Környezetismeret-környezetvédelem csapatverseny Segédanyag a döntőre való felkészüléshez – 4. évfolyam Almafa Táplálkozásra több mint 5000 éve használja az ember. Már az ókori rómaiak is 29 almafajtát ismertek. Közepes vagy nagy termetű gyümölcsfa; kérgének színe szürkésbarna. Koronája terebélyes, levelei sötétzöldek és tojásdad alakúak. Ha virágba borul, fehér vagy rózsaszín szirmokban pompázik. Hazánkban az almafa a legnagyobb területen és mennyiségben termesztett gyümölcs. Korai fajtái már július közepén ehetők, a későiek az ősz végére érnek be. A magyar almát külföldön is szívesen fogyasztják. Az alma hazánk melegebb és hűvösebb éghajlati területein is egyaránt jól terem. Az olyan talajt szereti, amely kissé nyirkos, levegős és tápanyagban gazdag. A gyümölcs felső részén látható a rövid kocsány, ezzel csüng az alma a fán. A gyümölcs alsó részén öt apró, elszáradt csészelevél helyezkedik el. A magvakat rejtő gyümölcshúst viaszos héj veszi körül. Az almát leggyakrabban nyersen fogyasztjuk. Mivel a különböző almafajták sok vitamint és ásványi anyagot tartalmaznak, rendszeres fogyasztásuk gyermekek és felnőttek számára egyformán ajánlott. Árvalányhaj Leginkább réteken és mezőkön él. Ez a fűféle akár 1 méter magasra is megnőhet. Levelei mindössze kb. 1 mm szélesek. Július és szeptember között virágzik. Szemterméssel rendelkezik. Jó néhány árvalányhajfaj létezik, ezek közül némelyek igen jelentős takarmánynövények. Zöldborsó Gyakori zöldségnövény. Ázsiában és Európában igen elterjedt. Kiskertekben és nagyüzemekben is termesztik. Mivel a zöldborsó viszonylag hosszú gyökeret ereszt, jól tűri a szárazságot. A növény indái akár 2 m magasra is felkúszhatnak. Hajtásai és levelei többnyire világoszöldek, kékes árnyalattal. Az 5-10 borsószemet rejtő hüvely szintén zöld színű. Frissen, fagyasztva vagy konzervként is árusítják.
Közönséges búza A világ egyik legjelentősebb gabonája, amelyet már Kr. e. 2000-ben termesztettek. A Tiszántúl egyes vidékein úgy nevezik: élet. A közönséges búzát tavasszal vagy ősszel vetik, hazánkban az utóbbi gyakoribb. Felfelé álló szára 40-120 cm magas. A kalász hossza 8-10 cm. A barnás színű szemtermés különféle fehérjéket, pl. sikért (glutén), valamint keményítőt tartalmaz, ezek mennyisége adja meg a búzaszem minőségét. Többnyire június végén és július elején érik be. A kenyérbúza őrleményéből lesz a liszt, a kenyér alapanyaga.
