EURÓPAI PARLAMENT
2014 - 2019 Petíciós Bizottság
27.5.2014
KÖZLEMÉNY A KÉPVISELŐK RÉSZÉRE Tárgy:
1.
Mark Walker brit állampolgár által benyújtott 0436/2012. sz. petíció a határon átnyúló jogi képviselet biztosításáról
A petíció összefoglalása
A petíció benyújtója brit ügyvéd, aki egy átmenetileg Svédországban élő és ott balesetet szenvedett brit ügyfelet képvisel. Az ügyfél svéd jogvédelmi biztosítással rendelkezik. A biztosítótársaság azonban a szerződés egy olyan záradékára hivatkozik, amely szerint a biztosítás csak a svéd kamarába felvett ügyvédekre terjed ki. A petíció benyújtója kifejti, hogy egy ilyen korlátozás ellentétes a szolgáltatásnyújtás szabadságával, és a svéd biztosítási felügyeletnek ezt nem szabadna megengednie. Ez a jogvédelmi biztosítással kapcsolatos törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1987. június 22-i 87/344/EGK tanácsi irányelv megsértésének minősülhet. 2.
Elfogadhatóság
Elfogadhatónak nyilvánítva: 2012. július 19. Tájékoztatás kérése a Bizottságtól (az eljárási szabályzat 202. cikkének (6) bekezdése szerint) megtörtént. 3.
A Bizottságtól kapott válasz: 2012. november 27.
A petíció benyújtója brit ügyvéd, aki egy átmenetileg Svédországban élő és ott balesetet szenvedett brit ügyfelet képvisel. Az ügyfél svéd jogvédelmi biztosítással rendelkezik. A svéd biztosítótársaság azonban a szerződés egy olyan záradékára hivatkozik, amely a biztosítást a svéd kamarába felvett ügyvédekre korlátozza. A petíció benyújtója kifejti, hogy egy ilyen CM\1029824HU.doc
HU
PE500.692v02-00 Egyesülve a sokféleségben
HU
korlátozás ellentétes a szolgáltatásnyújtás szabadságával, és a svéd biztosítási felügyeletnek ezt nem szabadna megengednie. Svédország a jogvédelmi biztosítással kapcsolatos törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1987. június 22-i 87/344/EGK tanácsi irányelv1 4. cikkének (1) bekezdését sértheti meg a jogvédelmi biztosítási szerződésekben szereplő olyan megfogalmazás engedélyezésével, amely előírja, hogy valamely más tagállam (ebben az esetben Egyesült Királyság) bírósága előtt érvényesíthető ügyben kizárólag svéd képesítéssel rendelkező ügyvédek képviselhetik a biztosításikötvény-tulajdonosokat. A jogvédelmi biztosítással és az ügyfelek jogaival kapcsolatos kérdéseket az említett 87/344/EGK irányelv szabályozza. Az 1. cikk értelmében az irányelv célja, hogy a jogvédelmi biztosításra vonatkozó rendelkezéseket összehangolja a szabad letelepedéshez való jog gyakorlásának elősegítése, valamint a biztosító és a biztosított közötti összeférhetetlenség megakadályozása érdekében, mely utóbbi elsősorban abból ered, hogy a biztosító ugyanazon biztosított személy számára egyszerre nyújt jogvédelmi és egyéb biztosítást is. A fentiek értelmében a 87/344/EGK irányelv nem harmonizációra törekvő, hanem tisztán koordinációs jogszabály. Ezt különösen a 3. cikk szövege nyomatékosítja. A 87/344/EGK irányelv 3. cikke foglalkozik az összeférhetetlenség elkerülésével. A biztosítóknak három lehetősége van az összeférhetetlenség feloldására: az irányelv 3. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy egyrészt, a biztosító a vállalaton belül a kárigények kezelésére külön alkalmazottakat foglalkoztathat (3. cikk (2) bekezdésének a) pontja), másrészt, hogy az igények kezelését egy különálló jogi személyiségű biztosítóintézetre bízhatja (3. cikk (2) bekezdésének b) pontja), vagy harmadrészt, a biztosító úgy is dönthet, hogy a szerződésben megadja a biztosított személy számára a jogot arra, hogy képviselőjét a biztosítási kárigény előterjesztésétől kezdődően saját maga válassza meg (3. cikk (2) bekezdésének c) pontja). A biztosítóknak a fent leírt megoldások valamelyikét kell alkalmazniuk. Mindegyik megoldást úgy tekintik, hogy garantálja a jogvédelmi biztosítással