KÖZÉP- ÉS DÉLKELET-EURÓPA EOCÉNJÉNEK PÁRHUZAMOSÍTASI ÉS FEJLŐDÉSTÖRTÉNETI VÁZLATA

KÖZÉP- ÉS DÉLKELET-EURÓPA EOCÉNJÉNEK PÁRHUZAMOSÍTASI ÉS FEJLŐDÉSTÖRTÉNETI VÁZLATA MÉSZÁROS MIKLÓS kandidátus -

iíj. D R . DUDICH E N D R E *

Összefoglalás : A dolgozat célja: Közép- és Délkelet-Európa eocén képződményeinek nagy vonalakban való párhuzamosítása, keleti és nyugati kapcsolatainak kimutatása nagytektonikai, ősföldrajzi és őslénytani elemzéssel. Epikontinentális „táblás", átmeneti és geoszinklinális öveket különböztetnek meg nagyszerkezeti és üledékképződési alapon: I. A Kárpát—balkáni geoszinklinális-ágtól északra levő tábla tengerének öve. II. Az Orosz-tábla és a Kárpát —balkáni geoszinklinális-ág közötti átmeneti öv. III. A Kárpát —balkáni geoszinklinális-ág öve. IV. A Kárpát —balkáni geoszinklinális-ágtól délre elterülő átmeneti öv. V. A Dinári—pindoszi —törökországi geoszinklinális-ág öve. VI. Az Adriai—égei perem átmeneti öve. VII. Az Észak-Afrikai-tábla öve. Tárgyalják ezek fejlődéstörténetét, egymáshoz való viszonyát és eltolódásait az eocén folyamán. Elemzik az egyes övek jellemző lito- és biofácieseit és a fauna-kapcsolatokat. A Pireneusoktól a Kaukázusig felismerhető általában a középső- és felsőeocén határán jelentkező „pireneusi" előmozgás, amely a legerőteljesebben a Balkán-hegységben nyilvá­ nult meg; a prepireneusi —balkáni-fázis névvel illetik. Érintik ennek az eocén vulkános­ sággal való összefüggését is.

Munkánk célja N y u g a t - és Kelet-Európa eocénjénak összekapcsolása a közbülső t e r ü l e t e k képződményeinek elemzésével. A különböző országok helyi megjelölésű kifejlődéseinek párhuzamosítása m á r égető szükségletté vált. Sajnos egyes területekről csak hiányos vagy elavult adatok állnak rendelkezésre. A szóban forgó terület a N é m e t Demokratikus Köztársaság, Lengyelország, a Szovjetunió, Csehszlovákia, Magyarország, Románia, Jugoszlávia, Albánia, Bulgária, Görögország és Törökország területére terjed ki. Ezek közül a szerzőknek h a t országról v a n n a k személyes t a p a s z t a l a t a i k (NDK, Lengyelország, Szovjetunió, Magyarország, R o m á n i a és Bulgária) ; a t ö b b i t csak irodalmi adatokból ismerik. Az összefüggések elkerül­ h e t e t l e n n é teszik, hogy távolabbi területekre is utaljunk. A nagyobb távolságokra kiterjedő és f i n o m s z i n t e z é s r e m é g nem t ö r e k v ő párhuzamosításnál véleményünk szerint a következő irányelveket kell t e k i n t e t b e venni: 1. N a g y t e k t o n i k a i tekintetben kratogén vagy orogén jellegű-e a vizsgált t e r ü l e t ; a kéregmozgás, szerkezeti fejlődés és vulkáni tevékenység jellege. 2. Ő s f ö l d r a j z i tekintetben a szárazföldek és tengerek helyzete, az üledék­ képződés jellegzetességei és változásai. 3. Ő s é l e t t u d o m á n y i tekintetben milyen volt a terület élővilága, honnan s z á r m a z o t t vagy vándorolt be, milyen m á s faunákkal került kölcsönhatásba, hogyan fejlődött. В h á r o m szempont sorrendje az objektív összefüggések logikáját követi. Az első k é t szempont mérlegelése ad keretet ahhoz, hogy a környezethatások tekintetbevételével a h a r m a d i k szempont szerinti kritikai összehasonlító őslénytani elemzés időrendet és p á r h u z a m o s í t á s t adjon. E z t o v á b b i biosztratigrafiai elemzéssel (alaksorok stb.) majd részletezhető lesz.

* Előadva a Magyar Földtani Társulat 1961. okt. 4-1 szakülésén.

1*

132

Földtani

Közlöny,

XCII.

kötet, 2.

füzet

Az eocén folyamán E u r ó p á b a n az ún. Észak-Európai-szárazföld és az Afrikai­ pajzs kiemelt része közötti t e r ü l e t e n volt üledékképződés (i. á b r a ) . E z e n belül m i n d északon, m i n d délen elkülöníthető egy, a k r a t o g é n „pajzshoz" tartozó, csak epirogén mozgású terület. E z az Orosz—Nyugateurópai- és az É s z a k Afrikai-„platform" v a g y „ t á b l a " öve. E r r e „ p l a t f o r m i " t í p u s ú üledékképződés jellemző. E z e k k ö z ö t t szerkezetileg mozgékonyabb t e k t o g é n t e r ü l e t volt, a mezozóos T e t h y s m a r a d v á n y a . E z t az eocénban m á r kiemelkedett szárazföldi tömegek t a g o l t á k részekre, megszüntetvén egységes üledékgyűjtő jellegét. Ilyenek az Ibériai-, az Adriai-, a Tiszjaiés a dél felé ehhez kapcsolódó ún. Trákiai-, v a l a m i n t a Miziai-tömeg.

i. ábra. Szárazföldi és tengeri üledékképződési övezetek (középső-eocén állapot). M a g y a r á z a t : i. Platformi övek, 2. Átmeneti övek, 3. Geoszinklinálisosflis-övek, 4. Szárazföldek, partvonal, 5. Üledék­ képződési övek, 6. A tárgyalt terület határa Fig. I. Kontinentale und marine Sedimentationszonen (Stand während des Mitteleozäns). E r k l ä r u n ­ g e n : I. Plattform-Zonen, 2. Übergangszonen, 3. Geosynklinale Flysch-Zonen, 4. Festländer, Küstenlinie, 5. Sedimentationszonen, 6. Grenze des behandelten Gebietes

E z e k szerkezetileg n e m egységes „masszívumok", egyes részeik különböző mérték­ ben és m ó d o n vesznek részt a kéregszerkezeti mozgásokban. Osföldrajzilag azonban szige­ t e k voltak. E z e k k ö z ö t t változó mélységű geoszinklinális-ágak húzódtak. E z e k süllyedésével lépést t a r t o t t a gyors üledékképződés, flis és flis-szerű jelleggel. A nagymennyiségű terrigén anyagot a fent e m l í t e t t tömegek, t o v á b b á a kiemelt kristályos gerincek szolgál­ t a t t á k . A geoszinklinális-ágakra orogén mozgástípus jellemző. A kratogén „ t á b l a i " és az orogén geoszinklinális övtípus mellett „ á t m e n e t i " vagy „ k ö z t e s " övek ismerhetők fel. Ezek k é t szempontból jelentenek á t m e n e t e t : 1. Szerkezetileg, mozgékony és merev kéregrész között. 2. Osföldrajzilag, viszonylag állandó tenger és szárazföld között. Mivel a merev kéregrész is lehet tengerrel borított, h á r o m kombináció adódik: 1. mozgékony aljzatú geoszinklinális-tenger és szárazföldi-tömeg között; 2. mozgékony aljzatú geoszinklinális-tenger és merev aljzatú t á b l a i tenger között; 3. t á b l a i tenger és t á b l a i szárazföld között. Világos, hogy az 1. szerkezetileg is, osföldrajzilag is a legtisztább típus; a 2. szer­ kezetileg típusos, de osföldrajzilag kevésbé jellegzetes, a 3. pedig üledékképződés szem­ pontjából jellegzetes, de szerkezetileg nem.

Mészáros

Példák:

M.—ifj.

i.

