Kriza KönyveK 36

© www.kjnt.ro/szovegtar Kriza KönyveK 36.

A könyv megjelenését a

és a

támogatta.

© www.kjnt.ro/szovegtar


Könczei Csongor

A kalotaszegi cigányzenészek társadalmi és kulturális hálózatáról

BBte Magyar néprajz és antropológia tanszéK Kriza jános néprajzi társaság Kolozsvár, 2011

Kiadja a KRIZA JÁNOS NÉPRAJZI TÁRSASÁG 400162 Kolozsvár, Croitorilor (Mikes) u. 15. telefon/fax: +40 264 432 593 e-mail: [email protected] www.kjnt.ro

© Kriza János Néprajzi Társaság, 2011

Borítóterv és tipográfia: Könczey Elemér Számítógépes tördelés: Sütő Ferenc

ISBN 978-973-8439-55-9

Készült a kolozsvári GLORIA és IDEA Nyomdában Igazgató: Nagy Péter


© www.kjnt.ro/szovegtar Előszó

5

Tartalom

Előszó (Sárkány Mihály) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .9 Előszó (Könczei Csongor) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 I. A téma fogta kutató, avagy módszertani szinkretizmus az interdiszciplinaritás határán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15 1. A téma felvetése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15 2. A hálózatkutatás rövid története. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 2.1. A hálózatkutatás szociálpszichológiai előzményeiről . . . . 18 2.2. A hálózatkutatás szociológiai és szociálantropológiai előzményeiről . . . . . . . . . . . . 20 2.3. A network analysis mint önálló kutatási módszer . . . . . . 22 2.4. A társadalmi hálózatkutatás intézményesüléséről . . . . . . 25 2.5. A társadalmi hálózatkutatás: elemzési módszer, paradigma vagy tudományág? . . . . . . 26 2.6. Társadalmi hálózatkutatás az interdiszciplinaritás határán. . 28 3. Hálózatkutatás az etnográfiai leírásban. . . . . . . . . . . . . . . 36 4. A felvetett tematikához kapcsolódó kutatási módszerek összegzése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42 4.1. A társadalmi hálózatkutatás lehetséges alkalmazásáról a történetiség dimenziójában . . . . . . . . 42 4.2. Kitekintés – egy hasonló kutatási tematika módszertani és elméleti alapvetéseiről . . . . . . . . . . . . 44 4.3. Következtető kérdések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46 II. A „nevenincs” muzsikusok. A kalotaszegi cigányzenészek 20. századi működésének történeti áttekintése . . . . . . . . . . . . 49 1. Kik a kalotaszegi cigánymuzsikusok? . . . . . . . . . . . . . . . . 49 1.1. A falusi cigánymuzsikus és a magyar népzenekutatás . . . . 50 1.2 Ki számít kalotaszeginek? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57 1.3. A tárgy meghatározása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 72 2. Adatok a kalotaszegi cigányzenészek 20. századi működéséről. . . 74 2.1. A kutatás rendelkezésére álló adatok . . . . . . . . . . . . . 74 2.2. Hogyan nem írtak a kalotaszegi cigányzenészekről? . . . . 76 2.3. Egy hálózatelemzés esélyeiről . . . . . . . . . . . . . . . . 104

6

a Kalotaszegi cigányzenészeK társadalMi és Kulturális hálózatáról

III. A kalotaszegi cigányzenészek társadalmi és kulturális hálózatáról . . 107 1. A kalotaszegi cigányzenészek működési hálózatáról . . . . . . . 108 1.1. A zenészszakma választása és elsajátítása . . . . . . . . . . 108 1.2. A repertoár mint a működési terület meghatározó tényezője . 119 1.3. A bandában való muzsikálás . . . . . . . . . . . . . . . . . 128 1.4. A „kollegák”: szakmai kapcsolatok és értékítéletek . . . . 131 1.5. A kalotaszegi cigányzenészek működési területéről . . . . 135 1.6. A kalotaszegi cigányzenészek működési hálózata . . . . . 139 2. A kalotaszegi cigányzenészek társadalmi hálózatáról . . . . . . 145 2.1. A zenészstátus és az identitás kérdése. . . . . . . . . . . . 145 2.2. A „kettős” periféria: átjáró a kultúrák között? . . . . . . . 148 2.3. A kalotaszegi cigánymuzsikusok mobilitásáról . . . . . . 151 2.4. Cigányzenész a többségi társadalom szociális hálójában . . . 156 2.5. A kalotaszegi cigánymuzsikusok rokonsági kapcsolathálójáról. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 163 2.6. Zenészdinasztiák. És a többiek? . . . . . . . . . . . . . . . 173 3. A kalotaszegi cigányzenészek gazdasági hálózatáról. . . . . . . 178 3.1. Zenészfogadás Kalotaszegen . . . . . . . . . . . . . . . . . 178 3.2. A zenészek közötti rokonsági kapcsolatok gazdasági vetületeiről . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 186 3.3. A zenészszakmán kívüli megélhetési forrásokról . . . . . 189 3.4. A zenészstátus a falusi hétköznapokban . . . . . . . . . . 191 3.5. A városi táncházakban való muzsikálás és a külföldi utak anyagi vetületeiről . . . . . . . . . . . . 193 3.6. A „piac” változása és felbomlása . . . . . . . . . . . . . . . 195 IV. A kultúrák mezsgyéjén. A kalotaszegi cigányzenészek kultúraközvetítő és -alkotó szerepéről . . . . . . . . . . . . . . . . 201 1. A kalotaszegi cigányzenészek szakmai tudásáról . . . . . . . . . 201 2. A cigányzenész mint alkotóművész . . . . . . . . . . . . . . . . 206 3. Cigánymuzsikus a hangszeres tánczene és a tánc kapcsolatában . . 209 V. Következtetések helyett… . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 219 FÜGGELÉK. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 223 A 20. században működő kalotaszegi cigányzenészek, cigányzenekarok, cigányzenész családok . . . . . . . . . . . . 225 Fodor Sándor „Netti” (1922–2004) . . . . . . . . . . . . . . . . . 241



7

Szakirodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 247 A levéltári adatok forrásai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 256 Rezumat. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 257 Abstract . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 258

8




Cigányzenészekről sokat és sokfélét írtak, ám abból a szemszögből talán senki, amelyet Könczei Csongor választott, hogy úgy láttassa őket, mint egy hálózat pontjait, akiket bensőséges társadalmi kapcsolatok és a mes terség elsajátítása, majd gyakorlása során megszerzett közös tudás kultu rális szálai fűznek egymáshoz. A hálózati elemzés különböző tudományokban felmerült módszer, amelynek alkalmazása nagyszerű meglátásokkal kecsegtet – és számos kérdést is felvet. A lehetőségeket és a korlátokat a magyar néprajzban el sőként tekinti át a szerző, aki ezzel gazdagítja tudományunkat és egyben értékes szempontokat nyert választott témájának kidolgozásához. Egy há lózatnak határai vannak és az általa választott hálózat határait Kalotaszeg fogalma jelöli ki, egy olyan fogalom, amelyen nem pontosan ugyanazt érti a földrajztudós, mint a történész, a nyelvész, az etnográfus és a helyben lakók, hiszen nem ugyanazokat a tényezőket veszik tekintetbe. A szer ző, áttekintve a különféleképpen megalapozott álláspontokat, a társadal mi érintkezés széles körére figyelve alakítja ki a maga nézetét, különösen hangsúlyozva a tájhoz illetőleg annak részterületeihez való kötődés tudati elemét. Főként cigányzenészek szolgáltatták a zenét azon a tájon, amelyet Ka lotaszegnek neveznek. A bandákban másoknak zenélés, ez a csak speciális belenevelődéssel, gyakorlással elsajátítható mesterség, munkát és megél hetést adott az igények függvényében. Ezek az igények szabták meg, hogy hányan és hogyan élhettek meg belőle, azaz milyen sűrű lehetett a háló, amelynek tartalmi leírása, a könyv harmadik fejezete, kivételesen érté kes etnográfiai dokumentum. Értékes mind a közlés gazdagsága, mind az adatok pótolhatatlansága következtében, hiszen ez a hálózat mára szét foszlott az igények változásával. Ám, amíg létezett, a benne lévők különös társadalmi helyzetben voltak, ahogyan Könczei Csongor fogalmaz „etni kai szempontból kettős periférián”, azaz „saját etnikus közösségüknek egyfajta elit rétegét” alkották, tehát vertikális mobilitás szempontjából fölfelé voltak a periférián, miközben a többségi társadalom – többnyire szolgáltatásaik haszonélvezője – csak megtűrte őket a maga perifériáján. Ebből a helyzetből következett, hogy könnyen jártak át a társadalmi és a

10


kulturális határokon, közvetítve és kapcsolatokat ápolva Kalotaszeg tér ségében, olykor azon túl is. A nagyfokú mobilitást lehetővé tette, hogy „… a tárgyalt kalotaszegi cigánymuzsikusok nyelvileg három (cigány, ma gyar, román), zeneileg négy (zsidó is), és táncban is három »nyelvet« be szélnek, mind-mind anyanyelvi szinten!” – állapítja meg a szerző. Ennek velejárója volt viszont az etnikai identitás húzódozva kinyilvánítása, szi tuációktól függően. Könczei Csongor bensőségesen ismeri ezt a világot. Nagyszerű muzsi kusokkal beszélgetett és zenélt együtt, akik vallottak neki önmagukról, helyzetükről, társadalmi kapcsolataikról, nem utolsósorban magáról a ze néről, a módról, ahogyan ők játszottak, és használjunk nyugodtan nagy szavakat: alkották a hagyományt. Így jutott az adatok óriási tömegéhez. Hozzájuk képest az írott források elenyészőek, bár gondosan számba veszi őket a szerző. Ennél is fontosabb azonban, hogy ez a közvetlen kapcsolat megmutatkozik abban is, ahogyan a hálózatról ír. A maga zenei és tánc tudásának magas szintjén, de a tudás előtti alázattal kérdezgetve embe ri közelségbe hozza egy nem is olyan lassan elmúló kultúra képviselőit, akiket ő ért és tudatosítja bennünk, hogy amit műveltek és képviseltek az értékes volt. Mint a könyv alapjául szolgáló doktori disszertáció írása során a szer ző témavezetője azt remélem, hogy nem csak engem győzött meg Könczei Csongor: ennek a zenei kultúrának az elmúlása és igényes fenntartóinak kényszerűen más életpályák felé való tájékozódása mindannyiunk veszte sége, a létezése társadalmi feltételeinek dokumentálása, pedig, kötelesség volt.

Budapest, 2011. július 17. Sárkány Mihály



11

A kalotaszegi cigánymuzsikusokkal a kolozsvári táncházban, a néptán cos, később népzenész mivoltomon keresztül ismerkedtem meg. Először a mérai Berki Ferenc „Árussal”, akivel – mindössze hatévesként – 1981. áp rilis 5-én együtt táncolhattam az első kolozsvári Táncháztalálkozón. Ké sőbb, az 1980-as évek második felében az édesanyám, Tolna Éva tanárnő és Csilla néném által vezetett kolozsvári Brassai Líceum Folklórköréhez (a jelenlegi Bogáncs Néptáncegyüttes elődjéhez) gyakran elhívtuk mind az előbb említett Árus Feri bácsit, mind az akkor már Kisbácsban élő Fodor „Netti” Sándort, azaz Netti Sanyi bácsit, hogy muzsikáljanak fellépésein ken. Őket pedig el-elkísérték olyan ifjabb zenészek, mint ifj. Fodor Sándor „Netti” (Sanyika) vagy ifj. Tóni Rudolf (Rudika). (Ezt az úzust később, az 1990-es évektől, már mint együttesvezető, vagy táncház- és rendezvény szervező magam is követtem: amikor csak lehetett, hívtam Berki Ferenc Árust és Fodor Netti Sándort Kolozsvárra muzsikálni – Feri bácsi még „táncpróbát” is tartott nekünk.) Ugyanezekben az években Árus Feri bá csin keresztül megismerhettem testvérét, Berki „Árus” Bélát és unokatest vérét, id. Tóni Rudit. Amikor 1988-ban elkezdtem hangszeres népzenét játszani, azaz brácsázni, az első akkordok, fogások után tulajdonképpeni „tanítómestereim” a már említett idős Tóni Rudi és Sztojka János voltak. 1990-ben változott a világ, a táncházak, tánctáborok, a különböző feszti válok és rendezvények során találkozhattam Czilika Gyuszival, nagybáty jával, Boros Gyuluval, testvérbátyjával, Czilika Bélával, meg később Berki Viktorral és Urszuly Kálmánnal, hogy csak azokat említsem, akikkel szin tén együtt muzsikálhattam. Immár néprajzos hallgatóként, 1993-ban és 1994-ben gyűjtöttem a bánffyhunyadi Varga Márton „Csipástól” és ban dájától (egy magyarlónai juhmérésen és egy magyarvalkói gyűjtésen), il letve a szászfenesi Muza József „Toskától”. Az ezredforduló után pedig természetszerűleg a fiatalabbak következtek, mint ifj. Berki Béla „Árus”, Varga István „Kiscsipás” vagy a legifjabb Tóni Rudika... Szóval úgy nőttem fel, hogy számomra természetes volt: ismerek ka lotaszegi cigánymuzsikusokat, tudom hol laknak, hogyan muzsikálnak, s ők is ismernek engem. Sokáig nem is gondoltam arra, hogy írjak róluk, elmélkedjek életükről, zenész hivatásukról, számomra egyszerűen kalota szegi muzsikusok voltak, jó vagy kevésbé jó ismerősök, akiknek zenéjére

12


táncoltam, akiknek zenéjét tánctanításra vagy koreografálásra felhasz náltam, és akiktől zenélni tanultam. És akikkel persze el-elbeszélgettem táncról, zenéről, de a mindennapi életről is, így fokozatosan megismer hettem szűkebb-tágabb világukat, zenész társadalmukat. Tudományos igénnyel először a kolozsvári Néprajz Tanszék tanárai nak, Keszeg Vilmosnak és Pozsony Ferencnek a javaslatára írtam róluk 1997-ben. Magam is meglepődtem, hogy mennyi minden gyűlt össze ben nem, s hogy ezek leírása milyen szakmai sikert jelentett: a Generáció- és stílusváltás a kalotaszegi cigányzenész családoknál dolgozatommal első díjat nyertem az az évi Tudományos Diákköri Konferencián, s ez volt az első publikált tanulmányom is. (Mondhatni, ezzel az írásommal kezdődött az a hosszú, több mint egy évtizedes kutatómunka, amelynek eredménye a jelen kötet.) Az első tanulmányt követte a második (Táncoló muzsikusok), majd a kettő összeszerkesztéséből egy 1999-ben megvédett magisz teri dolgozat. Ezért, amikor felvételt nyertem a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem Néprajzi Doktori Iskolájának a Paládi-Kovács Attila tanár úr által vezetett Európai Etnológia programjára, már nem volt kér dés a doktori téma megválasztása. Ez a kötet tehát egy 2003–2007 között megírt s 2008-ban megvédett doktori disszertáció javított és könyvvé szerkesztett változata, amelynek egyes fejezetei, fejezetrészei az elmúlt években különböző folyóiratokban, tanulmánykötetekben már megjelentek. Azt, hogy munkám végül a jelen formában kerül közlésre, sok, hozzám közelálló személy közreműködésé nek köszönhető. Elsősorban köszönöm Sárkány Mihály témavezető tanáromnak a fo lyamatos konzultáció lehetőségét, ami magába foglalta mind a dolgozat irányítását, mind a disszertáció, majd a jelen kötet szöveggondozását is. Szakmai fejlődésem szempontjából meghatározónak tartom, hogy Sár kány Mihály tanítványa lehettem. Ugyanakkor köszönöm a Magyar Tudományos Akadémia Zenetu dományi Intézet Néptánc Osztályának – név szerint Felföldi Lászlónak, Fügedi Jánosnak, Karácsony Zoltánnak és Pálfy Gyulának – a kutatásom hoz nyújtott önzetlen segítséget. Köszönöm a kolozsvári Boros Lóránd, a gyalui Török-Csingó Adorján és a mérai Varga Zsolt barátaimnak az anyaggyűjtés folyamataiban nyújtott segítséget, a türei Lengyel László nak pedig az utólagos pontosításokat. Köszönöm nővéremnek, Könczei Csillának, hogy használhattam gyűjtéseit, valamint a kötet képanyagához



13

nyújtott segítségét. Köszönöm opponenseim, Kovalcsik Katalin és Pávai István építő kritikáit. Köszönöm Fosztó László, Gagyi Ágnes és Horváth István intézeti munkatársaim módszertani és elméleti kérdésekben nyúj tott észrevételeit. Köszönöm a Kriza János Néprajzi Társaságnak a közlési lehetőséget, különösen Ilyés Sándornak és Jakab Albert Zsoltnak a kö tet gondozásához nyújtott segítséget. Köszönöm Sütő Ferencnek a könyv technikai kivitelezését. És köszönöm családomnak a megértő türelmet. A könyv főszereplőinek, a kalotaszegi cigányzenészeknek több jár ré szemről, mint köszönet: hálás vagyok Árus Feri bácsinak, Netti Sanyi bá csinak, Czilika Gyuszinak és rajtuk keresztül a kötetben név szerint sze replő muzsikusoknak, hogy megosztották velem tudásukat, amely által betekintést nyerhettem a közelmúlt kalotaszegi zenészvilágába. Kolozsvár, 2011. júliusa Könczei Csongor


© www.kjnt.ro/szovegtar I. A téma fogta kutató, avagy módszertani szinkretizmus az interdiszciplinaritás határán „…a társadalmi élet ilyen formáit soha nem lehet csupán kí vülről megismerni. Ahhoz, hogy megértsük őket, arra van szükség, hogy a kutatónak sikerüljön a maga számára lét rehozni a rájuk jellemző szintézist, vagyis hogy ne érje be az elemenkénti elemzéssel, hanem illessze egységbe őket, még pedig személyes tapasztalat: saját élménye formájában.” (Claude Lévi-Strauss)1 A kötet bevezető fejezete egy, az adott téma elméleti és módszertani kér déseit felvezető és tárgyaló tanulmány megírásának kísérlete. Kísérlet, mert az általam felvetett és kutatott téma, a kalotaszegi cigányzenészek társadalmi és kulturális hálózatának 20. századi megragadása, felvázolá sa és értelmezése olyan tudományelméleti, társadalomkutatói, valamint módszertani kérdések elé állított, amelyek megválaszolása nagyon össze tett feladatnak bizonyult.

1. A téma felvetése A kalotaszegi cigányzenészek társadalmi és kulturális hálózatának vizsgá latát több szempontból is egy igen érdekes és fontos feladatnak tekintem. Általában a hivatásos falusi muzsikusok tevékenységét vagy csak kizáró lag zenei, vagy csak egy adott faluközösség és az őt kiszolgáló zenész szoci ális és gazdasági viszonyai szempontjából kutatták. Ugyanakkor mind az etnomuzikológiai, mind az etnográfiai kutatásból hiányolom azt a szem léletmódot, amely egy teljesebb és komplexebb rálátást biztosítana a fel vetett témakörnek.2 Itt elsősorban arra gondolok, hogy a falusi cigányze 1

Lévi-Strauss: 2001/I.: 285. A hagyományos hangszeres népzenét játszó cigánymuzsikusok társadalmi és kulturá lis életviteléről eleve kevés adatot közöl a magyar néprajzi szakirodalom, s azok nagy

2

16


nészeknek mind a szakmai tevékenységét, mind a mindennapi életmódját meghatározza, és egyben jól körülhatárolja egy olyan hálózat, amelynek leírása kiterjed ennek a közösségnek a teljes életvitelére, ezért magát a kutatást is egy sokkal összetettebb látásmód kell, hogy jellemezze. A témakör vizsgálatát két hipotézissor köré építem, amelyek által meg próbálom kifejteni magának a hálózatnak a fogalmi körülírását is. Az első hipotézissor: • A cigánymuzsikusok számára a „zenészszakma” egy igen jól kö rülhatárolható, szinte „céhszerű” társadalmi és kulturális enti tást jelent. • Ennek az entitásnak pedig jól körülhatárolt szabályai vannak, amelyek eleve meghatározzák egy-egy cigánymuzsikus sorsát. Mindezek tartalmazzák a nevelés, azaz a szocializáció, a működé si terület és az életpálya kialakulásának forgatókönyvét. • Ez a „céhszerű” társadalmi és kulturális entitás egy bizonyos „hálózatként” (‘network’) működik, amelyet szociális, gazdasági része is közvetett, az adott zenei gyűjtés kiegészítő információjaként tartható számon. Az eddigi magyar népzenekutatás a cigánymuzsikust elsősorban mint hivatásos falusi népzenészt vagy a „cigányzeneként” ismert városi kávéházi muzsika előadójaként tár gyalja (lásd például Kodály Zoltán: Hangszeres zene. In: Czakó Elemér (szerk.): A magyarság néprajza IV. A magyarság szellemi néprajza. Budapest, 1937: 61–65; majd bővített változatban Kodály A magyar népzene című, 1937-ben megjelenő kötetében; Lajtha László: Cigánybandák és a magyar népzene. (angol nyelvű előadás feltehetően 1962-ben) In: Berlász Melinda (szerk.): Lajtha László összegyűjtött írásai I. Budapest, 1992: 150–154; Sárosi Bálint: Cigányzene. Budapest, 1971; vagy a Magyar Néprajzi Le xikon Sárosi Bálint által 1977-ben és 1979-ben jegyzett cigányzene, hangszeres együttes és hangszeres népzene szócikkeit; Vargyas Lajos: A magyarság népzenéje. Budapest, 1981; Vargyas Lajos (szerk.) Magyar népzene. In: Dömötör Tekla (főszerk.): Magyar Néprajz VI. Budapest, 1990: 5–183; Pávai István: Az erdélyi és a moldvai magyarság népi tánczenéje. Budapest, 1993; Sárosi Bálint: A hangszeres magyar népzene. Buda pest, 1996; Kállai Ernő: A cigányzenészek helye és szerepe a magyar társadalomban és a magyar kultúrában. In: Kovács Nóra és Szarka László (szerk.): Tér és terep. Tanulmányok az etnicitás és az identitás kérdésköréből. Budapest, 2002: 327–345; stb.), illetve az elmúlt évtizedekben a kutatás kiterjedt a cigány közösségek saját tradicionális zenekultúrájára is (lásd például Bari Károly, Kovalcsik Katalin vagy Wilkinson Kertész Irén munkásságát). Ugyanakkor a hagyományos népzenét játszó cigánymuzsikusokról igen jelentős adatmennyiség köszönhető a Martin György nevével fémjelzett 20. századi magyar, történeti, összehasonlító és strukturalista néptánckutatásnak, ezen belül is fő képp a népi tánczenekutatásnak (lásd például Virágvölgyi Márta – Pávai István (szerk.): A magyar népi tánczene. Budapest, 2000; vagy Martin György: A dallamok közvetlen forrásai, a zenészek. In: Uő: Mátyás István ’Mundruc’. Egy kalotaszegi táncos egyéniségvizsgálata. Budapest, 2004; stb.).


© www.kjnt.ro/szovegtar i. a téMa fogta Kutató

17

és kulturális kapcsolatok, rokoni, családi viszonyok, a szakmai presztízs, a falu, vidék és a város (sőt újabban a külföld) vonzás köre és nem utolsósorban a folyamatosan változó divathullámok határoznak meg. A második hipotézissor: • A tradicionális „zenészvilág” jelenleg úgy alakul át, hogy csak a tartalom változik, a forma kevésbé – amennyiben az átalakulás folyamatának a végkifejlete nem a teljes felbomlás lesz.3 • A kalotaszegi cigányzenészek nemcsak őrizték és közvetítették, hanem közvetett és közvetlen módszerekkel alkották is a táncze nei hagyományt. Ezért a folyamatos változást valószínű, hogy ők maguk is előidézték, mivel folyamatosan meg akartak felelni a pi aci követelményeknek. • És mivel alakították is a tánczenei hagyományt, befolyásolták ma gát az adott zene- és tánckultúrát is. Minden adott kutatási téma alapfeltétele egy jól meghatározott, kohe rens kutatási módszer alkalmazása. Mivel a cigánymuzsikusokkal foglal kozó magyar etnomuzikológiai és etnográfiai szakirodalom nem tartalmaz hálózatkutatásokon alapuló közléseket, kénytelen voltam először magát a hálózatkutatás problematikáját körüljárni.

2. A hálózatkutatás rövid története Maga a hálózatkutatás, a társadalmi kapcsolatrendszerek kutatá sa eredendően a szociálpszichológia, szociológia és nem utolsósorban a szociálantropológia egyik kutatási területe, egyben módszere, amelyik az elmúlt évtizedekben felkeltett különböző társadalom-, sőt természettudo mányi érdeklődés és értelmezés során egy igen sokrétű és önálló kutatási módszerré, a hálózatelemzéssé (network analysis) fejlődött. Sok rétű, mert a hálózatelemzés napjainkra hatalmas mennyiségűvé duzzadó szakirodalmát a különböző diszciplínák különböző szempontjai alapján nehéz egy egységes tudományágnak tekinteni, ugyanakkor önálló, mivel az eredendő sokrétűsége a hálózatkutatást egyfajta komplex, sajátságosan 3 Mivel napjainkban nemcsak a tradíció, hanem sajnos magának a zenésztársadalomnak mint szakmai rétegnek az eltűnésével is számolnunk kell.

18


interdiszciplináris jellegűvé tette. Szent-Iványi István írja: „A network analysis, hasonlatosan valamennyi társadalomtudományi kutatási irányhoz, nem egycsapásra született, hanem nagyonis sokáig kereste azokat a kere teket, amelyek között ma számon tartjuk. Eredetét illetően megoszlanak a nézetek, előfutárok egész hada verseng azért az elismerésért, amit a kiala kulásához nyújtott döntő impulzus jelent.”4 Ezért, mielőtt megkísérelnénk felvázolni a hálózatkutatás módszerét, valamint ennek a módszernek az ál talam felvetett témára vonatkozó lehetséges alkalmazhatóságát, szükséges nek tartom a következőkben röviden és messze a teljesség igénye nélkül ösz szefoglalni a hálózati gondolkodás társadalomtudományi megjelenésének és elterjedésének, illetve a hálózatkutatások kialakulásának történetét.5 2.1. A hálózatkutatás szociálpszichológiai előzményeiről A hálózatkutatások első kezdeményezései között a Jacob Lévy Moreno nevével fémjelzett szociometriai kutatásokat szokták kiemelni. A társa dalmi mező csoportosulásainak, kapcsolódásainak a térképe a szociogram, ennek előállítási módja a szociometria, amelynek „alapgondolata és módszertani kidolgozása J. L. Moreno romániai születésű amerikai pszi chiátertől származik. Ez a kivitelezésben egyszerű, áttekinthető módszer az egész világon elterjedt. Mint szociálpszichológiai eszközrendszert alkalmaz zák olyan intézményekben, amelyeknek működése embercsoportok mozga tását, egybehangolását, szervezését teszi szükségessé.”6

4

Szent-Iványi: é.n.: 2. A hálózatkutatások tudománytörténeti kialakulásáról és alapfogalmairól ír John Scott, a Social Network Analysis, A Handbook (London, 1994.) című kézikönyvében, amelyik a vonatkozó szakirodalom egyik alapművének tekinthető. Az általam olvasott és felhasznált tanulmányok is szinte kivétel nélkül hivatkoznak rá. 6 Mérei: 1998: 6. Mérei J. L. Moreno (1889–1974) életrajzával és a szociometriai felmé résről bővebben a kötet második fejezetében foglalkozik, amelynek címe Moreno szociometriája – a spontán rokonszenvi választás (44–131). A magyar szociálpszichológiai szakirodalomban talán először Mérei Ferenc értekezett arról, hogy „a látszólag homo gén társadalmi mezőben kis egységek jönnek létre; párok, baráti összetartozások, csalá di kapcsolódások, érdeklődési körök, érdekegységek keletkeznek. Az egyes ember nem önmagában vesz részt a tevékenységben, hanem viszonylataival, kapcsolataival együtt.” (I.m.: 5) Mérei a szociometriai felmérést a szociálpszichológiai gyakorlat számára, a mikroszociológia jelenségvilágában alkalmazta, módszerként a kisebb-nagyobb közössé gekben kialakult kötődések, választások, csoportosulások, társas viszonylatok, konfliktu sok feltárásához. 5



19

A szociometria Moreno azon felismerésén alapszik, hogy a spontán társulások a státusokból álló intézményes rendszerek lappangó háttere, illetve, hogy az emberi kapcsolódások, tekintet nélkül a megvalósulásuk tartalmára, elsősorban érzelmiek, rokonszenviek. A szociometriai felmé rés eredménye a szociogram, amelyik a vizsgált társas mező vázlata, a tár sas mezőt alkotó kapcsolatoknak a térképe. Szintén a hálózatkutatások szociálpszichológiai előzményeként tartják számon Kurt Lewin csoportdinamikai kutatásait.7 Az alaklélektan kiemelkedő egyéniségének tekintett Lewin – a nevéhez fűződő mezőelmélet alapján – megállapította, hogy minden emberi csoport egyensúly ra törekvő, s ennek érdekében önszabályozást alkalmazó rendszert alkot, valamint, hogy e függőségi hálózat is feszültségteli és viselkedés-megha tározó.8 Továbblépve, az említett szociometria és csoportkutatások alapján Lewin tanítványai, Dorwin Cartwright pszichológus és Frank Harary matematikus kidolgozták a gráfelméletet, azaz összetett, egymással akár többszörösen és áttételesen is összefüggő társadalmi rendszerek grafikus ábrázolásával elemezték a csoportos viselkedést úgy, hogy egy társada lomszerkezet gráfja az egyes társadalmi csoportok közötti viszonyrend szert mutatja. Az irányított és értékelt grafikus ábrázolás meghaladta az individualista, egyénekre összpontosító látásmódot, megengedvén egy adott csoport struktúrájának elemzését.9 Ugyanakkor ők „írták meg annak a történetét – amelynek alakításában egyébként maguk is jelentős szere pet játszottak – hogy az a felismerés, miszerint a szociogram alkalmas a társas viszonyok struktúrájának tanulmányozására, miként vezetett a

7

Szent-Iványi: é.n.: 1 és Iluţ: 1997: 115. A modern szociálpszichológia alapítójának te kintett német származású, de 1933-ban az Amerikai Egyesült Államokba emigráló Kurt Lewin (1890–1947) munkássága (lásd http://www.szochalo.hu/kurtlewinmunk.php), s elsősorban az említett mezőelmélete kiterjedt hatással volt a hálózatelmélet kialakulására (erről bővebben lásd Kurt Lewin: Field Theory in the Social Sciences, New York, 1951). 8 Lewin mezőelmélete a csoportot egy olyan dinamikus egységnek tekinti, amelyben ha egy résztvevő állapotában változás megy végbe, akkor az a többi résztvevő állapotában is változást okoz. (Erről bővebben lásd Dr. Bartha Lajos és Szilágyi Lilla (szerk.): Pszichológiai alapfogalmak kis enciklopédiája. Tankönyvkiadó, Budapest, 1966: 173.) 9 Iluţ: 1997: 116. Cartwright és Harary számára a komplex társadalmi struktúrák egysze rű, különösképpen egymásra épülő „triádokból” állnak (a „triádok” fogalmán a három analitikus elemből összetevődő alcsoportok, illetve ezek kialakult kapcsolódásait értve).

20


szociológiai és antropológiai elemző technikák gyors kialakulásához, szé leskörű elterjedéséhez.”10 2.2. A hálózatkutatás szociológiai és szociálantropológiai előzményeiről A hálózatkutatás kérdéskörének vizsgálatát a későbbiekben – az említett szociálpszichológiai kezdeményezések után – az angolszász társadalom tudományok, s közülük is kiemelten a szociológia és a szociálantropológia tárgyalta, integrálva a kapcsolódó metodológiai és módszertani alapel veket, ezáltal is megteremtve egy önálló kutatási módszer, a network analysis kialakulásának lehetőségét.11 John Scott a hálózatelemzés történeti kialakulásának folyamatában fontosnak tartja kiemelni egyrészt az 1930–1940-es években a harvar di egyetemen pszichológusok és szociológusok által végzett kutatásokat, amelyek keretén belül körülírták a társadalmi hálózatstruktúrák főbb ré szeiként számon tartott klikkek, társadalmi körök, csoportosulások (‘clusters’) vagy blokkok terminusait, illetve tárgyalták a makrorendszerek és az ezek által meghatározott kohéziós csoportok belső informális kap csolatait, másrészt pedig a manchesteri egyetem Antropológia Tanszékén végzett, Max Gluckman nevével fémjelzett kutatásokat, amelyeket az 1930–1950-es években a brit szociálantropológiai megközelítést megha tározó strukturalista funkcionalizmus hatására kezdeményeztek. Ez utóbbi kutatások a társadalmi struktúrákat a kapcsolathálók által értel mezték, megkülönböztetve a kapcsolatok formáját és tartalmát, és ezek kapcsán meghatározva a részleges (egyénközpontú, az „ego” partikulá ris társadalmi cselekvéseire és meghatározott tartalmú kapcsolataira vo natkozó) és teljes (egy adott társadalmi kapcsolatrendszer összességére vonatkozó) hálózatokat.12

10

Hain: é.n.: 11. (A hivatkozott mű: Harary, F., R. Norman and D. Cartwright: Structural Models: An Introduction to the theory of Directed Graph. John Wiley and Sons, New York, 1965.) 11 Szent-Iványi: é.n.: 1. 12 Iluţ: 1997: 116–117. Iluţ a Scott által „harvardi strukturalistáknak” nevezett munkacso portból Elton Mayo, William Lloyd Warner és George Homans kutatásaira és tanulmá nyaira hivatkozik.



21

Szent-Iványi a network analysis első szociálantropológiai előzménye iként az 1950-es években zajló kutatásokat említi: így, noha a kapcso latelemzés terminológiáját még nem ismerhette, John A. Barnes egy norvég sziget kisközösségét vizsgálta, tanulmányát a network analysis első kísérleteként tartják számon. Barnes „kutatásai során arra a követ keztetésre jutott, hogy a közösségen belüli kapcsolatokat három diszkrét, egymástól világosan elkülöníthető mezőre lehet osztani, és ezek a mezők egyúttal az egyén teljes kapcsolatrendszerét lefedik. Megkülönböztetett a.) munkahelyi kapcsolatokat, b.) területi kapcsolatokat, c.) barátsági, rokonsági, szomszédsági kapcsolatokat.”13 Elizabeth Bott húsz londo ni család társadalmi hálózatának vizsgálatában már használta a ‘social network’ kifejezést. „Munkájában kísérletet tett a különféle kapcsolat rendszerek jellegének meghatározására, s nem riadt vissza a távolba mu tató, makroszociológiai következtetések levonásától sem. Ő vetette meg a különféle hálózatok összevetésének metodológiai, terminológiai alapjait; […] Bott általánosító megállapítása szerint az egyén társadalmi hálózata nagyonis függvénye a társadalom jellegének, a munkamegosztás fokának, az intézményesülés mértékének.”14 Scott – Barnes és Bott mellett – a network analysis előfutáraként emlí ti S. F. Nadel munkásságát is, aki formailag egy hálózatelemző módszer tanra épülő társadalomelmélet megírására törekedett. Nadel elméletében kihangsúlyozza a „társadalmi szerep” fogalmát, összekapcsolva a há lózat fogalmával. Szerinte az egymással összefüggő cselekvési hálózatok határozzák meg a szerepeket és szerepköröket, ezért a társadalmi rend szerek voltaképpen szerepstruktúráknak tekinthetők.15 Történeti áttekintésében Szent-Iványi kihangsúlyozza, hogy az 1950es években a hálózatelemzés kezdeteit meghatározó brit strukturális funkcionalizmus atyja, A. R. Radcliffe-Brown tudományos tekintélyé vel járult ahhoz hozzá, hogy „a születés pillanatában lévő diszciplína a tár sadalomantropológia többi kutatási iránya mellett polgárjogot nyerjen. Radcliffe-Brown úgy nyilatkozott, hogy: »az emberi létezés össze van kap

13 Szent-Iványi: é.n.: 2. (A hivatkozott tanulmány: Barnes, J. A.: Class and committees in the Norwegian Island Perish. In: Human Relations 1954/7, 39–58.) 14 I.m.: 2. (A hivatkozott mű Bott, E.: Family and social network. London, 1957.) 15 Iluţ: 1997: 117–118. (A hivatkozott mű: Nadel, S. F.: The Theory of Social Structure. London, 1957.)

22


csolva a társadalmi kapcsolatok komplex hálójával. A társadalmi struk túra nem egyéb, mint az aktuálisan létező kapcsolatok hálózata.« Ez az egyre népszerűbbé váló megközelítés nagy lendületet kölcsönzött a társa dalmi hálózatok immáron egyre módszeresebbé váló kutatásának.”16 A szociálantropológiai hálózatkutatás alakulására hatott Eric R. Wolf, ismert amerikai antropológus komplex társadalmakról alkotott álláspontja is. Wolf szerint „a komplex társadalmakban három lényeges, párhuzamos struktúra figyelhető meg: rokonság, barátság, patrónus–kli ens viszony; vitába szállt azzal a nézettel, hogy a komplex társadalom el rendezett anarchia, ezzel szemben úgy vélte, hogy mindezeknek a struk túráknak feltárható, megismerhető belső szabályai, törvényszerűségei vannak.”17 2.3. A network analysis mint önálló kutatási módszer A felsorolt, elsősorban elméleti jellegű előzményeket az 1970-es években már a konkrét kutatások és módszertani munkák sora követte: Scott ösz szefoglalójában a network analysis közvetlen előfutárának tartja a kap csolatok formai jegyei iránt érdeklődő J. Clyde Mitchell-t,18 majd be mutatja Harrison C. White és munkatársainak működését, akik – két

16

Szent-Iványi: é.n.: 2–3. A. R. Radcliffe-Brown (1881–1955) Szent-Iványi által idé zet gondolata, hogy a társadalmi struktúra tulajdonképpen egy adott időpont kap csolathálózata, a neves angol, elsősorban elméleti érdeklődésű és fogalomalkotó szociálantropológus munkásságában többször is megjelenik. Számára „a társadalmi struktúra fogalma először is a társadalmi kapcsolatok »folytonos hálózatát« jelenti, vagy, mondja, »minden egyén valamennyi társadalmi kapcsolatának totális összessé gét, egy adott pillanatban«. Szemben áll tehát a társadalmi rendszer fogalmával, amely csak »hasonló viselkedésformák együttesével jellemzett egyének kapcsolatait« foglalja magában.” (lásd Descola–Lenclud–Severi–Taylor: 1993: 133) Vagy saját szavait idézve: „A közvetlen megfigyelés azonban valóban megláttatja velünk, hogy ezek az emberek társadalmi viszonyok bonyolult hálózatával kapcsolódnak egymáshoz. A »társadalmi struktúra« fogalmat a kapcsolatok ezen valóban létező hálózatának a megnevezésére használom.” Lásd A. R. Radcliffe-Brown: A társadalmi struktúráról. In: Paul Bohannan – Mark Glazer: 1997: 420–421. 17 I.m.: 3. (A hivatkozott tanulmány: Wolf, Eric R.: Kinship, friendship and patron-client relations in complex societies. In: M. Banton (ed.): The Social Anthropology of Complex Societies. London, 1966.) 18 Hain: é.n.: 9, Iluţ: 1997: 117. és Szent-Iványi: é.n.: 3. (A hivatkozott mű: Mitchell, J. C.: Social networks in urban situations: Analyses of personal relationships in central African towns. Manchester, 1969.)



23

matematikai újítás hatására két programcikkben fogalmazva – immár tu dományos paradigmaként mutatták be a hálózatelemzést, mint a társa dalmi hálók vizsgálatának alapvető módszerét.19 Szent-Iványi külön kiemeli Jeremy Boissevain angol-holland kuta tó munkásságát, aki „eredményeit elméleti bevezetővel, módszertani út mutatóval ellátva – csaknem tankönyvszerűen – tette közzé”, Norman E. Whitten és Alin W. Wolfe hálózatelemzést érintő elméleti érdeklő dését,20 valamint Linton C. Freeman közel ezer címet átfogó bibliográ fiáját. „Ez a bibliográfia a módszer alkalmazásának valamennyi területét felölelte; így politológiai, szociológiai, szociálpszichológiai, közgazdaság tani tárgyú írások adatait éppannyira tartalmazta, mint a társadalomantropológiai munkákat.”21 Ezekben az években a szociálantropológiai kutatás a network analysis módszerét a nagyvárosi környezetben, viszonylag nagy mintán készített elemzések esetében használta, az egyre gyakoribbá váló kérdőíves, vala mint mélyinterjús technikák alkalmazása háttérbe szorította a hagyomá nyos antropológiai terepmunka gyakorlatát. „Ennek az új irányzatnak, az ún. felmérési módszernek az elvi megalapozása és gyakorlati al kalmazása a Fischer és Jones szerzőpáros nevéhez fűződik.”22 Az emlí tett Jeremy Boissevain pedig „egyik összefoglaló tanulmányában már az antropológiai network analysis alkalmazásából vonja le azt a következtetést, hogy ennek a módszernek a különleges jelentősége az antropológusok szá

19

Iluţ: 1997: 118. Az említett két programcikk közül az első a rokonsági és más típusú kapcsolatok algebrai modellek általi leírására vonatkozott, megpróbálva az alkalmazott algebra módszerével körülírni a társadalmi szerepet, a második pedig a társadalmi kap csolatokat szociális távolságokként rögzítette egy többdimenziós skálán, így vázolva fel a társadalmi térben betöltött helyüket. (A hivatkozott tanulmány: White, Harrison C., S. Boorman and R. Breiger: Social structure from multiple networks. In: American Journal of Sociology. 81. 1976.) 20 Szent-Iványi: é.n.: 3. (A hivatkozott mű: Boissevain, J.: Friends of friends: networks, manipulators and coalitions. Oxford, 1974.) 21 I.m.: 3–4. (Az első hivatkozott tanulmány: Whitten, N. E. – Wolfe, A. W.: Network analysis. In: J. J. Honigmann (ed.): Handbook of social and cultural anthropology. Chi cago: 1973; a második hivatkozott mű pedig: Freeman, Linton C.: A Bibliography of social networks. Lehigh University, 1975.) 22 I.m.: 4. (A hivatkozott mű: Fischer, Claude S. – Jones, L. M.: Studying egocentric networks by mass survey. In: Working paper 284. University of California, Berkeley, 1978.)

24


mára abban áll, hogy megnyitja az utat a fejlett országok és a nagyvárosi környezetben élő népesség tanulmányozásához.”23 És a sor egyre bővült, a network analysis-t a következő évtizedekben, mint önálló kutatási módszert, igen sok társadalomkutató alkalmazta, egyúttal elméleti hátterét is gazdagítva. Például Mark Granovetter amerikai szociológust már úgy említi a szakirodalom, mint networkteoretikust, aki a munkahelykeresés vizsgálatán keresztül fogalmazta meg téziseit.24 Granovetter felfigyelt az információk megszerzésének és terjedésének módozataira, megkülönböztetve az információáramlásban a „gyenge” és „erős” kötéseket, illetve vizsgálta ezek időbeli tartósságát. Megalkotta a társadalmi hálózatokon belüli információterjedés modell jét, bevezetve a „gyenge kötések erejének” elméletét: a stabil, közeli ismerősök (például munkatársak) között létrejövő ún. „erős kapcsolatok” valószínűleg ugyanazon információkat hordozzák, míg az eseti, „gyenge kapcsolatok” által újabb és újabb, változatosabb, a hálózaton belüli he lyezkedés szempontjából értékes információk nyerhetők.25 Ha a társadalmi hálózatok vizsgálatát a társadalmi struktúra formá lis leírására tett kísérletként értelmezzük, akkor az elméleti-módszerta ni alakulásában nyomon követhető a társadalmi struktúraelemzésre ki

23 I.m.: 4. (A hivatkozott tanulmány: Boissevain, J.: Network analysis: A reappraisal. In: Current Anthropology 20. 1979, 392–394.) Szent-Iványi megemlíti, hogy az 1970-es években megsokasodtak azok a kutatások, amelyek már nem a szociálantropológia ha gyományos terepein, hanem a legfejlettebb országok ipari központjaiban folytak. 24 Iluţ: 1997: 118–119 és Tardos: 1995: 76. (A hivatkozott mű: Granovetter, M. S.: Getting a Job. Study of Contacts and Careers. Harvard University Press, Cambridge, 1974.) „A kapcsolathálózati paradigma vitalitását a különböző szakszociológiákra gyakorolt erő teljes kisugárzása is jelzi. Mindenekelőtt azt az »új gazdaságszociológiát« kell említeni, amelynek […] a network-irányzat az egyik első számú forrása volt. Magát az »új gazda ságszociológia« megszületését is a network-teoretikus Granovetter – a gazdaság társa dalmi beágyazottságát középpontba állító – programatikus cikkéhez (Granovetter 1985) kapcsolják.” (Tardos: 1995: 78) 25 Csányi – Szendrői: 2004: 136: „Emberi kapcsolataink gyakran alakulnak ki társasá gokban, ahol egyszerre számos ember teremt egymással kapcsolatot: ilyenek például a munkahelyi, iskolai, sportklubban kötött kapcsolatok. Különböző kupacok között ún. hidak feszülhetnek. Mindennapi életben ilyen híd például két különböző munkahelyen dolgozó ember barátsága. Granovetter, amerikai szociológus figyelte meg azt, hogy ezek nek a hidaknak mennyire fontos szerepük van az információterjedésben még akkor is, ha a híd-kapcsolatok gyakran sokkal gyengébbek, mint az egy közösségen belül feszülők: a közösségben minden belső pletyka hamar elterjed és unalmassá válik, egy kívülről érkező hír azonban sokkal izgalmasabb lehet.”



25

fejtett hatása is: a „struktúra” fogalmát központi kategóriának tartó, a „network” helyet identifikációs címkeként használó Barry Wellman, vagy a struktúrát a kapcsolatok, tranzakciók hálójából bonyolultan ki bontható, látens szerveződésnek tartó, a „strukturális autonómia” fogal mát bevezető Ronald Burt szintén a network analysis kiemelkedő elmé leti szakemberei.26 „A módszer alkalmazásának valamennyi területe” – Szent-Iványi utalása a hálózatkutatások módszerének mondhatni eredendően inter diszciplináris jellegére vonatkozik, hiszen az 1970-es évektől a társada lomtudományok számos ágában folytak kutatások a network analysis módszerének felhasználásával.27 (A hálózatkutatás interdiszciplináris jel legéről a jelen tanulmány a későbbiekben külön alpontban értekezik.) 2.4. A társadalmi hálózatkutatás intézményesüléséről A társadalmi hálózatkutatás tudományos intézményesülésének fon tos állomása volt az INSNA (International Network for Social Network Analysis)28 – magyar fordításban Társadalmi Hálózatok Elemzésének Nemzetközi Hálózata – megalakulása. Az INSNA „egy nonprofit formá ban működő tudományos szervezet, amelyet az említett Barry Wellman alapított az Amerikai Egyesült Államokban, 1978-ban. A szervezet a tár sadalmi kapcsolathálózatok (‘social network’) elemzésével foglalkozó ku tatókat tömörítve, rendszeres kiadványában (Connections) publikálja a legfrissebb kutatási eredményeket, finanszírozza a hálózatkutatók nem zetközi tudományos, Sunbelt elnevezésű konferenciáit, és elektronikus hírlevelet (Socnet) működtet a téma iránt érdeklődőknek.29 Az elmúlt évtizedekben a network analysis módszerét egyetemi tan székek, kutatóintézetek sora oktatja és alkalmazza szerte a világon, a

26

Tardos: 1995: 76–77. Például mind Szent-Iványi, mind – Scott nyomán – Iluţ említést tesz a hálózatkutatás módszertani fejlődésében igen nagy befolyással bíró matematikai modellek kidolgozásá ról. „A ’70-es évek elejétől a network analysis-szel összefüggő matematikai és statisztikai problémák tárgyalására Network (An International Journal, 1971-től) címmel önálló fo lyóirat jött létre.” (Szent-Iványi: é.n.: 4) 28 Lásd bővebben az INSNA honlapján: http://www.insna.org. 29 Lásd Bocz János: SUNBELT XXI – konferenciaismertető. In: Szociológiai Szemle 2001/3: 139–147. 27

26


hálózatkutatás elméletével foglalkozó szakkönyvek, szaklapok (az említett Connections mellett a másik fontos szakkiadvány a Social Networks) konferenciák és szimpóziumok, illetve hálózatelemzés módszerével készült konkrét kutatások tömkelege született meg. „A kapcsolatháló elemzés (network analysis) kicsit több, mint módszertan, kicsit kevesebb, mint pa radigma. Mind az elmélet, mind pedig a matematikai-statisztikai módszer tan gyors fejlődést futott be a nyolcvanas-kilencvenes években, tudományos divattá vált. A hálózatelemzők ma világszerte több tanszéket, folyóiratot és nemzetközi társaságot alapítottak, eredményeiket széleskörűen használják a gazdasági élet és a társadalomtudományok több területén. Gazdasági és/ vagy társadalmi kapcsolatháló elemzéssel Magyarországon is többen foglal koznak.” – olvasható a Magyar Szociológiai Társaság Kapcsolatháló Elemző Szakosztályának honlapján, amelyik egyben a magyar – zömében szocioló gus, de közgazdász, sőt kulturális antropológus képzettségű – kapcsolathálóelemzők tudományos fóruma.30 2.5. A társadalmi hálózatkutatás: elemzési módszer, paradigma vagy tudományág? Az 1970-es években kidolgozott, a sokrétű tudományos előzményt ösz szegző elméleti háttér és módszertan, a már önálló kutatási irányzatnak tekintett network analysis számára egy igen sajátos arculatot biztosított. Ez egyrészt erőteljesen megkülönböztette más társadalomelemző irány zatoktól, módszerektől, másrészt viszont helyet adott különböző társada lomtudományi értelmezhetőségeknek. „Milyen ígéretek, elméleti-metodológiai perspektívák vonzottak sok társadalomkutatót az irányzat köré?” – teszi fel a kérdést Tardos Róbert, aki szerint a hálózatelemző megközelítés egyik nagy előnye az empirikus adatgyűjtés hagyományos „egyénközpontú, atomisztikus” szemléletével szemben a többszintű elemzésre nyújtott lehetőség. Az előbbinek „joggal róják fel, hogy alanyait kiragadja társadalmi közegükből, s meghatározott ságaikat közvetlen egyéni attribútumokra redukálja”, a hálózat-megköze lítés alkalmazása viszont – amennyiben az egyéni tulajdonságokon túl te kintetbe veszi a mikro-miliő és a makro-kontextus ismérveit is – „segíthet

30

Lásd bővebben a magyar kapcsolatháló-elemzők honlapját: http://www.socialnetwork.hu.



27

áthidalni azt a szakadékot, amely a mikro- és a makroszociológiai elem zést gyakran mereven elválasztja egymástól. A módszereket rugalmasan kezelve, az egyik szinten megragadott összefüggések elhelyezhetők a má sik szint vonatkoztatási rendszerében.”31 De a szociológia területén „tekinthető-e a kapcsolathálózati megkö zelítés […] valamilyen koherens elméleti irányzatnak?” – kérdezi tanul mánya összegzéseként Tardos. Válasza: „Az elméletépítés normatív kö vetelményeit figyelembe véve, egyelőre inkább kezdeményekről, egyedi építőkövekről beszélhetünk, mint egységes építményről. Talán inkább a szemléletmód megújítását, mint valamely elméleti rendszer kialakítá sát tekintve lehet szó új paradigmáról. S persze a kifejlesztett metodika, technika sajátszerűsége is elkülöníti a social network irányzatot más tár sadalomkutatási megközelítésektől. Nem nélkülöznek ugyanakkor min den alapot azok a kritikák, amelyek a technikai apparátus kifinomultsága kapcsán egyfajta módszertani formalizmus, öncélúság veszélyét hozzák szóba. A kritikus pontok sorát folytatva, bizonyos csapdát rejt magában az a körülmény is, hogy a network-határok csak ritkán ragadhatók meg kézzelfoghatóan. A hálózatelemzésben rejlő rugalmasság könnyen elmo sódottságba mehet át.”32 31 Tardos: 1995: 74. Tardos hangsúlyozza, hogy ez a felvetés „akkor is igaz, ha – mint az esetek számottevő részében – a network-felvételek egyéni, »ego-centered« adatokból kiindulva jutnak kapcsolathálózati jellemzőkhöz.” A szociológus, hálózatelemző Tardos Róbert tanulmánya nemcsak egy summás áttekintést nyújt a network analysis tudomány történetéről, hanem felvázolja a hálózatelemzés szociológiára vonatkozó elméleti-metodo lógiai hatásait és perspektíváit. Kiemeli, hogy „mindez csak lehetőség: korántsem állítha tó, hogy a mikro- és makroszintű elemzés együttes érvényesítése a network-megközelítés egészére jellemző volna”, ugyanakkor megállapítja, hogy a „network-megközelítés szociológiai perspektívái valójában a különböző szintű elemzések összekapcsolásából bontakoz hatnak ki”, valamint, hogy „a szociológia olyan központi problémaköreiben például, mint a társadalmi struktúra, rétegződés, mobilitás […] egyaránt mikroszintű network-adatokból kiindulva célozza meg a nagyobb társadalmi szerveződéseket (blokkokat, strukturális ha tárokat, osztályokat).” (I.m.: 1995: 75) Hain írja, hogy „magát a megközelítést a szocioló gusok közül többen egyfajta lehetőségnek tartják a szociális mikro-makro szintek sokszor szembeállított kettőségének meghaladására”. (Hain: é.n.: 4) 32 Tardos: 1995: 78. Fontos megjegyeznem, hogy Tardos a social network irányzatról csakis a szociológia keretén belül értekezik: „Az irányzat fontos tartalmi választóvonalát jelenti az, hogy a kontaktusmezőkhöz, strukturális képződményekhez közelítve, a kuta tókat maguk a hálózati formák, alakzatok foglalkoztatják, vagy – a hálózatok világán túl lépve, a hálózati pozíciókat esetleg független változókként kezelve – a szociológia olyan alapkérdéseit célozzák meg, mint a társadalmi rétegződés, a centrum-periféria viszonyok, a szociális integráció, vagy éppen a különféle égető társadalmi problémák.”

28


Az idézet szempontnak kissé ellentmond Szent-Iványi néhány évvel korábbi – igaz szociálantropológiai – következtetése: „A network analysisszel kapcsolatos mértéktartó, vagy egyenesen pesszimista jóslatok nem igazolódtak be; bizonyosra vehető, hogy ez a módszer még expanzív pe riódusát éli, feltehetően dinamikus fejlődés előtt áll. Természetszerűleg téves volna egy olyan beállítás, miszerint a hálózati elemzés egymagában helyettesíthetné az eddig ismert társadalomtudományi módszereket, vagy önmagában magyarázatot adhatna a társadalom működésével kapcsola tos valamennyi kérdésre, de azt sem vonják ma már kétségbe, hogy ezen a néven korszerű, feltevéseiben és eredményeiben egyaránt termékeny diszciplína nyert polgárjogot a társadalomtudományok családjában.”33 2.6. Társadalmi hálózatkutatás az interdiszciplinaritás határán A hálózatkutatás interdiszciplináris jellegét nemcsak a felsorolt sokrétű elméleti gyökerek, hanem a társadalomkutatási gyakorlatban való alkal mazása is meghatározza. Ez utóbbit a network analysis módszere által átfogott kutatási területek kiterjedtsége is érzékelteti. „Anélkül, hogy kí sérletet tennék a kutatási irányzat által felölelt terület részletes kifejté sére, csak néhány példa az alkalmazások szerteágazó jellegére: a telepü lések belső integráltsága, szomszédsági, rokonsági viszonyok, különböző intézmények, így a piac vagy a közvélemény kapcsolathálózatai, a világ gazdaság centrum-periféria viszonyai, hatalmi elitek strukturális pozíciói, gazdasági és politikai szervezetek, pártok összefonódása, koalíciói, sőt a szociológia olyan hagyományos területeinek sajátos megközelítése, mint a rétegződés, mobilitás.” – írja Tardos, majd így folytatja: „A social network irányzat intézményesülése azonban nem feltétlenül jelenti egy, a szó szo ros értelmében vett egységes paradigma kialakulását. Nemcsak a témák, a vizsgálati szintek is meglehetősen szerteágazóak. Az egyéneken kívül a hálózati aktorok között csoportok, szervezetek, s akár nemzetek is előfor dulnak, még ha a módszertani apparátus viszonylag egységes keretet köl csönöz is a kutatásoknak.”34

33 34

Szent-Iványi: é.n.: 4. Tardos: 1995: 73.



29

Tardos a hálózatkutatás sokrétűségét és szétágazását kizárólag tár sadalomtudományi, s elsősorban szociológiai nézőpontból tárgyalja.35 Ugyanakkor az utóbbi években megfigyelhető az alapvetően szociológiai, szociálantropológiai szakterületnek tekintett hálózatkutatás elméleti és módszertani eredményei iránt egy erőteljes természettudományi érdek lődés, az egyre népszerűbbé váló hálózati gondolkodásnak a különböző diszciplínákon belüli térnyerését figyelhetjük meg, a felvetett, különböző konkrét problémákra különböző illetékes tudományterületek próbálnak válaszokat adni. Hain Ferencet idézve: „Nem különíthetők tehát el egy mástól élesen a felvetett problémák, de a velük foglalkozó tudományágak sem. A hálózati megközelítés interdiszciplináris voltát talán már az is jel zi, hogy nincs olyan […] probléma, aminek kapcsán hálózati magyarázat fogalmazódott volna meg, és amely ne több tudományterület illetékes sége alá tartozna. Ennek hátterében a hálózati megközelítés egy lényegi sajátossága áll, miszerint módszertani irányultsága okán nem kíván meg szükségszerűen semmilyen fogalmi, metaelméleti elköteleződést. Ez azt jelenti, hogy egy hálózati gondolkodó egy tetszőlegesen körülhatárolt, nem szükségszerűen zárt rendszer alkotóinak kapcsolódási törvényszerűsége it vizsgálja, legyen szó akár sejtmolekulákról egy anyagcsere-hálózatban, prostituáltakról és szexuális kapcsolati hálóikról, vagy akár repülőterek ről és azokat összekötő repülőgépjáratokról. Az ilyen vizsgálódás a kap csolódásra magára, annak módjára és törvényszerűségeire helyezi a hang súlyt és ilyen módon természetesen egyfajta orientáló szempontrendszer, de mégis nagyon különböző alapállású kutatóknak, matematikusoknak, fizikusoknak, szociológusoknak és antropológusoknak jelenthet egyszerre kutatási eszközt és akár közös alapállást is.” És a közös alapállás egyik le hetséges kiindulópontjaként megemlíti Barry Wellman öt pontban, „szo ciológiai mellékízzel” megfogalmazott „közös szemléleti nevezőjét”:36

35

„A kapcsolathálózati paradigma vitalitását a különböző szakszociológiákra gyakorolt erőteljes kisugárzása is jelzi.” – írja Tardos, s megemlíti a hálózatkutatás egyik első szá mú forrásának tartott „új gazdaságszociológiát”. „S a gazdaságszociológián túlmenve, a network-, a strukturális és kontextuális elemzés felől fontos impulzusok érkeztek a szer vezet-, a politikai, sőt a történeti szociológia irányába is.” (I.m.: 79) 36 Hain: é.n.: 4–5. (A hivatkozott mű: Wellman, Barry and S. D. Berkowitz (eds.): Social structures: A network approach. Cambridge, Cambridge University Press, 1988.)

30


1. Az emberek viselkedésére nem a motivációik, attitűdjeik vagy de mográfiai jellemzőik a legmeghatározóbbak, hanem az őket kö rülvevő társas viszonyaik hálózata. 2. Az elemzések fókuszában az ágensek közötti viszonyok, nem pe dig az egyes ágensek belülről fakadó motivációi állnak. 3. Az elemző technikák nem alapozhatnak a kölcsönös kapcsolódás hagyományos felfogására, mert ez nem egy tulajdonság, hanem maga az, ami az adott egységet, csoportot definiálja. 4. Egy szociális rendszer mindig több, mint az őt alkotó páros kap csolatok összessége. 5. A csoportok legtöbbször nem jól elhatárolható egységek, hanem inkább egymást átfedő hálózatok részei. Stanley Wasserman és Katherine Faust szerzőpáros a közös szemléleti nevező mellett nélkülözhetetlennek tart egyfajta módszerta ni alapállást is. „Szerintük ez a sajátos matematikai (gráfelméleti-, sta tisztikai és valószínűségszámítás-elméleti, algebrai) orientáció szüksé ges a »standard« társadalomtudományi megközelítés által figyelmen kívül hagyott kapcsolati szempont kezeléséhez. A szemléleti közös ne vező és a módszertani orientáció mentén a szerzők különválasztják a csak metaforikus szinten és a szűkebb értelemben vett hálózati gondol kodást.”37 Hain tanulmánya a szociális kapcsolathálózat (‘social network’), mint szociológiai kutatási terület széleskörű interdiszciplináris nyitását meg célzó Barabási Albert László – magyar vonatkozásban is – igen jelen tős tudományos visszhangot keltő, Behálózva címmel megjelenő köte téhez kapcsolódik.38 Barabási a szociológiai és közgazdasági kérdéseken túl a fizika, informatika, sejtbiológia területéről hoz számos olyan példát, ahol szerinte a továbblépést a kapcsolatháló-elemzés jelenti, és a hálózati kapcsolatrendszerek szabályszerűségeinek vizsgálatára vállalkozik, aho gyan már kötete alcímében is közli, hogy: „hogyan kapcsolódik minden

37

I.m.: 5. (A hivatkozott mű: Wasserman, Stanley and Katherine Faust: Social Network Analysis: Methods and Applications. Cambridge University Press, Cambridge, 1994.) 38 Az Amerikai Egyesült Államokban élő, erdélyi származású fizikus hivatkozott művének eredeti kiadása: Barabási Albert László: Linked. The New Science of Networks. Perseus Publishing, Cambridge MA, 2002. A kötet a szerző több korábban megjelent cikkének népszerű, tudományos összefoglalása.



31

mindenhez, és mit jelent ez a tudomány, az üzlet és a mindennapi élet számára.”39 Barabási és kutatócsoportja a hálózatelemzésben bevezette a „skálafüggetlen kapcsolatháló” (‘scale-free network’) fogalmát. Barabási matematikai modellje szerint „a nem-szabályozott módon, azaz természe tesen fejlődő rendszerekben a kapcsolatok nem véletlenül alakulnak ki, az újonnan érkezők jellemzően a korábbi kapcsolati központokhoz kap csolódnak”, ezért a természetben és a társadalomban fellelhető legtöbb kapcsolatháló hatványfüggvény eloszlású lesz.40 Barabási nagy érdeme, hogy kilépve az informatika területéről, és töb bek közt biológusokkal, fizikusokkal együtt dolgozva számtalan példát so rol fel arra – a sejtek skálafüggetlen szerkezetétől a szexuális kapcsolathá ló kérdésköréig, de akár a filmvilág, a gazdaság vagy a mikroelektronika világából is –, hogy a korábbi tudományos kérdéseket miként lehet meg oldani a skálafüggetlenség révén.41 A skálafüggetlen kapcsolathálók jelen tőségének felfedezésén túl Barabási és kutatócsoportja a skálafüggetlen 39

Letenyei: 2003: 1. Letenyei Barabási szavait idézi a skálafüggetlenség definíciójaként: „A hatványfüggvé nyek azt a tényt fogalmazzák meg matematikailag, hogy a valódi hálózatokban a pontok többségének csak néhány kapcsolata van és ez a számtalan kis pont együtt létezik néhány nagy középponttal, olyan pontokkal, amelyekhez szokatlanul sok kapcsolat tartozik. A vé letlen hálózatokban a fokszámelosztás csúcsa azt mutatja, hogy a pontok nagy részének ugyanannyi kapcsolata van és az átlagtól eltérő pontok rendkívül ritkák. Ezért a véletlen hálózatokban a pontok fokszámának van egy jellemző nagysága, egy skálája, amelyet a fokszámeloszlási grafikon csúcsa határoz meg, és amelyet egy átlagos pont segítségével képzelhetünk el. Ezzel szemben a hatványfüggvény esetében az eloszlás csúcsának hiánya arra utal, hogy a valódi hálózatokban nincsen tipikus pont. A pontok folytonos hierarchi áját figyelhetjük meg, amely a kevés középponttól a sok pici pontig terjed. A legnagyobb középpontot két vagy három, valamivel kisebb középpont követi szorosan, majd egy tucat még kisebb következik, és így tovább, végül elérkezünk a sok kis pontig. A hatványfügg vény szerinti eloszlás tehát arra kényszerít bennünket, hogy teljesen lemondjunk a skála vagy a jellemző pont fogalmáról. […] Ezekben a hálózatokban nincsen belső skála. Ezért kezdte csoportom skálafüggetlen hálózatként említeni a hatványfüggvény-eloszlású hálózatokat.” (I.m.: 2–3) A hatványfüggvény (‘power function’) a matematikában olyan hatvány alakú egyváltozós folytonos függvény jelent, amelyben a hatvány alapja a változó, a tények számát mutató kitevő pedig általában valós állandó. 41 I.m.: 3. Barabási először az internet, pontosabban a honlapok egymásra utalásának (a linkek) vizsgálata kapcsán fedezte fel a skálafüggetlen kapcsolathálók létezését, azaz „hogy a világháló nagyon kevés központi helyzetű és rengeteg periférikus helyzetű hon lapból áll. A kialakult helyzet magyarázata, hogy az Internet is egy szabályozatlan módon növekvő rendszer, ahol az új honlapok többsége már létező, sőt már ismert, tehát már jelentős honlapok felé mutat.” 40

32


rendszerek tulajdonságainak leírásával is foglalkozik. Legfontosabb meg állapításuk a rendszer robosztusságára vonatkozik, amely gondolat szerint „néhány nagyforgalmú központ is egyben tartja a rendszert, ha a rendszer elemeinek nagy része véletlenszerűen megsemmisül. Szándékos támadásokkal szemben azonban ezek a rendszerek védtelenek: néhány központ kiiktatása után a rendszer máris elemeire eshet szét. »Jó tudni, ha az ember ezekre a hálózatokra van utalva« – jegyzi meg Barabási, aki korábban kifejtette, hogy egyebek közt a társadalom és az emberi szerve zet is skálafüggetlen kapcsolatháló.”42 A Barabási-féle megközelítés által, „hogy a kapcsolatok jelentésé re való tekintet nélkül minden azonos módon kapcsolódik, szerveződik bennünk és körülöttünk a világon”, voltaképpen „egy széleskörű inter diszciplináris együttműködés lehetősége nyílik meg, ahol kapcsolódhat egymáshoz a mikro-, makroszintű, a strukturális az egocentrikus, a ma tematikai és szociológiai megkülönböztetés, illetve a különböző […] disz ciplínák”. Azonban a Barabási-féle megközelítést néhány, „a kapcsolatok szerveződési algoritmusaira koncentráló matematikuson, vagy fizikuson kívül nem állítja senki. Sőt – írja Hain – a kérdéssel foglalkozó szocioló gusok és antropológusok érdeklődésének fókuszában pont a kapcsolatok tartalmi vonatkozásai és ezek operacionalizálási lehetősége és problémái állnak.”43 Különben recenziójában Letenyei László is jogos kritikával él, amikor megemlíti, hogy Barabási és kutatócsoportja a kapcsolathálóelemzés kapcsán mindössze négy szociológiai kutatásra hivatkozik,44 az

42

I.m.: 3–4. És itt Letenyei ismét idézi Barabásit: „Egy (véletlen) hálózat csomópontjai nak a meghibásodása a hálózatot könnyen széttördelheti elszigetelt, egymással nem kom munikáló részekre. […] Skálafüggetlen hálózatból (viszont) véletlenszerűen eltávolítható a pontok jelentős része anélkül, hogy a hálózat széttöredezne. A skálafüggetlen hálózatok korábban nem sejtett hibatűrő képessége egy, a véletlen hálózatokétól eltérő tulajdonság. Mivel az internetről, a világhálóról, a sejtről és az ismeretségi hálózatokról tudott, hogy skálafüggetlenek, ezek az eredmények azt jelzik, hogy a hibákkal kapcsolatban jól ismert ellenálló képességük topológiájuk belső tulajdonsága.” 43 Hain: é.n.: 5. 44 A Barabási által is hivatkozott egyik igen szemléletes szociológiai, szociálpszicholó giai kutatás, a „kicsi a világ” vizsgálataival (‘small world experiments’) hírnevet szerző amerikai szociológus, Stanley Milgram nevéhez fűződik. Milgram kísérlete során arra kereste a választ, hogy „milyen sűrű, hogy mennyire alkot összefüggő hálózatot az embe rek közötti kapcsolatok rendszere, illetve hány ismerősön keresztül kapcsolódhat két, a világ két különböző pontján élő ember egymáshoz?!” (lásd Hain: é.n.: 8–9) Milgram „kí sérletsorozatában különféle csomagokat kellett véletlenszerűen kiválasztott embereknek



33

antropológiai vonatkozásairól pedig egyenesen nem ír semmit. (Mindezt annak ellenére, hogy a hálózatkutatást az ezredfordulóig szociológiai-ant ropológiai szakterületként tartották számon.)45 Ugyancsak a hálózatkutatás interdiszciplinaritását hangsúlyozza a szociológia és a hálózatelmélet kérdéseivel foglalkozó, a szociális hálózat modellezéséről értekező Csányi Gábor és Szendrői Balázs.46 Írásuk „a szociológia, a közgazdaságtan és a hálózattudomány határmezsgyéjén mozogva azt a célt tűzi maga elé, hogy a társadalmi kapcsolatrendsze rek vizsgálata során felmerülő, általánosan megfogalmazható kérdésekre explicit modellezés segítségével adjon választ, s feltárja a modellhálózatok egyszerű, könnyen leírható szabályszerűségeit. A társadalomtudós legko molyabb kritikája az ilyen interdiszciplináris kutatással szemben az lehet, hogy az explicit modellezés szükségszerű velejárója a drasztikus egysze rűsítés. Nehéz elfogadnia, hogy ha egy szociális kapcsolatrendszert tör ténetesen egy pontokkal és az azokat összekötő éleket tartalmazó hálóval modellezünk, akkor nem veszítünk el azonnal minden jogot arra, hogy a valódi társadalomról, tehát emberekről, családokról, városokról tegyünk állításokat. Az egyszerűsítés azonban nem önmagáért való, nem csupán a modellépítő kutató kényelmét szolgálja, hanem magában hordozza a predikció lehetőségét. Ha a modellünk elég egyszerű ahhoz, hogy ne veszítse érvényét új helyzetekben, akkor vizsgálataink eredményeit alkal mazhatjuk más, eddig még nem vizsgált rendszerekre is. Természetesen személyes kapcsolatokon keresztül eljuttatni egy ismeretlen címzetthez. Eredményként azt a következtetést vonta le, hogy az Egyesült Államok több százmilliós lakossága kis világot alkot, hiszen a sikeresen célba ért csomagok átlagosan hat közvetítő kézen mentek keresztül.” (Csányi–Szendrői: 2004/7–8: 135) (A „hatlépésnyi távolság” ma már széles körben ismert, meghatározó tudományos gondolat.) 45 Letenyei: 2003: 5–6. 46 A fizikus Csányi Gábor és Szendrői Balázs a hálózatok vizsgálatának kezdetét egy 18. századi német matematikus, Leonhard Euler (1707–1783) munkásságához kötik: „A tör ténet szerint Euler lakóhelyét, Königsberg városát szerette volna bebarangolni úgy, hogy mind a hét hídon pontosan egyszer megy át. A problémát úgy fordította le absztrakt kér déssé, hogy Königsberg különböző városrészeit pontokkal, az azokat összekötő hidakat szakaszokkal ábrázolta, s így a tudománytörténet első absztrakt hálózatához jutott. Ezen ábrázolás segítségével azután meggyőződött arról, hogy a kívánt út nem létezik; ugyanak kor általánosan is megválaszolta azt a kérdést, hogy milyen hálózatok esetében lehetséges az ilyen bejárás (amelyet azóta Euler-bejárásnak nevezünk). Hasonló, a hálózatok nyel vén egyszerűen megfogalmazható problémák ma is nagy gyakorlati fontossággal bírnak a különböző szaktudományokban.” (Csányi–Szendrői: 2004/7–8: 134) (Megjegyezendő, hogy Euler elméletére alapoztak a gráfelmélet kidolgozói is.)

34


itt egy finom egyensúlyról van szó: minél egyszerűbb egy modell, annál többféle helyzetben használható, de ugyanakkor annál pontatlanabbul, annál elnagyoltabban írja le a vizsgált rendszert.” Ezért az általuk „részle tezett interdiszciplináris kutatómunka jelentősége abban áll, hogy a szok ványosnál merészebben egyszerűsít a társadalom modellezésében, abban a reményben, hogy ez később hasznos predikciókhoz vezet.”47 Tehát Csányi és Szendrői szerint a „modern hálózatkutatás” egyik alap vető célja, hogy feltárja a hálózatok egyszerű, könnyen leírható szabálysze rűségeit, és ezek alapján rendszerezze a társadalomban előforduló hálózato kat. A kutatás alapvető módszerének a társadalmi hálózatok kialakulásának modellezését tartják: „bizonyos egyszerű szabályok felhasználásával gene rálunk egy mintahálózatot, amelyet összehasonlítunk a megérteni kívánt társadalmi hálózattal. Amennyiben az eredeti és a mintahálózat sok tulaj donsága megegyezik, feltételezhető (bár korántsem bizonyított), hogy az alkalmazott hálózatépítési szabályok valamilyen formában szerepet játsza nak a megfigyelt társadalmi háló kialakulásában is.”48 A szerzőpáros tanulmánya külön kitér a szociális hálók speciális kate góriájának tartott gazdasági és kereskedelmi hálózatok elemzésére, „melyekben az aktorok lehetnek emberek, emberek kis közösségei (falvak, települések), de akár nagyvállalatok vagy államok is. Ezek a hálózatok a történelem során párhuzamosan fejlődtek más szociális kapcsolatok há lóival. Előnyük, hogy levelekben, szerződésekben, iratokban gyakran vi szonylag jól dokumentáltak, s így rendszerük könnyebben tanulmányoz ható.”49 Majd végül – mintegy összegzésként – újból felvetik a predikciók 47

Csányi – Szendrői: 2004/7–8: 133–134. I.m.: 136. 49 I.m.: 137. A gazdasági kapcsolathálózatok tárgyalásában a szerzők hivatkoznak a 20. századi szociológusok és antropológusok kutatásaira, konkrét példaként megemlítve a Malinowski által leírt Trobriand-szigetek termékcsere-hálózatát. (Érdekes viszont, hogy egyáltalán nem hivatkoznak Mark Granovetter munkásságára, aki – mint említettem – az „új gazdaságszociológia” megszületését a hálózatkutatásból vezette le.) A közösségek gazdasági kapcsolatait Polányi Károly, magyar származású gazdaságtörténész gazdaság elemzésének kategóriái alapján jellemzik: ilyen a kölcsönösség (reciprocitás), mint kapcsolattípus, ami kialakult rendszer alapján történő viszonossági juttatást jelent, az újraelosztási rendszer (redisztribúció), amikor „az aktorok egyike kiemelkedik, hi erarchikus centrummá válik, és a gazdaság többi szereplője ezen a centrumon keresztül cserél árut”, valamint a piacalapú kereskedelem, „amelyben önálló aktorok profit szerzés céljából kereskednek”. (I.m.: 138) (Lásd bővebben Polányi Károly: Az archaikus társadalom és az archaikus szemlélet. Gondolat Kiadó, Budapest, 1976.) 48



35

lehetőségét, példaként említve néhány olyan szakterületet, ahol a társa dalmi hálózatok kutatása segítségével immár konkrét, precíz és hasznos állításokat lehet megfogalmazni. „Az egyik például az epidemiológia, a fertőző betegségek terjedésének tudománya, amely csak az utóbbi időben kezdett el használni olyan modelleket, amelyek explicit módon figyelem be veszik azt a kapcsolathálót, amelyen a betegségek valójában terjednek. […] Hasonló megfontolásokat alkalmazhatunk a marketing területén, ahol egy termék vagy fogyasztói szokás elterjedéséről van szó. Meg lehet mérni, hogy bizonyos szokásokra leginkább globális faktorok hatnak (rek lám, média stb.), míg mások szociális ismeretségek hálózatain terjednek. Ezen tulajdonságok ismeretében egy-egy konkrét esetben ideális marke tingstratégia választható, illetve megállapíthatjuk a terjedés sebességének elvi korlátait.” Ugyanakkor a szerzők a hálózatkutatás egyik legizgalma sabb és praktikus szempontból is legfontosabb alkalmazási irányát a köz gazdaságtanban valószínűsítik: „A hálózatoknak gazdaságelméleti kérdé sekben is fontos szerepe lehet. A jelenlegi elméleti paradigma központi eleme egy homogén „piac”, amellyel a gazdasági aktorok mint rajtuk kívül álló entitással lépnek kapcsolatba. Valójában persze (és ezt természetesen minden közgazdász tudja) a piac nem egy külső entitás, hanem az összes aktor együttese, és a gazdasági szereplők sem általában a piaccal lépnek kapcsolatba, hanem egymással. Megfelelő adatok birtokában kísérletet lehet tenni arra, hogy a gazdasági modelleket az aktorok közötti explicit hálózaton értelmezzük. Ebben az esetben például az úgynevezett piaci hatékonyság, illetve annak hiánya a hálózat struktúrájából következhet ne, hiszen egy adott szereplő csak azokkal tud kapcsolatba lépni, akik a hálózatban számára elérhetőek.”50 Csányi és Szendrői a hálózatkutatást elengedhetetlennek tartják a tár sadalmi hálózat egészének modellezéséhez, a társadalom és a gazdaság pontosabb megértéséhez, és kihangsúlyozzák, hogy az eredményes kuta tás alapvető követelménye az interdiszciplinaritás: „A továbblépés egyik legfontosabb akadálya jelenleg az adathiány: vizsgálataink explicit háló zati modelleket használnak, s a modellek pontossága, a következtetések ellenőrzése csak pontosan dokumentált hálókon lehetséges. A legfonto sabb feladat ezért a legkülönfélébb szociális hálózatok szisztematikus fel

50

I.m.: 138–139.

36


tárása, amelyhez szociológusok, járványkutatók, gazdaságkutatók, etoló gusok, médiakutatók mind hozzájárulhatnak a maguk területén.” 51 Összefoglalva a network analysis elméleti és módszertani lehetőségeit, megállapíthatjuk, hogy napjaink modern hálózatkutatását egy igen szé leskörű, nemcsak társadalomtudományi, hanem természettudományi, egyre összetettebb interdiszciplinaritás jellemzi. Így feltehető az a kérdés, hogy a hálózatkutatás interdiszciplinaritása kiterjedhet-e a néprajzi kuta tásra, illetve, hogy miként használhatja ezt a komplex kutatási módszert az etnográfiai leírás.

3. Hálózatkutatás az etnográfiai leírásban A társadalmi hálózatkutatás elméleti sokrétűsége és a gyakorlati alkalmazá sára jellemző interdiszciplinaritás meghatározza mind a társadalmi hálózat, mind a kutatási módszer fogalmának körülírását is. A különböző társada lomtudományok (s mint láthattuk, nemcsak) szakterületüknek megfelelő en értelmezik és használják a társadalmi hálózatkutatást.52 Így felvethető az a kérdés, hogy miként hasznosíthatja az etnográfiai gyűjtés és leírás a hálózati elemzéseket, illetve hogyan használhatja a hálózatelemzés az etnográfiai leírás módszerét? De mielőtt a felvetett 51

I.m.: 139. A 2007-ben befejezett doktori disszertációm megegyező bevezető fejezetének ezen alpontjánál megpróbáltam összefoglalni és ismertetni, hogyan értelmezik a különböző szaktudományok a társadalmi hálózatot, valamint magát a hálózatkutatás módszerét. Így ott külön alpontokban értekeztem a szociológiai hálózatkutatásról és a hálózatelemzés alapfogalmairól, a szociológiai hálózatelemzés módszertanáról, a szociálantropológiai hálózatkutatásról, a szociálantropológiai hálózatelemzés módszertanáról, valamint a tár sadalmi hálózat modellezéséről, feldolgozásáról és értelmezéséről – lásd: http://doktori. btk.elte.hu/folk/konczei/diss.pdf. Mivel úgy véltem (és úgy vélem), hogy a szociológiai és szociálantropológiai hálózatelemzés módszertani alapelveinek és eljárásainak részletes ismertetésére etnográfus-antropológus képzettségem nem jogosít fel, már doktori dolgo zatomban sem kívántam a hálózatelemzés elméleti és módszertani kérdéseiről részletes áttekintés nyújtani, célom csupán az volt, hogy felvázoljam és összevessem a társadalmi kapcsolathálózat-elemzés szociológiai és szociálantropológiai megközelítését, valamint tudománytörténeti alakulásának folyamatát. A jelen kötetben viszont eltekintek mind ezektől is, hiszen a kutatásomban nem használtam ezen elméleteket, módszereket, köz lésüket a kötet tematikája szempontjából feleslegesnek éreztem. Ezért a következőkben csak a társadalmi kapcsolathálózat-elemzés etnográfiai megközelítésének felvázolására vállalkozom.

52



37

kérdéskör tárgyalására térnék, szükségesnek érzem röviden tisztázni, mit tekint – elsősorban a strukturalista Claude Lévi-Strauss nyomán – a kulturális és szociálantropológia etnográfiai leírásnak, mivel az etnográfiai hálózatkutatást módszerként újabban az antropológiai szakiroda lom használja. Lévi-Strauss szerint az etnográfia „a kutatás első fázisának felel meg: megfigyelés és leírás, terepmunka (field work). Az etnográfiai tanulmány alaptípusa az a monográfia, amely kellően behatárolt csoportra vonat kozik ahhoz, hogy a szerző személyes tapasztalatai során tett megfigye léseinek legnagyobb részét egybegyűjtse.” Lévi-Strauss kiemeli, hogy „az etnográfia a terepmunkára, az osztályozásra és a sajátos kulturális jelensé gek (fegyverek, szerszámok vagy akár hiedelmek vagy intézmények) elem zésére vonatkozó módszereket és technikákat is magában foglal.” LéviStrauss szemléletében az etnográfiához képest az etnológia az első lépés a szintézis felé, amely „anélkül, hogy kizárná a közvetlen megfigyelést, elég széles körű következtetéseket keres, úgyhogy ezeket már nehezen lehet kizárólag első kézből származó ismeretekre alapozni”, és a szociál- vagy kulturális antropológia fogalmai „a szintézis második és egyben utolsó ál lomásához kötődnek, az etnográfia és az etnológia következtetéseit véve alapul.” Tehát „az etnográfia, az etnológia és az antropológia nem három külön tudomány vagy ugyanazon stúdiumok három különféle felfogása. Valójában egyazon kutatás három állomását vagy három mozzanatát al kotják, az egyik vagy másik fogalom előnyben részesítése csupán valame lyik kutatástípusra irányuló kitüntetett figyelmet fejez ki, ami soha nem zárhatja ki a másik kettőt.”53

53

Lévi-Strauss: 2001/I.: 270–271. Másik megfogalmazásában: „az etnográfia sajátossá gukban szemlélt embercsoportok megfigyelése és elemzése (ezeket elméleti és gyakorlati okokból gyakran a sajátunktól leginkább eltérők közül szokták választani, de ennek semmi köze a kutatás természetéhez), célja pedig az, hogy az egyes csoportok életét a lehető leg hűségesebben rekonstruálja; míg az etnológia összehasonlító módszerrel (és később meg határozandó célokkal) használja fel az etnográfus szállította dokumentumokat. E meg határozásokkal az etnográfia minden országban ugyanazt az értelmét nyeri; az etnológia pedig hozzávetőlegesen annak felel meg, amit az angolszász országokban (ahol az etno lógia fogalom elavult) szociál- és kulturális antropológián értenek (a szociálantropológia inkább a képzetrendszereknek tekintett intézmények tanulmányozásával foglalkozik, míg a kulturális antropológia inkább a technikákkal, és esetleg azon intézményekkel is, amelyeket a társadalmi élet szolgálatában álló technikáknak tekintenek).” (Lévi-Strauss: 2001/I.: 14)

38


„Az antropológia vagy legalábbis a szociálantropológia művelői nép rajzot (ethnography) írnak. S ha megértjük, hogy mi a néprajz vagy pon tosabban, mit jelent néprajzot művelni, innen kiindulva ragadhatjuk meg, hogy mi az antropológiai elemzés mint tudásforma.” – írja Clifford Geertz, aki a néprajz tárgyát „értelemteli struktúrák tagolt hierarchiájá nak”, a néprajzi leírást pedig „sűrű leírásnak” nevezi. Szerinte „az etnográ fus – kivéve, ha rutinszerű adatgyűjtést végez (amit természetesen szintén meg kell tennie) – valójában összetett fogalmi struktúrák sokaságával ke rül szembe, számos struktúra egymásra rétegződik vagy összegabalyodik. Ezek a struktúrák egyszerre idegenek, szabálytalanok és rejtettek, s neki kell kitalálnia, hogy először miként ragadja meg, majd hogyan mutassa be őket.”54 (Az idézett gondolatokat összegezve a jelen munka a továbbiak ban az etnográfiai leírást a kutatás empirikus, azaz terepmunkát igénylő, a résztvevő megfigyelés és a „sűrű leírás” módszereként tárgyalja.) Robert T. Trotter az etnográfiai hálózatkutatásban a kulturális há lózat értelmezésének két alapvető megközelítéséről ír.55 Az egyik a rokonsági rendszerek rendszeres vizsgálata, a másik a társadalmi hálózatok etnográfiai kutatása. Az előbbi vizsgálat eredményeinek legjobb összefoglalása B. Pasternak nevéhez fűződik, aki a különbö ző kultúrákban fellehető genealogikus viszonyok alapján megalkotta az etnográfiai hálózatkutatás adatgyűjtési és összehasonlítási módszereit. 54 Lásd részletesen Geertz: 1994: 170–199. (A hivatkozott tanulmány címe: Sűrű leírás. Út a kultúra értelmező elméletéhez.) 55 Trotter: 1999: 1–50. Trotter tulajdonképpen egy esettanulmányon keresztül mutatja be az etnográfiai hálózatelemzést. Az elemzés alkalmazásával beazonosít különböző kábí tószer-felhasználó hálózatokat, valamint a módszer segítségével rávilágít arra, hogy egy ilyen hálózat különböző megalapozottsága és megalakulásának célja hogyan befolyásol hatja a hálózati tagok viselkedését. Trotter megjegyzi, hogy annak ellenére, hogy az eset tanulmány az orvosi antropológia szakterülete, az általa használt és bemutatott elemzési módszer és technika bármilyen társadalmi hálózatkutatásában felhasználható (példaként felsorolja az oktatásban bevezetett innovációk, vagy a szavazási szokások változásainak kutatását, vagy egy adott közösségen belül az egészség megőrzésére és ápolására irányu ló ismeretek elterjedtségének, de akár a bürokratikus intézmények újraszerveződésének vizsgálatát). Trotter ugyanakkor egy aktivista, a vizsgált társadalmi közegre hatást gya korló kutatás híve, aki a társadalmi hálózatelemzéseket különösen hasznosnak tartja a társadalmi folyamatokba beavatkozó kutatási programok számára (például, amikor vál tozásokat akarnak elérni egy bizonyos csoport viselkedésében). A hálózatkutató mód szereket a beavatkozás hatékony eszközeinek tekinti, hiszen ha általuk megismerhető és leírható egy természetesen működő hálózat, akkor ezeknek az ismereteknek a birtokában már egyúttal irányíthatóvá is válik. Lásd részletesen Trotter: 1999: 43.



