Sallai József KOROSZTÁLYOK A Z I S K O L A P A D B A N 1945 UTÁN SZABOLCS-SZATMÁR MEGYÉBEN
A műveltség, képzettség mindenkor fontos tényezője, meghatározója volt az egyé nek és a közösségek életének, egy település, táj, sőt az egész ország fejlődésének. Megfelelő ismeretek és készségek szükségesek ugyanis ahhoz, hogy az ember részt vehessen az egyedül őt jellemző tudatos tevékenységben, a munkában, felkészüljön életfeladataira és a közösségben való társas együttélésre. E kulturális értékek őrzé se, átadása történelmünk során folyamatos volt. De amíg az ismeretek gyarapodása a nemzedékváltás ritmusához képest korábban olyan lassú volt, hogy azt a családi nevelés keretei között el tudták sajátítani, modern korunk, a gyorsuló idő világát már csak az iskolai oktatással lehet követni. Ezen alapszik, hogy régen a megszer zett tapasztalatot örökkévalónak hitték, az újabb korban pedig éppen a változást tartjuk állandónak. A hagyományok átörökítésével elsajátíthatták a munkavégzés fogásait, a számolás elemeit, a gyógyítási, csillagászati, időjárási tudnivalókat, azaz írástudatlanul is talpon maradhattak. A magyar huszár egy fél életen át me sélte, színezgette büszkén fegyvernemének viselt dolgait, aztán az ipari forradalom alkotta géppuska, majd a páncélos minden harci értékétől megfosztotta. A ló a sport eszköze lett, esetleg huszárjával együtt bronzba öltözött, a tudás pedig — a radarral, penicillinnel, rakétával, atom- és számítástechnikával — nagyhatalommá, szuperhatalommá emelt országokat. 1
A témával kapcsolatban az ismeretszerzés módjára és jelentőségére való kite kintés azért indokolt, mert régebben 1945-öt előszeretettel emlegették kezdetnek, mintegy okaként az oktatásügyben bekövetkezett változásoknak. Az idő és a tér rendjéből azonban a magyar oktatás sem vonható ki. Ami ebben 1945 után történt, annak van előtörténete. Gondoljunk csak Klebelsberg Kuno reformjára, iskolaépí tési programjára. Sőt az is közismert, hogy az oktatás kialakult szervezete mellett a vidéki, népi Magyarország hangadói miként keresték a műveltség kiterjesztésének új formáit. Németh László, Móricz Zsigmond fáradhatatlan szervezői voltak a pa rasztkollégiumoknak. Németh Lászlótól tudjuk, hogy egy csonka-szatmári tisztvi selő is 200 pengőt ajánlott fel egy ilyen kollégium javára, ha az Szatmár megyében nyílna meg, ahol egyetlen középiskola sem működött. Ugyancsak Németh László írja — már 1945 szeptemberében —, hogy „... mind nehezebb lesz (lassan a falvakban is) elmaradt embernek lenni... Ez a gépekkel jött 2
3
Marx György: Jövőidőben. Budapest, 1979. 44-45. Németh László: Parasztkollégium. Magyarország, 1940. márc. 24. Lásd még Németh László: Mű velődéspolitikai írások. Szerk. Monostori Imre. Budapest, é. n. (a továbbiakban Németh) 90-92.; Németh László: Népkollégiumok a vidéken. Kecskeméti Lapok, 1940. márc. 24. Lásd még Németh, 93-94. Németh, 93. 1
