Kutatók és termelők együtt az ágazatfejlesztés lendületvételéért IV

 

 

Kutatók és termelők együtt az  ágazatfejlesztés  lendületvételéért IV.   szakmai fórum    DEBRECEN, 2014. MÁRCIUS 28.   

MAGYAR AKVAKULTÚRA SZÖVETSÉG, 2014      A kiadvány a Földművelésügyi Minisztérium támogatásával a PTKF/1406/2014. számú  támogatási szerződés keretében készült.     

    Tartalomjegyzék    I. 

Összefoglalás…………………………………………………………………………………….3 

II.

Előzmények, a tanácskozás fontossága……………………………………………..5 

III.

Előadások és hozzászólások……………………………………………………………..9 

IV. 

A tanácskozás főbb megállapításai..………………………………………………..30 

  Mellékletek…………………………………………………………………………………………………...33  ‐ ‐ ‐  

1. Program  2. A tanácskozáson készült fotók   3. Résztvevők listája 

       

 

2 

I. Összefoglalás   

A  Magyar  Akvakultúra  Szövetség  (MASZ)  tevékenységének  fontos  célja,  hogy  segítse  a  kutatók,  az  ágazati  szakpolitikai  döntéshozók  és  a  gyakorlat  közötti  párbeszédet kiemelten az innováció területén. Az innováció, a kapcsolódó ágazati  támogatások  rendszerével  stratégiai  jelentőségű  terület,  amely  alapvetően  befolyásolja az ágazat fejlődését, versenyképességét, fenntarthatóságát és jövőjét.  A  témakör  fontosságát  szem  előtt  tartva  a  MASZ  a  Debreceni  Egyetemmel  közösen  hagyományaihoz  híven,  immáron  negyedik  alkalommal  2014.  március  28‐án interaktív szakmai fórumot szervezett Debrecenben, az ágazat kutatóinak  és a termelői szféra képviselőinek részvételével. A rendezvény alapvető célja volt a  halászati termékpálya mentén az innováció ösztönzése, valamint az, hogy ezzel is  hozzájáruljon  ahhoz,  hogy  az  innováció  meghatározó  pillér  legyen  a  MAHOP  végrehajtása során a 2014‐2020 uniós tervezési időszakban.     A  rendezvényen  szinte  valamennyi,  az  ágazatban  érintett  hazai  kutatóhely  és  felsőoktatási  intézmény,  illetve  vállalkozás  képviseltette  magát.  A  workshop  elnöki  tisztét  Dr.  Váradi  László  a  MASZ  elnöke  töltötte  be,  míg  a  moderátori  feladatokat a rendezvény házigazdája képviseletében Dr. Szűcs István látta el.  A  fórumot  a  Vidékfejlesztési  Minisztérium  Erdészeti,  Halászati  és  Vadászati  Főosztályáról  Bardócz  Tamás  főosztályvezető  úr  nyitotta  meg  és  tájékoztatta  a  résztvevőket  az  ágazatot  érintő  szabályozások változásairól  és  a  jövőbeli  ágazati  támogatások lehetőségeiről. Az első előadást Dr. Váradi László tartotta a vietnámi  akvakultúra  sikertörténetéről  és  annak  számunkra  is  alkalmazható  tapasztalatairól. Felkért hozzászólóként a termelői szféra részéről Hoitsy György  (Hoitsy  és  Rieger  Kft.)  képekkel  gazdagon  illusztrálva  mondta  el  a  Vietnámban  szerzett gyakorlati tapasztalatait.   

A  Horvátországból  meghívott  vendég  előadó  Goran  Cesnovar  előadásában  egy  modernizált  pontytermelő  komplexum  (PP  Orahovica)  kialakítását  mutatta  be.  Előadásából  képet  kaptunk  a  cégük  és  Horvátország  haltermeléséről,  halfeldolgozásáról és a kereskedelemről. Felkért hozzászóló Puskás Nándor volt a  Hungarotrade  Fish  Kft.‐től.  Prof.  Dr.  Bercsényi  Miklós  „Intenzív  (tápos)  tavi  haltermelés”  címmel  tartott  előadást,  melyben  bemutatta  az  intenzifikálás  előnyeit  és  hátrányait.  A  Czikkhalas  Kft.  részéről  hozzászólóként  Egyed  Imre  számolt be saját tapasztalataikról.    

 

3 

Borbély  Gyula  a  Jászkiséri  Halas  Kft.‐től  az  Intenzív  rendszerek  elfolyóvizének  kezelési  lehetőségein  belül  a  hidropónia  jelentőségéről,  típusairól  és  hatékonyságáról  beszélt.  Radics  Ferenc  a  Szarvas‐Fish  Kft.‐től  hozzászólásában  saját  gyakorlati  tapasztalatait  ismertette  az  elfolyóvíz  kezelése  kapcsán.  Nagy  Gábor az Aranyponty Zrt. munkatársa a kombinált (intenzív‐extenzív) lesőharcsa  (Silurus  glanis)  nevelés  lehetőségeit  és  gyakorlati  tapasztalatait  mutatta  be.  Előadásából  megtudtuk,  hogy  a  kutatási  program  elsődleges  célja  a  minőségi  halhús  termelés  fokozása,  a  pontytermelő  gazdaságok  fenntartható  hozamnövelése,  a  lesőharcsa  folyamatos  piacon  tartása  és  a  környezetkímélő  termelés  megvalósítása.  Dr.  Hegyi  Árpád  a  SZIE  Halgazdálkodási  Tanszékének  munkatársa  hozzászólásában  a  tanszékükön  folyó  munkákból  szerzett,  hasonló  irányú tapasztalatait osztotta meg a résztvevőkkel.   

Halasi‐Kovács  Béla  a  SCIAP  Kft.‐től  a  magyarországi  tógazdálkodás  természeti  értékfenntartó szerepét és ökológiai szolgáltatásait elemezte,  illetve  bemutatta a  tógazdasági  haltermelés  gazdasági,  vízgazdálkodási,  természetvédelmi  és  társadalmi  jelentőségét  Az  előadás  felkért  hozzászólójaként  Sztanó  János  a  Szegedfish Kft.‐től a gazdaságuk gyakorlati tapasztalatait ismertette.    Az  előadásokat  követően  kérdések  és  hozzászólások  hangzottak  el  a  résztvevőktől, majd a tanácskozást Dr. Váradi László összegzése zárta, amelyben  megállapította,  hogy  az  előadások  és  a  hozzászólások  is  jelezték,  jelentős  innovációs erőforrások vannak az ágazatban, amelyek  mobilizálását  segítheti az  új Magyarországi Halászati Operatív Program (MAHOP).    A tanácskozásról a Magyar Mezőgazdaság (XV évf. 2014. májusi szám), Halászati  Lapok  mellékletében  tájékoztató  cikk  jelent  meg,  valamint  az  előadások  teljes  terjedelemben felkerültek a MASZ weboldalára (www.masz.org) is.  

 

4 

II. Előzmények, a tanácskozás fontossága   

A  Magyar  Akvakultúra  Szövetség  (MASZ)  2010‐ben  történt  megalakulásának  egyik  fő  motivációja  volt,  hogy  tevékenységével  lendületet  adjon  a  magyar  halgazdálkodás innovációjának, különös tekintettel az akvakultúrára. Az európai  akvakultúra  fejlesztése  során  számos  kihívással  kell  szembenézni.  Az  Európai  Akvakultúra  Termelők  Szövetsége  (FEAP)  szerint  az  akvakultúra  fejlesztést  akadályozó  főbb  tényezők:  az  egyenlőtlen  verseny  az  EU‐n  kívüli  termelőkkel;  világos  fejlesztési  stratégia  hiánya;  a  fogyasztók  tájékoztatásának  elégtelensége;  az akvakultúra nem megfelelő képviselete az európai döntéshozatalban; illetve a  bonyolult  és  sok  esetben  túl  szigorú  szabályozás.  A  MASZ,  mint  a  FEAP  tagja  együttműködik  az  európai  érdekképviseleti  szervezettel  az  akvakultúra  fentebb  vázolt  korlátainak  felszámolásában  európai  szinten  is  és  igyekszik  hozzájárulni  ahhoz, hogy a hazai és európai intézkedések összhangban legyenek.     A  MASZ  a  FEAP‐al  együttműködve  szervezte  meg  2013.  szeptember  3‐án  az  európai  tógazdasági  haltermelők  tanácskozását  egyik  tagjának  az  Aranyponty  ZRt.‐nek  rétimajori  központjában.  A  tanácskozás  egyik  célja  volt  a  hazai  akvakultúrában meghatározó tógazdálkodás fejlesztését gátló tényezők feltárása.  Az  európai  tógazdálkodásban  élenjáró  kilenc  európai  ország  (Ausztria,  Csehország,  Franciaország,  Horvátország,  Lengyelország,  Magyarország,  Németország,  Olaszország,  Románia)  27  vezető  szakembere  a  következő  tényezőket azonosította be, mint amelyek nehezítik a tógazdálkodás fejlesztését:  a szigorú (sokszor megalapozatlan) szabályozás, illetve a bürokrácia; a ragadozók  (különösen  a  kormorán)  kártétele,  illetve  a  kompenzáció  hiánya;  a  halastavak  ökológiai  szolgáltatásainak  el  nem  ismerése,  illetve  a  támogatás  hiánya;  a  tavi  halak  (elsősorban  ponty)  árának  stagnálása,  illetve  az  input  anyagok  (főleg  takarmány)  árának  emelkedése.  Bár  országonként  változik,  de  problémaként  említhető  többek  között  a  tógazdasági  infrastruktúra  alacsony  műszaki  színvonala,  a  vízellátással  kapcsolatos  magas  költségek  (különösen  Magyarországon),  az  innováció  hiánya,  az  áruház  láncoknak  való  kiszolgáltatottság, illetve az értékesítés nem megfelelő szintű szervezése. Megemlítendő,  hogy  a  beazonosított  problémák  nagy  többsége  nem  csak  a  tógazdálkodás, hanem általában az akvakultúra fejlesztését is gátolja. Egyik ilyen  negatív  tényező  az  innováció  elégtelensége.  Az  innováció  egy  olyan  komplex  folyamat,  amelynek  egyes  elemei  megfelelő  szinten  rendelkezésre  állnak  Magyarországon (pl. színvonalas kutató műhelyek, innovatív farmerek), azonban 

