Kovács Dávid terve megdõlni látszik

A TARTALOMBÓL: A gazdasági elit hatalomátvétele . . . . . . . 2 és a politikai elit lefejezése Keresztek a facsart narancs körül . . . . . . 2 Thank you Mr. President. . . . . . . . . . . . . 2 A Fidesz számoljon el. . . . . . . . . . . . . . . . 5 A jobboldal szürrealizmusa . . . . . . . . . . . 6 Kavarja, vagy nem kavarja? . . . . . . . . . . 10 Derûre ború, az elvtársak ismét csomagolnak . 10 Fidesz: önsorsrontástól az önvédelemig. 12 A nagytestvér árnyékában . . . . . . . . . . . 14 Választás vereséggel, válsággal. . . . . . . . 16 A szopás szabadsága . . . . . . . . . . . . . . . . 22 Oldások és kötések . . . . . . . . . . . . . . . . 26 Született liberálisok . . . . . . . . . . . . . . . . 27 Ezt is megcsinálták! . . . . . . . . . . . . . . . . 28 Jobbik: Gyurcsány húzzon el!. . . . . . . . . 31

Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

A gazdasági elit nyílt hatalomátvétele, a politikai elit lefejezése zajlik – nyilatkozta az InfoRádiónak Szalai Erzsébet szociológus annak kapcsán, hogy üzletemberek irányítják az ország stratégiai fejlesztésével foglalkozó kormányzati szervezeteket. A globális tõke diktálja a feltételeket, itt a félperiférián a kormányok nem tehetnek mást, minthogy végrehajtják a tõke kívánságait – kommentálta az InfoRádiónak Szalai Erzsébet szociológus, a Baloldali Értelmiségi-

ek Társaságának alapító tagja a Gyurcsánycsomagot. A kormányoknak egyetlen választási lehetõségük maradt, azt eldönteni, hogy kire hárítják a válság terheit, a középosztályra, vagy a legszegényebbekre – tette hozzá Szalai Erzsébet. Az elemzõ példaként említette, hogy az elmúlt napokban Magyarország több figyelmeztetést is kapott, amelyek szerint a tervezettnél is szigorúbb intézkedésekre van szükség, ellenkezõ esetben kivonul a tõke.

A szociológus szerint a kormány által bejelentett megszorító intézkedések a társadalom valamennyi rétegét kedvezõtlenül érintik, de nagyobb terhet rónak a lakosságra, mint a tõkére. Nem történik más csupán pénzbehajtás, távlatos elképzelésekrõl szó sincs – mondta Szalai Erzsébet, aki szerint a politikai elit lefejezését jelenti, hogy az ország fejlesztési stratégiáját meghatározó testületeket üzletemberek vezetik. Forrás: InfoRádió

Kovács Dávid terve megdõlni látszik Immáron két zászló leng a táborban; a kereszténydemokraták illúziópártja látszatfüggetlenségbe menekült. Hogy, a „szakadás” egy valódi törésvonal vagy az új narancstaktika kezdete, még nem tudhatjuk, de az utóbbi a valószínûbb. A polgáriak Mikolát is a KDNP frakcióba akarták számûzni, a Fidesz belsõ köre rájött, hogy nem tud egyszerre populista, liberális és nemzeti lenni, a jobboldali egypártrendszer tarthatatlan. Szavazatokat nem csak nyerni, hanem veszíteni is lehet. Pokorni hívei megijedtek Mikolától, Mikola barátai rossz néven vették Deutsch-Für Tamás kiszólásait. Aki sokat markol, keveset fog. Ebben a koncepcióban a KDNP-re kiosztott feladat, hogy megszerezze a radikális szavazókat – akár szembemenve Orbán Viktor politikájával – így a Fidesz megtarthatja és visszaszerezheti a mérsékelteket. 2010-ben a liberalizált Fidesz és a megerõsödött KDNP külön-külön indulhat. Az esetleges „jobboldali” gyõzelem után összeállhatnak és leválhatják a kormányt. A maffia legyõzheti a bûnszövetkezetet. A Jobbik Magyarországért Mozgalom terve megdõlni látszik, a „jobboldali SZDSZ-t“ nem Kovács Dávid, hanem Semjén Zsolt fogja vezetni. Anno a kommunista oligarchia kreált magának egy szatellit pártot a szabaddemokratákból, naiv elképzelés volt azt hinni, hogy a Fidesz nem próbálkozik meg hasonlóval. A narancs vagy a vörös-kék egyenruhába bújt csalók számára az eszme, a haza és hasonló „periférikus” retorikai fordulatok csupán koloncot

jelentenek. Úgy cserélgetik nézeteiket, mint mások a büdös zoknit. Ha, a Fidesz-KDNP kettõs játszma sikeres lesz, akkor 2010-ben az a Parlamenten kívüli szervezõdés tud megszólítani tömegeket, amely nyíltan szembefordul a politikai és gazdasági elittel. Le kell rántani a leplet a magyarság gazdasági és szellemi kizsákmányolásáról, a sokarcú egypártrendszerrõl. A Parlament színház, akik ott ülnek – a díszmagyar Wittner kivételével – nem minket képviselnek, ezt egyértelmûen ki kell mondani. Nem lehet játékkockaként rárakni a nemzeti radikálisokat egy liberális gyökerû populista pártra. Nem a Fidesz jobbszárnyát kell eljátszani, hogy újra belénk rúgjanak, és ismét elbukjunk, hanem az etnotudatos, nacionalista, függetlenségpárti százezreket kell megmozgatni. Szakmailag megalapozott nemzeti és szociális kérdéseke egyaránt érzékeny programmal elõállni. Ha a hiteles nemzeti radikalizmus parlamentivé válik, gyorsan népszerûvé válik milliók körében. Sajnos azonban a következetes elképzelés még nem találkozott szervezett erõvel. A Jobbik felelõssége most az, hogy hogyan él azoknak a szavazóknak és aktivistáknak a bizalmával, akik lehetõvé tették a mozgalom állami támogatását. A Jobbiknak itt a lehetõsége egy korszerû, de meg nem alkuvó pártot felépíteni, remélem Kovács Dávidék nem szalasztják el a lehetõséget. Mert ha igen, akkor valami új dolgot kell kitalálni a magyar önvédelem érdekében. Elszaszer T. Csörsz (Front)

APRÓHIRDETÉS:

Keresek olyan jól szitualt MSZP (esetleg SZDSZ) szavazott, aki a jóhiszemûség jegyében az elõttünk álló négy évben a családom többletterheit átvállalja. Csak tõkeerõs személyek jelentkezzenek. Ellenszolgáltatás: Szóban gratulálok nekik, hogy milyen jól választottak. Válaszokat „Kalandorok kíméljenek” jeligére varom a kiadóba. 2

jó ha figyelünk

– avagy A Majomember legfõbb majmolója – tizáló internetes hírportál leleplezte Tévéország egyik legnagyobb átverését, az akkor még mûminiszterelnök kampányát az Elnök emberei címû amerikai sorozatról koppintották. (Mer’ hogy Gál Juniornak ez a serial az egyik nagy kedvence!) Most pedig nyomul elõre, folyik a prezidenciális, vagyis az elnöki kormányzás kiépítése ezerrel. Egy kézben összpontosul a hatalom, százfelé szétosztva a felelõsség. Hûbéreseivel veszi körül magát, egykori kádertársaiból válogatja össze csapatát. Idézzük csak emlékezetünkbe, mit is mondott egy másik nagyember, akinek még élt, szintén kijárt a Mr. President, vagyis az Elnök úr, megszólítás: „Nincs biztonságban egy demokráciának a szabadsága, ha polgárai eltûrik, hogy akkorára nõhessen a magánhatalom, hogy erõsebb legyen, mint maga a demokratikus állam. A kormányzati hatalom birtoklása egyetlen személy, csoport, vagy bármely ellenõrzést gyakorló magánhatalom által – lényegében fasizmus.” Franklin Delano Roosevelt

A CTU, azaz a Terrorista-elhárítás szuperügynökét, Jack Bauert immáron 5. évada alakítja Kiefer Sutherland. A 24 újszerû látásmódjával és néhol tabudöntögetõ megoldásaival méltán sikeres világszerte Vagyis: Köszönöm Elnök úr! Így búcsúzik Jack Bauer, a CTU, azaz a Terrorista-elhárítás szuperügynöke a lélegzetelállítóan izgalmas 24 címû krimisorozat 4. évadának végén az ex – micsoda képtelenség, színesbõrû – Palmer elnöktõl. jó ha figyelünk

Elõször volt a himnuszéneklés szívre tett kézzel. Ahogyan a nagyembertõl látta. Azt hitte, hogy ettõl õ is nagyember lesz. Pedig nem. Marad az, aki volt. Egyszerû KISZ-fiú. Aztán a kampányban jött a parasztvakítás. A nem éppen polgári értékekkel szimpa-

(Halkan és zárójelesen, ahogy szoktam: honnan is érkezett Francisco a politika világába?) És azt is emlékezetébe idézném a kedves Olvasónak, hogy ezúttal egy KISZ közösség alakíthatott kormányt kis hazánkban. Más. Amikor ezt a kis írást körmölöm, a tervrõl, a nemzetet megmentõ „szent” írásról még vajmi keveset tudunk, jótékony hallgatás veszi körül, csak abban lehetünk biztosak, hogy megint szívni fogunk, de amúgy istenesen, már ha derék ifjúkommunistáinknál egyáltalán használhatom eme méretes képzavart. Nincs is mit csodálkozni ezen, hiszen eftikéim máshoz sem értenek, csak ehhez a „húzd meg, ereszd meg” hinta-palinta politikához. Amit a másik felépített, azt õk pillanatok alatt lezüllesztik, tönkreteszik, lerombolják, mint valami modernkori (szabad)kõmûves Kelemen és szocialista brigádja. E tekintetben még kommunista szombat megtartásától sem riadnak vissza, elvégre az ország sorsa mindenekelõtt, nem igaz? És valóban. Az ország sorsa mindenek elõtt, azaz ebben a ciklusban várható, hogy készre csinálják mûvüket, – ne feledjük, Timur és csapata mindent csak CSINÁLNI tud! – azaz betetõzõdik a nagy vadkapaitalista szabadrablás, az ’56-os forradalom ötvenedik évfordulójára minden bizonnyal végérvényesen és visszavonhatatlanul kezdetét veszi a vég. Ez magyarra lefordítva körülbelül 3

annyit tesz, hogy tovább folytatódik az ország vagyonának gátlástalan kiárusítása. Ennek a folyamatnak a lehetõ leggördülékenyebbé tételéhez a versenyszférából hívnak segítségül szakembereket. A ciklus végére, sorra kerül majd a termõföld is, el fogják érni, hogy túlnyomórészt külföldi kézbe kerüljön, és akkor bizony felkészülhetünk majd a kilónkénti több száz forintos kenyér árra, mint például Svájcban. Már kidolgozták a hozzávaló kommunikációs receptet is. Az állami szférából történõ tömeges elbocsátásokat hitelekbõl felvett segélyezéssel fogják majd tessék-lássék módra kompenzálni. És ne legyünk meglepõdve, amikor majd a 2010-es választási kampányban azzal ütik az ellenzéket, de legfõképpen „Fideszorbánviktort”, aki akkor már nyolc éve nem lesz kormányon, hogy mi bezzeg támogatjuk az embereket (adjuk a segélyeket) az a rusnya Fidesz pedig, el akarja venni, ha hatalomra kerül. És higgyék el, mûködni fog! Az elõzõ országos önkormányzati megmérettetésen is taroltak, most is gyõzni fognak, ez borítékolható. Még akkor is, ha a megszorításokat, ó pardon, már megint rosszul fejeztem ki magam, a reformokat elkezdik bevezetni még az õsz elõtt. A nép, Kádár népe áhítozza a reformokat. Hazugságok után, összeomlás elõtt. Ez a demokrácia látványos csõdje. Válságmomentumok és válsággócok jelzik az értéktorzult tömegdemokrácia társadalomra gyakorolt hatásait. Jogbiztonság, szavahihetõség, hitelesség, européer viselkedésminta. Mára semmivé lettek. Pedig az elitklubban ez a minimumlimit. Aki e tekintetben leveri a lécet, arra elõször csak megvetõ pillantásokat vetnek a klubtársak, s ha minden marad a régiben, a személyzettel egyszerûen kidobatják a personan non grata-vá vált delikvenst, vagy ha el akarják kerülni a feltûnést, egyszerûen gazdaságilag ellehetetlenítik az adott országot, és a renitens máris a csodás Európa-ház falain kívül találja magát. Emlékszünk még? Annak idején Horn Gyula mondta ki elõször a nagy nyilvánosság elõtt Surján László egy interpellációjára válaszolva, hogy egy dolog a választási program és egy másik dolog a kormányprogram. És itt van minden bajok gyökerének egyike. No, mármost azzal mindannyian tisztában vagyunk, hogy olyan választási program nincs, amit 100%-ban teljesíteni lehet. Olyan is elõ szokott fordulni, hogy bizonyos vállalások nem férnek bele a négy esztendõs ciklusba. De azt elfogadni, és szemrebbenés nélkül tûrni, hogy a kampányban ezerrel beleharsogják a választópolgár képébe: NAGY A JÓLÉT, majd öt perccel és két tonna narancsos buktával késõbb meg azt vágják a pofánkba, hogy NAGY A BAJ, hát az bizony a tolerancia félreértelmezése. Hiszen mi is történt valójában? Már megint! Mióta a Horn Gyula-díjas Horn 4

Gyula, a vaskoronás kis-nagy ember megtette elhíresült kijelentését, mint valamilyen megkérdõjelezhetetlen dogma, vagy szent tan, rögzült egy rossz beidegzõdés, sõt, kifejezetten káros szemléletmód. Hiszen ha elfogadjuk a pufajkás fõ hallja kend érvelését, gondolatmenetét magunkévá tesszük, egyszersmind azt is elfogadjuk, hogy az egész rendszer hazugságra épül. Mi az, hogy más a választási program és más a kormányprogram?! Utóbbinak az elõbbin kellene alapulnia, mert ha nem így van, azonnal oda a hitelesség! Ez egyben jelzésértékû momentum, mert megmutatja, hogy a mai magyar(?) társadalom morális állapota, értékítélete, értékrendje valahol a bányászbéka megfelelõ testrésze alatt, a szellemi mélyponton tartózkodik. Belenyugszunk, sõt, már-már természetesnek tartjuk, hogy hazugságon alapul ez az egész színjáték, amit négyévente drága pénzen matiné jelleggel a parlamenti pártok kollektív népszórakoztatás és urbánus parasztvakítás címén elõadnak nekünk a média hathatós közremûködésével. Mindenki igyekszik jó képet vágni hozzá, a politikai sztárok 42-fogas amerikai fogpaszta mosollyal pózolnak a kamerák elõtt – némelyikük még arra is hajlandó, hogy szívére tett kézzel énekelje a Himnuszt (miután az Internacionáléval már beskálázta magát!) – mindeközben belül meg rohad széjjel minden. Ha nem itt és most élnénk, azt hihetnénk, hogy kissé túlspirázom a dolgot. Pedig nem. Mondok egy példát. Mindenki hallott már a színlelt szerzõdés fogalmáról, vagy a vásárlók megtévesztésérõl, vagy arról, hogy törvénysértésen jog nem alapulhat. Ami igaz, igaz. Jól bevásároltunk a kommunistákkal. Csakhogy kérem szépen, minket becsaptak! Sõt! Tudatosan megtévesztettek, félrevezettek, melynek következtében megkötöttek velünk, a társadalommal, egy színlelt szerzõdést, sok esetben úgy, hogy aláhamisították a nevünket, és most azt hiszik, de nem is, meg vannak róla gyõzõdve, hogy törvénysértésen jogot alapíthatnak, mert hogy õ nekik még ezt is lehet! Gondoljunk csak bele! Az üzleti életben, de úgy egyáltalán bárhol, a fent említett esetekben az állampolgár, vagy egy gazdálkodó szervezet jogorvoslattal élhet, és még az is elõfordulhat, hogy a bíróság nekünk ad igazat. No, de hova, forduljunk, kitõl kérjünk tanácsot, hogy mit tegyünk, amikor egy egész országot vezettek félre, csaptak be, tévesztettek meg, hidegvérrel, elõre megfontolt szándékkal és sorozatosan? Itt már nem arról van szó, hogy az ún. „szakértõi kormány” kissé elkésett a helyzetértékelést illetõen, lévén, hogy átvenni a stafétabotot az ellenfél kormányától rendkívül idõigényes feladat, ebbõl kifolyólag

kilenchónapnyi központi tökölõdés után is csak egy Bokros-csomagot tudtak kiizzadni magukból nagy nehezen. Nem. Itt arról van szó, hogy lelki szemeink elõtt már láttuk a gazdasági dübörgés ellen Bilson-vattát osztogató Kóka „Pannon Puma” Jánost, ahogy vigyorogva ott ugrál a gazdaság szereplõi között, miközben fõnöke megregulázza az engedetleneket, mert nem szereti, ha renitens alakok állandóan közbepofáznak, mialatt õ a minket irigylõ államok hosszú listáját olvassa fel a tévében. Erre most meg itt van a sokkhatás?! Azé’ ez nem ugyanaz! De fel kell tennünk magunknak még egy fontos kérdést, függetlenül attól, hogy az ellen nagyarányú gyõzelme borítékolható. Kívánatos-e számunkra, az ország számára, hogy ilyen erkölcsi, etikai mélyponton álló, értéktorzulással bíró „értelmiségi elit” intézze továbbra is az ország ügyes-bajos dolgait? A kérdés természetesen költõi, már-már az ostobaság határát súrolja, hiszen a válasz egyértelmûen az, hogy nem. A politikum részérõl a megszerzett pozíciókhoz foggal-körömmel való ragaszkodás okán tökéletesen érthetõ, hogy nem akarják a változást, jó nekik úgy, ahogy van. Az ostobán voksoló, orránál fogva (meg)vezetett, a krumplileves és Kádár apánk fémjelezte korszak után még most is nosztalgiával vágyakozó kisember pedig önigazolásképpen – ugye, hogy jól szavaztam, ugye, hogy jól szavaztam? – nem akarja, hogy újra elinduljunk felfelé a lejtõn, mert akkor megképzõdhet az a képtelen szituáció, hogy dolgozni kelljen. Hogy néhány gondolat erejéig elidõzzek szûkebb pátriámban, Mediterrán Moszkvában, meg kell mondjam, élõ ember nincs ma a kommunizmus utolsó déli fellegvárában, aki ne lenne meggyõzõdve arról, hogy idén is Don Tollerone, a város rettegett ura nyeri majd a polgármesteri posztért kiírt választásokat. Azonban, ahogy azt Mark Burnett mondotta volt nagyon bölcsen: „Nincs jobb, mint túl nagy fába vágni a fejszét, aztán mégis felaprítani a fát.” Az esélytelenek nyugalmával indulhatunk az idei erõfelmérõn, és tapasztalatokat is jó ha figyelünk

szerezhetünk. Tudom, hogy ez kevés az üdvösséghez, de mégis. Pécsett, a fõvároshoz hasonlóan a legnagyobb probléma, hogy a polgári, nemzeti oldalnak nincs olyan jelöltje, aki rögzülne az emberekben, mint lehetséges alternatíva a polgármesteri posztra, Vitéz Lászlóval szemben. Akárcsak a Degesz uram által bitorolt kutyaszaros világvárosban, itt is öt perccel a választások elõtt rugaszkodik neki az ellenzék, hogy nagy sebtiben kiállítson és felépítsen egy arcot. Mindenki tudja, mindenki látja, hogy ez így nem fog menni, izzadságszagú a dolog, de hát a becsület úgy kívánja, hogy mi is részt vegyünk a megmérettetésen. Lehet. De az is lehet, hogy okosan taktikázva, jól megválasztott stratégiával, kellõen hatékony összefogással, mely összefogás akár gyõzelemre is vezethet, jó eredmények érhetõk el. Ha esetleg nem is tud gyõzni a polgármester-jelöltünk, az önkormányzati testület összetétele korántsem mindegy, hiszen a városi fõ hallja kend együtt kell, dol-

gozzon a testülettel és egyáltalán nem mindegy, hogy annak milyen az összetétele. Szeretném felhívni a figyelmet még egy apró, ám annál fontosabb momentumra! 2002-ben még mûködött az ún. „kormányzati hátszél” teória, vagy szlogen. Az elmúlt négy esztendõ megmutatta, ez a annyit ér, mint a német szóban a nix. Semmit. A KISZ-generáció az Európai Unióból érkezõ euró milliárdok fogadására és szétosztására rendezkedett be. Ugyanezt a vonalat szeretné továbbvinni Vitéz László is, aki kerek-perec kijelentette, hogy a kulturális fõváros projectre szánt 30-40 milliárd forintot õ szeretné elkölteni. Én meg nagyon szeretném, ha nem õ költhetné el. Véget kellene most már vetni a további károkozásnak, mind országos, mind helyi szinten. Elég volt most már a kontárok uralmából. Mekk Mester csak az esti mesében szórakoztató. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

Valószínûnek tûnik, hogy az utóbbi egy év kiábrándító és alapjaiban elhibázott politikája és kampánya után az Orbán Viktor vezette Fidesz többé nem lesz képes a baloldal legyõzésére. Egy nemzeti elkötelezettségû pártnak valamit mondania kell például arról az árulással felérõ, jóvátehetetlen hibáról, hogy miért szavazta meg 2005. szeptember 26-án Románia feltétel nélküli EU-csatlakozását. A keresztény- és magyarellenes SZDSZ által vezérelt posztkommunista-szocialista kormány a magyarság biológiai és szellemi-kulturális fennmaradását veszélyezteti. A választási vereség okozta sokkhatást a csalódottság érzésének eluralkodása váltotta fel. Sokan érzik úgy, hogy a magyarországi jobboldal helyzete talán régen volt ennyire kétségbeejtõ és reménytelen, mint éppen napjainkban. Ennek egyik legfõbb oka, hogy a jobboldalt meghatározó Fideszbõl hiányzik a helyzet elemzéséhez szükséges alázat, kritikai hajlam és az intellektuális háttér. A Fideszes politikusoktól csak semmit mondó, önigazoló magyarázkodásokat hallani. Mindenért a médiát okolják, ami önmagában nem elegendõ magyarázat. A tehetségtelen, szervilis megélhetési politikusok egy része a 2002-es vereség utáni taktikát alkalmazza: minden észrevételt, tényfeltárást a jobboldal szétverésére irányuló – a baloldalt szolgáló – törekvésnek állítanak be. A saját szempontjukból igazuk van, hiszen az õ politikai és egzisztenciális túlélésük csak így biztosítható. Ha mindenért Orbán Viktor a felelõs, akkor rajta kívül senki nem hibázott, maradhat tehát minden a régiben. Miután Orbánnak nincs alternatívája, így félni valója sincs senkinek. A Fidesz kongresszusa nem fogadta el a párt csonka elnökségének (Orbán, Pelczné, Pokorni, Varga, Schmitt) lemondását, de a számarányok önmagukért beszélnek. Az 1751 kongresszusi küldöttbõl mindössze 1042 volt jelen. Pontosabban: ennyien szavaztak. A 896 igen szavazat a kongresszusi küldöttek teljes számához viszonyítva alig haladja meg az ötven százalékot… Egy ostromlott vár legénysége egyébként ritkán buktatja meg a népszerû várkapitányt és annak közvetlen környezetét. A helyzet tehát látszólag stabilizálódott, krízis csak egy újabb vereség után várható. Ettõl függetlenül önmagukat csapják be, akik kizárólag a külsõ okokban keresik a magyarázatot a két választási vereségre. A helyzetet súlyosbítja, hogy a jobboldal viszonylag könnyen jó ha figyelünk

Ui.: Tisztelt Olvasó! Valószínûleg élõ ember nincs, aki ezt az írást elolvasva elhiszi nekem, hogy a cikk a kormányprogram beterjesztésének vitája elõtt íródott, pedig – ahogyan azt Kalányos Winnetou, kisebbségi brácsamûvész bizniszmen családtagjai szokták mondani maroktelefonjukon ügyvédeikkel lefolytatott beszélgetéseik során – „ez a tényvalóság”. Magam is megdöbbentem, amikor a narancsos tömegpárt elsõ emberének szájából szó szerint a fentiekben leírt „húzd meg, ereszd meg” és a „hintapolitika” kifejezéseket hangoztak el. Az élet már csak ilyen, akinek van szeme a látásra, van füle a hallásra, és van szája a dolgok néven nevezésére és az igazság kimondására, az úgy tûnik, hasonlóképpen gondolkodik. Ezért van az, hogy ma is létjogosultsága van a komcsizásnak és a panelprolizásnak. Igen, még itt vannak, és még sokan vannak.

