ÖKOLÓGIAI ZÖLDSÉG- ÉS GYÜMÖLCSTERMESZTÉS GREENFOOD PROJEKT 2010-1-ES1-LEO05-20948
1
Tartalom Bevezetés
3
1.1. Oktatási egység - Ökológiai gyümölcstermesztés
4
1.1.1. A termőterület és a fajtaválasztás kérdései a gyümölcstermesztésben ...4 1.1.2. Talajápolás és tápanyaggazdálkodás ..................................................9 1.1.3. Növényvédelem............................................................................. 14 1.1.4. Betakarítás, tárolás, tartósítás és szállítás ........................................ 18 1.1.5. Gyakorlati példa ............................................................................ 22 1.2. Oktatási egység - Ökológiai zöldségtermesztés
25
1.2.1. A termőterület és a fajtaválasztás kérdései a zöldségtermesztésben .... 25 1.2.2. Talajtermékenység fenntartása ....................................................... 29 1.2.3. Vetésforgó és növénytársítás .......................................................... 31 1.2.4. Növényvédelem............................................................................. 35 1.2.5. Betakarítás, tárolás, tartósítás és szállítás ........................................ 38 1.2.6. Gyakorlati példa (Burgonyafélék)..................................................... 39 Ellenőrző kérdések
45
2
Bevezetés Az Európai Unióban az ökológiai gyümölcs- és zöldségtermesztést az EK/834/2007. és az EK/889/2008. rendeletek szabályozzák. Az ökológiai szemléletű gyümölcs- és zöldségtermesztés számos olyan inputot nélkülöz,
amelyeket
a
konvencionális
gazdálkodás
gyakorlata
felhasznál
(pl.:
szintetikus növényvédőszerek és műtrágyák). Az ökológiai gazdálkodási rendszerek a természetes biológiai ciklusokra, vetésforgó alkalmazására, növényi maradványok, állati- és zöldtrágyák, pillangós növények és szerves hulladékok felhasználására alapoznak.
Az
ökogazdálkodás
kőzetliszteket
használ
alkalmazása
jellemző.
és
mechanikai
növényvédelmére
Ezen
elemek
művelés a
mellett
biológiai
megfelelő
ásványi
védekezés
használata
eredetű
elsődleges
biztosítja
a
talajtermékenység fenntartását, a helyes tápanyagutánpótlást, de hozzájárul a kártevők, gyomok és különböző kórokozók szabályozásához is. Az ökológiai gyümölcstermesztés az európai ökogazdálkodás perspektivikus ágazata. A vezető gyümölcstermesztő országok Európában jelenleg Olaszország, Franciaország és Spanyolország. A következő ábrán az ökológiai gyümölcstermesztés aktuális helyzetét mutatjuk be. Mérsékeltövi ökológiai gyümölcs, szőlő és bogyósgyümölcs termő területek: a vezető országok részesedésének százalékos megoszlása (átállás alatt álló területekkel együtt)
3
1.1. Oktatási egység - Ökológiai gyümölcstermesztés 1.1.1. A termőterület és a fajtaválasztás kérdései a gyümölcstermesztésben Az
ökológiai
gyümölcsösök
telepítésének
célja
alapvetően
meghatározza
a
termőterület, a fajta kiválasztásának szempontjait, az ökológiai tényezőkhöz való alkalmazkodásuk esélyeit. Az ületetvénytelepítés leggyakoribb céljai általában a következők: üzemi vagy házikerti, tájépítészeti/biodiverzitást növelő, sövény- vagy erdőkert célú gyümölcsös telepítése. Ebben a fejezetben elsősorban az üzemi, kereskedelmi célú termesztés jellemzőit tárgyaljuk. Az ökológiai gyümölcsösök vagy szőlőültetvények kialakítása történhet új ültetvény telepítésével, illetve meglévő ültetvény átállításával. Új ültetvény telepítése Az ültetvény területének kiválasztása rendkívül fontos. A gyümölcsösnek szennyező forrásoktól kellő távolságra kell elhelyezkedni. Ilyen szennyezőforrások lehetnek a konvencionális gyümölcsösök, forgalmas közutak és különböző ipari szennyezők. A szennyező ipari vagy mezőgazdasági üzemek biztonságos távolságára az adott ország ellenőrzőszervezetei által ajánlott értékek az irányadók.
A művelt talajréteg
nehézfém tartalma a Környezetvédelmi Hatóság által meghatározott értéket nem haladhatja meg. Az ökológiai gyümölcsöst a szomszédos ültetvényekről nem érheti elsodródó növényvédő- vagy gyomirtószer szennyezés. Mind a gyümölcsös, mind pedig a szőlőültetvények három éves átállási időszakot követően értékesíthetnek ökológiai minősítésű terméket. Az átállási időszak az utolsó konvencionális eljárás (kémiai kezelés) alkalmazása után kezdődhet.
4
A termőterület kiválasztásakor a következő szempontokat kell figyelembe venni: a terület éghajlati jellemzői, földrajzi elhelyezkedése és talajadottságai. Éghajlati viszonyok Adott terület éghajlati jellemzői befolyásolják a gyümölcsfajok termelékenységét. A legfontosabb éghajlati tényezők a hőmérséklet, a csapadék mennyisége és a fényviszonyok. Az ültetvény telepítése előtt a termeszteni kívánt gyümölcsfaj fényhőmérséklet- és vízigényét figyelembe kell venni. Gyümölcsfajok talajigénye A következő fajok jól tolerálják a laza homoktalajokat: alma, kajszi- és őszibarack, meggy, dió, málna, piros ribizli és köszméte. Ezek közül a meggy, a kajszi- és őszibarack, a mandula, a naspolya, vagy a gesztenye és a som a vékony termőrétegű köves talajokon is megteremnek. Ugyanakkor a fajok többsége a vastag termőréteggel bíró talajokon tud csak jól növekedni. Az agyagos talajokat kielégítően tolerálja a körte, a birs, a cseresznye és szilva, a mogyoró, a szamóca és a feketeribiszke. A talajadottságokkal szembeni érzékenységet az adott faj gyökérzete döntően befolyásolja, hiszen a termőréteg levegőzöttsége
elsődleges
fontosságú a
gyökérrendszer számára.
Egyes
fajok
kifejezetten érzékenyek a talaj levegőzöttségére: a kajszi- és őszibarack, a mandula, a cseresznye és a málna gyökérzete kimondottan levegőigényes. A fajok némelyike elviseli a nedves talajokat és a bőséges talajnedvességet. Az alma, a körte, a birs, a szilva, a dió, a málna, a szamóca, a feketeribiszke, a szeder, és a mogyoró is ezek közé tartoznak. A talaj különleges tulajdonsága a pH érték, amely limitáló tényező lehet azon fajoknak az esetében, amelyek gyökérzete érzékeny a talaj kémhatására. Savanyú talajt igényel a kék- és vörösáfonya, a gesztenye, de savanyú kémhatású talajon terem igazán kielégítően az alma, a málna és a szamóca is. Ugyanakkor az erősen lúgos kémhatású talajok a kajszibarack, a mandula és a meggy esetében ugyancsak limitáló hatással bírhatnak. A magasan elhelyezkedő talajvízre az alma, a körte, a birs, a dió, a szamóca és a feketeribiszke nem kifejezetten érzékeny, míg az időszakos vízborítást jól tolerálja a szilva és a meggy is. Földrajzi elhelyezkedés A földrajzi és topográfiai elhelyezkedés fontos szerepet játszik a mikroklíma kialakításában. A földrajzi elhelyezkedés a következő tényezőkben nyilvánul meg: tengerszint feletti magasság, kitettség, talajminőség, szélirány, nagyobb vízfelület/ tó
5
illetve erdő közelsége. A tengerszint feletti magasság a levegő hőmérsékletére van hatással: minden 100 m szintemelkedéssel a hőmérséklet 0.5 °C-kal csökken. Nagyobb tengerszint feletti magasságon elhelyezkedő ültetvények esetében a fajok fagyérzékenysége fontos szempont lehet. A kitettség a lejtő irányát jelenti, ami szintén nagyon fontos szerepet játszhat a termesztés
sikerében.
telepítésére
A
déli
alkalmasabbak,
vagy
mint
a
délnyugati nyugati
irányú
irányúak.
lejtők A
a
gyümölcsösök
völgyek
ugyancsak
kedvezőtlenek lehetnek, mivel általában magas páratartalom és fagyzugok jelenléte jellemzi őket, ahol a fagy komoly károkat okozhat. Ökológiai termesztésre alkalmas fajok kiválasztása A kiválasztott fajnak az adott ökológiai adottságokhoz kell alkalmazkodnia. Ami a fajtákat illeti, jó ötlet a rezisztens vagy toleráns tájfajták használata, de figyelembe kell venni a piaci igényeket is. Az ültetvény állapota és termelékenysége a piacosság előfeltétele. A termelésre betegségekkel szemben ellenálló vagy toleráns fajtákat kell választani, mivel ezek kevesebb beavatkozással, agro- és fitotechnikai művelettel, illetve kevesebb direkt növényvédelemmel termeszthetők. Ökológiai termesztésben a fajták értékét meghatározó főbb tulajdonságok egyrészt a külső jellemzők: méret, forma, szín, héjminőség, elváltozások vagy betegségek jeleinek hiánya, stb. A belső tulajdonságok között a tápérték, elemi rostok aránya, íz, zamat, vitamintartalom, illetve a feldolgozásra való alkalmasság szerepel. A fajták piaci értékét a piaci fogadtatás (vonzerő, kereslet, stb.), minőségi kérdések, mint a polcontarthatóság, feldolgozásra való alkalmasság (héj- és húsminőség, eltarthatóság) befolyásolják. A termelés eredményességére olyan tényezők vannak hatással,
mint
a
termelékenység,
a
kiegyensúlyozott
terméseredmények,
a
kártevőkkel és kórokozókkal szemben kialakult érzékenység, növekedési erély, a koronaforma kialakítása, a virágzásbiológia és a faj tápanyagigénye. Alany és állománysűrűség A fajták növekedési erélye, illetve formája genetikailag meghatározott, de számos faj esetében (pl. alma, körte), ezek a tulajdonságok befolyásolhatók a megfelelően kiválasztott alany-nemes kombinációval. Az alany alkalmazásának ezen túlmenően fontos szerepe van a kedvezőtlen talajadottságok, a
6
talajon
keresztül
Igen törpe M27
fertőző
Törpe M9
betegségek
Féltörpe M26, Pixy
7
elleni
Közepes MM106
hatékony
védekezésben.
Erős M25
Termesztéstechnológia Ökológiai gazdálkodásban az alany-nemes kombináció, az ültetvény térállása és a fák koronaformája egyaránt befolyásolja a termesztés sikerét. A vegetatív és generatív fejlődés egyensúlya kevesebb metszéssel biztosítható. Vad alanyokon a hagyományos középmagas
törzsméret érhető el, természetes gömb vagy váza koronaformával.
Ezeknek a koronaformáknak több helyre, de kevesebb metszésre van szüksége. A térállás kialakításánál a növekedési erélyt és az alany-nemes kombinációt kell figyelembe venni.