 

5 

nem áll össze olyan célirányos, összehangolt tevékenységgé, amely fontos, illetve  meghatározó  eleme  lenne  az  akvakultúra  fejlesztésének.  A  MASZ,  kiemelt  céljainak  megfelelően  tájékoztatással  (honlap,  hírlevél,  szakmai  cikkek  stb.),  szakmai  kiadványokkal  és  szakmai  tanácskozások  szervezésével,  illetve  hazai  és  nemzetközi  projektekben  való  részvétellel  segíti  azt,  hogy  az  innováció  a  hazai  akvakultúra fejlesztés meghatározó elemévé váljon.  A  hazai  halgazdálkodás,  illetve  akvakultúra  fejlesztésére  olyan,  korábban  soha  nem  létező  források  álltak  rendelkezésre  2009‐től,  mint  Európai  Halászati  Alap  (EHA), amely forrásainak felhasználásához a Halászati Operatív Program (HOP)  adott keretet. A Magyarország számára rendelkezésre álló EHA támogatás közel  14  milliárd  forint  a  2007‐2014  évek  közötti  időszakra.  A  tervidőszak  végéhez  közeledve  megállapítható,  hogy  a  HOP  források  döntő  hányadát  (87%)  a  tógazdaságok,  intenzív  rendszerek,  halfeldolgozók  építésére,  felújítására  és  infrastruktúrájuk  fejlesztésére  fordította  az  ágazat.  E  beruházások és  felújítások  tartalmaztak  ugyan  innovatív  elemeket,  illetve  a  termelő  alapok  technikai  színvonalának szükségszerű javítását szolgálták, még sem lehet elmondani, hogy  számottevően  hozzájárult  volna  a  hazai  akvakultúra  versenyképességének  növeléséhez. Sajnálatos, hogy éppen az innovációt szolgáló, tudás és technológia  transzfer,  illetve  piacfejlesztési  elemeket  tartalmazó,  úgynevezett  3.  tengely  („Kollektív  intézkedések”)  programja  a  támogatási  időszak  végéhez  közeledve  sem  indult  be.  (Megjegyezzük,  hogy  a  MASZ  debreceni  tanácskozásán  Bardócz  Tamás  a  Vidékfejlesztési  Minisztérium  Erdészeti,  Halászati  és  Vadászati  főosztályának vezetője bejelentette, hogy a HOP 3. tengelyes intézkedésein belül  még 2014. első felében elindul egy, az ágazati innovációt szolgáló program, amely  oktatási  és  kutatási  intézményeknek  100%‐os,  vállalkozásoknak  80%‐os  támogatást nyújt innovatív fejlesztések, pilot projektek megvalósításához.)   További  fontos  ágazati  feladat  tehát  az  innováció  fontosságának  hangsúlyozása,  innovatív elemeknek a jövőbeni fejlesztési programokba való beépítése, illetve az  innováció  támogatása,  különös  tekintettel  az  új,  2014‐2020  közötti  tervezési  időszakra.  Az  Európai  Unióban  az  EHA‐t  2014‐től  az  Európai  Tengerügyi  és  Halászati  Alap  (ETHA)  váltja  fel,  amely  várhatóan  több  mint  tíz  százalékkal  növekszik az előző ciklushoz képest, így valamivel több mint 39 millió euró (15,5  milliárd  forint)  áll  majd  rendelkezésre  akvakultúra  fejlesztésekre  a  következő  időszakban.    

 

6 

Bardócz  Tamásnak  főosztálvezető  tájékoztatása  szerint  az  ETHA  felhasználását  szabályozó  Halgazdálkodási  Operatív  Program  kiindulási  elemzései  elkészültek  és  az  első  verzió  társadalmi  vitája  még  ebben  az  évben  megkezdődik.  Az  akvakultúra  vállalkozások  termelésének  növelését,  illetve  a  termelő  alapok  korszerűsítését célzó beruházások a HOP időszakban megkezdett jó gyakorlatnak  megfelelően  továbbra  is  támogathatóak  lesznek.  Ide  tartoznak  a  termelést  és  a  fajok,  illetve  termékek  diverzifikációját  célzó  beruházások,  a  ragadozók  elleni  védelmet  célzó  eszközök  beszerzése,  az  erőforrás‐  vagy  energiafelhasználás  hatékonyságát és a környezeti fenntarthatóságot, illetve a termékek minőségének  javítását,  vagy  hozzáadott  értékének  növelését  célzó  beruházások.  Támogatást  kaphatnak  azok  az  akvakultúra  vállalkozások  is,  amelyek  vízfelhasználást  csökkentő,  vagy  vízminőséget  javító  beruházást  hajtanak  végre,  illetve  amelyek  zárt,  vízvisszaforgatásos  (recirkulációs)  akvakultúra  rendszerek  kialakítását  célozzák.  Az  ETHA  támogathatja  új  vállalkozások  indulását,  ha  azok  megfelelő  szakmai  készséggel  rendelkeznek,  első  alkalommal  hoznak  létre  akvakultúra  vállalkozást és egy  üzleti  tervet  készítenek.  Ehhez  kapcsolódik,  hogy  támogatás  adható  szakmai  készségek  fejlesztésére,  különböző  képzések,  tudományos  és  technikai  ismeretek,  gyakorlatok  terjesztésére  is.  Az  Európai  Unió,  a  halastavi  környezetgazdálkodási  programok  fontosságát  felismerve,  lehetőséget  fog  biztosítani  a  környezetvédelmi  szolgáltatásokat  biztosító  akvakultúra  formák  támogatására is.     Megállapítható,  hogy  az  akvakultúra,  illetve  azon  belül  az  édesvízi  akvakultúra  megfelelő  hangsúlyt  kapott  az  Európai  Tengerügyi  és  Halászati  Alap  (ETHA)  előkészítése  során.  Ez  részben  annak  az  aktív  fellépésnek  is  köszönhető,  amelyikben a MASZ is részt vett, összehangolva tevékenységét a magyar halászati  szakigazgatással és európai szervezettel, kiemelten a FEAP‐al.     

Kétségtelen,  hogy  az  ETHA  források  jó  lehetőséget  biztosítanak  az  ágazat  innovatív  fejlődéséhez,  szükség  van  azonban  arra,  hogy  az  innováció  a  korábbiakhoz  képest  hangsúlyosabban  jelenjen  meg  a  hazai  ágazati  fejlesztésekben,  illetve  a  MAHOP  programjában.  Az  európai  országok  közötti  versenyben  is  meghatározó  lesz  melyik  ország,  milyen  hatékonyan  tudja  felhasználni  az  ETHA  forrásokat  és  hogyan  tudja  növelni  versenyképességét.  A  versenyképesség  növelésében  nem  kérdés  ma  már  az  innováció  fontossága,  szükséges  azonban,  hogy  ennek  felismerésén  túl  megfelelő  eszközrendszert  építsen  ki  az  ágazat,  hogy  az  innováció  révén  a  gazdálkodók  versenyképes  termékekkel tudjanak megjelenni az EU‐ illetve EU‐n kívüli országok piacain. A 

 

7 

MASZ  továbbra  is  kész  aktívan  részt  venni  az  innovációt  segítő  folyamatokban,  amelyik  egyik,  ma  már  hagyományos  eleme  a  MASZ  fóruma  Debrecenben.  Az  évente  megrendezett  tanácskozás  mindenkori  alcíme  „Kutatók  és  Termelők  Együtt  az  Ágazatfejlesztés  Lendületvételéért”.  A  2014.  évi  szakmai  tanácskozást  annak  jegyében  szervezte  meg  a  MASZ,  hogy  „legyen  az  innováció  a  MAHOP  vezérlő  elve”.  A  tanácskozáson  tanulságos,  az  innováció  fontosságát  illusztráló  nemzetközi példák mellett bemutatkoznak az innovációban élen járó egyes hazai  intézmények  és  vállalkozások,  illetve  a  hozzászólások  és  szakmai  viták  lehetőséget  nyújtanak  az  ötletek  és  tapasztalatok  cseréjéhez,  a  közös  projektelképzelések formálásához.          

 

8 

III. Előadások és hozzászólások   

I. előadás és hozzászólás   

A vietnami akvakultúra sikertörténete és annak tapasztalatai  Dr. Váradi László, MASZ elnök, Szarvas   

A  világ  akvakultúrájában  meghatározó  az  ázsiai  országok  termelése,  amely  a  világtermelés 91%‐át adja. Így az ázsiai akvakultúra önmagában egy sikertörténet,  amelynek  olyan  elemei  vannak,  mint  a  kínai  hal‐rizs  integráció,  illetve  az  egzotikus fajok termelésbe vonása, az indiai garnélarák kistermelők összefogása,  a  thaiföldi  „hátsó  udvari”  rákkeltetés  és  nevelés,  a  GIFT  (Genetikailag  Javított  Farmokon  nevelt)  tilápia  elterjedése,  vagy  az  öntözővíz  tározók  hasznosítása  haltermelésre  Sri  Lankán.  Kiemelkedő  azonban  közülük  a  pangasius  termelés  fejlődése Vietnamban. A pangaius termelés Vietnamban 1997‐ben még az 50.000  tonnát  sem  érte  el,  azonban  2011‐re  már  megközelítette  az  1,2  millió  tonnát  (1.  ábra), amely ez idő alatt évi 25,1 % termelés növekedést jelentett.   

