Koszter Atya: Levelek a gólyához VI. rész – Vége.
Ceruzát a kézbe! Ifjú Barátom! Kedves Gólya! Az Alma Mater kinyitja kapuit, egyetemi polgárrá fogad, mikor kezedbe adja vékony, üres, de munkád árán majd lassan teleíródó indexét, amelyben olvasod: „Nos Rector… Mi az… egyetem Rectora köszöntjük az olvasót! Tudatjuk, valamennyi kar doktoraival és más mindenkivel egyenkint és összesen, akiket illet, hogy ………. urat ………. tudománykari rendes hallgatót egyetemünk anyakönyvébe beiktattuk…” Az Alma Mater kinyitja kapuit, feltárja majd előtted évek során át a tudomány ismeretlen titkait, hogy felvértezzen az emberi tudás pompás fegyverzetével, hogy derék bajvívója légy hazádnak, mestere az eljövendő életnek. Az Alma Mater kinyitja kapuit. Fogad ezer ismeretlennel, tanít, segít, int, támogat. De ne feledd: szorgalmasan tanulni, módszeresen dolgozni: ez a te feladatod! Ebben a megindulásban akarok én is segítségedre lenni. Amint az óceánjáró kolosszusba apróságok, kicsi gőzhajók akaszkodnak, hogy a kikötést és partraszállást lehetővé tegyék, úgy szeretnék én is Reád aggatni apróságokat, jótanácsokat, hogy segítsem, könnyítsem a partraszállást egyetemi stúdiumod ismeretlen földjén. Apróságok, jótanácsok, indítások, ha megfogadod őket, segítségedre vannak; ha semmibe veszed őket, bosszút állnak. Sokan vannak, könnyen győznek az ellened szövetkező apró ellenségek s már nem egy oktalanul fölényeskedő ifjú életnek törték ketté karrierjét, ölték meg tanulmányi kedvét, szegték szárnyát, tették bukdácsoló, öreg egyetemi polgárrá. Az a sok keserűség, könny, az elhibázott egyetemi élet jajai, a szülők keserves bánkódásai adják kezembe a tollat, s bár megvallom, nem vagyok a gyakorlott tollforgatók közül való, de teszem örömmel, készséggel, azzal a tudattal, hogy ha csak csekély egynéhánynak közületek javára válik a levél, talán nem hiába sercegett gyenge tollú pennám. Íme, írom, olvasd hát! A cserkészek IX. törvénye a takarékosságot írja elő. És a hivatalos magyarázat szépen kifejti, hogy takarékoskodni lehet pénzzel, idővel, energiával…
Legelső feladatod, hogy az idődnek urává tudj lenni. Micsoda érték, micsoda óriási kincs az Istentől kapott hosszú sorozata hónapoknak és esztendőknek, amelyek mind üresen jönnek és mi azt teszünk belé, amit akarunk! Tanuld meg az idődet, minden órát, minden percet, értékesen felhasználni. Dolgozzál mindennap. Nem úgy, hogy: „igen, majd holnap el is kezdem”. Ma kezdd! Most rögtön! Nunc incipiam! Pestre érkezel, vagy Szegedre, Debrecenbe, Pécsre, Kolozsvárra, Sopronba, Kassára, Óvárra, Keszthelyre… Kollégiumban nyertél elhelyezést (nagy előny!), vagy másutt, magánháznál (ám legyen!). Elfészkelődöl, elhelyezkedel, aztán hajrá, be az egyetemre! Származási lap, kitöltendő ívek tömege, quaestura, index, órarend összeállítása, beiratkozás, dékáni avató kézfogás… Tandíjkedvezmény, menza biztosítása… Ismerkedés. Itt is, ott is megcsomózod a diákéletedet rögzítő szálakat… Aztán Veni Sancte! Szívvel, szépen kérted a Szentlelket, hogy jöjjön, segítsen, hiszen valami nagyot akarsz… Aztán megkezdődnek az előadások. Első nap. Ott voltál? Dolgoztál? Hazajövet átnézted a jegyzeteidet, kiegészítetted? Átvetted