Krisztus királysága igazságosság, békesség és öröm

A Budavári Főtemplom közösségének lapja

2016. Krisztus Király

Krisztus királysága igazságosság, békesség és öröm Ferenc pápa


Várunk

2016. november 20.

KRISZTUS A KIRÁLY? „SIC TRANSIT GLÓRIA MUNDI” 1929. februárjában Tóth Tihamér akkor, mint Budapesti hitszónok később, mint veszprémi püspök templomunkban XI. Pius megválasztásának 7. évfordulóján ezekkel a szavakkal szólt a Mátyás-templom közösségéhez. „Keresztény Magyar Testvéreim! Minden évben örvendetes ünnep annak a napnak visszatérte, amelyen Szentséges Atyánk (XI. Pius) homlokát először érintette a hármas tiara, de a pápai koronázás idei évfordulója az eddiginél is mélyebb rezonanciával rezdíti meg lelkünk kegyeletét. Mert ha már az előbbi évfordulókon is örvendetes lélekkel emeltük tekintetünket a Vatikán falán őrtálló fogoly Szentatya felé, (XI. Pius 1871-től a Vatikán foglya, majd 1929. február 11-én XI. Pius aláírja a Lateráni egyezményt, ezzel indul meg a Vatikán és az olasz állam között a megbékélés, ez az a pillanat, amikor a beszéd elhangzik templomunkban) mennyivel elemibb erővel tör elő hálánk ma: abban az esztendőben, amelyben a félszázad óta Krisztus oltáránál álló XI. Pius pápa elé a néhány nap óta ismét szabadpápa elé, szerte a világról alázattal járulnak hozsannával hódoló hűséges hívei.” Talán a mai fülnek, olvasónak kissé patetikus a szöveg, de szépen bemutatja azt a kort, amelyben a Pápa koronázását, megválasztását ünnepelték. A pápa liturgián kívül ünnepélyes alkalmakkor viselt hármas koronája, a legfőbb papi, tanítói és kormányzói hatalom jele, amellyel hivatalba lépésekor ünnepélyesen megkoronázták. V. Kelemen (1305-14) vezette be a triregnumnak nevezett hármas koronát. Az új pápát „a királyok és fejedelmek atyja, a világ irányítója és Krisztus földi helytartója” szavakkal koronázták meg. Utoljára VI. Pál pápát (1963-78) koronázták meg, aki saját koronáját azonnal a szegényeknek ajándékozta, és a koronát mitrával (püspöksüveggel) helyettesítette. A tiara pedig a Washingtoni Szeplőtelen Fogantatás templomba került. A pápa címerében XVI. Benedek 2005. óta a tiara helyett mitrát használ, de a Vatikán címerében megmaradt a tiara. Ebben az évben Boldog IV. Károly megkoronázásának 100. évfordulójára emlékezünk. Akit megkoronáztak, annak alkalmasnak kellett lennie a méltóságra. Ki az, aki ki meri jelenteni, hogy ő tudja és hiszi, hogy a koronázandó személy alkalmas erre? Aki majd a Gara kápolnában megtekinti a Boldog IV. Károly koronázását felidéző kiállítást, remélhetőleg majd erre a kérdésre is tud válaszolni. 2


XVI. évfolyam, 96. szám

A koronázó főpap, aki felkéri a szertartás során a királyt a méltó uralkodásra, oldalára köti a kardot és jogart ad a kezébe, majd a koronát a fejére teszi, mind-mind olyan elemek, mozzanatok, amelyeknek ezek a falak szemtanúi voltak, 1916. december 30-án. Egy királyt, aki az utolsó magyar király volt, akinek ereklyéje ott található a Jézus Szíve oltáron. Az első magyar király Szent István ereklyéje pedig a szembemiséző oltárban emlékeztet bennünket az igazi királyra, akinek uralma a szívekben kezdődik a szeretet által. Krisztus Királyra emlékezünk. A fenti koronázások megszűntek. Az egyház azonban az egyházi év utolsó vasárnapján felhívja a figyelmünket arra, hogy ki az, aki ebben az évben is uralkodott felettünk, ki volt az első helyen a lelkünkben. Krisztus alázata vagy valami más. A „szentek” – szól a liturgia szövege – „nem karddal, hanem hitükkel és alázatukkal győzedelmeskedtek a királyságok fölött.” A királyságok elmúltak, de Krisztus királysága csak belőlünk kophat ki, de ő nem akar elmúlni, ő nem tud nem szeretni, ő a szeretetével uralkodni fog. Legyen ez a mondat a mai napunk jelmondata. A koronázási szertartásban a Hercegprímás ezt mondja: „Az egyház szabadságát őrizd meg. Légy igazságos, mert enélkül semmiféle társadalom sem képes fennmaradni; jutalmazd a jókat, büntesd a bűnösöket. Védd meg az özvegyeket, árvákat, szegényeket és a gyengéket. Mindazok iránt, kik hozzád járulnak, légy kegyes, szelíd, jóságos. Úgy viseld magadat, hogy ne a te javadat keressed, hanem híveidéit, s jutalmadat ne a földön, hanem az égben várjad. Ezt adja meg neked az örök Isten. Ámen.” László atya

Győzelemről énekeljen Napkelet és Napnyugat, Millió szív összecsengjen, magasztalja az Urat! Krisztus újra földre szállott, vándorlásunk társa lett, Mert szerette a világot, kenyérszínbe rejtezett. Krisztus kenyér s bor színében Úr s Király a föld felett, Forrassz eggyé békességben minden népet s nemzetet!


2016. november 20.

Krisztus Király ünnepén a 10 órai nagymise keretében helyezik el templomunkban Boldog Aviánói Márk ereklyéjét. Az ünnepen Varga János atya, a bécsi Pázmáneum rektora, egykori budavári káplán misézik, s ő vállalta, hogy kicsit megismerteti az olvasókkal Európa megmentőjét.

AZ ISTENI IRGALMASSÁG FEGYVERTELEN PRÓFÉTÁJA 385 éve született Carlo Domenico Cristofori, a tizenegy gyermekes Pasquale Cristofori és Rosa Zanoni házaspár harmadik sarjaként Iáalia Pordenone tartományában, Aviano helységben. A később Marco d’Aviano néven híressé vált kapucinus szerzetes tehát már családi nevében is Krisztus-hordozó volt. Az első csoda, ami életében történt 3 éves korára tehető, amikor Édesanyja ágyacskájában látta őt, amint hirtelen egy nagy fényesség veszi körül, amely nem természetes fényforrásból származott. 12 évesen részesült a bérmálás szentségében, majd Goriziában a jezsuiták kollégiumában tanult. A félénk karakterű, de álmodozó fiú vágyat érzett magában a vértanúságra. Lelkesedésében 16 évesen, egy kollégiumi kimenő után nem tért vissza, hanem elindult, hogy a Velencei Köztársaság déli részeit segítse megvédeni az akkor már egyre erősödő török erőkkel szemben. Két nap múlva a gyaloglástól teljesen elfáradva, kiéhezve bekopogott a Capo d’Istria-i kapucinus kolostor ajtaján. Itt segítséget kapott: felerősítették és visszajuttatták családjához. A ferencesekkel való találkozás nagy hatással volt az ifjúkori válságban lévő fiatalra. Megértette, hogy van más lehetőség arra, hogy hivatását, a teljes önátadást és az apostolkodást megvalósítsa. Eldöntötte, hogy elhagyja a világot, és vállalja a kapucinusok rendkívül szigorú szabályzatát. 1648. november 21én vette magára a kapucinusok barna habitusát és kezdte meg noviciátusát. Ekkor kapta a Marco nevet. Nem tett túl sok erőfeszítést a nehéz tanulmányok érdekében, de aztán Fortunato da Cadore atya segítségével képes volt elérni a célt és megelégedésre befejezni tanulmányait. 1655. szeptember 18-án szentelték pappá, és 1664-től megbízták a vándorprédikálás feladatával. 1670-től a Belluno-i, majd néhány év múlva az Oderzo-i kapucinus konvent elöljárója. A felelősség azonban akadályozta a magány és imádság utáni vágyát. Ezért kérésére áthelyezték Padova-ba, ahol egy váratlanul megtartott prédikáció fedte fel a híveknek kiemelkedő igehirdetői tehetségét. 1676. szeptember 18-án, imájának és áldásának hatására egy 13 éve béna nővér, Suor Vincenza csodásan meggyógyult. Mindez megváltoztatta Padre Marco életét, amely addig viszonylag csendesen zajlott. Hasonló csodás gyógyulások több helyen is történtek, feltámasztott egy négy



