Köszöntjük a 100 éves Egyesületet!

Köszöntő

Köszöntjük a 100 éves Egyesületet!

Tisztelt Olvasók! A Magyar Elektrotechnikai Egyesület tagjai, vezetői két éve készülünk a május 12-re, a centenárium megünneplésére. Elődeink - bölcs előrelátással - száz éve készítették elő ezt a napot. Az "Elektrotechnika" szerkesztősége, a lap olvasói, tisztelettel köszöntjük a 100 éves Egyesületet. A Magyar Elektrotechnikai Egyesületet 1900-ban alapították az elektrotechnikában és a hozzá kapcsolódó tudományágakban dolgozó szakemberek, azzal a céllal, hogy az Egyesület tömörítse magába azokat, akik alkalmasak a szakmakultúra fejlesztésére, az elektrotechnikával foglalkozó vállalkozások és intézmények műszaki fejlődésének elősegítésére. Tisztelettel hajtunk fejet elődeink a Magyar Elektrotechnikai Egyesület alapítói és mindazon kollégáink előtt, akik hozzásegítették az Egyesületet ahhoz., hogy ezt a Centenáriumot megünnepelhessük. Kevés egyesületnek adatik meg, hogy 100. éves évfordulóját ünnepelje. Jelentős évforduló ez különösen, ha végig gondoljuk, hogy egyrészről mit jelentett ennek a századnak az elektrotechnika, az a tudomány, amelyet a Magyar Elektrotechnikai Egyesület képvisel, másrészről milyen 100 év volt ez az elmúlt időszak. Az Egyesület egyik centenáriumi jelszava- - nem véletlenül: "A villamosítás évszázada a MEE évszázada". Ez a jelmondat nagyon jól jellemzi az Egyesület szerepét, helyét századunkban. Tudjuk, a villamosság alapjait a megelőző időkben rakták le. Az elektrotechnika gyakoriali alkalmazására azonban e században került sor. Az elektrotechnika, mint tudományág "szülte" azokat a tudományokat, amelyek előnyére változtatták meg életünket, világunkat. Az elektrotechnika elveire épül a távközlés (rádiózás, tévézés, multimédia), az irányítástechnika, a számítástechnika, az automatizálás, robottechnika, az energetika. Ha végiggondoljuk, hogy a felsorolt tudományok, amelyek mind-mind az elektrotechnikából "leszármaztatottak" akkor érzékelhetjük, hogy az elektrotechnika vívmányai valóban átszövik mindennapi életünket 2000. 93. évfolyam 5. szám

az automata mosógéptől, a repülésen keresztül egész a holdkutatásig. Egyszerűen nincs életünknek ma olyan apró szektora, amelynek ne lenne valami köze az elektromossághoz. Hát ehhez asszisztált, ehhez a fejlődéshez nyújtott segítséget - végig a huszadik század folyamán - a Magyar Elektrotechnikai Egyesület. Nagyjaink hosszú listájából csak két nevet említenék, Zipernowsky Károly és Bay Zoltán nevét. Zipernowsky Károly (1853-1942) gépészmérnök, 1905-től 1938-ig az Egyesület elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. A magyar erősáramú elektrotechnikai ipar egyik megteremtője. A Ganz Gyár villamos osztálya alapítója. Ez a részleg lett az alapja a kontinens első villamossági gyárának, a Ganz Villamossági Gyárnak. Jelentős szerepet vállalt az ipari, erőátviteli transzformátor megalkotásában is Bláthy és Déri mérnökök társaságában.. Bay Zoltán (1900-1992) fizikus, szintén a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Amerikába távozása előtt 1946-tól 1949-ig az Egyesületünk elnöke volt. Világhírnevét a Föld-hold radarkísérleteivel, majd a Nap mikrohullámú sugárzásának kimutatásával alapozta meg. Az Egyesület tevékenysége napjainkig folyamatos. Működését nem kellett szüneteltetnie. Sikerült végig megőrizni szakmai arculatát. Így az e századot jellemző gazdasági és politikai viharok, háborúk és forradalmak a tevékenységében nem okoztak zavart. Az Egyesület tagsága a nyugodt alkotómunka, a szakmai fejlődés elkötelezett híve volt, helytállásával hozzájárult a nehéz időszakokban is az egyesületi élet fenntartásához. A második világháborút követően - jellemzően az 50-es években - számos az elektrotechnikához kötődő terület szakemberei kiváltak a Magyar Elektrotechnikai Egyesületből és önálló egyesületet alkottak. Ilyenek voltak - teljesség nélkül - a Híradástechnika, a Mérés és Automatizálás, az Energetika bizonyos területei, amelyek szakmai munkáikat külön-külön egyesület keretében folytatták. A Magyar Elektrotechnika Egyesületet azonban ez "nem rendítette meg". Ma is az egyik legerősebb szakmai, társadalmi egyesület. MEE-nek közel 7000 tagja van. Magába foglalja az automatizálás, a gép- és készülékipar, a villamos fogyasztó berendezések, a

villamos energetika, a világítástechnika valamint a közép- és felsőfokú oktatás legjobb szakembereit. Egyéni tagjain kívül még 133 jogi tagot is számlál. Ez azt jelenti, hogy 100 hazánkban bejegyzett - kisebbnagyobb - magán vállalkozás és multinacionális cég magáévá tette az Egyesület célkitűzéseit, elismeri az Egyesületet, azonosul szándékaival és anyagilag is támogatja tevékenységét. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület Európában is ismert, elismert szervezet. Kétoldalú együttműködési megállapodása van számos európai és tengeren túli egyesülettel, mint például a német VDE-vel, a francia SEE-vel, az angol IEE-vel, a svájci SEV-vel, a lengyel SEP-vel, az osztrák VEÖ-vel az amerikai IEEE-vel, a japán és a török társegyesületekkel, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Végül de nem utolsó sorban a MEE tagszervezete az EURELnek, az európai "Elektrotechnikai" egyesületek Brüsszelben székelő szövetségének. A száz éves Egyesület kilencvenkét éves lappal, az 1908-ban, Zipernowsky Károly által alapított "Elektrotechniká"-val dicsekedhet. A lap "küldetése" alapítása óta nem változott. Az Elektrotechnika a MEE folyóirata, hivatalos lapja - eltekintve a háborúk legkeményebb időszakaitól - rendre megjelent. Színvonalas szakmai cikkeivel, az egyesületi élet, a műszaki haladás híreivel folyamatosan tájékoztatja olvasóit. A lap közel 7000 példányban jelenik meg, az Egyesület minden tagjához eljut. Elismertségére mi sem jellemzőbb, mint, hogy a "szakma" hazai és külföldi kiválóságai - mint a lap szerzői megtisztelik az Elektrotechnika olvasó közönségét. Jellemzően csak egy nevet szeretnék említeni, Dr. Teller Ede professzor nevét, aki a közelmúltban irt bevezető sorokat az atomenergiáról szóló cikksorozatunk elé. Kívánjuk e helyen, - e lap hasábjain, annak olvasói és szerkesztői nevében egyaránt - a Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek, annak minden tagjának, vezetőjének, hogy a múlt sikerei és eredményei bázisán, alkalmazkodva a kor kihívásaihoz, bizakodva vágjon neki a következő évszázadnak, hogy azt hasonló eredményekkel, elismeréssel és sikerekkel tudja zárni, mint az előző százat, melyet most ünneplünk. Dr. Bencze János főszerkesztő

167

Összefoglalás Dr. Nagy István Automatizálás: múlt, távlatok A szak-tudomány terűletek kiépítik a saját elméletüket, módszereket. Ez a folyamat zajlott a múlt évszázad során az automatizálásban, és folytatódik az új évezredben is. Színvonalas, magabiztos mérnöki tevékenység elengedhetetlen támasza a szilárd alapokon nyugvó, kellő mélységben kidolgozott elmélet. amely az automatizálás szerteágazó területén tevékenykedő mérnökök számára az ezredfordulóra jórészt már rendelkezésre állt. Bár mi most a MEE 100 éves jubileumát ünnepeljük, az elmúlt évszázadban az automatizálás területén tevékenykedő szakembereink munkája nagyrészt a fundamentumokat lerakó kiválóságok eredményein nyugodt, ezért helyénvaló a fontosabb mérföldkövekről röviden szólni. Dr. Simándi Péter: A MEE és a villamosgép- és készülékipar közös első száz éve, a századelőtől napjainkig Az előadásban a Gép- és Készülék Szakosztály szakterületéhez tartozó energiatermelő és fogyasztó forgó gépekel; a villamos vasúti vontatás eszközeit, továbbá transzformátorokat: kapcsoló eszközöket; elosztó rendszereket és berendezéseket; lég- és kábelvezetékeket. egyéb fogyasztó berendezéseket kifejlesztő és gyártó iparvállalatok szerepét szakáganként csoportosítva, három nagyobb időszakba rendezve ismertetem. A szakma történetét - tulajdonviszonyok, mint egy önkényesen választott, de jellemző rendező szempont szerint - a következő időszakokra osztom: - 1900-tól 1945-ig, a feltörekvő szakasz, a kifejlődő, majd az újra kezdésre mindenkor kész. minden önmaga gyártó hazai magánvállalkozók és a külföldi 'nagyok" megjelenésének kora. - 1945-től 1990-ig. az állami nagyipar kialakulása, szakosodása, növekedése és alkonya. - 1990-től napjainkig, a bimbózó honi magántulajdon ismételt megjelenése, a globális, nemzetköznagyvállalatok piaci térnyerése mellett. MolnárJózsef: Az Egyesület élete a nyugdíjasok szemszögéből Egyesületünk sok ezer, számos ma is éli nyugdíjasa alkotó részese volt a villamos és a villamosenergia ipar hazai 20-ik századi fejlődésének. Nemzetközi hírűvé tették villamos Iparunkat és elindítói voltak a hazai villamosításnak. Ma mar nehéz elhinni, de a villamos ipar elkötelezettei az 1800-as évek végén, még az 1900-as évek első éveiben is kemény harcot folytattak a pneumatikus erőátvitel hívei és a gázszolgáltatás gazdasági erőivel szemben. Bár a technikai teltételeket a GANZ gyár mar 1878-ban megteremtette, a közvilágításban csak 1909-ben nyert polgárjogot. A most 100 éves Egyesülelünk ezekben a küzdelmes években alakult és "játékteret" biztosított mind a villamos, mind a villamos energia-ipar jeles képviselőinek. Az egyesületi életben testesült meg a két nagy iparag közös érdeke és egymásrautaltsága. Nem véletlen, hogy ma együtt ünnepelünk emlékezve a jól végzett munka sikereire. Dr. Tombor Antal' A magyar villamosenergia rendszer (VER) kialakulása es fejlődése A villamos energia rendszerek a 20-ik században óriási fejlődésen mentek át. Hihetetlen mértékben nőtt a hatékonyságuk, nem utolsó sorban az irányítástechnikai rendszerek fejlődésének segítségével. A '90-es évek végére általánossá vált a digitális rendszerek alkalmazása a hálózati és erőművi folyamatirányítás. szabályozás, automatizálás, továbbá a relévédelmi -automatika technika területén. A hardver eszközök tipizálódnak és a "betöltött" szoftverrel lehetett kijelölni az alkalmazási területet. A szekunder rendszerek "átláthatatlanná- váltak Nagyon lontos. hogy működésük egyértelműen ellenőrizhető és kiértékelhető legyen. Ki kell fejleszteni a bonyolult rendszerek tesztelési módszereit, ahol nem csaka működőképességet, hanem azokat az esteteket is ellenőrizni kell, amelyeknél a hiba a felesleges működés Rendkívül fontossá válik a megbízható, meg nem zavarható működés, Mindezek sok feladatot fognak adni. A 100 éves Magyar Elektrotechnikai Egyesület mindig lehetőséget adott a vélemények kialakítására és ütköztetésére. Az Egyesület gyakran a koncepciók, vagy részfeladatok megoldására mozgósította tagjainak szellemi erejét. A jövő feladatait a magyar mérnök-technikus társadalomnak kell megoldani, amely munkához továbbra is szükség van az Egyesület biztosította szakmai keretekre, Dr. Bankó Imre: 100 év villamosenergia és MEE A 19-ik századi fizika tudomány eredményei (Volta. Ampére. Ohm, Kirchhoff. Faraday. Maxvell) vetették meg a villamosítás alapjait és a közcélú villamosenergia szolgáltatás mára 19-ik század végén elkezdődött (az akkori Magyarország területén Temesváron 1884-ben. a mai Magyarország területén 1888-ban Mátészalkán), de rohamos <ejlődése. elterjedése és általánossá válása, a MEE-vel együtt a 20-ik század történelméhez tartozik. Visszapillantva a MEE évszázados történelmére kijelenthetjük, hogy Egyesületünknek is jelentős szerepe volt abban, hogy a hazai villamosenergia s zolgáltatás a század elején az élvonalban haladva, később a világháborúk politikai és gazdasági következményeinek hatására bekövetkezett visszaesések után is követni tudta és minőségében elérte a gazdaságilag fejlettebb európai országok szolgáltatásának színvonalát.

Kádár Aba: A villamosság veszélyeinek kockázata A villamosenergia használata (éppúgy, mint minden más energiahordozóé) bizonyos veszélyeket hordoz magában. Minden biztonságtechnika (nem csak a villamosságé!) alaptétele az. hogy a biztonság - egyre növekvő fajlagos költségekkel - minden határon túl fokozható ugyan, de 100%-os biztonság még elvben sem érhető el. Ez nehezen egyeztethető össze azzal a szocializmus alatt gyakran hangoztatott szlogennel. hogy "Legfőbb érték az ember", de nagyon is jól megfér a kifejezettena kockázatokra épülő tőkés rendszerek alapgondolkodásával. Ma tehát nem kell szégyenlősen elrejtenünk azt - az egyébként korábban is alkalmazott, csak éppen nem hangoztatott - gyakorlatot, hogy a biztonsági szabályok és rendelkezések a veszétyek kockázatának és a ráfordításoknak optimumát kereső kompromisszumok Dr Horváth Tibor. Gördülő gömb - A villámhárítók szerkesztésének magyar módszere A gördülő gömb módszeri 1962-ben a magyar szabvány vehette be először, amikor erről külföldön még tudományos közlemények sem jelentek meg. Ezt az eljárást tehát joggal nevezhetjük magyar módszernek. [6] A gördülő gömb módszer a villámhárító felfogók szerkesztésére ma a legjobban használható eljárás, amely -ha lassan is-az egész világon terjed [11) A gördülő gömb csak arra alkalmas, amire készült, nevezetesen a villámhárító felfogórendszerek elrendezésének szerkesztésére, nem alkalmas viszont a villámhárítók hatásosságának számszerű kifejezésére, vagy tudományos következtetésnek levonására. (12)

Summary Dr. I. Nagy

Automation. The Past and the Perspectives The professionals working on special science fields build up their own theory and methods. This course of proceedings took place during the past century and this trend continues in the recent new millennium too. The theory which rests on sound biases and is worked out in adequate profundity and is an indispensable support ot the sure engineering activity, was far the most part already at the disposal of the engineers wo riling on the various fields of automation at the turn of the millenium Though we are celebrating now the centennary of the Hungarian Electrotechnical Association, one must realize that the work of the experts-m the past century-active on the fields of automation, mainly rested on the achievements of Ihe eminent persons those layed down the fundamentals. Because ol this it is appropriate to mention the important milestones ol developments in a brief survey. Dr. P. Simirxti: Tha First Common 100 Years of the Electrical Machine-and Switchgear Industry and the Hungarian Electrotechnical Association, from the Beginning of the Century up to Now I review in this paper the role ol the industrial firms - belonging to the field ol engineering of the Machine and Switchgear Section - those developed and manufactured the following power generating and consuming machines Rotating Machines: Electric Traction Equipment; Transformers; Switchgear, Power Distribution Systems and Equipment: Overhead Line Conductors and Cables: Various Consumer Equipments. I arrange the role of these firms into groups according to manufacturing branches and review their activities in three major time periods. I divided the history of the profession - according to an arbitrarily but characteristically chosen standpoint the ownership, into the following time periods The time period from 1900 -1945. The ambitious section, thedeveloping then againalways ready for renewal, the era of everything self manufacturing, private entrepreneurs an J the appearance ol the foreign great enterprises The time period from 1945 -1990. The formation of the slate owned big industry, its differentiating, growth and decline. The lime period from 1990 up to now. The repeated appearance ol the budding domestic private ownership beside the market gaining global international large undertakings.

of the 1900-s against the adherents ol the pneumatic power transmission and agamst the economic forces of the gas supply firms. Though the technical conditions were created by the GANZ factory in 1878, the public lighting was accepted but in 1909. Our now 100 years old Association was formed in these hard years, it provided a forum for the notable representatives of the electric and electric power industnes. The common interest and depending upon each other was realized by the two big industnes in the Associalion life. It is not accidental. that we are celebrating together, remembering the successes of the well performed works. Dr. A. Tombor. The Formation and Development of the Hungarian Electric Power System (VER) The electric power systems went through a huge development in the 20-th century. Their efficiency grew in as unbelievly rate. no doubt by the help ol the development ol dispatcning systems. At the end of the 90-s it became generál practice the applicalion of digital systems in Ihe process control of networks and power plants, intheregulation, automation, furthermore in the fields of relay protection-automatics. The hardware means were typilied and with the loaded software one could assign the field ol application. The secondary systems became nontransparent It is important, that their operotion should be controllable and evaluatable unambiguously. The testing methods of compiicateű systems must be developed. Not only the operatmg ability. but those cases are to be controiled too, where the needles operation is a fault. The reliable and undisturbable operation turns to be extremely important. Ali these will give a lot of work in the luiure The 100 years old MEE always provided possibility lor the formation and conflicting opinions Often the Association mobilized the mentái abilities of its members tor creating concepts. solving partial problems. The tasks of the luture shouid be solved by the Hungárián engmeer and technician society. Performing this work the Iramework provided by the Association is needed in the future too. Dr I. BenHó: 100 Yo;irs Eloctrlc Power and the Hungárián E l e c i r u t c c h ü i c j l A s s o c l a t l o n The 19-th century results of the physical science (Volta. Ampere, Ohm, KirchhoN, Faraday. Manvell) lay tne foundation ol electrilioation The public electric power supply commenced already at the end of the 19-th cenlury - in 1684 at Temesvár, a Hungárián lerritory al Ihat time and in 1888 at Mátészalka, a Hungárián territory evén today. Ttie fas! deveiopment, the spread and turning intő generál usage of the public power supply togetherwith the UEE belongs to the history of the 20-th cenlury Taking a looK back intő the 100 veíus historv of the MEE we m a "y *•*"•" -•-"*«»*»:**:*— nt • » i _rviC. •• iLl•Ul *»»*U* IC !••UVNITJiLIV ••" ~'—*—— aidLB "-"• IFIÜL — UUI i M " , l JUUILb^^j IldU>d • SHj[IIM^<JIU '_'lfcl_LML

power supply proceeding in the forefront at the lirst part of the 20-th century. later after the political and economic recesses caused by Ihe two world wars could lollow and qualitywise reached the high supply standard of mostt advanced nf the íhfl mr%í ^flufinr&ri European Piirr*nAnr\ countries mnnlriíK:

A. Kádár Tha Hazard of Donger of Eloctrlcity The use ol electric power - similarly as all the other energy bearers - have certain dangers. The oase conceptolallsaletytechnics-not only thai of Ihe electric-is thai though the safety-with more and growing costs-maybe increased beyond all hmits. the 100%saletycannot be reached, not evén theorelically. This can not be made easily consistent with the slogan Irenquently proclaimed dunng the socialism that "the humán is ihe highest value'. but it can be well intergrated mto ihe base concept ol the capitaiist systems those are buirt enplicilely on risks Thus nowadays one must not bashfully hide the practice - which was usedothetwisepreviously. but not declared- that the safetyrules and instructions are compromises seeking optimum between Ihe risk ol dangers and the allocated costs Dr T. Horváth: Rolling Sphera. The Hungárián Llghtnlng Arresler Design Melhod The Hunganan slandards introduced the Rolling Spheie Melhod in 1962. whenabout this methodnol evén any scienlific pubtication appeared abroad Thus we may call Ihis process rightty a Hungárián Melhod. [6] Nowadays the Rolling Sphere Method islhebeslusaWeprocedurelortheoonstructionoflighlningrodsol the lightmng arresters. This method spreads- if but slowty too - over the whole world. [111 The Rollmg Sphere is adequate bul only for which i: was devetóped, namely for the construction of the arrangement of Ihe receptive systems ol the lightning arresters and it is inadequate for the numencal expression of the effectiveness of Ihe IkjMning arrester or for drawing any soentilic conclusions.

Dr. Horváth József - Pollich János: Fejezetek a magyar világítástechnika történetéből Egyesületünk 100 éves évfordulóján megkísértünk rövid áttekintést adni a hazai világítástechnika nyugodtan állíthatjuk, dicsőséggel leli-történetéről. Aterjedelmiokok miatt csaka villamos üzemű világítást tárgyaljuk és különösképpen koncentrálunk a hazai szempontból nagy jelentőségű vagy azon túlmenően a nemzetközi lejlődést is befolyásoló alkotásokra, személyekre és eseményekre.

Dr. J. Horváth- J. Poihch: S*l«ction» from tha History of tha Hungárián Llghtlng Tachnlcs On Ihe occasion of the centennary of our Association we try to give a brief review of the history of the domestic lighting technic. This may be calmry calied to be a glorious hislory. Because of siza timitalion we are dealing exclusively with Ihe electric lighting and concenlrate upon Ihe domeslically importani or beyond Ihis upon the intemational development influancing products. individuals and events

2000 a Magyar Elektrotechnikai Egyesület centenáriumi éve A villamosítás évszázada - a Magyar Elektrotechnikai Egyesület évszázada

2000 is the Centenary of the Hungárián Electrotechnícal Association The Century of Electrification, is the Century of the Hungárián Electrotechnical Association

168

ELEKTROTECHNIKA

Zusammenfassung Dr /. Nagy:

Automatislerung: Vorgangonbeit, Parspektivon Die Fachwissenschatten bauen sicn >hre eigenen Theorien. Methoden auf. Dieser Prozess veriief wahrend des vergangenen Jahrhunderts in de' Automatisierung und sem sich auch im nauen Jahctausenű tort. Selbstbewussie Ingenieuriatigfceit aul hohem Niveau isi die uneriassliche StűUa der auf fester Basis beruhenden in erfnrderiicher Tiefe ausgearbeitelen Theone, die fur die tatigen Ingenieure auf den verzweigten Gebieten der Automatisienjng schon zum Grossteil an der Jahrtaussndwende zur Verfúgung stand. Wif (eiem jetrt das 100-jahrige .Jubilaum von MEE Die Arbeit der im vergangenen Jahrhundert auf dem Ger>et dar Automatisierung tatingen Fachleute basierte auf Ergebnissen einiger hervorragender W«senschaftter. Dr. P Simándi: Die elektrlsche Maechlnen - und Garatalndustrle hundart Jahre gemolnsam mit MEE, ab Jahrhundertbeglnn bls zur Gegenwart Der Autórslellte in seiner Vorlesung der Fachabteilung Maschmen - und Gerateder Energiearzeugung und Verbraucíier. die Rolle der Entwicklungs - und Produktionsunlemehmen in drei grösseren Zeitpenoden in lolgende Fachgebiete gruppiert vor. rotierende Maschinen; elaktrische Traktion: Transformatoren; Schaltgerate: Verleilersyslerne und Einrichlungen; Frei-und Kabelleitungen. sonsligeVerbrauchereinrichtungen Die Geschichte wird - inlolge der Eigenlumsverháltnisse - in lolgende Zeitperíoden eingeleilt - 1900-1945. aufsleigende Periode. Entwicklungs - und Neuanfangspenode. aularks privale heimische Unlemehmen und die Erscheinung der grossen austóndischen Grossuntemehmen - 1945-1990. Entwickiung der staatlichen Grossindusirie. Spezialisierung. Steigerung und Untetgang - 1990 bis zur Gegenwart. erneule Entwicklung heimischen Privaleigenlums neben der rnarttwirtschaftlichen Gebielsgewinnung gloOoler, internál ionaier Grossuntemehmen. J Molnár Das Varalnsleben aus der Slcht dar Senloren Viele tausend. zahlreicha noch lebende Senioren unseres Vereins bikJeten den schöpferischen Teil der heimischen Entwicklung im 20. Jahrh. der Elektro- und Elektnzitatsindustne International öekanrtt wurde durch sie die Elekttomduslne und sie begannen die Elektrizifierung Ungams. Es ist heute schon schwer vorstellbar. aber Ende der 1800-er Jahre engagiene sich die Eíektroindustrie. noch in den ersten Jahren des 19. Jahrh. erfolgle ein erbittertec Kampf zwíschen den Anhangam der pneumatischen Kraftübertragung und den Wirtschaftskráfién der Gasversorgung Die lechnischen VorausseUungen schuf clie Fabnk GANZ bereits 1878, bei der óffentlichen Beleuchiung siegte die EleMrizitat nur1909. Unser heute hundenjafiriger Vérein garantierte in diesen kampfreichen Jartren den "Spielraum" (úr die heruorragenden Vertreter der Elektro- als auch der Elektrizitátsindustrie. lm Vereinsleben etablierten sich die gemeinsamen Interessen und das Auteinanderangewiesen-se>n der zwei grossen Industríezweíge. Es ist kein Zutall. dass * i i heute in gemeinsamer Erinnenjng den Erlolg der gut verrichtelen Arbeit leiem. Dr A. ToniDor:

Entstehung und Ertwlcklung des ungarlsch«n ElaktrlzItaissysMma (VER) •as ungarische Elektrizitatssystem erfunr im 20. Jahrh. eme riesige Entwicklung. In unglaublichsm Masse wuchs die Effektivrtüt. nicht zuletzt durch Hilfe der Entwicklung der regelungstechnischen Systeme. ANgemem gultig wurden Ende der 90-er Jahre die Anwendung digitalei Systeme, Nett- und Kraftwerks Proiesssteuerung. Regelung. Autómalisierung, ferner die Relaisschutz-Automatik Die Hardware wurde typisiert und mii der "eingespeichérten" Software konnten die Anwendungsgebiete festgeíegt werden. Die sekundáren Sysieme wurden "undurchsichtig". Sehr wicktig ist es, dass ihre Funktion eindeutig konlrollier - und auswertbarseinsoll. Entwickelt werden müssen die Testmethodenkomplizierter Systeme, wobeinicht nur ihre Funktionstátigkeit, sondern auch solche F3lle kontrotliert werden müssen. in denen der Fehler in der überflüssigen Tatig kei! besteht. Ausserordanllich wichtig ist der zuverlássige nicht storbare Betrieb. Dies alles bringt viele Aulgaben mit sich. Der 10O-jahrige Ungarishe Elektrotechnische Vérein (MEE) gab immer Uöglichkeiten tür die UeinungsbikJung und ihr Zusammantraffen. Oft hat der Vérein das geistige Potential seiner Uitgliede für die Lösung von Konzeptionen oder Teilaufgaben mobilisert. Die Zukunftsauígaban muss die ungarische Gessellschaft der Techniksrunú Ingenieure lűsen,zu derén ArbeitweiterhinaiJch der Vérein einen fachlichen Rahmen sichert. Dr. I. Bankó' 100 Jahre Elaktroenergie und MEE Die wissenschaftlichen Ergebmsse der Physik im 19. Jahrh. (Volta, Ampere, Ohm, Kirchhoff, Faraday, Maxwell) legten den Gnjndstein tűr die EleKtrífizierung und Ende des 19. Jahrh. begannen die Dienslleislungen der óffenthchen Energieversorgung (1884 auf tíem damalioen Ternloriums von Ungam. in Temesvár. 1888 im heutigen Ungarn, in Mátészalka). Derén dynamische Entwicklung, Verbreitung und Varallgemeinerung gehört gememsam mit MEE zur Geschichte des 20. Jahrhunderts. Ruckblickend aut die hundertjáhnge Geschichte von MEE können wir behaupten. dass unser Vérein auch eine bedeutende Rolle spielte, dass sieti die Elektnzüatsversorgung Ungams zu Beginn des Jahrhunderts im Spitzenleld be'and. Spater, als ünwirkung der politischen und wirtschattlichen Konsequenzen der Weltkriege Irat ein Rücktall ein und dennoch konnte der Indusinezweig den wirtschartlicht entwichetlerert Landem Europas loígen und das Niveau ihrer Dienstleistungsqualiiat erreichen A. Kádár: Rlslken der Qafahren dsr ElsKtrlzrtSt Die Verwendung elektnscher Energia (ebenso wie die altér anderer Energietroger) hal gewisse Gefahren Grundprínzip jeder Sicherhertstechnik (nicht nur der Sektrizitatl) ist es, dass die Sicherheit - mit immer steigenden spezif ischen Kosten - zwar über allé Grenzen gesieigen werden kann. aber eine hundertprozentige Sicherheit auch prinzipie II nicht erreichbar ist. Das ist schwer mit der sc-zialistischen Losung vére mbar. dass "der höchste Wert der Mensch ist": aber gut passt as zum Grundgedankan tíer ausgasprachen auf Risiko bauenden kapitalistischen Systeme Gegenwartig muss man alsó die beschamend vertuschte - aber auch früher angewendete, nur eben nicht verbrettete - Praxis nichl verheimlichen, dass das Optimum in einem gesuchten Kompromis zwischen Sich erheits rege In und Verordnungen des Gefahrenrísikos Aufwendungen darstelll. Dr T. Horváth: Rollanda Kugel - ungarlsch« Mothodo dor Blrtzablaltor - Konslfuktlon Erstmals 1962 wurde die Methode der rollenden Kugel in die ungarischen Normen eingeführt. wáhrend daruber im Ausland noch nichl einmal wissenschaftliche Pubtikationen erschienen. Oieses Vertahren konnen wir deshalb mit Recht als ungarische Methode bezeichnen. [6] Die Methode der rollenden Kugel ist gegenwaflig be' der Blrtzableiter - AuHanger - Konstruktion das besl geeigneteste Verfahren. das sich- wann auch langsam-aul der oanzen Welt verbreitet. [11] Die roltende Kugel isi nur daiür geeignet. wofür sie angeferligt wurde. nSmhch als Konstiuklion für die Anordnurtg der Blrtzableiter - Auffangersysteme. Nicht geeignet dagegen ist sie für die datenmassige Aussage der BlrtzableÜeí - Wiiksamkeit oder (úr die Feststellung wissenschaftlichter Konsequen2en. [12] Dr. J. Horváth- J Polfích: Elnlge Kapllol aus d*r Gaschlchta dar ungarlschan Balsuchtungstachnlk Zum 100-jahrigen Jubilaum unseres Vereins Gebén wir einen kurzen Überbtick über die Beleuchiungstechmk Ungarns. Mit Genugtuug konnen wir behaupten. dass es eine ruhmreiche GescMchte war. Aus Platzmangeikonzentrierenwirunsauf die Beleuchtung mit elektrischem Betrieb, besonders aus heimischen Gesíchtspunkten auch auf die Schöpfungen. Personen und Ereignisse grosser Sedeutung, die auch die mternationale Entwicklung forderten.

2000 feiert der ungarische Eleklrotechnische Vérein 100 jáhrigen Geburtstag Jahrhundert der Elektrifizierung - Ein Jahrhundert Ungarischer Elektrotechníscher Vérein

2000. 93. évfolyam 5. szám

Felhívás és tájékoztatás szerzőink részére Ezúton tájékoztatjuk szerzőinket, hogy lapunk minden nyomdai munkálatait, annak összes előkészítő tevékenységével, a közeljövőben a Csathó és Társa Nyomdaipari Kft. fogja végezni. A lap előkészítésével kapcsolatban a nyomdával abban állapodtunk meg, hogy minden anyagot mágnes-lemezen, illetve a későbbiekben e-mailen küldünk meg, mellékelve hozzá egy kinyomtatott példányt. A nyomda a szöveghez nem nyúl hozzá, azt csak a kívánt formára rendezi. Ezzel ki tudjuk küszöbölni azokat a hibákat, elütéseket melyek a nyomdai szedés során kerültek az anyagba. Úgy gondoljuk, ma már mindenkinek megadatik, hogy számítógéppel szerkesztett anyagot küldjön, az alkalmazott program bármi lehet. A nyomda korszerű felszerelése minden ma élő programot képes kezelni. Ha valaki mégsem tudja az adott formában küldeni közlendőit, annak a szerkesztőség segíteni fog. További - többszörösen ismételt - kérés, hogy a cikkek terjedelme ne haladja meg a négy nyomtatott Elektrotechnika oldalt. A terjedelmi korlátokat meghaladó cikkeket a jövőben nem fogjuk közölni. Kérjük továbbá, hogy a kéziratba egy igazolványképet is szíveskedjenek mellékelni. Az elmondottak a lap formai és tartalmi minőségének javítását célozzák. Kérjük kedves Szerzőinket, hogy a fentiek szerint szíveskedjenek a jövőben eljárni. Szerkesztőség 169

Automatizálási és Számítástechnikai Szakosztály

Automatizálás: múlt, távlatok Dr. Nagy István

Bevezetés Az eltelt 100 év lovasfogatról száguldó autókba, repülőgépekbe helyezte a közlekedőket, a század hajnalán nem sejtett műszaki fejlődést hozott, sok vonatkozásban többet mint amekkorát a megelőző évszázadok együttvéve eredményeztek. Távolról sem mondható ez el a kultúráról, a művészetekről, az irodalomról. Ami pedig morális, etikai értékrendben viselt dolgainkat illeti, az több mint félelmetes. Látszik, hogy a homo sapiens és a morál inseniti sajnos nagyon is jó! megférnek esetenként ugyanabban a testben, de az emberi fajon belül mindenképpen.

Elméleti háttér [1] A szak-tudomány területek kiépítik a saját elméletüket, módszereiket. Ez a folyamat zajlott a múlt évszázad során az automatizálásban, és folytatódik az új évezredben is. Színvonalas, magabiztos mérnöki tevékenység elengedhetetlen támasza a szilárd alapokon nyugvó, kellő mélységben kidolgozott elmélet, amely az automatizálás szerteágazó területén tevékenykedő mérnökök számára az ezredfordulóra jórészt már rendelkezésre állt. A jórészt szóra még visszatérünk. Bár mi most a MEE 100 éves jubileumát ünnepeljük, az elmúlt évszázadban az automatizálás területen tevékenykedő szakembereink munkája nagyrészt a fundamentumokat lerakó kiválóságok eredményein nyugodott, ezért helyénvaló a fontosabb mérföldkövekről röviden szólni. Az első komolyabb eredmények a 19. század második felétől a visszacsatolt szabályozási rendszerek stabilitásával kapcsolatosak és a Cambridge Egyetem két kiválóságától E J . Routh-tól és J.C. Maxwell-től származnak, akik közül 1854-ben az évfolyamelső Routh, a második Maxwell volt. A századforduló körül A.M. Lyapunov ért el a nemlineáris mozgásegyenletekre vonatkozó és a Routh kritériumot is magába foglaló mozgás stabilitással kapcsolatos meghatározó erejű eredményeket, amelyeket azonban csak a múlt század közepén kezdtek a szabályozástechnikában alkalmazni. Az első világháború utáni huszas években nyílt mód a hosszú távolságú telefonösszeköttetésre. A távolság növekedésével a veszteség kompenzálására egyre több és több erősítő állomást kellett alkalmazni, ami együtt járt a zajszint növelésével. E probléma kezelésére dolgozta ki H.S. Balek 1927-ben a Bell Laboratóriumban a visszacsatolt elektronikus erősítőt, ami azonban újabb probléma forrása volt. A hurkon belüli nagyszámú energiatároló miatt a karakterisztikus egyenleten alapuló Routh megközelítés ellehetetlenült. E gond orvoslására dolgozta ki M.Nyqist az 1932-ben publikált eredményét, amely grafikus úton, Dr. Nagy István, okl. villamosmérnök, BME Automatizálási És Alkalmazott Informatikai Tanszék MTA SZTAKI, MEE tag, MTA r. tag.

görbéből következtet a stabilitásra. Ezeket az eredményeket fejlesztette továbbá és foglalta össze Bode az 1945-ben megjelent könyvében, amely az ún. frekvencia módszer alapja lett. Időközben a 30-as években a folyamatszabályozás területén kialakult a PID szabályozás, továbbá Wiener kibernetikája és a sztohasztikus folyamatok elmélete, amely először a szervomechanizmusok területén bizonyult gyümölcsözőnek. A 40-es évek végén a frekvencia módszer mellett ismét feltűnnek a differenciálegyenleten alapuló megközelítések. Ennek jele W.G.Evans 1948-ban bevezetett gyökhely-görbe módszere, amely valamely rendszer paraméter-változás hatását mulatja a gyökök alakulására. További megtestesítői a Bellman féle optimalítási elv, a Kálmán szűrő és Pontryagin munkái az 50-es évek végén és a 60-as évek elején. Ezek mindenekelőtt az űrhajók irányításával kapcsolatos kihívásokra adott elméleti válaszok, amelyeket azután számos polgári feladatban is alkalmaztak. A 70-cs években az adaptív, modell-refcrenciás, a 80-as években a robusztus és csuszómód szabályozás elméletének kiépítése állt a figyelem homlokterében. Az iparban korábban szinte kizárólagosan használt PID szabályozók a csúcstechnológiai berendezésekben nem képesek az elvárásoknak megfelelni. A 90-es években fejlett számítástechnikai eszközökkel vaiós időben működő, összetett matematikai algoritmusokon alapuló szabályozókat dolgoztak ki nagy számban. Ki gondolná, hogy a számítógépek merevlemezes meghajtójában nem elegendő egy egyszerű PID szabályozó, ezért minden meghajtóba külön processzort építenek be a nagy pontosságú szabályozás céljára. Mindez az elméleti tudás felértékelődését eredményezte a mérnöki gyakorlatban.

Új elmélet születőben [2] Az említett eredmények túlnyomó része a lineáris dinamikai rendszerek körében a lineáris differenciálegyenletek elméletének talaján születtek. Ez nem jelenti azt, hogy a nemlineáris szabályozások elhanyagolt territóriumok lettek volna, hiszen se szeri se száma az e kérdéskörrel foglalkozó munkáknak. Mindezek közös jellemzője volt azonban a matematikusok, automatizőrök és más tudományágak művelőinek az a közösen osztott nézete, hogy a nemlineáris dinamikus rendszerek általában külön-külön vizsgálandó egyedi esetek, egységes elméletük nincsen megfelelően annak, hogy a nemlineáris differenciálegyenlet rendszerekre a matematikusoknak sincsen a lineáris differenciálegyenlet rendszerektől eltérően egységes, kidolgozott elmélete. Törekedtek általánosabb, és szélesebb körben érvényes elméletek kidolgozására, de ezeket csak erős megszorításokkal, közelítésekkel lehetett alkalmazni (leíró függvény módszer, szakaszos linearizálás). Legkiterjedtebben alkalmazott eljárás a munkapont körüli linearizálás. Mindezek a módszerek azonban a nemlinearitásokból fakadó különböző

Automatizálási és Számítástechnikai Szakosztály jelenségek követésére, magyarázatára általában alkalmatlanok. Ilyenkor, egyetlen lehetőségként a kérdéses rendszerre vonatkozó egyedi elmélet kidolgozását kellett választani. A 70-es években fordulat állt be. Egy új elmélet, a káosz elmélet bontakozott ki, és izmosodott rohamléptekben. Kiderült, hogy a nemlineáris determinisztikus rendszerekben egy új állapot az un. kaotikus állapot is lehetséges és, hogy ennek az állapotnak, valamint a kaotikus állapotba való átmenetnek a nemlineáris rendszerek széles osztályában tapasztalt általános kvalitatív és kvantitatív törvényszerűségei vannak. Ilyen módon ez az elmélet megváltoztatta a matematikusok és a többi tudományág addig vallott felfogását a nemlineáris dinamikus rendszerekről, ugyanis a káosz elmélet eredményeinek a fényében most már lehetségesnek ítélik a rendszerek széles osztályára általános érvényű elmélet kiépítését, amelynek máris jelentős fundamentumait sikerüli lerakni. Kaotikus állapotban a rendszerek trajektóriái az állapottérben a korábban már befutott pályát soha nem ismétlik meg, és ugyanakkor egy korlátos állapottér részben maradnak. Az elmélet kezdeti eredményei futótűzként terjedtek a különböző természettudományokban: a fizikában, mechanikában, elektrotechnikában, biológiában , kémiában, orvostudományokban, csillagászatban stb., de megjelentek a közgazdaságtanban, társadalomtudományokban is. Ennek egyebek között az az oka, hogy a valóságos rendszerek ténylegesen nemlincárisak, s hogy az említett diszciplínák mindegyikében sikerült egyre több kaotikus tulajdonságot és felmutató rendszert találni.

Interdiszciplinaritás A fentiekben érintett, szorosabban az automatizáláshoz kötődő elméleti alapokon túl az elméleti háttér sokkal szélesebb és kis merészséggel állítható, hogy a műszaki tudományok elvi alapjainak jelentős része ide sorolható. Ennek oka az automatizálás többrétegű interdiszciplinaritása. Egyrészt ugyanis az automatizálásban tevékenykedő szakember számára szükséges elméleti háttér lehet a villamos gépek, az analóg és digitális elektronika, a számítástechnika, a félvezetőtechnika, a teljesítményelektronika stb. ismeretanyaga. Másrészt az alkalmazási területek sokrétűsége pld,: villamos hajtások, villamosenergia termelés, energiarendszer, szervomechanizmusok, robotok, mozgásszabályozás, villamos hevítés, hogy csak néhányat említsünk a szorosabban hozzánk kapcsolódó területekről - ugyancsak rendkívül kiterjedi tudásanyagot igényel. De még az említett alkalmazásokon belül is az automatizó'r különböző szinteken tevékenykedhet, pld. a villamosgépek gyártásában, próbaállomásain, üzemében, hibadiagnosztikájában. Ezek mind más és más jellgű ismeretet, feladatokat és gyakorlatot követelnek meg.

idehaza és külföldön. Számos világszínvonalon tevékenykedő Ganz gyári mérnök az ipari alapokat rakta le, szerepeljen itt csak három név: Bláthy, Kandó, Ratkovszky. Kialakult a magyar villamosenergia rendszer. Ami az ide illő elméleti munkákat illeti, négy magyarvonatkozású az egész világon ismertté váll kiemelkedő eredményt kell megemlíteni. Az egyik a magyar származású Kron egységes villamosgép elmélete, amelyei a General Electric munkatársaként dolgozott ki. A másik az 50-es évek elején publikált Kovács-Rácz féle villamos gépek tranziens folyamataira alkalmazott Park vektoros módszer, amelyet Rácz professzor a 60-as években továbbfejlesztett teljesítmény elektronikai rendszerekre és amelyet "space vector method" néven az egész világon kiterjedten alkalmaznak, de általában nem ismerik az eredetét. A harmadik a Neuman féle számítógép és végül a negyedik a Kálmán szűrő, és a szabályozhatósági és meg figyelhetőségi kritériumok. A második világháború után egyebek között az automatizálás művelésére további intézmények alakultak: MTA SZTAKI, VEIKI, VKI kutató, BÁNYATERV, ERŐTERV, HŐTERV VEGYTERV tervező és a GANZ mellett az EVIG, VBKM, VILATI gyártó intézmények. Jóleső érzés néhány jelentősebb eredményt visszaidézni. Az MTA SZTAKI-ban a frekvenciaváltók, az aszinkron motoros hajtássorozat, az atomerőművi kazetta átrakó, hálózati kommutációs hajtások és a középfrekvenciás inverterek említhetők elsősorban. A VEIKI-ben az együttműködő erőmüvek automatikus irányítását végző rendszer több generációját fejlesztették ki és valósították meg. A VKI a hengermű hajtások automatizálásában, szükségáramforrások, nagyvasúti hajtások és ívkemencék fejlesztésében jeleskedett. A GANZ-ból az energetika területről a több generációs erőművi gerjesztés szabályozókat, az ipari hajtáskörből a körárammentes meleghengermű hajtást együttfutás szabályozással, a repülőollóhajtást, áramirányítás szinkronmotoros hajtást, a jármű elektronikából a 3000 LE-s diódás és az 5000 LE-s tirisztoros mozdonyt, a tirisztorra, majd IGBT-s trolibusz, villamos, Metro hajtásokat és az áram- és feszültséginverteres motorvonatokat kell kiemelni. Az EVIG gyárból az egy és több térnegyedes egyenáramú hajtásokat és az automatizált szerszámgép hajtásokat kell megemlíteni. A VBKM a frekvenciaváltós hajtásokban és a körvezérlő rendszerek gyártásában tűnt ki. A VILATI cement és hengermű hajtási rendszerei, NC és CNC szerszámgép hajtásai és számítógéppel irányított szinkron kaszkád próbapad rendszere emlékezetes. Mindezen tevékenységek és eredmények egyik legfontosabb alapja elsősorban az egyetemi oktatási tevékenység volt. Ezen túlmenően egyes, pld. BME tanszékek számos fenti munka aktív résztvevői és az eredmények, sikerek részesei.