Cékla Hazánkban az élénkvörös színű fajtákat termesztik. Általában június végén, július elején vetik. Kétéves, lágy szárú növény, amelynek gömbölyded vagy hosszúkás gyökérgumóját fogyasztjuk. Élénkvörös belső részét körkörös csíkok teszik különlegessé. Magyarországon elsősorban befőttként fogyasztjuk, de alkalmas levesek ízesítésére, elkészíthető sütve vagy párolva is. Dinnye Afrikában és Európában elterjedt, kúszónövény, hazánkban is sokfelé termesztik, gyümölcsét fogyasztjuk. Helyrevetéssel és palántázással is szaporítható. Erős főgyökeret ereszt, gyökérzete legfeljebb 25 cm-re hatol.Szárán szőrök láthatók. Zöld színű levelei az 5-10 cm hosszúságú levélnyélen helyezkednek el. A kacsok több irányba is elágazhatnak. Porzós és termős virágai egyaránt zöldessárga vagy sárga színűek, tölcsér alakúak, megtermékenyítésük a méhek és a rovarok feladata. Termése lehet gömbölyű, gömbölyded vagy megnyúlt. Tömege is változó, akár a 15 kg-ot is elérhető. Vastag héj
védi a gyümölcshúst. A termés húsa pirosas színű, barna és fehér magokat rejt. A görögdinnyét fogyaszthatjuk nyersen, gyümölcssalátához, gyümölcsleveshez adhatjuk, savanyíthatjuk. Közönséges diófa Csonthéjas termésű fa. Lombhullató fa, magassága a 30 m-t is meghaladhatja, de általában 15-25 méter. Kérge eleinte ezüstösszürke, sima felületű, idővel barnásszürkévé változik, felülete repedezetté válik. Levelei szórtan helyezkednek el, 20-40 cm-re megnőnek. Erős hatóanyagai miatt a dióavar alatt nem minden növény képes életben maradni. Áprilisban, májusban virágzik, a porzós virágok korábban nyílnak, mint a termősek. Előbbiek sárgák vagy sárgászöldek, barkában fejlődnek; kezdetben lefelé görbülnek, majd lecsüngenek. A termős virágok többnyire az ágvégeken helyezkednek el, szirmaik nincsenek, bibéik sárgák. A termést zöld vagy sárgás színű, színezőanyagokkal teli burok (kopács) védi, amely éréskor leválik, s látható a kemény héj. Ha a héjat feltörjük, olajos magvat találunk, ezt fogyasztjuk. A dióbelet ehetjük nyersen, felhasználhatjuk tészták, kalácsok, sütemények ízesítésére. Hónapos retek C-vitaminban gazdag zöldségféle, Föld alatti szára, vagyis gumója (ezt fogyasztjuk) lehet gömbölyded, tojás vagy henger alakú, héja piros, lila vagy fehér. Az egyik legkeresettebb a piros gumójú fajta. Népszerűségét valószínűleg gyors növekedésének is köszönheti, ugyanis a csírázástól a beérésig mindössze két hónapra van szüksége. A nyári reteknek nagyobb méretű gumója van, mint a hónapos reteknek, de több idő szükséges a beéréséhez. Az őszi és a téli fajták növesztik a legnagyobb gumót. A retek jellegzetessége, hogy kizárólag nyersen fogyasztjuk. Kajszibarack Zamatos gyümölcséért termesztik. Többek közt majombaracknak, sárgabaracknak is nevezik. Lombhullató fa, amely 3-10 m magasra nő. Leginkább a nedves, homokos vagy agyagos talajt kedveli. Levelei tojásdad alakúak, hegyesek, fűrészes szélűek. Fehér vagy halványrózsaszín virágai a levelek kifejlődése előtt nyílnak. 4-8 cm átmérőjű csonthéjas termése többnyire gömbölyű, héja bársonyos tapintású, narancsszínű, helyenként bíborszínnel tarkított. Húsa sárga vagy narancssárga, édes vagy savanykás. Gyümölcsét fogyaszthatjuk nyersen, készíthetünk belőle kompótot vagy lekvárt. Sütemények ízesítésére is kiváló. Különösen finom és jó minőségű barack terem Kecskeméten és környékén.
