Dr. Zalai-Hudák Henriett Közép-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság
A 2009. évi magyar-bajor szakembercsere program Alsó-Bajorországi tapasztalatai
Szolnok, 2009.
Tartalomjegyzék
Bevezetés ................................................................................................................. 3 A szakembercsere programom részletesen ...................................................................... 5 Bajor árvízvédelem a Dunán (Hullámtér projekt Straubing és Vilshofen között) ............... 8 Víz Keretirányelv Bajorországban............................................................................. 12 Nagyvízi meder kijelölés problematikája..................................................................... 13 Natura 2000........................................................................................................... 21 Záró gondolatok ..................................................................................................... 30
2
Bevezetés A vízzel való gazdálkodás feladatait csak úgy lehet hatékonyan ellátni, ha azok illeszkednek az ország jogi, igazgatási, nemzetközi és gazdasági tevékenységébe, a vele foglalkozó szervek felhasználják a kutatás és fejlesztés eredményeit, szoros kapcsolatot építenek a társadalom minden részével. Napjainkra az a jellemző, hogy a társadalmi átalakulás állandó változásokkal jár, amelyeket követni kell ahhoz, hogy a vízgazdálkodás szervesen illeszkedjen a társadalmi és gazdasági rendbe. Ugyanakkor az állandóságra is törekedni kell. Ilyen a vízkár elleni védelem és a szolgáltatások biztonsága, melyeknél szakmai és gazdasági feltételeket kell közel azonos hatékonysági szinten tartani. A jogi szabályozást és igazgatást meghatározó törvények előírják a vízgazdálkodás feladatait ellátó tárcák és hatóságok közötti munkamegosztást, az önkormányzatok hatáskörét és felelősségét, a szakmai szervezetek és magánszemélyek, társaságok jogait és kötelességeit. A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény a vízgazdálkodással kapcsolatos jogi, igazgatási feladatokat keretszerűen határozza meg. A végrehajtást rendeletek és utasítások sora konkretizálja. A vízgazdálkodás területi feladatait és hatáskörét a vízgyűjtő elven szervezett 12 vízügyi igazgatóság gyakorolja. A nemzetközi kapcsolatok továbbfejlesztését Magyarország számára a Kárpátmedence természetföldrajzi helyzete indokolja. A politikai határokkal megosztott vízgyűjtőn való
együttműködést
valamennyi
szomszédos
országgal
államközi
egyezmények
szabályozzák, amelyek rendelkeznek a határvizekkel kapcsolatos feladatokról. A Duna vízgyűjtőjén fekvő országokkal a hajózás, a vízkészlet-gazdálkodás, árvízvédelem és a vízminőség-védelem kérdéseiben vannak elsősorban közös ügyek. Az ezekkel kapcsolatos sokoldalú és kétoldalú együttműködést összehangoltan kell fejleszteni. Magyarország továbbra is érdekelt a Duna Bizottság munkájában való aktív részvételben. Külön figyelmet kell fordítani a Tisza vízgyűjtőjén kialakítandó regionális együttműködés lehetőségeire. A magyar-bajor vízügyi együttműködés hosszú múltra tekint vissza, 1991-ben kezdődött az OVF és a Bajor Tartományi Vízgazdálkodási Hivatal (Landesamt für Wasserwirtschaft) megállapodásával. 2002-től tárca szintű együttműködés formájában folytatódott, amelyben koordinátor szerepet játszottak a VKKI és jogelődjei. 2003-ban a magyar vízügyi vezetők részt vettek a Bajor Tartományi Vízgazdálkodási Hivatal 125 éves
3
jubileumi ünnepségén. 2005-ben árvízvédelmi szakmai fórumot rendeztek Jochensteinben, 2008. novemberében a Bajor Környezetvédelmi, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Minisztérium (StMUGV) vízügyi küldöttsége látogatott Magyarországra. A Közép-Tiszavidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (Szolnok) minisztériumi felhatalmazás alapján az árvízszintek emelkedését kiváltó egyik oknak tekintett hullámtéri problémák vizsgálatára
bajor-osztrák-magyar
együttműködés
keretében
közös
EU
pályázat
kidolgozásában vett részt. A SUMAD projekt vezető partnere a Bajor Környezetvédelmi, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Minisztérium. A 2009. július 22-24. között a Deggendorfi Vízgazdálkodási Igazgatóság regionális Vízkonferenciát szervezett, amelyen a Közép-Tiszavidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (Szolnok) is képviseltette magát.
4
A szakembercsere programom részletesen A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium 2009. januárjában arról tájékoztatta Igazgatóságunkat, hogy a nemzetközi tárgyalásokon 2008. év folyamán több viszonylatban is felmerült annak a lehetősége, hogy fiatal mérnök, jogász, közgazdász szakemberek tapasztalatszerzés céljából külföldi kiküldetésen vegyenek részt. Természetesen ennek feltétele, hogy a küldő fél a fogadó országból fogadjon is szakembereket hasonló időtartamra a szakmai ismeretek átadása céljából. 2009.
júliusában
értesültem
arról,
hogy
a
bajorországi
tanulmányútra
a
Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium a Közép-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság által megjelölt személyt delegálja, így engem ért az a megtiszteltetés, hogy Igazgatóságunkat Bajorországban a társszervezetek által kialakított programon képviseljem. A tapasztalatcsere program 2009. szeptember 28-án kezdődött és 2009. október 16-ig tartott, amelynek keretében az alábbiakban részletezett programokon vettem részt: 2009.09.28. – 2009.10.02.
Bajor Környezetvédelmi, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Minisztérium (StMUGV), München
2009.09.28.
Referat 53: Nemzeti és nemzetközi folyóterület menedzsment Köszöntés, a csoport munkájába való betekintés, VKI feladatok ismertetése
2009.09.29.
Referat 52: Vízjog A csoport feladataiba való betekintés, aktuális jogi kérdések megbeszélése
2009.09.30.
Referat 57: Völgyzáró gátak, vízerőművek A
völgyzáró
ismertetése,
a
gátak,
vízerőművek
Sylvensteinspeichern
szakmai építési
kérdéseinek folyamatának
bemutatása 2009.10.01.
