EURÓPAI PARLAMENT
2014 - 2019 Petíciós Bizottság
16.12.2014
KÖZLEMÉNY A KÉPVISELŐK RÉSZÉRE Tárgy:
1.
Anthony Webb brit állampolgár által benyújtott 0895/2011. számú petíció a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelettel összhangban az álláskeresési járadék folyósításának Finnországban való megtagadásáról
A petíció összefoglalása
A petíció azt a kérdést veti fel, hogy Finnország helyesen ültette-e át a 883/2004/EK uniós rendeletet, illetve hogy azt megfelelően alkalmazza-e. A petíció benyújtója brit állampolgár, aki 2010 júniusától decemberéig egyéni vállalkozóként dolgozott. 2011 januárjában vették nyilvántartásba mint álláskeresőt. A munkaügyi hivatal elfogadta kérelmét, a társadalombiztosítási intézmény azonban következetesen fenntartotta, hogy a petíció benyújtója nem teljesíti az állandó lakóhelyre vonatkozó követelményt, ami a Finnországban állandó lakóhellyel rendelkező személyek és más tagállamok Finnországba költöző polgárai közötti megkülönböztetésnek tűnik. 2.
Elfogadhatóság
Elfogadhatónak nyilvánítva: 2011. december 5. Tájékoztatás kérése a Bizottságtól (az eljárási szabályzat 216. cikkének (6) bekezdése szerint) megtörtént. 3.
A Bizottságtól kapott válasz: 2012. március 16.
A petíció benyújtója az Egyesült Királyság állampolgára, és 2010 márciusa óta Finnországban él. 2010 júniusa és decembere között egyéni vállalkozóként dolgozott. Miután felhagyott tevékenységével, álláskeresőként nyilvántartásba vették Finnországban. A Kela, a finn CM\1044179HU.doc
HU
PE485.953v03-00 Egyesülve a sokféleségben
HU
társadalombiztosítási intézmény elutasította a finn szociális biztonsági rendszerhez való csatlakozását. A Kela következetesen fenntartotta, hogy a petíció benyújtója nem teljesítette a lakóhellyel kapcsolatos követelményeket. A jelek szerint e követelmények hátrányos megkülönböztetést eredményeznek a Finnországban állandó lakóhellyel rendelkezők és más, Finnországba költöző uniós polgárok között. A Bizottság észrevételei Az első elemzés alapján úgy tűnik, hogy az 1573/1993. sz. finn jogszabály értelmében a finn polgárok Finnországba érkezésükkor vagy oda való visszatérésükkor automatikusan a finn szociális biztonsági rendszer tagjai lesznek. A Finnországban letelepedett nem finn állampolgár uniós polgároknak további feltételeknek kell megfelelniük. Az Európai Bizottság véleménye szerint egy ilyen szabályozás nem egyeztethető össze – a Bíróságnak a társadalombiztosítási ellátásokhoz való hozzáférésre vonatkozó ítélkezési gyakorlatának1 megfelelően értelmezett – 883/2004/EK és a 987/2009/EK rendelettel. A 883/2004/EK rendelet 4. cikke kizár minden, a hatáskörrel rendelkező tagállam által az állampolgárság alapján eszközölt közvetlen vagy közvetett megkülönböztetést. A Bizottság kialakult gyakorlata, hogy felveszi a kapcsolatot az érintett tagállam hatóságaival, hogy tájékoztatást kérjen tőlük vagy megoldást találjon a problémákra. Kizárólag így erősíthető meg a ténybeli és jogi álláspontok valamennyi szempontja és vonhatók le a megfelelő következtetések. A Bizottság e célból 2012 februárjában eljárást indított2. A finn hatóságoknak tíz hét áll rendelkezésükre, hogy válaszoljanak a Bizottságnak. Következtetés Az első elemzést követően a Bizottság szerint a finn szociális biztonsági rendszerbeli tagság nemzeti jog által előírt feltételei a finn és más uniós állampolgárok közötti megkülönböztető bánásmódhoz vezetnek. 2012 februárjában a Bizottság arra kérte a finn hatóságokat, hogy késedelem nélkül biztosítsák a 883/2004/EK rendelet helyes alkalmazását és különösen az egyenlő bánásmód elvének érvényesítését. A Bizottság a finn hatóságok válaszának (ezt várhatóan 2012. április végéig kapja meg) fényében határoz majd a következő lépésekről. Mivel a Bizottság fellépése nem helyettesítheti a nemzeti szintű jogi lépéseket, amelyek szükségesek lehetnek a polgárok jogainak megóvásához, tájékoztatni kell a petíció benyújtóját, hogy ne mulassza el a nemzeti eljárásjog szerinti különböző lépések megtételére vonatkozó határidőket. 4.