nyerhetõ csatákat veszített, mert a baloldal mindkét ütközet elõtt belsõ problémákkal küszködött, ráadásul az utóbbi négy évben – kormányzati pozícióban – hihetetlenül gyenge teljesítményt nyújtott. Ha komolyan gondoljuk, hogy a jobboldal mielõbbi kormányra kerülése nemzeti érdek, akkor most kell feltárni azokat a személyi, strukturális, ideológiai és egyéb okokat, amelyek miatt a jobboldal ismét veszített. A veszteségek minimalizálása mellett ezt a senkinek sem tetszõ, mindenre kiterjedõ helyzetelemzést most kell elvégezni. Ennek nem lehet akadálya a rosszul értelmezett lojalitás. A problémák szõnyeg alá söprése csak a baloldalnak használ. Valószínûnek tûnik, hogy az utóbbi egy év kiábrándító és alapjaiban elhibázott politikája és kampánya után az Orbán Viktor vezette Fidesz többé nem lesz képes a baloldal legyõzésére. Egy nemzeti elkötelezettségû pártnak valamit mondania kell például arról az árulással felérõ, jóvátehetetlen hibáról, hogy miért szavazta meg 2005. szeptember 26-án Románia feltétel nélküli EU-csatlakozását? A jobboldal szükséges megújulása és átalakulása kockázatoktól sem mentes, rendkívül kiábrándító és sokakat elriasztó folyamat. De végbe kell mennie. És nem elsõsorban gazdasági okok miatt. E folyamat visszafordítására csak egy olyan, karakteres, nemzeti elkötelezettségû, demokratikus jobboldal képes, amely meg sem próbál megfelelni a balliberális médiamunkások elvárásainak, mert ennél többre tartja saját közösségét. Szabadulni kell a káros, utópisztikus gondolatoktól. Bogár László például olyan új párt létrehozását javasolja, mely „ajánlatot tehet az MSZP-be zárt baloldali népnemzetnek a kiválásra és csatlakozásra, megteremtve ezzel a nemzeti nagykoalíció történelmi esélyét…” (Magyar Nemzet, 2006. május 19.) Félõ, hogy ez a mindenkori baloldalba zárt „népnemzet” csak a mesterséges – és életidegen – elméleti konstrukciókban létezik. A Fidesz és az MSZP közé elhelyezett egyenlõségjel a valóságot meghamisító mûvelet. Az átalakulással szükségszerûen együtt járó káosz azonban átmenetileg sem vezethet önfeladáshoz, meghasonlottsághoz, identitászavarhoz. Ez utóbbira utaló jel, hogy a jobboldal elleni gyûlöletkeltésben aktív szerepet játszó Hegedûs Zsuzsa, a Tégy a gyûlölet ellen! nevû mozgalom alapítója, újabban jobboldali fórumok szívesen látott vendége. Nem sok jót ígér, hogy a Fidesz politikusainak jelentõs része mintha nem ismerné a magyar társadalmat. Nem ártana tudomásul venni végre, hogy a posztkommunista baloldalra szavazók elsõsor5

ban a Kádár-korszak biztonságát, kiszámíthatóságát, kisszerûségébõl eredõ átláthatóságát, azaz a kádári életérzést sírják vissza. Nem a Fidesz ellen szavaznak tehát, hanem a kádárizmust érzelmileg és szellemileg ma is vállalókra. Az onnan ismerõs arcokkal és stílussal rokonszenveznek. Nem számít, ha némelyikük idõközben – gyanús körülmények között – meggazdagodott, és milliárdossá lett. Ráadásul a balliberális médiumok folyamatosan érzelmi és erkölcsi azonosulásra alkalmas korszakként mutatják be a késõi Kádár-rendszert. Ez az érzelmi azonosulás az oka annak, hogy a Kádár nélküli kádárizmus liberalizált változatához ragaszkodókra a szociális demagógia is csak akkor hat igazán, ha azt kádárista figurák ígérik. Az MSZP 13. havi nyugdíjának örültek, a Fidesz 14. havi nyugdíjára már nem voltak vevõk. A jobboldali politikai elit legnagyobb bûne, hogy ezt a valójában demokrácia-és magyarellenes balliberális „médiaelitet” 1990-ben a helyén hagyta. A kampány egyik legvisszataszítóbb jelensége volt, ahogy a Fideszes politikusok igyekeztek megnyerni a Baló Györgyök, Verebes Istvánok és Havas Henrikek jóindulatát. A cél nem szentesít minden eszközt. A Fideszben politizálók lassan két évtizede vannak a pályán. Ennyi idõ után minden politikus esetében feltehetõ a kérdés: mit ért el ez alatt? Eleget tett-e az õt megválasztó szûkebb vagy tágabb közösség elvárásainak? Képes volt-e a törvényhozói munka és a társadalmi-gazdasági folyamatok befolyásolására, a nyilvánosság biztosítására, a közvélemény tájékoztatására? Néhányuk esetében jogosan fogalmazható meg a kérdés: miért éppen õk jelenítik meg a jobboldali Magyarországot? Az ellenzék érdeke, hogy a két évtized alatt erkölcsileg erodálódott, politikailag és szakmailag megkopott, elszürkült, elhasználódott politikusaitól megszabaduljon. Akik ennyi idõ alatt nem voltak képesek jelentõsebb befolyásra és társadalmi támogatottságra szert tenni, azoknak félre kellene állniuk. A jobboldali gondolkodás megújítása, egy új stratégia kidolgozása elképzelhetetlen jelen-

tõsebb személycserék nélkül. E feladat nehézségét jelzi, hogy a párt 69 új egyéni képviselõjelöltje közül mindössze 6-an szereztek egyéni mandátumot. 44-en csak listákról kerültek a parlamentbe. A Fideszben politizálók közül mindössze egy ember nélkülözhetetlen. Orbán Viktor jövõje azért megkérdõjelezhetetlen, mert maga mellé állított kb. egy -másfél millió embert. De választásokat nyerni egyedül – már valószínûleg õ sem tud. Valamit tenni kell. A KDNP önállóságának elismerésével az elsõ lépésen túl vagyunk. Amennyiben a KDNP képes újraszervezni magát, egy Orbán Viktor vezette Fidesz-KDNP koalíció könnyen megszerezheti a szavazatok kb. 34-38 százalékát. A Nemzeti Fórum, a Magosz valamint a Kisgazda Polgári Egyesület feladata lenne egy olyan formáció létrehozása, amelyik alkalmas lehet az idõsebb falusi lakosság, a hagyományos kisgazda szavazók megnyerésére valamint a meglévõ kisgazda csoportok integrálására. Nem könnyû feladat, de kitartó munkával a vidék pártja elnyerhetné a szavazatok kb.7-10 százalékát. Egy ilyen konstrukcióban még a Jobbik feladata tûnik a legkönnyebbnek. Ha a párt képes megszabadulni a MIÉP-pel történõ rossz emlékû összefogást szimbolizálóktól, akkor egy politikailag és erkölcsileg is megújuló szervezet képes lehet a racionálisan gondolkodó radikális nemzeti szavazók integrálására. Ez szerencsés esetben elérheti akár az 5-8 százalékot is. E három szervezet választási összefogása már 2010-ben lehetõvé tenné, hogy Orbán Viktor vezetésével újra jobboldali kormánya legyen az országnak. Olyan pártpolitikai struktúrára van szükség, amelyikben jobboldali szavazat nem vész el, mert minden jobboldali szavazó megtalálja benne saját értékrendjét és érdekképviseletét. E szerkezet kimunkálása és mûködtetése a jobboldali politikai elit feladata. Az idõ sürget. Forrás: Demokrata

– bírálat jobbról – A magyar jobboldalnak már gyakorlata van a választási vereségek elõidézésében, elviselésében és megmagyarázásában. A felelõsség el- és áthárításának nagy mûvészei õk. Legutóbb a média és a pénz gyõzte le õket. 2002-ben a média és a mozgósítás hiánya. A Fidesz szerint. A stratégia és a kampány szinte hibátlan volt, a holdudvarhoz tartozók pedig úgyszólván zseniálisak. Ezért aztán távoznia sem kellett senkinek. Készül az új Szent István Terv, és lesz újabb társadalmi konzultáció, ahol a nép egyszerû gyermekei (=az emberek) elmondhatják, hogy mit hallottak a szomszédtól. A Professzorok Batthyány Köre, a Nemzeti Kör és a Professzorok Nemzeti Köre ismét hitet tesz a polgári demokrácia és a professzorok pénzosztó és érvényesülési mechanizmusai mellett. A bátrabbak félig-meddig még Orbán mellett is kiállnak. Persze csak óvatosan. Ahogy akadémikusokhoz illik. Visszafogottan, mérsékelten. Solymosi Frigyest nem szabad ingerelni. Õ is akadémikus. Elõbb-utóbb Krausz Tamás is az lesz. Meg a Hiller Pisti. Ha visszatér az egyetemre… Közben a volt bolsik meg a libsik újraosztják maguk között a szerepeket, és gátlástanul lopnak, csalnak és hazudoznak tovább. A baloldali „értelmiségi csõcselék” meg tovább szolgál. És senkikbõl példaképeket gyárt. Sajnos Orbán Viktor még nem vette észre, hogy véget ért a kampány. Elfelejtett átöltözni, így aztán még mindig a kádári, vidéki kisemberek divatjára emlékeztetõ jelmezt hord: nyilván ez hivatott kifejezni a Fidesz szövetségbe forrt szociális érzékenységét a traktoristákkal. És erõsíteni azokat a populista, demagóg ígéreteket, amelyeket a bizonytalan és a kádárista, baloldali szavazók megnyerésére talált ki a 6

Fidesz csavaros eszû kampánystábja. Habonyék mindenkinek mondani akartak valami elfogadhatót. Ezért került kissé háttérbe a nemzet, a család, a rend, a nemzeti kultúra és a határon kívüli magyarok ügye. Végül is tényleg fontosabb a nagy nemzeti összeborulás sürgetése, továbbá a cirkuszjegy és a sör ára, meg a Jobbik kiszorítása. A gáz-ár-e-me-lés-rõl nem is beszélve. Bonyolult szerkezet a magyar.

Tõkéczky László jó ha figyelünk

Mindenesetre jó volt olvasni Bayer Zsolt gazdákhoz írt verses intelmeit, meg az otthonmaradó elsõ szavazókhoz intézett forradalomra szóló felhívását. De a Viktorhoz meg a Janóhoz és a Lacihoz írt hûségnyilatkozatáról se feledkezzünk meg. Igaz, ez utóbbi a bukás után jelent meg, de nyilván erõt ad a Fidesz vezetõinek, hogy a Népszabadság és a 168 Óra egykori fõmunkatársa ilyen pénztelen idõkben is kitart mellettük. És sosem fogja megkérdezni tõlük: ezt miért csesztétek el ennyire, fiúk? A Hír Tv-ben régi kedvencünk és oktatónk Tõkéczki „professzor” történelmi felismerésre jutott. Rájött, hogy a média és a kommunisták az okai a nem várt istentelen vereségnek. A bonyolultabb összefüggések feltárásában nyilván segítségére lesz a maoista Malgot István, akivel egy polgári körben voltak vagy vannak, valamint Hegedûs Zsuzsa, a Tégy a gyûlölet ellen! mozgalom egykori alapítója, akire legutóbb, mint komoly tekintélyre hivatkozott is. Hegedûs korábban aktív szerepet játszott a jobboldal elleni gyûlöletkeltésben. Tõkéczki és Hegedûs még az átkosban a szovjetbarát emberarcút szolgálták, Malgot meg valósággal rajongott a mindenkori baloldalért. Tõkéczki nagyszerû társra lelt az evangélium szerint élõ Hankiss Ágnesben, aki – apjától, Erdõs Pétertõl örökölt abszolút zenei hallását kihasználva – továbbra is a hálózat mindenhatóságában hisz, hisz a kommunistákról õ már régóta tudja, mily gonoszok is azok valójában. Már a zsidó gnosztikusok is megmondták… Maradva a szalonjobboldal televíziójánál: élvezet nézni – Stumpf István gyenge lenyomatát – a teljesen jelentéktelen Giró-Szász Andrást, valamint az SZDSZ-es szellemiségû Somogyi Zoltánt, aki a Political Capital vezéregyénisége. Õk tökéletes harmóniában, hetente ellátják semmitmondó, közhelyes mondatokkal a kitartó érdeklõdõket. De láttuk itt a nagy szerver szakértõ hírében álló Rogán Tónit, a sokat handabandázó álradikális Kövér Lacit és sok jeles férfiút, ahogyan igazi hõsként ütötték-vágták a stúdióban az ellent. Csermely meg Bayer homlokot ráncolt, krákogott, fújtatott és egyet értõen bólogatott. De a legjobb a Deutsch-Für Tomi volt. Õ elõzõleg egyetértett Havas Henrik „tanár úrral” abban, hogy a Magyar Nemzettõl, a Demokratától meg a Hír Tv-tõl rendes embernek hányingere van.

Ezt követõen bement a Hír Tv-be, ahol a Magyar Nemzet két fõmunkatársa faggatta a nõk bálványát, a megnyerõ Tomit. Hiába volt mindenkinek hányingere, az igazán bátor Csermely és Bayer nem kérdezte meg a Tomitól hogy, hogyan érzi magát. Nincs-e hányingere a magyar jobboldaltól? De láttuk Schmidt Máriát is, aki derekasan küzdött Magyar Bálint jó híréért, akit az úgynevezett demokratikus ellenzék emblematikus figurájának nevezett, akitõl most a gonosz Gyurcsány elvette az oktatási tárcát. Szó mi szó: kinek mi tetszik. A jobboldalon eddig sokan azt hitték, hogy még soha nem volt ennyire kártékony és magyarellenes minisztere az oktatási tárcának, mint ez a csak nevében Magyar. De Schmidt Mária most kiesett játszott szerepébõl és nyilvánosan sajnálta ezt a derék SZDSZ-est, az egykori „ellenzékit”. Mi erre nem vagyunk képesek. Mi az elárult és cserbenhagyott igazi jobboldaliakat sajnáljuk. Azokat, akik nem akarnak „alkotó ellenzék” lenni, mert tudják, hogy az adott viszonyok között ez árulást jelent. Mint ahogy a Fidesz többször elárulta a magyarság ügyét. Legutóbb 2005. szeptember 26-án, amikor feltétel nélkül támogatták Románia EU-csatlakozását. Emiatt szegény Kövér Lacit – aki a kommunisták egyébként indokolt szidásában a jobbak közé tartozik – kifütyülték egy vidéki jobboldali fórumon. Nem kellene a fideszeseknek Trianonról szónokolni. Kivonulni sem kellett volna. Jobb lenne, ha fejüket lehajtva csendben szégyellnék magukat. És közben azon gondolkodnának, hogy a baloldali liberálisok szellemi bohóca mit keresett az általuk felügyelt televízióban? Hogyan fordulhat elõ, hogy Tamás Gáspár Miklós maoista-leninista-anarchista-keresztyén-konzervatív-cionista-antiglobalista filozófus egy Orbán Viktortól kölcsönkért zakóban a Hír Tv-ben fejtheti ki zavaros gondolatait, a vereség hatása alatt lévõ jobboldali nézõknek? Vagy ezek már a különbözõ irányultságú liberálisok összefogásának a jelei? Megjelennek nálunk is a neokonok? Ráadásul ugyanolyan képmutatók lesznek, mint a Lovas István által többször bemutatott amerikai neokonzervatívok? A jobboldal egy része visszatér a liberalizmus kifizetõdõ útjára? Ha igen, akkor a minden jobboldali pártban megtalálható kereszténydemokraták, kisgazdák, polgári körösök, nemzeti demokraták és nemzeti radikálisok ezt nem nézhetik tétlenül. Akkor azonnal neki kell látni a jobboldali Magyarország megszervezésének és megerõsítésének. Úgy, ahogy azt Tóth Gy. László már több elemzésében sürgette és megírta. Különben végleg igaza lesz Fricz Tamásnak: ez egy következmények nélküli ország. Könnyen két tûz közé kerülhetünk: balról az SZDSZ vezérelte posztkommunisták, jobbról meg a globalista nemzeti liberálisok lõnek majd. Ráadásul tényleg nincs hova hátrálnunk. Egei Béla, a szerzõ jurátus

Hankiss Ágnes jó ha figyelünk

APOKALIPSZIS, MOST Ahhoz, hogy Magyarországot a külföldi hitelminõsítõk és elemzõk jobbra értékeljék, és ahhoz, hogy a magyar társadalom is reálisabban láthassa a saját helyzetét, polgári (vigyázat, ez nem jobboldalit jelent) magatartásra, polgári közéletre, polgári sajtóra van szükség. Mindenekelõtt arra, hogy tiszteletben tartsuk a másikat, a másik jogát az életre, a véleményre, akár a miniszterelnökségre. Vannak apró jelek arra, hogy talán nem reménytelen. Néhány idõsebb konzervatív úr, az apró Nemzeti Kör még apróbb többsége például világosan állást foglalt amellett, hogy igenis polgári módon, nem a szélsõségesekkel kokettálva kell viselkedni, beszélni, írni, politizálni. Vagy az Orbán-kormány egykori gazdasági minisztere, Matolcsy György a napokban párbeszédet, sõt nemzeti megállapodást sürgetett, és volt bátorsága nem egyedül a Medgyessy-Gyurcsány-kormány nyakába varrni a gazdasági bajokat. Jól bemikrofonozott halálhörgések helyett az apokalipszist halasszuk holnaputánra. Bolgár György

7

Az õszi önkormányzati választások elõkészületeként a pártok megnevezik fõpolgármester-jelöltjüket. Eddig egyetlen biztos jelölt a szabad demokrata Demszky Gábor, aki 16 éve áll a fõváros élén. A szocialisták Molnár Gyulát indítanák – jelentette be a párt budapesti elnöksége – ám ha az SZDSZ kész közös listát állítani az MSZP-vel, akkor a baloldali nagypárt is Demszky újraválasztását támogatja. Lakos Imre, az SZDSZ fõvárosi elnöke közölte: elfogadhatatlan a közös lista. Mit teljesített az utóbbi 16 évben az SZDSZ-es fõpolgármester? - A magyarok fõvárosa ellentétben az állammal adóságoktól mentesen üdvözölte a rendszerváltozást a ‘90-es évek legelején. Azóta mennyire adósodott el Budapest? Derce Tamás, Újpest polgármestere: – Most lassan azt hiszem az össz-tartozásnak a volumene meghaladja a 60 százalékát az évi költségvetésének. Nem vagyok benne biztos, hogy a fejlesztésekhez ezt az utat kellett volna a fõvárosnak választani. Cselovszky Zoltán, az Új Budapest Központ vezetõje: – Szerintem ez csak akkor fog kiderülni, hogyha Demszky Gábort leváltjuk. Nem tudom hány csontváz fog kiesni a szekrénybõl, a 100 és 500 milliárd között mindenféle szám elhangzik forintban és úgy tudom, 2007-ben és 2008-ban elég sok hitelnek le fog járni a türelmi ideje, tehát rendesen beindul az éves törlesztés. Hitelbõl hitelt finanszírozni – ez már legalább 10 éve megy a fõvárosban. Ennek ellenére most már be fognak indulni a törlesztések, ezt nem lehet a végtelenségig csinálni. Derce Tamás: – A fõváros rossz gazdája a vagyonának, a város lakosságának, ennek az 1,8 millió embernek. – Annak idején mintha 2 millióan lettek volna a budapestiek, most pedig 1,7-1,8 millióan vannak, ahogy mondta. Mi lehet ennek a hátterében? Derce Tamás: – Budapesten, különösen a belsõ kerületekben lehetetlen élni. Én például egy évben csak 12-szer megyek be, maximum odáig vagyok hajlandó, hogy minden hónapban egyszer. Húzom a strigulákat és bizony nem megyek be többször, mert egész egyszerûen nem vagyok hajlandó bemenni, nem lehet élni Pesten. – 1999 õszén az akkori közlekedési államtitkár bejelentette, hogy a négyes metró elsõ szakaszának már ‘94-ben mûködnie kellett volna, a tervezett magyar világkiállítás megakadályozása okán azonban az akkori egykori városvezetõ leállította a metróépítést. Tudják-e a budapestiek, hogy már 12 éve mûködhetne a négyes metró? Derce Tamás: – Nem, azt tudják, hogy Budapesten közlekedni lehetetlen. Hogy lehet az, hogy azt az országot, ahol a konti8

nensen az elsõ metró épült, azóta mérföldekkel lehagyták a tõlünk Nyugatra élõ népek? Még volt szocialista országok is mérföldekkel lehagytak minket. Cselovszky Zoltán: – Szerintem errõl senki nem tud, hogy a négyes metrót egyidõben expo- metrónak is nevezték, Barsiné Patki Etelka kezelte a terveket és valóban, ‘94-ben az SZDSZ követelte a Horn-kormánytól, hogy mondja le az expot, pedig azóta már mûködne a legbelsõ szakasza a négyes metrónak. Derce Tamás: – Amíg nem veszik azt tudomásul, hogy nem lehet vezetni elsõ munkahelyes vezetõként ezt a várost, addig bizony ez a város nem fog mûködni. – Akkor azt sem érdemes felidézni, hogy ‘95-ben Moszkva tett egy újabb ajánlatot a metróépítésre. Az államadóság fejében építette volna meg a négyes metrót, ám a városvezetõ azt mondta, hogy mivel nem tisztán üzleti a megoldást, ezért elvetette. Derce Tamás: – Persze, hogy érdemes felidézni, mert a négyes metró megépült volna már rég, mással lehetett volna foglalkozni például az M0-ás körgyûrûvel. A négyes metró a kellõ bátorság, a kellõ szakmai tudás miatt nem épült meg. – Tehát a hozzáértés hiánya miatt nem épült meg? Derce Tamás: – Igen, így van Azért nem épült meg, mert a nem erõbõl való normális politizáláshoz nem értenek a városvezetõk. Ez a véleményem.

Cselovszky Zoltán: – Akkoriban három kerületi polgármester ki is ment Moszkvába tárgyalni, mert úgy érezték, hogy Demszky Gábor nem jól intézi a város ügyeit és tényleg már hamarabb lenne metró, ha rájuk bízták volna. Aztán végülis a tárgyalásaik sem vezettek eredményre. Szerintem a négyes metrót nem az akadályozta, hogy nem tudtuk eldönteni, hogy ki csinálja, hanem az, hogy Demszky Gábornak politikai céljai voltak, nem pedig a metró megcsinálása. – 1996-ban elmarad, egy már csaknem teljesen elõkészített magyar világkiállítás, mert részben a városvezetõség ezt a fejlesztést megtorpedózta. Becslések szerint dollármilliárdos mûködõtõke behozataltól esett a magyarok fõvárosa. Érzõdik-e ez az elmaradt haszon az idegenforgalomban és Budapest mai életében? Derce Tamás: – Én bûnnek tartom a világkiállítás leállítását. Tessék csak kimenni Sevillába megnézni, hogy mi épült ott! Ha jól emlékszem két körgyûrût építettek és vagy 8 hidat. Hihetetlen nagy bûn volt a világkiállítás leállítása, hihetetlen mennyiségû mûködõtõke nem jött be, amire szüksége lett volna a városnak. Ma Budapest útjai úgy néznek ki ahogy kinéznek. A világkiállításon már rég túl lehettünk volna. Megoldotta volna a budapesti körgyûrû kérdését is és a hidak kérdése is jórészt megoldódott volna, és ma Budapesten normálisan lehetne élni és nem lenne az, hogy Budapest lakóinak száma minden órában 5 fõvel csökken. jó ha figyelünk

Demszkyland: Így tömegközlekednek, ha nem megy a rázós troli Cselovszky Zoltán: – Minden világváros – ha ezt egyáltalán a város vezetõi valaha komolyan gondolták -, csinál világméretû rendezvényeket. A város vezetése pedig ezt kerüli rendre, nemcsak az expot, hanem például az olimpiát, meg minden mást is. Azzal, hogy lemondta Magyarország az expot, egyetlenegy fillért nem spórolt meg, mert mindent megcsinálunk, amit az expo miatt is meg kellett volna, csak sokkal lassabban és sokkal drágábban. Másrészt valóban, az az általában 40 százalékra becsült plusz mûködõtõke ami a rendezvényen felül megjelenik az országban, teljesen elmaradt és most már látszik az is, hogy sokkal nagyobb az érdeklõdés a körülöttünk lévõ városok iránt, mint Budapest iránt. Nemcsak a turizmusban egyébként, hanem a multinacionális cégek fõleg nem ide, hanem Prágába, Bécsbe, Varsóba hozzák a központjaikat. – Az exporól lemondott Budapest, az Európa Kulturális Fõvárosa címért viszont versenybe szállt, mégpedig vidéki városainkkal, majd alulmaradt. Rombolja-e Budapest európai tekintélyét, hogy nem Béccsel, hanem Péccsel, nem Prágával, hanem Miskolccal akart versenyezni és ki is kapott? Derce Tamás: – Budapest egy szép fekvésû város, ez egy adottság. Azt, hogy Budapest Európa egyik legszebb városa, szerintem ezt mi már csak nosztalgiából emlegethetjük. Ez tény, a szégyenen is már rég túl vagyunk, már nincs rajta mit szégyenkezni. Ha végigmegyünk Pesten, Pest egy piszkos, koszos, rongyos városnak néz ki és az igazi szomorú dolog az, hogy mi még ott se tartunk, hogy legalább a látszatra adva valami történt volna. Cselovszky Zoltán: – Ez nem szól másról, mint hogy a város vezetése nem tudott egy értelmes versenyképes jövõképet adni arról a városról, amit 16 éve vezet. Ez gyakorlatilag megkérdõjelezi a legitimációjukat. Azzal jó ha figyelünk

együtt, hogy általában az Európa Kulturális Fõvárosa nem ekkora nagy városi léptékû pályázat, de Budapestnek nagyon-nagyon jót tett volna – de képtelen volt rá, hogy megugorja ezt a lécet. – Budapesten a ‘90-es évek legelején legfeljebb néhány tucatnyi hajléktalan volt, ma számuk több ezer, mindeközben egyik-másik városvezetõ luxusvillát építtetett a horvát tengerparton. Van-e itt ellenmondás? Derce Tamás: – Persze, hogy van és ez a rendszerváltó politikai elit bûne. A liberalizmus ürügyén semmi mást nem tettek, minthogy a gazdaságilag sokkal erõsebb társaságoknak megadták a lehetõséget, hogy a gyengébbeket felzabálják, mondván azt, hogy a piac szabad és hogy majd a jobbik fog gyõzni. Nem a jobbik gyõz, az erõsebbik gyõz. Cselovszky Zoltán: – Nagyon erõs az ellentmondás. Hogyha vannak akik még visszaemlékeznek 1990-re, amikor a városvezetõ beült a székbe, akkor az volt az elsõ üzenete, hogy õ meg fogja oldani a hajléktalanok problémáját Budapesten. Hát ez nem sikerült. Erõsen nem sikerült. A kutatók szerint 8 ezer hajléktalan van Budapesten, ebbõl 5 ezer olyan, aki hajlandó az ellátórendszerekben részt venni és 3 ezer olyan hajléktalan, aki semmiféle rendszerben nem hajlandó részt venni. Ennek 3 ezer embernek a számára olyan programokat kell kidolgozni, ami akár Berlinben vagy Grazban vagy Dublinban, tehát mindenhol a világon megoldhatók. Itt egy nyíltan felvállalt liberális elvrõl van szó, amit egyszerûen ki kéne irtani a városból és rendet kéne csinálni. A liberálisok valószínûleg úgy gondolják, hogy joga van ahhoz az egyik embernek, hogy nyaralót építsen a tengerparton, a másiknak meg, hogy megfagyjon a belvárosi utcákon és senkinek a jogát nem szabad korlátozni.

