KÜRTÖS D E NEHÉZ AZ ISKOLATÁSKA. Okulásul. Bábi Tibor

s Q t r W k IX. évfolyam 9. szám

KÜRTÖS Közéleti havilap

2 0 1 1 . szeptember

D E NEHÉZ AZ ISKOLATÁSKA … Az iskola mindig érzékeny pontja a társadalomnak, hát még ha az ráadásul nemzetiségi. Szeptember az iskolában új évet, új kezdést jelent már évek óta. Új kezdést azért, mert a folytonosság helyett évek óta reformálják, és soha nem érnek a végére. A változások persze szükségesek, mint mindenütt, de ilyen kényes területen azért csínján kellene bánni velük. Akkor talán nem volnának sokkoló kezdések. A jelenlegi változásokban sincs semmi biztosíték arra, hogy jövõre ezeket át ne értékeljék, és meg ne változtassák. Nálunk a változások bevezetése hosszú évek óta úgy néz ki, hogy miniszterfüggõ, mindegyik elõáll egy megváltó gondolattal, és ezt igyekszik ráerõszakolni a pedagógustársadalomra. Tipikusan értük - nélkülük helyzet. Egy azonban szinte változatlan - a kormány ígérete ellenére is - ez pedig a bérük, ily módon a megbecsülésük is. Ez év szeptembere sok változást hoz, így kötelezõ idegen nyelv lesz az angol, lehetséges lesz akár a kilenc órai kezdés is, a tantervek készítésében szabad(abb) kezet kapnak az iskolák, ebben a tanévben már nem kapnak félévi bizonyítványt a gyerekek, a fõiskolákon, egyetemeken az államvizsgát - az új fõiskolai törvény tervezete alapján legalábbis - a záródolgozat megírása és védése pótolná, minden levelezõ szakon tandíjat kell fizetni, viszont megszûnt a létszámkorlátozás, az oktatási intézmények annyi diákot vehetnek fel levelezõ tagozatos képzésre, amennyit csak akarnak. Az idén is tankönyvhiánnyal kezdõdik a tanévkezdés. A magyar tanítási nyelvû iskolákban újra használhatók a magyar történelemkönyvek. A magyarországi oktatási-nevelési támogatást idén már nem az iskolák, hanem a szülõk kérvényezték, és az erre a célra az OTP Banknál nyitott számlára kapják. Ugye nem egyszerû sem diáknak, de fõleg pedagógusnak lenni? Most is, mint megannyiszor, számítunk rájuk, bízunk hivatásuk iránti elkötelezettségükben, bízunk és köszönjük, hogy ezúttal sem gyermekeink, a jövõ nemzedéke lesz sok dicstelen próbálkozás kárvallottja. Balogh Gábor

Ára 0,40 EUR 12,- Sk 150,- Ft

Bábi Tibor

Okulásul Nyolc testvér közül mai napig csak én maradtam meg magyarnak; embert alázó kényszerûség, a nyolc közül csak én tagadlak. Az évek ûztek, megaláztak, Erõt mi adott, én sem értem; Ha szerettem is ezt a népet, Nem följegyezni való érdem. Ám okulásul kell a hétnek és okulásul százezernek: a magyar ember csak magyarként marad meg nálunk ép embernek., mert magamagát árulta el, ki oktalanul másképp vélte; ha társtalanul kallódik most, ám kallódjon el, nem kár érte. De napnak arcát ne mutassa, rejtezzék, bújjon félve, fázva: a szabad élet nem szereti, ki magamagát megalázza.

„Az iskola dolga, hogy megtaníttassa velünk, hogyan kell tanulni, hogy felkeltse a tudás iránti étvágyunkat, hogy megtanítson bennünket a jól végzett munka örömére és az alkotás izgalmára, hogy megtanítson szeretni, amit csinálunk, és hogy segítsen megtalálni azt, amit szeretünk csinálni.“ Szent−Györgyi Albert

2 Kürtös

Közélet

2011. szeptember

A nyelvtörvény, amellyel gond nélkül kiegyeznénk A vaskos történelemhamisításokkal megalapozott, majd az erre épülõ magyarfóbiával aládúcolt szlovák nemzettudat önmaga meghatározásánál szívesen nyúlik vissza az „elnyomás“ éveihez, évtizedeihez, évszázadaihoz, évezredeihez stb, de különösképpen a Monarchia, avagy a jó öreg Uhorszkó alatti senyvedéshez. A minden téren elnyomott szegény nemzetiség, mely azonban öntudatára ébredt, hogy aztán most, a nemzetek Európájában igazi kultúrnemzetként megmutassa, hogyan is kell bánnia egy jogállamnak a kisebbségeivel. Jogfosztó elnöki rendeleteket erõsít meg, nyelvtörvényt alkot, közigazgatási határokat rajzol, állampolgárságtól foszt meg: 2011 hatályos jogszabályairól beszélünk. Ezzel szemben nézzük meg, miként rendelkeztek azon bizonyos átkozott elnyomó korszak törvényei, jelesül az, amelyik egy releváns kérdést, a nyelvhasználatot rendezte. Ekkor tehát 1868-at írtunk, mikoron a nemzetiségi nyelvhasználatról az alábbiak szerint rendelkeztek. Ezek bármelyikének akár csak egy energiacsökkentett kivonatával is - mutatis mutandis bõven kiegyeznénk itt, a Felvidéken 2011-ben. És ez nem a mi szégyenünk... 1868. évi XLIV. törvénycikk a nemzetiségi egyenjogúság tárgyában (ízelítõ) 2. § A törvényhatóságok jegyzõkönyvei az állam hivatalos nyelvén vitetnek; de vitethetnek e mellett mindazon nyelven is, a melyet a törvényhatóságot képviselõ testület vagy bizottmány tagjainak legalább egy ötödrésze jegyzõkönyvi nyelvül óhajt. 3. § Törvényhatósági gyülésekben mindaz, a ki ott szólás jogával bir, akár magyarul szólhat, akár saját anyanyelvén, ha az nem a magyar. 4. § A törvényhatóságok az államkormányhoz intézett irataikban az állam hivatalos nyelvét használják; de használhatják a mellett hasábosan még azon nyelvek bármelyikét is, melyek jegyzõkönyveikben használnak. Egymásközti irataikban pedig akár az állam nyelvét, akár pedig azon nyelvek egyikét használhatják, a mely azon törvényhatóság által, melyhez az irat intéztetik, a második szakasz szerint jegyzõkönyvei vitelére elfogadtatott. 5. § A belsõ ügyvitel terén a törvényhatósági tisztviselõk az állam hivatalos nyelvét használják; de a mennyiben az egyik vagy másik törvényhatóságra, vagy tisztviselõre nézve gyakorlati nehézséggel járna: az illetõ tisztviselõk kivételesen törvényhatóságaik jegyzõkönyvi nyelveinek bármelyikét is használhatják. Valahányszor azonban az állami felügyelet és a közigazgatás tekintetei megkivánják: jelentéseik és az ügyiratok egyszersmind az állam hivatalos nyelvén is felterjesztendõk. 6. § A törvényhatósági tisztviselõk saját törvényhatóságaik területén a községekkel, gyülekezetekkel, egyesületekkel, intézetekkel és magánosokkal való hivatalos érintkezéseikben a lehetõségig ezek nyelvét használják. 17. § Az állam s illetõleg a kormány által már állított, vagy a szükséghez képest állítandó tanintézetekben a tanítási nyelvnek meghatározása, a mennyiben errõl törvény nem rendelkezik, a közoktatási minister teendõihez tartozik. De a közoktatás sikere, a közmûvelõdés és közjólét szempontjából az államnak is legfõbb czélja levén; köteles ez az állami tanin-

tézetekben a lehetõségig gondoskodni arról, hogy a hon bármely nemzetiségû, nagyobb tömegekben együtt élõ polgárai az általok lakott vidékek közelében anyanyelvökön képezhessék magukat egészen addig, hol a magasabb akadémiai képzés kezdõdik. 18. § Azon területeken létezõ, vagy felállítandó állami közép és felsõ tanodákban, a melyeken egynél több nyelv divatozik, azon nyelvek mindenikének részére nyelv- s irodalmi tanszékek állítandók. 19. § Az országos egyetemben az elõadási nyelv a magyar; azonban az országban divatozó nyelvek és azok irodalmai számára, a mennyiben még nem állíttattak, tanszékek állíttatnak. 20. § A községi gyülések maguk választják jegyzõkönyvök s ügyvitelök nyelvét. A jegyzõkönyv egyszersmind azon nyelven is viendõ, a melyen vitelét a szavazatképes tagoknak egy ötöde szükségesnek látja. 21. § A községi tisztviselõk a községbeliekkel való érintkezéseikben azok nyelvét kötelesek használni. 23. § Az ország minden polgára saját községéhez, egyházi hatóságához és törvényhatóságához, annak közegeihez s az államkormányhoz intézett beadványait anyanyelvén nyújthatja be. 26. § Valamint eddig is jogában állott bármely nemzetiségû egyes honpolgárnak épen úgy, mint a községeknek, egyházaknak, egyház-községeknek: úgy ezentúl is jogában áll saját erejökkel, vagy társulás útján alsó, közép és felsõ tanodákat felállítani. E végbõl, s a nyelv, mûvészet, tudomány, gazdaság, iparés kereskedelem elõmozdítására szolgáló más intézetek felállítása végett is, az egyes honpolgárok az állam törvényszabta felügyelete alatt társulatokba, vagy egyletekbe összeállhatnak, és összeállván szabályokat alkothatnak, az államkormány által helybenhagyott szabályok értelmében eljárhatnak, pénzalapot gyüjthetnek, és azt, ugyan az államkormány felügyelete alatt nemzetiségi törvényes igényeiknek is megfelelõen kezelhetik. Az ilyen módon létrejött mûvelõdési és egyéb intézetek - az iskolák azonban a közoktatást szabályozó törvény rendeleteinek megtartása mellett, - az állam hasonló természetû s ugyanazon fokú intézeteivel egyenjogúak. A magán intézetek és egyletek nyelvét az alapítók határozzák meg. A társulatok s általok létesített intézetek egymás között saját nyelvökön is érintkezhetnek; másokkal való érintkezéseikben a nyelv használatára nézve a 23. § határozatai lesznek szabályozók. 27. § A hivatalok betöltésénél jövõre is egyedül a személyes képesség szolgálván irányadóul; valakinek nemzetisége ezután sem tekinhetõ az országban létezõ bármely hivatalra, vagy méltóságra való emelkedés akadályául. Sõt inkább az államkormány gondoskodni fog, hogy az országos birói és közigazgatási hivatalokra, s különösen a fõispánságokra, a különbözõ nemzetiségekbõl a szükséges nyelvekben tökéletesen jártas s másként is alkalmas személyek a lehetõségig alkalmaztassanak. 28. § A korábbi törvényeknek a fennebbi határozatokkal ellenkezõ rendeletei ezennel eltöröltetnek. Szûcs Dániel, Felvidék Ma

Közélet

2011. szeptember

Nagygyűlés alkotmányos jogainkért Révkomárom - Szeptember 1-jén, a szlovák alkotmány napján kétezernél többen vettek részt, köztük járásunk településeirõl is, a Klapka téren alkotmányos jogainkért és a hatályos állampolgársági törvény eltörlése érdekében tartott nagygyûlésen. A Via Nova Ifjúsági Csoport a komáromi civil szervezetekkel rendezte meg a mindvégig fegyelmezetten és emelkedett hangulatban zajló tiltakozó nagygyûlést, amelynek elsõ szónoka Gubík László volt, a kettõs állampolgárság újbóli lehetõvé tételéért alakult petíciós bizottság tagja. Mint mondotta, önmagunk felvállalása a jövõnk útja. Kár, hogy helyszûke miatt nem áll módunkban idézni a szónokok beszédébõl, de úgy gondoljuk, Pásztor Istvánnak, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökének felszólalásából érdemes néhány sort felidézni. „Szerbiában, vagyis Vajdaságban több mint 20 ezren éltek ez idáig ezzel a lehetõséggel. Én március 15-én tettem állampolgársági esküt, s ezzel együtt a vajdasági kormány kormányfõhelyettese, gazdasági minisztere vagyok, és senki nem akar megfosztani szerb állampolgárságomtól.“ Beszédének végén hangsúlyozta, a nemzetpolitika terén csakis olyan párt lehet eredményes, amely magyar, ezért Szlovákiából politikai partnerként csak a Magyar Koalíció Pártjára számíthat az egyetemes magyarság. Egyébként a nagygyûlésen az aláírásgyûjtés is folyamatos volt, és több mint 2050-en írták alá a kettõs állampolgárság újbóli lehetõvé tételéért és az alkotmányellenes törvény alapján zaklatott személyek kárpótlásáért indított petíciót. /Br/

Kürtös 3

Csáky Pál állami kitüntetése

Schmitt Pál köztársasági elnök augusztus 20. alkalmából állami kitüntetéseket adott át a Parlamentben. Csáky Pál, az MKP volt elnöke a szlovákiai magyar közösség identitása érdekében végzett sokoldalú munkássága elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést vehette át. A kitüntetéssel kapcsolatban Csáky Pál kifejtette, hogy nemcsak személyes megtiszteltetésként értékeli, hanem üzenetként is Magyarország részérõl, hogy odafigyel minden magyarra bárhol éljen is a világon, specifikusan a felvidéki magyar közösségre is, hiszen nem az önfeladás útja a jövõ, hanem önmagunk vállalása. Az elismerések átadásánál jelen volt Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László házelnök is. A Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya és a Kürtös társadalmi és kulturális havilap szerkesztõsége szívbõl gratulál Csáky Pálnak a kitüntetéshez, és további munkájához jó egészséget és kitartást kíván.

