Kutatás- és technológiatámogatási eszközök

VÁLLALKOZÁSTÁMOGATÁSI PROGRAM SMECA PROJEKT

Kutatás- és technológiatámogatási eszközök

Tartalom HÁTTÉR-INFORMÁCIÓ ............................................................................................................2 A FENNÁLLÓ EURÓPAI SZABÁLYOK ÉS SZABÁLYOZÁSOK.....................................10 A KKV-KRE GYAKOROLT HATÁS ......................................................................................24 KITEKINTÉS ..............................................................................................................................31 ÚTMUTATÓ VÁLLALATOK SZÁMÁRA .............................................................................39 A SZELLEMI TULAJDON VÉDELME SZABADALMI RENDSZEREK..........................45

Közli: API VARESE (e-mail: [email protected]) 1 / 56 Kutatás- és technológiatámogatási eszközök

SMECA

HÁTTÉR-INFORMÁCIÓ Az európai befolyás ezen a területen és nemzetközi összefüggések A XXI. század, amelybe most lépünk be, a tudomány és technológia évszázada lesz. A kutatásba és a technológiai fejlesztésbe való beruházás jelenleg inkább, mint korábban bármikor, a legtöbbet ígéri a jövőre nézve. Európában azonban a kutatással kapcsolatos helyzet aggodalomra ad okot. Ennek helyrehozására irányuló összehangolt cselekvés nélkül a jelenlegi irányzat következtében Európa veszít a növekedési lehetőségekből és a versenyképességből az egyre inkább globalizálódó gazdaságban. A világ többi technológiai nagyhatalmához viszonyított, behozandó elmaradás tovább növekszik. És megtörténhet, hogy Európa nem képes sikeresen megvalósítani a tudásalapú gazdaságra való átmenetet.

Miért ilyen negatív a kép? •

Az EU-ban az átlagos kutatási ráfordítás (az eltérések országonként jelentősek) jelenleg mindössze 1,8 százaléka az európai GDP-nek, míg az Egyesült Államokban ez az arány 2,8 százalék, Japánban pedig 2,9 százalék.

•

Mi több, úgy tűnik, hogy ez a szakadék növekszik. A kutatásra fordított összes állami és magánkiadás közötti különbség az Egyesült Államok és Európa esetében 1998-ban körülbelül hatvanmilliárd euró volt, 1992-ben pedig még csak 12 milliárd.

•

A high tech termékek kereskedelmi mérlege ily módon évente 20 milliárd euró deficitet mutat Európában az elmúlt tíz év folyamán, és úgy tűnik, hogy ez a deficit növekszik.

•

A foglalkoztatás tekintetében, a kutatók ezer fő ipari dolgozóra számítva mindössze 2,5 munkahelyet foglalnak el Európában, viszont az Egyesült Államokban 6,7 ezreléket, Japánban pedig 6 ezreléket.

•

Az Egyesült Államokban tanuló, posztgraduális szintű európai diákok száma kétszer akkora, mint az ugyanezen a szinten Európában tanuló amerikai diákoké, és a doktori cím megszerzéséért tanuló európaiak 50 százaléka hosszú ideig, néha véglegesen az Egyesült Államokban marad.

2 / 56 Kutatás- és technológiatámogatási eszközök

SMECA

•

A kutatás és technológia azonban a gazdasági növekedésnek 25-50 százalékát magyarázza meg, és erős befolyást gyakorol az európaiak versenyképességére, foglalkoztatottságára és életminőségére.

•

A vállalatoknál dolgozó kutatók száma az EU-ban ezer munkaerőre számítva mindössze 2,4, míg az Egyesült Államokban 5,9, Japánban pedig 6,3. Noha ezek a számok jelentős változásokat takarnak országok, régiók, vállalatok és ágazatok között, kétségtelen, hogy a magánkutatást és a kutatóknak a vállalatok általi alkalmazását erősen ösztönözni kellene.

•

Ha igaz az, hogy a technológiai fejlődés teremti meg a holnap munkahelyeit, akkor az is igaz, hogy a kutatás az, amely a holnaputáni munkahelyeket megteremti. A kutatás területén jelenleg

érvényesülő

irányzatok

ennélfogva

negatív

hatást

gyakorolhatnak

a

foglalkoztatottság alakulására Európában az előttünk álló évek folyamán. Nemcsak az igaz, hogy Európa gazdagságából egyre kevesebbet és kevesebbet ruház be a tudás fejlődésébe, hanem az is, hogy az a kép, amelyet az európaiak a tudományról alkotnak, szintén kevésbé pozitív, mint korábban volt. •

A Bizottságnak „Az európai kutatási övezet felé” címen közzétett Nyilatkozata kivezető utakat ajánl, az összehangolás és a kapcsolatképzés javítása céljából, hogy maximalizálni lehessen a jelenleg szétaprózott nemzeti K+F rendszerek teljesítményét, és így kibontakozhasson Európa K+F potenciálja.

Az állami kutatási erőfeszítések A kutatás központi szerepet játszik a közérdek érvényesítésében, és a politikaalakítás folyamatának a központjában is áll. Olyan területeken, mint például az egészségügy, a fenntartható fejlődés, vagy az ipari, élelmiszer- és nukleáris biztonság, a stratégiai opcióknak és döntéseknek szilárdabb tudományos alapokon kell nyugodniuk, illetve a szóban forgó problémák gazdasági és szociális vonatkozásainak alapos megértésére kell támaszkodniuk. Alapkutatást jelenleg különböző intézményi keretek között: egyetemeken, kutatóintézetekben, vállalatoknál és ezek különböző konzorciumaiban végeznek. Egyes esetekben a kutatási eredményeket sikerül meglehetősen gyorsan konkrét alkalmazásokká formálni. Az Egyesült Államokban a nagy alapkutatási intézmények fenntartották, sőt, növelték kutatási tevékenységüket az utóbbi években. Japán pedig, amely mindenképpen szeretné behozni elmaradását, állandóan növeli erőfeszítéseit ezen a téren. Európa teljesen téves úton járna, ha csökkentené az erre a területre fordított beruházásait. A tudomány az emberi szellem egyik 3 / 56 Kutatás- és technológiatámogatási eszközök

SMECA

legnagyobb és legizgalmasabb kalandja jelenleg is, és mindig is az volt. A tudomány a kreativitás terméke, amelynek nem szabad eltűnnie a XXI. századi Európából.

A magánbefektetés A magánszektor az európai kutatási és technológiai fejlesztési tevékenységeknek több mint felét finanszírozza, és kétharmadát végzi. A kutatásra és fejlesztésre Európában fordított magánberuházás, amely korábban csökkent, az utóbbi években ismét fellendülőben van. A nemzetközi és multinacionális európai konszernek befektetései magas szinten maradtak, sőt, még növekedtek is. Ezzel együtt a kutatási és fejlesztési kiadások globális növekedése a magánszektorban kisebb, mint amennyi az Egyesült Államokban és Ázsiában a fő versenytársak körében tapasztalható. Ez alapjában véve a közepes méretű vállalkozások és a kisvállalatok meglehetősen korlátozott kutatási erőfeszítéseinek tulajdonítható. Európában az utóbbi kategória lényegében olyan társaságokból tevődik össze, amelyek felhasználják vagy felhasználhatnák a korszerű technológiát, és amelyeknek jövője technológiai kapacitásuk fejlődésétől függ. De a kisvállalkozások közül csak kevesen aknázzák ki a legkorszerűbb technológiában rejlő előnyöket, és a kutatási és fejlesztési eredményeket forgalmazó vállalatok létrejötte még mindig meglehetősen lassú ütemű Európában. Másrészt az európai pénzpiac még nem fedezte fel kellő mértékben a tudásba való befektetés gazdasági értékét. Noha ez most már növekedésnek indult, az innovációba csatornázódó kockázati tőke volumene még mindig korlátozott Európában. Az ilyen típusú tőkének a high tech szektorokba és a vállalatok létrehozásába való befektetése sokkal csekélyebb mértékű, mint az Egyesült Államokban. Egészében véve a kutatásba történő magánbefektetés légkörét javítani kell Európában.

A kutatás megszervezése Európában A Szerződés megteremti az Európai Unió számára azt a jogszabályi bázist, amelynek alapján intézkedéseket hozhat az európai kutatási és technológiai fejlesztési együttműködés támogatására. A kutatási tevékenység azonban Európában még mindig elsősorban nemzeti keretek között folyik. Az Európai Közösségnek vagy a kormányközi tudományos és technológiai 4 / 56 Kutatás- és technológiatámogatási eszközök

SMECA

együttműködés különböző kezdeményezéseinek finanszírozása nem haladja meg az európai kutatásra fordított összes állami civil kiadás 17 százalékát. Az Európában mindeddig alkalmazott fő eszköz az Európai Unió kutatási keretprogramja (Framework Program for Research). Pénzügyi tekintetben azonban ez az összes állami kiadásoknak csak 5,4 százalékát teszi ki. Noha ez a program hasznos eszköz a nemzetközi együttműködés előmozdítása szempontjából, egymagában nem teszi lehetővé az európai kutatási erőfeszítések jobb megszervezését.

Egy valódi európai politika: az európai kutatási övezet létrehozására teendő lépések Nem állíthatjuk, hogy létezik már napjainkban európai kutatáspolitika. A nemzeti kutatási politikák és az unió politikája átfedi egymást anélkül, hogy összehangolt egészet alkotnának. Ha nagyobb mértékű haladást kívánunk elérni, szélesebb körű megközelítésre van szükség, mint amit mindeddig alkalmaztunk. Az Unió előttünk álló kibővítése csak fokozza ennek szükségességét. Ez a kibővítés a 25 vagy 30 országból álló Európa képét vetíti elénk, amely nem lesz képes az eddig alkalmazott módszerekkel működni. Európai kutatási övezet hiánya lényegében az állami kutatási rendszerek elzárkózási törekvéseiből, valamint a nemzeti és európai kutatási politikák megvalósításában alkalmazott módszerek összehangolatlanságából ered.

A vállalati kutatás erősítése A magánvállalatok által folytatott K+F a nemzeti innovációs kapacitás egyik fontos mutatószáma, a tagállamok tehát különböző megközelítési módokkal igyekeznek javítani teljesítményüket. Azok az országok, amelyekben az üzleti K+F gyenge, rendszerint általánosabb programokat és adóösztönzőket alkalmaznak, míg azok az országok, amelyekben viszonylag erős az üzleti K+F, gyakran hajtanak végre szelektív intézkedéseket, amelyek bizonyos vállalattípusokra nézve (mint például az újonnan alapított vállalkozások, a kis- és közepes vállalatok, a gyorsan növekvő vagy nagyon kutatásigényes vállalatok), illetve bizonyos ágazatokra vagy „kulcstechnológiákra” nézve specifikusak. Az üzleti K+F ösztönzésére irányuló adócsökkentési módszerek alkalmazása számos tagállamban már hosszú ideje bevált eszköznek számít. 5 / 56 Kutatás- és technológiatámogatási eszközök

SMECA

A KKV-k technológiafelhasználási kapacitásának erősítése A KKV-knek a technológiafelhasználási kapacitásának erősítése az innovációpolitika másik hagyományos pillére. A tudományos parkok, regionális technológiai centrumok, az egyetemi és kutató szervezetekben működő összekötő irodák, egyéb közbenső tevékenységtípusok és demonstrációs projektek szerepelnek a hagyományosabb megközelítési módok körében. A tagállamokban számos program törekszik a kereslet orientálásának biztosítására azáltal, hogy segíti a KKV-ket a konkrét szükségleteiknek megfelelő új technológiák felkutatásában.

Erősödő együttműködés a kutatás, az egyetemek és a vállalatok között A tagállamok politikaalakítói azonban egyre inkább elutasítják a vertikum felső szintjén álló „K+F ösztönzése” és az alsó szinten levő „technológiafelhasználás” közötti felosztást. Az új „rendszerelvű” innovációs politika értelmében az alapvető problémákat jobban jellemzi az a (kulturális és vezetésbeli) szakadék, ami az állami szektorban dolgozó kutatók és az eredményeket a magánszektorban felhasználók között van. A magánszektorra helyezett megerősített hangsúly, annak kettős szerepében, mint a technológia felhasználója és a piaci szükségleteknek a kutatási problémákká való „lefordítója”, új tudománypolitikai teendők felbukkanását eredményezte: „Javítani kell a tudomány/ipar közti érintkezést.”

