KÜRTÖS. Madách. A szabadságharc, mely rést ütött a pajzson

s Q t r W k XII. évfolyam 10. szám

KÜRTÖS Közéleti havilap

2014. október

A szabadságharc, mely rést ütött a pajzson Az anyaországban már lezajlottak a helyhatósági választások, mellyel gyakorlatilag végleg a politika szemétdombjára küldték azt a politikusi garnitúrát, akik még sorsközösséget vállaltak az egykori pesti srácok hóhéraival. Két héttel az 56-os megemlékezések elõtt ez méltó üzenet a nagyvilágba szétszéledt egykori forradalmároknak és utódaiknak. Magyarország végleg kitakarította az egykor ellenforradalmat kiabálók generációját, Soros pénzestül és Norvég Alapostul. Kell-e ennél szebb ünnep? Azt hiszem, nem. Végre mindenki számára világossá vált, hogy az Orbán „diktatúrával“ hadakozók kiüresedtek, mint az MSZP-s székház elõl a támogatók. A napokban még a nagyméltóságú IMF-nek is be kellett ismernie, hogy alulbecsülte a magyar emberek elkötelezettségét. Valószínûleg nem nagyon örültek ennek, de hát nincs mit tenni. Ez a nép már nagyon sokszor és sok politikai hatalom súlya alatt volt rabszolga, talán megelégelte, és végre elhitte az ország jelenlegi vezetésének, hogy van más út is, mint a szolgaság. Azok, akik évtizedeken keresztül lúgozták a köznép agyát a brazil szappanoperákkal és az idióta amerikai filmekkel, most újfent féltik a sajtószabadságot, a véleménynyilvánítás szabadságát, cenzúrát emlegetnek, és közben simán, számolatlanul költik Soros és a norvég kormány pénzét, saját jólétükre és a jelenlegi kormány aláásására belföldön és külföldön egyaránt. Persze ettõl még az ünnep éppen olyan valódi lesz, mint amilyennek lennie kell. A felvidéki magyarság körében az 1956-os események még nincsenek jelen olyan súllyal, mint ahogyan azt megérdemelnék, de egyre több közösségben ismerik fel, hogy egy nemzet ünnepe a közösséghez, a nemzethez tartozók számára mindenhol ünnep, éljenek bár a világ bármelyik sarkán is. Egyre több írás, tény kerül napvilágra arról, hogyan és miképpen élte meg a felvidéki magyarság az 56-os eseményeket, és tette, tették egyesek a dolgukat úgy, ahogyan azt a szívük diktálta. Egykori alapiskolás osztályfõnököm mesélte el egy osztályfõnöki órán, hogy õk voltak az a generáció, akik az ipolysági gimnáziumban élték meg a magyarországi eseményeket. Néhányan levonultak Ipolyság fõterére, és nemzeti színû kokárdát tûztek ki a mellükre. Természetesen az akkori titkosrendõrség erre hamar fényt derített, mire másnap már ott álltak sorban az osztályfõnökük elõtt, aki lehordta õket a sárga földig, majd mindnyájuknak kiosztott egy hatalmas atyai pofont. A történet azonban nem így ért véget, mert az akkori tanárok is voltak annyira jó magyar emberek, mint ma is vannak még néhányan. Az atyai pofonok után odament a lehorgasztott fejjel álló diákokhoz, és egyenként megölelte õket ezekkel a szavakkal: „Kiváló magyar emberek vagytok“. Nem tudtam azóta sem igazolni ennek a történetnek a valóságtartalmát, de feltétlen elhittem és magamévá tettem egykori osztályfõnököm történetét. Azóta már õ is az 56-os szabadságharcosokkal beszéli meg ezt a mennyei kávézóban, de a történet itt maradt. Sok víz folyt le azóta a Dunán és az Ipolyon is. A nemzeti történelmünk eme gyászos, de büszkeségre is okot adó idõszaka még nem került be méltó módon a nemzeti történelemkönyvekbe, de legalább már beszélünk róla. A Tóth Ilonkák, Mansfeld Péterek bátorsága most is példa a mai fiatalok számára, már ha ismerik a történetüket. A magyar szabadságharc, mely rést ütött a kommunizmus falán, ma is példaértékû lehetne az európai tagállamok elõtt. Akik ma Magyarországot becsmérlik, fõleg az óceán másik partján, sokkal inkább féltik a saját politikai hatalmukat attól, amit a magyar nép szabadságszeretete jelent a világban, mint Magyarországot. De Magyarország ismét bizonyított és döntött. A szabadság számára fontosabb mindennél. És ez így van a legnagyobb rendben. Palócz

65

Ára 0,40 EUR 150,- Ft

150

Madách Ismerik önök Az ember tragédiája világhírûvé lett költõjét, Madách Imrét…? Íme: tegnap még hazánk egyik oszlopa s a magyar költészet fényes csillaga volt s ma?… Az emlékezet angyala zokog sírjánál, s jegyzi fel a legkésõ századok gyönyörûségéül a halhatatlanság betûivel nevét. Madách a legközelebbi évek legfeltûnõbb, egyetlen nagyszerû jelensége volt. Mint valami varázstünemény: úgy lebbent elõ kortársai köznapi seregébõl, lángeszének vakító fényével homályba borítván az álmosan pislogó csillagok légióját. S most? Pályája délpontján, munkássága virágában a férfikor legszebb erejében, midõn minden szem rajta függött, minden szív feléje dobogott teremtõ elméjétõl a legnagyobbat remélve és várva:… jõ a gyászhír, hogy Madách Imre meghalt s Az ember tragédiájának utolsó felvonása is lejátszatott. Szerencsétlen, balsorsú év az irodalmunkra nézve, melyet gyászszegélylyel fog megjelölni évkönyveinkben. Mindezt 150 évvel ezelõtt olvashatták egy fõvárosi lapban a honi irodalom akkor még gyérszámú, s a hír hallatán megdöbbent olvasói. (Folytatás a 8. oldalon)

„1956. október 23−a örökké élni fog a szabad emberek és nemzetek emlékezetében. E nap a bátorság, az öntudat és a győzelem napja volt. A történelem kezdete óta nincs még egy nap, mely világosabban mutat− ja az ember csillapíthatatlan vágyát a szabadság iránt – bármily kicsi is a siker esélye, s bármily nagy is az áldozat, amit követel.” John F. Kennedy (1960)

2 Kürtös

Kultúra

2014. október

E m l é k ü l é s „ 65 “ - C s e m a d o k N T V A Csemadok ez évben tartja megalakulásának 65. évfordulóját, melynek jegyében országszerte emléküléseket tartanak. Kevés olyan szervezet lehet, ha van egyáltalán, amely az államformák, a rendszerek, ennélfogva a törvények örökös változásaiban megmaradt volna változatlanul. Értem ez alatt az eredeti célkitûzések folyamatos fennmaradását, szinte változatlanságát, melyek sajnos nem a szervezetünk érdemei, hanem a kikényszerített valóságé, ill. a fennálló okok napirenden tartása és az ezekbõl katalizálódó új, számunkra kedvezõtlen körülményeké. Feladatunk továbbra is megmaradásunk, olyan körülmények elérése, melyek ezt a 21. század kihívásai közepette lehetõvé teszik.

A Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya emlékülését szeptember 20-án tartotta Ipolyszécsénykén. Ennek fõ pontja az emlékezés és a szervezet tevékenysége, beleértve az alapszervezetekét is, illetve az utóbbi öt évben a legaktívabbak megjutalmazása oklevéllel

és emlékplakettel. A küldötteket a kultúrházban gondosan elõkészített kiállítások is várták. A leggazdagabb a területi

választmányunk tevékenységérõl szóló kiállítás volt, külön kiemelve az Õszirózsa - magyarnóta-énekesek országos rendezvényét, amely az idén élte meg 15. évfolyamát. Emellett megtekinthették az alapszervezet életét bemutató, valamint az 1514-es parasztfelkelésrõl szóló kiállítást is. A Csemadok központi szerveit Görföl Jenõ országos titkár képviselte, de részt vett az ülésen Fekete Márta, a szen-

ci területi választmány titkára is. A csaknem egyórás kultúrmûsor után az ünnepi köszöntõt Balogh Gábor, a CSNTV elnöke tartotta, amelyet az alábbiakban kivonatosan közlünk. Minden születésnap fontos megálló az életben, legyen az egyénhez vagy más eseményhez kötõdõ. Fontosságát maguk az ünnepelõk döntik el emlékezésük mélységével, vagy akár egy olyan közeg, légyen az akár társadalmi is, melynek tudatára, cselekvéseire hatással volt a megelõzõ idõszakokban. Nekünk, csemadokosoknak ilyen fontos állomásunk minden egyes születésnap, de a kerekebb évfordulók talán még inkább, hogy szélesebb körben is visszatekintsünk, megvitassuk a megtett utat, vajon helyes volt-e minden léptünk, de azért is, hogy megköszönhessük mindazok munkáját, akik egy adott idõszakban talán a legtöbbet tették a közös ügyért. Az államhatalmi struktúrák jelenlegi kialakulásáig régiónk több megosztottságon ment keresztül. A jelenlegi járás területén fekvõ községek más-más irányítási központ alá estek, pl. Ipolyság, Kékkõ, Losonc. A Nagykürtösi járás 1968. augusztus 1-jén jött létre, tulajdonképpen a Losonchoz tartozó községek egy részének elszakadásával. Ez magával hozta a Csemadok-alapszervezetek új besorolását, elszakadását is. Errõl az

1968. április 6-án összeült járási elõkészítõ bizottság döntött. Így került át 30 alapszervezet 1700 taggal Losonctól, és alakult meg a 31 tagú járási vezetõség, ebbõl 11 tagú járási elnökség 7 póttaggal, valamint 5-tagú ellenõrzõ bizottság. Ezek a losonci járási konferencián lettek megválasztva. Ehhez képest jelenleg 22 az alapszervezetek száma 830 taggal. Jelenleg tagságunk átlagéletkora 49 év. Ez azt jelenti, hogy továbbra is fontos kell legyen az ifjúsággal való foglalkozás, hogy megnyerjük õket a mi ügyünknek, amely nemcsak a kultúránk ápolását jelenti, hanem megmaradásunkat is.

Az elmondottakból kiindulva ma azért jöttünk össze, hogy megköszönjük embereink áldozatos munkáját, jó egészséget kívánva a további közösségerõsítõ munkájukhoz. A Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya elnöksége az utóbbi öt évben elvégzett munkáért, kölcsönös együttmûködésért köszönõleveleket, okleveleket, illetve emlékplakettet adományoz a Szövetség megalakulásának 65. évfordulója alkalmából az alapszervezeteknek, Csemadok-tagoknak, a velünk szorosan együttmûködõ egyéneknek, társadalmi szervezeteknek, iskoláknak, önkormányzatoknak. Befejezésül Mikszáth egy jeles mondatát idézném, és ajánlanám mindenki szíves figyelmébe: Érdemes élni a közügyeknek. Balogh Gábor

2014. október

Közélet

Kürtös 3

Erős közösség - fejlődő község CSEMADOK 1949. márciusában égtünk forradalmi lázban 65 éve viharba, fénybe 65 éve elindult végre egy mozgalom Valami új a régiben. Különös játszma Egy rendszer kijátszva 65 éve viharba, fénybe. Sok-sok Mûvházban vívtuk a harcunk kulturális lázban lángolt az arcunk

A Szlovák Nemzeti Múzeum Bábmûvészeti és Játékmúzeuma Kékkõ vára szeretettel meghívja Önt az

O P E RETFEST c. operettzenei koncertre, amelyre 2014. október 17-én, pénteken 19.00 órai kezdettel kerül sor a kékkõi vár Palotatermében. Fellép: Szeredy Krisztina a budapesti Interoperett szólistája és Ocsko Aladár a Kassai Állami Színház szólistája. Jegyelõvétel és információ a 047/24 541 00 telefonszámon.

65 éve egy mozgalom elindult végre. Felvonulások, elõadások követték egymást megújulások 65 éve fáklya a kézbe 65 éve lámpás az éjbe. Volt egy utca, volt egy kép Dalolt egy ország, élt egy nép 65 éve fáklya a kézbe. Volt egy utca, volt egy kép Volt egy ország, volt egy nép. Eltüntették. Álmokat nem szövünk rég Elkopott már a szövõszék, de amikor a neved halljuk, újra valljuk a magyarság hitét... Boldog születésnapot CSEMADOK! László Péter, 2014. 09. 20.

