Környezettudatosság a házunk táján
A KIADVÁNY A „FENNTARTHATÓ ÉLETMÓDOT NÉPSZERŰSÍTŐ NONPROFIT INFORMÁCIÓS KÖZPONT GÖMÖRBEN” KEOP 6.20.B/2010-0008 PÁLYÁZAT KERETÉBEN JELENT MEG. ÖKOLÓGIAI INTÉZET A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉSÉRT ALAPÍTVÁNY MISKOLC
2011.
TARTALOM:
A hagyományos falusi porta hétköznapjai
1.
A hagyományos építkezés fenntarthatósági vonatkozásai
12.
A kerítések ökológiai hátizsákja
16.
Állat a ház körül, állatjólét
25.
A fa és tüzelése környezetbarát módon
30.
Energiatakarékosság otthon és a munkahelyen
36.
Víztakarékosság
42.
A hulladék keletkezése és keletkezésének megelőzése
46.
A biokert
50.
Gyümölcskertészet hagyományosan
61.
Gyümölcsfeldolgozás hagyományosan
70.
Gyógy- és fűszernövények a kertben és életünkben
76.
Mit tegyünk kertünkben a „kártevőkkel”?
83.
Mit vegyünk a boltban?
92.
Mariska néni a konyhában – jót, egészségesen otthon
97.
ÖKOLÓGIAI INTÉZET A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉSÉRT ALAPÍTVÁNY ECOLOGICAL INSTITUTE FOR SUSTAINABLE DEVELOPMENT H-3525 MISKOLC KOSSUTH U. 13. TEL./FAX.: +36 46 505-768, 508-699, 508-700, 382-095, 505-077 WWW.ECOLINST.HU KÖZPONTI E-MAILCÍM: IRODA AT ECOLINST.HU
A hagyományos falusi porta hétköznapjai
A hagyományos falusi porta hétköznapjai A XX. század közepéig fennálló népi önellátó gazdálkodásban a fenntarthatóság teljesen ösztönös, természetes alapelv volt. A szokásrend, az íratlan szabályok rendszere, a tapasztalatok átadása, mind-mind a generációkon keresztüli egy helyben lakás feltételeit szolgálta, a helyi erőforrások tartamos használatát segítette. Az önellátó gazdálkodásmódhoz tarozó életmód a fenntartható életvitel ma is alkalmazható gazdag példatára. Vizsgáljuk meg, hogy egy hajdani, a hagyományos önellátásra berendezkedett portán a mindennapi életben a fenntarthatósági elvek hogyan érvényesültek.
Piacra gyalogló asszonyok (E. Kovács Judit rajza)
1
A hagyományos falusi porta hétköznapjai
Minden szerves kultúrában elsődleges alapelv, hogy az ott lakók a helyi erőforrásokat használják, egyszerűen azért, mert az a legkönnyebben, leggazdaságosabban elérhető. A helyi természetesen a térben legközelebbit jelenti, lehet az a legközelebbi város piaca is, de lehet távolabbi kínálat is. Gömörben például főzőedényeknél a legközelebbi vasáru bolt, cserépedényből a vásározó gömöri fazekasok termékei, homok, sóder esetében a Sajó medre, mészből az Aggtekei mészégetők által égetett mész, keményfából a saját erdő fája, fenyőből akár a felvidéki fenyvesekből származó fűrészáru jelentette a legközelebbi helyi terméket. A pénz forgalma a vidéki családi háztartásban kicsi volt, ezért az áru egy részét termékcserével, cserekereskedelemmel próbálták beszerezni. Senkinek nem lévén a családban „havi fizetése”, pénzt csak a fölösleges termékek piacra, vásárra vitelével lehetett szerezni. Ezen a pénzen a helyben nem előállítható termékeket, főleg iparcikkeket kellett megvásárolni, semmi fölösleges dologra, luxuscikkre nem lehetett költeni. Így a piacon, a közeli kisváros boltjaiban szerezték be például a textilféleségeket, gombokat, festékeket, porcelán, fajansz és fém edényeket. Falun belül máig megmaradt az árucsere vagy kölcsönös segítségnyújtás gyakorlata, egymás kisegítése pénzfizetés nélkül. A településen az élet legfontosabb színtere a porta, ahol egy-egy család a mindennapjait élte, szervezte. Itt építette meg lakóházát, a hozzá kapcsolódó gazdasági épületeket, ólakat, csűreket, kamrákat, s mindezeket helyben hozzáférhető alapanyagokból készítette. Semmiből nem építettek túl nagyot, csak az alapvető szükségleteknek megfelelőt. A családfő általában a portáján állította elő munkaeszközeit, használati eszközeit, a ház körüli kertben termelte meg a zöldségféléket, fűszereket, gyümölcsöket. A porta tehát a család élelmiszer előállításának és tárolásának helyszíne is, a sütőkemence, a kamra, pince, verem, mind a mindennapi élet alapszükségleteit szolgálta. Maga a család szervezet is a munkamegosztás igen praktikus példáját adta. Ritka volt az egy-két gyermekes család. A nagyszülők, dédszülők, a családdal együtt lakó egyedül maradt rokonok természetes módon a család hasznos tagjai voltak. Mindenkinek meg volt a maga helye nemcsak a családi asztal körül, hanem a nagycsaládi munkamegosztásban is. A gyermekeknek már korán feladatokat adtak, ezzel egyrészt észrevétlenül elsajátították a legfontosabb munkafolyamatokat, másrészt belenevelődtek a rendszeres munkába. A gyermekre bízták például a kisebb testvérre való felügyeletet, a kisebb állatok pl. libák őrzését, baromfietetést. Ezeket az apró feladatokat felelősen kellett ellátni, emellett be kellett segíteni a szülőknek a különféle háztartási és mezei munkákba. A gyerekek játékainak nagy része is a felnőtt életet utánzó játék volt, amihez a szükséges kis kellékeket, játékszereket a szülők készítették el. 2
A hagyományos falusi porta hétköznapjai
Az időskorúak a tapasztalatuknál fogva tanácsokkal látták el a fiatalabbakat, amit illett megfogadni. Tekintélye volt a rangidős családtagnak, tisztelték tudását, korát. Az idős családtag is még fizikai erejének megfelelően tevékenyen részt vett a munkában, hasznosnak érezhette magát, hiszen még számos feladatot rá lehetett bízni. Így például a termények tisztítása, konyhai munkába való besegítés, varrás, fonás, foltozás, kukoricamorzsolás, a kis gyerekre, unokára vigyázás terén tudtak a család számára hasznos segítséget nyújtani. Óvoda hiányában a családtagoktól, nagyszülőktől tanulta meg a gyermek az alapvető ismereteket. Ez pénzbe nem kerül senkinek. Az idősek, betegek otthoni gondozása is megoldott volt, hiszen a családból mindig volt, aki ezt a feladatot el tudta otthon látni. Az önellátás fontos eleme az állattartás. Egyrészt minden család rendelkezett igás állattal, ló, ökör vagy esetenként tehén volt az igavonó. A különféle mezei munkában, a szállításban, közlekedésben nap-mint nap használták az állatok erejét. A tehenet, kecskét a tejéért, az aprólékot- csirkét, tyúkot- a húsáért, tojásáért, libát húsáért és tolláért, kacsát, pulykát húsáért tartottak. Az állatok összegyűjtött trágyája a termőföld legértékesebb tápanyag utánpótlását adta. Állattartás nélkül nincs önellátás. A helyi tudás nagyon fontos érték. Maga az önellátásra berendezkedett gazda is komplex tudás birtokosa, alapszinten sokféle, - ma külön-külön mesterséghez tartozó munkához értett, egyiknek-másiknak specialistájává is válhatott. Minden faluban voltak alapvető szakmákat művelő iparosok, ezermesterek, akik gazdálkodó parasztemberek is voltak, de a földművelés mellett több szakma fogásait elsajátítva kreatív módon alkalmazták az ismereteiket. Ilyen falusi ezermester volt a nagyapám is, akinek munkája példaértékű lehet a mai speciális tudást előtérbe helyező világunkban. Ha nem is minden családfő volt ilyen sokoldalú tudással fölvértezve, de minden faluban volt egy-egy szakma specialistája, ezáltal az alapellátás tekintetében a település önellátó tudott lenni. Nagyapám 30 hektáron szakszerűen, önellátó módon gazdálkodott a családjával, ami önmagában is komplex tudást jelent. Emellett a faművesség szinte minden ágát, az ács, az asztalos, a kerékgyártó, a bodnár és a vesszőfonás gyakorlatát elsajátította, azokat mester módján végezte. Ezek a tevékenységek ma már külön szakmákra váltak szét, ő egy személyben birtokolta ezt a tudást.
A fával való gazdálkodás A fa mindig fontos szerepet töltött be az ember életében, közvetlen kapcsolatot jelent a természettel. Szinte minden család rendelkezett erdőtulajdonnal. A fával fenntartható módon gazdálkodtak, fölöslegesen nem vágtak ki egyet sem. A gondos gazda saját tulajdonú erdejében különös gonddal nevelte az épület-, bútor- és
3
A hagyományos falusi porta hétköznapjai
szerszámkészítésre alkalmas fákat. A fa szeretetét, tulajdonságainak ismeretét generációk adták át egymásnak. Tudták, milyen fából kell a szekeret, szánkót készíteni, tetőt ácsolni, ládát, hordót, létrát, széket, asztalt csinálni, kanalat, szerszámnyelet faragni, vagyis hogyan kell a háztartás, gazdaság sok-sok eszközét fából megalkotni, hogy az a legmegfelelőbb legyen, legtovább tartson, s nem utolsó sorban külleme is a legszebb legyen. Nálunk a tölgy erre a legalkalmasabb alapanyag, tartós, jól munkálható, szép erezetű. A keményfabútor több generációt kiszolgált. Hajdan nem ismerték a szekrényt. A szekrény elődje a láda volt, amit kezdetben keményfábólbükkfából ács technológiával készítettek. A Gömörben készített karcolt díszítésű szétszedhető ácsolt láda (szuszék) keresett cikk volt, az Alföldre is vitték eladni, vételárként cserébe gabonát hoztak. Az ácsolt ládát később a fűrészelt fenyőből készített láda váltotta fel.
Ácsolt láda (szuszék), XIX. sz. vége (É.Kovács Judit, Gömörszőlős, néprajzi gyűjtemény)
4
A hagyományos falusi porta hétköznapjai
A kenderfeldolgozáshoz kapcsolódó munkák A kenderfeldolgozás minden család egész éven át tartó tevékenysége volt, tehát mindenkinek el kellett sajátítani a hozzá kapcsolódó munkamódokat a kender termesztésétől a szövésig. A kender és len feldolgozás főleg a nők feladata volt, de a kenderfeldolgozás eszközeit a férfiak állították elő. A kender termesztésétől, előkészítésén keresztül a fonás, szövés minden fortélyát – minden csínja-bínját – a nőnek már leánykorban el kellett sajátítani, felnőttként pedig évről-évre alkalmazni az elsajátított ismereteket. Az erős vásznat adó kender időtálló, erős alapanyag a háztartásban. Szőttek belőle óriás ponyvákat, zsákokat, hamvasokat (négyzet alakú teherhordozó textil), lepedőket, konyhai törlőket, szakajtókendőket, törölközőket, stb. Ezek mosását, fehérítését is a háziasszony végezte, lúgzókádakban, hamulúggal.
Élet hulladék nélkül, műanyag nélkül A mai értelemben vett szemét, hulladék az önellátó gazdálkodásban nem nagyon keletkezett. Egyrészt mert szerves alapanyagokat használtak, másrészt nem volt csomagolóanyagra szükség, harmadrészt pedig takarékossági okokból mindennek megtalálták az újra hasznosítási lehetőségét. Ma a műanyag reklámszatyrok tömkelege kerül naponta kidobásra. A szerves kultúrákban, így nálunk is reklámszatyor helyett fűzfából, háncsból font kosarakat használtak. A kosaraknak nem a bolti bevásárlás jelentette a legnagyobb igénybevételt, hiszen minimális árucikket vásároltak a boltban, hanem inkább a fölös mennyiségű termékek piacra szállításánál volt nélkülözhetetlen. A távolabbra történő szállításnál a háti kosár nagyon praktikus teherhordó volt. Ahol nem volt elterjedve a hátikosár, ott a kézi kosarat használták helyette, amit hamvasba csomagolva kötöttek a hátukra. Így vitték az asszonyok a termékeiket a piacra, ebbe pakolva vitték az ebédet a mezőre, a gyermekágyasnak, a kóstolót a dísznótorból. A férfiak vászonból szőtt tarisznyát használtak eszközeik, száraz élelmiszereik tárolására, mezőre szállítására. Gyári csomagolóanyagok helyett vászonzsákokban tárolták az élelmiszert, babot, mákot, stb. Csomagolópapír helyett a fehér vászonkendőbe tették a kenyeret, a túrót, sajtot. A tejfölt cserép csuporba gyűjtötték, a köpült vajat tormalevébe csomagolták. A tárolás fontos eszköze volt a cserépfazék, elterjedtebb nevén vászonfazék. Ebbe tették a kifőzés után a szilvalekvárt, ebben tárolták a szárazbabot. Gyékényből fonott kubuzba gyűjtötték a tojást. A különféle hordókat is igen sokféleképpen használták. Raktároztak benne őrölt és szemes terményt, korpát, tároltak savanyú káposztát, pálinkát, bort stb. A kevés száraz éghető hulladékot
5
A hagyományos falusi porta hétköznapjai
Káposzta savanyítás
egyszerűen eltüzelték a sparheltban. A szerves hulladékot – pl. krumpli héjat – az állatokkal feletették, vagy a trágyadombra dobva komposztálódott. A termesztett növények szinte minden részét fel tudták használni.
Nézzük, a textilek, ruhaneműk milyen sorsra jutottak!
6
Az elhasználódott, elnyűtt ruhaneműk újra felhasználásra kerültek, például leggyakrabban rongypokrócot szőttek belőlük. Főleg a vékony pamut, boltban vásárolt ingeket, ruhákat volt érdemes így újra hasznosítani. A nagyobb felületeket, pl. a ruha hátát, elejét- vékony, folytonos csíkokra hasították (tépték), a tépés csíkot a fordulásnál ollóval kerekítették le. A kisebb felületű részekből is lehetett folyamatos textilcsíkot előállítani. Ilyenkor ollóval nyírták az anyagot spirálisan befelé haladva, majd gombolyagba tekerték a textilt színek szerint. Erős kender vagy
A hagyományos falusi porta hétköznapjai
pamut felvetőszálba szőtték bele, így pokrócként még sok évig szolgáltak tovább. Egy régi portán találtam rá egy folt hátán folt kendervászon anyagra. Eredetileg ún. fejel-takaró volt, vagyis a nagypárna huzatot védte. Kímélte a bolti finomabb ágynemű anyagot és könnyebben mosható volt. Mikor elhasználódott, a gazdaságban került használatba, úgy, hogy az idős háziasszony a végletekig foltozgatta tovább a textilt, még a foltokat is foltozta. A mai eldobós világunkban ez az anyag iránt mutatott tisztelet teljesen szokatlan. A mezőre a háziasszony soha nem ment el hamvas nélkül. Ez egy nagy szövött vászonkendő volt, amibe belerakták a mezőre kivivendő élelmiszert, vizet, ruhaneműt és egyéb szükséges holmit. A kisgyerek a mezőn azon ülve játszott, míg a szülők dolgoztak, hazafelé pedig a hamvasba kötötték a mezőről hazahozandó termékeket, mint tök, uborka, zöldségek, fű stb. Eső esetén is jó szolgálatot tett, magukra terítették.
A porta legfontosabb egysége a lakóház A településeink képe az elmúlt 50 évben gyökeresen megváltozott. Lakóházaink nagyobbak, kényelmesebbek lettek, de az épületek elvesztették a tájegységre jellemző jegyeiket, jellegüket. A lakóházak egyik legszembetűnőbb építészeti jellemzője az alaprajz. A 19. századi hagyományos parasztház hosszanti elrendezésű, téglalap alaprajzú, három helyiséges, vagyis három osztatú. A lakóházak nem nagy alapterületűekre építették, belmagasságuk sem éri el a mai átlagos 270 cm-t. Téli fűtésük így könnyebb volt, de még így sem fűtöttek minden helyiséget. A házat általában az utcára merőlegesen építették, úgy, hogy a nagy felületű hosszanti oldala dél felé legyen tájolva. Így minden helyiségnek van déli ablaka, ami a természetes világítás és benapozás szempontjából előnyös. Télen az alacsony szögben sütő nap minden helyiséget bevilágít és melegít is egyben. Az ablakok mérete kicsi. Ez részben abból adódik, hogy a falazat vastag, vasbeton áthidalások híján csak kisméretű ablakot tudtak beépíteni. A kis ablakon ugyan viszonylag kevés fény jut be, de a meleg is kevésbé tud kiszökni. Az ablakok két rétegűek, külső és belső ablakszemei vannak. Az ablakközök deszkával borítottak, az ablakok közti vastag levegőréteg egyben jó hőszigetelést is ad. A hagyományos lakóház tetőzete általában egyszerű formájú, a ház hosszában futó ún. nyeregtető. A tetőzet alatt jól kihasználható száraz padlástér van, ahol a nyári melegben jól lehet szárítani, a betakarított termést szárazon tárolni. (bab, dió, felfont kukorica, szilvalekvár, stb.) Nem utolsó sorban a padlástér jól járható, áttekinthető, a tetőzeten keletkezett hibákat, beázásokat könnyen lehetett javítani. A mai tetőtér beépítéses házaknál ez külön gondot jelent. 7
A hagyományos falusi porta hétköznapjai
Tornácdíszek (Kassai u.58., tornác általános díszítési rendje és oszlopkitámasztója, 1920)
A falazat anyagának a kiválasztását is a fenntarthatóság határozta meg. A hagyományos építészetben az alapanyagokat általában a fellelhető helyi alapanyagok határozták meg. Fa szerkezetű házakkal (boronafal, favázas fal) már csak elvétve találkozunk, a XX. században legáltalánosabban elterjedt a föld anyagú falszerkezet, amelyhez az alapanyag majd minden település határában megtalálható. Ebből helyben vályogot vetettek, illetve helyi téglaégetőkben nagyméretű tömör téglákat égettek ki.
8
A vályogvetők a nedves földet szalmával, pelyvával alaposan összedolgozzák, majd ún. fa modlába préselik és a napon kiszárítják. A vályogból rakott fal 60-80 cm vastag, viszonylag jó hőszigetelő, kitűnő hőtároló képességű. Télen, ha átfűtik, sokáig őrzi a meleget, nyáron pedig kellemesen hűvös marad. A vályogtéglát, mint természetes építőanyagot ma sokan újra fölfedezik. Kaláka-munkában is elkészíthető, kiégetni nem kell, csak a nap melege és sok emberi energia szükséges az előállításához. A vályogfal szárazon rendkívül időtálló, az épület lebontása után
A hagyományos falusi porta hétköznapjai
pedig nem marad utána elszállítandó építési törmelék, környezetbarát módon szó szerint beolvad a környezetébe. A tetőfedésre is hasonlóképpen a helyben fellelhető alapanyagokat használták. Fenyvesek környékén a fenyőfából hasított pala, egyéb, gabonatermelő helyen rozsszalmából kötött zsúpfedél, nedves területen, vízpartok közelében pedig a nádfedés volt elterjedve. A magyar népi építészet legszembetűnőbb épületeleme a tornác. A tetőzettel lefedett külső tér több szempontból is praktikus hely. Jól hasznosítható ruhák, növények szárításra, pihenésre, de nem elhanyagolható a bejáratot és a falszerkezetet csapadéktól védő funkciója. A tornácok, folyosók a nagy nyári melegben árnyékolják az épület bejáratát, falát, ugyanakkor a téli alacsonyan járó nap sugarainak utat engednek. A melléképületek közül az istálló a legfontosabb. A trágyát a gazdasági udvaron gyűjtötték, s ide kerültek a háztartás szerves hulladékai is. A felhalmozott trágya bomlása (érése) során hőt termel, ezt kihasználva tavasszal a trágyadombra telepítették a palánta nevelőt. A trágya a termőföldekbe beszántva fontos tápanyag- utánpótlást adott. Ma műtrágyával illetve komposzttal próbálják a helyettesíteni. Minden portához tartozott kinti WC (árnyékszék). A fából ácsolt szerkezetet évente lemeszelték. A baromfiknak, sertéseknek külön ólakat építettek. Állatokat – baromfit, disznót, tehenet – minden portán tartottak, ezek a család évi teljes hús-és tejszükségletét biztosították. A lovat igába fogták, a szántástól a szállításig sokféle munkát végeztek vele. Az állatok takarmányát csűrben tárolták. A csűreket a gazdasági udvar végére, általában a portán keresztbe állították fel. Régen is a takarmánytárolások kívül nagyon sok célra használták, pl: bab, gabona, kukorica szárításra, tisztítására, tárolására. Nagy középső terében cséphadaróval csépelték a gabonát, ide álltak be a szekérrel. Ahol még áll a csűr, nagy fedett tere a gazdálkodásban ma is nagyon jól hasznosítható, de némi átalakítással sok új funkciót is lehet találni az épületnek, garázs, közösségi tér, galéria, csűrszínpad kialakítására is kitűnően alkalmas. Minden család törekedett arra, hogy legyen saját kútja. A portához kapcsolódó kertben virágok mellett zöldségeket, fűszernövényeket, gyógynövényeket termeltek.
A konyhában: táplálkozás, edények A háztartásban a mázas cserépedény használata igen elterjedt volt. A konyhai főzőedény régebben a tűzálló cserépedény, az ún. gömöri vászonfazék volt. A cserépfazekakat nagy becsben tartották, ha elrepedt, eltört, nem dobták ki. A házaló drótos tótok a repedt fazekat olyan mesteri módon összedrótozták, hogy abban még akár főzni is lehetett. Volt, aki már új korában megdrótoztatta az edényét, védő
9
A hagyományos falusi porta hétköznapjai
dróthálót fontak az edény köré. Az étkezésre szolgáló tányérokat és a tálakat sokáig a fazekasok készítették, ezek több generációt szolgáltak ki. Később terjedtek el az öntöttvas fazekak, majd a zománcozott edények. A fateknőket, tálakat puhafából helyi mesterek, vándorcigányok faragták ki. A kanalat is fából faragták. Általában a piacon szerezték be, de voltak ügyes férfiak, akik falun belül is tudtak jó formájú evő és szedő, ún. kerek kanalat faragni.
Kemence, kenyérsütés Minden családnak volt kenyérsütő kemencéje, ami eleinte a házban, a konyha fő részét képezte. A kemence tetején gyakran főzőrészt is kialakítottak. Több portán a kemencét az udvarra építették, külön tetővel látták el, így nyáron kinn, a szabadban is főzhettek.
Élelmiszertárolás hűtőszekrény nélkül Az elektromos árammal működő hűtőszekrény és fagyasztó korunk találmánya. Évszázadokon keresztül az élelmiszertárolásnak és tartósításnak megvolt a kialakult gyakorlata. A tartósítási eljárások közül a ma is alkalmazzuk az olyan hagyományos módszereket, mint az aszalás, a sózás, füstölés, savanyítás. A gyümölcsöket, gombákat téli eltevésre aszalták. Az aszalvány a piacon is kelendő árucikk volt. A gyümölcsök, zöldségek egy részét befőzték. A befőzés utáni dunsztolás is egy egyszerű tartósítási eljárás, a hosszú hőkezelés csírátlanít, emiatt nem szükséges tartósítószert használni. A szilvából üstben, az udvaron keményre főzött lekvárt készítettek, amely cserépedényekben, faládákban több évig is elállt.
10
A disznóölésnek az optimális ideje a téli hideg időszak, ami több okból praktikus. A téli disznótor a téli ünnepekre biztosította a család hús szükségletét, a fagyos hidegben pedig sokáig eltartható volt a disznótoros. Sózással a füstölendő sonkát és szalonnát tartósították úgy, hogy fa teknőbe tett húst bőséges sóval megszórták. A só feloldódott, több napon keresztül áztatták és naponta átlocsolták a húst ezzel a sós lével, majd füstre akasztották. A füstöléshez is érteni kellett, több napon keresztül tölgyfával gyengén, de egyenletesen tüzeltek a füstölőben, nehogy a zsír kicsöpögjön a szalonnából. Füstülőt vagy külön az udvaron építettek, vagy a kéménykürtőben kialakított helyen füstöltek. Savanyítással a káposztát tartósították. A gyalult káposztát egy nagy fa hordóba rakták le rétegesen, közben sózták, szemes borssal, babérlevéllel fűszerezték. A rétegeket kézzel, vagy nagyobb mennyiségnél lábbal taposták, tömörítették. A töltött káposztának való fejes káposztát az ún. hasábost egészben rakták a hordóba. A pince nagyon praktikus élelmiszertároló hely. A földbe ásott terének a páratalma olyan, hogy a benne tárolt zöldségek nem száradnak ki és nem is rohadnak meg. Optimális esetben a zöldségfélék, krumpli
A hagyományos falusi porta hétköznapjai
Lekvárfőzés
tavaszig jól eláll. Ha jól záródó ajtóval a légcserét megakadályozzuk, akkor a hőmérséklete viszonylag állandó, a hely átlaghőmérsékletéhez közeli, nálunk 8-10 Co fok körüli. Egy jó pincében a bornak is helye van, hiszen majd minden gazdának volt szőlője, amiből leginkább bort készített. Nyáron a hűvös pince a főtt ételek tárolására is szolgált. Akinek nem volt pincéje, krumpliját, takarmányrépáját elvermelte. A verem egy földbe, a fagyhatár alá megásott gödör, amibe berakták a tárolandó zöldségféléket, majd deszkával lefedték. Enyhébb időben télen is kibontották és a szükséges terménymennyiséget kivették belőle. Az évezredes tudáson, generációk tapasztalatán nyugvó tárgyi, szellemi örökségünk európai mércével is egyedülállóan gazdag és változatos. Gyorsan változó világunk szükségessé teszi, hogy ne hagyjuk feledésbe merülni az önellátó életmódra való képességünket, alapvető ismereteinket. Mindannyiunknak adott a lehetőség, hogy megismerjük, és mai életvitelünkben hasznosítsuk őseink környezettel való együttélésének kultúráját. 11
A hagyományos építkezés fenntarthatósági vonatkozásai
A hagyományos építkezés fenntarthatósági vonatkozásai Az elmúlt 50 év alatt a Föld lakossága megkétszereződött. Az elmúlt 25 év alatt megduplázódott az összes energia-fogyasztásunkra leginkább jellemző fosszilis energiafogyasztás. Az emberiség 1996-ban annyi földet mozgatott meg, mint amennyit a világ folyói összesen. Az aggasztóan növekvő környezetterhelés érzékeltetésére nagyon szemléletes módszer az „ökológiai lábnyom” (Matis Wackernagel és W.E. Rees) kiszámítása. A számítás sorra veszi az emberi tevékenységek és lét fenntartásához szükséges főbb tevékenységeket és megbecsüli azok előállításához szükséges terület igényét. Egy adott népesség ökológiai lábnyoma az összes lakos által fogyasztott összes termék előállításához szükséges területtel egyenlő. A vizsgálat utolsó eleme, hogy összeveti a vizsgált népesség ökológiai lábnyomát a ténylegesen rendelkezésre álló területtel, természeti erőforrásokkal. Több előrejelzés, és várakozás szerinti gazdasági fejlődést és népességnövekedést feltételezve, a jelenlegi technológiákat használva századunk közepe táján állandósuló népességű emberiségnek további 5-11 Földre lenne szüksége.
12
Az ökológiai lábnyommal jól leírható a környezet terhelése
A hagyományos építkezés fenntarthatósági vonatkozásai
A kiutat a fenntartható fejlődés jelenti. A fenntartható fejlődés a fejlődés olyan formája, amely a jelen igényeinek kielégítése mellett nem fosztja meg a jövő generációit saját szükségleteik kielégítésének lehetőségétől. A fenntartható fejlődés elvének meg kell jelennie a gazdaság, az élet minden területén.
Példa a faváz és a vályog együttes használatára
Az építőipari tevékenység, az építéstechnológia igen jelentős szerepet játszik az ökológiai lábnyom terjeszkedésében. Környezetterhelésünk több mint 50%-a közvetve vagy szorosan az épületek és a közlekedési rendszerek fenntartásából, létesítéséből ered. A fenntartható fejlődés gyakorlatában ezért jelentős tényező a fenntartható építészet, mely elsősorban a fenntartható erőforráshasználat kérdésére és egészséges épített környezet létrehozására koncentrál. A fenntartható építés definíciója: „Egészséges épített környezet létesítése és felelős fenntartása az erőforrások hatékony kihasználásával, ökológiai elvek alapján” (C. Kibert) A környezetbarát-, környezettudatos-, ökoépítészet elsősorban az épület és a környezet viszonyára koncentrál. Minél kevésbé környezetterhelő anyagok használatával kíván építkezni, és alapvető célja, hogy az épületek fenntartása a természet körfolyamataihoz hasonlóan minél inkább zárt rendszereket képezzen. Összevetve a környezetbarát-, környezettudatos-, és az ökoépítészet jellemzőit a hagyományos építési módokkal, meglepő (vagy inkább szükségszerű) egyezéseket találhatunk. 13
A hagyományos építkezés fenntarthatósági vonatkozásai
Az emberiség az elmúlt évszázadokban legtöbbször helyben előforduló, „természetes” anyagokat használt a házak, utak építéséhez. A kő, a fa a vályog, a szalma kismértékű megmunkálás, feldolgozás után került beépítésre. A hagyományos módon készült épületek, épületszerkezetek rendszeres karbantartási munkákat igényeltek. A karbantartás elmaradása esetén az épületekből nem rom és szemét (sőt veszélyes hulladék) lett, hanem szinte nyom nélkül visszasimultak abba a természeti környezetbe ahonnan kitermelték alapanyagaikat, így mintegy „visszaforgatták” magukat. Az alapanyagok újrahasznosítása önmagától megoldódott, de, ha nem volt igény az újrahasznosításra, akkor sem maradt hulladék, szemét.
A helyszínen található építőanyagok közül leggyakrabban a vályogot használják
A kőben, fában szegény vidékeken jellemzően nádfedeles vályogházat építettek. A különböző technológiákkal (száraz- vagy nedves, tömör- vagy vázas, monolit- vagy előre gyártott), ill. azok különböző kombinációjából eltérő falszerkezeteket alakítottak ki a tiszta vályogtól a paticsfalon át a fa- és kővázas vályogszerkezetekig. A vályogépületek megoldandó alapproblémája a talajvíz, illetve a talajnedvesség elleni védekezés. Ez megfelelő alap építésével, illetve az alap és a vályogfal közötti szigeteléssel megoldható (szigetelés.pdf). A vályogépületekre veszélyt jelent a csapó eső okozta erózió is. Ez ellen széles nagy kiugrású eresz építésével védekeztek, ma fa-, kő- vagy téglaburkolattal, vagy vízzáró, de páraáteresztő vakolat készítésével oldják meg. 14
A hagyományos építkezés fenntarthatósági vonatkozásai
A fával való építés során nem látható (eltakart, fedett), vagy látható (szabadon álló) faszerkezeteket építettek, és természetesen előfordulnak köztes esetek, azaz részben látható de részben takart faszerkezetek is. A takart faszerkezetek építéséhez olcsóbb, alig megmunkált anyag is megfelelt, a látható szerkezetekhez jobb minőségű anyag kell. A fenntartható építés általános alapelvei Területrendezésben: - A települési struktúrát, a közlekedési vonalakat és a mezőgazdasági-, ipari tevékenységeket úgy kell kialakítani, hogy teret hagyjunk a társadalom alapját képező mezőgazdaságnak, illetve a természeti környezetnek. Az európai és a magyar táj része az azt fenntartó ember. Városrendezésben: - A település ökológiai lábnyomának csökkentése, azaz - biológiailag aktív felületek növelése, - közlekedési igény minimalizálása, - energiahasználat csökkentése, - vízhasználat csökkentése, - hulladékképződés minimalizálása. Épületeknél: - A házban „lineális folyamatok” helyett „körfolyamatok”, azaz - nem megújuló energiaforrások használata helyett megújuló erőforráshasználat, melyet tájolással, térszervezéssel, szerkezettervezéssel támogatott energiatakarékosság támogat, - esővizek használata, vízhasználat csökkentése, szennyvizek helyben, vagy helyközelben történő tisztítása, - építési anyagok átgondolt használata, mely csökkenti a káros emissziót és gondot fordít az újrahaszosíthatóság kérdésére is, - használat során keletkező hulladékok szelektív kezelésének támogatása. Építőanyagoknál: - Megújítható, vagy ásványi nyersanyagot tartalmazzanak, minél nagyobb százalékban, - toxikus anyagot ne tartalmazzanak, toxikus anyagot gyártás során ne használjanak, - használat után ne keletkezzen veszélyes hulladék, mindenféle hulladék mennyisége minimális legyen. - járuljon hozzá az ember testi-, lelki egészségéhez.
15
A kerítések ökológiai hátizsákja
A kerítések ökológiai hátizsákja Mindennek, amit létrehozunk, használunk és elhasználódik kapcsolatban áll a környezettel, és arra nézve következménye van. Egyrészt, semmi megfogható dolgot sem tudunk alkotni, amelyhez az anyagot és energiát ne a környezetünkből vennénk el, másrészt valaminek a létrehozása, működése, majd pedig elhasználódása a teljes életciklusban terheli a környezetet.Ismerkedjünk meg tehát a környezet terhelése, életciklus, ökológiai hátizsák, ökológiai lábnyom fogalmakkal. A környezet terhelése az ember termelői, szolgáltatói és fogyasztói tevékenységeiből származik, amelyek mindegyike együtt jár a természeti erőforrások felhasználásával, a természetes élőhelyek átalakításával, és a környezetbe történő kibocsátásokkal. A három terhelés típus nem választható el egymástól. Ha erőforrásokat, vagy természetes teret veszek el, akkor szennyezem is a környezetem, mivel mindkettőhöz energiát kell felhasználnom. Pl. szénbányát nyitok egy természetes élőhelyen, majd kibányászom a szenet. A bányatelek kialakításához dózereket, teherautókat használok, amelyek üzemanyagot fogyasztanak, és közben szennyező anyagokat bocsátanak ki. A szén kitermeléséhez szintén energiát kell befektetnem, nemcsak a kifejtéséhez, de a felszínre hozásához, az onnan történő elszállításához is. Ha a természetes ökoszisztémákat változtatom meg, pl. egy erdő helyén szántóföldet alakítok ki, akkor az erdő kitermeléséhez, a fatuskók, gyökerek eltávolításához, ezek elszállításához, a talaj megműveléshez használok fel energiát, és közben kibocsátásokkal szennyezem a környezetem. Végül a szennyezőanyagok kibocsátása is együtt jár a természeti erőforrások és természetes élőhelyek használatával. A kezelés nélkül környezetbe bocsátott szennyezőanyagok közvetlenül, vagy közvetve csökkentik a természeti erőforrások megújulásának képességét, és feldolgozásukhoz, semlegesítésükhöz térre van szükség. Gondoljuk végig, hogy az általunk kibocsátott széndioxidot a növénytakaró semlegesíti, de a túl sok kibocsátás okozta éghajlatváltozás következtében pusztul a talaj, vagy a biológiai sokféleség, azaz elszegényednek az ökoszisztémák által nyújtott ingyen szolgáltatások. A mérgező, toxikus kibocsátások pedig közvetlenül pusztítják az élővilágot, csökkentik a biológiai sokféleséget.