1. ábra Pangasius termelés Vietnamban 1997‐2011 (Forrás: FAO Fishstat Plus, 2013)    Vietnam  pangasius  termelő  régiója  a  Mekong  Deltában  An  Giang,  Cantho  és  Dong  Thap  tartományok  (2.  ábra).  Az  összes  termeló  terület  mintegy  6000  ha,  amelynek  72  %‐át  kisebb,  mint  5  hektáros  farmok  adják.  A  hektáronként  hozamok elérhetik a 600 tonnát is. A pangasisus termelés mintegy 15.000 család  megélhetését biztosítja, illetve kb. 150.000 embernek (főleg nőnek) ad munkát a  feldolgozó üzemekben. A pangasius termelés adja a vietnami összes akvakultúra 

 

9 

termelés  38  %‐át  2013‐ban.  Volumenben  kifejezve.  A  pangasius  értékesítésből  származó export árbevétel 1,7 milliárd dollár volt 2013‐ban, az akvakultúra összes  export árbevételének kb. 25%‐a. Az akvakultúra hozzájárulása a GDP‐hez kb. 4%  Vietnamban, amelynek 22%‐át a pangasius termelés adja.   

  2. ábra A pangasius termelés fő régiója Vietnamban a Mekong folyó Deltájában    A  pangasius  sikertörténet  fő  hat  eleme  a  következők  szerint  összegezhető:  (1)  a  halfaj; (2) a vízrajzi és éghajlati adottságok; (3) az akvakultúra nagy hagyományai;  (4) emberi tényezők; (5) kormányzati támogatások; (6) piacfejlesztés.     A  Vietnamban  őshonos  12  pangasius  faj  közül  meghatározó  a  termelésben  a  Pangasianodon  hypophthalmus,  amelynek  élőhelye  a  Mekong  folyó  és  mellékvizei (Kambodzsa, Laosz, Thaiföld). Vándorló hal, ivóhelye a Mekong felső  folyása  (Khone  vízesés  alatt).  Alacsony  oxigénigényű  a  kettős   légzés  miatt,  de  kedveli  a  mély  és  áramló  vizet.  Gyors  növekedésű  hal,  6‐8  hónap  alatt  akvakultúrában eléri a 0,8‐1,3 kg‐os tömeget.     A pangasius régió a  Mekong  Deltában van, amely  területe  641.350  ha  (az összes  édesvízi  terület  67%‐a).  A  pangasius  termelés  alapját  biztosító  Mekong  folyó  vízhozama: 16.000 ‐ 39.000 m3 /s. A régióban az átlagos léghőmérséklet 21‐34 Co,  így  a  vízrajzi  és  éghajlati  adottságok  kiváló  feltételeket  biztosítanak  az  akvakultúra fejlődéséhez.     A  kistavi  pangasius  termelés  már  az  1940‐es  években  elkezdődött  An  Giang  és  Dong  Thap  tartományokban.  Az  1960‐as  években  a  kis  extenzív  rendszerek  használata  volt  jellemző,  azonban  1980‐as  évektől  elkezdődött  a  termelés 

 

10 

intenzifikálása.  Az  ivadékot  ekkor  még  a  természetes  vizekből  fogták  és  a  takarmány helyben készített nedves táp volt. A pangasius ketreces termelés adott  lendületet  a  fejlesztésnek,  amely  1994‐ben  érte  el  csúcspontját.  Ekkor  mintegy  2000  ketreces  telepen  termeltek  pangasius  bocourti‐t  a  Mekong  folyón.  Ezt  követően  a  termelés  áthelyeződött  a  tavakba  és  2009‐ben  már  csak  kb.  100  ketreces  telepben  termeltek  pangasiust.  A  tavi  termelés  faja  a  pangasianodon  hypophthalmus lett, amelynek 1995‐ben kidolgozták a szaporítás technológiáját.  A  2000‐es  évek  elejétől  indult  meg  az  intenzifikálás,  amely  keltetőházi  ivadék  népesítésén és mesterséges táp alkalmazásán alapul.    

A  sikertényezők  közül  fontos  az  emberi  tényező,  amely  magában  foglalja  a  pangasius  termeléssel  kapcsolatos  több  évtizedes  tudást  és  tapasztalatot,  a  szorgalmat és a kitartást, az innovációs készséget, illetve a kockázatvállalást.    

A  kormányzati  támogatás  fontos  szerepet  játszott  a  pangasius  termelés  fellendítésében,  azonban  hangsúlyozni  kell,  hogy  az  nem  elsősorban  pénzügyi  támogatást  jelentett,  hanem  az  oktatás,  szakképzés,  szaktanácsadás,  a  kutatás  támogatását (ivadékminőség; állategészségügy; környezeti monitoring), illetve a  kedvező bankhitelek biztosítását, (termelők és kiemelten a feldolgozók számára),  a  nemzetközi  marketing  tevékenység  támogatását  (termékminőség;  nyomon‐  követhetőség; élelmiszer biztonság), és a piacfejlesztést.    

A  piacfejlesztést  segítette  Vietnami  Vízi  Élelmiszereket  Feldolgozók  és  Értékesítők  Szövetsége  (VASEP),  illetve  a  szolgáltatók,  feldolgozók  és  termelők  összefogása.  Az  ágazatban  meghatározó  a  feldolgozók  szerepe,  amelyek  gesztorként működnek és tartják a kapcsolatot a bankokkal, a biztosítókkal és a  termékminősítőkkel is.    

Bár a pangasius termelés látványos fejlődése világviszonylatban is sikertörténet, a  fejlődés  lelassult  az  utóbbi  időben  és  a  pangasius  termelés  fenntarthatóságnak  biztosítása érdekében az alább ismertetett feladatok fogalmazódtak meg:   Betegség megelőzés, gyógyszerhasználat minimalizálása   Környezeti fenntarthatóság javítása   Ivadék ellátás, illetve az ivadék minőségének javítása   Víztakarékos és energia hatékony termelő rendszerek fejlesztése   Új piacok feltárása  Ágazati szervezettség növelése 

 

11 

A  rendszer  és  technológia  fejlesztés  területén  figyelemre  méltó  a  holland‐ vietnami  együttműködés  keretében  végzett  fejlesztő  munka,  amelynek  eredményeképpen  kialakítottak  egy  fél‐üzemi  körülmények  között  sikeresen  működő  „tavi  recirkulációs  rendszert”.  A  SUPA  (Fenntartható  Pangasius  Akvakultúra) projekt keretében épített 485 m3 ‐es rendszer a 3. ábrán látható. Fő  elemei a halnevelő medence (342 m3 ), az ülepítő (126 m3) és a biofilter ( 17 m3 ). A  rendszer  lehalászásakor  a  biomassza  tömege  34  kg  volt  m2  ‐ként.  A  magyar‐ vietnami, illetve magyar‐holland kapcsolatokat figyelembe vételével felmerül egy  háromoldalú  magyar‐holland‐vietnami  együttműködés  lehetősége  a  tavi  recirkulációs rendszerek fejlesztésének területén.  

    3. ábra A holland‐vietnami SUPA projekt keretében létesített tavi recirkulációs  rendszer, amelyben pangasiust termelnek környezetbarát módon  A  vietnami  pangasius  termelés  sikertörténet  főbb  okai  és  számunka  is  fontos  tapasztalatai az alábbiakban összegezhető:   ‐

A  kedvező  éghajlati  és  vízrajzi  adottságok,  illetve  a  tömegtermelés  lehetőségei  mint  alapfeltételek  párosultak:  a  farmerek  szorgalmával,  vállalkozási  és  innovációs  készségével,  a    kormányzati  támogatásokkal,  illetve aktív marketing munkával. Ennek az eredménye a magas minőségű,  olcsó termék, illetve a piaci siker.  

‐

A  tapasztalatok  alapján  megfogalmazott  újabb  kihívások:  fenntartható  rendszerek  fejlesztése; új piacok feltárása, illetve az ágazati szervezettség  növelése  a  hazai  ágazatfejlesztésben  is  alapvető  feladatok.  Fentieket  figyelembe  véve  célszerű  tovább  ápolni  és  erősíteni  a  hagyományos  magyar‐vietnami halászati együttműködést. 

   

 

12 

Hozzászólás:  Hoitsy György ügyvezető, Hoitsy és Rieger Kft., Lillafüred  Hoitsy  György  meghívott szakértőként dolgozott Vietnamban és a  munka során  szerzett  tapasztalatait  osztotta  meg  a  résztvevőkkel.  Vietnamban  hatalmas  halászati erőforrások állnak rendelkezésre: 310 kagylófaj; 450 rákfaj; 700 édesvízi  halfaj; és 2000 tengeri halfal. A vietnami farmerek egyre többet hasznosítanak a  rendelkezésre  álló  fajokból  az  akvakultúra  révén.  A  különféle  halak  és  vízi  élőlények  iránt  növekszik  az  igény  nem  csak  a  mennyiséget,  de  a  választékot  is  figyelembe véve. A gazdálkodók gyorsan reagálnak az igényekre és nagy innovatív  készséggel  és  leleményességgel  dolgoznak  ki  új  technológiákat  és  építenek  akvakultúra  rendszereket.  As  őshonos  fajok  mellett  olyan  új  egzotikus  fajok  termelésbe vonása is sikeresen megtörtént, mint a pisztráng, illetve a tokfélék. A  vietnami  akvakultúra  fejlesztésére  ma  már  az  intenzifikáció  a  jellemző,  amely  mesterséges  tápok  alkalmazására  épül.  Az  utóbbi  évtizedben  nagyon  sok  haltápüzem  épült  az  országban,  amelyek  magas  minőségű,  többnyire  extrudált  tápokkal  állnak  a  farmerek  rendelkezésére.  A  minőségi  tápok  alkalmazásával  lényegesen  javult  az  akvakultúra  környezeti  fenntarthatósága  is.  A  hal  kedvelt  élelmiszer  Vietnamban  és  a  halfogyasztásnak  nagy  tradíciója  van.  A  hal  a  hagyományos  piacokon  (4.  ábra)  keresztül  a  legkorszerűbb  áruházláncokig  sokféle  csatornán  jut  el  a  fogyasztókhoz.  Bár  a  feldolgozott  termékek  többségét  exportálják, a vietnami fogyasztók körében is nő a feldolgozott hal iránti igény.   

  4. ábra A vietnami háziasszonyok még ma is szívesen vásárolnak hagyományos  halárusoktól. 