Fejeskáposzta Kétnyári zöldségféle. Tavasszal melegágyba vetik a magját, majd kiültetik a palántát. Bizonyos típusát ősszel ültetik, ezt áttelelő fajtának nevezik. A tápanyagdús, kellően nedves talajt kedveli. A káposztafej szárból és szorosan egymásba boruló levelekből áll. A szár (más néven torzsa) vaskos és rövid. Rajta fejlődnek ki a húsos levelek. A széles leveleket levélerek hálózzák be. Egy idő után a káposztafej szétnyílik, majd a torzsából egy magas, elágazó szár nő ki. Ezen a második évben sárga virágok és becőtermések jelennek meg. Sokféle étel készíthető belőle, savanyítható is. Igen magas Cvitamin tartalma miatt is érdemes rendszeresen fogyasztani. Kelkáposzta Fólia alatt és szabad földben is termesztik, nyáron vagy ősszel ültetik, általában palántázással. A tápanyagban dús, kellően nedves talajt kedveli. Csapadékos, párás, meleg helyeken érleli a legszebb fejeket. Kétéves növény, a második évben hozza a magszárat, a virágokat és a becőtermést. A káposztafej tulajdonképpen egy nagyra nőtt rügy. Levelei nagyméretűek, fodrosak és hólyagosak. Belső, sárga színű feje alkalmas fogyasztásra, külső levelei nem. Karalábé Európában elterjedt, hazánkban is termesztett zöldségféle. Fóliasátor alatt és szabadföldben is termesztik tavasszal, nyáron és kora ősszel egyaránt. Sok vizet, rendszeres öntözést igényel. A föld felszíne fölött lévő megvastagodott szárát fogyasztjuk, amelyet gumónak is szokás nevezni. Ennek színe alapján megkülönböztetünk fehéreshalványzöld és liláskék karalábékat. Jelentős B-vitamin tartalma van. Húslevesek ízesítésére használjuk, de főzelékként is kiváló. Karfiol Egyéves növény, zöldségféle, amelyet ehető virágáért termesztenek. A humuszban gazdag, tápanyagban dús talajt kedveli. Vízigénye igen magas, tehát megfelelő mennyiségű csapadékra vagy rendszeres öntözésre van szüksége. Áprilisban, június végén és ősszel is ültethető. Fehéres színű hajtásait és húsos virágait lapátra emlékeztető zöld levelek veszik körül. Főzhetünk belőle levest, ehetjük sütve, párolva is. Magas Cvitamin és rosttartalma miatt különösen egészséges. Kelbimbó Kedvelt zöldségféle, a fejes káposzta közvetlen rokona. Hazánkban elsősorban házikertekben termesztik. A palántákat június elején szokás elültetni. A kissé meszes, alacsony nitrogéntartalmú talajt kedveli. Fény- és vízigényes növény, bár viszonylag jól tűri a szárazságot. Dacol a téli
hideggel, a -15 oC-ot is elviseli. Hűvös, csapadékos időjárás esetén bőséges termés várható. Főgyökere erős, gyökérzete közel 1 m mélyre hatol. Oszlopszerű szára akár 130 cm magasra is megnő. az első évben jelennek meg a hajtások, a bimbók, a második évben a becőtermések. Ízletes, magas vitamintartalmú. Levest, köretet, főzeléket, salátát készíthetünk belőle. Körtefa Ritkán nő 10 m-nél magasabbra. Barázdált kérge sötétszürke színű. Levelei sötétzöldek és hegyes végűek. Miután lehullottak a szirmok, megkezdődik a gyümölcskészítés. Nagyon sok fajtája létezik, ezek színükben, ízükben, méretükben, alakjukban némileg különböznek egymástól. A legtöbb fajta ehető nyersen, némelyiket azonban meg kell főzni, hogy fogyaszthatóvá váljon. Mivel puha fa, igen kedvelik a fafaragók.
Burgonya Rokon értelmű kifejezései: pityóka, kutyatök, kolompér, krumpli. Az egyik legnépszerűbb élelmiszernövény a világon. Lágy szárú cserje, amely leginkább a hűvös, csapadékos időjárást és a humuszban gazdag talajt kedveli. Föld felett lévő részéből fejlődik ki a leveles szár, a föld alatt található részéből pedig a gyökerek és a tarackok. A tarack vége megvastagodik, s ebből alakul ki a keményítőben és Cvitaminban gazdag gumó, amit fogyasztunk. A gumón kívül a burgonyanövény minden egyéb része mérgező. Több mint ezer fajtája létezik, ezért a gumók méretükben, színükben, formájukban eltérnek egymástól. Héja nemcsak barna, hanem fehér, sárga, piros, rózsaszín is lehet. Az általunk ismert burgonyafajta húsa fehéres vagy sárgás színű, de létezik rózsaszín vagy vöröses színű is. Kukorica Tengerinek is nevezik ezt a lágyszárú növényt, melyet hazánkban is sokfelé termesztenek. Akár 2 m magasra is megnő. Laza címert alkotó porzós virágait a csúcson találjuk. A nővirágok torzsavirágzatot alkotnak, a virágokból többnyire sárga színű szemek fejlődnek. A szemek őrlésével kukoricalisztet kapunk, ennek felhasználásával kenyér és pékáru készíthető. Fagyasztva és konzervként is szokás tárolni, árusítani. Kiváló csemege, sokak kedvence a főtt kukorica.