- Budapest a világon párját ritkító módon idegen kézre adta a város vízvagyonát még a ‘90-es évek közepén. Azóta a vízdíj jelentõsen növekedett. Indokoltnak látszik-e ez a privatizáció? Derce Tamás: – Akkor sem volt indokolt és itt nemcsak a vízmûvekrõl, hanem a csatornázási mûvekrõl is szó van. A privatizációs szerzõdést egyébként amikor döntött errõl a fõvárosi közgyûlés akkor a közgyûlés tagjainak a kezébe nem adták a teljes szerzõdést, annak csak egy kivonatát adták. Örömmel veszem, ha megcáfolja amit most mondok: úgy szól a megállapodás, hogy van benne egy képlet amivel akkor is növelni lehet az éves nyereségét a cégnek, hogyha egyébként a mûködtetési költségek ezt nem indokolnák. A fõváros garantálja a társaságnak a nyereséget és meg van határozva ott is egy gyönyörû szép képlettel, hogy ez mennyi és ha ezt nem éri el, akkor a fõváros a saját pénzébõl ezt kiegészíti. Ezért van az, hogy a víz-és a csatornadíj emelés minden évben az inflációs rátát jóval meghaladja. Cselovszky Zoltán: – 1993-ban létrehozott a város egy privatizáció-elõkészítõ szakmai bizottságot. Fontos szempont volt, hogy arra kell vigyázni, hogy nehogy egy magánkézbe jusson több fõvárosi közmûvállalat. 1994 nyarán egy közgyûlésen Demszky Gábor lesöpörte ennek a bizottságnak az elõterjesztését és azt mondta, hogy minden közmûvállalat úgy privatizálja magát, ahogy akarja, csak jöjjön a bevétel. Azóta a legveszélyesebb állapotban mûködnek nemcsak a vízmûvek, hanem az összes cég, szinte az összes közmûvállalatnál az van, hogy a profitot repatriálják, tehát kiviszik az országból és nem látjuk, hogy a fejlesztésekkel mi van és mi van a szolgáltatás minõségével. Derce Tamás: – Énszerintem nemcsak politikailag volt bûnös dolog eladni a víz-és a csatornázási mûveket, hanem gazdaságilag is. Ha nem finoman fogalmazok, akkor azt mondom, hogy ez a bûncselekmény határát súrolja. – Csak nem azt akarja mondani, hogy a fõváros lakói a saját pénztárcájukból fizetik a nyugati tulajdonosok profitját? Derce Tamás: – De, pontosan errõl van szó. Errõl szól maga a szerzõdés. Cselovszky Zoltán: – Hát a közmûvállalatoknak a résztulajdonosai mindenképpen a budapestieknek a közmûdíjaiból teremtik elõ azt a garantált hasznot, amit aztán kivisznek az országból. Zsinka László képviselõ elmondta, hogy az utóbbi 16 évben Budapest nettó 120 milliárd forint adósságot halmozott fel, és a következõ években törlesztésre, kamatfizetésre 20 milliárd forintot kell átutalni a bankoknak a fõváros kasszájából. (Forrás: nethirlap.hu)

9

Csurka színt vallott: a talmudista diktatúra ügynöke A címbéli veretes kérdés jutott eszembe, a „Piszkos Fred, a kapitány“ címû alapmûbõl idézve. (Tudom, hogy Rejtõ Jenõ zsidó volt, de attól könyveit az én korosztályom még alapmûnek tartotta.) Csurka kavarja, vagy nem kavarja? Pontosabban: mit kavar Csurka a MIÉP elnökséggel és kiknek az érdekében? A talmudista diktatúra érdekében kavar azért, hogy az MSZP-SZDSZ koalíció kétharmados többségbe kerüljön a 2006-os választások után. Bizonyítékaim: Április 12-én „Megmaradni“ c. írásában még Csurka István az egyedül üdvözítõ magatartásnak a FIDESZ-re szavazást tartotta: „Most minden erõt összpontosítani kell azért, hogy Arturo Ui ne kapjon kormánymegbízást. Ha ehhez az szükséges, hogy a Fidesz 75 helyen gyõzzön, akkor segítsük elõ a magunk megmaradt eszközeivel azt. Feltehetõ, hogy mégis többen hallgatnak ránk, mint amennyi szavazatot kaptunk.“ Ez így egyenes beszéd. Arccal a FIDESZ felé! Aztán április 13-án (egy nap múlva) lezajlott a MIÉP elnökségi ülése, aminek határozata a FIDESZ-tõl és az egész szavazástól való elhatárolódást jelölte meg az üdvözülés útjának. („Távolmaradással érvényteleníteni kell a választás második fordulóját, lehetetlenné kell tenni az új Országgyûlés megalakulását, és a kormány hatalomra lépését.“) Ezt nem egyeztették a Jobbikkal, amely elnöke, Kovács Dávid a következõket mondta: „csak a Fidesszel képzelhetõ el együttmûködés, de bizonyos feltételek mellett.“) Ez már nem egyenes beszéd, mert az elõzõ napit megtagadja. Nem kis dramaturgiai teljesítmény a választók teljes elbizonytalanítása, ami a

„jobboldal” egy részét valószínûleg otthon tartja április 23-án! Gondoljuk végig, mit jelent a MIÉP elnökség határozata! Azt javasolja, hogy maradjon otthon minden jobboldali szavazó a második forduló idején. A jobb és bal megosztottsága minden választókörzetben közel 50-50 %-os, az elsõ fordulón részt vett 67 %-nyi szavazót figyelembe véve. Tehát a balliberálisok 33 %-ot tesznek ki. Õk biztosan elmennek szavazni, vagyis mindenképpen érvényes és eredményes lesz a szavazás, hiszen teljesül az egynegyedni részvétel, amelyet az 1989. évi XXXIV. törvény 7. § (3) bekezdése a második fordulóra meghatároz*. Az nem lehet, hogy az egész MIÉP elnökségben nincs egyetlen jogász sem, aki ezt tudja! Kizárt dolog! Tehát tudta a MIÉP elnöksége, hogy a balliberális hatalom túlsúlyának elérésére biztatja a szavazókat. Akkor, kérem szépen, ki a nemzeti? Ki a radikális? Mit jelent a nemzeti ellenállás csurkai megfogalmazása? Eddig sem tett semmit, azon kívül, hogy tökéletesen végrehajtotta a gõzleeresztõ szerepét, most is ezt akarja folytatni és folytatni is fogja, ha van vevõ még mindig erre a nemzetáruló szélhámosságra! Engem, többekkel együtt Csurka István és Kovács László urak nyilvánosság elõtt leügynököztek, lezsidóztak. Az, aki a MIÉP elnökség 2006. április 14-i keltezésû határozatát aláírta, egyértelmûen bizonyította, hogy a magyar nemzet ellensége, a talmudista diktatúra ügynöke. A határozatot Csurka István, a MIÉP elnöke írta alá. Amikor Csurka István nemzeti ellenállásról beszél, akkor egyértelmûen provokál, és

igyekszik a félrevezetett híveit olyan zsákutcába vinni, ami mindannyiunk vesztét okozza. Szándéka természetesen nem válik valóra, mert nem annyira fogatlan oroszlán a FIDESZ, hogy az MSZP-SZDSZ koalíció megközelítse vagy (az MDF-fel együtt elérje) a kétharmados országgyûlési többséget. Teljesen egyetértek a MIÉP elnökség 2006. április 14-i keltezésû határozatában lévõ, alábbi mondattal: „A magyarságnak csak a saját megmaradásával kell törõdnie, és minden ezt gátló erõt, pártot, médiacézárságot el kell távolítani útjából.“ Tehát a magyarságnak létérdeke, hogy a MIÉP elnökségét, Csurka Istvánnal az élen, eltávolítsa megmaradása útjából. Kelt Szegeden, 2006. április 15-én. A krisztusi örök értékrend szerinti magyar szeretettel: Halász József

*1989. évi XXXIV. törvény az országgyûlési képviselõk választásáról 7. § (3) Ha az elsõ választási fordulóban a választókerület választópolgárainak több mint a fele szavazott ugyan, de a egy jelölt sem kapta meg az érvényes szavazatoknak több mint a felét (a továbbiakban: eredménytelen választási forduló), a második választási fordulóban a) azok a jelöltek indulhatnak, akik az elsõ fordulóban az érvényes szavazatoknak legalább tizenöt százalékát megkapták; ha nincs legalább három ilyen jelölt, akkor az elsõ fordulóban a legtöbb szavazatot elért három jelölt; ha a jelöltek közül bármelyikük idõközben visszalép, helyébe másik jelölt nem léphet; b) képviselõ az a jelölt lesz, aki a legtöbb érvényes szavazatot kapta, feltéve, hogy a szavazáson a választókerület választópolgárainak több mint az egynegyede szavazott.

Miközben azon gondolkodtam, miként is kezdjem ezt az írást – olvasom, hogy lendvai ildikó szerint az ország lakossága „szomjazik a reformokra” . Megszorításokért cserébe elhalasztják az adócsökkentést is, mivel ez „kevésbé érinti” a legszegényebbeket – szól az álságos meaculpa. „Egy-két évig mindenképpen a jelenlegi szinten kell maradnia az életszínvonalnak” – vágja képünkbe a ráncfelvarrott rémség, miközben kedvem lenne az nadrágszíj helyett a nyakát megszorongatni sopánkának. 10

Ez a nõ egy komplett idióta, vagy mi mindannyian vagyunk azok, de nagyon. Más variáció nem lehetséges. Aki az elmúlt hetekben nem dugta a fejét a homokba láthatja, hogy hatalmas kopasztás van kilátásban. Ha csak egy része is megvalósul az elõzetes találgatásoknak, már akkor is elképesztõ mértékû megszorítások vannak kilátásban.

Az államháztartási hiány akár a tíz (!) százalékot is meghaladhatja az év végére, „végre” feketén-fehéren kiderült, miféle „felelõs kormánya” is van Magyarországnak 2002óta. Márpedig a rémisztõ hírek immár leplezetlenül arról szólnak, hogy a megszorításokat kvázi duplán fogjuk elszenvedni : egyrészrõl a jó ha figyelünk

SZOLIDARITÁS KÖLCSÖN – KÉPZELT FELSZÓLÍTÁS NYUGDÍJASOKHOZ Nyugdíjas honfitársaim! Hazánk nagy bajban van. Az Orbán- és az Antal-kormány felelõtlenül tönkretette mindazt, amit Kádár János bölcs gazdaságpolitikájával, többek közt Fekete János és Marjai József kiemelkedõ gazdasági tudására alapozva országunk javára felépített. Különösen az Orbán klikk felelõssége nagy, károkozásuk olyan mértékû volt, hogy az elmúlt négy év gondosan tervezett, következetes gazdaságpolitikájával sem tudtuk rendbe tenni – bár a nemzeti rossz kedv kialakulásának meggátlása érdekében szüntelenül kiemelkedõ eredményeinkre kívántuk a figyelmet irányítani. Építõ munkánkat állandóan gátolták, a sötét sarokból elougrálva keltették valójában dübörgõ gazdaságunk rossz hírét. Ezt az aknamunkát megpróbáltuk ugyan saját erõnkbõl, a pozitív elemek hangsúlyozásával kompenzálni, de csak a választások után jöttünk rá: ez nem sikerült teljes egészében. De tudjátok meg, fényes jövõ áll elõttetek, kedves nyugdíjasok! Ennek építésében azonban nektek is ki kell vennetek részeteket! A nemzet üdve nevében kérem, hogy 13. havi nyugdíjatokat adjátok kölcsön hazánknak! Személyesen garantálom, hogy legkésõbb tizenöt év alatt, legalább búsás 1%-os kamattal bõvítve, a Haza visszafizeti. Aki kérésünknek eleget tesz, egyúttal sorsjegyet is kap ajándékba. A tizenöt év múlva tartandó sorsoláson a nyertesek között 10 db. csúcsminõségû kádkövet sorsolunk ki, vagy kívánatra felújítjuk síremlékeiket. Legyetek a nemzet bankárai! Budapestst, 2006

Lendvai „Sipánka nem lesz gáz-ár-e-me-lés” Ildikó, a Maszop nagyasszonya elemében van, magyaráz mindennapi kiadásaink fognak drasztikusan megemelkedni (például a gáz, ÁFA stb. ), másrészrõl az állam kíméletlenül meg fogja kurtítani a bruttó jövedelmünket. (Az egészségügyi járulék duplájára emelése stb.) Aligha lehet tehát véletlen, hogy a tervezett megszorításokat a kezdõdõ labdarúgó világbajnokság árnyékában kívánja a kormány „népének“ bejelenteni. Az elvtársak joggal bíznak abban, hogy az emberek többsége inkább focilázban ég majd, és nem kíván a rossz hírekkel érdemben foglalkozni. Igen ez a mi „bátor” kormányunk, aki egész eddig gyávának bizonyult õszíntén elõállni a farbával. Bevallom, ennek a kormánynak én sohasem hittem el, hogy a hazai reálbérek abban az ütemben emelkedtek volna, mint azt a kormányzati hazugságpropaganda mindig is állította. Az általános magyarországi viszonyokat ismerve ugyanis nehezen elképzelhetõ, hogy az átlagjövedelmek 25-30 százalékkal haladták meg a megélhetési költségekeket az elmúlt négy évben. jó ha figyelünk

(Személy szerint ennek éppen az ellenkezõjét véltem tapasztalni) Bár egyesek azt állítják, hogy az ellenzéknek annál jobb-minél szarabb, de szerintem most annyira sz.., hogy már egyáltalán nem jó. Ne felejtsük el (és ez már történelem), hogy a balliberálisok által oly erkölcstelenül szidott Orbán-kormány örökségébõl, milyen könnyedén tudott medgyesy elvtárs és kormánya hozzákezdeni a száznapos (f)osztogatáshoz. Tény, hogy a közalkalmazottaknak akkor biztosított egyszeri ötvenszázalékos béremelés sokat számított a különféle statisztikákban (és valahol igazságos is volt), de a legtöbb munkahelyen aligha volt ekkora mértékû béremelés abban az idõszakban, késõbb aztán még annyira sem. Már ahol a bérek egyáltalán nõttek, hiszen a hivatalosan közzétett mindenkori inflációs ráta felett csak kevés munkahelyen emelték a munkavállalói járandóságokat. De én véletlenül tudok olyan munkahelyrõl is, ahol különféle fortélyokkal ( normaemelés, burkolt munkaidõemelés, törvényesen adható kiegészítõ pótlékok megvonása stb.) éppenséggel többet kellett dolgozni az

embereknek ugyanazért a bérért, mint korábban. Miután a szervilis szakszervezetek ( már ahol van, és tisztelet a kivételnek ) fényesre nyalják a mindenkori szociálliberális kormányok retkes ülepét, a munkavállalói érdekérvényesítésnek még a nyomát sem lehet látni 2002-óta. „Béremelést akarsz ? Szerencséd, hogy van még munkahelyed, dolgozz mint a barom különben az utcán találod magad!” – hangzott el sokszor, ugye többünk számára is ismerõs ez szöveg, nem ? Állítólag gondolkodó emberek vagyunk, ezért vélhetõen csak a hülyék számára nem következik egyenesen a fentiekbõl, hogy a teljes munkavállalókra vetített átlagos reálbéremelkedés legfeljebb csak a vásárlóerõ szinten tartásának felelt meg, igazi bérfejlesztésrõl vagy bérfelzárkóztatásról szó sem volt . Rosszabbul élünk mint négy éve ? Jobban biztosan nem. És ha a média által elõzetesen beharangozott 15,00 %-os reálbércsökkenés is bekövetkezik, átlagos életszinvonalunk menthetetlenül visszaesik a hetvenes évek közepének megfelelõ ( a béka segge alatti ) szintre. És ez a történet sajnos így lesz kerek. Minden tekintetben tehát hamarosan ugyanott tartunk, mint haminc évvel ezelõtt. Mind gazdaságilag, mind politikailag ( közkívánatra . ) újraélhetjük a kádár-rendszer összes mocskát, ismét „élvezhetjük” az akkori életszinvonalat, pedig az ország végletes eladósítása abban az idõben éppenhogy csak megkezdõdött. Ebbõl a szempontból kétségtelenül még rosszabbul is állunk, köszönhetõen ismét azoknak, akik ezúttal is alaposan belehúztak az ország tönkretételébe. Sokadszor, de nem utoljára. Van itt egy szerencsétlen ország, jön egy újabb népnyúzó program (csomag). Eközben pedig cinikusan vigyorog a képünkbe maga a „bölcs vezér”, a „bátor, igazságos és szociálisan rendkívül érzékeny Feri, a mi szeretett milliárdos vezetõnk. Nekünk sajnos csak egy ilyen alakra futotta. Tudjuk, egyszer mindenért fizetni kell : megérdemeljük tehát a sorsunkat. De miért pont nekünk, és ki tudja még hányszor? 11

Tisztelt Hölgyek, Urak! Szíves figyelmükbe ajánlom Éva Mária Bárki által a „Trianon emléknapja“ alkalmából írt levelet. Nem érthetõ számomra, hogy miért nem hangzanak el ilyen szavak az úgynevezett jobboldali politikusaink szájából! Ideje volna ezt a radikális nemzeti oldalnak végre egyszer már megkérdezni tõlük! Cum Deo pro Patria et Libertate! dr. Fóris Eszter

Kedves Magyar Barátaim, Székelyföldön, Erdélyben Magyarországon, a határokon túl és szerte a világon! Trianon mindnyájunknak egy fel nem dolgozott trauma. Azok számára is, akik nem akarnak, vagy nem tudnak errõl beszélni. Az igazságtalanság mindenkinek fáj. És nincs senki, aki az igazságtalanságot ne ismerné el Nyugaton és Keleten egyaránt, mindenhol – Románián kívül. Az elsõ világháború utáni békerend jogi értelmezés alapján semmis, mert nem egyenrangú tárgyalások, hanem a vesztes államok által kényszerhelyzetben történt aláírása eredményeként jött létre. Mindenütt jogtalanul, ahol az alapvetõ emberi jogok ellen, az önrendelkezési jog semmibe vételével húztak új határokat. Azóta változott a helyzet. Az önrendelkezési jog teljes elismerést kapott nem csak a tudományban, de az írásos nemzetközi normákban is. A Polgári Jogok Nemzetközi Egyezség okmánya, amely 1966-ban született és 1976-ban lépett hatályba, és amelyet majdnem minden ENSZ tagállam aláírt, kötelezi a kormányokat az 1. cikkelyének betartására, amely szerint: I. cikk: „Minden népnek joga van az önrendelkezésre. E jog értelmében a népek

Eva Maria Barki szabadon határozzák meg politikai rendszerüket, és szabadon biztosítják gazdasági, társadalmi és kulturális fejlõdésüket.“ 1989. november 4-én (pontosan 33 évvel a nagy magyar szabadság- és függetlenségi harc leverése után !) Európában ütött az önrendelkezési órája. Ezen a napon egymillió ember ment az utcára Lipcsében azt skandálva: „Mi vagyunk a nép“. Ezt a klasszikussá vált önrendelkezési követelést az egész világ diplomáciája sem tudta megakadályozni. Azóta az önrendelkezési hullám egész Európán végig söpört. A német újraegyesítés után kivívták maguknak az önrendelkezést az észtek, lettek, litvánok, szlovének, szlovákok, horvátok, macedónok, koszovói albánok, számtalan új határ jött létre. A Közel-Keleten ugyan még nem kezdõdött el

Milyen jogállamban gondolkodik, milyen „társadalmi önvédelmi szervezet“ (mely éppen a napokban leplezõdött le, miután egyik ügyvédje közölte: csak azokat védik, akiket fideszesként ér hátrány – a szerk.) kiépítését vizionálja az a párt, amelyik hosszú évek óta módszeresen, saját írott szabályait is megszegve elnémítja, kizárja legeredményesebben tevékenykedõ, odaadó, ám konzervatív elvekhez hû képviselõit? A Fidesz önsorsrontó pályaívének ezért nemcsak politikai, hanem morális üzenete is van. Több mint egy hónappal a parlamenti választások befejezése után közterületeinken még mindig fel-felbukkannak a Fidesz Változás 2006 jelszavú plakátjai, hogy megpillantásukkal újra és újra keserû emlékek és érzések kerítsék hatalmukba a jobboldali szavazókat. Tépelõdhetünk, hogy igaz-e a változás 2006-ban, vagy sem, s ha igen, miért igaz, ha nem, miért nem... 12

a határmódosítási folyamat, de bekövetkezte várható a jövõben. Összeomlott és továbbra is szétesõben van az 1. világháború utáni kényszer-békerend. Kivéve a magyar területen. Egyesegyedül a magyarság hûséges a kegyetlen diktátumhoz. Másutt már ünnepelték és ünnepelnék a szabadságot. Mi csak gyászolunk és ápoljuk a sebeinket. Az üzenetem a mai napon: Ne nézzünk visszafelé, ne emlékezzünk Trianonra, végre nézzünk elõre ! Végre vegyük kezünkbe a sorsunkat, ne várjunk segítséget külföldrõl, ami sohasem fog megérkezni, ne várjunk megoldást az Európai Uniótól, mert nincs politikai akarat ebben a szövetségben, tehetségtelen és képtelen közbelépni. Ne hallgassunk a politikusokra, akik nem hajlandóak az érdekeinket képviselni. Cselekednünk kell. Hallgatással és tétlenséggel problémákat nem lehet megoldani. Nekünk is jár az önrendelkezési jog. Mi is „szabadon meghatározhatjuk a politikai rendszerünket, és szabadon biztosíthatjuk a gazdasági, társadalmi és kulturális fejlõdésünket“ Mert ránk is vonatkozik: „Mi vagyunk a nép“. Nincs magyar kisebbség a Kárpát-medencében. A magyarság államalkotó nép, több mint 1000 éves közös történelemmel, közös hagyománnyal, közös jogrendszerrel, közös kultúrával. A Kárpát-medencében Mi vagyunk a nép! Ezt mutatni kell, hogy lássák és hallják. Tüntetéssekkel, nyilatkozatokkal és aláírásokkal. Hogy soha többé ne kelljen gyászolni, hanem a jövõben mi is ünnepelhessünk. Mert: „Mi vagyunk a nép“. Isten áldja a magyar népet. Bécs, 2006 Trianon emléknapján Éva Mária Barki

Ennél jóval hasznosabb, ha a Magyar Nemzet oldalain utóbbi hetekben megjelent Voks 2006. vitafórum sorozat cikkeit olvassuk és vetjük össze tapasztalatainkkal. Örvendesenek tartom, hogy végre a Magyar Nemzet a Fidesz ügyeiben is vállalja a nyíltságot, a kritikai észrevételek megjelentetését – lehetõséget adva nemcsak az ismert hivatásos elemzõknek (Tölgyessy Péter, Kiszely Zoltán, Tóth Gy. László), de a jobboldali szereplõk némelyikének (Horváth Béla, Bogár László, Molnár Tamás) is. A Fidesz lehúzó embereinek a plakátokon V-t formáló ujjai a jelzés harmadik értelmezését is eszünkbe juttatják. A római legionáriusok némelyike 2000 éve így jelezte, hogy : vae victis! Jaj a legyõzötteknek! A legyõzöttek a szó igazi értelmében persze nem a jobboldali egy párt vezetõi , hanem mi vagyunk – mintegy másfél millió nemzeti elkötelezettségû szavazó. jó ha figyelünk

Szembe kell nézni azzal, hogy a magyar társadalom egyre nagyobb része idegenedik el attól a politikai osztálytól, mely sorsának jobbrafordulását tizenhat éve nemhogy elérni, de még hihetõvé tenni sem tudta. Ezzel együtt is a magyar jobboldal mostani veresége történelminek mondható: az ún. rendszerváltozás úgy zárul le, hogy a posztkommunista erõk – a térségben is egyedülálló módon – az ország súlyos gazdasági helyzete ellenére is kormányon tudtak maradni. A vitafórumban megszólalók többsége – elfogadva Tölgyessy Péter alapvetéseit és történeti visszatekintését – úgy látja, hogy a Fidesz nem 2006 áprilisában, hanem már jóval korábban, 2002. táján veszítette el a választásokat. Nem a kampány kapkodásai, vizslás infantilizmusa voltak a meghatározóak, hanem a párt politikai stratégiájának 2002-tõl kialakított tartalma és iránya. Magam is úgy gondolom, ahogy Somogyi János (A kegyelmi pillanat elillant, Magyar Nemzet, május 17.): „Akkor ott a Kossuth téren 2002 április közepén veszítettük el a 2006. évi választásokat. Amikor több mint egy millióan akartuk a kommunista utódpárt és állandó tettestársaik végleges vereségét, de az elszánt tömeg csak polgári körök alakítására kapott bíztatást és lehetõséget...“ Igen, akkor és ott tényleg kegyelmi pillanatban voltunk, hiszen Orbán Viktor fellépése nyomán feltámadt a hitünk, hogy mégis igazságosan, a nemzetet újraegyesítve, az országot gazdagítva fejezhetõ be a rendszerváltozás. E sorok írója parlamenti képviselõként, majd 2003-tól polgári körös szervezõként közvetlen tapasztalatokat szerezhetett a Fidesz néppártá alakításának ellentmondásokkal kísért folyamatáról. Ebben a folyamatban természetes igényként jelentkezett, hogy a polgári körökben tevékenykedõ MDF-es, kisgazda, kereszténydemokrata és szociáldemokrata gyökerû embereket megnyerve, a szerény értelmiségi holdudvart tágítva javítsunk a Fidesz társadalmi beágyazottságán. Törekvéseink elég hamar ellenállásba ütköztek a „minél kevesebben vagyunk, annál inkább igazunk van“ jelszó jegyében gondolkodó udvaronc fideszesek körében. A jobboldalt diszkreditáló helyi törekvésekre több írásomban felhívtam a figyelmet e lap hasábjain is (Polgári körök kiegyenesedõben, Magyar Nemzet, 2002. augusztus 9.). Egyre visszatetszõbb volt ugyanis, hogy miközben Orbán Viktor „a párt keretekbõl kilépve“ a polgári körös tömeggyûléseken kilátásba helyezte az „egyszerre mozdulást“ Medgyessy Péter kormányának megbuktatására, pártjának komisszárjai, a Fidelitas Ijj Ártóival az élen, ahol csak lehetett, akadályozták a mozgalom rendezvényeit, aláírást gyûjtõ akcióit. 2004 tavaszától az egész országot lázba hozták a népszavazási kezdeményezések a kettõs állampolgárságról és a kórházprivatizáció leállításáról. A Fidesz kétarcúan viszonyult mindkét nemzeti sorskérdéshez, a parlamenti ellenzéki retorika és a gyakorlati politizálás között