Dud

ich

Észak-Olaszország

E. : Közép-

(Vicenza

és Délkelet-Európa

vidéke),

Magyarország,

eocénje

J33

Délszlovákia,

E r d é l y i - m e d e n c e , É s z a k - B u l g á r i a , D a l m á c i a , Görögország egy része. T r a n s z k a u k á z u s . 2. Lengyelország, U k r a j n a , K r í m , É s z a k - K a u k á z u s . 3. P á r i z s i - m e d e n c e . A h á r o m fő ö v t í p u s üledékképződésének á l t a l á n o s jellemzőit az I . t ü n t e t t ü k fel. ( R u h i n

után,

táblázaton

módosítva.) /. Epikontinentális tenger

[„Platformi"] = Táblás

táblázat

Geoszinklinális tenger

„Átmeneti"

gyors, ritmusos oszcillációk orogénmozgások

Kéregmozgás

lassú epirogén

lassú oszcillációk, szinorogén mozgások

Üledékképződés gyorsasága

csekély

különböző

nagy

Képződmény vastagsága

csekély

jelentékeny

nagy

Kőzetkifej lödés (litofácies)

állandó

sokféle, változó

törmelékes, ezen belül ritmusosan változó

Jellegzetes üledékek

homokkő homokos márga glaukonit (foszforit)

organogén mészkő agyag, gipsz barnakőszén vöröstarka üledékek parti vasérc bauxit

flis és flis-szerű üledékek bitumenes márga menilitpala mészkő alárendelten

Élővilág (biofácies)

állandó

változékony

nagymértékben a litofáciestöl függ (rossz fosszilizálódási viszonyok)

Az e o c é n b a n k e z d ő d ö t t meg a mezozóos középtenger, a folyamata, J. S e n e s

amely

Tethys

a „ P a r a t e t h y s " tovább-bomlásával folytatódott

idevonatkozó

dolgozatával.), és a h a r m a d i d ő s z a k

széttagolódási

a miocénben

végével fejeződött

(S ü m e g h y J . ) . E z é r t a f ö l d t ö r t é n e t i i d ő b e n a j e l e n k o r felé közeledve, egyre zebb

(Vö. be

nehe­

az egyre t a g o l t a b b á v á l ó t e r ü l e t k é p z ő d m é n y e i n e k p á r h u z a m o s í t á s a .

l Eszakeurópai

II.

III.

V.

IV.

VII.

VI.

Északafnkai

száraz/óid

szárazj&ú

Teklogen ({eltogolódó

Tethys)

f 2

- ábra Szerkezeti és üledékképződési övek elvi szelvénye. M a g y a r á z a t : a) Észak-európai szárazföld, b) Észak-afrikai szárazföld, c) „Köztes tömeg", d,—d.) Kratogén, e) „Kordillera" gerinc", f) Tektogén ' (feltagolódó Tethys) Fi«. 2. Prinzipielles Profil der strukturellen und Sedimentationszonen. E r k l ä r u n g e n : a) Nordeuropäisches Festland, b) Nordafrikanisches Festland, c) „Zwischengebirge", d — d.) Kratogen, e) „Kor­ dillerenkamm", f) Tektogen (die sich aufgliedernde Tethys) l

Földtani

134

Közlöny,

XCII.

kötet, г.

füzet

A h á r o m fő t í p u s alapján összefoglalóan h é t ö v k ü l ö n b ö z t e t h e t ő meg (2. ábra) I. II. III. IV. V. VI. VII.

A K á r p á t - b a l k á n i geoszinklinális-ágtól északra levő t á b l a tengerének öve> Az Orosz-tábla és a K á r p á t - b a l k á n i geoszinklinális-ág közötti á t m e n e t i ö v A K á r p á t - b a l k á n i geoszinklinális-ág öve; A K á r p á t - b a l k á n i geoszinklinális-ágtól délre elterölő "átmeneti öv; A Dinári—pindoszi—törökországi geoszinklinális-ág öve; Az Adriai—égei perem á t m e n e t i öve; Az Észak-Afrikai-tábla öve. ;

A szerkezeti egységek eltolódhatnak a földfejlődés során, o l y a n viszonylag rövid idő a l a t t is, m i n t az eocén kor t a r t a m a . Az őket érő hegységképző mozgások sem teljesen egyidejűek, különös t e k i n t e t t e l az elő- és utófázisokra. A t e k t o n i k u s h a t á s o k mértékében és m ó d j á b a n jelentékeny eltérések v a n n a k egyazon övön belül is. E n n e k megfelelően módosulnak az ősföldrajzi viszonyok, az üledékképződés és az élővilág is. Az övek „összefogazódása" lehetőséget n y ú j t az eltérő szerkezetű és üledékképződésű t e r ü l e t e k képződményeinek p á r h u z a m o s í t á s á r a . Az a t é n y , hogy az élővilág csak részben a környezet v á l t o z á s á n a k függvénye, részben önállóan fejlődik, rögzíthetővé teszi az időtényezőt. T e k i n t e t b e kell azonban vermi a tengeri kapcsolatok kialakulását, az ebből adódó faunatovábbterjedést, v a l a m i n t az életkörülmények megváltozását k ö v e t ő faunavándorlásokat. Aránylag legkönnyebb az egy övön belüli p á r h u z a m o s í t á s ; p l : Vicenza, a MagyarKözéphegység és az Erdélyi-medence képződményeinek párhuzamosítása. Meglehetősen jól keresztülvihető a p á r h u z a m o s í t á s azonos jellegű övek között (pl.: П . , IV., V I . öv). Nehéz az eltérő jellegű övek p á r h u z a m o s í t á s a (pl: : az orosz eocén összehasonlítása a magyarországival). D o l g o z a t u n k b a n csak paleocént, alsó-, középső- és felsőeocént k ü l ö n í t ü n k el, részletesebb, emeletekre tagolás nélkül. Ugyanis az emeletbeosztás bonyolult és v i t a t o t t kérdés, amelynek áttekintése és kritikai értékelése külön t a n u l m á n y t igényel. I. A Kárpát—balkáni geoszinklinális-ágtól északra levő tábla eocén tengerének öve (II. táblázat) Az Orosz-tábla eocénje Ázsia felé a Turgaj-süllyedek területén n y o m o z h a t ó t o v á b b . N y u g a t felé Lengyelország és Németország fúrásokból ismert eocén foltjain á t az AngloGall-medence eocén területéhez kapcsolódik. A l a r a m i hegységképződés általános epirogenetikus kiemelkedést eredményezett. Paleocén tengeri kifejlődés csak a Volga m e n t é n és a Kaukázus-peremi területen talál­ h a t ó . Az U k r á n kristályos t ö m e g viszont sokáig szárazulat volt. Az alsóeocénben b e k ö v e t k e z e t t epirogenetikus süllyedés eredménye transzgresszió. E n n e k üledékeit foglalja m a g á b a n a kanevi sorozat. Az előnyomulás folytatódik a középsőeocénben is (bucsaki sorozat), ekkor éri el a tenger a Turgaj vidékét (taszarani sorozat). A felsőeocénben az Orosz-táblán a tenger állandósult és barnakőszenes ingadozás u t á n részben m é l y ü l t (kievi, csegani sorozat). A k é p z ő d m é n y e k m i n d kőzettani, m i n d őslénytani t e k i n t e t b e n óriási területeken egyező kifejlődést m u t a t n a k . Agyag, m á r g a és homokkő-fácies jellemző. Az eocénvégi pireneusi fázissal k a p c s o l a t b a n a terület epirogenetikusan kiemel­ kedett.

Mészáros

M.—ifj.

Dudich

E. : Közép-

és Délkelet-Európa

eocénje

A K e l e t - E u r ó p a i - t á b l a tengerének Nummulitesei a N. distans-provinciéhoz t o z n a k . A p u h a t e s t ű e k a legtöbb közös fajt a Párizsi-medencével m u t a t j á k . 7

J35 tar­

2

Orosz

felső

í.

tábla

és

Turgaj-süllyed

II.

táblázat

alsó Csegam

Kievi összlet sorozat

e.

Bucsaki

к.

Taszorani ímecse/kini) sorozat sorozat

в

Kanevi

а (caracini

е.