Referat 55: Árvízvédelemmel foglalkozó csoport
5
Isar folyó mentén végrehajtott folyószabályozási munkák megtekintése Referat 54: Monitoring, vízháztartás és előrejelzés A csoport munkájának megismerése 2009.10.02.
Referat 59: Schutz der oberirdishen Gewässer A csoport munkájának megismerése Víztisztító mű megtekintése Referat 58: Vízvédelem és vízellátás A csoport munkájának megismerése
2009.10.05. – 2009.10.06.
Bajor Tartományi Környezeti Hivatal (LfU), München
2009.10.05.
Referat 61: Árvízvédelem és alpin természeti veszélyek, Akcióprogramm 2020, Intézkedések a kisebb vízfolyásokon Referat 69: Az EG-Hochwasserrisiko-Managment irányelv átültetése Referat
63:
Folyóépítési
alapkérdések,
a
vízfolyások
természetközeli kiépítése Modellezési kérdések Referat 64: Lavina védelem, lavina veszély előrejelzés szolgálat munkájának megismerése 2009.10.06.
Kirándulás a Sylvesteinspeichernhez Referat 62: Vízépítéstechnika Két vízerőmű megtekintése
2009.10.07.
Vízgazdálkodási Hivatal München Bevezetés a hivatal feladataiba, külszolgálat teljesítése az Isar folyóhoz
2009.10.08. – 2009.10.09.
Részvétel a Vízépítés 2009 konferencián, Roth
2009.10.12. – 2009.10.16.
Regierung von Niederbayern, Landshut 6
Kiemelt témák:
Vízépítés, Klímavándorlás, Víz Keretirányelv, Vízellátás jogi aspektusai,
Hullámtéri
projektek
(szakmai
és
jogi
problematikája) 2009.10.12.
Rendezési tervek megismerése Köszöntés Weinl elnök asszonynál Víz Keretirányelv
2009.10.13.
Árvízvédelem a Dunán Straubing
és
Vilshofen
városok
közötti
folyószakasz
megtekintése Landesamt Bogen – a nagyvízi meder kijelölés eljárási kérdései 2009.10.14.
Árvízvédelem a Dunán Délelőtt a Deggendorfi Vízgazdálkodási Igazgatóságnál Részvétel az új hullámtér projekttel kapcsolatos egyeztetésen Délután Isar torkolat megtekintése „Utca
jog”
(Planfeststellung
Straβenrecht)
kérdéseinek
áttekintése 2009.10.15.
Egész nap a jogi csoportnál Víz Keretirányelv, Építés, illetve gazdálkodás a hullámtérben, Natura 2000-es területeket érintő beruházások esetén irányadó eljárások, Hullámtéri projektek jogi kérdései
2009.10.16.
Natura 2000-es hálózat Természetvédelem Betekintés a technikai környezetvédelembe.
7
Bajor árvízvédelem a Dunán (Hullámtér projekt Straubing és Vilshofen között) A 2002. augusztusi árvízkor a Staubing város környékén elhelyezkedő gátaknak majdnem a koronájáig ért a víz, annak ellenére, hogy 2002-ben statisztikailag minden 15 évben
előforduló
árvízszintnek
megfelelő
árvíz
következett
be.
A
gátmagasság
tulajdonképpen egy 80-100 éves árvízszintnek felel meg, emiatt felvetődött a kérdés, hogy milyen okokra vezethetőek vissza a 2002. évben bekövetkezett árvíz kapcsán felmerülő árvízi problémák? Amikor a gátakat a ’20-as és ’30-as években megtervezték, a hullámtér, amely a folyó partvonala és az árvízvédelmi töltés között helyezkedik el, „minden fától és növényzettől mentes volt”. A hullámterek túlnyomórészt, mint hullámtéri rétek voltak használatosak. Akkoriban az árvíz a gátak között akadálytalanul tudott levonulni. Ma a hullámtérben nagy területre kiterjedő faállományok és kukorica ültetvények találhatóak. Az ilyen vegetáció fékezi az árvíz levonulását, különösen a nyári hónapokban. A sűrű növényzet a hullámtérben leszűkíti a lefolyási sávot és felduzzasztja a vizet. Azonos vízmennyiség mellett jóval magasabb Duna vízszintek fordulnak elő, mint korábban. A részletes lefolyási becslések rámutattak arra, hogy az árvízi biztonság a Duna Straubingtól Vilshofenig terjedő szakaszán napjainkban erősen lecsökkent. Világossá vált, hogy a gátak mögött élő lakosság életének az árvízi katasztrófáktól való megmentéséhez a problémák gyors kezelése szükséges. A Duna hullámtérben a lefolyási viszonyokat amilyen gyorsan csak lehet javítani kell. A faállományok és a kukorica ültetvények, amelyek kiterjedésének növekedése a legnagyobb fékező hatással bír az árvíz lefolyására, néhány száz hektárnyi területet foglal el a hullámtérből. Ezeken a területeken a faállományok ritkítására és irtására, valamint a szabad lefolyást akadályozó szántó művelési ágak, mint a kukorica és napraforgó ültetvények kiterjedésének csökkentésére koncentráltan és rövid határidőn belül nagy figyelmet kell fordítani. További intézkedések, amelyek az árvízi védekezés javítását szolgálják: •
árvízi tározók építése;
•
nagyléptékű tájhasználat váltás;
•
gátak áthelyezése (hullámterek bővítése), vagy magasítása.