Elhangzott a Csemadok ünnepi ülésén, Ipolyszécsénykén

„KÖZÖS EURÓPAI MÚLT, JELEN ÉS JÖVÕ...“

Jeles eseményre került sor szeptember közepén Csábon. Az Európa a polgárokért program keretén belül az Európai Bizottság támogatásával megrendezett testvér-települési találkozóra Magyarországból, Lengyelországból és Csehországból érkeztek a vendégek. A rendezvény során a szakmai programokon belül többek között foglalkoztak olyan aktuális uniós kérdésekkel, mint a helyi erõforrások kihasználásának lehetõségei, családpolitika és népesedés, kereskedelmi és együttmûködési kapcsolatok építése. A rendezvény egyik fõ pontja a cigányzenével kísért szüreti felvonulás volt. A programot szabadidõs, zenei és kulturális elõadások színesítették, ahol a résztvevõk megismerkedhettek nemcsak a vendégtelepülések elõadóival, hanem a helyiek és a környékbeli települések színvonalas produkcióit jutalmazták tapsukkal. Lõrincz Mária Középsõ-Ipoly Mente Regionális Fejlesztési Ügynökség

A Magyar Közössög Pártja bizakodva tekint a helyhatósági választások elé, és az idei esztendõ legfontosabb feladata a párt számára a helyhatósági választásokon való helytállás, jó szereplés. Bár a legutóbbi önkormányzati választások óta sok minden megváltozott a regionális és helyi politikában, a párt vezetõi bizakodóak, óvatos optimizmussal tekintenek a megmérettetés elé, és célul tûzték ki, hogy megõrizzék jelenlegi pozícióikat, megtartsák a polgármesteri, képviselõi helyeiket az egyes régiókban, illetve növeljék a számukat. A párt Országos Tanácsa legutóbbi, szeptember 27-én tartott ülésén kiemelt fontosságúnak tartotta a november 15-én sorra kerülõ helyhatósági választásokat. Mindennapi életünkre az ország közigazgatása szempontjából legközvetlenebbül a település polgármestere és helyi képviselõi vannak befolyással. Ezért rendkívül fontos, hogy a választók a lehetõ legnagyobb számban vegyenek részt a közelgõ helyhatósági választásokon. A magyarok által is lakott dél-szlovákiai településeken általában magas a munkanélküliség, kevés a beruházás, az állami támogatások nehezen vagy egyáltalán nem érkeznek. Ezekben a községekben és városokban sok esetben nemcsak magyarok és szlovákok, hanem romák is élnek. Ezért rendkívül fontos, hogy szakmailag felkészült, tettre kész és erkölcsi szempontból is megfelelõ vezetõket válasszunk. Az MKP számára külön jelentõséggel bír a kétnyelvûség alkalmazása, vagyis a magyar nyelv használata, az identitás megõrzése, a magyar kultúra és hagyományok ápolása, a magyar tanítási nyelvû oktatási intézmények védelme, valamint a határon átnyúló együttmûködés továbbfejlesztése. Az MKP Országos Tanácsa reményét fejezte ki, hogy a párt helyi szervezetei által kiválasztott jelöltek nemcsak képesek szembenézni napjaink kihívásaival, hanem jó megoldásokkal is rendelkeznek. Az MKP OT bízik benne, hogy a választók a helyi önkormányzati választásokon nagy számban jelennek meg, s olyan jelöltekre adják le szavazataikat, akik garanciát jelenthetnek szülõföldünk és magyarságunk hiteles és hatékony érdekképviseletére. A választások tétje óriási: kik és milyen irányt határoznak meg egy-egy település életében? Vajon milyen lesz a jövõkép? Természetes, hogy a választópolgárok döntik el, kiket bíznak meg a településük vezetésével, és mint minden demokratikus választáson, itt is a többség szava dönt. A választópolgárok pontosan tudatában vannak annak, hogy megfontolt döntésük határozza majd meg, hogy erõs közösség és fejlõdõ község marad vagy lesz az õ településük! /Az MKP honlapja nyomán/ BGy

4 Kürtös

Közélet

2014. október

Nemzetközi konferencia a Balassákról Kékkő várában

Két év elteltével ismét megrendezték a Balassa nemzetség a 13 - 19. században és Balassi Bálint és kora - történelmi öszszefüggések címû nemzetközi konferenciát Kékkõ várában szeptember 18-19-én. A konferenciát a Szlovák Nemzeti Múzeum - Bábmûvészeti és Játékmúzeuma, Kékkõ vára és a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya közösen szervezték. Helena Ferencová a kékkõi vár múzeumának igazgatónõje üdvözölte a konferencia résztvevõit. Rámutatott arra, hogy ebben az évben a Balassa nemzetség legkiemelkedõbb alakjának, Balassa Bálint születésének 460. évfordulója, illetve halálának 420 évfordulója van. „Ez évben Balassi Bálint-kiállítást szerveztünk a múzeumban, ami a Balassi éve címet kapta. Számos rendezvénnyel tisztelegtünk elõtte, és a mai konferencia a Balassi-rendezvények csúcspontja itt, Kékkõ várában“ - hangzott el a múzeum igazgatónõjétõl. A helyszín, Kékkõ vára is szorosan kapcsolódik a Balassákhoz, hiszen a 13. században a Balassák által épült várat egészen 1899-ig uralták. Balogh Gábor is köszöntötte a résztvevõket, aki rámutatott arra, hogy a Balassa nemzetségrõl és Balassa Bálintról kevés publikáció van. „Ezzel a témával oly kevesen foglalkoznak, és még kevesebb a publikált anyag. Minél többet tudjunk meg Balassi Bálint életérõl és a Balassa nemzetség idejérõl, a konferencia is errõl szól“ - magyarázta a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmányának az elnöke. Továbbá azt is elmondta, hogy az elsõ, 2012-ben szervezett nemzetközi konferencia anyagai megjelentek nyomtatott kiadásban, az ez évi konferencia anyaga is mindkét nyelven megjelenik. „A kékkõi vármúzeummal együtt minden évben a konferenciától függetlenül megemlékezünk Balassi Bálintról és a Balassákról közös emlékmûsorral. Reméljük, hogy mindez továbbra is folytatódni fog“ - tette hozzá Balogh Gábor. Bárdos Gyula a Csemadok országos elnöke is üdvözölte a konferencia két-

nyelvûségét és az összefogást. „Ahhoz, hogy megértsük egymást, ahhoz látni kell, hogy mi van mögöttünk, honnan jöttünk és hova tartozunk. Ami mögöttünk van, az közös múlt. Ha problémáink adódnak, akkor nem valaki ellen, hanem valami érdekében kell megoldani“ - szólt a résztvevõkhöz a Csemadok országos elnöke. „Nagyon örülök, hogy nemzetközi konferencia keretében tudunk beszélni ezekrõl az eseményekrõl, amelyek fontosak számunkra, nemzetiségi tekintet nélkül. Az ismeretanyag bõvítése mindenki

számára fontos, mert minél többet szeretnénk tudni Balassi Bálintról, a Balassiak koráról és arról az idõszakról, amely meghatározta ennek a régiónak és az itt élõ embereknek a jelenét és a jövõjét.“ A rendezvényen jelen volt Aladár Bariak, Kékkõ polgármestere és Medvácz Lajos Balassagyarmat polgármestere is. A konferencián történészek, irodalmárok, muzeológusok, régészek tartottak elõadást, ezzel is sokszínûvé téve az adott témát. Az elõadások sorát Horváth Richárd kezdte, aki a Balassa családról és a késõ középkori Nógrád megye 1458 - 1526 közötti idõszakáról tartott elõadást. Nagyszabású kutatási programmal, Magyarország világi archontológiájának ismertetésével kezdte, amely kronologikus sorrendben állítva a Magyar Királyság teljes igazgatási és politikai szerkezetének a megismerésérõl szól. A kutatásban egyaránt beletartoznak a várbirtokosok is, és ezzel kapcsolódik a Balassa nemzetséghez. A kutatás során számos új információt tártak fel, amely egyaránt érdekes a magyar és a szlovák történészek számára. Pavol Maliniak a két szövetséges: Balassa János (Balassi Bálint apja) és Ján Krušic közötti rivalizálásról és gyûlöletrõl tartott elõadást. A történet érdekessége, hogy a két rivális gyermeke, Balassi Bálint kis ideig udvarolt Krušic Ilonának. Újváry Zsuzsanna Balassi Bálint vitézi ethosza és harca a tizenöt éves háborúban címû elõadásában rámutatott arra, hogy Balassi sokszor felvette a harcot a törökök ellen. Igazi vitézi életet élt,

aki a hazáját szolgálta. Balassa János és fia, Bálint cselbõl még a török szultánnak is felajánlkoztak. Horváth István a híres magyar költõ és vitéz Esztergomhoz kapcsolódó tetteirõl beszélt, és részletesen kitért a vitéz utolsó török elleni harcára Esztergomban, hol megsebesült és késõbb meghalt. 1594. május 19-én mindkét combját ólomgolyó érte, csontot nem ért. Bár a seb nem volt halálos, valószínûleg vérmérgezésben május 30-án meghalt. Érsek Lajos az egri vár munkatársaként fegyver és öltözetbemutatót tartott Balassi korából, és beszámolt a vitéz egri idõszakáról. Kõszeghy Péter Balassi-kutatóként irodalmi szempontból mutatta be a magyar irodalom elsõ klasszikusát. Balassa János éneke solymocskájárúl címû verse irodalmi szempontból se nem lator, se nem udvari, ahogy azt egyesek gondolták. Gyulai Éva Balassi Bálint miskolci örökségével kapcsolatos kutatásait ismertette. A miskolci kúria mellett szõlõje is volt, amit apjától örökölt. Ezeket késõbb a költõ beleegyezése nélkül testvére, Ferenc eladta. Nagy László az egri vár legújabb régészeti leleteit ismertette a résztvevõkkel. Az alsó várudvarban talált leletek kiemelkedõk. A hét csontvázból álló temetkezési hely minden bizonnyal harci esemény során keletkezett. Mellettük 16. századi leletanyagokat találtak. Ami kiemelkedõ volt, hogy nyolc darab aranyérmére bukkantak, amelyek évszámokkal voltak ellátva. A 1589-es évszám a legkésõbbi. Ami bizonyított, hogy Balassi korában éltek, és ma még csak feltevés, hogy talán még együtt is harcoltak, vagy ismerhették a magyar vitézt. Praznovszky Mihály a Balassisztereotípiák a Mikszáth prózában címû elõadásában arra mutatott rá, hogy Mikszáth számos mûvében megemlítette a Balassiakat. Nógrádban sok nemesi család élt, de egyikhez sem kapcsolódott annyi mese, mint a Balassiakhoz. Mikszáth történetei a Balassa nemzetségrõl mind irodalmi fikció. Bizonyára szerepet játszott az is, hogy Mikszáth jól ismerte Kékkõ várát, ami szintén sokszor feltûnt mûveiben, de Mikszáth író volt, nem pedig történetíró.