39

A hálózatok etnográfiai kutatásának módszertanát pedig a már említett Elisabeth Bott dolgozta ki, aki angliai kutatásaira alapozva igen részletes leírást nyújtott azokról a személyes kapcsolatrendszerekről, a kapcsolat rendszerek működéséről, amelyek által a legtöbb ember fenntartja saját kultúráját. Bott egyúttal egy olyan modellt is felvázol, amely alapján ezen kapcsolatokat kutatása kultúrákon keresztül is lehetségessé válik.56 Trotter kiemeli, hogy az etnográfiai leírások társadalmi hálózatkutatá sának megközelítése többféle lehet, a sorban megtalálható a tisztán minő ségi, azaz kvalitatív leírás, de a gráfelmélet és az algebrai mátrixokra épülő teljesen technikai és mennyiségi, azaz kvantitatív modellek elhelyezése is. Ezek a megközelítések összeegyeztethetők, egymással kompatibilisak, és mindegyik értékes bepillantást kínál az emberi kultúrákba. Ezek a meg közelítések összevonva nagyon hatékony magyarázatokkal szolgálnak az emberi gondolkodás, cselekvés és az életmódszervezés tekintetében, saját személyes kulturális kontextusukon belül. Trotter a társadalmi hálózatku tatás három elsődleges kortárs megközelítésének a következőket tartja:57 1. A társadalmi hálózatok etnográfiai vizsgálata. 2. Az egocentrikus (egy személyre fókuszáló) hálózatoknak a kutatása. 3. A teljes kapcsolathálózati adatgyűjtés, azaz a hálózat valamennyi tagja között fennálló kapcsolatrendszer leírása. Trotter meghatározásában az etnográfiai hálózat feltérképezése (‘ethnographic network mapping’) a néprajzi terepmunka módszereit hasz nálja egy adott kultúrában jelenlevő legközönségesebb csoportok leírására. Az etnográfiai hálózat feltérképezését tehát egy olyan típusú hálózatkutatás nak tartja, amely segítségével leírhatók a családi, rokonsági és barátsági há lózatok, a munka-, önkéntes vagy problémamegoldó csoportosulások, vagy bármilyen más típusú, különböző kultúrákban fellelhető társadalmi csoport, kutatási módszerként pedig a vizsgált közösségen belüli extenzív, minőségi 56

I.m.: 3. Trotter a hivatkozott két alapvető és reprezentatív munkát az etnográfiai háló zatkutatás kiindulópontjának tartja, mintegy megalapozván az antropológiai vizsgálat szá mára mind az informálisan, mind a formálisan szerveződő emberi csoportok és társulások egyre kifinomultabb elemzésének lehetőségét. Szerinte ezeknek a kutatásoknak köszön hetően terjeszthettük ki tudásunkat mind a rokonsági, mind a nem rokonsági hálózatok dinamikájára és hatásaira, az emberi kultúra valamennyi aspektusa tekintetében. (A hi vatkozott művek Pasternak, B.: Introduction to kinship and social organization. Prentice Hall, Englewood Cliffs, NJ, 1976 és Bott, E.: Family and social network: Roles, norms, and external relationships in ordinary urban families. Tavistock, London, 1971.) 57 I.m.: 3–4.

40


interjút nevezi meg, amit összekapcsol az emberi viselkedés megfigyelésével. Az etnográfiai leírás segítségével tipológiákat, osztályozási rendszereket lehet felállítani, ugyanakkor egy adott hálózat térben és időben (például generáció kon keresztül) való kiterjedése is vizsgálat tárgyává válhat.58 Trotter szerint a szociokulturális hálózatok etnográfiai leírása szinte az élet minden területén alkalmazható. Az ilyen jellegű kutatások tartalmaz nak néhány igen fontos közös nevezőt, mint:59 1. Meghatározni a vizsgált társadalmi csoportok határait és azok alaptagságát, „kemény magját” (‘core participants’). 2. A különböző élettapasztalatokat magyarázó hálózati tipológiák felállítása. 3. Beágyazott viselkedések (‘embedded behaviors’) vizsgálata, saját ságos csoportok esetében. 4. A hálózatok kulturális meghatározottságai között fennálló átfedé sek és különbségek vizsgálata. Trotter pontokba foglalja az etnográfiai hálózatkutatás lépéseit, ame lyek szerinte a következők:60 • Beazonosítani a kutatás „szomszédsági” (’neighborhoods’) vagy földrajzi kiterjedését. • Helyi szakértők segítségével hozzájutni a csoportok helyi zsargon jához, terminológiájához. • Beazonosítani a vizsgált csoportok tagságát alkotó személyeket. • A terepmunka folyamán a vizsgált személyekkel kiépíteni egy kö zeli és kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatot. • Interjúzási és résztvevő megfigyelési technikát alkalmazva, infor mációkat gyűjteni róluk, a csoportjukról, az aktivitásukról, vala mint a tagok között fennálló kapcsolatokról. 58

I.m.: 1999: 4–5. I.m.: 1999: 8. 60 I.m.: 17–18. Trotter tanulmánya végén, szintén pontokba foglalva, külön értékeli az et nográfiai hálózatkutatás előnyeit is, hogy a kutatás számára beazonosíthatóvá és fellehetővé válnak az ún. „rejtőzködő” népességek (‘hidden population’), vagy hogy személyesen megért hetjük a társadalmi befolyást az életre, a döntéshozatalra és a viselkedésre stb. Ugyanakkor értékelése hűen tükrözi a már említett aktivista, beavatkozó kutatói habitusát (például olyan tagokat toborozni, felfogadni és követni, akik a kutatói beavatkozásnak részeseivé válnak, vagy megerősíteni a viselkedésbe való beavatkozásnak a hatékonyságát stb.), és ez, vélemé nyem szerint, szembehelyezi a „bennszülöttek szemszögéből” művelt, az adatközlők viszonyá ban etikai kérdéseket felvető, elemző és magyarázó antropológiai kutatással. (I.m.: 42) 59



41

• A legtöbb lehetséges interjút elkészíteni, amelyek alapján megtud ható, hogy miként vélekednek, hogyan látják a saját csoportjukat, a saját aktivitásukat és kapcsolataikat, illetve megtudható, hogy mennyire egységes vagy nem ez a véleményalkotás. Ez segít a befo gadási és kizárási szabályoknak, a csoport határainak, az összekötő és áthidaló kapcsoknak, a csoport aktivitásának, illetve a más cso portok felé irányuló kapcsolatoknak a meghatározásában. • Folytatni ugyanezt a kutatást más elnevezésű vagy másképpen be azonosítható csoportokkal. • Szisztematikusan összehasonlítani és megkülönböztetni a cso portokat, egy folyamatos összehasonlítás segítségével, hogy meg állapíthassuk a szerkezeti jellemzőket vagy különbségeket, a hatá rokat, illetve a csoporton belüli viselkedési mintákat. • Vagy minőségi, vagy mennyiségi kérdőíves (‘survey’) módszerrel összehasonlítani a hálózati jellemzőket a csoporton belüli, de nem a csoportos, hanem a személyes viselkedéssel (például oktatási eredmény, társadalmi mobilitás stb.). Trotter tanulmányában külön kitér az etnográfiai hálózatkutatás ter minológiájának ismertetésére. Az etnográfiai leírás hálózatfelfogásában a határok (‘boundaries’) a hálózatoknak a széleit alkotják. Ezeket a belépé si és kilépési szabályok, valamint az adott hálózat résztvevőinek kulturális mintái határozzák meg, amelyek alapján megkülönböztethetjük az egyik csoportot a másiktól. Az összetartozó (‘bounded’) csoportok azok a háló zatok, amelyeknek egy világosan meghatározott tagságuk van. Hidaknak (’bridges’) azokat a személyeket vagy szervezeteket tekintik, akik/amelyek összekötik a különböző hálózatokat. A hálózat nyitottságát vagy zártságát arra vonatkoztatják, hogy egy adott időtartam alatt hány új tagja lesz a csoportnak. Az ego és a hálózat többi tagja között fennálló kapcso latokat társas kapcsolatnak (‘social bond’) nevezik, ezek lehetnek több szörösek és gyengék, illetve ezzel ellentétben korlátozottak és erősek. A társadalmi interakciókat pedig olyan cselekvésekre utalják, amelyek ben a hálózat tagjai együtt vesznek részt.61

61

Lásd részletesen Trotter: 1999: 8–11.

42

a Kalotaszegi cigányzenészeK társadalMi és Kulturális hálózatáról 4. A felvetett tematikához kapcsolódó kutatási módszerek összegzése

A jelen tanulmány a kalotaszegi cigánymuzsikusok társadalmi és kultu rális hálózatának 20. századi megragadásához, felvázolásához és értel mezéséhez próbál adekvát, koherens és alkalmazható kutatási módszert keresni. Ahhoz, hogy ezt a módszert körülírhassuk, az etnográfiai hálózat kutatás elméleti és módszertani megközelítései mellett az adott tematika tárgyalásához szükséges néhány, a konkrét elemzés során felvetődő társa dalomkutatói kérdés megválaszolása is. 4.1. A társadalmi hálózatkutatás lehetséges alkalmazásáról a történetiség dimenziójában De milyen hálózati megközelítéseket és módszereket alkalmazhatunk abban az esetben, amikor egy kutatott társadalmi hálózat tagjai már el hunytak, vagy csak tagjainak egy része él? Amikor az adatgyűjtést nem csak az empirikus terepmunka, a mintavétel, a kérdőív, a „mélyinterjú” vagy a résztvevő megfigyelés, hanem a történeti források felkutatása, archívumok, levéltárak böngészése is jelenti? S főképp, amikor az elem zés szinte kizárólag csak történeti forrásanyaggal rendelkezik? A jelen kutatás által felvetett téma, a hagyományos (és itt a tradíció kihangsúlyozása igen fontos) hangszeres népzenét játszó kalotaszegi ci gányzenészek társadalmi és kulturális hálózatának 20. századi leírása kapcsán erőteljesen szembesültem mind a távolabbi, mind a közelmúlt történetiségének dimenziójával. És itt nemcsak arra gondolok, hogy az ál talam vizsgált közösség (hálózat) tagjainak túlnyomó része már a kutatás elindítása pillanatában sem élt, illetve az elmúlt évek során hunyt el, ha nem arra is, hogy vajon mennyire lehet a Szent-Iványi által említett62 idő

62

Mivel egy társadalmi hálozatban a lehetséges kapcsolatok száma nem meghatározható, kutatási célokra operacionalizálhatatlan, valamennyi elvégzett kutatás valamilyen szű kítést alkalmaz, ezért például a szociálantropológiai network analysis a társadalmi kap csolatok teljes hálózatának a kutatásától a részleges hálózat vizsgálatának koncepciója felé halad. Szent-Iványi megemlíti, hogy a „teljes hálózat vizsgálata során a leggyakoribb szűkítés módja az, hogy csakis a kutatás időtartama alatt megvalósult, ámde ez idő alatt valamennyi tranzakciót, igénybevett kapcsolatot regisztrálnak. A szűkítésnek ezt a módját számos módszertani bírálat érte, hiszen ezen az úton csakis egy szűk időmetszetről kapunk



43

beli szűkítést elvégezni egy olyan hálózaton, amelyik bizonyos értelemben a modellezés pillanatában már csak az emlékezetekben létezik? Összegezve: vajon lehetséges-e a társadalmi hálózatkutatást a történetiség dimenziójában alkalmazni? Ahhoz, hogy a felvetett kér désekre válaszolni lehessen, szükségesnek tartom egy társadalomtörténetírási diszciplína, illetve egy történeti demográfiai módszer bevezetését is.63 A történetiség dimenzióival foglalkozó társadalomtudományok közül a történeti antropológia az, amelyik „a kultúraértelmezések tapasz talatait próbálja meg hasznosítani történeti anyagokon. A kultúrát és a kulturális megnyilvánulási formákat – ebből következően – nemcsak nor mák, értékek és szimbólumok rendszereként értelmezi, hanem a társa dalmi tapasztalatok és cselekvések közegének, a társadalmi viszonyok és gyakorlatok kifejeződésének is tekinti.”64 A történeti antropológia tehát követi a társadalmi viszonyok között fennálló kapcsolatokat is, ezáltal „re konstruálhatóvá” tehet egy időben már a múlthoz tartozó kapcsolathálót. Peter Burke a történeti antropológia módszerét tudatosan kvalitatív, egyedi esetekre koncentráló, mikroszkopikus, tehát kisközösségekre összpontosító, és nem utolsósorban Geertz sűrű leírását követő módszerként jellemzi, amelynek művelői „egy adott társadalom in terakcióit annak normáival és kategóriáival próbálják értelmezni.”65 Úgy vélem, hogy a történeti antropológiai módszer ezen ismérvei fellelhetők a társadalmi hálózatkutatás etnográfiai módszertanában is, így a módszer tani összefonódás megfelelő alapot kínál a hálózatelemzés történeti for rásanyagokon végzendő gyakorlati alkalmazása tekintetében. Ugyanakkor egy múltban létező (vagy feltételezett) hálózat tagjai és kapcsolatai utólagos beazonosításához megfelelő eszköznek kínálkozik

hiteles képet, és semmiképpen nem tudunk meggyőződni az ekkor regisztrált kapcsolatok és az Ego teljes kapcsolati hálózatának viszonyáról, azaz általában keveset tudunk meg az egyedi esetről, de lényegesen többet a hálózatok működéséről.” (Szent-Iványi: é.n.: 5) 63 Megjegyzem, hogy véleményem szerint a kalotaszegi cigányzenészek kutatásában a történetiség dimenziójához tartozik úgy az erdélyi cigányzenészek történelmével foglal kozó történetírás, mint az általuk muzsikált zenei hagyomány zenetörténeti aspektusai nak vizsgálata is. Ezek adatai és eredményei szintén hasznosak és relevánsak lehetnek az adott társadalmi és kulturális hálózat körülírására nézve. 64 Sebők: 2000: 8. (A történeti antropológia tárgyáról bővebben lásd Klaniczay Gábor: A történeti antropológia tárgya, módszerei és első eredményei. In: Hofer Tamás (szerk.): Történeti antropológia. Budapest, 1984: 23–60.) 65 Burke: 2000: 17–18.

44


a történeti demográfia családrekonstrukciós módszere. Önmagá ban már a genealógia, azaz a családfák kutatása fontos eredményekhez vezethet, és tulajdonképpen erre alapoz az anyakönyveknek az egyszerű évi adatok kijegyzésénél sokkal komplexebb feldolgozását végző család rekonstrukciós módszer, hiszen az esketési, keresztelési és temetési anya könyvek igen sok esetben a legrészletesebb adatforrásoknak bizonyulnak a társadalmi kapcsolatok és viszonyok kikövetkeztetésében. A családrekonstrukciós módszer „lényege, hogy az egy családra vonat kozó adatokat összegyűjtik az anyakönyvből és az így kapott családtörté netből különféle igen finom demográfiai arányszámokat tudnak kiszámí tani” – írja Andorka Rudolf.66 Ezért a jelentősebb történeti demográfiai források és módszerek közül a családrekonstrukciós módszerrel „le het a legfinomabb arányszámokat meghatározni, a legmélyebb elemzése ket készíteni – igaz, többnyire kisebb népesség csoportokról.”67 És mivel ezekből a „finom” arányszámokból bizonyos esetekben régi kapcsolathá lók adataira következtethetünk, így ezek egyúttal a társadalmi hálózatku tatás alapvető forrásainak is tekinthetők. 4.2. Kitekintés – egy hasonló kutatási tematika módszertani és elméleti alapvetéseiről Minden kutatás elengedhetetlen – és mintegy összehasonlítási alapként is szolgáló – része a tárgyhoz kapcsolódó, hasonló elemzések szakirodalmá nak ismerete. Eddigi olvasmányaim között egyetlen egy magyar nyelvű, a cigányzenészek kapcsolathálóival is foglalkozó írással találkoztam: Békési Ágnes, A magyarországi muzsikus cigánycsaládok szocializációs stratégiái és kapcsolati hálózata című tanulmányával.68

66 Andorka: 1988: 13. Majd így folytatja: „Munkaigényessége miatt a családrekonstrukció módszerének egy teljes ország népességére való alkalmazása szóba sem jöhet. Két lehe tőség kínálkozik: 1. egy-egy kiválasztott anyakönyvet dolgoznak fel, 2. nagyobb számú anyakönyvből kiválasztják a családoknak egy mintáját és csak ezeknek adatait gyűjtik össze feldolgozás céljára.” 67 I.m.: 14. 68 Békési: 2002. Békési tanulmányában a hagyományos kávéházi és éttermi cigányzenét játszó magyarországi romungró, azaz „magyar cigány” zenészcsaládok szocializációs stra tégiáit és kapcsolatrendszerét vizsgálja.



45

Békési módszertani és elméleti alapvetései szintén több társadalom tudományi forrásra épülnek, mivel „kutatásomban arra szeretnék választ kapni, hogy »…miként szervezik meg önnön létezésüket, és miként adnak értelmet az őket körülvevő világnak«.”69 – írja, majd így folytatja – „Ez az antropológia kérdésfeltevése, ennyiben tehát munkám antropológiai jel legű is. A szociológia eszköztárából az interjút, a családmonográfia-készí tést (lásd Somlai Péter: Családmonográfiák. Szociológiai Füzetek 1987), a résztvevő megfigyelést használtam föl,70 de szakítottam a semleges megfigyelő attitűdjével. Ezenkívül felhasználtam azokat a családi doku mentumokat, fényképeket, az egyes muzsikus dinasztiákkal kapcsolatos publikációkat, melyeket interjúalanyaim bocsátottak rendelkezésemre.”71 Békési áttekinti és ismerteti a cigányság kultúrájára és szocializációjára vonatkozó és az elmúlt évtizedekben publikált kutatásokat, így az általa használt szakirodalomban egyaránt találunk szociológiai, demográfiai és statisztikai, nyelvészeti, néprajzi és antropológiai munkákat, de hivatko zik önéletrajzi és dokumentarista szépirodalomi művekre, sőt cigányokkal foglalkozó publicisztikákra is. Ugyanakkor írásából teljességgel hiányzik a címben megjelölt „kapcsolati hálózat” kifejtése, leírása, illetve meghatáro zása. (Megjegyzem, Békési tanulmánya egyáltalán nem utal a társadalmi hálózatkutatásra, és valószínű, hogy az általa vizsgált közösséget nem há lózatként elemezte.)

69 Békési itt Françoise Zonabend előszavából idéz, lásd Descola – Lenclud – Severi – Taylor: 1993: 6.. 70 Békési itt zárójelben egy Earl Babbie idézetet közöl: „A résztvevőként megfigyelő ma gát kutatóként azonosítja, a társas cselekvés résztvevőivel interakcióban van, és egyálta lán nem tesz úgy, mintha maga is résztvevő volna.” Lásd Earl Babbie: A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Balassi Kiadó, Budapest, 1995: 309. 71 Békési: 2003: 4. Ugyanott Békési kutatásának módszertani összetettségéről a követ kezőképpen vélekedik: „…engem elsősorban az érdekelt, hogyan alakul azoknak az élete, akik szakítani kényszerülnek az éttermi zenélés tradíciójával. Utóbbiakhoz pedig kizáró lag a személyes kapcsolatteremtésen keresztül juthattam el. Ők egészen biztosan nem vá laszoltak volna kérdőívre, s kérdező biztosokat sem engedtek volna be a lakásba. Egyedül az etnológia és a kulturális antropológia vizsgálati módszerei alapján tudtam elkezdeni munkámat, bár tudatában vagyok annak, hogy ezen módszereknek fontos megismeré si korlátai vannak. Adataim statisztikailag nem bizonyítható erejűek, megfigyeléseim is vitathatók. Viszont azoknak a nagyon finom törésvonalaknak, új tendenciáknak a feltér képezésére, melyekkel szemben találtam magam, véleményem szerint a fenti módszerek megfelelőek. Éppen komplex voltuknál fogva alkalmasak egy komplex jelenségsor feltá rására.”

46


Igen figyelemreméltónak tartom azonban Békési társadalomkutatói attitűdjét a felvetett téma értelmezése szempontjából: „…a kérdés, hogy vajon milyen vezérfonal mentén szeretném értelmezni azokat a megfigye léseket, melyekre a muzsikus közösségben teszek szert. Hogyan tudom ezeket »objektív« gondolatmenetbe rendezni, milyen hipotéziseket és ho gyan akarok igazolni. Hosszas töprengés után arra a belátásra jutottam, hogy egyféle módon vagyok csak képes az engem ért benyomások értel mezésére: ha azonosulok azzal a nézőponttal, ahonnan a muzsikus csalá dok tagjai szemlélik a világot, beleértve engem is, a kívülről jöttet. Ez az azonosulás természetesen mindig is korlátozott, de kiindulásképpen csak ez jöhet számításba.”72 Békési Ágnes idézett tanulmányának gondolatai, passzusai a ma gyarországi romungro, elsősorban kávéházi, azaz „cigányzenét” játszó zenész cigányokra vonatkozó kutatásait összegző Muzsikusok című kö tetében is fellelhetőek, így a szóban forgó írása a könyv egyik publikált előmunkájának is tekinthető.73 Noha konkrétan ebben a munkájában sem értekezik hálózatokról, több olyan kérdéskört is tárgyal – mint például a nemzedékeken át örökített tradíció, vagy a családi zenekarok és az ehhez kapcsolódó szocializáció, vagy a mobilitás –, amelyek szerintem általános érvényűek és ezért felmerülnek a hagyományos cigányzenész, így az álta lam kutatott kalotaszegi cigányzenész közösségek vizsgálatában is. 4.3. Következtető kérdések Amikor a doktori disszertációm megírásakor az igen összetett társadal mi hálózatkutatás elméleti és módszertani megközelítéseinek ismerteté sén keresztül próbáltam megfelelő kutatási módszert keresni, a következő kérdések merültek fel bennem: a társadalmi hálózatkutatás sokrétű el méleti és módszertani megközelítései közül lehetséges-e egy, az általam felvetett témában alkalmazható, adekvát és koherens kutatási módszer 72

I.m.: 4. Békési: 2003. Békési könyvében a magyarországi muzsikus cigányság történetének rövid áttekintésére, a cigányzene és a cigányzenészek közelmúltjának és jelenének bemu tatására vállakozik. Elemzésében külön fejezetként tárgyalja a muzsikus nemzedékek ha gyományait (érintve a családi zenekarok és vonópárbajok kérdéskörét), a gyereknevelést, azaz a szocializációt, a nemi szerepeket a cigányzenész családokban, valamint a földrajzi és munkahelyi mobilitást.

73



47

megalkotása? Ha igen, ez kizárólag az etnográfiai hálózatkutatás mód szerére épüljön, vagy figyelembe kell vennünk a hálózatkutatás más tár sadalomtudományi megközelítéseit is? Egyáltalán, mennyire tekinthető egységes társadalomtudományi (vagy természettudományi) módszernek a hálózatkutatás, és milyen mértékben meghatározó egy konkrét háló zatelemzés számára az interdiszciplinaritás? És mennyire meghatározó a történetiség dimenziója? Akkor, a megírt disszertációmban a felsorolt kérdések megválaszolását magára a dolgozatra bíztam, gondolván, hogy ezekre és így tulajdonképpen az általam használt kutatási módszer meg határozására is az adott témakör említett két hipotézissora köré épített vizsgálatának kifejtése adhat választ. Most már belátom, hogy nem, vagy csak részben. Mert a jelen kuta tás a kalotaszegi cigánymuzsikusok hálózatát nem egy, a szociológia vagy szociálantropológia absztrakt, elméleti modelleként értelmezi, így nem is végez „klasszikus” értelemben vett hálózatelemzést, azaz nem modellez, nem használja ezek gyakorlati módszereit. A network analysis (annak is etnográfiai változata) esetemben tulajdonképpen egy történeti-etnográ fiai (sűrű) leírás számára nyújt megközelítési kiindulópontot. Valószí nűleg eléggé nehéz is volna igazi network elemzést végeznem, egyrészt, mert maga a felvázolt hálózat már csak egy történeti, merevített hálózat, másrészt túl sokrétű ahhoz, hogy egy egységes elemzési módszer elegendő volna megragadásához és értelmezéséhez. Ezért munkám nem tekinthe tő „igazi” networkos hálózatelemzésnek, hanem inkább csak egy hálózat vázlatnak, amelyik egy empirikus kutatás elméleti vázaként szolgál, ahol elsősorban már a kutató „személyes tapasztalata”, „saját élménye” a meg határozó.

48


1. A nagyalmási (váralmási) Eötvös Berczi és zenekara, Jegenyefürdő, 1892 körül


© www.kjnt.ro/szovegtar II. A „nevenincs” muzsikusok. A kalotaszegi cigányzenészek 20. századi működésének történeti áttekintése „Az a képesség, hogy jelentést, „nevet” tudnak adni dolgok nak, cselekedeteknek és eszméknek – a hatalom egyik for rása. A kommunikáció ellenőrzése módot nyújt az ideológia irányítóinak arra, hogy meghatározzák azokat a kategóriá kat, amelyek révén felfogjuk a valóságot. És ez fordítva arra is lehetőséget ad, hogy más kategóriákat egyszerűen nem lé tezőknek nyilvánítsanak, a zűrzavar és a káosz birodalmába utaljanak, vagy társadalmilag és jelképesen láthatatlanokká tegyék őket.” (Eric R. Wolf)1 A kalotaszegi cigányzenészek társadalmi és kulturális hálózatának vizs gálatában a tárgymeghatározás idő- és térkoordinátái, az anyaggyűjtés, forráskutatás és terepmunka során felmerülő kérdések (és kételyek), vala mint az ezekből adódó módszertani sajátosságok a konkrét hálózatelem zésen túlmutató problémák elé állítják a kutatót. Mindjárt az első, alap vető kérdésnél:

1. Kik a kalotaszegi cigánymuzsikusok? Mielőtt megpróbálnám a rendelkezésemre álló adatok alapján összefog lalni és egyben meghatározni, hogy kik voltak az elmúlt évszázad kalota szegi cigányzenészei, szükséges az alcímben felvetett kérdés két definiá lásra váró fogalmát tisztáznunk: ki is a cigánymuzsikus, illetve ki számít kalotaszeginek?

1

Eric R. Wolf: 1995: 422.

50


1.1. A falusi cigánymuzsikus és a magyar népzenekutatás A jelen kötet nem kíván a cigányság eredetével, történeti múltjával fog lalkozni. Kutatási attitűdként elfogadom Michael Stewart azon néze tét, miszerint „a cigányokat nem tekintem sem egy új rend előfutárainak, sem egy régi maradványainak; sokkal inkább azon világ részeinek tartom őket, amelyben élnek.”2 Ugyanakkor elengedhetetlennek tartom a magyar népzenekutatás falusi cigánymuzsikusokra vonatkozó tudását, a falusi ci gánymuzsikusokkal kapcsolatos nézeteit röviden ismertetni, annál is in kább, mivel ez az etnomuzikológiai nézőpont (mint ahogyan azt a későb biekben látni fogjuk) igencsak meghatározza a cigánymuzsikusok általá nos társadalomkutatói, s ezen belül etnográfiai kezelését.3 „Gondolkodásunkat a hangszeres magyar népzenéről általánosságban mind a mai napig Bartók és Kodály állásfoglalása határozza meg.” – álla pítja meg Sárosi Bálint, a hangszeres magyar népzenéről szóló összeg zésében.4 És valóban, az elmúlt évszázad hangszeres népzenére vonatkozó magyar etnomuzikológiai tudását a bartóki és kodályi eszmék erőteljesen befolyásolták, egyben irányították. Olyan eszmék, amelyek szerint „min den zene kezdete a vokális zene, amely hosszú ideig egyedüli kifejezője volt az emberek muzikális érzésének. A népnél pedig még most is arány talanul nagyobb a szerepe, mint a hangszeres zenének.”5 És hogy: „Ter mészetesen csak népies hangszeren előadott, parasztkezekből származó zene érdekel bennünket.”6 Vagy az azóta már oly sokszor cáfolt kodályi

2

Stewart: 1993: 25. A hagyományos hangszeres népzenét játszó cigánymuzsikusok társadalmi és kulturális életviteléről eleve kevés adatot közöl a magyar néprajzi szakirodalom, s azok nagy része is közvetett, az adott zenei gyűjtés kiegészítő információjaként tartható számon. Az eddigi magyar népzenekutatás a cigánymuzsikust elsősorban mint hivatásos falusi népzenészt vagy a „cigányzeneként” ismert városi kávéházi muzsika előadójaként tárgyalja, illetve az elmúlt évtizedekben a kutatás kiterjedt a cigány közösségek saját tradicionális zenekul túrájára is. 4 Sárosi: 1996: 5. 5 Bartók: 1911: 59. 6 Bartók: 1911: 60. Bartók itt pontosan meg is fogalmazza, hogy mire gondol: „Népies hangszereknek vesszük általában véve azokat, melyeket falun maguk a parasztok készí tenek, anélkül, hogy valamilyen mesterséges gyári hangszert utánoznának (pl. furulya, hegedű), vagy melyek egyenes leszármazottai egy-egy ilyen eredetileg falun készült hang szernek (pl. a doromb, mely most már gyárban készül) – ellentétben a harmonikával, klarinéttel, a „rezesbanda” hangszereivel stb.” 3


© www.kjnt.ro/szovegtar ii. a „nevenincs” MuzsiKusoK

51

kijelentés, miszerint: „A magyar nem különösen hangszerkedvelő nép. Aránylag kevesen értenek hangszerhez: a szegényebb nép is inkább mu zsikáltat magának, mintsem maga kezével játszik. Ezért énekes népze nénk gazdagságához képest kevés a hangszeres zenénk.”7 A vokális zene elsőbbségének hangsúlyozása, a kizárólag parasztkéz ből származó, „népies”, de „kevés” hangszeres népzene értékelése mellett Bartók Béla és Kodály Zoltán – szembesülve a falusi cigánymuzsi kusok működésével – megpróbálták behatárolni a cigányzenész helyét és szerepét a magyar hangszeres népzenekultúrában és egyúttal tisztázni a cigányzene – magyar zene vitatott kérdéskörét.8 „Csak később, úgy két száz esztendő óta, jutott a muzsikálás lassanként cigánykézre. A magyar falunak ma kevés kivétellel cigányok a zenészei.” – írja Bartók, aláhúz va, hogy „ezek a falusi zenészek leginkább paraszti módon játszanak, pa raszti műsort, – ellentétben a városi cigánymuzsikusokkal.” 9 Ugyancsak a falusi és városi kultúrák mezsgyéjén tárgyal róluk Kodály: „Vitatott kér dés: népzenének számít-e a cigányok zenélése. A cigányzenész néprajzi értéke annyi, amennyit a városi dal- és tánczenén felül tud. Mikor a nép dalait játssza, tárgyunkhoz tartozik. Ezenkívül különösen Erdélyben sok, 7

Kodály: 1943: 57. Fontos megjegyezni, hogy már Bartók és Kodály is különbséget tett a hangszeres ún. „cigányzene” és a cigány népzene között: „Van ugyanis igazi cigányzene is: dalok cigány nyelvű szöveggel, de ezeket csak a falusi, nem-muzsikus cigányok ismerik és éneklik; cigánybandák ezeket nyilvánosan sohasem játsszák; amit játszanak az magyar szerzők szerzeménye, tehát magyar zene.” (Bartók: 1931: 639) „1) A cigányok nem alkotók, csak előadók. 2) Saját népzenéjüket a muzsikusok nem játsszák, sőt nem is ismerik már. 3) A magyar néphagyományból csak a felületest választják, az igazi ősréteg idegen számukra. 4) Repertoárjuk zöme teljesen vagy félig dilettáns magyar szerzők alkotása, akik szöveg telen tánczenét szereztek, mellékesen szöveges népszerű dalokat is.” [1964. május 10-én tartott hangversenyre szóló meghívón üres oldalakra és a nyomtatás közé írva.] (Kodály: 1993: 75) 9 Bartók: 1933: 374. Bartók korábbi írásaiban ugyanerről a következőképpen fogalmaz: „De maga a cigányelőadás sem egységes karakterű. A legegyszerűbb falusi cigánymuzsikás egészen másképp muzsikál, mint a városi cigánybandások.” (Bartók: 1931: 639) „Kimutat hatóan a cigányok zenész szerepet csupán a XVIII. század óta játszanak, de a muzsikusok százalékaránya meglehetősen csekély közöttük; statisztikai adatok szerint ugyanis cigánya inknak mindössze 6 százaléka muzsikus, és ráadásul ezeknek sincs egységes repertoárjuk, vagy egységes játékstílusuk. A legtávolabbi falvakban ugyanazon a módon és ugyanazt a repertoárt játsszák, mint a helybeli parasztmuzsikusok (vagyis parasztzenét). Ahogyan azonban kulturális központokhoz közeledünk, változik a cigányok előadása is, míg a városokban repertoárjukon elhatalmasodik a népies műdal, eluralkodik az az általánosan ismert szertelen előadásmód, amely »cigányzeneként« ismeretes.” (Bartók: 1932: 369) 8

52


egyelőre ismeretlen eredetű tánczenét hallani cigányoktól.10 A nép ugyan táncol rá, de sem dalolni, sem zenélni nem szokta. Ennek tehát a cigány az egyetlen forrása.”11 Látható tehát, hogy mind Bartók, mind Kodály csak a falusi környe zetben működő, előadásmódjában és repertoárjában kizárólag a parasz ti hagyományt követő és őrző cigánymuzsikust tekintette etnográfiailag értékes és hiteles adatközlőnek.12 Ugyanis kutatói nemzedékük számára a kimondottan hangszeres zene s az ezt előadó hivatásos zenészi foglalko zás nem illeszkedett a paraszti hagyományról kialakult képbe.13 „Hogyan lehet ez a zene a néphagyomány hiteles képviselője, ha hivatásos művelői – társadalmi helyzetükkel, foglalkozásukkal, életmódjukkal – maguk is többé-kevésbé kiválnak környezetükből? Nem spontán megnyilatkozás ként vagy mindenkire kötelező hagyományos szokásként, hanem ellen szolgáltatásért zenélnek. Ha lehetőségük van rá, többféle népet, külön böző társadalmi rétegeket is kiszolgálnak. Sietnek alkalmazkodni kívül ről jött divatokhoz.” – sorolja Bartók és Kodály nemzedékének kutatási

10

Kodálynak az erdélyi cigánymuzsikusokra vonatkozó figyelemfelkeltő utalása nem ma radt hatás nélkül, az 1940-es években alapjául szolgált Járdányi Pál kidei és Lajtha László széki, szépkenyerűszentmártoni, illetve kőrispataki gyűjtéseihez. 11 Kodály: 1943: 57. Kodálynak a cigányok muzsikálásáról alkotott véleményét érzéklete sen közvetíti az alábbi tömör feljegyzés is: „Nép és nép közt nagyobb különbséget képzelni is [alig lehet, mint a] magyar és cigány [között]. Nyelv, természet, faji adottságok. És még is szolgálhatta bizonyos fokig a magyar zene ügyét.” [Kelen Péter Pál Pátria-Hanglemzek megrendelő lapja hátán. 1938. VI. 4.] (Kodály: 1993: 217) 12 Elgondolkodtató, hogy olyan kutatók, akik behatóan tanulmányozták a térben és idő ben folyamatosan változó népi zenekultúrát, s így jól ismerhették ennek összetett voltát, ilyen egyszerű (népi és urbánus) kultúratömbökben próbálták megragadni a cigánymu zsikusok kérdéskörét. 13 „Hogy a fizetségből megélt-e a zenész: az más kérdés. Úgy látszik, primitívebb viszo nyok közt soha. Még 1912-ben tanúja voltam, mikor egy jómódú székely gazda felfogadta fia lakodalmára a cigányt, a tízezernyi lakosú Kászonfeltíz egyetlen zenészét. Étel-italért, „kendők”-ért és öt forintért huszonnégy óráig volt köteles muzsikálni az egy szál hege dűs. Ebből persze nem élhetett. Főfoglalkozása a kovácsmesterség volt, akkor is az üllő mellől szólították el. Ekkora igénytelenség – mindkét részről – talán meglepő, mert a köztudat a legkisebb faluba is többtagú cigánybandát képzel. Tudomásul kell vennünk, hogy még az 1880-as években igen sok helyen módos lakodalomban is beérték a dudával. (Garamvölgy, Félegyháza) A zenészcigányok akkor még inkább a városok, mezővárosok körül húzódtak meg. A nép növekvő úrhatnámsága vitte őket idővel olyan kis falukba is, ahol azelőtt sohasem jártak. A cigányok terjeszkedésével a nép muzsikáló kedvtelése még szűkebb térre szorulhatott.” (I.m.: 58)



53

aggályait Sárosi.14 És noha Sárosi is megemlíti, hogy „a modern magyar népzenekutatás nagy úttörői mellett méltatlanul háttérbe szorult közvet len előd, Seprődi János (1874–1923) volt az, aki a hivatásos zenészek ál tal játszott hangszeres tánczenét is a paraszti zenei hagyomány szerves részének tekintette, ennek megfelelően gyűjtötte és tanulmányozta,”15 a hivatásos falusi cigányzenészek repertoárjának módszeres és rendszeres gyűjtése Lajtha László nevéhez fűzhető. Viszont Lajtha nemcsak gyűj tött, hanem igen fontos észrevételeit elméleti síkon is megfogalmazta:16 „A népzene, az igazi hagyományozott népzene tulajdonképpen az a muzsi ka, amelyikkel a nép maga él. Tehát ő, azaz a nép, a hagyomány őrzője és e hagyományozott muzsika megszólaltatója. Az ilyen muzsika nem választ ható el a nép életétől, szokásaitól, hiedelmeitől, költészetétől és csak egyik fontos része annak a nagyobb egységnek, amelyet etnológiának hívunk, az ilyen zenekutatást pedig etnomuzikológiának. E fázissal szemben talá lunk olyan népzenét is, amelyet nem maga a nép játszik, hanem profesz szionisták. A primér, ösztönös muzsikálás helyett ilyenkor a nép szerepe más. Részt vesz a muzsikában, akár népszokásokhoz kapcsolódjék a zene, akár tánchoz, akár énekkísérethez, akár ősi hiedelmekhez, akár moder nebb szórakozáshoz, de részt vesz benne, és a leglényegesebb szerepet, a muzsikálást már professzionistáknak adja át. Ellenőrző szerepe sokszor jelentős lehet, de igen sokszor el is gyengül. Sokszor már a professzionis ta jobban megőrzi a hagyományt – minthogy maga interpretálja –, mint a csak hallgató, vagy részt vevő „nép”-nek nevezett társadalmi osztály.”17 Lajtha talán az első, aki megállapítja, hogy a „cigányok e népi professzi onalizmusnak csak egy részét jelentik. […] A múltban, Magyarországon

14

Sárosi: 1996: 5. I.m.: 5. 16 Szemben Sárosi azon állításával, miszerint Lajtha „gondosan elkészített hangszeres lejegyzéseinek elemzésére és a hangszeres népzene elvi kérdéseinek tisztázására nem vál lalkozott.” I.m.: 1996: 6. 17 Lajtha: 1962: 150. Szerinte az, hogy „mikor kezdődött a professzionizmus a népzené ben, milyen régi időkben vagy primitív társadalmakban – még ki nem derített probléma. Sőt magának a problémának felvetése is csak a legújabb korban történt meg. […] A pro fesszionalizmus szót sokszor ki kell terjeszteni a primitív társadalmi osztályokban papok, varázslók, sámánok, kuruzslók részére fenntartott éneklésre és zenélésre is, hiszen eb ben sem vesz részt az egész közösség. Látjuk tehát, hogy a probléma lényege ott és akkor keresendő, amikor valamely közösség valamilyen zenélést átad erre hivatottaknak, azaz professzionistáknak.” (I.m.: 151) 15

54


a cigányok nem voltak mindég hegedűsök. Várak, városok szerződtették őket trombitásoknak is. Még mint hegedűsök sem voltak kizárólagosak, mert tudjuk, hogy Galíciából zsidó hegedűsök szivárogtak Magyarország ba, és még a 19. század végéig voltak falusi zsidóbandák, amelyeknek ösz szetétele ugyanaz volt, mint a cigánybandáknak. Kis falukban előfordul nem egyszer, hogy nincs cigánybanda, hanem magyar banda. Az ilyen ma gyar bandák ugyanazt és ugyanúgy játsszák, mint a cigánybandák.”18 Erre az etnomuzikológiai hagyományra épít, valamint éppen ezt haladja meg Sárosi Bálint munkássága, aki felismerte, hogy „a hangszeres népzene kutatás előrehaladásával mindinkább szükségessé válik a zenészek társa dalmi helyének és szerepének részletes meghatározása. A zenészek szerepé nek közelebbi vizsgálatával az általuk játszott zene bizonyos vonásai élesebb megvilágításba kerülnek s ezáltal kimondottan zenei kérdésekre is világo sabb feleletet kaphatunk. Sok helyen – Magyarországon különösképpen – gyökeret vert a meggyőződés, hogy a hivatásos zenész produktuma a népze nében másodrendű érték, ami tehát a kutatás részéről is kevesebb figyelmet érdemel.”19 Ennek a csekély figyelemnek köszönhető, hogy az elmúlt évtize dek összefoglaló jellegű munkáinak hangszeres zenére vonatkozó fejezetei ben szinte kizárólag zenei szempontok érvényesülnek, azaz hangsúlyosan a „népi” hangszerekről, valamint az ezeken megszólaltatott zenéről értekez nek, s kevésbé vizsgálják az előadó muzsikusok személyét.20 De mégis „mit tudunk a falusi cigányzenészek múltjáról, a falvakban való meghonosodásáról?” – teszi fel a kérdést Sárosi, majd meg is válaszol ja: „Történelmileg viszonylag nagyon keveset, összehasonlíthatatlanul ke vesebbet, mint az urak szolgálatában játszó cigányzenészekéről.”21 Hiszen

18 I.m.: 151. Lajtha is hangsúlyozza, hogy a kutatásnak meg kell különböztetnie a városi és falusi cigányzenészeket, mivel „azt sem mondhatjuk, hogy a cigányegyüttesek mind egyfor mák. Igen különböző a műsoruk és a játékmodoruk is. Ne feledjük, a cigány előadóművész és programja, valamint előadásmódja ama társadalmi osztály ízlésétől függ, amelynek ját szik. Nagyon távol állnak a nagyvárosok éttermeiben játszó, legtöbbször kottát is ismerő ci gányok azoktól a kis falusi együttesektől, akik még kótát sem ismernek, és akik a városoktól távol fekvő falvakban nemrég még írni-olvasni is alig tudó parasztoknak játszottak. Ezért külön kell választani a mai városi cigánybandákat a falusiaktól.” (I.m.: 151) 19 Sárosi: 1980: 75. 20 Lásd Vargyas Lajos A magyarság népzenéje (Budapest, 1981), majd Magyar népzene (In: Dömötör Tekla (főszerk.): Magyar Néprajz VI. Budapest, 1990: 5–183) vagy Paksa Katalin Magyar népzenetörténet (Budapest, 1999) című munkáját. 21 Sárosi: 1971: 185.



55

míg ez utóbbiak működéséről írásos dokumentumok tudósítanak, a falusi cigányzenészek múltjáról a 20. századi népzenei gyűjtésekig igencsak szór ványos adatokra támaszkodhat a kutatás. Szintén Sárosit idézve: „A cigány zenészekről tudjuk, hogy meghonosodásuk a magyar népzenében hosszú – mondhatni napjainkig tartó – történelmi folyamat eredménye. Stílusuk, repertoárjuk – hasonlóan a más országokban működő cigányzenészekéhez – a helyi hagyomány alapján, a helyi igények szerint alakult olyanná, ami lyennek ma ismerjük. Délkeletről érkezve, a történeti dokumentumok tanú sága szerint a 15–16. században még csak nagyon ritkán bukkannak fel Ma gyarországon. Nem éppen nagyszámú jelenlétükről még a 17–18. század ban is inkább csak urak környezetében tudunk. A magyar nyelvterület na gyobb részén a parasztok zenei életében nagyobbfokú térhódításuk csak a 19. században, annak is inkább a második felében játszódott le.”22 A kutatás rendelkezésére álló gyér adatok szerint ez a térhódítás vásárokban, kocs mákban kezdődhetett, majd fokozatosan kapcsolódhattak különböző ünne pek, táncalkalmak muzsikálásába, „így idővel bizonyos helyeken, ahol gyak ran volt szükség rájuk, a csak zenével foglalkozók is meggyökeresedhettek, s lassacskán a helyi zenei hagyomány alapos ismerőivé, őrzőivé, fejlesztőivé váltak.”23 (S már itt fontos megjegyezni, hogy az úri, később városi, polgári környezetben muzsikáló, illetve a paraszti hagyományokat kiszolgáló falusi cigányzenészeket nem lehetett és lehet élesen elválasztani egymástól, „sok közöttük az átmenet, a kapcsolat, a kölcsönhatás. Gyökerük azonos.”24) S akkor kik is a falusi cigánymuzsikusok? A mai magyar népzenekuta tás hivatásos falusi zenészként próbálja őket meghatározni, másodlagossá téve az etnikus jegyeket.25 Sárosi szerint a cigányzenészek asszimilálódása „napjainkig mégis oly mértékben ment végbe, hogy a magyar falvak zené szeit ma joggal tekintjük magyar népzenésznek. A »cigányzenész« megjelö lés pedig a zenészek faji hovatartozása helyett mindinkább szakmai megkü lönböztetést jelent.”26 Ezért „a hangszeres magyar népzene művelőiről szól va, általánosságban cigányzenészeket és parasztzenészeket különböztetünk 22

Sárosi: 1980: 75–76. Sárosi: 1971: 187. 24 I.m.: 187. 25 Talán azért is, mert a hagyományos tánczenét játszó falusi cigányzenész etnikumától füg getlenül – ahogy Sárosi írja – „szó sincs arról, hogy e zene cigány eredetű lenne. Ez is a nép zenéje, csakhogy nem úgy használja, mint a dalokat, hanem táncol hozzá.” (I.m.: 183) 26 Sárosi: 1980: 76. 23

56


meg. A »cigányzenész« megjelölésben nagyjából bennefoglaltatik az is, hogy hivatásos; a »parasztzenész« kifejezés pedig – nagyon kevés kivétellel – eleve félhivatásost vagy amatőrt jelent.”27 A hivatásos falusi zenész „ci gányzenészként” való megnevezése összefügg a romák társadalmi kirekesz tettségének kérdéskörével, hiszen a „hivatásos szórakoztatást – így a hiva tásos szórakoztató zenélést is –, mint tisztességes emberhez méltatlan fog lalkozást, Európa-szerte, de nálunk különösen, századunkig lenézték. Nem kis mértékben ez az oka annak, hogy a hangszeres népzene hivatásszerű művelése nálunk a cigányzenészeknek jutott; ezzel együtt ők váltak legfőbb örököseivé és hordozóivá a hajdani sokszínű magyar népi hangszeres ha gyománynak is.”28 Ennek ellenére az etnikumra vonatkozó szakirodalmi megjelölés fokozatosan elmarad, el egészen Pávai Istvánnak a (különben általam is elfogadott) hivatásos falusi zenészekre vonatkozó igen pontos meghatározásáig: „A népi tánczene avatott előadói, a hivatásos falusi nép zenészek a falu társadalmi ranglétráján külön helyet foglalnak el. Hivatásos népzenésznek tekinthetünk minden olyan hangszerjátékost, akit fizetség el lenében rendszeresen igénybe vesz a faluközösség, még akkor is, ha nem kizárólag ebből él.”29 Ugyanakkor – véleményem szerint – ez a kérdés azért ennél jóval összetettebb, forráskutatásaim, tereptapasztalataim azt mutat ják, hogy a hivatásosság kérdése mellett az etnikus megkülönböztetés igen csak működött és működik a falusi cigánymuzsikusok megítélésben. 27 I.m.: 75. A Magyar Néprajzi Lexikon számára szerkesztett hangszeres népzene szó cikkben Sárosi így fogalmaz: „A magyar hangszeres népzenének abban az állapotában, ahogy azt századunkban megfigyelhettük, két nagy rétegét lehet világosan megkülönböz tetni. Egyik rétegnek amatőr vagy legfeljebb félhivatásos parasztok a művelői, a másik rétegé túlnyomó részben félhivatásos vagy hivatásos cigányzenészek. […] A hangszeres hagyomány aktív őrzői és művelői ma – nagy általánosságban szólva – a cigányzenészek. Ők a hagyomány keretei közt a kiöregedett paraszti hangszeres zene mellett az időszerűt, az általában rangosnak elfogadott hangszeres népzenét képviselik. […] A falusi cigány zenészek zenélése tehát része a magyar népzenei hagyománynak. A századforduló tája óta nagy számban keletkezett vonós parasztbandák általában már a cigányokat tekintik követendő mintának.” (Lásd: MNL II.: 1979: 460–461) 28 Lásd: MNL II.: 1979: 461. A hivatásos falusi zenészek működésére „a magyar paraszti társadalom ugyanúgy reagál, ahogy az európai zenetörténetből és az Európán kívüli népek gyakorlatából is ismert: a szórakoztató zenéléssel hivatásszerűen foglalkozó embereket – bár gyakran van rájuk szüksége – nem fogadja be, vagy kiszorítja a maga soraiból. […] A hivatásos zenésznek munkája közben oly mértékben kell közönségéhez alkalmazkodnia – a mulatók szeszélyeinek is alávetnie magát – ahogy azt a társadalmi közösség nagyjából egyenrangú tagjaitól nem lehet megkívánni.” (Sárosi: 1980: 78) 29 Pávai: 1993a: 173.



57

1.2 Ki számít kalotaszeginek? „Kalotaszeg neve a magyar néprajzban és a nemzeti kultúra történetében fogalommá vált. A magyar paraszti kultúra egyik leghíresebb, korán fel fedezett vidéke, gazdagon árnyalt komplex kultúrával, amelynek minden ága, a zenétől a táncig, a hímzéstől a viseleten át a bútorfestésig vagy a fa faragásig a közép-európai paraszti műveltség egyik csúcsteljesítménye.” – írja Fülemile Ágnes,30 s ezek a mondatok mintegy magyarázatként is szolgálhatnak a magyar néprajz Kalotaszegre vonatkozó gazdag és sokré tű szakirodalmi jegyzékére:31 talán nincs a magyar nyelvterületnek még egy olyan tájegysége, amelyről ilyen nagy mennyiségű adattal rendelkezne a kutatás. Ennek a jelentős mennyiségű szakirodalomnak egyik sajátossá ga, hogy – különböző társadalomtudományi szempontok és módszerek alapján (természetesen a különböző korok és történeti helyzetek által be folyásolva) – folyamatosan próbálja Kalotaszeg táji, történeti és kulturális határait körülírni, ezáltal megragadni a „kalotaszegiség” mibenlétét és de finiálni a kalotaszegi identitást.32 Az etnográfiai alapkérdés tehát az, hogy meddig tart Kalotaszeg, azaz mely falvak tartoznak vagy tartozhatnak Ka lotaszeghez, illetve ki számít kalotaszeginek?

30

Fülemile: 1996: 65. Ennek összefoglalására vállalkozott 2001-ben a kolozsvári székhelyű Kriza János Nép rajzi Társaság 1230 címet tartalmazó, Ercsei Judit által szerkesztett Kalotaszeg bibliográfiája című kiadványa. Ez a szakirodalmi jegyzék természetesen nem tartalmazza az az óta megjelenő legfrissebb Kalotaszeggel kapcsolatos munkákat, ugyanakkor a bibliográfia hiányosságaira Sebestyén Kálmán hívta fel a figyelmet Ami Kalotaszeg bibliográfiájából kimaradt című írásában (In: Kalotaszeg. XIII. évf. 3. sz., Bánffyhunyad, 2002: 3–4). 32 Kürti Lászlót idézve: „Úgy tűnik, hogy Kalotaszeg szűkítése és bővítése felfedezése óta egy folyamattá vált a magyar néprajztudományban”. (Kürti: 2000: 34) „A Kalotaszeggel foglal kozó kutatások megkerülhetetlen problémája a vizsgált terület körbehatárolása.” – írja Ba logh Balázs és Fülemile Ágnes. „A módszeres kutatások megindulásától, Jankó János 1890-es években írt munkájától napjainkig, a szűkebb néprajzi szakma és a szélesebb közvélemény minden újabb és újabb megjelent munka esetében fokozott érdeklődéssel figyeli, hogy a szer ző vajon milyen szempontok szerint, mely falvakat sorolja Kalotaszeghez. A gyűjtőpontok megválogatása természetesen tükrözi a diszciplínák és kutatási koncepciók eltérő sajátossá gait: más és más szempontok figyelembevétele vezérli a nyelvészt és a néprajzkutatót, a nép tánc vagy például a gazdálkodás kutatóját. Kalotaszeg hagyományos felosztásának elfogadása (Felszeg, Alszeg, Nádas mente, olykor ezekhez társulva a Kapus-vidék, Átmenetividék) szintúgy kiváltja a szakma kételyeit. További bizonytalanságot jelent a peremvidék általában kifejtetlenül való gyakori emlegetése.” (Balogh–Fülemile: 2004: 11) 31

58


Történetileg „Kalotaszeg neve a Kalota folyóval és a Szil- a XIII. század eleje óta a Kalatha-nemzetséggel függ össze. A Szil-Kalota-nemzetség az Al más-patak két mellékvölgyében volt birtokos Doboka megyében, de terüle tük ide délre is lenyúlt.” – írja Balázs Éva történész.33 Mint vidéknév tulaj donképpen egy folyóval, valamint egy középkori egyházi és világi közigazga tási egységgel függ össze: „az Almás-vidék, Bánffyhunyad környéke, a nagy váradi püspök alatt, mint kalotai főesperesség szerveződött, az 1332–1337es pápai tizedlajstrom a kalotai főesperességben Hunad (Hunyad), Almas (Almás), Farnos (Farnas), Zentelke, Senkral (Szentkirály), Buken (Bökény), Valkó, Monostor (Gyerőmonostor), Dereete (Derite) helységeket nevezi meg.34 A középkorban Kalotaszeg legnagyobb része egy birtokkomplexum, a sebesvári uradalomhoz tartozik. A benne élő jobbágylakosság szolgáltatá sait a várnak rójja le, mely kezdetben királyi vár, az erdélyi vajda felügyelete alatt, később, 1435-ben, már a losonczi Bánffy-család tulajdona.”35 33

Balázs: 1939: 26. I.m.: 18–19. Balázs Éva felsorolja a vidék különállását szintén bizonyító világi közigaz gatás írásos emlékeit is, megemlítve, hogy a tárgyalt terület több települése is az egykori Bihar vármegyéhez tartozott: „Az egyházi közigazgatási különállás mellett nem hiányzik a világi sem. Almás-monostorának 1238-ban László comes a kegyura. De kiűzi az itteni bencéseket és helyükre premontreieket, majd saját káplánjait ülteti. Az ebből keletkező per a pápa elé került. Már 1249-ben, – a közben történt eseményekről nem tudunk, – Füld és Bikal mellett Almást is adományként kapja Pál országbíró, mivel a tatárok bevonulása után a garázdálkodó rablókat kiírtotta. Ekkor ez a három helység, 1356-ban pedig Bedecs tartozik Bihar megyéhez. Tehát Bihar megye akkor még mélyen benyúlik a későbbi Kolozs megye területére, Sebesvár birtokai mellett, az Almás vidékét is magába foglalva. Ha nem Biharra hivatkoznak, úgy más néven mutatkozik a különállás. Így szerepel 1359-ben comitatus Hunyad, ahová érdeklődni jönnek királyi megbízottak a sebesvári várnagy és egy bikali jobbágy pörének körülményeiről.” I.m.: 19–20. 35 I.m.: 24. Balázs Éva részletezi a nagybirtok kezelése és a vidék román lakosságának betelepítése közötti összefüggéseket is: „A nagybirtok kezelése mindig céltudatos. Ahogy a Kapus-patak vidékén az erdélyi püspök, – a Szamostól keletre a Zsuki-család, számos helység urai, jövedelmük fokozására letelepítik az oláhokat, – ugyanezt tapasztaljuk a Kalotaszegen. A Valkói és Farnasi nevet viselő család, mely itt, a vártól független te rületen nagybirtokos, osztozik 1449-ben Nyirszeg birtokán. Ez a Nyirszeg »intra metas possessionis Walko de novo locata«, tehát új alapítás a színmagyar falu határán belül. Népfölösleg híjján azonban Nyirszegen, melynek másik neve Nagybérc, mint új telepe sek, oláhok élnek: „Nicolaus Kenezius, Johannes Kerezy, Daan és Stephanus de Inchel”. (Incsel oláh falu volt.) A tulajdonosok megállapodnak, hogy mivel „adhuc solummodo quattuor iobagiones essent locati”, négy jobbágycsaláddal nem elégszenek meg és a tele pítést tovább fogják folytatni. – Ritka eset, hogy ily pontos szövegezésben fennmaradjon egy falu keletkezése. De bátran feltehetjük, hogy a többi XV. századi oláh helység is ha sonló körülményeknek köszönheti létét.” (I.m.: 24–25) 34



59

A vidéknév első írásos forrása egy 1443-ból származó oklevél, amelyik ben „Kalota, Szt. Király, Mogyorókerék és a már eltűnt, velük szomszédos Himtelke in comitatu Kalathazeg szerepel. […] 1468-ban és 1475-ben is métlődik ez az elnevezés (in perinentiis Kalathazeg), mely a XVI. század ra úgy leszűkül, hogy már csak magáról Sebesvárról írják: »alio nomine Kalathazeg«, más néven Kalotaszeg”.36 Ugyanakkor a 16. században már magyar nyelvű okiratokban is feltűnik a vidékre vonatkozó Kalotaszeg elnevezés. Az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár ötféle jelentéssel közöl 16–19. századi magyar írásos dokumentumokat a „kalotaszegi”, mint a Kalotaszeg tájnév -i képzős származékáról:37 ‘Kalotaszegen lévő’: „Az mi Ke(gye)lmes Vrunk Eo Felge Ke(gyelme)tek altal Izent paranczolattiatt az Kalataszegi szalagos Jozagnok, Kemeny Boldisaar Vram kezeben ereztese feleol […] megh ertettem (1623); A kalata Szegi Jószágból […] későn őstve érkezém meg ide Motsra (1752); A Bontzidai Udvarbiro egy Asztag Árpát ki ád Csépelni a kalotaszegi Mokányságnak tizenegyedib(en) (1788); ‘Ka lotaszegen termesztett’: Csegezi Uram […] küld 2 véka Kalotaszegi bor sot, 1. véka Magyarót (1761); egy cserefa Hordoban Kalotaszegi Borso 3 véka 13 kupa (1819); A’ Gabonásba tanáltatott […] Kalota szegi nagy sze mű Borso (1826) és A’ Gabonásba tanáltatott […] Kalotaszegi nagy Szemű Lentse (1826); ‘Kalotaszegen gyártott/készített’: veóttwnk […] kett Zeker fwrez dezkatt Tizenhatodfeleuel Egy forinton […] Ezer 7 Zaz kalotaszegy sendelt 7 Zazaual p(er) fl 1 (1621); ‘Kalotaszegen lakó’: Kalóta szegi sze génység hogy a’ mostani nagy adózásra inkáb rá érkezhessék, végeztetett hogy a’ Colosi Aknákról Aknai árron elégséges só adattassék számokra, kik-is elégedendŏ sót szállitsanak Bánfi Hunyadra s’ ott rakják le (1671); Ezen […] Kalothaszegi Jobbágjok […] Nyárban ket hetet kaszával, kettőt sarloval, három hetet Cséppel Maglaskor Idáraa p(rae)stálni tartoznak (1732)”; és végül vezetéknévként vagy származási helyre utaló jelzőként: „Kalotazegy Benedek (1570); Benedicto Kalotaszeghj (1589); Kalotazegy Benedekne Anna azzony (1600); Kalota Szeghi Uy fali Martha Tivadar (1691)”.

36 37

I.m.: 20. EMSZT VI.: 1993: 58.

60


A hely- és nyelvtörténeti adatok arra utalnak, hogy a „tárgyalt terü let a földrajzi és nem a néprajzi értelemben vett Kalotaszeg volt.38 Az etno gráfusok Kalotaszege nemcsak a Körös- és Kalota-patak völgye, hanem a Nádas-patak mentén egészen Kolozsvárig nyúlik.” – írja Balázs Éva.39 És akkor ismét feltehető az alapkérdés: meddig is tart az „etnográfusok” Ka lotaszege? Mivel a jelen írásnak nem célja a kalotaszegi régió- és identitáskuta tás részletes bemutatása,40 válaszként röviden összefoglalom a magyar néprajztudomány legfontosabb, többször is publikált és/vagy hivatkozott Kalotaszegre, mint tájegységre vonatkozó meghatározásait. 1892-ben, az első átfogó jellegű Kalotaszeg monográfiában Jankó János azt írja, hogy Kalotaszeg, „mint földrajzi fogalom, könnyen meghatározható, nem más az, mint a Kalota és Körös völgye; s igy nem tartozik belé sem a Nádas, sem az Almás völgye, vagy forrásvidéke. Ethnographiailag a Kalotaszeg határainak megvonása már sokkal nehezeb, s ezt ma csak feltevések alap ján kisérhetem meg. Azon eredmények alapján, melyeket az alábbi könyv ben foglalok össze, bizonyos az, hogy a földrajzilag értelmezett Kalotaszeg a néprajzi Kalotaszegnek ma is magvát képezi, de ide tartozik még a Ná das völgye Kolozsvárig, az Almási Nagy-Almásig; kétségtelen az, hogy az 38

A magyar néprajztudomány néprajzi vagy etnikai csoportok kutatásában Kósa László négy, egymástól világosan elválasztható kérdéskör vegyüléséről értekezik, megkülönböz tetve a történeti-népi táj- és vidéknevek és a hozzájuk kapcsolódó tájbeosztás, a népnév hez hasonló nevet viselő csoportok, a földrajzi régiók és zónák néprajzi, valamint a kul turális jelenségek térbeli terjedésének kutatását. A történeti-népi táj- és vidéknevek és a hozzájuk kapcsolódó tájbeosztás vizsgálatával kapcsolatban írja: „Minden népre jellemző, hogy történelme során hogyan alakítja át természeti környezetét, ennek a folyamatnak ré sze a környezet névadással történő »birtokbavétele« is. A földrajztudomány szintén alkot tájneveket, ám ezek túlnyomó többsége a földrajz sajátos vizsgálati eredményeit és céljait tükrözi. Ezért a földrajztudomány hivatalos használatú neveit meg kell különböztetnünk a történeti-népi tájnevektől, melyeknek viszont nagy százaléka nem az írásbeli kultúrában keletkezett, és hosszú ideig a beszélt nyelv meg a szóhagyomány tartotta fenn.” (Kósa: 1998: 20) Ezért Kalotaszeget sem lehet kizárólag földrajzi tájnévként definiálni, valószí nűleg inkább egy történeti-népi tájnévről beszélhetünk ez esetben is. 39 Balázs: 1939: 25. Balázs Éva szerint egy „csekély mértékben kimutatható népáram lásnak van esetleg része abban, hogy a néprajzi jelenségek éppen a Nádas-pataknál folytatódnak, amelynek környékén a kalotaiakat magábafogadó Türe, Mákó és Daróc is fekszik. E néprajzi egység magyarázatát már azért is keresnünk kell, mert Kalotaszeg te rületi multja elválik a megye közepe, vagyis a kolozsi főesperesség vidékének multjától.” (I.m.: 25–26) 40 A kérdéskör részletes összefoglalására és elemzésére Kürti László vállalkozott a Kalotaszeg – határ, régió, fogalom című tanulmányában. (Kürti: 2000: 9–53)



61

általam átkutatott 34 falu mind Kalotaszeghez tartozik, de hogy a keleti határok hol vonhatók meg, ma még nem tudom, csak valószinünek tar tom azt, hogy a Kolozsvár körül elterjedő magyar nyelvsziget, mely min den felől oláhsággal és szászszal van körülvéve s melyet csak vékony fona lak, kicsiny falvak által jelzett sorok füznek össze egyrészt a tordai, más részt a szilágyi magyarsággal, e körülzárt helyzetében ethnographiájában is teljesen egységes.”41 Hasonlóan fogalmaz Kós Károly 1932-ben: „Ka lotaszeg eredetileg a Vlegyásza lábánál elterülő azt a kicsiny háromszög letű földterületet jelenti, melyet a Bánffyhunyad alatt összeömlő Körös és Kalota vizei fognak be. Tágasabb értelemben – és ma így értelmezzük mi és így maga a kalotaszegi nép is, – Kolozsvármegyének azt a terüle tét, mely a Kolozsvár-nagyváradi vasútvonal, illetőleg országút közén és két oldala mentén Kolozsvártól egészen Csucsáig terül el és amelyet délen a Gyalui-havasok északi, nyugaton a Vlegyásza-havas és a Meszes-hegy lánc keleti lába foglalnak be. Ehez az egységes, eléggé zárt és kelet-nyu gati húzódású területhez délfelé vékony nyulványban csatlakozik még néhány falu a Gyalu-Járai út mentén egészen Alsó-Járáig, melyeket nép

41

Jankó: 1892b: 1–2. Jankó János Kalotaszegre, mint tájegységre vonatkozó körülírá sa hivatkozási alapként sokáig tartotta magát a magyar néprajztudományban. Volt, aki egy az egyben elfogadta – például Malonyay Dezső, aki 1907-ben Kalotaszeg meghatá rozásaként felsorolja a Jankó által nevesített 34 falut (lásd Malonyay Dezső: A magyar nép művészete I. A kalotaszegi magyar nép művészete. Budapest, 1907.) –, s volt, aki kiindulópontként használta, majd különböző szempontok szerint bővítette – például Kelemen Lajos művészettörténész, aki 1944-ben Kalotaszeghez sorolja a Gyalut Járával összekötő út mentén fekvő településeket, Magyarlónától Magyarlétáig, a Kolozsvártól délkeletre fekvő Györgyfalvát és Ajtonyt, sőt a Kolozsvártól keletre fekvő Szamosfalvát, Szentmiklóst és Dezmért is (lásd Kelemen Lajos: Kalotaszeg történelmi és műemlékei. 5 képpel. Kolozsvári Szemle, 1944: 97–112.). Ugyanakkor Jankó – mintegy előrevetítve a későbbi meghatározásokat – maga is tisztában volt azzal, hogy további kutatásokkal az általa körülírt Kalotaszeg határai bővülhetnek: „És most engedjék meg, hogy röviden be levezessem önöket a jövő kutatásainak programmjába. Tudom, hogy a Kalotaszeg a tordai és a szilágyi magyarság közt fekszik; látom, hogy ugy arra, mint erre a Kalotaszeg általam átvizsgált tömegéből az oláhság tengerén keresztül magyar falvak sorai huzódnak, melyek igy a magyar szigetek közt érintkezést létesitenek. […] Első kérdés az, e falvak a Kalo taszeghez tartoznak-e vagy sem; vagy felerészben talán a Kalotaszeghez, s felerészben a tordai illetve szilágyi magyarsághoz sorakoznak. Ha a Kalotaszegből indulnék ki vizsgála taimban, egyszerre rövid időn belül megoldhatnám a kérdést.” (Jankó: 1892a: 25)

62


rajzilag szintén Kalotaszeghez kell számítanunk.”42 A nyelvész Szabó T. Attila szerint is „a tulajdonképpeni Kalotaszeg név történetileg és föld rajzilag egyaránt csak a Kalota és a Körös vize közti kis részt jelölte, azt a területet, amely e két folyó partjai és a Gyalui havasok magasodni kezdő szélső nyulványai között terült el. Ma tehát a szomszédos területek jobbá ra magyar, vagy vegyes magyar-rumén községeit is Kalotaszeghez tartozó nak valljuk. Mégis részben e területtel szomszédos magyar községek nagy jában azonos néprajzi jellege, közelebbről pedig a szomszédos területek és az említett területrész népnyelvének egységessége miatt a szorosabb értelemben vett Kalotaszeg határait már a régebbi kutatók is kibővítet ték.”43 És tulajdonképpen ezeket a meghatározásokat összegzi később, az 1970-es években Kósa László Kalotaszeg szócikke: „Kalotaszeg történe ti-néprajzi táj Erdélyben, Kolozsvártól nyugatra. Délen a Gyalui-havasok északi, nyugaton a Vlegyásza-havas és a Meszes-hegység keleti vonulata fogják közre. Ma a gyalu-járai út mentén fekvő, népi kultúrájában hasonló néhány köséggel együtt negyven egészben vagy részben magyarlakta re formátus (csupán Jegenye és Bács római katolikus) falu tartozik Kalota szeghez. Vásáros központja Bánffyhunyad, nevezetes falvai: Magyarvista, Méra, Gyerővásárhely, Körösfő, Magyargyerőmonostor, Magyarvalkó, Kalotaszentkirály stb. Kalotaszeg három jól elhatárolható területre osz

42

Kós: 1932: 9. Kós meghatározta Kalotaszeg közigazgatási és földrajzi határait, valamint írt a tájegység lakosságának etnikai és vallási összetételéről is: „Közigazgatásilag Kalota szeg zöme Kolozsvármegye bánffyhunyadi, gyalui és nádasmenti járásához, kicsiny északi területe hidalmási járásához tartozik, míg délfelé lenyuló két községe (Tordaszentlászló és Magyarléta) Tordaaranyos vármegye területén fekszik. A területe keskeny ékalakú; az ék hegye Kolozsvár. Innen nyugat felé kb. 55 km. hosszú és ahol a legtágasabb: Bánffyhunyad táján, talán 20 km. széles. E területnek ma jórészt egységes fajú magyar lakóssága részben tiszta magyar, részben vegyes falvakban él, néhány színtiszta román falu által megszakít va. […] A Kolozsvár közelében, tehát Kalotaszeg keleti részén fekvő Bács, Szászfenes és Magyarfenes községek magyarsága tulnyomóan római katholikus vallású. Az ugyancsak e területrészen fekvő Szentlászló magyar népe részben katólikus, részben református vallá sú. A többi kalotaszegi magyarság, a terület közepetáján fekvő és teljességében katólikus Jegenye kivételével, református vallású.” I.m.: 9–10. 43 Szabó T. Attila: 1942: XI–XII. Szabó T. Attila itt helységnevekkel pontosítja is Kalota szeg feltételezett határait: „Ilyenformán ide számítjuk a Kapus vidéke, a Nádas-mente és az Almás vidéke jó néhány faluját is. Kalotaszeg legnyugatibb pontja eszerint Bánffyhunyad, illetőleg Magyarókereke, a legkeletibb Kisbács (e ponton Kalotaszeg egészen Kolozsvár tőszomszédságáig ér!); délen a Magyarvalkó, Magyargyerőmonostor, illetőleg Magyar kapus és Magyarkiskapus, északon a Bábony, Váralmás és Középlak képezte vonal jelzi Kalotaszeg határát.”



63

lik: a havasok alatti Felszegre, az Almás-patak melletti Alszegre és a Ko lozsvár közelében fekvő Nádas-mentére.”44 Kalotaszeg hármas, Felszeg, Alszeg és Nádas mente tagolódását tehát Kós Károly nyomatékosította, a későbbi szakirodalom pedig kisebb-nagyobb pontosításokkal átvette.45 Szabó T. Attila volt az első, aki külön kalotaszegi altájként nevesíti Kapusmentét, sőt ez ügyben kritizálja is a korábbi Kalotaszeg leírásokat: „Anél kül, hogy Kalotaszeg területi értelmezésének bővebb bírálatába merülnék, megjegyzem, hogy egyik terület-meghatározás sem említi a Kapus-men tét, holott az itt lévő néhány község (Gyerővásárhely, Magyarkiskapus, Magyarkapus) is idetartozik.”46 A strukturalista és összehasonlító mód szereket alkalmazó magyar néptánckutatás már ezt a négyes felosztást követi, Martin György summás, etnokoreológiai szempontból helytálló (általam is elfogadott) meghatározását idézve: „A régi Kolozs megye nyu gati részén, a Sebes-Körös, a Kalota, az Almás, a Nádas és a Kapus pata kok völgyeiben – a mintegy félszáz községben – élő kalotaszegi magyar ság a táncban is sajátos értékeket teremtett. Kalotaszeg kisebb tájait – a Felszeget, Alszeget, a Nádas mentét és a Kapus völgyét – a közös táncbeli jegyek fűzik össze, s elkülönültek a környező tájak tánckultúrájától.”47 De a történeti, földrajzi és nyelvészeti, vagy akár közigazgatási, et nikai és vallási szempontok mellett melyek azok az etnográfiai adatok és érvek, amelyek alapján Kalotaszeg, mint önálló kulturális entitás kö rülírhatóvá válhat? Egy, a kalotaszegi magyar népviseletről szóló kötet előszavában olvashatjuk, hogy írásaikban a szerzők „a Kalotaszeg jelö lést tömör gyűjtőfogalomként: egy népművészetében, népköltészetében és nyelvjárásában sajátos vidék megjelöléseként, bármilyen földrajzi vagy néprajzi kizárólagosság igénye nélkül használják, mivel sem Kalo taszeg területét, sem gyűjtésünk területét nem lehet vonalzóval körülha

44

Kósa–Filep: 1975: 123. / MNL II.: 1979: 737. Mint például: „Kalotaszeg néprajzilag három részre tagolódik. Egyik része a Felszeg: a Sebes-Körös és a Kalota háromszöge, Bánffyhunyad központtal. A második rész a Kö rös vizétől északra, az Almás-patak völgye mentén a Szilágyság felé lejtősödő Alszeg, végül ettől keletre Kolozsvárig, a Nádas-patak völgye, vagyis a Nádasmente. Mivel a Nádasmentébe a párhuzamos Kapus-völgyi faluk is beletartoznak, ezt a harmadik ka lotaszegi kistájat Jankó János 1892-ben kolozsvári átmeneti vidéknek nevezte.” (Faragó–Nagy–Vámszer: 1977: 6–7) 46 Szabó T. Attila: 1942: 4. 47 Martin: 1990: 432, Martin: 2004: 59. 45

64


tárolni.”48 Ez az idézet is rávilágít arra a tényállására, hogy Kalotaszeg tájegységként való körülírása a néprajzi szakirodalomban elsősorban egy-egy adott kutatás céljától és tárgyától, valamint a kutató szemléle tétől függ, s kevésbé tükrözi magának a kutatott terület lakóinak regio nális identitástudatát. 49 Így például az egyik legfrissebb Kalotaszegről szóló kötetben a szerzők – szembesülve a kalotaszegi néprajzi táji cso port körülhatárolási módszereinek elméleti problémáival50 – a házas sági kapcsolatrendszerek alapján szűkítették a tájegység határait: „Ka lotaszeg elsősorban egy olyan térben és időben változó emberi kapcso latháló, amely mindenekelőtt a református vallású, magyar etnikumú paraszti lakosság kapcsolati és kulturális rendszerét jelenti. Ebbe a kap csolatrendszerbe nem tartoztak bele a táj nem paraszti társadalmi ré tegei és a nem református felekezeti csoportjai. E kéttényezős kizárási alapon nem tartoznak bele a nemesi falvak, a korán polgárosult városias iparos és kereskedő rétegek, (beleértve a helyi izraelita vallású zsi dóságot is), a katolikus magyarok, katolikus szászok, az ortodox vagy görög katolikus román parasztság és az akár mobil, akár helyhez kö tött, többnyire mesterségekkel és muzsikálással foglalkozó cigányság.”51 Ugyanakkor – érzékelve ennek a meghatározásnak kulturális és szoci

48

Faragó – Nagy – Vámszer: 1977: 6. Gyakori, hogy a kutatás által közvetített szemléletek idővel beágyazódnak a tágabban vett közvéleménybe is: ennek érzékletes példája, ahogyan Kalotaszeg „nagyasszonya”, Gyarmathyné Hory Etelka nyomán a mai napig sok helyen olvashatjuk/hallhatjuk, hogy Kalotaszeg addig tart, ameddig a muszuj ér. Kürti László szerint: „A táji jellegek kihang súlyozása természetesen csak úgy lehetséges, ha a kutatók először meghatározzák, miként és hogyan válogatják ki a speciális jellegeket. Kérdéses marad azonban az, hogy a néprajzi és szokás adatok adják-e meg a terület sajátosságait, mint olyanokat, vagy fordítva, a te rület körülhatárolása lévén kapnak bizonyos szokások és néprajzi adatok regionalitást.” (Kürti: 2000: 37) 50 A jelen írásnak nem célja a népi kultúra táji kutatásának részletes elméleti áttekintése, ebben a kérdéskörben Kósa László 1998-ban publikált tudománytörténeti és terminoló giai összegzését tartom hivatkozási alapnak. 51 Balogh–Fülemile: 2004: 18. Az idézett definíció indoklása: „…ha a házassági kapcsolatrendszerek alapján akarjuk Kalotaszeg határait megvonni, akkor elég egyszerű en és logikusan a következőképpen járhatunk el. A házassági körök hálózata társadalmi, felekezeti és ezzel összefüggően etnikai alapon határolta körbe a táji struktúrát, rámutat va azokra a csoportokra, amelyek a genetikai reprodukció köreit konszenzusosan kiala kították, s a csoporton belül egy sajátos kulturális fókuszt, olyan ismétlődő cselekvésfor mákat és vizuálisan megragadható külsődleges jegyeket alakítottak ki, amelyek tudása és gyakorlása a közösség érzetét adta a benne élőknek.” (I.m.: 17–18) 49



65

ális szempontokból igencsak vitatható „szűkítettségét” – a szerzők fel vázolnak egy tágabb kapcsolatháló-rendszert is: „Amennyiben a térség társadalmi struktúrájának egészét vizsgáljuk mint az egyének egymás közti kommunikációjának összességét megmutató kapcsolathálót, akkor az előbbi szűkítő értelmezéssel szemben más módon is definiálhatjuk a tájat mint interakciós színteret. Ha az élet „ünnepi” oldala mellett a „hétköznapi” emberi érintkezéseket is figyelembe vesszük – mint a gazdasági kapcsolatok (vásárkapcsolatok, piac, vándorkereskedelem, helyi boltok, kocsma, szekerezés, mesteremberek, bérmunka, napszám, részesmunka, cselédkedés, szomszédi segítségnyújtás, patrónus-kliens kapcsolatok, pásztorfogadás, zenészfogadás stb.), de ezen túlmenően az oktatásban való részvétel, a jogi és adminisztratív ügyek intézése vagy a katonai szolgálat –, akkor az emberi kapcsolatoknak egy jóval nagyobb, a társadalmi, felekezeti és etnikai határokon túlnyúló köre rajzolható meg. Ilyen tágabb értelmezéssel az interetnikus kapcsolatok a táji struktúra szerves részét képezik.”52 De vajon lehet-e egy adott populáció kutatását ilyen egyszerűen szeg mentálni, ilyen módon szétválasztani? Kósa László szerint a „táj” egy olyan területegység, „amelyet huzamosabb ideig állandó kulturális, tár sadalmi, gazdasági és ökológiai tulajdonságok jellemeznek és ezáltal elvá lik környezetétől”, s mint ilyent egy több tényezős bonyolult jelenségnek tart, ez pedig „egyetlen tényezővel hitelesen nem jellemezhető. Az egyet len tényezőn nem csupán egyetlen elemet, hanem akár nagyobb jelen ségcsoportot is értünk, mely bármilyen terjedelmes, a fölsorolt négy fő komponens közül csak egyikhez tartozik.53 A tájnak nevezett területegy ség ezért nem jellemezhető kielégítően például kizárólag kulturális vagy kizárólag ökológiai összetevőkkel, bár ez a szakirodalomban nem egyszer

52

I.m.: 18. Noha Balogh Balázs és Fülemile Ágnes különböző kapcsolathálózatokról ér tekezik („Végső soron mind az első megközelítés: a rokonsági kapcsolathálók rajzolata, mind a második módszer: a »mindennapok« kiterjesztett gazdasági-társadalmi-etnikai érintkezéseinek komplex térhálója releváns megoldást ígérhet egy táji struktúra körbe határolásánál”. I.m.: 23–24), eltekintenek a szociálantropológiai hálózatkutatásra oly termékenyen ható Eric R. Wolf komplex társadalmakról alkotott elméletétől, miszerint „a komplex társadalmakban három lényeges, párhuzamos struktúra figyelhető meg: rokon ság, barátság, patrónus-kliens viszony”. (Lásd Szent-Iványi: é.n.: 3.) 53 Lásd a 38. lábjegyzetet!