Mit is /t/akar a MIT? A Magyar Koalíció Pártja Nagykürtösi Járási Elnöksége és a Via Nova Ifjúsági Csoport járási vezetése közös szervezésében augusztus utolsó szombatján járásunkból Ipolynyéken randevúztak az MKP-val szimpatizáló fiatalok. Elsõ alkalommal és hagyományteremtés céljával került megrendezésre az MKP-s Ifjúsági Találkozó, amely a találó MIT rövidítést kapta. Megnyitójában Balík László járási elnök a vendégek sorában üdvözölte Jámbor Lászlót, az MKP Besztercebányai Megyei Önkormányzatának képviselõjét, Gubík Lászlót, a Via Nova ICS országos alelnökét. Berényi József, az MKP elnöke rajta kívül álló okok miatt csak késõbb érkezett a találkozóra. A rendezvény elsõ fele a kultúrházban zajlott, ahol a közel ötven fiatal nagy érdeklõdéssel hallgatta Gubík Lászlót, aki, mint tudjuk, elsõnek jelentette be nyilvánosan, hogy felvette a magyar állampolgárságot. Mint mondotta, nem azért vállalta nyilvánosan a kedvezményes magyar honosításának tényét, hogy kövessék példáját, hanem azért, hogy felhívja a figyelmet a szlovákiai magyarokat érintõ egyik lehetetlen helyzetre, a Fico-féle alkotmányellenes és megkülönböztetõ állampolgársági tör-

vényre. A fiatal joghallgató a továbbiakban kimerítõ válaszokat adott a fiatalok soraiból érkezõ kérdésekre. A rendezvény délelõtti programja politikai totójátékkal zárult. Az önként játékba jelentkezõ fiataloknak az MKP-val kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolniuk a helyes válaszok bekarikázásával. A totózók mindegyike Jámbor László szponzorálásának köszönhetõen könyvajándékban részesült. Mivel a MIT résztvevõi meghívást kaptak a Csemadok Ipolynyéki Alapszervezete Tájházának ünnepi megnyitójára, ott folytatódott a délutáni program. Itt a fiatalok meghallgatták Mészáros Alajos, az MKP európai parlamenti képviselõjének tartalmas ünnepi beszédét, majd a tájház udvarán a palócos ízek kóstolója közben lehetõségük nyílt csoportos beszélgetésre mind Berényi József elnökkel, mind Jámbor László megyei képviselõvel. Balík László járási elnököt arról kérdeztük, milyen céllal rendezték meg az ifjúsági találkozót? - Mivel a rendezvény a MIT rövidítést viselte, induljunk ki abból, hogy mit is /t/akar a MIT. Mindenekelõtt találkozási

lehetõséget kívántunk biztosítani azoknak a fiataloknak, akik szimpatizálnak a Magyar Koalíció Pártjával, és akik érdeklõdnek a politikai történések iránt. Nem titkolt célunk volt az ifjúsági találkozó megszervezésével az ifjú nemzedékkel való kapcsolattartás kiépítése, és a fiatalok minél szélesebb rétegének megnyerése az MKP politikájának. Ilyen és hasonló találkozókra annál is inkább szükség van, mert elõbb-utóbb a mai tizen- és huszonévesek közül kerülnek ki a jövõ politikusai. Bár objektív okok miatt nem teljesen úgy alakult a rendezvény programja, ahogyan azt eredetileg elképzeltük, ennek ellenére úgy érzem, hogy akik eljöttek a találkozóra, jól érezték magukat. És hogy nem maradt visszhangtalanul a rendezvény, bizonyítja az is, hogy hazatérve a résztvevõk közül többen nagyon aktívan bekapcsolódtak a kettõs állampolgárság újbóli lehetõvé tételéért indított aláírásgyûjtésbe. Hadd említsem meg, hogy például az inámi fiatalok egy csoportja néhány napon belül több mint 500 aláírást gyûjtött össze a petíciós íveken. B.Gy.

Közélet

4 Kürtös

2011. szeptember

OLLÓZÁS KOMMENTÁRRAL Végre egy jó minisztériumi rendelet Újsághírként olvastam, hogy az oktatásügyi minisztérium rendelettel szabályozza a diákok öltözködésének korlátait. A kihívó öltözködés nem megengedett. Hogy ez mit jelent, azt az adott iskola rendtartása határozza meg. A legtöbb oktatási intézményben tiltják a látható helyen elhelyezett testékszert, a piercinget, a kirívó színûre festett hajat és a kopaszra, illetve csíkosra borotvált fejet. Ezekért, ahogyan a hiányos öltözékért is, kizárhatják a diákot az iskolából. Ennyi az újsághír. Nem szeretném, ha bárki is prûdnek tartana, de látva, hogy egyes középiskolás diáklányok milyen kihívó öltözékben járnak iskolába, úgy gondolom, nincs helye az iskolában a jó ízlésnek fittyet hányó, és hadd tegyük hozzá nyíltan, és bizonyos szándékoktól vezérelt csábos öltözéknek. Csak úgy a margóra jegyzem meg, hogy illetlennek tartom azt is, ha némely és már nem is fiatal tanárnõk diáklányaikkal versengve szintén kifogásolható ruházatban jelennek meg a tanintézményekben. Természetesen a fiúk kirívó hajviselete, a kopaszra vagy csíkosra borotvált fej sem iskolába való „frizura“. Persze nem arról van szó, hogy a diákok egyenruhában üljenek az iskola padjaiban, bár ennek is van elõnye, hanem arról, hogy a kor vagy a divat követelményeinek megfelelve is lehet a lányoknak szép, elegáns és a jó ízlést nem sértõ öltözékben megjelenni az iskolában. Miként a fiúk is mutatósabbnál mutatósabb hajvágások közül válogathatnak a férfi fodrászszalonokban. Ahogyan illetlen megjelenni bálban szakadt ruhában, ugyanígy visszatetszõ nagyestélyiben vagy frakkban diszkóba menni. Egyszóval, öltözködésben is tudni illik, hogy hol mi illik.

Újabb magyar párt a láthatáron?

Gašparoviè beszél magyarul? Kis hazánk köztársasági elnöke elszólásaival vagy meredek kijelentéseivel idõrõl idõre gondoskodik arról, hogy szóbeszéd tárgya legyen. Mint ismeretes, legutóbb azzal verte ki a hazai magyarok körében a biztosítékot, hogy hiányos történelmi ismereteit „fitogtatva“, vagy tán nagyon is tudatosan /?/, fasisztának bélyegezte gróf Esterházy Jánost. A minap baráti társaságban beszélgettünk a szlovákmagyar viszonynak ártó kijelentésérõl, amikor a társaság egyik tagja megjegyezte, nem is érti ezt a poltári származású atyafit, miért annyira magyarellenes, holott tud magyarul is. Jómagam is azon a véleményen voltam, hogy nem beszéli a nyelvünket. Legalábbis, amíg nem került kezembe a Magyar Fórum 2011. szeptember 1-ji lapszáma, amely beszélgetést közölt Csáky Pál közíróval, politikussal. Mégpedig annak apropóján, hogy Magyarország nemzeti ünnepe alkalmából a Magyar Köztársaság elnöke Csáky Pálnak a szlovákiai magyar közösség identitásának megõrzéséért végzett munkájáért a Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést adományozta. Kérdésre válaszolva Csáky Pál Ivan Gašparoviècsal kapcsolatban megjegyezte, hogy „Úgy szocializálódott, hogy túlélt minden rendszert és kormányt. /.../ Ami még érdekes, hogy Losonra járt középiskolába, tud is magyarul. Velem, amikor miniszterelnök-helyettes voltam, sokszor magyarul beszélt.“ Most már csak azt kell kideríteni, puszta kíváncsiságból, hogy a szlovák nemzetiek elnöke, Ján Slota is beszél-e magyarul, mint ahogyan azt sokan vélni tudják róla.

Néhány évnyi szünet után ismét megjelent tájainkon is a Magyar Hírvivõ, amelyet annak idején nagy elõszeretettel lapozgattam. Igaz, hogy anno a Szüllõ Géza Polgári Társulás és a Pázmaneum Társulás kiadásában jelent meg a magát nemzeti konzervatív havilapnak tartó újság. Most pedig eredeti nevét megtartva a Magyar Keresztény Szövetség égisze alatt bukkant fel ez az immár magát keresztény nemzeti havilapnak valló sajtótermék. Hogy a korábbi nemzeti konzervatív havilap jogutódjáról van szó, abból gondolom, hogy én utoljára a Magyar Hírvivõ V. évfolyamának lapszámaival találkoztam, a mostani Magyar Hírvivõ pedig VI. évfolyamánál tart, és idei elsõ lapszáma júliusban látott napvilágot. Ebben olvastam, hogy a nyár folyamán megalakult a Keresztény Magyar Szövetség, melynek „célja, hogy a nemzeti érdekek érvényesítése Krisztus tanításának jegyében történjék, és szûkebb hazánkban is - ám reményeink szerint az egész Kárpát-medencében - a közélet részévé váljék Szent István király hagyatéka, a keresztény nemzeti gondolkodás.“ A lap augusztusi, 2. számában a Miért dolgozik a Keresztény Magyar Szövetség? címmel ellátott cikkbõl egyebek mellett a következõk derültek ki: „Hangsúlyozzuk, hogy a szövetség nem politikai pártszervezõdés, de a jövõt tekintve a közösséget érhetik olyan külsõ vagy belsõ pozitív, illetve negatív impulzusok, amelyek a párttá szervezõdést sem zárják ki.“ Értsük ezt úgy, hogy ha törik, ha szakad, párttá alakul a szövetség? És több mint tíz év után visszatérünk oda, ahonnan elindultunk? Megint lesz egy keresztény nemzeti MKDM-féle, egy nemzeti konzervatív Együttélés-féle meg egy liberális Magyar Polgári Párt-féle formációnk? Gyarló és esendõ keresztényként csak halkan jegyzem meg, hogy Jézus valami olyasmirõl beszélt, hogy egy akol, egy pásztor... Írta és összeállította: /Bár/

Lengett a zászló Szûkebb pátriánkban, itt az Ipoly mentén nem, de talán más vidékeken sem jellemzõ, hogy jeles magyar nemzeti ünnepeink /március 15., augusztus 20., október 23. stb./ alkalmával kitûznénk családi házunk ablakába a magyar zászlót. Én csak egy ilyen embert ismerek az Ipolynyéken élõ Tóth Mihály nyugalmazott pedagógus személyében. Büszke vagyok egykori osztályfõnökömre, hogy immár hosszú évek óta nagy nemzeti ünnepeinken házának padlásablakából leng a piros-fehér-zöld zászló. Így volt ez idén augusztus 20-án is. Lehet, hogy egyesek megmosolyogják, mások közömbösen tudomásul veszik a faluban, hogy Miska bácsi ilyen módon is kifejezésre juttatja magyarságát, érzelmi kötõdését a magyar nemzethez és annak jelentõs ünnepnapjaihoz.

Én annak örülnék, ha egyre többen követnék, követnénk Miska bácsi példáját.