2014. október

Közélet

2014 - a külhoni magyar felsősök éve

Magyarország Miniszterelnöksége Nemzetpolitikai Államtitkársága a Szlovákiai Magyar Pedagógusszövetséggel karöltve szervezte meg a Felvidék néhány iskolájában azt a programsorozatot, amelyben a budapesti Csodák Palotájának munkatársai élményszerûen, szórakoztatóan és közérthetõen mutatták be a természettudományok világát. Az õszi körút újabb állomása Ipolybalog volt, ahol az Ipolyi Arnold Alapiskola látta vendégül az Ipoly és a Garam mente 17 iskolájának diákjait. A rendezvényt Molnár Barnabás iskolaigazgató nyitotta meg, a vendégek sorában üdvözölte a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikáért felelõs államtitkárságának fõosztályvezetõjét, Haraszti Attilát, Pathó Marianna területi referenst és Róna Esztert. Köszöntötte továbbá azt a kb. 230 diákot, akik Léva, Zselíz és Ipolyság környékérõl érkeztek, valamint a Nagykürtösi járás iskoláinak felsõ tagozatos diákcsoportjait. A diákok és kísérõik együtt nézhették, tapasztalhatták meg az érdekes, néha egyszerû, akár otthon is elvégezhetõ, máskor bonyolultabb, igényesebb és veszélyesebb fizikai kísérleteket. A bemutató során az önként jelentkezõ diákok maguk is alanyaivá váltak az egyes kísérleteknek, így saját bõrükön is megtapasztalhatták az izgalmas fizikai jelenségeket. A program végén a nézõk elégedett tapssal köszönték meg a Csodák Palotája elõadóinak munkáját, érdekes bemutatóit. -ná-

Kürtös 5

Nemzetközi konferencia a Balassákról Kékkő várában

Csámpai Ottó a Jurta Látványtárban megrendezett Bálint-napi Balassi Fesztivált mutatta be, ahol a Balassi a borok barátja címû rendezvényen a Balassi-versek és a régió borai találkoztak. A Jurta vendége volt Somogyi Gyõzõ Kossuth-díjas festõ és grafikus, aki többek között Balassi képeit is kiállította. Többször tartott elõadást Kátai Zoltán énekmondó is, aki Balassi-verseket is énekel. A Balassák történetének feltárása mellett ugyanolyan fontos ápolni és fenntartani nevüket. Szentmártoni Szabó Géza Balassi Bálint utolsó napjairól és a Kriván havasi végsõ nyughelyérõl tartott elõadást. Bálintot és Ferencet, a két testvért együtt temették el 1594 augusztusában Hibbe kegyúri templomában, ahol szüleik, János és Sulyok Anna nyughelye is volt. A sírok valószínûleg a templom leégésekor elpusztultak, így nem tudni milyen volt a két testvér síremléke. Ma márvány emléktábla jelzi a templom falán a magyar költõ és vitéz nyughelyét. Szirácsik Éva a Balassa nemzetségbõl Balassa III. Imrérõl és divényi uradalmáról beszélt. A divényi várat a hírhedt Balassa Imre rablótanyájának is nevezték, de õ igazi földesúr volt, vagy más megfogalmazás szerint katona földbirtokos. Mivel Divény vára örökölt birtok volt, és nem királytól kapott, ezért I. Lipót királynak sem engedelmeskedett teljes mértékben. Margaréta Nováková a Balassák és a lévai vár kapcsolatáról tartott elõadást. 1544. augusztus 16-án a törököket egy kapun keresztül ûzte ki Balassa Menyhért, ma ezt Balassa-kapunak nevezik, és megtalálható a városban. Peter Novosedlík Széleskút templomának 2011-es régészeti feltárásait mutatta be, ahol Balassa Menyhért is nyugszik. Zuzana Kalièiaková Kékkõ várának 2013-as régészeti feltárásait ismertette. Az egykori vármaradványok felszínre kerültek, és meghatározták az egyes helyiségek funkcióit. A teljes feltárás és a vár állagmegõrzését a továbbiakban is szeretnék folytatni. Érdekesség, hogy a Balassák a barokk kastély megépülte után - a konferencia is ebben az épületben zajlott - az egykori gótikus várrom felszínét virágoskertté alakították át. A tartalmas konferenciaprogramot követõen az Ipolybalogi Mûvészeti Alapiskola tanárai adtak középkori és reneszánsz zenékbõl álló koncertet, amely méltó módon zárta a konferencia napját. Másnap történelmi kirándulást szerveztek a résztvevõk számára, ahol Balassi nyomában felfedezhették Lipótújvárat és Hibbe templomát. Ando Krisztina

6 Kürtös

Közélet

2014. október

Ismét feléledt a Zichy-kastély Zsélyben Az idén, szeptember 27-e szép napsütéses szombat volt. Igaz, az elõrejelzés bizonytalan idõt jósolt, de ha egyszer a VICTORIA Kultúregyesület rendezvényt tart a kastélyban, akkor biztosan kisüt a nap. Jó is, mert a gondosan rendbe hozott park, a kastély ragyogóra takarított, kidíszített termei megérdemelték, hogy az õszi napocska növelje a hangulatot. A kézmûves mesterek kopácsolása és a zajos készülõdés már korán reggel kezdõdött, ami elárulta, hogy ismét egy érdekes, változatos és kellemes nap áll elõttünk - a zsélyi kézmûvesmesterségek napja.

tak? Fokhagymás krumplilaskát, túróskalácsot édesen vagy sósan, többféle házi rétest és pogácsát, örömkalácsot, töltött palacsintát, különféle gyúrt és kelesztett házi süteményeket... Megint bebizonyosodott, hogy a vadászok értenek a mesterséghez, a vadgulyás gyorsan fogyott. A Victoria Kultúregyesület rendezvényeinek jellegzetessége, hogy sokszínûek, s mivel a kastélynak sok terme van, mindegyikben volt valami érdekesség, s mindenki kedve szerint arra ment, merre a szeme vezette. A múzeumlátogatás sem zajlott csak

Egy ilyen nap megszervezése nem egyszerû. Még szombaton reggel is bõven volt mit csinálni a portán, hogy minden rendben várja a látogatókat, de akadtak szorgalmas emberek. A Victoriatagok, a tagságtól függetlenül lelkes zsélyiek, a polgármesteri hivatal munkatársai, a vadászegyesület, a helyi nyugdíjasok egyesülete, az íjászklub, a népi kultúra mûvelõi a környékbeli falvakból… ki tudná azt így fejbõl mind végigsorolni. Azonban az már jobban rögzült az emlékeimben, hogy mit lehetett ott látni, hallani, kóstolni, kipróbálni, megtapasztalni, mert a mesterségek napján ez az igazi élmény. Szedjük csak sorjában.

olyan simán, mint egyéb napokon. A helytörténeti és néprajzi expozíciók megtekintésén kívül meglepetés várta a kedves látogatókat. A Zs. Nagy Lajos kiállításon a balassagyarmati V-Tó DUO adott nívós programot. Ennek keretén

A kastélypark nagykapuja tárva volt, mintha Zichy grófot várták volna, és a kastély elõtt a frissen kaszált füvön az íjászok mutatták be tudományukat. Utána mindenki kedvére lõhetett a célba - persze, ha el tudta találni. A népi muzsika az ételkülönlegességek felé hívogatta a látogatókat, ahol Kiškováè Anka, Babiarová Martina, Ïurica Zdenka, Kováè Zitka sürögtek-forogtak. Na, és hogy mit kínál-

belül mûvészi elõadásban hallgathattuk meg Zsé verseit, nem egyet megzenésített formában. Mikor aztán a Zichy-kastély valamikori olvasószobájában (mert a Zsének szentelt kiállítás ott van) a látogatók együtt énekeltek a mûvészekkel, az ember a jó hangulatban majd ott felejtette magát. A múzeum gyakorlótermében élmény volt nézni Bevíz Évit, hogyan kezeli a majd 200 éves régi szátvát mintha azt csinálta volna fél életében. Újdonság, és talán az idei nap középpontja, a népviseletes babák kiállítása volt. Ilyen nem csak a kastélyban, de a faluban is elõször volt. Volt mit nézni a kishonti és gömöri, a palóc, a salgótarjáni s a távoli szlovák He¾páról származó népviseleteken. A kiállítók maguk is népviseletben jelentek meg, akik között Janka Beèkeiová he¾pai menyecskének öltözve olyan otthonosan mozgott, hogy alig lehetet rájönni, hogy nem is He¾páról

jött, hanem zsélyi. A régi kastély termeit két képkiállítás is díszítette. Bojtos István festményei és a fiatal Páriš Tomáš grafikus mûvei. Aki végignézte, szívbõl eredõ, fejlett technikával készült, az életünkbõl eredõ és hozzánk szóló rajzokban vagy festményekben gyönyörködhetett. Nem csoda, hisz mindkét mûvész Zsélybõl származik. A virágkötést a zsélyi mezõgazdasági iskola mesterei mutatták be. A kézmûvestevékenység leginkább a fiatalok érdeklõdését keltette föl. Az ebecki Vladimír Kurèík mesterien vezette be az érdeklõdõket a korongozás titkaiba, még Kováè Janett a modellezést gyakorolta a fiatalokkal. A nap folyamán több fafaragó is bemutatta munkáját. Mi örülünk, hogy Tupý Tibor személyében már zsélyi fafaragó mesterünk is van. A kreatív foglalkozásoknak se vége, se hossza: szalvétatechnika, gyöngyfûzés, mézeskalács-díszítés, hímzés és csipkekészítés... A délutáni napsütésben a parkban a kultúrprogramok sorakoztak: a nagycsalomjai citerások, az óvári Szivárvány csoport, vidám jelenet a bátorfalui Agaèinka elõadásában, mire a napnyugtával lassan kiürült a zsélyi Zichy-domínium.

A végén hadd mondjam el, hogy mi a látogatókkal együtt örültünk, és mindezért õszinte, szívbõl jövõ köszönetet mondunk mindenkinek, aki segített az akció megvalósításában. Azoknak, akiket említettünk, és azoknak, akiket a cikk korlátolt terjedelme miatt nem tudtunk személyesen említeni, mert mindenki az elmúlt világ értékeinek mentésében tevékenykedett szorgalmasan. Ezek között még egyszer hadd említsem Zsély községet, a zsélyi alapiskolát és óvodát, a zsélyi ABG vállalatot és Vladimír Piák urat, aki a kastély kül- és belterületeit az akció megvalósítása érdekében ingyen használatra bocsátotta. Galèík Anita a Viktória Kultúregyesület elnöke és a rendezvény szervezõje

2014. október

Közélet

Testvértelepülések találkozója Szlovákgyarmaton Idén második alkalommal népesedett be a község fõtere. Augusztus elején a falunapi ünnepségen, majd október 4-én, amikor Szlovákgyarmat testvértelepüléseinek találkozójára került sor az EACEA program támogatásával. Egy híján tíz településsel állnak úgymond testvéri viszonyban a szlovákgyarmatiak, mégpedig a romániai Rucarral, az olaszországi Casavatorevel, a németországi Heimenkirchvel, az Ipoly túlsó oldaláról pedig Balassagyarmattal, Érsekvadkerttel, Ilinnyel, Nógrádmarcallal és Patvarccal. Hazai testvértelepülésük a Nyitrához közeli Golianovo. Az „Európa jövõje: Minden, ami összeköt bennünket határok nélkül“ jelszó jegyében megszervezett találkozó megnyitója elõtt a lengyel határ közelébõl érkezett „Kollárék“ népzenei együttes szórakoztatta a közönséget. Valójában csak az ilinyi fiatalok palotás tánca után következett a hivatalos megnyitó. Árvay Denisa, Szlovákgyarmat polgármester asszonya meleg szavakkal köszöntötte a falu polgárait, a testvértelepülések megjelent faluvezetõit, és õszinte örömét fejezte ki, hogy uniós támogatással sikerült összehozni a testvértelepüléseket, hogy egyrészt megosszák egymással tapasztalataikat, másrészt, hogy együtt szórakozhassanak, és megkóstolhassák egymás, némi túlzással szólva, nemzeti ételeit. Merthogy amíg egymást váltották a színpadon a testvértelepülések éneklõcsoportjai, szólistái, valamint tánc- és zenei együttesei, addig javában folyt a fõzõcske, illetve az elkészült finomabbnál finomabb ételek kínálása, kóstolása. A hazaiak gulyással, halászlével, valamint juhtúrós, sajtos és káposztás galuskával várták az érdeklõdõket, akikbõl nem volt hiány. Az ilinyiek mákos, diós és prézlis dedellével /derelyével/ rukkoltak elõ, a patvarciak krumplibabát készítettek, az érsekvadkerteik gönccel kedveskedtek, míg a balassagyarmatiak a Jagyugy cukrászda süteményeibõl hoztak kóstolót. Az europiknik keretében került sor a nemzeti ételek kóstolójának kiértékelésére és a trikolórral ékesített fakanalak átadására. Be is esteledett már, amikor a balassagyarmati B City Band együttes koncertje befejezõdött, de ezzel a rendezvény nem ért véget, hiszen következett még az ilinyi tûzzsonglõrök produkciója, majd ezt követõen a barátság színes hõlégballonjainak látványos kieresztése. -bgy-