2
3
ránk" . A megélhetésért tehát tanulni kell: hogy munkába állhasson, hogy fo gyasztóvá váljon. És természetesen azért is, mert e gyakorlati követelmények mel lett ehhez kormányzati-politikai, sőt nemzeti érdekek is fűződnek. Ugyanakkor a tanulás igénye nem alakult spontán módon. 1945 előtt többször találkozunk me gyénkben olyan híradásokkal, hogy egyes gyerekeket bottal kellett az egyszeregyet énekeltető népiskola rektora elé verni. Máskor meg azt állapíthatjuk meg, hogy egy-egy településen a tankötelesek, ha mindnyájan megjelentek volna az iskolában, ott nem lett volna elég hely a számukra. Nem volt azonban hiány olyan tehetségek ben sem, akikben megvolt az érdeklődés és a kíváncsiság a tanulás iránt, de az anyagi javakban való szűkösség gátat emelt eléjük. A tanulásnak ugyanis nagy ára volt, különösen a falusi gyerekek számára, mert őket a tandíj mellett — ahogyan akkor nevezték — a kvártély is terhelte. Összeg helyett itt is inkább Németh Lász lót idézem: „A kvártélyt ötven holdon aluli ember csak egész kivételes esetben tudja megfizetni. " A középiskola ezért főleg a városiaké lehetett. Kivételes eset természetesen akadt, amint azt különösen az egyházi, alapítványi támogatással ta nulók példája mutatja. így alacsony sorból is magasra juthattak a kiválók, de csakis ők. A gyengébb gazdasági háttérrel rendelkező vidéki fiatalok közül továbbtanu lásra általában azok gondolhattak, akik a tanítási költségeket legalább az iskola székhelyére való mindennapi bejárással csökkenthették. Az élet azonban ilyen kö rülmények között is magával hozta a Horthy-korszakban a középiskolák és a kö zépiskolások számának mérsékelt növekedését megyénkben, de az iskolai végzett séget jelző — táblázatba foglalt — statisztikai mutatókkal területünk a megyék rangsorában az utolsó helyeken szerénykedett. 4
5
6
A 6 éves és idősebb népesség iskolai végzettség szerinti megoszlása Szabolcs-Szatmár megyében 1941-ben A 6 éves és idősebb népesség száma Ebből: 1. nem ír, nem olvas 2. az általános iskola 8 osztályát végezte (ül. ennek megfelelő végzettséget szerzett) 3. középiskolát végzett 4. egyetemet-főiskolát végzett 5. egyéb (az általános és a középiskolát be nem fejezettek) 7
8
470 559 fő
100,00 %
70 243 fő
14,92 %
13 575 fó 5 462 fő 2 438 fő
2,88 % 1,16 % 0,52 %
378 844 fő
80,51 %
Németh László: „A tanügy rendezése" (1945-1947). In: Németh, 144. Németh László: „Eklézsia-járás" (1939-1941). In: Németh, 78. Az 1941. évi népszámlálás. 2. köt. Demográfiai adatok községek szerint. Budapest, 1976. 370. A kimutatásban az 1950-ben egyesült két megye minden települése szerepel. Az általános iskola 8 osztályának megfelelő végzettség: 4 elemi + 4 polgári vagy 4 elemi + a nyolc osztályos gimnázium alsó 4 osztálya. Középiskolai végzettség: 4 elemi + 4 polgári + 4 középiskola, vagy 4 elemi + 4 polgári + 5 tanító képző, vagy 4 elemi + 8 gimnázium.
