2009 - 2014
EURÓPAI PARLAMENT Külügyi Bizottság Fejlesztési Bizottság Emberi Jogi Albizottság
18.9.2012
KÖZLEMÉNY A KÉPVISELİK RÉSZÉRE
Tárgy:
Szaharov-díj a gondolatszabadságért, 2012
A képviselık a mellékletben megtekinthetik a Szaharov-díj a gondolatszabadságért 2012. évi jelöltjeinek listáját ábécérendben, valamint a titkárságra beérkezett indoklásokat és életrajzokat. A Szaharov-díj alapszabályának megfelelıen egy jelöltet az Európai Parlament legalább 40 képviselıjének vagy egy képviselıcsoportjának kell jelölnie.
Külsı politikák Fıigazgatósága
CM\913074HU.doc
HU
PE496.321v02-00 Egyesülve a sokféleségben
HU
Szaharov-díj a gondolatszabadságért, 2012 A képviselıcsoportok és egyéni képviselık által javasolt jelöltek ábécérendben Jelölt
1
2
Jelölte:
Ales Bialiatski
Ales Bialiatski a belorusz rezsim által bebörtönzött szabadságharcos és emberi jogi jogvédı. Bialiatski elkötelezett civil társadalmi aktivista, aki egész életében a gondolatszabadságért és a véleménynyilvánítás szabadságáért küzdött Belaruszban. Ales Bialiatski megalapította a Viasna emberi jogi központot – ez a nem kormányzati szervezet politikai foglyoknak és családjainknak nyújt pénzügyi és jogi segítséget.
Joseph Francis
Joseph Francis a jogsegély, jogi segítségnyújtás és perbeli egyezség biztosításával foglalkozó központ (CLAAS) alapítója. Az 1992-ben alapított CLAAS az istenkáromlásról Európai Konzervatívok és szóló pakisztáni törvények Reformerek Képviselıcsoport áldozatainak nyújt segítséget jogsegély biztosításával és egyéb eszközökkel, szükség esetén menedéket biztosítva számukra (védett házakban) vagy a költözésükhöz nyújtva segítséget.
PE496.321v02-00
HU
Tevékenysége
2/16
Jacek Saryusz-Wolski európai parlamenti képviselı és további 82 képviselı
CM\913074HU.doc
A ruandai ellenzék jelenleg börtönben raboskodó alábbi három tagja a párbeszéd és a megbékélés elımozdításával próbált meg véget vetni a folyamatos erıszaknak. Victoire Ingabire Umuhoza
3
Déogratias Mushayidi
Bernard Ntaganda
4
A Pussy Riot három tagja: Nagyezsda Andrejevna Tolokonnyikova, Jekatyerina Szamucevics és Marija Aljohina
CM\913074HU.doc
Victoire Ingabire a ruandai diaszpóra számos politikai mozgalmának aktív támogatója. 2010-ben eltiltották attól, hogy a ruandai elnökválasztáson jelöltként induljon, azóta pedig börtönben tartják fogva az állam biztonságának megingatását célzó kísérletek és egy népirtással kapcsolatos ideológia támogatásának vádjával.
Willy Meyer, Rosa Estaràs, Santiago Fisas, María Muñiz, Ana Miranda európai parlamenti képviselık és további 37 képviselı
Déogratias (Déo) Mushayidi – a PDP (népi védelmi paktum) politikai párt elnöke – Burundiban emberrablás áldozatává vált. Jelenleg életfogytig tartó börtönbüntetését tölti Ruandában, ahová Burundiból deportálták. Bernard Ntagandát, az Imberukari elnevezéső szocialista párt alapítóját azon a napon börtönözték be, amikor a ruandai elnöki székért induló jelölteket nyilvántartásba vették. A tiltakozások és e három fiatal nı letartóztatása, valamint a fogva tartásuk körülményei – amelyek a kínzással határosak –, továbbá az, hogy két év munkatáborra ítélték ıket, sokkal Werner Schulz európai inkább felhívta a világ figyelmét a parlamenti képviselı és polgári jogok gátlástalan korlátozására további 45 képviselı és a jogállamiság hiányára Oroszországban, mint újságírók korábbi meggyilkolásának esetei vagy az új elnyomó törvények.