16
Sajnálatos az is, hogy a már egyszer létrehozott szennyezés kibocsátás negatív környezeti hatásainak megelőzése, vagy felszámolása érdekében is erőforrásokat és teret kell felhasználnunk. Gondoljunk például a megtermelt hulladékok összegyűjtéséhez, elszállításához, tárolásához szükséges energiára, vagy éppen a hulladéklerakó céljára igénybe vett térre.
A kerítések ökológiai hátizsákja
A kerítés anyagának kiválasztását megszabja, hogy mi a kerítés célja
Amikor valamilyen tárgyat a kezünkbe veszünk, akkor kevésbé gondolunk arra, hogy a kérdéses tárgyat vajon mennyi anyagból munkáltuk ki. Karóránk fém alkatrészeit különböző ércek kibányászása, kohósítása után gyártották le. A fém ércből lett, de a fogaskerék is egy nála nagyobb fémdarabból lett kimunkálva. Az ökológiai hátizsák (Ecological rucksack) azt mutatja meg, hogy egységnyi, pl. egy kilogramm súlyú terméket mennyi anyagból vontak ki. Így egy-egy késztermék létrehozását jellemezhetjük az anyagintenzitással, amely tehát megmutatja, hogy egy kilogramm anyag létrehozásához mennyi anyagtömeget kellett megmozgatni. 1 kg acél 21 kg, 1 kg alumínium 85 kg, az újrahasznosított alumínium 1 kg-ja 3.5 kg, az arany minden kilogrammja 540 000 kg, a gyémánt kilónként 52 millió kg anyag megmozgatását igényli.Bárminek kiszámítható elvileg az ökológiai hátizsákja. Egy 20 kg-os komputer 1 500 kg anyagot testesít meg, vagyis az anyagintenzitása 75-szeres. Az ökológiai hátizsák koncepció rávilágít arra, hogy a közvetlen anyaghasználatunk lényegesen nagyobb anyaghasználattal párosul. Erre utal pl. az un. vízlábnyom is, amely megmutatja, hogy egy elfogyasztott hús, zöldség, egy csésze kávé, vagy bármi más megtermeléséhez mennyi vízre is volt valójában szükség. A vízlábnyom alkalmazható annak a kimutatására is, hogy egy adott ember, terület, ország közvetlenül (ivóvízként vagy háztartásában), illetve közvetetten, az általa
17
A kerítések ökológiai hátizsákja
megvásárolt termékeken, szolgáltatásokon keresztül mennyi édesvizet használ fel. Egy reggelire elfogyasztott, három tojásból készült rántotta, egy pohár narancslé, egy csésze tejeskávé vízlábnyoma meghaladhatja az 1000 litert. Az általunk létrehozott környezeti terhelést nemcsak kilogrammban vagy literben, hanem területi nagyságban is kifejezhetjük. Erre szolgál az ökológiai lábnyom elképzelés. Az ökológiai lábnyom kifejezi, hogy adott technológiai fejlettség mellett egy emberi társadalomnak milyen mennyiségű földre és vízre van szüksége önmaga fenntartásához és a megtermelt hulladék elnyeléséhez. A kifejezés William Rees és Mathis Wackernagel kanadai ökológusoktól származik. Ez az érték kiszámítható egyes emberekre, csoportokra, régiókra, országokra vagy vállalkozásokra is. Kiszámításához nagyon sokféle segítséget találunk az interneten, amelyek főleg energiafelhasználási, utazási, étkezési szokásainkra kérdeznek rá. Ezek a számítások tájékoztató jellegűek, és azt a célt szolgálják, hogy nyomon követhessük környezeti terhelésünk változásait, és ha környezettudatosan akarunk élni, akkor csökkentsük fölösleges fogyasztásunkat.
18
A tájra jellemző honos fajokból épített sövénykerítés igazán tájba illő
A kerítések ökológiai hátizsákja
Az ökológiai lábnyom csak akkor felel meg a fenntarthatósági követelménynek, ha területhasználat nem jár a terület környezeti károsodásával, azaz a terhelés nem csökkenti annak eltartó-képességét. Természetesen kellő utánjárással bárminek kiszámíthatjuk az ökológiai lábnyomát, így egy kerítésnek is. Ahogy nem gondolnánk, hogy egy csésze kávé előállításához annak teljes életciklusán át 140 liter vízre volt szükség, nyilván nem gondoljuk, hogy a kerítésünkben beépített anyagok életciklusukon át milyen környezeti terhet jelentenek. Az életciklus-elemzés (Life Cycle Assessment, LCA) más néven életciklus-becslés, életciklus-értékelés, vagy életciklus-vizsgálat egy termék, folyamat vagy szolgáltatás teljes életútja során vizsgálja annak környezetre gyakorolt potenciális hatásait. Egy termék életútjának nevezzük a szükséges nyersanyag bányászatától és előkészítésétől a termék gyártásán keresztül a termék használatáig és a használat után keletkező hulladék hasznosításáig vagy kezeléséig terjedő szakaszt. Folyamat, illetve szolgáltatás esetén az anyag- és energiafelhasználásnak, illetve magának a folyamatnak a környezeti hatásait vizsgálják. Életciklus-elemzést gyakran végeznek akkor, amikor választani lehet az azonos funkciójú, de a környezetre eltérő mértékben ható termékek, folyamatok, szolgáltatások, illetve rendszerek közt. A környezeti hatások értékelésekor egyaránt figyelembe kell venni az emberi egészségre és az ökoszisztéma állapotára gyakorolt hatásokat, beleértve az erőforrások felhasználását is. Ezek után minden eszköz rendelkezésünkre áll ahhoz, hogyha házat, kerítést, vagy bármit szeretnénk létrehozni az életciklus analízis, az ökológiai lábnyom, vagy ökológiai hátizsák koncepció ismeretében összehasonlító vizsgálatokat végezzünk a tekintetben, hogy melyik lenne a legjobb építő anyag, vagy építési mód. Persze laikusként nem kell drága pénzeket költenünk ilyen számítások elvégeztetésére, elég, ha a józan eszünket használjuk, és végiggondoljuk, hogy a felhasznált anyagokat milyen környezeti terhekkel lehet elállítani, szállítani, és összerakni a kész szerkezetté. Mit is kell végiggondolnunk? Elsősorban tehát azt, hogy az alkalmazott anyagféleségeket, - milyen környezeti terheléssel állították elő? - honnan szállítják a helyszínre? - a felhasznált anyag, illetve a kész szerkezet mennyire lesz tartós? - a felhasznált anyag életciklusa során milyen és mennyi hulladék keletkezésével jár, és ezek újrahasznosíthatók, újrahasználhatók-e?
19
A kerítések ökológiai hátizsákja
Mindemellett még három fontos kérdést is fel kell tennünk: Hogyan illeszkedik a szerkezet az adott tájhoz? Hogyan viszonyul az elkészült szerkezet az élővilághoz? Az elkészült szerkezet megfelel-e a szükséges funkciónak? A környezeti terhelésekre vonatkozóan viszonylag egzakt számokat vehetünk figyelembe. Viszonylag, hiszen pontosan kiszámítani egy-egy anyag ökológiai lábnyomát, vagy ökológiai hátizsákját, főleg, ha az egész életciklusára vonatkozik, lehetetlen vállalkozás. Másrészt a különböző életciklusok miatt soha nem kapnánk két egyforma számot. Ezért a bárhol is fellelhető adatok között nem kell azonosságot keresni, és azokat tájékoztató jellegűnek kell tekinteni. Az összehasonlításra azonban jók, hiszen nagyságrendi tévedések aligha állnak fenn. A környezeti terhelés megismerése érdekében az egyik legjobb módszer a karbonlábnyom követése. Ez arról ad tájékoztatást, hogy egy adott mennyiségű anyag végső felhasználása mennyi széndioxid kibocsátással járt.
1 kg anyag karbon lábnyoma vas acél alumínium PVC/műanyag Lágy műanyag PET üveg Import gránit Helyi gránit tégla Beton blokk Szárított fa Légszáraz fa Furnér lap Gyalult fa 1 liter benzin 1 KWh áram
20
kg CO2 3,6 4 2-től 9 4 2,5 2,3 0,6 0,8 0,3 0,1 0,1 0,1 0,03 0,6 0,2 2,3 0,76
A kerítések ökológiai hátizsákja
A kőből, kötőanyag nélkül rakott kerítések gazdag élőhelyet jelentenek számos faj számára
Az anyagok kiválasztásánál természetesen figyelembe kell venni azok tartósságát. Ha valamilyen szerkezetet építünk, akkor ügyelni kell arra, hogy a tartósságok nagyjából megegyezzenek, különben a leggyengébb tartósságú anyag fogja megszabni az életkort. Az életkor természetesen függ majd a kérdéses anyag konzerválásától, és időben történő karbantartásától. Pl. egy légszáraz fa tartósítás nélkül, a fa anyagától függően 3-15 évig lenne tartós, de víz elleni impregnálással, festékekkel évtizedeken keresztül is megóvható. Ilyenkor persze a kerítés környezeti hatásához már hozzátartozik az alkalmazott konzerváló anyag hatása is. Ha vasból építjük a kerítést, és annak életkorát 80 évre becsüljük, akkor a benne megtestesülő széndioxidot ennyi időre kell elosztani. Míg a légszáraz fánál konzerválás esetén 20 évet vehetünk figyelembe. Nyilvánvaló, hogy ez utóbbi, rövidebb életidejét tekintve is lényegesen kevesebb karbont testesít meg, még akkor is, ha a megújításához szükséges munka karbonlábnyomát kiszámolnánk, és néggyel megszoroznánk. Nem biztos, hogy előnyösebbnek találnánk a légszáraz fát, viszont a helyben bányászott építőkővel szemben, különösen akkor, ha a köveket kötőanyag nélkül rakjuk össze kerítéssé. A kötőanyag ugyanis (cement, mész, kibányászott homok)
21
A kerítések ökológiai hátizsákja
A környezet terhelését legjobban a helyben termő anyagok felhasználásával csökkenthetjük
növelné a karbon lábnyomot, és a szerkezet életidejét is lerövidítené, a kötőanyag életidejére. Persze a kötőanyag nélkül összerakott kerítés alkalmasint rövidebb életidejű lehet, mint a kötőanyaggal összerakott, de megújítása a fizikai munka ráfordításának karbonlábnyomán kívül nem tételez fel más terheket.
22
A terhelés meghatározásánál rendkívül fontos szempont a szállítás, és ez a kiválasztott anyag fellelhetőségétől függ. Általános szabály ezért, hogy a helyben található erőforrásokat kell fenntartható módon használnunk, a helyben kitermelt anyagok a szállítási energia tekintetében biztosan jobb teljesítményt nyújtanak, mint a külső forrásból beszerzettek. Persze a nagy teljesítményű szállítóeszközök fajlagosan csekély mértékben járulnak hozzá egy kilogramm anyag karbonlábnyomához, viszont hozzájárul a szállítás a szállítási alkalmak növekedéséhez, amelyek együttesen okoznak jelentős környezeti terheléseket. A fenntarthatósági szempontok között azt is figyelembe kell venni, hogy a helyben kitermelt és feldolgozott anyag a helyi emberek jövedelmét gyarapítja, a helyi piacot erősíti. Egy kerítés hulladék hátizsákja magába foglalja az építőanyag ökológiai hátizsákját, majd pedig az anyag elhasználódása utáni hulladékmennyiségeket. A hulladékok tekintetében azonban nem a mennyiség az elsődleges, hanem inkább a minőség. A
A kerítések ökológiai hátizsákja
minőség fogja ugyanis eldönteni, hogy mire és milyen mértékben használhatom fel a hulladékokat. Pl. a felhasznált vas kohósítással kapcsolatban lévő hulladékainak újrahasznosítása problémákat felvet, ugyanakkor magának a vasnak az újrahasznosítása megoldott, bár újra jelentős energiát igényel, még akkor is, ha ez az eredetinek csupán a fele, harmada. A helyi farönkből kifűrészelt kerítésdeszka gyártási hulladéka tüzelőként hasznosulhat, és amennyiben megfelelő hatékonysággal égetik el, akkor csekély a környezetterhelése. Az elhasználódott kerítéselem szintén termikusan hasznosítható, de ennek környezeti hatását az életciklusban felhasznált tartósító anyagok, festékek befolyásolják. Pl. célszerű az olajfestékek használatának elkerülése, és célszerűbb a természetes konzerválók (pácanyagok, növényi olajok, viaszok) használata. Az újrahasznosítás nélküli újrahasználat követelményeinek leginkább az építőkövek felelnek meg, különösen akkor, ha ezeket a kibányászásuk során létrejött formában használjuk fel, vagy a kimunkálás közben keletkező hulladékokat más célra hasznosítjuk (pl. murva). A kerítések ökológiai lábnyomát leginkább úgy csökkenthetjük, hogy természetes és megújuló anyagokat használunk fel. Ennek a követelménynek legjobban a sövények felelnek meg. Ezek megújítják saját magukat, hulladéka pedig csupán az évente jelentkező metszési hulladék, amely fűtési energiaként hasznosítható, vagy komposztálható. Kicsiny környezeti teherrel jellemezhetők a patics kerítések is. A patics kerítés egy sárfelhordás nélküli patics váz. Két talajba mélyesztett tartóoszlop között három vízszintes elhelyezkedésű rúd, amelyet egymást szorosan követő vesszőkkel fonnak be, úgy, hogy a vesszők indítása, mindig az ellenkező oldalon történik, az előzőhöz képest. Alkatrészeit anélkül megszedhetjük a határban, hogy kárt követnénk el, ráadásul a megszedett vesszők a következő évben megújulnak. A kiválasztott anyagféleséghez szorosan kapcsolódik a tájba illeszthetőség, illetve az ökológiai funkció is. Ezen a téren biztosak lehetünk abban, hogy a helyi, természetes építőanyagok lesznek a leginkább megfelelők. Egy sövénykerítés, különösen, ha a tájra jellemző honos fajok közül választunk, biztosan nem lesz idegen a környezetben, és az élővilág igényeit is jobban fogja szolgálni. A zöld kerítés (cserjéből, fából) elsősorban táplálék, de élőhely is lehet. Sokan persze éppen ezért kerülik, nem akarnak társbérlőket, és főleg nem kívánják a lombhullással járó „szemetet” takarítani. Pedig ez a lomb jótékonyan segíthet kertünk talajának megújításában. A zöld kerítésekhez hasonlóan a kőből, kötőanyag nélkül rakott kerítések a legjobb élőhelyek, sőt a táji illeszthetőség is megoldott. A kövek közötti hézagokban gyíkok, rovarok bújnak meg, a hézagokban páfrányok, kőtörőfüvek telepednek meg, vagy éppen mi segíthetjük a megtelepedésüket. Ezek nem igényelnek rendszeres karbantartást, de időről időre át kell építeni őket, viszont a köztes időben nincs hulladék sem, amivel törődni kellene. 23
A kerítések ökológiai hátizsákja
A kerítés anyagának kiválasztását megszabja, hogy mi a kerítés célja. A kerítést valami ellen védelemként építjük. Védelem lehet az állatok behatolása ellen, vagy éppen benntartásának biztosítására. Ma azonban inkább saját biztonságunkat próbáljuk általa szavatolni. Sokan a privát szférájukat védik, és az udvarba történő belátást kívánják megakadályozni. Éppen ezért a kerítések milyensége, léte, vagy nem léte fontos indikátora a társadalomban meglévő bizalomnak és biztonságérzetnek. Környezeti szempontból a meg nem épült kerítés a lehető legkisebb környezeti terhelés, és a legjobb egy olyan társadalomban lenne élni, ahol nincs szükségünk kerítésekre. Amíg nem jön el ez az idő, addig anyagiakban szűkölködő világunkban válasszuk a környezettudatos, olcsó, és célszerű természetes kerítéseket! Ne felejtsük: - Válasszunk természetes, helyben elérhető építőanyagokat! - Ha rövid életciklusra tervezzük a kerítést, akkor magától megújuló anyagokat válasszunk! - Ha hosszú időre, akkor pedig tartós anyagokat, elsősorban helyben rendelkezésre álló építőkövet válasszunk! - Kerüljük el a környezetre ártalmas adalékanyagok, konzerváló és kötő - anyagok, festékek használatát, használjunk erre a célra is természetes anyagokat! - Tartsuk szem előtt, hogy a kerítésünk illeszkedjék a tájhoz, és élőhelyként szolgáljon más fajok számára!
24
Állat a ház körül, állatjólét
Állat a ház körül, állatjólét A társállatok, hobbiállatok, házi kedvencek száma folyamatosan nő. Az állateledel kereskedelem is növekvő üzletág. Sajnos, a házi kedvencek tartásával, a velük alkalmazott bánásmóddal távolról sincs rendben minden.Védelmük érdekében nemrégiben módosult a sokat szapult hazai állatvédelmi törvény. A kormányrendelet szerint például ezentúl tilos aranyhalat gömbakváriumban tartani. Egyes szakértők szerint ez az akváriumtípus nem megfelelő környezet, az ebben tartott halak könnyen depressziósak lehetnek, el is pusztulhatnak. A kérdés nem tekinthető tisztázottnak, sokan megkérdőjelezik ezt az álláspontot, mondván, hogy tudományos úton még nem sikerült bebizonyítani. A rendelet alkotói egy képletben még azt is meghatározták, hogy egy centiméternyi halra mekkora vízmennyiségnek kell jutnia. Ami az ember legjobb barátját illeti, az új szabályok szerint egy kutyának minimum 10 négyzetméteres területet kell biztosítani. Tilos állandóan láncon tartani, és a lánc nem lehet négy méternél rövidebb. Kutyákra és macskákra egyaránt vonatkozik, hogy ezután csakis chippel ellátva lehet őket eladni, sőt elajándékozni is. Ami a többi kedvencet illeti, a madarakat sem lehet ezentúl gömb alakú kalitkában tartani. Az állatkereskedésekben 35 négyzetcentiméter alapterületet kell biztosítani minden egyes madárnak, és nem szabad összezsúfolni a tengerimalacokat vagy a hörcsögöket sem. A rendelet kitér arra is, hogy a kereskedőknek valamennyi házi kedvencként tartott állathoz egyfajta „használati útmutatót” kell adniuk. Ebben teljes körű felvilágosítást kell adni az új állattartónak. Tilos továbbá amerikai csíkos mókust, mosómedvét és majomféléket háziállatként tartani. A törvényeknél is többet jelentene, ha mind többen magukévá tennék a az állatok sorsa iránt felelősséget érző emberek által összeállított szabályokat, melyeket a Felelős állattartás szabályainak neveznek. Kulcsszó: a felelősség. Csak akkor vegyünk magunkhoz házi kedvencet, ha pontosan átgondoltuk az ezzel kapcsolatos felelősséget, kötelezettségeket, ha úgy tetszik, terheket is. Aki felelősen gondolkodik, csak olyan állatot választ maga mellé, amelynek meg tudja teremteni a megfelelő életfeltételeket. Legyünk tehát tudatában annak, hogy egy életre választunk. Az ő életére. Második kulcsszó: a szeretet. A szeretet legyen kölcsönös: nyújtsunk legalább ugyanannyit belőle kedvencünknek, mint amennyit tőle elvárunk és kapunk. Sohase töltsük ki mérgünket, rosszkedvünket rajta, nem tehet semmiről, nem is érti, hogy miért viselkedünk így.Nagyon fontos a helyes táplálás. Egyetlen gyógyszer sem képes oly sok betegséget megelőzni, mint a helyes összetételű, kiegyensúlyozott táplálék. Tartsuk tehát be kedvenceinknél is a táplálási szabályokat és követelményeket. Mindig azonos időben, a fajtájuknak legmegfelelőbb eledelt adjuk nekik. Vizes táluk sem száradhat ki, a szomjúságtól az állat ugyanúgy szenved, mint a gazdája. A mozgásigény. Az egyes fajták mozgásigénye eltérő, és függ az adott állat életkorától is. A lakásban tartott kedvelt kisállatoknak (hörcsög, madár, hal, hüllő) is van mozgásigényük. Ezt szem előtt tartva mindig
25
Állat a ház körül, állatjólét
az állatok számának és méretének megfelelő méretű elhelyezést alakítsunk ki! Óvnunk kell kedvenceinket a fajtájukra veszélyes bajoktól. Ezért minden kötelező és ajánlott oltást időben adassunk be, s gondoljunk arra is, hogy akkor is lehet valami bajuk,ha nem panaszkodnak. Ezért évente legalább egyszer ellenőriztessük kedvencünk egészségét az állatorvossal. Nem szabad megfeledkezünk a rendszeres féregtelenítésről sem. Az utódok kérdése. Nemcsak kedvencünkért, de születendő utódaiért is felelősek vagyunk. Ezért csak akkor fedeztessük kedvencünket, ha bizonyosak vagyunk abban, hogy az utódaiknak ugyanolyan felelős gazdát tudunk találni, mint amilyenek mi vagyunk. Ellenkező esetben legjobb megoldás, ha ivartalaníttatjuk állatainkat. Összhangban egymással és a környezettel. A felelős állattartás lényege, hogy társállat és gazdája úgy tudjanak harmonikusan együtt élni, hogy ebben a kapcsolatban ember és állat is jól érezze magát, s az együttélés összhangban legyen környezetükkel. Legyünk tehát mindig tekintettel környezetünkre. A társállatok között különleges helyet foglal el a kutya, és az igényei is különlegesek. A kutyának nem elég a táplálék és a megfelelő lakhely: a kutya része akar lenni az ő falkájának, amely most már emberekből áll. Minden kutya legerősebb vágya, hogy legyen egy gazdája, akivel együttműködhet, akinél teljesíthet, aki adott esetben megvédhet, akivel játszhat. Ez érthető is, hiszen a kutyát mi tettük ilyen állattá a sok ezer éves tudatos kiválogatás során. Egyszóval, kutyát csak az tartson, aki mindenben meg tud felelni a gazdi szerepnek. Sajnos, a tapasztalat azt mutatja, hogy a kutyák jobban értenek az emberhez, mint mi őhozzájuk. Sok a viselkedészavarban szenvedő kutya. Ők a hozzá nem értés, a felelőtlen, lelkiismeretlen tartás áldozatai. Szerencsére szakszerű segítséggel legtöbbször vissza tudják kapni nagyszerű kutya-lényüket. A macskák talán még rosszabb helyzetben vannak. Esetükben több a tévhit, nagyobb az ismerethiány, sőt a középkori mítoszok máig tovább élnek egyes emberekben az elvakult macskagyűlölet formájában. A macskák tartásához szükséges körülményeket könnyebb megteremteni, mint a kutyákét, szaporaságuk révén azonban még fontosabb felelős lépés az ivartalanításuk. Nem ritka sajnos – noha tiltják a jogszabályok –, hogy vadállatokat tartanak házi kedvencként. Esetükben nehéz felelős állattartásról beszélni: vadállatok számára igazán jó körülményeket biztosítani gyakorlatilag nem lehet. Legerősebb igényük ugyanis a szabadság, amit fogságban nélkülözni kénytelenek. Egy neves állatkerti szakember véleménye szerint a vadállatok többsége egyáltalán nem tartható fogságban, csak sokáig húzzák szegények…
26
Az utóbbi időben mind gyakoribb, hogy haszonállatokat: kacsát, libát, kecskét, szamarat, sőt sertést tartanak házi kedvencként. Ha alkalmas tartási körülményeket tudunk számukra teremteni, akkor megtapasztalhatjuk, amit a kutatások róluk kiderítettek. A kísérletek igazolják, hogy a fejlett állatok – közöttük az élelmiszer előállításra tartott és tenyésztett állatok is – meglepő szellemi képességekkel rendelkeznek, sőt érzelmeik is vannak. Tartási körülményeik, a velük szemben alkalmazott bánásmód, egyszóval az életminőségük fontosabb tényező, mint azt eddig gondolhattuk. Az állatok számára megfelelő – jobb szó híján humánus – körülmények biztosítása az ember
Állat a ház körül, állatjólét
„Pig in heaven” farm, és nagyüzemi fiaztató ketrec (fent)
erkölcsi kötelessége, másfelől gazdasági érdeke is: a kiegyensúlyozott, testileg-lelkileg egészséges állatok magasabb hozamokat produkálnak. A haszonállatok számára az ökológiai gazdálkodás biztosítja legjobban a humánus állattartás körülményeit. Az ökológiai gazdálkodás során olyan állatfajokat választanak, melyek ellenállóak a betegségekkel szemben és jól alkalmazkodtak a helyi körülményekhez. Az ökogazdálkodásban fontos követelmény az állatok szabad tartása, és biotakarmánnyal való etetése, a tartás gyakorlatát pedig a különböző állatfajok egyedi igényeihez alakítják. Az ökogazdálkodásban a körülményeket úgy választják meg, hogy az állatoknak kényelmes és stresszmentes életet biztosítsanak, természetes szükségleteikhez igazodva. 2007 júniusában a mezőgazdasági miniszterek Európai Tanácsa egy új tanácsi rendeletet fogadott el az ökológiai termelésre vonatkozóan. A rendelet előírja, hogy az ökológiai állattenyésztésnek tiszteletben kell tartania a magas szintű állatjólléti szabványokat, és ki kell elégítenie az állatok fajspecifikus viselkedési szükségleteit, az állategészségügynek pedig a betegségmegelőzésen kell alapulnia. E tekintetben különös figyelmet kell fordítani a tartási körülményekre, a tenyésztési gyakorlatokra és az állománysűrűségre. Az Unió a tenyésztés céljából tartott állatok védelméről szóló ajánlásai kiterjednek a tenyésztési gyakorlatokra és a tartási körülményekre is: - Az állattartó személyzetnek az állatok egészségügyi és jóléti szükségletei vonatkozásában megfelelő alapismeretek és készségek birtokában kell lennie; - A tartási gyakorlatoknak – beleértve az állománysűrűséget is – és a tartási körülményeknek eleget kell tenniük az állatok fejlődési, élettani és viselkedési igényeinek;
27
Állat a ház körül, állatjólét
- Az állatok számára folyamatos hozzáférést kell biztosítani szabadtéri területhez, lehetőleg legelőhöz, amennyiben az időjárási viszonyok és a talaj állapota ezt megengedi; kivéve, ha az emberi és állati egészség védelmével kapcsolatosan korlátozásokat és kötelezettségeket írnak elő közösségi jogszabályok alapján; - Tilos az állatok kötött tartása és elszigetelése, kivéve egyes állatok esetében korlátozott időtartamra, és csak a biztonsági, jólléti vagy állat-egészségügyi szempontból indokolt mértékben; - Az állatok szállításának időtartamát a lehető legkisebbre kell csökkenteni; - Teljes életük során – a levágáskor is – a lehető legkisebb legyen az állatok szenvedése, beleértve a csonkítást is; Az összes nagyüzemi módon tenyésztett állatfaj közül a tojótyúkok sorsa a legkegyetlenebb. 4-5 tojótyúkot tartanak egy ketrecben, ahol egy állatra akkora hely jut, mint egy A/4-es papírlap: az állat nem tudja természetes ösztöneit kiélni, szárnyait is alig képes megmozgatni. A zsúfoltság miatt megnő közöttük az agresszió és csipkednék egymás tollát, ezért levágják, hivatalosan „megkurtítják” a csőrüket. Másfél éves korukig tartják őket a ketrecben, amikorra teljesen „kimerülnek”, majd az úgynevezett kifutó állományt levágják. A szakszóval „letojt tyúknak” nevezett állatokat háztáji gazdaságoknak is felajánlják megvételre, ahol - az állatvédők tapasztalatai szerint - hamar rendbe jönnek, felhíznak. A tyúkok egyébként természetes körülmények között akár 10 évig is élhetnek.
28
A szabad tartásban élő tyúkok remekül tűrik az időjárás viszontagságait
Állat a ház körül, állatjólét
A tyúkok érdekében sokat tehet a magyar tudatos vásárló is. A tojás az egyetlen élelmiszer hazánkban, ahol az állatjólét tekintetében választhatunk az állatok életkörülményeinek javításáért. Ha szabad tartásból származó, emiatt drágább tojást vásárolunk, a pénztárnál szavazunk a humánus tartásmód mellett. Hazánkban ugyanis a tojásokat egyenként, számkóddal jelölik meg. Ebből kiolvashatók a tyúk tartásának körülményei, a származási ország, az állattartó telep kódja és a minőségmegőrzési idő. A kelet-európai régióra általában jellemző – ellentétben a nyugat-európai trenddel –, hogy jelentős számú tyúkot nevelnek kisméretű, családi gazdaságban. Magyarországon 8-9 millióra tehető ezeknek a tojótyúkoknak a száma, míg a nagyüzemekben 5 millió a ketreces tyúkok állománya. A háztájiban megtermelt tojást azonban helyben el is fogyasztják, nem jut el a kereskedelmi láncokig. Ezért a boltok kínálatának 92-99 százaléka ketreces tartásból származó tojás. A sertéseknél az szabad tartás figyelemre méltó eredményeket hozott: számos szakértő szerint a szabad tartási mód hozama elérheti a zárttéri, intenzív tartásét. A sertések a szabadban élnek, fiaztató kunyhók, több állat pihenésére szolgáló kunyhók, dagonyák, sőt az esőztető öntözéshez hasonló zuhanyok teszik komfortosabbá életüket. Angliában a tenyészkocák 18-20%-a él a szabadban. Természetesen ennek a tartási módnak is vannak hátrányai, de a szakértők állítása szerint a stresszmentes életet élő sertések húsa is jobb minőségű, mint az intenzív, zárttéri tartásban tenyésztett állatoké.
Az állatjólét európai érték Egy 24 708 megkérdezettet számláló Eurobarometer közvéleménykutatás során a huszonöt tagállamból tizenötben a válaszadók többsége úgy vélte, hogy nem szerepel kellő súllyal az állatjólét ügye saját országuk mezőgazdasági politikájában. A megkérdezetteknek meg kellett határozniuk külön-külön, hogy az egyes haszonállatfajokkal mennyire bánnak kíméletesen, illetve szerintük milyen mértékű védelmet kapnak. Az emberek a tojótyúkok életkörülményeit ítélték a legrosszabbnak, a sertésekét és a tehenekét elviselhetőbbnek. Úgy tűnik, az állatok elviselhető élethez való joga már elfogadott a köztudatban, mégsem gondol erre az emberek többsége, amikor élelmiszert vásárol, és az esetleg jelentősen magasabb árat már nem hajlandók megfizetni az állatbarát termékekért. Luis Gosálvez Lara spanyol professzor adatai szerint az embereknek csak 11 százaléka kész arra, hogy a hús árának több mint 25 százalékos emelkedését is megfizesse. Mindazonáltal érezhető, és egyre erősödő az állatbarát termékek iránti igény. Egy tanulmányból, melyet egy írországi élelmezésügyi központ készített 2000-ben, kiderül, hogy Nagy-Britannia, Írország, Franciaország, Olaszország és Németország lakosainak egyharmada állatjóléti meggondolások miatt csökkentette a húsfogyasztását. Az is kiderül belőle, hogy a jó körülmények között tartott tyúkok „boldog” tojásaiból ma két és félszer annyi fogy, mint tíz évvel ezelőtt. A termékazonosítás néha nehézségekbe ütközik, és ez hátráltathatja a tudatos vásárlást, ezért fontos lenne az egyértelmű címkézés. Az EU-polgárok kb. 51 százaléka arról számol be, hogy ritkán, vagy soha nem tudja eldönteni a tojások, a tej vagy egy hústermék címkéje alapján, hogy azt állatbarát módon állították-e elő vagy nem.
29
A fa és tüzelése környezetbarát módon
A fa és tüzelése környezetbarát módon A fa a legősibb tüzelőanyag. A fa elégetése egyidős az emberiség történetével. Mára a fa háttérbe szorult mint tüzelőanyag, hiszen a Föld népessége közel 7 milliárd, ekkora igényt a megcsappant területű erdők megközelítően sem tudnának kiszolgálni. Ennek ellenére – részben a gázárak növekedése miatt – néhány éve a fatüzelés újra divatba jött. Hazánk 3,3 millió háztartásában földgázt használnak, de 660 ezerben fával tüzelnek, a lakosság tűzifafogyasztása évi 1,5 millió m³ körüli. Ha a fatüzelést választjuk, törekednünk kell a fa hatékony és a környezetet legkevésbé szennyező elégetésére. A tűzifa legfontosabb jellemzője a fűtőértéke, ami 14,4-15,8 MJ/kg (Megajoule/kg) között változik fafajonként. Összehasonlításként: a kőszén fűtőértéke átlagosan 30 MJ/kg, a fűtőolajé 40-43 MJ/kg, a földgázé pedig 32–42 MJ/m³. A közhiedelemmel ellentétben a különféle fafajták fűtőértéke között nincs nagy különbség: a kemény lombosfáké 15,2 MJ/kg, a fenyőké 15,8 MJ/kg, a fakéregé 15 MJ/kg. Meglepő, de a búzaszalma fűtőértéke is hasonló: 14,8 MJ/kg. A tűzifa fűtőértéke az ún. légszáradt fára vonatkozik, az ilyen szárazságú fa víztartalma 15-20%. A frissen kivágott fa víztartalma sokkal magasabb, 30-40%-os, emiatt fűtőértéke sokkal alacsonyabb, nem éri el a 10 MJ/kg-ot sem. Általános szabály, hogy minden plusz 10%-nyi nedvességtartalom növekedés a fa fűtőértékének 9%-os csökkenését okozza. A magas víztartalmú fa elégetése – a felszabaduló nagy mennyiségű vízgőz miatt – károsítja a tüzelő berendezéseket és kéményeket, továbbá fokozottan szennyezi a levegőt is. A légszáraz fának alacsony a fajhője, 0,5 - 0,7 Wh/kg, így kevés hő segítségével elérhető a 230°C-os gyulladási hőmérséklete, azaz könnyű a tűzgyújtás. (A fajhő értéke megmutatja, hogy egységnyi tömegű anyag hőmérsékletének 1 Kelvin fokkal történő emeléséhez mennyi energia szükséges) A fa ugyan szilárd tüzelőanyag, mégis tömegének 80%-a gáz, az úgynevezett fagáz formájában ég el – ezért olyan látványos és szép a szabad tűz a nagy, meleget sugárzó lángnyelvekkel. A fagáz elégése adja a fa fűtőértékének 70%-át. A fa tökéletes elégetéséhez tágas tűztér, és sok levegő szükséges: a fűtőenergiát csak akkor hasznosíthatjuk maradéktalanul, ha a fagáz oxigénnel keveredve magas hőmérsékleten éghet el. Csak ebben az esetben nem távoznak tökéletlenül hasadt szénhidrogén vegyületek a kéményen át a kinti levegőbe. A fagázok tökéletes elégésekor szén-dioxid (CO2) és víz (H2O) keletkezik.
