KÖRNYEZETVÉDŐ, TERMÉSZETVÉDŐ ÉS VÍZÜGYI NYUGDÍJASOK KLUBJÁNAK TÖRTÉNETE.
A vízügyi nyugdíjasok klubját fél évszázada (1964) alapították és azóta folyamatosan működik. A szakma és szervezetei az utóbbi huszonöt évben több átszervezésen ment keresztül s közben mindig bizonytalan volt, hogy e Klubbot mikor éri el az átszervezési hullám. Szakterületileg ez is bővült, de alapvető célkitűzését és szervezetét megtartotta. A levéltárunkban e régóta működő szervezetről dokumentum nem található. Úgy gondolom, hogy mindezek indokolják, hogy megkíséreljem e jobb sorsra érdemes szervezet történetét a Hidrológiai Társaság fórumán ismertetni. Sajnos a Klub dokumentumai is meglehetősen hiányosak, mivel az elmúlt negyed század során annyit költözött a „központja”, hogy csoda, hogy egyáltalán maradt valami. Ezen idő alatt tagja s több, mint két évtizedig elnöke voltam e kis szervezetnek, s ezért a dokumentumokat igyekszem személyes emlékeimmel kiegészíteni. A KEZDETEK Az Országos Vízügyi Főigazgatóság megalakításával (1953) létrejött a vízzel való gazdálkodás egységes, főhatósági irányítása. A szervezet vezetésével Dégen Imre mérnököt bízták meg főigazgatói kinevezéssel. A Főigazgatóság munkatársait kezdetben főleg a korábban is vízzel, kultúrmérnöki munkákkal foglalkozó szervezetek nagy gyakorlatú, elismert szakembereik közül verbuválták. E gárda jelentős része az ötvenes évek közepére nyugdíjas korúvá vált és „tömegesen” nyugállományba vonult. Dégen Imre Főigazgató úr .kezdeményezésére létrehozták a vizesek nyugdíjas Klubját. Ennek alapvető célja volt egyrészt a nyugdíjasok közösségének kialakítása másrészt a nagy gyakorlatú szakemberek összetartása azzal a céllal, hogy segítsék az aktívak munkáját. A Klub első elnöke a nyugállományba vonult Ziegler Károly mérnök, főigazgató helyettes ur volt, titkára György Béla építészmérnök. Ők viszonylag hosszú ideig irányították és szervezték a Klub életét.
Ebben az időben a Klub tagjai az OVF majd az OVH nyugdíjba került munkatársai voltak. Klubnak az alapító megfelelő klubhelyiséget bocsájtott rendelkezésre, ahol a klubszerű élet biztosított volt. Itt összegyűltek társalgásra, kártyázásra, de időnként közös kirándulásokat is szerveztek. Elsősorban a vidéki vízügyi igazgatóságok látogatták meg, ahol a „régi főnököket” nagy tisztelettel fogadták és ismertették az aktuális feladataikat s konzultáltak a felmerült problémáikról. A rendszerváltást megelőzően a Klub működéséhez szükséges támogatást az alapító ( befogadó) OVH „természetben” biztosította. ( Klubhelység, autóbusz a kirándulásokhoz stb) RENDSZERVÁLTÁS UTÁN. A 80-as évek végén illetve a 90-venes évektől a „befogadó” szervezet kibővült szakmai feladatokkal minisztériummá szerveződött. A vízügyi feladatok egy része a Belügy Minisztériumhoz került. A Klub befogadta a kibővült szakterületek nyugdíjasait is úgymint az építési, a környezetvédelemi, a természetvédelemi területek nyugdíjasait, de a Klub fő bázisa változatlanul a vízügyi nyugdíjasok voltak. A szakterületi bővüléssel a Klub neve olyan hosszú lett s ezért új névre kereszteltük és rövidítve a KÖRTEVÍZ NYUGDÍJAS KLUB nevet vettük fel, de helyileg a Fő utcai székházban maradhattunk. Különböző kis szobácskákban húztuk meg magunkat, de munkaidő után a dísztermet is megkaptuk. Volt viszont bennünk egy olyan, ki nem mondott elhatározás, hogy mi tartsuk a Házban a helyet az egységes vízügyeseknek s majd csak előbb, utóbb a politikusok is rájönnek, hogy a széttrancsérozással hibát követtek el. Erre mind ez ideig nem került sor, a Klubi viszont a Vidékfejlesztési Minisztérium szárnyai alá és épületébe került. A Klub feladatait, célkitűzéseit az Alapszabályzat a következők szerint rögzíti: A Klub tagjainak - szakmai és kulturális kapcsolatait ápolja, - érdekképviseletét elősegítse, - szakmai tudása és tapasztalatai átadását segítse, - művelődési és szórakozási lehetőséget biztosítson,
