KÖNYVSZEMLE „Magvar népmesék*' A B r a t s z t v o - J e d i n s z t v o kiadóvállalat ezzel a címmel bocsátotta a v a j d a sági olvasók elé első »mese-antológiáját«, v a g y i s meséskönyvét. N e m k i s j e l e n tőségű esemény, h o g y a népköltészet i s bekopogtat hozzánk, m e r t ez a könyv egy eddig is létező i r o d a l o m n a k a fölfedezését indítja f o l y a m a t b a . N e m m o n d u n k nagyot, h a a » M a g y a r népmesék«-et fölfedező útra küldjük, u g y a n i s Vajdaságban v a g y u n k , a h o v a c s a k belátogatott néha a néprajzi i r o d a l o m , de c s a k h a m a r szedte a sátorfáját és B u d a p e s t i g m e g s e m állt. P e r s z e , ez a kötet n e m új gyűjteményt képez és n e m i s »vajdaságit«, ellenben a nélkül, hogy időről-időre tudomást szereznénk a z egész, magyarság íratlan (de m á r bejegy zett) irodalomról, enélkül n e m a d h a t megfelelő értékelést és alapvető s z e m pontok hiányában tapogatódzik, m i n d a z olvasó, m i n d a gyűjtő. A m a g y a r népköltészet (hasonlóan a többi népköltészethez) h a t a l m a s skálán szólal m e g : a z érzések d a l b a n , a z események a z elbeszélő költészetben ésígytovább. A primitív s z e l l e m i képzettséggel, de költői lélekkel, e p i k a i erővel bíró ember .a fantáziájának is megtalálja a megfelelő formát, éspedig a nép mesében. A m i n t képzeletereje elbír, a m e s e f a m i n d b e l e v i h e t i mondókájába. E l l e n b e n még i l y e n n a g y , tág k e r e t m e l l e t t i s »az c s a k mese«, hogy a mese akármilyen prózai kigondolás is lehet. A mesélő s z a b a d o n hullámzó r i t m u s sal szövi tele n e m c s a k nyelvezetét, h a n e m gondolatmenetét is. (Talán ezért is tudják o l y könnyen e l t a n u l n i egymástól és reprodukálni öregek és f i a t a lok.) E z a z esztétikai jelenség nyújtott azután a l k a l m a t a r r a , hogy a gyűjte ményekben valóban »szebbnél szebbeket* találjunk, és e n n e k alapján v á l o gatták össze a » M a g y a r népmesék* kötetébe a legszebbek közül is a szebbe ket. A z összeválogatott mesék főként B e n e d e k E l e k t o l l a alól kerültek k i . v a l a m i n t a multszázadbeli Gaál György, Erdélyi és K r i z a átdolgozásából. Tehát i r o d a l m i átírásokkal v a g y inkább átköltésekkel állunk s z e m b e n és n e m eredeti népmesékkel. E z n e m c s a k megengedhető i l y e n esetben, de szük ségszerű i s volt. U g y a n i s némileg s z a k i r o d a l o m b a k e l l b e v e z e t n i e a z olvasó közönséget, tehát n e m valószínű, hogy a mesék eredeti (népi) a l a k j u k b a n már m a u g y a n e z t a h a r m o n i k u s műélvezetet nyújtották v o l n a a z egészen tág körű olvasóközönség számára. E b b e n a z esetben a táj n y e l v e k (dunántúli, szé k e l y , csángó, palóc stb.) bábelét kerülte el a kiadó, de, természetesen, más szempontokhoz k e l l e t t v o l n a a l k a l m a z k o d n i a , h a c s a k vajdasági gyüjtemé-
Ágoston
Mihály:
Magyar
népmesék
80Í
nyékből merít. M e r t a népi mesélő n e m i r o d a l m i olvasottságra, stílusszabá l y o k r a alapítja a m e s e nyelvezetét; v i s z o n y l a g o s értelemben »készen« k a p j a azt a szájhagyományíból, másrészt m e g s z a b a d o n a l k a l m a z z a a m a g a nyelvé hez, i l l e t v e a m a g a (tehát sajátos) hallgatóságának ízléséhez, beszédstílusához és főleg értelméhez. E z döntő szerepet játszik a mesék életében, fölértékel hetőségében, s a » M a g y a r népmesék* olvasásakor elsősorban ezzel k e l l számot vetnünk, mielőtt tehát m a g y a r ^népmesékről* alkotnánk fogalmat. A nép mesében b e n n e él az előadó n y e l v e , gondolkodásmódja, vérmérséklete, míg a z itt közölt szemelvényekbe a földolgozást végző író v i t t e bele önmagát, m i n t a h o g y a n p l . B e n e d e k tette a gyűjteményében. B e n e d e k egyik meséskötetéről m o n d j a Rákosi Jenő: » a föladat, m e l y e t megoldott, n e m egyszerűen a másolás, a z ismétlés, amelyeit egy k i s g y a k o r l a t után akármelyikünk i s elvé gezhetett volna.