Hagyományos ültetvény
Sűrű térállású ültetvény
Termesztési Feldolgozás/ friss felhasználás & Friss felhasználás cél
szórványgyümölcsös
Ökológiai
Tájelem
Kisebb ökológiai érték
célok
Ökológiai sokszínűség
Kompenzációs
Termesztés és megőrzés
szükséges
Használat
min. 50 év
12-20 év
ideje
Hosszú kialakulási idő
4. évben már teljes értékű termés
területek
kialakítása
Gyors fajtaváltás lehetősége
A sorvezetés optimális iránya észak-déli. Koronaformák: hagyományos magas vagy középmagas törzsön természetes- vagy kombinált gömb korona. Gyengébb növekedési erélyű alanyok esetében orsó koronaformák is kialakíthatók. A koronaformák kialakítása során fontos szempont a termesztés célja, mely alapján számításba jöhet az orsó, a váza, a bokor vagy az ernyő koronaforma. Ökológiai gazdálkodásban az ikersoros termesztés nem engedélyezett, mivel a termesztett növények érzékenysége a fertőzésekre jelentősen megnő. A sorközökben élő mulcsként talajtakaró növények termeszthetők, ilyen esetekben azonban az erősebb növekedési erélyű alanyok használata javasolt, támrendszer nélkül. Gyümölcsfák térállása: 5-10 x 4-10 m. Bogyósgyümölcsűek és bokorformájú ültetvényekben: 1,2-2,0 m x 0,8-1,5 m. Javasolt koronaformák: A hagyományos magas vagy középmagas törzsű fák természetes vagy kombinált
gömb
koronaformával
történő
hagyományos ültetvényekben javasolt. Váza koronaforma
8
alkalmazása
az
extenzív
vagy
Az orsó koronaforma változatainak használata az intenzív ültetvényekben ajánlott.
Ökológiai ültetvények irányítása
Hagyományos ültetvény
Sűrű térállású ültetvény
Gépesítettségben alacsony
Magas
vagy közepes
öntözéstechnika)
közepes
magas
Kockázat
közepes vagy magas
magas
Gazdaságosság
Környezetgazdálkodási
Optimális termelékenység rövid
támogatások a kialakítás
időn belül
Befektetés
Fenntartás
(speciális
felszerelés,
költségei
során Takarmány betakarítása Alternancia előfordulása
Alternancia előfordulása ritka
gyakori
Szakképzettség
Alapvető kertészeti ismeretek Speciális kertészeti ismeretek
igénye
1.1.2. Talajápolás és tápanyaggazdálkodás Az ökológiai termesztésben a termékeny és biológiailag aktív talaj megtartása és javítása az egyik legfontosabb feladat. Az élő szervezetek között a talaj az egyik leginkább sérülékeny rendszer, amely makroszervezetek, földigiliszták, rovarok, illetve számos mikroszervezet számára ad otthont. Ezek a szervezetek a szerves anyagot és a talaj ásványi összetevőit olyan módon alakítják át, hogy a növények gyökérrendszere számára felvehető tápanyaggal szolgáljon.
9
Talajjavítás
Alap-
Talajelőkészítés
Talajgazdálkodás
trágyázás
Zöldtrágyázás
Talajjavítás. A talajvizsgálatra alapozott talajjavításra szükség lehet még jóval az ökológiai termesztés megkezdése előtt. A mintákat az adott terület több pontjáról kell venni, és a helyileg illetékes Növény- és Talajvédelmi Szolgálatokhoz kell kiértékelésre továbbítani. Alaptrágyázás. szerkezetének
Az és
ökológiai biológiai
gyümölcstermesztés aktivitásának
megkezdése
javítására,
a
előtt
a
talaj
tápanyagellátottság
biztosítására szervesanyag bedolgozása szükséges. Talalelőkészítés. Ha a szántás során a művelés mélysége a humuszos talajrétegnél mélyebb, előfordulhat, hogy terméketlen altalaj kerül a felszínre. Ezt elkerülendő, a forgatás helyett a lazítás került előtérbe, megőrizve a tápanyagban gazdag felső humuszos talajréteget. A mélylazítás mélysége a 70-90 cm-t is elérheti a fasorokban. A művelés mélysége 25-40 cm lehet. Zöldtrágyázás. Az ültetés előtt a zöldtrágyázás elterjedt módszer a sorközökben a talaj javítására. A talajelőkészítéstől függően (forgatás, lazítás) őszi vagy tavaszi zöldtrágya keverékek használhatók fel. Hosszabb távú talajelőkészítés. Adódhatnak olyan kedvezőtlen talajviszonyok (mészszegény /
szerkezet
nélküli /
kötött
agyagtalaj
vagy
kimerített
talaj),
amelyeknek a javítása hosszabb időt igényel. Ilyen esetekben egyéves fűkeverékek vagy 3-5 évig fenntartott lucerna termesztése indokolt. Az ültetvény telepítése előtt a sorok helyét kultivátorral kell előkészíteni.
10
Telepítés Az ültetvények telepítésére az őszi időszak a kedvező. Az ültetőgödör kézi vagy gépi eszközökkel is elkészíthető. Mérete 40x40x40 cm, a gödörbe 5-10 kg érett szervestrágyát kell eloszlatni, majd 8-10 cm talajjal befedni. A talajtakarással megőrizhető a talaj nedvessége és a kíméletes gyomszabályozás. Szalma, trágya önmagában vagy vegyesen, a fasávban polietilén/ polipropilén fólia vagy kéregmulcs egyaránt használható talajtakarásra. Támrendszer kialakítására ugyancsak szükség lehet, különösen a hagyományostól eltérő koronaformák esetében. Törzsvédelem. A vadkárok megelőzésére a törzset védő réteget az ültetés után azonnal fel kell helyezni. Ez készülhet papírból, de speciális fém vagy műanyag törzsvédő hálók is beszerezhetők. Kerítés. A vadállatok ellen és a lopások elkerülésére az ültetést megelőzően vagy azzal egyidejűleg célszerű az ültetvény körbekerítése. Sövények, virágzó sávok és ugar. Az ültetvények elszigetelésére célszerű különböző fajokat (fákat, bokrokat) tartalmazó sövényeket telepíteni. A virágzó sávok évelő és egyéves növényfajokkal biztosítják az ültetvényben a hasznos szervezetek életkörülményeit, melyek így a teljes vegetációs időszakban kifejthetik jótékony hatásukat.
2003. óta csak olyan szaporítóanyag (gyümölcsfaoltvány, bogyós gyümölcs szaporítóanyag) használható új ültetvény telepítésére, amelyet minősített faiskolában, az ökológiai gazdálkodás szabályai szerint állítottak elő.
Az átállás időszakában a konvencionális
termesztésből származó szaporítóanyag is fehasználható, az ellenőrző szervezet fokozott ellenőrzése mellett.
Tápanyaggazdálkodás A talaj- és tápanyaggazdálkodásnak kiemelkedő szerepe van a gyümölcstermesztés termelékenysége szempontjából. A talajművelés célja lehet: Talajlevegőzöttség javítása, Vízháztartás javítása, Tápanyagok feltárása, Trágya bedolgozása,
11
Szervesanyagtartalom megtartása és növelése, Gyomok elleni védelem, Erozió, defláció elleni védelem. Tápanyagellátás Az ökológiai gazdálkodásban a gyümölcsfák tápanyagellátása a talaj természetes tápanyagtartalmán és tápanyagszolgáltató képességén múlik. A tápanyagszolgáltató képességet a talaj típusa, humusztartalma, szerkezete és biológiai aktivitása egyaránt befolyásolja,
csakúgy,
mint
a
gyökérzóna
(rizoszféra)
tulajdonságai.
Mivel
a
szintetikus vegyszerek használata tilos mind az ültetést megelőzően, mind pedig a termesztés során, a talaj folyamatos tápanyagszoltáltató funkciójának nagyon jelentős szerep jut. A két legfontosabb tápanyag a nitrogén és a kálium. A nitrogén minden növényi szerv kialakulásához elengedhetetlen. Humusz tartalom
Tápanyag-utánpótlás
1% humusz
-
30 - 40 kg/ha N /év
kevesebb, mint
-
Pillangós zöldtrágyakeverék 50 -150 kg N/ha 20 t/ha zöldtömeggel számolva.
-
60-80 t/ha szerves anyag: komposzt vagy trágya
1 % humusz ültetés előtt
A keserűfoltosság egyike az alma és a körte legjelentősebb fiziológiás elváltozásainak. A tünetet a kálcium hiánya okozza, és fő oka, hogy a talaj magas kálium- és nitrogéntartalma
megakadályozza
a
kálcium
felszívódását.Az
élettani
betegség
helytelen téli metszés eredményeként is felléphet. A legfontosabb feladat a nitrogén és a kálium szintjének megfelelő egyensúlyban tartása. Az ökológiai gazdálkodásban használható
tápanyagutánpótló
szereket
az
EK/889/2008.
és
2.
Melléklete
tartalmazza, melynek figyelembevételével az ellenőrző szervezetek minden évben kiadják “Az ökológiai gazdálkodásban felhasználható szerek” listáját. Öntözés A gyümölcsfajok többsége igényli az öntözést. Ennek mértékét a területi adottságok, klimatikus viszonyok és az adott faj vagy fajta vízigénye határozza meg. Az öntözést csak úgy lehet megfelelően végezni, ha a mindenkori talajállapotot figyelembe vesszük. Az öntözővíz egészségre káros szennyezőanyagot nem tartalmazhat. A talajnedvesség és páratartalom megőrzése. A talajnedvesség megőrzését célzó talajápolásnak (mulcsozás ld. 29. oldal) és a kiszáradástól óvó szélfogó sövények
12
telepítésének igen fontos szerepe van. Ültetvényekben öntözésre főleg csepegtető vagy mikroszórófejes öntözési rendszereket építenek ki.
Fiatal ültetvény: a sorok mulcsozva, a sorközök füvesítve vannak. (http://www.orchardworld.co.uk)
1.1.2. Sorközök ápolása Az ökológiai gazdálkodásban a gyümölcsös az ökoszisztéma részét képezi. A biodiverzitás növelésére az ültetvény sorközeiben különböző talajtakaró növények alkalmazhatók. Ökológiai gazdálkodási körülmények között a sorközök takarása állókultúrák esetében az év 9 hónapján keresztül kötelező. Ugyanakkor száraz körülmények között a teljes növényborítottság a sorköz területének 50%- ig terjedhet. A sorközök növényzetének a sövényekhez, a természetes környezethez, illetve a terület természetes flórájához szervesen kapcsolódni kell.
TAKARÓNÖVÉNYEK
JELLEMZŐK
Kevésbé vízigényes fű/- növényfajok használhatók:
évelő füveshere keverék
-
természetes vegetáció
-
A helyi növényzet természetes társulásai- rendszeres vágást igényel
fasorok
-
Füves keverék, mulcstakarás, talaj árnyékolása
Festuca rubra, Poa pratensis, fehér here
13
1. Ökológiai almaültetvényben a sorközökben füves keverék alkalmazása 2. Az ültetvény teljes területének gyepesítése
1.1.3. Növényvédelem Az ökológiai gazdálkodás egyik sarokpontja a növényvédelem megvalósítása, melynek három fő területét tárgyaljuk: (i) gyomszabályozás, (ii) kártevők és (iii) kórokozók elleni védekezés. Az ökológiai ültetvények gyomszabályozása A
megfelelő
ökológiai
gyomszabályozási
terv
kiterjed
az
eróziós
kockázat
minimalizálására, lehetőséget nyújt a gazdaság fejlődésére és nincs káros hatással a kártevőkkel
szembeni
védekezésre
vagy
a
talajtermékenységre.
Ugyanakkor
minimalizálni igyekszik a gyomnövények konkurenciáját a tápanyagért és a vízért. A gyomszabályozás elemeit a következő táblázat szemlélteti. Agrotechnikai szabályozás. Talajtakaró növények, mulcs vagy szolarizáció alkalmazása Sorközművelés alkalmazása
Gyomszabályozás
Fizikai gyomszabályozás Mechanikai eszközök segítségével Fizikai gyomszabályozás – Hőhatáson alapuló eszközök segítségével Biológiai gyomszabályozás Rovarok, kórokozók, allelopátia, gerincesek, mikoherbicidek
Mindegyik esetben a talajművelés sekély legyen, hogy a fák gyökérzetének sérülését és a további gyommagvak felszínre hozását megakadályozzuk.
