KÖRNYEZETI ÉS TÁRSADALMI GONDOLATOK FÖLDRAJZI TÜKÖRBEN MOLNÁR GÁBOR ÍRÁSMŐVEIBEN Bevezetés elé Molnár Gábor születésének századik évfordulóján az íróval kapcsolatosan számos megemlékezı cikk, vagy tevékenységével kapcsolatos tanulmány lát napvilágot. Mint geográfus, elsısorban a saját szakmai nézıpontomból szemlélem a szerzıt. Az útleírásaiban és vadászkalandjaiban társadalomföldrajzi, döntı részben kérdésekkel
pedig környezeti
foglalkozó észrevételeit, megállapításait; alárendelten gazdaságföldrajzi
utalásokat mutatom be. Ezen a ponton megállapíthatjuk, hogy a tartalom bıvebb a címben foglaltnál. A Mongóliában tett utazásait más oldalról is megközelítem: hol, mely városaiban, területein járt az író az országnak; milyen módon jutott el oda? Az információk egy részét térképre is elhelyeztem.
Nyitó gondolatok A fenti bevezetı tükrében kijelenthetjük, megismerve az író mőveinek egy részét, hogy Molnár Gábor olvasmányos kalandos útleírásaiban számos olyan leírást, vagy egyáltalán csak rövid megállapítást (margójegyzetet) találhatunk, ami nagyon is fontos földrajzi mondanivalót hordoz. Személyes gondolataimat nem alapozhattam a szerzı teljes írói repertoárjának ismeretére, ugyanakkor néhány alapvetı – Brazíliával foglalkozó - mővének közelebbi tanulmányozása biztos alapot nyújt összegzı megállapításaimhoz. Ismereteim „Az óriáskígyók földjén” (1955, 1957, 1961, 1964, 1979), „Az én kedves Amazóniám” (1975), a „Kalandok a brazíliai ıserdıben” (re-print kiadása: 2008), és „A fehér arany vadonában” (1961, 1964) címő munkáin alapulnak; bár egyéb mőveirıl is több forrás állt rendelkezésemre. A szerzı élete során egy teljesen más régiót is felkeresett, amelyet aztán papíron is nagyközönség elé helyezett. Ez a térség volt Mongólia, amely országban tett utazásait egész pontosan három mőben tette közzé. A kiadás idırendi sorrendjében „Az egymillió hıs országa” (1966), „A négy hágó sziklavadonában” (1970), valamint – az
1
egyébként utolsó kiadott mőve – „Az Arany-Góbi kısivatagában” (1981) foglalkozik a mongol anyaggal.
Molnár Gábor néhány alapvetı, Brazíliával foglalkozó kötete (1.rész)
Gazdaságföldrajzi és társadalmi vonatkozások Az óriáskígyók földjén c. kötetben felsejlenek Brazília azon iparágai, amelyek napjainkig is “elérnek”, így a gumiipar, a bırkikészítés és értékesítés (kitüntetett szerepben a kajmán- és a kígyóbır), a kávétermesztés. Érdemes olyan tevékenységekre is figyelni, mint például a folyami hajózás az esıerdıben (egész Amazóniában), amelynek hallatlan nagy szerepe van, nemcsak a közlekedésben. A folyami hajózás gyakran és egyúttal folyami kereskedelmet is jelent. A folyami kereskedelem pedig egyúttal kapocs az egyes vidékek között, ellátja a vadonban élıket a szükséges cikkekel, megélhetést biztosít számos ott élınek, és kimondott jólétet a nagy kereskedıtársaságok vezetıinek és tulajdonosainak. Megtudhatjuk, hogy Manausig, amely egész Amazónia legjelentısebb városa, a tengerjáró hajók is feljuthatnak, egészen a Rio Negro folyó torkolatáig. A kávé és Brazília összeforrt, ennek a kötetnek a 114-115.oldalán például bı tájékoztatást kapunk arról, mi történik ha túltermelés van belıle? Úgyszintén itt találjuk meg a kávécserje – egyébként nem az amerikai kontinenshez főzıdı – legendáját.