30
A légszáradtnál nedvesebb fával tehát rossz hatásfokkal és drágán tüzelhetünk, magas levegőszennyezést okozva. A nedves fa csak akkor ég el, ha a vizet előbb gyakorlatilag „kifőzzük” belőle. Ez jelentős hőveszteséggel jár. A fában lévő vizet előbb forráspontig kell hevíteni, majd el
A fa és tüzelése környezetbarát módon
kell párologtatni, végül a gőzt is tovább kell hevíteni. A fában található víz egy literjének eltávolítása mintegy 700 Wh (wattóra) energiát emészt fel, ráadásul ez az energia a vízgőzzel együtt a kéményen át távozik. A víztartalom kifőzése azonban nemcsak a fa fűtőértéket csökkenti, hanem az égéstér hőmérsékletét is. A kívánatosnál alacsonyabb hőmérsékleten az égési folyamat már többnyire nem tökéletes, a fa néhány összetevője nem ég el teljesen, azaz romlik az égés hatásfoka. Ilyenkor el nem égett fagázok távoznak a kéményből, vagy csapódnak le kátrány és korom formájában a kéményben. Energiában gazdag farészek nem égnek el, ezáltal további energia megy veszendőbe. A kátrány és korom beszennyezi a füstcsatornákat és a kéményt, gyakorlatilag szigeteli a hőleadó fűtőfelületeket, megakadályozva a teljes hőleadást. Káros következmény az is, hogy az el nem égett korom és a fagáz szennyezi a levegőt. A legfontosabb tehát a légszáradt, megfelelő minőségű tűzifa beszerzése. Megfelelő, légszáradt tűzifa a legritkább esetben vásárolható a kereskedésekben, telepeken. Megoldást az jelent, ha kialakítunk magunknak egy tároló területet, ahol az éves tűzifa szükségletünk másfél-kétszerese elfér. Az egy éven át szellős, fedett helyen tárolt és teljesen száraznak látszó tűzifa már csak 15–20% vizet tartalmaz, ez már alkalmas a hatékony tüzelésre. A fa nedvességtartalma a tárolás során csökken, de olykor ingadozik. Száraz, meleg nyári napok után a víztartalom 15% körüli, ködös, nedves őszi napokon a nedvességtartalom ismét megnő, és meghaladhatja a 20%-ot is. A fa ugyanis a környező levegővel kicseréli a nedvességet: mivel
A fa a legősibb tüzelőanyag
31
A fa és tüzelése környezetbarát módon
gyengén higroszkópos, a levegő természetes páratartalmának megfelelően a 15–20% víztartalom közötti egyensúly áll be. A frissen kitermelt, élőnedves fa tömegének akár a felét is a víz adhatja – ezért sem célszerű súlyra vásárolni fát. Az sem mindegy, mikor vágják ki a fát. Téli vágásnál kisebb a víztartalom, a vegetációs időben magasabb. Ezért is volt hasznos elődeink gyakorlata: régen csak télen termeltek ki fát az erdőkből.
A fahulladékból, növényi anyagokból sajtolt brikett némileg drágább a tüzifánál, de biztosan száraz, és a mennyisége is pontosan ellenőrizhető
A tűzifa nedvességtartalmának mérése körülményes. Nem túl drágán beszerezhetők egyszerűbb, digitális kijelzővel ellátott fanedvesség mérő műszerek. Ezeknek általában két – fémből készült – mérőtüskéje van. A tüskéket a fába nyomva a műszer a fa vezetőképességét méri, ebből állapítja meg a fa víztartalmát. Sajnos, ezzel a mérési módszerrel nem sokra megyünk. A rönk formájában tárolt fa levegővel közvetlenül érintkező felülete, illetve a fa felső rétege gyorsan kiszárad – ezt tudjuk megmérni ezekkel a műszerrel, nem tudjuk azonban megmérni a fa belső részeinek nedvességtartalmát, ami jelentősen magasabb lehet. A fa teljes keresztmetszetének nedvességtartalom mérésére alkalmas műszerek igen drágák, használatuk körülményes. Nagy kérdés az is, hogy súlyra, vagy térfogatra vásároljuk-e tűzifát. A súly önmagában nem sokat mond, a fafajták térfogatsúlya ugyanis változó. A lucfenyő köbmétere 430 kg, a nyáré 410 kg, a tölgyé 650 kg, a bükké 680 kg, az akácé 770 kg, a gyertyáné 830 kg. 32
A fa és tüzelése környezetbarát módon
Ráadásul könnyen belátható, hogy a magasabb víztartalmú fa súlyosabb – ez kedvez a kereskedőknek, ám hátrányos a vásárlók számára. Sajnos a térfogatra számolt tűzifa ár is félrevezető lehet. A kereskedésekben, fatelepeken az 1×1×1 méteres méretre összerakott famennyiséget számolják egy köbméternek, noha ennek az egy méteres élhosszúságú kockának jelentős hányada levegő, hiszen a hengeres farönkök nem illeszkednek egymáshoz hézag nélkül. Jól megközelíti az 1 m³ tömör famennyiséget az erdőgazdálkodásban használatos az erdei űrméter. A kitermelés során az 1 méter hosszúságú tűzifa rönköket 1 méter magas és 1,7 méter hosszú úgynevezett sarangba rakják, ez az erdei űrméter. Egy erdei űrméter, frissen kivágott, magas víztartalmú (kemény lombos fa) tűzifa súlya 10-12 q körül van. Ugyancsak nehezen állapítható meg a felfűrészelt és felhasogatott tűzifa mennyisége: ha megbízunk a beszerzési forrásban, és valóban legalább egy éve kivágott fáról van szó, akkor jó tájékoztató értékek az imént említett, egyes fafajokra vonatkozó térfogatsúlyok. Újabban terjednek a mezőgazdasági és erdészeti melléktermékekből tömörítéssel készült tűzifa helyettesítő tüzelőanyagok, a különböző pelletek és brikettek. Brikettnek az 50 mm átmérőjű, vagy nagyobb különféle formájú tömörítvényeket nevezik: ezek alkalmasak a tűzifa helyettesítésére a hagyományos kályhákban. Pelletnek nevezik a kisebb, 3–25 mm átmérőjű, hengeres tömörítvényt: ez csak kazánokban, megfelelő adagoló berendezés segítségével használható. A tüzelésre alkalmas brikett és pellet legfőbb jellemzője a nagy sűrűség, tömörség (1–1,3 g/cm³), melyet nagynyomású présekkel, kötőanyag felhasználása nélkül érnek el. A részecskéket a lignocellulóz ragasztja össze, amely a préselés hőmérsékletén megolvad. A brikett és pellet nedvességtartalma legfeljebb 10–12%, sőt számos gyártó garantálja a 10% alatti nedvességtartalmat. Az alacsony nedvességtartalom igen kedvező tüzeléstechnikai tulajdonságokat ad a brikettált és pelletált mellékterméknek, egyenletes lánggal, hosszan égnek. (Hátrányuk, hogy feltétlenül száraz tárlóhelyet igényelnek, és a nem megfelelő tárolás vagy szállítás miatt aprózódhatnak, összetöredezhetnek.) Fűtőértékük változó, a fűrészüzemek vegyes fafajokból származó fűrészporából sajtolt brikettek és pelletek fűtőértéke magasabb a tűzifáénál: többnyire 18 MJ/kg körül van. A brikett és pellet ára kb. 20%-al magasabb a tűzifáénál, azonban nincs bizonytalanság a víztartalom és a mennyiség tekintetében, így megfontolandó alternatívát kínálnak. Összetett kérdés a préselt tüzelőanyagok környezeti hatása. A tömörítmények előállítása energiaigényes művelet, az energiafelhasználás terheli a környezetet. Ugyanakkor a faipari üzemekben keletkező nagy mennyiségű hulladék hasznosítása nehezen oldható meg más módon. A fa hatékony és kis környezeti terheléssel járó elégetéséhez megfelelő tüzelőberendezés szükséges. A fűtőanyagok közül a fa – a szalma mellett – a gázokban leggazdagabb tüzelőanyagnak számít. A fának ez a tulajdonsága határozza meg, hogy a hatékony fatüzelő berendezésnek más műszaki tulajdonságokkal kell rendelkeznie, mint a széntüzelő berendezésnek.
33
A fa és tüzelése környezetbarát módon
Mivel a fa túlnyomórészt a fagáz nagy lángjaival ég el, jó elégéshez tágas égéstérre van szüksége. A fagáz lángjai köré felhevített, oxigénben gazdag friss többletlevegőt is kell juttatni. Erre az előmelegített másodlagos (szekunder) levegőre azért van szükség, mert az égési folyamat során képződött, energiában gazdag fagáz csak így ég el maradéktalanul. A fa elégése során lezajló folyamatok határozzák meg azt is, hogyan kell tüzelnünk: a kevés levegővel, pislákolva, hosszan égő fa nem hasznosul kellően, a távozó füstgázok erősen szennyezik a levegőt. A tüzelő berendezések feladata, hogy biztosítsák a fa tökéletes, viszonylag gyors elégését, majd a keletkező hőmennyiséget lassan, több órára elosztva adják át a helyiség levegőjének. Ezért a kis tömegű vaskályhák, konyhai tűzhelyek, kandallók nem alkalmasak lakásfűtésre fő fűtőberendezésként: ha állandó hőmérsékletet akarunk biztosítani, szinte folyamatosan kell tüzelnünk. Lakóhelyiségek állandó fűtésére a nagy tömegű tüzelőberendezések, a kemencék, cserépkályhák és az északi országokban elterjed tömegkályhák alkalmasak. A hagyományos kemencék tűzifa elégetésére csak korlátozottan alkalmasak, szerkezeti okokból nem tudják elviselni az intenzív fatüzelést. Ugyanakkor a kemence kiválóan alkalmas mindenféle száraz növényi hulladék – a szalmától a kukoricaszárig – elégetésére, hiszen a kemencék erre a célra készültek annak idején. A fatüzelés egyik alkalmas eszköze a cserépkályha: hosszú füstjárata jól hasznosítja az égéskor keletkező hőenergiát, nagy tömege révén hosszú ideig állandó hőmérsékletet biztosít a lakóhelyiségben. A cserépkályha épsége és pénztárcánk védelme érdekében be kell tartani néhány szabályt. Egyszerre 3-4 hasábnál több fát ne égessünk: ennél több hőt egyszerre a kályha amúgy sem tud felvenni, helyette az utcát fűtjük a túl forró füstgázzal, a nagy hőtágulás pedig túlzottan igénybe veszi a cserépkályhát. A kályha ajtaja legyen nyitva 2-3 ujjnyira, mert 1 kg fa tökéletes elégetéséhez 4,2 m³ levegő szükséges. Amikor kellően felfűtöttük a kályhatestet, és a legapróbb lángok is teljesen megszűnnek, akkor kell elzárni a levegőt, de teljesen, hogy a huzat ne tudja a kényen át kihűteni a kályhát. Kiemelkedően jó hatásfokú az északi országokban elterjedt tömegkályha, ami egy nagyméretű és nagytömegű, falazott téglakályha. Nagyméretű tűzterében egyszerre 10-12 kg fa égethető el, ideálisan magas hőmérsékleten, nagy intenzitással, a távozó füstgázok pedig kellően alacsony hőmérsékletűek. A nagy tömeg hosszú, 12-24 órás hőtartást eredményez, egy tömegkályha teljesítménye kb. 60 m2 lakótér fűtésére elegendő a skandináv teleken is. Hátránya a nagy mérete és nagy súlya: ezért általában csak földszintes épületekbe építhető be.
34
Ma már központi fűtésekhez kifejezetten a tűzifa eltüzelésére kialakított kazánokat is gyártanak. A kazánok tűzterét a használat kényelme, szabályozhatósága és a környezetvédelem követelményei
A fa és tüzelése környezetbarát módon
szerint alakítják ki. Egy korszerű fatüzelésű kazán tűzterét, az adagolás módját úgy oldják meg, hogy lehetőleg napjában csak egy alkalommal kelljen a kazánba tüzelőanyagot berakni, a tüzelést pedig a levegő bevezetés szabályozásával a mindenkori teljesítmény igényhez lehet igazítani. A már említett pellet elégetéséhez automatizált üzemű kazánokat is gyártanak: ezek használata éppen olyan kényelmes, mint egy gázkazáné. Gyakran a füstgázelvezetésnél ún. lambda-szondát építenek be az emissziós értékek és a hatásfok javítása érdekében.
A cserépkályhában jó hatásfokkal tüzelhetünk fával, ugyanakkor a lakás dísze lehet az igényes kályha
35
Energiatakarékosság otthon és a munkahelyen
Energiatakarékosság otthon és a munkahelyen Otthonunk, lakásunk az energiatakarékosság talán legfontosabb színtere. Az ország energiafelhasználásában nagyobb arányt képviselnek a háztartások, mint az ipar (19,7%), vagy a közlekedés (28,2%). A lakossági energiafogyasztás Magyarország teljes energiafelhasználásának 37%-át tette ki 2008-ban. A magas részesedésből következik, hogy a háztartásokban takarékossággal, ésszerű energiafelhasználással jelentős eredményeket lehet elérni nem csak az energiatakarékosság, hanem a környezetvédelem területén is. A legtöbb energia a lakások fűtésére megy el, ráadásul itt a legnagyobb a pazarlás. A felmérések szerint hazánkban az épületek háromnegyed része energetikai szempontból korszerűtlen. Részben ez az oka, hogy a lakossági energiafelhasználás 75%-át a fűtés teszi ki, noha az éves fűtési idény átlagosan mindössze 190 nap. További 10,7%-ot használunk fel vízmelegítésre, és 7,2%-ot főzésre. A melegvíz nagy részét (42%-át) a legdrágább módon, villanybojlerben állítjuk elő, 31%-át gázbojlerben, vagy cirkóban, 17%-át pedig távfűtés segítségével. Ha a háztartásban takarékoskodunk, akkor a közvetlen megtakarításon túl közvetve más szektorok energiafelhasználását is csökkenthetjük. A víztakarékosság például közvetve energiatakarékosságot is jelent, hiszen csökkentjük a vízszolgáltató energiafelhasználását és csökkentjük a szennyvíz tisztítás energiaigényét is. Ha fogyasztási szokásaink megváltoztatásával kevesebb hulladék keletkezik háztartásunkban, akkor azt nem kell elszállítani és hatástalanítani: ez újabb közvetett megtakarítás. Az átgondolt, ésszerű bevásárlás pénztárcánkat kíméli, időt takarít meg, ugyanakkor csökkenti a közlekedés költségeit is. A Green Capital kutató-tanácsadó intézet vizsgálata kimutatta, hogy háztartásonként évi mintegy 120 ezer forint spórolható a víz-, a villany- és a gázszámlán puszta körültekintéssel és a fogyasztási szokásaink megváltoztatásával. Ehhez elegendő a háztartási gépek kapacitásának maximális kihasználása, a célszerű fűtési, a szellőztetési és az árnyékolási szokások alkalmazása, az energiatakarékos és hatékony megvilágítás használata, valamint a készenléti állapot (stand by) helyett a készülékek kikapcsolása. Egy átlagos 50 négyzetméteres lakásban az energia- és a vízhasználat költségei takarékossági megoldások nélkül nagyjából évi 420 ezer forintot tesznek ki. A lakás hőszigetelésével, energiatakarékos háztartási gépekkel és fogyasztási szokásokkal ez 300 ezer forintra csökkenthető.
36
Az intézet számításai szerint egy átlagos háztartás éves áramfogyasztása 4430 kilowattóra, ami kereken 190 ezer forintba kerül. Energiatakarékos háztartási gépekkel a fogyasztás 35 százalékkal csökkenthető, és további 10 százalék megtakarítást hoz a stand by üzemmód mellőzése. Az energiatakarékos izzók 80 százalékkal kevesebb áramot fogyasztanak a hagyományosnál. Ezzel összességében 113 600 forint takarítható meg az áramszámlán. A vizsgálat szerint az átlagos magyar háztartás éves vízfogyasztása 102 köbméter, ami 20379 forintba kerül. A vízfogyasztó ház-
Energiatakarékosság otthon és a munkahelyen
tartási eszközök optimális használatával, fürdés helyett zuhanyozással 20 százalékkal kevesebb vizet használ el egy háztartás, ami 4000 forint megtakarítást hozhat. A felmérés kimutatta azt is, hogy egy 50 négyzetméteres, felújítatlan lakás energiafelhasználása egy fűtési szezonban 7 500 kilowattóra, régi építésű, utólag hőszigetelt régi lakásban 6 750 kilowattóra, míg egy új építésű, korszerű hőszigetelésű lakásban 4 500 kilowattóra. A távfűtés költsége 210 ezer forint. Az egyedileg szabályozható fűtéssel ez a költség 7 százalékkal, 195 300 forintra csökkenthető. A gázfűtés ára régi konvektorok használatával meghaladja a 101 200 forintot, cirkófűtéssel viszont a költség 67200 forint egy fűtési szezonban. Hőszivattyúval 64 ezer forintért fűthetünk, míg széntüzelésű lakásban 57 ezer, a fatüzelésűben pedig 49 ezer forint a fűtési költség egy szezonban. Mindezekből látható, hogy nagyok a tartalékok, még befektetés nélkül is jelentős megtakarítások érhetők el. Megtakarítást hoz az is, ha életvitelünket, életritmusunkat ésszerűen tudjuk alakítani, és nem kényszerülünk a csúcsidőszakban használni nagyobb teljesítményű elektromos készülékeinket, a mosógépet, vasalót és társait. Kezdjük a megtakarítás módjait ott, ahol a legnagyobb az energiafelhasználás. Látható, hogy a legmagasabb energiaigény a fűtésé: ennek oka az épületek nem megfelelő hőszigetelése. A falakon keresztül 40% a hőveszteség, a tetőn keresztül 20-30%, az ablakokon át 15-25%, a padlón, födémen keresztül pedig 10-15%. Jelentős mennyiségű hőenergia távozik a kéményen át is, tiszta hőkibocsátás formájában: ez a fűtőberendezések hatásfokán is múlik. Az utólagos hőszigeteléssel, a nyílászárók cseréjével nemcsak energia és pénz takarítható meg, de a kisebb energia-felhasználás és a csökkentett szén-dioxid kibocsátás révén egyúttal a környezetünket is óvjuk. Hazánkban 330 ezer lakásban fűtenek gázzal: a fűtőberendezések fűtési szezon előtt tisztítása, beállítása jelentős megtakarítást hoz. Szabályozható radiátorok esetén állítsuk optimálisra a lakás különböző helyiségeinek hőmérsékletét: ezzel 12-18% fűtési energia csökkenést lehet elérni. A konyhát például nem szükséges sütés-főzés alatt fűteni is. Ha az éjszakai órákra 2 fokkal csökkentjük a lakás hőmérsékletét, 10%-os megtakarítást érhetünk el. A radiátorok mögé helyezett hőtükör, azaz fényes alumínium fólia 5-6%-ot takarít meg. Szobai párologtatóval növeljük a központi fűtés által kiszárított levegő nedvességét: a magasabb páratartalom alacsonyabb hőmérséklet mellett is kellemesebb hőérzetet nyújt. Vegyük le a fűtést abban a helyiségben, ahol nem tartózkodunk! Minden 1°C hőmérséklet-csökkentés kb. 5% fűtőenergia-megtakarítást eredményez. A nem megfelelő szellőztetés akár évi 20% többletkiadást is eredményezhet. Gyakran, de csak pár percig szellőztessünk. Egy gyors kereszthuzat intenzív légcserét biztosít, ugyanakkor megelőzzük a falak, a berendezési tárgyak lehűlését: ezek újra felmelegítése jelentős energiamennyiséget követel. A mosásához szükséges melegvíz előállítása is jelentős energiafelhasználással jár. Fontos a megfelelő energiaosztályú mosógép kiválasztása. A-tól C osztályig megfelelő, a D az átlagos kategóriát jelöli, míg az E-G osztály fogyasztása magas. A legkevesebb energiát az A++ osztályú
37
Energiatakarékosság otthon és a munkahelyen
mosógépek fogyasztják. Ha erre alkalmas mosószer használatával a vízhőmérsékletet 10-20°C-kal alacsonyabbra állítjuk be, az elérhető energia megtakarítás minden mosási folyamatnál 0,2 és 0,5 kWh (kilowattóra) között van. Ez alkalmanként 10-22 Ft. megtakarítást jelent: ennél fontosabb azonban, hogy minden lehető módon igyekezzünk kímélni a környezetet a villamos energia előállításával járó terheléstől. Főzésre a városi lakosság gyakorlatilag kizárólag gázt, vagy villamos energiát használ. Főzéskor is sok energia takarítható meg puszta odafigyeléssel. Döntő a jó hatásfokú berendezés kiválasztása: jó választás a földgázüzemű, légkeveréses sütő, ami egyenletesen süt, kevés energia igénybevételével. Főzésnél célszerű a fedő használata. Ügyeljünk arra, Egy gépekkel gazdagon felszerelt konyha igazi nagyfogyasztó hogy a gázláng ne érjen túl a fazék szélén, ha az étel felforrt, vegyük kisebbre a lángot. Amit lehet, azt kuktafazékban, gőznyomás alatt főzzük, 30-40%-os idő- és energia megtakarítást érhetünk el. Javasolt a kuktát gyorsan felfűteni, s azután egészen kicsire lehet kapcsolni a főzőlapot. A zöldségeket ne főzzük bő lében, inkább csak pároljuk – úgy egészségesebb is. De fogyaszthatók a zöldségek nyersen is, ami nagyon egészséges. Ha kisebb mennyiségekről van szó, a nagyteljesítményű villamos főzőlapoknál jobb hatásfokúak a kisebb célkészülékek, a villamos serpenyők, vízmelegítők, főzőedények. Ha elektromos tűzhelyen főzünk, használjuk a kisebb átmérőjű főzőlapot: ezen lassabban, de kevesebb energiával készül el az étel. Viszont, ha a főzőlap nagyobb az edénynél, 30%-al több energiát használunk el – feleslegesen. A főzőlap munkafelülete legyen mindig tiszta, mert így érhető el a legjobb hőátadás, ez a szabály a sütőre is érvényes.
38
Vidéken, főként ott, ahol a ház körüli gazdaságban bőven akad eltüzelhető növényi hulladék, ma is van létjogosultsága a klasszikus konyhai tűzhelyeknek, a fűtésre és sütés-főzésre egyaránt alkalmas kemencéknek. Fontos szem előtt tartani, hogy szinte mindig a primer energiahordozó használata a hatékonyabb: ha a növényi hulladékok, vagy fa elégetésével előbb az erőművekben elektromos áramot fejlesztenek, ott már veszteségek keletkeznek – nem beszélve a felmerülő plusz költségekről.
Energiatakarékosság otthon és a munkahelyen
Energiatakarékossági szempontból lényeges a megfelelő hűtő- és fagyasztószekrény vásárlása. Ez utóbbi mellé felesleges több csillagos hűtőszekrényt is vásárolni, hiszen annak mélyhűtő részére nincs szükség (da az is működik). Ekkor célszerű a csillag nélküli hátlap-elpárologtatós hűtőszekrényt választani. A hűtőszekrény szellőzőnyílását szabadon kell hagyni, és rendszeresen tisztítani kell. A fagyasztó-berendezések közül a fiókos fagyasztó a legjobb megoldás, mert átlátható, így kevesebb időbe telik, mire megtaláljuk a keresett nyersanyagot – ezáltal kevesebb hideg áramlik ki. A hűtőgép ajtajának záródását rendszeresen ellenőrizzük, és a zárófelületet tartsuk tisztán. A hűtő- és fagyasztókészülékeket jól szellőző, száraz, lehetőleg hűvösebb helyiségben üzemeltessük. A külső hőmérséklet 1 fokos emelkedése 5%-al növeli a hűtő energiafelhasználását. A túl nagy hűtő feleslegesen fogyasztja az energiát. Egyedülállóknak és pároknak általában elég egy 120-140 literes hűtőszekrény. Nagyobb létszámú család esetén érdemes fejenként körülbelül 60 liter hasznos térrel számolni. Az utóbbi években rohamosan terjednek az elsősorban hűtésre használt klímaberendezések. A légkondicionálás terjedésével magyarázható, hogy néhány éve az ország nyári energiafogyasztási csúcsértéke megközelíti a hagyományosan legmagasabb decemberit. Sajnos, a mai technológiákkal egy Celsius fokos hűtéshez háromszor annyi energia szükséges, mint egyfokos hőmérséklet-emeléshez, így a klímaberendezések energiafogyasztása is egyre jelentősebb terhet jelent az éves energiamérlegben. A légkondicionálás gyakran tüneti kezelés: az égtájakhoz képest rosszul elhelyezett (rosszul tájolt), nem megfelelő hőháztartású épületek rossz épületfizikai jellemzőit próbálják így javítani. Alkalmas építőanyagok használatával, kielégítő hőszigeteléssel, árnyékolással, az ablakok nap elleni védelmével, elektronikusan vezérelt (vagy egyszerűen csak célszerű) szellőztetéssel a lakó- és irodaépületek belső hőmérséklete megfelelő szinten tartható nyáron is. Viszonylag új szereplő a konyhai gépek listáján a mosogatógép. A legújabb, legtakarékosabb típusok egy ciklusban 1,3 kWh energiát és 20 liter vizet használnak fel, míg a kézi mosogatás 1,8 kWh energiát és 40 liter vizet igényel ugyanennyi edényhez. Csökkenti a mosogatógép előnyét, hogy a gyengébb mechanikai tisztítás miatt a mosogatógépekben sokkal erősebb mosogatószereket (kemény víz esetén vízlágyító szereket is) kell használni, ami jelentős vízszennyezést eredményez. A mosogatógépek általában egy 3-4 tagú család napi terítékét tudják befogadni: hatékonyan csak teljes töltéssel működnek. Ugyancsak erős tisztítószereket kell alkalmazni a mosogatógép rendszeres tisztítására is. A kézi mosogatásnál viszont használhatunk mosószódát és ecetes öblítést: ez a kombináció a lehető legkisebb mértékben terheli a környezetünket. Lakásunkban és a munkahelyen is jelentős megtakarítás érhető el a világítás optimalizálásával. Az általánosan elterjedt izzólámpának a hatásfoka mindössze A hagyományos izzóhoz mérve a halogénizzóé már 12%-os, használatukkal kb. 20% energia takarítható meg. Energiagazdálkodási szempontból a kompakt fénycső alkalmazása igen kedvező, fogyasztása mindössze egyötöde az azonos teljesítményű izzólámpának, élettartamuk 4-10-szerese a hagyományos izzólámpáknak. Hátránya, hogy higany és egyéb nehézfém tartalma miatt veszélyes hulladéknak számít,
39
Energiatakarékosság otthon és a munkahelyen
begyűjtése, hatástalanítása, újrafeldolgozása újabb energia és egyéb költségekkel jár. Egyelőre inkább a jövő fényforrásai közé tartozik a LED-es világítás. Ma még meglehetősen drága, és vannak gyermekbetegségei, de figyelemreméltó, hogy egy 20W-os halogén izzó helyettesíthető egy 1,7W-os LED-es spot lámpával. Sokan nem kedvelik a kompakt fénycsövek és a LED-ek fényének színét: a fejlesztés során ezt egyre jobban közelítik a hagyományos izzó napfényhez hasonló színéhez. A takarékoskodni nemcsak a fényforrások kiválasztásával lehet. A lakásban és a munkahelyen célszerű a helyi fényforrások használata egy gyengébb általános világítás mellett. Legjobb, ha minél több természetes fényt engedünk be az otthonunkba, hiszen nem csak egészséges, hanem ingyen energia is. A természetes fény iránymutató is a mesterséges világítás kialakításához: a mesterséges fénynek a lehető legjobban kell hasonlítania a természetes megvilágításhoz. A takarékosság alapszabálya, hogy feleslegesen nem világítunk. Ha elmegyünk otthonról, kapcsoljunk le minden világítást, és ha egy helyiségben A kompakt fénycső jelentős megtakarítást hozott huzamosabb ideig senki nem tartózkodik, ott is kapcsoljuk le a lámpát. Ne kapcsoljuk ki a fényforrásokat hagyományos izzók esetében 5 perc, kompakt és neon fénycsövek esetében 15 percnél rövidebb időre, mert az az újra felfűtés annyi energiát fogyaszt, mintha a fénycsővel negyed órán át folyamatosan világítottunk volna. Az izzólámpával takarékoskodni csak akkor tudunk, ha 10 percnél hosszabb időre nincs szükségünk rá, és akkor kapcsoljuk ki. A világító, és más elektromos berendezéseket maximális kihasználtsággal, költséghatékony módon, csak a szükséges időtartamban használjuk, és ne használjuk a készenléti állapotot. A számítógépek robbanásszerű terjedése a háztartásokban és a munkahelyeken nagymértékben megnövelte az elektromos energiafogyasztást. Egy átlagos pc teljesítményfelvétele 120 W körüli: ez napi 12 órás üzemben évi 525 kWh fogyasztás jelent, ez körülbelül évi 24-150 forint! A korszerű típusok fogyasztása lényegesen alacsonyabb, 65-75 W körüli. Egy hagyományos katódsugár csöves 17”-os monitor fogyasztása 75W, egy 17”-os LCD monitoré még 100%-os háttérvilágítás mellett is csak 35W: ha lehet, válasszunk LCD monitort. 40
Energiatakarékosság otthon és a munkahelyen
Húzzuk ki a monitort a konnektorból, ha kikapcsoljuk a gépet. Ha csak lekapcsoljuk a monitort, akkor is kb. 9W-ot fogyaszt (mintha egy energiatakarékos izzó folyamatosan égne). Legegyszerűbb, ha veszünk egy kapcsolós elosztó aljzatot, és azt kapcsoljuk ki-be a számítógépet, monitort és az összes berendezést (a számítógép is 9W-ot fogyaszt kikapcsolt állapotban). CRT monitoroknál takarékoskodhatunk (a Google helyett) a Blackle kereső használatával: ennek fekete a háttere. Hosszabb munkaszünetnél a számítógépet és a képernyőt kapcsoljuk ki teljesen. A képernyővédő becsapós dolog: mozgó képek esetén még több energiát is elfogyaszt, mint normál üzemmódban.
Az LCD monitor fele annyit fogyaszt, mint hagyományos katódsugaras elődje
Nem gondolunk rá, de egy email-nak is van ökológiai lábnyoma. Egy kéretlen e-mail 0.3 g széndioxid felszabadulásért felelős, míg egy egyszerű e-mail 4 grammért, egy csatolmány pedig akár 50 g széndioxiddal károsíthatja a légkört. Az ökológiai lábnyomot a megírás, a küldés és fogadás hagyja maga után. Ahhoz hogy az e-mail célba érjen, még számos rendszeren, műholdon, gépen kell keresztülmennie, amely ugyancsak szennyezést okoz. A számítások szerint egy üzleti életben dolgozó ember éves internetes levelezése körülbelül 135 kilogramm széndioxiddal mérgezi a légkört – mintha 200 mérföldet autózna. Évente csaknem 62 trillió spam-et küldenek szerte a világban, amely 20 millió tonna széndioxid kibocsátást eredményez. A Windows XP (és a későbbi operációs rendszerek) felkínálják a számítógép hibernálásának lehetőségét: ilyenkor a gép a memória tartalmát (a programok pillanatnyi állapotát), a merevlemezre menti és kikapcsol. Amikor legközelebb bekapcsoljuk, ugyanott folytathatjuk a munkát, ahol abbahagytuk. A hibernálás egyetlen hátránya, hogy a hálózathoz kötött programok kapcsolatai megszakadhatnak: célszerű előbb kipróbálni, melyik programunkat zavarja a hibernálás és melyiket nem. A hibernálás a Windows XP Vezérlő pultján állítható be, az Energiagazdálkodási lehetőségek alatt. A mérések szerint a hibernálással ebédidőnként kb. 120-200Wh-ot, azaz havonta 2-4 KWh-t lehet megtakarítani számítógépenként – ez évente 1000 – 2000 forintot tesz ki. 41
Víztakarékosság
Víztakarékosság Közhely, de igaz: a víz maga az élet. A Földön minden létforma a vízhez kötődik, az élőlények testtömegét nagyrészt a víz teszi ki. Az ember átlagos körülmények között víz nélkül legfeljebb 3-4 napig képes életben maradni, evés nélkül sokkal tovább. A Föld felületének 71 százalékát víz borítja, de ennek csak kb. 2,5 százaléka édesvíz, a többi sós víz. A gleccsereket és állandó hótakarót nem számítva az édesvíz 98 százaléka felszín alatti víz, ezért kiemelten fontos a védelme. Különösen igaz ez Magyarországra, ahol az ivóvízellátás alapját több mint 95 százalékban felszín alatti vizek képezik. A víz az emberiség egyik legfontosabb és egyben legnagyobb veszélynek kitett tápláléka: az ENSZ előrejelzése szerint 2025-re az emberiség kétharmadának nem jut elegendő víz. Az 1998 óta kétévenként kiadott Élő bolygó jelentés a már ismert ökológiai lábnyom fogalma mellé bevezette a vízfelhasználást jelző fogalmat: ez a vízlábnyom.
Egy alma előállításához 70 liter víz kell, egy pohár sörhöz 75, egy kilogramm csirkehúshoz 3900, egy pohár borhoz 120.