- szociális helyzetét kísérje figyelemmel és a rászorulókat támogassa. Az elmúlt időszakban miként teljesítette az egyes feladatait? A szakmai kapcsolattartás az első időben megfelelő és rendszeres volt. Az idők során, főleg az aktív szervezetek sokszoros átszervezése miatt fokozatosan gyengült. Ennek ellenére a programunkban rendszeresen szerepeltek szakmai előadások, melynek során a „befogadó szervezet” vezető munkatársai ismertették a szakterület helyzetét és az aktuális feladatait. A korábbi időszakban rendszeres volt, hogy a Minisztérium felső szintű vezetői odafigyeltek a Klub munkájára. Gyakran részt vettek a közgyűléseken, vagy a nagyobb rendezvényeken. Sajnos az utóbbi években nagyon leszűkültek ezek a lehetőségek. Ennek fő oka, hogy a mi szakterületeinket irányító államtitkárság vezetése a legkisebb érdeklődést se mutatta a Klub iránt s a szakmai személyi bázisa is a Vidékfejlesztési Minisztériumban rendkívüli módon lecsökkent. A hazai kirándulások ugyancsak jó lehetőséget biztosítottak az egyes szakterületek megismerésére s emellett, a kirándulásainkon mindig kellemes élményeket szereztünk. Több vízügyi igazgatóságnál tett látogatásaink során az ottani nyugdíjasokkal is találkoztunk, s néhány helyen a kezdeményezésünk hatására megalakították a nyugdíjasaik klubját. Ezek során a vízügyi szervezetek mellett különösen a természetvédelmi területek meglátogatása eredményezett szakmai ismeretbővülést és adott sok kedves élményt. Érdekképviselet dolgában a Klub nem tudott érdemben tevékenykedni. A nyugdíjasok mindkét –jobb és baloldali-országos szervezetével laza kapcsolatunk volt. A mindenkori kormánnyal ők tarják a kapcsolatot és igyekeznek képviselni a nyugdíjasok érdekeit Vezetőiket meghívtuk egy egy előadásra és az országos rendezvényeiken részt vett a Klub képviselője. A Klub tagjainak egy része a munkája során értékes szakmai tudást és nagy tapasztalatot szerzett. Logikusan került a Klub célkitűzésébe, hogy ezt az ifjabbaknak átadja. A kezdeti időszakban –az ismereteink szerint- erre gyakran sor is került. Ezt nyilván elősegítette, hogy a szervezetek és az állományuk viszonylag stabil volt és így az „ifjak és az öregek” kapcsolata természetes volt. A rendszerváltást követően sajnos ez negatívra változott. Szinte úgy tekintettek a nyugdíjasokra, mint a régi rend képviselőire.( Ez még talán most sem változott!). A miniszterek cserélődése alkalmából –volt vagy hat, hét- minden
esetben írásban s néhányszor szóban is felajánlottuk az „ifjaknak” a segítségünket, de sajnos egy esetben se vették igénybe. Volt úgy, hogy az átszervezési hullámoknál írásban tettünk jól átgondolt, javaslatot, de visszajelzést sajnos egy ízben sem kaptunk. Az utóbbi időkben pedig erre egyre kevesebb a potenciális lehetőség egyrészt a tagság összetételének változásával, másrészt a szakmai kapcsolatok gyengülése miatt. Művelődést és szórakozást a Klub szerény keretek közt biztosítani tudott. A gondosan kidolgozott és megvalósított éves programok nagy része ezt szolgálja. Rendszeres múzeumi kiállítások és neves épületek, templomok és városrészek meglátogatása, hazai és külföldi kirándulások szervezése. Ezek mellett havonta egy alkalommal a „Szivárvány összejövetelt”ad lehetőséget az aktuális programok előkészítésére, pontosítására, kisebb irodalmi előadások megtartására és beszélgetésre. E fórumon többször volt fotó, süti verseny és ki mit tud vetélkedő is. A Klub a tagjainak szociális helyzetét csak a korlátozott mértékben tudja követni. A titkár -Schmidt Ottóné,mai elnök- személyében nagy figyelmet fordított a rossz szociális helyzetben élőkre, a betegekre, de a Klubnak saját pénzügyi keretéből minimális összegeket tudott e célra fordítani. Korábban a Klub rendelkezésére bocsájtott keretből kisebb összegekkel támogatta a rászorulókat. Az éves bevétel 15-30 %- át is kitették a támogatások. Emellett lehetősége volt, hogy eredményesen javaslatot tegyen a Minisztériumnak a támogatandó személyekre, ami az előzőnél jelentősebb segítséget jelentett. Sőt néhányszor az is előfordult, hogy a Minisztérium a Klub minden tagját értékes karácsonyi ajándékkal köszöntötte. Az utóbbi időben ilyen nem fordult elő.