14
Kisüzemi vagy házikerti körülmények között a kézi művelés hatékony lehet. Nagyüzemben a gyümölcsfák vagy szőlő sorközeinek művelésére kapálóképek használhatók. Ezek a traktor által vontatott kultivátorok egészen a tövek közelében képesek a talajt művelni anélkül, hogy a növényt megsértenék.
Ültetvény talajápolása A
füves-pillangós
sorokban
keverék
(Weinsberg
vágása
a
Kutatóintézet,
Németország)
Sorközművelés. Amennyiben a csapadékviszonyok engedik, talajtakaró növények alkalmazása a sorközökben az ültetvény teljes területén hatékony lehet. Ezek visszavágása azonban időről időre szükséges. Gyakoriságát a takarónövények növekedési erélye, a talaj tápanyagszolgáltató képessége, a csapadék mennyisége, illetve az öntözés gyakorisága befolyásolja.
Mechanikai gyomszabályozás A
fasorban
vezetett
speciális
tárcsa
segítségével a füves-pillangós keverék feltörése
(Weinsberg
Kutatóintézet,
Németország)
Hőhatáson alapuló gyomszabályozás A gyomperzselés egyike a legismertebb, ugyanakkor a leginkább energiaigényes eljárásoknak. Hatékonysága a 80-90%-ot is elérheti. A növényeket legalább 60-70°Cra kell felforrósítani, ennek hatására a sejtek fehérjetartalma kicsapódik, a növény megdől és néhány napon belül kiszárad. Az eljárás csak egyéves kétszikűek ellen
15
hatékony, évelő, erős földalatti hajtásrendszerrrel rendelkező gyomok esetében nem alkalmazható hatékonyan. Biologiai gyomszabályozás: •
gerincesek Mogyoróültetvényben (Corillus avellana) tyúkok kapirgálnak (Heilbron kísérleti ültetvény - Németország). A libákat és tyúkokat számos kultúrában használhatunk
gyomszabályozásra.
Az
állatokat mobil ólokban tartva a terület biológiai gyomszabályozását oldják meg.
Kártevők elleni védekezés az ökológiai gyümölcsösökben Az
ültetvényeket
hosszú
távra
tervezzük,
mely
lehetőséget
biztosít
a
kártevőpopulációk jelentős mértékű felépülésére. Ugyanakkor a stabil mezőgazdasági rendszerekben a hasznos élő szervezetek számára is adott ez a lehetőség, így a kártevők és természetes ellenségeik közötti egyensúly az egészséges növények javára döntheti el a küzdelmet. MÓDSZER
JELLEMZŐK -
a biológiai növényvédelemben élő szervezetet használunk a kártevők szabályozására. A Phytoseiulus persimilis és Metaseiulus occidentalis ragadozóakták az atkák ellen, a katicabogarak vagy a zöld fátyolkák a levéltetvek ellen, a Trichogramma fürkészdarazsak, többek közt a molyok lárvai ellen használhatók.
-
A biopeszticidek olyan növényi kivonatok, amelyek a rovarok növekedésére fejtenek ki gátló hatást vagy olyan feromon kezelések, amelyek akadályozzák a párosodást. De lehetnek akár szappanok, olajok, kőzetporok, mint például a kén.
-
Rovarölő növényi kivonatok, melyek a természetben is jelen vannak, rövid ideig hatnak és káros maradványanyag nem marad utánuk.
-
A rovarok által kommunikációra használt vegyületeket a kártevők populációdinamikájának megfigyelésére használjuk. Az újabb technológiákat nemcsak a párzás közvetlen megakadályozására, hanem a légtérterítéses eljárásokban az egyedek tájékozódási képességének megzavarására is használjuk.
BIOLÓGIAI
NÖVÉNYI KIVONATOK biopeszticidek
BOTANIKAI ROVARÖLŐK
ROVAR FEROMONOK
16
Környezeti tervezés. A hasznos szervezetek szükségleteit (nektárforrás, egyéb célszervezetek, víz) biztosítani szükséges ahhoz, hogy a kifejlett imágók ne hagyják el a területet, vagy élelelem-/vízforrás hiányában nehogy elpusztuljanak. A Bacillus thuringiensis (Bt) bacterium a széleskörűen alkalmazott biológiai növényvédelmi technológia jó példája. A Bt készítmények – mint az Attack, Dipel, Thuricide, és Javelin –levélsodrók, szövőlepkék, és további levélzetet károsító lepkefélék (moly és pillangók) esetében használhatók. A Bt nem hatékony azon lepkekártevők ellen, amelyek lárvastádiumukat a szár, a gyökérnyak, törzs vagy gyümölcs belsejében töltik. További mikrobiológiai rovarölők közé tartozik a Bacillus popilliae, és egy, az almamolyokat betegítő granulovírus, illetve a különböző hernyókat és drótférgeket parazitáló fonálférgek. Betegségek elleni védekezés az ökológiai gyümölcsösökben A legtöbb betegség faj vagy fajta specifikus, és köszönhetően a gyümölcsök viszonylag puha húsállományának és magas cukortartalmának, gyakran sikerül a kórokozóknak
a
gyümölcsök
megbetegítése.
A
legtöbb
gombás
fertőzés
terjedésének kedvez a magas páratartalom. Ökológiai gazdálkodási körülmények között
a
gyümölcsöket
megbetegítő
kórokozók
támadásának
kockázatait
minimalizálni a lombozat megfelelő szellőzésének és megvilágításának biztosításával lehet.
A
gyümölcsfák
esetében
erre
a
megfelelően
elvégzett
metszés
és
termesztéstechnológia ad lehetőséget. Minden növényfaj számára az olyan terület minősül ideálisnak, ahol a kiváló szellőzést biztosítani tudjuk. A nyesedék megsemmisítése ill. eltávolítása az ültetvényből rendkívül fontos, mivel az esetleges kártevők illetve kórokozók szaporítóképleteit így megfosztjuk attól a lehetőségtől, hogy a fertőzést elterjesszék. Engedélyezett rovar- és gombaölő szerek Rovar- és gombaölőként az ökológiai gazdálkodók által leggyakrabban használt elemek a réz és a kén, melyeknek azonban hátrányos hatásai is lehetnek. Nem megfelelően alkalmazva ezek a szerek kart is tehetnek a kezelt növényben. A kén számos
hasznos
élő
szerveztre
(pókok,
atkák)
halálos
lehet,
és
további
növényvédelmi problémákat generálhat. A réz hosszú távú használatával a talaj rézszintje érhet el toxikus mértéket. Ezeket a gombaölőszereket megelőzésképpen, a
szintetikus
szerek
alternatívájaként,
ismétlődően
szükséges
alkalmazni.
A
gazdálkodónak réz alkalmazása esetén be kell tartania a 6 kg/ha/év maximális mennyiséget, melyről a közösségi szabályozás rendelkezik.
17
A biofungicidek (gombaölők) több formában használatosak, ezek közül leginkább elterjedtek a szürkepenész (Botrytis) ellen alkalmazható Trichoderma harzianium gombakészítmények. Néhány növényi- és komposztkivonat szintén rendelkezik gombaölő
hatással.
A
legfontosabb
mégis
a
megelőzés:
a
megfelelő
termesztéstechnológia és az ellenálló fajták alkalmazása, illetve indokolt esetben kén és réz kijuttatása. Gerincesek Számos madárfaj, szarvas, nyúl, egér, pockok és egyéb gerinces állatok okozhat nak komoly kárt az ültetvényekben. Általánosságban az ökológiai ellenőrzésű programok nem teszik lehetővé ezen kártevők elpusztítását, inkább a csapdázást, kerítések felállítását, riasztó eszközök alkalmazását részesítik előnyben.
A hasznos rovarok és madarak számára kialakított fészkelőhely almaültetvényben (Weinsberg Kutatóintézet, Németország)
1.1.4. Betakarítás, tárolás, tartósítás és szállítás A betakarítást úgy kell megtervezni, hogy a gyümölcsérés ideje és a felhasználás iránya összhangba kerüljön. A legtöbb gyümölcsfaj esetében a többmenetes szedés előválogatást követően megvalósítható. A gyümölcs érettségét a betakarításra a fajtára jellemző méret és szín határozza meg. További érettségi mutatók a gázcserenyílások állapota, a keményítőtartalom, vagy a belső etilén koncentráció. Az egységes méret és forma, a deformitásoktól, sérülésektől,
károsítás
tüneteitől
mentes
külső
fontos
minőségi
mutatók.
A
betakarítást megelőzően termésbecslést szükséges készíteni, melyet a gazdálkodási naplóban
kell
rögzíteni.
A
betakarítást
követően
a
gyümölcsöt
mielőbb
a
fogyasztóhoz vagy a feldolgozóhoz érdemes juttatni. Mind a betakarítás, mind pedig
18
a termés kereskedelmi forgalomba hozatalakor csak az engedélyezett típusú és anyagú csomagolóanyag használható fel. A szállítás során az ökológiai minősítésű termék még véletlenül sem keveredhet konvencionális termesztésből származó gyümölccsel, közös szállítmányként a kettő nem kezelhető. Az ökológiai gazdálkodásból származó terméket megkülönböztető jelöléssel és szállítólevéllel kell ellátni, valamint külső szennyeződésektől óvni szükséges. Ökotermékként a betakarított gyümölcsöt az ellenőrző- és tanúsító szervezet által kiállított tanúsítvánnyal is el kell látni, különösen amennyiben további feldolgozásra kerül. Gyümölcsök tárolása A gyümölcsök tárolása normál vagy szabályozott légterű tárolókban történhet. A tárolás idejét az adott fajta tulajdonságai befolyásolják. A szabályozott légterű tárolóban történő csomagolás, 10-15%-os széndioxid tartalom mellett hozzájárul a Botrytis cinerea által okozott szürkepenész kialakulásának megakadályozásához. GYÜMÖLCSFAJ Alma, körte nyári fajták Alma, körte
ALKALMAZOTT TÁROLÁSI MÓDSZER -
Normál légtér, -1 - 0°C , RP 90-95%.
-
Augusztus – szeptemberi éréssel néhány naptól néhány hétig terjedő ideig
-
szabályozott légterű tárolóban -1°C-on max. 4 hónapig. Optimális értékek: 1-2% O2 + 0-1% CO2
-
Optimális értékek: -1-0°C, RP 90-95%. Cseresznye számára az optimális érték -0,5°C, RP 90-95%. Eladhatóság 1-8 hét között, fajtától függően változik. Néhány kultúra fagyérzéket, ezeket 2-8°C-on tároljuk.
-
Tárolásuk 0°C-on, 90 - 95% RP mellett.
téli fajták Csonthéjasok
A málnát max. 2-5 napig tároljuk 0±0.5°C-on, 90-95%
Bogyósok
RP mellett. -
Az áfonyát 0±0.5°C-on, Eltarthatósága ekkor 2 hét.
RP
90-95%
tároljuk.
A gyümölcs feldolgozása Az ökológiai termékek előállítását szabályozó EU rendeletek előírják, hogy csak olyan élelmiszer jelölhető ökológiaiként, amelynek min. 95%-a ökológiai mezőgazdaságból származik. A konvencionálisan előállított termékeken is jelölhetők az ökológiai
19
gazdálkodásból
származó
összetevők,
amennyiben
megfelelnek
az
ökológiai
gazdálkodást szabályozó rendeleteknek. A jobb átláthatóság kedvéért a termékeken az ellenőrző szervezet kódszámát fel kell tüntetni. A
genetikailag
módosított
szervezetek
(GMO),
illetve
azok
származékainak
használata az ökológiai gazdálkodásban szigorúan tilos, csakúgy, mint az ionizáló sugárral történő kezelés. A csomagolt ökoélelmiszereken 2010. július 1. óta kötelező az egységes logó feltüntetése. A harmadik országból származó termékeken ugyanakkor a logó használata nem kötelező. A logó feltüntetése mellett a mezőgazdasági összetevők előállításának helyét is fel kell tüntetni.