A „csoportosulások” [clustering] és az innovációs együttműködés előmozdítása Az „innovációs rendszerek” paradigma tükrözéseképpen a hálózatok és csoportok (kluszterek) képzése, valamint a bennük lezajló kölcsönhatások és ismeretáramlások a legtöbb tagállam politikájában egyre erősebb prioritássá válnak. Az egyes vállalatoknak nyújtott támogatásról a konzorciumok támogatására való áttérés általános irányzatként figyelhető meg a legtöbb tagállamban. Finnország két jelentős csoportképzési kezdeményezést indított meg: a regionális bázisú „szakértelem-központ” programot, és a „kluszterprogramokat”, amelyeknek célja a meglevő ipari csoportosulásokat (kluszterek) erősítő K+F támogatása. 6 / 56 Kutatás- és technológiatámogatási eszközök

SMECA

Nemzetközi összefüggések A legfontosabb meghatározó tényező arra nézve, hogy mely kockázatitőke-támogató programok célszerűek, a magánszektor kockázati tőkéjének nagysága és állapota. A magánszektor hiányosságai minden bizonnyal segítenek meghatározni a kormányzati szerepet és az állami programok kialakítását. Ily módon a programok a kockázatitőke-kínálat különböző pontjainál mások és mások lesznek, kezdve az Egyesült Államok jól fejlett kockázatitőke-piacától a kevésbé jól fejlett európai és japán piacokon keresztül a közép- és kelet-európai születő félben levő piacokig. Az a szerep, amelyet az állam játszhat a finanszírozási szakadékok betömésével a szélesebb gazdasági, szociális és költségvetési tényezőktől is függ. A legtöbb program hosszú távú célja az olyan gyorsan mozgó magánszektorbeli kockázati tőke megteremtése, amely azután csökkenti az állami programok szükségességét. Még az olyan jól fejlett piacon is, mint amilyen az Egyesült Államok, számos kormányzati kockázatitőke-program működik. A SBA program és a SBIR program jelentős összegeket fordít a KKV-k és a kockázati tőke támogatására az Egyesült Államokban. Noha nagyon sokféle program létezik, különösen, ha az egyes (USA) tagállami szintű kezdeményezéseket is figyelembe vesszük, mégis kimondható, hogy az Egyesült Államok kormánya igyekszik minimálissá tenni bekapcsolódását abban az értelemben, hogy a befektetési döntéshozást a magánszektornak engedi át. A közép- és kelet-európai országok előtt álló kockázatitőke-probléma sokkal nagyobb, mint a legtöbb OECD-állam esetében.1 Ezekben az országokban a vállalatszerkezet „fejnehéz”, tehát viszonylag kevés a kis- és közepes nagyságú vállalat. A bankrendszer és a tőkepiac nem igazán fejlett, és gyakran fejletlen az üzleti kultúra is. Szabályozási, számviteli és adórendszereik jelentős változásokon mennek keresztül. Továbbá ezekben az országokban olyan költségvetési korlátok érvényesek, amelyek megnehezítik a támogató programok finanszírozását. Mégis, a kisebb és közepes méretű vállalatoknak kell a közép- és kelet-európai országok gazdaságának alapjává válnia, minthogy a nagyobb vállalatok alapvető átszervezése jelenleg folyik. A közepes méretű és privatizált vállalatok megindítása és fejlesztése hosszú távú kockázatfinanszírozást igényel. Jelenleg az ilyen finanszírozás elégtelen, és kevés befektetési társaságot hoztak létre azzal a céllal, hogy ezekbe fektessen be hosszú távra. Az említett kormányok azonban most már 1

OECD-tagországok: a 15 EU-tagország, Norvégia, Izland, Svájc, Cseh Köztársaság, Magyarország, Lengyelország, Törökország, Egyesült Államok, Kanada, Mexikó, Ausztrália, Új-Zéland, Japán, Korea. 7 / 56 Kutatás- és technológiatámogatási eszközök

SMECA

lépéseket tesznek ezeknek a problémáknak a megoldására; Magyarországon például új törvényt léptettek életbe a kockázatitőke-kínálat bővítése céljából. Az átmeneti helyzetben levő országok legalábbis az átmenet időszakára finanszírozásban részesülhetnek a nemzetközi szervezetek, mint például az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD), az Eurasia Foundation és az Enterprise Funds részéről. Az Európai Unió PHARE programja a fejlesztés korai szakaszaiban nyújt finanszírozást Közép- és Kelet-Európa számára, a TACIS program pedig hasonló finanszírozást nyújt a korábbi Szovjetuniónak.

Hitelgaranciák Az OECD-országok nagy többsége kínál valamilyen formában államilag támogatott garanciát, amely a kisvállalatok veszteségeit fedezi. Az ilyen programok keretében a kormány a pénzintézetek által nyújtott kvalifikált hitel valamilyen százalékára vállal garanciát. Abban az esetben, ha a hitelfelvevő nem teljesít, a hitelnyújtó csak annyi veszteséget szenved, amennyi a garancia által nem fedezett hitelösszeg. Ezeknek a programoknak az a szándéka, hogy ösztönözze a pénzintézeteket, elsősorban a kereskedelmi bankokat, az olyan kisvállalatok finanszírozására, amelyeknek életképes projektjeik vannak, de nem tudják teljesíteni a biztosítékra vonatkozó követelményeket. Egyes országokban a hitelgarancia-programokat a kormány finanszírozza, de kezelésüket a kereskedelmi bankokra bízza átruházott hatáskörben (például Egyesült Királyság, Egyesült Államok és Kanada). Más országokban a programokat szakmai szervezetek és pénzintézetek helyi alapon finanszírozzák, és ezeket az alapokat garantálja azután a kormány (például Németország, Franciaország és Japán).

Az OECD kockázatitőke-programjai Kétségtelen, hogy a kormányzati kockázatitőke-kezdeményezések legjobb példája a kisvállalati befektetési társaságok (SBIC) megalakulása, amelyek az Egyesült Államokban kezdtek működni 1958-ban. A Kisvállalkozásügyi Hivatal (SBA) által kiadott működési engedély alapján az SBIC-k privát módon működtetett vállalatok, amelyek közvetítőkként tevékenykednek a 8 / 56 Kutatás- és technológiatámogatási eszközök

SMECA

nagybefektetők és a kisvállalkozások között, saját tőkét biztosítva az utóbbiak számára. A program élettartamának legnagyobb részében a kormány hiteleket nyújtott az SBIC-knek. Az Egyesült Államok SBIC-programja nagyfokú érdeklődést váltott ki más országokból is, amelyek közül többen fontolgatják, hogy indítsanak-e hasonló programot. Ausztrália egy ilyen program megvalósításának folyamatában van, a program elnevezése Innovation Investment Fund, és bizonyos mértékig a SBIC program modellje alapján hozták létre. Az Európai Unióban az European Investment Fund (EIF) 1994 júniusában alakult meg luxemburgi székhellyel. Jóváhagyott induló tőkéje kétmilliárd ECU, amiből 1,78 milliárd ECU-t jegyeztek le: 600 millió ECU-t az Európai Bizottság, 800 millió ECU-t az Európai Befektetési Bank és 384 ECU-t 76 bank. 1996 vége felé az EIF megindítja szakosított közvetítői útján a részvénytőke-befektetéseket a kisvállalatokba. A következő három év folyamán részvénytőkebefektetések céljára rendelkezésre álló 75 millió ECU zömét a gyorsan növekvő KKV-kre fordítják – tehát azokra, amelyeknél a dolgozók létszáma nem haladja meg az ötszázat, állóeszköz-állományuk pedig nem haladja meg a 75 millió ECU-t. A tevékenység első két évében az EIF figyelmének középpontjában a Trans-European Network Projects (TENS) néven ismeretes nagyszabású projekteknek való hitelgarancia-nyújtás állt. Az Európai Unió költségvetésében további tőkeforrás áll rendelkezésre a KKV-k számára. Közelebbről az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERDF) forrásainak átlagosan 10 százalékát (1994-1999 időszakra számítva) fordították a KKV-k céljaira. Ez a finanszírozás vissza nem térítendő támogatás formáját ölti, és szétosztása a fejlesztési programok útján történik.


SMECA

A fennálló európai szabályok és szabályozások

Bevezetés Az Ötödik Keretprogram meghatározza az Európai Unió kutatási, technológiai fejlesztési és demonstrációs (KTD) tevékenységének prioritásait az 1998-2002 időszakra. Ezeket a prioritásokat egy sor közös kritérium alapján választották ki, amelyek az ipari versenyképesség fokozását és az európai polgárok életminőségének javítását mint fő törekvéseket tükrözik. Az Ötödik Keretprogramnak két elkülönülő része van: az Európai Közösség (EK) keretprogramja, amely a kutatásra, technológiai fejlesztésre és demonstrációs tevékenységekre terjed ki; illetve az Euratom keretprogram, amely a nukleáris ágazat kutatási és képzési tevékenységeit öleli fel. Az Ötödik Keretprogramot azért alakították ki, hogy segítsenek megoldani a problémákat és válaszolni az Európa előtt álló főbb szociális-gazdasági kihívásokra. A program – hatásának maximalizálása céljából – korlátozott számú kutatási területre összpontosít, egyesítve a technológiai, ipari, gazdasági, szociális és kulturális vonatkozásokat.

Programok és kulcsakciók Az Ötödik Keretprogram egyik jelentős újítása a „kulcsakciók” fogalmának kidolgozása. Konkrét programok keretében megvalósítva ezek a rugalmas eszközök arra irányulnak, hogy az Európa szempontjából nagy jelentőségű kérdéskörökben megoldásokhoz jussunk el.

Az Ötödik Keretprogram és két fő összetevőjének felépítése: 1. Ötödik (EK) KTD Keretprogram, amely négy fókuszált tematikus programból áll, kutatási, technológiai, fejlesztési és demonstrációs tevékenységek megvalósításával, és három szerteágazó horizontális programból;


SMECA

2. Ötödik (Euratom) Keretprogram, amely egy fókuszált tematikus programból áll, és ez a nukleáris ágazat kutatási és képzési tevékenységeinek megvalósítására irányul. Mindegyik keretprogram tartalmaz továbbá egy specifikus programot, amely az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja (JRC) által megvalósítandó közvetlen KTD-akciókra terjed ki. Ezek intézményes természetű kutatási, tudományos és technikai támogatást ölelnek fel. A négy tematikus program jól meghatározott problémák egy sorozatát öleli fel, a három horizontális program pedig az összes kutatási területen felmerülő közös szükségletekre válaszol.

Költségvetés 13 700 millió euró költségvetést fogadtak el az Ötödik Keretprogram európai közösségi szekciójának megvalósítására. Az Euratom programnak allokált 1260 millió euróval együtt, ez az 1999-2002 közötti kutatás globális költségvetését 14 960 millió euróra emeli. (Ez abszolút értelemben 4,61 százalékos növekedést jelent a Negyedik Keretprogramhoz képest.)