mindazt, amit leadott a professzor? Ha nem, akkor a holnapi előadást már nem fogod megérteni; még néhány nap, egy-két hét és menthetetlenül lemaradtál az egyetemi idővonatról… Második nap. Dolgoztál? Harmadik, negyedik, tízedik nap. Dolgoztál? Kedvvel, odaadással, mindennap? Nem veszítettél el egyetlen napot sem? Ha igen, gyorsan, gyorsan pótolni, amíg még lehet, mert majd hamarosan nem lehet többé. A nap, melyen nem dolgoztál, elveszett számodra… Október. A munkátlan napok száma ijesztően nő, a megemésztetlen anyag duzzad, öt nap anyagát egy napon feldolgozom. Lám, ez sok. Nem is ízlik. Ilyen munka elkedvetlenít. Háborogsz: minek ez a sok „marhaság”? Kihagyom, ezt úgysem kérdezik. Csak a lényeget!… De az elveszett napok nem pótolhatók már. Az elherdált órák visszajönnek s bosszút állnak. „Atya — mondta nekem múltkorjában egy ifjú —, a kolloquium nem sikerült, a szigorlaton megbuktam. Tetszik tudni, miért? Mert nem tanultam napról-napra úgy, ahogyan az Atya megmondta. Most nyáron majd a rekkenő hőségben tanulhatok, pótszigorlat díját fizethetem, kedvezményeimet elveszítettem, szüleim és ismerőseim előtt röstelkedhetem… De jó lett volna az Atyára hallgatni és az első nap elkezdeni a munkát… Éppen ilyen fontos, hogy urává légy az anyagi eszközöknek! A pénz nagy kísértő. Veszedelmesebb a VI. parancs kísértéseinél az anyagi felelőtlenség kísértése. Alapul fogadjuk el rögtön azt a tényt, hogy te még nem vagy anyagilag független ember. Édesapád dolgozik érted; ő fizeti ruhaszámládat, tandíjadat, tartásdíjadat és ő adja zsebpénzedet. Ebből az következik, hagy anyagi dolgokban édesapád mértékéhez kell igazodnod. Nem költhetsz többet, mint amennyit ő reád szán. Nem lehetnek nagyobb igényeid, mint amilyenek között a családod él. Nem csinálhatsz számlát, amelyet apád fogcsikorgatva fizet; nem csinálhatsz adósságot, amelyet aztán ő izzadjon ki keservesen. Függvénye vagy a családnak, hozzá alkalmazkodol és tisztelettel becsülöd meg édesapád nehezen keresett filléreit. Szegénynek lenni nem szégyen. De szegénynek lenni, és gazdagot játszani: becstelenség. — Nem szégyen szegény ember fiának lenni. De szégyellni apád szegénységét és a hiúság vásárán versenyre kelni sokkal gazdagabb emberek fiaival, mintha te is úgy bírnád, mint ők: becstelenség. —- Nem szégyen, ha nincs pénzed szórakozásra. De más pénzén szórakozni, vagy apád kontójára adósságot halmozni azért, hogy szórakozhass: becstelenség. Otthon megbeszélték, mennyi pénzt tud édesapád havonta reád áldozni. Te tudod jól, hogy ennél többet nem adhat; tehát ki kell jönnöd a megajánlott összeggel. Előre beosztod magadnak a pénzt: ennyi kell egyetemre, ennyi lakásra, étkezésre, fűtésre, ennyi közlekedésre és más szükséges
