Követ szeretni az élőknek köszönni
Kevés személyes, nem tudom, melyikünk lopta haza, azt igen: a Ráday utcából. Története sincs, mikor újra fontos lett az utca, már rég a szobában állt; nem hasznos, papírnehezéknek nagy, bútornak kicsi; szép még annyira se, bár foltjai talán szeszély és nem sablon szerintiek. Eszembe jutott egy költözéskor, fizettem érte öt euró poggyászfelárat, mellé álltam egy veszekedésben, ami aztán beépült egy szakításba, a mostani csak vele szeretheti a szobát. Össze nem firkáljuk, ha tágul a melegben, semmi akadálya, eltakarítjuk, amennyit mállik.
35
Szolcsanyi_A felszinrol 9 jan 2034-35 34-35
2012.01.09. 17:05:19
Mandarin
A lelketlenek
Két karom volt derékon köröskörül karolni,
Kés híján postaládakulcs tépi fel a héjat, szabja üres, fél melltartókká. A gerezdek, mint a száraz tinta, nyugodtak. És mint tyúklevesből a szívek, egyetlen íven tűnnek el.
38
Szolcsanyi_A felszinrol 9 jan 2038-39 38-39
Két ajkam csókot tudni, fogaim marni gyengén,
A törzsben egyetlen mondat az udvarlás, szavai állandóak, lefordítani bűn, válaszuk nincs rá. A fiú az első csók előtt a lány szájába fúj, úgy tartják, a lány lenyeli a lelket a csókkal. A lelketlenek két napig bármit megtehetnek, embert ritkán ölnek, de munkába nem járnak, és még az Európát járt bírák sem ítélkezhetnek fölöttük, akik így csak a hiábavalóságról beszélnek, alkalmi szövetségeseik a számkivetett nőcsábászok és a megmosolygott agglegények. Mindhiába. Két nap elteltével a lány úgyis kifújja a lelket; mikor eloszlik, kezdetét veszi az ünnep.
39
2012.01.09. 17:05:19
A két család tagjai feketébe öltöznek, berúgnak, tompán rímelő gyerekneveket kiabálnak a tűz körül. Enyhítik az indulatot: a pár gyűlölettel, undorral méregeti egymást a három-négy hetes jegyesség alatt.
A gála a boldogság fog majd egy reggel rám köszönni S elment időm kezd majd, mint tavasz jön, vissza jönni És minden szépre fordul s azt hajtom: álom, álom.
Keze gyakorlott, de a reszkető borotva kamaszosnak hat, és mintha észrevenné, meg is karcolja a bőrt a hónalj és a kar közötti senkiföldjén. A vékony, vörös csíkot parfüm csípi össze. A parfüm erre is jó. A lábszárak apró pontjait növeszthetné még, de meg kell adni a szombatnak, ami jár. A keze arat, megteszi, mire képes, tudomásul veszi, mire nem, a keze nyugodt.
40
Szolcsanyi_A felszinrol 9 jan 2040-41 40-41
41
2012.01.09. 17:05:19
egyetlen iránya az át, apám ördöglakatát megoldatlan örökli fiunk és lányunk, nem titkolózunk, de annak idején minket sem érdekelt, hogy örömén túl a foltos tányérok között összegabalyodott villák fekszenek. Ne karcolják egymást olyan elviselhetetlen zajjal, ne görbüljön el a gyönge alumínium.
44
Szolcsanyi_A felszinrol 9 jan 2044-45 44-45
A férfiak ismertem sok nőt és egy barátnőt kerestem
Tőle nem kérdeznek semmit. Nem neki fizetnek, őt csak megsimogatják, búcsúzóul a felhasznált, megőrzött testtől. Egy kulcsra jár, nem tud teherbe esni, meghíznia sincs miből. Csak profik ütik meg, ott, ahol lehet, akkor, amikor kell, addig, amíg hazatalál. A visszajáró férfiak eleinte kiváltanák, a kezét is megkérnék, lassan értik meg, hogy nem lehetnek fontosak, ha ő sem az, ilyenkor mosolyogják meg az ötletüket, sértődnek meg, de csak akkor rúgnának bele, mikor azt érzik, hogy nem tehet semmiről. 45
2012.01.09. 17:05:19
Olyankor késő, mert a profik már ott vannak, érzik, mikor kell belépni a szobába; húsz-huszonöt évig használhatóak, nagyjából kétszer annyi ideig, mint ő.