SMECA

Milliárd KÖZVETETT AKCIÓK

euró (folyó ár)

TEMATIKUS PROGRAMOK

10,843 (*)

Első Kutatási, technológiai, fejlesztési és demonstrációs tevékenységek Előrejelzésszerű felbontás témák szerint (millió euró): 1. Életminőség és élő erőforrások kezelése (2,413) 2. Felhasználóbarát információs társadalom (3,6) 3. Versenyképes és fenntartható növekedés (2,705) 4. Energia, környezet és fenntartható fejlődés; környezet és fenntartható fejlődés (1,083) Energia (1,042)

HORIZONTÁLIS PROGRAMOK

Második tevékenység

0,475

Az együttműködés előmozdítása a közösségi KTD terén harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel A közösségi kutatás nemzetközi szerepének megerősítése

Harmadik tevékenység A közösségi kutatás tevékenységeiből származó eredmények elterjesztése és

0,363

optimalizálása A kis- és közepes méretű vállalatok innovációjának előmozdítása és részvételének támogatása

Negyedik tevékenység A kutatók képzésének és mobilitásának ösztönzése a Közösségben

1,28 12 / 56


SMECA

Az emberi kutatási potenciál és a szociális-gazdasági ismeretbázisnak a fejlesztése

KÖZVETLEN AKCIÓK

0,739

Közös Kutatóközpont (JRC) Intézményi

jellegű

kutatási,

tudományos

és

technikai

támogató

tevékenységek

Maximális globális összeg

13,7

(*) Ebből átlagban 10 százalék a KKV-knak


SMECA

Ötödik Keretprogram - EK program: maximális összegek és felosztás (1998-2002)

KÖZVETLEN AKCIÓK

Milliárd euró (folyó árakon)

Kutatás és képzés a nukleáris energia területén

0,979

KÖZVETLEN AKCIÓK Közös kutatóközpont (JRC)

0,281 Maximális globális összeg

1,260

A tematikus programok a következőket tartalmazzák: i. „Kulcsakciók” ii. Általános természetű kutatási és technológiai fejlesztési tevékenységek iii. A kutatási infrastruktúra támogatására irányuló tevékenységek (i) „Kulcsakciók” A kulcsakciók problémaorientáltak, és kritériumok egy közös együttesének alapján egyértelműen meghatározottak. Specifikusan az egyes programok céljaira és kívánatos eredményeire irányulnak, figyelembe véve a felhasználók szempontjait. Egyértelmű európai fókusszal bírnak. A „kulcsakciót” kis és nagy, alkalmazott, általános és megfelelő esetben alapkutatási projektek olyan csoportjának kell tekinteni, amelyek valamilyen közös európai kihívásra vagy problémára irányulnak, nem zárva ki a globális kérdésköröket sem. A kulcsakciók az Ötödik Keretprogram nagy újításai. Minden érintett fél – beleértve a felhasználói közösséget is – részt vesz a kulcsakciók meghatározásában. Konkrét „szállított” eredményekre számítanak, biztosítani kívánva, hogy a kutatási erőfeszítések hatékonyan lefordítódjanak gyakorlati és látható eredményekké. 14 / 56 Kutatás- és technológiatámogatási eszközök

SMECA

(ii) Általános természetű kutatási és technológiai fejlesztési tevékenységek Ezeket a tevékenységeket, amelyek döntő fontosságúak a tematikus programok céljainak elérése szempontjából, a kulcstevékenységek által le nem fedett, korlátozott számú területen fogják végrehajtani. Fő céljuk – kiegészítve a kulcstevékenységeket – az, hogy segítsék a Közösséget tudományos és technológiai kapacitásainak fenntartásában ezeken a kutatási területeken, és széles körben felhasználandó lehetőségbővítő technológiák kidolgozásában. (iii) A kutatási infrastruktúra támogatása Mivel a kutatási infrastruktúra felépítése és működtetése a nemzeti hatóságok feladata, a Közösség által a tematikus programok céljaival összhangban a kutatási infrastruktúra számára adott támogatásnak két közösségi szintű lényeges követelmény megvalósulásához kell hozzájárulnia: 1. a meglevő kutatási infrastruktúra optimális kihasználásának szükségessége; és 2. a transznacionális együttműködés szükségessége a kutatási infrastruktúrák ésszerű és költséghatékony fejlesztésében. A Közösség szerepének abban kell állnia, hogy a nemzeti vagy a multinacionális kezdeményezéseket kiegészítő értéknövekedést biztosítson. A közösségi támogatás fokozhatja az infrastruktúrákhoz való hozzáférést, és benne elsősorban a kutatási infrastruktúra-hálózatok részesülnek, ami a komplementaritás további erősödéséhez, az erőfeszítések egyesítéséhez és/vagy európai szintű szakosításhoz vezet. Horizontális programok: tartalom és szervezet A horizontális témák a Közösség kutatáspolitikájának és a külső kapcsolatokkal, innovációval, KKV-okkal, emberi erőforrásokkal, valamint a szociális és foglalkoztatási kérdésekkel kapcsolatos politikáinak metszéspontjaiban helyezkednek el. Mindegyikük a következőkből áll: •

a Közösségnek a külső kapcsolatokkal, innovációval, KKV-kal és emberi erőforrásokkal kapcsolatos olyan általános céljaihoz kapcsolódó speciális tevékenységekből – ideértve,


SMECA

ahol szükséges a kulcsakciókat is –, amelyeket nem hajtanak végre az első tevékenység témáinak részeként; •

a lényegében összehangolás, támogatás és járulékos tevékenységek formáját öltő tevékenységekből, biztosítandó az első tevékenység témáinak keretében végzett egyenértékű tevékenységek összhangját.

Közös Kutatóközpont (JRC) A Közös Kutatóközpont (JRC) által megvalósítandó közvetlen KTD-tevékenységek az intézményes jellegű kutatási, tudományos és technikai támogató tevékenységeket ölelik majd fel. A JRC tevékenységeit az európai tudományos közösséggel és vállalatokkal szoros együttműködésben fogja végrehajtani. A JRC és az egyetemek, a kutatóintézetek és az ipar közötti cserét támogatni fogják.

Új integrált, problémamegoldó megközelítési módok Az Ötödik Keretprogram egyik lényegi új jellemzője az integrált, problémamegoldó megközelítési mód. Az integrációt három szinten erősíti: •

A Tematikus Programokban szereplő kulcsakció fogalma révén. A kulcsakciók a gazdasági és szociális témák sok és különböző vonatkozásainak vizsgálatát teszik majd lehetővé, a célok eléréséhez szükséges tevékenységek és tudományágak egész spektrumának integrálása útján.

•

A Horizontális és a Tematikus Programok céljai között. Harmadik országok és nemzetközi szervezetek egységeinek részvétele valamennyi Tematikus Programban lehetséges lesz, de más feltételek között, mint amilyenek a „Közösségi kutatás nemzetközi szerepének megerősítése” című horizontális programban szerepeltek.


SMECA

EU-támogatás az KTD projektekben részt vevő KKV-k számára Az Európai Unió KTD-költségvetésének teljes 10 százalékát a KKV-k szükségleteire fordítja – általában olyan vállalatokról van szó, amelyeknél az alkalmazottak száma 250-nél kevesebb. A kisebb vállalatok azonban joggal szkeptikusak attól való félelmükben, hogy ügyük elvész a végeérhetetlen bürokráciában. Ez az oka annak, hogy miért vezetett be az EU áramvonalasított eljárásokat az ő számukra. Az EU-ban és a társult államokban működő KKV-k valamennyi típusú KTD-projektben részt vehetnek, - az együttműködő KTD-kben, a demonstrációkban, az egyesített vagy innovációs KTD-kben – ugyanúgy, ahogy a nagyobb vállalatok. A KKV-k számára kidolgozott speciális intézkedések – a CRAFT-projektek és az előkészítési előlegek (Exploratory Awards) további ösztönzőket biztosítanak. És úgy tűnik, hogy jól is működnek: majdnem 15 ezer KKV vett részt az európai KTD-projektekben 1994 és 1998 között, és az Ötödik Keretprogramban a jelentkezések száma 20 százalékkal nagyobb, mint a Negyedik Keretprogramnál volt. Mely vállalatok pályázhatnak? Ahhoz, hogy egy vállalat jogosult legyen részt venni, hasznot húzni a speciális KKV intézkedésekből, teljesítenie kell a következő feltételeket: ♦ alkalmazottainak száma 250-nél kevesebb (még az egyszemélyes vállalkozások is részt vehetnek); ♦ éves üzleti forgalma nem haladja meg a 40 millió eurót, vagy mérlegfőösszege a 27 millió eurót; ♦ 25 százaléknál kisebb része van csak nagyobb szervezetek tulajdonában (kivéve, ha ezek pénzügyi befektetők, mint például bankok vagy kockázatitőke-szervezetek); ♦ valamelyik tagállamban vagy társult államban működik és ott van bejegyezve. A KKV speciális intézkedések nem vehetők igénybe olyan vállalatok által, amelyek magán kutatóközpontok, kutatóintézetek, szerződés alapján kutatást végző szervezetek vagy konzultánsok.


SMECA

KKV-specifikus intézkedések: a rendszer

tájékoztatás és támogatás

A KKV nemzeti összekötőpontjainak hálózata

KKV pályázatvázlat benyújtása

1. lépés

Előkészítési előleg

közvetlen pályázatbenyújtás

a végleges pályázat benyújtása

2. lépés

kooperatív kutatási projekt (CRAFT)

Végleges pályázat, az alábbi kategóriák egyike: KTD projekt Demonstráci Egyesített Innovációs (kollaboratív -ós projekt K+F és projekt kutatás) demonstrációs projekt

•

A KKV nemzeti összekötőpontjainak hálózata

•

Előkészítési előleg (1. lépés)

•

Együttműködő kutatás (CRAFT)

A tagállamokban, tagjelölt államokban és társult államokban működő KKV nemzeti összekötő pontok hálózata ad információt és támogatást a KKV speciális intézkedésekkel kapcsolatban. A pályázatokat két szakaszban lehet benyújtani. A pályázatvázlat benyújtása után előkészítési előleget lehet felvenni (1. lépés), amely segít a végleges pályázat elkészítési költségeinek fedezésében (2. lépés). Az előkészítési előlegre vonatkozó pályázat opcionális (vagyis a részt vevők benyújthatják közvetlenül a végleges pályázatot). A következő pályázattípusok készíthetők elő előkészítési előleggel: •

A kooperatív kutatási (CRAFT) projektek, amelyek a hasonló technikai problémákkal és elégtelen K+F eszközökkel rendelkező KKV-csoportok számára teszik lehetővé, hogy 18 / 56


SMECA

harmadik feleket (KTD szolgáltatókat) vegyenek igénybe a kutatás nagy részének az elvégzése céljából. •

Más olyan projekttípusok, amelyek a KKV speciális intézkedések hatókörén kívül esnek: KTD projektek (kollaboratív kutatás), demonstrációs projektek, innovációs projektek vagy egyesített K+F és demonstrációs projektek.

Míg a kooperatív kutatási projekteket a KKV-k szükségleteinek megfelelően alakították ki, az KTD-projektek (kollaborációs kutatás), demonstrációs projektek, innovációs és kombinált K+F és demonstrációs projetek valamennyi szervezettípus számára nyitva állnak.

Az előkészítési előleg Ebben a KKV-k azért részesülnek, hogy fedezze részben a 2. lépés, a komplett pályázat előkészítésének költségét, az Európai Közösség kutatási és technológiai fejlesztési (KTD) programjai valamelyikéhez történő benyújtás céljára. Az EC-hozzájárulás: •

Maximális összes beszámítható költség 30 ezer euró

•

Az EC-hozzájárulás az összes beszámítható költség 75 százaléka, legfeljebb 22 500 euró.

Időtartam: legfeljebb 12 hónap Résztvevők: legalább két olyan résztvevő, amelyek: •

egymással nem kapcsolatban lévő, jogosult KKV-k (1), és

•

különböző tagállamokból (vagy legalábbis egy tagállamból és egy társult államból) származnak, és

•

korábban még nem kaptak előkészítési előleget az Ötödik EC KTD keretprogram (1998-2002) keretei között.

Pályázati határidők: folyamatos, nyitott pályázat; rendszeres értékelések 2001. április 18-ig


SMECA

Az Ötödik EC KTD Keretprogram (1998-2002) keretében szereplő legalább egy tematikus program általános céljaival és prioritásaival összhangban: •

Életminőség és az élő erőforrások kezelése

•

Felhasználóbarát információs társadalom

•

Versenyképes és fenntartható növekedés

•

Energia, környezet és fenntartható fejlődés

CRAFT – egy speciális projekttípus a KKV-k számára Az európai KKV-knek csak körülbelül 5 százaléka rendelkezik saját kutató kapacitással. A CRAFT (Együttműködő Kutatási Tevékenység a Technológia Fejlesztéséért) projekteket kifejezetten számukra dolgozták ki. A CRAFT-projektekben KKV-k egy csoportja együttesen határozza meg a kutatási projekt céljait, és kollektíven irányítja azoknak a szervezeteknek a munkáját, amelyeket a kutatás elvégzésére kiválaszt (KTD-szolgáltatók). A KKV-k tulajdonába kerül a kutatás alapján keletkezett valamennyi szellemi tulajdonjog. A pályázat tárgyát a KKV-k választják meg, de annak összhangban kell állnia az Európai Bizottság átfogó kutatáspolitikai céljaival. A CRAFT-projekteket az EU 50 százalékban finanszírozza. A projekt összes költségének 300 ezer és kétmillió euró közé kell esnie. A CRAFT-projektekre vonatkozó pályázatokat bármely időpontban be lehet nyújtani 2002 áprilisáig.