Mák Fűszernövény. Többnyire tavasszal vetik, de egyre gyakoribb az őszi mák termesztése. Szára akár a 120 cm-t is elérheti, fölfelé és egyenesen nő, csak a felső részén ágazik el. A szárlevelek világoszöld színűek. Virága nagyméretű sziromlevelekből áll. A növény termése üreges, több rekeszből álló tok; a termésben találhatók az apró magvak, melyek kék, feketés, szürkés vagy fehér színűek. A mákot sütemények, tészták ízesítésére használhatjuk. A mákgubóból a gyógyszeripar különféle anyagokat nyer ki. Napraforgó Más néven: forgó, tányérrózsa, tányérvirág, magját szotyolának, ricának is nevezik egyes helyeken. Egyéves növény. Szára a 3 m magasságot is elérheti, széles levelei oválisak vagy szív alakúak. Rendszerint egyetlen, kb. 30 cm átmérőjű fészekvirágzat fejlődik a növényen. A külső virágok szirmai aranysárgák. Tányérjában találhatók az egymás mellett sűrűn elhelyezkedő, szürkés héjjal borított magok, amelyek többek közt növényi olajat és fehérjét tartalmaznak. A napraforgót elsősorban azért termesztik, hogy magjából olajat nyerjenek, s azt étolaj készítéséhez használják fel.
Őszibarack Csonthéjas termésű zamatos gyümölcs. Viszonylag kis termetű fa. Szürke színű kérge sima felületű. Levelei rövid nyelűek, lándzsa alakúak. Lombosodás előtt virágzik. A termés héja kívül bársonyosan szőrös, némelyik fajtánál kívül sima. Régebben az augusztus-szeptember folyamán érő barackok voltak gyakoriak, ma már júliusban is ehetünk őszibarackot. Készítenek belőle lekvárt, befőttet, szűrt és rostos gyümölcslevet.
Padlizsán Zöldségféle. Törökparadicsomnak és tojásgyümölcsnek is nevezik. Magvetéssel és palántáról egyaránt szaporítható. Meleg, napsütéses időben fejlődik leginkább. Szára legfeljebb 80 cm magasra nő. Levelei kb. 10 cm hosszúak. A termés tojásdad vagy gömbölyded alakú, hossza akár a 30 cm-t is elérheti. A termés héja lehet pl. mélykék vagy sötétlila. Az első termések általában július végén, augusztus elején jelennek meg. Ránthatjuk, süthetjük, párolhatjuk, ízletes padlizsánkrémet is készíthetünk belőle. Közönséges paprika Egynyári növény, rokona a burgonyának és a paradicsomnak. Az egyik legnépszerűbb zöldség hazánkban. A laza szerkezetű, jó tápanyagtartalmú talajt kedveli. Megfelelő mennyiségű vízre és tápanyagra van szüksége. A növény magvait február-március hónapban védett helyre – melegágyba vagy fólia alá – ültetik. A palántákat csak a májusi fagyok után ültetik ki szabadba. Szára lágy, puha és nedvdús, később megfásodik. Termésének húsa vékony, benne a fejlődés során egy erekkel részekre osztott üreg alakul ki. Ezért felfújt bogyótermésnek nevezzük. C-vitamin tartalma igen magas. Szent-Györgyi Albert vonta ki először a paprikából a C-vitamint. Paprikából étkezési és fűszerpaprikát egyaránt termesztenek. Európa-szerte híres a szegedi és a kalocsai fűszerpaprika. Paradicsom Egyéves növény. Különösen kedveli a laza szerkezetű talajt, a meleget és a napfényt. Általában április végén szokás elültetni a palántákat. Főgyökérzete dúsabb és mélyebbre hatol, mint a paprikáé. Magjait lédús hús és bőrszerű héj borítja. A zöld, éretlen, friss paradicsom mérgező, akár idegrendszeri károsodást is okozhat. (Befőttként veszélytelen, mert a méreganyag lebomlik.) Fogyaszthatjuk nyersen, készíthetünk belőle különböző ételeket, ivólevet.