Kürtös 7

Szüreti felvonulás 2014. szeptember 20-án immár hatodik alkalommal került megrendezésre Ipolyhídvégen a szüreti felvonulás a községi

hivatal, az önkormányzat és a helyi C s e m a d o k szervezésében. Utóbbi - dicséretes módon - aktívan vállalta a szervezés, támogatás és az elõkészületek nagy részét. Az esemény szentmisével vette kezdetét, amelyet Gyönyör László, helyi lelkiatya celebrált. Nagy lelki támogatással buzdítva mindenkit arra, hogy szükség van az ilyen ünnepekre, ahol az emberek közelebb kerülhetnek egymáshoz. Mindig is ilyen eseménynek számított a szüret, amikor is énektõl, kacagástól visszhangzott a szõlõhegy. Szerencsére az idõjárás is kedvezett a felvonulóknak, és kántorunk, Huszár András kíséretével hosszú sorban vonult végig az utcákon kis falunk apraja-nagyja népviseletbe öltözve. Úton-útfélen az ilyenkor elmaradhatatlan nedûvel,burcsákkal, kóstolóval kínáltak. Nagyon sok ötletes, humoros, az alkalomhoz illõ bábu került ház elé, útszélre. Nótaszóval, tánccal jókedvûen érkezett meg a menet a helyi szabadtéri színpad-

hoz, ahol pogácsával, süteménnyel, gulyással terített asztal és kultúrmûsor várt mindenkit. A mûsorban többek között az ipolynagyfalui asszonykórus, az ipolynyéki hagyományõrzõ csoport, a szécsényi Palóc Néptáncegyüttes és a helyi nyugdíjasklub mellett mûködõ nótacsoport szórakoztatta a közönséget. Ezzel egyidõben kézimunka-kiállítást tekinthettek meg a helyi ügyes kezû asszonyok munkáiból. A rendezvény táncmulatsággal folytatódott és fejezõdött be a késõ esti órákban. Biztos vagyok benne, hogy sokáig fogjuk még emlegetni ezt a szép, vidám emlékekkel teli napot. Köszönet mindenkinek, aki bármilyen módon hozzájárult a szervezéshez. Külön köszönet a Nemzeti Mûvelõdési Intézet és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásáért. Hálás köszönet illeti fényképészünk, Vojtek Vincent munkáját, aki ismét, mint már oly sok alkalommal, szép képeivel örökítette meg az eseményt. Záhorský Zsuzsanna Ipolyhídvég

Közélet

8 Kürtös Folytatás az elsõ oldalról

2014. október

M A D Á C H †1 5 0

De hasonlóképpen megdöbbent a Sztregováról érkezõ gyászjelentésen Erdély és közönsége is, Jókai megrendült, Arany nem talált szavakat, Erdélyi János, a legjobb Tragédia-elemzés írója sárospataki fájdalmában hallgat mélyen. Pontosan arra gondolt mindenki, amire ez az újságíró, s amit mi magunk is megfogalmazunk, ha a Tragédia kötetére nézünk a könyveink között. Ennyi volt? S miért csak ennyi? És még mi minden következhetett volna? Most már mi vagyunk a „legkésõ századok“, az utókor, amely érzi, tudja, bizonyítottnak látja 150 év óta nap mint nap, hogy Madách halhatatlansága mindig is elevenen ragyog, miként fényesen ragyognak ma is e koszorúkon, amelyeket e síremlékhez magunkkal hoztunk. Mi vagyunk azok, akik a legnagyobb magyar mûnek érezzük a Tragédiát, holott egy szó sincs benne magyarságunkról. Mi vagyunk azok a világban, akik nyelvek tucatjain juttatjuk el a még meglévõ értelmes emberiségnek a zseni üzenetét. Mi vagyunk azok, akik több ezerszer néztük már meg a színpadon a drámát, s minden alkalommal megrendülünk a katartikus utolsó szavakon. Mi vagyunk azok, akik elõtt nemcsak a Tragédia, de a többi Madách-mû: színpadi darabok, versek, prózák, cikkek és levelek felsejtetik, sõt, bizonyossá teszik a zseni létezését. Mert másképp hogyan gyúlhatott ki a csillag eme eldugott kis falu kastélytornya felett, hiszen annyi kiváló kortársa volt itt, Nógrádban is miért pont õ lép ki közülük utolérhetetlen magasságban? Ez lenne a Madách-rejtély, aminek a megfejtésén 150 éve fáradozik annyi elme, s mindhiába? Minden zseni eleve rejtély, s legyen ez bár egyszerû biokémiai folyamat eredménye, amelyet a tudomány ugyan meg tud magyarázni, de a lélek képtelen felfogni e rejtély s e nagyság végsõ titkát. Ám nem kell minden titokról a fátylat fellebbenteni. Hadd küzdjünk meg azzal mi magunk, hadd keljen vele birokra minden nemzedék. Ettõl lesz létezésünk tartalmas, gazdag és izgalmas, hogy felütjük életünk bármely korszakában ezt a négyezer soros költeményt, s megdöbbenve látjuk: én vagyok a mû maga. Honnan ismert engem a sztregovai földesúr 150 évvel ezelõtt? Kételyeimet, megbicsakló hitemet, visszavisszanyerõ bizodalmamat, remé-nyeimet, jövõ-álmaimat, önnönmagamat? Nem maradhatok a porban, ha Madách szembesít önmagammal és felemel onnan. Mert hitt bennem 150 évvel ezelõtt ugyanúgy, ahogy minden korok emberét egyaránt meg tudja szólítani. A tudásra

törpe és vakságra nagy emberiséget, amely annyiszor bebizonyította ennek szomorú igazságát. Mert különben nem lett volna annyi világégés, annyi lövészárok, annyi koncentrációs tábor, annyi diktatúra, annyi üldözés, annyi eltipró hatalom. S nem volna annyi felemelkedés, talpra állás, megszólalás bátorsága, annyi remény és bizakodás, nézzen a gyenge ember bár az égre, fel a csillagok miriádjaira, vagy hangozzon el fohász lent, templomok hûs homályában, hittel a leírt szavak erejében, a kimondott bizodalom reményével. Madách maga a kétkedés, és maga a bizodalom. Nem lennénk itt ma a sírjánál, magyarok, szlovákok, hanem ezt a Madáchot tartanánk életünk vezérlõszellemének. Az emlékbeszédben nagy szavakat és nagy érzelmeket kell megfogalmazni. De nincs nagyobb szó a Tragédiánál, és nincs nagyobb érzelem Ádám és Éva végsõ, újrakezdõ bizodalmánál. A történelem minden nappal újrakezdõdik, újraírjuk mi magunk. Mintha a tegnap nem volna, csak a holnap reménye. Különben minek élne az ember? Csak a kétkedés visz elõre, csak a kérdezés nyit utat a rejtelmeshez, s csak a szerelem adja meg az öröklét csodáját. Mint Éva szavai, ama bizonyos négy sor a londoni szín végén, hit a síron felülemelkedõ ifjúság, szépség, álom, költészet erejében. Vagy a közhellyé nemesedett szép idézet a küzdésrõl, amelyet a magyar ûrhajós mondott a világûrben, valóra váltván s nem féltvén az emberálmát a kilépésrõl az univerzumba. Amelytõl ugyan új lehetõségeket remél az ember, de lehetõségeit csak itt a Földön tudja beváltani. Még akkor is, ha 41 évesen rázárják a koporsót a sztregovai kastélyban. Ezt a falut körbefogják a dombok, s az idegenek azt hiszik, innen nem lehet messzire látni. Ha nem lehet a távolba, hát akkor nézzünk fölfelé, az univerzumba, miként tette azt a költõ is nyáresti csillagrengeteget látva. Hisz ugyanaz az égbolt borul fölénk, mint õfölé. És mi is azt a kérdést fogalmazzuk meg, amit õ, amikor látjuk, mily parányiak vagyunk a végtelen egészhez képest: hát akkor mi végre van ez az egész teremtés, ez az arasznyi létezés? Minden ember sora önmagában válasz e kérdésre. Sokáig nem is tudjuk, hogy van vagy lesz egyszer egy ilyen kérdésünk önmagunknak s a világnak fordítva. Élünk napról napra, növekszünk, s lassanként megtudjuk, minden egyenlõ soká élt már elõttünk. Apám, nagyapám, minden õsöm ennyi idõt kapott a lét megélésére. De aztán egyszer felnövünk elménkhez, s

már értjük a kérdést. S keressük a választ, s kinyitjuk a Mûvet. Újra és újra, ha kell százszor, ezerszer. Azt mondják Madách mûvérõl: emberiségköltemény. Így igaz. De én azt is mondom: az ember költeménye. Egyre inkább az, ahogyan a világ kezdi elveszíteni a Madách korában még oly egyértelmûen teljesnek és épnek tûnõ egészet. Soha még az ember nem volt ilyen bizonytalan önmagában és létezésében. Mintha a falanszter jelenete egyesülne az eszkimó színével. Mintha az ember valóban nem lenne úrrá végzetén. A mûrõl szóló jelenkori európai visszhang egyértelmûen ítéli meg Madáchot: ez a 19. századi magyar író a világkrízisrõl szól, amelynek valóságát, fenyegetõ aktualitását igazán elõször a 20. század embere élte meg. Csüggedjünk-e hát a 21. század torzulásán? Lucifer tán gyõzedelmeskedne? Hiszen a mai újsághíreirõl szól a Tragédia: a hit nevében fejeznek le ártatlanokat; azt mondja valaki, a szabadság már nem az ember célja; a lombikban a klónozás elért a homo sapiens duplikátumához; és mintha a föld felmelegedve lassan kihûlne - mert valakik üzleti érdeke így kívánja? Mert az emberi elme nem ér fel önmagához? Madách tudta ezt, erre számított. De hát õ bízott Ádámban, hogy ha újra kezdi, ha újra kezdheti, nem követi el még egyszer, amit látott, tapasztalt, átélt. De Madách tévedett Ádám megítélésében. Nem, nincs igazam, nem, Madách nem tévedett, hanem mi. Akik nem értjük, akik nem akarják érteni a sztregovai remekmû igazságát. Hát emlékezzünk ma itt a 150 éve elhunyt Madách Imrére. De nem a szoborrá nemesedett alakjára, amely szobrok az embert és az alkotót akarják olykor átéléssel, olykor pátosszal s olykor közhelyesen megragadni. Emlékezünk arra az emberre, aki „élete utolsó szakaszában egy történelmi vereség és annyi keserû (Folytatás az 9. oldalon)

Közélet

2014. október

Kürtös 9

M A D Á C H †150 élettapasztalat után is meg tudta õrizni a maga és nemzedéke ifjúságának hitét.“ Emlékezzünk az emberre: az élõre, aki olyan volt, mint minden fiatal. Ifjúság, egyetem, tanulás, szerelmek, rajongás, olvasás, politizálás, színház, barátok, viták, álmok, kétkedések, öröm, bú, hit, kétkedés, remények - ifjúságunk arany élménye és emlékezete idézze õt ide elénk. Hiszen csak 41 éves volt. Ez mindössze a pálya eleje és az életút fele. És egyúttal egy nagy ívû pályakezdés reménysége és eltörtsége. Jókai fogalmazza meg a bennünk lévõ s megválaszolhatatlan kétséget: „Madách Imre azon nagy tehetségek közé tartozott, akik miután erejük egész nagyságában megmutatták magukat legelsõ feltûnésük alkalmával, onnan egyszerre letûntek, a kortársakra hagyva a fájdalmas tépelõdést: mivé lehettek volna egykor?“ A kortársak azon tépelõdtek, mivé lehetett volna Madách, ha a sors még ad neki két-három évtizedet. Most azon töprengünk, mivé lehetnénk mi, ha lenne még két-három jó évtizedünk. Olyan, amelyben értéke van szónak, becsülete a tisztességnek, haszna a rendnek, súlya a léleknek. Nem csak a Tragédia, hanem Madách személyes sorsa és teljes életmûve „a helytállás, a kitartó cselekvés, küzdés erkölcsét hirdeti“. Így lehet a madáchi életút és a Tragédia a mi vezérlõ kalauzunk létezésünkben. Lét és nem lét, hit és hitetlenség, tudomány és hit, mûvészet és talmiság, megismerés és megismerhetetlenség, szabadság és végesség, egyén és tömeg. És bizalom. Önmagamban, a fajomban, az emberiségben. S ha egy percre megnyugodnánk is kétségeinkben, újra ott sorakoznak a nagy kérdések a Tragédiából, amelyekre Madách nem a választ keresi, hanem velünk, a mindenkori olvasóval akar együtt gondolkodni azokon. És legyenek indulataink, amelyekkel elutasítunk bekövetkezett rossz megoldásokat, és remélünk, akarunk jó megoldásokat. Mert Madách a „minden történelmi vereségszakasz emberéhez szól, s a helytállás, a küzdés-bízás erkölcsére tanítja.“ Ezért érezzük át az elsõ világháború utáni költõt, aki szerint minden válságkorszakban és után minden Madácholvasó azt mondja, amit õk akkor és azok után: egyik nemzedék se értheti annyira, mint mi, „akik ma élünk, s azok után, amit átéltünk“. De egy ráfelelõ másik kortárs magyar íróval már a madáchi bizalom, még ha eléggé kétséges reménye szólalna meg: „Mindenestre úgy kell élnünk és cselekednünk, mintha létezne jövõ“. És akkor újra kinyithatjuk Madách mûvét, újra kezdhetjük az elsõ színtõl, újra végigkísérhetjük az elsõ emberpárt álombeli látomásában, mert Ádám és Éva itt van, hiszen a nemzet minden nap újra kezdi történelmét. Hát, ha ma nem is, de október 5-én, éjjel egy órakor lezárunk egy 150 éves régi történelmet, és nyitunk egy újabb 150 esztendõt. Ami talán végre Madáché lesz, aki a miénk. Írta Dr. Praznovszky Mihály irodalomtörténész a SZNM - A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma felkérésére. Elhangzott a tizedik Madách Irodalmi Napokon Alsósztregován, Madách Imre halálának 150. évfordulójára emlékezve.

