Európai Parlament 2014-2019
Petíciós Bizottság
30.3.2016
KÖZLEMÉNY A KÉPVISELŐK RÉSZÉRE Tárgy:
1.
Hermann Ottó magyar állampolgár által benyújtott 0160/2014. számú petíció egy fogságban tenyésztett madárpár védett fajként történő osztályozásáról, továbbá az áruk szabad mozgásának állítólagos megsértéséről
A petíció összefoglalása
A petíció benyújtója leírja, hogy 2010-ben vásárolt egy tenyészpár barna pasztell színű süvöltőt, amelyek igazolhatóan fogságban tenyésztett egyedek voltak. Amikor hazavitte őket, akkor értesült róla, hogy a madarak természetvédelmi oltalom alatt állnak. Vitatja, hogy a fogságban tenyésztett madarakat a „vadon élő szervezet” kategóriába kell-e sorolni. A petíció benyújtója a 120/78. sz. Cassis de Dijon esetre hivatkozik, amelynek során a Bíróság kimondta, hogy amennyiben egy terméket jogszerűen állítanak elő és forgalmaznak az egyik tagállamban, akkor ezt a terméket a Közösség egész területén szabadon forgalmazhatónak kell tekinteni, és más tagországba történő behozatala nem korlátozható vagy tiltható meg. A C100/08. sz. Bíróság kontra Belgium ügy hasonlóképpen megerősítette, hogy a közegészségügyi és környezetvédelmi indokok nem mindig elegendők az áruk szabad mozgásának korlátozásához. A petíció benyújtója panaszt nyújtott be az Bizottsághoz, ügyét azonban 2012 júliusában lezárták. Kifogásolja a Bizottság döntését, amelynek során véleménye szerint a Bizottság munkatársai nem foglalkoztak mélységében az üggyel, és túl könnyen fogadták el a magyar hatóságok által adott tájékoztatást. Így a Parlament segítségét kéri az ügyben. 2.
Elfogadhatóság
Elfogadhatónak nyilvánítva: 2014. december 22. Tájékoztatás kérése a Bizottságtól (az eljárási szabályzat 216. cikkének (6) bekezdése szerint) megtörtént. 3.
A Bizottságtól kapott válasz: 2015. augusztus 26.
CM\1091350HU.doc
HU
PE567.510v02-00 Egyesülve a sokféleségben
HU
A petíció benyújtója leírja, hogy 2010-ben vásárolt egy tenyészpár barna pasztell színű süvöltőt, amelyek igazolhatóan fogságban tenyésztett egyedek voltak. Amikor hazavitte őket, akkor értesült róla, hogy a madarak természetvédelmi oltalom alatt állnak. Vitatja, hogy a fogságban tenyésztett madarakat a „vadon élő szervezet” kategóriába kell-e sorolni. A petíció benyújtója panaszt nyújtott be az Bizottsághoz, ügyét azonban 2012 júliusában lezárták. Kifogásolja a Bizottság döntését, amelynek során véleménye szerint a Bizottság munkatársai nem foglalkoztak mélységében az üggyel, és túl könnyen fogadták el a magyar hatóságok által adott tájékoztatást. A Bizottság észrevételei A petíció benyújtójának eredeti panaszát CHAP(2011)377. számon vették nyilvántartásba. A magyar jogi keret, valamint az egyes madárfajok tenyésztésének magyarországi korlátozása mögött meghúzódó indokok megismerése érdekében a Bizottság szolgálatai EU Pilot eljárást indítottak, és arra kérték a magyar hatóságokat, hogy szolgáljanak további tájékoztatással a magyar rendelkezés indokolásáról. A magyar hatóságoktól beérkező információk értékelését követően a bizottsági szolgálatok az alábbi következtetésre jutottak: A panaszban említett faj (Pyrrhula pyrrhula) nem szerepel a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről szóló, 1996. december 9-i 338/97/EK tanácsi rendelet mellékleteiben. A vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről szóló 338/97/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2006. május 4-i 865/2006/EK bizottsági rendelet rendelkezései jelenleg nem alkalmazandók ebben a konkrét esetben. A szóban forgó faj azonban védett fajnak számít az uniós madárvédelmi irányelv 1 (2009/146/EK) értelmében, amely (6. cikkének (1) bekezdésében) általában megtiltja az élő vagy elpusztult madarak és e madarak származékainak vagy könnyen felismerhető részeinek értékesítését, értékesítésre történő szállítását, értékesítésre történő tartását és értékesítésre történő felkínálását. Az Európai Unió Bíróságának következetes ítélkezési gyakorlata szerint azonban ez az irányelv nem alkalmazandó a fogságban született és felnevelt egyedekre (lásd a C-149/94. sz. Vergy ügyben, valamint a C-480/03. sz. Hugo Clarens ügyben hozott ítéleteket). Mivel a fogságban született és felnevelt egyedek védelmét uniós szinten nem hangolták össze, a tagállamok továbbra is szabadon, nemzeti szinten szabályozhatják a kérdést, és amennyiben úgy kívánják, ugyanolyan szabályokat alkalmazhatnak a vadon élő egyedekre, mint a fogságban neveltekre, feltéve, ha ezek a nemzeti rendelkezések nem sértik indokolatlanul az áruknak a Szerződés 34–36. cikkében lefektetett szabad mozgását. A védett állatfajok védelmére, tartására, hasznosítására és bemutatására vonatkozó részletes szabályokról szóló 348/2006. (XII.23.) magyar kormányrendelet 3. cikkének (1) bekezdése szerint az ilyen védett madarat behozni vagy tartani szándékozó személynek be kell szereznie a természetvédelmi hatóság engedélyét. Ugyanezen kormányrendelet 3. cikke (2) bekezdésének értelmében ilyen engedély akkor adható ki, ha a behozatal vagy állattartás
1 A vadon élő madarak védelméről szóló 2009. november 30-i 2009/147/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv; HL L 20., 2010.1.26., 7. o.
