KÜRTÖS
s Q t r W k XI. évfolyam 10. szám
Közéleti havilap
2 0 1 3 . október
Ára 0,40 EUR 150,- Ft
Ne legyünk szõrszálhasogatók
M E N J Ü N K E L V Á L A S Z TA N I Amikor e sorok napvilágot látnak, javában zajlanak már a megyei önkormányzati választásokat megelõzõ ilyen-olyan szintû kampányrendezvények, a megyei képviselõjelöltek bemutatkozása, választási programjuk bemutatása. Megjelentek a forgalmas utak mentén a megyei választásokon induló pártok mozgósító óriásplakátjai, rajtuk jelöltjeik arcképével és az elmaradhatatlan jelmondatokkal. Településeinken választási plakátoktól „hangosak“ a hirdetõ- és reklámtáblák, és postaládáinkban is elõbb-utóbb megjelennek a képviselõjelöltek, no, persze, nem fizikailag, csak a szórólapjaikon. Nincs ebben semmi új, semmi meglepõ, nevezhetnénk ezeket akár a választások elõjátékának is, amitõl a választópolgárok nagy része ugyan nem jön tûzbe. Ellenkezõleg, sokan okkal-joggal berzenkednek, hogy erre bezzeg jut pénz, meg hogy a kampány felesleges pénzkidobás stb. Maradjunk annyiban, hogy akár tetszik, akár nem, mindig volt, van és lesz a jövõben is a választásokat megelõzõ hetekben, hónapokban politikai reklám, plakát, szórólap. Mi több, korunk technikai vívmányainak köszönhetõen a világhálón, a különféle közösségi oldalakon elektronikus formában is elárasztanak bennünket politikai reklámokkal. Azt gondolná az ember, hogy amikor annyi helyrõl, annyi formában és annyi forrásból kerül megszólításra a választópolgár, nem lehet gond a választásokon való részvétellel. Hiszen akarva-akaratlanul mindenkihez eljut a választások híre, tétje, üzenete, és szegény választópolgár, ha már ennyire gyõzködik, enged a választásokra való invitálásnak, és gondolkodás nélkül elmegy választani. Ám a valóság nem ennyire ideális. Sokan vannak, akik, ahogy a latin mondja, cum reservatione, azaz fenntartással fogadják az éppen soron levõ választásokat. Esetünkben a megyei megmérettetést, amelyrõl elsõként az jut eszükbe, hogy megválasztott képviselõink az elmúlt négy év alatt mit is tettek le az asztalra. Mit hoztak ebbe a régióba? Hoztak befektetõket új munkahelyek létesítése céljából? Milyenek a megyei fenntartású útjaink? Juttattak-e pénzt a kulturális rendezvényekre és egyéb aktivitásokra, pályázatokra? Nemes egyszerûséggel arra a megállapításra jutnak, hogy szinte semmi hasznunk nem volt belõlük, és ha így van, akkor most miért is menjünk el ismét szavazni? Azért, hogy a megválasztott képviselõknek jó legyen? No, nem, ebbõl nem kérünk, inkább maradunk otthon! - érvelnek helytelenül, a maguk módján (Folytatás a 2. oldalon)
„HAT NAP ÓTA SZÓL A NÓTA...“ Ha nem is hat napig, ahogy a címadó nótában áll, de október elsõ hétvégéjén két napig, szombaton és vasárnap szólt a nóta a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya szervezésében 14. alkalommal megrendezett országos nótaversenyen. Immár mondhatni, hogy hagyományosan az ipolykeszi kultúrházban került sor október 5-én a szlovákiai magyar nótaénekesek elõdöntõjére. Itt 20 amatõr énekes mutatkozott be a közönségnek, és természetesen a Dr. Papp Sándor-Antal Gusztávné-Magyar Nándor
összetételû szakmai zsûrinek. Változatlan lelkesedéssel és magas zenei színvonalon ezúttal is a kürti Balogh Béla és cigányzenekara kísérte az elõadókat. A versenyzõk igazából az elõdöntõ végén, eredményhirdetésre várva izgultak leginkább, hogy a Papp Sándor zenetanár elnökletével dolgozó bírálóbizottság kiket juttat majd a vasárnapi döntõbe. Mintha más évekhez viszonyítva idén bekeményített volna az évek óta változatlan összetételû zsûri, és valóban csak a kiváló teljesítményt mutatott énekeseket javasolta a fináléba, összesen tizenkettõt. (Folytatás a 8. oldalon)
„…nálunk ellenben a gondtalanság mellett a gőgös tudatlanság, s a tetszelgő álművelt− ség fanyar mosolyával nézik le az emlékeket…melyekhez hasonlót a mai czifraságaink ál− és pótdíszítményeivel nem vagyunk képesek alkotni…valahányszor ez azonban a népek történetében beáll, mindenkor a nemzetek hanyatlását jelzi, melyek a mint nem képesek többé az ősök nagy alkotmányait fenntartani, tisztelni és megérteni, azonnal megszűnnek képesek lenni azok folytatására, újak alkotására…“
2 Kürtös
MENJÜNK EL V Á L A S Z TA N I Folytatás az elsõ oldalról
Ne legyünk szõrszálhasogatók, mert aki így gondolkodik, saját települése, saját közössége ellen vét. Nekünk, ebben a megyében élõ magyaroknak nem lehet közömbös, hogy Besztercebánya Megyei Önkormányzatában a négy déli /RA, RS, LC, VK/ járásból hány magyar képviselõ foglal majd helyet a 49 tagú megyei parlamentben. Csupán emlékeztetõül, 2001ben 15, 2005-ben 8, és 2009-ben már csak 7 magyar képviselõvel rendelkeztünk a megyét alkotó 13 járásból. Magától értetõdõ, hogy az elsõ választási idõszakban eleve könnyebb volt 15 képviselõvel eredményesebben szerepelni, mint a most záruló ciklusban 7 képviselõvel. Ráadásul a szóban forgó négy járás együttvéve is csak alig több mint egyharmadát teszi ki a megyei képviselõtestületnek, s ezen belül is bõven kétszer annyi a szlovák képviselõ, mint a magyar. Én úgy vélem, hogy szerény számbeli arányuk ellenére igyekeztek, és lehetõleg arányosan, minél több pénzt, beruházást juttatni a megye magyarok lakta településeire. És arról sem feledkezzünk meg, hogy a megye ebben a választási idõszakban kevesebb pénzzel gazdálkodhatott, mint korábban, vagyis voltak objektív okai is annak, hogy választott képviselõink a vártnál szerényebb eredményekkel zárták a mostani ciklust. Mi, magyar választópolgárok duplán fontoljuk meg világhírû drámaírónk, Madách Imre szavait Az ember tragédiájából: „A tett halála az okoskodás.“ Ne azon filózzunk, hogy november 9-én miért nem érdemes elmenni választani, ehelyett tudatosítsuk azt, hogy a magyarok szavazatai nélkül is 49 tagú lesz a megyei önkormányzat, ha viszont minél nagyobb számban élünk szavazati jogunkkal, lényegesen befolyásolhatjuk, hogy ebbõl hány hely jut majd a magyaroknak. Ha a reméltnél többen vagy jóval többen bejutnak, akkor az reményeink szerint nekünk, magyaroknak is, de a mi járásunknak is mindenképpen jó lesz. Éppen ezért menjünk el választani, és a közös szavazólapon a 17 jelöltbõl ki-ki karikázza az általa legjobbnak vélt jelölt vagy jelöltek sorszámát. Azt már a választópolgár lelkiismeretére bízzuk, hogy a három lehetséges jelöltbõl kit vagy kiket érdemesít, sportnyelven szólva, továbbjutó/k/nak. /bodzsár/
Közélet
2013. október
Józan paraszti ésszel gondolkodva
„MIÉRT MEGYEK VÁLASZTANI?“ Jó harmincas évjáratú ismerõsömmel futottam össze a minap. Egyebek mellett szóba került a közelgõ megyei választások témája. Kérdezés nélkül elmondta, hogy november 9-én élni kíván állampolgári jogával, és elmegy választani. Indoklásként kimerítõ magyarázattal szolgált: - Bosszant, amikor a haverjaim közül egyesek azzal állnak elõ, hogy õk bizony messzirõl lesajnálják, és mindazonáltal feleslegesnek is tartják a megyei választásokat, mert abból csak a képviselõknek van hasznuk. Ilyen és hasonló alaptalan és bárgyú kijelentések nagyfokú tájékozatlanságra vallanak, nincsenek tisztában a megyei önkormányzat jogköreivel, csak a szájuk jár. Bár én sem, és rajtam kívül még nagyon sokan nem túlzottan jártasak a megyei hatásköröket illetõen, ennek ellenére mégis elmennek szavazni. Mit gondolsz, hogy a szomszédomban lakó 83 éves János bácsi miért megy el az asszonykájával együtt választani? Azért, mert megtiszteltetésnek veszik, hogy még az õ véleményükre is kíváncsiak, mert a voksolás végeredményben véleménynyilvánítás is a politikai párttal vagy annak jelöltjeivel kapcsolatban. Azaz szavazatommal vagy támogatom, vagy nem támogatom. Én a környezetemben mindenkit arra biztatok, hogy igenis, menjenek el választani. Sokan megkérdezik tõlem, hogy én például miért megyek választani? Netán azért, mert én annyira szeretem a politikát vagy a képviselõket? Egyébként nekem is megvan a véleményem a politikusainkról, de nem lehet mindegyiküket egy kalap alá venni. Józan paraszti ésszel gondolkodva én elsõsorban azért megyek választani, mert az IGENben mindig több a lehetõség, mint a NEMben. Sokakkal ellentétben azt tartom, hogy IGEN, az én voksolásomon is múlik, milyen lesz a megyei önkormányzat összetétele. Bárcsak mások is ehhez tartanák magukat.! /-bégyé-/
Jó, ha tudjuk
MILYEN ÜGYEKBEN DÖNT A MEGYE? A megyékrõl szóló törvény életbelépése után egyre több jogkört kapott a megye. Ezen jogok közé tartozik: * a területrendezési terv kidolgoztatása, * a területfejlesztésben a kerület gazdasági, szociális, idegenforgalmi és kulturális fejlesztési programjának megalkotása, * határon átnyúló együttmûködés, * közutak karbantartása és bõvítése, * a kerületi tömegközlekedés biztosítása, * szociális intézmények mûködtetése, * oktatásügyben középiskolai szintû oktatási intézmények fenntartása, * múzeumok, galériák, népmûvelési központok és könyvtárak fenntartása, * egészségügyben a rendelõintézetek és kórházak fenntartása.