66


előfordul.”54 Kósa tájmeghatározása ugyanakkor „tartalmazza a térrel mindenkor összefüggő időtényezőt is”, mint egy adott táj viszonylagos ságának egyik fő összetevőjét. Ezt egy igen fontos megállapításnak tar tom, mivel a tájalkotó tényezők „találkozása történeti folyamat eredmé nye, de a mozgás, mely létrehozta, a táj »születésével« nem ér véget. Az egyes struktúrákat felépítő elemek tovább változnak” – írja Kósa, s – „a táj addig azonos önmagával, míg ezeknek jellegadó egyensúlya bizonyos határokon belül fennáll.”55 És ha egy adott vidék területét mindig csak egy bizonyos idődimenzióban lehet értékelni, akkor például feltehető az a kérdés, hogyha a Kalotaszeg tájnév már a reformáció előtti időkben ismert volt, miért „mindenekelőtt református vallásúak” a kalotaszegiek, s miért nem tekinthetők annak a római katolikus vallásúak?56 Vagy ha csak az utóbbi évszázad Kalotaszegét kutatjuk, akkor hova sorolhatók a tárgyalt terület falvaiban nagyszámban élő (magyar) neoprotestáns közösségek? Vagy ha – a jelen dolgozat tematikájánál maradva – az évszázadok során kialakult, jellemző és egységesnek mondható zenei, tánczenei és tánckul túrát vizsgáljuk, akkor vajon a jegenyei legényes nem tekinthető kalota szeginek, mert „katolikus”, a szucsági hajnali sem, mert esetleg kisneme sek énekelték, sőt a papfalvi învârtita (‘forgatós’) sem, hiszen ez a rene szánsz korabeli tánctípus már csak a helyi románság körében ismert? Igaz, Balogh Balázs és Fülemile Ágnes bevallása szerint: „Itt most a kulturális jegyek hasonlóságáról, stilisztikai kérdésekről egyáltalán nem

54 Kósa: 1998: 30. Kósa megemlíti, hogy a „négy összetevőnek elméletileg egyenlő a súlya, noha a vizsgálat gyakorlatában alkalmanként eltolódások mehetnek végbe viszonyukban, mert a kutatások egyenetlensége következtében a források és adatok más-más arányban állnak rendelkezésünkre”. Hangsúlyozza, hogy mivel a táji jelleg különbözőségei a magyar néprajz tudománytörténeti örökségeként elsősorban a kultúrában fejeződik ki ezért szük séges „a másik három összetevő meghatározó és befolyásoló szerepét az adott lehetősé gek szerint mindenkor bemutatni.” A továbbiakban pedig kiemeli, hogy a „komponensek viszonya annyi eltolódást tűr el, amennyi még nem bontja meg a táj jellegzetes egységét. Hiszen a területegység komponensei vagy összetevői ugyan külön-külön alkotóelemei le hetnek más térbeli szerkezeteknek, de azt a sajátos szerkezeti konstrukciót, amit tájnak nevezünk, egyedi esetben megtörténő találkozásuk és összekapcsolódásuk hozza létre.” (Kósa: 1998: 30) 55 Kósa: 1998: 31. 56 Jankó János 1892-ben írta: „E kutatások győztek meg egyszersmind arról, hogy a katholikus Jegenye néprajza a Kalotaszeg többi ref. falvaival csaknem teljesen azonos s hogy különbség csak az egyháziakkal kapcsolatos szokásokban nyilvánul.” (Jankó: 1892a: 4)



67

beszélünk, mert nem is volt szándékunk egy hagyományos kultúra alapú néprajzitáj-meghatározási módszer”.57 De lehet-e emberi kapcsolatháló kat, meg egyáltalán az identitást kulturális jegyek nélkül kutatni? A „kul turális és társadalmi jelenségek összefonódottsága a valóságban is min denkor jelentkezik” – írja Sárkány Mihály, majd a kultúra és a társada lom összefüggéseiről értekezve kifejti, hogyha „abból indulunk ki, hogy a kultúra és a társadalom tartalom és forma dialektikus viszonyában áll, fel tételezhetjük, hogy mindenfajta társadalmi tagolódás mentén kulturális szerveződés is lezajlik.”58 Egy másik – az identitáskutatással foglalkozó – tanulmányában pedig megjegyzi, hogy „az egyén önmagáról alkotott képe elválaszthatatlan társadalmának az ember összetevőiről, a világ felépíté séről, saját rendező elveiről alkotott képétől; vagyis kulturális jelenség.”59 S ha az identitás eredendően kulturális jelenség, akkor egy multietnikus és kulturálisan sokrétű térség vizsgálatában az interetnikus kapcsolatok ku tatása eleve megkerülhetetlen, nem pedig egy „tágabb értelmezés” része. Annál is inkább, mert a megállapítás ellenére, hogy az interetnikus kap csolatok „a táji struktúra szerves részét képezik”, „érdemes megjegyezni, hogy a magyar-román-cigány vegyeslakta Kalotaszeg vizsgálatával mind a

57

I.m.: 23. Sárkány: 2000a: 91. Szerinte azt is „feltételezhetjük, hogy mindenfajta kulturális tö résvonal létrejöttének hátterében kereshetünk egymástól elváló társadalmi csoportokat, alakulatokat. Tévednénk azonban, hogyha ezeket azonos nagyságrendűeknek fognánk fel. Minden társadalmi csoport létének egyik jellemzője ugyanis, hogy igyekszik a maga másoktól való különbözőségét kifejezésre juttatni. Tehát túlmenően azon, hogy bizonyos csoportfajták teljes kultúrák hordozására is képesek, azoknál alacsonyabb szerveződési szintű csoportfajták is igyekeznek valamilyen fajta kulturális különbözőséget kinyilvání tani, mint különállásuk bizonyítékát, és sokszor nem is spontán módon, hanem tudatosan történik. Ezzel szemben a kultúrának ez természetesen nem sajátja. Ha úgy tetszik, a kul túra objektívebben alakul. Magától értetődően az objektivitás csak viszonylagos. Alakul egyrészt összefüggésben azzal a társadalommal, amely által hordozott, másrészt alakul a saját belső mozgástörvényeinek megfelelően. Ennek következtében a társadalmi hatá rok és a kulturális határok nem okvetlenül esnek egybe nagyságrendjüket illetően. Lehet, hogy ugyanazok a jelenségek, amelyek egy adott társadalmi csoport szemszögéből nézve lényeges kulturális különbség kifejeződései, a kulturális rendszer oldaláról nézve, amely be tartoznak, elhanyagolható apróságok.” (Sárkány: 2000a: 91–92) 59 Sárkány: 2000b: 108. 58

68


mai napig adós a magyar néprajzkutatás”, valamint, hogy „az interetnikus együttlétre csak egy-két elszórt elemzés irányult”.60 De létezik-e román61 vagy cigány62 Kalotaszeg? Igen is, meg nem is, ez nézőpont kérdése. Létezhet, ha adott esetekben a helyi román vagy roma közösségi megnyilvánulásokról mint sajátságosan ehhez a vidékhez kötő dő kulturális entitásokról tárgyalunk. Nem létezhet, hiszen a wolfi komplex társadalomvizsgálat, avagy a személyes tereptapasztalataim is azt tükrö zik, hogy az itt élő román és roma közösségek nemigen ismerik/nevezik Kalotaszegnek ezt a vidéket.63 S ha már a helyi közösségek önismeretét firtatjuk, szükségszerűen fel vetődik az a kérdés, hogy vajon a helyi magyar közösségek miért és milyen mértékben vallják magukat kalotaszeginek? Hogy „a népi kultúra táji ta goltsága hogyan él a falusi társadalmak regionális identitástudatában: hol 60

Kürti: 2000: 29. Ugyanerről lásd Balogh – Fülemile: 2004: 11: „Ugyanakkor alig felve tett és megválaszolatlan kérdés Kalotaszeg fogalmának tisztázásához a román és cigány közösségeknek a magyarsággal való együttélése is.” 61 Itt fontos megjegyezni, hogy a román etnográfiai kutatás számára a Zona Călata (‘Kalota vidéke’) vagy Zona Huedin (‘Hunyad vidéke’) egy kevésbé ismert és kutatott néprajzi tájegység, amelyik területe – a román kutatás történeti és néprajzi szempontjai miatt – igencsak különbözik a magyar leírásoktól, magyarán nem (vagy csak érintőle gesen) azonos Kalotaszeggel. Kürti László fogalmazásában: „…a román néprajzkutatás számára a »Călata«, a »Depresiunea Călăţele« (Kalotaszeg medence) elnevezés, vagy a »Huedin« környék (nem ritkán mint »Depresiunea Huedinului« – Hunyadi medence) nem ismeretes annyira, mint a magyar kutatók számára, illetve az egész terü let eltörpül a Mócvidék és a »mokányság« fontossága mellett. A román néprajzi mun kák nagytöbbsége a »Munţii Apuseni« térségbe olvasztotta be a kisebb régiókat, így köztük Kalotaszeg részeit is.” I.m.: 30–31. (Például ezt a kutatási paradigmát közvetíti a kolozsvári Folklór Intézet és Konzervatórium által 1978-ban közösen kiadott, román– magyar kétnyelvű népzenei gyűjteményes kötet, ahol már a magyar címben is románul van a „tájegység” megjelölve: Huedin környéki népzene. A kommunista rezsim erőszakos románosítása nemcsak a címben tükröződik: kissé visszatetsző, ahogyan a Szenik Ilona által szerkesztett magyar nyelvű bevezető tanulmány Kalotaszeg helyett „Hunyad környé kéről” értekezik.) 62 A kalotaszegi roma közösségek kutatása – a Herrmann Antal és Wlislocki házaspár munkásságához fűződő ígéretes kezdetek ellenére – ez idáig néhány kisebb tanulmány vagy adalék közlésére szorítkozott. A jelen írás a későbbiekben külön alpontban foglalko zik ezzel a szakirodalmi forráshiánnyal. 63 Kürti László szerint már azért sem lehet román Kalotaszegről beszélni, mert „a román Călăţele kifejezés […], nyilvánvalóan a magyar nyelvhasználatból került át a románba.” Így „inkább csak sejtés, mint bizonyított felfogás az, hogy a magyar Kalotaszeg egyszerűen azért létezik, mint az előbb említett Călăţele vagy »zona Huedin«, mert egy jellegzetesen magyar tájegység, és ennek – a magyar néprajztudományban is meghatározó – fontossá gát a román néprajzkutatás nem tudja vagy nem akarja elfogadni.” (I.m.: 32)



69

húzódnak és milyen tényezők jelzik ezeket a többnyire mentális határo kat, illetve hol mosódnak egybe ezek a határok.” Mert „a népi kultúra táji tagoltságának eddigi kutatása egy olyan kultúrakoncepciót tükröz, ame lyik a kultúrát körülírható és mérhető produktumok összességeként ér telmezi, annak inkább tárgyiasult részeit vizsgálja.64 Ezzel szemben elem zésem a kultúrát állandó változásában és folyamatában képzeli el, avagy Fredrik Barth szavait idézve: »...a kultúra globális, empirikus változa tossága folytonos jellegű, s nem tagolható egymástól élesen elkülönülő 64

Itt például Kósa–Filep összefoglaló munkájára gondolok: 1975: 37: „...a tájilag-törté netileg kialakult csoportok kutatása nem más, mint a magyar népi műveltség analitikus fölbontása.” Ennek a felfogásnak kritikáját fogalmazza meg voltaképpen Kürti is: „…a Kósa – Filep féle régió tipológia nem vesz tudomást a hasonló helyi sajátosságokról, de arról sem, hogy a kisebb belső régiók, bár látszólag a »területiség« elméletét bizonyít ják, ugyanakkor az egész Kalotaszeg-elméletet is megkérdőjelezik. Vagy hogy az »eredeti« hármas felosztás hegemóniára, általánosításra való törekvés, amelyben a helyi jellegek és különbözőségek teljesen elvesznek és semmitmondóvá válnak.” Kürti: 2000: 36. (Megjegyzem, hogy Kósa később, önkritikával élve a népi kultúra táji megoszlásának kutatásáról azt írja, hogy „ma már látom, hogy egy heterogén tudománytörténeti hagyo mány által formált és megnyugtatóan sosem tisztázott »quasi fogalom« meghatározásá val próbálkoztam. Ezért nem azonos felosztási alapúak kategóriáim, hanem különnemű kérdések egységes keretbe foglalásának sikertelen erőfeszítését tükrözik. Ma azt is látom, hogy amit a magyar néprajztudomány évtizedek óta néprajzi vagy etnikai csoportok ku tatásának nevez, abban legalább négy, egymástól világosan elválasztható kérdéskör ve gyül.” (Kósa: 1998: 19) Sőt, miután végigtárgyalja a megkülönböztetett négy komponenst, arra az konklúzióra jut, hogy „a magyar néprajz önmagának okozott nehézséget a néprajzi vagy etnikai csoport terminus bevezetésével. Mind a fogalom tisztázatlansága, mind a fogalomkör heterogenitása, amely azonban egymástól elválasztható tudományos felada tokból tevődik össze, azt a következtetést sugallja, hogy nincs szükség a néprajzi csoport fogalmára.” (Kósa: 1998: 28) Talán ezt a kultúrakoncepciót próbálja megkerülni Balogh Balázs és Fülemile Ágnes, amikor kifejtetik, hogy a „néprajzi táj meghatározásában a tu dati elemeknek meg kell jelenniük.” Igaz, ők nem a lokális kultúra elemzésében, hanem „a házassági kapcsolathálók által szerveződő, egymással közösséget érző, saját öntudat tal rendelkező koherens táji körzetek kutatásában” látják „a konzekvensen alkalmazható módszert. A »kollektívum«-ként értelmezett mikrotájak nem feltétlenül külön böznek egymástól kulturális jegyekben. A hangsúly nem a kultúrára helyeződik, hanem az önfenntartás, a reprodukció képességére. Egyszerűen fogalmazva addig nevezhetünk egy táji egységet néprajzi csoportnak, amíg rendelkezik a hagyományos házassági kör fenntartásának igényével és lehetőségével. Számos esetben megfigyelhettük, hogy mi helyt egy házassági kör bomlani kezd, vele párhuzamosan bomlik a csoportidentitás és a csoportkultúra.” (Balogh–Fülemile: 2004: 24–25) De vajon a reprodukciós folyamatok, a házassági körök, az ehhez kapcsolódó szokásvilág nem tekinthető egy adott kultúra körül írható és mérhető produktumainak? A hagyomány fenntartásának igényét nem egy adott kulturális-társadalmi közeg által kialakított történeti helyzet határozza meg? És a bomlás, mint az identitás és kultúra változása nem természetes folyamat?

70


integráns egységekké. A kultúrát bármilyen tetszőlegesen kiválasztott po puláción belül is folyton áramlásban lévőnek, ellentmondásosnak és inko herensnek tapasztaljuk, és azt látjuk, hogy különböző módon oszlik meg a különféle pozíciókban lévő személyek között. Ezek a jellemzők éppen a kultúra reprodukciójának sajátosságából erednek: mert noha nagyrészt másoktól sajátítjuk el azt mint a világ értelmezésének és a világban való cselekvésünknek alapját, mégis mint saját tapasztalataink eredője csapó dik le bennünk. Kétségkívül így van ez identitásérzésünkkel is: noha nem magunk találtuk fel, mégis csupán mi magunk alakíthatjuk, a világban való cselekvésünk és másokkal való interakcióink révén.«”65 Valószínűnek tartom, hogy valamennyi Kalotaszeg-kutató szembesült és szembesül a vidék lakóinak regionális identitástudatával, természete sen kérdés, hogy ez mennyire befolyásolta/befolyásolhatta egy-egy konkrét vizsgálat eredményét. Ugyanis a tájegységre vonatkozó jelentős mennyi ségű szakirodalom elenyésző része foglalkozik az identitás problémakö rével.66 Tény, hogy Kalotaszeg – mint „felkapott”, sokrétű szimbolikus töltettel rendelkező tájegységünk – esetében a tudomány által alkotott (gyakran sztereotip jellegű, s elsősorban a népművészetet érintő) iden titásjellemzők visszahatása és elterjedése kézzelfoghatóbb jelenségnek számít, mint az adott közösségek regionális identitása alapján született elemzések, annak ellenére, hogy az elmúlt években publikált kutatások ban mintha hangsúlyosabban teret nyertek volna a regionális identitással kapcsolatos megjegyzések.67 Kétségtelen előrelépést jelent a kalotaszegi regionális identitáskutatásban Balogh Balázs és Fülemile Ágnes 2004ben megjelent kötete, amelyik részletesen, külön alfejezetben tárgyalja a Kalotaszeg-identitás rétegeit „a lokális önazonosság-tudat és a tájszem lélet tükrében”.68 Ebben a szerzők „az ott lakók identitása, önelhelyezke dése és a másokról alkotott képe alapján a Kalotaszeg-tudatnak (mint regionális tudatnak) három rétegét” különböztetik meg, azaz a kalota

65

Könczei: 2002: 7–8. És ezek is többnyire az identitás etnikus vetületére vonatkoznak. 67 Például a regionális identitástudatra hivatkozik Kürti László, amikor megjegyzi, hogy „a Bánffyhunyad környéki falvak lakóinak »Kalotaszeg tudata« sokkal erősebb, mint a távolabbi falvakban lakóké”, vagy, hogy „a zsobokiak nagy része éreztette velem, hogy csak náluk vagyok igazán Kalotaszegen.” (Kürti: 2000: 35) 68 Balogh–Fülemile: 2004: 86–95. 66



71

szegi identitás régi és új rétegeit, valamint ennek az identitásnak legújabb adoptálóit.69 Ugyancsak a regionális identitáskutatás hiányával magyarázható sze rintem a Kalotaszeg meghatározásokban is fellelhető „átmeneti” vidék, te rület fogalmának gyakori használata,70 mivel az „átmeneti vidék fogalom használatának megkérdőjelezését bizonyítja az a tény is, hogy a népi re gionális identitástudatban nincsenek »átmenetek«, hiszen minden falusi közösség kultúráját sajátjának, önmagát pedig valahová tartozónak érzi. Mindezek alapján az átmeneti vidék fogalmának használatát nem tar tom helyesnek, mivel véleményem szerint ilyen jellegű tájegység a népi kultúrában nem létezik.”71 Vagy Kürti Lászlót idézve: „Tehát itt is az kér déses, hogy meddig kell egy területet lezárni vagy bezárni – milyen krité riumok alapján lehet meghatározni –, hisz lényegében minden terület le het átmeneti, attól függően, hogy a környező területek milyen szempont ból vannak körülhatárolva. Egyszerűen úgy érvelhetnénk: az egész Kalo taszeg egy »átmenet« a Szilágyság és a Mezőség között.”72 És akkor összegezve: meddig tart Kalotaszeg, azaz mely falvak tar toznak vagy tartozhatnak Kalotaszeghez, illetve ki számít kalotasze ginek? Ha a jelenlegi magyar néprajztudomány felől közelítjük meg a kérdést, akkor igazat kell adnunk Kürti Lászlónak, amikor kifejti, hogy

69 Szerintük: „Régi-Kalotaszeg-tudattal rendelkeznek a térség nyugati felén élők, a Felszegen és az Alszegen (Gyerővásárhellyel, Középlak nélkül), amit – mint láttuk – a 17. századtól együttesen neveznek a források »Kalotaszegnek«. Új-kalotaszegieknek nevezzük a Körös és Szamos vízválasztójától keletre, Kolozsvárig húzódó területen lévő református magyar falvak lakóit, Kis-, és Nagykapussal, Magyarlónával és a Nádas men tével (kihagyva Gyalut, Szászfenest, Egerest, Jegenyét, Szucságot és Kisbácsot). Legújabb-kalotaszegieknek hívjuk a Kolozsvártól északra, a Borsa völgye felé átvezető völgyben fekvő Kajántót és a Kolozsvártól délnyugatra, a Fenes völgyében a Jára vizéig húzódó völgy 3 falvát, Magyarfenest, Tordaszentlászlót, Magyarlétát.” Elemzésük leg fontosabb szempontja „az ott lakók identitásának régisége, kohéziója, struktúrája volt.” (I.m.: 87) Véleményem szerint – ahogyan már említettem – nem lehet identitást kultu rális jegyek nélkül kutatni, ezért bizonyos fenntartással kezelem ezt a Balogh–Fülemile tipológiát, mégis kihangsúlyozom fontosságát, hiszen a népi kultúra táji tagoltságának vizsgálatában megkerülhetetlen az ott lakók regionális identitásának figyelembevétele. 70 Könczei: 2002: 9: „Megérzésem szerint az átmeneti vidék fogalmával azokat a terüle teket, közösségi kultúrákat próbálta az eddigi szakirodalom definiálni, amelyek az analiti kus, történeti-összehasonlító módszert alkalmazó kutatás számára kivételeknek, és ezért nehezen »besorolhatónak« tűntek.” 71 I.m.: 10–11. 72 Kürti: 2000. 39.

72


„a magyar néprajzkutatóknak mind a mai napig eltérő véleményük van arról, hogy milyen szempontok alapján határolják körül Kalotaszeget. Ezt vagy úgy tették, hogy elfogadták a már meglévő határokat, vagy pe dig a saját maguk kutatásai alapján tettek hozzá vagy vettek el belőle. A felfedezett sajátosságokkal pedig vagy megerősítették, vagy pedig ha a szerző úgy vélte jónak, akkor megdöntötték a meglévő határokról írt elméleteket.”73 Ha pedig a regionális identitás felől közelítjük meg a kér dést, akkor az igen leegyszerűsödik: az számít kalotaszeginek, aki saját magát, illetve kölcsönösen szűkebb-tágabb kulturális és társadalmi kö zegét annak tartja.74 1.3. A tárgy meghatározása De akkor tulajdonképpen kik is a kalotaszegi cigányzenészek? Ha „tudo mányosan” adekvát választ próbálok megfogalmazni, akkor a felsorolt etnográfiai definíciók közül kiemelem és összefűzöm Pávai Istvánnak a hivatásos falusi zenészekre, valamint Martin Györgynek Kalotaszeg 73

I.m.: 40. Kürti egyúttal bírálja azt a gondolkodásmódot, amelyik alapján „a területe ket és a határokat, melyekkel elválasztjuk a területeket egymástól, különös szimbolikus erővel ruházzuk fel, mintegy ranglétraként csoportosítva azokat, míg másokat egybemos va lealacsonyítunk. Így bizonyos területek s határok különös fontosságot kapnak – mint ahogy az ott lakók is a sajátos definíció alapján lesznek elkönyvelve –, melyek aztán a területeket kiemelik a szürkeségből és mitikus magasságba aposztrofálják.” (I.m.: 40) Kürti itt a városi táncházasok „kalotaszegi táncrendjét” említi olyan példaként, ahol el kerüli a figyelmet az, hogy „Kalotaszegen is vannak központok és kisebb tájegységek, sőt közösségek, [vagy akár személyek – fogalmaznám én tovább] melyek nem rendelkeznek ilyen globálisan kialakított sztereotip mozgás- és zenei kultúrával, hanem más hang- s mozgáskincs a jellemzőjük.” (I.m.: 41) Továbbá élesen kritizálja egyrészt Kalotaszeg etni kai szempontból szinte kizárólagos etnográfiai megközelítését: „Hol van az előírva, hogy egy terület, mint Kalotaszeg, csak mint magyar régió élhet a tudományban? Hol vannak a románok, szászok vagy a cigányok, akikről jóformán semmit sem tudunk meg az elmúlt száz év néprajzi elemzéseiből?”; másrészt pedig a kutatás homogenizáló és funkcionalista törekvését: „Míg a kalotaszegi tér egy távoli néprajzi kultúrának van mitizálva, addig a valós terület igen is közel áll a magyar néprajztudomány központi problémájához: egy homogenizáló és egy funkcionalista törekvéshez, mely nem tud, vagy nem akar bizonyos kényes kérdéseket megoldani.” (I.m.: 41) 74 Az ily módon leegyszerűsített kérdésfeltevés fogalmazódik meg voltaképp Kürti tanul mányzáró mondatában is: „…elért-e oda a magyar néprajzkutatás s tud-e valójában vála szolni arra a kérdésre: hol van a határ kutatási területünkön, hol tudományos elmélete inkben, hol a művészeti fogalomban, és hol az ott lakók szemantikai és tudati térképein?” (I.m.: 41)



73

etnokoreológiai körülírására vonatkozó, általam is elfogadott meghatá rozásait, mindehhez hozzáteszem a rendelkezésemre álló forrásanyagok és tereptapasztalataim adataiból származó tényállásokat. Ezek alapján kalotaszegi cigányzenésznek tekintem azt a hivatásos falusi népzenészt, akit fizetség ellenében rendszeresen igénybe vesz a faluközösség (még akkor is, ha nem él kizárólag muzsikálásból), aki hivatása révén szociálisan kettős periférián él,75 azaz jól behatárolt helyet foglal el mind a helyi többségi (magyar és/vagy román) társadalom, mind a saját, roma közössége ranglétráján, s aki annak a hagyományos, közös táncbeli és zenei jegyek által összefűzött tánc- és tánczenekultúra avatott előadója, ami összeköti a régi Kolozs megye nyugati részén, a Sebes-Körös, a Kalota, az Almás, a Nádas és a Kapus patakok völgyeiben fekvő, mintegy félszáz községében élő, illetve a felsorolt vidékekkel kulturális és társadalmi kapcsolathálóban álló szomszédos területek magyar, román és cigány lakosságát. Ha pedig – ez esetben nemcsak regio nális, hanem etnikus, sőt szakmai – identitás kézenfekvőbb és egysze rűbb megközelítése, magyarán az érintettek véleménye alapján próbá lom megválaszolni a kérdést, akkor kalotaszegi76 cigányzenésznek tekintem azt a muzsikust, aki saját magát annak vallja, s akinek ez a vállalt identitása szűkebb-tágabb környezetében is tükröződik.

75 Könczei: 2003: 128: „A kettős periférián való létükön azt értem, hogy mivel etnikus közösségüknek egyfajta elit rétegét alkotják, azaz gazdagabbak és bizonyos »értelmiségi« tudással rendelkeznek saját etnikumukhoz képest, ezen belül is periférián vannak, viszont a többségi társadalom is – szolgáltatásaik haszonélvezőiként – csak »megtűri« őket, ter mészetesen a periférián.” 76 Természetesen gyakran előfordul, hogy Kalotaszeget mint tájegységet, nem tudják ne vesíteni, hanem másképpen írják körül a szóban forgó vidéket, vagy csak egy bizonyos falu zenészeként határozzák meg magukat.

74

a Kalotaszegi cigányzenészeK társadalMi és Kulturális hálózatáról 2. Adatok a kalotaszegi cigányzenészek 20. századi működéséről

A következőkben megpróbálom a rendelkezésemre álló forrásanyagok alapján összefoglalni a kalotaszegi cigányzenészek 20. századi működé sét érintő adatokat, majd értelmezni a kutatás írott dokumentumait (vagy éppen a szakirodalmi forráshiányt), s végül felvázolni egy, a témára vo natkozó hálózatelemzés esélyeit. 2.1. A kutatás rendelkezésére álló adatok A jelen kutatás rendelkezésére álló adatok, források különböző szempontok szerint csoportosíthatók.77 Az első, és egyben legfontosabb kategóriát a személyes, kölcsönösen „egyenrangú” partneri ismeretség során szerzett ismeretek, információk alkotják,78 majd az ezekre alapozó konkrét gyűjté sek, interjúk.79 A kutatás szempontjából kiegészítő jelleggel bírnak a már kevésbé partneri, de még a személyes kontaktusok csoportjához tartozó zenészismeretségek: a különböző hagyományos táncesemények (példá ul bálok, lakodalmak) vagy (főképp etnokoreológiai) gyűjtések vagy akár

77

Ezúttal szeretném megköszönni a kolozsvári Boros Lóránd, a gyalui Török-Csingó Adorján és a mérai Varga Zsolt barátaimnak az anyaggyűjtés folyamataiban nyújtott segítséget, a türei Lengyel Lászlónak pedig az utólagos pontosításokat. 78 A közös muzsikálások, táncolások során tizennyolc kalotaszegi cigánymuzsikus sal – a bánffyhunyadi Varga István „Kiscsipással”, a bogártelki Boros-Czilikák kö zül Boros Gyulával, Czilika Gyulával és Róbert fiával, Czilika Bélával, a Kisbácsban élő idős és ifjú Fodor „Netti” Sándorral, a Kolozsváron élő Berki Viktorral, Pusztai Aladárral, Sztojka Jánossal és Urszuly Kálmánnal, valamint a mérai „Árusok” kö zül Berki Ferenccel, idős és ifjú Berki Bélával, Berki Árpád „Pipivel”, idős, ifjú és még ifjabb Tóni Rudolffal – sikerült baráti, partneri, sőt, idősebb (és sajnos az utóbbi években elhunyt) részükkel mester–tanítvány viszonyba kerülnöm, s ezt a viszonyt kötetlen beszélgetések formájában ápolnom. Tulajdonképpen erre a viszonyra építet tem a jelen kutatás terepmunkáját: a közvetlen, mondhatni „kollegiális” ismeretség nagyban megkönnyítette az interjúk elkészítését. 79 A felsorolt zenészek közül három zenekarvezető prímás, az idősebb korosztályhoz tartozó Berki Ferenc „Árus” (1931–1995) és idős Fodor „Netti” Sándor (1922–2004), illetve a náluk jóval fiatalabb Czilika Gyula (szül. 1958-ban) a jelen kutatás három kulcsadatközlője, velük sikerült hosszabb, többszöri alkalommal készült, s az adott témát érintő interjúanyagot felvennem. „Árus” és Czilika Kalotaszeg két reprezentatív 20. századi zenészcsaládjának képviselője, „Netti” pedig az 1990-es évek második fe lére szinte az egyetlen koridős aktív cigánymuzsikusa volt a vidéknek.



75

néptánctalálkozók, táncházak és táncháztáborok alkalmából, sőt akár a kalotaszegi cigánymuzsikusok kapcsolathálózatára oly jelentős hatással bíró kolozsvári „úri” roma zenészekkel létrejött találkozások.80 A következő, szintén jelentős csoporthoz azok az adatok sorolhatók, amelyeket az általam megismert zenészközösség, valamint a nem muzsi kus vagy nem roma helybeliek emlékezete tárol/tárolt,81 s ezekhez mint egy kontrollanyagként kapcsolódnak a régebbi etnográfiai gyűjtések jegy zetanyagai.82 A kutatás harmadik csoportját az írott források alkotják: a bogártel ki-nádasdaróci, gyalui, magyarlónai és mérai anyakönyvek, valamint a 20. század helyi sajtójának83 tanulmányozásával az adott téma történe ti dimenzióit próbáltam feltérképezni, a vonatkozó szakirodalom megis merésével pedig a kalotaszegi cigányzenészek etnográfiai leírását szeret tem volna áttekinteni és összefoglalni. De mivel ez utóbbi munkafolyamat szembesített egyrészt a szakirodalmi forráshiánnyal, másrészt a magyar néprajzi gondolkodás szemléleti korlátjaival, vállalkozásom csak a „ho gyan nem írtak a kalotaszegi cigányzenészekről” összefoglalására szorít kozhatott:

80

A felsorolt típusú eseményeken keresztül személyesen megismerhettem a bánffyhunyadi Varga Márton „Csipást”, Varga Pétert és Gálfi Lajost, a bogártelki Ármán Tibort, Czilika Jánost, Czilika Bélát és Czilika Ödönt, a szászfenesi „Toska” Muza Józse fet és Ötvös Józsefet, a gyerővásárhelyi Nónika Miklós „Hitlert”, a mérai Sütő Andrást, a váralmási Ötvös Attilát és Zágor Árpád „Pipit”, s nem utolsósorban a kolozsvári ven déglőkben játszó ifj. Ármán Lajost, Bárdi „Dani” Lászlót, Ţurca Elecuţ-ot vagy ifj. Lakó Alexandru „Ţuţaşu”-t stb. 81 Gondolok itt például a különböző beszélgetések során felemlegetett, megemlített „régi” zenészekről szóló adatokra, történetekre. 82 A kutatás szempontjából elengedhetetlennek minősült a MTA Zenetudományi Intézet Néptánc és Népzenei Osztályok Archívumának átnézése, de értékes információkat tartal maznak az elmúlt évtizedekben publikált kalotaszegi népzenei gyűjtések, hangfelvételek is. Ugyanakkor lehetőségem nyílt más, korábbi gyűjtések – elsősorban testvérem, Könczei Csilla gyűjtéseinek – feldolgozására és használatára, amit ezúttal is köszönök. 83 Lásd: Kalotaszeg (1890–1891), Bánffyhunyad és vidéke (1899–1900), Kalotaszeg. Képes-hetilap (1912), Erdély Népei (az EKE Erdély lapjának néprajzi melléklete, 1892– 1948), Kalotaszeg (új sorozat 1990-től).

76


2.2. Hogyan nem írtak a kalotaszegi cigányzenészekről? A kalotaszegi cigányzenészekkel (s általában a vidék roma lakosságával) nemigen foglalkozott ez idáig a magyar néprajzi szakirodalom. Pedig a 19. századvég helyi sajtójában közölt értékes adalékok még felvillantották egy kecsegtető folytatás lehetőségét, viszont ezzel a későbbiekben sem a tudo mányosság, sem a közművelődés nem élt. 2.2.1. A kalotaszegi cigányzenészekre vonatkozó első közlések Herrmann Antal nevéhez fűződnek, aki 1890-ben a Kalotaszeg folyóiratban, „nép költési adalék”-ként Kalotaszegi czigány népdalok-at publikált sorozat ban.84 Herrmann a közreadott cigányszövegek és magyar nyelvű fordításai mellett a gyűjtés helyszíneit, valamint adatközlőit is megemlíti. Így 1890. augusztus 24-én – többek között – értékes információkat olvashatunk a váralmási cigányzenészekről: „Ezt a hat dalt Eötvös Berczi, a nagyalmási igen jóra való és messze vidéken hires és kedvelt czigánybanda gavallér primása irta le számomra. Nagyalmáson két czigány utcza van. Az arisz tokrata czigánynegyedben (zeneutcza) 15 muzsikus család székel, a má sikban (kovácsutcza) körülbelől szinte annyian, de polgári foglalkozásu mester emberek laknak, a kik alkalomadtán nem irtóznak a kapanyéltől. Mindannyian derék, jóravaló emberek, a kik a kulturéletben sem feled keztek meg czigány nyelvökről és szokásairól.”85 A sorozat lapalji jegyzete iben később név szerint megismerhetjük „Eötvös Berczi bandájának” né hány tagját is. Például 1890. augusztus 31-én: „Magyar-Nagy-Zsomboron 84

Lásd Kalotaszeg. Bánffy-Hunyad és vidéke közművelődési, közgazdasági és társadalmi érdekeit képviselő heti lap, felelős szerkesztő Bölöni László, főmunkatársak Gyarmathy Zsigáné Hory Etelka és Herrmann Antal. Szoros összefüggést feltételezhetünk Herrmann gyűjtéseinek közlése és a cigánykutató József főherceg lapnak nyújtott pártfogása között. A főúri mecénás érdeklődési köréről, a konkrét anyagi támogatásáról, valamint a Kalo taszeg szerkesztőihez fűződő személyes viszonyáról tanúskodnak az alábbi idézetek: „… bátorságot veszünk magunknak, József főherczeg ur ő fenségének, a világhirü czigány tudósnak lapunk egyik munkásához irt czigány levelét részben közölni” In: Kalotaszeg. I. évf., 1. sz., Bánffy-Hunyad, 1890: 10; „A »Kalotaszeg« előfizetőinek névsora a követ kező: József főherczeg ő cs. és kir. Fenség, Alcsuth 10 frt.…” In: Kalotaszeg. I. évf., 8. sz., Bánffy-Hunyad, 1890: 106.; „József főherczeg az egyik levelében panaszkodik is, hogy a czigánynyelv iránt nem érdeklődnek Magyarországon, csupán Herrmann Antal tanár és Gyarmathy Zsigáné” In: Kalotaszeg. II. évf., 4. sz., Bánffy-Hunyad, 1891: 36. 85 Herrmann: 1890: 45.



77

énekelik. Dombi András, az Eötvös Berczi bandájának brácsosa dik tálta.”86 1890. szeptember 21-én: „Ez öt dalt számomra Dombi József, az Eötvös Berczi bandájának kis bőgőse jegyezte fel.”87 Majd 1890. októ ber 5-én ismét: „Nagy-Almáson éneklik. E dalokat számomra Dombi Jó zsef, az Eötvös Berczi bandájának kis bőgőse jegyezte fel.”88 1891. január 18-án pedig: „Nagyalmáson éneklik. – Dombi Dénes kisbőgőstől.”89 Sőt, az 1891. augusztus 15-én közreadott „Eötvös Berczi nagyalmási czigányprimás versei saját bandája tagjaira” alapján következtethetünk a század forduló váralmási cigányzenekarának felállására is – „Eötvös Berczi ban dája” valószínűleg prímhegedűs, segédprímás, brácsás (kontrás), gordon kás, nagybőgős és cimbalmos összetételű volt:

86

„I. Del o brisind, virágzinyi, Ák’ o Berczisz mulátinyi Ke Jegenye feredőve, Tháj vo pél é buté berje.

Esik eső, virágozik, Lám, a Berczi mulatozik Jegenyei feredőben, Sört is iszik hozzá bőven.

II. O Károly o báró, Tho sero czinini: Tháj káná gordonolinyi, E gordoná srofolinyi.

Oh a Károly milyen derék, Csak a feje piczinyke még; Mikor bőgőznie kénék, Csavarja a bőgő fülét.

III. O László káná rusél, Hegedüvész phágérél, Tháj vo ákor zorén pél, Tháj nányi lész, szo kérél.

Mikor haragszik a Laczi, Hegedüjét zúzza-töri; Nincs mit tegyen, mit csináljon, Nagyot iszik haragjában.

IV. O Dombi hin brácsásisz, Káná kámél, kontrásisz; Tháj phérászá but kérél, Ándo basaipó szovél.

De a Dombi brácsán játszik, Hogyha akar, kontorázik; Nagyon sokat tréfálkozik S játék-közben el-elalszik.

Herrmann: 1890: 55. Herrmann: 1890: 92. 88 Herrmann: 1890: 118. Különben Herrmann egy korábbi lapszámban két Dombi József által elmondott cigány népmesét is közöl, lásd Herrmann Antal: Tárcza. In: Kalotaszeg. I. évf., 5. sz., Bánffy-Hunyad, 1890: 67–69. 89 Herrmann: 1891: 24. 87

78


V. Áko Lukács bájárdó, Hin lász brinzá tháj mánró, Tháj vo várekász ke dél, The rusél, opre csudél.

Nézd, a Lukács milyen nyalka! Van kenyere és turója, Ad, ha kedve van neki, Ha haragszik: felveti.

VI. Áko Jozsisz henczeginyi, The topánká recseginyi, The gordoná phágergyász lá, Thaj pálé gyebe kérgyász lá.

Nézd a Józsit, hogyan henczeg, Topánkája csakúgy recseg, Gordonkáját összetörte Megcsinálni alig győzte.

VII. Áko Joskász czimbalmosisz, Tháj vo zsál po sorozásisz, Szuglágyiszké ándré lén lész The Vonyiczá rovárél lész.

Nézd a Jóskát, a czimbalmost, Sorozásra megyen ő most. Be is vették katonának: Hull a könnye Eviczának.

VIII. Dél o brisind virágba, Áko Kaskó mátjárdo. Ko Egeresisz sze pél, Tháj nányi lész, szó kérél.

Esik eső a virágra, Ehol Kaskó jól berugva Iszik folyton Egeresen, Mit csináljon, mit is tegyen!

(Fordította Heltai Nándor. Közli Herrmann Antal.)” 90 Ugyanakkor feltételezhető, hogy a néprajzkutató Herrmann Antal és a cigányprímás Eötvös Berczi kapcsolata nem szorítkozott csupán egy „szokványos” gyűjtő–adatközlő viszonyra: a közlések arra utalnak, hogy a váralmási cigányzenekar a Herrmann által népszerűsített jegenyei fürdőés üdülőhely szolgáltató zenekara lehetett. Részlet a Kalotaszeg mellék leteként megjelenő Jegenyefürdő Értesítőjéből: „Jegenyefürdői állandó szinház. A Jegenyefürdőn üdülő magyar szellemi munkások védnöksége alatt. ELSŐ ÜNNEPÉLYES DISZELŐADÁS […] 1891. julius 26.-án […] 90 Herrmann: 1891: 274–275. A Herrmann által közölt versek cigány olvasóközönségéről tudósít a korszellem stílusában Jankó: „Egy alkalommal nyomorult oláh falu végén, ván dorcigányok tanyáján láttam egy öreg dádét, a mint egy sereg fiatalabb dádénak felolva sott. A szavakat nem értvén, közelebb mentem hozzájuk s ott meglepetéssel láttam, hogy a cigányok a »Kalotaszeg«-et olvassák. És ez a meglepő tény abban lelte magyarázatát, hogy a lap cigányverseket közlött az eredeti cigány szövegben, (magyar forditással együtt.)” Jankó: 1890: 1693.



79

A szüneteket Eötvös Berczi első jegenyefürdői nemzeti zenekar müvészi játéka töltibe.”91 Eötvös Berczi zenekarának jegenyei megfogadásáról ta núskodik Jankó János érzékletes és humorosnak szánt „fürdőtárcája”,92 továbbá egy 1891. július 19-én közreadott énekszöveg,93 valamint egy fő városi vendégénekesnő zenekari kíséretének „sajátos”, helyi biztosításáról szóló tudósítás is.94 Herrmann gyűjtéseinek közlési módjától igencsak különböznek a kor társ Czucza János és Jankó János írásai, amelyek mintegy előrevetítik a kalotaszegi cigányzenészek későbbi szakirodalmi „névtelenségét”. Czucza 1891-ben a Kalotaszeg folyóiratban sorozatot publikált, Kalotaszegi népszokások címmel, s lejegyzéseiben néhány fontos, de „névtelen” adalékkal szolgál. Így 1891. február 8-án megtudhatjuk, hogy Zentelkén a karácsonyi táncot szervező „bejáró legény” feladatához tartozik, hogy „…a czigányokat ő kormányozza, a társaság pénzéből ő fizeti”.95 1891. március 19én felveti a kérdést, hogyha: „A jó kedv meg van, a szállás meg van, leányok vannak, a czigány húzza, – mi kell még egyéb a tűzvérü fiatalságnak?”96 Szintén 91

Lásd: JEGENYEFÜRDŐ ÉRTESÍTŐJE. (A „Kalotaszeg” melléklapja) I. évfolyam 1–2. szám. Jegenyefürdő 1891. julius 27–28.-án Kiadja a jegenyei gyógyfürdő igazgatósága. A hirdetés a negyedik oldalon olvasható. 92 Jankó: 1890: 1694: „A fürdői élet kedves, mert fesztelen. Bánkódó és nem bánkódó szerelmesek és szerelemteleneké itt az élet. A főszerelmes szerepét azonban a cigányban da primása, Berci játsza; ő szerelmes abba az arcképbe, melyet mindig a szivén hordoz, ezenkivűl szerelmes a nyeszenyuszájába, no meg a fürdő minden hölgyvendégébe, kikkel azonban ezt csak a legkellemesebb módon, zene által érezteti. Berci cigány azonban más ról is nevezetes, ő a posta. Az egyik fürdővendég egy este szerenádot kapott. Persze más nap már a verebek is csiripelték a dolgot, megtoldva azzal, hogy Berci primás a tisztitás végett ajtó elé állitott cipőket is megcsókolta. Jött egy ünnep s a kedves fürdővendégnek megint kilátása volt egy szerenádra. A mulatság a nagyteremben éjfélig tartott, s két óra kor csakugyan megszólalt a szerenád. Berci cigány azonban megint különös vonzalmat érzett a cipő iránt, de most már azt is követelte, hogy az egész banda megcsókolja azt a cipellőt. Berci cigány kezdte; a többi különös kétes mosollyal hajtotta végre a ráerőszakolt műveletet. Végre az utolsó, a kis cimbalmos megszólal: – Hej Bercsi! Nem csipellő ez, hanem férfi csipő!” 93 Herrmann: 1891: 245: „Eső esik, virág fakad; / Lám, a Berczi hogyan mulat / Jegenyei feredőben, / S iszik hozzá sört jó bőven.” 94 Lásd (valószínűleg, mivel a szerző nincs feltüntetve!) Herrmann: Tárcza. Kirándulás Jegenyébe. In: Kalotaszeg. II. évf., 32. sz., Bánffy-Hunyad, 1891: 268: „Messziről jött a mi kalotaszegi fürdőnkre, épen Budáról. Ha rosszul huzta a czigány, megigazitotta bájos énekével a nótát a kis lány, s a mit a czimbalmos nem tudott, arra megtanitotta igézetes hangjaival.” 95 Czucza: 1891: 47. 96 Czucza: 1891: 111.

80


táncalkalmakról értekezik 1891. április 19-én, ahol megjegyzi: „Frustuk után mindnyájan zeneszó mellett templomba mennek. A czigány, az csak künn marad eklézsián kivül; vagy a közeli csapszékbe, vagy házba mene kül a hideg elől. Templomozás után a »czintérém« előtt tánczra perdül legény, leány.” Majd, miután délben a szállásadó gazda megvendégeli a fiatalságot: „Ima után – »szabad hozzá nyulni!« – mindenki evéshez lát, szó nélkül, csak a czigány huzza minden asztalnál ülő vendégnek rendre kedvencz nótáját egy-két garas hurpénzért…”, s csak „Ebéd végeztével esz nek a »fenjárók«, a zenélők. Szolgálják a jóllakottak.”97 Hasonlóan fogalmazza észrevételeit Jankó János a kalotaszegi házas ságkötés szokásainak bemutatásakor: „Az utczán legelöl a násznagy és vőlegény, mögötte a rokonság, a mögött a muzsikusok (zenészek, hangá szok, czigányok) vonulnak.”98 Majd: „E kibucsúztatás után muzsikaszóval és gyalogszerrel mindkét fél a templomba megy.”99 Később: „A menyasz szonyért menő kocsi előtt a férfiak vonulnak gyalog, muzsikaszóval, míg a leány muzsikusai már otthon huzzák a leányháznál.”100 És végül: „Ezt követi a menyasszonytáncz, amely alkalommal két tányérban gyüjtenek pénzt, egyiket a menyasszony, másikat a czigány részére.”101 Az 1899–1900 között megjelenő Bánffyhunyad és vidéke hetilap102 is inkább csak megjegyzések, valamint kuriózumok szintjén foglalkozik Különfélék rovatában a cigányzenészekkel, mint a jókedvű mulatozások nél külözhetetlen kísérőivel. Így 1899. július 23-án, egy magyarvalkói „batyus” mulatság meghívójából megtudhatjuk, hogy „A zenét a gyalui zenekar

97

Czucza: 1891: 139–140. Ezeket a mondatokat szóról szóra közli Jankó János is („Nagy részt Czucza Jánosnak a »Kalotaszeg«-ben közölt tanulmánya nyomán”.) (Lásd Jankó: 1892: 169–180) 98 Jankó: 1892b: 142. Jankó János csak monográfiájának harmadik, Családi ethnographia című részében „nevesít” cigányokat, igaz, a közölt kalotaszegi cigánycsaládnevek a ké sőbbi kutatások számára értékes adatként szolgálnak: „…prototyp czigánynevek a kö vetkezők: Dobos, Ötvös, Rézmüves, Csucsuj, Czilike, Czunguj, Berki, Grunzó, Kalános, Dombi.” (I.m.: 117) 99 I.m.: 151. 100 I.m.: 152. 101 I.m.: 156. Jankó könyvében az Egyéb szokások alatt tárgyalja a kukoricahántást is, ahol megállapítja, hogy a „Czigányok rendre járnak s minden gazdánál kimuzsikálják ré szüket.” S hogy a „czigány díja: egy véka csős kukoricza.” (I.m.: 185) 102 Lásd Bánffyhunyad és vidéke. Társadalmi, szépirodalmi és közgazdasági heti lap, felelős szerkesztő, később egyben laptulajdonos Dr. Davidovics Sándor.



81

szolgáltatja.”103 Augusztus 10-én, egy, a bánffyhunyadi „Tigris” szállóban megtartott „nagy lakzi” tudósításában olvashatjuk, hogy „Czigány mellett jó bor mellett még késő éjjel is folyik a táncz, hangzik a jókedv.”104 A követ kező lapszám augusztus 17-én Jelenet az éjből címmel közöl egy éjszakai zenés szerenádról beszámolót,105 majd augusztus 24-én a bánffyhunyadi tűzoltók „Ágazat” erdei majálisa a téma, ahol „délután 3 órára, midőn a czigányok a helyszinre értek a jókedv legmagasabb tetőpontján volt. […] Éjfélig tartott a táncz és a szép rendben haza szállongó párok vidám nó táitól még sokáig viszhangzott az erdő.”106 November 16-án egy bizonyos Dódics A világ vége B.-Hunyadon címmel közölt tárcájában megjegyzi, hogy „Ellenben a czigány nagyon busan huzta a Tigrisben. Bizonyosan va lamelyik szerelmes ifju bucsuzik ettől a rózsaszinü világtól…”107 A lap feb ruár 8-án, a századforduló első hunyadi iparos báljáról tudósít: „szokásos báljukat f. hó 3-án tartották meg az iparosok a »Tigris« szálloda emeleti nagytermében és mellékhelyiségeiben. A terem megtelt, a czigány folyton huzta a talp alá valót s folyt is a tüzes táncz kivilágos viradtig.”108 Február 103

In: Bánffyhunyad és vidéke. I. évf., 1. sz., Bánffy-Hunyad, 1899: 3. In: Bánffyhunyad és vidéke. I. évf., 3. sz., Bánffy-Hunyad, 1899: 4. 105 „Persze, hogy megtörtént, persze, hogy kaczagnak is rajta, mert olyan nagyszerü is az mindenkinek, csak magának a hősnek nem. Nem tudom az előzményeket sem, nem tudom azt sem, a mi következett, csupán azt, a mit láttam, az az hogy »hallottam«! Hát először is a mint állok a kapuban, ugy éjjeli 1 óra tájban, a hold ábrándosan bujkált a fellegek között, a város csendes volt, csupán az éjjeli őrök horkolása hallatszott. Egyszer re távoli zeneszó üti meg fülemet, melyet néha tulzug a nagy bőgő bugása. Valószinüleg valaki nemcsak huzza, de üti is, gondolám. Arra fele megyek. A homályban a czigány ban dán kivül vagy három alakot láttam a beállott sötétben gesztikulálni énekjükhöz, melyről leritt, hogy egy tisztességes lumpolás előzi meg! De azért szép volt, ugy hogy az utcza kutyái is megkivánták hallatni vonyitásukat. Szóval: a zene szólt, az illetők lelkesen éne keltek… s mindez történt egy ablak előtt, tehát ebből azt következtettem, hogy éjjeli ze nét adnak valakinek. Milyen gyöngédek, gondolám, s milyen nemes érzelmekre vall. Hej! mégis csak könnyü annak, a kinek pénze van. Azok czigánynyal huzatják az ablak alatt. Én pedig csak a tilinkómmal fuhatom a Kati nótáját. Egyszer azonban hallok valami nagy loccsanást, utána még nagyobb és még borizübb káromkodást, hallottam az ablak becsa pódását is. Kimeresztettem a szememet, hogy lássak is valamit, de már nem láthattam semmit és senkit mert a holdat elfedte a felhő, csupán mind távolabbról hallottam valami czifra káromkodást…” Lásd Bánffyhunyad és vidéke. I. évf., 4. sz., Bánffy-Hunyad, 1899: 4. A beszámoló lehet, hogy a szakirodalom által charivarinak nevezett szokásról tudósít? (Lásd Kotics József: Csendháborítás vagy a közösség bosszúja? In: Uő: Mások tekintetében. Miskolc, 2001: 49–60.) 106 In: Bánffyhunyad és vidéke. I. évf., 5. sz., Bánffy-Hunyad, 1899: 3. 107 In: Bánffyhunyad és vidéke. I. évf., 17. sz., Bánffy-Hunyad, 1899: 3. 108 In: Bánffyhunyad és vidéke. II. évf., 6. sz., Bánffy-Hunyad, 1900: 3. 104

82


22-i híranyag, hogy megünnepelték „Simon Gergely csucsai biróságának 25 éves jubileumát”, s az eseményen egy „40-50 főből álló vendégsereg gyült össze a Simon Gergely Házánál – s lévén egyuttal Juliánna nap – egész reggelig folyt a jókedv czigány mellett, jó bor mellett.”109 Március 29-én pedig egy új hunyadi banda megalakulásáról olvashatunk: „Uj ban da. Miska czigány gondolt nagyot és merészet: karmestert szerződtetett és mellé egy uj tagokból álló bandát. Nagy és merész dolognak ez csak B.-Hunyadon látszik, a hol még karmester, kotta értő karmester, czigány bandában nem igen volt. Tanulnak is nagyban s játékukon már is meglát szik, hogy szakértő kéz vezeti. Tanyájukat a központi szállodában ütötték fel. Egyébbképp ránk is fér egy jó czigánybanda, a milyennek igérkezik ez a Miskáé no meg ő rájuk is felfér egy kis kereset, a mit bizony ki is érde melnek.”110 Ugyanakkor itt fontos megjegyezni, hogy – szemben a „névtelen” falusi cigánymuzsikusokkal – az „úri”, tanult zenészeket mindig név szerint em líti a korszak helyi sajtója.111 Például a bánffyhunyadi „Zene-Önképzőkör” 1891. január 18-án meghívóban tudatja, hogy „1891 február hó 1-én a »Tig ris« szálló emeleti termében tánczvigalommal egybekötött zártkörü Hang versenyt rendez, amelyen ifj. Páskuj Márton czimbalom hangszerrel […]

109

In: Bánffyhunyad és vidéke. II. évf., 8. sz., Bánffy-Hunyad, 1900: 3. In: Bánffyhunyad és vidéke. II. évf., 13. sz., Bánffy-Hunyad, 1900: 4. 111 Érdekes, hogy ezt az úzust megfigyelhetjük az 1990-es években újrainduló Kalotaszeg hasábjain is: például a nyaranta megrendezett kalotaszentkirályi néptánc és népzene tá borról szóló tudósításokban a tanult táncházzenészek általában név szerint, míg az ugyan ott jelenlevő cigánymuzsikusok közül esetleg csak a legnevesebbek vannak megemlítve. Idézve Dr. Szilágyi Sándor körorvost: „A kiváló és híres kalotaszegi zenészek, akik Európa sok országát megjárták már az ősi kincs ismertetésével. Nett Sándor, a híres kalotasze gi muzsikus, mindenki szeretett Sanyi bácsija és társai Kostyák Alpár és Sinkó András zenészek, tanítanak és zenét szolgáltatnak a próbákon.” (Megjegyzem, hogy egyrészt a szerző Fodor Netti Sándor nevét elírta, másrészt, hogy a szövegrészletből nem derül ki: Netti Sanyi bácsi „társai” nem cigánymuzsikusok, hanem kolozsvári, képzett zenetanárok, táncházzenészek!) (Szilágyi: 1993: 5) Hasonló idézet a Hírek, események rovatból: „A gá laműsor színvonalát emelte a Tarisznyás együttes, Neti Sanyi bácsi muzsikálása, valamint a táncegyüttesek műsora.” In: Kalotaszeg. XI. évf., 8. sz., Bánffyhunyad, 2000: 3. Lásd további olyan írásokat, ahol név szerint felsorolják a kalotaszentkirályi tábor közreműkö dőit, az ott muzsikáló cigányzenészek kivételével: (a szerző nincs feltüntetve!): Duzzadó táncház. In: Kalotaszeg. V. évf., 9. sz., Bánffyhunyad, 1994: 8; vagy Kismihály István: Karikóba legények… In: Kalotaszeg. VI. évf., 9. sz., Bánffyhunyad, 1995: 10. 110



83

magyar népdalokat játszik.”112 A lezajlott eseményről 1891. február 8-án részletes beszámolót olvashatunk, ebből idézek: „Fel kell emlitenünk ifj. Páskuj Mártont is, a ki alig egy pár évi gyakorlás után ma először lépett a czimbalom játékával a nyilvánosság elé. Az a néhány magyar népdal, a mit csinos izléssel előadott, kezeskedik az ő szép zenei tehetségéről s ha a nyert tapsokat és kihivást kellően buzditásul veszi, vele még e téren bizonyára többször is fogunk találkozni. Csak előre!”113 Vagy lássuk 1899. szeptem ber 28-án a bánffyhunyadi ipartestület meghívóját: „A b.-hunyadi ipartes tület saját pénztára javára 1899. szeptember hó 30-án a »Tigris« szálloda emeleti nagytermében zártkörü műkedvelői szinelőadással egybekötött tánczvigalmat rendez, melyre czimedet és családját tisztelettel meghivja a rendező bizottság. 1899. évi szeptember hó 30-án adatik: a »Sárga csikó«. Eredeti népszinmü dalokkal 3 felvonásban. […] Az előadás alatt a zenekar a Fekete János áll. tanitó és ifj. Páskuj Márton urak vezetése alatt fog mű ködni.”114 Ugyancsak ez a zenekar szolgáltatta a muzsikát egy decemberi „műkedvelői előadáson”: „A nemrég alakult b.-hunyadi mükedvelő tár saságnak mint testületnek első szereplése f. Évi deczember 2-án és 3-án lesz a mikor is a Piros bugyelláris érdekes népszinmüvet adják és az első előadás tiszta jövedelme a bogártelki tüzkárosultak javára, a második elő adás jövedelme pedig diszletek beszerzésére fog fordittatni. […] BánffyHunyadon a »Tigris« szálloda kibővitett emeleti nagytermében. […] A dalokat betanitotta: Fekete János ur a társulat karnagya. – (Személyek stb.) – Az előadás alatt a helybeli elsö zenekar Fekete János és ifj. Páskuj Márton ur czimbalom kisérete mellett fog müködni.”115 Majd az 1900 feb ruárjában rendezett „tanítók háza estélyén”: „Meghivó. A bánffyhunyadi állami iskolák tantestülete a Tanitók Háza javára 1900. évi február hó 27én Bánffy-Hunyadon a Tigris szálloda nagytermében hangversenynyel és szinielőadással egybekötött zártkörü tánczestélyt rendez. […] Műsor: […]

112

Lásd: Vegyesek. In: Kalotaszeg. II. évf., 3. sz., Bánffy-Hunyad, 1891: 27. Ifj. Páskuj Márton bánffyhunyadi királyi adótiszt és kereskedő (tisztségéről lásd In: Bánffyhunyad és vidéke. II. évf., 10. sz., Bánffy-Hunyad, 1900: 3) valószínűleg távoli rokona lehet a bihari (pontosabban margittai) származású Páskuj Tihamérnak, aki az 1960–70-es években a ko lozsvári Állami Magyar Opera koncertmestere, de egyúttal a város egyik leghíresebb kávé házi prímása is volt. (Ugyanis a családi emlékezet tud bánffyhunyadi rokonságról is.) 113 Lásd: A bál. In: Kalotaszeg. II. évf., 6. sz., Bánffy-Hunyad, 1891: 49. 114 In: Bánffyhunyad és vidéke. I. évf., 10. sz., Bánffy-Hunyad, 1899: 3. 115 In: Bánffyhunyad és vidéke. I. évf., 19. sz., Bánffy-Hunyad, 1899: 2.

84


2. Népdalok. Czimbalmon játsza Páskuj Márton. […] 4. Dalkeringő Lilliből. Énekli Z. Szalatsy Rezsőné Pálffy Erzsébet. Czimbalmon kiséri Páskuj Márton.”116 1900 március 1-én ez utóbbi, rangos eseményről („Nemcsak B.-Hunyad, de az egész vidék intelligencziája itt volt”) egy igen érdekes beszámolót olvashatunk, amelyben megnyilvánult a tudósító cigányze nészekre vonatkozó értékítélete is: először megállapította, hogy a bálo zókat „a tavasz virág illata csapta meg és még a czigányzene falcs játéka sem tudta elüzni az ember lelkére boruló ábrándokat…”, majd később – az említett „falcs játékkal” szemben – „ifj. Páskuj Márton czimbalom játéka következett. Egy pár szép magyar dalt czimbalmozott el a nála már meg szokott praeczizitással s a közönség megujitó tapsvihara után még egy pár másik magyar dallal meg is toldotta.”117 És hogy ezzel az értékítélettel a ké sőbbiekben is találkozhatunk, tanúskodik a kolozsvári kávéházi zenészek és a kalotaszegi cigánymuzsikusok között kialakult konfliktusról árulko dó alábbi, 1919-ből származó kérvény: „Alázatos tisztelettel kérem szépen a méltóságos Prefektúrát tudomására adom én Öttvös Miháj, kolozsvári születésű az idegen czigány zenészek mijatt, mert gyalubúl az összes ban da be kötözött háború alkalmával és a Bánfi hunyadijak és a gyaluji ze nészek a kávéházba fizetés nélkül muzsikálnak és ha valami bál van vagy vendégség ők kétt vagy 3 száz koronával olcsóban muzsikáják mind mik és vasárnap is ki túrtak egy majálisbúl a kitt a flora kertbe szokták meg tarta ni asztt mindig mik muzsikáltuk kaptuk 7 ember ezer koronátt és gyaluji banda 8 oczan el muzsikálták nyolczszáz koronájér és ha kérdesztük hogy mér jötek ők aszt monták hogy azértt jötek ők ott gyaluba nem muzsikál nak ingyen a rományoknak hátt mik a kolozsvárijak mért muzsikálunk mindenkinek a kinek csak kedve van és mik a kolozsvárijak a ki adott fizetük és megöl a nagy drágaság és mertt az idegenyek minden muzsiká lást kivesznek a kezekbül és nem tuduk meg élni tőlők tehát kérnem szé pen szíveskegyék intészkedni felőlük alázatos tisztelettel maradok Öttvös Miháj zenész”118

116

In: Bánffyhunyad és vidéke. II évf., 7. sz., Bánffy-Hunyad, 1900: 4. In: Bánffyhunyad és vidéke. II évf., 9. sz., Bánffy-Hunyad, 1900: 1. 118 In: Állami Levéltár, Kolozsvár, Kolozsvári Polgármesteri Hivatal 2705/1919 számú irat, második oldal. Nyomtatásban megjelent Nastasă–Varga (szerk.): 2001: 76. 117



85

2.2.2. Visszatérve a „névtelen” falusi cigánymuzsikusokra: megállapítha tó, hogy a 20. század folyamán a kalotaszegi cigányzenészek működéséről szinte csak közvetett adatokat megfogalmazó közlések tudósítanak. Pél dául Kabos Emma a szucsági népszokásokról írva megemlíti, hogy ka rácsony másodnapján „még sötét hajnalban elindul a legénység zeneszó kiséretében” Istvánt köszönteni, hogy az „első legény” feladatköréhez tarto zik „az egész ünnep tartalmára muzsikust fogadni”, s hogy az aprószentek kor rendezett asszonymulatságokra „legtöbbször muzsikust is visznek”.119 A jegyesség megülésénél „A vőlegény házánál az általa meghívott vendégek gyülnek össze, kik a násznagy vezetése alatt muzsikaszóval a leányos ház hoz mennek”, majd a lakodalmi eseményeknél „…végre a vőfély a muzsi kusok számára járat tányért, szintén vers kiséretében”.120 Kós Károly be számolójából megtudható, hogy az 1910-es években egyszerre még két ze nekar mellett mulathatott a türei fiatalság: „Táncmulatság Türében. Igen jól sikerült táncmulatságot rendezett a türei ifj. Egyesület dalárdája febr. 10-én, mely anyagiakban is jól sikerült, amennyiben 67 kor. 60 fill. gyült össze 50 filléres belépődijak mellett. A szép rendhez szokott fiatalság 2 banda mellett reggelig a legjobb kedvvel táncolt. Ételt minden asszony ho zott és a bor hazai volt: kalotaszegi, kispetri-i termés.”121 De Kós Károly nem csak beszámolókat írt, hanem maga is szervezett: nevéhez fűződik annak a „nevezetes”, 1914-es sztánai farsangi bálnak a létrejötte, amelyik később írásra ihlette az ott vendégeskedő Móricz Zsigmondot is. „A bál megálmo dója Kós Károly volt, szervezői és rendezői Balázs Balázs, a »Dufla« Ba lázs, Kós sógora és Lakatos István, a sztánai állami iskola fiatal igazgatótanítója, a muzsikaszó irányítója pedig a váralmási Ötvös Berci és bandá ja.” – írja Sebestyén Kálmán.122 „A bálunk kitűnően sikerült, és bizonyos, hogy sem azelőtt, sem azóta nem volt ilyen bál Kalotaszegen; […] Lenn a 119

Kabos: 1900: 25. I.m.: 26–27. 121 In: Kalotaszeg. Képes-hetilap. I. évf., 7. sz., Sztána, 1912: 11–12. S ha már az értékíté leteknél tartunk, érdekes idézni Kós Károlyt, amikor a „magyar ruházatról” értekezve a következő hasonlattal élt: „Olyanforma dolog ez is, mint a magyar nóta. Azt hisszük, hogy a cigány magyar nótát húz nekünk, amikor azt parancsoljuk neki. Pedig a cigány csak nótát húz, olyat és azt, amit mi magyarnak tartunk. De amiképpen van magyar nóta igazi ősi, a képen van magyar viselet is.” In: Kalotaszeg. Képes-hetilap. I. évf., 10. sz., Sztána, 1912: 6. 122 Sebestyén: 1999: 3. Nincs adat arról, hogy az itt megemlített Ötvös Berci azonos-e Herrmann „Eötvös Berczi” prímásával, vagy annak leszármazottja. 120

86


faluban, az állami iskolában lámpagyújtás után nemsokára kezdődött a tánc, és reggelig tartott. Jó cigány, jó és sok étel meg bor s pezsgő is. Móricz Zsiga úgy forgolódott az emberek között, mintha közülünk való lett volna.” – emlékszik maga Kós az eseményre.123 1939-ben Posta Borbála és Erzsébet Nagypetriben jeles és névnapokhoz kapcsolódó népszokásokat gyűjtött. A karácsony köszöntése kap csán leírják, hogy „A rigmust tanulók három csoportra oszlanak: […] A második csoport a muzsikus cigányokkal jár.” Majd: „Ezután a legények összefogózva az út közepén, nótázva továbbmennek. A legényeket muzsi kus cigányok követik. Elhúznak egy karácsonyi éneket az ablak alatt, a fiúk közül valamelyik elmondja a beköszöntőt. A beköszöntő lehet ugyanaz, amit a legények mondanak. Ezeket is megkínálják, kapnak kalácsot, italt és pénzt. Az összegyűlt kalácsot és italt karácsony másodnapján a tánc ban közösen elfogyasztják, a pénzből pedig kifizetik a cigányt.”124 És mit tudhatunk meg a cigánymuzsikusokról Nagy Jenőnek egy magyarvalkói lakodalomról szóló, 1943-ban megjelenő, amúgy igen részletes leírásából? Az ötödik oldalon két – össze nem függő – mondatnyit: „A cigány is meg érkezik.” valamint „Ezután cigányzene mellett a kosarasokért mennek.” És a menyasszonytáncot tárgyalva még egy említés, a tizenhetedik olda lon: „Megkezdődik a tánc, először a vőfély, azután a férj, majd ennek az apja és anyja táncoltatja meg a fiatal asszonyt. Mindenki, aki ezután vele táncol, köteles bizonyos összeget a tányérba tenni, melynek fele az új há zaspáré, fele pedig a cigányé.”125 Az 1960-as és 1970-es években a kolozsvári Folklór Intézet munka társai gyűjtöttek és archiváltak, illetve publikáltak kalotaszegi folklórt,126 viszont ezek a kiadványok etnomuzikológiai szempontból szinte kizárólag vokális anyagokat tartalmaznak. Az 1978-ban megjelenő kétnyelvű, ro mán és magyar népzenei kötet is csak néhány hangszeres dallamot közöl

123

Lásd Kós Károly: Találkozásaim Móricz Zsigával. In: Kós Károly: Hármas könyv. Bukarest, 1969: 217. (Eredetileg az Erdélyi Helikon folyóiratban jelent meg 1939-ben.) A bál Móriczra tett hatásáról Kós így ír: „Hiszem, nem bánta meg, hogy eljött volt, mert eb ből a muzsikás, vidám, szánkózó, havas téli napból született meg talán legnapsugarasabb írása, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül.” (I.m.: 217) 124 Boldizsár Zeyk: 1992: a folyóiratban mellékelt naptár hátoldalán. 125 Nagy J.: 1948: 5., 17. 126 Például lásd: Magyargyerőmonostori népköltészet. A szöveggyűjtemény Olosz Kata lin, a dallamgyűjtemény Almási István munkája. Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1969.



87

anélkül, hogy a bevezető tanulmányokban egy szó erejéig megemlítené az adatközlő cigánymuzsikusokat: csupán a gyűjtés adataiból értesülhetünk ezek kilétéről.127 Néhány évtizeddel később Faragó József – a kiskapusi téli legényün nepek előkészületeit tárgyalva – már külön alpontban foglalkozik a „mu zsikusok fogadásával”. A megfogadás mikéntje mellett felsorolja a zenekar összetételét, sőt, név szerint megemlít négy prímást is: „Az elsőlegényeknek ajánlatos már két-három héttel az ünnepek előtt muzsikás cigányokat fogadniok, ugyanis a faluban egyáltalán nincsenek zenészek, s a környé ken is ügyeskedni kell, nehogy a többi falu legénysége valamennyit lefog lalja. Gyaluból, Gyerővásárhelyről, Szászfenesről, nemegyszer Kolozsvár ról szokás szegődtetni őket, rendszerint hármat-négyet: egy-egy elsőmuzsikást vagy prímást, egy kontrást és egy gordonost vagy bőgőst. Idők folyamán néhány környékbeli prímás és a kiskapusi fiatalság között hagyományos kapcsolatok szövődtek: a gyerővásárhelyi Náci és Cifrus, a gyalui Kincses és Rudi szívesen állt bé a táncokra muzsikálni.128 Az ál landósuló kapcsolat mindkét fél számára előnyös: a fiatalok nem marad nak zenész nélkül, a zenészek pedig a négynapi keresetből családostul elég jól kitelelnek. Az elsőlegények csak a prímással tárgyalnak és őt fogadják meg; a kontrásról és a bőgősről maga gondoskodik. Javadalmazásuk álta lában háromféle: pénz, termény és kalács. Mindezt együtt veszik át, és a maguk belső rendje szerint osztoznak rajta. Ezenkívül az is az övék, amit kántálóestjükön a házaknál kapnak.”129 Faragó részletesen ír az ünnepekre

127 Lásd Mîrza, Traian – Szenik Ilona – Petrescu, Gheorghe – Dejeu, Zamfir – Bejinariu, Mircea (szerk.): Folclor muzical din zona Huedin / Huedin környéki népzene. Kolozsvár, 1978. A magyar rész mindössze két, Martin György és Emil Petruţiu által 1969. március 20-án, a jegyzőkönyv alapján 48 esztendős bánffyhunyadi ifj. Varga Ferenc „Csipás”-tól gyűjtött legényes dallamot tartalmaz, a román rész bővebb: a több tucatnyi táncdallam közül négyet (învârtita iute/gyors forgatós, româneşte/romános és két învârtita rară/las sú forgatós) szintén az említett bánffyhunyadi ifj. Varga Ferenc „Csipás” muzsikált Zamfir Dejeunak 1974. május 3-án (ahol a jegyzőkönyv szerint 50 éves volt!), valamint 1976. október 29-én. Mircea Bejinariu pedig 1976. július 26-án Egeresen gyűjtött egy román legényes dallamot („Apelul”) az akkor 54 éves Fodor „Sámuel”, azaz Fodor Sándor „Netti” prímástól. 128 A megnevezett prímások adataim szerint a következőképpen „nevesíthetők”: a gyerővásárhelyi Nónika Miklós „Hitler” (és nem „Náci”), „Citrus” (és nem „Cifrus”) Sán dor, azaz Alexandru Ţitruş Kolozsváron élő „úri” romazenész, Fodor vagy Zágor „Kincses” Károly és Viski Rudolf gyalui prímások. 129 Faragó: 1981: 141.

88


megfogadott zenészek és a kiskapusi fiatalság viszonyáról, a zenészek többnapi ellátásáról: „Távolról jövő, ritka vendégek lévén, a faluban kellő megbecsülésben részesülnek; annál is inkább, mert nélkülük a tánc tel jességgel lehetetlen volna. Kiskapusra a hagyományos megállapodás sze rint gyalog jönnek, mert hangszereiken kívül nincsenek csomagjaik, de az ünnepek után szekérrel küldik őket haza járandóságaikkal. Ünnep szom batján estefelé érkeznek a faluba. A legénység a kocsmába várja őket, s az elsőlegényekkel megisznak egy liter pálinkát, hogy »jó kedvük legyen«. E kocsmai ismerkedés után következik a legények utolsó kántálási próbája, majd reggelig tartó kántálása, s ezzel párhuzamosan a muzsikusok kántá lása. A muzsikusok általában valamelyik elsőlegénynél alusznak a pajtában. Naponta háromszor kapnak ételt, mégpedig a késői lefekvés miatt a reggelit 10-11 táján, az ebédet délután 3-4-kor, a vacsorát este 10 körül. Az étkeztetés a nagyleányok dolga: mindenik nagyleány egyszer ad enni mind a négynek. A sort a falu alsó végén kezdik, s minden étkezéskor a kö vetkező leány a soros; a következő táncos ünnep alkalmával az étkeztetés sora ott folytatódik, ahol az azelőtti alkalommal abbahagyták. Ha időköz ben valamelyik leány szolgálni megy és nem tud az ünnepekre hazajönni, vagy férjhez megy, őt átugorják. Az étkezés nem a leányok házánál folyik, hanem mindvégig a táncolóházhoz közel valamelyik házban, hogy a mu zsikusok ne fáradjanak és az időt a járkálással ne vesztegessék. A koszt ellen semmi panaszuk nem lehet, mert mindenik leány kitesz magáért: nemcsak azért, mert egy esztendő során legföljebb egy étkeztetés nem ke rül különösebb megerőltetésbe, hanem főleg azért, mert a legények is lát ják.”,130 de érinti a falusi zenészsors kevésbé „kellemes” részeit is, az ittas duhajkodások elszenvedését.131 „A muzsikusok csak egyetlen alkalommal: a kántálóestén válnak el a legénységtől, mert különben mindig az ünnepnap ok különböző mozzanataihoz szolgáltatják a muzsikát.” – írja a további

130

I.m.: 141–142. „Az ünnepek idején a muzsikusok az elsőlegények védnöksége alatt vannak; ezek a részegektől megvédik, vagy bármilyen bonyodalomtól távol tartják őket. Helyzetük akkor válik kritikussá, amikor a táncnak éjszaka vége van, az elsőlegények már nincsenek ott, a leányok és a komolyabb legények szintén hazamentek, ők pedig a részegek karmai közé kerülnek. Ezek a további mulatozás szándékával mindenáron magukkal akarják cipelni őket, és senkihez sem fordulhatnak védelemért. Ilyenkor megszöknek, ahogy tudnak, de az is megesik, hogy csak ütlegek árán szabadulnak”. (I.m.: 142)

131



89

akban a muzsikusok karácsonyi kántálásáról,132 majd tanulmánya végén egyszerű „adalékként” – a legényünnepek anyagi vonzatairól értekezve – közlésre bocsátja („Jakab Márton akkori elsőlegény tollbamondása alap ján”) az 1945-ös muzsikusfogadás részleteit: „A muzsikusokat kénytele nek voltak Kolozsvárról hívni, mert hiába próbálkoztak Gyerővásárhelyen, Gyaluban, Szászfenesen és Magyarlónán: sehol sem találtak, mindenütt el voltak már szegődve. A négy muzsikus együtt a következő bért kapta: 250 000 lej, 15 véka krumpli, 1,5 véka búza, 2 véka kukorica, 4 fő kender és 1,5 véka paszuly. Ezenkívül, bár az egyezségben nem volt benne, ráadásul adtak nekik 20 kalácsot. Mivel Kolozsvárról, a nagy távolság miatt, gyalog nem jöhettek, egy épp onnan üresen hazatérő fuvar vitte őket a szomszé dos Nagykapusig alkalmilag 10 000 lejért, az ünnepek után hazaszállítot ták őket 30 000 lejért.”133 Az 1990-ben újrainduló Kalotaszeg folyóirat hasábjain megjelenő ha gyományos szokásleírások, visszaemlékezések sem bővelkednek a helyi cigánymuzsikusokra vonatkozó konkrét adatokban, a kevés szakirodalmi 132

„Karácsony szombatján este, miután megérkeztek a faluba és a kocsmában poharazva megismerkedtek a legénységgel, külön kántálóútra indulnak. Körútjukat a Nagy utcában kezdik. Házról házra járnak, s mivel kántálásuk egy-egy családnál sokkal rövidebb ideig tart, mint a legényeké, a Nagy utcai legénységet hamar maguk mögött hagyják, kántálá sukat nem zavarják. Éjfél felé már végeznek a Nagy utcával, és a Kis utcában folytatják. Vigyáznak, hogy a Kis utcai kántáló legénységet szintén elkerüljék. Hajnaltájt a Kis utcát is befejezve, szálláshelyükre mennek pihenni. Kántálásuk úgy indul, hogy a tornácban, vagyis az ajtó előtt megállva húzni kezdik a Krisztus urunknak áldott születésén kezdetű református egyházi éneket. A gazda nyomban megnyitja az ajtót, mire bemen nek és a megkezdett dallamot a házban folytatják. Nyomukban belép négy legény is; a muzsikusokat két-két Nagy, illetőleg Kis utcai legény kíséri, akiknek egész éjjel az a dol guk, hogy a muzsikusokra felvigyázzanak. Inniok nem szabad, a háziaktól semmit el nem fogadhatnak. Részben arra ügyelnek, hogy a zenészek, akik a faluban nem járatosak, ne tévedjenek baptistákhoz, részben pedig arra, hogy ne igyanak, hanem minden adományt összegyűjtsenek, megőrizve józanságukat és az est komolyságát. A muzsikusokat kísérő négy legény részben önként vállalkozik, részben az elsőlegények kérik fel őket; ha a meg bízatást vállalják, becsületből végig helyt kell állaniok. Különösen a jól figurázó (táncértőkedvelő) legények szeretnek a zenészekkel kántálni, mert kedvükre kitáncolhatják magu kat. Az egyházi ének végeztével ugyanis a zenészek – azokban a házakban, amelyekben erre igény mutatkozik – figurást húznak, mire a kísérő legények a háziakat rövid tánccal gyönyörködtetik. Ezután, különösen nagyleányos házaknál, ropogós csárdás következik, és a legények a leányt megtáncoltatják. Ha a gazdának kedvenc nótája van vagy valami lyen nótát kíván, a zenészek azt is szívesen elhúzzák. Ezután átveszik a kalácsot, a maguk kal hozott korsóba betöltik a nekik szánt pálinkát, s minden jót kívánva továbbindulnak.” (I.m.: 144) 133 I.m.: 154.

90


adalék tulajdonképpen két, elsősorban saját közösségére figyelő szerző nevéhez köthető. Ricci József magyarlónai tanító a „régi népi munkafo lyamatokról” írva felsorolja a helyi Kovács cigányzenészcsaládból szárma zó prímásokat: „A munkafolyamat befejezésekor helyenként »muzsiká sok« is betoppantak az esemény színhelyére. Erre lehetőség adódott, mi vel Lónán (megszakítás nélkül) jóhírű cigányzenészek is éltek. Érdemes megemlíteni néhány hajdani, híres, lónai cigányprímást: Kovács György (Puli), Kovács Károly (Puli), Kovács Pál (Mozgó), Vak Györgyi bácsi és Ko vács Simon (Buráló).”134 Ezek a „hajdani” és „jó hírű” lónai „muzsikások” szolgáltak a lónai táncmulatságokban „évszázadunk első évtizedeiben” is: „A cigányzenészeket is (akiket Lónán muzsikásoknak hívták) mindig egy évre fogadták meg a legények. A muzsikások bére, minden legény részé ről 1-1 véka gabona volt (búza, rozs vagy kukorica) egy évre, a leányok pe dig sorban (»házsorjában«), étellel, itallal vendégelték meg a zenészeket a táncmulatság napján. A legények részéről juttatott gabona és a leányok ál tal biztosított élelem ellenében a muzsikások aztán minden második héten (szombaton és vasárnap) becsületesen végigmuzsikálták a táncot. A régi öregek (a zenészek bére után) »gabonás tánc«-nak nevezték a kétheten ként sorra kerülő lónai táncokat. Nagy ünnepek (újév, karácsony, húsvét, pünkösd stb.) alkalmával rendezett táncmulatságok után a cigányzené szek pénzben kapták meg a bérüket. A lónai legényeknek sohasem kellett »messzire« menniük muzsikásokért, mert mindenkor jóhírű cigányzené szek is éltek Magyarlónán. Az említett időszak híres lónai cigányprímása néhai Kovács György P. volt, akinek később fia, néhai Kovács Károly P. lépett az örökébe. Abban az időben egy-egy falusi cigányzenekar (banda) három tagból állt: prímásból, kontrásból és gordonosból.”135 A tordaszentlászlói Szent Márton bálban „a zenét rendszerint a bonchidai, járai vagy a lónai »banda« (cigányzenekar) szolgáltatta, majd a 134

Ricci: 1992a: 4. Sorozatának következő részében is megemlíti, hogy: „Néha még a ci gányzenészek is »betévedtek« a hántóba, a jelenlevők nagy örömére.” (Ricci: 1992b: 5). A nevezetes magyarlónai juhmérés kapcsán pedig megjegyzi, hogy „megfogadják a két ju hászt (pakulárt), a »muzsikásokat« (cigányzenészeket), kijelölik a rendezőket”, majd, „a pálinkás üvegeket kézről-kézre adva, reggelig dalolnak, mulatnak cigánymuzsika mellett, amíg a juhokat kiengedik a karámból”, hogy „a társ elnöke a »muzsikások« kíséretében indítja el a menetet a falu végétől”, s végül, hogy: „A lónai »juhbál« egyik érdekessége az asszonyok tánca. […] Erre az egy órára, férfiaknak tilos belépni a táncoló asszonyok közé (kivételt csak a »muzsikások« képeznek).” (Benkő–Ricci: 1994: 6.; 1994: 5) 135 Ricci: 1994: 4.



91

harmincas évektől a szászfenesi Viski János (»Jani bácsi«) és nevelt fia, Viski Aladár cigányzenekara. Őket jó előre a »legénygazda« (a »fő szer vező«) fogadta fel »jó pénzér«” – nevesít ún. „zenészközpontokat” és ci gányprímásokat Boldizsár Zeyk Imre tanár is.136 (Megjegyzem, hogy egy máshol publikált változatában az idézett mondat így szerepel: „A ze nét rendszerint a bonchidai, járai, gyalai vagy a lónai banda (cigányzene kar), majd az 1930-as évektől a szászfenesi Ötvös János: »Jani bácsi« és nevelt fia, Viski Aladár szolgáltatta. A zenészeket jó előre a leginygazda, a bál fő szervezője fogadta meg jó pénzért.”137 Most Ötvös vagy Viski? És a gyaluiak muzsikáltak-e, vagy sem?) Boldizsár Zeyk a tordaszentlászlói karácsonyi népszokásokat bemutató írásában külön kitér a cigánymu zsikusok megfogadására: „A bandákba szerveződött cigányzenészek fi zetéséhez, akiket rendszerint Alsójárából, Szászfenesről, Magyarlónáról, Bonchidáról, Kolozsvárról, Tordáról, később pedig Bogártelkéről majd Kolozsról szerződtettek a cigányfogadók, nemcsak pénzre volt szükségük, hanem például tűzifára, paszulyra, 2-3 fű meghehelt kenderre, kenyérrekalácsra, szalonnára-kolbászra stb. amelyet a kis- és nagylegény társasá gok megsegítésére, ki-ki tehetsége vagy gyermekei száma szerint, a falu felnőtt társadalma adott össze a karácsonyi ének közös eléneklése és a kö szöntő vers elmondása ellenében.”138

136

Boldizsár Zeyk: 1994b: 4. Boldizsár Zeyk: 1994a: 254. Boldizsár itt megemlíti, hogy a tordaszentlászlói táncal kalmakkor a „fogadott zenészek díját: a muzsikáspénzt fizették vagy pótolták” (I.m.: 258), valamint, hogy a táncrendezőket – zenészfogadó szerepkörük miatt – „cigányfoga dóknak” is hívták (I.m.: 262.). Ugyanakkor – mellőzve minden különösebb magyarázatot – közlésre bocsát egy értékes etnomuzikológiai adatot is: „1950. május 14-én Jagamas János fonográfhengerre vette a 26 éves Laci Csányi István hegedűn előadott legényesét. (Fg. 131a. a kolozsvári Folklór Archívumban.)” (I.m.: 255) 138 Boldizsár Zeyk: 1996: 2. Boldizsár Zeyk itt részletesen ismerteti a zenészfogadók fel adatkörét: „Utána a nagylegények a pálinkát megisszák, a süteményt megeszik, a többi természetbeni adományt és a pénzt átadják a cigányfogadó legényeknek, akik, a cigány banda fizetésébe beleszámítva, majd az ünnep harmadnapja hajnalán a muzsikáspénz zel-, a belépti díjjal együtt átadják a cigányprímásnak, aki majd kiosztja a banda tagjainak az őket megillető részt. Mint láttuk, a leányok az adomány gyűjtésének ebben a formájá ban nem vesznek részt, ők muzsikáspénzt sem fizetnek, mert a cigányfogadó beosztása szerint, nekik kell rendre reggelivel, ebéddel, vacsorával és éjfélivel ellátni, kosztoltatni a cigánybanda tagjait.” (I.m.: 2) Egy másik dolgozatában pedig a fogadott cigányzenészeket ellátó leányokról írja, hogy „nekik kellett gondoskodniuk, hogy a vasárnapi és a sátoros ünnepeken szervezett táncmulatságok alkalmával reggelit, ebédet, vacsorát és éjfélit adja nak a 3-5 tagú cigányzenekarnak, az ún. muzsikásoknak.” (Boldizsár Zeyk: 2003: 6) 137

92


Hogy Ricci és Boldizsár Zeyk közlésein kívül milyen további adaléko kat tartalmaz a Kalotaszeg új sorozata? Tizenhat év (1990–2006) hír rovata csupán annyit, hogy a „bácsi ifjúság színjátszó csoportja nagysi kerű előadást tartott a bácsi kultúrotthonban. Előadták Szigligeti »Csi kós« c. színművét. […] Hegedült ifj. Fodor Sándor.”139; valamint, hogy egy Tordaszentlászlón szervezett etnokoreológiai gyűjtésen a „talpalávaló élő magyar népzenét a bogártelki és a többi kalotaszegi falvakban és Ko lozsváron élő cigányzenészek húzták az itteni szokásnak megfelelően.”140 És mit tudhatunk meg egy kőrösfői „mátkásítás” szokásleírásából? Hogy: „Itt már zenész is van.” Illetve: „A vendégsereggel most a zenekar is elvo nul a fiús házhoz.”141 Vagy a tradíció felbomlását észlelve: „Ma már nin csenek cigányzenészek, a fiatalok nem öltöznek fel a régiek ruháiba. Így volt ez az idén is Nyárszón, ahol a cigánybanda muzsikaszója helyett gitár bömbölt, dob pergett.”142 A húsvéti szokásokkal kapcsolatban: „Néhány éve szokássá vált a Nádas mentén a zenés, hajnali locsolás: éjfél és reggel között a legények csoportokban, zenésszel keresik fel a nagylányokat.”143 Egy inaktelki karácsonyi kántálásról és bálról szóló írásban: „Utána ci gánymuzsika köszöntötte a családot. Volt ott egy-két-három képviselő a kislegények közül, a vezetőjük és a kezesek, akiknek a pénzt kellett adni, hogy segítsük az ügyüket. Őket is megkínáltuk, és már izgalommal vártuk a nagylegényeket.” Hogy a kultúrházban: „A belső terem egyik sarkában a cigányok (2-3) muzsikáltak.” És végül: „Kifizették a cigányt, és a maradék kántáló pénzt nemes célokra ajánlották. […] Zeneszó mellett egy szekér be fát gyűjtöttek a cigánynak. A lányok paszulyt, krumplit, kalácsot vittek ki fizetségképpen.”144 Egy magyarbikali kézfogón pedig: „Az utcán legelöl a násznagy és a vőlegény, mögöttük a rokonság, s legvégül a muzsikusok vonulnak.”145 Utalások, jegyzetek szintjén érinti a kalotaszegi cigánymuzsikusok működését az utóbbi évtized néprajzi szakirodalma is. „Cigány lakosság

139 In: Kalotaszeg. II. évf. 8–9. sz., Bánffyhunyad, 1991: 11. Ifjú Fodor „Netti” Sándorról van szó. 140 In: Kalotaszeg. III. évf. 4. sz., Bánffyhunyad, 1992: 4. 141 Fekete: 1995: 5. 142 Péntek: 1995: 10. 143 Tötszegi: 1998: 6. 144 Bálint: 2000: 4. 145 Fekete: 2003: 11.



93

eltérő sűrűséggel található a falvakban, az arányokban számottevő kü lönbség tapasztalható, van ahova egyáltalán nem költöztek be, s vannak települések, ahol összpontosulni látszanak. Bánffyhunyad a helyi cigány ság egyik központja.” – írja Fülemile Ágnes és Balogh Balázs Kalotaszeg táj- és népességtörténetéről értekezve,146 mégis, a „megújulni képes fal vak” példái között zárójelben tett megjegyzésükben „parasztbandákba” sorolják a cigánymuzsikusokat is: „(A zenei élet folytonossága sem sza kadt meg, még vannak tradicionális parasztbandák, melyek közül a leg híresebb Fodor Sándor Netti zenekara.)”147 Szabó Árpád Töhötöm a magyarlónai juhmérés előestéjéről megemlíti, hogy: „A cigányzenekar is kinn van, hatalmas tüzet raknak, amellett mulatnak, isznak a gazdák. Megkezdődik tehát a mulatság. Szombat reggel a juhász kihajtja a juho kat, a gazdák hazamehetnek átöltözni, a zenészek pihenhetnek. […] A gaz dák egymásra köszöngetnek itallal, a zenész családtól családig megy, és mindenkinek a saját nótáját húzza.”148 Ugyanakkor a zenészfogadáshoz fűződő jegyzetében Szabó hangsúlyozza, hogy: „Mivel a dolgozatban nem térünk ki részletesebben a zenészekre, itt említjük meg, hogy a helybeli ci gányzenészeknek magas státuszuk volt, a közösségi értékrendben kiemelt helyen szerepeltek.”149 Szintén jegyzetanyagban értékeli Balogh Balázs és Fülemile Ágnes a „muzsikálással foglalkozó cigányság” rokonsági kapcso latait: „A híres kalotaszegi muzsikus cigány dinasztiák Bogártelkétől Vár almásig, Bánffyhunyadtól Méráig és Lónáig rokonsági kapcsolatban állnak egymással, igen zárt házasodási kört képezve. Hihetetlen áttekintőképes ségük a tágabb vidék zenei repertoárjáról több mint valószínű, hogy nem csak annak köszönhető, hogy sokfelé hívták őket muzsikálni (6. térkép),

146

Fülemile – Balogh: 1998: 155. I.m.: 165. 148 Szabó: 1999: 125–126. 149 A jegyzettel ellátott mondata: „A mulatságokat a társ szervezi, italt biztosít ezekre az alkalmakra, megfogadja a zenészeket.” (I.m.: 127) Szabó egy későbbi, immár önálló köte tében a juhmérést követő mulatságról beszámolva írja: „A reggel óta pihenő cigányok újra zenélni kezdenek. A pokrócokra telepedett családokat sorra veszik, ahol mindenkinek a nótáját húzzák. A zenészeket a falu magasra értékeli. Ez főleg a faluból kikerülő zenészek re érvényes, például a Buráló nevű cigányból és a három fiából alakult bandára, akik nagy megbecsülésnek örvendtek a faluban, ugyanis a zenészek és a közösség között kialakult a már sokszor említett ismertségi, kölcsönösségi viszony. Ők minden gazdának ismerték a nótáját. A zenészeket mindenütt megkínálják étellel-itallal, esetleg pénzt adnak nekik.” (Szabó: 2002: 90) 147

94


hanem rokonsági kapcsolataiknak is.”150 Továbbá, hogy az „Egeresen egy kor működött zenészbandát Jegenyén és Magyargyerőmonostoron kívül más falvakba nem nagyon hívták el.”151; valamint, hogy a szucsági „cigány soron (Drumu Tsiganilor) született a híres Fodor „Neti” Sándor cigány prímás, aki Bácsra költözött, és ma is ott él. Az utolsó szucsági muzsikus cigány, egy brácsás 1998-ban halt meg.”152 A szövegtestből viszont meg tudhatjuk, hogy Magyarókerekén a „helyi magyar–román parasztbanda felváltva húzta az invertitát és a csárdást. Csak karácsonykor és húsvétkor szerveztek külön bált, amikor a hunyadi cigányokat fogadták fel.”153; hogy a „híres váralmási cigányzenészeket szintén felfogadták Almástól északra is”154; hogy a polgárosuló Bánffyhunyadon „fogadók, cigányzenés vendég lők mellett kaszinó is üzemelt”155; hogy Gyaluban külön „tartották a mu latságokat is az iparosok. Farsangkor a parasztoknak »tánc« volt, az ipa rosok »bált« rendeztek. Az iparosbálokon Hideg János cigány »úrizenét« húzott, tangót, angolvalcert, keringőt.”156; s hogy az „egykori neves kolozsi cigányzenészek (Sztojka banda, Aladár bandája) is elsősorban Erdőalja

150 Balogh–Fülemile: 2004: 17. A jegyzetben említett 6. térkép („Lakodalmi zenészek felfogadása a 20. század közepén”) jelzi a „Muzsikus bandák központjai”-t, valamint ezek működési körzetét. (I.m.: 43) Feltételezhető, hogy ez a kalotaszegi „muzsikustérkép” a szerzők vonatkozó gyűjtéseinek összegzése, viszont a kötet nem közli a konkrét adato kat, magyarán a cigánymuzsikusok „nevesítése” itt is elmarad. Ugyanakkor a térkép to vábbi megállapítások illusztrálására szolgál: „Azt, hogy két falu között kölcsönös volt-e a mulatságok látogatása, nemcsak a hely kisebb vagy nagyobb rangja határozta meg. Azon egyszerű szempont is alakította, hogy hol volt (van) keresettebb, látogatottabb mulatság, hogy hol működtek helyben muzsikusok. Általában azokról a helyekről, ahol volt helyi banda, főleg, ha azok híresek voltak és nagy hatósugarú körben fogadták fel őket, nem jár tak át máshova a fiatalok, hanem inkább őhozzájuk látogattak más falvakból is (6. térkép). Ez például Bánffyhunyad és Váralmás esetében is szembeötlő, ahol híres cigánybandák működtek.” (I.m.: 42) 151 I.m.: 58. 152 I.m.: 103. Ez egy téves adat: Fodor „Netti” Sándor nem Szucságon, hanem Gyaluban született, csak később gyerekeskedett Szucságon, majd élt Magyargyerőmonostoron, az tán ismét Szucságon, 1960-tól Egeres Gyártelepen, s csak 1977-ben költözött Kisbácsba. 153 I.m.: 42. Az „ivertita” a helybeli románság forgatós tánca, az ‘învârtita’. 154 I.m.: 63. 155 I.m.: 111. 156 I.m.: 113–114.



