különös tekintettel a BT-re és a KFT-re

Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Kar

Gazdasági társaságok, különös tekintettel a BT-re és a KFT-re

Készítette: Tell Zita

Budapest, 2003.

3

TARTALOMJEGYZÉK

I. Témaválasztás indoka, a dolgozat célja ................................................................ 1 II. Társaságok, társasági jog rövid története, magyar társasági jog kialakulása .. 3 1. Kialakulás kezdete ................................................................................................ 3 2. Az 1875 évi XXXVII. Törvényczikk. (Kereskedelmi Törvény) .......................... 5 3. A korlátolt felelősségű társaságról és a csendes társaságról szóló 1930. évi V. törvénycikk ................................................................................................................... 6 4. A társasági jog helyzete 1945 után........................................................................ 8 5. 1988. évi VI. törvény .......................................................................................... 12 III.A társaságok fajtái ................................................................................................ 17 1. Közkereseti társaság............................................................................................ 17 2. Betéti társaság ..................................................................................................... 18 3. Közös vállalat...................................................................................................... 18 4. Korlátolt felelősségű társaság ............................................................................. 19 5. Részvénytársaság ................................................................................................ 19 6. Egyesülés............................................................................................................. 20 7. Közhasznú társaság ............................................................................................. 21 8. Külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepéről és a kereskedelmi képviselet IV. Joggal élni és visszaélni......................................................................................... 23 V. Vállalkozó, kényszervállalkozó ............................................................................ 26 VI. Betéti társaság........................................................................................................ 27 1. A betéti társaság fogalma .................................................................................... 27 2. A betéti társaság alapítása ................................................................................... 28 3. A bt. székhelye, telephelye, fióktelepe................................................................ 31 4. Betéti társaság tagjai ........................................................................................... 33 5. A gazdasági társaság tevékenységi köre ............................................................. 33 6. A társaság (tagok) vagyoni hozzájárulása, rendelkezésre bocsátásának módja és ideje ......................................................................................................................... 34 7. A cégjegyzés módja ............................................................................................ 35 8. A betéti társaság üzletvezetése és képviselete .................................................... 36

4 9. Gazdasági társaság működésének időtartama ..................................................... 38 10. A betéti társaság legfőbb szerve, döntéshozatal................................................ 38 11. Személyes közreműködés ................................................................................. 39 12. A betéti társaság külső viszonyai ...................................................................... 39 13. A tagsági viszony megszűnése.......................................................................... 40 14. Egyszerűsített végelszámolás............................................................................ 43 VII.Korlátolt felelősségű társaság.............................................................................. 44 1. Fogalma, tartalma................................................................................................ 44 2. Törzstőke és törzsbetét, befizetésük, beszolgáltatásuk ....................................... 46 3. Mellészolgáltatás, pótbefizetés ........................................................................... 47 4. Üzletrész.............................................................................................................. 48 5. A törzstőke védelme............................................................................................ 50 6. A taggyűlés.......................................................................................................... 51 7. Az ügyvezetők..................................................................................................... 53 8. A felügyelő bizottság .......................................................................................... 54 9. A könyvvizsgáló.................................................................................................. 55 10. Társasági szerződés módosítása, törzstőke felemelése, leszállítása.................. 56 11. A társaság megszűnése...................................................................................... 57 12. Egyszemélyes kft. ............................................................................................. 57 VIII. A Gt. várható módosításai, EU harmonizációja ............................................. 59 1. EU harmonizációról általában............................................................................. 59 2. A jogharmonizációt biztosító törvénytervezet néhány rendelkezése .................. 60 Utószó ........................................................................................................................... 63 Felhasznált irodalom

5

I. Témaválasztás indoka, a dolgozat célja. Napjainkban a /kül/kereskedelemben különböző cégekkel naponta találkozunk Nem kizárólag egy jogász számára nélkülözhetetlen annak ismerete, hogy ezek a cégek hogyan jönnek létre és működnek. Szélsőséges esetekben rendkívül fontos lehet számunkra az, hogy létező céggel állunk-e szemben, a cég nevében az arra illetékes személy írt-e alá és még sorolhatnám azokat a szempontokat amelyek fontossá teszik az emberek többségének ezen a területen való jártasságot. Természetesen a fontosság okából még más témát is választhattam volna. Egyedi választásomat az is motiválta, hogy már második diplomám anyagi hátterét egy ügyvédi iroda biztosítja, ahol munkaidőm jelentős részében éppen társaságokkal foglalkozom. Nem egy-két naggyal, hanem sok-sok közepessel és kicsivel. Ezek között – talán a többségben hazaiak vannak, - de jelentős számban részben, vagy egészben külföldi érdekeltségűek is. És még a külföldi társaságok is különbözőek. Sok közöttük az Európai Unióhoz tartozó országbeli (osztrák, német, olasz, holland, angol), de előfordulnak keletiek (ukrán, orosz, azeri), sőt még távol-keletiek is. Mióta a vietnami budapesti kolónia jelentős személyisége megfordult az irodában, azóta jelentős számban fordultak meg irodánkban e távoli országból származó ügyfelek. Bár hivatalosan külföldiként tekintik

őket, én mégis úgy vélem, hogy külön

kategóriaként kell tekinteni, erdélyi, kárpát-aljai, délvidéki nemzettársainkat akik szintén gyakran megfordulnak az irodában. Az ismeretszerzés gazdag tárházára azért hivatkoztam, hogy nem csupán tíz szakkönyvet kívántam e dolgozat megírása céljából összeollózni, hanem bőven merítek e társaságok „kezelése” során szerzett tapasztalatokból. Ezek a konkrét ügyek ugyanakkor konkrét hivatkozásként nem jelenhetnek meg. Az ügyvédi titoktartás nemcsak az ügyvédekre, hanem az iroda minden dolgozójára vonatkozik. Ez a pontos hivatkozásnál és forrásmegjelölésnél is fontosabb. Ettől függetlenül nem érdekességeket, egyedi kuriózumokat próbálok leírni. Inkább azokra a jelenségekre hivatkozom amelyek általánosak, vagy tipikusak. A dolgozat nem jogi egyetemi diploma szerzéséhez készült. Így nem kívánok a társasági jog elméleti kérdéseivel foglalkozni, s nem áll szándékomban kézikönyv-szerűen az

6 összes vonatkozó jogszabályt, állásfoglalást összedolgozni. Szeretném inkább a társaságok alapításának és működésének gazdasági, társadalmi, szociológiai hátterét is feltárni, a szokásos ügyeskedésekkel és kiskapu keresésekkel is foglalkozni. A témára tekintettel a jogi kérdéseket sem kerülöm meg és törekszem ebből a szempontból pontos lenni. Ugyancsak a gyakorlati tapasztalatok ösztönöztek arra, hogy a gazdasági társaságok közül részletesebben a betéti társasággal és a korlátolt felelősségű társasággal foglalkozzam. Jelenleg Magyarországon ezek a legelterjedtebb társasági formák.