és

propelszki

)

sorozat

zk

Kamisim Szara

Р-

hí

i

Szizrani sorozat

/

A Аз. Orosz-tábla tengere természetesen kapcsolódott a geoszinklinális-ághoz. F a u n á j a időnként b e v á n d o r o l t az á t m e n e t i ö v ö n á t a terrigén h a t á s o k t ó l erősen zavart ökológiai viszonyokat m u t a t ó geosziriklinális-övbe is. E z é r t a faunisztikai párhuzamosítás számára ez az övezet igen értékes alapot biztosít. II. Az Orosz-tábla és a Kárpát—balkáni geoszinklinális-ág közötti átmeneti ÖT (III. táblázat) Üledékei epikontinentális jellegűek, de a flishez átmeneti jellegű képződményekkek való összefogazódást m u t a t n a k . K ö v e t h e t ő k Lengyelország területén, Ukrajnában, R o m á n i á b a n (Porcesti) és Észak-Bulgáriában; t á v o l a b b a K r í m és a K a u k á z u s északi előterének vidékén. N y u g a t - E u r ó p á b a n analóg kifejlődésterületnek tekinthetjük a Genfi-tó és Nizza k ö z ö t t a Francia-Alpok külső övét és az Akvitáni-medencét, v a l a m i n t a klasszikus Párizsi-medencét.

Földtani

136

Közlöny,

XCII.

kötet, 2.

füzet

N a g y o n jellegzetes az Észak-bulgáriai —dobrudzsai á t m e n e t i s á v b a n az iprézi emeletben kezdődő és a lutéciai emeletben kiteljesedő transzgresszió. A középsőeocén végén bekövetkezik a Balkán-hegység gyűrődési főfázisa. E z gyors kiemelkedést ered­ ményez az á t m e n e t i területen, s a felsőeocén csaknem teljesen hiányzik. Illtáblázat. II

4-

3 Párizsi-medence

5

Genf -

Nizza

7

6

lengyelorszóg

Procesti

8

\ N.fabianiis

f. Gipsz Auversirétegek

e.

mészkő márga

fa'mészkő Mii Orb

к

e

\ ( \.

N pertoratusos mészkő

ad mészkő N.loevigatus

flis (N.fobianii)

N.perJ.-os Bryozoás mészkő

Homokká • durva mészkő konglomerátum

Molluszkós szint

Homok

a.

omokos spárga

<

Podhalai és

Krím

Varna

N.

\

A vreni márga dis/ansos mészkő

N.planulatusos поток

Vanamussiumos márga

Fehér mészkő

N

N

\

dislansos nészkő

planutatusos

összlet agyag Flis homokká

(p/'CUISi)

Mészkő márga

/

/ /

nákkal és Operulinókkal)

P

/

A/eMjf JSIepeJfey

Grypheás márga Corbisos mészkő

E z t a középsőeocénvégi hegységképződési ,,fázist", amely a pireneusi orogén szakasz előmozgása, és a legjelentősebben a Balkán-hegységben jelentkezik, prepireneusi — b a l k á n i fázisnak nevezzük. Az eocén végén, a tulajdonképpeni pireneusi főfázis során a geoszinklinális flis-öv előnyomul az á t m e n e t i öv rovására. A kőzetkifejlődésre a mészkő t ú l s ú l y a jellemző, főleg a középsőeocénben. A felsőeocénben a márga-kifejlődés válik uralkodóvá. E b b e n az övben h a t á r o s egymással a Nummulites perforatus délnyugati és a Nummulites distans délkeleti provinciája. A Mollusca-fauna h a t á r o z o t t a n epikontinentális szelvényekben (Porcesti) változa­ tos és bizonyos m é r t é k i g k o r r a is jellemző. N a g y o n hasonlít az Orosz-tábla faunájához. Sok Párizsi-medencebeli alakot t a r t a l m a z . A geoszinklinális peremen sok endemikus forma, v á l t o z a t t a l á l h a t ó . A p á r h u z a m o s í t á s h o z legjobban a nagy Forarmniférák használhatók (Nummulites planulatus, N. perforatus ill. N. distans, N. fabianii). A szelvények legjobban a IV. övé­ vel h a s o n l í t h a t ó k össze. III. A Kárpát—balkáni geoszinklinális-ág öve (IV. táblázat) Az eocén k é p z ő d m é n y e k e t főleg flishomokkő és flis-jellegű üledékek képviselik. E z e k a felszínen k ö v e t h e t ő k a K á r p á t o k területén, t o v á b b á a Balkán-hegységben,

Mészáros

M.—ifj.

D и d г с h E. : Közép-

és Délkelet-Európa

eocénje

J37

N y u g a t felé a Bécsi-medence későbbi keletkezésű süllyedékén t ú l f o l y t a t ó d n a k az Alpok, kelet felé pedig a K a u k á z u s területén. Kialakulásuk a geoszinklinális-öv mozgékonysága folytán n a g y o n változatos, de m i n d e n ü t t a törmelékes üledékek túlsúlyával jellemezhető. A geoszinklinális-árok IV. táblázat 3 Szlovákia

III.

K-

!•

Magura homokkő

10 Román-

Meszes agyag és homokkő

11 Kárpátok

Balkán

- hg.

Plopui márga

D e. Tu fit. Numm homokkő

Agyag, flis homokkő

к

e

IKobylnicki, típus)

lomko

1 a

1° с

V

T

T

0

a

a

a

r

z

m

к

1

n

о

а

homokkő

márga,

exoíik

blokkokkal

1

U '

к

h

к

о

1

V

és us es

hieroglifákkal

ко flinszki

?•

0

1

m

f

à

о

e

s

*

J

к

1

m

sorozat

e

б

Flis

' >o TJOic

à

P A

9

yag

lom erátum kc ing

í

&

à

d

r

é

g

s

a

I i

süllyedése k ö v e t k e z t é b e n n a g y vastagságú, t ö b b ezer méteres összlet képződött, oszcillá­ ciós, ritmusos rétegzéssel. A t ö r m e l é k a n y a g o t a kiemelt központi gerinc, szigetek, szolgáltatták. Agglutinált faunatársaság, Bulimina- és Lagena-íélék nagy száma, v a l a m i n t K s i a z k i e v i c z szerint radioláriás üledékek mélyebb (batiális) tengermélységre is utalnak. J e l e n t é k e n y eltérések v a n n a k a tekintetben, hogy a k r é t á t ó l kezdve folyamatos-e az üledékképződés, v a g y az eocén valamelyik tagja idősebb, esetleg igen erősen átmoz­ g a t o t t képződményekre transzgredál-e. Bonyolítják a helyzetet az eocénen belüli és az eocén u t á n i mozgások. Mindennek következtében a sok helyi elnevezéssel t e r h e l t képződ­ m é n y e k rétegtani besorolása m i n d m á i g sok kívánni v a l ó t hagy m a g a u t á n , tekintve, h o g y kevés az ő s m a r a d v á n y . Bzért csak általános szelvényekre szorítkozhatunk. A jövőben a r i t m u s o s üledékképződés jelenségeinek gondos elemzésétől, v a l a m i n t az alaposabb m i k r o - és m a k r o f a u n a - k u t a t á s t ó l r e m é l h e t ü n k eredményeket.

138

Földtani

Közlöny,

XCII.

kötet, 2.

