Kultúra és civilizáció

2011.09.19.

• • • •

Gecser Ottó Kutrovátz Gábor Láng Benedek Zemplén Gábor

A reprezentációk sokfélesége. Analóg‐szimbolikus. Játszmák, beszédaktusok, homlokzat.

2. KULTÚRA ÉS CIVILIZÁCIÓ.

Mi a kultúra? •Magyar értelmező kéziszótár (Akadémiai, Bp., 2003):

Kultúra és civilizáció A kultúra fogalma

kultúra fn 1. Az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összessége. | A művelődésnek vmely területe, ill. vmely korszakban, vmely népnél való megnyilvánulása. Anyagi ~; a görög ~. | ritk A civilizációval szembeállítva: szellemi javak, műveltség(i színvonal). 2. Vkinek művelt volta, műveltsége. Nincs zenei ~́ja. 3. Vminek kulturált volta. A viselkedés ~́ja. 4. Tud. | termesztés, művelés. Növényi ~́k | Termesztett növénnyel borított terület. | Biol (Baktérium)tenyészet. [lat.]

1

2011.09.19.

szó Æ fogalom Æ jelenség/dolog • A szótár meghatározza ‐ azokat a fogalmakat, amelyeket a köznyelvben „kultúra” szóval szokás jelölni ‐ vagyis azt, amit a leggyakoribb szövegösszefüggésekben a „kultúra” szóval ki szokás fejezni

• Nem mondja meg, hogy milyennek kellene lennie – sem a kultúra fogalmának (mit kellene „kultúrán” érteni) – sem azoknak a jelenségeknek/dolgoknak, amikre a kultúra fogalma vonatkozik (pl. a műveltség szintje, a növénytermesztés, a görög ókor kutatása, a bakterológia)

• Csak leír, nem értékel, ugyanakkor a kultúrát értékelő, pozitív konnotációjú fogalomként írja le: „értékek összessége”

Thomas‐tétel •

W. I. Thomas – Dorothy Swaine Thomas: The Child in America. Behavior Problems and Programs (Knopf, New York, 1928):

• „Ha az emberek bizonyos szituációkat valóságosnak tekintenek, akkor ezek következményeiket tekintve, valóságosak is.”

Fogalom és jelenség/dolog • A jelenségek/dolgok fogalmak közbeiktatása nélkül nem vizsgálhatóak, mert így nem tudjuk körülhatárolni, hogy milyen jelenségekről/dolgokról van szó, mik tartoznak a vizsgált halmazba, és mik nem • Nem maguk a jelenségek, hanem a róluk alkotott fogalmaink határozzák meg a cselekedeteinket: ha egy polgármester „kulturáltabbá” akarja tenni települését, akkor ehhez csak annak megfelelően tud hozzálátni, amit a „kultúra” szerinte jelent • A fogalmak így nemcsak (tudományos) vizsgálódások kiindulópontjai, hanem társadalmi változások okai is lehetnek

Változik‐e a kultúra fogalma? •Magyar értelmező (Akadémiai, Bp., 1972):

kéziszótár

kultúra fn 1. Az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összessége. | A művelődésnek vmely területe, ill. vmely korszakban, vmely népnél való megnyilvánulása. Anyagi ~; a görög ~. | ritk A civilizációval szembeállítva: szellemi javak, műveltség(i színvonal). 2. Vkinek művelt volta, műveltsége. Nincs zenei ~́ja. 3. Vminek kulturált volta. A viselkedés ~́ja. 4. Tud. | termesztés, művelés. Növényi ~́k | Termesztett növénnyel borított terület. | Biol (Baktérium)tenyészet. [nk: lat.]

•Magyar értelmező (Akadémiai, Bp., 2003):

kéziszótár


2

2011.09.19.

Egy Athént kiszolgáló nemesfémbánya feltárása: a rabszolgamunka része a görög kultúrának?

Jelentés és jelentésbővülés • Egy új szó/kifejezés felbukkanásából (a tisztán esztétikai‐költői újítás lehetőségét kizárva) következik, hogy ‐ valamilyen új jelenséget/dolgot akarnak jelölni vele, ami korábban nem létezett (pl. „számítógép”, „áfacsaló”, „kokárda”) ‐ valamilyen korábban is létező jelenség/dolog nagyobb jelentőségre tesz szert, és ezért saját ill. pontosabb nevet adnak neki (pl. „drogfüggőség”, „népirtás”)

• Ha egy már meglevő szót kezdenek új értelemben, vagyis új fogalom jelölésére használni, akkor egy új vagy fontosabbá vált jelenséget/dolgot egy régi jelenséghez/dologhoz hasonlítanak/társítanak (pl. „[villany]körte”, „kerekasztal”) • Sok furcsaság is: – pl. régebben kamera (mozgókép) és fényképezőgép (statikus kép) de ma már digitális kamera – alamizsna és elemózsia – ugyanabból a tőből, de más jelentés

Mi a különbség? • Concise Oxford English Dictionary (OUP, Oxford, 2004):

•Magyar értelmező (Akadémiai, Bp., 2003):

culture ■ n. 1 the arts and other MANIFESTATIONS of human intellectual achievement regarded collectively. h a refined understanding or appreciation of this. 2 the customs, ideas, and social behaviour of a particular people or group. 3 Biology the cultivation of bacteria, tissue cells, etc. in an artificial medium containing nutrients. h a preparation of cells obtained in such a way. 4 the cultivation of plants. h [in combination] denoting cultivation or husbandry: aviculture. ■ v. Biology maintain (tissue cells, bacteria, etc.) in conditions suitable for growth.

kultúra fn 1. Az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi ÉRTÉKEK összessége. | A művelődésnek vmely területe, ill. vmely korszakban, vmely népnél való megnyilvánulása. Anyagi ~; a görög ~. | ritk A CIVILIZÁCIÓVAL SZEMBEÁLLÍTVA: szellemi javak, műveltség(i színvonal). 2. Vkinek művelt volta, műveltsége. Nincs zenei ~́ja. 3. Vminek kulturált volta. A viselkedés ~́ja. 4. Tud. | termesztés, művelés. Növényi ~́k | Termesztett növénnyel borított terület. | Biol (Baktérium)tenyészet. [lat.]

kéziszótár

• A „kultúra” – nem homonim szó, mint pl. a „nyúl” vagy a „hat” – nem is neologizmus, mint a „számítógép” vagy az „áfacsaló”

• Mai jelentései – egy eredeti jelentés kibővülésével jöttek létre, és – különböző történeti korszakokban jelentek meg

• Ezért csak történeti elemzés tárhatja fel, hogy ‐ elsősorban miért ezek és nem más jelentések kapcsolódnak a „kultúra” szóhoz, ‐ hogyan változnak ezek a jelentések, és ‐ miért úgy változnak, ahogy változnak

3

2011.09.19.