8
SUMAD-projekt lökést adott Egy európai projekt keretében Straubingnál a Duna mentén különböző lehetőségeket vizsgáltak meg, melynek eredménye egy teljes hullámtéri projekt megvalósítása lett Staubing és Vilshofen városok között. A projekttel érintett tervezett szakasz a starubingi duzzasztó lépcsőtől a Vilshofenben található Duna-hídig terjed (70 km). A Duna ezen a szakaszon végig, majdnem megszakítás nélkül gátak által szegélyezett, a hullámtér általában csak néhány száz méter széles. A lefolyási modell A hullámtéri projekttel kapcsolatos hidraulikus számítások egy olyan területre vonatkoznak, amely gátak nélkül egy százéves árvízszint által lenne elárasztva (280 km2). A számítások az Isar folyó vízhozamát is figyelembe veszik. A cél az árvízszintnek arra a szintre való csökkentése, amelyhez a gátak koronamagasságát tervezték. Lelkiismeretes tervezés Az intézkedések érzékeny bánásmódot igényelnek, tekintettel arra, hogy azok értékes folyó életteret érintenek. A Duna hullámterének nagy része a NATURA 2000-es hálózatba tartozik, ezért az európai természetvédelmi irányelvek hatálya alá tartozik. Kisebb része a hullámtérnek országosan védett természet- és tájvédelemi terület. A hullámtérben a lefolyási képesség optimalizálásához szükséges irtási tevékenységeket a védett és közösségi jelentőségű állat- és növényfajok, valamint élőhelyek fennmaradásával kell összhangba hozni. Az intézkedések hatékonyságát a lefolyási modell alapján ítélik meg. A faállományokat csak ott távolítják el, ahol •
azok a hullámtéren belül a lefolyást, keresztirányban, mint egy retesz fékezik és
•
megakadályozzák az árvíz folyómeder és hullámtér közötti levonulását.
9
Az áradási modell alapja: •
az aktuális lefolyási értékek;
•
a földhasználat és a vegetáció pontos felmérése;
•
egy digitális tájmodell;
•
az érintett növényzet típusok ún. érdességi értéke (Rauheitswerten).
A modellszámítások megmutatták, hogy hidraulikusan kiigazított használati váltások és a Duna hullámterében lévő faállomány áttelepítése nélkül az árvízi lefolyási feltételek kielégítően nem javíthatóak. A hullámtér projektben az élőhely változtatások és a kiegyenlítési intézkedések szorosan összefüggnek egymással. A lefolyást akadályozó állományok eltávolításával szemben az új folyóvízi élőhelyek teremtése áll. Az összesen 72 ha területű faállomány ritkítás és irtás 94 ha területű kiegyenlítéssel kompenzálható: •
az eddig mezőgazdaságilag használt területeken lefolyásra alkalmas erdők újratelepítésével és
•
nyárfa- és lucfenyőerdők telepítésével.
Az irtási területeken értékes őshonos fafajok maradnak meg, különösen szilfák és feketenyarasok. A szántóföldi növénytermesztésben a kukorica- és napraforgóföldek arányát és mennyiségét vissza kell szorítani. A legelőhasználatra és a művelés alól kivonásra való átállást állami program által lehet támogatni. Alternatív bevételi lehetőség például a legelőállatok tartása, széna értékesítése, vagy a kaszálásból visszamaradt zöld növényi részek energetikai célú felhasználása a biogáz üzemekben. Kukorica termesztés visszaszorítása: Év
Területnagyság
2004
200 ha
2005
127 ha
2008 (tervezett)
0a
10
A 2005-2006 telén Straubingtól Pfelling városáig terjedő területen megvalósított faápolási intézkedések hatására a vízszint 15 centiméterrel csökkent. Az egész hullámtérben a lefolyást akadályozó faállományok kiterjedésének 30%-ra való visszaszorítása és egy állandó kukorica termesztési tilalom további 30 centiméteres vízszint csökkenést jelentett. A szükséges lefolyási képesség javítása elérhető cél lesz, ha a kiválasztott folyószakaszok hullámtereinek kiszélesítése a töltések áthelyezésével, valamint az árvízi tározók kiépítésével megtörténik, és a partszakaszok kiszélesednek.
11
Víz Keretirányelv Bajorországban A vízgazdálkodási tevékenységek jelentős részénél a 2000-től 2015-ig terjedő időszakban egy igen jelentős tényező a Víz Keretirányelv előírásainak megfelelő cselekvés. A 2003-ig terjedő időszak megteremtette az EU valamennyi tagországában a VKI végrehajtásához szükséges jogi, vízjogi feltételeket törvények formájában. Ezt követően 2004-ig megtörtént az ún. felmérési fázis, amelyben a vizek természetes állapotának leírása, az antropogén hatások vízre kifejtett következményeinek felülvizsgálata, valamint a vizek szennyezettségének, gazdasági hatásának elemzése került kivizsgálásra. Az állapotfelmérés Bajorországban a mesterséges, vagy jelentős mértékben megváltozott víztestek előzetes besorolását, a talaj- és felszíni vizek számbavételét és lehatárolását, valamint a védőterületek és vízfüggő ökológiai rendszerek (pl. tőzeges területek, hullámtéri ökoszisztémák) kijelölését eredményezte. Ezen feladatokat a terhelések és hatásainak értékelését, a víztestek értékelését, minősítését, valamint a vízhasználat gazdasági elemzését 2005 végén egy az EU számára készített jelentés foglalta össze. Az állapotfelmérést ismertető tanulmány a VKI céljainak és az általa elérhető eredmények bemutatásából kiindulva az elvégzendő feladatok lehatárolásán és időbeli ütemezésén keresztül tárgyalja az egyes vízgyűjtő területekre eső feladatokat. Bajorország három nagy vízrendszerhez tartozik; Duna-vízgyűjtője 48.220 km2 területtel a legnagyobb, ezt követi a Rajna-vízgyűjtője 20.309 km2 területtel, majd az Elba-vízgyűjtője 1.971 km2 és a sort a legkisebb a Weser 48 km2 területével zárja. Duna vízgyűjtő-gazdálkodási terve Az EU Víz Keretirányelvének megfelelően 2009 decemberében kerül sor a Duna vízgyűjtő kerület vízgyűjtő-gazdálkodási tervének véglegesítésére, amely vízgyűjtő szinten jelentős, közösen jóváhagyott, nemzeti intézkedéseket foglal magában, valamint keretet biztosít a részvízgyűjtő- vagy a nemzeti szintű részletesebb tervek kidolgozásához.
