EURÓPAI PARLAMENT
2014 - 2019 Petíciós Bizottság
27.5.2014
KÖZLEMÉNY A KÉPVISELŐK RÉSZÉRE Tárgy:
1.
D.G. német állampolgár által benyújtott 0194/2013. számú petíció a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi koordinátorok képzési egységességének hiányáról
A petíció összefoglalása
A petíció benyújtója a munkavállalók munkahelyi biztonságáról és egészségvédelméről szóló 89/391/EGK irányelvre hivatkozva azt állítja, hogy a német törvények arra kötelezik a németországi vállalkozásokat, hogy az építési területeken nevezzenek ki és/vagy alkalmazzanak munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági koordinátorokat. A koordinátor feladata, hogy megvizsgálja az építési területet és tanácsokat adjon az egészségvédelem és a biztonság terén. A koordinátorok képzésének kritériumait azonban nem határozták meg egyértelműen, és a képzések között jelentős különbségek tapasztalhatók. A petíció benyújtója a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi koordinátorok képzésének európai szinten történő egységes szabályozását javasolja, mivel az építési vállalkozások egyéb vállalkozáshoz hasonlóan határokon átnyúlóan működnek, ezáltal pedig minden tagállamban ugyanolyan feltételeknek és körülményeknek megfelelően kellene működniük. A munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági koordinátorok így más tagállamokban is tudnának munkát vállalni. A képzésre vonatkozó kötelező érvényű szabályozás továbbá biztosítaná, hogy a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági koordinátorok minőségi munkát végezzenek. 2.
Elfogadhatóság
Elfogadhatónak nyilvánítva: 2013. november 6. Tájékoztatás kérése a Bizottságtól (az eljárási szabályzat 202. cikkének (6) bekezdése szerint) megtörtént. CM\1029842HU.doc
HU
PE535.902v01-00 Egyesülve a sokféleségben
HU
3.
A Bizottságtól kapott válasz: 2014. május 27.
A petíció benyújtója aggodalmát fejezi ki az általa „munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi koordinátorok képzési egységességének hiányával” jellemzett, építőiparban kialakult helyzettel kapcsolatban. A petíció benyújtója rámutat arra, hogy az időszakos vagy helyileg változó építkezések biztonsági és egészségvédelmi minimumkövetelményeinek végrehajtásáról szóló 1992. június 24-i 92/57/EGK irányelvet1 (a továbbiakban: 92/57/EGK irányelv) a „2004. december 23-i rendelet 15. cikkével (BGBl. I, 3758. o.) módosított 1998. június 10-i Baustellenverordnung (építkezésekről szóló rendelet) (BGBl. I, 1283. o.) ültette át a német jogba”. Azt is kifejti, hogy a Baustellenverordnung építkezési terveket megrendelő személyekre vagy szervekre vonatkozik, és megfelelő munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi koordinátorok kinevezését javasolja, akiknek feladata a munkahelyi (építkezések) körülmények javítása a biztonsággal és egészségvédelemmel kapcsolatos kérdések nyomon követése, valamint tanácsadás révén. A petíció benyújtója rámutat továbbá arra, hogy az építkezéseken a biztonságról és egészségvédelemről szóló szabályok A–D mellékletei (RAB 30) szabályozzák a megfelelő koordinátorok alap- és továbbképzését, valamint hozzáteszi, hogy mivel a RAB 30 követelményei nem kötelező érvényűek, több képzési intézmény azoktól lényegesen eltér. Azt állítja, hogy az alacsony színvonalú képzéssel rendelkező vagy képzéssel egyáltalán nem rendelkező koordinátorok által végzett „felügyeleti tevékenység” nem megfelelő. A petíció benyújtója azzal folytatja, hogy az illetékes német tartományi hatóságok nem rendelhetik el a felelős felek (képzést nyújtó szolgáltatók és koordinátorok) számára a Baustellenverordnung-ból eredő feladatok végrehajtását, mivel erre nincs jogi hatáskörük. Továbbá semmilyen büntetés (pénzbírság kiszabásának lehetősége) nem áll rendelkezésre. Végezetül a petíció benyújtója szerint a felvetett kérdésekkel kapcsolatos uniós szintű követelmények határideje már rég lejárt, mivel az építkezési vállalkozások határokon átnyúlóan működnek, és az általuk tapasztalt körülményeknek azonosnak kell lenniük minden tagállamban. A Bizottság észrevételei
Munkahelyi biztonság és egészségvédelem – a vonatkozó uniós keretszabályozás
A munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének általános elveit uniós szinten a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 89/391/EGK irányelv2 (a továbbiakban: 89/391/EGK irányelv) rögzíti, mely ezen a területen a legfontosabb idevonatkozó jogszabály. Ezt az irányelvet 16. cikkének (1) bekezdése értelmében egy sor, a munkavállalók munkahelyi
1 2
HL L 245., 1992.8.26., 28. o. HL L 183., 1989.6.29., 1. o.