Hazai körkép

Konferenciák

Rátérve az elektrotechnika körében hazánkban lezajlott automatizálás múltjára éppen a rendkívül szerteágazó terület és a szűk keret miatt csak arra van lehetőség, hogy néhány eredményt, értéket villantsunk fel azonnal elnézést és megértést kérve a túlnyomó többségtől, akiknek, ill. eredményeinek méltán helyet kellett volna itt kapniok, de többek között hely és idő hiánya miatt ez kizárt. Az első 50 évet lényegében véve az alapok, az infrastuktura megteremtése jellemezte. Zipernowszky, Verebély és Liska kiváló professzoraink tanítványaként felnőtt egy nemzedék, akik a század második felében nagyszámú, kiemelkedő eredményt értek el az automatizálásban

Az erősáramú elektronika területén a világon az első nemzetközi konferenciát a MEE szervezte Budapesten 1970-ben [31. Az első nagysikerű konferenciát egy konferencia sorozat követte, valamenynyi Budapesten MEE szervezésben zajlott, az utolsóra 1990-ben került sor. Ez az 1990-es konferencia azonban már több tekintetben eltért a korábbiaktól. Új nevet kapott: PEMC (Power Electronics and Motion Control), hivatalos és egyetlen nyelve az angol lett és szervezőként a lengyelek is csatlakoztak. A következő PEMC konferenciára 1994-ben Varsóban, majd 1996-ban ismét Budapesten, 1998-ban Prágában és 2000-ben Kassán került ill. kerül sor. A MEE

2000. 93. évfolyam 5. szám

171

Automatizálási és Számítástechnikai Szakosztály szponzorként támogatja a konferenciákat. 1985-ben megalakult az EPE (European Power Electronics) Association, amelyik kétévente a legnagyobb, kb. 1000 résztvevős konferenciákat szervezi Európában a teljesítmény elektronika területen. 1996-ban a PEMC'96 konferencia alatt megalakítottuk a PEMC-Councilt Budapest székhellyel, amelynek jelenleg 16 ország a tagja: Anglia, Ausztria, Belgium, Csehország, Észtország, Franciaország, Horvátország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Németország, Olaszország, Románia, Szlovákia, Szlovénia. 1998ban a PEMC'98 konferencia alatt egyesülési szerződést írt alá a PEMC-Council és az EPE. A megállapodás szerint fennmarad a PEMC konferencia sorozat EPE-PEMC néven és az EPE konferencia. Az első minden páros, a második minden páratlan évben kerül megrendezésre. APEMC-Council székhelye változatlanul Budapest, az EPE székhelye Brüsszel marad. Az EPE'99 Lausanne-ban volt, az EPE 2001 Graz-ban lesz, az EPE 2003 Toulose-ban kerül megrendezésre. Az EPE-PEMC'2002 valószínűleg Dubrovnikban kerül megrendezésre.

Jelen, jövő Szóljunk most erősáramú automatizőrként globális szinten a jelen élvonalba tartozó eredményeiről, amelyek egyben kitekintést engednek a közeljövőbe. A következő néhány példa esetenként egymástól távoleső területről való ugyan, de a téma erősen interdiszciplináris volta miatt az erősáramú automatizálásban mégis csak kisebbnagyobb szerepet kaphatnak. Elsőnek említjük az ABB által újonnan bevezetett IGCT (Integrated Gate Commutated Thyristor) vezérelt félvezető kapcsolót, ami az IGBT és a GTO előnyeit egyesíti és amit (0.5-5) MW-os közepes teljesítmény tartományban ajánlanak. Elérhető 4500 V és 3000 A határig 1000 Hz-cel, vagyis a nagy feszültséghez képest viszonylag nagy frekvenciával működtethető, vezető állapotban a vesztesége még a viszonylag kis veszteségű tirisztorénál is kisebb és snubber áramkörre nincs szükség. Integrált, ellenpárhuzamos diódát tartalmaz és könnyű sorosan-párhuzamosan kapcsolni. GTO-hoz hasonlóan árammal vezérelt. Szerény előrehaladás van az MCT, MOS vezérelt tirisztorok területén az 1400 V-os típus kipróbálásával. Előnye a kis, 1 V körüli feszűltségesés, nagy áramsűrűség és a gyors bekapcsolás. A kutatások folynak a szilícium karbid alapú eszközök területén, amelynek a valencia sávszélessége háromszorosa a szilíciuménak, s így a letörési feszültsége tízszeresre növelhető. Az üzemi hőmérséklet is 250° C -ra növelhető a szilícium 150° C értékéhez képest. A szilicium karbid Schotky dióda belső ellenállása a szilíciumból készültének századára szorítható le. A nehézségek sem csekélyek. Az új anyag ára 50-szerese a szilíciuménak, míg az azonos felületen található hibahelyek száma a szilíciuménak 1000-szerese. Ipari robotok egyre nagyobb számban kerülnek alkalmazásra. Az ENSZ Genfben székelő Gazdasági Bizottsága szerint számuk világszinten 65000-rel nőtt 1999-ben, a megelőző évben 720000 volt. Csaknem félmillió robot üzembehelyezését várják a programozható, navigáló takarító robotokból. Biztonsági és felügyeleti célú robotok fejlesztése is folyik. A legnagyobb kihívások közé a mikrométer, valamint a nanométer méretű mikro- és nanorobotok előállítása tartozik. Az utóbbiak már molekuláris dimenziójuak. A mikrorobotok a véráramban kolesterin lerakodások tisztítására alkalmasak lehetnek, míg a nanorobotok biológiai helyett mechanikai manipulációkra lehetnének használhatók DNA molekulákban. 172

Számítógépek mellett mozgó robotok is hálózatba köthetők, amelyek pld. katasztrófa esetén tehetnének jó szolgálatot mentésben (tűzvész, földrengés). Végül a szórakoztató és a humanoid robotok fejlesztése folyik, amelyek úgy néznek, viselkednek, reagálnak, mint az ember. A közlekedésben a szuper gyors, 500 km/óra körüli sebességű, mágnesesen lebegtetett vonatok és a villamos autó fejlesztés mellett az informatikával kombinált új érzékelő szervek új korszakot nyitnak. Túl azon, hogy a francia TGV és a japán Sinkanzen rendszer terjed a világon, a szupergyors vonatok terén is előrelépés tapasztalható. Németországban a Berlin-Hamburg vonalon, Japánban TokyoOhsaka kapcsolatban és Amerikában is. Kialakul az intelligens közlekedési rendszer (ITS = Intelligent Transportation System), amelynek tagjai az autók, buszok, teherautók, vonatok, hajók stb. Ezek egyedei is lokális intelligenciával rendelkeznek. Apárizsi metro egyik 7,2 km-es szakasza már 1998. óta vezető nélkül közlekedik. Az ITS több mint az egyedek összessége és forgalom megfigyelésben, irányításban, tervezésben, baleset detektálásban, elhárításban stb. lesz fontos szerepe. A forgalom intelligens egyedeinek a helyzetét a globális helyzetmeghatározó rendszer (GPS = Global Positioning System) néhány cm-es hibahatáron belül meghatározza, amiről részben a forgalomban résztvevő, részben az ITS folyamatosan értesül. Amerikában és Japánban 100000-es, Európában 10000-es nagyságrendben már ma is vannak GPS alapú forgalomirányítással ellátott autók. Régebbi változatban programozással, korszerűbb változatban a kiválasztható nyelven hanggal kell közölni a célállomást. A rendszer minden kereszteződés előtt hanggal tájékoztatja a vezetőt a haladás célszerű utvonaláról. Az intelligens járműn a telefon, fax, email, navigációs display, hátsó ülés szórakoztató elektronika (TV, számítógép) csak a jéghegy csúcsa. Az un. Telematics rendszer a fentieken túl az alábbi szolgáltatásokat kínálja: - Navigációs szolgáltatás a vezető részére - Biztonságnövelés, amelynek fontos eleme a jármű első és hátsó részén az automatikus távolságtartás célját szolgáló radar érzékelő - Nyomravezetés ellopott jármű esetén - Útmenti segítségnyújtás kezdeményezése - Motor távdiagnosztika. A technikai problémák közül megemlítjük, hogy míg a helyhez kötött számítógépek modemjeinél 56 kb/s, a vezetéknélküli adatátviteli kommunikáció esetén 9.6 kb/s a jelenleg alkalmazott bit sebesség. Az elektronika súlyos környezetszennyezés forrása. Az ólom a kadmiumhoz, higanyhoz hasonlóan veszélyes nehéz fém, festékből, csövek forrasztásából, üzemanyagból már kitiltották, s megkezdődött az ólom száműzése az elektronikából is (pl. ólommentes forrasztás NyÁK lapokra), kivétel már csak az akkumulátor és a katódsugár cső. Óriási gondot jelentenek az elhasznált számítógép hegyek. Megoldásként az kínálkozik, hogy a gyárak a termékek élettartamának végéig felelősek legyenek saját termékeikért, vagyis az elhasznált termékeiket kötelező legyen visszavenniök. Súlyos környezetszennyezésre kiható fejlemény az Internet használat viharos terjedése. E fejlődés az Egyesült Államokban végülis mintegy megkétszerezné a villamosenergia felhasználást, ami megenedhetetlen. Megoldási kell találni a számítógépek energia felhasználásának csökkentésére, Az automatika egyik testvére és segítője a számítástechnika, ahol a fejlődés már az elmúlt 20 esztendőben is lenyűgöző volt, de mindez csak a kezdet kezdete. Az egyik fő cél a sebesség, vagyis az óra frekvencia növelés. Ebben nemrég még az (500-600) MHz volt a ELEKTROTECHNIKA

Automatizálási és Számítástechnikai Szakosztály csúcs, de mára már ez is túlhaladott, az IBM Power 4 és a Compaq Alpha 21364 processzorok frekvenciája eléri, sőt meghaladja az 1 GHz-et. A számítástechnikai eszközök méretének csökkentésében és a sebesség növelésében több nagyságrendű javulást eredményezhetnek a "'quantum" számítógépek. Ezek az információt elektron quantum állapotában kódolják. Ami az operációs rendszereket illeti, a Microsoft hegemóniája miatt sokan azt jósolták, különösen a bejelentett Windows NT 5.0 után, amelyet végülis átkereszteltek Windows 2000-re, hogy a többiek, így a Sun Unix rendszere elhal. Nem ez következett be. Részben a Microsoft elleni bírósági eljárás, de főleg műszaki indokok miatt az Unix versenyben van, sőt a Helsinki Egyetem egyik diákja állal kifejleszteti és ingyenes Linux -egy Unix változat - határozottan terjed. Felbátorodva az Intel, Compaq, Dell és mások már ajánlanak Linux rendszert. De nem ez a legrosszabb hír a Microsoft számára, hanem az. hogy az Internet letaszítja a PC-ket a trónról cs olyan irányba viszi cl a fejlődést, ahol már a Microsoft nem vezető. Ez nem jelenti azt, hogy a közeljövőben nem találkozunk majd mindenhol PC-kel. Sőt egyesek a komputer iparban úgy Ítélik, hogy belátható időn belül nem egy, hanem 10 számítógép/személy az elérhető cél, hiszen a bennünket kiszolgáló eszközök nagy részében rejtve megjelentek és elterjednek majd a komputerek. Az Internet még nagyobb és alapvetőbb változásokat hoz majd, mind a PC-k az élet minden szegmensében. A jelenlegi platformokat, mint amilyen a desktop PC, a notebook és laptop számítógép, a printer, fax, TV, telefon (huzalozott, mobil), audió rendszerek, DVD (digital versatile disc), videocamera stb., felváltják a többfunkciós, Internet kompatibilis eszközök, amelyek portabilis formában is hozzáférhetők lesznek, és többféle kivitelben, személyes digitális segítő (personal digital assistant = PDA) néven már ma is kaphatók. Az Internethez csatlakozó vezeték nélküli mobilis felhasználók adatátviteli forgalmában az időosztásos rendszerről áttérnek a kódolási rendszerre, amellyel a jelenlegi 9.6 kb/s sebességet megnövelik gyorsan mozgó jármű eselén 500 kb/s-ra, lassan mozgó felhasználó számára a 2 Mb/s-ra. A platform független program orientált Java nyelv szerepe felértékelődik, hiszen a web is platform független. A/, új alkalmazásokat a rendszerben platform független szoftverrel kell ellátni. Az Internet térhódításának támaszai a hang felismerésben, a nyelv fordításban és a szövegmondásban elért átütő kutatási sikerek. Az Internet kommunkáció hardver oldalához tartozik az un. "Oxigén projekt", amelynek keretében 275000 km hosszon világméretű optikai kábel hálózatot építenek ki a tengcr alatt 14 milliárd USD-ért. Adatsebessége minimum 100 Gb/s és maximum 2 Tb/s lesz. Ennek első szakasza. 158000 km hosszan, az Atlanti és Csendes óceán alatti nyomvonalakont 74 országot érint és 2000-ben üzembe kerül. Mindez a hírközlésben a hangszolgáltatásról az adat és kép szolgáltatás területére tolja át a súlypontot. A fénykábel rendszer a költségeket leszorítja az űrállomásokon keresztüli szolgáltatás 1.5 %-ra. Azt várják, hogy a globális hírkapcsolat ára, pld. a telefoné havi díj lesz és független lesz attól, hogy a beszélgetés melyik két ország között bonyolódik. Az adattárolásban is lenyűgöző a haladás. A mágneses tárolásban az IBM microdrive rendszere lényegesen kisebb méretekben, mint a szabványos 1.44 MB-os floppy disk 200-szoros tárolási kapacitású. A DVD (digital versatile disk) 13-szor akkora bitet tárol, mint a CD változatlan méretek mellett. Visszatérve a számítástechnikára, szólni kell a szuperkomputerekről. Ilyen rendszerekben tízezrével találhatók párhuzamosan dolgozó mikroprocesszorok, amelyekkel 100 milliárd/sec-os lebegő pontos

2000. 93. évfolyam 5. szám

műveleli sebességet értek el s, amelyet 2004 -re ennek 1000-szeresére (100 teraflops) kívánnak növelni. A szakmánkban kiterjedten alkalmazott IC technológiában a tranzisztoros kapuk méretet 0.25 m-re, sőt az alá szorították, ami egy chipen 10 millió tranzisztort jelent. Ez módot ad arra, hogy komplett elektronikus rendszereket, pld. PC-ket egyetlen chipbe integráljanak. Midez számtalan új probléma forrása tervezésben, mérésben és pld a chip áramköreinek energia ellátásában. A lápvezetékek megtervezése, az induktív, kapaeitív csatolások, ohmos feszültségesés minimalizálása a veszteségleljesítmény térfogatsűrűség követése ily nagyszámú áramkörben nehéz feladat. Bár a szakmánktól távol esik, de a High-Tech. automatizálás része, ezért érdekességből a katonai repüléstechnika köréből megemlítünk két pilótanélküli fejlesztést. A Global Hawk (Globális Héja) 25000 km-es akciótávolságban 18 km magasságban képes katonai feladatokra. A bogár nagyságú repülő objektumok néhány km-es távolságban színes képek közvetítésével képesek felderítést végezni. Mindehhez, a fenntartható fejlődéshez villamosenergia is kell. Az emberiség számban nemsokára eléri a 10 milliárdot és szembesül a gazdasági növekedés, az ehhez szükséges energia és nyersanyag előteremtés, valamint a környezet konzerválás hármas követelményével, ezzel a félelmetes Trilemmával, amire a kielégítő megoldást utódainknak igen nehéz lesz megtalálni. Érthető a megkülönböztetett figyelem a megújuló energiaforrások felé. Szóljunk ezek közül itt csak a napelemekről. A fejlődés töretlen. Még olyan északi és természetes energiaforrásban gazdag országban, mint Hollandia is egy 1 MW-os napelemes projekt valósul meg Amszterdam mellett, amelyben 5000 házban és további létesítményekben napelem kollektorokat szerelnek fel házanként egy inverterrel, amely részben a ház energia szükségletéi fedezi, részben visszatáplál a hálózatba. A naprenergia termelés világszinten 97-ben már meghaladta a 100 MW-ot és egyedül Németországban 1998-as adat szerint rövidesen megközelíti az 50 MW/éves termelési szintet, Japán célkitűzés az 5 GW napelemes energiatermelés elérése. Nevada állam területének a 10 %-át napelemekkel befedve a termelt villamos energia fedezné az USA teljes villamos energia igényét. A napelemek elterjedésének egyik fő hátráltatója, az ilyen rendszerek költséges volta. Míg a gázzal előállított villamos energia 3 c/kWh, addig napelemmel ugyanez 20 c/kWh. Megjegyzendő, hogy csúcsfogyasztás időszakában a villamos energia ára meghaladhatja a 20 c/kWh-t. A fő kihívás a napelem árának csökkentése, amelynek jelenleg kutatott útja a 200-szor vékonyabb cellák készítése.

Zárszó A Magyar Elektrotechnika Egyesület a 100 eves fennállása alatt az automatizálás terén is eredményesen, megbízhatóan szolgálta a szakma erdekeit, teljesítette elvárásait. Ahhoz, hogy a jövő században is a MEE hasonlóképpen eredményes maradhasson a globalizálódó világunkban egyebek között erősítenie kell a nemzetközi együttműködést.

Irodalom 1. G.F. Franklin, J.D. Powell, A.E. Naeini, "Feedback Control of Dynamic Systems" Addison-Wesley Publishing Company, Massachusetts, 1988 2. R.C. Hilborn, "Chaos and Nonlinear Dynamics" Oxford University Press, New-York, 1994 3. A. Kloss, "Auf den Spuren der Leistungselektronik" VDE Verlag 4. Spectrum, IEEE folyóirat 1999. január és 2000. január

173

tesszük a villamosságért Minőségközpontú filozófiánk jutalmaként a Paksi Atomerőmű Rt. idén először megjelenő „Paksi Atomerőmű hivatalos szállítója" oklevelét első ízben cégünk, a Schneider Electric Hungária Villamossági Rt. kapta meg. A 2000. évre szóló oklevelet a Schneider több mint 100 beszállító közül nyerte el, így bizonyítva, hogy a Schneider vezetősége és valamennyi dolgozója elkötelezettséget vállalt arra, hogy vevőinek igényeit a legmagasabb minőségi szinten elégítse ki.

Magyar Villamos Művek Rt. A 100 éves MEE jubileumi rendezvényének fő támogatój a Mi jellemzi cégünket? Több évtizedes tapasztalat a villannyal kapcsolatos valamennyi területen. Szakembereink egyaránt ismerik a termelés, a szállítás és a fogyasztók kiszolgálásának legjobb módját. Ha a közelmúlt állandóan alakuló gazdasági környezete nem is mindig tette lehetővé tevékenységünket az eladási lánc teljes hosszában, nagyon fontosnak érezte a társaság a munkatársak folyamatos hazai és nemzetközi képzését, a legjobb külföldi példák állandó nyomon követését. Az európai villamos társaságok közös szervezetének az EURELECTRIC-nek vezető testületeiben az MVM Rt. képviselői elismert munkát végeznek.

£

Társaságunk kész megméretni magát a szabad piaci versenyben. Vevőinknek nemcsak villanyt, hanem az energiával kapcsolatos szolgáltatásokat is szeretnénk ajánlani. Versenytársainkkal korrekt üzleti kapcsolatokat építünk. A villany a felhasználás helyén a legtisztább ei rgia. Mindent megteszünk, hogy a termelés és a szállítás a lehető legkisebb mértékben terhelje körnv szetet. Célunk, hogy majdani vevőinkkel ichnológiákat alakítsunk ki, amelyek növelik közösen olyan környezetbarát termelési versenyképességüket, gazdasági erejüket és a lány használatával a környezet Is egészségesebb legyen. MVM Rt. társaságai: Magyar Villamos Művek Rt. 1011 Budapest, Vámu. 5-7. Telefon:+361-201-5455 Fax:+361-202-1246 Internet: http://www.mvm.hu Kommunikációs osztályunk az Ön rendelkezésé • Paksi Atomerőmű Rí. • Vértesi Erőmű Rt.

jjfc

• Távvezeték Társaság (OVITRt.) • GTER Kft. Gázturbinás Erőműveket üzemeltető és Karbantartó Kft • ÉRBE Energetika Mérnökiroda Kft.

4T^"M

l!

• VILLKESZ Villamosipari Kereskedelmi é& Szolgáltató Kft,

Gép és Készülék Szakosztály

A MEE és a villamosgép- és készülékipar közös első száz éve, a századelőtől napjainkig Dr. Simándi Péter

Bevezetés

A feltörekvő szakasz...

Különleges és nehezen megoldható feladatra vállalkoztam, amikor elfogadtam ezt a megtisztelő megbízatási: előadást tartani a Magyar Elektrotechnikái Egyesület 100 eves törtenetet méltató és a jövőképet is felvázoló centenáriumi ünnepi megemlékezésen. A megbízatás

A feltörekvő szakasz a magyar elektrotechnikai ipar nagy ívű kibontakozásának, megerősödésének időszaka. A XIX.-XX.-ik századforduló átmeneti éveiben már nem ritkaság egy-egy nagyjelentőségű villamosipari termék, különösen a villamos energia előállítása és transzformálása, a vasúti vontatás, továbbá a világítóeszközök, műszerek és fogyasztásmérők területén. Ezek a területek közismert feltalálói, neves mérnökei alapozták meg a magyar villamos gépgyártás hőskorát, melyről méltán büszkén és gyakran, szívesen emlékezünk meg.

szerint az előadás felöleli a villamos energia előállításától a fogyasztásig terjedő folyamatban érintett, a haladást képviselő iparvállalatok és a MEE 100 év időtartamú együtt-fejlődésél, kölcsönhatását. A terjedelmi korlátok csak nagyvonalú áttekintésre adnak lehetőséget. A szerteágazó ipartörténeti emléknyomok teljes értékű Összerendezésére nem vállalkozva, mindössze néhány jelentősebb iparvállalat adataira támaszkodva, kísérletet leszünk a centenáriumát ünneplő MEE nczetszögéből kitekintő emlékező Összefoglalásra, A teljes körűségre törekvés eleve reménytelen, ezért a szerző már előre elnézést kér mindazoktól, akiket ez az előadás méltatlanul csak röviden, vagy egyáltalán nem említ. Tisztelettel emlékeztetem Önöket az Elektrotechnika folyóirat tavalyi centenáriumi cikksorozatára, amely kiterjedi a teljes szakma átlckinlésérc. Az előadásban a Gép- és Készülék Szakosztály szakterületéhez tartozó energiatermelő és fogyasztó - forgó gépeket, - a villamos vasúti vontatás eszközeit, továbbá - transzformátorokat, - kapcsoló eszközüket, - elosztó rendszereket és berendezéseket, - lég-és kábelvezetékeket, - egyéb fogyasztó berendezéseket kifejlesztő és gyártó iparvállalatok szerepét szakáganként csoportosítva, három nagyobb időszakaszba rendezve ismertetem. A szakma történetéi - a tulajdonviszonyok, mint egy önkényesen választott, de jellemző rendező szempont szerint - a következő időszakaszokra osztom: - 1900-tól 1945-ig, a feltörekvő szakasz, a kifejlődő, majd az újra kezdésre mindenkor kész, mindent önmaga gyártó hazai magánvállalkozók és a külföldi "nagyok" megjelenésének kora. - 1945-U'íl 1990-ig, az állami nagyipar kialakulása, szakosodása, növekedése és alkonya, - 1990-től napjainkig, a bimbózó honi magántulajdon ismételt megjelenése, a globális, nemzetközi nagyvállalatok piaci térnyerése mellett. Szereti: Dr. Simándi Péter, okl. villamosmérnök, iiMREin&ja. a Gép-és Készülék szakosztály alelnöke, a Kisfeszültségű Készülékek Munkabizottságának vezetője. LckiDrálta: Dr. Kam Gábor, okl. villamosmérnök, ;i MEE Gép- is Kés/.ülúk Szakosztály elnöke

176

A villamos gépek, készülékek és egyéb, "fogyasztási" cikkek iparszem gyártása Magyarországon az első világháború romjain sarjadt, lnvcnciőzus vállalkozók felismertek, hogy a megbénult gazdaság mozgásba lendítéséhez a villamosítás a technikai kulcsok egyike. A vállalkozói bátorság a tőkeerővel, és a piaci keresletnövekedéssel szövetkezett. Üzleti elképzeléseiket az idő hamar igazolta, a felismerés egy-egy szép ívű iparágat indított el a hazai utakon. A hazai gépipar háború alatti és utáni fejlődése kikényszeríttette, majd lendületbe hozta a villamos energia elosztás új rendszerű megoldásait, ezek megvalósításához nélkülözhetetlen különböző villamos gépek, vezetékek, elosztók és kapcsoló-készülékek iránti növekvő igényeket. Ez! ctz. idó'szakaszt még nem a szakosodás jellemezte... A század-előn a villamos gép és készülék-gyártókat egyáltalán nem jellemezte a termelékeny sorozatgyártás, a szakosodás, a szakmai speciaüzáció. Villamos forgógépek, villamos vontatás, és a GANZ A GANZ és Társa Vasöntő és Gépgyártó Rt. Elektrotechnikai Osztálya t e k i n t h e t ő a magyar villamosgép-gyártás egyik bölcsőjének. Ebben a gyárban a huszadik század első éveiben már egyre nagyobb teljesítményű generátorok, háromfázisú motorok, transzformátorok és elosztó berendezések készültek különböző külföldi erőművek részére. A gyár 1903 óla turbógenerátorokat is készített, közvetett levcgőhűtéssel és párhuzamos forgórész-hornyok kai. Az első világháború előtti időszakban erőteljes lépésekkel fejlődön a bányászai, a bánya-vasút, a nehézipari feldolgozás és gépgyártás, mindezekhez kapcsolódolt a hőerőművek és villamos hálózatok építése is. Az első általános célú, ipari hajtások számára tervezett aszinkron motorsorozat kifejlesztése is Kandó nevéhez kapcsolódik. A fejlődés kölcsönhatása párhuzamosan érvényesült a villamos energiát termelő nagy forgógépek, transzformátorok és az elosztó-berendezések gyártásában. Egyidejűleg nagy lendülettel folyt, Kandó Kálmán irányításával, a villamos-vasúti felhasználással kapcsolatban a forguáramú vilELEKTROTECHNIKA

Gép és Készülék Szakosztály lamos gépek fejlesztése, majd gyártása. Úttörőnek számít ezen a területen az olaszországi Valtcllina vasút számára készített 3 fázisú vontatási rendszer, melyet a Ganz gyár által szállított 3 fázisú indukciós motorokkal felszerelt mozdonyok és vontatók sora követett. Olaszországban az első világháború előtt mozdonygyárat építettek, ahol a GANZ-Kandó rendszer szabadalmait alkalmazva 1976-ig gyártottak Kandó rendszerű mozdonyokat.

már 110 kV-os transzformátort helyeztek üzembe a Bánhidai Erőműben. 1930-ban a gyártási eljárások fejlesztését szolgáló licenckapcsolat jött létre a GEC-AEG és a GANZ gyár között. Jelentős fejlesztés történt a feszültség szabályozás eszközeiben is. A II. világháború éveiben a kisebb teljesítményű transzformátorok tekercselésében megjelent az alumínium.

A budapesti HÉV vonalait először 400 V, majd később 1000 V egyen feszültségű rendszerrel, Ganz motorkocsikkal és mozdonyokkal villamosították. A gyár egyenáramú vasút-viilamosítási tevékenységének egyik csúcspontját 1926-ban érte el, két darab, Európában egyedülálló méretű, 4000 lóerő teljesítményű, 130 tonnás mozdonyával.

Az eddigiekben bemutatott három nagyobb vállalkozás - a GANZ, a Siemens és az Egyesült Villamossági és Gépgyár - érlelte, majd hordozta a villamos gépek gyártói között a nagyiparosodás magját. A XX. század első négy évtizedében az elektrotechnika Európában rohamos fejlődésnek indult, a gyártási technológiák mozgató szíve és érrendszere a villamos gépek, kapcsolók, vezetékek, kábelek, elosztók szövevényévé vált. Kialakultak a ma is használt villamosgép-típusok. Ebben a négy évtizedben sorra létesültek a különböző kisebb és nagyobb társaságok, melyek verseny- és életképességét, fejlődését és életben maradását szellemi és anyagi tőkeerejük határozta meg. Számos, kisebb-nagyobb motor-, transzformátor-, kapcsoló eszközöket és készülékeket gyártó cég működött, eltérő vagy egyező termelési profillal, azonban ezek érdemeinek részletezésére e helyen nem kerítünk sort.

Villamos forgógépek, és a Siemens

Nagyfeszültségű kapcsolóeszközök

A hőskorszakban a cégek - mai jelzővel élve - fővállalkozóként nagyobb létesítmények, rendszerek létrehozására vállalkoztak. Ilyen fővállalkozóként működött Magyarországon a Siemens & Schuckert cég, amelyik a GANZ mellett egy másik ipari erősség, befolyásos versenytárs volt a közúti és vasúti vontatás villamosításában, a közcélú áramfejlesztő telepek létesítésében. Szénbányák részére aknaszállító berendezést, vas- és acélgyár részére hengersorhajtást, nagyolvasztóhoz villamos felvonó berendezést, alumínium-feldolgozáshoz 30 kA-es egyenirányító berendezést, villamos kohászati és ipari kemencéket létesített, vezető szerepével formálva a magyar nehézipart.

A nagyfeszültségű kapcsolókészülékek gyártása is a századelőn kezdődött, a 20 kV feszültségű, 800 A névleges áramú nagy-olajterű megszakítókkal. A '20-as években már Magyarországon is számottevő szerephez jutottak egyes osztrák és német érdekeltségű nagyvállalkozások, melyekben kapcsoló-készülékeket is gyártottak, példaként itt is a Siemens, majd később az AEG, és a Brown-Boveri cégnevekkel fémjelzett vállalatok említhetők. A '30-as években a GANZ licenc-szerződést kötött a német AEG, majd a francia DELLE céggel, oltókamrás és kis olajterű nagyfeszültségű megszakítók, valamint légmegszakítók gyártására.

A Siemens fokozatosan kialakította saját háttériparát: a villamos gépek gyártása mellett erős- és gyengeáramú ólomkábeleket, vezetékeket, kábelszerelvényeket majd kapcsolókészülékeket is gyártott. 1943-ban a vállalat összes eladásának mintegy harmada villamos gép-és készülék, egyharmada kábel és vezetékek, további harmada pedig az akkori terminológia szerinti gyengeáramú készülék volt.

Kisfeszültségű kapcsolók és készülékek

1910 körül már elkészültek a MÁV fővonalainak villamosítására vonatkozó első javaslatok. 1922-ben kezdődtek el a kísérletek a Budapest - Dunakeszi - Alag próbapályán Kandó Kálmán új, 50 Hz frekvenciával működő nagyvasúti villamos vontatási rendszerével. Ezt a Budapest - Hegyeshalom vonal villamosítása követte, 16 kV 50 Hz frekvenciájú rendszerrel. E vonalon közlekedtek a hazai közlekedési gépipar büszkeségei: a Kandó rendszerű fázisváltós villamos mozdonyok.

Villamos forgógépek és a BBC Egy másik, párhuzamosan feltörekvő cég az Egyesült Villamossági és Gépgyár Rt. Pályaíve a XIX. század végén indult, majd 1915-ben a Brown-Boveri svájci cég tulajdonába került. Eredeti nevét 1923-ig megtartotta, melytől kezdve Magyar Brown-Boveri Művek Villamossági Rt.-ként működötl. Ez a cég a villamos gépek, motorok gyártásában ért el szép eredményeket, de mint ekkor minden nagyobb vállalat, fővállalkozóként is elismert lett. Transzformátorok, a Ganz és mások... A transzformátorok elmélete és a gyártási technológia fejlődése már a XIX. század végén nagy lépésekben haladt, ez az időszak azonban - mivel jóval megelőzte azt - kívül esik a MEE 100 éves történetén. A századfordulón a GANZ gyár már a tízezredik transzformátorát is legyártotta! AXX. század a transzformátor-gyártásban a szilícium ötvözetű lemezek, a belső vízhűtéssel kombinált olajszigetelés megjelenésével indult. Kiemelkedő műszaki megoldások sora kíséri a háborút megelőző és követő éveket, 1929-ben 2000. 93. évfolyam 5. szám

A kisfeszültségű kapcsolókészülékek gyártásának szakmatörténete 1919-től jegyzett. H á r o m - mai mértékkel mérten kisebbcég, a Szabó-Mátéffy, az Érvül, és a Szalkay tekinthető a hazai kisfeszültségű készülékgyártás megalapozójának, mind a gyártási kultúra, mind a fejlesztés tekintetében. A hírneves külföldi cégek között, azok magyarországi érdekeltségeivel erős versenyben képesek voltak negyedszázados munkával számottevő ipari és szellemi potenciált kiépíteni. Mindhárom cég jellegzetes piaci magatartása: a lehetőségek gyors helyzet-felismerése, és kiaknázása. Ilyen körülmények között igen szeles termék-skála jött létre, amely nem csak a gyártói képesseget, hanem a szakma tervezőit is erőpróba elé állította. A termékválaszték transzformátorokból, megszakítókból, szakaszolókból, árbockapcsolókból és egyéb szerelési anyagokból állt, de ívhegesztő-, feszültségszabályozó-, és mérőtranszformátorok, különféle középfeszültségű készülékek, túlfeszültség-levezetők, kapcsolótáblák és szerelvények, olaj-ívoltású megszakítók, motorvédő kapcsolók, nyomáskapcsolók és vasútbiztonsági vezérlő berendezések, a '30-as evektől pedig kismegszakítók is készültek. Kábel- és vezetékgyártás A kábel és vezetek-sodratok magyarországi gyártása ugyancsak a MEE időszámítását megelőzően jött íetre. A XIX. század végi gazdasági és ipari fellendülés számos külföldi befektetőt csalogatott az országba. A Feltén és Guilleaume Kábel-, Sodrony-, és Sod-

177

Gép és Készülék Szakosztály ronykötél Rt. 1902-ben alakult. A ' 10-es években alakult ki a Budafoki úti gyártelep. A cég remekül prosperált, mert a világháború után a villamosítás világszerte kedvező helyzetet teremtett a kábel és vezeték gyártók számára. Az egyik jelentős technológiai fejlesztés a '20-as években lehetővé lelte a világon először az aludur vezetékek gyártását. A '40-es évekig ez a gyár volt a legfontosabb szállítója a Posta, az Elektromos Művek, a MÁV, a BSZKRT, egyes nagy bányák, gépgyárak, és különböző területi villamossági vállalatok hálózatépítőinek. A háború kitörése a nyersanyag-fórrá sokat leszűkítette, miközben Erdély visszacsatolása egy hatalmas piac lehetőségét nyitotta meg. A hadiipari beruházások is lendületet adtak a sodronygyártásnak. A nyersanyag hiányát a hazai alumínium és ötvözetei előtérbe kerülésével hidalták át. Munkács és Székelyföld irányába kiépített távkábel- vezetékrendszer a Magyar Siemens Rt. közreműködésével épült. A két cég az ágazat minden szakmába vágó részterületén jelen volt, felváltva első vagy másodikként. A Feltén gyár 1944 év végén szovjet kézre került, s amíg a háború tartott, katonai céllal dolgozott. Fogyasztási és háztartási készülékek Elektromos üzemű fogyasztási cikkek, háztartási készülékek hamar megjelentek a magyar piacon, természetesen legtöbbje a GANZ gyártásában. A fejlődés ebben az iparágban is a háborút követően vett lendületet. 1920-ban már a Magyar Elcklhcrmax, a Ganz, a Weiss Manfréd és az EKA készített különféle elektromos fogyasztási cikkeket. A felsorolt cégek gyártási programja már ekkor tartalmazott minden olyan villamos főző és melegítő készüléket (tűzhely, forró víztároló, vasaló, kávé- és teafőző, fűtő), amelyet az akkori nemzetközi szakmai világ ismert. A nagyobb fogyasztású termékek, különösen a főző-sütő tűzhelyek és forró víz-tárolók elterjedését a viszonylag szerény villamosítottság és a magas energiaár akadályozta. A Székesfőváros Elektromos Művei a '30-as évektől kezdeményező szerepet vállalva, maga árusította vagy adta bérbe ezeket a készülékeket, emellett kedvező éjszakai tarifát is bevezetett. Természetesen több más, kisebb, itt nem említett cég is gyártott háztartási, főző, fűtő, és egyéb villamos készülékeket, sőt abszorpciós hűtőszekrényeket is. MEE és a mérnöktársadalom A feltörekvő szakasz hozta létre és szilárdította meg a magyar mérnök-társadalom egyik korszerű szakágazatát, az clcktromcrnöki tudományok művelőinek körét, és a Magyar Elektrotechnikai Egyesületet is. A MEE alapítói felismerték a szakmai összetartozás nagy erejét, az új szakismeretek és tapaszlalatok, a tudományos munka ösztönző fórumát. A korai mérnök-társadalom előtt hamar nagy tekintélyt teremtett az Egyesület, szakkönyvei, folyóirat- és szabványtára, terebélyesedő könyvtára valamint saját folyóirata réven a szakmai önkifejezés és önművelés egyik nélkülözhetetlen színterévé vált. Az elektrotechnikai szakismeretek fejlődése az egykori alkalmazottak, vezetők és tulajdonosok soraiból olyan neveket emelt ki. akik később, mint egyetemi tanárok, professzorok, vagy jeles kutatók tevékenykedtek. Vizsgálatok, szabványosítás és a MEE A II. világháború felé közeledve Európában megerősödtek a gépiparban érdekelt területek, és nagy lendülettel folyt a fejlesztés, a kutatás, a szabványosítás. 178

Magyarországon a '20-as években - a Magyar Elektrotechnikai Egyesület keretében - dolgoztak ki először szabványokat a villamosipari gyártmányokra, és ezek vizsgálatára. Az Egyesület 1934-ben Vizsgáló Állomást hozott létre, melynek fő feladata a szabványok szerinti megfelelőség vizsgálata és tanúsítása volt. Az Egyesület történetében példaszerűen progresszív cselekvés volt ez a két esemény. Mindkettő hangsúlyozottan jelenítette meg a MEE megalapozott szakmai tekintélyét, befolyását és szellemi integráló képességét.

Az állami nagyipar kialakulása, szakosodása, növekedése és alkonya... (1945-től 1990-ig) Az újraéledés évei... A II. világháborúban a gyárak egy része leégett, berendezéseik megsemmisültek, vagy leszerellek, eszközeik, termékeik jóvátételként kerültek ki az országból. Az újrakezdés és a működés induló feltételei eltértek a volt külföldi tulajdonú cégek (pl.: a Magyar Siemens Művek, az AEG, a Felien, vagy más német, osztrák tulajdonú villamosipari cég), és a hazai magánvállalkozások esetében. A termelés mindenütt nehézkesen indult, de '48-ban már viszonylagos "pezsgés" jellemezte az újjáépítésen dolgozó ország iparát. A Nemzeti Vállalatról szóló 1948. évi XXXVII. tv. Alapján folyt az iparvállalatok kisajátító átalakítása, egy új koncepció szerinti megszervezése, majd a politika által kijelölt fejlődési irányokba történő elindulása. Ez az intézkedés-sorozat a magyar ipar tervgazdálkodásra való felkészítése, a központilag tervezett és utasítással irányított, hatékonyabbnak képzelt nagyipari egységek létrehozása jegyében született. Az állami vállalatok kialakítása összeolvadással járt együtt. Az ötvenes évek elején számos új, szakosodott iparvállalat is létrejött, melyek később a villamosipari termékgyártás nagyipari kifejlődésének szerves egységeivé váltak. A sokszínű, de éledező, útkereső majd államosított villamos gépgyártó cégek egyedi, sajátos szakmakultúráját, termékválasztékát, az eltérő hagyományokra épülő belső vezetését több éves fáradságos munkával lehetett csak egységes irányba rendezni. Az államosítással létrehozott cégek jellegzetessége volt, hogy szinte mindegyik mindent gyártott, kisebb és nagyobb teljesítményű forgógépeket, transzformátorokat, közép- és kisfeszültségű elosztó, illetve vezérlő és kapcsoló-berendezéseket éppúgy, mint sorkapcsokat, vagy a kapcsolókészülékek valamely vállfaját. Transzformátorgyártás, és a GANZ... Airanszformálor-gyártás 1947-ben indull meg, jóvátételre gyártott egységekkel. A belföldi hálózatok újjáépítése és bővülése lendületet adott a hazai transzformátor-gyártásnak. Az első 220 kV-os transzformátor 1959-ben készült. A '60-as evek elején bevezetlek a hidegen hengerelt lemezelés technikáját, a veszteség-csökkentés melleit egyéb, más konstrukciós alapelvek is előtérbe kerültek. A termékszakosodás és az extenzív növekedés jegyében a '60-as évek közepén, Csepelen egy új transzformátor gyár szerveződött, az u.n. elosztó transzformátorok gyártására. A Ganzban a nagyobb egységek gyártása maradt. A kitűnő gyári tervező gárda munkássága és gyártás fejlesztések nyomán 1967-ben elkészültek az első 400 kV-os szabályozós transzformátorok, majd a hazai nagyfeszültségű hálózatokat összekapcsoló 400/220 kV és 400/120 kV feszültségű háromfázisú takarékkapcsolású egységek. ELEKTROTECHNIKA

Gép és Készülék Szakosztály A Ganz transzformátorok legújabb kori termékei közül kiemelkedik a 200 MVA átmenő teljesítményű 400/120 kV feszültségű egység, és a különleges tekercs-elrendezése miatt a 40/20/40 MVA teljesítményű szabályozós háromfázisú transzformátor. 1977-ben készültek a Paksi Atomerőmű 270 MVA-es generátor-transzformátorai, majd egy évvel később az albertirsai alállomás 750 kV-os egyfázisú takarék-transzformátorai. A hálózati transzformátorok gyártása és fejlesztése mellett jelentős szerepet vittek a különleges egyedek, mint pl,: kemence-, egyenirányító-és mozdony transzformátorok, fojtótekercsek, legújabban a Dunamenti Hőerőmű, vagy a kelenföldi gázturbinás blokk generátortranszformátorai. A hazai hálózatokon működő egységek gyártása mellett a termelés a '70-es évektől eltolódott az export irányába. A folyamatos gyártás fejlesztés eredménye, hogy sikerült olasz és svéd piacokra is betörni. Megváltozott a tervezés módszere és eszközparkja is. Villamos forgógépek, generátorok, motorok, a GANZ és mások... Az '50-es évek elején kezdődött extenzív iparfejlődés, a gyártás ágazati összevonása a villamos forgógépek termelését is érintette. A tervgazdaság igényeire figyelemmel a termékválasztékot csökkenteni kelleti, mert a sorozatgyártás feltételei előtérbe kerültek. Az átszervezések nyomán a '60-as évekre a villamos forgógépek gyártása gyakorlatilag három nagyvállalatnál összpontosult, ezek: a Ganz Villamossági Művek (GVM), az Egyesült Villamosgépgyár (ÉVIG) és az Ipari Műszergyár Iklad (IMI). A megosztás a motorok teljesítményéhez igazodott, a határterületeken átfedésekkel. A GVMnél a forgógépek gyártása 30% körüli, míg a másik két gyártónál 78-80% részarányt jelenített meg. A GVM-ben a turbógenerátorok nagy múltú gyártása a '60-as évek elején több újszerű megoldással mutatkozott be. Radiális hornyok, majd keresztcsatornás hűtés a forgórészen, hidrogén majd vízhűtés az állórész-tekercselésben, A 220 MW-os vízhűtéses típusokból az évek során 23 db készült, melyek a magyar energia-rendszer alapját képezik. 20-60 MVA teljesítmény-tartományban új fejlesztésű, léghíítésű Uirbógenerátor sorozat is készült. Egyedi Iéghíítésfí típusokat, továbbá hidrogén-, víz-, és kombinált hűtésű turbógenerátorokat a legnagyobb teljesítmények tartományában is gyártottak. A Ganz gyár egy ideig folytatta az általános célú, közepes és nagyteljesítményű aszinkron motorok gyártását, a választékot az iparszervezési intézkedések hatására fokozatosan a nagyfeszültségű, nagyteljesítményű motorokra szűkítve. A modul-rendszerű, nagyfeszültségű aszinkron motorsorozat 15 évnyi sikeres gyártási múltját technológiai téren megújítva, eredményes fejlesztés nyomán javulta hatásfok, nagymértékben nőtt a motorok teljesítménye, és igénybevétel-állósága. A villamos forgógép-gyártás másik zászlós hajója az ÉVIG volt, Ez a cég is sok kisebb vállalkozási integrált az 750-es évek során, mígnem a '60-as évek elején kialakult az akkor 6600 főt foglalkoztató EVTG. Profilja továbbra is vegyes, villamos gépeket, készülékeket, kemencéket, kábeleket gyártottak. 1967-rc kitisztult a profil is: 0,5-től 1. 000 kW teljesítmény-tartományú sorozat motorokból, és egyéb villamos készülékekből állt a produktum. 1970 és 90 közöli nagyszabású termék és gyártástechnológiai korszerűsítés történt. Az intenzív fejlesztés nyomán több új telephelyen indult gyártás, a cég külső és belső arculata megváltozón. Az értékesítésben a forgógépek részarány akkor 70% volt. Az ÉVIG ezekben az évtizedekben igen dinamikus változásokat élt meg, mert a vállalkozás szervezetet, méretét átformálva, rugalmasan követte a körülmények alakulását. 2000. 93. évfolyam 5. szám