Az ókori kultúrafogalom • A „colere” latin ige ókori jelentése (1) „lakni”, „valahol tartózkodni” (2) „[növényeket/állatokat] gondozni”, „[földet] megművelni”

• A második jelentéshez két főnévi alak is tartozott, a „cultus” és a „cultura”, eredetileg azonos jelentéssel („cultura agri” = „cultus agrorum” = földművelés, mezőgazdaság Æ angolul: „agriculture”) • A kultúra legkorábbi fogalma ezekhez a főnévi alakokhoz kapcsolódik jelentésbővüléssel: – test és lélek gondozása mint nevelés, tanítás/tanulás, ill. öltözködés, kozmetika („cultus/cultura animi”; „cultus feminarum”) – vmivel való törődés, foglalkozás, vminek a csinálása (pl. „cultus litterarum”, „cultus iustitiae”; sőt: „cultus vitiorum” Æ magyarul: pl. „a tudományt műveli”; pejor.: „mit művelsz?!”) – az istenek illetve más nagy becsben tartott/szent dolgok/személyek (pl. haza, szülők) tisztelete

Középkor • „Cultus” és „cultura” szinonmitása fennmarad; csak az

• • •

•

újkorban tűnik el, és akkor sem teljesen, vö. „Kultuszminisztérium” Viszont mindkettő jelentése (a mezőgazdasági jelentésen túl) a vallás területére szűkül A „cultura” alak a „cultus”‐hoz képest ritkává válik A cultus/cultura fogalmának alapvetően pozitív konnotációja semlegessé válik: vallási értelemben lehet jó is meg rossz is, attól függően hogy tárgya Isten‐e vagy valamilyen pogány istenség, démon, Lucifer, az Antikrisztus, stb. Ez hozzájárul ahhoz, hogy a kultusz modern fogalma leíró fogalom (a kultúráé nem!)

• A jelentésbővülés metaforikus alapja: mindig a természetileg adott dolgok emberi beavatkozással történő átalakításáról van szó • Az új jelentések és a régi folyamatosan hatnak egymásra, ami segít megteremteni a kultúrkritika fogalmi alapjait • Kúltúrkritika: a kultúra túlzottan eltávolít a természettől, túlzottan kifinomulttá, gyengévé, nőiessé tesz • Ugyanakkor a tág jelentéstartomány miatt a kultúrának nincsenek szinonimái: ez egyik oka lehet hosszú karrierjének

Az egyéni kultúra fogalma • 16‐17. sz.: ókori minták hatására a „cultura” ismét gyakorivá válik • Újjáéled a „cultus”/„cultura” nem vallásos ókori jelentéstartománya • A 17. századtól a két szó jelentése különválik • A „cultura”‐t különösen a cicerói „cultura animi” értelmében kezdik használni: az egyéni szellem művelése, (ön)nevelés • Tárgyai mindenek előtt a tudományok • Folyamatból eredmény: a „cultura” egyre inkább a szellem művelésének, a(z) (ön)nevelésnek az eredményére (és nem a folyamatára), vagyis az egyén „kiművelt” voltára vonatkozik • Ezáltal a kultúra birtokolhatóvá válik: van olyan, akinek van, és van olyan, akinek nincs

4

2011.09.19.

A (z) rId4 azonosítójú k éprész nem található a fájlban.

Leviatán

A kultúra és a kultusz elválása • Hobbes Leviatán (1651) – A kultúra olyan munkafolyamatot jelent, melynek „természetes következménye” az elvégzéséből származó haszon ─ mint a „földre fordíto munka” vagy a gyermekek nevelése esetében, mely utóbbit ezért „elméjük kiművelésének (a Culture of their mindes)" nevezünk. • kultúra – munkafolyamat ‐> haszon

– A kultusz (cult) viszont ─ mint a Cultus Dei, vagyis az istenimádat ─ „annyit jelent, mint udvarolni, azaz valaki kegyét jó szolgálatokkal megnyerni”. • kultusz – Cultus Dei, istenimádat

• Iz. 27:1 Az úr elpusztítja Leviatánt, a tengeri kígyót. – 1865, Gustave Doré.

A kollektív kultúra fogalma • Franciaországban a „culture” szó a 20. sz. közepéig megőrzi szűk, egyénre vonatkozó jelentését; Angliában a 19. sz. végéig • Ezzel szemben Németországban, a 18. sz. második felében két értelemben is kiterjesztik: – az egyénről a csoportra: nem egy egyén, hanem egy egész nép(csoport) jellemzője – az oktatás területéről az ismertek és gyakorlatok összességére: nem csak tudományos és művészeti tárgyak tartoznak ide, hanem mesterségek, hagyományok, hiedelmek stb. • Ugyanerre a jelenségre Franciaországban és Angliában a civilizáció fogalma vonatkozik (ld. 2. előadás) • A csoport kultúrája nem tagjai egyéni kultúrájának összege; a csoport részben kollektív módon birtokolja kultúráját

Kultúra és civilizáció

– rendi társadalom és egyéni siker

5

2011.09.19.