2
A nyersgumi fontosságára – s akkor még nem is beszélünk a valódi ipari feldolgozásról – semmi nem hívja fel jobban a figyelmet, mint Molnár idevágó sorai: “A caboclók sokféle, nyersgumiból öntött használati tárgyat készítenek az ıserdıben. Nemcsak sarut, hanem dohányszelencét, vadásztarsolyt, sıt, gumizsákot is esı ellen. A gumizsák például úgy készül, hogy a közönséges vászonzsákot egyszerően leöntik gumitejjel, megfüstölik, s már kész is a cabocló holmiját, lıszerét, függıágyát biztonságosan védı gumizsák. Tökéletesen vízhatlan, csak a trópusi nap heve ellen kell védeni, mert a vékony gumiréteg a vászonanyagon megrepedezik. (…)”
A szerzı fenti soraiban már egy fontos társadalmi csoportot is említ: a caboclókat, akikkel egyébként is a legtöbb idıt tölti Dél-Amerikai évei alatt, és a legtöbb alkalommal említi azokat –az indián népekkel karöltve - mőveiben. Sıt, magát is a caboclók közé sorolja, mely a következıkbıl derül ki, amikor a szerzı az Amazonason többedmagával evezés közben gızös teherhajóval találkoznak a folyón: “A Baependy hatalmas hullámokat vetve eldohog mellettünk, mialatt mi meghintáztatott csónakjainkból a vízbe csüngı növényzetbe kapaszkodunk. Pedro felébred. Tágra nyílt szemmel nézi a felettünk magasodó hajótestet, a korlát mellıl lebámuló félmeztelen matrózokat. A Baependy nem keltett bennem vágyat az európai civilizáció után. Caboclónak néznek –gondolom- aki a többiekkel – s ezt jól sejtik – vadászik az Amazonas vadonában.” (p. 97.)
Magáról a társadalom bıvebben, annak tagozódásáról pedig a 68.oldalon közöl rövid keresztmetszetet: “Urucara vezetı emberei a földtulajdonosok. Utánuk következnek a kereskedık, majd az iparral foglalkozók. Bár az utóbbiakról inkább csak hallottam. Végül a caboclok következnek. Ez a réteg mindenkit magába fogad, akinek semmije sincs, s magáénak mondhatja azt, amit én is a magaménak mondhatok: az állam roppant kiterjedéső ısvadonát.”
Mőveiben mindig vágyakozik az indián népek után, és egy-egy találkozáskor nagy lelkesedéssel ír róluk. A xavante csoporttal pedig kapcsolatba is kerül. Az én kedves Amazóniám c. kötet (terjedelmileg) második részében hosszasan foglalkozik a xavante indiánokkal. Feltárul ennek a törzsnek a múltja és jelene; miközben mitológiai történetek, néprajzi és régészeti érdekességeket is olvashatunk. A szerzı beszámol a xavante törzsek hétköznapjairól, a törzsi létfenntartás alapját képezı vadászatok, halászatok, növénytermesztési tevékenységekrıl. 3
Molnár Gábor társadalomföldrajzi megállapításaira vonatkozólag más szerzı is tesz említést. Ezen belül elıkerülnek olyan karakteres csomópontok – ezeket már én magam is megneveztem – mint például a caboclók és a tupi indiánfalvak, az indiánok életformájának a leírása; vagy az Amazonas folyam menti mindennapok tárgyalása az akkori évtizedekben. Szintén itt említhetı a természeti környezet iránti felelısség, a környezet pusztulásának veszélye: mindezt a továbbiakban a „természeti környezet”-rıl szóló következı részben a b) pont alatt bıvebben is tárgyalom. Molnárnak a jövıt érintıen is léteznek utalásai, ezt „futurisztikus elképzelések” címszó alatt említhetjük. Molnár lényegében a szegény vidéki nép felemelkedése esetében fogalmaz meg elképzeléseket a brazil ıserdıben, az Uatuma folyó környékére értve. Az „igazi futurisztikum” a „Primavera” nevő elképzelt település leírásában teljesedik ki.
