Kalas György Környezetbarát iskola-felszerelés és iskolatáska Azzal mindenki egyetért, hogy egészségre közvetlen veszélyt jelentő iskolaszerek nem kerülhetnek forgalomba. Ezt a követelményt az EU normákhoz igazodó jogszabályaink, és szabványaink is előírják. Azonban a környezetkímélő iskolaszerek terjedését semmilyen jogszabály vagy egyéb ösztönző nem segíti. Nincsenek minősített „környezetbarát” iskolaszerek, sőt a minősítési feltételek is hiányoznak. De ha lennének, akkor sem kapnának adókedvezményt, mert nincs rá jogszabály. Olyan előírás sincs, hogy az iskolai (köz)beszerzéseknél előnyben kell részesíteni a „környezetbarát(abb)” termékeket. Azt is nehéz volt elérni, hogy az újrahasznosított másolópapír egyáltalán felkerült a közbeszerzési listára Az egészségügyi előírások betartása (betartatása) is csupán arra elméleti garancia, hogy a különféle termékekben – legálisan – megjelenő veszélyes anyagok csak a megengedett mennyiségben vannak jelen. A gyakorlatot ellenőrző hatósági mérések ugyanis néha ijesztő tapasztalatokkal zárulnak. A másik, gyakorlatban jelentkező probléma pedig az, hogy az arra érzékeny (allergiás) gyermekek szervezetében a szabvány szerint engedélyezett legkisebb mennyiség is kiválthatja a reakciókat. Ilyen esetben a megelőzés érvényesítése lenne a megoldás, vagyis a problémás adalékokat nem tartalmazó termék használata (ha van a választékban). Az ökológiai fogyasztóvédelem fontosságát nálunk is egyre több pedagógus ismeri fel. Egyetértenek velünk abban, hogy a téma oktatását valamilyen szinten (a környezeti nevelés részeként, vagy önálló fogyasztóvédelmi modulként), már most szervezetten fel lehetne és kellene vállalni. Méghozzá tantárgyközi alapon, hiszen az emberi egészségre veszélyes anyagot tartalmazó iskolaszerek általában a környezetre, az élővilágra is problémát jelentenek – gyártáskor, használatkor vagy hulladékként. A téma oktatása, elhelyezése az iskola életében Az iskolaszerek témájának feldolgozása magában hordja a gyakorlatias (és így érdekes) megközelítést, hiszen elvont dolgok helyett, a gyermek figyelmét, a számára jól ismert, mindennaposan használt dolgokra koncentrálja. Összefüggéseket világít meg, hiszen egyaránt foglalkozik a használati tárgyak „előéletével” (alapanyagok problémája, gyártási környezetszennyezése), megszerzésével (reklám és a divat működése), de azok jövőjével is (hulladékként való viselkedése). Ha ezzel a témával foglalkozunk, akkor felkeltjük az érdeklődést, egyben a környezeti tudatformálásra is hatunk. Közben lehetőséget adunk a diákoknak a személyes cselekvésre, így ők is hozzájárulnak a környezetük jobbításához. Mindez persze akkor lenne igaz, ha az iskolások a problémás iskolaszereket kiváltó termékekhez is gond nélkül hozzájuthatnának. Ezek egy része azonban nálunk nem (vagy nehezen és drágán) kapható. A környezeti nevelők feladata ebben az esetben az, hogy a tanszerekkel kapcsolatos problémákat megbeszéljék, az alternatívákat ismertetésék, és ahol csak lehet: példát mutassanak. A cél a környezetbarát iskolaszerek elterjesztése, ami egyrészt általános környezetvédelmi elvárás, másrészt nemes fogyasztóvédelmi feladat. Az iskoláknak el kell
hinniük, és tanulóikkal el kell hitetniük, hogy – fogyasztóként – érdekeik kellő hangsúlyozásával képesek a piaci kínálatot befolyásolni. Kitartó és szervezett fellépéssel ki tudják kényszeríteni az itt tárgyalt alternatív termékek piaci jelenlétét. A trend ma sajnos ennek inkább az ellenkezőjét mutatja. Az iskola feladata jelen esetben a tudományos ismeretek közvetítése mellett az iskolaszerekről történő érthető, gyakorlati ismertetés – hiszen ez biztosítja a téma érdekességét és teremti meg az érintettség érzését. Erre a pedagógusnak elsősorban akkor van esélye, ha a gyermek számára példát mutat – és ha az iskola vezetői által hangoztatott környezetvédelmi elvek „visszaköszönnek” az iskolai beszerzésekben is. A téma feldolgozását kérdések feltevésével és megválaszolásával érdemes megközelíteni: - Milyen nehéz az iskolatáska? - Milyen anyagokat cipel magával a táskájában a gyerek nap mint nap? - Ki és honnan szerzi be ezeket? Mennyire meghatározó a beszerzésekben a szükség, a kötelező (iskolai) előírás, illetve az (osztály)társak elvárása (divat)? - Milyen tanszereket, oktató eszközöket „ad a gyerek kezébe” az iskola? - Mennyire egészségkárosítók vagy mennyire környezetbarátok ezek? - Ha azok, mitől lesznek azok? Melyek azok a jellemzően előforduló anyagok, melyek különösen veszélyt jelenthetnek? - Mik a „problémás tanszerek”, és hogyan lehet azokat kiváltani? - Mi történik az írószerek hulladékaival, és azok mennyire terhelik a környezetet? - Van-e remény megelőzésre (elhagyásra illetve alternatív termék vásárlására), vagy legalább az elhasználódás után fenyegető károsítások elhárítására. - Miért kerül ugyanaz a formátumú füzet kétszer annyiba, ha nem egyszerű minta, hanem modern reklámfigura van az elején (Micimackó, Harry Potter stb.)