kiadásokra, ennyi marad szabadon. Ez a szabadon maradó összeg a te zsebpénzed: t. i. az a pénz, amely fölött tetszés szerint szabadon rendelkezhetsz. Ehhez méred társadalmi életedet is, szórakozásaidat is, bevásárlásaidat, mindent. Soha a hónap első napjaiban el ne költsd mind a zsebpénzedet, hiszen nem tudhatod, nem jön-e közbe 20-án valami előre nem látott kiadás. Pontos jegyzeteket vezess bevételeidről és kiadásaidról; minden hónap végén zárd le a számadásodat és állítsd fel mérlegedet. Ez a pénztári napló jóbarátod: megfogja a kezedet, ha túl akarnál lépni a határon. Hónap végén mindig legyen még becsülettel megtakarított pár fillér a zsebedben, amelyet diadallal viszel át a következő hónap „bevétel” rovatába. Ha elfogyott a pénzed, jön a hét szűk esztendő, összehúzod magadat, lemondasz cigarettáról, moziról, villamoson járásról, újságvásárlásról. Jó, ha ilyen önmegtagadó napjaid vannak eleinte a hónap vége felé; legalább megtanulod, hogyan gazdálkodjál ezután a pénzeddel. El ne felejtsd: nincs sok zsebpénz, vagy kevés zsebpénz. Hiszen a sokat is el lehet költeni néhány nap alatt, és akkor hónap végéig tűr és vár az ember; — és keveset is be lehet osztani úgy, hogy még 30-án is legyen belőle. Zsebpénzed nem lehet több, mint a lakás-ellátás díjának ⅓-a. De kis beosztással és nagyon kevés igénytelenséggel ennél sokkal kevesebbel is nagyszerűen kijöhetsz. Adósságot soha ne csinálj! Ne adj kölcsönt senkinek olyankor, ha van még elég pénzed; de ne is kérj kölcsön senkitől akkor, ha üres a tárcád. A helyes gazdálkodás az, hogy takarékoskodjál a meglevővel, gyűjts egy kis tartaléktőkét, hogy ehhez nyúlhass az ínséges időkben. De tartalék-tőkédet legjobb barátodnak se bocsásd soha rendelkezésére. Hallgass rám, és áldani fogsz a komoly tanácsért: ne kérj és ne adj kölcsönt soha! Az egyetemen is vannak élősdiek, mint mindenütt. Ezek meglepik a pénzes fiúkat és valósággal terhükre vannak önfeláldozó barátságukkal; — a valóságban csendesen kifosztják őket, vagy jóllaknak a morzsákon, amelyek ezeknek a terített asztaláról lehull. Téged úri büszkeséged soha nem engedne ilyen lakájjá süllyedni! Vannak aztán zümmögő méhecskék: itt is, ott is barátkoznak, udvarolnak, készségeskednek, és itt is, ott is felhangzik alkalmas pillanatban a gyors kérdésük: öregem, nincs tíz pengőd kölcsön? Vannak aztán tapasztaltabbak és rafináltabbak is. Az egyik a szemével hunyorogva sejteti, hogy kislánnyal van találkája és azért kell hirtelen néhány pengő, mert az ember lovag, ugyebár… A másik becsületbeli adósságot emleget és hamarosan öngyilkossággal fenyegetődzik, ha most az egyszer becsületszóra ki nem segíted. Soha még ilyen élősdi nem lőtte főbe magát, hiszen ha te nem adsz neki, zümmögve tovább röppen és majd talál balekot, aki beugrik a meséjének. Aztán persze várhatja a pénzét!… Soha ne kérj és ne adj kölcsön pénzt. Ha a kérő „jóbarát”, nemes felháborodással otthagy, azzal csak nyersz: egy élősdivel kevesebb. Soha ne vidd a ruhádat zálogházba. Hányan gazdagodtak az ifjúság könnyelműségéből! Ha nincs pénzed, bebújsz a szobádba, mint a csiga a házába és várod a napsugaras jobb időket. Szórakozás, barátság, szerelem, minden fölött, ami pénzbe kerül és a zálogház felé egyengeti az utadat, ott áll a becsület. És a becsület tiltja, hogy zálogházba járj. Addig nyújtózzál, amíg apád takarója ér! Ne kártyázzál pénzre soha! Nagyon szomorú, de meg kell mondanom neked, hogy egyetemista kollégáid között is akadnak olyanok, akik számára a kártya rendes mellékkeresetet jelent: míg délután a gyűlésen lelkesen szavalnak az összetartó bajtársiasságról, esténként bajtársaik zsebéből kártyázzák össze