3/16
PE496.321v02-00
HU
Nasrin Sotoudeh
5
Jafar Panahi
PE496.321v02-00
HU
Nasrin Sotoudeh iráni jogász és emberi jogi aktivista. A vitatott 2009. júniusi elnökválasztást követıen ı képviselte a bebörtönzött iráni ellenzéki aktivistákat és politikusokat csakúgy, mint a halálbüntetésre ítélt fiatalkorú bőnelkövetıket. Nasrin Sotoudehet 2010 szeptemberében letartóztatták propaganda terjesztése és az állambiztonság elleni szervezkedés vádjával, és az evini börtönbe zárták, ahol magánzárkában ırzik. Jafar Panahi iráni filmrendezı, forgatókönyvíró és vágó. Elsı nemzetközi elismerését bemutatkozó filmjével, „A fehér léggömb” (The White Balloon) címő alkotással szerezte 1995-ben. A film elnyerte az 1995-ös cannes-i filmfesztivál Arany Kamera díját – ez volt az elsı jelentıs díj, amelyet iráni filmnek ítéltek oda Cannes-ban. Jafar Panahi filmjei arról ismertek, hogy humanista szempontból mutatják be az iráni életet, gyakran a gyermekek, a szegények és a nık nehéz helyzetét helyezve középpontba.
4/16
Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Képviselıcsoport Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselıcsoport Zöldek/Európai Szabad Szövetség Képviselıcsoport José Ignacio Salafranca, Elmar Brok európai parlamenti képviselık és további 11 képviselı
CM\913074HU.doc
Ales Bialiatski Jacek Saryusz-Wolski európai parlamenti képviselı és további 82 képviselı jelöltje
Ales Bialiatski (Belarusz) a belorusz rezsim által bebörtönzött szabadságharcos és emberi jogi jogvédı. Az a rendíthetetlen polgári kiállás, amely az alapvetı és az egyetemes demokratikus értékekért vívott harcát jellemzi, sokak számára jelent inspirációt szerte a világon. A gondolatszabadság és a véleménynyilvánítás szabadsága iránti egyenes és megingathatatlan elkötelezettsége – ellenállva a belorusz hatóságok szégyentelen üldöztetésének – jól tükrözi Andrej Szaharov filozófiáját. Az Ales Bialiatski által a béke és a demokrácia elımozdítása érdekében végzett munkát széles körben elismerik, amit az Egyesült Nemzetek elismerése és a Nobel-békedíjra való jelölése is mutat. Az Európai Parlament, amely 2011. szeptember 15-i állásfoglalásában már támogatását fejezte ki Ales Bialiatski iránt, a Szaharov-díj odaítélésével bizonyítaná, hogy az az állhatatos küzdelem, amelyet Bialiatski a kontinensünkön uralkodó utolsó diktatúrában a szabadságért folytat, példamutató és egyetemes jelentıségő. E díj véleményem szerint még több erıt adna Ales Bialiatski számára ahhoz, hogy folytassa az európai értékek védelmében végzett munkáját. Ales Bialiatski bemutatása Bialiatski elkötelezett civil társadalmi aktivista, aki egész életében a gondolatszabadságért és a véleménynyilvánítás szabadságáért küzdött Belaruszban. A tudományos élet képviselıje (a Belorusz Tudományos Akadémia PhD fokozatával rendelkezik) és a belorusz írószövetség tagja. Ales Bialiatski alapította a Viasna emberi jogi központot – ez a nem kormányzati szervezet pénzügyi és jogi segítséget nyújt a politikai foglyoknak és családjainknak. Az igazság ügye melletti kimagasló elkötelezettségét már korábban is elismerték: az emberi jogok és a demokrácia elımozdításáért végzett munkájáért megkapta a Homo Homini-díjat és a Per Anger-díjat. 2011. október 24-én állítólagos adóelkerülés vádjával Bialiatskit 4 és fél év börtönbüntetésre ítélték. Az ítéletet az Egyesült Nemzetek Szervezete elítélte, és számos ország Bialiatski azonnali szabadon bocsátására szólított fel. Az Amnesty International Bialiatskit lelkiismereti fogolynak nyilvánította, és a Nemzetközi Emberi Jogi Szövetség (FIDH), amelynek alelnöke, CM\913074HU.doc
5/16
PE496.321v02-00
HU
nemzetközi kampányt indított szabadon bocsátásáért. 2012-ben Bialiatskit a Nobel-békedíjra jelölték.
