2009 - 2014
EURÓPAI PARLAMENT Petíciós Bizottság
17.02.2012
KÖZLEMÉNY A KÉPVISELİK RÉSZÉRE Tárgy:
Francisco Javier Martínez del Cerro Poole, spanyol állampolgár által benyújtott 0270/2010. számú petíció a tengerpartról szóló törvényrıl és annak a Cádizi-öbölben mőködı akvakultúra-vállalkozásokra és sólepárlókra gyakorolt hatásáról Juan Guillermo Palanca Rodriguez-Spiteri spanyol állampolgár által az Union Salinera de Espana nevében benyújtott 0472/2011. számú petíció a tengerpartokról szóló spanyolországi törvény alapján a sótelepek kisajátításáról Javier Lopez Domenech spanyol állampolgár által a „Bras del Port S.A.” elnevezéső vállalat nevében benyújtott 0540/2011. számú petíció Santa Pola-i (Alicante) sókitermelı lagúnák a tengerpartról szóló törvény („Ley de Costas”) értelmében történt tengeri-szárazföldi közterületté minısítésérıl Jose Hilario Ortega Anduiza spanyol állampolgár által a „Salinas de Levante S.A.” társaság nevében benyújtott 0633/2011. számú petíció a part menti övezetekrıl szóló törvény (Ley de Costas) alapján egyes – sóbányát is magában foglaló területek – kisajátításáról
1.
A 0270/2010 sz. petíció összefoglalása
CM\892841HU.doc
HU
PE450.797v02-00 Egyesülve a sokféleségben
HU
A petíció benyújtója kifogásolja, hogy a tengerpartról szóló 1988. évi törvény (Ley de Costas) rendkívül hátrányosan érinti vállalkozásának tevékenységét, mivel azáltal, hogy a sólepárlókat tengerparti határsávnak nyilvánították, csökkent a tulajdonában lévı állóeszközkészlet értéke. Ez a Cádizi-öbölben található nemzeti park állagromlásához is vezet, mivel a sótermelık felhagynak a termeléssel a lepárlóüzemekben, hiszen nem tarthatják meg ingatlanukat és a cég bejegyzését. Néhány éve ennek következményei kezdenek végzetessé válni, mivel a sótermelık felhagynak tevékenységükkel és a vízfelület, amelyet egyetlen állami szerv sem gondoz, drasztikusan csökken. A 0472/2011 sz. petíció összefoglalása A petíció benyújtója a tengeri sókitermelési ágazat legnagyobb spanyolországi csoportját képviseli, amelyet az a veszély fenyeget, hogy a Spanyolországban található valamennyi telepét kisajátítják. A csoport a 19. században vásárolta meg az államtól a telepeit, amelyek a környezetvédelmi elvek teljes körő betartása mellett azóta is mőködnek. A telepek közül sokat különleges madárvédelmi területként, Natura 2000 területként és közösségi jelentıségő természeti területként jelöltek ki, éppen azért, mert azok a sókitermelés miatt különösen vonzó célpontot jelentenek a vadvilág, különösen a madarak számára. A telepek ezért környezetvédelmi szempontból tökéletes védelemben részesülnek. A spanyol kormány ugyanakkor oly módon kívánja kijelölni a határokat a tengerpartokról szóló 1988. évi törvény értelmében, hogy közben kisajátítja a tulajdonosok ingatlanait. A petíció benyújtója ezt jogszerő tulajdonjogai megsértésének tartja. Az 0540/2011 sz. petíció összefoglalása A petíció benyújtója szerint 2009 végén a spanyol környezetvédelmi minisztérium döntése alapján az összes Santa Pola-i (Alicante) sókitermelı lagúnát a 22/1988 sz. törvény elıírásainak való megfelelés érdekében közterületté minısítették. A petíció benyújtója szerint ez a döntés megalapozatlan, mert a sókitermelés a tengerparti övezetek megóvásának ideális eszköze. A petíció benyújtója felhívja a figyelmet arra, hogy ezzel korlátozzák a magántulajdon és a gazdasági tevékenység szabad gyakorlásának jogát.