Az ökológiai termék előállításához szükséges nyersanyagokkal szembeni követelmények
Gyümölcs
Érettség Tisztaság
Minőségi követelmények -
A gyümölcsfajtára jellemző optimális sav/cukor arány kialakul. A túlérett gyümölcs elveszíti a jellemző ízét, színét, illatát.
-
Idegen anyagoktól (por, talaj, levelek, stb.) mentes, feldolgozást megelőzően tiszta vízzel meg kell mosni.
a
A nyersanyag csak ellenőrzött ökológiai gazdálkodásból származhat, melyet dokumentálni szükséges. Az öko alapanyag az esetleges konvencionális feldolgozás
nyersanyagtól minden
elkülönülten
lépése
szigorúan
dolgozható
fel.
A
dokumentálandó.
documentation.
Konzervek, lekvárok, gyümölcszselék, gyümölcslevek Csak fizikai módszerek (hőkezelés, fagyasztás), illetve természetes adalékanyagok alkalmazhatók a feldolgozás és a tartósítás során. A felhasználható anyagok sora a felsoroltnál több elemet tartalmaz, ezért a feldolgozási folyamat megkezdése előtt érdemes a szakirodalmat tanulmányozni. A konvencionális termesztésből származó összetevők súlyban számított aránya nem haladhatja meg az 5%-ot. A szintetikus színezőanyagok,
aromák,
édesítőszerek,
20
állományjavítók,
antioxidánsok
és
tartósítóanyagok
használata
tilos.
A
polcontarthatóság
további
javítására
a
hősterilizálás, vagy gőzölés (pasztörizálás) ajánlható. A következő táblázat a feldolgozás eredményeképpen előállított termékek jellemzőit mutatja be: Feldolgozás
Elvárt minőség -
Megfelelően érett, egész vagy darabolt gyümölcs, citromlével, vízzel felöntve, üvegbe, vagy fémdobozba zárva. A dobozolást hőkezelés követi.
-
Hozzáadott cukorral a darabos gyümölcsöket felfőzik. Általános technológia szerint nem egészen érett gyümölcsből készül.
-
Teljesen érett és pürésített gyümölcsből készül, hozzáadott cukorral, hőkezeléssel tartósítva (sterilizálás).
-
A szárítás során a gyümölcs eredeti 80 - 90 %-os természetes víztartalmát csökkentik.
-
A szárítás sütőben, rácson is könnyen megvalósítható.
Konzerv
Lekvár
Zselé
Szárított gyümölcs
Marketing A fogyasztókhoz kerülő termékeket az ökológiai gazdálkodásra vonatkozó szabályok szerint kell feliratozni és cimkézni, feltüntetve az ellenőrzést végző szervezet nevét és kódszámát. A tanúsított terméket az ellenőrző szervezet által kiállított tanúsítvány kíséri. A termék neve mellett, az előállító címe, a nettó szárazanyagtartalom, a lejárati határidő, a termék összetevői, a felhasznált adalékanyagok és a tárolásra vonatkozó ajánlások (hideg, száraz, stb.) olvashatók. Az ökológiai gazdálkodásból származó
termékek
a
következő
értékesítési
csatornákon
juttathatók
el
a
fogyasztókhoz: az előállítás helyén vagy termelői piacon történő értékesítéssel, házhozszállítással,
agroturizmus
nagykereskedelmi
láncon
keretében,
keresztül,
illetve
mezőgazdaság (CSA) rendszerében.
21
éttermek, a
hotelek
Közösség
által
ellátásával, támogatott
1.1.5. Gyakorlati példa Kajszibarack (Armeniaca vulgaris L) Az Armenica fajtacsoporton belül a Rosaceae család Prunus alnemzetségébe számos vadon termő és termesztett faj tartozik. A kajszibarackot először Nyugat- és KözépÁzsiában termesztették, Európába Görögországon és Olaszországon keresztül került. A kajszi alaktana és ökológiai igényei. A kajszi mélyen gyökerező, barnás vöröses törzsű fa. Az első termések a fa 5-6 éves kora körül várhatók, a maximális koronaméret kb. 10 éves kor körül alakul ki. A kajszi a téli fagyot jól viseli, koratavasszal virágzik, viszont mivel a tavasz folyamán még gyakran előfordulnak fagyok, a virágok károsodhatnak. Ökológiai igények Hőmérsékleti igényét az éves 10°C-os átlaghő jellemzi, júliusi 18°C-kal. Összesen 1900 napsütéses órára van szüksége a vegetációs időszak során (áprilistól szeptemberig), és a jellemző hőösszeg 3200°C. A növény rügyeinek kialakulásához mintegy 40 napos 3-4°C-os hideghatásra van szükség. Tartósan fagypont alatti hőmérséklet esetén a kajszi károsodhat. Vízigény A kajszibaracknak évi 550-600 mm csapadékra van szüksége, egyenletes eloszlásban. A rügyek differenciálódása idején (augusztus), illetve a virágrügyek kialakulásakor (szeptember/október) a vízigény megnövekszik. Talajigény A kajszibarack talajjal szemben igényes: laza szerkezetű, levegőigényes gyökerei számára átjárható talajt kíván. Kötött talajon a kajszi gyökérzete oxigénhiányos állapotba kerülve elhalhat. Alanyhasználat A vad kajszialanyokat dinamikus növekedés jellemzi, csakúgy, mint a mirabolán (vadszilva) alanyokat, míg a vörösszilva alanyokat erős törpítő hatás. Néhány nemesített, szintén dinamikus növekedésű alany (pl.:Besztercei) ugyancsak megfelelő alany lehet a kajszi számára. Gépi betakarításhoz inkább mirabolán alanyok használatosak, de bizonyos területeken a kökényszilva (Prunus instititia L.) alanyok is előfordulhatnak. Növekedés A kajszifa maximális koronaméretét 6-10 éves korára éri el. A teljes virágzás április első hetében várható, ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy a termékenyülési jellemzők figyelembevételével érdemes több, különböző virágzási idejű fajtát telepíteni. Tápanyagellátás segítségével
Mint
alakítható
minden ki
az
egyéb ésszerű
kultúrában,
a
talaj-
tápanyagutánpótlás
és
levélanalízis
menete.
Közepes
termésmennyiség (20-25 tonna) biztosításához az eves tápanyagszükségletet 10-15 q/ha trágya vagy komposzt biztosítja. A tápanyagutánpótlásra főként ezeket az anyagokat használjuk.
22
Növényvédelem Az ökológiai gazdálkodásban az ültetvény jó kondíciója, az egészséges és erős állomány szolgálja leginkább a megelőzést a növényvédelem során. Ezt a következő módszerek egészítik ki: 1. az állomány rendszeres vizsgálata, 2. agrotechnikai és termesztéstechnológiai módszerek, melyek a megfelelő időben elvégzett metszést, az ültetvény tisztán és rendben tartását, a sorközök rendszeres nyírását, a fasorok rendszeres művelését, vagy takarását jelentik, 3. A fertőzött ágak, nyesedék vagy termés összegyűjtése és megsemmisítése, 4. A betegségek vektorainak távoltartása az ültetvénytől. A
kajszi
ökológiai
növényvédelmében
alkalmazott
eljárások
egyszerűsített
összefoglalóját a következő táblázat tartalmazza.
Kajszi és körte növényvédelme ökológiai gazdálkodásban.
Forrás: Biocont Hungária Kht
Kártevő
Védekezés
Alkalmazás
Piros gyümölcs takácsatka (Panonychus ulmi) közönséges takácsatka (Tetranychus urticae)
Tryphilidromus Pyryi ragadozóatka
Minden fára 1-3 Typhlodromus filccsík a fa méretétől függően. Kihelyezés december - február között.
Levéltetvek
Vectafid A, B Paraffin olaj 83%
Lemosó permetezésre 25-50 l/ha dózisban.
Barackmoly (Anarsia lineatella)
Isonet A
1000 db feromon párologtató hektáronként. Elsősorban 3 ha-nál nagyobb ültetvényekbe javasolt. Kihelyezés május 5-10 között.
Gyümölcs- és sodrómolyok, lombrágó hernyók
Dipel, Dipel ES
1,5- 2 l vagy kg / ha mennyiségben 800- 1000 liter vízzel kijuttatva, a feromoncsapdás előrejelzés alapján, a lárvák megjelenésekor. Kizárólag az ellenőrzött ökológiai gazdálkodók részére, a Helyes Gazdálkodási Gyakorlat előírásainak megfelelően alkalmazható!
Keleti gyümölcsmoly (Grapholyta molesta)
Isomate
600 db feromon párologtató hektáronként. Elsősorban 3 ha-nál nagyobb ültetvényekbe javasolt. Kihelyezés április 10-20 között.
Lisztharmat
Thiovet jet 80% (kén)
Virágzás előtt 7,5 kg/ha, virágzás után pedig 3-4 kg/ha dózisban.
Apiognomóniás levélfoltosság Monília
Koicide 2000 53% (réz)
Pirosbimbós állapotig 1,75-2,0 kg/ha 1000-1500 l vízzel kijuttatva
Lisztharmat, levélfodrosodás,
Tiosol mészkénlé 23 % kalciummal, Nyugalmi időszakban: 8-10 %-os
23
monília, levélbetegségek, pajzstetvek, atkák, levéltetvek Monília levéltetvek és atkák
folyékony poliszulfid gombás
dózisban
betegségek és rovarkártevők ellen
Rügypattanás idején: 3-5 5-os
Az ellenőrzőszervezet engedélyével
koncentrációban Vegetációs időszakban: 1-2 %-os dózisban
Kártevő előrejelzés és rajzás nyomonkövetés: Feromoncsapdák, sárga rovarfogó lapok, színcsapdák, rovarfogó ragadós szalag
Betakarítás A kézi szüretet 2-3 menetben (70-80 kg/óra) tervezzük. Az érettséget a héj színe, a hús keménységes, és savtartalma határozza meg. Gépi betakarításra üzemi körülmények között ipari feldolgozás esetén lehet szükség. A szüretet követően a gyümölcsöket azonnal elő kell hűteni, ugyanakkor a hideg tárolást kerüni kell, mivel a kajszi maximum két hétig tolerálja a hideg hőmérsékletet. Fogyasztás és feldolgozás A kajszi elsősorban friss fogyasztásra ajánlható, ugyanakkor kiváló feldolgozott termék (lekvár, befőtt, gyümölcslé vagy szárított gyümölcs) készíthető belőle.
24
1.2. Oktatási egység - Ökológiai zöldségtermesztés Az ökológiai gazdálkodásban használatos módszerek a természetben előforduló életciklusokat
imitálják
–
születést,
halált
és
újjászületést.