A CRAFT jellemzői

Valamely KKV csoport közös problémáinak megoldása Az elégtelen K+F eszközökkel rendelkező KKV-k szükségleteire összpontosul A KKV-k harmadik feleket bíznak meg az KTD-munka egy részének vagy egészének elvégzésével A KTD-eredmények tulajdonosai és felhasználói a KKV-k


SMECA

A CRAFT-projekt résztvevői:

Pályázó KKV-k •

minden pályázó KKV-nek teljesítenie kell a jogosultság összes kritériumait

•

legalább három olyan KKV-nek kell pályáznia, amelyek: •

legalább két különböző tagállamból (vagy legalább egy tagállamból és egy társult államból) származnak, és

•

egymástól függetlenek

KTD-szolgáltatók •

olyan szervezetek, amelyek megfelelő KTD-eszközökkel rendelkeznek a pályázó KKV-k kívánságának megfelelő kutatás végrehajtására

•

nem kapcsolódhat egyik pályázó KKV-hoz sem

•

a pályázó KKV-k alvállalkozója

•

tagállamban vagy társult államban kell működnie

Időtartam: 1 - 2 év

Tematikus prioritások A CRAFT-projektek bármely tematikus prioritásra irányulhatnak, amennyiben az összhangban áll az Ötödik EK KTD keretprogram (1998-2002) legalább egy tematikus programjának általános céljaival: •

Életminőség és az élő erőforrások kezelése

•

Felhasználóbarát információs társadalom

•

Versenyképes és fenntartható növekedés

•

Energia, környezet és fenntartható fejlődés

A projekt költségei Teljes beszámítható költség: 0,3 - 2 millió euró


SMECA

Pályázó KKV-k •

együttes hozzájárulásuknak legfeljebb 40 százaléka származhat egyetlen partnertől vagy kapcsolt vállalataitól

•

az egyesített hozzájárulásoknak legfeljebb 60 százaléka származhat ugyanabban az országban működő pályázóktól

•

kötelesek megfizetni az KTD szolgáltatóknak a munka szerződés szerinti költségeinek 100 százalékát

KTD szolgáltatók •

a projekt összes beszámítható költségének legalább 40 százalékát kell adniuk

•

a projektre fordítandó munkaidőnek legalább 50 százalékát kell adniuk

A projekt finanszírozása •

az EK hozzájárulása a projekt teljes tényleges beszámítható költségének 50 százaléka (eltekintve a harmadik államokból származó pályázó KKV-kal kapcsolatos költségektől).

•

Az EK-hozzájárulás elsőbbségi felhasználása az KTD szolgáltatók számára teljesített fizetés.

•

Az egyes pályázó KKV-knek adott EK-hozzájárulás nem haladhatja meg a beszámítható költségek 50 százalékát.

•

A pályázó KKV-knek kell fizetniük a projekt minden olyan költségét, amelyet az EKhozzájárulás nem fedez.

Az EK-hozzájárulás folyósítása •

Az EK-hozzájárulás a szerződés aláírásakor folyósított előleg útján férhető hozzá (40 százalékig), ami után időszakos részletek következnek.

•

Minden EK-hozzájárulást a koordinátor KKV-nek folyósítanak.

•

A koordinátor KKV köteles az EK-hozzájárulásokat továbbítani a többi résztvevőhöz, késedelem nélkül, és a szerződési megállapodásoknak megfelelően.


SMECA

Egyéb projektek Demonstrációs projektek A demonstrációs projektek rendeltetése az, hogy a szervezetek tényleges ipari léptékben igazolhassák olyan új technológiák életképességét, amelyeknek kutatási szakasza jórészt befejeződött, de amelyekkel kapcsolatban még mindig vannak technikai és gazdasági kockázatok, és így nem lehet őket közvetlenül forgalmazni. Noha demonstrációs programok kidolgozhatók előkészítési előleggel (1. lépés), valamennyi típusú résztvevő számára nyitva állnak. Innovációs projektek Az innovációs projektek olyan technológiák alkalmazását ölelik fel, amelyek nem a tematikus programokból

származnak,

és

finanszírozási

lehetőséget

nyújtanak

transznacionális

technológiaátadás céljára. Az innovációs projekteket “csoportokba” foglalják, a kölcsönös tanulás ösztönzése, a módszertani vonatkozások megvilágítása, valamint az innováció gazdasági, szociális és szervezeti vonatkozásainak elemzése céljából. Noha innovációs projektek kidolgozhatók előkészítési előleggel (1. lépés), nyitva állnak valamennyi típusú résztvevő előtt. KTD-projektek (kollaborációs kutatás) A KTD-projektek (kollaborációs kutatás) lehetővé teszik a szervezetek számára, hogy saját KTD-kutatásokat végezzenek, és ennek alapján új ismeretekre tegyenek szert termékek, folyamatok vagy szolgáltatások javítása és/vagy a közösségi politikák támasztotta szükségletek kielégítése céljából. Noha KTD-projektek kidolgozhatók előkészítési előleggel is (1. lépés), nyitva állnak valamennyi típusú résztvevő számára. Kombinált K+F és demonstrációs projektek A kombinált K+F és demonstrációs projektek mind KTD-projektek, mind pedig demonstrációs projektek kombinációját jelentik.


SMECA

A KKV-KRE GYAKOROLT HATÁS

A KKV-k bevonása a nemzetközi technológiai együttműködésbe A kisvállalati innováció egyre fontosabbá válik mind maguk a kisvállalatok, mind pedig a kormányok a számára. A globális piacon való működés azt jelenti, hogy a termékek és folyamatok innovációja, valamint a kis- és közepes méretű vállalatok menedzsmentjében végrehajtott innovációk most már nem pusztán lehetséges, hanem egyúttal szükséges tevékenységek is a növekedés, sőt, egyre inkább a fennmaradás szempontjából. A szöuli konferencia (1998) jegyzőkönyve rávilágít arra, hogyan kell a kormányoknak kezelniük a felismert jellemzőket és hogyan kell segíteniük a kisvállalatokat abban, hogy reagáljanak azokra a különböző tényezőkre és körülményekre, amelyek hatást gyakorolnak rájuk. A fő problémakörök az alábbiak: •

Egyenként kezelje-e a politika a kisvállalatokat, vagy pedig szélesebb hálózat részeként?

•

Milyen akadályok állnak a vállalatok előtt, amelyek visszatartják őket attól, hogy részt vegyenek a nemzetközi együttműködésben, és milyen gátakat kell leküzdeniük, amikor ténylegesen részt vesznek abban?

•

Melyek a legjobb intézményes megoldások és specifikus stratégiai mechanizmusok, amelyek elősegítik a KKV-knek a nemzetközi technológiai együttműködésben való részvételét?

A K+F és innovációs teljesítmény legalábbis jó közelítő mérőszámot ad a nemzetközi technológiai együttműködésben való részvétel alapvető képességéről. A FORFAS által nemrégiben közzétett jelentés (Survey of Product and Process Innovation in Irish Industry 1993 1995) és különösképpen az innovációs hajlam skálájával foglalkozó részben a különböző típusú vállalatok (legalább tíz alkalmazottal) elemzéséből származó eredmények némileg jelzést adnak mind a lehetséges, mind pedig a tényleges együttműködésről. A felmérés célja az volt, hogy értékelje az innovációt az ír iparban, a termék- és folyamatfejlesztés bizonyos számú mutatójának felhasználásával. Aggregált szinten a vizsgálat megállapította, hogy: 24 / 56 Kutatás- és technológiatámogatási eszközök

SMECA

•

A 3450 feldolgozóipari, illetve nemzetközi forgalomban részt vevő szolgáltató vállalatnak (a legalább 10 alkalmazottat foglalkoztató vállalatok közül) 50 százaléka állította, hogy legalább egy technológiailag megváltoztatott terméket fejlesztett ki vagy vezetett be 1993 és 1995 között. Az 1993 és 1995 között bevezetett vagy jelentősen feljavított termékek az ipar egész 1995. évi értékesítési bevételének 18 százalékát tették ki.

•

A vállalatok 52 százaléka állította, hogy legalább egy technológiailag megváltoztatott folyamatot vezetett be vagy fejlesztett ki 1993 és 1995 között.

•

Összesen a vállalatok 64 százaléka állította, hogy legalább egy technológiailag megváltoztatott terméket vagy folyamatot fejlesztett ki vagy vezetett be 1993 és 1995 között.

•

A vállalatok 52 százaléka állította, hogy valamilyen formájú kutatási és fejlesztési tevékenységet folytatott 1993 és 1995 között, ezeknek fele (az összes vállalat 26 százaléka) állította, hogy K+F részvétele folyamatos természetű (vagyis ezek a vállalatok 1993-ban, 94ben és 95-ben egyaránt fordítottak pénzt K+F tevékenységre).

Az összevont mutatószámok mögött meglehetősen bonyolult kép bontakozik ki a különböző iparágakban végzett technológiai innovációról. A különböző mutatók által közölt bonyolult üzenetek kezelése

céljából

átfogó

„innovációs

hajlamskála”

modellt

alkalmaztak

a

mutatószámok kombinációjára. Világos, hogy a vállalatok igen különböző kategóriákba tartoznak a K+F és innovációs teljesítményük tekintetében. Innovációs készség erőssége Viszonylag erőteljes

14%

Azok

a

vállalatok,

amelyek

állításuk

szerint

elkötelezettség a technológiai

folyamatosan

innováció mellett

legalább 100 ezer fontot költöttek K+F-re 1995-ben

viszonylag gyenge

31%

Azok

a

végeztek

vállalatok,

K+F

tevékenységet,

amelyek

legalább

és egy

elkötelezettség a technológiai

technológiailag

innováció mellett

folyamatot fejlesztettek ki, technikailag képzett

megváltoztatott

terméket

vagy

személyi állománnyal rendelkeznek, de 1995-ben százezer fontnál kevesebbet fordítottak K+F-re Igen csekély részvétel a

25%

technológiai innovációban

Azok

a

vállalatok,

amelyek

tettek

említést

megváltoztatott termék vagy folyamat bevezetéséről 1993 és 1995 között, de nem vállaltak K+F elkötelezettséget 25 / 56


SMECA

A technológiai innováció teljes 30%

Nem volt technológiailag módosított termékük vagy

hiánya

eljárásuk 1993 és 1995 között, nem vettek részt K+F tevékenységben

A kisvállalatokra kiterjedő nemzetközi együttműködés Miután megvizsgáltunk néhány bevezető adatot a KKV-knek a technológiai együttműködésben való lehetőség szerinti és tényleges részvételéről, most továbblépünk, és megvizsgáljuk, hogy mivel jár a KKV-k számára általában a nemzetközi együttműködésben való részvétel. Az alapul szolgáló vizsgálatot az Európai Bizottságnak a vállalatpolitikáért, nagykereskedelemért, turizmusért és a szövetkezetekért felelős főigazgatósága (DG XXIII) rendelte meg. A vizsgálat azokat a problémákat és akadályokat tárta fel, amelyek a kisiparosok és a kisvállalkozók előtt állnak, ha együttműködési megállapodásokat kívánnak kötni más tagállamok vállalkozásaival. A kutatást olyan konzultánsokból álló munkacsoport végezte, akik összesen 84 kisvállalatot interjúvoltak meg az Európai Unió négy tagállamában: Belgiumban, Dániában, Írországban és az Egyesült Királyságban. Az átfogó eredmények azt mutatják, hogy amikor egy kisvállalat együttműködési megállapodást köt egy másik tagállamban működő kisvállalattal, akkor valószínűbb, hogy ügynöki megbízásra, exportértékesítésre, forgalmazásra vagy marketingre vonatkozó megállapodást köt. Az együttműködés típusa Ügynöki megbízás

31,0%

Exportértékesítés

38,1%

Forgalmazás/marketing

27,4%

Közös vállalkozás

16,7%

Alvállalkozás

22,6%

Gyártás/termelés

11,9%

Import

22,6%

Franchising

0,0%

Kutatás/fejlesztés

11,9%

Egyéb

6,0% 26 / 56


SMECA

A KKV-k rendszerint lépésről lépésre haladó megközelítési módot alkalmaznak az együttműködésre, szívesen kezdenek például egyszerű exportértékesítési vagy forgalmazási megállapodással, és azután haladnak előre közös vállalkozás vagy közös termelési megállapodás megkötéséig. Az utolsó lépés lehet a technológia vagy know-how átadása a külföldi partnernek vagy a közös vállalkozást folytató vállalatnak. Ez a fokozatos megközelítési mód összhangban áll azzal a jelentőséggel, amelyet sok KKV tulajdonít a személyes kapcsolat kiépítésének azzal a féllel, amellyel közös üzleti tevékenységet folytat. Ez lehetővé teszi számukra, hogy elegendő idejük legyen a külföldi partner megismerésére, teljesítményének értékelésére, mielőtt jelentős beruházásokat eszközölnének. A meginterjúvolt kisvállalatok többnyire sokféle módszert alkalmaztak partnerek felkutatására.