95

magyar közösségeihez jártak muzsikálni – a helyi mulatságokon kívül”.157 S végül, felsorolásunk utolsó adalékaként Janicsek Jenő nemrég meg jelent dolgozatából idézek, miszerint Sztánán az „idősek még emlegetik, hogy Kispetriből s Bánffyhunyadról hozták a zenész cigányokat, mint Tóti Gyurka kispetri és Csipás Feri bánffyhunyadi, később Zágor és Berki falu beli zenészeket.”158 2.2.3. A kalotaszegi cigányzenészek 20. századi működéséről a legtöbb értékelhető és egyben „nevesíthető” adat Martin György nevéhez fűződik, akinek munkásságát a hangszeres tánczenét szolgáltató hivatásos falusi muzsikusok kutatásában is kiemelkedőnek tartja a tudomány.159 Martin Kalotaszeg táncfolklorisztikai leírásában külön kitér a vidék zenészeire is: „Kalotaszegen több zenészközpont (Bánffyhunyad, Gyalu, Magyarlóna, Szucság, Méra, Egeres, Bogártelke, Magyargyerővásárhely, Kispetri) ci gánymuzsikásai látták el a falvak tánczenei igényét, s mellettük még pa rasztprímások is működtek (Inaktelke, Türe). A cigánybanda 1 vagy 2 prí másból, kontrásból, és kis- vagy nagybőgősből (gardonosból) állt, csak újabban terjedt el a tangóharmonika és a dob. A nagy ünnepeken és la kodalmakban rendszerint 2 prímás muzsikál együtt, amikor a nagy tö meg miatt szükség van a hangos, átható zeneszóra. E bandák többsége főként a magyar falvakba járt, románoknak ritkábban muzsikáltak, s Ka lotaszegen kívül alig játszottak. Dallamkincsükben az új stílus uralkodott, 157

I.m.: 139. Az „Aladár bandája” valószínűleg a kolozsi Lakó „Kicsi” Aladár zenekarára való hivatkozás. Balogh Balázs és Fülemile Ágnes az Erdőalja muzsikusaira vonatkozó adatokat lábjegyzetben bővítik: „Ajtonban a II. világháború előtt két helyi banda is volt. A református cigányokból álló Kámili banda húzta a magyaroknak, és a román cigány Murszáj banda pedig a románoknak a talpalávalót a lakodalmakban és a mulatságokban. A világháború után kezdtek csak elhívni kolozsi muzsikusokat Ajtonba.” (I.m.: 139) 158 Janicsek: 2005: 61. (Egy kicsit zavaros a fogalmazás: ha Zágor és Berki falubeli, akkor miért kellett „hozni”, ha meg „hozták” őket, akkor honnan?) „A sztánai magyar ajkú ci gányok kihalt családnevei” között Janicsek cigánymuzsikusokat is feltüntet: „LŐRINCZ. 1871–1879: Lőrincz István. 1890–1914: Lőrincz József hegedűs cigányok”. (I.m.: 109) 159 Lásd Sárosi: 1996: 6–7: „Döntően befolyásolta a hangszeres zene kutatását a 2. vi lágháború utáni évtizedekben önálló tudománnyá fejlődött s a legelsők közt éppen Ma gyarországon világszínvonalat elért néptánckutatás. A magyar kutatók, az élen Martin Györggyel, nemcsak a gyűjtemény nagyarányú gyarapításával hatottak ösztönzőleg, ha nem – munkájuk céljához igazodva – a hangszeres zene funkciójának tisztázását is nagy mértékben segítették. Ha másként nem, a tánckutatás révén végérvényesen el kellett jut nunk odáig, hogy a hivatásos zenészeknek a nép zenei életében kifejtett tevékenységét egyértelműen a nép kultúrájához tartozónak tekintsük.”

96


de régi lassúkat, keserveseket, hajnali nótákat és verbunkos darabokat is ismertek. Legényes dallamkészletük az átlagosnál nagyobb, 10–15-öt is is mert egy-egy prímás. Tánctempójuk gyors, különösen a csárdásé. A kalo taszegi cigányok viszonylag modern muzsikások, s az újabb magyar és ro mán tánczenei divatot Kolozsvár közelsége miatt gyorsan követik. A helyi zenészek fogytával újabban a távolabbi Borsa- és kis-Szamos-völgyi, me zőségi cigánybandák is átjárnak e tájra muzsikálni.”160 S hogy az idézett összegzés dokumentált és helytálló adatokra alapoz, bizonyítja a neves magyarvistai táncos egyéniségről, Mátyás István „Mundruc”-ról írt mo nográfiájának A dallamok közvetlen forrásai, a zenészek című fejezete.161 Martin a dallamjelöléseket tipologizálta,162 majd ezek alapján megállapí totta, hogy a „dallamjelölések 1. és 2. típusa rendszerint konkrétan megje löli azt a közvetlen forrást – a zenész személyét vagy a helynevet – ahon nan a dallamot származtatják. Ezek az adatok tehát útbaigazítanak a dal lamok terjedésére, a hagyományozás útjára vonatkozóan. E nevek alap ján pl. nagyjából megállapíthatjuk, hogy Mátyás István és nemzedéke (az 1910-es években született, s a 20-as években legénysorba lépő nemzedék) 160

Martin: 1990: 434, Martin 2004: 60. Martin: 2004: 178–183. Monográfiájának előző, a táncdallamok megjelölésével foglal kozó fejezete, azaz a hangszeres tánczenéről való helyi gondolkodás, hagyományozódás, va lamint az el- és megnevezések alakulásának vizsgálata is igen sok értékes információt tartal maz a kutatás számára. Például: „A hagyományhoz, ill. egy-egy dallamhoz fűződő személyes viszonyt tükrözi ez a névtípus. Azt mutatja, hogy a táncos vagy a zenész kitől hallotta, kitől tanulta a kérdéses dallamot, s az illetőhöz milyen mély, többszöri vagy emlékezetes szemé lyes kapcsolat, esemény, tánc- és mulatságélmény fűzte. Tita János pl. Mátyás apósa volt, Kis Pali pedig jó barátja, kedvenc prímása, egy időben munkatársa (leventeoktató helyettese cigány létére). A személyneves megjelölések gyakran ellenkezőjükre fordulnak, ha kilépünk egy személy keretéből. Mátyás pl. néhány dallamát Csipás Feri, híres bánffyhunyadi elhalt prímás nevével jelöli, mivel vele szokta muzsikáltatni. Ugyanakkor Csipás leszármazottai, két prímás fia (Feri és Marci) a dallamot már Mundruc nevével tartják számon, hiszen min dig ő szokta kérni apjuktól s tőlük ezt a dallamot. Egyazon dallam tehát már aszerint is eltérő neveket viselhet, hogy a zenész vagy a táncos szemszögéből nézzük.” (I.m.: 178) 162 „A táncdallamok névadásai típusait aszerint különböztetjük meg, hogy a név miről veszi eredetét: 1. a dallam a táncról kapja elnevezését […] 2. A dallamot személynévvel jelölik meg úgy, hogy a táncnévhez még birtokos jelzőt vagy értelmezőt is illeszte nek. Itt kétféle eset fordul elő: a) Leggyakrabban annak a zenésznek a nevét kapcsolják a dallamhoz, aki muzsikálni szokta. A kalotaszegi falvak mindegyikében nincs helyi zenész, így Magyarvistán sem, hanem különböző, közelebbi-távolabbi falvak zenészeit fogadják meg. Vistán az elmúlt évtizedek, több mint fél évszázad folyamán rendszeresen muzsikáló környékbeli zenészek névsora éppen a táncdallamokhoz tapadó személynevek ből derül ki a leghitelesebben.” (I.m.: 177) 161



97

Magyarvistán mely zenészek közvetítésével ismerte meg a közölt dallamo kat, kik gyakoroltak a 20-as évek kezdetétől maradandó hatást Mátyás, illetve Magyarvista táncdallamkincsére. A zenészek megjelölt lakóhelye természetesen nem feltétlenül azonos a dallam tényleges származási he lyével, hiszen e cigányok mindegyike saját lakóhelyén kívül is rendszere sen muzsikált. Repertoárjuk így egész mozgásterületükre jellemző, hiszen lakóhelyüket gyakran változtatták, pl. Kovács Pali, Hitler, Samuék. [Hit ler: eredeti neve Nonika Miklós, Samuék: Boros Samu és Cilika János].163 A zenész a különböző helyeken tanult dallamot sajátjaként adja tovább ott, ahol éppen muzsikál. Mátyás dallammegjelölései hitelt érdemlően mutatják a dallamok közvetlen forrásait, vagyis azt, hogy honnan és kik jártak Vistára muzsikálni, kik voltak a környéken a tánczene fő szolgálta tói a 20-as évektől, s ezek milyen legényes dallamrepertoárral rendelkez tek. A zenészek jelentős részét, – mintegy 50%-át – még sikerült megta lálni, anyagukat részben vagy kimerítően rögzíteni, s így Mátyás adatait is részben ellenőrizni. A felsorolt 16 muzsikus közül 8-ról van felvételünk vagy lejegyzésünk, közülük 5-nek a legényes dallamkészletét részletesen kimerítettük.”164 S a következőkben Martin településekre és cigánymuzsi kus családokra lebontva közli a Mátyás István „Mundruc” által említett zenészek adatait, egyeseknek külön részletezve a Mátyás Istvánhoz fűző dő kapcsolatát, valamint életútjaik néhány meghatározó történetét is. A több vonatkozó adatot tartalmazó települések zenészeiről írja: „Bogártelke Berci (kb. 1904) Cilika Bertalan: korábban prímás (sz. kb. 1904). Mint bőgős működött legutóbb Boros Samu bandájában [Cilika Bertalan má sik neve Gyurka Berci. 1904–1972. Az 1969-es gyűjtésen csellózik Boros Samu bandájában.] […] Jani (1919) Cilika János prímás, korábban má sodprímás Boros Samu bandájában. Boros Samu öccse (sz. 1919). Most Egeresen lakik. Többször felvéve, filmre is. [Cilika János 1994. végén halt

163

A szóban forgó kötet szerkesztőinek pontosításai. Martin: 2004. 178. Martin zenészekre vonatkozó megjegyzéseit a posztumusz monográ fia szerkesztői a kéziratban található formában adták közre, zárójelben a szerkesztői pon tosításokkal, s egyúttal feltüntetve a vonatkozó gyűjtések adatait. A közölt adatok alapján Martin egy grafikonban ábrázolva összefoglalta Magyarvista és a környező falvak zenészei nek kapcsolatát („A faluneveket összekötő vonalak száma a környező falvakból Vistára járó zenészek számára utal, a zárójelben lévő számjegy a faluhoz kötött dallamok mennyiségét mutatja.”), majd ezt a kapcsolatrendszert rávetítette egy térképre is. (Lásd: i.m.: 182) 164

98


meg Kolozsváron.] […] Károly (kb. 1922) Cilika Károly hermonikás. Ko lozsváron él 1955 óta, 1975-ben (kb. 53 éves volt). Fia hegedűtanár. [Cilika Károly 1924–2001] […] Samu (1913) Boros Samu prímás (sz. 1913). je lenleg Egeresen lakik. Repertoárja kimerítően többször felvéve filmre is. [Boros Samu 1991 körül halt meg.] […] Magyarvista Kis Pali (1910-1945) Kovács Pál prímás, Puli Károly leszármazottja. Magyarlónán született 1910-ben, Szucságon, majd Magyarvistán lakott az 1930–40-es években. Kedvelt prímása, valamint barátja volt Mátyás Ist vánnak, aki az 1940-es években az egész falu felháborodására leventeokta tó-helyetteséül választotta. Kolozsváron a Dermata (Herbac) gyárban tűz oltóként dolgozott 1944–45-ben. A felszabadulás után egy baloldali mun kástüntetésen a román templom tornyából rálőttek a menetre a vasgárdis ták. Kis Pali a menet élén vörös zászlóval a kezében halt meg. Szucságon temették el. A legényes dallam mellett hallgatók, keservesek is őrzik emlé két. Kovács Simon ’Buráló’, lónai prímás bátyja volt. Felesége a közelmúlt ban még élt. Ő kíséri Mátyás Istvánt az 1941-es filmfelvételen. Molnár Ist ván néhány dallamát fonográfra vette, és 2 dallamát közölte is. […] Magyarlóna Simon (kb. 1924-1975) Kovács Simon ’Buráló’, prímás (sz. Magyarlóna. 1923. (24.?) megh. 1970-es évek közepén.) Részegen hazafele menet a Jára vizébe esett. Bivalyokkal akarták kivontatni, de a derekára kötött lánctól a mája megrepedt. Puli Károly leszármazottja, Kis Pali öccse volt. Repertoárja részletesen kimerítve az 1969-es gyűjtések alkalmával. […] Puli Károly (kb. 1880–1930) Puli Károly prímás. (Meghalt 1930 körül, kb. 50 éves korában.) Kovács Pál és Kovács Simon az ő leszármazottja. Feltehetőleg repertoárját is örökölték. […] Vak György Magyarlónai prí más vagy táncos? […] Bánffyhunyad Hirgi (kb. 1883–1933) Teljes neve ismeretlen. Nagyon ügyes gordo nos volt, Titi Gyuri bandájában muzsikált. Mindig így bíztatták: »Húz zad Hirgi, nyomjad Hirgi!«. Az öreg Székános (vistai táncos) muzsikása volt, aki mulatós ember volt. […] 1933-ban halt meg kb. 50 éves korá ban, megölték. […] Titi Gyuri (kb. 1870–?): Prímás. A harmincas évek ben halt meg idős emberként. Hirgi volt a gordonosa. […] Csipás Feri (1896–kb. 1958) Varga Ferenc ’Csipás’, bánffyhunyadi prímás (sz. 1896. megh. 1958 körül), elgázolta a vonat. A kalotaszegi madonna c. filmben



99

muzsikált.165 Balkézzel játszott. Néhány felvétel van tőle 1956-ból. Akkor már inkább csak kontrázott a táncban. Fiai, Csipás Feri és Csipás Marci repertoárja részletesen felvéve. […] Varga Ferenc ’Öreg Csipás’ […] Varga Márton ’Csipás’ (sz. 1928) […] Varga Ferenc ’Csipás’ (sz. 1921) […]” Megfigyelhető, hogy a közölt adatok, amelyek voltaképp szűkebben a Mátyás István „Mundruc” által képviselt magyarvistai, tágabban a Nádas menti lakosság egyféle zenész kapcsolathálóját jelentik, eltekintenek Ka lotaszeg kisebb táji beosztásától, mintegy ezzel is sugallva egy egységes tánczenei kultúra meglétét. És ugyanez jellemzi a továbbiakban közlésre bocsátott adatokat is: „Gyalu Kálmán Boldizsár Kálmán prímás. Az 1940-es években fiatalon halt meg. Burálóval kb. egyidős volt. […] Rudi (kb. 1920) Viski Rudolf prímás (1975-ben kb. 55 éves). Három felvétel van tőle legényes és csárdás dal lamokból. [Repertoárja nincs részletesen kikérdezve.] Mátyás Istvánnal katonáskodott Moldvában. […] Egeres Mihály Vezetékneve ismeretlen. Jó prímás volt. 1933–34-ben halt meg 55–60 éves korában. (Mások szerint a 40-es évek elején halt meg.) […] Türe Kömös István Magyar prímás. Féllábú, falábú ember volt. Bő ga tyában járt még, tőle tanultak a cigányok muzsikálni. Öreg volt. [A türei anyakönyv szerint 1929–30-ban halt meg.] […] Méra Laci Gyuri (1849–1919) Mérai cigányprímás (1849-ben született, meghalt 1919-ben, kb. 70 éves korában). Híres muzsikás volt, mert még Papfalvára (Popeşti) is elmerészkedett muzsikálni, ahol pedig híres figu rás táncosok voltak. Boros Samu, bogártelki prímás apja volt? [Cilika Já nos elbeszélése szerint az apjuk nem ő volt, hanem Cilika Samu prímás]. Játékáról Balabán Imre 1912-ben készített fonográffelvételt. […]”166

165

A Rodriguez Endre által rendezett, Sárdy János főszereplésével 1943-ban készült Kalotaszegi Madonna című magyar játékfilmben szintén „névtelenek” a kalotaszegi cigány zenészek: az látható és hallható, ahogy id. Varga Ferenc „Csipás” és zenekara muzsikál, de a film adataiban még statisztaként sincsenek feltüntetve! 166 I.m.: 179–182.

100


Martin példamutató adatkezelésének és kutatási módszertanának hatása kimutatható az utóbbi években megjelenő, különböző népzenei kiadványok (például Kalotaszeg hangszeres zenéjét elsősorban oktatási célból lejegyző és közlő „népzenei” füzetek és példatárak)167 és hanglemezek bevezető és/vagy ismertető szövegeiben.168 Nagy Zsolt például két brácsás életrajzi adatait is merteti, közben megemlítve más zenészeket is. A mérai Tóni Rudolf „»Rudi«, »Kormos«, »Culi«, »Tormász«, 1948. július 20-án született Mérában, el hunyt 1992. augusztus 3-án. Édesanyja Antal Katalin, Antal Ferenc »Öreg Árus« testvére. Zenei indíttatását is innen kapta. Tizenkét évesen már bőgő zött, rövid idő múlva pedig a bevonuló Berki Béla »Árus« helyébe lépett An tal Ferenc zenekarában, mint brácsás. Hangszere a hagyományos mezőségi 3 húros brácsa (kontra) volt, hangolása G – D – A. A banda harmadik tagja ifj. Berki Ferenc »Árus« csellós és nagybőgős. Az újabb divatnak megfelelően egyre rendszeresebben játszott velük harmonikás is – a már említett »Árus« Béla (1940), és Berki Jenő »Csurkuly« (1951). További prímások, akikkel 167 Lásd például a Népzenei Füzetek. Hangszeres népzenei példatár sorozat kiadványait: Virágvölgyi Márta: Kalotaszegi legényesek. Magyarlóna – Kovács Simon Buráló; Virág völgyi Márta: Kalotaszegi népzene II. – Neti Sanyi (Fodor Sámuel); Nagy Zsolt: Kalotaszegi népzene I–II. Brácsa melléklet; Mohácsy Albert: Kalotaszegi népzene I–II. Bőgő melléklet stb. 168 Itt elsősorban a kiadott gyűjtésekre gondolok, mint például: Inaktelki táncok – Jocuri din Călata-Inuc (Demény Piroska szerk., Electrecord EPE 01799, Bukarest, 1977.); Fodor Sándor Netti – kalotaszegi népzene (Halmos Béla szerk., Hungaroton SLPX/HCD 18122, Budapest, 1987/1988.); Kalotaszegi magyar népzene I–II. – Méra (Éri Péter – Halmos Béla szerk., Hungaroton SLPX/HCD 18150-51 LP 2, Budapest, 1990.); Kalotaszegi legényesek – Magyarlóna (Virágvölgyi Márta szerk., Néptáncosok Szakmai Háza, XYZ_0040 MK, Budapest, 1993.); Magyar népzenei antológia 5. – Kelet I. Szilágyság, Kalotaszeg, Mezőség (Sárosi Bálint – Németh István szerk., MTA ZTI MK 002-004, Budapest, 1993.); Kalotaszegi magyar népzene (Kallós Zoltán szerk., Kallós Archívum 5. MK005, Buda pest, 1994.); Juhmérés Mérában. Kalotaszegi magyar népzene. In memoriam Toni Rudi (Bodó-Bán János szerk., Biadrukt Bt – Bodó-Bán Bt, kazetta, Budapest, 1995.); „Neti”. Kalotaszegi népzene (Kelemen László szerk., A Bt, ABT002, Budapest, 1996.); Berki Ferenc „Árus” emlékére (Bodó-Bán János szerk., Biadrukt Bt – Bodó-Bán Bt, kazetta, Buda pest, 1997.); Kalotaszegi népzene – Váralmási Pici Aladár és bandája (Kelemen László szerk., Új Pátria 1. Fonó Records, FA-101-2 CD, Budapest, 1998.); Laka „Kicsi” Aladár – Fodor Sándor „Neti”: Kalotaszegi népzene (Kelemen László szerk., A Bt, ABT006, Bu dapest, 1999.); Kalotaszegi népzene – Szászfenes – a Muzák (Kelemen László szerk., Új Pátria 13. Fonó Records, FA-113-2 CD, Budapest, 2000.); Kalotaszegi magyar népzene – Magyarlóna (Kallós Zoltán szerk., Fonó FA-075-2, Budapest, 2000.); Kalotaszegi híres prímások. Esküvő Mérában 2. (Fekete Antal gyűjtéséből, Folkeurópa Kiadó, FECD 017, Budapest, 2005.); Kalotaszegi népzene – A bogártelki Czilika-banda (Pávai István szerk., Hagyományok Háza CD 003-4, Budapest, 2005.) stb.



101

több-kevesebb ideig együtt muzsikált: ifj. Berki Ferenc »Árus« (apja halála után), Fodor »Neti« Sándor, Boros Samu, Cilika János (Cilika Gyula, Nonika Miklós »Hitler«). Bőgősként a már említett Árus Ferenc mellett Árus Béla, Sütő András (Sütő – »Sütemény«), Boros Gyula (»Gyulu«) játszottak vele. Toni Rudi elmondása szerint az öreg Árustól, Árus Bélától és Sztojka Jánostól tanult muzsikálni, de hatottak rá a kolozsvári, városi zenészek is. Sajnálatos korai halála után egyik fia, ifj. Toni Rudolf (»Rudi«, »Rudika«) lett Mérában a brácsás, aki jelenleg idősebb és ifjabb Neti Sándorral muzsikál.”169 Sztojka János „Jánoska” „1926-ban született Gyaluban. A Diószegi családból szárma zik, édesanyja neve után lett »Sztojka«. Gyerekkorában együtt tanult Fodor »Neti« Sándorral, akivel Gyaluban, Szucságban évtizedekig muzsikált. Sokat játszott más híres kalotaszegi prímásokkal is, többek között a mérai Antal Ferenc Árussal, a bogártelki Boros Samuval és Cilika Jánossal. Gyakran mu zsikált a bonchidai születésű Pusztai György »Gruci«-val, a marosújvári szü letésű Citrus Sándorral (Alexandru Ţitruş) és a kolozsi Sztojka család zenész tagjaival is, akik elsősorban kolozsvári éttermi zenészek voltak, de ismerték és kiszolgálták a Kolozsvár környéki falvak zenei igényeit is.”170 A kalotaszegi hangszeres népzenét tartalmazó hanglemezek kísérőszö vegei közül említésre méltó a saját gyűjtéseit kiadó Pávai István írása,171 amelyben – Kalotaszeg néprajzi és történeti bemutatása után – röviden összefoglalja a vidékre irányuló etnomuzikológiai gyűjtéseket: „1906-ban Seprődi Jánosnak a kolozsvári Református Kollégium diákjai számára hirdetett pályadíját Bogdán János nyeri el 60 Magyargyerőmonostoron följegyzett dalért. Néhány évvel később Bartók Béla is járt Körösfőn és Magyargyerőmonostoron, majd Balabán Imre gyűjtött hangszeres zenét egy mérai bandától. A két világháború közötti időszakban is folyamatosan élénk volt az érdeklődés Kalotaszeg iránt. Az ún. Pátria hanglemezfelvéte lek idején két körösfői asszonnyal is készültek népdalfelvételek. 1936-ban Kolozsváron bemutatták Szentimrei Jenő Csáki bíró lánya című színpadi balladafeldolgozását, 5 kalotaszegi falu 50 népi szereplőjével, a bogártel ki cigányzenekar közreműködésével. Szintén e tájra irányította a figyel met Séfeddin Sevket Tibor regénye, a Kalotaszegi madonna, amely alap ján 1943-ban film is készült. Az ötvenes évek elején Jagamas János és a 169 170 171

Nagy Zs.: 1998: 3. I.m.: 5. Pávai: 2005.

102


kolozsvári Folklór Intézet gyűjtőmunkája nyomán 21 kalotaszegi faluból 3500 dal kerül rögzítésre, néhány hegedűkísérettel is. Ennek az anyagnak egy részét képezi az az inaktelki zenei monográfia, amely sajnos sosem került kiadásra. Az erdélyi kutatók közül Almási István, Demény Piroska, Olosz Katalin, Vasas Samu, Salamon Anikó, valamint Szenik Ilona és a Kolozsvári Zeneakadémia általa vezetett folklórkörében tevékenykedő di ákok rögzítettek, s részben publikáltak jelentősebb mennyiségű kalotasze gi népzenét.”172 Ugyanakkor értékes adatokat közöl a bogártelki „Czilikabandáról”, akiknek „ősei Türében éltek, a jelen CD-n játszó mindkét prí más Türében született. Az első világháború utáni időszakban a bogártel kiek kalákában építettek egy házat, s áthívták abba Türéből a Czilika csa ládot, hogy saját jó zenészeik legyenek az akkor még számos táncalkalom kiszolgálására. A cigányzenészeknél szokásos módon gyakran születtek gyerekek házasság előtt is, ezért van az, hogy Boros Samu és Czilika János, bár édes testvérek, anyai illetve apai ágon öröklődött családnevük. Anyai ágon féltestvérük a bőgős Boros Gyula, akinek apja Bunyi Gyula bogártel ki kisbőgős volt. A prímások, János és Samu, apjuktól, az öreg Czilika Já nostól tanultak, sokat muzsikáltak később is együtt.”173 2.2.4. Összegezve ezt – a kutatás célja és igénye ellenére valószínűleg nem teljes, sokkal inkább az adott lehetőségekre támaszkodó – szakiro dalmi áttekintést, megkísérelhető néhány következtetés, s egyúttal a „ho gyan nem írás” értelmezése. Megállapítható, hogy csak az írott források

172 I.m.: 3–4. Pávai, mintegy az utóbbi években sorra megjelenő népzenei kiadványok magyarázataként megjegyzi: „A kalotaszegi hangszeres népzene gyűjtésében kiemelkedő Kallós Zoltán és Martin György szerepe, akik a hetvenes évektől kibontakozó magyaror szági és erdélyi táncházmozgalomban tevékenykedő zenészek, táncosok figyelmét erre a tájra is fölhívták, s így innen tekintélyes mennyiségű felvétel halmozódott föl az archívu mokban.” És néhány mondatban ír a cigányzenészközpontokról is: „Korábban Kalotasze gen is több településen léteztek cigányzenész dinasztiák, amelyek nemcsak saját falujuk, hanem az egész vidék népzenei igényeit ellátták. Ilyen zenészközpont volt Bánffyhunyad, Gyalu, Magyarlóna, Méra, Bogártelke, Magyargyerővásárhely, Kispetri, Váralmás. He lyenként parasztprímások is megtanulták a repertoárt (Inaktelke, Türe). A könnyűzene térhódításával a hagyományos zene iránti igény a kalotaszegi falvakban jelentősen csök kent, így a cigányzenészek száma az utóbbi időben megcsappant, illetve az új helyzetnek megfelelően átképezték magukat.” (I.m.: 5) 173 I.m.: 5. A bogártelki református egyházközség anyakönyvei alapján, valamint az uno ka Czilika Gyula szerint Boros Samu és Czilika János édesapját Czilika Samunak hívták, innen ered a zenészcsaládnak „a Samuk” elnevezése is!



103

alapján lehetetlen vállalkozás a kalotaszegi cigányzenészek 20. századi működésének történeti áttekintése. Ez pedig igencsak felértékeli a jelen kutatás rendelkezésére álló említett többi adat- és forrásanyagot (ezek kö zül is elsősorban a saját terepmunkát). A kalotaszegi cigányzenészekkel foglalkozó írásokat két csoportra oszthatjuk: az egyik csoporthoz azon kevés közlés tartozik, amelyekben konkrétan és „nevesíthetően” róluk van szó (lásd Herrmann Antal és Mar tin György, Pávai István valamint a jelen kötet szerzőjének174 publikált írásait, illetve néhány „hírértékű” anyag, népzenei füzet, lemez ismerte tő szövegét).175 A vonatkozó adalékok zömét azonban a másik csoporthoz tartozó, a különböző kalotaszegi táncalkalmakról, ünnepekről és népszo kásokról tudósító „névtelen” források alkotják. Véleményem szerint két oka van ennek a „névtelenségnek”: az első – és ez elsősorban a nem szak írókat jellemzi (azaz a lapokban megjelenő híranyagokat) – egy, a cigány ság általános társadalmi megítélését tükröző prekoncepcióra vonatkozik, azaz, hogy a cigányok nem tartoznak a „nevesíthető” emberek körébe. A második – ami főképpen a szakirodalmat jellemzi (gyűjtések, tanulmá nyok stb.) – az a különböző szakterületenként működő tudományosság wolfi kritikáját tükrözi: a cigánymuzsikusok részletes tárgyalását a nép zenekutatás kizárólagos területének tekintették, így csak érintő, mellékes adatokat közölnek róluk, viszont az etnomuzikológia figyelme elsősorban a cigánymuzsikusok zenei teljesítményére (lásd Bartók és Kodály nemze déke), s nem a személyekre összpontosult.

174

Lásd Könczei Csongor: Generáció- és stílusváltás a kalotaszegi cigányzenész családoknál (1997); A zenei és táncbeli improvizációk összefüggéséről (Táncoló muzsikusok) (2000); Néhány gondolat a kalotaszegi cigánymuzsikusok mobilitásának változásairól (2003), Fodor Sándor Netti (2005), A kalotaszegi cigánymuzsikusok táncalkotó és -alakító szerepének vizsgálatáról. Szempontok az erdélyi hagyományőrző cigányzenészek tánctudásának kutatásához (2007), A „nevenincs” muzsikusok. A kalotaszegi cigányzenészek 20. századi működésének történeti áttekintése (avagy szakirodalmi forráshiány a kalotaszegi cigányzenészek 20. századi működéséről: hogyan nem írtak a kalotaszegi cigányzenészekről?) és Muzsika a „kettős periférián”. A zenészstátus és az identitás kérdése az ezredforduló kalotaszegi cigánymuzsikusainak körében (2010). 175 Itt fontos megjegyezni, hogy ez a „nevesítés” elsősorban a prímásokat érintette, a kí séret, avagy helyi szóhasználattal élve a „segítség” tagjait már kevésbé. Ez bizonyos szem pontból érthető is: egy-egy zenekart mindig az irányító-vezető prímás után ismertek, így az ő hírnevük jóval nagyobb volt, mint a társaiké. Ugyanakkor azt is érdemes megjegyez ni, hogy említésükkor több szerző is használja a „híres” és/vagy „neves” jelzőket, anélkül, hogy ezekre bármilyen magyarázatot adna.

104


2.3. Egy hálózatelemzés esélyeiről A vizsgált terület (Kalotaszeg) és az itt élő etnikai/társadalmi, ezen belül szakmai/foglalkozási csoport (cigányzenész) meghatározása után, valamint a rendelkezésemre álló forrásanyagok alapján már könnyebb kijelölni a ku tatott téma idő- és térkoordinátáit is: mivel az elmúlt évszázadban kiala kult hagyományos „zenészvilág” jelenleg már a teljes felbomlás szélén áll, s a legtöbb adat az 1900-as évek derekára vonatkozik, kutatásom célja a 20. század közepén működő kalotaszegi cigányzenészek társadalmi és kul turális hálózatának elemezése. Egy olyan korszak hálózatát próbálom ki merevíteni, amikor a hagyományos táncélet még fontos szerepet töltött be Kalotaszeg kulturális életében, s így, az ezzel szorosan összefüggő cigányze nész „mesterség” életképesnek bizonyult: ez tükröződött mind a működő ci gányzenekarok nagy számában, mind ezek szakmai hivatottságában, s nem utolsósorban a közöttük fennálló hálózat kézelfoghatóságában. Magyarán, elemzésemet egy, még „virágkorában” létező cigányzenész társadalom do kumentálhatósága teszi lehetővé. Tényállás, hogy egy adott kutatás választott (s ezzel meg is határozott) időtartama az elemzett hálózatnak csak egy „merevített” szeletét mutat ja. Hogy egy korábbi (akár 19. századi) vagy későbbi minta – a természet szerű összefüggések mellett – mindig más és más társadalmi és kulturális viszonyrendszereket tükröz. Valószínű azonban, hogy egy hálózat műkö dését igazán csak merevített formában, meghatározott koordináták között lehet megragadni. 176 Ugyanakkor, mivel esetemben a kutatás folyamata és a kutatott periódus ideje nem esik (és nem is eshetett) egybe, eléggé nehéz nek, sőt bizonyos (elsősorban történeti) szempontokból lehetetlennek tar tom a 20. század közepén működő kalotaszegi cigányzenészek társadalmi és kulturális hálózatának a network analysis módszereivel való elemzését.

176 A hálózatkutatás „merevítésének” kritikáját fogalmazta meg Szent-Iványi István a már hivatkozott idézetében, lásd a 42. oldal 62. lábjegyzetét!



105

2. Kalotaszegi cigánymuzsikusok, balról jobbra: Czilika Ödön bőgős, Fodor Sándor „Netti” prímás, Gálfi Lajos bőgős, Berki Ferenc „Árus” prímás, id. Tóni Rudolf brácsás, ifj. Varga Ferenc „Csipás” prímás, Berki Jenő harmonikás és valószínűleg Lőrinc Adalbert „Ötvös Berci” brácsás

106



© www.kjnt.ro/szovegtar III. A kalotaszegi cigányzenészek társadalmi és kulturális hálózatáról

„Az etnográfus emberi akar maradni, de mégis elegendő ma gasságból és távolságból igyekszik megismerni és megítélni az embert, hogy elvonatkoztassa az ilyen vagy olyan társada lomra, vagy ilyen vagy olyan civilizációra jellemző lényegte len részektől.” (Claude Lévi-Strauss)1 Az adott téma elméleti és módszertani kérdéseit felvezető és tárgyaló fe jezete, majd a kalotaszegi cigányzenészek 20. századi működésének törté neti áttekintése után sor kerülhet magára a konkrét elemzésre. A kalota szegi cigányzenészek társadalmi és kulturális hálózatát három, egymással természetesen szorosan összefüggő és egymást meghatározó, de különkülön is körülírható részhálózaton keresztül tárgyalom: a következőkben – a kutatás rendelkezésére álló adatok és források alapján – megpróbá lom felvázolni a kalotaszegi cigányzenészek működési, társadalmi és gaz dasági hálózatát. „Megpróbálom”, mivel a hálózatokat alkotó személyek, családok ne vesítése két, az elemzést igencsak megnehezítő helyzettel szembesített: az egyik a kalotaszegi cigánymuzsikusok már említett szakirodalmi „névte lensége”, s ezáltal az írott források csekély mennyisége és gyakran felszí nes volta; a másik a vizsgált cigányzenész közösségek rokonsági kapcsola tai nevesítésének az alábbi, sajátságos gyakorlatára vonatkozik. A kutatás során ugyanis többször szembesültem a családnevek egy adott családon belüli keveredésével, számunkra „következetlennek” tűnhető használa tával: például, hogy a testvérek hol az apa, hol az anya, hol valamelyik nagyszülő családnevét vagy ragadványnevét viselik. Ennek magyarázata, hogy a kutatott cigányközösségekben a „házasság” az utóbbi évtizedekig az együttélést jelentette, s nem az állam vagy az egyház által hatóságilag

1

Claude Lévi-Strauss: 2001: 65.

108


meghatározott intézményt.2 S mivel ezeknek az együttéléseknek az eseti váltakozása „hivatalos” források által dokumentálhatatlan, így csak a he lyi, közösségi és családi emlékezetre támaszkodhatunk annak megállapí tásában, hogy tulajdonképpen ki kivel is áll miért és milyen fokú rokoni kapcsolatban. Ez a tény viszont adott esetben a rendelkezésemre álló ada tok hangsúlyos szubjektivitását jelentheti, megkérdőjelezve azok realitá sát, ezért is elemzésem elsősorban a szélesebb, megfoghatóbb folyama tokra és nem a homályos részletkérdésekre koncentrál.3

1. A kalotaszegi cigányzenészek működési hálózatáról A kalotaszegi cigányzenészek működési hálózatának feltérképezése a mű ködési területek körülhatárolásán túl egy sor szocializációs, kulturális és etnikus problémakört is érint, hiszen egy-egy muzsikus működési hálózata szorosan összefügg családjával, a zenészszakma elsajátításának körülmé nyeivel, később az általa kiszolgált közösség, közösségek zenei igényeivel. 1.1. A zenészszakma választása és elsajátítása „A cigányzenész pedig általában úgy lesz, hogy beleszületik leendő foglal kozásába.” – írja Sárosi,4 mintegy megerősítve azt a nézetet, miszerint a 2

Szuhay: 1999: 79: „A cigányközösségek társadalmának alapja így az egy közös felmenő re visszavezethető leszármazottak rokonsági rendszere, szemben a nem cigányok nukle áris családi alapon szerveződő társadalmával. A cigányok származásának számontartása vegyes, átmeneti jellegű rendszer. A többség – közelebbről a parasztok – leszármazási rendje egy konzekvens, nyomon követhető rendszer. A gyermekek nevüket apjuk után kapják, évszázadok óta így anyakönyvezik őket, így az apai ági leszármazás a domináns a leszármazási rend számontartásában. A paraszti kultúrában a legális házasság alapját a törvényes házasság, 1895-ig kizárólag egyházi, 1895 után a polgári és esetleg az egyházi házasság jelenti. A cigánycsoportok kulturális rendszerében a házasság törvényességét nem szükségszerűen a törvényes polgári vagy egyházi házasságkötés jelenti.” 3 A személyi adatok konkrét datálásának másik hiányossága az elhalálozási adatokra vo natkozik: a kutatás által regisztrált adatok esetében nagyon ritka, s csak az ismertebb zenészekre jellemző egy-egy zenész életpályájának végigkövetése, vagy a gyűjtések által jegyzett születési adatok utólagos kiegészítése. Sőt, a helyzet tovább bonyolódhat, ha a különböző gyűjtések, felvételek alkalmával feljegyzett személyes adatok között eltérés mutatkozik, s így például egy-egy muzsikus több, egymástól eltérő születési dátummal szerepel a forrásokban. 4 Sárosi: 1996: 49.


© www.kjnt.ro/szovegtar iii. a Kalotaszegi cigányzenészeK hálózatáról

109

zenész zenészcsaládban születik. Természetesen egy zenészcsaládba való „beleszületés” meghatározó lehet a gyerek szocializációjára (de ez nem csak a cigánymuzsikusokra vonatkoztatható tényállás, hanem a világ min den zenészcsaládjának jellemzője), ugyanakkor a vizsgált cigányközössé gekben is találkozunk „kivételekkel”, azaz olyan zenészekkel, akik nem „családi örökségként” sajátították el a muzsikálás mesterségét, valamint gyakran olyan esetekkel, amikor a zenészcsalád sarja már nem viszi to vább ősei mesterségét. Tulajdonképpen megállapítható, hogy a cigány muzsikus életpálya éppen úgy egy választott életpálya, mint bármelyik más, egy cigányzenész családban sem születik mindenki eleve zenésznek, még akkor sem, ha természetesen a feltételek adottak.5 De melyek ezek a feltételek? Elsődleges az adekvát zenei nevelés biztosítása. Sárosi szerint: „Szűk környezetében hangszer is van és talál olyan személyt is, aki annak használatát megmutatja. A gyerek itt is leg inkább »magától« tanul; módszeres tanítás, rendszeres gyakorlás nincs. De élete kezdetétől apja hegedülését hallja, a bölcső elhagyása után pedig játékaival is zenél. A felnőttektől is ilyen játékokat kap a kezébe.”6 Egyet értek az idézett sorokkal, viszont hozzáfűznék egy kritikai megjegyzést: az általam ismert és kutatott cigányzenész közösségre igenis jellemző volt a „módszeres” tanítás, amennyiben tudunk az ösztönös imitáción túlmu tató gyerekkel való tudatos foglalkozásokról, s még ennél is inkább jel lemző volt a rendszeres gyakorlás, gyakoroltatás. Például Fodor Sándor „Netti” prímás így emlékezett saját zenei neveltetésére:7 [Sanyi bá csi hány éves kora óta muzsikál? Hogy kezdett neki?] Én már, én már… Hat, hét éves koromba már a hegedű a kezembe volt. [Ki tanította, szóval ki volt az első, akitől tanult?] A… nagytatámmal. [A brácsás nagytata.] Igen. Ő… [S oda nyomta a hangszert a kezébe, s…] Ide, na muzsikálj, s’ mikor nem muzsikáltam úgy, ahogy… vette a csupor vizet, és leöntött. „Te!” 5

Könczei: 2003: 128. Sárosi: 1996: 49. 7 Fodor Sándor „Netti” Gyaluban született 1922-ben, édesapja Zágor Samu „Mácsuj” (szül. 1900-ben), édesanyja, a szucsági Fodor Netti (szül. 1902-ben) – akitől ragadvány nevét is örökölte – szintén zenészcsaládból származott: a szucsági nagyapa, Fodor János brácsás volt. Anyám nem egyezett apámma. Elvállottak. [Igen.] S akkor már ingemet, hogy ne hagyjon az utcákon, anyám elhozott Szucságba. Szucságba vót a nagyapám’, nagyapám és nagyanyám. A, az én nagyapámat Fodor Jánosnak hívták, brácsás volt. [Igen.] Fodor János, de… nem vot nem tudom milyen híres brácsás, de minden vasárnap odamentek muzsikálni. Kisbács, 2000. december 18. 6

110


S akkor úgy ni, megszeppentem, tudod me… észrevettem. „Vigyázz te, mi, mi csinálsz, te, me…” S a úgy, úgy… De, na osztán mondjam el neked, hogy, ez a nagytatám’ [Igen?] és a nagymamámnál vótam, de jött apám. Mert Szucság és Gyalu ottan a keresztül… [A hegy, a hegyen ke resztül, igen.] Keresztül kell menni a hegyen, és má’ [Igen.] ott van Gyalu. Jött, még sokszor is jött muzsikálni, fogadták a szucságiak és muzsikált, s mikor vége vot a muzsikálásnak, vagy mikor nem is muzsikált, jött utánam, s vitt. Szeretett apám éngemet, szeretett. Már kilenc’ éves vótam, már akkor már tudtam úgy egy, egy pár csárdást muzsikálni. [Szóval az édesapjától is tanult akkor?] Igen.8 Tehát hat évesen hangszert nyomtak a kezébe, s mind a brácsás nagyapja, mind a prímás édesapja foglalkozott vele. És természetesen hatással voltak rá nagyapja kollegái, az öreg szucsági zenészek is: Sose felejtem el, votam úgy… nyolc, kilenc éves, és akkor jött Miklós bácsi, vot ott egy zenész, a prímás! Miklós bácsi, ú… úgy hívták Antal! [Antal.] Antal Miklós, az öreg. S vót egy… brácsás, velem is muzsikált, az is Antal volt, de úgy a… beceneve vot „Leves”. [Leves.] Leves. Jó brácsás volt. [S ezek ö… öreg zenészek…] Ezek ö, ezek öreg zenészek, ezek má meg vannak ha, halva’ negyven éve. Azok […] má negyven, ötven éve is, hogy meg van halva. Az én nagy… tiz, tizen’két éves nem votam, mikor meghalt nagytatám.9 És még említett egy szucsági prímást, akitől tanult: Én, akitűl tanultam muzsikálni Szucságba, vot egy prímás, vele jártam. [Hogy hívták azt?] Málé Feri. [Málé Feri.] Málé Feri.10 Arra a kérdésre, hogy ő maga mikor és hogyan kezdte el tanítani fi át,11 így válaszolt: Sanyikát tanítottam’ mondjuk a, ameddig’ há, harmadikos vot. [De ez hogy volt, hogy hány éves korától kezdett Sanyikával?]

8

Kisbács, 2000. december 18. Kisbács, 2000. december 18. 10 Kisbács, 2000. december 18. Málé Feri családját széki származásúnak említette: Ez… szíki vot a felesége. [Igen?] Igen. Szíkbűl, onnan… Szík felől lett, jöttek ide. 11 Ifj. Fodor Sándor „Netti” (szül. 1967-ben) az elemi osztályokat már a kolozsvári zene iskolában járta, hogy „tanult” zenész váljon belőle. A fiának vett pléhhegedűről máskor is mesélt: [Sanyi bácsi hogy tanította Sanyikát hegedülni?] A, minden odaadással csináltam. Véle ke… legelőször mikor vót’ a’ négy és fél éves, öt éves. Pléhhegedűt vettem neki. Mert ha… vettem neki mást, mind eltörte őket. Mind el. Vettem neki pléhhegedűt. És… már ke, kezdett aztán „Kicsi kutya tarkát”. Mondom: „Na, vigyázz, mert még megyek muzsikálni, de mire visz, visszajövök tudjad a’ „Jó van, jó, jó.” Amit mondtam neki, ameddig mondtam! […] Mikorra hazajöttem, már láttam messziről a… nyakára kötötte egy kötőt, és úgy húzta maga után, a hegedűt. Kisbács, 2000. december 18. 9



111

Hat éves korától már’ kezdett. [Igen?] Vot… Vot egy hegedűje, eltörte. Akkor vettem neki pléhhegedű, régebben vot pléhhegedű. Akkor mikor… hazamentem a munkából, idekötött egy kötőt és húzta maga után a, a… [nevet] Mondom: „Te, há hogy-hogy, hát, há…” [nevet] Aztán… mikor harmadikos vot’ vot a tanárja, bémentem, hogy vot szülőértekezlet. Akkor azt mondta nekem a, a tanárja: „Sanyi bácsi!” Üsmerős vot, még haver is vot velem. Türébe vot háza! Jó üsmerős barátom vot. Mondja: „Sanyi bácsi! Vagy maga tanítja a fiát, vagy én tanítom a fiút…” Mert ne má, neki nem vót szabad, hogy azokat muzsikálja a… Neki már úgy klasszikus dógokat’ kelletett. Nem ilyen. [nevet] [Igen. És Sanyi bácsi mi vel kezdte el? Tehát mi volt az első, amit megtanított Sanyikának?] „Kicsi kutya, tarka…” [Azzal kezdték Sanyi bácsit is?] Igen. És én nek, éngemet tanított a van, van egy nóta. A, a, apám! Engemet is akkor… tanítottak, hat éves koromba. Vót egy nóta: [fütyüli, majd kézbe veszi a hegedűt] Vot ez hogy, ismerték ezt, mindenütt’ üsmerős vót ez a: [muzsikálja a „Tarka paszuly az ágy alatt…” dallamát] E, evvel tanított!12 A fiatalabb nemze dékhez tartozó Czilika Gyula prímás is kisgyerekkorában kezdett el mu zsikálni, a családja irányításával: Nyolc éves, nyolc éves koromba. [Nyolc éves. És kitől?] Bátyáimtól, Samu, Czilika Jani. […] [Kikkel jártál először zenélni?] Bátyámékkal. [Tehát vittek, mert te gyerek voltál, s vittek.] Én kicsi vótam itt, Nádas mentén. Mákó, Inaktelke, Vista, Méra’ [Ültettek oda mellé…] Ültettek maguk mellé’ éjfél, úgy elmentem a…, le a, lefeküdtem egy-két óra felé, ott votam mellettük. [S ott tanított…] Csipás Feri! [Ferivel is muzsikáltál?] Peh…, há ő járt… bátyámékkal, tudod olyan esküvők votak, kellett négy prímás, három-négy prímás. Csipás Feri’ [Ja, hogy az asztalozásnál mehessenek külön, azért voltak olyan sokan?] Igen! Külön jár, az asztaloknak megvot a, a… kellett mindenkinek a nótáját elmuzsikálni. [Értem. És…] És én vagy mentem Samu bátyámmal, vagy Jani bátyámmal mentem.13 A következő lépést az első önálló muzsikálások jelentették: …tizenkét éves lehettem, apám muzsikált Nagykapuson’ [Igen.] a nagyoknak, 12

Kisbács, 2001. január 31. Egeres Gyártelep, 2001. október 29. Czilika Gyula 1958-ban született Bogártelkén, édesapja, Czilika Béla (1924–1966) szintén prímás volt, de mivel korán elhunyt, fia test véreitől, Boros Samutól (szül. 1913-ban) és Czilika Jánostól (szül. 1919-ben) tanult muzsi kálni, nekik, s Fodor Netti Sándornak volt generációs társa az említett ifj. Varga Ferenc „Csipás” (szül. 1921-ben) bánffyhunyadi prímás. 13

112


én muzsikáltam a kicsiknek. Vót kicsi tánc. [Igen.] Nagy tánc, kicsi tánc.14 – mesélte Fodor Sándor Netti. Egy másik beszélgetés alkalmával már büszkén mesélte, hogyan csábította el saját édesapjától a fiatalokat: …mikor vótam úgy… tíz éves, akkor már fogadtak a’ a Nagykapuson. Nagykapuson fogadtak, fogadták apámat! A nagy legényeknek’ ő muzsikált, apám, én a kicsiknek. [A kicsik táncába.] A kicsik táncába. Már! Éjfélkor már mind a nagyok is, a kicsik is, mind nálam votak. Jobban szerették, mert én vicceltem… velik, kicsinek. Jobban telt nekik velem, mind a apámmal.15 Első zenekarára így emlékezett: [És ki kísérte? János ka?] Jánoska!16 […] [ő is fiatal volt akkor még…] Á… persze! Ő is… gya, gyalui születésű, ahogy… mint, ahogy én vagyok. Gya, gyalui, és vot …G, Géza! [A bőgős?] Géza, igen, a bőgős, de az’ nem inkább, mert már a… ő nagyobb vot, mint mik. Még vi, vitte mások is vitték ötet, tudod? […] [Sa nyi bácsinak volt… ilyen állandó zenekara, amikor így összeálltak, tehát hogy amikor meglett a zenekar, hogy mindig ugyanazokkal? Mikor volt az első ilyen, akikkel…] Hát… már tizenkét éves… évembe […] arra emlékszek, hogy muzsikáltam karácsonyt. Na azután már… két év után, már fogadtak… ilyen kisebb kis’ keresztelő, konfirmálás, olyan, [Igen.] ilyen kicsi izébe, már fogadtak és vittek engem. [És mindig Jánoskával ment akkoriba?] Já, akkorjába is Jánoskával… [Értem.] Jánoskával és Lajika, az az Antal, [Igen.] Antal Laji. [Az milyen hangszeres volt? Bőgőzött?] […] Kicsi bőgővel. [Kisbőgővel.] Kicsivel. [Igen. Kisbőgős volt. S ezek is mind […] gyaluiak voltak?] Nem! Ez a Antal, az vot szucsági! [Szucsági.] Mert aztán én Szucságba nőttem fel.17 Czilika Gyula a két testvérbáty jával, Bélával és Ödönnel kezdte el az önálló muzsikálást: [Az öregekkel kezdték?] Igen, ők az öregekkel kezdték. Ők már süldő gyerekek votak, én… Testvérem, Béla, nagyobb kilenc évvel, Ödi hét évvel, mint én. […] [S mikor volt az, amikor először mentél egyedül? Tehát, amikor téged fo gadtak meg. Hány éves voltál?] Hát tizennégy, tizenöt éves voltam. Egyedül? Igen, egyedül, a testvéreimmel. [A testvéreiddel.] Gyuluval, Ödön

14

Kisbács, 2000. december 18. Kisbács, 2001. január 31. 16 A gyalui származású Sztojka János „Jánoska” (1926–2004) Fodor Sándor Netti egyik állandó és kedvenc brácsásának számított. 17 Kisbács, 2000. december 18. 15



113

bátyámmal’18 […] [Titeket már külön hívtak, a testvéreidet és téged?] Hát külön megfogadtak minket is, de még külön jártunk az öregekkel is, tudod? [Tehát ők még jártak, kísérték az öregeket…] Igen, me… több zenekar kellett, s akkor fel lett osztva, tudod, én [Igen.] mikor’ Úgy csináltuk a zene, amikor az öregek mentek… jöttek más zenészekkel, tudod, és én a testvéreimmel.19 A „taníttatás” az önálló muzsikálással párhuzamosan folytatódott, a „bejátszatás”, a tapasztalatszerzés idősebb zenészek, zenekarok mel lett folyamatosan történt:20 És vót Tonti! A brácsása. [Igen?] Az nagy’bátyja vót, nekem nagybátyám vot. [Igen?] A, apámmal első unokatestvére vót. És akkor ott muzsikáltak, és akkor azt mondta: „Na purdé, gyere! Gyere. És figyeld meg az öreget. És tanulj!” [Az öreg Csipás tól.] Az öreg Csipás.21 […] …egyszer’ mind nézem, mind nézem. Há mi, mindent nem tudtam fogni, tudod, há hozzá? […] A, a legényes vot a legfontosabb, nekem. A legényes. Lemuzsikálta a legényest’ a csárdás, a szapora. Na gondolom ezek, ezt a, esztet… felveszem. Magamba. Há közbe, ahogy mind néztem, há nem votam… fiatal, kis strác [‘srác’] votam, elaludtam! S vot a, akkor nem vót székek, ilyen székek. Hosszú pad vot! Egy hosszú pad vot, sorjába muzsikáltak’ engemet bétettek a pad alá. 18 Itt valószínűleg összekeverte Czilika Ödön és Boros Gyula nagybátyait a Béla és Ödön testvérbátyáival! 19 Egeres Gyártelep, 2001. október 29. 20 Sárosi: 1980: 81: „A hivatásos zenész zöme maga is zenész családból származik. Az első útbaigazítást rendszerint apjától, idősebb testvérétől vagy valamelyik rokonától kapja. Családja vagy ő maga később anyagi áldozatot is vállal azért, hogy megfelelő hangszerrel, elismert mestertől tanulhasson, ill. ilyen mellett inaskodhassék. Kezdettől fogva nemcsak repertoárt tanul, hanem a hivatásos zenélés mesterfogásaival ismerkedik. Emellett már gyerekként gyakorolja a közönséggel való bánást, ahhoz alkalmazkodást, pl. a lako dalom hagyományos menetét – hogy később rutinos könnyedséggel igazodjék el benne.” 21 Fodor Netti az 1930-as években összeköltözött egy Jónás János „Celler” neveze tű gyerőmonostori brácsással, ahol Sándor fia zenei nevelését nagybátyja, a neves bánffyhunyadi prímás, Varga Ferenc „Csipás” (szül. 1896-ban) brácsása, Bunyi József (szül. 1908-ban) vette át: …azt mondta nekem, hogy nem lesz prímás belőlem soha még a világ, a nagybátyám. [Az öreg, az öreg mondta?] Igen. [S miért mondta ezt?] Asztat azért, hogy… a legényest elmuzsikáltam’ egy… a legelső, a, a csárdás más hangbul kezdtem el. [S megharagudott?] S akkor azt mondta: „Phé! Belőled nem lesz prímás soha, még a világ.” [nevet] Nagybátyám vot. [Igen?] Az vot az öreg Csipásnak a brácsása. [Igen.] A nagybá, nagybátyám vot, a… apámmal unokatesvér volt. [Azt hogy hívták?] […] Benn van az izébe, a… a kaszéta’ Bunyi! [Bunyi.] Bunyi. [Bunyi.] Na. Kisbács, 2000. december 18. (Lásd az említett kazettát: Kalotaszegi magyar népzene. Kallós Zoltán szerk., Kallós Archívum 5. MK005, Budapest, 1994.)

114


Oda a pad alá. És ott elaludtam! Reggel, mikor vége vot a táncnak: „Na! Purdé, gyere, kelj fel!” Felkölt, nem tudtam kinyitni a szememet, a por mind reászállott ott. [nevet] Haza mentünk’ osztán anyám várt már bennünket, hogy menjünk. Csinált anyám tokányt, úgy vo… régebben a tokány és a pulicka. A, a cigányoknak az vot a… az ételik is. […] Most is én jobban szeretem a tokányt és a pulickát, mind a levest! [mosolyog] Aztán, fiúk, mondjam el nektek! Ez vot a nagy, nagy’ dolog. „Na, purdé, tanultál?” „Tanultam.” „Na, vedd a hegedűt!” Tonti vót a bőgős. A… [A brácsás, nem?] A brácsás! Brácsás, és… vot egy bőgős, a… Gyurinak hívták, nem tudom milyenre’ „Na, gyere, kísérjük le a fiút.” Én örvendtem. Hogy… én itten… Lekísérnek! Há nekifogok egy, egy legényesnek. A, a’ amit muzsikált az öreg. Lemuzsikálom. Finoman! S akkor: „Na! Muzsikáld a csá…” A csárdás’ Más hangból kezdtem. Akkor leköpött. „Phí! Tedd le a hegedűt, belőled soha még a világ nem lesz prímás! Se muzsikás.” Akkor neki a sírás, mert kicsi, még fiatal votam, nem tudtam, hogy mi, mit jelent az még. Mondom: „Anyám! Na né, mit mond bátyám, hogy nem leszek prímás, ugyé most már mit csináljak?!” Sírtam! Akkor néz réá, anyám, s mondja neki: „Ugyí?” – s kacsint neki – „Ugyí, hogy… azért lesz valami belőle?” „Lesz, lesz. De esztet ne felejtse el, amit én mondtam nekije, soha még a világ! Hogy egy prímás, ha megkezdi a legényest, abbúl a hangbú[l] kezdje meg csárdást is! S a’ szaporát is! Csak úgy lesz belőle valami.” Sose fogom elfelejteni. Mikor azt mondja: „belőled soha nem lesz”, miért kezdtem el más hangból a csárdást.22 Érdemes megfi gyelni, hogy a „vizsgáztatás”, azaz a számonkérés pillanatában mekkora jelentőséget tulajdonít az idősebb, felnőtt zenészek kíséretének. Vagy egy másik történet: …osztán Hunyadon vót’ Csipás Feri, az apja! [Az öreg.] Ezek mind… ismerősöm, mert a… ők szoktak arra játsza… muzsikálni, és Csipás Ferivel legénykedtem.23 Én öregebb votam két évvel,24 de már… legény… így, így [Egy, egy korosztály.] egy, igen. Tanultunk muzsikálni az apjátul! [Jó prímás volt?] Nagyon jó! Ulyan, ulyan’ ulyan szaporát muzsikált, hogy’ mi, én nem, nem, nem, nem is… nem is tudtunk vuóna 22

Kisbács, 2001. január 31. Az idézett visszaemlékezésben Bunyi nevét összekeveri a Csi pásék kisbőgőseként számon tartott „Tonti” nevével! 23 Az öreg Csipás együtt „tanította” a két egykorú legényt: saját fiát, ifj. Varga Ferenc Csi pást (szül. 1921-ben), s a Bunyi József brácsásának unokaöccsét, Fodor Sándor Nettit. 24 A rendelkezésemre álló életrajzi adatok szerint Fodor Sándor Netti egy évvel fiatalabb volt, mint ifj. Varga Ferenc Csipás, s nem fordítva!



115

vé, vele egy ujj alatt muzsikálni. Osztán vótak Almáson! Almáson’ …Ott azokon a falukon votak sok cigányok. Aztán minden, mindég a farsangot csináltak, farsangi bálokat. [S arra kellett járni.] Arra kellett menni’ mi, mi… mint… gyerekek, …szóval fiúk! Már nagy fiúk votunk, aztán az apja muzsikált, s mik mentünk a bálba. S mert az apja figyelt bennünket, hogy ott vagyunk? Hogy akkor a… Odahívott: „Vigyázzatok, ezt a párt én muzsikálom, a következő párt’ s izé, Feri! A fiam, a fiam ott Feri! Azután te következel, purdé.” Jó. [nevet] [S utána, miután lemuzsikálták, utá na elmondta a véleményét, hogy… most ez milyen volt? Mondott valamit, vagy?] Mondott, na! Mert lemuzsikáltuk, osztán azt mondta: „Ezekbül’ háha! Háha! De nem hiszem, mert tekergők, háha lesznek valami zenészek, háha, háha.” [nevet]25 De nagyobb legényként már táncalkalmakon kívül is eljárt tanulni, gyakorolni: …én’ minden-minden, minden héten háromszor, négyszer mentem Csipáshoz. [Igen.] Még élt az apja. [Az öreg.] Az öreg! A, az öreg Csipáshoz.26 Különben ez az úzus megfigyelhe tő volt saját esetében is: a már idős „Netti” Sándort bizony sok tanítvány látogatta. Az említett tanulmányutak pedig általában eredményesnek bi zonyultak, így például Fodor Sándor „Netti” későbbi repertoárját és játék stílusát is igen nagy mértékben meghatározta a Csipásoktól való tanulás és a Csipásokkal való együttmuzsikálás. És íme egy összetett példa arra, hogy milyen képzési folyamatokon, egyben zenei „ranglétrán” mehetett át egy-egy zenész, ráadásul egy olyan muzsikus családban, amelyik eredetileg nem volt zenészcsalád:27 Én, Berki Ferenc Árus’ jelenleg prímás vagyok, de nem prímás votam először, mert én bögős votam. [Tudjuk, tudjuk!] Ahogy a zenét tanultuk édesapámtul, meg bátyámtúl’ s úgy maradt ránk a zene! Én például hogy votam bögös me… negyvenbe apám kiment a frontra’ […] s én’ itthun maradtam, fiatal votam. Egy évig apánkat nem láttuk… Mi történt, hogy én is zenész legyen, a Nagy Árus, a bátyám’ mi csinált, vettek egy kicsi bögöt, s oda tettek a bögőhöz. Megtanultam a bögőt. Elég 25

Kisbács, 2001. január 31. Kisbács, 2000. december 18. 27 A mérai „Árusok” története is jól példázza a muzsikus szakma választhatóságát: az ál talam személyesen ismert Berki Ferenc „Árus” (1931–1995) csupán második zenészgene rációja volt családjának, az ő nagyszülei még nem muzsikáltak, s egyúttal újabb adalékot nyújt a vonatkozó szakirodalom által többször említett kovács- és zenészmesterség közöt ti összefüggésekre. 26

116


sajnos, hogy nem eleinte fogtam a hegedűt a kezembe, de a bögőt. De minden eseten’ használtam a bőgőt huszonöt évig. Apám hazakerült egy évre mondjuk, […] mielőtt neki nem fogtam’, akkor is csak bőgőztem, vele is még bőgőztem valamennyit. Azután az öreg legyengült, s akkor már kénytelen votam, nem vot mit csináljak én’ elővettem a hegedűt, s kezdtem muzsikálni úgy, ahogy, addig amíg, gyakoroltam, asztán bele, bele lassan’ csak rájöttem, hogy na, hogy kellene egy zenésznek! Illendőképpen mondjam asztat: a két Árus az se vot, votak… először nem tudom mienyek, mert a szüleik ne, azoknak’ nem votak zenészek, me kovács vot’ az édesapjik. […] S minden eseten, hogy a két fiú nem akart kovács lenni, az Árusok’ lopva muzsikáltak! Először megtanult a bátyám muzsikálni, Nagy Árus, utána meg apám lopva megtanulta, úgyhogy’ maradt a zene az Árusokra. S attul kezdve erre, maradt ránk! 28 Úgyhogy’ ezentúl már remélem, hogy a mi családunk, a mi gyerekeink csak’ fogják használni az ilyen dolgot, az Árus dolgot, a zenét, hogy ne halljon ki az Áru, az Árus zene. Én ennyit tudok mondani csak.29 Mivel a cigányzenészek számára a muzsika a megélhetést jelenti, ért hetően nagy gondot fordítanak a „szakma” családon belüli fennmaradá sára. Éppen ezért a falusi zenésztársadalmakban az alapokat jelentő szük séges adottságok mellett (tehetség, rátermettség, ritmusérzék stb.) a kü lönböző hangszereken való játszás elsajátításának és későbbi hivatássze rű gyakorlatának jól meghatározott útjai vannak. Például nem mindegy és nem véletlenszerű az, hogy egy bandának milyen a felállása, ki milyen hangszeren játszhat – ez annak ellenére, hogy a cigányzenészeknél általá nosnak mondható a többféle hangszeren való játszás ismerete –, és ki mi kor cserélhet hangszert. Az is meghatározó tényező, hogy kitől és milyen környezetben tanul már kisgyermekkorától zenélni egy cigánymuzsikus. A kalotaszegi cigányzenészek között a hangszerek fontossági sorrendje

28

A családi emlékezet szerint zenélni a század első felének neves kalotaszegi cigányze nészeitől tanultak, Antal Ferenc „Kis Árus” az „Öreg” Péter (1896–1952) prímástól, Antal János „Nagy Árus” pedig „Prikolicstól” és Zsombori Gyulától. (Antal Ferenc Árus csak hegedűn játszott, bátyja viszont tudott brácsázni és bőgőzni is.) A két öreg Árus mellett tanult a második generáció muzsikálni, ami a neves mérai „Árus-banda” több mint két évtizedes állandó felállását is eredményezte: Antal Ferenc Árus zenekari kíséretében az egyik fia, Berki Béla a brácsás volt, majd miután az unokaöcs, Tóni Rudolf lett a brácsás, akkor harmonikás, a másik fia, Berki Ferenc Árus pedig a bőgős. 29 Méra, 1994, Könczei Csilla beszélgetése Berki Ferenc Árussal.



117

alapján egyfajta hierarchia létezik, amely nemcsak a dallamjátszó hege dű tekintélye és a kíséretet alkotó hangszerek között áll fenn, hanem va lahol a kíséreten belül is: a brácsa (később a harmonika is) „előkelőbb” hangszernek számít, mint a bőgő.30 Megfigyelhető, hogy a hegedűn való játszás tudásának öröklődési útja nagyjából az elsőszülöttség primátusát követi minden cigányzenész családban,31 s hogy általában az apa „mes terségét”, vagyis hangszerét és helyét saját fia örökli egy zenekaron be lül: egy brácsás leszármazottja nagy valószínűséggel szintén brácsás lesz, egy harmonikásé harmonikás stb.32 (A hangszertudás hagyományozódá sát és generációnkénti változását a mérai „Árus” zenészcsaládról mellé kelt 1. ábra képletesen mutatja.) Sárosi Bálint így összegzi ezt a nevelési folyamatot: „Cigányzenész családban a fiúgyerek, mihelyt lehet, igazi he gedűt is kap a kezébe és 10-12 éves korában apja, bátyja vagy nagybátyja mellett már »inaskodik«, de inkább kisegít – elfoglalja a katonának ment, megbetegedett vagy meghalt családtag helyét a bandában. Rendszerint előbb kontrázik vagy, ha elég nagy hozzá, bőgőzik. A falvak nagy részében még századunkban sem kívántak a cigánybandától harmóniai kíséretet; a harmonizálásban maguk a zenészek is járatlanok voltak. Kontrás és bő gős szinte bárki lehetett, mint Járdányi is írja a kideiekről.33 Harmonizá ló együttesben magának a tehetségesebb prímásjelöltnek is érdemes volt

30 Így érthető, hogy például Fodor Sándor Netti arra a direkt kérdésre, hogy ő a hegedűn kívül játszott-e más hangszeren is, a következőképpen válaszolt: Csak! Csak. Én még brácsázni nem is próbáltam soha. [Soha?] Soha. Majd a beszélgetés folyamán, a már említett Málé Feri szucsági prímás kapcsán egyszer csak elmesélte a következő történetet: És avval jártam’ muzsikálni sokat, mert vot egy fia! Fia vot brácsos és én megtanultam’ bőgővel! Kicsi bőgővel. [Igen.] És vitt minket. Az öreg, a fiát és engemet vitt a… [Kisbőgő.] kisbőgőn. Muzsikáltunk itten falukon, mindenfelé, román falukon, itt is muzsikáltunk Bácsban. Van, van olyan ember, hogy… mondja nekem, emlékszik, hogyne. Kisbács, 2000. december 18. Tehát beismerte, hogy tudott más, „rangon aluli” hangszeren is játszani! 31 Kivétel például a bogártelki Czilika Gyula esete, aki a legkisebb fiúként lett prímás. 32 Könczei: 1997: 36. Az említett Árus-banda esetében például Antal Ferenc Árus halála után a legidősebb fia, Berki Ferenc Árus lett a prímás, Berki Béla harmonika, illetve Tóni Rudolf brácsa tudását pedig továbbéltetik fiaik, majd unokáik. 33 Igen, csakhogy Járdányi szövegéből nem derül ki egyértelműen ezek cigányzenészek volta, s mivel tudunk magyar parasztzenekarok működéséről, valószínűsíthető, hogy Járdányi is egy ilyenről írt. Lásd Járdányi Pál: A kidei magyarság világi zenéje. Erdélyi Tudományos Intézet, Kolozsvár, 1943: 9: „A zenét a falubeli kisbanda adja ilyenkor: prí más, kontrás, bőgős. Utóbbi kettő szinte bárki lehetett. Csak ritmusban követik ugyanis a prímást, a hangmagasságnak, kettősfogásoknak a dallamhoz való igazítása: nem igénye sem az előadóknak, sem a táncolóknak, hallgatóknak.”

1. ábra

Tóni Rudolf „Kormos” – brácsa (1948–1992) Ifj. Tóni Rudolf – brácsa, basszusgitár, elektromos orgona stb. (1967– Ifj. Tóni Rudolf – brácsa, basszusgitár, elektromos orgona stb. (1983–

Berki Árpi „Pipi” (unoka) – hegedű, bőgő (1982– Berki Ferenc „Árus” – bőgő, 1975-től hegedű, „prímás hiányból” (1931–1995) Berki Jenő „Csurkuly” (vej) – harmonika (1951– Berki Jenő – harmonika (1984– „Öreg” Antal Ferenc „Kis Árus” – hegedű (1906–1975) Ifj. Berki Béla – harmonika (1968Berki Béla „Árus” – brácsa (1954–1962), harmonika, de „mindenen játszik” (1940–1997) Berki Károly – harmonika, gitár (1975– (Antal Katalin) Bunyi Gyula (sógor) – gitár

Antal János „Nagy Árus” – hegedű (1900–1960)

A hangszertudás hagyományozódása valamint generációnkénti változása a mérai „Árus” zenészcsalád tagjainál:

118 a Kalotaszegi cigányzenészeK társadalMi és Kulturális hálózatáról


1. ábra


119

kontrásként, bőgősként, esetleg segédprímásként kezdeni; ennek később, együttesvezetőként hasznát vette. Századunk közepéig a falusi cigányze nésznek akár írni-olvasni sem kellett tudnia. Gyereke kettős szakma ese tében is »iskola« és végbizonyítvány nélkül örökölte mind a kettőt: apjával együttdolgozva tanulta meg annak minden mozdulatát a kovácsműhely ben is, a falusi bál vagy lakodalom zenész-emelvényén is.”34 1.2. A repertoár mint a működési terület meghatározó tényezője A zenei nevelést természetesen befolyásolja maga a tanult, majd használt repertoár, annak mennyisége és minősége, hiszen tulajdonképpen ez határozza meg később mind térben, mind időben s nem utolsósorban társadalmi vonatkozásokban egy-egy muzsikus működési területét. Mivel a repertoár részletes vizsgálata alapján nyomon követhető a vidék hang szeres zenekultúrájának hagyományozódása, illetve változása, a népzene kutatás erre figyelt a leginkább, ezt gyűjtötte és kutatta részletesen az el múlt évtizedekben.35 Kalotaszeg Erdély egyik legpolgárosultabb vidéke, zenei hagyomá nyai a legkevesebb régiséget őrzik. Martin György írta, hogy a „kalotasze gi cigányok viszonylag modern muzsikások, s az újabb magyar és román tánczenei divatot Kolozsvár közelsége miatt gyorsan követik.”36 Ugyan akkor a kalotaszegi cigánymuzsikusokra is vonatkoztatható Pávai István nak a hivatásos falusi zenészekről megfogalmazott jellemzése, miszerint ők mégis másként viszonyulnak a népzenei anyaghoz, mint a vidék töb bi lakosa. „Anyagi érdekeltségüknél fogva jobban őrzik a hagyományt, olyan dallamokat is megtartanak emlékezetükben, amelyeket a közös ség többsége már nem ismer, hátha még kérni fogja mulatság alkalmá val valaki. Ugyanakkor ők veszik át elsőként az újonnan megjelenő dara bokat is, mert ha nem tartják a lépést a »divattal«, többet nem fogadják

34

Sárosi: 1996: 50. Az elmúlt évtizedekben a kalotaszegi hangszeres népzenével foglalkozó tanulmányok, zenei kiadványok és hanglemezek sora jelent meg, a különböző népzenei archívumok (el sősorban a MTA Zenetudományi Intézet Népzenei Archívuma, valamint a Lajtha László Folklórdokumentációs Központ) jelentős mennyiségű kalotaszegi hangszeres népzenei felvételt, és ezáltal vonatkozó adatot tárolnak, ezért a jelen kötet etnomuzikológiai szem pontból nem kíván részletesen foglalkozni ezzel a kérdéskörrel. 36 Martin: 1990: 434. 35

120


meg őket muzsikálni. Ezért régen is kapcsolatban voltak az »úri zenével«, igyekeztek azt a repertoárt is elsajátítani, hiszen a falu népe mindig is vá gyakozott a magasabb rangúnak vélt kultúra iránt.”37 Létérdekük kívánja, hogy minél nagyobb repertoár ismeretében minél szélesebb közönséget tudjanak kiszolgálni. Pávai kitér a falusi és városi cigánymuzsikusok vi szonyára is, szerinte a falusi hivatásos zenészek „ma is nagyra értékelik a »kottistákat«, azaz a városi cigánymuzsikusokat, bár azok rendszerint sokkal szerényebb dallamkészlettel rendelkeznek, nem beszélve a stílus beli különbségekről, amelyek – különösen a tánchoz való alkalmasság te kintetében – a falusiak oldalára billentik a mérleget. A városi prímások játéktechnikája finomabb, rafináltabb, vonótechnikájuk virtuóz, de nem ismerik a falusiak régies és rendkívülien gazdag díszítő stílusát. Bár tuda tosan kidolgoznak figurált variációkat egy-egy dallamra, variatív képes ségük mégsem éri el a falusi prímások spontán, minden dallamra kiterje dő, ismétlésenként más-más változatot eredményező figurációinak szint jét.”38 A falusi és városi zenész szembeállítása a valóságban, főleg a 20. század második felétől, s főleg Kalotaszeg esetében nem ennyire kiélezett. Ugyanis városon is élnek – az utóbbi időben egyre többen – faluról beköl tözött zenészek, akik továbbra is visszajárnak muzsikálni a faluközössé geknek (például Czilika János bogártelki prímás élete utolsó éveiben Ko lozsváron lakott), de már a városon is játszanak, tehát mindkét stílust is merik, bár rendszerint nem egyforma szinten.39 Ugyanakkor megállapít ható, hogy a 20. század első felére jellemző konfliktusos versenyhelyzet40

37

Pávai: 1993a: 173. Sárosi Bálint szerint is „a hivatásos zenész rá van utalva közönségére. Bárkinek játszik, aki fizetni tud érte. Repertoárját is eszerint kell kialakítania: számolnia kell konzervatív közönséggel ugyanúgy, mint a legújabb divat kedvelőivel, helybeliekkel ugyanúgy, mint távolabb lakókkal.” (Sárosi: 1980: 82) 38 I.m.: 173. 39 Könczei: 1997: 36. 40 Lásd az előbbi fejezet 84. oldalán idézett, 1919-ből származó kérvényt. Megjegyezendő, hogy a 19. századvég, a 20. század első évtizedeinek Kolozsvárján virágzó kávéházi élet zajlott, erről lásd részletesen Gyarmati Zsolt A hátország félnyilvánossága. Kolozsvári Kávéházak 1914–1918 és Kávéházak a dualizmus kori Kolozsváron című tanulmányait (In: Gyarmati Zsolt: Nyilvánosság és magánélet a békeidők Kolozsvárán. Ariadné Köny vek, Kolozsvár, 2005), amelyekben a szerző néhány adat erejéig említést tesz ugyan a kor kávéházi zenészeiről is, viszont vonatkozó konkrét adalékokkal nem szolgál. Így megje gyezhető, hogy a kolozsvári kávéházak zenei életének részletes megírása még várat ma gára. A jelen kötet csak annyiban érinti ezt a kérdéskört, amennyiben és ahol érintkezési felület feltételezhető a városi cigányzenészek és a kalotaszegi hangszeres népzene között.



121

az utóbbi évtizedekben szinte teljesen feloldódott: mivel a kalotaszegi cigányzenészek eleve „modern muzsikásoknak” számítottak, beköltözve (vagy ingázva!) Kolozsvárra, könnyen váltak „cáfé” zenésszé, így az utóbbi évtizedekben igen sok kalotaszegi származású kolozsvári kávéházi zenész működéséről tudunk.41 És érdekes mód, noha ezek az „úri romazenészek ké” vedlett muzsikusok általában lenézően kezelik a hagyományos falusi hangszeres népzenét,42 bizonyos szituációkban ismét felvállalják „kalota szegiségüket”, azaz repertoárjukban őrzik a falusi hagyomány bizonyos rétegeit is: erre elokvens példa, hogy amikor a városi táncházak az időköz ben kivesző tradicionális falusi muzsikusok hiányát pótolandó zenészek ként felfedezik őket, különösebb megerőltetés nélkül vissza tudják idézni a „kalotaszegi muzsikát”. De mi tartozott, tartozhatott egy-egy kalotaszegi muzsikus repertoár jához? Elsősorban a vidék hangszeres tánczenéje. „Kalotaszeg a régi közép-erdélyi tánckultúra magas fokra fejlesztésével, valamint az új táncés zenestílus viszonylag korai, szerves beolvasztásával tűnik ki környe zetéből” – írja Martin,43 így már a hagyományosnak mondható táncrend dallamkincsét is az új stílus határozza meg: „dallamkincsükben az új stílus uralkodott, de régi lassúkat, keserveseket, hajnali nótákat és verbunkos darabokat is ismertek.”44 A kalotaszegi magyar tánckészlet törzsanyaga a legényes, a lassú és friss csárdás. A magyar szóló férfitánc legfejlettebb 41 Például bánffyhunyadi származású Dani „Bárdi” László prímás (aki az 1990-es évek ben a Hubertus vendéglőben, majd a Melody, Napoca és Paradis szállodákban muzsikált) és testvére, Dani Bélus csellós, bőgős, basszusgitáros (neki törzshelye a Napoca szálloda étterme volt): édesapjuk Boros, édesanyjuk pedig Dániel volt, ez utóbbi miatt hívják őket Daninak. Szintén bánffyhunyadi származású anyai ágon Berki Viktor nagybőgős (szül. 1952-ben, édesanyja a bánffyhunyadi Boros Elvira volt, ő ott muzsikál, „ahova hívják”), bogártelki származású ifj. Ármán Lajos „orgás” (ő a Continental – egykori New York – szálloda vendéglőjében muzsikált, aztán később hívő lett, s abbahagyta a vendéglői mu zsikálást), kalotaszegi rokoni kapcsolatokkal rendelkezik Urszuly Kálmán prímás, brácsás is (szül. 1959-ben, ő már tíz osztályt járt zeneiskolába), de muzsikált kolozsvári vendég lőkben ifj. Fodor Sándor Netti is. 42 Például Fodor Sándor Netti említette egy bánffyhunyadi vendéglői prímásról, hogy: Bece! [Bece Gyuszi. Igen. Vele nem muzsikált?] Nem. Ő muzsikált… Hunyadon, a vendéglőbe. [Igen.] S nem vot barát se Csipás Ferivel, se velem. […] Na, és… az, az a prímás, Gyuszi, az tartotta magát, ő, ő nem „csűrös” zenész, mint mik. [Értem. Tehát ő úri zenész…] Úri zenész, vendéglőbe muzsikált. [Értem.] És már ő nem is akart velünk’ tárgyalni. Kisbács, 2000. december 18. 43 Martin: 1990: 433. 44 I.m.: 434.

122


fokát jelentő kalotaszegi legényeshez gazdag hangszeres tánczene kapcso lódik, Martin György szerint is a „legényes dallamkészletük az átlagosnál nagyobb, 10–15-öt is ismert egy-egy prímás.”45 (Az utóbbi évek kutatásai alapján azonban kijelenthetjük, hogy egy-egy jó prímás akár 30–35 legé nyes dallamot is ismerhetett!) A lassú és sebes csárdást vagy szaporát a kalotaszegi bandák viszonylag egységesen gyors tempóban húzzák. A las sú csárdás zenéjében az új stílusú dallamok uralkodnak, de olykor régi lassúk is előfordulnak benne, az esztám kíséretű szapora vegyes erede tű dallamaira főként a nyolc ütemes periódusok jellemzőek. Az új stílusú verbunkot Kalotaszegen a 20. században leginkább már csak lakodalmi kísérőnek húzták.46 A szabályozott polgári táncok közül a hétlépés és a gólya fordult elő, alkalmi szerepkörben, de később már teret hódított a keringő, a valcer, a foxtrott, a tangó stb., sőt az utóbbi évtizedekben a vá rosra való tömeges beköltözés (ahogyan említettem, sok kalotaszegi ci gányzenész vált vendéglői muzsikussá), az ingázás, a divathullámok gyors terjedése falusi közegekben (erőteljesebben a fiatalság körében), a média hatása (főleg a műholdas tévécsatornák megjelenése óta), szintén befolyá solják az aktuális zenei életet.47 Így – az utóbbi években – egy-egy kalo taszegi zenekar repertoárjának egyaránt szerves részét képezhette már a népies, kispolgári szórakoztató zene (lásd „Lagzi Lajcsi” stb.), s természe tesen a különböző stílusú könnyűzenei hullámok (lásd slágerek előadását 45

I.m.: 434. I.m.: 433. 47 A magyaroknak húzandó táncokról így emlékezett Fodor Sándor Netti: [Régen milyen sorrendben kellett muzsikálni a magyaroknak, mi volt az első a táncba?] Legényes! [Legé nyes. S utána?] Csárdás. [S szapora?] Szapora! Keringő! [Keringő. A szapora után húzták a keringőt.] A keringő, mikor vége már vot a… Keringő! És a keringő után, mikor már izé, vót az a fosztro! Foxtrott. Az a „Ej, haj Ruzsi!” [nevet] [Igen.] […] Ez vot a legjobb! De… ez vot az ismert, közüsmert. [S a legényes, az hogy volt? Az kérték, vagy azt, azt min dig…] Azt nem kelletett kérni! Avval kezdted meg a párt. [Minden párt.] Minden párt. [S akkor ez ismétlődött?] Igen! Ugyanakkor – igazi hivatásosként – ő is gyorsan követte a divathullámokat, a zenei anyag változásait: [És volt olyan, hogy mondjuk rendeltek Sanyi bácsitól olyan nótát, amikor fiatal volt, amit nem tudott, s akkor ott tanulta meg, amikor ott…] Vót! Még hányszor vot, fiam! [nevet] Ajaj! Sokszor! Hát vót, biza! Vót, biza, de hát legtöbbet ilyen falusi nótákat mindet üsmertem, ilyen’ […] Vot például mikor’ vot az a híres Cseh Judit! Na! A, onnat is szereztem sok, sok dallamokat, mert kellet, kértek tőlem mikor lakadalomba vótam. Kértek tőlem, hogy muzsikáljam ezeket a’ Azokat is kellet. Most, most is vannak ezek a… új sztílusú’ izék, hogy „Piros vot a paradicsom” [énekli], ilyen izé. Ezeket is kell tudjam, mindent. Mindent’ tudok, mindegyiket tudom! Kisbács, 2001. január 31. 46



123

akár idegen nyelveken is elénekelve!) szintén lényegesen befolyásolták a vidék hangszeres tánczenei igényét. Viszont nem érthetünk egyet Martin azon kijelentésével, miszerint „e bandák többsége főként a magyar falvakba járt, románoknak ritkábban muzsikáltak, s Kalotaszegen kívül alig játszottak”,48 hiszen egyrészt a ka lotaszegi cigánymuzsikusok – Erdély más többnemzetiségű vidékéhez ha sonlóan – több etnikum zenei igényét tudták kielégíteni, s ezek az etniku mok éltek is ezzel a szolgáltatással, másrészt – főleg az utóbbi évtizedek kultúrtörténeti folyamatai (például a városi táncházak, majd ezek hatásá ra kialakuló néptáncos mozgalom), de más okok (például a már említett városra való beköltözés vagy ingázás, vagy más vidékeken adott pillana tokban fennálló zenészhiány, vagy lakodalom esetében egy-egy kalotasze gi fiatal elkerülése máshova stb.) miatt is – mondhatni „megfordultak” szerte a nagyvilágban.49 Pávai István szerint „ha a népi tánczene területén jelentkező interetnikus kapcsolatokat kívánjuk vizsgálni, előbb arra a kérdéscsoport ra kell választ keresnünk, hogy milyen etnikumhoz tartoznak azok, akik ezt a zenét megszólaltatják, akik erre a zenére táncolnak, illetve rendel kezik-e etnikus specifikummal maga a zene vagy annak egyes elemei.”50 Kalotaszeg esetében megállapítható, hogy a 20. században túlnyomórészt cigánymuzsikusok szolgáltatták a hangszeres tánczenét mind a magyar, mind a román, és mind a roma helyi közösségeknek. A vidék románságának tánckészlete megőrizte a régi, reneszánsz kori táncréteg vonulós jártatós („de-a purtata”) és pörgő-forgó, aszimmetrikus kíséretű forgatós tánctípusát („învârtita”), idővel ez utóbbi vált a vidék (és tágabban Belső-Erdély) sajátságosan „román” táncává. Férfitáncaik ban is őrzik a mezőségi magyaroknál még fellelhető ritka legényes tánc típusát („feciorească rară”), a sűrű legényesüket sok helyen „magyarnak” 48

Martin: 1990: 434. Például erről kérdésről Czilika Gyula így nyilatkozott: [S Kalotaszegen kívül hívtak máshova muzsikálni?] Hívtak, Torda’ [Voltál Tordán?] Enyed felé, igen. Torockó! [La kodalom? Torockó?] Esküvő, igen. [S ott mit kellett muzsikálni?] Hát esküvőt, magyaroknak. [Magyar… ilyen magyar nótákat?] Magyar nótákat. [Kolozsváron, lakodalmat?] Igen! [Volt olyan is.] Persze, Kolozsvárt, pláne a hóstátiaknak. [Hóstát. S külföldön? Jár tál sokat.] Igen. Jártam, votam’ Angliába a mákaiakkal [‘mákóiakkal’], egyszer votam… [Gondolom Magyarországon sokat.] Hát nagyjából összejártam Magyarországot. Öszszejártam. Egeres Gyártelep, 2001. október 29. 50 Pávai: 1993b: 1. 49

124


mondják („feciorească ungureşte”). Az új stílusú csárdást a magyarokhoz hasonlóan táncolják, a gyors páros táncuk pedig a szökő („de sărit”) vagy a gyors forgatós („învârtita iute” vagy „deasă”).51 A gyalui és bihari hava sokban élő románság körében az învârtita lassú és sebes változatai, vala mint a férfitáncok mellett különböző lánctáncok, ún. „hora”-k is ismertek. Ugyanis a vidék románságának tánckultúrája a földrajzi fekvéstől függően különbözik: mást és/vagy másképpen táncolnak a felszegi „hegyi” romá nok (mócok), s mást a Kapus és Nádas patakok völgyeiben élők, ahogyan erről például Fodor Sándor Netti többször is mesélt: [És a hegyekbe is így volt a román rend, vagy ott volt más?] Nem! Az más. Más, az más. [Ott, ott milyen, milyen táncok voltak?] Az már, az… más’ [Hogy mond ták neki?] Ez vot az albăcsényéstyé, [Igen?] amit muzsikáltam, és vot az a… csejutyo. Amit húz’ Amit Csipás szokott muzsikálni, Felszegen. Ez a. [Muzsikálja a dallamát.] Hasonlít a legényesre, de páros tánc, látod? 52 A kalotaszegi cigányság sajátságos tánca itt is az Erdély-szerte közis mert gyors ritmusú csingerálás. Fodor Sándor Netti szavaival: [És a ci gánybálban mit kellett muzsikálni?] Csingerálás. [Csingerálás. Ott csak az volt? Gyors?] Gyors muzsika, és csárdás is. [S volt csárdás.] Vot csárdás. [Az olyan volt, mint a magyar csárdás?] Mint a magyar csárdás, lassú. Ez 51

Fodor Sándor Netti arra a kérdésre, hogy a románoknál hogy volt a sorrend, így vá laszolt: A, a… rományoknál’ vuótak olyan faluk, hogy ez is, így pontosan úgy minden. [Hogy úgy kellett legényes…] Kellett legényes, csárdás! Például’ én… én muzsikáltam sokat itten’ Padfalva [‘Nádaspapfalva’], itt van, Popeşti. Nagyon sokat muzsikáltam ottan. Ott nem is csináltak lakadalmat, ha nem tudtam én menni. Ott’ ez, pontosan ez vot. Legényes’ csárdás, szapora és utána, a keringő helyett vot a vârtitya! [Az învârtita.] Igen. [Igen.] A vârtitya, és a, a, nem’ nem vot szabad, hogy zárd le a muzsikálást, nem. Nem vot! A vârtitya után megint szapora! [Igen.] S akko vot vége. [S a szaporának mi volt a neve? „De sărit”, úgy mondták?] Nem… Nem. Gyész! [a román ‘des’ sűrűt jelent] [Gyész. És a legényesnek hogy mondták, mert ott volt egy lassú legényes.] Ficsoréstyé! [a román ‘feciorească’ legényest jelent] Vot, vot osztán ficsoréstyé, vot ficsoréstyé unguréstyé’ [‘ma gyar legényes’] […] Igen, a rendes… ficsoréstyé unguréstyé, a rendes, és vot ficsoréstyé romănéstyé! [‘román legényes’] [S az a lassú legényes…] Az a… lassabban és… [Ritka legényes.] Igen! Kisbács, 2001. január 31. 52 Az említett táncnevek közül az első valószínűleg Albac (‘Fehérvölgy’) móc település névből ered, a második pedig valamilyen sebes táncra utalhat (‘de iute’). Kisbács, 2000. december 18. Vagy egy másik beszélgetés alkalmával: [Van valami különbség a között, hogy kell itt ezeknek a román falvaknak muzsikálni, és ott Felszegen? Van különbség?] Nagy, nagy! Hát persze, nagy. Nagy, ott, ottan nem is… csárdást nagyon ritkán járják. [Mit járnak? Vârtitat?] Vârtyitat. De nem úgy arra, mint erre. Nem az. [Mi, az gyor sabb?] Gyorsabb a vârtyita. Ez a! [muzsikálva mutatja] És a szapora! Úgy, mint a legényes, úgy csinálja. Kisbács, 2001. április 11.