A Bizottságtól kapott időközi válasz: 2012. szeptember 28.
A Bizottság felvette a kapcsolatot a finn hatóságokkal a finn jogszabályokról szóló hivatalos tájékoztatási kérelemmel. 2012. április 12-i válaszukban a finn hatóságok részletes elemzést küldtek a petíció benyújtójának ügyéről és a nemzeti előírásokról. 1
Lásd a C-90/97. sz. Swaddling-ügyet (EBHT 1999., I-1075. o.) és mutatis mutandis a C-102/91. sz. Knochügyet (EBHT 1992., I-4341. o.) és a 76/76. sz. Di Paolo-ügyet (EBHT 1977., 315. o.). 2 További információ: http://ec.europa.eu/eu_law/infringements/application_monitoring_hu.htm.
PE485.953v03-00
HU
2/6
CM\1044179HU.doc
A Bizottságot tájékoztatták arról is, hogy a petíció benyújtója időközben megkapta a KELAkártyát és 2012 januárjától kezdve tagja lett a finn szociális biztonsági rendszernek. Ami a finn jogszabályokat, konkrétan pedig az 1573/1993. számú törvényt illeti, a Szociális és Egészségügyi Minisztérium tisztázta, hogy a Finnországba költöző személyek nem lesznek a szociális biztonsági rendszer tagjai finn állampolgárságuk alapján. Még a külföldről érkező finn állampolgárokra nézve is követelmény, hogy objektívan igazolható körülményekkel kifejezzék állandó letelepedési szándékukat. Azon nemzeti előírás, amely szerint a finn származású személy állandó finnországi lakosnak tekinthető, azokra a finn gyökerekkel rendelkező külföldiekre vonatkozik, akik a volt Szovjetunióban éltek és állandó tartózkodási engedélyt kaptak, mikor úgy határoztak, hogy Finnországba költöznek (inkeriek). E személyeket a végrehajtási törvény 2a. szakaszának (10) bekezdése határozza meg. E rendelkezés ezért csak néhány emberre vonatkozik, akik a volt Szovjetunió területén éltek, ám nem tesz különbséget a finnek és más állampolgárok között. Tekintettel a petíció benyújtójának finnországi alkalmazotti és egyéni vállalkozói státuszára, nem szabad elfelejteni, hogy az európai uniós jogszabályok a szociális biztonság terén csak a tagállamok szociális biztonsági rendszereinek összehangolásáról rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy a tagállamok szabadon határozhatják meg saját szociális biztonsági rendszereik részleteit, ideértve a biztosított ellátások típusát, a jogosultság feltételeit, az ellátások kiszámítási módját és a fizetendő hozzájárulások összegét is. Az európai uniós jogszabályok, különösen a 883/2004/EK rendelet nem rendelkeznek a társadalombiztosítási ellátásokról, csak általános szabályokat és elveket határoznak meg, amelyeket a nemzeti hatóságoknak be kell tartaniuk a nemzeti törvények végrehajtása során. Ezek a szabályok biztosítják, hogy a különböző nemzeti jogszabályok alkalmazása során tiszteletben tartsák az egyenlő bánásmód és a megkülönböztetésmentesség alapelveit. A rendelet kollíziós rendelkezéseket is tartalmaz annak meghatározása céljából, hogy melyik tagállam felelős az EU-ba költöző személyek szociális ellátásáért. E rendelkezések alapján az alkalmazottakra és az egyéni vállalkozókra a munkavégzésük vagy egyéni vállalkozásuk helyéül szolgáló tagállam jogszabályai vonatkoznak, míg az inaktív személyekre az állandó lakóhelyük szerinti tagállam jogszabályai érvényesek. A II. cím alatti kollíziós szabályok és a társadalombiztosítás kérdése közötti viszonyt a 883/2004/EK rendelet (17a) preambulumbekezdése határozza meg, amely szerint: „Amikor valamely tagállami jogszabályt e rendelet II. címének megfelelően egy személyre alkalmazni kell, a betegbiztosításra és az ellátásokra való jogosultságának feltételeit az illetékes tagállam jogszabályai határozzák meg, a közösségi jog tiszteletben tartásával.” Ez azt jelenti, hogy ha valakire a rendelet kollíziós szabályai alapján egy adott tagállam szociális biztonsági jogszabályai vonatkoznak, az még nem vonja maga után a tagállam szociális biztonsági rendszerében való biztosítottságot. A biztosítás követelményeit a szóban forgó tagállam különböző biztosítási rendszereire vonatkozó jogszabályok határozzák meg. Így történt a petíció benyújtójának az egyéni vállalkozói tevékenysége idejére vonatkozó biztosítási kérelméről szóló határozat esetében is.