12
Nagyvízi meder kijelölés problematikája Magyar gyakorlat Az 1846-ban megkezdett Tisza-völgyi folyamszabályozási munkálatokat az egyre nagyobb ütemben növekedő polgári fejlődés tette szükségessé. A népességgyarapodás, az ipar, a mezőgazdaság és a közlekedés fejlődése mind nagyobb árvízmentes területet igényelt. Összehasonlítva a Tisza-völgyi folyamszabályozás adatait más országok hasonló jellegű munkálataival megállapítható, hogy a magyar Alföldön Európa egyik legnagyobb ártéri tájátalakítása zajlott le, felülmúlva a Pó-völgy, a Loire-völgy és a Hollandiában zajlott hasonló jellegű munkálatok mértékét. A folyamszabályozási terv újragondolásának okai Az 1990-es évek közepén véget ért az 1970-es években kezdődött száraz, aszályos időszak. Az 1995 novemberében levonult Körös-völgyi árvíz felhívta a figyelmet az árvízvédelmi fejlesztés sürgősségére. Az árvíz levonulását követően számos kutatás indult meg, elsősorban az árvízi szükségtározási lehetőségek bővítésével, és az esetlegesen bekövetkező
töltésszakadás
következményeinek
meghatározásával
kapcsolatban.
Az
ezredforduló négy rekordméretű tiszai árvize (1998-2001) nem érte készületlenül a vízügyi szakmát. A kutatások során kialakult közös munka egyértelművé tette, hogy vissza kell nyúlni a Tisza szabályozásának kezdetéig, végig kell gondolni az azóta bekövetkezett változásokat mind a természeti környezetben, mind a társadalmi elvárások terén és erre építve kell meghatározni a teendőket. Ez a gondolatsor vezetett el a „Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése (VTT)” elnevezésű program kidolgozásához. Bár Vásárhelyi Pál terve teljesítette a kor elvárásait, a hatékony árvízi védekezésnek köszönhetően a Tisza völgyében virágzó mezőgazdasági termelés indult meg. Ugyanakkor az elmúlt 160 év során a társadalom igényei megváltoztak. A Tisza 16.000 km2 nagyságú árterén mintegy 1,5 millió ember él, és jelentős gazdasági eredményeket hozott létre azon a területen, ahol valaha a víz volt az úr. Nyilvánvalóvá vált, hogy az itt élő lakosságot nem lehet kitelepíteni azért, hogy a Tisza volt árterét visszaadjuk a folyónak. Az azonban egyértelművé vált, hogy az árvízvédelmi rendszer védelmi képessége nem növelhető a töltések folyamatos emelésével.
13
A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztésének (VTT) lényege A
Vásárhelyi-terv
továbbfejlesztésének
alapkoncepcióját
„A
Tisza-völgy
árvízi
biztonságának növelését, valamint az érintett térség terület- és vidékfejlesztését szolgáló program (a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése) közérdekűségéről és megvalósításáról” szóló 2004. évi LXVII. törvény tartalmazza. A törvényben foglaltaknak megfelelően cél: •
a Tisza-völgy árvízi biztonságának növelése, valamint az árvizekkel való gazdálkodás feltételeinek megteremtése a mentesített árterek részleges reaktiválásával (árapasztó tározók építése),
•
a veszélyeztetettségnek megfelelő területhasználatra és tájgazdálkodásra alapozott fenntartható regionális fejlesztések megvalósítása (hullámtéri tájhasználat-váltás, árapasztó hidraulikai folyosók létrehozása)
•
a hátrányos helyzetű térség megtartóképességének, a lakosság életkörülményeinek a közösségi politikával összhangban történő javítása.
A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése tehát egy olyan komplex program, amely az árvízi biztonság megteremtése mellett a helyi lakosság életkörülményeinek javítását célozza meg biztonságosabb és tájbarát területhasználat támogatásával, valamint az ökoturisztikai lehetőségek fejlesztésével úgy, hogy mindeközben a természetvédelem érdekei ne sérüljenek, sőt a természeti környezet is profitáljon ezen beavatkozásokból. Hullámtéri tájhasználat-váltás A tiszai hullámtér közel 91 %-a termőterület, míg a maradék 9 % művelés alól kivett terület. A termőterület közel fele erdő (14.203 ha), amelynek 18 %-a telepített nemesnyaras. A fennmaradó erdőállomány őshonos puha- és helyenként keményfa ligeterdei fajokból áll. A hullámtér valamivel kevesebb, mint felét mezőgazdasági területek foglalják el. A mezőgazdasági területből legnagyobb részt a szántók képviselnek, kisebb részben gyepterületek is találhatók. Természetvédelmi szempontból a két legnagyobb területet érintő hullámtéri gazdálkodási mód, az erdőgazdálkodás és a szántóföldi növénytermesztés átalakítása lenne kívánatos. A természetközeli hullámtéri erdők legkritikusabb veszélyeztető tényezője a területük csökkenése. A nemesnyárültetvények helyén az árvizek levonulását jobban elősegítő fajgazdag hullámtéri rétek, kaszálók és legelők kialakítása, kisebb részben pedig –ahol nem képeznek árvízi akadályt- őshonos fajokból álló természetszerű ligeterdők telepítése lenne kívánatos. A szántóföldi gazdálkodás helyett elsősorban természetszerű rétek, kaszálók és 14
legelők kialakítása lenne fontos. Ez a gazdálkodási forma nem igényel környezetet terhelő növényvédőszer alkalmazást, ugyanakkor az áradások során fellépő talajerózió ellen is megfelelő védelmet nyújt a területnek. Az árvizek levonulását is ez a gazdálkodási mód segíti leginkább. Hullámtér beépítésére vonatkozó jogszabályok Az un. 1999. évi „hullámtéri rendelet” előtt az építési engedélyekhez adott vízügyi szakhatósági állásfoglalásokban az 1964. évi IV. törvény 24. §-a alapján a kikötésekben szerepelt, hogy a lakóterek padlószintje az aktuális MÁSZ fölé kell, hogy emelkedjen. Az akkori jogalkalmazói gyakorlat nem akadályozta az ún. hullámtéri „lábas” beépítéseket, ezek az árvízi lefolyási viszonyokat számottevően nem befolyásolták. Az 1990-es évek Tisza-völgyi rendkívüli árvizekre, valamint a növekvő engedély nélkül épített hullámtéri beépítésekre tekintettel a jogalkotó