Más, kisebb motorgyártók (elsősorban a Villamos Kismotorgyár) hasonló összevonásával együtt Budapesten indult az IMI, majd az '50-es években hadiipari feladatokra is felkészítve, vidéki perifériára települt. Végül a békés termelés, a villamos törpe-motorok előállítása jutott feladatául, melynek profiíját az évtized végétől alakították. A mosógép-motorok gyártása gyorsan elérte a közép-sorozat nagyságát. A '60-as évek derekán, a VK végleges beolvasztása után, a folyamatos gyártó és szállítórendszer kiépítésével új termelésszervezési feladatok kerültek előtérbe. Ebben az időszakban a cég vezetése számos technológiai modernizációs lépést tett. A kismotorok gyártásában világszerte igen nagy léptékű gyártás fejlesztés történt, miközben a hazai igény visszaesett. A cég a '80-as években már nem tudott növekedni, a sok korábbi fejlesztési hitel fokozatos eladósodáshoz vezetett. A villamos vasúti vontatás, jármű villamosság... A vasúti vontató motorok gyártása a GVM termelésének egy másik különleges területe, melyhez a '60-as évektől megújulva vasúti villamos berendezések gyártása is hozzáépült. A közel négy évtized jelentősebb szakmai eseményei: - áram-in verteres nagyvasúti motorvonatok a MÁV és a Jugoszláv Vasutak részére, - Dízel-elektromos mozdonyok, ugyanezen megrendelők részére, - 3000 Le-s szilícium-diódás, fokozatkapcsolós mozdonyok, 800 kW teljesítményű tirisztoros tolató mozdonyok, 5000 Le-s teher és gyorsvonati mozdonyok, - csuklós villamosok, egyenáramú teljesen impregnált motorokkal, - csuklós trolibuszok visszatápláló szaggatós hajtásrendszere. A vasúti járművek szabályozott villamos hajtásai az elektronikát a jármű-villamoss ágban is megjelenítették (egyenáramú szaggatók, áram-inverieres aszinkronmotoros hajtások). Nagy- és középfeszültségű kapcsoló eszközök, elosztó berendezések... A központilag irányított tervgazdálkodás olyan növekedési lendületet diktált, amely nyomán, rövid időn belül világossá vált: a nagyteljesítményű forgógépek transzformátorok és egyéb termékek mellett a létesítmények tervezése, kivitelezése, berendezéssé szervezése új vállalatok létrehozását kívánja meg. Bár egyes vállalkozások korábban végeztek kapcsoló- és készülékgyártó, szerelő és berendezcs-epítő munkákat, kapacitásuk, képességük, szervezettségük nem felelt meg a nagyipari törekvéseknek és irányítási direktíváknak. Az újonnan megszervezett állami vállalatok feladata lelt a hazai erőmű és alállomás-fejlesztési, a vegyipar, az olaj és a bányaipar villamos energia ellátó rendszereinek kiépítési programját megvalósítani. Az '50-cs évek elején jött létre a VÁV, a VERTESZ, majd a VIV. E cégek feladata: erőművek, alállomások, ipartelepek, kis-, középés nagyfeszültségű villamos berendezéseinek tervezése, készítése, szerelése. Akezdetek messze voltak az iparszerű működéstől. A VAV a kis- és középüzemek azon részlegeit egyesítette, amelyek 30 kV alatti feszültségszintű kapcsolókat, berendezéseket készítettek, kábelszereléseket végeztek. A VERTESZ nagyrészt a GVM lervezési, eladási és szerelési szervezetéből, valamint a Siemens Művek erőátviteli berendezésekkel foglalkozó részlegeiből alakult ki. Mindkét cég korábban széttagolt telephelyen működött, de óriást szervező, iparfejlesztő és tervező munka revén a '60-as évektől már mindenütt technológiailag kitisztított munka folyt. Közép- és nagyfeszültségű kapcsolóeszközöket a háború utáni evekben a Ganz VM, valamint a korábbi német tulajdonú AEG 179

gyárból kialakított Transzvill gyártott. Ezek mindegyike ebben a szakágban is több évtizedes múltra tekintett vissza. A kapcsolóeszközök gyártása mindig kapcsolódott a komplett erőművek, alállomások létesítéséhez, így ezek a cégek berendezéseket is építettek. A fejlesztés mindkét cégnél licenc-orientált volt, újabb és újabb licencekkel követve a szükséges fejlődést. A közép- és nagyfeszüllség szintje a két cég piacát elválasztotta. A Ganz francia Delle licenc szerinti egységkamrás kis olajterű megszakítói a 110-420 kV feszültségszint átfogására voltak alkalmasak, melyekhez saját fejlesztésű szakaszolókat adaptáltak. A Transzvill belga EIB licenc alapján gyártotta 6-32 kV tartományban olajszegény megszakítóit. A berendezésgyártás szigetelés-technológiai fejlődése a '70-es években az SF6 illetve a vákuum-szigetek rendszerekkel szembesítette a piac szereplőit. A válasz ismét csak a licencek vétele lehetett. Míg nagyfeszültség-szinten a GVM nem ütközött belföldön versenytársakba, a kis-és középfeszültségű elosztó-berendezések terén már ebben az időben is szerény szakmai ellenérdekeltség bontakozott ki. A GVM a '70-es évek végétől szállított SF6 tokozású berendezéseket kül- és belföldre egyaránt. Emellett saját fejlesztésű, 120 kV-os szakaszolókból és más nagyfeszültségű készülékekből a '80as évekig több mint 10,000 készletet gyártottak. Az SF6 szigetelésű berendezések termelésének növekedtével számos honosító megoldás is létjogosultságot kapott, amely átvezette az SF6 készülékek és berendezések gyártását a GVM privatizáció utáni éveibe. A középfeszültségű kapcsolóeszközök és készülékek (pl.: mérőváltók, biztosítók) gyártása a Transzvillban folyt, majd a VBKM megalakulását követően belső termékmegosztás és a növekvő igények következtében a Kaposvári Villamossági gyár is a piac szereplője lett. A VBKM, mint egy nagy rendszert összefogó vállalat, a '80-as évtized elején a vákuum szigetelésű megszakítók gyártásának meghonosítása mellett foglalt állást, japán licenc vásárlásával. A berendezésgyártáshoz visszatérve, megállapítható, hogy a mintegy 20 évig tartó fejlődés a '80-as évek vége felé az ipartelepi bővítéseket, a villamosenergia-termelést és elosztást kiszolgáló cégeknél belföldön megtört. A telephelyeikben is kiterjedt szerelővállalatok, mint a VERTESZ, a VÁV-ot magába tagozó VBKM vagy a VIV, túlméretessé váltak. A VBKM mint egyesítő nagyvállalat a '80-as évek közepétől folyamatosan kisebbedéit, majd '89-ben végleg feloldódott. Néhány éven belül a VÁV - részben különféle cégekre bontva - felszámolásra került. A '90-es évek elején, a privatizáció korai szakaszában, a VÍV és a VERTESZ jeles külföldi cégek magyarországi gyártóhelyévé vált, előnyösen adaptálva ezeknél a szakvállalatoknál korábban felhalmozódott szakmai, szellemi és fizikai alapot. Kisfeszültségű kapcsoló készülékek Államosításkor hat kisebb céget összevonva, 1949-ben létrehozták a "GANZ" Kapcsolók és Készülékek Gyára Nemzeti Vállalatot, a Szabó és Máléffy cég Kőbányai úti telephelyén. Hasonló módon jött létre az AEG néhai telephelyén a TRANSZVILL, a villamos vezérlőberendezések és kapcsolójellegű készülékek gyártója, és néhány olyan más villamos gépgyár is, amelyekbe beépült jogelődök korábban kapcsolóeszközöket is gyártottak. A '60-as évtized változásokat hozott a gazdaságpolitikában. A közvetlen állami irányítás óvatos lebontását szolgálta a "nagy vállalaíosítás" programja, amely trösztökké vont össze szakmailag egymás mellé rendelhető, korábban önálló vállalatokat. Ekkor jöttek létre olyan mamutok, mint a Villamos Berendezés és Készülék Művek ISO

(VBKM), az ÉVIG, vagy a GANZ Villamossági Művek. Ezek mindegyikében művelték a kisfeszültségű kapcsolókészülékek egy, vagy több vállfájának fejlesztését, gyártását. Az "új" gazdasági mechanizmus ismét más vállalatfejlesztési törekvéseket helyezett előtérbe. Például a VBKM központi fejlesztési programokat állított fel, technológiai szakosodással megszüntette az egyedi gyári technológiákat, szakvállalatokhoz áthelyezve azokat. A kisfeszültségű kapcsolóeszközök, ebben az időszakban egy új lépéssel, a századelőtől számított harmadik nemzedékbe léptek, a KGST verseny élmezőnyében, a nyugateurópai viszonylatban pedig a követő mezőnyben elhelyezkedve. A '70-es évek elején a kisfeszültségű kapcsolók egyes változatait (pl. kismegszakítók, mágneskapcsoló) a gyártmányfejlesztést felgyorsító licenc és know-how vásárlásával lendítették előbbre. Ez a lépés korszakos minőségi ugrást eredményezett a technológiatranszfer, a gyártási kultúra előrelépése és a szemlélet fejlesztése terén. Ez egyben a termék-orientált gyártásszervezést is kialakította. A hazai piac ebben az évtizedben - az ipar növekedését sejtetve nagy szívóhatást érvényesített. A piac tartós vákuumként krónikus, egyben ösztönző hatású kapacitás-hiányt generált. A nyugati kapcsolatok megnyitották nem csak a vevők, hanem a gyártók szemeit is, az új - hiánypótló - termékek iránti keresletre fejlesztésekkel válaszolni kellett. Az ipari elektronika alkalmazása polgárjogot nyert, mindennapi szereplővé vált. Új termékcsoport lett az ipari elektronikus relék, vezérlések fejlesztésének eredménye. A'80-as évtized egyre nyilvánvalóbbá váló gazdálkodási nehézségekkel, a KGST piac egyre romló lehetőségeivel, a világgazdaságtól való függés felerősödésével kezdődött. A nagyvállalatok működése nehézkessé vált, számos terülten funkcióvesztéssel járt. Az évtized elejétől kezdve megindult a nagyvállalatok szétbomlása. így történt ez a szakmát egyesítő VBKM esetében is, ahol az első komolyabb erózió 1982-ben volt. Ebben a két évtizedben érdemi verseny a kismegszakítók és biztosító betétek gyártói között alakult ki. A Bakony Művek és a Világítástechnikai Gyár, - későbbi nevén EL-CO - gyártott részben hazai fejlesztésű, részben licenc eredetű kismegszakítókat, biztosító betéteket és szereivényekel pedig a Kaposvári Villamossági Gyár és az EL-CO. A '90-es évtized ezt az iparágat is az orientációs zavarok közepette érte el. Kábel és vezetékgyártás... A háború után az akkor legnagyobb magyarországi kábel- és vezetékgyár - a Feltén - 1948-ig kizárólag az újjáépítés és a jóvátétel céljaira dolgozott. Állami kézbe 1952-ben került, Kábel és Sodronykötél Gyár néven. Ez az iparág, és a gyár is, dinamikusan fejlődöli, vidéki telephelyeket létesített. 1963-ban, a nagyvállalattá szervezés szakaszában tovább növekedve egyesítette a korábbi Siemens, az Astra és a Villamosgép és Kábelgyár, valamint az Albertfalvai Zománchuzalgyár kábelipari tevékenységeit, termékeit, esetenként telephelyeit. így jött léire a Magyar Kábel Művek. Egy kézbe került a kábel és sodrony-gyártás minden termék-változata, a kis- és nagyfeszültségű kábelektől a távvezeték sodronyokon keresztül, a villamos gépekhez használt zománchuzaloktól a távközlési vezetékfajtákig. Ez a nagyvállalat olyan jelentős kapacitásokkal bírt, amelyre alapozva kiterjedt export-tevékenységet is folytathatott. A '70-es, '80-as években új telephelyeken (Balassagyarmat, Kistelek, Szeged) folytatódott a növekedés, mely később kiegészült kábelipari gépek és berendezések gyártásával, fővállalkozás szerű üzletággá!.

ELEKTROTECHNIKA

Gép és Készülék Szakosztály A '90-cs évtizedre a cég, a Duna-kábel Kft tétrehozásával, távközlési vezetékek és kábel-termékek jelentős fejlesztésével készült fel. Ipari hó'technikai, fogyasztási és háztartási készülékek... A háború uláni kezdetek ebben az iparágban is szinte sablonosak. A '40-es évek végén már éledezik a kereslet a háztartási készülékek iránt. A főző- sütő és hőtermeléssel működő háztartási és fogyasztási termékek gyártása az államosítás ismert folyamatában, a kisebb üzemek beolvadásával az Elekthermax néven egyesített nagyüzemben koncentrálódott. Ez az állapot néhány évig maradt fenn, mert az '50-es evek vidék-iparosító programja olyan tömeggyártó cégeket hozott létre, melyek "béke"-termékei későbbiekben az első generációs háztartási készülékek lettek. Az Ipari Mííszergyár (IMI), a Hajdúsági Iparművek (HIM), a Fémnyomó és Lemezárugyár (később Lehel Hűtőgépgyár), és a Szarvasi Vas és Fémipari szövetkezet volt az a gyártó bázis, amely a közszükségleti cikkek gyártásának meghirdetett állami programját végezték. Ebben az évtizedben meg több helyen tcrvcztekesfejlcsztettek.pl. padlókefélő gépet, porszívót, mosógépet, hűtőszekrényt. A motoros működtetésű gépek profilja is nagyrészt az Elckthcrmaxhoz került. A mosógépés centrifugák gyártása a Villamosgép és Kábelgyárban indult. A '60-as évtizedben enyhült a nemzetközi feszültség, a hadiipari célra zárolt teljesítmény egy része felszabadult, előtérbe került a fogyasztási termelés. A hűtőszekrények gyártása már korábban elkerült a Ganz-tói, Jászberényben pedig növekedés kezdődött. A Lehel típusok közölt egyaránt volt saját fejlesztésű és licenc alapján gyártott kompresszoros és abszorpciós termék. A forróvíz-tárolók gyártása ugyancsak ebben az időszakaszban tevődött át a fejlődő Hajdúsági Iparműv ékhez. A villamos háztartási készülékek második generációs fejlődési szakasza a '70-cs évektől kcltcződik. Ezt az időszakot ugrásszerű műszaki fejlődés jellemzi, melyben jelentős szerephez jutott a licencvásárlás és a kialakult nemzetközi gyártási együttműködés. Megújult a hűtő és fagyasztó, a tűzhely és forróvíztároló, a mosógép és a hőtároló-fűtés iparág minden terméke. A termékek fejlesztése szorosan nyomon követte az élenjáró cégek irányzatait, előtérbe helyezve néhány energia-takarékos megoldást is. A háztartási kiskészülckek gyártása viszont nem fejlődött eléggé, többnyire keleteurópai import fedte le a szükségletet. A háztarások villamosenergia-fogyasztása, és az egy háztartásra jutó villamos háztartási készülékek számának változása a '80-cs évek végére az '50-cs kezdeti évekhez viszonyítva átlagosan 20-szoros növekedést mutatott. A hazai háztartási készülék-előállítás 95%-átöt jelentős cég: a Hűtőgépgyár, a Hajdúsági Iparművek, az Elekthermax, a Salgótarjáni Vasöntő és Tűzhelygyár, valamint a Szarvasi Vasipari Szövetkezet teljesítette. A '90-es évtized, a privatizáció és az import teljes liberalizációjának időszaka a jó nemzetközi kapcsolatokkal és meglehetősen éles munkamegosztásban működő, nagyipari méretű villamos háztartási készülék és gépgyártást egyedenként eltérő módon érintette. Jelenleg nincs pontos számadat arra, hogy ebben az évtizedben ezeknek a cégeknek együttesen milyen piaci részesedést sikerült belföldön elérniük. Speciális hőtecbnikai fogyasztó-berendezés a melegfejlesztés egyik ipari területe: a villamos kemencegyártás és építés. A '60-as évekig leginkább a Villamosgép és Kábelgyár volt a fejlesztés és gyártás helye. A fejlesztésben részt vett a VIFOTI néven megalakított tervező-fejlesztő intézel is. A hálózati és közcpfrckvcnciás indukciós ívkemeneck több cég alvállalkozói együttműködésében készüllek. A '60-as évtizedre jellemző profiltisztítás ezt az iparágat is érintette, a 2000. 93. évfolyam 5. szám

szakterület a Kohászati Gyárépítő Vállalathoz került. Ezt az időszakot követően itt különböző teljesítményű és funkciójú ellenállás-fűtésű, só-fürdős, csatornás és tégelyes, indukciós és ív-, valamint egyéb más kemencék készültek. A villamos kemenceépítés iparága a '80-as évek során visszaszorult, a nagyipari méretek megszűntek. Kutató-fejlesztő intézetek, vizsgálatok, szabványosítás... Az '50-as évek végére a cégekben végrehajtották a profiltisztítást, sőt, kialakultak egyes állami fejlesztési intézmények is. Az államilag vezérelt kutató intézetek létjogosultsága vitathatatlan volt egy olyan állapotban levőország ipari fejlődésének elején, melyben hazánk volt az'40-es évek végén. Olyan intézetek egyesítették a szakma fejlesztő és kutató szakembereit, mint például a VIFOTI, későbbi nevén ERFI, a Villamosenergia-ipari, vagy a Villamosipari Kutató Intézet. A fejlesztő intézetek általában egy-egy iparágra szakosodva végezetek a termékfejlesztést, melyben adaptálták a kutatóintézeti és a nélkülözhetetlen vizsgálati eredményeket. Fenntartójuk - mint megrendelő - egy-egy nagyobb vállalat volt. A viszonylag nagyobb szellemi alkotóerőt és háttér-technológiái (pl. vizsgáló képességet, műszerparkot) igénylő fejlesztés eleinte jó működési területe volt a központosított intézeti forma, de mivel eredendően nem piaci módon működtek, ez az előny előbb-utóbb elvesztett. A kutató intézetek, mint ipari kutatók, az erősáramú villamos gyártóipar távlati célkitűzéseihez, az élenjáró külföldi irányok követéséhez szükséges tudományos eredmények adaptációját szolgálták. A Villamosipari Kutató Intézetben az ipar egyes ágaihoz igazodó belső tagozódás néhány éven belül átfogóbb szervezetbe rendeződött. A gazdaságirányítási váltás új lendületet adott kutatóintézetekben folyó munkához, piacszerűvé téve a kutatott témák meghatározását. A gyártó iparhoz fűződő szoros alkotó kapcsolat termékennyé tette az együttműködést a sokrétű vizsgálati képesség, a szigeteléstechnika, ehhez kapcsolódó feldolgozás-technológia, a félvezetők alkalmazástechnikája, a villamos hajtások és szabályozások, valamint a villamos kapcsolókészülék szerkezeti elemeinek fizikája terén. A '70-'80-as években, az iparág fejlődéséhez igazodva, a BME egyes villamos- és gépészmérnöki szakágain, tanszékein is erős fejlesztő-, kutató-, és vizsgáló képesség alakult ki. A tudományos igényű, esetenként igen jelentős kutatás hozzájárult számos ismeret gyakorlati alkalmazásához, a termékfejlesztés szakszerűségéhez. A kutató és fejlesztő intézetek, valamint a Magyar Elektrotechnikai Ellenőrző Intézet (MEEI) szakértői részt vettek a szakági szabványosítás belföldi és nemzetközi munkájában, melynek nyomán nemcsak követő, hanem alkotó eredmények is születtek. A '80-as évtized végén azonban a fejlesztő és kutató intézetek többnyire légüres közegbe kerültek, beolvadtak, szétváltak, túléltek vagy megszűntek. A MEEI korábbi aktív szerepe, egyben lehetősége az ágazati és országos hatályú szabványalkotás és annak finanszírozási rendszerével együtt megváltozott. A MEE szerepe az állami ipar növekedő fejlődési szakaszában... A háború utáni több mint négy évtizednyi időszakban a MEE mint szakmai fórum, új ismeretek hozzáférésének színtere, megújult erővel növekedett, szerveződött, fejlődött. Sok éven át az elektrotechnikusok és mérnökök számára - klub-szerű működésével - nem csak szakmai, hanem társadalmi és emberi kapcsolatok kialakítására, építésére is, szinte egyetlen alkalmas színtér tudott lenni, Az '50-es '60-as években sokoldalú szakirodalmi hozzáférést nyújtott. Ahogy [81

kifejlődött a nagyipar, az ágazati szakosodás, sorra alakullak az Egyesületben a szakosztályok, a munkabizottságok. Élénk szakmai programok voltak, ismeret- és tapasztalatcsere zajlott az egyes fórumokon, előadások segítették a szakmai fejlődést. Nagy volt az információ-éhség, mert szűkös volt a hozzáférés lehetősége. Az új, friss ismeretekre, tapasztalatokra és fejlődésre vágyó generációk sok éven át megtalálták a MEE szakosztályaiban mindazt, amit kerestek. A nagy iparvállalatok értékelték és támogatták az Egyesület tevékenységét.

A 100 éves történet utolsó szakasza: 1990-tŐI napjainkig... 1990-től napjainkig terjedő tíz év a privatizáció, mint a gazdaság irányítását újra formáló- és átszervező eszköz működésének évtizede. Az ismét nyiladozó honi magántulajdon megjelenésének időszaka, sajátos szimbiózisban a nemzetközi nagyvállalatok világméretű - és magyarországi - térnyerésével. Visszatekintés a '90-es évek elejére: ' 9 1 . . . '93 között a magyar ipar (benne a villamos gép- és készülékipar) drámai módon szembesült az erős világgazdasági versennyel, miközben voit KGST piacain ugyancsak drámai zuhanást élt meg. Az ország gazdaságára rászakadt a rendszerváltó átmenet minden problémája. A legnagyobb zavarodottságot ekkor az állami irányítás teljes elmaradása miatti orientáció-hiány okozta. (Iparban, mezőgazdaságban, kereskedelemben egyaránt.) Az orientációs zavar okait az ipari szakma-kultúra három nagyobb területén: üzleti, szervezeti és a sajátságos nemzeti kultúra terén kereshetjük. Üzleti téren zavart generált az átmeneti gazdaság, melyet alapvetően még a hiány vezérelt, miközben a folyamatosan változó törvények nem adtak módot a biztos eligazodásra. A megelőző időszakból fennmaradt "hagyományosénak nevezett iparágakból álló állami és nagyvállalati túlsúly, továbbá az a tény, hogy az ország gazdasága erősen az iparra épült, térvesztésük olyan vákuumot keletkeztetett, melyet a gyorsan kialakuló verseny csak még inkább összezavart. Szervezeti téren a vállalatok többségét ekkor még a mennyiségi szemléleten nyugvó termelés-orientált felépítés, a nehézkesen mozduló hierarchikus szervezet, és a merev funkcionális struktúra, a belföldi piac meghatározó szerepe, a vállalatok vezetőit többnyire pedig az útmutatást felülről váró, tétova magatartás jellemezte. A sajátos nemzeti kulturális mentalitás: a panaszkodás, a kisebbrendűség elhatalmasodó érzete, a jellegzetesen probléma találó (és nem megoldó) viszonyulás, melyet a szokatlan, váratlan és nagyra nőtt munkanélküliség is befolyásolt, sok embert zavarodott viselkedésre kényszerített.

A hazai, villamos gépeket gyártó iparban, mint cseppben a tenger, minden kondik tusjegy megtalálható volt. Viszont minden makro- és egyedi problémára a választ a mikro-szférában kellett (!) megadni. Ebben az időben a vállalatok egyedi túlélési, kilábalási stratégiája jelentős szerephez jutott. Az a cég, amely korábban is innovatív magatartási! volt, esélyes volt a túlélésre. Az a cégvezetés, amely az előbb felsorol kulturális okok nagyobb részén úrrá tudott lenni, ugyancsak esélyt szerzett a túlélésre. A kor legnagyobb kérdése ekkor: merre (kivel, miért, hogyan?) tovább? Az évtizedforduló jellemző privatizációs reménysége, a tőkehiányos vállalkozások kimenekülését sejtető divatos irányzat, a "külföldi" tőkével létrehozott vegyes vállalok alapítása volt. A leegyszerűsítve csak "külföldi tőké"-nek nevezett partnerek között feltűntek az idegenbe szakadt kóklereink éppúgy, mini a nyílt, célratörő, mindent benyelő multinacionális "dinos/auniv." típusú nagyvállalatok. De ezek mellett volt más lehetséges jövőkép is. Ez a jövőkép a hazai tulajdonlású, önálló utat járó "tigris" és "gazella" típusú középvállalaté, amely jól megtervezett vállalati stratégiára, hiteles, bálor, és invenciózus cégvezetésre, vállalkozó szellemű bankra támaszkodva épülhetett. Ezt a jövőképet valósítja meg sikerrel néhány magyarországi középvállalat is a villamos gép- és készülékgyártás szakterületén, melyeknél a hazai - többnyire a cég vezetőiből álló - tulajdonosi kör céltudatos munkával járja a verseny és a fejlődés rögös útját. Az egyedi vállalati sorsokat, a '90-es évek kihívására adott válaszok eredményét nem részletezem. Ez a szakma átváltozásának olyan területe, melynek elemzésére ma még csak érzelmi alapon lehetne vállalkozni. Ez a megközelítés viszont méltatlan a 100. évfordulóját ünneplő Magyar Elektrotechnikai Egyesület ünnepi programjához. A nagy kérdés azonban az, hogy a szakmában érintett - köztük a villamos gép és készülékipari - vállalatok megváltozott tulajdonosi struktúrája, az újként felnövekvő szakember-generáció és második száz éve előtt álló Egyesület miként találja meg azt a harmonikus együttműködési formát, amely a kölcsönös érdekek, és hasznosság mentén átvezet a sikeres továbbéléshez.

A szerző ez úton is megköszöni mindazon szerzők munkásságát, akiknek cikkeiből jelen előadáshoz meríthetett, és azok segítségét, akik ebből az alkalomból szakmai anyagokkal, fotókkal, stb. ellátták. A szerző az érintettek felsorolásától terjedelmi okokból eltekint.

1 A globalizálódó világgazdaság kísérö-jelenségeii elemző egyes kutatók minősítik így a nemzetközi tírcn uralkodó nagyvállalatokat. 2 Lásd fenti 1. Lábjegyzetet, ahol így jelzik a mozgékony, rámenős vagy a mozgásterei jól kihasználó közi p vállal okát.

182

ELEKTROTECHNIKA

Nyugdíjas Bizottság

Az egyesület élete a nyugdíjasok szemszögéből Molnár József

Egyesületünk sok ezer, számos ma is élő nyugdíjasa alkotó részese volt a villamos és a viílamosenergia - ipar hazai, 20-ik századi fejlődésének. Nemzetközi hírűvé tették villamos iparunkat és elindítói voltak a hazai villamosításnak. Ma már nehéz elhinni, de a villamos ipar elkötelezettjei az 1800-as évek végén, még az 1900-as évek első éveiben is kemény harcot folytattak a pneumatikus erőátvitel hívei és a gázszolgáltatás gazdasági erőivel szemben. Bár a technikai feltételeket a GANZ gyár már 1878-ban megteremtette, a közvilágításban csak 1909-ben nyert polgárjogot. A most 100 éves Egyesületünk ezekben a küzdelmes években alakult és "játékteret" biztosított mind a villamos, mind a villamosenergia-ipar jeles képviselőinek. Az egyesületi életben testesült meg a kél nagy iparág közös érdeke és egymásrautaltsága. Nem véletlen, hogy ma együtt ünnepelünk emlékezve a jól végzett munka sikereire. Köszöntjük Egyesületünket, ahol minden befolyástól mentesen eszmét cserélhetünk, a munkabizottságokban szélesre nyíltak az információs csatornák és az autarchia éveiben fényesre csiszolódtak az elmék. Egymásra találtak a mindig nyitott tárgyaló asztalok mcliell a generátorok, transzformátorok, készülékek és kábelek gyártói a villamosenergia-szolgáltatókkal, a gyártmányok felhasználóival. Kevés azon iparágak száma, ahol a szakemberek többsége ugyanazon a területen kezdte meg és fejezte be aktív pályafutását. A közös munka, az egymás és szakmánk iránt érzett felelősség kovácsolt bennünket egy nagy családdá, amelyben ésszerűen kapcsolódott a vállalati és az egyesületi tevékenység. Ez a kör regionális központokban, üzemekben megalakult szervezetekkel egyre bővült, ahol ma már a nyugdíjas tagságot gyümölcsöző programok tartják össze, bizonyítva, hogy nem múltak el nyomtalanul az Egyesületben eltöltött évek. Az évtizedek alatt kialakult szakmai és baráti kapcsolatok nagyszerű lehetőséget kínálnak, hogy nyugdíjasként is ápolhassuk és fenntarthassuk szakmai tájékozottságunkat, s amikor igényt tartanak rá - kamatoztassuk tudásunkat a köz hasznára és saját magunk örömére. Büszkék lehetünk arra, hogy Egyesületünk a múltban és ma is mentes volt a szélsőséges befolyásoktól, megőrizte tárgyilagosságát mintegy a nyugalom szigete volt. Valódi civil szervezet volt megalakulásától kezdve, napjainkig. Tagjait a szakma szeretete hatotta át, ha kellett itt mindig találtunk jó tanácsadót, ha kellett volt segítség és mindig volt baráti, emberi szó. Ha végig gondoljuk a "hangos 20-ik század" eseményeit akkor nyugodtan mondhatjuk... ez nem kevés... A szakma ápolása mellett ez is része volt az egyesületi életünknek! Nagyszerű szakmai feladata volt mind a gyártó, mind a villamosenergia ipar szakembercinek ez a száz év, amelynek első felében főleg a gyártóipar legkiválóbb szakemberei tömörültek az egyesületbe. Tagnak íenni már akkor szakmai rangot jelentett. A második világháború után erőteljesen fejlődött a villamosenergiaipar ipar, miután a több mint 200 erőmű és áramszolgáltató cég államosítása után valamennyi közös kezelés és irányítás alá került. Nagyszerű műszaki feladata volt ennek a korosztálynak, amikor egységes rendszerré kovácsolhatta a különböző tulajdonú, teenológiájában eltérő, sőt áramnemben és feszültségben is különböző kisebb - nagyobb korábban önálló egységeket. Az Egyesületben is ringatták az egységes energia rendszer bölcsőjét. Itt működtek az integrátorok, itt állt rendelkezésünkre a Molnár József aki gépészmérnök, a Nyugdíjas Bizottság clnükc

2000. 93. évfolyam 5. szám

"játéktér", ahol a különböző nézetek ütköztek a barátság légkörében. Es amikor szükség volt rá kinyúltak a karok védelmünkre is, ha az egyes politikai erők nem hittek az Ohm törvény realitásában. Amikor az első évtizedek után ránk tört az energiahiány az Egyesületünk ismerte fel elsők közölt a problémát. 1953-ban Egerben megtartott első regionális ankéton már napirendre tűztük az energiagazdálkodás és a gyártmányfejlesztéssel összefüggő aktuális kérdéseket. A sikeres és eredményes ankétot az időszak legkiválóbb szakembercinek előadásai fémjelezték. A sikeren felbuzdulva határoztuk el, hogy évente legalább egyszer hasonló eszmecserét tartunk. Ekkor született meg ma már rangos vándorgyűlés gondolata. A szakmát foglalkoztató problémák korai felismerése, a megoldás keresése jellemezte egyesületünk megmozdulásait. Egyre bővültek a rangos szakmai rendezvények, előadások és szaporodott a munkabizottságok száma. Bár a fejlelt ipari államoktól elszigetelődlünk, és egyre inkább magunkra voltunk utalva, de az Egyesületben fényesedtek az elmék, majd egyre szélesebbre tágítottuk a rést, ahol kitekintettünk a nagyvilágba. Haladtunk a fejlődés utján és nem maradtunk le. Bizonyítják azt az Egyesületünk lapjainak az Elektrotechnikának és az ideiglegenesen szünetelő Villamosságnak-nak színvonalas publikációi. Minden szinten oktattunk és képeztük a szakma művelőit. Bekapcsolódtunk a szabványosítás, az érintésvédelem, a biztonságtechnika aktuális kérdéscinek megoldásába. Fontos területnek tartottuk az erőművek és hálózatok fejlesztésének kérdéseit megoldva ezzel az energiahiány okozta problémákat, és még sorolhatnánk végnélkül mindazokat a törekvéseket, amelyek a szakmai ismeretek bővítését szolgálták. Változatlanul sok a tennivalónk a jövőben is, az oktatás, továbbképzés nem kevésbé a nyelvtanulás az európai normákhoz való alkalmazkodás területén. AjövŐben is nagy szükség lesz Egyesületünk keretében az egymásnak nyújtott és az üzleti titkokkal nem ellentétes információ cserére. Fontos, de nem könnyű feladata szakmai felelősség érvényre juttatása a nemegyszer szűklátókörű pénzügyi érdekekkel szemben. Nem kell attól tartanunk, hogy fogytán leszünk a teendőknek, bár kétségtelen olyan útra léptünk, ahol a korábbi kapcsolattartás átértékelésre szorul. Többek között meg kell keresnünk azt az ulat, amelyen járva segítségére lehetünk az egyre több kis- és közép vállalatnak, hogy versenyképes beszállítói legyenek a multinacionális cégeknek. A téma az utcán hever, le fogunk hajolni érte. Korosztályunk nagy szakmai alázattal tolerálta a 30-as évektől napjainkig tartó számtalan szervezeti változást. A század első felének sajátságos kapitalista viszonyaitól a századvég modern kapitalizmusáig ellentétes gazdasági igények kielégítésérc megtaláltuk Ü módszereket, miközben töretlenül alkottunk és létrehoztunk egy privatizálható értéket. Az ismert gazdasági viszonyok és a magukra utaltság tükrében - nem szerelnék túlozni - de bravúros telt voll. A következő század formálói a ma tehetséges fiatal szakembereink lesznek: egyetértünk velük abban, hogy bővülő ismereteik fejében magasabb jövedelmet és széleskörű juttatást kívánnak elérni. Nem hagyhatom ki azt megemlíteni, hogy amikor mi vágtunk neki az életnek pontosan így képzeltük a jövőnket. Vágyaink azonban a valóságban devalválódtak. Kívánjuk, alakuljanak olyan politikai és gazdasági viszonyok, hogy a fiatalok jövőképe valóra váljon és ünnepelt Egyesületünk számukra is olyan "pályát" teremtsen, amit számunkra biztosított. IS3

Villamosenergia Szakosztály

A magyar villamosenergia-rendszer (VER) kialakulása és fejlődése Dr. Tombor Antal

A magyar közcélú villamosítás kialakulása [1] [2] A magyar közigazgatás területen a közcélú villamosítás 1884-ben Temesváron indult cl, amikor a város villamos közvilágítását valósítottuk meg. Ezt követően gyorsan épüllek az egymástól független regionális villamos művek az országban. Néhány példa: 1888. Mátészalka, 1893. Budapest, 1894. Pécs és Eger, 1895. Szeged, 1897. Miskolc. 1900-ig 40 villamos erőmű és hozzá tartozó hálózat létesült Magyarországon, amelyek száma 1913-ig 200-ra emelkedett. Az átlagos 1,2 MW-os nagyságú erőművek energiáját a városokban, községekben lévő üzemek körül kialakuló hálózatok segítségével a közvilágítás területén, a mezőgazdasági és ipari üzemekben hasznosították. A váltakozó áram és a transzformátor alkalmazása utat nyitott a villamosenergia nagyobb távolságra történő szállítására. Ezáltal lehetővé vált az erőművek teljesítményének növelése és az egyre nagyobb fogyasztói területek szigetüzemszerű ellátása. A hálózaton megjelent a 35 kV, 60 kV-os és 100 kV-os feszültség szint. Magyarországon 1935-ben a községek kb. 30%-a, a városok teljes mértékben villamosítva voltak.

Az országos villamosenergia-rendszer kialakulásai!] [21 A helyi villamos műveknek egyedül kellett megoldaniuk a frekvencia-teljesítmény, a feszültség szabályozás feladatát, valamint a biztonságos energiaellátáshoz szükséges tartalékok biztosítását. Jellemző példa, hogy a Kelenföldi Hőerőműben a tartalék teljesítmény a beépíteü teljesítmény 66%-a volt. Ez rendkívül drága beruházást igényeli. A ÍI. világháború után a dinamikusan növekvő fogyasztói igény (1945: 700 GWh; 1949: 2.200 GWh) csak a meglévő crőművi kapacitások jobb kihasználásának segítségével volt kielégíthető. Ennek a nemzetközi gyakorlatban ismert módja: a helyi villamosművek integrálása, szinkron üzembe kapcsolása, kooperációja volt. 1949-ben a Bánhida, Tatabánya, Kelenföld. Ajka, Mátravidéki, Salgótartján, Diósgyőr, Dorog, Kcsznyclcn. Kazincbarcika, és Újpesti erőműveket a Budapest-Bánhida-Győr-Horvátkinilc 100 kV-os, a Budapcst-Máiravidéki 100 kV-os, valamint a Salgótariján-Szolnok 60 kV-os távvezetékek segítségével kapcsolták szinkron üzembe. A frekvencia tarló erőmű Kelenföld volt. Ezzel kialakult a hazai villamosencgia-rcndszcr (VER), amelynek irányítására hozták létre az Országos Villamos Teherelosztót (OVT). Az '50-es évek erőltetett iparfejlesztését nem követte az erőművi kapacitások bővítése, ezért az 1949-ben még jelentősnek mondható kapacitások gyorsan elfogytak. 1952-1953 között fogyasztói korlátozások voltak az országban. A hiányok enyhítése érdekében 1952Dr. Tombor Antal okl. villamosmérnök, OVT igazgató, a MEE tagja 186

ben 100 kV-os feszültségszinten távvezetéki kapcsolat létesült Magyarország és Csehszlovákia (Kisigmánd-Ersckújvár) között. Ez volt az első lépés a kooperáció nemzetközi kiterjesztése irányában, amelyben a magyar VER villamos-energiát imponált. A magyar hálózat feszültséget 1953-ban lOOkV-ról 120 kV-ra növelték. Ezáltal a nagyfeszültségű hálózat áteresztő képessége több, mint 40 %-al növekedett.

A keleteurópai országok egyesített villamosenergia-rendszerének kialakulása A hazai VER teljesítmény és energia hiányának enyhítésére növelni kellett a villamosenergia importot Csehszlovákiából. Ezért 1952-ben üzembehelyezték a Vác-Bisztricsany 100 kV-os távvezetéket. Ezzel a nemzetközi kooperáció 150 MW-os teljesítményű importot telt lehetővé. A magyar import igény továbbra is növekedett. Ennek biztosítása erdekében a magyar VER tovább kereste a kooperációs lehetőségeket a szomszédos villamosenergia-rendszerekkel. 1958-ban Jugoszláviával épült ki egy 120/110 kV-os távvezetéki kapcsolat, Szeged és Szabadka közölt, amely lehetővé tette a kel VER közötti kölcsönös gazdasági előnyökön alapuló szezonális villamoscncrgia cseréket. A Csehszlovákiával működő kooperációs kapcsolatot erősítette a Vác-Bisztricsany távvezeték 220 kV-os feszültségszintre történő áttérése. 1962-ben a 220 kV-os Sajószöged-Munkács összeköttetés segítségével kooperációs kapcsolat létesült Magyarország és a Szovjetunió nyugatukrajnai villamosenergia-rendszere között. 1963ra megérlek a feltételek az NDK, Lengyelország, Csehszlovákia. Magyarország, Szovjetunió (Nyugatukrán), Románia és Bulgária villamosenergia-rendszereinek Összekapcsolására. Megalakult ezen VER-ek villamosenergia-rendszereinek egyesülése (CDU VÉRE) és nemzetközi teherelosztója, a Prága-i CDU Igazgatóság. Ezzel lehetővé vált a magyar VER számára a villamosenergia import dinamikus növelése, amelyhez az 1967-ben üzcmbehclyczctt Göd-Munkács 400 kV-os távvezeték is hozzájárult. A Szovjetunióból a villamoscncrgia import teljesítmény 1200 MW-ra növekedett. A hazai villamosenergiaigény a "70-cs években mintegy 4-4,5%-al emelkedett évente, amelyei az erőművek kapacitásának növelése nem tudoll követni. Ebben az időszakban az NDK, Csehszlovákia. Románia és Bulgária is jelentős villamoscncrgia importot igényelt. A SzU EVER - egységes szovjet villamoscncrgia rendszer - és a CDU irányítású VÉRE szinkron ü/.eme tette lehetővé a Szovjetunióból származó villamoscncrgia import növelését a felsorolt energiarendszerek számára. A párhuzamos üzem felvételei a SzU EVER és a CDU VÉRE közötti 750 kV-os kapcsolatok tettek lehetővé. Elsőként 1978-ban a magyar-szovjet 750 kV-os távvezeték épült meg Albertirsa és Zapadnoukrainszkaja alállomások között és ebben az ELEKTROTECHNIKA

Villamosenergia Szakosztály évben létrejött a párhuzamos üzem. A hazai VER számára 600 MW többlet import átvétele vált lehetővé. A '80-as években épült meg a szovjet-lengyel (1984) és a szovjet-román-bulgár (1986) 750 kV-os kapcsolat. 1986-ban a Szovjetunió csúcsidőben már 4.700 MW teljesítményt exportált. A szovjet hálózat nem elégítette ki az (n-1) biztonsági követelményeket. A 750 kV-os szovjet hálózatot csak korlátozottan tartalékolta a vele párhuzamosan üzemelő nagyfeszültségű hálózat (500 kV - 400 kV - 330 kV). A spontán stabilitási beomlásokat bonyolult automatika rendszer akadályozta meg. Ennek első lépcsője a SzU EVER és a CDU VÉRE közötti párhuzamos üzem bontása volt. A bontás után aCDU VÉRE energiarendszereiben kb. 2000 MW teljesítmény hiány keletkezett. A frekvencia gyors csökkenését csak a fogyasztók automatikus és ugyancsak gyors kikapcsolásával lehetett megállítani. 1988-ban a magyar VER Szovjetunióból származó teljesítmény importja 1850 MW, a csúcsterhelés 29%-a volt. Ebben az évben kereken 12,5 TWh-t importáltunk, ami meghaladta a teljes fogyasztás 31 %-át. A '70-es években a magyar osztrák 220 kV-os összeköttetéssel kapcsolat alakult ki a nyugateurópai UCPTE és a magyar VER között. Nyáron sugaras üzemben importáltunk, télen irányüzemben exportáltunk. A téli-nyári villamosenergia árkülönbséget figyelembe véve a csere nullszaldós volt.

A nyugateurópai villamosenergia-rendszer VER fejlődése a CDU VÉRE felbomlása után A' 80-es évek végen a térség gazdasági nehézségei biztonytaianná tették a szovjet importot. A hazai gazdaság teljesítményének csökkenése miatt mérséklődött a villamosenergia igény. 1989 és 1992 között a villamosenergia fogyasztás 14%-al esett vissza és a villamoscncrgia import jelentősen lecsökkent. 1990-ben jelentettük be csatlakozási szándékunkat az UCPTE-nek. 1991 -ben a lengyel, cseh és a szlovák villamos társaságok is jelezték, hogy az UCPTE-vel kivannak párhuzamosan kapcsolódni. A négy ország megalakította a CENTREL-t, azzal a céllal, hogy koordinálja a régiónak az UCPTE-hez történő csatlakozását. Technikai problémát okozott, hogy a CDU VÉRE rendszerben a teljesítmény-frekvencia szabályozás nem az UCPTE-ben kialakult módszer szerint történt, ugyanis a frekvenciát a szovjet VER tartotta, a többi VER az egyeztetett export-import menetrendjét szabályozta. Az UCPTE-ben minden rendszernek részt kell venni a teljesítmény, a frekvencia szabályozásban. A CENTREL-nck több műszaki feladat mellett meg kellett oldani az önálló primer és szekunder teljesítmény-frekvencia szabályozást. 1993 őszén a CDU VERE-SzU EVER rendszer elsősorban gazdasági okok miatt három részre szakadt. A középeurópai térségben a VEAG (volt NDK), lengyel, cseh, szlovák, magyar, nyugatukrán és a román VER-ek üzemeltek párhuzamosan. Az ukrán VER középső része a bulgár rendszerrel, az ukrán rendszer keleti része az orosz VER-cl volt szinkron üzemben. A VEAG 1995 őszére tervezte az UCPTE-vel a szinkron üzem felvételét. Miután a CENTREL erre az időre már teljesítette az UCPTE-vel történő párhuzamos üzem felvételéhez szükséges műszaki feltételeket, felmerült a lehetősége, hogy a CENTREL a VEAG-al együtt kezdje meg a szinkron üzemet. A két rendszer párhuzamos kapcsolása 1995. október 18-án történt meg. Az UCPTE ezt próbaüzemnek tekintette, ami 1997. szeptember 30-án fejeződött be. Közben 1996 őszén Varsóban üzembe került a CENTREL energiaelszámoló és szabályozó központja. A lengyel VER vállalta az UCPTE-CENTREL metszek teljesítmény szabályozását. Ami azt 2000. 93. évfolyam 5. szám

jelenti, hogy az önállóan szabályozó CENTREL tagok eredő teljesítmény hibáját korrigálta a lengyel VER. Ezzel megvalósult a CENTREL, ezen belül magyar VER párhuzamos üzeme az UCPTE-vel. A rendszer biztonsága és a villamosenergia minőségi paraméterei azonossá váltak a nyugateurópai normákkal.