7 II. Társaságok, társasági jog rövid története magyar társasági jog kialakulása 1. Kialakulás kezdete. A XIII. században zajlott le a feudális Európában az első technikai forradalom. A kereskedelem és ipar egyre bonyolultabb szervezést és nagyobb befektetést igényelt. A szükséges tőkét sokszor csak társulás útján lehetett biztosítani. Először csak alkalmi egyesüléseket hoztak létre, majd kialakultak az első társaságok. A kettős könyvvitel bevezetése a társasági vagyonnak a magánvagyontól független nyilvántartását tette lehetővé. Bevezették a cégjegyzéket is. A közkereseti társaság a legrégibb és leggyakrabban előforduló társasági forma, amelyben a tagok korlátlanul, s egyetemlegesen feleltek. A tagoknak jól kellett ismerni egymást ahhoz, hogy a másikban megbízzanak, tehát elsősorban családi, baráti kötelék fűzte össze őket. Az egyetemleges felelősség pedig a hitelezőket biztosította arra az esetre is, ha a társaság vagyona nem volt különösen magas. A tagok

nemcsak

vagyonukkal, hanem általában személyükkel is részt vettek a társaság életében. Természetesen nem egyenlő mértékben. Kialakult egy vezető, aki a többiek nevében is jogosult volt eljárni. Ezt az 1673. évi Colbert által patronált Ordonannce de Commerce kötelezővé is tette. A betéti társaságnak az itáliai commenda volt az első megjelenési formája. A kültag bankár csak árut, pénzt, hajót

adott a vállalkozónak, hogy azt eredményesen

gyümölcsöztesse. Természetesen magas nyereséget kötött ki magának, de felelőssége csak a rendelkezésre bocsátott vagyon erejéig terjedt, s neve általában rejtve maradt. Első modern szabályozása szintén a

Ordonannce de Commerce-ben történt meg. Ez a

szabályozás annyiban különbözik a későbbiektől, hogy a kültagokat is felelőssé tette a hitelezőkkel szemben. A társasági jogban a magyar szabályozásnál mintának tekintett német szabályozás a commenda két fajtáját ismerte. Az egyik megegyezett a már ismertetett francia mintával. A másik az un. csendes társaság volt, ahol a tőkéstárs megőrizte inkognitóját és külső harmadik személyekkel szemben semmiféle jogi kapcsolatba nem lépett.

8 Magyarországon a társasági jogot először szabályozó 1840. évi 18. tc. középutat választotta. Csak olyan betéti társaságot ismert el, ahol a kültagok valóságban megjelentek. A kültag felelős volt betétje erejéig, de nem volt kötelezve a cégjegyzékbe való bejegyeztetésre. E jogszabály nem ismerte külön a csendes társaságot. Az első nagyméretű társaságok a tengerentúli kereskedelem lebonyolításának céljából alakultak. Az első két társaság mely az 1600-as években beírta nevét még a világtörténelembe is, az 1602-ben alapított Holland- Kelet-Indiai és az 1613-ban alapított Angol-Kelet-Indiai Társaság voltak. A római jogi elvektől eltérően a tagoktól különálló szervezettel és jogi személyiséggel rendelkeztek, vagyonuk szintén elkülönült a tagokétól. Alapszabályukat állami jóváhagyással hozták meg, de az állam ugyanakkor mégsem igyekezett államosítani őket. Így a legnagyobb tőkét mozgató és a legbonyolultabb szabályokat alkalmazó részvénytársasági forma is már korán kialakult. Mivel az első részvénytársaságok működését nemcsak nagy sikerek, hanem nagy bukások is kisérték, biztonsági intézkedésként vezettek be. Ilyenek voltak pl., hogy a társaság tevékenységéről mérleget kell készíteni és a nyereség szétosztása csak ennek alapján volt lehetséges. Születtek viszont olyan szigorú intézkedések, amelyek már nem elősegítették, hanem akadályozták a részvénytársaság szervezését és működését. Így pl. az 1720-ban Angliában hozott „Bubble Act” csak a névre szóló részvényeket engedélyezte és a részvényesek korlátlan, s egyetemleges felelősségét írta elő. A mai modern részvénytársaságot a Code de Commerce (1808) szabályozta először, mely ugyan a részvénytársaság alapítását állami engedélyhez kötötte, de a részvénytársaság legfőbb irányító szervének a közgyűlést tekintette, ahol mindenki vagyoni részesedésének (részvényeinek) arányában szavazhatott. Lehetővé tette bemutatóra szóló részvények kibocsátását és garantálta a részvények erejéig terjedő korlátolt felelősséget. Magyarországon – a közismert tőkeszegénységre tekintettel - különösen fontos volt a részvénytársasági forma. Az első részvénytársaság a hazai történelembe is bevonult Lánchíd

Részvénytársaság

volt

(1826).

Az

első

modern

nagytőkéjű

ipari

részvénytársaság a Pesti Hengermalom Részvénytársaság (1839) lett. Ezt követően az 1840 évi 18. tc. már jogszabályi szinten is szabályozta a részvénytársaság alapítását és működését. E témát

elsőként rendező jogszabály szerint az alapszabályt a

Helytartótanácsnak kellett bemutatni, névre szóló részvény volt csak a megengedett és tíznél több szavazattal senki sem rendelkezhetett.

9

2.

Az 1875 évi XXXVII. Törvényczikk. (Kereskedelmi Törvény)

A kiegyezést követően a rohamos ipari és kereskedelmi fejlődés szükségessé tette egy modern és egységes kereskedelmi törvény megalkotását. A minta a Németországban 1862-ben elfogadott

kereskedelmi törvény volt. Tekintettel arra, hogy ezt a törvényt

Ausztria – ekkor még a Deutscher Bund tagja – 18+3-ban átvette, mindenképpen modellül szolgált a magyar szabályozáshoz. A kereskedelmi miniszter 1872-ben Apáthy Istvánt bízta meg a magyar kereskedelmi törvény elkészítésével.

A részben németről

való fordítást tartalmazó törvény 1876. január 1-jén lépett hatályba. A jogszabály elősegítette azt a nagymértékű ipari fejlődést, melynek eredményeképpen az ipar részesedése a nemzeti termelésben az 1850-es 8%-os mértékről 1913-ra közel 25%-ra emelkedett. A Kereskedelmi törvény 64.§-a közkereseti társaság fogalmát úgy határozta meg, hogy „Közkereseti társaság keletkezik, ha két vagy több személy kereskedelmi üzletet közös cég alatt , korlátlan és egyetemleges kötelezettség mellett folytat” Már a Kereskedelmi törvény is a betéti társaságot a közkereseti társaság egyik alakzatának tekintette és csak az eltéréseket szabályozta. A Kereskedelmi Törvény 125.§-a szerint „Betéti társaság keletkezik, ha közös cég alatt folytatott kereskedelmi üzletnél a társak közül egy, vagy több (kül)tag csak kikötött vagyonbetétével felelős, míg ellenben egy, vagy több (bel)tagot korlátlan és egyetemleges felelősség terhel.” A szabályozás szerint, mind a beltag, mind a kültag betétjét csak a többiek beleegyezésével ruházhatta át. A beltagok jogai öröklés útján átszállhattak, míg a kültagoké nem. A jogszabály legrészletesebben a részvénytársaságot szabályozta. (147-209.§). E jogszabály 147.§-a szerint „Részvénytársaságnak azon társaság tekintetik, amely előre meghatározott, bizonyos számú és egyenértékű ( egész, vagy hányad) részvényekből álló alaptőkével alakul, s melynél a részvények tulajdonosai csak részvényeik erejéig felelősek.” A jogszabály szabályozta az alapszabály kötelező tartalmát, a cégjegyzékbe való bejegyzési és a közzétételi kötelezettséget, a részvényesek jogait és kötelezettségeit, az évente legalább egyszer összehívásra kerülő közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozó ügyeket, az igazgatóság és a felügyelő bizottság jogait és kötelezettségeit, felelősségét, a részvénytársaság felosztásának módját.