CM\1044179HU.doc
3/6
PE485.953v03-00
HU
Az egyéni vállalkozók ellátásaira vonatkozó (1272/2006. számú) törvény szerint az egyéni vállalkozóknak maguknak kell gondoskodniuk saját kötelező öregségi nyugdíjukról. Noha a petíció benyújtója egyéni vállalkozóként dolgozott Finnországban 2010. június és december között, nem teljesíti a szociális biztonsági jogszabályok egyéni vállalkozókra vonatkozó, e törvényben meghatározott követelményeit, mivel nem rendelkezett az egyéni vállalkozók nyugdíjára vonatkozó törvény szerinti biztosítással. Ennek értelmében egyéni vállalkozóként nem volt tagja a társadalombiztosítási rendszernek. A KELA a petíció benyújtója állandó lakhelyéről szóló határozatának tekintetében a finn hatóságok saját belátásukon alapuló, minden körülményt figyelembe vevő döntést hoztak. A KELA 2010. decemberi átfogó értékelése alapján a petíció benyújtóját nem tekintették kérelme benyújtásakor állandó finnországi lakosnak, figyelembe véve minden körülményt, mint például tevékenysége jellegét, családi kötelékeit és tartózkodásának időtartamát. E helyzetet később át lehet értékelni, ha az átfogó értékelés alapján a finnországi kötelék erősebbé válik, mint a másik tagállamhoz fűződő kötelékek. E tekintetben a szociális biztonsági rendszerek összehangolásáról szóló európai uniós jogszabályok, mégpedig a 883/2004/EK és a 987/2009/EK rendeletek úgy rendelkeznek, hogy a személyek szokásos tartózkodási helyének meghatározását a nemzeti hatóságnak kell elvégezni eseti elbírálás alapján. A szokásos tartózkodási hely ellenőrzését az Európai Bíróság által meghatározott kritériumok alapján a nemzeti hatóságoknak kell elvégezniük (C-90/97. sz. Swaddling-ügy (EBHT 1999., I-1075. o., 29. pont). Ez minden tényszerű körülmény mérlegelését jelenti, mint például a tevékenység jellege (például a munkaszerződés állandósága és időtartama), családi helyzet és kötelékek, nem jövedelemszerző tevékenységek gyakorlása, jövedelemforrás, lakáshelyzet, a személy szándéka. Végezetül a petíció benyújtója finn nyelvtanfolyam támogatására vonatkozó kérdést tett fel. A tanulmányi támogatás szociális segély, amely nem tartozik a 883/2004/EK rendelet hatályába. A 2004/38/EK irányelv 24. cikke (2) bekezdésének értelmében a tagállamok nem kötelesek szociális segélyt nyújtani a tartózkodás első három hónapja során. Ez az időszak meghosszabbítható a munkakeresők és inaktív személyek esetében, akik még nem kapták meg az állandó finnországi tartózkodási engedélyt a 2004/38/EK irányelv alapján. A 2004/38/EK irányelv 13. cikke szerint az állandó tartózkodási engedély feltétele, hogy az érintett személyek bizonyítani tudják, hogy alkalmazottak vagy egyéni vállalkozók, vagy elegendő forrásokkal rendelkeznek saját maguk és családjuk számára ahhoz, hogy tartózkodásuk időtartama alatt ne jelentsenek terhet a fogadó tagállam szociális segítségnyújtási rendszerére és teljes körű egészségbiztosítással rendelkeznek a fogadó tagállamban, vagy a fogadó tagállamban már beilleszkedett olyan család tagjai, amelynek egyik tagja megfelel ezeknek a feltételeknek. Ezért, noha a tagállamok nem akadályozhatják meg a személyek területükön való tartózkodását, a tartózkodás első éveiben korlátozhatják a jóléti juttatásokat, mivel elvárják, hogy a nem dolgozó személyek megfelelő forrásokkal és betegbiztosítással rendelkezzenek, hogy ne kelljen a fogadó tagállam állami támogatásait igénybe venniük. A feltételek még szigorúbbak is lehetnek tanulmányi támogatások esetében, mivel ezeket nem kell nyújtani az adott tagállamban nem állandóan tartózkodó személyek számára a PE485.953v03-00
HU
4/6
CM\1044179HU.doc
2004/83/EK irányelv alapján. Az állandó tartózkodási jog az irányelv értelmében öt év folyamatos tartózkodás után kapható meg. Következtetés A Bizottság véleménye szerint a nemzeti rendelkezések nem sértik az uniós jogszabályokat. A petíció benyújtója szokásos tartózkodási helyének megállapítása tekintetében a Bizottság nincs abban a helyzetben, hogy megvizsgálja azokat a tényszerű körülményeket, amelyek alapján a nemzeti intézmények az egyéni esetekben a tartózkodási hely bejegyzésére vonatkozó következtetéseiket meghozzák. E kérdések eldöntéséhez a vonatkozó tényszerű körülmények vizsgálata szükséges, amelyet a nemzeti közigazgatási szerveknek vagy bíróságoknak kell elvégezniük. Mivel a petíció benyújtója úgy véli, hogy esetében a KELA – saját belátása szerinti döntéshozatali jogának gyakorlása során – nem vette megfelelően figyelembe a tényszerű körülményeket, a nemzeti közigazgatási és igazságügyi intézményekhez kell fordulnia. Ezért a petíció benyújtójának azt kell tanácsolni, hogy ne mulassza el a nemzeti eljárások szerinti intézkedésre vonatkozó határidőket. 5.