Molnár Gábor vadászútjai Brazíliában
4
Molnár a természeti környezettel is kapcsolatos megállapításai A fenti, döntıen társadalmi és gazdasági vonatkozású megállapításokat követıen a továbbiakban összefoglalom, milyen, a környezettel, környezetvédelemmel összefüggı vonatkozások találhatóak Molnár Gábor mőveiben. Ezzel kapcsolatban nagyjából három, illetve egy negyedik gondolatkört érdemes kiemelni:
a) A megemlített (számos!) állat- és növényfajról lehet említést tenni, azok leírásáról; részben általában a természeti környezetrıl tett alapos beszámolóit is figyelve. b) A másik érdekesség, hogy többször visszaköszön az aggódás a pusztuló esıerdık és a megváltozott környezet miatt, mindez fıként a városok peremén, azokhoz közeli térszíneken tapasztalható. c) A harmadik szempont inkább gazdasági jellegő (azon belül is agrárgazdasági), bár kétségtelenül a természeti környezeten alapul. Idetartozik a Brazíliában olyan fontos haszonnövények ismertetése, mégpedig - az eredetük, - a termelésük, - és az értékesítés, a piaci viszonyok alapján. d) Egy negyedik gondolatkör lehet - némileg az elsı ponthoz kapcsolódik a legszorosabban - magával az utazásokkal és a vadászattal kapcsolatosak. Szerencsére az ıserdei vadaknak csak egy része kerül „puskavégre”, míg másik részük –hogy a szélesebb nagyközönség számára is megismerhetıvé váljanak – „elhagyja az ıserdıt”, és fıként állatkertekben talál új otthonra. Ezzel kapcsolatos élményeket szinte minden könyvében tárgyalja, leírja egy-egy példány befogását egészen a tengerentúli utazásig, az „új lakóhely” elfoglalásáig.
a) Molnár mővei kis túlzással biológiakönyvek is egyúttal, lévén számos fajt említ meg és tárgyal írásaiban. Gyakorta latin nevekkel is találkozunk, ami még értékesebbé teszi leírásait. Természetes, lévén vadászati-útleírásokkal van dolgunk, hogy arányaiban sokkal több állatot (fajt) említ, mint növényt. Mindehhez persze hozzátartoznak azok többlet információk, amelyek az élılények elıfordulásával, viselkedésével s nem utolsósorban: a vadászatukkal, elejtésükkel kapcsolatos. Molnár nagyon sokat foglalkozik a kígyókkal, emellett talán a legtöbb említést a piranha-k, a kajmánok, a rovarfélék és egyes emlısök kapják. 5
A vadászat során az ember rengeteg ismeretet szerezhet a természetrıl általában, és az elejtett zsákmányállatról úgyszintén. Az állatok elfogása egyúttal egy viselkedési „ismeretanyag” is. A legtöbb leírást, élménybeszámolót talán a sucurival (anakonda) és a surucucuval (a legveszélyesebb mérges kígyó) kapcsolatban olvashatjuk. Valószínőleg kitüntetett érdeklıdés övezi a kígyófajtákat és azok viselkedését a szerzı és útitársai részérıl, lévén szinte minden kísérı útitársnak főzıdik hozzá élménye és beszámolója. A brazíliai ıserdı veszélyes ragadozója a fekete kajmán, amely szintén lépten-nyomon említésre kerül.
Szintén sok élmény és beszámoló tartozik a különbözı rovarokhoz, amelyek igazi paradicsoma a brazíliai vadon. A rovargyőjtés – vadászatnak talán nem szabad nevezni igazán különleges élmény!