A partnerek megkeresésére igénybe vett módszerek Szakmai vásárok

36,9%

Kereskedelmi kamara

16,7%

Nagykövetség

13,1%

BC-hálózat

11,9%

Kereskedelmi kirendeltség

9,5%

Partnerkereső konzultáns

8,3%

Kormányszerv

8,3%

Szakmai szövetség

8,3%

Overseas Trade Office

7,1%

BRE hálózat

4,8%

Euro Info Centre

4,8%

Bankhálózat

4,8%

Europartenariat

3,6%

Könyvelő/jogász

2,4%

Interprise

1,2%

SPRINT hálózat

0,0%

Egyéb

44,0%


SMECA

A felmérés egyik meglepő eredménye, hogy milyen kevés kisvállalat vette ténylegesen igénybe az EC-eszközök által kínált partnerkereső lehetőségeket, mint például az Euro Info Centre, a BCNET tanácsadók, a SPRINT hálózat, az Europartenariat, az Interprise stb. Fő oknak az ismeretek hiánya tűnik. A vizsgálat feltárta, hogy a tapasztalt fő problémák és nehézségek a következők: nyelvi és kommunikációs problémák, erőforrások és költségek hiánya, ezután közvetlenül következtek a fizetési problémák, az üzleti kultúra és a partnertalálás nehézségei. Tapasztalt problémák: Partnerkeresés

16,0%

Jogi

6,0%

Közigazgatási

14,0%

Költségek

20,0%

Áfa

11,0%

Erőforrások hiánya

20,0%

Szabványok/normák

10,0%

Eltérő vagy nem világos célok Nyelv/kommunikáció

8,0% 20,0%

Szervezeti

7,0%

Üzleti kultúra

17,0%

Információhiány

10,0%

Fizetési problémák

18,0%

A vállalatok rossz kombinációja Elkötelezettség

vagy

6,0%

együttműködés 14,0%

hiánya Egyéb

8,0%

A nemzetközi technológiai együttműködés fő akadályai Az 1994 - 96 időszakra vonatkozó Közösségi Innovációs Felmérés feltárta, hogy általában a pénzügyi korlátok voltak a legjelentősebbek valamennyi méretkategóriába tartozó vállalat 28 / 56 Kutatás- és technológiatámogatási eszközök

SMECA

számára. Ide tartoznak az észlelt kockázattal, az innováció finanszírozásának hiányával, a magas innovációs költségekkel, az innovációk hosszú megtérülési időszakával összefüggő nehézségek. Így tehát a pénzügyi problémák kiemelkedő helyet foglaltak el azok között a tényezők között, amelyek leginkább gátolják vagy teljesen megakadályozzák az innovációt. Meglepőbb, hogy a szervezeti merevség és a megfelelő képzettséggel rendelkező személyi állomány hiánya is jelentősnek bizonyult, különösen a szolgáltató vállalatok körében.

a piaci információ hiánya szabályozási akadályok

szolgáltatás feldolgozóipar

a technológiai információhiánya a piaci válasz hiánya túl nagy gazdasági kockázat finanszírozás hiánya innovációs költség szakképzett dolgozók hiánya szervezeti merevség

az innovációval próbálkozó, de abbahagyott vagy súlyosan késlekedő projekteket indító vállalkozások százalékaránya

A nemzetközi technológiai együttműködésben és közelebbről az EU keretprogramjában való részvétellel összefüggő specifikus problémák közé tartozik: •

A pályázat elkészítéséhez szükséges nagy befektetés – egy ipari méretű, költségmegosztással járó kutatási és technológiai fejlesztési projektbe való belépés jelentős befektetés, amely nincs minden kockázat nélkül.

•

Az általános költségek dokumentálásának és bemutatásának magas költsége – tehát annak biztosítása, hogy a konzorcium valamennyi költségét helyesen nyilvántartották, minden számlát, nyugtát és utazáshoz felhasznált jegyet megőriztek, jelentős adminisztratív terhet jelent, amelyet a KKV szerződő felek különösen súlyosnak éreznek.

•

A KKV-k által az áthidaló hitelezés megszerzésével kapcsolatban tapasztalt nehézségek; továbbá likviditási problémák a fizetési késedelmekkel összefüggésben: a kisebb vállalatok számára általában nagyobb problémákat okoz, mint a nagyvállalatoknál a likviditás. Ennélfogva a kifizetési folyamatban bekövetkező mindennemű késedelem közvetlenül érinti őket. 29 / 56


SMECA

A technológiai együttműködés lehetséges területeire és a lehetséges partnerekre vonatkozó megfelelő információ hiánya jelentős problémát okoz a kisvállalatoknak. A kisvállalatok többsége sokféle külső forrást vesz igénybe annak érdekében, hogy információhoz és technológiához jusson. A legjobb módszerekre vonatkozóan néhány irányelv alakult ki az OECD által azzal a céllal közzétett munkából, hogy javuljon az innovációs képesség és a vállalati szintű hozzáférés, illetve csökkenjenek a gátló tényezők. A vállalatok innovációs képességének előmozdítása és az információhoz való hozzáférés biztosítása, továbbá az egyéb „lehetőségnyitó” erőforrások megteremtése tekinthető a közérdek új paradigmájának.


SMECA

Kitekintés

1995 decemberében a Bizottság elfogadott egy Zöld Könyvet az innovációról, amelynek célja az volt, hogy szerteágazó vitákat indítson meg, amely jobban tudatosítja a gazdaság szereplői körében az innováció szükségességét a versenyképesség megszilárdítására, a növekedés alátámasztására és a foglalkoztatási kilátások javítására Európában. A Zöld Könyv felméri az Európai Unióban kialakult helyzetet, elemzi az eddigi haladást, és a még leküzdendő nehézségeket. Egy sor intézkedés megvitatását javasolja, amelyeknek feladata öt fő cél előmozdítása: a kutatás innováció-orientáltabbá tétele, a humán kutatások fejlesztése, a finanszírozáshoz való jobb hozzáférés, kedvezőbb jogi és szabályozási környezet létrehozása, valamint az állami innovációsegítő erőfeszítések korszerűsítése. Az innovációról szóló Zöld Könyv alapján a Bizottság 1996-ban elfogadta az Első Akciótervet, amely kiemelt irányokat állapított meg az Unió tagállamainak és minden más érintett félnek az akciói számára. Ezt az akciótervet három egyszerű elvre alapozták: kezdve az oktatás világától az üzleti világig – beleértve az államigazgatást is – valóságos innovációs kultúra létrejöttét kell elősegíteni; ehhez olyan jogi, szabályozási és pénzügyi kereteket kell megteremteni, amelyek segítik, nem pedig fojtogatják az innovációt; jobban össze kell kapcsolni a kutatást és az innovációt, úgyhogy a kiváló európai tudományos teljesítmények könnyebben váljanak ipari és kereskedelmi sikerré. Az Innovációs Akcióterv három területet jelöl ki a további lépések számára: 1. Az innovációs kultúra megteremtése: oktatás és szakképzés, a kutatók és mérnökök mobilitásának

megkönnyítése,

az

innováció

hatékony

megközelítési

módjainak

demonstrálása a gazdaságban és a társadalomban, a legjobb vezetési és szervezeti módszerek elterjesztése az üzleti körökben, valamint az innováció ösztönzése a közszolgálati szektorban és a kormányzatban; 2. Az innováció számára ösztönző keretek megteremtése: a jogi és szabályozási környezet kiigazítása és egyszerűsítése, különösen a szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatban, továbbá a


SMECA

finanszírozási forrásokhoz való könnyebb hozzáférés biztosítása az innovatív szellemű vállalkozások számára; 3. A kutatás közelebb hozása az innovációhoz mind az egyes országok, mind pedig az egész Közösség szintjén: ami a közösségi szintű akciót illeti, a Bizottság azt javasolja, hogy az Ötödik Keretprogram keretében hozzanak létre egy egyszerű egységes, horizontális modellt az „innovációs” és a „KKV” dimenziók integrálására. A Keretprogramon kívül, a Közösség rendelkezésére álló valamennyi eszközt mobilizálni kell az innováció támogatására. A Bizottság megindított egy projektet 1999-ben „Innovációs irányzatok Európában” címmel. Ez a projekt összefoglaló adatokkal és statisztikákkal látja el a politikaalakítókat és az innovációtámogató rendszerek irányítóit az innovációs politikákról, az EU-ban kimutatható teljesítményről és irányzatokról. A projektnek továbbá a benchmarking és „tapasztalatcsere” európai fórumává kell válnia. Három téma merül fel korábban is meglevő és jelenleg is érvényes prioritásként: a vállalatok által folytatott kutatási tevékenység erősítése, az innováció finanszírozásának javítása, a KKV-k technológia-felszívásának és innovációmenedzselésének előmozdítása. Három további téma van kialakulóban újabb keletű prioritásként: a kutatás, az egyetemek és a vállalatok közötti együttműködés elmélyítése, a csoportba (kluszter) foglalás és az innovációs folyamatban érintett szervezetek közötti együttműködés egyéb formáinak előmozdítása, és a technológián alapuló vállalatok elindításának ösztönzése. Folyamatos prioritások: •

A vállalatok által folytatott kutatási tevékenység erősítése

•

Az innováció finanszírozása

•

A KKV-k technológiaabszorpciója és innovációmenedzselése

Újabb keletű prioritások •

A kutatás, az egyetemek és a vállalatok közötti együttműködés elmélyítése

•

A csoportképzés és az innovációban való együttműködés előmozdítása 32 / 56


SMECA

•

Technológiai bázisú vállalatok megindítása

Növekvő érdeklődést kiváltó témák •

Az igazgatás egyszerűsítése

•

Adózás és közvetett intézkedések

•

Az innovációról alkotott stratégiai jövőkép és a probléma jobb tudatosítása a közvéleményben

Átfogó irányzatok és új mechanizmusok •

Az innovációs politika rendszerszemléletű megközelítése

•

A nemzeti és regionális politikák komplementer jellegének erősítése

•

A „közületi-magán partneri kapcsolatok új formáinak kialakítása”

•

Új szerep az állami politika számára, az innováció előmozdítójaként

•

A globalizáció problémájának kezelése

Az európai innovációs tevékenység fölerősítését szolgáló széles körű politikai irányelveket a Bizottság által 2000. szeptember 20-án elfogadott „Innováció a tudásvezérelt gazdaságban” című közlemény tartalmazza. Ebben a közleményben a Bizottság megállapítja, hogy az Innovációs Akcióterv óta mind az egyes tagállamokban, mind pedig európai szinten számos politikát és intézkedést vezettek be az innováció előmozdítása céljából. Egyes tagállamokban az innovációs teljesítményre vonatkozó statisztikai mutatószámok megközelítik az Európa legfőbb versenytársainál kimutatható mérőszámokat, néha pedig jobbak is azoknál. Mind a tagállamok, mind pedig Európa szintjén számos politikát és intézkedést vezettek be az innováció megerősítése céljából az 1996. évi Innovációs Akcióterv óta. A Bizottság összegyűjti 33 / 56 Kutatás- és technológiatámogatási eszközök

SMECA

és elemzi az Európai Unióban folytatott innovációs politikákról szóló adatokat az „Innovációs irányzatok Európában” elnevezésű projekt keretében. Ebből az elemzésből különböző irányzatok bontakoznak ki, és nyilvánvalóvá válik, hogy sikerült haladást elérni. Az Akcióterv szilárdan a „rendszerszemléleten” alapul, amelynek értelmében az innovációt nem az új tudástól az új termékhez vezető lineáris pályának, hanem sok személy, szervezet és környezeti tényező közötti bonyolult kölcsönhatásból kialakuló jelenségnek fogják fel. Ez a nézet egyre inkább elfogadottá vált az utóbbi években. Az EU 1996. évi innovációs akciótervének megindítása óta a következő területeken sikerült haladást elérni: 1.

Minden tagállamnak van már innovációs politikája

2.

Előrehalad a szabadalmi rendszer reformja

3.

Az adminisztratív és szabályozási környezet még mindig túlságosan bonyolult

4.

Ösztönzik az innovációba való befektetést

5.

Az olyan kutatás előmozdítása, amely becsatornázódik az innovációba (a magánvállalatok által végzett K+F)

6.

Erősödik a technológiaabszorpció a KKV-k által (tudományos parkok, regionális technológiai központok, összekötő irodák és demonstrációs projektek)

7.

„Technológiai völgyek” jönnek létre (a kompetenciahálózatok és „technológiai völgyek” koncepciói)

8.

