2009 - 2014
EURÓPAI PARLAMENT Petíciós Bizottság
28.06.2013
KÖZLEMÉNY A KÉPVISELŐK RÉSZÉRE Tárgy:
1.
Martin Stauns Hansen dán állampolgár által benyújtott 0461/2011. számú petíció az európai uniós jogszabályoknak a dán integrációs minisztérium általi értelmezéséről
A petíció összefoglalása
A petíció benyújtója az Európai Bíróság több ítéletére hivatkozik, amelyeket véleménye szerint a dán integrációs minisztérium tévesen értelmez. Többek között a C-60/00. sz. (Mary Carpenter kontra Secretary of State for the Home Department) „Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Uniós polgár harmadik országbeli állampolgár házastársának tartózkodási joga”, a C-127/08. sz. (Blaise Baheten Metock és társai kontra Minister for Justice, Equality and Law Reform) „Az uniós polgároknak és családtagjaiknak a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való joga – Harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagok – A fogadó tagállamba az uniós polgárral való házasságkötést megelőzően beutazó, harmadik ország állampolgárságával rendelkező személyek”, valamint a C-138/02. sz. (Brian Francis Collins kontra Secretary of State for Work and Pensions) „Személyek szabad mozgása – A »munkavállaló« fogalma – Álláskeresőknek fizetett szociális biztonsági támogatás – Tartózkodásra vonatkozó feltétel – Európai uniós polgárság” ügyeket említi. A petíció benyújtója azt kéri, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az illetékes dán hatóságok tiszteletben tartsák az említett ügyekben hozott ítéletek szellemét és szövegét. 2.
Elfogadhatóság
Elfogadhatónak nyilvánítva: 2011. szeptember 9. Tájékoztatás kérése a Bizottságtól az eljárási szabályzat 202. cikkének (6) bekezdése szerint megtörtént. CM\943022HU.doc
HU
PE514.933v01-00 Egyesülve a sokféleségben
HU
3.
A Bizottságtól kapott válasz: 2013. június 28.
A petíció benyújtója elpanaszolja, hogy a dán hatóságok által a „New in Denmark” (a Dániába érkező külföldieknek szóló) internetes oldalon nyújtott tájékoztatás nem áll összhangban a szabad mozgásra vonatkozó uniós joggal, illetve a dán polgárok nem uniós tagállambeli családtagjaikkal való családegyesítése tekintetében túl szigorúan értelmezi ezt a jogot. A petíció benyújtója a Bíróság különböző ítéleteire hivatkozik azon álláspontjának alátámasztására, amely szerint Dánia nem írhatja elő a valamely más uniós tagállamban való „valódi és tényleges tartózkodást”, és hogy a másik tagállamban szolgáltatást igénybe vevő dán polgárok, a Dániában élő, de más tagállamban dolgozó határ menti ingázó dán munkavállalók és a korábban más tagállamban munkát kereső dán állampolgárok számára is biztosítani kell a szabad mozgásra vonatkozó uniós jog szerinti családegyesítést. A petíció benyújtója már közvetlenül megkereste a bizottsági szolgálatokat e kérdésekkel. A Bizottság észrevételei A szabad mozgáshoz való joguk gyakorlását követően visszatérő uniós polgárok Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 21. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy a Szerződésekben és a végrehajtásukra hozott intézkedésekben megállapított korlátozásokkal és feltételekkel minden uniós polgárnak joga van a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz. A vonatkozó korlátozásokat és feltételeket az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK irányelv tartalmazza. Az állampolgárságuk szerinti tagállamban tartózkodó uniós polgárokat főszabály szerint nem illetik meg a más tagállamba költöző uniós polgároknak biztosított jogok. Az irányelv 3. cikkének (1) bekezdése nem említi azokat az uniós polgárokat, akik egy másik tagállamba költöztek, majd visszatérnek az állampolgárságuk szerinti tagállamba. Ezért az irányelv szó szerinti olvasatában a szabad mozgáshoz való jogukat egy másik tagállamban gyakorló és ezért az irányelv hatálya alá tartozó uniós polgárok az állampolgárságuk szerinti tagállamba való visszatérésüket követően már nem hivatkozhatnak az irányelvre. Az Európai Bíróság az irányelv szerinti kedvezményes elbánást ugyanakkor azokra az uniós polgárokra is kiterjesztette, akik a szabad mozgáshoz való jogukkal élve másik tagállamban tartózkodtak, majd visszatértek saját tagállamukba1. Pontosabban, a Bíróság2 elismerte a valamely tagállamban kereső tevékenységet folytató, majd az állampolgárságuk szerinti tagállamba visszatérni kívánó uniós polgárok azon jogát, hogy harmadik országbeli családtagjaik legalább ugyanolyan feltételek mellett kísérhessék el őket, mint amilyen feltételeket az uniós jog a más tagállamokból származó uniós polgárokra megállapít. A 2004/38/EK irányelvre ezért úgy is lehet tekinteni, hogy az meghatározza a jogok azon minimális szintjét, amelyet a tagállamoknak akkor is biztosítaniuk kell a visszatérő állampolgároknak, ha az irányelv közvetlenül nem alkalmazandó rájuk.