rendelkező személyek érdekeinek egyforma védelmét. A tagállamoknak kell biztosítaniuk, hogy a saját területükön működő biztosítók e három alternatív megoldás legalább egyikét alkalmazzák. A tagállamnak lehetősége van valamely megoldást kötelezővé tenni, vagy szabad kezet adhat a biztosítóknak a különböző alternatívák közötti választáshoz. Ezt a szemléletmódot igazolta az Európai Bíróság Eschig-ügyben hozott ítélete (C-199/08. sz. ügy). A petíció benyújtója hivatkozik a 87/344/EGK irányelv 4. cikke (1) bekezdésének állítólagos megsértésére, amely cikk lehetőséget nyújt a biztosított számára, hogy a nemzeti jogszabályoknak megfelelve szabadon válasszon magának ügyvédet, amint egy vizsgálat megindul. A 4. cikk (1) bekezdése tartalmában és formájában is eltér az általánosan alkalmazandó 3. cikk (2) bekezdésének c) pontjától. Az állandó ítélkezési gyakorlat (Starkügy (C-293/10. sz. ügy)) értelmében a szabad ügyvédválasztás jogából nem következik az, hogy a tagállamok kötelesek lennének előírni a biztosítók számára, hogy attól függetlenül fedezzék a biztosított védelmével kapcsolatban felmerült összes költséget, hogy az ügyvéd hol rendelkezik székhellyel (Stark-ügy, 33. pont). 1
HL L 185., 1987.7.4., 77–80. o.
PE500.692v02-00
HU
2/5
CM\1029824HU.doc
Azt is meg kell jegyezni, hogy az említett eset a magánjogi szerződések rendelkezéseire vonatkozik. Az irányelveket főszabály szerint nem lehet magánszemélyekre alkalmazni. A jelenlegi uniós szabályok értelmében a tagállamok továbbra is szabadon határozhatják meg az e szerződésekre vonatkozó szabályokat. Mindazonáltal a tagállamoknak ezen a területen az uniós jogszabályoknak, különös tekintettel a 87/344/EGK irányelv 4. cikkének megfelelve kell hatáskörüket gyakorolniuk (az Eschig-ügyben hozott ítélet 59. és 67. pontja) . Ennélfogva a Bizottság szervezeti egységei számára egyelőre úgy tűnik, hogy nem bizonyított a 87/344/EGK irányelv megsértése. Azonban további vizsgálatokra van szükség. Meg kell vizsgálni azt is, hogy egyéb uniós jogszabályt megsértettek-e. Ami az ügyvédek szabad mozgását illeti, a petíció benyújtója nem kíván az Egyesült Királyságon kívül – ahol ügyvédként bejegyzett – szolgáltatást nyújtani. Úgy tűnik, hogy ügyfelét a nemzeti bíróság előtt szeretné képviselni. Így a szakemberek szabad mozgására vonatkozó uniós vívmányoknak ebben az esetben nincs jelentősége. A Bizottság szervezeti egységeinek azonban meg kell vizsgálniuk, hogy a svéd jog sérti-e az uniós jogot azáltal, hogy olyan ügyvéd igénybe vételét írja elő, aki a svéd ügyvédi kamara tagja, amivel közvetve azt sugallja, hogy a biztosítás kizárólag a svéd bíróság elé terjesztett esetekre terjed ki. A Bizottság szervezeti egységei kétségbe vonják továbbá, hogy a fent említett svéd szerződés összhangban áll-e a szolgáltatási irányelvvel és a Szerződésben foglalt elvekkel: a megkülönböztetés tilalmának, a személyek szabad mozgásának és a szolgáltatásnyújtás szabadságának elvével. A tények ismeretében a Bizottság szervezeti egységei úgy látják, hogy az eset további vizsgálatot igényel. Következtetés A fentebb kifejtett megfontolások alapján a Bizottság számára úgy tűnik, hogy ezen a ponton még nem bizonyított a 87/344/EGK irányelv megsértése. Azonban további vizsgálatokra van szükség. A Bizottság szervezeti egységei kétségbe vonják, hogy a fent említett svéd rendelkezés összhangban áll-e az uniós joggal, különösen a Szerződés vonatkozó cikkei szerinti szolgáltatásnyújtás szabadságának indokolatlan korlátozása tekintetében. A Bizottság szervezeti egységei kétségesnek ítélik a szóban forgó intézkedések arányosságát is. A Bizottság szervezeti egységei meg fogják kérni Svédországot, hogy nyilatkozzon az esettel kapcsolatban, amelynek kimeneteléről időben értesítik majd a Petíciós Bizottságot. 4.