4
5
6
7
8
Ezek a mutatók (1-4.) lényegesen alacsonyabbak, mint a megfelelő országos átlagok (7,5 %, 7,62 %, 2,65 %, 1,22 % ) . A megyék rangsorában pedig a mai köz igazgatás szerinti Szabolcs-Szatmár-Bereg megye a 3. mutatóban az utolsó előtti, a többiben az utolsó helyet foglalja el. Középiskola csak Nyíregyházán (4 gimnázium, 2 tanítóképző, 2 kereskedelmi középiskola), Kisvárdán (1 gimnázi um) működött, összesen l l . A második világháború után bekövetkezett gazdasági, társadalmi és politikai változások a korábbinál is határozottabban tűzték napirendre a magasabb iskolá zottság megszerzését. A szerveződő új hatalom ugyanis — a nép nemzetfenntartó szerepéből kiindulva — történelmi feladatként hirdette meg: itt az ideje a néppel szembeni adósság törlesztésének. A munkaköri követelményekhez, a növekvő tel jesítményekhez, a megcélzott gazdasági fellendüléshez és az új életminőséghez szükséges képzettség, műveltség igénye így a politikai programokba is bekerült. Az egyes pártok ugyanis miközben tömegbázisuk szélesítésén munkálkodtak, ke resték azokat a nagy csoportokat érintő kérdéseket, amelyeknek a felvállalásával erősíthetik politikai befolyásukat, szavazatokat lehet szerezni. Különböző doku mentumaikban aztán sorra megfogalmazták, hogy a tanulás ne legyen kiváltság, alapozza meg az esélyegyenlőséget, szolgálja a tudás egyenletesebb eloszlását, az értelmiség felfrissítését stb. Ahhoz azonban, hogy — képletesen — az iskoláktól mindenhová utak vezesse nek és messzire, először az iskolához vivő utakat kellett kiszélesíteni, járhatóvá tenni. Az iskolarendszer korszerűsítése, az oktatás kiterjesztése viszont még akkor sem jelentett könnyen megoldható feladatot, ha az Ideiglenes Nemzeti Kormány első rendelkezései — az általános iskoláról (1945. aug. 16.) és a dolgozók iskolái ról (1945. nov.) — a lakóhelyen való tanulást érintették. Megyénk társadalma a háborús megpróbáltatások és a szegénység ellenére mo rálisan érintetlen volt. Különösen az egyházaknak volt meghatározó szerepük ab ban, hogy a közösségeket őszinte együttérzés, önzetlenség, segítőkészség jelle mezte, és szinte nyoma sem volt a közönynek. Érdeklődéssel fogadták az általános iskolát is. A bizalmatlanságot iránta egyrészt a nyolcosztályos elemi iskolának az 1945 előtti sikertelen indítása, másrészt pedig a kisközségi iskolák tárgyi és sze mélyi feltételeinek a hiánya táplálta. Sőt az egy-két tanítóval, alacsony tanulói lét számmal működő osztatlan vagy részben osztott iskolák átszervezését a törvény szerint sem kellett megkezdeni. így az 1945-1946. tanévben megyénkben 81 álta lános iskola alakult, 567 pedig továbbra is népiskolaként fogadta növendékeit. Igaz, ez az arány folyamatosan javult, és 1947-1948-ra már 400:274-re változott, de az általános iskolai tanulók közül még mindig sokan letették az iskolatáskát 9
1 0
11
Uo. 22. Sallai József: A közoktatás és intézményei megyénkben 1945-ig. In: Szabolcs-Szatmár-Bereg me gye monográfiája. Szerk. Cservenyák László. Nyíregyháza, 1993. 568. Németh, 144.; Horváth Márton: Közoktatáspolitika és általános iskola. Budapest, 1978. 13-15. Arató Ferenc: Nemzedéki számvetés. Szabolcs-szatmári Szemle, 1973. 3. sz. 4-5. 9
1 0
11
1 2