? Iskolaszerek problémái – problémás iskolaszerek Az iskolaszerek egyik problémája a lehetséges egészségkárosítás, a másik pedig a lehetséges környezetszennyezés. A gyártási környezetszennyezés pontosítása kissé körülményes, nem nehéz viszont megértetni a diákokkal azt, hogy az eldobható termékek okozta hulladékproblémát (az egyszer használatos, és a tölthető, javítható termékek közötti különbséget). Ezt tárgyalva az iskolások (mint fogyasztók) remélhetőleg felismerik személyes (részleges) felelősségüket az egyre növekvő szemétdombokért, és az alapvető ökológiai összefüggések ismeretében készek lesznek fogyasztói magatartásuk megváltoztatására. Ez természetesen csak akkor működik, ha az iskolában (saját életterükben) következetesen szembesülnek a hulladék-megelőzés elvárásaival. Optimális esetben a pedagógustól (mint példaképtől) kapott impulzus olyan erős, hogy képes befolyásolni a szülők fogyasztói döntéseit is (legalább is a tanszervásárlás tekintetében). Pesszimista forgatókönyvet vázolva: a környezeti nevelés problémát gerjeszt a zöldülő gyerek és a zöldülni nem akaró szülő között. A hulladéktéma tárgyalásánál nagyon fontos a megelőzési tevékenység elsődlegességének, mint alapelvnek a tudatosítása az újrahasznosítással illetve szemétégetéssel szemben. Különös jelentőséget kap ez a PVC-ből készült írószereknél, amelyek nemcsak a használat során jelenthetnek potenciális egészségkárosodást, de elégetésük újabb egészségügyi-környezeti veszéllyel jár. Az egészségre problémát jelenthető írószerek és azok kiváltása:
2
Iskolaszer megnevezése Oldószeres filc Ceruza (lakkozott) Elemes eszközök
Problémás anyag megnevezése* szerves oldószer, formaldehid nehézfémek nehézfémek
Hegyező (PVC)
nehézfém, lágyító, stabilizátor
Filctollak (vizes bázisú), rostirónok Füzetborító (PE) Golyóstoll (eldobós)
tartósítószer, szerves festékek
Gyurma Iskolatáska (PVC) Javítófesték Papírtermékek (cellulózból) Radír (PVC)
szerves oldószer, lágyító, sűrítőanyag nehézfémek, lágyítók nehézfém, lágyító, stabilizátor triklóretán
nehézfém, lágyító, stabilizátor Ragasztó (folyékony) szerves oldószer, formaldehid Ragasztószalag nehézfém, stabilizátor (széles, PVC) Tolltartó (PVC) nehézfém, lágyító, stabilizátor Töltőtoll patronos nehézfém, lágyító, (PVC) stabilizátor
Lehetséges környezeti probléma hulladékprobléma kidobva víz- és talajszennyezés gyártási környezetszennyezés, dioxin veszély hulladékprobléma hulladékprobléma hulladékprobléma víz- és levegőszennyezés gyártási szennyezés, dioxin veszély ózonréteg ölő kivágott fák, gyártási vízszennyezés (pl. klór) gyártási szennyezés, dioxin veszély levegőszennyezés, vízszennyezés a lerakón gyártási szennyezés, dioxin veszély gyártási szennyezés, dioxin veszély gyártási szennyezés, hulladékprobléma
Lehetséges alternatíva ** színes ceruza, zsírkréta lakkozatlan ceruza elem nélküli vagy napelemes eszközök hegyező fémből és fából színes ceruza, golyóstoll papírcsomagolás fém v. fa golyóstoll cserélhető betéttel gipsz, agyag, só-liszt gyurma bőr-*** vagy vászontáska víz- v. víz-alkohol alapú javítófesték újrapapírból készült termékek gumiradír diszperziós ragasztó, enyv papír ragasztó-szalag, cellux tolltartó bőrből***, fából, textilből szivattyús toll fából vagy fémből
* A termékekben előforduló „problémás” (adalék)anyagok pontos megnevezését, illetve azok lehetséges egészségkárosító hatásait az „Osztály vigyázz” c. kiadvány tartalmazza ** A problémás termékek kiváltására a természetesen nem csupán az általunk feltüntetett „alternatíva” kínálkozik. A főszabály alkalmazása (adalékmentes, természetes alapanyagú, tartós, hulladékszegény termékek használata) ugyanis értelemszerűen többféle „kiváltási lehetőséget” tesz lehetővé a fel nem sorolt termékek esetében is. *** Állatvédelmi szempontok is lehetségesek.
