2009 - 2014
EURÓPAI PARLAMENT Petíciós Bizottság
28.6.2013
KÖZLEMÉNY A KÉPVISELŐK RÉSZÉRE Tárgy: 1.
Dieter Werthenbach holland állampolgár által benyújtott 1385/2012. számú petíció német rokkantsági nyugdíjának adózásáról
A petíció összefoglalása
A petíció benyújtója holland állampolgár és Hollandiában él. Rokkantsági nyugdíját Németország folyósítja, és a közelmúltban tájékoztatták arról, hogy 2005 óta adót fizet e nyugdíj után Németországban. A petíció benyújtója helytelennek tartja, hogy erről korábban sem a német, sem a holland adóhatóságok nem tájékozatták. Véleménye szerint emellett igazságtalan, hogy a Németországon kívül tartózkodó nem német nyugdíjjogosultak eltérő bánásmódban részesülnek, mint a német jogosultak. Példaként említi, hogy az előbbiek nem részesülnek sem az adómentességi küszöb kedvezményében, sem külön engedményben, amelyre a Németországban élő német nyugdíjasok ugyanakkor jogosultak. A petíció benyújtója felhívja az Európai Parlamentet, hogy vessen véget ennek az egyenlőtlen bánásmódnak. 2.
Elfogadhatóság
Elfogadhatónak nyilvánítva: 2013. február 28. Tájékoztatás kérése a Bizottságtól (az eljárási szabályzat 202. cikkének (6) bekezdése szerint) megtörtént. 3.
A Bizottságtól kapott válasz: 2013. június 28.
A petíció benyújtója bírálja Németországban a nyugdíjak 2005-ben bevezetett megadóztatását, amelynek értelmében a Németországban lakóhellyel nem rendelkező adófizetők német forrásból származó nyugdíjára német személyi jövedelemadót vetnek ki. A petíció benyújtójának állítása szerint a külföldi adóügyi illetőséggel rendelkező személyek, CM\943052HU.doc
HU
PE514.958v01-00 Egyesülve a sokféleségben
HU
akik szakmai pályafutásuk során Németországban dolgoztak, így jelenleg Németországból nyugdíjra jogosultak, több súlyos nehézséggel is szembesülnek, amelyek állítólagosan ellentétesek az uniós joggal. Általánosságban rámutat, hogy komoly szakadék van a Németországban élő és a külföldi adóügyi illetőséggel rendelkező nyugdíjasok adóügyi megítélése között. A petíció benyújtója szerint ez a különbség igazságtalan. A petíció benyújtója különösen a következőket kifogásolja: A)
2004 óta a német állami nyugdíjhatóság (Bundesversicherungsanstalt) évi 2500 euró rokkantsági nyugdíjat folyósít neki. Csak 2012-ben tájékoztatták arról, hogy e nyugdíjfolyósítás német adózás alá esik. Mivel a 2005–2010-re vonatkozó adókivetések Hollandiában már lezárultak, a németországi nyugdíjra visszamenőleg csak a 2011-es évre lehet adót kivetni, amely még nem zárult le.
B)
A Németországban élő nyugdíjasokhoz képest a petíció benyújtója nem kapja meg a következő kedvezményeket: a)
általános személyes adókedvezmény, amely a 2013-as adóévben 8 130 euró (a 2004–2008 közötti időszakban pedig évi 7 664 euró).
b)
102 euró értékű levonás az adóalapból, amely csak a Németországban élő nyugdíjasoknak áll rendelkezésére.