Az
ökológiai
zöldségtermesztés során a talaj visszakapja a tápanyagokat és szervesanyagokat, amelyekből kiváló minőségű talaj áll az ökogazda rendelkezésére, és amely hozzájárul az egészséges növényállomány kialakításához, a talaj ésszerű kihasználásához és a hulladék környezetbarát kezeléséhez. 1.2.1. A termőterület és a fajtaválasztás kérdései a zöldségtermesztésben A sikeres ökológiai zöldségtermesztéshez elengedhetetlen fontosságú a megfelelő termőterület kiválasztása. Azoktól az elemi fontosságú tényezőktől eltekintve, amilyen a megfelelő talaj és éghajlati adottságok, a megfelelő minőségű vízzel való ellátottság, a munkaerő elérhetősége, stb., a területnek a termesztendő kultúrára nézve kártevőktől és kórokozóktól viszonylag tisztának kell lenni. Az ökológiai zöldségtermesztés sikere az ésszerűen kialakított vetésforgó. Ennek keretében
sor
csökkentésére,
kerülhet a
az
értékesítésre
zöldtrágyanövények
szánt
területének
növények növelésére,
termőterületének melyet
aztán
a
következő vetésforgó kialakítása során vonunk újra zöldségkultúra termesztésébe. A zöldségeket elsősorban alacsony, viszonylag sík és meleg helyeken termeszthetünk sikerrel. A magasabb tengerszint feletti magasságokon a tenyészidőszak lerövidül, ami leszűkíti a termeszthető fajok és fajták termesztésének lehetőségeit. A terület mikroklímája lényeges, hiszen minden zöldségnövénynek megvan a maga éghajlati igénye. Az éjszakai fagyoknak kitett helyeken tavasszal és ősszel kockázatos lehet a termesztés. A vegetációs időszak meghosszabbítására a növényeket megvédhetjük fólia vagy üvegház használatával, fóliaalagút, fátyolfólia stb. elhelyezésével. A csapadék mennyisége nagyon fontos, különösen a levélzöldségek és a termésükért termesztett zöldségek esetében. Kevés természetes csapadék esetén öntözőrendszer kiépítése szükséges. A fajokat a következő éghajlat- és fényigény jellemzi Melegigényes növények (magas hőmérséklet igényű, és rövidnappalos növények virágzása a kritikusnál hosszabb sötét esetén indul)
25
Hidegtűrő
(alacsonyabb
virágzásának
hőmérsélet
megindulásához
a
igényű,
növénynek
és
hosszúnappalos
minden
24
órás
növények ciklusban
meghatározott mennyiségű megvilágításra van szüksége) A zöldségnövények csoportosítása a Markov-Haev féle hőmérsékleti igény skála szerint (optimális hőmérséklet) 25 C° – görög- és sárgadinnye 22 C° – paradicsom, padlizsán, paprika 18 C° – hagyma, fokhagyma 16 C° – répa, zöldborsó, bab 13 C° – káposztafélék, retek, torma, levélzöldségek A fajtaválasztás szempontjai 2003. december 31. óta csak ökológiai gazdálkodásból származó magok vagy palánták használhatók ökológiai termesztésre az előírás szerint. A fajtaválasztást befolyásolja
az
adott
fajta
piaci
értéke,
termelékenysége,
betegségekkel
és
kártevőkkel szemben tanúsított ellenállóképessége. Előny a gyors kelés és a dús lombozat nevelése, mely a gyomnövények elnyomásában is szerepet kap. Egyes fajták olyan tulajdonságokkal bírnak (pl. szőrök vagy durva felszín) amely miatt a kártevők nem szívesen választják Piaci alkalmasság A termesztés megkezdése előtt érdemes kapcsolatba lépni nagykereskedelmi, viszonteladói tapasztalattal rendelkező szakemberrel, aki információval tud szolgálni arról, milyen ökozöldséget és mikorfogad a piac szívesen. Bizonyos zöldségekből adott időszakban hiány mutatkozhat, érdemes ezeket a réseket betölteni. Az éttermek és étkeztetők igénye speciális lehet – az ő ellátásukra koncentrálhatunk például ‘bébi’ méretű zöldségekre is. A helyi piacokon vagy a saját gazdaságban történő árusításnál inkább a szélesebb termékskála nyújthat megoldást. A zöldségfeldolgozó számára az ökológiai zöldségek jó lehetőséget nyújtanak például bébiétel gyártására. A feldolgozóipar és a friss fogyasztásra termelő piac fajtaigénye más, de jól körülhatárolható: érdemes megismerni ezeket az igényeket is. A feldolgozók szempontjai között szerepel a fajták érési ideje, minősége, a rendelekezésre álló mennyiség, beltartalmi jellemzők (cukor/sav tartalom, oldható anyagok, stb.). Környezeti alkalmasság Amikor elhatároztuk, hogy mit szeretnénk termeszteni, a következő lépés a fajta kiválasztása. Érdemes helyben is tájékozódni akár helyi termelőktől, akár valamilyen agrárképviselettől
vagy
falugazdásztól,
arra
26
vonatkozóan,
hogy
milyen
fajták
teljesítenek jól az adott vidéken. A jellemző talajtípus és a hőmérsékleti jellemzők helyi viszonyai fogják meghatározni a termeszthető fajták körét. Bizonyos mértékig a környezeti tényezők módosíthatók a termeszteni kívánt növény javára például valamilyen takarás alkalmazásával vagy fólia alatti neveléssel. Kártevőkkel és gyomokkal szembeni rezisztencia A fajták értékmérő tulajdonságai között a betegségekkel és kártevőkkel szemben mutatott ellenállóképesség, a kelési és növekedési erély, a gyomok beárnyékolására alkalmas levélzet, vagy a kártevők távoltartására alkalmas szőrös felület (tökfélék esetében) olyan jellemzők, amelyek előnyhöz juttatják az ökológiai termesztésű zöldségnövényeket a konvencionálissal szemben. A különböző fajták érési idő szerinti kiválasztása segíthet a kártevők rajzáscsúcsának vagy a kórokozók fertőzésének időpontját elkerülni. Beszerezhető vetőmagok és palánták Az ökológiai tanúsítási szabványok előírják az ökológiai gazdálkodásból származó szaporítóanyag használatát. 2003. január 1-je óta ez az Európai Unióban az ökológiai és biodinamikus termesztésre egyaránt vonatkozik. Amennyiben azonban adott növényből nem szerezhető be ökológiai gazdálkodásból származó szaporítóanyag, lehetőség van konvencionális vetőmag és vegetatív szaporítóanyag felhasználására. Ennek elfogadását minden esetben írásban előzetesen kell kérelmezni az ellenőrző szervezettől. A termesztők tájékoztatására minden országban rendelkezésre kell bocsátani egy elektronikus adatbázist. A vetőmagok kiválasztásánál a szabad megporzású és nem-hibrid fajták használata javasolt,
de
nem
kötelező.
A
genetikailag
módosított
(transzgenikus)
fajták
alkalmazása azonban szigorúan tilos. A magok csírázási képességéről célszerű előzetesen meggyőződni: néhány magot cserépben előnevelve, képet kaphatunk az adott magtétel csírázási százalékáról. Ökológiai gazdálkodásban semmilyen kémiai vegyszeres kezelés, csávázás nem alkalmazható magkezelésre. Térállással kapcsolatos kérdések A sorok és a tövek közötti távolság, a növények soronkénti száma, és más növényekkel való társíthatósága befolyásolják az adott területre vonatkozó vetési terv kialakítását. Talajigények és tápanyagutánpótlás A legtöbb zöldségnövény számára a jó vízelvezetésű vályogtalaj felel meg, melynek pH értéke 6.0-6,5 között mozog. Ültetés előtt célszerű a talaj jellemző tulajdonságait felmérni, a szerkezettől a tápanyagellátottságig. Legtöbb esetben a talaj valamilyen kiegészítést igényel, hogy megfeleljen a termeszteni kívánt növény igényeinek. A
27
talajban megmaradt növényvédőszer maradványokat is ki kell mutatni, csakúgy, mint az esetleges nehézfém szennyeződéseket, hiszen ezek határérték feletti mennyisége esetén
a
terület
kizárható
az
ökológiai
termesztésből.
A
tápanyagutánpótlás
szempontjából a komposzt elsődleges fontosságú egy ökológiai gazdaságban, amely származhat saját vagy más megfelelő forrásból. A trágyából, vagy a szerves hulladékból készült komposzt nem tartalmazhat növényvédőszer maradványokat, nehézfémeket. A legtöbb tanúsító szervezet előnyben részesíti a saját gazdaságban kialakított komposztáló alkalmazását, melyet a szennyeződés elkerülése érdekében vízfolyásoktól és védőgátaktól megfelelő távolságra kell elhelyezni. Víz Öntözéshez megfelelően mennyiségű, és megbízható minőségű vízre van szükség, melyhez való hozzájutást szükség esetén az illetékes hatósággal engedélyeztetni kell. Az öntözésre szánt vizet kémiai szennyeződések tekintetében meg kell vizsgáltatni, különösen akkor, ha olyan természetes vízfolyásból származik amely esetlegesen nem–ökológiai termőterületeket is érint.
A felhasználni kívánt víz sótartalmának
mérése ugyancsak fontos lehet. Konvencionális termesztést folytató szomszédok Amennyiben fennáll a lehetősége, hogy a gazdaság környezetéből szennyeződés érheti az ökogazdaságot, szükséges az ezt megakadályozó pufferzóna kialakítása. A pufferzóna szélfogókat, sövényeket, a hasznos rovarok és a természetes fauna elemei számára alkalmas
élőhelyet tartalmazzon. A megfelelően kialakított vegetáció
hozzájárul a biodiverzitáshoz, vonzza azokat a hasznos szervezeteket, melyek segítik a környezetkímélő növényvédelmet. Szállítás A megfelelő szállítási lehetőségek elengedhetetlenül fontosak a friss áru piacra juttatásában. A termékeket a minőség megőrzése céljából esetenként fagyasztani szükséges, a szállító figyelmét pedig minden alkalommal fel kell hívni arra, hogy az ökológiai és a konvencionális termékek még a szállítás során sem keveredhetnek. Felszerelés, gépesítés Számos
sikeres
üzemi
termesztést
folytató
ökogazdaság
rendelkezik
speciális
gépparkkal. Az egyes gazdaságok gépigényét a helyi viszonyok és egyéni adottságok határozzák meg, a kínálat rendkívül széles. Dokumentáció A termelés műveleteinek és eredményeinek dokumentálása az ellenőrzési és tanúsítási folyamat elengedhetetlen része. A számokkal ellátott ágyások növényeinek fejlődését, a kártevők és kórokozók előfordulását, talajvizsgálati eredményeket,
28
éghajlati adatokat, tápanyagutánpótlást, stb. szükséges rögzíteni közvetlenül a mérés után. 1.2.2. Talajtermékenység fenntartása A
növények
megfelelő
tápanyagellátását
a
talajrendszer
biztosítja,
melynek
tápanyagszolgáltató képességét javíthatjuk vetésforgóval, alkalmas talajműveléssel és szervesanyag bedolgozásával. Rendkívül fontos az élő, biológiailag aktív talajélet kialakítása a talajorganizmusok segítségével. Trágyák Ökológiai gazdálkodásban a tápanyagutánpótlás alapja az érett istállótrágya. A könnyen oldódó műtrágyák használata szigorúan tilos! (EK/889/2008. 2. melléklet) A kevésbé könnyen oldódó ásványi anyagok felhasználása tápanyagutánpótlásra abban az esetben lehetséges, ha a vetésforgó és a talaj készletei nem képesek biztosítani a növények táplálását. Ilyen célra még a zöldtrágyázás lehet fontos eleme a vetésforgónak. Az ökológiai gazdálkodási alapelvek közül a zárt gazdálkodási rendszerk kialakításának leginkább a saját gazdaságból származó szervesanyagok felhasználása felel meg. Az ökológiai zöldségtermesztés számára a szarvasmarha- és sertéstrágya, vagy egyéb gazdaságban tartott állat trágyája, illetve a komposztált növényi maradványok felelnek meg. Felhasználás előtt az istállótrágyát célszerű komposztálni, hiszen így a nitrogéntartalma
sokkal
stabilabb,
és
alkalmasabb
lesz
a
hosszútávú
tápanyagutánpótlásra. Az
ellenőrzőszervezet
mikrobiológiai
engedélyével szükség
készítmények,
talajjavítók
esetén
ásványi trágyázószerek,
használata
lehetséges,
ezeket
az
EK/889/2008. 2. melléklete tartalmazza. (Pl.: bányászott kalcium-karbonát, finomra őrölt foszfát, kálium-szulfát, nátrium-klorid, kalcium-szulfát. A zöldtrágyázás szintén fontos tápanyagforrás és talajszerkezet javító lehet. Magának az eljárásnak a lényege, hogy a megfelelő fajokat a legmegfelelőbb fejlődési fázisban a talajba bedolgozzák, ahol lebomlanak és tápanyagként hasznosulnak a következő kultúra számára. Zöldtrágya
Pozitív hatás
Tápanyagtartalom
-
Javítja a talaj nitrogénellátását és szerkezetét
Gyomelnyomás
-
Takarja a talajt a kultúrák közötti időszakban
-
Segít a kártevők megszakításában
-
Egyes fajok (pl.: keresztesvirágúak) fonálférgek ellen hatékonyak
Növényvédelem
29
és
kórokozók
életciklusának
Környezetvédelem
-
Csökkenti a tápanyagkimosódást
-
Szűrő hatással bír
-
A talaj felső, termékeny rétegének jó szerkezetet biztosít
A zöldtrágyát főnövényként is vethetjük, (pl. évelő pillangósok), vagy zöld ugarként alakíthatjuk ki. Másodveteményként alávetés vagy tarlóvetésként számolhatunk a zöldtrágyával. A tarló hasznosítását vásárolt vetőmag elvetésével vagy a kizöldült tarló meghagyásával is elérhetjük. A megfelelő fejlettségi szintet elért növényeket alászántják vagy levágva mulcsként a területen hagyják. A zöldtrágya értékét jelentősen befolyásolja a faj gyökérzete, csakúgy, mint a vetés és bedolgozás között eltelt idő. A termesztett növények gyökérzete hasonlóképpen vehető számításba a talaj felső 20 cm-re vonatkoztatva. Komposztálás A komposztálás során a nyers szerves anyag nagymolekulájú humusszá alakul. A folyamat eredményét az érés körülményei és az alapanyagok minősége határozza meg. Minden növényi maradvány (a fertőzötteket ne használjuk fel!) a komposztban a talajszerkezetet építő, a biológiai aktivitást serkentő értékes tápanyaggá alakul. A szervesanyagok újrahasznosítása hozzájárul a környezetvédelemhez, és további előnyei is vannak: a komposzthalomban hő termelődik, ami javítja a komposzt minőségét és megakadályozza, a kártevők, betegségek és gyomok fertőzését. (Nem minden gyommag érzékeny a hőre, ezért virágzó gyomot ne tegyünk a komposztra!) A felületi komposztálás kívánja a legkisebb befektetést, ugyanakkor ez a legkevésbé
hatékony,
mivel
nagy
mennyiségű
tápanyag
veszhet
el.