« M a m á r tovább i s megyünk ennél: c s a k ideiglenesen szük ségszerűségből kerülhetjük e l , hogy a népköltészet hamisítatlan, igazi arcát tárjuk a z olvasó elé. K o m o l y munkát igényelt a »legszelbib« népmesék összeválogatása, m e r t a szó alapfoka is már ^ igen m a g a s a n kezdődik. H a c s a k a művészileg kiforrott alkotásokat vesszük tekintetbe, a k k o r is h a t a l m a s skálával állunk szemben, térben és műfajban. A* székelyeknél, a Kiskunságon, a Nyírségen, a palócoknál, a Dunán túl és »kukoricatöréstől szárvágásig* sorolhatnám még, hol n e m — a Vajdaságot n e m is m e r t e m említeni a többiekhez viszonyítva. P e d i g a nép költészet terén m i is képviselünk, tájegységet, sőt n e m n a g y bátorság k e l l a további felosztásához s e m ; Bánát, Észak- és Dél-Bácska, B a r a n y a stb. Nyilván való tehát, hogy h a t a l m a s tömböt k e l l v a g y k e l l e n e képviselnie különösen egy i l y e n átfogó népmese-kötetnek. Kiválogatni a legszebbeket, k i e m e l n i a jellegzeteseket — a n n y i t jelent, m i n t a m a g y a r népmesevilág egészét m e g n y i t n i mesetípusaival és legszebb alkotásaival. Másrészt pedig, h a c s a k egyet l e n tájegység meséiből i s a k a r u n k meríteni, tekintetbe k e l l vennünk, hogy a »hétrofnyitől« a »nyúlfarok<<-meségik egy egész s o r o z a t n y i műfajt v a g y alcsoportot találunk: gúnyoló anekdotát, nevettető adomát, hajmeresztő boszorkánytörténeteket, rémhistórdákat, aztán o l y a n mindenfélének indítható csalimeséket, és egészen a végén, a m i l y o n ^igazán hosszú« tündérmeséket, m e l y e k n e k egyéb művészi eszközei, j e l l e g e i m e l l e t t a bonyolítása, szövevé nyessége is gondolkodásra készteti a tudatos műélvezőt is. A » M a g y a r népmesék« kötete azt a feladatát tehát, h o g y képviselje a magyarság legszebb, legkedveltebb és legjellegzetesebb meséit, n e m oldotta m e g teljes mértékben. N e m i s tehette ezt, m i v e l o l y a n bő a n y a g g a l állt szemben, a m e l y n e k a legszűkebb jellemzése és minőségi fölértékelése (válo gatás) tágabb keretet kívánt v o l n a . Műfaji szempontból sokoldalúság és ízléses fölsorakoztatás j e l l e m z i a » M a g y a r népmesék«-et. D e u g y a n e z t m o n d h a t j u k a minőségre is, n e i y e t a variánsok tisztasága, müvésziessége határoz m e g . — D e h o g y a n is képzel hetjük e l a típusok épségét, s miért szükséges ez? A z o l y a n olvasó, a k i mesét i s i s m e r , esetleg mesélőt is, biztosan fölfedezi a m a g a típusait függetlenül a változat formájától és eredeti helyétől ( u g y a n is a típus elvándorolhat a variánsok szerint e g y i k műfajból a másikba). I t t azonban, hogy a kötet g y a k o r l a t i eredménye minél általánosabb legyen, igen fontos a típusok világossága. H a egy m e s e a l a k , m i n t p l . a z a híres Erős János is átbátorkodik egyik mesetípusból a másikba, tehát egy_új cselekménykörbe,