Nem tartozik ugyan az állat-és növényvilág leírásához, mégis – talán földrajzos alapossága és egyben leírásának szépsége okán – itt idézem az Amazonas folyóról írtakat: „Ez az igazi Amazonas. Ilyen tájban ez a folyam –a nyár közepén- százezer köbméter vizet szállít másodpercenként az Atlanti-óceánba. Az esıs évszak tetızésekor, június végén, július elején kétszeres ez a vízmennyiség. Az Amazonas vízterülete1 hatalmas mérető, 6120 000 négyzetkilométer. A folyam teljes hossza 6280 kilométer. De ez az Amazonas még nem az, ami lenn, az Atlanti-óceánnál terpeszkedik a delta ıserdıs szigettengerének 260 kilométeres szélességében. Addig még magába veszi sok kisebb, északról beleömlı folyó mellett a Tapajos, a Xingu, a Tocantins –a Tocantinsba ömlı Araguaya- vizét, hogy csak a nagyobb folyókról beszéljek. Ezek Közép-Brazíliából, délrıl erednek és folynak az Alsó-Amazonasba. Évente 4000 milliméter körüli errefelé a csapadék. Odahaza 600 milliméter. Ez a 4000 milliméter hat hónap alatt zúdul le, míg a nyár, a száraz évszak idején alig néhány száz milliméter a csapadék. Ez a tömérdek víz ember nem lakta ıserdıs tájakról hömpölyög alá.” (Az óriáskígyók földjén., p. 101.)
Úgy gondoltam, hogy a legfontosabb, a szerzı által a legtöbbet említett fajokról egy áttekintést adok, melyet ennek a cikknek a mellékletében helyeztem el.
b)
1
Itt minden bizonnyal vízgyőjtı területre gondolt a szerzı.
6
A szerzı aggódása – melyet természetesen Amazónia lakosai is többé kevésbé osztanak – Idırıl idıre elıkerül a természeti környezet romlásával kapcsolatban. Az esıerdık visszaszourulás olyan nagy arányú, ami feltétlen bevatkozást kíván. Elképzelhetjük, hogy napjainkban hol tart az ıserdık pusztulása, amely már az 1980-as években is nagyon elırehaladott volt, s a helyzet azóta csak rosszabbodott! Az egyik ilyen konkrét eset Manaus tartományi fıvároshoz kapcsolódik, egész pontosan a város környéki Forbes település átalakulásához. Említést érdemel a transzamazóniai autóút építése is, ami korábban sohasem tapasztalt bevatkozást jelent a természeti környezetbe – számos gazdasági jelentısége mellett. Közlekedési szempontból megemlítendı, hogy hajdanán mindössze a folyók (a vízi utak) jelentették a közlekedés „pályáit”, amelyek mint természetes képzıdmények kevésbé voltak terhesek a környezet számára. Korábban tehát, az esıerdıben nem létezett volna közlekedés a folyók kínálta lehetıségen kívül
A környezeti kérdések ezen pontjához magam is teszek – az elıbbieket csak megerısítı megjegyzést. Az esıerdık pusztulása azóta – Molnár Gábor útjai óta – is napirenden van. A brazil esıerdık kiirtása (ideértve a szomszédos államok „Amazóniában érintett részeit” is) nemcsak nemzeti vagy kontinentális, hanem globális kérdés egyben. Tehát ami itt történik, hatással van az egész Föld sorsára is; többek között olyan kérdésekben, mint például a klímaváltozás. De érintett benne a hagyományos életmódot folytató bennszülött lakosság éppúgy, mint a terület növény-és állatvilága,
c) A fentiekben már írtam a a gumitej feldolgozásáról, így ezt már nem fejtem ki. A szerzınél is elıkerül
az
a
földrajztankönyvekben
mindig
megemlített
kérdéskör,
hogy
mely
haszonnövények származnak az amerikai kontinensrıl? Ezek között ugyanis számos olyan van, amely napjainkra alapvetınek, hétköznapinak számít. A burgonyáról, a paprikáról, a kukoricáról és egyéb növényekrıl van szó. A kávé nem csak a haszonnövények szintjén, hanem a belıle készített ital kultikus szerepe okán is tárgyalandó. A szerzı szinte mindig „feketekávé” név alatt említi. A vadászutak alkalmával ennek az italnak méginkább szerepe van, a vadonban pedig sajátos hangulata az ital elkészítésének (kávéfızés).