egyre jobban láthatóvá vált az ellentmondás – alkalomadtán a szó szoros értelmében is. Két olyan köztéri demonstráció volt a kettõs népszavazás elõtt, melyet a Fidesz vezetõi információs vákuumba helyzetek. Az egyik 2003 nyarán, amikor elõször tüntettek a gyógyító szakma képviselõi, a beteg szervezetekkel, polgári körökkel a kórházprivatizáció ellen az Egészségügyi Minisztérium elõtt. Az egyik szónok Mikola István volt... A másik, még ennél is emlékezetesebb, a népszavazás elõtt egy héttel a Kossuth téren több ezer résztvevõvel tartott demonstráció volt. „Egy igen az életre, egy igen a nemzetre“ – ez volt a jelszavunk. A jelszót ugyan átvette a Fidesz, de ezen túl semmi szervezési segítséget nem adott. Igaza van tehát Tóth Gy. Lászlónak, amikor azt írja: „Rosszul felfogott szerepértelmezése miatt, a Fidesz értelmiségi holdudvara lemondott a kritikai attitûd gyakorlásáról, és többnyire csak lojalitását hangoztatta“. Nem is nagyon tehetett mást, mert látnia kellett, hogy a politikai marketing rapszodikusan változó üzenetei még olyan nemzetstratégiai kérdésekben is, mint a kettõs állampolgárság ügye, kiszorították az elvi alapokra épülõ, programot adó politizálást. Nem kétséges, a Fidesz önsorsrontó politizálásának legnagyobb „teljesítménye“ a kettõs népszavazás elvesztése volt Kövér, Pokorni és társai asszisztálásával. Ettõl kezdõdõen a jobboldali szavazóbázis egy része lemorzsolódott, ami látszott az idõközi választásokon mutatott érdektelenségen is. 2005-tõl a legnagyobb ellenzéki párt már csak a parlamenti színjátékokban, a köztársasági elnökválasztás „sikerének“ kisajátításában vitézkedik. Miközben 100 ezer fizetett aktivistával mozgósított a választásokra, nem látta, hogy a régi támogatói egyre fogynak, és egyre kétkedõbbek. Hiába írta le Matolcsy György a Kormányzás 2006 c. dolgozatban, hogy a földvédõ gazdamozgalomra épülõ agrárpárt felépítésére elemi szüksége van a Fidesznek, Orbán Viktor érzéketlen maradt a javaslatra. Hiába mutattunk rá többen, hogy a néhány parlamenti képviselõ politikai túlélését biztosító fantomszervezetek (Kisgazda Polgári Egyesület, Lungo Drom) a kormányképességet nem tudják majd biztosítani, hogy a Jobbik Magyarországért mozgalom kinyújtott kezét talán nem kéne ellökni... Aki a jobboldali szövetségi politika szélesebb alapokra helyezése mellett állt ki, azt bizony rendesen megfélemlítették, izolálták. Ez lett a sorsa több, rengeteget dolgozó Fidesz tagozatvezetõnek (Faludy Sándor, Pálinkás József), akik mai napig nem értik, milyen összefogás és milyen szeretet erejében bízhatott ezek után Orbán Viktor? Milyen jogállamban gondolkodik, milyen „társadalmi önvédelmi szervezet“ (mely éppen a napokban leplezõdött le, miután egyik ügyvédje közölte: csak azokat védik, akiket fideszesként ér hátrány – a szerk.) kiépítését vizionálja az a párt, amelyik hosszú évek óta módszeresen, saját írott szabályait is megszegve elnémítja, kizárja legeredményesebben tevékenykedõ, odaadó, ám konzervatív elvekhez hû képviselõit? A Fidesz önsorsrontó pályaívének ezért nemcsak politikai, hanem morális üzenete is van. Most, amikor százezrek mélységesen elkeseredtek, a jobboldal történelmi veresége miatt, most, amikor tízezrek családjának jövõképe vált végzetesen bizonytalanná a globális pénzhatalom újabb elõrenyomásának eredményeképpen, akkor csak az õszinteségnek jöhet el az ideje. A Fidesz kongresszusán erre hiába vártunk. A külsõ bûnbakkeresés, a hamis önigazolás régi forgatókönyve érvényesült ismét. Elhangzott, hogy a polgári ellenzék „köszöni szépen, jól van“. Nincs szükség új államra, új gazdaságra, és fõleg új politikára, mint ahogy ezt az ellenzék vezérétõl egy éve halljuk. Vagy csak Orbán Viktor oszt jó napot? Dr. Mánya Kristóf, a Fidesz volt országgyûlési képviselõje, Mátrai Polgári Körök Szövetsége

jó ha figyelünk

13

Exkluzív interjú Orbán Viktor öccsével, Gyõzõvel Egy család, aki jobban él, mint négy évvel ezelõtt. Orbán Gyõzõ nem tartja sportnak a futballt, bár bátyja a Felcsút SE-ben focizik. Viktort – mint mondja – „igazi néptanítónak látja, abból a fajtából, akik a történelmet mindig is jó irányba vitték”. – Hogy vannak, Gyõzõ? – Biztos nagyon szidnak bennünket, mert teljesen egészségesek vagyunk. A családunkban korához képest mindenki jól van. Nem szorul egyikünk se ápolásra vagy segítségre, és mikor az Úristen „kiválogat” bennünket, mindig sorrendben teszi. Most halt meg a bátyám apósa, Anikó apukája, pár nap múlva lesz a temetése. Ezt a rossz hírt leszámítva teljesen rendben vagyunk. – A saját cégét, bányáját Ön is vezeti? – Van a Dolomit Kft., amelyik külszíni bányászattal foglalkozik; fúrás, robbantás, bányászkodás, egyebek. Ennek a cégnek az apám ötven százalékban tulajdonosa, ez az õ birodalma (amit ott lát lenn, messze, azokkal a gyönyörû gépekkel, na, az az õ bányája), ezt õ is vezeti. Áron, akivel megérkezésükkor találkoztak, aki kiköpött Viktor még ma is, õ is benne van apám cégében, a kereskedelmi osztályt vezeti mint alkalmazott. És van a családi cég, amit én vezetek, az pedig a finom õrleményeket csinálja, tehát a követ, amit apám cégétõl, a Dolomittól veszek, szállítószalagon beszállítjuk az üzembe, ott megtöröm, szárítom, osztályzom, és silós kocsikban szállítom a megrendelõknek. Az édesanyjuk is benne van a buliban? – Õ csak minimális százalékban, azért hogy ne legyen kisemmizve. Édesanyánk leginkább az ünnepi ebédekre fogja össze a családot. – Ön és édesapja hány tonna követ fejtettek ki, dolgoztak fel és szállítottak el az elmúlt években? – Ha a jó és a rossz éveket átlagosan öszszeadjuk, körülbelül évi négyszázezer tonnát számolhatunk. Ha az apám kezdési idejét is hozzávesszük, mert a mostani sikerünk nagy része is az õ mûve, ’77 óta dolgozunk bányában, ez harminc év. Akkor harmincszor négyszázezer, ez összesen tizenkétmillió tonna. Harmincmillió a bánya kõkészlete, úgyhogy durván harminc évet tudunk még itt dolgozni. Remélem, hogy én majd innen megyek nyugdíjba. – Miért szép ez a munka, miért szereti? – Attól, hogy alkotás. Valamibõl létrehozok valamit. Üzemmérnök a szakmám, van ötvenhárom gépem meg egy bányám. Ezeket olyan módon kell üzemeltetnem, hogy a végeredmény a legoptimálisabb legyen. – Amerre a szem ellát, különbözõ méretû hófehér kövek „hevernek” mindenfele. Ez a látvány nem tölti el gyönyörûséggel? – Már láttam annyiszor, hogy különösebben nem hat meg. Mikor 2002-ben megnõ14

ifj. Orbán Gyõzõ sültem, Egyiptomba mentünk nászútra. Hatszáz kilométer kõsivatag. Na, mondom apámnak, tuti nem vagyunk normálisak. Otthon húsz éve csak köveket látunk, erre kijövünk Egyiptomba köveket nézni. – Mikor a bátyja volt a miniszterelnök, gondolom, jóval több megrendelést kaptak, mint most? – Rosszul gondolja. Elmondom a nagy titkot. Egy mifajta kõbányának tényleg a legnagyobb bolt autópályának szállítani, mert óriási mennyiségben kell termelni egyforma köveket. Viktor kérte, hogy ne szállítsunk addig követ az autópályának, amíg õ a miniszterelnök. Na jó, szállítottunk máshova, de így is durván kétszázmilliós árbevételtõl estünk el. Az elmúlt négy évben azonban gyönyörû megrendeléseink voltak, és vannak ma is. Minden évben elõrementünk és fejlesztettünk valamit. Akár nyithatnék egy új bányát is, de minek, úgysem tudok több rántott húst megenni, vagy lehetne egy nyaralóm Horvátországban, amit aztán lebontanának. Van négy gyermekem, abból kettõ pici, most –

mivel érettebb vagyok – több idõt töltök a kicsikkel, mint annak idején a nagyobbakkal, amikor is látástól vakulásig hajtottunk. – Birkózik még? – Hogyne. Veterán aranyat is nyertem az elmúlt négy évben. Az egyik haverom csinált egy kis edzõtermet Szabadbattyánban, és mostanában ott jövünk össze. – Foci? – A labdajáték nem sport. – Akkor a felcsúti SE is semmi? – Az is labdajáték. A focit a tévében sem nézem, nemhogy élõben. – Ugyanolyan nyugodtnak, kiegyensúlyozottnak látszik kívülbelül, mint amikor pár évvel ezelõtt találkoztunk. A bátyjáról ez nem mondható el. Hirtelen megöregedett. Hogyan érintette Önt, a családot, a szülõket a Fidesz bukása? – Én azt mondom, hogy nem a Fidesz vesztett, hanem az ország. De ne legyen igazam. Persze ha már a másik csapat nyert, akkor csinálják jól. De sajnos nem fogják. Természetesen a világ ettõl nem dõl össze. Vikjó ha figyelünk

tornak ez a szakmája. Én nem szólok bele a politikába, õ nem szól bele a kõbányászatba. De ez nem azt jelenti, hogy nincs meg a véleményem a politikáról, a bátyám munkájáról vagy a bukásuk okairól. – Úgy érzem, nincs túl jó véleménye a politikáról. – Nincs. Bár személyesen nem ismerek több embert, mint régebben. Azt a háromnégy embert a Fidesz vezérkarában ismertem már akkor is, mikor Viktorék indultak. Meg aztán el szoktam menni idõnként a családdal a nagygyûlésekre, de ott sem fényeskedünk, nem ültetnek minket elõre. A múltkor a Kossuth téren is három mellékutcával a tér mögött álltunk, mert már nem fértünk beljebb. Vetítõvásznon figyeltük Viktorékat, és hallgattuk a körülöttünk lévõ emberek véleményét. Jól elvoltunk, aztán hazajöttünk. Száz szónak is egy a vége, az a bajom a politikával, hogy a pártokban – és tök mindegy, hogy a Fidesz vagy az MSZP – ha van összesen tizenöt ember, aki komolyan is gondolja, amit csinál, az már jó. A többi megélhetési politikus, olyanok, akik a szakmájukból nem tudnának megélni. Egy-két ember farvizén több tucat ember így evez be a parlamenti zsíros állásokba. Ahogy idõsödünk Viktorral, annál inkább hasonló módon gondolkodunk, és hasonló módon látjuk és értékeljük a világot. A családi vonások karakteresebben rajzolódnak ki a jellemünkön. Édesanyánk ereje, szívóssága egyre jobban látszik a bátyámon. Anyánk gyógypedagógus volt, aki hátrányos helyzetû cigány gyerekeket és értelmi fogyatékosokat tanított sziszifuszi munkával írni-olvasnibeszélni- járni. Az jelentette neki a boldogságot, abban látta élete kiteljesedését. Ilyen lett Viktor is, csak õ nem azt vette a fejébe, hogy egy osztályt, hanem hogy egy országot nevel. Most négyéves munkája veszett „kárba”. Ha attól a sok munkától, amit én az utóbbi négy évben belefeccöltem például a bányába, az mégse ment volna elõre, az én arcomon is mélyen szántanának a ráncok. – Vannak irigyei, haragosai, akár a bánya, akár a bátyja miatt? – Szinte mindenkivel szót tudok érteni, de van két-három ember, akivel nem sikejó ha figyelünk

rült. Inkább kikerüljük egymást. Ezeket a „viszályokat” butaságok, elõítéletek tartják életben. Elmondok egy történetet. Építettük a villámat Fehérváron, ott sertepertéltem, én voltam a mindenes. Egy fazon arra jött az autójával, és a ház elõtt belehajtott egy drótba. Kilukadt a kereke. Kiszáll, odajön hozzám, hogy valami fõnököt keres. Uram, itt vagyok. Elmondja nekem, mi történt. Mondom neki, ember, mutassa meg a drótot. Igaza volt, ezzel volt összekötve a szivattyú, és valamelyikünk az úton hagyta. Mondom neki, csináltassa meg a kereket, hozza ide a számlát, kifizetem a költségeit, és ne haragudjon, mi voltunk a hunyók. Délután négykor jön az én emberem, hozza a számláját, kifizettem, és még egyszer elnézést kértem. Miután eltette a pénzt, közelebb lépett hozzám – hirtelen az ajka elvékonyodott, a szeme szúrósabb lett –, és halkan megkérdezte: ez tényleg az Orbán Viktor öccsének a háza? És mielõtt még elkezdhette volna a család gyalázását, gyorsan közbevágtam: hadd mutatkozzam be, Orbán Gyõzõ vagyok. Az ember úgy kész lett, mint a lecke. – Mit gondol, hol hibázott a bátyja? A kampánynál, vagy már jóval elõtte? – Úgy gondolom, hogy a mostani kampányánál jobbat nem csinálhatott volna. Azért veszített, mert a baloldal olyan dolgokat is megtett, ami miatt egy normális országban pironkodni kellene. – Azért már ne haragudjon, Gyõzõ, a Fidesz részérõl a kampány alatt történtekért és elhangzottakért a bátyja is egész nyugodtan pironkodhatna. Sõt. – Na de ilyet, hogy a választások elõtt dübörögve halad elõre az ország, minden szép és rózsaszín. A gyõzelem után aztán két héttel bejelentik: olyan helyzetben a gazdaság és az államkassza, hogy a kormány drasztikus megszorításokat lesz kénytelen bevezetni. Ez egy igen tisztességtelen dolog, fõleg azokkal, akik ezt nem látják át. Ezt Viktor mindenhol el is mondta, de a népnek nem volt rá füle. Angliában az önkormányzati választásokat most vesztette el a baloldal, ráadásul az tényleg baloldal, nem úgy, mint az MSZP. Ha úgy

nézzük, a Fidesz százszor baloldalibb náluk, Gyurcsány meg rendesen jobboldali pártot csinált a volt MSZMP-bõl. De tudja mit, nem is ez a bajom a mostani fajta politikusainkkal, hanem az, hogy egyszer csak elkezdenek történelmet csinálni. A kazános Morvai micsoda remek kazánokat épített, nagyszerûek voltak, mindenki vette õket, aztán abbahagyta, és felcsapott kutatónak, elment Petõfit keresni. Gyurcsány is ugyanezt teszi. – Õ is Petõfit keresi? – Nem. s egy vállalkozó üzletember. Akárhol élhetne és vállalkozhatna. De nem, õ most történelmet ír azzal, hogy miniszterelnök lesz. De miért teszi? Milyen indíttatásból, milyen meggyõzõdéstõl hajtva, és miért gondolja, hogy neki országot kell vezetnie? – Oké, értem. De ezt ugyanígy meg lehetne kérdezni a bátyjától is. – Nyugodtan megkérdezheti tõle. A bátyám egy néptanító. – És? – És a történelmet azért mindig is a néptanítók írták jó irányba. Nem is értem, miért csinálja ezt Gyurcsány, amikor nem ért hozzá. Azért ez egy szakma. – Pontosan a választásokon derült ki, hogy az ország lakosságának több mint ötven százaléka e szakma tekintetében Gyurcsány Ferencet tehetségesebbnek tartja Orbán Viktornál. – Kétségkívül van tehetsége. Színészi tehetsége. Lehet, hogy hülyén hangzik, de nekünk jobb, hogy az MSZP van kormányon, mert így békén hagy bennünket a média, és anyagilag is jobban fogunk gyarapodni, mint ahogy az elmúlt négy évben is jobban gyarapodtunk, mint elõtte. A körgyûrûk nyolcvan százaléka a mi anyagunkból épült. A Fidesz alatt ezt nem tehetnénk meg. Az országra viszont pocsék évek jönnek. A cigány szokta mondani: Sokért nem adnám, hogy semmim sincs. Így nincs is vele semmi gond. Higgye el nekem, ismerem a bátyámat, nem Viktornak van szüksége egy országra, ahogy sokan mondták a választások elõtt, hanem az országnak van szüksége egy Orbán Viktorra. Viktornak van egyetemi végzettsége, politikai karrierje, van hatalmas tudása – ezeket, gondolom, Ön sem vitatja –, van családja, öt gyermeke, és ha olyan beállítottságú lenne, mint én, a háta közepére sem kívánná a miniszterelnökséget. – Miért nem teszi meg a bátyja azt, hogy elmegy hosszabb idõre pihenni, kikapcsolódni, élvezni az élet szépségeit, aztán pár év múlva felfrissült szívvel és kisimult arccal visszaléphetne oda, ahonnan valamikor kilépett? – Na ez az, amit nem fog megtenni, nem olyan fajta. Anyám miért nem ment el dolgozni könnyebb iskolába? Mert ezt szerette. Viktor is ezt szereti. És ha agyonütjük is, ezt fogja szeretni. Forrás: Tihanyi Péter – Hetek

15

A nagy választási csata hát lezajlott. Mondják, hogy a baloldal bizonyult erõsebbnek. Mondják, hogy azok gyõztek, akik nem akarnak változást. Elkeseredett „jobboldaliak” még azt is mondják, hogy az ország fele kommunista. Mindezekbõl azonban egy szó sem igaz – kezdi szerkesztõségünkhöz eljuttatott tanulmányát Dr. Hasznos Miklós, a KDNP egykori alelnöke és országgyûlési képviselõje, aki ma a Jobbik elnökségi tanácsadója. Nem a baloldal bizonyult erõsebbnek, hanem a jobboldal volt sokkal gyengébb az elképesztõen gyenge baloldalnál. Nem a változást nem akarók gyõztek, mert mindenki változást akar, hanem többen voltak a szavazók között, azok, akiknek egy Orbán-féle változás nem kellett, mint akik szerettek volna egy Orbán kormányt. A legmulatságosabb megállapítás pedig, hogy „az ország fele kommunista”, még akkor sem volt igaz, amikor a Kádár-Aczél rezsimben 800 ezer kommunista párttag volt. (Jó, ha nem feledjük: ebben az esetben nem a párt neve számít, a Magyar Szocialista Munkáspárt kommunistának definiálta magát, és nevével ellentétben pl. nem volt munkáspárt.) A 800 ezer párttag közül legfeljebb ha 100 ember volt szívbõl kommunista, a többi kényszerbõl vagy karrierizmusból lépett be a pártba. Azt se feledjük, hogy még a Kádár-Aczél rezsimben sem támogatta a pártot, csak mindössze néhány ember, a többi csak hasznot húzott a párttagságból. A párttagok tömege nem a pártot védte, ha védte, hanem azt az alakulatot, aminek révén elõnyhöz jutott.) Természetesen ma sem igaz, hogy az ország fele kommunista lenne. Még a szavazók fele sem az! Még az MSZP-SZDSZ törzsszavazói sem kommunisták. Magyarországon ugyanis 16 év óta nem valakire vagy valamire szavaznak a választók, hanem valaki vagy valami ellen. Nem valakit jutalmaznak voksukkal, hanem valakit büntetnek azzal, hogy szavazatukat nem neki, hanem másnak adják. (1990-ben például az MSZP által képviselt MSZMP-t büntették: az MSZP 11 százalékot kapott!) Az MSZP mai „igazi” hívei sem kommunisták, hanem inkább csak érdekeik fûzik õket az MSZP-hez. Tölgyessy Péter hívta fel a figyelmet erre a jelenségre egy régebbi cikkében, idézzük: „2002 tavaszán hat-nyolcszázezer olyan választó állt a szocialisták mögé, aki még sosem voksolt az egykori állampárt jogutódára. A Fidesz három országgyûlési választáson átjárhatatlannak látszó politikai törésvonalon hajtott át embereket.” (Tölgyessy Péter: Királyi úton a semmibe”, Népszabadság) A 2002. évi választásoknál tehát hat-nyolcszázezer ember hirtelen kommunistává vált volna? A nagy csatának tehát vége, és sokmindent mondanak, aminek fele sem igaz. Ez nem is lenne különösebb baj. Az viszont már baj, hogy az igaz és a lényeges dolgok megfogalmazása most is elmarad, vagy falra hányt borsó sorsára jut. Furcsa csata volt a 2006-os országgyûlési választás. Csak a felszínt láthattuk, de az is érdekes: mintha nem is pártok, elvek harcoltak volna. A kampányban soha egy pillanatig nem voltak elvek, vagy célok az elõtérben: lényegében OrbánGyurcsány párviadal folyt. Vajon azok az erõk, melyek az Orbán-Gyurcsány párviadalt helyezték a reflektorfénybe, mit akarhattak ezzel? Ma még nem tudjuk. Néhány jelenség azonban önmagában is érdekes, és tanulságos. Fõleg hibákra gondolunk. Ezeknek a hibáknak egy része egyének igazi hibái. Más hibák viszont olyanok, mintha elõre megrendelték volna elkövetésüket, annyira magyarázhatatlanok. Mint az eladott mérkõzéseknél a kihagyott helyzetek... Kezdjük a csata szereplõivel. A háttérbõl pénzzel és egyéb eszközökkel résztvevõk körét nem ismerjük. Csak az biztos, hogy ilyenek voltak, és vannak is némi információtöredékek ezekrõl. Az elõtérbõl, a „jobboldal” csapata: Orbán, Pokorni, Deutsch-Für, Kövér, Schmitt, Mikola és Bod Péter Ákos. A „baloldalnál” elõtérben: Gyurcsány, Hiller és Kuncze, Kóka. 16

A harc eszközei azok az eszközök voltak, amikkel a választókra hatni lehet: utcai plakátok, médiahirdetések és a média általi befolyásolás más eszközei, valamint kampányrendezvények. Azt mondják, hogy a kormánypártok médiafölénye és az õ rendelkezésükre álló pénz döntõ volt a csata kimenetelét illetõen. Ha viszont megnézzük, hogy a „jobboldal” hogyan használta ki a saját, kétségtelenül szûkebb lehetõségeit, szembetûnõ a sok hiba és kihasználatlan helyzet. Igaz ugyan, hogy a „baloldalnak” ötször annyi ágyúja volt, de a „jobboldal” sokkal többször lõtt mellé, sõt lõtte a saját táborát. A választók a bennük kialakult kép alapján döntenek. Lássuk milyen tényezõk alakították ki az Orbán-Fidesz képet és a Gyurcsány-MSZP képet! Milyen emlékeink vannak Orbánról, milyen hatások értek minket tõle (és a Fidesztõl)? Õ volt az, aki az Országgyûlésbõl kollektíven kivonultatta a Fidesz frakciót, amikor Szabad György házelnök a trianoni békediktátum 70. évfordulójára való megemlékezésre szólította fel a képviselõket. Õ volt az, amikor az Antall kormány segítette a horvátok nemzeti függetlenségért vívott élethalál harcát a szerbek ellen, és a kétbalkezes Jeszenszky külügyminisztert nyaggatták emiatt a parlamentben, Orbán kiabált közbe, hogy „a kormány hazudik”, és ezzel a magyar és a horvát vezetõket igyekezett kellemetlen helyzetbe hozni. Orbán volt az, aki a kettõs áljó ha figyelünk

lampolgárságról szóló népszavazásról úgy nyilatkozott, hogy az nem ügydöntõ, hanem sorsdöntõ népszavazás. Ezután röviddel megtartotta nagy évértékelõ beszédét, melyben az általa nemrég még „sorsdöntõnek” ítélt ügy kudarca után, egy szót sem szentelt e témának, azaz az év legjelentõsebb eseményének. De nemcsak Orbánnak, a Fidesznek sem volt soha a legnagyobb gondja a határokon túli magyarság sorsa, csak kihasználták az ezzel kapcsolatos szereplési lehetõségeket. Ide kívánkoznak Fekete Gyula megállapításai: „A kettõs állampolgárságra 92 ezerrel több volt az „igen” a „nem”-nél. Ha ebbõl a többletbõl leszámítom a MIÉP, az MDF, az ilyen-olyan kisgazdapártok, a Jobbik, a nemzeti felelõsséget érzõ szocialisták, pártonkívüliek és valamilyen arányban a Munkáspárt, a Centrum „igen” szavazatait, mélyen a „nem”-ek alá töpped a Fidesz híveitõl származó szavazatok aránya.” A Fidesz és Orbán – sokakban megütközést keltõ – kétszínûségének durva megnyilatkozása volt, amikor Orbán Erdélyben azt mondta, hogy addig nem kell megszavazni Románia EU-tagságát a magyar Parlamentben, míg a romániai magyarok nem kapják meg a követelt autonómiát. Aztán a Fidesz szép csendben mégis megszavazta. Ezzel nyerte el Orbán a Magyarok Lapja 2005. októberi számában „a hónap antimagyarja” címet. A Románia-probléma máris jelentkezik. A legutóbbi Románia-országjelentésben az EU már meg sem említi a másfél milliós magyar õslakosságot. Románia egyes körei a madárinfluenzával kapcsolatos súlyos felelõsségüket is (megszokott) hamis módon Magyarországra kenik. Ez a gátlástalanság nagy mértékben a Fidesz kétszínûségének köszönhetõ. Az Orbán-Medgyessy vitában Orbán kapott egy hatalmas ütést, amire nem volt képes (nem is lehetett képes) reagálni. A EU-tagsággal jár, hogy magyar termõföldet is szabadon vásárolhat bárki külföldi. Ki lehetett kötni maximum 12 év tilalmi idõt. Orbánék csak 7 évet kötöttek ki. (Ez sem volt a túlzott honszeretet jele!) Orbán, Izraelbõl hazatértében a Fidesz testvérpártjának nevezte a Likud-ot, amely párt legalább is enyhén rasszista, és semmiképp sem néppárt. Orbán és a Fidesz a választások elõtt már nem is titkolta rokonszenvét egy kétpártrendszer iránt. (Valójában éveken át tudatosan ezen dolgoztak. Helyesebben csak a jobboldal bedarálásán.) Ezzel is sok demokratikus érzésû, jobboldali embert fordítottak maguk ellen. A Fidesz kétpártrendszere azonban soha nem jelentett két egymással versenyzõ pártot, hanem csak két egymással mutyizó üzleti vállalkozást a politika mezején, titkos alkukkal, szindikátusi viszonyban, (mint gengsztercsoportok között illik). Orbán számtalanszor hangsúlyozta együttmûködési készségét az õt és a jobboldalt gátlástalanul támadó ellenfeleivel is, sok jobboldali szavazóban keltve ezzel a szolgalelkû pitizésével hányingert. Tipikus eseményrtl tudósított a Magyar Demokrata 2005. január 20-án (11. old.): „A Horn-Orbán találkozót követten Orbán Viktor hangsúlyozta, a Gyurcsány-kormánynak nem sikerült a beszéd helyett a tettek mezejére lépni. Mint mondta, „nyilatkozatok vannak, tettek nincsenek”. A Fidesz elnöke kész találkozni Gyurcsány Ferenccel is, ha azt a szocialisták úgy látják. Úgy véli, hogy az újjáalakult

jó ha figyelünk

kormány elst száz napjáról „lenne mit mondani”. A találkozó után Horn Gyula és Orbán Viktor is a párbeszéd szükségességét hangsúlyozták. Úgy döntöttek, hogy a jövtben rendszeresen találkoznak, és figyelemmel kísérik a második nemzeti fejlesztési terv megvalósítását.” Tessék csak figyelni: „lenne mit mondani”, mondja Orbán, de nem mond semmit, pedig porrá kellett volna zúzni Gyurcsány „teljesítményét”, és ezt könnyen meg is lehetett volna tenni, de nem tette meg. A Fidesz boldog volt, hogy egy olyan amortizált figura lett a miniszterelnök, mint Medgyessy, és nyugodtak voltak, hogy nem kell semmit sem csinálniuk, fölényesen megnyerik majd a választást. Örömük csak fokozódott, amikor Gyurcsány követte Medgyessyt, és ölbetett kézzel várták, míg a szocialisták sokasodó hibái és baklövései spontán bedöntik a kormánypártokat a politikai sírgödörbe. Még programot sem készítettek. Helyette a kormányzati munkára való felkészülést játszottak, ez volt a Navracsics vezette gittegylet, a „Polgári kormányzás 2006”. Ugye, hihetetlen? A Fidesznek a legutolsó pillanatig nem volt programja! Ha ellenfelei nem kezdik piszkálni az ügyet, úgy zajlanak le a választások, hogy a Fidesz program nélkül kéri a választók bizalmát. Tessék csak elképzelni, milyen felkészülés folyt a kormányzati munkára, ha Navracsicséknak a programkészítés eszükbe sem jutott. És most Navracsics a frakcióvezett... Meg kell állapítani, hogy a Fidesz 4 évig semmit sem csinált, még ellenfelei hibáit sem használta ki. Ha dolgozgattak is valamit, az kimerült a „pártépítésben”. (Más pártok maradványainak bekebelezésében.) A Fidesz (és Orbán a beszédeiben) rátelepedett, kisajátított mindent, ami nemzeti. Szó szerint tulajdonították el pl. a MIÉP és Csurka arzenálját. Mivel végül gyakorlatilag tk voltak az egyedüli nemzeti ert, bukásukkal a nemzetet és a nemzetit is sikerült buktatniuk. A Fidesz és a nemzeti fogalmának összekovácsolását (összebilincselését) azért csinálták, hogy ezzel kikényszerítsék, hogy a nemzeti érzésf tömegek kénytelenek legyenek rájuk szavazni. Az eredmény az lett, és ez a kár nagyon súlyos, hogy a „nemzeti” gondolkodás sokaknak a Fideszt juttatja az eszébe, és ezért nem kérnek beltle. Ne feledjük, a nemzeti gondolkodásba 1945 elttt mindenki beleszületett. Természetes volt, mint a lélegzetvétel. 1945 után pedig a nemzetietlen, stt a nemzetellenes gondolkodásba születtek bele az emberek. Most, hogy a nemzeti egység egyetlen alapja a nemzeti gondolkodás, épphogy éledezik, mindenkinek, a pártoknak is ezt kellene szolgálniuk. Nem lett volna szabad, ahogyan a Fidesz ezt önzt módon tette, a saját szolgálatába állítani. Sok embernek ezáltal a nemzeti gondolkodásról a Fidesz vessztparipája jut eszébe, és a Fideszt elutasítva automatikusan utasítja el a Fidesszel tévesen azonosított nemzeti gondolkodást is. A Fidesz imázs erõsen tükrözi a Fidesz pályát. A Fidesz liberális párt volt, mégpedig nem is akármilyen, olyan, mint az SZDSZ. Aztán egyszercsak „néppárt” lett. Miért? Saját jószántából biztosan nem. Ki küldte oda a Fideszt, ahol ma van? Ki határozta meg, hogy a Fidesz legyen „a jobboldal”, „a polgárság” egyetlen pártja? Egyébként a Fidesz találmánya „a polgári”, mint önmeghatározás. Ez is sokakat megzavart vagy elriasztott. Nemcsak „a polgár” fogalma problematikus, hanem az is igaz, hogy sem a munkás, sem a paraszt biztosan nem polgár, tehát ezeknek nincs hely a szövetségben. A „polgári” jelzõ használata csak az ország két részre osztására volt alkalmas. Egyébként a „polgár” egy igazán jelentõs erõt képviselõ része az SZDSZ törzsszavazóinak masszív néhány százalékos tömege, csak a Fidesz liberális szakaszában kedvelte ezt a pártot, jelenleg ádáz ellensége. A régi kapcsolatok azonban nem szakadtak meg teljesen. A Magyar Narancs egykori Fidesz-lap ftszerkesztõje, Bozóki, akibõl miniszter lett, a Parlamentben a Fidesztõl a „régi szép idõkre” emlékezõ, barátságos szavakat kapott. Pokorni. Kompromittálódott figura, apja besúgó volt. Amikor ez nyilvánosságra kerül, lemond a miniszterségrõl, de visszavonulása csak színleges. Megdöbbentõ az értékrendje: a Fidesz-kormány bukását hozó 2002-es választás eredményei között hangsúlyozza, hogy pozitív volt benne az, hogy a MIÉP nem került be a Parlamentbe. 17