A 0633/2011 sz. petíció összefoglalása A petíció benyújtója a tengeri só kitermelésével és feldolgozásával foglalkozó „Salinas de Levante S.A.” társaságot képviseli. Véleménye szerint fennáll annak a veszélye, hogy a jelenleg a társaság tulajdonát képezı területeket a part menti övezetekrıl szóló törvény rendelkezései alapján közterületté nyilvánítják. A petíció benyújtója szerint a döntés nem indokolt, mivel az érintett területek nem fekszenek a tengerszint alatt, elárasztásuk önkényesen történik. Továbbá a sóbányák ökoszisztémákat hoznak létre és munkahelyeket teremtenek. Ezért a petíció benyújtója úgy véli, hogy az említett törvény ellentétes az Európai Unió Alapjogi Chartája, a spanyol alkotmány és az európai jog egyes rendelkezéseivel. 2.
Elfogadhatóság
A 0270/2010. számú petíció elfogadhatónak nyilvánítva: 2010. június 17. PE450.797v02-00
HU
2/6
CM\892841HU.doc
A 0472/2011. számú petíció elfogadhatónak nyilvánítva: 2011. szeptember 9. Az 0540/2011. számú petíció elfogadhatónak nyilvánítva: 2011. szeptember 19. A 0633/2011. számú petíció elfogadhatónak nyilvánítva: 2011. október 17. Tájékoztatás kérése a Bizottságtól az eljárási szabályzat 202. cikkének (6) bekezdése szerint megtörtént. 3.
A Bizottságtól kapott válasz: 2010. október 8.
A petíció spanyol benyújtója a tengerpartról szóló törvényt kifogásolja. Az effajta kérdésben petíciót benyújtó személyek többségével ellentétben – akik számára a magánlakások tulajdonjogának a törvény értelmében bekövetkezett elvesztése jelenti a problémát – a petíció benyújtójának ügye a múltban szerzett abbéli jogához kapcsolódik, hogy a Cádizi-öböl egy részét sólepárlóként használja. A petíció benyújtója megvizsgálja a törvény átmeneti rendelkezéseinek a spanyol alkotmányos joggal való összeegyeztethetıségét, és megjegyzéseket főz a spanyol legfelsı bíróság vonatkozó ítéleteihez. Egyúttal kifejti, hogy a sólepárló tevékenységek felszámolása – amit az említett törvénynek tulajdonít – összességében a vízzel borított területek kiterjedésének csökkenését eredményezi az öböl mentén. Tudományos véleményekrıl is említést tesz, amelyek szerint a vízfelület kiterjedésének szóban forgó csökkenése környezeti szempontból káros hatást fejt ki. Végezetül annak kivizsgálására kéri a Parlamentet, hogy az adott törvény összeegyeztethetı-e az uniós joggal, valamint arra, hogy tegyen közzé újabb állásfoglalást a kérdésben. A Bizottság észrevételei Amint arra már a tengerpartról szóló spanyol törvény értelmében végrehajtott kisajátításokkal foglalkozó számos petícióval összefüggésben többször is rávilágítottunk, a tulajdonjog nem tartozik az EU hatáskörébe. Így hiábavalónak bizonyulna a tengerpartról szóló spanyol törvényben foglalt kisajátítási rendelkezések uniós joggal való összeegyeztethetıségének vizsgálata, és a Bizottságnak ahhoz sem áll módjában megjegyzést főzni, hogy azok milyen mértékben állnak összhangban a spanyol alkotmányos joggal. Az E-2224/10. és E-2805/10. számú írásbeli választ igénylı kérdésekre adott válaszunkban szintén hangsúlyoztuk, hogy az EU nem rendelkezik hatáskörrel az említett területen. További részletek hiányában a Bizottságnak nem áll módjában megjegyzést főzni azon állításhoz, hogy a szóban forgó törvény önkéntelenül is a vízfelület általános kiterjedésének csökkenéséhez vezet a vízzel borított partvidék mentén, mégpedig a sólepárlók tevékenységének felszámolása, valamint az azt