2013. október
Közélet
Kürtös 3
KÖZÖS JÁRÁSI KAMPÁNYNYITÓ Némi túlzással úgy is mondhatnánk, hogy történelmi esemény részesei voltak azok, akik 2013. október 13-án, vasárnap délután Ipolybalogon részt vettek a Magyar Közösség Pártja és a Most-Híd párt megyei képviselõjelöltjeinek közös járási kampánynyitó rendezvényén. Pillanatnyi ismereteink szerint Dél-Szlovákia vegyeslakta régiói közül elsõként a Nagykürtösi járásban került sor ilyen jellegû rendezvényre, amelynek elõkészítésén hetek, hónapok óta kitartóan tárgyaltak, egyeztettek a két párt járási tisztségviselõi. A tárgyalások eredményességéhez természetesen az is nagyban hozzájárult, hogy kerületi szinten még ez év február végén sikerült tetõ alá hozni a 2013-as megyei választásokon való együttmûködés kereteirõl szóló megegyezést a Besztercebányai kerület nagykürtösi választási körzetében. Tudatosítva a járás magyar szavazatai elvesztésének lehetõsége felett érzett felelõsséget, a szerzõdõ felek a pártok kerületi és járási szervei jóváhagyásával megegyeztek a nagykürtösi választási körzetben való együttmûködés kereteirõl: A. a képviselõjelöltek állításának kulcsában, amely szerint a 3 lehetséges jelöltre az MKP 1 jelöltet, a Híd pedig szintén 1 jelöltet állít B. a jelöltállítás a pártok kizárólagos belsõ jogköre, és ezért kölcsönösen nem véleményezik egymás jelöltjét C. a jelöltek és a járási pártstruktúrák a választási kampány során nem fognak egymás ellen negatív kampányt folytatni D. ezen megegyezést módosítani a felek kölcsönös beleegyezésével írásban lehet.
Az MKP és a Most-Híd kerületi és járási elnökei látták el kézjegyükkel a Füleken, 2013. február 25én kelt Megegyezést. A közös járási kampánynyitón Balík László, az MKP és Baki Attila, a Híd járási elnöke ünnepélyes keretek között aláírta a Megegyezés mellékletének számító D/pontot, amelynek 1. pontja kimondja: A két párt megyei képviselõjelöltje a választási kampányrendezvényeken és a médiában együtt és közös választási programmal, továbbá közös választási plakátokon és szórólapokon mutatkozik be. A mûsoros rendezvényen ennek jegyében és szellemében mutatkozott be Jámbor László, az MKP és Baki Attila, a MostHíd megyei képviselõjelöltje. Jámbor László, aki harmadik választási ciklusban képviseli az MKP-t Besztercebánya megyei önkormányzatában az elmúlt négy év eredményeirõl számolt be, a történészként dolgozó Baki Attila, aki a Radièovákormány idején a nagykürtösi körzeti hivatal elöljárója volt, fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy ezentúl nem egymás ellen, hanem egymás mellett kell kampányolni, ami mindenképpen ösztönzõleg hathat a járás magyar választópolgárainak mozgósítására, a választásokon való részvételre. Mert csak ebben az esetben van reális esély arra, hogy mindketten bekerüljenek a megyei parlamentbe. A közös járási kampánynyitót a Csemadok Ipolybalogi Alapszervezte Bukréta folklórcsoportjának rendkívül színvonalas irodalmi összeállítása és a Csemadok Ipolykeszi Alapszervezete mellett mûködõ Aranyesõ folklórcsoport szüreti szokásokat felelevenítõ mûsora tette még emlékezetesebbé. /B.Gy./
Falunap Ipolykeszin Ipolykeszin szeptember 14-én tartották a falunapot. Az ünnepi szentmise keretében Hutár Márk, helyi lelkiatya megáldotta a föld terméseit. Bár az idõjárás nem kedvezett a szabadtéri rendezvénynek, akik vállalták a kellemetlenséget, nem bánták meg, mert gazdag programot készítettek a szervezõk. A helyi Csemadok több mûsorszámmal is fellépett, de bemutatkozott az ipolynagyfalui éneklõcsoport, az ipolynyéki Hont néptánccsoport és az ipolybalogi mûvészeti iskola tehetséges diákjai is. Az esti sztármûsor elõtt Básti János nótaénekes szórakoztatta a közönséget. -ke-
Közélet
4 Kürtös
2013. október
Megkezdődött az útfelújítás az Ipoly mentén A Középsõ-Ipoly Mente Regionális Fejlesztési Ügynökség élve a Magyarország Szlovákia Határon Átnyúló Együttmûködési Program nyújtotta pályázati lehetõséggel még 2011-ben Besztercebánya megye számára elkészítette a Petõ (Pe ov) - Pösténypuszta és a Rárós (Rároš) Rárospusztai hidak felé vezetõ közutak felújítási projektjét. Ennek eredményeképp a napokban megkezdõdhettek a munkálatok. Az elõírt közbeszerzési eljárások során kiválasztásra kerültek a kivitelezõk, akikkel a megye megkötötte a szerzõdést. A pályázat elkészítésekor abból indultunk ki, hogy a határ mindkét oldalán az országos átlagokhoz viszonyítva gazdaságilag elmaradottabb területek találhatók. A határ közvetlen közelében fekvõ kistelepülések sokáig nagyon nehezen voltak megközelíthetõek a határ szemben levõ oldaláról, ami sok esetben perifériás helyzetet teremtett, és nagyban korlátozta az együttmûködési lehetõségeket és az integrált gazdasági fejlõdést. Az Ipoly folyón Petõ - Pösténypuszta térségében megépült határhíd új lehetõségeket és ezzel együtt új kihívásokat is jelent a térségben élõk számára. Ahhoz, hogy elinduljon a személyek és az áruk határon átnyúló szabad mozgása, és a híd hatékonyan kapcsolja össze a határ két
oldalán levõ településéket, szükséges volt megteremteni a hídhoz vezetõ útkapcsolatok minõségi javulását is. A szlovákiai oldalon harmadosztályú közutak vezetnek a hídhoz, amelyek mûszaki állapota nem megfelelõ. Túlnyomó részben az aszfaltburkolat meghibásodott, nagy mennyiségû kátyúsodás észlelhetõ, valamint több helyen repedések keletkeztek a felületén. Az összekötõ utak megépítésére a hetvenes évek elején került sor, amit ez idáig nem követett átfogó útburkolat-felújítás, többnyire csak karbantartási munkálatok és a kátyúk kitöltésére került sor. Ezért elmondható, hogy a pályázat megvalósításával több évtizedes lemaradást hozunk be, és rég nem látott mértékû támogatást kap a térség úthálózata. A magyarországi oldalon a felújításra kijelölt útszakasz a Szécsény Ipolytartnóc összekötõ úton, Ludányhalászi belterületén deformált, profil-
hibás hengerelt aszfaltburkolat található, helyenként kátyúsodott felülettel. A magyarországi szakasz felújítására elõreláthatóan 2014 tavaszán kerül sor. A szlovákiai oldalon, miután a kivitelezõ EUROVIA SK a.s. hivatalosan is átvette az építkezési területet, már folynak az útfelújítási munkálatok. A pályázat vezetõ partnere Besztercebánya Megye Önkormányzata, a határon túli partnere pedig a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztõ Zrt. „A határ mentén fekvõ települések jobb megközelíthetõsége a Petõ - Pösténypuszta hídhoz kapcsolódóan“ elnevezésû projekt menedzsmentjét szintén ügynökségünk biztosítja. A pályázat összköltségvetése közel 2,9 millió euró, amelybõl a szlovákiai határtérségben mintegy 20 km-es szakaszon kerül sor a beruházásra, a magyar oldalon pedig 2,7 km utat újítanak fel. E pályázatnak köszönhetõen a Zsély - Ipolykér Ipolyvarbó - Petõi híd, majd a Kürt Galábocs - Kiszellõ közti útszakasz rekonstrukciója valósul meg. A magyar oldalon a Rárospuszta és Pösténypuszta közti szakasz kap új burkolatot. Lõrincz Mária Középsõ-Ipoly Mente Regionális Fejlesztési Ügynökség
Mindent a polgárokért Minden község próbálja megõrizni hagyományait és értékeit. Ipolykérben az önkormányzat mindezeket pályázatok keretén belül próbálja megvalósítani. 2012 õszén a községnek lehetõsége nyílt pályázni az Oroszlányi-kúria beltéri felújítására és pihenõközpont kialakítására. A pályázat két részbõl tevõdött össze: 1. „A szebb társasági helyiség és környéke fiataloknak és felnõtteknek Kiskérben“
2. „Pihenõközpont családok részére Nagykérben“ Mivel a pályázat sikeres lett, 2013 tavaszán elkezdõdtek a munkálatok, és október végén sikeresen be is fejezõdnek. A pályázat teljes költségvetése 12 000 euró. Ez az aktivitás a „Nadácia SPP a Eustream“ pénzügyi támogatásával valósult meg - „Táto aktivita sa uskutoènila vïaka finanènej podpore Nadácie SPP a Eustream“. SzP
2013. október
Közélet
Kürtös 5
Párkányi csata − 330 éve
A Szeretet−díj szeretetből született
A Szeldzsuk Szultánság felbomlása után a 14. században nomád török törzsek érkeztek Kis-Ázsia területére. A letelepedett törzseket Oszmán egyesítette. A hódítások folytatódtak. A 15. század közepén 1453-ban elfoglalták Bizáncot, a szultán pedig ide helyezte át birodalma székhelyét. A XV. század végére már a török lett az úr a Balkánon, Magyarország közvetlenül határos lett a Török Birodalommal. A török portyák rendszeresen pusztították a magyar Délvidéket. Az országnak nem volt ereje egy nagyobb méretû támadásra a török ellen, így állóháború alakult ki. A királyi hatalom egyre gyön-
A Magyar Szeretet Rendjelet szeptember 28án bensõséges ünnepség keretében két személynek, Harcsa Tiborné Katalinnak, a Martonvásári Óvodamúzeum alapítójának és Molnár Imre felvidéki kötõdésû történésznek adta át Kovács Gergelyné Budapesten. Kovács Gergelyné Irén neves mûvészettörténész, muzeológus kezdeményezése alapján a budapesti XII. kerületben, a Gesztenyéskertben leleplezték Esterházy János szobrát, Nagy János alkotását. Ezer szállal kötõdik a Felvidékhez, a Honismereti Kerékpártúrák kapcsán a másként gondolkodó, nemzeti érzelmû felvidéki fiatalok tucatját karolta fel férjével a diktatúra évei alatt. A Magyar Szeretet Rendjelet néhai férjével, Kovács Gergellyel alapították, a mostani díjazottakkal együtt már nyolcan érdemelték ki az elismerést, amelynek rangját az adja, hogy a szeretetbõl végzett munkát jutalmazzák vele. A díj egy gyönyörû gyöngyhímzésû kokárda és egy diploma merített papíron, keretbe foglalva a díjazott érdemei, a szeretetbõl végzett munkájának méltatása.