10 Külföldi részvénytársaság címszó alatt foglalkozott azokkal a külföldön alapított részvénytársaságokkal, amelyek Magyarországon képviseletet, vagy fióktelepet működtettek. Ezen jogszabály szabályozta a szövetkezeteket is. 3. A korlátolt felelősségű társaságról és a csendes társaságról szóló 1930. évi V. törvénycikk. E klasszikus társasági forma alakult ki legutoljára, nem spontán, hanem a jogtudomány által megalkotottan. Dán „találmánynak” számított, de Németországban terjedt el legkorábban. Bevezetését elősegítette, hogy az 1884. évi részvénytársasági novella részvénytársaság létrehozását csak tőkeerős cégek számára tette lehetővé. Az 1892-ben meghozott törvény nem a társaság, hanem a társaság tagjainak korlátolt felelősségét biztosította a részvénytársasághoz hasonlóan. Ugyanakkor a személyegyesülésnél fennálló bizalomra építve a részvénytársaságnál egyszerűbb szabályokat alkotott meg. Németországban rövid időn belül ez lett a legnépszerűbb társasági forma. A jogszabály létrejöttét követően rövid időn belül ötször

annyi korlátolt felelősségű társaságot

alapítottak mint részvénytársaságot. 1990-es adat szerint Németországban százszorosa volt a kft-k száma, mint a részvénytársaságoké, igaz hogy össztőkéjük összege közel azonos volt. Magyarországra az osztrák törvényen keresztül az 1920-as évekre jutott el e társasági forma. Az osztrák törvény indokolása szerint a kft. részvénytársaság részvény nélkül és betéti társaság beltag nélkül. A hazai törvény megszületését elősegítette, hogy a 7.000/1925. sz. PM rendelet a helyi jellegű részvénytársaságnál 100.000. pengőben, a többi részvénytársaságnál 150.000.pengőben határozta meg az alaptőke legalacsonyabb összegét. A Kuncz Ödön által készített és a Parlament által elfogadott törvényjavaslat lett az 1930. évi V. törvénycikk. E szerint a jogszabály korlátolt felelősségű társaság fogalmát - visszautalva a kereskedelmi törvényre – olyan kereskedelmi társaságként határozta meg, amely előre meghatározott törzsbetétekből álló törzstőkével alakul, s amelynél a tag felelőssége a társasággal szemben törzsbetétének szolgáltatására és a társasági szerződésben megállapított esetleges egyéb vagyoni hozzájárulásokra terjed ki. A társaság kötelezettségeiért a tag egyébként nem felel. A törzstőke minimális összege 10.000.

11 pengőben, míg az egyes tagok minimális törzsbetéte 1.000. pengőben került meghatározásra. A részvénytársaságénál lényegesen alacsonyabb összegek folytán korlátozták a kft működési lehetőségét. Így biztosítással, bank és pénzváltóügyekkel iparszerűen nem foglalkozhatott, takarékbetétet nem fogadhatott el, záloglevelet, vagy értékpapír jellegű kötvényt nem bocsáthatott ki. A tagok közötti bizalmi jelleg biztosításának érdekében tiltotta a tagoknak hirdetés útján való gyűjtését. A társasági szerződést ügyvéd által ellenjegyzett magánokirati formához kötötte. Előírta a szerződés minimális tartalmát. A társaság érvényes létrejöttét bejegyzéshez kötötte. A törvény azon rendelkezéséből, hogy „a tagok száma kettőnél kevesebb nem lehet” egyértelműen kitűnik, hogy az egyszemélyes társaságot nem ismerte. Az üzletrész szabad átruházását csak a társaság tagjai között tette lehetővé, míg kívülállóval szemben a társaság által kijelölt harmadik személy javára elővételi jogot biztosított. A társaságnak ilyen joga nem volt. A jogszabály a taggyűlésnek főfelügyeleti és utasítási jogot biztosított, s meghatározta a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozó ügyeket. Kizárta a tagot a szavazásból, ha az ügy tárgyára tekintettel ellenérdekű volt, kivéve az ügyvezető és a felügyelő választását. Ügyvezető elnevezéssel jelöli a társaság ügyeit intézőket és képviseletét ellátókat. Több ügyvezető esetén az együttes intézkedési jogot tekintette főszabálynak A társasági szerződés, vagy a taggyűlés engedélyének függvényében lehetővé teszi cégvezető, illetve kereskedelmi meghatalmazott kirendelését. A jogszabály 150.000. pengőt meghaladó törzstőke, illetve huszonötöt meghaladó taglétszám esetén kötelezővé tette felügyelő bizottság létesítését. A felügyelő bizottságnak legalább negyedévenként vizsgálni kellett a társaság teljes anyagi helyzetét. A felügyelő bizottság tagjai (felügyelők) kötelesek voltak minden taggyűlésen megjelenni. Jogosultak voltak egyes szakkérdésekben a társaság költségére szakértőt és szakértőket kirendelni. A jogszabály szabályozta a felügyelő bizottság mellett vagy helyett működő egy vagy több hites könyvvizsgáló intézményét, de feltétlen alkalmazását nem írta elő. A kereskedelmi törvényhez hasonlóan szintén szabályozta a külföldi kft-knek (külföldi korlátolt felelősségű társaságoknak) a Magyarországon létesített fióktelepét és képviseletét. A jogszabály - először és utoljára - szabályozta a „csendes társaságot”. Azt nevezte csendes társaságnak, ha valaki, „a csendestárs” úgy vett részt más vállalatában, hogy

12 ennek üzleti eredményében - legalábbis a nyereségben – részesedett, kifelé azonban nyilvános tagként nem jelentkezett, a vállalat kötelmei pedig egyedül a vállalat tulajdonosát jogosították vagy kötelezték. A csendes társaságot a korábbi szakirodalom minősített kölcsönszerződésnek tekintette és szabályozását nem tartotta szükségesnek. Miután kiderült, hogy szabályozatlanságának ellenére létezett, ezért már a törvényalkotó is szükségesnek tartotta szabályozását. Az 1930. évi V. törvénycikkellyel a magyar társasági jog akkori teljes kodifikációja megtörtént. 4.