füzet

A k r é t a és az eocén között mikropaleontológiailag igazolt folytonos ü l e d é k á t m e n e t лгап U k r a j n á b a n és R o m á n i á b a n a P r a h o v a völgyében. Az É s z a k i - K á r p á t o k b a n az üledék­ képződést a l a r á m i hegységképződés á l t a l á b a n megszakította. A geoszinklinális-ág később regenerálódott. Hasonló a helyzet a Balkán-hegységben is. Az alsóeocén vége felé regene­ r á l ó d o t t az üledékgyűjtő és m i n t e g y 2000 m v a s t a g flis összlet képződött, „exotikus b l o k k o k k a l " . A prepireneusi mozgás során a hegység felgyűrődött (E. B o n c s e v ) , és t a k a r o s szerkezet j ö t t létre (K. S c h m i d t ) . Míg m á s u t t ez a hegységképződési mozgás csak „morfokinézist", i t t valódi ,,orokinézist" eredményezett. Az á t m e n e t i -területekre is k i h a t o t t : az északi előtér kiemelkedett, a déli pedig megsüllyedt. E k k o r •önti el a tenger a Rhodope- és a Balkán-hegység közét. Az eocén végén a geoszinklinális-ág fejlődésének utolsó szakaszába lép. Az eocén­ n e l ellentétben az oligocén elején b i t u m e n e s üledékképződés válik jellegzetessé és a flisjellegű üledékképződés térben eltolódik az á t m e n e t i t e r ü l e t felé. A flis-üledékgyűjtő sem az életfeltételek, sem a fosszilizálódás szempontjából n e m volt kedvező. E z é r t a faunisztikai a d a t o k elszórtak. Makrofauna alig v a n . Az életnyomok i n k á b b fácies-, semmint korjelző értékűek. N u m m u l i t e s e k sokszor másodlagosan újra­ ülepítve t a l á l h a t ó k ; ez sok z a v a r t okoz. A megoldás lehetőségét az á t m e n e t i területsávok epikontinentális üledékekkel összefogazódó képződményei nyújtják. IV. A Kárpát—balkáni geoszinklinális-ágtól délre elterülő átmeneti öv (V. táblázat) K ö v e t h e t ő Észak-Olaszországtól Ausztrián, Magyarországon és Dél-Szlovákián á t az Erdélyi-medencéig. Analóg ezzel Bulgária területén a Balkán-hegység és a R h o d o p e k ö z ö t t i vidék eocénje, amely a Sztrandzsa-hegység peremén á t S z t a m b u l felé kapcsolódik. A V a r d a r völgyében felnyúlik Macedóniába. T o v á b b n y o m o z h a t ó a Fekete-tenger meden­ céjének déli peremén, m a j d a T r a n s z k a u k á z u s b a n . Számos helyen az előző öv flis-képződményeivel összefogazódik. I s z t r i á n és Dalmácián á t közvetlenül kapcsolódik a V I . övhöz. A t t ó l való elválasz­ t á s a t i s z t á n konvencionális, alapjául mindössze az vehető, hogy a V I . övhöz a dinári — pindoszi füst n y u g a t o n kísérő átmeneti képződményeket soroljuk. Az öv képződményei kristályos v a g y mezozóos alaphegységeket szegélyeznek, k e l e t felé pedig feltételezhetően k é t geoszinklinális-ág k ö z ö t t helyezkednek el. Töréses szerkezettel t a g o l t aljzaton fejlődött ki e terület-sáv eocénje, sok öböljellegű kifejlődés­ sel. A hegységképződési szakaszok szinorogén emelkedésekben és süllyedésekben nyilvá­ n u l t a k meg, töréses t e k t o n i k á v a l . A k r é t a végén csaknem általános kiemelkedés k ö v e t k e z e t t be. Paleocén tengeri ü l e d é k e k nincsenek igazolva. H e l y e n k é n t v a n n a k szárazföldi és t a v i üledékösszletek, kőszénképződménnyel. A tengeri üledékképződés a „ k ö z t e s t ö m e g e k " részenként t ö r t é n ő süllyedésével a z alsóeocén transzgresszió során indult meg. Észak-Olaszország felől fokozatosan h a t o l t előre a tenger északkeleti i r á n y b a n a Magyar-Középhegység peremén, a kisalföldi és szlovákiai szigetek k ö z ö t t . Az alsóeocénben ez az öv üledékképződés szempontjából rendkívül egyenlőtlen; szárazföldi lepusztulásos t e r ü l e t t ő l a flisképződésig mindenféle folyamat megállapítható. A középsőeocénben a képződmények m i n d i n k á b b hasonlókká válnak. E z a folyamat a felsőeocénben éri el tetőfokát. A középsőeocénben a magyarországi medencerészekben helyi ingadozásoktól e l t e k i n t v e állandósultak a tengeri viszonyok; a középsőeocén vége felé éri el ez a transz-

Mészáros

M.—iff.

D и d г с h E. : Közép- és Délkelet-Európa

eccínje

139

gresszió Délkelet-Szlovákián á t az Erdélyi-medencét. A T r a n s z k a u k á z u s b a n a flist nummuliteszes mészkőrétegek váltják fel, és heves andezitvulkánosság kezdődik. A középsőeocén-végi prepireneusi szinorogén kiemelkedés végig követhető. E h h e z v u l k á n i tevékenység kezdete is kapcsolódik, Vicenza vidékén és a B a k o n y b a n . E b b e n az övben a tengerelöntés a felsőeocénben válik teljessé, a prepireneusi m o z g á s o k a t követő ú j a b b erőteljes süllyedés során. V.

táblázat

A Balkán-hegység prepireneusi gyűrődésével párhuzamosan megkezdődik déli előterének süllyedése, kőszénképződéssel, riolitvulkánosság kíséretében. E n n e k során a z ú j a b b transzgresszió S z t a m b u l felöl elönti Dél-Bulgáriát. T o v á b b nyomul előre a tenger Magyarországon és E r d é l y e n is, bizonyos, n e m jelentős mélyüléssel. A környezeti viszo­ nyok, az üledékképződési jellegek állandósulnak, jó párhuzamosítási lehetőségekkel (Nummulites fabianiis mészkő és m á r g a rétegek). T o v á b b fejlődik az andezitvulkánosság (Zala, Velencei-hegység). A pireneusi mozgások következtében az oligocén egészen m á s képet m u t a t . Mint m á r l á t t u k , a IV. öv üledékképződése igen változatos. Vörös-tarka képződ­ m é n y e k , édesvízi mészkő, kőszénképződmények, lagunáris gipszképződés, oolit találha­ t ó k . Általánosan elterjedtek, különösen a középsőeocénben, az organogén mészkő, márgaképződmények, Foraminiferákkal (Nummulites, Assilina, Discocyclinida), vörösalgák­ k a l , Molluscákkal, Decapoda rákokkal. E z jellemző még a felsőeocén elején is. Később a terrigén anyaghozzájárulás megnövekedett, a képződmények mind m á r g á s a b b á váltak. A Foraminiferák, elsősorban a Nummuliles-íélék, egész sor jellegzetes és rétegt a n i l a g jól felhasználható fajt szolgáltatnak. A középsőeocénben az egész öv a N. perforatus-ptovmciahoz tartozik. A kpzépsőeocén alsó részében elterjedt a N. laevigatus ; általában inkább felső részében jellegzetes

140

földtani

Közlöny,

XCII.

kötet,

2.

füzet

tömeges előfordulásban a N. perforatus, és ennek t á r s a s á g á b a n a N. lucasanus, majd a N. striatus. E h h e z kapcsolódik a N. millecaput is. A felsőeocénben a N. perforatus szerepét a N. fabianii veszi á t . A felsőeocén a l s ó részében a N. striatus, illetve N. variolarius fajjal e g y ü t t jelenik meg. Főleg a K á r p á t o k m a i ívén belül a N. fabianii t á r s a s á g á b a n gyakori a N. budensis is. E z az u t ó b b i időben a kolozsvári ú n . mérai rétegekből is előkerült. E z e k e t eddig m á r oligocén k o r ú n a k t a r t o t t á k ; helyzetük, t e h á t revízióra szorul. A N u m m u l i t e s z e k e n kívül jelentősek az Alveolina-íéléí is elsősorban a középső­ eocén mészkő fáciesében, a perforatusos szint t á j á n . A Discocyclinidák és Assilinák, változó fajtársulásokkal, a középsőeocén felső részétől kezdve az eocén végéig jelentősek és a szintezésben jól h a s z n á l h a t ó k . A Magyar-Középhegység puhatestű-faunája észak-olaszországi jellegű, az E r d é l y i ­ medence középsőeocén molluszkái viszont az Orosz-tábla tengerének Mollusca-társaságához kapcsolódnak. Z á r t a b b , speciálisabb életkörülményeket nyújtó, öblökben e n d e m i k u s alakok fejlődtek ki (gánti fauna). A szlovákiai epikontinentális felsőeocén Mollusca-faunája földrajzi helyzetének megfelelően az észak-olaszországi—magyarországi és az Orosztáblai—Erdélyi-medencebeli fauna k ö z ö t t i összetételt m u t a t (J. V о 1 f о v a közlése szerint). E z a keveredés a középsőeocén végén létesült összeköttetés r é v é n j ö h e t e t t l é t r e . Érdekes, hogy a pelágikus p l a n k t o n Foraminiferák az Erdélyi-medencéből hiányoznak. T a l á n a szlovákiai h o m o k o s fácies kedvezőtlen viszonyai a k a d á l y o z t á k meg terje­ désüket. A D e c a p o d a rákok k é t i r á n y ú továbbterjedést m u t a t n a k . A főirány É s z a k Olaszország felöl t a r t az Erdélyi-medence felé a tengeri élettér fokozatos e l ő n y o m u l á s á t követve, azonos alakok megjelenésének időbeli eltolódásával és bizonyos morfológiai átalakulásával kísérhető módon. A másik i r á n y egyiptomi rokonságú faunaelemekre vonatkozik. E z e k elterjedése E g y i p t o m felől a z Erdélyi-medencéig az öveket keresztbe­ szelve értelmezhető. A Bryozoák -Észak-Olaszország felől terjedtek el Magyarországon á t az E r d é l y i medencéig. E g y e s öblökben kőzetalkotó m é r t é k b e n elszaporodtak. A kifejezetten b r y o zoás fácies bizonyos időbeli fiatalodást m u t a t Vicenza—Budapest—Kolozsvár i r á n y á b a n . A tengeri sünök a rákokhoz hasonlóan k e t t ő s eredetűeknek t e k i n t h e t ő k . Sok endemikus a l a k j u k v a n . A felsőeocénben az észak-olaszországi típusú fauna („priabonai fauna") u r a l k o d ó v á válik az egész övben. E z az öv az, ahol az egész faunát együttesen vizsgálva, a legszorosabb tér-időbeli kapcsolatok á l l a p í t h a t ó k meg. A bevezetésben említett vizsgálati-rendszerezési alapelve­ ket elsősorban ennek az övnek a vizsgálata alapján lehetett leszűrni.