Kép és szöveg: -bgy-

2011. szeptember

KIRÕL NEVEZZÜNK EL HIDAT? Érdeklõdéssel olvastam a Pokrok hetilap 2011. augusztus 22-én megjelent számában Ján Janèovic publicista „Ipoly-hidak és megnevezésük“ címmel megjelent írását. Abból indul ki a szerzõ, hogy a lap egyik korábbi számában terjedelmes riportot olvasott arról, hogy befejezéséhez közelednek mind a Rároš-Ráróspuszta, mind a Pe ovPöstyénpuszta közti Ipoly-híd felújításánk munkálatai, és az Ipoly-hidak Újjáépítéséért Polgári Társulás /és mint zárójelben megjegyezi, szlovák oldalról fõleg MKP-s politikusokból áll/ ez év júniusának végén Szécsénykovácsiban találkozót szervezett a hidak újjáépítésében érdekelt szlovák és magyarországi szakemberek részére. Egyebeken kívül célja volt a rendezvénynek a szóban forgó hidak megnevezése is. Kifogásolja a szerzõ, hogy a hidak megnevezésének eldöntésébe nem vonták be a szakmai nyilvánosságot és a történészeket sem. Azzal egyetért, hogy a rárósi hidat Madách Imrérõl nevezzék el, hiszen annak idején világhírû drámaköltõnk Alósztregováról Balassagyarmatra tartva ezt a hidat vette igénybe a folyón való átkeléshez. Kevésbé ért viszont egyet a Besztercebányai Megyei Önkormányzat azon javaslatával, hogy a petõi híd az Ipoly-hidak Újjáépítéséért PT volt elnökének, Molnár Katalinnak /19602011/ a nevét viselje. Bár Ján Janèovic egy percig sem vonja kétségbe az egykori regionális politikus, Molnár Katalinnak az Ipoly-hidak újjáépítését szorgalmazó kitartó és szorgalmas igyekezetét, hasznos kezdeményezéseit és vitathatatlan érdemeit. Mégis úgy véli, hogy inkább a Bussán, ugyancsak Molnár Katalin kezdeményezésének köszönhetõen, emlékszobával rendelkezõ neves személyiségrõl, Zsélyi Aladárról /18831914/, az elsõ magyar repülõkonstruktõrrõl és pilótáról nevezzék el a hidat. Javasolja ugyanakkor, hogy a bussai falumúzeum és emlékszoba épületének falán vagy a petõi hídon, illetve a híd közelében állítsanak táblát Molnár Katalin emlékének közéleti munkássága és érdemei elismeréseként. Ama meggyõzõdésének is hangot ad a szerzõ, hogy ha élne Molnár Katalin, bizonyára õ is Zsélyi Aladárt javasolná a híd névadójának, hiszen egykoron szintén igénybe vette ezt az átkelõhelyet. Nem az én tisztem eldönteni, kirõl nevezzék el a szóban forgó Ipoly-hidat, de megfontolás tárgyává tenném Ján Janèovic javaslatait és meglátásait. Ha viszont már eldöntött tény a híd elnevezése, szeretném ajánlani az illetékesek figyelmébe, hogy mindenképpen és késedelem nélkül kerüljön a hídra vagy a híd közelébe Molnár Katalin érdemeit méltató emléktábla. Mégpedig annál az egyszerû oknál fogva, hogy az utókornak tudomása legyen arról, ki is volt a híd névadója, hiszen az emlékét õrzõ tábla nélkül 30-40 év múlva tájainkon is, nem még szélesebb körben, kevesen fogják tudni, ki volt Molnár Katalin, és miért neveztek el róla hidat. -bgy-

Közélet

Kürtös 5

Remekelt az inámi „négyesfogat“ Ha valahol fiatalok kerülnek szóba, a felnõttek - kevés kivételtõl eltekintve - hajlamosak általánosítani, mondván, hogy ezeket a mai fiatalokat a szórakozáson, a zenén, a diszkón és a számítógépen kívül semmi sem érdekli. Legkevésbé a politika vagy a közA „négyesfogatból“ hárman - Dobos Piroska, ügyek. Hogy Dobos Csilla, Mácsay Szimona - láthatók mennyire túlzó és igazságtalan velük szemben ez a gyakori megállapítás, bizonyítja annak a négy inámi diáklánynak az aktivitása, akik meglepõen nagy érdeklõdést tanúsítottak a kettõs állampolgárság újbóli lehetõvé tételéért indított petíció iránt. Dobos Csilla, Dobos Piroska, Cseri Rita és Mácsay Szimona a nyári szünidõ utolsó napjaiban petíciós ívekkel a kezükben nagy kedvvel járták az utcákat, és nemcsak Inámban, hanem a szomszédos településeken is egyre több embert szólítottak és nyertek meg a tiltakozás aláírására. Néhány nap leforgása alatt 524 aláírást sikerült összegyûjteniük, ami mindenképpen dicséretes és elismerést érdemlõ teljesítmény. Egyébként a lányok ott voltak a komáromi nagygyûlésen is. Reméljük, hogy az inámi „négyesfogat“ lelkesedése, tenni akarása más településeken is követõkre talál. -bgy-

Kávézó és cukrászda nyílt Ipolynyéken A helyi Jednota Coop áruház tõszomszédságában álló családi ház emeleti helyiségeiben megfelelõ belsõ átalakítások után kapott helyet a KAM CAFEE nevet viselõ és ízlésesen berendezett kávézó és cukrászda. A vállalkozóként ismert Kelemen házaspár, Attila és Mónika ötletébõl született és valósult meg ez a hiánypótló vendéglátó-ipari üzemegység egy eladó családi ház megvásárlásával és gondos átalakításával. Ottjártunkkor Mónika asszony kalauzolt végig bennünket a kávézó helyiségein, ahol nemcsak internetelérhetõség található, hanem a kávézórészlegen kívül gyereksarok, kis terasz és szûkebb baráti társaságnak helyet adó külön helyiség is. Ami pedig a kínálatot illeti, 27 féle kávékülönlegesség, üdítõk, tejes koktélok és finomabbnál finomabb friss sütemények közül válogathatnak a vendégek. Lapzártánkkal egy idõben pedig francia borok hetére várták az érdeklõdõket. /Br/

6 Kürtös

2011. szeptember

Közélet

FALUNAPI RENDEZVÉNYEK KÓVÁR - Idén augusztus 21-én, vasárnap a település templombúcsájának napján került sor a falunapi ünnepségre. Gresina Erzsébet polgármester asszony az immár nyolcadik falunapi rendezvényen a vendégek sorában köszöntötte a magyarországi Becske testvértelepülés képviselõit, Baki Attilát, a Nagykürtösi Körzeti Hivatal elöljáróját, Jámbor Lászlót, az MKP megyei képviselõjét, valamint a szomszédos települések polgármestereit. A polgármesteri köszöntõ után Ivanics Nikolett szavalatával kezdõdött a Pobori Renáta vezette délutáni szórakoztató mûsor. Ennek elsõ felében lépett színpadra a becskei asszonykórus, az ipolynyéki Hont néptáncegyüttes, a bussai Melódia nõi énekkar, a lukanényei színjátszók, valamint a Nadirah és csillagai hastáncosnõk. A mûsor második felében Páldi József és fia ismert slágerekkel, a balassagyarmati Kamarás Sándor pedig örökzöld melódiákkal szórakoztatta a közönséget. Az est sztárvendége a TAJTIBOY zenekar volt. A szórakoztató programokat követõ utcabálon az ORION együttes szolgáltatta a zenét. -vár

Falunap Csalárban

Az internet használata ma már szinte magától értetõdõ. De nem mindenki engedheti meg ezt magának. Ennek érdekében fogott össze a csalári polgármester és az önkormányzat, hogy az internetet Csalárban minden polgárhoz közelebb hozza. Megépítette a kulturális és pihenõközpontot, ahol az internethozzáférhetõséget minden egyes lakos számára elérhetõvé tette. Ebben az épületben kapott helyet a helyi könyvtár is. Ezen helyiség felszentelésével kezdõdött a már hagyományosnak mondható ünnepségsorozat, a „Vetéstõl a kenyérig“, amely más kulturális rendezvényekkel is egybe van kötve. A minden évben megrendezett programok mellett ebben az évben a legízletesebb sütemény elkészí-

tése is helyet kapott, mely nagy sikert aratott. Ezenkívül a falumúzeumban rendeztünk egy kiállítást „Papírra vetett történelem“ címmel, amely a besztercebányai Kissimon Mihály magánkiállítása volt. A kiállítást sokan megtekintették, és nagy sikert aratott. Helyet kaptak többek között régi igazolványok és egyéb régi dokumentumok - még Ferenc József idejébõl is voltak -, valamint rengeteg irat volt a tengerentúlról, amelyek az egy évszázaddal ezelõtt kivándorolt szlovákmagyar kivándorlók jóvoltából kerültek kiállításra. A kiállítást meglátogatta a Regina Rádió riportere is.

házigazdája, de szeptemberben a legközelebbi összejövetelen a magyarországi testvérközség, Ludányhalászi lesz a házigazda. Ennek az együttmûködésnek a lényege megkötni a szerzõdéseket a társközségekkel a sport és a kultúra terén, de fõleg megismerni más régiók népeinek szokásait, életkörülményeit, és átadni egymásnak saját tapasztalatainkat.

Az ünnepség végen a polgármester megköszönte minden egyes szervezésben résztvevõ személynek az odaadó munkát és a közönségnek a részvételt. Farkas Sándor, Csalár Természetesen láthattuk a régi aratás, cséplés, vetés munkálatait a helyi hagyományorzó csoport tagjainak közremûködésével. Ezenkívül a Csalár-Kürti Szociális Otthon lakói fellépésük során a régi malmok munkáját mutatták be. A kulturális programban szlovák és magyar folklórcsoportok váltakoztak. A fõmûsorban Koós János és Dékány Sarolta, valamint az IRIGY HÓNALJMIRIGY fellépése aratott osztatlan sikert. A gyermekeknek a „gazdasági udvarban“ felállított mini vidámpark és az íjászbemutató nyújtott szórakozási lehetõséget.

Majdnem egy idõben ezzel az akcióval Csalárban egy másik esemény is zajlott, mégpedig az „Ipoly mente és európai partnerei a partnerségért - Kiarov 2011-2013“ elnevezésû program. Ehhez a projekthez 13 község kapcsolódik, a szlovákiai településeken kívül Csehországból, Magyarországból, Olaszországból, Lengyelországból és Romániából. A rendezvénynek most Csalár község volt a

Nagy dolgok a kis faluban Augusztus harmadik hétvégéjén, szombaton Óvárban a helyi fiatalok szervezésében egy szép egész napos sportos, vidám idõtöltésre adódott lehetõség „Nagy dolgok a kis faluban“ címmel. A négy szervezõ: Vladár Mária, Tóth Veronika, Madács Denisz és Sýkora László az elõzõ iskolázások tapasztalatait öntötték kézzelfogható formába. Két, kemény munkával töltött hétvége Szlovákia különbözõ városaiban a IUVENTA nemzeti program KomPrax csoportja által támogatott nemzeti pályázat keretén belül indította õket erre az útra. Már reggeltõl játékok, versenyek, kreatív mûhelyek, gyermekolimpia és már érdekességek tarkították a gyermekek számára a kánikulába torkolló napot. Ebéd után, melyet szintén a rendezõség biztosított, a futballmérkõzés került sorra. A feszültséget, illetve a fáradtságot levezetendõ az esti program a könnyûzenére, egy diszkóra épült, melynek anyagi hátterét a IUVENTA - KomPrax nemzeti pályázat fedezte a rendezõség számára. A község polgármestere - értékelve a rendezvényt megnyugvásának adott hangot, és szavai szerint büszkeség töltötte el, hogy éppen e kis falu fiataljai voltak a környéken az úttörõi ennek a pályázati rendszernek. Reményét fejezte ki, hogy megmarad a fiatalos lendület, és még sok ilyen szép rendezvény fogja tarkítani e kis falu életét. -v-

Közélet

2011. szeptember

Nyári tábor Apátújfaluban 2011. augusztus 8-án egyházközségünkben elkezdõdött a négynapos gyermektábor Kováè László atya és az öt 15 éves segédkezõ: Szilvike, Melánka, Erika, Marika és az én felügyeletem alatt. Ez a tábor már a harmadik volt az idén. Voltak gyerekek, akik mind a három táborozáson részt vettek. Most körülbelül 40 gyermek volt Leszenyérõl, Harasztiból és Apátújfaluból. Azért írom, hogy körülbelül, mert olykor valaki csatlakozott hozzánk. Így volt ez a legifjabb táborozóval is, a kis ötéves Tibikével. A leszenyei és a haraszti gyerekekért autóbusz járt, vitt bennünket reggel-este. Az ebédet a helyi kultúrház szakácsa fõzte. A tábor programja nagyon érdekes volt. A gyerekek négy csoportba voltak osztva. Az elsõ nap, hétfõn mindenki kapott egy narancsszínû kendõt, amelyre ráírta a nevét, rajzolt és festett is rá, majd jöttek a különbözõ versenyek: zsákban ugrás, célba dobás, futball és így tovább. Kedden átmentünk a határon túlra Nyírjesbe, nem messze Balassagyarmathoz. Itt megnéztük az istállókat és a szép lovakat. A bátrabb gyerekek lovagolhattak, a többiek hintón ülhettek. Mindennap volt szentmise. Itt a szentmise a természetben volt, a csodás forrásnál, mely télen sem fagy be. A gyerekeknek

itt nagyon tetszett, már csak azért is, mert ugrándozhattak a szalmabálákon. Szerdán folytatódott a versenyzés, délután a gyerekek ajándékokat készítettek szüleiknek. A délutáni szentmise után nekifogtunk a sátorok felállításához, hogy éjszaka legyen hol aludnunk. Aztán este a tábortûznél szalonnasütés volt, miközben vicceket meséltünk. Csütörtökön igen korán keltünk, reggeli után elgyalogoltunk a lukanényei halastóhoz. Délután összeraktuk a sátrakat. A gyerekeknek nagyon tetszett a táborban, sõt egyesek azt mondták, hogy hiányozni fog nekik a tábor. Az iskolapadokban lesz mi után sóvárogjanak... Reméljük, hogy plébánosunknak sikerül jövõre is hasonló tábort szerveznie. Štefánia Macková