1 2
A C-370/90. sz. Singh-ügyben 1992. július 7-én hozott ítélet (EBHT 1992., I-4265. o.) és a C291/05. sz. Eind-ügyben 2007. december 11-én hozott ítélet (EBHT 2007., I-10719. o.). A C-370/90. sz. Singh-ügyben 1992. július 7-én hozott ítélet (EBHT 1992., I-4265. o.) és a C291/05. sz. Eind-ügyben 2007. december 11-én hozott ítélet (EBHT 2007., I-10719. o.).
PE514.933v01-00
HU
2/6
CM\943022HU.doc
Analógia útján ez az ítélkezési gyakorlat főszabály szerint azokra a visszatérő uniós polgárokra is alkalmazandó, akik anélkül tartózkodtak jogszerűen egy másik tagállamban, hogy ott kereső tevékenységet folytattak volna. Ezt a következtetést támasztja alá az is, hogy az uniós jog értelmében az uniós polgárok akkor is részesülnek az uniós polgárság biztosította jogokban, ha nem folytatnak kereső tevékenységet. Ennek megfelelően a 2004/38/EK irányelv értelmében az állampolgárság szerinti tagállam legalább az uniós jog által meghatározottakkal egyenlő feltételek mellett köteles engedélyezni azon saját állampolgárai családtagjainak a területére való beutazását és tartózkodását, akik valamely más tagállamban gyakorolták a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogot, majd visszatérnek, függetlenül attól, hogy milyen minőségben tartózkodtak a fogadó tagállamban, feltéve hogy teljesítik a vonatkozó feltételeket és tiszteletben tartják az irányelvben foglalt korlátozásokat. Ugyanakkor ahhoz, hogy valamely személy részesüljön az uniós jog által biztosított kedvező bánásmódban, a szabad mozgáshoz való jog gyakorlásának valódinak és ténylegesnek kell lennie abban a tagállamban, ahonnan az uniós polgárok és a családtagjaik visszatérnek. A 2004/38/EK irányelv jobb átültetéséhez és alkalmazásához nyújtott bizottsági iránymutatások1 útmutatást nyújtanak az állampolgárságuk szerinti tagállamba visszatérő uniós polgárokat és családtagjaikat azt követően megillető jogokról, hogy egy másik tagállamban gyakorolták a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogukat. Ennek megfelelően annak értékelésekor, hogy a fogadó tagállamban való tartózkodás valódi és tényleges volt-e, a származási tagállam hatóságainak kellő figyelmet kell fordítaniuk az egyedi esetek valamennyi körülményére. A tagállamok indikatív kritériumokat és objektív bizonyítási eszközöket határozhatnak meg, amelyek felhasználhatók az uniós jog által védelmezett szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog valódi gyakorlása és az e joggal való visszaélés közötti különbségtétel érdekében. E célból előírhatják a szabad mozgáshoz való jognak a fogadó tagállamban történő valódi és tényleges gyakorlását alátámasztó dokumentumok bemutatását, beleértve a másik tagállamban való tartózkodásról szóló nyilatkozatot vagy a bérleti díjra vonatkozó átvételi elismervényeket. A petíció benyújtójának álláspontjától eltérően az irányelv 8., 9. és 10. cikkében felsorolt dokumentumok listája e tekintetben nem tekinthető kimerítőnek. Ezek a cikkek azokat a követelményeket tükrözik, amelyeket az uniós polgárokkal és családtagjaikkal szemben a fogadó tagállamba költözésükkor előírhatnak. Ebben a helyzetben önmagában az, hogy az uniós polgár az irányelv 7. cikkében foglalt tartózkodási követelményekkel összhangban a fogadó tagállam területén letelepedett, feltételezi