125

például egy közüsmert. [Muzsikálja.] Ez, ezen mulattak is. [Igen, énekel tek.] Énekeltek is, és vót aztán’ vot a… De a, nem tudom, elmuzsikáltam neked’ a… virrasztói’ mikor vot? [Nem.] Vi, virrasztói’ Abba más… a, a cigányoknak. [Más?] Más! [Miben más az?] Az… keserves. [Muzsikálja] Csak nem tudják esztet muzsikálni, csak én, senki a világon. [Igen?] Mert azok, akik muzsikálták, azok kihaltak. [Folytatja a muzsikálást.] [Erre, erre cigányul énekeltek?] Cigányul énekeltek, anyám olyan szépen énekelte.53 Sőt Fodor Sándor Netti ifjúkorában például még zsidóknak is muzsi kált:54 [Sanyi bácsi hol, milyen falvakban muzsikált? Mindenhol muzsikált itt Kalotaszegen?] Kalotaszegen minden, mind a… a Roşcana, Mărişel, Bălceşti,55 egészen’ [Fel a havasokig.] Fel a havasokig. Mindenfelé muzsikáltam. [Alszeg, Felszeg?] Igen! Minden rományul, magyarul, minden. […] [És kiknek muzsikált szívesebben Sanyi bácsi, a magyaroknak, romá noknak?] Hát… Nekem mindegy vot akkor. [Mindegyiket kellett tudni.] Kelletett tudni. Kellett, mert én abból éltem. [S, s akkor fogadták magya rok is, románok…] Magyarok is… [Cigánybálba is fogadták?] A cigányok aztán pláné. Minden ősszel, minden évbe ősszel aztán csinálták a bálokat. Szüreti bál! Húshagyókeddi bál! [És például másoknak így, itt Ka lotaszegen, régebb biztos voltak zsidók is, azoknak nem muzsikált?] De Gyaluba vótam, jártam’ a farsangot… jártam köszönteni. [Zsidóknak?] 53

Kisbács, 2000. december 18. A későbbiekben külön alpontban foglalkozom a tárgyalt cigánymuzsikusok etnikus identitásának kérdéskörével, viszont a zenei produktum vagy bizonyos zenei elemek etnikus specifikumával kapcsolatban már itt is megjegyzem, hogy szerintem annyiban etnikus egy dallam vagy tánc, amennyiben azt a használó személy vagy közösség (vagy, sajnos, adott esetekben maga a külső szemlélő, akár kutató is!) annak tartja. A zene- és tánckultúrában nem léteznek „fajtiszta”, „ősi”, csak egy bizonyos etnikumra vonatkoztat ható és „visszavezethető” népzenei darabok vagy táncok, hiszen ezek vagy időben, vagy térben folyamatosan keverednek, Bartók Béla szavaival élve „kereszteződnek”. Lásd Bar tók: 1942: 86: „Az egyes nemzetek népzenéinek összehasonlítása azután tisztán megvilá gosította, hogy itt a dallamok állandó csereberéje van folyamatban; állandó kereszteződés és visszakereszteződés, amely évszázadok óta tart már.” Bartók megállapítja, hogy ezek a kölcsönhatások elősegítik a zenei kultúrák folyamatos gazdagodását, lásd Bartók: 1942: 88: „A kelet-európai népzene jelenlegi helyzete a következőkben foglalható össze: az egyes népek népzenéi között való szakadatlan kölcsönhatás eredményeképpen a dallamok és a dallamtípusok óriási méretű gazdagsága támadt. A végeredményképpen kialakult »faji tisztátalanság« tehát határozottan jótékony hatású.” 55 A Gyalui havasokban fekvő román hegyi települések, az első valószínűleg ‘Roşca’, ami magyarul Riska vagy Roska, a másik kettő Havasnagyfalu és Balktelep. 54

126


Igen. [És azoknak mit kellett muzsikálni?] Zsidó nótát. [Sanyi bácsi tud olyat?] Tudom! „Haj te ide babălă, / tre…” [énekel, az első sort jiddi sül, utána csak dúdolva] Tudok! [Igen?] Ezt nem tudtad? Tudta… Tudok osztán ilyen zsidó, muzsikáltam zsidó keresztelőt. Hogy muzsikáltam: „Hájem, hájem, hájem, hájem, / Jájájájá hájem, hájem, hájem. / Ein und zwanzig rozerváj.” [énekeli] Ilyen…56 A hivatásos falusi muzsikus tehát „több nemzetiségű területen a külön böző nemzetiségek repertoárját is ismeri.” – írja Sárosi Bálint, majd meg jegyzi, hogy „a sokféle zene különböző rétegeit természetesen nem rak tározhatja el egymástól élesen szétválasztva, hanem ezek bizonyos fokig keverednek tudatában egymással.”57 Ennek a megjegyzésnek ellentmond tereptapasztalatom, azaz, ahogyan az általam ismert cigányzenészek meg tudták különböztetni például a régit az újtól, vagy ahogyan ismerték egyegy adott faluközösség zenei szokásait (akár a legkisebb különbségekre is figyelve),58 valamint ahogyan a muzsika „etnikus” vonatkozásaiban igen csak tudatosan eligazodtak, így például Fodor Sándor Netti akár apró já téktechnikai kérdésekben is: [Hasonlít a magyar, román és a cigánybálban a muzsika?] A magyar muzsika’ a román muzsika hasonlít. Mert vannak olyan nóták, hogy amit’ románba is megvan, magyarba is megvan. [Igen.] És a csárdás, az, az… kettő erre, kettő arra. [Az egyforma.] Az minden e… [S akkor mi volt a különbség? A vârtita?] Azok, vannak azok… Votak azok a nóták például, a trilla. [Igen.] A magyar muzsika nem sok trilla. [Igen, egyszerű?] Egyszerű. Nem sok trila. Például né. [kézbe veszi a hegedűjét] Például muzsikálod a magyaroknak ezt a nótát. [muzsikál] A románoknak… [muzsikálja ugyanazt „románosan”] A trilla!59 Vagy az 56

Kisbács, 2000. december 18. Sárosi: 1980: 82. Pávai István szerint is az „etnikai sajátosságok elmosódásához hoz zájárult Erdélyben az a tény is, hogy a népi tánczenét jobbára erre szakosodott cigány zenészek szolgáltatták. Ezáltal olyan zenészdinasztiák jöttek létre, amelyek etnikumtól függetlenül elláttak egy-egy vidéket táncmuzsikával. Egyaránt anyagi érdekük volt a leg régibb dallamok és a legfrissebb divat által megkövetelt újdonságok ismerete.” (Pávai: 1993b: 7) 58 Fodor Sándor Netti szerint: Minden falunak van különbözése. Például Bogártelkén’ ott van Bogártelke és Vista, Türe, Mákó, minden faluba van más-más szokás. Vagy gyorsabban kell muzsikálni, vagy lassabban. Kisbács, 2000. december 18. Vagy: …például itt, itt a Kalotaszegen vannak olyan’ helyek… Almás, és van Almás mellett ott egy falu, milyennek is híják? …Damos! Damos. [Kalotadámos, igen.] Damos! Na! Ottan… mindent énekelnek, a szaporán kívül és a legényesen kívül. Kisbács, 2001. január 31. 59 Kisbács, 2000. december 18. 57



127

éneklési szokásokban: [A románoknál és a cigányoknál is így van, hogy énekelnek?] Nem, csak inkább a magyarok. A, a cigányoknál’ egy pár nóta van, de hát az-az hasonlít a magyaroknak. [S a románoknál?] A, a románoknak a… más, külön… külön. [Külön. De azok is szoktak éne kelni.] Azok is, igen. [S van ott is olyan, hogy nótáznak?] Nótáznak. Vannak, vannak, akik nótáznak. Van olyan, olyan vârtyita, hogy például úgy énekelik, akkor mikor én muzsikáltam’ hogy… van az a „M-am suit în dealu’ Clujului” [énekli] [Igen?] És mi, én, ők is, és… vârtyita vot. És van az a, megint az a csárdás, hogy „Le-le floare, le-le floare…” [énekli, majd nevet] Na. [Tehát a románoknál is úgy volt, hogy mondták a szöve get, s akkor Sanyi bácsi már tudta, hogy mit kell muzsikálni…] Hát persze! Már én amikor láttam, hogy mondták nekem, hogy „Când eram mai mic”, már tudtam a dallamát, már minden.60 Czilika Gyula is ismeri a vidék valamennyi etnikumának zenéjét: [S románoknak, magyaroknak, mindenkinek muzsikáltál.] Igen, falukba, sokat. [S mi a különbség? Van különbség?] Mibe? [A muzsikában.] Hát, van az învârtita ezt… forgasd, há… pár román csárdást kellett. Meg az învârtita román forgóst, ezt’ és a jutyé… [a román ‘iute’ gyorsat jelent] învârtita iute’ [Az is más.] Az is másképp, igen. Eztet tudtam, na! Muzsikáltam én a románoknak is. [Itt a vidéken?] Igen! Itt a vidéken. [S cigánybált?] Szoktam muzsikálni, de ritkán, most már… [Igen? Nincsenek?] Mérába! [S ott azoknak mit kell? Ott csak ilyen gyorsan…] Hát cigánycsingerálás. [Csingerálás, mi?] Oszt csárdást.61 A kalotaszegi cigánymuzsikusok repertoárjának tehát igen fontos sa játossága a zenei „többnyelvűség”, az együtt és/vagy egymás mellett élő etnikus közösségek zenei kiszolgálása, s ez szintén meghatározza műkö dési területüket.62 A zenei többnyelvűség nemcsak a vidék hangszeres tánczenéjére jellemző, hanem a zenei repertoár más részeire is: a ka lotaszegi cigányzenészek egyaránt jól ismerik a magyarok régi keserveseit, hajnali nótáit, a románok „doináit”, a romák keserveseit, de akár az új stí lusú hallgatókat, románcokat stb., s eligazodnak ezen etnikus közösségek

60 Kisbács, 2001. május 7. Az énekelt szövegrészek magyarul: „Felmentem a kolozsvári hegyre”, „Le-le virág, le-le virág…” és „Mikor kisebb voltam”. 61 Egeres Gyártelep, 2001. október 29. 62 A kalotaszegi cigánymuzsikusok nyelvi és kulturális „többnyelvűségével” a következő fejezetben részletesen foglalkozom.

128


tradicionális szokásvilágához, ünnepeihez kapcsolódó hangszeres zené jében is.63 1.3. A bandában való muzsikálás A felvázolt zenei szocializációnak elsődleges célja a hivatásos zenészstátus elérése, amikor a már „képzett” fiatal muzsikus egy adott zenész társadalom teljes jogú tagjává válik, s ebben a minőségében őt elismeri és megerősíti az általuk kiszolgált szűkebb-tágabb közösség is. Mivel ez a státus általában együtt jár a zenekari tagsággal, és ezen belül az önálló „banda” megalakításának lehetőségével, a kutatás számára lehetővé válik az együttmuzsikálás családi kötelékeinek és/vagy más okainak, szituációi nak (szükség, rászorulás, hírnév stb.) feltérképezése, s ezáltal a zenekarok működésének vizsgálata. A kalotaszegi hivatásos cigányzenészek, akik szakmájukban „specia listák”, a gyári hangszerek különféle összeállításában alkotnak együttest, „bandát”. A bandák hagyományos, „klasszikus” felállítása a következő: prímás, aki egyben a zenekar vezetője (és általában a rangidős családfej is), és a „segítsége”, azaz a kíséretét alkotó brácsás/kontrás és bőgős (vagy kisbőgős, azaz csellós, bizonyos esetekben mindkettő).64 Ez az alapfelállás

63

Gondolok itt például a muzsikaszóval való karácsonyi kántálás hagyományára: [Ünne pek alkalmából járt Sanyi bácsi így muzsikálni házról házra, köszönteni?] Igen, igen. [Az, az hogy volt?] Haj, mentem köszönteni, isványozni, jánosozni! Mentem köszönteni. Kántáló este mentem minden házhoz. Muzsikáltam a kántálót. Ahol… [S egyedül ment akkor Sanyi bácsi, vagy kíséret…] Dehogy, a kísirettel. [És minden háznál muzsikált?] Minden háznál. Nem vót szabad kihagyjak egy házat se. Mert ha hagytam ki házat, megharagudott: „Te, hát nekem nem vot egy pohár pálinkám, vagy’ öt lejem, hogy adjak neked? Kikerültél engemet? Nem szép dolog.” [S ott is magyarokhoz, románok, mindenkihez?] Mindenkihez. Kisbács, 2000. december 18. Vagy román lakodalmak esetében a „tyúk nótájáról” mesélt Muza József „Toska” (szül. 1922-ben) szászfenesi prímás: Viszik a tyúkot a násznagyoknak, s akkor van egy nő, aki viszi a tyúkot, kivirágozva, szépen szalagot tesznek, cigarettát a szájába, s úgy viszik! S akkor csuhajgatnak. Közbe csuhajgat egyet-kettőt, s akkor megállott a nép, és azután én muzsikálok, megáll ő. S úgy kísérik, így né, evvel a nótával. [muzsikálja] Szászfenes, 1986. április 30., Könczei Csilla gyűjtése. 64 A hangszeres népzenében megkülönböztetjük a dallamjátszó hangszereket – ez eset ben a hegedűt – a kísérő hangszerektől. A már gyári hangszereken játszó „specialisták” alkotta zenekarok „legkisebb egysége a hegedűs (prímás) és kontrás együttese.” – írja Vargyas Lajos, majd így folytatja: „Ám a hegedűt és különösen a kontrásét, vagy a brácsát nem a mai módon tartották, hanem a mellre támasztva függőlegesen, s ugyancsak függő legesen húzták rajta a vonót. Így élesebb hangot adott, egyúttal kevésbé fárasztott.



129

– természetesen vidékenként eltérően – folyamatosan változott, olykor lényeges módosulásokkal ment keresztül: a múlt század első felében még Kalotaszegen is használt cimbalom idővel eltűnt, helyenként megnőtt a vo nós hangszerek száma (gyakori a két vagy akár több prímás és brácsás),65 és az 1960-as években megjelent a harmonika, amely fokozatosan a ka lotaszegi bandák kíséretének egyik alaphangszerévé vált:66 [S régebben Sanyi bácsiéknál hogy volt a zenekar, hogy állt fel, tehát volt a prímás…] Prímás, brácsás, [Brácsás.] bőgős. [Kis, kisbőgős.] Na fiam, ez, ezt én úgy… Én sokat, nagyon sokat muzsikáltam így csak hárman. […] [Igen. És mostanában hogy mennek el muzsikálni, mondjuk, hogyha meghívják Sanyi bácsit, akkor szintén brácsa, bőgő, vagy mostanában…] Á, nem! Én mindig brácsossal és bőgőssel, mert jó, velik votam megszokva. [S volt harmonika?] Vót harmonika, és, és sokszor vót dob is! [Dob is.] Dob is. [Cimbalom? Régebb volt.] Régebben vot, az nagyon régen vot, ne… nem lehettem úgy, úgy’ tizennyolc. [És szépen szólt a cimbalom?] Nagyon jól. Nagyon jól […] [És ezek az elektromos hangszerek, hogy orgona, meg gi tár, ezek mikor jelentek meg, mert ez régen nem volt ez.] Nem vot. Ez, ez, ez’ mondom a… Bogártelkén vot cimbalmos is. [Bogártelkén is volt cim balmos?] Vot. Ott Józsi bácsi.67 [Józsi bácsi.] Bogártelkén vót cimbalmos A magyar és európai hegedűábrázolásokon végig lehet követni ezt a tartást a középkortól a 19. századig, a mai lengyel, sőt appalach-i népi zenészekig. A brácsás-kontrás Közép-Er délyben három hangból álló harmóniákat játszik. Hangszere lapos pallójú, hogy a három húrt egyszerre lehessen megszólaltatni: hangolása g,d,a.” (Vargyas: 1990: 175–176) Meg jegyzem, hogy Kalotaszegen nemcsak a háromhúros, lapos pallójú kontrákat, brácsákat használták, hanem a négyhúrost is, de ebben az esetben is függőlegesen tartották a hang szert, s ugyancsak függőlegesen húzták rajta a vonót, hogy egyszerre két-két húrt lehessen megszólaltatni. (Ennek hangolása megegyezett a klasszikus brácsahangolással: C, G, D, Á, míg a Vargyas által említett hangolásnál fontos megemlíteni az Á, s néha a D húr oktávval mélyebb hangolását.) A basszus kíséretet bőgőn vagy csellón szólaltatták meg. Az erdélyi (főleg mezőségi) bandák kíséretükben még régies harmonizálási hagyományt követtek: a dallamhangokra épült dúr akkordokkal kísérték a prímást. Kalotaszegen – különböző újabb hatásokra – a cigányzenekarok már funkciós harmóniákkal kísérték a dallamokat. 65 Martin: 1990: 434: „A cigánybanda 1 vagy 2 prímásból, kontrásból, és kis- vagy nagy bőgősből (gardonosból) állt, csak újabban terjedt el a tangóharmonika és a dob. A nagy ünnepeken és lakodalmakban rendszerint 2 prímás muzsikál együtt, amikor a nagy tömeg miatt szükség van a hangos, átható zeneszóra.” 66 Könczei: 1997: 35. Ez a tény meghaladottá teszi Kodály Zoltán azon kijelentését is, hogy „A cigány sohasem használ: citerát, furulyát, dudát, harmonikát...” (Kodály: 1943: 58.) És még egy – e cáfolatot erősítő – adat: Méra, és egyben Kalotaszeg egyik legsokolda lúbb cigányzenész egyénisége, Berki Ferenc Árus jól tudott furulyázni is. 67 Gyurka József (szül. 1919-ben) bogártelki cimbalmos, majd harmonikás.

130


Józsi bácsi! Még most is él, van két fia. Mind a kettő’ harmonikás...68 A létszámnövekedés, -bővülés néhány egyszerű gyakorlati okra vezethe tő vissza: így hangosabban, erősebben szól a zene, és könnyebben lehet többfelé oszolva muzsikálni (például a lakodalmi „asztalozásnál”, amikor a zenészek végigjárják az asztalokat, hogy minden vendégnek elhúzzák a kedvenc nótáját). A 20. század második felében a hagyományos táncélet fokozatos át alakulásával, mondhatni felbomlásával, valamint a helyi közösségek kö rében az újabb divatok terjedésével változó zenei ízlés gyökeres módo sulásokat eredményezett a hangszeres népzene területén is, mivel a múlt századi kalotaszegi cigányok „modern” muzsikásoknak számítottak, akik viszonylag gyorsan tudtak alkalmazkodni az új helyzetekhez. Így az elekt ronikus hangszerelések és az erősítés (mikrofonok, „dózis” a hegedűn stb.) hozzájárultak a zenekar felállásának, és az általa megszólaltatott muzsika hangzásának fokozatos megváltozásához. Új hangszerek jelen tek meg: bőgő helyett a basszusgitár, a kíséretet erősítő dob, a hegedű mellett új dallamjátszó hangszerre találtak az elektromos gitárban és a szaxofonban, és tulajdonképpen szinte minden hangszert helyettesíthet az elektromos orgona, a szintetizátor:69 Mert… fogadják ezeket a’ másféle zenészek, ott szinktrézizátorral [‘szintetizátorral’] […] Most lesz egy lakadalom, hogy már szólottak, hogy vigyázz májusba! Kell, hogy menjek’ az… én, éngemet akarnak. Na. De vannak ezek a Gyuszikáék,70 ezek, ezek nincs, ezeknek nincsen brácsik, nincsen bőgőik. Dob! Hegedű! És… [Szintetizátor.] Szintrézizátor és gitár! Na! Azok osztán …ők. [És…] De, na de(!)… szeretik. Me… muzsikálnak’ így is, úgy is, na. Mit mondjak nekik?71 – kérdezte Fodor Sándor Netti. Ugyanakkor az elektromos orgonák anyagi előnyt is biztosíthatnak mind a zenészcigányok, mind a közönsé gük számára, mert így – főleg kisebb táncalkalmakra, ünnepekre – akár egy-két zenészt is meg lehet fogadni, nincs szükség teljes zenekarra. (Fo dor Sándor Netti is sokat muzsikált az 1980-as évektől ilyen felállásban: ő hegedült, a fia szintetizátoron kísérte. Itt fontos kihangsúlyozni, hogy a

68

Kisbács, 2000. december 18. Könczei: 1997: 36–37. Az új hangszerek megjelenését a fiatal zenészgeneráció szintjén lehet jól nyomon követni, lásd például a mérai Árus zenészcsaládról mellékelt ábrát. 70 A bogártelki ifjabb Czilika nemzedékre érti: Czilika Gyulára és testvéreire. 71 Kisbács, 2001. január 31. 69



131

hivatásos cigányzenészekre jellemző többféle hangszeren való játszás is merete a fiatalabb zenészgenerációknál az újabban megjelenő hangsze rekre is kiterjedt.) A hagyományos hangszeres népzene fokozatos felbomlása egyúttal ma gához a hangszeres zene megszűnéséhez is vezet: jelenleg az elektronikus hangszerelést már a gépi, elsősorban számítógépes zenei szolgáltatás váltja fel, s ez magának a zenész szakmának a felszámolását jelenti. Ezért az, hogy az elmúlt évtizedekben voltaképpen a kalotaszegi cigányzenész társadalom megszűnt létezni, – az egyre gyorsabban változó kulturális divathullámok mellett – nagymértékben ennek a tényállásnak is köszönhető. 1.4. A „kollegák”: szakmai kapcsolatok és értékítéletek A hivatásos zenészstátus elérése, a bandában való muzsikálás együtt jár a szakmán belüli ismeretséggel.72 Ez utóbbi széles skálán mozoghat: a pozitív elismertségtől, hírnévtől az egészséges versengésen keresztül el egészen az irigy, egymást megvető, nem mindig tisztességes konkurenciáig. A „kollé gák” egymásról alkotott véleménye tükrözi a szakmán belüli erőviszonyokat, magyarázattal szolgálhat bizonyos presztízskérdésekre, és nem utolsósor ban egy igen fontos adatgyűjtés is: felvillantja egy adott muzsikus szakmán belüli kapcsolatrendszerét, mivel a szakmai ismeretség fokmérője az egymással muzsikáló kollegiális kapcsolatok számával, vagy ezek hiányá val is mérhető. Ugyanakkor a „kollégákról” való beszéd egyben szakmai (és gondolom személyes) értékítéleteket is közvetít:73 [És ki volt az a zenész, akit ismert Sanyi bácsi fiatal korába, de soha nem muzsikált vele?] Gyu, Gyuszi! Hunyadon. [Milyen Gyuszi volt?] Gyuszi. Gyuszi’ Bece! [Bece Gyuszi. Igen. Vele nem muzsikált?] Nem. Ő muzsikált… Hunyadon, a vendéglőbe. [Igen.] S nem vot barát se Csipás Ferivel, se velem. […] Na, és… az, az a prímás, Gyuszi, az tartotta magát, ő, ő nem „csűrös” zenész, mint mik. [Értem. Te hát ő úri zenész…] Úri zenész, vendéglőbe muzsikált. [Értem.] És már ő nem is akart velünk’ tárgyalni. […] [S a bogártelki zenészekkel is muzsikált Sanyi

72 A szakmán kívüli ismeretség egyenértékű az adott zenész közösségi elfogadásával és hírnevével, s ez általában a foglalkoztatottsággal mérhető. 73 Ezek megfogalmazásakor általában előbukkannak kizárólag zenei értékítéletek is, azaz magáról a muzsikáról, a muzsikálásról alkotott személyes vélemények, amelyekkel a ké sőbbiekben részletesen foglalkozom.

132


bácsi, Samuval, meg ez…] Igen, igen. Samu’ Samu, Jani’ Vot Samu, Jani, vot nekem egy mostohaapám, az is élt anyámmal, az… Károly, Czilika! [Az is prímás volt?] Bőgős. [Bőgős.] Az vot a bőgősöm, nekem. Ameddig… na. [És még hol voltak így zenészek, mert voltak Hunyadon a Csipások, Bogár telkén a Czilikák…] A Czilikák! Így van. Izé… [Mérában voltak az Árusok, nem?] Mérába az Árusok. [Velük muzsikált Sanyi bácsi?] Igen. Igen. [Az öreggel is? Az öreggel, vagy…] A… igen. Mind a kettővel muzsikáltam. A kettőt, két testvér. [Igen.] Mind a kettővel muzsikáltam, Mérába, és… [S akkor Feri még bőgős volt nekik, nem?] Akkor bőgős vot. Bőgős. […] Na! Gyaluba még vot a Rudi, Viski Rudi. [Vele is muzsikált Sanyi bácsi? Ismer te?] Ismertem jól, de nem, nem muzsikáltam. [Nem?] Nem, nem. [S Burálót ismerte?] Burálót? Avval muzsikáltam’ sokat Vistába. [Vistába.] Vistába el vot ismerve… [Azt mondják, hogy nagyon jó prímás volt Buráló.] Igen, nagyon, tiszta muzsika vot. [Tiszta muzsika.] Tiszta. Nem vot ő sok trila’ tiszta vot a muzsika. [Még Fenesen volt zenész, ez a Toszka család…] Toska, Toska! [Toska Muza, ismerte őket?] [nevet] Igen. Ismertem. [És velük mu zsikált, vagy nem muzsikált?] Nem, nem! [Nem, nem muzsikált.] Nem muzsikáltam, muzsikálni nem, de muzsik… [Hallotta őt.] Igen. De… mikor még élt Blág’ [Ez a Blág Jani?] Ez a Blág Jani az, az fenesi vot. Fenesi vot. [És ő milyen hangszeren játszott?] Prímás vot. [Prímás volt.] Az vot a jó, legjobb prímás. [Igen?] Igen biza.74 Vagy érdekes például, ahogyan egy 1987es beszélgetés során Fodor Sándor Netti elhatárolódik Varga Márton „Csi pás”-tól: [Könczei Árpád: Csipás Ferivel hol muzsikált együtt?] A Felszegen. Inaktelkén, Bogártelkén is játszottunk. A Felszegen minden faluba majdnem, minden’ Türébe! Aztán Türébe pláne, osztán ottan sokat’ játszottunk együtt. [Könczei Árpád: Csipás Marcival utoljára mikor muzsikált?] Én Csipás Marcival egyszer se muzsikáltam. [Könczei Csilla: Ferivel. Összetévesz ted? Könczei Árpád: Ja, Ferivel!] Ferivel, igen! Ferivel igen. Na… de Marcival nem. Ferivel… ezelőtt úgy… hat’ hét éve! Hét éve muzsikáltam.75 A fiatalabb nemzedékhez tartozó Czilika Gyula is sok zenészre emlék szik, illetve sok prímással muzsikált együtt: [Milyen nevekre emlékszel, ilyen zenésznevekre?] Tehát Puli Károly. [Puli Károly? Ő is bogártelki volt?] Nem, ő lónai. [Lónai.] Csak muzsikált, mindig Vistába fogadtak két zenekart, tudod? És ott megfogadták a Samu’ bátyámékat, tudod, s akkor 74 75

Kisbács, 2000. december 18. Könczei Árpád és Könczei Csilla gyűjtése, Kisbács, 1987. augusztus 5.



133

a lónaiakat külön, tudod? [S Bogártelkén más prímás a Czilikákon kívül volt? Más zenekar, vagy csak az…] Sztojka Laji. Sztojka Laji, az kolozsi vot. [S ott lakott Bogártelkén?] Igen, az elvette Gyurka Józsinak a leánytestvérét, tudod? Az is zenészcsalád, hermonikás vot, cimbalmos vot az öreg, Józsi bácsi. […] [S kikkel muzsikáltál még gyakran, a testvéreiden kívül?] Hát bánffyhunyadiakkal is muzsikáltam. Kolozsváriakkal. [Csipásékkal?] Csipásékkal muzsikáltam, Neti Sanyival! [Árusékkal muzsikáltál?] Árus Ferivel, persze! Muzsikáltam sokat Árus Ferivel, Mérába. [Az apját ismer ted? Az öreget.] Ismertem, halványan… Halványan ismertem, há… [Ko rán meghalt.] Korán meghalt. S talán „bizonyítani” akarván prímási elis mertségét, arra a kérdésre, hogy kik voltak azok a zenészek, akiket ismert, de soha nem muzsikált velük, így válaszolt: Nincs olyan zenész, mindegyikkel. [Hitlerrel is muzsikáltál?] Hitlerrel, igen. Vagy: [Viskit ismerted?] Igen. [De muzsikáltál vele, vagy nem?] Muzsikáltam Gyaluba vele. [S milyen?] Hát ügyes, jó hegedűs vot az öreg. Engem szeretett.76 A szakmán belül értékelhető „tudás” fokmérője az ismert dallammeny nyiség, a repertoár bősége, az előadásmód (hangsúlyosan a stílus és a vir tuozitás), valamint a terepismeret, azaz hogy melyik vidéken, faluban mit és hogy kell muzsikálni: [S ki volt olyan prímás aki, aki nagyon sokat, ar ról volt híres, hogy sok, sok dallamot ismer?] …Csipás! [Csipás?] Csipás! Az, az vot egy… és a Kalotaszegen az vot a leghíresebb prímás. [Csipás.] És az is jó, vot a jó. [Az öreg.] Az öreg, és utána a fia! Azt osztán, most már… igen. [És Burálóról mondták még, hogy sokat tudott. Ez igaz?] … Burálóról, de nem vot úgy köz’, hogy úgy el’üsmerve mint Csipás. Buráló is muzsikált, […] például, itt a… Vista! […] De már arra felfelé, már nem Burálónak votak a’ [És… igen.] És vót itten, erre… Fenes! […] Szenlászló, Magyarfenes, vót az jó prímás, Blág Jani. Igen. Az vot a legjobb prímás. Blág Jani. Az… [Az is sokat tudott.] Az! Az, az. Az úri muzsikus vot, és mindent üsmert. Mindent üsmert itt a Kalotaszegen, itt az Alszeg! Me úgy’ itt Nádastúl errefelé, ez Alszeg! Nádastúl felfelé, az már Felszeg. Más nóták, más a stílus, más’ minden.77

76

Egeres Gyártelep, 2001. október 29. Kisbács, 2001. január 31. Itt valószínűleg összetéveszti Kalotaszeg altájegységeinek „tudományos” meghatározását: Magyarfenes, Tordaszentlászló nem tartozik Alszeghez, hanem a Fenes vagy Lóna patak völgyéhez.

77

134


Az is megállapítható, hogy az idősebb vagy már elhunyt, tehát kon kurenciát már nem jelentő zenészekre szinte mindig pozitívan emlékez nek: Vót ottan Hideg János! [Gyaluba?] Gyaluba. Az nagy, nagy prímás vot. [Nagy prímás volt. Arról meséltek Bodonkúton is, az öreg, a felvétele ken, hallottam én is.] Na, igen! Az a Hideg János, az, az. Az nagy, nagy prímá, nagyszerű prímás vot.78 De értékes közlés lehet a „segítségről” al kotott vélemény is: [Sokat muzsikált Csipás Ferivel?] Nagyon! Nagyonnagyon sokat, Felszegen. [S ki kísérte akkor Sanyi bácsiékat? Volt Sanyi bácsi és Feri a két prímás, és még kivel muzsikáltak?] Bunyi! [Ő volt a…] Bunyi. Bunyinak vot még egy másik testvére, az is brácsás vot, és vot „Halál” Károly. Úgy hívták régen. Ha mész’ Eztet írd fel! Ezt a Halál Károlyt, mert ha mész hogy… vegyél tűlik… Mész Hunyadon. [Igen.] És érdekel, és akkor megmondod, hogy „Ismerik ezt a’ Halál Károly’? Bőgős!” [Bőgős.] Halál Károly. [És hunyadi volt.] Hunyadi. [És jó bőgős volt?] Nagyon. És Tonti! Azt is írd, Tonti. [Tonti. És ezek nagybőgőn játszottak már?] Kicsi bőgő! [Kicsi bőgő volt…] Nem vot nagybőgő! [Tehát kisbő gő. Tonti? Milyen Tonti?] Tonti. Csak annyi, Tonti, mert… Állj meg! Na most már írja… ez, ezek bőgősök votak. [Igen.] Most… Ződes Péter! Enynyi elég, csak, hogy Ződes Péter. Brácsás! Igen. […] S ezek mind öregek, nincs, meg vannak halva mind az egész, nincsen, egy sincsen. [Igen.] Na.79 Vagy: [A váralmásiakkal is muzsikáltál?] Muzsikáltam a… Pici’ családdal is. [Pici? Azok odavalósiak?] Igen, Aladárral. [Aladár? Ötvösök, nem?] Ötvös, Ötvösökkel. [S az milyen zenekar volt?] Nem vot rossz zenekar, hát csak ott is kihaltak. [Kihaltak.] Meghalt a brácsos, bőgős, meg. Ezek maradtak a… Aladár maradt szegény, de ő is… sajnos beteg.80 Az egymástól való tanulás, a mesterség „lopása”, a versenyhelyzet ki éleződése szintén felmerül a szakmai kapcsolatok firtatásakor: [És a régi muzsikások is így tanítottak, hogy…] Á, nem is törődtek a régi muzsikások! [Nem?] A zenészek, régebben nem tanították egyik a másikat. [Les ték egymástól.] Lesték egymástól, ahogy lopta a… muzsikát. [Saját fia inak nem tanított?] A sajátját igen! De a másikat, ne! [nevet] [Értem.] Érted?! [Értem.] Na! Érted, na ne… akkor, asztat elfelejtettem mondani, amikor odakerültem’ a Samuékkal, muzsikáltam velik egy párszor, 78 79 80

Kisbács, 2000. december 18. Kisbács, 2000. december 18. Egeres Gyártelep, 2001. október 29.



135

lakadalmokat, mint prímás, muzsikáltam velik, már osztán irigyek votak, mert az emberek reám jöttek, hogy: „Sanyi, te gyere muzsikálni.” „S, de Samu, menjetek, Samu…” „De tégedet akarunk.” És akkor ők észrevették! Még az is történt… meg jött az izé, ez, kerestek a bodonkútiak, hogy: „Vajon Sanyi bácsi merre van, mert még itt laktam, s hol lakik?!” Ők meg megüzenték, hogy: „Sanyi bácsi már meghalt.” Na. Az, az olyan vot a… [Igen.] Mert régen ebből éltek. [Igen.] A muzsikából. Ha nem vot muzsika, nem vot kaja! Természetesen a konfliktus oka a muzsika minő sége: Mert az ők muzsikálásik más vot, sima muzsika. [Igen.] De olyan… pestiesen muzsika. Asztat vették át. [Tisztán játszottak?] Tisztán játszottak. Sima! [Sima.] Sima muzsika. Ne, nem vot… tehetség benne. Csak a sima muzsika, és kész. […] Nem vot az a díszítése a muzsikának. Mert látod én, hogy, hogy cifrázom? 81 1.5. A kalotaszegi cigányzenészek működési területéről Régebben szinte valamennyi kalotaszegi faluban működött egy, néhol több, hagyományos népzenét játszó cigánybanda. Minden zenekarnak volt egy „bejáratott” területe, az a szűkebb-tágabb vidék, ahol kiszolgálta a helybeli ek zenei igényeit (például az életében nagyon közkedvelt gyalui Viski Rudolf és bandája Gyalun kívül rendszeresen muzsikált Magyarlónán, Kiskapuson és Nagykapuson). Bizonyos értelemben a zenészek között egyfajta területi felosztás funkcionált, nagyjából meg volt határozva ki muzsikál Felszegen, ki Alszegen, ki a Nádas mentén és ki a Kapus vagy a Fenes patak völgyében. Ter mészetesen egy-egy jobb, nevesebb bandát gyakrabban elhívtak messzebb re is, és alkalomadtán – például zenészhiány esetében – akár külön egy-egy hangszeres is elkerülhetett (egy másik zenekarral) olyan vidékre muzsikálni, ahol addig még nem járt.82 (Itt fontos megjegyezni, hogy a kalotaszegi zene karok általában csak szükség – például katonaság, betegség vagy halál – ese

81 Kisbács, 2001. május 7. Fodor Sándor Netti és a bogártelki Czilika család „Samuk” ága közötti konfliktusos viszony erre a versenyhelyzetre vezethető vissza. A Czilikák „Netti Sanyit” következetesen nagy hantázónak tartották, sőt tisztességét is megkérdőjelezték: például Czilika Béla azt állította, hogy „Netti Sanyi” álzsebet varratott a nadrágjába, s kilyukasztván zsebét, oda csúsztatta a muzsikáért kapott húrpénzt, hogy ne ossza meg a többiekkel (2007. április 11-én mesélte Kolozsváron). 82 Könczei: 1997: 35.

136


tében hívtak/fogadtak maguk közé „külső munkatársakat”.)83 Mivel egy adott zenekar megfogadása elsősorban a repertoártól függ, már a kiszolgált közös ségek beszámolói és véleménye alapján felvázolható a kalotaszegi cigányze nészek működési területe. És ha mindezt összevetjük a különböző gyűjté sek jegyzőkönyveivel, valamint a cigányzenészek származási és lakhelyeivel, akkor az adatok egyszerű térképre vitelével, azaz kartográfiai módszerrel is kirajzolódik egy működési kapcsolatháló. Ezt teszi a vonatkozó szakiroda lom is, amelyik ún. zenészközpontokhoz köti a kalotaszegi cigányzené szek működését: „Kalotaszegen több zenészközpont (Bánffyhunyad, Gya lu, Magyarlóna, Szucság, Méra, Egeres, Bogártelke, Magyargyerővásárhely, Kispetri) cigánymuzsikásai látták el a falvak tánczenei igényét, s mellettük még parasztprímások is működtek (Inaktelke, Türe).” – írja Martin, majd megjegyzi, hogy: „A helyi zenészek fogytával újabban a távolabbi Borsa- és kis-Szamos-völgyi, mezőségi cigánybandák is átjárnak e tájra muzsikálni.”84 (Gondolom, hogy ez utóbbi megjegyzés a kolozsi, valamint a már Kolozsvá ron élő, de mezőségi származású cigányzenészekre vonatkozik.) A zenész központokban pedig a zenészcsaládok ún. zenészdinasztiákat alkotnak: „A híres kalotaszegi muzsikus cigány dinasztiák Bogártelkétől Váralmásig, Bánffyhunyadtól Méráig és Lónáig rokonsági kapcsolatban állnak egymás sal, igen zárt házasodási kört képezve. Hihetetlen áttekintőképességük a tá gabb vidék zenei repertoárjáról több mint valószínű, hogy nemcsak annak köszönhető, hogy sokfelé hívták őket muzsikálni (6. térkép), hanem rokon sági kapcsolataiknak is.” 85 (A néprajzi szakirodalom által számon tartott ze nészközpontokat, zenészdinasztiákat jelöli az 1. térkép, és a kötet függeléké ben közlöm – a jelen kutatás rendelkezésére álló adatok alapján – az elmúlt évszázad „nevesíthető” kalotaszegi cigánymuzsikusait.) Ugyanakkor a zenészközpontok, a zenészdinasztiák, valamint a ze nélési irányok, területek térképre vetítését (lásd a 2. ábraként mellékelt térképet és táblázatot),86 vagy a zenészek, zenekarok településenkénti

83

Könczei: 1997: 36. Martin: 1990: 434. 85 Balogh – Fülemile: 2004: 17. 86 A Balogh Balázs és Fülemile Ágnes által jegyzetanyagban említett 6. térkép (Lakodalmi zenészek felfogadása a 20. század közepén) jelzi a „Muzsikus bandák központjai”-t, valamint ezek működési körzetét (I.m.: 43.), a Martin György által közölt táblázaton (Magyarvista és a környező falvak zenészeinek kapcsolata) többek között „a faluneveket összekötő vonalak száma a környező falvakból Vistára járó zenészek számára utal.” (Martin: 2004: 182) 84


a „Nónikák”

a Czilika család

a Kovács család

a Muza család

az Antal család

az „ Ár usok”

a Zágor - Fodor család a Viski család

a Gyur ka család az Ármán család

az Ármán család a Lakó család a Sztojka család

Kolozs

iii. a Kalotaszegi cigányzenészeK hálózatáról

1. térkép

a „Csipások”

az Ötvös család

© www.kjnt.ro/szovegtar 137

138


2. ábra



139

felsorolását nem tekinthetjük egyenértékűnek a kalotaszegi cigányzené szek működési hálózatával! Mert a térképről leolvasandó adatok csak a felszínét, egyféle „külső” megnyilvánulását jelentik ennek a hálózatnak, nagyjából azt, hogy ki hol él és muzsikál, viszont nem adnak választ ennek belső struktúrájára. Tehát nem magyarázzák, hogy milyen szabályszerű ségek jellemzik egy cigányzenész működési hálózatát, azaz, hogy valaki miért és hogyan válhat a tárgyalt zenésztársadalom tagjává, hogy milyen szocializációs és kulturális folyamatok eredménye a zenészszakma elsajá títása, majd a hivatásos zenészstátus elnyerése, hogy a muzsikált reperto ár minősége, mennyisége és/vagy multietnikus volta hogyan függ össze a területiség kritériumával, s végül, de nem utolsósorban, hogy az elemzett kapcsolatháló milyen társadalmi és gazdasági vetületekkel rendelkezik. 1.6. A kalotaszegi cigányzenészek működési hálózata A következőkben a kalotaszegi cigányzenészek működési hálózatát egy, a hi vatásos falusi zenészszakma szociális és kulturális kapcsolathálójaként pró bálom leírni, amelyben nem a lakhelyhez, családhoz vagy a kiszolgált közös séghez köthető működési terület az alapvető (hiszen ez, mint ahogy a későb biekben látni fogjuk, körülményfüggő és állandóan változó),87 hanem a pro fesszionális zenészlét megélését meghatározó szabályszerűségek. Tehát nem a beleszületés (ez csak elősegítheti a folyamatot), hanem a megfelelő adekvát zenei nevelés, majd a megélhetést korán biztosítható önálló muzsikálás, ké sőbb pedig a folyamatos tapasztalatszerzés és alkalmazkodás képessége hatá rozza meg ennek a hálózatnak az alapját. Csakis így válhatott valaki zenésszé, 87

Egy-egy muzsikus működését nem befolyásolja kizárólagosan, hogy melyik faluban és mi lyen családban született. Pávai István említi például, hogy a Czilikák „ősei Türében éltek” és „az első világháború utáni időszakban a bogártelkiek kalákában építettek egy házat, s áthívták abba Türéből a Czilika családot, hogy saját jó zenészeik legyenek az akkor még számos tánc alkalom kiszolgálására.” (Pávai: 2005: 5) Tehát a Czilikák, meg akarván felelni a közösségi igényeknek, „piaci” követelményeknek, hagyták magukat „átcsábítani” Türéből Bogártelkére. (Ugyanakkor megjegyzem, hogy a bogártelki református anyakönyvek alapján valószínűsít hető, hogy a Czilika család „Samuk” ága Bogártelkéről rajzott Türébe, tehát tulajdonképpen egy „hazatelepülésről” van szó – erre a kérdésre a későbbiekben még részletesen visszatérek.) Vagy szemléletes példa Fodor Sándor Netti életútja, aki Gyaluban született, Szucságon gye rekeskedett, fiatalkorát Magyargyerőmonostoron élte, majd felnőttkorában ismét Szucságon lakott, később Kardoson (ez a település időközben összenőtt Kolozsvárral), Egeres Gyárte lepen, végül pedig Kisbácsban telepedett le, s közben mindenhol folyamatosan zenészként működött, együtt muzsikálva különböző stílusú és felállású zenekarokkal.

140


így tudta végigjárni a zenei szocializáció lépcsőit (kitől/kiktől, hogyan, mikor és miért),88 így sajátíthatta el a később használt repertoárt (legyen az hang szeres tánczene, vagy a zenei repertoár más része), valamint a zenei többnyel vűséget, és így érhette el – a közösségi és a szakmai ismeretséggel, valamint zenekari tagsággal is járó – hivatásos zenészstátust. Voltaképp ennek a folya matnak végeredménye a zenészkollegák között kialakuló kapcsolatháló: ezt a szakmán belüli kapcsolatrendszert tekintem működési hálózatnak. (Természetesen ez a működési hálózat szorosan összefügg a kalotaszegi cigányzenészeknek mind a társadalmi, mind a gazdasági hálózatával, ezt a folyamatot próbálja összefoglalni a mellékelt 4. ábra.) Összegezve: a szakmai működés szempontjából elsősorban ennek a há lózatnak köszönhetően képesek a kalotaszegi cigányzenészek akár „ad hoc” felállásban is Kalotaszeg bármelyik településén bármelyik etnikumnak mu zsikálni, s csak másodlagosak a rokonsági kapcsolatok és lakóhelyi koncent ráció által létrejövő zenészdinasztiák és zenészközpontok. Mert ha felbom lik – például a változó zenei ízlésvilág, magyarán a „piaci” követelmények miatt – ez a működési hálózat, akkor ezáltal maga a zenészszakma ugyan megszűnik, de például a rokonsági kapcsolatok továbbélhetnek.

88

Nagyon fontos tényező lehet a zenei nevelésben résztvevők személyes kapcsolatrend szere és az átadott, vagy örökölt, vagy „lopott” tudás minősége, hiszen ezek határozzák meg egy adott zenész kialakuló játékstílusát és repertoárját. (Lásd a 3. ábrát: a jelen kuta tás három kulcsadatközlőjének zenei neveltetését táblázat formájában foglaltam össze.)


3. ábra

az ő kíséretéhez tartozott Fodor János „Málé” Feri prímás Szucság, Nádas mente vele muzsikált (kisbőgőzött) (széki származású?) Fodor Sándor Netti Sztojka János brácsás Szucság, Nádas mente „tanulótárs”, apai ágon rokon Jónás János „Celler” brácsás Gyerőmonostor, Felszeg nevelőapa, vele járt a havasokba muzsikálni Fodor Sándor Netti Bunyi József brácsás Bánffyhunyad, Felszeg édesapja unokatestvére, apai nagybátyja, id. Varga Ferenc Csipás brácsása Id. Varga Ferenc „Csipás” Bánffyhunyad, Felszeg „tanítómester” prímás Ifj. Varga Ferenc „Csipás” Bánffyhunyad, Felszeg „tanulótárs” prímás

édesapa

Gyalu, Kapus-völgye Szucság, Nádas mente

anyai nagyapa

Szucság, Nádas mente

Fodor János brácsás (mezőségi származású) Zágor Samu „Mácsuj” prímás Antal Miklós prímás

A KAPCSOLAT FOKA:

HELYSZÍN SZERINT:

IDŐRENDI SORRENDBEN:

Fodor Sándor „Netti” zenei neveltetése:

játékstílus és repertoár gyakorlás

harmonizálás

repertoár és gyakorlás gyakorlás repertoár és gyakorlás

A ZENEI NEVELÉS FORMÁJA: hangszerismeret, zenei alapok hangszerismeret, zenei alapok repertoár



141

vendégzenészként

Nádas mente

3. ábra

testvérbátyja testvérbátyja vendégzenészként

Bogártelke, Nádas mente Bogártelke, Nádas mente Nádas mente

Czilika Béla harmonikás Czilika Ödön harmonikás Ifj. Varga Ferenc „Csipás” prímás Id. Fodor Sándor „Netti” prímás

apai nagybátyja

Bogártelke, Nádas mente

apai nagybátyja

apai nagybátyja

Boros Gyula bőgős


Czilika János prímás

apai nagybátyja



Boros Samu prímás

A KAPCSOLAT FOKA:

Czilika Ödön bőgős

HELYSZÍN SZERINT:


Czilika Gyula zenei neveltetése:

repertoár és játékstílus

A ZENEI NEVELÉS FORMÁJA: hangszerismeret, zenei alapok, repertoár hangszerismeret, zenei alapok, repertoár és játékstílus harmonizálás, repertoár és gyakorlás harmonizálás, repertoár és gyakorlás repertoár és gyakorlás repertoár és gyakorlás repertoár



unokatestvér

Méra, Nádas mente Méra, Nádas mente Nádas mente

Berki Béla „Árus” harmonikás Id. Tóni Rudolf brácsás

Sztojka János brácsás

3. ábra

testvér

Méra, Nádas mente

Antal János „Nagy Árus” prímás

„tanulótárs”

apai nagybátyja

édesapa

Méra, Nádas mente

Antal Ferenc „Kis”, majd „Öreg Árus” prímás

A KAPCSOLAT FOKA:

HELYSZÍN SZERINT:


Berki Ferenc „Árus” zenei neveltetése: A ZENEI NEVELÉS FORMÁJA: hangszerismeret, zenei alapok, repertoár és játékstílus hangszerismeret, zenei alapok, repertoár harmonizálás, repertoár és gyakorlás harmonizálás, repertoár és gyakorlás gyakorlás



143

a közösségi, „piaci” igény elmaradása)

a zenészszakma tovább hagyományozódása)

4. ábra

(a zenei ízlésvilág változása,

(ZENÉSZCSALÁDBAN VALÓ SZÜLETÉS ÉS/VAGY KÖZÖSSÉGI („PIACI”) IGÉNY ZENÉSZEKRE )

A MŰKÖDÉSI HÁLÓZAT FELBOMLÁSA

4. ábra

A KALOTASZEGI CIGÁNYZENÉSZEK GAZDASÁGI HÁLÓZATA

(rokoni kapcsolatok, lakóhelyi koncentráció,

(a szakmán belüli kapcsolatrendszer – a működési hálózat)

A ZENÉSZKOLLEGÁK KÖZÖTTI KAPCSOLATHÁLÓ KIALAKULÁSA

(zenekari tagság, a közösségi és a szakmai ismeretség, hírnév)

A HIVATÁSOS ZENÉSZSTÁTUS ELÉRÉSE

(alkalmazkodás a közösségi igényekhez, a zenei többnyelvűség elsajátítása)

A REPERTOÁR KIALAKÍTÁSA, MAJD BŐVÍTÉSE

ZENÉSZKÖZPONTOK, ZENÉSZDINASZTIÁK

A KALOTASZEGI CIGÁNYZENÉSZEK TÁRSADALMI HÁLÓZATA

(adekvát zenei nevelés, önálló muzsikálás, folyamatos tapasztalatszerzés)

A ZENEI SZOCIALIZÁCIÓ LÉPCSŐI

ZENÉSZCSALÁDBAN VALÓ SZÜLETÉS ÉS/VAGY KÖZÖSSÉGI („PIACI”) IGÉNY ZENÉSZEKRE

A kalotaszegi cigányzenészek működési hálózata:




145

2. A kalotaszegi cigányzenészek társadalmi hálózatáról A kalotaszegi cigányzenészek társadalmi hálózatának etnográfiai vizsgá latával89 azon társadalmi pozíciókat és szituációkat próbálom körülírni, amelyek meghatározzák és jellemzik a tárgyalt muzsikusok identitását és helyét a vidék többségi (magyar, román, régebben adott esetekben zsidó), valamint saját roma közösségeiben.90 A társadalmi hálózatukat továbbá igencsak befolyásolja a különböző kultúrák közötti „átjárás”, azaz a szol gáltatói hivatásukból is eredő közvetítés és kapcsolattartás, illetve a nagy fokú társadalmi mobilitásuk. 2.1. A zenészstátus és az identitás kérdése A kalotaszegi cigányzenészek romungrók, vagyis „magyar cigányok”. Így tárgyalja őket a szakirodalom, így ismeri őket a vidék többségi (főleg ma gyar) közössége, és ami a legfontosabb, ezt az „alapidentitást” vallják ma guk is.91 Alapidentitás, mivel a kalotaszegi cigánymuzsikusok egy sokré tegű identitással rendelkező csoportot alkotnak. Nagyon erős és társadal mi kapcsolataik alakulásában elsőrendű a szakmai identitás, a zenész státus, mármint a zenészidentitás, hiszen így tartja őket számon mind a többségi, mind a saját roma közösségük: [Amikor megkérdezik Sanyi bácsitól, hogy mi a foglalkozása, ilyenkor mit szokott mondani?] Hát én

89

Robert T. Trotter szerint egy adott csoport etnográfiai hálózatának feltérképezése (‘ethnographic network mapping’) a néprajzi terepmunka módszereit használja, ezáltal körülírhatóvá válik egy adott kultúrában jelenlevő csoport családi, rokonsági, barátsági és tágabb közösségi kapcsolathálózata. Trotter kutatási módszerként a vizsgált közösségen belüli extenzív, minőségi interjú nevezi meg, összekapcsolva azt a résztvevő megfigyelés sel: a jelen kutatás terepmunkáját is ez a módszertan jellemezte. Ugyanakkor Trotter ki emeli, hogy az etnográfiai leírás segítségével tipológiákat, osztályozási rendszereket lehet felállítani, ugyanakkor egy adott hálózat térben és időben (például generációkon keresz tül) való kiterjedése is vizsgálat tárgyává válhat. (Lásd Trotter: 1999: 3–5) 90 A jelen kutatás a kalotaszegi cigányzenészek társadalmi hálózatát belülről, azaz a vizs gált közösség oldaláról próbálja feltérképezni, és csak annyiban érinti a külső környezetük velük szemben megfogalmazott attitűdjeit és véleményeit, amennyiben azokra az adat közlőim reagálnak. 91 Például arra a kérdésre, hogy milyen etnikumhoz tartoznak a beszélgetéseink tárgyát képező zenészek, Fodor Sándor Netti így válaszolt: [S ezek a zenészek, akikről itt most be szélgettünk, ezek között volt olyan, aki nem volt roma zenész?] Mind romák votak ezek. Kisbács, 2000. december 18.

146


zenész vagyok! [Zenész! Zenész.] Zenész vagyok. […] [S akkor Sanyi bá csiék zenész családnak számítják magukat.] Igen! [Igen?] Apám is, zenész vot, nagytatám is zenész vuot.92 Berki Ferenc Árusnak a jelen kötetben már idézett mondatai is a zenészlét továbbélésének fontosságát hangsú lyozzák: …úgyhogy’ maradt a zene az Árusokra. S attul kezdve erre, maradt ránk! Úgyhogy’ ezentúl már remélem, hogy a mi családunk, a mi gyerekeink csak’ fogják használni az ilyen dolgot, az Árus dolgot, a zenét, hogy ne halljon ki az Áru, az Árus zene.93 (Itt megjegyzem, hogy érdekes és sokatmondó, ahogyan Bari Károly a mérai Árus zenekart „kherútno”, azaz „házi” muzsikusoknak nevezi:94 ez az elnevezés azt sugallja, hogy a többségi társadalmat zeneileg kiszolgáló, a többségi kultúrát beavatottan ismerő és közvetítő személyek a többség amolyan „házi” cigányainak szá mítanak.) Ugyanakkor a felbomló hagyományos életforma, a megválto zott társadalmi körülmények hatása a szakmai identitáson is tetten érhe tő: [S neked amúgy mi a foglalkozásod? A muzsikán kívül. Mit tanultál?] Hát én szabósággal foglalkozok. [S az, azt tanultad?] Dógoztam… Igen! […] [A Czilikáknál mindegyiknek volt valami más szakmája is a muzsikán kívül, vagy csak neked?] Dolgoztak, mind szabók, majdnem. [Mind sza bók?] Igen. [S az öregek is, vagy ők csak muzsikából…] Nem! Az öregek nem voltak, ők csak a zenéből életek! [Értem, hát akkor még meg lehetett élni.] Hát akkor meg lehetett élni. De most már…95 A kalotaszegi cigányzenészeket – már szakmájukból kifolyólag is – egy igen nagyfokú mobilitás jellemez, emiatt a regionális identitásuk eset- és helyzetfüggő. (Magyarán ez attól függ, hogy éppen hol élnek, hogy hol és kiknek, illetve hogyan és mit muzsikálnak.) Ezért a „kalotaszegiség” vállalása valószínűleg egy újabb és külső hatásokat fel tételező jelenség, amelyik még így is inkább csak magáról a muzsikáról való beszédmódozatokban nyilvánul meg: …mert a, a kalotaszegi muzsikával vagyok megszokva, és’ avval… azt szeretem, és asztat, asztat csak tudom muzsikálni …alaposan és rendesen! – nyilatkozta Fodor

92

Kisbács, 2001. május 7. Méra, 1994, Könczei Csilla beszélgetése Berki Ferenc Árussal. 94 Lásd Bari Károly: „Mennyország csillaga”. Magyar néphagyományok – cigány hagyományőrzők I–II. magánkiadású CD ismertető füzete, 2001: 45. 95 Egeres Gyártelep, 2001. október 29. 93



147

Sándor Netti;96 Én evvel születtem így a’ itt a Nádas menti’ evvel a zenével nőttem fel. – mondta Czilika Gyula.97 A kalotaszegi cigányzenészek etnikus identitásvállalása szintén eset- és környezetfüggő. Magyar közösségek szolgáltatóiként általá ban vállalják a „magyar cigány” önazonosságot: például Berki Ferenc Árus mindig is büszkén vallotta magát „magyar cigánynak”, s hogy ezt bizonyít sa, a totalitárius rendszer idején előszeretettel muzsikálta bálok, lakodal mak alkalmával szaporának a magyar himnuszt úgy, hogy a hallgatóság nem is igen jött rá, hogy voltaképpen mire táncol és csujogat;98 Czilika Béla pedig gyakran neheztel az öccsére, Czilika Gyulára, hogy „össze-vissza mu zsikál”, keveri a magyar, román és cigány dallamokat, pedig ők „magyar ci gányok”, tehát magyar közegben „magyar” népzenét kell muzsikáljanak!99 De az etnikus és/vagy vallási identitásra vonatkozó direkt kérdésekre ál talában kitérő és az adott beszélgetés szituációjához alkalmazott válaszo kat adnak:100 [Sanyi bácsi milyen nemzetiségűnek tartja magát?] Én református vagyok! [Református?] Igen. [És…] Az egész családom! Nálunk… [Templomba szokott járni?] Igen… Nem, én, nemigen járok. [Nem?] Nem, mert mindig foglalt vagyok. [Igen.] Mert régebben, régebben is szombat, vasárnap mindig foglalt voltam. [De keresztelni megkeresztelik a gyere keket.] Hát persze! Hát megvannak már. Igen. Még a, a menyem! A menyem jár a… templomba, rendesen. A vallási identitás kihangsúlyozása egyúttal a többségi társadalom részéről gyakran megfogalmazott érték ítélet (hogy a cigányok nem járnak templomba) ellen védekező cigányze

96

Kisbács, 2001. május 7. Egeres Gyártelep, 2001. október 29. 98 Könczei: 1997: 37. 99 Kolozsvár, 2007. április 11. 100 Tereptapasztalataim alapján megjegyzem, hogy talán ez volt az egyik legkényesebb kérdéskör. Általában kerülték az egyenes válaszadást, megpróbáltak – a szerintük több ségi szempontoknak megfelelő – „várható, kiszámítható” válaszokat megfogalmazni. Pél dául arra a kérdésre, hogy otthon, maguk között cigányul beszélnek-e, a váralmási Zágor Árpád „Pipi” harmonikás (szül. 1968-ban) és felesége Zágor Magdolna (szül. 1968-ban) a következőképpen válaszolt: Zágor Árpád: Mi cigányul is beszélünk, de több magyarul! Zágor Magdolna: Mi… Magyarul. [Magyarul.] Zágor Árpád: Magyarul. [S a gyerekek?] A gyerekek is. (Budapest, 2006. április 29.) A válaszok a helyzethez mérten „magától értetődőek” voltak, hiszen a beszélgetésre a budapesti Hagyományok Házában került sor. Viszont később, a „hivatalos” interjú után Zágor Magdolna már arról panaszkodott, hogy a fiatalabb váralmási romákkal inkább már csak románul lehet szót érteni. 97

148


nész magyarázata is:101 [Sanyi bácsi magyar embernek tartja magát?] Nem. [Cigányember?] Én… Én… Én… a… a vallásom református. [Igen. És ez a fontos?] Ez a fontos, a református, mert engemet a, a… református’ pap keresztelt, és az is fog eltemetni. […] Hogy nem vagyok templomjáró, az a Jó Isten …így nekem a ezt a szakmát, hogy szombat, vasárnap mindig szoktam […] Igen, muzsikálni. el! …Mu, muzsikálni. Na de! Azért az Istenbe hiszek! És imádkozok! És… kérem a Jó Istent is… nagyon meg vagyok hálálva a Jó Istentűl, hogy ilyen erőt adott nekem, hogy idáig még tudok muzsikálni. És… nagyon meg vagyok hálálva a Jó Istentűl, hogy adott nekem’ ilyen erőt, hogy… mindig még fenntartom magamat. Mert vannak az én koromba már a…régi prímások, hogy el vannak hunyva szegények, el’ [Igen.] Na.102 A kalotaszegi cigányzenészek sokrétű identitása szorosan összefügg kul turális (nyelvi, zenei/táncbeli és szokásbeli) többnyelvűségükkel, s mindez kihat társadalmi helyzetükre is, az ún. „kettős periférián” való létükre. 2.2. A „kettős” periféria: átjáró a kultúrák között? A kalotaszegi cigányzenészek felismerik az etnicitás által szerveződő kul turális különbözőségeket, tudatosan alkalmazzák, használják ezek specifi kus megnyilvánulásait. Zenészszakmájuk miatt képesek átlátni a kultúra sokszínű és változékony egészét, ahol a határok elmosódnak és átjárhatók lesznek, ezért az etnikai identitás alapjául szolgáló azon jellegzetességeket, amelyek a kulturális áramláson belül viszonylagos diszkontinuitást jelen tenek, s mint etnikai identitásszimbólumok fogalmazódnak meg, másodla gos, sőt adott esetekben megélhetési eszközökként élik meg. Fredrik Barth írja, hogy „az etnicitásnak nagy lökést ad, ha az embereket sikerül rábír ni, hogy együttesen jelenítsék meg a diszkontinuitást, amelyhez nem a kultúra sokszínű és változékony egészét, hanem csupán néhány, látványos megkülönböztető jegyet használnak fel. Egy képzeletben megalkotott kö zösség lép itt színre néhány megkülönböztető vonás előtérbe állítása és szimbolikus voltának hangsúlyozása, azaz határvonalak aktív kialakítása

101 Szuhay: 1999: 113: „A cigányság számára az intézményesített egyház és annak vallási tételei, szokásrendje is csak kiinduló keretet jelent, amit sajátos etnikai színezettel ruház nak fel a szent és profán tökéletes egyensúlya szerint.” 102 Kisbács, 2001. május 7.



149

révén.”103 A kalotaszegi cigányzenészek számára viszont ezek az etnikus „aktív határvonalak” képlékeny formában léteznek, s megfelelő tudással bármikor átjárhatóvá válnak. A „megfelelő” tudást a kulturális többnyel vűség biztosítja: a tárgyalt kalotaszegi cigánymuzsikusok nyelvileg három (cigány, magyar, román),104 zeneileg négy (zsidó is),105 és táncban is három „nyelvet” beszélnek,106 mind-mind anyanyelvi szinten! Ezenkívül szakmai követelmény, hogy jól ismerjék a kiszolgált közösségek tradicionális szokás világát, de szükséges eligazodniuk az új divathullámok között is. A felsorolt kulturális többnyelvűség közül a nyelvi általánosnak mondható a kalotasze gi roma közösségek körében, a többi a zenészszakma velejárója, olyan szer zett „értelmiségi” tudásnak tekinthető, amivel a cigányzenészek kiemelked nek a saját, illetve kapcsolódni tudnak a többségi közösségekhez, azaz szol gáltató tevékenységük miatt nagyobb társadalmi elfogadottsággal rendel keznek: a falusi társadalmak perifériáján elhelyezkedő, amolyan megtűrt, „kherútnó” („házi”) cigány szerepkör ellenére egy-egy faluközösség szerves, számon tartott tagjai. A saját közösségükön belüli „elit” státuszukat pedig megerősíti az a tény is, hogy a szakmájuknak köszönhetően nagyobb fokú gazdasági biztonsággal rendelkeznek.107 A kalotaszegi cigányzenészek etnikai szempontból kettős periférián való létén tehát azt értem, hogy mivel saját etnikus közösségüknek egyfajta elit rétegét alkotják, azaz gazda gabbak és bizonyos „értelmiségi” tudással rendelkeznek saját etnikumuk hoz képest, ezen belül is periférián vannak, viszont a többségi társadalom is – szolgáltatásaik haszonélvezőiként – csak „megtűri” őket, természetesen a periférián. A kettős periférián való lét egyben biztosíték a különböző kultu

103

Barth: 1996: 8. [S milyen nyelveken beszél Sanyi bácsi?] Én… Tudunk beszélni cigányul! [Igen.] Mert az öregek’ úgy beszéltek és… magyarul, és rományul is. [Románul. Igen.] Három nyelvet tudunk! Kisbács, 2001. május 7. Zágor Magdolna gyerekei is többnyelvűek: [A gyerekek kel milyen nyelven szoktak beszélni? Otthon. Cigányul tanítják őket, vagy már…] Tanítjuk cigányul is, rományul is, magyarul is, biz… [Tehát három nyelvet értenek.] Értenek, esztet muszáj, meg kell. Érti. [S egymás között vajon milyen nyelven beszélnek? Vagy ezt…] Hát én többet magyarul beszélek a házba. Magyarul is, meg cigányul is… Már a román nem igen’ Nem menyen. Budapest, 2006. április 29. 105 Ahogyan erről részletesen szó esett a működési hálózatukról szóló fejezetben. 106 Erről részletesen lásd Könczei: 2007b: 191–201. 107 A kalotaszegi cigányzenészek gazdasági helyzetét részletesen a következő fejezetben tárgyalom. 104

150


rális és társadalmi határokon való átjárásokra, áthatolásokra, átfedésekre, azaz egyúttal nagyfokú mobilitásukat eredményezi.108 Nyilvánvalóan annak megítélése, hogy miként él esetleg néhány em ber vagy egy társadalmi csoport egy adott társadalom perifériáján, azon is múlik, hogy a társadalom melyik viszonylatrendszerére gondolunk. A jelen kötet szerzője a kettős perifériát etnikus vonatkozásban értelmezi, és nem a kalotaszegi cigányzenészek gazdasági-vagyoni helyzetéből faka dóan tárgyalja, hiszen anyagi szempontból igen nehéz különbséget ten ni például a kereskedésből vagy zenélésből élő kalotaszegi cigányok kö zött.109 Viszont gazdasági szempontokból is lehetséges periférikus, azaz köztes és közvetítő állapotként értelmezni a falusi cigányzenészek létét és működését: ha gazdasági tevékenységnek tekintjük a muzsikálást (és tra dicionálisan a hivatásos falusi zenészélet az volt), akkor bizonyos mérték ben alkalmazható kutatásukban a „közvetítő kisebbségek” (‘middleman minorities’) szociológiai elmélet, amely szerint a kiskereskedelmi tevé kenység elterjedtsége egyes bevándorló csoportok körében annak köszön hető, hogy rendszeresen kizáródtak a munkaerőpiacról, ugyanakkor erős csoporton belüli szolidaritás és a befogadó társadalomhoz képest nagy mértékű társadalmi, kulturális különbözőség jellemző rájuk.110 Ennek az elméletnek a relevanciáját felerősítheti az a tény is, hogy a hivatásos mu zsikusszakma hagyományosan, az élelmiszertermelők és mások szolgálta tásait megvásárolni képesek szemszögéből lenézett mesterségnek számí tott, magyarán periférikus – esetünkben cigány – közösségek vállalták fel és művelték megélhetésük érdekében, a többségi társadalmat kiszolgálva, a saját társadalmukon belül pedig szakosodva. Ez pedig véleményem sze rint szintén valahol a kettős periféria helyzete volt.

108

Könczei: 2003: 128. A munkavállalási körülmények és szokások 1990 után az érintett zenészek körében is gyökeresen megváltoztak: párhuzamosan a tradicionális zenészvilág felbomlásával ismét az alkalmi munkavállalások kerültek előtérbe, ezek közül is hangsúlyosan a kereskedés, el egészen a magyarországi „csencselésig”: így például a mérai Tóni Rudolf (született 1967ben) brácsás jelenleg szinte kizárólag kereskedésből él. 110 A közvetítő tevékenységet folytató kisebbségek elméletének áttekintéséhez lásd Bonacich: 1973: 583–594. 109



151

2.3. A kalotaszegi cigánymuzsikusok mobilitásáról 111 A hagyományos életmódot élő cigánymuzsikusokat egy igen nagyfokú és szé leskörű mobilitás jellemzi, mondhatni a falusi társadalmak legmobilisabb személyei közé tartoznak. A hagyományos életmódot ez esetben nemcsak az általuk muzsikált zenei produktumokra vonatkoztatom, hanem elsősorban a falusi hivatásos, professzionális muzsikusélettel összefüggő életpályájukra. A kalotaszegi cigánymuzsikusokra ez a megállapítás hatványozottan érvé nyes, ugyanis a vidék korai polgárosodása, a nagyváros Kolozsvár közelsége, a közúti és vasúti főutak mellett fekvő falvak dinamikus gazdasági élete (ke vés elzárt települése van Kalotaszegnek), az ebből is fakadó anyagi tehetőség, módosság, és nem utolsósorban a divathullámok gyors követése, mind-mind elősegítették egy fokozott társadalmi és kulturális mobilitás létrejöttét. A szociológiai szakirodalom a társadalmi mobilitást (‘social mobility’) az egyének vagy csoportok különböző társadalmi pozíciók kö zötti mozgásaként határozza meg. A vertikális mobilitás olyan hely változtatásra utal, amely a rétegződési rendszer hierarchiájában felfelé vagy lefelé irányul. A földrajzi mobilitás egyének vagy csoportok fizikai helyváltoztatása egyik régióból a másikba. A vertikális mobilitás elemzé sekor a szociológusok külön elemzik, hogy mennyire mobil az egyén saját életpályája során, illetve hogy az általa elért helyzet mennyire különbözik a szülei által elfoglalt pozíciótól.112 111

A jelen kötet egyik előtanulmányának tekintem a Néhány gondolat a kalotaszegi cigányzenészek mobilitásának változásairól című közlésemet, lásd Könczei: 2003: 27–133. 112 Giddens: 1997: 244: „A rétegződés vizsgálatakor nemcsak a gazdasági pozíciók és a fog lalkozások közötti különbségeket kell figyelembe vennünk, hanem azt is, mi történik az egyé nekkel, akik az adott pozíciókat betöltik. A társadalmi mobilitás kifejezés arra utal, hogy miképpen mozognak az egyének és csoportok a különböző társadalmi-gazdasági pozíciók között. A vertikális mobilitás föl- és lefelé irányuló mozgást jelent a társadalmi-gazdasági hierarchiában. Azok, akik tulajdon, jövedelem vagy státusz tekintetében előrébb lépnek, fölfelé mobilak, akik pedig az ellenkező irányba mozdulnak el, lefelé mobilak. A modern társadalmakban nagyon gyakori a földrajzi mobilitás is, amely városrészek, városok, régiók közötti vándorlást jelent. A vertikális és a földrajzi mobilitás gyakran összekapcsolódik. Pél dául valakit előléptethetnek úgy, hogy egyúttal cégének egy másik városban, sőt akár másik országban lévő telephelyére helyezik át. A társadalmi mobilitást kétféleképpen tanulmányoz hatjuk. Először is megvizsgálhatjuk az egyes egyének pályáját, vagyis azt, hogy ki-ki mekkora utat tett meg lefelé vagy fölfelé a társadalmi ranglétrán egész pályafutása alatt. Ezt rendszerint nemzedéken belüli (intragenerációs) mobilitásnak nevezzük. Megvizsgálhatjuk azon ban azt is, hogy a gyerekek milyen arányban követik szüleik és nagyszüleik foglalkozását. Ezt nevezzük nemzedékek közötti (intergenerációs) mobilitásnak.”

152


A hagyományos életmódot élő falusi cigánymuzsikusok társadalmi mobilitásában a vertikális mobilitás az etnikai szempontból kettős periférián való létükkel kapcsolatos, amelyik biztosítja számukra a különbö ző kulturális és társadalmi határok átjárhatóságát. A cigánymuzsikus élet pálya így adott roma közösségeken belül nemcsak gazdasági értelemben vett társadalmi felemelkedést jelent. A kalotaszegi cigányzenész családok nál gyakori jelenség az újabb zenészgenerációk „tanultatása”, amit a saját etnikus közegükből való kitörés lehetőségeként élnek meg, azaz, hogy a hivatalosan napszámos, analfabéta ükapa fia az elemit elvégezve megta nult írni-olvasni, unoka nyolc osztályt járt, az ükunoka pedig már a ko lozsvári Konzervatórium hegedűszakos hallgatójaként diplomázott, jelen leg a Krajovai Filharmónia alkalmazottja – ez a bogártelki Czilika család „Samuk” ágának esete.113 Természetesen létezik lefelé irányuló vertikális mobilitás is: a szintén bogártelki Gyurka zenészcsalád leszármazottjai kö zül ma már szinte egy sem zenész, hanem napszámos, munkanélküli, jobb esetben gyári munkás.114 A falusi cigánymuzsikus életpálya tartalmaz még egy, igaz az előbbinél kisebb mértékű, vertikális mobilitásának nevezhető folyamatot, amelyik a „bandán”, vagyis a zenekari felálláson belüli változásokkal függ össze. A ze nekar vezetője a rangidős prímás, akit megfogadnak, vele egyezkednek, s ő osztja el a zenekar tagjai között az anyagi juttatásokat. A több hangszeren való játszás ismerete kényszerhelyzetben gyümölcsöztethető, mert a hang szerváltás, az „előrelépés” többnyire akkor történik, amikor valaki végleg ki marad a zenekarból (például a mérai Berki Ferenc Árus az apja halála után „prímás hiányból” vált bőgősből hegedűssé, azaz a zenekar vezetőjévé.) A kalotaszegi cigánymuzsikusok földrajzi mobilitásának tárgya lásakor figyelembe kell vennünk a hagyományos muzsikálási területük történeti és szociális hátterének változásait: a 20. század közepéig még

113

A tanultatás távlatokban akár nemzetközileg is elismert előadóművészeket eredmé nyezhet. Így például Ruha István hegedűművész, Jonny Răducanu vagy Pege Aladár jazz muzsikusok és az általam kutatott cigánymuzsikusok pályafutásainak gyökerei – termé szetesen a maguk sajátosságaival és fáziseltolódásaival –, alapjában véve hasonlóak. 114 A családrekonstrukciós módszerrel végzett bogártelki kutatásaim tehát igazolják azt a megállapítást, hogy – a köztudatban élő elképzelések ellenére – a cigányzenész életpá lya éppen úgy egy választott életpálya, mint bármelyik más, egy cigányzenész családban sem születik mindenki eleve zenésznek, még akkor sem, ha természetesen a feltételek adottak.



153

szinte valamennyi kalotaszegi falu rendelkezett egy, néha több, hagyomá nyos népzenét játszó cigánybandával, léteztek a rokonsági kapcsolatok és lakóhelyi koncentráció által létrejövő zenészdinasztiák és zenészközpon tok, minden zenekarnak megvolt a maga „bejáratott” működési területe, amit a repertoár minősége szabályozott, tehát a zenekarok között egyfajta területi felosztás funkcionált.115 Az utóbbi évtizedekben ez a helyzet gyö keresen megváltozott. A kollektivizálás és a modernizáció megbontotta a hagyományos népi kultúrát, a hangszeres tánczenében bekövetkezett egy olyan mértékű stílus- és generációváltás,116 amely tulajdonképpen felszá molta, azaz tradicionális értelemben megszüntette a népi zene- és tánc kultúrát. Azonban a jelenlegi helyzet ellenére, és elsősorban az 1970-es években induló városi táncházak hatására, a hagyományos népzenét még ismerő és muzsikáló kalotaszegi cigányzenészek egyre szűkülő rétegének térbeli mobilitása az utóbbi években mind a belföldi (például Székelyföld), mind a külföldi (túlnyomórészt Magyarország, de Nyugat-Európa, Ameri kai Egyesült Államok, Ausztrália stb.) meghívások által egyre szélesedett. A kalotaszegi cigányzenészek társadalmi és kulturális mobilitása nagy mértékben függ a már tárgyalt működési hálózatuktól is: a hivatásos zenész szakmában nem a származási, születési hely, vagy a lakhely az elsődleges, hanem a szerzett „tudás”, amelynek minősége – természetesen figyelembe véve a tudást hordozó zenész személyes mobilitását (kor, családi állapot, anyagi helyzet, alkalmazkodási képesség stb.) – szabályozza és behatárol ja egy-egy muzsikus működési területét (lásd ismeretség, hírnév, közössé gi elfogadottság mértéke stb.). A kulturális többnyelvűség biztosítja annak feltételeit, hogy mint kultúraközvetítők és -őrzők, sőt bizonyos esetekben mint kultúraalkotók, a különböző etnikus kultúrák átjárhatóságában rend kívül nagy mobilitással rendelkezzenek: kielégítve a helyi magyar, román és roma közösségek tánczenei igényeit, próbálván folyamatosan megfelel ni az újabb divathullámoknak, létérdekük azt kívánta, hogy minél nagyobb

115

Könczei: 2003: 129: „A falvak etnikai összetétele nem befolyásolta ezt a zenészéletet, egyaránt muzsikáltak magyar, román, vagy vegyes lakosságú falvakban. Kalotaszegen néha más vidékek zenészeit is megfogadták, de esetenként elkerültek kalotaszegi zené szek is más tájegységek falvaiba zenélni.” Kalotaszeg peremterületeinek zenészközpontjai elősegítették a szomszédos vidékek felé irányuló kapcsolatokat: például a kolozsi zenész központ (az Ármán, a Lakó és a Sztojka családok) Mezőség fele, a váralmási zenészköz pont (az Ötvös család) pedig Szilágyság fele is közvetített muzsikusokat. 116 Lásd Könczei: 1997: 34–37.

154


repertoár ismeretében minél szélesebb közönséget tudjanak kiszolgálni, így nagyfokú időbeni mobilitás is jellemzi őket. A zenészszakma egyúttal meghatározza egy-egy zenész személyes élet útjának mobilitását is, a rokonsági kapcsolatoktól (például a házassá gi stratégiák vagy a családi kötelékek erősítése) a legkülönfélébb anyagi vonzatokig (például a gyakori lakhelyváltoztatások, költözködések stb.). Fodor Sándor Netti prímás életpályának rövid felvázolásával117 vissza térek kiinduló megállapításomhoz, amely alapján a hagyományos élet módot élő kalotaszegi cigányzenészeket az amúgy is nagyfokú társadal mi mobilitásáról ismert vidék legmobilisabb személyei közé sorolom: „A gyalui származású, 1922-ben született Fodor Netti Sándor Szucságon és Gyerőmonostoron nevelkedett, élt és dolgozott Kardoson (ez a telepü lés időközben összenőtt Kolozsvárral), Egeres Gyártelepen, majd később Szucságon, jelenleg Kisbácsban lakik. Muzsikált Kalotaszeg szinte vala mennyi településén (még a havasi mócoknak is), majd a táncházmozgalom »sztáradatközlőjeként« megfordult erdélyi és magyarországi táncházak ban, de járt Nyugat-Európa több államában, illetve többször az Amerikai Egyesült Államokban. Maga sem tudná felsorolni, hogy hány zenésszel muzsikált együtt. Kétszer nősült, apja analfabéta volt, ő tud írni-olvasni, fiát Kolozsváron egy ideig zeneiskolába járatta, ahogyan jelenleg a leány unokája is odajár. Nagyfokú mobilitása az állandó újítás irányában is ki mutatható – például neki volt először Szucságban motorbiciklije és tévé készüléke.”118 (Fodor Sándor Netti igen mozgalmas életútját képletesen jelöli a mellékelt 2. számú térkép.) Mivel az elmúlt évtizedekben felbomlott a hagyományos táncélet, és már nem lehetett kizárólag csak a zenélésből megélni, a kalotaszegi ci gánymuzsikusok kénytelenek voltak más munkalehetőségek felé is for dulni, ami szintén befolyásolta társadalmi mobilitásukat. A szocializmus

117

Megjegyzem, hogy elsőrendű adatközlőm, Fodor Sándor Netti életpályája csak bizo nyos szempontokból tekinthető tipikusnak a kalotaszegi cigánymuzsikusok között. (Fo dor Sándor Netti részletes életrajzát lásd a kötet mellékletében.) 118 Könczei: 2003: 132. Az említett „első” tévékészülékét és motorbiciklijét többször is fel emlegette: [Hogy volt az, hogy Sanyi bácsinak volt először tévéje, ott Szucságban?] Igen! Nekem vot Szucságba’ Nekem vót először tévém, oda jártak az emberek, ott nézték a tévét! Nekem vot módor, a motorbiciklivel jártam’ be… dógozni! [S muzsikálni is járt motorbiciklivel?] Hát! Mentem muzsikálni Papfalván’ [‘Nádaspapfalva’]. Kisbács, 2001. május 7.