Ismétlés • A modern kultúrafogalom jelentésének dimenziói ‐ hordozói: egyéni / kollektív ‐ jelentéstartománya: a művészetek/tudományok szűk körétől az ember alkotta világ teljességéig ‐ létmódja: tárgyiasult / nem tárgyiasult ‐ értéke: magas / alacsony, csodált / lenézett, autentikus / nem autentikus

Fogalmi mezők • A fogalmak jelentését nem csak a fogalom‐jelenség viszonyok határozzák meg, hanem a fogalom‐fogalom viszonyok is • Az ugyanabba a fogalmi mezőbe tartozó fogalmak nagyban meghatározzák egymás jelentését (pl. reggeli / ebéd, tanulás / magolás) • Hogy az egyik fogalom jelentéstartománya meddig tart, azt (részben) a másik fogalom határozza meg • Különösen igaz ez az ellentétes értelmű (pl. hideg / meleg, nagy / kicsi), és még inkább az egymást kizáró (igaz / hamis, nő / férfi) fogalompárokra • Az utóbbiaknál az egyiket csak a másik negációjával lehet definiálni

•Magyar értelmező kéziszótár (Akadémiai, Bp., 2003):


Ellenfogalmak • A társadalmi csoportok önmeghatározása jelentős részben ellentétes vagy egymást kizáró fogalompárokon alapul • A csoport más csoportoktól tagjainak olyan közös tulajdonsága segítségével különbözteti meg magát, amely azok tagjaira nem jellemző (pl. matematikusok: szaktudás; fotómodellek: testalkat, életmód) • Az eredeti megkülönböztetés nem feltétlenül jelez kritikai viszonyt, de konfliktusok során negatív értelmezést kaphat, és egy sor előnytelen tulajdonsággal egészülhet ki (pl. érthető / érthetelten beszédű, azaz „német”, „barbár”; városi / vidéki) • Aszimmetrikus ellenfogalmak (R. Koselleck) révén egy csoport úgy határozza meg magát másokkal szemben, hogy általa alapvetőnek tartott tulajdonságokat vitat el tőlük (pl. felsőbbrendű ember / alsóbbrendű ember)

6

2011.09.19.

Kultúra vs. civilizáció • A fogalmi ellentét alapja a természettel / természetessel szembeállított modern ipari társadalom kritikája; a kritika hivatott megfogalmazója a művész • Thomas Mann, „Gedanken im Kriege” (1914): „Civilizáció és kultúra [...] egymás ellentéte, a Szellem és Természet közötti örök világellenétét és szembenállás sokféle megjelenési formájának egyikét alkotja. [...] A kultúra zártság, stílus, forma, (maga)tartás, ízlés, a világ egy bizonyos szellemi szerveződése, és mindez még gyakran kalandos, furcsa, vad, véres és rémisztő módon is. […] A civilizáció viszont értelem, felvilágosítás, lecsillapítás, illemre nevelés, kételyre buzdítás, felbomlasztás – Szellem”. [...]

• Thomas Mann, i. m.: „Hiszen ez a szó [„kultúra”] tisztán emberi tartalmú, míg a másikban [a „civilizációban”] politikai behatást és mellékzöngét érzünk, amely kijózanít bennünket, amely ugyan fontosnak és tiszteletre méltónak mutatja azt számunkra, de semmiképp sem elsőrangúnak; hiszen ez a különösen bensőséges nép, a metafizika, a nevelés, a zene népe nem politikai hanem erkölcsi irányultságú nép [...] A politika az értelem, a demokrácia és a civilizáció dolga; az erkölcs azonban a kultúráé és a léleké.”

• Legkésőbb az I. VH idejére kultúra és civilizáció olyan ellenfogalmakká válnak, amelyekkel a szembenálló felek alátámasztják a háború jogosságát • Mindkét fél számára a másik által fenyegetett legfőbb értékeket testesítik meg • A háborús publicisztikában és propagandában a németek a „kultúra”, a franciák és az angolok a „civilizáció” nevében harcolnak • A két fogalom mint egymás ellentéte két máig létező nemzeti identitástípus szimbólumává válik

Két nemzeti identitástípus forrás: Wessely A. „A kultúra szociológiai tanulmányozása”, in: A kultúra szociológiája, 8. old.

A nemzeti identitás főbb dimenziói

Fejlett világ; CIVILIZÁCIÓ

Elmaradott népek; KULTÚRA

A kitüntetett idő

A jelen és a jövő

A közös múlt

A területhez való viszony

Terjeszkedés

Elhatárolódás

Az egyéni élet megítélése

Személyes felelősség tárgya

Alávetett a közös sorsnak

A cselekvés

A változó külső célokhoz igazodik

Maradandó belső értékekhez igazodik

A kitüntetett érték

A haladás folyamata

A megmaradás, a kiváló teljesítmények

7

2011.09.19.

Civilizáció és kultúra ellentétének kialakulása • Norbert Elias (1897‐1990) szerint az ellentét eredetileg a polgári értelmiség és az udvari arisztokrácia antagonizmusát fejezte ki a 18. sz. végén • Eszerint a polgári származású, az udvarokból és a politikai életből kirekesztett értelmiség saját (szűk értelemben) kulturális teljesítményét (irodalom, filozófia) állította szembe az udvarokat jellemző sajátos viselkedésmóddal (vö. „udvariasság”) • Az udvar világát és saját világát külső és belső, látszólagos és valóságos, megjátszott és őszinte, mesterséges és természetes analógiájára különbözteti meg • A francia polgári értelmiség ugyanakkor kellő – Elias szerint – mértékben tudott integrálódni az udvar világába ahhoz, hogy átvegye annak értékeit

• Elias szerint a 19. sz.‐ban, annak eredményeként, hogy a polgárság válik uralkodó réteggé, a korábbi társadalmi ellentét nemzeti ellentétté válik • Egy másik nézet szerint a szembeállítás más országokra is jellemző a 19. sz.‐ban; hordozói az ipari társadalmat kritizáló romantikus költők és esztéták (Angliában pl. Matthew Arnold) • Eszerint a felfogás szerint a nemzeti ellentétté transzformálás csak a 20. sz. elején következik be.