gült, a végvárak állapota pedig folyamatosan romlott. I. Szulejmán uralomra jutásakor támadást indított Magyarország ellen. A mohácsi csatavesztés után (1526) Szulejmán már nem találkozott ellenállással, kardcsapás nélkül bevonult Budára, katonái kirabolták és felgyújtották a várost. Az ország másfél évszázadra hadszíntérré változott. 1683-ban a török nagy erejû támadást indított Bécs ellen, mire I. Lipót védelmi egyezséget kötött Sobieski János lengyel királlyal. A szövetséges Habsburg-lengyel felmentõ hadsereg szétverte a Bécset ostromló törököket. Bécs felmentésébõl bontakozott ki az a támadó hadjárat, amely többek között Esztergomot is felmentette a török uralom alól. Míg a bécsi udvar békét akart kötni a törökkel, Sobieski János lengyel király a török után indult Érsekújvár és Esztergom felmentésére. Október 7-én Párkánynál erõs török csapatok támadták meg a királyi sereget messze megelõzõ Sobieskit. Kétezer lengyel katona elesett. Másnap érkezett meg Lotaringiai Károly herceg serege. Így az egyesített felmentõ sereg 28 000 katonából állt. A török erõk hajóhídon megkezdték a visszavonulást a Duna esztergomi oldalára. Erre a szövetséges vezérkar szétlövette a hajóhidat, majd elfoglalták Párkány erõdjét. Mintegy 8000 török a csatatéren maradt, vagy a Dunába veszett. A gyõzelem lendületében a seregek ostrom alá vették Esztergomot. A vár parancsnoka Ibrahim pasa rövid alku után feladta a várat, ezzel Esztergom 140 éves török megszállása véget ért. Egyes történészek fontosabbnak tartják ezt a gyõzelmet, mint az ezt megelõzõ bécsi diadalt. A Magyarország északi részeit megszálló török csapatok visszavonhatatlanul vereséget szenvedtek. Gyakorlatilag lemészárolták a több tízezres török sereget, és az út Magyarország felé nyitva állt. A világháló nyomán BG
Molnár Imre történész, Esterházy-kutató méltatását Csáky Pál ismertette, ebbõl adunk közre egy részletet. ...Tudod, hogy a nyolcvanas években kicsit megorroltam rád, amiért átköltöztél Magyarországra. Tudom, hogy ott magasodott mögötted az akkori csehszlovák államrendõrség fenyegetõ árnya, s azt is éreztem, hogy te már akkor is szélesebb territóriumok után próbáltál nyújtózkodni. Hála Istennek, nem vesztél el, mint annyi sokan, akik áttelepültek tõlünk, s ma is örömmel látom, hogy Molnár Imre számon tartja a szülõföldet és a szülõföld is számon tartja Molnár Imrét. A magyar glóbuszon nagyon otthon vagy, ez örömmel tölt el mindnyájunkat. Mint ahogy az is, hogy az innen kifelé való nyújtózkodásban a lengyel kapcsolat a legfontosabb: társadalmi szinten is, családi vonatkozásban is. Hasznos az elsõ, eltéphetetlen, megkerülhetetlen a másik - mert gyerekeidben ötvözõdik szétválaszthatatlan eggyé. Megingathatatlan, elkötelezett magyarságtudatod mellett történészi, szakmai elkötelezettséged a leginkább megkapó. Meggyõzõdésem, hogy Esterházy János nem tudott annyit önmagáról, amennyit te tudsz róla. S az a már-már fanatizmushoz hasonlítható elszántság, amellyel kutatod a kort, kortársait és õt, méltán lehet példaértékû. Mert Imrém, egy olyan korosztály tagjai vagyunk, amelynek több tagja itt, itthon, a Felvidéken, mintha meghasonult volna. Mintha kezdene szembemenni a közösségi paradigma eddigi abszolút parancsával, a megmaradni kötelezettségével. A korosztályunkból többen már ideológiákat gyártanak arra, hogy miért nem fontos, vagy miért elavult az, amiben mi hiszünk. S talán itt zárul be a kör is: azzal kezdtem, hogy szerencsés generáció tagjai vagyunk, akik megúszták a huszadik század legdurvább õrületeit. S ahelyett, hogy egy szép és tiszta harmóniát hoztunk volna létre helyette, elpuhultságunkban (?), telhetetlenségünkben (?), önimádatunkban (?) mintha elárulni készülnénk sok mindent, ami eleink számára szent volt, s ami ezt a népet máig megtartotta. Ezért fontosak a példák, ezért kell felmutatnunk a te munkásságodat is. Mementóként, de irányjelzõként is: azért, hogy minden értelmes ember láthassa, hogy az utaknak nem jobbra vagy balra kell kanyarogniuk, hanem elõre. A tisztességes vállalás irányában. Imrém, mindezért együtt vagy érdemes a mai díjra. A Szeretet Rend ma ismét jó kezekbe kerül. Téged Isten éltessen, a munkádat és az elkötelezettségedet pedig köszönjük. Felvidék.ma nyomán összeállította BG
6 Kürtös
2013. október
Kultúra
„HAT NAP ÓTA SZÓL A NÓTA...“
Befejezés az elsõ oldalról
Egy nappal késõbb, október 6-án, vasárnap Ipolynyéken a mûvelõdési ház színháztermében folytatódott az Õszirózsa címet viselõ nótaverseny. Délelõtt a Tarnai Kiss László és Szeredy Krisztina énekmûvészekkel kiegészülõ szakmai zsûri a minõsítõ versenybe benevezett magyarországi amatõr énekesek /32/ bemutatkozását értékelte. Az anyaországból érkezõk közül többen képviselték Budapestet, Kecskemétet, Jászapátit, de Eger, Kaposvár, Nyíregyháza, Halásztelek, Pécel, Szanada, Karancslapújtõ, Bakonyszentlászló és Csorna is képviseltette magát egy-egy énekessel. Kora délután kezdõdött a gála, az elõdöntõbõl továbbjutott elõadók versenye. Az öttagú szakmai zsûri Tarnai Kiss László vezetésével sem bizonyult elnézõnek az énekesek teljesítményét illetõen. Ennek egyik bizonyítéka, hogy a magyarországi elõadók egyikét sem méltatta aranykoszorús énekesnek. A finálésok között viszont négy elõadót, név szerint Visser Ágnest /Nagykeszi/, Fazekas Istvánt /Alistál/, Vörös Károlyt /Balony/ és Molnár Angelikát /Gúta/ érdemesítette aranykoszorús nótaénekesnek. Mivel a hazai magyar énekesek esetében versenyrõl volt szó, a bírálóbizottság a képzeletbeli dobogó legfelsõ fokára léptette Molnár Angelikát, Visser Ágnes a második, Fazekas István és Vörös Károly megosztva a harmadik helyen végzett a XIV. Õszirózsa, a szlovákiai magyarnóta-énekesek országos versenyének döntõjében. Nagy segítségére volt a szervezõknek a rendezvény lebonyolításában Ipolykeszi és Ipolynyék helyi önkormányzata, a két település Csemadok-alapszervezete, és köszönet jár mindenkinek, aki erkölcsileg és anyagilag is támogatta a nótaversenyt, amelyen 50 elõadónak köszönhetõen 100-nál több szebbnél szebb magyar nóta csendült fel a közönség nagy örömére. /BGY/
2013. október
Kultúra
XI. HEGYALJAI ÕSZNYITÓ Szeptember 22-én került sor Kõkesziben a tizenegyedik Hegyaljai Õsznyitóra. A délutánt a
Kürtös 7
S z ü re t i ü n n e p s é g B u s s á n 2013. szeptember 28-án tartottuk Bussán az idei szüreti ünnepséget, ez alkalommal a községi hivatallal együttmûködve. Az SzK Kormányhivatalához benyújtott pályázat sikeres lett - ezúton köszönet Lõrincz Máriának a segítségért és köz-
Molnár Csaba - Doncs Bojtos Katalin páros konferálta a tõlük megszokott formában. A mûsor, mint mindig, most is színes és érdekes volt: fellépett az ipolynagyfalui asszonykórus, az ipolybalogi Bukréta, a palásti hagyományõrzõk, valamint a nagycsalomjai citerások. Oroszlány Jani bácsi Sirakról eddig az összes Õsznyitón színpadon állt. A gesztetei menyecskék jófajta szilvapálinkát is hoztak magukkal, az ipolykesziek meg új mûsorszámot. Táncoltak