kísérı ismétlıdı mesterséges áradások szüneteltetése miatt. Még ha teljes egészében elfogadná is ezt az állítást, a Bizottság arra kíván rámutatni, hogy a Cádizi-öbölben elterülı nemzeti park környezeti értékének védelme és megırzése érdekében szükséges kompenzációs intézkedések nem ásnák alá a tengerpartról szóló spanyol törvényben foglalt kisajátítási rendelkezéseket. A Bizottság megjegyzi, hogy a Cádizi-öböl jelentıs hányada a Natura 2000 hálózat része. Az ES6120009. sz. „Fondos Marinos de Bahia de Cadiz” elnevezéső területet a 92/43/EGK
CM\892841HU.doc
3/6
PE450.797v02-00
HU
tanácsi irányelv1 értelmében közösségi jelentıségő területnek nyilvánították, az ES0000140. sz. „Bahía de Cádiz” elnevezéső területet pedig a 2009/147/EK irányelv2 4. cikke alapján különleges madárvédelmi területnek, valamint a 92/43/EGK tanácsi irányelv értelmében egyúttal közösségi jelentıségő területnek. A Petíciós Bizottság tagjainak tájékoztatása érdekében a Bizottság fel kívánja hívni a figyelmet a 2009/147/EK irányelv és a 92/43/EGK tanácsi irányelv (madárvédelmi és élıhelyvédelmi irányelvek) part menti övezetekben és a torkolatok területén történı tiszteletben tartásáról szóló terjedelmes iránymutatásra, amelynek kiadása épp folyamatban van, és a jövıben az alábbi címen érhetı majd el: (http://ec.europa.eu/environment/nature/natura2000/index_en.htm). Következtetés A tengerpartról szóló spanyol törvény kisajátítási rendelkezéseivel kapcsolatos érvek nem uniós hatáskörbe tartozó problémát érintenek, ezért nincs mód azok alapján az EU Alapjogi Chartájára hivatkozni, amely az uniós jog alkalmazásának összefüggésében vonatkozik a tagállamokra.
4.
A Bizottságtól kapott kiegészítı válasz (REV): 2012. február 17.
(a 0270/2010. számú, a 0472/2011. számú, az 0540/2011. számú és a 0633/2011. számú petícióra vonatkozóan) Ezek a petíciók a tengerpartról szóló törvényt (Ley de Costas) kifogásolják, de fıként azt, hogy a törvény – miként említették – hatással van a sólepárlási tevékenységre, ami azzal a következménnyel jár, hogy a vadvilág és különösen a madarak tekintetében az e tevékenységgel járó elınyök elvesznek. A Bizottság észrevételei A petíciók tartalmilag többnyire nemzeti jogi kérdéseket érintenek, és különösen az e törvényt támogató ítéletet kifogásolják. Miként arra maga a Petíciós Bizottság is gyakran felhívja a petíciók benyújtóinak figyelmét, a Parlament nem igazságügyi szerv, és nincs abban a helyzetben, hogy hatályon kívül helyezze a nemzeti bíróságok határozatait. A Bizottság szintúgy ismételten rámutat arra, hogy az ingatlanokkal és még inkább az e törvény alapján végrehajtott kisajátításra vonatkozó kártalanítási rendszerrel kapcsolatos ügyek nem tartoznak az EU hatáskörébe. Mint kiderült, a kisajátítással kapcsolatos várakozások oly mértékben csökkentik a sólepárló területek piaci értékét, hogy a tulajdonosoknak nehézséget jelenthet, hogy az értékük alapján jelzálogszerzıdések révén pénzhez jussanak, és inkább teljesen felszámolják azokat. Ez – 1 A Tanács 1992. május 21-i 92/43/EGK irányelve a természetes élıhelyek, valamint a vadon élı állatok és növények védelmérıl. HL L 2006., 1992.7.22. 2 Az Európai Parlament és a Tanács 2009. november 30-i 2009/147/EK irányelve a vadon élı madarak védelmérıl (HL L 20., 2010.1.26., 7. o.), amely kodifikálja a vadon élı madarak védelmérıl szóló, 1979. április 2-i 79/409/EGK irányelvet (HL L 103., 1979.4.25.).