A társasági jog helyzete 1945 után.

Az 1945-öt követő néhány évtized elsősorban a nagy állami vállalatok és az állam által minden oldalról felügyelt szövetkezetek korszaka volt. A társaságokon kívül még jogi személyiséggel bírtak a társadalmi szervezetek is. A gazdasági tevékenység elsősorban állami vállalatokon keresztül bonyolódott le. Az állami vállalat nem különült el a központi gazdaságirányítástól. Lényegében az államapparátus legalsóbb szerveként működött. Feladata a tervben előírt termelés, ill. szolgáltatás volt. Mint speciális állami szerv kezelte az állam által rendelkezésére bocsátott eszközöket, amelyek felett operatív igazgatási jogok illették meg, de csak a tervben meghatározott keretek között használhatta fel őket. vállalatot

bármikor

és

bármire

kötelezhette,

Az irányító szerv a

függetlenül

annak

anyagi

következményeitől. A vállalat eredményessége nem a nyereségtől, hanem a terv teljesítésétől, illetve túlteljesítésétől függött. A vállalat igazgatóját felülről nevezték ki illetve váltották le, fizetését, jutalmazását is felülről végezték. Nem rendelkezett a nyereség, illetve többlettermék felett sem. A többszörös államosítási hullámot követően gazdasági társaság csak elvétve maradt. Néhány külföldi érdekeltségű korlátolt felelősségű társaság és részvénytársaság élte át a rendszerváltást. Vita volt még arról is, hogy a közkereseti társaság még létezőnek tekinthető gazdasági társasági forma-e. Első időben a jogi szabályozásukkal sem nagyon foglalkoztak.

A. Ptk megalkotása (1959) és hatályba léptetése (Ptk.é, 1960) vetette fel

azt a problémát, hogy tulajdonképpen mit is kezdjenek a meglévő társasági joggal. A Ptk.é lényegében a részvénytársaság és korlátolt felelősségű társaság szabályozását tartotta – némi módosítással fenn, de alacsonyabb fokú szabályozási módszerrel még

13 ezek tevékenységét is kordába szorította. A társaságot nem tekintette alapvető gazdálkodási formának. A gazdaságirányítás 1968. évi reformjának, vagy közismert nevén az új gazdasági mechanizmus korszakának kellett ahhoz bekövetkeznie, hogy legalább a gazdálkodó szervezetek horizontális társulási joga elismerést nyerjen. Az első komolyabb lépés a gazdasági társulásokról szóló 1970. évi 19. sz. tvr. volt. A 28/1972 ((X.26) PM rendelet a közkereseti társaságot, a részvénytársaságot és a korlátolt felelősségű társaságot elsősorban a külföldiek részvételével működő társulásnak tekintette. Az 1978. év volt jelentős a kodifikáció szempontjából. A Ptk-ba foglalt alapvető szabályozás alapján a gazdasági társulásokról kiadott 1978. évi 4. sz. tvr. próbált rendszert teremteni. . Ennek 49.§-a a részvénytársaságot és a korlátolt felelősségű társaságot a gazdasági társulások speciális – külföldiek részvételével működő - formájaként kezelte . A kereskedelmi társasági formák kivételes belföldi használatára a 303/1978. (IV.5) IM IV/2 közlemény adott tájékoztatót. A Ptk-nak az 1977. évi IV.tvr-rel megállapított 58. §-a

három jogi személyként

működő gazdasági társulást ismert el: a betéti társulást, a közös vállalatot és az egyesülést. A Ptk. 58.§ (2) bekezdése szerint a betéti társaság meghatározott vagyoni betétekből álló induló vagyonnal alakult meg és – ha jogszabály másként nem rendelkezett – a tagok betétjük erejéig feleltek. Az 1978. évi. 4. tvr 32.§-a a betéti társulást olyan korlátolt felelősségű társulásnak tekinti, amely a működéséhez szükséges meghatározott vagyoni betétekből álló vagyonnal alakul. A pénzügyminiszter az ágazati miniszterrel együtt határozta meg a betét legkisebb összegét. Pótbefizetés vállalható volt. Később a pótbefizetés előírása általánossá vált. A közös vállalat működéséhez szükséges vagyont a Ptk 58.§ (3) bekezdése szerint a tagok biztosítják, a vállalat kötelezettségeiért a tagok kezeként felelnek. A végrehajtást biztosító PM rendelet szerint a társulási szerződésben a közös vagyont úgy kellett megállapítani, hogy az legalább egy évig zökkenőmentes működést biztosítson. Kötelező volt a nyereségből tartalékalapot létrehozni, s veszteség esetén a kezesi felelősség érvényesítését megelőzően ezt használták fel először. A Ptk. 58.§. /4/ bekezdése szerint az egyesülés a tagok érdekeinek előmozdítására és erre irányuló együttes tevékenységük összehangolására szolgált. Önálló vagyonnal rendelkezett és kötelezettségeiért a tagok kezesként feleltek. Az 1978. évi. 4. tvr. 40.§-a

14 szűk határok között lehetővé tette számára kiegészítő jellegű gazdasági tevékenység végzését. Az 1982-ben indult „legújabb mechanizmus” hozott a GMK-k VGMK-k bevezetésével változást a ”társasági jog”-ban. Az 1981 évi 15. tvr.1.§-a felhatalmazása alapján kiadott 28/1981 MT rendelet a magánszemélyek társas vállalkozását tette lehetővé egyelőre még szűkre szabott keretek között. Magánszemélyek fogyasztási és egyéb szolgáltatás, kisüzemi termelés és a gazdálkodó szervezetek tevékenységét kiegészítő tevékenység végzésére, valamint ezek szervezésére és elősegítésére hozhattak létre társasági szerződéssel jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági munkaközösséget. GMK-t kereskedelmi tevékenység szervezésére és elősegítésére is létre lehetett hozni, de kereskedelmi tevékenység végzésére már nem. Magánszemélyek társaságot csak ezen jogszabály keretében létesíthettek. A kisiparos is részt vehetett a GMK-ban a külön kisiparának megtartása mellett. (Folytathatott tehát egyszerre két korlátlan felelősséggel járó

tevékenységet.)