a másnapi bárra vagy mozira vagy mulatóra szükséges pengőket. Ha filléres alapon tarokkoztok, nem bánom. De ne játsszál soha hazárdjátékot, és ne játsszál soha úgy komolyan pénzre! A kártya ördöge gyorsan növő ördög. Először csak szórakozást ígér és szórakozás közben megnyeret veled pár fillért; másodszor is, harmadszor is. Aztán megsúgja a gondolatot: lám, hiszen így egészen szépen kiegészíthetem a zsebpénzemet! — vagy: még egy kis nyerés, és megvehetem ezt a könyvet! És akkor már a kártyaszenvedélyt ébresztgeti benned, mert a kártyát már eszköznek látod arra, hogy pénzt szerezz vele. És ez a szenvedély nőttön nő, kielégíthetetlen, emberrontó. Principiis obsta! Akkor állj ellent neki és győzd le, amikor még csak kis játék-ördög és nem szenvedély erejével úrrá
lett Sátán! Ugyanez áll a lóversenyre is és minden olyan játékra, amely álmaidban munka nélkül hirtelen meggazdagodással biztat. Reális ember maradj, ne szaladj ostoba álmok után. A lóversenyről csodákat mesélnek a barátaid, de nem tudnak egyet sem mutatni, aki ott másképp, mint a vakszerencse véletlen fordulata révén, igazán nyert volna. Menj ki vasárnap estefelé a Kerepesi-útra és nézd meg a hosszú orral hazafelé baktató tömegeket! Olyan ez, mint a jótékony hideg zuhany. Minden évben elsodor néhány tapasztalatlan gólyát a lóverseny láza. Ne légy közöttük! A te pénzforrásod édesapád zsebe, nem a szerencsejáték. Földön járj, reális és okos maradj! Megsúgom neked, hogy vannak dolgok, amiken lehet takarékoskodni, és vannak dolgok, amelyeken spórolni bűn. Semmi károd nem származik belőle, ha összébb szorítod a színház, mozi, társasélet, cigaretta, nyalánkság számláit. Ruházatban is maradhatsz egyszerűbb, nem kell a welszi herceggel versenyre kelned. De lakáson, étkezésen, fűtésen nem szabad takarékoskodnod. Bármiről lemondhatsz, de tanuláshoz alkalmas, jó lakásod legyen, naponta háromszor rendes étkezésed legyen, és télen szegényes, de kibírható fűtésed. Ha a gyomrodon takarékoskodol, egyideig hősnek érzed magadat; de negyvenéves korodban gyomorbaj miatt használhatatlan ember leszel. Egészségtelen lakás az egészségedet nem most támadja meg, hanem majd 30 év múlva, de akkor olyan alaposan, hogy nincs segítség az alattomos betegség ellen; lármás, nagyforgalmú, mindig vendégeket látó lakás, vagy téged is a család bűvkörébe vonó háziasszony miatt pedig évekkel meghosszabodhatik a tanulmányi időd. És ez végre is súlyos ráfizetés, nem? Vannak dolgok, amelyeken magad kára nélkül nem lehet spórolnod. Egyébként nem olyan nehéz sors az egyetemi hallgatóé. Annyi a támogatás, segély, menza, hogy valósággal fillér nélkül megél itt az ember. De persze elsőrendűen tanulni kell. Akkor kapsz tandíjmentességet, kapsz ingyen menzát, segítő kollégiumokban egészen olcsón lakást. Ha mellette még egy középiskolás tanítványt is vállalsz, akkor a zsebpénzedet is megkeresheted. Csak az egyetemmel nem törődő, rossz tanulók azok, akiknek a diáksorban felkopik az álluk. Sokan állásba mennek és úgy végzik mellékesen az egyetemet is. Aki erre rászorul, mert másképpen nem tanulhatna főiskolán, annak kettős erőfeszítés tiszteletreméltó. De ha nem szorulsz igazán rá, ne tedd. Meghosszabbítja