nekünk a Hont néptáncsoport tagjai is, jól megdobogtatták a színpad deszkáit és a nézõk szívét egyaránt. Nem maradhatott el a helyi hegyaljai Vegyeskórus fellépése sem, mert hát már hagyománnyá vált, hogy õk éneklik az Õsznyitó nyitó: „Õsszel érik babám“-ját, vagy a záró „Bogyó, bogyó szõlõbogyó“-ját. Az utóbbit idén Jónás László cigányzenekara kísérte. Mánya Ilonát a nóták és a népdalok éneklése után egy kis meglepetés várta, nyolcvanadik születésnapja alkalmából egy csokor virággal és apró ajándékkal köszöntük meg kitartó segítségét, amit a helyi menyecskekórus kap tõle. Mint minden évben, idén is tombolával zárult a délután, de a sok díj gazdára találása után sem szaladtak haza a nézõk, hiszen a finom gulyások és a jó cigányzene sokakat tartott még a kultúrházban. DBK
benjárásért -, így a helyi Csemadok vezetõsége összeült, és úgy döntött, hogy közös erõvel gazdagabb lesz az idei „szüret“ Bussán. A Szüreti ünnepség ezzel a pályázattal Szüreti fesztivállá nõtte ki magát. Mint minden évben, most is szentmisével kezdõdött a rendezvény, ahol a szentmise keretében a lelkiatyánk megáldotta az új kenyeret, a bort és minden terményt, amit az oltár elé tettek az ott jelenlévõk. Majd a kultúrház nagytermében kultúrmûsorral folytattuk az ünnepséget. Felléptek a bussai Kispalócok, a Melódia asszonykórus, a bussai fiatalok tánccsoportja és nem utolsósorban a Mikszáth Táncegyüttes Oláh József és Oláhné Csercsics Ivett vezetésével Balassagyarmatról. Nagyon látványos és színvonalas fellépésük volt, amellyel jó hangulatot varázsoltak a nézõtérre. A kultúrmûsor és a nagy taps után már mindenki megéhezett és megszomjazott. Milyen is lenne egy szüreti ünnepség, ahol ne lenne egy kis eszemiszom? Így mi is kedveskedt ü n k e g y k i s frissítõvel a fellépõknek, a vendégeknek és a Csemadok-tagoknak. Remélem, hogy mindenki elégedetten és élményekkel gazdagodva ment haza. Végül szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki segített e hagyományos szüreti ünnepség megrendezésében. To v á b b á buzdítani szeretném a Csemadok-tagokat és a bussai lakosokat, hogy ne hagyjuk elavulni a régi hagyományokat. Elõdeink megadták nekünk az alapokat ehhez, ne hagyjuk ezt összedõlni. Ha többen leszünk, akkor még van esélyünk arra, hogy a magyar kultúra tovább éljen és fejlõdjön Bussán. Bombor Ivett
8 Kürtös
Kultúra - Közélet
Madách Imre visszatért a Madách-kastélyba Lapunk februári számában számoltunk be a Madách-kastély teljes felújításáról és az átadóünnepségrõl. Az ezt követõ idõszakban lázas elõkészületek folytak a
kastélymúzeum mielõbbi megnyitása érdekében. Annak ellenére, hogy még a beltérnek alaposabban ki kellett száradnia, hogy az elhelyezett képek, tárgyak ne szenvedjenek károsodást,
egy szlovák-magyar vegyes összeállítású szakembercsoport munkájának köszönhetõ a berendezés összeállítása, az állandó kiállítás elsõ részének készítése. Név szerint Dr. Praznovszky Mihály irodalmár, Holèík Štefan és Dr. Kovács Anna muzeológusok, Juhász Tibor és Kocka István látványtervezõk. A tárlat elsõ része Praznovszky Mihály tolmácsolásában igyekszik bemutatni azt az életstílust, életviteli szokásokat, amik abban a korban jellemzõek voltak egy vidéki nemesi családra. A kiállítás második része megnyitására jövõ év januárjában kerül sor a tervek szerint. Ez az anyag inkább majd az ember tragédiája bemutatásával foglalkozik. A kiállítás bemutatását, utalva a kiállítási anyag második, januárban bemutatandó részére is, ezekkel a szavakkal zárta: „Rá akarjuk ébreszteni majd a kiállítás látogatóit, hogy az a mû, amely itt, Alsósztregován a kastélyban megszületett, az az egész emberiség teljes értékû kincse, bárminemû hovátartozás nélkül“. Jarábik Gabriella, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma igazgatónõje a kastélyt és a kiállítást megnyitó beszedében elmondta, hogy terveik között szerepel egy Madách
az elképzelés megvalósítása a fejekben folytatódott. Nagyon sok kérdést és elképzelést kellett az erre összeállt szakembergárdának megbeszélnie és tisztáznia, hogy a muzeális értékek elhelyezése, a berendezések korhûek
legyenek, de azért ne halott tárgyak múzeuma legyen, hanem otthonossá tegyék az egész kastélyt. A megnyitó után úgy éreztük, hogy ez maradéktalanul sikerült. Mindez azokat a szakembereket dicséri, akik ezért a legtöbbet tették. Meg kell említeni, hogy
Kutatóközpont és egy szlovákmagyar honlap létrehozása. Ezzel a múzeum egy olyan arculatot kap, amellyel nálunk nemigen, vagy csak igen kevés helyen találkozhatunk hasonlóval. Befejezésül a nagy költõt idézte: „Szent ez a hely, kicsiny világunk ez“ - írta Madách Imre. Én kívánom, hogy ez a kicsiny világunk, ahol a tragédia megszületett, mindenkinek, aki ellátogat ide, lelki és érzelmi világát gazdagítsa. Balogh Gábor
2013. október
Aradi vértanúk Az aradi vértanúk azok a magyar honvédtisztek voltak, akiket a szabadságharc bukása után az 1848-49-es szabadságharcban játszott szerepük miatt Aradon végeztek ki. Bár az Aradon kivégzett honvédtisztek száma 16, a nemzeti emlékezet mégis elsõsorban az 1849. október 6-án kivégzett tizenhárom honvédtisztet nevezi így, gyakran használva az aradi vértanú, illetve az aradi tizenhármak elnevezést is. Mindegyik aradi vértanú a szabadságharc kezdetén aktív vagy kilépett császári tiszt volt, a szabadságharc végén a honvédseregben közülük egy altábornagyi, tizenegy vezérõrnagyi és egy ezredesi rendfokozatot viselt. A magyar sereg a Világos közelében levõ szõlõsi mezõn tette le a fegyvert az orosz csapatoknak. Ez nagy sértés volt a császári oldal számára. Ha nekik adták volna meg magukat a magyarok, annak üzenete lett volna, hogy az ellenük folytatott szabadságharc elbukott. Így azonban az volt az üzenete a fegyverletételnek, hogy a két nagyhatalom fegyveres erõivel szemben nem lehet tovább harcot folytatni. Ez volt az egyik fõ oka annak, hogy az osztrákok a tábornokokat megilletõ lõpor és golyó általi halál helyett kötél általi halált írtak elõ a magyar tábornokok részére, miután az oroszok - noha ígéretet tettek az ellenkezõjére - foglyaikat némi habozás után átadták nekik. Ferenc József jóváhagyásával hadbíróság elé állították, majd halálra ítélték, és kivégezték a 13 magyar hõst. A kivégzést követõen elrettentésül az elítéltek holttetemét közszemlére tették ki. Õk váltak a nemzet vértanúivá. 1890. október 6-ától a pesti közönség a vigadó elsõ emeleti termében felállított Edisonféle fonográfhengerrõl hallhatta Kossuth Lajos megemlékezõ szónoklatát az aradi hõsökrõl: „A világ birája, a történelem fog e kérdésre felelni. Legyenek a szentemlékû vértanúk megáldottak poraikban, szellemeikben a hon szabadság Istenének legjobb áldásaival az örökké valóságon keresztûl; engem, ki nem borúlhatok le a magyar Golgota porába, engem October 6 ka térdeimre borúlva fog hontalanságom remete lakában látni a mint az engem kitagadott Haza felé nyujtva agg karjaimat a hála hõ érzelmével áldom a vértanúk szent emlékét hûségükért a Haza iránt, s a magasztos példáért, melyet az utódoknak adtanak; 's buzgó imával kérem a magyarok Istenét hogy tegye diadalmassá a velõkig ható szózatot, mely Hungária ajkairól a magyar nemzethez zeng. Úgy legyen. Amen!“ (Kossuth Lajos, Torino, 1890. szeptember 20.) A világháló nyomán BG
Madách Imre: Az aradi sírra Nem néztetek erõst, hogy szolgáljátok, Ki fényesen majd jutalmazni tud, Akit szolgáltatok egy árva hon volt, Ím sírotokra emlékkõ se jut.