A táblázatban nem említettek közül: - műanyag vonalzó helyett favonalzót, - figurás műanyag hegyező helyett cserélhető pengéjűt, vagy a tanári asztalra egy közöset - olcsó műanyagkörző helyett jó minőségű fémkörzőt, - műanyag dobozos vízfesték készlet helyett fémdobozost, pótolható festékkel, - műanyag irattartók helyett keménypapírból készültet, - műanyag zsineg helyett spárgát, - műanyag bevonatos rajzszeg, gémkapocs helyett „sima” fémből készültet, - fényes, színes fedelű (fóliázott) drága füzetek helyett egyszerű kivitelű füzeteket (lehetőleg környezetbarát papírból), - műanyagborító helyett vászonvédelmet a naplónak.
3
A táblázatban elsősorban olyan környezetbarát írószereket tüntettünk fel, amelyek nagy része a magyar piacon is jelen van. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy minden papírboltban, hiszen a kis boltok nem tartanak választékon olyan terméket, amire – szerintük – minimális az igény. Ezért akinek lehetősége van, inkább a nagyobb szakboltokat keresse fel, ott valamivel nagyobb az esély arra is, hogy az adott termék összetételéről is kap valami használható információt. Kétség esetén erről csak a gyártó tud nyilatkozni, őt kell kérdéseinkkel megkeresni. (Egy környezettudatos iskolavezető ezt bármikor megteheti, de „gyerekakciónak” is kiváló). Egyébként itt is mérvadó tapasztalat az, hogy az olcsó (távol-keleti) termékek nagyobb eséllyel tartalmaznak egészségre-környezetre veszélyes anyagokat. Vonatkozik ez a táblázatunkba feltüntetett környezetbarát alternatívákra is, hiszen lehet, hogy az alkalmazott technológia miatt a bőrtermék krómot, vagy PCB-t tartalmazhat. (A terméken megjelenő CE jelzés nagy valószínűséggel garancia arra, hogy az adott termék az EU előírásainak megfelelő.) (A környezetbarát jelzőt fentebb következetesen idézőjelbe kellett volna tennem, hiszen hivatalosan csak az a termék viselheti ezt a jelzőt, amelyik az arra hivatott bizottságtól megkapta a jelző viselési jogát. Ma ilyen magyar termék sajnos még nincs.) Az iskolavezetők feladata a témával kapcsolatban A 2001-ben hatályba lépett új hulladékgazdálkodási törvény (2000. évi XLIII. tv.) helyzetbe hozhatja az oktatási intézményeket. Feladatuk ugyanis a hulladékgazdálkodási törvényben rögzített alapelvek intézményben történő megjelenítése, tehát a megelőzés prioritásának biztosítása és a hulladékhasznosítás segítése. A törvény 54.§-a szerint: „a hulladékgazdálkodással kapcsolatos ismereteket valamennyi oktatási intézményben oktatni kell, azok a Nemzeti Alaptanterv részét képezik.” A Humusz az iskolai hulladék-oktatáshoz, a KÖT-háló az „ökológiai fogyasztóvédelem” oktatásához jelentetett meg ingyenes segédanyagokat. A megelőzés elve azt jelenti, hogy szorgalmazzák a hulladékgazdálkodási (egyúttal közegészségügyi) szempontból problémamentes írószerek használatát, vagyis azt, hogy a tanuló keresse: - a természetes anyagból készült termékeket (favonalzó, fémfaragó, gumiradír), - az újrahasznosított hulladékból gyártott termékeket, - az egészségkárosító anyagoktól mentes termékeket (ha műanyag, akkor ne PVC legyen), - a tartós, javítható termékeket (fém golyóstoll, bőrtáska), - a kevés hulladékot termelő termékeket (töltőtoll, ceruza), - energiaforrásként használják a napot, ha az nincs, akkor a tölthető akkumulátort, adaptert; egyszer használatos elemet csak akkor, ha más lehetőség nincs (akkor viszont higany- és kadmium menteset). kerülje: - a hamar szemétbekerülő, hulladéktermelést növelő, „eldobó” termékeket, - az egészségkárosító anyagot tartalmazó írószereket, - az illatosított termékeket (radír, golyóstollbetét, gyurma), - az értelmetlen divat-írószereket (figurás faragó, szagos radír, mesefigurás füzetek, irattartók, színes műanyag gémkapcsok stb.) - a nem kívánt árukapcsolást (telis-tele pakolt tolltartók helyett vegye meg külön a tolltartót és maga válogassa bele a valóban szükséges írószereket). Hogyan tudna segíteni az iskola? - Az iskola sokat segítene a hulladékproblémán, ha fokozatosan átállnának tartós tankönyvekre… (ezt akadályozza az állandó tantervváltoztatás és a tankönyvkiadók „kis változtatásai”); 4