 

13 

  II. előadás és hozzászólás    Egy modern pontytermelő komplexum kialakítása Horvátországban  Goran Cesnovar, PP Orahovica halgazdaság, Horvátország    

Horvátország  összes  halastóterület  10.000  ha,  akvakultúra  termelése  12.846  tonna, összes édesvízi  haltermelésük  6.283 tonna, a pontyfélék összes termelése  3.666  tonna.  A  ponty  az  édesvízi  akvakultúra  meghatározó  faja  (2891  t),  amely  mellett  jelentősebb fajok a pettyes  busa  (500 t), az amur  (158 t), és a fehér  busa  (95 t). Kisebb mennyiségben termelnek még folyami harcsát (24 t), csukát (11 t),  és  süllőt  (8  t).  Horvátországban  a  tengertől  távolabbi  régiókban  ma  is  nagy  jelentőségű  a  tavi  haltermelés.  Az  országban  49  édesvízi  gazdaság  működik,  amelyből 23 tógazdaság. Az alkalmazott tavi haltermelési technológiák hasonlóak  a  magyarországihoz,  azonban  Horvátországban  elterjedtebb  granulált  tápok  használata  a  takarmányozás  során.  Nemrégiben  kidolgozzák  a  pontyhús  minősítésének  rendszerét  is,  amely  révén  növelhető  a  pontytermékek  versenyképessége.  A  tanácskozáson  előadója  az  „Orahovica”  halgazdaság  vezető  munkatársa,  akik  Horvátország  (de  lehet,  hogy  Európa)  legdinamikusabban  fejlődő tógazdaságát mutatta be.     A céget 1963‐ban alapították, melynek elsődleges ágazata a mezőgazdaság. Több  mint  6900  ha  termőterületen  és  4000  ha  halastavon  gazdálkodnak.  A  mezőgazdaságon  belül  diverzifikál  a  gazdálkodás,  elsősorban  gyümölcstermesztéssel, szőlő és bortermeléssel, szántóföldi növénytermesztéssel  és  állattenyésztéssel  foglalkoznak,  valamint  nagy  kiterjedésű  tavaikon  halat  termelnek.  Gazdálkodásuk  során  fontosnak  tartják  a  környezet  tiszteletét  és  törekszenek  a  tradícióik  és  a  korszerűség  összehangolására.  Jelenleg  az  alkalmazottaik száma  több  mint  200  fő, és a cég  jövedelme  2013‐ban  körülbelül  22,5 millió euro volt.    A  tavalyi  évben  3000  ha‐on  folyt  haltermelés  fejlett  technológiai  megoldásokat  használva.  A  hazai  hal  és  haltermékek  iránti  igények  ellátása  mellett  a  régió  országaiban  (Bosznia‐  Hercegovina,  Szerbia)  és  az  EU  piacain  is  jelen  vannak  (Csehország,  Lengyelország,  Magyarország,  Olaszország).  A  gazdaság  legfontosabb  halfajai a  tükrös  ponty, a csuka, süllő, vörös szárnyú  keszeg, dévér  keszeg, harcsa, amur, pettyes és fehér busa és a compó. 

 

14 

  5. ábra  A PP Orahovica halgazdaság látképe   

A halgazdálkodásuk fejlesztésének kulcselemeit a genetikában és a keltetésben, a  termeléstechnológia  fejlesztésében,  a  feldolgozásban,  a  logisztikában,  a  piaci  és  marketing  tevékenység  megerősítésében,  a  hatékony  szervezeti  egységek  működésében,  valamint  a  K+F‐ben  (kutatás‐fejlesztés)  látják.  A  haltermelés  során,  minden  lépésnél  a  jó  mezőgazdasági  gyakorlatnak  és  a  HACCP  rendszernek  próbálnak  megfelelni,  valamint  kiemelten  odafigyelnek  az  állati  melléktermékek  ártalmatlanítására.  Az  állati  melléktermékek  kezelése  egy  speciális  folyamaton  megy  keresztül,  melyet  az  EU  szabályozással  összhangban  hajtanak  végre.  Az  élő  hal  feldolgozása  során  keletkező  melléktermékeket  3  kategóriába  sorolják  és  0‐4°C  között  tárolják,  majd  melléktermékek  ártalmatlanítását alvállalkozó végzi. A halfeldolgozás során az élő halakat tárolják  és  előkészítik  a  feldolgozáshoz.  A  feldolgozott  haltermék  csomagolása,  raktározása ISO 22000 minősítési rendszer által irányított.    A gazdaság tavaiban a ponty termelés 100 éves múltra tekint vissza. Polikultúrás  termelést  folytatnak,  melynek  legfontosabb  halfaja  a  ponty,  amely  őshonos,  horvát  vonalból  származik.  A  gazdaság  teljes  üzemű  tógazdaságként  működik,  megfelelő  minőségű  ivadékellátást  saját  keltető  üzemük  biztosítja.  A  keltető  kapacitása 50 millió lárva/turnus. A keletető automatizált berendezései lehetővé  teszik  különböző  fajok  egy  időben  történő  szaporítását.  A  tenyészállomány  szelekcióját  maguk  végzik.  A  nevelés  további  szakaszaiban  is  mindent  megtesznek  a  magas  minőségű  termék‐előállítás  érdekében.  A  takarmányozás  extrudált  takarmányok  alkalmazásán  alapul.  A  tápok  a  ponty  korosztályához  és  méretéhez  igazodó  fehérje  tartalommal  rendelkeznek,  nem  tartalmaznak 

 

15 

növekedési  hormonokat  és  folyamatos  minőség‐ellenőrzésen  mennek  keresztül  (organoleptikus, fizikai‐kémiai és mikrobiológiai vizsgálatok).      

  6. ábra A nagyüzemi termelés során automata etetőket és levegőztetőket  alkalmaznak  A  termelésben  a  környezeti  tényezők  szabályozása  automatizált,  úgymint  vízhőmérséklet  és  oldott‐oxigén‐tartalom  mérés,  a  tavak  levegőztetése.  A  vízkémiai  paraméterek  ellenőrzése  saját  laboratóriumban  történik.  A  tavak  vizének biológiai minősítése során a fitoplankton, a zooplankton és a zoobentosz  minőségi  és  mennyiségi  vizsgálatát  végzik.    A  halegészségügyi  előírásokat  szigorúan betartják, rendszeresen végeznek próbahalászatot, makroszkopikus és  mikroszkopikus  vizsgálatokat.  A  halászati  ágazat  előnyeit  elsősorban  a  technológiailag  megfelelő  méretű  és  kialakítású  tavakban  –  kisebb,  könnyen  kezelhető egységekben látják. 

  7. ábra A ponty értékesítés megoszlása a különböző piaci szegmensek között     Fontosnak  tartják  a  szennyezésektől  mentes  táplálóvíz  biztosítását,  amely  csökkenti a betegségek és fertőzések kockázatát. Egyszerű iszapeltávolítás mellett  folyamatos halászatot próbálnak biztosítani egész éven át. Intenzív pontynevelést 

 

16 

folytatnak,  így  a  piaci  méretet  2  év  alatt  érik  el.  A  termelési  cél  elsődlegessége  mellet fontosnak tartják a tavak tájképi és ökológiai értékeinek megőrzését is.     Jövőbeli  céljuk,  hogy  vezető  szerepet  töltsenek  be  a  piacon,  a  hatékonyság  és  termékminőség  tekintetében a  korszerű  mezőgazdasági vállalkozás elvárásainak  megfelelően. Céljuk továbbá a meglévő korlátok folyamatos felszámolása a tudás  és  technológia  transzfer  adta  lehetőségek  kihasználásával  a  jobb  minőség,  magasabb hozamok/bevétel és nagyobb hatékonyság elérése érdekében. Kiemelt  feladatnak tekintik a saját takarmánytermesztés fejlesztését, az alapanyagok és a  megtermelt takarmányok minőségének szabályozását, új halfeldolgozó építését, a  termékek hozzáadott értékének növelését és a kínálat bővítését. Az édesvízi halak  és haltermékek népszerűsítésével is kívánják a piaci szerepüket növelni.    Hozzászólás:  Puskás Nándor ügyvezető, Hungarotrade Fish Kft., Debrecen    Meglátása  szerint  a  magyar  halgazdálkodási  ágazat,  azon  belül  a  halastavi  gazdálkodás  a  rendszerváltást  követően  a  mezőgazdaság  egyedüli  ágazataként  megőrizte  méretét, súlyát, sőt  megújulni és  fejlődni volt  képes.  Mára azonban a  hazai  tógazdálkodás  mégis  súlyos  piaci,  gazdasági  problémákkal  küzdve  a  környező  országok  haltermelőihez  képest  versenyhátrányba  került.  E  helyzet  kialakulásának több oka van. A magyar tógazdaságok működésük során kiemelt  ökológiai értéket tartanak fenn, azonban ez az értékfenntartás az egyre nehezedő  gazdasági helyzetben fokozott terhet ró a gazdálkodókra. A halastavi gazdálkodás napjainkban vízgazdálkodási szempontból egyértelműen  pozitív  tevékenységnek  tekinthető.  Ennek  ellenére  a  hazai  halgazdálkodók  Európában  szinte  egyedülálló  mértékű  vízdíjat  kötelesek  fizetni.  Ráadásul  a  vízszolgáltatás  nem  piaci  alapon  történik,  amit  jól  jelez  az  a  tény  is,  hogy  az  országon  belül  óriási  különbségek  alakultak  ki  pusztán  a  víz  díjában  is,  ami  független az ehhez kapcsolódó szolgáltatás mértékétől, minőségétől.    A  magyarországi  tógazdaságok  zömének  termékszerkezete  korszerűtlen,  végterméke  az  élőhal,  melynek  ára  hosszú  évek  óta  stagnál,  sőt  az  utóbbi  két  évben  árcsökkenés  is  bekövetkezett.  A  fent  említett  problémák  a  tógazdaságok  jövedelmezőségi  mutatóit  lerontották,  így  mielőbbi  hatékony  kezelésük 

 

17 

elengedhetetlenül  szükséges  ahhoz,  hogy  ágazatunk  fejlődése  biztosítható  legyen, és versenytársa maradhasson más európai pontytermelő országoknak.   