Az Élő bolygó jelentésben újonnan bevezetett vízlábnyom megmutatja, hogy az egyes nemzetek lakói mennyi édesvizet használnak fel. A vízfelhasználásba beleszámítják azt a vízmennyiséget is, amely az életszínvonal biztosításához szükséges termékek előállításához szükségeltetik. Átlagosan egy ember (nem tévedés) 1,24 millió liter édesvizet fogyaszt évente: ezzel egy olimpiai úszómedencét félig meg lehet tölteni. Miközben jelenleg körülbelül 50 ország küzd vízhiánnyal, az Egyesült Államok lakói átlagosan fejenként 2,48 millió liter vizet fogyasztanak évente. Az Élő bolygó jelentés listáján szereplő 150 országból fejenként évi 619 ezer liter vízfogyasztással Jemen áll az utolsó, legtakarékosabb helyen. Magyarország a 126. helyen található évi 750 ezer literrel.
42
Az elsőre hihetetlennek tűnő vízmennyiségek rögtön hihetővé válnak, ha kiszámoljuk, hogy egyes fogyasztási cikkek előállításához mennyi víz szükséges. Egy pohár tej előállításához 200 liter víz szükséges, egy csésze kávéhoz 140 liter vizet használnak el, egy szelet kenyér előállításához 40 litert, egy darab narancshoz 50 litert. Egy pólóing gyártásához 2000 liter víz kell, egy mikrochip gyártásához 32 liter, egy hamburger pedig 2400 liter „vízbe kerül”. Az újrafeldolgozással vizet
Víztakarékosság
takaríthatunk meg. Az ipar a víz legnagyobb felhasználója. Több ezer liter vizet használunk a különféle termékek előállításához. Például egy tonna papír előállításához mintegy 27 000 liter vízre van szükség. Így minden tonna újrafelhasznált papírral több ezer liter víz takarítható meg. Az élelmiszertermelés fogyasztja a legtöbb vizet a világon: az összes elfogyasztott vízmennyiség csaknem háromnegyedét. Magyarország jelentős felszíni vízkészlettel rendelkezik, amelynek mintegy 95%-a külföldről érkezik. A határszelvényekben belépő vízmennyiség 112 milliárd m³/év, a hazai csapadék és párolgás különbsége 6 milliárd m³/év, így a teljes készlet 118 milliárd m³/év. Hazánk európai viszonylatban is kiemelkedő mennyiségű felszín alatti vízkészlettel rendelkezik. A hasznosítható készletet különböző beavatkozások csökkentik, pl.ivóvíztermelési célú jelentős koncentrált vízkivételek, a Duna elterelése s Szigetköznél, a természeti adottságoknak nem megfelelő területhasználat a Duna-Tisza-közi hátságon, a Nyírségben, a külszíni lignitbányászat miatti vízkiemelés Mátra- és Bükkalján. A vízkészleteink jelentősen meghaladják a jelenlegi használat mértékét, azonban lényeges területi különbségek vannak. A vízzel tehát takarékoskodni kell. Mire használunk a háztartásban vizet? Egy átlagos háztartásban a fejenként és naponta felhasznált 140-150 liter víznek 2%-át fordítjuk ivásra és főzésre, 7%-át mosogatásra, 38%-át tisztálkodásra, 33%-át WC öblítésre, 5%-át takarításra, autómosásra, 13%-át mosásra, 2%-át kerti öntözésre. Leghatékonyabban ott lehet takarékoskodni, ahol sok víz fogy. A lakás egyik legjelentősebb vízfogyasztója a WC. Naponta átlagosan és fejenként 40-50 liter vizet használunk a WC öblítésére. A régen beépített öblítőtartályok általában 12 l öblítővízzel dolgoztak, ma már 9 l az öblítővíz mennyisége. Külföldön szabvány írja elő az öblítés megszakíthatóságát, nálunk ilyen előírás még nincs. A korszerű, kétmennyiségű öblítő rendszerrel a ma általánosan elterjedt 12 literes vízmennyiséggel működő berendezésekhez viszonyítva kb. 70% vizet tudunk megtakarítani, a befekEgyszerű ötlet: a zuhanyozó „célt téveszett” vizével növényeket öntözhetünk tetés 1–2 év alatt megtérül. A régi, nagyméretű öblítőtartályok befogadó képességét könnyen csökkenthetjük, ha a tartályba egy-két, vízzel töltött és lezárt műanyag palackot süllyesztünk.
43
Víztakarékosság
Ahol elég magas a hálózati víznyomás, használjunk tartály nélküli vízöblítő-csapot, így tetszőlegesen szabályozhatjuk az öblítővíz mennyiségét. A WC helyiségben lévő kézmosó lefolyócsövét a WC kagylóba vezetve megoldhatjuk a „kisdolog” leöblítését a kézmosó vízzel, ráadásul a szappan tisztít is. A legtökéletesebb víztakarékosságot a száraz-, vagy komposztáló toalett használatával érhetjük el – sorozatunkban ezzel külön film foglalkozik. A komposztáló toalettben a faforgáccsal, szalmával kevert fekália természetes folyamatban, mikroorganizmusok segítségével bomlik le szagtalan, nem fertőző, a talajra kijuttatható, a növények számára tápanyagként szolgáló komposzttá. A háztartásban a másik nagy vízfelhasználó a fürdőszoba: fejenként és naponta átlagosan 50-60 liter vizet használunk tisztálkodásra. Víztakarékos berendezésekkel és apró, praktikus ötletekkel jelentős mennyiség takarítható meg. Mindenekelőtt: fürdés helyett inkább zuhanyozzunk, a zuhanyzás vízszükséglete egyharmada fürdéshez szükséges vízmennyiségnek. A csapokra célszerű aerátoros – levegőztető berendezéses - csapvégeket tenni. Ezek a vízhez levegőt kevernek, csökkentik az átfolyó víz mennyiségét, és a vízsugarat apró vízcseppekké alakítja. Ezáltal nagyobbnak tűnik a kifolyó víz mennyisége, ráadásul vízsugár is puhább és kellemesebb érzetet kelt. A zuhanyra is szereljünk víztakarékos (aerátoros) fejet, zuhanyváltót és áramláskorlátozót. Ezekkel a zuhanyzáshoz felhasznált víz mennyisége jelentősen csökkenthető anélkül, hogy a zuhanyozás komfortérzete romlana. Ezek a szűrők hosszú élettartamúak, mivel alig rakódik rájuk vízkő. Segítségükkel évente fejenként kb. 3000 liter vizet lehet megtakarítani. A csöpögő csapokat javíttassuk meg vagy cseréljük le. Különben évente akár 2000 liter vizet is elpazarolhatunk! Az egykaros keverőcsap gazdaságosabb, mint a hagyományos hideg-meleg csapokkal addig folyatni a vizet, míg nem sikerül a megfelelő hőmérsékletű keveréket beállítani.Csapot soha ne folyassunk feleslegesen Fogmosáshoz folyóvíz helyett használjunk poharat, a borotva leöblítéséhez megfelel néhány deciliter víz a mosdóban. Jelentős víz- és energia megtakarítás érhető el korszerű mosó- illetve mosogató gépek alkalmazásával. Egy modern mosogatógép egy átlagos programja kevesebb, mint 20 l vizet használ el. Figyelembe véve az elmosogatott edények mennyiségét, könnyen belátható, hogy ennyi víz nem lenne elég, ha kézzel mosogatnánk. Hasonló a helyzet a mosógépeknél is: a modern mosógépek sokkal kevesebb vizet, így energiát használnak, mint elődeik, vagy mint ha kézzel mosnánk. Természetesen mindkét berendezés esetén a hatékony használat a legfőbb kulcs a spóroláshoz, azaz a gépeknek teljes töltéssel kell működniük.
44
A háztartási gépek energia felhasználása már nem ennyire kedvező, illetve, ha kiszámoljuk a néhány év után általában cserére szoruló gépek előállításához szükség víz-, és energiamennyiségeket, a használhatatlanná vált gépek hulladékként újra jelentkezését, azaz a gépek teljes élet-
Víztakarékosság
ciklusát, akkor már nem biztos, hogy tényleg takarékoskodtunk. Az azonban mindenképpen szem előtt tartandó, hogyha mosó- vagy mosogatógépet használunk, feltétlenül a korszerű, energiatakarékos modelleket válasszuk. Csak arra használjunk ivóvizet, amire valóban szükséges! Egy átlagos háztartásban a felhasznált ivóvíz mindössze 2%-át fordítjuk ivásra és főzésre, 7%-át mosogatásra, 38%-át tisztálkodásra. Ez háztartásunk ivóvíz felhasználásának 47%-a, valójában csak ezekre a célokra szükséges feltétlenül az ivóvíz minőségű víz. Ennek ellenére másra, így kerti öntözésre 2%-ot, takarításra, autómosásra 5%-ot, mosásra 13%-ot, WC öblítésre 33%-ot pazarolunk el a pótolhatatlan iható vízből. Utóbbi célokra az összegyűjtött esővíz és a WC szennyvízével nem keveredő ún. szürke szennyvíz is alkalmas egyszerű tisztítást, csírátlanítást követően. Az esővíz és a szürke szennyvíz felhasználásával sorozatunkban külön foglalkozunk. Közvetett, de igen hatékony víztakarékosság, ha kevesebb szennyvizet állítunk elő. Minél kevesebbet használunk a vízlágyító-, öblítő-, mosó- és tisztítószerekből, szappanból és egyéb kozmetikai termékből, annál kevesebb, illetve kevésbé szennyezett szennyvíz keletkezéséhez járulunk hozzá. A foszfátmentes tisztítószerek környezetkímélőbbek, alkalmazzuk ezeket. A mosógépet csak ruhával teli kapcsoljuk be, negyedig-félig rakva pazarlás beindítani. Ne öntsünk lefolyóba, WC-be sűrű zsiradékot, ételmaradékot, maró vegyszert, használt olajat. Egy liter olaj 1 millió liter tiszta vizet képes fogyasztásra alkalmatlanná tenni! A használt sütőolaj, fáradt olaj veszélyeshulladék-gyűjtések alkalmával vagy hulladékudvarokban leadhatók. Ha hideg vizet innánk, ne „folyassuk ki” a csapot: inkább legyen mindig egy kancsó víz a hűtőszekrényben. A járdáról, kerti járófelületről ne slaggal távolítsuk el a szemetet, koszt, hisz erre felesleges vizet főként tisztított, vezetékes vizet - pazarolni. Használjuk inkább seprűt. Kocsit ne slaggal mossunk. A kosz nagyja autómosó kefével és néhány vödör vízzel is eltávolítható, s csak utolsó mozzanatként zuhanyozzuk le (röviden) a járművet a kerti tömlőből érkező vízsugárral. Ha már, vagy éppen nincs szükség a folyóvízre, zárjuk el a csapot. Sose folyjon a víz a „csak egy percre félre tett” slagból. Kisebb kerteket, balkonokat vagy a nagyobb kertek egyes részeit beültethetjük szárazságtűrő, pozsgás, sziklakerti növényekkel - ezek kevesebb vizet igényelnek. (Az ilyen növények jó megoldást jelenthetnek a városi közterületeken lévő apróbb zöldfelületek, terek, ágyások, növényládák esetében is.) A módszer már terjed a tengerentúlon, ahol egyre több nagy kertet kizárólag ilyen növényekkel terveznek, ültetnek be. A kerti ágyásokat, a fák és bokrok tövénél kialakított földtányérokat, a növények közti szabad területeket mulcsozzuk, azaz takarjuk le fakéreg aprítékkal. Az így létrejött talajtakarónak köszönhetően ritkábban nő a gyom, nem szárad ki a talaj, a föld kevesebbet párologtat így kevesebb locsolásra lesz szükség. Mulcsozásra a fakérgen kívül megfelel akár a lenyírt fű, felaprított ágnyesedék, avar vagy faforgács is.
45
A hulladék keletkezése és keletkezésének megelőzése
A hulladék keletkezése és keletkezésének megelőzése A hulladék szó jelentése elsőre magától érthetőnek tűnik, mégsem könnyű meghatározni mit is értünk a fogalom alatt. Egy definíció szerint a hulladék az ember élete, termelő- és fogyasztó tevékenysége során képződő anyag, amely közvetlenül vagy közvetve veszélyezteti a környezet védelem alatt álló tárgyait, továbbá keletkezési helyén felesleges, ott fel nem használható és további kezelést igényel. A talaj, a víz, a levegő sohasem minősül hulladéknak. (Ezt az elvet kivételesen a talaj esetében meg lehet változtatni, ha szennyezettsége miatt termelték ki.) A 2000. évi XLIII. törvény (Hgtv.) meghatározása szerint „hulladék bármely, a Hgtv. 1.sz. melléklete szerinti kategóriák valamelyikébe tartozó tárgy vagy anyag, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles.” A hulladékok tételes jegyzékét a hulladékok jegyzékéről szóló 16/2001. (VII.18.) KöM rendelet tartalmazza. Ez a jelenleg érvényes Európai Hulladék Katalógus (European Waste Catalogue, röviden EWC) alapján készült hulladékjegyzék. Hulladék az, amit annak tekintünk: a természetben ugyanis nincsenek hulladékok. A természet semmi olyat nem hoz létre, amelyhez ne állna rendelkezésre olyan enzim vagy mikroorganizmus, amely azt képes elbontani és visszajuttatni a körforgásba. Keller (1977) optimista megfogalmazása szerint: „A hulladék nem más, mint nyersanyag a nem megfelelő helyen.” A hulladékokat az emberiség eddigi története során egyszerűen visszajuttatta a környező természeti környezetbe. Az emberi tevékenység révén a természetbe került hulladékok hatása hosszú időn keresztül nem haladta meg a környezet tűrőképességét, mivel a hulladékok minősége hasonló volt a természeti körfolyamatokban meglévő anyagokhoz; így különösebb zavart nem okoztak, mennyiségük nem akadályozta a természet körfolyamaiba való beépülésüket és nem idézték elő e folyamatok megváltozását. A tudományos-technikai forradalom során bekövetkezett termelésbővülés, az újabb és újabb – főként szintetikus – anyagok megjelenése a hulladékok közvetlen visszajuttatását a természeti környezetbe fokozatosan tarthatatlanná tette. Az egyre inkább létünket fenyegető környezetkárosodás jelentős része a hulladékokból származik, amelyeket nehezen vagy egyáltalán nem dolgoz fel a természetes anyagcsere körfolyamat. Magyarországon évente összesen kb. 80 millió tonna szilárd hulladék keletkezik (3 Gellérthegynyi!), aminek nagy része termelési hulladék és a lakosságra eső része ennek 5,3-5,5%-a (4,2-4,4 millió tonna), ami egy átlag magyar állampolgárra vetítve 1 kg/nap. Valójában az összes hulladékért mi, átlagemberek vagyunk felelősek, hiszen fogyasztási szokásaink generálják a termelést, azaz a keresletünk határozza meg a kínálatot! 46
A hulladék keletkezése és keletkezésének megelőzése
A hulladékgyűjtés, szelektív szemétgyűjtés, ártalmatlanítás, lerakás és újrafelhasználás témakörében szinte önálló tudományág jött létre az utóbbi évtizedekben. Vannak jó és kevésbé jó technológiák, megoldások, de az jól látszik, hogy a szemétben található másodlagos nyersanyagok újrafeldolgozásának is megvannak a korlátai. Abban minden szakértő egyetért, hogy az a „legjobb hulladék, amely nincs”, azaz nem keletkezik. Legtöbbet tehát a hulladék Csak Magyarországon évi 80 millió tonna szilárd hulladék keletkezik keletkezésének helyszínén és keletkezésének pillanatában tehetünk: mindent meg kell tennünk azért, hogy minél kevesebb hulladék keletkezzen. A lakosság látszólag nem sokat tehet a keletkező hulladék mennyiségének csökkentéséért, valójában nagyon is sokat, méghozzá közvetlenül és közvetve egyaránt. Nézzük a közvetlen tennivalókat: hogyan tudjuk minimalizálni a háztartásunkban keletkező hulladék mennyiségét? Ha mindennapi vásárlásaink során a környezetbarát módon előállított termékeket keressük, csökkentjük a termék gyártása során, a termék életciklusa végén visszamaradó hulladékmennyiséget is. Lehetőleg olyan termékeket válasszunk, amelyek előállításához a lehető legkevesebb kemikáliát használnak – csökkentve ezzel a nehezen kezelhető hulladék mennyiségét. A hétköznapokban is akadnak mással nem helyettesíthető vegyi anyagok, azonban nem egy közülük fölösleges, vagy nélkülözhető, esetleg helyettesíthető természetes anyagokkal. Számos jó példa van erre a mosás, takarítás, tisztálkodás területén, pl. a mosószóda, a mosódió, az ecet és a szódabikarbóna, vagy a kecsketejből készült szappan – ezek használatával jelentősen javítható a szennyvíz minősége, azaz csökken a folyékony hulladék mennyisége. Vásárlás előtt tájékozódjunk a kiszemelt termékről, a termék előállítójáról: a választást megkönnyítik a terméken található, környezetvédelemre utaló jelzések, címkék. Jó, ha használati tárgyaink, eszközeink, ruháink természetes alapanyagokból készülnek, mint pl.: fa, parafa, vessző, gyapjú, pamut, agyag, len, kő, növényi rostok (pl. kókusz) és más növényi anyagok (pl. köles- vagy tönkölybúzapelyvával töltött párna), stb.. A természetes anyagokból készült holmik általában nem ártalmasak sem az egészségre, sem pedig a környezetre, biológiai körforgásban többnyire lebomlanak, hosszabb élettartamúak, ráadásul javíthatók vagy felújíthatók, így később válnak hulladékká. 47
A hulladék keletkezése és keletkezésének megelőzése
A kereskedelemben igen gyakoriak az egyszer használatos termékek: kapható egyszer használatos borotva, üdítős palack, tányér, kontaktlencse de még fényképezőgép is. Az eldobható termékek óriási nyersanyag- és energiapazarlást, valamint hulladéktöbbletet jelentenek. Ha csak lehet, válasszuk a tartósabb, többször használható változatot. Válasszuk a helyi, illetve minél közelebb előállított terméket: ezzel csökkentjük a szállítással járó légszennyezést, a fölösleges energiafelhasználást, de mérsékeljük a közúti szállítás során keletkező hulladék mennyiségét is (évente hatalmas mennyiségű kopott autógumi keletkezik, a világon előállított gumitermék fele gumiabroncs). Ha csökkentjük vásárlásaink mennyiségét, csökkentjük a háztartásunkban keletkező hulladék mennyiségét is. Legtöbbször nincs szó lemondásról: vásárlásaink jelentős részét a helyszínen „találjuk ki” a hatásos marketingfogások hatására. Utóbbiak ellen a vásárlások előre történő megtervezésével védekezhetünk. Használt, de jó minőségű holmik vásárlásával jócskán meghoszszabbítjuk azok életciklusát, így később válnak hulladékká. Ahol a legtöbbet tehetünk hulladék-ügyben, az a csomagolás. A háztartásokban keletkező hulladékok fele(!) csomagolási hulladékból áll. Ráadásul kétszer fizetünk érte: egyszer, amikor megvásároljuk az árut, majd szemétdíj formájában, amikor megszabadítanak tőle. A csomagoló anyagokat nyilvánvalóan nem tudjuk elkerülni, de nem mindegy, hogy tubusos fogkrémet vásárolunk, vagy olyat, amelyet a tubuson túl még papírdobozba is csomagolnak, azaz kétszeresen is becsomagolják. Az áruházi műanyag bevásárló szatyrok használata szinte globális problémává vált: használjunk helyettük vászon szatyrot, kosarat. Nagyon sok csomagolási hulladékot megspórolhatunk, ha piacon, vagy közvetlenül a termelőtől vásárolunk. Sok piacon árulnak házi tejterméket (tejet, vajat, sajtot) ezeket otthonról vitt edényekben vihetjük haza (ez a hasznos divat több nyugati országban már az áruházakban is terjed: ott a felvágottat, sajtot, savanyúságot, cukrászsüteményt is így vásárolnak).
48
Fontos, hogy kerüljük a kombinált anyagú csomagolásokat, mert ezek újrafelhasználása drága, sőt gyakran
A háztartási hulladék fele csomagolási hulladék
A hulladék keletkezése és keletkezésének megelőzése
megoldhatatlan. Ilyenek pl. a papír és műanyag, vagy alufólia kombinálásával készülő italos dobozok, vagy a fémgőzölt műanyag fóliából készült csipszes zacskók. Az egyik legkárosabb hulladék az alumínium italos doboz: gyártás közben nagy mennyiségű veszélyes hulladék (vörösiszap) keletkezik. A visszaváltható italos üvegek átlagosan 40 töltést bírnak ki, tehát 40 fémdobozra nincs szükség, ráadásul az üveg jól újrahasznosítható. Pénztárcánk adta lehetőségeinkhez mérten válasszuk a jobb minőségű, tartósabb használati cikkeket. Az olcsó, silány változatok nagyon hamar a szemétben végzik, általában nem is javíthatók. Tegyünk el minél több gyümölcsöt télire, így nem kell konzerveket vásárolnunk (és konzervdobozokat kidobnunk). Számos tartósítószer-mentes befőzési eljárás ismert: a gyakorlottak szerint a dolog nem tart tovább egy mozifilm megnézésénél. Az egyik legrégibb, és teljes értékű tartósító eljárás az aszalás. (Ennek napkollektoros, azaz energiafelhasználás-mentes módjával külön filmben foglalkozunk.) A szelektív hulladékgyűjtéssel közvetve csökkentjük a hulladékok mennyiségét. A szétválogatott szemét alkotórészeiből többet tudnak újrahasznosítani, ezzel is kevesebb elsődleges nyersanyagra lesz, szükség, kevesebb hulladékot kell elégetni vagy lerakókon tárolni. A konyhában sok hulladék keletkezik – de tőlünk függ, hogy mennyi. Csak annyi ételt készítsünk, amennyi el is fogy, illetve alkalmazzuk a maradékok újrafelhasználásának bevált trükkjeit, ezeket az idősebb generációtól még megtanulhatjuk. Az úgynevezett civilizált világban elképesztően pazarló módon bánunk az élelmiszerekkel: népes szubkultúrák élnek a nagyvárosi szemetes edények tartalmából. A konyhában keletkező szerves hulladék jól komposztálható, ráadásul a keletkező komposzt már nem hulladék, hanem értékes anyag. A hipermarketek, bevásárlóközpontok, óriásüzletláncok megnyitásával elszaporodtak postaládáinkban az ingyenes reklámújságok. Sokan nem igénylik ezeket, így olvasatlanul kerülnek a kukákba. Postaládánkra írjuk ki, hogy nem tartunk igényt ezekre a kiadványokra. Az iroda, a munkahely az, ahol úgy gondoljuk, áthárítható a hulladék-kérdés, hiszen ez „a cég dolga”. Valójában egyénenként is sokat tehetünk a kevesebb hulladékért, s ezt meg is kell tennünk, ha környezettudatosan gondolkodunk. Használjunk újraírható CD-t, DVD-t, pendrájvot, ha csak ideiglenes adattárolás a cél. A legnagyobb irodai hulladéktermelő a fénymásoló és a nyomtató. Törekedjünk a papírtakarékosságra, csak a feltétlenül szükséges dolgokat nyomtassuk ki, és csak a valóban szükséges példányban fénymásoljunk. Jegyzetelésre minden irodai papír alkalmas, amelynek hátoldala még üres! Telefonkönyv, telefon CD, térkép helyett a telefonszámok, vagy helyrajzi adatok már az interneten is megkereshetők. Sok fénymásoló és nyomtató festékkazettája újratölthető. Használjuk ezeket, vagy legalább juttassuk el olyan újratöltőkhöz, akik tovább tudják adni, így nem kerül szemétbe a veszélyes hulladék. Használjunk lehetőleg újrahasznosított papírt. Egy kg új papír készítéséhez 2-3 kg fa, 350-700 liter víz és 8 kilowattóra energia szükséges. Az újrahasznosított papírtermék előállítása ennél sokkal környezetkímélőbb. 49
A biokert
A biokert A Nagymamám és az a sok parasztasszony, akik a faluban gondozták a zöldségeiket, virágaikat, mind biokertben nevelték az élelmiszernek és dísznek való növényeket, csak ők nem hívták biokertészetnek tevékenységüket. Egyszerűen csak figyeltek a természetre: az elültetett növények viselkedésére, egymásra gyakorolt reakcióikra, a környezeti feltételek hasznosítására, stb. Nem volt motoros kapagépük, nem voltak vegyszereik, de voltak jól bevált vetőmagjaik, amiket évről évre újra lehetett vetni, helyi fajtáik, amik alkalmazkodtak a helyi viszonyokhoz, s figyelmük az élő természetre. Vetettek, palántáztak, kapáltak és húzkodták a gyomokat, a szép termésből pedig magokat és vetőburgonyát tartalékoltak a következő évi ültetéshez. Amikor azonban megjelent a „Matador” a kiskertekben is, amivel a krumplibogár ellen kiválóan lehetett védekezni, ez a régi békés viszonyrendszer felborult. Sokszor a biztos hatás érdekében vastagon porozták a burgonya zöld hajtásait, és senki nem sejtette, hogy ez a szer milyen hosszú ideig kísért majd a természetben, meglágyult tojáshéjak, abnormális nemi fejlődés és rákos megKora tavasz egy hagyományos művelésű „parasztkertben” betegedések formájában. A szer betiltása után (Magyarországon a világon először, 1968-ban tiltották be a DDT használatát) 40 évvel még mindig vannak „meglepetések”, melyek a kutatások eredményeként e szer és maradványainak káros hatásait mutatják.
50
Időközben a kertészeti tevékenység is megváltozott: új fajták, új magvak, új eszközök és töménytelen vegyi anyag (műtrágyák és növényvédőszerek) került a falusi kertekbe is, sokszor anélkül, hogy az alkalmazásukhoz szükséges tudás birtokába kerültek volna a termesztők. (Az új, F1 hibrid fajták magját nem lehet továbbtermeszteni, a vegyszerek adagolásának szigorú szabályai vannak, a műtrágyák nem oldják meg a tápanyagpótlás problémáit, stb.) A talajélet erősen károsodott, a rosszabb terméseredmények és a felszaporodó betegségek még több kemikália bevitelét sugallták, tovább rontva a helyzetet, és nehezítve az egészséges élelmiszerhez való hoz-
A biokert
záférést. Az az illúzió, hogy a falusi portákról a városi piacokra került termények egészségesebbek, mint a nagyüzemi termesztésből származók, azonban jó ideig még tartotta magát. A nagy kereskedelmi központok megjelenésével csökkent a piacok jelentősége és a vásárlók közül sokan elpártoltak a piacoktól, ahol már egyébként is kevesebb őstermelő jelent meg a portékájával, hiszen sokan közülük is inkább a nagy áruházakban vásárolták meg a szemre tetszetős zöldségféléket. Időközben jelentős értékváltás tanúi is lehettünk: a fejlett társadalmak fogyasztóiban felértékelődött az egészség, tudatosult a környezeti kockázat és megerősödött egy olyan lakossági csoport, akik egészséges, vegyszermentes árut szerettek volna, illetve kialakult egy ökológiai szemléletű gazdálkodói kör, akik a biopiacokon egymásra találhattak. Ezzel a folyamattal párhuzamosan egyre nő azok száma is, akik kis földterülethez jutva, „biominősítés” nélkül is igyekszenek a maguk és családjuk számára egészséges élelmiszert előállítani, mint természetközeli amatőr kertészek. A szép emlékű falusi kertekben pedig a megnövekedett vegyszerárak és az erős hatású permetszerek beszerezhetőségének korlátozása miatt csökkenni kezdett a kemikáliák használata és talán lassan regenerálódik a termőterület, és a régi-új biokertekben újra egészséges növények fejlődhetnek.
Miért bio? A néhány arasz vastagságú termőföld nagyon vékony rétege a bolygónknak. A gazdálkodás alapja nem a talaj, hanem a termőtalaj, mely kialakulásához 30-300 év kell az alapkőzettől és a mikroorganizmusok tevékenységétől függően. Egy kis marék földben több milliárd mikro szervezet él, s a természetközeli állapotok elérése nem lehetséges másként, mint hogy megvédjük, vagy éppen újraélesszük ezt a talajéletet, s ehhez a tevékenységhez az egyik lehetséges út a bio- vagy más néven ökológiai termesztés.
Milyen egy biokert? Talán sokak gondolatában a biokert szó hallatán még mindig a kukacos alma, vagy éppen férges sárgarépa termőhelye asszociálódik. Valójában azonban a biokertben olyan megkülönböztetett minőségű árut állíthatunk elő, melyek szintetikus vegyszerektől mentesek, egészséges táplálékot adnak és előállításuk során a természeti környezetet a lehető legkevésbé igyekszünk terhelni (a „hulladék” újrahasznosítása, helyi erőforrások használata, stb.).Ez persze azt sem jelenti, hogy egy biokertben minden magától és magára hagyva fejlődik, nincs szükség semmilyen gondos ápolásra. Éppen a biotermékek előállítása kíván sok kézi munkát és gondosságot. A biokertben nem az a cél, hogy csupán az idén legyen bő termés, mégpedig úgy, hogy a termőföldet kizsaroljuk, hanem a megbízható, jó termőképességű talaj fenntartása, a viszonylagos természeti egyensúly megteremtése az, amire törekedni kell. Néha egy biokert látszólag ren-
51
A biokert
dezetlenebb látványt nyújt, mint egy díszkert, de a biokert is lehet látványosság esztétikai értelemben is, azon túl, hogy hasznos. A növényfajok és fajták sokfélesége, a fűszer-és gyógynövényekkel, egynyári virágokkal vegyes zöldségkiültetések variációja, a virágzó, majd termő gyümölcsfák látványa, de a hagyományos értelemben gyomnövénynek tartott, ám a biokertben hasznot hozó növények jelenléte együttesen talán még teltebb élményt nyújt, mint egy mesterségesen kialakított és nagy energiákkal fenntartott díszkert. Egy biokertben nincs szükség műtrágyára és szintetikus vegyszerekre, mert a tápanyagpótlást szerves trágyával, a termesztett növények védelmét – jóllehet veszteségeket is elszenvedve – pedig természetes alapanyagokkal (növényi levek, elemi réz, kén, stb.) és a természeti egyensúlyra való törekvéssel (természetes ellenségek kihasználása, riasztó hatású növények telepítése, stb.), valamint sok kézi munkával valósítják meg. Egy biokert azonban nemcsak fáradságos munkát jelent, hanem felüdülést, kikapcsolódást, a természet változásának, a beavatkozásokra adott válaszoknak a folyamatos figyelemmel kísérését és ezáltal a folyamatos tanulást is.
Feladatok Földművelés – ásni vagy nem ásni? Az idők folyamán a földművelés tevékenysége sokat változott az adott kor szükségleteitől és technikai fejlettségétől függően. Voltak és vannak irányzatok azonban, melyek a minimális talajművelést, vagy éppen a „nem bolygatás” módszerét hirdetik, azonban a fő szempont mindig az kell legyen, hogy jó szerkezetben és életben tartsuk a talajt, hogy a benne fejlődő növények egészségesek és ellenállók legyenek. A legtöbb növény táplálékfelszívó gyökere a talaj felsőbb rétegeiben helyezkedik el, ahol a hasznos talajbaktériumok 80 százaléka is él (a felső 10-15 cm-en). Gyakori ásással újra és újra aláforgatjuk ezt az élő réteget és felszínre hozzuk a gyommagvakat. A rendszeresen alkalmazott talajtakarás, komposztterítés, zöldtrágyázás segít a morzsalékos, jó szerkezetű és tápanyagban gazdag termőréteg kialakításában, így a fáradságos ásás elhagyhatóvá válhat. A jelentős földbolygatással járó beavatkozások a párolgás fokozását, ugyanakkor a talajban őrzött szén-dioxid felszabadulását is eredményezhetik. Csökkenti viszont a párolgási veszteséget a sekély sarabolás, kapálás, felszíni gereblyézés, hiszen a kis talajkapillárisokat megszakítva elvágjuk a felfelé áramló víz útját.
Tápanyagpótlás
52
Trágyázásra a biokertben is szükség van, azonban itt csak szerves (növényi és állati eredetű) trágyát, esetleg ásványi kiegészítőket használhatunk, a műtrágyák alkalmazását kerülni kell. Jól hasznosíthatjuk a saját magunk által is előállítható komposztot. A szarvasmarha és a sertéstrágya a nagy víztartalom miatt lassan erjedő, ún. hideg trágyák. Hatásuk ennél fogva lassú, de hosszabb ideig, 3-4 évig tart. A trágya gyors lebomlását elősegítő talajokra (erősen meszes és homoktalajok) a szarvasmarhatrágya a legjobb. Kötött, nedves vagy hideg talajra a nagyobb nitrogén- és kisebb víztartalmú, hevesebb hatású, ún. meleg trágyák valók. Ilyen a lovak és
A biokert
juhok trágyája. A baromfiak trágyája szintén nagy nitrogéntartalmú, ezért a gyorsan felszabaduló tápanyag könnyen levélperzselést okozhat. Helyesebb komposztálva vagy földdel keverten kijuttatni.
Komposztálás A komposztálás egy biokertben alaptevékenység. A komposztálás során olyan anyagot állítunk elő, mely nemcsak tápanyagot pótol, nemcsak a talaj szerkezetét javítja, hanem segítségével a talaj élő mivolta is fenntartható, ez pedig a termesztett növények szempontjából talán a legfontosabb. Mellesleg, komposztálással a háztartásban keletkező szerves hulladék is újrahasznosítható. A komposzttal A kiskertben jó szolgálatot tesz a komposztáló kas termelt zöldségfélék, szemben a hagyományos műtrágyás technológiával, kevesebb nitrátot, viszont több vitamint tartalmaznak és eltarthatóságuk is jobb. A komposzt javítja a növények ellenállóképességét is.
Talajtakarás, Mulcsozás A komposztálás mellett a biokertek másik fontos ismérve a talajtakarás, bár még sok kertész számára ez kevésbé ismert gyakorlat. A talajtakarással nagyon sok kerti munkától kímélhetjük meg magunkat. Ezek közül is az egyik legtöbb bosszúságot okozó kerti munka a gyomlálás. Mulcsozással lassítható a talaj kiszáradása, ennek következtében kevesebb öntözésre, így kevesebb vízre van szükség. Az öntözés vagy a csapadék által talajba szivárgó nedvességet hosszabb ideig őrzi a mulcsozott terület. Ugyanakkor a takaróanyag felszíni komposztálódása miatt nő a talaj tápanyagtartalma, javul a szerkezete is. A mulcsozott talajt kevésbé rongálja a víz és a szél eróziója, tehát a termőréteg védelemben is fontos szerepet játszik. A talajtakaró kedvező mikroklímát teremt a növénynek, egyúttal a talajt nyáron hűvösebben, míg télen melegebben tartja. A vizes, ártéri, mély fekvésű területeken a mulcsozás csak a talaj kiszárítása után alkalmazható, különben a nedves felszínre terített mulcs berohad és mérgezi a felső talajréteget. Mulcsozhatjuk a sorközöket, a ritkábban álló egyedek körüli talajfelszínt, a már lekerült termények üresen maradt sorait, de az ágyások közötti járófelületet is. Célszerű télre is takarni az ágyások talaját. A takaróanyag alatt a talaj nyirkos és laza, kevésbé hűl le, így a talajélet télen is aktív marad. Gyümölcsfák mulcsozásánál figyelembe kell venni, hogy a tápanyagot felszívó gyökerek a koronavetület vonalában, vagy attól még kintebb szövik át a talajt, így a mulcsanyagot is ebben a zónában
53
A biokert
érdemes kiteríteni, nem a fák törzse körül kell felhalmozni. A mulcsozáshoz szerves és szervetlen eredetű anyagok is felhasználhatók, de egy organikus gazdaságban törekedni kell arra, hogy lehetőleg a helyben megtermelt mezőgazdasági melléktermékek hasznosuljanak ily módon (pl. fűnyesedék, szalma, szőlőtörköly, fűrészpor, stb.).