- Az iskolai közös taneszköz-beszerzéssel sok környezetbarát eszközt lehetne a gyerekek kezébe adni. Ha ez nem megoldható, akkor szerződést lehet kötni egy papír-és írószerkereskedővel, aki az iskolában árusítaná ezeket. Már májusban jó lenne kiadni egy taneszközjegyzéket a beszerzési helyekről azért, hogy legyen ideje a szülőnek igényesen vásárolni. - A tantestület egyeztessen a használni kívánt füzetek méretéről és alakjáról. - Az előző évi, be nem telt füzeteket tovább lehetne használni, így a hulladék csökkenthető, az iskolai munka folyamatossága érezhetőbb. - Technika órán minden tanuló készíthetne saját, egyedi tolltartót, füzetborítót stb. Vásárláskor (és nagytételű iskolai beszerzésnél), figyelni kell azt is, hogy az adott márka a problémás kategóriába tartozik-e, hiszen néhány gyártó (pl. Herlitz) már a problémás anyagok tudatos kiváltására törekszik. Nem mindegyik műanyag táska vagy tolltartó tartalmaz PVC-t, miként elképzelhető az is, hogy a termékben már nincs jelen az általunk problémásként feltüntetett adalékanyag. Például a jobb minőségű szárazelemeken jelzik, hogy 0 % higany és kadmium tartalmú, a legtöbb javítófesték pedig már nem tartalmazhat triklóretánt. A háti iskolatáskánál fontos, hogy ne legyen szélesebb a vállnál, a vállpántja állítható, széles és puhára bélelt legyen; ne engedje át a vizet; közlekedésbiztonsági szempontból színe feltűnő legyen, rajta fényvisszaverő prizmával; legyen praktikus külső zsebe; kívül ne legyen rajta a gyerek neve (nehogy idegen leszólítsa). Végül az, hogy a táska reggelente a testsúly 10 %-ánál ne legyen nehezebb. Papír, régi papír, újra papír Egy felső tagozatos diák ma füzet és tankönyv formájában évente kb. 11 kg papírt „fogyaszt el”, vagyis: az iskola egy papírhulladék-termelő nagyüzem. A legfájóbb pont az újrapapírtermékek hiánya, holott ennek mind környezeti, mind pedagógiai szempontból kiemelkedően fontos szerepe lehetne. (Most tekintsünk el az iskolai hulladékmennyiség csökkenésével, illetve a papír értékesítésével elérhető anyagi haszontól). Az iskolai papírgyűjtési akció (vagy a működő szelektív gyűjtés) tudatosítja a gyerekekkel, hogy a hulladékpapír másodnyersanyag: érték. Az újrapapír gyártása ráadásul jóval kevesebb környezetszennyezéssel jár (nincs fehérítés, a gyártáshoz fele annyi energiára, tizedannyi friss vízre van szükség, és huszadannyi szennyvízterhelést okoz). Az újrapapír termékek megismertetetése, megszerettetése, használatának elterjesztése nevelési szempontból is fontos, hiszen így kaphat igazi értelmet az iskolai papírgyűjtés (a gyermekek az általuk behordott hulladékot mint hasznos terméket láthatnák viszont). Irodalom Az ökológiai fogyasztóvédelem. Hulladék Munkaszövetség, 2002. Lugosi Bea (szerk.): Hulladékos ABC. Hulladék Munkaszövetség, 2002. Kalas György: Osztály vigyázz. Ökológiai Stúdió Alapítvány, Győr, 1996. Repülaaaa sorozat. Ökológiai Stúdió Alapítvány, Győr Nagy I. –Kalas Gy.: Az újragondolt papír; Hulladék Munkaszövetség, 1995. Kalas György: Filcek és flancok. Reflex Alapítvány, Győr Kalas György: A bezöldült pedellus. Ökológiai Stúdió Alapítvány, Győr 1994.
5