napja halott gyermeket is. A betegek és rászorulók részére egyedi formában adott áldást, amelynek híre is ment, és bizonyos kellemetlenséget okozott az egyházi elöljárók felé. A hívek szinte fanatikusan rajongtak érte, szinte leszaggatták róla a ruhát, hogy egy emlékhez, ereklyéhez jussanak, mert a „szentség illatát” árasztotta. 1681-ben megkapta azt a privilégiumot, amit korábban szerzetes soha, hogy teljes búcsúval járó pápai áldást oszthatott, majd XI. Ince pápa a század csodatevőjévé nyilvánította. Áldását sokan kérték és vasárnapokon, főünnepeken mindig délelőtt 11 órakor adta áldását az előtte megjelent hívekre. Ez és más csodás gyógyulások, valamint a beszédeinek egyre növekvő híre, növelte népszerűségét, így a különböző európai nemzetek püspökei kezdték felkérni, mint prédikátort. Amerre járt megtöltötte a gyóntatószékeket. Köszöntése az egybegyűlteknek általánosan ez volt: „Pacem habete, pacem diligite” – legyen békétek és szeressétek a békét! Aviánói Márk fáradhatatlan utazó lett Veneto és Európa-szerte. Csodatevő hírében állt, és ahol csak járt, hatalmas tömeget tudott összegyűjteni a templomokban és a városok terein. Többek között Antwerpenben, Augsburgban, Kölnben, Mainzban, Salzburgban, Wormsban prédikált, és sokan bűnbánatot tartottak, illetve megtértek hatására. Az olaszon és latinon kívül nem beszélt más nyelvet, de néhány szót németül is tudott. Uralkodók akarták megszerezni őt, aminek híre eljutott elöljáróihoz és a Pápához is. Bejárta fél Európát: Tirol, Bajorország és Ausztria, ahol I. Lipót császár már 1680-ban Bécsbe akarta őt megszerezni tanácsadójának. Visszatért Velencébe, majd 1681-ben Franciaországon keresztül Flandriába ment, majd Németországon és Svájcon keresztül visszatért Itáliába. 1682-ben ő tartotta a pestisjárvány megszűnése kapcsán mondott hálaadó nagymisét Bécsben, a Grabenen. Isteni sugallatra így kiáltott: „Bécs, Bécs, térj meg, mert egyébként nagyobb baj fog rád köszönteni!” A következő évben IV. Mehmet komolyan fenyegeti Európát, és őszre a törökök már Bécsig jutnak. Boldog Aviánói Márk, aki méltán megkapta az Európa megmentője címet is, hatalmas részt vállalt abban, hogy a kontinens felszabaduljon a török uralom alól. Szervezett, bíztatott, lelkesített, morális támogatást adott a harcosoknak, imára és kitartásra nevelte őket, és fáradhatatlanul gondozta a sérülteket az oszmán csapatok elleni harcban. Nagy szerepe volt Bécs (1683), Párkány, Esztergom, Érsekújvár (1685) és Budapest (1686) felszabadításában, a mohácsi (1687), a nándorfehérvári győzelemben (1688) és a Karlócai békében (1689). A csatákban nem vett részt, 1683. szeptember 12-én, a Bécs melletti döntő győzelem idején a Kahlenbergen álló kis templomban imádkozott.


2016. november 20.

Személyére jellemző, hogy 1684-ben, amikor megtudta, hogy Padovában meg akarják lincselni a zsidókat budai hittestvéreik miatt, akiket hamisan avval vádolták meg, hogy kegyetlenül bántak a törökök ellen harcoló keresztényekkel, azonnal levelet írt, hogy cáfolja ezt a hazugságot. Evvel sokak életét megmentette. Ennek az eseménynek az emlékére Padovában a zsidók a mai napig ünneplik a „budai Purim”-ot. Sok levelében fennmaradt, hogy vágyott az elcsendesedésre, a visszavonulásra, sokkal jobban, mint az utazásra, a sikerekre vagy a fejedelmekkel való találkozásra. De az események nem engedték meg neki, hogy teljesüljön ez a vágya, ő pedig egész életében nem a maga akaratát kereste. 1699. júliusában, nem sokkal halála előtt újra Bécsbe ment missziót tartani. Így állt hozzá: „Fogynak erőim, de a Pápa így akarja. Akkor nagy gondossággal ennek kell, szenteljem magam. Add Istenem, hogy minden jól sikerüljön!” Találkozásuk során I. Lipót császár meghallván azt írta Márk atyának: „tisztelendőséged segít hálát adni Istennek, aki megadta azt, amit a világ nem tud megadni, a békét.” A fáradtan és betegen érkezett szerzetes hamarosan ágynak esett, a császár udvari orvosai sem tudtak segíteni. A nunciustól megkapta az apostoli áldást, ami nagy lelki megerősítést jelentett számára. Felvette a betegek kenetét és megújította fogadalmait. Augusztus 13-án 11 órakor a császár és felesége Eleonóra jelenlétében, pontosan az áldások szokásos órájában és azt a feszületet szorítva, amellyel oly sokszor megáldotta Európa népeit, visszaadta lelkét Teremtőjének. 2003-ban az Isteni Irgalmasság vasárnapján avatta boldoggá Szent II. János Pál pápa április 27-én, a Szent Péter téren. José Saraiva Martins bíboros, a Szentté avatási Kongregáció prefektusa a boldoggá avatás előtt így nyilatkozott: „II. János Pál pápa azért avatja boldoggá Aviánói Márkot, mert hősies mértékben gyakorolta a keresztény erényeket, nem pedig azért, mert egy másik vallás ellen harcolt. Az Egyház, mint minden más boldog, úgy Aviánói Márk esetében is, az életszentséget ismeri el, amely az erények hősies gyakorlásában valósult meg. Bécs török hódítás alóli felszabadítása természetesen nagy jelentőségű az egész európai történelem számára és a kapucinus szerzetes, mint a török elleni keresztes háború szervezője, ebben döntő szerepet kapott. Mindazonáltal nem saját kezdeményezéséből volt jelen a csatatéren, hanem I. Lipót császár és XI. Ince pápa felhívására” – mondta a bíboros. Hozzátette: „a kapucinus barát nem megelőző keresztes hadjáratot vezetett Bécsben, hanem a török hódítók elleni védelmi csatát vívott. Aviánói Márk volt az, aki személyes közbenjárásával a biztos haláltól mentette meg azt a 800 török katonát, akik 1688 szeptember 6-án Belgrád – akkor Nándorfehérvár – felszabadításánál a citadella foglyai maradtak és egyébként kardélre lettek volna hányva.



A Szentatya az ünnepi mise homíliájában elmondta: „Boldog Marco d'Aviano, akinek lelke égett az ima, a csend és Isten misztériumának imádása iránti vágytól, ragyogott az életszentségtől. Ez a szemlélődő vándorprédikátor Európa útjain egy hatalmas lelki megújulás középpontja volt, köszönhetően bátor prédikációinak, amelyeket sok csoda kísért. Az isteni kegyelem fegyvertelen prófétája volt, akit a körülmények kényszerítettek, hogy aktívan elköteleződjön a keresztény Európa szabadságának és egységének védelmében. Az európai kontinensen, amely ezekben az években az együttműködés új távlataira nyílik meg, Boldog Marco d'Aviano arra emlékeztet, hogy egysége akkor lesz szilárd, ha közös keresztény gyökerein alapul.” Másnap, április 28-án a Nagy Pápa zarándokok előtt így fogalmazott: „Aviánói Márk példája a bátor apostoli tevékenységnek, amit mindenki értékel, és az imának, amely hű a leghitelesebb ferences és kapucinus hagyományokhoz. Társadalmi téren megfogalmazott beszédei mindig a lelkek javát célozták, amelyek bátorítást adnak a mai keresztényeknek is, hogy megvédjék és támogassák az evangéliumi értékeket. Boldog Marco d'Aviano védelmezze Európát, hogy tudja építeni az egységét, nem elhanyagolva közös keresztény gyökereit.” Személye ma is aktuális, három üzenete van korunk számára:  Az első a megtérés szükségessége, a mély hit és a jobban megélt, komolyabban vett keresztény életvitel általi belső béke. Boldog Aviánói Márk megbocsájtást, elégtételt, megtérést hirdetett, szemben az értékrend relativizálásával, amiben ma is élünk.  A második a társadalmi megbékélés, hiszen élete nagy részében folyamatosan erőfeszítéseket tett nemzetközi szinten a béke megteremtéséért, az európai összefogásért.  A harmadik az egység. Aviánói Márk apostola volt annak a keresztény identitásának, amely hozzásegít az európai egységhez, nemcsak külső szinten (mint a gazdasági, pénzügyi, politikai szempontok), hanem az emberi személy mélyéig, a szívekig hatolva. A keresztény identitás az, ami hozzá tud segíteni a szándékok egységéhez, az igaz testvériséghez a békéért és a népek fejlődéséért. Egy kulináris érdekesség: elképzelhető, hogy Aviánói Márk alakjával hozható összefüggésbe a capuccino, az olaszok tipikus reggeli itala, amely egész Európában


2016. november 20.