Az UCPTE villamosenergia-rendszer további bővítése A '90-es évek második felében széleskörű és alapos vizsgálatok kezdődtek, hogy milyen feltételekkel valósítható meg a nyugatukrán, román és bulgár VER-ek UCPTE-vel történő szinkron kapcsolata. Egyidejűleg megindultak a vizsgálatok a balkáni háborúk alatt az UCPTE-től fizikailag levált bosnyák, jugoszláv, macedón és görög VER-ek részinkronizációjának megoldásáról. Ezekben a kérdésekben még nincs döntés, de belátható időn belül azzal kell számolni, hogy az említett VER-ek is párhuzamosan üzemelnek az időközben átalakult (nevében is megváltozott) UCTE-vel.

A villamosenergia szolgáltatást segítő és kiszolgáló automatika és irányítási rendszerek A villamosenergia-rendszer kialakulásával és fejlődésével párhuzamosan megindult az automatizálás fejlesztése is. A cél az volt, hogy a VER üzemét zavaró események gyorsan, ill. automatikusan megszűnjenek és az üzem automatikusan helyreálljon, valamint a villamosenergia minőségi paraméterei a megadott tú'rési sávon belül maradjanak. A VER üzeme már kezdetben is olyan bonyolult volt, hogy emberi beavatkozással nehezen lehetett a megkövetelt üzembiztonságot elérni. A VER teljesítmény-frekvencia szabályozása igényelte az erőművek központi ellenőrzését és irányítását, zárthurkú szabályozását. A hálózatok folyamatos üzemének biztosítása helyi, az alállomásokban lévő automatikák alkalmazásával megoldható volt és évtizedekig nem igényelt központi ellenőrzést. A hazai viszonyokat hosszú ideig jellemezte, hogy az erőművek főberendezései és helyi szabályozó eszközei, az alállomásokon alkalmazott primer készülékek nem, vagy csak nagyon korlátos mértékben voltak alkalmasak központi szabályozásra, ill. irányításra.

A hálózatok automatizálásának fejlődése A hálózati automatizálás alapvetően két területre koncentrálódott: - Üzemzavari automatikák, védelmek, visszakapcsoló, transzformátor, táppont átkapcsoló automatikák, stb. - Üzemviteli automatikák: feszültségszabályozó, meddőteljesítményt szabályozó, a hálózat földzárlati kompenzációját szabályozó automatikák, slb.

Relévédelmek, visszakapcsoló és átkapcsoló automatikák 1949-ben, amikor a VER megalakult, csak nagyon kevés relévédelmet alkalmaztak, amelyek jól kiszolgálták a kialakuló hurkolt hálózat követelményeit. Jellemzően különböző működési karakterisztikával rendelkező elektromechanikus tűi áram véldelmeket használlak. Kezdetben az üzemvitel nem igényelte a távvezetéki zárlatok elhárítása után történő automatikus visszakapcsolási, ezáltal az üzem automatikus helyreállítását. Minden alállomásban,

187

Villamosenergia Szakosztály erőműben kezelőszemélyzet volt és az üzem helyreállítása telefoni információk segítségével, az OVT-ből történt. A 60-100 kV-os hálózaton ezzel a módszerre! hosszú ideig tartott a gyakran nagy területeket érintő, áramszünettel járó üzemzavarok elhárítása. Döntő jelentőségű volt az alap- és tartalék védelmek bevezetése. A hurkolt hálózaton a távolsági védelem általános alkalmazása ugrásszerűen javította a hálózatok biztonságát. Érdekes, hogy 1959-ben az importált elektromechanikus távolsági védelmek mellett már 4 db. hazai fejlesztésű analóg működésű elektronikus (clcktroncsövcs) távolság védelem is üzemelt. A biztonságot tovább növelte, hogy a földelt csillagpontú nagyfeszültségű hálózaton bevezették az egyfázisú (EVA) és a háromfázisú (HVA) visszakapcsoló automatikák alkalmazását. Ezáltal a spontán keletkező zárlatok több, mint 85%-át automatikusan hárította a relévédelmi-automalika rendszer. A '60-as években a hazai nagy- és középfeszültségű hálózat dinamikusan fejlődött és szükségessé vált a kezelő személyzet nélküli 120/kÖzépfeszültségű alállomások alkalmazása, továbbá a hálózati automatizálás országos egységesítése. Ezeket a célokat szolgálta az 1965-ben megjelent "Automatizálási irányelvek a nagy- és középfeszültségű elosztó hálózatok üzemére" c. Magyar Villamos Művek Tröszt (MVMT) dokumentum, ami kb. 20 évre meghatározta ezen terület fejlődését. Az irányelvek következetes alkalmazásával hasonló színvonalú villamosenergia-ellátást leheteti biztosítani a hazai VER-ben, mint a nyugateurópai rendszerben annak ellenére, hogy sokkal szerényebb technikai eszközbázis állt a magyar mérnökök rendelkezésére. A '70-es években kezdtek megjelenni a relévédelmi-automatika technikában az analóg elektronikus rendszerek. Bár a mérési elvek nagyon hasonlítottak az analóg elektromechanikus rendszereknél alkalmazott elvekhez, nagyobb mozgásteret adtak az alkalmazásra azáltal, hogy a feladatokhoz jobban illeszkedtek. Az új eszközök alkalmazásával megjelentek az elektromágneses kompatibilitási (EMC) problémák, ameiyck hibás, vagy elmaradt működéseket okoztak és erősen gátolták ezen rendszerek gyors elterjedését. Egyre nagyobb igény jelentkezett a gyors működésű relcvédclmck iránt. Ugyanis a hibák, zárlatok gyors hárítása nem csak a hibahely rombolását csökkenti, hanem az üzem sikeres helyreállításának az esélyét is növeli. Az elektromechanikus készülékek működési ideje 40-60 ms, az elektronikus eszközöké 20-25 ms. A megszakítóknál történt fejlődés következtében a teljes zárlathárítási idő 120-150 ms-ról 40-60 ms-ra csökkent. Ez jelentősen növelte a hálózat üzembiztonságát. Az üzemzavari automatikák közül meg kell említeni a transzformátor átkapcsoló automatikákat, amelyek az üzemben lévő transzformátor kiesésekor a tartalékban álló transzformátort bekapcsolták, amivel jelentősen megnó'U az ellátásbiztonság.

Üzemviteli automatikák Transzformátor feszültségszabályozó automatika: A fogyasztói feszültséget a szabványos határokon belül, a 120/középfeszültségű transzformátorok automatikus feszültségszabályozói szabályozlak. Ezek az automatikák érzékelték a transzformátor terhelés változását és a fokozatkapcsolók megfelelő beállításával a láppont feszültségéi módosították, ezáltal a fogyasztóknál lévő feszültség is megváltozott. Földzárlati kompenzációt beállító automatikák: A kompenzáció helyes beállításával a zárlatok döntő többsége a fogyasztók zavarása nélkül automatikusan megszűnik. Ezért fontos üzemviteli 188

automatika volt a 20 kV-os hálózatok földzárlati kompenzációját automatikusan beállító automatika, amely az ívoltó folytótekercs folyamatos állításával biztosította a föídzárlatkor folyó kapacitív áramok kioltását. Az analóg elektronikus készülékek az üzemviteli automatikák területen is nagy előrelépést hoztak, hiszen a transzformátorok feszültség, továbbá a hálózati kondenzátorok szabályozásának és a középfeszültségű kompenzálás feladatait pontosabban lehetett megoldani, mint a korábbi elektromechanikus eszközökkel.

Rendszerautomatikák [6] A nemzetközi együttműködési segítő rendszerautomatikák egyik része a stabilitási bomlásokat akadályozták meg. Azonban, ha ez nem sikerült, a bomlások után nagy teljesítmény hiány keletkezett, a frekvencia csökkent. Frekvenciafüggő terheléskorlátozó automatika: Rendszerbomlás esetén a frekvencia csökkenését meg kellett állítani és a párhuzamos üzem helyreállításához szükséges szintre kellett emelni. Ezt a frekvenciafüggő terheléskorlátozó automatika (FTK) végezte. A frekvenciát az alállomásokban elhelyezett frekvenciarelék érzékelték, amelyek az előre kijelölt fogyasztókat kapcsolták ki. Összesen öt frekvencia fokozat üzemelt és adott esetben 3100 MW fogyasztó koordinált kikapcsolását lehetett elérni a rendszerrel. Ez meghaladta a VER fogyasztásának 50%-át. Metszékbontást megelőző automatikák: A stabilitási bomlások és az ezzel járó nagy fogyasztói kiesések, esetleg a VER teljes összeomlásának elkerülése érdekében a '80-as években egy frekvenciától független fogyasztó korlátozó automatika (FKA) került üzembe. Ez az automatika a CDU-VERE és a SzU-EVER metszek terhelését figyelte. Kritikus terhelésnél, amelyet a folyamatirányító számítógép érzékelt, az OVT-bö! két lépcsőben 400 MW fogyasztói terület kikapcsolásával meg lehetett akadályozni a stabilitási bomlást. Pszeudoszinkron átkapcsoló automatika: Az aszinkron üzemben lévő villamosenergia-rendszerekkel történő együtműködést korlátozta, hogy átkapcsolás csak feszüttségszünettel (sötétben) volt lehetséges. A fogyasztói területek, vagy erőművi blokkok feszültségszünet nélkül történő átkapcsolását, a pszeudoszinkron átkapcsoló automatika tette lehetővé. Ez az automatika szinkron helyzet közelében 5-10 ms ideig összekapcsolta a nyugateurópai és a CDU VÉRE rendszerekel, majd a beállított programnak megfelelően a fogyasztók zavarása nélkül ("világosan")" egy-egy fogyasztói területet (50-200 MW), vagy erőművet (50-200 MW) kapcsolt át egyik nagy rendszerről a másikra. Zavarírók, eseményrögzítők: A '90-es években a hálózat automatizálásában megjelentek a digitális rendszerek. Ezzel az alállomásokban nagyfokú integráció indult meg az irányítás, a védelmek és zavarírók területén. Minőségi változást hozott a digitális technika a zavarírókná] és az eseményrögzítőknél. Lehetővé vált az energiarendszer tranzienseinek rögzítése. Ezek a eszközök rendkívül fontosak az erősen integrált digitális rendszerek alkalmazásakor, ugyanis a nagyfelbontású eseményrözgítők és a zavarírók analóg jeleinek rögzítése teszi lehetővé, hogy megtudjuk, milyen primer események történtek, valamint, hogyan reagáltak erre a primer berendezések és a szekunder rendszerek. ELEKTROTECHNIKA

Villamosenergia Szakosztály A rendszerirányítás irányítástechnikai eszközeinek és az erőművek automatizálásának fejlődése [3] [4] A helyi villamosművek irányításánál alapvetően a feszültség szabályozását és a teljesítmény-frekvencia szabályozását kellett megoldani. Ez lokális eszközök segítségével jól megoldható feladat volt. Azonban már ekkor igyekeztek információs kapcsolatot teremteni a fogyasztókkal. Akkoriban ennek egyetlen eszköze volt, a telefon. A nagyobb kiterjedésű villamos művek a telefon kapcsolaton kívül a távoli pontokról mérési információk (feszültség, áram, teljesítmény, frekvencia) és távjelzések megjelenítését is igényelték. Az első üzemirányító központot Magyarországon az 1939-ben üzembehelyezett budapesti Központi Teherelosztó (KT) volt. A legfontosabb információkkal ellátott irányító központ a Kelenföldi és a Mátrávidéki erőműveket irányította. A távméréseket Ferrari tárcsás berendezések segítségével oldották meg, amelyek a fordulattól függő frekvenciájú impulzusokat adtak csúszóérintkezők segítségével. A vételi oldalon az impulzusokat egyenárammá alakították, amelyek erősítés után működtették a mutatós műszereket. A távjelzéseknél egy-egy kapcsoló ki- vagy bekapcsolt helyzetéhez más-más kód tartozott, ami távbeszélő kábelen került a KT vezénylőtáblájára. Ezek a hírközlő összeköttetések saját tulajdonban voltak és erre telepítették a közvetlen telefon vonalakat. Az '50-es évek elején a kialakuló OVT lényegében hasonló eszközbázisra épült, mint a KT. A KT építése során szerzett tapasztalatokat jól hasznosították az OVT-nél. Az OVT vezénylőjében sématábla volt, ami mutatta a hálózat aktuális kapcsolását és jelezte a megszakítók ki-be állapotát. A távmérő rendszer már modernebb volt, mint a KT esetén. Az adó oldalon a mért értékkel arányos egyenáramot állítottak elő, amely egy lineáris impulzusadó berendezés segítségéveljutott el az OVT-be. Itt az impulzusszámok megfelelő nagyságú egyenáramot állítottak elő, amelyet erősítés után a mérőműszerekkel jelenítettek meg. A villamosenergia-termelés költségeinek rendszerszintű csökkentése érdekében az OVT folyamatosan üzemoptimalizációt végzett. Kezdetben csak az erőművek fajlagos hőfogyasztásának, majd 1954tol a tüzelőanyagárak figyelembevételével készített növekményköltség-sorrend meghatározásával készült a teherelosztás, végül a '60-as évek elejétől a mindenkori tényleges erőművi üzemállapotokban érvényes növekményköltséget vették figyelembe. A '70-es években az üzemelőkészítésben a hálózati teljesítmény eloszlások a hálózati növekményköltség tényezők, az erőművi növekményköltség diagramok meghatározása digitális számítógépek segítségével történt. A kooperációs kapcsolatok kibűvülése, különösen a CDU-VERE és a SzU-EVER között tervezett párhuzamos üzem, az üzemirányításra egyre nagyobb feldatokat hárított. Szükségessé vált az OVT technikai és személyi bázisának bővítése. 3978-ban került üzembe a kétgépes konfigurációjú folyamatirányító digitális számítógép (HIDIC 80). Ez minőségi javulást jelentett az OVT munkájában. A folyamatirányító számítógép szabályozta az erőművek teljesítményét, a fontosabb mérések analóg és digitális módon kerültek az OVT-be. Határérték figyelés segítette a diszpécserek munkáját. A képernyőkön ellenőrizhető volt az alállomások kapcsolási képe és az egyes leágazások mérési adatai (MW, MVAr, kV, Hz). A jobb áttekintést két hálózati séma támogatta. Az eseményekel a számítógép rögzítette. Korszerű diszpécseri távbeszélő kapcsolatok épültek ki az OVT és az alállomások, az erőművek, ill. a szomszédos teherelosztók között. A számítógép kapacitását jellemzi, hogy 50 db. analóg és 650 db. digitális mérést, 2000. 93. évfolyam 5. szám

1700 db. kétállapotú jelzést és 22 db távszámlálást fogadott és dolgozott fel. A' 80-as években üzembe került az atomerőmű Pakson, amelynek a rendszerbe illesztése és a közel 2000 MW-os szovjet import bonyolult üzemeltetési feldatot jelentett, újabb követelményeket állított az OVT-vel szemben. A folyamatirányító számítógép üzembiztonsága az évek folyamán romlott, kapacitása pedig egyre nehezeben tudta kielégíteni a megnövekedett igényeket. A '80-as évek végén elkezdődött a korszerűsítés előkészítése. Az üzemirányító rendszer irányítástechnikai korszerűsítési (ÜRIK) projekt 1991-ben indult. Acél az volt, hogy egy nyitott architektúrájú számítógépes üzemirányítási rendszer valósuljon meg, amely kielégíti az UCPTE üzemviteli követelményeit és illeszkedik a háromszintű üzemirányítási rendszerhez. A projekt keretében az OVT és négy (Budapest, Pécs, Debrecen, Győr) körzeti diszpécser szolgálat (KDSz) valósult meg. Az OVT alapvető funkciói: - Gazdaságos terhelés elosztás az erőművek között - A hálózati teljesítményáramlások és szállítási menetrendek optimalizációja - SCADA funkciók - Hálózat biztonsági analízis - Szakértői rendszerek - Diszpépcseri tréningszimulátor - Feszültség-meddő teljesítmény optimalizáció - Összehangolt fogyasztói tcrhelésvezérlés Az új rendszer I. fázisa 1999-ben került üzembe. Az új irányítási rendszer egyszerű bővítéséval a liberalizált villamosenergia piac informatikai igényeit is biztosítani lehet.

A telemechanikai rendszer fejlesztése A '60-as évek végén az alállomási telemechanikai rendszereket a mikroprocesszorok megjelenése forradalmasította. A VEIKI által kifejlesztette TELLMA mikroprocesszoros rendszer segítségével 1976-ban megvalósult a kiskörei vízerőmű teljes távműködtetése Tiszapalkonyáról. 1978-ban az OVT folyamatirányító rendszerét is mérés, jelzés információkkal szolgáltaki a TELLMA. Amérés, jelzés információk biztonságát megnövelte ajelátviteli utak meghibásodása esetén működő mikroprocesszoros csatorna átváltó automatikák alkalmazása. A TELLMA rendszer továbbfejlesztésével megvalósult az ELMÚ északpesti üzemirányító központjának (ÜIK) telemechanizációja. Az akkori idők szigorú import politkája következtében az alkalmazott szoftver-hardver eszközök hazai fejlesztésben készültek. 1987/88-ban a Pécsi ÜIK-ban jelentek meg először a hálózatba kapcsolt mikroprocesszorok, amelyek megjelenítési, archiválási és vezérlési feladatokat láttak el. 1990-ban Debrecenben, 1991-ben Győrben 1993-ban Szolnokon került üzembe az ÜIK-ban hazai fejlesztésű mikroprocesszoros számítógépeket alkalmazó SCADA rendszer. A '80-as évek végéig alkalmazásban voltak a SAM-85 tipusú telemechanikai alközpontok, amelyek mérés, jelzés, működtetés, archiválási feladatokat láttak el és kommunikáltak az üzemirányító központokkal. Érdekesség, hogy ezekkel az eszközökkel készült az ELMŰ Katona József u-i 120/10 kV-os alállomásban az a kétlépcsős visszakapcsoló automatika, amely 52 db 10 kV-os leágazást működtetett. Lehetővé vált az elektromechanikus elemek számára elérhetetlenül bonyolult, három transzformátor közötti átkapcsoló automatika funkció bevezetése. Rendszertechnikailag a megbízhatóság szempontjából ezek az integrált rendszerek kedvezőtlenek voltak. Egyre nagyobb igény 189

Villamosenergia Szakosztály jelentkezett a primer mezőkbe elhelyezett iln. osztott intelligenciájú eszközök iránt, amelyeket a '90-es években a fénykábeles Icchníkával lehetett nagy megbízhatósággal integrálni. Ezt a feladatot oldotta meg az a PROLAN Rt. a PR0F1ELD rendszerrel.

Eró'művi szabályozás, helyi teherelosztás 1958-ban készült az első eró'művi teljesítményszabályozó eszköz. amelynek .segítségével az OVT-ből lehetett volna az erőművek teljesítményét szabályozni. Azonban az erőművek nem voltak felkészülve erre a feladatra, ezért a kísérlet kudarcot vallott. A '60-as évek elején készült el Siemens analóg szabályozók felhasználásával négy erőműben a PID szabályozó, amelyeket az OVTből leheléit vezérelni. Ez sem vált be, mert az erőművek dinamikája elégtelen volt. A szabályozás továbbra is helyi szabályozók kézi alapjel állításával történt. 1962-től kerültek üzembe az erőművi teljesítményszabályozó aulomatikák, amelyek az erőművek teljesítményét menetrend szerint, vagy lávparancsra változtatták. 1969-ben alkalmaztak először az erőművi blokkok egyedi teljesítményszabályozói. Meg ebben az évben üzembe kerüllek a blokk szabályozókat a gazdaságosság figyelembevételével irányító erőművi központi teljesítmény szabályozók. A '80-as években az erőművi rekonstrukciók során olyan erőművi szabályozók épüllek be a blokkokba, amelyeket az OVT eredménycsen tudott bevonnai az országos szabályozásba. 1980-ban a Dunamenti Erőműben üzcmbchclyczték az első mikroprocesszoros feszültség (U)-meddőtcljcsitmény (Q) szabályozó automatikai. Pakson hasonló rendszer 1982-ben épült ki. Ezek blokkonként működtek egy fölérendelt esőmíí központi U-Q szabályozó felügyelete alatt. Kialakult az ErŐművi Irányító Központ (EIK) koncepció, amelynek lényege: Az OVT folyamatirányító rendszere az EIK irányítástechnikájával van kapcsolatban. A kapott teljesítmény-frekvencia, feszültség-meddőteljesítmény változtatási parancsol az EIK osztotta e! a helyi feltételek (műszaki, gazdasági) figyelembevételével a blokkok között. Ezeket a fejlesztéseket hazai bázison a VEIKI végezte.

Összefoglalás, áttekintés A villamosencrgia rendszerek a 20. században óriási fejlődésen mentek át. Hihetetlen mértékben nőtt a hatékonyságuk, nem utolsó

sorban az irányítástechnikai rendszerek fejlődésének segítségével. A '90-cs évek végérc áltlánossá vált a digitális rendszerek alkalmazása a hálózati és crőinűvi folyamatirányítás, szabályozás, automatizálás, továbbá a relévédelmi-automatika technika területén. A hardver eszközök tipizálódnak és a "betöltött" szoftverrel leheteti kijelölni az alkalmazási területet. A szekunder rcndszerek"áttálhatatlanná" váltak. Nagyon fontos, hogy működésük egyértelműen ellenőrizhető és kiértékclhclő legyen. Ki kell fejleszteni a bonyolult rendszerek tesztelési módszereit, ahol nem csak a működőképességet, hanem azokat az esetekéi is cllcnőrzni kell, amelyeknél a hiba a felesleges működés. Rendkívül fontossá válik a megbízható, meg nem zavarható működés. Mindezek sok feladatot fognak adni. A 100 éves Magyar Elektrotechnikai Egyesület mindig lehetőséget adoll a vélemények kialakítására és ütközlctésérc. Az Egyesület gyakran a koncepciók, vagy részfeladatok megoldására mozgósította tagjainak szellemi erejét. A jövő feladatait a magyar mérnök-technikus társadalomnak kell megoldani, amely munkához továbbra is szükség van az Egyesüld biztosította szakmai keretekre.

Irodalomjegyzék: 111

Kcrényi A. Ödön: A magyar villamosenergia-rendszer 2000-ben. Elektrotechnika. 1999. 10. szám

|2|

Kovács Ferenc: Villamos hálózatrendszerünk kialakulásának és fejlesztésének műszaki háttere figyelemmel a nemzetközi kapcsolatokra Elektrotechnika. 1999. szeptember

|3|

Villamosenergia-ipar hírközlési rendszere. Hálózati üzemirányítás cs telemechanika ÉMÁSz 1980.

|4|

Automatizálási irányelvek a nagy- és középfcszültésgű elosztó hálózatok Üzemére

Magyar Villamos Művek Tröszt 1965. |5|

Dr. Potecz Béla: Az Országos Villamos Teherelosztó 50 éves történelme Magyar Villamos Művek Közleményei. 1999/5.

|6|

Dr. Tombor Antal: Rendszcrautómatikák alkalmazásának aktuális problémái és hatásai a magyar villamosenergia-rendszer üzemére MVM Közlemények 1995.

Helyreigazítás: A 93. évfolyam 4. szám 157. oldalán a cím hibásan jelent meg. A cím helycsen: Villamos hálózatok tartalékoló funkciójának vizsgálati módszerei. A hibákért elnézést kérünk.

190

ELEKTROTECHNIKA

Villamosenergia Szakosztály

100 év villamosenergia és MEE Dr. Benkó Imre

A XIX. századi fizika tudomány eredményei (Volta, Ampere, Ohm, Kirchhoff, Faraday, Maxwell) vetették meg a villamosítás alapjait és a közcélú villamosenergia szolgáltatás már a XIX. század végén elkezdődött ( az akkori Magyarország területén Temesvárott ] 884-ben, a mai Magyaország területén 1888-ban Mátészalkán), de rohamos fejlődése, elterjedése és általánossá válása, a MEE-vel együtt a XX. század történelméhez tartozik. Visszapillantva a MEE évszázados történeimére kijelenhet)ük, hogy Egyesületünknek is jelentős szerepe volt abban, hogy a hazai villamosenergia szolgáltatás a század elején az élvonalban haladva, később a világháborúk politikai és gazdasági következményeinek hatására bekövetkezett visszaesések után is követni tudta és minőségében elérte a gazdaságilag fejlettebb európai országok szolgáltatásának szinvonalat. A centenáriumi évfordulón fel kell tennünk a kérdést, hogy a villamosencrgia szolgáltatás általánossá válásával mennyit nyert a mai társadalom, és itt hangsúlyozni kell az általánossá válást : a mindenki által elérhető tiszta és kényelmes energia felhasználás lehetőségét. Ez volt a nagy nyereség, amely korábban soha nem ismert kényelmet biztosított az átlag polgárnak is : szabadulást a nehéz testi munkától nemcsak a termelésben, amelyhez már a gőz és gázgépek is hozzájárultak, hanem a háztartásokban is; világosságot a sötétségben; energiaforrást a gyógyításhoz, tájékozódáshoz, művelődéshez és szórakozáshoz. Az, hogy a XX. század polgára minden korábbi elődjénél kényelmesebben és tovább élt, - feltéve, hogy túlélte a kataklizmákat és szenvedéseket, amelyeket nem a villamosítás okozott -, jelentős mértékben a villamosításnak köszönhető. Voltak és vannak hátrányok is ( környezet szennyezés, környezet károsítás, áramütések okozta balesetek, stb.), ezek hatása korlátozható és eltörpül az előnyök mellett. - Ezek a gondolatok bevezetésképpen azt erősítik, hogy a MEE Villamosenergia Szakosztály tagjaiként büszkén tekintsünk vissza az évszázadra, a társadalmi jólét lehetőségéhez valamennyit mi is hozzájárultunk.

jesztésének megszervezését. 1904-ben elkezdték a villamos berendezések létesítésére és üzemeltetésére vonatkozó szabályzatok kidolgozását, amelyek könyvalakban 1913-ban jelentek meg. A villamosművek és hálózatok témakörben 1934-ig már 9 szabvány jelent meg az Egyesület gondozásában. [3] A biztonsági szabályzat utolsó MEE kiadása 1939-ben jelent meg, amelyet forrásmunkaként használtunk az 50-es évek elején, amikor az új, korszerűbb szabályzat tervezetét készítettük már a Szabványügyi Hivatal megbízására. Az új szabványok készítése a Szabványügyi Hivatal megalakulása után elkerült az Egyesülettől, de a készítőket a Hivatal is a MEE tagokból szervezte. Egyesületünk közel félévszázados szabványosítási tevékenysége a közcélú villamosenergia szolgáltatás fejlődésének nélkülözhetetlen alapjául szolgált. Az 1910-es évek krónikájához tartozik, hogy a főváros 1911-ben elhatározta a Budapest Székesfőváros Elektromos Műve ( BSZEM, a mai ELMÚ jogelődje) megszervezését és döntött az akkor már nemzetközileg elismert és hazánkban is már alkalmazott (pl.:Gibárt vízerőmű, 1903) háromfázisú, 50 Hz periódusú, váltakozóáramú, transzformátoros rendszer bevezetése mellett [4]. 1914-ben üzembe helyezték a kelenföldi erőmű első kiépítését, két egyenként 7,5 MVA teljesítményű, Ganz gyártmányú generátorral és a kettős gyűjtősínes 10 kV-os kapcsoló berendezésből kiinduló 10 kV-os, háromfázisú kábelekkel. Ezzel megvetették az alapját a ma is üzemelő 10 kV-os elosztóhálózat kiépítésének.

A MEE megalakulásakor, 1900-ban Magyarországon már 40 villamosmű működött és a további fejlesztés üteme az első világháború kitöréséig az elsők között volt Európában. Az 1908-ben indult lapunk, az Elektrotechnika első száma is új városi villanytelep ( a trencséni) létesítéséről számolt be. A villamosművek száma 1914ben meghaladta a 200-at. Az Egyesület fontos feladatot vállalt magára és teljesített ebben az időszakban: a sok szereplős szakmában az információk, tapasztalatok cseréjének, a külföldi eredmények ismertetésének és az általánosítható szabályok kidolgozásának, ter-

1914-ben már több, mint 200 villamosmű működött az országban, ami azt jelentette, hogy valamennyi városban és már néhány községben is volt közcélú villamosenergia szolgáltatás. A felhasználás majdnem mindenütt csak világítás volt, kivéve a nagy városok és az ipartelepek villamosműveinek fogyasztóit. A háborús veszteségek , majd utána Trianon a villamosítás fejlesztését is visszavetette, A gazdaság stabilizálása a 20-as évek közepéig elhúzódott és az erőteljesebb haladás csak ezután következett. Több jelentős fejlesztés kezdődött el ebben az időszakban: bánhidai erőmű, kelenföldi erőmű bővítése, salgótarjáni erőmű, stb. A bánhidai erőmű 21 MW-os English Electric turbinákkal, 26 MVA-es Ganz generátorokkal 1930-ban került üzembe és a termelt energiát a Bánhida-Budapest és Bánhida-Győr-Horvátkimle 110 kVos (összesen 185 km) vezetékeken keresztül továbbították a Budapest-Hegyeshalom vasútvonal villamosítására, valamint Budapest északi részének és az Észak-Dunántúlnak az ellátására. Ez volt az első nagyobb régióra kiterjedő villamosenergia ellátási rendszer, az első lépés az országos villamosenergia rendszer kialakításához. Korábban ís létesültek már 60 kV-os átvitelek ( 1923: TatabányaTokod, 1928: Salgótarján-Hatvan-Szolnok), amelyek megbízhatóan és gazdaságosan működtek évtizedeken keresztül, hozzájárultak a nagyfeszültségű átvitel hazai elterjedéséhez, de jelentőségük kisebb körzetekre, teljesítményekre korlátozódott és nem váltak a későbbi nagyfeszültségű alaphálózat részévé.

Dr. Benkó Imre okl. gípés/.mérnök, u. egyetemi tanúi, a MEE tagja

A BSZEM tulajdonában lévő kelenföldi erőmű bővítése 25 MW-os Láng turbinákkal és 44 MVA-es Ganz generátorokkal 1930 - 1934

A villamos erőművek és hálózatok hazai fejlődését lapunkban a közelmúltban megjelent tanulmányok [ 1,2 J ismertették, az azokban foglaltak lehető ismétlése nélkül a következőkben elsősorban az Egyesületünk szerepével foglalkozom.

Az első félévszázad, 1900-1948

2000. 93. évfolyam 5. szám

191

között került üzembe cs az akkori világszínvonalnak megfelelő legnagyobb egység-teljesítmény elérését jelentette a hazai gyártók és a villamoscnergia ipar számára. A bővítés gépei a főváros ellátására az 1930-as években kiépülő 30 kV-os kábel hálózatra csatlakoztak. Az 1929 évi világgazdasági válság hatása Magyaroszágon a 30-as évek elején jelentkezett, lelassítva a fejlesztéseket. Az évtized második felében a háborút megelőző konjunktúra viszont gyorsitólag hatott, így az 1930 -1940 közötti időszakra a villamosenergia-termelés átlagos évi növekménye 7,86 % volt, ami kis mértekben meghaladta a világ átlagot. Az 1938 évi villamosenergia-termelés mintegy 1400 GWh volt, a csúcsterhelés 300 MW-ra becsülhető. A 30-as években már Egyesületünk szakértőit is foglalkoztatta az egész ország villamosításának problémája. [5], (6J. Verebély László tanulmánya szerint az egyetlen járható út az ország villamoscnergia ellátásának szakmailag jó és korszerű, így nemzetgazdasági szinten is gazdaságos ellátására az állami villamosenergia monopólium létrehozása. A háború miatt a tervek megvalósítása későbbre tolódott és a megváltozott körülményeknek megfelelően a célok és a tervek is lényegesen módosultak, de alapelveit felhasználták. A 40-es évek elején elkezdődtek a BSZEM beruházásában a Mátravidéki erőmű és a hozzátartozó 110 kV-os Lőrinci-Budapest távvezeték tervezési és építési munkái. Az üzcmbchelyezcsl 1945-rc tervezték, de a majdnem kész erőművet a Szovjetunió jóvátételben leszereltette és ezért újraépítve csak 1949-ben kerüli üzembe [7]- A nagy ipari üzemek jelentős erőműépítéseket valósítottak meg: Ajkai. Csepeli, Tatabányai erőművek. Ajkát és Tatabányát 60 kV-os vezeték kötötte össze. A nagy városok és az ipartelepek villamosításának fejlesztésén kívül folytatódott a vidéki elosztó hálózatok fejlesztése is, 1944-ben a mai Magyarország 3197 helységéből 1255-ben, azaz 39,3 %-ban volt közcélú villamosenergia szolgáltatás. A háború után az újjáépítés volt a fő feladat, ez foglalkoztatta a MEE tagságát is és ezt a feladatot a magyar társadalom viszonylag rövid idő alatt teljesítette. 1948-ban a villamosenergia-termelés és fogyasztás már meghaladta az 1938 évit és megközelítette az 1943 évit is. 1948-ban megtörtént a villamosenergia-ipar államosítása, 137 erőművi és 147 elosztó vállalatból alakult meg az Állami Villamosenergia Rt. Ezzel lezárult a hazai villamosenergia szolgáltatás első korszaka és az Egyesületünk életében is jelentős változások következtek be, a társadalmi szervezetek is közvetlen állami felügyelet és irányítás alá kerültek. A villamosenergia ellátás fejlesztésében kiemelkedő szerepet betöltő tagtársaink ebben a félévszázadban: Zipernowszky Károly, évtizedeken keresztül a MEE elnöke, a műegyetemen az Elektrotechnika tanszék megalapítója és első tanára. Déri Miksa, tiszteletbeli tag, Bláthy Ottó, tiszteletbeli tag, Kandó Kálmán, a váltakozó áramú, 50 Hz-es vasút villamosítás alkotója, Stark Lipói, a BSZEM első igazgatója, Verebély László, műegyetemi tanár, a Villamosművek tanszék alapítója.

Négy évtized, 1949 -1989 Ez a korszak az energetikusok számára az egész ország villamosításának jelszavával indult. A MEE tagságának többsége nem érlelt egyet ugyan a lenini egyenlet (Kommunizmus = proletárdiktatúra + az egész ország villamosítása) politikai céljával, nem hitt társadalomboldogító hatásában; de a villamosításnak a társadalmi 192

fejlődést elősegítő hatásáról meg volt győződve és a jelentős műszaki feladat megvalósítását lelkesedéssel támogatta. 1949-ben üzembehelyezik a Győr - Ajka 110 kV-os vezetéket és az Országos Villamos Teherelosztót, amelynek irányításával létrejön az akkori négy nagy erőmű kooperációja. Ez az esemény az országos villamosenergia-rendszer üzemének kezdetét jelenti. Megalakulnak az országos hatáskörű szervezetek és vállalatok: az Erőművek Ipari Központja (ERIK) és a Távvezetéképítő Vállalat, az Országos Villamos Távvezeték Vállalat (OVIT) jogelődje. Megszervezik a villamoscnergia rendszer kutatási és fejlesztési feladatainak kidolg o z á s á r a a t e r v e z ő i n t é z e t e k e t (ERŐTERV, HÁTERV, EGI/HŐTERV) és a VILLENKI kutató intézetet. 1951-ben megalakították a ma is működő regionális áramszolgáltatókat (ELMÜ, ÉDÁSZ, ÉMÁSZ, DÉDÁSZ, DÉMÁSZ, TITÁSZ). Az erőművek villamos berendezéseinek és az alállomásoknak létesítésére létrehozták a VERTESZ-t. Egyesiileiünkben megalakult a Villamoscnergia Szakosztály, azzal a célkitűzéssel, hogy a villamosenergia-rendszer kialakítását és az ország valamennyi helységének villamosítását társadalmi közreműködéssel, a fejlesztési tervek, kutatási eredmények megismertetésével támogassa. Egyesületi munkabizottság alakult a kapcsolóberendezések egységesítésére, az ERŐTERV állal kidolgozott 120, 35, 20 cs 10 kV-os kapcsolóberendezés tervek észrevételezésére és jóváhagyására. Ezt a bizottságoi Verebély László vezette és munkájában az országos hálózat kialakításában jelentőn szerepet betöltő személyiségek vettek részt: Kaiser József, Ronkay Ferenc, Szendy Károly, Szepesi Endre, Vájta Miklós. Később ezt a feladatot a Szabványügyi Hivatal vette ál, az egységesített tervekből országos érvényű tervezési irányelvekéi, típusterveket alkolva, amelyek lehetővé tették az alállomások gyors létesítését. 10 év alatt kiépült a 120 kV-os országos alaphálózat (közel 2000 km szabadvezeték és 35 alállomás)és 1960-ban már megjelent a 220 kV, először a nemzetközi kooperáció érdekében, később, mint a 120 kV fölé rendelt alaphálózati feszültségszint. A középfeszültségű elosztó hálózatokat az 50-es években Budapesten 120/10 kV-os, vidéken 120/35/20 kV-os rendszerben fejlesztették.Az Egyesület szerepét ebben az időszakban jól példázza az energiaipar időszerű kérdéseiről 1958-ban megrendezett előadás sorozat [8|. 1963-ban megalakult a villamosenergia-redszer vállalatait az erőművektől az elosztó hálózatokig egyesítő Magyar Villamosművek Tröszt (MVMT), amelynek szervezéséhez a francia EdF szolgált mintául. Az Egyesület szerepét a 60-as évektől jefentősen növelte a külföldi egyesületekkel való kapcsolatok kiépítése, ablak nyitását jelentette ez a műszaki világra is az egyesületi tagok részére. A külföldi gyakorlat megismerése is segítette a hálózat fejlesztés új koncepciójának kialakítását: a 220 kV-os hálózat bővítése helyett az Európaszerte terjedő 400 kV-os hálózat kiépítésének és a 35 kV-os elosztó hálózati feszültségszint fokozatos megszüntetésének elhatározását. A MEE közreműködésével szervezte meg az MVMT a "20 éves magyar villamoscnergia rendszer" előadás sorozatot. Az erről készüli könyv |9] bemutatja a villamosenergia-rendszer akkori helyzetét és a jövőjére vonatkozó elgondolásokat. Ezeknek az évtizedeknek a történetéhez tartozik, hogy Geszti P Ottó továbbfejlesztette a Villamosművek tárgy műegyetemi oktatását és bevezette a Villamos Energiarendszerekét. A magas színvonalú egyetemi képzésnek is köszönhető a hazai energiarendszer megbízható működése. A 70-es évek hálózat fejlesztésének legfontosabb eseménye a villamosenergia import jelentős növeléséhez kapcsolódóan a 750 kV-os feszültségszint megjelenése volt. A villamosenergia import növelésével az egyesületi tagok általában nem értettek egyet, baráti beszélgetéseken ezek a vélemények elhangzottak ugyan, de az ELEKTROTECHNIKA

Villamosenergia Szakosztály Egyesület állásfoglalásaként - a korszakra jellemzően - soha nem jelentek meg. Egyértelmű jelzésekéi kapott a tagság felülről, hogy ne foglalkozzanak a gazdaságpolitikai döntések kritikájával. A műszaki feladat viszont lehetőséget adott villamosencrgia iparunknak és gyártó iparunk egyes vállalatainak arra, hogy a 750 kV-os átvitel hazai szakaszának sikeres létesítésével [10], majd üzemeltetésével bizonyíthassa nemzetközi viszonylatban is kimagasló képességeit. Utólag értékelve az akkori döntéseket megállapítható, hogy a villamosenergia import 70-es, 80-as évekbeli növelése az atomerőmű építési program halasztását és ezáltal korszerűbb, biztonságosabb atomerőmű létesítését tette lehetővé. Ezt is figyelembevéve a 750 kV-os átvitel a 70-es években választható megoldások közül még mindig a legjobbnak minősíthető, annak ellenére, hogy a 750 kV-os vezeték 14 évi sikeres üzem után jelenleg ki van kapcsolva, minthogy a nagy mennyiségű keleti importra nincs szükség. A 80-as években az Egyesület szakmai tevékenysége műszaki fejlesztési tanulmányok és tervezési feladatok készítésével bővült. Az akkori gazdasági szabályozás lehetővé tette, hogy az Egyesület eredményesen vállalkozhasson a team-munka megszervezésére, a sokféle szakértőt igénylő feladatokhoz. Ebből a munkából az energetika területén a számítástechnika és a távközléstechnika legújabb eredményein alapuló, új üzemirányítási módszerek bevezetését előkészítő tanlmányokat kell kiemelni. Végül is ezt a korszakot a villamosenergia-rendszerrel foglalkozó szakemberek azzal a biztos tudattal zárhatták le, hogy Nyugateurópai mércével értékelve is, jól és gazdaságosan működő villamosencrgia-rendszeri adnak át a következő korszaknak.

Az utolsó évtized, 1990 - 2000 A 40 éven át működő politikai rendszer csődjét a gazdasági rendszer válsága előzte meg. Egyértelművé vált, hogy a központi irányítással, elzártan működő gazdasági rendszer nem tud versenyezni a szabad piaci vállalkozás eszméjén alapuló és globálisan szerveződő gazdaságokkal. A 40 éven át az ipar fejlesztéséért munkálkodó és sok területen a világ szinvonalat megközelítő, esetenként azt meg is haladó eredményeket felmutatató műszaki értelmiségnek nagyon nehéz volt tudomásul vennie, hogy eredményei hihetetlen gyorsasággal leértékelődnek. Különösen így volt ez a villamosenergiával foglalkozó szakemberek esetében, ugyanis a villamosenergia-rendszer üzemében a változás nem okozott működési zavarokai, a fogyasztókat továbbra is európai szintű szolgáltatással látták el. Az egyetlen gazdasági probléma az volt, hogy a villamosenergia fogyasztói ára nem fedezte a termelés és elosztás költségeit, ezért a piacgazdaságra való áttéréshez az árakat jelentősen növelni kellett, amit a fogyasztók nehezen viseltek el. A villamoscnergia iparban a politikai változás egybeesett azzal az Angliából, a tőkés országok közül a villamosenergia ipart először államosító országból elindult folyamattal, amelynek célja a vertikálisan felépített, az erőművektől a fogyasztókig terjedő, nagy állami monopólium felbontása, privatizálása és a nyitott villamosenergia piac megvalósítása volt. Ez a folyamat gyorsan terjedt tovább a Dél-amerikai országok után Ausztráliában, Új Zélandon és az USÁban. 1999-ben az Európai Unió országaiban is legalább részleges piac nyitást vezettek be. A cél az, hogy a fogyasztó szabadon választhassa meg, hogy melyik termelőtől, vagy kereskedőtől veszi meg az energiát és így a szabad piaci viszonyok között a lehető legolcsóbban vásárolhasson. A szabad piac megvalósítását a nem tárolható és csak a Kichhoff törvények szerint szállítható árunál az informatika fejlődése tette lehetővé.

2000. 93. évfolyam 5. szám

Az Egyesület Villamosenergia Szakosztálya általánosságban egyetértett az állami tröszt szétbontásának és a privatizációnak szükségességével, de a szakemberek jelentős része úgy vélte, hogy az államnak továbbra is mértékadó tulajdoni hányadot kell megtartania a villamosenergia iparban és a monopol helyzetű, tehát bármilyen tulajdonosi formában biztosan gazdaságosan üzemeltethető hálózatokat nem érdemes többségi külföldi tulajdonba adni. Még elnökségi állásfoglalások is születtek ebben a kérdésben és a 70-es évekhez képest lényegesen kedvezőbb helyzetben voltunk, mert ezek a vélemények a lapunkban is megjelenhettek, valamint a döntéshozó politikusokhoz is eljuttathattuk azokat. A politika végül is nem vette figyelembe a MEE elnökség álláspontját, tudomásul kellett venni, hogy a gazdaságpolitikai kérdésekben továbbra sem a műszaki szakemberek véleménye a döntő. Az a vigasz maradt, hogy az áramszolgáltatókat olyan hírneves, nagy európai társaságok vették meg, amelyeknek szakmai kultúráját a hazai szakemberek is mindig nagyra becsülték, jelenlétük a hazai villamosenergia iparban az ellátás színvonalának fejlesztését biztosítja és segíti az európai integrációhoz való csatlakozásunkat. E vonatkozásban a 90-es évek jelentős eseménye a hazai villamosenergia-rendszer párhuzamos üzemének megvalósítása a Nyugat-európai országok UCTE rendszerével. Az Egyesület és azon belül a Villamosenergia Szakosztály feladata most az, hogy a külföldi tulajdonú hazai társaságokkal jó kapcsolatokat építsenek ki, összekötőként működjenek a társaságok és a hazai szakmai társadalom között, segítsék a jellegzetesen hazai viszonyok és érdekek figyelembevételét. E vonatkozásban már jelentős eredmények voltak a külföldi tulajdonosok szakértőinek részvételével rendezett sikeres konferenciák, vándorgyűlések. A jövőbe tekintve biztos, hogy a megbizható villamosenergia szolgáltatás válozatlanul alapvető társadalmi szükséglet marad. Az is biztos azonban, hogy a villamosenergia ipar fejlődésének lehetőségeit, további szerkezeti, szervezeti változásait illetően jelenleg még nagy a bizonytalanság. A MEE Villamosenergia Szakosztály tagságának rugalmasan kell alkalmazkodnia a változó körülményekhez, cl kell sajátítania a piacgazdaságot működtető elveket és szabályokat, meg kell találnia az új és hatékony módszereket annak érdekében, hogy a következő évtizedeket is sikeresen ünnepelhesse.