PE496.321v02-00
HU
6/16
CM\913074HU.doc
Joseph Francis Az Európai Konzervatívok és Reformerek Képviselıcsoportjának jelöltje
Joseph Francis (Pakisztán) a jogsegély, jogi segítségnyújtás és perbeli egyezség biztosításával foglalkozó központ (CLAAS) alapítója. Katolikus hitő, négy gyermek édesapja, akik mindannyian Pakisztánon kívül élnek. 2011 júniusában a brit uralkodótól, II. Erzsébet királynıtıl megkapta a Brit Birodalom Érdemrendje tiszteletbeli tagságát. Az 1992-ben alapított CLAAS az istenkáromlásról szóló pakisztáni törvények áldozatainak nyújt segítséget jogsegély biztosításával és egyéb eszközökkel. A CLAAS évente 100–200 istenkáromlással kapcsolatos üggyel foglalkozik. A szervezet dolgozói különbözı etnikai származású és vallású személyek, akik az etnikai származástól és vallástól – legyen szó muszlimokról, keresztényekrıl, hindukról vagy más vallásokról – függetlenül látják el az istenkáromlásról szóló törvények áldozataival kapcsolatos feladataikat. Az istenkáromlásról szóló pakisztáni törvények az ország büntetı törvénykönyvében foglalt rendelkezések (a 295-B és C. cikk), amelyek értelmében a Korán megszentségtelenítésért vagy Mohamed próféta meggyalázásért életfogytig tartó szabadságvesztés vagy akár halálbüntetés szabható ki. E törvényekkel azonban széles körben visszaélnek, mivel egyesek ezek segítségével próbálnak személyes sérelmeikért elégtételt venni, vagy vallási győlöletük eszközeként használják azokat. Évente több tucat személyt ítélnek el az istenkáromlásról szóló törvények alapján az alacsonyabb fokon eljáró bíróságokon. Végül a felsıbb fokú pakisztáni bíróságok mindig felmentik a vádlottakat, de sok esetben az áldozatoknak így is menekülniük kell a közösségükben ıket érı üldöztetés elıl. Több ártatlan áldozatot meggyilkoltak már a börtönben vagy szabadon bocsátásukat követıen. CM\913074HU.doc
7/16
PE496.321v02-00
HU
Joseph Francis és szervezete nem pusztán jogsegélyt kínál az áldozatoknak. Szükség esetén menedéket is biztosítanak számukra (védett házakban) vagy segítséget nyújtanak a költözésükhöz. Francis rendszeresen felszólal Pakisztánban és a nemzetközi médiában az istenkáromlásról szóló törvények ellen. Ezenkívül rendszeres idıközönként ellátogat Európába és Észak-Amerikába, hogy ismertesse a CLAAS történetét és forrásokat győjtsön. Tud a Szaharov-díjra való esetleges jelölésérıl, és azt örömmel elfogadta. Joseph Francis kétszer járt az Európai Parlamentben. Elıször 2011 novemberében, amikor is személyes látogatásra érkezett Peter van Dalenhez. A második alkalom 2012 márciusában volt, amikor Peter van Dalen eszmecserét szervezett vele az istenkáromlásról szóló pakisztáni törvényekrıl. Ez utóbbi alkalommal számos képviselı magától Joseph Francistıl hallhatta annak lenyőgözı történetét, hogy miként dolgoznak az istenkáromlásról szóló törvények ártatlan áldozataival rendkívül nehéz körülmények között, adott esetben a gyilkosság fenyegetése alatt. További információk (többek között azokról az istenkáromlással kapcsolatos ügyekrıl, amelyekkel a CLAAS foglalkozik) a http://www.claasfamily.com weboldalon találhatók.
PE496.321v02-00
HU
8/16
CM\913074HU.doc
Victoire Ingabire Umuhoza, Déogratias Mushayidi és Bernard Ntaganda Willy Meyer, Rosa Estaràs, Santiago Fisas, María Muñiz, Ana Miranda európai parlamenti képviselık és további 37 képviselı jelöltjei Az elmúlt évtizedekben Ruanda szisztematikus erıszakhullámot élt át, amelynek célja a népesség nagy részének az ország kormányzásából való kizárása volt. A ruandai társadalomban az etnikai származás és a régiók mentén kialakult megosztottság katasztrofális következményekkel járt az országra és lakosságára nézve.