A
komposzthalom kis- és nagyüzemi körülmények között is alkalmazható megfelelően aprított alapanyagok felhasználásával. A komposztálás folyamata során a megfelelő szellőzésről és nedvességtartalomról kell gondoskodni. A komposzt levegőzése fontos az aerob folyamatok lejátszódása szempontjából. Komposztot inkább a kertészeti termesztésben használunk, ősszel vagy tavasszal a gyökerekhez bedolgozva vagy a növények tövéhez terítve. A talajtakarás jelentősége a zöldségtermesztésben – mulcsozás A mulcsozással megóvható a talaj nedvességtartalma, mivel a nap és a szél szárító hatása nem érvényesül. Ez a védelem hozzájárul a talajélet megtartásához, a mulcsozás továbbá folyamatosan táplálékkal látja el a talajlakó mikroorganizmusokat. Csökkenti a gyomnövények éves koncentrációját, valamint elősegíti az egészséges, szép
termés
betakarítását
(pl.
szamóca,
dinnye,
stb.)
létjogosultsága a mulcsozásnak, ahol a nyár forró és száraz.
30
Különösen
ott
van
Mulcsozásra a következő anyagok használhatók fel: szalma és fűnyesedék azokban a kultúrákban, amelyeknek a fejlődésükhöz nagy térállásra és nagy mennyiségű szervesanyagra van szükségük hosszú tenyészidejük során: paradicsom, padlizsán, paprika, tök, uborka, dinnye, káposzta, fokhagyma és póréhagyma. A lebomló fólia megakadályozza a kártevők és gyomok elszaporodását, miközben a talaj szellőzését illetve a víz felvételét nem gátolja. Papírt elsősorban szamóca és egyéb kertészeti kultúrákban használnak.
A mulcsozás a zöldségtermesztés fontos technológiai eleme.
1.2.3. Vetésforgó és növénytársítás A vetésforgó jelentősége A vetésforgó az ökológiai gazdálkodás legfontosabb eleme, mivel az általal kialakított komplexitás és diverzitás biztosítja a mezőgazdasági ökoszisztéma stabilitását. A vetésforgó fő funkciói: Megfelelő tápanyag biztosítása; Pillangósok termesztésével nitrogén megkötése; A gyomok, kártevők és betegségek által okozott kár minimalizálása; A szervesanyagtartalom és a talajszerkezet fenntartása A vetésfogó fogalma Azökológiai gazdálkodás alapelemeként a vetésforgó segítségével alakítható ki a jól felépített
tápanyagellátás,
növényvédelem
és
talajápolás.
A
vetésforgó
a
leghatékonyabb módon hangolja össze az ökogazdaság tevékenységét az ökológia és fenntarthatóság kapcsolatot
követelményeivel.
érdemes
számításba
Értékelése venni,
során hanem
tevékenységének hatását is a talaj termékenységére. A vetésforgó négy alapeleme:
31
nemcsak a
a
növény-talaj
talajlakó
szervezetek
1) Növényi összetétel: az adott vetésforgóban termesztett növényfajok összessége 2) Növények aránya: az egyes növények milyen %-ban foglalnak helyet a vetésforgóban 3) Növényi sorrend megszabja, hogy az egyes növények hogyan követik egymást. 4) A körforgás az az időtartam, amely alatt a vetésforgó összes növénye valamennyi területszakaszon termesztésre került. Vetésforgó tervezése a zöldségtermesztésben A vetésforgó tervezése során a következőkre kell figyelni:
A
szántóföldi
zöldségek
hasonló
szerepet
töltenek
be
a
vetésforgóban, mint a gyökérzöldségek. Legtöbb növény visszatérhetősége ugyanarra a területre legalább 4 év. A zöldtrágya vagy takarmánynövények minden zöldség számára jó előveteménynek minősülnek (kivéve az azonos családba tartozókat) A szántóföldi zöldséges vetésforgókban 20% legyen a pillangós növények aránya.
A vetésforgó céljai A talajtermékenység fenntartása és növelése A talajtermékenység hosszú távon csak vetésforgón alapuló rendszerben tartható fenn. A borsó, a bükköny és a bab több gyökeret hagy a talajban, mint az őszi búza vagy a kukorica, az évelő pillangósok és a füvek pedig még több zöldtömeget termelnek. A talajszerkezet fenntartása és javítása A termesztett növények gyökérzete kedvező hatást fejt ki a talaj szerkezetére. Leginkább kedvező a pillangósok gyökérrendszere, legkevésbé gazbonafélék hatákonyak. A talaj védelme erozió és defláció ellen A talajt az erózió és a defláció ellen leghatékonyabban talajtakarással lehet megvédeni. Ebből a szempontból azok a növények a legelőnyösebbek, amelyek hosszú időn keresztül képesek lombjukkat a talajt megvédeni a kedvezőtlen hatásoktól Gyomszabályozás
32
A
vetésforgó
nélküli
termesztési rendszerekben
a
gyomnövények
gyorsan
felszaporodnak. Így a vetésforgó a legolcsóbb és leghatékonyabb módja a gyomok elleni védekezésnek. Kártevők és kórokozók elleni megelőző védelem; A környezet szükségtelen szennyezésének megelőzése. Vetésforgó a növények tápanyagigénye szerint Az
ökológiai
zöldségtermesztésben
hagyományos
módja
van
a
vetésforgó
megtervezésének.
Zöldségek
Tápanyagigény -
Magas: káposztafélék, burgonyfélék, tökfélék, kukorica, zeller, póréhagyma.
Második csoport
-
Közepesen magas: levélzöldségek
Harmadik csoport
-
Közepes vagy alacsony :egyéves pillangós fajok: borsó, bab
Negyedik csoport
-
évelők: spárga, rebarbara
Első csoport
gyökérzöldségek,
hagymafélék,
A növényi sorrend A vetésforgó megtervezése magába foglalja a megfelelő zöldségek kiválasztását az alapján, hogy milyen az egymáshoz való viszonyuk, a talajra kifejtett hatásuk, a kártevők és kórokozók életciklusának megszakítására való alkalmasságuk. További szempontként felmerül a kereslet az adott növény iránt, a rendelkezésre álló munkaerő, a forgó gazdaságossága, és amennyiben a vetésforgó része, az állatok helyének meghatározása. A vetésforgó szabályai • Az azonos fajok nem ismétlődhetnek – kártevők és kórokozók felszaporodását segítik elő. • A vetésfogónak a gyomszabályozást is segíteni kell. • Talajzsaroló és talajkímélő növények váltogatása. A pillangósok nitrogénnel gazdagítják a talajt, ami a következő kultúra számára felvehető. A mélyen gyökerező növények a talaj mélyebb rétegeiből hozzák fel a korábban kimosódott tápanyagot. A növénytársítás, vegyeskultúra alkalmazása
33
A manapság is használt növénytársítást gazdálkodók tapasztalata alapján alakult ki hosszú idővel ezelőtt. A kedvező hatásokról és a technológia előnyeiről mára számos tudományos bizonyíték is született. A növénytársítás előnyei Jobb területkihasználás Nagyobb terméseredmények Talajtakarás Növényi kölcsönhatások A növénytársítás hátrányai Nagyobb környezeti igény A gazdálkodónak alapos ismeretekkel kell rendelkezni a növények igényeit illetően. A
növénytársítás
során
a
gazdálkodó
kihasználhatja
a
pozitív
növényi
kölcsönhatásokat a csírázás, a fejlődés, a megporzás és terméskötés elősegítésére és a kártevők és kórokozók távoltartására.
Növénytársítás a kiskertben
A vegyeskultúrának számos formája ismert, ezeket leggyakrabban házikertekben vagy kisebb gazdaságokban használják, ugyanakkor a közepes vagy üzemi méretben is megvalósítható. A gazdálkodó feladata eldönteni, hogy a gazdálkodás céljainak milyen növények és módszerek felelnek meg a legjobban. A vegyeskultúra formái Gertrud
Frank
féle
soros
vegyeskultúra
gazdaságokban, házikertekben ideális)
34
(kisebb
és
közepes
méretű
Emelt ágyás Sávos művelés (üzemi méretben, a sávok szélességét a rendelkezésre álló művelőeszköz, gépesítés határozza meg) Váltakozó soros művelés kiskertekben Növénytársítás
1.2.4. Növényvédelem Ökológiai
gazdálkodásban
megelőzésre
épül.
az
alkalmazható
Eszköztára
a
növényvédelem
konvencionális
elsősorban
gazdálkodáséval
a
részben
megegyezik, ugyanakkor jelentősége sokkal nagyobb, mivel az esetleges hibák kijavítására a későbbiekben lényegesen kevesebb lehetőség áll rendelkezésre. Megelőzés termesztés fertőzésmentesség
Módszer
Eszköz
biológiai
Védelem fizikai engedélyezett hatóanyagok
terület kiválasztása
szaporítóanyag
vírusok
talajművelés
talaj
baktériumok vonzás
baktériumés gombaölők rovarölők
gombák
atkaölők
tápanyagöntözővíz gazdálkodás vetésforgó vetésidő, tenyészidőszak állománysűrűség
összegyűjtés
rajzásmegfigyelés szelvényesek hőkezelés gerincesek kétéltűek hüllők madarak emlősök
fajtaválasztás fertőzött növények megsemmisítése vektorok kiiktatása
növényvédőszerek növényi kivonatok növényi olajok illóolajok
fizikai gát alkalmazása
steril hím módszer
A táblázatban a legfontosabb mószereket és eszközöket soroltuk fel, különös tekintettel a megelőzés területére. Ökológiai gazdálkodásban az előre, megelőzésként használható készítmények köre igen szűk. A felhasznált fajok és fajták, a különböző termőterületek és az alkalmazott technológiák saját, speciális megoldásokat kívánnak. A
fizikai
védekezés
megváltoztatása elkülönítése
módszerei
(oxygen
(rácsok,
között
helyettesítése
rovarhálók
szerepel CO2-dal
felszerelése);
35
a
tárolás
vagy
termés
körülményeinek
N-nel);
tárolóhelyek
egyenkénti csomagolása
legyek, molyok, stb. ellen; fátyolfólia használatával a kártevők (hernyók, bolhák, molyok, tetvek, stb.) távoltarthatók a termesztett növényektől. Vegyszeres védelem akkor használható, ha a megelőzés, a biológiai vagy fizikai védekezés nem járt eredménnyel. Az engedélyezett vegyszer felhasználása előtt az ellenőrzőszervezetet
értesíteni
kell.