elterjedt. Egyes források tudni vélik, hogy ő volt az első, aki tejet kért a kávéba, hogy annak erejét enyhítse, s az ital habitusának színéről – amellyel nagy hasonlóságot mutatott - kapta a nevét. Ha így volt, nem ad hozzá, ha nem, az sem von le életszentségéből, és egész Európára kiterjedő lelkipásztori tevékenységéből, az erényekben való hősies helytállásból. Bécsben van eltemetve a Kapucinus templomban. Eredetileg a kriptában helyezték örök nyugalomra, ahol a császársírok is vannak, de még I. Lipót császár úgy rendelkezett, hogy vigyék földi maradványait a templomba, mivel olyan sokan látogatták a sírját. És ez így van rendjén. Tisztelői Budán is vannak, és Budavárban is itt volt a legjelentősebb eseményeknél, itt mutatott be hálaadó misét Mátyás templomában. Jó, hogy éppen az Irgalmasság Szentévében helyezzük el itt a Koronázó Főtemplomban ereklyéit, és hogy őt mostantól itt, ilyen módon is tisztelhetjük, és közbenjárását kiemelten kérhetjük – ami nagyban szükséges is: Hazánkért, Európáért, a nemzetek közötti békéért, a népek megtéréséért. Janó atya

Aviánói Boldog Márk: A tökéletes bánat felindítása Jézus, Mária. Én, gyenge és méltatlan teremtmény, lábad elé borulva nagy fájdalommal és zűrzavarral teli lélekkel megvallom számtalan mulasztásomat és vétkemet, melyet az életem során elkövettem. Megbántottalak Téged, Istenem, megbántottalak Téged és szívem mélyéből bánom bűneimet. Szent segítségedben buzgón remélve szilárdan eltökélem, hogy inkább meghalok, de halálos bűnt többet el nem követek. Végtelenül fájlalom bűneimet, főképpen azért, mert velük megbántottalak Téged, végtelenül jóságos és szerető Istenem, akihez szüntelenül szálljon teremtményeid dicsérete, hálaadása és dicsőítése. Ámen.



Az elmúlt hetek az emlékezés jegyében teltek: 1956 eseményei 60 éve történtek. Varjú Imre atya – aki 2003-2010 között a mi plébánosunk volt – szép csendesen őrizte szívében az akkor történteket. Most két esemény is jelzi, hogy 24 évesen mennyire helyén volt a szíve. A híreket a Magyar Kurír írásaiból emeltük ki. A Magyar Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki Varjú Imre nyugalmazott plébánost október 23-án. Az elismerést Surján László európai parlamenti képviselő adta át a pestszentlőrinci Mária Szeplőtelen Szíve plébániatemplomban a nemzeti ünnepen a Varjú Imre által bemutatott szentmise végén. Varjú Imre 1978-tól huszonöt évig volt plébános Pestszentlőrincen, és nyugdíjas papként most is ott szolgál az Ibolya utcai Szent József-kápolnában. Idén nyáron ebben az egyházközségben ünnepelte pappá szentelésének hatvanadik évfordulóját, s most, a nemzeti ünnepen ugyanebben a közösségben vehette át a tisztikeresztet. A kitüntetést az 1956-os szabadságharc forradalmárainak odaadó lelki gondozásával induló hat évtizedes, rendkívüli elhivatottságban megélt papi szolgálatáért, valamint a Budavári Nagyboldogasszony-plébániatemplom műemlékvédelmi és szakrális szempontból is kivételes rekonstrukciójának létrejötte érdekében végzett meghatározó tevékenysége elismeréseként adományozta neki Áder János köztársasági elnök. Az Emberi Méltóság Tanácsa (EMT) emberi méltóságért díjjal tüntette ki Varjú Imre kanonokot, nyugalmazott plébánost az 1956-os forradalom és szabadságharc idején élete kockáztatása árán is állhatatosan végzett papi szolgálatáért. A kitüntetést Lomnici Zoltán, az EMT elnöke és Szunai Miklós, a szervezet főtitkára adta át szombaton Budapesten. Lomnici Zoltán a díjazottat méltatva elmondta: Varjú Imre nem volt pesti srác, nem vett részt a harcokban. Sőt, mivel a forradalom idején a Központi Papnevelő Intézetben csendes lelkigyakorlaton vett részt, sokáig nem is tudott a harcokról. November 4-én szentmisére igyekezett, amikor a szeme láttára lőttek agyon egy embert, aki szintén a templomba tartott. Ekkor magához vette az Oltáriszentséget, és a Kálvin téren, a szovjet katonák golyózáporán keresztül a Bakáts téri kórházba ment, hogy kiszolgáltassa a szentségeket, és lelki támasza legyen a betegeknek. Az EMT elnöke hozzátette: az akkor 24 éves pap volt az egyetlen ember, aki akkor a Kálvin téren életben maradt, a szovjet katonák ugyanis „tiszteletben tartották a reverendát”.

Kedves Imre Atya! Mi, a budavári hívek nagy szeretettel köszöntünk, és büszkék vagyunk arra, hogy hozzánk is tartozol! Isten éltessen és segítsen egész életedben!


2016. november 20.

LELKIGYAKORLAT AZ IRGALMASSÁG ÉVÉBEN FERENC PÁPA IMÁJA ALAPJÁN Énekkarunk szokásos lelki feltöltődése 2016. október 7–9. között volt Máriabesnyőn. Az elmélkedéseket Szerencsés Zsolt tb. kanonok atya, a soroksári Nagyboldogasszony templom plébánosa, a Jeruzsálemi Szent Sír lovagrend koadjutor nagyperjele tartotta. A ragyogó őszi napfényben éreztük Isten végtelen irgalmát, hiszen az előző napokban bőven hullott az eső. 1. „Urunk Jézus Krisztus, Te megtanítottál minket, hogy irgalmasok legyünk, mint ahogy a Mennyei Atya is irgalmas.” Az irgalmasság Isten Tulajdonsága, aki saját képmására teremtett minket. Ezért hasonlítunk rá a szeretetben. Senkinek nincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja azért, akit szeret. Kit nevezünk irgalmasnak? Aki segít a másikon, érdek nélkül. Aki nem úgy bánik a másikkal, ahogyan megérdemelné! Isten minden alkalmatlanságunk ellenére is tud velünk bánni, nem bűneink szerint bánik velünk, jót tud adni annak is, aki rossz. Az Ó- és Újszövetségben egyaránt olvasunk Isten irgalmáról. Mikeás próféta szerint Isten abban leli kedvét, hogy irgalmas. „Melyik isten olyan, mint te, aki elveszed a gonoszságot, és megbocsátod a vétkeket? Aki nem haragszol mindörökre, hanem kedved leled az irgalomban?”/Mik 7,18/ Jónás próféta perlekedik Istennel, mert Ninive megtér. Isten megrendítően szól a prófétához: „Bánkódsz emiatt a ricinus miatt, jóllehet nem is gondoztad, és nem is nevelted…. Hát akkor én ne irgalmazzak Ninivének, a nagyvárosnak, amelyben több mint százhúszezer olyan ember van, aki még nem tud különbséget tenni a jobb és bal keze között, és igen sok állat?”/Jón 4,10-11./ Az ember irgalmatlan, csak úgy! Az első ember halálát nem az öregség vagy betegség okozta! Az Újszövetségben számtalan példát találunk Jézus cselekedeteire, ahogy szánja a sokaságot, az egyes embert, aki bajban van, beteg, mert „megesett rajtuk a szíve”. Az irgalmas szamaritánus története minden korban megszívlelendő példát ad nekünk./Lk 10,25-37/ A legszomorúbb, hogy ahhoz vagyunk sokszor irgalmatlanok, akik a legközelebb állnak hozzánk. A kiszolgáltatott ember sokszor lesz agresszív. József Attila ezért írja:” Fogadj magadhoz Istenem, hogy ne legyek kegyetlen árva!”Az irgalmas lelkű ember idegennek érzi magát ebben a kegyetlen világban. Az irgalmasság veszélyt is rejthet. De: a „veszélyességi pótlékot” Isten fizeti. Az irgalmas ember az életet gazdagítja. Merjünk hát irgalmasok lenni, mert Isten megadja az erőt! Sohase felejtsük el, hogy Krisztus meghalt értünk, mielőtt megszülettünk! Döntéseinket meg kell imádkozni. A kérdés tehát nem az: kinek?, hanem mivel tudok rajta segíteni, személyválogatás nélkül.