Victoire Ingabire Umuhoza (Ruanda) a ruandai népirtást követıen hollandiai számőzetésbe kényszerült, ahol nagyon gyorsan a közösség aktív tagjává vált. Victoire Ingabire alapító tagja volt a Contact nem kormányzati szervezetnek, késıbb pedig a „Dialogue and Charity Actions” szervezetnek, amelynek 2000-ig társigazgatója volt. Emellett az URAHO – a Hollandiába menekült ruandai nık szervezetének – társigazgatói feladatát is ellátta, továbbá alapító tagja volt a „PRO JUSTITIA – Rwanda” szervezetnek, és vezérigazgatója a ZWALU szövetségnek, a hollandiai számőzetésben élı nıket összefogó platformnak. Késıbb segített a HARAMBE platform létrehozásában, amely szintén a Hollandiában élı afrikai nıket szolgálta. Victoire Ingabire mindeközben aktívan támogatta a ruandaiak közötti párbeszédet, amelynek célja, hogy összehozzák a mindenféle etnikai hátterő ruandaiakat az ország jövıjének megvitatása érdekében. Ingabire asszony 2010. január 16-án tért vissza Ruandába, hogy induljon az augusztusi elnökválasztáson. De amellett, hogy eltiltották a választáson való indulástól, októberben le is tartóztatták az állam biztonságának megingatását célzó kísérletek és egy népirtással kapcsolatos ideológia támogatásának vádjával, amit az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa – az emberi jogok védelméért küzdı szervezetek többségével egyetemben – a személyi szabadság megsértésének tart. Jelenleg a hírhedt kigali központi börtönben tartják fogva. Letartóztatása elıtt Victoire Ingabirét a rezsim biztonsági erıi még súlyosabban is megalázták. Miután bejelentette az elnökválasztáson való indulás szándékát, Hollandiában élı idıs édesanyját népirtással vádolták meg, és távollétében hosszú börtönbüntetésre ítélték. Victoire Ingabire a polgárok alapvetı jogaiért folytatott békés küzdelmet szimbolizálja. Mély meggyızıdése, hogy csak egy olyan nemzet képes véget vetni a Ruanda történelmét oly sok évig meghatározó, kirekesztés és erıszak által vezérelt politikai kultúrának, amely békében CM\913074HU.doc
9/16
PE496.321v02-00
HU
tud élni önmagával. Ingabire nem csak Ruanda stabilitásáért küzd – a Nagy Tavak vidékén is ugyanezt a célt szeretné elérni.
Déogratias Mushayidi (Ruanda) 1961-ben született Sakéban, Ruanda délkeleti részén. Mushayidi tuszi, akinek sikerült megmenekülnie a népirtástól, amelyben sok családtagja odaveszett. Jóllehet ı maga is áldozat, nem volt hajlandó igazolni a ruandai hazafias népfront (RPF) – az 1994 óta hatalmon lévı tuszi mozgalom – által elkövetett szörnyő bőntetteket. Mushayidi e katonai-politikai mozgalom korábbi képviselıje volt Svájcban 1990 és 1994 között, és fényes jövı várt rá az RPF berkeiben, ezért váratlan lépés volt részérıl, amikor lemondott a szervezetben betöltött helyettes fıtitkári tisztségérıl. Mushayidi elítélte a mozgalom katonai ágát, amely azzal dicsekedett, hogy megállította a tuszi öldökléseket, miközben maga egy háborús gépezetté vált, amely halomra gyilkolta a tuszik elleni népirtásban ártatlan hutu közösségek tagjait. Belgiumban, ahol Mushayidi menekültként tartózkodott, sokat tett a különféle etnikai hátterő ruandaiak közötti párbeszéd megvalósulása érdekében. 2010-ben Burundiban elrabolták, majd Ruandába szállították, ezzel minden nemzetközi egyezményt megsértve. A tárgyalásán, ahol a vádnak nem voltak tanúi, életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték az állambiztonság megrendítését célzó kísérletekre hivatkozva, valójában pedig újságcikkei és politikai nézetei miatt. Mushayidi tisztában volt a veszélyekkel, amikor visszatért Afrikába, hogy hivatalos elismerést nyerjen Ruandában politikai pártjának, a Népi Védelmi Paktum Szövetségnek (PDP Imanzi).