Az e z u t á n következő h á r o m övről nincsenek személyes t a p a s z t a l a t a i n k . A z o n b a n irodalmi a d a t o k alapján úgy látjuk, hogy az öves beosztás i t t is megvalósítható. V. A Dinári—pindoszi—törökországi geoszinklinális-ág öve (VI. t á b l á z a t ) A Balkán-félsziget n y u g a t i részén h ú z ó d o t t geoszinklinális-ág, melynek mellékága Bosznia felé i r á n y u l , valószínűleg K r é t a szigetén á t Törökországban folytatódott. Az üledékképződést nagyrészt a k r é t á t ó l kezdve folytonosnak tekintik, kivéve Dalmácia egy részét és a Márvány-tenger vidékét. Utóbbi területen a flis kialakulása

Mészáros

M.—ifj.

Dudich

E. : Közép-

és Délkelet-Európa

eocénje

141

a középsőeocén transzgressziójával j ö t t létre és a sztambuli epikontinentális á t m e n e t i z ó n á h o z kapcsolódik, ugyanúgy, m i n t a Balkán-hegység flise a Várna-környékihez. A z üledékképződésre kevésbé jellemző a ritmusos szemcsenagyság változás; mészkő-közbetelepülések v a n n a k a csillámos homokkőrétegek között, Foraminif érákkal. VI.

táblázat

A flis-jellegű üledékképződés a középsőeocénben eltolódott a pontusi övezetből a Márvány-tenger felé. Görögországban a pindoszi süllyedéktől a gavrovó-ioniai terület­ rész felé, a pindoszi t e k n ő feltöltődése és az a d a t o k szerint kissé megkéső prepireneusi kiemelkedése során. E mozgásokat andezitvulkánosság kiséri, amely a Transzkaukázus­ b a n is n y o m o z h a t ó . F a u n a tekintetében a terület a N. perforatus-provinciához tartozik. (A N. gizehensis E g y i p t o m b ó l egészen Észak-Olaszországig felhatol.) VI. Az Adriai—égei perem átmeneti öve (VII. táblázat) Míg mai ismereteink szerint Szlovéniában szárazföldi periódus, édesvízi üledékek­ kel választja el a k r é t á t ó l az alsóeocént (cosinai rétegek), Jugoszlávia déli részén és

Földtani

142

Közlöny,

XCII.

kötet, 2.

füzet

Görögország n y u g a t i peremén az üledékképződés folytonos v o l t a k r é t á t ó l k e z d v e . Sekélyebb és n y í l t a b b vízi mészkőrétegek, breccsiák v á l t a k o z n a k . A tengerelöntés a középsőeocénben általánossá vált, alveolinás-nummuliteszes mészkőkifejlődést h o z o t t létre. A prepireneusi mozgásoknak D a l m á c i á b a n kiemelkedés , szárazföldi periódus felel meg lepusztulással, bauxitfelhalmozódással, kőszenes, m a j d csökkentsósvízi üledékek1

VII. táblázat VI.

f. e

?0

19 Jugoszlávia

Tengeri „promina" rétegek konglomerátum

к

Num Alv mészkő

e

Molluszkás márga

a.

2 !

Görögország \^ílisszerű \^ márga Гогот \ . Fch.Bryzoós\. mészkő N. összlet N.

GlobigerinásNummulitesesAveolmásMiliolinos mészkőösszlel

Mezopotámia

Márga (N

variolarius)

Nummuliteses A Iveolinás kovás mészkő

Nummuliteses tengeri rétegek Foromimferós

b^eccsias mészkőrétegek

e.

lag unaüledékek

\f^oàinà\réteg^\\

\\\\\\\ Nummulilesekkel

P

Agyag-

PS

?!

!

:

Bryozockkal

pala

I

kel. A felsőeocénben süllyed a terület; a flis-képződés n y u g a t felé tolódik el, a pindoszi geoszinklinális-ág m á r említett emelkedése következtében. Faunisztikailag ez az öv köti össze E g y i p t o m o t Észak-Olaszországgal (Nummuli­ tes gizehensis, N. perforatus, N. millecaput, N. fabianii). A Bryozoák i t t sokkal mélyebb szintben is m u t a t k o z n a k már. Eszerint innen v á n d o r o l h a t t a k be Vicenza vidékére. H a s o n l ó a helyzet a vörösalgákkal is. E z az öv természetesen legjobban a IV.-hez hasonlít, m i n t h o g y ahhoz közvetlenül kapcsolódik; a v ö r ö s t a r k a és kőszenes üledékképződés is megtalálható. Viszont a II.-hoz hasonlít a flishez való viszonyában, különös t e k i n t e t t e l a flis-öv felsőeocén eltolódására.

Mészáros

M.—ifj.

Dudich

E. : Közép-

és Délkelet-Európa

eocénje

]43-

VII. Az Észak-Afrikai-tábla tengerének öve (VIII. táblázat) Jellegzetes kifejlődési területe E g y i p t o m . N y u g a t felé L í b i á n át, az Atlasz-hegység­ től délre a Szaharái-mélyedésben folytatódott. F e l s ő - E g y i p t o m b a n az üledékképződés a k r é t á t ó l folyamatos, Alsó-Egyiptom­ b a n a z alsóeocén transzgredál. A prepireneusi mozgás E g y i p t o m területén n e m érzékelődik — h a s o n l ó a n az Orosz-táblához —, a Szaharái-mélyedés viszont a középsőeocén végén megszűnik. Az eocén végén általános kiemelkedés következett b e , mocsári és k o n t i n e n t á l i s üledékek képződésével, a fayumi gazdag emlősfaunával. Az üledékképződés kissé hasonlít a Párizsi-medencéhez, így az á t m e n e t i t í p u s r a emlékeztet. Az üledékanyag meszes, a felsőeocénben fokozatosan a g y a g o s a b b á v á l i k . VIII. táblázat 22

23.

VII.

Alsu-ígyiptom

/.

N. fabianii,

Felső-Egyiptom

Lithothamniumos

mészkő

f mokattami

e

összlet

(N

striatus)

rétegek

a. mokattami

к.

(Ngizehensis)

N. perforalusos

f. líbiai

e.

tengeri

lemezes

(Orbitoutes

rétegek

mészkő

Molluscákkal,

sünökkel

mészkő comptanatus,

A ssi/ina,

Alveolina)

alsó

- líbiai

rétegek

a

e Csna-

agyag

„

P

( N.

atacicus

N.

globulus)

és

leveles'

márga

Az Orosz-tábla üledékképződésétől való eltérések oka a k é t terület eltérő fejlődés­ t ö r t é n e t e és a lehordási területek különböző volta. A fauna déli t í p u s ú (N. gizehensis, N. perforatus, N. striatus, N. fabianii). E z a t e r ü l e t az Orosz-tábla tengeréhez hasonlóan szintén faunafejlődési és fauna­ vándorlási kiindulási terület volt, m i n t a z t az előző övek tárgyalása során t ö b b állat-

144

Földtani

Közlöny,

XCII.

kötet, г.

füzet

c s o p o r t r a vonatkozólag valószínűsítettük. Az észak-olaszországi fauna legalább részben m a g a is e g y i p t o m i eredetű lehet. Az északi „ t á b l a i " területek faunájával m u t a t k o z ó hasonlóságok i n k á b b a körül­ m é n y e k hasonlóságának t u l a j d o n i t h a t ó k .