Zöldtrágyázás Némely növény jobban javítja a talaj minőségét, mint bármely kemikália, segítségükkel pedig néhány talajhibát is orvosolhatunk. A zöldtrágyázással a talaj levegő, víz és hőmérséklet szabályozását módosíthatjuk. A hüvelyes növények pl. nitrogénnel is dúsítják a talajt. A mélyen gyökerező fajok lazítják és levegővel látják el az alsóbb rétegeket is. Jó zöldtrágyanövények a fehérmustár, repce, lóbab, körömvirág, vagy akár a spenót is. Ha a növények elérik a 15 cm magasságot, és még nem érlelnek magot, egy ásóval egyszerűen beforgathatók, így minden fontos tápanyag visszajut a talajba. A zöldtrágyázást végezhetjük ősszel vagy kora tavasszal, a következő növénykultúra vetése előtt is. Az is jó módszer, ha lekaszáljuk, vagy levágjuk a zöldet és a talajon hagyjuk, hogy ott elszáradjon, és csak utána ássuk be.
Vízpótlás Azt, hogy a vizet kincsként kell értelmeznünk, az is érzékelteti, hogy ma már magas áron juthatunk hozzá. Épp ezért a biokertben előtérbe kerülnek az olyan megoldások, amelyek segítségével tovább megőrizhető a talaj nedvességtartalma, s ha mégis öntöznünk kell a friss ültetéseket, alternatív megoldásokat kell alkalmaznunk. Korábban gyakran a vízellátás érdekében kutat fúrtak, de ezzel a megoldással rombolhatjuk vízkészleteinket, nem is beszélve a módszer költségeiről, vagy arról, hogy esetenként tiltott vagy megoldhatatlan a kivitelezés. Hasznos dolog, ha év közben összegyűjtjük az esővizet: felfoghatjuk az ereszből kifolyó esőt, vagy éppen edénybe gyűjthetjük a téli havat is. Egy 100 négyzetméteres tetőről évente 50-60 köbméter esővíz gyűjthető.
Növények a biokertben A biokertekben a kertész igyekszik a természetből vett mintákból ötletet merítve megfigyelni, mely növények vannak egymásra jó, illetve melyek rossz hatással. Hogy mi az oka egy ellenszenvnek vagy épp egy rokonszenvnek, nem tudjuk pontosan, de biztosan összefüggésben van a növények által termelt és kibocsátott illóolajokkal, éterekkel és növényi savakkal.
Növénytársítás
54
A kertészek leggyakrabban a zöldségek termesztésénél alkalmazzák ezt az eljárást, de egyre több az ismeret a gyümölcsökre vonatkozóan is.Ha ügyesen társítjuk kertünk növényeit, erősíthetjük őket a fejlődésben, ellenállóbbá tehetjük a betegségekkel szemben, elűzhetjük a kártevőket, de bevonzhatjuk a hasznos rovarokat, így segítve kertünk egyensúlyának helyreállítását.
A biokert
55
A biokert
Vetésforgó A kerti növények időben egymást követő sorrendje a vetésforgó. Alkalmazásával megelőzhető a talajuntság, elkerülhető, hogy egyes kártevők tömegesen felszaporodjanak, mert egy adott helyen csak több év múlva terem ugyanaz a tápnövény. Tervezése során számításba kell venni az ültetendő fajok tápanyagigényét, de azt is, hogy életük során mennyire zsarolják ki a talajt, s lekerülésük után milyen fajok tenyészthetők, s kell-e tápanyagot visszapótolni, vagy sem. Szintén fontos, hogy az egymás után következő növények ne legyenek rossz hatással egymásra.
A vetésváltás legkönnyebben úgy tervezhető, ha a kertben állandó ágyásrendszert, vagy sorrendszert alakítunk ki.
Vetés, ültetés Vetőmag
56
A magyar vetőmagok a háború előtt igen jó hírűek voltak, és széles választékban álltak rendelkezésre. A tápiószelei génbankban ma is nagyon sok fajtát őriznek, de máig maradtak még régi fajták a falusi kertekben is. A vetőmaghasználatnál fontos tudnivaló, hogy ma már sok vetőmag F1hibrid, ami azt jelenti, hogy a szülőpárok jó tulajdonságait ötvöző magból fejlődő utódnövény bőven és kiegyenlítetten terem, de a terméséből szedett magok a következő évben csak kis
A biokert
százalékban lesznek a szülőkhöz hasonló tulajdonságúak, tehát utántermesztésre nem alkalmasak! A hagyományos gazdaságokban régen használt fajták és tájfajták viszont jól alkalmazkodtak a vegyszermentes körülményekhez és az adott táji feltételekhez és évről évre utánvethetők voltak, fajtatulajdonságaikat hosszú távon megőrizték. A magok jobb csírázását és a csíranövények jobb fejlődését segíthetjük a gyógyteás vetőmagfürdővel. A kamillatea jó hatású a borsóra, retekre és futóbabra, valamint a káposztafélékre is. A macskagyökér fürdő jót tesz a paradicsomnak, paprikának, vörös- és póréhagymának és a napraforgónak. A zsurlófőzetben fürdetett burgonyagumók a gombabetegségeknek jobban ellenállnak.
Vetés, ültetés Minden növénynek megvan az optimális vetési, ültetési ideje. Vannak magok, amiket már kora tavasszal földbe vethetünk (borsó, sárgarépa, petrezselyem, hagyma), sőt el is kell vetnünk, mert a túlzott meleg miatt gyorsan felmagozhatnak (pl. saláta, hónapos retek). Vannak hidegre érzékeny fajok is, melyeket csak április végén, május elején vethetünk (bab, uborka, cékla, stb.) vagy csak a fagyos szentek elmúltával ültethetünk ki (paradicsom, paprika, dinnye, tök, padlizsán, stb.) károsodás nélkül. Lehet sorba, és fészekbe vetni, az adott növény habitusától függően. Érdemes a vetőbarázdát belocsolni, majd a vetés után száraz talajjal fedni a magokat. Palántázásnál fontos, hogy a kiültetést csak akkor végezzük el, ha a hőmérséklet már egyenletesen 15 fokot ér el. Az ültetés ideje inkább reggel, vagy késő délután legyen, és kerüljük a szeles időt. A palántáknak is jót tesz, ha gyökerüket az ültetés előtt zsurlófőzetben áztatjuk. Figyelni kell az ültetési mélységre (a paradicsomot és a káposztákat lehet mélyebben is ültetni, de a saláta és a zeller nem szereti, ha „elássák” őket) és a térközre (növények egymástól való távolsága)! A palántákat a jó eredés reményében alaposan be kell öntözni. A zöldségeket szinte folyamatosan, tavasztól őszig vethetjük-ültethetjük és szüretelhetjük.
Melegágy Ha valaki saját maga szeretne korai nevelésű palántákat előállítani, számára hasznos lehet egy melegágy kialakítása. A melegágy lényege, hogy többé-kevésbé mély, szabályos négyszög alakú verem, melyet a keretekre támaszkodó ablakkeret fed le. A verembe halmozott 40-50 cm-es trágyaréteg biztosítja a „melegtalpat”, melyre a melegedés megindulása után magágyként 15-20 cmes komposztot, vagy komposztos kerti földet kell teríteni, amibe a magvak vetése történik. A kelés után a növekvő magoncokat ritkítani kell, vagy áttűzdelni, hogy mindig legyen elegendő helye a fejlődő növényeknek. Kiültetés előtt egyre többet kell szellőztetni, így eddzük a palántákat a kinti körülményekhez.
57
A biokert
Szelíd növényvédelem A kártevők hatalmas pusztítást okoznak a kertekben, sőt úgy néz ki, évről évre egyre több van belőlük. Mit tehetünk ellenük egy biokertben? A legjobb módszer a kártevőkkel szemben a megelőzés (egészséges talaj, egészséges növények, növénytársítás, kártevők előrejelzése, idejében elkezdett védekezés).Érdemes a haszonnövények köré vagy közé olyan növényeket ültetni, amelyek illatukkal elriasztják a kártevőket, így megakadályozzák pl. a peték lerakását, de a közvetlen rágcsálást vagy szívogatást is. Ilyen lehet a levendula, büdöske, metélőhagyma, fokhagyma, vagy vöröshagyma. Ha ezekkel szegélyezzük a zöldségágyásokat, máris sokat tettünk annak érdekében, hogy csökkentsük a kártevők pusztítását kertünkben. (Az előzőekben már részletesen írtunk a kedvező társítás előnyeiről és az alkalmazható növényekről.) Ha a megelőző eljárásaink ellenére mégis megjelenik egy kártevő vagy betegség a kertben, azonnal kezdjük el a védekezést, hogy az elszaporodást megakadályozhassuk. Ne legyen célunk minden kártevő elpusztítása, hiszen a biokertben minden élőlénynek van helye és szerepe, csak jelenlétük aránya nem mindegy. A védekezésben természetesen nem lehet szintetikus vegyszereket alkalmazni, azonban növényi leveket, kenőszappant, denaturált szeszt, tejet, savót, vagy elemi kén és réz tartalmú anyagokat használhatunk. Készíthetünk erjesztett levet (trágyalé), főzetet, vagy forrázatot, de akár hideg vizes kivonatot is. Hatásos bio permetlé csalánból, macskagyökérből, kamillából, fokhagymából, körömvirágból és más gyógynövényekből is előállítható.
58
A biokert
Egyéb anyagok Hipermangán Maximum 0,3%-os töménységben vetőmag csávázásra, illetve lisztharmat és szürkepenész elleni permetezésre használható. Növekedésserkentő és fertőtlenítő hatása is van. Kenőszappan Oldata (3%) levéltetvek és atkák ellen használható. Hatása egy napig tart. Fahamu A talajra szórva káposztabolhák és csigák ellen jó védőszer. Tej Rendszeresen hetente egyszer, vízzel hígított tejjel (2 l tej/10 l víz) permetezve a paradicsom és a burgonya rothadását okozó gomba ellen védekezhetünk Az uborka és cukkini lisztharmata ellen is hatásos. (1%-os oldat előállításához 1 liter vízbe 10 gr szert, illetve 10 liter vízbe 100 gr (10 dkg) szert kell adagolni. A folyékony szereknél a 1%-os töménység eléréséhez 1 liter permetléhez 10 ml-t, 10 literhez pedig 100 ml-t kell bekeverni. 1 liter=1000ml; 1kg=1000gr)
Természetes ellenségek A biokertekben a társításon és a biolevek használatán kívül a kártevők és ellenségeik arányában megteremtett biológiai egyensúly válik segítségünkre. A hasznos szervezeteket becsalogathatjuk a kertünkbe, de be is telepíthetjük őket, hiszen már több fajuk megvásárolható és hasznosítható. Fontos, hogy a hasznos fajok elegendő táplálékot, pihenő- és búvóhelyet találjanak a kertben. A növényvédelmi munka jelentős részét a madarakra is bízhatjuk, ha fészkelő és búvóhellyel a kertbe csalogattuk és ott megtelepítettük őket. Télen az etetésükre, nyáron az itatásukra kell odafigyelni.
Alternatív biokertek Biodinamikus gazdálkodás Az ökológiai gazdálkodás egyik irányzata a biodinamikus gazdálkodás, melyet Rudolf Steiner filozófus-tudós 1924-ben megtartott előadássorozatát követően kezdtek el alkalmazni. Legfontosabb jellemzője az a szemlélet, amely szerint a gazda a gazdaságot egységes egészként kezeli. Ennek részét képezik az ott tartott háziállatok, a termesztett növények, a táj elemei (erdőfoltok, rétek, legelők, a vadon élő állatok), sőt még a tágabb környezet is, egészen a csillagokig. Innen a név: bio, bios görögül életet jelent, míg a dinamikus az életben lévő mozgások, életritmus figyelembe vételére utal. A biodinamikus gazdálkodók munkájuk során a napi ritmusokat és az év körforgásának az emberre és az általa végzett tevékenységre, a mezőgazdálkodásra való hatását is figyelembe veszik. A gyökér-, levél-, virág- és termésnapok arra utalnak, hogy a különböző növények a
59
A biokert
számukra megfelelő napokon vetve, ültetve, gondozva jobb fejlődéssel reagálnak és a megfelelő napokon történő betakarítás a termények eltarthatóságát is növeli. A biodinamikus gazdálkodási módon előállított termékeket a „Demeter” védjegy jelzi.
Permakultúra A permakultúra alapgondolatát az ausztrál Bill Mollison, és David Holmgren publikálták az 1970-es években. Ez az életfelfogás Magyarországon Baji Béla könyve és a Permakultúra Szövetség tevékenysége révén vált ismertebbé. A permakultúrás gazdálkodás lényege az, hogy a gazda a gazdaság minden egyes elemét - növények, állatok, épületek, táj és ember - egy közös rendszerbe foglalja össze, a közöttük lévő kapcsolatokat tudatosan tervezi meg, használja ki. A permakultura egy szakértelemmel, mesterségesen létrehozott, kis energiával működő ökoszisztéma, amely hasonlóságot mutat a természetben „önmagától” működő rendszerekkel.
Ajánlott irodalom DOWDING,CH. (2010) Biokertészkedés a gyakorlatban, Cser Kiadó, Budapest, p.140 FRANKE, W. (2006) Biokert – az öngyógyító vegyeskert, Mezőgazda Kiadó, Budapest, p.100 FÜZI I. (2010) Környezetkímélő gazdálkodás, Ökológiai Intézet Alapítvány, Miskolc, p 24 KERN, A. (2005) Régi idők kerti fortélyai, Mérték Kiadó, Budapest, p.96 MEZEI O. (2000) Biodinamikus kertgazdálkodás, Mezőgazda Kiadó, p.166 RASZTIK V. (2003) Az ökokertek növényvédelme, Mezőgazda Kiadó, Budapest, p.277 ROSZIK P. (2009) Biokert a ház körül, Magyar Biokultúra Szövetség, Budapest, p.42 TAMÁS E. (1992) Biokertészek könyve, Agricola Kiadó, Budapest, p.147
60
Gyümölcskertészet hagyományosan
Gyümölcskertészet hagyományosan Ha átutazunk a magyar településeken, még ma is sokfelé láthatunk foghíjas gyümölcsfasorokat, öreg fákat a düledező házú portákon, vagy éppen szőlőhegyeket, ahol egy-egy gyümölcsfa magaslik ki a terjeszkedő bozótosból. Ezek a fák hozzátartoznak az adott táj képéhez, kultúrájához, biológiai gazdagságához. Az egykori paraszti gazdaságokban mindig volt egy kis terület, ahová árnyat és finom gyümölcsöt adó fákat ültettek. Így gyümölcsfák nőttek a házak körül, a gazdasági épületek mellett, vagy éppen a kert végében, de a legtöbb gyümölcsfát még ma is a „hegyen” lévő „szőlő”-ben lehet megtalálni. Voltak „közös fák” a temető- és templomkertekben, kutak és utak szélén, és úgynevezett „hagyásfák” a szántókon, réteken, melyekről mindenki szedhetett gyümöl csöt. Ezeknek a régi gyümölcstermő helyeknek közös tulajdonsága, hogy különböző korú és változatos faj- és fajta-összetételű, kevésbé szabályos rendbe telepített, nem intenzíven művelt gyümölcsfák alkotják valamennyit.
A hagyományos gyümölcstermesztés jelentősége Biológiai sokféleség A Kárpát-medence változatos klimatikus, domborzati és talajtani adottságai eleve sok gyümölcstermő faj megtelepedését tették lehetővé (vadalma, vadkörte, vadcseresznye, csepleszmeggy, kökény, mogyoró, som, bodza, szamóca, borbolya, stb.), így nem véletlen, hogy ezt a területet már Plinius is „Gyümölcstermő Pannóniának” nevezte. Egy-egy térségre jellemzően kialakultak tájfajták is (Szomolyai cseresznye, Gömöri nyakas szilva, Milotai dió, Sóvári alma), melyek az adott vidék biztosította feltételekhez adaptálódtak és ellenálló képességük, beltartalmi értékeik révén kiemelkedtek a többi fajta közül. Létrejöttükben nagy szerepet játszott a „népi szelekció”, melynek során mindig a legjobb ízű, legszebb színű, legtetszetősebb gyümölcsöt termő fákat szaporították tovább. Ilyen módon a történelmi és tájfaj ták által képviselt géntartalék a hagyományos termesztés által folyamatosan gazdagodott és egyben gazdag biológiai örökségünk részét is képezi. A hagyományos gyümölcsösök nem csak a gyümölcsfajok és fajták szempontjából hordozói a biológiai sokféleségnek, hanem élőviláguk is nagyon gazdag. Egy öreg gyümölcsös akár több mint 5000 alacsonyabb és magasabb rendű élőlény (gomba, növény, állat) számára jelenthet élőhelyet.
Élettani hatások A gyümölcsök alapvető tápanyagokat, savakat, rostanyagokat, vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmaznak. Manapság, amikor mindenféle táplálék-kiegészítő (tabletta, kapszula, kivonat) segítségével igyekszünk pótolni az esszenciális anyagokat, sokszor elfeledkezünk arról, hogy egy-egy alma, vagy más honos gyümölcs elfogyasztásával is megtehetnénk ugyanezt.
61
Gyümölcskertészet hagyományosan
Kulturális hagyományok A gyümölcstermesztéssel kapcsolatosan sajátos tudás és tapasztalat őrződött meg. A gyümölcsösök ápolásához kapcsolódó tevékenységek egymásutánisága a mezőgazdasági munkák egyik fontos szervező elvévé vált, s az idényjellegű feladatok fordulópontokat is jelentettek a rendszeres elfoglaltságok között. A tavaszi metszés, a szüret, a gyümölcsök eltárolása, vagy éppen feldolgozása meghatározta a munkarendet, de sajátos szokásrendet is kialakított a népi kultúrában. Hagyományrendszerünkben a gyümölcsök nem csupán ennivalót jelentettek, hanem több esetben az élet jelképei voltak, vagy éppen „titkos” utalásokkal, szimbolikus jelentéssel is bírtak.
Gazdasági jelentőség A hagyományos gyümölcstermesztés az 1920-as évekig bírt nagy jelentőséggel, de az időközben fejlődő nagyüzemi termesztés, az új, divatosabb fajták és az új technológiák bevezetése révén a hagyományos gyümölcsösök gazdasági súlya erőteljesen csökkent. Napjainkra azonban újabb vásárlói igények körvonalazódnak, hiszen egyre többen elégedetlenek a tömegáru minőségével, vágynak a „régi, jó ízekre”, a hagyományos és egészséges termékekre.
Gyümölcsfajok és környezeti igények A gyümölcsfajok, attól függően, honnan származnak, különböző természeti körülményeket igényelnek. A hagyományos gyümölcsösök egykori telepítői tisztában voltak lehetőségeikkel, hiszen a párás, középkötött, közepes vagy mélyrétegű talajú területekre almát és körtét ültettek, míg a meszes talajú, melegebb és kissé szárazabb feltételekkel inkább a cseresznyének, meggynek kedveztek. Nyirkos meszes vagy öntéstalajokra szívesen ültettek szilvát. Így kerültek az almakörte- és szilvafák a hegylábi szőlőhegyi parcellák völgyi részére, míg a napos oldalba vagy a tetőre ültették a dió, a cseresznye, meggy és barackfákat. S azt is tudták, hogy a dió igazán nagy fává csak mélyrétegű, meleg, humuszos talajban és nem fagyveszélyes helyen fejlődik. Magról kelt őszibarackok gyakran nőttek a meleg domboldalak, a „mál”-ok, „mány”-ok szőlősorai között. Ezek a fák rövid életűek voltak ugyan, de mindig volt fejlődő magonc és termő fa is, s így nem fogytak ki eleink ebből a finom gyümölcsből. A kiszáradó, homokos talajokon inkább nyári fajtákat, míg az erdőklíma jellemezte vidékeken inkább a téli alma- és körtefajtákat termesztették. A szélnek kitett helyekre az alma szélálló fajtáit, illetve cseresznyét, meggyet, diót, szilvát ültettek. A hűvösebb Gömörben nem, vagy csak alig ültettek mandulafákat, míg az abaúji szőlőskertekben szép számban nőttek azok maguktól is.
Faj és fajtaválaszték
62
A középkori okiratok elég sok gyümölcsfajtánk nevét is megőrizték, ám ezek elég kezdetleges el nevezések voltak: többnyire a gyümölcs látható, érezhető tulajdonságai alapján különböztették meg a változatokat ( Sár körte – sárga körte; Telelő körte – téli körte; Veres körte – vérbélű körte,
Gyümölcskertészet hagyományosan
Az egyes gyümölcsfajok különféle természeti kürülményeket igényelnek
stb.). „Veres vagy piros almán abban az időben nyilván a simonffy pirosat értették, amelyet kék almának, cigány almának is neveznek, továbbá a Kenézi pirosat, mely szintén ősi fajta.” Régi fajtaneveink megőrzése nagyban köszönhető Lippay Jánosnak, aki 1667-ben megírta a Posoni Kert című munkáját, mely a hazai kertészeti szakirodalom első jelentős alkotása volt.A 18. századig a fajtaválaszték főként a Kárpát-medencén belüli változatokat jelentette, ám a 19. századtól a főként Nyugat-Európából behozott új nemesítések lassan kiszorították a „hungarica” fajtákat. A 20. századi nagyüzemi termelés, az új, nemesített, faiskolákból beszerezhető fajták térhódítása és a hagyományos gyümölcstermő helyek felszámolása-felhagyása erőteljesen szűkítették a történelmi magyar fajták fennmaradási esélyeit. A hagyományos gyümölcsösökben a változatos faj és fajtaösszetétel volt a jellemző, ami biztosította, hogy kora nyártól késő tavaszig mindig volt friss gyümölcs a portán, de egyben a biztonságosabb terméshozást is szolgálta (megporzás biztonsága, nem volt egyszerre kihagyó éve minden fajtának, a virágzási idő széthúzódása az esetleges fagykárokat küszöbölte ki, stb.). A fajták között voltak friss fogyasztásra valók (pl. Klár alma, Árpával érő körte, Szomolyai cseresznye), vagy hosszan eltarthatóak (pl. Húsvéti rozmaring és Batul alma), esetleg csak gyümölcslének, vagy bornak (pl. Magyar kormos renet), vagy ecetnek jó fajták, mások aszalványnak (pl. Nyári aszaló szilva, Gellért vajkörte, Muskotály körte), vagy lekvárnak (pl. Besztercei szilva, Penyigei szilva), befőttnek (pl. Pándi meggy, Germersdorfi cseresznye, Vilmos körte) valók.
Termesztési ismeretek Minden fának feltétlenül meg kell adni azt a helyet, melyet a fejlődése során igényel: fontos, hogy a koronák a teljes kifejlődés után se érjenek össze. Ha túl sűrű a telepítés, az árnyékolás és a gátolt
63
Gyümölcskertészet hagyományosan
levegőáramlás gyengíti a fákat, viszont előnyös a különböző kórokozóknak és kártevőknek. A túl nagy koronát nevelő, magas törzsű gyümölcsfákat (dió, cseresznye) ezért is inkább az udvarba ültették, mint a gyümölcsöskertbe. Általános elv volt, hogy az almát, epret, meggyet 8, a körtét 7, a kajszit és a mandulát 6, a szilvát 5, a birset, naspolyát, somot, mogyorót 4, az őszibarackot 3 méternél közelebbre nem ültették egymáshoz. A helykihasználás speciális módja volt, hogy kerítések, házak mellett alakfákat neveltek, azonban ez a termesztési mód kevésbé a paraszti, inkább a kisnemesi, vagy éppen főúri gazdaságokban vált divattá.
A szaporítóanyag Egy hagyományos gyümölcsös kertben általában nem voltak egykorúak a gyümölcsfák. (Az almák és körték egyébként is hosszabb kort éltek meg, mint a szilvák, vagy a barackok.) Az idő közben megüresedett fahelyekre újakat ültettek. A kiöregedett, kipusztult szilvafák, meggyfák és birsek helyett legtöbbször a közeli, sarjról nőtt fácskákat (ún. sarancokat) használták, almát és körtét gyakrabban oltványokkal, míg diót, házi berkenyét és cseresznyét inkább a magból kelt egyedekkel pótoltak. A bogyós gyümölcsű bokrokat (ribiszke, szeder, málna) hajtásdarabjaik meggyökereztetésével, tőosztással, vagy szaporán növő sarjaikkal szaporították. Telepítésre a 2-3 éves egészséges suhángokat használták, így a gazda a maga elhatározása szerint alakíthatta ki a kívánt törzsmagasságot és koronaformát.
Ültetés A csemeték gyorsan meg tudnak erősödni, ha gyökereik jó termőföldbe kerülnek. Épp ezért az ültető gödrök készítésekor a gödörből kikerülő földet két kupacba hányták: az egyik kupacba a felső, jobb termőréteget, míg a másik kupacba a világosabb, nyers altalajt. Ültetéskor a felső föld került a gödör aljára, a gyökerekhez, míg a gyengébb altalajjal a gödör felső részét kellett kitölteni. A friss csemetének „megágyazhattak” 5-8 lapát érett komposzttal, vagy istállótrágyával, amit 5-10 cm talajjal fedtek, hogy a fiatal gyökereket ki ne égessék. Az ültetésre legkedvezőbb a lombhullást követő, de még nem fagyos őszi idő. Ültetés előtt a gyökerek sérült részeit levágták, mégpedig úgy, hogy a legkisebb legyen a metszési felület. Sokszor a nem sérült gyökérágakon is friss metszlapot vágtak a gyorsabb regeneráció érdekében, de a hajszálgyökereket nem bántották. A gyökereket talajpépbe mártották, hogy ne száradjanak ki az ültetésig. Ha oltványt ültettek, ügyeltek arra, hogy az oltás ne kerüljön a föld alá! Ültetés után 1-2 kanna vízzel beöntözték a csemetéket, majd a maradék földet a fa körül felkupacolták, hogy a kiszáradás ellen jobban védjék a töveket. A gyengébb csemetéket karó mellé ültették, s a kötözéshez fűzvesszőt, iszalagot, vagy kenderből készült spárgát használtak. A nyúlrágás ellen náddal, tövises, vagy éppen sima gallyakkal vették körbe a fiatal törzset.
64
Gyümölcskertészet hagyományosan
Metszés A fiatal fácskák nevelése során fontos volt, hogy az elültetett suhángokat ujjnyi vastag részig vissza vágták. Ha a csemetének az elképzelt törzsmagasságban már vannak oldalágai, a középső, függőlegesen növő hajtásrészt 10-12 rügyre, az oldalhajtásokat pedig erősségüktől függően 6-8 rügyre vágták vissza (a törzsmagasság, vagyis az első elágazódás legalább 1,2-1,5 méteren volt) úgy, hogy a meghagyott legutolsó rügy kifelé nézzen. Majd a még 2-3 évig folytatott alakítás eredményeként szellős, termőrészekben bővelkedő, szabályos koronát kaptak. Ha a kis fa koronája csak 1-2 oldalvesszőből állt, akkor ezeket az oldalvesszőket 2-3 rügyre, míg a vezérvesszőt 3-4 rügyre vágták vissza, hogy a törzsből újabb oldalvesszők kihajtását serkentsék. Különösen ügyeltek arra, hogy villás elágazások ne maradjanak, mert később, a gyümölcs terhe alatt a villásan növő ágak kettéhasíthatják a fát. A cseresznyefák nyesetlenül is szép, szabályos koronát képeznek, alakításukra épp ezért nem fordítottak sok energiát. Az őszibarackfákat azonban annál gyakrabban metszették. A megfelelő számú oldalvessző (4-6) kifejlődése után a vezérhajtást eltávolították, így biztosítva a korona minél teljesebb benapozását. Az oldalágakat és az azokon fejlődött vesszőket minden tavaszon 6-10-14 rügyre vágták. A termőalapok felső vesszeit 8-10, míg az alsókat 2 rügyre nyesték vissza (ezt nevezték váltómetszésnek). A köszméte és a ribiszkék 4-5 éves farészeit vágták ki, hogy a bokrok erőteljes tősarjakat képezzenek, melyek be tudnak rakódni termőrügyekkel. Valamennyi gyümölcsfajnál figyeltek arra, hogy a törzs tiszta és sima maradjon, a belőle kitörő hajtásokat rendszeresen eltávolították. Vigyáztak, hogy a meghagyott rügy felett ne maradjon hosszú csonk, illetve ne legyen nagyon hosszú a vágási seb. A sebzéseket oltóviasszal kezelték, hogy a metszlapok minél gyorsabban behegedjenek, s a sebzésen keresztül ne fertőződjék meg a fa. A termőkort elért fák metszése inkább csak a koronák elsűrűsödését okozó ágak kivágását, a korona ritkítását jelenti. Ennél a munkánál az egymást keresztező, egymáshoz közel, Vastag ágak levágása vagy egymással párhuzamosan álló, vagy befelé növő gallyakat vágták ki, tőből. Természetesen a száraz és beteg ágakat, gallyakat is eltávolították. A munkához leginkább fűrészt használtak, mely nyomán roncsolt felületű seb keletkezett. A seb széleit éles késsel simára vágták, s az egész felületet oltóviasszal kenték le. Vastagabb ágak levágása mindig több menetben történik: 1. Alulról be kell fűrészelni az ágat a keresztmetszet egyharmadáig, 2. ezután a bevágás fölött az ágat felülről lefelé kell fűrészelni, 3. majd a megmaradt csonkot már hasadásmentesen lehet az elágazásnál levágni. A magára hagyott fa koronája besűrűsödik, az ilyen fa fejlődőképessége gyengül, a termése egyre kevesebb és egyre rosszabb minőségű, majd idővel a korona felkopaszodik, s csak a nap által ért ágvégeken tartja meg a gyümölcsöt – ez az a kép, mellyel ma sok régi gyümölcsösben találkozhatunk. A folyamatok visszafordítása hosszadalmas és fáradságos munkát igényel. Az
65
Gyümölcskertészet hagyományosan
elvénült korona sok fattyúhajtást nevel – maga a természet figyelmeztet arra, hogy a korona erősebb metszést, ifjítást kíván. Az ifjítás azonban csak akkor lesz eredményes, ha a fa gyökérzete és törzse ép, ha van még új hajtások képzéséhez életereje. Az ifjítás során részben a ritkító metszés elveit követjük, részben kiegészítjük azt az elöregedett vázkarok visszavágásával. A visszavágás mértékét meghatározza, hogy mennyi gally és vessző van az ágak alapjain, vagy annak közelében. Az erősen fölkopaszodott koronában az ágakat akár harmadukig is visszavághatjuk, hogy erőteljes hajtásképzést ösztönözzünk. Ha az ágak alsó harmadában elszórtan találunk fiatalabb gallyakat, akkor felével, ha nagyobb számban, akkor viszont elegendő csak harmadával megkurtítani azokat. Fontos, hogy a megkurtított ágakat ne „csipdessük” tovább, hanem az azon megmaradt gallyakat és vesszőket hagyjuk érintetlenül. Az ifjítás nem egyszeri beavatkozás, hanem több éves tevékenység. A megfelelő metszés segítségével folyamatosan megújíthatjuk a gyümölcsfákat, meghosszabbíthatjuk az élettartamukat, és javíthatjuk a gyümölcs minőségét. Ugyanakkor a gyakori és erőteljes beavatkozások az öreg fák biztos halálát is okozhatják.
Talajművelés, tápanyagpótlás, öntözés A fiatal fák ápolása során fontos volt, hogy elegendő nedvesség álljon rendelkezésükre, ezért a tavasz és nyár folyamán meg kellett öntözni azokat. A talaj felszínének porhanyításával, kapálásával elősegítették a talaj nedvességének megőrzését és a talaj felső rétegének levegőztetését is. Ősszel viszont hantosra ásták a korona alatti talajt. Ezeket a tevékenységeket még ott is elvégezték, ahol egyébként kaszált aljú, tehát gyepes gyümölcsös volt, hiszen a fiatal fák minél gyorsabb megerősödését szolgálták ezek a beavatkozások. Ugyancsak a csemeték jó kondícióban tartását segítette a trágyázás (csak teljesen érett istállótrágyával hatékony).
66
Az öntözés az idősebb fák termékenységét és a gyümölcsük megtartását is elősegítette. A vízpótláshoz a korona csurgója (koronavetület) mentén 1-2 ásónyom mély árkot ástak és ebbe öntötték a vizet, majd az elszikkadás után a száraz földet visszahúzták. Kicsit kevesebb földmozgatással járt, ha vasrúddal ugyancsak a csurgó mentén lyukakat ütöttek, s ezekbe a lyukakba öntötték a vizet, majd ezeket is visszatemették
Felhagyott gyümölcsös almafákkal
Gyümölcskertészet hagyományosan
száraz földdel. Az idősebb fák öntözésére azonban inkább csak a beltelkeken volt némi esély, hisz a szórványgyümölcsösöknek csak ritkán volt kútjuk. A termő fák trágyázása a termés minőségét és mennyiségét is befolyásolta. A 2-3 évenként történő trágyázás általános gyakorlat volt. Ekkor négyzetméterenként 5-10 kg szerves anyaggal számoltak, mely egyaránt lehetett érett istállótrágya, komposzt, de fekáltrágya is. A trágyázást hasonlóan az öntözéshez, a csurgó mentén ásott árokban végezték. E tevékenység ideje ősszel volt. A hagyományos gazdálkodásban a műtrágyáknak gyakorlatilag semmilyen szerep nem jutott.
Sarancolás Mind a fiatal, mind az idősebb fák tövénél megjelenhettek sarjak, melyek eltávolítása a fák termőerejének megőrzését is szolgálta. A sarjakat nem csupán a föld felszíne fölött nyesték le, hanem egészen az eredésükig kibontották, majd ott leszakították, s nem levágták azokat.