III. előadás és hozzászólás    Az  intenzifikálás  lehetőségei  a  tógazdasági  haltermelésben  (előnyök  –  hátrányok)  Prof.  Dr.  Bercsényi  Miklós  egyetemi  tanár,  Pannon  Egyetem  Georgikon  Kar, Keszthely    A  világban  mindenütt,  ahol  jelentősen  nőtt  a  haltermelés,  az  intenzív  technológiák alkalmazásának volt köszönhető. Kínától Amerikáig és Norvégiától  Chiléig  sok  halfaj  új  típusú,  nagy  sűrűségű,  iparszerű  termelési  módszereit  dolgozták  ki.  Ezek  azonban  egy  ökológiai  jellegű  tényezőben  megegyeznek:  a  halak táplálékát nem a nevelővíz trofitásának fokozásával, hanem kívülről bevitt,  kész  takarmányokkal  oldják  meg.  A  nagy  termelékenységű  új  technológiák  alkalmazása  a  hagyományoshoz  képest  több  szaktudást,  pontosabb  és  szervezettebb munkavégzést, azaz több hozzáadott szellemi értéket igényel.    

Az  intenzív  üzemi  haltermelés  állandó  vízátfolyással,  vagy  vízvisszaforgató  technológiával,  vagy  a  kettő  kombinációjával  rendelkező  és  azt  használó  haltermelő rendszer, vagy haltermelő egység, amelyben a halneveléshez kizárólag  teljes értékű haltakarmányt használnak. Az EU halfogyasztásának 40‐50%‐a EU‐ n  kívüli  termelőktől  származik.  Kevés  az  esélye,  hogy  pontyból  számottevően  növelni tudjuk az EU‐ba irányuló magyar exportot. Amit érdemes tenyészteni az  szálkamentes, gyorsnövésű, zsúfolt tartást is tűrő, könnyen szaporítható, az adott  országban  ökológiai  problémát  nem  okozó,  a  piacon  keresett  halfaj,  amihez  a  meglévő termelési struktúráink könnyen adaptálhatók.     A  hazai  klimatikus  adottságok,  a  meglévő  tógazdaságaink,  és  a  piaci  igények  jó  lehetőséget  nyújtanának  arra,  hogy  Magyarország  az  európai  harcsatenyésztés  központjává váljon.      

 

18 

  8. ábra Lesőharcsa, a hazai akvakultúra ígéretes halfaja    Ennek  eléréséhez,  jó  növekedésre  és  megmaradásra  szelektált  harcsa‐vonalakra,  jó  tápokra,  és  a  kombinált  rendszerű  (zárt  és  tavi),  kétéves  üzemmódú  nevelés  elterjesztésére volna szükség. Ilyen megoldással a gazdaságos termelés környezeti  és  természetvédelmi  szempontjai  is  érvénye  juthatnak.  Csupán  a  párolgási  veszteséget  kitevő  vízpótlással  magyarországi  éghajlaton  nagyjából  10  tonna/ha  haltermelés  érhető  el  úgy,  hogy  a  tóvíz  minősége  lecsapoláskor  nem  rosszabb  a  hagyományos  technológiájú tavak vizének  minőségénél.  Jó  hazai példák vannak  már monokultúrás tavi harcsatenyésztésre, ami biztos jele annak, hogy megindult  a fejlődés e területen.     Nitrogén

Hagyományos ‐ trágyás

Új ‐ tápos

Nitrogén

  9. ábra Nitrogén hasznosulás a hagyományos és tápos etetés esetében    Az intenzív technológiák hátrányai között említhető, hogy alkalmazásuk komoly  szaktudást  igényel,  napi  felügyelet  szükséges  (hétvége  sem  maradhat  ki),  hibázáskor nagyobb rizikó, járvány‐veszélyesebb és csak ott van realitása, ahol az  elektromos  energia  ellátás  megoldott.  Előnyei  mellett  szól  azonban,  hogy  8‐10  tonna/ha  hozam érhető el, víztakarékos,  kisebb a  madárkár,  hiszen a  kis terület 

 

19 

jobban  védhető,  nagyságrendekkel  több  ragadozó  (harcsa)  termelhető  meg  rövidebb  megtérülési  idő  mellett,  kisebb  környezeti  terheléssel.  Hasznos  volna,  ha  a  jövőben  elsőséget  kapnának  azok  a  kutatások,  amelyek  az  intenzív,  környezettudatos,  a  termelőket  közvetlenül  segítő  eljárások,  vagy  genetikai  fejlesztések elérését céloznák.     Hozzászólás:  Egyed Imre termelési igazgató, Czikkhalas Kft., Varsád    Egyetért az  ilyen  irányú  fejlesztésekkel,  hiszen  már évekkel ezelőtt  is elmondta,  hogy  a  tógazdasági  haltermelés  innovációs  lehetősége  a  ragadozó  halfajok  termelésének  növelésében  van.  További  innovatív  lehetőségeket  lát  az  adott  fajokon  túl a  takarmányozás és  tápanyagellátás  tekintetében. Véleménye  szerint  ugyanis  nagy  hangsúlyt  kell  fektetni  a  trágyázási  folyamat  teljes  (trágyakezelés,  anyagmozgatás,  kijuttatás)  gépesítésére.  Ismertette  a  gazdaságukban  évek  óta  folyó  tápos  kísérletek  néhány  eredményét.  Az  utóbbi  években  elsősorban  a  kisméretű  telelő  tavakban  (0,1‐2  ha)  ponty  monokultúrás  termelést  alkalmazva,  teljes értékű tápok etetése mellett vizsgálták a N hasznosulást, amely 35,5% körül  alakult.  Az  erőforrás  felhasználás  felhasználásnál  számba  vették  a  víz,  energia,  munkaerő, és beruházási igény költségeit is. Az eredmények bíztatóak, hiszen egy  hektárra vetítve 19 tonnás hozamot értek el, amely mintegy 10‐15 ha hagyományos  halastavi termelésnek felel meg.   

  10. ábra Korszerű halastórendszer Varsádon   

 

20 

IV. előadás és hozzászólás   

Intenzív rendszerek elfolyó vizének kezelési lehetőségei  Borbély Gyula ügyvezető igazgató, Jászkiséri Halas Kft., Jászkisér    A  lakosság növekvő  hal  iránti igényének  kielégítése szükségessé teszi a termelés  intenzifikálását  szerte  a  világon,  de  hazánkban  is.  Így,  az  intenzív  haltermelő  rendszerek  jelentősége  egyre  fontosabb  az  akvakultúrában.  Intenzív  rendszerekben  több  száz  tonna  hektáronkénti  hozam  is  elérhető.  A  termelés  intenzifikálása  azonban  komoly  kihívásokkal  jár,  amelyek  egyike  az  intenzív  rendszerek szervas tápanyagokban gazdag vizének kezelése a negatív környezeti  hatások minimalizálása, illetve megszüntetése érdekében.     Az  intenzív  rendszerű  haltermelő  rendszerek  elfolyó  vizeiben  a  magas  fehérje  tartalmú tápok alkalmazásának következtében nagy koncentrációban találhatóak  olyan  tápanyagformák  (N‐  és  P‐formák),  amelyek  a  természetes  vízterekbe  kerülésekor  jelentős  mértékben  hozzájárulnak  az  eutrofizálódás  folyamatának  felgyorsulásához.  A  tápok  N  és  P,  tartalmának  körülbelül  30‐35%‐a  hasznosul,  tehát  elmondható,  hogy  100  kg  haltápból  kb.  4‐4,4  kg  nitrogén  kerül  oldott  állapotban a vízbe, illetve kb. 0,4‐0,6 kg az üledékbe, a foszfor esetén kb. 0,14 kg P  kerül  oldatba  és  0,60  kg  kerül  az  üledékbe.  Az  értékes  tápanyagok  újrahasznosítására jó lehetőséget kínálnak a  hidropóniás, illetve a hidrópónia és  az akvakultúra kombinációjával létrehozható akvapóniás rendszerek.    Az  akvakultúrával  kombinálható  hidropóniás  rendszereket  egyre  szélesebb  körben  alkalmazzák  üvegházi  zöldség  (pl.  paprika,  paradicsom,  fejes  saláta)  és  virág  termesztésre,  amikor  a  növény  tápanyag  ellátása  nem  a  talajon  keresztül,  hanem  áramló  vízzel,  illetve  tápoldatokkal  történik.  A  hidropóniás  rendszerek  alapvetően aktívak, illetve passzívak lehetnek. A passzív módszer esetén a növény  gyökere  az  áramló  vízben  lévő  tápanyagokat  maga  veszi  fel  külső  szabályozás  nélkül,  míg  az  aktív  rendszerben  a  növény  tápanyag  igényét  szabályozottan  biztosítják különféle adagoló berendezésekkel. A zöldség és virágkertészetekben  ez a módszer terjedt el leginkább. Hidropóniás rendszereket mutat be az 12. ábra.    

 

21 

11. ábra Tápoldatos növénytermelés aktív és passzív hidropóniás rendszerben     A  talaj  nélküli  növénytermelést  lehetővé  tevő  hidropóniás  rendszerekben  biztosítani  kell  a  növény  gyökerének,  illetve  magának  a  növénynek  a  megtámasztását, amely kavics, kőzetgyapot és más magas hézagtérfogatú gyökér  támasztó anyag, illetve zsinóros,  hálós függesztő szerkezettel történhet. Ma már  nagyüzemi méretekben is alkalmazzák a hidropóniás rendszereket, amint az a 13.  ábrán látható.    

12. ábra. Nagyüzemi fejes saláta termelő rendszer    Az  akvakultúra  és  a  hidropónia  kombinációjával  létrehozott  akvapónia  alkalmazása  során  a  növények  tápanyag  igényét  nem  mesterséges  tápoldat,  hanem  a  haltermelő  medencéről  elfolyó víz  szerves  anyag  tartalma  biztosítja.  A  növények eltávolítják a halnevelő rendszerből elfolyó vízéből a tápanyagokat, így  tisztítják is a vizet, amely visszaforgatható a halnevelő medencékbe (14. ábra). Az 

 

22 

akvapóniás  halnevelés  így  nem  csak  környezetbarát,  hanem  víztakarékos  is,  hiszen a rendszerben csak a párolgási veszteséget kell pótolni.  