Ökológiai viszonyok K ö z é p - és Délkelet-Európa az eocénben v a l ó d i trópusi éghajlatú t e r ü l e t volt, vörös sziallitos és allitos üledékekkel, kőszén és gipszképződéssel. A flóra a középső­ eocénnek az alsó- és felsőeocénhez képest kevésbé meleg v o l t á r a u t a l . A t r ó p u s i éghajlat mellett szólnak a gazdag vörösalgás kifejlődések, a faj- és e g y e d s z á m b a n e g y a r á n t gazdag Nummulites-îavma,, a telepes, sőt kifejezetten z á t o n y ­ alkotó korallok, és a m a i trópusi tengerek Mollusca-faunájával aktualisztikusan jól összeTiasonlítható p u h a t e s t ű e k is. A csapadékviszonyok lokális különbségeket m u t a t n a k . í g y a Magyar-Középhegységben nedvesebb, az Erdélyi-medencében szárazabb éghajlat feltételezése látszik indo­ k o l t n a k . E helyi különbségek k i a l a k í t á s á b a n a hegy- és vízrajzi viszonyok j á t s z h a t t a k szerepet. Valódi sivatagi éghajlat feltételezésére a z o n b a n m é g a gipszképződés sem a d okot. A t e n g e r s ó t a r t a l m a á l t a l á b a n normális volt. U g y a n a paralikus barnakőszén­ l á p o k k a l összefüggésben csökkentsósvízi rétegek is t a l á l h a t ó k ; e l z á r t a b b öblökben pedig túlsósodás k ö v e t k e z e t t be, gipszkiválásig. Kősóképződésre n e m k e r ü l t sor. A mélység á l t a l á b a n a sekélytenger h a t á r a i n belül m a r a d t ; a geoszinklinálisá g a k b a n is csak részben tételezhetők fel batiális viszonyok, mivel m á r részben az intenzív feltöltődés á l l a p o t á b a n voltak.

Л kéregmozgások és következményeik összefoglalása A l a r a m i hegységképződés u t á n a paleocén, az alsó- és középsőeocén folyamán, oszcillációs mozgások kíséretében, epirogenetikus süllyedések következtében fokozatos tengerelőnyomulás t ö r t é n t a t á b l á s és az á t m e n e t i övekben, v a l a m i n t regenerálódtak egyes geoszinklmális-ágak. E z az alsó—középső-eocén transzgressziós szakasz (3., 4. ábra). A középsőeocén vége felé jelentős hegységképződési, orogén előfázis, az i t t prepiremeusi-balkáni fázis névvel illetett mozgás veszi kezdetét. Törökországban a Pindoszit e k n ő t e r ü l e t é n és különösen a B a l k á n b a n kiemelkedést, gyűrődést eredményez. A Bal­ kán-hegységben ez a fő gyűrődési fázis. Távolabbi területeken k i m u t a t h a t ó a N y u g a t i A l p o k b a n , a Pireneusokban („palassou-konglomerátum" képződésének kezdete), és az Atlasz-hegységben („numidiai flis" képződésének megindulása előtt). Ú g y látszik leg­ kevésbé h a t o t t a K á r p á t o k ívében. Jellemző az á t m e n e t i területekre, különösen a m á r előzőleg rögökre tagolt MagyarKözéphegység peremére — hogy a prepireneusi mozgás helyileg időben és erősségben k ü l ö n b ö z ő m ó d o n h a t o t t . (Már a középsőeocénen belül is.) Általában hirtelen kiemelkedést e r e d m é n y e z e t t . E z egyes területeken végleges volt, m á s u t t ú j a b b süllyedés k ö v e t t e . Új t e r ü l e t e k is kerülnek víz alá; a Balkán-hegység felgyűrődését Dél-Bulgária süllyedése követi. E süllyedések k ö v e t k e z m é n y e a második, felsőeocén transzgressziós szakasz, és a flis üledékképződés eltolódása (5. á b r a ) .

Mészáros

M. — ifj.

Dudich

E. : Közép-

és Délkelet-Európa

eocénje

J45

A t á b l á s t e r ü l e t e k e n a pireneusi mozgások csak gyakorlatilag j e l e n t é k t e l e n fenék­ i n g a d o z á s o k b a n érzékelődtek. A kievi s o r o z a t b a n a z o n b a n édesvízi, b a r n a k ő s z e n e s r é t e ­ gek is v a n n a k , Észak-Afrikában pedig megszűnik a Szaharái-mélyedés,

3. ábra. Ősföldrajzi vázlat. I. Alsóeocén. M a g y a r á z a t : i . Platf ormi övezetek,2. Átmeneti övezetek, 3. Geoszinklinálisos flis-övek, 4. Szárazföldi üledékképződés, 5. Szárazföldek, 6. Üledékképződési övek, 7. A tárgyalt terület határa Fig. 3. Paläogeographische Skizze. I. Untereozän. E r k l ä r u n g e n : 1. Plattform-Zonen, 2. Über­ gangszonen, 3. Geosynklinale Flysch-Zonen, 4. Kontinentale Sedimentbildung, 5. Festländer, 6. Sedimen­ tationszonen, 7. Grenze des behandelten Gebietes

4. ábra. Ősföldrajzi vázlat. I I . Középsőeocén. M a g y a r á z a t : 1. Platformi övezetek, 2. Átmeneti övezetek, 3. Geoszinklinálisos flis-övek, 4. Szárazföldek, 5. Üledékképződési övek, 6. A tárgyalt területhatára Fig. 4. Paläogeographische Skizze. I I . Mitteleozän. E r k l ä r u n g e n : 1. Plattform-Zonen, 2. Über­ gangszonen, 3. Geosynklinale Flysch-Zonen, 4. Festländer, 5. Sedimentationszonen, 6. Grenze des be­ handelten Gebietes 2 Földtani Közlöny

146

Földtani

Közlöny,

XCII.

kötet, 2.

füzet

Eszerint prepireneusi fázis előtti és prepireneusi fázis u t á n i k é t fő üledékképződési ciklus á l l a p i t h a t ó meg. A pireneusi fázis a h á r o m övezettípusnak megfelelően ú j a b b gyűrődést, kiemel­ kedést, illetve regressziós szakaszt eredményezett, és a geoszinklinális jellegű ü l e d é k ­ képződés ú j a b b térbeli eltolódását okozta.

5. ábra. Ősföldrajzi vázlat. III. Felsőeocén. M a g y a r á z a t : i. Platformi övezet, 2. Átmeneti övezet, 3. Geoszinklinálisos flis-övek, 4. Szárazföldek, 5. Üledékképződési övek, 6. A tárgyalt terület határa Fig. 5. Paläogeographische Skizze. I I I . Obereozän. E r k l ä r u n g e n : 1. Tafelige Zone, 2. Übergangs­ zone, 3. Geosynklinale Flysch-Zonen, 4. Festländer, 5. Sedimentations-Zonen, 6. Grenze des behandelten Gebietes

intenzitás

6. ábra. Az eocén vulkanizmus térben és időben. M a g y a r á z a t : Fig. 6. Der eozäne Vulkanismus in Raum und Zeit. E r k l ä r u n g e n :

—*-

1. Bazalt, 2. Andezit, 3. Riolit 1. Basalt, 2. Andesit, 3. Rhyolith

Legjellegzetesebben jelentkezik a vulkánosság а IV. övben, a n n a k a belső száraz­ földi tömegekkel h a t á r o s peremén. Az eocén vulkánosság Észak-Olaszországban bázisos, bazalt-vulkánossággal kez­ dődik, az alsóeocén ú n . spileccói tufával. A középsőeocén San Giovanni Ilarione-rétegekben is v a n n a k tufaközbetelepülések. N a g y o n megélénkült ez az aktivitás a középső­ felsőeocén h a t á r o n (roncai vulkanogén képződmények), és elhúzódik egészen a középsőoligocénig (castelgombertoi rétegek).

Mészáros

M.—ifj.