— s ez igen sűrűn megesik, — a legtöbb esetben n e m j e l e n t i azt, h o g y m i mostmár egy. Erös János-mesére ismerünk. Közel sem. A mesélő i l y e n k o r szaktudásán fölbátorodva azt m o n d j a , hogy »az a m e s e n e m igaz«. Hát, elis merhetjük, h o g y a z is igaz, a m e n n y i r e a többi, de esztétikai egysége még n e m a l a k u l t k i . A cím v a g y a mesehős megtéveszti e g y p i l l a n a t r a a z olvasót, de a bonyolítás simasága és a cselekményláncolat — melyekből a típus rajzolódik k i — c s a k h a m a r fölfedi a kiforratlanságot, i l l e t v e e g y egységes típust » m i mikri«-változatát. A n n y i a z o n b a n kétségtelen, hogy a t i s z t a típust bármely változatában fölismeri a mesélő v a g y meseismerő, s a z olvasó számára is első s o r b a n ezek a mesék nyújtanak művészi szépet. E g y rémmese-változat, (variáns), melybe- a címadó »Erős János«-t k a p c s o l t a a mesélő. (Régi kombináció!) A mese »Haragszik-e, gazd' uram?«-néven is szokott előfordulni; m i v e l a z o n b a n s o h a s e m a cím határozza m e g a típusa a következő jelleget emelhetjük k i : a furfangos béres, k i t lenéztek, megvetettek lustaságáért, túljár a k a p z s i gazda eszén, ugyanis,többnyire rémséges dolgokat követ el, m e l y e k k e l n e m csak a gazdát leckézteti meg, h a n e m odahaza is becsületet (tekintélyt) szerez magának. A z »Erős János« pedig egy tündér-mese változata a Fehérlófiacsoportból. ( A csoportok általános jellege határozza m e g a típust.) T a r t a l m a : Erős Jánost hét éves koráig ( v a g y még hét évig) n e v e l i az a n y j a , s miután bámulatos erejéről meggyőződik (ő v a g y nevelője), világgá m e g y és külön böző k a l a n d o k b a n bizonyítja be »erejét« (1. »Fatörő«). Ennél a közölt k o m b i nált változatnál észrevehetjük a két összetevőt, n o h a l o g i k a i szakadás már n i n c s e n benne, m i v e l a mesehős n e m c s a k ravasszságát, h a n e m testi erejét is l a t b a -veti a bíró felbosszantására. Más a z o n b a n a Szerencsés Ferkó esete. A l a z a összetákoltság ( k o n t a m i náció) világosan látható. A cselekmény a »Jancsi és Juliska«-mesével i n d u l , de ez b e s e m fejeződik, h a n e m a két mesehős a » H a r a m i á k « - b a n f o l y t a t j a történetét, a m e l y epizód máig is többnyire c s a k így, trufába k a p c s o l v a f o r d u l elő. ( L . »Bolond Mihók«). Utána a h a r a m i a kiszabadítása már tökéletesen a Székelyföldön i s m e r t Tündérkopac-motívumra emlékeztet. A m e s e f o l y t a tásában még két összetevő különböztethető m e g , két tündérmesének a z a l a p motívumai. Csupán a változat kiforratlanságával magyarázhatjuk, hogy Ferkó, a főhős, szinte »elfelejt« visszatérni kiindulópontjához, a m i pedig n e m c s a k a »Juliska és Jancsi«-mesetípusra jellemző, h a n e m általános jelenség a meseszerkezetben. A következetes összekapcsolás kiforratlanságára m u t a t egy másik példa is, h o g y a mesehős s e m m i t s e m bizonyít a kivágott sárkány nyelvekkel. A hosszú tündérmesék legépebb változata a könyvben a vajdasági g y ű j tésekből származó »Fatörő«. Gyönyörű népmese, de azok közül, m e l y e k e t egys z u s z r a aligha lehet végighallgatni. A cselekmény
fokozása m i n d a d d i g t a r t ,
míg a hös számos győzelem árán el n e m j u t a z A l v i l á g lejáratához, s ez a csúcspont
az
előző
ós
rákövetkező
kalandokkal
éppoly
rátmikus
mozgást
v o n m a g a köré, m i n t a vízredobott k a v i c s : a középpontból ritkuló és g y e n gülő, de n a g y o b b hullámok f u t n a k szét. S ez a r i t m u s o l v a d művészi össz hangba
a drámai meseszövéssel, v a l a m i n t
M e g v a l l o m , a Fatöro rövid jellemzését dek-féle vagy
átírásokra, m i n t
Sárgajuh Miklós,
az igazi,
a
mese
kiforrott
nyelvezetével.