12 évesen. Akik pedig ebben az új iskolatípusban felismerték a polgári értéket (és megtehették), gyermekeiket ezekből a kis iskolákból nagyobb településekre vitték át. Jellemzésként — több más mellett — Tiszaszentmárton példája említhe tő, ahonnan öt tanuló Mándokon, egy pedig Sárospatakon folytatta tanulmányait a szakszerűbb felkészülés és az otthon maradókat elérő tanéwesztés elkerülése végett.' A legnagyobb erőfeszítések arra irányultak, hogy a 6—14 éves korosztálynak a lehető legszélesebb köre elvégezze az általános iskolát. Ennek érdekében igénybe vettek hivatali eszközöket, különböző támogatási formákat, de mellettük igazán meghatározó az általános iskolának az 1948-as államosítást követő szervezeti k i építése, a tanítás feltételeinek a javulása, a kollégiumi elhelyezés lehetőségének a megteremtése (mint a fentebb említett Mándokon), és nem utolsósorban az új is kolatípusnak a fiatalok távlati elképzeléseibe való beillesztése volt. Az iskolaügy társadalmi, politikai hátterének az ismeretében nyilvánvalónak találjuk, hogy az általános alapképzés mellett szinte egyidejűleg jelentkezett a má sik feladat: a végzetteknek mind nagyobb százaléka tanuljon tovább valamilyen középiskolában. A középiskolába igyekvők tömegével — a szükséges előképzett séggel rendelkező fiatalok hiányában — természetesen nem kellett számolni, de mindenképpen szükség volt a képzési lehetőségek bővítésére. Erre elsősorban a meglévő megyei iskolai centrumokban lehetett a feltételeket (szaktanárok, tanter mek, taneszközök, kollégium) biztosítani. Legkönnyebben a gimnazisták létszámát növelhették az anyaiskolák fokozato san megszűnő alsó tagozatos osztályainak a helyén, de már 1946-ban új intézmény, a nyíregyházi kertészeti középiskola megszervezésére is sor került. A pártok és a közvetlen demokrácia akkor működő szervei, a nemzeti bizottságok, a mezőgazda sági oktatást a földreform szerves kiegészítőjének tekintették, hogy a juttatott föl det tulajdonosaik kertgazdasági színvonalon művelhessék. Meg is mozgattak minden követ az engedély megszerzése érdekében, még Rákosi Mátyás közbenjá rását is megszerezték. Az iskolát és a mellette létesített kollégiumot így 1946-tól birtokba vehették tanulói. 1947-től változás történik a középiskolák területi eloszlásában: új iskolák nyíl nak Mátészalkán, Fehérgyarmaton, Kisvárdán, Tiszalökön, Nyírbátorban, ame lyeknek többsége tartósan gyökeret ereszt. Kivételt azok a technikumok képeztek, amelyeket a túlzó iparosítási törekvések kiszolgálására hoztak létre, és az 1950-es évek közepére megszűntek (az építőipari technikum Nyíregyházán, a gépipari és a mezőgazdasági technikum Kisvárdán). A középiskolai intézményhálózat szerkezeti változását eredményezte továbbá — az 1950-es évek végén — a pedagógusképzés 3
14
15
Lázár Ferenc egykori tiszaszentmártoni és mándoki kisdiák adatközlése, 1997. nov. 12. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár (a továbbiakban SZSZBML), XXII. 2. Nyíregyháza vá ros polgármesterének iratai, 1945-1950. VII. 136/1946. Magyar Nép, 1946. máj. 19. 1 4
15
felsőfokúvá szervezése. A tanítónő- és óvónőképzők helyén két gimnázium és egy felsőfokú tanítóképző kapott otthont. A felnőtt korúak iskolázottságának a növelése céljából megyénkben is azonnal éltek az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. novemberi rendelete által biztosított lehetőséggel, a dolgozók iskoláinak a megszervezésével. 