Miért a civilizáció a kultúra ellenfogalma? • A „civilizáció” 18. sz.‐i kifejezés, Franciaországban bukkan fel először • A „civiliser” igéből képzik, amelynek jelentése: (1) büntetőügyet polgári ügyé alakítani; (2) megszelídíteni, pallérozni, kifinomultabbá tenni • A második jelentés azokkal a gyakorlatokkal áll összefüggésben, amelyek révén az arisztokrácia igyekezett elkülönülni az alatta levő társadalmi rétegektől • Ezek a gyakorlatok a megjelenésre, a beszédmódra, a testi funkciók elrejtésére, vagyis általában véve a látható, külső viselkedésre vonatkoznak • Mivel az arisztokrácia alatti rétegek az arisztokráciát tekintették mintájuknak, az elkülönülésnek állandóan fokozódnia kellett • Az így egyre fokozódó „civilizáltsággal” mint túlfinomultsággal / mesterkéltséggel szemben jelenik meg a természetre és a természetesre hivatkozó kritika, amelyen civilizáció és kultúra ellentéte alapul

• Játszmák • Beszédaktusokkal – sémák/helyzetek/kategorizáció • (általában kultúrában és kommunikációban – • HF – „Egy bizonyos didaktikai hagyomány szerint az oktatás fő célja az akarat felébresztése” 2ooo‐25oo karakterben érvelj az állítás mellett/ellen.

8

2011.09.19.

Gyakorlat • Tanulást mi akadályozza: – Mentális, érzelmi, akarati síkon – Mi természetes diszpozíció, mi kondicionált és mi fejlődött ki a tapsztalataid alapján – Erre NLP gyakorlat

Racionalitás és játékelmélet

mindennapi példák az emberi irracionalitásra Bokor Katalin és Kappéter Anna

Az árverés-dilemma (Shubik, 1971)

A játékelméletről általánosan • John F. Nash, Harsányi János és Reinhard Selten közgazdasági Nobel-díja 1994-ben

• • • • •

Concorde-csapda Vietnami háború Bős-nagymarosi erőmű Sztrájkok, pályázatok Pózolásos harc Kezdeti anyagi érdekek

későbbi morális kérdések

• http://www.gametheory.net/ • Néhány alapvető fogalom: – – – – – – – – –

Racionális preferenciák (teljesség, tranzitivitás, reflexitás) Haszonmaximalizálás Alapvető ismeretek („common knowledge”) Kooperatív, nem-kooperatív játék Egyensúlyi pont, Nash-egyensúly, Pareto-hatékony egyensúly Kifizetési dominancia Domináns stratégia Fókusz pontok (pl.: találkozó egy idegennel ismeretlen időpontban) Tiszta koordinációs játék (pl.: fej vagy írás játék)

9

2011.09.19.

Fogolydilemma (M. Flood és M. Drescher, 1950)

Fej vagy írás játék 2. játékos

1. játékos

A másik tettestárs B

fej

írás

fej

5,5

0,0

írás

0,0

5,5

vall

nem vall

vall

-5,-5

0,-10

nem vall

-10,0

-1,-1

Az egyik tettestárs A

• Benzinkutas dilemmája

• Kétoldalú fegyverkezési dilemma A másik hatalom stratégiája B

A másik kutas B

Az egyik kutas A

árat csökkent

nem csökkent

árat csökkent

0,0

4,-3

nem csökkent

-3,4

1,1

Az egyik hatalom stratégiája A

fegyverkezik

fegyverkezik

nem fegyverkezik

2,2 (drága egyensúly)

4,1 (fölény)

1,2 3,3 nem fegyverkezik (kiszolgáltatottság) (olcsó egyensúly)

10

2011.09.19.

Egyéb fogolydilemma típusú példák… • Többszereplős játékok

Többiek

– Közlegelők problémája

• Sokmenetes játékok

Vesz második tehenet

Nem vesz

2,2 (van két nagyon sovány tehenem)

4,1 (van két eléggé kövér tehenem)

1,4 (van egy sovány tehenem) Hasonló még a pánikhelyzetek esete is

3,3 (Van egy szép kövér tehenem)

Én

• A játékok típusai: ¾ egy menetes játék; többmenetes (véges vagy végtelen számú ismétlődés); szuperjáték ¾ Kétszemélyes vagy többszemélyes játék

Veszek második tehenet Nem veszek

Axelrod versenyei (1979, 1982) • Létrejöhet-e kooperáció, ha mindenkit csak a saját érdeke vezérel? • 200 menetes fogolydilemma helyzet megoldádára írt számítógépes programok versenye • Győztes: Rapoport (Tit for Tat nevű program, TFT) – Első lépés: kooperál barátságosság – Ezután azt lépi, amit a partnere az előző menetben lépett megbocsátás

– Közjó dilemmák (pl.: autómentes nap) – Erőforrás dilemmák (pl.: olajkitermelés) – Példa az állatvilágból (pl.: tüskés pikók felderítése)

Százlábú játék • A fogolydilemmához hasonlóan az irracionális viselkedés kifizetődőbb lenne • A racionális döntés magyarázata a fordított indukció: ha valami az n-edik esetben igaz, és minden korábbi esetben is igaznak bizonyul, akkor az első esetben is igaz Az elv alapján az I. játékos nem kezdi el a játékot, pedig ha kooperál mindketten sokat nyerhetnének

11

2011.09.19.

Orvos és beteg dilemmája • Bizonyos helyzetekben képtelenek vagyunk a racionális döntés meghozatalára, és irracionálisan döntünk

Ultimátum-játék 100 dollárt kell felosztani A felajánl egy felosztást (x, 100-x) B elfogadja (x, 100-x) vagy visszautasítja (0,0)

Az egyensúly általában (50,50) és (65,35) között van

• két halálos beteg, egy dózis orvosság 1. beteg

2. beteg

90% esély a gyógyulásra

95% esély a gyógyulásra

Üzletlánc-játék • Egy üzletlánc 20 üzlettel rendelkezik 20 városban, mindenütt lehetséges helyi konkurenciával • Egy rivális megpróbál belépni a piacra, az áruházlánc ekkor – agresszív árcsökkentéssel reagál, így elriasztja későbbi konkurenciát a többi 19 városban – Kooperál, és így megosztják a profitot

• Fordított indukcióval vizsgáljuk a 20. konkurencia megjelenését, ekkor az áruházlánc kooperál

Elvi okokból döntünk irracionálisan, pedig a racionális viselkedés vezetne eredményre.