a tanulmányi idődet, silánnyá teszi a tanulmányi eredményeidet, s ha le is teszel idővel minden vizsgát, igazi tudás nincsen mögöttük s kárát vallod később nemcsak te magad, hanem a társadalom is, amely reád, mint egész emberre vár. A te taníttatásod érdekében szüleid meghozzák az utolsó, óriási anyagi áldozatukat: nélkülöznek, küzdenek és reménykednek. Nem azzal segítesz rajtuk, ha most akarsz terheiken segíteni és emiatt 2—3 évvel tovább egyetemi hallgató maradsz, mert állás mellett nem tudsz vizsgázni is; az az igazi segítség, ha a lehető leggyorsabban és a lehető legjobban igyekszel elvégezni az egyetemet, hogy mint önálló kereső, odaállhass kifáradt szüleid mellé és most már te segíthess rajtuk. Az egyetemi tanulmányokra áll Mécs László tavaszi kiáltása: Sietni, sietni, sietni muszáj!… Összefoglalom, aztán pontot teszek. Ha szegény vagy, légy erős, szívós. Erős akarat, határtalan kitartás, végtelen önuralom. Ím a természetes boldogulás, a titkos szer vevénye. Alkalmazd a kemény harcban, kérd Isten kegyelmét s diadalmas lesz életed. Légy ügyes, légy okos s kinyílnak számodra a diákélet segélyforrásai az egyetemen, a menzákon, a köznapi életben. Bízzál az Isteni gondviselésben, bízzál önmagadban, hisz eddig is győztél, most is, itt is hamar megtapod a szegénysorsú diákok küzdelmes, de egyben győzedelmes, célhoz jutó útját. Ha szegény, ha jómódú vagy, élj nemesen. Christianus sum. Keresd a jót, a szépet, az igazat. Fontold meg a lánglelkű püspök-apostol Prohászka szavait: „Két világ környékez minket, természet s
kegyelem, s mindkettőből élünk. A természet nagy tény; csillagai, erdői, pálmái, fűszálai titokzatos, szép valóságok. Titokzatosak, mert telítve vannak gondolattal; szépek, mert ritmus ünnepel színeikben, vonalaikban. Sőt fölényesnek is mondhatnám, mert végre is elemezhetetlen valóságnak adatai. Elém állnak, imponálnak, lelkembe nyúlnak s belém öntik tartalmukat… A másik, a szellemi világ, ugyancsak telítve van gondolattal, szépséggel és fölénnyel… Ott is van magasság és mélység, fény és sötétség; ott is van kifogyhatatlan termékenység s virágzás erőben és ifjúságban. Ott épül ki tudomány, művészet és ipar, társadalmi, gazdasági, politikai élet; de mindenek felett ott nyílnak meg az Isten országának távlatai…” Mindezt megtalálod, csak keresd, szüntelen a szépet, a jót, a nemeset, az igazat e világon. Ifjú Barátom! Kedves Gólya! Az Alma Mater kinyitja kapuit, jönnek-mennek, tova suhannak az évek, s egyszer majd az Alma Mater bezárja mögötted kapuit. Egy díszes teremben, ünnepi hangulatban erősebben dobban a szíved, elhangzik ajkadról az eskü, hallja azt professzorod, ott fenn a karzaton jóbarátod, ott lenn a sorokban könnybe lábadt szemű drága jó szüleid, hallja ezt a falakon túl az egész világ, ím egy ifjú a tudomány vértezetében az élet küzdelmeire készen áll! Rohn atya. Öreg diák hozzászól. Kedves Gólya Barátom! Rohn Atya hosszú évek pedagógiai munkásságának tapasztalatai alapján megírta neked ezt az útmutatót, figyelmeztetőt. Most pedig az idősebb kollégád szeretne hozzád szólni ugyanerről a témáról úgy, ahogy ezt ő diákszemmel látja; rá szeretne mutatni azokra a hibákra, amelyeket oly