a 46/1999. (III.18.) Korm. rendelettel szigorú tiltásokat és megkötéseket írt elő a hullámtéri beépítésekkel kapcsolatban. Üdülőépület (lakóépület sem) jogszerűen nem volt építhető, sem bővíthető. E jogszabály hatálybalépésének időszakában is valószínűsíthetőek az engedély nélküli építkezések. A 46/1999. (III.18.) Korm. rendeletet a 21/2006. (I.31.) Korm. rendelet hatályon kívül helyezte. A Kormány rendelet 5. § (3) bekezdése szerint a nagyvízi mederben fekvő ingatlanok tulajdonosai a nagyvízi mederben mezőgazdasági művelést, erdőgazdálkodást vagy bármely más tevékenységet kizárólag saját kockázatukra, a vonatkozó előírások betartásával és az árvizek levezetésének akadályozása nélkül folytathatnak. Előírja továbbá, hogy nagyvízi mederben építmények, a helyi építési szabályzat, valamint a szabályozási terv, illetőleg nagyvízi mederkezelési terv szerint helyezhetők el. A vizek használatával összefüggő építmények, amelyek például a vízisportot, horgászatot szolgálják csak abban az esetben valósíthatók meg, ha használatuk közösségi célokat szolgál. Nagyvízi meder kijelölésére irányuló eljárás A jogszabályi keretet a nagyvízi meder kijelöléséhez az 1995. évi LVII. törvény és a 21/2006. (I.31.) Korm. rendelet határozza meg. A környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok kezdeményezték a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségeknél az árvízveszélyes területeken álló ingatlanok nagyvízi mederbe sorolását a tulajdoni lapokon. Az érintett
ingatlanok
tulajdonosaitól
beérkezett
nagyszámú
panaszra
tekintettel
a
környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek 2009. december 31-ig
15
felfüggesztették a hullámtérbe épült ingatlanok nagyvízi mederként történő bejegyzését az ingatlan-nyilvántartásba. Ez idő alatt az illetékes hatóságok felülvizsgálják a kijelölés határait. A leginkább érintett Dunakanyarban a százévente egyszer előforduló mértékadó árvízszint helyett az utóbbi évek árvízi tapasztalatai alapján kialakult legmagasabb árvízszinthez igazítják majd a nagyvízi meder határait. Német gyakorlat Az elmúlt évek árvízi eseményei rámutattak arra, hogy milyen fontos szerepe van az aktív megelőzésnek, amellyel az árvízi károkat minimalizálni lehet. Az előfeltétele a megelőzésnek, azoknak a területeknek a megállapítása, amelyek egy mértékadó árvíz esetén előreláthatólag elöntésre kerülnek. A Bajor vízjog (BayWG) ezért kötelezi a vízgazdálkodási hivatalokat a bajorországi nagyvízi mederben fekvő területek (Ü-gebiete) megállapítására és feltérképezésére. (Art.61d Abs. 1 des Bayerischen Wassergesetzes – BayWG). A nagyvízi mederben fekvő területek kijelölésének alapja a százéves mértékadó árvízszint (HQ 100). Egy százéves árvíz átlagosan száz évben egyszer fordul elő. Ahhoz hogy statisztikai szempontból mértékadó legyen, szükséges, hogy száz éven belül többször is előforduljon. A kijelölés problematikája abban rejlik, hogy a korábbi szabályozásnak megfelelően 2005-ig a kiépített területeket nem lehetett Ü-gebiet-nek kiutalni. Az 1999 és a 2001-es árvizek levonulását követően világossá vált, hogy a veszélyeztetett területek megállapítása nélkülözhetetlen. A legtöbb árvízi kár a kiépített területeken következett be. A hatóságok elkezdték tehát a veszélyeztetett területek megállapítását, de időközben az eljárásokat fel kellett függeszteni tekintettel arra, hogy a kijelölés alapjául szolgáló jogszabály helyett 2010. májusától új szövetségi jogszabály (Wasserhaushaltgesetz) lép életbe. A
2005-től
2010.
májusáig
hatályban
lévő
szövetségi
jogszabály
a
Wasserhaushaltgesetz (WHG) 31b § (1) bekezdése határozza meg a nagyvízi meder (Ügebiete) fogalmát. Ugyanezen 31b § (2) bekezdése előírja, hogy tagállami szinten kell szabályozni azoknak a folyóknak és folyószakaszoknak a meghatározását, amelyek egy árvíznél nem csak csekély mértékű károkat okoznak. Ugyancsak a tagállamok kötelesek leszabályozni, hogy milyen módon tájékoztatják a nyilvánosságot ezekről a folyókról. A (2) bekezdés kimondja azt is, hogy legkésőbb 2012. május 10. napjáig be kell fejezni azoknak a területeknek a nagyvízi mederbe sorolását, amelyek a mértékadó árvízszintnek megfelelnek.
16
2010. május 10. napjáig pedig azokat a területeket kell besorolni, amelyek egy magasabb károsodási veszélynek vannak kitéve, különösen a lakott területeket. Építkezés a nagyvízi mederben A Wasserhaushaltgesetz (WHG) 31b § (6) bekezdése kimondja, hogy Ü-gebiet-ként nem megállapított terület esetében lehet kivételt tenni, megállapított Ü-gebiet esetében azonban az építés engedélyköteles. A Bajor Vízjog (BayWG) Art. 61h (2) bekezdése határozza meg azt a négy feltételt, amelyeknek fennállása esetén az illetékes hatóságok megadják az engedélyt. Az engedély megadható, ha a terv által: 1. az árvízi visszatartó képesség nem, vagy csak jelentéktelen mértékben csökken és a visszatartó terület elvesztése egyidejűleg, átfogóan és funkcionálisan kiegyenlítésre kerül, 2. az árvízi vízállás és lefolyás hátrányosan nem változik meg, 3. a fennálló árvízvédelem nem csökken és 4. a tervvel kapcsolatos építési mű/készülék árvízhez igazodóan kerül kivitelezésre, vagy a hátrányos hatások kiegyenlíthetőek. Problematikája a WHG 31b §-nak (ami 2010. májusától megváltozik), hogy a terv (Vorhaben) kifejezés nem megfelelő a jogszabály szövegben, mivel ha építeni akar valaki, akkor építési engedélyre van szüksége, ennek a jogszabályhelynek az alkalmazása esetén azonban már egy második engedélyezési eljárást kellene lefolytatnia. A gyakorlatban abból kifolyólag, hogy még hivatalosan megállapított Ü-gebiet (Landshut kerületben) nincs, ezeknek az eljárási szabályoknak az alkalmazására még nem volt szükség.