a szabad mozgáshoz való jog uniós polgárok és családtagjaik általi gyakorlását. A származási tagállamukba visszatérő állampolgárok esetében más a helyzet. Nekik bizonyítaniuk kell, hogy e jogot a fogadó tagállamban – ahonnan visszatérnek – valódi és tényleges módon gyakorolták. Ezért a hatóságok által a visszatérő állampolgárok esetében végzett vizsgálat kiindulása pontja eltér az abban az esetben végzett vizsgálat kiindulási pontjáról, amikor egy másik tagállamból érkező uniós polgár szándékozik regisztrálni az otttartózkodását. Ugyanakkor a szabad mozgáshoz való jog fogadó tagállamban történő valódi és tényleges gyakorlásának megállapítását követően a visszatérő állampolgárokat is megilletik az 1
A 2004/38/EK irányelv jobb átültetéséhez és alkalmazásához nyújtott. 2009. július 2-i bizottsági iránymutatás, COM(2009)0313, 2009.7.2., 4.3. pont.
CM\943022HU.doc
3/6
PE514.933v01-00
HU
uniós jog szerinti jogok.
Határ menti ingázók Azok az uniós polgárok, akik esetében a tartózkodási hely, illetve a munkavállalási hely szerinti tagállam eltér egymástól (határ menti ingázók), a munkavállalásuk helye szerinti tagállamban a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó uniós jog hatálya alá tartoznak1. A munkával kapcsolatos kérdésekben, valamint az adó- és szociális kedvezmények terén ugyanolyan bánásmódra jogosultak, mint amely a munkavállalásuk szerinti tagállam nemzeti munkavállalóit megilleti. Amennyiben egy ilyen határ menti ingázó munkavállaló olyan tagállamban él, amelynek nem állampolgára, az irányelv értelmében az említett tagállamban önfenntartó inaktív személyként hivatkozhat az uniós jogszabályokra2. Az uniós jog ugyanakkor nem biztosítja kifejezetten a családegyesítés jogát az olyan, határ menti ingázó uniós munkavállalók számára, akik az állampolgárságuk szerinti tagállamban élnek és egy másik tagállamban dolgoznak. A Bizottság álláspontja szerint nem csak a határokon átnyúló, másik tagállamba (illetve onnan visszafelé) irányuló, munkavégzési célú mozgás jogosítja fel az uniós polgárokat a családegyesítésre az állampolgárságuk szerinti tagállamban. A munkavállalók szabad mozgására vonatkozó uniós jog alapján ésszerűtlen lenne, ha az uniós jog azokra a helyzetekre is vonatkozna, amelyek csak nagyon lazán kapcsolódnak a szabad mozgáshoz való jog Unión belüli gyakorlásához. Ugyanakkor ha a ténybeli körülmények szerint a határokon átnyúló helyzet valódi és stabil, mivel a származási tagállamban való tartózkodás és a másik tagállamban való munkavégzés egyaránt valódi és stabil és bizonyos időbeli következetességet mutat, felhozható az érv, hogy a polgár a Szerződésben biztosított szabad mozgáshoz való jogokkal élt. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy jelenleg a Bíróság előtt folyamatban lévő ügy3 tárgyát képezi az a kérdés, hogy egy ilyen személy hivatkozhat-e a személyek szabad mozgására és azon belül a családegyesítésre vonatkozó uniós jogra az állampolgársága szerinti tagállammal szemben. Álláskeresők A petíció benyújtójának állítása szerint a dán hatóságok nem ismerik el az álláskeresők szabad mozgáshoz való jogát. Ez alatt feltehetően azt érti, hogy a más uniós tagállamban munkát kereső dán állampolgárok számára visszatérésükkor biztosítani kell a szabad mozgásra vonatkozó uniós jogokat a családegyesítés tekintetében. Ugyanakkor a „New in Denmark” internetes oldal nem tartalmaz ezzel kapcsolatos utalást. A származási tagállamba visszatérő álláskeresők minden esetben visszatérő uniós polgároknak tekinthetők, feltéve hogy a másik tagállamban valódi és tényleges módon gyakorolták a szabad mozgáshoz való jogokat. 1 2