PE567.510v02-00
HU
2/2
CM\1091350HU.doc
közérdekből szükséges. A kormányrendelet fogalommeghatározás szerint közérdek
2.
cikkének
c)
pontjában
szereplő
„a természetvédelmi érdek, valamint a természetvédelmi érdekekkel és célokkal összeegyeztethető oktatási, ismeretterjesztési, tudományos célú, illetőleg kultúrtörténeti hagyományápolásnak minősülő tevékenység, továbbá a közegészségügyi, környezetvédelmi vagy állategészségügyi veszélyhelyzet elhárítása”. E rendelkezések célja, hogy az ilyen madarak pusztán magán- és szabadidős célú behozatala, adásvétele és tartása törvénytelennek minősüljön. Az EUMSZ 34. cikke tiltja a behozatalra vonatkozó minden mennyiségi korlátozást és azzal azonos hatású intézkedést. A mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedésnek tekintendő a tagállamok által elfogadott minden olyan szabály, amelyek képes – közvetlen vagy közvetett módon, ténylegesen vagy potenciálisan – akadályozni a Közösségen belüli kereskedelmet (lásd a C-8/74. sz. Dassonville ügyet (EBHT 1974., 837. o.)). A Bizottság szolgálatai szerint a szóban forgó magyar rendelkezések a mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedéseknek tekintendők, mivel a fogságban született és felnevelt védett madarak szinte valamennyi behozatalát tiltják, és ezzel akadályozzák az áruk szabad mozgását. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint azonban az áruk szabad mozgásának ilyen akadályozása az EUMSZ 36. cikkben felsorolt, közérdeken alapuló indokok valamelyikével vagy a közérdek feltétlenül érvényesítendő követelményeivel igazolható, feltéve, ha a megvalósítani kívánt célt nem lehet kevésbé korlátozó intézkedésekkel elérni, és e cél megfelel az arányosság elvének. Az állatjólét védelme jogos, közérdekű cél, melynek jelentőségét tükrözte az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez mellékletként csatolt, az állatok védelméről és kíméletéről szóló jegyzőkönyv (HL C 340., 1997.11.10., 110. o.) tagállamok általi elfogadása, valamint az, hogy a Bíróság következetes ítélkezési gyakorlata szerint az állatok egészségének és életének védelme az uniós jog által elismert alapvető követelmény (lásd a C-350/97. sz. Monsees ügy 24. pontját). A Bíróság ezenkívül arra a következtetésre jutott, hogy a vadon élő állatok populációinak védelme hozzájárulhat a biológiai sokféleség megőrzéséhez, így az állatok életének védelmére irányuló intézkedésnek tekinthető, és ezzel a kereskedelmi korlátozások EUMSZ 36. cikke szerinti indokolásának tekinthető (lásd a C-100/08. sz. Bizottság kontra Belgium ügy 93. pontját). Meg kell jegyezni továbbá, hogy az, hogy egyes tagállamok kevésbé szigorú szabályokat írnak elő, mint más tagállamok, nem jelenti azt, hogy az utóbbiak szabályai aránytalanok és ezért az uniós joggal összeegyeztethetetlenek lennének (lásd a C-219/07. sz. Nationale Raad van Dierenkwekers en Liefhebbers VZW és Andibel VZW kontra Belgische Staat ügy 31. pontját). Tehát az a puszta tény, hogy Magyarország a többi tagállamban elfogadott rendelkezéseknél szigorúbb védelmi rendszert választott, önmagában nem jelenti azt, hogy a magyar rendelkezések aránytalanok, és így nem indokolhatók lennének. A Bizottság szolgálatainak küldött kiegészítő válaszukban a magyar hatóságok kifejtették, hogy a magyar intézkedések célja a védett madárfajok vadon élő populációinak megőrzése, és úgy vélik, hogy a korlátozó magyar intézkedéseket az állatvédelem és az állatjólét biztosítása indokolja. Véleményük szerint a magáncélból tenyésztett egyedek jelentős mértékben veszélyeztethetik a vadon élő populációkat. Állításuk szerint az európai madárfajok nagy részének nincsen akkora fogságban tartott populációja, amely tenyésztéssel önfenntartó lenne, és amely több CM\1091350HU.doc
3/3
PE567.510v02-00
HU