A Klub tagsága és szervezete. A Klub tagsága a kezdeti időszakba szinte teljes mértékben az OVF nyugdíjba került munkatársaiból került ki. Később a tagok feleségei is bekapcsolódtak a klub életébe. A rendszerváltást követően fokozatosan bővült a klubba beléphetők köre. A legutóbbi időkben a Klub tagja lehetett az a „külsős”
nyugdíjas is, akit egy korábbi nyugdíjas tag írásban javasol. A tagfelvételi liberalizációt azzal indokoltuk, hogy a nyugdíjasaink mindnél barátiasabb légkört találjanak a Klub keretében. Ez az elképzelésekkel ellentétben nem eredményezett egységesebb tagságot mivel csak kisebb körök stabilizálódtak. A Klub tagsága az utóbbi húsz évben 120 és 160 fő között mozgott. A „saját” nyugdíjasok aránya az évek során változott, fokozatosan csökkent. Ezt mutatja a következő néhány adat: 1995-ben 46%, 2002-ben 30 % és 2012-ben.25 % Az idők során a tagi férfiak aránya is csökkent, amit a következő számok mutatnak: 1995-ben 41 %, 2002-ben 26 % és 2012-ben 25 %. A Klub rendszeres munkájában a tagok 30-40 % a vesz részt. Több tag, csak a Klub által szervezett kirándulásokon, vagy az üdülésen vett részt. A közel teljes létszám az elmúlt időszakban talán csak azon a karácsonyi rendezvényen volt, ahol a Minisztérium közigazgatási államtitkára minden tagnak értékes vásárlási utalványt ajándékozott. Az aktív klubtagság nagy részét a hölgyek képviselik. Úgy gondolom, hogy egy ilyen történeti visszatekintésben meg kell emlékezni azokról a már elhunyt, zömmel alapító klubtagokról, akik sokat tettek a Klub létrehozásáért és a tartalmas klubélet megteremtéséért. Elnökök voltak Ziegler Károly, Szászhelyi Pál, Kocsis Árpád Titkárok: György Béla Vezetőségi tagok: Balogh Dezső, Dr Breinich Miklós, Fábián Tíbor, Fábián Tíborné, Dr Fóris Gyula, Gábri Mihály, Milley Vilmos, Dr Papp Ferenc, Papp István, Ruszkai Endre,Schlégel Oszkár, Szabó Sádor, Dr Szekrényi Béla, Szőnyi István, Tiszai Pál. A Klub folyamatos vezetését az elnök és a titkár végzi. Az ő munkájukat a 10-15 fős vezetőségi tagok segítik. A működéssel járó pénzügyi ellenőrzés a három tagú Számvizsgáló Bizottság feladata. Mindnyájukat a négy évenként megtartott vezetőségválasztó közgyűlés választja meg.
A Klub élete a közösen kialakított éves tervek alapján folyik. A terv általában havonta három közös rendezvényt tartalmaz mégpedig a klubnap, a kirándulások és kulturális programok. A nyári két hónapon csak egy nosztalgiás közös séta van a Margit szigeten augusztus 20 körül. Az éves programot az év elején megtartott Közgyűlés hagyja jóvá. E fórumon a Klub vezetői beszámolnak és közösen kiértékelik az elmúlt év munkájáról s jóváhagyják az éves programot.
A Klub pénzügyi forrásai s felhasználásuk A Klub működéséhez pénzügyi és technikai segítség szükséges. A pénzügyi lehetőségek egy kisebbik részét a klubtagok maguk biztosították ( az éves tagdíj a havi nyugdíj 1-2%-a), a nagyobbik részét -85-90 %- át viszont támogatásként kapta meg. Az alapvető technikai és pénzügyi feltételeket az alapító-befogadó minisztérium biztosította. Ebben nagy jelentőségű volt a helyiség és technikai háttér rendelkezésre bocsájtása, ahol a klubtagság összejöhetett, illetve a vezetés a szervezéssel járó tennivalókat elvégezhette. Ezen felül a rendszerváltást követő időszakban, minden évben jelentős pénzügyi támogatást is kapott. Korábban a minisztérium mellet az Országos Vízügyi Hivatal, a VCS Országos Szakmai Szövetsége és a VIZITERV is rendszeresen támogatta a Klubot. Néhány adat a Klub bevételeinek alakulásáról ( ezer forintban): 1991-ben 111 ,1995-ben 191 , 2000-ben 444 .,2005-ben 636, 2010-ben 1350 Az utóbbi évek felhasználásaira jellemző értékek: Kirándulások támogatásaira Kulturális célra
75-85 % 5-10 %
Összefoglalásként elmondható, hogy a Klub következetesen és eredményesen megvalósította az alapításakor kitűzött feladatait és családias légkört teremtett a nyugdíjba vonult munkatársaknak. Sajnálatos, hogy többen nem éltek a Klub által biztosított lehetőségekkel.
Végezetül idézem II János Pál pápa üzenetét: „ Nagyon szépen kérlek titeket, szeressétek az öregeket, A reszkető kezű ősz apákat, a hajlott hátú jó anyákat, A ráncos, eres kezeket, az elszürkült sápadt szemeket, Én nagyon kérlek titeket, szeressétek az öregeket.”
2014. május 15.
Dr Gerencsér Árpád
