Captatio benevolenciae
Mindig kockázatos egy témáról a szokásos nyelvezettől és modellektől eltérő módon írni. Már ezért is szeretném megköszönni bírálóim türelmét. Az olvasó figyelmét birtokolni nagy felelősség. Noha igyekeztem ezzel a türelemmel és figyelemmel a legkevésbé visszaélni, s a tömörség révén a legtakarékosabban bánni, ezzel összefüggésben is volt mit tanulnom az opponensi véleményekből.
Disszerensi reflexiók Ropolyi László opponensi véleményére
Köszönöm Ropolyi László türelmét és elszántságát abban, hogy megkeresse sok tekintetben szokatlan nézőpontom értékes elemeit. Opponenseim vívódása azonban világossá tette számomra, hogy a felmerülő részkérdések kidolgozására fordított iparkodásom végül elvonta a hangsúlyt annak világos bemutatásától, mivégre is történtek az erőfeszítések. Az idézetek utáni számok dolgozatom oldalszámaira utalnak. „A hálózati kommunikáció jelen diskurzusban úgy jelenik meg, mint egy olyan kommunikációs jelenségcsoport, melyben az adatátviteli, számítógépes hálózatok fontos szerepet játszanak.” (74) Az én számomra ebbe az önkényesen kijelölt jelenségcsoportba beletartoznak maguk a számítógépek, melyek valamikor önállóan, valamikor pedig összekapcsolódva jelennek meg. Tehát egy egyedi számítógépen futtatott játék éppúgy beletartozik a megcélzott jelenségszférába, mint a web-böngészés, vagy például a skype használata. A dolgozat a hálózati kommunikáció terminus segítségével csupán egy jelenségcsoportot igyekszik körberajzolni, de nem kíván a definíció igényével fellépni. A dolgozat sarkalatos állítása az volna, hogy a kommunikációsként megragadott jelenségek általános kerete úgy
is kiegészíthető, hogy segítségével az un. hálózati kommunikációs jelenségcsoporthoz soroltak is tárgyalhatók azokkal a fogalmakkal és azoktól egyáltalán nem függetlenül, amelyek más kommunikációs jelenségek tárgyalásánál is használatosak. Törekvésem volt tehát a címben jelölt jelenségszféra leírása olyan fogalmakkal, amelyek lehetőleg nem csak az adott jelenség-területen belüli relevanciával bírnak. Arra a kérdésre, hogy minden kommunikáció vajon hálózati kommunikáció-e? inkább úgy válaszolnék, hogy álláspontom szerint: a hálózati kommunikáció is kommunikáció, tehát a kommunikáció általános fogalmai kell, hogy értelmezhetőek legyenek a jelenségszféra megragadásában. Ezért a megközelítés alapjaként választott participációs elmélet kiterjesztése nem magának a tárgyalási célterületnek a sajátosságaira építve kerül bevezetésre, hanem általánosan, annak érdekében, hogy a hálózati kommunikációsként említhető jelenségek elemzése, könnyen találja meg a kapcsolódási pontot a többi értelmezési területtel. Így tehát álláspontom szerint a hálózati kommunikáció tárgyalása nem speciális, semmilyen fogalmi kizárólagosságot nem igénylő terület az kommunikációs elemzés szempontjából. Ebből fakadóan nincs is támadáspontja az elmélet keretein belüli definiálásnak. A dolgozatban – meglehet, bizonyos önkényességgel – hálózati kommunikációként emlegetett jelenségek kommunikációs értelmezése a dolgozat célja. Vagyis másként fogalmazva, a kialakított terminológia nyelvén kíván szólni a dolgozat olyan folyamatokról, mint a digitalizálás, vagy például a számítógépes játékok. A dolgozat ebben az értelemben tényleg a szokásostól eltérő utat választ a jelenségek tárgyalásában. Tulajdonképpen az elmélet szempontjából önkényesen kijelölt hálózati kommunikációs jelenségszféra társadalmi jelentősége nyilvánvaló. A felállított elméleti bázison nem a hálózati kommunikáció fogalmát, hanem a megjelenő társadalmi jelentőség csomópontjait keresem. A funkcionális dinamika az egyik ilyen kulcsmotívum. A számítógépek tömeges alkalmazása társadalmi jelentőségűvé emelte ezt a korábban szűkebb befolyású kategóriát. A hálózati kommunikáció terminussal jelölt jelenséget csak azért nem neveztem számítógépes kommunikációnak, mert ez a kifejezés túlságosan fókuszba állította volna a szokásosan gép-gép közötti kommunikációt, és az elemzés célja nem egy műszaki leírás volt, hanem sokkal inkább a kommunikáció társadalomtudományi értelmezésének irányából való megközelítés. Mindazonáltal a deskripció a műszaki leírásmóddal összeférő és kapcsolatot kereső fogalmakkal operál.