Kürtös 7

II. János Pál pápa I. nyári tábor A „közösség összetartó ereje“ is lehetett volna a mottója annak az ifjúsági tábornak, amely augusztus 8-11. között került megrendezésre Ipolyhidvégen 114 fiatal részvételével, Gyönyör László plébános szervezésében. A tábor megvalósításában az is közrejátszott, hogy a Bethlen Gábor Alap pályázatán nyert pénzösszegbõl a jelentõsebb kiadásokat sikerült fedezni. A tábor lakóinak a többségét a környezõ településekrõl érkezõ fiatalok alkották, szinte minden korosztály képviseltette magát. A házigazdákon kívül Ipolyszakállos, Ipolybél, Ipolyvisk, Ipolyság, Tesmak, Felsõtúr, Ipolynagyfalu, valamint az anyaországból Dejtár ifjúságát láttuk vendégül. A fiatalok hétfõn a reggeli órákban érkeztek, mindenki igyekezett elfoglalni szálláshelyét, volt, aki az egyházi iskola tantermeiben, a plébánián és a bátrabbak az iskola udvarán felállított sátrakban foglalták el helyüket. A tábor elsõ napi programjában túrázás szerepelt, mégpedig Drégely várához. Mivel a tavalyi árvíz az ideiglenesen épített fahidat elmosta, így az ún. „tutaj“ segítségével lehetett átjutni az Ipoly túlsó partjára, a szomszédos Drégelypalánkra. A közel 5 km-es gyaloglás után, felérve a vár romjaihoz, tábornyitó szentmisét mutattak be a jelenlévõ paptestvérek. A fõcelebráns Horváth József, dejtári plébános volt, aki szentbeszédében a papi hivatás szépségérõl és fontosságáról elmélkedett. Sajnos a visszafelé vezetõ úton eleredtek az ég csatornái, és akkora zápor zúdult a táborlakókra, hogy mire beértek a faluba, mindenki teljesen átázott. Ám a jó meleg vacsora feledtette az esõs kalandot. A vacsora után a helyi templomban II. János Pál pápa életútjának filmváltozatát nézték meg a táborlakók és az érdeklõdõk. Kedden az úti célunk Esztergom volt. Párkányban, a buszokról leszállva, gyalogosan a bazilikába tartottunk, ahol Magyarország legnagyobb templomának szentélyében szentmisét celebrált Mahulányi József ipolysági püspöki helynök, Horváth József, Szalay András és Gyönyör László oltártestvéreivel. A homíliában László atya buzdította a fiatalokat, hogy merjenek gyermeki hittel és bizalommal lenni a mennyei Atya iránt. Hiszen a gyermeknek az a tulajdonsága, hogy õszinte tud lenni az Atya elõtt, mert õ meghallgatja kéréseinket, ha imáinkkal hozzá fordulunk. Az egyház is egy közösségre épül, amelyhez nemcsak a plébánia és a templom tartozik, hanem mindannyian. Mint szeretett pápánk, II. János Pál pápa is az egész életét átadta a Mindenható Istennek, nem hiába volt a jelszava „Totus tuus“, „Teljesen a Tiéd“. Mahulányi József püspöki helynök a szentmise végén példaként említette a nap szentjét, Szent Benedikta Terézia (Edit Stein) életét. Jelmondata volt: „Aki az igazságot keresi, az az Istent szereti.“ Õ is teljesen odaadta az életét érte, és vértanúhalált halt. A szentmisét a magyar himnusz eléneklésével fejeztük be. A szentmisét követõen Horváth József atya vezetésével megtekintettük a Bakócz-kápolnát, az ország legértékesebb alkotását, amely az évszázadok viharos pusztításai után is épségben maradt. A sértetlenül megtalált Mária-képet, a máriapócsi kegykép másolatát helyezték a kápolna oltárára. Az altemplomban tisztelettel adóztunk Mindszenty József hercegprímás földi maradványai elõtt, amely 1991 óta a magyarság búcsújáró helye lett. József atya röviden vázolta a szent életû püspök életrajzát, és imára buzdított mielõbbi boldoggá avatásáért. Napirendünk folytatódott az esztergomi élményfürdõben, ahol mindenki kipihenhette fáradalmait. A délutáni órákban kirándulóhajóval utaztunk a Dunán Vácra, a nap utolsó állomáshelyére Zebegény érintésével, ahol a trianoni emlékpark áll a falu fölé magasodó Kálvária-hegyen. A hajóút alatt festõi panoráma tárult elénk a Dunakanyar természeti adottságainak köszönhetõen: Visegrád vára a magasba nyúló sziklafalaival, a nagymarosi kilátó a Hegyes-tetõvel, a Dunában található kisebb-nagyobb szigetekkel és a part érintetlen tájaival. Diákéveim egyik kedvenc költõjének, József Attilának A Dunánál címû versének sorai jutottak eszembe - „zavaros, bölcs és nagy volt a Duna“. Még ma is érvényes a Duna mellett élõ nemzetekre az alábbi idézet: „rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk és nem is kevés“. Vácott már várt az autóbusz, és az esti órákban, visszatérve táborhelyünkre, várt a jó vacsora és pihenés. Szerdán a reggeli elfogyasztása után a mozgásé volt a fõszerep, a fiatalok a sportpályán mérték össze erejüket a labdarúgásban és egyéb ügyességi játékokban. Délután a szabad program keretén belül ki-ki megtalálta az érdeklõdésének megfelelõ foglalkozást. Este 6 órakor szentmisén vettünk részt. A szónok Szalay András, ipolyszakállosi plébános, a közösség megtartó erejének a fontosságára utalt. Példaként szólt arról, hogy a labdarúgást is az a csapat nyerte, ahol legnagyobb az összetartás, valamint a másik megbecsülése. Biztatta a fiatalokat, hogy merjék vállalni mások elõtt is a hitüket és hovatartozásukat. (Folytatás a 11. oldalon)

8 Kürtös

Kultúra

J ELEK

2011. szeptember

´´ A SZÜLOFÖLDÖN

Másfél évtizeddel ezelõtt kezdte újjászervezni a helyi szüreti ünnepségeket a Csemadok Ipolynyéki Alapszervezete. Hosszú utat járt be a közösség azóta mind a hagyományápolás, mind az önerõbõl építkezés terén, s a régió legnagyobb településén ez az út minden tekintetben erõsítette a helyieknek hagyományokhoz és a szülõföldhöz való ragaszkodását. A kétnaposra kerekedett rendezvény a csodálatos idõvel párosulva gazdag kulturális és gasztronómiai, turisztikai élményeket és eseményeket is hordozott magában. A szombati napon a jelhagyás jegyében a templom elõtti Szent István parkban, az Európa a polgárokért program keretén belül, emlékoszlopot avattak a helyiek, mely egyértelmûen jelzi, hogy a Kárpáthazában élõ magyarság összetartozása, élni akarása töretlen. Az eseményen jelen voltak Csíkszereda, Szováta, Kalonda, Alsónyék, Kápolnásnyék, Várhosszúrét, Rimóc és Csittszentiván települések képviselõi, akik egy marék anyaföldet hoztak az emlékoszlop tövébe, jelezve, képletesen összehordtuk a maradék hazát, hogy egy erõsebb, lélekben egységesebbet hozzunk létre itt, a palóc dombok tövében. Az oszlop alkotói Pekár József és fia Szepsibõl, akik külön meglepetésként elhoztak magukkal egy darab szögesdrótot, a lebontott, Kisszelmenc és Nagyszelmenc közötti egykori határzárból, valamint a Dobóruszkán eltemetett egri várkapitány, Dobó István szarkofágjának darabjából, amit néhány évvel ezelõtt újítottak fel, s ahol szintén egy gyönyörû emlékposzlop hirdeti: „a vár ereje nem a falak, a kövek vastagságában, hanem a falat védõ vitézek szívében van“. Ugyancsak az õ munkájukat dicséri az ipolynyéki óvoda új, díszes, faragott kapuja, mely arculatban szorosan kötõdik ahhoz az irányhoz, melyet a helyi önkormányzat vezetése és a Csemadok alapszervezete álmodott meg. A nap kiemelkedõ eseménye mindenféleképpen a Csemadok tájházának megnyitása volt, ahol már a reggeli óráktól kezdve nagy sürgés-forgás vette kezdetét, hiszen egy évszázados álmot hajtottak végre a helyiek, amikor rekordgyorsasággal, alig több mint fél év alatt a romokból egy csodálatos meseházikót varázsoltak az ipolynyékiek szeme elé. A díszes kerítés és kapu, melyet a várhosszúréti Ullman István és fafaragó csapata hozott létre, jellegzetessége és büszkesége az ipolynyéki Csemadoknak és a községnek. A több száz érdeklõdõ jelenlétében az átadási ünnepséget a Csemadok helyi szervezetének elnöke, Pobori Sándor nyitotta meg, aki köszönetet mondott mindenkinek, aki munkájával, adományával és tanácsával segített a tájház létrehozásában. Õt Hrubík Béla, a Csemadok országos elnöke, Ipolynyék polgármestere követte, aki a vendégek üdvözlése után beszédében kiemelte: „csak az a közösség tud megmaradni, mely tiszteli saját értékeit, múltját, s mely akkor is építeni tud, amikor az európai értékek éppen a hagyományok elhagyása és felhigulása miatt romokban hevernek.“ Kiemelte, hogy a jelenlegi válság, melyet gazdasági tényezõkre fognak, nem gazdasági és pénzügyi válság, hanem az ember van válságban, aki nem találja helyét ebben a modern kori népvándorlásban, és nem ott keresi a boldogulást, ahol él, a szülõföldön, hanem egyfajta újvilági rabszolgaként lót-fut Európában és a világban, vagy éppen ott, ahová sodorja a szél. A megnyitó díszvendége Mészáros Alajos, az MKP európai parlamenti képviselõje volt, aki szintén a Szent István-i gondolatkör jegyében gratulált a helyieknek ehhez a csodához, amit megélt és tapasztalt az egész nap folyamán. A tájházat végül Parák József helyi plébános áldotta és szentelte meg. Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével Berényi József, az MKP országos elnöke, valamint a járás és a környezõ falvak MKP-s alapszervezeteinek képviselõi, vezetõi, polgármesterek és közéleti személyek egyaránt. A szalag átvágása után a helyiek birtokba vették a tájházat, melynek emlékkönyvében végül több százan írták alá nevüket, hogy a hálás utókornak megörökítsék ezt a várva várt pillanatot. Aki a tájház megtekintésére várakozott, az sem unatkozott, hiszen az udvaron felállított szabadtéri színpadon a zselízi Kincsõ, a helyi Hont néptánccsoport, valamint Hanusz Zoltán és zenekara szórakoztatta a közönséget. A felálított sátrakban palóc ízkülönlegességeket, palóc gulyást, körömpörköltet, laksát, kemencében sült szilváslepényt és még sok minden mást is lehetett kóstolni, és a rekkenõ hõségben gyorsan fogyott az elõre behûtött jó ipolynyéki bor is. A délelõtti avatások után a program a hagyományos szentmisével folytatódott a zsobráki Szent Orbán-szobornál, majd kezdetét vette a helyi dûlõkben megtartott pincefesztivál, ahol a nyitott pincéknél közel ezren találtak hûsítõ nedûre a tikkasztó forróság után. A hajnalig tartó zenés mulatozást másnap a hagyományos szüreti felvonulás és kulturális program követte. A helyi futballpálya mellett felállított szabadtéri színpadon a helyi és környékbeli folklórcsoportok adtak bemutatót, kilenc katlanban fõtt a finom étel, és a színes kirakodóvásár kínálatából válogathattak a helyiek. Este három koncerten, a Fun Dance Klub, Deák Bill Gyula, valamint a Dupla KáVé zenéjére ropták a táncot vagy tombolhattak a rajongók. Összegezve a két napot elmondhatjuk, hogy Ipolynyék méltón állított emléket a másfél évtizeddel ezelõtt útjára indított szüreti ünnepségeknek. Épített, teremtett, jelet hagyott a jövõnek. Akkor tette ezt, amikor minden a rombolásról, az értéktelenségrõl és a hanyatlásról szól Európában. Hibátlan szervezés, gyönyörû idõ és gazdag programok tették fel az „i“-re a pontot. Jó volt ipolynyékinek, magyarnak lenni itt, a szülõföldön. Palóc