Favédelem A különböző fajú és korú fákból álló gyümölcsösben a változatosság nagyobb termésbiztonságot jelentett. A kártevők és kórokozók csak ritkán támadták valamennyi fajtát, minden évben volt veszteség, de termésre is lehetett számítani, mégha célzottan nem is védekeztek a kártevők, vagy kórokozók ellen. A háború előtt a gyümölcsfák tulajdonosait törvény kötelezte, hogy március elejéig szedjék le és égessék el a fán lévő hernyófészkeket, fán maradt beteg leveleket és a múmiává aszalódott gyümölcsöket. Voltak persze gondosabb gazdák is, akik a tél végéig kéregkaparóval megtisztították a fák törzsét a rátelepült moháktól, zuzmóktól, felrepedező kéregdaraboktól, s ezzel jelentősen gyérítették a pajzstetvek, molyok állományát is. Helyenként még ma is láthatunk fehérre meszelt törzsű gyümölcsfákat. A törzsek meszelése részben a kórokozók és kártevők elleni védekezést szolgálta, de inkább a téli fagyok okozta károk (fagylecek) enyhítésében volt számottevő hatása. A beltelkek gyümölcsöseiben a beengedett baromfiak is közreműködtek a kártékony rovarok, hernyók és bábok visszaszorításában. A törzsekre erősített enyves papírcsíkok és a hernyófogó övek segítettek a kártevők gyérítésében. Az öveket egészen szeptember közepéig cserélgették, a leszedetteket pedig elégették. Becsben tartották a madarakat, de a levéltetű-pusztító katicákat is. A vegyszeres védekezés a hagyományos gyümölcsösökben nem volt gyakorlat. A területek többes hasznosítása (kaszálás, legeltetés, stb.), a különböző fajták érzékenysége, ellen állóképessége, a vegyszerek (mérgek) nehéz beszerezhetősége, vagy azok bonyolult elkészítése és a kijuttatáshoz szükséges eszközök hiánya egyaránt a kémiai szerek alkalmazása ellen hatottak.
Kaszálás A gyümölcsösök meghatározó évközi munkája volt az évi egyszeri vagy kétszeri kaszálás. A gyümölcsösökben kaszált széna növényfajokban meglehetősen gazdag, egészséges táplálékot biztosított az állatoknak. Néha többet ért az onnan származó széna, mint a termett gyümölcs. A
67
Gyümölcskertészet hagyományosan
kaszálás biztosította a szénát, másrészt folyamatosan biztosította a felverődő aljnövényzet, a cserjék, a nem kívánatos sarancok visszaszorítását, s nagymértékben könnyítette a földre hullott gyümölcs (szilva, alma, dió, stb.) összegyűjtését is.
Átoltás A gazdák a sarancok, illetve magoncok oltása mellett úgy is gazdagították kertjeiket, hogy a már ott lévő idősebb fákra oltottak más fajtát is, időben így jóval megelőzték a ma divatos ún. kombifákat. Átoltották a fákat, ha az nem jó termést adott, ha terméketlen volt, vagy éppen siettetni szerették volna annak termőre fordulását. A meglévő gyümölcsfa ágát rövidre visszanyesték és ebbe a csonkba oltották az újabb fajta oltóvesszőjét. Az oltásra nem mindenki vállalkozott, rendszerint „oltóembert” kértek meg a beavatkozás elvégzésére.
Szüret és tárolás A gyümölcsszedés idejét meghatározta a gyümölcs érése. (Fontos jelei az érésnek, hogy a gyümölcs magja barnára színeződik és a kocsánya könnyen elválik a fától.) Az őszi és téli fajtáknak a tárolás során rövidebb-hosszabb utóérési időszakra is szükségük van, hogy kialakuljanak a fajtára jellemző íz- és zamatanyagok. A gyümölcsösök szüretelése, betakarítása rázással vagy szedéssel történt. A fáról való rázást főként a szilváknál és a cefrének gyűjtött egyéb gyümölcsöknél alkalmazták, az érzékenyebb alma- és körteféléket – ha friss fogyasztásra, vagy aszaláshoz gyűjtötték – inkább kézzel, színelve szedték, s kosárba vagy ládákba rakták. Igyekeztek a gyümölcsöt száraz időben és a nap hűvösebb szakában szüretelni, hogy jobban tárolható legyen. A gyümölcsök kézi szedéséhez ághúzó horog és kosár kellett elsősorban, de mivel a vadalanyba oltott fák tekintélyes méretűek voltak, s a kaszálás miatt viszonylag magasan alakították ki a koronájukat, a termés begyűjtésekor sokszor létrát is kellett használni. Előfordult az almaszedő használata is. (Egy 30 év körüli almafa akár 300-600 kg termést is hozott.) A gyümölcsszedéshez többféle kosarat is használtak, de a Felvidéken a leggyakoribb a háncsból készült kávás hátikosár volt. Ennek egyik változata a félvékás kosár, amit körte és almaszedésnél használtak. Legnagyobb a vékás kosár volt, amit a karsztvidéken lóháti kosárnak is neveztek. Ebbe körülbelül 30 liter gyümölcs fért. A hullott gyümölcsöt hordókba, kádakba gyűjtötték.
68
A leszedett, egészséges, téli fajtájú almákat és körtéket egyenletes hőmérsékletű, frissen meszelt pincékben, kamrákban, a zöldségektől és burgonyától elkülönített térben tárolták. A nemesebb fajtákat állványokra tolható cserényeken egy rétegben terítették szét, s a tárolás során többször is átnézték, kiválogatva a romló példányokat. A kevésbé érzékeny fajtákat ládában, kosarakban is tartották, de gyakorlat volt pl. az alma vermelése is: a szabadföldbe ásott és szalmával vastagon kibélelt, fagymentes vermeket készítettek, ebbe halmozták leginkább a Batul és Sóvári fajtákat, majd ugyancsak szalmával vastagon betakarták azt. Ha nem volt megfelelő pince, vagy verem, a padlásra terített szalmán tárolták a téli gyümölcsöt, s a fagyok ellen ugyancsak szalmával fedték
Gyümölcskertészet hagyományosan
Szilvaszedés cefrének
azt. A diót szeptember végén, vagy októberben verték, attól függően, hogy repedt a burka, majd szellős helyen (folyosón, vagy padláson) kiszárították, s zsákokban tárolták. A dióverés annak ellenére is gyakori volt, hogy ezzel a tevékenységgel a fa rügyei, gallyai is jelentősen sérültek. A naspolyánál megvárták az első deret, csak ezután szedték le a termést.
Ajánlott irodalom: GYULAI F. (1999) Az agrobiodiverzitás változás a Kárpát-medencében, Fenntartható Fejlődés Bizottság, Budapest HORN J. (1941) Mesterfogások a gyümölcsösben, Növényvédelem és kertészet, Budapest HUDÁK K. (2001): A XX. Század szőlő- és gyümölcskultúrájának történeti vizsgálata az Aggteleki Nemzeti Park területén. – Kutatási jelentés, ANPI, Jósvafő HUDÁK K.-SZMORAD F. (2005) A gyümölcstermesztés múltja és jelene Jósvafőn, RAPAICS R. (1943) Termesztett növényeink eredete, Kincsestár 89, Budapest
69
Gyümölcsfeldolgozás hagyományosan
Gyümölcsfeldolgozás hagyományosan A vágy, hogy megőrizzük a meghitt otthoni ízeket, a nyár, vagy éppen az ősz gyümölcseinek zamatát, sokakat sarkallott és ma is ösztönöz arra, hogy valamilyen módon tartósítsuk és a zord téli napokon újra érezzük a „napfény ízét”. Az eljárások persze az idők folyamán a rendelkezésre álló nyersanyagok, technológiai ismeretek, sőt a divat függvényében is változtak, de a lényeg, hogy a gyümölcsök értékes anyagait megőrizzük és fogyasztási lehetőségeit időben szélesítsük, nem változott.
Aszalványok A gyümölcsök és a zöldségek legősibb, legkíméletesebb, legegyszerűbb, legtermészetesebb és legolcsóbb tartósítási módja a szárítás és aszalás. Ezekhez a folyamatokhoz nem kell cukor és más kémiai tartósítószer, csak egy kemence (tűzhely), vagy a nap melege. Az aszalvány vitaminokban, ásványi sókban gazdag, tápláló és egészséges. A gyümölcs, zöldség elveszti víztartalmának felét, háromnegyedét, ám értékes anyagainak, vitaminjainak nagy részét megőrzi. A népi gyümölcsaszalás több évszázados múltra tekint füstjárat vissza. A Pannóniából és Erdélyből származó aszalt tűzrakóhely Besztercei (Berci, Berzencei stb.) szilvát a német gyógytüzelőjárat aszalótér szerészek a 16. században „magyar szilva” megjelöléssel árulták, ennek nyomán nevezte később Linné Prunus Egyszerű, földbe mélyített aszaló domestica var. hungarica-nak ezt a fajtát. Persze más fajtákból és fajokból is készíthető finom aszalvány, pl. Ageni-, Nyári aszaló (Sivákló)-, Fehér szilva, Gravensteini alma, Vilmos körte, Szegfű körte, stb. A gyümölcsök szárítását aszalókemencékben, kemencés aszalóházakban, vagy kisebb, földbe vájt aszalókban végezték. Az aszalás gyakran több napos tevékenység volt, folyamatos felügyeletet igényelt. Földbe vájt aszalók a szőlő-hegyeken több helyütt is működtek, de mára már nyomuk sem maradt. A kemencés házakban a kenyérsütés után tették be az aszalni való gyümölcsöt, manapság pedig a sparhelten és annak sütőjében, cserépkályha tetején, vagy éppen a napra kitett, finom hálóval letakart cserényeken fonnyasztják a szilvát, almát. (A napon való szárítás során éjszakára, vagy nedves időben fedett, száraz helyre vitték a cserényeket, hogy megelőzzék a gyümölcs penészedését.) kas, cserény
70
Az egyszerű, földbe mélyített aszalók két részből, a tüzelőjáratból és az aszalótérből álltak. A járat szájában lassan égő hasábfával tüzeltek, az aszalótér fölé helyezett cserényre (kasra) terített gyümölcsöket pedig az ezen átáramló mérsékelten meleg levegő szárította. Mivel az aszalás állandó felügyeletet kívánt, az aszalóhelyek egyúttal találkozóhelyek is voltak. Környékünkön néhol fellelhetők még régi aszalóépítmények is (pl. a Szlovákiában lévő egykori Torna megyei
Gyümölcsfeldolgozás hagyományosan
Körtvélyesen, hiszen a kisebb, egy aszalótálcás (cserényes) földbe mélyített aszalók mellett, tekintettel a számottevő gyümölcstermésre, a „komolyabb” mennyiséget egyszerre feldolgozni képes aszalókra is szükség volt. Ezek az építmények tulajdonképpen két fő részből állnak: egyrészt az aszaláshoz szükséges hőt biztosító lapos ívű kemencéből, másrészt pedig az aszalótérből. A fűtést fával oldották meg a kemence bal oldalán lévő lemezajtón keresztül, a füst a jobb oldali falba rakott kéményen keresztül távozott. Így a kemence boltíve adja át a meleget az aszalótérnek, ahol kb. 50–70 ºC-on – az aszalvány füsttel való érintkezése nélkül – egyszerre hat darab tálcán aszalódnak a gyümölcsök. Az aszaláskor keletkező párát két szellőzőcső engedi ki a levegőbe. A tálcák (cserények) ki-, illetve berakása az építmény elején lévő deszka leppentőajtókon történik. Az aszalótér tetejét földtapasztással szigetelték. Az aszaló csapadékos időjárás elleni védelmét a fölé-köré ácsolt nyitott-fedett szín látja el, a gerendák és oszlopok kötései hagyományos ácstechnikával készültek.
Aszalókemence Körtvélyesen
Az aszalványt kisebb zsákokba töltve a padláson aggatva tárolták. Az elkészült aszalványt, vagy „susinkát” böjtös ételek alapjaként, vagy a fonás alkalmával „nyálítónak” használták, de jelentős kiviteli árucikk is volt. A legismertebb és leggyakoribb termék az aszalt alma és szilva, de körtéből, meggyből, somból is finom aszalványt készítettek. (Gyümölcstől függően 5-8 kg nyers gyümölcsből nyertek 1 kg aszalványt.) A gyümölcs aszalásához hasonlóan zöldségfélékből is készülhet szárítmány, mint például sárgarépából, petrezselyemből, hagymából, gombából.
Lekvárok Az aszalás mellett egy másik, hagyományos tartósítási mód a lekvárkészítés. Szinte valamennyi gyümölcs-féléből lehet lekvárt készíteni, de némelyikük hozzáadott cukor vagy méz nélkül nem eléggé ízletes, vagy éppen eltartható. A legjelentősebb hagyományos lekvárgyümölcsünk a gazdag beltartalmi értékekkel is bíró szilva. Legfontosabb, e célra használt fajták a Besztercei, a Durkó és a Veres szilva, de persze más fajtákat is feldolgoztak. A Fehér szilvából „olyan finom sárga lekvár főtt, mintha barackból lett volna”. Az igazi szilvalekvárt üstben főzik, s gyakran korán reggeltől sötétedésig is eltart ez a munka. Az érett, sőt inkább túlérett, de egészséges gyümölcs szedését követi a mosás, a magozás, majd a főzés. A duránci fajtákat nem magvalják, hanem előfőzés után átpasszírozzák, és ily módon tisztítják meg a gyümölcsvelőt a magtól. Az igazi szilvalekvárhoz nem adnak sem cukrot, sem egyéb fűszert, a lekvár zamatát a gyümölcs tömény íze és a benne lévő karamellizálódott cukrok
71
Gyümölcsfeldolgozás hagyományosan
A körtvélyesi aszalókemence szerkezeti rajza
adják. A masszát nagy fakanalakkal, vagy kavaróval kavarják, hogy le ne égjen. (A lekvárkavaró lapátokat régen a kerékgyártók készítették.) Akkor van kész a lekvár, ha a felfordított kanálról már nem esik le. A besűrűsödött lekvárt cserépfazekakba, szilkékbe töltötték, majd egy napot vártak, míg megbőrösödött a teteje, s csak ezután kötötték le, hogy védjék a portól és a rovaroktól. A jó szilvalekvár akár több évig sem romlik meg, csupán a további vízveszteség miatt megkeményedik. A kész lekvárt különböző tésztafélékhez – pl.: derelye, gombóc, lekváros tészta– és süteményekhez – pl.: bukta, fánk – használják. A lekvár főzés jelentős családi-baráti közösségi alkalom volt, így összekapcsolták egy kis mulatozással is. Zenéltek, énekeltek, meséltek, miközben váltották egymást a munkában.
Gyümölcssajtok
72
A gyümölcssajtok legjelesebb képviselője a birsalmasajt. Elkészítési módja szinte semmit nem változott. Alapja a finom, zamatos birsalma és az édesítő szer, de dióval még finomabbá tehető ez a csemege. A 18. század végi kalendáriumok októberi munkaként javasolták a birsalmasajt főzését, készítését. Nagyváthy János a magyar gazdasszonyoknak írt háztartástani szakkönyvében 1920ban a birsalmasajtot „száraz Liktáriam”-nak nevezte. A régi receptek szerint a felaprított gyümölcsöt péppé tőzték, és mustban ismét főzették sűrűsödésig. (Az édesítéshez korábban mézet, vagy betöményített mustot használtak, ma cukrot.) Ekkor tepsikbe öntötték, fahéjjal, kivált szegfűborssal ízesítették és a kenyérsütés utáni meleg kemencében megszárították, megszikkasztották.
Gyümölcsfeldolgozás hagyományosan
Pálinkák A pálinka az erjesztett gyümölcsök lepárlásával készülő gyümölcspárlatok egy hagyományos, magyar fajtája. Az „égett borok” már a 13. századtól ismertek, leginkább, mint gyógyitalok. Majd egyre többen hozzáférhettek, s az 1900-as évekre a „királyné életvize” a „szegények kávéja” lett.A cefrének, pálinkának szánt gyümölcsöt, ha valaki jó pálinkát akar készíteni, válogatja, hiszen különösen fontos, hogy a párlatkészítésre szánt gyümölcs magas cukortartalmú, fogyasztásra érett, aromás, egészséges, idegen anyagtól (föld, fű, levél, ág-, szármaradvány) mentes legyen. (Régen azonban sokszor került a cefrébe szétlottyadt, rohadt, sáros gyümölcs is, amiből nem lehetett igazi zamatos gyümölcspárlatot készíteni.) A gyümölcsöt zúzták, élesztővel beoltották, esetleg cukrozták. A cefrét fahordókban tárolták. A pálinkafőzés korábban földesúri előjog volt, ennek is köszönhető, hogy 1851-ben 105 129 főzdét tartottak számon Magyarország területén. Bár a főzdék száma az 1920-as évekre az állam erősen korlátozó Pálinkafőző kunyhó vázlatos alaprajza: 1. kemencegödör; 2. intézkedési miatt jelentősen csökkent, ennek kemence vagy kazán; 3. kotlán; 4. csévék; 5. vizes hordó; 6. ellenére is szinte minden településen akadt egypálinkás korsó; 7. ágy; 8. asztal; 9. szék; b) Pálinkafőző kunyhó két kisüzem, ahol az érett cefréből kisüsti módberendezése, Bükkalla (Vas vm.); c) pálinkafőző üst, Tiszahát szerrel, kétszeri lepárlással nyerték a pálinkát. A (Szatmár vm.) kifőzött pálinkát fahordóban tárolták.
Gyümölcsborok Bár szinte minden településnek egy, de akár több szőlő-hegye is volt, s így a szőlőtermesztésnek és a borkészítésnek is komoly hagyományai voltak, helyenként elterjedt volt a gyümölcsborkészítés is. A gyümölcsbor készítése ugyancsak szakértelmet és sok odafigyelést kíván. Gyümölcsbornak érett gyümölcsöt használtak, mert az éretlen és a túlérett gyümölcsök kevesebb íz- és zamatanyaggal rendelkeznek. A gyümölcsöket mosták, összezúzták, majd a pépet 48 órán keresztül állni hagyták, mégpedig úgy, hogy a tetejét lé fedje. Közben többször is megkeverték, majd a levet átszűrték. Az így kapott gyümölcslevet levegőtől elzárva erjesztették, demizsonban, vagy más tároló eszközben. (A természetes erjedés a gyümölcs összetételétől függ. Alkoholtartalmát és így tárolhatóságát alapvetően befolyásolja a gyümölcs cukortartalma. Az ideális cukortartalom 15-20%. Ahhoz, hogy a bor zamata kellőképpen kifejeződjön, szükséges, hogy legalább 8%-nyi sav is legyen az erjesztendő gyümölcslében. Erjesztésre a legjobb 16-18 °C közötti hőmérséklet.)
73
Gyümölcsfeldolgozás hagyományosan
Az erjedés végén a bort lefejtik, és demizsonokba töltik. A második fejtésre kb. 3-4 hét múlva kerülhet sor, amikor a bor már elérte a kívánt színt és ízt. Borkészítésre alkalmasak a savanykás, de zamatos őszi almák, vagy éppen a félvad, karakteres ízű, de nem vajkörték. Ugyancsak finom bor készíthető a cigánymeggyből, ribizliből, de akár a vadon gyűjtött csipkebogyóból is.
Gyümölcsecet A savanyító a parasztkonyhán a só mellett a legfontosabb ízesítő volt. A ma is szokásos savanyú levesek, főzelékek, helyenként saláták mellett korábban táplálkozásunkban a savanyú húsételek is fontos szerepet töltöttek be. Mindehhez ecetet és erjesztett gabonalevet használtak. A gyűjtögetett vad gyümölcsből eladásra való ecetkészítés a hegyvidékeken fontos jövedelemforrás volt. A 18. sz.-ban pedig helyenként a vadalma, vadkörte, ill. a belőle készült ecet még jobbágyszolgáltatás volt. A házi ecetkészítésnek jelentős hagyományai voltak, de az ecetgyárak megjelenésével ez a tevékenység szinte teljesen visszaszorult. Az ecetkészítéshez (csakúgy, mint a gyümölcsborkészítéshez) a gyümölcsöt először össze kell törni. Az összetört gyümölcsöt vagy kipréselték, vagy préseletlenül vízzel felöntötték. Az összetört gyümölcs préselésére kisméretű gyümölcssajtókat, vagy szőlőpréseket is használtak. A levet vagy pépet egyenletes, enyhe (nem meleg) hőmérsékleten, a levegőtől nem elzárva, 3-4 hét alatt érlelték ecetté, majd átszűrve, jól lezárva tárolták.(Persze a levegőn hagyott gyümölcsborból szinte egyéb beavatkozás nélkül is képződhetett gyümölcsecet!) Ha szeretnénk kis mennyiségben otthon almaecet készíteni, a következő receptet ajánljuk. A legjobb, ha magas cukor és savtartalmú almát használunk. Fontos a tisztaság, épp ezért a gyümölcsöt a felhasználás előtt alaposan tisztítsuk meg. 1 kg szeletekre vágott almát és 2 dl mézet tegyünk 5 literes üvegbe, töltsük fel langyos vízzel, tegyünk bele egy szelet kenyeret és vászonnal kössük le, meleg napos helyen tartsuk 6–8 napig. Amikor a tetején képződött hártyát az üveg széléről fellazítva az üveg aljára süllyesztettük, hűvösebb, sötét helyre tesszük. Körülbelül 6–8 hét múlva lefejthetjük az almaecetet. Az ecetágyat tegyük másik üvegbe, és a fenti hozzávalókkal együtt, újra kössük le. Így folyamatosan készíthetjük az almaecetet. Minél tovább hagyjuk a levet az ecetágyon, annál erősebb lesz az ecet. Az almaecet nemcsak ízesítő, de csodás gyógyító hatása is ismert, régen is számtalan betegségre alkalmazták.
Befőttek
74
A ma használatos receptek szerint a gyümölcsök cukorral és szükség szerint egyéb fűszerekkel ízesített vízben, hőkezeléssel való tartósításának eredménye a befőtt, vagy kompót. (A 19. századig azonban a „nádméz”, vagyis a nádcukor drága kelléke volt az ételkészítésnek, gyakran használták helyette inkább a mézet.). A dunsztolás (száraz vagy nedves gőzölés) mellett a múlt századig szalicilt is használtak tartósítószerként.
Gyümölcsfeldolgozás hagyományosan
Befőttnek valamennyi gyümölcsfaj és fajta alkalmas, ami egészséges. Sokan a szilvák közül szívesen teszik el a ringlókat és a Besztercei fajtát. Körtéből a zamatos, fűszeres ízűeket érdemes így elkészíteni, és a feldolgozni kívánt gyümölcsnek nem szabad teljesen érettnek lenni, mert a hőkezelés során szétfő. A cseresznyét és meggyet azonban teljes érettségben érdemes feldolgozni. A forró levet és a gyümölcsöket üvegbe töltve, majd celofánnal lezárva kosárba tett párnák közé helyezték és lassan hűtötték ki. Ez alatt a hőkezelés eredményeként elpusztultak a penészedést, ecetesedést okozó baktériumok és gombák. A befőttek tárolására legalkalmasabb hely a fagymentes, száraz kamra volt, ahol egy polcos szekrényben, vagy a szabadon álló polcokon kaptak helyet a befőtteket rejtő üvegek.
Szörpök A gyümölcsszörp általában a gyümölcslé főzéssel és édesítéssel sűrített koncentrátuma. Kerti és gyűjtött vadgyümölcsökből egyaránt készítették, vízzel hígítva fogyasztották. Készítésének elterjedését a cukor hozzáférhetősége segítette.
Meggyszörp A meggyet először magozzák, zúzzák, hogy mintegy 1/3-1/4 részben a magok is összeroppanjanak, egy napig pihentetik, majd préselik. Ebből az „anyaléből” készül a szörp, amely megőrzi a meggy mélyvörös színét. Kevés sajmeggy hozzáadásával a meggyaroma teljesebbé tehető. Minden liter léhez 80 deka cukrot téve vagy 20 percig főzik, kihűlés után tiszta üvegekbe töltik és ledugaszolják. A magas cukortartalom miatt nem romlik el a szörp!
Ajánlott irodalom: MAGYAR NÉPRAJZ - GYÜMÖLCSKULTÚRA MAGYAR NÉPRAJZI LEXIKON
75
Gyógy- és fűszernövények a kertben és életünkben
Gyógy- és fűszernövények a kertben és életünkben „Semmi áron se mondjatok le arról, hogy mindig legyen időtök gyümölcsöt, gyógynövényt, virágot szedni, gyűjteni! Hajoljatok le a földig és emelkedjetek az égbe utánuk!” (Maurice Mességue, a fitoterápia megalkotója) A fűszer-és gyógynövények olyan jótéteményei a természetnek, melyek használatával ízesebbé tehetjük az ételeinket és sokféle betegségre is gyógyírt nyújtanak. Ismeretük tehát nem csak a „vajákosoknak” fontos, hanem a mindennapi életben is bárki hasznosíthatja ezeket a „plantákat”. Természeti környezetünkben sok növény illatával, fűszeres ízével, gyógyító hatásával kiválik a társai közül. Már az ősember is felfedezte őket, amikor táplálkozásra alkalmas növények után kutatott. A fűszernövények talán a legősibb nemesített növények közé tartoznak. Már az időszámításunk előtt több ezer évvel az ókori egyiptomiak, a görögök, a rómaiak és a kínaiak is ismerték és termesztették pl. a Maurice Mességue köményt, a koriandert, az ánizst, a kaprot, a hagymát, a sáfrányt stb. A középkorban Nagy Károly elrendelte a gyógynövények termesztését. Ebben az időben az egyik leghíresebb fűszer-és gyógynövénykert a St. Gallen-i kolostorban volt, ahol apácák és szerzetesek foglalkoztak a termesztéssel és hasznosítással. A kolostor 820 körüli tervrajzában szereplő gyógyfüves kertben 16-féle növényt (liliom, rózsa, karós bab, borsfű, boldogasszony tenyere, ördögcérna, rozmaring, menta, zsálya, ruta, írisz, csombormenta, fodormenta, kömény, lestyán, édeskömény) gondoztak. A kolostori kórházakban a betegeket a kertben termesztett gyógynövényekkel kezelték. A szerzetesek a nép orvosai is voltak, s a nagyobb monostorokban működtek a mai gyógyszertárak ősei. A házipatikákban a szerzetesek által termesztett gyógynövények és a belőlük készült termékek voltak a korabeli gyógyítás eszközei. Az utazók az új földrészek felfedezésével újabb fajokkal gazdagították a fűszernövény-választékot, pl. Amerikából származik a paprika, a vanília és a kakaó.
76
Magyarországon az első fűszernövények termesztéséről szóló leírások a XIV-XV. századból valók. Hazai fűszernövényeink közül a legjelentősebbek a hagyma, fokhagyma, kakukkfű, kapor, majoranna, petrezselyem, tárkony, zeller. Egy ideig a háztartások jellegzetes színfoltjai voltak a kertekben vagy éppen az ablakban nevelt illatos-fűszeres növények, melyeket az ételek ízének javítására és a különböző betegségek kúrálására használtak. A háború utáni időben azonban a fűszerek kerti termesztése visszaesett, sőt, ezeknek a növényeknek a használata is szinte feledésbe merült. Persze azért maradtak még falusi porták, ahol kitartóan termesztik a borsfüvet (csombort), de olyan ritkaságok is elő-előbukkannak, mint a boldogasszony-tenyere nevű fészkes virág, mely a keresztény kultúrában Mária-attribútummá is vált, így nem véletlenül tették a parasztasszonyok a bibliájuk lapjai közé a levelét. (A mindennapi életben pedig mint húsfűszert használták.)
Gyógy- és fűszernövények a kertben és életünkben
Napjainkban az egyre több „főzős” műsor segíti a fűszernövények használatának újbóli gyakorlattá válását, ráadásul ezek a növények nemcsak az ételek ízét emelik ki, hanem serkentően hatnak az emésztésre, a gyomor- és bélműködésre, előnyösek a vérkeringésre és a szívműködésre, így „mellékesen” gyógyhatással is bírnak. A fűszernövények mellett az „igazi” gyógynövények használata is szinte reneszánszát éli, hiszen a belőlük készült teák, kivonatok és az azokat alkalmazó alternatív gyógyászat is egyre népszerűbb. (Igaz, ennek ellent mondani látszik a legújabb EU-s rendelkezés, mely szerint megszűnik a gyógyhatású készítmények kategóriája, s vagy a növényi gyógyszerek vagy az étrend kiegészítők kategóriájába kell, hogy tartozzanak a különböző termékek.)
Az illatos kert A fűszernövények nevelése elég egyszerű, ezért nyugodtan lehet a termesztésükkel próbálkozni. Változatos formájúak, kellemes illatúak, sokuk virága színes, így vonzzák a hasznos rovarokat, pl. a méheket, és ezzel elősegítik más növények megporzását is. Másrészt pedig, szintén illatanyagaik segítségével, távol tartják a kártevőket a haszonnövényeinktől. Telepíthetőek egy külön kertrészbe, ahol sűrűn ültetve, szinte vadul nőnek, társíthatóak dísznövényekkel, zöldségnövényekkel, az árnyéktűrőket (pl. citromfű, turbolya) ültethetjük cserjék köré, gyümölcsfák mellé (a metélőhagyma pl. az almafa varasodása ellen is véd), de vannak olyan fűszernövények, amelyeket talajtakarónak is alkalmazhatunk (pl. kakukkfű), mert jól bírják, ha rájuk lépnek, sőt ekkor lehet a legjobban érezni az illatukat. A zsályát, az izsópot, a levendulát vagy a színes mentaféléket csoportosan, dísznövényként is ültethetjük. Az izsópot és a levendulát sziklakertbe is telepíthetjük. A vízigényesebbek, mint pl. tárkony, menta, lestyán remekül érzik magukat a kerti csapok, kifolyók, ereszcsatornák mellett. Hogy a kertben mekkora területen termesztünk fűszernövényeket, azt a kert nagysága, a családtagok száma és igénye, valamint az új növényekkel való kísérletezési kedvünk határozza meg. Általánosságban 210 m2 terület elegendő. A fűszerkertben a könnyű megközelíthetőség érdekében ajánlatos utakat, tipegőket is készíteni, mert a fűszernövényeket gyakrabban kell szedni, mint a többi növényfélét. A fűszernövények többsége mediterrán eredetű, ezért a napos helyet kedvelik, de vannak közöttük
Citromfű
77
Gyógy- és fűszernövények a kertben és életünkben
félárnyékot elviselők is. Részben a szárazabb meszes talajt, részben a nedves, humuszos talajt kedvelik. A talajnak gyommentesnek és jó vízáteresztő képességűnek kell lennie, mert a fűszernövények nagy többsége a pangó vizet nem viseli el. Megfelelően előkészített talaj számukra a kétszer felásott föld, amibe érett szerves trágyát, vagy komposztot keverünk. Ha a talaj nagyon nedves és kötött, akkor mély ásással, szerves anyag beforgatásával, valamint kavics belekeverésével lehet a szerkezetén javítani. A vetés, ültetés előtt figyelembe kell vennünk az egyes növények magasságát, kiterjedését, fényigényét. Alacsony növények: kakukkfű, snidling, petrezselyem, majoranna. Középmagasak: borsika, menta, zsálya, bazsalikom, ánizs, oregánó, borágó, citromfű. Magas növények: kapor, üröm, lestyán, tárkony, édeskömény, angyalgyökér. Érdemes figyelembe venni azt is, hogy évelő, vagy egynyári fűszernövényt ültetünk. Évelők: pl. levendula, izsóp, lestyán, tárkony, menta, citromfű, kakukkfű. Egyévesek: petrezselyem, bazsalikom, koriander, ánizs, majoranna, borsika. Akinek nincs kertje, az is nevelhet fűszernövényeket az ablakban, az erkélyen vagy a balkonon ládákban vagy cserepekben. Erre a célra inkább az alacsonyabb növényeket érdemes választani.
Fűszernövények szaporítása Fűszernövényeink döntő többségét mi magunk is nevelhetjük helybevetéssel (tavasszal) (petrezselyem, ánizs, koriander, borsikafű), vagy palántáról (bazsalikom, majoranna) is. Az évelőket kora nyáron zöld-dugványozással (levendula, rozmaring), illetve kora tavasszal, vagy késő ősszel tőosztással (citromfű, kakukkfű, menták) is szaporíthatjuk.
A fűszernövények ápolása A fűszernövények szerencsére nem túl igényesek, bár a szárazabb időszakban alaposabb öntözést igényelnek, hogy a víz a mélyebb rétegekbe is eljusson. Eleinte gyomlálni kell a kiültetéseket, de később a növények összenőnek és elnyomják a gyomokat. Néhány fűszernövényt ritkítani is kell. A levendulát és a kakukkfüvet érdemes virágzás után visszavágni, hogy a bokor tömör maradjon. A kertben kialakított fűszernövény-ágyást 2-3 évente ajánlatos más helyre telepíteni, mert az egy helyben termesztett növények termése évről évre csökken és a kártevők is felszaporodhatnak.
Fűszernövények védelme Vannak olyan fűszernövények, mint pl. a citromfű, vagy a menta, amelyeket a rozsda vagy a lisztharmat megfertőzhet. Ilyenkor célszerű a fertőzött hajtásokat visszavágni és megsemmisíteni. Vegyszerek helyett alkalmazhatunk zsurlóteát, valamint csalánból készített oldatot. A sarkantyúka kiváló védelmet ad a levéltetvek ellen.