PE496.321v02-00
HU
10/16
CM\913074HU.doc
Bernard Ntaganda (Ruanada) 1969-ben született Ntongwe városában (Gitarama). Fiatalkorában a honfitársai iránt érzett szeretet miatt fordult az emberi jogok és az alapvetı szabadságok védelme felé. Ezért döntött úgy, hogy jogot tanul. A középiskola elvégzése után kezdte politikusi karrierjét. Ntagandát igazságügyi és politikai ügyekért felelıs polgármester-helyettesnek nevezték ki saját városában. Ekkor 21 éves volt. Miután 1991-ben bevezették a többpártrendszert, belépett a szociáldemokrata pártba. Ntagandát a Ruandai Nemzeti Egyetemen pártelnöknek választották (1993), majd a gitaramai prefektúrában is, késıbb pedig beválasztották a PSD politikai bizottságába (2001–2008). 2008. december 14-én Ntaganda kezdeményezésére Kigaliban összehívták a demokratikus ellenzék számos képviselıjét. Közösen kritikusan elemezték a ruandai politikai helyzetet. Megállapították, hogy a politikai színtéren nincs érvényesülési lehetıség, nem tartják tiszteletben az emberi jogokat és nincs független igazságszolgáltatási rendszer, hiányzik a véleménynyilvánítás szabadsága, gazdasági szinten óriási egyenlıtlenségek uralkodnak, és nincs olyan terv, amely alapján a társadalom felülkerekedhetne ezen a helyzeten, illetve amely választ adhatna az emberek alapvetı szükségleteire. A párt hatástalanítására irányuló számos próbálkozást követıen 2010. június 24-én az RPF börtönbe zárta Ntagandát. Ezen a napon vették nyilvántartásba a köztársaság elnöki tisztségéért induló jelölteket (a választásokat 2010. augusztus 9-re írták ki). Fogva tartása során rendszeresen verték és teljes elszigeteltségben tartották. 2010. október 14-én az intenzív osztályra kellett szállítani, miután megkínozták. A vele szemben, valamint a pártja és a demokratikus ellenzék egyéb felelıs tisztviselıivel szemben alkalmazott embertelen bánásmód ellenére az IMBERAKURI demokratikus ifjúsági tagozata meg akarja mutatni, hogy élnek és fejlıdnek a demokrácia magjai, amelyeket az elnökük vetett el. 2012. április 22-én Bernard Ntagandát 4 év szabadságvesztésre ítélték – a fellebbezés lehetısége nélkül – pusztán azért, mert ellenzéki politikai pártot alapított.
CM\913074HU.doc
11/16
PE496.321v02-00
HU
A Pussy Riot három tagja: Nagyezsda Andrejevna Tolokonnyikova, Jekatyerina Szamucevics és Marija Aljohina Werner Schulz európai parlamenti képviselı és további 45 képviselı jelöltjei
A Pussy Riot (Oroszország) három tagja, Nagyezsda Andrejevna Tolokonnyikova, Jekatyerina Szamucevics és Marija Aljohina, 2012. február 21-én a moszkvai Megváltó Krisztus-székesegyházban rendezett bátor, látványos és kreatív performance-ukkal sikeresen adtak hangot az oroszországi tekintélyelvő hatalmi rendszerrel kapcsolatban, valamint az e rendszer és az orosz ortodox egyház közötti határvonalak elmosódása okán felgyülemlett politikai bírálatoknak, egy olyan helyszínen, amely garantálta, hogy az akcióra nagy figyelem irányuljon. A tiltakozások és e három fiatal nı letartóztatása, valamint a fogva tartásuk körülményei – amelyek a kínzással határosak –, továbbá az, hogy két év munkatáborra ítélték ıket, sokkal inkább felhívta a világ figyelmét a polgári jogok gátlástalan korlátozására és a jogállamiság hiányára Oroszországban, mint újságírók korábbi meggyilkolásának