A technológiára alapozott vállalatok megindítása egyre erőteljesebb prioritássá válik


SMECA

Ez a közlemény tartalmazza az európai innovációs „ponttáblázat” első vázlatát. A kiegészítő statisztikai

információval

együtt

tartalmazza

az

unió

és

a

tagállamok

innovációs

teljesítményének értékeléséhez szükséges elemeket. Az átfogó eredmények nem adnak okot optimizmusra. A legtöbb tagállamnak fokoznia kell erőfeszítéseit valamennyi szinten, hogy megszabaduljon azoktól az akadályoktól és merevségektől, és megváltoztassa azokat az attitűdöket, amelyek megakadályozzák, hogy teljes mértékben ki lehessen aknázni a tudásvezérelt gazdaságban rejlő lehetőségeket és kihívásokat. 1.

Nincs elégséges kapacitás új termékek és szolgáltatások bevezetésére (túlságosan korlátozott az innováció).

2.

Globalizáció és innováció (az EU technológiai mérlege negatív).

3.

Nincs elegendő egyetemi hallgató a fontos, innovációhoz kapcsolódó tárgykörökben.

4.

Az innováció szempontjából hasznos lesz az EU-ban folyó kutatások megerősítése és koordinálása.

5.

A vállalatok és egyetemek közötti technológiadiffúziót javítani kell, különösen a KKV-k szempontjából.

6.

A hagyományos iparágak innovációs képességét meg kell erősíteni.

7.

Egyre fontosabbá válik a szolgáltatási szektor (ösztönzésre van szükség).

8.

Innováció és környezetvédelem: lehetőségek.

Az innovációs politika jelentőségének és „horizontális” természetének tudatosítása gyakran szenvedett késedelmet a tagállamokban. Az innováció lineáris modelljének elégtelensége azt jelenti, hogy az elszigetelt intézkedések nem bizonyultak sikeresnek, és hogy szélesebben értelmezett stratégiákra van szükség ahhoz, hogy csökkenteni lehessen az innovációs deficitet. Konkrétabban: gyakran alábecsülték a szabályozási, közigazgatási és pénzügyi környezet jelentőségét az innováció szempontjából. Napjainkban a probléma szélesebb körben tudatosult, és megindult a helyes módszerek meghatározása, de még mindig tapasztalható ellenállás azokkal a változásokkal szemben, amelyek pedig szükségesek lennének ahhoz, hogy az innovációt jobban ösztönző környezet alakuljon ki. Az ebben a közleményben bemutatott öt cél hozzájárul ahhoz, hogy erősödjön a tagállamoknak az ilyen akadályok leküzdésére való képessége.


SMECA

• Az innovációs politikák összehangolása • Az innováció szempontjából kedvező szabályozási keretek megteremtése • Az innovatív szellemű vállalkozások létrejöttének és növekedésének ösztönzése • A kulcsfontosságú csatlakozási felületek javítása az információs rendszerben • Az innovációra nyitott társadalom megteremtése

A közlemény a végén megfogalmaz bizonyos ajánlásokat a tagállamok számára, mivel az európai és regionális szintű egyesített erőfeszítéseket fokozni kell annak érdekében, hogy a gazdasági környezet kedvezőbbé váljon az innováció szempontjából. 1.

A nemzeti és regionális innovációs politikáknak figyelembe kell venniük a többi tagállamban kialakult „legjobb módszereket”.

2.

Biztosítani kell, hogy koordinációs mechanizmusok működjenek a nemzeti és regionális szintek között.

3.

Be kell vezetni a célok időszakos felülvizsgálatát, nyomon követését, értékelését, a regionális és nemzeti programok szakmai felülvizsgálatát.

4.

A szükségletekhez kell igazítani a közszolgálati szektorból származó kutatási eredmények elterjesztésére vonatkozó szabályokat.

5.

A vállalatalapítások szempontjából kedvező jogi, adóügyi és pénzügyi környezetet kell teremteni.

3.

Támogató szolgáltatások, mint például inkubátorok és regionális szintű struktúrák megteremtése.

4.

Oktatási és szakképzési rendszerek kidolgozása a vállalkozói tevékenység és az innováció-menedzsment tárgyában.


SMECA

5.

A

kutatásba

és

az

élethossziglani

tanulásba

való

befektetés

támogatása

adókedvezményekkel. 6.

Az „érdekelt felek” (stakeholder) vitáinak támogatása az innovációról, kutatók, az ipar, a fogyasztók és a közszolgálati szervek részvételével.

7.

Dinamikus vásárlási politikák ösztönzése a közigazgatásban.

A Közlemény továbbiakban bemutatja az európai innovációs ponttáblázat kidolgozására irányuló első próbálkozást, ahogy azt a lisszaboni csúcsértekezlet előírta. A ponttáblázat képet ad az innovációs mutatószámok viszonylagos erősségeiről és gyengeségeiről a tagállamokban, és az unió információs teljesítményének „egészségi állapotáról”.

Az európai kutatási övezet megvalósítása: irányelvek az EU kutatási tevékenységei számára (2002-2006) Ennek a tanulmánynak az a célja, hogy irányelveket javasoljon az EU kutatásának támogatására irányuló jövőbeli intézkedések számára, és konkrétabban a kutatási keretprogram számára, a 2002-2006 időszakra nézve. Ezenfelül ez a tanulmány tartalmazza a Bizottság által az Ötödik Kutatási Keretprogramról félidőben készített felmérést. Ebben a vonatkozásban tartalmazza továbbá a 182/1999/EC és az 1999/64/Euratom számú döntések (Ötödik Keretprogram) 6. cikkelyében előírt félidős közleményt. Hangsúlyozni kell, hogy ez a közlemény az első olyan dokumentum, amely irányelveket fogalmaz meg a Lisszaboni Tanács által 2000 márciusában támogatott „Európai Kutatási Övezet” (ERA) megvalósítására nézve. Az ERA célja az, hogy fokozza az európai kutatási erőfeszítések hatását azáltal, hogy megerősíti az Európában folyó kutatási tevékenységek és politikák belső összhangját. A dokumentum irányelveket fogalmaz meg az EU jövőbeli kutatási tevékenységeinek céljaival, prioritásaival, kritériumaival, eszközeivel és megvalósítási módszereivel kapcsolatban. Ezek az irányelvek több szinten kívánnak kezdeményezéseket. A javaslatokat és elemzéseket röviden bemutatjuk a következő témákkal kapcsolatban: 37 / 56 Kutatás- és technológiatámogatási eszközök

SMECA

•

•

•

többé-kevésbé párhuzamosan ezzel az irányelveket megfogalmazó tanulmánnyal: –

egy európai űrstratégia

–

benchmarking módszerek és mutatószámok (munkabeszámoló)

–

tudomány, társadalom és állampolgárok

2000. december 31-ig –

kutatási infrastruktúrák

–

a kiváló teljesítmények feltérképezése (munkajelentés)

2001 első felében: –

emberi erőforrások és mobilitás

–

regionális dimenzió

–

a világ többi részének feltárása

Az Ötödik Keretprogram értelmében intézkedéseket kell tenni: •

az eljárások egyszerűsítése és a projektek méreteinek növelése érdekében;

•

a jelenlegi jogi szabályozás vizsgálata az egyszerűsítés céljával;

•

az eredményhez kapcsolódó átalánydíjas finanszírozás lehetséges alkalmazásának vizsgálata.

Csak a következő, Hatodik Keretprogram keretében lehet majd az „Európai Kutatási Övezet” elveinek megfelelően dolgozni. A következő keretprogram tekintetében a Bizottság a megközelítési mód megváltoztatását javasolja három elv alapján: összpontosítás, partneri kapcsolatok és hatékonyságnövelés. A program azokra a területekre összpontosítja a figyelmet, amelyeken a közösségi akciók a lehető legnagyobb „európai hozzáadott értéket” biztosítják, a nemzeti akciókhoz viszonyítva; szorosabb partneri kapcsolat a tagállamokkal, az európai kutatóintézetekkel és vállalatokkal; és a hatékonyság javulását valósítják meg azáltal, hogy az erőforrásokat nagyobb, hosszabb időtartamú projektek felé terelik. Ezek a változtatások a vezetési módszerek megváltoztatását is szükségessé teszik. A Hatodik Keretprogramra vonatkozó hivatalos javaslat 2001 első negyedévében születik meg


SMECA

Útmutató vállalatok számára VÁLLALAT Helyszín

HAJLANDÓSÁG A NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉSRE

Kapcsolódás a nemzeti programokhoz

KKV KRITÉRIUMOK TELJESÍTVE


Forgalom, alkalmazottak, lásd EU paraméterek

ÁGAZAT K+F ÉRDEKLŐDÉSI TERÜLET

JELENLEGI HELYZET (Vizsgálat, szabadalmi ellenőrzés)

INNOVÁCIÓ Kapcsolódás a Cordis-hoz Kapcsolódás a nemzeti programokhoz

(Az innováció mértéke, európai hozzáadott érték, kockázat)

SZÓBAJÖVŐ PARTNER (minden vállalattípus/ csak KKV)

Kapcsolódás a CRAFT-hoz Kapcsolódás más KKViintézkedésekhez

EU Program


Igen

Van partnere?

Nem

Az. 5. keretprogramhoz hol lehet pályázni - EU - Helpdesk - Elbírálás a közeljövőben - Nemzeti összekötők - Szabadalomvizsgálat

Igen

Határozza meg a partner jellemzőit

PARTNEREK A KERESÉSBEN: 1. Cordis 2. Nemzeti összekötők 3. European Help Desk 4. Nemzeti szakmai szövetségek

Nem Vannak partnerei?

Igen

KÉSZEN ÁLL EURÓPAI PROJEKTBEN VALÓ RÉSZVÉTELRE


SMECA

Hasznos kapcsolatok a kutatást és innovációt segítő hálózatokhoz és támogató szolgálatokhoz: NÉV

LEÍRÁS

NCP

Nemzeti Összekötőpontok

Célzott,

Hálózata

támogatást és képzést az Ötödik Keretprogram számára

Innovációs Közvetítő

Információt

Központok Hálózata

tevékenységeiről, előmozdítja a transznacionális innovációt és

ICR

FUNKCIÓ programspecifikus ad

az

Ötödik

WWW ELÉRÉSEK

információt

ad,

Keretprogram

tanácsot, http://www.cordis.lu/fp5/src/ncps.h tm

innovációs http://cordis.lu/irc/home.html

a technológiaátadást EIC BIC

Ötödik

Európai Információs

Információt, tanácsot és segítséget ad a kis és közepes http://europa.eu.int/comm/dg12/bu

Központok Hálózata

vállalatoknak minden közösségi kérdésben

Európai Üzleti és Innovációs

Támogatást

Centrumok Hálózata

vállalkozás és innováció útján

Az Ötödik Keretprogram

Központosított „egyablakos belépést” biztosít az Európai http://www.cordis.lu/fp5/src/cont-

Keretprogr specifikus programja,

nyújt

a

regionális

s_info/eic/eic.html

gazdaságfejlesztéshez http://www.ebn.be

Bizottsághoz az Ötödik Keretprogrammal kapcsolatos konkrét cec.htm

am

információs desk és KKV-

Infodesk

Helpdesk

CORDIS

Közösségi K+F Információs

Átfogó EU kutatási és innovációs információs szolgáltatás, http://www.cordis.lu

Szolgálat

amely rendelkezésre bocsátja az Ötödik Keretprogram

segítségnyújtás céljából


SMECA

potenciális résztvevői számára szükséges összes erőforrást IPR-

Szellemi tulajdonjogok

Egy sor szolgáltatást nyújt a tényleges és potenciális http://www.cordis.lu/ipr-helpdesk

Helpdesk

Helpdesk

résztvevők számára a szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos kérdésekben

LIFT

Az innováció, a finanszírozás

Információt és útmutatást ad a KKV-k számára, a magán http://www.cordi.lu/lift/home.html

és a technológia

innováció finanszírozáshoz való hozzáférés javítása céljából

összekapcsolása


SMECA

Szellemi tulajdonjogokkal összefüggő hasznos élő kapcsok – Szabadalmi és egyéb szellemi tulajdonjogi kérdések Bizottsági szolgáltatások Cordis