7
d) Ehhez a ponthoz talán csak a közvetlen idézet a szerzıtıl tudja jól kifejezni a gondolatokat, így ír „Az én kedves Amazóniám” 279.oldalán: „Délelıtt tizenegy óra. Rendezem néprajzi győjtésemet, vele a huszonkilenc kitömésre szánt madár bırét, a két mőanyagzsákban, szeszben tárolt gazdag halgyőjtésemet, a magammal hozott ugyancsak mőanyagzsákban lévı nyers kajmánbırt. Rovargyőjtésem javarésze szintén szeszben. Szépek a madárpókok, a jókora fedeleshátú bogarak. Minden a budapesti Természettudományi Múzeum győjteményeibe kerül Lehet Szınyi de Silimon és a magam ajándékaként. Nem tudok megválni régi önmagamtól, a budapesti Természettudományi Múzeum győjteménye minden idıben, helyzetben, szívügyem. Ugyanilyen a budapesti Állatkert, az amazóniai teknıst elevenen, jó egészségben viszem magammal.”
Molnár Gábor néhány alapvetı, Brazíliával foglalkozó kötete (2.rész)
A szerzı Mongóliában tett utazásai Molnár Gábor utazásainak egy része ebbe a Belsı-Ázsia-i országba irányult. Noha az ide tett utak száma jóval szerényebb (három) mint a brazíliaié, korántsem lebecsülendık. A mongol utak idıben késıbbre helyezhetık (az elsı könyv ezzel kapcsolatban 1966-ban jelenik meg) mint a brazil vadászatok. Jellegük, szervezésük is eltér. Mivel Mongóliában a vadászatok lényegében marginálisak, a szerzı megfigyelései is más jellegőek, mint azt
8
Brazília esetében tette. Kísérıje lényegében mindig van, ami egyfelıl kiterjed a mongol részrıl kapott kíséretre (a késıbbiekben sokukat már jóbarátként említhet), másfelıl saját családjára. Molnár földrajzi megfigyelései közül kiemelkednek a településekre vonatkozóak. Kiterjednek Ulán-Bátor és más városok elhelyezkedésére és azok belsı szerkezetére, továbbá a városok gazdasági életére. Ebbıl adódóan az ország gazdasági életére nézve is érdemi információkhoz jutunk. Nem maradnak el földrajzi megfigyelések a „vidéki Mongólia” esetében sem, megtudhatjuk az olyan gyakran említett „ger”-ek és „szumun”-ok szerepét is. Természetesen számos leírás és megfigyelés ölel fel népességföldrajzi vagy éppen vallásföldrajzi információkat. A természeti megfigyelései vegyesen tartalmaznak a tájra, a domborzatra; gyakran a klímára vonatkozó megállapításokat. Nagyon tekintélyes helyre emelhetjük az ország történelmére, sıt régészeti emlékeire vonakozott ismereteket. Molnár ezeken keresztül is számos földrajzi vonatkozást közöl. Nagy pontossággal közölt régészeti leírás található „Az egymillió hıs országá”-ban. A szerzı támaszkodik a korábbi Mongólia kutatóra, Geleta Józsefre is. „Az Arany-Góbi kısivatagában” például – mintegy párhuzamos szerkesztéssel – idırıl-idıre hosszú terjedelemben idézi be Geleta élménybeszámolóit.
A szerzı mongol útjairól egy vázlatos, saját kezőleg rajzolt térképet teszek közzé a mellékletben. Ezekben az utakban közös, hogy Molnár minden esetben repülıgéppel, Moszkván keresztül, ottani átszállással érkezik Mongóliába. A mongol utakat fıként gépkocsival (sofırrel) tette meg, de szerepet kapott a belföldi repülés is. Utóbbira fıként a mongol fıvárostól távolabb esı térségekbe való eljutáskor volt szükség (például Mongol-Altáj, Altai város esetében). A térképen fekete színnel tüntettem fel az általános alapinformációkat az országról, míg pirossal jelöltem a szerzı által látogatott mongol tartományokat, városokat, valamint azokat a természetföldrajzi objektumokat, amelyek szerepet kaptak utazásai során (folyók, tavak, hegységek). Kék színnel az utazással, a térbeli mozgással kapcsolatos információkat tüntettem fel.