Fodor Sándor „Netti” életének állomásai


1. térkép

Fodor Sándor „Netti” életének állomásai


156


évei alatt mindezt elősegítette, hogy kötelező volt állandó, „rendes”, mun kakönyves állást vállalni. (Így például a mérai Berki Ferenc Árus kémény seprőként, a bogártelki Czilika Gyula szabóként, az élete utolsó évtizede it Kisbácsban élő Fodor Sándor Netti pedig fűtőmunkásként dolgozott.) Napjaink változó gazdasági életében a kalotaszegi cigánymuzsikusokat szintén egy nagyfokú mobilitás jellemzi, szinte minden pénzszerzési lehe tőséget elvállalnak (például különböző szezonmunkákat, budapesti csen cselést, piacozást stb.), s ez a jelenség (a tradicionális életforma felbom lása miatt) egyúttal a hagyományos zenészszakma fokozatos megszűnésé nek is a természetes velejárója.119 2.4. Cigányzenész a többségi társadalom szociális hálójában A hangszeres népzene avatott előadói, a hivatásos falusi cigányzenészek a falu társadalmi ranglétráján külön helyet foglalnak el. A közösségek viszo nyulása cigányzenészeihez a befogadás szempontjából egyértelmű: eze ket az embereket a helyi társadalmak szerves részeként tartják számon, helyzetük ugyan periférikus, de nem kitaszított. (De tudománytörténeti leg mindenképpen elgondolkodtató, ahogyan ez a periférikus helyzetük tükröződik szakirodalmi „névtelenségükben” is!) Igaz, ez nem jelenti azt, hogy bizonyos szituációkban nem éri őket megalázás, kiközösítés. „Nyil vánvaló, hogy mennél jobban rá van utalva valaki arra, hogy a zenélés ből éljen, annál inkább vállalja a hivatásosoknak kijáró bánásmódot.” – írja Sárosi.120 A kalotaszegi cigányzenészekkel szemben megfogalmazódó 119

Például – ahogyan már az előbb említettem – a mérai ifj. Tóni Rudolf fő megélhetési forrásává vált, hogy évek óta különböző árucikkekkel kereskedik Budapesten. 120 Sárosi: 1980: 79. És a továbbiakban Sárosi kifejti véleményét a „hivatásosoknak kijáró bánásmódról”: „Ami a valóságban nem is annyira kellemetlen, mint ahogy a leírásokból sejteni lehet. Ilyenféle tréfákat ugyanis csak a mulató enged meg magának, aki busásan tud fizetni érte. E jeleneteknek egyébként sem a zenészek megalázása a célja, hanem mintegy hozzátartozik az »úri« mulatás szertartásához (a parasztok nyilvánvalóan innen vették át).” Tehát Sárosi ezt a kérdéskört nem tekinti komoly dolognak, noha terepta pasztalataim azt mutatják, hogy igenis, a cigányzenész megalázása hozzátartozhat például egy táncalkalom virtusához. Az ilyen jellegű eseményekről ír Faragó is: „Helyzetük akkor válik kritikussá, amikor a táncnak éjszaka vége van, az elsőlegények már nincsenek ott, a leányok és a komolyabb legények szintén hazamentek, ők pedig a részegek karmai közé kerülnek. Ezek a további mulatozás szándékával mindenáron magukkal akarják cipelni őket, és senkihez sem fordulhatnak védelemért. Ilyenkor megszöknek, ahogy tudnak, de az is megesik, hogy csak ütlegek árán szabadulnak”. (Faragó: 1981: 142)



157

„húzd rá cigány, mert ha nem...” jellegű attitűdökkel, a bizonyos fokú „uri záló” tendenciákkal jómagam is többször szembesültem az elmúlt évtize dekben. A falusi zenészélet nehéz élet: a muzsika nemcsak szellemi munka, ha nem fizikai is. Ehhez az élethez hozzátartozik az éjszakázás, a rendszer telen étkezés, a sok utazás és még sorolhatnám. Ezenkívül gyakori – né pes családjaik eltartása érdekében – a zenéléstől független munkavállalás (például Berki Ferenc Árus „polgári” foglalkozása a kéményseprés volt, de általában az alkalmi munkavállalás a gyakoribb, el egészen a magyaror szági csencselésig).121 A jelenlegi cigányzenészek szociális helyzete azon ban gyökeresen más, mint akár a húsz évvel ezelőtti is. A régi természet beni fizetségek kora (például a fonók vagy a nyári táncok gabonában való fizetsége) – a hagyományos táncélet fokozatos megszűnésével párhuza mosan – lejárt, az utóbbi évtizedekben már csak a készpénz számított, az összegek mindig az infláció mértékével egyenes arányban nőttek. Jö vedelemtöbbletet hozott, főleg a „felkapott” adatközlő zenészeknek a ku tatók rendszeres gyűjtőmunkája és az 1970-es években kibontakozó vá rosi táncházak is, erre a kérdésre a későbbiek során még visszatérek. De a helyi foglalkoztatás, az elismertség és a hírnév mértéke is differenciál ta anyagi vonatkozásokban a kalotaszegi zenésztársadalmat. Így például a foglalkoztatott, „befutott” muzsikusok vagyona, gazdasága utolérte, sőt esetenként akár meg is haladhatta a „módos” Kalotaszeg lakosságának anyagi helyzetét, életmódjuk mondhatni azonossá vált azokéval. (Mond hatni, hogy a modern technika nemcsak a hangszereikre hatott, hanem a háztartásukra is.)122 És ha a 20. század második feléig a muzsikusok jel lemzően a faluszéli cigánysoron éltek, az elmúlt évtizedekben a módosabb zenészcsaládok – gazdasági megerősödésük hatására – kezdtek házakat vásárolni egy-egy település központjában is.123 121

A zenészszakmán kívüli megélhetési forrásokról lásd a 3.3.-as alpontot. Könczei: 1997: 34. A kalotaszegi cigányzenészek társadalmi és kulturális hálózatkuta tásában nem foglalkozom részletesen a vizsgált közösség tárgyi, azaz lakás-, táplálkozásés öltözködéskultúrájával, mivel ezek döntően nem befolyásolják az elemzett kapcsolat hálókat, illetve nem relevánsak a folyamatokat felvázolásában. 123 Kulcsadatközlőim közül Berki Ferenc Árus háza a mérai cigánysor tetején állt, Fodor Sándor Netti viszont 1977-ben már Kisbács központjában vásárolt házat, Czilika Gyula pedig a bogártelki cigánysorról átköltözött Egeres Gyártelepre, ahol egy (igaz, lepattant, a helybeliek „Dakotának” nevezik!) lakótelep egyik tömbházának földszinti, két szobás lakásában él családjával. 122

158


A kalotaszegi cigányzenészeknek a helyi faluközösségekkel ápolt, va lamint a hatóságokkal szembeni közvetlen társadalmi kapcsolatait is jelentős mértékben befolyásolja a muzsikus mivoltuk. A falu végi cigánysorról való „beköltözés” például közvetlen szomszédsági viszo nyokat szült: [Sanyi bácsi sok helyen lakott és sok embert ismer, mert én úgy tudom, aki sok helyen lakik, sok embert ismer, hogy a szomszédokkal hogy volt Sanyi bácsi? Szerették mindig Sanyi bácsit?] Mindig! Mindig szerettek. [Volt olyan, hogy a szomszéd tudta, hogy akkor egy muzsikus van mellette, akkor áthívja, hogy, amikor…] Mindig! Mindig, ügyeltek is, ügyeltek reám, mikor jöttek, kerestek, mindig megmondták: „Kell, hogy jöjjön, várják meg! Jön. Ide ment és oda ment.” És mindig jó viszonnyal vuótak velem.124 Egy jószomszédi viszony tehát a zenész megélhetését – lásd a megfogadásra érkezők említett marasztalása – is elősegíthette. A jó szomszédság ugyanakkor gyakran azt is jelentette, hogy – főleg a me zei, háztáji vagy más munkaidő után – a szomszédok „átugranak” egy kis muzsikára (ezt többször személyesen megtapasztalhattam Fodor Sándor Netti házában). De a faluközösségek a szegényebb, cigánysoron élő zené szeit is segítette. Mérában például a nagyon népes családját eltartó Berki Ferenc Árus, amikor hosszabb ideig nem volt muzsikálási alkalma, akkor elindult házról házra élelmet és használt ruhát kéregetni, s az emberek ál talában kisegítették, hiszen az ő „zenészük” volt. Természetesen a közös ségi kapcsolatok mindig a személyközi kapcsolatokon múlnak, ahogyan ezt Fodor Sándor Netti összegezte: [S ez hogy van, hogy amikor segítik egymást, mert falun segítik egymást az emberek, az számít, hogy mond juk a zenész segít zenészt, vagy a mást is aztán segítette?] Minden! Minden, aki, ha… jól vagy valakivel, az segít. Rossz viszonyba ha vagy, az nem segít, az rosszat akar! [Értem.] Na. De ha jól vagy így, akkor jó viszonyba vagy, akkor mindenki segít…125 És a szomszédsági viszonyrend szerben a „magyar cigány” identitás is feltűnik: [És Sanyi bácsi magyarok közt élt inkább, vagy ott fenn…] Mindig magyarok közt! [Románok kö zött nem?] Románok köz… [Fenn a hegyen.] És Szucságba! Szucságba, ott fele a falunak … román, fele magyar. De… mind a két részt nagyon jól voltak. [És ott a hegyekbe, fent, amikor fiatal…] Ott is a… én a magyar faluba laktam. [Igen? És a románoknak kellett…] Vannak, Gyerőmono, 124 125

Kisbács, 2001. május 7. Kisbács, 2001. május 7.



159

van Mănăstireni!, van… Mănăştur.126 [Igen.] Gyerőmonostor, és van… román falu és magyar falu. A román falu külön van! Nekik van templomik, külön van, és a magyar falu… külön. De itt is vannak rományok is. [Igen.] De én itt laktam a… magyarok között.127 A falusi cigánymuzsikusok hatóságokkal szembeni viszonyát elsősor ban a közoktatás, a hadkötelesség, valamint a szociális biztosításokat fel tételező hivatalos munkahely határozza meg. A kalotaszegi cigányzené szek iskolázottsága fokozatosan nőtt a 20. században. Míg az Osztrák– Magyar Monarchia idejéből származó anyakönyvek bejegyzései alapján megállapítható, hogy a múlt század első évtizedeinek kalotaszegi cigány zenészei nagyrészt analfabéták voltak, az első világháború után fokozato san elkezdték a falusi iskolák elemi osztályait látogatni, majd később, a század második felében már a nyolc osztály elvégzése vált általánossá, sőt a nyolcvanas években akár a különböző szakiskolákban való érettségi is. Például az 1901-ben kezdett Konfirmáltak anyakönyve a Nádasdarócz – Bogártelki Református Egyházközségben két rovata is foglalkozik a ta níttatás kérdésével: Czilika Samu (1891–1928) prímás esetében a Tankötelezettségének hol, mikor és mennyiben tett eleget? rovatban az olvasha tó, hogy „Nem tanult.”, a Tud-e írni és olvasni rovatban pedig, hogy „Írni, olvasni nem tud.”. Vagy Gyurka Berczi (szül. 1904-ben) csellós esetében a tankötelezettséget firtató rovatban nincs bejegyzés, a másikban egy sum más megállapítás: „Nem tud.” Érdekes módon, ez utóbbi testvérbátyja, Gyurka Samu (1902–1960) kisbőgős már „1 osztály (elemi)”-t elvégzett, így „Tud” írni, olvasni, viszont találkoztam olyan bejegyzéssel is, amelyik azt példázza, hogy az iskolába való járás önmagában nem eredményezi az írás, olvasás elsajátításának képességét: az említett Czilika Samu prímás szintén prímás Béla (1924–1966) fia (Czilika Gyula adatközlőm édesap ja) „Bogártelkén 2 elemi osztályt” végzett, de „nem” tudott írni, olvasni. Vele szemben mindhárom fia már kijárta a 7–8 osztályt, sőt unokái közül nem egy érettségizett, Czilika Gyula nagyobbik fia, ifj. Czilika Gyula (szül. 1982-ben) pedig a Kolozsvári Zeneművészeti Akadémián szerzett nemrég

126

Gyerőmonostor (‘Mănăstireni’) magyar, Felsőgyerőmonostor (‘Mănăşturu Româ nesc’) pedig román település. 127 Kisbács, 2001. május 7.

160


hegedűművész diplomát.128 A cigányzenészek iskoláztatása mindig is ösz szefüggött szakmájukkal: s itt nemcsak a század második felére jellemző, s a társadalmi felemelkedést célzó „tanult” zenészstátusra való törekvések re gondolok, hanem olyan egyszerűbb viszonyulásokra, amelyek muzsi kus mivoltukat tükrözték már kisiskolás korukban. Például Czilika Gyu la mesélte, hogy: Gyerek votam már’ Iskolába mentem, már fütyöltem, énekeltem magamba a nótákat. A[hogy] hallottam Inaktelkén, Mérába hajnalikat, vagy… csárdásokat, azt mind, állandóan nekem a fejembe vot. Vagy fényképek mutogatása közben: Itt megint a hegedű a… iskolába. Megint… [Az iskolában is már muzsikáltál?] Igen. Itt vagy harmadikos, másodikos vagyok. [mutatja a képet]129 A taníttatás nemzedéken kénti változása, illetve a muzsika prioritása a tanulással szemben megfi gyelhető Fodor Sándor Netti családjánál is: [Sanyi bácsi járt iskolába?] Jártam! De csak két osztályt. [Hol? Gyaluban? Vagy Szucságban?] Gyaluban! Gyaluba’ Gyaluba is, Szucságba is… jártam, de nagyon keveset, mert kelletett, hogy már… […] [A szülei Sanyi bácsinak jártak iskolába, vagy nem?] Hát… nem, nem. [Viszont a gyereke, az...] Az igen, az. [A kis Sanyika. Ő hány évet járt zeneiskolába?] Hát… nyócat bevégezett. [Nyol cat járt.] Nyolcat, és… aztán a’ Tizenhat… Februárba’ [Ott érettségizett.] Ott érettségizett, meg van a… „prelucrător”, úgy mondják, „prelucrător în aştiere”.130 [Igen.] Az esztergályos! Igen. Meg van a diploma, itt van… [De szokott dolgozni, vagy ő is csak a muzsikából él, gondolom.] [nevetés] Ő… nem! Nem dógozott soha életébe. Most se dógozik!131 A hadkötelességüket (vagy adott esetben annak kijátszását) szintén „zenészként” élték meg. A besorozott cigányzenészek általában a román hadsereg valamelyik népi zenekarában játszottak, Czilika Gyula példá ul Bukarestben: [Hol voltál katona?] Bukarestbe votam. [Bukarestbe?] Igen. […] Ott is’ muzsikáltam ott, amikor vot. [Igen?] Igen, a román együttesbe, a Ciocârlia-ba [‘Pacsirta’]. […] [Muzsikáltatok a katonaság ban is, Bukarestbe?] Igen, Bukarestbe vot a zenekarral. [Ott mit kellett muzsikálni?] Hát ilyen sârba, hórákat muzsikáltunk. [Sârba, hora.] Igen. 128 A Czilika család másik ágából is származott tanult zenész: ifj. Czilika Károly (szül. 1925ben) harmonikás fia, Jónás Gábor a kolozsvári Zeneművészeti Líceum hegedűtanárja, ahol az ő fia, ifj. Jónás Gábor pedig a jelen kötet szerzőjének volt egy ideig osztálytársa. 129 Egeres Gyártelep, 2001. október 29. 130 A Február 16 Ipari Szakiskoláról és valószínűleg a fémfeldolgozó szakról van szó. 131 Kisbács, 2001. május 7.



161

[…] Itt votam’ a katonaságba. [Hát akkor még hosszú volt a katonaság. Te mennyi ideig…] Egy év és négy hónapot csináltam.132 De a cigányze nészek esetében már a saját katonabúcsúztatójuk is együtt járt a muzsi kával: ifj. Fodor Sándor Netti katonabúcsúztatóján apa és fia órákon ke resztül együtt muzsikált, mielőtt a család és a barátok kíséretében a vas útállomásra indultak volna.133 Különben idős Fodor Sándor Netti szintén a muzsikának köszönhetően menekült meg a hadseregtől, amikor a máso dik világháborúban a Romániához osztott Gyerőmonostorról átszöktek az akkor Magyarországhoz tartozó Szucságba: Mert már mikor béjöttek a’ a magyarok, én ott túl votam, akkor már kellett volna, hogy menjek katonának a rományoknál, bé is votam sorozva, hogy menjek a katonának, hogy legyek ott katona, és akkor az én mostohaapám’ olyan koncséntrált vot, hogy is mondjam. [Igen.] Be vot vive katonának. [Igen.] És akkor hát, hazajött… három, négy nap rá, és akkor azt mondta: „Na, mi itt, itt vagyunk az egészen”. Itt van, itt van, hazajött, Ja, Janinak hívták. Itt van Jani… mostohaapád, Jani bátyád, és… itt vagy te is, most megyünk keresztül. Megyünk haza. [S átmentek?] Megyünk, mert Szucságba van nekünk lakásunk is, megyünk Szucságba. És ott átjöttünk. Átszöktük a határt, de a, a… grănicerek [‘határőrök’] úgy votak a… az őrök’ [Igen?] Nagyon üsmertek, mert én muzsikáltam nekik, jártak a házunkhoz! [ne vet] Üsmertek, ők segítettek, hogy a cuccunkat áthozzuk. [nevet] [S akkor Szucságba visszajöttek?] Igen.134 A kalotaszegi cigányzenészek főállású hivatásos muzsikusok voltak, mégis sokszor kényszerültek napi kenyerüket más, jövedelemkiegészítő munkával megkeresni. A múlt század első felében az általam áttekintett anyakönyvek bejegyzései gyakran tüntetik fel őket napszámosként vagy kőművesként. Így például a nádasdaróci és bogártelki egyházközség Keresztelési, temetési, esketési anyakönyvében Gyurka Samu (1875–1936) prímás, Czilika János (1919–1994) prímás és Czilika Károly (1900–1962) bőgős is „kőművesként” van feltüntetve. Vagy erről tanúskodik Fodor Sándor Netti visszaemlékezése is: [A muzsikáláson kívül tanult valami 132

Egeres Gyártelep, 2001. október 29. A román kommunista rendszer néphadseregében általános gyakorlat volt, hogy mind a városi tanult, mind a falusi hivatásos zenészek a különböző (esetükben népi) katonazenekarokban muzsikálták végig a sorköteles hóna pokat. 133 Könczei Csilla gyűjtése, Kisbács, 1987. május 27. 134 Kisbács, 2000. december 18.

162


más szakmát?] Semmi szakma… Értettem a kőműves munkát. [Igen? Volt így kalákába dolgozni?] Mentem. Mentem dógozni, a kőműveseknél hordtam a maltert. Hogy tudjak megélni, fiam! Hordtam nekik a maltert, a követ, hogy rakták a falat, és úgy néztem a követ, ahogy rakják! És a végén én is vállaltam magamnak munkát, és én is dógoztam kőművesmunkát. Hát Szucságba sok… sok házat építettem én. [Igen?!] Hát…135 Később, a szocializmus évtizedeiben már kötelező volt a hiva talos munkavállalás, mivel a szociális juttatások (például betegbiztosí tás, nyugdíj stb.) alapfeltételének a „munkakönyv” számított, sőt napja inkban is számít. Így lett Fodor Sándor Netti fűtőmunkás, Berki Ferenc Árus kéményseprő, Czilika Béla gyári munkás, Czilika Gyula szabó stb. Azonban igen gyakori volt, hogy ezeken a munkahelyeken is „zenész ként” működjenek, általában az üzemi tánccsoport népi zenekarában. Például Fodor Sándor Netti mesélte, hogy: Én laktam Egeresen! [Igen?] Tizenhárom évig laktam Egeresen. […] Ott dógoztam, onnat jöttem nyugdíjba. Mert… én először’ először itt dógoztam a’ a Kardoson van az „Felszpát”. Az a… malom. [Igen.] Hogy őrölik a… követ! […] [Sanyi bácsi ott mi volt?] Füttő. [Fűtő.] Na de ott vot egy, egy tánccsoport! [És ott muzsikált.] És éngemet üsmertek, a, a… főnökök, és akko azt mondták, hogy legyen zenésze a tánccsoportnak, énekes vot, táncosok votak, hogy én legyek a’ zenészik. És vot akkor harmunikásom, az kísírt’ vot klarinétesem, az kísírt, és dobbal muzsikáltam ottan. Akkor már ez jött’ vot divatba.136 Czilika Gyula pedig: Hát én szabósággal foglalkozok. [S az, azt tanultad?] Dógoztam… Igen! [Hol?] Kolozsvárt. [Jártál ilyen…] Jártam, varrodába dógoztam. Hát szériakonfekción dógoztam. […] [S ezzel a román együttessel te hogy kerültél kapcsolatba Kolozsváron? Hívtak muzsikálni?] Hívtak, igen. Hát én… dógoztam, s a… szabóságba. [Ja, ez a gyárnak volt az együttese?] Igen, a gyárnak.137 Szerencsésebb nek tartották azokat a falusi cigányzenészeket, akik „hivatalosan” is el tudtak helyezkedni a zenészszakmában, például egy-egy városi vendéglő alkalmazottjaként, vagy egy-egy városi „népi” zenekar tagjaként (mint például a Kolozsvárra beköltözött ifj. Ármán Lajos, vagy később ifj. Fodor Sándor Netti, Bánffyhunyadon Varga István Kiscsipás stb.). 135 136 137

Kisbács, 2001. május 7. Kisbács, 2000. december 18. Egeres Gyártelep, 2001. október 29.



163

Különben a kommunista rendszer hatóságilag felügyelte a kalotaszegi cigányzenészek valós működését, azaz bizonyos feltételekhez kötötte a kü lönböző táncalkalmakon (legyen szó bálról, keresztelőről, lakodalomról stb.) való muzsikálás lehetőségét. Ahhoz, hogy valaki „hivatalosan” mu zsikálhasson, engedélyt kellett kérjen a helyi és megyei állami szervektől. Zenészigazolványok, ún. „atestat”-ok kiváltását tették kötelezővé, meg adózták az így szerzett évi keresetett, előre lekérték, majd ellenőrizték a muzsikálandó repertoárokat, egyszóval durván beleavatkoztak egy amúgy is bomló hagyományos zenészélet mindennapjaiba.138 (Fontos megjegyez ni, hogy a kalotaszegi cigányzenészek tradicionális működési hálózatát a kommunista hatóság fokozott „figyelme” nemigen befolyásolta, mert a közösségi szolidaritás és nem utolsósorban a különböző „kiskapuk” (pél dául lefizetés, események elhallgatása vagy elferdítése stb.) biztosították a hagyományos zenészlét feltételeit.)139 Természetesen 1990 után ez a ha tósági ellenőrzés megszűnt, igaz, közben lassan felszámolódott maga a ze nészszakma is… 2.5. A kalotaszegi cigánymuzsikusok rokonsági kapcsolathálójáról A kalotaszegi cigányzenészek társadalmi hálózatát alapvetően meghatá rozza a rokonsági kapcsolatháló: a család a szocializáció és a szolidari tás legfontosabb közege. Ezért megállapítható, hogy a házassági stratégiákat (párválasztás) vagy a családi kötelékek egyéb erősítéseit (keresztszülőség, idegen vagy rokon gyerek befogadása, felnevelése stb.) 138

Czilika Béla mesélte, hogy kiváltva ezt az engedélyt harmonikás létére „zenekarveze tőként” működhetett, azaz ő szervezte a zenekart is, de ő tárgyalt mind a hatóságokkal, mind az őket megfogadó személyekkel. Viszont így a hatósági büntetéseket is rajta kérték számon, a „szektorista” (‘körzeti rendőr’) vele kötekedett: például, amikor a lakodalmi indulónak muzsikált Rákóczi-marsot magyar himnuszként vélték felfedezni, vagy amikor a közigazgatásilag jelenleg Szilágy megyéhez tartozó Kispetriben muzsikáltak ők, Kolozs megyei bogártelkiek stb. 139 [Sanyi bácsi! A régi rendszerben a hatóságokkal volt problémája a muzsika miatt?] Vuot. Vot biza, mert nem vot szabad, hogy úgy muzsikáljak. Ilyen… Votak olyan nóták: „Hál Istennek megfordult a világ, Zöld ablakba piros-fehér virág” Ilyen nótákat, vagy: „Gyertek menjünk Egerbe, ott mérik a jó bort hitelbe.” [énekel] Ilyen nótákat nem engedtek, hogy muzsikáljak… [És figyelték a lakodalomba, hogy…] Figyelték, szóval kiadták! Le kelletett írjam, hogy milyen nótákat muzsikálok a magyaroknak. Na de jó, papíron ott vot nekik, de aztán azt húztam, amit csak akartam. [nevet] Kisbács, 2001. május 7.

164


mindig rétegszempontok szerint, vagyis a zenészszakmához mérten próbálták kialakítani. Próbálták, mert fontos megjegyezni: az azonos csoporthoz tartozók nem jelentenek automatikusan egy házasodási kört a kalotaszegi cigányzenész társadalomban sem! A zenészstátus tehát fon tos eleme a párválasztásnak, hiszen szakmai és gazdasági koncentrációval jár, a hivatásos zenészlét tehát mindenképpen egyfajta társadalmi bizton ságot, sőt bizonyos esetekben felemelkedést jelent a vizsgált közösségek számára, viszont ezt a stratégiát csakis az adott lehetőségekhez mérten tudják alkalmazni.140 Képletesen példázza mindezt Fodor Sándor Netti első „házassága”,141 amikor a társadalmilag vonzó zenészstátus miatt „hozzáadták” a szucsági román disznópásztor, tehát nem zenészcsaládból származó leányát:142 [Mondta Sanyi bácsi, hogy volt egy első felesége, azt hogy hívták?] Ána! [Ána.] Ána. [Milyen Ánna?] Az… román… asszony vot. [Román asszony volt?] Román vot. [S hányba vette el feleségül, fiatal volt Sanyi bácsi ak kor?] E… Fiatalon koromba, Szucságba! [Igen.] Ott vot anyám, s ott laktam Szucságba, ott jártam muzsikálni, ott minden, jól voltam, nem vot’ panasz. Jól votam, és osztán’ látta annak a, szomszédok vuotunk. [Igen.] Annak, annak az Ánának az anyja látta mentem karácsonyba muzsikálni, és szekerekkel hozták a, a kalácsot, a búzát, a törökbúzát, tudod, amikor hazajöttünk mi régebben, még kendert is adtak. Igen. Nagykapuson muzsikáltam, onat hoztak haza. És ez a… ez vot a leánya annak a’ Igen. …öregasszonynak, Mária néninek, úgy hívták. S mikor látta, hogy

140

Szuhay: 1999: 78: „A párválasztást – miként a magyarországi paraszti kultúrában is – a réteg-, illetve az osztályszempontok is befolyásolják. Azonos csoporthoz tartozók nem jelentenek automatikusan egy házasodási kört. Ha egy kisváros romungró cigányait nézzük, azt látjuk, hogy azok, akik zenélésből vagy csak zenélésből élnek, a magyar anya nyelvű cigányok csoportján belül külön társadalmi egységet alkotnak, és lehetőség szerint korlátozzák a nem vagy nem csak zenélésből élő cigányokkal való párkapcsolatokat.” A stratégia fontosságát Fodor Sándor Netti is hangsúlyozta: Hát mindenki úgy iparkodik. [Igen?] Úgy iparkodik, hogy zenészcsaládból… legyen, [válaszon magának] legyen, mert az tudja elrendezni, mikor megyen muzsikálni, hogy… Kisbács, 2001. május 7. 141 Ismét megjegyzem, hogy az általam kutatott cigányközösségekben a „házasság” az utóbbi évtizedekig az együttélést jelentette, s nem az állam vagy az egyház által hatósági lag meghatározott intézményét. 142 [Hogy hívták Sanyi bácsinak az első feleségét?] Ánának! Anna. Román’ román neve vót, Ána. Anna vót, csak Ána’ Úgy nevezték, Szucságba nem ismerte senki Annának, csak Ána! [nevet] [Ána.] Az… ő apja vot… és az anyja’ disznópásztor a faluba. Kisbács, 2000. december 18.



165

hozom: „Jaj! A Jó Isten adna nekem egy ilyen vejet!” Akkor azt mondta anyám: „Há itt van ni, a fiam!” [S az hány évet tartott, az a házas…] Tizenöt évet! [S gyerek nem volt?] Nem vót gyerek. És akko az öreg aszondja: „Köszönöm a vejet!”, s akkor összetettek bennünket. [nevet] [Igen.] Jaj! Na.143 Második felesége144 viszont, akitől fia is született, már a Czilika ze nészcsaládból származott: [Olgi néninek mi volt a leánykori neve?] […] Jónás! [Jónás Olga volt?] Olga. […] Már a Czilikáék, ezek hogy… [Igen. Az is egy zenészcsalád.] Sok, sok zenész. Sokan votak a családba. Na! Az, az már’ nem szerették, amért odakerültem. Azt mondták a… Olginak, hogy „Miért mentél el… csúnya fekete cigányhoz férjhez?” [nevet] [Igen. Olgi néninek is zenészek a rokonai?] Vuótak, az apja bőgős vot, igen. Igen? Igen. [Hol, Egeresen?] Egeresen. [Bőgős volt.] Kisbőgős!145 De Fo dor Sándor Netti édesanyja révén ekkor már „fogadott” rokonságban állt a bogártelki Czilika családdal: a szucsági Fodor János brácsás Netti leányá nak első „férje” a gyalui Zágor Samu „Mácsuj” prímás volt (Fodor Sándor Netti édesapja), a második a gyerőmonostori Jónás János „Celler” brá csás,146 végül a harmadik a bogártelki Czilika Károly (1900–1962) bőgős.147 143

Kisbács, 2001. május 7. Mikor el’izéltek engemet a munkahelyemmel Egeresen, akkor megismerkedtem Olgival. [Akkor ott lakott Egeresen?] Akkor özvegy vuotam és megismerkedtem’ Olgival! Sztánán muzsikáltam cigánbált. Ott ismerkedtünk meg. [nevet] [Igen?] Igen. Kisbács, 2001. május 7. 145 Kisbács, 2001. május 7. Azt, hogy Jónás Olga milyen fokú rokonságban állhatott a Czilikákkal, nem sikerült tisztáznom, viszont valószínűnek tartom, hogy rokona lehetett ifj. Czilika Károly (szül. 1925-ben) bőgős, harmonikás Jónás Berta nevű feleségének. (Le het, hogy az 1918-ban Türében született és Egeresen élő Czilika Zoltán kisbőgős leánya?) 146 [Sanyi bácsi hogy került Gyerőmonostorra?] Úgy, hogy oda ment anyám férjhez’ mert özvegyasszon vot. [S akkor ment, ment az édesanyjával.] Igen, oda ment férjhez, s az a mostohaapám brácsás vot. [Igen.] S akkor neki szüksége vot reám, mert jártam ott a havason muzsikálni. Kisbács, 2000. december 18. Érdemes megfigyelni, hogy itt is, meg saját esetében is az „elvált” státuszt „özvegyi” státuszként határozza meg! Michael Stewart is érinti a romaközösségek vélekedését a „volt” házastársról: „Az előző házassá gok említésének férfiak és nők számára egyaránt szigorúan kötelező tabuja azt sugallja, hogy a romák tudatában vannak a helyzetnek, de nyilvánosan hallgatni kívánnak róla. Azonban az, hogy a valóságnak egy annyira fontos részét, mint a feleség előző házassági kapcsolatai, el kívánják tussolni, azt mutatja, hogy a romák tisztában vannak ugyan há zasodási gyakorlatuk következményeivel, de megkísérelnek nem venni tudomást róluk.” (Stewart: 1993: 118–119) 147 Czilika Károlynak a Fodor Nettivel kötettett, immár hivatalosan is megkötendő há zassága a második volt: a bogártelki református esketési anyakönyv szerint 1959. február 9-én esküdtek meg. 144

166


(A különböző zenészcsaládokkal való érintkezés igencsak meghatározta Fodor Sándor Netti zenei szocializációját: talán ezzel is magyarázható ké sőbbi nagyfokú mobilitása, nyitottsága, sokrétű repertoárja.) A bogártelki Czilika család Kalotaszeg egyik legnépesebb zenészcsa ládjának számított, ezért választottam kutatási mintaként rokonsági háló zatuk feltérképezését. Első lépésként – a családrekonstrukciós módszert alkalmazva – felvázoltam (lásd mellékelve az 5. ábrát) a bogártelki refor mátus egyházközség anyakönyvei alapján családfájukat. A jelenleg több ágra szakadt család dokumentálható közös őse egy bizonyos Czilika Dani (1810–1898), akinek zenész mivoltát az anyakönyvi bejegyzések nem közlik, azonban fiai közül kettő már feltételezhetően zenész volt: az egyik, Czilika Samu (szül. 1853-ban) Türében alapított családot (ő ott is hunyt el), s az ő leszármazottjai a „Samuk”, a másik, Czilika Károly (1863–1923) pedig Bo gártelkén maradt, s már a nevében is zenészcsaládból származó feleséget – Jónás „Vonós” Borbála – választott magának. (Czilika Samu Türében született fiát már prímásként is jegyzik az anyakönyvek, s az ifj. Czilika Samu öt zenészfiát szintén, ez utóbbiakat „csábították vissza” Bogártelké re az első világháború után.)148 A Czilika családban nyomon követhető a zenészcsaládból vagy zenészrokonsággal rendelkező családból való párvá lasztás stratégiája, el egészen az unokatestvérek közötti házasságokig. Így például Boros Gyula (1931–1995) bőgős „term. apja ifj. Czilika Gyula, ifj. Bunyi Gyula”,149 azaz apai ágon második unokatestvérbátyja volt (s ezért viselte az anyja Boros nevét), s felesége, Czilika Ida (szül. 1934-ben) pedig szintén apai ágon másodfokú unokatestvére volt (ráadásul mind a „hivata los”, mind a vérszerinti apja után!). Boros Samu (1914–1994) prímás Gálfi Aranka felesége valószínűleg a zenész Gálfi családból származott, Czilika Béla (1924–1966) prímás feleségének, azaz Czilika Gyula adatközlőm édesanyjának, Crisán/Berki Teréziának a leánytestvére, Berki Kati (szül. 1919-ben) a kolozsi származású Ármán Lajos (szül. 1910-ben) brácsásnak

148

Így pontosítható Pávai István azon kijelentése, hogy „a bogártelki Czilika-banda ősei Türében éltek” (Pávai: 2005: 5): igen, az általa gyűjtött és szerkesztett hanglemezen játszó „mindkét prímás Türében született” (Boros Samu és Czilika János), viszont az anyakönyvi adatok azt mutatják, hogy a Czilika családot a bogártelkiek a kalákával épített házba nem áthívták, hanem hazaköltöztették. 149 Lásd a bogártelki református egyházközség családkönyvét.


5. ábra

5. ábra

A bogártelki református egyházközség anyakönyvei alapján. Kiemelve közlöm a zenészek, aláhúzva feltehetően zenészcsaládból származó feleségek nevét.


i

Czilika Jóska (1849. jan. 24. – 1903. máj. 22.) Czilika Samu prímás (szül. 1850/1853 febr. 24-én) – felesége Boldizsár Ilka (elhunyt 1924. febr. 4-én), gyerekeik: Ilka (szül. 1882. jan. 16-án) Rebi (szül. 1884. aug. 15-én) Albert (1889. ápr. 14. – 1890. ápr. 21.) Samu (szül. 1891. márc. 22-én) Kati (szül. 1893. ápr. 4-én) Czilika Zoltán (szül. 1918-ban, a bejegyzés szerint Türében, „Czilika Kati apátalan gyermeke”) – kisbőgős? Mari (szül. 1898. máj. 21-én, a bejegyzés szerint „Magyarországon van”) Róza (szül. 1901. jún. 28-án, a bejegyzés szerint Türében hunyt el) Zsuzsánna (szül. 1905. ápr. 9-én) Czilika Károly prímás? (1863. júl. 24. – 1923. jún. 21.) – felesége Jónás „Vonós” Borbála (elhunyt 1915 febr. 10-én), gyerekeik: Gyula (szül. 1888. máj. 5-én) Anikó (1890. ápr. 11. – 1906. febr. 24.) Károly (1893. márc. 6. – márc. 16.) János (1894. márc. – 29. ápr. 3.) Róza (szül. 1896. febr. 6-án) Károly (szül. 1900. jún. 24-én) Berta (szül. 1903. szept. 6-án) Róza, Etelka (szül. 1907. márc. 8-án) János (1911. aug. 1. – 1914. febr. 5.) Katalin (szül. 1915. jan. 31-én) Czilika Rózsi (szül. 1856. júl. 16-án)

Czilika Dani (1810. (?) dec. 17. – 1898. máj. 18.), gyerekei:

A bogártelki Czilika zenészcsalád tagjai:i


5. ábra

iii

5. ábra

A Bogártelki ev. Ref. Egyházközség családkönyve szerint szülei: Czilika Samu (született 1853. február 24-én, „Meghalt Türében”) és Boldizsár Ilka (aki 1924. február 4-én hunyt el Bogártelkén). Bejegyzés a Bogártelki ev. Ref. Egyházközség családkönyvében: „újból férjhez ment Czilika Gyulához, de el is vált”. iv Ő 1949-et mond, az anyakönyvekbe pedig 1950 van írva! v Az 1980-as években családostól Budapestre emigrált, felvette a felesége nevét, s mint Sztojka Ödön halt meg. vi Bejegyzés a Bogártelki ev. Ref. Egyházközség családkönyvében: „term. apja ifj. Czilika Gyula, ifj. Bunyi Gyula” vii Czilika Károly bőgős legkisebb leánya. viii Révre ment feleségül.

ii

I. A „Samuk” Czilika Samuii prímás (1891. márc. 22., Türe – 1928. júl. 24., Bogártelke), felesége Boros Lujzaiii (1896. júl. – 1944. ápr. 7.), gyerekeik: Boros Samu prímás (1914. jan. – 1994. jún. 29.) – felesége Gálfi Aranka, gyerekük: Czilika Erzsébet (1936. okt. 1. – dec. 21.) Czilika János prímás (1919. jan. – 1994 körül) – felesége Demeter Borbála (Kispetri), gyerekeik: Czilika János (szül. 1939. jún. 23-án) – szaxofon Czilika János – hegedű Czilika Sámuel/Sándor (szül. 1945. okt. 6-án) – sofőr, régebben dobolt Czilika Béla prímás (1924. nov. 20. – 1966. jún. 14.) – felesége Crisán / Berki Terézia (szül. 1930-ban), gyerekeik: Czilika Béla harmonikás, majd „orgás” (szül. 1949. vagy 1950.iv nov. 7-én) – felesége Boros Ida Czilika Ödön harmonikás, majd gitáros (szül. 1951. szept. 4-én) – felesége Antal Éva (Kispetri), gyerekeik: Czilika Ödön – dobos, „orgás” Czilika Béla (szül. 1982-ben) – „orgás” Czilika Gyula prímás (szül. 1958. okt. 27-én) felesége Kalló / Ötvös Melinda (Váralmás), gyerekeik: Czilika Gyula (szül. 1982-ben) – tanult hegedűművész Czilika Róbert „Bobby” (szül. 1986-ban) – prímás Czilika Ödönv bőgős (1928. dec. 13. – az 1980-as években halt meg Budapesten) – felesége Sztojka Icu (Kolozs), gyerekeik: Czilika Tibor – régebben gitározott Czilika Edmond „Öcsi” (szül. 1958-ban) dobos Czilika Jutka Boros Gyula vi bőgős (1931. dec. 9. – 1995 őszén) – felesége Czilika Ida vii (szül. 1934. okt. 10-én), gyerekeik: Boros Jenő (szül. 1957. okt. 21-én) – festő Boros Hajnalka viii (szül. 1966. nov. 1-én)



Boros Gyula vérszerinti édesapja. Fodor Netti harmadik férje, a bogártelki református esketési anyakönyv szerint 1959. február 9-én esküdtek meg.

5. ábra


5. ábra

x

ix

Czilika Károly x bőgős (1900. jún. 24. – 1962. szept. 17.) – felesége Harkó Kata (1900. jún. – 1951. jún. 6.), gyerekeik: Gizella (1920. júl. 11. – aug. 1.) Katalin (1922. febr. 6. – 1925. máj. 11.) ifj. Czilika Károly (szül. 1925. máj. 26-án) – bőgős, harmonikás – felesége Jónás Berta, gyerekeik: Jónás Sándor (szül. 1944. febr. 23-án) – harmonikás Jónás Ibolya (szül. 1950-ben) Jónás Gábor – kolozsvári hegedűtanár Gizella (szül. 1927. febr. 1-én) Irénke (szül. 1929. aug. 16-án) Árpád (szül. 1932. szept. 15-én) Ida (szül. 1934. okt. 10-én) – Boros Gyula felesége Czilika Zoltán (szül. 1938. márc. 18-án) – kisbőgős? Czilika András (szül. 1943-ban) – dobos

II. Czilika Gyula prímás? (1888. máj. 5. – 1911. jan. 22.) – felesége Bunyi Eszter (szül. 1890. márc. 9-én), gyerekeik: Czilika / Bunyi Gyula ix kisbőgős (szül. 1910. márc., máj.? 15-én) János (1912. dec. 27. – 1913. jan. 15.) János (1914. márc. 20. – 1924. aug. 21.) Anna (szül. 1916. okt. 14-én) Eszter (szül. 1919. nov. 2-án) Boriska (szül.1922. ápr. 1-én) Margit (szül. 1924. júl. 22-én) György (1926. aug. 25. – 1927. jan. 16.) Ferencz (szül. 1928. okt. 4-én) János (1931. aug. 15. – szept. 22.) Ida (1932 dec. 28. – 1933. nov. 16.)


170


volt a felesége, aki e házasság révén került Bogártelkére.150 (Ármán La jos pedig unokatestvére volt a kolozsi Lakó „Kicsi” Aladár prímásnak.) De zenészcsaládból választott feleséget Czilika Ödön (szül. 1928-ban) bőgős is: Sztojka Icu édesapja a kolozsi származású Sztojka Lajos prímás, aki Gyurka Samu (1875–1936) bogártelki prímás Anna leányát elvéve (tehát szintén házasság által) került Bogártelkére.151 S ha már a Gyurka zenész családnál tartunk: Gyurka Samu fiai közül ifj. Gyurka Samu (1902–1960) kibőgős Gálfi Anna felesége valószínűleg rokona lehetett Boros Samu prí más feleségének, s szintén az említett Gálfi zenészcsaládhoz tartozhatott, Gyurka József (szül. 1919-ben) cimbalmos Jónás Margit feleségének édes apja pedig a váralmási „Boldizsár Aladár ref. zenész” volt.152 (Jónás Margit feltehetőleg rokona (testvére?) lehetett ifj. Czilika Károly (szül. 1925-ben) bőgős, harmonikás Jónás Berta nevű feleségének.) És Czilika Gyula (szül. 1958-ban) prímás adatközlőm szintén zenészcsaládba nősült: Hát igen, én zenész családba nősültem! [A felesége, Kalló Melinda: Anyám is do bol, anyám is jár muzsikálni.] Apósom is zenész! Az anyósom is el… [S ez az almási Ötvös dinasztia?] Az almási, az Ötvös. [A felesége: Nem, ez Kalló!] Dinasztia, Kalló! [Kalló?] „Tyütyürű” család! Ez’ Tyü, Tyütyürű. [A felesége: Nem Tyütyürű!] Hát, de abból rokonok, [A felesége: Jó-jó, unokatestvérek votak, de…] Hát rokon, unokatesvér. [Igen.] Hát abba a dinasztiába van még a… [S akkor te úgy ismerted meg a feleségedet, hogy jártál muzsikálni oda, vagy…] Igen! Jártam Almásra, s aztán…153

150 Czilika Gyula szerint édesanyján keresztül, aki a mérai származású Berki János pász tornak volt a leánya rokonságban állnak a mérai Berki Árus zenészcsaláddal is, de ezt az adatot nem sikerült ellenőriznem. 151 Ezeket az adatokat megerősítette Czilika Gyula is: [Lakónak az Ármánok rokonai, nem?] Persze, igen. Unokatestvérek votak. Ármán Lajossal, Lakó Aladár. [Kicsi Ala dár.] Kicsi Aladár. […] Ármán Lajosnak a felesége’ testvér vot édesanyámmal. Valamint: Sztojka Laji! Laji bácsi. [Laji bácsi.] Na. Az bátyámnak a… vot az apósa, Czilika Ödönnek, Sztojka Laji. [Értem.] Az vot az apósa. […] Laji bácsi. Elég szépen muzsikált ő is, az öreg. [Kolozsi volt?] Kolozsi vot, de itt nevelkedett fel, fiatalon, tizennyolc éves korába már itt vot. Egeres Gyártelep, 2001. október 29. 152 Lásd a bogártelki Keresztelési, temetési, esketési anyakönyv bejegyzését. 153 Egeres Gyártelep, 2001. október 29. Czilika Gyula felesége a váralmási Ötvös zenész család sarja, valószínűleg „Pici” Aladár prímás unokája.



171

Az együttélést „házasságként” értékelő kalotaszegi cigányzenészek szá mára az esküvő szertartása nem volt fontos,154 s csak az utóbbi évtizedek ben terjedt el: [És a Sanyi bácsi lakodalmában ki muzsikált?] Hát! Nekem nem vot lakadalmom. [nevet] [Nem?] Nem. Nem. A fiának azonban már rendeztek egy „családi” lakodalmat: [S amikor Sanyikának volt a lakodal ma, akkor ki muzsikált?] Sanyikának? [Igen.] Én muzsikáltam! [Igen?! Egyedül, vagy volt más prímás is?] Na vuót, nem nagyon vot segítségem. Mérába tartottuk meg. […] …a lakodalmát Mérában! Csak… családi, nem…[S ki kísérte Sanyi bácsit akkor?] Rudi! [Az öreg.] Hát az öreg Rudi. [S Gyulu?] Gyulu!155 A lakodalom tehát nem bírt különösebb jelentőség gel egyrészt, mert ezt kizárólag családi eseménynek tekintették, másrészt pedig a tradicionális roma közösségekre jellemző „nőlopás” itt is dívott. Például Zágor Árpád „Pipi” (szül. 1968-ban) váralmási harmonikás, sza xofonos arra a kérdésre, hogy a feleséget hogyan választják, a követke zőképpen válaszolt: Hát amelyik akar jünni szép szóval, jün! Ha nem, csak jün! Mert a másik ellopja. [nevet] [A felesége, Zágor Magdolna: Van, amelyik bejön, és meg is kéri. Megengedi, hogy beszéljünk…] Lehet elkéred’ Lehet, mert a nő’ akarja, hogy jöjjön a fiú után, nem akarja az anyja és az apja! Megértekezik vele. Este tizenkét órakor, vagy tízkor, vagy kilenckor tanákozunk ott, és akkor lezsaszolunk. És akkor maradnak! [És vajon miért nem akar, a pénz miatt?] [Zágor Magdolna: Nem! Nem.] Nem! Nálunk nincs meg ez. Sátorosoknál megvan. De nálunk nem, mi magyar cigánok… [És akkor miért nem akarják?] [Zágor Magdolna: Nem szereti! Vagy van egyik szegényebb, van egyik gazdább. Lehet, hogy a le ány gazda, a fiú szegényebb is.] Lehet, mert én csúnyább vagyok, és a… a nő, nő’ szebb! [a feleségére mutat] És nem akarja anyósom, hogy adja

154 A házastársi viszony hivatalossá tételének egyik érdekes példájára bukkantam a bo gártelki Keresztelési, temetési, esketési anyakönyvben: 1959. február 9-én Czira András lelkész előtt többek között egyszerre esküdött meg Czilika János (prímás) Demeter Mári ával, Czilika Béla (prímás) Crisán Teréziával, Gyurka József (cimbalmos) Jónás Margittal, Czilika Károly (bőgős) Fodor Nettivel, valamint Berki János (pásztor) Czilika Rózával (a szintén esküvő Czilika Károly húgával). És fontos adalék, hogy az esemény egyik hivatalos tanúja az az ifj. Fekete János „Poncsa” (1927–2001) „ref. földműves” volt, aki a vidék egyik legjobb magyar táncos egyéniségeként igen jó viszonyt ápolt a cigányzenészekkel, s akinek a háza mellé építették a bogártelkiek kalákával azt a házat, ahova „visszacsalták” a „Samukat”. 155 Kisbács, 2001. május 7. Id. Tóni Rudolf (1948–1992) mérai brácsásról és az előbb említett Boros Gyula bogártelki bőgősről van szó.

172


utánam, de csak elviszem! Vagy Ötvös Attila (szül. 1968-ban) váralmási prímás: [Maga hogy nősült?] Hát mikor nősültem, huszonhárom éves voltam. [Szintén így elvitte a feleségét, vagy meg…] Hát így, csak! [Csak így.] Elloptam. [És honnan, Almásról?] Igen.156 Az együttélés viszont a családot jelentette a kalotaszegi cigányzenész közösségekben: a nő, mint a később születendő gyerekek édesanyja fontos szerepet játszott a rokonsági kapcsolatok fenntartásában (lásd például a következetlen családnévhasználat szokását), hiszen az anya kiléte mindig „biztos” volt. Az anyakönyvek különben helyesen határozták meg „háztar tásbeliként” a cigányzenészcsaládok nő tagjait: noha kutatásaim során ta lálkoztam néhány muzsikus cigánynőre vonatkozó adattal, ez az elemzett közösségre nem volt jellemző, a zenészcsaládok női tagjai ugyanúgy élték mindennapjaikat, mint a vidék más roma (vagy adott esetekben többségi) női.157 A házasság intézményével szemben a keresztelő már egy kiemelkedő jelentőséggel bíró esemény: [Amikor egy zenész családban született egy gyerek, akkor gondolom, hogy nagyon sok zenész ment el arra a kereszte lőre, nem?] Hát igen! [Számított, hogy most zenésznek a fiát keresztelik?] Hát igen! [A Sanyika keresztelőjében ki muzsikált?] Izé… Aladár! [Kicsi Aladár?] Kicsi Aladár. Van fel, fel van véve. […] Kicsi Aladár muzsikálta Sanyikának a keresztelőt.158 A keresztszülőség intézménye tovább erő síthette a családi kötelékeket: például ifj. Czilika Károly „zenész” (bőgős, harmonikás) és Jónás Berta Ibolya (szül. 1950-ben) leányának Gyurka Jó zsef „ref. zenész” (cimbalmos) és Jónás Margit „ref. háztartásbeli” voltak a keresztszülei, Gyurka Bertalan (csellós) és Bokrétás Mari Péter (szül. 1947-ben) fiának, vagy Czilika Béla „ref. zenész” (prímás) és Berki Teréz „ref. háztartásbeli” Ödön (szül. 1951-ben) fiának pedig Czilika János „ref. zenész” (prímás) és Demeter Bori „ref. háztartásbeli” (ez utóbbi esetben saját unokaöccsüknek), és még sorolhatnám.159 A vizsgált zenészcsaládokban a házassági kötelékek lazább megélé se egyúttal lehetővé tette az édes-, fél- és mostohatestvérek közötti teljes 156

Budapest, 2006. április 29. A kötet ezért nem is tárgyalja részletesen a vizsgált közösség nő tagjainak életmódját, mivel ezek döntően nem befolyásolják az elemzett kapcsolathálókat, illetve nem releván sak a folyamatokat felvázolásában. 158 Kisbács, 2001. május 7. 159 Lásd a nádasdaróci és bogártelki Szülöttek és megkereszteltek nyilvántartását. 157



173

azonosulást, azaz a „testvéri” kapcsolatok tág értelmezését160 (lásd példá ul a bogártelki Boros Samu bőgős esetét, akit, habár csak féltestvére volt bátyjainak, a család ugyanolyan testvérként kezelte), valamint az idegen vagy rokon (általában „szerelem-”) gyerekek befogadását és zenészként való felnevelését (erre az úzusra találunk szakirodalmi utalást,161 de ezt példázza tulajdonképpen Fodor Sándor Netti életútja, vagy így próbálta zenésznek nevelni a mérai Berki Ferenc Árus unokáját, az apa nélkül fel növő szerelemgyerek Berki Árpi „Pipi”-t). A zenészszakma családban való megtartását és/vagy erősítését szolgáló rokonsági kapcsolathálók a gye reknevelés területén a zenei szocializációt nagymértékben elősegítették: az „örökséget” a szülők, nagyszülők, oldalági rokonok, unokatestvérek stb. közvetítették a gyereknek, s ez mindenképpen jelentős előnyt biztosí tott a nem zenészcsaládból származó muzsikusokkal szemben. Voltakép pen erre a családban való nevelésre, majd közös muzsikálásokra épültek a zenészdinasztiák. 2.6. Zenészdinasztiák. És a többiek? A kiterjedt rokonsági kapcsolathálóval rendelkező kalotaszegi zenészcsa ládokat a megélhetésről szóló, egyféle „szakmán belüli” endogámia tartot ta össze, formálta „zenészdinasztiákká”. A rokonsági kapcsolatok egyrészt a zenészszakmán belüli folytonosságot biztosították: [És amikor kiöregedet valaki és már nem bírt muzsikálni, akkor helyette hívtak más prímást?] Akkor kellett, persze! [És általában úgy volt, hogy a…] Már az öreg… nem tudott muzsikálni, például mind én. Hát kiöregszek, megöregszek, és nem tudok muzsikálni. Vagy… muzsikálok, de nem úgy, mint mikor fiatal vótam, mert már’ az… [Igen.] Mikor öregszik az ember, akkor nem’ éppeg úgy muzsikál, mint mikor fiatal. Akkor híják a vagy a houzzávaló, aki a családbúl van… [Ha van.] Ha van! Ha van fia,

160

Fontos megjegyezni, hogy a „testvéri” kapcsolatok tág értelmezése általános sajátos sága a romaközösségeknek. Michael Stewart írja, hogy „a kívülálló szemszögéből nézve a »fivérek« alkotta ideális világnak számos különös vonása van. A romák számára a szó az egyenlőség képzeletét hordozza. Nincsen külön szavuk a báty vagy öcs fogalmára, sőt ezenfelül jelentősebb társadalmi szerepek sem kapcsolódnak a relatív szenioritáshoz.” (Stewart: 1993: 119) 161 Például a szászfenesi Viski János („Jani bácsi”) és nevelt fia, Viski Aladár cigányzene karáról értekezik többször is Boldizsár Zeyk Imre. (Lásd: Boldizsár Zeyk: 1994b: 4.)

174


vagy unoka, vagy akármi, akkor ő, őtet veszik párfogás alá, mert már az… ennek a… [Értem.] Ez, és ez, és na. Zenészcsaládból van, pártolják már egy kicsit, a nép is! A nép, az emberek. Igen. Van, tudom én, magamról. Mert’ mikor mentem Nagykapuson, azt mondják: „Na né ez, ez Mácsuj Sanyinak a fia”, mondták. [Most meg Sanyikára mondják, hogy Netti Sanyinak a fia.] Hát igen, most Netti Sanyi… [nevet] Igen, igen.162 Vagy máskor: [Hányan muzsikálnak egy családba? Ez így öröklődik apá ról fiúra?] Apáról fiúra. Én, nekem csak a fiam van még, Sanyika. Sanyika. [S akkor Sanyika is meg fogja tanítani a kicsi fiát, a kicsi Nettit?] Igen. A kicsi Netí! Már nézi a lelkit a hegedűnek! [nevet]163 Vagy Czilika Gyulát arról kérdezvén, hogy prímás édesapja és nagybátyjai kitől tanultak mu zsikálni, így válaszolt: Az apjuktól. Az Samu… [Az apjuktól. Tehát ez egy ilyen régi zenészcsalád?] Dinasztia vot! Ez így van, ők az apjuktól tanultak. És a szakma „átörökítését” elősegítette a családon belüli gyakorlás is: [Szerinted mennyire fontos a zenészek közötti rokonsági kapcsolat, egy zenekarban?] Sokat számít. [Sokat számít?] Barátság így… találkozunk. Legalább egy hónapba egyszer, kétszer, így a zenészek, így’ [S az, hogy a családtagok együtt muzsikálnak, az jó?] Az nagyon jó. Mennyit gyakoroltam otthon a testvéreimmel! Egyfolytában. Brács, Ármán Lajossal! Gyerek vot, avval kezdte, mikor gyakorolt, minden az öreggel.164 A rokonsági kapcsolatok másrészt erősítethették a csoportkohéziót, a zenészkollegák közötti szolidaritást mind a konkrét muzsikálás, mind a hétköznapok vonatkozásában: [Mi történik akkor, hogyha mond juk a zenekar egyik tagja megbetegszik, vagy elviszik katonának? Akkor kit hívnak?] Hát szereznek, hívnak egy, egy… Ha van a családba, akkor onnat… a rokonság. [Ha nincs?] Ha néha nincsen, akkor kiválasztanak’ […] [S ezek a rokonzenészek, ezek segítették egymást a muzsikán kívül?] Igen, még pénzt is adtak! [Igen?] Igen, hát hogyne, hát az a… S kell segíteni. Úgy, mint zenekar, mint s… építsen magának… hát, persze! A to vábbiakban viszont Fodor Sándor Netti kihangsúlyozta, hogy ez a szoli daritás már a múlté: De itt, itt nincsenek most olyanok, hogy’ Rég… régebb, régebb, most nincsenek! [Nem tartanak már úgy össze?] Most nem

162 163 164

Kisbács, 2000. december 18. Kisbács, 2001. május 7. Egeres Gyártelep, 2001. október 29.



175

tartanak úgy össze!165 Hasonlóan nyilatkozott Czilika Gyula is: [A rokon zenészek segítik egymást a muzsikán kívül is?] Volt. Vot, amikor mentünk, segítettük, ha bajba vot. Csináltunk pénzt neki, kölcsön. [Értem.] Vot ez, ezt már régen! Ez már…166 A szolidaritás természetesen a nem zenész rokonok felé is megnyil vánult (és gondolom, hogy ez kölcsönös volt): Nekem vannak, de ezek apámrúl, ezek… nem édes tesvérek, csak apáról vannak. Vannak sokan, de egy sem zenész! [Egy sem.] Egy sem, egy se. [És édestestvére nincs Sanyi bácsinak?] Édes tesvérem nem vot, csak én votam egyedül. [S a többiekkel tartja a kapcsolatot Sanyi bácsi?] Igen! [S nem zenészek.] Nem zenészek. Nem. Van két leántesvérem, egyik benn van a városba, egyik benn van’ meghalt a férje, ott van… Gyaluba! [Értem.] Na, asztat sajnálom én, szegényt, mert özvegy, ezt is, mert sok gyereke van. Mikor van úgy’ valamim, akkor segítem…167 A hagyományos zenészélet felbomlása tehát együtt járt a zenészcsalá dokon belüli szolidaritás háttérbeszorulásával: a zenészszakma feladásá val már nincsenek oly mértékben egymásra utalva, mint azelőtt, a rokoni kapcsolatok folyamatosan lazulnak, s a „zenészdinasztia” visszaváltozhat „egyszerű” napszámos vagy kőműves romacsaláddá, azaz egy adott zenészdinasztia megszületését és/vagy eltűnését a zenészszakma működési hálózata határozza meg, ami végső soron egy piacfüggő jelenség. Ahogyan ezt például a bogártelki Gyurka és Czilika ze nészcsaládok anyakönyvekből kiolvasható esete is mutatja: a múlt század első felében működő Gyurka Samu (1875–1936) prímást és fiait az anya könyvek zenészként (Gyurka Samut, mint „ref. heg. cigány”), a közben Türében élő Czilika Samut pedig napszámosként („ev. ref. napszámos”) je lölik.168 De miután a bogártelkiek a „Samukat” hazaköltöztették, az anya könyvekben a Czilikák úgy kezdnek szerepelni, mint zenészek, a Gyur kák pedig mint napszámosok, kőművesek, ráadásul visszamenőleg is! (Az előbb említettek esetében: „Gyurka Sámuel ref. kőműves” és „Czilika

165

Kisbács, 2000. december 18. Egeres Gyártelep, 2001. október 29. 167 Kisbács, 2001. május 7. A gyalui református egyházközség családkönyve szerint Zágor Samu Mácsujnak hat gyereke volt. 168 Lásd Konfirmáltak anyakönyve a Nádasdarócz – Bogártelki Református Egyházközségben. 166

176


Samu ref. zenész”.)169 És így végigkövethető, ahogyan a Gyurka családnál fokozatos megszűnik, illetve – ezzel párhuzamosan – a Czilika családnál pedig megerősödik a zenészcsaládi státusz.170 Ez a jelenség nem a bejegy zéseket író és egymást váltó református lelkészek gondatlanságára vezet hető vissza, hanem a szolgáltató cigányzenész családok működését és a kiszolgált faluközösség véleményében változó zenészstátusokat tükrözi, magyarán, hogy egy adott periódusban kit tartottak zenészként számon. És ehhez hasonlóan – a tradicionális zenészvilág felbomlását követve – a bogártelki anyakönyvek recens bejegyzései a Czilika zenészdinasztia eltű néséről tanúskodnak… Összegezve: a kalotaszegi cigányzenészek társadalmi hálózata a zenészstátus és a zenészidentitás kettőségében ragadható meg. (Lásd mellékelve a 6. ábrát.) A szocializációval elérhető és a működési hálózatban funkcionáló zenészstátusuk, valamint a kulturális többnyelvűségre épülő és a közvetlen társadalmi kapcsolatokat is jelen tős mértékben befolyásoló zenészidentitásuk egy igen nagyfokú (vertiká lis, földrajzi és időbeni) mobilitással ruházza fel őket, s egyúttal egy ún. „kettős perifériára” helyezi társadalmi létüket. Ugyanakkor a zenészstátus fenntartása érdekében próbálják alakítani rokonsági kapcsolathálójukat, a rokonsági koncentrációkból létrejövő zenészdinasztiák pedig a zenész identitás kialakulását és hagyományozódását segítik elő.

169

Lásd a bogártelki Keresztelési, temetési, esketési anyakönyvben. Mindez annak ellenére, hogy a különböző gyűjtések és visszaemlékezések alapján tud ható: Gyurka Samu leszármazottjai közül sokan muzsikáltak, sőt még a Czilikákkal egy bandában is!

170


6. ábra


6. ábra

TÁRSADALMILAG A „KETTŐS PERIFÉRIÁN” VALÓ LÉTEZÉS

A KALOTASZEGI CIGÁNYZENÉSZDINASZTIÁK

KULTURÁLIS TÖBBNYELVŰSÉG (nyelvi, zenei, tánc- és szokásismeretbeli stb.)

ZENÉSZSTÁTUS – ZENÉSZIDENTITÁS

NAGYFOKÚ MOBILITÁS (vertikális, földrajzi és időbeni)

A KALOTASZEGI CIGÁNYZENÉSZEK ROKONSÁGI HÁLÓZATA

MŰKÖDÉSI HÁLÓZAT (a szakmán belüli kapcsolatrendszer)

A kalotaszegi cigányzenészek társadalmi hálózata:


178

a Kalotaszegi cigányzenészeK társadalMi és Kulturális hálózatáról 3. A kalotaszegi cigányzenészek gazdasági hálózatáról

A szakmájukban „specialistának” tekintett hivatásos falusi cigányzené szek számára a muzsika a megélhetést jelentette. A zenészszakma hatá rozta meg jövedelmüket, azaz gazdasági helyzetüket, ehhez viszonyítva alakították ki további foglalkozási stratégiáikat. A kalotaszegi cigányze nészek gazdasági hálózatának felvázolása így nem más, mint egy letűnő félben lévő hagyományos szolgáltatói szakma171 anyagi vetületeinek átte kintése. 3.1. Zenészfogadás Kalotaszegen A kalotaszegi cigányzenészeket érintő szakirodalom talán a zenészfogadás kérdéskörét tárgyalja a legrészletesebben. Ugyanis a hivatásos falusi mu zsikusok tevékenységét az etnográfiai leírásokban – a szinte kizárólagos zenei szempontok mellett – általában csak egy adott faluközösség és az őt kiszolgáló zenész szociális és gazdasági viszonyai szempontjából kutat ták, s ebben a viszonyrendszerben a megfogadás módja és szokása fontos „kiegészítő” adalék lehetett. Így már a múlt századvég írásaiból tudomást szerezhetünk a zenészfogadást irányító „bejáró” vagy „első” legények mű ködéséről,172 s a vonatkozó adalékok közlése csaknem folyamatos vala mennyi későbbi írásban. A kalotaszegi zenészfogadás első részletes leírása Faragó József nevéhez fűződik, aki – a kiskapusi téli legényünnepek elő készületeit tárgyalva – már külön alpontban foglalkozik a „muzsikusok fo gadásával”,173 és szintén részletesen írt erről Ricci József és Boldizsár Zeyk Imre is.174 Viszont, mivel a zenészfogadás valamennyi leírása a kiszolgált, tehát a zenészt fogadó közösség és nem a megfogadott cigányzenész olda láról közelíti meg ezt a kérdéskört, a jelen kutatás arra vállalkozik, hogy a megfogadással kapcsolatos kérdésekre a cigányzenész adatközlőim felele teivel válaszoljak.

171

Szuhay Péter a roma közösségek foglalkozási és megélhetési stratégiáit tárgyalva a szolgáltatás kategóriájába sorolja „az egyre jelentéktelenedő zenélést és a háziiparosok, specialisták ipari jellegű szolgáltatásait”. (Szuhay: 1999: 58) 172 Lásd például Czucza: 1891: 47 és Kabos: 1900: 25. 173 Faragó: 1981: 141–142. 174 Lásd Ricci: 1994: 4 és Boldizsár Zeyk: 1996: 2.



179

A zenészfogadás mindig egy előre tervezett esemény egyik első lépése, amikor az eseményt szervező fél felkeresi a zenekar vezető prímást, hogy megegyezzenek: [Sanyi bácsi, hogy volt régebb a megfogadás, a régi időkben hogy fogadták meg a zenészt?] Hát… „Na, Sanyi jössz muzsikálni a lakadalomba?” „Igen! Hánytul, meddig? Hány napos a lakadalom?” Akkor megmondta… [Különbözött?] Igen. Különböző, vannak, vannak két napos lakadalmok, vannak egy napos lakadalmok. [Igen.] Van hogy megcsinálja vasárnap, régebben vasárnap csinálta. [Tartott hétfőn is?] És tartott hétfűn is. Hétfűn visszahívták délután megint a vendégeket. És akkor az tartott éjfélig, mondjuk egy óráig, két óráig, mert akkorjába jártak dógozni az emberek, s a falusiak mentek szántani! Na de vót olyan, például Bodonkút’ mostan amikor már megcsinálták szombat’ vasárnap!175 Kalotaszegen a megegyezés pillanata egyféle ceremónia szerint zaj lott: a muzsikus általában itallal kínálta a megfogadóját,176 az pedig előleggel biztosította a megegyezést: [Volt előleg?] Volt előleg. [A kí séretnek kellett mindig…] Mert igen, igen. Kísíretnek is vot előleg. Mert aki megfogadott, az adott nekem… [Adott a prímásnak.] Adott, igen, prímásnak, és az elosztotta. [Értem.] Én mindég úgy szoktam, nem hattam magamnak. Még inkább kevesebbet, mert mikor vége vot, akkor’ [nevet] [S akkor biztos volt, hogy a kíséret…] Biztos, igen.177 Czilika Gyula is hasonlóan nyilatkozik: [És ez hogy volt, a prímással egyeztek meg mindig?] Mindig a prímással. [Mondták a prímásnak, hogy most hány zenészt hozzon?] Hány zenész, megmondták neki. [S akkor a prímás indult el a kollegákat megkeresni.] Igen! Meg, megkerestem, és akkor adtam előleget, adtak előleget! [Az előleget mindig adták.] Mindig adták az előleget. [S akkor a prímás osztotta.] Én osztottam!178 A kíséret összeszedése, vagy adott esetekben (például nagyobb lakodalmakkor) több prímás, zenész megfogadása már az egyességet 175

Kisbács, 2000. december 18. Czilika Béla mesélte, hogy amikor beállítottak hozzá fogadni, akkor itallal és kávéval kínálta a vendégeit, s az egyezkedésnél mindig azt mondta: „adjál annyit, amennyit gon dolsz”. Persze ez csak egyféle udvariassági gesztusnak tekinthető, hiszen általában mind két fél jól ismerte a piaci árakat. 177 Kisbács, 2000. december 18. 178 Egeres Gyártelep, 2001. október 29. 176

180


megkötő prímás utólagos feladata volt, s ez együtt járt az előleg meg osztásával: [S akkor mindig a prímást keresték meg, amikor meg akar ták fogadni?] Persze! Mindig. [S akkor a prímás megkereste a kísére tet.] Akkor igen! Akkor. [S amikor két vagy három hegedűst kértek meg? Akkor azt külön-külön beszélték…] Nem. Megfogadott egyet, és akkor te, hogy kivel akarsz. Kit akarsz te, hozzál még.179 Mert régebben, a „módos” Kalotaszeg lakodalmaiban – már a mulatság hagyományos menete miatt is – szokás volt a két, három prímás megfogadása: [És akkor számít az, hogy mire fogadják? Tehát, hogy lakodalomra, vagy mondjuk bálra…] Hát igen… lakadalomra’ Például lakodalomba akkor hat zenészt fogadtak. A Felszegen. Két prímás, és annak a segítsígit. [És akkor volt, amikor együtt is muzsikáltak?] Igen, és vot olyan, egyik ment a menyasszon’ [Igen.] s a másik a vőlegénél. Én úgy muzsikáltam, és Inaktelkin mindig, Csipás Feri és én.180 És bizony sokszor fo gadtak nagyobb létszámú zenekart, sőt zenekarokat: [A fogadásnál mi szokta meghatározni egy zenekar létszámát?] Hát függ az esküvőtől is, hogy hát megfogadnak, milyen esküvőket csinálnak, de most már hát olyan’ öt, hat zenészt fogadnak. [S régebb több volt?] Régen több vot. Vot’ tíz, tizenkét zenész is volt. [Tíz, tizenkét zenész? Abból hány volt prímás?] Három prímás vot! [S mindegyiknek külön kísérete, hogy ha…] Külön kíséret, igen, külön brács, bőgő, tangóhermonika kellett. [S együtt is muzsikált az egész társaság? Tehát volt ilyen?] Igen! Hát ez… [S akkor ki vezetett, vagy ez hogy volt?] A prímások rendre. Tudod, úgy vot. [Meg voltak egyezve?] Persze, igen. Bekezdte az öregebbik, azután,

179 Kisbács, 2000. december 18. Ugyanakkor magától értetődő, hogy egy megfogadott prímás a már kialakult, mondhatni „saját” zenekarával járjon muzsikálni: [Amikor össze állt egy zenekar, tehát megfogadták a zenészeket, akkor általában mindig a prímás ment összeszedni a kíséretet, igaz?] Hát igen, persze. [S akkor számított az, hogy jóban van a prímás a kísérettel, vagy…] Hát persze! Persze, nekem nem kelletett más, hogy kísírjen, mert már a kísíret, akivel meg vagy szokva, az már tudja. Ezek, ezek már tudják, hogy mi következik, hogy van és milyen ritmussal muzsikálok, milyen hangokból… (Kisbács, 2000. december 18.) A stabil, összeszokott kíséret hatványozottan jellemző volt a zenész családok esetében, lásd a bogártelki Czilikák, a magyarlónai Kovácsok, a mérai Árusok vagy a szászfenesi Muzák esetét. 180 Kisbács, 2000. december 18.



181

amikor felállt, akkor kezd meg a fiatalabbik, és a legkicsi… így rendre, beosztottuk. 181 A megfogadás anyagi vetületei az elmúlt évszázadban jelentősen mó dosultak: a régi terményben való juttatásokat fokozatosan kiszorította a csak pénzben való fizetség.182 Fodor Sándor Netti fiatalko rában még muzsikált termény fejében is: A, régebben adtak, úgy mondtuk „apróság”. [Igen.] Apróság. Adtak búzát, törökbúzát, kukuricát, kalácsot, mindent. És akkor nekem is azt adták, de úgy örvendtek, hogy én, engemet is szekérrel hoztak haza. Mikor vége vót, szekérrel hoztak haza, mert annyi holmikat szedtek, mert a léányok nem fizettek, csak ennivalót adtak, az apróságot a… [Férfiak, fiúk adták, igen.] Na. Később – igaz, a termények piaci értékéhez mérten – már pénzben járt a fizetség: [S akkor mennyit adtak egy zenésznek, a régi időben? Hogy volt a fizet ség? Pénzbe adták, vagy…] Pénzbe! Pénzbe, pénzbe, mert én nem muzsikáltam lakadalmokat’ más… csak pénzér. Na, de állj meg, tudod, hogy vot, figyelj például. Hogy egy… Ahogy járt a gabona. Egy véka búza és egy kiló hús. [S annak a pénzárát…] Annak a pénzárát, hát igen. Amilyen vot a… [S ezt fejenként kapták a zenészek?] Fejenkint a zenészek. És nálam nem vot különböző az, hogy én többet kapjak, mint a brácsos, mint a bőgős. Soha. [S volt olyan prímás, aki…] Vótak! Azok már nem rendes tagokkal, hanem hívta’ a másikat: „Te akarsz jönni velem? Mész valahová?” „Nem.” „Jössz velem vasárnap?” „Megyek.” „Na, mennyiér jössz?” „Hát ennyiér.” „Ennyit kapsz, jössz?” Hát, nem vot mit csináljon: „Megyek.” [Ebből éltek.] Ebből éltek. [nevet] Volt, amikor a cigarettát is be vonták az alkuba: [Bagót adtak a zenészeknek, cigarettát kínáltak?] Hát…

181

Egeres Gyártelep, 2001. október 29. Természetesen az, hogy ki milyen összetételű bandát fogadott, az a szokás és közízlés kérdése mellett elsősorban az anyagiakon múlott. A pénzesebb falusi gazdák tehát akár több zenekart is muzsikáltattak egyszerre, például 1971-ben, az inaktelki ifj. Kalló Ferenc „Malmi” lakodalmában több tucatnyi zenészt fo gadtak meg, ott a „fogadó” a vőlegény nagybátyja, Kalló Márton inaktelki magyar prímás volt: [S amikor volt az a nagy lakodalom Inaktelkén, ahol az a sok-sok zenész volt. Ott hogyan fogadták meg azt a sok zenészt?] Az… az Marci. [Kalló Marci.] Kalló Marci mindenkihez ment személyesen. [Igen?] Ő ment el mind a… „Jössz?” „Jövök.” És a segítséget, a tagokat, ő fogadta! [Mindenkit.] De mindenkit külön-külön. „Jössz?” „Jövök!” „Menynyiért jössz?” „Ennyiért.” „Na, tessék, itt van előleg, de gyere!” „Na, jövök.” – mesélte Fodor Sándor Netti. Kisbács, 2000. december 18. 182 Faragó 1981-ben még azt írta, hogy: „Javadalmazásuk általában háromféle: pénz, ter mény és kalács.” (Faragó: 1981: 141)

182


belétette a zenész’ az alkuba. [Az alkuba, hogy ennyi cigaretta?] Igen, karácsonykor… Ennyiért meg van csinálva az alku, de mindenkinek egy pakk dohányt. A dohány vót akkor. [Igen.] Dohány. [S adták.] Pödörtük azt, s szívjad. [nevet] S akkor adták, adták na. Minden na! Vagy az utaz tatást: …Akkorjába jöttem bé vonattal, és innét osztán mentem gyalog mindenfele. [Fárasztó volt azért, nem?] Fárasztó biza. [S a bőgőt is vit ték gyalog?] Mindet gyalog. Most már, mondjam el neked, hogy ennek a Lajikának, kicsi bőgője volt, és akkor reátért, a nagybőgőre! S avval aztán cipelni’ Szucságból egész Bodonkútig. [Az igen. S aztán szekérrel, meg autóval csak később, nem? Volt ilyen, hogy autóval mentek? Muzsi kálni.] Vót, vót. Mikor vot a… autóbuz. Hát bétették az autóba, de így… Ha megcsináltam az alkut, hogy jöjjenek szekérrel, akkor úgy jöttek, és vittek, és hoztak haza. Mert a… belekelletett én… De ha nem vot lova, vagy nem tudom mi, hát az nem tudott jönni.183 És hogy a pénzbeli fizet ség miképpen változott az utóbbi évtizedekben? [És kilencven után, te hát most a változások után, változott valami a megfogadásba?] Változott! Ahogy az, az infláció ment. [Igen?] Igen.184 A fiatalabb nemzedékhez tar tozó Czilika Gyula csak a pénzbeli fizetségekre emlékszik: [Hogy fogadták régebb a zenészeket és hogy fogadják most, mi a különbség?] Hát régebb másképpen fogadták a zenészeket. Akkor’ többre vették a… egy zenészt, jó zenészt másképpen néztek, tudod. [Pénzbe fogadtak akkor is?] Akkor is pénzbe, de… [Volt ilyen, hogy kalákába, mondjuk búzáért vagy valami ilyesmiért fogadják meg a zenészt?] Nem vot ilyen. [Csak pénzért?] Pénzért, igen.185 A fizetséget mértékét a muzsikálási alkalom határozta meg: [És volt különbség mondjuk a lakodalom és a keresztelő között?] Persze, külön mindig külön, különbség… [A lakodalomba kértek a legtöbbet?] Abba, abba, abba’ kértünk, mert akkor nekik is jött. [Igen.] Vót a szólás. Mindenki fizetett. A keresztelőbe is vót valami, de már a jegyváltásba ott úgy kelletett menni: „Hát, egyezzünk meg ott”. [Igen.] Mert ott csak a 183

Kisbács, 2000. december 18. Kisbács, 2000. december 18. 185 Egeres Gyártelep, 2001. október 29. Az idősebb generációhoz tartozó Fodor Sándor Netti viszont muzsikált kalákát: Én kapálni voltam, hogy… egy… a Szucságba, vot egy gróf, úgy mondták neki, gróf, annak vot sok kapálnivalója, az megfogadott engem, és a fiatalok jöttek. Én muzsikáltam, és ők kapáltak, és este táncoltak. Kisbács, 2000. de cember 18. 184



183

kiadás van, nincs bevétel. [nevet] [S a bálban?] Hát, na fiatalok ott inkaszálnak, ottan. [S azt a fiúk szervezték? A pénzt a bálba.] Hát igen, a fiúk, a fiúk. Hát vót… kezes, úgy, aki megfogadta a zenészeket, az fogadta, az fizette őket! […] [A fiúk szervezték a pénzt, a kezesek, és akkor a lányok hozták az ételt?] Az ételt! De a lányok régebben nem fizettek egy banit se, mikor mentek. [Tehát ők az ételt hozták a zenészeknek.] Az ételt. Mert sorra, ahogy van a falu, az alsó faluvégitől mentek fel. [S mindig valaki hozta.] Mindég, mindég… a leány: „Na, mikor vot nálatok?” „Ekkor, na most már…”186 Tehát a legnagyobb bevételt mindig a lakodalmak jelen tették, fizetségi nagyságrendben ezt követte a (többnapos) bál, a keresz telő, a jegyváltás, s a legkevesebbet a spontán tánc- (fonó, kaláka, nyári tánc stb.) vagy a naptári év szokásaihoz kapcsolódó zenélési alkalmakkor (karácsonyi kántálás, névnapköszöntés, húsvéti locsolkodás stb.) lehetett keresni.187

186

Kisbács, 2000. december 18. [És egyformán fogadták a zenészeket, vagy volt különbség, hogy mondjuk, most bál ra fogadlak meg, vagy most lakodalomra, vagy…] Vót különbség, a pénz! [A pénz volt a különbség.] Igen. A pénz. Hogy a bál… A lakadalam drágább, a bál olcsóbbak, a keresztelő’ még olcsóbb! A jegyváltás még olcsóbb! Na, hogy mondjam el úgy-úgy…[Ün nepek alkalmából járt Sanyi bácsi így muzsikálni házról házra, köszönteni?] Igen, igen. [Az, az hogy volt?] Haj, mentem köszönteni, isványozni, jánosozni! Mentem köszönteni. Kántáló este mentem minden házhoz. Muzsikáltam a kántálót. Ahol… [S egyedül ment akkor Sanyi bácsi, vagy kísérettel?] Dehogy, a kísirettel. [És minden háznál muzsikált?] Minden háznál. Nem vót szabad kihagyjak egy házat se. Mert ha hagytam ki házat, megharagudott: „Te, hát nekem nem vot egy pohár pálinkám, vagy’ öt lejem, hogy adjak neked? Kikerültél engemet? Nem szép dolog.” [S magyarokhoz, románok, minden kihez?] Mindenkihez. Nem vót az a ház. Így például legtöbbet Inaktelkén és Türében muzsikáltam karácsonyokat. Mert ott szerettek engemet, hogy úgy… [Igen.] És ott, ott már én tudtam, hogy melyik ház, ha fiatal’ [Akkor mit kell?] Akkor a „Szüvünk vígságot”, s ha, ha, üdősebbek, a „Krisztus Urunkat”, azt a kántálót muzsikáltam. [És ezt énekelték is Sanyi bácsiék vagy csak hegedűvel…] Mik muzsikáltuk, s ők vették a zsoltárt, s énekelték benn. [Értem.] S mikor vége lett: „Na gyere bé Sanyi! [nevet] Gyere bé!” [Újévkor is jártak köszönteni?] Köszöntöttünk új évet, újévkor is, ünnep másodnapján, János’ harmadnapján István. János, István. [S ilyenkor voltak bálok is, karácsonyi bál vagy újévi…] Hát… megvot a bál! Megvot a bál, de azért kelletett felkeresni a Jánosokat, mert egy faluba mondjuk van tizenöt-húsz János! Az ez, csak ezekhez, a Jánosokhoz. És a harmadnapján az Istvánokhoz. [Húsvétkor?] Húsvét körül… lehetett menni. Vot úgy, hogy jöttek a legények is öntözni. [S vitték a zenészeket?] És a zenészek is mentek velik öntözni. Muzsikáltak, és minden házba megtáncoltatták a leánt! Nekik, adtak… virágot, és nekünk adtak pénzt, vagy tojást, na. [Igen, igen.] Na úgy van. [nevet] Kisbács, 2000. december 18. 187

184


A megfogadásnak nincs etnikus vetülete, legalábbis a zenészek szemszögéből,188 hiszen hivatásos specialistaként egyformán el kellett menni mindenkinek muzsikálni, avagy Fodor Sándor Netti megfogalma zásában: [És volt különbség, hogy hogyan fizettek a magyarok, a romá nok vagy a cigányok? Tehát volt különbség, vagy mindig egyformán fizet tek?] Mindig egyformán, nem vot különbség. [S a hegyekbe is ugyanígy fizettek?] Ugyanúgy. Ugyanúgy. Nem, nem vot, nem’ Például én mikor Szucságba laktam, vótam a hegyekbe muzsikálni, s akkor azt mondtam: „A pénzér! Ne adjatok pénzt, hozzatok nekem deszkát.” [A pénz helyet, igen.] Igen! Lehetett akkor, a pénzér hoztak. Na aztán hoztak gerendát, déckát nekem, hogy tudtam építeni! [nevet]189 Czilika Gyula szerint is: [És van valami különbség, hogy mondjuk magyarok fogadnak meg, vagy románok? Tehát, hogy pénzbe.] Nem, megadták aztat a románok is. [Egyformán?] Egyformán, persze.190 Viszont a fizetség mértéke igencsak függött a falu, a vidék gazdasági helyzetétől, ezt a zenészek is érzékelték: [Volt olyan falu, ahol mondjuk kevesebbet fizettek, tehát volt különbség a falvak között?] Hát vót, vot. Vót, vot, vot. Volt… itt Daróc! [Daróc, az szegény?] Az, az, az… Kicsi! [Igen.] Ott… [Kevesen vannak.] Kevesen vannak, és aztán’ nem… nem votak úgy… összetartók, na. Ott nem fogadtak karácsonyba, sohase. Újévbe még, még-még, még-még. Na „De ha jössz, na tudod, hogy kevesen vagyunk, Sanyi, hát gyere… olcsóér, ha jössz nekünk.” „Hát aztán már be vagyok állva!” [nevet]191 A fizetség táji eltéréseit a zenész ismertsége és elfogadottsága is befolyásolta. Talán nem véletlen, hogy Czilika Gyula szű kebb szülőföldjét, a „cifravidékek” preferálja: [S pénzben hol érte meg leg jobban muzsikálni?] Nádas mentén. [Igen?] Mindig, itt fizettek a legjobban.192 És ahol ismerős, kedvelt zenészek muzsikáltak, ott bizony szokás volt „húrpénzt” vagy „vonópénzt” is adni a muzsikusoknak, melynek szét osztása szintén a zenekarvezető prímás feladata volt. Bodonkúton muzsikálom az esküvőt, látod? [Igen.] És a… vonómba… tettek pénzt, és ez fogja

188

Ugyanis a valóságban azért lehetnek eltérések, például egy cigánybálban valószínűleg nem kerestek annyit, mint a tehetős kalotaszegi magyarok báljában. 189 Kisbács, 2000. december 18. 190 Egeres Gyártelep, 2001. október 29. 191 Kisbács, 2000. december 18. 192 Egeres Gyártelep, 2001. október 29.



185

a fejemet, hogy szeretett, hogy én úgy muzsikálok! [nevet]193 Megjegyzem, hogy a húrpénz mértéke szintén az adott fogadó közösség gazdasági hely zetétől függ: módosabb közegben több pénzt húztak a vonóba, s ilyen he lyekre a muzsikusok természetesen szívesebben szegődtek. A zenész ismertsége és elfogadottsága meghatározza a megfogadás gyakoriságát, ami szintén befolyásolta a fizetség mértékét is, hiszen a „felkapott” zenészek többet kerestek: [Az mitől függött, hogy hány ze nészt, vagy milyen zenekart fogadtak meg? A jó zenészeket inkább, több ször fogadták?] Hát, tudod… minden falunak vót egy híres prímása. [Igen.] Egy híres zenész, zenekara. Hogy az, az tetszett a falunak. Ha már azt fogadták meg, akkor a falu meg vot elégedve. Ha másokat fogadtak, és nem vót megelégedve, nem ment senki a bálba, nem…194 Va gyis egy-egy muzsikus presztízsét az őt megfogadó közösség és a zenészkollegák elismerése közötti skálán lehet mérni, ezért míg a prímások fogadása általában a kiszolgált közeg döntése, addig a kísére tet alkotó zenészek a szakmán belüli elismertség alapján is szegődhettek: [S volt olyan, hogy mondjuk ugyanazt a brácsást, ugyanazt a bőgőst több prímás is felkérte, hogy menjen vele segítségre?] Ha jó vót, igen. Ha jó vot, a… Jánoskát akkorjába, fiatal korába’ Gruci és ezek a izék is, vitték őt. De nem olyan gyakran, nem olyan gyakran, de hívták. Mikor… például vot olyan paraszt lakodalmik. [Igen.] Mert azt mondják, hogy úri lakadalom, paraszt lakadalom! [nevet] [Oda nem hívták meg.] Igen. Paraszt muzsikára, tudod, akkor hívták őtet, hogy… Jánoskát.195 Ugyanakkor a zenészfogadás – már a hagyományos táncélet bomlá sával szűkülő szolgáltatói „piac” miatt is – a muzsikusok között létező konkurencia egyik fő megnyilvánulási tere volt. A tudásukat fitogtató és a megélhetést jelentő muzsikára mindig készen álló cigányzenészek egyik kedvelt találkahelye Fodor Sándor Netti szerint a bánffyhunyadi piac mel letti kocsma volt: Még mikor mész Hunyadra, ez oda, oda fontos, hogy

193 Fényképnézés közben, Kisbács, 2001. január 31. Itt talán érdemes felidézni Czilika Béla azon állítását, hogy „Netti Sanyi” álzsebet varratott a nadrágjába, s kilyukasztván zsebét, oda csúsztatta a muzsikáért kapott húrpénzt, hogy ne ossza meg a többiekkel! 194 Kisbács, 2000. december 18. 195 Kisbács, 2000. december 18. Sztojka János „Jánoska” gyalui származású brácsásról van szó, akit a Kolozsváron élő „úri zenészek” – mint például az említett Pusztai György „Gruci” bonchidai származású prímás is – el-elhívtak „segítségnek”, amikor „falusi mu zsikát” vállaltak, mivel „Jánoska” egy igen elismert „falusi” brácsásnak számított.

186


menj el, mert Hunyadon votak jó, ott gyűltek össze a jó prímások is, az jó zenészek. Mert mind, vot… a kocsma! Igen. És oda, oda gyűltek, és ott muzsikáltak. [De ott maguknak muzsikáltak, nem?] Maguknak, és jöttek a… izé, az emberek, és hallották, na: „Esztet fogadjuk meg, esztet szeretjük!” Tudod? Vót egy olyan konkurencia köztük, hogy na. Akinek… [S ott mindig sok zenész volt?] Jajajajajaj! Ott sok zenész vot. Ott vot a piac is, ott votak a zenészek osztán, de mind… A zenésznek Hunyadon mindig ott vot a, a hunya alatt a hegedű. [A hegedű.] De nem vot tok, csak úgy a, a hegedű. [nevet]196 3.2. A zenészek közötti rokonsági kapcsolatok gazdasági vetületeiről A hivatásos falusi cigányzenészek rokonsági kapcsolatainak gazdasági ve tületei voltaképpen a már elemzett működési és társadalmi hálózatokon keresztül vizsgálhatók. Ugyanis a zenészcsaládok bevételeit, a zenészszak ma lehetséges anyagi forrásainak minél hatékonyabb kiaknázását nagy mértékben meghatározta, hogy egy adott családon belül hányan és ho gyan muzsikáltak, valamint hogy hányan muzsikáltak együtt, egy bandá ban. A rokonsági kapcsolat így gyakran bizonyult a legfontosabb kapocsnak egy-egy zenekar felállásánál: [Sanyi bácsi! Mennyire 196 Kisbács, 2000. december 18. Az említett kocsma egyféle „zenésztőzsdeként” működhe tett, ahol a zenészek megoszthatták egymással élményeiket, tapasztalataikat, illetve ahol a közönség előtti közös muzsikálások „versenyjellegűek” voltak, már ahogy erre Fodor Sándor Netti emlékezett: Hunyadon! Mert… Hunyad… sok zenészek vótak. Hunyadon elmentek… muzsikálni, lemuzsikálták a lakadalmot’ Lemuzsikálták a lakodalmot, nemcsak egy, egy… lakadalom vot, három, négy, öt lakadalom! Akkor mikor végezték a lakadalmot, akkor bémentek a kocsma, az egész zenészek! Akik végezték a lakadalmot, s akkor leültek az asztalra: „Na? Hogy vagy?” „Jól vagyok.” „Jól keresel?” „Jól.” „Na, mit fizetsz?” „Egy’ fél liter pálinkát.” „Hát te?” „Én is akkor.” A másik is, nem hagyta el magát egyik se! Hogy gyengébb vagyok, mint a… Akkor nekifogtak vitatkozni: „Te! Én’ tudod mit muzsikáltam? Nem is juthatott volna senkinek eszibe. Olyan szépen muzsikáltam.” [S akkor elmuzsikálta.] Az… „De, hogy muzsikáltad?!” „Na nézzétek meg, nem is innét muzsikáltam, mert innét is, nézzétek meg, mert ilyent lemuzsikáltam. A, na, na de te le tudsz kísérni engemet?!” Tudod, a brácsásnak. „Hát megpróbálom!” „Na, gyere.” Osztán, le, lekísérte’ ha… lekísérte. Muzsikált olyan hangbúl. Osztán vot’ Feri! [ifj. Varga Ferenc „Csipás”] A… ezek a kontrásokkal, a bőgősökkel mindig szeretett kitolni. Ef! F mollból muzsikált vârtyitát. [Igen?] [nevet] Ef! F mollból vârtyitát, nem tudod kísírni! Nem tudta, senki nem tudta kísírni. S akkor ő nagyot röhögött: „Na, lássátok fiúk? Tanuljatok!” [nevet] Kisbács, 2001. január 31.