13. ábra Akvapóniás rendszer vázlata    

A környezettudatosság növekedésével egyre nagyobb az igény a környezetbarát és  víztakarékos  rendszerekben  előállított  haltermékek  iránt.  Az  akvapóniás  rendszerekben termelt  hal  így  jól értékesíthető a prémium termékek piacán. Az  akvakultúra  jövőbeni  fejlesztése,  illetve  intenzifikációja  során  figyelmet  kell  fordítani  az  intenzív  haltermelő  telepek  elfolyó  vizének  növényekkel  történő  kezelésére, illetve akvapóniás rendszerek kialakításának lehetőségére.    Hozzászólás:  Radics Ferenc ügyvezető, Szarvas‐Fish Kft., Szarvas   Radics  Ferenc  a  saját  tapasztalataikat  ismertette  az  intenzív  rendszerek  elfolyó  vizének  kezelésére  vonatkozóan,  és  néhány  gondolatot  mondott  a  Szarvason  és  Tukán  üzemeltetett  afrikai  harcsa  telepeik  elfolyó  vizének  kezelésére  épített  wetland  rendszerekről.  A  telepeiken  a  jó  hatékonyságú  takarmányhasznosítás  mellett is szükség van az elfolyó vizek kezelésére, tisztítására. Alapvető feltétele a  wetland rendszer építésének a megfelelő méretű terület, amit a tukai telepen már  célirányos beruházás mellett tudtak megtervezni néhány évvel ezelőtt. A rendszer  biológiai hatékonysága azonban formált szerves anyag mechanikai eltávolításával  (szűréssel)  is  megnövelhető.  Így  a  létesített  vizes  élőhely  víztisztítását  végző  biológiai rendszert (bakterio‐, fito‐, és zooplankton, valamint a magasabb rendű  makrovegetáció)  csak  a  mechanikai  szűrés  után,  az  elfolyó  vízben  maradt,  csökkentett mennyiségű lebegőanyag és az oldott N és P vegyületek terhelik. 

 

23 

V. előadás és hozzászólás    Kombinált  (intenzív‐extenzív)  lesőharcsa  (Silurus  glanis)  nevelés  lehetősége és gyakorlati tapasztalatai  Nagy Gábor halászati ágazatvezető helyettes, Aranyponty Zrt., Rétimajor     Egy  GOP  projekt  keretében  négytagú  konzorcium  dolgozik  költséghatékony,  természetkímélő  haltenyésztési  technológia  kifejlesztésén,  melynek  elsődleges  célja  a  lesőharcsa  biztonságos,  egész  éven  át  tartó  árupiaci  jelenlétének  biztosítása a fogyasztói igények megváltozásához alkalmazkodva. Temperált vizű  recirkulációs  rendszerekben  csupán  elvétve  tenyésztenek  étkezési  méretű  harcsát.  Jelenleg  hazánkban  a  piacra  jutó  lesőharcsa  döntően  természetes  vizekből,  vagy  extenzív  polikultúrás  halastavakból  kerül  ki.  Az  extenzív  tartástechnológiával, az áruharcsa előállítása bizonytalan, hiszen itt az előre nem  tervezhető  mennyiségű  gyomhalakra  alapozzák  a  hozamot.  A  termelés  három,  esetleg  négynyaras  üzemmódban  folyik.  Hátránya  az  extenzív  (tavi)  technológiának az is, hogy az értékesítés kizárólag az őszi lehalászások után és a  tavaszi kihelyezések megkezdése előtti időszakban lehetséges. Nagy mennyiségű  piaci  harcsa  folyamatos  előállítására  olyan  termelési  rendszerek  tűnnek  a  legmegfelelőbbnek,  ahol  az  extenzív  halastavi  struktúrák  és  az  intenzív  haltermelési  módozatok  előnyei  egyaránt  érvényesülnek.  Az  ilyen  kombinált  rendszerekben, a recirkulációs rendszerek 12 nevelési hónapja helyett, 24 hónap  alatt  lehetséges  zsenge  harcsából  2000‐2500  grammos  vágásérett  végterméket  előállítani.    Az  első  évben  elvégzett,  előre  hozott  szaporítás  és  vályús  vagy  medencés  előnevelés után, a természetes ívási időszakra 3 cm‐es ivadékkal rendelkeztek. Az  előnevelt  harcsákat  nagy  egyedsűrűségben  (150.000  db/ha)  kis  alapterületű  tavakba helyezték ki, egynyaras nevelés céljából. Mivel a tápos harcsák a tavakban  feldúsuló  zooplanktont  elhanyagolható  mértékben  hasznosítják,  a  szűrő  táplálkozású  lapátorrú  tokkal  egészítették  ki  a  népesítési  szerkezetet.  Az  esetlegesen  elszóródó  tápszemcsék  hasznosítása  céljából  előnevelt  kecsegét  helyeztek  ki  1000  db/ha  sűrűségben.  A  tenyészidőszak  végén,  a  hektáronkénti  5500 kg 110 g/db átlagtömegű egynyaras harcsa mellett, a természetes hozamként  jelentkező  lapátorrú  tokból  200  kg/ha,  valamint  kecsegéből  150  kg/ha  hozamot  értek el.    

 

24 

14. ábra Harcsa válogatása az első szezon végén

 

  A termelési struktúra második fázisa során az előző évi egynyaras harcsa ivadék  további  hízlalása,  úszó  pontonokra  szerelt  háló  ketrecekben  történt.  A  ketrecekben  elhelyezett  elektromos  levegőztető  berendezés  biztosította  a  folyamatos  vízáramlást,  a  napelemmel  működő  önetető  pedig  az  egyenletes  takarmány kiosztást. A kora tavasszal megkezdett hízlalás eredményeként a 2000‐ 2500 g átlagtömegű harcsa előállítása elérhető a második termelési szezon végére.    A rendszer kidolgozásakor azonban nem kizárólag a harcsa tömegnövelése volt a  fő  szempont,  hanem  egy  fenntartható,  környezetkímélő  és  mindemellett  költséghatékony módszert létrehozása. A tavi harcsatermelés, a ketreces nevelés  mellett,  történhet  a  haltermelő  gazdaságok  kisebb  tavainak  monokultúrás  üzemeltetésével  is,  a  hagyományos  halastavakét  20‐40‐szeresen  meghaladó  hektáronkénti  árbevétel  elérése  mellett.  Ehhez  megfelelő  műszaki‐technológiai  elemek alkalmazása szükséges, mint a levegőztetés, a vízkeverés és a tápetetés. Az  intenzív  tavi  halnevelés  korlátját  elsősorban  a  megfelelő  vízminőség  biztosítása  jelenti. A magas halsűrűség és a tápetetés miatt felhalmozódó bomlástermékek ‐  elsősorban  az  ammónium  ‐  megfelelő  szinten  tartása  a  kulcsa  az  intenzív  halnevelésnek.    A  kutatási  munka  folytatódik,  amelynek  keretében  tervezik,  hogy  baktérium  kultúra  hozzáadásával  javítják  a  növényi  fehérje  alapú  takarmányok  hozzáférhetőségét,  illetve  az  üledék  bontási  –  átalakítási  képességét.  A  környezetterhelés  csökkentése  mellett  fontos  számos  egyéb  technológiai  paraméter  szabályozása  is.  Ezek  közül  az  egyik  legfontosabb  a  takarmányozás 

 

25 

hatékonyságának  javítása,  hiszen  intenzív  halnevelő  rendszerekben  a  termelés  gazdaságosságát  a  takarmányozás  nagymértékben  meghatározza.  Intenzív  rendszerekben  az  összköltség  akár  több  mint  50%‐át  is  jelenthetik  a  takarmányozással  kapcsolatos  ráfordítások.  Az  intenzív  harcsatenyésztés  hazai  viszonyokra való adaptálása során egyik elsődleges cél tehát a takarmányköltség  csökkentése olcsóbb tápok alkalmazásával.   Hozzászólás  Dr. Hegyi Árpád, tudományos főmunkatárs, SZIE Halgazdálkodási Tanszék  Hozzászólásában  a  tanszékük  közreműködésével  is  végzett  hasonló  kutatási  eredményekről (elsősorban a pontytermelésben) számolt be hangsúlyozva, hogy  az  intenzívebb  haltermelés  lehet  az  egyik  kulcsa  annak,  hogy  a  haltermelés  versenyképes legyen más állattenyésztési ágazatokkal. Maga az új takarmányozási  technológia révén alacsonyabb költséggel állíthatóak elő a kívánt méretű egyedek,  ráadásul rövidebb tenyészidő alatt. Az eredményes technológia alapja a megfelelő  és  állandó  összetételű  keveréktakarmány,  illetve  a  takarmányozási  technológia  pontos  betartása.  A  technológiai  fegyelem  betartásával  ponty  esetében  1,4‐1,6  kg/kg,  a  harcsa  esetében  1  kg/kg  takarmány‐együttható  is  elérhető.  Az  ilyen  irányú  fejlesztéseknek  csak  akkor  lehet  igazi  átütő  ereje  belföldön  és  külföldön  egyaránt,  ha  a  megtermelt  árut  a  piacon  értékesíteni  lehet,  hiszen  a  több  országban (pl. Törökország) hatalmas forrásokat fektetnek be jelenleg az intenzív  harcsanevelésbe.  A  technológia  egyetlen  negatív  hatása  elsősorban  ökológiai  jellegű. A  keveréktakarmánnyal  bejuttatott magas szerves anyag  mennyiségének  csak  kisebb  hányadát  értékesíti  a  hal,  a  nagyobb  része  a  tavakban  rothadó  üledékként  jelenik  meg,  amely  hagyományos  termelési  rendszerben  kisebb  problémát  okoz.  Az  üledék  kezelésére  vannak  már  mikrobiális  módszerek,  amelyek megoldást nyújthatnak a problémára.   