Hivatkozások | ]] Kerényi A. Ödön: A magyar villamosenergia-rendszer 2(HX)-ben. Elektrotechnika (92) 1999. 364 - 372 o. |2] Kovács Ferenc: Villamos hálózatrendszerünk kialakulásának és fejlesztésének műszaki háttere figyelemmel a nemzetközi hálózati kapcsolatokra. Elektrotechnika (92) 1999. 312 - 320 o. | 3 | Somorjai Lajos: A Magyar Elektrotechnikai Egyesület szerepe a hazai villamossági szabványosítás területén. Elektrotechnika (92) 1999.340-342 o. | 4 | 100 éves az Elektromos Művek, főszerkesztő: Dr Börcsök Dezső, Budapest, 1993. |5[ Verebély László: Tanulmány Csonka-Magyarország villamosításának tervszerű fejlesztésére. Budapest, 1935. | 6 | Wilczek Ernő: Magyarország villamosítása. Elektrotechnika (29) 1936.1 l.sz. |7] 50 éve indult a Mátravidéki Erőmű. MVM Közlemények melléklete, 1999. |X| A villamosenegiaipar időszerű kérdései. Előadás sorozat. Elektrotechnika (51) 1958. 4 - 6 szám. | 9 | 20 éves a Magyar Villamosenergia-rendszer. (Jubileumi előadássorozat). MVMT, Budapest, 1971. | IO]T Tersztyánszky, I Benkó, K Kársai, F Kovács, J Szigeti, G Ujházy, G Vadas: Hungárián sectíon of the 750 kV ínterconnectíon. World Elcctrotechnical Congress, Moscow, 1977.

193

Villamos Fogyasztóberendezések Szakosztály

A villamosság veszélyeinek kockázata Kádár Aba Bevezetés A villamosénergia használata (éppúgy, mint minden más energiahordozóé) bizonyos veszélyeket hordoz magában. Minden biztonságtechnika (nem csak a villamosságé!) alaptétele az, hogy a biztonság - egyre növekvő fajlagos költségekkel - minden határon túl fokozható ugyan, de a 100%-os biztonság még elvben sem érhető cl. Ez nehezen egyeztethető össze azzal a szocializmus alatt gyakran hangoztatott szlogennel, hogy "Legfőbb érték az ember", de nagyon is jól megfér a kifejezetten a kockázatokra épülő tőkés rendszerek alapgondolkodásával. Ma tehát nem kell szégyenlősen elrejtenünk azt - az egyébként korábban is alkalmazott, csak éppen nem hangoztatott- gyakorlatot, hogy a biztonsági szabályok és rendelkezések a veszélyek kockázatának és a ráfordításoknak optimumát kereső kompromisszumok. Ugyanezen az elven alapul a villamos balesetek büntetőjogi felelősségét tárgyaló BTK (Büntetőtör vény könyv) 171.§-a is, amelyek első bekezdése szerint: „Aki foglalkozása szabályainak megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét veszélynek teszi ki, vagy testi sértést okoz, vétséget követ el..." A foglalkozási szabályok megtartásával, az azokba beépített kockázatok következtében előálló baleset okozói tehát nem büntethetők! A személyi sérüléssel járó villamos balesetek többsége a fogyasztói villamos berendezésekben történik, érthető tehát, hogy az ezek elhárítására szolgáló szabályok, ezek egyértelműsége és betarthatósága első sorban a Villamos Fogyaszlóbercndezések Szakosztályának érdeklődési körébe tartoznak. Különösen vonatkozik ez a létesítési biztonsági szabályokra, amelyek áthágása - a népellenes bűntettekhez hasonlóan - szinte soha nem évül el. A jogászok véleménye szerint ugyanis ezek a vétségek nem a hiba elkövetésekor, hanem a baleset bekövetkeztekor valósulnak meg, s így csak a baleset időpontjául indítják az elévülés éveit. Ujabban a "villamos biztonságtechnika" kifejezés helyett egyre gyakrabban használjuk a "villamos biztonságtechnikája" elnevezést. Ennek oka, hogy a magyar "biztonság" szó (éppúgy, mint a német "Sicherheit") nem tesz különbséget a szándékos károkozás és a szándékosság nélkül bekövetkezett károkozás közti különbség között. Az angolban a "safety" szó kizárólag nem a szándékos behatás elleni védelem megjelölésére szolgál; a szándékos károkozás elleni védelmet a "security" kifejezés jelöli. (Hasonló a francia nyelv megkülönböztetése is, csak éppen a "ecurité"jelenti a nem szándékos és a "sureté" a szándékos károkozás elleni védelmet.) Tagadhatatlan, hogy a két feladat megoldásai gyakran összeérnek. Való igaz, hogy egy szabadtéri berendezés bekerítése mindkét célt egyaránt szolgálhatja, de azért más kialakítású kerítés kell a patkányok, az oroszlán, a gyerek és a terroristák bejutásának megakadályozására. Mivel a legújabb időkben - sajnos - a terrorizmus és a vandál pusztítás, valamint az anyagi haszonszerzésre irányuló bűncselekmények elleni vedelem céljára villamos berendezések bevetése is szükségessé vált; a "security" céljára szolgáló villamos berendezéseket is gyakran "villamos biztonságtechniká"-nak nevezik; így mi, akik kizárólag a "safety" kérdéseivel foglalkozunk, kénytelenek voltunk az összetévesztés elkerülésére, az egyértelműség érdekében áttérni a villamosság biztonságtechnikája elnevezés használatára. A villamos energia háromféle kárt okozhat: személyi sérüléscs balesetet, tűzesetet és tárgyakban anyagi kárt. A károkozás történhet a hibátlan állapotú villamos berendezés üzemszerű használata következtében, meghibásodott villamos berendezés alkalmazása során

Kádár Aba, okl. gípíszmírnök, MEE tagja

194

vagy a villamos berendezésen végzett (javítási, karbantartási, átalakítási stb.) munka közben. Elvben a károkozás megakadályozása is két módon történhet: a hiba fellépésének lehetetlenné tételével vagy a hibás rész gyors kikapcsolásával.

A hibátlan berendezések által okozott veszélyek Ha egy villamos berendezés hibátlan, akkor az általában csak túlterhelés vagy erősen helytelen kezelés által okozhat bajt. A villamos készülékek kialakításánál ügyelni kell arra, hogy azokon ne léphessen fel a megengedhetőnél nagyobb szivárgóáram, a hozzáférhető felületei ne legyenek túlzottan melegek, s maga a készülék álljon ellen a szokásos környezet (elsősorban nedvesség- és por) hatásainak. A háztartási és hasonló készülékek tervezésénél még a szokásos gondatlan kezelést (pl. a felforrt tej kifut, a vasalót rajta felejtik a vasalandó ruhán, a porszívó porzsákját nem ürítik ki, stb.) is számításba kell venni. A professzionális készülékeknél már figyelembe lehet venni a használó várható (nem villamos) szakképzettségének tudnivalóit, valamint azt, hogy elolvassa a készülékhez mellékelt használati útmutatót. A villamos hálózatok valamint a rögzítetten felszerelt fogyasztóberendezések túlterhelés elleni védelmére fel kell szerelni megfelelő értékre beállított túlterhclésvédelmet is. A félvezetős készülékek a túlfeszültségekre is rendkívül érzékenyek, ezért ma a legtöbb helyen szükséges túlfeszültséglevezetők beépítése. A nemzetközi szakirodalmon kívül ma már a nemzetközi szabványok is foglalkoznak azzal, hogyan kell a túl feszültség védelmet megfelelően kialakítani, de a túlfeszültségvedelem alkalmazását külföldön sem teszik kötelezővé, mert ennek hiánya életveszélyt vagy tűzveszélyt általában nem okoz, csak a félvezetős készülékeket teszi tönkre. Igaz, hogy ez a mai körülmények közt rendkívül nagy anyagi kárral jár, de mégis kizárólag a gazdasági mérlegelés indokolhatja a beépítés költségeit.

A berendezések meghibásodásai által okozott veszélyek A villamos készülékek és hálózatok meghibásodási hajlamát célszerű minél jobban csökkenteni, de teljesen kizárni nem lehet. Murphy törvénye itt is érvényes: "ami elromolhat, az el is romlik". (Itt jegyzem meg: az elromlás és meghibásodás nem teljesen azonos fogalmak. Egy szerkezet akkor romlik el, ha nem lesz képes eredeti célját maradéktalanul teljesíteni. Ezen túlmenően viszont akkor is meghibásodik, ha olyan hiba keletkezik rajta, amely az eredeti cél megvalósítását nem akadályozza, de jelzései megbízhatatlanná válnak, használata veszélyessé válik, túlmelegszik, a szükségesnél többet fogyaszt, megengedhetetlen zajt, vagy szagot kelt stb.) A nálunk gazdagabb és fantáziát!anabb országokban a veszélyt okozó meghibásodások megakadályozásának kedvelt módja a "gyenge láncszem" alkalmazása. A készülékbe beépítenek egy olyan alkatrészt, amelynek élettartama jóval rövidebb, mint a többié, s amelynek elhasználódása csupán a készülék használatát akadályozza meg, de veszélyt nem okoz. Ezekben az országokban a készülék egyedi javítása majdnem annyiba kerül, mint egy új megvétele, ezért az elromlott készüléket kidobják, s újabbat, modernebbet vesznek helyette. Emlékszem, amikor évtizedekkel ezelőtt a kettős szigetelés hazai bevezetésének kezdetén megkérdeztem egy francia kollégát: nem félnek attól, hogy előbb - utóbb mindkét szigetelés elöregszik; azt válaszolta: jó szigetelést kell alkalmazni. Igen - mondtam - de 15-20 év alatt az is elromolhat. Mire meglepetten válaszolt: MaELEKTROTECHNIKA

Villamos Fogyasztóberendezések Szakosztály guknál olyan jó mosógépekéi gyártannak, ami 10 évnél hosszabb ideig is használható marad? Nálunk bizony azzal is számolni kell, hogy az elromlott készüléket több ízben is megjavítják, sőt a leleményes javító a "gyenge láncszemmel tartósabbra és biztonsági célját semmibe vevőre cseréli (pl. műanyag alkatrész helyett fémet használ). A magyar módszerek azonban - úgy tűnik - messze földön terjednek: újabban már a nemzetközi szabványokban is megjelennek azok az előírások, amelyek a szigetelési célú műanyagcsavarok "cl veszílhetellen" kivitelét írják elő (nehogy elveszítésük esetén a boltban kapható fémcsavarokkal pótolják azokat). A szerkezeti elemek javítgatása viszont egyre inkább kimegy a divatból: az elhajlott, elkopott alkatrészeket nem hajlítgatják, a törötteket nem hegcsztik, a szétváltakat nem forrasztják meg; maga a hibakeresés is számítógépes hibakereső készülékkel történik, s amely "panel"-t az hibásnak minősít, azt teljes egészében cserélik. E módszereknek biztonságtechnikai következményei is vannak. A gyártmányok biztonsági követelményeit a szabványok határozzák meg, s ezek teljesítése nem is okoz különösebb nehézséget mindaddig, amíg a szabványok előírásait betartják. Az új európai direktívák azonban a szabványok kötelczőségét megszüntetik, s azt mondják, a direktíva biztonsági követelményeit a szabványclőírásoklól eltérő - de azzal egyenértékű! - módon is megengedett teljesíteni. Elvben ez helyes törekvés. Például valamennyi villamos szabvány előírja, hogy a fémburkolatok festése és lakkbevonata nem tekinthető szigetelésnek. Ez - a használat során elkerülhetetlenül bekövetkező sérülésük miatt - ma is helyes általános szabály. Ma azonban már nyilván van olyan műanyagbevonatot készítő eljárás, amely ennek az előírásnak nem felel ugyan meg, de a követelményeket tökéletesen teljesíti. Akérdés csupán az, hogy ki és hogyan fogja meghatározni a kockázat "cgycnértékűség"-ét? A kockázati szemlélet alapján az európai szabványok elvei kimondják, hogy általában (kisfeszültségen és nem különösen veszélyes környezetben) egyszerre csupán egyetlen (független) hiba fellépésével számolnak. (A nagyfeszültségű hálózatokon a zárlat ellen megköveteli a fedő - vagy tartalék - védelmet, atomerőműben a harmadik - "redundáns"- védelem alkalmazását, robbanásveszélyes helyeken is szükség lehet tartalékvédelemre). Természetcsen két vagy több hiba együttes hatását is vizsgálni kell minden olyan esetben, amelynél ezek nem függetlenek egymástól, hanem az egyik hiba dominó-szerűen okozhatja a hibasorozat fellépését. Egy I. érintésvédelmi osztályú készülék védővezetőjét csak abban az esetben kell megkettőzni, ha a védővezető nem csak a tcstzárlat esetén fellépő hibaáramok, hanem a rendes üzemszerű működés cselén fellépő szivárgóáramok levezetésére is szolgál. Messze nem egyetlen, de talán legjellemzőbb példa erre, hogy a gyújtó szikrámén les robbanásvédelmi mód (amely nem a szikraképződés valószínűségét, hanem csupán a felléphető szikrák energiáját korlátozza) próbájánál még az sem jelent sikertelenséget, ha a legelső szikra felrobbantja a vizsgáló kamrát. Ha a kamra helyreállítása után a további egymillió (a szigorúbb fokozatnál százmillió) nem okoz robbanást, a gyártmány robbanásbiztonsága megfelelőnek minősül. Az egyetlen hiba elfogadásának azonban feltétele, hogy ez az első hiba felismerhető legyen, mert e nélkül az első hiba az idők végezetéig fennmarad, s végül a második hiba ugyanolyan váratlanul következik be, mint az első. Ujabban - sajnos - egyre több tűzesetről szerzünk tudomást, s ezek okául gyakran a villamos beredezést, mégpedig ennek zárlatát emlegetik. Meggyőződésem, hogy a valóságban ennél jóval kevesebb a valódi villamos eredetű tűzeset, sokszor inkább az ismeretlen eredetűek ide sorolásáról van szó. Határozott véleményem, hogy kisfeszültségen - a robbanásveszélyes helyek kivételével - a zárlat csak akkor okozhat tüzet, ha a zárlatvédelem nem működött megfelelően. A megfelelő zárlatvédelem ugyanis az ívet ms-os idő alatt megszakítja, így nincs elég idő ahhoz, hogy az 1000 Ws-nál lényegesen nagyobb hő fejlődjön, s ez számottevő tömegű anyagot meggyújlson. A túlterhelés ismét csak helytelen túlterhelés-védelem mellett okozhat tüzet. Így a ténylegesen villamos eredetű tüzek oka leginkább a rossz vezctékkötcsckcn keletkező soros ív, ami ellen nincs önműködő védelmünk. (Az áramvédőkapcsoló ezek ellen egyáltalán semmilyen védelmet nem nyújt.) Ez ellen az egyetlen hatásos védekezés az 2000. 93. évfolyam 5. szám

alumíniumvczctők rézvezetővel való leváltása és a kötések megfelelő szerelvényekkel való megvalósítása. (A vezetékek összecsavarásával készített kötések rézvezető esetén valamivel hosszabb életűek lehetnek, de hosszú távon rézvezetőnél is tűzveszélyesek!) Ügy tűnik a tcstzárlatos készülékek áramütése ellen a védővezető és EPH általános kiépítése esetén az áram-védőkapcsolók alkalmazása megfelelő biztonságú védelmet nyújt. Nem szabad azonban túlzott érzékenységű áram-védőkapcsolót választani, mert ez felesleges kikapcsolásokaat okozhat, amik miatt előbb-utóbb sor kerül e kapcsolók áthidalására. (Németországban a 10 mA érzékenységűeket kellett e miatt kicserélni, hazánkban - a fogyasztókészülékek lényegesen rosszabb állapota miatt - még a 30 mA érzékenységűek felesleges kikapcsolása is bekövetkezhet, ezért egyes esetekben a 100 mA-cs érzékenység választása is megfontolható.)

A villamos berendezésen végzett munka veszélyei A villamos hálózatokon és berendezéseken végzett munka veszélyeit első sorban a magatartási szabályok pontos és elővigyázatos betartásával lehet leküzdeni. Egyik legnagyobb nehézségünk ebben, hogy az információátviteli (gyengeáramú) és energiaátviteli (erősáramú) berendezéseknek és ezek megoldási módjainak keveredése előbb-utóbb elkerülhetetlenné teszi, hogy az információátviteli szakemberek belenyúljanak az energiaátviteli berendezésekbe is. Az ő átlagos elméleti felkészültségük - bízvást mondhatjuk - kiterjedtebb is mint a miénk. Baleseti szempontból azonban igen nagy hátrány az, hogy ők nem érzik a nagy teljesítményű zárlatok veszélyességét. 25 A-nél nagyobb névleges áramerősségű túláramvédclcm (ami az ő készülékeiben szinte soha nem lordul elő) utáni áramkörökben a zárlati ív gyakran nagyobb veszély t jelent a balesetes személyre, mint a (kisfeszültségű) áramütés, s még az is könnyen előfordulhat, hogy a zárlati ív "állva marad". Nagyfeszültségű berendezésekben (talán az elnevezés miatt) az "a" átíveiési távolságot gyakran a berendezésekben keletkezhető ív elleni védelemnek tekintik, pedig az kizárólag a levegő szigetelőképességének átütése ellen véd. (A zárlati ív károsító hatása elsősorban nem is a feszültségtől, hanem az ívet fenntartó - gyakran zárlati teljesítménytől függ.)

Az időszerű szabványosító munkák A soron következő szabványosítási feladat a villamosság biztonságtechnikájának területén is az európai regionális szabványok átvétele. A kívülállók egy része azt hiszi, ez egyszerű fordítási feladat, más része viszont sajnál bennünket, mert hite szerinlez olyan technikai ugrást kövelel meg tőlünk, amire nehezen leszünk képesek. Ezek egyikének sincs igaza, Egy szabvány honosítása még abban az esetben sem egyszerű fordítási feladat, ha szó szerint vesszük át az eredeti szabványt. Minden egyes szabványnak rengeteg kapcsolódása van a többivel, Egy az azokra való áthivatkozásokat és szóhasználatot azokkal egyeztetni kell. Sok esetben előfordul, hogy az angol szakkifejezésnek megfelelő gyűjtőfogalom nálunk nem használatos, csak több fogalom felsorolásával tudjuk ezt a fogalmat átültetni, s ugyanakkor ennek éppen az ellenkezője is előadódik. Műszakilag egyáltalán nem vagyunk lemaradva, így az átveendő szabvány követelményeinek teljesítésére készek vagyunk. A termékszabványok szerkezete is többnyire megfelel az EN-nck, nagy nehézséget okoz azonban a létesítési szabványok átvétele, amelyeknek szerkezete egészen más, mint a hazaiaké. Ezen szabványok pedig igen nagyszámú szabványlelhasználót érintenek, így magyarázatos kézikönyv nélkül ez aligha lesz bevezethető. A magatartási szabályokat tartalmazó EN pedig csupán keretszabályokat ad meg, így e téren feltétlenül szükséges lesz a jelenlegi előírásaink megtartása (ezt teszik egyébként az EU többi tagállamai is), de ezeket ál kell szerkeszteni az új keret szerkezetének megfelelően. Igen sok munka vár tehát e szabványok alkotóira, s a rövid határidő (2001. január 1.) igen zsúfolt programot ígér a jelen esztendőre.

195

Műszaki adatok

km

Hálózatok

1433,3

Nagyfe&zült&égő Középfeszültségű

9254,5

Kisfeszültségű

10351,3

db

Állomások Nagy/középfe&zült&égő

24

Közép/középfeszültségű

10

Közép/kísfe&zült&égő

6397

db

Közviiágftésl lámpahelyek

26904

Izzó

A miskolci székhelyű Észak-magyarországi Áramszolgáltató Részvénytársaság Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád, Heves megyét, valamint Jász-Nagykun-Szolnok és Pest megye egyes területeit látja el villamos energiával. Az üzleti tevékenység súlypontja hagyományosan az ipari fogyasztók ellátására tevődik. E területen s társaság több évtizedes tapasztalattal rendelkezik. Emellett a háztartási és közüzemi fogyasztók villamosenergia-ellátását is megbízhatóan és magas színvonalon végezzük. Az elmúlt években megkezdett úton tovább haladva a vállalat egyre inkább egy modern és átfogó energiaszolgáltatóvá fejlődik. Eközben az anyavállalatok, az RWE Energie AG és az EnF3W AG know-how-ját és a már o t t összegyűjtött, a liberalizált villamosenergiapiacról szerzett tapasztalatokat következetesen felhasználjuk. Az EMASZ Rt. ellátási területén a gazdasági helyzet az d<5z<5 évekhez képest folyamatosan javult. Az észak-magyarországi régió vonzereje tovább nőtt, ami többek között új ipari fogyasztók növekvő számú megjelenésében tükröződik. Ezzel kapcsolatban különösen a külföldi befektetők növekedését kell kiemelnünk.

727

Fényc&S Kompakt fénycső

49343

Higany

33362

Nátrium

74490

Villamosenergia-ellátás

Kazinc

2

Ellátott terület (km )

15501

Városok

~~36'

Egyéb fogyasztók Csúcsterhelés (MW)

Szécsény - Balassagyarmat Bátonyterenye Rétság • ;; p á s z t ó

626742

Telpeftménydfjas fogyasztók

2445

Nógrádkövesd

74920

~~3Ö3A'

Aszód

Egercsetii

Hatvan*

JászárokszállásM

~~i

O Jászberény

Sülysáp'

© •

Nagykáta -. Jm

DÉMÁ:

Villamosenergia-értékesítés alakulása 1999-ben

"ÉMÁSZ. 6000-t

5000

J

GWh 4 862

-1,00% 4 813

1998

1999

MFt 52 741 +12,64% 59 412

ESZAK-MAGYARORSZAGI ÁRAMSZOLGÁLTATÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG 1000-

Levélcím: 3501 Miskolc. I.Pf.:99. 1998

1899

ED Lakás, háztartás j T | Teljesítménydíjas • Alapdíjas E Egyéb értékesítés

, Miskolc

,-:,:•,:,

^ i ^ * ^ / Jobbágyig ^-* < GyöngyösX DO

ÍP o .

Telefon: (46) 327-611 * Tfelefax: (46) 347-265

•

o

Az energia új fényben!

Miskolc1. Dózsa György u. 13.

PiÉHk

Salgótarján

609

Egyéb települések Lakossági fogyasztók

ÓZC)

* Eger Verpetét *—

v

Heves 0

Q

0 Füzesabony

Az EMÁSZ már a liberalizáció előtt rugalmasan cselekszik és készül a piaci viszonyok és a fogyasztói igények változására. Koncentráltan készülünk az energiapiac liberalizációjára, melyben egy key-account-managemant felépítése a jövőbeni értékesítési koncepció központi alkotóelemét képezi. A megváltozott fogyasztói igények figyelembe vétele érdekében az ELMU, az ÉMÁ5Z és a MÁTKA 1999. április 30-án közös társaságot alapítottak, a Sinergy Kft-t. E vállalat villamosenergia- és hőtermelő berendezések, klímaberendezések, ipari erőmüvek, tiszta futóművek, valamint termikus hulladékfeldolgozás magyarországi fejlesztésével, terjesztésével és üzemeltetésével fog foglalkozni, valamint komplett, energiával kapcsolatos szolgáltatásokat kínál. A társaság törzatőkéjében az EMASZ 33,3%-ban részesedik. Az 1999-es üzleti évben következetesen tovább folytatódott az els<5, magyarországi fogyasztói energiatermelő berendezés létesítésére és üzemeltetésére irányuló projekt megvalósítása. A projekt finanszírozásában az EMASZ 1,3 Mrd Ft nagyságú sajáttőkével részesedik az előző évben alapított BC-Erőmű Kft-ben. A tervek szerint az erőmű üzembe helyezése után az üzemeltetést és a karbantartást a öinergy Kft. fogja végezni.

Villamos Fogyasztóberendezések Szakosztály

Gördülő gömb - A villámhárítók szerkesztésének magyar módszere Dr. Horváth Tibor

1. A gördülő gömb története A villámhárító felfogok vedőhalására már Franklin is használta a vedőszög fogalmái, amely ugyan kezdetben úgy jeleni meg, hogy egy villámhárító rúdnak a védőhatása a magasságához viszonyítva mekkora távolságra terjed. A 19. században már általánosan az ebbő! adódó szöggel jellemezték a védőhatást [ 1, 4| és ezt használják a mai napig a nagyfeszültségű vezetékeknél. Az 1930-as években St7m<«ií,'e'í-kar].srLihci, majd müneheni professzor az egyenes vonallal jellemzett vedőszög helyett körívvel határolt védett teret állapított meg [1] és ezt módosította laboratóriumi modellkísérletek alapján Verebély professzori 848-ban [2]. Ebből fejlődött ki a szerző' állal cló'ször 1962-ben ismertetett [3], gömbökön alapuló szerkesztési eljárás, amelyet tíz evvel később Amerikában neve/tek el rolling sphere, vagyis gördülő gömb módszernek. Közben azonban nálunk 1962-ben az MSZ 274 '"Villámvédelem" szabvány, a tűz- és robbanásveszélyes épületek felfogójának szerkesztésére, kötelezően bevezette ezt az eljárást és a villámhárító fokozatától függően 15 m illetve 50 m gömbsugarat határozott meg [6]. Az 1972-ben hatályba lépett módosítás után a szabvány a gördülő gömbbel végzett szerkesztési módszert tette általánossá [8], és a fokozatoktól függően a gömbsugarakal is meghatározta (1. ábra). A védőszögre és a felfogóhálóra vonatkozó követelmények ezt csak kiegészítik.

V3

90 V4

80 70 S m •9

^

60

4u 30 s©

^

V5

50 ^

^

^

^

2. A felfogó védőhatásának fizikai alapjai Már az 1930-as években tudták, hogy a villámnak a földhöz közeledő clőkisülésc a földi tárgyak hatásától függetlenül, vaktában, közelíti meg a földet. Azt a pontot, ahonnan a villám pályája a becsapási pont felé fordul, orientációs pontnak nevezhetjük, amelynek a becsapási ponttól mért távolsága az orientációs távolság. Schwaiger és Verebély abból indult ki, hogy az orientációs pont a földi tárgyéval egyenlő magasságban van és ebből vezették le a 2. ábrán bemutatott köríveket, amelyek sugara nem állandó orientációs távolságnak felel meg. Szabadvezetékek esetén az így meghatározott védeti tér a gyakorlatban is használhatónak bizonyult. Ezzel szemben elfogadhatatlan eredményre vezetett az 1950-es években egy vegyi üzem lapos tetejű épületének vizsgálatakor, ahol a 4x4 méteres háló

110 1011

Nemzetközi tekintetben a Münchenben rendezett 11. Nemzetközi Villámvédelmi Konferenciára Hösl készíteti 1971-ben egy tanulmányt [7], amely a különböző országok villámvédelmi előírásait foglalta Össze és ebben leírta a gömbbel végzeit magyarországi szerkesztési eljárást is. Németországban az 1970-cs evek végén Hasse és Wiesinger vetette föl a gömbbel végzett szerkesztés gyakorlati bevezetését. Az eljárást Blitzkugel módszernek nevezték el. és német nyelvterületen így ismerik [9|. Az első közleményekben ugyan még nem figyeltek fel a magyar előzményekre, késeibb azonban már egyértelműen úgy ismertettek ezt a módszert, hogy Magyarországon vezették be először | I 0 | . Amerikában és Ausztráliában 1980 körül szintén szabványosították a gördülő gömb eljárást, de az erre vonatkozó tanulmányok általában nem tudnak egyértelmű választ adni a gömb sugarára. Az IEC 1981-ben alakított TC 81 bizottsága éles viták után, magyar kezdeményezésre, német, amerikai (USA) és ausztrál támogatással bevezette a gördülő gömb használatát is, de a gömbsugarakat nagyon óvatosan állapította meg [1IJ. A jelenleg folyó CENELEC szabványosítás szintén bevezeti a gördülő gömb módszert, de úgy tűnik, hogy ez a sok helyen még élő konzervatív szemlélet miatt visszalépést fog jelenteni.

V6

2(1 111

0

0

10 20 30 40 50 A védendő tárgy magassága, méter /. ábra. A gördülő gömb sugarának 1972 óta érvényes ériékei az MSZ 2 74 szerinti V.í- V6 fokozatok cselén.

Dr. Horváth Tibor, okl. villamosmérnök, egyetemi tanár, MíiE ib elnök.

198

60

2. ábra. A vedeli tér szerkesztésének módja: a) Védőszöggel és Schwaiger szerinti körívekkel; b) Verebély szerint, modellkísérletek alapján.

ELEKTROTECHNIKA

Villamos Fogyasztóberendezések Szakosztály sarkaiban felállított, 2 m magas felfogórudak tetejére vezetőkből álló hálót kellett volna elhelyezni. Az elmélet és a gyakorlat ellentmondását a szerző azzal oldotta fel, hogy az orientációs távolság nem lehet kisebb a villám egy szökellésének hosszánál, amely a megfigyelések szerint legalább 10...20 m és független a földi tárgytól. Az állandó orientációs távolsághoz pedig állandó sugár tartozik cs ettől egyenes út vezet a gördülő gömb módszerhez. Mai felfogásunk szerint a villám pályája akkor fordul a becsapási pont felé, amikor a földből vagy földi tárgyakból cllenkisülések indulnak meg felfelé, a lefelé közeledő előkisüléssel szemben. Az orientációs pont ennek alapján az, ahol az előkisülés feje van akkor, amikor az első ellcnkisülés megindul. Az orientációs távolság (letzte Durchschlagstrecke, striking distancc) a később kialakuló villámáram csúcsértékétől és a földi tárgy magasságától függ. Az összefüggésre általánosan elfogadják - bár matematikailag többnyire helytelen formában írva - a következő alakú kifejezést: r

(1)

laritása kissé módosítja, de ezt csak a nálunk kidolgozott számítás veszi figyelembe. Egy védendő tárgy vonzási terét és azon belül az orientációs távolságok statisztikus eloszlását figyelembe véve a védendő tárgyat érő becsapások gyakoriságának várható értékét a következő térfogati integrállal lehet kifejezni: -S O-^-í/F

villám/év

(-1)

B a területre jellemző villámsú'ruscg, amelynek Magyarországra becsülhető értéke B = 2...2,5 villám /(km".év); A Va integrálási tartomány a védendő tárgy vonzási terc. Az előbbiek szerint egy felfogórendszer védőhatását a villámhárító ellenére a védendő tárgyat érő becsapások gyakoriságának várható értéke fejezi ki. Ez olyan, dimenzió szempontjából is egzakt szám, amelyet össze lehel vetni a megfigyelések statisztikai adataival, mint pl. távvc7xtékek esetén, ahol elegendő és statisztikailag értékelhető adat áll a rendelkezésünkre [13]. ahol.

ahol

r az orientációs távolság, amely a villámáram / csúcsértékéhez tartozik; /m a villámáram 50% gyakorisággal előforduló medián értéke, rm pedig az ehhez tartozó orientációs távolság. A kitevőben p értékéi különböző szerzők elméleti alapon, vagy kísérleti adatok extrapolálásával 1,2...2,0 közölt határozták meg. Jelenleg/? = ] ,5 a leginkább elfogadott érték, és a szerző is ezt használja, noha saját számításai p = 1,85 eredményt adtak. Az orientációs távolság a földi tárgy h magasságától is függ, amit rm = f(Im,h) összefüggéssel lehet figyelembe venni. Ez egyszerű kifejezéssel nem írható le. A villámáram csúcsértékének gyakorisági eloszlása a rendelkezésünkre álló nagy számú mérési eredmény alapján jól közelíthető logaritmikus normál-eloszlással, CZÚTÍ a/t, hogy egy adott /értéknél kisebb / villámáram mekkora gyakorisággal fordul elő, a következő kifejezés írja le:

P(i
3. A gördülő gömb elmélet Ha kiválasztunk egy r orientációs távolságot, akkor az orientációs pontból a/.okai a földi tárgyakat érheti el ;i villám, amelyek egy körülötte levő R = r sugarú gömbön belül vannak, vagy a felületét érintik. Ha a gömb a villámhárítóval vagy a földdel érintkezik, a védendő tárggyal viszont nem, akkor a tárgyal elvileg már nem érheti becsapás a gömb középpontjában levő orientációs pontból. Agördülő gömbbel végzett szerkesztés szerint, ha az R sugarú gömb a villámhárító felfogókon (esetleg a föld érintésével) végiggördítve seholsem metsz bele a védendő tárgyba, akkor a tárgyat nem érheti olyan villámcsapás, amelynek orientációs távolsága az R gömbsugárnál nagyobb (3. ábra). Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a tárgyat nem érheti a gömbsugárhoz az (1) szerint tartozó I értéknél nagyobb áramerősségű villámcsapás.

(2)

ahol

0 a Gauss-féle hibaintegrál jele: s a logaritmikus normáleloszlás szórását jellemző tényező, amely azonban nem azonos az eloszlás matematikailag meghatározott szórásával. Az (I) összefüggést behelyettesítve az orientációs távolság előfordulási gyakoriságál hasonló kifejezés írja le, mégpedig:

P(x
.f. ábrn. A gördülő gömbbel végzet! szerkesztési eljárás.

0}

amely azt adja meg, hogy az x orientációs távolság mekkora valószínűséggel kisebb egy kiválasztott r értéknél. Annak a valószínűséget, hogy az orientációs távolság egy r érték közelébe esik, a (3) deriválásából adódó dPldr sűrűségfüggvénnyel lehel kifejezni. A villámhárító védőhatását az előbbieken kívül a védendő tárgy vonzási terc határozza meg, mégpedig a tér azon pontjainak halmaza, amelyek - első közelítésben - közelebb vannak a védendő tárgyhoz, mint bármi máshoz, pl. a földhöz vagy a villámhárítóhoz. A legkisebb távolságok elve néven ismert előbbi meghatározást a villám po~ 2000. 93. évfolyam 5. szám

Az előbbi megállapításnak azonban csak a nagyfeszültségű vezetékeknél és berendezéseknél van jelentősége, mert azok a szigetelési szinttől függően 10...20 kA áramerősségű közvetlen villámcsapást is elviselhetnek. A könnyen gyulladó tetőt viszont valószínűleg felgyújtja 1...2 kA áramerősségű villám is, ezért csak irreálisan kis gömbsugárnak lenne értelme. Világszerte elterjedt téves értelmezésre vezet a gömb sugarának és a villámáramok gyakoriságának az összekapcsolása [12]. Ezt számpéldával lehet legjobban szemléltetni. A negatív villámok áramerőssége 80% gyakorisággal nagyobb, mint 20 kA. Ha tehát a felfogórcndszcrl 20 kA-hcz larlozó R2
Villamos Fogyasztóberendezések Szakosztály akkor az előbbi megállapítás szerint kizárható az összes villámok 80%-ának becsapása (a 4. ábrán az A jelű terület). Ez azonban nem jelenti azt, hogy a fennmaradó 20% a védendő tárgyat éri, mert azok orientációs pontja jelentős részben a tárgy vonzási terén kívülre esik (a 4. ábrán a C terület). Eszerint csak azt lehet megállapítani, hogy ebben az esetben a védendő tárgyat elérő becsapások aránya 20%-nál nem nagyobb. Hogy mennyivel kisebb, azt csak a4. ábrán B-vel jelölt vonzási tér figyelembe vételével a (4) szerinti számítással lehet meghatározni [13].

A villámhárító felfogórendszer akkor felel meg a követelményeknek, ha az adott sugarú képzeletbeli gömb felülről sehohem metszheti a védendő tárgyat (épületet, építményt, stb.) a villámhárító vagy a föld érintése nélkül.

5. ábra. Sik felületet védd párhuzamos vezetők magasságának szerkesztése: a) 45° védőszöggel; b) gördülő gömbbel.

4. ábra. Az épület vonzási terének részei gördülő gömbbel végzett szerkesztés esetén.

Számítógépi programok segítségével meghatározva a védendő tárgyal érő becsapások gyakoriságának várható értékét, amelyet a villámhárító védőhatását jellemző számértéknek tekinthetünk a gömbsugárra nézve a következő megállapításokat lehetjük: - Adott gömbsugárra] szerkesztett, különböző elrendezésű villámhárítók védőhatása jelentősen különbözhet egymástól, tehát a gömb sugara önmagában nem határozza meg a villámhárító védőhatását. Azonos elrendezésű villámhárító esetén a gömbsugárnövelésével a védőhálón csökken. Az előbbiekből azt állapíthatjuk meg, hogy a gördülő gömb sugarából nem lehel a villámhárító védőhatásának számszerű ériekére következtetni. Ha a védendő lárgy fontossága vagy veszélyessége miatt fokozott védelemre van szükség, a felfogót kisebb sugarú gömbbel kell szerkeszteni.

Ennek a szabálynak az alapján - noha némi térszemléletre szükség van - a módszer sohasem ütközik olyan akadályba, amely a használatát megakadályozná. Ennek a jelentőségét az világítja meg leginkább, ha a sok helyen még ma is elsődlegesnek tekintett védőszöggel hasonlítjuk össze. Távvezetéken mindkettő használható, de míg a védöszöget a gyakorlatban a vezetékek magasságának növekedésévet csökkenteni kellett, agömb nagyobb magasság esetén eleve szűkebb szélességet eredményez. Lapos tetőn elhelyezett párhuzamos fel fogó vezetők között a gördülő gömbbel végzett szerkesztés reális távolságot ül. magasságot határoz meg, a legnagyobbnak tekinthető 45° védőszöggel pedig 1 m magas vezetők között is legfeljebb 2 m távolság lenne megengedhető (5. ábra). Erre az esetre a régi külföldi szabványok külön védőszöget voltak kénytelenek megadni a külső és a belső oldalon. Magas rudakkal védeti terület - pl. egy szabadtéri alállomás mezője - cselén a gördülő gömb használata nem okoz gondot, mert a gömb legmélyebb pontja alatt minden vezető vagy készülék védettnek tekinthető. Hasonló területi védelemre a védőszög alapján álló szabványok teljesen más módon valamilyen síkot határoztak meg, mert az eredeti védőszög módszer csődöt mond. Jellemző, hogy a jelenlegi IEC szabvány a magasságtól függően olyan védőszögeket határoz meg, amelyek egy körív egyenes vonalakkal való közelítésének felelnek meg [11]. Ahol tehát a védőszöget használják, ott is a gördülő gömböt veszik alapul, de nem mondják ki nyíltan. A gördülő gömb módszer még a több száz méter magas tornyokra is alkalmazható és útmutatást ad a torony derekán elhelyezendő villámhárító felfogógyűrük elhelyezésére (6. ábra), míg ebben az esetben a védőszög használhatatlan.

4. A gördülő gömb alkalmazása a gyakorlatban Habár az előző fejezet azt mutálta meg, hogy a gördülő gömb mire nem alkalmas, ez nem jelenti azt, hogy a gyakorlatban nem használható. A gördülő gömb módszer a villámhárítók szerkesztésére használható eljárás és ebben a tekintetben a ma ismert legjobb megoldás. Nem tekinthető viszont olyan elméleti alapnak, amelyből tudományos következtetéseket lehet levonni (12]. A gyakorlat és a szabványosítás szempontjából a gördülő gömb módszer legnagyobb előnye az, hogy egyetlen szabállyal és egyetlen adattal (a gömb sugarával) minden esetben használható, kiegészítésre nem szoruló eljárást lehet meghatározni. A szerkesztési eljárásra vonatkozó szabály a következő (3. ábra):

200

L\ 6. ábra. A gördülő gömb módszer alkalmazása magas lorony oldalának védelmére.

ELEKTROTECHNIKA

Villamos Fogyasztóberendezések Szakosztály Alapvető kérdés a gömb sugara. Akik csak a 3. fejezetben ismertetett gördülő gömb elméletet veszik alapul, 10 vagy 20 kA-nél

Irodalom [1]

nagyobb áramerősségei becsapást mindenképpen kizárandónak tartanak függetlenül attól, hogy mekkora gyakorisággal várható a

[2\

Verebély L: Experimenl on the protective space of líghtning rods and groundwircs. Műegyetemi Közlemények, Budapest, 3. Vol (1948)

bekövetkezésük. Ez pedig kis gömbsugárra és ezáltal indokolatlanul költséges felfogóra vezet [ 10,11 ]. Análunk csaknem 30 éve jól bevált R = 100 m gömbsugarat (1. ábra) egyenesen botrányosnak tartják

Schwaiger, A.: Dcr Schutzbereich von Blitzableitern. Oldenbourg, München, 1938.

1-20. oldal. Horváth T.: A villámvédelem valószínűségi elmélete. Elektrotechnika,

|3|

Budapest, 55. évf. (1962) 49-61. oldal.

pedig az ebből eredő nagyáramú becsapás várható gyakorisága

|4|

Horváth T.: Villámvédelem. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1965.

tízezer években mérhető. Végeredményben azonban a gördülő gömb

[5]

Horváth, T.: Schutzwirkung von Fangvorrichtungcn. ETZ-A Bd. y9 (1978) S.661-663.

használata világszerte terjed, még ha egyenlőre óvatosan 60 m-nél nem nagyobb gömbsugárral is. Tűz- és robbanásveszélyes épületeknél egyébként a hazai és a külföldi gyakorlat között nincs lényeges különbség.

|6]

MSZ 274-62. Villámvédelem. Magyar Szabványügyi Hivatal, Budapest, 1962.

[7]

Hősi, A.: Nationale Richtlinien zur Vcrmeidung von Blitzüberschlagen bei Blitzschutzanlagcn. 11. Internationale Blttzschutzkonfercnz, München, 1971. ETZ-A 92 (I971)S.512-515.

5. Összefoglalás A gördülő gömb módszert 1962-ben a magyar szabvány vezette be először, amikor erről külföldön még tudományos közlemények sem jelentek meg. Ezt az eljárást tehát joggal nevezhetjük magyar módszernek [6], A gördülő gomb módszer a villámhárító felfogok szerkesztésére ma a legjobban használható eljárás, amely - ha lassan is - az egész

|8|

kiadás. VDE-Verlag. Berlin - Offenbach, 1977. [1()| Hasse, P - Wiesinger, J.: Handbuch tür Blitzschutz und Erdung. 3. kiadás. VDE-Verlag, Berlin - Offenbach, 1989. 111 ] 1EC 1024-1 Prolcclionorstructurcsagainstiightning.-Part!.: General principles. 03.1990. | !2|

Kedves vendégek, tisztelt Tagtársaim! Az ifjúsági bizottság nagyon megürült annak a lehetőségnek, hogy időt kaphatott, és számomra különösen megtisztelő, hogy egy ilyen rangos eseményen tolmácsolhatom az ifjúsági bi/ottság gondolatait. A mostani ifjúsági bizottság magja 1999. február óta létezik. A/óla rengeteg változás történt, amíg kialakult a jelenlegi bizottsági felállás. Sokan elhagytak, tlc sokan csatlakoztak hozzánk. Én emlékszem, mikor első összejöveteleinken azt próbáltuk megkeresni, hogy miért jó a Magyar Elektrotechnikai Egycsülc! tagja lenni. Mi teheti vonzóbbá a fiatalság számára. Hogyan formázhatnánk az egyesület arcát, hogy megfeleljen a kor követelményeinek, de ne veszítsen patinás értékeiből. Győri ülésünkön a helyi MEE szervezet vezetőivel folytatott beszélgetésünk és az azt követő Ifjúsági Bizottsági ülésünk során elemeztük a/, elektrotechnikai szakmaterület fiataljainak helyzetét. Megvizsgáltuk a szakma motivációs lehetőségeit és az Egyesület által jelenleg nyújtott lehetőségeket, majd mindezt összevetettük a mindennapi életben előforduló problémákká! és kihívásokkal. 1. A szakmában dolgozó fiatalokat napjainkban döntéseiknél elsősorban a magasabb jövedelem és a nagyobb juttatások elérésének lehetősége motiválja legerősebben. Ennek eredményeként pótlólagos jövedelmet vagy egyéb jelentősebb előnyt nem biztosító tevékenységekre nehezen lehet mozgósítani őket. Egy fiatal számára nem könnyen felismerheti! a MEE-bcn rejlő hosszú távú előnyöket biztosító kapcsolati lííkc. 2. Milyen feladatokat tud végezni egy fiatal szakmabeli a M E E keretein belül, amely saját épülését éppen annyira szolgálja, mint az Egyesület (ovábbi fejlődését. Mi kitűztük céljainkat és sok feladatot felvállaltunk. A hozzánk csatlakozó fiataloknak próbálunk minél jobb és érdekesebb összejöveteleket tartani. A Magyar Elektrotechnikai Múzeumban tartott ülésünk után ha nem kellett volna este mindenkinek hazautaznia talán még most is hallgatnánk a lelkes tárlat vezetőket; de a Győrben lett kirándulás is hozzásegített minden résztvevői sok új ismerethez, és élményhez. Az induláskor felvetődött alapkérdés továbbra is él bennünk. Miiven szolgáltatásokéi nyrijtson a tagjainak a MEE? 1. A legfrissebb szakmai információt;, pályázati és továbbképzési lehetőségek közvetlenül jussanak cl a tagokhoz. (Itt nem csak kimondottan a/, erősáramú

Internalional

Conference on Lightning Protection, Firenze, 1996. Paper 4.8. pp. 434^139. 113J

Horváth T.\ A new method for design of the air tcrminalion system of high voltage overhead stations. 24 l International Conference on Lightning Protection. Birmingham. 1998. Paper 6c.4, Pp 658-663.

jezésére vagy tudományos következtetések levonására [12].