A Bizottság észrevételei Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a petíciót elég általános módon fogalmazták meg. Ezért nem mindig lehetett pontosan azonosítani a petíció benyújtójára alkalmazható megfelelő német adótörvényeket. Az ügy átfogó vizsgálata érdekében a Bizottságnak szüksége van a petíció benyújtója helyzetének részletes leírására, beleértve a nyugdíj és az arra kivetett adó megállapítására vonatkozó számítások másolatát. Figyelembe véve ezt az előzetes megjegyzést, a Bizottság álláspontja a következőképpen foglalható össze: Ad A) Német személyi jövedelemadó kivetése külföldi illetőséggel rendelkezők németországi nyugdíjára A jövedelemadóról szóló törvény (EStG) 49. szakasza (1) bekezdésének 7. pontja értelmében a külföldi illetőséggel rendelkezőknek német forrásból származó nyugdíjuk után adóbevallást kell benyújtaniuk a német adóhatóságoknak. E kötelezettséget a nyugdíjakról szóló, 2004. július 5-i törvény (Alterseinkünftegesetz) 1. cikkének (23) bekezdése (Szövetségi Törvénytár (BGBl), 2004, 1. rész, 33. szám, 1427. o.) vezette be, amely 2005. január 1-jén lépett hatályba, és amelyet így a 2005-ös adóévre alkalmaztak először. Az e pontra vonatkozó részletek nem elég világosak a petícióban. Úgy tűnik, hogy 2012-ben a Finanzamt Neubrandenburg kérte a petíció benyújtóját, hogy 2005-ig visszamenőleg nyújtson be az ez idő alatt számára folyósított nyugdíjakra vonatkozó jövedelemadó-bevallást. Ennek megfelelően a német személyi jövedelemadóra vonatkozó adómegállapító határozat PE514.958v01-00
HU
2/5
CM\943052HU.doc
kibocsátását követően a petíció benyújtójának viselnie kell a kérdéses évekre vonatkozó adóterhet. Annak ellenére, hogy a német adóhatóságok által bevezetett eljárás várhatóan kiegészítő adóbefizetéseket eredményez a hatóság javára, a 2004-ben módosított törvény csak jövőbeli helyzetekre érvényes és a rendelkezésnek nincsen visszamenőleges hatálya. Következésképpen a petíció benyújtójának elegendő ideje volt ahhoz, hogy megismerkedjen az új törvénnyel. Az ilyen helyzetekre az „ignorantia legis non excusat” elv vonatkozik. Ad B(a) Az általános személyes adókedvezmény alkalmazása külföldi illetőséggel rendelkező adófizetők esetében A jövedelmi adóról szóló német jogszabályok adóügyi szempontból általában különbséget tesznek a lakóhellyel rendelkező és a lakóhellyel nem rendelkező személyek között. A jövedelemadóról szóló törvény (EStG) 1. cikkének (3) bekezdése és 1a. cikke meghatározza azokat a feltételeket, amelyek szerint a külföldi illetőségű személyek kérelmezhetik, hogy a belföldi illetőségűekkel azonos adózási rendszert vehessenek igénybe. Ez a helyzet akkor áll fenn, amennyiben jövedelmük legalább 90%-a német adózás alá esik vagy a nem német adózás alá eső rész nem éri el az alapkedvezmény összegét (2012-ben 8 004 euró). Az Európai Unió Bíróságának kialakult ítélkezési gyakorlata szerint, „a belföldi és külföldi illetőséggel rendelkező személyek helyzete általában nem hasonlítható össze” (lásd pl. a C383/05. sz. Talotta ügy 19. pontját). A Bíróság a mérföldkőnek számító Schumacker ügyben (C-279/93. sz. ügy, 32–34. pont) szintén megállapította, hogy „a külföldi illetőségű személy által az adott tagállam területén szerzett jövedelem leggyakrabban összes jövedelmének csak egy részét képezi, amely e személy lakóhelyén összpontosul. Ezenfelül a külföldi illetőségű jövedelmeinek, illetve személyes, valamint családi körülményeinek összességéből következő teherviselő képessége a legkönnyebben ott bírálható el, ahol személyes és vagyoni érdekeinek központja található. Ez a hely pedig általában az illető személy állandó lakóhelye. Ezért a nemzetközi adójog, és különösen a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) kettős adóztatás elkerüléséről szóló mintaegyezménye elismeri, hogy elvileg a lakóhely szerinti államra tartozik az adózók általános adóztatása, személyes és családi körülményeikre figyelemmel. A belföldi illetőségű személy helyzete annyiban eltérő, hogy jövedelmének nagyobb része rendszerint a lakóhely szerinti tagállamra összpontosul. Emellett az állam általában rendelkezik az adóalanyiság személyi és családi körülményekre tekintettel