Ökológiai
gazdálkodásban
a
felhasználható
növényvédőszerek körét szigorúan szabályozza az EK/889/2008. II. melléklete, amely alapján
az
ellenőrző
szervezet
minden
évben
aktualizálja
a
szereket
és
készítményeket tartalmazó pozitív listát. Gyakorlati megoldások a zöldségek növényvédelmében Természetes biológiai szabályozás. Az agroöológiai rendszerek védelme a szabadföldi
zöldségtermesztés
egyik
legfontosabb
szempontja,
hiszen
minél
sokszínűbb a gazdaság környezete, annál stabilabb egyensúlyt képes képezni az esetleges kártevők és azok természetes ellenségei között. A ragadozóatkák, ragadozó bogarak, futóbogarak, katicabogarak, zengőlegyek, és a fürkészdarazsak tartoznak a legfontosabb hasznos szervezetek közé, amelyeket a természetes növényvédelem felhasznál. A zöldségtermesztés során a kártevő források izolálása különböző hálókkal, fátyolfóliával a megelőzés fontos része, különösen például a fiatal káposztafélék kiültetése esetében, amelyekben tavasszal a káposztalégy (Phorbia brassicae) komoly kárt tud okozni. Az aktív biológiai szabályozás során olyan hasznos szervezetek vagy mikrobiológiai készítmények felhasználása segítségével történik a kártevők szabályozása, mint a baktériumkészítmények, vagy azokból készült hatóanyagok (pl: Bacillus thuringiensis (Bt). Bt a lepkefélék lárvái ellen használhatók eredményesen, míg a Bt. var. tenebrionis a burgonyabogár ellen alkalmazható. Az engedélyezett szerek között találhatók olyan olajos lemosópermetezők, amelyek a levéltetvek, molytetvek, szélesatkák és takácsatkák ellen hasznosak. Termesztőberendezésekben komplett biológiai növényvédelmi termesztéstechnológiák alkalmazhatók köszönhetően a szabályozható körülményeknek. Ilyenek az Encarsia formosa molytetvek, takácsatkák
ellen.
vagy a
Levéltetvek
Phytoseulus persimilis ellen
Aphidius
ragadozóatka alkalmazása
colemany
fürkészdarazsakat,
és
Amphibolites aphidomyza -t használhatunk. Gombabetegségek A gombabetegségek megjelenése nagyrészt a terület mikroklimatikus viszonyaiból és a kiválasztott fajta érzékenységéből vagy ellenállóképességéből adódik. A vetésforgó
36
megfelelő alkalmazásának fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni, a betegségek vonatkozásában is kiemelt szerepe van. Biológiai módszerek kórokozók megjelenése esetén is alkalmazhatók, ilyenek azok a talajkészítmények, amelyek a talajból fertőző gombabetegségek és fonálférgek ellen is használhatók (pl.: Trichoderma harzianum, Coniothyrium minitans, Steptomyces griseoviridis baktérium). A takarónövények és a zöldtrágyanövények szintén fontos szerepet játszanak a kórokozók
életciklusának
megszakításában.
A
betegségek
fellépése
esetén
felhasználható szereket az EK/889/2008. II. melléklete tartalmazza. Az egyik legfontosabb betegség, a paradicsom-/burgonyavész elleni védekezésben jelenleg réztartalmú készítmények használhatók fel, melynek mértéke
max. 6 kg/ha/év az
Európai Unió országaiban. Kártevők elleni készítmények az ökológiai gazdálkodásban Termék
Hasznos szervezet
Célszervezet, alkalmazási terület
Koni
Coniothyrium minitans (gomba)
lisztharmat
Mycostop
Streptomyces griseoviridis
fuzárium, gyökérrothadás,
(baktérium)
palántadőlés
Trichodex WP Trichoderma harzianum (gomba)
szürkepenész
Kártevők elleni készítmények Termék
Hasznos szervezet
Célszervezet, alkalmazási terület
Dipel and Dipel ES Bacillus thuringiensis var. kurstaki (baktérium)
lepkehernyók (molyok, araszolóhernyók, szövőlepke hernyói, stb.)
Eco-Bio
Bacillus thuringiensis var.
lepkehernyók (molyok,
kurstaki (baktérium)
araszolóhernyók, szövőlepke hernyói stb.)
Encarsia-sheet
Encarsia formosa (fürkészdarázs) üvegházi molytetű
En-Strip
Encarsia formosa (fürkészdarázs) üvegházi molytetű
Novodor FC
Bacillus thuringiensis var.
burgonyabogár,
kurstaki (baktérium)
levélbogarak
Bacillus thuringiensis var.
lepkehernyók (molyok,
kurstaki (baktérium)
araszolóhernyók,
Thuricid HP
37
szövőlepke hernyói, stb.)
1.2.5. Betakarítás, tárolás, tartósítás és szállítás A zöldségek rendkívül érzékenyek a tárolás körülményeit illetően, mivel igen nagy mennyiségben tartalmaznak vizet. Szabályozott légkörű (CA) tárolás: alacsony O2 tartalmú légköri körülmények között csökken a légzés és az etilén öregítő hatása.
Zöldségfaj
Alkalmazott tárolási mód -
Tárolás: 0°C, >95% RP. Polcontarthatóság 21-28 nap. 5°C –on ez az érték 14 napra csökken.
CA
-
O2 (1-3%) 0-5°C-kal általános saláta esetében, de alacsony O2(<1%) és magas CO2 (10%) is alkalmazható
Karfiol és
-
Tárolás: 0°C, 95-98% RP- n 3 hét, +5°C-on két hét.
-
alalcsony O2 (< 2%) vagy magas CO2 (> 5%)
-
fagyérzékeny, tárolása 10 - 12.5°C és 95% RP esetén is kevesebb, mint 14 nap. Külső és belső tulajdonságai is gyorsan romlanak ezután.
-
a módosított légkörű tárolás vagy szállítás csak kis mértékben járul hozzá az uborka minőségének megtartásához. Az alacsony O2 szint (3-5%) késlelteti a gombás betegségek megjelenését.
-
10 napig tárolható 10-12°C és 90-95% RP mellett. Fagyérzékeny, 10°C alatt két hétig, 5°C-on 6-8 napig tárolható.
-
a módosított légkörű tárolás vagy szállítás csak kis mértékben járul hozzá a paradicsom minőségének megtartásához. Az alacsony O2 szint (3-5%) késlelteti az érést és a felületen megjelenő betegségeket.
-
A betekarítás után mielőbb hűtést igényel, hogy a vízveszteséget elkerüljük. 7.5°C felett már fellép a vízveszteség és a töppedés. 7.5°C-on érhető el a max. polcontarthatósági idő (3-5 hét), míg 5°C-on ez 2 hétre csökken.
Saláta
normál légkör
brokkoli normál légkör CA Uborka normál légkör
CA
Paradicsom normál légkör
CA
Paprika normál légkör
A tárolás egyszerű és gazdságos módjai
38
Kisebb mennyiségű zöldség megfelelően hűvös és párás pincében is tárolható. A gyökérzöldségek és káposztafélék takarás alatt történő tárolására alkalmasak a vermek. Ebben az esetben a terméseket homokkal vagy szalmával rétegezzük, ezt zárja le a talajtakarás. Télen a zöldségeket komoly fagykár érheti. Zöldségek szállítása A zöldségeket általában vidéki területeken termesztik, míg a fogyasztók többsége inkább a városokban vásárol. Így a zöldségek szállítása megfelelő időzítést és logisztikát igényel, hogy a kereslet és kínálat találkozzon. Rövidebb utakra teherautó vagy légkondicionált autók felelnek meg, míg a hosszabb távolságokon, illetve nagyobb tételek esetében kamionokat szükséges igénybevenni. 1.2.6. Gyakorlati példa (Burgonyafélék)
Az asztali paradicsomot elsősorban üvegházakban termesztik, elsősorban az erősen
csapadékos
területeken,
mivel
a
növény
nagyon
érzékeny
a
paradicsomvész okozta fertőzésre. A feldolgozóipar számára termelt paradicsom is jól terem üvegházakban, de egyre inkább a szabadföl di termesztés kerül előtérbe az alacsony ültetési sűrűségnek köszönhetően. A növények védelme abban az esetben költséghatékony, illetve igazolható, ha a helyszíni árusítás megvalósítható, vagy másképp a kultúra nem védhető meg a paradicsomvész fertőzéstől. Ezzel ellentétben a magas hőmérsékletű területeken (pl. Kréta) az egész éves folyamatos termelés is megvalósítható. A
paprika
és
a
padlizsán
termesztőberendezésben
és
szabadfüldön
is
termeszthető, a piaci igényektől függően. Ugyanakkor azokon a területeken, ahol a kukoricamollyal komolyan számolni kell (Ostrinia nubilalis), a paprikát gyakran termesztik üvegházban vagy fólia alatt, rovarhálóval zárva ki a kártevőket.
Szabadföldi
körülmények
között
napégéssel
szemben
ellenálló
fajtákat érdemes választani. A paradicsom beporzásának elősegítésére gyakran alkalmaznak poszméheket. Késő télen vagy kora tavasszal, a csíranövényeket védeni kell az alacsony hőmérséklettől a termesztőberendezésben is, ami polietilén vagy nem szövött anyagú alagutak felhelyezésével valósítható meg. Szabadföldön a burgonyafélék családjának tagjai meghálálják a sorok szalmával történő mulcsozását.
39
Vízpótlásra a csepegtető öntözőrendszerek alkalmasak, mivel a szórófejes öntözés
elősegíti
felszaporodását,
a
különböző
különösen
a
gombák
és
baktériumok
paradicsomvész
(ld.
2.
( Phytophthora
tá blázat) infestans)
esetében. A talaj nedvességének szabályozása is egyszerűbb a csepegtető öntözés
használatával,
ami
hozzájárul
a
vízstressz
okozta
csúcsrothadás
elkerüléséhez paprika és paradicsom kultúrákban. Legkevésbé a padlizsán érzékeny az öntözés módjára. 1. táblázat – Talajból fertőző kártevők a burgonyafélék családjában Fusarium spp., Rhizoctonia Verticillium
solani
Pyrenochaeta Thielaviopsis Phytoph- Nematoda lycopersici
basicola
capsici
spp.
Paprika
X
X
X
X
Paradicsom X
X
X
X
Padlizsán
X
X
X
X
Burgonya
X
X
2.
táblázat
–
thora
A
szórófejes
X
X X
X
X X
öntözéssel
terjedő
kórokozók
a
burgonyafélék
családjában
Paradicsom
Paprika
Padlizsán
Burgonya
Phytophthora infestans
X
X
Cladosporium fulvum
X
Alternaria spp.
X
X
X
X
Baktérium
X
X
X
X
Paradicsomtermesztés 1. A paradicsom táplálkozástani jelentősége A paradicsom elsősorban egyes ásványi anyagok (kálium, kalcium, foszfor) és vízben és zsírban oldódó vitaminok (elsősorban A-és C- vitamin), szerves savak, cukor, fehérje, íz-és zamatanyagok forrása. Energiatartalma mindössze 80 J (19 cal) 100 g friss termésre vonatkoztatva. Az újabb kutatások a rákellenes küzdelemben – elsősorban
a
megelőzésben
-
jelentőséget
tulajdonítanak
fogyasztásának.