Ifjúsági Bizottság

Diendorfer, G. -Hadrian, W. -Pigler. E: Discussionof somc problems in the application of the rolling sphere method 23'

A gördülő gömb csak arra alkalmas, amire készült, nevezetesen a alkalmas viszont a villámhárítók hatásosságának számszerű kife-

Wiesinger, J. - Hosse, R: Handbuch für Bíilzschutz und Erdung. l.

|9|

világon terjed [11]. villámhárító felfogórendszerek elrendezésének szerkesztésére, nem

MSZ 274/3-72. Villámvédelem. Műszaki követelmények. Magyar Szabványügyi Hivatal, Budapest, 1972.

2.

témakörhöz kapcsolódó információkra gondolok, hanem Pl.: Irányítás technika, méréstechnika, informatika, gazdaság, ... ) Információs adatbázis létrehozása (fejlesztése) - Céges adatbázis { Cég tevékenysége, dolgozóinak összetétele, kapcsolattartó személyek, ...) - A hazai és nemzetközi műszaki, tudományos cikkek. Elektrotechnikában megjelent információk tárolása, illetve elérhetőségének biztosítása, (elektronikus formában is) - Szakmai tanácsadás - Munkák közvetítése - Továbbtanulási, elhelyezkedési tanácsadás ( főiskola soknak-e gye le mis iáknak) - Nagyobb cégeknél tett látogatások szervezése

3.

4. 5. 6.

Új külföldi és belföldi szakmai kapcsolatok létesítése és a meglévő kapcsolatok ápolása, kiszélesítése mellett, nem csak protokoláris szinten, hanem konkrét célokkal, projektekkel. Szakmai utak és konferenciák szervezése fiatalok aktív bevonásával. Fiatalok számára vonzóbb képet kialakítani az erősáramú szakma iránt, hazai és külföldi ösztöndíj lehetőségek közvetítésével. Ki kellene használni a MEE kb. 6500 fős bázisában rejlő gazdasági előnyöket. Pl. lagok részérc kedvezményes Internet hozzáférés, könyvvásárlás, "filncss bérlet" stb.

További ötlctclésrc és a téma alapos körüljárására buzdítjuk Önöket! Az egyesület vezetése engetn akkor ismert meg, mikor a Siófoki vándorgyűlésen kiálltam és kemény vonalasán elmondtam a véleményemet. Ma, ezen az ünnepi napon csak a jó dolgokat látja az ember, és mindezt köszönjük a SZERVEZŐKNEK. Engedjék meg, hogy hadd olvassam fel az iljúsági bizottság névsorát: Juhász György. Jankó Árpád külkapcsolatok, GyÖrc AtlÜa jegyzi!, Kiss István. Kohári Zalán, Bcnkő László, Farkas László Budapesti Műszaki Egyelem, Grósz Balázs DÉMÁSZ Rt.. Nemes László társelnök, Vcisz Imre, Töreki Roland, Kurcsics Brigitta ÉDÁSZ Rt.. Kunzcr Krisztián. Pach Péter, Barak Gábor Budapesti Műszaki Főiskola. Bessenyei Tamás Dynadata kft, OHvai Márton Alslom Hungária kft,, Haddad Richárd elnök ABB Encrgirkfl. Ami most már biztos, hogy a Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek 100 éves, az újjáalakult IB-nck 1 éves múltja van. A mi fő feladatunk, hogy ne csak múlija legyen, hanem jövője is.

Világítástechnikai Társaság

Fejezetek a magyar világítástechnika történetéből Dr. Horváth József - Pollich János

Egyesületünk 100 éves évfordulóján megkísérlünk rövid áttekintést adni a hazai világítástechnika - nyugodtan állíthatjuk, dicsőséggel teli - történetéről. A terjedelmi okok miatt csak a villamos üzemű világítást tárgyaljuk és különösképpen koncentrálunk a hazai szempontból nagyjelentőségű vagy azon túlmenően a nemzetközi fejlődést is befolyásoló alkotásokra, személyekre és eseményekre. Közismert, hogy a kezdetekben az erősáramú villamos energia első alkalmazása a világítás. A fejlesztés hajtóereje a gazdaságos fénykeltés és világításszolgáltatás megoldása volt. Hogy a petróleummal, olajjal majd később gázzal működő drága és sűrű üzemeltetési beavatkozást igénylő világítási rendszereket a piaci harcban legyőzzék, szükség volt az áram olcsó megtermelését, elosztását és csatlakoztatását biztosító konstrukciók mellett a villamos energiát fénnyé alakító, viszonylag hosszú élettartamú fényforrások és a fényt elosztó lámpatestek és optikai alkatrészek megalkotására. Az elektromosság világítási célú gyakorlati alkalmazását először az ívlámpák megalkotása tctie lehetővé. Davy (1813), Foucaults (1844), Jablowchkoff (1876) nevével fémjelzett nagyívű fejlődést Jedlik által kitalált és Siemens által megvalósított dinamógép tette széleskörben alkalmazható eszközzé, de az elektróda fogyást kiegyenlítő differenciálművck (Hcfner 1879) és a 10 órás üzemidőt I20-ra növelő légüres ívlámpa (Jandus 1910) még mindig csak szűk területű alkalmazhatóságot, munkaigényt és nagy költséget jelentettek. A kutatók figyelme már 1801,Thenardóta az elektromos iz/.ítást kisérő fényjelenségekhez is elkalandozott, de csak 1840-ben, Grove platinadrótos lámpája és Molcyns platinadrótos faszénport izzító lámpája révén került annak középpontjába. A következő évtizedek lázas kutatásait és ezek eredményeit feldolgozó számtalan forrásmunka nevekben és évszámokban jelentősen eltérő adatokat tartalmaz, abban egyetértve, hogy Jobart (1838) javaslata alapján tanítványa

Changy (1844)kísérletben alkalmazta a szenet izzításra, majd Starry és Lodiguine (1873) megalkotja a kísérleti szénrudas izzót.

Edison Budapesten (balról jobbra: Fodor István, Edison, Framis Jekl) Fodor Istvánnal, egykori munkatársával

A "menlo parki varázsló" - ahogy Edisont elnevezték - rájött, hogy a tartós és haj lékony izzószál, valamint az igen jó vákuum képezi a gyakorlatilag használható izzólámpa lényegét. Az Edison-féle izzólámpák hamar elértek a 800 óra élettartamot. Olyan megoldásokat keresett, amelyek alkatmasak a tömeggyártásra, egyúttal törekedett az izzólámpa használatát egyszerűvé tenni: megalkotta a csavarmenetes Iámpafejet.

Gocbel ehő lámpái

Az első igazi izzólámpa megalkotásáért az angolok Swant ünneplik, aki 1878-ban mutatta be alkotását, amit 1881-ig fejlesztett tovább a gyárthatóságig, a németek Goebel bíróság által utólag kimondott elsőségére büszkék (1854), a világ nagyobbik fele azonban Edisont ismeri el elsőnek, hiszen Ő tudott először a gyakorlat számára is jelentős élettartamú és fényhasznosítású lámpát alkotni (45 óra, kb. 1,5-2 lm/W, 1879. október 21.). Edison rájött, hogy elszenesítctt anyagokból (papír, különféle rostok, gyapjúfonal stb.) jó és könnyen gyártható izzószálat lehet előállítani. 1879. november elején 223898. sz.alatt szabadalmaztatta a légüres, szénszálas izzólámpát, ez már 200 órás élettartamú volt.

Dr. Horváth Józsefük], villamosmérnök, fénylbrrás icchn. s/akmérnök, a MEE tagja Pollich János, okl. villamosmérnök, a MEE tagja

202

Edison szénszálas izzólámpája, az első tömeggyártásból 800 óra élettartammal, 1881

Felismerte, hogy az izzólámpák előállításán túl szükséges a villamos energiát termelő ELEKTROTECHNIKA

Világítástechnikai Társaság met. A Ganz gyárban saját műhelyeiket is felszerelték tvlámpákkal. Az első nyilvános kültéri ívlámpás szerelés a Kálvin téren a Fővárosi T a k a r é k p é n z t á r homlokzatvilágítása céljából valósult meg 1879-ben. Az 1879-es nagy szegedi árvíz mentési munkáit a Ganz gyár segítette kölcsönadott ívlámpáival. 1882 farsangján a Vigadóban a sajlóbál attrakciója a "villámlámpa" fényei voltak, melyet Zipernowsky és Déri készítettek Ganz ívlámpákkal. Ugyanakkor Puskás Tivadar összeköttetési épített a Nemzeti Színház és a Vigadó között, ahonnan Erkel Hunyadi László c. operáját közvetítette. A korabeli sajtó szerint: " . . . az előcsarnok villanyfényben úszott és lündéri látvány tárult elénk a lépcsőházban. Négy villanylámpa terjesztett vakító fényt... a nagyteremben 4-4, a kicsiben cs a cukrászdában szintén 2 villanylámpa és sok csillár ragyogott.." A villamos világítás végleges bevezetését azonban már nem rendelték meg.

és elosztó központokról is gondoskodni. Munkatársaival feltalálta cs sikerrel alkalmazta a 3-vezetékes (2x110V egyenáram) elosztó hálózatot (1883), a kétvezetékes hálózat helyett, megfelelően szigeteli kábeleket és vezetékeket fcjlcsztctctl. (1879 clőti esak csupasz vezeték létezel! és Siemens távírókábel, ami csak kis feszültség és kis áramerősség használatát engedte meg.) Megalkotta az izzólámpát befogadó foglalatot, tartószerkezeteket és szerelvényeket, és feltalálta a legfontosabb szerelési anyagokat (védőcső, dobozok, biztosító). Kitalálta és alkalmazta az egyes izzólámpák külön-külön be- és kikapcsolására szolgáló kapcsolói, s gondoskodott a fogyasztott villamos teljesítmény méréséről.( 1882) Edison az izzólámpa kifejlesztésén túl megalapozta a villamos ipart is, amely néhány röpke év alatt óriási fejlődésen ment át.

A Zipemowsky-féie fvtímpa Ikfo. 1890-95)

Ganz szénpálcás (vldmpa szerkezeié - gyűrűmágneses, differenciális, váltóáramú (ten'ezie Blálhy)

Büszkén mondhatjuk, hogy a magyar ipar a nemzetközi eredményekre szinte azonnal reagált. Magával Edisonnal is dolgoztak már magyarok. Tudjuk, hogy Puskás Tivadar vezette Edison párizsi irodáját, mint európai igazgató. Az irodát - az Avcnue l'Opcra 33-ban - bátran lehet az elektrotechnikai ipar egyik bölcsőjének nevezni. 1881ben a párizsi nemzetközi elektrotechnikai kiállításon mutatták be az első, aprólékosan kidolgozott Edison világítási rendszert. A bemutatón már részt vett Fodor István mérnök, aki a továbbiakban személycsen vezette az első európai Edison rendszerű világítások felszerelését, a strassbourgi pályaudvaron, Belgiumban Antwerpenben és Brüsszelben, Amszterdamban, Szentpéterváron, a finnországi Tammcrlbrsban, Görögországban. Az Ő találmánya az izzólámpás soros kapcsolású rendszer. Könyvet írt "A villamos izzólámpa világítás" címmel. 2000. 93. évfolyam 5. szám

Hazatérve 1894-től az ELMŰ jogelődjének, a Budapesti Általános Villamossági Rt-nek a vezérigazgatója volt. A Ganz-gyárban Mechwart 1878-ban alapította meg a Villamos Osztályt, Zipernowsky Károly vezetésével. A munkát e g y e n á r a m ú d i n a m ó k és ívlámpák gyártásával kezdték és a váltakozó áramú ívlámpák fejlesztésével és gyártásával folytatták. Az első évben történt, hogy Zipernowsky egy villamosságról tartott előadását úgy fejezte be, hogy meglepetésként ívlámpákat kapcsolt be, kivilágítva az előadóter-

Közvilágítási jellegű ideiglenes berendezés készült a trónörökös pár látogatásának tiszteletére 1881-ben, majd 1883-ban a mai Ganz utcában néhány ívlámpát felszereltek közvilágításként, hogy a várost meggyőzzék azok előnyeiről. Az első budapesti hivatalos villamos üzemű közvilágítás azonban csak 1909-ben készült el. Magyarországon az új elektrotechnikai találmányok hasznosítására a már említett Ganz gyáron kívül az 1870-es évektől több hazai és külföldi vállalkozás alakult. Neuhold János távíró gyártó és javító üzeme 1876-tól működött, Deckert és Homolka cég 1879-ben alapítóit gyárai Budapesten. Az Egger testvérek, a mai Tungsram RT. alapítói 1872-től voltak jelen a magyar fővárosban. Egger Béla Bernát 1862-ben

,:\ GZ és TVÍÍ asztatot mühelye ívlámpás világítással (kb. IHHO-as évek)

203

Világítástechnikai Társaság számú szénszálas lámpát gyártottak a bécsi telephelyen. Az Egger cég 1885-bcn a budapesti országos kiállításon a Ganz gyárral közösen szolgáltatta az elektromos világítást, 100 izzót és 18 ívlámpát szállítva. A sikeren felbuzdulva kötelezték el magukat a magyarországi fényforrásgyártás mellett. 1887-ben új ipartelepet vásároltak és új üzemet építettek, ahol elkülönülten dolgozhatott a "Mechanikai osztály" és az "Izzólámpaosztály". Az 1881. évi első iparfejlesztési törvény a hazai ipar megerősítésének érdekében védelmet és támogatást adott azoknak a gyáraknak, amelyek a "technika legújabb vívmányaival vannak berendezve", így Eggerék is jelentős állami kedvezményeket nyertek el, vállalva, hogy magyar nyersanyagokat vásárolnak és magyar honosságú dolgozókat alkalmaznak.

A gyár két év alatt kinőtte telephelyét. Jelentős fejlesztési elképzeléseik megvalósítására 1889-ben AEG lámpagyártási szabadalmak vásárlását, külföldi tőke bevonását, új telephely kiépítését határozták el. Önálló vállalatként megalakult a Villanyos Izzólámpagyár Rt német tőke bevonásával. A fejletlen hazai piac miatt a gyár termelése nagyobbik részét exportálta, lassan kialakítva Oroszországtól Amerikáig, Japántól Ausztráliáig terjedő képviseleti rendszert.

A Budapesti Általános Villamossági Rt. kazánházának világítása íviámpákkal 11890-es évek)

Bécsbe költözött, ahol három évvel később vállalatot alapított. Vállalata sikerén felbuzdulva 1872-ben Budapesten is távirdaszerelő műhelyt rendezett be. Cége 1882ben közkereseti társasággá alakult "Első Osztrák-Magyar Villámvilágítási és Erőátviteli Gyár Egger B. és Tsa cég" néven. Az alapítók Egger Bernát és testvérei Jakab, Henrik és Dávid, valamint Kremenezki János voltak. Vállalatuk 1882-ben íviámpákkal világította meg Bécs belvárosát, 1883-ban pedig, négy évvel az Edison találmány bejelentése után, már jelentős

A Rákóczi téri csarnok ívlámpás világítása (1^90-es évek)

Az 1890-ben napi 300 db-os termelés 1896-ra 4000 db-osra, a kezdeti 2/3 exportarány 5/6-ra növekedett, a költségek 80%-os csökkentése mellett. A fejlődés további feltétele a banktőke bevonása volt. 1896-ban a közkereseti tárBankbejárat (vlámpás világítása Iszázadforduló)

A gyár életében jelentős szerepet játszott Pintér József műszaki igazgató, akinek vezetésével hónapok alatt megoldották a növényi rostokból való szénszálgyártást, a ballonfúvást és a ballonok vákuumszivattyúzását, a beépítést és a beforrasztást. A másik jelentős személyiség Egger Gyula volt, a kereskedelmi igazgató, aki újszerű eszközöket alkalmazó, széles látókörű vezetőként hosszú távon határozta meg a vállalat jövőjét. A szénszálas lámpák iparszerű gyártásával Eggerék megelőzték Franciaországot, Svájcot és Angliát.

A Somossy-mulatá (ma Operett Színház) bejárata íviámpákkal (1890 körül)

204

Az elektrotechnikai ipar vezető személyiségei az Egyesület motorjai is voltak, pl. szolgáljon a Szerkesztő Bizottság névsora: Zipernowsky Károly, mint egyesületi elnök, Egger Gyula, Straub Sándor, mint társelnökök, tagok közül: Pintér József.

A régi Párizsi-udvar világítása különböző Íviámpákkal (1900 körül)

ELEKTROTECHNIKA

Világítástechnikai Társaság saság budapesti és bécsi telephelyéből megalakult az Egyesült Villamossági Rt a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank bevonásával, majd a Villanyos Izzólámpagyár csatlakoztatásával. A következő evekben egyre több "villámvilágítás" készül gyárcsarnokokban, kávéházakban, kirakati és bejárati világításként. Ajánlja termékeit a Ganz mellett a magyar Siemens és Halske, Egger B. és Társa, Tigermannn Károly és mások.

Ilyen méretű közvilágítási rendszer először létesült Európában, a több utcára kiterjedő világítások Londonban, Berlinben is csak egy evvel később készültek.

Nyíregyházán, Debrecenben, Szabadkán, Győrött, Sopronban. A főváros azonban hosszú ideig ellenállt. A folyamatosan érkező ajánlatok ellenére például 1897. április 7-i közgyűlés "a Székesfőváros anyagi erejét messze túlhaladó beruházásokat igénylő elektromos luxusvilágítás kérdését a napirendről levette". Végül is 1909-ben 38 db 9 méter magas kandelábert helyeztek el a Rákóczi úton Siemens ívlámpákkal, melyek 110 V-os hálózaton hármasával voltak sorba kapcsolva, a fennmaradt adatok szerint kb. 8 lux átlagos megvilágítási ertek el. 1910-ben és U-ben az Andrássy úton és a Nagykörú1 ion folytatódott a program, nagy sikert aratva.

A- 1X96. évi Ezredeves Kiállítás vüágttó sziikfíktitja

Az egykori Budapesti Sebestyén utca bolti (víámpái 11890 körül)

Az első villamos üzemű közvilágítással felszerelt város az akkori Magyarországon Temesvár volt. Az angolszász Brush cég a saját világítási anyagait használta fel.

Az 1896-os millenniumi ünnepségek legnagyobb attrakciója volt a Városligetben megnyílt kiállítás és szórakozó park, A kiállítás fényei pazarlóan gazdagok voltak. A legnagyobb fénylátványosság az Iparcsarnok cié telepített világító szökőkút volt. A kiállításon Ganz ívlámpák, Eggcr-féle izzólámpák nagy számban működtek a magyar ipar képessegeit reprezentálva. Az 1880-as évek végén, a 90-es években és az új század első éveiben több korabeli magyarországi városban létesítettek - részben ívlámpákkal, részben izzólámpákkal villamos világítást. így például Mátészalkán,

Az Ezredéves Kiállítás ivlámpás egysége, mellyel a kiállítás területén a közvilágítási megoldónak (1896)

A századfordulón nagy figyelmet keltett a Nernst-lámpa, melyben az izzótest ritkafémoxid keverékből készült. Az EIVRTés a Ganz jogot vásárolt a gyártására, kis mennyiségben forgalmazta is, de tömeggyártásra nem került. A lámpa bonyolultsága, ára nem S1

Európában első város, ahol villamos köz\-ilágíiást létesítenek: TEMESVÁR. A Hrush lámpalest 2 db "Edison-égő"-vei ÍJ884!

1884. november 12-én 731 "Edison-égőt" helyeztek üzembe, valamint néhány ívlámpát a nagyobb világítási igényű helyekre.

2000. 93. évfolyam 5. szám

A várasligeti-Md (viámpás és izzólámpás vüágüésa (1896)

205

Világítástechnikai Társaság nyerte el a vásárlók tetszését, bár igen jónak bizonyult fény hasznosítás a (5 lm/W). A Ganz megpróbálkozott a továbbfejlesztéssel, az EIVRT a gyártással, de eredménytelenül. A század végén két hatalmas vállalat uralta a világpiacot a német AEG és az Edison alapította amerikai General Electric, akik kutató laboratóriumaikban állandóan dolgoztak az izzólámpa tökéletesítésén. A verseny miatt csökkenő darabárak mellett - Magyarországon is csak a tömeggyártás bevezetésével és a termékek korszerűsítésével lehetett kielégíteni. Ennek érdekében az RT 1900-ban Újpesten telket vásárolt, ahol 3901 nyarára befejezték az új gyártelep építési munkálatait. Pintér sokak által túlzónak mondott tervei beváltak: az új gyárban 1902-ben napi 16000, 1903-ban 20000 db. szénszálas izzót gyártottak. Az élesedő világpiaci verseny miatt 1903ban "Európa mértékadó izzólámpa gyárai" kartellszerződést írtak alá az értékesítésre, amelyben az Egyesült Villamossági RT forgalma szerint a második, kontingense szerint a harmadik helyen állt. A kartell megállapodás a kiszámítható jövőt jelentette a gyár számára, az erőket a minőségjavításra lehetett csoportosítani.

megalkotta az osmium izzószálat, amellyel 6 lm/W fényhasznosítású és 1000 óra élettartamú lámpát lehetett gyártani, de csak törpefeszültségen. A rideg osmium hátrányosan befolyásolta az égetési helyzetet és a szállítási lehetőségeket egyaránt.

Von Botion tanidí lámpái 1905-ből

1905-ben mutatta be a Siemens és Halske gyárban előállított tantállámpáját von Bolton és Feuerlein, ami fényhasznosításban nem volt jobb az osmiumnál, de szilárdabb és minden helyzetben használható volt. A lámpa belső tartószerkezete volt az igazi újdonság, hiszen a szénszálnál kétszer hosszabb drótot kellett megfelelően elhelyezni. SMDY. gfe KOI S Z A H A I U t . M t f | | S | Hl VATAL

SZABADALMI LEÍRÁS SVHl. -a&m. VII*-OSZTÁLY

0- JKST ALKXANDKK VKfiYESZ ES HANAMAN HiBEKC! UP.HNÖK ELOttB BÉCSI. JELEMÍJaS BUUAPSSTI LAKOSOK. •<*•"•'"• "»• ™ * - l - » •-H- PiHM|» BBi Wih. T-M* 1-MJ.t

Just és Hanaman szabadalmi okirata a volfrám lámpáról 1904

Auer osmium lámpája 1898-ból

A kutatók világszerte kerestek a jobb hatásfokú fényforrást, amit a fémek izzószálként való alkalmazásában reméltek megtalálni. 1898-ban Auer gázlámpa után immár a villamos világítást fejlesztve 206

1906-ban a vállalat a nevét Egyesült Izzólámpa és Villamossági RT-re változtatta. Ez a változás hanem deklarálása volt annak a szándéknak, hogy az ígéretes volfrámlámpa révén fő profilként a fényforrásgyártást jelölték meg. Még ebben az évben

Két bécsi tanársegéd, Just Sándor és Hanaman Ferenc a hatásfokban és élettartamban legkorszerűbb volfrámszálas izzólámpát kísérletezték ki. 1903-as szabadalmukra tanáruk, az EVIRT igazgatósági tagja Englander Richárd hívta fel a vállalat figyelmét. Az EVIRT a szabadalom megjelenésének napján (1904) azt megvásárolta, s bár az új fém és technológia megvolt, a tömeggyártású volfrámlámpa bevezetéséig még évek teltek el.

ismét alaptőke növelésre került sor a volfrám-lámpa tömeggyártásának bevezetése érdekében, erőmű és csarnoképítéstől a kísérleti laboratórium létrehozásáig, amely végül 1907-ben valósult meg. Juszt és Hanaman a kísérleti és a nagybani gyártás megtervezésében is tevékenykedtek. 1907-tŐl a íámpafej porcelánbetétjét vitritüveggel helyettesítették az AEG-től vásárolt jog alapján. 1908-tól az izzólámpa drága platina árambevezetői helyett olcsóbb pótfémet sikerült alkalmazni, ugyanakkor megoldást nyert a volfrámszál tartójának krómozott fémdróttal való helyettesítése. Az Egyesült Izzó a volfrámlámpa fejlesztésével először került igazán a világ élvonalába. Szabadalmát Németországban (1906), Angliában (1907), Franciaországban (1908), végül az amerikai General Electricnek is eladta (1910). A Ganz gyár 1907-ben felhagyott az addig sok dicsőséget szerzett ív- és szénszálas lámpák gyártásával. 1908 és 1910 között dinamikus fejlődés jellemezte a drótlámpagyártást, ám 1911ben a megjelenő Coolidge technológiával gyártott volfrámdrót lámpa erős megtorpanást okozott. Az új technológia porkohászati és húzási eljárással rugalmasabb és alakítható drótot állított elő. ELEKTROTECHNIKA

•

Világítástechnikai Társaság automatikus működésű, nagyteljesítményű berendezést alkotott, amellyel 1915-ben már nagymennyiségű olcsó un. "félwattos" volfrám lámpát gyártottak. A világháború alatt is folytatódott a fejlődés, növekedett az eladott lámpák száma. Ehhez meg kelleti oldani a saját gázgyártást, fejgyártást. 1916-tól új gyártási ág honosodott meg: az Edison állal 1884-ben felfedezett, Fleming által lovábbvitt, S végül Licben állal gyárthatóvá telt elektroncső gyártását hadiipari megrendelésre egy év alatt megvalósítónak.

Az újpesti új EIVRTgyártelep látképe az I9(X>-
A/. Egyesüli Izzó 1912 vegén szerezte meg az új GH technológia alkalmazásának jogát és ismét versenyképes leli a világpiacon. A továbbfejlesztett technológia részletes ismertetését a Magyar Mérnök és ÉpítészEgylet Közlönyében adta közre Perczel Aladi'ir 1915-ben, előző évi előadása alapján. A húzott volt'ráinszálas lámpák gyártása 1913-ban indult meg Újpesten, és az 1909ben bejegyzett TUNGSRAM védjeggyel hozták forgalomba. A lámpák megjelenése a szénszálas lámpáknál kialakult formagazdagságot idézte, "körte, cső és gyertyaláng" alakban is készültek.

galója lett. Harcos képviselője volt a vállalati profiltisztításnak, az erőforrások hatékony csoportosításának, a folyamatos fejlesztés biztosításának, az állandó növekedés megalapozott megteremtésének. Ezzel a modern szemlélettel vélte fenntarthatónak, sőt fokozhalónak a versenyképességet. 1913-ban szabadalmaztatta gáztöltésű lámpáját Irwing Langimiir, jelentősen javította a fény hasznosítását azzal, hogy nitrogén töltéssel az élettartam megtartása mellett az izzítási hőmérsékletet növelni lehetett. A hatékony gyári struktúrának köszönhetően Perczel Aladár vezetésével 1913-ban

Az EIVRT'vezetői és kutatói az 1920-as érek végén, köztük Bródy Itniv. Asdtner Lipót, PfeSfftr Ignác. Boy Zoltán, Setényi Pál. Szigethy György, Pillitz Dezső. Millner Tivadar, Thwy Púi

Ezekben az években tűnt fel a kiváló szervezőképességei Aschner Lipót a vállalat életében. Az orosz piac kiépítésében jeleskedő tisztviselőből az izzólámpa osztály iroda főnöke, 1908-tól kereskedelmi igaz2000. 93. évfolyam 5. szám

az Egyesült Izzó is a gáztöltés kimunkálásán és a spiralizálás megvalósításán dolgozott. Hclfgott Annin alkotott először nitrogénkinyerőt, ez azonban robbanásveszélyes volt. 1914-ben Hevesi Gyula csaknem teljesen

Közvilágítási egység, öntöttvas kandeláber, zinnáncernyős, üveghengerei lámpatest kisfényponrmagasstt$ fJJ m) 1910-1920-asévek

A villamos világítás az I. világháború után indult fejlődésnek és az új létesítmények esetén kizárólagossá vált. A fényforrások fejlődésén kívül szükség volt a lámpatestek konstrukciójának fejlesztésére is. A kültéri berendezések esetén például égetett zománcernyó's lámpatesteket használtak, káprázás gátló üveghengerekkel, vagy üveg burákkal. A magyar gyártás főként a LAMPART (íyárban valósult meg. A közvilágításban használatos lámpatestek konstrukciójában a közvilágítás különböző tartószerkezeteinek kialakításában (pásztorból, átfeszítés, stb.) jelentős szerepet játszott a Budapesti Elektromos Művek Közvilágítási Osztályának megalapítója (1924) és vezető főtanácsosa. Szekér Fái gépészmérnök. Elévülhetetlen érdemei vannak a két világháború közötti budapesti közvilágítás és díszvilágítás nemzetközi színtű fejlődésében. Természetesen a fővárosban alkalmazott technikai megoldásokat szerte az országban is felhasználták. Mielőtt 1963-ban 40 év 207

Világítástechnikai Társaság

X Közvilágítási egység 10 méter magas EöiUtípusú Öntöttvas kandeláber, kétkarú, nagyteljesítményű izzólámpákkal. zománc ernyői, Üveghengerét lámpatesttel. 1910-20-as évek

szolgálat után nyugdíjazták, még megvalósította az első fővárosi fénycsöves és higanylámpás közvilágításokat.

szabadalmát az Egyesült Izzó azonnal megvásárolta. 1921-ben Aschner Lipótot vezérigazgatóvá nevezlek ki. aki azonnal a vállalat teljes vertikumának kiépítésébe fogott, hogy csökkentse az ország feldarabolásából adódó beszerzési és piaci függőségei. 1921-ben felállították a kutató-laboratóriumot Pleiflcr Ignác volt műegyetemi lanár vezetésével megalakult középEurópa első ipari kutatóintézete, mely alapjává váll a vállalat világhírnevének. 1924-ben született az első világszinten is jegyzett szabadalma a Kutatónak a GK (nagykristályos) volfrám előállításáról (Tlmrv Pál, Turján György), majd az 1933-ig tarló továbbfejlesztés eredményeképpen azaluminiumadalékolt alaktartó volfrám, melyből duplán spiralizált izzótestet lehelen gyártani (Thury. Millner Tivadar). s így az EIVRT volfrámgyártása világviszonylatban is az első helyre került. Aschner Lipótot a Magyar Elektrotechni-

kai Egyesület 1927. évi közgyűlése választmányába jelölte és választotta. 1930-ban Brődy Imre szabadalmaztatta a kriptonlámpát. minekután vezetésével két éven keresztül kutatócsoport vizsgálta a töltőgázok lámpára gyakorolt hatását. Bródy világelső volt a lámpa termikus folyamatainak matematikai leírásában. A kriptonlámpa fejlesztése egy évtizedig folytatódott. A technológiai problémák megoldása - a vezető európai gáz-gyártók ellenében megvalósított saját, olcsó kriptongyártás, töltés, duplaspirál-áiüiés, stb- 1936-tól lelte lehetővé a kriptonlámpa gyártását. A munkában részt vett Orowan Egon berlini és Polánvi Mihálv manchesteri egyetemi

Bródy Imre (1891 1944} a kripumlátnpa megalkotója

tanár, Kó'rössy Ferenc, aki színképelemzéssel határozta meg a levegő kripton tartalmát és kidolgozta magát a gyártási eljárást. A vállalat megvásárolta az Ajkai Kőszénbánya Rt-t a kripton gyártás elektromos energiaszükségletének fedezésére, majd 1936-ban belekezdett az ajkai saját kriptongyár építésébe az alacsonyabb önköltség reményében. A gyár 1937-től termelt literenkénti 1,26 pengős költséggel (szemben a gázgyártók 2000 márkás ajánlatával}. A kriptonlámpa sikerét jobb fényhasznosításának (13,7 lm/W), tetszetős megjelenésének (gombaforma) és kiváló fényszínének köszönhette. Bródy Imre kutatásainak eredményéi 1937-ben az Elektrotechnika hasábjain pub-

Szekér Pál 11X92*1978?) az E1MÜ KötyitágÜási Osztályának megalapítója, a kél világháború között és a háború után a fővárosi köz- és díszvilágítás fejlesztője és vezetője

1918-ban Aschner Lipót az Egyesült Izzó Rt. kereskedelmi igazgatója lelt. Ebben az évben döntés született saját fizikai-kémiai laboratórium létesítésére. Ugyancsak ebben az évben a magyar származású Pác/. Aladár alnktartó volfrámszálat dolgozott ki az Egyesült Államokban. amelyet már spirál alakba lehelen formálni, javítva a lámpa hó'háziartását és csökkentve a fém párolgását. Jakobi szabadalma nyomán u töltőgáz szerepét ebben az évben az argon vette át. Az azonos energiafogyasztás mellett 25-30 %-kal több lényt adó argon töltésű spiralizált izzójú lámpa

208

VilájiításteihnikaiÁllomás előadóterme a:. Eötvös utcában a 30-as évek elején

ELEKTROTECHNIKA

Világítástechnikai Társaság likálta, minekután tagfelvételt nyert az Egyesületbe. 1924-ben megalakult a Phocbus S.A. kartell, amely a világ lámpagyárainak több, mint 90%-át tömörítetté. A kartell piaci törekvései a gazdaságosság és a műszaki fejlesztés terén jelentős eredményeket hoztak. A szerződés elsőként minőségi szabványt is megállapított, ekkor alakult ki az egységesen 1000-órás élettartam is. Az 1935-ben az Országos Világítástechnikai Bizottság előterjesztésére megjelent lumenrendclet kötelezővé tette a lámpa fényáramának jelzését, ami cllchctcllenítctic a rossz minőségű lámpákat gyártó "outsider" kisvállalatokat. A magyar világítástechnika törtenetének mindmáig ható nagy eseménye volt 1927ben a Világítástechnikai Állomás megalakítása. A Magyar Villamos Művek Országos Szövetségének intézményét, mely Európában a másodikként létesült, az Egyesült Izzó Rt. fő részvételével, Zipernovszky Ferenc alapította. Előadássorozatai, bemutatótermei a magyar világítási szakemberek oktatásának alapját képezték. Zipcrnovszky Ferenc a hazai világítástechnika talán legnagyobb szervezője volt, könyveket, tanulmányokat publikált, mintegy 1300 előadást tartott, igen sok tervezési feladatot végzett cl. A belsőtéri fénycsöves világításoknak egyik úttörője volt.

tevékenykedett. így például a Székesfővárosi idegenforgalmi Hivatal 1928-ban kezdeményezte a Halászbástya és Mátyástemplom díszvilágításának elkészítését, melyet Pillitz tervezett meg. Ez a berendezés egyik első ilyen jellegű világítás volt Európában. A világítást 6 nap alatt (!) készítették cl az Elektromos Művek, a Magyar Siemens - és Schukcrt Művek, a Feltén és Guillcaume, Kábelgyár Rt, a Bodnár és Társa, a Hajós és Szántó, az Alexy cs Uhylarík, a Barta Károly és az Engcl Károly cégek segítségével, a szakmai összefogás nemes

>/••••',

.

••:.

&

példájaként Pillitz egyébként a nemzetközi

Lighting Service Iiureaux elnöke is volt, ahol a magyar világításnak sok nemzetközi elismerést szerzett.

Dr. Urbanek János í 1905-1971), ti Villamos Ipari Kutató alapító igazgatója, a C.I.E. szemérzékenységi görbéjének egyik megalkotója.

A Hatászbástya világítási egységei 1928-ban, „Schain" típusú EKA fényvetőkkel.

A két világháború közölt készüli új, nemzetközi szintű, nagyvonalú világítástechnikai berendezések felsorolására terjedelmi okokból nem vállalkozhatunk. De meg kell említenünk, hogy a magyar szakemberek a kutatás területén is igen jelentős eredményeket értek cl, melyek alapvető fontosságúak voltak a világítástechnika nemzetközi fejlődésére. Dr. Urbanek János, aki 1927-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen gépészmérnökként diplomázott, ösztöndíjjal Párizsba mentés az ottani Inslitut d'Optique-ban dogozott. Hl kidolgozott egy objektív hcterokroniatikus fotometriai rendszert a Nemzetközi Világítástechnikai Bizottság (C.I.E.) pályázatára, mellyel a fényelem színér-

Pillilz Dezső (1X95 -1944} az. Egyesüli Izzó mérnöke az 1920-30-as évek legtöbbel publikáló szakembere, az első budapesti díszvilágítás tervezője (1928. Halászbástya Mátyás lemplom)

A Világítástechnikai Állomás keretei között dolgozott az Egyesült Izzó Rl. vegyészmérnöke, l'illil/ Dezső, a kor egyik legtermékenyebb szakmai publikál ója. A20as, 30-as években mintegy 40 tanulmányt jelentetett meg a különböző speciális világítási kérdésekről. De a gyakorlatban is 2000. 93. évfolyam 5. szám

A Halászbástya - Mátyás templom első' díszvilágítása 1928-ban

209

Világítástechnikai Társaság kiemelendőnek tartjuk a szerzőnek egyesületünkben tartott előadását és az annak keretében bemutatott szellemes, a jelenségek megértését jelentékenyen megkönnyítő eredeti kísérleteket." Kutatásai "mellékterméke" a fényképészek által használl luxméter - vagyis kis, kézi méretű fényelemmel egybeépített fényerősségre közvetlenül kalibrált műszer, ami Selényi nemzetközi szabadalma volt és először Magyarországon gyártották. Selényi Pál a kísérleti- és műszaki fizika mellett a klasszikus elméleti fizikában is maradandói alkotott. Híres a nagyszögű interferencia-kísérlete, mellyel a fény gömbhullám természetét igazolta és megcáfolta Einstein Kisugárzás elméletét.! 952-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.

Dr. Setényi Pál 11884-1954) az Egyesül! Izzó fizikusa az objektív fénymérés megalkotója, kísértett úton bizonyította a fény gömbhullám természetét

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a modern világítástechnika nem létezhetne a szemérzékenységi V(X) görbe és az objektív fénymércs nélkül, melyek megalapozásában az említeti két magyar tudósnak meghatározó szerepe vo!t. Meg kell említeni Putnoki Ferenc nevét, akinek 1932-ben végzett világítás-látásmunka tárgykörű vizsgálatait máig idézik tanulmányok.

A Stlényi-féle \zel én fény elemek (1930 körül)

zékenységét azonossá letté az emberei szem színérzékenységévcl. A különböző színű folyadékokat tartalmazó küvellákból álló megoldással első díjai nyeri. Gyakorlati színkép-optikai kutatásaival egyik megalapozója volt a C.I.E. szabványos szemérzékenységi görbének - az u.n. V(X) görbének - melyet a mai napig használunk. Urbanek munkájáért 1930-ban a párizsi Sorbonne-on kitüntetéssel kapott doklori címet, valamint az első kitüntetettje volt a Francia Világítási Egyesület (AFE) "Prix Arthur Capel" díjának. A C.T.E. V(X.) görbével foglalkozó bizottságának évtizedekig tagja illetve vezetője volt. Hazatérve megírta az első magyar nyelvű világítástechnikai kezikönyvet, melyet a Mérnöktovábbképző Intézet adott ki 1942-ben. 1953-ban Kossuthdíjat kapott. A magyar világítástechnikái képviselve 1971 -ben Barcelonában hunyt cl, a C.I.E. Kongresszusán. Másik nagy nemzetközi hatású kutatónk ez időben a gyakorlati világítástechnikában dr. Selényi Pál volt. Sclényi az Egyesült Izzó laboratóriumában kezdetben fotocellát 210

alkalmazva, majd a szelén fényelemek tökéletesítésével először oldotta meg a világon az objektív fénymérést. Az általa kidolgozott szelén fényelem árama igen széles tartományban szigorúan arányos volt a fényelem felületére eső fényárammal. Nagyipariíag gyártható, jelleggörbéi az ipari előállítás során is jól rcprodukálliatóak voltak. Később Selényi a szelén fényelcmekhez Schott-féle üvegszűrőket kísérletezett ki, melyekkel a szem érzékenységi göbének megfelelően korrigálta azok érzékelését, így elkerülte a gyakorlati alkalmazásban nehézkes folyadékszűrőket. Az itt leírt objektív fotométer kombináció az Ulbricht gömbökbe is beépíthető volt és az összes nagy fény forrás gyártó a magyar fejlesztési eredményt hamarosan alkalmazásba is vette. Selényi Pál, a nagy kísérletező fizikus nemzedék kiemelkedő reprezentánsa volt. 1933-ban az Elektrotechnikában "Fotocella és fényelem" címmel két részes cikket jelentetett meg eredményeinek összefoglalását adva, melyért 1934-ben Zipernowsky-díjat kapott. Az indoklásban olvashatjuk: "Külön

AZipernovszky Ferenc 1935-ben Európában először magas szintű speciális világítástechnikus képzést indított a Világítástechnikai Állomáson 15 gépészmérnök számára. Ezek a hallgatók váltak a rövid időn belül nemzetközi elismertséget kiharcoló magyar tervező és tanámemzedék képviselőivé. A szeminárium hallgatói névsorából: Fábri József, Gregor Aladár, Faragó György, Taky Ferenc A XX. század harmadik évtizedében (kicsit tágabb értelemben a 20-as évek végétől a negyvenes évek elejéig) már rengeteg szép és modern világítási berendezés épül hazánkban a kor színvonalának megfelelően. Ezekből csak néhány, önkényesen kiragadott példa bemutalására szorítkozhatunk. A harmincas évek végére Budapest díszvilágítási rendszere - évenként gyarapodva - európai hírűvé vált. A budapesti 1938. évi Eucharisztikus Világkongresszusra készült b e r e n d e z é s e k valóságos fényünnepel varázsoltak a fővárosba. A legnagyobb jelentőségű díszvilágítás a Lánchíd füzérvilágítása volt (1937), melynek "utánérzése" a mai napig is a város esti képét meghatározó szimbólum. 1937-ben a Lánchídra 2,2 km lámpafüzért szereltek. A 4204 darab lámpából álló g i r l a n d o k a t 110 V-tal táplálták és 3-3 db 40 V-os, 40 W-os izzólámpát sorba kötöttek. A 172 kW egyidejű villamos terhelést jelentő díszvilágítás méreteit tekintve, a korabeli Európában párját ELEKTROTECHNIKA

Világítástechnikai Társaság

A Lánchíd díszvilágítása ii budapesti Eucharisztikus Világkongresszus alkalmából (1937-1938)

ritkító ipari szenzáció volt. A Világkongresszusra készült cl a Ba/ilika, Szl. Gcücrtszobor és vízesés, a Hősök terc új díszvilágítása is, továbbá minicgy tucat szoborvilágítás.