2. „Te vagy a láthatatlan Atya látható arca” Az irgalmasság belülről indul ki, cselekedetekben nyilvánul meg, először a szívben jelentkezik. Csak ezután következik a tett. /Magyar nyelvünk szépen fejezi ki: összefacsarodik a szíve/. Gesztusaink elárulják, milyen szívvel tesszük, amit teszünk. Pl.: csak odalökjük, itt van, nesze! Vagy valóban szívesen adjuk. Mindig gondoljak arra, mennyi mindent kaptam Istentől, pedig nem is kértem! A kereszt jel az irgalmasságban is. A függőleges szára az isteni irgalmat jelenti, a vízszintes pedig az én segítségem. Az irgalmasság azonban nem üzletelés az Istennel. Ne azért legyek irgalmas, hogy jó legyek az Istennél! Tudnom kell: az irgalmasságra rá lehet fizetni, sőt bele is lehet halni! /M. Kolbe atya/ Az irgalmas szamaritánus története hét mozzanatot tartalmaz, gondolkodjunk el rajtuk! 1. „meglátta”: az irgalmas szemű ember nem megy tovább, hanem „megoldja”! 2. „megesett rajta a szíve”: nem szívtelen, van szíve! 3. „olajat, bort önt a sebre”: nem a feleslegből ad, hanem a legdrágábból, áldozatot hoz. 4. „bekötözi a sebeket”: nem azon gondolkozik, hogyan keletkeztek, ki ütötte? 5. „fölteszi a teherhordó állatára”: így majd neki kell gyalogolnia! Beszédes tett, helyezkedjünk a képbe, a sebesültet tartania is kell, nehogy leessen! 6. „ápolja másnapig”: nem pihenhet nyugodtan 7. „pénzt ad a fogadósnak”: tovább kell mennie, de gondja van erre az emberre, sőt ha kevés lenne a pénz, majd megadja, ha visszatér./A segítő kéz általában ehhez a mozzanathoz már nehezen ér el./ Jézust keresztre szegezik. Az ő sebeit senki sem kötözi be! Példát ad nekünk, imádkozik az ellenségeiért is. Jézus miatt megszabadulhatunk a velünk született irgalmatlanságtól azért, hogy mi lehessünk gyógyítók Isten kezében. Kezdjük el már otthon gyakorolni! Tegyük szinte észrevétlenül, semmit sem várva. Kérdezzem meg magamtól: mit akarok? Szolgálni! Mi lesz a jutalmam? Hogy tehetem! Isten megfizet neked!


2016. november 20.

3. MÁRIA, az irgalmasság anyja közbenjárására kérjük ezt tőled! Isten sohasem hagyja ki művéből az embert. Jézus elfogadta az ember útját. Kilenc hónap rejtettség, tizenkét év után újra csend az evangéliumokban. Majd három év, amelynek gazdagságát máig sem tudtuk kihasználni. Mária igenje megérint engem is. Pillanat szülöttei a nagy dolgok, ezért mondja szent Bernát: Ne késlekedj! Mária igent mond, de feltétlen Istenre hagyatkozással. Ott áll a kereszt alatt, de nem jajveszékel. Ő az Úr csöndes szolgáló leánya. Mi nagyon szeretjük, tiszteljük a Szűzanyát, csak ne kelljen követnünk! Máriát Isten szabadságában szólította meg, így mondott igent. A hívő ember számára az édesanya mindig ott van a szentek között. Életünket tőle kaptuk. Október 8-án, Magyarok Nagyasszonya ünnepén így kell Mária népének feltekinteni. Szeretjük az édesanyánkat vagy megfeledkezünk róla? Vagy elhanyagoljuk? A tékozló fiúnak van egy távoli, elhomályosult képe az otthonról. A földön addig van otthonunk, amíg van édesanyánk. Hol kezdődik az emberi kapcsolat? Amikor még nem is tudunk róla, mert még nem vagyunk a tudatunknál. Ezen a helyen áll egy Prágai Kisjézus szobor, a meg nem született gyermekekért. A mi felelősségünk is, hogyan állok mások mellé, nehéz helyzetében. Mária nem fordul el tőlünk. Márianosztrán ott a magyar korona a Szűzanya fején. Máriát valódi királynőként tiszteljük. „Amit mond, tegyétek meg!” Ő az igazi Krisztus követés példája. A szentek közül őt mindenki képes követni. Őseink hitével ne szűnjünk meg kérni tehát: imádkozzon értünk most és halálunk óráján! Opawsky Ilona, szoprán szólam vez.




Várunk

2016. november 20.

Az októberi nemzeti ünnepen templomunk orgonaművésze igen megtisztelő eseményre volt hivatalos, amelyről az ott elhangzottakkal adunk hírt. Budapest Főváros XII. kerület Hegyvidéki Önkormányzat, Hock Bertalan a Solti György Zenei Alapfokú Művészeti Iskola pedagógusa részére szakmai tevékenysége elismeréseként ÉLETMŰ Díjat adományoz.

„Hock Bertalan 1953-ban született Budapesten. Orgona tanulmányait Baróti Istvánnál kezdte, majd a villamosmérnöki diploma megszerzése után 1980-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán orgonaművésztanári oklevelet kapott. 1980-82-ig ösztöndíjas hallgató volt a Weimari Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. 1976 óta a Budavári Nagyboldogasszony templom orgonistája, orgonáinak tervezője. 1990-től a Solti György Alapfokú Zenei Művészeti Iskola alapító orgonatanára. Hock Bertalan az ország egyik kiemelkedő organológusa, hangszertörténésze, számos történeti orgona felújításának műemléki szakértője. Rendszeres fellépője hazai és külföldi koncerteknek, valamint alapítója és művészeti vezetője a Mátyás-templom Vasárnapi Orgonaesték sorozatnak. Több szóló lemeze is megjelent. Hock Bertalan nemcsak a XII. kerület kiváló művésztanára, hanem kerületi lakosként meghatározó személyisége közvetlen környezetének. 2016. július 9-én nyugdíjba vonult.” A díjat Pokorni Zoltán polgármester adta át.

Kedves Berci! A olvasói és szerkesztői nevében nagy szeretettel gratulálunk!

13


2016. november 20.

Nagy örömmel adjuk közre az alábbi egy idézet – egy gondolatos adventi naptárt, amit nagyon kedves „lakótársunk”, Kránitz Mihály professzor úr a Várunk olvasói számára állított össze. Éljünk a lehetőséggel, és vegyük minden nap kezünkbe a rövid útravalót, időzzünk el felette! Kedves Mihály Atya! Nagyon köszönjük, hogy temérdek feladatod mellett ránk külön is szakítottál időt!

„Rajta, menjünk fel az Úr hegyére, Jákob Istenének a házához, hogy tanítson meg útjaira, és így ösvényein járhassunk.” (Izajás könyve, 2,3) Az adventi program összeszedettséget kíván, és derűs vállalkozói kedvet. Egy hegymászáshoz lehetne hasonlítani, mely egyre magasabbra, a csúcsra, az ég felé tör. Az első biztos lépés után mindig könnyebb a folytatás, és a felhőkön áttörő fény is egyre hívogat. „Azon a napon az Úr sarjadéka ékes lesz és dicsőséges, és a föld gyümölcse díszére és dicsőségére lesz azoknak, akik Izraelből megmaradnak.” (Izajás könyve, 4,2) Adventi utunk a fény felé halad, s bár még a természet nem teszi lehetővé a világosság növekedését, lelkünkben a befogadott Ige képes arra, hogy Isten gyermekeinek örömével és szabadságával ajándékozzon meg. „Vessző kél majd Izáj törzsökéből, és hajtás sarjad gyökeréből.” (Izajás könyve, 11,1) A kereszténység az egyetemes üdvösséget egyetlen történelmi eseményhez köti: a kétezer évvel ezelőtt Betlehemben megszületett Jézus életéhez és áldozatához, amely által az egész emberiségre kiáradt az Isten szeretete. „A Seregek Ura bőséges lakomát rendez minden nemzetnek az ő szent hegyén.” (Izajás könyve, 25,6) Minden keresztény nemzedéknek kötelessége, hogy a kapott kegyelmi ajándékokat megossza másokkal és tanúságot tegyen arról, hogy Isten vár ránk, mert Ő már eljött hozzánk.



„Azon a napon ezt az éneket éneklik Júda földjén: Erős városunk van nekünk, védelmül kőfal és bástya van benne.” (Izajás könyve, 26,1) Szent József, aki igaz és istenfélő ember volt, várta a Messiást, és ráhagyatkozott a Szentlélek vezetésére. Nekünk is ezzel a bátor és erős hittel kell rendelkeznünk a változó világban, hogy mindig megmaradjunk az egyház közösségében. „Azon a napon a süketek is meghallják az Írás szavát, a vakok szeme pedig látásra nyílik a sötét homály után.” (Izajás könyve, 29,18) Életünk legbiztosabb alapja a teremtő Isten elgondolása az emberiségről, s benne minden egyes emberről. A kinyilatkoztatásban és Krisztus eljövetelében tárul fel, hogy mi a mennyei Atya elgondolása. Nem kell mást keresni, csak Őt, aki a Béke fejedelme. „Sion népe, te Jeruzsálemben élsz majd, és nem kell többé sírnod. Az Úr irgalmas lesz irántad, amikor meghallja hozzá kiáltó szavadat; mihelyt meghallja, meg is hallgat.” (Izajás könyve, 31,19) Ma megújulásra van szükség, mely vonatkozik az egyház minden tagjára, hogy teljesítse a küldetést, amellyel az Üdvözítő megbízta.

„Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, s nem aszerint ítélkezik, amit a fül hall, hanem igazságot szolgáltat az alacsony sorsúaknak, és méltányos ítéletet hoz a föld szegényeinek.”(Izajás könyve 11, 3-4) Isten, a Mennyei Atya számára kedvesek a kicsinyek, a szegények, a bizakodó szívűek. Fia, a Messiás is az ő útjukat járja. Legyen szemünk felismerni a legkisebb jelekben is Isten titokzatos jelenlétét. „Örüljön a puszta és a kiaszott vidék, ujjongjon a sivatag és viruljon, mint a liliom. Virulva viruljon, és örömében ujjongva daloljon!” (Izajás könyve, 35,1–2) Ha mindent, ami a hittel, Istennel és a vallással kapcsolatos, megszüntetnénk, akkor egy nagyon sivár környezetben élnénk. Ám, ha szívünket megnyitva, kitárulunk Isten felé, feldereng a fény és eltölt bennünket az örömteli remény.


2016. november 20.

„Vigasztaljátok meg népemet, vigasztaljátok meg – ezt mondja Istenetek.” (Izajás könyve, 40,1) Mindig bízhatunk a szerető Istenben, és földi életünk minden napja lehetőség arra, hogy jót tegyünk a rászorulókkal, és krisztusi magatartással járjunk a világban. Ne járjunk becsukott szemmel és ne zárjuk be szívünk ajtaját ott, ahol éppen a mi szeretetünkre várnak. „A szent és nagyhatalmú Isten kérdezi: Kihez hasonlítotok engem és kivel tesztek egyenlővé?” (Izajás könyve, 40,25) A legszebb emberi válasz az igen. Ezt tette Ábrahám, és ezt mondta ki a Boldogságos Szűz Mária, akik számunkra a hit példaképei. Valljuk meg hitünket és tegyük ezt derűsen és vonzóan, hogy a keresztények családja napról napra növekedjen! „Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te pedig a sarkát veszed célba.” (Teremtés könyve, 3,15) Gábor angyal köszöntése Mária zavarát eredményezi, de minden bizonnyal a „kegyelemmel teljes” kifejezés volt számára meglepő. Ezt az angyal még egyszer megerősíti, amikor kijelenti, hogy Mária kegyelmet talált Istennél, s ezért nem kell félnie, mert éppen ebben a kegyelmi állapotban van (Lk 1,30). „Én, az Úr, a te Istened arra tanítalak, ami javadra válik, és arra az útra vezetlek, amelyen járnod kell.” (Izajás könyve, 48,17) A gondoskodás mindannyiunk szívébe bele van írva, önmagunkról, a családunkról, akár ismeretlenekről, akikkel bármilyen formában találkozunk, és segítséget nyújthatunk. Nem is gondoljuk, hogy a csöndes helytállás, még ha nincs is szem előtt, micsoda erőforrása Krisztus egyházának. „Mint a tűzvész, Illés próféta jött, kinek szava lángolt, mint az égő fáklya.” (Sirák fia könyve, 48,1) Jézus új látásmódot hoz, mellyel helyesen tudjuk értelmezni a történelem múlt és jelen eseményeit, saját magunk és mások magatartását. Fedezzük fel mindig az ő jelenlétét, akár a legegyszerűbb történésekben is.



„Erősítsétek meg az elernyedt kezeket, és a roskadozó térdeket szilárdítsátok meg! Mondjátok a csüggedt szívűeknek: bátorság, ne féljetek! Íme, eljön Istenetek!” (Izajás könyve, 35,3–4) Adventi utunk során napról napra halljuk Jézus tanítását, és elsajátíthatjuk az ő magatartását. Vele együtt haladunk egyénileg és közösségileg is az egyházban. Ma nekünk kell Jézus hűséges apostolainak lenni, hogy az evangélium terjedjen. „Mily szépek, Jákob, a sátraid, és hajlékaid, Izrael! Mint a szétterülő völgyek, és a kertek a folyó mentén, mint az Úr ültette tölgyek s a cédrusok végig a parton.” (Számok könyve, 24,5–6) Amióta ember az ember, vagyis amióta Isten megteremtette, s férfinak és nőnek alkotta, kezdetektől napjainkig az istenkérdés az ember szívébe van írva. „Azon a napon nem kell majd szégyenkezned a tetteid miatt, amelyeket ellenem elkövettél.” (Szofoniás könyve 3,11) Legyen bármilyen a múltunk, legyenek akár nagy vétkeink, ha megtérünk, ha az érkező Messiás felé fordulunk, akkor ő elveszi nemcsak a világ, hanem a mi bűneinket is. Ez az igazi remény, az igazi örömhír. „Térjetek hozzám és megszabadultok, minden határai a földnek, mert én vagyok az Úr és senki más.” (Izajás könyve 45,22) Isten szabadítása nemcsak egy népre, hanem minden emberre vonatkozik. Ahhoz viszont, hogy eljusson üzenete a föld végső határáig, ránk van szüksége. Ezért hív most magához, hogy majd küldjön is. „Maga a Teremtőd lesz hitvesed, a Seregek Ura az ő neve, Izrael Szentje lesz a Megváltód, aki Istenének nevez az egész föld.” (Izajás könyve 54,5) Isten úgy szereti népét, mint férj a feleségét. Ám az ő szeretete tökéletes, ezért egészen be tudja tölteni a szívünket jelenlétével. Készüljünk erre a nagy találkozásra most, és majd második eljövetelekor is. „Tartsátok meg a törvényt: szabjátok tetteiteket az igazsághoz, mert nemsokára eljön szabadításom és megnyilvánul igazságom.” (Izajás könyve 56,1) Nincs élet valamiféle rendezettség nélkül. Lelki élet sincs az Istennek való engedelmesség nélkül. Az ő parancsai azonban nem nehezek, mert az ő törvénye: a Szeretet! „Nem vétetik el a fejedelmi pálca Júdától, sem a vezéri bot az ő kezéből, míg el nem jön az Eljövendő, akinek a népek engedelmeskedni fognak.” (Teremtés könyve, 49,10) Nemzedékek századokon át várták a Messiást. A lelkiismeret ad bizonyos eligazítást, de a bűnöket csak Isten bocsáthatja meg. Jézus eljövetelével a történelem és az emberiség új korszaka bontakozott ki.


2016. november 20.

„Az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Emmánuelnek nevezi, ami annyit jelent: Velünk az Isten.'” (Iz. 7,14) Isten üdvözítő terve egy názáreti leány kiválasztásában valósul meg, akiről a próféták is jövendöltek. A Mennyei Atyának mindannyiunkkal terve van. Nyissam meg szívem és fogadjam be és tegyem mg, amit tőlem elvár. „A bírák korában volt egy Szoreából, Dán törzséből való ember, Mánoah volt a neve. Felesége magtalan volt, és nem volt gyermeke. Az Úr angyala megjelent az asszonynak, és így szólt hozzá: Magtalan vagy, és nincs fiad, de fogansz majd, és fiút szülsz. (Bírák könyve, 13,2–3) Ha minden ember jónak született, miért van annyi háború a világon? Ha minden édesanya szereti gyermekét, akkor miért képes a felnőtt ember a gyűlöletre? Az ellentmondás feloldására itt a Földön egyetlen megoldás van, ez pedig Krisztus keresztje, mely kibékíti a szembenállókat, és erőt ad a bűn elleni küzdelemben. „Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélységeiből, akár felülről a magasból.” (Izajás könyve 7, 11) A nagy jel a Messiás, az Emmánuel, akit várunk, hogy ő a „velünk az Isten”, akiben ma is remélünk. Töltsön el minket is az az öröm, amit az Úr ad azoknak, akik teljesen rábízzák magukat a mennyei Atya tervére és elgondolására. „Nézd, elmúlt a tél, elállt az eső, elvonult. A föld színén immár virágok nyílnak, itt van a szőlőmetszés ideje, és gerlice hangja hallatszik földünkön.” (Énekek éneke 2,11–12) Az ember hite szilárdságot jelent gondolataiban és tetteiben. Legyünk olyan példái és világító tornyai Krisztus tanításának, hogy az egyház küldetése elérje célját és tanítvánnyá tegyen minden népet. „ Engedd meg, uram! Amint igaz, hogy élek, uram, az az asszony vagyok, aki itt álltam melletted és imádkoztam az Úrhoz. Ezért a fiúért imádkoztam. S lám az Úr teljesítette kérésemet, amellyel hozzá fordultam. Ezért én is átengedem (fiamat) az Úrnak, egész életemre átengedem az Úrnak.” (1Sámuel 1,26-27)