3
A Bíróságnak a C-357/89. sz. Raulin-ügyben 1992. február 26-án hozott ítélete, EBHT, I-1027. o. Ez az elképzelés így olyan eseteket is magában foglal, ahol az uniós polgár a lakóhelye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban dolgozik (C-57/96. sz. Meints-ügy), beleértve azt az esetet is, amikor a származási tagállamban dolgozik, azonban egy másik tagállamban él (C-212/05. sz. Hartmann-ügy, amelyet a C-287/05. sz. Hendrix-ügy és a C-527/06. sz. Rennenberg-ügy is megerősített). C-457/12. sz. ügy, S és a Minister voor Immigratie, Integratie en Asiel, az eljárás további résztvevője: G.
PE514.933v01-00
HU
4/6
CM\943022HU.doc
Szolgáltatók és szolgáltatást igénybe vevők A szabad mozgáshoz való jogukat valamely más tagállamban gyakorló, de nem ott élő uniós polgárokra (például akik anélkül nyújtanak szolgáltatást egy másik tagállamban, hogy ott laknának) bizonyos körülmények között szintén alkalmazhatók a személyek szabad mozgására vonatkozó szabályok1. A Carpenter-ügyben a Bíróság megállapította, hogy az EK 49. cikket (jelenleg az EUMSZ 56. cikke) a családi élet tiszteletben tartásához való alapvető joggal összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, hogy az alapeljárásban felmerülőhöz hasonló esetben a származása szerinti tagállamban letelepedett és más tagállamokban székhellyel rendelkező igénybevevőknek szolgáltatást nyújtó személy származása szerinti tagállam megtagadja e személy harmadik állam állampolgárságával rendelkező házastársától a területén való tartózkodás jogát. Meg kell jegyezni, hogy a Bíróság ítéletének rendelkező részében rámutatott az ügy különleges körülményeire. Az ügyet előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy P. Carpenter üzleti tevékenységének nagy részét más tagállamokban letelepedett hirdetők révén bonyolította. Mivel Mary Carpenter gondozta P. Carpenter első házasságából származó gyermekeit, a Carpenter házaspár szétválasztása családi életükre nézve sérelmes lenne, és ezáltal azon feltételekre nézve is, amelyek között P. Carpenter alapvető szabadságjogát gyakorolhatja. Ez a szabadságjog nem érvényesülhet teljes mértékben akkor, ha P. Carpentert a gyakorlásában saját származási országa gátolja a házastársa belépésének és tartózkodásának akadályozása által. A szabad mozgásra vonatkozó uniós jog nemzeti hatóságok általi végrehajtásakor kellőképpen figyelembe kell venni a közérdeket és az alapvető jogokat, így a családi élethez való jogot is. Amennyiben megállapítást nyer, hogy egy uniós polgár a szolgáltatásnyújtás alapvető szabadságát gyakorolva szakmai okokból más tagállamba utazott, hogy ott önfoglalkoztató tevékenységet folytasson, ezen uniós polgár házastársa a házastársától származtatott tartózkodási joggal rendelkezik mindaddig, amíg az uniós polgár az uniós jog szerinti jogait gyakorolja. Szolgáltatást igénybe vevőként a turisták is rendelkeznek a szabad mozgás jogával. Az