J

Art <;< •. i O.'MÍÍ Ai';.-w7rí#íírííí oszlop a budapesti Hősök terén. 9 db opál gömb, 10 m fénypontmagasság

alatta az első pesti, harminc autó befogadására alkalmas szállodai mélygarázst. A kupola üveg táncparkettjének világítása egyben az alatta lévő garázs mesterséges világítását is szolgáltatta. A sportvilágítás t e r ü l e t é n is nagy esemény történt. Az Elektromos S.E. Latorca utcai stadionjában átadták a stadionvilágítási berendezést. A "Tromos" az első világítással felszerelt stadion volt KözépKelet-Európában. A rendszert 1939. június 3-án adták ál, a világításavató meccsel június 14-én tartották Budapest és Brüsszel csapatai között. Ez volt az első magyarországi villanyfényes mérkőzés. Először 6 db, kb. 20 méteres oszlopon 3-4 db fényvetőt tartalmazó ideiglenes, kísérleti berendezés készült. Majd júniusban átadták a véglegest, 4 db 25 méter magas rácsos vasoszlopon 12-12 db 2000 W-os projekciós izzót helyeztek cl "Krollupper" típusú, homályos védőüveggel ellátott fényvetőkben. A korabeli beszámoló szerint: "A pompás világító berendezés európai viszonylatban is az elsők között van. A lámpák kiállták a próbát, fényük ele a vastag csőfüggöny sem tudott akadályt gördíteni. A nézők kitűnően látták a játékosokat - és a labdarúgók is tökéletesen lállak a pályán". A berendezést - holland tanulmányút után - az Elektromos Művek Közvilágítási Osztályának osztályvezetőhelyettese Rotter (Kocsi) Jenő főmérnök tervezte. A pálya az 50-es évek végéig egyetlen helyszíne volt a Szt. István-Kupa majd az Esti-Kupa mérkőzéseknek. Néhány évvel korábban (kb. 1934-35) már készült egy jelentős sportvilágítás, a Millenáris kerékpár pálya berendezése. A versenypálya körül 17,8 m távolságban, 6 m fénypont magasságú, a pálya fölé 3 méterre benyúló karokon üvegtükrös, szélesen

A Bazilika díszvilágítása (1938)

Afővárosi közvilágításban isjclcntős fejlesztések történtek a Világkongresszusra. Ekkor jelentek meg az öntött tartószerkezetek helyett a "lemezkandeláberek", a kor ízlésének megfelelő art deco stílust képviselve. Kialakításukat pályázat előzte meg, melyen a kor legnevesebb építeszei közül többen részt vetlek -Wigan László, Györgyi Dénes és mások. Ekkor készültek a kis fénypontmagasságú egységek a tojás alakú lámpatestekkel, vagy a reprezentatív Hősök terei körkoronás oszlop 9 db opálgömbbel. Egy különleges világítás készült a budapesti Britannia (később Béke) Szállodában. 1937-ben építették a kupolatermet és 2000. 93. évfolyam 5. szám

A Britannia (Béke) Szálló mélygarázsát a felette lévő üveg táncparkett világítása szolgáltatta 11937)

21

Világítástechnikai Társaság

Az Elektromos pálya kísérleti világítása a 30-as évek derekán 6 oszloppal

Az Elektromos pálya végleges, 4 oszlopos világítása 1939-ben, az első esti mérkőzésre alkalmas labdarúgó stadion volt Közép-Kelet Európában

sugárzó lámpatestekéi helyezlek el, egyenként 500 W-os izzólámpával. Az átlagos megvilágítás 60 lux, az egyenletesség 1:5 volt. Ez a világítás a maga idejében nemzetközi versenyekre alkalmas, élenjáró berendezésnek számított. A 30-as évekről, a 40-es évek elejétől beszélve szükséges megemlíteni a Magyar

A Millenáris kerékpár versenypálya esti világítása 500 W-os izzólámpákkal (1934 körülj

212

Elektrotechnikai Egyesület fontos szerepét a hazai világítástechnika fejlődésében. Szaklapunk, az Elektrotechnika rendszeresen közölt világítástechnikai szakcikkeket, de az Egyesület önálló kiadványokat is megjelentetett e tárgykörben. Pedig ekkor már egyáltalán nem mondható el, hogy az elektromos energiatermelés csak a világítás érdekében történik, hiszen az ipari fogyasztás, a hő előállítás mellett a világítás szerepe 10-30 %-ra csökken. A kiadványok közül csak példaként - megemlítjük Willheim Gusztáv, a Magyar Siemens Művek cégvezetőjének munkáját "A világítástechnika alkalmazása a gyárvilágítás területén (1935), Dr. Urbanek János C.I.E. munkabeszámolóját, vagy "A gazdaságos fénykeltés lehetőségei és korlátai" c. értekezését, dr. Szigeti György "A fémgőz lámpáról" c. és Bródy Imre "A kriptonlámpa" c. munkáit. A Világítástechnikai Állomás is rendre adta ki a különböző feladatot ellátó világítások technikai kérdéseivel foglalkozó füzeteit - főleg Pillítz Dezső tollából - és

igen aktív volt a jó világítás népszerűsítésében: például kirakat-világítási versenyt rendezett és a jó megoldásokat széleskörűen népszerűsítette. A negyvenes évek elején jeleni meg Willheim Gusztáv "Világítástechnika" kézikönyve, mely négy kiadást is megért, Gregor Aladár írta az 1940-ben megjelent Jesch-féle Gyakorlati Elektrotechnika világítástechnikai fejezetét, valamint Urbanek már említett 1942-es "Világítástechnika" kézikönyvének megjelenése is mutatja, milyen tudományos alapossággal és felkészültséggel tartott lépést a magyar világítási ipar és alkalmazott világítástechnika a világ fejlődésével. Az EIVRT gazdasági eredményei igazolták a vállalatvezetés elképzeléseit, 1939re a gyár több mint 25 millió lámpát gyártolt évente. Exporttevékenységét jól jellemezte, hogy míg 1932-ben az Európában vezető Philips csoport 18 millió pengős exportjával szemben az Izzó 12 milliós forgalmat tudott felmutatni, addig 1939-ben az arány megfordult a magyar gyár javára (17/11 millió). Nem mellékesen a Kutató készült a jövő megalapozására. Szigeti György fénycsőkutatásai, Gábor Dénes gázkisülés vizsgálatai, Vidor Pál munkássága, Selényi Pál tudománytörténeti jelentőségű elcktrográfiai munkája, Rostás nátriumos fotocellája, Dallos György mikrohullámú távbeszélő kísérletei, Budincsevits Andor tevékenysége, Bay Zoltán -aki 1936-tól

•

•

KIRAKAlVIl.ÁGllÁSÍ

TÍZPARANCSOLAT il-Ulfí.UiSasaWnJaflvtM

íiIXAMOS MÜVEK

A Világítástechnikai Állomás által szervezet! kirakat világítási verseny "tízparancsolata" a 30-as években

ELEKTROTECHNIKA

Világítástechnikai Társaság vezette az intézményt - lokátor kutatásai, elektronsokszorozója a főtevékenységet jelentő alapanyag kutatás, üvegkutatás, fényhasznosítás és fény-minőség vizsgálatok mellett évtizedekre elegendő munícióval látták el az utódokat. A Kutató nyíltságára jellemző, hogy Pfeiffer Ignác a Magyar Kémikusok Egyesületének ügyvezető alelnökeként, Pillitz Dezső és Vidor Pál főtitkárokként is széleskörű tevékenységet fejtettek ki. Aschncr Lipót kezdeményezte és finanszírozta a kutató új igazgatója, Bay Zoltán vezette atomfizika tanszék szervezését a Műegyetemen, annak hosszú távú működését alapítványon keresztül biztosítva. Nagyvonalú vállalatvezetés, zseniális kutatók, kreatív munkatársak, szorgalmas és jól ellátott munkások, alkalmazkodó képes organizáció, kedvező gazdaságpolitikai környezet. Ezen tényezők együttes hatására az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. prosperáló, világszerte ismert, jelentős vállalatává vált iparágának. A II. világháború miatt a 40-es évek derekán már nem a világítás, hanem az elsötétítés lett a/, aktuális probléma. Megszüntették az "üzleti és reklám világítások, díszvilágítások, kivilágított ó r á k . . . " üzemeltetését a Honvédelmi Minisztérium "Utasítás a légoltalmi elsötétítő szolgálat ellátására" c. rendelete szerint. Maga Pillitz Dezső is publikált "Világítástechnikai ismeretek különös tekintettel a légoltalmi elsötetítésre" címmel (Világítástechnikai Állomás, 1941). Vajon sejtette-e hogy a háborús elsötétítés az ő személyes sorsának - valamint Bródy Imrének és számos további kollégájának - tragikus és végleges sötétbe fordulását is okozza majd? AH. világháború után következő évtizedben a hazai világítástechnika fejlődését is meghatározta a gazdasági-politikai környezet. Az első évtizedben elsősorban az újjáépítés és a romokból a régi berendezések helyreállítása volt a feladat. Erősen hatott a világítás fejlesztésére a beindult faluvillamosítási program, az eroltetetten fejlesztett iparágak igényei szerint a bányavilágítási, építőipari világítási feladatok és a mezőgazdasági világítások követelményei. Számos cikk, tanulmány foglalkozik e korszakban az említeti problémákkal. De a romjaiból éledező ország nem rendelkezett elegendő energiával. Ezért már akkor éles kérdésként merült fel az energiatakarékosság. A kor egyik legdivatosabb témája lett a fénycső használata. A fénycső világítási és energiagazdálkodási előnyeiről ugyanis meg kellett győzni a 2000. 93. évfolyam 5. szám

szakembereket, továbbá a helyes alkalmazástechnikát oktatni kellett. A hazai fénycső gyártás a fénycső 1937-es párizsi bemutatása után dr. Szigeti György fizikus elméleti fejlesztő munkájára alapulva már 1940-ben megindult. Pillitz I942-cs tanulmányában azt írja, hogy "a luminoforok ipari előállítása csak az óta sikerüli, amióta a magyar származású Nobel-díjas Lénárd professzor atomszerkezeti vizsgálatai segítségével tisztázta a lumineszcencia fizikáját." így elmondhatjuk, hogy a fénycső létrehozásában is részt vállalt magyar tudós. Az 1950-es évek elejétől az Egyesült Izzóban már a folyamatos üzemi gyártás is megvalósult. A fénycsöves világítások elterjesztésében nagy szerepet vállalt Zipernovszky Ferenc, aki könyvet is írt "A fluoreszkáló fénycső" címen (1951). Számos műszaki publikációt tett közzé a fénycső népszerűsítése érdekében Faragó György, a Magyar Philips korábbi mérnöke, a háború után az államosításokig a Philips magyarországi képviselője és Gács István fizikus, az Egyesült Izzó első fénycső üzemének vezetője, később fényforrás főkonstruktőre, majd Zipernovszky Ferenc után a Világítástechnikai Állomás vezetője.

1957-59 között készült a budapesti Nagykörúton, ahová ostornycles kandelábereket konstruáltak és összesen 19 db fénycsövet alkalmaztak oszloponként.

Gács István fizikus az Egyesült Izzófőkonstruktőre, később a Világítástechnikai Állomás vezetője

Az energiatakarékosság másik lehetősége ez időben a nagynyomású higanylámpák alkalmazása. E fényforrással is megindultak a kíserletek. A Lánchíd 1949-cs újjáépítésekor például a Philipstől vásárolt Philora típusú 250 W-os kevertfényű lámpákat szereltek a kandeláberekbe, melyeket 1958-ban 160 W-os ugyancsak kevertfényű lámpákra cseréltek. Az 50-es évek közepétől a régi

Az első fénycsöves közvilágítás, útközépre helyezett, 4x65W-os. EKA lámpatesttel a budapesti József Attila utcában (1957)

A belső terekben a folyamatosan növekedő látási igények kielégítésére bevezetett fénycső alkalmazások után 1955-ben megindultak a kísérletek a fénycsöves közvilágítások létesítésére is. Először néhány útközepes, Németországból vásárolt lámpatestet a Tisza utcában, a Budapesti Elektromos Művek "állandó kísérleti helyén" szereltek fel. majd a budapesti Béke utcai aluljárónál lelepíteltck néhány ostornyelcs lámpatestet. A fejlesztés vezetője Szekér Pál volt. Először a József Attila utcában (1957), majd a Kossuth Lajos utcában, a Rákóczi úton szereitek átfeszítéses lámpatesteket. Az igazán nagy lélegzetű berendezés azonban

DK Gellért Emil <1908-1995) fizikus.
213

Világítástechnikai Társaság öntöttvas kandeláberekben szintén Philips Philora 450 W-os színkorrigálatlan higanylámpákat is használtak. Az áttörést azonban a higanylámpa fényporos színkorrigálásának megoldása hozta. A hazai első higanylámpás berendezések nem Budapesten készültek, mivel az Elektromos Műveknél a német-osztrák utat preferálva inkább a fénycsöves közvilágítást szorgalmazták. Az Energiafelügyelet (OVILLEF) világítási részlegének vezetője, dr. Gelléri Emil harcainak eredményeként néhány vidéki városunkban készültek az első higanylámpás közvilágítások. Majd 1962 és 1964 között a mai Andrássy úton ostornyclcs higanylámpás közvilágítást létesítettek. Mind a fénycsöves, mind a higanylámpás lámpatestek, melyeket az országban rendszerbe állítottak, az EKA Gyár konstrukciós fejlesztését és teehnoiógiai eredményességét dicsérik. Az Elektrotechnikai Egyesület az 1960-as 70-es években számos konferenciát, ankétot rendezett a világítástechnika tárgykörében. Az egyesületi tevékenységben az 50-es évek k ö z e p é t ő l M u n k a b i z o t t s á g k é n t , majd Szakcsoportként, Szakbizottságként, Szakosztályként működött a világítástechnikusok szakembergárdája. A munkát 20 éven keresztül dr. Sziráki Zoltán, gépészmérnök, a KÖZTI osztályvezetője vezette. Személyében a hazai világítástechnika nemcsak zseniális és fáradhatatlan szervezőjét tisztelhetjük, de a gyakorlati tervezési munka mint például a Budai Vár díszvilágítása és belsőtéri világításai - példamutatóan precíz megvalósítóját is, Az 1970-es években megindult a nagynyomású nátriumlámpák hazai gyártása és

Dr. Sziráki Zoltán f1909-1990) gépészmérnök tervező, a II. világháború utáni hazai világítástechnikai élet szervezője és vezetője, a budai Vár díszvilágításának és m úzeumvilág itásának a Ikálója.

214

A Népstadion elsősztnes-TVközvetítésre alkalmas világítási rendszere (197!)

felhasználása is, ami újabb energiatakarékos eszközt adott a világítástechnikusok kezébe. Mint ahogy ez időben váltak elérhetővé a fémhalogén lámpák is. Míg az előbbiek a köz- és díszvilágításokban, valamint ipari csarnokok világításában foglalnak el fontos szerepet, addig az utóbbiak a sportvilágításokban és speciális felhasználásokban nélkülözhetetlenek. Az 1970-es és 80-as években számos nagyvonalú berendezés épült. Az első hazai nátriumlámpás közvilágítás a budapesti Alkotmány utcában létesült, majd a Lánchídon és a budai Alagútban. Elkészült az 1959-es első izzólámpás világítás után a Népstadion korszerű színes-TV közvetítésére alkalmas világítása (1971) 2000 W-os hazai gyártású fémhalogénlámpákkal, hazai fényvetőkkel. A 70-es, 80-as években számos új díszvilágítás létesült országszerte és Budapesten az új fényforrásokkal.

főmérnöke, majd igazgatója. Elévülhetetlen érdemei voltak az új tervezési módszereknek, elsősorban a számítógép alkalmazásának hazai bevezetésében és elterjesztésében. Már 1966-ban előadást tartott a számítógépes világítástervezés alapjairól. Az általa vezetett tervezőiroda élen járt a korszerű köz- és díszvilágítások létesítésében, a színes-TV közvetítésre alkalmas sportvilágítások kialakításában. 1977-ben kiadott "Gyakorlati világítástechnika" c. kézikönyvét a mai napig használjuk. Gergely Pál 15 évig, 1990-ig vezette a hazai világítási szakma egyesületi munkáját, mint a Szakbizottság elnöke.

fmtiTii,

Természetcsen az új eszközök szakszerű felhasználása és az új követelmények technikai kielégítése, az új tervezési módszerek kidolgozása és elterjesztése rengeteg munkát és néha küzdelmet igényelt. Ebben élenjárt az Egyesület Világítástechnikai Szakbizottsága. Konferenciák, ankétok szervezésével segítettek, melyek sorozata a mai napig tart. A "Villamosság" című szaklapban, 1972-ben megindították - pontosabban újra indították- a Világítástechnika rovatot, mely évi mintegy 100 oldal publikációval terjesztette a szakmai ismereteket és mely rovat ma az Elektrotechnika lapban él tovább, Ezeknek az évtizedeknek kiváló személyisége Gergely Pál volt, az ÉVITERV

Gergely Pál (1922-1998) az EVITERV igazgatója a korszerű fényforrásokkal létesített világítások számítási-méretezési módszereinek hazai úttörőié

ELEKTROTECHNIKA

Világítástechnikai Társaság A Szakbizottság az Egyesület tagságának széleskörű együttműködésével országos méretű és jelentőségű iskola világítási programot indított, szabványpótló ajánlást készített és fogadtatott el a hatóságokkal is, mintákat épített és finanszírozási szervezett. Ezt a tevékenységét később a kórházakra és bölcsődékre is kiterjesztette. Az 1980-90-es évek érdekes színfoltja volt a régi technológiák felélesztése a világítási termékek gyártásában - lámpatestek, kandeláberek - korszerű világítási követelmények egyidejű teljesítése mellett, korszerű fényforrások felhasználásával. Ugyanezekben az években az említett nemzetközi színvonalú munka lehetővé tette, hogy az Egyesült Izzó keretei között megindult a fényrendszer export, melynek keretében a magyar ipar számos komplelt fényrendszert tervezett és szállított mind az öt földrész különböző országaiba. Csak néhány példát említve, mintegy 100

melésben, részben az értékesítésben vállai szerepet. E munka során a hazai világítási ipar és az abban dolgozó személyek megállják a helyüket és nem passzív, de aktív, exportáló szereplői is az együttműködésnek. Ennek bi zonyítására - egy példaként - hivatkozunk a libanoni Baalbeck díszvilágításának tervezésére és szállítására, mely berendezés a magyar mérnökök versenyképességét reprezentálja a kiélescdett nemzetközi gazdasági helyzetben. A 90-es évek elején megalakult Világítástechnikai Társaság a szakmai élet megszervezésében ma is aktív szerepel játszik, az információk írott és szóbeli közreadása, az oktatás támogatása, szakmai fórumok rendszerének biztosítása és közéletének nyilvánossága révén. Befejezésül talán elmondhatjuk, hogy hasonlóan az egykori Ganz-gyári szakemberekhez, akik szerte a világban létesítettek

5.

Budapest Anno Corvina, Budapest, 1979

6.

Dr. Rosta István: 125 éve született Zipernowsky Villamosság, 1978,6.sz.

7.

ÚjházyGéza: 100 éves a transzformátor Villamosság, 1985. 10.SZ.

8.

Dr. Horváth Tibor: Villamos utcai világítás Temesváron - először a világon Elektrotechnika, 2000. 3.sz.

9.

Képek az 1896. Ezredéves Országos Kiállításból V. füzet Franklin-Társulat (é.n.) Budapest Székesfőváros közvilágítása is díszvilágítása Fotóalbum. ELMŰ, kb. 1930-35 körül

10. 11.

Dr. Horváth József: Budapest díszvilágítása Tungsram, Budapest, 1989

12.

A Tungsram Rt. története 1896-1945 (kép és cioku mentáé irt) Tungsram, Budapest, 1987 Dr. Sclényi Pál: Fotoecllaés fényclem Elcktroteehnika, 1933, okt-dec.

13. 14. 15. Í6.

17. 18.

Piüítz Dezső. Nckrolrtg Elektrotechnika 1946. augusztus Dr. Kovács K. Pál: Dr. Urbanek János Nekrológ Elektrotechnika, 1971. 8-9. sz. Dchrcczeni Gábor: A magyar világítástechnika fejlotlíísc az 1940-es évekig - Szemelvények a hazai világítástechnika történetéből Villamosság 1990.7. s/.. Szigeti György: Fény- és Színmérés, tanfolyami jegyzet bevezetője MEE, Budapest, 197! Pillitz Dezső: Sportpályák világítása Világítástechnikai Állomás, Budapest, 1935

19.

15 éves a Budapesti Elektromos Művek ELMŰ, Budapest, 1968

20.

1(X) éves az Elektromos Művek ELMŰ, Budapest, 1993

21.

Dr. Horváth József- Dcmc László: A Népstadion új pályavilágítása Elektrotechnika, 1994. 1. sz.

22.

Dr. Horváth József: Régi kövek új látványa a fényben - a baalbccki romok díszvilágítása Elektrotechnika. 1998. 4. sz.

23.

Nagy János: Fénykorában a fénycső Elektrotechnika, 1998. 8. sz.

24.

Tóth Endre: A világítás törtenetéből az ívlámpa és az izzólámpa Villamosság. 1987.1. sz.

25.

Pillitz Dezső: A világítás története. Világítástechnikai Állomás, Budapest, 1928

26.

Faragó György: Százéves a/, izzólámpa Villamosság, 1979.

27.

Elektrotechnika III. évfolyam 5. szám 1910 március 1.

A magyar szakemberek által létesített díszvilágítás Libanonban, Baalbeckben, a római romok, a Jupiter templom és környékének fényei (1995-96)

sportvilágítás létesült, mini magyar export szerte a világban, köztük a malmöi, palermói, ecuadori stadion világítások, havannai díszvilágítások, máltai uszodavilágítás, indiai közvilágítás, ausztráliai tenisztelep világítások, fény- és hangjáték Bulgáriában. Az elmúlt évtizedben a gazdasági-politikai változások a világítástechnikai szakmát is nyitottá (ették a nagyvilágra és a kooperáció, a nemzetközi tevékenységben való részvétel vált jellemzővé. Az amerikai General Electric, a belga Schrcder, a némel Siemens, a holland Philips részben a tér2000. 93. évfolyam 5. szám

világítási berendezéseket, és az Egyesült Izzóban dolgozó mérnökökhöz, akik élenjáró termékeket gyártottak, a magyar világítástechnikusok és magyar világítási ipar egységei ma is a nemzetközi szakmai élet egyenrangú szereplői.

Irodalom 1.

Ballá Ignác: Edison Singerés Wolfncr, Budapest, 1912

2.

Mezey Bertalan: Elektrotechnikai gyakorlali alapismeretek Thália RT, Budapest 1913

3.

Pallas Nagy Lexikona Pallas Rt., Budapest 1895

4.

Edvi Illés Aladár: Budapest műszaki útmutatója Pátria R.T. Budapest 1896

Zipernovszky Ferenc (1883-1957) a Világítástechnikai Állomás alapítója

:is

2000-ben lesz 100 éves a

I.

MAGYAR ELEKTROTECHNIKAI EGYESÜLET Egyesületünk alakult századunk hajnalon; folytatta, mit Ganz kezdett, s Jedlik Ányos hajdanán.

Választmányi ülésre szóló meghívó a MEE Rákóczi út 30. alatti székhelyére. Bláthy Ottó Titusz 1938—ban 78 éves korában, 55 éves GANZ gyári jubileuma alkalmával a legjelentősebb találmányai előtt.

Tudós elmék munkájával fejlődött a fizika, új tudományág született: az elektrotechnika. Zipernowsky, Bláthy, Déri ők a példaképeink, villanyáram ad ma fényt, és működteti gépeink. Kandó, Liska, Verebély nevelt nemzedékeket, villamosság köt már össze országokat, népeket. MEE-tagok megfogadjuk: dicső múlthoz link leszünk! Szakmánk jövőjén dolgozunk, éljen Egyesületünk!

Verebéy László Westinghouse Electric and Manufacturing companynál - 2 évi tanulmány után szerzett villamosmérnöki bizonyítványa (1909)

5.

Jedlik Ányos dinamójának sajátkezű rajza

6.

Jedlik Ányos O.S.B. (1800-1895) tudományegyetemi professzor, akadémikus, az első nagy magyar elektrotechnikus

7.

Straub Sándor (1901-1905) az első MEE elnök

8.

Kandó Kálmán

9.

Déri Miksa - Bláthy Ottó Titusz - Zipermowsky Károly (1912 körül)

10.

Idézet (1929) az Elektrotechnika című lapból - Zipernowsky Károly műegyetemi tanár a Magyar Elektrotechnikai Egyesületben végzett meghatározó tevékenységéről.

11.

A Magyar Elektrotechnikai Egyesület Szabványbizottsága, mint a MEEI jogelődje alkotta meg először az elektrotechnikával kapcsolatos szabványokat. Szabványfüzet borítólapja (1935)

Madarász Tibor

A Centenáriumi Rendezvény szponzorai ABB EnergirKft. Budapesti Elektromos Művek Rt. Dehn und Söhnc Magyarországi Képviselet Dél-magyarországi Áramszolgáltató Rt. DYNAdata Kft. Elektrotechnikai Alapítvány Energia Szakértői Iroda ETV-ERŐTERV Rt. Észak-dunántúli Áramszolgál látó Rt. Észak-magyarországi Áramszolgáltató Rt. GA Magyarország Kit. GANZ KK Kft. Hawker Hungária Kit. (VHB Hungária Kft.) 1NDUSTRIA Nemzetközi Ipari Szakkiállítás JET-V1LL Kft. J.M. Kft. Magyar Energia Hivatal Magyar Kábel Művek Rt. Magyar Villamos MŰvck Rt. Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság Országos Villamostáv vezeték Rt. Paksi Atomerőmű Rt. PROTECTA Elektronikai Kft. SAG Magyarország Kft. SCHNEIDER ELECTRIC Hungária Vili. Rt. Siemens Rt. TUNGSRAM-Schrédcr Világítási Bcrcnd. Rt. Villamosenergiaipari Kutató Intézet Rt. VEIKI -VNL Kft. lezárva: 2000. március .
216

Faraday Ünnepi ülés: elnöki emelvény 1931. szeptember 21 -én a Magyar Mérnök- és Építész Egylet Dísztermében. Jobbról balra: dr.Tangl Károly társelnök, Zipernowsky Károly elnök, Wilczek Ernő ügyvezető alelnök, Lenkei Andor titkár.

12-13i-14. Gép- és készülék modellek Jedlik korából. 15.

Az ún. "Nagy villámdelejes forgony oldalnézeti és felülnézeti rajza 1859-ből.

16.

Az első Elektrotechnika folyóirat fejléce (1908. február 1-én)

17.

Az Elektrotechnikai Múzeum Zipernowsky termében tartott bizottsági ülésről készült felvétel.

ÍR 1 O.

Vl.ker. Jókai u. 15. (volt Gyár u.) falán lévő emléktábla a MEE első helyisége (1900-1903)

19.

Az ELMÜ Honvéd u.-i épülete, a MEE otthona 19331961

20.

Elektrotechnika jelenlegi fejléce.

21.

Kaposváron tartott Országos Elnök-Titkári értekezlet

22.

A Magyar Elektrotechnikai Egyesület elnökei

23.

Mészáros László által készített falikép az Elektrotechnikai Múzeum Zipernowsky termében

24.

Felvétel a MEE Vándorgyűlésen résztvevőkről. ELEKTROTECHNIKA

Segítünk az Ön választásában

ALPHAW1OOO R,

J11D

Egyfázisú egytarifás indukciós fogya Könnyűszere lhetőség Nagy terhelhetőség 10 (60) A Kapocsfedél cserével impulzusaimén et, rádiós távleolvashatóság Korszerű csapágyazás

Háromfázisú, 3 \\\:A vezetékes elektronikus fogyasztásmérő Nagyirfétési tartomári\( 100-415 V-ig, 0-100 A-ig) lszerelés^üzembehé-Jyezést segítő eszközök gyí^s vízsgálan^jinkciójáxal • Többtarifás energia^ teljesítmény mérés • Impulzus kimenet kWh\ • Optikai port IEC 1107 szabvánnyal • Visszapörgés-gátló

MINDKETTŐRE JELLEMZŐ PARAMÉTEREK • Nagy mérési pontosság • Kis induló áram • Hosszú élettartam • Biztos szervíz háttér

Az Ön választása- Ma és Holnap ABB Automation

s

ABB Energir Kft 1138 Budapest Váci út 152-156 tel: +36 1 443 2268 fax: +36 1 359 6729

Ék I I I I

mipip

Délmagyarországi Áramszolgáltató Részvénytársaság Elektrotechnikai Múzeum történeti kiállítás Szeged, Korányi fasor 16.

Nyitás: 2000. május 20.

Életpálya díj

Életpálya díjasok

BEKÉ GYULA Miskolcon születelt 1925ben. 1943-ban érettségizett, majd azonnal felvételt nyert a József Nádor Műegyetemre. A háború miatt az egyetemi tanulmányait 1950. januárban fejezte be. B tagozaton 1978ban középfokú iparjogvédelmi szakvizsgát téve újítási, találmányi és védjegy intézésére is jogosultságot szerzett.. Műszaki tevékenységét 1943 és 1944 nyarán kezdte a diósgyőri Magnéziumgyárban. Mérnöki munkássága 1950. márciusában kezdődött az Energiagazdálkodási Rt. (EGART) villamos osztályán. Az osztályból 1951. nyarán az Ipari Villanyszerelő V. (IPVILL) tervezési osztályára, majd 1953-ban az ÉVITERV alakult meg. A fázisjavítás terén végzett eredményes munkálkodására tekintettel 1957-ben az Országos Villamos Energia fel ügy elet (OVILLEF) meddőié Íj csít meny gazdálkodási osztályára került, ahol 13 éven keresztül - 1970-ig - kis- és középfeszültségű fázisjavító berendezések tervezésével, védelmének és automatizálásának fejlesztésével, tervezésével, létesítésével továbbá villamos energiagazdálkodással foglalkozott. Számos ma is meglevő Létesítmény, elfogadott újítás, és megvalósult találmány igazolja az eredményes munkálkodását. Az 1963-ban kiadásra került "Villamos energiarendszerek meddőgazdálkodása" c. szakkönyv, amelyben két fő fejezet a középfeszültségű kondenzátor lelepek és az automatizálás c. fejezetek társszerzője, az ÉVITERV Műszaki Közleményekben kél alkalommal jeleni meg technikatörténeti szakcikk a fázisjavítás és energiaveszteség feltárás témakörben. 1970-ben visszakerült az ÉVITERV-hez, ahol 1980-tól a villamosenergia veszteségfcltárás érdekében szükséges mérési módszerek, valamint a mérési eredmények számítógépes feldolgozásának kidolgozására, programozására és az ehhez szükséges legkorszerűbb műszerpark (pl. infra sugárzásmérők) beszerzése és használatba vétele, népszerűsítése stb. tartozott munkakörébe. 1950 óta a MEE tagja. A MEE-ben 1960-ig főleg az érintésvédelmi és tervezési munkabizottságok munkájában vett részt. 1970-ig az energetikus képzésben és vizsgáztatásban, valamint a hálózati feszültség viszonyok időszerű kérdéseivel foglalkozó munkabizottságban is - számos előadási tartva - sikerrel munkálkodott. 1970-ben az ÉVITERV Üzemi Szervezet Titkára. E funkcióban 15 éven keresztül - évenként átlag 10 rendezvényt szervezett, számos neves szakember és MEE tag közreműködésével. 1980-tól 5 éven keresztül a Villamos Fogyasztóberendezések Szakosztály titkári teendőt is ellátta. 1980 - 1992 között az encrgiavcszteségfeltárás témakörben csaknem valamennyi Áramszolgáltató Üzemigazgatóságon - évenként 5-10 műszerbcmutatóval egybekötött - műszaki ismeretterjesztő előadást tartott. 1986-ban vonult nyugdíjba. 220

B U C H H O L C Z JÁNOS Szegeden, 1921. október 8-án született. A szegcdi m. kir. állami Baross Gábor reáliskolában érettségizett, 1940-44-ben a m. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem gépész és vegyészmérnöki osztályának hallgatója, ahol 1947. június 30-án kap oklevelet. 1947. július 1-én az Erőátviteli és Világítási Rt. alkalmazza tervező mérnökként. A falu villamosítási munkájához végez elemzéseket, távvezeték kitűzéseket. Készülékszcrkcsztőként kis- és középfeszültségű készülékek fejlesztésen dolgozik. A GANZ K. K. megalakulásával a szerelési osztályra kerül, ami a VÁV gyárrá alakult. 1953-ban fél évig áthelyezéssel a Földalatti Vasút Tervező Vállalatnál dolgozik. Különösen érdekes feladatott jelentett az ercsi Dunaátfeszítés egy fázisának pótlása, a Lőrinci Hengermű Diósgyőrből történő áttelepítése. Tervezési osztályvezetőként az indiai Mohóra és Ganderbal vízierőművek tervezése, a jugoszláv vasútbiztosító berendezések 10 kV-os 100 km-es kábelvonalának kompenzálása nagy üresjárási áramú transzformátorokkal. Egy NDK tanulmányút során sikerül a gázrelé felfedezésének történetét felderíteni. A VÁV gyár főmérnökeként kis és középfeszültségű berendezések egységesítésén munkálkodik. A VBKM megalakulásával a 10 gyár fejlesztését koordinálja, a fejlesztésekhez szükséges külső kutatási kapacitásokai szerződésekkel biztosítja, külső fejlesztési igények szerződéseit megköti, eredményességüket figyelemmel kíséri és énekeli. INTERELEKTRO keretében folyó egységesítési törekvésekben a VBKM-ct képviseli. 1947. augusztus óta MEE tag, (az ERVILL-nél ez alkalmazási felteiéi voll), részt vesz az Egyesület tervbíráló munkájában, a kapcsolódó berendezések egységesítésével foglalkozó bizottságban. Hazai kisfeszültségű kapcsolóberendezcsek egységesítése tárgyában tartott MEE ankéton tartott előadását a Villamosság (1963 június) közli. A Villamosság Szerkesztőbizottság tagjaként a VBKM cikket biztosít. Tagja alapítástól megszűnésig az Ipari Villamosberendezések Munkabizottságának. 1985-től képviseli a MEE-t a MTESZ Aranyokleveles Mérnökök Köre Szociális Bizottságában. Tagja a Nyugdíjasok Bizottságának. Egyesületi munkáját a MEE 1989-ben oklevéllel, 1991 -ben Kandó díjjal ismeri cl.

F U N C S J Ó Z S E F , okleveles villamosmérnök született 1931-ben. Az egyetem elvégzése után 1957-ben az ÉDÁSZ V. Pápai Üzemvezetőségén helyezkedett el üzemviteli mérnökként, majd később üzemvezető helyettesként dolgozott 1963-ig, nyugdíjazásáig az ÉDÁSZ V. ill., Rt veszprémi üzlet ill. üzemigazgatóságán dolgozott, ahol 1963-tól fejlesztő mérnök és osztályvezető helyettes, 1967-től üzemviteli osztályvezető, 1985-től

ELEKTROTECHNIKA

Életpálya díj főmérnök, majd 1988-tól 1992-es nyugdíjazásig üzemigazgatói beosztásban volt. Fontos feladata volt az villamosenergia-ellátás folyamatosságának magas szintű biztosítása, amit a korszerű üzemirányítási szervezel megalakításával és a transzformátor állomások automatizálásával igyekeztek biztosítani. Jelentős fejlesztési tevékenységet végzett több nagyfeszültségű transzformátor állomás és vezetékhálózat létesítésének irányításában. 1958 óta tagja a MEE-nek. 1965. március 26-tól a Veszprémi Csoport megalakulásától 1988-ig, 23 évem át megszakítás nélkül a csoport ill. szervezet titkára, majd 1988-tól, 1992-cs nyugdíjba vonulásáig a Veszprémi Területi Szervezet elnöke volt. Tagja volt a MEE Országos Elnökségének. Fenti időszakokban szakmai előadásokat tartott, részt vett MEE vándorgyűlés szervezésében. 1979-ben MTESZ Megyei Emlékéremmel tüntették ki Veszprém megyében végzett munkájáért. 1989-ben az Egyesületben végzett munkájáért MEE oklevéllel tüntettek ki.

GÉCZY J E N Ő az ÉDÁSZ Vállalat nyugalmazott vezérigazgatója, a MEE Veszprémi- és Győri Helyi Csoport volt elnöke. Géczi Jenő Szilben született 1936-ban. A viliamoscncrgia-ipari technikusi oklevél megszerzése után, 1954-ben G y ő r ö t t , az É D Á S Z üzemvezetőségén kezdte pályáját. Néhány gyakorlati év után, a munka mellett megkezdte tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen, ahol 1966. évben erősáramú villamosmérnöki oklevelet szerzett. Az egyetem elvégzése után a vállalati központban különböző mérnöki beosztásokban dolgozott, majd a Beruházási osztályon előbb osztályvezető helyettes, majd osztályvezető lett. 1976-tól az ÉDÁSZ Veszprémi Üzemigazgatóságának vezetője, majd 1988-tól az ÉDÁSZ vezérigazgatójává nevezték ki. 1992-ben nyugdíjba került. Szolgálati idejét mindvégig az ÉDÁSZnál töltötte. A MEE munkájába 1967-ben kapcsolódott be, a MEE Veszprémi Helyi Csoportjának 1976-tól 1987-ig volt az elnöke. Az ÉDÁSZ vezérigazgatói hely betöltésének idején 1988-1992 években a MEE Győri Helyi Csoportjának elnöke volt. A MEE országos szerveiben az Országos Elnökség tagja volt. Jelenleg az Etikai Bizottság tagja. A MTESZ Veszprém Megyei Elnökségének 1976-tól volt tagja. Az ÉDÁSZ-nál üzemigazgatóként nagyon fontosnak tartotta a Balatonpart és Felvidék villamosenergia-ellátásának megoldását, valamint a téli Bakony üzembiztonsági kérdéseit. Ebben az időben került sor a Balatonparton a villamosítási igények növekedésére. E célból a legmegfelelőbb hálózatkép, a legmegfelelőbb szervezeti forma és a legmegfelelőbb fogyasztói szolgálati rendszer kialakításán munkálkodott. Vezérigazgatóként az áramszolgáltatói tevékenység eredményességének állandó növelésére törekedett, erre tanította és ösztönözte munkatársait is. Fontosnak tartotta a villamosenergia felhasználók és szolgáltatók közötti jó kapcsolatok kiépítését és ápolását. A Magyar Tudományos Akadémia Elektrotechnikai Munkabizottságának tagja, a Veszprém Megyei Területi Energia Bizottság

HARANGOZÓ JÁNOS született Miskolcon 1935. december 3-án. Középiskolai bizonyítványát a miskolci Bláthy Ottó Villamosenergiaipari Technikumban szerezte 1954-ben. Ettől az évtől kezdődően másfél évig az ÉDÁSZ Veszprémi Üzletigazgatói ságán dolgozott üzemviteli technikusként. * A I 1955. negyedik negyedévétől az ÉMÁSZ i A I Vállalatnál dolgozott üzemviteli, műszaki W m^ I fejlesztési, szakszolgálati és beruházási terű leten különböző beosztásokban, - 1961-től szakszolgálati csoportvezető, 1969-től beruházási csoportvezető, 1975-től beruházási osztályvezető, 1980-tól főosztályvezető-helyettes, majd 1985-92. év októberéig főosztályvezető - dolgozott. Üzemmérnöki képesítést a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán szerzett 1969-ben. Munkája elismeréseként számos alkalommal részesült különböző szintű kiváló dolgozó kitüntetésben. 1962. évben kiváló újító bronz, 1963. évben kiváló újító arany fokozatú kitüntetést kapott az Országos Találmányi Hivataltól. 1992. szeptemberében nyugállományba vonult.

É

A MEE tagja 1957 augusztusától, 1963-1996. évek közötti időszakban a Miskolci Területi Szervezet vezetőségi tagja, hosszú időn keresztül szervező titkára, majd titkára volt. Sokat és eredményesen dolgozott a megbízásos munkák területén. Legjelentősebb munkái: a különböző nagyüzemek, gyárak és bányák villamosenergia-gazdálkodás i felülvizsgálata. Az egyesület érdekében mindvégig szívesen tevékenykedett. "MTESZ az energiatakarékosságért" pályázaton többedmagával, megosztva III. helyezést ért el. Társadalmi munkáját Borsod Megyében Pro Űrbe és Megyei MTESZ díjjal ismerték el. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület 1994. Évben Bláthy Díj kitüntetésben részesítette.

HORDÓSSY BÉLA az ÉDÁSZ Rt. Nyugalmazott vezérigazgatója, a MEE Szombathelyi Helyi Csoport alapító tagja és első elnöke, a MEE Győri Helyi Csoport volt elnöke Győrött született 1926-ban. A^középiskola elvégzése után 1944-ban az ÉDÁSZ jogelődjénél, az OVIRT-nál kezdett dolgozni bérelszámolóként, majd különböző beosztásokban került: bér csoportvezető, pénzügyi előadó, értékesítési csoportvezető, normavezető, személyügyi osztályvezető és munkaügyi osztályvezető. Közben a munka mellett, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen tanult, ahol 1959-ben okleveles közgazda képzettséget szerzett. 1961-től az ÉDÁSZ Szombathelyi Üzletigazgtóságának vezetője, majd 1975-ben az ÉDÁSZ vezérigazgatójává nevezték ki. 1988-ban nyugdíjba ment. Szolgálati idejét mindvégig az ÉDÁSZ-nál és jogelődjeinél töltötte. A MEE munkájában Szombathelyen kapcsolódott be, ahol akkor még nem volt helyi csoport, a tagok a GyŐr> helyi Csoporthoz tartoztak. Ily módon 1964-ben a szombathelyiek képviseletében a győri szervezet vezetőségi tagja lett. A MEE Szombathelyi Helyi Csoport 1966. Február 1-én alakult meg, amelynek 1975-ig első elnöke volt. Az ÉDÁSZ vezérigazgatói hely betöltésének idején, 1975-1988. években a MEE Győri Helyi Csoportjának elnöke volt. A MEE társelnöke és az Intéző Bizottság tagja. 1990-től az Országos Elnökség tiszteletbeli tagja. A MTESZ Győr Megyei Elnökségének 1975-1980. Között volt tagja.

megteremtésére és ápolására.

Az ÉDÁSZ-nál üzletigazgatóként és főleg vezérigazgatóként az áramszolgáltatói tevékenység eredményességének állandó növelésérc törekedett, erre tanította és ösztönözte munkatársait is.

2000. 93. évfolyam 5. szám

221

vezetője volt. Nagy súlyt helyezett a nemzetközi kapcsolatok

Életpálya díj Fontosnak tartotta a munkások és a műszaki értelmiség képzését, szellemi és emberi kultúrájának fejlesztését. Érdeme volt annak a hálózatszerelési kapacitásnak a megteremtése és állandó megújítása, amely biztosította az EDASZ hálózatfejlesztéseihez szükséges kivitelezési hálteret. Szombathelyen megteremtette a 120 kV-os hálózatépítés technikai feltételeit. Ha a helyzet úgy kívánta, akkor ez a hálózatépítő kapacitás már áramszolgáltató, vagy fogyasztói területen is szívesen vállalt munkái. Nagy súlyt helyezett a nemzetközi kapcsolatok megteremtésérc és állására, nemcsak a területi szervezetnél, hanem az Országos Egyesületnél is.

KÁRSAI KAROLY 1926-ban születeti Orosházán. Szűkebb szakterülete: a villamosberendezések mágneses köre, feszültségtrenziensei, a nagyteljesítményű transzformátorok. 1979-ben szerezte meg a műszaki tudomány doktora fokozatot. A Villamosencrgiaipari Kutatóintézet Villamos Berendezések Főosztályának vezetője volt 1990-ig, azóta nyugdíjas. Tevékenységében szerencsésen ötvöződik az invenciózus tudományos hajlam a gyakorlati ipari tevékenységgel. A Budapesti Műszaki Egyetemen 1950-ben szerezte meg a "B" (villamos) tagozaton gépészmérnöki oklevelét. 1950 - 1956-ig az Oktatásügyi Minisztériumban a Villamosmérnöki Kar előadója volt. 1950 - 1965-ig a Budapesti Műszaki Egyetem Villamos Gépek és Mérések Tanszékén dolgozott mini lanársegéd, majd adjunktus. 1976-tól tagja a Villamosmérnöki Kar tanácsának, 1977-től tagja, 1980-tól 1990-ig elnöke Művelődési Minisztérium által felkért Villamosmérnöki Szakbizottságnak, tagja a Művelődési Minisztérium Fizikai és Villamosmérnöki Bizottságának. 1978-ban az Oktatási miniszter címzetes egyetemi tanárrá nevezte ki. 1959-től 1970 végéig a Ganz Villamossági Művekben tevékenykedett, mint üzemmérnök, szerkesztési osztályvezető, majd a transzformátorgyáruk vezetője. 1971 elejétől a Villamosencrgiaipari Kutató Intézetben a Villamos Berendezések Főosztályának vezetője 1990-ig. Ez a főosztály foglalkozott a Kis-, közép- és nagyfeszültségű villamosenergiaátvitcl berendezéseivel: szabadvezetékekkel, kábelekkel, transzformátorokkal, mérőváltókkal, megszakítókkal, kapcsoló-berendezésekkel, ezek fejlesztésével és vizsgálataival is. Legutóbb a turbógenerátorok szórt mágneses terében végbemenő folyamatok vizsgálatával foglalkozott. Megjelent az Akadémiai Könyvkiadó és a holland Elsevíer közös kiadásában a Large Power Transformers c. könyv, melynek szerkesztője és társszerzője (1987). Ezért az MTA-tól 1992-ben Nívódíjat kapott. A tudományos életben és a közéletben aktívan részt vesz. Nagyszámú előadást tartott különféle hazai és külföldi tudományos rendezvényeken, hetven publikációja van. Hat szabadalomban társ, amelyből három ipari bevezetésre került. Publikációira mértékadó tudományos folyóiratban, illetve könyvben japán, német, csehszlovák, román és Egyesület Államok-beli szerzők hivatkoznak. 1967-1980 valamint 1986 és 1995 között tagja a TMB Energetikai szakbizottságának. A Magyar Tudományos Akadémia Elektrotechnikai Bizottságának 1980 óta tagja, 1983 óta alelnöke. A CIGRÉ Magyar Nemzeti Bizottságának 1972óta tagja. A Kossuth és Széchényi díj Bizottság Energetikai és Erősáramú Albizottságának tagja 1992 decembere óta. Magyar Elektrotechnikai Egyesület részéről Kandó Kálmán-díj (1970), Elektrotechnikai Nagydíj (1977), Zipernowsky-díj (1978)

222

továbbá Akadémiai díj (megosztva 1975), Állami Díj (megosztva J980), MTA Nívódíj (megosztva 1992). 1953 óta tagja az Egyesületnek, 1953-90 között az Oktatási Bizottság tagja és elnöke, 1993-tól tiszteletbeli elnök. KEREK BÁLINT a DEDÁSZ Rt. Nagykanizsai Üzletigazgatóságának volt igazgatója 36 éve tagja a Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek, 1972-től a Helyi Csoport megalakulásának kezdetétől elnöki tisztet lát el. Az áramszolgáltatónál végzett több évtizedes felelősségteljes munkája mellett nagy hozzáértéssel, szakmai tapasztalattal segítette és jelenleg is segíti az Egyesület munkáját. Kiemelkedő tevékenységet folytatott a villamosenergia-rendszeren belüli elosztóhálózatok üzemeltetése, korszerűsítése, fejlesztése terén. Vezetésével tanulmány készült az alternatív energiahordozók (geometrikus) hasznosítására. Aktívan részt vett az Elektrotechnikai Egyesület munkájában mint szakértő. Kiemelkedő jelentőségű az a tevékenység, melyben az elosztóhálózatok meddő viszonyait, optimalizációját vizsgálta. Ugyancsak jelentős az a munka, melyet a korszerű közvilágítás üzemeltetésével kapcsolatban végzett. Az egyesület biztonságtechnikai, üzemeltetési, számítástechnikai témakörökben több sikeres tanfolyamot szervezett régiókban Kerek Bálint vezetésével. Nemcsak Helyi Szervezetnél, hanem környezetünkben is (MTESZ, DÉDIKÓ) aktív, kezdeményező szerepet vállalt és vállal. 1996-ban nyugdíjba vonult, de azóta is nagy lelkesedéssel látja el választott funkcióját. KISS JÁNOS született 1935-ben Miskolcon. Végzettsége: villamos mérnök, mezőgazdasági technikus. Az egyetem elvégzése után (1958) az ÉMÁSZ Miskolci Üzletigazgatóságára kerüli, ahol szakszolgálati tevékenysége mellett újítási előadó is volt. Két év után az egész ÉMÁSZ területére kiterjedő mezőgazdasági-villamosítási beruházásokat irányította, majd újabb két év elteltével a Miskolci KDSZ irányítását bízták rá. E munkakörében kidolgozta az üzemirányítás koncepcióját, mely később az üzletigazgatósági szervezetek része lett. 1966-ban KDSZ vezetői munkaköre megtartása mellett - az országban elsőként kialakításra kerüli Sárospataki Üzemigazgatóság műszaki tevékenysége megszervezésére, majd vitelére kapott megbízást üzemviteli osztályvezetői beosztásban. 1972-ben igazgató lett az igazgatóságon, s e funkciójából ment nyugdíjba 1995-ben. Irányításával iparági elismertséget kivívott eredményeket ért el a munkapszichológiai vizsgálatok bevezetésére, a repülő brigádok, az előszerelő tevékenység és fogyasztói irodák kialakítása szervezeti kereteinek kidolgozásával. Már gyakorló mérnökként bekapcsolódott az Elektrotechnikai Egyesület munkájába. A Sárospataki Üzemigazgatóság megalakulásával szinte egyidőben igyekezett megalakítani a sárospataki szervezetet. Ez előbb a miskolci szervezet keretein belül működölt, majd 1969-től önálló lett. 1972-től 1996-ig elnöke volt. Kiemelkedő tevékenységként kezelte a szervezet adta lehetőséget az oktatás, továbbképzés területén. Már 1967-től elektrotechnikai emlékek gyűjtésébe kezdett, így hozzájárult, hogy a Sárospataki szervezet

ELEKTROTECHNIKA

Életpálya díj által Kőkapun megrendezett vándorgyűlésen elhatározásra került a Magyar Elektrotechnikai Gyűjtemény, majd Múzeum létrehozása, melynek bizottságában dolgozott 1997-ig. Ezen kívül több bizottságban vállalt feladatokat hosszabb-rövidebb idegig. Tevékenyen közreműködött a Szerencsi Üzemi Csoport kialakításában és működtetésében. Igen széles körű kapcsolatokat alakított ki a szomszédos országok egyesületeivel és felkérésükre több témában és sok helyen előadásokat tartott. Az Elektrotechnikában és a moszkvai Energetik folyóiratban több cikke megjelent.