187

fontos a zenészeknél az, hogyha egy zenekarban a rokonok együtt muzsi kálnak?] Hát nagyon sokat számít. Nagyon sokat, segítenek egymásnak, és szüvesen segítik ki egymást, mint, ha nem lennének rokonok. És a jó társ!’ Én azt is megmondom, mert mik úgy mondjuk, hogy… segítség vagy társ! [Igen.] A jó társ és a jó segítség, az… segít, egyik a másikra. Sőt, egy vendégmuzsikus meghívásakor is fontos szempont volt a rokoni viszony: [Hogy hívtak vendégmuzsikust? Ha hiányzott egy brácsás vagy egy prímás a zenekarból, akkor kit hívtak?] Az, aki legközelebb vot, és… üsmerős vót nekik is. Igen. Mert, az hiányzott a zenekarbúl, és kelletett eleget tenni a népnek, akkor a legközelebbiket, aki’ Na. [Szá mított, hogy mondjuk jó, és akkor nem a legközelebbit, hanem azt hívják, aki jobb annál. Volt ilyen?] Hát’ vuót. Vot, de hát, de az… az már ritka. Mert mindig, mindig a közelebbi rokonság, az az első.197 A rokonsági kapcsolatok gazdasági vetületei nemcsak pusztán magára a muzsikálásra vonatkoznak, hanem annak hanghordozó eszközeire is. A kalo taszegi cigányzenészek alapvetően gyári hangszereken játszanak, viszont ezek beszerzése és karbantartása anyagi erőfeszítést és sok utánajárást jelent. Egy jó hangszer megvásárlása olyan befektetés, amely hosz szútávon megtérül, ezért törekednek, hogy minél jobb hangszereik legyenek, amelyeket jó pénzért gyakran tovább is adhatnak. Ezt a célt a zenészcsaládo kon belül a hangszer öröklése vagy céltudatos vásárlása biztosíthatja (például amikor egy apa hangszert választ és vásárol fiának), s így, az elmúlt évszázad ban a kalotaszegi cigányzenészek körében szinte általánossá vált a hangszerekkel való kereskedés, a folyamatos csereberélés.198 A hangszerek kel való kereskedés szintén a működési és társadalmi hálózatuk mentén tör tént, egyrészt mert számon tartották (vagy, hogy a hangszer értékét növeljék, kitalálták!), hogy egy adott hangszer kié volt, ki használta, másrészt pedig a hangszerek csereberélése újabb – immár gazdasági – kapcsolathálókat felté telezett. [Ez hogy van, vesz a zenész magának egy hangszert, vagy melyiket tartja és melyiket adja tovább?] Á… Ha nem, ha nem teccik nekije. [Akkor to vább adja.] Akkor tovább adja, de ha teccik nekije, akkor asztat ott megtartja 197

Kisbács, 2000. december 18. A kalotaszegi cigányzenészek – megpróbálván lépést tartani a változó, technikailag is modernizálódó világgal – az utóbbi évtizedekben különböző elektromos hangszerek, vala mint hangerősítő felszerelések vásárlásában is érdekeltekké váltak, mely hangszerek, fel szerelések az említett kereskedés, csereberélés tárgykörét tovább bővíthették, vagy éppen szűkíthették (például, hogy már nincs szükség cimbalomra, kisbőgőre, brácsára stb.). 198

188


magának. [Sanyi bácsinak volt olyan hegedűje, amelyik kedvence volt, ami sokat…] Vót! Én sokat, sokat elcseréltem, de nem vot olyan, ez a legkedvencebb, mert ez… régibb… Ez régi. És még még, még most már a Csipásé, az, az még különb, mint ez az enyém! [S az itt van Sanyi bácsinál?] Itt van! A Csipás… itt van Sanyikánál’ Abba a nagy’ – mutatott a ládára Fodor Sándor Netti, majd a vonószőröztetés kapcsán egy másik, elhunyt kollegáját is meg említett: [S a vonót hogy szőröztették? Vette a szőrt, vagy azt szerezte, vagy? Hogy volt?] Tudod, hogy vót?! Ezt a szőrt, amit most vettem, ez… úgy vót, hogy meghalt…’ Gruci. [Igen.] És a felesége azt mondta: „Sanyi, nekem megvan a szőröm, van sok szőröm, megmaradt.” […] Azt mondtam akkor a feleségének: „Hát átveszem én, ad át nekem.” Ideadta nekem.199 Czilika Gyula a vidék egyik legaktívabb „hangszerkereskedője” is: [Hangszerekkel hogy áll tok? Honnan szoktad szerezni a hangszert, mert tudom, hogy például te sokat jössz-mész és…] Hát hangszerem vót nekem mindig, hát én mindig vettem hangszert magamnak… [Hogy, hogy lehetett a régi időbe jó hangszerhez hoz zájutni? Mert üzletben nem, nehezen.] Jó! Akkor is… Nekem… Kis Aladártól örököltem egy hegedűt, attól vettem. Hetven’ hetvenötbe vettem azt. Na. [És az öregeknek a hegedűjével mi lett?] Hát Samu bátyámnak, képzeld el a hegedűit eladták, abból temették el. [Abból temették el.] Na.200

199 Kisbács, 2000. december 18. Állítólag a bánffyhunyadi ifj. Varga Ferenc Csipás prí más hegedűjéről van szó, amit fia, ifj. Fodor Sándor Netti számára vásárolt, a vonószőrt pedig a bonchidai származású Pusztai György Gruci prímás özvegyétől vette. Egy későb bi beszélgetésünkkor Fodor Sándor Netti beszámolt arról, hogy vásárolt két új hegedűt, ezeket meg is mutatta: az egyik újabb, „nyersen” szól, tízmillió lejért vette a fiának, aki a sajátját eladta januárban (ifj. Fodor Sándor Netti prímás és a mérai ifj. Tóni Rudolf brácsás, köszönhetően a külföldi táncházas kapcsolataiknak, 2001 januárjában Ausztráliában muzsikáltak, s hazajövetelük előtt mindketten „jó pénzért” túladtak hangszereiken!), a másik „finomabb”, ez el volt hasadva, tehát javításra szorult, de ezért olcsóbb is volt, ezt magának. (A fia különben ez utóbbit is ki akarta sajátítani, mivel szerinte az erőshangú új hangszere csak a vendéglői muzsikálásra „alkalmas”.) A régi hegedűjét (negyven éve van nálam) nem akarja eladni, mert erős, „lakodalmas” hegedű, a keze is jól megszokta, s ezt a fiúunokájának szánja. (A kicsi fiú tanításához pedig már ott volt a szekrény tetején egy feles és egy háromnegyedes hegedű is!) Ugyanakkor – pontosan a hangszerekkel való kereskedés, az állandó csereberék miatt – fenntartással kell kezelnünk ezt a negyven éve van nálam „hangszerfelértékelő” állítást. Kisbács, 2001. március 13. 200 Egeres Gyártelep, 2001. október 29. Nem világos, hogy a kolozsi származású Lakó „Kicsi” Aladárra, vagy a felesége nagyapjára, a váralmási Pici Aladárra gondolt. Ugyan akkor, mivel zavarosan fogalmaz (örököltem egy hegedűt, attól vettem), s mivel a vidék egyik legaktívabb „hangszerkereskedője” is, valószínű, hogy csak a hegedűjének értékét akarta így hangsúlyozni! Később Boros Samu bogártelki prímásról van szó.



189

Egy cigányzenészcsaládban a gyerek zenei neveltetésének anyagi von zatait azonban nemcsak a hangszer megvásárlása jelenti, hanem maga a taníttatás is komoly gazdasági megterheléssel járhat. „Családja vagy ő maga később anyagi áldozatot is vállal azért, hogy megfelelő hang szerrel, elismert mestertől tanulhasson, ill. ilyen mellett inaskodhassék.” – írja Sárosi, kihangsúlyozva, hogy a „tanítvány kezdettől fogva nemcsak repertoárt tanul, hanem a hivatásos zenélés mesterfogásaival ismerke dik”.201 És a „mesterfogások” ellesése nem történt ingyen, főleg ha a „ta nár” nem tartozott a szűk családhoz, vagy például ha a különböző mu zsikálási alkalmakhoz már megfelelő ruházatot, olykor útiköltséget stb. kellett biztosítani. Az utóbbi évtizedekben a kalotaszegi cigányzenészcsa ládokra az is jellemző, hogy – tudatosan megcélozva a már említett társa dalmi felemelkedést – gyerekeiket a kolozsvári Zeneiskolában taníttatják, mintegy képzett, úri muzsikusoknak nevelik, ami természetesen további költségeket ró rájuk.202 3.3. A zenészszakmán kívüli megélhetési forrásokról A hivatásos falusi cigányzenészek számára a muzsika a megélhetést jelen ti, mégis adott esetekben munkavállalásra kényszerülnek, vagy alkalmi, keresetüket kiegészítendő munkalehetőségek után néznek. „A falusi cigányzenészek nagy többsége századunk folyamán sem élt meg csupán a zenélésből. Valamilyen egyéb foglalkozást is kel lett vállalnia. Ilyen volt elsősorban a kovácsmesterség; de lehetett nap számos munka vagy egyéb, a parasztok által többé-kevésbé lenézett alkal mi munka.” – idézem ismét Sárosit.203 A szakirodalmi hivatkozások által gyakran említett cigánymuzsikusság és kovácsmesterség közötti összefüg

201

Sárosi: 1980: 81. Például Fodor Sándor „Netti” családjával a fia zeneiskolás volta miatt költözött Ege res Gyártelepről Kisbácsba: Nehéz vot a návéta [‘ingázás’] is, hogy reggel olyan korán, mondom Olginak: „Olgi, kéne fiam, kéne, hogy megyünk egy… vagy Kolozsvárt, vagy közelebb, hogy… onnat, inkább mi csináljuk a návétát. Ő csinálta inkább, Olgi csinálta innét a návétát Egeresre, s innét járt akkor a tizenhetes busz! Innét. [Kolozsvárra.] Kolozsvár, s akkor innét járt a fiú be, a zeneiskolába. Kisbács, 2001. május 7. Czilika Gyula nagyobbik fia, ifj. Czilika Gyula is évekig ingázott, hogy befejezhesse zeneművészeti tanulmányait. 203 Sárosi: 1980: 76. 202

190


géseket204 a jelen kutatás további vonatkozó adalékokkal erősíti: a mérai Árusok a családi emlékezet szerint eredetileg kovácsok voltak,205 és felté telezem, hogy a magyarlónai Kovács zenészdinasztia családneve is kap csolatban áll egykori mesterségükkel. Azonban a 20. században már első sorban a napszámos vagy kőműves alkalmi munka jellemezte a kalotasze gi cigányzenészek egyéb megélhetési forrásait. Ezt, a mondhatni hagyo mányos foglalkoztatási kört (zenész, de vállal alkalmi munkát is) bontotta meg a szocializmus korszaka, amikor kötelezővé vált a hivatalos munka vállalás:206 ahogyan már említettem, így lett Fodor Sándor Netti fűtőmun kás,207 Berki Ferenc Árus kéményseprő, Czilika Béla gyári munkás, Czilika Gyula szabó stb. (Azaz hivatalosan munkás, aki „szabadidejében” zenész, nem hivatalosan, de saját valóságos társadalmi hálózatában továbbra is elsősorban zenész, aki rendelkezik „munkakönyves” állással is.) A mun kavállalási körülmények és szokások 1990 után gyökeresen megváltoztak: párhuzamosan a tradicionális zenészvilág felbomlásával ismét az alkalmi munkavállalások kerültek előtérbe (ezek közül is hangsúlyosan a kereske dés, el egészen a magyarországi csencselésig), sőt, a kalotaszegi cigányze nészek körében az utóbbi évtizedben kialakult egy „kettős” munkanélkü liség is: általában képzetlen munkaerőként nemigen tudnak elhelyezked ni,208 de már zenészként sem foglalkoztatják őket!

204

Például már az első név szerint feljegyzett 18. századi cigányprímást, Czinka Pannát is földesura „14 éves korában egy bőgőshöz adta férjhez, aki egyben kovács is volt. […] Czinka Panna a hegedülés és a háztartási munkák mellett férjének is segített a kovácsmű helyben.” (Sárosi: 1971: 65) 205 Illendőképpen mondjam asztat: a két Árus az se vot, votak… először nem tudom mienyek, mert a szüleik ne, azoknak’ nem votak zenészek, me kovács vot’ az édesapjik. […] S minden eseten, hogy a két fiú nem akart kovács lenni, az Árusok’ lopva muzsikáltak! Méra, 1994, Könczei Csilla beszélgetése Berki Ferenc Árussal. 206 És ez nemcsak a férfiakra vonatkozott: [És Sanyi bácsi feleségének volt valami állása, vagy ő csak itthon, a háznál volt?] Hát neki több nyugdíja van, mint nekem. [nevet] [Ő hol dolgozott?] Egeresen a, a vegyi’ [Ott, a gyárban?] Igen, ott a gyárba, vegyi… [nevet] De most is… mikor úgy pénzhiány van: „Na igen, mert te kevesebbet kaptál, mint én”. (Valószínűleg az Egeres Gyártelep krétagyáráról van szó.) Kisbács, 2000. december 18. 207 [Sanyi bácsinak volt a zenén kívül állása?] Nekem, én fűtő vótam, az. [S azért kapott rendes fizetést az államtól.] Igen! Vot a… fizetésem az államtól, és azonkűvül mentem muzsikálni minden szombaton, minden vasárnap. Kisbács, 2000. december 18. 208 Ezért jelenleg egy permanens munkahelykeresés jellemzi őket: például Czilika Gyulát, miután szabóként már nem akart/tudott dolgozni, egy ideig még Egeres Község Polgár mesteri Hivatala is foglalkoztatta, mint takarító személyzet (igaz, csak egy igen rövid ide ig, mert zenészidentitása rangon alulinak érezte ezt az állást).



191

A kalotaszegi cigányzenészek – a helyi romaközösségekhez hason lóan – nemigen rendelkeztek saját földtulajdonnal, hanem csak kisebb háztáji gazdasággal. [A Czilikáknak volt-e földje, kertje, vagy csak a muzsika volt mindig?] A muzsika vot! Csak a muzsika. Igen, annyink vot. [De háziállatokat biztos tartottatok.] Hát igen! Disznót, tyúkot, az vot, igen. [Volt, ott kint.] Bogártelkén, igen.209 Fodor Sándor Netti mesél te, hogy első, román asszonnyal „kötött” házassága révén Szucságban volt egy kis földje: [Sanyi bácsinak kertje, földje volt-e?] Vót! [S dolgozott raj ta?] Vót a… az én első feleségem, Szucságba. [Igen?] Ott nősültem meg, az én első feleségemmel’ vótunk földen. Vót nekem egy kert… […] [S itt Bácsban csak a kert van, itt…] Csak ez! Hát nincsen semmi kert, csak ez, né. [Igen.] Na.210 [És volt akkor állatja is Sanyi bácsinak?] Vót nekem. Szucságba vot tehenem! Vót tehenem.211 3.4. A zenészstátus a falusi hétköznapokban Mivel foglalkozik egy cigányzenész, amikor nem muzsikál? Hogyan telnek a hétköznapjai, amikor tudvalevő, hogy a muzsikálási alkalmak általában (kevés kivétellel) a hétvégeket érintik? A válasz egyszerű: a kivívott és kö zösség által elismert zenészstátusa meghatározza mindennapjait is. Akkor is, ha otthon pihen,212 hiszen a megfogadás szándékával bármikor betoppanhat valaki: [S volt olyan éve Sanyi bácsinak, hogy minden hétvé gén lakodalmat kellett muzsikálni?] Minden hétvégén, sok, sok. Sokat muzsikáltam, nagyon. Jaj-jaj! Örvendtem, s imádkoztam, hogy adja az Isten, ne legyen, ne jöjjön senki, hogy’ fogadjon meg a jövő hétre. Itt van Olgi, mondja meg ő is, hogy ott a… [nevet] Igen. „Te! Bár ne jönne…” De ha már jött, akkor nem mondhattam vissza. Mert nagyon, nagyon sokan jöttek.213 Akkor is, ha napszámosként vagy kőművesként, vagy más mun kahelyen dolgozik, hiszen bármikor felkérhetik, hogy muzsikáljon, illetve

209

Egeres Gyártelep, 2001. október 29. A kisbácsi házuk körüli kis virágos- és veteményeskertre, valamint az udvaron lévő lugasra utal, a szőlőt idős korában ő maga gondozta. 211 Kisbács, 2000. december 18. 212 Fontos megjegyezni, hogy szabadidejükben sokszor összegyűlnek pusztán a muzsika, azaz a gyakorlás céljából is! 213 Kisbács, 2000. december 18. 210

192


gyakori, hogy egy-egy megfogadás miatt el kell kérezkednie.214 És akkor is, ha éppen a kocsmában üldögél (mert a zenésznek mindig fizet valaki, ha húzza), vagy házalva élelmet és ruhát kéreget (mert a „mi” zenészünk), vagy akár az utcán beszélget (mert biztosan szóba kerül a muzsika). Ugyanakkor a zenészstátus meghatározta/meghatározza hétköznapi „befektetéseiket” is. Például hagyományosan sokat adtak a külsőségekre: anyagi lehetőségeikhez mérten megpróbáltak nemcsak mu zsikálási alkalmakkor, hanem a hétköznapokban is elegánsan öltözködni (ing, öltöny, nyakkendő, kalap stb.). Vagy a tehetősebbek – nagyfokú mo bilitásuknak köszönhetően – igen gyorsan követték és vásárolták a leg újabb technikai felszereléseket: [Hallottam, hogy volt Sanyi bácsinak mo torbiciklije, az hogy volt, hogy vette meg?] Vót! [nevet] Hát úgy hogy, úgy hogy én jártam dógozni! [Igen.] És a vonat Szucságbúl egészen… ide, a vonatig elég messze volt az állomás’, és kelletett menjek sokszor délután be dógozni. S akkor, gondoltam, veszek magamnak motorbiciklit. Vot a barátomnak egy motorbiciklije: „Te, honnat szerezted?” „Innét és innét. Tudok valakinél egy jó motorbiciklit!”, de nem motorbicikli vot az, olyan kicsi kecske, olyanra, hogy mondják? [Igen.] Olyan kicsi kecske vot. Na, még most is fizetem az adóját! [Igen?] Akinek… [S járt vele?] Jártam vele! [Muzsikálni is járt vele?] Jártam vele muzsikálni! Mentem. Biza. [És hogy volt az, hogy Sanyi bácsinak volt Szucságban először tévéje?] Igen! [S akkor jártak az emberek Sanyi bácsihoz?] Jártak az emberek, jöttek is. Vót tornácos házam, kitettem oda a tornácra! Na, s jöttek és nézték. Hoztak italt ottan! [S lehetett diskurálni.] Lehetett diskurálni.215 Ez a tendencia az utóbbi években is megfigyelhető volt: nem egy kalotaszegi cigányzenészcsaládban láttam különböző hanghordozó készülékeket (rá dió, kazettás magnó, CD-lejátszó, erősítő stb.), háztartásuk technikailag

214 Például a mérai legifjabb Tóni Rudolf az utóbbi években egy kolozsvári üveggyárban dolgozott, ahonnan szinte heti rendszerességgel kérezkedett különböző muzsikálási al kalmak miatt. 215 Kisbács, 2000. december 18. A technikai felszerelések az utóbbi évtizedekben egyúttal újabb szabadidős tevékenységeket is jelenthettek: [Szokott újságot olvasni Sanyi bácsi? Vagy rádiót hallgatni?] Én rádiót hallgattam, akkor mikor fiatal votam. […] [És tévét szokott nézni Sanyi bácsi?] A tévét igen! Én avval alszok el. [Igen?] Ahogy hallom, hogy… [Mit szokott nézni?] A… én csak a… a Dunát, vagy a… kettes! [Igen, a magyar kettes.] Igen, mert azt értem! Ha nem is nézem, hallom a beszédet! Kisbács, 2001. május 7.



193

a kor követelményeinek megfelelő (hűtőszekrény, gáztűzhely, mosógép stb.), sőt, már a személyi számítógép sem ritkaság.216 3.5. A városi táncházakban való muzsikálás és a külföldi utak anyagi vetületeiről Az 1970-es években induló magyarországi, majd erdélyi városi táncházak revival jellegű mozgalma, valamint az ezzel össze függő és sajnos egyre kevésbé tudományos célokat követő népzenei „gyűjtőinvázió” jelentős hatással bírt a kalotaszegi cigányzenészek működési és gazdasági hálózatára, mivel új érdekeltsé geket ébresztett és egyben új és dinamikusan táguló „piacot” jelentett számukra. Így „bevált” és „felkapott” adatközlőként különböző feszti válok és találkozók állandó vendégeivé váltak, tánccsoportokat kísér tek, városi táncházakban és táncháztáborokban muzsikáltak, lemeze ik jelentek meg, és mindezek hatására hangsúlyos médiavisszhanggal rendelkeztek, magyarán közismertekké váltak szélesebb, tőlük akár idegen társadalmi rétegekben is. Mindez az otthoni hivatásra jelentős tényezőként hatott: másképp fogadták meg a már „felfuttatott” zené szeket, és másképp a gyűjtők, a táncházasok, a média számára isme retlen zenészeket. A fiatalabb cigányzenészeknek pedig így érdekükké vált és alkalmuk adódott rögzített felvételekről visszatanulni a „régi muzsikát”, hiszen tudatosult bennük, hogy mit kell húzni az otthoni közönségnek, vagy mit egy budapesti táncháztalálkozón, mire mulat a falubelije, s mi érdekli a gyűjtőt. 217 A kalotaszegi cigányzenészekben igen hamar tudatosult, hogy a táncházakon keresztül tulajdonképpen újabb és újabb közönségekkel bővülhet szolgáltatói körük, s egyúttal érzékelve saját közegük hagyo mányos táncéletének folyamatos bomlását, megpróbálták maximá

216

Érdekes, hogy a fiatalabb nemzedék a hanghordozó készülékeket vagy a számítógé pet már mint a „régi muzsika” megszólaltatására, tárolására is használják: Czilika Gyula például édesapja hegedűjátékát kazettás magnón hallgattatta meg velem, legifjabb Tóni Rudolf pedig megkért, hogy másoljak neki „öregek” által muzsikált kalotaszegi hangsze res népzenét, mp3-as formátumban! 217 Könczei: 1997: 37. Fodor Sándor Netti mondása volt, hogy már a háza előtt megálló személygépkocsi rendszámtáblájáról tudja, hogy „milyen” muzsikára akarják megfogad ni, azaz vendégét mi fogja érdekelni.

194


lisan kihasználni a táncház nyújtotta közvetlen és közvetett pénzszerzési lehetőségeket. 218 Természetesen érzékelik az itthoni és a külföldi meghívások, megfogadások közötti anyagi különbségeket (jóval kevesebbért muzsikálnak például egy kolozsvári táncházban, mint Budapesten, de az igazán nagy pénzszerzési lehetőségnek egyegy nyugat-európai vagy még távolabbi meghívás számít): [Sanyi bácsi táncházban mikor muzsikált először?] A táncházba? Itt… Kolozsvárt… […] [Hogy fogadják meg Sanyi bácsiékat, hogy fogadták meg a zené szeket a városi táncházakba? Tehát jönnek és mondják, hogy ennyi ért?] Aztán! Igen, itten, itten a táncházba, városba, hát én nem vót… amennyit tudtak adni. Én nem vót, nem… vótam igényes’ Ha adtak, adtak, és ha nem’, úgyis jó vót! [S külföldön? Ott, külföldön, ott fizet tek.] Külföld, ott már, ott már fizetnek, ott már’ Ott belévót a… izé, a napi… Ott nem vót, hogy… máma nem adunk csak ennyit, vagy… Minden nap ennyi… [Előre megegyeznek?] Előre, előre megvót egyezve, megvótunk egyezve. A tanítás is! Nem számított, hogy tanításra muzsikáltunk vagy táncra! Tánctanítás vagy zenetanítás! Nem számított semmi, a napidíj ennyi. Egy csomag cigarétta, és ennyi pénz. [Igen.] Na.219 A meghívásokat stúdiófelvételek követték, amelyek szin tén jelentős anyagi haszonnal jártak: [Sanyi bácsinak nagyon sok le meze jelent meg. Meg tudja számolni, hogy hány?] Va… nem tudom. Ott na… hát nem tudom. [A régi időben egy lemeze volt, nem?] Egy!

218

Érdekes, ahogyan a táncházak hagyományápoló és -őrző szerepkörére a tradicioná lis hangszeres zenét játszó erdélyi cigánymuzsikusok anyagi szempontból reagálnak: bizonyos vonatkozásokban a tudatos „hagyománymentés” a tradicionális zenészszak ma átmentését is jelentheti, hiszen azt a zenét, amit már otthon, saját környezetében nem igényelnek, tehát nem lehet belőle megélni, a városi táncházakban (és főképpen külföldön) megfizetik. 219 Kisbács, 2000. december 18. Különben Fodor Sándor Netti volt a kalotaszegi ci gányzenészek közül – talán életútjának is köszönhetően – a táncházasok számára leg ismertebb és legfelkapottabb, élete utolsó évtizedeiben világot járt muzsikusa: [Sanyi bácsi nagyon sokat muzsikált külföldön. Megszámolta már, hogy hányszor hol járt?] Nem! [Nagyon sokat járt.] Nagyon sokat jártam. Hát nincsen az, az ország, hogy ne jártam vona, csak… [Amerikában hányszor volt?] Négyszer! [Négyszer. S Hollandia?] Minden évbe. Hollandba is négyszer! Franciaországba háromszor, most megyek az idén, megint megyek. [Negyedszer.] Igen, negyedszer megyek. [S Magyarországon már meg se lehet számolni.] Azt már nem lehet, fiam! Többet vagyok Magyarba… [nevet] Azt már nem lehet, onnan élek! Kisbács, 2001. május 7.



195

Pesten, egy lemezt csináltam.220 [Aztán kilencven után…] Azután folytak-folytak.221 A fiatalabb nemzedékhez tartozó Czilika Gyulát később „fedezte fel” a külföldi (magyarországi) táncházas közeg: [Hogy találkoztál a táncháza sokkal először, hogy emlékszel erre, mikor kerültél kapcsolatba?] Táncházak? [Igen.] Hát kilencventől. [Kilencventől?] Kilencventől. Azelőtt jöttek ezek a magyarországiak, Inaktelkén találkoztunk így bulin, esküvőkön, keresztelőkön. [A nyolcvanas években te nem jártál Magyarorszá gon?] Nem! Nem. [Csak utána mentél.] Votam a tánccsoporttal, votam Magyarba. De így… táncházba nem találkoztunk. [Már jelent meg neked is CD-d, kazettád.] Igen, van. Két CD! Van a váralmási „Pici” Aladárral és a türei Lengyel Lacival. [Igen. És ez hogy volt, megkerestek, hogy na most ezt kellene muzsikáljad, és akkor…] Hát igen, megkerestek és’ hát vagyok Aladárral! [S ki kísért téged ezeken a CD-ken?] Váralmásról. Ötvös Berci és Ötvös Sanyi. […] [S a türei CD-n?] Csak, csak ők! Igen. [És az milyen kíséret? Jó, jól muzsikálnak?] Jó, hát… na valódi stílusban… [Öregek.] Öregek, hát… [És szerinted miben különbözik egy külföldi kere set az itthonitól?] Hát nagy a különbség. [Nagy a különbség, mi? Jobban lehet ott keresni?] Hát igen, meg lehet élni belőle. Sajnos itt’ nem lehet megélni mostan’ zenéléssel.222 3.6. A „piac” változása és felbomlása A tradicionális zenészvilág felbomlásának következményei elsődlegesen a kalotaszegi cigányzenészek gazdasági helyzetét érintették: a hangszeres népzenének az elmúlt évtizedekben (erőteljesebben 1990 után) folyama tosan változó befogadó közege, az egyre szűkülő „piac” gyökeresen meg-

220

Lásd: Fodor Sándor Netti – kalotaszegi népzene (Halmos Béla szerk., Hungaroton SLPX/HCD 18122, Budapest, 1987/1988). 221 Kisbács, 2000. december 18. A jelen kutatásnak nem célja a szerzői jogviszonyok kér déskörének tárgyalása, viszont érdekes volna körüljárni, hogy a tradicionális hangszeres népzenében az egyszeri, muzsikát érintő kifizetéseken túl igényelhető-e jogdíj, valamint hogy vajon egy kalotaszegi cigányzenész például egy hollandiai hangstúdióban ugyan olyan jogviszonyok alapján kötött-e szerződést, mint egy akármilyen más hivatásos elő adóművész? 222 Egeres Gyártelep, 2001. október 29.

196


változtatta a kalotaszegi cigányzenészek gazdasági helyzetét, s ez hatással volt működési és társadalmi kapcsolathálójukra is. A hagyományos táncélet megszűnése, valamint a zenei ízlés változása fokozatosan ellehetetlenítette a zenészként való megélhetést: [Ha ma meg hívják Sanyi bácsit lakodalomba, ugyanilyen sorrendben kell muzsikálni, vagy…] Hát…igen! De a, de most már nagyon ritkán! [A legényest például tánc…] Nem, ritkán a legényes’ és ritkán fogadnak már meg! Mert… fogadják ezeket a’ másféle zenészek, ott szinktrézizátorral [‘szintetizátorral’] […] Most lesz egy lakadalom, hogy már szólottak, hogy vigyázz májusba! Kell, hogy menjek’ az… én, éngemet akarnak. Na. De vannak ezek a Gyuszikáék,223 ezek, ezek nincs, ezeknek nincsen brácsik, nincsen bőgőik. Dob! Hegedű! És… [Szintetizátor.] Szintrézizátor és gitár! Na! Azok osztán …ők. [És…] De, na de[!]… szeretik. Me… muzsikálnak’ így is, úgy is, na. Mit mondjak nekik?224 Ugyanakkor már az említett Czilikák sem tudnak a helyi muzsikálásból megélni: [Ünnepekkor jársz muzsikálni, karácsony ba jársz köszönteni?] Karácsony, igen. Megyek, megyek, igen! [Egyedül, vagy…] Nem! Egy hegedű – brács, vagy egy hegedű hermonikával. [Igen, értem.] Kántálni! [S végig, János, István’] Hát most már… ez mát le, kihaló félbe van Kalo, a Nádas mentén, de régen mentem. [Mentél?] Istvánozni, Jánosozni! [S most már nem hívnak?] Most már nem nagyon. Alig csinálnak mostan bált. Nem akarnak már bált se csinálni karácsonyba, csak tánc, nem akarnak a fiatalok, itt a Nádas mentén. A könnyűzene kell, a diszkó. [Diszkó. S honnan hívják ezeket a zenekarokat?] Hát most’ Kolozsvárról! Jobbról, balról. [Hát de ti is muzsikáltatok diszkót annak idején…] Hát igen, mi is muzsikálunk ilyent. Na.225 (Máskülönben napjainkban a 223

A bogártelki ifjabb Czilika nemzedékre érti: Czilika Gyulára és testvéreire. Kisbács, 2001. január 31. 225 Egeres Gyártelep, 2001. október 29. Például az elmúlt években divat volt a Nádas mentén egy nyárádszeredai(!) „Sári” diszkó-zenekar megfogadása is, természetesen a helyi cigányzené szek kárára. Ez a zenekar főleg magyar, román és nemzetközi könnyűzenét játszik elektromos hangszereken, de repertoárjuk tartalmaz stilizált népzenét is (vagy ahogyan a közbeszéd neve zi: „lakodalmi rockot”). Az utóbbi évtizedben alakult egy hasonló felállású „helybeli” zenekar is, kalotaszentkirályi és kőrösfői magyar emberek részvételével, szintén konkurenciát jelentve a helyi cigányzenészeknek. Különben a kalotaszegi cigányzenészek közül talán pont a fiata labb Czilika nemzedékek tudták ideig-óráig a lépést tartani a változó divathullámokkal (Czilika Bélát láttam és hallottam angolul is énekelni az elektromos orgona mögül!), de a legújabb di vathullámokat már ők sem tudták követni. Így talán nem véletlen, hogy Czilika Gyula az egyik beszélgetésünk alkalmával azt kérte tőlem, hogy a mérai és inaktelki ismerőseimet próbáljam a „régi” téli táncalkalmak megszervezésére biztatni, persze úgy, hogy őt fogadják meg. 224



197

kalotaszegi zenészszakma teljes ellehetetlenítését – mintegy a bomlási fo lyamat végkifejleteként – a hanghordozó eszközökről (gyakran a személyi számítógépről) szolgáltatott zene jelenti.) Azok a kalotaszegi cigányzenészek, akik a városi táncházakon keresz tül kapcsolatba kerültek a hagyományőrző mozgalmakkal, s ezáltal lehe tőségük nyílt akár külföldön is muzsikálni, az elmúlt időszakban teljesen átalakították pénzbevételeiket. Így, amit egy ideig javadalomtöbbletként értékeltek, az a megélhetés elsődleges forrásává vált: [Mondta Sanyi bá csi, hogy amikor elmegy külföldre, akkor ott jól lehet keresni, és hogy megőrzi ezt a keresetet.] Meg! [Erre lehet építeni?] Igen, erre építek. Erre építek, mert öregségemre ebből lesz egy kis tartalékpénzem, hogy temessenek el! Mert, ha nincsen pénz, kölcsön pénzbűl nem tudnak. Mert nincsen, ki ad nekik pénzt? De én arra építek, hogy legyen egy kis pénzem, hogy tudjunk élni! […] [Sanyika is most megy, s akkor…] Sanyika is most ha menyen, akkor csak-csak valami lesz neki… Én ha vótam’, van látszatja! Van látszatja. Nagyon jól vagyunk, mindent bészereztünk magunknak: bévezettük a vizet, a gázt! Mindent. Építettünk. [Igen, lá tom.] Pénzünk is van letéve, hogy kapunk egy kis kamatot. [A bankba?] A bankba. Nem a bankba, a csekbe tette…226 Van egy kis tartalék, hogy’ onnat ha nincsen’ Nem elég a nyugdíj, nem, hogy fizessünk, ami kell, a ház részire, minden, akkor… kapunk onnat is egy kis pénzt. [Igen.] S van mihez nyúljunk, fiam!227 Összegezve: a kalotaszegi cigányzenészek gazdasági hálózata a megélhetést biztosító muzsika köré szövődik. (Lásd mellékelve a 7. ábrát.) A muzsikálási alkalom minőségétől és gyakoriságától függő jövedelmüket ugyan befolyásolhatja a zenészek között fennálló rokonsá gi kapcsolatháló, a zenészszakmán kívüli megélhetési források, újabban a városi táncházakban való muzsikálás és a külföldi utak, stúdiófelvéte lek anyagi vetületei (először mint javadalomtöbblet, később akár mint a megélhetés elsődleges forrása), s nem utolsósorban a zenészstátus hét köznapi megélése, de egy zenész addig hivatásos, ameddig a muzsiká ból él. És talán ezért egy igen érdekes és elgondolkodtató helyzethez ért a hivatásos falusi cigányzenészélet: amikor a 15. században megjelentek 226

A Román Állami Takarékpénztár rövidítése: CEC. (Az Amerikai Egyesült Államokból hazahozott többévi keresetéről van szó.) 227 Kisbács, 2000. december 18.

7. ábra 7. ábra

A ZENÉSZSTÁTUS A FALUSI HÉTKÖZNAPOKBAN (a mindennapi megélhetés költségei, a javadalomtöbblet befektetése)

(a muzsikálási alkalom minőségétől és gyakoriságától függő jövedelem, az előleg és a vonópénz)

A KALOTASZEGI CIGÁNYZENÉSZEK TÁRSADALMI HÁLÓZATA

A ZENÉSZSZAKMÁN KÍVÜLI MEGÉLHETÉSI FORRÁSOK (más munkahely, háztáji gazdaság, alkalmi munkák)

A MEGÉLHETÉST BIZTOSÍTÓ MUZSIKA

A VÁROSI TÁNCHÁZAKBAN VALÓ MUZSIKÁLÁS ÉS A KÜLFÖLDI UTAK ANYAGI VETÜLETEI (változó „piac” – javadalomtöbblet vagy megélhetés?)

A KALOTASZEGI CIGÁNYZENÉSZEK MŰKÖDÉSI HÁLÓZATA

A ZENÉSZEK KÖZÖTTI ROKONSÁGI KAPCSOLATOK GAZDASÁGI VETÜLETEI (a zenekari felállás, a hanghordozó eszközök beszerzése és karbantartása, a taníttatás)

A kalotaszegi cigányzenészek gazdasági hálózata:




199

a Kárpát-medencében, akkor a „nemes emberek szolgálatában működő hegedűs-kovács cigányok nyilvánvalóan a falu népével is érintkeztek és nem valószínű, hogy stílusban és repertoárban lényeges különbség lett volna uraknak és parasztoknak játszott zene között.”228 Később a falusi hivatásos cigánymuzsikusok a hagyományos tánczenei kultúra őrzőivé és közvetítőivé, sőt, közvetett és közvetlen módszerekkel alkotóivá váltak, el szakadva a „magas”kultúrától. Jelenleg pedig – a tradicionális zenészvi lág felbomlásával – ismét a városi elit kultúrkörök értékelik és fizetik meg muzsikájukat, tehát a zenei működésük megjelenése és megszűnése kö zötti időív összeért.

228

Sárosi: 1996: 44.

200


3. Varga Márton „Csipás” prímás, Szentpéter Lajos brácsás és Viski József kisbőgős. Juhmérés a „Tollusoknál”, Magyarlóna, 1985


© www.kjnt.ro/szovegtar IV. A kultúrák mezsgyéjén. A kalotaszegi cigányzenészek kultúraközvetítő és -alkotó szerepéről „Az etnográfusok előre isznak a medve bőrére, amikor azt képzelik, előregyártott gondolataikon túl elérték a bennszü löttekéit is. A leírások ilyenkor gyakran csupán valamilyen fenomenológiára korlátozódnak. Mi szeretnénk tudomá nyunkba egy további követelményt beiktatni: azon gondolat mögött, hogy az emberek társadalmuk „termékei”, felfedez ni a „valódi” rendszer mozgatórugóit, vagyis a kutatást kiter jeszteni a tudat határain túl.” (Claude Lévi-Strauss)1 A kalotaszegi cigányzenészek társadalmi és kulturális hálózatainak értel mezése felvet néhány további, a problémakör kulturális vetületét érintő kérdést. Ugyanis a kalotaszegi cigányzenészek nemcsak őrizték és közvetítették, hanem közvetett és közvetlen módszerekkel alkották is a tánczenei hagyományt, ezáltal befolyásolva magát az adott tánckultúrát is. Ezért a folyamatos változást valószínű, hogy ők maguk is előidézték, hiszen meg akartak, jobban mondva meg kellett felelni a piaci követelmé nyeknek, s így meghatározó szerepük volt például az új dallamok terjesz tésében, egyúttal közösségi elfogadtatásában, s ezáltal – természetesen az improvizatív készségüktől függően – a régi tánczenei hagyomány folyama tos újraalkotásában. És ezt, a kulturális hálózatukban funkcionáló őrző és közvetítő, valamint alkotó képességüket a szakmai tudásuk tükrözi.

1. A kalotaszegi cigányzenészek szakmai tudásáról A kalotaszegi cigányzenészek szakmai tudása képezi voltaképpen azt a szellemi alapot, amire épül kulturális, s ezen belül működési hálóza tuk, hiszen pontosan a tudás által lehet valaki specialista, azaz képezheti

1

Claude Lévi-Strauss: 2001/II.: 60.

202


magát hivatásosnak. A különböző etnikus kultúrák és társadalmi csopor tok mezsgyéjén elhelyezkedő cigánymuzsikusok csakis tudatosan képesek egyrészt a hagyományhoz, másrészt az újabb divathullámokhoz viszo nyulni, magyarán a muzsikát, a játéktechnikát, a stílusokat vagy éppen a tánczenéhez kapcsolódó szokáskörnyezetet adekvát és funkcionális tu dással kezelik. (Megjegyzem: szakmai tudásról beszélhetünk akkor is, ha nem ismerik a kottát, vagy ha szakmai fogalmaik nem azonosak a műzene terminus technicusaival.) De lehetséges-e ezt a tudást verbálisan megragadni? Lehetséges, ameny nyiben a hangszeres zenéről, a tánczenei anyagról (dallamkészlet, díszíté sek, motívumok, stílusok stb.), a muzsika rendjéről, az éneklésről, s nem utolsósorban a művelt zene és egyéb zenei formák viszonyáról kifejtett vé leményeiket mint ennek a „tudásnak” szövegszintjén megfogalmazott köz vetítéseként értelmezzük. Mert a hivatásos falusi cigányzenészek zenei tu dásukról kiforrott véleménnyel rendelkeznek. Például, hogy mi a különbség a „dúros” és „mollos” zenei kíséret között: [Meg szeretném kérdezni, hogy Sanyi bácsi szerint ki a jó zenész?] Hát… én akit’ a… a jók meghaltak, a jók. [Értem.] Nincs. [De honnan lehet megismerni, hogy ki a jó és ki a rossz ze nész?] Hát… [Ezt meg lehet ismerni így egyből, amikor elkezd muzsikálni?] Hát… azok, aki érti a muzsikát, például attól függ, hogy vannak zenészek, hogy nem is tudják, hogy jól muzsikálnak. De nem tudja, hogy milyen hangból muzsikál, hogy mit muzsikál, milyen hangból. Tudod? [Igen.] Vannak olyan… […] Na, tudod. Az, aki már tudja, hogy mibűl van, és különbözetet, hogy mi a, hogy például D-nek mi a mollja, és a moll és dúr. [Igen.] Különbözteti a dúrt s a moll. Na, de régebben nem votak ezek a lapos pallos, mert úgy mondtuk nekik, lapos pallos. Az a három húros brácsás, az nem fogott mollt, ritka. [Négy húros brácsával volt?] A… négyhúros brácsa, az mollos. [S két húron kísértek akkor?] Igen, kettő. Ezek, ezek…2 Vagy hogy mi a különbség a régi és a mostani, a falusi és városi muzsika között: [Sanyi

2

Kisbács, 2000. december 18. Különben a zenei kíséretekhez kapcsolódik az a széles kör ben elterjedt nézet, hogy a cigányzenészek inkább érzésből, mintsem tudatos szerkesztés alapján muzsikálnak. Például idős Tóni Rudolf mérai brácsásról írta Nagy Zsolt, hogy a „moll és szűkített harmóniákat inkább »érzésből«, mintsem tudatosan használta (álta lában meg sem tudta nevezni őket).” (Nagy Zs.: 1998: 5.) Tóni Rudolf saját szavaival két terminust használt: a „nagy” fogás a dúr akkordot jelentette, a „kis” fogás pedig a moll, a szűkített és bővített akkordok gyűjtőneve volt, és szerintem ez is egyfajta tudatosságot feltételez.


© www.kjnt.ro/szovegtar iv. a KultúráK Mezsgyéjén

203

bátyám! Arról szeretném megkérdezni, mi a véleménye a régi meg a mosta ni zenéről, mi a különbség a kettő között?] Hát fiam, megmondom neked, hogy mi a különbség. Az valóságos vót, a régi’ muzsika. Asztat írta valaki’ és tanárok szervezték azt a muzsikát. Nem mint most! Mostan, most aki akar, mindenki csinál magának repertoárt is. Könnyűzenét! Csak ennyit akarok mondani, hogy én muzsikáltam… egy… Esz dúros legényest. Tudod te az Esz, Esz dúros legényest, most abból csináltak a pestiek ilyen… rókot! Ilyen seggbálost. [nevet] Na. [És mi a különbség a falusi meg a vá rosi zene között? Sanyi bácsi szerint, amit mondjuk a vendéglőkbe kértek…] A vendéglőkbe kell… könnyűzenét muzsikálni, opérarészletet’ ha, ha tudsz. Vannak olyan emberek, hogy kérnek operarészleteket. [Az más, másképp kell?] Az más! [Más a stílus?] Az más a stílusa. Persze, más a stílusa! Faluhely?! Faluhelyt asztán kell muzsikálni csárdást, szaporát, legényest. S vannak a nóták! Mert ha kérnek, a falusiak kérnek sok nótákat. Sok nótát, és ha nem tudod, akkor azt mondják: „Hát, ezt a zenészt fogadtad?” Mert vannak részeg emberek: „Hát! Ez nem tud. Nem jó.” A zenész, már… Elveszi a másiknak is a kedvét, mindegyik. Akkor már nem… megyen. De ha a prímás, szóval, ha a zenekar tisztába van a nótákkal, minden, akkor mindenki szereti és tapsolja is, örvend neki.3 De véleményt formálnak az új dallamok és stílusok követéséről is: [Hogy tanul egy új dallamot egy zenész? Ez hogy volt, Sanyi bácsi…] Hát ahogy én tanultam meg… Jóska bácsitól! [Hogy éneklik az emberek, és…] Énekli, igen! Vot úgy, vuót biza olyan dallamok is, hogy énekelték az asszonyok, és nem tudtam, és akkor odamentem már: „Legyen szíves még egy kicsit énekelje!” [Albert Szilárd: De akkor a díszítéseket, azokat Sanyi bácsi a saját stílusába rakta oda, a dallamokhoz.] Az igen! A dallamot lemuzsikáltam, de az, az én stílusomba! […] [És volt olyan, hogy mondjuk rendeltek Sanyi bácsitól olyan nótát, amikor fiatal volt, amit nem tudott, s akkor ott tanulta meg?] Vót! Még hányszor vot, fiam. [ne vet] Ajaj! Sokszor! Hát… vót, biza! Vót, biza, de hát legtöbbet ilyen falusi nótákat mindet üsmertem, ilyen’ […] Volt például mikor’ vot az a híres Cseh Judit! Na! A, onnat is szereztem sok, sok dallamokat, mert kellett, kértek tőlem mikor lakodalomba vótam. Kértek tőlem, hogy muzsikáljam ezeket a, azokat is kellett. Most, most is vannak ezek az új stílusú

3

Kisbács, 2001. január 31.

204


izék, hogy [énekli] „Piros vot a paradicsom”, ilyen izé. Ezeket is kell tudjam, mindent. Mindent’ tudok, mindegyiket tudom!4 Meg a muzsika „lo pásáról” és a hangszerjáték tanulásáról: [Volt olyan Sanyi bácsinál, hogy elment meghallgatni más zenészt? Tehát, hogy nem volt megfogadva, vi szont tudta, hogy ott vannak a zenészek, és akkor elment meghallgatni őket.] Nagyon sokat! Amikor nem voltunk muzsikáláson, és hallottam, hogy muzsikálnak, akkor mindig oda mentem. [Az jót tesz a zenészek nek, ha meghallgatják a másikat?] Az nagyon jó, hát igen ám. [Főleg, ha jó a…] A legrosszabbiktól is tanultam! [Igen?] Hogy nem vették senki se úgy számba. És így nem… izél. De olyan dógokat muzsikált, hogy én kibővítettem, hogy olyan lett, [cuppant egyet a kezére] cukor lett. […] [Mit kell megszeressenek, hogy jól muzsikáljanak?] Aztán a tartást! A hegedűtartás, az a fontos. Az a… nagyon. A tartás, és a vonózás’ a vonózás, és akkor, persze hogy… na, tisztán rakja le az ujját. [Fontos a tiszta mu zsika?] Az a tiszta muzsika, nehogy… mellék’ hangot fogjon, ha egy, egy nótát, az tiszta legyen! [Igen.] Igen. S a vonózás is’ …lefelé[!], van olyan, hogy felfelé is kell kezdeni a nótának. [Igen.] Hogy jöjjön ki a rendes ritmus, az… Most már ez függ, ez nagyon függ a tanítvány, aki hogy fogja fel a… [Igen.] Énnekem könnyű, ha olyan tanítványom van, hogy hamar fogja fel és iparkodik. [Igen.] Vagy van olyan, hogy: „Á, nem, nem, nem.” Sokat kell kínlódjak akkor, én kell kínlódjak vele.5 Vagy például, hogy mi ként viszonyulnak – a városi táncházak kapcsán újabban megismert6 – más vidékek zenészeihez: [Sanyi bácsi! Így, Mezőség fele járt muzsikálni? Ismeri azt a zenét Sanyi bácsi?] Ismerem! Ismerem. De megmondom az őszinteséget, tudok is muzsikálni egy párat. Nem mondom, hogy sokat, egy párat tudok, de… valahogy nem is folytatom. Nem folytatom, mert ha… kalotaszegit is, mezőségi, szíkit is, összezavarom, hogy a végén nem leszek semmi. Úgyhogy… [És mi a véleménye azokról a zenészekről, akik kel mostanában úgy találkozott? Táncház Találkozókon mondjuk…] Igen!

4

Kisbács, 2001. január 31. (Ezen a gyűjtésen, beszélgetésen részt vett Albert Szilárd és Kostyák Márton kolozsvári zenésztársam, tanítványom is.) 5 Kisbács, 2001. május 7. 6 Könczei: 1997: 37: „A táncházmozgalom másik nagy meggondolatlansága, minden ere deti jó szándéka ellenére, hogy egy helyre összegyűjtve különböző tájegységek zenészeit, új körforgást teremt a hangszeres népzene dallamkészletében. (Például el lehetne azon elmélkedni, hogy miért tudnak a kalotaszegi zenészek olyan mezőségi táncdallamokat húzni, amelyek azelőtt nem tartoztak a repertoárjukhoz.)”



205

4. Czilika Gyula prímás és Czilika Ödön harmonikás

Hát én… Azok is muzsikálnak az ők… az ők… részin! [Igen.] Ott, ahol vannak, de már… mert, itt erre nálunk felé Kalotaszegen nem, nem tudnának, mert más a stílusik, más a muzsikájuk.7 Czilika Gyulát az új dallamok, szerzemények begyakorlásáról, valamint az ének és a muzsika kapcsolatáról is kérdeztem: [És ezt lopni lehet, ezt a muzsikát?] Ezt, ezt igen! [Ezt csak úgy lehet megtanulni?] Ezt csak úgy lehet meg, hogy szeresse! [Volt olyan, hogy csak úgy magadnak muzsikál tál, mert úgy volt kedved, tehát…] Vót! Reggel fele! Buliból mikor… [Igen? Szoktatok?] Szoktunk, igen. [És gyakorlás? Így zenekarral külön, volt?] Igen! Vot. Testvéreimmel gyakoroltam, a bátyáimmal, igen. [Ilyen újabb számokat kellett begyakorolni, vagy…] Hát újabb számokat, igen mert meg kellett tanulni… Tangót kell muzsikálni, vagy keringőt. […] [Szerin ted, hogy van az ének és a muzsika kapcsolata, melyik megy melyik után?] Hát… a zene… én kell menjek az énekes után. [Szövegeket, azokat…] Szövegeket, igen. [S szoktál te is énekelni? Van olyan, hogy énekelsz?] Nem!

7

Kisbács, 2001. január 31.

206


Ezt akarok ezentúl. [Igen?] [nevetés] Hát… [De muzsika közben nem lehet énekelni, vagy lehet?] Lehet muzsika közben is… [És a román énekeket is ismered?] Igen. [Cigány énekeket is? Ha kérnek.] Igen, ismerem. 8 Sárosi írja, „hogy az igazi hangszeres zenész – a jó hivatásos zenész – hangszeres zenét játszik akkor is, amikor »a nép dalait« játssza. Számára az egész repertoár úgyszólván nyersanyag. Azáltal válik zenévé, ahogyan azt megszóltatja. A hivatásos zenész nem törődik a dallamok szövegeivel a szövegeket csak nagyon hiányosan, vagy egyáltalán nem ismeri.9 Nem éneklés helyett, – hanem kimondottan hangszeres funkcióban (legin kább tánchoz) játssza a dallamokat. Ezért azokat sokféleképpen átalakít ja (variálja), tekintet nélkül a szövegre.”10 Tehát a tánczenei hagyomány őrzése és közvetítése, azaz „megszólaltatása” tulajdonképpen a tárgyalt szakmai tudáson alapuló alkotói folyamat, ezért a cigányzenészek nem csak előadó-, hanem egyúttal alkotóművészek is.

2. A cigányzenész mint alkotóművész „Közös hagyományban és – összhangban a hagyománnyal – saját gyakor latában kialakult stíluseszközei vannak, melyek segítségével rögtönzötten tudja a zenélést helyzethez és igényekhez alkalmazni.” – írja Sárosi, aki szerint: „Ez a teremtő beavatkozás a zenélésbe – ez az, ami a hivatásos népzenészt a nemhivatásostól elsősorban megkülönbözteti. Nem mindig művészi »teremtésről« van szó: közepes, sőt már kezdő szinten is így kell zenélnie a hivatásos népzenésznek.”11 A Sárosi által „teremtő beavatkozás nak” nevezett alkotási folyamat nemcsak a tehetségtől, hanem legalább olymértékben a szakmai tudástól függ. Mert a falusi hivatásos cigányzené szek, s ezek közül is elsősorban a prímások, általában fejlett improvizáci ós készséggel rendelkeznek, „tudatosabban és nagyobb ambícióval variál nak, mint a vokális zene művelői. A variálás része az előadásnak, hiszen az 8

Egeres Gyártelep, 2001. október 29. Az a tény, hogy a kalotaszegi cigányzenészek közül többen is igen jó énekeltek (például a mérai Berki Ferenc Árus), illetve hogy adatközlőim beszélgetéseink során többször is énekeltek, s énekszövegek alapján felismertek dallamokat, ellentmond Sárosi Bálint idé zett megállapításának. 10 Sárosi: 1980: 82. 11 Sárosi: 1980: 83. 9



207

5. Fodor Sándor „Netti” prímás. Hadházi Ilona fotója

improvizáló zenész nem annyira dallamhangok egymásutánjában, mint inkább modellekben gondolkozik. A modellnek egyes szakaszai a zenész tudatában dallam-alkatrészként élnek. Egy-egy alkatrésznek több, a ha gyományban kialakult egyenrangú változata is lehet; ezek számát tehet sége szerint maga a zenész is gyarapíthatja. Az alkatrészeket sokfélekép pen lehet kombinálni, emellett nemcsak egyetlen dallamtípusnál lehet felhasználni, hanem mindenhol, ahová csak beilleszthetők. Egyetlen dal lamban is keveredhetnek különböző típusok alkatrészei, régebbi és újabb alkatrész-modellek. Így jön létre a sokirányú szerves összefüggés, mely sok esetben a dallam típus- és stílusbeli hovátartozásának eldöntését is megnehezíti. E keveredés lehetőségeit ismerve értjük meg, miért tud az átlag zenész is alkotva – sőt, ha rutinosan látja el feladatát, nem is tud másképp – előadni.”12 Így a kalotaszegi cigányprímások is – jól ismervén

12

Sárosi: 1996: 112.

208


és kezelvén a zenei szocializáció során elsajátított, majd később begyako rolt és az adott prímáskézhez és egyéniséghez formált alkatrész-modelle ket – folyamatosan képeseket repertoárjukat előadás-módozatokban és dallamvariálásokban megújítani. Sőt, a tehetségesebbek olykor képesek az alkotás magasabb szintjére, a „zeneszerzésre” is! Ez lehetett alkalmi, amikor szükséges volt, avagy Czilika Gyula szavaival: rögtönözni „kellett”. [Neked van-e saját szerzeményed? Van-e olyan dallam, amit te találtál ki?] Hát vot amikor… Vot amikor… én is’ [nevet] Kellett!13 És volt, amikor a rögtönzött dallam új dallamként beépült a prímás későbbi repertoárjá ba, mint például Fodor Sándor Netti „koncert” legényese.14 [Van Sanyi bácsinak az a szerzeménye, az a legényes, amit Sanyika koncertjéből…] Igen! [Az hogy volt?] Sanyika járt a zeneiskolába, és… jött haza. Gyakorolt, ha… Egeresen laktunk, mind csinálta a návétát [‘ingázást’]. S gyakorol, gyakorol, s én hallom, hogy gyakorol. Hát én nem tudtam belészólani, hogy nem jó, vagy nem tudom, én bészedtem a begyembe, hát… gyakorol, gyakorol. S akkor gondolom magamba így: „Te! Ez milyen jó vona egy legényesnek.” [nevet] Asztán nekifogtam, hogy csináljam. Jött osztán Józsi. Mondom: „Te, néz meg, hogy… Hallgasd meg, hogy csinálja a fiú, és néz meg, hogy csinálom én.” Na! Meg, meghallgatta a fiút, hogy hogy csinálja. „Na, gyere, most’ csináljuk ketten.” Úgyhogy osztán abból csináltam’ a legényest. De, finom legényes, tudod!15 (Az alkotás si keres voltát bizonyítja, hogy Fodor Sándor Netti „koncert” legényese fián és táncházas tanítványain keresztül továbbhagyományozódott!) Az alkotás, a „teremtő beavatkozás” ugyanakkor jelentősen hozzájárult a vidék hangszeres zenéjének amúgy természetes differenciálódásához is: a tehetségesebb és tehetségtelenebb prímások nem birtokolták egyforma szinten a szakmai tudást, ezért mondhatni, hogy ahány kalotaszegi ci gányprímás, annyiféle kalotaszegi muzsika. 13 Egeres Gyártelep, 2001. október 29. A dallamvariációt általában „javításként” fogják fel: [Van olyan dallam, amit Sanyi bácsi talált ki?] Vannak! Legényeseket, sokat. [Igen?] Sokat. [S ez hogy, úgy jön fejből?] Tehát így! Én! Én… javítottam ki, és én csináltam. Kisbács, 2001. január 31. 14 ...Van egy, amelyik ezt az utolsó, amelyik Sanyika...vót...vót neki koncsertje mikor tanulta az iskolában, aztán áttettem és csináltam még valamit bele... (Könczei Árpád és Könczei Csilla gyűjtése, Kisbács, 1987. augusztus 5.) Ifj. Fodor Sándor Netti az elemi osztályokat a kolozsvári Zeneiskolában járta, valószínűleg egy általa otthon gyakorolt he gedűkoncert lehetett a forrása az említett legényes dallamnak. 15 Kisbács, 2001. január 31.



209

3. Cigánymuzsikus a hangszeres tánczene és a tánc kapcsolatában16 A fentiekben körülírt szakmai tudás birtokában a kalotaszegi cigányzené szek tehát nemcsak művelték, hanem alkották is a tánczenei hagyományt, ezáltal befolyásolva magát az adott tánckultúrát is. Tették mindezt az általuk megszólaltatott hangszeres tánczene és a muzsikájukra a kiszolgált közössé gekben funkcionáló, viszont általuk is igen jól ismert és használt tánckultúra kapcsolatában. Az a tény, hogy a tradicionális népzenét játszó hivatásos fa lusi zenészek többsége jó táncos is egyben, közismertnek tekinthető a ma gyar néptánckutatásban. Minden tánc megtanulásának egyik előfeltétele a táncdallamok ismerete, és ez a zenei tudással rendelkező muzsikusok szá mára eleve adatott. Mivel a táncdallamok ismerete elsősorban a táncbéli zár latok helyének felismerése, illetve a tánc tagolása miatt fontos, megállapít ható, hogy a zenészek ritmikailag mindig rendkívül pontosan táncolnak, és táncszerkesztésük az átlagosnál bonyolultabb, fantáziadúsabb. Így általában a falusi muzsikusok tánctudása kiemelkedő volt, és megbecsülésnek örven dett saját közegében. Gyakori látvány volt bizonyos táncalkalmak esetében, hogy a zenész – önként vagy kérésre – felállt táncolni. Ezért is vált szokássá a gyűjtések alkalmával – bevált módszerként – a zenész megtáncoltatása.17 A zene és tánc összefüggéseire vonatkozó népi tudásanyag vizsgála tának fontosságára először Martin György hívta fel a figyelmet.18 Martin egyrészt kiemeli, hogy a kérdéskört nem a hivatásszerűen muzsikáló ci gányzenészek szemszögéből közelíti meg,19 másrészt hiányolja, hogy kora népzenekutatása „nem adott még megfelelő képet a zenei hagyományban élők általános zenei ismereteiről, különösen arról nem, hogy milyen zenei fogalmak milyen terminusokkal élnek parasztságunk körében. A népi ze 16

Ez az alfejezet A kalotaszegi cigánymuzsikusok táncalkotó és -alakító szerepének vizsgálatáról. Szempontok az erdélyi hagyományőrző cigányzenészek tánctudásának kutatásához címmel megjelent tanulmányom átírt változata, lásd Könczei: 2007: 191–201. 17 Könczei: 2000: 294. 18 Martin: 1977a. 19 Martin: 1977b: 357: „Egy monografikus táncos egyéniségvizsgálat fejezeteként két ösz szefonódó – eddig elhanyagolt – kérdéshez nyújtunk adalékot: 1) A zene és tánc öszszefüggésére vonatkozó paraszti tudatanyaghoz és 2) az ezzel kapcsolatos népi terminus technicusokhoz. E kérdéseket nem a hivatásszerűen muzsikáló cigányze nész szemszögéből közelítjük meg, hanem a hangszeres zene legfőbb közönségét jelentő paraszttáncos véleményei és gyakorlata alapján.”

210


nei terminológia kutatásának szükségességére utaltak ugyan, s az egyes monográfiák tartalmaznak is erre vonatkozó elszórt adatokat, de nagyobb terjedelmű, rendszerezett közlés még nem történt. Különösen hiányolható ez a vizsgálat a muzsikálással hivatásszerűen, tudatosan foglalkozó zenészek körében, de a nem zenész közönség vizsgálata sem érdektelen.”20 Az általam kiemelt szövegrésszel teljesen egyetértve, úgy gondolom, hogy a zene és tánc összefüggéseire vonatkozó tudásanyag vizsgálatában elengedhetetlen kitérni a hivatásos falusi zenészek szem szögéből való láttatásra is, és nemcsak a paraszti tudásanyagra támasz kodni. És hatványozottan érvényes ez a kitűnő tánctudással rendelkező, táncos egyéniségeknek tekinthető cigánymuzsikusokra. A hagyományőrzés elméleti és gyakorlati alapvetéseinek kutatása tisz tázhatja a cigánymuzsikusok szűkebb és tágabb közösségükre kiható ha gyományőrző és egyben -újító szerepét. Az előző fejezetben már idéztem Pávai István megállapításait, amelyek szerint a hivatásos falusi zenészek a saját közösségükön belül „anyagi érdekeltségüknél fogva jobban őrzik a ze nei hagyományt: olyan dallamokat is megtartanak emlékezetükben, ame lyeket a közösség többsége már nem ismer, hátha még kérni fogja mulatság alkalmával valaki. Ugyanakkor ők veszik át elsőként az újonnan megjelenő darabokat is, mert ha nem tartják a lépést a »divattal«, többet nem fogadják meg őket muzsikálni.”21 Sárosi Bálint erről a kérdéskörről pedig így fogal maz: „A cigányzenész szakmában minden iskolázásnál és módszerességnél többet ér, hogy generációkon át öröklik a mesterséget, s azt a velejáró meg élhetési kockázattal együtt is szívesebben vállalják, mint egyéb foglalkozást. Ismereteiket pedig leginkább magából az élő gyakorlatból merítik. Az új dolgot gyorsan ellesik, ha van kitől; vagy sietnek azt akár külső segítséggel elsajátítani. E gyorsaságukban előnyt biztosít számukra a célszerűség: csak azt tanulják, amire szükségük van, nem többet annál.”22

20

Martin: 1977a: 358. Pávai: 1993a: 173. 22 Sárosi: 1996: 50. Itt ismét megjegyzem, és a családrekonstrukciós módszerrel végzett bogártelki kutatásaim bizonyítják, hogy – a jelenlegi népzenekutatásban (és a köztudat ban is) élő elképzelésekkel ellentétben – a cigánymuzsikus életpálya éppen úgy egy vá lasztott életpálya, mint bármelyik más, tehát egy cigányzenész családban sem születik mindenki eleve zenésznek, még akkor sem, ha természetesen a feltételek adottak. Ezért a piaci követelmények (esetünkben például zenészfölösleg vagy -hiány megléte) sokkal fontosabbak az életpályák alakításában, mint egy adott szakma hagyományozódása. 21



211

„A kelet-európai cigányság tánc- és zenefolklórja az itt élő népekével több évszázados szimbiózisban alakult. Hagyományaik a kelet-európai népek kul túrájának akkor is szerves részét jelentik, ha szétszórt településeik, etnikainyelvi sokféleségük, sajátos társadalmi helyzetük miatt nem alakíthattak ki önálló nyelvi, kulturális, területi egységet, s így nem szólhattak bele e viha ros történelmű táj amúgy is bonyolult nemzetiségi kérdéseibe.” – írja Mar tin György, aki szintén hasonlóan értékelte a cigányság hagyományőrző és egyben -újító szerepét: „A cigányság mégis fontos és többrétű – megőrző, színező és összekötő – szerepet játszott a befogadó népek kulturális életében. Nemcsak a régibb, feledésbe merült hagyományok hű őrzői, hanem az újko ri nemzeti kultúrák képének kialakításához, színezéséhez is hozzájárultak, s emellett még kulturális összekötő, közvetítő szerepük is figyelemre méltó.”23 Az idézett megállapításokkal bizonyos mértékben egyet érthetünk, sőt ez az együttes hagyományőrző és -újító jellege meghatározza a cigánymu zsikusok táncos tudását is: általában olyan táncokat is ismernek, amelye ket közösségük már rég elfelejtett, viszont minél polgárosultabb, „moder nebb” muzsikusok, annál kevesebb a valószínűsége, hogy tudnak táncolni. Azonban szerintem ezen megállapítások csak egy bizonyos mértékig te kinthetők érvényesnek: az elmúlt évtizedekben felgyorsuló modernizáci ós folyamatok, a hagyomány szinte teljes körű bomlását az általam kuta tott zenészgenerációk már nem tudták követni. Ez azt jelenti, hogy sokkal szélesebb és összetettebb társadalmi és kulturális folyamatok határozzák meg a hagyományőrzést és -újítást, mint ahogyan azt a kutatás magyaráz ni próbálta: ezért nem biztos, hogy mindig a periférián tárgyalt hivatásos cigányzenész egy adott kutatási mintán a leghagyományőrzőbb, vagy ép pen ellenkezőleg, a legújítóbb. A hagyományozódás kérdéskörével kiemelten foglalkozik a jelenlegi magyar történeti és összehasonlító néptánckutatás „főáramának” tartott egyéniségvizsgálat is. Ismét Martint idézve: „A népi alkotások életének, funkciójának és jelentésének vizsgálata keretében egyik fontos feladat a ha gyományozó-alkotó egyéniség tudati megnyilvánulásainak, vélekedéseinek 23 Martin: 1980: 67. Martin ugyanakkor megkülönbözteti a nem-zenész és a zenész ci gányok hagyományőrző és -újító szerepét: „A régi magyar zene- és tánckultúra bizonyos archaikus rétegeit, típusait sokszor az elmaradottabb nem-zenész cigányok őrizték meg napjainkig s a zenészek pedig az új magyar zene és táncstílus kialakításában és gyors nép szerűsítésében vállaltak jelentős szerepet. Hasonló a funkciójuk a román, délszláv, szlo vák és orosz hagyományok megőrzésében és alakításában is.” (Martin: 1980: 67)

212


vizsgálata is. A folklór-alkotásokkal kapcsolatos intencionális adatanyag nemcsak az egyéniség és közösség viszonyának általános kutatásához vagy a paraszti tudat egyes tartományainak feltárásához nélkülözhetetlen forrás, hanem az egyes alkotások elemzéséhez is. A hagyományozó-alkotó-előadó véleményeinek – vagyis a reprodukáló és újraalkotó folyamat tudati ténye inek – vizsgálata nélkül az egyes alkotások értelmezése is mellékvágányra futhat.”24 A hagyományozódás kérdéséhez kapcsolódik tehát a „tudás” át adásának a problematikája is, vagyis a felvetett kutatás esetében, hogy a zenei tudás átadásának folyamata milyen mértékben befolyásolja a táncos tudás átadását. Ennek megválaszolásához szükséges először ismertetni ma gát a vizsgálat tárgyát képező „tudást”, azaz feltenni azt a kérdést, hogy mit is táncoltak a kutatás tárgyát képező cigánymuzsikusok?25 Cigánytáncokat? Martin György szerint „Erdélyben nincs olyan mély és éles fejlődési fáziskülönbség, s társadalmi elszigeteltség a cigányság és a parasztság között, mint a Kárpát-medence más részein. Az erdélyi kul túra fejlett, de sokáig zárt, hagyományos keretében a cigányság tánc és ze nehagyománya a parasztságéval szorosabb összefüggésben és szervesebb, egymást gazdagítóbb kölcsönhatásban fejlődött, mint a Kárpát-medence más, az újabb divatok számára nyitottabb, gyorsabban átalakuló tájain. A cigányság Erdélyben a parasztság minden tánctípusát és zenestílusát ismerve mintegy sajátjaként alkalmazza. Sokszor virtuózabb, gazdagabb változatokban, vagy éppen az archaikusabb formákat tovább őrizve alakí totta ki a táncok és dallamok cigányos előadású verzióit, amelyek felismer hetően megtartották rokonságukat az erdélyi román és magyar tánc- és dallamtípusokkal. Az erdélyi táncnevek és a zenei terminológia jól tükrö zi, a népi tudat hogyan regisztrálja a cigányság szerepét a tánc és dallam készlet megőrzésében, gazdagításában. Az erdélyi parasztság által használ tánc- és műfaj-elnevezések között gyakoriak pl.: cigányos, lassú és sűrű cigánytánc, cigány legényes, cigány verbunk, cigány csárdás, cigány ke serves, ţigăneasca, ţigăneşte rar, ţigăneşte iute, bărbunc ţigănesc, ceardaş ţigănesc stb.”26 Ugyanakkor Martin is az erdélyi cigányság jellegzetes tán

24

Martin: 1977: 357. Az elmúlt évtizedekben folyamatosan változó és gyakorlatilag napjainkra felbomló tánchagyományról lévén szó, a kalotaszegi cigánymuzsikusok tánckultúrájáról immár csak múlt időben beszélhetünk. 26 Martin: 1980: 71–72. 25



213

caként a sok helyen „csingerálásnak” nevezett cigánycsárdást említi: „a ci gánycsárdás főleg a friss – régies, összefogódzás nélkül táncolt, gazdagon figurált formája. Erdélyben a cigányok jellegzetes táncaként cigányos dal lamokra járják. A Mezőségen és Marosszéken a cigánycsárdás elnevezést a magyarok és románok is (ţigăneasca) alkalmazzák páros táncukra. A ci gánycsárdás korábban másutt is (pl. Kalotaszegen és Alsó-Fehér megyé ben) a páros tánc régibb formáit jelölte, miként a 18–19. sz. fordulójának történeti forrásai is olykor így említik.”27 Martin kiemeli, hogy az erdélyi cigányság tánc- és zenekultúrája – a régió multietnikus és multikulturális vonatkozásai miatt – eltérő a Kár pátokon túli, illetve a magyar alföldi cigányokétól, külön kihangsúlyozva a jellemző hangszeres zenekultúrájúkat.28 „Az erdélyi cigányok táncaihoz a fejlett erdélyi hangszeres zene cigány verziói, műfajai és dallamtípu sai járulnak, s ebből csak kevés a közös még a szomszédos Alföld-széli, partiumi oláh cigányokéval.” – írja,29 majd ismét értékeli az erdélyi ci gánymuzsikusok hagyományőrző szerepét: „A magyarországi és erdélyi zenész cigányok dallamkészletének, előadásmódjának részleges egyezése elsősorban az új magyar tánczenei stílus – a verbunk és csárdás zene – te kintetében nyilvánul meg. Az erdélyi cigányok a régiesebb, műfajilag sok rétűbb hangszeres stílusok és típusok ismerői, nem úgy mint csupán az új magyar zenestílusra korlátozódó magyarországi zenésztársaik.”30

27

Martin: 1977b: 425. Martin: 1980: 72: „Az erdélyi cigányság tánc- és zenekultúrája éppúgy különbözik a Kár pátokon túli (munténiai, olténiai, moldvai) cigányokétól, mint a magyar alfölditől. Az erdé lyi román és magyar kultúrával való szoros összefonódás és kölcsönhatás miatt az erdélyi oláh cigányság minden nyelvi és etnikai rokonsága ellenére eltér a déli-keleti és nyugatiészaki rokonaitól. A javarészt hangszeres zenekultúrájú erdélyi cigányok pl. nem alkalmaz zák azt a virtuóz vokális éneklési-pergetési és szájbőgőző technikát, ami a tánczenei kíséret kezdetleges, önellátó fokát megtartó alföldi és magyarországi oláh cigányokra oly jellemző. Emellett táncdallam készletükben is csekély – vagy igen újkeletű – az érintkezés.” 29 Noha a téma etnikus vonatkozásaival külön foglalkozik a jelen fejezet, itt, az idézett Mar tin szövegekkel kapcsolatban megfogalmazódott bennem néhány kérdésfeltevés: ha „a fejlett erdélyi hangszeres zenét” az elmúlt másfél évszázadban dokumentálhatóan túlnyomó több ségben cigány etnikumúak muzsikálták, azaz őrizték és alakították, akkor milyen lehet ennek a hangszeres zenének a „nem cigány” verziója? És mi és miért tekinthető az általuk muzsikált erdélyi tradicionális hangszeres népzenében „cigányos” dallamnak? Egyáltalán lehetséges-e az erdélyi hangszeres népzenei kultúrában külső, akár tudományos szempontok alapján is „tiszta” etnikus verziókat megkülönböztetni? 30 Martin: 1980: 72. 28

214


Vagy kalotaszegi táncokat? Mivel a zene-tánc, a zenész-táncos viszony kölcsönös és szoros kapcsolatokat feltételez, természetes, hogy egy cigány muzsikus tánctudását meghatározza az általa kiszolgált kisebb-nagyobb közösség tánckultúrája is. Például „egy falusi zenész tánctudását meghatá rozza a saját közössége is, hiszen elsősorban vizuális úton tartva a kapcso latot a táncosokkal, igen sokat tanul tőlük. Így megállapítható tény, hogy egy zárt közösségekben élő cigánymuzsikus táncbeli improvizálását, tánc szerkesztését sokkal jobban meghatározza az adott hagyományos táncélet, mint például egy nagyobb közönségnek, avagy több közösségnek muzsiká ló cigányzenész tánctudását.”31 Kalotaszeg táncfolklorisztikai leírásában Martin, miután röviden összefoglalja a kalotaszegi tánckészlet főbb jellemzőit és törzsanya gát, 32 közlésre bocsát néhány, a felvetett téma szempontjából fontos nak tekinthető adatot: „A tánckészlet további darabjai nem minden falura jellemzőek, s csupán egyéni vagy alkalomszerű az előfordu lásuk. A verbunk nem önálló tánctípusként, hanem egyes elemeivel épült be a kalotaszegi tánckultúrába: a lakodalmi kísérő, a hérészes dallamai mindig jellegzetes verbunkdallamok, a lassú csárdás zene kíséretét is gyakran színezik. Önálló táncként csak úgy fordul elő, hogy a negyedes metrumú verbunkzenére mintegy ráhúzzák a legényest (Méra). A kalotaszegi románság lassú férfitáncát (fecioreşte rară) a vegyes lakosságú volt kisnemesi falvak magyarsá ga (pl. Szucság), valamint a cigányság is táncolja.”33 Az általam kiemelt adatok azért fontosak, mivel – noha Martin konkrétan nem nevesíti, viszont a magyar történeti tánckutatás empirikus tapaszta latai ezt mutatják – a sűrű legényes verbunkzenére való rátáncolá sa Mérán a helybeli Árus cigánymuzsikus család tagjaihoz (elsősor ban Berki Ferenc Árushoz)34 kapcsolható, úgyszintén a Nádas menti román ritka legényes cigányok általi táncolása is főképp a (például

31

Könczei: 2000: 300. Martin: 1990: 433. 33 Martin: 1990: 433–434. 34 Például Fodor Sándor „Netti” szavaival: Ez a kicsi Árus… legé… izéje. Verbunkja! [Me lyik? Melyiknek?] A, ez a, ez a fiatal, hát erre, erre járja… a verbunkot! [Igen?] Így táncolja! [mutatja, csapja a lábát, közben nevet] [S azt az elsőt, a…] Az apja muzsikálja! [Azt mi kor szokták még húzni?] Mi, miko lakadalom van, miko(r) má mennek be a kapun’ a… a lakodalmos háznál! Könczei Árpád és Könczei Csilla gyűjtése, Kisbács, 1987. augusztus 5. 32



215

6. A legényest táncoló mérai Berki Ferenc „Árus”

említett) cigánymuzsikusokra vonatkoztatható. És ezek adatok rá villantanak a kalotaszegi cigánymuzsikusok tánckultúrájának egyik alapvető sajátosságára: az etnikus összetevő másodlagosságára. Ugyanis az erdélyi hivatásos falusi zenészek több nemzetiség tánc zeneigényét is ki tudják elégíteni, függetlenül attól, hogy ők maguk milyen nemzetiségűek, így tulajdonképpen mind a zenei, mind a tán cos tudásuk révén különböző kultúrák közvetítői, kapcsolattartói és nem utolsósorban alkotói is. Ugyanakkor ezeknek a muzsikusoknak túlnyomó többsége cigány etnikumú, ezért fontos megvizsgálni azokat az etnikus sajátosságokat is, amelyek befolyásolják és formálják ezt a közvetítő szerepet, és amelyek meghatározóak mind zenei, mind tán cos tudásukra. Ahogyan az előző fejezetben megállapítottam, az általam kuta tott kalotaszegi cigánymuzsikusok nyelvileg három (cigány, magyar,

216


román), zeneileg négy (zsidó is), és táncban is három „nyelvet” beszél nek, anyanyelvi szinten. S ezt egy adott cigánymuzsikus is, meg kör nyezete, szűkebb-nagyobb közössége is tudatosan és jól megállapítha tóan teszi: így, ha egy cigányzenész (például Berki Ferenc Árus vagy a testvére, Berki Béla Árus) Mérán magyar legényest táncol, akkor ő magyarul táncoló cigány, ha meg román ritka legényest, akkor ő romá nul táncoló cigány, ha meg csingerál, akkor cigányul táncoló cigány.35 Ez a tényállás felvet egy kettős irányultságú kérdést: egyrészt, hogy van-e és ha igen, akkor mi tekinthető „etnikus” táncnak? A jelen kötet szerzője szerint annyiban etnikus egy tánc, amennyiben azt a táncoló személy vagy közösség (vagy, sajnos, adott esetekben maga a külső szemlélő, akár kutató is!) annak tartja. A zene- és tánckul túrában nem léteznek „fajtiszta”, „ősi”, csak egy bizonyos etnikumra vonatkoztatható és „visszavezethető” népzenei darabok vagy táncok, hiszen ezek vagy időben, vagy térben folyamatosan keverednek, Bar tók Béla szavaival élve „kereszteződnek”.36 Másrészt, hogy pontosan egy többnemzetiségű és multikulturális közegben – ahol elsősorban pontosan az említett cigányzenészek működése által – biztosítva van az állandó átjárhatóság és kölcsönhatás,37 beszélhetünk-e egyáltalán etnikus táncról, vagy inkább csak helyi, regionális, bizonyos esetek ben nagyobb tájegységet felölelő táncokról, táncdivatokról, táncdia lektusokról? És akkor végül mit is táncolnak a kalotaszegi cigánymuzsikusok? El sősorban azt mondhatjuk, hogy saját, egyéni táncfolyamataik révén sa ját, egyéni táncukat, ugyanúgy, mint akármelyik táncos Kalotaszegen.38 Ugyanakkor zenészként egyrészt ismerve és „beszélve” a vidék valamennyi

35

A MTA Zenetudományi Intézet Néptánc Osztályának Archívumában tárolt kalotaszegi táncdokumentumfilmek jegyzőkönyveiben olvastam több hasonló bejegyzést: „ezt a figu rát egy cigánytól tanulta…”, ezért úgy vélem, hogy a kérdéskör egyik érdekes további ku tatási területe lehet megvizsgálni a cigánymuzsikusok táncának visszahatását a magyarok vagy románok táncára. 36 Bartók: 1942: 86. 37 Pávai: 1993b: 7. 38 A vizsgált cigánymuzsikusok tánctudásával szemben megállapítható, hogy a kalota szegi nem zenész cigányok tánckultúrájára nem igen jellemző a különböző etnikumok tánctípusai közötti könnyű átjárhatóság, mint a muzsikusok esetében: érdemes volna a továbbiakban megvizsgálni és összehasonlítani a kalotaszegi nem zenész és zenész cigá nyok tánctudását, tánckultúráját, táncalkotási folyamatait.



217

tánctípusát (függetlenül annak etnikus voltától), másrészt otthonosan mozogva a tudatos alkotás és rögtönzés talaján,39 egyben talán a legfon tosabb (és ez idáig kevésbé, vagy csak kísérőjelenségként kutatott) alkotói is voltak ennek a szűkebben kalotaszegi, tágabban közép-erdélyi táncha gyománynak.40

39

Erről lásd részletesen Könczei: 2000: 294–300. Hivatkozott írásomban a népzenei és néptáncbeli improvizációk összefüggéseit a következőképpen foglaltam össze: „Egy táncolni tudó falusi zenész táncbeli improvizálásában nyilvánvalóan érvényesül a zenei improvizálás ismerete, mivel magától értetődően érzékelni tudja a zenei, illetve táncbeli periódusok (sorok-pontok) közötti kapcsolatokat. Ugyanakkor a már említett dallamalkatrészek és zenei modellek általi alkotás szintén meghatározó tényező lehet egy mu zsikus táncszerkesztési folyamatában.” (Könczei: 2000: 297) 40 A tárgyalt kalotaszegi cigánymuzsikusok közül többen is, mint például a mérai Berki Ferenc Árus prímás-bőgős vagy Berki Béla Árus kontrás-harmonikás, a gyerővásárhelyi Nónika Miklós Hitler prímás, a bogártelki Boros Gyula bőgős vagy Gyurka Berci prí más-kisbőgős igen kiváló tánctudással rendelkező táncos egyéniségnek számítottak. Ezért az etnokoreológia fontos feladata lehet nemcsak a vidék magyar vagy román, ha nem cigánymuzsikus táncos egyéniségeinek kutatása is, hiszen elengedhetetlen meg vizsgálni ezeknek hatását közösségük tánckultúrájára. Egy ilyen jellegű kutatás alapja, kiindulópontja és forrásértékű modellje lehet Martin György tudománytörténeti jelen tőségű monográfiája: Mátyás István „Mundruc”. Egy kalotaszegi táncos egyéniségvizsgálata, Budapest, 2004.

218


7. Tóni Rudolf „Kormos” brácsás. Hadházi Ilona fotója


© www.kjnt.ro/szovegtar V. Következtetések helyett…

A kalotaszegi cigányzenészek társadalmi és kulturális hálózatának feltér képezésével tulajdonképpen azt szerettem volna bizonyítani, hogy a falusi hivatásos zenészszakma művelői egymástól nem elszigetelten, hanem egy igen jól körülírható – amúgy íratlan – „szabályrendszer” szerint működ tek/működnek. Ezt a szabályrendszert egy sokszintű és sokrétű hálózat rendszerként lehet feltételezni, amelyben minden részhálózat valamiféle, többé-kevésbé meghatározott kapcsolatban áll a másikkal. Így ezeknek az embereknek a szakmai működési hálózatát a társadalmi, illetve az ezzel szoros kapcsolatban lévő gazdasági hálózataik határozzák meg, de úgy, hogy azok közben döntően ettől a szakmai működési hálózattól függnek, mindez pedig kölcsönös kapcsolatban áll azzal a kultúraközvetítő és -al kotó közeggel, amelyet én kulturális hálózatnak nevezek. Ugyanakkor – felvázolva életük, működési területük kulturális és társadalmi hálózatait, s ezen kapcsolathálókon keresztül magyarázni zenész mivoltuk megélését – megpróbáltam nevesíteni is az elmúlt évszázad kalotaszegi cigánymu zsikusait.1 Talán egy kissé túl leegyszerűsített kép körvonalazódhat, ha a felvetett problémakört csakis strukturalista szempontok alapján elemeznénk, mi vel ez a hálózatrendszer annál sokkal bonyolultabb és összetettebb, mint hogy kizárólagosan egy egymásból álló részrendszerek összességének te kintsük. Ezért fontosnak tartottam a kutatás során azon elemeknek a vizs gálatát is, amelyek szintén befolyásolták a kalotaszegi cigányzenészek éle tét, de nem illeszthetők egyértelműen a feltételezett hálózatokba. Ugyanakkor egy kutatási modell megalkotására is törekedtem. Való színűnek tartom, hogy megállapításaim más régiók „zenészhálózatával” kapcsolatban is bizonyos relevanciákkal bírnak, s ez alátámaszthatja ha sonló kutatások igényét, de személy szerint a kalotaszegi cigányzenészek re vonatkozó további adatgyűjtést és adatfeldolgozást sem tekintem le zárt feladatnak, még akkor sem, ha a vizsgált közeg időközben teljesen felbomlott. (Így például, ha a történeti antropológia módszereivel újabb

1

Ezáltal mintegy ellensúlyozva eddigi szakirodalmi névtelenségüket.

220


adalékok és információk kerülnek felszínre, szintén elemezhetőek és ér telmezhetőek a már kidolgozott hálózati modell kereteiben.)2 Több mint másfél évtizede publikáltam első írásomat a kalotaszegi ci gánymuzsikusokról. Akkor így zártam szövegem: „1995 novemberében Berki Ferenc Árus temetésénél tanúja lehettem egy olyan jelenetnek, amely számomra szimbólumértékű. Kalotaszegen is a cigány zenész temetés rituáléjához tartozik az, hogy a zenésztársak muzsikával kísérik utolsó útjára az elhunytat. Az Árus Feri sírját körbeálló zenekar zokogva muzsikált, az ő halálával tulajdonképpen kihalt a valamikori Árus-banda. (Berki Béla már évek óta fekvő beteg, mindkét lába amputál va van.)3 Később, a toron pedig Netti Sanyi bácsi kérdezte tőlem: »Engem ki fog kikísérni, ha mindegyikünk elmegy?« És az Árusokéhoz hasonló an lassan kihalnak a hagyományos népzenét játszó régi, nagy »zenészdi nasztiák«, a bánffyhunyadi »Csipások«, a bogártelki Czilikák, a kolozsi Sztojkák... a jövő valami mást hoz Kalotaszeg zenei életében.”4 Hanem a „jövő” az eltelt időszak alatt nem valami mást, hanem a tradicionális ka lotaszegi zenészvilág teljes körű felbomlását, megszűnését hozta. Így ez a könyv a 20. század közepén működő kalotaszegi cigányzenészek társadal mi és kulturális hálózatának elemezésén túl a kalotaszegi cigányzenész szakma egyik megélt és megírt epilógusának is tekinthető.