Dudich

E. : Közép-

és Délkelet-Európa

eocénje

147

A t e r ü l e t többi, I V . övhöz t a r t o z ó részén ez a m a g m á s ciklus k é s ő b b kezdődik (a középsőeocénben, á l t a l á b a n a n n a k a második felében), és semlegesből az idők folyamán s a v a n y ú felé h a l a d ó magmadifferenciálódást m u t a t (andezit-trachiandezit-dacit-riolit) : a n d e z i t : Achalzik (középsőeocén), andezittufa a felsőeocénben; M á r v á n y - t e n g e r v i d é k e : középsőeocén végén, felsőeocén elején, t r a c h i t b a á t m e n ő é n : Magyar-Középhegység (Velencei-hegység, andezittufa H a h ó t o n , a B a k o n y b a n ) . A tufaszórás m á r a középső­ e o c é n b e n elkezdődött, riolitosabb jelleggel f o l y t a t ó d o t t az oligocénben is. T r a c h i a n d e z i t és riolit: B u l g á r i á b a n a középsőeocén végén és a felsőeocénben.

a Marica v ö l g y é b e n és a

Rhodopéban,

B i z o n y t a l a n e r e d e t ű v u l k á n i a n y a g (vulkáni ü v e g is) ismeretes Dél-Szlovákiából is, a középsőeocén ,,zlin" rétegekben, v a l a m i n t a felsőeocén és az oligocén egy részét m a g á b a n foglaló , , m a l k o v " és menilit-összletben. E z a m a g m á s ciklus lényegében a — t á g a b b értelemben v e t t — „ p i r e n e u s i " hegységképződési mozgásokkal h o z h a t ó összefüggésbe. A gyenge előmozgásoktól kezdve kiséri a z o k a t , a szerkezeti viszonyaitól függően pre- v a g y szinorogén m ó d o n , m a j d elnyúló szubszekvens v u l k á n i tevékenységgel. E g y é r t e l m ű m a x i m u m o t m u t a t a középsőfelsőeocén ,,h a t á r s á v j a", a p r e p i r e n e u s i mozgás­ hoz k a p c s o l ó d ó a n (6. á b r a ) . A t é r b e n és időben m u t a t k o z ó magmadifferenciáció értelmezése m á r t ú l m e g y e d o l g o z a t célkitűzésén.

VÁLOGATOTT IRODALOM - AUSGEWÄHLTE LITERATUR I. A n d r u s s o w , D . : Neues über die Epirogenese und Orogenèse in den Westkarpaten. Geo!. Rundschau Bd. 50, i960. — 2. А р х а н г е л ь с к и й , А. Д.: Геологическое строение СССР. Западная часть. Вып. 2. Москва—Ленинград 1934. — 3. A_u b о u i n, J., N e и m a n n, M.: Contribution à l'étude stratigraphique et micropaléontologique de l'Éocène en Grèce. Rev. de Micropal. z, 1959. — 4. В a 1 k a y, B. : The tectonics of the Cenozoic volcanism in Hungary. Ann. Univ. Sc. Bp. Sect. Geol., Tom III. Budapest i960. - 5. В a l и k, W., K a m i e n i c k a , M., S z c z e p a n s k i , F.: Geológia Polski. Warszawa 1958. — 5a. В à n с i 1 a, I.: Geológia Carpafilor orientali. Bucuresti 1958. — 6. B i e d a , F.: Starszy trzeciorzçd. (Reg. geol. Polski torn I, Karpaty.) Krakow 1951. —' 7. Б о н ч е в, E.: Геология на България. Част II. София 1960. — 8. С h r i s t о d о u 1 о u, G.: Geologische und mikropaläontologische Untersuchungen auf der Insel Karpathos (Dodekanes). Paläontographica, Bd. 115 A. Stuttgart, i960. — 9. С r n о 1 a t а с, J., M i l a n , A.: Ein Beitrag zur Kenntnis der Prominaschichten in der Lika. Geol. Vjesnik 12. Zagreb 1959- — ю . С e h о v i с, V.: Geológia tret'ohornych vrstiev severného okraja handlovskej uhol'nej panvy. Geol. práce, zosit 53. Bratislava 1959- — И . Д р о б ы ш е в , Д. В.: Верхний мел и карбонатные отложения палеогена на Северном Кавказе. Труды ВНИГРИ. Ленинград—Москва 1951. — 12. D u d i с h, E-jr.: Paläogeographische und paläobiologische Verhältnisse der Budapester Umgebung im Obereozän und Unteroligozän. Ann. Univ. Sc. Bp. Sect. Geol., Tom II. 1958. _ 13. Геология СССР. Северный Кавказ. Том IX. часть I. Москва—Ленинград 1947. — 14. G i g n о u X, M.: Géologie stratigraphique. Paris i960. — 15. Г о ч e в. П.: Опит за паралелизация на палеогена в Балканските страни. Сп. на Бълг. геол. д-во, год. VII. кн. 1., София, 1935. — 16. H a g n, H. : Geologische und paläontologische Untersuchungen im Tertiär des Monte Brione und seiner Umgebung. Paläontographica 1956. — 17. H a m r 1 a, M.: О pogojih nastanka premogisc na Krasu. Razprave geol. porocila. Kn. 5. Ljubljana 1959- — 18. H a u g , É-: Traité de géologie. Paris 1908 — 1 1 . — 19. H o r u s i t z k y F., S z ö t s E - : Budapest környékének geológiája. Eocén-oligocén. „Budapest természeti képe", B p . 1958. — 20.11 i e, M. D.: Les dépôts éocènes du bassin moyen de Vales Ampoiului Monts Apuseni. C. R. Ac. Se. Roum. 19, 7- 1946 — 7. Bucuresti. — 21. K e c s k e m é t i T. — К о p e k G.: A bakonyi eocén szintezése nagyforaminiferák alapján. Földtani Közlöny XC. 4. Bp. i960. — 22. К л ю ш н и к о в , M. H.: Стратиграфия и фауна нижнетретичных отложений Украины. Киев, 1958. — 23. К о с h, A.: Az Erdélyrészi medence harmadkori képződményei. I. rész. Paleogén csoport. Földtani Int. Évkönyve B p . 1894. — 24. K o p p , К . O.: Geologie Thrakiens I. Beschreibung und Vergleich intramontaner Tertiärsenken beiderseits des Marmara-Meeres. N. Jb. Geol. Pal., Abh., 112. Stuttgart 1961. — 25. К о р о б к о в , И. А.: Справочник и методическое руководство по третичным моллюскам. Брюхоногие. Ленинград 1955. — 26. K r a u s , Е . : Die Baugeschichte der Alpen. Berlin 1951. — 27. K r a u s , E . : Über Definition und Wesen des Orogens. Geol. Rundschau Bd. 1950, i960. — 28. K r i v á n P . : Mezozóos karsztosodási és karsztlefedési szakaszok, alsóbartoni sziklásparti jelenségek a Budai hegységben. A szubgresszió fogalma. Földtani Közlöny L X X X I X . 4. Bd. 1959. — 29. K s i a z k i e w i c z , M.: Sedimentation in the Carpathian Flysch Sea. Geol. Rundschau Bd. 47, I. 1958. — 30. K s i a z k i e w i c z , M.: Pre-orogenic sedimentation in the Carpathian geosyncline. Geol. Rundschau Bd. 50. i960. — 31. K ü h n , О.: Das Alter der Prominaschichten und der innereozänen Gebirgsbildung. Jb. geol. R. anstalt Jg. 91. Wien 1946. — 32. Л e ш к о, Б.: Фациальное развитие флиша в Восточной Словакии. Мат. Карп. — Балк. Асе. № 3. Киев 1960. — 3 3 - L o r e n t h e y I. — B e u r l e n , К . : D i e fossilen Dekapoden der Länder der ungarischen Krone. Geol. Hung. Ser Pal. 3, Budapest 1929. — 34. M а с о v e i, G.: Asupra virstei si variafiei faciesurilor terenurilor sedimentäre din Dobrogea méri­ dionale. D . d. s. Inst. Geol. Rom. vol I I . Bucuresti 1911. — 35. M a j z 0 n L-: Magyarországi paleogén Foraminifera-szintek. Földtani Közlöny XC. 3. Bp. i960. — 36. M a и ж e н, Ж. Ф.: Новые представления 2*

148

Földtani

Közlöny,

XCII.

kötet, 2.