2011. szeptember

Oktatás

Tudósítások a tanévnyitókról Becsöngettek… Az Ipolyi Arnold Alapiskolában - az ország többi tanintézményéhez hasonlóan szeptember 5-én kezdõdött meg az új tanév. A hagyományokhoz hûen évnyitó istentiszteleten vettek részt az iskola diákjai és pedagógusai, majd ünnepélyes tanévnyitóra került sor az iskola udvarán. Az évnyitón részt vett a falu polgármestere Cseri Lajos és a lelkiatya Görgy Ferenc is. Rövid kultúrmûsor után az iskola igazgatója, Ing. Molnár Barnabás megnyitotta a 2011/2012-es tanévet. Idén az ipolybalogi alapiskolát 158 diák látogatja, az elsõ évfolyamban 12 kisdiák kezdi meg tanulmányait. -náAz ipolynyéki Balassi Bálint Alapiskola udvara szeptember 5-én ismét a gyerekzsivajtól volt hangos. Az ünnepélyes tanévnyitót, amely reggel 8 órakor kezdõdött, megtisztelte jelenlétével a falu polgármestere Hrubik Béla és alpolgármestere Zsigmond Zsolt is. Jusztin Imre igazgató megnyitója után rövid kultúrmûsort mutattak be az iskola legügyesebb szavalói és zenészei. Ezt követõen tanévnyitó szentmisén vett részt az iskola minden diákja és pedagógusa. A 2011/2012-es tanévben 144 tanuló kezdi meg szorgalmas munkáját az épület falai között, ebbõl 45 tanuló bejáró. Az elsõ osztály ebben a tanévben 11-es létszámú 9 nyéki tanulóval, 1 tanuló Ipolykeszirõl és 1 Terbegecrõl érkezett. Diáknak és tanulónak sikeres, sok új ismeretben gazdag tanévet kivánunk. -nt Szeptember 5-én Csábon is megtartották az ünnepélyes tanévnyitót, melyen az igazgatónõ köszöntötte a gyereksereget. A 2011/2012- es tanévben Csábon 23 diák látogatja majd az iskola magyar tagozatát. Közülük idén csupán egy kis elsõsünk lesz. Bízunk abban, hogy egyre több szülõ látja majd be, mennyire fontos az anyanyelvi oktatás, és megértik, hogy gyermekeik csak így tudják elérni céljaikat, s teljesíteni hivatásukat. Cseri Icu A Lukanényei Alapiskola évnyitója hagyományosan szentmisével kezdõdött, melyet Dobos Péter pápai káplán, plébános celebrált. A diákokhoz intézett beszédében rámutatott a diák és tanár viszonyára, felvázolta az egymás iránti tisztelet, megbecsülés, szeretet fontosságát. A lelkiatya biztató szavai után a diákok, szülõk és vendégek meghallgatták az igazgatónõ, Za ko Ágnes évnyitó beszédét, majd polgármesterünk, Kuzma Zoltán szólt a jelenlévõkhöz, aki megosztotta velünk gondolatait az iskolakezdéssel kapcsolatban. Elmondta, hogy mindent megtesz majd - karöltve a képviselõ-testülettel - annak érdekében, hogy ez az iskolai év is zökkenõmentesen, problémamentesen záruljon. A tanévnyitót Kuzma Dávid és Hívešová ¼ubka szavalata tette bensõségesebbé. A Lukanényei Alapiskola magyar tagozatára ebben az évben négy kiselsõs iratkozott be, kettõ helybõl, kettõ pedig Szlovákgyarmatról. Balázs Éva Tanévnyitó Óvárban! Szeptember 5-én reggel nyolc órakor ismét hangossá vált az óvári Szent Erzsébet Egyházi Alapiskola udvara. A várakozó kisdiákok kíváncsian várták az új tanító bácsival való elsõ találkozást. Mgr. Danyi Tamás a rövid üdvözlés után a gyerekekkel együtt a szülõk kíséretében átvonult a római katolikus templomba, ahol Mgr. Jókay Lukács plébános ünnepi szentmise keretében kérte a jó Isten áldását és a szentlélek segítségét a diákok és tanító úr számára. Az iskola minden diákja ministrálásával emelte az ünnepi szentmise fényét. Ezután az iskola valóban megnyitotta ajtaját a kisdiákok elõtt, a padok roskadoztak a tanszerek és segédeszközök alatt, melyeket Bethlen Gábor Alapítvány, illetve a MOST-HÍD járási szervezete biztosított a nebulók számára. A két negyedikes, egy harmadikos, három másodikos folytatja megkezdett tanulmányait Óvárban, egy elsõs pedig itt kezdi elsajátítani, itt fog megismerkedni az írás, olvasás, számolás oly fontos fortélyaival. - vAz ipolyvarbói Mikszáth Kálmán Alapiskolában is szeptember beköszöntével vette kezdetét az új tanév. A gyerekek izgatottan vették birtokukba újra a jól ismert tantermeket, padokat, szívélyesen üdvözölték egymást a barátok, barátnõk, tanárok, diákok egyaránt. A viszontlátás örömei után az iskola udvarára vonulva Alaksa Zita igazgatónõ ünnepi köszöntõ szavait hallgattuk meg, aki külön szeretettel köszöntötte iskolánk két elsõs tanulóját. Ezután mindannyian részt vettünk az immár hagyományossá vált év eleji ünnepi szentmisén, melyet Zolcer György atya celebrált. A templomból visszatérve a diákok megkapták a tankönyveket és a tanszereket, majd hazafelé indultak azzal a „súlyos“ gondolattal, hogy ez most nem ér véget csak tíz hónap múlva. Chudý Erzsébet INÁM - Siket Eszter igazgató-tanító asszony elmondta, hogy fennakadás nélkül kezdték a tanévet. Az 1-3. évfolyamú állami kisiskolában a hat tanulóból négyen elsõsök. /Br/

Kürtös 9

Hitélet

10 Kürtös

Köszöntjük György Ferenc plébánost Hatvanadik születésnapja alkalmából nagy tisztelettel köszöntjük György Ferenc ipolybalogi plébánost, akit Gábris Gyula nagyszombati püspök 1974. június 8-án szentelt pappá Pozsonyban. Másfél évig káplánkodott Gútán, innen került plébánosnak elõbb Keszegfalvára, aztán Nagycéténybe, és immár több mint tíz éve Ipolybalogon szolgálja a reá bízott nyájat. Mindig is szem elõtt tartja papi jelmondatát: Uram, Te ismertél engem, mégis kiválasztottál, tégy olyanná, amilyenné szeretnéd, hogy legyek. Kívánunk György atyának sok erõt és jó egészséget, és a jó Isten bõséges áldása kísérje továbbra is papi munkáját! a KÜRTÖS szerkesztõsége A jókívánságokhoz csatlakoznak az ipolybalogi, a szécsénkei és a kelenyei egyházközösség tagjai is. /Lapunk októberi számában beszélgetést olvashatnak György Ferenc atyával./

Mankó - Magyar Animátorképzõ Az idén októberben induló katolikus ifjúsági animátorképzõ a Nyitrai és Besztercebányai Egyházmegye fiataljai számára egyszerre kíván közösség és alapkõ lenni. Közösség, ahol fiataljaink személyes kapcsolatokat építhetnek, elmélyíthetik hitéletüket, megoszthatják örömeiket és gondjaikat másokkal. Ugyanakkor alapkõ is küldetésük számára, mivel célunk az, hogy a nálunk szerzett közösségi tapasztalat birtokában késõbb új közösségeket hozzanak létre vagy más, már mûködõ közösségeket erõsítsenek. A résztvevõk a 2 éves képzés során havonta 1 hétvégét töltenek együtt. Ezalatt elmélyíthetik lelki életüket, megtapasztalhatják a közösség értékét, az elõadások során elméleti és gyakorlati képzésben részesülhetnek a teológia, pszichológia, pedagógia és menedzsment területén. A gyakorlati rész során a kommunikáció, csapatmunka és a kisközösségek megszervezése kerül középpontba. A képzést elvégzõk államilag és egyházilag elismert oklevelet kapnak. A képzésre olyan 16 éven felüli fiatalok, felnõttek jelentkezését várjuk, akik erõs motivációt éreznek egy ifjúsági csoport kialakításához, közösség vezetéséhez. Jelentkezni 2011. október 3-ig lehet e-mailben a [email protected] címen. A jelentkezõket személyesen informáljuk a további tennivalókról. Információt a 0907 822 759 telefonszámon lehet kapni. Érdeklõdni lehet az ipolysági plébániahivatalban.

2011. szeptember

AZ ÚT MENTI KERESZTEK TISZTELETE Szeptember 14-én ünnepli az egyház a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepét. Jelen írásomban ezért szeretném röviden bemutatni az út menti feszületek, keresztek történetét, kultuszát. Út menti keresztnek nevezzük mindazokat a szabadtéri kereszteket, vallásos jelképeket, amelyek nem az egyház liturgikus cselekményeinek színhelyén - templom, temetõ, kálvária - állnak. A keresztek csoportján belül megkülönböztetünk feszületeket, amelyeken mindig ott függ Krisztus teste. Ilyen építményeket nemcsak útszéleken találhatunk, hanem más hangsúlyos vagy nevezetes helyeken is. Elõfordulnak folyók partján, mezõk, dûlõk kezdetén, falu szélén, balesetek, esetleg katasztrófák helyén stb. A kereszteket falusi mesterek, ügyes kezû parasztok, esetleg kõfaragást is tanult emberek készítették. Külsõ megjelenésüket több tényezõ befolyásolta: a hivatalos egyházi mûvészet, mesterségbeli hagyományok, ill. a befogadó emberek kultúrája. Fontos, hogy ezeket az emlékeket - mivel a szabad ég alatt állnak - nem készíthették bármilyen anyagból. Ezeknek idõt álló építményeknek kellett lenniük. Az apró formák és részletek alapos megmunkálása is fölösleges volt, mert az idõ vasfoga úgyis eltüntette, elmosta mindezt. Az útszéli kereszteket nem az egyház állította, hanem a hívek. Így ezek minden költségét is õk állták. A Kárpát-medencében szabadtéri keresztek állításáról a középkor óta beszélhetünk. Ezt támasztják alá a soproni levéltár adatai, mely szerint már a XV. és XVI. században a környékbeli falvakban gyilkosságok színhelyén úgynevezett „engesztelõ kereszteket“ állítottak. Egyes kutatások szerint az út menti keresztek a középkori templomok, monostorok keresztjeinek mintájára épültek. A család földjén állították fel - mint a templomok, monostorok keresztjeit - oltalmazó és felajánló céllal. A középkorban leginkább gonoszûzés céljából állítottak fel kereszteket. Valószínû, hogy a reformáció korából ismert képrombolásnak sok ilyen emlék esett áldozatul. Egyes vélemények szerint a ma álló keresztek között már nem találhatunk olyat, amelyet a XVIII. századnál korábban létesítettek. A katolikus megújulás során jezsuita szerzetesek misszionáltak az országban. A tanítás hatásának megõrzéseként országszerte állítottak fel kereszteket. Ezeknél a kereszteknél gyakran tartottak búcsúkat, és naponta jártak ide imádkozni és énekelni. Ezeket a kereszteket búcsúval is ellátták, hogy az emberek minél jobban megszeressék. A népet ez által is a kereszt tiszteletére nevelték. Gyakran elõfordult, hogy a bûnbánati körmenet alkalmával körbevitt kereszteket állították fel a földek végébe, falu szélére, utak mentén stb. a természeti csapások és károk ellen. A XVIII. században megtörtént a jobbágyfelszabadítás. Ezután már a parasztság is rendelkezett anyagiakkal, amelybõl kereszteket tudtak állítani. Így ebben az idõben vált gyakorivá ez a szokás. A XIX. század második felében készültek az úgynevezett palóc keresztek, melyek sok esetben kiemelkedõ népmûvészeti értékûek. Út menti keresztjeinket sokan hittel szemlélik. Mások közömbösen mennek el mellette. Néhányan gúnyolódnak, vagy rombolva rontanak rá. A régi idõkben a vándorok megálltak az út mentén lévõ kereszt elõtt, hogy imádkozni és gondolkozni tudjanak. Nekünk, rohanó embereknek is néha meg kell állnunk, hogy átélhessük a kereszttel való találkozásokat. Balga Zoltán, ipolysági káplán