PE535.902v01-00
HU
2/6
CM\1029842HU.doc
biztonságához és egészségvédelméhez kapcsolódó különböző területekre vonatkozó különálló irányelv is kiegészíti. A munkahelyi biztonságról és egészségvédelemről szóló uniós irányelvek célja támogatni a körülmények javítását ezen a területen és harmonizálni a feltételeket. Ebben az értelemben tartalmazzák a minimumkövetelményeket, és a tagállamok kedvezőbb előírásokat állapíthatnak meg a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségének védelmére nézve. Ezen irányelveket a tagállamoknak át kell ültetniük, ezért a konkrét helyzetekre elsősorban a nemzeti jogszabályokat kell alkalmazni. Az uniós irányelveket átültető nemzeti jogi rendelkezések végrehajtásáért pedig az illetékes nemzeti hatóságok felelnek. A 92/57/EGK irányelv a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi sajátosságokat célozza meg az építőipar terén. Ezt minden tagállam – beleértve Németországot – átültette a nemzeti jogba. A 92/57/EGK irányelv 2. cikkének e) és f) pontja az építési terv előkészítési, illetve kivitelezési szakaszában a biztonsági és egészségvédelmi koordinátorra vonatkozóan a következő meghatározásokat tartalmazza: „e) „az építési terv előkészítésének biztonsági és egészségvédelmi koordinátora” az a természetes vagy jogi személy, akit a megrendelő, illetve az építésvezető az építési terv előkészítése idejére az 5. cikkben említett feladatok ellátásával bízott meg; f) „az építési terv kivitelezésének biztonsági és egészségvédelmi koordinátora” az a természetes vagy jogi személy, akit a megrendelő és/vagy az építésvezető az építési terv kivitelezése idejére a 6. cikkben említett feladatok ellátásával bízott meg.” Ugyanezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szabályozza a koordinátorok kinevezését. E szerint a cikk szerint „a megrendelő vagy az építésvezető a 2. cikk e) és f) pontjában meghatározott egy vagy több biztonsági és egészségvédelmi koordinátort jelöl ki minden olyan építkezésen, amelyen egynél több vállalkozás dolgozik”. Ezen irányelv 5. és 6. cikke elkülöníti a koordinátorok feladatát az építési terv előkészítési és kivitelezési szakaszában. A 92/57/EGK irányelv értelmében a koordinátor feladata többek között összehangolni a különböző biztonsági és egészségvédelmi előírások résztvevők általi végrehajtását az építési terv előkészítési és kivitelezési szakaszában. A 92/57/EGK irányelv 7. cikke értelmében (A megrendelő, az építésvezető és a munkáltató felelőssége): „1. Ahol a megrendelő vagy az építésvezető egy vagy több koordinátort nevezett ki az 5. és 6. cikkben említett feladatok ellátására, ez nem mentesíti felelőssége alól a megrendelőt, illetve az építésvezetőt e területen. 2. Az 5. és 6. cikk, valamint e cikk (1) bekezdésének alkalmazása nem érinti a 89/391/EGK irányelvben előírt munkáltatói felelősség elvét.” CM\1029842HU.doc
3/6
PE535.902v01-00
HU
A biztonsági és egészségvédelmi koordinátori kompetenciákra és/vagy képesítésekre vonatkozó kérdések
Ami a koordinátorok kompetenciáira vonatkozó kérdést illeti, a 92/57/EKG irányelv nem határozza meg az építési terv előkészítési és végrehajtási szakaszában a koordinátori minőség gyakorlásához előírt kompetenciákat vagy képzettséget, és a biztonsági és egészségvédelmi koordinátorok képzésének előírásáráról szóló szabályokat sem tartalmaz. Érdemes kiemelni, hogy 2008-ban a Bizottság közleményt adott ki a munkahelyi biztonsági és egészségvédelemmel foglalkozó 92/57/EGK (időszakos vagy helyileg változó építkezések) és 92/58/EKG irányelv (munkahelyi biztonsági jelzések)1 gyakorlati végrehajtásáról. A közlemény tartalmazta a szóban forgó kérdést érintő következő megjegyzést: „Tagállamonként nagy különbségeket látunk. Néhány tagállam részletekbe menően meghatározza a koordinátor kompetenciáit és/vagy képzettségét, néha még azt is előírva, hogy különleges képzésen vegyen részt vagy képzésen is részt vegyen és tapasztalata is legyen. Másutt csupán csak azt írják elő, hogy legyen koordinátor anélkül, hogy bármilyen hivatalos képzettségi szintet várnának el tőle.” Ugyanabban a közleményben a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy: „A helyszínen elvégzett értékelés arra mutat rá, hogy ha a tagállamok a kompetenciára nézve minimumkövetelményeket vezetnének be a helyszín kockázatainak nagysága és/vagy típusa/jellege függvényében, a végrehajtás javulhatna.” Emellett 2011-ben a helyes gyakorlatokról szóló, nem kötelező érvényű útmutatót adtak ki, hogy előmozdítsák a 92/57/EGK irányelv2 értelmezését és helyes végrehajtását. Mivel a munkahelyi biztonságról és egészségvédelemről szóló uniós jogszabályok a tagállamokra bízzák a képességek és kompetenciák meghatározását, valamint a koordinátorok szükséges képzését is, az utóbbiak szabadon szabályozhatják ezeket a kérdéseket azáltal, hogy meghatározzák a szabályokat és olyan eszközökhöz folyamodnak, amelyeket megfelelőbbeknek tekintenek, feltéve hogy azok összeegyeztethetőek az uniós joggal, különösen a szakmai képesítések elismeréséről szóló 2005/36/EK irányelvvel3. A 2005/36/EK irányelv a szakmai képesítések más tagállamban történő elismerésével foglalkozik. Olyan szakmákra alkalmazandó, amelyeket abban a tagállamban szabályoznak, ahová az illető személy költözik, azaz olyan szakmákra, amelyek hozzáférhetősége és gyakorlása a fogadó tagállamban – törvény, rendelet vagy közigazgatási rendelkezés alapján – 1
COM(2008) 698 , 2008.11.6. Nem kötelező érvényű útmutató a 92/57/EGK irányelv értelmezésével és végrehajtásával kapcsolatos helyes gyakorlatokhoz. 3 A 2013. november 20-i 2013/55/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 354., 2013.12.28.) nemrég módosított, a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 255., 2005.9.30.). 2
PE535.902v01-00
HU
4/6
CM\1029842HU.doc
bizonyos szakmai képesítéseket feltételez. Ez az irányelv azonban nem alkalmazandó, ha bizonyos szabályozott szakma esetében a szakmai képzés elismeréséhez közvetlenül kapcsolódó egyéb különös rendelkezéseket egy külön uniós jogi eszköz1 rögzíti. Ilyen külön unós jogi eszköz hiányában, amely a biztonsági és egészségvédelmi koordinátorokra vonatkozik, a 2005/36/EK irányelv a következőképpen alkalmazandó erre a szakmára: -
-
A fogadó tagállam a biztonsági és egészségvédelmi koordinátori szakma gyakorlásához való hozzáféréshez különleges/szakmai képzettséget vagy kompetenciákat követel meg. Ezeket a készségeket vagy kompetenciákat hivatalos képesítést tanúsító dokumentum, a 2005/36/EK irányelv 11. cikk a)–i) bekezdésekre vonatkozó kompetencia igazolása és/vagy a fogadó tagállam illetékes hatósága által hitelesített szakmai tapasztalat2 igazolja.
Ha a fenti feltételek teljesülnek, valamely tagállambeli, szakmai képesítéssel rendelkező uniós polgárnak, aki a tagállamban képesítéssel rendelkezik a fent említett tevékenységek végzése tekintetében, részesülnie kellene az általános elismerési rendszer kínálta előnyökből, ha egy másik tagállamban szeretné ezt a tevékenységet folytatni. Ha a követelmények a lakóhely szerinti tagállamban sokkal alacsonyabbak, mint a fogadó tagállamban (lényegi különbségek), az utóbbi kompenzációs intézkedéseket írhat elő a képzési szakadék áthidalására3. A 2005/36/EK irányelv azonban nem tartalmaz specifikus szabályokat a biztonsági és egészségvédelmi koordinátorok képzésének tartalmáról vagy szintjéről.