esetei vagy az új elnyomó törvények garmada. A banda egészen addig provokálta az „irányított demokrácia” rendszerét, hogy az levette álarcát: Putyin elnök azon kijelentései, amelyek szerint a nık már megtanulták a leckét, és amelyekben jelezte, hogy enyhe ítéletre számít, az önkényes igazságszolgáltatás bizonyítékául szolgálnak, és egyértelmővé teszik, ki is a legfıbb bíró Oroszországban. A lányok elleni vád „vallási győlölet által vezérelt huliganizmus”, bár ennek semmi jele sincs a „punk imájukról” készített videón vagy az azt kísérı szövegben, amely a performance politikai motívumait írja le. A „punk ima” könyörgése – „Isten anyja, óh, Szőzanya, őzd el Putyint” – egybehangzik az „Oroszország Putyin nélkül” jelmondattal, amit az elnökválasztás elıtt rendezett tömegdemonstrációkon ezrek kántáltak. A performance nem a vallás ellen irányult – ellenkezıleg, az orosz ortodox egyházon belüli tradíciót követi, amikor is egy gyors imát mondanak Máriának abban a reményben, hogy majd segít távol tartani a gonoszt. A banda tiltakozásának célpontja Putyin elnök volt, akit az egyház papjai az ég által küldött szentként tisztelnek, ahogy maga az orosz ortodox egyház pátriárkája is, aki felszólította a hívıket, hogy szavazzanak erre az elnökre és tartsák távol magukat a tiltakozásoktól. A három lány ellen példa nélküli rágalmazási kampány indult az engedelmes állami médiában, ami modern kori boszorkányüldözéssel is felér. Az államügyész azt állította, hogy PE496.321v02-00
HU
12/16
CM\913074HU.doc
a lányokat démonok szállták meg, és a templomban ördögi táncot lejtettek! Ez figyelmen kívül hagyja a politikai performance mővészi szempontjait és azt a tényt is, hogy radikális tiltakozásra van szükség, amikor az orosz állam szemmel láthatólag ismét a totalitárius rendszer felé halad, az emberek pedig nehezen tudják hallatni a hangjukat, hogy másokban is felébresszék az ellenállást. És bár sokan csalódottak és a belsı számőzetést választják, a Pussy Riot nyilvánosan és hatásosan tiltakozott az atyáskodás, a folyamatos ellenırzés, a képmutatás és a kicsinyes erkölcsösködés ellen. Fülhasogató imájuk sokak titkos vágyát tükrözi: azt, hogy Oroszország végre megszabaduljon a putyini rezsimtıl és annak titkosszolgálati kasztjától. Az EU évek óta azon dolgozik, hogy közös értékeket találjon Oroszországgal, és Oroszország e vonalak mentén nemzetközi kötelezettségeket vállalt. Ez az ügy azonban felhívja a figyelmet a látszat és a valóság közötti nyilvánvaló ellentmondásokra. A bíróság ítélete azt a tarthatatlan következtetést közvetíti, hogy a feminizmus hozzájárul a vallási győlölethez. Látjuk a Kreml és a papság közötti nyugtalanító összhangot, és abbéli a szándékukat, hogy aláássák a nyugati emancipáció sikerét, és megakadályozzák, hogy az mélyebben átjárja az orosz társadalmat. Ez az ügy sokat mond arról, hogyan csúszik vissza Oroszország a régi idıkbe: a fıpapok, az írástudók és a farizeusok elleni jogos bírálatokat istenkáromlásként elutasítják, az ilyen bírálatok kimondóit pedig üldözik, hasonlóan ahhoz, amit egykor a Názáreti Jézus tapasztalt. A Pussy Riot ugyanakkor bátran és kreatívan állt ki az Andrej Szaharov által megtestesített értékek – a gondolatszabadság, valamint a tudomány és a mővészetek függetlensége – mellett.