2013. október
1956 húsz napja Mindössze 20 nap, de a magyar történelem talán legkiemelkedõbb 20 napja zajlott 1956-ban Magyarországon. Egy aprócska, de elszánt nemzet felemelte fejét, és nemet mondott az elnyomásra, a diktatúrára, és szembeszállt a világ akkori legnagyobb birodalmával. De mi is történt 1956. október 23. és november 11. között? A forradalom és szabadságharc 1956. október 23-án kezdõdött. A nagy napon három fontos forradalmi központ alakult ki. Az egyre növekvõ számú tömeg meghallgatta a Nemzeti dalt, illetve a forradalom 16 pontos követeléslistáját. Megszületett a forradalom jelképe, a középen lyukas nemzeti zászló, melybõl kivágták a népre erõltetett és történelmünktõl idegen kommunista címert. A tömeg meghallgatta az írók kiáltványát is, és a közben 200 ezer fõre duzzadt tömeg a Parlament elé ment, és Nagy Imre megjelenését követelte. Az 1956. október 28. és november 3. közti hét nap a forradalom gyõzelmi idõszaka volt. Kialakult Nagy Imre programja is. A miniszterelnök a demokrácia feltételeit akarta megteremteni a szabadságjogok és a szabad választások, többpártrendszer kialakításával. A Szovjetunió az október utolsó napjaiban a nyugattal megkötött titkos alkuig a magyar forradalommal szemben a megtévesztés politikáját alkalmazta. Közben Hruscsov megkapta a nyugati „hozzájárulást“ a beavatkozásra, így november 1-jén megszületett a Forgószél hadmûvelet terve Magyarország katonai lerohanására, amely november 4-én indult meg. A reménytelen harcnak november 11-én mindenütt vége lett. A harcokban összesen 3300 felkelõ halt meg, a megtorlás során pedig 229 embert végeztek ki, további 20 ezer forradalmárt börtönöztek be, 13 ezer embert internáltak, és 170 ezer ember menekült külföldre. A forradalom fõ vezetõit kivégezték. Mindszenty József bíboros az USA nagykövetségére menekült, ahol végül 15 évig tartózkodott, majd utána 1971-ben a Vatikánba távozhatott. A világháló nyomán BG „Nem érti ezt a sok ember, Mi áradt itt meg, mint a tenger? Miért remegtek világrendek? Egy nép kiáltott. Aztán csend lett. De most sokan kérdik: mi történt? És kérdik, egyre többen kérdik, Hebegve, mert végképp nem értikÕk, akik örökségbe kapták-: Ilyen nagy dolog a Szabadság?...“ Márai Sándor: Mennybõl az angyal
Közélet - Kultúra
Kürtös 9
Tárjuk fel és őrizzük meg értékeinket
Kubányi Lajos
Három évvel ezelõtt indította el a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya ezt a programot, melynek elsõ, kézzelfogható eredménye Alsóesztergályon valósult meg. Farkas Sándor, a csalári alapszervezet elnöke, helytörténész, a festõ halálának századik évfordulója kapcsán megjelent cikkére reagálva jelentkezett a festõ dédunokája, és elkezdõdött egy új történet, illetve egy 1995-ben történt esemény folytatása. Ekkor ugyanis a Palóc Társaság kezdeményezésére egy emléktábla elhelyezésére került sor az evangélikus lelkészház falán. A festõ sírja már ekkor is elhanyagolt állapotban volt, sor került megtisztítására, de a további években egy kicsit a feledés homályába merült.
Beòov köszöntötte a megjelenteket, és méltatta a festõ nagyságát és a faluhoz való kötõdését. Utána Farkas Sándor felolvasta az egyik dédunoka, Várszegi István levelét, melyben megköszöni mindazoknak a segítségét, akik közbenjártak a sírhely felújításában, a festõ hagyatékának õrzésében. Következett a lelkész úr, aki egy rövid méltatás után megáldotta a sírhelyet, és elénekeltek közösen egy zsoltárt, majd Viera Draková, az evangélikus egyház és a község mellett mûködõ
polgári ügyintézõ testület nevében méltatta a festõ életútját. A felújított síremléket a falu polgármestere, lelkésze és Várszegi István közösen leplezték le. A megjelentek nemcsak jelenlétükkel, hanem virágcsokraikkal és koszorúikkal is lerótták tiszteletüket, majd elvonultak a lelkészlakba, ahol baráti beszélgetés mellett emlékeztek meg a festõrõl és családjáról, arról, hogyan emlékeznek róluk a helybeliek, és hogyan szándékoznak ápolni híres szülöttük hagyatékát.
Kubányi Lajos Önarckép c.festménye
Szeptemberi számunkban már írtunk róla, hogy sor kerül a sírhely teljes felújítására, és reméljük, ezentúl a festõrõl való rendszeres megemlékezésre is. Errõl tettek tanúbizonyságot a megjelentek október 13-án, amikor a felújított sírhely leleplezésére került sor. A gyönyörûen felújított obeliszk, az új márványtábla, a sírkeret Oroszlány János siraki sírköves keze munkáját dicséri, mellyel a rokonság és a többi megjelentek elismerését vívta ki. Az emlékünnepség az evangélikus templomban megtartott misével kezdõdött, amelyet a község lelkésze, Ján Ïurov celebrált. Szívélyesen üdvözölte a megjelent rokonságot és az érdeklõdõket, a misét Kubányi Lajos és családja lelki üdvéért ajánlotta fel. A mise végeztével a hívek elõtt Farkas Sándor mondott szlovák nyelven egy rövid ismertetõt a festõ életpályájáról, majd mindnyájan gyalogosan kiballagtunk a temetõbe a sírhelyhez. Itt a polgármester úr, Miloš
A beszélgetés során különbözõ dokumentumok jártak kézrõl kézre, így került átmenetileg birtokunkba egy album a sümegi Liptay család jóvoltából. Az ebben lelhetõ képek, írások más leletekkel együtt digitális feldolgozásra kerülnek, így ezekhez a többi leszármazott családtagok is hozzájuthatnak. Köszönet érte mindnyájuknak. Végsõ soron újból megköszönjük a község, az egyház és minden helybéli segítségét, áldozatkészségét, vendéglátó szeretetüket, amelyért mindannyian hálásak vagyunk. Úgy érezzük, hogy ez egy további gyümölcsözõ kapcsolattartás és együttmûködés kezdete volt. Balogh Gábor
Közélet
10 Kürtös
Elment egy jó magyar ember A több mint húszéves barátság, mely Bajnok Pistához köt, szándékosan nem írom múlt idõben, sok mindenre megtanított. Emberségre, bátorságra, kitartásra. Sokunk példaképe volt, aki az életet mindig jó kedvvel vállalta, a nehézségekre nem akadályként, hanem kihívásként tekintett. Õszintén, sallangok nélkül. Nem politikusként, emberként állt a politikához. Nem bújt el a gondok mögé, hanem véleményt formált róluk a legnehezebb idõkben is. Ezt tanította mindenkinek. Elment közülünk. Fizikailag már nem beszélhetünk vele, mégis itt maradt velünk, mindenkinek a szívében, mint egy kis virág. A komoly szemüveg mögött egy érzéki, jó szívû magyar ember mosolygott vissza ránk. Közvetlensége, sajátos humora nagy baráti kört alakított. Életútja tipikus közéleti szlovákiai magyar sors. Küzdelmes, vállaló, soha meg nem alkuvó. Szemet fényesítõ. Egy volt közülünk, az egyik legjobb. Legutolsó találkozásunkkor egyik legfrissebben megjelent könyvét dedikálta nekem. Láttam, hogy fárad el a test, de láttam a küzdést a szemében. Bár bizonyosan lehetõsége lett volna rá, nem akart új szívet. Azt mondta, azzal akar meghalni, amelyikkel az édesanyja szülte. Milyen nagy emberi dolog ez, vinni magunkkal, amit a szülõktõl kaptunk, mindhalálig, szívestül, lelkestül, anyanyelvestül, akárhogyan is lesz. És lett. Most mát ott pihennek, együtt, s várnak ránk, még maradókra. Aztán lesz idõ, még nagyon sok mindent kell átbeszélnünk. Emlékül szóljon ez a néhány sor, róla, egy barátról, egy emberrõl, aki köztünk járt, a fák hegyén!
Új fejfák
2013. október
A népmese napja
2013. szeptember 30-án az ipolyvarbói Mikszáth Kálmán Alapiskolában Meseszínházba vártunk kicsiket és nagyokat egyaránt. A dátum nem a véletlen választása volt, hanem ezen a napon született Benedek Elek, akinek születésnapját immár 2005 óta a népmese napjaként tartjuk számon. Immár visszatérõ vendégként fogadtuk iskolánkban Badin Ádámot és kedves feleségét, Gabriellát, akik a Mese a juhászbojtárról c. népmesét hozták el nekünk. Az elõadás aktív részesei voltak a gyere-
kek, akik nagyon élvezték a közös meseelõadást. Itt voltak közöttünk a juhászbojtár, a révész, a m e d v e , a sárkányok, a dalos ajkú leányok, és mint minden mese, itt is „minden jó, ha vége jóval“ végzõdött. A meseszínházba meghívást kaptak az óvári óvodások és kisiskolások is, akik nagy örömmel tettek eleget a meghívásnak. A program a Bethlen Gábor Alap „2013 a kisiskolások éve“ c. pályázatán elnyert támogatás segítségével jött létre. Chudý E.