 

15. ábra Keveréktakarmányos pontynevelés telelőtóban önetetővel 

 

26 

  VI. előadás és hozzászólás   

A tógazdálkodás természeti értéke és ökológiai szolgáltatásai  Halasi‐Kovács Béla ügyvezető, SCIAP Kft., Debrecen    Magyarországon  a  működő  halastavak  területe  a  90‐es  évek  drasztikus  csökkenése  után  mára  meghaladja  a  rendszerváltozás  előtti  méretet.  A  magyar  tógazdasági haltermelés gazdasági jelentősége megmutatkozik abban is, hogy az  EU országai közül a halastavi termelésben  Magyarország kiemelkedő helyen áll,  ami  jelzi  az  ágazat  európai  jelentőségét,  egyúttal  az  ország  felelősségét  is  e  gazdálkodási forma megőrzésében.    A  halastavi  gazdálkodás  számára  nélkülözhetetlen,  meghatározó  jelentőségű  megújuló  környezeti  erőforrás  a  felszíni  víz.  A  felszíni  vízkészlet‐gazdálkodás  struktúrájában  a  rendszerváltozás  óta  bekövetkezett  mélyreható  változások  eredményeként mára a tógazdálkodás a felszíni vízfelhasználás arányait tekintve  meghatározóvá,  egyben  annak  legfőbb  költségviselőjévé  vált.  A  halastavaknak  szerepe  van  a  belvizek  és  árvizek  befogadásában  is,  ezzel  hozzájárulva  a  térség  belvíz/árvíz  problémáinak  költséghatékony  megoldásához.  A  halastavak  által  visszatartott  víz  mintegy  30‐35%‐a,  azaz  90‐110  millió  m3  víz  elpárolog  évente,  aminek kifejezetten kedvező mezoklimatikus hatása van. A halastavakból történő  kibocsátás sajátossága még a fokozatosság és periodikusság.   

A  tógazdasági  haltermelés  természetvédelmi  jelentősége  a  vizes  élőhely  biztosítása.  Természetvédelmi  oltalom  alatt  álló  halastavak  területe  12.157  ha,  NATURA  2000  hatálya  alá  tartozó  területek  kiterjedése  16.299  ha.  A  halastavak  300‐nál  több európai  jelentőségű  madárfaj,  európai  jelentőségű  vidra állomány,  több  védett  növényfaj,  valamint  kétéltű‐hüllő  fajok  és  védett  gerinctelenek  élőhelyét biztosítják.     A  tógazdasági  haltermelés  társadalmi  jelentősége,  hogy  a  vállalkozások  jelentősnek  tekinthető  munkaadókként  jelennek  meg  a  többnyire  magas  munkanélküliségi rátával  jellemezhető vidéki területeken, ezáltal  közvetlenül és  közvetve hozzájárulnak a vidéki települések gazdasági fennmaradásához.    A mezőgazdasági ágazaton belül a halastavi gazdálkodás ökológiai szempontból  is  speciális  helyzetben  van.  A  termelés  jelenlegi  gyakorlatában  meghatározó 

 

27 

mértékben  mesterségesen  kialakított  tavakban  történik,  ugyanakkor  a  technológia a természetes vizes élőhelyekre jellemző anyagforgalmi folyamatokra  épül. A halastavak nyílt ökológiai rendszerként működnek, ahol a természeti és a  technológiai folyamatok egymásra hatva, egymástól nem szétválasztható módon  eredményezik  az  elsődleges  termékként  előállított  halat,  valamint  emellett  a  másodlagos termékként létrejövő természeti értékhalmazt.   

    16. ábra Extenzív halastavak termelésének és ökológiai szolgáltatásának értéke    Kiemelten kell foglalkozni azzal, hogy a tógazdálkodás társadalmi elfogadottsága  erősödjön  Magyarországon  és  az  EU‐ban.  A  tógazdálkodás  gazdasági  súlyát  meghaladó  komplex  értékeket  el  kell  ismertetni  mind  a  hazai,  mind  az  EU‐s  döntéshozók  számára.  Szükségszerű  a  támogatási  rendszer  tudományos  –  ezzel  széles körben elfogadott – kidolgozása, mely többszintű, a szabályozási, élőhelyi,  termelési,  információs  funkciók  lépcsőzetes  figyelembe vételével  meghatározott  lehetne.      Hozzászólás  Sztanó János ügyvezető igazgató, Szegedfish Kft., Szeged    Sztanó  János  hozzászólásában  a  halastavaik  funkcióit  mutatta  be,  kiemelten  a  természetvédelmi  vonatkozásokra.  A  tógazdaság  építése  szikes  legelőkön,  mocsaras,  lápos  területen  1930‐ban  kezdődött  el,  amely  az  elmúlt  évtizedekben  történt  fejlesztések  eredményeként  közel  2100  hektáros  halastórendszerré  fejlődött.  A  gazdaságban  évente  1400  tonna  halhús  előállítása  és  értékesítése  történik.  A  különleges  földrajzi  adottságoknak  (mikroklíma,  talajadottságok, 

 

28 

kedvező  vízellátás,  stb.)  köszönhetően,  a  tavakban  előállított  halak  kiváló  tulajdonságokkal rendelkeznek.    Az  1800  km2  vízgyűjtő  területről  összefolyó  belvíz  elvezetése,  és  a  puffer  tározóként  10,9  millió  m3  belvíz  tározása  révén  a  gazdaság  jelentős  belvíz  mentesítési, belvízvédelemi és belvíz tározási funkciót lát el. Természetvédelemi  funkciói az alábbiak: a NATURA 2000 és a Ramsari‐egyezmény hatálya alá tartozó  vizes  élőhely  fenntartása,  valamint  az  itt  előforduló  292  madárfaj  és  védett  növények  (flóra,  fauna)  megőrzése,  a  kutatások  segítése.  A  gazdaság  3.116  ha  kiterjedésű  területen    vadgazdálkodási  feladatokat  is  ellát,  amely  magában  foglalja védett‐ és nem védett madarak, illetve más vadon élő állatok kártételének  mérséklését  is.  A  tórendszer  a  Pusztaszeri  Tájvédelmi  körzet  részeként  a  NATURA  2000  hatálya  alá  tartozik,  ezen  belül  a  Fehértói  tavak  nagy  részére  a  vizes  élőhelyeket  szabályozó  Ramsari  Szerződés  előírásai  is  vonatkoznak.  A  természetvédelmi  területként  is  funkcionáló  halastavakat  bel‐  és  külföldi  "természetbarátok",  hivatásos  és  amatőr  ornitológusok,  valamint  természetfotósok is rendszeresen felkeresik.   

 

  17. ábra Hét madárfaj hal‐ és takarmányfogyasztásának értéke a Szegedfish Kft.‐ ben 2000‐2013 között                     

 

29 

 

IV. A tanácskozás főbb megállapításai     A hazai akvakultúra fejlesztés számos olyan kihívással néz szembe, mint például  megfelelés a természeti környezet védelmét szolgáló szigorodó szabályozásoknak,  az  input  költségek  (elsősorban  takarmány,  víz  és  energia)  növekedése  a  természeti erőforrások  korlátozottsága,  illetve azokért folytatott éleződő verseny  miatt, illetve a változó fogyasztói igények kielégítése a globális piacon.     Az akvakultúra fejlesztés során kulcsszó a versenyképesség növelése, hiszen óriási  a verseny az élelmiszer termékek piacán, ahol a haltermékek nem csak egymással,  (édesvízi, tengeri, fogásból származó, akvakultúrás) de más olyan élelmiszerekkel  is  versenyeznek,  mint  például  a  baromfitermékek,  amelyek  mögött  egy  az  akvakultúránénál  nagyobb  hagyományokkal  rendelkező  jól  szervezett  és  nagy  kibocsájtású  szektor  áll.  Versenyezni  kell  továbbá  EU‐n  kívüli  országok  haltermékeivel,  amelyek  termelésének  költségei  alacsonyabbak  az  európainál  részben  a  kedvező  éghajlati  adottságok  miatt,  részben  amiatt,  hogy  a  termelést  nem  terhelik  olyan  költségek,  amelyek  a  (túl)  szigorú  EU  szabályozások  következménye.    A versenyképesség növelésének alapja az innováció, amely olyan tevékenységeket  foglal  magába,  amelyek  célja  többek  között  új  termelési  és  feldolgozási  technológiák,  termékek,  menedzsment  módszerek,  értékesítési  rendszerek  létrehozása és alkalmazásba vétele. Az innováció szükségességét ma már a hazai  haltermelési  ágazat  szereplői  is  egyértelműen  elismerik,  nem  mondhatjuk  el  azonban,  hogy  a  hazai  akvakultúra  fejlesztés  „innováció  alapú”.  Bár  több  nemzetközileg  elismert  kutatóműhely  működik  hazánkban  és  növekszik  az  innovatív  vállalkozások  száma,  illetve  vannak  akvakultúra  fejlesztési  projektek,  amelyek kutatóintézmények és vállalkozások együttműködésével valósulnak meg,  még  is  viszonylag  kevés  az  olyan  új  technológia,  amely  jelentős  önköltség  csökkenést  eredményezne,  vagy  az  olyan  termék,  amely  kiemelkedő  tulajdonságaival jól eladható lenne a piacon.     Nagy  szükség  van  tehát  az  innováció  erősítésére  a  hazai  akvakultúra  fejlesztés  területén,  amelynek  alapvető  eleme  a  kutatók  és  a  gazdálkodók  közötti  kommunikáció élénkítése.  Ezt a célt szolgálta a  MASZ debreceni  fóruma, amely  hazai  és  nemzetközi  példákon  keresztül  mutatta  be,  hogyan  járulhat  hozzá  az  innováció  az  akvakultúra  termelők,  illetve  összességében  az  ágazat 

 

30 

versenyképességének  növeléséhez.  A  szakmai  tanácskozás  előadásai  részben  konkrét fejlesztéseket, illetve azok eredményeit mutatták be (Goran Cesnovar, PP  Orahovica; Puskár Nándor, Hungarotrade Fish Kft.; Nagy Gábor, Aranyponty Zrt.;  Dr. Hegyi Árpád, SZIE), részben új fejlesztési lehetőségekre hívták fel a figyelmet  (Prof.  Bercsényi  Miklós,  Pannon  Egyetem;  Egyed  Imre,  Czikkhalas  Kft.;  Borbély  Gyula,  Jászkiséri  Halas  Kft.;  Radics  Ferenc,  Szarvas‐Fish  Kft.).  A  hazai  akvakultúrában  meghatározó  tógazdálkodás  fejlesztése  során  külön  figyelmet  érdemel az ökológiai és társadalmi szolgáltatások elismerése, illetve elismertetése  (Halasi‐Kovács Béla, SCIAP Kft.; Sztanó János, Szegedfish Kft.). A tanácskozáson  az előadásokat követő élénk vita jól jelezte, hogy egyre fogékonyabbak az ágazati  szereplők az innováció iránt, illetve növekszik az innovációs készség   

Az  Európai  Tengerügyi  és  Halászati  Alap  (ETHA)  révén  az  innováció,  illetve  innováción  alapuló  fejlesztések  finanszírozására  pénzügyi  források  is  rendelkezésre  állnak  a  következő  tervidőszakban,  alapvető  fontosságú  azonban,  hogy  a  forrásokat  valóban  innováció  alapú  fejlesztésekre  fordítsuk  a  Magyar  Halászati Operatív Program (MAHOP) végrehajtása során. Ezért hangsúlyozza a  MASZ  a  2014.  évi  debreceni  szakmai  tanácskozás  mottójaként,  hogy  „legyen  az  innováció a MAHOP végrehajtásának pillére”.   