17
A nagyvízi meder kijelölésére és megállapítására vonatkozó eljárás A bajor vízjog szerint a nagyvízi mederben fekvő területeket hivatalos eljárás keretében kell megállapítani. Ezeken a területeken bizonyos használatok és művelési formák tilosak, vagy korlátozottak. A nagyvízi meder kijelölési eljárásában a következő lépések a szükségesek: •
A nagyvízi mederben fekvő területek megállapítása:
A vízgazdálkodási hivatalok többnyire egy hidraulikus modell segítségével jelölik ki az érintett területeket. Megszerkesztik a táj és a folyó vízfolyásának részletes digitális modelljét, majd a százéves árvíznek megfelelő lefolyással modellezik az áradást. Az így megállapított, elárasztott területeket térképen rögzítik és azokat a kerületi közigazgatási hatóságok az érintett településekhez eljuttatják.
•
A nyilvánosság tájékoztatása:
A kerületi közigazgatási hatóságok az áttekintő terveket a tartományi kerületek hivatalos lapjában nyilvánosságra hozzák. Ezáltal válik biztosítottá, hogy valamennyi érintett az árvízi veszélyről értesüljön. •
A nagyvízi meder hivatalos megállapítása:
A kerületi közigazgatási hatóságok megjelölik az átadott térképeken azokat a területeket, amelyeket nagyvízi mederként szükséges nyilvántartani. Ezek azok a területek, amelyeken árvíz esetén nem csak jelentéktelen károk keletkezhetnek. Ezen kívül a területekre vonatkozó eljárási rendet is kidolgoznak.
18
Ezeket az eljárási rend tervezeteket a hozzájuk tartozó térképekkel együtt az érintett településeknél egy hónapos időtartamra nyilvánosan kifüggesztik. A kifüggesztés pontos helyét és időtartamát minden egyes településsel legalább egy héttel korábban ismertetik. Az érintett lakosoknak így ez idő alatt lehetőségük van a felvetéseiket, megjegyzéseiket az eljárási rend tervezettel kapcsolatban előadni. A kifüggesztési határidő lejártát követően a kerületi közigazgatási hatóság az eljárási rendet kiadja. Akinek az észrevételét az eljárási renddel kapcsolatban nem vették figyelembe, annak indokáról tájékoztatják.
A hivatalos megállapítás sémája A folyószakaszért felelős illetékes igazgatási egységek, mint az Lfu (szakmai tanácsadásért felelős szerv) látják el tanácsokkal az illetékes vízgazdálkodási hivatalokat. A StMUG látja el a finanszírozási feladatokat és alakítja ki a kezelési kereteket az illetékes kerületi közigazgatási hatóságoknak, mint az Lfu-nak. A vízgazdálkodási hivatal közösen végzi a megállapítási tevékenységet a kerületi közigazgatási hatósággal a községeknél és a
19
telektulajdonosoknál. A kerületi közigazgatási hatóság kitűzi a nagyvízi mederben fekvő területeket és továbbítja ezeket az információkat a regionális Tervezési Szövetségbe, a regionális tervbe való felvételhez.
20
Natura 2000 A Natura 2000-es hálózat az Európai Unió országainak területén a még megmaradt közösségi jelentőségű természetes élőhelyek, vadon élő állat- és növényfajok védelme érdekében létrehozott, védett területek összefüggő rendszere. Létrehozásának jogszabályi alapja két Európai Uniós direktíva: •
Madárvédelmi Irányelv (79/409/EEC);
•
Élőhelyvédelmi Irányelv (92/43/EEC).
A Madárvédelmi irányelv kiterjed az EU területén fészkelő állománnyal bíró közösségi jelentőségű madárfajokra, valamint az EU területén rendszeresen átvonuló egyéb madárfajokra. Az Élőhelyvédelmi irányelv kiterjed a közösségi jelentőségű és kiemelt jelentőségű közösségi állatfajokra, a közösségi jelentőségű és kiemelt jelentőségű közösségi növényfajok, valamint a közösségi jelentőségű és kiemelt jelentőségű közösségi élőhelytípusokra. Ezek alapján háromféle típusú Natura 2000-es terület létezik, melyek között területi átfedés elképzelhető: •
Különleges madárvédelmi terület;
•
Különleges természetmegőrzési terület;
•
Kiemelt jelentőségű különleges természetmegőrzési terület.
Különleges madárvédelmi területek (KMT): •
Madárvédelmi Irányelv I. mellékletében felsorolt madárfajok közül a hazánkban rendszeresen előforduló fajok állományainak;
•
egyéb, vonuló madárfajok közösségi szempontból jelentős állományainak otthont adó, valamint;
•
a vízimadarak szempontjából nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek alkotják;
•
a tagállamok jelölik ki.
21
Különleges természetmegőrzési területek (KTT): •
az
Élőhelyvédelmi
Irányelv
függelékeiben
felsorolt
közösségi
jelentőségű
élőhelytípusok állat-, növényfajok és fennmaradása érdekében kijelölendő területek; •
a tagállamok javaslatot tesznek az EU felé;
•
EU Bizottság jóváhagyja;
•
ezt követő 6 éven belül a tagállam kihirdeti;
•
amennyiben kiemelt fontosságú élőhely, vagy faj jelentős állományi fordulnak elő a területen, az Kiemelt jelentőségű különleges természetmegőrzési terület lesz.