Senki nem gondolt arra, hogy a Messiás így fog megszületni: „Íme, a szűz fogan és fiút szül.” Mégis ez az igazi örömhír, a Messiás elérkezése és a megváltás megvalósulása. „Íme, elküldöm hírnökömet, hogy elkészítse előttem az utat. Hamarosan belép szentélyébe az Úr, akit kerestek, és a szövetség angyala, aki után vágyakoztok.” (Malakiás könyve, 3,1) A Messiás mindenkihez eljött. Nem lehet kikerülni. Mindenki találkozni fog vele. Akik felismerték, azok feladatot kapnak. A keresztény elnevezés azt jelenti, hogy krisztusi, Krisztushoz tartozó, tehát a Messiás követője. Éljük meg ezt a nevet, és vigyük közelebb Jézust embertársainkhoz. „Azt közli veled az Úr, hogy felépíti házadat. Házad és királyságod örökre fennmarad színem előtt, és trónod mindörökké szilárd marad.” (Sámuel második könyve, 7,16) Ne felejtsük el, hogy a karácsony olyan, mint egy forrás, amelyből merítenünk kell, ahol megpihenhetünk, ahol együtt örülhetünk másokkal, ahol megajándékoznak és mi is ajándékozunk, és ahol Isten jelen van közöttünk.


2016. november 20.

Időről időre halljuk a vasárnapi hirdetésben, hogy valamelyik korosztály gyermekeit várják a diákmise után a „padlástéri játékok” újabb alkalmára. Lelkes vezetőjétől, Patocskai Katitól kis ízelítőt kapunk, mi is folyik ilyenkor a karzat feletti teremben.

PADLÁSTÉRI JÁTÉKOK Szeptemberben kéthetenkénti rendszerességgel indult újra útjára a tavaly már megálmodott padlástéri játékok sorozat. Sok ember munkája van ebben. Van, aki álmodta, volt, aki kivitelezte, tervezte, varrta, barkácsolta.... Nem pusztán egy színekben, fényárban úszó impozáns terem ad ennek otthont, de mégiscsak "alattunk" az a templom terül el, ahol még királyt is koronáztak a Szűzanya oltára előtt. Áldott az atmoszféra és áldottak a bútorok, a tér, a jelmezek is, hiszen szeptemberben a Veni Sancte mise után Laci atya és Csaba atya közösen áldották meg a játékteret. Praktikus bútorok és egy mozdulattal magunkra ölthető jelmezek, „kellékek” segítik az interaktív foglalkozásokat. Miről szól ez az egy óra? A megálmodókkal arra gondoltunk, ha az alkalmak az adott hónap jeles szentjeihez vagy ünnepköréhez kapcsolódnának, felbuzdulván a tavaly húsvétkor eljátszott passiójátékon, amit a gyerekekkel közösen terveztünk és játszottunk el kicsik és nagyok örömére. (Azt hiszem, a templom honlapján a képek magukért beszélnek.) Októberben Szent Ferenchez kapcsolódóan templomot építettünk, majd engedélyt kértünk az akkori pápától Ferenc nevében, hogy önálló szerzetesrendje lehessen... A gyerekek saját ötleteiket is beépítették a munkába, így kicsit sikerült aktualizálnunk Ferenc „akkori” dolgait. Ez valahol a célom is. „Ti mit tettetek volna Ferenc helyében? Ti elkeseredtetek volna, ha a templomotok ilyen nehezen épül?” - hangzik el a kérdés. A válaszok rendkívül kreatívak, és megállnák a helyüket az akkori időkben is. A foglalkozásokon természetesen van játék is,... bár én az evangéliumi részletek dramatizálását és a szentek életéből egy-egy jelenet megjelenítését, a színjátszást is pont ugyanúgy annak veszem!



II. MÁTYÁS-TEMPLOMI TORONYFUTÁS „De szóra sem tartom érdemesnek életemet, csakhogy elvégezhessem futásomat, és teljesítsem a feladatot, amelyet Urunk, Jézus bízott rám, vagyis hogy tanúságot tegyek az Isten kegyelmét hirdető evangéliumról” – írja Szent Lukács (Apcsel 20, 24). 2016. április 30-án, szombaton tartottuk az első Mátyás-templomi toronyfutást, és 2016. október 29-én, szombaton már a második toronyfutó versenyünk is szerencsésen lezajlott. Noha Máté evangéliuma így ír: „Imádkozzatok, hogy ne télen vagy szombaton kelljen futnotok!” (Mt 24,20), de alkalmazkodni kell a templom turisztikai és hitéleti programjaihoz, és a családok szabad időpontjait is érdemes figyelembe venni. Megvártuk a szombati esküvők lezajlását és a Szent Sír Lovagrend október 21-i avatását, így találtuk meg az első szabad őszi időpontot, október 29-ét. A vasárnapi hirdetések sok olyan jelentkezőt is megszólítottak, akik egyéb közösségi programjainkhoz eddig még nem csatlakoztak. Sőt, igazán humoros volt látni a hirdetések felolvasásakor a padban ülők csodálkozó és mosolygós összenézését: jól hallották: to-rony-fu-tás?!?! Igen, jöttek és jelentkeztek nagy örömünkre, lelkes gyerekek és szülők ezúttal is szép számban voltak jelen és becsülettel versenyeztek. Az idő kegyes volt és a verseny végére még a nap is kisütött. Némi utána olvasás után azt találtam, hogy a marathóni futóknak a legjobb időeredményeik áprilisban - még a nagy melegek előtt - és ősszel - a még nem túl hűvös időkben születnek. Bodroghelyi Ábelnek az áprilisi rekordot nem sikerült lejjebb faragni (0,53:7), de maradt továbbra is a címvédő, noha Török Dávid ugyancsak a nyomában volt, és csak egy lépcsővételen múlott talán, hogy legyőzze a címvédőt. Gratulálunk, ők ketten futották le 1 perc alatt a 197 lépcsőt! – na és Sulyok Ábel, aki a versenyidőket mérte. Jövő áprilisban lehet még javítani. A hölgyek versenyében maradt szintén a címvédő: Patocskai Kati 1:10,22 eredménnyel. A gyerekek közül az abszolút győztes Klement Kelén lett 1:07,28, a lányok közül Bódy Blanka 1:29,00 eredménnyel. Ezen a második toronyfutáson még a századmásodpercek is nagy jelentőséggel bírtak, több párosnál ez döntötte el az első, második vagy harmadik helyezést, így például: Csapodi Veronika 2:11,84 és Schanda Cili 2:11,84, vagy az abszolút első helyet Bodroghelyi Ábel 0:54,41 és Török Dávid 0:54,94 között. A Gondnokságon már rutinos volt a szervezés: póló-, érme- és emléklaprendelés, valamint az ásványvíz, szőlőcukor, alma, takarók beszerzése. A pólókat, amelyeket az áprilisi futóversenyen indulók kaptak, mindenki lelkesen viselte, s a most indulók is kaptak emlékpólót, valamint minden résztvevő emléklapot is. A szeptemberben rendelt 18 garnitúra érmére szükség is volt az 57 induló számára.


2016. november 20.

A kategóriákat előre meghatároztuk, hogy a kicsiknek is legyen öröme az éremszerzésben, de a felnőttek között is kiegyenlített legyen a mezőny. Személy szerint nekem néha úgy tűnt, mintha a felnőttek közti versengés talán még meg is haladta volna a gyerekekét. Nagyon jó érzés volt látni, hogy a gyerekeknek nemcsak a játszótéren és sétányon vagyunk szülőként, nagyszülőként a nyomában, hanem a verseny-eredményekben is. Igazán sportos a szülői grémium: GRATULÁLUNK! „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. Készen vár az igazság győzelmi koszorúja.”(2 Tim. 4,7) Annak érdekében, hogy a verseny időeredményei igazán pontosak legyen Sulyok Ábel volt segítségünkre, aki tájfutáson használt időmérő „gyűrűkkel” mérte és listázta a helyszínen az eredményeket. Klement Gábor, Török Dávid, Vuray Villő és Pálffy László segítettek abban, hogy fényképekben is megörökítsük ezt a jeles eseményt. Bodroghelyi László doktor úr pedig – a hőgomba melegében – mérte fel a versenyzők egészségügyi állapotát, alkalmasságát a verseny előtt. Neki és persze a torony minden szintjén felügyeletet biztosító és buzdító személyzetnek köszönhetően minden gond és baleset nélkül zajlott le a verseny. A toronyban Török Hanna és Viola, valamint Klement Zille adták serényen a szőlőcukrot, a polártakarót és a vizet a beérkezőknek, akik szóhoz sem tudtak jutni a gyerekek figyelmessége láttán (vagy esetleg a lépcsők számának köszönhetően?), nem tudni biztosan. A díjkiosztásban is sok segítő gyerek akadt, akik az ajándék Matyi hollós tornazsákok kiosztásában is élen járók voltak. A toronyfutásról készült fotók és az eredménylista a weboldal aktuális hírei között megtalálhatók. A Gondnokság mindennapi működésében igazán felüdülés egy ilyen program megszervezése ennyi lelkes és mosolygós indulónak. Köszönet a résztvevőknek és a támogatóknak, hogy megvalósulhatott a második toronyfutás, és egy újabb közösségi élménnyel gazdagodhattunk. 2017 áprilisában újra várunk mindenkit! Lung Rita