Madách Imre halálának 150. évfordulójára emlékeztünk Alsósztregován a Szlovák Nemzeti Múzeum Magyar Kultúra Múzeuma szervezésében és többek közt a Csemadok NTV társszervezésében. Mint megszokhattuk, igen tartalmas és színvonalas programra került sor. Az ünnepi megemlékezés koszorúzással kezdõdött Madách Imre síremlékénél, ahol dr. Praznovszky Mihály irodalomtörténész mondta el a bevezetõben leírt ünnepi köszöntõt. Az ünnepi megemlékezés a Madách-kastélyban folytatódott, itt ünnepi beszédek és elõadások hangzottak el olyan neves irodalmi személyiségektõl, mint Erõs Kinga, a Magyar Írószövetség titkára, Hodossy Gyula, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának elnöke, E. Csorba Csilla, a Petõfi Irodalmi Múzeum fõigazgatója, Tõzsér Árpád író. Az emléknap legizgalmasabb része a végére maradt, amikor az évfordulóra frissen megjelent, a Madách költészetébõl válogatott kétnyelvû verseskötetet mutatták be „… titkod a világ, … tvojím tajomstvom je svet“ címmel. A kötetet bemutatta Tóth László, a kötet összeállítója és Jitka Rožòová, a versek fordítója. Bemutató tolmácsolásukban és az egész program alatt közremûködtek Bárdos Ágnes és Culka Ottó, zenei számokkal pedig Barát Attila. Jarábik Gabriella, a múzeum igazgatójának az emléknap során elhangzott beszédeibõl idézek. „Alsósztregován vagyunk, és ez a hely elválaszthatatlanul összefonódik Madách Imre nevével és szellemével. A költõ, néhány hosszabb-rövidebb ideig tartó idõszak kivételével, ezen a helyen élte le az egész életét, és itt is helyezték örök nyugalomra. A kastély méltó megjelenési helye Madách Imre szellemi hagyatékának. … Fontosnak tartom, hogy az alsósztregovai kastély épületét, mint a költõ hagyatékának elválaszthatatlan részét, ahol mûveit is megalkotta, minél többen megismerhessék. … A felújított kastély 2013 januárjában került átadásra, majd ugyanezen év tavaszán ünnepélyesen megnyitottuk az új állandó tárlatot is. … A Mûemlékek és múzeumok c. folyóirat szerkesztõbizottsága a kiadókkal, valamint a Szlovák Nemzeti Múzeummal és a Szlovák Mûemlékvédelmi Hivatallal karöltve immár huszonharmadik alkalommal értékelte azoknak az intézményeknek, kezdeményezéseknek a munkáját, amelyek az adott évben jelentõs eredményeket értek el a kulturális örökség megóvása területén. 2013-ban az OBNOVA (felújítás) kategóriában a 9 jelölt közül az SZNM és az SZNM - Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma, valamint partnereik nyerték el a díjat, mégpedig az alsósztregovai Madách-kastély felújításáért. Engedjék meg, hogy ebbõl az alkalomból köszönetem fejezzem ki Alica Tichának, Papp Zsoltnak (Pro Art Léva), Andrea Moravèíkovának és Katarína Damjanovovának, a besztercebányai Kerületi Mûemlékvédelmi Hivatal losonci kirendeltsége munkatársának. Köszönet jár az építkezési munkálatok kivitelezõjének, a losonci székhelyû PSNovops cégnek is. A díjat 2014. szeptember 12-én Szlovákiában, Poprádon a „Kulturális Örökség Napjai 2014“ esemény ünnepélyes megnyitóján vettük át. Soron következõ feladatunk a felújított kastély falainak élettel való megtöltése, olyan események, rendezvények szervezése, amelyek hozzájárulnak a közösség összetartó erejét formáló Madách-kultusz fellendítéséhez. A jövõben tervezzük még a síremlék teljes felújítását és a park rendbetételét. Az együvé tartozásra minden közösségnek, kicsinek, nagynak, nemzetinek vagy nemzetközinek szüksége van...“. A költõ halálának 150. évfordulója alkalmából rendezett Madách Imre Napok rendezvényei másnap Csesztvén folytatódtak. Balogh Gábor

Oktatás

10 Kürtös

Elkezdõdött és megkezdõdött…

Eseménydúsan indult az új iskolaév a Lukanényei Alapiskolában, kedvünkre válogathattunk a kínálatból. Sor került a kis elsõsök ünnepélyes beavatására, diákok és szülõk részére egyaránt kedves élmény volt a meghatóan szép eskütétel. Az alsó tagozatos diákok a „Vissza a természethez“ címû projekt keretén belül egy Balassagyarmat melletti farmon lovagolhattak, majd lovaskocsin ülve sétakocsizás közben gyönyörködhettek a Nyírjes természeti szépségeiben. Voltak diákok, akik Spiš környékén kirándultak, mások a zólyomi Pusztavárban voltak. Nem hagytuk ki a nagycsalomjai középkori Pusztatemplom és a falumúzeum megtekintését sem, de ellátogattunk Drégelypalánkra, ahol rendhagyó történelemórát tartottunk, és megismerkedtünk Szondi György hõstetteivel is, abszolváltunk egy turisztikai sétát is Sucháòban a „süvöltõ kõnél“. Mivel szeptember 16. az európai nyelvek napja volt, rendeztünk egy versenyt, ahol a nagydiákok bemutatták falujukat, családjukat, Szlovákiát és Magyarországot, természetesen angol nyelven. Egy szép szeptemberi éjszakán „Holdnézõben“ is voltunk, csodálatos volt közelrõl látni a Holdat távcsövön keresztül. Természetesen megkezdõdött a tanulás is, van már sok egyes, sajnos lassan, de biztosan beszivárogtak az elsõ ötösök is... Már nagyon várjuk az októberi programokat, ha a Kürtös szerekesztõsége megengedi, majd arról is beszámolunk... A lukanényei kilencedikesek

2014. október

Interaktív tanulás a gyõri Mobilisban Tanulni szórakozva is lehet címmel nyújtotta be pályázatát az Ipolybalogi Ipolyi Arnold Alapiskola a Bethlen Gábor Alapkezelõ Zrt. „A magyar kultúráért és oktatásért“ 2014-es felvidéki regionális pályázati felhívására. Az idei évben nagy hangsúlyt kapott a kiírásban a tehetséggondozás és a személyiségfejlesztés mellett az ismeretterjesztés és a tudomány népszerûsítése az általános iskolák felsõ tagozatosainak. Pályázatunkkal tehát iskolánk felsõ tagozatos diákjai számára próbáltuk elérhetõ, kézzel fogható közelségbe hozni az általuk talán nehéznek, bonyolultnak, kevésbé érthetõnek tûnõ fizikai jelenségeket. Ehhez találtuk meg a gyõri Mobilis - A felfedezések háza interaktív kiállítási központot és tudományos játszóházat, amely elsõdlegesen a jármûvekre és a közlekedésre, tágabb értelemben pedig a mozgásra koncentrál úgy, hogy testközelbe hozza a természetés mûszaki tudományokat. A sikeres pályázatnak köszönhetõen 50 felsõ tagozatos diák és 4 pedagógus látogatott el október 10-én Gyõrbe, ahol lehetõségünk volt több tucatnyi interaktív játék kipróbálására, ill. több látványos kísérleti bemutató megtekintésére. Az 5-6. osztály tanulói ún. tüzes-vizes bemutató részesei voltak, s többek közt megfigyelhették vagy kipróbálhatták a tûzfelhõfújás, tûztornádó, az asztalgyújtás, kézgyújtás „titkait“, a folyékony nitrogénnel történõ szegfûtörést és lufizsugorítást, vagy éppen a zöld víz - benzin rétegezés és a Cartesius-búvár mûködési elvét. A nagyobbak, a 7-9. osztályosok az elõzõ kísérleteken kívül az optika tudománykörében is bõvíthették tudásukat, tapasztalataikat, hisz õk különféle lézeres bemutatók, kísérletek megfigyelõi, megtapasztalói, esetenként kísérleti alanyai is voltak. Érdeklõdve figyelték pl. a lézernyalábbal rücskös üvegen át (katedrálüveg) a falra vetített különleges fényjátékot, ahogyan az óvatosan mozgatott üveglap segítségével mindig más-más formát láthattak; az óriás lencse nagyítását; az UV-lámpával megvilágított anyagok fluoreszkálását stb. Az interaktív játékok segítségével a diákok kipróbálhatták, mekkora hely van egy Forma 1-es versenyautóban, tesztelhették reflexeiket, megtapasztalhatták, hogyan akadályozza a mozgást a közegellenállás, egyedül vagy másokkal versenyezve érzékelhették, hogy a változó terepviszonyok között milyen sebességfokozatot érdemes használni, de betekintést kaphattak a különféle közlekedési eszközök történetébe is. A tanulók a kiállított interaktív játékokat nagy érdeklõdéssel próbálták ki, a kíváncsibb természetû, érdeklõdõ diákok pedig a központ munkatársaitól, a feliratokból és a kihelyezett panelekrõl tájékozódhattak egy-egy jelenség mibenlétét illetõen. Legnagyobb sikerük a kísérleteknek volt, ahol a fizikai törvényszerûségeket az önként jelentkezõkön mutatták be a Mobilis fiatal munkatársai, akik humorosan, a diákok életkorához igazodva magyarázták meg az egyes jelenségeket. Látogatásunk két kültéri kísérleti bemutatóval zárult. Összegzésként elmondható, hogy nemcsak egy kirándulás élményével lettek gazdagabbak a tanulók, hanem sok-sok tapasztalattal is, melyeket majd iskolai tanulmányaik során fel tudnak használni, ill. remélhetõleg hozzájárulnak ahhoz, hogy a környezõ világot, annak jelenségeit, törvényszerûségeit jobban megértsék. -ná-

Évfordulónaptár

2014. október

* 150 éve, 1864. október 5-én hunyt el Madách Imre magyar író, költõ, drámaíró, ügyvéd, politikus. (*1823) * 70 éve, 1944. október 5-én született Csiki László József Attila-díjas magyar író, költõ, mûfordító. (†2008) * 85 éve, 1929. október 14-én született Galambos Lajos magyar író, dramaturg. (†1986) * 120 éve, 1894. október 18-án született Déry Tibor Kossuth- és Baumgarten-díjas magyar író, több külföldi akadémia dísztagja.(†1977) * 460 éve, 1554. október 20-án született Balassi Bálint magyar költõ, katonatiszt. (†1594) * 40 éve, 1974. október 23-án hunyt el Lengyel Menyhért magyar drámaíró. (*1880) * 110 éve, 1904. október 23-án született Szalatnai Rezsõ tanár, irodalomtörténész, író, kritikus, mûfordító. (†1977) * 255 éve, 1759. október 27-én született Kazinczy Ferenc magyar író, a magyar nyelvújítás vezéralakja. (†1831) * 170 éve, 1844. október 28-án hunyt el Kisfaludy Sándor magyar költõ. (*1772) * 85 éve, 1929. október 28-án hunyt el Osvát Ernõ magyar író, lapszerkesztõ. (*1877) * 60 éve, 1954. október 28-án hunyt el Nagy Lajos magyar író, publicista. (*1883) * 380 éve, 1634. október 30-án hunyt el Káldi György jezsuita szerzetes, bibliafordító. (*1573)