Natura 2000-es hálózat Európában (2006-os adatok alapján, Madárvédelmi és Élőhelyvédelmi Irányelv)
22
Magyarországi jogszabályi háttér: •
1996. évi LIII. törvény A természet védelméről.
•
275/2004. Korm. rendelet az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről (továbbiakban Natura 2000-es rendelet).
•
276/2004. Korm. rendelet a természet védelmét szolgáló egyes támogatásokra, valamint kártalanításra vonatkozó részletes szabályokról.
•
45/2006.
(XII.
8.)
KvVM
rendelet
az
európai
közösségi
jelentőségű
természetvédelmi rendeltetésű területekkel érintett földrészletekről. •
269/2007. Korm. rendelet a Natura 2000 gyepterületek fenntartásának földhasználati szabályairól.
•
128/2007. FVM rendelet az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból a Natura 2000 gyepterületeken történő gazdálkodáshoz nyújtandó kompenzációs támogatás részletes szabályairól.
Magyarországi helyzet: •
467 különleges természetmegőrzési terület;
•
55 különleges madárvédelmi terület;
•
1,96 millió ha - hazánk területének közel 21 %-a;
•
40%-a országos jel. védett terület (NP, TK, TT).
KMT
KTT
∑ Natura 2000
Erdő
459 087 ha
623 730 ha
774 820 ha
Szántó
420 256 ha
207 875 ha
522 605 ha
Gyep
314 311 ha
402 468 ha
483 362 ha
Összesen
1 193 654 ha
1 234 073 ha
1 780 786 ha
23
A Natura 2000-es területek kijelölése hazánkban hasonló módon történt, mint az EU egyéb országaiban. A magyar jogi szabályozás értelmében a Natura 2000-es területek helyrajzi számos jegyzékét jogszabályban kell kihirdetni, a MePAR-ban (mezőgazdasági parcellaazonosító
24
rendszer) tematikus fedvényként fel kell tüntetni, valamint az ingatlan-nyilvántartásban le kell határolni. Natura 2000-es területekre vonatkozó szabályok Amennyiben a Natura 2000-es terület országos jelentőségű védett természeti terület, úgy a természetvédelmi törvény védett természeti területekre vonatkozó szabályai az irányadóak. A védett természeti területnek nem minősülő Natura 2000 területeken, amennyiben azok a Tvt. 4. §-a b) pontjának megfelelő természeti területek, a Tvt. 21. §-ának (1) bekezdése szerint kell eljárni. A Natura 2000-es terület fenntartási céljait nem veszélyeztető vagy sértő tevékenység korlátozás nélkül végezhető. A védett természeti területnek nem minősülő Natura 2000 területen a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség (továbbiakban: felügyelőség) engedélye szükséges: a) a gyep feltöréséhez, felülvetéséhez, faültetvénnyé alakításához; b) a terület helyreállításához; c) az erdőkről és az erdő védelméről szóló törvény, valamint a fás szárú energetikai ültetvényekről szóló kormányrendelet hatálya alá nem tartozó fa, facsoport, fás legelőn lévő fa telepítéséhez, kivágásához, kivéve a csatorna medrében, az üzemi vízszintnél a nedvesített keresztszelvényben lévő fa, facsoport mederfenntartási céllal történő kivágását; d)
a
talajfelszínen,
száznál
több
fő
részvételével
zajló
közösségi
és
tömegsportesemény rendezéséhez, valamint a technikai jellegű sporttevékenység folytatásához. A védett természeti területnek nem minősülő Natura 2000 területre irányuló hatósági eljárás során a felügyelőség, szakhatósági hozzájárulása szükséges: a) telekalakítás, építés és használatbavétel engedélyezéséhez; b) nyomvonalas létesítmény, elektronikus hírközlő építmények, továbbá földmű építése engedélyezéséhez; c) vízimunka, vízilétesítmény és vízhasználat engedélyezéséhez; d) ipari, mezőgazdasági, szolgáltatási tevékenység végzéséhez szükséges telep létesítésének engedélyezéséhez; e) bányatelek megállapításának, módosításnak, az ásványi nyersanyag feltárására, kitermelésére,
valamint
a
meddőhányó
hasznosítására,
a
kitermelés 25
szüneteltetésére, a bánya bezárására vonatkozó műszaki üzemtervek és a tájrendezési terv jóváhagyásának, továbbá a bányászati létesítmények építésének és üzembe helyezésének, továbbá a bányászattal összefüggő vízjogi hatósági eljárásokban; f) halászati hatósági eljárásban; g) vadaspark, vadaskert létesítésére, hatósági vadászat elrendelésére, tenyésztett vad vadászterületre
történő
kiengedésének
engedélyezésére,
vadászati
idény
módosítására, valamint vízivad fészkelési és vonulási szempontból nemzetközi vagy hazai kiemelt jelentőségű vízi élőhelyeken a vízivadvadászat rendjére irányuló vadászati hatósági eljárásban; h) az erdőtelepítési-kivitelezési terv jóváhagyására, engedély nélkül vagy az engedélytől eltérően telepített erdő faállománya fenntartásának engedélyezésére, erdőterület igénybevételének engedélyezésére, az erdő terület tervezett igénybevételére vonatkozó elvi hozzájárulásra irányuló erdészeti hatósági eljárásban; i) termőföld más célú hasznosítását eredményező területhasználathoz. Az engedélyező hatóság akkor is köteles a szakhatóságként a felügyelőséget bevonni, amennyiben az eljárás nem közvetlenül a Natura 2000-es területre irányul, de arra jelentős kihatással lehet. A védett természeti területnek nem minősülő Natura 2000 területen lévő mederben és parti sávban a vizek kártétel nélküli levezetése érdekében szükséges fenntartási, illetve kármegelőzési munka a vízgazdálkodásról szóló külön jogszabály szerint engedély megszerzése nélkül, a felügyelőségnek történő bejelentés és a természetvédelmi kezelésért felelős szervvel való egyeztetés után végezhető el. Natura 2000-es hatásbecslés Olyan terv vagy beruházás engedélyezése előtt, amely nem szolgálja közvetlenül a Natura 2000-es terület természetvédelmi kezelését, de a Natura 2000-es területre közvetlenül vagy közvetve hatással lehet, vizsgálni kell, a kijelölés alapjául szolgáló élőhelyek és fajok természetvédelmi helyzetére gyakorolt hatást. Amennyiben a tervnek vagy a beruházásnak jelentős hatása lehet, hatásbecslést kell végezni, mely eljárásba a felügyelőséget be kell vonni, ha az engedélyezés nem a hatáskörébe tartozik.