2011. szeptember

Hitélet

Kürtös 11

A homeopátia keresztény szemmel és józan ésszel A minap elpanaszoltam az egyik barátomnak az allergiám elmúlni nem akarását, s hogy már szinte minden kezelõorvosom által elõírt gyógyszert kipróbáltam - sikertelenül. Erre õ megkérdezte: s a homeopátiát nem próbáltad? Én pedig pap létemre eléggé elszégyelltem magam, hogy nem nagyon vagyok otthon egy olyan témában, amely úgy néz ki, mindennapos, sõt természetes sok velünk együtt élõ és vallását gyakorló keresztény katolikus életében is. Tudtam, hogy ez valami „nem épp keresztény szellemiséget magában foglaló gyógymód“, de tudtam, utána kell néznem. Mi is valójában ez a homeopátia? Gyógynövényes gyógymód? A homeopátiát be szokták sorolni a gyógynövényes, természetes gyógymódok közé. De valójában azokhoz semmi köze. Egy német orvos találta ki ezt az alapjaiban félremagyarázhatatlan érvekkel és tényekkel nagyon könnyen megkérdõjelezhetõ kezelést. A homeopátiás „gyógyszer“ elõkészítése két módszeren alapszik. Az elsõ a hígítás, míg a második az ún. potenciálás, egyszerûbben fogalmazva rázás. Hahnemann (az alapító) és tanítványai szerint ezekben a „gyógymódokban“ nem maga a „gyógyszer“ anyaga „hat“, hanem az anyagban rejtõzõ titokzatos erõ, kozmikus energia, amely csak potenciálással fejleszthetõ ki. „A hígítás és rázás kombinációjával hívható életre ez a dinamikus erõ“ - írja az alapító. Minél tovább rázzák az anyagot, annál jobban feltöltõdik ezzel a bizonyos természetfeletti energiával. Egyértelmû: A „természetes gyógymód“ kizárva, mivel már valami természetfeletti az, amivel „gyógyítani“ próbálnak. Nézzünk be a pult alá. A homeopaták (a homeopátiával „gyógyítók“) szerint egy dinamizált szerben minél kevesebb a kiinduló hatóanyag, annál erõsebb a hatás. Sõt, Hahnemann ettõl még tovább ment, mert úgy vallotta, ha egyáltalán nincs a „kész gyógyszerben“ az eredeti hatóanyag, akkor fejti ki igazán hatását. Ezért hígítják ez eredeti hatóanyagot mondjuk akár 1000-es mértékben - olyanynyira, hogy az eredeti hatóanyag lényegében már egyetlen atom részecskével sem képviselheti magát a kész termékben. (Józan ésszel levonhatjuk a következtetést: az anyag, amely gyakorlatilag nincs jelen az oldatban, nem hathat. Aztán: elkészítésük egy másik könnyen cáfolható és cáfolandó tényezõje a teljes szubjektivitás és önkényesség. Nincs adott norma, amit használni kell. A „gyógyító“ úgy hígítja és olyan mértékben a szert, ahogyan és amilyenben akarja. Nincs orvosi alapja. Csupán megérzésen alapul. De vajon egy egyszerû „rázással elõjövõ titokzatos erõ“ gyógyító hatása a mai felvilágosult Európában hogyan keveredhetett az orvostudomány ágai közé?! A homeopátiában a gondolkodás kétségtelenül elhagyja tudományosság talaját.) S hogy ezt jobban megértsük, kell tudnunk a homeopaták egyik alapelvét: minden betegség oka szellemi eredetû, az ember „szellemi életerejének a zavara.“ Szerintük minden fizikai tünetben megnyilvánuló betegség alapjának a lelki szférában bekövetkezõ változás az oka. Így már talán érthetõvé válik filozófiájuk: Minél töményebb egy oldat, annál jobban hat fizikai síkon. Minél inkább hígított, annál inkább hat a lelki állapotra, a gondolkodásmódra, a „személyiség lelki dimenzióira“. Valóban gyógyíthat? Igen. Igaz, az elhangzottak alapján talán nem ez a válasz volt várható. Igen, gyógyíthat, de milyen áron? Mivel itt egy csupán egyszerû mechanikai mûveletrõl tételezünk föl olyan tulajdonságokat, amelyek fizikailag nincsenek meg benne, tehát hogy gyógyító erõt képesek ajándékozni, valami természetfelettivel kell egyetértenünk. Be kell ismerni (s a homeopaták nem is tagadják), hogy a homeopátia valódi célja a lélekre hatás. Nem a testet „gyógyítja“, hanem a lelket „menti meg“. Az

ember lelkét nyitja meg egy ellenõrizhetetlen spirituális beáramlás elõtt. Egy rejtett (latinul okkult) forrásból származó információ szerint az, hogy az oldattal teli kémcsövet odaütögetik egy kemény, de elasztikus tárgyhoz, s az oldat így különleges természetfeletti erõvel ruházódik föl - egyértelmûen az okkultizmusba invitál minket. A tudomány terepérõl a homeopata átlép az okkult-mágikus gondolkodás területére. Aki pedig a homeopátia alapelvével pusztán csak szimpatizál is, az ellenõrizhetetlen szellemi kapcsolatok elõtt nyitja meg magát, ezzel nem másnak, mint a gonosz léleknek ad szabad utat a saját lelkébe. Ez már mágia. „Játék“ az ördöggel, ami nem játék. (További ajánlott és felhasznált irodalom: Gál Péter: A New Age keresztény szemmel) „Két út van elõttem, melyiken induljak?“ - állásfoglalás Egy katolikus pap fogalmazott: „természet erejével gyógyítani: tudomány. A Szentlélek erejével gyógyítani: karizma. Titkos erõkkel gyógyítani: fekete mágia.“ S valóban, a mágia hatékony lehet. A Bibliából tudjuk, hogy a csodák és gyógyulások nem csak Istentõl származhatnak. A rengeteg példából gondoljunk csak Jézus szavaira: „Uram, Uram, hát nem a te nevedben tettünk annyi csodát? - Akkor kijelentem nekik: sosem ismertelek benneteket. Távozzatok színem elõl, ti gonosztevõk!“ /Mt 7,15-23/ Homeopátia. Igen, vagy nem? Nincs közömbös hozzáállás. Vagy elfogadom a homeopátiát s annak rejtett, okkult erejét (amely összeegyeztethetetlen az evangéliumi tanítással), vagy hitbéli meggyõzõdésemmel és józan eszemmel elutasítom azt teljes egészében, tudván: a szépen fogalmazva „kétes“ módszerek következtében a lelkemben Isten helyett a gonosz lakna, az (örök) életem (halálom) is „be lenne biztosítva“. Elágazáshoz értünk. Mindenkinek döntenie kell, merre tovább. A döntéshez gondolkodjunk el Szent János apostol szavain: „Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentõl származnak-e, mert sok hamis próféta ment ki a világba. (…) az Antikrisztus már most a világban van. Mi az Istentõl vagyunk. Aki ismeri Istent, hallgat ránk. Aki nem ismeri Istent, nem hallgat ránk. Így különböztetjük meg az igazság lelkét és a tévedés lelkét.“ /1Jn 4,1-4/ Zolcer György atya

II. János Pál pápa I. nyári tábor Folytatás a 7. oldalról

A késõ esti órákban a templom elõtti térrõl gyertyás körmenetben elindulva imádkoztuk a keresztutat Hlédik László, palásti plébániakormányzó vezetésével. A falu egyes pontjai alkották a stációkat, majd a lourdes-i barlangnál fejeztük be ájtatosságunkat, ahol áldásban részesült minden jelenlévõ. Az est további részében éjfélig tartó búcsúbulira került sor az iskola udvarán. Csütörtökön a reggeli után táborbontás következett, majd a déli órában kezdõdött a táborzáró szentmise. László atya megköszönte a fiatalok részvételét, hozzáállásukat a közösségi élethez, valamint mindazok segítségét, akik felügyelõként, a konyhán segédkezve, és akik bármilyen formában részt vettek a tábor sikeres lebonyolításában. Köszönet Ipolyhidvég lakóinak, hogy befogadták a fiatalokat, hogy idõt és fáradtságot nem sajnálva sütötték a finom süteményeket és pogácsákat, nem hiányzott a fõtt kukorica, zöldség és a gyümölcs sem az asztalokról. Igazán családi légkörben érezhette magát mind a 114 fiatal és gyermek, akik sok élménnyel gazdagodva, újabb barátok megismerésével térhettek haza egyházközségükbe és családjaikhoz. Czibulya Magdolna

12 Kürtös

Tö r t é n e l m i e s e m é n y n a p t á r

Szeptember 1. 1367 - V. Orbán pápa engedélyezi Nagy Lajos magyar királynak tudományegyetem alapítását Pécsett. Szeptember 2.

1686 - A nagy, többnemzetiségû keresztény sereg három hónapos ostrom után visszafoglalta Budát, s ezzel véget ért a 145 éves török uralom. Szeptember 3. 1272 - Királlyá koronázzák IV. (Kun) Lászlót, Árpád-házi uralkodónkat. Szeptember 8.

1566 - Szigetvár török ostromának vége. Zrínyi Miklós horvát bán, maradék katonái élén kirohanva, hõsi halált hal, a vár török kézre jut. Szeptember 9. 1552 - A törökök 60-70 ezer fõs hadserege megkezdi a Dobó István parancsnoksága alatt álló egri vár ostromát. Szeptember 10. 1919 - Az antant hatalmak aláírják Ausztriával a békeszerzõdést a franciaországi Saint-Germain-en-Laye kastélyában. Ennek értelmében Ausztria elismeri Lengyelország, Magyarország, Csehszlovákia és Jugoszlávia függetlenségét. A Lajta-bánság Burgenland néven Magyarországtól Ausztriához kerül. 1989 - Szabad az út Magyarországról az NSZK-ba az NDK állampolgárai számára. E napon Horn Gyula külügyminiszter az MTV „A Hét“ c. mûsorában jelenti be a magyar kormány döntését: 24 órakor megnyitják a magyar határokat az eltávozni kívánó NDK állampolgárok elõtt, azaz szabadon távozhatnak minden olyan államba, amely hajlandó számukra a be- vagy átutazást engedélyezni.

Szeptember 11. 1741 - Pozsonyi országgyûlés, melyen a magyar nemesség felsorakozik Mária Terézia királynõ mögé. („Vitam et sanguinem pro rege nostro!“, azaz „Életünket és vérünket uralkodónkért“!) 1760 - Mária Terézia császárné Bécsben megalapítja a magyar nemesi testõrséget. 1825 - Pozsonyban összeül az elsõ magyar reform-országgyûlés. 1848 - Lemond a Batthyány-kormány 1848 - Megkezdõdik Jellasics császári tábornagy, horvát bán õszi hadjárata a magyar forradalom ellen. Szeptember 13. 1540 - János Zsigmondot magyar királlyá választják. 1916 - I. világháború: A hetedik isonzói csata kezdete. Az olasz hadsereg támadásait az osztrák-magyar haderõ sikeresen visszaveri. Szeptember 14. 1402 - Luxemburgi Zsigmond németrómai császár, magyar és cseh király, fiúörökös nélküli halála esetére IV. Albert osztrák herceget teszi meg örökösévé. Szeptember 15. 1540 - Az utolsó királyi temetés Székesfehérvárott. E napon temetteti el Szapolyai János magyar királyt Fráter György. 1552 - A török haderõ, Ali budai pasa és Ahmed másodvezír parancsoksága alatt ostrom alá veszi Eger várát. Sikertelen harc után az ostromlók 1552. október 18-án elvonulnak a vár alól. Szeptember 17. 1382 - Magyarország uralkodójává koronázzák Nagy Lajos király lányát, a 11 éves Máriát Szeptember 18. 1490 - Megkoronázzák II. Ulászló magyar királyt. Szeptember 19. 1857 - Bevezetik Magyarországon az új ezüst forintot. 1931 - Statáriális bíráskodást vezetnek be Magyarországon, miután Matuska Szilveszter felrobbantotta a síneket a 10. számú bécsi gyorsvonat alatt a biatorbágyi viadukton. A robbantással elõször a kommunistákat vádolták. 1938 - A müncheni konferencia napja. Csehszlovákia bevonása és megkérdezése nélkül Chamberlain, Daladier, Hitler és Mussolini eldöntik, hogy Csehszlovákia adja át Németországnak a Szudéta-vidéket. Magyarország és Csehszlovákia kormányát felszólítják, kezdjenek tárgyalásokat a magyar területi igényekrõl.