sok fiatal gólya elkövetelt, s amelyeket te most itt megismerve, könnyen elkerülhetsz. Kezdjük mindjárt a reggellel. Az egyetemi életben nagyon fontos tényező az idő. Tanulj meg úrrá lenni felette, s ne hagyd, hogy apró jelentéktelen dolgok azt szétforgácsolják. Rosszul kezdi a napot, aki későn kel fel. Egész nap fáradt, nem tud olyan frissen dolgozni, mintha rendes időben kelt volna; de nem tud rendes időben kelni, mert előző este éjfél után is ott beszélgetett a harmadik szobában, vagy gyertya mellett, sűrű cigarettafüstben, minden neszre összeriadva, (hátha az Atya jön!) — reggelig kártyázik. Esetleg a pénzét is elvesztette. Fáradt, álmos, zúg a feje, szeme még most is vörös a virrasztástól. Lekéste már az első előadásokat, és most csitítani próbálja lelkiismeretét. A harmadik, negyedik órára mégis csak bemegy, de már messziről azzal fogadják, hogy katalógust fogott ki az előző órán. A kellemetlen érzés egész nap bántja, és a többi órákon alig tud figyelni. Pedig csak idejét kellett volna jobban beosztania: hamarább lefeküdni és rendes időben kelni, s minden kellemetlensége elmaradt volna. Találsz majd kollégákat, akik lustaságból kelnek későn. De így is egész nap álmosak. Lekésik a reggelit, s így kénytelenek tejcsarnokban reggelizni. Ez nem csak pénzbe kerül, de sok időt is elvesz. Végre megreggeliztek, nagynehezen nekilendülnek a tanulásnak, de eszükbe jut, meg kellene nézni a postát, nem jött-e valami. A portán már egy sereg hasonló ember lesi a postást, aki ilyenkor rendszerint késni szokott. Nem baj, egy kicsit lehet várni. De az idő csak múlik. Utána jó lenne elolvasni az újságokat. Mire újra szobájába kerül, már a délelőtt jó része elmúlt. Tanulásba kezd, de sajnos, nincsen gyufája, pedig cigarettázni szeretne. Hamar végigszalad egy két szomszédot, bocsánatot kér — nem akar zavarni —, csak egy szál gyufa kellene. Ideje pedig lassan forgácsolódik. Végre újra megkezdi a tanulást, de most őt látogatja meg valaki, a legkülönbözőbb ürüggyel: „Mit
csinálsz? Csak nem tanulsz? Nincs egy cigarettád?” stb. — Vagy csupán csak azért jön, mert irigyli, hogy már tanulsz. Csak röviden beszélgetnek, de a figyelmed a munkától már elterelődött. Az idő pedig tovább múlik. Dél közeledik, most már úgysem lehet sokat tenni, lent pedig biztosan akad egy-két ember, aki korgó gyomorral, sűrűn nézegetve óráját, várja az ebédet. Szétforgácsolódott egy egész délelőtt sok hasznos órája. Elmúlott egy félnap, s ő semmit sem tett. Délután szintén adódik sok alkalom a munkakerülésre. Mindig találhatsz egy-két partnert kártyapartihoz, stb. Van aki moziba megy — egész délelőtt kedvezményes jegy után szaladgált. És az összes premier-darabokról pontos beszámolót tud adni. Van aki most alussza ki az éjjeli kártyacsata fáradalmait, s erőt gyűjt az újabbra. Sokszor csak a vacsorához hívó csengő kellemetlen zaja ébreszti eszméletre; éjjel azonban újra nem tud aludni — hiszen csak most kelt fel — s partnereket keres egy újabb kártya-partira. Olyan példák ezek, amelyeket ne kövess! Oszd be inkább az idődet, járj rendesen előadásokra, tanulj már az első naptól kezdve, s tanulj rendszeresen. Nem kell a végén kapkodva napi 15 órát tanulnod, ha