Tanulságok • Sokszor az irracionálisan kooperatív stratégiát követők jobban szerepelnek – „kódoltan” közösségi lények vagyunk? altruizmus? – hol vannak az ilyen modellek határai? mennyire vagyunk racionálisak? mennyire vagyunk kiszámíthatóan irracionálisak (fogyasztás)? – egyáltalán: mennyire tartható a modern nyugati szemlélet alapvetése?

Az áruházláncnak az első esetben sincs oka az agresszív reakcióra, mert a huszadiknál ígyis-úgyis alkut köt.

12

2011.09.19.

A modernség filozófiai alapjai • Szakítás a tradíciókkal és autoritásokkal. • Episztemológiai fundamentalizmus • A módszer (legyen az analízis és szintézis, indukció, deduktív axiomatikus eljárás vagy bármi más) univerzális • A gondolkodásnak neutrálisnak, érdek- és értékmentesnek kell lennie

• A valóban racionális gondolkodás ideális mintaképe a matematika • Az igazság unikális, a világban rend van • A racionálisan kontrollált tudáson alapuló társadalom kitüntető jellegzetessége a folyamatos haladás – de tényleg? – kitüntetett a nyugati tudományos vagy akár a matematikai tudás? – emlékezzünk vissza a tudásszociológiára!

Miért érdekel ez minket?

Tudományon túli témák a tudománytörténetírásban Ál‐tudomány vagy nem‐tudomány?

• Nem mellékes, hogyan ad választ a tudománytörténész szakma a demarkáció kérdésére • Közvetve igencsak hat ránk egy ilyen szakmai döntés: még ha nem olvasunk is szabadidőnkben tudománytörténeti szakpublikációkat, mégiscsak a történelemről kialakított képünktől függ, vajon a régi tudósokat naiv és megmosolyogni való szereplőknek tekintjük‐e, vagy hogy el tudjuk‐e képzelni, hogy ma sikertelennek tűnő vállalkozások befolyásolták a ma elfogadott tudományt. • A történelemképünket viszont közvetve éppen a tudománytörténészek kutatásai formálják, ezért érdemes közelebbről megnézni, hol is tart ez a kutatás.

13

2011.09.19.

• Mi is az, aminek a történetét a tudtörténésznek meg kellene írnia? • Korlátozza‐e mondanivalóját a természetről szóló racionális gondolkodás hagyományára, amely a maga belső logikája szerint fejlődött, vagy pedig számoljon be azokról a tudományon kívüli hagyományokról is, amelyek így vagy úgy, de befolyásolták a tudomány fejlődését? • Koncentráljon a tudomány „intellektuális” tartalmára, azoknak a fogalmaknak és elméleteknek a születésére, amelyeket a fizikakönyvekben tanulunk, vagy pedig tekintse feladatának a társadalmi, gazdasági, és intézményes összetevők vizsgálatát is, amelyek gyakran kényszert gyakorolnak a tudomány tartalmára? • Szabad‐e komoly tudománytörténeti kézikönyvben irracionális hatásokról, hibásnak bizonyult vélekedésekről, mágiáról, metafizikáról, esztétikai szempontokról, vallásos szektásságról, vagy politikáról szót ejteni?

• A Corpus Hermeticumban van lefektetve a hermetizmus néhány alaptörvénye. • Ami fent van, az ugyanaz, mint ami lent van ‐ megfelelések rendelik egymáshoz eget és földet, makro‐ és mikrokozmoszt. • Az ember ‐ az anyagot megkívánva ‐ elvesztette teremtő képességét, de Istenhez felemelkedve visszanyerheti. A mágus, akinek ez sikerül, a korrespondeciákat kiismerve a természet operátorává válik, félisteni tekintélyre tesz szert

A Yates tézis: a reneszánsz mágus és a modern tudós • Hermetizmus: Corpus Hermeticum, Kr. u. 2‐3. század • Az egyébként igen jól datáló reneszánsz filológusok a hellenizmus e termékét Mózes korából eredeztetik. • A helyes datálásra 1614‐ig kell várni: Isaac Casaubon • Minthogy a 2‐3 sz‐i szöveg együttesben érthető módon voltak keresztény és platonikus elemek, az ősidőkbe visszahelyezés következtében úgy tűnt, mindezeket előre jelezték

• Az ősi Hermész Triszmegisztosznak tulajdonított iratokat 1460‐ban hozta egy makedóniai szerzetes Cosimo Medici udvarába, aki 1463‐ban utasította Marsilio Ficinot, hogy tegye félre a Platón fordításokat, és lásson hozzá a Corpus Hermeticumhoz, mert a herceg még a halála előtt olvasni akarja. • Ezek az ősrégi, és ezért hiteles iratok újfajta legitimációt nyújtottak a középkorban oly gyanús mágiának, az okkult gyakorlathoz filozófiai háttérül szolgált. • Azt már Yates előtt is látták a tudománytörténészek, hogy ezek a mágikus, neo‐ platonikus, hermetikus áramlatok (amelyek ma nem legitim részei a tudománynak), a 16‐17 sz‐ ban fontos összetevői voltak tudományos kultúrának

14

2011.09.19.

• Yates (1899‐1981) könyveiben a mellett érvel, hogy a hermetikus ember, ez a mágusra emlékeztető ember ihlette a reneszánsz emberképét • A reneszánsz ember alkímiai szellemiségével előkészíti a tudományos forradalmat. • MAJD: A reneszánsz mágus átadja a helyét az ún. rózsakeresztes mentalitású 17. századi embernek. Ezt jellemzi a mágia beható ismerete, hajlam a vallásos megbékélésre, végül pedig a reneszánsz mágusainál még kevéssé tapasztalt közösségi érzés. ez a rózsakeresztes típus ember lett a modern természettudós őse.