A szerzı gondosan megtervezett útjai nem juthattak el mindenhova. Lényegében így is csodálatra méltó teljesítmény – különösen egy szeme világát vesztett embertıl – amit véghezvisz. Az írót kicsit közelebbrıl ismerve megállapíthatjuk, hogy bizony nem hagyta nyugodni a gondolat, amikor számára oly fontos célpontokat kellett kihagynia az utazásai 9
során. Erre példa a mongol utak során Urhanháj, ahol egy kis létszámúra zsugorodott – lényegében a kihalás szélén álló – rénszarvastenyésztı törzset akart felkeresni.
Záró szavak (összegzés) Ebben a rövid tanulmányban próbáltam kiemelni a szerzı egyes földrajzi mondanivalóit a Brazíliában folytatott utazásaival, vadászataival kapcsolatosan, saját írásmővei alapján. Ezek között egyaránt voltak a természeti környezetre vonatkozó és a társadalom életét érintı elemek. Különösen alapos az állatvilág bemutatásával, valamint a gazdaságilag fontos növényekre vonatkozó megállapításai. Az elemzésem másik része Mongóliára vonatkozik, ahol – az összes mongol út teljes ismeretében – egy vázlatos térkép megrajzolására is vállalkoztam.
Felhasznált mővek, felhasznált irodalom:
Molnár G.: A fehér arany vadonában. Táncsics Könyvkiadó, Budapest, 1964. Molnár G.: Az egymillió hıs országa. – Archangaj ıserdıtıl a Góbi-sivatagig. Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1966. Molnár G.: Négy hágó sziklavadonában. Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1970. Molnár G.: Én kedves Amazóniám. Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1975. Molnár G.: A Bakonytól Amazóniáig. Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1978. Molnár G.: Az óriáskígyók földjén. Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1979. Molnár G.: Az Arany-Góbi kısivatagában. Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1981. Molnár G.: Kalandok a brazíliai ıserdıben. Reprint kiadás, Nyomdakész, Veszprém, 2008. Tatai Z.: Emlékezés Molnár Gáborra – születésének 100. évfordulóján. Információs kiadvány, kiadja a Molnár Gábor Társaság vezetısége, 2008.
MELLÉKLET:
10
Molnár Gábor mongóliai útjainak vázlatos áttekintése
11
MEGNEVEZÉS Sucuri Surucucu korallkígyó pirarucu Piranha preta
Fekete kajmán Vörös boto Giboia Papagájkígyó Hangyász Papaovo Jararaca Herkules bogár (bicho) Puma Vaddisznó Vízidisznó Puma Tigrismacska Fekete jaguár (onca preta) Ökörhal Madárpók
Magyar név, azonosítás MEGNEVEZÉS stb. Anakonda (óriáskígyó) Lajhár veszélyes mérgeskígyó Tapír Tatu óriáshal Cuate Fekete piranha Bıgımajom (veszedelmes ragadozó hal) Gyöngyös vadtyúk Édesvízi delfin Tüskéspók Erdei óriáskígyó Teju Tüskés rája Vadmacska Tojásevı kígyó Húsevı hangya kígyófajta Páka Pápaszemes kajmán Titanus giganteus Victoria regia Caju Urucuri Amazonasi szarvasbogár Jabiru Cutia
Magyar név, azonosítás stb.
Páncélos emlıs (szelíd állatfajta)
óriásgyík
„víz menti emlıs” Óriás cincér növény növény pálmafajta
Karvalyféle és kígyóevı madár aranynyúl
TÁBLA (az „a.” szempont elemzéshez): A szerzı által leggyakrabban említett állatok és növények (fajok) a brazíliai ıserdıkben
12