Petrezselyem Kétéves növény: az első évben kialakul a gyökér és a lomb, a második évben megjelenik a virágzat, majd a kaszattermések. Megkülönböztetünk gyökérpetrezselymet és metélő petrezselymet. A gyökérpetrezselyem igen erős, ehető karógyökeret fejleszt, mely csak rossz talajviszonyok esetén ágazik el. A metélőpetrezselyem viszont
mindenképpen elágazó gyökereket fejleszt. Mindkét típus zöld, ételízesítésre alkalmas leveleket hajt. A gyökérpetrezselyemnek nemcsak a levele, hanem a fehér, répa alakú karógyökere is ízesíti a levest. Sárgarépa Az egészségre jótékony hatású zöldségféle. Mélyen megmunkált, porhanyós és tápanyagban gazdag talajban fejlődik leginkább. A tápanyagokat a földben fejlődő szervében, a répatestben halmozza fel. A répatest jelentős részét a főgyökér (raktározó karógyökér) alkotja, mely jelentősen megvastagodik. A karógyökér fölött helyezkedik el a rövid szár, ebből erednek az összetett levelek. Teljes kifejlődéséhez két évre van szükség. Az első évben fejlődik ki a rövid szár, a levelek és a karógyökér. A második év tavaszán a répatest felső részéből kihajt egy hosszú szár, mely a virágzatot és a termést tartja. A karógyökér narancssárga színét a karotin nevű anyag adja. Ebből állítja elő szervezetünk az A-vitamint, amely többek közt a látásunkat segíti. Szívesen használjuk levesek ízesítésére vagy zöldségköretként. Ribizli Ribiszkének is nevezik. Apró, ehető bogyókat termő cserje. Néhol vadon is megtalálható, de elsősorban kertekben gyakori. 1-1,5 m magasra nő meg, vesszői tüske nélküliek, levelei karéjosak. Fehéres színű virágai oldalhajtásokon nőnek, fürtökben. Általában júliusban szedhetők le a lédús, piros, apró bogyók (termések), melyeknek enyhén savanykás ízük van. Ezt a termésekben lévő gyümölcssavak, valamint az ecetsav, almasav, citromsav stb. okozzák. A ribizlinek 150 fajtája létezik: köztük nemcsak piros, hanem fehéres színűeket is találunk. Elsősorban nyersen fogyasztjuk, de készíthető belőle szörp vagy lekvár is, hozzáadhatjuk gyümölcssalátához, ízesíthetünk vele süteményeket. Fejes saláta Levélzöldségféle, amely általában kora tavasszal jelenik meg a piacokon. Többféle termesztési módja létezik, de kiskertekben leginkább palántázással termesztik ezt a kétéves növényt. Viszonylag kis oldalgyökérzettel rendelkezik, ezért a termesztés elején megfelelően nedves talajra van szüksége. A fejlődés későbbi szakaszában már nem igényel olyan sok öntözést. Mivel jól tűri a hideget, ősszel is ki lehet ültetni, s áttelel. A salátafejet a tőlevelek képezik. A külső levelek általában sötétzöldek, a belső levelek gyengébbek, színük sárga vagy zöldessárga. Magas B- és C-vitamin tartalma miatt érdemes rendszeresen fogyasztani. Ehetjük nyersen, főzve, levesként, főzelékként. Gyakran használjuk húsételek kísérőjeként, savanyúságnak
vagy ételízesítőnek. Szilvafa Hazánk egyik legnépszerűbb gyümölcse a szilva. Gyökérzete nem nyúlik mélyen a földbe, hanem a felszín közelében hálózza be a talajt. Közepes magasságú fa, melynek egyenes törzsét szürkésfehér kéreg borítja. Levelei tojásdad alakúak, szélük recés. Virágaiban öt-öt fehér sziromlevelet találunk. A gyümölcsöt vékony, hamvas, lilás színű héj borítja (bár fajtától függően más színű is lehet). Magját nagyméretű csonthéj fedi. Frissen és tartósítva is ehetjük. Elsősorban befőttként, és aszalt gyümölcsként fogyasztjuk.