Deutsch-Für Tamás. Botrányos magánéletû közszereplõ. Házas, gyermekei vannak, emellett viszonyt folytat titkárnõjével, akitõl gyermeke születik. Majd kibékül feleségével, aztán mégis válik, és elveszi Für Lajos volt miniszter, volt MDF-elnök leányát, és felveszi felesége (vagy inkább apósa!) jól csengt nevét is. Kövér. Dr. Kövér László jellemzésére: õ, mint a Fidesz országos választmányának elnöke, nem sokkal a kettõs állampolgárságról szóló népszavazás után, nagy nyilvánosság elttt elmondta: ha egy nemzetnek vannak kollektív hõstettei, akkor vannak kollektív bûnei is. Példaként együtt említette a magyarság passzivitását zsidó polgártársainak 1944-ben történt elhurcolásakor, valamint a december 5-én tapasztalt távolmaradást, illetve az elutasító szavazást a határon túli magyarok kettõs állampolgárságával kapcsolatban. (MTI, 2004. december 20.) Dr. Kövér (aki 1986-ban jogi diplomát szerzett, és tanulta az egyetemen, hogy kollektív bûnösség nem létezik (csak a kommunisták, a nácik és ezek mai követtinek „jogrendjében”), vette magának a bátorságot, és a magyarságot összességében bûnösnek nyilvánította, éppúgy, mint Rákosi. Sõt, Rákosi és bûntársai szemében a magyarság csak a nácik „utolsó csatlósa” volt, a Fidesz vezetõ, túltesz még Rákosin is, és a magyarságot már nem egy, hanem két kollektív bûnnel rágalmazza. A Fidesz-vezetõ – megelõzve minden elemzést, minden vizsgálatot – sietett kihirdetni az ítéletet: mindenért a magyarság a hibás, kollektíven. Nem hibás a Fidesz, nem hibás Orbán, nem hibás Gyurcsány, Hiller és a többi, de kollektíven bûnös a magyar nép. Schmitt. Sportembernek népszerû, a Fidesz saját népszerûségét gyarapítani vette be a csapatába. A hozadék: semmi. Mikola. Orvosdoktor, jelentõs orvosi karrierrel a háta mögött. Kemény, jó vitázó, fõnyeremény lett volna, ha fegyelmezett, de fejébe szállt a dicsõség, és mint Gyurcsány, a kezdeti eufóriájában, meggondolatlan szavaival kárt okozott. Bod Péter Ákos. Ma már egyetemi tanár. Egykoron az Országos Tervhivatalban mûködött. Az MDF katasztrofálisan rossz gazdasági programjának egyik kidolgozója. Ipari miniszter, a „nagytakarítás” ellenzõje. A Nemzeti Bank elnöke, ahonnan Horn simán el tudta kergetni. Elvállalta, hogy Fidesz gyõzelem esetén Orbán helyett kormányfõ legyen. Szellemi spektruma az élénkszürke és a sötétszürke közötti tartomány, innen vett színekbõl mindig a pillanatnyilag számára legelõnyösebb színpompával kápráztatja el azokat, akik feltekintenek rá. Ezideig két ilyen személyrõl biztosan tudunk: Orbán és Kuncze. A csapat összképe tehát: megkopott, sikertelen, szürke, kompromittálódott, jellegtelen slepp, egy megkopott vezérrel. A „baloldal” csapata: Gyurcsány, Hiller és Kuncze, Kóka. Gyurcsány. Magas rangú KISZ-vezetõ. Sokak által kifogásolhatónak ítélt, másfél milliárdos vagyonszerzése arculatának jellegzetes vonása. Az Apró családba nõsült be. (Ez az az Apró, aki a „Kádár apró dögei” ’56-os szólásmondás révén került be a magyar történelembe.) Barátját, Medgyessyt, aki bevette kormányába, puccsal eltávolítja a miniszterelnöki székbõl, ahová maga ül. Elképesztten primitív és durva megnyilatkozások sorát követi el (öregecske feleségek, arab terroristák, a pápánál tett látogatás és annak kommentálása, saját ’56-os beszédével kapcsolatos, hamisan késõbbre datált interjú). Hiller. Szürke, gyenge kommunikációs készségû „Hiller Pisti” (Gyurcsány szavai). Amikor az MSZP egyik képviselõjelöltje lediszzsidózza Deutsch Tamást, Hiller azzal védi párttársát, hogy a képviseltjelölt maga is zsidó, tehát nem lehet antiszemita, ne bántsák. (Hiller szerint tehát zsidónak megengedett a rasszizmus.) Kuncze. A piaristáknál érettségizett. Az SZDSZ elnöke. Horn belügyminisztere, azidõben, amikor Pongrátz Gergelyt jogellenesen bilincsbe verve hurcolja el a rendõrség, és a Belügyminisztérium tudatosan megtévesztõ, ávósmentõ igazolást állít ki. Kóka. A Ferencesekhez járt. Orvosdoktor. Aztán inkább vállalkozóként mûködött (informatikában). Rendkívül élénk eszû, kitûnõ 18

megfigyelõ, milliárdos: egyedül õ vette észre, hogy a magyar gazdaság „dübörög”. Eddig mást nem talált, ami dübörögne, õ azonban nem adta fel, tovább folytatja kutatásait a dübörgõ dolgok után. Feltûnt, hogy a gyõztes csapat, a fõ szereplõket tekintve, lényegesen kisebb létszámú a vesztesnél, és így nem vonják el annyira a figyelmet a vezérrõl. Mindkét csapatnál a vezér a fõszereplõ, de míg a Gyurcsány által szolgáltatott élmény mindig zavaros és primitív, de mindig érdekes, addig az Orbán által szolgáltatott élmény majdnem mindig agyonismételt és unalmas. Márpedig egy érdekes mûsorban a mûsorra figyelnek az emberek, egy unalmas mûsor alatt elkalandozunk és elõjönnek régi emlékek. Míg Gyurcsány a maga vásárihoz közeli produkciójával feledtetni tudta a kormányoldal és a saját szemetjét, addig Orbán lemaradt ezen a téren is, az unatkozó hallgatóságában eltjött a sok negatív élmény is (lásd az elõbbi felsorolást!) A ripacs-színvonalra jellemzõ a Heti Válasz 2006. április 27-i száma 17. oldalán is hozott gyõzelmi ünnepi epizód: „Gyurcsány beszéde elõtt figyelmeztetik a közönséget, nem szeretnék, ha megint a miniszterelnök kapná a legnagyobb tapsot. Mégis így történik. „Táncolj, Feri!” – követelik, de Gyurcsány komolyabb hangot szeretne megütni. „Táncolj, Feri!” – harsog újra, perceken át, de Feri csak nem táncol, megy a VIP-sátorba.” Gyurcsány a Magyar Köztársaság elsõ táncos, komikus miniszterelnöke! Tessék csak elgondolkodni: a cirkuszt és kenyeret még épp megkapott tömeg most azt követeli, hogy „Táncolj, Feri!” De mi lesz, ha ez a tömeg majd tényleg éhes lesz? Micsoda tánc lesz akkor? Lehet, hogy Feri gyõzelme nem is gyõzelem igazán, hanem Feri törököt fogott: akkor bukott meg, amikor táncolni kezdett? A választások elõtt hónapokkal a Fidesz még toronymagasan vezetett. Az SZDSZ 2-3 százalékos pártocska volt. Aztán a Fidesz egyedül és az MDF segítségével elkoptatta saját elõnyét, közben a kormánypártok nem koptak, hanem ahol lehetett, fényesítették egymást. Az MSZP bevitte a közvélemény-kutatók által 2-3 százalékosra taksált SZDSZ pártocskát a Parlamentbe, és az MDF-et is, de mint Fidesz-ellenes csoportot. Végül a Fidesz learatta 4 éves (valójában 16 éves) munkájának termését, és maradt ellenzékben. Vajon meglepetés volt-e a választási eredmény? Egyáltalán nem. Voltak elõjelek, és határozott figyelmeztetések is. Tölgyessy figyelmeztetett: Királyi úton a semmibe. Fekete Gyula is figyelmeztetett. Elevenítsük fel Fekete Gyula intt szavait! s ezt írja a népszavazásról: „A kettõs állampolgárságra 92 ezerrel több volt az „igen” a „nem”-nél. Ha ebbõl a többletbõl leszámítom a MIÉP, az MDF, az ilyen-olyan kisgazdapártok, a Jobbik, a nemzeti felelõsséget érzõ szocialisták, pártonkívüliek és valamilyen arányban a Munkáspárt, a Centrum „igen” jó ha figyelünk

szavazatait, mélyen a „nem”-ek alá töpped a Fidesz híveitõl származó szavazatok aránya. Erre is joggal mondhatnám: utolsó figyelmeztetés!” (Magyar Demokrata 2005. február 17.) A Fidesz pedig szórakozott a polgári körökkel (a MIÉP-es Magyar Út Körök plagizált változatával), a Történelem Fõ Utca rendezvénysorozatával, a Nemzeti Petícióval, a Nemzeti Konzultációval, a Demokrácia Központtal, a Polgárok Házával és a nagygyûléseivel. Tömegmozgatási gyakorlatokat végzett. Valójában csak fárasztotta a tömeget, no meg idomította Orbán személyi kultuszára. Soha semmi konkrét, igazán mozgósító erejû dolgot a Fidesz nem „dobott be”. A tömeget kintrõl és fentrõl manipulálták, õk vezetõk voltak, és szükségük volt általuk vezetettekre. A tömeg egy része a Fidesz módszereivel mozgatható volt, a szuggesztibilisebb, gondolkodni lusta, hinni szeretõ réteg. Az értelmi vezetést igénylõk pedig viszolyogva távoztak. A szakértelmiség egy értékes rétegét is sikerült behálózni, viktoriánus légióba sorakoztatni. Ezek politikai kultúra nélküli, naív, gyermeteg lelkek, a laboratórium és a könyvtár a közegük, és amikor felültetik õket a dísztribünre, azt hiszik , hogy a menyországba emelkedtek, és hálásak érte. Vesztett-e a Fidesz? Ha minden fontos szempontból elemeznénk, kiderülne, hogy a Fidesz elérte a maximumot, amit módszereivel el lehet érni. Ennél többet csak más stílussal, más módszerekkel lehetett volna elérni. De mivel „a stílus maga az ember”, ha a Fidesz más stílusban politizál, akkor már nem is lenne Fidesz. A lényeg: a Fidesz az embert tömegként kezelte. A másik stílus a tömegnek az emberszámba vétele lett volna. Erre azonban a Fidesz-mentalitás képtelen. A Fidesz egy, a magyar néptõl idegen politikai beltenyészet. Nem ismeri a magyar társadalmat. Jól ír errõl a Magyar Nemzet 2006. május 8-ai számában Szabó A. Ferenc politológus, egyetemi tanár A Fidesz társadalomelméleti hiányosságai címmel: jó ha figyelünk

„Fontos oka lehet az újabb Fidesz-vereségnek, hogy a párt stratégiáját és taktikáját megfogalmazó vezérkar nem ismeri eléggé a magyar társadalom konkrét állapotát. Sokszor elhangzik, hogy a sok évtizedes szocialista kísérletezgetés – egy idegen hatalom parancsára – mély nyomokat hagyott benne, de hogy melyek ezek, és mennyire kell velük számolni, az csak ritkán kerül a látókörükbe.” „A hazai és a nemzetközi szociológiai felmérések szerint hazánk lakossága a franciák és a csehek után Európa harmadik legvallástalanabb népe. (...) Ezért a KDNP mint koalíciós partner mellett még egy kereszténydemokrata szövetség szerepeltetése a Fidesz-listán nem volt szerencsés. Ennél is nagyobb elvi hiba volt a liberális kifejezés szabad demokrata kisajátításának szó nélküli eltûrése. A rendszerváltozás után kormányzó antalli MDF büszkén vallotta magáénak a többi irányzat mellett a nemzeti liberalizmus Kossuth-Deák-Eötvös nevével fémjelezhett irányzatát is. Sokáig a Fidesz is hangsúlyozta eszméi között ennek a tradíciónak a fontosságát. Kár volt elhagyni a programból, és átengedni azoknak, akik valójában nem liberálisok, hanem radikálisok, ahogyan ezt Salamon Konrád bebizonyította, s ahogyan cikkében Tölgyessy Péter – helyesen – megnevezte õket.” „Csöndesen tûrte a Fidesz és a jobboldali média a napokig tartó orosz-magyar kokettálást.” „Valós problémája a jobboldalnak, hogy most sem tudta megszólítani a szocialista idõkben épült lakótelepek és az egykori ipari fellegvárak szavazóinak többségét.” A kudarc okai: „a Fidesz társadalomismeretének hiányosságai, a sajátos magyar politikai atmoszféra félreismerése és az elméleti témákban való járatlansága, felkészületlensége”. „Hiába támogatja továbbra is meggyõzõ fölénnyel a nemzeti elit” nem kell, nem kellett a segítség. A Fidesz több nagyon komoly segítséget is – megalázó módon – elutasított. Bizony a régi kommunista vezetési szemlélet a Fidesz szellemiségén is meglátszik. Ez az elitizmus pedig a jobboldalon erõsen taszító hatású. Joggal rója fel Szabó A. Ferenc azt is, hogy a Fidesz Budapesten a tömeggyûléseivel csak a belsõ területeken jelent meg. Ezeket állapította meg – helyesen – Szabó. A „széthúzást” unos-untalan a nép fejéhez vágja az elit. Valójában azonban az elit viselkedése az oka az egység hiányának. Az elit ugyanis összetart. De még mennyire. 2004. január 25. és 28. között pl. zajlott egy vadászat Lónyán, melyen a parlamenti MSZP-frakcióból Hagyó Miklós, Herbály Imre, Nagy Imre, Tóth Sándor és Vári Gyula, az MDF-frakcióból Karsai Péter, a Fidesz-frakcióból Szabó Ferenc, Szabó József Andor és Semjén Zsolt vett részt. Semjén, a katolikus teológus, jelenleg még a Kereszténydemokrata Néppártnak is elnöke... Ezek után már érthetõ az a jellegzetesen pesti kiszólás is, hogy „teljesen mindegy, melyik vadásztársaságra szavazunk”. Szemlélve a magyar politikai életet, és próbálkozva annak a problémának a megoldásával, hogy vajon a Fidesznek milyen szerepet szántak a magyar társadalommal kapcsolatos céljaik elérésében azok az erõk, melyek érdemi befolyással rendelkeznek, érdemes elgondolkodni két tényen. A 2006-os választásokon elõször jelent meg a politikai porondon nyíltan a nagytõke. Nemcsak a burzsoá Gyurcsány, Kóka, hanem Leisztinger és Csányi is. Ezek után már senkinek sem lehet kétsége afelõl, hogy már a magyar politika is közönséges piac. A másik érdekesség, Orbán egy megjegyzése, május elsejei beszédében: „Ismerjük ellenfeleinket. Tudjuk, mire kell felkészülnünk. Megpróbálják majd megvenni a hallgatásunkat.” Megvenni, tehát megvásárolni. Mint ahogyan vásárolni lehet szavazatokat és képviselõket a Parlamentben, és szavazatokat az országgyûlési és önkormányzati választások alkalmával... Aztán persze vannak elsõ pillanatra rejtélyes dolgok is. Gyurcsány a leggaládabb nemzetellenes tettet hajtotta végre a magyarság ellen a kettõs állampolgárságról szóló népszavazás alkalmával. Miért nem büntette meg ezért a Fidesz a kampány során? Miért nem játszotta ki ezt az adut? Még utalni sem utalt rá! (Azért nem, mert a Fidesznek is vaj van a fején. Lásd pl. Fekete Gyula idézett leleplezõ sorait, és Orbánt, aki elnyerte az „antimagyar” címet!) Miért nem tartotta napi19

renden a Fidesz a korrupció kérdését? Miért nem tartotta napirenden Gyurcsány vagyonszerzését? Azért, mert õk sem makulátlanok. Arató András nyílt színen kezet csókolt Gyurcsánynak. Visszataszító, gusztustalan. Ki kellett volna pellengérezni. Nem tették. Orbán is kapott ugyanis nyílt színen kézcsókot egy idõs hölgytõl... Csaltak-e a választások során? Egészen biztosan igen. Sok szavazókörben több volt pl. a bedobott szavazólap, mint a szavazók száma! A Fidesz jó elõre fenyegetõzött „alternatív” szavazatszámláló rendszerrel. (Hogy mit értettek ezen, nem lehet tudni. Annyi azonban biztos, hogy nem csináltak semmit.) Az MSZP és az SZDSZ is hatalmas pénzeket költött reklámra. Ezek forrását homály fedi. A Fidesz nem firtatta ezt a kérdést. Mert a Fidesz is sáros e téren. Emiatt morgott csak szép halkan a Fidesz abban a kérdésben is, hogy az MSZP és Gyurcsány szemérmetlenül használta az állami, minisztériumi lehetõségeket saját kampánycélokra. Emellett a pénzügyminisztérium tudatosan késleltette a siralmas adatokat tartalmazó jelentés közzétételét a választások utánig. A bíróság is tudatosan idõzítette a választások utánra a szocialista vecsési számlagyár monstre bûnügy tárgyalásának megkezdését. Igazi rejtély, hogy Gyurcsány arcátlanságait, pl. a Bush mesét (és árulkodást?), a Putyin mesét (és árulkodást?), a merénylettel való riogatást miért nem verték az orrára? És egyáltalán, miért volt a Fidesz nyuszi? Mivel zsarolták vagy vásárolták meg? Miért ajánlkozott állandóan konstruktív viszonyra Orbán? A rejtélyek rejtélye az Orbán-Gyurcsány vita. Gyurcsány többször is hazugságon fogja és durván rendreutasítja Orbánt. Orbán szinte mindent szó nélkül lenyel. Egyszer vág csak oda, akkor sincs igaza, és Gyurcsány rögtön – mint egy vásott kölyköt – rendre is utasítja. Orbán Gyurcsánynak a tûrhetetlenül tiszteletlen stílusát végig szó nélkül tûri. („lárifári, Orbán úr”, „beszélni én is tudok, elnök úr”) Egy jellemzõ megnyilatkozás a vitából, amit Gyurcsány mondott: „Nem a számok barátja ön. Lapozza már fel a Statisztikai Évkönyvet! Hetessel kezdõdik a szám, hetesezerrel, és tudja, ez évek óta nagyjából állandó, öt- és hétezer között van. Tudja, melyik évben szûnt meg a legtöbb vállalkozás Magyarországon? 2001-ben.” És Orbán felsülve hallgat. Pedig Gyurcsány ezúttal blöffölt. A legtöbb vállalkozás 2005-ben szûnt meg. És Gyurcsány sem a számok barátja, viszont nem kérkedik fogyatékosságával. Orbán viszont a Gyurcsánytól elszenvedett megaláztatás után, egyszer azt mondja, hogy mindössze 75 képviselõi hely kell a gyõzelemhez, aztán kiderül, hogy 70 is elég, és Orbán ekkor, mentegetõzve, maga hivatkozik iskolai tanárára, aki tanúsíthatja, hogy sosem volt jó matematikából... Ezek után nem meglepõ, hogy Orbán unalomig hangoztatott szólamát, hogy „Akik összefognak, nyernek, akik nem képesek összefogni, mindig veszítenek”, a számok nem igazolják... Végezetül néhány találó megjegyzés a Heti Válaszból. Giró-Szász András: „A választások elõzményeit és kimenetelét vizsgálva kijelenthetjük, hogy 2006-ban nem a kormány eddigi politikája, hanem marketingje, s nem az ellenzék konstruktivitása, hanem sorozatos hibái döntötték el a sorrendet. Magyarán: nem az MSZP gyõzött, hanem a Fidesz veszített.” (Heti Válasz, 2006. április 27.) Török Gábor: „Orbán Viktor személye és politikája legalább annyira gyengesége, mint erõssége a Fidesznek. (...) Orbán Viktor képes volt rá, hogy egyben tartsa négy évvel ezelõtti táborát, ám sikertelennek bizonyult abban, hogy újabb szavazókat szerezzen, vagy legalább mérsékelje elutasítottságát. Ha 2006-ban nem a volt kormányfõ vezeti a jobboldali pártot, lehet, hogy a négy évvel ezelõtti szavazóinak egy része szétszéled, de az is valószínf, hogy az MSZP-SZDSZ nem tehette volna ismét Orbán-ellenes népszavazássá a választást. A Fidesz második kudarca a szövetségi politika (...) A 2006-os voksolás ismét világossá tette, hogy az a párt, amelynek a második fordulóban már nincsenek tartalékai, és életképes, azaz nem alávetett szövetségesei, kudarcra van ítélve. (...) A Fidesz (...) elemi hibákat követett el. Ez (...) együttesen oda vezetett, hogy az ellenzéki párt nem a kormány, hanem saját maga ellen fordította a protestszavazatokat.” (Heti Válasz, 2006. április 27.) 20