CM\913074HU.doc
13/16
PE496.321v02-00
HU
Nasrin Sotoudeh és Jafar Panahi Az Európai Parlament Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Képviselıcsoportja, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselıcsoport, a Zöldek/Európai Szabad Szövetség Képviselıcsoport, valamint José Ignacio Salafranca, Elmar Brok európai parlamenti képviselık és további 11 képviselı jelöltjei
Nasrin Sotoudeh (Irán, Teherán, 1963) iráni jogász és emberi jogi aktivista. A vitatott 2009. júniusi elnökválasztást követıen ı képviselte a bebörtönzött iráni ellenzéki aktivistákat és politikusokat csakúgy, mint a halálbüntetésre ítélt fiatalkorú bőnelkövetıket. Nasrin Sotoudehet 2010 szeptemberében letartóztatták propaganda terjesztése és az állambiztonság elleni szervezkedés vádjával, és az evini börtönbe zárták, ahol magánzárkában ırzik. 2011 januárjában az iráni forradalmi bíróság 11 év börtönbüntetésre ítélte, eltiltotta a jogi szakma gyakorlásától és kimondta, hogy 20 évig nem hagyhatja el az országot. Nasrin Sotoudeh férje, Reza Khandan elmondása szerint a nemzetközi nyomás hatására a büntetést hat évre enyhítették, a 20 éves tiltást pedig 10 évre csökkentették. Nasrin Sotoudeh 1995-ben tette le jogi szakvizsgáját (Kanoon Vokala), de nyolc évig nem praktizálhatott. Miután 2003-ban megszerezte az ügyvédi címet, az iráni ügyvédi kamara egyik legaktívabb tagjává vált. Többek között fiatalkorúakkal, nıkkel és lelkiismereti foglyokkal foglalkozott; emellett a bántalmazott gyermekek elkötelezett védelmezıje volt, abban segítve ıket, hogy ne kerüljenek vissza az erıszakos apákhoz. Sotoudeh emberi jogi és politikai aktivistákat is védett, többek között a Nobel-díjas Shirin Ebadit, Isa Saharkhiz újságírót és Heshmatollah Tabarzadit, a betiltott Iráni Demokratikus Front vezetıjét. Nasrin Sotoudeh két gyermek édesanyja. Saját szabadságának feláldozásával, valamint az igazságszolgáltatás alapvetı elvei és a tisztességes tárgyaláshoz való jog sérthetetlensége melletti rendíthetetlen kiállásával olyan PE496.321v02-00
HU
14/16
CM\913074HU.doc
iráni polgárok, emberi jogi jogvédık és ügyvédek jelképévé vált, akik az iráni hatóságok arra irányuló erıfeszítéseinek estek áldozatul, hogy megakadályozzák a polgárokat – különösen a rendszer bírálóit – abban, hogy megfelelı és szakszerő jogi képviseletben részesüljenek. Ez alapvetı jog, és nélkülözhetetlen a tisztességes tárgyalás garantálásához. Az iráni hatóságok még inkább aláássák a már most is sok sebbıl vérzı igazságszolgáltatási rendszert azáltal, hogy büntetik az ügyvédeket azért, mert szabadon gyakorolják szakmájukat. Ha az ügyvédek rács mögött vannak vagy fenyegetve érzik magukat, az ügyfeleik – akik sok esetben emberi jogi jogsértések áldozatai – védelem nélkül maradnak, teljesen kiszolgáltatva a hatóságoknak. A Szaharov-díj Nasrin Sotoudehnek való odaítélésével az Európai Parlament a támogatás és a bátorítás erıteljes üzenetét küldi az iráni népnek, különösen azoknak, akiknek jogi képviseletre van szükségük; azt üzeni nekik, hogy nem felejtjük el ıket, és minden tekintetben támogatjuk az emberi méltóságért, az igazságért, valamint az alapvetı emberi jogokért és szabadságokért folytatott küzdelmüket.