Ugyanakkor

ugyanazon

magánszemély

egyszerre

két

munkaközösségben nem vehetett részt. A jogalkotó háttérjogszabálynak a Ptk polgári jogi társaságra vonatkozó rendelkezéseit határozta meg. Egy munkaközösségnek 2-30 személy lehetett tagja. A belépést lehetővé tette munkaviszony /szövetkezeti tagsági viszony/ mellett, de valaki főállású GMK tag is lehetett. Munkaviszony mellett végzett tevékenységnél természetesen a Munka Törvénykönyvében előírt engedélyt meg kellett szerezni, illetve a bejelentési kötelezettséget teljesíteni kellett. A munkaközösség létesítéséhez a tanács szakigazgatási szervének jóváhagyása szükséges volt. Ugyanakkor az államigazgatási szerv csak akkor tagadhatta meg a jóváhagyást, ha a szerződés jogszabályba ütközött. A munkaközösséget a cégjegyzékbe is be kellett vezettetni. A regisztrálásnál ismeri el csak, hogy a GMK. tulajdonképpen kkt. „A bejegyzésnél a közkereseti társaságra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni” A jogszabály tartalmazott különböző szokványos társasági jogi előírásokat névre, képviseletre, székhelyre vonatkozóan. Ugyanakkor vigyázott arra is, nehogy a magánvállalkozás túlságosan terjedelmesre sikerüljön, vagy „kizsákmányoló” jellegű legyen.

Előírta minden tagnak a személyes munkavégzési kötelezettséget. Még a

legnagyobb létszámú munkaközösség is csak legfeljebb 10 alkalmazottat ill. bedolgozót foglalkoztathatott, de ha kisiparos is tagja volt az ő alkalmazottai figyelembevételével sem haladhatta meg az alkalmazotti létszám a 30 főt. Szakmunkástanulókat a munkaközösség ugyan foglalkoztathatott, de a szakmunkástanulók létszáma nem

15 haladhatta meg az egyes szakmákban az azonos szakképzettségű tagok, alkalmazottak és segítő tagok létszámának háromszorosát. A segítő családtagok számát ugyan nem korlátozta, de előírta azt a közeli hozzátartozói kört, akik ennek tekinthetők voltak. A szakigazgatási szerv a megalakításhoz való hozzájárulási előíráson túlmenően működés feletti ellenőrzési jogot, és megszüntetési jogot is kapott. A jogszabály kapcsolatot tett lehetővé e magántársaságok és a „szocialista” gazdálkodó szervezetek között. E szervezetek a dolgozóik és nyugdíjasaik részvételével alakult munkaközösséget eszközök átengedésével, helyiség átengedésével és más módon támogathatták a vállalat és a munkaközösség közötti kapcsolat módját, a támogatást valamint annak feltételeit külön szerződésben meghatározva. A rendelet az olyan munkaközösséget, amely kizárólag ugyanannak a vállalatnak a dolgozóiból és nyugdíjasaiból állt, elsősorban a vállalat eszközeit hasznosította és amelynek tevékenységéért a vállalat felelősséget vállalt vállalati gazdasági munkaközösségnek nevezett el. VGMK esetén a társasági szerződés jóváhagyásához a vállalat vezetőjének a hozzájárulása volt szükséges, ez feltételhez köthető volt és a hozzájárulás visszavonása esetén a szakigazgatási szerv köteles volt a VGMK-t feloszlatni.

A munkaközösség nevében utalni kellett a vállalatra, székhelyének

egyeznie kellett a vállalat székhelyével, telephelyével, segítő családtagot, alkalmazottat, bedolgozót és szakmunkástanulót nem foglalkoztathatott. A VGMK tagjai a munkaközösség kötelezettségeiért csak az általuk teljesített vagyoni hozzájárulással és a munkaközösségben szerzett jövedelmükkel feleltek, ezt meghaladóan a felelősség a vállalatot terhelte. A VGMK sok visszaélés forrása lett. (A vállalati munkavégzést a bérkorlátokra tekintettel erre számolták el, a munkavállaló főmunkaidőben VGMK munkát végzett, vállalati forrásokat megfelelő térítés nélkül hasznosítottak, a főnököket illett bevonni és díjazni a megfelelő teljesítmény nélkül is) Ugyanakkor nem szabad elhallgatni azok tisztességét sem, akik tényleg munkaidőn kívül és a vállalat munkaeszközeiért megfelelő

ellenértéket

fizetve

végezték

tevékenységüket,

s

nem

kellett

mellékfoglalkozást, vagy fekete munkát vállalniuk a jobb megélhetéshez szükséges többletjövedelemért. A VGMK-k általában nem élték túl az anyavállalatot. Ugyanakkor számos jelenlegi társas-vállalkozás GMK-ként indult és nőtte ki magát.

16 A nyolcvanas évek második felében a „szocialista szektorban” is megindult a társaságok alakításának folyamata. Ebben jelentős szerepe volt a külföldi tőkének is, amit első időben jelentős bürokráciával és korlátokkal, de azért egyre nagyobb mértékben engedtek bejönni. Előkerültek a soha hatályon kívül nem helyezett, csak „Csipkerózsika álmukat” alvó jogszabályok a Kft-re és Rt-re vonatkozóan. Leporolták a hajdanvolt legfelsőbb bíróságnak, a Kúriának a döntéseit, határozatait, mert ezeket kellett alkalmazni, ha a régimódi jogszabály és annak különböző jogalkotói szinten hozott aktualizálásai sem nyújtottak megfelelő támpontot. A Fővárosi Bíróságon két bíró is foglalkozott ezen társaságok ügyeivel, akik közül rövidesen az egyik a Fővárosi, a másik a Pest Megyei Cégbíróságnak az elnöke lett. Nyilvánvalóvá vált, hogy egy régi-új szemléletű, új jogszabályra van szükség. A rendszerváltás nem köthető egyetlen eseményhez, időponthoz, mert az egymás utáni események sorozatából állt. A gazdasági társaságokról szóló, 1989. január 1-jén életbe lépett 1988. évi VI. törvény a gazdasági rendszerváltás egyik jelentős jogszabályának tekinthető, de ugyanakkor még tartalmazott olyan rendelkezéseket, amelyek a közelmúlt szemléletét tükrözték, melyek a rendszerváltás kiteljesedésével rövid időn belül meghaladottakká váltak. E jogszabály első módosításait nemcsak az alkalmazása során szerzett tapasztalatok indukálták, hanem a gazdasági rendszerváltás befejező fázisai is megfigyelhetők bennük. 5. 1988. évi VI. törvény. A szakirodalomban régi Gt.-nek rövidített törvény hat társasági formát ismert el: -

közkereseti társaság ( alfajként szabályozva a gazdasági munkaközösséget és a

jogi személy felelősségvállalásával működő gazdasági munkaközösséget) -

betéti társaság

-

egyesülés

-

közös vállalat

-

korlátolt felelősségű társaság

-

részvénytársaság.