Fűszernövények felhasználása 78
A fűszer- és gyógynövények különféle aromás anyagokat, illóolajokat, vitaminokat, színanyagokat,
Gyógy- és fűszernövények a kertben és életünkben
szerves savakat, ásványi anyagokat, természetes antibiotikumokat tartalmaznak. A kertben igen mutatósak, élettanilag rendkívül hasznosak, nem csak az ételek ízesítésére, italok fűszerezésére, hanem gyógyító növényként is használhatóak. Csökkentik a fájdalmat, gyógyítanak, szag- és íz anyagaik segítik az emésztést. Gyógyteákat, borogatásokat, pakolásokat kisebb-nagyobb rendszerességgel mindannyian használunk, inhalálni is szoktunk. Bár a gyógynövények nem tudnak teljesen helyettesíteni minden gyógyszert, de nem felejthetjük el, hogy a gyógyszerek egy része a gyógynövényekből kivont hatóanyagokból készül. A gyógynövények további előnyös tulajdonsága, hogy nem rendelkeznek mellékhatással, hosszabb időn át is alkalmazhatók, így kiegészítőként nagyszerűen megállják a helyüket. Komolyabb probléma esetén persze orvoshoz kell fordulni, Oregano (szurokfű) azonban fejfájás, köhögés, torokfájás csillapítására a házi patika gyógynövényei is hatékonyak. A gyógynövényekből leggyakrabban teát készítünk, de felhasználásuk ennél sokkal változatosabb is lehet. Fürdővízbe szórva (a teaként leszűrt növényt is beledobhatjuk) frissítenek, vagy éppen nyugtatnak, miközben illatosítják és ápolják bőrünket. Szépségápolási szerekbe – arckrémbe, arcpakolásba, testápolóba, hajöblítőbe, parfümbe – keverve a lehető legkoncentráltabban juttathatjuk bőrünket természetes növényi hatóanyagokhoz. Kis vászonzsákokban kellemes illatukat, nyugtató hatásukat élvezhetjük, akár párnánkba téve, akár kedvenc olvasófotelunk közelébe helyezve. A fűszernövények frissen és szárítva is bekerülhetnek a konyhánkba, változatosabbá téve „gasztronómiai kalandozásainkat”, de azt tudnunk kell, hogy a frissek mindig sokkal ízletesebbek, mint a szárazak, mert aromájuk erősebb és a vitamintartalmuk is magasabb. A fűszer- és gyógynövények különböző részeit hasznosíthatjuk: magvakat és termésrészeket (kömény, ánizs, koriander, mustár), virágokat, bimbókat valamint virágrészeket (sáfrány, levendula, izsópfű, sáfrányos szeklice), leveleket és leveles hajtásokat (kapor, majoránna, tárkony, borsikafű, borsmenta, lestyán, kakukkfű, rozmaring), fűszeres törzset, rizómát (hagyma, gyömbér, kálmos), gyökeret (angyalgyökér, lestyán, kasvirág).
-
79
Gyógy- és fűszernövények a kertben és életünkben
A virágokat – amikor a bimbók már kinyíltak, de még nem túlnyílottak –, a leveleket és a még nem virágzó hajtásokat mindig meleg, napos, száraz időben, leginkább délelőtt szedjük le. A gyökerek, rizómák gyűjtését a növények nyugalmi idején, késő ősszel vagy kora tavasszal végezzük. A termést és a magvakat röviddel beérés előtt szedjük, ám mivel ezek nem egyszerre érnek, érdemes folyamatosan gyűjteni őket. Ügyeljünk arra, hogy se beteg levél/szirom, se piszok, se mérgező gaz ne kerüljön a fűszer- és gyógynövények közé. Védett területen bármilyen növényt, illetve védett fajt (pl. vadon növő íriszeket, héricset, kökörcsint), bárhol nőjön is, engedély nélkül tilos gyűjteni! Kerüljük a gyűjtéssel az utak mentét, és a szennyezett helyeket! A legtöbb növényt szárítással tudjuk tartósítani. Erre a célra a szabad levegő vagy egy olyan helyiség is megfelel, ahol jó a szellőzés, ahol nem túl párás és nem nyirkos a levegő, és fel lehet akasztani a növényeket, vagy szét lehet teríteni őket. Soha ne szárítsuk tűző napon vagy esős időben a fűszer- és gyógynövényeket! Ne felejtsük el, hogy a szárított gyógy- és fűszernövények két év után sokat veszítenek ízükből és illatukból, még akkor is, ha sötét üvegben, lezárva tároltuk azokat. Időnként ellenőriznünk és selejteznünk kell, mert előszeretettel telepszenek a szárítmányokba az élelmiszermolyok.
Fűszerspirál Ha valakinek nincs ágyásnyi területe, de mégis többféle fűszernövényt szeretne, a fűszerspirál, mint egyfajta vertikális kert, kiváló lehetőségeket kínál. Átmérője 1,5 m, ami tökéletes a különböző igényű fűszernövények telepítésére. A talaj összetétele, az árnyékoltság-benapozottság és a talaj nedvességtartalma a spirál csúcstól lefelé haladva változik, ezért a növényeket is eszerint kell ültetni: Legfelül rozmaring, aminek inkább homokos talajra (2/3) van szüksége, és kevesebb A fűszerspirál kertiföldre (1/3). Utána a kakukkfű, aminek szintén hasonló talajigénye van. Majd a citromfű és oregano, zsálya következik, amelyek egy idő után igen aktív gyökérzettel rendelkeznek, és időnként igénylik a ritkítást. Itt 1/2-1/2 homok-kertiföld arány a legjobb. Végül pedig fodormenta, franciatárkony, lestyán, és petrezselyem következik, ahová már alig kerül homok a kerti földbe, sőt ezek inkább a kifejezetten gazdag, jó termőföldet kedvelik.
-
80
Gyógy- és fűszernövények a kertben és életünkben
Néhány gyakori fűszer- és gyógynövény felhasználási lehetőségei Ánizs Emésztést segítő, a kisgyermekteák puffadást csökkentő gyógyteájának alapvető összetevője. Főzelékek, mártások, vadas ételek, de édességek ízesítésére is kiváló. Bazsalikom Teája gyomorerősítő, étvágygerjesztő, köhögéscsillapító hatású. Pikáns íze különösen paradicsomos ételekben és salátákban érvényesül jól. Biokertben jó társnövénye a paradicsomnak és paprikának. Borsikafű Gyomorerősítő, görcsoldó. Bab- és káposztás ételek, kolbászáruk, vadpácok fűszerezésére alkalmas. Biokertben a bab mellé ültetve véd a levéltetvek ellen. Cickafark Teája csillapítja a görcsöket, enyhíti a menstruációs fájdalmakat, elősegíti a bélgázok távozását. Borogatásként ekcémára, viszkető bőrre, kötőhártya- gyulladásra, ülőfürdőként a medencetáji fájdalmak enyhítésére is alkalmazható. Biokertben nagyon jó társnövény és a komposztálódást is gyorsítja. Citromfű Teája nyugtató hatású. Frissen 1-2 levéllel fagylaltokat, üdítőket, gyümölcstálakat ízesíthetünk. Kakukkfű Teája hurutos köhögés ellen javasolt. Eldugult, náthás orron is segít inhalációval: a növény forrázata feletti gőzbe tartsuk arcunkat. Húsos ételek kiváló fűszere is! Kapor Teája álmatlanság ellen is kiváló házi szer. Hajtása a savanyúságok elengedhetetlen kelléke, de mártásokhoz és ízesített sajtokhoz, túrókhoz is előszeretettel használják. Biokertben a magasra növő ernyős virágzata vonzza a megporzó rovarokat. Levendula Teája nyugtató hatású, valamint idegi eredetű bélproblémákra is jó. Ehető virágával színezhetjük a salátákat, vagy desszerteket, de likőrök, szörpök ízesítésére is használhatjuk. Vászonzsákocskában nem csak a molyok ellen hatásos a ruhásszekrényben, hanem párnánkba téve segíti a nyugodt alvást is. Köztes növényként ültetve riasztja a levéltetveket és a hangyákat.
Levendula virágzata
81
Gyógy- és fűszernövények a kertben és életünkben
Menta Legelterjedtebb fajtái a fodor-, és borsmenta. Teája emésztési problémákra: haspuffadásra, szélhajtásra, görcsoldásra, székrekedésre alkalmazható. Frissítő, élénkítő íze révén szájöblítésre is kiváló, melyet fokozhatunk 1-1 levél elrágásával is. Italokban, fagylaltokban, mártásokban is jól érvényesül frissítő hatása. Rozmaring Serkenti az epehólyag működését, elősegíti a mérgező anyagok távozását a májból, görcsoldó és vízhajtó hatású. Fürdővízbe téve a reumatikus fájdalmakat csökkenti. Kitűnő fűszere leveseknek, húsoknak. Kellemes illata révén használhatjuk illatzsákocskákban is. Szurokfű (oregáno) Teaként virágos hajtásait és leveleit szedjük, mely hatékony köhögéscsillapító és köptetőszer, valamint elősegíti az emésztést. Levele az olaszos ételek fűszere. Zsálya Mediterrán növényként a napsütéses, gazdag talajt kedveli. Télen érdemes az összegyűjtött falevelekből egy keveset köré szórni, hogy megvédjük a gyökérzetét a kifagyástól. Csípések és kisebb duzzanatok enyhítésére a levél nedvével kenjük be az érintett bőrfelületet. Izzadáscsökkentő hatással rendelkezik, hasznos fogínygyulladás esetén is. Legjobb konyhai zsályák az egyszerű, keskenylevelű fajták. Örökzöld növényként az év bármely időszakában felhasználható. Leginkább húsos ételek fűszerezésére alkalmas, de paradicsomos ételekhez, pizza-tésztákhoz, levesekhez, vagy akár ragukhoz is kiváló ízesítő. Erős aromája miatt inkább óvatosan használjuk.
Felhasznált és ajánlott irodalom: MÁTHÉ ÁKOS-ROMVÁRY VILMOS (1978) Fűszer- és gyógynövények a kiskertben és a házunk táján, Mezőgazdasági kiadó, Budapest MEGYERI SZABOLCS (2011) Fűszerkert, Cser Kiadó, Budapest
82
Mit tegyünk kertünkben a „kártevőkkel”?
Mit tegyünk kertünkben a „kártevőkkel”? A növényvédelem sokak számára egyenlő a különböző méreganyagok kipermetezésével, holott ez a tevékenység ettől sokrétűbb és „természetbarát” módon is végezhető. Talán a legfontosabb alapvetés, hogy kertünket egy ökológiai rendszerként kellene értelmeznünk, s ha ez működőképesen funkcionál, ott szinte nincs is szükség beavatkozásra, mert a megtelepedett kártevőket kordában tudják tartani a hasznos szervezetek (pl. a katicabogarak ott érzik jól magukat, ahol van elég levéltetű, vagyis elég táplálék számukra. Ha a rózsabokrot ellepték a levéltetvek, rövid időn belül megjelennek a katicák, akiknek ez a fő táplálékuk, és a természet máris helyettünk végzi el a kártevők irtását.)
A levéltetű legjobb fékentartója a katicabogár
A türelmetlenebb kertészek persze nem biztos, hogy megvárják a katicákat. Szelídebb, vagy erősebb mérgekkel igyekszenek a „rontó” szervezeteket pusztítani, vagy távol tartani a haszonnövényektől. A vegyszerek hatásosak lehetnek ugyan a kártevők és kórokozók ellen, de velük együtt számtalan hasznos élőlény pusztulását is okozhatják, és mindenképpen ellehetetlenítik a kert ökológiai egyensúlyának kialakulását. Ráadásul egy vegyes-kultúrás kertben szinte kivitelezhetetlen a célzott permetezés: a vegyszeres permetlé arra a növényre is ráhullik, ami már fogyasztásra érett, s annak szöveteibe is felszívódhat, onnan pedig már nem mosható ki. Ha „csak” annyit teszünk, hogy növényeinket vetésforgóban és váltogatott területen, egészséges talajon termeljük, védekezőképességüket pedig különböző növénytápláló és védő természetes szerekkel segítjük, már sokat tehetünk a környezetünk és a családunk egészsége érdekében. A védekezési eljárásokat célszerű társítani, hogy munkánk eredményesebb legyen. A következőkben ahhoz szeretnénk tanácsokat adni, hogy kertünk növényeinek fejlődését hogyan segítsük úgy, hogy a természeti környezetünkre is figyelmezzünk, egyúttal ép, egészséges gyümölcsöt, zöldséget szüretelhessünk. „Mellesleg” gazdagabb beltartalmi értékkel bíró, így ízletesebb termést takaríthatunk be, ráadásul a termesztési folyamat is biztonságosabb, mint a vegyszeres gazdálkodás esetében.
83
Mit tegyünk kertünkben a „kártevőkkel”?
Megelőző termesztéstechnikai eljárások Egészséges talaj biztosítása A monokultúrás termesztés, a nagymértékű talajművelés, öntözés és műtrágyázás súlyosan károsítja a talajt, a növényeket pedig gyengévé és vegyszerfüggővé teszi. A műtrágyákkal túltáplált, szöveteiben meggyengült növények a kártevők és kórokozók számára terített asztalt jelentenek, a károsodott és tápanyagszegény talaj pedig a gyomok számára biztosít gyors felszaporodási lehetőségeket. Ezzel szemben az egészségesen tartott talajban fejlődött növények egészségesek és ellenállóbbak, terméseik hosszabban eltarthatóak. A kiváló minőségű kerti talaj vagy komposzt egy-egy grammjában a talajlakó mikroorganizmusok millióit lehet kimutatni. Általuk biztosított, hogy a talaj érett, morzsás szerkezetű, elegendő levegő-, nedvesség- és humusz-tartalommal rendelkezik, valamint az ásványi makro-és mikroelemek felvehető formában állnak rendelkezésre. Hogy ezek a segítő szervezetek a lehető legjobban működjenek, szükséges a talaj szervesanyag-tartalmának a pótlása, melyet a kertbarátok a háztartásban és a ház körül termelődő szerves anyagok komposztálásával, a komposzt talajba történő visszaforgatásával, vagy más érett szerves trágya használatával biztosíthatnak. Komposzttal vagy más szerves trágyával a korábban erősen vegyszerezett talajok is élővé tehetők. Minden természetes eljárás, amely a talajt termékenyen tartja, a növények és állatok egészségét, és végül a saját egészségünket szolgálja. A trágyázás mellett a talajéletre igen jelentős hatással van a mulcsozás (a talaj felszíni takarása). A takarásra használt szerves anyag réteg (fűnyesedék, ágdarálék, szalma, trágya, mustár és spenótvetés) visszaszorítja a gyomok növekedését, kevesebb öntözést tesz szükségessé, folyamatos bomlásával tápanyagot ad a növényeknek, s alatta a talajélet is sokkal aktívabb, mint a csupasz felszíneken.
Öntözés Lehetőség szerint igyekezzünk a talajt és ne a növények levelét öntözni. Az esőztető módszernél hatékonyabb és barátságosabb a csepegtető öntözés, mert így a nedvesség közvetlenül a gyökérzónába kerül, kisebb a párolgási veszteség, és nincsenek a talajfelszínről felcsapódó vízcsöppek, melyek a talajról fertőző gombákat juttathatnak a levelekre.
Fertőzésmentesség biztosítása
84
Egészséges, élettel teli talajunkba csak egészséges, erős, szépen fejlett növények kerüljenek. Ne ültessünk beteg növényeket, ne vessünk láthatóan fertőzött magokat. A kórokozókkal, kártevőkkel szemben ellenálló fajtákat részesítsük előnyben, de ne alkalmazzunk génmódosított (GMO) változatokat. Legjobb, ha helyi tájfajták szaporítóanyagát tudjuk beszerezni, hiszen ezek
Mit tegyünk kertünkben a „kártevőkkel”?
alkalmazkodtak az adott termőtáj sajátosságaihoz leginkább. A termőterület rendszeres ellenőrzésével idejekorán észlelhetjük valamely betegség vagy károsító megjelenését, s a beteg, károsított növényi részeket azonnal meg tudjuk semmisíteni. Ez azért is fontos, mert a sérült növények illata újabb kártevőket vonz a kertbe és a beteg növényi részek újabb fertőzési forrást jelentenek.
Növénytársítás Egyes növények bizonyos más, termesztett növényekre kedvező hatással vannak, mások szomszédsága pedig zavaró lehet számukra. Erre a „szeretem - nem szeretem” viszonyra mindenképpen érdemes figyelnünk, ha kertünkben szép, egészséges növényeket szeretnénk termeszteni. Mellesleg sok növény rendelkezik közvetlen kártevő riasztó hatással is, amit érdemes kihasználnunk. Praktikus a haszonnövények köré vagy közé olyan növényeket ültetni, amelyek illatukkal elriasztják a káros rovarokat, így megakadályozzák pl. a peték lerakását, de a közvetlen rágcsálást vagy szívogatást is. Ilyen lehet a levendula, büdöske, metélőhagyma, fokhagyma, vagy vöröshagyma. Ha ezekkel szegélyezzük a zöldségágyásokat, máris sokat tettünk annak érdekében, hogy csökkentsük a kártevők pusztítását kertünkben.
Vetésforgó A kerti növények időben egymást követő sorrendje a vetésforgó. Alkalmazásával megelőzhető a talajuntság, elkerülhető, hogy egyes kártevők tömegesen felszaporodjanak, mert egy adott helyen csak több év múlva terem ugyanaz a tápnövény. Minimálisan 4 évig ne ültessünk ugyanarra a helyre azonos, vagy rokon növényt. E szabály alól kivétel a fejes saláta, mák, retek, melyeknél 3 év és a csemegekukorica, melynél 2 év a minimálisan betartandó „türelmi” idő. Tervezése során
85
Mit tegyünk kertünkben a „kártevőkkel”?
számításba kell venni az ültetendő fajok tápanyagigényét, de azt is, hogy életük során mennyire zsarolják ki a talajt, s lekerülésük után milyen fajok tenyészthetők, s kell-e tápanyagot visszapótolni, vagy sem.
Talajművelés A talajművelésnek az kell legyen a célja, hogy jó szerkezetben és életben tartsa a talajt, hogy a benne fejlődő növények egészségesek és ellenállók legyenek. Fontos, hogy feleslegesen ne bolygassuk a talajt (a szén-dioxid légkörbe kerülése, talaj kiszáradása, talajélet veszélyeztetése miatt). A rendszeresen alkalmazott talajtakarás, komposztterítés, zöldtrágyázás segít a morzsalékos, jó szerkezetű és tápanyagban gazdag termőréteg kialakításában.
Vetésidő A vetés időpontjának megválasztása is segíthet abban, hogy egyes kártevőket „kijátszunk”, vagyis pl. az előnevelt növények szöveteit már kevésbé szívogatják a levéltetvek, a csírás burgonya gyorsabban fejlődik és megelőzi a burgonyabogarak rajzását, s mikorra azok támadnának, a hajtások már nem olyan frissek és zamatosak. A korai cseresznyefajtákat nem károsítja a cseresznyelégy, mert a rajzás idejére a korai cseresznye már megerősödik, így a kártevő már nem tudja megszúrni a gyümölcsöt. A későbbi érésű fajták védelmére mulcsozzuk be a fák alját 40 cm vastagon, egészen a korona csurgóig, és már megerősödik a cseresznye, mire a cseresznyelégy átvergődik a talajtakarón. (a cseresznyelégy kb. 20ºC talajhőmérséklet körül jön elő a földből és ezt a vastag mulcs réteggel, 2-3 héttel lehet késleltetni).
Állománysűrűség Minél jobban éri a fény és járja a levegő a növénysorokat, annál kevésbé tudnak elhatalmasodni a gombafertőzések. Ha az azonos fajok egyedeit védő társnövényekkel vegyesen ültetjük a sorokba, a főnövények elég messze kerülnek egymástól, így az átfertőzés veszélye is kisebb lesz, „mellesleg” élvezhetik a társnövények védő hatását.
Gyomok elleni védelem
86
A gyomok nem egyértelműen irtani való növények. Egyesek jól hasznosíthatók a talaj takarásában, védik azt az eróziótól, bizonyos tápelemeket a mélyebb rétegekből a felszín közelébe emelnek a gyökereikkel, jó néhányan közülük gyógyító hatásúak (katáng, pásztortáska, tyúkhúr). Az elburjánzó gyomok viszont elszívják a nedvességet és a tápanyagokat a haszonnövények elől, árnyékolásukkal csökkentik a fényt, viszont növelik a betegítő gombák számára „üdvös” páratartalmat, sőt betegséggazdák is lehetnek. Mulcsozással, talajtakarással elejét lehet venni a gyomok terjedésének. A napraforgó, a rozs, a cirok szármaradványaiból olyan anyagok szabadulnak fel, melyek segítik megfékezni a gyomokat. A forrásban lévő vízzel való gyomirtás nem igazán
Mit tegyünk kertünkben a „kártevőkkel”?
környezettudatos tevékenység. Egyrészt a talajflóra felső rétege elpusztul, másrészt a gyom nem biztos, hogy megadja magát, harmadrészt mert ez felesleges pazarlása a forró víznek. Legjobb megoldás tehát a kihúzásuk, vagy kikapálásuk, ha már megjelentek és valóban nemkívánatosak a kertünkben.
Szelíd növényvédelem A kertészek számára úgy tűnik, évről évre egyre több kártevő és kórokozó dézsmálja a kerti terményeket. Mit tehetünk ellenük egy biokertben, ha a megelőző beavatkozások már nem biztosítanak kellő védelmet? A legjobb módszer a kártevőkkel szemben a megelőzés (egészséges talaj, egészséges növények, növénytársítás, stb.), melyről az előbbiekben már szóltunk. Ha a megelőző eljárásaink ellenére mégis megjelenik egy kártevő vagy betegség a kertben, azonnal kezdjük el a védekezést, hogy az elszaporodást megakadályozhassuk. Ne legyen célunk minden kártevő elpusztítása, hiszen a biokertben minden élőlénynek van helye és szerepe, de jelenlétük aránya persze nem mindegy. A védekezésben kerülni kell a szintetikus vegyszereket, azonban növényi leveket, kenőszappant, denaturált szeszt, tejet, savót, vagy elemi kén és réz tartalmú anyagokat használhatunk, de egyéb „csalafintaságokat” is segítségül hívhatunk, mint pl. a kártevők elriasztása, begyűjtése, stb.
Fizikai védekezések Összegyűjtés A legegyszerűbb eljárás, de sajnos nem alkalmazható mindig és minden ellen. Fontos, hogy a gyűjtés után a kártevőket meg kell semmisíteni (pl. elégetni).
Csalogatás Ragacsos színes lapokkal bizonyos kártevők jelentősen gyéríthetők. A cseresznyelégy és a gyümölcsmolyok szívesen repülnek a sárga lapokra, a tripszek inkább a kék színt kedvelik. Érdemes a színcsapdákat a korona keleti és déli oldalára kihelyezni, s 5-6 db már jelentős mértékben tudja gyéríteni pl. a cseresznyelegyek állományát. Hogy ne az érő gyümölcsből lakmározzanak, gyakran látni darázscsapdákat (mézes, ecetes, vagy sörös vízzel töltött flakonok) a kertekben. A sör illata a csigákat is csalogatja.
Riasztás Ültethetünk riasztó növényeket és ezzel védhetjük a hasznos növényeinket, vagy riasztó hatású eszközöket (fóliacsík, madárijesztő, stb.) erősíthetünk a fákra, vagy a sorok közé. 87
Mit tegyünk kertünkben a „kártevőkkel”?
Talajtakarás, növénytakarás A fátyolfóliával való takarás költséges, de hatékony megoldás a zöldségesben. Használatával megvédhetők a légykártevőktől a sárgarépa, a hagyma, a földibolháktól és a káposztalepkétől pedig a káposztafélék. Talajtakarónak különböző mulcs-anyagokat is használhatunk a vegyszermaradéktól mentes zöld növényi részektől a faforgácsig.
Biológiai eljárások Természetes ellenségek „alkalmazása” A biokertekben a társításon és a különböző fizikai védekezési módokon kívül a kártevők és ellenségeik arányában megteremtett biológiai egyensúly is nagyon fontos segítőnk. Ezáltal a károsítók megfelelően kordában tarthatók. Fontos, hogy a hasznos fajok elegendő táplálékot, pihenőés búvóhelyet találjanak a kertben. A rovarok elleni védekezésben a legkisebb segítő a Bacillus thuringiensis, amelynek a spórái a kártevő hernyókat, levélbogarakat és szúnyogokat fertőzik és pusztítják. A DIPEL nevű készítményben kerül forgalmazásra. A zöldségeskertek hernyói ellen a kapszulában beszerezhető Trichoplus fürkészdarázs alkalmazható. A fülbemászók, fátyolkák, katicák jelentős pusztítói a levéltetveknek, lepkehernyóknak, Hasznos segítők még a különféle zengőlegyek, ragadozó atkák is. A kétéltűek (legközismertebb képviselői a békák) – A kertész legapróbb segítője a Bacillus Thuringiensis Magyarországon minden fajuk védett – bogarakat, meztelen csigákat fogyasztanak. A gyíkok lárvákat, rovarokat, csigákat vadásznak, a siklók a pocok elleni védelemben is segítők lehetnek. A kertben kisebb kőrakásokkal segíthetjük megjelenésüket. A növényvédelmi munka jelentős részét a madarakra is bízhatjuk A rovarevő emlősök (sün, denevér, cickány) szívesen megtelepszenek a kertekben, melyet segíthetünk, ha meghagyunk egyegy odvas fatörzset, vagy bolygatatlan kis halomba rakjuk az ágnyesedék egy részét, vagy félreeső helyen kőkupacokat alakítunk ki. A vakondot sokan nem szeretik, pedig kizárólag rovarokkal táplálkozik. A földbe ásott üres üvegben a szél keltette búgás elriasztja a területről, de a gyalog bodza szagát, a ricinus magját és a nagy sárfű petróleumra emlékeztető szagú gyökérnedvét sem kedveli. 88
Mit tegyünk kertünkben a „kártevőkkel”?
Permetezés és szerhasználat Időnként a biokertben is szükségessé válhat a permetezés, s bár nem a hagyományos mérgeket alkalmazzuk, ennek ellenére is vannak olyan alapvető szabályok, melyeket a biztonságunk érdekében be kell tartani. Ilyenek pl.: - Olyan permetezőt használjunk, melyben korábban nem volt méreg! -A permetezőt minden használat után ki kell mosni! -A permetlevet szűrőn keresztül öntsük a tartályba, hogy megelőzzük a fúvóka eltömődését. - Permetezéskor a levelek fonákját is igyekezzünk lespriccelni, mert sok kórokozó és kártevő nem a levelek színén, hanem a fonákján telepszik meg. - Permetezéskor védőfelszerelést kell viselni (védőszemüveg, védőkalap, kesztyű, csizma), különösen akkor, ha kén, vagy réztartalmú szereket használunk. - A gyári szereket tartsuk eredeti csomagolásban és zárjuk el, nehogy gyerekek hozzáférhessenek! Fagymentes helyen tároljuk. - Használat során be kell tartani az ajánlott koncentrációt, figyelni kell a keverhetőségre. - Be kell tartani a csomagoláson feltüntetett élelmezés-egészségügyi és munkaegészségügyivárakozási időket! - Mindig csak annyi permetlevet készítsünk elő, amit ki is permetezünk! - A szermaradékokat ne öntsük a csatornahálózatba, a gyári csomagolóanyagot pedig veszélyes hulladékként kell kezelni. - Ne permetezzünk, ha esőre áll, ha száraz, forró az idő, ha fúj a szél! - Permetezés közben ne együnk és ne igyunk! - Célszerű permetezési naplót vezetni, melyben rögzítjük, mikor milyen és mennyi szerrel mit permeteztünk.
A növényvédőszerek káros hatásai A növényvédő szernek nevezett méreganyagok a növényeket, az azt elfogyasztó szervezeteket, így az embert is terhelik, ezért ezeket a biokertben ne használjuk. A kiméréshez gyógyszertárakban vásárolható műanyag orvosi fecskendő eredményesen használható, kis mennyiségű oldat (pl. a szobanövényekhez) is előállítható. Ha sem mérőhenger, sem fecskendő nem áll rendelkezésre, kis mennyiségű permetléhez cseppentővel is kimérhetjük a folyadékot. Hozzávetőleg 1 csepp oldat 20 mikrolitert jelent. 100 ml 0,1%-os permetlé oldat készítéséhez 5 csepp elegendő a szerből.
89
Mit tegyünk kertünkben a „kártevőkkel”?
Ökológiai gazdálkodásban alkalmazható vegyszerek és egyéb anyagok Rézkészítmények (Bordói lé, Rézkén), Kéntartalmú szerek (Elemi kén, Thiovit S, Kumulus S), Kenőszappan, Denaturált szesz, Égetett mész, Faszén, Fahamu, Hipermangán, Komposzttea, Méhviasz, Oltott mész, Szódabikarbóna, Tej, Tejsavó
Növényi permetlevek Ha fontosnak gondoljuk, hogy a kertünket vegyszermentesen védjük, bátran használjunk növényi főzeteket és leveket, amelyek óvják növényeinket a kártevőktől. A növényi levek nemcsak a védekezésben hatásosak, de növényeinkre erősítő és szépítő hatással is vannak. A biolevek további előnye, hogy felhasználásuk során nem mérgezzük sem a környezetünket, sem önmagunkat. A védelem folyamatossága érdekében hetente, kéthetente érdemes újra permetezni a növényi leveket. Készíthetünk erjesztett levet (trágyalé), főzetet, vagy forrázatot, de akár hideg vizes kivonatot is. Hatásos bio permetlevet csinálhatunk csalánból, macskagyökérből, kamillából, fokhagymából, körömvirágból és számtalan más gyógynövényből is. Alaprecept: 1 kg friss növényre vagy 200 gr szárítmányra számítsunk 10 liter vizet. A trágyalevet 2
90
Mit tegyünk kertünkben a „kártevőkkel”?
hétig kell érlelni, a főzet készítésekor a növényi anyagot 24 órára először hideg vízbe kell áztatni, majd 20-30 percig főzni, utána hűteni. A forrázatnál a növényeket leforrázzuk, majd hagyjuk állni kb. 10 percig és utána szűrve és lehűtve használjuk fel a levet. Hideg vizes kivonat esetén a növényeket 24 órára hideg esővízbe áztatjuk, leszűrjük és hasznosítjuk.Talajra való öntözéshez 1:20, míg a növényekre való permetezéshez 1:50 arányban hígítsuk a leveket.
Növényi trágyalevek A legtöbb Billé általános roboráló hatású, így közvetetten járul hozzá növényeink védelméhez, hiszen az erős szövetű, egészséges növényeket nehezebben támadják meg a betegségek és a különböző kártevők. A növényi trágyalevek leginkább erjesztett lé formájában készülnek. Nagyon jó hatású a csalánlé (levélsárgulás kezelésére-vaspótló), a fekete nadálytő leve (kálium, nitrogén és nyomelemek pótlása), azon kívül nagyon hasznos az édesköménylé (erősítés), kamillalé (a komposzt érését is gyorsítja), fejeskáposzta-lé (vitaminbomba a növényeknek is), pitypanglé (növekedésserkentés, kálium és vaspótlás), körömviráglé (különösen a paradicsomra, káposztára van jó hatással).
Zárszó Kiadványunkban remélhetőleg sikerült néhány olyan hasznos tanácsot adnunk, melyek alkalmazásával szebb és egészségesebb növényeket termesztenek majd a kertekben, anélkül, hogy környezetünket és egyben magunkat tovább mérgeznénk. Mielőtt tehát a drága és mesterséges vegyszerek vásárlására gondolnánk, először ültessünk el minél több hagymafélét, körömvirágot, sarkantyúkát, büdöskét, mentát, levendulát, kaprot a kertünkbe, permetezzünk és öntözzünk növényi levekkel, és vessük be a régi, jól bevált bio védekezési módszereket- a többit elintézi maga a természet!
Felhasznált és ajánlott irodalom Rasztik Viktória (2003) Az ökokertek növényvédelme, Mezőgazda Kiadó, Budapest Roszik Péter (2009) Biokert a ház körül, Magyar Biokultúra Szövetség, Budapest
91
Mit vegyünk a boltban?
Mit vegyünk a boltban? Hogy ne veszélyeztessük a jövő nemzedékek szükségleteinek kielégítését, olyan, az alapvető igényeket kielégítő, az életminőséget javító termékeket és szolgáltatásokat kell igénybe vennünk a jövőben, amelyek teljes életútjuk során minimalizálják a természeti erőforrásokat, a mérgező anyagok használatát és a hulladékok és szennyezőanyagok kibocsátását. Tudatában kell legyünk annak, hogy jelenlegi vásárlási szokásainknak melyek a környezeti, gazdasági és társadalmi hatásai. Az alábbiakban a vásárlási szokásokhoz gyűjtöttünk össze tanácsokat. Vásároljunk több célra használható, hosszú életű termékeket. Csak azt vegyük meg, amire szükségünk van, a használati tárgyakat használjuk élettartamuk végéig a szükségtelen hulladéktermelés elkerülése érdekében. A felesleges és működésképtelen dolgoktól úgy szabaduljunk meg, hogy valaki más még használhassa őket például csere vagy kölcsönzés útján; ha ez nem lehetséges, akkor legalább az anyaguk legyen újrahasználható. A tudatos vásárló 12 pontja lényegre törően ad útmutatást: 1. A pénzeddel szavazol A vásárlás a te döntésed. Eldöntheted, mit támogatsz, és mit nem. Nem kell támogatnod a környezetszennyezést, a vegyszerezést, a gyermekmunkát, a buta, káros és felesleges dolgok tömeges gyártását. 2. A szemét a legdrágább A szemét értelmetlen pénzkidobás neked és terhelés a környezetnek: mindig gondold végig, mennyit dobsz majd ki abból, amit megveszel! 3. Cetli Vásárlás előtt írd össze, mire van szükséged. A nagy üzletek profi módszerekkel csábítanak felesleges pénzköltésre. Ne hagyatkozz „polctrükkökre”! 4. Helyben A nagy bevásárlóközpontok helyett vásárolj piacon, vagy helyi boltban. Kutasd fel a jó helyeket! 5. Mennyi műanyagot viszel haza? Vigyél magaddal táskát, szatyrot, ne fogadj el zacskót mindenhol! Válaszd az egyszerűen csomagolt árukat! Keresd a visszaváltható, illetve újrahasznosított csomagolást! 6. Keresd az eredetit! Ne dőlj be a szép külsőnek és a vicces dumának: kerüld a nem természetes alapanyagból, vegyszerek segítségével, gyárilag előállított ételeket! 7. Olvasd el a címkéket! Az élelmiszerek és kozmetikumok rengeteg káros (és felesleges) anyagot tartalmazhatnak. Ne kezeld magad vegyszerrel, se kívülről, se belülről, ha vegyszer nélkülit is kaphatsz! 8. Erőszakmentes szépség Válassz olyan kozmetikumokat, amelyeket állatkínzás nélkül tesztelnek, illetve nem tartalmaznak állati eredetű anyagokat! 92
Mit vegyünk a boltban?
9. Tartós használat Kerüld az eldobható dolgokat, ezek tömeges előállítása és kidobása energiapazarlással és környezetszennyezéssel jár! 10. Frisset! Friss, hazai idényzöldséget és gyümölcsöt vegyél az üvegházi, több tízezer kilométert utaztatott, mesterségesen érlelt, agyoncsomagolt és tartósított áruk helyett! 11. Helyi termékeket vásárolj! Keresd a lakóhelyed közelében készülő dolgokat! Így a helyi környezetedet támogatod, valamint kevésbé járulsz hozzá a szállítással járó környezetterheléshez. 12. Nem mindegy! Ha nincs is tökéletes termék, kereshetsz mindig a jobbat. Legyél tudatos: járj utána, hogy ki állítja elő, mit tartalmaz, mibe csomagolják, hová kerül!