1946 tavaszától az intézmények egymás után hozzák létre a jellegüknek megfelelő, vagy — az iskolák államosítása után — attól esetleg teljesen különböző, kezdetben még a mezőgazda sági munkákhoz is igazodó tagozataikat. Tanulhatnak a felnőttek gimnáziumban (Nyíregyháza, Kisvárda), tanítóképzőben (Nyíregyháza), óvónőképzőben (Nyír egyháza, Nyírbátor), építőipari és gépipari szakképzésben (Nyíregyháza) stb. Nép szerűek voltak a megszűnő polgári iskolák tagozatai is (Kisvárda, Mándok, Büdszentmihály, Nyírmihálydi, Nyírbátor, Tiszabercel, Kótaj, Apagy). A dolgozók iskolái közül legnépesebbek az alapismereti és az általános iskolai tanfolyamok voltak. A tanulócsoportok és a tanulók száma ugyan évenként válto zott, és az oktatás hatékonysága sem érte el a hivatalos jelentésekben olvasható színvonalat, de mindenképpen népes csoport jutott ilyen keretek között bizonyít ványhoz. 1952-1953-ban a 36 alapismereti és 101 általános iskolai tanfolyamon 273, illetve 1366 fő végzett. Ezt követően átmenetileg csökkent mind a tanfolya mok, mind a résztvevők száma, de 1956 után újra emelkedett. Az 1959-1960. tanévben az 1 alapismereti és 92 általános iskolai tanfolyamon 8, illetve 1952 ta nuló gyarapította ismereteit. Ugyanekkor a dolgozók középiskoláiba 1979 fő irat kozott be (ami a nappali tagozatos tanulók 36,59 %-a). A vidéki, zömmel munkás- és parasztfiatalok oktatásának igénye teremtette meg a népi kollégiumokat. Mivel a második világháború után az internátusok hiá nya és drágasága jelentősen gátolta a fenti cél és a tudásvágy teljesülését, a buda pesti Györffy István Kollégium által meghirdetett Népi Kollégiumokat Építő Moz galom széles körű helyi támogatással találkozott megyénkben is. Elsőként a Besse nyei György Népi Kollégium nyílt meg 1947. márc. 25-én, amelyet a szabolcsi megyeszékhelyen továbbiak követtek: a Benczúr Gyula, az Áchim András és a Rozgonyi Piroska Népi Kollégium. Ugyancsak 1947-ben alakult népi kollégium Kisvárdán (a Petneházi Dávid) és Mátészalkán (a Móricz Zsigmond és a Népi Kollégium), míg a nagykállói Bocskai István 1948-ban. 16
17
18
19
20
Sallai József: A közoktatás átszervezése és az iskolarendszer 1945-től 1960-ig. In: SzabolcsSzatmár-Bereg megye monográfiája. Szerk. Cservenyák László. Nyíregyháza, 1993. 571-572. Szabolcs-Szatmár megye fontosabb statisztikai adatai 1952-1955. Nyíregyháza, 1956. 307. Szabolcs-Szatmár megye fontosabb statisztikai adatai 1960. Nyíregyháza, 1961. 328-332. Sallai József: A népi kollégiumok Nyíregyházán 1946-1949. In: Szabolcs-Szatmár megyei hely történetírás. 3-4. köt. Szerk. Gyarmathy Zsigmond. Nyíregyháza, 1982. (a továbbiakban Sallai, 1982.) 273-289. Fényes szelek nemzedéke. Népi kollégiumok, 1939-1949. 2. köt. Szerk. Kardos László. Budapest, 1978. 1533-1534. 17
18
1 9
2 0
A népi kollégiumi mozgalom népszerűségére jellemző, hogy abból a 433 fiatal ból, akik a Kanadai Demokratikus Magyarok Szövetségének a közreműködésével e kollégiumokba érkeztek Kanadából, 27 fő megyénk szülöttje volt. Megyénk népi kollégiumai az 1949. július 10-i feloszlatásukig, államosításukig ugyan nem lehettek a tömeges képzés intézményei, de sajátos nevelési módszere ikkel sok fegyelmezett, céltudatos, emelkedni akaró fiatalt juttattak „gyorsító pá lyára", hogy aztán jeles vezető szakemberekké váljanak — elsősorban megyénkben. Az új értelmiség gyorsított kialakításának igényével hozták létre hazánkban 1948-ban a bentlakásos, egyéves (195 l-l952-től kétéves) szakérettségis tanfo lyamokat. Megyénkben csak némi késéssel, az 1950-1951. tanévben indult meg — Nyíregyházán — az eltérő