2

Például további kalotaszegi települések anyakönyveinek vizsgálata által. Berki Béla Árus (1940–1997) tanulmányom megírása után hunyt el. 4 Könczei: 1997: 37. A kiemelt mondatrész a Művelődés folyóiratban közölt szövegből kimaradt, csak a tanulmány későbbi közlésekor került vissza. (Lásd In: Könczei Ádám – Könczei Csongor: Táncház. Írások az erdélyi táncházak vonzásköréből. Kolozsvár, 2004: 63.) 3



KövetKeztetéseK helyett 221 a Kalotaszegi cigányzenészeK v. társadalMi és Kulturális hálózatáról

8. Idős és ifjú Fodor Sándor „Netti”, az egykori kisbácsi házuk előtt


© www.kjnt.ro/szovegtar FÜGGELÉK


© www.kjnt.ro/szovegtar A 20. százAdbAn működő kAlotAszEgi cigányzEnészEk...

225

A 20. században működő kalotaszegi cigányzenészek, cigányzenekarok, cigányzenész családok1

Bánffyhunyad Titi Gyuri prímás (szül. körülbelül 1870-ben) „A harmincas évek ben halt meg idős emberként. Hirgi volt a gordonosa.” Hirgi kisbőgős (körülbelül 1883-1933) „Teljes neve ismeretlen. Nagyon ügyes gordonos volt, Titi Gyuri bandájában muzsikált. Mindig így bíztatták: »Húzzad Hirgi, nyomjad Hirgi!«. Az öreg Székános (vistai táncos) muzsikása volt, aki mulatós ember volt. […] 1933-ban halt meg kb. 50 éves korá ban, megölték.”2 A „Csipások”. Varga Ferenc „Öreg Csipás” „prímás (sz. 1896. megh. 1958 körül), elgázolta a vonat. A kalotaszegi madonna c. filmben muzsikált. Balkézzel játszott. Néhány felvétel van tőle 1956-ból. Akkor már inkább csak kontrázott a táncban.”3 A vidék egyik legjobb muzsikusának tartották, kortársaiként a feltételezett kíséretéhez tartozott Bunyi József brácsás (szül. 1909-ben), aki Fodor Sándor Netti apai nagybátyja volt, s akinek a visszaemlékezések szerint volt még egy brácsás testvére és Berki Károly kisbőgős (szül 1904-ben), aki talán a Fodor Sándor Netti által emlí tett „Halál” Károly bánffyhunyadi bőgőssel azonos.4 Fodor Sándor Netti az 1

A saját kutatásaim és a MTA Zenetudományi Intézet Archívuma, különböző népzenei gyűjtések és publikált kiadványok, valamint szakirodalmi utalások alapján összeállított felsorolás valószínűleg nem teljes, viszont megpróbáltam a rendelkezésemre álló adatok alapján „nevesíteni” az elmúlt évszázad kalotaszegi cigánymuzsikusait. A neveket tele pülésenként közlöm, egyrészt aszerint, hogy a lokális közösségi tudat kit hova, melyik faluhoz sorolt, másrészt pedig, hogy ki kivel muzsikált huzamosabb ideig egy zenekarban. Ezért gyakran nem egyezik a származási hely, a lakhely és egy adott zenekar működési helye. 2 Martin: 2004: 180. 3 Martin: 2004: 180–181. 4 Fodor Sándor Netti: …és vot „Halál” Károly. Úgy hívták régen. Ha mész’ Eztet írd fel! Ezt a Halál Károlyt, mert ha mész hogy… vegyél tűlik… Mész Hunyadon. [Igen.] És érdekel, és akkor megmondod, hogy „Ismerik ezt a’ Halál Károly’? Bőgős!” [Bőgős.] Halál Károly. [És hunyadi volt.] Hunyadi. [És jó bőgős volt?] Nagyon. Kisbács, 2000. december 18.

226


Öreg Csipás kíséretéhez sorolta még „Ződes” Péter gyalui brácsást, illetve egy „Tonti” ragadványnevű kisbőgőst. Öreg Csipás hegedűjátékát fiai ifj. Varga Ferenc „Csipás” (szül. 1921-ben) és Varga Márton „Csipás” (1927–2001), valamint unokái legifjabb Varga Ferenc „Csipás” és Varga Sándor „Csipás” (ők ifj. Varga Ferenc fiai), Varga Jánoska „Csipás” és Varga István „Kiscsipás” (szül. 1974-ben) (ők Varga Márton fiai) örö költék. Ifj. Varga Ferenc Csipás zenekarához tartozott Zágor Aladár má sodprímás (szül. 1936-ban), a már említett Bunyi József brácsás, Lőrinc Albert brácsás (szül. 1927-ben), Ötvös József kispetri csellós (szül. 1922ben), a már szintén említett Berki Károly kisbőgős és Kallós Samu kisbőgős (szül. 1927-ben).5 Varga Márton Csipás zenekarához tartozott Szentpéter Lajos brácsás (szül. 1931-ben), Dániel Béla harmonikás (szül. 1936-ban), Varga József harmonikás,6 Varga Péter „Burunyi” brácsás, aki ma gát kolozsvárinak említette, született 1933-ban, meghalt 2005 környékén, amikor részegen muzsikálva Vízkereszt-köszöntés közben elütötte egy autó Bánffyhunyadon,7 Viski József magyarlónai kisbőgős (szül. 1921-ben),8 valamint Gálfi Lajos „Cocono” bogártelki bőgős (szül. 1933-ban).9 A bánffyhunyadi „úri” vendéglői zenészek közül az idővel Csíkszere dába költözött Boros Gyuszi „Bece” prímásra10 és annak testvérére, Boros Miki „Bece” klarinétosra11 (szül. 1931-ben) találtam vonatkozó adatokat. 5

1967. október 19-én gyűjtött tőlük Csenki Imre, Martin György és Sztanó Pál, majd 1969. március 20-án Martin György és Petruţiu Emil, lásd a ZTI Archívumában. 6 1985. április 27-én gyűjtött tőlük Könczei Csilla. Egy, Székely Levente által 1983. április 6-án készített felvételen Varga Ferenc Csipást Varga József kontrás kíséri, aki valószínű leg Könczei Csilla 1985-ös gyűjtésén már harmonikásként játszik. Ezen a felvételen Varga József 53 évesnek mondja magát, tehát eszerint 1930-ban születhetett. 7 2007. február 4-én mesélte Czilika Gyula és legifjabb Tóni Rudolf Kolozsváron. 8 Valószínűleg a gyalui, majd Magyarlónára költözött Viski zenészcsalád tagja, 1986. április 26-án kísérte egy magyalónai juhmérésen Varga Márton Csipást, Könczei Csilla gyűjtése. 9 1994. augusztus 11-én gyűjtöttem tőlük. 10 Fodor Sándor Netti: Ő muzsikált… Hunyadon, a vendéglőbe. […] az a prímás, Gyuszi, az tartotta magát, ő, ő nem „csűrös” zenész, mint mik. [Értem. Tehát ő úri zenész…] Úri zenész, vendéglőbe muzsikált. [Értem.] És már ő nem is akart velünk’ tárgyalni. [Értem.] De ő’ ő… Errül is osztán kérdezzél, mert ő elment Csíkszeredába! [Igen?] Igen! Gyuszi. [Értem.] Hunyadrul’ elment Csíkszeredába, s ott muzsikált a vendéglőbe, jó prímás vot, ami az övé, az övé. Kisbács, 2000. december 18. 11 Könczei Árpád és Könczei Csilla 1987. augusztus 5-i gyűjtése alkalmával Fodor Sándor Netti és id. Tóni Rudolf említettek egy Miki nevű szaxofonost, aki lehetséges, hogy azono sa Boros Miki „Bece” klarinétossal? Vagy annak leszármazottja?



227

Bogártelke A Czilika család. A zenészcsaládnak több ága volt,12 az ismertebb a „Samuk”: Czilika Samu prímás (1891–1928) és fiai: Boros Samu (1914–1994),13 Czilika János (1919–1994)14 és Czilika Béla (1924– 1966) prímások, Czilika vagy Sztojka Ödön (szül. 1928-ban, az 1980-as években kitelepedett Budapestre, felvéve a felesége Sztojka nevét, s ott is hunyt el) és Boros Gyula (1931–1995) bőgősök. A zenészcsalád fiata labb nemzedékei szintén muzsikusok: Czilika János fiai közül ifj. Czilika János „Sánta” szaxofonos (szül. 1939-ben) és Czilika Sándor dobos (szül. 1945-ben) lett, unokái közül a már Kolozsváron élő még ifjabb Czilika János hegedül; Czilika Béla fiai közül ifj. Czilika Béla „Brazil” vagy „Néger” harmonikás, majd „orgás” (szül. 1949-ben), Czilika Ödön harmonikás, majd gitáros (szül. 1951-ben), Czilika Gyula pedig prímás (szül. 1958-ban) lett, unokái közül ifj. Czilika Ödön dobos és „orgás”, ifj. Czilika Béla (szül. 1982-ben) pedig „orgás” lett (ők Czilika Ödön fiai), ifj. Czilika Gyula (szül. 1982-ben) tanult hegedűművész, Czilika Róbert „Bobby” (szül. 1986-ban) pedig prímás lett (ők Czilika Gyula fiai); Czilika Ödön gyerekei közül a fia, ifj. Czilika Edmund „Öcsi” (szül. 1958-ban) dobos és Czilika Tibor gitáros lett. A Czilika zenészcsalád másik ágához tartozott Czilika vagy Bunyi Gyula kisbőgős (szül. 1910-ben),15 testvére Czilika Károly bőgős (1900-1962), ennek fiai, ifj. Czilika Károly bő gős, harmonikás (1925–2001), Czilika Zoltán (szül. 1938-ban) csellós16 és Czilika András (Bandi) (szül. 1943-ban) dobos. Ifj. Czilika Károly17

12

Lásd az 5. ábraként közölt bogártelki Czilika zenészcsalád részletes családfáját, vala mint más zenészcsaládokkal fennálló rokonsági kapcsolathálójukat. Az adatok a Bogár telki Református Egyházközség különböző anyakönyveiből származnak. 13 Martin: 2004: 179: „Samu (1913) Boros Samu prímás (sz. 1913). jelenleg Egeresen lakik. Repertoárja kimerítően többször felvéve filmre is. [Boros Samu 1991 körül halt meg.]” 14 Martin: 2004: 179: „Jani (1919) Cilika János prímás, korábban másodprímás Boros Samu bandájában. Boros Samu öccse (sz. 1919). Most Egeresen lakik. Többször felvéve, filmre is. [Cilika János 1994. végén halt meg Kolozsváron.]” 15 Az említett Boros Gyula bőgős vérszerinti édesapja! 16 Ez utóbbi csak egy feltételezés: Czilika Gyula mesélte, hogy volt egy „Zolti bácsi” gor donkás, de nem tudta pontosítani, hogy tulajdonképpen ki is volt, ezért megpróbáltam a bogártelki anyakönyvek alapján beazonosítani: vagy Czilika Károly fia, vagy Czilika Samu prímás Czilika Zoltán nevű unokaöccse, aki 1918-ban született Türében. 17 Martin: 2004: 179: „Károly (kb. 1922) Cilika Károly hermonikás. Kolozsváron él 1955 óta, 1975-ben (kb. 53 éves volt). Fia hegedűtanár.”

228


9. Muzsika egy bogártelki temetésen, balról jobbra: Ármán Tibor prímás, Czilika János prímás, Boros Gyula bőgős, Gyurka József harmonikás

fia Jónás Gábor prímás, aki már a kolozsvári Zeneiskola hegedűtanárja lett (édesanyja Jónás Berta volt, ez utóbbi miatt hívják őt Jónásnak). A Gyurka család. Gyurka Samu prímás (1875–1936) és leszárma zottjai, a Czilikákkal muzsikáltak együtt: Gyurka Samu kibőgős (1902– 1960), akinek Gálfi Anna felesége révén valószínűleg leszármazottja lehetett a már említett Gálfi Lajos bőgős és Gálfi Elek zenész,18 Gyurka Berci csellós (szül. 1904-ben)19 és Gyurka József cimbalmos, harmonikás (szül. 1919-ben), akinek fia, ifj. Gyurka József szintén harmonikás lett (azonos volna a mérai Árusok által említett Czilika József harmonikás sal?). Gyurka Samu Anna leányát elvéve került Bogártelkére Sztojka

18

A bogártelki Halotti Anyakönyvben szerepel, mint „ref. zenész”. Martin: 2004: 179: „Berci (kb. 1904) Cilika Bertalan: korábban prímás (sz. kb. 1904). Mint bőgős működött legutóbb Boros Samu bandájában [Cilika Bertalan másik neve Gyurka Berci. 1904–1972. Az 1969-es gyűjtésen csellózik Boros Samu bandájában.]”

19



229

Lajos kolozsi származású prímás. Czilika Gyula említett még egy Kis Samu János bogártelki csellóst,20 aki lehetséges, hogy azonos a fenti Gyurka Samu prímással? Az Ármán család. Ármán Lajos kolozsi származású brácsás (szül. 1910-ben), 1941-ben nősült Bogártelkére, a „Samukkal” muzsikált,21 fia ifj. Ármán Lajos harmonikás (szül. 1940-ben), unokái a még ifjabb Ármán Lajos Kolozsváron élő „orgás” (ifj. Ármán Lajos fia) és Ármán Tibor prímás (szül. 1961-ben).22 Egeres Mihály „Vezetékneve ismeretlen. Jó prímás volt. 1933–34-ben halt meg 55–60 éves korában. (Mások szerint a 40-es évek elején halt meg.)”23 Ötvös Aladár zenész (1895–1971), a bogártelki Halotti Anya könyv szerint. Gyalu A Gyalui Református Egyház családkönyvében szerepel egy Zöld József „Tróger” (1860–1928) „cigányzenész”, aki valószínűleg valamilyen felmenője lehetett a Fodor Sándor Netti által emlegetett „Ződes” Péter brá csásnak. A „régi” zenészek közül Fodor Sándor Netti említette Hideg János prímást24 és egy Géza nevű (vezetékneve ismeretlen) bőgőst, Martin György feljegyzéseiben pedig egy Boldizsár Kálmán prímásról olvashatjuk, hogy az „1940-es években fiatalon halt meg. Burálóval kb. egyidős volt.”25 A Zágor – Fodor család. Zágor Samu „Mácsuj” prímás (szül. 1900-ben), az ő fia volt Fodor Sándor „Netti” prímás (1922–2004). 20

…vot Zolti bácsi’ és Kis Samu János. [Ezek gordonkával.] Igen, gordonkával, igen. És vot Gyula bácsi, a bogártelki, az is, tulajdonképpen Kis Samu, az is bogártelki vot. Egeres Gyártelep, 2001. október 29. 21 1969. április 10-én Kallós Zoltán és Martin György gyűjtött a Boros Samu és Czilika János prímások, Ármán Lajos brácsás, Gyurka Berci csellós, Boros Gyula nagybőgős és Czilika Béla harmonikás felállású zenekartól. 22 Czilika Béla szerint Ármán Tibi Ármán Erzsébet „szerelemgyereke”, Gyurka József cimbalmos unokája (2007. április 11-én mesélte Kolozsváron). 23 Martin: 2004: 182. 24 Fodor Sándor Netti: Vót ottan Hideg János! [Gyaluba?] Gyaluba. Az nagy, nagy prímás vot. Kisbács, 2000. december 18. S egy szakirodalmi adat is: „Az iparosbálokon Hideg János cigány „úrizenét” húzott, tangót, angolvalcert, keringőt.” Balogh – Fülemile: 2004: 113–114. 25 Martin: 2004: 181.

230


(Fodor Sándor Netti hegedűjátékát fia, ifj. Fodor Sándor „Netti” (szül. 1967-ben) örökölte, de ő már nem tekinthető gyalui zenésznek, Kisbácsban élt az édesapja halála után.) Ehhez a családhoz tartozott Fodor „Kincses” Károly prímás (szül. 1919-ben), Fodor Sándor Netti unokatestvére, akinek szucsági édesapja, Fodor József Fodor Nettinek, édesanyja, Zágor Júlia pedig Zágor Samunak volt testvére, magyarán a két testvérpár „keresztbe nősült”.26 És szintén ehhez a családhoz tartoz hatott Sztojka János „Jánoska” brácsás (1926–2004), aki apai ágon „a Diószegi családból származik, édesanyja neve után lett Sztojka”, 27 s valószínűleg rokona lehetett az említett Zágor Samu második feleségé nek, Diószegi Etelkának.28 A Viski család. Viski Rudolf prímás, Szászfenesen született 1911ben,29 majd Gyaluba nősült. Őt brácsán Muza Géza (szül. 1927-ben) bő gőn pedig fia, Viski Zoltán (szül. 1933-ban) kísérte.30 Gyerővásárhely A „Nónikák”. Nónika Miklós „Hitler” prímás (szül. 1924-ben, egyes adatok szerint Nádasszentmihályon, az 1990-es évek végén hunyt el), Nónika László brácsás (szül. 1938-ban) és Nónika Miklós bőgős (szül. 1942-ben, egyes adatok szerint Farkas Miklós).31 (A feljegyzésekben szerepel még egy Nónika József brácsás is, lehet hogy azonos a Lászlóval?) Nónika

26 Fodor Sándor Netti: Az anyja Károlynak, annak az anyja tesvér vot apámmal. [Igen.] És… aki tartotta apámnak a tesvérivel, tesvér vot anyámmal. [Értem.] Így nagy, nagy rokonságba votunk. Kisbács, 2000. december 18. 27 Nagy: 1998: 5. 28 Lásd a gyalui Ref. Egyházközség Megkereszteltek anyakönyvét és Családkönyvét. Fodor Sándor Netti szerint Sztojka János az említett Hideg János prímás családjából származott: Jánoska is, látod, az, az a Hideg, Hideg családbúl’ való. [Sztojka János.] Sztojka, onnat származott. Kisbács, 2001. május 7. 29 Valószínűleg rokona lehet a Boldizsár Zeyk Imre írásaiban megemlített szászfenesi Viski, majd máshol Ötvös János prímásnak. 30 1981. május 1-én gyűjtött tőlük Könczei Csilla. A Viski család leszármazottjai jelenleg Magyarlónán élnek. 2007. október 29-én a kolozsvári házsongárdi temetőben rábukkan tam Viski Aladár (1913–1972) és Viski Margit (született Dombi) (1918–1984) sírjára, Viski Aladár neve mellett egy hegedülő fényképe van a sírkövön. Kérdés, hogy ez a prímás azo nos-e a Boldizsár Zeyk által említett szászfenesi Viski Aladár prímással (Boldizsár Zeyk: 1994b: 4.; Boldizsár Zeyk: 1994a: 254.), s hogy egyáltalán rokonsági (és ha igen, milyen fokú) kapcsolatban állt-e a fent említett szászfenesi-gyalui-magyarlónai Viskikkel. 31 1978. augusztus 11-én gyűjtött tőlük Kallós Zoltán, lásd a ZTI Archívumában.



231

Miklós Hitler később a három fiával muzsikált: Nónika vagy Markó Albert brácsással (szül. 1948-ban), Nónika Zoltán harmonikással (szül. 1952-ben) és ifj. Nónika Miklós bőgőssel (szül. 1946-ban).32 Fodor Sándor Netti név nélkül említett még egy gyerővásárhelyi ma gyar kántort, aki hegedült, az édesapja pedig állítólag brácsázott.33 Inaktelke Kalló Márton magyar prímás (szül. 1921-ben),34 brácsása szintén magyar volt, Gál István (rokonok voltak, Kalló Márton unokatestvére ként említették),35 kisbőgőn pedig a bogártelki Czilika Zoltán36 kísérte. Kispetri Tót Gyurka kispetri zenészt Janicsek Jenő említi.37 És kispetrinek van feljegyezve Ötvös József csellós is (szül. 1922-ben), aki ifj. Varga Ferenc Csipás zenekarában muzsikált, de valószínűleg a váralmási Ötvös cigányzenész családhoz tartozott, ugyanis ezek közül többen él tek bizonyos periódusokban a Váralmással szomszédos Kispetriben, Nagypetriben, vagy akár Sztánán is. Kolozs A néprajzi szakirodalom által Erdőaljához sorolt Kolozs cigányzené szeit gyakran fogadták muzsikálni Kalotaszegen, s egyúttal szoros kap 32

1985. április 28-án gyűjtött tőlük Könczei Csilla. [Volt más magyar ember is a környéken, aki…] Van! Vuót még egy… Vásárhelyt. [Gyerővásárhelyt.] Gyerővásárhelyt, az… Jól ismertem, kántor’ kántor, jól tudott muzsikálni, és az apja vot a brácsos. Na azok olyan jól muzsikáltak! [Igen.] Most… onnat ismertem, muzsikáltam aztán a lakadalmába, mert gyerőmonostori vot a felesége, onnat nősült meg. Kisbács, 2001. május 7. 34 Kalló Márton fogyatékos volt, ez a tény is alátámasztja a vonatkozó szakirodalomnak azt a sokszor használt tézisét, hogy a faluközösség perifériáján elhelyezkedő zenészstátuszt csak a fogyatékkal élő paraszt emberek vállalják fel. Kalló Márton nagyon tehetséges zenész volt, még hegedűket is készített, ő muzsikál például a Demény Piroska által szerkesztett Inaktelki népzene lemezen, lásd: Electrecord EPE 01799, Bukarest, 1977. 35 Fodor Sándor Netti szerint: Kalló! [Kalló Marci.] Marci. [S az hogy tanult meg muzsi kálni, mert az ritka, hogy megtanuljon.] …Igen. De ott vot brá… Kalló Marci’ ott vot izé, brácsás is. Vót brácsás is, bőgős is. [S azok is magyar emberek voltak?] Magyar emberek, ott a… faluba. Kisbács, 2000. december 18. 36 A fentebb már említettek Czilikák közül az egyik, a Kalló Márton kíséretéhez tartozó Czilika Zoltán Egeresen élt. 37 Lásd Janicsek: 2005: 61. 33

232


csolatban is álltak a vidék cigányzenész társadalmával. Hogy kik ismerték a „kalotaszegi repertoárt”? Ármán Lajos prímás (szül. 1945-ben), Lakatos József kontrás (szül. 1928-ban) és Sztojka János bőgős (szül. 1934-ben);38 Sztojka György prímás (szül. 1923-ban), ifj. Sztojka György segédprímás (szül. 1955-ben), Mácsingó József brácsás (szül. 1910-ben) és Sándri József bőgős (szül. 1926-ban);39 Sztojka Lajos prímás (szül. 1926-ban) és Moldován József bőgős (szül. 1961-ben);40 Lakó „Kicsi” Aladár prímás (szül. 1926-ban, de tíz éves korától már Kolozsváron lakott, s a 2000-es évek elején halt meg), a már említett Sztojka György prímás, Lakó Gyula „Gyenge” brácsás (szül. 1929-ben), Titi Sándor „Laló” bőgős (szül. 1939-ben).41 Szintén Kolozsváron lakott Lakó József prímás (Lakó „Kicsi” Aladár unokaöccse), valamint Gidáli Jóska kolozsi származású „négyhúros” brácsás. És az utóbbi években egyre többet muzsikált kalotaszegi zenészekkel Filaton József „Pupu” (szül. 1961-ben), kolozsi bőgős is. Kolozsvár A Kolozsváron élő és kávéházakban, vendéglőkben muzsikáló kalota szegi származású vagy Kalotaszeg falvaiban is muzsikáló cigányzenészek közül fontos megemlíteni a bánffyhunyadi származású Dani „Bárdi” László prímást (1947?–2009) és testvérét, Dani Bélus csellóst, bőgőst, basszusgitárost (az édesapjuk Boros, az édesanyjuk Dániel volt, ez utób bi miatt hívják őket Daninak; Dani Bélus lehetséges, hogy azonos a már említett Dániel Béla hunyadi harmonikással?), a bánffyhunyadi Boros Elvira fiaként szintén hunyadi származású Berki Viktor bőgőst (szül. 1952-ben), a marosújvári származású Alexandru Ţitruş (ejtsd „Citrus”) prímást (1922–1989), aki 1963-tól élt Kolozsváron, a bonchidai szár mazású Pusztai György „Gruci” prímást, az ő fiát, Pusztai Aladár „Ali” cimbalmost és bőgőst, illetve testvérét, Pusztai István „Gruci” prímást,42 a bogártelki származású ifj. Ármán Lajos „orgást”, a kolozsi származású id. Lakó Alexandru „Ţuţaşu” (Puiu bácsi) és ifj. Lakó 38

1963. decemberében gyűjtött tőlük Martin György. 1979. október 31-én gyűjtött tőlük Sárosi Bálint. 40 1985. április 28-án gyűjtött tőlük Könczei Csilla. 41 1997. október 20-án gyűjtött tőlük Kelemen László. 42 Pusztai István (Ştefan) „Gruci” élete utolsó éveiben sokszor rákényszerült az utcai mu zsikálásra is. 39



233

Alexandru „Ţuţaşu” harmonikást, valamint Ţurca Elecuţ „román” cigányprímást43 és Urszuly Kálmán prímást, brácsást (szül. 1959-ben). Czilika Gyula említett egy Palacsinta Géza nevezetű kolozsvári cimbal most is.44 Magyargyerőmonostor Jónás János „Celler” brácsás, Fodor Sándor Netti mostohaapja és egy Dénes (vezetékneve ismeretlen) nevezetű kisbőgős.45 Magyarlóna A Kovács család.46 A zenészcsaládnak több ága volt, az ismertebb Kovács „Puli” Károly prímáshoz (1880–1930) vezethető vissza:47 a ku tatás az ő leszármazottjának tekinti Kovács Pál „Mozgó” („Kis Pali”)48

43 Többek között ő muzsikált Fodor Sándor Netti temetésén, 2004. október 22-én, Kisbácsban. 44 És Kolozsvárról hozták ezt a… Palasinta Gézát. [Igen.] […] Mikor vot nagy, komoly esküvő vot, ahova kelletett cimbalom, akkor hoztak Kolozsvárról. Egeres Gyártelep, 2001. október 29. Fodor Sándor Netti viszont hunyadinak tartotta: Vot cimbalom, vot. Vot cimbalom. Az a Géza bácsi, ki’ [Milyen Géza volt?] A… Már nem tudom megmondani. Ez, ez is hunyadi! Kisbács, 2000. december 18. 45 …anyám elvállott és férjhez ment Gyerőmonostorra. [S akkor ott is lakott Sanyi bácsi.] Akkor ott vuót, né, egy brácsás után ment férjhez. [Igen.] És ott… a ott jártam muzsikálni Dénes bácsi, és […] Jónás Jánosnak hívták. [Igen.] Az én mostohaapámat. [Igen.] Hogy is mondták, „Cellernek” csúfolták! [Celler.] (Kisbács, 2001. május 7.) Az említett Dénes bácsi egy magyargyerőmonostori bőgős lehetett: …vót nekem egy mostohaapám, ott Gyerőmonosturon, és az vot brácsás, de egy kicsit gyengébb brácsás vot. S vót Dénes bácsi, az vót a bőgősöm. Kicsi bőgővel, nem nagy bőgővel. Kisbács, 2001. január 31. 46 Az adatok a Magyarlónai Református Egyházközség Keresztelési Anyakönyvéből, Te metési Anyakönyvéből és Családkönyvéből származnak. 47 Martin György feljegyzéseiben is szerepel: „(Meghalt 1930 körül, kb. 50 éves korában.) Kovács Pál és Kovács Simon az ő leszármazottja. Feltehetőleg repertoárját is örökölték.” Martin: 2004: 180. A magyarlónai anyakönyvekben ifj. Puli Károlyként szerepel. 48 Martin György írja róla, hogy „Magyarlónán született 1910-ben, Szucságon, majd Magyarvistán lakott az 1930–40-es években. Kedvelt prímása, valamint barátja volt Mátyás Istvánnak, aki az 1940-es években az egész falu felháborodására leventeoktató-helyetteséül választot ta. Kolozsváron a Dermata (Herbac) gyárban tűzoltóként dolgozott 1944–45-ben. A felszaba dulás után egy baloldali munkástüntetésen a román templom tornyából rálőttek a menetre a vasgárdisták. Kis Pali a menet élén vörös zászlóval a kezében halt meg. Szucságon temet ték el. A legényes dallam mellett hallgatók, keservesek is őrzik emlékét. Kovács Simon ‘Buráló’, lónai prímás bátyja volt. Felesége a közelmúltban még élt. Ő kísérte Mátyás Istvánt az 1941-es filmfelvételen. Molnár István néhány dallamát fonográfra vette, és 2 dallamát közölte is.” (Martin: 2004: 180)

234


(1910–1945) és Kovács Simon „Buráló” (1924–1974) prímásokat.49 Ugyanakkor az anyakönyvek alapján valószínűbbnek tűnik, hogy Puli Károly Kovács Pálnak nagybátyja, Kovács Simonnak pedig anyai nagyap ja lehetett. A bejegyzések alapján ugyanis feltételezhető, hogy Kovács Pál Mozgó édesapja Kovács Pál „Náci” prímás volt (1886–1951), aki Puli Károly testvére lehetett, s akinek egy másik fia, Kovács Józsi „Gicsu” bőgős volt (1921–1999). Puli Károly leányát, Kovács Annát egy Kovács Ádám Simon (1941-ben hunyt el?) zenész vette el, s az ő fiúk volt Ko vács Simon Buráló, valamint Kovács Árpád „Suló” bőgős (1925–1978, felakasztotta magát), Kovács György „Gyurka” kisbőgős (szül. 1927ben, az anyakönyvi beírás szerint „eltűnt”…) és Kovács Béla „Zsiró” prímás (1941–1980). Martin György 1969-es gyűjtésén a jegyzőkönyv sze rint Kovács Simon Buráló prímás, Ádám Béla segédprímás, Culi János „Kucsi” kolozsi brácsás (szül. 1909-ben) és Kovács György szászfenesi(?) bőgős muzsikál50, a születési dátumok egybeesése miatt azonban valószí nű, hogy Buráló öccseiről, Kovács Ádám Béla „Zsiróról” és Kovács György Gyurkáról van szó, (ezért megkérdőjelezhető a feltűntetett szászfenesi származás!). Puli Károly fia lehetett Kovács György „Puli”,51 illetve Kovács Albert „Berci” nagybőgős (szül. 1900-ben). Szintén a Kovács család valamelyik ágához tartozhatott Kovács Vilhelm „Ricsu” vagy „Tátili” bőgős is (szül. 1941-ben), és Kovács Simon Burálóval még együtt muzsikált Farkas János „Csutkó” brácsás is (1912–1996). A bejegyzések szerint Magyarlónán élt még egy „román” cigányprímás is, Vak György,52 akinek a felesége is muzsikált!53 49

Haláláról írja Martin, hogy: „Részegen hazafele menet a Jára vizébe esett. Bivalyokkal akarták kivontatni, de a derekára kötött lánctól a mája megrepedt. Puli Károly leszárma zottja, Kis Pali öccse volt. Repertoárja részletesen kimerítve az 1969-es gyűjtések alkal mával.” (Martin: 2004: 180) 50 1969. április 19-én gyűjtött tőlük Kallós Zoltán és Martin György, illetve 1969. szep tember 9-én Pesovár Ferenc. 51 Ricci József írásában felsorol „néhány hajdani, híres, lónai cigányprímást: Kovács György (Puli), Kovács Károly (Puli), Kovács Pál (Mozgó), Vak Györgyi bácsi és Kovács Simon (Buráló).” (Ricci: 1992a: 4) Ricci szerint Kovács György „Puli” az apja volt Kovács Károly „Pulinak”, az anyakönyvek alapján viszont ez fordítva látszik. 52 Martin jegyzeteiben még kérdés formájában szerepel: „Vak György. Magyarlónai prí más vagy táncos?” (Martin: 2004: 180) 53 A lónai muzsikus cigányasszonyról, mint Puli Károly egyik leányáról, Fodor Sándor „Netti” is mesélt: [Volt olyan, hogy nők muzsikáljanak falun?] Vot! Vuót például, hol is vuót? Lónán? Lónán, itt Lónán. Vot egy… asszony, aki muzsikált lakodalmakat is.



235

Mákófalva Horváth Sándor (valószínűleg) magyar prímás (szül. 1914-ben).54 Méra Laci Gyuri (1849–1919) prímás. „(1849-ben született, meghalt 1919-ben, kb. 70 éves korában). Híres muzsikás volt, mert még Papfalvára (Popeşti) is elmerészkedett muzsikálni, ahol pedig híres figurás táncosok voltak. Boros Samu, bogártelki prímás apja volt? [Cilika János elbeszélése sze rint az apjuk nem ő volt, hanem Cilika Samu prímás]. Játékáról Balabán Imre 1912-ben készített fonográffelvételt.”55 A mérai Árus zenészcsalád

10. Muzsika tánc alá. Háttal Berki Ferenc „Árus” prímás, Berki Jenő „Csurkuly” harmonikás és Sztojka János „Jánoska” brácsás

[Cigányasszony volt?] Cigányasszony! [S hegedű, vagy?] A családba hegedűs vot. Ő is. Az apja az a… igen, Puli! Puli Károly! Kisbács, 2001. május 7. 54 Az adatot 1984. augusztus 1-én jegyezte fel Könczei Csilla. 55 Martin: 2004: 182.

236


emlékezete szerint a 20. század első felében a következő cigányprímás ok muzsikáltak Mérában: „Öreg” Péter (1896–1952), „Prikolics” és Zsombori Gyula (ez utóbbi családneve talán arra utal, hogy Magyar zsomborról származott?). Az „Árusok”. Antal János „Nagy Árus” (1900–1960) és testvére „Öreg” Antal Ferenc „Kis Árus” (1906–1975) prímások, Tóni Rudolf „Kormos” brácsás (1948–1992), aki Antal Katalin leánytestvérüknek volt a fia, valamint Antal Ferenc két fia: Berki Béla „Árus” brácsás (1940–1997), majd harmonikás és ifj. Antal vagy Berki Ferenc „Árus” bőgős (1931– 1995), majd prímás. A családban a zenészszakma továbbhagyományozódott: Tóni Rudolf brácsajátékát fia, ifj. Tóni Rudolf (szül. 1967-ben) és unokája legifjabb Tóni Rudolf (szül. 1983-ban) örökölte, Berki Béla „Árus” fiai, ifj. Berki Béla (szül. 1968-ban) és Berki Károly (szül. 1975-ben) harmoni káznak, Berki Ferenc Árus unokája, Berki Árpi „Pipi” (szül. 1982-ben, „szerelemgyerek”, a váralmási Zágor (Ötvös) Árpád „Pipi” az apja) pedig he gedül és bőgőzik. Az Árusokkal muzsikált még Boros József bőgős (szül. 1945),56 Sütő András bőgős (szül. 1932-ben), Berki Jenő „Csurkuly” (1951–2009, Berki Ferenc Árus veje) és fia ifj. Berki Jenő (szül. 1984-ben) harmonikások, és említettek még egy besztercei származású „Csurka” János brácsást és egy Bunyi Gyula gitáros is.57 Nagypetri Kulcsár János (valószínűleg) magyar prímás és Gorcsa Nelu, „a sánta” prímás.58 Szászfenes A Muza család. Muza József „Toska” (szül. 1922) prímás és kí sérete: Ötvös Aladár (szül. 1935-ben) brácsás és Lingurár Károly

56

1961. október 12-én „Öreg” Antal Ferenc Árus, Tóni Rudolf Kormos és Boros József muzsikált Andrásfalvy Bertalannak, Kallós Zoltánnak, Martin Györgynek és Pesovár Fe rencnek. 57 Az adatokat Berki Ferenc Árus szolgáltatta. (A mérai Árus zenészcsaládról lásd még az első mellékelt ábrát!) Könczei Csilla gyűjtési adatai említenek egy Zágor Jenő (szül. 1949ben) Egeresen élő harmonikást is, mint aki a mérai Árusokkal muzsikált, s aki talán az említett Berki Jenő Csurkullyal azonos? 58 Könczei Csilla gyűjtési adatai alapján.



237

„Koka” (szül. 1936) csellós;59 Ötvös József (szül. 1937) brácsás;60 Muza József Toska testvérei: Muza János (szül. 1929) brácsás és Muza Mózes „Mózsi” (szül. 1933) prímás, valamint unokatestvérük, Muza Károly (szül. 1936 – valószínűleg azonos az előbbi Lingurár Károllyal) csellós.61 Kü lönben a Muza testvérek édesapjuktól, néhai Muza József prímástól örö költék a muzsikát. Boldizsár Zeyk Imre írásaiban említi a szászfenesi Viski, majd máshol Ötvös János prímást, és annak nevelt fiát, Viski Aladárt.62 (Mivel a vidék cigánymuzsikusaira jellemző a családnevek következetlen használata, megkísérelhetjük a következő feltételezéseket: vajon Viski vagy Ötvös János nem azonos-e a Fodor Sándor Netti által említett Blág Jani prímással,63 s vajon Viski Aladár nem azonos-e Muza József Toska Ötvös Aladár brácsásával?) És még egy adat: Kallós Zoltán egyik 1983-as gyűjtésén muzsikál egy magát szászfenesinek valló Hoka Pál prímás (szül. 1940) is. Szucság Fodor Sándor Netti által említett szucsági zenészek: Antal Miklós prí más, Antal „Leves” brácsás és Antal Lajos „Laji” kisbőgős, velük mu zsikálhatott többek között Fodor János brácsás (Fodor Sándor Netti anyai nagyapja, aki mezőségi származású volt, és Szucságra nősült)64 is, valamint Málé Feri (széki származású?) prímás, akinek a fia brácsás volt (Fodor Sán dor Netti pedig kisbőgőzött nekik Nádaspapfalván és Kisbácsban).65 Egykor a szucsági zenészek muzsikáltak Bodonkúton is, ahol megemlítették Antal József prímást is, mint Antal Miklós édesapját.66 Czilika Béla egy „Pukló” János nevű szucsági prímást említett, akit a gyalui Sztojka János „Jánoska” brácsás, s a helybeli Jancsi harmonikás és Jani bácsi bőgős kísért.67 59

1985. augusztus 3-án gyűjtött tőlük Könczei Csilla. 1994. január 5-én gyűjtöttem tőlük. 61 Az Utolsó Óra program keretében gyűjtött tőlük 1998. május 18-án Kelemen László. 62 Boldizsár Zeyk: 1994b: 4.; Boldizsár Zeyk: 1994a: 254. 63 … még élt Blág’ [Ez a Blág Jani?] Ez a Blág Jani az, az fenesi vot. [Fenesi vot.] Fenesi vot. [És ő milyen hangszeren játszott?] Prímás vot. [Prímás volt.] Az vot a jó, legjobb prímás. [Igen?] Igen biza. Ő csinált cigánbálokat. [Értem. Ott Fenesen?] Fenesen… Kisbács, 2000. december 18. 64 …a nagy, nagytatám’ a nagytatám a Mezőségrűl jött ide. [Igen?] Igen. A Mezőségrűl. Itt nősült meg. Itt vot, a nagyanyám idevalósi vot, szucsági. És itt nősült meg. És brácsás vot a nagytatám. Na. Ötet hívták Fodor’ János. Kisbács, 2001. május 7. 65 Kisbács, 2000. december 18. 66 Gombár József (szül. 1905-ben) bodonkúti lakos közlése 1984. október 10-én, Bodonkúton (Könczei Csilla gyűjtése). 67 2007. április 11-én mesélte Czilika Béla Kolozsváron. 60

238


Türe Kömös István „Magyar prímás. Féllábú, falábú ember volt. Bő ga tyában járt még, tőle tanultak a cigányok muzsikálni. Öreg volt. [A türei anyakönyv szerint 1929–30-ban halt meg.]”68 Váralmás Az Ötvös család. (Valószínűleg leszármazottjai a vonatkozó szakiro dalomban elsőként említett kalotaszegi cigányzenekarának, a „nagyalmási” Eötvös Berczinek és bandájának.) Zágor69 „Pici” Aladár (szül. 1932ben) prímás, Lőrinc Adalbert „Kaskó” vagy „Ötvös Berci” (szül. 1927-ben) brácsás, Ötvös Sándor (szül. 1936-ban) bőgős;70 egy másik gyűjtésen Ötvös József prímás, Ötvös Berci prímás, Ötvös Albert brácsás (ez utóbbi kettő valószínűleg azonos az előbb említett Zágor Pici Aladárral és Lőrinc Adalberttel), Zágor János brácsás, László Sándor kisbőgős, Boros Sándor brácsás és Bura Ferenc bőgős neveit jegyez ték le,71 illetve muzsikált a váralmásiakkal egy Póka Albert nevű kőrösfői brácsás is. Pici Aladár unokái Ötvös Attila (szül. 1968-ban) prímás és Zágor (Ötvös) Árpád „Pipi” (szül. 1968-ban) harmonikás, szaxofo nos; Ötvös Attila említette még édesapjukat, Ötvös János „Pici” prí mást, bőgőst, valamint Ötvös Kálmán nevű szintén zenész testvérüket, hogy annak mindkét két fia muzsikál;72 szintén váralmási származású a Kolozsváron élő Ötvös Géza vendéglői prímás és testvére, a Czilika Gyu la által is említett Ötvös Róza cimbalmos, ez utóbbinak fia, Ötvös Géza „orgás” lett.73 A bogártelki Keresztelési, temetési, esketési anyakönyv be jegyzése említ egy Boldizsár Aladár váralmási zenészt is (mint Gyurka József cimbalmos, harmonikás apósa).

68

Martin: 2004: 182. A Zágor, mint zenésznév a Váralmáshoz közeli Sztánán is felbukkan: Janicsek Jenő könyvében Zágor és Berki sztánai zenészeket is megemlít. Lásd Janicsek: 2005: 61. 70 1997. október 9-én gyűjtött tőlük Kelemen László. 71 1985. július 2-án gyűjtött tőlük Könczei Csilla. 72 2006. április 29-én beszélgettem velük Budapesten, a Hagyományok Házában. 73 2001. október 29-én Egeres Gyártelepen és 2007. február 4.-én Kolozsváron mesélte Czilika Gyula. Különben Zágor (Ötvös) Árpi Pipi szerint édesanyjuk is muzsikált, dobolt: [Hallottam, hogy volt Váralmáson női zenész is. Rég…] Vót. [Milyen hangszeren játszott?] Dobbal. [Igen?] Persze. [S vitték lakodalomba dobolni?] Hogyne! Első atesztátja (az ‘atestat’ engedélyt jelent) vot anyámnak. Mint dobosné. Budapest, 2006. április 29. 69



239

11. Muzsika a kolozsvári táncházban: Czilika Gyula prímás, Czilika Róbert prímás, legifjabb Tóni Rudolf brácsás, Czilika Béla harmonikás, kolozsvári Tranzit Ház, 2007



241

Fodor Sándor „Netti”1 (1922–2004) „Csak nem tudják esztet muzsikálni, csak én, senki a világon. […] Me azok, akik muzsikálták, azok kihaltak.” (Fodor Sándor „Netti”)

12. Fodor Sándor „Netti” (1922–2004)

1

Megjelent 2005-ben a kolozsvári Művelődés folyóirat LVIII. évfolyamának második, februári számában (13–14. oldal), majd a bánffyhunyadi Kalotaszeg folyóirat XVI. évfo lyamának első számában (9–10. oldal).

242


2004. október 22-én, péntek koradélután a kisbácsi temetőbe tartó, több száz fős gyászmenetben felötlött emlékezetemben egy 1995 novemberé ben, a mérai Berki Ferenc „Árus” cigánymuzsikus temetésén Netti Sanyi bácsi szájából elhangzott kérdés: „Engem ki fog kikísérni, ha mindegyi künk elmegy?” Elnézve, de főleg hallgatva a halottaskocsit kísérő, kolozs vári vendéglőkben muzsikáló cigányzenészeket, rádöbbenthettem a kér dés jogosságára: a hagyományos kalotaszegi hangszeres népzene utolsó nagy prímását a saját mércéjével mérve már nem volt ki kikísérje a teme tőbe… Fodor Sándor „Netti” 1922. április 2-án született a Kolozs megyei Gya luban, cigánymuzsikus családban. Édesapja, Zágor (vagy Zágos) „Mácsuj” Samu prímás volt, a szintén zenészcsaládból származó, szucsági születésű édesanyját Fodor Nettinek hívták. Mivel szülei igen hamar elváltak – hi vatalosan nem is voltak összeházasodva –, Fodor Sándor egészen kicsi gyerekként Szucságba került, az édesanyja családjához, így örökölve a csa ládnevet, majd később – ragadványnévként – édesanyja keresztnevét.2 Hegedűt először hat éves korában adtak a kezébe, amikor az anyai nagyapja, a brácsás Fodor János elkezdett vele foglalkozni. De kisgye rek korában tanult az édesapjától is muzsikálni, minderre így emlékezett vissza: „(Ki tanította, szóval ki volt az első, akitől tanult?) A… nagytatámmal. (A brácsás nagytata.) Igen. Ő… (S oda nyomta a hangszert a kezébe, s…) Ide, na muzsikálj, s’ miko nem muzsikáltam úgy, (ahogy)… vette a csupor vizet, és leöntött. »Te!« S akko úgy ni megszeppentem, tudod me… (Nevet.) észrevettem. »Vigyázz te, mi, mi csinálsz, te, me…« Sa úgy, úgy… De, na osztán mondjam el neked(!), hogy, ez a nagytatám’ (Igen?) és a nagymamámnál votam, de jött apám. Me Szucság és Gyalu ottan a keresz tül… (A hegy, a hegyen keresztül, igen.) Keresztül kell menni a hegyen, és má’ (Igen.) ott van Gyalu. Jött’, még sokszor is jött muzsikálni, fogadták a szucságiak és muzsikált, s miko vége vot a muzsikálásnak, vagy miko nem is muzsikált, jött utánam, s vitt. Szeretett apám éngemet, szeretett. Má kilenc’ éves vótam, má akko má(r) tudtam úgy e(g), egy pár csárdást muzsikálni.”3 2

Egyes lejegyzésekben ragadványnevét egy t-vel írják („Neti”), valószínűleg a név eseti kiejtése miatt. 3 Részlet egy Kisbácsban, 2000. december 18-án készült beszélgetésünkből.


© www.kjnt.ro/szovegtar fodor sándor „netti”

243

Kilenc évesen „már tudott egy pár csárdást muzsikálni”, tizenkét éves korában már muzsikált a „kicsi táncba”, meg az ünnepeken. Első – s egész életében egyik kedvenc – brácsása a szintén gyalui születésű, de kolozsi származású Sztojka János volt, kisbőgőn pedig a szucsági Antal Lajos kísérte. Közben az édesanyja férjhez ment Magyargyerőmonostorra egy brácsáshoz, így „zenei tanulmányait” Felszegen folytatta, ahol a lehető legjobb kezekbe került: egy másik brácsás nagybátyja, „Bunyi” József, tag ja volt a kor egyik leghíresebb kalotaszegi prímásának, a bánffyhunyadi, „Balkezes” id. Varga Ferenc „Csipás” zenekarának. Az öreg „Csipás”, meg ismervén brácsása tehetséges unokaöccsét, tanítványának fogadta, és együtt tanította a vele egykorú nagyobbik fiával, ifj. Varga Ferenccel. (A közös tanulás és barátság eredményeképpen a két fiatal cigányprímás a következő évtizedekben igen sokat és szívesen muzsikált együtt.) A második bécsi döntés Magyargyerőmonostort Romániának hagyta, ezért az ifjú Fodor Sándor a háborús katonai szolgálat elől visszaszökött Szucságba, amelyik akkor Magyarországhoz tartozott: „…me má miko béjöttek a, a’ a magyarok, (Igen.) én ott túl votam, akko má kellett vona, hogy menjek katonának a rományoknál, bé is votam sora, so, sorozva, hogy menjek a katonának, hogy legyek ott katona, és akko az én mostohaapám’ o(ly)an koncséntrált vot, hogy is mondjam. (Igen.) Be vot vive katonának. (Igen.) És akko há, hazajött… három, négy nap rá, és akko azt mondta, »na, mi itt, itt vagyunk az egészen«. Itt van, itt van, hazajött, Ja, Janinak hívták. Itt van Jan… mostohaapád, Jani bátyád, és… itt vagy te is, mos(s) megyünk keresztül. Megyünk haza. (S átmen, s átmentek?) Megyünk, me Szucságba van nekünk lakásunk is, megyünk Szucságba. És ott átjöttünk. Átszöktük a határt, de a, a, a… grănicerek úgy votak a… az őrök’ (Igen?) nagyon üsmertek, me én muzsikáltam nekik, jártak a házunkhoz! (Nevet.) Üsmertek, ők segítettek, hogy a cucunkat áthozzuk.”4 A háború végén, a visszavonuló magyar csapatokkal megjárta a mai Magyarország területét is. 1945-ben tért vissza Szucságba, ahol megis merte és elvette első feleségét, a szucsági román disznópásztor leányát. Egy ideig fűtőként dolgozott a kardosi kőtörő malomban,5 viszont a mun 4

Részlet az említett beszélgetésünkből. Kardos a Kisbács és a kolozsvári Kerekdomb közötti, valamikori önálló településnek a neve.

5

244


kahelyén elsősorban a vállalat népi zenekarának tagjaként működött: „Én, én ott vótam füttő! És… Ott votam fütő és… azér… tettek éngemet, min, de nem vótam meg, lekalifákálva, (Igen.) csak tettek ulyan könnyű szolgálatra, hogy tudjak muzsikálni. Nem tettek nehéz munkára.”6 1960-ban, miután elvált, Egeres Gyártelepre költözött, itt ismerkedett meg második feleségével, és itt született egyetlen fia is, ifj. Fodor Sándor „Netti”, akiből szintén prímás nevelt. Folyamatos költözködéseinek 1977ben lett vége, amikor sikerült Kisbács központjában házat vásárolnia és családjával odaköltöznie. Ezekben az években teljesedett ki prímásként hírneve, s noha saját, családban szerveződő zenekara sohasem volt, több bandának lett állandó tagja.7 Fodor Sándor „Netti” mozgalmas cigánymuzsikus életpályáját megha tározta pályatársaihoz mérten kivételesen hosszú élete és nagyfokú fizi kai és szellemi mobilitása. Abban a korszakban született és nevelkedett, amikor a hagyományos hangszeres népzene még virágkorát élte, abban a korszakban volt érett felnőtt, amikor ezt a tanult tudását kamatoztathatta, de – mivel egy jó cigánymuzsikus szűkebb-tágabb, különböző etnikumú közössége zenei igényének teljes körű kielégítésére törekszik – felvállalta az újabb divathullámokat is, és végül abban a korszakban öregedett meg, amikor az új zenei ízlésvilág gyökeresen átalakította Kalotaszeg zenei kul túráját. Élete egyik nagy, többször emlegetett fájdalma, hogy tanúja volt zenésztársadalma, generációja kihalásának, tudatában volt annak, hogy ő az utolsó. Ugyanakkor szakmailag és emberileg sikeres és kiteljesedett életet mondhatott a magáénak, intelligens emberként – pályatársai több ségétől eltérően – mindig is jól kezelte anyagi helyzetét. Csodálták virtuóz és tiszta hegedűjátékát, szinte kimeríthetetlen zenei repertoárját, szeret ték szolgálatkész, közvetlen és humoros modorát, nyitott életvitelét, így mindig sikerült kivívja hallgató közönsége tetszését és tiszteletét. A hagyományos kalotaszegi cigányzenész életmódot élő Fodor Sándor, az amúgy is nagyfokú társadalmi mobilitásáról ismert vidék legmobilisabb személyei közé tartozott.8 Muzsikált Kalotaszeg szinte valameny nyi településén (még a havasi mócoknak is), majd az 1980-as évektől, a

6 Részlet az említett beszélgetésünkből. 7 Így például sokat muzsikált együtt a bogártelki Czilikákkal és a mérai Árusokkal. 8 Nagyfokú mobilitása az állandó újítás irányába a mindennapi életben is kimutatható: például neki volt először Szucságban motorbiciklije és tévékészüléke.


© www.kjnt.ro/szovegtar fodor sándor „netti”

245

táncházmozgalom „sztár-adatközlőjeként” megfordult erdélyi és magyar országi táncházakban, néptánctáborokban, de járt Nyugat-Európa több államában, illetve többször az Amerikai Egyesült Államokban. Maga sem tudta felsorolni, hogy hány zenésszel muzsikált együtt, hegedűjátékát ha talmas mennyiségű gyűjtés, több kiadott hanglemez és filmfelvétel őrzi. 1998-ban a Magyar Kulturális Örökség Minisztere a Népművészet Mestere címmel tűntette ki. És mindezen szakmai siker és anyagi megbecsülés el lenére egyforma lelkesedéssel és kedvvel tudott muzsikálni a New York-i Metropolitan-ban, a bodonkúti vagy szucsági bálban, az inaktelki vagy mérai lakodalomban, a budapesti vagy kolozsvári táncházban. Értelmes ember lévén érezte a különbséget a helyszín és a közönség viszonylatában, viszont az igazi nagy muzsikusokhoz méltóan sohasem tett különbséget a zenei előadásmódban. Élete utolsó évtizedeiben tanítványok százaival foglalkozott, a maga egyszerű, de szívből jövő pedagógiai módszertanával: kivel saját otthoná ban, kivel a különböző tánceseményeken, táborokban, kivel az együttmu zsikálás folyamatában. Ahogy öregedett, szokásává vált egy-egy táncrend behúzása után elkiáltani magát: „Száz évig!” Közel volt… Nyugodj béké ben, Sanyi bácsi!


© www.kjnt.ro/szovegtar Szakirodalom

ANDORKA Rudolf 1988 A családrekonstrukciós vizsgálat módszerei. (A Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutató Intézetének Történeti Demográfiai Füzetei, 4.) A Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutató Intézete, Budapest BALÁZS Éva 1939 Kolozs megye kialakulása. (Település és népiségtörténeti értekezések, 3.) Budapest BÁLINT Ferencné 2000 Régi ünnepi emlékek. Kalotaszeg XI. (2) 4, 9. BALOGH Balázs – FÜLEMILE Ágnes 2004 Társadalom, tájszerkezet, identitás Kalotaszegen. Fejezetek a regionális csoportképzés történeti folyamatairól. Akadémiai Kiadó, Budapest BÁNFFYHUNYAD ÉS VIDÉKE (Dr. Davidovics Sándor szerk.) 1899–1900 Társadalmi, szépirodalmi és közgazdasági heti lap I–II. évf. Bánffy-Hunyad BARTH, Fredrik 1996 Régi és új problémák az etnicitás elemzésében. Regio. Kisebbség, Politika, Társadalom VII. (1) 3–25. BARTÓK Béla 1911 A hangszeres zene folklórja Magyarországon. In: SZŐLLŐSY András (közread.): Bartók összegyűjtött írásai I. Zeneműkiadó, Budapest, 1966, 59–76. 1931 Cigány zene? Magyar zene? In: SZŐLLŐSY András (közread.): Bartók összegyűjtött írásai I. Zeneműkiadó, Budapest, 1966, 623–640. 1932 A népdalkutatás új eredményei Magyarországon. In: SZŐLLŐSY András (közread.): Bartók összegyűjtött írásai I. Zeneműkiadó, Budapest, 1966, 366–370. 1933 Magyar népzene. In: SZŐLLŐSY András (közread.): Bartók összegyűjtött írásai I. Zeneműkiadó, Budapest, 1966, 371–377. 1942 Faji tisztaság a zenében. In: Uő: A népzenéről. Magvető Kiadó, Budapest 1981, 85–90.

248


BÉKÉSI Ágnes 2002 A magyarországi muzsikus cigánycsaládok szocializációs stratégiái és kapcsolati hálózata. Kisebbségkutatás 11. (1) letöltve 2004 november 1-én: http://www.romapage.hu/rovatok/tud/tudomany. php?id=143 2003 Muzsikusok. Pont Kiadó, Budapest BENKŐ Mária – RICCI József 1994 Egy élő népszokás, a lónai Juhmérés. Kalotaszeg V. (5) 6, (6) 5. BOCZ János 2001 SUNBELT XXI – konferenciaismertető. Szociológiai Szemle X. (3) 139–147. BOHANNAN, Paul – GLAZER, Mark (szerk.) 1997 Mérföldkövek a kulturális antropológiában. Panem Kft., Budapest BOLDIZSÁR ZEYK Imre 1992 A jeles- és névnapokhoz kapcsolódó kalotaszegi népszokásokról. Karácsonyvárás és a karácsony köszöntése Nagypetriben. (1939) (Posta Borbála és Erzsébet gyűjtéséből közreadva) Kalotaszeg III. (12) a folyóiratban mellékelt naptár hátoldalán. 1994a Névnapok és jeles napok Tordaszentlászlón. In: Dr. KÓS Károly – Dr. FARAGÓ József (szerk.): Népismereti Dolgozatok 1994. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 251–265. 1994b A Szent Márton-napi „asztalüléses” bál (A név- és jeles napokhoz kapcsolódó népszokások Tordaszentlászlón II. sorozatcím alatt). Kalotaszeg V. (11) 4. 1996 A kis és nagylegények karácsonyi énektanulása és a hozzá kapcsolódó karácsonyi népszokások Tordaszentlászlón. Kalotaszeg VII. (12) 2. 2003 A pünkösdi ünnepkörhöz kapcsolódó hajdani népszokásunkról. Kalotaszeg XIV. (3) 5–6. BONACICH, Edna: 1973 A Theory of Middleman Minorities. American Sociological Review 38. (October) 583–594. BURKE, Peter 2000 Mi a történeti antropológia? In: SEBŐK Marcell (szerk.): Történeti antropológia Replika Kör, Budapest, 17–21. CZUCZA János 1891 Kalotaszegi népszokások. Kalotaszeg II. (6), (13), (16)


© www.kjnt.ro/szovegtar szaKirodaloM

249

CSÁNYI Gábor – SZENDRŐI Balázs 2004 Szociális hálózatok. Beszélő III. f. IX. (7–8) 133–139. DESCOLA, Philippe – LENCLUD, Gérard – SEVERI-ANNE, Carlo – TAYLOR, Christine 1993 A kulturális antropológia eszméi. Századvég Kiadó, Budapest ERDÉLYI MAGYAR SZÓTÖRTÉNETI TÁR VI. 1993 Anyagát gyűjtötte és szerkesztette SZABÓ T. Attila. Akadémiai Kiadó–Kriterion Kiadó, Budapest–Bukarest FARAGÓ József 1981 Téli legényünnepek a kalotaszegi Kiskapuson. In: Dr. KÓS Károly – Dr. FARAGÓ József (szerk.): Népismereti Dolgozatok 1981. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 138–159. FARAGÓ József – NAGY Jenő – VÁMSZER Géza 1977 Kalotaszegi magyar népviselet. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest FEKETE Károly 1995 Párválasztás a mai Kőrösfőn. Kalotaszeg VI. (11) 5. 2003 A magyarbikali kézfogó. Kalotaszeg XIV. (6) 10–11. FÜLEMILE Ágnes 1996 Történeti idő és emlékezés egy kétnemzetiségű kalotaszegi községben. Kalotaszentkirály–Zentelke ikerközség. Regio. Kisebbség, Politika, Társadalom 7. (1) 64–87. FÜLEMILE Ágnes – BALOGH Balázs 1998 Vázlat Kalotaszeg jelenkori társadalmáról. Néprajzi Értesítő LXXX. 151–172. GEERTZ, Clifford 1994 Az értelmezés hatalma. Századvég Kiadó, Budapest GIDDENS, Anthony 1997 Társadalmi mobilitás. In: Uő: Szociológia. Osiris Kiadó, Budapest, 244–249. HAIN, Ferenc 2005 Egy interdiszciplináris csizma a társadalomlélektan asztalán? Háló zatgondolat a pszichológiában és a szociálpszichológiában. Magyar Pszichológiai Szemle LX. (4.) 507–526. HERRMANN Antal 1890 Kalotaszegi czigány népdalok. Herrmann Antaltól. Kalotaszeg I. (3), (4), (7), (9), (15) 1891 Tárcza. Kalotaszegi czigány népdalok. Kalotaszeg II. (3), (29), (33)

250


ILUŢ, Petru 1997 Abordarea calitativă a socioumanului. (Seria Sociologie, Ştiinţe Politice) Editura Polirom, Iaşi JANICSEK Jenő 2005 Sztána története és névanyaga. (Sztánai füzetek, 2.) Kolozsvár–Sztána JANKÓ János 1890 Jegenye. (Kalotaszegen.) Fővárosi Lapok. Szépirodalmi és társadalmi napi közlöny XXVII. (231) 1693–1695. 1892a A kalotaszegi és erdélyi magyarságról. (Különlevonat az Erdély 1892. 1. 2. és 3. számából.) Erdélyrészi Kárpát-Egyesület, Kolozsvár 1892b Kalotaszeg magyar népe. Budapest (reprint – 1993) KABOS Emma 1900 Szucsák és népe. Erdély Népei. (Az Erdély néprajzi melléklete. Az Erdé lyi Kárpát Egyesület Néprajzi Osztályának értesítője) III. (3) 23–27. KALOTASZEG (Bölöni László felelős szerk.) 1890–1891 Bánffy-Hunyad és vidéke közművelődési, közgazdasági és társadalmi érdekeit képviselő hetilap. Fő dolgozó társak: Gyarmathy Zsigáné és Herrmann Antal. I–II. évf. Bánffy-Hunyad KALOTASZEG. KÉPES-HETILAP. (Kós Károly szerk.) 1912 Sztána–Bánffyhunyad, I. évf. 1–12. szám KALOTASZEG (Vasas Samu szerk., jelenleg Kusztos Tibor főszerk.) 1990– Kulturális közéleti havilap. Kiadja a Pro Kalotaszeg Művelődési Egyesület. Bánffyhunyad KALOTASZEG BIBLIOGRÁFIÁJA (Ercsei Judit szerk.) 2001 Kriza Könyvek 9. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár KODÁLY Zoltán 1943 A magyar népzene. (Második kiadás) Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest 1993 Magyar zene, magyar nyelv, magyar vers. Kodály Zoltán hátrahagyott írásai. Szerkesztette VARGYAS Lajos. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest KÓS Károly 1932 Kalotaszeg. Erdélyi Szépmíves Céh, Kolozsvár KÓSA László 1998 Paraszti polgárosulás és a népi kultúra táji megoszlása Magyarországon (1880–1920). Planétás Kiadó, Budapest KÓSA László – FILEP Antal 1975 A magyar nép táji-történeti tagolódása. Akadémiai Kiadó, Budapest



251

KÖNCZEI Csongor 1997 Generáció- és stílusváltás a kalotaszegi cigányzenész családoknál. Művelődés L. (2) 34–37. 2000 A zenei és táncbeli improvizációk összefüggéséről. Táncoló muzsikusok. In: CZÉGÉNYI Dóra – KESZEG Vilmos (szerk.): Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 8. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 294–300. 2002 A regionális identitástudat határ(talanság) képzetei. Az átmeneti vidék fogalmának körülírhatatlanságáról. In: SZABÓ Á. Töhötöm (szerk.): Lenyomatok. Fiatal kutatók a népi kultúráról. (Kriza Könyvek, 12.) Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 7–28. 2003 Néhány gondolat a kalotaszegi cigánymuzsikusok mobilitásának változásairól. In: SZABÓ Á. Töhötöm (szerk.): Lenyomatok 2. Fiatal kutatók a népi kultúráról. (Kriza Könyvek, 19.) Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 127–133. 2005 Fodor Sándor „Netti”. Művelődés LVIII. (2) 13–14. 2007a A kalotaszegi cigányzenészek társadalmi és kulturális hálózatáról. Doktori disszertáció. (lásd: http://doktori.btk.elte.hu/folk/ konczei/diss.pdf) Budapest 2007b A kalotaszegi cigánymuzsikusok táncalkotó és -alakító szerepének vizsgálatáról. Szempontok az erdélyi hagyományőrző cigányzenészek tánctudásának kutatásához. In: ILYÉS Sándor – POZSONY Ferenc (szerk.): Lokalitások, határok, találkozások. Tanulmányok erdélyi cigány közösségekről. Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve15. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 191–201. 2009a A magyar népzenekutatás falusi cigánymuzsikusa. Korunk III. f. XX. (5) 31–36. 2009b Ki számít kalotaszeginek? Egy néprajzi tájegység és a hozzá fűződő regionális identitástudat alakulásának történeti áttekintése. In: ILYÉS Sándor – JAKAB Albert Zsolt – SZABÓ Á. Töhötöm (szerk.): Nemzedékek, kutatások, lenyomatok. Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve17. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 9–26. 2010a A „nevenincs” muzsikusok. A kalotaszegi cigányzenészek 20. századi működésének történeti áttekintése (avagy szakirodalmi forráshiány a kalotaszegi cigányzenészek 20. századi működéséről: hogyan nem írtak a kalotaszegi cigányzenészekről?). In: DEÁKY Zita – NAGY Pál (szerk.): A cigány kultúra történeti és néprajzi kutatása a Kárpátmedencében. Magyar Néprajzi Társaság–Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar, Budapest–Gödöllő, 41–65.

252


2010b Muzsika a „kettős periférián”. A zenészstátus és az identitás kérdése az ezredforduló kalotaszegi cigánymuzsikusainak körében. In: BALI János – BÁTI Anikó – KISS Réka (szerk.): Inde Aurum – Inde Vinum – Inde Salutem. Paládi-Kovács Attila 70. születésnapjára. ELTE BTK Tárgyi Néprajzi Tanszék–MTA Néprajzi Kutatóintézet, Budapest, 421–428. KÜRTI László 2000 Kalotaszeg – határ, régió, fogalom. In: CZÉGÉNYI Dóra – KESZEG Vilmos (szerk.): Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 8. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 11–53. LAJTHA László 1962 Cigánybandák és a magyar népzene. In: BERLÁSZ Melinda (szerk.): Lajtha László összegyűjtött írásai I. Akadémiai Kiadó, Budapest, 150–154. LETENYEI László 2003 A kapcsolatháló regénye. Szociológiai Szemle XII. (1) 1–15. LÉVI-STRAUSS, Claude 2001 Strukturális antropológia I–II. Osiris Kiadó, Budapest MAGYAR NÉPRAJZ VI. 1990 Népzene – Néptánc – Népi játék. Főszerkesztő DÖMÖTÖR Tekla. Akadémiai Kiadó, Budapest MAGYAR NÉPRAJZI LEXIKON II. (Ortutay Gyula főszerk.) 1979 Akadémiai Kiadó, Budapest MARTIN György 1977a A táncos és a zene. Tánczenei terminológia Kalotaszegen In: ORTUTAY Gyula (főszerk.): Népi Kultúra – Népi Társadalom IX. Akadémiai Kiadó, Budapest, 357–389. 1977b Cigánycsárdás (szócikk). In: ORTUTAY Gyula (főszerk.): Magyar Néprajzi Lexikon I. Akadémiai Kiadó, Budapest, 425. 1980 A cigányság hagyományai és szerepe a kelet-európai népek tánckultúrájában In: BERLÁSZ Melinda – DOMOKOS Mária: Zenetudományi dolgozatok 1980. MTA Zenetudományi Intézete, Budapest, 67–74. 1990 Kalotaszeg (Kalotaszeg táncfolklorisztikai leírása). In: DÖMÖTÖR Tekla (főszerk.): Magyar Néprajz VI. Népzene – Néptánc – Népi játék. Akadémiai Kiadó, Budapest, 432–434. 2004 Mátyás István „Mundruc”. Egy kalotaszegi táncos egyéniségvizsgálata. Planétás Kiadó, Budapest



253

MÉREI Ferenc 1998 Közösségek rejtett hálózata. Osiris Kiadó, Budapest MÎRZA, Traian – SZENIK Ilona – PETRESCU, Gheorghe – DEJEU, Zamfir – BEJINARIU, Mircea (szerk.) 1978 Folclor muzical din zona Huedin / Huedin környéki népzene. Kolozsvár, 1978 NAGY Jenő 1948 Lakodalom a kalotaszegi Magyarvalkón. (Erdélyi Tudományos Füzetek, 168.) Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár (Különlenyomat az Erdélyi Múzeum 1943. évi 3–4. számából) NAGY Zsolt 1998 Kalotaszegi népzene I–II. Brácsa melléklet. (Népzenei Füzetek. Hangszeres népzenei példatár.) Magyar Művelődési Intézet, Budapest NASTASĂ, Lucian – VARGA Andrea (szerk.) 2001 Minorităţi etnoculturale. Mărturii documentare. Ţiganii din România (1919–1944) Centrul de Resurse pentru Diversitate Etnoculturală. Cluj PÁVAI István 1993a Az erdélyi és a moldvai magyarság népi tánczenéje. Teleki László Alapítvány, Budapest 1993b Interetnikus kapcsolatok az erdélyi népi tánczenében. Néprajzi Látóhatár II. (4) 1–20. 2005 Kalotaszeg és a bogártelki zenészek. Hagyományok Háza, Budapest PÉNTEK Attila 1995 Megkésett szüreti bál. Kalotaszeg VI. (12) 10. RICCI József 1992a Régi, népi munkafolyamatok nyomában: Szilvafőzés Lónán. Kalotaszeg III. (10) 4. 1992b Régi, népi munkafolyamatok nyomában: Kukoricafosztás Lónán. Kalotaszeg III. (12) 5. 1994 Régi lónai táncmulatságok. Kalotaszeg V. (10) 4. SÁRKÁNY Mihály 2000a Kultúra, etnikum, etnikai csoport. In: Uő: Kalandozások a 20. századi kulturális antropológiában. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 89–99. 2000b Az identitás kutatása az amerikai kulturális és a brit szociálantropológiában. In: Uő: Kalandozások a 20. századi kulturális antropológiában. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 101–114.

254


SÁROSI Bálint 1971 Cigányzene. Gondolat Kiadó, Budapest 1980 Hivatásos és nemhivatásos népzenészek. In: BERLÁSZ Melinda – DOMOKOS Mária: Zenetudományi dolgozatok 1980. MTA Zenetudományi Intézete, Budapest, 75–83. 1996 A hangszeres magyar népzene. Püski Kiadó, Budapest SEBESTYÉN Kálmán 1999 Móricz Zsigmond Kalotaszegen. Kalotaszeg X. (6–7) 3–4. SEBŐK Marcell (szerk.) 2000 Történeti antropológia. Replika Kör, Budapest STEWART, Michael Sinclair 1993 Daltestvérek. Az Oláhcigány identitás és közösség továbbélése a szocialista Magyarországon. T-Twins Kiadó–MTA Szociológiai Intézet–Max Weber Alapítvány, Budapest SZABÓ Árpád Töhötöm 1999 „Közös asztalt nem ütünk”. Egy gazdatársaság közösség- és intézményvizsgálata. In: BORBÉLY Éva – CZÉGÉNYI Dóra (szerk.): Változó társadalom. (Kriza Könyvek, 1.) Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 124–135. 2002 Közösség és intézmény. Stratégiák a lónai hagyományos gazdálkodásban. (Kriza Könyvek, 11.) Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár SZABÓ T. Attila 1942 Kalotaszeg helynevei. I. Adatok. Gróf Teleki Pál Tudományos Intézet, Kolozsvár SZENT-IVÁNYI István é.n. Rövid áttekintés a hálózat-elemzés (Network Analysis) történetéről, tárgyáról és módszeréről. Stencil, 2435–2466, készült 60 példányban a MTA Néprajzi Kutató Csoport Módszertani írások és munka-dokumentumok az „Életpályák és kapcsolat-hálók” c. kutatóvállalkozáshoz. SZILÁGYI Sándor 1993 A kalotaszentkirályi néptánc tábor. Kalotaszeg IV. (9) 5. SZUHAY Péter 1999 A magyarországi cigányok kultúrája: etnikus kultúra vagy a szegénység kultúrája. Panoráma Kiadó, Budapest



255

TARDOS Róbert 1995 Kapcsolathálózati elemzés: új paradigma? Szociológiai Szemle IV. (4) 73–80. TÖTSZEGI Tekla 1998 Szokás kalendárium. Kalotaszeg IX. (6) 6, 8. TROTTER, Robert T. II. 1999 Friends, Relatives, and Relevant Others: Conducting Ethnographic Network Studies. In: SCHENSUL, Jean J. et al. (eds.): Mapping Social Networks, Spatial Data & Hidden Populations . 4 Ethnographer’s Toolkit. AltaMira Press, Walnut Creek–London–New Delhi, 1–50. VARGYAS Lajos 1990 Hangszeres zene. In: DÖMÖTÖR Tekla (főszerk.): Magyar Néprajz VI. Népzene – Néptánc – Népi játék. Akadémiai Kiadó, Budapest, 171–176. WOLF, Eric R. 1995 Európa és a történelem nélküli népek. Akadémiai Kiadó–Osiris– Századvég Kiadó, Budapest

256

a Kalotaszegi cigányzenészeK társadalMi és Kulturális hálózatáról A levéltári adatok forrásai:

• A bogártelki ev. Ref. Egyházközség családkönyve • A nádasdaróci és bogártelki református család-könyve • Szülöttek és megkereszteltek nyilvántartása a daróczi–bogártelki egyházközségben • Konfirmáltak anyakönyve a Nádasdarócz–Bogártelki Református Egyházközségben • Keresztelési, temetési, esketési anyakönyv. Nádasdarócz–Bogártelke • A gyalui Ref. Egyházközség családkönyve • A gyalui Ref. Egyházközség. Megkereszteltek anyakönyve • A magyarlónai Ref. Egyházközség családkönyve • A magyarlónai Ref. Egyházközség keresztelési anyakönyve • A magyarlónai Ref. Egyházközség temetési anyakönyve



257

Rezumat

Reţelele sociale şi culturale ale muzicanţilor romi din zona etnografică Călata Scopul descrierii reţelei sociale şi culturale a muzicienilor romi din zona etnografică Călata era de a certifica faptul că muzicienii profesionişti din sate nu sunt izolaţi unii de alţii, ci activitatea lor a fost şi este marcată de reguli nescrise. Acest sistem de reguli poate fi interpretat ca un sistem com plex multicolor, unde fiecare parte din sistem este într-o anume relaţie sau contact cu celelalte părţi. Astfel reţeaua vocaţională ale acestor oameni este marcată de reţele sociale respectiv – într-o conexiune strânsă cu aceasta –, de reţele economice, dar într-o manieră în care acestea depind de funcţio narea reţelei vocaţionale. Acestea sunt în contact mutual cu acel mediu de mediator şi creator de cultură, pe care eu am definit-o ca reţea culturală. Concomitent – prin schiţarea vieţii muzicanţilor, a reţelelor culturale şi sociale legate de activitatea profesională am încercat să explic faptul, cum retrăiesc aceşti oameni propriile abilităţi vocaţionale – am încercat să scot din anonimitate muzicanţii romi din zona etnografică Călata din ultimul deceniul (astfel contrabalansând anonimitatea lor în literatura de specialitate până în prezent). Dacă considerăm această reţea – adoptând în abordarea problemei nu mai punctele de vedere ale structuralismului – ca fiind o totalitate compusă din părţi interconectate, o să avem o descriere simplistă, deoarece această reţea este una mult mai complexă. De aceea am considerat pe parcursul cercetării necesitatea tratării elementelor care au influenţă asupra vieţii muzicanţilor romi, dar în mod clar nu pot fi inclus în reţelele presupuse. Cu prezenta cercetare am dorit crearea unui model de cercetare. Este posibil, ca constatările mele să fie relevante şi pentru alte reţele de mu zicanţi din alte regiuni, susţinând astfel necesitatea cercetărilor similare. Colectarea datelor adiţionale referitoare la muzicanţii din zona etnografi că Călata respectiv procesarea acestora nici în prezent nu a luat sfârşit, în pofida faptului că comunitatea examinată între timp s-a destrămat şi s-a dezintegrat în totalitate. (Astfel, de exemplu cu metodologia folosită de antropologia istorică putem obţine informaţii noi, care pe parcurs pot fi analizate şi interpretate în cadrul modelului creat. )

258


Abstract

On the Social and Cultural Network of the Gypsy Musicians from Kalotaszeg My aim in outlining the social and cultural network of the Gypsy musicians from the Kalotaszeg region is in fact to prove that the professional rural mu sicians worked and are still working not in an isolated manner, but accord ing to a set of unwritten rules which though can be well described. This set of rules can be conceived as a multileveled and complex network system, in which each partial network is related to the other in a certain, more or less defined manner. Thus the professional operational network of these people is determined by their interconnected social and economic networks, but in the same time these networks highly depend on the professional operational network. All this is mutually connected to the environment transmitting and creating culture, which I defined as cultural network. In the meantime I drew up the cultural and social networks of their lives and operational area; trough these networks I offered a certain explanation of the experience of being mu sician. I have also tried to ‘name’ the past century’s Gypsy musicians from Kalotaszeg, thus compensating their anonymity in the specialist literature. We might get a much too simple image if we analyse these issues only according to structuralist criteria, since this network system is too com plex and intricate to be considered as the sum of partial systems. Therefore I found important to analyse those elements during the research, which also influenced the life of the Gypsy musicians from Kalotaszeg, but which could not be inserted unambiguously into the presumed networks. This thesis also aims at the setting up of a research model. It is very likely that my statements could be relevant concerning the musician networks of other regions as well, and this can substantiate the need for similar research. Yet I do not think that the data collection and data processing on Gypsy musicians from Kalotaszeg can be considered as an accomplished task, even if the examined environment has completely dis integrated in the meantime. For example, if further details and informa tion are to be revealed thanks to the methods of historic anthropology, these data can be analysed and interpreted within the framework of the network model already established.


260


Cuprins

Prefaţă (Mihály Sárkány) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 Prefaţă (Könczei Csongor) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 I. Cercetătorul prins de tematică, adică sincretism metodologic pe marginea interdisciplinarităţii . . . 15 1. Problematizarea temei de cercetare . . . . . . . . . . . . . . . . . 15 2. Istoricul analizei reţelelor sociale . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 2.1 Despre antecedente sociopsihologice ale analizei reţelelor sociale . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18 2.2 Despre antecedentele sociologice şi socio-antropologice ale analizei reţelelor sociale . . . . . . 20 2.3 Network analysis, ca metodă de sine stătătoare . . . . . . . 22 2.4 Instituţionalizarea analizei reţelelor sociale . . . . . . . . . 25 2.5 Analiza reţelelor sociale: metodă de cercetare, paradigmă sau disciplină? . . . . . . . 26 2.6 Analiza reţelei sociale la graniţa interdisciplinarităţii . . . . 28 3. Analiza reţelelor sociale în descrierile etnografice . . . . . . . . . 36 4. Concluzii: metode de cercetare aplicabile la tema de cercetare . . . 42 4.1 Posibilitatea aplicării analizei reţelelor sociale din perspectiva istorică . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42 4.2 Despre fundamentele metodologice şi teoretice ale unei cercetări similare . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44 4.3 Întrebări conclusive . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46 II. Muzicanţii „anonimi”. Privire asupra istoricului activităţilor şi funcţionării muzicanţilor romi din secolul 20. . . . . . . . . . . . . 1. Cine sunt muzicanţii romi din zona etnografică Călata?. . . . 1.1 Muzicanţii romi din zone rurale şi cercetarea etnomuzicologică maghiară – despre muzicanţii romungro din mediu rural. Descrierea breslei. Concepţii de cercetare . . . . . . . . . 1.2 Cine poate fi considerat / cine se consideră „kalotaszegi” (din zona Călata)? . . . . 1.3 Definirea obiectului . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . 49 . . 49

. . 50 . . 57 . . 72



261

2. Date despre practicile muzicanţilor romi din zona Călata în secolul 20. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74 2.1 Date disponibile . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74 2.2 Cum nu s-a scris despre muzicanţii romi din zona Călata? . . 76 2.3 Despre şansele unei analize de reţea . . . . . . . . . . . . . 104 III. Despre reţeaua socială şi culturală a muzicanţilor romi din zona Călata . . . . . . . . . . . . . . . . 107 1. Despre reţeaua de activităţi a muzicanţilor romi din zona Călata . . . . . . . . . . . . . . . 108 1.1 Alegerea şi dobândirea profesiei de muzicant . . . . . . . . 108 1.2 Repertoriul ca factor determinant al domeniului de activitate . . . . . . . . . . . . . . . . . . .119 1.3 A cânta în tarafuri . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 128 1.4 „Colegii”: relaţii profesionale şi judecăţi de valoare . . . . . 131 1.5 Despre domeniul de activitate al muzicanţilor romi din Călata . . . . . . . . . . . . . . . . .135 1.6 Reţeaua / networkul de activitate a muzicanţilor romi din zona Călata . . . . . . . . . . . . . 139 2. Reţeaua socială a muzicanţilor romi din zona Călata . . . . . . .145 2.1 Probleme referitoare la identitatea şi statutul de muzicant . . 145 2.2 Periferie „dublă”: pasaj între culturi? . . . . . . . . . . . . 148 2.3 Despre mobilitatea muzicanţilor romi din zona Călata . . . 151 2.4 Muzicanţii romi în reţeaua socială a majorităţii . . . . . . 156 2.5 Relaţiile de rudenie a muzicanţilor romi din zona Călata . 163 2.6 Dinastii de muzicanţi. Şi ceilalţi?. . . . . . . . . . . . . . . .173 3. Reţele economice ale muzicanţilor romi din zona Călata . . . . 178 3.1 Angajarea muzicanţilor în Călata . . . . . . . . . . . . . . 178 3.2 Aspectele economice ale relaţiilor de rudenie dintre muzicanţii . . . . . . . . . . 186 3.3 Sursele de venit în afara profesiei de muzicant . . . . . . . 189 3.4 Statutul de muzicant din sate în zilele de lucru . . . . . . . .191 3.5 Aspectele economice ale prestaţiilor în casa dansului popular din oraş şi în cazul deplasărilor în străinătate . . . . . . . . . . . . 193 3.6 Schimbările şi dezintegrarea „pieţei” . . . . . . . . . . . . 195

262


IV. Pe marginea culturilor. Despre rolul muzicanţilor romi din zona Călata ca creatori şi transmiţători de cultură . . 1. Despre cunostinţele profesionale ale muzicanţilor romi din zona Călata. . . . . . . . . . 2. Muzicantul rom ca artist creator. . . . . . . . . . . . . 3. Muzicantul rom în relaţia muzicii instrumentale şi a dansului popular . . . . . .

. . . . . 201 . . . . . 201 . . . . . 206 . . . . . 209

V. În loc de concluzii . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 219 ANEXE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 223 Muzicanţi romi, tarafe de muzicanţi romi, familii de muzicanţi romi din zona etnografică Călata în secolul 20. . . . . . . . . . . . . . . 225 Sándor Fodor „Netti” (1922–2004) . . . . . . . . . . . . . . . . . 241 Bibliografie . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 247 Sursele datelor de arhivă . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 256 Rezumat. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 257 Abstract . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 258



263

Contents

Foreword (Mihály Sárkány). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 Foreword (Könczei Csongor) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 I. The researcher caught by the subject, or methodological syncretism on the limits of interdisciplinarity . . 15 1. The topic . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15 2. A short history of network research . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 2.1 On the social psychology preliminaries of network analysis . . 18 2.2 On the sociology and social anthropology preliminaries of network analysis . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20 2.3 Network analysis as an independent research method . . . 22 2.4 On the institutionalisation of social network analysis . . . . 25 2.5 Social network analysis: research method, paradigm or discipline?. . . . . . . . . . . 26 2.6 Social network analysis on the limits of interdisciplinarity . . 28 3. Network analysis in ethnographic description . . . . . . . . . . . 36 4. Summing-up of the research methods related to the subject . . . 42 4.1 On the possibility to apply social network analysis in a historic dimension. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42 4.2 Remarks on the methodological and theoretical basis of a similar research subject . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44 4.3 Ensuing questions . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46 II. The ‘nameless musicians’. Historical overview on the activity of the Gypsy musicians from Kalotaszeg during the 20th century . 1. Who are the Gypsy musicians from Kalotaszeg? . . . . . . . . . 1.1 The rural Gypsy musician in Hungarian ethnomusicology. 1.2 Who counts for a local of Kalotaszeg? . . . . . . . . . . . . 1.3 Definition of the topic . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. Data on the activity of Gypsy musicians from Kalotaszeg in the 20th century . . . . . . . . . . . . . . . . 2.1 Data available to research . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.2 What was not written about Gypsy musicians from Kalotaszeg?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.3 On the prospects of a network analysis . . . . . . . . . . .

. . . . .

49 49 50 57 72

. 74 . 74 . 76 104

264


III. On the social and cultural network of Gypsy musicians from Kalotaszeg . . . . . . . . . . . . . . . . 107 1. On the operational network of Gypsy musicians from Kalotaszeg . . . . . . . . . . . . . . . 108 1.1 Choosing and acquiring the musician profession . . . . . . 108 1.2 The repertoire, as the decisive factor of the operational area . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .119 1.3 Playing within a band . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 128 1.4 The ‘colleagues’: professional relationships and value judgments . . . . . . . 131 1.5 On the operational area of Gypsy musicians from Kalotaszeg . . . . . . . . . . . . . .135 1.6 The operational network of Gypsy musicians from Kalotaszeg . . . . . . . . . . . . . 139 2. On the social network of Gypsy musicians from Kalotaszeg . . .145 2.1 The musician status and the identity. . . . . . . . . . . . . .145 2.2 The ‘double’ periphery: a passage between cultures? . . . 148 2.3 On the mobility of Gypsy musicians from Kalotaszeg . . . . 151 2.4 The Gypsy musician in the social network of the majority populations . . . . . . . . . . . . . . . . . 156 2.5. On the kinship system of Gypsy musicians from Kalotaszeg . . . . . . . . . . . . 163 2.6 Musician dynasties. And the others?. . . . . . . . . . . . . .173 3. On the economic network of Gypsy musicians from Kalotaszeg . . 178 3.1 Hiring of musicians in Kalotaszeg . . . . . . . . . . . . . . 178 3.2 On the economic aspects of family relations between the musicians . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 186 3.3 On sources of living outside the musician profession . . . 189 3.4 The musician status in a village’s every-day life . . . . . . .191 3.5 On the material aspects of playing in urban dance houses and of trips abroad . . . . . . . . . 193 3.6 The change and disintegration of the ‘market’ . . . . . . . 195 IV. On the edges of cultures. On the role of Gypsy musicians from Kalotaszeg as culture mediators and creators . . . . . . . . 201 1. On the professional knowledge of Gypsy musicians from Kalotaszeg . . . . . . . . . . . . . . . 201 2. The Gypsy musician as an artist . . . . . . . . . . . . . . . . . . 206



265

3. The Gypsy musician in the relation between instrumental dance music and dance . . . . . . . . . 209 V. In place of conclusions . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 219 APPENDICES . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 223 The Gypsy musicians, Gypsy bands, Gypsy musician families from Kalotaszeg in the 20th century . . 225 Sándor Fodor ‘Netti’ (1922–2004) . . . . . . . . . . . . . . . . . . 241 Literature . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 247 The sources of archives data . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 256 Rezumat. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 257 Abstract . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 258


259

KÖNCZEI Csongor (Kolozsvár, 1974) Magyar–néprajz szakot végzett a kolozsvári BBTE Bölcsészkarán, ugyanott szocio-etnolingvisztika, majd a BBTE Európai Tudományok Karán pedig kulturális antropológia poszt graduális képzésben részesült. 2008-ban szerzett doktori címet (PhD) az ELTE BTK Néprajztudományi Doktori Iskola Európai etnológia doktori program keretében. Jelenleg a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató In tézet munkatársa. Kutatási területei: etnokoreológia – etnomuzikológia, regionális, kulturális és etnikus identitások, interetnikus kapcsolatok, kulturális és társadalmi hálózatok.

Kriza KönyveK 36

Recommend Documents