17 A régi Gt. 2.§-a már előírta a típuskényszert, azaz gazdasági társaság csak e jogszabályban előírt módon és formában volt létesíthető. Megkülönböztetett jogi személyiségű és nem jogi személyiségű társaságokat. A szövetkezeteket nem sorolta a gazdasági társaságok közé. Egyértelműen kimondta háttérszabályként a Ptk.-t. A társasági szerződés tartalmának megállapításánál a jelenleginél nagyobb szabadságot engedélyezett a régi Gt., amikor annak a 20.§-a lehetővé tette a tagoknak, hogy „e törvénynek a társasági szerződésre vonatkozó rendelkezéseitől eltérhetnek, ha e törvény az eltérést nem tiltja”. A régi Gt. szerint csak az Rt-nél volt kivétel, ahol az eltérést a jogszabályi megengedéshez kötötték. A jogszabály lehetővé tette ugyan, hogy minden külföldi és belföldi társaságot alapítson, de fenntartott még bizonyos megkülönböztetéseket a külföldiekkel és a magánszemélyekkel szemben. Így pl. a részvénytársaság kivételével csak országában cégként bejegyzett külföldi vehetett részt társaság alapításában. Többségi külföldi tulajdonban lévő cég alapításához pedig a Pénzügyminisztérium és a Kereskedelmi Minisztérium együttes engedélyére volt szükség, ami három hónapig is eltarthatott. Korábbi jogi rendelkezésekkel szemben lehetővé tette a kft és az rt. vonatkozásában az egyszemélyes társaság alapítását (működtetését). Megfordult a helyzet a külföldi tőke vonatkozásában. Amíg korábban tiltották, később szűk körben lehetővé tették, majd hosszabb, rövidebb engedélyezési eljárás alá vonták a külföldi tőke részvételének lehetőségét, addig már adózás szempontjából kifejezetten előnyben részesítették a külföldi tőkét. Így történt meg gyakran, hogy az 1.M.Ft tőkével rendelkező Kft-nél befizették a külföldi rokont, ismerőst 20%, azaz 200e. Ft erejéig. A többletadminisztráció az adókedvezménynél kifizetődött, 200e. Ft értékű valutához pedig – ha nem fehéren, akkor feketén – hozzá lehetett jutni. A régi Gt 22.§-a is előírta, hogy nem pénzbeli betét csak forgalomképes dolog lehet, ezt a rendelkezést mégis pontosítani kellett a sok visszaélésre tekintettel. A régi Gt. 24.§-a szerint a társaság ugyan a cégjegyzékbe való bejegyzéssel, de a társasági szerződés megkötésének, részvénytársaságnál az alapszabály elfogadásának napjára visszamenőleges hatállyal jött létre. Ugyanez vonatkozott – kifejezett ellenkező szabályozás hiányában – a módosításra is.

Utólag nehéz megállapítani, hogy a

jogszabályalkotó érezte-e meg azt, hogy (különösen Budapesten) 2-3 évig is el fog tartani egy cég /módosítás/ bejegyzése, vagy pedig azért tartott ilyen hosszú ideig, mert enélkül is tudott működni a cég.

18

A régi Gt. eredeti szövege a közkereseti társaságnál külön nevesítette a gazdasági munkaközösséget és a jogi személy felelősségvállalásával működő gazdasági munkaközösséget. Ez részben a még le nem zárult rendszerváltozás miatt a magánszektor még mindig meglévő megkülönböztetését jelentette, részben figyelemmel volt a már működő gmk-ra és VGMK-k-ra is. A korlátot már az 500 munkavállaló alkalmazhatósága jelentette. A jogi személy felelősségvállalásával működő gazdasági munkaközösség terminológia a vállalati gazdasági munkaközösség elnevezés helyébe lépett. A szabályozásnak volt egy jelentős rendelkezése, ami lehetővé tette a VGMKnak GMK-vá alakulását. Az anyacégek ugyanis felelősségvállaló nyilatkozatukat egyre gyakrabban vonták vissza és az önállóan is működni képes társaságnak biztosítani kellett

az

egyszerűbb

átmenetet

a

megszűnés

és

újraalakulás

bonyolult

mechanizmusával szemben. A régi Gt az egyesülést még önálló társulási formának tekintette. Csak jogi személyek lehettek a tagjai. A régi Gt. a közös vállalatnál hangsúlyozza, hogy a tagok csak jogi személyek lehetnek. A régi Gt. a Kft alapításánál a törzstőke minimális összegét 1.000.000. Ft-ban határozta meg. Ebből a pénzbetét összege nem lehetett kevesebb 500.000. Ft-nál. Az 1989-1997 közötti inflációt figyelembe véve ez nem volt alacsony összeg. Az 500.000. Ft pénzbetétet és a nem pénzbeli betétet az alapításkor be kellett fizetni ill. szolgáltatni. A baj inkább a rendelkezések kijátszhatóságából és ellenőrizhetetlenségéből eredt. A pénzbetét banki befizetésekor sajnos általánossá vált a – kölcsönkérem, befizetem, cégbírósági beadást igazolom, pénzt kiveszem, a kölcsönt visszafizetem –eljárás. Az apporttal

sem

volt

jobb

a

helyzet.

Sokszor

apportáltak

értéktelen,

vagy

forgalomképtelen dolgokat. Ez utóbbira jellemző volt a tag nevének imázsa, vagy a kialakult kapcsolatrendszer. A rendszerváltás előtt rendkívül drágán lehetett egyes nyugati import termékekhez /pl. számítástechnikai eszközök/ hozzájutni. Tekintettel a 3-5 éves várakozásokra a 3 éves használt /keleti/ autó sokszor többe került, mint az új. Amikor ezeket pár évvel később apportálták a számla szerinti értéket esetleg inflációval felszorozva vették figyelembe, de már töredékét érte csak annak. Nem volt más a helyzet a feleslegessé vált termelési eszközökkel, gyártássorokkal kapcsolatban. Ezek

19 sokszor már elidegenítésük, újra felszerelésük idején is reménytelenül elavultak voltak, szakszerű működtetésük esetén is legfeljebb szocialista hazai, vagy KGST minőséget lehetett velük elérni. Ehhez járult hozzá a szükséges felújítás elmaradása, szakszerűtlen javítás, üzembe helyezés stb. Ha megkíséreltek termelni ezekkel, ez inkább veszteséget, mint

nyereséget

eredményezett.