alapképzettséggel (elemi, polgári iskolai végzett séggel) rendelkező munkás és szegényparaszt ifjak részére e tanfolyam, amely bi ológia-földrajz, matematika-kémia, matematika-fizika és magyar-történelem sza kos főiskolai tanulmányokra készítette fel 100 fő feletti hallgatóságát. Az 1951-1952. tanévre megyénkből 308 jelentkezőt vettek fel az ország külön böző szakérettségis tanfolyamaira, Nyíregyházán pedig építészmérnöki, gyógysze részi, orosz, magyar és történelem-földrajz szakon indult új tanfolyam. Akadtak közöttük kiválóak, külföldi ösztöndíjra javasoltak, de többen — a kellő indíttatás nélkül indulók, a sok esetben kampányszerűen toborzottak — csak nagy erőfeszítéssel, sőt kudarcoktól sem mentesen tudtak megfelelni a velük szemben támasztott követelményeknek. Az általános iskola kifejlesztése, a középiskolák számának és jellegének válto zása — a szakrendszerű tanítás követelményével — együtt járt a szaktanárok iránti szükséglet növekedésével. Sőt ez hamarabb jelentkezett, mintsem azt a nevelőkép zés reformjával életre hívott pedagógiai főiskolák vagy az egyetemek kielégíthet ték volna. A hiány pótlására megindult a tanítók szaktanítóvá, a latin, francia, né met szakos tanárok orosztanárrá való átképzése stb. Tanultak tehát a tanulók taní tói, tanárai is, hogy munkájuk mellett rövid képzési idővel alkalmassá váljanak új feladataik ellátására. Ha összegzésként mérlegre tesszük oktatásunk másfél évtizedes eredményeit, a számok — az 194l-es állapothoz hasonlítva — beszédesen mutatják az előrelépést. 1960-ra a megye 7 éves és idősebb népességének már csak 8,6 %-a volt az írniolvasni nem tudó, 11,9 %-a elvégezte az általános iskola nyolc osztályát, érettségi 21
22
23
Magyar Országos Levéltár, Jelenkori Gyűjtemény, XXVIII. J-2-145. d. Közli Szászi Ferenc: Ta nulmányok a Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyei nemzetközi migráció máso dik világháború utáni történetéből. Nyíregyháza, 1998. 7. Sallai, 1982. Margócsy József: A nyíregyházi szakérettségi tanfolyam. Pedagógiai Műhely, 1984. 2. sz. 21. SZSZBML, XXIII. 22/a. Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága, 1950-1960. 1951. 21. d., továbbá XXIII. 22/a. 1285-2 Ny-299/1951.
2 2
2 3
2 4
bizonyítvánnyal 2,2 %, főiskolai, egyetemi oklevéllel 0,8 % rendelkezett. Ha azonban e teljesítményt a megfelelő országos arányszámokkal (3,8 %, 18,4 %, 5,1 %, 1,9 % ) vetjük Össze, akkor kiderül, hogy megyénk a kulturális színvonal emelkedése ellenére sem változtatott helyet a hazában. Az erőfeszítések azonban nem voltak hiábavalók, mert értékeket hoztak létre. Az évtized végén a megyében 11 gimnázium (Nyíregyházán 4, Kisvárdán 2, Mátészalkán, Nagykálióban, Tisza lökön, Vásárosnaményban és Nyírbátorban l - l ) , 3 közgazdasági technikum (Nyír egyházán 2, Fehérgyarmaton 1) és 2 mezőgazdasági technikum (Nyíregyházán és Mátészalkán) kínál tanulási lehetőséget, és kiépül a szakmunkásképző iskolák há lózata is. A Görög Katolikus Hittudományi Főiskola megnyitásával (1950), a nyír egyházi felsőfokú tanítóképzéssel (1959) gyökeret eresztett a felsőfokú képzés, új iskolacentrumok jöttek létre, amelyeknek a működése révén tovább gyorsulhatott megyénkben a megújulási igény és képesség. 25
2 6
1960. évi népszámlálás. 3. köt. Szabolcs-Szatmár megye személyi és családi adatai. Budapest, 1962. 24. 1960. évi népszámlálás. 5. köt. Demográfiai adatok. Budapest, 1962. 17.
2 5
2 6