Kürtös 11

Szalatnai Rezsõ 1904. október 23-án született Nagyszalatnán. Szakolcán volt diák, majd 1926-ban a pozsonyi Comenius Egyetemen filozófia-földrajz szakos tanári oklevelet szerzett. A pozsonyi magyar tanítóképzõben, majd a magyar gimnáziumban tanított 1945-ig. 1945-1948 között a szlovákiai magyarság jogfosztottsága ellen küzdött. Az egyik szervezõje és szellemi irányítója volt a Magyar Végrehajtó Bizottság néven mûködõ illegális szervezetnek és az üldözött szlovákiai magyarokat segítõ Segélybizottságnak. Kényszerûségbõl 1948-ban Magyarországra települt át. Itt elõször a Kelet-európai Tudományos Intézet tanára volt, majd 1950-tõl nyugdíjazásáig az Egyetemi Könyvtár tájékoztatási osztályán dolgozott. A Mi Lapunkban kezdett publikálni, és nagy hatása volt a Sarló baloldali irányultságára. Késõbb is elsõsorban baloldali lapokban (A Reggel, Magyar Újság, Magyar Figyelõ, Új Szó, Csehszlovákiai Népszava), de polgári jellegû irodalmi és elméleti szlovákiai magyar és magyarországi folyóiratokban (Független Szemle, Magyar Írás, Nyugat, Századok) közölte írásait. Számos írásában népszerûsítette a cseh és a szlovák irodalom eredményeit, illetve a magyar irodalommal való kapcsolatukat. Élete végéig szoros kapcsolatot ápolt a szlovákiai magyar irodalommal. Irodalomtörténeti kutatásokat folytatott és rendszeresen szerepelt publicisztikai írásaival a napi sajtóban is. A személyi kultusz idején nem publikálhatott. A második világháború utáni elsõ önálló kötete 1954-ben Pozsonyban látott napvilágot Petõfi Pozsonyban címmel. Ez a jellegzetes Szalatnai-írás mûvelõdéstörténeti vázlat, nemcsak nagy költõnk pozsonyi tartózkodását kívánja bemutatni, hanem a koronázóváros hangulatát is megfesti impresszionista színekkel.1964-ben õ írta meg az elsõ magyar nyelvû cseh irodalomtörténetet. Több írása megjelent csehül és szlovákul is. Esszéi 1969-ban önálló kötetben láttak napvilágot (Arcképek, háttérben hegyekkel). Halála évében jelent meg utolsó regénye (Elindulunk és visszatérünk, 1977), amelyben mintha búcsút akarna venni diákéveinek városától, Szakolcától. Abba a világba tért képzeletben vissza a határszéli városkába, ahol egy életre meghatározó élmények érték.Budapesten halt meg 1977. március 23-án. Szerk.

Könyvajánló

Ónody Éva: Idegen csillagok alatt Az írónõ 2014-ben megjelent újabb kötetét jeles emigráns személyeknek szentelte. Errõl így ír: Az õ sorsukban kicsit tetten érhetõ az anyaországi, a hazai magyarság helyzete is, hiszen innen kényszerültek elmenni, más hazát keresni. (Találunk-e párhuzamot sokak mai nyugatnak indulásával? Gondoljunk tán ebbe is bele.) Az itthoniak, a mi nemzedékünk, s még az elõttünk és utánunk jövõk is megszenvedték a rendszert - például a kitaszítottságot, azt a helyzetet, amely szerint mi sem igen leltük honunkat a hazában. Csakhogy általában nem az életünket kockáztattuk, csupán a szabadságunkat orozták el tõlünk és a félelem uralta az életünket. Õk a második világháború utáni menekültek vagy az ´56-os forradalom emigránsai, akik a politikai üldöztetés vagy a kötél általi halál elõl menekültek Magyarországról. Pontosabban disszidáltak. Hiszen itthon csak így szóltak róluk a hivatalosságok. Emigránsok csak az 1990-es változások után lettek. Õk a tizenhárom jeles személy, akiket több mint negyven éves újságírói munkásságomból emeltem ki - Ausztriától Ausztráliáig futottak, és az itthoni társadalom különbözõ rétegeibõl kellett útnak indulniuk. A befogadó ország menekültjeiként pedig egytõl egyig bizonyítottak, valakikké váltak, megbecsült, értékes állampolgárai lettek második otthonuknak. S tegyük hozzá: bármely földrészre vetette is õket a sorsuk, hasznára váltak az anyaországnak is. Balogh Gábor

12 Kürtös

Hitélet

Október 6. − az aradi vértanúk emléknapja

Balogh József: Aradi, õszi dal Figyel az Isten árván, Nem áll magyar a strázsán Kinek volt ez az átka? Néma a börtön rácsa. Amikor bátrak halnak, Ki kezd új forradalmat? Gyilkol idegen horda, S Petõfi kardja rozsda. Õsz van, dermed a lélek, Aradi gyertyák égnek. Tábornok-tizenhármak, Rájuk angyalok várnak. Hant kortyolja a könnyet, S csöndek, iszonyúk jönnek.

A Szentírás vasárnapja Minden évben szeptember utolsó vasárnapján, idén szeptember 28-án ünnepli az egyház Szentírás vasárnapját. A biblia védõszentjének, Szent Jeromosnak az ünnepéhez, szeptember 30ához legközelebb esõ vasárnapon a katolikus egyház különös figyelmet szentel a Szentírásnak.

Isten válaszol… Azt mondod: „Lehetetlen“ Isten azt mondja: Minden lehetséges. (Lk 18, 27) Azt mondod: „Túl fáradt vagyok“ Isten azt mondja: Én felüdítelek Téged. (Mt 11,28-30) Azt mondod: „Engem senki sem szeret igazán.“ Isten azt mondja: Én szeretlek. (Jn 3,16; Jn 13,34) Azt mondod: „Nem tudom tovább folytatni.“ Isten azt mondja: Elegendõ az én kegyelmem. (1 Kor 12,9; Zsolt 91,15) Azt mondod: „Nem tudom, merre tovább.“ Isten azt mondja: Vezetni fogom a lépteidet. (Péld 3,5-6.) Azt mondod: „Nem bírom ki.“ Isten azt mondja: Mindent elviselsz. (Fil 4,13) Azt mondod: „Nem vagyok képes rá.“ Isten azt mondja: De én képes vagyok. (2 Kor 9,8) Azt mondod: „Nem érdemes.“ Isten azt mondja: Érdemes. (Róm 8,28) Azt mondod: „Nem tudok megbocsátani magamnak.“ IsIsten azt mondja: De én megbocsátok neked. (1 Jn 1,9, Róm 8,1) Azt mondod: „Nem sikerül.“ Isten azt mondja: Majd mindent megadok szükséged szerint. (Fil 4,l9) Azt mondod: „Félek.“ Isten azt mondja: Én nem adtam neked a félelem lelkét. (2 Tim l,7) Azt mondod: „Állandóan aggódom és csalódott vagyok.“ Isten azt mondja: Minden gondodat hagyd Rám. (l Pét.5,7) Azt mondod: „Nincs elég hitem.“ Isten azt mondja: Mindenkinek mértéke szerint adtam hitet. (Róm 12,3) Azt mondod: „Nem vagyok elég okos.“ Isten azt mondja: Adok neked bölcsességet. (1.Kor 1,3o) Azt mondod: „Teljesen egyedül érzem magam.“ Isten azt mondja: Én nem hagylak el, nem hagylak Téged cserben soha. (Zsid 13,5)

2014. október

Rózsafüzéres október Október hava a Boldogságos Szûz hava, még pontosabban a rózsafüzér hava, ilyenkor igyekszünk mindannyian közelebb kerülni a rózsafüzér imádsághoz, próbáljuk fejtegetni, ízlelgetni az egyes titkok értelmét, üzenetét. I. János Pál pápa - még velencei pátriárka korában - az egyik velencei kórházban egy síró asszony betegágyához ment, és megkérdezte: Mi bántja? - Sírok, mert érzem, nem sok van már hátra... Félek is, mert egész életemben kerestem, de máig sem találtam még meg a mennyország kulcsát... A pátriárka a zsebébe nyúlt, és rózsafüzérét a beteg aszszony kezébe tette, és így szólt: Íme, itt van a mennyország kulcsa. Október hónap a rózsafüzér rendszeres imádkozásának fontosságára hívja fel figyelmünket. De hogyan imádkozzunk állandóan, hiszen annyi a feladatunk, elfoglaltságunk, hogy örülünk, ha egyáltalán jut belõle egy-egy rövid röpimára. Ezért sokan egyszerûen kijelentik, hogy munkájuk az imájuk. Ez lehet szép és nemes gondolat, de nem egészen helytálló. A rózsafüzér a legmegfelelõbb eszköz arra, hogy újra felfedezzük az állandó ima lehetõségét: lehet imádkozni bárhol és bármikor, ha nem többet, egy-két Üdvözlégy erejéig, elidõzve egy titoknál. Merjük elõvenni a rózsafüzért, amikor autóbuszra várunk, irodában sort állunk, vonaton utazunk. Szinte észrevétlenül kialakul bennünk az imádságos lelkület. Észre sem vesszük, és a rózsafüzér „szerelmeseivé“ válunk. Amikor a rózsafüzért imádkozzuk, Jézus érzelmeivel szembesülünk, ami elkerülhetetlenül megérinti a mi érzéseinket is - befolyásolnak minket. Szent Pál buzdít bennünket, hogy ugyanazokat az érzelmeket ápoljuk magunkban, amelyek Krisztusban is voltak. Erre jó iskola a rózsafüzér, mert állandóan Jézus életének vonzásába helyez bennünket. Az egyes titkok átelmélkedése az evangélium mélyére vezet el bennünket. Nem véletlen, hogy a Katolikus Egyház Katekizmusa is úgy fogalmaz, VI. Pált idézve, hogy a „szentolvasó az egész evangélium foglalata“. Kortársaink közül sokan erõs kritikákat fogalmaznak meg a „fölöslegesen ismételgetett Üdvözlégyek“ ellen. Ennek a kritikának a meg nem értés vagy a tapasztalat, a rózsafüzér nem imádkozásának tapasztalata az alapja. Newman bíboros, akinek korábban komoly nehézségei voltak pontosan a katolikus Máriatisztelettel, lelkesen kijelentette: „A rózsafüzér imává lett Krédó!“ Amikor a hit éve hitünk belsõ titkainak felfedezésére hív meg bennünket, a rózsafüzér elmélkedõ imádkozása hathatós segítségként kínálkozik a hittartalom mélyebb megismeréséhez. Balga Zoltán, ipolyviski plébános

Közélet

2014. október

Kürtös 13

Ipolyszécsényke életéből Üzen a múlt Idősek találkozója anyagának bõvítése, szépítése, szeretnénk élettel megtölteni, vagyis különféle hagyományõrzõ foglalkozásokra is kihasználni. A kedves olvasó is bizonyára egyetért velem abban, hogy az imént felsoroltakon kívül sajnos nemcsak szépet üzen a múlt, amit szeretnénk megõrizni a jövõ generáció számára, de olyan dolgokat is, amit jobb lenne elfelejteni, de azért, hogy Ipolyszécsényke lakosai mozgalmas idõszakot hagytak maguk után a községi önkormányzat és a Csemadok helyi szervezete példaértékû együttmûködésének köszönhetõen. Szeptember végén immár második alkalommal szervezték meg az Üzen a múlt címû hagyományõrzõ rendezvényt - igen gazdag programmal. A tervezett kultúrmûsoron és a különféle kézmûvesmesterségek bemutatásán kívül volt fényképkiállítás is, mely a falu múlt és jelenlegi életét volt hivatott bemutatni.