történő értékeléséhez szükséges valamennyi információval. Ezért az a tény, hogy a tagállam külföldieknek nem ad meg valamely olyan adóelőnyt, amelyet a belföldi illetőségűeknek megad, önmagában nem megkülönböztető, mivel az adózók e két kategóriájának helyzete nem összehasonlítható.” Németországban a személyes adókedvezmény célja annak biztosítása, hogy a szükséges minimumjövedelem összegét ne terhelje jövedelemadó. Ezért jogszerűnek ítélték e kedvezmény belföldi illetőségűeknek való fenntartását, mivel a külföldiek személyi és családi körülményeit elvileg a lakóhelyük szerinti államban veszik figyelembe. Amint azonban a Bíróság a fenti Schumacker ügyben kimondta, „más a helyzet abban az CM\943052HU.doc
3/5
PE514.958v01-00
HU
esetben, ha a külföldi a lakóhelye szerinti országban jelentéktelen jövedelmet kap, és adóköteles jövedelmének fő részét a foglalkoztatás helye szerinti tagállamban szerzi, amelynek eredménye az, hogy a lakóhelye szerinti tagállam nincs abban a helyzetben, hogy megadja számára a személyi és családi követelményeiből eredő kedvezményeket. Nincs olyan objektív eltérés az összehasonlítható munkaviszonyban foglalkoztatott ilyen külföldi és belföldi illetőségű között, amely indokolná az eltérő elbánást az adózó személyes és családi körülményeinek adózási szempontból történő figyelembevétele tekintetében. Az olyan külföldi illetőségű személy esetében, aki jövedelmének fő részét és csaknem összes családi jövedelmét a lakóhelyétől eltérő tagállamban szerzi, a megkülönböztetés abból a tényből ered, hogy személyes és családi körülményeit sem a lakóhelye, sem a foglalkoztatás szerinti tagállamban nem veszik figyelembe.” (36-38. pont) Továbbá a Gschwind ügyben (C-391/97. sz. ügy 28. és azt követő pontjai) az Európai Unió Bírósága további útmutatást nyújtott arról, hogy miként kell értelmezni a Schumacker ügyben hozott ítéletben említett „adóköteles jövedelem fő része” kitételt. A Bíróság megállapította, hogy a német jog által előírt 90%-os küszöb – amelynek teljesítése esetén az adójogi illetékességgel rendelkezők és a lakóhellyel nem rendelkezők az adózás terén azonos bánásmódban részesülnek – összhangban van az uniós joggal. A 90%-os küszöböt a Bíróság azóta már számos alkalommal megerősítette, például a Conjin ügyben (C-346/04. ügy, 16. pont) és a Meindl ügyben (C-329/05. sz. ügy, 29–31. pont) hozott ítéletében. A fentiekből az következik, hogy a személyes adókedvezményt és az egyéb adókedvezményeket abban a tagállamban kell biztosítani, ahol a nyugdíjas adójogi illetékességgel rendelkezik, azaz Hollandiában. Németország nem köteles ezeket a kedvezményeket biztosítani, kivéve, ha az érintett holland nyugdíjasok német nyugdíja teljes világjövedelmük legalább 90%-át teszi ki. Ad B(b) A 102 euró egységes kedvezmény alkalmazása külföldi illetőséggel rendelkező nyugdíjasokra A petíció benyújtója kijelenti, hogy a 102 euró értékű egységes kedvezményre csak a németországi adóügyi illetőséggel rendelkezők jogosultak. Mivel nem áll módjában a német személyi jövedelemadóról szóló törvény ténylegesen alkalmazandó rendelkezéseit ellenőrizni, a Bizottság feltételezi, hogy a petíció benyújtója a személyi jövedelemadóra vonatkozó törvény egyösszegű támogatásról (Pauschbetrag) szóló részére, a 9a. szakasz (1) bekezdésének a) pontjára utal. Ez az egyösszegű támogatás azoknak a nyugdíjasoknak jár, akik munkavállalóként vagy kormánytisztviselőként korábban végzett tevékenységükért nyugdíjban részesülnek. A fenti előzetes elemzés alapján a Bizottság megerősíti, hogy 2008 végéig a külföldi illetőséggel rendelkező nyugdíjasokat kizárták az egyösszegű támogatás alkalmazása alól. Mindazonáltal a 2009-es adóévtől kezdődően a külföldi illetőséggel rendelkező nyugdíjasok is jogosultak e támogatásra (lásd a személyi jövedelemadóról szóló törvény külföldi illetőséggel rendelkező adófizetőkre vonatkozó rendelkezéseit – 50. szakasz, (1) bekezdés, 3. mondat). Összegzés Tekintettel a fenti megfontolásokra, a Bizottság a petíció benyújtója által ismertetett kérdések kapcsán nem indít jogsértési eljárást Németország ellen. PE514.958v01-00
HU
4/5
CM\943052HU.doc
CM\943052HU.doc
5/5
PE514.958v01-00
HU