26
A hatásbecslési dokumentációt a terv készítője, illetve a beruházó állítja össze, ami alapján a hatásbecslést a felügyelőség végzi. A hatásbecslés formai és tartalmi követelményeit a Natura 2000-es rendelet melléklete tartalmazza. A hatásbecslést: a) a környezeti vizsgálati eljárásban kell lefolytatni, ha a terv az egyes tervek, illetve programok környezeti vizsgálatáról szóló jogszabály hatálya alá tartozik; b) a környezeti hatásvizsgálati, illetve az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásban kell lefolytatni, ha a beruházás a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról szóló jogszabály hatálya alá tartozik; vagy c) az a)-b) pontok alá nem tartozó esetekben a felügyelőség hatósági, illetve szakhatósági eljárásában kell lefolytatni. A terv akkor fogadható el, illetve a beruházás akkor engedélyezhető, ha a hatásbecslés alapján megállapítható, hogy az a Natura 2000 terület kijelölésének alapjául szolgáló, fajok és élőhelytípusok természetvédelmi helyzetére, illetve a Natura 2000 területre kedvezőtlen hatással nem jár, illetve nem ellentétes a jelölés céljaival. Amennyiben a terv, illetve a beruházás a hatásbecslés alapján a Natura 2000 terület kijelölésének alapjául szolgáló fajok és élőhelytípusok természetvédelmi helyzetére kedvezőtlen hatással jár, és a terv, illetve a beruházás megvalósítására egyéb ésszerű megoldás nincs, azonban a tervhez, illetve a beruházáshoz közérdek fűződik, a terv elfogadható, illetve a beruházás engedélyezhető. A beruházást úgy kell megvalósítani, hogy az a lehető legkisebb kedvezőtlen hatással járjon. Ebben az esetben a felügyelőség a várható kedvezőtlen hatással arányos kiegyenlítő intézkedéseket ír elő az érintett vagy más Natura 2000-es területen. A felügyelőség a kiegyenlítő intézkedésről a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumon (továbbiakban: Minisztérium) keresztül tájékoztatja az Európai Bizottságot. Amennyiben a terv, illetve a beruházás jelentős hatással lehet a Natura 2000-es rendelet 2. B) vagy 3. B) mellékletben felsorolt kiemelt közösségi jelentőségű fajra vagy a 4. B) mellékletben felsorolt kiemelt közösségi jelentőségű élőhelytípusra, a terv vagy beruházás csak kiemelt közérdekből engedélyezhető. Kiemelt közérdeknek számít az emberi egészség és élet védelme, a köz biztonságának a fenntartása, valamint a környezet szempontjából kiemelt jelentőségű kedvező hatás elérése. Amennyiben ezeken felül a tervhez vagy a beruházáshoz egyéb kiemelt közérdek fűződik, ki kell kérni az Európai Bizottság véleményét. 27
A 79/409/EGK, valamint a 92/43/EGK tanácsi irányelvekben meghatározottak szerint az illetékes nemzeti park igazgatóság a közösségi jelentőségű élőhelytípusok és fajok védelmi helyzetének nyomon követése, a fajok védelme, kezelése és hasznosítása érdekében kutatást, monitorozást végez, az ezek alapján elkészült országjelentést a Minisztérium küldi meg az Európai Bizottság részére, valamint közzéteszi a honlapján.
Bajor Natura 2000-es hálózat elhelyezkedését szemléltető térképek
Natura 2000-es területek Alsó-Bajorországban
28
Különleges madárvédelmi területek Alsó-Bajorországban
Természetmegőrzési területek Alsó-Bajorországban
29
Záró gondolatok A szakembercsere programom és a kint töltött három hét nagyon tetszett, rengeteg tapasztalatot tudtam gyűjteni. Egy kis betekintést nyertem a bajor vízgazdálkodással foglalkozó hivatalok szervezetébe, munkafázisaiba, az aktuális feladatokba és az azokhoz kötődő megoldási módozatokba. Különösen azért találtam nagyon jó ötletnek a fiatal szakemberek számára –jelen esetben számomra- adódó külföldi kiküldetés lehetőségét, mert véleményem szerint vízgazdálkodási szakmai feladatokat nem lehet az egyes szakmák alapvető fogalmi kérdéseinek ismerete nélkül hibátlanul végezni. Az egyes szakmák részterületei a munkavégzés során egymással összefüggnek, az egyéntől kreativitást és „önképzést” igényelnek. A napi munkavégzésem során, akár a szerződések véleményezése, akár jogvitás ügyek képviseletének ellátása során számos esetben merülnek fel mérnöki tudást igénylő fogalmak, szükséges az adott helyzet, vízgazdálkodással összefüggő fogalmak, vagy például a folyó természeti állapotának elképzelése, ismerete. Meglátásom szerint -mint ahogyan azt több alkalommal a kint tartózkodásom ideje alatt a bajor kollégákkal is megállapítottukjogászi tevékenységet sem lehet a mérnöki feladatok ismerete nélkül végezni és ennek az állításnak a fordítottja is igaz. Nagyon érdekes és hasznos volt látni, hogy a bajor kollégák is azonos vagy hasonló feladatokkal, problémákkal találkoznak a munkájuk során, azzal a különbséggel, hogy az eljárás folyamata és a részletek megtervezése más. Az eljárások menete, a megoldási módok számunkra is tanulságul szolgálhatnak, az összegyűjtött tapasztalatokkal gyarapodunk a jövőre nézve.
30