John Dee: Monas Hieroglyphica

• Altételek: • 1. Numerológia, kabbala, számmisztika, kombinatorikus technikák, a számokkal való mágikus operáció – hozzájárult a matematika tudományos forradalombeli karrierjéhez, a természet matematizálásához Dee, Monas hieroglyphica: leírja a világot, magában foglalja annak minden lényegi tulajdonságát, mint egy világegyenlet Agrippa: a matematika a mágus eszköze a világ manipuláslásában Nem véletlen, hogy a matek pozitív megítélése korántsem magától értetődő, l. Francis Bacon

• 2. Univerzális harmónia, korrespondenciák kötik össze a mikro és a makrokozmoszt: a szub‐ és szupralunáris határ felszámolása, egyetemes fizikai törvények szemben az arisztotelészi megosztottsággal • 3. Nap mint középpont – mágikus napimádat, l. Bruno (világképe kb. az ellenkezője a modern, newtoni mechanikus világnak), ezzel teli vannak a hermetikus szövegek, és valóban, Kopernikusz, De revolutionibus száraz szövegében az egyetlen ihletett pillanat, amikor Hermészre hivatkozik

15

2011.09.19.

De revolutionibus, I/10 • „Mindenek közepén pedig ott trónol a Nap. Vajon lehetne‐e jobb helyen ahhoz, hogy e gyönyörű templom minden zugát egyszerre beragyogja? Jogosan nevezik őt a Világ Lámpásának, mások az Értelmének, mások az Urának. Triszmegisztosz a Látható Istennek nevezi, Szophoklész Élektrája pedig a Mindent‐ Látónak. Királyi trónján ül a Nap, és onnan irányítja körülötte keringő bolygó‐családot.”

Megjegyzések • Alapvetően különbözik azonban a két paradigma számfogalma (Kepler ‐ Fludd vita) • Copenhaver: a Yates tézist nem elsősorban igazságértéke felől kell nézni (ma nem sokan tekintik a hermetikus tradíciót a tudományos forradalom fő okának), hanem mint inspiráló tényezőt: számos tanulmánykötet a Yates által tematizált kérdések tárgyalására • Kutatók a 60‐as években el kezdenek foglalkozni korábban is ismert témákkal, de másként

• 4. Az ember beavatkozik a természet menetébe, kísérletezik, manipulálni akarja a világot – ez talán a legmeggyőzőbb része a tézisnek – az ember nem megfigyelő többé, ars és natura szétválasztása a természetfilozófiában vs. összemosása az alkímiában: kísérletező attitűd • 5. Tudományos Forradalom: tudományos társaságok, rózsakeresztes manifesztumok, együttműködés, filantrópia, a világ jobbítása (ez a gondolat részben továbbél a szabadkőműves társaságokban)

• William Gilbert, a magnetizmus kapcsán: Hermészt, Zoroastert említi • Francis Bacon: az anyagról az alkímia nyelvén ír (P. Rossi), az ember szerinte már nem passzív szemlélő, ő irányítja a természet erőit • Kepler 5 szabályos teste, geometriai struktúrákkal akarja leírni az univerzumot, szférák zenéje, • miért éppen ennyi bolygó van, amennyi (ma ez nem releváns kérdés), kis számmisztika (viszont vitatkozik Fluddal)

16

2011.09.19.

Kepler modellje a Naprendszer bolygópályái és a platóni szabályos testek összefüggéséről

•

• • • •

Newton és az alkímia Newton nem publikálta az alkímiai feljegyzéseit, 1.200.000 szó, sok szöveg, élete majdnem teljes egészében keletkeztek, nem múló érdeklődés Kapcsolatban állt angol alkimista körökkel 30 éven keresztül, akikkel kéziratokat kölcsönöztek egymásnak Newton nem csak olvasott, de kísérletezett is (1696‐ig), volt saját laborja (Westfall) Maga is írt alkímiai traktátusokat (Dobbs) Halálakor felmérik könyvtárát: egy tizede alkímiai tárgyú

• Tycho Brahe az asztrológiát földi csillagászatnak nevezi, mert a hatásokkal foglalkozik • Galilei Dionysios Areopagitára hivatkozik és egy mindenek életet adó spirituális szubsztanciáról beszél, mintha egy anima mundi volna • Descartes: automaták (mágikus hagyomány), keresi a rózsakereszteseket (RC testvérek, Renatus Cartesius) • Leibniz – Lullusi kombinatorika, panszofikus tradíció, scientia generalis • Newton, alkímia, prisca theologia • Szóval a labda fel van adva!

• Westfall: lehet, hogy a Principia, szemünkben N csúcsteljesítménye, csak kényszerű megszakítása volna az alkímiával való foglalatosságának? (látjuk W akárcsak mint Yates, szándékosan provokatív) • Hatott‐e és mennyiben N. mechanikájára az alkímiai érdeklődése (pl. erők – amelyek valóban kiérdemelték a vádat, hogy okkultak és megfigyelhetetlenek) • Westfall: az erő gondolata – nem mint matematikai absztrakció, hanem mint valóban létező dolog – egyidejű alkímiai érdeklődése kezdetével, az 1200000 szó felét akkor írta, amikor a Principiát (ez megint egy oksági kapcsolat volna mágia és modern tudomány közt, bár W óvatosabban fogalmaz ennél)

17

2011.09.19.

Ellenérvek: • Mindezt vitatják, és azt Westfall is elismeri, hogy ha alkímiai forrású gondolat volt, akkor is alaposan megváltoztatta, legfeljebb stimulusként vehetjük számításba az alkímiát • Másik vitatott érve Westfallnak: Alkímiával majdnem egész felnőtt életében foglalkozott N, míg matekkal 2 évig (1664‐5) később csak röviden tér vissza hozzá, optikával ‘70 körül egy kicsit, mechanika és dinamika, két és fél évig a 60‐es években

• Az internális történetet mindenesetre ki kell tágítani • A tanulság úgy a Yates‐tézis, mint Newton alkímiája kapcsán hasonló: azt, hogy mi tartozik a tudomány területére és mi esik a határain kívül, nem vetíthetjük vissza a múltba, az akkori források segítségével fel kell tárnunk, hogy a vizsgálatunk tárgyát képező kor saját szereplői hogyan vonták meg a határokat. A 16‐17. században e határok egészen biztosan másutt voltak, mint ahol ma meghúzzuk őket.