További tények: az RTL klubos Batiz András kormányszóvivõvé tétele óriási elõnyt biztosított a kormányoldalnak. Deutsch-Für Tamás szóvivõsködése nagyon gyenge volt. Gyurcsány már a kampány elõtt szakadatlanul szerepelt, és sikerült megváltoztatnia (helyesebben háttérbe szorítania) az MSZP-rõl kialakult, kedvezõtlen képet. Az általa nyújtott „élmény”, a táncos-komikus, a komolykodó ripacs politikai giccsének a hatásával ugyan, de magára, a saját személyére irányította a figyelmet, pedig gyalázatos volt kormányának teljesítménye. Ezt a tényt azonban a Fidesz nem tudta kihasználni. A Magyar Gallup Intézet 2004. októberi felmérése szerint az esélyek: 18% MSZP, 30% Fidesz, egy év múlva 23% MSZP, 34% Fidesz. Aztán a különbség csökken, végül az MSZP megnyeri a választásokat úgy, hogy 34-gyel több képviselõje lesz; az elõzõ ciklusban ez a fölény csak 10 volt. Nõtt a támogatottsága a fiatalok körében is, 37% szavazott az MSZP-re! Gyurcsány egyik legízléstelenebb megnyilatkozása volt a Mária országával való sértõ élcelõdés. Aztán a kampány során „hála istenezett” és „istenemre” esküdözött... A hívõk 30 százaléka baloldalra szavazott! Az SZDSZ a 18-25 év közötti korosztály körében a legerõsebb. Az egyházak, különösen a Katolikus Egyház vezetõi állást foglaltak, a választás elõtt is és után is. Csõre töltött fegyverekkel vártak minden ilyen megnyilatkozást. Wildmann János teológus, az Egyházfórum fõszerkesztõje, pl., „Lélekkufárok” címf írásában nekimegy Veres András püspöknek, és kioktatja az egyházi vezetõket. (HVG 2006. május 6.) A Fidesz depressziókampánya nagyon hatásos lehetett volna, ha továbblépnek, és levonják a következtetéseket, de nem tették, és így a rossz hangulat a Fidesszel asszociálódott. A hõs Gyurcsányt, aki a terrorfenyegetéstõl megmenti nemzetét, nevetségessé lehetett volna tenni. Nem tették. A MIÉP-Jobbik szövetség a bukás után értetlenségét fejezte ki afölött, hogy a szélsõséges SZDSZ bekerült a Parlamentbe. Nem vették észre, hogy az SZDSZ nem úgy definiálta magát, hogy nem olyan, mint a Jobbik. A Jobbik azonban úgy definiálta magát, hogy õ az „antiliberális párt”. Hatnak a pártjelvények is. Az MSZP jelvénye tiszta, világos, áttekinthetõ. A Fidesz sápadt narancsa sem nem eléggé figyelemfelkeltõ, a sárga kör pedig üres, tartalmatlan. A Fidesz név grafikai megjelenítése, „piszkos”, szakadozott, rossz benyomást kelt. A Fidesz-sál pedig kimondottan nevetséges volt. Eleinte Gyurcsány aláírása is megjelent a propagandaanyagokon, aztán észbekaptak, hogy a teljesen értelmetlen grafikai handabandázás (ez Gyurcsány aláírása!), rossz hatású, és abbahagyták vezérük aláírásának szerepeltetését. Közben a Fidesznek is megtetszett az ötlet, és feltették Orbán óriásplakát portréjára a vezér aláírását, azaz olvashatatlan firkálmányát, nem vették észre, hogy milyen rossz hatású. A jobboldal összefogása nem sikerült. A Fidesz le akarta nyelni az MDF maradékát is. Dávid Ibolya féltette hatalmát, és ádáz harc dúlt a két párt között a kampány alatt is. Ez is nagy károkat okozott. A kormánypártok gátlástalanul visszaéltek azokkal az eszközökkel, amiket elvileg csak a kormányzásban használhattak volna. Veres János pénzügyminiszter pl. azzal fenyegette meg a szabolcsi kilences, mátészalkai körzet polgármestereit, hogy amennyiben településükön rosszul szerepel az MSZP, nem részesülhetnek majd a központi fejlesztési forrásokból. (Magyar Nemzet, 2006. április 19.) Tény, hogy a Fidesznek az utolsó pillanatig nem volt programja. A Fidesz kampányában hiányzott az érdemi mondanivaló. Baklövés volt, hogy Orbán többször is üzent a falunak, hogy vegye kezébe a saját sorsát. Ennek az a fõ tartalma, hogy õ nem segít. Nem a Fidesz veszi kezébe a falu sorsát, hanem az gondoskodjon magáról. Orbán többször panaszkodott a nyilvánosság elõtt, hogy hiába próbálja felnyitni az „emberek” szemét. Ebbõl az is következik, hogy azok buták, felvilágosításra szorulnak. Ilyen hozzáállással nem lehet megnyerni az „embereket”: Gyere ide, én majd felnyitom a jó ha figyelünk

szemedet... Az is hiba volt, hogy többször mondta, „többet nem tehetek”. Ezzel tehetetlenségét ismerte be. Az értelmiséggel való viszony felemásra sikeredett (Professzorok Batthány köre, Szent István terv), nem jutott el addig, hogy mozgósító erõ legyen. Egyes neves értelmiségiek hátat fordítottak a Fidesznek. Például Makovecz Imre. A Fidesz – kis túlzással – ugyanolyan módon degenerálódott, merevedett meg, mint a kommunisták. Belterjes, klikkes értelmiségi jelleg vált dominánssá. A polgári körök széles, demokratikus bázisától megijedtek, és hagyták ellaposodni, nehogy kicsússzon a „szövetség” irányítása az „alapító atyák” kezébõl. A Fidesz nem támadta a kormány valóban gyenge, és hatásosan támadható pontjait. A szimpatizánsok számára érthetetlen volt a Fidesz együttmûködési készségének ismételt hangoztatása. Kivel? Az ellenféllel? Miért fontos ez éppen a választási küzdelem kellõs közepén? Ki, mi mondatja ezt Orbánnal? Legvégül néhány gondolat, hogyan vélekedett maga Orbán a bukásról (Magyar Nemzet, 2006. május 6.) „Nem tudtuk bizonyítani az ország valóságos helyzetét.” A 14. havi nyugdíj ígéretével? Ha olyan rossz a helyzet, ahogy a Fidesz mondta, akkor mibõl telik majd 14. havi nyugdíjra? Egyébként nem azt kellett volna bizonyítani, hogy milyen a helyzet, hanem, hogy Orbán jobb, mint Gyurcsány. Valójában ezt nem sikerült bizonyítani. „Az õ stratégiájuk bizonyult erõsebbnek.” Stratégia jobb, nem pedig erõsebb. Egyébként mélyre világító megjegyzés. A stratégia, tehát a küzdelem vezetési módja terén maradtak volna le. Nem így van. Tartalomban is lemaradtak. „Az emberek úgy vélték, az ország általunk tapasztalt gazdasági helyzete nem indokolja a változást.” Miért csak a gazdasági helyzettel foglalkozik, és foglalkoztak a kampány során. Ez a száraz materializmus megbosszulta magát. Nem tudtak az „emberek” fejéhez és szívéhez szólni, csak a hasához. A cinikus, demagóg Gyurcsány (jó pszichológusi háttérrel!) sokkal szélesebb érzelmi skálán mozgott (hatásosan), mint Orbán. „Nem szenvedett vereséget a programunk sem. Munka, otthon, család – hiszem, hogy csak egy ilyen program egyesítheti majd a nemzetet, ha ennek eljön az ideje.” Hatalmas hiba: ez nem program, csupán jelszó. De megdöbbentt, hogy e „programból” hiányzik a nemzet és Isten (!). „Mi pontosan tudjuk: nem az ellenfél programja, nem is az eszméi kerekedtek fölénk – valójában a pénzük vert meg bennünket, és mindenki láthatta, pénzük az volt temérdek.” Elõbb még a stratégiájuk volt a jobb?! „A sok pénz legyõzte az igazságot, és most itt áll egy ország, amely azt hiszi, minden rendben van körülötte. Mi megpróbáltuk kinyitni az emberek szemét, de a kormány pénzen fújt buborékokkal elvakította õket.” A szegény kis butákat... „Mi most a teendõ? Vezetõinktõl azt várjuk, haladéktalanul rendezzék a sorokat. Dolgozzák ki a Szövetség építésének újabb szakaszait! Emelkedjenek felül a személyes reményeik tovatûnése miatt érzett csalódottságukon (...), és vezessenek bennünket!”

Erõsen kommunista mozgalmi szemlélet, mindennél fontosabb a párt, a szövetség... Ezt azért megérzi a nép is! „Számítunk a keresztény, a nemzeti és a nemzeti liberális értelmiségre is!” Ez üzenet ezeknek a rétegeknek. Érezzék kitüntetésnek, hogy a Fidesz szóbaáll velük... Orbán egyszer azt mondja, hogy „kétmillió kétszázötvenezer ember áll mellettünk”, aztán meg „kétmillió-háromszázezer” emberrõl beszél. Ezzel éppen nem egy pontos, szavahihetõ ember benyomását erõsíti magáról. A kép, amit a szembenállók kialakítottak, elhitettek magukról, sok részbõl tevõdik össze. Például a megjelenés. Gyurcsány megjelenése minden esetben jobb volt. A hang. Gyurcsány hangja sokkal több érzelem kifejezésére alkalmas, és tulajdonosa élt is a lehetõségekkel, általában nem tisztességesen, de majdnem mindig hatásosan (például a vitában). Az arcok. Orbán arca évrõl-évre kevésbé szimpatikus. Gyurcsány arca viszont kimondottan csúnya, mosolya azonban karikaturisztikus ugyan, de emiatt hangsúlyos és hatásos, különösen, ha meleg hangot használ hozzá. Óriási elõnye a Gyurcsány-arcnak a nagyon jól megválasztott szemüveg, amely olyan hatást tart fenn, mintha egy intelligens ember figyelne valamit, ha felénk néz, mintha ránk figyelne. De Gyurcsány nem intelligens, csak számító. Sikerében a szemüvegnek sokkal nagyobb szerepe van, mint intelligenciájának. Ha Gyurcsány valamikor, rövidebb-hosszabb idt múlva bukni fog, akkor annak oka elsõsorban nem az lesz, hogy alkalmatlan (nagyon is az), hanem, hogy eltanulják tõle eszközeinek alkalmazását és gátlástalan merészségét, aztán félrelökik. Elég sok Gyurcsány mászkál ugyanis manapság, aki mind nagyon hataloméhes. Sokkal hataloméhesebb, mint az egyébként nagyon hataloméhes Orbán. Orbán vereségének egyébként itt van a fõ gyökere: mivel a tét a hatalom volt, e területen kellett volna megütközni Gyurcsánnyal, és megverni. Ám a hatalommal nem tudott élni, és amikor élt vele, akkor pedig hibásan tette. A vezérekre kihegyezett küzdelemben Gyurcsány Orbán személyét is támadta, leégette, Orbán azonban semmit sem támadott, csak szólamokat ismételgetett. Pedig kiütéssel gyõzhetett volna. Úgy látszik azonban, hogy Orbán és a Fidesz a bokszoláshoz sem ért igazán. (Félt, hogy ezek után majd a doktriner Navracsics beveszi a „Polgári kormányzás 2010” programba az ökölvívó edzéseket is.) Mi várható ezek után az önkormányzati választásokon? Sajnos újabb baloldali fölény. S a vesztes ismét a nemzeti, konzervatív, keresztény oldal lesz, no nem az elitje, hanem a kisemberek milliói. Az elitnek még így is jut elegendõ képviselti mandátum, bizottsági tagság, polgármesterség, alpolgármesterség stb. A nemzeti oldalért dolgozóknak pedig megszorítások, támogatások csökkentése, munkanélküliség. Hány kudarc kell még, hogy a valóságban létezõ, nemzeti szellemû többség, parlamenti és önkormányzati többségként megnyilvánuljon? Az okos más kárán tanul, mi végre tanuljunk a saját kudarcainkon! Dr. Hasznos Miklós (A szerzõ a KDNP egykori alelnöke és országgyûlési képviselõje, ma a Jobbik elnökségi tanácsadója)

A KORMÁNY TUDATOSAN ÉRTÉKTELENÍTI A JÖVEDELMEKET Ez a szigorító csomag arra volt elegendõ, hogy felbõszítse a lakosságot, arra viszont nem, hogy megnyugtassa a hazánkat egyre nagyobb kétkedéssel figyelõ pénzpiacokat. Az aggodalmak abból adódnak, hogy a kiigazítás mértéke túl kicsi, a hiány rossz szerkezete pedig fennmarad. A csomag sok, ámde kis jelentõségû intézkedést sorol fel. Mondhatnám úgy is, hogy egy karmester óriási vehemenciával vezényel egy 6 vagy 8 tagú kis zenekart. Igen jól hangzó bejelentés például, hogy megvonják az ebédjegyet a parlamenti képviselõktõl, ebbõl azonban érdemi megtakarítás nem keletkezik. Vagy említhetném az ingatlanadót, amelyrõl már most látható, hogy hihetetlen ellenállást fog kiváltani a lakosság körében, ebben az országban ugyanis az emberek egész életének keresményét a lakás testesíti meg. Akár egy félszázalékos ingatlanadó bevezetése esetén is borítékolható a közfelháborodás, ráadásul a befolyó bevétel nem fog sokat hozni a konyhára. Ahelyett, hogy olyan intézkedéseket hoztak volna, amelyek segítségével a gazdaság - növekedéssel - ki tudta volna küszöbölni egyensúlytalanságait, inkább adóemelések mellett döntöttek, amelyek azonban a növekedés visszaesését, az infláció felpörgését és a forint gyengülését eredményezik. Ráadásul a kamatadót, az áfát és a jövedéki adót leszámítva, az összes többi adóintézkedés bizonytalan hatású. Forrás: MNO – Csaba László

jó ha figyelünk

21

Kifütyülték Kövért és a polgármestert Mohácson, miután szembesítették a párt szégyenletes, hazaáruló voksaival, amelyeket 2005. szeptember 26-án adtak le Gyurcsányékkal közösen az erdélyi magyar autonómia ellen. Kövér egyébként több aljas kijelentést tett december 5-e kapcsán a népszavazás után, 2004-ig pedig kategorikusan elutasította a kettts állampolgárságot. A fideszes pártsajtó hallgat a kínos incidensrõl. Olvasónk tudósítása nyomán. A mohácsi tiltakozók emlékeztették a Fidesz választmányi elnökét a 2005. szeptember 26-ai, szégyenteljes döntésükre, mikor is korábbi, hamisnak bizonyult ígéretük ellenére minden kritérium nélkül megszavazták Románia uniós felvételét. A Fidesz erõs embere a városi Trianoni megemlékezés meghívott szónokaként jelent meg. Kövér László tavaly kijelentette, hogy az erdélyi autonómia nem is olyan fontos (!), továbbá azt hazudta, hogy a Románia feltétel nélküli csatlakozásához szükséges parlamenti határozat nélkülük is átment volna. Kétharmados törvényrõl volt szó, így Kövér tudatosan állított valótlant. A Fidesz álfõmagyarja ezen felül 2005 nyarán Zentán járva okozott botrányt, miután kijelentette, hogy a kettõsállampolgársági népszavazás úgy kellett nekik, mint púp a hátukra, majd Gyurcsányt megszégyenítve arról makogott, hogy ha megadnák (neki az elvett tulajdon visszaadása megadás – a szerk.) az állampolgárságot, a határon túli nemzetrész átvándorolna.

De Mohács polgármesterét, Szekó Józsefet is fütty és bekiabálás fogadta, mert a városban lassan két éve huzódik a Trianoni emlékmû megvalósulása. A Közigazgatási Hivatal több törvénytelenséget is megállapított a városházán az emlékmû meg(nem)valósulása kapcsán, ss a rendõrségnél is van feljelentés a hivatal eljárásai kapcsán. A rendezvény elég szánalmasra sikeredett, látszott, hogy a nagy embereket megzavarta az alulról jövõ kritika és számonkérés. A polgármester nem is maradt sokáig a pódiumon. Egyébként az önkormányzat eddig sosem tartott trianoni rendezvényt. Azt a Trianon Társaság mohácsi szervezete tette, és teszi minden évben, de miután az emlékmû körüli méltatlanságok miatt megromlott a kapcsolatuk, és az önkormányzat, hogy ne kelljen megjelenniük az idei jún. 4-ei megemlékezésen, egy nappal elõtte, szombaton rendezett az elmúlt 16 évben elõször saját, külön-megemlékezést.

Lehet Gyurcsány Ferencet szeretni, én meg nem tilthatom senkinek; lehet lobogtatni a piros táblákat, sõt be is lehet lépni a pártba. Lehet Gyurcsány Ferencet porban csúszva tisztelni, mert mégiscsak miniszterelnök, akár lehet õt orákulumnak tekinteni is; sõt az valószínûleg segít a reformkor elviselésében. De mindezt köztévés riporterként csinálni, na az azért minõsített belehúzás. Oké, Krizsó Szilvi gyesen van, Kálmán Olga meg az ATV-n, és nem vezethet minden MTV-mûsort Baló György. A szólás szabadságát pedig történetesen Gyõrffy Miklós vezeti, márpedig Gyurcsány oda akart bemenni, vagy mindenképp vasárnap akart interjút adni, mindegy is, hogyan, de a találkozó létrejött. Ilyen interjút a Hír TV-n kívül nem lehetett látni eddig. Riportert, aki minden kérdésénél elnézést kér, hogy egyáltalán kérdez. Hogy alkalmatlankodik. Nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni. Alákérdez, helyesel, bátorít. „Olyan jó, hogy nem kell félni!“, lélegez fel hálásan, amikor megmondják, mennyire nem kell. Bokros nevét, 22

A városban azért van feszültség, mert egykor a képviselõ testület, kifogásolható módon, nem a kiírt pályázaton indult és ott befutóként mindenki által várt Keresztre feszített Magyarország tervezetet fogadta el, hanem a semmibõl képbe hoztak két mohácsi mûvészt és az õ közös terveiket fogadták el. A városban sikeres aláírás gyûjtés indult a határozat visszavonására, és a Keresztre feszített Magyarország tervezet mellett. Majd úgy volt, hogy az országgyûlési választások második fordulójával egyidejûleg szavazni lehet a két tervezet valamelyikére – de a Közigazgatási Hivatal súlyos törvénytelenséget állapított meg a kiírás kapcsán, így elmaradt a referendum. Közben a vitatható módon elfogadott, Bosnyák-Kedves tervezetet le is vették napirendrõl. Ugyanis Kedves úr, a Képzõ és Iparmûvészeti Lektorátus munkájukat ért negatív véleményezése miatt végleg kilépett a közös projektbõl. Így nem lett volna más újfent elfogadni való, mint a Keresztre feszített Magyarország, hisz egykor a pályázaton õ lett volna a befutó, a mohácsiak aláírásukkal is kérték. Ám újabb felháborító húzással a testület megszavazta a megmaradt félelgondolás támogatását a Keresztre feszített Magyarország ellenében. És felhatalmazta a polgármestert, hogy rendeljen meg közvéleménykutatást, és az döntsön a tervezetek között. Trianon-emlékmû addig is nincsen.

Forrás: kurucinfo

bevallja késõbb, kerüli veszettül, és õ kér elnézést, amikor Gyurcsány kimondja. Tán jobb volna, ha a miniszterelnök úr kérdezné magát, õ ahhoz is jobban ért. Vagy felolvasna a blogjából. Gyõrffy addig hozhatna neki frissítõt, mogyit, snapszot. Megigazíthatná alatta a párnát. Végül is ez volt a cél. Lehet a köztelevízióból köpõcsészét csinálni, volt rá példa. A legjobb módja ennek, ha olyan riporterhez szokik oda a kormányfõ, akinek a szerepálma az, hogy kiskutya formájú papucs lehessen. Csak ebbõl ugye az lesz, hogy lassanként undorodni kezdenek tõle a nézõk, és néznek inkább mást. Most ennél élesebb a verseny: már két órával az MTV elõtt nem más, mint Sváby András újrakezdõ riporter kérdezte Gyurcsányt. Biztosan nem érezte olyan jól magát, mint Gyõrffynél, és nem tudta olyan világosan kifejteni, mennyire nem kell félni, de legalább nem volt totál nevetséges az egész. Forrás Tóta W. Árpád – Index

jó ha figyelünk

Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elnöke tizenhat éve akadálytalanul uszít a magyarok ellen. Fellépéseinek eddig semmilyen jogi következménye nem volt, és okkal lehet attól tartani, hogy nem is lesz, különösképpen akkor nem, ha Slota pártja a hét végén esedékes választások nyomán ismét parlamenti párt lesz, mi több: kormányzati ambícióinak teljesülése is egyre valószínûbb. A „korcs lovaikon betolakodó, rút képû és görbelábú magyarokat“ szidalmazó, a már Budapest lerombolására is buzdító zsolnai (Zilina) polgármester, aki úgy tudja, hogy II. Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos, Kun Béla és sokan mások a szlovákok népirtói voltak, s aki szerint a honfoglaló magyarok karddal forgatták ki a szlovák anyák hasából a magzataikat, nem csak hiányos történelmi ismereteit tudja csillogtatni, hanem a fogait is. Most, a választási kampány finisében még nyilván további teljesítményeket is képes produkálni, jóllehet újabb mutatványokra talán már nem is szorul. Akiknek rokonszenvét megcélozta, azok Slotának bármit szívesen elhisznek, a médiumok – elsõsorban a kereskedelmiek – pedig elõszeretettel adnak neki teret, mert Slota legalább olyan szórakoztató, a médiapiacon pedig legalább olyan jól eladható, mint a Való Világ sztárjai. A Slota-jelenségben már régen nem az a nyugtalanító, hogy van, hanem az, hogy a szlovák politikai pártok szó nélkül hagyják. Nem ítélik el, nem teszik helyre, még a mostani – egyébként unalmas, fáradt és vérszegény – választási kampány során sem. Slota ellenében egyedül a Magyar Koalíció Pártja (MKP) pártja szólal meg, az sem mindig, mert tudja, hogy a mélyszlovák hazafi kesztyûiért lehajolni sem lenne szabad. Mindent persze az MKP sem tûrhet el, de ha a magyar párt „visszaszól“, akkor általában csak jól csattanó replikákra, riposztokra futja. Így történt ez a minap is, amikor egy televíziós csörtében az MKP elnöke, Bugár Béla szellemesen azzal vágott vissza Slotának: ha mindaz igaz lenne, amit Kossuthról és Rákócziról, no meg Kun Béláról összehord, akkor Ján Slotát már régen Szlota Jánosnak hívnák. Idõnként oda-vissza feljelentések híre is felbukkan, de büntetõjogi következménye még soha egyiknek sem volt. Az MKP nyolc éve, a Slotával együtt kormányzó Vladimír Meciar bukása óta, két egymást követõ választási cikluson át volt a mai napig a szlovák kormánykoalíció tagja, végül annak második legerõsebb pártja, de Slota ellenében még egyetlen szlovák koalíciós partnere sem védte meg. Még csak egy gesztussal sem. Közömbösségükkel a szlovák partnerpártok igyekeznek azt sugallni, hogy a Slota-jelenség szóra sem érdemes. Ez az üzenet azonban ennél rosszabbat sejtet. Akár azt is, hogy az MKP kormányzati partnerei nem elég bátrak a megszólaláshoz, vagy hagyják: hadd zavarja csak Slota a magyarok vizeit, még akkor is, ha az MKP a jövõre nézvést is a potenciális partnerük, s ezt nyíltan deklarálják is. Hallgatnak, pedig tudják: amit Slota mûvel, azt az alkotmány tiltja. jó ha figyelünk

Az írott szlovák sajtó kedvezõbb magatartást tanúsít, de erre is inkább csak elvétve akad példa. Leggyakrabban és következetesen Ivan Kusy politológus veszi védelmébe a magyarokat, és szembefordul a Slota-féle nyílt gyûlölködéssel, rámutatva annak veszélyeire. Legutóbbi írásában kiemelte, hogy a magyarellenes hisztériát gerjesztõ Slota ezt azért teheti, mert a szlovák többségû közeg eltûri a szélsõséges soviniszta kirohanásokat. A liberális SME hasábjain a múlt héten megjelent írásában a szlovák politológus az osztrák Haiderhez és a francia Le Penhez hasonlítja az SNS elnökét. Mint írta: e világszerte elhíresült szélsõségesektõl Slotát csak az különbözteti meg, hogy Slota nem a bevándorló idegenek, hanem egy államalkotó közösség ellen teszi, amit tesz; egy olyan félmilliós nemzeti kisebbség ellen, amelynek legitim politikai reprezentációja, az MKP nem elhanyagolható mértékben járult hozzá a Meciar országlását követõ évek szlovákiai demokráciájának stabilizációjához, a változások véghezviteléhez, az európai felzárkózáshoz. „Az MKP 1998 óta elvitathatatlan részese“ a Szlovákiáról kialakult kedvezõ országképnek – így Kusy. A „szlovákoknak szlovák kormányt“ szlogennel kampányoló és a magyarok kiszorítását, az MKP betiltását követelõ Slota észjárásának buktatóira is rámutató egyetemi professzor felveti: a buzgó hazafi akaratlanul is szlovákiai magyarok, romák, ruszinok autonómiáját követelné – Mert ha a szlovákok szlovák, akkor nyilván a magyarok magyar, a romák roma, a ruszinok ruszin kormányt érdemelnek. Persze, mi sem lázítaná jobban Slota és a hozzá hasonló vérmérsékletû szlovákok vérét, mint ez. Vagy talán arról lenne szó, hogy szlogenjével Slota a nem szlovák nemzeti kisebbségek Szlovákiából való kiûzetését, netán azt szorgalmazza, hogy „rendeljék õket a domináns nemzet rabigája alá“- Kusy szerint Slota ideológiájának legvalószínûbb olvasata a kisebbségek be-

hódoltatásának szándékáról árulkodik. Kifejti: Slota nyilván azt szeretné megtorolni, ami ellen ágál, nevezetesen „a magyarok, majd a csehek kényuralmát a szlovákok felett“, mégpedig olyan durva eszközökkel, ami! lyenekkel Slota állításai szerint a magyarok és a csehek bántak egykor a szlovákokkal. Természetesen ennek valós esélye nincs, az ilyen Slota-féle ábrándozás legfeljebb a „primitív folklór-hazafiasság“ kategóriába sorolható. A politikai szélsõségek általi fenyegetettség szempontjából ítélve azonban komoly jelzés, miszerint „egyetlen szlovák politikai párt sem tartja kötelességének, hogy ezt keményen elítélje“, mintha szerintük a Slota-jelenség „szót sem érdemelne. Ennél rosszabb már csak az lenne, ha az efféle slotaságokkal valójában egyet is értenének, csak éppen szégyellik nyilvánosan bevallani“- fogalmaz Kusy, majd kifejti: ha a jelzett pártok ettõl határozottan elhatárolódnának, azzal kimondanák, hogy a Slota-féle politikai erõnek nincs helye a tisztességes és demokratikus pártok sorában. Sajnos, a magyarokon kívül ezt senki nem teszi meg, mert a szlovák pártok attól tartanak, hogy ha nyíltan elhatárolódnának a Slota képviselte alkotmányellenes uszítástól, azzal ! a napokon belül esedékes koalíciókötések lehetõségeit szûkítenék be ön maguk elõtt. Hozzá kell tenni: választókat is veszítenének. Slota veszélyesebb, mint a jelenkori szlovák kommunista párt (KSS), amelynek koalíciós partnerségétõl azonban a szlovák pártok rendre elhatárolódnak. A Slota-féle szélsõség veszélyesebb a kommunistákénál, és ennek súlyosságán semmit sem enyhít az a körülmény, hogy a Slotából kiinduló fenyegetés „mindössze nacionalista fenyegetés csupán. Mert hogy kezdetben Hitler is csak a német politikából és a gazdaságból akarta kiszorítani a zsidókat. A kezdetekkor Hitler is csupán szélsõséges és kínosan ízléstelen volt. Mert kérdés: ha Slota elsõ lépései sikerülnének, vajon milyenek lennének a következõ lépései? Turulmadarat varratna talán a magyarok gallérjára?“ – veti fel Kusy. (...) Szlovákiában már a 90-es évek közepén alábbhagyott az emberek választási kedve. Most a legtöbb azon múlik, vajon felélénkül-e, vagy tovább lanyhul a kedv. Ha az eddigi kormánypártok gyõznek, a reformok folytatódnak. Ha az ellenzék lesz sikeresebb, akkor a reformok megtorpannak, mert hogy az embereknek, kivált az ellenzék szavazóinak elegük van a reformokkal járó megszorításokból, ráadásul sokan azt se bánnánk, ha Slota jól elverné a port a magyarokon. Slota szavazói ezt még áhítják is. A valódi kérdés azonban nem az, hogy meddig uszíthat még a belügyminiszteri posztra pályázó zsolnai polgármester, hanem az, hogy szerez-e olyan pozíciót és széket, amelynek bársonyán ülve megvalósíthatja elképzeléseit – vagy legalább azoknak egy részét. Mert hogy partnerei lennének hozzá, az bizonyos. Keszeli Ferenc Forrás: forrás: MTI 2006.