A koordinátori feladatok ellátásának kérdése – a felelősségi rendszer a 92/57/EGK és 89/391/EGK irányelvek értelmében
A Bizottság hangsúlyozza, hogy a kinevezett koordinátor bármely kötelezettségének el nem végzéséért a felelősség végső soron a megrendelőre vagy az építésvezetőre hárul a (fent említett) 92/57/EGK irányelv 7. cikke értelmében, illetve hogy az 5. és 6., valamint a 7. cikk (1) bekezdésének végrehajtása nem érinti a 89/391/EGK irányelvben rögzített munkáltatói felelősség elvét. Elsősorban az illetékes nemzeti hatóságoknak kell ellenőrizniük és biztosítaniuk, hogy az irányelveket nemzeti jogszabályokba átültető nemzeti intézkedéseket megfelelően hajtják végre.
1
Vö.: 2005/36/EK irányelv 2. cikkének (3) bekezdése. Lásd különösen a „szabályozott szakma” és „szakmai képesítés” meghatározásokat a 2005/36/EK irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében. 3 Ld. különösen a 2005/36/EK irányelv 13. és 14. cikkét. 2
CM\1029842HU.doc
5/6
PE535.902v01-00
HU
A munkahelyi biztonságról és egészségvédelemről szóló irányelv nemzeti jogszabályba való átültetéséből származó munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi kötelezettségek megszegése miatti büntetések kérdéséről
A bírság kiszabása és alkalmazása az illetékes nemzeti hatóságokra tartozik, melyeknek egy egész sor intézkedés áll a rendelkezésére a nemzeti jog értelmében, hogy foglalkozzanak a nemzeti biztonsági és egészségvédelmi követelmények bármely be nem tartásával. A tagállamoknak meg kell tenniük a megfelelő lépéseket, hogy lehetővé tegyék az illetékes hatóságok (általában a munkafelügyelőségek) számára annak biztosítását, hogy az érintettek eleget tesznek kötelezettségeiknek és gyakorolni tudják jogaikat, beleértve olyan ellenőrzések elvégzése révén, amelyek hatékony, visszatartó erejű és arányos büntetések kiszabását és bármely, az egészségvédelmi és biztonsági szabályok betartását elmulasztó fél bíróság elé állítását eredményezheti. Mindazonáltal a tagállamok kötelesek (a 89/391/EGK irányelv 4. cikke értelmében) biztosítani a megfelelő ellenőrzéseket és felügyeletet. Ez magában foglalhat például ellenőrzéseket arról, hogy a koordinátorok – az építkezésen jelen levő összes munkás védelme érdekében – megfelelnek-e az uniós irányelvek átültetése céljából elfogadott nemzeti jogszabályoknak. Minden tagállam rendelkezik illetékes végrehajtó hatósággal, amely biztosítja az ellenőrzést és nyomon követi a nemzeti jogszabály alkalmazását. Ezért elsősorban az illetékes német hatóságok feladata megfelelő ellenőrzéseket végezni, melyek szükségesek a nemzeti jogszabályokba átültetett uniós irányelvek hatékony alkalmazásának biztosításához. A Bizottság felügyeli az uniós jog alkalmazását, és közbelép, ha bármely megsértést alátámasztó bizonyíték birtokába jut.
Következtetések A 92/57/EGK irányevet német jogba átültető 2004. december 23-i rendelet 15. cikkével (BGBl. I, 3758. o.) módosított Baustellenverordnung (építkezésekről szóló rendelet) (BGBl. I, 1283. o.), beleértve a megfelelő koordinátorok alap- és továbbképzését szabályozó, az építkezéseken a biztonságról és egészségvédelemről szóló szabályok A–D. mellékleteit (RAB 30), láthatólag nem mond ellent az Unió munkahelyi biztonságról és egészségvédelemről szóló jogalapjával. Ami a petíció benyújtója által felvetett, az általa „munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi koordinátorok képzési egységességének hiányával” jellemzett, építőiparban jelentkező kérdést illeti, el kell mondani, hogy a koordinátori képzés és képességek vagy kompetenciák meghatározásának kérdése a tagállamok hatáskörébe tartozik. A Bizottságnak mindazonáltal volt lehetősége jelezni, hogy a 92/57/EGK irányelv alkalmazása hasznos lett volna, ha a tagállamok a helyszíni veszély nagyságától és/vagy típusától/természetétől függően bizonyos minimumkritériumokat vezettek volna be a kompetenciára vonatkozóan.
PE535.902v01-00
HU
6/6
CM\1029842HU.doc