BUDAVÁRI BESZÉLGETÉSEK Október 28-án vendégünk volt Dr. Guseo András a gondolat teremtő erejéről, az ősi gondolatok és a legújabb kutatások fényében beszélt a plébánia dísztermét betöltő szépszámú hallgatóságnak. A Mátyás-templom közösségében már sokszor megtapasztaltuk a közös ima erejét, így sokan voltunk kíváncsiak annak működési magyarázatára. Guseo András előadásának filmrészletei a Mátyás-templom honlapjáról letölthetők, de néhány mérföldkövét érdemes kiemelni: Charles Capps: „A Teremtő ereje meggyógyít” – Azok az emberek, akik a rossz egészségi állapot képét alakították ki magukban, rossz egészségről panaszkodnak. Még ha egyébként jól is vannak, úgy tűnik, haláluk napjáig annak a képnek a realitását élik meg, amelyet önmagukról alkottak. Mindezt a Példabeszédek 18,21 is alátámasztja:

Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és amiképpen ki-ki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét. Ismert, hogy közösségek együtt gondolnak bajba jutott társukra, imádkoznak érte, és a gondolat energiájával gyógyuláshoz segítik a rászorultat. „Kerpel-Fróniusz Ödön gyermekgyógyász professzorom mesélte, hogy a reménytelen, gyógyíthatatlan gyermekek, akiknek ágyánál édesanyjuk virrasztott, meggyógyultak, másokat e segítség nélkül a legjobb nővérek ápolása ellenére is elvesztettek. Milyen erő játszott itt szerepet? Csak egy negatív dologra kell összpontosítanunk, és azt gondolatainkban folyamatosan pörgetni, mint a búgócsigát. Dr. Edward Creagan (Mayo Clinic): A rákot hosszan túlélőkben a vezető megküzdési stratégia vallásos.” A Time magazin (1996) vezércikke a hit gyógyító erejéről a következőképpen írt: „A felnőtt amerikaiak 82% hitt az ima gyógyító erejében, 73% hitt abban, ha valakiért imádkoznak, az segít az illető gyógyulásában, 64% hitt abban, hogy az orvos együtt imádkozhat a betegéért, ha kérik, az sokkal többet segít. Egy családorvos kongresszus 296 résztvevőjét kérdezték meg a hitről: 99% vallotta azt, hogy a hit képes gyógyítani. 75% hitte azt, hogy ha valakiért imádkoznak, az segíti a gyógyulását. A gondolkodás agyra gyakorolt hatásáról Erich Richard Kandel (2000 fiziológiai Nobel díj) A lélek (a gondolkodás) változásai című könyvében ír. A tanulással az agy szerkezetét és működését változtatjuk meg. Ha azt hiszi, hogy megérdemli, hogy egészséges legyen, és ezt várja is, akkor egészséges lesz. Túlságosan is hiszünk a tudás gyakorlati hasznában, és túl keveset tudunk a hit gyakorlati hasznáról”. (Heinz Rühman) Amikor egy beteg meglátogatta Jézust, hogy gyógyítsa őt meg, és mondja ki azt a szót, amivel ő ismét egészséges lehet, Jézus nem azt mondta: „Légy egészséges” vagy,


2016. november 20.

„Ne érezd többé fájdalmadat”, hanem azt hogy „Legyen a Te hited szerint!”. Amikor a beteg meggyógyult és megköszönte Jézusnak a segítséget, ő így válaszolt: „A te hited meggyógyított téged”! Dr. Duseo András a gondolatról írt személyes mondataival zárom beszámolómat: „ A gondolat nyomokat hagy szervezetünkben azáltal, hogy idegsejtjeink folyékony hírvivőket termelnek, amelyeket vérkeringésünk eljuttat szervezetünk minden sejtjéhez. Ezek ott a sejthártyában rögzülnek. Ezek képezik emlékeink alapját. Minden gondolat más anyagot termel, tehát nem mindegy, hogy mire gondolunk, sejtjeink mit érzékelnek. Egy negatív gondolat negatív hatással van sejtjeinkre, ami alól az immunsejtjeink sem képeznek kivételt, ilyenkor azok elnyomás alá kerülnek. Az eredmény a szervezet belső védelmi egyensúlyának megbomlása, a betegségek térnyerése. Sokunknak élénk emlékei vannak még a közelmúlt világcsapásairól, amelyek nem hagynak igazán nyugodni. Ezeket az emlékképeket átörökítjük gondolatainkkal, elbeszéléseinkkel, - mert emlékszel, amikor a nagyi mesélte, hogy… Ezek mindannyiszor beindítják szervezetünkben ugyanazt a mechanizmust, amit akkor éltünk át, vagy éltek át szüleink, amikor megtörtént. Még most is lúdbőrös leszek, ha megjelenik előttem a kép, amikor gimnáziumom tetejéről a vörös csillag a földre hullott, vagy november 4-én reggel templomba menet a főtéren egy ágyúcsővel néztem szembe. Próbálom ezen emlékeimet minél rövidebb ideig gondolataimban tartani, és helyettesíteni azokat olyan pozitívokkal, amelyek a szervezet jutalmazásával visszaállítják a belső egyensúlyt. Szerencsére vannak ilyenek is szép számban. Emlékezzünk tehát a jóra! Miközben gondolkodunk, idegsejtjeink áramot is termelnek. Ahol áram van, ott mágnesesség is keletkezik, tehát gondolataink elektromágneses hullámokat gerjesztenek, amelyek akadály nélkül fénysebességgel terjednek. Aki rá tud hangolódni a gondolat hullámaira, az „veszi az adást”. Ha többen azonosan gondolkodunk, az adás is erősebb lesz. Ezért van az, ha egy betegért, egy közösség együtt imádkozik, hozzásegíti őt a gyorsabb gyógyuláshoz. Ma már erre tudományos bizonyítékaink is vannak. Használjuk a gondolat gyógyító erejét mindennapjainkban! Használjuk a közösségek erejét gyógyításra, gyógyulásunkra!” Dr. Guseo András rendszeresen tart egésznapos tanfolyamokat Budapesten, és már 3 könyve is segítheti az érdeklődőket. A Budavári Beszélgetések a 16 éve megszokott ritmusban folytatódnak, a hónap utolsó péntekjein találkozunk: november 25-én, pénteken Bánóczky Előd atya lesz a vendégünk, aki a harangozásról tart előadást. 2017. január 27-én, pénteken 19 órától Bettina Glatz-Kremsner, Magyarország bécsi és alsóausztriai tiszteletbeli konzulja lesz a vendégünk. Megtudhatjuk tőle, miként tanul meg tökéletesen magyarul egy tősgyökeres osztrák, és segít sokezer magyart a sikerhez. Pálffy László



OTTHON A VILÁGBAN Nagy útra szántuk rá magunkat a férjemmel: a tengerentúlra utaztunk, mert gyermekeink bő egy évig ott élik mindennapjaikat ösztöndíjas vendég kutatóként. A két tündérke, Juli és Emi unokáink is már nagyon hiányoztak – csak ez adott erőt a nagy vállalkozáshoz. Hát bizony nagyon messzi vidéken vannak. Odaérve azután felejthetetlen két hetet töltöttünk velük, ők élték a napi menetrendjüket, mi belepillanthattunk, csatlakoztunk vagy magunkban pihentünk, és jutott idő gyönyörű közös programokra is bőven. Nagyon figyelmes „vendéglátóink” voltak, minden tenger fölött töltött utazási időt elfeledtetett a szeretetük. Feri jóvoltából olyan építészeti remekeket is láttunk, amit egy átlag turista talán észre sem vesz. Nagyon gazdag két hét volt, és volt mód pihenni is, szeretgetni a tündérkéket, „törpe várost” építeni velük makkból és más terményekből, kirándulni, hamburgert sütni a lakópark kertjében, belátogatni gyerekeinkkel együtt New Yorkba, és jó nagyokat beszélgetni esténként – a most mindenkit foglalkoztató amerikai elnökválasztás erkölcsi kihívásairól is. A sok látnivaló mellett volt néhány elgondolkodtató dolog. Nagyon másként élnek az amerikaiak, valahol kicsit idegen a mi megszokott világunktól – pl. nem láttunk sétáló időseket, vagy gyermekeket sétáltató kismamákat –, de bizony sokat tanulhatnánk is tőlük: még a felületes turistának is feltűnt, hogy sokkal udvariasabbak egymással az emberek az utcán, a vásárlásoknál, ahol mi megfordultunk mindenütt. Többször is megszólítottak, amikor a térképet „bogarásztuk” az utcán: „Keresnek valami? Tudok segíteni?” Mindenért bocsánatot kérnek, ha valamiben keresztezik a másik ember útját. Sok praktika segíti a napi rutinokat (pl. egy autós apróság: parkolóóra minden autóhely mellett van, és kártyával is lehet fizetni). Szinte minden csak autóval érhető el – kisebb városban alig van helyi közlekedés, arra számítani nem lehet. Nincsenek „közértek”, csak nagy bevásárló központok, így a 90 éves néni is beül az autójába és elmegy „vajért” és minden másért. A templom is jó messze van, a filmekből ismert kis emeletes házak és kis kertek jó hosszúra nyújtják a távolságot mindentől. Ez nagyon idegen volt, csakúgy mint az időeltolódás. Egy gazdag városnézős nap után a gyerekeket begyűjtve az iskolából, óvodából fél 6-kor úgy elmeséltem volna itthon maradt gyerekeimnek, mi mindent láttunk – de itthoni 23:30-kor mégse illik telefonálni. Pedig micsoda szívet dobogtató látvány volt például a New Haven-i Art Gallery-ben a XX. századi iparművészeti kiállításon Ilonka Karasz nevét olvasni! „Hát ez csak