2011. szeptember

Szeptember 20. 451 - Az Attila vezette hun sereg megütközik Catalaunumnál a rómaiakkal. 1705 - A szécsényi országgyûlés öszszehívása. A kuruc rendek elsõ magyarországi gyûlése a Rákóczi-szabadságharc idején. Szeptember 21. 1235 - Julianus barát domonkos szerzetes és három társa útnak indul Béla királyfi megbízásából, hogy Konstantinápolyon és a Fekete-tengeren át eljussanak Magna Hungariába, a keleti magyarok lakóhelyére. Szeptember 23. 1951 - Budapesten Rákosi Mátyás utasítására felrobbantják a Városliget szélén álló Regnum Marianum templomot. Szeptember 24. 899 - A magyarok a Brenta menti csatában legyõzik Berengár seregét. Ennek nyomán születik „A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket!“ fohász. 1046 - Gellért püspök mártírhalála. Szeptember 27. 1849 - Klapka György tábornok aláírja a komáromi vár megadásáról szóló dokumentumot. Szeptember 28. 1213 - Összeesküvõk (Péter ispán, Kacsics nembeli Simon, Simon) rátámadnak a pilisi erdõkben tartózkodó Gertrúd királynéra (II. András magyar király feleségére) és kíséretére. Meggyilkolják a királynét. 1396 - A nikápolyi csatában a Luxemburgi Zsigmond magyar király vezette lovagi hadsereg súlyos vereséget szenved I. Bajezid szultán hadától. 1830 - V. Ferdinánd lesz a magyar király. 1895 - Felavatják az Esztergomot és Párkányt összekötõ Mária Valéria hidat a Dunán.

Szeptember 29. 1848 - A pákozdi csatában a magyar honvédsereg megállítja Jellasics tábornagy, horvát bán császári hadseregét.

2011. szeptember * 5 éve, 2006. szeptember 1-jén halt meg Faludy György Kossuth-díjas magyar költõ, mûfordító, író. (*1910) * 980 éve, 1031. szeptember 2-án vadászat közben meghalt Imre herceg, I. (Szent) István fia. (*1007 körül) * 200 éve, 1811. szeptember 2-án született Heckenast Gusztáv könyvkereskedõ, könyvkiadó, nyomdász. 1848. március 15én az õ nyomdájában nyomtatták ki a Nemzeti dalt és a Tizenkét pontot. (†1878) * 105 éve, 1906. szeptember 6-án született Balogh Edgár szlovákiai, majd romániai magyar publicista, fõszerkesztõ, egyetemi tanár, tudományegyetemi rektor. (†1996) * 445 éve, 1566. szeptember 8-án Szigetvár ostrománál hõsi halált halt Zrínyi Miklós horvát bán. (*1508 körül) * 145 éve, 1866. szeptember 9-én halt meg Czuczor Gergely bencés szerzetes, költõ, nyelvtudós, az MTA tagja. (*1800) * 80 éve, 1931. szeptember 9-én született Latinovits Zoltán színész, érdemes mûvész, a magyar színházmûvészet kiemelkedõ egyénisége, posztumusz Kossuthdíjas. (†1976) * 130 éve, 1881. szeptember 11-én született Dutka Ákos magyar költõ, újságíró. (†1972) * 50 éve, 1961. szeptember 11-én halt meg Szántó György József Attila-díjas író. (*1893) * 85 éve, 1926. szeptember 16-án született Simon István magyar költõ, mûfordító, esszéíró, szerkesztõ. (†1975) * 220 éve, 1791. szeptember 21-én született gróf Széchenyi István politikus, író, polihisztor, közgazdász, a Batthyánykomány közlekedési minisztere - akit kora a „legnagyobb magyar“-nak nevezett. (†1860) * 150 éve 1861. szeptember 23-án halt meg Brunszvik Teréz az elsõ magyar óvoda megalapítója, a magyarországi óvodaügy és nõnevelés úttörõje. (*1775) * 210 éve, 1801. szeptember 23-án halt meg Pray György jezsuita szerzetes, történetíró. Róla nevezték el a Pray-kódexet, amely tartalmazza az elsõ magyar összefüggõ szöveget, a Halotti beszédet. (*1723) * 150 éve 1861. szeptember 30-án született Szabolcska Mihály költõ, ref. lelkész, az MTA tisztviselõje, a Kisfaludy Társaság titkára. A Nyugat köre Petõfi-epigonnak tartotta. († 1930) * 5 éve, 2006. szeptember 30-án halt meg Sütõ András Herder- és Kossuth-díjas erdélyi magyar író. (*1927)

Évfordulónaptár

Kürtös 13

Sütõ András Mezõségi szegényparaszti családból származott. A nagyenyedi református kollégium, majd a kolozsvári református gimnázium diákja volt. Elsõ írását 18 éves korában közölte a kolozsvári Világosság címû lap. 1949-ig Kolozsváron a színmûvészeti fõiskola rendezõ szakos hallgatója volt, majd tanulmányait megszakítva a Falvak Népe címû hetilap fõszerkesztõje lett. Nem tudott azonosulni az ötvenes évek politikai viszonyaival ezért 1954-ben lemondott állásáról és Marosvásárhelyre költözött, ahol 1989-ig helyi lapok, köztük az Erdélyi Figyelõ fõszerkesztõi pozícióját töltötte be. 1965-1977 között parlamenti képviselõ, 1974-1982 közt a Romániai Írószövetség alelnöke volt. 1980-tól kezdve a Ceauºescu-rezsim betiltotta mûveinek kiadását és színdarabjainak bemutatását, ezért 1980 és 1990 között csak Magyarországon tudott publikálni. 1990-ben a marosvásárhelyi fekete március idején a magyarok és románok között kitört etnikai zavargások során veszítette el egyik szeme világát. Több tucatnyi magas színvonalú prózai és drámai mûve a jelenkori magyar írók élvonalába emelte. 1998-ban a Digitális Irodalmi Akadémia egyik alapító tagja volt. Életének 80. évében, 2006. szeptember 30-án, hosszan tartó betegség után hunyt el. A marosvásárhelyi református temetõben van eltemetve. Fontosabb munkái: Advent a Hargitán, Mezítlábas menyasszony stb. Díjak: Kossuth-díj, Bethlen-díj stb.

Pray György Tirolból származó család sarja volt. Érsekújváron született, Pozsonyban nevelkedett. 1742ben a Nagyszombati Egyetem hallgatója lett. Miután Egerben teológiai vizsgát tett, 1754-ben pappá szentelték. 1740-tõl a jezsuita rend tagja volt. Pályáját tanárként kezdte, majd néhány évig Bécsben nevelõsködött, és poétikát oktatott a Theresianumban. Tanított Gyõrött, Nagyszombatban, Budán. Mária Terézia Magyarország királyi történetírójává tette meg, majd a budai Egyetemi Könyvtár elsõ õrévé nevezték ki. Ezután minden idejét a történeti kutatásnak szentelte. Az anyaggyûjtést 1764-ben kezdte meg a mások számára elzárt kamarai levéltárban. Elõdeitõl eltérõen tudatosan gyûjtött, csak a tanulmányaihoz szükséges iratokat másolta le. E tevékenysége gyümölcse lett a Pray-kódexben megtalált Halotti beszéd és könyörgés egy részletének, valamint Szent Erzsébet és Szent Margit legendáinak publikálása. Az Egyetemi Könyvtárat a magyar történettudomány központjává tette. Széles körû levelezése részben pótolta a nem létezõ történelmi szakfolyóiratokat, a köré gyûlt történetírói kör pedig az egyelõre szintén hiányzó tudós társaságot. Egyháztörténeti és világi témákkal egyaránt foglalkozott. 1761-ben közzétette a magyar õstörténet összefoglalását Annales veteres Hunnorum, Avarorum et Hungarorum címmel. Fõ mûvét, a magyar történelmet az államalapítástól I. Ferdinánd 1564-es haláláig tárgyaló Annales regum Hungariae címû összegzését 1763 és 1770 között jelentette meg öt kötetben. Értekezések sorában dolgozta fel a magyar királyi szentek történetét. 1776 õszén közkönyvtár létesítését javasolta Batthyány József esztergomi érseknek. Mint kifejtette, a magyarországi tudományos élet fellendüléséhez nem egyetemekre, hanem könyvtárakra van szükség. Szorgalmazta, hogy az intézmény ingyen juthasson hozzá a legfrissebb tudományos munkákhoz. 1801-ben hunyt el nagyváradi kanonokként, nyugalmazott könyvtárigazgató egyetemi tanárként. Pesten a szervita templom kriptájában nyugszik. Szerk.

14 Kürtös

Könyvajánló

Közélet - Felhívások

2011. szeptember

Hétköznapi hazaszere tet

Ezzel a címmel jelent meg idén nyáron az ipolybalogi Lõrincz Aranka Sarolta második könyve, melynek alcíme: Mesélem az életem… Felvidéki háborús történetek. A könyvben - a 2009-ben megjelent Adventtõl adventig c. munka után, amelyben fõként a szülõfalu, Ipolybalog régi szokásait, hagyományait, életmódját mutatta be a szerzõ az érdeklõdõ közönségnek - egy nagyobb régió, az Ipoly mentén élõ emberek visszaemlékezései kaptak helyet. A szerzõ az ún. oral history (azaz elbeszélt történelem) mûvelõjeként mutatkozik be. A történelemkutatás ezen módszere az utóbbi idõben újra elõtérbe került, megnõtt az érdeklõdés a tömegek története, a mikrotörténet iránt. A 440 oldalas könyvben ipolybalogi, valamint inámi, ipolynyéki, ipolyhidvégi, ipolykeszi, ipolynagyfalui, óvári, siráki, nagycsalomjai, valamint apátújfalui, felsõpetényi és lozornói születésû adatközlõk mondják el személyes élményeiket a 20. század átélt történelmi eseményeivel kapcsolatban, fõként az 1. világháború, az I. bécsi döntés következtében Magyarországhoz való visszacsatolás és a 2. világháború éveire irányítva a figyelmet. A mintegy 40 adatközlõ közül a férfiak általában a leventeoktatásról, a világháborús és a fogságban átélt élményeikrõl, míg az asszonyok, nõk - akik között vannak itthon maradott feleségek, anyák és lányok - az otthoni történésekrõl számolnak be, más-más szemszögbõl megvilágítva az eseményeket. Szívszorító történetek bontakoznak ki a Don-kanyarban harcoló katonák visszaemlékezései nyomán, vagy a birkenaui koncentrációs tábort megjárt elbeszélõ szavaiból. Míg a férfiak életükért küzdtek a harctéren, vagy éppen bajtársaikat mentet-

ték, de elõfordult, hogy az éhhalál küszöbén voltak a munkatáborban, addig a nõk itthon megpróbálták egyedül mûvelni a földet, kézben tartani a gazdaságot, nevelni a gyerekeket, védeni értékeiket, illetve tisztességüket is. Minden elbeszélés mögött egy-egy sors, van úgy, hogy tragédia rajzolódik ki, amely jól mutatja a 20. század világát, azokat a kegyetlenségeket, igazságtalanságokat, amelyeket az itt élõkre rákényszerítettek, s eközben megmutatkozik az emberek összetartása, segítõkészsége, kitartása, hazaszeretete, vallásossága és rendületlensége. A szerzõ egy helyen így vall magáról: „Az ember gyûjtõszenvedélye határtalan. Sokan tárgyi, mások szellemi értékeket gyûjtenek, én az utóbbiak közé tartozom“. S valóban: a történelmi események iránti érdeklõdés mellett elõbukkan a néprajzi gyûjtõ is, hisz az adatközlõk mesélnek a hagyományokról, népszokásokról, a viseletrõl, a gyermekjátékokról, az iskoláról, a szórakozásról, párválasztásról, lakodalomról stb. Lõrincz Sarolta Aranka ezen szenvedélyének, hogy szellemi értékeket gyûjt, nagyon sokat köszönhet a falu s a régió lakossága, az adatközlõk családtagjai, utódai, akik lehet, hogy csak most értesülnek nagyszüleik, dédszüleik kalandos sorsáról, falujuk történelmi eseményeirõl. Hisz az egyetemes történelem tanulmányozása mellett sokszor elsiklik a személyes érintettség, vagyis hogy mindez itt, a közelünkben, velünk vagy elõdeinkkel is megtörtént. Ez, a hatalmas gyûjtõmunkával összeállt kiadvány akár történelemkönyvként is szolgálhat a 20. század történelmének tanulmányozásához, megértéséhez, de olvasmánynak is megfelel, hisz olyan élettörténetek játszódnak le szemünk elõtt, amelyek izgalmasak, kalandosak, de egyben tanítanak is, mégpedig arra, hogy hogyan lehetett becsülettel és emelt fõvel átélni a 20. század sorsdöntõ eseményeit. -ná(A könyv megvásárolható a szerzõnél.)