Ingónál,

ingatlannál

nem

tisztázták,

hogy

tulajdonjogról, vagy haszonélvezeti, használati jogról van szó. Tulajdonjogot anélkül apportáltak, hogy azt tényleges megszerezték, ha megszerezték átruházták volna. Pótbefizetést ritkán vállaltak Így alakultak ki a tőke nélküli korlátolt felelősségű társaságok.. Ez sokszor a tulajdonosaikat felelőtlenségre sarkallta. Tartozásaikat nem fizették, hanem hagyták inkább a céget felszámolni és egy másikkal folytatni a tevékenységet. A hitelező nem jutott kielégítéshez, vagy „egyességgel” követelése töredékét kapta meg. Sok visszaélést eredményezett a kizárás régi Gt. szerinti szabályozása, amely nem csupán a kizárás kezdeményezését, hanem magát a kizárást is a taggyűlés hatáskörébe utalta. Mivel érdekeltségére tekintettel - az akár 90%-os többségben lévő kizárást elszenvedő tag a kérdésben nem szavazhatott – egyedül a másik – akár 10%-os üzletrésszel rendelkező tag - döntött ebben a kérdésben. Ha a felek között a viták odáig fajultak, hogy mindkét tag ki akarta zárni a másikat, az döntött, hogy melyik tag lépett először. A kizárt tag hiába vétette 2. pontként napirendbe a másik kizárását, ha már az 1. napirendi pont alapján kizárták. Fennállt ugyan a bírói út lehetősége a kizárt tag előtt, de, ha a bíróság a kizárást fel nem függesztette, a kizárt tag addig sem gyakorolhatta jogait. Az ezen ügyekben is rendkívül lassú bírósági eljárás alatt pedig a másik félnek volt lehetősége arra, hogy nehezen bizonyítható trükkökkel, jelentős vagyont kivegyen a cégből, tönkretéve azt. Ügyes trükkel pedig még azt is el lehetett érni, -például ha a másik tag – a kizárást kezdeményező tag által tudottan - nem a Cégbíróságnál bejelentett helyen lakott –, hogy sem a taggyűlésről, sem a kizárásról, sem üzletrészének bagatell áron való eladásáról nem szerzett időben tudomást. Sajnálatos módon előfordult, hogy a jeles jogászokból álló választott bíróság törvényesnek ítélt egy ilyen eljárást. Minden testületnél előfordulhat szavazat egyenlőség, tehát a kérdés szabályozása elkerülhetetlen. A régi Gt. a társasági szerződésre bízta a döntés módját. Az ebben az időszakban kötött társasági szerződések többségénél azt a megoldást választották, hogy a taggyűlés elnökét tették meg döntőbíróvá. Természetesen törvényes volt, a

20 legnagyobb, a legkisebb üzletrésszel rendelkező tulajdonosnak a döntés jogát átengedni, de még a sorshúzás is dönthetett. A bírói gyakorlat csak azt tartotta törvénysértőnek, ha a döntést a társaság tagjain kívül álló szervezet, vagy személy hozta. A régi Gt. a részvénytársaságok szabályozásánál nem vette kellő módon figyelembe, hogy a nagy tőkeerős, tőzsdére vitt részvénytársaságok mellett nagyszámban léteznek Kft. méretű részvénytársaságok is. A régi Gt. ismerte ugyan a zártkörű alapítású részvénytársaságot, de a zártkörűen működőt már nem. Még a kétszemélyes – apa-fia alkotta – részvénytársaságnál is a közgyűlést az ülést megelőző 30 nappal, hirdetményi úton is össze kellett hívni. Kötelező volt az igazgatóság és e helyett nem lehetett egyszemélyes vezetést előírni. A régi Gt. főbb módosításai: Az 1990 évi V. tv.-re várt a feladat, hogy a rendszerváltást megelőző szemléletet kiiktassa a régi Gt.-ből (külföldi csak cég lehetett, 500 fő munkavállaló alkalmazhatóságának korlátja, míg a többségben külföldi kézben lévő társaságok engedélyezésének kötelezettségét az 1990. évi XCVIII.tv. törölte el. ) Két év gyakorlatát is figyelembe véve elsősorban a meglévő törvényszöveget pontosította az 1991. évi LXV. törvény a cégbírósági eljárási szabályokra is kiterjedően. Az apportálás szabályait szigorította. A Kft-nél egyértelművé tette, hogy csak 500.000.Ft első részlet befizetésével lehet társaságot indítani. A régi Gt. volt tehát az a jogszabály, mely visszanyúlt még a II. világháború előtti társasági jogunkhoz, s azt modernizálva próbálta társasági jogunkat átfogóan szabályozni. A régi Gt. még nem történelmi kategória. Az új Gt.-t hatályba léptető 299.§ több olyan rendelkezést tartalmaz, amelyek szerint a meglévő társaságok nem azonnal kerültek az új Gt hatálya alá. A hivatkozott jogszabályhely (2) bekezdése szerint „E törvény hatálybalépését megelőzően a cégjegyzékbe már bejegyzett társaságok a cégjegyzékben vezetett adataik első változásakor kötelesek társasági szerződésüket (alapító okiratukat, alapszabályukat) a (3)-(8) bekezdésekben foglalt kivételekkel - e törvény rendelkezéseinek megfelelően módosítani. Ezt a rendelkezést a Legfelsőbb Bíróság később úgy értelmezte, hogy ha módosítást kötelezően előíró kényszerhelyzetek egyike sem következett be és a cég önként sem

21 módosította társasági szerződését az új Gt szabályainak megfelelően, akkor még jelenleg is a régi Gt. hatálya alatt áll. Ez azt jelenti, hogy – ugyan egyre kisebb számban - még jelenleg is vannak cégek amelyek a régi Gt . szabályai szerint működnek. III. A társaságok fajtái A jelenleg hatályos és a továbbiakban tárgyalt 1997. évi CXLIV. tv. /rövidítve: Gt./ öt társasági formát ismer. -

közkereseti társaság

-

betéti társaság

-

közös vállalat

-

korlátolt felelősségű társaság

-

részvénytársaság.

A társaságot létrehozó felek csak abban a kérdésben dönthetnek, hogy melyik társasági formát választják, de ha ez a választás egyszer megtörtént akkor már irányadóak a számukra a választott társasági formára vonatkozó szabályok. Azt sem tehetik meg külön felhatalmazás hiányában, hogy a jogszabályon belül vegyesen alkalmazzák az egyes társaságokra vonatkozó szabályokat. Az új társasági törvényben tovább szigorították az eltérés lehetőségét. Míg a régi Gt. szerint a részvénytársaság kivételével – tiltás hiányában - el lehetett térni a szabálytól, addig a jelenlegi szabályozás szerint az eltérésre csak akkor van lehetőség, ha ezt a Gt. kifejezetten megengedi. 1. Közkereseti társaság A Gt. 81.§ szerint a közkereseti társaság tagjai arra vállalnak kötelezettséget, hogy korlátlan

és

egyetemleges

felelősségük

mellett

üzletszerű

közös

gazdasági

tevékenységet folytatnak és az ehhez szükséges vagyoni hozzájárulást a társaság rendelkezésére bocsátják. A rendszerváltást követő tőkeszegény világban természetes lett volna, hogy ezt az egyszerű társasági formát részesítik előnyben. Nem ez történt. Véleményem szerint nem lehet a kialakult helyzetet kizárólag azzal magyarázni, hogy egyrészt a betéti társaságnál csupán elég egy személy korlátlan felelőssége, másrészt a kft-nél a tőke egy kis ügyeskedéssel előteremthető és itt senki nem köteles a saját