(Bajnok Pistának, végül, utoljára)
Fejfák nõnek, sokasodnak zápor után megtisztulnak, az égi temetõk megnyílnak hosszú sorban jók és jobbak lassan, lassan elballagnak. Ki áll majd helyettük vigyázzba, szálfaegyenesbe, tündöklõ glédába jók és jobbak, legjavabbak hosszú sorban elballagnak. A világ báránya már várja, csak neki gyarapszik a nyája, s az emberek, emberségben elmúlnak a messzeségben. Ha volna még idõ maradni kaszát egyenesítve, embert faragni, életre, hitre, igazságra lábat megvetve állni a gátra. De csak a fejfák nõnek, növekednek Isten elõtt fényesednek, s a lelkek lassan,lassan elcsendesednek! Hrubík Béla
Kálmán-napi megemlékezés
Hagyományosan Horpácson gyûltek össze Mikszáth Kálmán tisztelõi, hogy nevenapján közösen emlékezzenek a „nagy palóc“-ra. A Mikszáth Társaság és Horpács Község Önkormányzata szervezésében az idén családias légkörben zajlott a Kálmán-napi megemlékezés. Molnár Zoltán, Horpács polgármesterének ünnepi beszédét követõen a megjelentek elhelyezték az emlékezés virágait a park különlegességének számító Mikszáth-szobornál. A résztvevõk a koszorúzást követõen megtekintették az egykori Mikszáth-kúria épületében található irodalomtörténeti kiállítást. Kliment
2013. október
Közélet
Kürtös 11
70 évnyi házasság margójára
Nehéz az emlékezés ... 70 év távlatába merülni nem könnyû dolog, fõleg, ha ezzel az „idõutazók“ számára a szép emlékek mellé az élet fájdalmas percei is elválaszthatatlanul hozzácsapódnak, melyekrõl legszívesebben megfeledkeznének, és inkább törölnék ki emlékezetükbõl, minthogy akárcsak szavak útján is felelevenedjenek e letûnt percei a már kis híján homályba veszett múltnak, melynek borzalmai és keserûsége még ma is könnyeket csal visszaemlékezõink szemébe... Bacsa István 1921-ben született Ipolyvarbón. Felesége, Bacsa Istvánné Gyõri Ilona 1924-ben született a nem messze fekvõ magyarországi Hugyag községben. Itt ismerkedtek meg a nyitott határok idején, a negyvenes években egy hangulatos piactéri mulatság alkalmával, hiszen az akkori fiatalok is szívesen jöttek össze, töltötték szabadidejüket szórakozással, tánccal akár a szomszédos községekbe való gyaloglás árán is. Házasságkötésük a jegyben járást követõen a szülõk hirtelen elhatározásaként jött létre 1943. augusztus 26-án, egy csütörtöki napon, mert abban az idõben a legények élete a katonai behívók és a frontra vonulás függvényében zajlott. A szerdai elhatározást gyors intézkedés követte, mint a rokonság összehívása és a lakodalmi teendõk megszervezése, a sütés-fõzés, így már az esküvõ kihirdetésére sem volt idõ, melyre aztán a hugyagi templomban került sor. A lakodalomnak e zaklatott idõszak ellenére is megadták a módját, nem volt híja semminek. A tálalás ideje alatt a hugyagi zenekar és az ipolykéri zenészek szolgáltatták a hangulatos talpalávalókat, majd a menyasszony és a võlegény, saját rokonaival egyetemben, lovaskocsin hazaindult Ipolyvarbóra. Itt a menyasszonytáncot követõen az arát fehér ruhájából átöltöztették cifra selyemruhába, fejére pedig felkerült az újmenyecskék gyöngyös fékötõje. Az ifjú házasok nem sokáig örvendhettek egymásnak, mert a võlegény már másnap nagy gyakorlatra indult. Késõbb a határvadászokhoz osztották be, és a rárósmúlyadi kaszárnyában szolgált. Fiatal felesége ide járt utána látogatóba. A front ideje alatt Hugyagon éltek. A „statárium“ kihirdetésekor nagy fejtörést okozott, hová, merre is távozzanak falujukból maroknyi vagyonkájukkal és élelemmel a hátukon. A vasút mentén haladva útjukat a háború veszteségei övezték. Kilõtt harckocsik, ember- és állattetemek közt lépkedtek, golyózápor közepette az ismeretlen felé... Az orosz katonák összeszedték a szekrényeket, teknõket, s azzal tutajoztak az Ipoly vizén, a német katonák pedig úgy lõttek rájuk a templomtoronyból. Végül is Iliny községben fogadták õket be más családokkal együtt, viszont nyugodalmuk itt sem volt, mert az orosz katonák éjszaka
munkára hajtották a népet. Az asszonyokat 25 kg-os lõszercsomagok hordására, a férfiakat pedig telefonoszlopok állítására vezényelték ki. Jóformán be sem fejezték az egyik munkát, pihenés nélkül, étlen-szomjan már hajtották is õket a másik munkára. Ez kibírhatatlan volt, így elhatározták, hogy inkább hazatérnek, de a lopakodásnak, bujkálásnak még mindig nem szakadt vége. A menekülés áthatotta mindennapjukat, a napirenden levõ rablások, fosztogatások és fenyegetettség érzése pedig szinte minden reményüket felõrölte... „Borzalom vót... ezt nem átélni, elmondani is nagy... Ilyeneket inkább eszembe se tartok, mert idegfeszítõ“ vallja be Ilonka néni, könnyeivel küszködve. A háború végeztével a kicsinyke föld biztosította a szerény megélhetést. Munka nem volt, várakozni kellett... Újsághirdetés útján akadtak munkakínálatra, amikor már cégek is alakultak. Pista bácsi is így helyezkedett el az építõiparban, ahol kiváló szakemberektõl sajátíthatta el a szakma csínját-bínját, így vált õ maga is elismert munkaerõvé, állami kitüntetéssel jutalmazva. Éveken keresztül gyalog jártak Varbóról a kovácsi „Koplalóhoz“, ahonnan aztán autóbusszal utaztak munkahelyükre, Losoncra vagy éppen még messzebb, attól függõen, hol folytak az építkezések. Hosszú éveken át ingáztak a család jólétéért, és hetente egyszer jártak haza... „Vándorélet... oszt nem fejezõdik be, hanem még újul... ma sincs vége... a munka után még mindig menni kell“ - egészíti ki férje szavait elcsukló hangon a feleség. Amennyire egészségük engedi, még tesznek-vesznek a ház körül, hiszen lételemük a munka, de ma már csak nyugalomra vágynak. A dolgos munkaévektõl megfáradt szépkorú házaspár megbékélt a múlttal, annak viszontagságaival és az élet igazságtalanságaival. Kellemes és szép emlékeikbe révedve üldögélnek az udvar szõlõlugasának hûs árnyékában a délutáni enyhe napsütést élvezve arcukon, elmerengve gyermekeiken, az unokákon és azok családján, s ha õket boldognak tudják, szívük megtelik a szeretet melegével. Bacsa István és neje, Ilonka elbeszélése nyomán papírra vetette KSz.
12 Kürtös
Hitélet
IPOLYKESZI IMANAP
Október elsõ vasárnapján nem mindennapi esemény helyszíne volt Ipolykeszi római katolikus temploma. Itt került ugyanis megrendezésre egy imádságos összejövetel - imanap -, amely a hit évében zajló Szent Mihály imakilenced V. állomása keretében megemlékezett az Ipolykeszin nevelkedett Ipolyi Arnold besztercebányai és nagyváradi püspök, az MTA igazgató tagjának születése 190. évfordulójáról is. E jeles napra nem kis izgalommal készült falunk keresztény közössége a Csemadok helyi alapszervezetével karöltve. A helybéli ügyes kezek mindent megtettek, hogy az idelátogató vendégek jól érezzék magukat, és a lelki töltekezést, amelyet szentségimádási órával ft. Vanda Károly szalkai plébános kezdett, szentmise követte. A szentmise fõcelebránsa Kovács Árnyus Zala megyei lelkiatya volt. A helybéli lelkiatya Hutár Márk meghívására Dr. Karaffa János, a Pázmáneum Társulás elnöke, Dr. Farkas Zsolt, a Jó Pásztor alapítvány elnöke, Mons. Dobos Péter lukanényei plébános, ft. Hlédik László palásti plébános és ft. Vanda Károly szalkai plébános fogadták el a meghívást, és mutatták be a szentmisét. A szentmisén továbbá részt vett ft. György Ferenc ipolybalogi plébános és ft. Zolcer György ipolyvarbói lelkiatya. Az imanap fényét növelték a közelebb-távolabbról érkezett vendégek, különösen Csáky Pál a Magyar Koalíció Pártjának volt elnöke kíséretével együtt. A szentmise keretében megemlékeztünk a Magyarok Nagyasszonyáról, a Rózsafüzér Királynõjérõl és a hazájukért életüket feláldozó aradi vértanúkról. A homília bátorította az imádkozókat a hûségre az Isten és a nemzet iránt, a hitre, a szebb jövõre, a magyar szentek tiszteletére és a hálára a múlt iránt. Az ünnepélyes áldást követõen a jelenlévõk kivonultak a templom keleti falához, ahol a helyi önkormányzat, a Csemadok helyi alapszervezete, a Magyar Koalíció Pártja és a helyi plébániaközösség nevében koszorúkat helyeztek el az Ipolyi Arnold tiszteletére emelt emléktáblánál. A koszorúzás befejezéseként elénekeltük a pápai és a nemzeti himnuszt. A szentmise és a koszorúzás után a helyi mûvelõdési házban a plébániaközösség hívei felajánlásából megvendégelésre került sor. Köszönjük az imanap résztvevõinek, különösen a lelkiatyáknak megtisztelõ jelenlétüket és nem utolsó sorban a szervezésben és megvendégelésben segítõ helybélieknek áldozatos munkájukat. Dénes Mária