Médiasztár 3 A gútai Magyar Tannyelvû Magán Szakközépiskola és Cseri Ilona tanárnõ szervezésében az idei évben is sor kerül a Médiasztár elnevezésû versenyre. Most is két kategóriában zajlik a megmérettetés, mégpedig Az év diákújságírója (4 korcsoportban) és Az év iskolaújsága (2 korcsoport) cím megszerzéséért. Az újságírói verseny 4 fordulós egyéni levelezõversenybõl és a döntõbõl áll. A versenyzõ minden fordulóban kézhez kap egy leiratot egy adott, újságírásban alkalmazott mûfajról. Ennek alapján kell elkészíteni saját írását a meghatározott terjedelemben, mely két fordulóban kötelezõ témára íródik, két fordulóban pedig szabadon választott témát dolgoz fel. A döntõre egy-egy korcsoport 10 legsikeresebb diákja kap meghívást. Ennek idõpontja: 2012. március. Az év iskolaújságja kategóriában be kell küldeni a 2011/2012-es iskolai év alatt megjelent összes saját szerkesztésû újságját az adott iskolának - számonként 2-2 példányt postai küldeményként, ill. az újság elektronikus változatát vagy szkennelt formáját a [email protected] e-mail címre. Mellékletként kérjük a szerkesztõbizottság fotóját, elérhetõségeiket, az iskola nevét, címét, telefonszámát, e-mail címét, a felkészítõ tanár nevét. Jelentkezési határidõ: 2011. október 10. A jelentkezési lapnak tartalmaznia kell a versenyzõ nevét, a kategóriát, a felkészítõ tanár nevét, az iskola nevét, elérhetõségeit, valamint a versenyzõ rövid bemutatkozását, kitérve az eddigi újságírói-fogalmazói pályafutására:. Jelentkezni lehet postai úton: Súkromná stredná odborná škola s VJM Médiasztár Bálint Katalin, Slovenská 52, Kolárovo 94 603, e-mailben: [email protected] További információk szintén a fenti címeken kérhetõk. Szeretettel várjuk minden újságírói „tehetségpalánta“ jelentkezését!

Nyújtsd a kezed! roma szavalóverseny A Ternipe polgári társulás meghirdeti a 7. alkalommal is megrendezésre kerülõ Nyújtsd a kezed! országos roma szavalóversenyt, amelyre 2011. november 4-én, pénteken kerül sor Rimaszécsen. A versenyre az alapiskolák 1-9. osztályos tanulói (I. kategória 1-3. osztályos tanulók, II. kategória - 4-6. osztályos tanulók, III. kategória - 7-9. osztályos tanulók), illetve a középiskolások (IV. kategória) nevezhetnek be egy-egy verssel vagy prózával. Nem kötelezõ roma szerzõ mûvének az elõadása. A versenyre október 28-ig lehet jelentkezni a Ternipe polgári társulás címén: 980 42 Rimavská Seè, Záhradná 414, tel: 0918 741 045, e-mail: [email protected]. Egy-egy iskolát kategóriánként egy versenyzõ képviselhet. A jelentkezési lapot a következõ oldalról lehet letölteni: www.ternipe.sk. A szervezõk a meghívott versenyzõket postafordultával értesítik. A távolabbról érkezõ diákok és kísérõik számára szállást biztosítanak.

Szabadidõ - Hirdetés

2011. szeptember

K E RT Ü N K

SZEPTEMBERBEN

Ha szeretné, hogy a tavasz elsõ napsugara gyönyörû tulipánokat és nárciszokat találjon a kertjében, most kell elültetni a hagymás növényeket! Ültessük cserepekbe néhány tavaszi virág hagymáját, hogy egy kis színt adjanak otthonunknak a tél folyamán. Tartsuk a cserepeket hûvös, sötét helyen, amíg a kis növénykék elõbújnak a földbõl, azután pedig tegyük egy világos ablakba. A gyümölcsök szedésekor figyeljünk az érés fokára. A teljesen beérett gyümölcs jobban tárolható. A lehullott gyümölcsöket szedjük össze, és a beteg terméseket semmisítsük meg. A ribizli- és az egresbokrokat most is kiritkíthatjuk, nem kell a telet megvárni. A lombhullató fákat és cserjéket már ne öntözzük, hogy a hajtások jobban beérjenek. A rododendront sem szabad már öntözni, mert egy bizonyos száraz periódus szükséges ahhoz, hogy a bimbók kifejlõdjenek. Ezzel ellentétben a frissen ültetett évelõket még borult idõben öntözni kell, mert a szárazság a növényt károsítja. A nagy bokrú évelõk tõosztással szaporíthatók. Kedvezõ ez a hónap a tavasszal virágzó bokrok, sövénycserjék, tûlevelûek, rododendron és más örökzöldek ültetésére. Október végéig a virághagymákat el kell ültetni. A petrezselyem és a metélõhagyma télire becserepezhetõ. Kora tavaszi szedésre áttelelõ répa, áttelelõ spenót is vethetõ. Az egynyári növényeknek az ideje lassan lejár. Bár ezek az elsõ fagyokig életben maradnak, már augusztus végétõl egyre több kórokozó és kártevõ támadja meg õket. Érdemes még ilyenkor lisztharmat ellen permetezni, fõleg a petúniákat. Ha át szeretnénk teleltetni egynyári növényeinkbõl (muskátli, begónia) érdemes szeptemberben 10-15 centiméteres dugványokat vágni róluk, azokat meggyökereztetni és átteleltetni. A hónap végén már gondoskodhatunk az õsszel virágzó vagy díszítõ fajok kiültetésérõl. Ilyenek a díszkáposzták, a krizantémok vagy az árvácskák. Eljött az ideje a kardvirágok felszedésének is. A szabadban tartott szobanövényeinket mindaddig kint tarthatjuk,

míg a hõmérséklet nem süllyed tartósan 10 Celsius fok alá. A nyári ágtöréseket ilyenkor kiigazíthatjuk, lényege, hogy a vágási felület minél kisebb, minél simább, lehetõleg vízlepergetõ és gombaölõ, fasebkezelõ pasztával fedett legyen. Ilyenkor észrevehetjük a pajzstetveket is a fák fiatalabb ágainak kérgén. Ezek ellen szeptemberben még jó eséllyel védekezhetünk. Az õszi idõszak a fûnyírások számának ritkulásával és a vágási magasság felemelésével kezdõdik. A fû õszi magassága legalább 0.5 cm-rel legyen magasabb a nyárinál. Kombinált mûtrágya és gombaölõ szer keverékével védekezhetünk a hópenész ellen, valamint gondoskodhatunk az õszi-téli tápanyagellátásról. A gyephibák kijavítására a hónap közepe vagy vége a legalkalmasabb. A kiemelkedések, bemélyedések, kitöredezett szélek és csupasz foltok kiigazításához esõs idõszakot válaszunk. A szeptemberi munkálatok közé tartozik a gyep hasogató, mély gereblyézése, majd a tömörödött részek levegõztetése és végül a talajkeverék kiszórása. Egy finom õszi csemege - a birsalmasajt Az érett birsalmákat alaposan meg kell mosni, héjukról el kell távolítani a szürkés bevonatot, és a magházat ki kell vágni. Puhára kell fõzni, majd a leszûrt gyümölcsöt össze kell törni, ezután addig fõzzük, míg kavargatás közben a lábas alját meg nem látjuk. Minden kg tört gyümölcshöz 80 dkg cukrot keverünk, és további 10-15 percig fõzzük. Keverhetünk bele diót, mandulát, mogyorót vagy mazsolát. Ha túl kevés ideig fõzzük, fennáll a veszélye, hogy a készítmény idõ elõtt megpenészesedik a magas víztartalom miatt. Ha kész, akkor tetszés szerinti formába öntjük, de sietni kell, mert nagyon gyorsan megkeményedik. Ha megdermedt, borítsuk ki a formából és száraz, szobahõmérsékletû helyen, idõnként forgatva szárítsuk 2-3 hétig. Fogyasztásig celofánba csomagolva tároljuk. -ber-

Nehezen boldogulsz a leckével? S e g í ts é g ke l l a ta n u l á s h o z ? M e g o l d j u k ! H í vd a 0908 826 379 - es számot! Ko r re pe tá l á s é s e g y ü t t - ta n u l á s s ze p t e m b e r t ő l a l a p - é s középiskolások részére is. Úgy érzi, elveszik a munkában? Mi segítünk, hogy otthona, lakása, udvara tisztább és rendezett legyen. Szolgáltatásaink: - ablakmosás - kárpittisztítás - szõnyegtisztítás - porszívózás - felmosás - mosás - vasalás - bevásárlás - fûnyírás - sövényvágás - rendezvények elõtti és utáni takarítás - lépcsõházak takarítása - irodák, üzlethelyiségek takarítása Érdeklődni lehet a: 0907 66 80 28-as telefonszámon!

Kürtös 15

Ingyenes esküvõ és re n d e z v é n y szervezés

PULAI GÁBOR

PGP

ÚJ ÉS HASZNÁLT PÉNZTÁRGÉPEK FORGALMAZÁSA, SZERVIZELÉSE, BÉRLÉSE ÉS FISKALIZÁCIÓJA Ve¾ký Krtíš, Banícka 33 Telefon: 0948-527565

„Megaparadicsom“ Ha esküvõre készül, de nincs ideje szervezkedni? Nem ismeri a megbízható szolgáltatókat? Hívjon minket! Okleveles esküvõszervezõ csapat várja Önt! Elérhetõségek! 0908 13 87 64

Kedvezett az idei idõjárás a zöldségtermesztõknek. Ezt bizonyítja az is, hogy egyes zöldségfélékbõl mega méretûvel is találkozni lehetett a háztáji kertekben. Ipolynyéken Cseri Erzsébet szõlõskertjében nem is egy olyan paradicsom termett, amely közel járt az egy kilogrammhoz, vagy meg is haladta azt. A képen Emese leánya látható a 82 dkg és a 74 dkg súlyú paradicsommal a kezében. Kép és szöveg: -bgy-

16 Kürtös

Hírek - Programajánló

Tisztelt olvasók, bizonyára emlékeznek még, hogy elõzõ számunkban támogatásukat kértük fõként a Csemadok NTV által kiadott Kürtös c. lap további megjelentetéséhez, ill. országos rendezvényeink közül az Õszirózsa - magyarnóta-énekesek versenyének lebonyolításához. Örömmel értesültünk róla, hogy a Bethlen Gábor Alap Bizottsága a fentebb említett célok megvalósítására benyújtott pályázatainkat elfogadta, így támogatást nyújt mind az Õszirózsa országos verseny, mind a Kürtös regionális havilap költségeihez való hozzájárulás céljából. Ezzel a támogatással részben elhárultak az anyagi akadályok az idei nótaverseny megrendezésével, ill. - egy idõre közéleti havilapunk megjelentetésével kapcsolatban. Köszönjük!

2011. szeptember

Világbajnokságon az íjászok

Augusztus végén az ausztriai Donnersbach adott otthont a FITA 3D-s íjász világbajnokságnak. Járásunkból Valent László, az ipolynyéki Csemadok íjászklubjának versenyzõje vett részt. Egyéniben csupaszíj kategóriában 10. helyezést ért el. G R A T U L Á L U N K! Lapunk következõ számában interjút olvashatnak Valent Lászlóval.

A CSEMADOK Nagykürtösi Területi Választmánya tisztelettel meghív minden érdeklõdõt a

XII. ÕSZIRÓZSA magyarnóta-énekesek országos versenyére, amely az idén kétnapos lesz. A jelentkezõk nagy létszáma miatt október 1-jén, szombaton Ipolykeszin a hazai versenyzõk részére elõdöntõt tartunk. Október 2-án, vasárnap Ipolynyéken 10.00 órakor kezdõdik a magyarországi versenyzõk megmérettetése. A döntõ 2011. október 2-án, vasárnap 13.00 órakor kezdõdik az ipolynyéki kultúrházban. A döntõbõl egy órát (15.00 órától 16.00 óráig) a Pátria Rádió egyenes adásban fog közvetíteni. A döntõt a Pátria Rádió bemondója, Bodri Eleonóra konferálja. A zenét mindkét nap a kürti Balogh Béla és cigányzenekara adja. A rendezvény a Bethlen Gábor Alap támogatásával valósul meg.

E lapszám megjelenését a Bethlen Gábor Alap támogatta. havilap. Kiadja a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. A kiadásért felel Balogh K Ü R T Ö S Közéleti Gábor, a CSNTV elnöke, telefon: 0907/84 22 67. Fõszerkesztõ Bodzsár Gyula. Szerkesztõk: Hrubík Béla, Balogh Gábor. Mûszaki szerkesztõ: Kliment Éva. Korrektúra: Németh Ágota. Levélcím: 991 28 Vinica, Cesta slobody 457. E-mail: [email protected]: 0905/71 77 76. Nyilvántartási szám: EV 1419/08. ISSN 13363972. Nyomda: Csemadok OV Ve¾ký Krtíš. Terjeszti: a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. Ára 12.- korona, 0,40 EUR. Megjelenik 800 példányszámban. A szerkesztõség álláspontja nem minden esetben azonos az újságban közöltekkel. A kéziratok szerkesztésének, esetleges rövidítésének jogát fenntartjuk. A hirdetések tartalmáért és nyelvhelyességéért felelõsséget nem vállalunk.