2. A paradicsomtermesztés gazdasági jelentősége
40
a
paradicsom
A paradicsomot 2009-ben a világon 4,5 millió ha-on termesztették, ez az összes zöldségtermő területnek mintegy 9 %-a. A világ legnagyobb paradicsom termelő országai Kína, Egyesült Államok, Spanyolország, Olaszország, Egyiptom, Törökország, Brazília, Görögország. A legnagyobb frissparadicsom exportőrök Mexikó, Törökország, Spanyolország, és Hollandia, legtöbbet importál USA, Oroszország, EU-27, és Kanada. Az ágazat legjelentősebb
ipari
alapanyaga,
a
világ
paradicsom
termésének
40
%-át
feldolgozzák. 3. A paradicsom rendszertana A termesztett paradicsom a Solanaceae (burgonyafélék) családjába tartozik. Az elmúlt időszakban
tudományos
nevét
többször
változtatták,
jelenleg
a
Lycopersicon
lycopersicum (L.) KARSTEN a hivatalos megnevezés. 4. A paradicsom morfológiája, növénytani jellemzése és virágzásbiológiája Gyökér: A paradicsomnak a fejlődés kezdeti szakaszában erős karógyökere van, később az oldalgyökerek fejlődnek erősebben. A Solanaceae családon belül csak a paradicsomra jellemző az úgynevezett járulékos gyökérképződési hajlam. Szár: A paradicsom egyéves, lágyszárú növény, ez a szár kezdetben hengeres, később bordázottá válik. Különbség található a szőrözöttség mértékében és típusában, a szár helyzetében (elfekvő vagy felálló), valamint a az ízközök hosszúságában is. Termesztési szempontból fontos különbséget tenni a főhajtás lezártságában is, e vonatkozásban
a
paradicsom
növény
kétféle
lehet:
folytonos
és
determinált
(meghatározott) növekedésű. A determinált fajták hajtásainak csúcsán mindig virágzat képződik, 3 alcsoportra oszthatók, közöttük a különbséget az határozza meg, hogy a főhajtás növekedése hányadik virágfürttel záródik, illetve a két fürt között mennyi a levelek száma. 5. A paradicsom környezeti igényei
A paradicsom környezeti igényei
Tényező
Fényigény
A paradicsom növekedésére, fejlődésére a fény erőssége, időtartama és minősége is hatással van. Normális fejlődéshez a paradicsom minimálisan 5000 lux erősségű megvilágítást igényel. A hajtatásban használt fajták esetében 10 órás megvilágítás szükséges a virágzás bekövetkezéséhez.
41
-
A paradicsom a melegigényes zöldségnövények közé tartozik, fejlődési optimuma 22±7 °C. A hideget viszonylag jól viseli, -1, -2 ˚C-on kissé -3 ˚C-on erősen károsodik.
-
A paradicsom nagy lombfelülete, annak intenzív párologtatása miatt hosszú tenyészideje alatt sok vizet használ fel.
-
Tápanyagigényes növény, ökológiai gazdálkodásban a tápanyagutánpótlásra csak öko eredetű trágya vagy komposzt használható.
Hőigény
Vízigény
Tápanyagigény -
A túlzott N ellátás buja elégtelenségségekhez vezet. Hiánya a hajtásnövekedés kivilágosodásához vezet.
növekedéshez,
leállásához,
a
kötési
lombozat
6. A paradicsom szabadföldi termesztése A fajtaválasztás szempontjai A zöldségnövények közül a legnagyobb fajtaszámmal a paradicsom szerepel a hazai és a külföldi fajtalistákon egyaránt, a nemzeti fajtajegyzékben szereplő, engedélyezett fajták száma már évek óta 200 körüli. Szántóföldi (elsősorban konzervipari) célú termesztésre főleg a determinált hajtásnövekedésű (5-7 fürt után záródó), 80-100 gos, keménybogyójú, hosszúkás, vagy kissé megnyúlt, sima felületű paradicsomfajták alkalmasak. Gyakorlatilag már minden – főleg gépi szedésre nemesített fajta a fürtről kocsánymentesen válik le. Fontos követelmény még a szabadföldi fajtákkal szemben a jó szín, a magas szárazanyagtartalom és a betegségekkel szembeni ellenálóképesség. A szabadföldi támrendszeres termesztés céljára folytonnövő, vagy 8-10 fürt után záródó determinált, erőteljes növekedésű fajtákat válasszunk. Talajelőkészítés A paradicsom termesztése az őszi mélyszántással, és az azt lezáró tavaszi munkálatokkal kezdődik. Fontos a terület tisztán, gyommentesen, porhanyósan tartása a helyrevetésig, vagy a kiültetésig. A tavaszi talajmunkákkal elősegíthető a talaj
felmelegedése
és
a
jó
vízgazdálkodás
kialakítása
is.
A
paradicsomnak
megközelítőleg ugyanannyi nitrogénre, káliumra és foszforra van szüksége. A tápanyagigényre
vonatkozó
kalkulációkat
a
talajanalízis
eredményei
segítik.
Tápanyagutánpótlásra ökológiai gazdálkodásban az érett istálló trágya és a komposzt használható a legjobban. Szaporítás Hazánkban a paradicsomot palántaneveléssel is és helyrevetéssel is szaporítják, napjainkban a két technológia közel egyenlő arányú.
42
Talajművelés A folyamatos talajművelés a felszín lazítása, a nedvesség megőrzése és a szerves trágyák bedolgozása miatt szükséges. Talajtakarás: Szabadföldi termesztésben a mulcsozás hatékonyan elősegíti a talajnedvesség megőrzését, és a gyomnövények elnyomását (ld. részletesen a mulcsozás fejezetben) A leggyakrabban használt anyagok a szalm, különböző nyesedékek, műanyag fólia, és a papír. Öntözés Gyakorlati tapasztalatok szerint a paradicsom termésátlaga már egyszeri öntözés hatására is 10-15 %-al növekszik, rendszeres vízutánpótlás pedig akár 40-45 %-kal is emelheti a betakarított termés nagyságát. Hazai körülmények között összességében mintegy 100 mm hiányzik átlagosan a paradicsom zavartalan vízellátásához. A rendszeres öntözés hatására az első osztályú termések aránya növekszik. Betakarítás A paradicsombogyó teljes kifejlődéséhez a virágzás-terméskötődéstől számítva – fajtától és a környezeti tényezőktől függően 30-40 napra van szükség. A zöld éréstől a teljes beérésig újabb 21-28 nap telik el. Friss fogyasztásra a teljes érettség előtt, rózsaszín állapotban szedik a paradicsomot, amely a felhasználás időpontjáig teljesen beérhet. A paradicsom kézi betakarítását akkor érdemes elkezdeni, amikor a bogyók legalább 50 %-a érett, míg gépi betakarításhoz a bogyók több, mint 80 %-ának érettnek kell lennie. Ehhez olyan fajták szükségesek, amelyek nem hullnak le könnyen a növényről.A betakarítógép az összes termést felszedi, a zöld bogyókat a válogató személyzet, vagy a szín szerint válogató gép elkülöníti.
7. A paradicsom hajtatása A fajtaválasztás szempontjai A paradicsom ízének javítása mindenkor a nemesítők feladatai közé tartozik, ez elsősorban a cukor –és a savtartalom fokozását jelenti.
Hajtatásra
leggyakrabban
korai és középkorai fajtákat alkalmaznak.
Hajtatás típusa
Alkalmazott technológia
-
A kiültetés január második felében, február elején történik, a szedés április első felére esik, legfeljebb 30 kg termés szedhető négyzetméterenként.
-
Itt a kiültetés február végén, március elején történik, a szedést április közepétől tervezhetjük. 20-25 oC Δ t-s létesítménybe ültessünk ebben az időszakban, a várható
Korai hajtatás
Középkorai hajtatás
43
termés megközelítően 30 kg/m2. -
Ennél a hajtatási technológiai változatnál nyáron sem szünetel a termesztés, a kiültetés időpontjától függően a kultúra hossza elérheti akár a 10-11 hónapot is. Termésátlag: 40-60 kg/m2.
-
Korán lekerülő fajok petrezselyem, zsálya paradicsomhajtatást is.
Hosszú kultúra
Kettős hasznosítás
(retek, stb.)
saláta, után
zöldhagyma, tervezhetünk
Növényvédelmi problémák A
paradicsom
egyik
legjelentősebb
betegsége
a
dohánymozaik
virus,
de
a
szürkepenész, és az alternária is jelentős károkat okozhat. Ugyancsak komoly problémát jelenthet a fonálférgek károsítása, illetve a kabócák által terjesztett vírusbetegségek, melyek a paradicsom kártevői között megtalálhatók, csakúgy, mint a hernyók,
a
moplytetvek,
paradicsom takácsatka,
és
dohányszenderek
burgonyabogár,
lárvái,
házatlan
a
különböző
csigák,
és
a
levéltetvek, dél-amerikai
paradicsommoly (Tuta absoluta), stb. Paradicsomkultúrában egyfajta önvédelmi mechanizmust figyeltek meg: rovartámadás esetén a szisztemin nevű növényi hormon elindítja a proteáz enzim aktivizálódását, amely növekedésgátló hatással bír a károsító rovarokra. Betakarítás, piaci előkészítés Etilén hatására a paradicsom képes az utóérésre. Átlagos polcontarthatósága 7-10 nap, mely a hőmérséklettől függ. A tárolásra használt csomagolóanyagokat érdemes puha béléssel ellátni.
44
Ellenőrző kérdések 1. Mely fajok vízigénye magas? alma, körte mandula, naspolya som, szilva
2. Milyen humusztartalom (H%) szükséges minimum az ökológiai gyümölcsös telepítéséhez? H%<1% H%<0,5% H%<2%
3. Mi okozza az alma és a körte keserűfoltosságát? Kálciumhiány, magas nitrogén és káliumszint mellett nitrogén és kálcium túladagolás elégtelen vízellátottság
4. Mi alapján célszerű az ültetvényre kijuttatandó tápanyag mennyiségének a meghatározása? növényanalízis talajanalízis levél- és talajanalízis
5. Milyen célszervezet ellen használható a Bacillus thuringiensis var. kurstaki készítmény? Levéltetvek Molyok Bogarak
6. Határozza meg mi történik a komposztálás során: A komposztálás során a nyers szerves anyagok termékeny talajréteggé A komposztálás során a humusz nyers szerves anyakokká alakul. A komposztálás során a nyers szerves anyagok nagy molekulájú humuszanyaggá alakulnak.
7. Mi a mulcsozás jelentősége? Vízmegőrzés, erózió elleni védelem, felszíni komposztálás, gyomelnyomás, egészséges termés előállítása Vízmegőrzés, gyomelnyomás, gyümölcsérés Vízmegőrzés, szélvédelem, rovarok számára élőhely biztosítása
8. A vetésfogó elemei Növények aránya, növényi sorrend, rotáció, növények kiválasztása Növényi összetétel, terület kihasználása, növényi sorrend, rotáció Növényi összetétel, növények aránya, növényi sorrend, rotáció
9. Fizikai növényvédelem módszerei Rajzásmegfigyelés, hőkezelés, tárolási körülmények megváltoztatása, rovarok összegyűjtése Összegyűjtés, izoláció, vonzás, feromoncsapdák, hőkezelés, tárolási körülmények megváltoztatása Összegyűjtés, megsemmisítés, izoláció, vonzás, rajzásmegfigyelés, hőkezelés, tárolási körülmények megváltoztatása
10. Milyen célszervezet ellen használható a Bacillus thuringiensis var. tenebrionis készítmény? Levéltetvek Molyok Bogarak
45