uniós jog ugyanakkor nem rendelkezik kifejezetten a családegyesítési jogokról azon uniós polgárok tekintetében, akik például turistaként vesznek igénybe szolgáltatást egy másik tagállamban. A Bizottság álláspontja szerint nem minden, határokon átnyúló, másik tagállamba (illetve onnan visszafelé) irányuló mozgás jogosítja fel az uniós polgárokat arra, hogy a családtagjaikkal visszatérjenek a származási tagállamba. A Bizottság véleménye szerint csak abban az esetben ésszerű elvárni, hogy a családtagok rendelkezzenek azzal a joggal, hogy az uniós polgárt visszatérésekor kísérjék vagy hozzá csatlakozzanak, ha a másik tagállamban való tartózkodás jelentős időtartamú volt (ami tükrözi annak hasznosságát vagy akár szükségességét, hogy külföldi tartózkodása során a családtagjai is kísérjék vagy csatlakozzanak hozzá). Annak megvizsgálásakor, hogy egy uniós polgár jelentős ideig tartózkodott-e a fogadó tagállamban, ami megalapozza azt a jogot, hogy a családtagok a származási tagállamba való 1
A Bíróságnak a C-60/00. sz. Carpenter-ügyben 2002. július 11-én hozott ítélete (EBHT, I-6279. o.).
CM\943022HU.doc
5/6
PE514.933v01-00
HU
visszatérésekor csatlakozzanak hozzá, a tartózkodás tartama és folytonossága, valamint valódi és tényleges jellege is fontos tényezők. Nem állapítható meg absztrakt módon pontos minimumidőszak, mint ahogy a tartózkodás engedélyezett megszakításai tekintetében sem határozható meg pontos szabály. Példaként a legalább egy éves, megszakítás nélküli tartózkodás elegendő lehet. Lehetne azzal érvelni, hogy rövidebb idejű tartózkodás (az irányelv 7. cikkével összhangban álló, három hónapot meghaladó időszak) is elegendő lehetne. Minden esetben a nemzeti hatóságok feladata annak értékelése – az adott eset valamennyi releváns körülményének és tényezőjének fényében –, hogy a fogadó tagállamban való tartózkodás tényleges volt-e. Végül meg kell jegyezni, hogy az a kérdés, hogy a szabad mozgás jogának a szolgáltatást igénybe vevők általi gyakorlása a 2004/38/EK irányelv értelmében biztosítja-e a családegyesítéshez való jogot a származási tagállam viszonyában, a Bíróság előtt folyamatban lévő ügy tárgyát képezi1. Következtetés A Bizottság véleménye szerint a „New in Denmark” internetes oldalon található tájékoztatás nem sérti az uniós jogot sem azon dán állampolgárok tekintetében, akik számára biztosított a személyek szabad mozgására vonatkozó uniós jog a családegyesítés tekintetében, feltéve hogy a szabad mozgás jogának valamely más uniós tagállamban való gyakorlása valódi és tényleges volt, sem a másik tagállamban szolgáltatást nyújtó dán személyek vagy a Dániába visszatérő dán álláskeresők tekintetében. Jelenleg a Bíróság előtt folyamatban lévő ügy tárgyát képezi az a kérdés, hogy a Dániában élő, azonban más uniós tagállamban dolgozó, határ menti ingázó dán munkavállalók hivatkozhatnak-e a szabad mozgásra vonatkozó uniós jogra a Dániában való családegyesítés érdekében, csakúgy mint az a kérdés, hogy a szolgáltatást valamely más tagállamban igénybe vevő dán személyek, különösen a turisták, hivatkozhatnak-e az említett jogra Dániába való visszatérésükkor.
1
C-456/12. sz. ügy, Minister voor Immigratie, Integratie en Asiel és O, az eljárás további résztvevője: B.
PE514.933v01-00
HU
6/6
CM\943022HU.doc