URL

Szakterület

http://www.cordis.lu/src/i_002_en.htm

Partner keresés

http://www.cordis.lu/fp5/home.html IPR-Helpdesk

FP5 Kutatási program

http://www.cordis.lu/ipr-

IPR-Helpdesk

helpdesk/home.html

Szabadalmi kutatás

http://www.cordis.lu/iprhelpdesk/en/e_002_en.htm

Ingyenes

Szakterület

URL http://www.european-patent-

a

office.org/espacenet/info/access.htm

dokumentumhoz való hozzáférést teszi lehetővé

US Patent and Trademark office

http://www.uspto.gov/

teljes szövegkeresés USA szabadalmak

IBM Patent Server

http://www.patents.ibm.com

USA, európai and PCT szabadalmak

European Patent Organisation's esp@cenet

PatScan The University of British Columbia

http://www.patscan.ubc.ca/welcome.html

legnagyobb

mennyiségű

teljes

szabadalmi

Kanadai szabadalmi adatbázis és átfogó műszaki információs szolgálat


SMECA

Kereskedelmi Questel/Orbit Patent Searching Products

http://www.questel.orbit.com/

Derwent Scientific and Patent Searching Services

http://www.derwent.com/

Scientific

and

Technical

Szakterület

URL

Information

Network MicroPatent

Szellemi

vonatkozó

információs

szolgálat szabadalmi és tudományos tájékoztató több mint 200 elektronikus adatbázis a tudomány és

http://www.fiz-karlsruhe.de/home.html

technika szinte valamennyi területén, beleértve a szabadalmakat.

http://www.micropat.com

Patent Searching and Downloading Services

szabadalmi és védjegy-információk elõállítása és terjesztése üzleti

Brain Wave

tulajdonra

http://www.brainwave.telebase.com/

információk

hitelértékelések,

(vállalati

védjegyek,

profilok, szabadalmak,

piackutatás)


SMECA

A SZELLEMI TULAJDON VÉDELME SZABADALMI RENDSZEREK A NEMZETKÖZI KOLLABORATÍV K+F ÉS A SZELLEMI TULAJDONJOGOK A nemzetközi technológiai együttműködésnek egyik előfeltétele a szellemi tulajdon erőteljes védelme. Ebbe beletartozik a szabadalmak, szerzői jogok, védjegyek, szakmai titkok és tervrajzok széles körű védelmének rendszere, valamint a növényfajták és a félvezető-maszkok szűkebb értelemben vett védelme. Fontos, hogy a védelem valamennyi fenti formája rendelkezésre álljon, és egymással összeegyeztethető módon együttműködjön. A szellemi tulajdon erőteljes védelme egyensúlyt teremt azok között a hasznok között, amelyeket a termékek és technológiák nyújtanak a társadalomnak, illetve annak szükségessége között, hogy ösztönözzük a további innovációt és olyan környezetet teremtsünk, amelyben ez az innováció elnyeri jutalmát. Ez a védelem arra ösztönzi az újítókat, hogy új technológiákat dolgozzanak ki és hozzanak forgalomba. Az OECD ipari országainak múltbeli adatai igazolják, hogy a szellemi tulajdon védelme a gazdasági fejlődésnek, az export növekedésének és az új technológiák elterjedésének egyik leghathatósabb eszköze volt. Napjainkban az a feladat áll előttünk, hogy gondoskodjunk a következőkről: •

minden ország magas normákat szabjon meg a szellemi tulajdon védelmére és annak kikényszerítésére saját nemzeti jogszabályaiban, és hatékonyan támogassa és hajtassa végre a normákat, ha a jogszabályok korszerűsítése már megtörtént;

•

minden ország ismerje el azoknak az iparágaknak a sajátos szellemi tulajdonvédelmi szükségleteit, amely iparágakban a találmányok a szabályozási előírások következtében a szabadalmi kérelem benyújtásától számítva jelentős késéssel jutnak el a piacra; és

•

a szellemi tulajdon védelmét tartsák fenn és megfelelően korszerűsítsék napjaink gyorsan változó technológiai világában.


SMECA

A NEMZETKÖZI KOLLABORATÍV K+F ÉS A SZELLEMI TULAJDONJOGOK Alapvető gazdasági és technológiai erők késztetik az üzleti szervezeteket világszerte arra, hogy együttműködjenek a méretből származó megtakarítások, a kritikus termelési tömeg és közös marketingtevékenység megvalósítása érdekében. A kutatás és fejlesztés szintén a regionális, sőt, globális szintű nemzetközi együttműködés irányába mozdult el. Az Európai Unió jó példát ad a szellemi tulajdonjogok magas szintre fejlesztett kereteit illetően együttműködésen alapuló kutatási és technológiai fejlesztési programjaiban, amelyben elfogadott szabályok vannak a háttér- és előtérjogokra, a résztvevőknek az eredmények felhasználásával kapcsolatos jogaira (különösen a szabadalmak és az információk terén), a további kutatás folyamán, a kereskedelmi termékekben, valamint a harmadik feleknek történő licencadásban. Sok nemzeti szabadalmi rendszer létezik, amelyek közül háromnak (Egyesült Államok, Európai Unió

és

Japán)

van

kiemelkedő

jelentősége.

Valamennyi

rendszer

tulajdonképpen

kompromisszum a feltalálóknak és az újítóknak ama joga között, hogy tevékenységük hasznot hajtson nekik, illetve a társadalomnak ama joga között, hogy hasznot húzzon az új találmányok és technológiák gyors fejlődéséből és elterjedéséből. A rendszerek azonban különböznek egymástól abban a tekintetben, hogy milyen súlyt helyeznek e két összetevőre: az Egyesült Államok rendszere általában a feltalálónak kedvező, míg a japán rendszer a technológia elterjesztésére helyezi a hangsúlyt, az EU-rendszer pedig valahol a kettő között helyezkedik el. Ennek megfelelően a nemzeti rendszerek között inkompatibilitások vannak, amelyek bizonytalanságokat és nehézségeket okoznak a nemzetközi szabadalmi és együttműködési tevékenységek szempontjából.

Együttműködő kutatás és fejlesztés az Európai Unióban Az alábbiakban áttekintjük azt a keretet, amely az Európai Unióban (EU) jött létre az együttműködésen alapuló kutatási programok előmozdítása érdekében, hiszen ezek az EU tudomány- és technológiapolitikájának a lényegét alkotják. Ez azért jelentős, mert: •

az Európai Unió együttműködésen alapuló kutatási és technológiai fejlesztési (KTD) programjai a legnagyobbak és leghosszabb átfutási idejűek a programoknak ebben a kategóriájában;


SMECA

•

a szellemi tulajdonjogok védelmének keretei tizenöt éven keresztül fejlődtek, és sikeres alapnak bizonyultak, amelyre építve működtetni lehet az ilyen programokat és projekteket, mind állami, mind pedig magánszempontból;

•

noha a részletek közül némelyek a sajátos EU-szempontokat tükrözik, általában a Bizottság által a szellemi tulajdonjogok védelmével kapcsolatban támasztott követelmények a szélesebben értelmezett közérdeket képviselik, különösen azt a kívánságot, hogy a szellemi tulajdonjog csak olyan mértékben érvényesüljön, hogy az eredmények előmozdítsák a gazdasági jólét növekedését, a szabadalmak elterjesztésével stb.

Az Európai Unió, az Európai Bizottság olyan KTD-politikákat alakított ki, amelyeknek célja az európai ipar tudományos és technológiai bázisának megerősítése, ami lehetővé teszi, hogy versenyképesebbé váljon nemzetközi szinten, továbbá célja az összes egyéb európai politika megvalósulásának elősegítése.

A szabadalmi rendszerek A jelenlegi európai szabadalmi rendszer közös szabadalmi eljárást hozott létre, amely tizenkilenc európai országra terjed ki, és amelyet a müncheni Európai Szabadalmi Hivatal irányít. Azonban eltérően a javasolt közösségi szabadalomtól, az európai szabadalom nem egységes. Megadása után több nemzeti szabadalomra oszlik, amelyek csak a kérelmező által megjelölt országokra terjednek ki. Az Európai Bizottság olyan közösségi szabadalomra vonatkozó terveket terjeszt majd elő, amely csökkenteni fogja a szellemi tulajdon európai védelmének megszerzéséhez szükséges költségeket. Az új rendszert úgy alakították ki, hogy ösztönözze a kis- és közepes méretű vállalatokat az új találmányok felhasználására és a munkahelyteremtésre.

A szabadalmi rendszerek összehasonlítása Az európai országoknak megvan a maguk saját nemzeti szabadalmi rendszere, de 1977-ben összeurópai szabadalmi rendszert vezettek be az európai szabadalmi hivatal (EPO) megalapításával, amely európai szabadalmakat bocsáthat ki. Ezek az európai szabadalmak a tagországok nemzeti rendszerében, nemzeti feltételek mellett érvényesek. A kikényszerítés a 47 / 56 Kutatás- és technológiatámogatási eszközök

SMECA

nemzeti jogrendszer útján történik. Az európai rendszer egyre nagyobb jelentőségre tett szert, célszerűsége és viszonylagos egyszerűsége következtében (nem kell sok-sok nemzeti kérelmet benyújtani). A becslések szerint az Európában benyújtott amerikai kérelmeknek körülbelül a fele az EPO rendszeren keresztül történik. Az Egyesült Államok rendszere jelentős mértékben eltér a többitől. Az európai és a japán szabadalmak az „első benyújtó” elvén alapulnak, míg az Egyesült Államok szabadalmai az „első feltaláló” elvének alkalmazásán alapulnak. Így tehát az Egyesült Államokban, ha két vagy több igénylő nyújt be ugyanarra a találmányra szabadalmi kérelmet, akkor a legkorábbi feltalálási időpontot igazoló kérelmező kapja meg a szabadalmat. Ha a kérelmezők között konfliktus van, akkor „interferencia” eljárást folytatnak le, amelynek során az Egyesült Államok Szabadalmi és Védjegyhivatala (PTO) megállapítja, hogy melyik az elsőbbséget élvező igénylő. Viszonylag kevés ilyen eljárás folyik le, az összes benyújtott kérelemnek kevesebb mint egy százaléka esetében kerül erre sor, és az összes szabadalom egy százalékának kevesebb mint egytizedénél kapja a szabadalmat más személy az első benyújtó helyett. Az alábbi táblázat összefoglalást ad a napjainkban alkalmazott három fő szabadalmi rendszer közötti fő különbségekről. Ezek közé tartoznak az alábbiak: •

Nyelv: az európai hivatal a konvencióhoz csatlakozott bármely ország nyelvén elfogadja a kérelmeket, és a kérelemnek ez a jogilag irányadó változata, noha a későbbiekben angol, francia vagy német nyelvű fordítást is be kell nyújtani. Az Egyesült Államokban bármely nyelv használható, de két hónapon belül angol nyelvű változatot is be kell nyújtani. Japánban csak a japán nyelv használata engedélyezett.

•

A vizsgálat: Japán és Európa csak kérelemre vizsgálja a szabadalmakat, Európában a közzétételtől számított hat hónapon belül, Japánban pedig a benyújtástól számított hét éven belül. A kérelem elmulasztása diszkvalifikációt eredményez. Az Egyesült Államokban a PTO minden kérelmet automatikusan vizsgál.

•

Megtámadás: a Japán Szabadalmi Hivatal (JPO) és az Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) lehetőséget nyújt harmadik felek számára a szabadalom megadásának megtámadására; Japánban a szabadalom megadása előtt, Európában pedig a megadás utáni kilenc hónapos időszak folyamán. Az Egyesült Államokban korlátozottabb megtámadási rendszer érvényes,


SMECA

amelyben a felek kérhetik az újravizsgálatot a megadás után, az érvényesség megállapítása céljából. •

A szabadalmi védettség időtartama: az Egyesült Államokban a szabadalom a megadás időpontjától számított tizenhét éven keresztül érvényes. A japán szabadalmak érvényességi ideje tizenöt év a kérelem közzétételétől számítva (miután a JPO befejezte a vizsgálatot), de ez nem lehet több húsz évnél a kérelem időpontjától számítva. Az európai szabadalmak húsz éven keresztül vannak érvényben.

•

„Kegyelmi időszak”: Japán és Európa engedélyez bizonyos közléseket a találmánnyal kapcsolatban a kérelem benyújtása előtti hat hónapos időszakban, míg az Egyesült Államok rendszere a kérelem beadása előtti tizenkét hónap során engedélyez bármiféle nyilvánosságra hozatalt.