Tehát a hálózat terminus jelentősége nem elméletileg kiemelt, miközben a leírható társadalmi jelenségek szempontjából a működések távolságot áthidaló szerepének mint egy lényeges aspektusnak fontos, de nem kizárólagos szerepe van. * Bírálóm rávilágított arra, hogy a hálózati kommunikáció általam felvázolt értelmezése inkább egy bővített általános elméletre és nem egy specifikus elméletre támaszkodik. Ennek alkalmazása azonban a lehetséges jelenségek egy speciális területére, a hálózati kommunikáció területére kíván fókuszálni. Olyan elemzési keretet kerestem, amely nem kötődik a közvetlen emberi kommunikáció sajátosságaihoz, amivel egy skype használatot leírhatnék, vagy nem a tömegkommunikáció sajátszerűségeire épít, amivel esetleg a weblapok egy részének elemzése megvalósítható lenne. Olyan elméletet kerestem, amely nem köti ki, hogy a szokásos értelemben vett CMC-ről vagy éppen egy játékban megjelenő virtuális világról van szó. Azt vettem észre, hogy a fentiek szerint körülírt hálózati kommunikációs jelenségek és alkalmazások nem vegytiszta formák. Csak egy példát említve, egy Counter-Strike (amivel a fiatalok csapatokban egymást lövik egy virtuális térben, miközben beszélgetnek egymással) nem illeszkedik az értelmezési konvencióinkhoz. Engem leginkább az foglalkoztatott, hogyan tudok ezekről a jelenségekről, formákról egységes terminuskészlettel beszélni. A Kommunikáció Participációs Elméletének fogalomkészlete nem tartalmazott olyan megkötéseket, amelyek leszűkítették a tárgyalási univerzumot, ezért megpróbáltam az adott elmélet alkalmazását. * A tárgyaláshoz szükségem volt a virtuális ágens fogalmára, melyet a dolgozatban kifejtett ágenstipológia keretében tudtam kimunkálni. A célkitűzés szempontjából kétségtelenül melléktermékként, de számomra mégis fontos eredményként, egyéb ágenstípusokkal kapcsolatos leírások is megszülettek. Másik oldalról szükségem volt az architektúra fogalmára, mely átjárást teremt a kommunikációs eszköz és a virtuális ágens között.