Szükségünk van mindarra a sok élettapasztalatra, arra a higgadt bölcsességre, amivel csakis õk rendelkeznek és a türelemre, elfogadásra, ahogy tanítanak, nevelnek bennünket. Segítségükkel ápoljuk a hagyományainkat, száll generációról generációra a sok tudás. Szeretettel gondolunk rájuk, s nemcsak ezen a napon, hanem az év minden napján, hisz szeretetükkel, bölcsességükkel õk is mindig a rendelkezésünkre állnak. Idõs koruk ez soha többé ne fordulhasson elõ, emlékeznünk kell a háború borzalmaira is, és tisztelegnünk azok elõtt a hõsök elõtt, akik életüket áldozták azért, hogy mi békében élhetünk. Lapunk hasábjain többször is emlékeztünk a 100 éve kitört elsõ világháborúra, most Szécsényke lakosai rótták le tiszteletüket, és helyezték el az emlékezés virágait az I. és II. világháborúkban elesett lakosainak állított emlékmû elõtt. tapasztalatával helyükre tudják tenni a dolgokat, tudják mi a jó, amit továbbadhatnak, s tudják mi az a rossz, amit el kell kerülni a következõ generációnak. Feladatunk lehetõvé tenni számukra az öregkorhoz méltó életet, támaszt nyújtani nekik a pihenés éveiben. Vigyázni kell rájuk, segíteni õket, hogy a hosszú évek kemény munkája után örömteli életet élhessenek. Érezzék, hogy nem hagyjuk magukra õket. hogy fontos részei éle-

De végre méltó helyre kerültek azok a régi bútorok és használati eszközök is, melyeket hosszú idõn keresztül gyûjtött össze a Csemadok tagsága.

A falu központjában lévõ épületben, amely már sok mindenre volt használva, a polgármester úrnak köszönhetõen helyet kapott a Falumúzeum, melynek átadása ünnepélyes keretek között zajlott. A rövid kultúrmûsoron kívül Deák József polgármester és Kliment Éva, a Csemadok alapszervezetének elnöke szóltak az egybegyûltekhez, majd György Ferenc lelkiatya szavai és áldása tette igazán meghatóvá a kis ünnepséget. Terveink között szerepel a múzeum

Ipolyszécsényke Község Önkormányzata községünk szépkorú lakóit október 12-ére az „Idõsek találkozójára“ hívta. A helyi kultúrházban egy rövid kultúrmûsorral, apró ajándékkal kedveskedtek az idõseknek, majd hangulatos zene és egy kis megvendégelés mellett lehetett folytatni a közös szórakozást. Deák József polgármester köszöntõjében többek között az idõsek napjáról, az idõs emberekrõl, az õ tiszteletükrõl szólt. „Tiszteletünk magában foglalja elfogadásukat, támogatásukat, szeretetüket és annak kifejezését, hogy társadalmunknak õk is hasznos tagjai, és mindannyiunknak nagy szükségünk van rájuk.

tünknek. Szüleink és nagyszüleink mosolya és gondoskodása rengeteg erõt sugároz felénk, a kitartásuk, szeretetük felbecsülhetetlen kincs számunkra.“ -ke-

Közélet

14 Kürtös

2014. október

Őszirózsa - tizenötödször

Szakmai meghatározás szerint a magyar nóta egyéni szerzõktõl származó újkori lírai dal, énekes mûzene. Keverednek benne a nép- és mûzenei, valamint a szóbeli és irodalmi elemek. Vagy, ahogy az október 4-5-én immár 15. alkalommal megrendezett Õszirózsa magyarnótaénekesek országos versenyének döntõjét

követõen Tarnai Kiss László, a szakmai bírálóbizottság elnöke fogalmazott, a magyar nóta a magyar ember imádsága. Nos, a Csemadok Országos Tanácsa megbízásából a Csemadok Nagykürtösi

Területi Választmánya idén is meghirdette az Õszirózsát, amelynek Ipolynyék adott otthont. Szombaton, a rendezvény elsõ napján a magyarországi nótaénekesek minõsítõ versenyére került sor. Ezúttal a megszokottnál valamivel gyérebb volt a mezõny, mindössze tizenötbõl tizenketten vállalkoztak a megmérettetésre. Másnap, vasárnap délután hazai elõadók, a bejelentkezett 21-bõl 18-an, léptek színpadra, hogy a kürti Balogh Béla és cigányzenekara kíséretében be-

mutassák produkciójukat. A más évekhez képest szintén kevesebb versenyzõ között jócskán többségben voltak a visszatérõ énekesek, ám a zsûri talán a szokottnál is szigorúbban értékelte az elõadásukat, hiszen egyikük-másikuk a korábban elértnél alacsonyabb minõsítést kapott, vagy csak elismerõ oklevélben részesült a részvételért. Ez is a zsûri elnöke által gyakran hangoztatott észrevételt bizonyítja, miszerint ajánlott, hogy a gyengébb teljesítményt nyújtó énekesek szakember, énektanár segítségével képezzék a hangjukat. Meglepetése volt a jubileumi, 15. Õszirózsa nótaversenynek, hogy a bírálóbizottság nem osztott ki elsõ helyet, a megosztott második helynek a bodrogközi Bélybõl érkezett Molnár Lóránt és a vágai /Vágsellyei járás/ Tonkó István örülhetett, harmadik helyen pedig a párkányi Gulyás Georgina Valinka végzett. Ami pedig a minõsítéseket illeti, ketten kaptak aranykoszorús minõsítést, ami csak egy évre érvényes, 4-en ezüstkoszorús és 7-en bronzkoszorús minõsítést, ebbõl egy 2015-ig érvényes.

A rendezvény ideje alatt a kultúrházban a 65 éves Csemadok járási rendezvényeibõl készült válogatást, illetve a nótaverseny elõzõ évfolyamaiból válogatott vetítettképes bemutatót tekinthették meg az érdeklõdõk. Mindenképpen említést érdemelnek a nótaverseny támogatói: Balogh Gábor, Hrubík Béla, Pobori Sándor, Balázs Ottó,

Filip József, Balázs Katalin, továbbá Ipolynyék és Nagycsalomja községek, az ipolynyéki Zsigmond Pincészet, az ipolynyéki EQUUS Részvénytársaság /ismertebb nevén: fagyasztó/. A Csemadok alapszervezetei közül az ipolynyéki, ipolyszécsénykei, ipolybalogi és inámi szervezete támogatta a rendezvényt. Külön elismerés illeti a Mohácsi TV stábját, amely rögzítette a rendezvény lefolyását, amely az SZK Kormányhivatalának támogatásával került megrendezésre. Annyit mindenképpen megjegyeznék az idei nótaverseny margójára, hogy amíg 200-300 kilométeres távolságból is beje-

lentkeznek a versenyre, addig az utóbbi években szûkebb pátriánkból, a Nagykürtösi járásból az ipolynyéki lakhellyel rendelkezõ Klátyik Szörényen kívül rendre nem akadnak jelentkezõk. Holott nehezen hihetõ el, hogy mifelénk nem lennének nótaszeretõ, jó hangú nõk és férfiak, akik eséllyel vehetnének részt a rendezvényen. Talán nem jut el hozzájuk a nótaverseny felhívása? Lehet, de a Csemadok-szervezetek elnökei viszont minden évben idõben megkapják a versenyfelhívás szövegét. Nagy kérdés, miként viszonyulnak hozzá. Megkeresik vele településükön azokat az embereket, akikrõl tudják vagy köztudott, hogy szeretnek és tudnak énekelni, dalolni?! B.Gy.

2014. október

Szabadidõ - Közélet

Október a kertekben Lassan nyugovóra tér a természet, de addig még sok feladat vár a kerttulajdonosokra, hisz a kertet is fel kell készíteni a hideg évszakokra. A gyökérzöldségekkel, a sárgarépával, a petrezselyemmel, a céklával várhatunk akár a hónap végéig, viszont arra figyeljünk, hogy még a nagy esõk elõtt szedjük ki azokat a földbõl, hogy ne legyenek sárosak, és jobban elálljanak a télen. Legszerencsésebb, ha pincében, száraz homokban helyezzük el a megtisztított gyökereket. Ugyanitt tárolhatjuk a kései káposztát, kalarábét és a sütõtököt. A konyhakertben most szaporíthatunk például tormát. Érdemes bakhátat készíteni neki, mert a lazább talajt kedvelõ növény gyökereit így könnyebben ki tudjuk szedni. Akinek már van tormája, annak mostanában kell felszednie, és ugyanúgy tárolnia, mint a gyökérzöldségeket. Ilyenkor szaporíthatjuk a rebarbarát is, ami nagyon ritka növény, viszont értékes, gyógyító hatását régóta ismerik. Az egyik legkorábban szedhetõ zöldség, tápláló levélnyelébõl mártást, kompótot, süteményeket készíthetünk. Szereti a tápanyagban dús talajt, ezért telepítése elõtt akár 4-5 kilogramm érett szerves trágyát is tehetünk alája. Nem kényes növény, kártevõi, betegségei alig vannak, így vegyszer nélkül termeszthetõ. Másik fontos dolgunk a növények felkészítése a télre, ezért például a fagyra érzékeny rózsatöveket be kell takarni. Októberben gondoljunk arra is, hogy milyen gyümölcsfákat, díszfákat, cserjéket szeretnénk ültetni. Az örökzöldek közül tujákat, álciprusokat, tiszafákat ültethetjük bátran, de lehetõleg október végével bezárólag. Évelõk közül a nem fagyérzékeny fajtákat érdemes telepíteni, mert ezekbõl erõs töveket tudunk vásárolni. A kétnyári árvácskát feltétlenül most ültessük! Szép virágaival még az erõsebb fagyokig díszít, tavasszal pedig hamarabb nyílik, mint növényházban nevelt társai. A hagymásokat, tulipánt, jácintot, nárciszt stb. október 20-a és november 10-e között ideális elduggatni. Idén az elhúzódó meleg miatt sok helyen már most hajtanak a földben hagyott nárciszok. Az õszi ültetés nagyon sok növénynek kedvezõ. A konténeresek kivételével csonkolt gyökérzetû növényeket (földlabdás) vagy szabadgyökerûeket (fõleg gyümölcsfák) vásárolunk, mivel olcsóbbak és nagy a választék. Az „alvó“ lombhullató fák, cserjék hajszálgyökér-fejlõdése télen sem áll le. A tavaszi kihajtáskor már bõséges tápanyaggal és vízzel látják el a föld feletti részeket. A tavasszal ültetetteknél elõször a gyökérzet fejlõdik intenzíven, és a növények egy ideig csak vegetálnak, sõt ha nincs arányban a föld alatti és feletti rész, el is pusztulhatnak. Az õsszel ültetett növények töveit takarni kell. Erre alkalmas maga a kiásott föld, amelynek fölkupacolásával védjük a gyökérzetet a fagytól. Ez a módszer fáknál és cserjéknél egyaránt alkalmazható. Örökzöldek, fenyõk tõtakarására a lomb, szalma, kéreg az alkalmas anyag. Évelõket fagyzugos helyeken teljes takarással érdemes védeni. Ha õsszel mindenképpen mediterrán növényt szeretnénk telepíteni, akkor az eladóhelyen már áttelelt (tavalyról maradt) példányokat ültethetjük, de csak október végéig. Õszi ültetésnél csak a gyökérzetet szabad, sõt kell visszametszeni (szabadgyökerûeknél), a többi növényi részt nem ajánlatos. A hosszabb hajtások meghagyásával téli károsodás esetén is marad még egészséges rügy, amibõl kihajt a növény. Ahogy az ágyások kezdenek megüresedni, feláshatjuk és megtrágyázhatjuk a földet. Hagyjunk nagyobb földtömböket ásás után, mert a giliszták úgyis szétzúzzák, hogy a trágyához hozzáférhessenek. A talajban levõ víz megfagyása, aztán megolvadása tavasszal lazává teszi a talajt, így könnyebb dolgunk lesz. Október és november a legmegfelelõbb hónap, hogy nekilássunk az ásásnak, hogy jó mélyre kerüljön a trágya, és mélyebbé váljon a termõtalajréteg. A jobb minõségû talajba, melynek felásása nem szükséges évente, télire ültethetünk lóbabot, mivel az nagyon jó zöldtrágya. Temessünk be minden elõzõ évben elültetett zöldtrágyának alkalmas növényt, például a mustárt. A komposztládánk hamar megtelhet, ahogy az utolsó termést is betakarítottuk, úgyhogy ez jó alkalom arra is, hogy felgyorsítsuk a bomlási folyamatot. Takarjuk le, inkább legyen nyirkos, mint teljesen átázott, a lényeg, hogy melegben legyen. Ha van fekete nadályunk, tegyük azt is a komposzthoz, hogy beindítsa a bomlást. Már elkezdtek hullani a levelek, ez pedig értékes forrás lehet számunkra. Ehhez készítsünk elõ egy levéltárolót. Egyszerû: szúrjunk négy cöveket a földbe, és rögzítsünk köréje dróthálót. Tömjük meg száraz levelekkel, és hagyjuk állni egy évig. A rakás legalább egyharmadára fog csökkenni, így ahogy hullnak a levelek, halmozhatjuk is bele. Ha olyan csodálatos gépet használunk, amelyik össze is szecskázza a leveleket, megfigyelhetjük, hogy a levelek sokkal hamarabb rothadásnak indulnak -ber-