• Newton csak jegyzetelgetett (Westfall: ez hülyeség mert ugyan valóban idézett sokszor, de kritizálta is forrásait, hatalmas munkával elkészített egy alkímiai indexet, és maga is írt) • Figala: atomelméleten dolgozott (Kragh: ez anakronisztikus feltételezés) • Nincs értelme N‐t sem az utolsó mágusnak, sem az első tudósnak tekinteni, de szétszedni sem érdemes. • Alkímiai és mechanikai érdeklődése egy tőről fakadhatott (a természet megismerése és leképezése) de a képből teológiai, kronológiai érdeklődését sem szabad kihagyni – ami nem is meglepő, hiszen nem a mai értelemben vett természettudós volt, hanem természetfilozófus.

A középkor • Nem a reneszánsz az első korszak, amikor tudomány és mágia különösen közel kerül egymáshoz • 12‐13 sz. arab szövegek importja, paradigmaváltás, érkezik az új tudomány (filozófia, orvostudomány, optika, csillagászat, stb.), de érkezik vele talizmánmágia, divináció, természetes mágia is • Feladat: demarkáció • Eredmény: különös, meglepő dolgok kerülnek a tudomány határain belülre (Tehén könyve, De imaginibus, nekromancia mint a 7. szabad művészet)

18

2011.09.19.

Mágiakutatás manapság • Mind Észak‐Amerikában, mind Nyugat‐Európában komoly iskolák szerveződnek a tanult mágia közép‐ és koraújkori forrásainak kutatása köré. • A mágia mint vallástörténeti, tudománytörténeti és szociológiai kutatás tárgya a történettudományok teljes jogú témájává lépett elő. • Megvannak a maga vezető tudósai, a maga társulása, publikációi és folyóiratai, lexikonjai, valamint a maga nemzetközi konferenciái

Internalizmus – externalizmus vita a tudománytörténetírásban • Praktikus probléma, amely a nem‐tudományt, a tudományon kívüli tradíciókat illeti (egyelőre nem a mágiáról van szó) • Internalista: belső történet, a természetről szóló racionális gondolkodás története, amely a maga belső logikája szerint fejlődik, a tudomány intellektuális tartalmára koncentrál, fogalmakra, elméletekre, amit a fizikakönyvekben tanulunk • hosszú ideig úgy írnak, mintha a tud úgy is leírható volna, mintha a (szociológiai és történeti) kontextus nemigen számítana, • A tudománynak van belső logikája és racionalitása, a tudomány racionális fejlődését nem határozhatja meg a társadalmi realitás, persze fékezheti, ha nincs pénz, vagy politikai beleszólás van, de csak ilyen módon

• subdepartment of History of Hermetic Philosophy and Related Currents ‐ University of Amsterdam (1999) • History of Esoteric and Mystical Currents in Modern and Contemporary Europe ‐ École Pratique des Hautes Études (Sorbonne) • Ma már nincsen arra szükség, hogy Yates nyomán valamiféle modernista narratívába, kumulatív, progresszív modellbe illesztve próbáljuk legitimálni a mágia‐történetet, a kapcsolat összetettebb

• A felfedezések nem igényelnek más magyarázóerőt mint tudományosat, az, hogy Kepler felfedezte az ellipszis pályákat nem igényel más magyarázóerőt azon kívül, mint hogy valóban ellipszispályán mennek a bolygók • Externalista, külső, nem‐kognitív, irracionális, társadalmi, gazdasági, intézményes összetevők, amelyek kényszert jelentenek vagy okozzák és meghatározzák a tudomány tartalmát, • alapgondolat: a tudomány társadalmi és kulturális jelenség, amely egyaránt ki van téve racionális és irracionális hatásoknak, mágiának és matematikának, vallásos szektásságnak és logikának, politikának és gazdaságnak és filozófiának, és maga is komoly oksági faktor a történelem menetében • Bár ez a két megközelítés feltétlenül inkompatibilis, sok konkrét esetben konfliktus forrássá váltak

19

2011.09.19.

Externalizmus: a kultúra nem tudományos formáinak a tudományra tett hatását

• Ezek mindenféle kombinációja lehetséges: • Hibás, irracionális, metafizikai, esztétikai vagy akár filozófiai elemek hatása • Tudományon kívüli társadalmi és gazdasági struktúrák, • Pl. radikális externalizmusra: Newton azért foglalkozott a tömegvonzással, mert kötődési problémái voltak az anyjával • De az kevésbé radikális, hogy ha azzal magyarázzuk a Newtoni fizikát, hogy az válasz volt az előző század által felvetett praktikus, és gazdaságilag releváns kérdésekre (navigáció, kartográfia, hajóépítés, fegyvergyártás, és ezek mind alapvető fizikai kérdéseket vetnek fel)

Következtetés: • Amíg a 20. századi tudományfilozófia nem tudott olyan kielégítő kritériumokat definiálni, amelyek mentén a tudomány/áltudomány elhatárolás kortól függetlenül megtehető, addig a tudománytörténet‐írás 20. századi fejleményeinek egyik legjelentősebb tanulsága az, hogy ilyen örökérvényű szempontok azonosítására nem is kell törekedni. • Egy adott korszakra nézve természetesen rekonstruálhatjuk, hol húzódtak a határok, de abban a pillanatban, amikor úgy érezzük, örökkön érvényes határokat találtunk, valószínűleg semmi más nem történt, mint hogy anakronisztikus módon a saját modern szempontjainkat erőszakoltuk a múltra.

• A tudománytörténet‐írás ma multidiszciplináris tevékenység: A kutatás tárgyául szolgáló diszciplínában való jártasságon túl társadalomtörténeti, tudomány‐ és tudásszociológiai ismeretek is szükségesek hozzá. • A feladat éppen az, hogy történeti módon felderítsük, egy adott korban hol voltak a racionalitás és a tudomány határai, mi volt akkor internális és externális a tudománytörténetben. • Felismerés: amíg például a vallás a 20. században inkább külső tényezője a tudománynak, addig a 17. században egyértelműen bele tartozik annak történetébe. • A korábbi tudománytörténet‐írás a tudomány fejlődésétől távolinak tekintette a mágiát, a mitológiát, az alkímiát, vagy a vallásos szektarianizmust, ma azonban ezek olyan kulturális tényezőknek számítanak, amelyeket ha figyelmen kívül hagyunk, a tudománytörténet több fontos korszaka ellenáll a megértésnek.

