HULLADÉKOK ÉS KEZELÉSÜK
4.4
Környezeti bűnözési statisztika Németországban Tárgyszavak: környezeti bűnözés; statisztika; NSZK; veszélyes hulladék.
A „környezeti bűntettek 1976” adatsor megjelentetésével a Szövetségi környezeti hivatal (Umweltbundesamt) 1978-ben először tett közzé adatokat a németországi környezeti bűntettekről. 2002 elején a 2000. év adatait tette közzé a hivatal. Az adatokból megállapítható, hogy a környezeti bűnözés a társadalmi környezettudat alakulásának jó indikátora. A hivatal bemutatja a környezetvédelmi jogalkalmazás gyakorlatát. A rendőrségi és bírósági statisztika alapján bemutatják, hogy hány feldolgozott bejelentés állt rendelkezésre, ezekre hogyan reagáltak, melyek voltak azok a környezeti büntetések, amelyek különösen sűrűn fordultak elő és milyen embercsoportokból kerültek ki a tettesek. A büntetőjog reformjáról szóló 6. törvény (hatályba lépett 1998. ápr. 1-jén) sok büntetési előírást megváltoztatott.
A német bíróságok által elitélt személyek adatai Összefoglalóan elmondható, hogy a statisztikák jó közelítéssel a reális állapotot mutatják. Ez a törvényhozásnak, a végrehajtó hatalomnak, a tudománynak és minden környezettudatos polgárnak alapot és segédeszközt ad ahhoz, hogy ismereteket szerezhessen a környezeti büntettek jellemzőiről. A statisztikák értékelésénél számításba kell venni, hogy a környezeti bűntettek értékelésének hibaforrásai közül a „meg nem ismert” esetek számát, (az ún. sötét mezőt) nagyon nagynak hiszik. 1994-ben egy körkérdésnél legalább is ezt mondta a megkérdezett ügyészek, rendőrök és környezeti hatóságok dolgozóinak túlnyomó többsége, Az ügyészségek véleménye szerint: a rendőrség, a környezetvédelmi „különleges” hivatalok, valamint a vízvédelmi rendőrség, sűrűn, illetve nagyon sűrűn tesz feljelentést. A rendőrségi feljelentések után, második helyen a polgárság magánbejelentései, majd az egyéb városi, illetve környezetvédelmi szak-
hatóságok, és egyéb hatóságok, az iparfelügyelőségek és a kormányhivatalok bejelentései következnek. Ez a sorrend egyébként megfelel annak a véleménynek, hogy a környezetfelügyeleti hatóságok túlságosan tartózkodóak a bűnüldöző szervekkel szemben. Végül kb. 25%-ban a polgári kezdeményezések adnak iránymutatást a környezeti bűntettek üldözéséhez. Engedélyező és ellenőrző funkcióik keretében a hatóságok sokszor vannak kapcsolatban környezetszennyezőkkel, pl. kibocsátókkal vagy hulladékkezelőkkel. Ezen az úton sok esetben büntetőjogilag is lényeges információkhoz jutnak környezetszennyezésekről. A környezeti büntetőjog hatásossága érdekében a környezetvédelmi és a bűnüldöző szerv közötti intenzív kapcsolat célszerű. Sajnos sok oldalról kifogásolható a környezetvédelmi és a bűnüldöző szerv közötti kapcsolatban a két szerv tartózkodó magatartása. Egy Észak-Rajna–Vesztfáliában elvégzett vizsgálat során a hivatalnokok 44,6%-a hatósági közléstől való tartózkodását a hatóságok és vállalkozások (üzemek) közelségével indokolta. A hatóságok a kooperáció és a konszenzus elvének veszélyeztetését látják akkor, ha feljelentés történik. A megkérdezettek 27% azt is említette, hogy a hatóságok tartózkodása egyrészt abból adódik, hogy az egyes hivatalnokok a környezeti büntetőjogot nem eléggé ismerik, másrészt a saját büntetőjogi felelősségrevonástól való félelem is számításba jön. A gyakorlatban az engedélyezés előtti tisztázó megbeszélések, amelyek esetleg elősegíthetik a fellebbezések számának csökkentését, megkívánják, hogy a hatóság bizonyos fokú előzékenységet tanúsítson, esetleg úgy is, hogy eltűr egyes kisebb környezeti kihágásokat. Ilyenkor későbbi vagy nem kiküszöbölt környezeti kihágásoknál ismételten megkísérlik ezen – informális stratégiákkal vagy tárgyalásokkal elért – engedmények kiharcolását. Büntető feljelentés megtétele, mint a büntetés következetes eszköze ilyen esetekben gyakorlatilag kizárt.
Egyes statisztikák értékelése A német Btk. 29. szakaszának 324. és 330. paragrafusai azt mutatják, hogy az ismertté vált esetekben a trend 1998-ig egyértelműen emelkedik; azóta azonban csökken. (Ismertté vált esetnek számít valamennyi olyan eset, amely a rendőrségi bűnügyi statisztikában szereplő jogellenes bűntett, beleértve a büntetendő kísérleteket, amelyeknek rendőrség által feldolgozott feljelentés az alapja.) Mint azt az 1. ábra mutatja, az 1991. év folyamán a szövetségi államokban összesen 23 817 eset vált ismeretessé, 2000-ben, a jelentés évében 34 415. Az ismertté vált esetek növekedése százalékokban kifejezve, és mindig a megelőző évre vonatkoztatva: 1999-ben 11,4%-kal, és 2000-ben további 6,1%-kal csökkent.
