Konfliktuskezelés Előadó: Egri Tímea ELTE-BGGYK
[email protected]
A képzés célja -
Segítségadás a pedagógiai konfliktusok és döntéshelyzetek szakszerű kezeléséhez.
-
Gyermek- és szülőcsoportokkal való hatékonyan együttműködni tudó pedagógiai kompetenciák kiépítése.
- Segítség a pedagógiai konfliktusok és döntéshelyzetek szakszerű kezeléséhez.
Konfliktus
• A konfliktus (latin confligo „összevet, (fegyveresen) összecsap, megütközik, perlekedik”) egyének vagy társadalmi csoportok közötti olyan ütközés, amely mögött igények, szándékok, vágyak, törekvések, érdekek, szükségletek, nézetek, vélemények, értékek szembenállása húzódik meg (Szekszárdi 1995, 1996). • A pszichológia régóta foglalkozik a konfliktus jelenségének kutatásával. • Alapvetően két nézőpontból közelíti meg a kérdést. A kutatások egyik iránya a személyközi konfliktusok mibenlétét próbálja leírni és olyan elméleti modellt alkotni, amely segítségével feltárható, tanulmányozható a konfliktus (mély)lélektani és viselkedéses háttere. • A kutatások másik iránya az egyén által alkalmazott konfliktuskezelési stratégiák gyakorlati alkalmazhatóságával, taníthatóságával foglalkozik, és főként mint a személy fejleszthető interperszonális készségét tárgyalja.
Konfliktus A személyek közötti érdekellentéttel, konfliktussal foglalkozó kutatások — akár elméleti, akár gyakorlati felhasználhatóság felől közelítették a kérdést — két fő dimenziót találtak, amely kapcsolatban áll a konfliktuskezeléssel: - az egyik a versengés, a másik az együttműködés vagy kooperativitás (Schneider, Benenson, Fülöp, Berkics, & Sándor, 2011). A versengés és az együttműködés kapcsolatának elemzése rámutat, hogy a korábban egymást kölcsönösen kizáró működés helyett napjainkban inkább kevert stratégiákról beszélhetünk (Fülöp, 2001). - azt a konfliktuskezelési stratégiát alkalmazzuk, amelyik leginkább egybevág a biológiai nemünkről alkotott társadalmilag elfogadott viselkedéssel (Stockard & Lach, 1989).
Konfliktus
o Az egyén által alkalmazott konfliktuskezelési stratégia kialakulása hátterében komplex környezeti okok is szerepet játszhatnak (Cingöz-Ulu & Lalonde, 2007). o Ha tartósan negatív külső ingerek érnek bennünket, amelyeket nincs módunk elkerülni, akkor passzív viselkedéssel reagálunk, amely mintegy a megküzdés feladását jelenti. o A negatív családi légkör, a szülői bántalmazás olyan gyermekkori élmények lehetnek, amelyek szerepet játszhatnak a tanult tehetetlenség és a későbbi depresszió kialakulásában.
Konfliktus típusok A konfliktustípusok különböznek egymástól abban, hogy honnan erednek, hol játszódnak le: emberek között, személyen belül vagy szervezeti felépítés keretében. A szociális konfliktus az emberek vagy csoportok gondolataiban, érzéseiben, akarataiban és cselekedeteiben megjelenő olyan összeférhetetlenség jellemzi, melyet legalább az egyik fél sérelemként él meg. A „belső konfliktus” az egyénen belüli összeférhetetlenségről szól, mely során két különböző impulzus összeütközésben áll. Pl.: Egy családapa számára érdekes, új állást kínálnak, mely szakmai fejlődést biztosít számára. De ez költözéssel járna, melynek nem szívesen tenné ki a családját. Ezt a helyzetet, belső ellentétet érzelmi teherként, belső konfliktusként éli meg. A szerkezeti konfliktus a szervezeti felépítésből és folyamatokból adódik, ezért szervezetfüggő konfliktusoknak is nevezik. A mindennapi életben ezen konfliktusfajtákat nem lehet egyértelműen elkülöníteni, hiszen egy-egy szociális szintre került konfliktus belső konfliktushoz is vezethet.
Konfliktus típusok További konfliktustípusok az ellentmondás minősége szerint: Célkonfliktus: mely során két egymással szemben álló fél vagy csoport ellentétes célt, érdeket követ. Érzelmi konfliktus: érzelmi összeütközés. Kognitív konfliktus: érzelmek nélküli, logikus érvelés, mely alapja a tudás. A megnyilvánulások szerint megkülönböztetünk: Látens konfliktust: nem nyílt típusú konfliktust és Manifeszt konfliktust: nyílt színen megjelenő konfliktust. Kapcsolati konfliktus: oka az antipátia, a személyi ellenszenv. Pl.: Öreg János, aki egy nyugodt, tapasztalt vezető nem szereti Ifjonc Csongort, aki törekvő, dinamikus csoportvezető, karakán fellépését oda nem illőnek tartja. Okai a különböző személyiségtípusokban és értékekben kereshető. Az antipátia oka lehet korábbi konfliktustapasztalatok eredménye is. Talán Ifjonc Csongor viselkedése Öregh Jánost egy korábbi, meg nem oldott konfliktus szereplőjére emlékezteti, aki hasonlóan viselkedett. Ezt az esetet a pszichológia „rávetítésnek” nevezi.