Bibliográfia – az internalizmus‐externalizmus vita • Mary Hesse, „Hermeticism and Historiography: An Apology for the Internal History of Science,” in Roger H. Stuewer, ed., Historical and Philosophical Perspectives of Science, 134‐160, Minneapolis: Univ of Minnesota Press, 1970. • Mary Hesse „A tudományszociológia „erős tétele” in Forrai‐Szegedi, Tudományfilozófia. Budapest: Áron, 1999; • Vekerdi László, Tudás és tudomány, Budapest: Typotex, 1994, „Az okkult idézetében” és „Praesens imperfectum: töredékek a tudománytörténetírás jelenéről”; • Steven Shapin, „Discipline and Bounding: The History and Sociology of Science as Seen through the Externalism‐Internalism Debate,” History of Science, 30 (1992): 333‐369. • Shapin soc reconstr

20

2011.09.19.

Bibliográfia – a Yates tézis és hatása ‐ 1 • Frances Amalia Yates, Yates, F.: The Hermetic Tradition in Renaissance Science. In: Singleton (ed.) Art, Science and History in the Renaissance. Baltimore, 1968. • Yates, F.: Giordano Bruno and the Hermetic Tradition. London, 1964. • Yates, F.:The Rosicrucian Enlightenment. London, 1972. • Yates, F.: The Occult Philosophy in the Elizabethan Age. London, 1979. • Yates, F.: Collected essays, 3 vol., London, 1982. • Szőnyi György Endre: Keresztény mágia, John Dee és az európai humanizmus, Szeged, 1992 • Szõnyi Gy. E.: Titkos tudományok és babonák, Budapest, 1978

Bibliográfia – a Yates tézis és hatása ‐ 2 • • • • • • • •

Bibliográfia – mágia, alkímia és tudománytörténet • • • • • • • • •

Antoine Faivre & Wouter J. Hanegraaff, eds. Western Esotericism and the Science of Religion. (Leuven: Peeters, 1998), Láng Benedek „Necromantia mint a hetedik szabad művészet, avagy a tanult mágia a középkori tudomány határain innen és túl,” in: Fehér Márta, Zemplén Gábor, Láng Benedek, eds., Tudás az időben, 41‐60. Budapest, 2004. J. E. McGuire és P. M. Rattansi, „Newton and the ‘Pipes of Pan’” Notes and Records of the Royal Society of London 21 (1966): 108‐143. B. J. T. Dobbs, The Foundations of Newton’s Alchemy: The Hunting of the Greene Lyon (Cambridge, 1975) Karin Figala Richard S. Westfall, „Newton and Alchemy” in Brian Vickers, ed., Occult and Scientific Mentalities in the Renaissance (Cambridge: CUP, 1984), 315‐335. Richard S. Westfall, „The Role of Alchemy in Newton’s Career” in Maria Luisa Righini Bonelli, William R. Shea, Reason, Experiment, and Mysticism in the Scientific Revolution (London: Macmillan, 1975), 189‐232. Paolo Casini, „Newton, a Sceptical Alchemist?” ibid. 233‐238. Marie Boas Hall, „Newton’s Voyage in the Strange Seas of Alchemy” ibid. 239‐ 246.

Ingrid Merkel, Allen G. Debus ed., Hermeticism and the Renaissance: Intellectual History and the Occult in Early Modern Europe, Folger Institute symposia (Washington and London: Associated University Presses, 1988); David C. Lindberg and Robert S. Westman ed. Reappraisals of the Scientific Revolution, (Cambridge: CUP, 1990); Maria Luisa Righini Bonelli, William R. Shea, Reason, Experiment, and Mysticism in the Scientific Revolution (London: Macmillan, 1975) Brian Vickers, ed., Occult and Scientific Mentalities in the Renaissance (Cambridge: CUP, 1984) Floris Cohen, The Scientific Revolution, Chicago: The University of Chicago Press, 1994; ‐ 2 helyen is Westman, Robert and J. E. McGuire, Hermeticism and the Scientific Revolution, (Los Angeles: Williams Clarke Memorial Library, 1977) Fehér Márta, "The l7th century crosscroads of the mathematization of nature." in Changing Tools, Case studies in the history of scientific methodology. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1995. Wouter J. Hanegraaff, „Beyond the Yates Paradigm: The Study of Western Esotericism between Counterculture and New Complexity,” Aries 1 (2001): 5‐ 37.

Bibliográfia – a mágia definiálásáról • • • • • • •

Einar Thomassen, “Is Magic a Subclass of Ritual?” in David R. Jordan, Hugo Montgomery, and Einar Thomassen, eds., The World of Ancient Magic: (Bergen: The Norwegian Institute at Athens, 1999), 55‐66. Lynn Thorndike, “Some Medieval Conceptions of Magic,” The Monist 25 (1915), especially 138‐139. Richard Kieckhefer, “The Specific Rationality of Medieval Magic,” The American Historical Review 99 (1994): 813‐836. William Eamon, Science and the Secrets of Nature: Books of Secrets in Medieval and Early Modern Culture (Princeton: Princeton University Press, 1994), 23. Henk Versnel, “Some Reflections on the Relationship Magic‐Religion,” Numen 38 (1991): 177‐197; Jan N. Bremmer, “Appendix: Magic and Religion” in idem; and Jan R. Veenstra, eds., The Metamorphosis of Magic from Late Antiquity to the Early Modern Period, (Leuven: Peters, 2002), 267‐271; Jens Braarvig, “Magic: Reconsidering the Grand Dichotomy,” in Jordan, Montgomery, and Thomassen, eds., The World of Ancient Magic, 21‐54;

21

Kultúra és civilizáció

Recommend Documents