A (tudatos) vásárló „a pénzével szavaz”
Ökotermék Napjainkban az öko vagy bio jelző már nem csupán egy hangzatos elnevezés, de vásárláskor komoly környezetvédelmi szempont, szűrő lehet. Nem csoda, hogy kételkedünk, hiszen egyre többet hallani az élelmiszer adalékok káros hatásairól. A polcokról többnyire agyoncsomagolt, színezékkel, tartósítószerrel és állományjavítókkal, aromákkal felturbózott készételek köszönnek vissza, s a mai városban nevelkedett gyermekek nem ismerhetik a hagyományos ízeket, a valóban egészséges élelmiszereket, melyeket természetkímélő módon termeltek a magyar földeken. Ahogy a hagyományos vagy biogazdálkodásban termesztett zöldségek a vegyszeres primőrök alternatívái, úgy akár a játékoknak, ruházatnak vagy írószernek is létezik zöldebb megfelelője. A környezettudatos vásárló a kínai, egyszer használatos, mérgező műanyag játék, vagy az eldobható változat helyett a tartósat, visszaválthatót és környezetbarátot keresi.
93
Mit vegyünk a boltban?
Bioélelmiszer A “bio” minősítés az átlagosnál lényegesen szigorúbb követelményeket támaszt a gazdálkodók elé azzal a vitathatatlan előnnyel, hogy a már egyszer kiérdemelt tanúsítvány minőségi garanciát és feltételezhetően kedvezőbb beltartalmi értékeket jelent. Hazánkban a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. és a Hungária Öko Garancia Kft. minősít és ellenőriz növénytermesztés, vadon élő növények gyűjtése, gombatermesztés, méhészet, állattartás, haltartás, a feldolgozott ökológiai takarmányok előállítása, kis- és nagykereskedelem, élelmiszer feldolgozás, raktározás és import területén. Vegyianyag használat Az Európai Unióban (és hazánkban is) több mint 100 ezer különböző, ember által előállított vegyi anyag van forgalomban. Szervezetünk nap, mint nap több tízezer ilyen vegyülettel érintkezik. Vegyi anyagok vannak az élelmiszereinkben, a kozmetikumainkban, a tisztítószereinkben, a számítógépeinkben, a tévéinkben, vegyszerekkel kezelik az ivóvizet, de még a friss zöldségeket is. Ám erről a tömérdek mesterséges anyagról vajmi keveset tudunk. Még arról a 2500 vegyi anyagról sincs elegendő egészségügyi és környezeti adat, amelyet tömeges mennyiségben állítanak elő a vegyianyag-gyárak. Éppen ezért ellenőrizzük a vásárolt termékek összetételét, s jó, ha tudjuk, milyen hatással vannak szervezetünkre az alábbi összetevők: Kozmetikumokban Ftalátok: Hajlakkban, parfümökben, körömlakk-lemosókban. Hormonhatás, allergiás betegségek, szaporodásgátló Parabének: Tartósítószerek. Hormonhatás, rákkeltő Illatanyagok: Legnagyobb részt petróle-umszármazékok Toluol: Körömlakkban használják, igen erős méreg Triklozán: Antibakteriális összetevő, dezodorokban, fogkrémben. Irritáló hatású és az immunrendszert károsítja A háztartásban: Bútorok: Formaldehid, benzol: köhögés, allergia, fejfájás Műanyagok: Lágyítók (ftalátok), hormonhatásúak Műszaki cikkek: Égésgátlók (PBDE), hormon- és idegrendszer Rovarirtók: Chlorpyrifos - betiltott!!!, Dichlorfos - betiltott!!! Mosogató és lemosó szerek: Fő alkotórészei a felületaktív anyagok (tenzidek): cseppmentesen száradás, vízlágyító hatású foszfátok, illatosító anyagok, kézvédő adalékok. 94
Mit vegyünk a boltban?
Megoldások: Bútorok, festékek, burkolatok Vannak olyan faipari termékek, melyeknél a feldolgozott faanyagból készítenek burkoló elemeket. Ezek közül előnyben részesíthetjük a következőket: parafa, linóleum (ez nem PVC, hanem picire őrölt parafarészecskéket hordanak fel egy jutavászon aljzatra, lenolajjal és gyantával keverve). Festékanyagok – pl. festékek, lakkok, mázak, lazúrok stb. Az oldószerként és hígítóként használt szerves anyagok részesedése a legnagyobb a környezet szennyezésében ezen a téren. Kikerülnek a levegőbe akár több hónap után, és káros hatást gyakorolnak az emberi egészségre. A háztartási környezetben azok a legkevésbé veszélyes termékek, melyek tanúsítása gyermekjátékokban való használatra és élelmiszerekkel való érintkezésre szól, továbbá a környezetbarát termék jellel ellátott termékek („vízbázisú festékek” kategória) és persze ezek természetes megfelelői.
Iskolaszerek Alapjában véve mindenki egyetért azzal, hogy egészségre közvetlen veszélyt jelentő iskolaszerek nem kerülhetnek forgalomba. Az arra érzékeny (allergiás) gyermekek szervezetében a szabvány szerint engedélyezett legkisebb mennyiség is kiválthatja a kellemetlen reakciókat. Ilyen esetben a megelőzés érvényesítése a megoldás, vagyis a problémás adalékokat nem tartalmazó termék használata: • műanyag vonalzó helyett favonalzót (fémbetétest), • figurás műanyag faragó helyett cserélhető pengéjű fémfaragót, • olcsó műanyagkörző helyett jó minőségű fémkörzőt, • műanyag dobozos vízfesték készlet helyett fémdobozost, pótolható festékkel, • műanyag irattartók helyett keménykartonból készültet, • műanyag zsineg helyett spárgát, • műanyag bevonatos rajzszeg, gémkapocs helyett „sima” fémből készültet, • fényes, színes fedelű (fóliázott) drága füzetek helyett egyszerű kivitelű füzeteket (lehetőleg újra papírból), • műanyagborító helyett vászonvédelmet az osztálynaplónak.
Ajándékozás Ötletes ajándékkal valószínű a siker, kreatív csomagolással azonban biztos. A hagyományos csomagolási módszerekhez rengeteg csomagolóanyag szükséges, amely nemcsak drága, hanem néha felesleges is. Az ünnepek alatt klórozott és festett csomagolópapírral töltjük fel a szeméttelepeket, nem gondolva arra, hogy ünnepi figyelmességünk akár környezetünknek is szólhatna. 95
Mit vegyünk a boltban?
Energiatakarékosság Az energiatakarékosságot nagyban segíti, ha megújuló energiaforrásokat használunk (napkollektor, napelem, légkollektor, szélturbina), és A, vagy A+ energia osztályú háztartási berendezéseket választunk. Ha például környezettudatosan szeretnél mosógépet választani, akkor elsődleges szempont, hogy mennyi energia, illetve víz fogy a mosás során. A mosógépek energiafogyasztása 0,4 és 1,9 kWh között, vízfogyasztása pedig 40 és 85 liter (egy régi típusú gép 140 liter vizet is elhasznál) között változik. A különbség óriási! Egy környezettudatos ember célja minél kisebb fogyasztású mosógép kiválasztása.
Környezeti jelzések, logók A logó alkalmazása a felvilágosítás-tudatformálás fontos eszköze is. Általános elterjedésük fokozza a fogyasztók környezeti érzékenységét. Főleg igaz ez akkor, ha a jelzés kiegészítésként megjelenik az adományozó pontos indoka is: hogy a pozitív értékelés mely környezeti elemre vagy tulajdonságra vonatkozik. Ezzel a fogyasztóban tudatosulhat a termékek okozta „rejtett” környezetterhelés (pl. újra papír használata nemcsak fa, de energia- és vízkímélet is). Számos nemzetközi, magán (céges) és hazai jelzéssel találkozhatunk a termékeken. Hivatalos magyar jelzések pl. a magyar környezeti jelzés (a „Zöld Tölgy”), magyar „bio” minősítés, „Magyar termék”, „Kiváló magyar élelmiszer”.(Forrás: Dr. Kalas György: Környezeti jelzések, logók )
A zöldrefestés A „zöldrefestés” vállalatok, termékek olyan környezetvédelmi kijelentései, melyek megalapozatlanok (füllentés) vagy lényegtelenek, irrelevánsok (ködösítés). Találkozhatunk vele reklámokban, különféle marketing tevékenységben, termékek csomagolásán és még itt-ott. A reklámokban olyan szavak, kifejezések vagy akár jelzések használata, amelyek jelentése nem egyértelmű, mint például „újrafelhasználható”, olyan képek használata, amelyek zöld képzeteket keltenek, noha a vállalat vagy a termék maga nem jelent jelentős lépést a környezetvédelem felé. Irreleváns, nem igazán hihető, bizonyíthatatlan állítások tartoznak ebbe a körbe.
Közlekedés
96
A tudatos vásárló időben vásárlásainak közlekedési-környezeti vonatkozásait is számba veszi: olyan úti célok eléréséhez, amelyek csak kis távolságra vannak, legjobb gyalog vagy kerékpárral nekivágni. 500 méteren belül a gyalogos, 3 kilométeren belül a kerékpáros általában gyorsabban célhoz ér, mint más közlekedési módon. Az időt, amíg sétálunk, felhasználhatjuk tervezésre és gondo-
Mit vegyünk a boltban?
Az öko vagy bio címke mára komoly piaci hívószóvá vált
lkodásra. A gyaloglással és a kerékpározással pénzt takarítunk meg és segít védeni a környezetünket, továbbá kitűnő formái az edzésnek, állóképesség növelésnek és a stressz csökkentésének. Azoknál az embereknél, akik rendszeresen sportolnak, feleakkora a szívroham veszélye. Kerékpárral gyorsan lehet haladni, kényelmes és jót tesz az egészségünknek is.
Ne Vásárolj Semmit Nap -November 25. A Ne Vásárolj Semmit Napnak Magyarországon már sok éves hagyománya van. Azokban az országokban, ahol a fogyasztói "kultúra" már korábban elhatalmasodott, tíz éve tartják meg a fogyasztói böjt eme ünnepét. Több mint hatvan országban több százezer ember vesz részt az egynapos vásárlási szünetben. A részvételre buzdító szervezetek összefognak és kiállnak a krónikus túlfogyasztás ellen, ami szinte minden környezeti, pszichológiai és politikai gondunk forrása. November 25-én megtagadjuk a részvételt. Magunk mögé dobjuk szokásainkat, új szemléletmódot fedezünk fel, tevékenyek leszünk a közösségeinkben.
Ökológiai fogyasztóvédelem A jó környezet helyes fogyasztói döntéseket feltételez – ezekhez viszont a fogyasztóknak megfelelő piaci rálátásra, széleskörű termék-információkra és az alapvető ökológiai összefüggések ismeretére van szükségük. Az igény reklámokkal való manipulálása, az állandó és fokozódó fogyasztásra késztetés, az eldobó termékek általánossá tétele természeti erőforrásaink gyors felélését, a környezeti elemek fokozatos elszennyezését, a hulladékhegyek rohamos növekedését vonta maga után.
97
Mit vegyünk a boltban?
A fogyasztóvédelmi intézményrendszer A Fogyasztóvédelmi Intézményrendszer irányítója a Szociális és Munkaügyi Minisztérium. A Főfelügyelőség és a fogyasztóvédelmi felügyelőségek jogköre az élelmiszerek minőségi ellenőrzésére korlátozódik, ellátják a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos hatósági feladatokat, felügyelik a fogyasztóvédelmet érintő jogszabályok megtartását, és eljárnak a jogsértőkkel szemben. A fogyasztóvédelmi törvény alapján a Főfelügyelőségnél került kiépítésre a Központi Piacfelügyeleti Információs Rendszer, amely a veszélyes - nem megfelelő - termékekre vonatkozó információkat tartalmazza. A rendszer a tagállamokban működő hasonló rendszerrel, a RAPEX rendszerrel került összekapcsolásra. Elérhetőségek Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség: E-mail:
[email protected], http://www.fvf.hu/ Magyar Élelmiszerbiztonsági Hivatal: http://www.mebih.gov.hu Szerencsejáték Felügyelet: http://www.szerencsejatek.hu/ Országos Mérésügyi Hivatal: http://www.omh.hu Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága: http://www.vam.hu Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat: http://www.antsz.hu Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal: http://www.apeh.hu Pénzügyi Szervezetek és Állami Felügyelete: http://www.pszaf.hu Betiltott termékek: http://www.fvf.hu/index.php?akt_menu=122#top Békéltető Testületek: http://www.fvf.hu/index.php?akt_menu=396 Szakvéleményezés a szavatossággal, jótállással kapcsolatos fogyasztói jogérvényesítésben: http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=1258 Európai Fogyasztói Központ - Magyarország:
[email protected] Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége
[email protected] Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület: www.kosarmagazin.hu,
[email protected] Tudatos Vásárlók Egyesülete: www.tudatosvasarlo.hu Környezeti Tanácsadó Irodák Hálózata: www.kothalo.hu Ajánlott linkek www.ketesaruk.hu www.okogarancia.hu www.biokontroll.hu www.ifoam.org www.demeter.de www.naturland.de www.bio-suisse.ch www.permakultura.hu www.biopiac.net 98
Mariska néni a konyhában – jót, egészségeset otthon
Mariska néni a konyhában – jót, egészségesen otthon Minden korszakban ugyanaz a kihívás, amikor a család, vagy az emberek egészséges táplálkozásának körülményeit kel megnyugtató módon rendeznünk: legalább három alkalommal egészséges ételt kell biztosítanunk, miközben az alapanyag megválasztásától kezdve, a víz, az energiafelhasználás és a hulladék elhelyezés folyamatait is meg kell szerveznünk. Száz évvel ezelőtt Mariska nénit, nem a tudatosság, hanem a hagyomány és a józanész vezérelte. "Körfolyamatok" szerint szervezte a családot kiszolgáló konyha életét: kertjéből zöldséget hozott a leves főzéséhez, frissen, befőzve vagy éppen aszalva tudta a család asztalára tenni akár egész évben a gyümölcsöt, zöldséget. A hámozás után néhány lépés volt csupán a szérűskert, ahová kiszórta a „hulladékot”, s azt boldogan kapkodták fel a szárnyas, vagy lábas jószágok, akik a család húsellátásának fontos szereplői voltak. A még ezen felüli zöld javak pedig a kert végi dombra kerültek, együtt komposztálódva a fás szárú anyagokkal és állati trágyával. Néhány év múlva a termőtalajba beásva javította a talaj tápanyagtartalmát és szerkezetét. A jobb minőségű talajból pedig jobb minőségű élelem állítható elő. Lényegében nem keletkezett a háztartásban fölösleg, elszállítandó hulladék. A terített asztalt lényegében a házi kert, a föld biztosította. Cukor helyett használjunk mézet Gondos tartalékolás és gyűjtögetés folyt tavasztól őszig annak érdekében, hogy mindig kerülhessen valamilyen étel a családi asztalra. Frissen, vagy aszalva, lekvárként, vagy savanyítva tették el a gyümölcsöt, zöldséget. A húst sózva, szárítva, lesütve tartósították. A tejet frissen itták, illetve aludttejet, joghurtot, tejfölt, köpüléssel vajat készítettek belőle. A tejföltől megtisztított aludttejből készült a túró, a sajt. Mind emellé a kenyérgabonák
97
Mariska néni a konyhában – jót, egészségeset otthon
sokféleségéből házi kenyér, a lepény, és pogácsa készült. Nemcsak a tűzhelyen és kemencében, hanem nyárson, tűzikutyán, vasrostélyon, kövön, bográccsal is gyakran sütöttek és főztek. Leginkább vizet, illetve gyümölcsborokat, pálinkát és mézsört ittak az étel mellé. A hajnallal keltek, napnyugtával feküdtek az emberek, ritkán világítottak fölöslegesen. A legenergiatakarékosabb hűtő a pince volt, vagy a jégverem. Hulladék sem igen keletkezett, hiszen az evőeszközök is fából, agyagból, azaz természetes anyagból készültek. Mariska néni konyhájában a táplálkozás nélkülözhetetlen eszközei is természetes anyagból készültek (fa, agyag), amelyek nem csak hasznosak, de egyben díszesen megmunkált darabok voltak… Manapság napról napra élünk. Többnyire nincsenek élelmiszer tartalékaink, sem az ehhez szükséges tároló eszközeink és helyiségeink. Ha valami hiányzik, bármikor „elszaladunk” a boltba, vagy egy gyorsbüfébe. Éjjel nappal világítunk, robotgépek aprítanak, pépesítenek és darálnak helyettünk. És hetente zörög ablakunk alatt a kukásautó, hogy elszállítsa a többnyire a konyhából kikerülő fél köbméternyi szemetet. Mariska néni konyhájából a körfolyamatok ismeretén alapuló hagyományok követésének köszönhetően, egészséges és jó táplálékok kerülhetett az asztalra. Manapság pedig a legritkább esetben tudjuk, hogy a világ mely részéről származnak az ételek, italok, ízük semmit nem idéz fel, rejtélyes betegségek gyógyítására kell sokat költenünk. Egyre többekben merül fel a kérdés, vajon hogyan alakíthatná ki a 21. század Mariska nénije olyan konyhát, ahonnan egészséges és jó táplálékok kerülhetnének ki, ráadásul környezetkímélő módon. Talán nem meglepő, de jórészt, ismét a régmúlt idők, már bevált praktikáihoz érdemes nyúlnunk. Hogyan ötvözhetők a hagyományos és korszerű megoldások egymással? – erre a kérdésre keressük fejezetünkben a válaszokat.
Mariska néni háztartása / konyhája? A családi élet egyik legfontosabb helyszíne a konyha, ahol táplálkozhatunk. Az átlagoshoz képest hogyan lehet egy háziasszonynak környezettudatosan vezetnie háztartását? A válaszokhoz meglepő módon, de leginkább a régmúlt idők, már bevált praktikáihoz érdemes nyúlni…
Tárgyi kultúra
98
Meghitt környezetben, meghittebb családi légkör alakulhat ki. Ezt nagyban segíthetik a minden napokban használható természetes alapanyagból készített, esetleg nagyszülőktől, ősöktől megörökölt tárgyak. Egy egyszerű fatányér ugyanúgy könnyen kezelhető, mosogatható, mint például egy porcelán, vagy műanyag. A különböző fából készült edényalátétek nem csak hasznosak, hanem szépek is lehetnek. Ne dobjuk ki tehát nagyanyáink derelye szaggatóját, melyek többnyire máig sem vesztették el élüket, ráadásul a helyi kézműves mesterség fennmaradt szép példái is egyben. Gyönyörű lehet egy fűzzel bevont butella, vagy lekvár, melyet saját csomagolásunkkal díszíthetünk. A fűzfából font kosarak mellett fontos szerepük lehet a kony-
Mariska néni a konyhában – jót, egészségeset otthon
hában az agyagedényeknek is. A mézet, a cukrot, vagy éppen a sütéskor használt edényeket is bátran válaszuk kerámiából. Ezen kívül a szalvétatartótól kezdve számos olyan tálat, edényt találhatunk, melyek természetes alapanyagból készülnek és mégis képesek konyhai feladatainkat maradéktalanul segíteni – akár több generáción keresztül.
Alapvető élelmiszerek Az ételek közül a gabonaféleségekből fogyasztjuk a legtöbbet. Ha rászánjuk magunkat a házi kenyérsütéshez, ma már számos lisztféleséghez is hozzájuthatunk. Amikor a háziasszony meg szeretné változtatni a család étkezés szokásait, sokszor dilemma előtt áll, hogyan is tehetné ezt „fájdalommentesen”. Hogyan lehet például fenyérkenyérről barna kenyérre átszoktatni a családot. Ez nem mindig megy egyik napról a másikra, bármennyire is meg vagyunk győződve ennek fontosságáról. Éppen ezért érdemes úgy elkezdeni, hogy alternatívákat kínálunk a fogyasztásban: kitenni a hagyományos fehér kenyeret is a saját sütésű félbarna, barna mellé. Idővel elérhető, hogy a család, részben/egészben átálljon egy másfajta fogyasztásra. Ugyancsak nagyon fontos táplálékaink sorában a tejfogyasztás. Ma már sajnos nagyon kevés helyen tudunk házi tejet beszerezni, ám az utánajárás és figyelem megéri, hiszen azon túl, hogy finomabb a boltiban kaphatónál, számos haszna van. Például a tejszínt lefölözve, vagy éppen a megaludt tejet felfőzve, házi vajat és túrót készíthetünk magunk is, amelyek sokkal teljesebb tápértékűek, mint a boltiak.
Vaníliát itthon nem tudunk termelni, de szerezzük be minél eredetibb formában
99
Mariska néni a konyhában – jót, egészségeset otthon
A gabonafélék és tejtermékek mellett nagyon fontos, hogy minél többször megjelenjenek a zöldségek az asztalunkon. A paprika, paradicsom, a különböző hagymaféleségek nagyon fontos vitaminpótlók és baktériumölő, immunerősítő hatásuk miatt is előnyösek, ha bekerülnek mindennapi táplálkozásunkba. Kizárólag helyi és idény zöldségek és gyümölcsök beszerzésére törekedjünk. Igaz, vannak olyan fűszerek, zöldségek, amelyeket nem tudunk itthon megtermelni, azonban gyakran szükséges a használatuk. A citromnak a fogyasztása mellett például jelentős tisztítófertőtlenítő hatásával is számíthatunk. Nehezen hozzáférhető, itthon megtermelhetetlen pl. a vanília, amelyet szintén érdemes a legeredetibb változatában beszerezni és ezt hasznosítani. A főzésnél, sütésnél fontos a fűszerek szerepe. A só használatának a kerülése mellett a cukor kerülése az egyik legfontosabb teendő. Amit lehet, mézzel helyettesítsünk és ezt is próbáljuk helyi termelőtől beszerezni, hiszen a hazai termékek fogyasztása igen fontos. Szerencsés, ha a konyhánkban, vagy a ház előtt tudunk termelni növényeket, amelyeknek a helyigénye nem nagy, azonban igen hasznos. Ilyenek a gyógy és fűszernövények. A zsálya például sok étel számára ad finom ízesítést, boltban is kapható valójában, frissen szedve fűszerként és gyógyteaként is hasznosítható. A ház elé ültetett rozmaring, citromfű, vagy éppen a körömvirág levelét, vagy virágzatát, ha tehetjük, frissen hasznosítsuk. Megszárítva a téli hónapokra is eltehetjük, a bolti termékek helyett megfelelőbb alternatíva. Amikor csak lehetséges, mindig az évszaknak megfelelő gyümölcsöket válasszuk. Teljesen fölösleges a nyári időszakban banánt, helyezni az asztalra, amikor számos idénygyümölcs is megtalálható ilyenkor: eper, málna, ribizli, barack, szilva, alma, körte. A hazai gyümölcsfogyasztásnak több haszna is van, hiszen a távolról érkezett gyümölcsök tartósításról, növényvédő szerrel való kezeléséről igen keveset tudhatunk meg. Nem mindig garantált, hogy vegyszermentesek, ezért ha csak lehet, el érdemes elkerülni őket. Ha mégis távoli országokból érkező gyümölcsöket használunk a háztartásban, nagyon fontos, hogy ezeket alaposan mossuk meg (pl. citrom) és felhasználásukat minimalizáljuk. Gyümölcsfogyasztás tekintetében a legszerencsésebb, ha magunk tudjuk a gyümölcsöket megtermelni, azonban ez nem mindig lehetséges. Ez esetben is a helyi termékek választása a legcélszerűbb. A helyi és biotermékek beszerzése a követlen kereskedelemi hálózatoknak köszönhetően ma már a nagyobb településeken élők számára is beszerezhető.
100
A készételeknél, főként a konzervipar által előállított termékeknél számos jelzéssel találkozunk, például az E-számokkal. Az E számok sorában problémás, kevésbé problémás és hasznos élelmiszer adalékok is tartoznak. Az allergiát és rákos megbetegedéseket okozó E-számok köréről ma már számos információ lelhető fel az interneten, vagy praktikus kis kártya formájában magunknál is hordhatjuk, hogy a bolti vásárlásnál segítségünkre legyen, mit nem szabad megvásárolnunk. Mindenképpen érdemes felkészülten vásárolni az asztalunkra kerülő élelmiszereket, és tudatosan tájékozódni a jelölésekről. Amennyiben problémás E-számmal találkozunk, ne vásároljuk meg a kiszemelt árut, hiszen nagyon sokan allergiás, bőr és asztmatikus betegségeket szerezhetnek a különböző adalékanyagok, vagy azok együtt hatása miatt.
Mariska néni a konyhában – jót, egészségeset otthon
Az élelmiszerek tárolása és csomagolása során is próbáljuk elkerülni a műanyag használatát. Nagyon sok minden tárolására kiválóan alkalmas az üveg: például szárazbab, aszalványok és italok, szörpök tárolására. Sokféle fólia kapható az üzletekben, azonban ha alkalmas, akkor válasszunk helyettük zsírpapírt: használhatjuk kenyér, hús és zöldségek csomagolására, tehát nem csak sütésnél lehet hasznos segítőnk. A használt étolaj derítésére, hogy ajánlható a zeolitos derítő, amellyel összekeverve (2-3 kanál), többször is hasznosíthatjuk a sütő zsiradékot.
Tartósítás A tartósítási eljárások szerepe azért fontos, mert a téli időszakban már nemigen tudunk hazai friss zöldséget és gyümölcsöt beszerezni. Mindenképpen javasolt a házi tartósítási módszerek választása. Ilyen például a befőzés, amely adalékanyagok és tartósítószerek nélkül is biztos gyümölcsforrást jelenthetnek a téli időszakban. Alma, meggy, barack mellett félkész ételeket is eltehetünk télére, így például a lecsót. Az aszalás egy másik olyan tartósítási módszer, amely amellett, hogy valóban egy kis ráfordítást igényel a hétköznapokban (hiszen tisztítani, darabolni, tárolni kell), mindenképpen megéri, hiszen almát, szilvát, körtét, barackot és akár zöldséget is bármikor elő tudunk így venni télen is. Finom csemege a család, a vendégek számára, de feldíszítve akár kedves ajándék is lehet belőle.
Tisztítás Nagy feladat a háztartásban az eszközök, a konyha, a gyümölcsök és zöldségek tisztítása. Igen széleskörű a tisztító és mosószerek választéka, azonban ha csökkenteni szeretnénk a megbetegedéseket nagymértékben okozó vegyszereket a háztartásunkban, érdemes elkerülni őket. Ember és környezetkímélő alternatíva lehet a sok üzletben hozzáférhető „békás+” mosogatószer család (mosogató, mosó és súroló szerek). Ugyancsak Az AHIMSA termékcsalád „emberkímélő” emberkímélő az Ahimsa termékcsalád. Leginkább azonban azokat a tisztító-mosogató szereket válasszuk, amelyeket már az idő megmért, sok generáció használta és így egyértelmű, hogy nem egészségkárosítóak: a mosószóda, a bórax, az ecet, a szódabikarbóna, a citromlé sok mindenre használható. A konyhában gyakran érintkezünk nehezen lemosható anyagokkal. A szódabikarbónának kiváló a folttisztító hatása, a citromsav fehérít. Az ecet fertőtlenít, s a színek megtartását segíti mosás után. A zeolitos gyógyító ásványalapú kézmosóval ajánljuk tisztítani, vagy súrolásra a Suromin ásványi por is igen alkalmas.
101
Mariska néni a konyhában – jót, egészségeset otthon
Fogyasztás A háztartásnak számos közvetett környezeti hatása van. Egy tudatos háziasszonynak arra is gondolnia kell, hogy milyen a víz, az energia és a hulladékhasználat. Sok vizet tudunk megspórolni, ha olyan víztakarékos eszközöket szerelünk fel, amelyek gátolják a víz fölösleges elfolyását. A víztakarékos zuhanyfejek, csapok mellett igen hasznos eszköz a Go Stop nevű, amely abban a pillanatban leállítatja a vízfolyást, amikor már nincs rá szükségünk. A háztartási költségeink 40%-át az energiafogyasztás teszi ki. Az A és A+ energiaosztályba sorolt termékek mind a világító eszközök, mind a háztartási eszközök (mikrohullámú sütők) esetében jelentősen csökkenthetik kiadásainkat. Mindenkonyhai munkálatnál keletkezik konyhai hulladék. Akár élelmiszert tisztítunk, akár mosogatunk, vagy vásárolunk, csomagoló anyagok és különböző szerves, szervetlen papír, műanyag, fém és üveg hulladékok keletkezik. Nagyon fontos, hogy a háztartásban megpróbáljuk a szelektív hulladékgyűjtés lehetőségét megteremteni. Ha van lehetőségünk komposztáljunk, a papír hulladékot kandallóban, kályhában égessük el, a műanyagot és üveget vagy használjuk újra, vagy juttassuk el a szelektív gyűjtőhelyekre. Azonban a legfontosabb, ha minél kevesebb csomagoló anyagot viszünk be a háztartásunkba. Sokszor évek múlnak el, mire minden eszköz, tárgy „megtalálja a helyét, s kialakul egy rendszerezettségen alapuló háztartás. Hiszen ha belegondolunk, számos, párhuzamos folyamatot szervezünk össze a konyhában: elkészítjük az ételt, de a hulladékot már úgy válogatjuk, hogy a tüzelni való, az állatok etetésére való és az ún. haszontalan szemetet külön választjuk, és amit lehet, hasznosítunk. Célszerű tehát rendszerben tervezni, szervezni a konyhai foglalatosságainkat, akkor több idő jut a családra, barátokra, magunkra.
102
FORRÁSOK: A hagyományos falusi porta hétköznapjai Koleszár Krisztián - É. Kovács Judit - Laki-lukács László Népi díszítőművészet Dél-Gömörben és DélTornában (B. A. Z. megyei Környezetvédelmi és Területfejlesztési Kht. 2004.) É. Kovács Judit Gömörmihályfalva (KLT Néprajzi Tanszék 1992.) A hagyományos építkezés fenntarthatósági vonatkozásai Molnár Viktor: Építés természetes helyi anyaggal (Magyar Építőipar, 2001/11-12. szám) http://www.123rf.com http://www.barattibay.org http://www.claygar.cz http://www.naturalhomes.nl http://www.asmallcaseacrossindia.blogspot.com http://www.elohazak.com Állat a ház körül, állatjólét http://www.europarl.europa.eu http://www.animalwelfareapproved.org http://www.wildlifezone.wordpress.com http://wildlifezone.wordpress.com http://www.ecotonefarm.blogspot.com http://www.abc.net.au http://www.fairandsquare.coop A fa és tüzelése környezetbarát módon http://www.exterpassive.com http://www.subsistresist.wordpress.com http://www.honorex.t-online.hu http://www.zalaikalyha.hu Energiatakarékosság otthon és a munkahelyen http://www.luxecoliving.com http://www.interestingenergyfacts.blogspot.com http://www.typesofthings.com http://www.konyhageparuhaz.hu http://www.banatul.info http://www.pcworld.hu http://www.highdisplay.com Víztakarékosság http://www.vizmuvek.hu/vizvilagnapja/vizlabnyom.html http://fenntarthato.hu/epites/termekek/vizhasznalat/viztakarekos-berendezesek http://www.zoldkoznapok.hu/tiszta_viz.php http://fenntarthato.hu/epites/termekek/vizhasznalat/viztakarekos-berendezesek http://www.royalchildrenclub.blogspot.com http://www.blackcreekgirlscouts.wordpress.com http://www.a1greenproducts.org http://www.envirogadget.com http://www.treehugger.com http://www.alibaba.com http://www.bathroom-kitchen-faucets.com
103
A hulladék keletkezése és keletkezésének megelőzése http://www.acleanpeace.com http://www.stlouiscountymn.gov http://www.loadstorm.com A biokert Dowding,Ch. (2010) Biokertészkedés a gyakorlatban, Cser Kiadó, Budapest, p.140 Franke, W. (2006) Biokert – az öngyógyító vegyeskert, Mezőgazda Kiadó, Budapest, p.100 Füzi I. (2010) Környezetkímélő gazdálkodás, Ökológiai Intézet Alapítvány, Miskolc, p 24 Kern, A. (2005) Régi idők kerti fortélyai, Mérték Kiadó, Budapest, p.96 Mezei O. (2000) Biodinamikus kertgazdálkodás, Mezőgazda Kiadó, p.166 Rasztik V. (2003) Az ökokertek növényvédelme, Mezőgazda Kiadó, Budapest, p.277 Roszik P. (2009) Biokert a ház körül, Magyar Biokultúra Szövetség, Budapest, p.42 Tamás E. (1992) Biokertészek könyve, Agricola Kiadó, Budapest, p.147 Gyümölcskertészet hagyományosan GYULAI F. (1999) Az agrobiodiverzitás változás a Kárpát-medencében, Fenntartható Fejlődés Bizottság, Budapest HORN J. (1941) Mesterfogások a gyümölcsösben, Növényvédelem és kertészet, Budapest HUDÁK K. (2001): A XX. Század szőlő- és gyümölcskultúrájának történeti vizsgálata az Aggteleki Nemzeti Park területén. – Kutatási jelentés, ANPI, Jósvafő HUDÁK K.-SZMORAD F. (2005) A gyümölcstermesztés múltja és jelene Jósvafőn, RAPAICS R. (1943) Termesztett növényeink eredete, Kincsestár 89, Budapest Gyümölcsfeldolgozás hagyományosan MAGYAR NÉPRAJZ - GYÜMÖLCSKULTÚRA MAGYAR NÉPRAJZI LEXIKON Gyógy- és fűszernövények a kertben és életünkben http://www.fuszervilag.eu http://www.gyogynovenyek.net/gyogynovenytar/index.php http://www.planetbotanic.ca http://www.delta-intkey.com http://www.alodiathailand.com Mit tegyünk kertünkben a „kártevőkkel”? Rasztik Viktória (2003) Az ökokertek növényvédelme, Mezőgazda Kiadó, Budapest Roszik Péter (2009) Biokert a ház körül, Magyar Biokultúra Szövetség, Budapest http://www.szon.hu http://www.kiskert.mindenkilapja.hu http://www.chris-schuster.com http://www.services.flikie.com Mit vegyünk a boltban? http://www.szupemarket fairtrade.ie http://www.c2cn.eu http://www.mezesfeher.blogspot.com Mariska néni a konyhában – jót, egészségesen otthon http://www.nageshwartirth.org http://www.topnews.in www1.american.edu
104
A KIADVÁNY TELJES EGÉSZÉBEN ÚJRAHASZNOSÍTOTT PAPÍRBÓL KÉSZÜLT