Az általam felvetett kommunikációs eszköz terminus rokonságot ápol az információs és kommunikációs gépekkel. (Ropolyi 2006: 187) A javasolt kommunikációs-eszköz fogalom értelmezéshez-kötöttsége a közvetlenség naiv felfogásához kötődő dilemmát oldja fel. Az absztrakt eszközök pedig lehetőséget jelentenek a nem tárgyiasuló eljárások számára is. A digitalizálás kérdésköre is megkerülhetetlen számomra. Ennek értelmezéséhez a mintázatok és a mintázatok átalakításában szerepet játszó architektúra fogalmai voltak szükségesek. Minden hálózati kommunikációs jelenség keretében működő számítógép bánik a mintázatokkal. Bánik abban az értelemben, hogy operációja, működése a mintázatokra, a memória állapotaira irányul. Az alkalmazás és az elemzés lehetőségei a kommunikációs eszközökre,
az
architektúrákra,
a
virtuális
ágensekre
vonatkozóan
általános
szempontrendszerben visszaadja a szokásosan felvetődő kérdéseket. A számítógépek és hálózataik, valamint ezek kapcsán leírható jelenségek nem magukban, izoláltan, hanem a társadalmi ember viszonyrendszereiben valósulnak meg és kapnak társadalomtudományi szempontból is nagy jelentőséget. Ezért fontos számomra a szervezetek általános értelmezése, és ezért fontos annak vizsgálata, hogyan is jön létre a számítógépes működés mint architektúra, valamint a gép és a szoftver hogyan kerül használatba. * A szervezet fogalma és értelmezése nem kapcsolódik közvetlenül a hálózati kommunikáció jelenségszférájához, tárgyalására annak érdekében került sor, hogy kitapintható legyen az informatikai eszközrendszer jelentősége a szervezetek számára. „A kommunikációs folyamatok nem csupán jelenlevő melléktermékei a szervezetnek, hanem azok működésének meghatározása és fenntartása szempontjából alapvetőek” (78). Így az infokommunikációs eszközrendszer, különös tekintettel a számítógépes hálózatokra, részben kommunikációs eszközként kapcsolódik a fenti összefüggésrendszerbe, részben pedig a mintázatokra vonatkozó automatizált beavatkozással nyit új lehetőségeket. Az adatbázis-technológia a könyvelésben, az iktatásban vagy a termelésszervezésben inkább az utóbbi, míg az e-mail vagy az IP-telefónia inkább az előbbi területre esik. A funkcionális dinamika nemcsak azért fontos, mert az eszközök használatára vonatkozó tudást folyamatosan meg kell újítani, hanem azért is, mert az infokommunikációs
eszközrendszer keretein belül megjelenő új alkalmazások magának a szervezetnek az újragondolását is folyamatosan felvetik. * A számítógépen belüli kapcsolatok a működést meghatározó architekturális szintek között számomra inkább interface-ként tűnnek fel. (Ez az értelmezés párhuzamos a vonatkozó műszaki szakirodalom álláspontjával (például: Tanenbaum [1980]: 16). A számítógép működő egységei közti kapcsolat, melyeket un. Protokollok írnak le, viszont kínálkoznak a kommunikációs értelmezésre. * A dolgozatban feltüntetett bibliográfia valóban tartalmaz olyan tételeket is, amelyek hozzájárultak álláspontom kialakításához, de közvetlen hivatkozásként a szövegben nem kiemeltek. * Összefoglalva, számomra a hálózati kommunikáció, sokkal inkább hasonlatosnak, mintsem eltérőnek tűnik fel a kommunikációs jelenségszféra egészéhez képest. Talán ezt fejezte ki bírálatában Ropolyi László is. „… a „hálózati” jelleg meglehetősen halványan fejeződik ki. A fentebb említett fogalmak és értelmezések ugyanis nem tűnnek különösebben hálózatspecifikusnak.” A hálózati kommunikációs jelenségcsoport vizsgálatával kapcsolatosan két fontos mozzanatot szeretnék kiemelni: Az egyik a funkcionális dinamika, melynek egyik aspektusát például a diffúzióelméletek dolgozzák fel. A másik terület a virtuális ágensként való viselkedés, mely szintén kiemelkedő jelentőségű. * A jövőben szükséges pontosabb leírást adnom a célkitűzéseimről a körüljárandó probléma szűkebb, fókuszáltabb meghatározásával. Szeretném megköszönni Ropolyi Lászlónak, hogy bírálatával olyan kérdésekre világított rá, amelyek kidolgozása segíthet pontosítani a továbbgondolás irányait. Végezetül: köszönettel elfogadom opponensem kritikai megjegyzéseit, melyben felhívta a figyelmet a példák hiányára. Fontos tanulsága ez bírálatának. A könyv formában való
megjelenés előkészítésének érdekében egyéb kiegészítések és szerkezeti változtatások mellett sok szemléltető gondolatkísérlettel, példával kívánom bővíteni a dolgozatomat.
Ács Péter Pécs, 2009. május 2. Hivatkozások: Ropolyi László 2006 Az Internet természete. Budapest, Typotex. Tanenbaum, A. S. 1992 [1980] Számítógép-hálózatok. [Computer Networks.] Budapest, Novotrade.