2013. október
A hit hatalmas, de nem hatalom Szent Pál apostol írja önmagáról és társairól: „Nem mintha uralkodni akarnánk rajtatok hiteteken keresztül, nem, inkább örömötökben szeretnénk közremûködni.“ (2Kor 1,24) Ebbe a kijelentésbe Pál sajátos emberi tapasztalatát sûríti bele, amely csodákkal, óriási sikerekkel kísérte mûködését, de sem elbizakodottá, sem a másik fölött uralkodóvá nem tette a szívét. A népek apostola megértette, hogy a hit hatalmas, de nem hatalom. A hit eltölt és önmagam fölé emel, de ez nem jelenti azt, hogy én lettem volna önerõbõl önmagamnál többé. Ha így tekintenénk erre, akkor „a hit nem lenne más, mint a Friedrich Nietzsche által leírt Übermensch, ember feletti ember megvalósulásának eszköze, amelyet önnön célomra használok fel“ - írja Török Csaba atya az egyik elmélkedésében. A hit soha nem lehet a hatalom eszköze! A hit engedelmesség, a hit alázat. Minél hatalmasabb erõ mutatkozik meg benne, annál világosabban látom meg önmagam hiányait, és azt, hogy gyöngeségemben hitem által Isten ereje mutatkozhat meg. Assisi Szent Ferenc - aki igazán megértette, hogy a hit az alázat hullámhosszán tud igazán élni - imájában így fogalmaz: „Tégy engem békéd eszközévé! Hol gyûlölet van, oda szeretetet vigyek. Hol neheztelés, békességet, hol széthúzás, egységedet. Tégy engem békéd eszközévé! A kétkedés helyett hitet vigyek. A kétségbeesés helyett reményt, a sötétségbe fényedet. Ó, Mester, add, hogy vigasztaljak mást, és ne csak magamnak keressek vigaszt! Legyek megértõ, ne csak megértett, szeressek, ahogy Te szerettél minket! Tégy engem békéd eszközévé, mert ha megbocsátunk, nyerünk bocsánatot! Ha adunk, akkor kapunk igazán, és ha meghalunk, kapunk örök életet.“ Hitet adni a kétkedés helyett, olyan hitet, amely felszabadít, nem pedig szolgaságba dönt! A hitben a legnagyobb, legreménytelenebb cselekedetek végbevitelére válunk képessé úgy, hogy közben mégis csak haszontalan szolgái maradunk az Istentõl ránk bízott értéknek, amelyet törékeny cserépedényben igyekszünk õrizni ez a hitnek az evangéliumi lelkülete. Az ilyen hitet nem lehet megvásárolni, könyvekbõl tanulni vagy ellopni, ezt mindenkinek önmagában kell rendezni - hitét alázatossá formálni, kerülve a kérkedést és a hivalkodást! Erre önerõbõl képtelenek vagyunk, ezért mély alázattal, az apostolok szavaival kell kérnünk hitünk megfelelõ fejlõdését: „Növeld bennünk a hitet!“ Tanuljuk hát ezt meg a Hit Évében, hogy a hit lelkületének egyensúlya és békéje éljen bennünk, amelyben valóban igaz szolgákká, készséges eszközzé válunk Istenünk kezében! Így lesz a hitünk hatalmas, de nem hatalmaskodó! Balga Zoltán, ipolyviski plébános
2013. október
* 60 éve, 1953. október 2-án halt meg S z é p E r n õ költõ, regényíró, újságíró, színpadi szerzõ, elbeszélõ. (*1884) * 80 éve, 1933. október 3-án született S ü k ö s d M i h á l y József Attila-díjas magyar író, irodalomtörténész, kritikus. (†2000) * 35 éve, 1978. október 4-én halt meg E r d é l y i J ó z s e f Baumgarten-díjas költõ. (*1896) * 25 éve, 1988. október 7-én halt meg Sõtér István Kossuthdíjas író, irodalomtörténész, esszéista, egyetemi tanár. (1913) * 40 éve, 1973. október 7-én hunyt el Fodor József magyar író, költõ, mûfordító. (*1898) * 100 éve, 1913. október 8-án született R ó n a y G y ö r g y József Attila-díjas költõ, író, mûfordító, esszéíró, mûkritikus, irodalomtörténész. (†1978) * 60 éve, 1953. október 16-án halt meg Nyirõ József erdélyi magyar író, politikus, újságíró. (*1889) * 190 éve, 1823. október 18-án született Ipolyi Arnold magyar mûvészettörténész, püspök. (†1886) * 135 éve, 1878. október 21-én született Krúdy Gyula író, hírlapíró, a modern magyar prózaírás kiváló mestere. (†1933) * 5 éve, 2008. október 24-én halt meg Bálint Ágnes, József Attila-díjas magyar író, szerkesztõ, dramaturg. (*1922) * 175 éve, 1838. október 28-án született Zilahy Károly író, kritikus, Petõfi Sándor elsõ magyar nyelvû életrajzának írója. (†1864) * 90 éve, 1923. október 28-án született K o r m o s I s t v á n költõ, író, mûfordító, dramaturg, kiadói szerkesztõ. (†1977)
Évfordulónaptár
Kürtös 13
Rónay György (eredeti nevén: Morócz György) 1913. október 8-án született Budapesten. Szülei: Morócz István és Liebner Róza voltak. 1931-ben érettségizett. Egyetemi tanulmányait a budapesti tudományegyetem bölcsészkarán végezte, magyarfrancia szakon. 1937-ben a Révai Könyvkiadóhoz került lektornak. 1943-ban alapítója és szerkesztõje volt az Ezüstkor címû folyóiratnak, két év múlva a Vigilia szerkesztõbizottságának tagja, 1969-tõl haláláig felelõs szerkesztõje. A Nyugat harmadik nemzedékének jellegzetes témái szólalnak meg elsõ verseiben. Elsõsorban Babits Mihály költészete ösztönözte, de hatottak rá az ún. neokatolikus irodalom legnagyobb alakjai is. Keresztút címû regényének megjelenése után támadások érték, és évekig különbözõ álneveken írhatott csak tanulmányokat a katolikus lapokban. Költõi fejlõdésére hatást gyakorolt a francia irodalom iránt érzett vonzódása. Verseiben a világ szépségeire rácsodálkozó, azokért felelõsséget érzõ ember hangja vált a legerõsebbé, regényeiben pedig az önvizsgálat eleme uralkodóvá. Nemzedéktársaihoz hasonlóan újra meg újra visszatért a második világháború kérdésköréhez, igyekezett választ találni a túlélõk felelõsségére. Rónayban az alkotó mellett élt az értékelõ is. Már a két világháború között a költõi stílusteremtés menetét feltáró portrékat, ismertetéseket tett közzé a Nyugat nagyjairól, például Babitsról és nemzedéktársairól, sõt vizsgálatát az irodalomtudományra és regényekre is kiterjesztette. A magyar irodalomból különösen az élõ költészet és a hozzá vezetõ utak érdekelték, de érzékenységét, hozzáértését megmutatta korábbi témák - Ráday, Baróti Szabó stb. - tárgyalásában is. Az olvasó naplója címmel több mint egy évtizedig rendszeresen áttekintette a kor magyar irodalmának legfontosabb mûveit, legjellemzõbb törekvéseit. Különösen nemzedéktársairól rajzolt érzékletes, hiteles arcképet. Mûfordítóként elsõsorban francia, olasz és német írókat fordított. Munkásságát több kitüntetéssel is elismerték, pl. Baumgarten-díjjal, József Attila-díjjal, az Európa Könyvkiadó Nívódíjával, ill. Nagy Imre-emlékplakettel, amelyet 1995-ben kapott meg (posztumusz).
Szép Ernõ 1884. június 30-án született Huszton. Édesapja tanító volt a hajdúszoboszlói izraelita iskolában, édesanyja varrónõ. Gyermekkorában szüleivel Debrecenbe költöztek. Iskolai tanulmányai során tette meg elsõ írói lépéseit. 1902-ben jelent meg elsõ verseskötete. Tanulmányai végeztével Budapestre költözött, és újságíróként helyezkedett el. 1908-tól a Nyugat, 1910-tõl Az Est munkatársa. Az elsõ világháborúban, 1914-ben önkéntesnek jelentkezett. 1925-tõl Az Ujság munkatársa, a polgári liberális eszmék szószólója. 1944 augusztusában csillagos házba internálták, a svéd követség mentelmi útlevelével rövid idõre szabadult. 1944. október 20. és 1944. november eleje között a nyilasok munkaszolgálatra hurcolták. A Petõfi Társaság tagjai közé választotta. Jó kapcsolatban volt Ady Endrével.1948 után szegénységben élt; 1953. október 2-án halt meg Budapesten. Holttestét a Kozma utcai izraelita temetõben helyezték örök nyugalomra; sírkövén a „de gyönyörû, de boldog ünnepre voltam híva“ felirat áll. Róla neveztek el egy irodalmi díjat (Szép Ernõ-jutalom vagy Szép Ernõ-díj), amelyet 1984-ben alapítottak, s drámaírók kaphatják meg évente, általában három kategóriában.
Szerk.