PE450.797v02-00
HU
4/6
CM\892841HU.doc
mint állítják – károsan hat a vadvilág megırzésére, mivel az aktív sólepárlók értékes élıhelyet jelentenek a vadon élı állatok számára. A sólepárlók felszámolása semmi esetre sem új jelenség, a hőtés feltalálása óta folyamatosan tart, mivel az élelmiszerek sóval való tartósítása tekintetében alternatívát teremtett. Hogy a sólepárlók felszámolása természetvédelmi szempontból jelenleg mennyiben káros, az attól függ, hogy ténylegesen milyen sors vár a felszámolni kívánt sólepárlókra; amennyiben azokat fejlesztési célokra használják, ez nyilvánvalóan problémát jelent, ellenben ha a felszámolásukat követıen az érintett területek sokkal természetesebb állapotba kerülnek vissza, ez még akár kedvezı is lehet. A Cádizi-öböllel kapcsolatos petíciókat illetıen a tapasztalat azt mutatja, hogy a legnagyobb valószínőséggel felszámolásra kerülı sólepárlók az öböl partjától a legtávolabb találhatók. Megközelíthetıségi okokból az állandó szárazföldi utakhoz legközelebb esı sólepárlókra jellemzı a leginkább, hogy továbbra is üzletszerően mőködnek. Ezzel ellentétben a legtávolabbi sólepárlók esetében a leggyorsabb a természetesebb állapot visszaállítása, illetve ezeket néhány egyéb olyan felhasználási célra – például halgazdasággá – is át lehet alakítani, amely alapvetıen szintén nem jelent veszélyt a vadvilágra. Ezek a tendenciák figyelhetık meg mind az öböl északi oldalán (Puerto Real), mind a déli San Fernando térségben. A Cádizi-öböl védett övezetei (ES 0000140) összesen közel 10 000 hektár területet ölelnek fel, köztük zátonyokat is. Az e területek kijelölésére okot adó madárfajok jegyzéke szerint nagyrészt olyan fajokról van szó, amelyek nincsenek közvetlen veszélyben1. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség honlapján megtekinthetık az olyan egyéb területekkel kapcsolatos részletek, ahol a sólepárlás és a vadon élı fajok védelme összeütközésbe kerülhet egymással2. Mindaddig, amíg a korábban sólepárlóként üzemelı területek felhasználásában bekövetkezı bármely változás az adott terület vadvilágában ténylegesen nem idéz elı értékcsökkenést, nincs ok azt feltételezni, hogy a spanyol hatóságok nem tesznek eleget az azok megırzésére irányuló kötelezettségüknek. Következtetések Ami e petíciók jogi szempontjait illeti, a Bizottságnak nem áll módjában, hogy segítsen a Parlamentnek. Semmilyen konkrét bizonyíték – ami alátámasztaná a petíció benyújtóinak érveit – nem jutott a Bizottság tudomására azzal kapcsolatban, hogy mindez mennyiben érintheti a vadvilágot. Az érintett területek megırzése elsısorban a regionális hatóságok feladata. Andalúziában a Natura 2000 hálózat igazgatása tekintetében illetékes hatóság: Junta de Andalucía. Minden további kérdéssel a következı helyre lehet fordulni: Dirección General de Gestión del Medio Natural Francisco Javier Madrid Rojo Avda. de Manuel Siurot, 50 ES-41013 Sevilla Telefon: 955 00 34 12 1 2
www.birdlife.org/datazone/sitefactsheet.php?id=1859. http://www.eea.europa.eu/data-and-maps/data/natura-2000.
CM\892841HU.doc
5/6
PE450.797v02-00
HU
Fax: 955 00 36 63 E-mail:
[email protected] (buzón)
PE450.797v02-00
HU
6/6
CM\892841HU.doc