A szabadalmi rendszerek összehasonlítása

A rendszer

Európai PO

USA PTO

Japán PO

Alap

első bejelentő

első feltaláló

első bejelentő

Felfedezések

nem

igen

nem

szűk

tág

szűk

Kegyelmi időszak

nincs

12 hónap

6 hónap

A bejelentés

lassú

gyors

lassú

Lehetséges a

Bármely európai

igen

nem

bejelentés bármely

nyelven

jellemzői

szabadalmazása A bejelentés terjedelme

feldolgozásának gyorsasága

nyelven? Közzéteszik-e a

18 hónappal a

nem, a szabadalom

18 hónappal a

szabadalmi

bejelentés után

megadásáig

bejelentés után 49 / 56


SMECA

vizsgálat

megőrzik a titkot

eredményeit? Elhalasztható-e a

Igen, 6 hónapra

nem

igen, a 18.hó-

szabadalmi

napban történő

vizsgálat?

közzétételtől számítva 7 évre

Van-e óvási

igen, a szabadalom

nem, de a többi fél

igen, a szabadalom

rendszer?

megadása után

vizsgálatot kérhet

megadása előtt

A szabadalom

20 év az első

17 év az első

15 év az óvás

időtartama

benyújtástól

benyújtástól

céljára történt közzétételtől számítva


SMECA

Ez a lista tartalmazza a rendszerek közötti különbségek számos részletét, lehetséges azonban, hogy elleplezi a legfontosabb jellegzetességet, tudniillik hogy számottevő eltérés van a rendszerek perspektívái között. Az Egyesült Államok rendszere, amely a feltaláló jogaira helyezi a hangsúlyt, aki időt és erőforrásokat fordított a feltalálói tevékenységre, lehetővé teszi a feltaláló számára a titkos kezelés fenntartását a kérelem egész folyamata során, sőt, ha a kérelem nem vezet eredményre, akkor azon túl is. Semmilyen kényszer nem hat a feltalálóra, hogy tegye közzé találmányát, és az egyértelmű szándék az, hogy az első feltaláló kilétét állapítsák meg. A japán rendszer úgy tűnik, a technológia elterjesztését tekinti fő céljának. A 18 hónapos publikációs idő engedélyezése, a hét évvel elhalasztott vizsgálat és a megadás előtti megtámadás ezt a felfogást bizonyítja. Az ipar információkat szerezhet a találmányról, a kizárólagos jogok megadása előtt. Továbbá Japán előírja a szabadalmazott találmány kötelező licencbe adását, ha egy második szabadalom megjavítja az eredetileg szabadalmaztatott találmányt. Egy vizsgálat során felmérés készült az Egyesült Államok vállalatainak tapasztalatairól a japán szabadalmi rendszerrel kapcsolatban, és meghatároztak egy panaszlistát az európai rendszerrel összefüggésben: •

Hosszú elfogadási idő, amely „lecsíp” a tényleges kihasználási időszakból.

•

A védelem szűkebb köre.

•

Nehézségek az úttörő találmányok szabadalmaztatásában.

•

Szabadalomdagály (kísérlet arra, hogy a szabadalmast korlátozzák saját találmányának felhasználásában azzal, hogy mintegy körülveszik a szabadalmat kisebb továbbfejlesztő szabadalmakkal).

•

A megadás előtti megtámadás.


SMECA

•

Az eljárás költsége a legmagasabb a világon (egy 25 oldalas szabadalmi leírás Japánban 4772 dollárba, az Egyesült Államokban 1390 dollárba kerül), főleg a következő okok miatt: •

magas elbírálási díj,

•

külön felszámított díj a japán és külföldi kérelmezőknek.

•

Fordítási díj (az angolról japánra történő fordítás szavankénti költsége 43 cent, német vagy francia nyelvre 32 cent/szó). A költségek azért jelentősek, mert egy tipikus szabadalmi kérelem 15-40 oldalt tesz ki, a számítógépes és biotechnológiai szektorban rendszerint 100-125 oldal. A szabadalmi kérelem benyújtásának összehasonlító költségei Európai szabadalom

Szabadalmi hivatali díjak

8250 DM

USA szabadalom 3304 DM

Japán szabadalom 2000 DM

Képviseleti költségek

25 771 DM

9000 DM

12 856 DM

Összesen

34 221 DM

12 304 DM

14 859 DM

A szabadalmi védelem költsége Európában számottevően magasabb, mint Japánban vagy az Egyesült Államokban, 300 százalékkal több, mint az USA modellben és 500 százalékkal több, mint a japán modellben. A fordítási költségek az európai szabadalmak összes költségének körülbelül 25 százalékát teszik ki. Ez a díjtáblázat nem tartalmazza a kikényszerítés költségeit, amelyek az Egyesült Államokban a legmagasabb a jogviták költségei és a velük járó terhes eljárások következtében. Ennek ellenére sok szabadalmi szakértő nem hiszi, hogy a japán szabadalmi rendszer eleve hátrányosan megkülönbözteti a külföldi kérelmezőket, azonban úgy vélik, hogy a kulturális és strukturális vonatkozások szinte összeesküsznek abból a célból, hogy megnehezítsék a nem japán vállalatok számára a hatékony védelem megszerzését Japánban, Európához viszonyítva. Az utóbbi időkben a JPO olyan intézkedéseket vezetett be, amelyek javítanak a helyzeten (az Egyesült Államok szemszögéből), mint például a vizsgálók számának növelése és az eljárások meggyorsítása, az Egyesült Államok-Japán által kötött Strukturális Akadályelhárító Kezdeményezés keretei között, és a TRIPS megállapodás eredményeként. 52 / 56 Kutatás- és technológiatámogatási eszközök

SMECA

Az Egyesült Államok gyakorlatához képest a japán szabadalmi gyakorlat arra irányul, hogy a lehető legnagyobb mértékben korlátozza a szabadalmi igény körét, ideértve azt is, hogy a védelem körét a szabadalmi kérelemben szereplő konkrét példákra korlátozzák. Ezeknek a példáknak igazolniuk kell az igényt és az eredményeket, míg az Egyesült Államokban benyújtandó kérelmek szélesebb körű igényt tartalmaznak, példák nélkül. Japánban ezek a példák különösen fontosak a kémiai, biotechnológiai és gyógyszeripari területeken, ahol tényleges fizikai adatok szükségesek a szabadalmi igényben szereplő minden vegyületre nézve. A vizsgálók nem fogadnak el elméleti példákat, eltérően egyesült államokbeli kollégáiktól. Az Egyesült Államok felfogása az, hogy ez gyakorlatilag lehetetlenné teszi az úttörő jellegű találmányok megfelelő védelmét ezeken a területeken. A gépészeti és villamos gépészeti területeken a találmányokhoz nincs szükség ilyen részletes példákra, és itt a rajzok is elégségesek. Ezek a megfigyelések jól beleillenek abba az általános véleménybe, hogy a japán szabadalmi gyakorlat előmozdítja a nagyszámú, apró lépésekben haladó találmányokat, míg az Egyesült Államok vállalatai rendszerint kevesebb, de radikálisabb találmányok védelmét kérik. Noha a fenti helyzetleírás az Egyesült Államok szemszögéből készült, úgy tűnik, hogy a súrlódásokat a szabadalmazással kapcsolatban a két üzleti és közigazgatási kultúra között meglevő alapvetően eltérő megközelítési módok okozzák.

A Bizottság által javasolt közösségi szabadalom Az Európai Bizottság azért tett javaslatot egységes európai közösségi szabadalom megteremtésére, hogy megkísérelje csökkenteni a szabadalmak által az európai vállalkozásokra rótt terhet. Az új javaslat az Európai Szabadalmi Hivatal által kiadott közösségi szabadalom megteremtését irányozza elő, oly módon, hogy a nemzeti és európai szabadalmak ezekkel együtt létezzenek. Az újítók ennélfogva szabadon választhatnák meg, hogy melyik szabadalmi védelem a legcélszerűbb számukra. A cél az, hogy a szabadalom 2001. végére készen legyen. A lisszaboni és feirai csúcsértekezlet ajánlásai nyomán, amelyek támogatták az egész Közösségre kiterjedő szabadalmat, mint a versenyképes, tudásalapú európai gazdaság 53 / 56 Kutatás- és technológiatámogatási eszközök

SMECA

előmozdításának egyik kulcsát, a belső piac ügyeivel megbízott komisszár, Frits Bolkestein fenntartotta a folyamat lendületét azáltal, hogy egyértelműen érvelt a szabadalom bevezetése mellett. “A közösségi szabadalom megteremtése lényeges része Európa arra irányuló erőfeszítéseinek, hogy csökkentse a vállalkozásra ható költségterheket, és segítsen annak biztosításában, hogy a kutatás és a technológiai és tudományos innováció sikeresen alkalmazható legyen az iparban és a kereskedelemben. Az egységes szabadalom csökkenti a szabadalmi védettség költségét, egyúttal pedig magas szintű védelmet biztosít. Az ilyen közösségi szabadalom a verseny fontos eszközét adhatja az európai ipar és elsősorban a KKV-k kezébe az új gazdaság korában.” A szabadalmi rendszer harmonizálása egy másik olyan elem, amellyel foglalkozni kell. Jelenleg tizenöt különböző értelmezés adható a szabadalmi védettségről, mivel a jogvitákat nemzeti bíróságok elé utalják. A Bizottság egy új bíróság felállítását javasolta (az Európai Bíróság keretei között), azzal az ajánlással együtt, hogy hajtsák végre a Szerződésben a szükséges változtatásokat. Az Európai Bizottság IPR (szellemi tulajdonjog)-helpdeskjének egyik szóvivője a hírekre válaszképpen a következőket mondta: „A közösségi szabadalmat várhatóan könnyű lesz megszerezni, hatékonyan lehet megvalósítani, és olcsón lehet biztosítani. Bizonyos, hogy az európai újítók örömmel üdvözlik ezt, és a szellemi tulajdon környezete ily módon versenyképesebb lesz.”


SMECA

IRODALOMJEGYÉK

“Háttérinformáció – az európai befolyás ezen a területen és a nemzetközi összefüggések” •

EURÓPAI BIZOTTSÁG (2000): “Towards a European research area” (Lépések az európai kutatási övezet létrehozásáért)

•

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA (2000), “Commission Staff Working Paper” (A Bizottság munkatársainak munkatanulmánya) “Trends in European innovation policy and the climate for innovation in the Union” (Irányzatok az európai innovációs politikában és az innovációs légkör az Unióban)

•

OECD (1997): “Government Venture Capital for technology-based firms” (Állami kockázati tőke a technológiai bázisú vállalatok számára)

“A fennálló európai szabályok és rendeletek” •

Panel Members (2000): “Five-year assessment of the European Union Research and Technological Development Programmes, 1995-1999” (Report of the Independent Expert Panel, chaired by Joan Majň) (Az EU kutatási és technológiai fejlesztési programjainak ötéves értékelése, 1995-99, a független szakértői panel jelentése, elnök: Joan Majo)

•

Internet-cím: http://www.cordis.lu

“Kitekintés” •

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA (2000) Communication from the Commission to the Council and the European Parliament (A Bizottság közleménye a Tanács és az Európai Parlament számára) (“Innovation in a knowledge-driven economy”) (Innováció a tudásvezérelt gazdaságban)

•

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA (2000) Communication from the Commission to the Council, the European Parliament, the Economic and Social Committee and the Committee of the Regions (A Bizottság közleménye a Tanács, az Európai Parlament, a Gazdasági és Szociális Bizottság valamint a Régiók Bizottsága számára) (Making a reality of the European Research Area: “Guidelines for EU research activities - 2002-2006”) 55 / 56


SMECA

(Az Európai Kutatási Övezet megvalósítása: Irányelvek az EU kutatási tevékenysége számára - 2002-2006) •

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA (2000) “Commission Staff Working Paper” (A Bizottság munkatársainak munkatanulmánya) “Trends in European innovation policy and the climate for innovation in the Union” (Irányzatok az európai innovációs politikában és az innovációs légkör az Unióban)

•


“A KKV-kre gyakorolt befolyás” •

OECD – Working Group on Innovation and Technology Policy (1998) (Innováció- és technológiapolitikai munkacsoport) (Facilitating International Technology Cooperation: Proceedings of the Seoul Conference 13.-14. October 1997) (A nemzetközi technológiai együttműködés előmozdítása: az 1997. Okt. 13-14-I szöuli konferencia jegyzőkönyve)

“A szellemi tulajdon védelme” “Szabadalmi rendszerek” “A nemzetközi kollaboratív K+F és a szellemi tulajdonjogok” •

OECD – Working Group on Innovation and Technology Policy (1998) (Innováció- és technológiapolitikai munkacsoport) (Facilitating International Technology Cooperation: Proceedings of the Seoul Conference 13.-14. October 1997) (A nemzetközi technológiai együttműködés előmozdítása: az 1997. Okt. 13-14-I szöuli konferencia jegyzőkönyve)

•

Az “Il Sole 24 Ore” olasz napilap 6/7/2000 számában megjelent cikk

•



SMECA

Kutatás- és technológiatámogatási eszközök

Recommend Documents