Kürtös 15

Ro ko n , n e ve d d zo ko n . . . Kis hazánkban négyévente tartanak önkormányzati választásokat. Az ezt megelõzõ idõszakban a politikai pártok háza táján kisebb-nagyobb vitákkal zajlik a jelöltállítás. Sokan azok közül, akik lemaradnak a listáról, vagy nem kívánnak pártszínekben indulni, megfelelõ számú támogató aláírás összegyûjtésével független polgármester- vagy képviselõjelöltként várják a megmérettetést, amire idén november 15-én kerül sor. Mint minden helyhatósági választás elõtt, most is meglehetõsen sokan éreznek magukban elhivatottságot településük irányítására, falujuk közügyeinek intézésére. Gyakorló polgármesterek a megmondhatói, hogy napjainkban nem leányálom faluvezetõnek lenni, ám a jelöltek közül ezt legkevésbé az esélytelenek tudatosítják, ami azzal a veszéllyel járhat, hogy indulásukkal vagy erõltetett jelöltetésükkel, pláne, ha az adott településen a kelleténél több polgármesterjelölt is indul, a szavazatok osztódása következtében elképzelhetõ, hogy a legalkalmasabb polgármesterjelölt megválasztását kockáztatják. Mert, mint sokfelõl hallani, ha a szerényebb képességû jelöltnek nagy a rokonsága, eséllyel pályázhat a polgármesteri székre. Ugyanakkor a most regnáló, de jobbára csak egy helyben topogó faluvezetõk is reménykednek abban, hogy kiterjedt rokonságuk révén nagy valószínûséggel továbbra is megtarthatják pozíciójukat. Igen, a rokoni szálak, az esetleges tekintélyes baráti /érdek/kör valóban sokat nyom/hat/nak a latba. Bár nem szabadna érzelmi alapon vagy érdekbõl viszonyulni a választásokhoz, illetve a jelöltekhez, ami többé-kevésbé jellemzõ még falvainkban, hanem jóval jobban szemügyre kellene venni a jelölt képességeit, rátermettségét. Persze, akadnak elfogulatlan rokonok is, akik úgy gondolkodnak magukban, rokon, ne vedd zokon, de nem rád szavazok, mert még vagy már alkalmatlan vagy a polgármesterségre/képviselõségre. Kár, hogy vélhetõen õk vannak/lesznek kisebbségben... /bodzsár/

16 Kürtös

Önkormányzati választások

2014. október

Polgármesterjelöltek A Nagykürtösi járás 71 településén a 2014. november 15-én tartandó helyhatósági választásokon 190 polgármesterjelölt küzd majd a választók kegyeiért. Kilenc községben a jelenlegi polgármesternek nem akadt kihívója, legtöbben, hatan Bátorfaluban indulnak a polgármesteri székért, míg öten-öten Lukanényén és Ipolyszécsénykén. Az alábbiakban térségünk vegyeslakta településeinek polgármesterjelöltjeit mutatjuk be. Apátújfalu 1. Kálazy Csaba, 38, kertészmérnök, Független /F/ 2. Péter Mária, 46, egészségügyi nõvér, Most-Híd-MKP Bátorfalu 1. Bartík Zsuzsanna, 47, varrónõ, MKP 2. Lendvai Stanislav, 60, rokkantnyugdíjas, F 3. Lichvárová Daniela, 52, polgármester, Smer, Most-Híd 4. Macko Ján, 57, technikus, SDKÚ 5. Ubertáš Marián, 35, vállalkozó, SIE /Háló/ 6. Vlkolenský Erik, 35, magánvállalkozó, KDH-NOVA Bussa 1. Gomola Miroslav, 61, szolgálati nyugdíjas, Smer 2. Végh Zoltán, 41, közgazdász, F Csáb 1. Baráth Zoltán, 37, SZÈO, KDH-Most-Híd 2. Celeng Mária, 48, könyvelõ, F 3. Martin László, 41, polgármester, HZD 4. Tóth Henrik, 44, gépésztechnikus, MKP Csalár 1. Ádám Béla, 46, vállalkozó, Most-Híd 2. Ambrózi Ján, 36, mûszerész, TIP-párt Dacsókeszi 1. Gyurász Éva, 50, közgazdász, Smer-Most-Híd-MKP 2. Hornáèeková Danica, 49, közgazdász, SIE 3. Koštia¾ Zdenko, 40, tanító, NOVA Felsõzellõ 1. Baláž Péter, 35, vállalkozó, Smer 2. Kováè Bohuslav, 38, kõmûves, F 3. Krahulec Iván, 48, gépésztechnikus, SDKÚ-Most-Híd-KDH 4. Mondoková Eva, 48, közgazdász, F Galábocs 1. Chudý István, 42, mûszerész, F Gyürki 1. Egry Éva, 55, programozó, MKP-Most-Híd 2. Fábri Zoltán, 26, cukrász, F Haraszti 1. Varga József, 51, polgármester, Smer-Most-Híd Inám 1. Nagy József, 53, gépészmérnök, Most-Híd 2. Régi Zsolt, 51, építészmérnök, MKP Ipolybalog 1. Bálint Péter, 54 éves, vállalkozó, /F/ 2. Cseri Lajos, 62, polgármester, MKP

Ipolyhídvég 1. Hocsák Marian, 43, rendõr, F 2. Lestyánszky Viktor, 52, agrárvállalkozó, Most-Híd Ipolykeszi 1. Kosík Szilvia, 48, közgazdász, MKP 2. Kušická Ildikó, 32, állami alkalmazott, F Ipolykér 1. Juhász Klára, 57, adminsztrátor, Smer-MKP 2. Suchánský Pál, 47, építésztechnikus, Most-Híd Ipolynagyfalu 1. Kerata László, 40, repülõmérnök, MKP-Most-Híd Ipolynyék 1. Hamerlik Richárd, 47, gépészmérnök, F 2. Hrubík Béla, 50, elektrotechnikus, MKP Ipolyszécsényke 1. Danko Magdolna, 40, pénzügyi tanácsadó, MKDSZ 2. Deák József, 29, közgazdász, F 3. Koncz Valéria, 29, operátor, F 4. Kukolík Zsolt, 40, vállalkozó, NOVA 5. Siket Gyula, 55, elektrotechnikus, MKP Ipolyvarbó 1. Cserník Tibor, 57, elektrotechnikus, MKP-Most-Híd 2. Fagyas Marcel, 38, pénzügyi tanácsadó, MKDSZ 3. Koiš Szilvia, 46, gépész, F Kelenye 1. Csáky Ilona, 52, polgármester, MKP 2. Jámbor József, 59, zootechnikus, F Kiscsalomja 1. Hlaèok Miroslav, 59, mûszerész, Smer 2. Šimko Ján, 54, mûszerész, SDKÚ Kõkeszi 1. Košík Bertalan, 48, villanyszerelõ, MostHíd 2. Lacko Imre, 55, autóbuszvezetõ, F, 3. Pixiades László, 27, állami alkalmazott, F 4. Žilka Tibor, 50, építésztechnikus, Smer Kóvár 1. Grešina Erzsébet, 57, közgazdász, Most-Híd 2. Ivaniè András, 61, nyugdíjas, MKP 3. Molnár Klára, 49, pénzügyi tanácsadó, Magyar Kereszténydemokrata Szövetség /MKDSZ/ Leszenye 1. Cellengová Iveta, 50, könyvelõ, Mi Szlovákiánk Néppárt 2. Majdán László, 45, polgármester, Smer-Most Híd Lukanénye 1. Antolík Attila, 29, termeléstervezõ, F

2. Antolíková Darina, 41, szociális dolgozó, SDKÚ-KDH 3. Boldog György, 49, építésztechnikus, F 4. Kuzma Zoltán, 57, építésztechnikus, F 5. Miškey József, 58, gépészmérnök, F Nagycsalomja 1.Nagy Mihály, 58, építésztechnikus, MKP Nagykürtös 1. Boreš Igor, 52, informatikus, SDKÚ-SIE 2. Györgyík Michal, 35, referens, Mi Szlovákiánk Néppárt 3. Surkoš Dalibor, 54, polgármester, Smer-KDH 4. Wagner Roman, 48, hivatalvezetõ, F Szécsénykovácsi 1. Cseri István, rokkantnyugdíjas, MKP 2. Filip József, 52, polgármester, SDKÚ-Most-Híd 3. Oravec Katalin, 50, technikus, F 4. Sipos Molnár Ingrid, 31, gyes, F Óvár 1. Kati Ágota, 40, konyhavezetõ, SIE 2. Vízi József, 45, gépésztechnikus, Most-Híd Rárósmúlyad 1. Ivaniè Peter, 66, nyugdíjas, KDH 2. Jekkel László, 44, gépész, SIE 3. Nagy Béla, 55, polgármester, F Sirák 1. Celeng Mária, 49, egészségügyi nõvér, F 2. Dímik Tibor, 50, vállalkozó, Most-Híd Szelény 1. Balla István, 29, gépkocsivezetõ, NOVA 2. Celeng Pavol, 53, polgármester, Smer-Most-Híd 3. Híves József, 47, építésztechnikus, SDKÚ-MKP 4. Medveï Ján, 59, gépész, Szlovákiai Zöldek Pártja Szlovákgyarmat 1. Árvay Denisa, 41, polgármester, F 2. Ïurkovièová Margita, 54, biztosítási tanácsadó, Most-Híd-SDKÚ 3. Marcík Marek, 40, munkanélküli, Modern Szlovákia Pártja Terbegec 1. Baki Attila, 35, történész, NOVA 2. Krnáè Marek, 29, pincér, MKP 3. Sásová Erika, 35, polgármester, F Zsély 1. György Ivan, 41, vállalkozó, F 2. Makó Gyula, 56, polgármester, Smer-Modern Szlovákia Pártja-NOVA- Szlovák Nemzeti Párt 3. Rechová Mária, 40, pedagógus, SIE 4. Rimaj Štefan, 48, újságíró, F

E lapszám megjelenését a Bethlen Gábor Alap támogatta. havilap. Kiadja a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. A kiadásért felel Balogh K Ü R T Ö S Közéleti Gábor, a CSNTV elnöke, telefon: 0907/84 22 67. Fõszerkesztõ Bodzsár Gyula. Szerkesztõk: Hrubík Béla, Balogh Gábor. Mûszaki szerkesztõ: Kliment Éva, telefon: 0907/85 62 96. Korrektúra: Németh Ágota. Levélcím: 991 28 Vinica, Cesta slobody 457. E-mail: csema [email protected]: 0905/71 77 76. Nyilvántartási szám: EV 1419/08. ISSN 1336-3972. IÈO 00 419 621. Nyomda: Csemadok OV Ve¾ký Krtíš. Terjeszti: a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. Ára 0,40 EUR. Megjelenik 800 példányszámban. A szerkesztõség álláspontja nem minden esetben azonos az újságban közöltekkel. A kéziratok szerkesztésének, esetleges rövidítésének jogát fenntartjuk. A hirdetések tartalmáért és nyelvhelyességéért felelõsséget nem vállalunk.