KÓNYA KÁROLY 1928-ban született. Alapító tagja (1952) a MEE Szervezetnek, és ezt követően hamarosan aktív szervezőjévé vált. Az 1960-as évektől 1988-ig a vezetőségben több funkciót betöltött. Az 1988. évet megelőző 4 ciklusban szervező titkárként tevékenykedett. Kiemelkedő szervezési munkájával, szorgalmával számtalan rendezvény sikeres megrendezéséhez járult hozzá. Az elismert tevékenységét és az egyesületi munka iránti vonzalmát mutatja, hogy 1988-al követően is már a harmadik választási ciklusban vezetőségi taggá választotta a Szegedi Szervezet taggyűlése. Ettől az időponttól a szervezet gazdasági stabilizálásában és a külső megítélésében egyaránt döntő szerepet játszó oktatásszervezést szinte hivatásszerűen látja el. 72 évének betöltésével szorgalma és kiemelkedő munkavégzése ma is példakép és meghatározó a szervezeti munkában.

KOREH ISTVÁN VILMOS 1917-ben született Erdélyben, Verespatakon. A Kandó Kálmán Villamosipari Főiskola jogelődjénél végzett 1937-ben. A VÁV alapító tagjaként mint főkonstruktőr húsz éven keresztül (1948tól) tevékeny részese volt a vállalat fejlesztésében, elért eredményeiben, és sikI ereiben. 1968-tól nyugdíjazásától 1977-ig a I VIV-nél azonos munkakörben dolgozott a I típusberendezések kidolgozásán, gyártásba vételén, a bicskei Előregyártó üzem létrehozásán.

DR. KÖVESSI FERENC 1909-ben születeti Selmecbányán, 1931-ben szerzett gépészmérnöki oklevelet. 1933-34 években Berlinben közgazdasági tanulmányokat folytatott és megszerezte a közgazdaságtudományi doktori címet, majd 1935-ben a beriin - charlottenburgi Technische Hochschulén a műszaki doktorátust. 1935-ben kezdett el dolgozni a Magyar Siemens Schuckert Műveknél, ahol a gyártó üzem felfejlesztésére kapott megbízást, 1941-ben főmérnöknek nevezik ki. 1942-ben a Gamma Finommechanikai Gyár szervező igazgatója a háború végéig. Az újjáépítés során a KGM Tervező Intézetének munkatársa feladata volt az ötéves terv keretébe illesztett üzemek villamos terveinek készítése és koordinálása. 1959-ben került az Anód Áramirányító Gyárba, 1962-ben pedig a Ganz Villamossági Művekbe. Tevékeny részt vett a szilícium-diódás villamos mozdony hazai gyártásának hasznosításában és a MÁV üzemébe történő beillesztésében. Jelentős szerepe volt az elektronika meghonosításában a GVM profiljában. 1976-ban nyugdíjba vonult, de nyugdíjasként is folytatta munkáját. AMEE munkájába 1938-ban kapcsolódott be. Először könyvtáros, majd 1944-ben jegyzőként tevékenykedett. 1965-89 években a "Tirisztorok alkalmazása munkabizottság" vezetője. Nagy szerepet vállalt az "Erősáramú Elektronika Konferencia" rendezésében. Az 1974. évi IFAC Symposiumon Düsseldorfban előadást is tartott. Munkáságát 1975-ben Zipcrnowsky-díjjal, 1985-ben pedig Liskadíjjal ismerték cl. Megkapta a Munkaérdemrend bronz fokozatát is.

LUDÁNYI LAJOS Csánádpalotán született 19924. augusztus 30-án. A Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalatnál dolgozott közel négy évtizeden keresztül. A Terv és Üzemgazdasági főosztály vezetője volt, jelenleg nyugdíjas. A Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek 1957 óta tagja és az Egyesület Debreceni Szervezetének titkára volt 30 éven keresztül, 1959-1990 között. Titkári feladatát - gazdasági beosztásból eredően - pontosan, előreláthatóan és következetesen végezte. Fogékony volt a változásokra és azokat rugalmasan titkári munkája során érvényesítette. Érett konstruktív személyiség volt, aki tudta, hogy hol van a helye a világban, érezte saját határait, így nem sértette meg másokét. Munkavégzésére a pontosság, alaposság, precízség volt jellemző és nagy aktivitással valósította meg célkitűzéseit. A MEE Alapszabályzatában megfogalmazott egyesületi célkitűzéseket titkári munkája során maradéktalanul teljesítette. Az Egyesületi nagyrendezvény "Vándorgyűlés" Debrecenben tartott 4 eseti ülésének tárgyi előfeltételének biztosító főfelelőse volt, amelyet mások véleménye szerint is igen magas színvonalon teljesített.

Főbb tevékenységi köre a közép és kisfeszültségű kapcsolóberendezések létesítéséhez szükséges típusok kidolgozása, előregyártásuk biztosítása, szabványosítása. A Kutató Intézetekkel együtt működve aktív résztvevője volt a kapcsolóberendezések zárlati és az ívelő zárlati vizsgálatok bevezetésének. A Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek 1948-tól aktív tagja, tiszteletbeli elnökségi tag. A közreműködésével létrehozott VÁV helyi csoportjának hosszú időn keresztül titkára volt. Alapító tagja, majd vezetője volt az Ipari Villamosberendezések Bizottságának- Tagja a MTESZ Aranyokleveles Mérnökök Köre szociális Bizottságának. Részt vett az Egyesület keretein belül végzett szabványosítási bizottságokban és még számos munkabizottsági és egyéb egyesületi munkákban. Előadásokat tartott Budapesten és vidéken, több cikke jelent meg különböző szaklapokban. A VIV által kiadott nívódíjas "Villamos Szerelőipar Kézikönyv" Kapcsolóberendezések fejezetének szerkesztője.

Fejlesztés tekintetében a 60-as évek elején történő szervezet osztódásánál (Nyíregyháza majd Szolnok) esetében a titkári munkatapasztalatokat önzetlenül átadta, a vezetést segítette a munka beindításával és a szervezet további fejlesztésével. Megalakításra került a "Fogyasztói Szakosztály", melynek tagjait elsősorban az ipari vállalatok és intézmények villamos szakemberei alkották.

Munkája elismeréseként számos oklevelet cs kitüntetést kapott. Az Egyesület 1974-ben Bláthy díjjal, 1989-ben Liska díjjal jutalmazta. A Kandó Kálmán Villamosipari Főiskolától 1988-ban Aranyoklcvclel 1998-ban Gyémántoklevelet kapott.

A minden évben megrendezésre kerülő energetikai konferencia (1-2 napos), a Tiszántúl kiemelt 38 ipari nagyfogyasztó energiagazdálkodási verseny, kiállítások, termékbemutatók és számos előadások (melyek a villamos iparági távlati fejlesztésről, szolgál-

2000. 93. évfolyam 5. szám

223

Életpálya díj tatásokról, üzemeltetési problémákról stb. szóltak), elŐszervezésében és vezetésében aktívan résztvett. A Debreceni Szervezet az első évtizedben a Tiszántúl villamos oktatás bázisa volt energetikus képzésben, valamint szakmunkás továbbképzés, tanfolyamok szervezésében. A nemzetközi kapcsolatok program előkészítését és lebonyolítását aktívan támogatta és azokban való műszakiak részvételét elősegítette. Élő kapcsolatként ki kell emelni a lipcsei Energiakombinát, az osztrák Klagenfurti és a Iycaskylai Közép-Finnországi Mérnökegy esül etet. Ladányi Lajos a 30 éves titkári munkájával az alábbi elismeréseket kapta: 1961, 1965,1983,1988, 1990. években különböző oklevelek, Kandó díjat 1983. évben, MTESZ Megyei díjat 1989-ben. LUSPAY ÖDÖN 1928-ban született Budapesten. 1950-ben szerezte villamosmérnöki oklevelét a Budapest Műszaki Egyetemen; ekkor a Budapesti Elektromos Műveknél helyezkedett el, amelynek Vizsgálóállomásán, Ül. annak jogelődeinél dolgozott, 1964-1991ig, nyugdíjba vonulásáig az osztály vezetőjeként. Mint nyugalmazott műszaki főtanácsos továbbra is dogozik az Elektromos Művek Fejlesztési főosztályán. Részletesen foglalkozott az áramváltók túláramviszonyainak elméletével és vizsgálataival. Részt vett a nagytranszformálorok szigetelésének helyszíni olajkezcléssel történő felújításának, valamint a korszerű kábel-hibahelymérési módszereknek hazai bevezetésében. Számos vizsgálati és mérési módszer kidolgozását irányította. A kis-, közép- és nagyfeszültségű kábelek és szerelvényeik fejlesztése, vizsgálata és alkalmazása területen elismert szaktekintély. A Magyar Kábel Művek szervezésében megtartott Nemzetközi Kábelipari Konferenciákon 1986-ban, 1989-ben és 1992-ben tartott szakmai előadást. A Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek (MEE) 1949 ÓTA TAGJA. Tagja Transzformátor és Kábel munkabizottságoknak, amelyekben időközönként előadásokat tartott. 1986-1998 között a MEE összesen 36 megbízásos munkájában vett részt. Szakirodalmi tevékenységei közül megemlíthető, hogy 1971. és 1995. között 12 szakkönyv és 2 tananyag készítésében működött közre mint szerző, ill. szerkesztő; további két könyv kiadása jelenleg folyamatban van. 1961 -1999-ig összesen 50 szakcikket írt különböző folyóiratokba, ezek közül 24 jelent meg az Elektrotechnika, ill. a Villamosság c. folyóiratokban. Ezeken kívül az Elektrotechnikában 1997-98-ban a helyes műszaki kifejezések tárgyában 9 részből álló rövid cikksorozatot jelentett meg, Rendszeresen írt cikkeket az Elektromos Híradó részére, ezek száma több mint 100. A szakértők nyilvántartási jegyzékében 1968. óta szerepel, ez idő alatt kb. 30 szakértői munkát készített. A Magyar Szabványügyi Hivatal megszűnését követően tevékenyen részt vett a Magyar Szabványügyi testület (MSZT) megalakítási munkáiban; 1995.09.25. óta a Szabványügyi Tanács tagja, ahol aktívan közreműködik abban, hogy a MSZT mielőbb teljes jogú tagjává váljon a CENELEC Európai Elektrotechnikai Szabványosítási Bizottságának. 1967 óta kb. 25 szabványjavaslatot, ill, tervezetet készített és kb. 15 szabvány szaklektorálását végezte cl.

224

1953-1989 években számos külső vállalattal állt mellékfoglalkozásos munkaviszonyban (VEIKI és jogelődei; VKI és jogelődje; MEEI; BME) és végezte el kiemelt hazai és külföldi nagylétesítmények készülékeinek és gépeinek minőségellenőrzését. Pályafutása alatt számos vállalati és egyéb kitüntetésben részesült, így a MEE-től három alkalommal kapott nívódíjat, egy alkalommal kiváló munkáért oklevelet és egy alkalommal Liska-díjat.

MADARÁSZ TIBOR 1928-ban született Túrkevén, okleveles villamosmérnök. 1957 óta a MEE tagja, és első titkára a MEE Szolnoki Szervezetének, amely 1961-ben alakult. A Szolnoki Szervezet titkáraként, majd elnökeként egy hatékonyan működő csoportot szervezett meg, melyet a fiatalok bevonásával is folyamatosan fejlesztett. A rendszeres helyi rendvényeken, tanfolyamokon az elektronika iránt érdeklődők széles köre merített új ismereteket. Kiemelt fontosságot tulajdonított az oktatásnak, továbbképzésnek. Számos igen sikeres országos jellegű rendezvény szervezésében vett részt. Közismert az egyesületen belüli publicisztikai tevékenysége. Részt vett a MEE központi vezető szervezetinek munkájában, a MTESZ Szolnok Megyei Szervezet titkáraként a társadalmi szerveződés szélesebb területein is dolgozott. Több kitüntetés birtokosa: Kandó, Bláthy, Nívó díjak, MTESZ díj, Eötvös Lóránd díj.

MATYAS LASZLO 1927-ben született Budapesten, 1942 óta dolgozott a villamos energia ipariban folyamatosan, megszakítás nélkül 1988-ig. Villanyszerelő ipari tanulóként kezdte, majd szakmunkás, 1949-től pedig alkalmazotti munkakörben dolgozott. 1951-től 1955-ig tervosztály vezető, majd 1955-től 1969-ig főkönyvelő az ÉszakDunántúli Áramszolgáltató Vállalat Veszprémi Üzletigazgatóságánál. 1969-től a Dél-Dunántúli Áramszolgáltató Vállalat gazdasági szakértője, 1970-től gazdasági igazgató, illetve vezérigazgató helyettes, 1988. március 31-i nyugdíjazásáig. Iskolai végzettsége főiskola, szakmája okleveles könyvvizsgáló. Szakmai fejlődése és munkája a magyar villamos energia ipar fejlődéséhez kötődik. Jelentős tevékenységet végzett a villamos energiaszolgáltató tevékenységekkel összefüggő egységes vállalati információs rendszer, a tervezési gyakorlat, a váltalati számvitel kialakításában, korszerűsítésében. A Dél-Dunántúli Áramszolgáltató Vállalatnál irányította és szervezte a 3 lépcsős vállalati szervezet ügyvitelének, információs rendszerének kialakítását. Jelentősen közreműködött az iparág vállalatai közül elsőként a DÉDÁSZ Vállalatnál beinduló, akkor korszerűnek mondható ROBOTRON 21 típusú számítógép telepítésében és a vállalati számítóközpont kialakításában. Kezdeményezője volt az éves egyszeri leolvasáson alapuló számlázási rendszer bevezetésének. A vállalati tevékenységben, munkájában mindig figyelembe vette a villamos energia iparág érdekeit. Szakmai munkáját több állami kitüntetéssel is elismerték. ELEKTROTECHNIKA

Életpálya díj NAGY GÉZA Debrecenben született 1929ben. Villamos mérnöki oklevelét 1952-ben szerezte meg, ezt követőleg a TITÁSZ-nál dolgozott egészen az 1991.-Í nyugdíjbamcneteléig. Viszonylag fiatalon üzletigazgatósági, majd 1957-től vállalati főmérnök, igazgatóhelyettes lett. 1980-ban a vállalat vezérigazgatójává nevezték ki. Munkája összeforrt ezen időszak nagy feladataival, eseményeivel: szabványos feszültségre történő átlérés, falu és mezőgazdaság, később az ipar és a lakótelepek villamosítása, a hálózatszerelési tevékenység felfejlesztése, gépesítése, a hálózatok folyamatos rekonstrukciója, az automatizálás, a 120 kV bevezetése, majd a szervezet-fejlesztés, külföldi munkavégzések stb. Az akkor igen fontossá vált feszültségmérések korszerű megoldása érdekében személyesen is közreműködött a REMAG mágnesszalagos regisztráló műszer kialakításában, melynek segítségével a rekonstrukciós tevékenységet lehetett jóval gazdaságosabbá tenni. A MEE-nek még egyetemista korában tagja lelt, sőt évfolyamának nagy részét is b e s z e r v e z t e . A TITASZ-nál tevékenyen közreműködött a debreceni, majd a további öt helyi csoport megszervezésében, melyek munkáját erkölcsileg és anyagilag is támogatta. Három debreceni 100 éves ünnepségeknek, a TITÁSZ volt a házigazdája. Nagy Géza titkára, majd elnöke lett a debreceni csoportnak, de országos tisztségeket is betöltölt, így pl. sokáig volt tevékeny tagja az Intéző Bizottságnak. Az Egyesület Tanácsnak ma is tagja. Főleg vándorgyűléseken több előadást tartott, az egyesületi lapban is jelentek meg cikkei. Meghatározó szerepe volt a helyi csoportok és néhány külföldi társegyesület közötti szakmai együttműködés kialakításában (pl. Lipcse, Klagenfurt, Stuttgart, több csehszlovák, lengye!, sőt finn egyesület.) Tevékenységét 1981-ben Blátny, 1990-ben pedig Elektrotechnikai Nagydíjjal ismerte el az Egyesület.

PAP SÁNDOR 1926-ban született Bakonybánkon. Iskoláit Balatonkenesén, Székesfehérváron és Budapesten végezte. 1947 és 1988 között az AEG-TRANSZVILL-VBKM-GANZ KK cégeknél dolgozott. Jogfolytonosan egyetlen munkáltatónál, csak közben a gyárakat összevonták, vagy a központosítást megszüntették. Gyártástechnológiával, gyártmányfejlesztéssel és termelésirányítással foglalkozott, majd 1954ben a TRANSZVÍLL főmérnöke lett. 1956-ban megválasztották az idciglcgencs, később a végleges munkástanács elnökének, ezért 1957-ben beosztásából leváltották, fegyelmit kapott és évekig csak alacsonyabb munkakörökben dolgozhatott. 1966-ban áthelyezték a VBKM GANZ Kapcsolók és Készülékek Gyárába, ahol fejlesztő mérnökként kezdett dolgozni, később főmechanikus lett, majd 1970ben a gyár főmérnökének nevezték ki. A hazai fejlesztésekkel párhuzamosan eredményesen irányította a licenc- és know-how vásárlásokat, az ezekhez honosítási, üzem- és munkaszervezési, valamint az értékelemzésen alapuló költségcsökkentési feladatokat. A Kiváló Újító és Kiváló Feltaláló kitün teleseket is megkapta. Szakértőként részt vett a Magyar Erősáramú Munkacsoport, valamint az INTERELEKRTO nemzetközi tervezési, fejlesztési és kereskedelmi munkájában, továbbá az OMFB részére készült szakmai tanulmányok kidolgozásában. Előadásokat és kon-

2000. 93. évfolyam 5. szám

zultációkat tartott az Országos Vezetőképző Központ tanfolyamain, valamint óradíjas előadóként a BME Villamosmérnöki Kar Ipargazdasági Tanszékén. Szakmai munkáját 1985-ben Eötvös Lóránddíjjal. 1987-ben Ganz Ábrahám-díjjal ismerték el. A Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek 1960 óta tagja. Szakmai és társadalmi tevékenységét elsősorban a Gép- és Készülék Szakosztály alelnökeként, a Kisfeszültségű Készülékek Munkabizottság vezetőjeként és a GANZ KK Üzemi Csoport elnökeként fejtette ki. A Gépipari Tudományos Egyesületnek is tagja 1969 óta. Több évtizedes társadalmi munkájáért és az erősáramú elektrotechnika területén elért eredményeiért 1984-ben MTESZ Díjat, 1988-ban pedig Elcktrotcchnika-díjal kapott. Jelenleg az Egyesület Országos Elnökségének tiszteletbeli tagja és a Nyugdíjasok Bizottsága vezetőségében hasznosítja tapasztalatait.

PETRI PÁL Baján született 1922. március 16-án. A helyi gimnáziumban tett érettségi vizsgák után a Budapesti József Nádor Mű;zaki Egyetem gépészmérnöki karán kezdte szakmai tanulmányait. A harmadik évfolyamtól a " B " villamos tagozat tárgyait választotta. 1945 őszén Baja Város Közművei alkalmazta, ahol akkor műszaki szakemberek hiányával küszködtek. Részese volt a faoszlopokból tervezett 42 m magas feszítőoszlopokkal készüli Duna-átfeszítés építési munkáinak. 1946-ban tanulmányai befejezésével szerezte meg a gépészmérnöki oklevelei, 1948-lói Baja Város Közműveinél Főmérnöki kinevezést kapott. Az államosítás és átszervezések során lett az RVKVSZ, majd az AVESZ Bajai Üzletigazgatóságának főmérnöke és 1951-től az akkor szervezeti Dőlmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat (DÁV, Ül. DÉMÁSZ) üzletigazgatósági főmérnöke. 1955-ben a nehézipari miniszter a DÉMÁSZ főmérnökévé nevezte ki. Ettől kezdve 27 éven keresztül látta el ezt a feladatot, 1968-tól műszaki igazgatóhelyettes, 1978-tól műszaki vezérigazgató-helyettes beosztásban. Ezen idő alatt befejezték a falvak és a mezőgazdaság villamosításai, egységesítették a feszültségszinteket, a követelményeknek megfelelően fejlesztették a villamos elosztó és főelosztó hálózatot és az üzemirányítás rendszerét. 1983-tól nyugdíjas. Tíz éven át még szakértői munkát végzett az MVM Hálózati Igazgatósága megbízásából, főleg a Hálózati veszteség elemzésével és a tclemechanizálással, az üzemirányítás számítógépes fejlesztésével foglalkozott. 1952 óta tagja a MEE-nek. 1997-ig folyamatosan vezetőségi tagja volt az egyesület Szegcdi Szervezetének, alkalmanként helyettesítene a szervezet elnökét. Mint a Villamoscncrgia Szakosztály lagja számos egyesületi munkabizottságban dolgozott, amelyek pl. a tanyavillamosítással, a főclosztóhálózat fejlesztésével, az áramszolgáltatói szervezet korszerűsítésével, a feszültségalatti munkavégzéssel, a kisfeszültségű feszültségszint emelésével foglalkoztak. Vezetésével a MEEalkalmi munkabizottságai négy alapozó tanulmányt dolgoztak ki a/. üzemirányító központok számítógépes fejlesztésének egyes kérdéseiről. Rendszeresen tartott szakmai előadásokat a helyi szervezet rendezésében. Előadást tartolt az 1966. évi vándorgyűlésen, az 1983. évi szegedi ankéton, továbbá Varsóban és Szabadkán is. Szakcikkei és technikatörténeti összefoglalói a Villamosságban és a DÉMÁSZ-hiradóban jelentek meg. Jelentős szerepe volt 1988-ban a " 100 éves a magyarországi villamoscncrgia szolgáltatás", 1995-ben a "100 éves a dél magyarországi áramszolgáltatás" és 1999-ben a "A MEE 225

Életpálya díj Szegedi Szervezetének története" c. technikatörténeti munkák megírásában Ül. szerkesztésében. 1983 óta 1997-ig tagja volt az Egyesület Nyugdíjas Bizottságának. 1983-ban javaslatára alakult a MEE Szegedi Szervezetének nyugdíjas csoportja akkor 10, ma 65 taggal, melynek összefogását, irányítását végezte 1997-ig. Nyugdíjazásakor a Munka Érdemrend Arany Fokozatával tüntették ki. 1993-ban MEE Bláthy-díjat, 1995ben iparági ZEUS-díjat, 1996-ban egyetemi arany diplomát kapott.

POPPE KORNELNE sz.: Egyed Magda Budapesten, 1931.november II-én született. Az ELTE fizikus szakán 1955-ben szerzett kitüntetéses diplomát. A TUNGSRAM céghez 1954, júliusában lépett be, ahol rövid ideig a Félvezető fejlesztésen dolgozott, majd még 1954 végén áthelyezték a Fényforrásfejlesztési Főosztály Optikai Laboratóriumába. Itt a lámpafejlesztésekhez szükséges méréstechnikák kialakításával és típusvizsgálatokkal foglalkozott, kisülőlámpák fotometriájával, szín- és speklrális méréseivel volt megbízva. 1972-től a laboratórium vezetője volt. A nemzetközi tudományos tevékenységbe 1968-ban kapcsolódott be, mint a CIE Fotometria és radiometriai mérések szakosztályának magyar képviselője. Több nemzetközi összehasonlító vizsgálatban vett részt, részben a CIE, részben az akkori KGST szervek égisze alatt (fénycsövek spektrális teljesítmény-eloszlása, higany és nátriumlámpák fotometriája). 1984-ben megbízták az akkor újjászervezett Bródy Kutató Radiometriai és Termometriai Laboratóriumának vezetésével. 1987ben nyugdíjba ment és műszaki tanácsadóként folytatta tevékenységét a Bródy Laborban. 1982-ben Felsőfokú Szabványalkotó képesítési is szerzett, mivel számos hazai és nemzetközi szabvány elkészítésében működött közre (pl. az MSZ 9620 Belsőtéri mesterséges világítás szabvány előadói javaslattevője). Eközben a világítástechnikai szakterületen folyamatosan tevékenykedett, mint szakfordító és ezt mindmáig folytatja. Társszerzője a Gyakorlati Világítástechnika c. könyvnek és több tankönyvet írt a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola graduális és posztgraduális világítástechnikai képzése számára amelyben 1972 óta oktatóként is résztvett. Számos hazai és külföldi konferencián tartott előadásokat, publikációinak száma meghaladja a 70-et. A MEE-nek 1972 óta tagja 1992-ben Urbanek díjjal, 1994-ben megosztott Déry díjjal tüntették ki. 1997-ben a Világítástechnikai Társaság elnökségi tagjává választották, ahol a munkabizottságok koordinálásával és a CIE tevékenység referálásával van megbízva.

TI) fT'11 111 iTiHjn||-|f DR. SIBALSZKY ZOLTÁN 1926-ban született. 1949-ben szerezte meg elektrogépészmérnöki oklevelét. 1949-től a Budapesti Műszaki Egyetem Kísérleti Fizika, majd Atomfizika Tanszékén, 1951 -tői pedig a MTA Központi Fizikai Kutató Intézetében dolgozott, mint tudományos kutató. 1955-ben került az akkori Mezőgazdasági Gépészmérnök Főiskola, majd 1958-tól a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Gépészmérnöki Kara Mezőgazdaság Villamosítása Tanszékére, ahol 42 éven át előadta az Elektrotechnika, Villamos Gépek és a Mezőgazdaság Villamosítása c. tárgyakat. 1992 óta nyugdíjas. 1972-ben védte meg a műszaki doktori disszertációját.

226

A MEE-nek 1958. óta tagja. 1967. óta vezeti a "Villamosság a Mezőgazdaságban" munkabizottságot, amely ezalatt kb. 50, a témakörbe tartozó tanulmányt dolgozott ki. 1980-1992. között a Villamos Fogyasztóberendezések Szakosztály alelnöke volt, és az "Elektrotechnika" szerkesztőbizottsági tagja. Jelenleg is tagja a Szakosztály Intézőbizottságának és a szakosztály delegáltjaként tagja az Egyesületi Tanácsnak. 1962. óta részt vesz az OMFB munkájában, ahol több tanulmány és koncepció készült irányítása alatt. 1968. óta részt vesz a CIGR (Mezőgazdasági Műszakiak Nemzetközi Bizottsága) munkájában, ahol a Villamos és Energia Szekciónak 1979-től alelnöke, 1982-1994 között pedig elnöke volt. 1994-től a Szekció tiszteletbeli elnöke és a CIGR tiszteletbeli alelnöke. 1971-ben, 1975-ben, 1980-ban és 1990-ben megszervezte a MEE "Villamosság a Mezőgazdaságban" országos konferenciáit. 1975ben és 1990-ben a MEE keretében megszervezte a CIGR IV. Szekció 7-ill. 16. Nemzetközi Konferenciáját, 1983-ban, 1988-ban, 1993-ban és 1996-ban a CIGR "Megújuló Energiaforrások és Villamos Termikus Fogyasztók a Mezőgazdaságban" Nemzetközi Konferenciáit Balatonfüreden, illetve B u d a p e s t e n . A Villamosság a Mezőgazdaságban tárgykörből írt publikációinak száma 198, ebből 32 külföldön jelent meg. Több szakkönyvet és egyetemi jegyzetet is írt. 1977-ben megkapta a francia Mezőgazdasági Minisztertől a Francia Köztársaság Mezőgazdasági Érdemrendjének Lovagja kitüntetést. 1982-ben MEE Bláthy Díját, 1990-ben az Elektrotechnikai Nagydíjat kapta meg, 1998-ban a CIGR elnöke a "Recognition of Mcrit" kitüntetést adta át neki.

SZABÓ ANTAL 1950-től a DÉDÁSZ mérnöke, 1953-tól osztályvezető beruházási és műszaki fejlesztési területen. 1965-tŐl főmérnök, 1968-tól 1988. június 30-i nyugdíjazásáig igazgató, valamint vezérigazgató helyettes. A Dél-dunántúli terület villamos energia hálózatának fejlesztésében és üzemeltetésében évtizedekig kiemelkedő munkát végzett. Jelentős szerepe volt abban, hogy a DÉDÁSZ Vállalat a 120 kV-os hálózatok üzemeltetésére zökkenőmentesen fel tudott készülni. Irányította az áramszolgáltatói üzemviteli munkamódszerek korszerűsítésére vonatkozóan a DÉDÁSZ területén szükséges munkák sikeres elvégzését, valamint az ehhez szükséges üzemegységek kialakítását. A pécsi helyi csoport munkájában megalakulásától fogva irányító módon vesz részt, tevékenységét, mint a Villamosenergia Szakosztály alelnöke országos szinten is sikeresen végezte. Hosszú évekig közreműködött a pécsi szakmai oktatásban is.

Szakmai munkáját több kitüntetéssel is elismerték: 1981

"Kandó Kálmán" díjas

1983

Bm-i MTESZ díjas

1985

"Verebély" díjas

Nyugdíjasként a MEE Pécsi Szervezete tanácsadó testületének tagja. A térség villamosításáról több összefoglaló kötetet állított össze.

ELEKTROTECHNIKA

Életpálya díj DR. SZENTIRMAI LASZLO professzor 1930. február 15-én született, 1952-ben szerzett erősáramú villamosmérnöki oklevelet a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán. 1976-tól a műszaki tudomány !* kandidátusa és a műszaki egyetemi doktor cím tulajdonosa. 1979-től egyetemi tanár. (19791998 között) a Miskolci Egyetem Elektrotechnikai Tanszékének vezetője. Kutatási területe a nehézipar villamos gépei és hajtásai. Kutatási eredményeit, tudományos munkásságát jól ismerik a hazai és a nemzetközi tudományos élet képviselői. Munkájáról több mint száz publikációban számolt be, számos nemzetközi konferencián tartoll előadásokat, vezetett nagy konferenciaszekciókat. A világ számos egyetemén vendégprofcsszorkodott, tarlóit előadásokat ill. végzett tudományos munkál (Brüsszel, Calgari, Kairó, Lausanne, München. Nápoly, Peking. Torino, London, Helsinki, Berlin, Edinburgh). UNESCO felkérésre szakértőként hosszabb ideig dolgozott Iránban. Japánban és az Egyesület Allamokban.

dezésében előadóként és levezető elnökként egyaránt. Vezetése alatt az Elektrotechnikai Elektronikai Tanszék a MEE egyik fontos vidéki centrumává fejlődött. Kitüntetései:

Szent-Györgyi Albert Díj (1997). Signum Aureum Universitas (1993), Bláthy Díj (1993)

és további számos oktatási elismerés.

• & m

A Magyar Elektrotechnikai Egyesület tagja, az ELEKTROTECHNIKAc. szakfolyóirat szerkesztő bizottságának elnöke 1996-tól. Az egyetemi oktatásban személyéhez kapcsolódik több új szak ill. szakirány, közöltük az elektronikai-automatikai szakirány indítása, az elektrotechnikai oktatás folyamatos fejlesztése és korszerűsítése. Irányítása alatt a Tanszék eredményesen kapcsolódóit be az országos és nemzetközi tudományos és oktatási vérkeringésbe. A hazai iparvállalatok és a Tanszék együttműködése mintaszerű. Nagy energiát és figyelmet fordított a fiatal munkatársak szakmai fejlődésére, tudományos előmenetelükre. Az Európai Unió programjainak koordinátoraként számos jelentős oktatási és oktatásfejlesztési program kidolgozásába vonta be a fiatal munkatársakat, olyanokba, melyek jelentősen elősegítették a tudományos fokozatok megszerzését. Vezetése alatt 12 egyetemi doktori értekezés és 8 PhD disszertáció készült. [ 980-tól vezetőségi tagja a MEE Diósgyőri Területi szervezetének. ahol eredményesen működött közre több MEE rendezvény. Vándorgyűlés, helyi rangos MEE tudományos rendezvények szervezésében. elnökként ezek le vezetése ben. Sikercsen működött közre a MEE nemzetközi tekintélyét is emlő szemináriumok, szimpóziumok ren-

TREFIL KAROLY 1924. december 25-én született Dobozon. Iskoláit Dobozon, majd Békéscsabán végezte. A 4 polgári után Dobozon a malomban dolgozóit, mely a községben áramszolgáltatással is foglalkozott. 1951-ben került át a DHMÁSZ-hoz, ahol a hálózatszerelésen dolgozott, részt vett a falu- és mezőgazdaság villamosításában. Munkája mellett tanult is, így 1958-ban Gépipari technikusi, 1960-ban Villaniosipari technikusi oklevelei szerzett. Technikusként hálózattervezési végzetl. 1959-töl a Békéscsabai üzletigazgatóság Építési Osztályának vezetésével bízták meg. Tanulmányait tovább folytatta a Műszaki Egyetemen, ahol villamosmérnöki oklevelet szerzett. 1964-ben Üzletigazgatóvá nevezlek ki. Ebből a munkakörből ment nyugdíjba 1985-ben. Az egyesületi életbe 1960-ban kapcsolódóit be. Kifejezetten az ő erdeme volt, hogy az egész DÉMÁSZ területén működő Szegedi Területi Szervezetből önálló csoportként kivált és megalakult a Békéscsabai Csoport 1962-ben. Ennek a csoportnak, majd területi Szervezetnek volt elnöke a megalakulástól, 1962-től több választási cikluson keresztül 1980-ig. Elnöki leendőit nagy lelkesedéssel végezte és kollégáit is a minél nagyobb aktivitásra ösztönözte. Szervezője cs oktatója volt számtalan tanfolyamnak. Specialitása az érintésvédelem és berendezés felülvizsgálat. Oktatóként a mai napig is aktívan tevékenykedik mind az egyesület keretén belül, mind pedig a technikusképzésben, iskolai oktatásban. Tiszteletbeli elnökként a Békéscsabai Szervezet vezetőségi ülésein részt vesz. hasznos tanácsokkal segíti munkánkat.

Gratulálunk az „Életpálya Díj" kitüntetettjeinek. Köszönjük az Egyesület érdekében kifejtett több évtizedes áldozatkész munkájukat. Kérjük, a jövőben is hasznosítsák szakmai ismereteiket. Egyesületünk további eredményes tevékenysége, elismertsége érdekében. Mindehhez hosszantartó jó egészséget kívánunk. Szerkesztőség 2000. 93. évfolyam 5. szám

227

MEE jogi tagok listája

MEE jogi tagok listája

ABB Encrgír Kft. ACIP Világítás és Légtechnikai Kft. AEG Hungária Kft. AES Tisza Kft. ALSTOM Hungária Kft. ALUTERV Kft. Bakonyi Erőmű Rt. Bankonzult Kft. BARTENBACH Lichisysteme GmbH BERGVILL Bt. Budai Villany Szövetkezet C+D Automatika Kft. CABILO Kereskedelmi Kft. CREDILUX Rt, Csepeli Erőmű Rt. DataM Electronics Kft. Debreceni Erőmű Kft. DÉDÁSZ Rt. DÉMÁS2 Rt. DH-SZER Kft. Drótáru és Drótkötél Ip. és Ker. Rt, Dunamcnli Erőmű Rt. DYNAdata Számítástechnikai Kft. ELEKTHERMAX Rt. ELEKTRON IMMO-PLUS Kft. Elektronikai MTSZK Kft. ELMÜ Rt. ELTI Kft. EMIKA Rt. Energia Szakértői Iroda Energiagazdálkodási Rl. ENRON Energetikai Szolgáltat Rt. ENERGOWELLE Kft. ENSTO ELSTO Kft. ÉRBE Energetikai Mérnökiroda Kft. ETM Kft. ETV-ERŐTERV Rl. ÉVIG Gépgyár Kft. Euro-Kábel Kft. ÉDÁSZ Rt. ÉMÁSZ Rt. ÉPORG Rt. Észak-budai Tervező, Szerelő és Szolg.Kft. EÁKO Kit.

228

FCI Furukawa FERROKOV Vas- és Fémipari Kft. FÉNYCSŐ Világítást, cs Vill.ip. Szöv. FŐSZER Rt. FŐSZER-ELEKTROPROFIL Kft. GA Magyarország Kft. GANZ ANSALDO Rt. Ganz KK. Kft. Ganz Mérőgyár Kft. GE Hungary Rt. Geometria Térinformatika Rendszerház Kft. Hawkcr Hungária Kft. (VHB Hungária Kft.) HOFEKA Kft. HOLUX Fényrendszer Kft. HONEYWELL Szabályozástechnikai Kft. HPC Tápegységgyártó Kft, HUNTLUX Kereskedelmi és Gyártó Kft. I-ccntcr Kft. INTERCON Kft. Ipari és Elektronikai Kft. Jambrik & Társai Kft. JET-VILLKIl. Kandeláber Rl. Kaposvári Villamossági Gyár Rt. KESZI-VILL Kft. KONSTRUÁL Kft. KONTAVILLRt. Kun és Társai Villamossági Kft. LIGHTRONIC Kft. Lysis Fényrendszer Stúdió Kft. MEEI Kft. Magyar Energia Hivatal Magyar Kábel Művek Rt. Magyar Villamos Művek Rt. Mátrai Erőmű Rl. Mátyu.s Lajos vállalkozó MÁV Rt. MULTILUX Kft. ODD Informatikai Kft. OSRAM Kft. OVIT Rt. Paksi Alomerőmű Rt.

Pest megyei Villanyszcrclőipari Kft. Pécsi Erőmű Rt. Pflcidcrcr Lábailani Vasbetonipari Művek Philips Magyarország Kft. PHOENIX CONTACT Kereskedelmi Kft. PowerQualtro Rt. Primavill Kft. PROCONT Kft. PROUGHT Kft. PROLUX Világítástechnikai Kft. PROTECTA Elektronikai Kft. RAPAS Kft. REFLECT Világítástechnikai Kft. Rendszertechnika Fejlesztő Kft. SAG Magyarország Kft. SCHINDLER Hungária Kft. Schncidcr Electric Hungária Vili. Rt. Siemens Rt. Siemens Transzformátorgyár Kft. SIMOVILL Ipari Szövetkezet SYSTEMEXPERT Tanácsadó Kft. SZALT Kft. Szarvasi Vas- és Fémipari Rl. SZEM Vagyonvédelmi Váll. Orsz. Szöv. THORN Lighting Hungary Kfi. Tiszai Vegyi Kombinál Rl. TITÁSZ Rt. TRANSVERTICUM Vili. Tervező Kft. TRANSZVILL Rt. Tungsram-Schrédcr Világílási Ber. Rr. TÜV Rheinland Hungária VRF Kft. UNIVOLT HUNGÁRIA Kft. VA-TECH International VÁV UNION Kft. VEI KI Rt. VEIKI-VNL Kft. Vcrcbcly László Technikum Vértesi Erőmű Rt. VILL-ACÉL Kft. Villamosgép és Készülék Jav. Forg. Váll. Szöv Villanyzerclőipari Rt. WEIDMÜLLER Kereskedelmi Kft. Zsolnay Porcelángyár Rt.

ELEKTROTECHNIKA

Az ÉMÁSZ Rt, eliátási területén a lakossági fogyasztói (magánszemély) rézérc tiindcn Magyarországon forgalmazott

villamos tűzhely és elektromos kiegészítő fűtőtest vásárlását támogató akciót szervez.

Az akció" Wí5tartama: 2000. márClUS 1-tŐl JÚIIÍUS 30-ig. A kedvezmény összege villamos tűzhely vásárlása e&etén 6.000,- Ft fogyasztónként (gázégővel kombinált villamos tűzhelyekre nem vonatkozik). Kiegészítő fűtőberendezést (hSsugárzó, o)ajrad\átor, hőkandalló, ventillátoros melegítő*) vásárló fogyasztóink között 10 db mikrohullámú sütót sorsolunk ki. Hogyan vehet részt akciónkban ? A készüléket az EMASZ Rt. ellátási területén üzembe helyezteti. A saját nevére, elmére kiállított eredeti AFA-s bolti számlát, a vásárolt készülék eredeti garancialevelét, vatamint az utosó kiegyenlített áramszámláját beküldi legkésőbb 2000. július 10-ig a következd címre: ÉMÁSZ RÍ. Marketing Osztály 3525 Miskolc, Dózsa Gy. u. 13. Minden fogyasztónk csak 1-1 alkalommal vehet részt akciónkban, függetlenül a vásárolt készülékek számától. Villamos tűzhelyt vásárló fogyasztóinknak a támogatás összegét postautalványon küldjük, vagy bankszámlájára átutaljuk. Kiegészítő" fűtőberendezést vásárló fogyasztóink körében a tárgynyeremény sorsolást 2000. július 17-én tartjuk. A nyerteseket levélben értesítjük. A beküldött dokumentumokat a beérkezéstől számított 3 héten beiül visszaküldjük. (A lakossági fogyasztó részére nyújtott támogatás, illetve nyeremény adómentes. Akciónkkal kapcsolatban részletes felvilágosítást kérhet az ÉMÁSZ Rt. Kereskedelmi Főosztály, Marketing Osztályától (Tel:46/327-(ill). (Az akcióban az EMÁSZ Rf- dolgozói nem vehetnek részt!) Az ÉMÁSZ Rt. fenntartja a jogot, hogy a készülékek üzembe helyezését ellenőrizze!

MÁSZ

Az ÉMÁSZ Rt. ellátási területén a lakossági és az alapdíjas árszabási fogyasztó] részére minden Magyarországon forgalmazott

villanybojler, elektromos vízmelegítő és hűtőüzemű klímaberendezés vásárlását támogató akciót szervez. Az akció időtartama:

w

* klímaberendezésekre:

2000. június t-től szeptember 30-ig

* vízmelegítő készülékekre; 2000. június 1-től november 30-ig. A kedvezmény összege: klímaberendezésekre: 10.000,- Ft fogyasztónként (hűtő-fűtő üzemmódú klímákra nem vonatkozik). Vízmelegítő" készülékeknél 50 literes űrtartalom alatt 3.000,- Ft, 50 literes vagy annál nagyobb űrtartalom esetén 5.000,- Ft fogyasztónként. Hogyan vehet részt akciónkban ?

••

*W

-SCL*

ut.

w

A készüléket az ÉMÁ5Z Rt. ellátási területén üzembe helyezi. A saját nevére, címére kiállított eredeti ÁFA-s bolti számlát, a vásárolt ké&züíék eredeti garancialevelét, valamint az utolsó kiegyenlített áramszámláját beküldi legkésőbb az akciót követő hónap 10. napjáig a következő címre: ÉMÁSZ Rt. Marketing Osztály 3525 Miskolc, Dózsa Gy. u. 13. A támogatás összegét postautalványon küldjük, vagy bankszámlájára átutaljuk. A beküldött dokumentumokat a beérkezésétől számított 3 héten belü! visszaküldjük. (A lakoeeági fogyasztó részére nyújtott támogatás adómentes. Vállalkozás részére nyújtott támogatás végleges pénzeszköz átvételnek minősül.) Akcióinkkal kapcsolatban részletes felvilágosítást kérhet az ÉMÁSZ Rt. Kereskedelmi Főosztály, Marketing Osztályától (46/327-611). Az EMASZ Rt. fenntartja a jogot, hogy a készülékek üzembe helyezését ellenőrízzel

EMASZ Rt. az On áramszolgáltatója