23

Magyarázatgyûjtemény a megszorításokról A Gyurcsány-kormány Új egyensúly programjának ismertetése igencsak nagy meglepetést keltett, a kampány során ugyanis a szocialisták egy szóval sem említették, hogy drasztikus gáz-, energiaár-, adóemelést, tömeges elbocsátásokat jelentenek a reformok. A miniszterelnök utóbbi nyilatkozataiban azt magyarázza, miért is térnek el homlokegyenest a kampányban megfogalmazott ígéretek és a kormányprogram elemei. A helyeztet a koalíciós fél is értékeli. Összeállításunk e magyarázatokat foglalja csokorba. „Ami pedig a választási kampányt illeti, kialakult egy irracionális hangulat, ahol nincs esélye annak, hogy okosan beszélgessünk az ország dolgáról, szót nem ejthettünk volna semmirõl, ami elõttünk áll. Ha valaki elkezd arról beszélni hosszan és elemzõen, hogy hozzá kell nyúlni a költségvetéshez, akkor mi történik? Sem kormánypártok, sem ellenzék (...) nem mert elõállni azzal, hogy egyébként tényleg bajban van az államháztartás. Ugyanolyan módon zárjuk be egymást ilyen rossz vitákba, mint a gázár kapcsán 2002-ben." „Hárman vagyunk összesen az országban: az állam, a vállalatok, meg a lakosság. Nincs negyedik szereplõ. (...) ki az, akinek többet kell vállalnia? A vállalatoknak meg a lakosságnak. Nincsen más szereplõ. Ez szimpla, egyszerû igazság, bármennyire fájdalmas".(Gyurcsány Ferenc, Magyar Rádió, 2006. június 13.) „Amit most csinálunk, annak egyetlenegy reformértékû eleme van, ami az államigazgatás-közigazgatás átalakítása". (...) „A mostani intézkedések nagyobbik része egyensúlyjavítás, a reformok nagyobbik része még elõttünk áll". (...) „Õrült nyomás van a kormányon, hogy mondjon le állami bevételekrõl, „közben pedig azt mondják nekem, hogy autópályát építsünk, (...) csináljál kórházat, nagycsaládosoknak adjál még további támogatást“. „Tessék megmondani, hogy honnan!.” (Gyurcsány Ferenc, MTV Este, 2006. június 12.) „Egyes, korábban tudott, de el nem könyvelt tételeket is bekönyveltek a költségvetésbe, így lett az államháztartás hiánya több, mint amit a választások elõtt tudni lehetett. Ma már látjuk, hogy (...) nem szabad nem elszámolni ezeket (a tételeket), mert akkor megint az lesz, hogy (...) az ország tovább veszít hitelességébõl". (Gyurcsány Ferenc, Klubrádió, 2006. június 12.) „Nem az a dolgunk, hogy az országot sanyargassuk, de ha nem jól mennek a pénzügyek, akkor okosan végig kell gondolni az 24

Csipolla: Hiszem! Akarom! Látod? állam egész mûködését. (...) Nem fájdalmas kiigazításra, hanem okos reformokra és felelõs közösségvállalásra van szükség. Ezt fogjuk csinálni és némileg elszomorítjuk majd ellenzékünket. Mert õk nagyon szerettek volna már egy brutális, nagyon fájdalmas kiigazítást. Ehelyett nem kérünk vállalhatatlan terheket, nem kívánunk radikális adóemelési programba fogni. Változtatni kívánunk azon a kultúrán, ahol az állam tetszõlegesen költekezhet, azok pedig, akiknek a legjobban megy, következmény nélkül eltitkolhatják jövedelmüket. Ez nincsen rendben! És ha ezt megtesszük, akkor nem kell elviselhetetlen mennyiségû terhet rakni az emberekre." (Gyurcsány-blog, 2006. június 12.) „Leteszem itt a nagyesküt, hogy (...) a most bejelentetteken túl újabb, átfogó intézkedések a követezõ négy évben már nincsenek, sõt azt reméljük, hogy 2008-tól, 2009-tõl újra egy pár száz milliárdos mozgástér van. (...) Dehogy lesz itt nagy csomag. Hagyjuk abba az ijesztegetést.” (Gyurcsány Ferenc, MTV A szólás szabadsága, 2006. június 11.) „A kormánynak nincs más lehetõsége, mint rendbe tenni az államháztartást. Rendbe kell tennem az országot, a gazdaságot, mert ha nem, hogyha dõl, akkor mindenkit érint, és a sebek jobban fájnak." Õ hét-nyolckilenc dologgal kampányolt, és ezek közül egyrõl, az adócsökkentésrõl mondja azt, hogy „ezt most halasztani kell". (Gyurcsány Ferenc, TV2 Napló, június 11.) „Magyarország az utóbbi idõben saját belsõ vitáiba gabalyodott bele ahelyett, hogy felvette volna a versenyt a világgal, ezen kell változtatni. (...) Polgári Magyarországot kell teremteni, erõs, patrióta politikával. Ez azt

jelenti, hogy „bátor, kezdeményezõ emberek lakják”, a magánkezdeményezések és a piac újra visszakapja a hitelét. A mozdulatlanság helyett a folyamatos változás egyensúlyára van szükség, ezt szolgálja a kormányprogram.” (Gyurcsány Ferenc, Parlament, 2006. június 8.) „A Szabad Demokraták Szövetsége azért képviselte azt a kampányban, hogy nem lehet ígérgetni, (...) mert láttuk elõre, hogy milyen a költségvetés, milyen egyensúlyi problémái vannak, és hogy ezeken az egyensúlyi problémákon túl kell jutni". „Bizonyos elemei vannak a rendszernek, amit most elfogadunk, mert olyan a helyzet, hogy el kell fogadni, (...) hosszú távon nem tudnak fennmaradni, hosszú távon az egykulcsos adó bevezetése (...) az igazán jó megoldás". (Kuncze Gábor, MTI, 2006. június 12.) „Középtávon jó célokat szolgáltak a Medgyessy-kormány 100 napos programjának intézkedései, ugyanakkor be kell látni, hogy sokat költöttünk az elmúlt négy évben, ezért most korrekcióra van szükség". (Kuncze Gábor, TV2 Mokka, 2006. június 12.) „Liberális miniszterként megszakad a szívem, ha adóemelésre gondolok, de rövid távon én sem látok más megoldást." (Kóka János, Népszabadság, 2006. június 10.) „Az elõttünk álló hónapokban az új Magyarország történelmét írjuk. Meggyõzõdésem, hogy ez a kormány pozitív értelemben bevonul a magyar történelembe, és 1956 és 1989 után ismét a külföldi újságok címlapjára kerül.” (Kóka János, Népszabadság, 2006. június 10.) Forrás: Szilágyi Kata – MNO

jó ha figyelünk

Azért nem gyõztünk, amit elmulasztottak a rendszerváltoztató pártok megtenni még a „váltás” elején! Ezek: 1.) Kiépültek ugyan a demokrácia-intézmények, de azokban az elõzõ rendszer kompetensei, az elõzõ módszerekkel kontraszelektáltak: „T”iltottak, „T”ûrtek, esetleg „T”ámogattak. És náluknál jobban senki nem tudta, hogy kit kell kicsinálni és kit kell nyomatni! Ebben az a legnagyobb bibi, hogy öregjeink is tudták ezt és továbbra is depressziós némaságba, hallgatásba süppedtek. Ahelyett, hogy segítettek volna nekünk megmutatni a hogyant, hiszen õk a két háború közötti idõszakban serdültek ifjúvá és az akkori klebersbergi iskola- és kúltúrpolitka folyományaként még a paraszt is továbbtanulhatott ezáltal polgárosodhatott. Üzletet nyithatott, mint valamilyen szakma mestere... Még azok is kussoltak, akiknek járt volna a kárpótlás! Nem mert odakuncsorogni, fölvállalni, hogy õ tulajdonképpen burzsuj-kulák volt és csak azért lépett be a kommenyistába, mert életben akart maradni és a kölkeit föl akarta nevelni! Nem merte fölvállalni, mert a volt kommenyista-párttitkár ült az íróasztal mögött, mint a kárpótlást levezénylõ kompetens ügyintézõ, ügyvéd, közjegyzõ... Aki meg csak odatéblábolt, attól meg úgy kicsalták ezek a kompetensek a kis kárpótlási jegyét, földjét, v. ingatlanját, hogy nem maradt neki semmilye, amivel újrakezdhette volna az életét! 2.) A gyerekei meg még rosszabbul jártak, mert õk voltak a gyökerüket vesztett, vágott-virág rövid-életûek, akiknek nem jutott más a cuclizmusból, mint éhbérért robotolni a második, harmadik gazdaságban, mert a fõállású nyóóócórás állásban, teljesítménybérben termelte meg a vállalati függetlenített(!) kommenyista pártkisz- szakszervezeti funkcionáriusok bérét. Hogy magáról, családjáról is tudjon gondoskodni, v. a párt által – megfelelõ káderlappal rendelkezõknek kizárólag – kiérdemelt lakáskeretre be tudjon fizetni egy OTP értékesítésû un. öröklakásra – elment fusizni, vagy másodállásban a vállalati GMK-ban termelte meg a megélhetésre valót. Ugyanis, az 1960-as évekre elfogytak a kiutalható – tulajdonosaiktól elzabrált – tanácsi bérlakások! 3.) Mert az 1945 utáni években történt egy helycserés támadás! Ennek köszönhetõen, amikorra ifjúvá serdültek a Ratkó-korszak (1949?) gyerekei, már minden kiosztható ki volt osztva a jó „proletárok” között. Minden történelmi múltunkra vonatkozó igaz történet ki volt iktatva, el volt hallgatva. És, ami a legszörnyûbb irodalomból nem a mûveket tanították, hanem a kommenyista értelmezéseket! Tehát, annak a bizonyos „nagy generációnak” nem maradt más, mint az alkoholdús tápoldaton tengetni vágott-virág rövid életét. Nem véletlen, hogy ez a korosztály és az õ gyerekei a rendszerváltozás legfõbb vesztesei! 80- 90 éves nénikék temetik 50-es 60-as lányaikat, fiaikat! El kellene ismernünk, a mai 80-as, 90-es életévükben járók a mai napig rettegnek mindenféle hatalomtól. „Hála” annak a bizonyos paktumnak, amelynek az volt az üzenete: számukra még a „rendszerváltozással“ sem jött el az IGAZMONDÁS – sem az õ ERKÖLCSI REHABILITÁCIÓJUK ideje!

jó ha figyelünk

A kárpótlásra, pedig gondolni sem mertek! Õk, és gyermekeik azok, akiket „munkás-paraszt“ státuszban ért a rendszerváltozás és ennek ellenére NEM képviselheti õket baloldali párt! Õk azok, akik soha nem meséltek gyerekkorukról, szüleikrõl, családi múltjukról. Õk azok, akik nem örökíthették tovább organikus (természetes, õsi) mûveltségüket. Mindent ELHALLGATTAK utódaik elõl Az elhallgatás, pedig a hazugság legalattomosabb fajtája, mert még védekezni sem lehet ellene! Õk azok, akik kettõs tudattal élték le életüket 1956 után. Ezzel a kettõs tudattal neveltek gyereket, unokákat; õk a látens közvélemény. Õk azok, akik szép csendben a rendszerváltozásra szavaztak 1990-ben. Azután: kiderült, hogy túl sok idõ telt el a hazugságok jegyében és mindenki azt hitte róluk igaznak: mégpedig azt a bõdületesen nagy baromságot, hogy õk a kádári „munkásosztály“ kedvezményezettjei!!! Pedig errõl szó nem volt soha, mert ez a munkásság nem azonos azzal amelyik megvalósította az erõszakos proletarizálást! Sokkal inkább azonosak azokkal, akiken megvalósult az!!! 4.) Gyermekei, unokái, pedig olyan mértékben gyökértelenedett el, hogy nem is ismeri családi származás (genealógiai) múltját. Ez két szempontból tragikus: 4.1. Amiért azt sem tudja, hogy ki fia-borja, nem volt annak tudatában sem, hogy mitõl fosztotta meg a „proletárdiktatúra”! Következésképpen, neki nem is volt követelni valója! Vagyis, lett volna csak nem tudott róla! 4.2. Ebbõl következik, hogy a szocializmus politikai(!) elitjének „maradék“ kompetenciája is elég volt ahhoz, hogy a kommunista diktatúra áldozatai: – az otthonaikból elûzött kitelepítettek és utódaik; – az államhatalom által kisajátított üzleteikbõl- mûhelyeikbõl a gyárakba tereltek és utódaik; – a saját földjeiken gazdálkodó parasztok erõszakos TSZ-esítésének áldozatai és utódai; – a fogolytáborokban felejtett, II. vil.háborús honvédõ katonák és utódaik; – a malenkíj robotot túlélõk és utódaik; – a recskihez hasonló büntetõ- és átnevelõ táborokat túlélõk és utódaik; – az 1956-os forradalom és szabadságharcban elesettek, bebörtönzöttek, kivégzettek, üldözöttek és utódaik. semmilyen rehabilitációban és kárpótlásban ne részesülhessenek! Ez is magyarázat lehet arra, hogy ez a réteg miért tiltakozik mindenféle „kedvezmény“ állampolgárság ellen, amit a határon túlra szakadt magyarságnak járna! Mindaddig így lesz, míg a határon belüli „munkásság“ ilyen lepusztult állapotban éli meg napjainkban magyarságát! És, hogy ez ne maradjon így, valóban a -Fidesz vezetésével polgári kormányzásra lett volna szükség legalább 20 évig! Annak ellenére, hogy most ez pillanatnyilag nincs így, minden létezõ eszközzel küzdenünk kell érte. BMI Forrás: Polgári Hírszemle

25

A liberális Pokorni megtámadását követõen pillanatokon belül beindult az ellenszérum adagolása. Bánó András a ragyogó Napkeltében menten sarokba szorította a hebegõ Szijjártót, Tóta Warangyosbéka meg azonnal indexre tette a jobboldali média szégyenlõsen kivillanó seggét. Furcsa fintora ez a sorsnak. A 2002-es vereséget követõen én kezdeményeztem elõször vitát a Magyar Nemzet hasábjain a jobboldal választási vereségének tanulságairól. Antikommunistaként nem volt nehéz eljutnom a polgári enteriõrbe becsomagolt liberálisok bírálatáig. Késõbb, furcsa mód /?/ a Fidesz „radikálisai” éppen ezért rugdostak el következetesen a párt környékérõl. Azóta más idõk járnak. Most a 2006-os választás vereségének elemzését egy igazi, tõsgyökeres liberális (Tölgyessy) kezdeményezte, és nocsak, a nyilvánosságra került vélemények ismét kicsúcsosodtak a Pokorni-féle álszent liberalizmus kemény bírálatában. (Mellesleg Tölgyessy is lapátra került) A Magyar Nemzet a vereség után nem csipesszel nyúlt a témához, hanem fogóval. Kilépve az unalmas pártlap szerepkörébõl, végre gyökerétõl próbálta megragadni a bajt. Jó szándékkal, de kevés sikerrel. A feltárás mélysége és minõsége nem rajtuk múlott, mert akárcsak négy évvel ezelõtt, ettõl most sem változott meg semmi sem. (A kifütyült Kövér nagyokat derült a sajtókritikákon!) A hárító polgári stratégia rendíthetetlen maradt. Megint nincs személyre szabott felelõsség, beismerés, bûnbánat. Nincs elbocsátó szép üzenet. A vitaindító szerzõ és Tóth Gy. László kivételével ugyanis mindenki hétmérföldes nyelvekkel benyalt az innovatív Orbánnak. Minden hozzászóló megbocsátotta, sõt bocsánatos tévedésnek minõsítette Orbán tragikus stratégiai baklövéseit. Pedig lezárult egy korszak. Mert a cserbenhagyott országban lassan már mindenki belátja, hogy az egybeterelt tábor felett lengedezõ megtépázott fõmérnöki zászlóval kitörölhetjük kilógó alfelünket. Ráadásul a liberális Pokorni megtámadását követõen pillanatokon belül beindult az ellenszérum adagolása. Bánó András a ragyogó Napkeltében menten sarokba szorította a hebegõ Szijjártót, Tóta Warangyosbéka meg azonnal indexre tette a jobboldali média szégyenlõsen kivillanó seggét. A születetett média-másságok összekapaszkodtak a szörnyû személyes megtámadtatás kapcsán, félretolták a véleményszabadság szent intézményét. Azért akadt persze, aki „politikailag korrekt” maradt. Kuncze bátran belefikázhatott a pártellenzéki Fodorba, Gyurcsány elküldhette melegebb éghajlatra a halvaszületett gyermekkirály Magyart, késõbb az udvari filozófus Ben26

– Hogyan tovább? –

ce is megvádolhatta antidemokratizmussal saját kormányát. Nekik szabadott és megadatott a szabad szellemi hánykolódás. Na, de Pokorni megtámadása? Hiszen õ érinthetetlen! Õneki jámbor, könnyezõ szent tehénnek kell maradnia! Õt örökre védelmezett, dédelgetett státuszában nem illik háborgatni! (Sõt, kiengesztelésként azonnal alákérdezést kapott a ná(r)cisztikus Demokratában) Amíg a balliberális média minden ösztönével zsigerileg védte az összeesküvés-gyanús Pokornit, addig a jobboldal szellemi kritikusai beteges kartelbe tömörültek Orbán körül. Még a legátfogóbb írásmû, Bogár László elemzése sem vetette fel a negyedik dimenziót, vagyis a globalizmus mindenre kiterjedõ ellenzéképítõ figyelmességét, a felülrõl megkomponált Orbán-szindróma félrevezetõ jelenségét. Ezzel végleg elterelõdött a hadmûvelet, a mûbalhé. A Jobbik persze örülhetett. A mesterséges politikai karanténból kitörve most hirtelen két képviselõje is helyet kaphatott a felpárolgó vitában. Én tudatosan kivontam magam a Fidesz bírálatának tárgykörébõl, Vona Gábor barátom meg inkább kedvesen megkerülte az orbáni problematikát. Talán csak taktikázott..? Mert mit cselekedhetne mást most a Jobbik? A szétrohadó MIÉP és a szétporladó Fidesz satupofái között önmaga is csak lassan felszámolódhat? Vagy még a jobboldal nagy és megsemmisítõ önkormányzati veresége elõtt kihúzhatja fejét a feszülõ hurokból? Sok választás lehetséges, mégis túl kevés. Oldás és kötés. Belemenetelhetne akár egy újabb közös vereségbe a Harmadik Út pártszövetségével?

Ennek semmi értelme. Sem ideológiailag, sem politikailag, sem emberileg nem lehet tovább folytatni a MIÉP-pel az ideiglenes, egymást felõrlõ együttmûködést. Netalán nyitni kellene a frissen összeverbuválódott KDNP felé? De hiszen a Jobbik soha nem az egyházi méltóságokat, sokkal inkább az egyszerû hívõket képviselte. Nem az ügynökökkel teletûzdelt klérust, hanem a missziót vállaló kispapokat és a puritán kereszt követõit kívánta megszólítani. Vagy nyitni kellene Orbán felé, hiszen õ az elmúlt idõszakban jelentõsen radikalizálta a Fidesz vezetését? Magához emelve Wittnert és Mikolát elszívta és megosztotta ezzel a nemzetiek szavazótáborát. Vagy végre nyitni kellene a polgári körös radikálisok felé, hiszen köztudomásúlag ott a Jobbik igazi szavazóbázisa? Én ez utóbbit javasolnám. Nem a Fidesz vezetõihez, hanem az egyre elégedetlenebb jobboldali tagsághoz kötném a Jobbikot. Nem tagozatként, hanem alternatívaként. Orbán, ha bölcs, tudatos politikus és államférfi lenne, most nem keresztény-nemzetiradikális üzenetekkel építené tovább pártját, hiszen ezzel csak örök vereségre ítélné sajátjait. Ezekkel az üzenetekkel ma nem lehet modern néppártot egyben tartani és gyõzelemre vinni. Inkább most látványosan, a felszínen szembefordulhatna a nemzeti radikális táborral. (Mint azt Románia feltétel nélküli uniós csatlakozásakor tette!) Átvehetné Pokorni posztmodern, européer szerepét, miközben végleg elengedné az „avitt” nemzeti radikális érdekvédõk kezeit. Engedné õket a sajtóban és a közéletben felnõni, és önállóan lábra állni. Önkorlátozó stratégiával jobban tenné, ha most inkább látványosan eltaszítaná magától, semmint halálos szorítással magához ölelné õket. Hülye helyzet ez tudom, de mindez csak képzelgés és álom. A magyar politika lényegi eleme ugyanis a kiszorítás és a végsõ megsemmisítés. Az erõ kultusza és tisztelete vezérel mindent, nem a célszerûség. Az idõ azonban könyörtelen. Ha úgy adódik, kíméletlenül átgázol mindenkin és mindenen, legyen az álságos jobb vagy baloldali képzõdmény. Megérzésem szerint még egy hatalmas vereség elõtt áll a jobboldal. Az önkormányzati választásokon a gyõztes koalíció mindent visz majd és elzárja a pénzcsapokat. Tarolni fog a Gyurcsány vezette balliberális együttmûködés. Lenullázza az erõtlen ellenzéket, aztán a megszorításokkal új kapuk, új távlatok nyílnak elõttünk. A jelenlegi nemzeti radikalizmus pártjait – ha nem képesek élõ, eleven alternatívát megjeleníteni -, elsodorja majd a történelem. Konfliktushelyzetekben új, hiteles emberek és mozgalmak születnek. Új válaszok az új kihívásokra. Egy társadalmi földrengés >> jó ha figyelünk

– Kormányzati szakNéVshowR – A pártállami életszínvonal mellé, Fletó kormányával megkaptuk a KISZ-kaszt legjavát. Az utódpárti esszencia csúcsra jár. Bársonyszékek mellett, egymás után foglalják el a milliárdos posztkomcsi titánok a történelmet. A kisajátított rendszerváltás elõtt õk mentették meg, õk konszolidálták a szívmelengetõ gulyás-kommunizmust. Õk vágták le a kötélrõl Nagy Imre bácsit, hogy aztán letegezhessék. Ságvári oldalán õk harcoltak Horthy, Hitler és a büdös hungarista bagázs ellen, majd visszagyökeresedtek a nyúlajkú Károlyihoz. A tiszta forrás megtalálását követõen ma már mindhárom köztársaság a sajátjuk. Most meg beköszöntött a reformkor. A tépett balsors. Fletó szívcsakrára helyezett kérges kezével felpattan a Pilvax asztalára, onnan üzen a népnek. (Jaj, Istenem, miket mond!) Késõbb a mûveleti területen (mûveletlenül) megvereti az objektív Táncsicsot. Ha így haladunk visszafelé az idõben, a posztmodern baloldalon lassan hun-kun vér- és dacszövetséggé alakul az Árpád-házi MSZP. Közben a világ internacionalista reformerei egymásban egyesülnek. A hömpölygõ melegfelvonuláson. Ungár Klára picinyke tangában meghágja a turult, majd tollas háttal beköszöntõt mond. Odébb egymással pettingezõk petícióznak, összeállítják a nemkívánatos heteroszexuálisok listáját. Felállítják a kötelezõ nemi kvótát. Aztán a füvészkerti sátorban jó liberálisként megint elmennek faltól-falig. Nem engednek Kókából! Csomót kötnek rá. Pedig Demszky (Fúrófej), akár egy gyáva nyúl, hideg büszkeséggel kapaszkodik ingatag bársonyos székébe. Nem úgy, mint Kuncze, aki Fodor Gabriella legnagyobb örömére lassan kisterilizálja magát saját pártjából. (Übünek elege van a pünkösdi királyságból, a rendre felbukkanó királydrámákból) Bakot lõtt! Mert megbukott a nagyvad Magyar, meg a Csodaszarvas Bozóki. (Besült Jutocsa gyutacsa) Most lekottáznak, beskáláznak, hangszerelnek. Aztán kiderítik, hogyan lehet magánszámlán megzenésíteni a beáramló nemzetközi pénztõkét. Azért minden rosszban van valami jó. A Brüsszelben fészkelõdõ izraeli lobbista Eörsi helyett a kis puja Göncz Kinga – Golda Meir magyar paródiája – lesz a külügyminiszter. A szakértõ kormányban végre mindenki a helyére kerül. Ez mégis furcsa. Ez a kispöcs Kovács Pistike négy minisztert delegált a tizenegybõl a nemzeti /?/ válogatottba. A kutyafáját! Gondoljanak bele, a saját magával bezsarolt kormány több mint egyharmada egyenesen a libsi homokozóból érkezett. Emblematikus. Itt a lista: Az egészségügybe beborítékolt Molnár, aki elcsúszott a hálapénzen. Az állatkerti Persányi, akinek nevét (sír)kõbe vésnék a zöldek. A multifunkcionális Kóka, akit imába foglalnak az elbocsátott közalkalmazottak és a vidám kényszervállalkozók. Végül itt van Moha bácsi pszichoterapeuta kislánya. Vele együtt négy szadista ragadozó kering megint a parlamenti kupola felett, akár Alfred Hitchcock támadásra kész fekete vészmadarai. Pedig ezek „csak” SZDSZ-eszesek. De Gyurcsány, a lotyaszájú hiú disznó (önvallomás) nem kesereg. Ráver Rákosira. Bátran fellapozza a róla szóló fehér könyvet. Az üres lapokból kiáramló szingli hordák felett felsejlik neki a csomagoló Bokros szelleme. A parasztvakító bajszos sziluett. Mellette a törvényhozást is megkísérti, megszorítja néhány árnyalak. A kinevezések elõtt Kiss apparátcsik elhúz a banánköztársaság felett. (Nem rogyik rá az ég!) Szorosan alatta Gráf, a kizöldelt báró. Mellette Szilvásy, a kirúgás-szervezõ, pártkasszakezelõ, aztán Hiller, a szépszájú szoprán szoc-