Az anya s búcsúzni tőlök sorba.
A tartásdíjról beszéltünk aznap, én hoztam szóba, hogy fizesse közvetlenül neki. Hazafelé elbámészkodtam az időt, este tíz múlt, mikor kimentem a konyhába vacsorázni. Edényből ettem, utána rögtön elmosogattam. Levettem a fogasról a kabátot, a szekrénybe tettem, tavasz van, ijesztő is volt az új tükörrel szemben. Kiadhatnám a szobát, vagy el az egészet. Beszélgetnék az érdeklődőkkel, mesélnék. A hangfalak a kollégiumban, az ágyakban senki. A fotelben ültem, fél lábbal a karfán. Mint aki álomból ébred.
46
Szolcsanyi_A felszinrol 9 jan 2046-47 46-47
47
2012.01.09. 17:05:19
A kóbor kutya
Esteban eléd zöröghet a levelek közt
Számára nincsenek végtelen mezők, a mellékutcák között a főútvonalig lát. Nem az ereje vagy a bátorsága miatt marad fenn (noha csak annyira puha, amennyire a szabadság engedi), mindent az arányérzékének köszönhet. Tudja, hol törődhet magával, honnan helyesebb elvonulni, hogy az óvoda kukájában keresheti a rá tartozót, a rendőrségnek már az utcájában sem. Természetesen nincs senkije, de nem is hagyja el a várost. Odaköti a kanálisok gőzölgő melege, a bőséges, szétszórt élelem. Nem tudjuk, vannak-e férgei, fülébe tetovált törzskönyvi száma. Lehet, hogy él annyit, mint a befogadottak. Emlékei megoszthatatlanok, hiszen csak a reakciói érzékelhetőek. Ritkán vonyít, sóvárgása csak reflex, szaga a városé.
48
Szolcsanyi_A felszinrol 9 jan 2048-49 48-49
bánaton végig menni
Másoknak húsz, huszonöt év alatt ad arcot a sorsa, neki hét. Feje íve, ahogy biceg, csonka szemfogáé, ajka fölött a hegé – mintha folyna az orra – e három görbe csokrában áll. Nem csönd veszi körül, mintha halkan dúdolna valaki mögötte, ahogy rám néz, mintha ismerné azt a valakit, és megértené, hogy én még félek tőle.
49
2012.01.09. 17:05:19
Télen-nyáron az iroda előtti padon ül. Ritkán, amikor egy-egy komiszabb kutya érkezik, benyugtatózza, majd becammog, ne lássa, mikor a segéd és a barátja megrugdossák az újoncot. Olyankor fázik, ártatlanok, mint a tél, ismételgeti.
68
Szolcsanyi_A felszinrol 9 jan 2068-69 68-69
A sebész egyetlent, határtalant csinálni
Hozzák az esküvői videókat, ilyen volt anyu, ilyen voltam, egyedül a műtét utáni szoktatás érdekes, és az nem a mi osztályunk feladata. Mások autóbaleset, részeg férj vagy a rák örökjelenét szüntetnék meg, az ő eseteik a nehezek és a szépek. Gyakran állja más a költségeiket, gyakran dolgozunk kevesebbért. Akiket szeretek, azokra nincs igazán szavam, de elvétve jön egy-egy huszonnyolc körüli nő, akinek az fáj, hogy nem hasonlít senkihez, vagy, hogy nem eléggé Márta, pedig ez a neve, vagy a férjéről hoz egy képet, szerintem milyen asszony illik mellé, persze, elsőre mindnek a Szeresd 69
2012.01.09. 17:05:20
Magad-füzetkét adjuk oda, aztán jön a pszichológus, de a legtöbben maradnak, túlvagyok a lelken, mondta egyikük, a tekintetük olyan súlyos, mintha nem hagytak volna ki belőle semmit.