füzet

о третичном орогенезе Пиренеев. Изв. Ак. Наук. СССР. сер. геол. 1960 № 6. — 37. M a s а г о vr i t s с h' A. N.: Grundlagen der regionalen Geologie der Erdteile. Berlin 1958. — 38. M é s z á r o s M.: Az Erdélyi­ medence középeocén képződményeinek paleoökológiai viszonyai a puhatestű fauna alapján. A Bolyai Tud. Egyetem Emlékkönyve, Cluj-Kolozsvár 1956. — 3 9 . M é s z á r o s , N. ( = M . ) : Stratigraphie und Mol­ luskenfauna der Eozänablagerungen von Porcesti. N. Jb. Geol. pal. Monatshefte, 1960, 5. — 40. M é s z á r о s, N . (=M.) : Studiul litofacial si paleogeografic al depozitelor eocene medii delà vest de Cluj. St. Univ. Babes-Bolyai Geol.-Geogr., Cluj i960. — 41. N e m k о v, G. I.: Nummuliten der UdSSR und ihre stratigraphische Verteilung. Dokl. Ak. Nauk. SSSR. (2) 97. Moskau 1954. — 42. О n с e s с u, N . : Geológia Republicii Populäre Romíné. Bucuresti 1959. — 43. Палеогеновые отложения юга европейской части СССР. Изд. Ак. Наук СССР. Москва 1960. — 44- Р а р р , А.: Vorkommen und Verbreitung des Obereozäns in Österreich. Mitt. Geol. Ges. Wien, Bd. 50., ig57- Wien, 1958. — 45- P a p p, A.: Grundzüge regionaler Stratigraphie. Tertiär I. Teil. Stuttgart 1959. — 46. R a i l e a n u Gr — S a u l e a E . : Paleogenul din Regiunea Cluj si Jibou (NV Bazinul Transilvaniei). An. Com. Geol* X X I X . Bucuresti 1956. — 47. R u с h i n, I,. В.i Grundzüge der Lithologie. Berlin 1958. — 48. S с h m i d t, K.: Zur Deckentekto­ nik des Hochbalkans. Geol. Rundschau Bd. 50., i960. — 49. S с h w a r z b a с h, M.: Das Klima der Vor­ zeit. Stuttgart 1950. — 50. S t r a u s z , L . : Fazieskunde. MKFI Evkönyve X X V I I I . B p . 1928. — 51. S z á d e c z k y - K a r d o s s Gy.: Erdély nyugati határhegységeinek képződése és kora. Földtani Köz­ löny IyVII., Budapest 1927. — 52. S z á d e c z k y - K a r d o s s E . : Az erdélyi eocén petrogenezise. Földtani Közlöny EVI. Bp. 1926. — 53. S z é k y n é F. V. — B a r a b á s A.: A dunántúli felsőeocén vulkánosság. Földtani Közlöny U X X X I I I Bp. 1953- — 54. S z ő t s E . : Magyarország eocén (paleogén) képződményei. Geol. Hung. ser. geol. tom. 9. Bp. 1956. — 55. S z ő t s, E.: Note préliminaire sur la véritable position stratigraphique des roches de Ronca. C. R. somm. Géol. Soc. Fr. 61 — 63, Paris 1959. — 56. С т р а х о в , H. M.: Основы исторической геологии. Часть II. Москва —Ленинград 1948. — 57T e l e g d i - R o t h К.: Magyarország geológiája. I. Pécs 1929. — 58. V a d á s z E-: Grosstektonische Grundlagen der Geologie Ungarns. Acta Geol., tom III. Bp. 1955. — 59. V a d á s z E-: Földtörténet és földfejlődés. Bp. 1957. — 60. V a d á s z E. : Magyarország földtana. I I . kiadás. Bp. i960. — 61. V a d á sz E.: On the problem of the Hungarian median ,,massif". Ann. Sc. Univ. Bp. Sect. Geol. tom IV. Bp. 1961. — 62. В а с и л е н к о , В. К.: Стратиграфия и фауна моллюсков эоценовых отложений Крима. Ленин­ град—Москва 1952. — 63. В я л о s, О. С : Пересечение Карпат. Материали Карп.—Балк. Ассоциации, № 3. Киев 1960. — 64. В я л о в, О. С , Г л у щ к о, В. В., К У л ь ч и ц к и й, Я. О., С л а в и н, В. И.: Стратиграфия Восточных Советских Карпат. Мат. Карп. —Балк. Ассоциации, № 3. Киев 1960. — 65. Z о u b с k, V. (ed.) : Tectonic Development of Czechoslovakia. Praha i960.

Abriss der Parallelisierung und der Entwicklungsgeschichte des Eozäns in Mittel- und Südost-Europa M. MÉSZÁROS, Kand. und D R . E. DUDICH J U N . D e r Aufsatz h a t z u m Zweck: auf Grund grosstektonischer, paläogeographischsedimentologischer u n d paläontologischer Analysen die eozänen Bildungen von Mittelu n d S ü d o s t - E u r o p a in grossen Zügen zu parallelisieren, ihre östlichen u n d westlichen Beziehungen v o n den P y r e n ä e n her bis z u m K a u k a s u s nachzuweisen. Auf d e m Gebiet zwischen d e m Baltischen Schieid u n d der Nordafrikanischen Tafel lässt sich eine zonale A n o r d n u n g der eozänen Bildungen erkennen. Auf G r u n d des C h a r a k t e r s der K r u s t e n ­ bewegungen u n d der E i g e n a r t i g k e i t e n der Sedimentbildung werden folgende Zonen­ t y p e n unterschieden: e p i k o n t i n e n t a l e r „ P l a t t f o r m - " T y p u s (mit k r a t o g e n e m U n t e r ­ grund), e p i k o n t i n e n t a l e r „ Ü b e r g a n g s - " T y p u s (labilerer) u n d geosynklinaler T y p u s (mit orogenem U n t e r g r u n d ) . V o m N o r d e n n a c h S ü d e n zu, lassen sich folgende sieben Zonen erkennen (siehe die Karten-Skizzen u n d das Profil): I . Zone des Meeres der nördlich v o m K a r p a t - B a l k a n i s c h e n Geosynklinalzweig gelegenen P l a t t f o r m . I I . Übergangszone zwischen der Russischen Tafel u n d d e m K a r p a t - B a l k a n i s c h e n Geosynklinalzweig. I I I . Zone des K a r p a t - B a l k a n i s c h e n Geosynklinalzweiges. I V . Übergangszone südlich v o m K a r p a t - B a l k a n i s c h e n Geosynklinalzweig. V. Zone des Geosynklinalzweiges v o n Dinariden-Pmden-Türkei. VI. Übergangszone a m R a n d e des Adriatisch-Ägäischen Meeres. V I I . Zone der Nordafrikanischen Tafel. Die einzelnen Zonen werden v o n den Verfassern beschrieben u n d m i t Tafeln (II bis V I I I ) illustriert. Die Parallelisierung ist a m besten zwischen solchen Zonen durchführ­ bar, die z u m gleichen T y p u s gehören (II, IV, V I . Zonen). E s w e r d e n die Entwicklungsgeschichte der einzelnen Zonen, sowie ihre Verhält­ nisse z u e i n a n d e r u n d die Grenzen ihrer Verschiebungen w ä h r e n d des E o z ä n s b e h a n d e l t . Die T r a n s - u n d Regressionen, die charakteristischen Litho- u n d Biofazies u n d die F a u ­ nenbeziehungen werden analysiert, wobei besonders die Nummulites perforatusund Nummulites distans-Fxoviaz berücksichtigt wird. I m allgemeinen unterscheidet m a n zwei grosse Sedimentations-Zyklen (den unter-mitteleozänen u n d den obereozänen

Mészáros

M.—ifj.

Dudich

E. : Közép-

és Délkelet-Európa

eocénje

149

Zyklus). Die beiden Zyklen werden durch eine auf d e m ganzen Gebiet erkennbare pyrenäische Vorbewegung voneinander getrennt. A m intensivsten h a t sich diese Bewe­ g u n g i m Balkan-Gebirge geäussert (als intensive F a l t u n g ) . I n d e n übrigen Gebieten h a t t e sie meistens eine H e b u n g zur Folge u n d wirkte sogar in d e n „ P l a t t f o r m " - G e b i e t e n . D a diese Bewegung eine allgemeine Erscheinung ist, k a n n sie m i t einer speziellen B e n e n n u n g , nämlich als präpyrenäisch-balkanische P h a s e bezeichnet werden. Verfasser weisen auch auf ihren Z u s a m m e n h a n g m i t d e m eozänen Vulkanismus hin, dessen M a x i m u m an der Grenze Mittel-Obereozän zu beobachten ist (Fig. 2).