átírhatja a játékszabályokat és felülírhatja az unott és enervált szereplõket. Felborulhat a felülrõl megtervezett, átkos magyar „demokrácia”. Ha a megszorítások áldozatai felébrednek és magukra találnak, abból új, cselekvõ radikalizmus születik. Nem jó ha figyelünk

dem. A bülbülszavú. Utána következik a vagyonadós Veres, az õrzõ-védõ Petrétei. Sor végén a nõnek álcázott, oroszlánszívû Lampert, a hídi csata „hõse” dolgozza fel a brutális verés tanulságait. (A dolgozó népet gyepálom!) Jaj! A katonának is teljesen alkalmatlan Szekeres topmenedzsert el ne feledjük! Õ mindenhez ért. Univerzális, akár a mosópor. Nagyra nõtt homloka fékezetten habzik. Most éppen a hazát védi. Igen, mert megérdemeljük! A szaknévsor pártlistájával átköltözött a Köztársaság tér szelleme a Kossuth téri büfébe. Maligán. Talpon álldogálva ott iddogál még a határnyitogató is, fõtanácsadói minõségben. Wertheim. Proli, dzsentri és milliárdos errefelé már rég egységbe forrt. Akár a modern, haladó és fájdalommentes reformpárt. Azért ennek a fele sem tréfa. Lassacskán elfogy a humorérzékünk. Már nem rejtõzködik, nem bújik mókás álarc mögé, hanem itt van teljes valóságában, teljes médianyilvánosságában ez a gyilkos ösztönû zombi, ez a torzszülött, kelet-európai neoliberális diktatúra. Ez a deviáns és rettenetes világ. Infantilis identitást, drasztikus elvonást és végleg felbomló államformát erõszakolt ránk. Benne tobzódik az állatfarm modern diktátora Gyurcsány, aki új sztárkultuszt teremtett magának, aki könnyes vezérmítoszt emelt maga köré. Mániákus és megfellebbezhetetlen erõközpontot alakít. Kiválasztott kapzsi hívei, mohó és gõgös alattvalókat terelnek felé, lángelméje körül ájult rabszolgahad sündörög. Ezek szinte már várják a népnevelõ reform-korbácsot. Az önostorozást. Ezek a beteg lelkületû született liberálisok most minden vonalon felszámolják a magyar-magyar kapcsolatot. Befejezik a végsõ harcot. Beteljesítik a küldetést. Az általuk létrehozott nyitott társadalomban végleg nemzetközivé válik a kódokkal deformált, istentelenül egoista fogyasztó. A véglényekben legbelül lerohadnak az alázatos humanista korlátok. Aztán ebben a maradék-szakadék államban a torz emberek torz lélekkel szörnyülködhetnek, és megvethetik a magányos hõst, Durayt. Az egyik utolsó, még élõ, igazat beszélõ nemzeti szimbólumot. A végleg kisebbségbe szorult kirekesztett és megvetett magyart. Az õ nyomorult rezervátumi léte lesz a kiátkozott fõgonosz, az eltaszítandó másság. Õ lesz a nacionalista eretnek, a mindenki által megvetett pária. Rá nem vonatkoznak majd az egyetemes emberi jogok. Még a genfi konvenció sem! Õ kormányzati szinteken kilövésre ítéltetett, üldözött vad marad. Mindörökre célkeresztben marad, ha az ellenzék csak csendes, finom, fazon-„alkotó” bojtként fityeg a pénzdiktatúra „demokratikus” mentéjén. A jobbik Magyarországnak nem lehet más feladata, mint eltakarítani ezt a nagyra nõtt, bûzlõ trágyadombot. El kell tüntetnünk a született liberális jómadarak által létrehozott és lerakodott fojtogató végterméket. Nincs mese. Ki kell lapátolnunk innen ezt az évtizedek óta felgyülemlett szart! Nem lesz felemelõ és könnyû munka, de erre kötelez bennünket a forradalom 50. évfordulója.

ilyen felülrõl indukált, lusta, elfáradt és röghöz kötött. Nem ilyen ráérõs, az események után baktató, Pató Pálos mentalitású, amit elmoshat egy könnyû tavaszi záporesõ. A veszteseknek hamarosan meglesz minden esélyük, hogy felülírják a történelmet. Hogy

Molnár Tamás

élni akarnak ezzel, az csak rajtuk múlik. Új kiegyezést, új vérszerzõdést kell kötni velük. Bátran elkezdeni építeni az Orbán utáni korszakot. Molnár Tamás

27

Pénteken letette az esküt Gyurcsány Ferenc és kormánya, majd másnap az Országos Érdekegyeztetõ Tanácsban bejelentett brutális megszorító csomaggal lényegében meg is bukott. Az, hogy a politikai hatalmat közjogi szempontból legitim módon bitorolják, és az, hogy társadalmi támogatottságuk a közvélemény-kutató cégek szerint a választások óta egyre nõ, egy banánköztársaság szintjére süllyedt országban csupán annyit jelent: veszélyben van hazánkban a demokrácia. Emlékezzünk vissza az 1957. május 1-jei felvonulásra, amikor a hazaárulók és gyilkosok tribünje elé lehetett terelni az ország népét, amely kényszerbõl, félelembõl vagy a propagandának felülve látszólag önként és dalolva asszisztált Kádár hazugságához. Apáink mentségére szól, hogy akkor a világ legerõsebb hadserege felügyelte a köznyugalmat, és ezernyi bebörtönzött hazafit fenyegetett az akasztófa. Ötven év elteltével megállapíthatjuk: demagógiával és egzisztenciális megfélemlítéssel e néppel még kvázi demokratikus viszonyok között is bármit meg lehet tenni. Látszólag demokratikus választáson, az adófizetõk pénzén finanszírozott, hazug kormányzati kampánnyal ki lehet csalni a politikai hatalom megtartásához szükséges szavazatokat. Majd a szemfényvesztéssel és hazudozással megszerzett gyõzelem után hat hétre „kormányprogram-alkotás” fedõnév alatt fel lehet osztani egymás közt a hatalmat. Ezt az idõt a kormány udvari gazdasági „szakértõi” és a kliens propagandisták igyekeztek kihasználni a brutális megszorítások lelki elõkészítésére. Emlékezzünk csak: Gyurcsány még a választás második fordulója elõtt is azt hazudta, hogy nem megszorításra, hanem dinamizálásra van szükség. A koalíciós partnere pedig a „versenyképességünk növelésének szükségességére” hivatkozva adócsökkentés ígéretével kampányolt. És most az adózó polgárok és a vállalkozások drasztikus megsarcolását jelentették be, vagyonvizsgálattal és (az általuk korábban megszüntetett) adórendõrséggel fenyegetve az embereket. Az állami kiadások lefaragását több tízezer köztisztviselõt és közalkalmazottat érintõ elbocsátásból akarják megvalósítani, miközben az elmúlt években – az õ kormányzásuk idején – felduzzasztott államapparátus sem volt képes összességében több tíz milliárd forintot is felemésztõ „szakértõi tanulmányok” nélkül irányítani az országot. A rendszerváltozás terheit az elmúlt tizenhat évben elszenvedõ, bérbõl és fizetésbõl élõkkel, a kis- és közepes vállalkozókkal, a kényszervállalkozásba kényszerített emberekkel akarják ismét megfizettetni. Benyújtják a számlát az elmúlt négyévi tesze-tosza kormányzásukért, a haveroknak átjátszott felesleges, „kakaóbiztos” kormányzati megrendelésekért, a semmilyen kézzelfogható eredménnyel nem járó, ezermilliárdokban mérhetõ hitelfelvételekért, a „lop-stopból” lop-startot vett kormányzásukért. Megfizethetetlen energiaárakkal, vizitdíjjal, tandíjjal, állásvesztéssel és a szerzett szociális jogok megvonásával fenyegetik a már így is kizsigerelt lakosságot. Az APEH tízezer „kiválasztott” adózónál vagyonosodási vizsgálatot készül végezni, a névsort nyilván nem a tényfeltáró sajtó gyöngyszemei alapján állítják össze. A kormány 2008-tól bevezetné „az átlagos értéket meghaladó” lakó- és üdülõingatlanokat terhelõ vagyonadót, az átlagos érték természetesen a büdzsé majdani hiányának mértékével lesz összhangban. Vagyis amit a családok – a kubai nyaralások helyett – adózott jövedelmükbõl, fogyasztási adóval terhelt építõanyagból, a hitel kamatával súlyosbítva, verejtékezve felhalmoztak a most egyetemi tandíjjal is fenyegetett gyermekeiknek, azt újra megadóztatnák. Hogy megtanuljuk: a sterilizált mának éljünk, és ne gondoljunk a jövõre. A magyar vállalkozások Gyurcsányék elképzelései szerint „a gazdaságilag minimálisan elvárható nyereség után” is adózni fognak. Vagyis 28

kötelesek lesznek nyereséget termelni, vagy beszüntetik tevékenységüket, és ezáltal az állam munkanélküli-ellátására bízzák alkalmazottaikat. Eközben a kormány megteheti, hogy fütyülve a költségvetési törvényre, a jogszabályban rögzített hiány dupláját meghaladó mértékben túlköltekezhet, és ezzel egy idõben a közintézmények finanszírozására megszavazott összegeket törvénysértõ módon visszatarthatja, alkotmánysértõ helyzetet idézve elõ a közellátásban. Ha Gyurcsányék a választási kampányukban ezzel a programmal akartak volna szavazatot gyûjteni, nyilvánvalóan semmi esélyük nem lett volna a gyõzelemre. Ezért hazudtak a büdzsé állapotáról, és hallgattak a valódi programjukról. Azok, akik elhitték a hazugságaikat, és rájuk szavaztak, nem tehetnek róla, hiszen el kell ismernünk: professzionális volt a megtévesztõ propaganda. Ezt tényleg ügyesen megcsinálták… Normális demokráciákban ezt egyetlen politikai párt sem merné megtenni, történelmi tapasztalataink szerint csak a diktatúra bevezetésére is kész politikai erõ meri ennyire semmibe venni a választóit. Ezért mondjuk ki: a mai naptól minden alkotmányos eszköz megengedett a politikai hatalmat hazug ígéretekkel megkaparintó koalícióval szemben, amikor az az emberek megélhetését, az alaptörvényben rögzített szabadságjogait és méltóságát veszélyeztetõ vagy azt csorbító intézkedésekkel fenyeget. A magukat becsapottnak érzõ választók akár polgári engedetlenségi mozgalommal, akár törvényes tüntetésekkel, sztrájkokkal, a szabad véleménynyilvánítás valamennyi eszközével harcolhatnak szerzett jogaik megõrzéséért. Forrás: Torkos Matild – MNO

jó ha figyelünk

Az izraeli Naftali Kraus könyvében több tucat magyarországi közszereplõ vallási hovatartozását is közzéteszi, méghozzá igen ellenséges, gyûlölködõ szövegkörnyezetben. Hering József újságíró – akit Kraus hol kereszténynek, hol zsidónak nevez – vette magának a bátorságot és feljelentette a zsidók által is fajvédõnek tekintett izraeli szerzõt. Naftali Kraus mindjárt könyve prológusában leírja: „A nem zsidó olvasó néhol kellemetlenül fogja érezni magát, mint amikor valaki a tükörbe néz, és nem tetszik önmagának” (7. oldal). S hogy Kraus fajvédõ, fasiszta stílusa nem csak a nem zsidókat irritálja, arra igen jó példa a Szombat címû zsidó politikai és kulturális folyóiratban olvasható kemény bírálat: „Ajánlom Naftali Krausnak, hogy az orosz szót cserélje ki a zsidóra, a pravoszlávot izraelitára és a karácsonyt Peszachra, Ros Hasanára, vagy más zsidó ünnepre. Klasszikus antiszemita szöveget olvashat majd Kolosváry-Borcsa Mihály stílusában. Ezzel nem bántani akarom a tisztelt szerzõt, csak felhívni a figyelmét álláspontja tarthatatlanságára”, írja Novák Attila a Szombatban, majd így folytatja: >>A Karinthyvel szólva „faji tárgyilagos”-t szerkesztõ szerzõ már hírhedtté vált zsidó körökben: szóbeszéd tárgyát képezik „körösztkérdései”, faji-vallási káderezései, amikor is valaki zsidóságát vagy gojságát vizsgálja (vagy éppen vizslatja) az illetõ háta mögött. Ismeretesek ez irányú, a pletykát a valósággal keverõ írásai a Jom Hásisi címû izraeli vallásos pletykalapban, ahol is – meglehetõsen visszataszító módon – szintén kiszerkesztett már nem egy köztiszteletben álló zsidó és nem zsidó családot<<, olvashatjuk az antiszemitának még Kraus által sem nevezhetõ Szombat címû zsidó lapban.

Az elmúlt esztendõkben különbözõ zsidó szervezetek és magánszemélyek több bírósági feljelentést is tettek magyar állampolgárok, médiumok és szervezetek ellen antiszemitizmus vádjával. A hazai pártpolitikai élet egyik közismert szereplõjét például a Legfelsõbb Bíróság csupán azért ítélte több százezer forintos pénzbírságra, mert egy Magyarországon született, de Amerikában élõ személyrõl megírta, hogy zsidó. Naftali Kraus, izraeli rabbi, újságíró és hittérítõ 2002-ben jelentette meg Az áldozat visszatér... címû, közel 750 oldalas, magyar nyelven írt könyvét, amelyben a szerzõ egyes magyarországi közéleti személyekrõl durva, a magánélet legintimebb szféráit sem kímélõ rágalmakat, állításokat és sértegetéseket tesz „közkinccsé”. Naftali Kraus, a Kossuth rádió Nemzetközi vallási élet címû mûsorának tel-avivi tudósítója, a hazai médiumok, a kulturális és a politikai élet preferált személye (néhány nappal ezelõtt például még dr. Faller Jenõ, hazánk szófiai nagykövete is megbeszélést folytatott vele a bolgár fõvárosban...). Naftali Kraus Az áldozat visszatér... címû kötetét a pornográf irodalommal (Iréne puncija) és a zsidósággal kapcsolatos könyvek kiadásában jeleskedõ budapesti PolgArt Könykiadó Kft. jelentette meg 2002-ben, s a keresztény és zsidó oldalról egyaránt kifogásolt tartalma, illetve a Hering József által indított bírósági per ellenére máig hirdeti a világhálón. jó ha figyelünk

A GAZDANÉP HÍNÁRJA ÉS MOCSARA A Szombat szerkesztõjének állítását mi is alátámasztjuk a Naftali Kraus könyvébõl vett néhány idézettel: „Mi lehet még a soánál (soá = holokauszt héberül – a szerk. megj.) is rosszabb, veszélyesebb a zsidó népre nézve? Ez nem más, mint az asszimiláció, a vegyesházasságok, népünk kiveszésének megannyi állomása” (715. oldal). >>A gazdanép (a befogadó magyarság – a szerk. megj.) az „itt élned és halnod kell”-bõl (sic!) csak a második részt alkalmazta velük szemben. (…) Azt szeretném bebeszélni, szuggerálni magamnak, hogy ez a könyv – mint a többi könyvem – mentõöv lesz a magyar zsidóság maradékának az asszimiláció hínárjában való elmerülése ellen. Ezért jár vissza-vissza az áldozat a tett színhelyére, ami nem sokat változott az elmúlt 50-60 évben<< (717. oldal). Másutt ugyanerrõl ezt írja: „Tudom jól, hogy nem vagyok képes az itteni tudatlanság, eltávolodás, asszimiláció, beolvadás, vegyesházasság tengerét, jobban mondva, mocsarát kiszárítani. De teszem a magamét” (666. oldal). Tiszta, világos beszéd: Naftali Kraus szemében a zsidóknak a magyarokkal való vegyesházassága még a holokausztnál is förtelmesebb, ártóbb, egyenesen hínár és mocsár. Egyébként a szerzõ saját magáról és az általa képviselt szélsõséges, még a zsidó társadalom nagyobbik része által is elvetett vallástörvényi fölfogásról is kiállítja az erkölcsi bizonyítványt, amikor ezzel a kérdéssel foglalkozva leírja: „A nürnbergi törvények tiltották azt, amit a Tóra tilt – a vegyesházasságot” (20. oldal). NEMZETI ÚJSÁGÍRÓK CÉLKERESZTBEN Naftali Kraus mások személyiségi jogait, újságírói, szakmai és erkölcsi jó hírnevét súlyosan megsértõ módon könyvében leszámol az Izrael politikáját és egyes hazai szélsõséges zsidók viselkedését bíráló Chrudinák Alajossal, Lovas Istvánnal és Hering Józseffel. Chrudinák Alajos idõközben elhunyt édesanyja szájába adja azt a képtelen hazugságot, hogy a neves televíziós újságíró édesapja héberül is tudott volna – magyarán: zsidó volt (73. oldal). Kraus egy oldallal késõbb, szintén egy harmadik, már nem élõ személyt idézve, többek között „szarnak” és „rosének” (rose = gonosz, gazember nem zsidó jiddis nyel29

ven – a szerk. megj.) titulálja Chrudinákot. IZRAEL KATONÁJÁBÓL ANTISZEMITA Naftali Kraus a könyve végére hagyta Hering József újságíró célzott likvidálását. „Meghasonlott, betért, majd visszatért, paranoid alkat, aki húsz évet töltött Izraelben, kitûnõen beszél héberül és arabul, és hazatérve minden személyes sérelmét a beteges gyûlölet szolgálatába állította”, írja többek között Hering Józsefrõl, majd így folytatja: „A meghasonlott és üldözési mániában szenvedõ Hering egyre jobban az arab propaganda uszályába került” (695. oldal). Hering József legszemélyesebb magánéletbeli történéseirõl is beszámoló izraeli újságíró a gyalázkodás, a rágalom és a sértegetés mellett egy valamit elfelejtett közölni a magyar olvasóval: azt, hogy Hering József 11 esztendõn keresztül szolgált az izraeli hadseregben – azok helyett is, akik most, június 9-én, szakértõként fogják tanúsítani a bíróság elõtt a magyar újságíró antiszemita mivoltát. Mindenesetre a Naftali Kraus könyvében olvasható, egyértelmûen lejárató szándékú rágalmak és sértegetések nem egy, hanem több per megnyeréséhez is elengendõk lennének. Kíváncsian várjuk, hogy mi errõl a független magyar bíróság véleménye. Az ügy pikantériája, hogy információnk szerint Naftali Kraus a napokban Bulgárián és Románián keresztül Budapestre érkezett, hogy hallgatóként részt vegyen a könyvét megjelentetõ PolgArt Könyvkiadó Kft. ellen folyó per. Csobay Noémi – Kuruc.info

Gyurcsány Ferenc Magyarország miniszterelnöke úgy látszik rekord idõben teljesíteni kívánja a célkitûzést, hogy Magyarország lakossága 6-7 milliónál ne legyen több!! A meddõségi törvényhez most a választások elõtt eltitkolt kormányprogram nyilvánosságra hozatalakor már nyíltan kijelentette: „Akinek nem tetszik, elmehet Magyarországról“. Ilyen kijelentést még a kínai miniszterelnök sem tesz, ahol a túlnépesedés okoz gondot. A fenti kijelentés viszont visszacseng egy szerencsére már nem létezõ diktátor kijelentésében. Õ is azt mondta, hogy akinek nem tetszik a programja, az hagyja el az országot. Én ugyan nem olvastam az írásait, de úgy hallottam, hogy az ipari programja, az ország felemelése, a munkanélküliség megszûntetése, az utak építése és még sok más páratlan gazdasági fellendülést eredményezett. Ha nem vétett volna az emberiség ellen, hiszen a magyar kérdés is vagon kérdésnek számított, talán még jó is lett volna. Az ipari programját, és sikerét példaként tanulmányozhatnák a mai gazdasági szakemberek, és politikusok. Ezzel szemben, Gyurcsánynak nincs hasonló gazdasági programja, Õ csak elûzi a 30

magyar lakosságot, fõleg a gondolkodó képességûeket. A meglévõ ipari létesítményeket miután lerontották eladták, és fillérekért vették meg a kommunisták, akik korábban olyan nagy ellenségeik voltak a magánvagyonnak. Magában véve még ez sem a legnagyobb baj, hanem az, hogy a befektetoktõl a fejlesztés elmaradt, és a munkásokat sok esetben elbocsátották. A kommunistákból átvedlett szocialisták rosszabbak a kádári idõk kommunistáitól, mert azok legalább nem adták idegen kézre a gyárakat, és a földet. A lakások, nyaralók, luxus villák sem voltak a tulajdonuk, csak kiutalták használatra. Akárhogy volt, de legalább nem adhatták el idegeneknek. Az általuk kitalált privatizációval viszont fillérekért megvásárolták amit akartak. Ne értsenek félre, nem sírom vissza azt az idõt, mert annak a diktatúrának is megvolt az embertelensége, de legalább a színházból hazasétálhatott bárki az utcán, vagy parkon keresztül. Ez pedig nagy kincs, csak most lehet érezni mekkora. Sajnos már egyre kevesebb olyan ország van, ahol a közbiztonság sérthetetlen, ahol a bûnöst a törvény szigorával származásra

való tekintet nélkül megtalálják, és meg is büntetik. Elmondhatjuk nyugodtan, hogy nem ilyen lovat akartunk. Az 56’-os forradalom még nem ért véget, csak 50 évre elfojtották. Kérdés, hogy melyik megszorító szuper csomag lobbantja újra lángra. Nem kívánok vér ontást, de csupán ez adná meg a lehetõséget, hogy a nomenklatúrát véglegesen ki lehessen zárni a politikai, és gazdasági életbõl. Demokratikus úton ez lehetetlen, az utóbbi két választás is ezt bizonyítja, melyben a csalás, a legnyíltabb arroganciával és erõszakkal párosult az MSZP-SZDSZ részérõl. Szomorú hogy a Szabadságharc 50. évfordulóján a gyilkosok utódjai koszorúzzák az áldozataik sírjait, és õk ünnepelnek, kisajátítva még a gondolatot is. Rabló kapitalizmust senki sem kívánt 56’-ban, és az akkori legfontosabb követelések ma sem jutottak érvényre. Példa erre a szabad sajtó nemlétezése. Gyurcsánynak nagy esélye van hatalmas szolgálatot tenni Magyarországnak: Tûnjön el a sisere hadával együtt Magyarországról a milliárdjaival együtt! Azt ki lehet heverni, de amit a kormányzásával a nép nyakába rak, aligha! Vinczer S. Péter

jó ha figyelünk

KI MEGY EL MAGYARORSZÁGRÓL ÉS MIKOR? Gyurcsány úr! Rossz hírem van az Ön és a kormányon és kormányellenzékben lévõ tettestársai számára. Mi, akik nem fogadjuk el azt, hogy tovább kizsákmányolják ezt az országot, itt maradunk, azért, mert mi itthon vagyunk, és természetesen a magyar érdeket védõ rendszerváltás után megkérdezzük Önöket, hogy hol akarnak élni, Magyarországon vendégként, vendégjogot gyakorolva, vagy abban az országban, ahova - ha nem is minden esetben származás szerint, de – értékrendjük alapján tartoznak. Önök nincsenek itthon, tehát Önöknek kell menniük, ha nem fogadják el azt az értékrendet, amelyet - az Önök által kisajátítani szándékolt 1956 jelmondatai fogalmaznak meg, de csak akkor hagyhatják el az országot, ha elszámoltak mindazzal, amivel kifosztották, elszegényítették és földönfutóvá akarták tenni a magyarságot. Erre természetesen akkor is sor fog kerülni, ha (a magyarság megbocsátó nagylelkûségébõl) Önök itthon maradnak, gyakorolva eredeti szakmájukat. (Sajnos a marxista-leninista végzettség nem adott szakmát, A Jobbik Magyarországért Mozgalom hede mi nem leszünk kegyetlenek: aki csak ezzel ren- lyesnek tartaná, ha Gyurcsány Ferenc delkezik, arra is szüksége van a kötelességek és jo- azonnal lemondana miniszterelnöki posztgok összhangján álló Gondoskodó Magyarország- járól, és ebül szerzett vagyonát hátrahagynak, így segédmunkára mindig számíthatnak - va, végleg elhagyná Magyarországot. Ezért a megérdemelt „jutalmuk“ élvezésének ideje alatt Jobbik jelképesen egy hontalan világútlevetermészetesen a büntetés végrehajtó intézetek va- let készíttetett Gyurcsány Ferenc számára. lamelyikében.) Elszámolnak egyéni gazdagodásaikkal, elszámol- Mondjon le és menjen el, mert gátlástalanul nak mindazokkal az elõnyökkel, amelyeket nemzet- szembehazudta és meglopta a kivéreztetett országot. A választási kampány után most saját árulásuk júdáspénzeként kaptak. Elszámolnak a magyar vagyon elkótyavetyélé- ígéreteit teljesen meghazudtolva kényszeríti az sével, elszámolnak azzal, hogy az idegenek meg- eladósodott országra a kormányprogram draszszállták hazánkat „mûködõ tõkével“ és „mûködõ tikus megszorításait. A diktatórikus elvonások kétségtelenül fájni fognak, de a bejelentésüket agymosással“. Elszámolnak azzal a 9000 milliárd forinttal, övezõ mérhetetlen cinizmus és hazugságáradat amit gyarmatosításunk költségtérítéseként az EU- még inkább fáj a megsarcolt lakosságnak. Gyurcsány Ferenc szemenszedett hazugságai nak adtak. Elszámolnak azzal a választók megkérdezése annyira megalázóak, hogy az már aláássa a minélkül, sõt elõlük eltitkolva vállalt évi 1500 milli- niszterelnöki intézmény és ezen keresztül a árd forintnyi sarccal, amivel a gyarmatbirodalom megtépázott köztársaság tekintélyét is. Személye rossz fényt vet a hatalombirtokló elitre. tagjaként vágnak meg bennünket. A jelenleg regnáló miniszterelnöknek Elszámolnak azzal a károkozással, amit a Magyarországon, magyar munkával termelt jövedel- ezért fájdalommentes gyorsasággal el kell gyongyarapodási vizsgálattól, amelyet egyébmek jelentõs részének kivitelével (évi 800 milli- tûnnie a politikai és gazdasági közéletbõl. A ként a Jobbik jónak tart, és erre az adózás sánta kutyát utolérte és leleplezte a magyar rendjérõl szóló törvény öt évre visszamenõleg árd forint) követtek el. Elszámolnak azzal az egyéni tragédiasorozattal, társadalom. Hazugságok helyett végre igaz- eddig is lehetõséget biztosított. Az arányos amelyet a bankok és a biztosítók okoztak a magyar ságosságra, erkölcsre és törvényességre közteherviselés, a társadalmi igazságosság jegyében fizessenek tehát vagyonadót azok a embereknek. És elszámolnak mindazzal a kárral kellene építeni a jobbik Magyarországot! A Jobbik szerint – függetlenül attól, hogy milliárdosok, akik 1988–2000 között a privais, amelyet mûködésük kamat és osztalék formájában történt érdemtelen „díjazásaként“ vettek el a ki a miniszterelnök – be kell vezetni a milliár- tizáció során váltak milliárdossá, mint pl. magyar emberektõl évente legalább 800 milliárd dosok vagyonadóját. Ez különbözik - a kor- Gyurcsány Ferenc. Kuruc.info mány által 10 ezer fõre kiterjesztendõ - vaforint értékben. Elszámolnak az évente a mesterséges elszegényítés eszközeként felhalmozódott külföldi adóssággal és annak felhasznáÖnök mindannyian csicseregni, sõt dalolni fognak arról a kapcsolatrendlásával. szerrõl, amelyet nemzetrontásuk érdekében az erkölcsileg Önökkel egy Elszámolnak a tizenhat éve folyamatosan gyakorolt megtévesztés sorozat szintre süllyedtekkel kiépítettek. okáról és eredményérõl, amit a demokrácia nevében a diktatúra helytartóiEgyelõre ennyit a kormányellenzékkel együtt elkövetetett gazemberség ként ellenünk – a látszat-kétoldali, de egységben a diktatúra hátsó felének sorozat most nyilvánosságra hozott, tervezett beteljesítéséhez. Halász József tisztaságáról nyelvével gondoskodó média felhasználásával – elkövettek. jó ha figyelünk

31

A van, a tú, a trí, eksön!!!

Talpra magyar, hí az APEH!!!

A köztársaság meósa

A mû elkészült, az alkotó pihen 32

jó ha figyelünk