kevésbbé v o n a t k o z t a t h a t o m a
népi
formákra,
Erős János, Tehénfiú
melyek
János,
Lófi
hasonló Jankó,
Bene néven Juhász
Palkó stb. sfcb. cím alatt ismeretesek szerte a m a g y a r l a k t a vidékeken. Egyéb-
Ágoston
Mihály:
Magyar
népmesék
805
ként a Fehérlófia-csoportba tartozik és m a g a is típus nemzetközi. A z i t t közölt »Fatörő« bizonyára e g y i k e a szerkezetileg legtökéletesebb, de koránt sem a legszebb, változatoknak. A z eredeti népmesék általában szebbek, sőt j o b b a k is ennél. D e n e m c s a k ezt a szép .tündérmesét o l v a s h a t j u k a » M a g y a r n é p m e s é d ből. A »Szóló szőlő« és a palócok »Napleánya« u g y a n c s a k a legrégibb m e s e típusainak >yjó« változatai, n o h a a Vajdaság -területén kevéssé ismertek. A Pelikán c. népmesét bármily régen is írta le Erdélyi János, él m a i s , sőt él a délszláv népköltészetben is, a m i n t m á r mozivásznon i s láthattuk (»Varázskard«). A z o l y a n mese, m i n t a csángók »Péter és P á k - j a v a g y a »Király m e g "a bognár« a D u n a mellékéről, többnyire a d o m a alakjában él minálunk; de, m i n t már eml\íettük, általános jelenség a típusok vándorlása — s esetleg a motívumoké is — egyik műfaji kategóriából a másikba. Í g y p l . a S z e r e n csés Ferkó-ban említett Haramiák-motívum még s o k k a l lazábban illeszkedik bele a B o l o n d Mihók-trufába. Azután a Nagyotmondó legény adomája- a Vajdaságban is különböző formákban közismert. Érdemes megfigyelnünk a nép állásfoglalását p l . a »Király m e g a bog nár*-ban. T i p i k u s jelenség a mesék beállítására nézve. A nótázó^mulató kedvű kántornak még korhelysége ellenére i s pártját fogja a mesélő; a l a k ját n e m e s tulajdonságokkal látja e l : talpraesett, jószívű, könnyűszerrel k i játsza a király önkényeskedő szándékát. S még ennél is föltűnőbb tényt fedezhetünk föl a z » ö r d ö g m e g a plébános«-ban. A k i s tanítómese tökélete sen azonos egy Krisztus-legendával. H o g y a n magyarázzuk ezt? A léha p a p jellemét a mesélő aláhelyezi a z ördögének s n o h a a z utóbbit egyébként »gonoszlélek« minőségében képzel el, most szociális érzésű, igazságszerető meseelemként jelentetik m e g , v a g y i s : a dolgos szegényembert a z ördög is megbecsüli, míg a telhetetlen p a p n a k ő i s ellensége. .Az »Atkozott pipöre*tyúk« meséjére emlékeztet bennünket a »Jakab és a za'b«. A Pipöretyúk itt a kötetben »Kútágas« cím a l a t t található. Követke zetességében kétségtelenül jobb, határozottabb a »Jakab«-tól, e l l e n b e n e m e n nek a stílusa megőrzöttebbnek, az eredetihez közelállóbbnak mondható, és pedig a n n a k alapján, h o g y a »Pipöretyúk« népi változatai i s hasonlóan d a l lamosak. Tartalmában egy s e r e g észszerűtlenséggel v a g y következetlenséggel találkozunk, de r i t m i k u s sorai elfelejtetik velünk, hogy i l y e s m i n i s föl lehet a k a d n i . Figyeljük csak m e g a befejezőrészt ós a záróformát: »
A kiskutya megharapta
Jakabot
s J a k a b mindjárt l e a r a t t a a zabot, d e úgy, hogy egy szál s e m -maradott. H a c s a k e g y szál zab m a r a d t v o l n a , a z én mesém i s tovább tartott volna.« A k i s meséskönyv azoníban, n e m c s a k a m o l y a n könyv, h a n e m éppen o l y a n , m i n t a jó meséskönyvek s z o k t a k l e n n i A k i s g y e r e k e k , de a ritkán olvasó f e l nőttek is, elsősorban a z t nézik m e g : v a n - e kép a könyvben? E z t főleg a mesés könyvektől várják el, s e részről n e m csalódnak a » M a g y a r népmesék*-ben sem. R a j z o k illusztrálják a meséket, népi díszítő-motívumok szegélyezik és csupa m e s e h a r m o n i a a fedőlaptól a z utolsó oldalig.