A Bizottságtól kapott válasz (REV): 2014. május 27.
Ami az ügyvédek szabad mozgását illeti, a petíció benyújtója nem kíván az Egyesült Királyságon kívül – ahol ügyvédként bejegyzett – szolgáltatást nyújtani. Úgy tűnik, hogy ügyfelét a nemzeti bíróság előtt szeretné képviselni. Így a szakemberek szabad mozgására CM\1029824HU.doc
3/5
PE500.692v02-00
HU
vonatkozó uniós vívmányok a jelenlegi esetre nem irányadók. Meg kell vizsgálni, hogy a biztosítási szerződés azon rendelkezése, amely olyan ügyvéd igénybe vételét írja elő, aki a svéd ügyvédi kamara tagja, és ezáltal azt sugallja, hogy a biztosítás kizárólag a svéd bíróság elé terjesztett esetekre terjed ki, megfelel-e az irányelv 4. cikke szerinti szabad ügyvédválasztás jogát megengedő követelménynek. A jogvédelmi biztosítással és az ügyfelek jogaival kapcsolatos kérdéseket az említett 87/344/EGK irányelv szabályozza. Az 1. cikk értelmében az irányelv célja, hogy a jogvédelmi biztosításra vonatkozó jogszabályban, rendeletben vagy közigazgatási aktusban megállapított rendelkezéseket összehangolja a szabad letelepedéshez való jog tényleges gyakorlásának egyszerűsítése, valamint a biztosító és a biztosított közötti összeférhetetlenség lehető legnagyobb mértékű megakadályozása érdekében, mely utóbbi elsősorban annak következménye, hogy a biztosító ugyanazon biztosított személy számára egyszerre nyújt jogvédelmi és egyéb biztosítást is. A fentiekre tekintettel a 87/344/EGK irányelv nem harmonizációs, hanem tisztán koordinációs jogszabály, amely meghatározza a uniós jogvédelmi biztosítás jogi kereteit és közös minimumszabályait. Ezt különösen a 3. cikk szövege nyomatékosítja. A 87/344/EGK irányelv 3. cikke foglalkozik az összeférhetetlenség elkerülésével. A biztosítóknak három lehetséges megoldás áll rendelkezésére az összeférhetetlenség feloldására abban az esetben, ha a biztosító ugyanazon személy számára egyszerre nyújt jogvédelmi és más típusú szervezeti vagy szerződéses jellegű költségekre biztosítást. Az irányelv 3. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy egyrészt, a biztosító a vállalaton belül a kárigények kezelésére külön alkalmazottakat foglalkoztathat (3. cikk (2) bekezdésének a) pontja), másrészt, hogy az igények kezelését egy különálló jogi személyiségű biztosítóintézetre bízhatja (3. cikk (2) bekezdésének b) pontja), vagy harmadrészt, a biztosító úgy is dönthet, hogy a szerződésben megadja a biztosított személy számára a jogot arra, hogy képviselőjét a biztosítási kárigény előterjesztésétől kezdődően saját maga válassza meg (3. cikk (2) bekezdésének c) pontja). A biztosítóknak a fent leírt megoldások valamelyikét kell alkalmazniuk. Mindegyik megoldást úgy tekintik, hogy az garantálja a jogvédelmi biztosítással rendelkező személyek érdekeinek egyforma védelmét. A tagállamoknak kell biztosítaniuk, hogy a saját területükön működő biztosítók e három alternatív megoldás legalább egyikét alkalmazzák. A tagállamnak lehetősége van valamely megoldást kötelezővé tenni, vagy szabad kezet adhat a biztosítóknak a különböző alternatívák közötti választáshoz. Ezt a szemléletmódot igazolta az Európai Bíróság Eschig-ügyben hozott ítélete (C-199/08. sz. ügy). A petíció benyújtója a 87/344/EGK irányelv állítólagos megsértésére hivatkozik. A 4. cikk (1) bekezdése tartalmában és formájában is eltér