Az  ETHA  források  célirányos,  illetve  a  halászatfejlesztési  stratégiával  összhangban  történő  felhasználása  azonban  csak  egyik  eleme  a  halászatfejlesztésnek. Szükséges lenne, hogy hazai K+F források is rendelkezésre  álljanak az ágazat fejlesztésére, hiszen az egészséges haltermékek fogyasztásának  növelése,  illetve  vízi  erőforrásaink  fenntartható  hasznosítása,  továbbá  a  természeti  környezet  védelme  stratégiai  fontosságú  olyan  feladatok,  amelyek  megoldásában  a  hazai  akvakultúrának  nagy  lehetőségei  vannak.  Alapvető  fontosságú  azonban,  hogy  a  hazai  kutatóműhelyek  olyan  kutatási  programokat  hajtsanak végre, amelyek viszonylag rövid távon választ tudjanak adni az ágazat  versenyképességét  korlátozó  problémákra.  Ugyanígy  fontos  a  gazdálkodók  innovációs  készségének  növelése,  a  vállalkozások  problémáinak  egyértelmű  megfogalmazása,  illetve  a  megoldás  reális  lehetőségének  felvázolása.  Fontos  továbbá az, hogy folytatódjon a hatékony szakigazgatási munka, amely az elmúlt  években  nemzetközileg  is  elismert  volt.  Elengedhetetlen  továbbá  az  ágazatfejlesztésben  meghatározó  három  szakmai  kör,  a  termelés,  a  kutatás‐ fejlesztés  és  a  szakigazgatás  együttműködése.  Az  együttműködés  hatékonyságának növelését jól szolgálják az olyan szakmai tanácskozások, mint a  MASZ debreceni fóruma.  

 

31 

A  nemzetközi  kapcsolat  ma  már  nem  egy  különleges  kategória,  mint  volt  évtizedekkel ezelőtt ‐különösen a gazdálkodók számára‐ hanem a mindennapok  része,  hiszen  a  szolgáltatások  (haltápok,  berendezések  stb.)  jelentős  része  importból  származik,  az  input  árakat  a  nemzetközi  gazdasági  helyzet  befolyásolja, illetve a piac nyitott. Az EU‐ban a halászati politika eleve „közös”, így  a  tagországoknak  igazodniuk  kell  a  közös  szabályozók  és  a  támogatások  rendszeréhez.  A  debreceni  tanácskozás  két  nemzetközi  témával  kiemelten  foglalkozó  előadása  (Goran  Cesonvar:  horvátországi  pontytermelés;  Dr.  Váradi  László,  MASZ;  Hoitsy  György,  Hoitsy  és  Rieger  Kft:  vietnami  akvakultúra,  kiemelten  pangasius  termelés)  tanulságul  szolgált  arra  vonatkozóan,  hogy  a  nemzetközi  piacok  igényeihez  igazodás,  illetve  a  termelési  és  feldolgozási  technológiák  nemzetközi  eredményeinek  hasznosítása  alapvető  tényezők  a  versenyképesség növeléséhez, illetve az üzleti siker eléréséhez. A MASZ külföldi  előadók  meghívásán,  illetve  nemzetközi  példák  bemutatásán  túl  aktív  szerepet  vállal a hazai halászati ágazat nemzetközi kapcsolatainak fejlesztésében, aminek  példája a FEAP programokban, EU projektekben való aktív részvétel, illetve más  európai  termelői  szervezetekkel  való  kapcsolattartás.  E  tevékenység  tovább  erősítendő a jövőben, együttműködve a MAHAL‐lal, az ágazati szakigazgatással, a  Nemzeti  Agrárkamarával, a  nemzetközi  kapcsolatok  fejlesztését  segítő állami és  nem kormányzati szervezetekkel, illetve a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésében  aktív  minden  ágazati  szereplővel.  A  tanácskozáson  is  megfogalmazódott  a  Magyar  Halgazdálkodási  Platform  revitalizálása,  hiszen  az  Európai  Akvakultúra  Technológiai  és  Innováció  Platformnak  (EATIP)  magyar  szakemberek  eddig  is  aktív tagjai voltak és a FEAP a magyar platformot, mint „tükör platformot” tartja  számon.  Az  elkövetkezendő  tervidőszakban  a  Technológiai  Platformoknak  még  nagyobb lesz a szerepük az EU‐ban fejlesztési politikák, projektek, szabályozók és  támogatási rendszerek kidolgozásában.    

A  debreceni  tanácskozás  iránti  érdeklődés,  a  résztvevőknek  a  programban  való  aktív  részvétele  egyértelműen  jelezte,  hogy  nagy  szükség  van  az  ilyen  szakmai  fórumokra. Specifikus igények az alábbiakban foglalhatók össze:   

• • • •

legyen a fórum két napos (több időt szentelve a vitára);  egy‐egy fórumnak legyen egy (vagy két) kiemelt témája;  hívjunk meg a fórumra nemzetközi szaktekintélyeket előadóként;  készüljön nyomtatott kiadvány a tanácskozás anyagából. 

  A  jogos  igények  kielégítéséhez  szükséges  források  reméljük,  hogy  a  jövőben  is  rendelkezésre állnak. 

 

32 

 

Mellékletek  ‐ ‐ ‐  

1. Program  2. A tanácskozáson készült fotók   3. Résztvevők listája 

 

 

33 

1. sz. melléklet 

  „Kutatók és termelők együtt az ágazatfejlesztés lendületvételéért IV.”  szakmai fórum   

2014. március 28. Debrecen   

Program    Idő 

Előadó / Felkért hozzászóló 

09.00–09.15 

‐ 

09.15–09.30 

Téma  REGISZTRÁCIÓ 

Bardócz Tamás (VM főosztályvezető) 

MEGNYITÓ (ágazati aktualitások)  A vietnámi akvakultúra sikertörténete 

09.30–09.45  Dr. Váradi László (MASZ elnök) 

és annak számunkra is alkalmazható  tapasztalatai 

09.45–9.50  9.50‐10.30  10.30‐10.35  10.35‐10.50  10.50‐10.55 

Hoitsy György (Hoitsy és Rieger Kft.) 

Felkért hozzászóló  Egy modern pontytermelő komplexum 

Goran Cesnovar & Ksenija Vukman 

kialakítása Horvátországban 

PP Orahovica Fish Farm (Croatia) 

(esettanulmány) 

Puskás Nándor (Hungarotrade Fish Kft.)  Prof. Dr. Bercsényi Miklós (PE, egyetemi  tanár) 

Felkért hozzászóló  Az intenzifikálás lehetőségei a  tógazdasági haltermelésben (előnyök –  hátrányok) 

Egyed Imre (Czikkhalas Kft.) 

Felkért hozzászóló 

10.55‐11.20 

Kérdések / Válaszok / Hozzászólások / Vélemények 

11.20‐11.40 

KÁVÉSZÜNET 

11.40‐11.55 

Borbély Gyula (Jászkiséri Halas Kft.) 

11.55‐12.00 

Radics Ferenc (Szarvas‐Fish Kft.) 

Intenzív rendszerek elfolyóvizének  kezelési lehetőségei  Felkért hozzászóló  Kombinált (intenzív‐extenzív) 

12.00‐12.15 

Nagy Gábor (Aranyponty Zrt.)  

lesőharcsa (Silurus glanis) nevelés  lehetősége és gyakorlati tapasztalatai 

12.15‐12.20 

Dr.  Hegyi  Árpád  (SZIE,  tudományos  főmunkatárs) 

12.20‐12.35 

Halasi‐Kovács Béla (SCIAP Kft.) 

12.35‐12.40 

Sztanó János (Szegedfish Kft.) 

12.40‐13.40  13.40‐13.50 

Felkért hozzászóló  A tógazdálkodás természeti értéke és  ökológiai szolgáltatásai   Felkért hozzászóló 

Kérdések / Válaszok / Hozzászólások / Vélemények  Dr. Váradi László (MASZ elnök) 

  14.00–15.30 

ZÁRSZÓ (összegzés, konklúziók)  EBÉD 

     

 

34 

2. sz. melléklet 

 

A tanácskozáson készült fotók     

 

Bardócz Tamás VM főosztályvezető megnyitója  a Debreceni Egyetem „Kazánházában”     

A tanácskozáson szép számmal jelentek  meg innovatív vállalkozások képviselői 

   

 

Dr. Váradi László a MASZ elnöke a vietnami  akvakultúra sikerének okait elemzi 

 

 

Borbély Gyula a Jászkiséri Halas Kft.  ügyvezető igazgatójának hozzászólása   

 

Goran Cesnovar horvátországi marketing  szakember és a fordításban közreműködő  Dr. Stündl László (balról) 

 

  Puskás Nándor a Hungarotrade Fish Kft.  ügyvezető igazgatójának hozzászólása    

35 

 

 

3. sz. melléklet 

Résztvevők listája                                     

 

36