14 Kürtös
Fizetett hirdetés
2013. október
Szabadidõ
2013. október
Kertünk õsszel Ilyenkor, október elején a kerti betakarítások ideje már lejárt, a termények kamrákban, pincékben „pihennek“. Ennek ellenére a kertben még akad tennivaló bõven: a talaj gyommentesítése, ásás stb. Az õszi talajmunka sokcélú mûvelet. A talaj szerkezetének javítását, a növények által kivont tápanyagok visszapótlását és a gyomirtást jelenti. A kerti dísznövények és zöldségfélék a talaj felsõ 30-35 centiméterben, a gyökérszintben egyenletesen elmunkált, porhanyós, jó levegõ- és vízgazdálkodású, elegendõ tápanyaggal ellátott talajt kívánnak. A gyümölcsfák és a szõlõ gyökérzete mélyebbre nyúlik a talajban, ám a tápanyagot felvevõ hajszálgyökerek zöme a felsõ talajrétegekben helyezkedik el, ezért ajánlatos a sorközök talajának lazítása is. Különösen csapadékos nyáron még a máskor gyommentes kertekben is felütik fejüket a gyomok, és milliószámra érlelik, szórják szét magvaikat. Szükséges tehát õsszel a gyomokat kiszedni, összegyûjteni és elégetni, nehogy a talajba kerülõ magok a következõ évben további kellemetlenségeket okozzanak. A növényi maradványok jelentõs része fertõzött valamilyen gombás betegséggel; szedjük tehát össze a bab, az uborka, a dinnye, a paradicsom, a paprika, az egynyári virágok stb. szárát, és ezeket égessük el. Nem felesleges a gyümölcsfák lehullott lombjának elégetése sem! Az egészséges lombot azonban ne égessük, inkább komposztáljuk! A gyümölcsösök talajának alapmunkája az õszi ásás. Lehetõleg a kert teljes területét ássuk fel, ne csak a fák környékét. Ügyeljünk arra, hogy az esetleg túl magasan elhelyezkedõ gyökérágakat az ásással ne sértsük meg. Trágyázzunk is õsszel! A kiskertekben ritkán szántanak, sokkal kényelmesebb és megfizethetõbb a motoros rotációs kapa használata. Pedig ha nem is minden évben, de legalább kétévente ajánlatos mélyebben és alaposabban megforgatni a talajt. A növények gyökereinek nemcsak nedvességre, hanem levegõre is szüksége van. A talajban zajló biokémiai folyamatokhoz is szükség van oxigénre. A forgatás és lazítás a jó levegõellátottságot is lehetõvé teszi. E célok elérése érdekében õsszel minél mélyebben, hantosan ássunk. A rögöket - ellentétben a tavaszi ásással - nem szabad elegyengetni. A lombhullató fáknál érdemes megvárni, míg a levelek lehullnak, és azután ültessük õket. Gyümölcsfák esetében figyeljünk az ültetõ távolságra, hisz 4-5 év múlva nagyra nõnek a fák, és egymásba lóghatnak. Általános tõtávolság 6-8 méter, de ez a fa kifejlett méretétõl függõen változhat. Faültetés: Ássunk egy 2-3 ásónyomnyi mély gödröt, a szélessége is nagyobb legyen, mint a fa gyökere. A gödröt öntsük fel félig vízzel, és helyezzük bele a fát, majd óvatosan helyezzük vissza a földet, ha szükséges öntsünk további vizet, hogy iszapos földben legyen a gyökérzet. Miután az összes föld visszakerült, tapossuk meg a földet, hogy kicsit tömörödjön. Ültetés után érdemes kikarózni a fát, mivel az iszapos földben könnyen kidõlhet nagyobb szél esetén. A gyümölcsfa koronáját ilyenkor nem kell megmetszeni, majd csak tavasszal. A rózsák ültetését október közepén, végén érdemes elvégezni. Õsszel azért elõnyösebb rózsát ültetni, mert még lesz ideje begyökeresedni. Tavasszal már erõteljesebben tud növekedni, és több virág, intenzívebb virágzás várható. Hátránya az õszi ültetésnek, hogyha esetleg keményebb tél jönne, akkor akár kifagyhat a tõ, ha nem megfelelõen védjük a növényünket. Rózsa ültetése: Ültetés elõtt forgassuk meg a földet, a gödör kiásása után iszapoljuk be a növényt. Az ültetés elõtt (1 hónappal) érdemes a földet érett szerves trágyával megtrágyázni. A magas törzsû rózsákat kb. 80-100 cm távolságra ültessük. Bokorrózsáknál elegendõ a 4050 cm tõtávolság. Az októberben ültetett rózsákat már csak tavasszal metsszük meg. Fagyok elõtt mindenképp takarjuk a tövét földdel vagy faforgáccsal, ami megvédi a növényt az erõsebb fagyoktól. Õsszel a gyepfelületet érdemes megtrágyázni szerves vagy mûtrágyával. Figyeljünk a trágyázásnál, hogy egyenletesen szórjuk a gyep felületére. Miután ez megtörtént, érdemes alaposan megöntözni a füvet, így a földbe ivódik az oldott trágya, és nem ég meg a gyepfelület. Szeptember, október a legalkalmasabb idõ a fûmagvetésre, ilyenkor ha elvégezzük a fûvetést, még tél elõtt le is vághatjuk. A kertünkben, ha lombhullató fa alatt is gyep van, érdemes õsszel a lehullott falevelet rendszeresen összeszedni, mivel a levelek alatt a fû befülled, és foltos lesz vagy kipusztul. Októberben, az idõjárást figyelembe véve, utoljára vágjuk le a füvet, és hagyjuk kicsit magasabbra, hogy a telet könnyebben átvészelje. Rövidre vágva kifagyhat a fû, és könnyen kitaposható. -ber-
Kürtös 15
Éjszakai felriadás Orvosi nevén pavornocturnus. Sok gyereknél fordul elõ 2 éves kortól egészen a serdülõkorig. Ilyenkor, az éjszaka közepén a gyerek felül, sikolt, közben izzad, szíve hevesen dobog. A szülõk ezzel a helyzettel nem mindig tudnak mit kezdeni, kétségbeesve nézik végig gyermekük éjszakai rohamát. Az éjszakai fölriadást el kell különíteni az éjszakai rémálomtól. A felriadás általában éjfélig jelentkezik, ugyanis ez az idõ a mély alvás fázisa. A rémálmok a hajnali órákban jelentkeznek, mindenképp éjfél után, amikor az alvás felületes. A felriadási roham kb.10-15 percig tart. Ilyenkor legjobb, ha a szülõ átöleli kicsi gyerekét, megnyugtatja, majd ott marad vele, amíg elalszik. Ennél sokkal fontosabb a megelõzés, ami egyszerûen abból áll, hogy a gyereket ne fárasszuk ki alvás elõtt, mindig idõben menjen aludni, ne nézzen este tv-t, inkább a szülõ meséljen neki, elég, ha csak az õ napját mondja el saját szavaival. Jó, ha tud délután is aludni, ez a mély éjszakai alvást szintén kicsit megrövidíti. Ha sûrûn fordul elõ ez a fajta roham, akkor tanácsos egy fül-orr-gége orvossal megvizsgáltatni, mert sok esetben a megnagyobbodott orrmandula is okozhat ilyen tüneteket, mivel a gyerek alvás közben nem kap levegõt, fulladásérzése van. Ha a hajnali rémálmok gyötrik, annak pszichés oka is lehet, történhetett vele valami, amit nem tud földolgozni, gyakran, ha közeli hozzátartozó meghal, és a gyerek még nincs 9 éves. 9 éves korig a halált nem tudja földolgozni, a temetõben sem érti, miért vannak halottak. Szeparációs szorongás és az ödipális korszak zavarai szintén okoznak rémálmot. (Szeparációs szorongás az anyától való elválás nehéz megélése, az ödipális korszak pedig 3-6 éves kor között a gyerek és az ellenkezõ nemû szülõ közötti érzelmi kapcsolat.) Sokszor elég, ha a gyerekével a szülõ többet foglalkozik, sokat beszélgetnek, magához öleli, mesél neki, és esti elalvásánál ott van, hogy biztonságban érezhesse magát. Ha sehogy nem megy, akkor az is segít, ha egy idõre a szülõi ágyba bújhat. Így biztonságban fogja magát érezni, és hamarább átmegy rajta az éjszakai felriadás rohama. Folyt. köv.
Molnár Judit
16 Kürtös
Programajánló
2013. október
F i z e t e t t h i r d e t é s
Az Ipolysági Magyar Tanítási Nyelvû Gimnázium ünnepi rendezvénysorozata az iskola fennállásának 100. évf. alkalmából
CENTENÁRIUM 1913 - 2013
KÖSZÖNTŐ Október 31-én ünnepli 50. születésnapját ifj. Penke József Ipolykeszin.
2013. október 14. hétfõ a gimnázium audiovizuális terme 11.00 Dr. Hunèík Péter elõadása 2013. október 17. csütörtök Menora Saag Centrum Artis 16.30 Szúdy Nándor kiállításának megnyitója a zsinagógában 2013. október 21. hétfõ a gimnázium audiovizuális terme 11.00 Beszélgetés Forgács Miklóssal és Korpás Árpáddal 2013. október 22. kedd a gimnázium audiovizuális terme 11.00 Beszélgetés Danis Ferenc és Márton István öregdiákokkal 2013. október 23. szerda a gimnázium audiovizuális terme 11.00 Molnár Imre elõadása. Ezt követõen beszélgetés Molnár Imrével és Csáky Pállal 2013. október 24. csütörtök a gimnázium audiovizuális terme 8.30 Kádasi Lajos professzor elõadása 13.00 Beszélgetés N.Tóth Anikóval, Németh Zoltánnal és Varga Imrével 2013. október 25. péntek csak a meghívott vendégek részére 2013. október 26. szombat 10.00 Ünnepi szentmise a Nagyboldogasszony-templomban 14.30 Iskolatörténeti elõadás a gimnázium audiovizuális termében 16.00 Kulka János, Kossuth-díjas színmûvész fellépése a városháza színháztermében
„Egyre csak peregnek a napok az évek homokóráján, Lassan fogyó kanócként az élet égõ gyertyáján. 50 éve annak, hogy napvilágot láttál, voltak szép napjaid, volt úgy, hogy hibáztál. Mit kívánnánk Neked, ha újra kezdhetnéd? Egy könnyebb életet, sok örömet, nevetéstelfelejtve a sok könnyet, szomorúságot. De felejtsd el, mi fájt, csak a jókra emlékezzél, Letévén a terheidet, az utadon továbblépjél! Utadat kísérje a szeretet csillaga, Melyet beragyog az angyalok dallama. Tartson meg az Úr még sokáig azt kívánjuk, Mi, akik mindig melletted állunk! Az elmúlt évekért adj Istennek hálát Az 50 esztendõre Õ adta áldását. Örülj szívbõl mindannak, amit Isten Neked adott, S fogadd most köszöntésünk: Boldog Születésnapot!“
A rendezvényekre mindenkit szeretettel vár az Ipolysági MTNy Gimnázium tantestülete
Szívbõl gratulál és sokszor csókol: feleséged, Hajnalka, gyermekeid: Lívike és Patrik.
E lapszám megjelenését a Bethlen Gábor Alap és a Szlovák Köztársaság Kormányhivatala támogatta. Realizované s finanènou podporou Úradu vlády SR - program Kultúra národnostných menšín 2013. havilap. Kiadja a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. A kiadásért felel Balogh K Ü R T Ö S Közéleti Gábor, a CSNTV elnöke, telefon: 0907/84 22 67. Fõszerkesztõ Bodzsár Gyula. Szerkesztõk: Hrubík Béla, Balogh Gábor. Mûszaki szerkesztõ: Kliment Éva. Korrektúra: Németh Ágota. Levélcím: 991 28 Vinica, Cesta slobody 457. E-mail:
[email protected]: 0905/71 77 76. Nyilvántartási szám: EV 1419/08. ISSN 13363972. IÈO 00 419 621. Nyomda: Csemadok OV Ve¾ký Krtíš. Terjeszti: a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. Ára 0,40 EUR. Megjelenik 800 példányszámban. A szerkesztõség álláspontja nem minden esetben azonos az újságban közöltekkel. A kéziratok szerkesztésének, esetleges rövidítésének jogát fenntartjuk. A hirdetések tartalmáért és nyelvhelyességéért felelõsséget nem vállalunk.