az általánosan alkalmazandó 3. cikk (2) bekezdésének c) pontjától. Az állandó ítélkezési gyakorlat (Stark-ügy (C-293/10. sz. ügy)) szerint a 87/344 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett választásból nem következik az, hogy a tagállamok kötelesek lennének előírni a biztosítók számára, hogy minden körülmények között fedezzék az összes költséget egy biztosított védelmének keretében, attól a helytől függetlenül, ahol az ügyvéd székhellyel rendelkezik (a Stark-ügyben hozott ítélet 33. pontja). Ezenfelül az Európai Bíróság megjegyezte, hogy a minimumharmonizációs jellegre tekintettel a 87/344/EGK irányelvnek nem célja a tagállamok jogvédelmi biztosítási szerződéseinek teljes harmonizálása. A jelenlegi uniós jog értelmében a tagállamok továbbra is szabadon határozhatják meg az e szerződésekre vonatkozó szabályokat. Ezenfelül megjegyzendő, hogy a nemzeti bíróság feladata, hogy a nemzeti jogot, amennyire lehetséges, a 87/344/EGK irányelv szövegének és céljainak fényében értelmezze (az Eschig-ügyben hozott ítélet 59. és 67. pontja). PE500.692v02-00
HU
4/5
CM\1029824HU.doc
Megemlítendő továbbá, hogy a Stark-ügyben hozott ítélet szerint a 87/344/EGK irányelv 4. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy szabályozzák azokat a feltételeket, amelyek mellett kiköthető, hogy a jogvédelmi biztosítás biztosítottja képviseletére csak olyan, képviseletre hivatásszerűen jogosult személyeket választhat, akik jogosultak az illetékes bíróság helyén képviselet ellátására, amennyiben – a célból, hogy a biztosított azon szabadságát, hogy megválassza a képviseletével megbízott személyt, ne fosszák meg lényegétől – e korlátozás kizárólag a jogvédelem eljárási költségeinek a biztosító által történő fedezésének terjedelmét érinti. Ennek egyik eleme a biztosítás korlátozása kizárólag a valamely konkrét tagállamban, például Svédországban előterjesztett ügyekre. Ezt szem előtt tartva a Bíróság úgy határozott, hogy a tagállamok nem kötelesek előírni a biztosítók számára, hogy az ügyvéd székelyétől függetlenül minden körülmények között teljes egészében megtérítsék a biztosított védelmével kapcsolatban felmerült költségeket. A tények vizsgálata alapján a Bizottság szervezeti egységei számára úgy tűnik, hogy jelen eset az ügyvéd szabad megválasztásához való jog alóli kivételek körébe tartozhat, mivel a petíció benyújtója kizárólag olyan ügyvédet választhat, aki a svéd ügyvédi kamara tagja, azonban ez választási jogát nem fosztja meg a lényegétől, amennyiben a korlátozást úgy kell érteni, hogy az ügyvéd közreműködésének költségeit arra az összegre korlátozza, mint amit egy svéd ügyvéd igényelhetne. Következtetés A fentebb kifejtett megfontolások alapján a Bizottság álláspontja szerint nem bizonyított az irányelv megsértése. A svéd hatóságok megerősítették, hogy az irányelvet a svéd jogban a Lag (1993:1303) om vissa avtalsvillkor för rättsskyddsförsäkring 3 §-a hajtotta végre. Azonban a fentebb kifejtettek szerint az irányelv nem rendelkezik a szóban forgó biztosítási szerződésbe foglalható konkrét feltételekről. A petíció benyújtójának ezért jogában áll, hogy ezeket a szerződéses feltételeket svéd bíróság előtt megtámadja, valamint hogy megállapítsák, hogy a szerződés előírásai a sértik-e a svéd 1993:1303. sz. törvényt.
CM\1029824HU.doc
5/5
PE500.692v02-00
HU