generáción keresztül, a vadon élők közül befogott újabb egyedek bevonása nélkül képes lenne a vérrokonság kizárására. E madarak szabadidős céllal történő tartása tehát a tenyésztett populáció genetikai állományának frissítése érdekében nem tenyésztett, a természetben vadon élő egyedek befogásához vezetne. Ezenkívül azt is megállapították, hogy a kórokozók és élősködők inkább a tenyésztett populációkban hajlamosak elszaporodni, és megfertőzhetik a természetben élő egyedeket. Az is megállapítást nyert, hogy a tenyésztett populációból esetlegesen megszökött, genetikailag eltérő és esetlegesen legyengült egyedek párosodhatnak vadon élő fajtársaikkal, ami a pannon bioföldrajzi régióban élőktől eltérő és idegen hibrid fajok megjelenéséhez vezethet. Így tehát a hatályos korlátozásokkal Magyarország az emberi tevékenység következtében megvalósuló faunahamisítást kívánja elkerülni. A magyar kormány szerint e kockázatokat kizárólag azzal lehet elkerülni, ha betiltják az ilyen madarak szabadidős célú tartását és ezzel elejét veszik a magánkereslet megjelenésének. Mivel a Bizottság szolgálatainak nem állt rendelkezésére olyan információ, amelyből azt a következtetést lehetne levonni, hogy a magyar hatóságok érvelése téves vagy megalapozatlan lenne, és hogy a vadon élő védett fajokat érintő kockázatokat egyéb, kevésbé korlátozó jellegű intézkedések révén is hatékonyan el lehetne kerülni, a Bizottság szolgálatai elfogadták a magyar intézkedéseknek a magyar hatóságok által előterjesztett indokolását. Mivel a rendelkezésre álló információk alapján a Bizottság szolgálatai nem tudták megállapítani, hogy a szóban forgó magyar intézkedések sértenék az uniós jogot, úgy határoztak, hogy lezárják az ügyet. Következtetés A Bizottság szolgálatainak nem áll módjukban segíteni a petíció benyújtójának vagy újra megnyitni a panasztételi eljárást, hacsak olyan ténybeli vagy jogi elemeket nem hoznak a Bizottság tudomására, amelyek eltérő jogi értékelést követelnek meg. 4.
A Bizottságtól kapott válasz (REV): 2016. március 30.
A petíció benyújtója szakértői véleményt nyújtott be a fogságban nevelt Pyrrhula pyrrhula madarak (süvöltők) tartásáról. Összefoglalva, a szakértő megállapítja, hogy a süvöltők bizonyos színmutációi emberek által létrehozott hibridek, amelyek nem találhatóak meg a természetben és nem tekinthetőek vadon élő madárnak. A magyar hatóságok állításáról, miszerint e madarak szabadon engedésük esetén szennyezhetik a honi biológiai sokféleséget, a szakértő megállapítja, hogy a fogságban született, tenyésztett süvöltők semmilyen módon sem veszélyeztetik a vadon élő állományokat, ezért nem lehet tartásukat megtiltani. A Bizottság úgy véli, hogy az említett, elsősorban leíró jellegű szakértői vélemény nem közöl a korábbi következtetéseket megváltoztató tényszerű vagy jogi adalékokat. A szakértő helyesen állapítja meg, hogy az említett hibridek Magyarországon nem őshonos fajok. Ellentétben azonban a szakértő véleményével, e nem őshonos fajok veszélyeztethetik a helyi ökoszisztémát. Különösen a tenyésztett populációból esetlegesen megszökött, genetikailag eltérő és esetlegesen legyengült egyedek párosodhatnak vadon élő fajtársaikkal, ami a bioföldrajzi régióban élőktől eltérő és idegen hibrid fajok megjelenéséhez vezethet.
PE567.510v02-00
HU
4/4
CM\1091350HU.doc
Annak fényében, hogy nem áll rendelkezésre olyan lényeges információ, amelynek alapján a magyar hatóságok érvelése téves vagy megalapozatlan lenne az őshonos fajok idegenhonos fajokhoz kapcsolódó kockázatokkal szembeni védelme tekintetében, a Bizottság úgy véli, hogy nem szükséges további vizsgálatokat folytatni. Következtetés Így a Bizottságnak nem áll módjában segíteni a petíció benyújtójának vagy újra megnyitni a panasztételi eljárást.
CM\1091350HU.doc
5/5
PE567.510v02-00
HU