Oláh Sándor r a j z a i nagymértékben e m e l i k a könyv színvonalát. Művészi r a j z o k ezek, m e l y e k nélkül i s eléggé p l a s z t i k u s a k u g y a n a mesék, de csupán a képekből is elképzelhető a m e s e tárgya. Természetesen, n e m m i n d e n esetben egyformán. Nézzünk m e g néhányat! H a a r a j z o k t e c h n i k a i tökéletességét, érzékelhetöségét vennénk bírálat alá, talán egységesebb véleményt l e h e l n e m o n d a n i . Elsősorban tehát t e m a t i k a i szempontból k e l l mérlegelnünk, m i n t h o g y n e m c s a k rajzokról, h a n e m i l l u s z trációkról v a n szó. — E g y lírai v e r s illusztrációján természetesnek vehetjük, h a az n e m áll szorosan a szöveg mellett, h a n e m fényképezi azt, h a n e m egy szimbólumban p l . továbbfolytatja a z álapérzést v a g y gondolatot. Meséknél ez furcsán h a t , csökkenti azok »hitelét«. Képzeljük e l , h o g y a n csodálkozik a z olvasó, a m i k o r a »Napleánya királykisasszony* hőse h e l y e t t egy fehéringesfehérgatyás parasztleigényt lát a képen, n o h a a »feketeruhás« mesehős egyéb ként is egy álruhás királyfi. H o g y némely r a j j n e m * i l l e s z k e d i k a mesébe, a z a b b a n is látható, hogy a mesének' n e m e g y i k mozzanatát fejezi k i , h a n e m — m i n t egy családi társasképre — pózba állítja a m e s e a l a k o k a t . Így járt e l a z előbb említett illusztrációnál is, ahol még ráadásul a királylány i s »kinŐ« a fából, n o h a a mesében ezt a jelenetet egy távoli hegyről szemléli s u g y a n c s a k jelmezben. U g y a n e z t láthatjuk a »Pelikánmadár«-nál i s : a z öreg király- búsan lógatja a fejét, n o h a a csodamadár ott ül a z o r r a előtt. E z e k n e k ellenkezőjét figyelhetjük m e g a 48-as honvéd képen: csoportkép, c s a k a mesélő k a t o n a mozog, de a téma n e m is kíván többet. A legjobb illusztrációk közé sorolnám még a »Vitéz szőcs«-öt és »Erős János«-t. A »Mindentjáró malmocská«-ban a z illusztráló művész ismét túllépett a szabadságnak azon a határán, m e l y e t a mese tárgya megenged. M i h e l y t csökken a kép e p i k a i hűsége, elidegenedik, elszigetelődik a mesétől, rniinthacsak e g y kézi l e x i k o n alkotórésze lenne, melyé ben éppen meseelemekről a d n a k fogalmat és n e m egy drámai j e l e n e t v i s s z a tükrözése v o l n a a r a j z feladata. Néha a fogalommagyarázatba i s h i b a csúszik: szegényember helyett pl. h e t y k e m a g y a r legényt találunk (»Mindentjáró m a i mocska«). A z z a l , a m i t adott a meséskönyv s a m i t adhatott, a Vajdaság legszebb új könyvei közé sorolható. Értéke a népköltészet megismertetésére és a remélhető néprajzi i r o d a l o m megindítására nézve — kétségtelen, s időszerűség tekinteté ben az olvasó esetleg c s a k a z t hiányolihatíja benne, h o g y m á r »hamarább is megjelérthetett volna«. Ágoston Mihály