Konfliktusok kimenetele Építő, konstruktív konfliktus: a haladást, az újítást segítik. Problémamegoldó, egyezkedő beszélgetéseken, vitákon keresztül lehetséges a konfliktus feloldása. Fejleszti az együttműködést, gazdagítja az önismeretet. Romboló, destruktív konfliktus: a fejlődést részben, az együttműködést teljes egészében gátolja. Célja a tudatos rombolás, a kapcsolat rombolása. A vita vesztes – győztes alapon dől el. Ez a típus a behódolóknak kedvez, az önbizalmat gyengíti. Formális konfliktus: közvetítővel, vagy sok esetben önmagától megoldódó folyamat (félreértés).
Konfliktuskezelési módok, stratégiák Aktív, egoista típus, versengő stratégia: Az egyén mindig érvel, harcol, küzd az igazáért, minden áron a győzelemre törekszik. Verbális megnyilvánulások pl.: „nem változtatok a véleményem”, „biztos vagyok benne, hogy nekem van igazam”, „én tudom a legjobban”. Ez a típus nagyon jellemző a pedagógusokra az alá-fölérendeltségi viszony miatt. Aktív, együttműködő típus, kompromisszumkereső stratégia: Előzékeny, segítőkész személyiségjegy, aki nem akar győzni, csupán a társon segíteni, hangsúlyt kap az egymásra utaltság. Verbális megnyilvánulások pl.: „Örülök, hogy egyet értünk.”, „Nem akarom, hogy megbántódj”, stb.
Passzív egoista típus, elkerülő stratégia: A konfliktustól elmenekülő, akár a veszteséget is vállaló személy. Nincs ereje felvenni a küzdelmet, nem tud, és nem is akar érvelni. Nem meri beismerni tévedéseit, inkább elhárítja a helyzetet vagy kimenekül belőle. Verbális megnyilvánulások pl.: „Nincs véleményem”, „Nem vagyok abban a helyzetben, hogy vitatkozzak”, „Nem akarok hozzászólni”, stb.
Konfliktuskezelési módok, stratégiák Passzív együttműködő típus, alkalmazkodó stratégia: A pillanatnyi veszteséget képes vállalni az egyén. Előzetes, már-már alázatos, simulékony, ravasz. Felületes partner, aki nem vállalja önmagát, megbízhatatlan, túlzottan engedelmes, pillanatnyi érdekeiért képes behódolni. Asszertív problémamegoldó stratégia: Az asszertivitás magában rejti azt a törekvést, amely értelmében mindegyik fél számára kedvező megoldás születik. Verbális megnyilvánulások pl.: „Gondolkodjunk együtt”, „Keressünk megoldást!”, „Fogjunk hozzá közösen!”, stb. „Ha két ember mindig ugyanazon a véleményen van, akkor az egyikük felesleges.” (Winston Churchill)
Konfliktuskezelés • A konfliktusok megoldásában, a metakommunikáció értelmezésében az empátiának kiemelkedő szerepe van. Az empátia beleérző képességet jelent. Buda Béla megfogalmazása alapján az empátia a metakommunikáció felfogásának és értelmezésének a képessége (Buda, 2002). Azáltal, hogy beleéljük magunkat a másik ember helyzetébe, képesek vagyunk felfogni és átérezni érzéseit, hangulatát. Az empátia olyan képesség, amely személyiségtől függ: vannak jó és kevésbé jó empátiás készségű emberek. Az empátiás készség fejleszthető. • A konfliktusok a krízishez hasonlóan a döntés, a választás problémáját jelentik, frusztrációt okoznak.
Elméleti és gyakorlati ismeretek gazdagítása sajátélményű gyakorlatokon keresztül
Felhasznált irodalom • BUDA B. (2002): Kommunikáció az osztályban. A tanári munka kommunikációs eszközei. In.: Mészáros A. (szerk.): Az iskola szociálpszichológiai jelenségvilága. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest. p. 27-26. • Cingöz-Ulu, B. & Lalonde, R.N. (2007). The role of culture and relational context in interpersonal conflict: Do Turks and Canadians use different conflict management strategies? International Journal of Intercultural Relations, 31(4), 443—458. • Schneider, B., Benenson, J., Fülöp, M., Berkics, M., & Sándor, M. (2011). Cooperation and competition. In P.K. Smith, & C.H. Hart (Eds.), The WileyBlackwell handbook of childhood social development (472—490). Blackwell Publishing Ltd., London
• Stockard, J., & Lach, D. (1989). Conflict resolution: Sex and gender roles. In J.B. Gittler (Ed.), The annual review of conflict knowledge and conflict resolution (Vol. 1, 69—99). Garland Publishing Inc., New York
Felhasznált irodalom • Szekszárdi Júlia (1995): Utak és módok. Pedagógiai kézikönyv konfliktuskezelésről. Iskolafejlesztési Alapítvány–Magyar ENCORE, p. 7–9. • Szekszárdi Júlia (szerk.) (1996): Konfliktuskezelési szöveggyűjtemény. Budapest
a