45000
41381
40000 39641
39864 36663
35643
35000
34415 32082
30000
29732
25185
25882
25000
23468
23817
21355 21707 19711
20000 17383 16696
15000 1991
25398
22124
23714
23449 23314 21604
21342
17956 19088
22662
20994
19538
17004
1992
1993
1994
ismertté vált
1995
1996
1997
gyanusított
1998
1999
2000
felderített
1. ábra Az ismertté vált, felderített esetek, ill. a gyanúsítottak számának alakulása Németorszábgan A 100 000 lakosra számított, ismertté vált esetek gyakorisága 2000-ben Schleswig-Holsteinben (122), Berlinben (104,8), Sachsen-Anhaltban (97,1), Mecklenburg-Vorpommernben (92,7), valamint Rheinland-Pfalzban (89,2) a legmagasabbak. Az ismertté váló esetek száma 100 000 lakosra vetítve (gyakorisági szám) Bajorországban (13,6) és Baden-Württembergben volt a legkisebb. A törvénysértéseknek a 2000.évben az egyes törvénysértéstípusokra való megoszlását mutatja a 2. ábra. Az ábrán az tűnik fel, hogy a 24 190 ismertté vált tevékenységnek kb. 70%-a a veszélyes hulladékok megengedhetetlen kezelése volt. Második helyet foglalják el a vízszennyezések (5912 eset) 17,2%. A harmadik helyen (6,7%) a talajszennyezések állnak (2294 eset). A fent bemutatott 1. ábra mutatja azt is, hogy a gyanúsítottak száma 1997-ig emelkedett. Azóta ez a szám is csökkent. A 2000. évben 22 662 gyanúsított szerepelt. Az összbűnözéshez képest (6 264 723 eset) a környezeti törvénysértések 1% körül vannak.
veszélyes hulladékok nem megengedett kezelése (326. §) 70,75%
levegőszennyezés (325. §) 0,90%
egyéb 1,18% talajszennyezés (324a §) 6,67%
berendezések nem megengedett működtetése (327. §) 3,32%
vízszennyezés (324. §) 17,18%
2. ábra A törvénysértés típusai Döntő jelentőségük van a felderített eseteknek. (Felderített eset az, ha a rendőrségi nyomozás után legalább név szerint ismert vagy tetten ért gyanúsított van.) A felderített esetek száma az 1. ábrán és a felderítési arány a 3. ábrán látható. 1998-ig a felderített esetek száma emelkedett, sajnos azonban a felderítési arány csökkent. 1998 óta a tendenciák megfordultak. Végezetül néhány adat az egyes büntető tényállás csoportokhoz . Például a veszélyes hulladékok engedély nélküli kezelése körében az egyes évekre a következő esetszámok jellemzők: 1993 = 18 575 1998 = 30 898 1994 = 21 585 1999 = 25 882 1997 = 29 501 2000 = 24 190 Százezer polgárra vonatkoztatva, Berlinben az esetek 98,7%-ában Schleswig-Holsteinben 85,5%-ban, Sachsen-Anhaltban 78,9%-ban, Bajorországban (ahol a legalacsonyabb volt az esetszám) 4,6%-ban fordult elő tiltott hulladékkezelés 2000-ben. A felderítési arány (az ismert esetek %-ában) öszszesen 58,1 volt.
70
70,1 65,7 64,2
61,0
60,9 60,9
60
59,8
58,9
58,8 56,7
50
40 1991
1992
1993
1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
3. ábra A felderített esetek aránya %-ban (Dr. Vajda Miklós) Kutzschbauch, K.; Heiser, I.: Der unerlaubte Umgang mit gefährlichen Abfällen verursachte im Jahr 2000 über 70% der Umweltdelikte. = Müll und Abfall, 34. k. 4. sz. 2002. p. 212–215. Der unerlaubte. = Müll und Abfall, 2002. 4. sz. p. 212–215. Marcus Ell: Gefährliche Abfälle neu definiert? Richlinie 91/689/EWG über gefährliche Abfälle. = Müll und Abfall, 34. k. 6. sz. 2002. p. 312–317.
Egyéb irodalom A termékdíjrendszer átalakítása II. Mit mondanak a piac szereplői. = Hulladéksors, 3. k. 8. sz. 2002. p. 3. Bihari T.: Vélemények a termékdíjváltozásokról. A hulladékprobléma kezelése. = Hulladéksors, 3. k. 8. sz. 2002. p. 4–5. Jeszenői K.: Üveghulladékok helyzete Európában. = Hulladéksors, 3. k. 8. sz. 2002. p. 8–9. Balatoni H.: A termékdíjrendszer átalakítása. Komoly kihívás. = Hulladéksors, 3. k. 7. sz. 2002. p. 3–4. Balázs G.: A csomagolásról és csomagolási hulladékokról szóló kormányrendelet. A legkisebb költséggel a legnagyobb haszon. = Hulladéksors, 3. k. 7. sz. 2002. p. 6–9.