mindennap becsületesen csak 2—3 órát tanultál. De ha dolgozol, becsületesen végezd munkádat. Arra az időre összpontosítsd teljesen a figyelmedet a tárgyra. Ne érdekeljen más. Utána szabad vagy. Nyugodt a lelkiismereted, mehetsz moziba, sétálni, kártyázni, könnyű fejjel fekszel majd le időben, korán fel is tudsz majd kelni. * Ne legyen kollégád és közötted pénzügy. Még jóbarátod és közötted sem, mert a kölcsönökért vagy kölcsönadott pár fillér is a legkönnyebben elrontja két jóbarát barátságát. Pedig nincs oly nagy összeg, amiért érdemes így jóbarátot elveszíteni! Ne feledd, mindig jobban fog becsülni az, akinek meg mered mondani, hogy nem adsz kölcsönt, mint akinek esetleg kölcsönt adtál; az lekötelezettnek érzi magát és csuklik, valahányszor meglát; s mert időben nem tudta megadni pénzedet, kellemetlen részére a veled való találkozás. A pénz függetlenít. De a pénz rabszolgává is tehet. Helyes beosztással és takarékoskodással elég zsebpénzed marad még arra, hogy néha színházba vagy moziba elmehess, könyvet vehess stb. A pénz rabszolgája, aki kártyaadósságait, elmulatott beíratási díját kénytelen kölcsönkért pénzekkel törlesztgetni. Látsz majd fiút: lopva viszi bőröndjében ruháját, esetleg szobatársa fehérneműjét is, a zálogházba, mert a kölcsönkért pénz nem elég az adósság kifizetésére. Elseje pedig még messze van. De hiába is kap elsején hazulról pénzt, adósságot kell belőle törlesztenie; mire azokat kifizeti, újra nincs pénze, s újra kölcsönt kér. * Az egyetemi munkához nemcsak szellemi képesség, de jó egészség, erő és idegek kellenek. Itt szellemi szelekció folyik, amihez előfeltétel a jó egészség. Hogy is bírná beteg, vagy legyengült ember hosszú órákon át elhasznált levegőjű tantermekben hallgatni az előadásokat, zárt levegőjű szobában, könyvtárban megfeszített erővel tanulni, bonctermekben, rajztermekben órákon át görnyedve dolgozni? Az egészséges szervezet is megérzi, mennyivel inkább a gyöngébb vagy beteg ember! Szellemi munkát végző fiatal szervezetnek okvetlenül szüksége van napi háromszori étkezésre, kellő ruházatra és tűrhető lakásra. Mindenütt lehet takarékoskodni, de nem ezen a téren. A legnagyobb esztelenséget követi el, aki étkezésről mond le, mert szórakozásra, stb. fordította pénzét. A rosszul táplált, legyengült szervezet könnyen esik áldozatul a legkülönbözőbb betegségeknek, amelyeket egészséges ember könnyen legyőzne. Lehet zálogházba adott télikabát nélkül fogvacogva járni, s jéghideg szobában tanulni — egyideig. De az áthűlés vagy legjobb esetben rheuma nemsokára
biztosan jelentkezni fog. Takarékoskodjál úgy, hogy az ne egészséged rovására legyen. Mikor mi iratkoztunk az egyetemre, senki sem törődött velünk. Nem volt, aki figyelmeztetett volna a hibákra, s keservesen saját hibáinkon kellett tanulnunk. Téged, látod, az atyák, akik életüket az egyetemi ifjúság irányításának és vezetésének szentelték, szerető gondossággal várnak, már előre figyelmeztetnek, mások hibáin tanítanak, könnyítik a munkádat. Becsüld meg és légy mindig hálás ezért a szerető gondoskodásért; jöjj bátran, vár az egyetem és vár rád a nemzet. Szeretettel köszönt Szigeti István szigorló orvos. Nyomtatható változat