Szőlő Megkülönböztetünk csemege-, mazsola-, borszőlőket. Évelő, fás szárú, kúszónövény. Gyökérzete mélyen behatol a talajba, ezért a tartós szárazságot is jól tűri. A talajból kiemelkedő vaskos, fás szárrészt szőlőtőkének nevezzük. A tőkéből hajtanak ki a vesszők, melyeken levél, kacs, virágzat, majd termés fejlődik. Minden szőlőfürtön több szőlőszem található, amelyek egy-egy virág termőjéből alakulnak ki. A szőlőszem bőrszerű héján belül lédús gyümölcshús van, ebben ülnek a magvak. Az ilyen termést nevezzük bogyótermésnek. A bogyók fürtöt alkotnak, amelyek többnyire ősz elején kerülnek a puttonyba.
Főzőtök Kiskertekben és nagyüzemekben is termesztett zöldségféle. Kedveli a fényt és a meleget. Talajon futó szára akár több méter hosszúra is megnőhet. Kabakterméssel rendelkezik, mely többnyire hosszúkás, ha megérett, halványsárga színűvé válik. Fogyasztható főzeléknek, rántva, magjából olajat készítenek.
Pompás tulipán Az egyik legkedveltebb tavaszi dísznövény. Évelő, hagymái évről évre kihajtanak, virágzanak és teremnek. A hagymatönk aljából ered a dús mellékgyökérzet, felső részéből fejlődnek ki a mellékeres levelek, s a virágot tartó szár. A virágok belsejében jól láthatók a porzók és a termő. A külső és a belső takarólevelek egyformák. A megporzás ember által végzett mesterséges úton is történhet. Uborka Európa-szerte kedvelt zöldség. Megkülönböztetünk kígyó-, saláta-, csemegeuborkát. Gazdagon elágazó főgyökérzettel rendelkeznek, üreges száruk akár 15 m hosszúra is megnőhet, s kacsok találhatók rajtuk. A szárat és a leveleket szőrök borítják. Aranysárga, tölcsérre emlékeztető virágokat hoz. Kabaktermést fejleszt, melynek részei: héj, hús, belső szivacsos rész – ebben helyezkednek el a magvak. A kígyóuborka a 30 cm-es hosszúságot is meghaladhatja, a salátauborka hossza 15-30 cm közötti, a csemegeuborka hossza pedig általában nem haladja meg a 15 cm-t. Elsősorban savanyúságként fogyasztjuk.
Vöröshagyma Termesztett zöldségnövény. Élelmiszerként és ételízesítőként is használjuk. Mellékgyökérzettel rendelkezik. A növény talajban fejlődő részét rézvörös buroklevelek fedik. Alattuk találhatók az egymásra boruló fehér, húsos hagymalevelek. Mindkét levélféleség a hagyma alsó részén kiszélesedő, rövid, föld alatti szárból, a tönkből ered. A tönköt, a burok- és hagymalevelet együtt hagymának nevezzük. A kora tavasszal elvetett hagymamagokból nyárra úgynevezett dughagyma fejlődik. A dughagymákat ősszel felszedik, megszárítják. Tavasszal ismét földbe rakják, s belőlük alakulnak ki a hagymafejek. Ezeket fogyasztjuk.