A Bizottságtól kapott válasz (REV II): 2014. december 16.
2012. október 3-án és 8-án kelt e-mailjében a petíció benyújtója két új aggodalmának adott hangot: az első a finn társadalombiztosítás járulékfizetés küszöbértékével, a második egy magánszférabeli munkáltató fellépéseivel kapcsolatos. Különösen azt nehezményezi, hogy mivel jövedelme a minimáljövedelem küszöbértéke alatt volt és mivel az általa kapott támogatást nem tekintették gazdasági tevékenységből származó bevételnek, nem rendelkezett társadalombiztosítási célú biztosítással Finnországban. Panasza szerint továbbá egy magánszférabeli munkáltató finn nyelvtudás követelményét írta elő ahhoz, hogy hajnali 2 és reggel 7 közötti újságkihordást jelentő állást vállaljon. Az első pontot illetően – tekintettel arra, hogy a petíció benyújtója nem rendelkezett finnországi társadalombiztosítással a minimális küszöbértékre vonatkozó előírások miatt – nem szabad elfelejteni, hogy az európai uniós jogszabályok a szociális biztonság terén csak a tagállamok szociális biztonsági rendszereinek összehangolásáról rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy a tagállamok szabadon határozhatják meg saját szociális biztonsági rendszereik részleteit, ideértve a biztosított ellátások típusát, a jogosultság feltételeit, az ellátások kiszámítási módját és a fizetendő hozzájárulásokat is. A nemzeti jog határozhatja meg, mely szinttől kezdve kell társadalombiztosítási járulékokat fizetni. Hasonlóképpen az adózási jogszabályok sincsenek összehangolva az EU-ban, és a nemzeti jog határozhatja meg – a megkülönböztetés-mentesség elvét tiszteletben tartva –, hogy mit tekintenek gazdasági tevékenységből származó jövedelemnek és mit magánbevételnek. A nyelvi követelményekkel kapcsolatos második pont tekintetében a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló 492/2011/EU rendelet 3. cikkének (2) bekezdése elismeri, hogy a munkaadóknak lehetőségük van arra, hogy az állás természetétől függően nyelvismeretre vonatkozó feltételeket támasszanak. Az Európai Unió Bírósága (C-379/87. sz. ügy ECLI:EU:C:1989:599) azonban kiemelte, hogy e rendelkezés az egyenlő bánásmód elve alóli kivétel, és ezért megszorítóan kell értelmezni: nyelvi követelményeket csak akkor lehet CM\1044179HU.doc
5/6
PE485.953v03-00
HU
előírni, amennyiben indokolt és szükséges az állás természete miatt. Vitatható, hogy szükséges-e finn nyelvtudás az újságkihordáshoz. A petíció benyújtójának panasza azonban arra irányul, hogy nyelvi követelményeket támasztottak, és hogy egy magáncég esetlegesen rosszul alkalmazta az uniós jogot. A Bizottságnak nem áll módjában beavatkozni magánfelek tevékenységei kapcsán a munkavállalók szabad mozgása terén. A petíció benyújtójának javasolják hogy e panaszt illetően forduljon a nemzeti bíróságokhoz és kövesse a nemzeti eljárásokat. Következtetés A Bizottság szerint az, hogy a petíció benyújtója nem részesülhetett finnországi társadalombiztosításban, nem sérti az uniós jogot. A nyelvi követelményeket illetően lehetséges, hogy a magánszférabeli munkáltató által támasztott, a finn nyelv ismeretére irányuló követelmény nem felelt meg az uniós jog rendelkezéseinek. A Bizottság azonban nem tudja biztosítani, hogy a magánszférabeli munkaadók is betartsák az uniós jogot, ezért a petíció benyújtójának azt tanácsolják, hogy e panaszával forduljon a nemzeti bíróságokhoz vagy járjon el más vonatkozó nemzeti eljárások szerint.
PE485.953v03-00
HU
6/6
CM\1044179HU.doc