Jafar Panahi (Irán, 1960) iráni filmrendezı, forgatókönyvíró és vágó, akit elsısorban az iráni újhullámként ismert filmes mozgalom képviselıjeként tartanak számon. Évekig rövidfilmeket készített és Abbas Kiarostami iráni filmrendezı mellett dolgozott rendezıasszisztensként. Elsı nemzetközi elismerését bemutatkozó filmjével, „A fehér léggömb” (The White Balloon) címő alkotással szerezte 1995-ben. A film elnyerte az 1995-ös cannes-i filmfesztivál Arany Kamera díját – ez volt az elsı jelentıs díj, amelyet iráni filmnek ítéltek oda Cannes-ban. Jafar Panahit hamarosan a legnagyobb hatású iráni filmrendezık egyikeként ismerték el. Jóllehet alkotásait sok esetben betiltották hazájában, a filmkritikusoktól és teoretikusoktól továbbra is nemzetközi elismerésekben részesült és számos díjat nyert. Filmjei arról ismertek, hogy humanista szempontból mutatják be az iráni életet, gyakran a gyermekek, a szegények és a nık nehéz helyzetét helyezve középpontba. A filmjeinek tartalma kapcsán az iráni kormánnyal évekig fennálló konfliktusát követıen (és miután már számos alkalommal rövidebb idıre letartóztatták) 2010 márciusában Panahit – a feleségével, lányával és 15 barátjával együtt – ırizetbe vették, késıbb pedig az iráni kormány elleni propaganda terjesztésével vádolták meg. Annak ellenére, hogy a világ különbözı részein tevékenykedı filmkészítık, filmszervezetek és emberi jogi szervezetek támogatásukat fejezték ki Panahi iránt, Panahit 2010 decemberében hat év börtönbüntetésre ítélték, valamint 20 évre eltiltották a filmkészítéstıl és a forgatókönyvírástól, továbbá ez idı alatt nem adhat CM\913074HU.doc
15/16
PE496.321v02-00
HU
interjút az iráni és a külföldi médiának, illetve nem hagyhatja el az országot. A viharos események és bírósági fellebbezés közepette, 2011-ben Panahi – a filmkészítéstıl való eltiltása ellenére – Mojtaba Mirtahmasb iráni filmrendezı közremőködésével elkészített egy dokumentumfilmet, amelynek az „Ez nem film” (In film nist) címet adta. A film elkészítése 3200 euróba került, és feltételezhetıen egy digitális videokamerával és egy iPhone-nal forgatták. A filmet 2011 márciusában egy tíznapos idıszakban, négy nap alatt vették fel. A film címét René Magritte festménye, „A képek árulása” ihlette. A filmben Panahit az otthonában látjuk, amint telefonbeszélgetéseket folytat a bírósági ügyérıl, híreket néz a televízióban, beszélget a szomszédaival, valamint beszél korábbi filmjeirıl és azon filmjének jeleneteirıl is, amelyet a letartóztatása elıtt kezdett el forgatni. A 2011-es cannes-i filmfesztivál megnyitása elıtt tíz nappal jelentették be, hogy az „Ez nem film” meglepetésként indul a megmérettetésen. A filmet egy pendrive-on csempészték ki Iránból, amit egy süteményben rejtettek el. „Panahi filmjei újradefiniálják a kortárs iráni mozi emberi témáit, elıször is azáltal, hogy foglalkoznak a modernkori Iránban élı nık problémáival, másodszor pedig azzal, hogy az emberi karaktereket nem konkrét személyként ábrázolja, hanem inkább alakokként, akik mindazonáltal élı karakterek maradnak, lekötve a nézı figyelmét és megragadva az érzékeit. A világszinten elismerést nyert legjobb iráni rendezıkhöz hasonlóan, Panahi az emberbarátiságot érzelmektıl mentesen, reálisan mutatja be, anélkül, hogy ezzel feltétlenül elhalványítaná a politikai és társadalmi üzeneteket. Lényegében ez lett az iráni mozi sajátos esztétikájának meghatározója. Ez az érzékenység olyan erıs, hogy a jelek szerint nem nézhetjük az iráni mozit másként, csak úgy, hogy azt egyenlıvé tesszük az emberbarátiság egyetemes fogalmával” –, mondta Stephen Teo. Panahi szerint a stílusa úgy írható le, mint „emberekkel történı események, amelyek költıi és mővészi módon kerülnek értelmezésre”. Panahi szerint „egy olyan világban, ahol dollármilliókból készítenek filmeket, mi egy olyan kislányról készítettünk filmet, aki kevesebb mint egy dollárért akar halat vásárolni (A fehér léggömb c. filmben) – mi ezt próbáljuk bemutatni”. „Egyetlen filmemben sem látható gonosz karakter, se férfi, se nı. Hiszem, hogy mindenki jó” – mondja Panahi. Anthony Kaufman Panahival készített interjújában a rendezı ezt mondta: „Nagyon tudatosan törekedtem arra, hogy ne játsszak az emberek érzéseivel; nem akarunk könnyfakasztó jeleneteket készíteni. Így az emberek értelmét próbáltuk lekötni. De ez az érzelmi oldal segítségével történik, és a kettı kombinációjaként mőködik”. Vannak olyan irániak, akik bírálják a munkáját, és azt állítják, hogy filmjei „nem adnak reális képet Iránról, illetve hogy filmjeiben a nık által megélt nehézségek csak a nık egy bizonyos rétegét érintik”.
PE496.321v02-00
HU
16/16
CM\913074HU.doc