2016. november 20.

magyar név lehet!”- gondoltuk, és valóban: egy budapesti születési tervező volt, két gyönyörű és nagyon korszerű tárgyat állítottak ki tőle. Aztán elmentünk az első vasárnapi szentmisére. A helybeli templom összeszedett közösségébe csöppenve hirtelen otthon éreztem magam. A szentáldozástól könnyezve jöttem visszafelé: itt a világ másik végén ugyanúgy otthon vagyok az én Uramnál, mint odahaza! Hiába volt nehéz az amerikai angol a fülemnek, mindig tudtam, hol tartunk, mit mond a pap. Amikor pedig a New Haven-i domonkos templomban a hétköznap déli misére rátaláltunk, sokszorozódott ez az érzés bennünk. A mise ordináriumát a kántorral válaszolgatva énekeltük – az I. gregorián misét, amit idehaza is népmiseként gyakran közösen énekelünk. Persze az atya angolul misézett, ám az úrfelmutatás után szinte kiabáló fennhangon beénekelte: Mysterium fidei! A választ latinul mindössze a kántorral hármasban tudtuk (mivel a vasárnapi 10 órai latin misére járunk idehaza), a közel 50 helybeli nem, mi tagadás, nagy mosollyal éreztük meg ismét az otthonosságot. A búcsúzás napján a New Haven-i egyetemi templomba mentünk gyermekeinkkel. Egy órával a kezdés előtt érkeztünk, mert a kislányoknak hittan, a szüleiknek pedig kiscsoportos beszélgetés kezdődött, amivel a misére készültek föl (mivel akkor a gyerekek mellett nehezen tudnak figyelni). A szentmise sokak bevonásával nagyon szervezetten folyt, utána legtöbben a közösségi terembe mentek beszélgetni egy bőséges agapéra. Bernáték egy kedves amerikai házaspárt mutattak be nekünk. Lányuk gyermekeinket az egyik nagyheti szertartás után szólította meg a kislányok kapcsán. Hamar kiderült, hogy Bernáték Magyarországról jöttek, mire a lány szemei nagyra kerekedtek: Én is magyar vagyok – mondta angolul. A 90-es évek elején szülei örökbefogadásra készülve kerültek Magyarországra, és egy pápai gyermekotthonból kapták a 7 és fél éves roma kislányt. A szülők azóta nem jártak Magyarországon, most viszont óriási lelkesedéssel tartják a kapcsolatot gyerekeinkkel, hihetetlenül boldogok lányukkal és az új magyar kapcsolattal. Nekünk is nagyon örültek, mi sem kevésbé szeretetük láttán. Tényleg ilyen kicsi a világ? De mindenütt otthont talál az ember az Úr oltára mellett. Török Ili



HÍREK  November 27-ével megkezdődik az Advent, amikor minden hétköznap reggel 6 órakor rorate misét tartunk templomunkban. Ezeken a napokon a 7 órai reggeli szentmise elmarad.  Adventben a szombat esti misék kezdetén ünnepélyes gyertyagyújtás lesz.  Az országos Karitász rendezvényekbe idén is bekapcsolódunk karitász gyűjtésekkel. Ezek módot adnak arra, hogy részesüljünk az ünnepből, és lehetőségeink szerint mi is adományainkkal hozzájáruljunk. A gyűjtések időpontja:  november 20-án Szent Erzsébet kenyere  december 4-én az Egymillió csillag a szegényekért  A Xavéri Szent Ferenc műhely a plébánia adventi vásárára készít ajándékokat a kicsikkel december 3-án, szombaton 15.30-18.00 között. Az adventi vásár időpontja december 11. vasárnap, a szentmisék után.  Lassan indul a Szállást keres a Szentcsalád. Aki szívesen kapcsolódik be ebbe az imádságos szokásba, november 20-tól a sekrestyében feliratkozhat az ott található listára. November 26-án, szombat délután 16 órakor a lesz az első alkalom, amelyen a plébánia emeleti nagytermében közösen indítjuk el a Szent Család képeket.  December 6-án este a 6 órai szentmise után érkezik templomunkba a Mikulás.  December 8-án Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepe lesz. Az esti szentmisén külön is szeretettel köszöntjük a Szűzanyát, templomunk és életünk gondos pártfogóját, amelyre híveinket is hívjuk és várjuk.  December 10-én, szombaton lesz adventi lelkinapunk. 10 órától a plébánia emeleti dísztermében Korzenszky Richárd bencés atya, a Tihanyi Apátság elöljárója gondolataival készülhetünk az ünnepre. A lelkinap az esti 6 órai szentmisével fejeződik be.  December 13-án 17 órakor Luca napi búzaültetés lesz a plébánián, amelyre kicsiket és nagyokat, fiatalokat és idősebbeket is várunk.


2016. november 20.

GÓLYAHÍREK  Június 25-én szülei, testvérei, nagyszülei, unokatestvérei és nagynénjei nagy örömére megszületett Fazakas Anna Lilla. Juli a Panka becenevet adta neki. Nyugodt, boldog kisbaba, két hónapos korában rámosolygott testvéreire, azóta pedig szinte folyamatosan mosolyog. Szépen növekszik, fejlődik, sokat gügyög és megtanult már megfordulni is. A diákmiséket nagy figyelemmel hallgatja, bár néha még elszundít alatta. Vágó Hajni (a mama) és a Fazakasok: Zsolt (a papa) és a boldog gyerekek: Áron, Juli és Csongor  Nagy örömünkre szeptember 22-én megszületett kisfiunk, Máté, aki méreteit tekintve nem is olyan kicsi: 4030 grammal 61 centivel jött a világra. Azóta is szépen gyarapszik, amit nagyban köszönhetünk a finom és változatos komatálaknak. Hálásak vagyunk, hogy megkönnyítettétek a mindennapjainkat! Kertesy Kati Bóni, Schmelzer Gyuri és Máté  Mindannyiunk nagy örömére október 17-én nagycsalád lettünk: megérkezett harmadik gyermekünk, Wehner Ferdinánd. A születéskori méreteit (4000 gramm, 56 cm) szépen gyarapítja, hála a finomabbnál finomabb komatálaknak! az ifjabb Wehner család



A Budavári Főtemplom közösségének lapja Szerkesztők: Török Ferencné, Csapó Viktória, Mátéffy Balázs Címlaprajz: Török Ferenc Köszönet mindazoknak, akik írásaikkal, ötleteikkel, munkájukkal és törődésükkel segítik a közös munkát. Budavári Nagyboldogasszony Főplébánia Templom: 1014 Budapest Szentháromság tér 2. ♦ Honlap: www.matyas-templom.hu Elérhetőségek: Templom: 355 5657 ♦ 06 20 823 4493 Plébánia: 489 0716 ♦ E-mail: [email protected] Plébánia: Országház utca 14. ♦ Irodai órák: hétfő, csütörtök 10.00-14.00; kedd, szerda 13.00-17.00 Sürgősségi betegellátás: 213-9620 Miserend: hétköznap 7.00 és 18.00 vasárnap 7.00, 8.30 diákmise, 10.00 latin zenés mise, 12.00 és 18.00 ifjúsági mise Szentségimádás: minden pénteken 8.00-17.30 ♦ Rózsafüzér: minden csütörtökön 17.30 Fatimai imaóra: minden hónap elsőszombatján 17.00

Krisztus királysága igazságosság, békesség és öröm

Recommend Documents