70
Szolcsanyi_A felszinrol 9 jan 2070-71 70-71
A kamionsofőr Vasúton és hajóval eljártam idegenbe, Csak múlattak s kínlódtak mindenütt körülöttem,
Minden tömeg széttapossa a saját arcát. Az ő dolguk, de ezek a szőrtelen, gömbölyű alakok, mintha maguk is áru volnának, dobálják szét a tizenkét tonna paradicsomot. A szállítóknak minden drága, de hallgatok, veszélyes nép ez, egyszer dacolt velük a polgármester, kínjában nevetve, tenyerével a kamerák felé szabadkozott, öreg már a részvételhez, végül a helyettese is melltartóig ázott, szemüvegére kívül-belül rászáradt ez a híg vér… A kisöreg persze nem tudta, hogy a mentesség az enyém, egyedül az én ruhám marad kék a feltekert ablakok között, egyedül én nézhetnék az éhesek szemébe, de mondandóm nekik sincs, 71
2012.01.09. 17:05:20
élte túl, azt meg se kell említenem, hogy egy árva kő nem közös benne az eredetijével, de mire ki merném mondani: a híd végül is ugyanaz, már a parkolóban állunk, csoda-e, hogy egyetlen pillantás sem tapad egyetlen konkrét kőre sem, a bámészkodás bölcsesség, jó uram, felelni csak azt lehetne: tudjuk, hogy tudjuk, hogy tudjuk, és így tovább.
74
Szolcsanyi_A felszinrol 9 jan 2074-75 74-75
A humorista Te nem lehet leírni milyen szép volt az ég fenn S milyen szép volt a nagy víz s a föld akármely tájon Milyen szép volt.
Szavam most sincs arra, milyen volt a nyári látogatáson nagyapám holttestére nyitni az ajtót. Vérfagyasztó, írta a sajtó, szavam most sincs rá, hiszen az ellentéte sem igazabb, a vér nem pezsdült vagy forrt fel: tette a dolgát, akkor is, amikor elvágták nagyapám kötelét, amikor nyitva már csak az állt, koppan-e lakkcipője vagy nem koppan, a vér nyugalma nem változott meg, hiába hallottam, ahogy lüktet, láttam, ahogy alvad.
75
2012.01.09. 17:05:21
Az én Én nem tudom mit éltem s mi az, hogy én ez voltam
Ez segít magára hagyni, amikor már annyira gyenge, hogy tényleg átlátszó.
Átlátszó, mint egy köröm. Reggelente a zuhany rátetoválja az ártatlanság sápadt rózsaszínét, majd a teendők élőláncot vonnak köré estig. Akkor felmondja, mit csinált aznap, merre járt, kit játszik holnap. Ha rossz napja volt, elmeséli, amikor puszta kézzel csavart ki egy kullancsot a köldökéből, erős volt, gyengéd és pontos.
76
Szolcsanyi_A felszinrol 9 jan 2076-77 76-77
77
2012.01.09. 17:05:21
Az őr Elrongyolja a szél, az eső barnára mossa.
A sírköveinken nincs arany, lakk, fényképet védő üveg: semmi nem csillog, semmit nem lopnak. Ha szél vagy ember kimozdít egy kopjafát, az sem botrány, korai lehetne, de itt semmi sem korai. Megfigyeltem, hogy az eső munkája lekerekítés, a tömbök ötvenéves korukra, mint írógépen a pont, a keresztek két tengelye, mint a szivacs deszkák, amikkel gyerekek tanulnak úszni. Pár éve úgy volt, szupermarket épül a szomszédban, és mi leszünk a parkoló, meglepődtek, amikor én is aláírtam a támogató ívet, 80
Szolcsanyi_A felszinrol 9 jan 2080-81 80-81
és még jobban, amikor elmondtam, kenőpénzre sem volt szükség, aztán az egészből nem lett semmi, talán a mi kerületünknél is olcsóbb volt egy másik, én csak azt hiszem, közülünk nem kísértett volna senki.
81
2012.01.09. 17:05:21