22 vagyonával való helytállásra. Ennek ellentmond az is, hogy az egyik elődje és formája a gmk viszonylag ismert és népszerű volt. Feltehetően a típuselnevezés sem túl szerencsés és talán a média útján adott jogi felvilágosító tevékenység sem volt megfelelő. Így alakulhatott ki az a helyzet, hogy a vállalkozók egyéni vállalkozásban, bt-ben, illetve kft-ben gondolkodnak. Racionálisan nem magyarázható az a helyzet, amikor a vállalkozó fiatal házaspár a társaságba a 80 éves nagymamát is bevonja 1.000.Ft-os betéttel, néhány aláírás erejéig azért, hogy a társaságuk típusneve ne kkt. hanem bt. legyen. Erre utal az a körülmény is, hogy sokan olyan bt-t rendelnének, ahol a kültag olyan jogosítványokkal rendelkezik mint a

beltag. Ügyvédi felvilágosításra ugyan

néhányan mégis közkereseti társaság alapításába fognak, de a divat azért mégis marad. 2. Betéti társaság. A tőkeszegénységre tekintettel, nincsenek nagyobb volumenű társaságba fektetett vagyonok, akinek mégis lenne befektetni valója az általában nem társaságba fekteti, így természetes lehetett volna megfelelő vagyonú kültag hiányában ezen társasági formának a háttérbe szorulása. Itt sem ez történt. Magyarországon általában a kis vagyonnal rendelkező családi, baráti viszonyon és személyes közreműködésen alapuló társaságok bt. formájában jönnek létre. Ezért választottam kiemelten e társasági formával való külön foglalkozást. 3. Közös vállalat. A Gt. 106.§-a szerint a közös vállalat a tagok által alapított olyan gazdasági társaság, amely kötelezettségeiért elsősorban vagyonával felel. Ha a vállalat vagyona tartozásokat nem fedezi, a tagok a vállalat tartozásaiért együttesen

a

- vagyoni

hozzájárulásuk arányában – kezesként felelnek. A proporcionális felelősség ugyan jobb mint az egyetemleges, de rosszabb, mint az eleve korlátolt. Ennek a társaság-típusnak elvileg az lenne az előnye, hogy a Gt. nem ír elő meghatározott összegű minimális részvételi tőkét. Mivel közös vállalatot általában cégek alapítanának, ők pedig rendelkeznek egy kft alapításához szükséges vagyonnal, - másképpen fogalmazva a kft alapításához szükséges vagyonra egy valamire való társaságnak egyébként is szüksége van - így ezt a társasági formát kevesen választják.

23 A közös vállalat legfelsőbb döntéshozó szerve az igazgatótanács, mely a tagok vezetőiből áll, akik meghatalmazottat is delegálhatnak maguk helyett. Szervezete, működése nagyban hasonlít a kft-éhez. A kötött minimális vagyon hiányára tekintettel a Gt. lehetővé teszi egyrészt a csatlakozást, másrészt az év végén való kilépést. Ennek megfelelően a kilépő tagra vonatkozó elszámolási előírásokat is meghatároz. 4. Korlátolt felelősségű társaság Kitalálása és térségünkben való elterjedése óta Magyarországon is ez a kis és közép tőkeerős, egymással rokoni baráti szálakkal összekapcsolódó, általában a kétszámjegyet meg sem közelítő tagokból álló vállalkozásoknak a legelterjedtebb fajtája. Egyszerre tőkebefektetés és megfelelő munkaalkalom is az abban résztvevők számára. Mivel napjaink üzleti életében nagyon gyakran találkozunk vele ezért választottam ki ezt a társasági formát is a bővebb elemzés céljából. 5. Részvénytársaság A Gt. 175.§-a a részvénytársaságot olyan gazdasági társaságnak definiálja, amely előre meghatározott számú és névértékű alaptőkével alakul és amelynél a részvényes kötelezettsége a részvénytársasággal szemben a részvény névértékének, vagy kibocsátási értékének szolgáltatására terjed ki. A részvénytársaságot alapvetően olyan tőkeerős gazdasági társaságnak tekintik, ahol a vagyonegyesítő jelleg dominál és a részvényesek legfeljebb az éves közgyűlésen találkoznak egymással. Kiderült azonban, hogy léteznek olyan kft-szerűen alapított vagy működő részvénytársaságok, amelyek létrehozását nem előzi meg nyilvános felhívás, tagjai alapításkor, majd a működés során is viszonylag jól ismerik egymást, részvényeiket nem azért vásárolják, mert ettől jelentős árfolyamnyereséget remélnek, és a nyilvános üzleti életben nem is lehet bekerülni a Cég részvényesei közé. Ilyen kftszerűen létesített, vagy működő részvénytársaságok általában két alapvető indokkal jönnek létre. Az egyik, amikor a tagok rangot akarnak adni a cégnek, a másik pedig, ha a jelentős tőkével rendelkező külföldi nem olyan jogterületről jött, ahol a kft általánosan ismert társasági forma. A régi Gt. csupán a zártkörűen alapított rt.-t ismerte, a zártkörűen működöt nem. A zártkörűen működő rt. a nyilvánosan működő rt. és a kft közötti átmeneti kategória. A zártkörűen működő részvénytársaságoknál nem ékelődik

24 feltétlenül a részvényesek és az egyszemélyes vezető közé az igazgatóság, hanem az egyébként is elengedhetetlen vezérigazgató is vezetheti a céget A részvényesek névreszóló részvénnyel rendelkeznek, amelyeknél akár elővásárlási jog is előírható. A részvénytársaság összehívására elegendő a 15 nap és a sokszor költséges hirdetmény helyett elegendő a névre szóló meghívó is. Bár a zártkörűen alapított részvénytársaságok általában zártkörűen működnek a nyilvánosan alapítottaknál is hasonló a helyzet mégis fontos hangsúlyozni, hogy nem jogszabályi előírásról van szó. A zártkörűen alapított részvénytársaság működési formája, már az alapítástól kezdődően is lehet nyilvános és fordítva. A teljes átjárhatóság később is biztosított, tehát bármilyen részvénytársaság bármikor dönthet úgy, hogy további működését zártkörűen, vagy nem zártkörűen folytatja tovább. 6. Egyesülés Az új Gt. nem tekinti az Egyesülést önálló társasági formának és a XIII. fejezetben kapcsolódó vállalkozás kategóriába sorolva foglalkozik vele. Az egyesülés a tagok által a gazdálkodásuk eredményességének előmozdítására és gazdasági tevékenységük összehangolására, valamint szakmai érdekeik képviseletére alapított jogi személyiséggel rendelkező kooperációs társaság. A jogszabályalkotó abban különbözteti meg az egyesülést a fentiekben felsorolt társaságoktól, hogy elsősorban nem profit-orientált szervezetnek tekinti, mivel a tagok gazdasági tevékenységének összehangolására, érdekeik előmozdítására hozzák létre őket. Közvetlen gazdasági tevékenységet csak kiegészítő tevékenységként végezhetnek. A tagokat a közvetlen gazdasági tevékenység végzésétől az is visszatarthatja, hogy az egyesülés vagyonát meghaladó tartozásokért a korlátlanul és egyetemlegesen felelnek. A non-profit jelleget erősíti az a szabály is, miszerint az egyesülés működésének költségeit a tagok viselik, ugyanakkor – eltérő rendelkezés hiányában - a tagok külön ellenszolgáltatás nélkül jogosultak az egyesülés

által nyújtott szolgáltatások

igénybevételére. Ha az egyesülés gazdasági tevékenységet végez, akkor kötelesek a tagok az ehhez szükséges vagyon rendelkezésre bocsátására is, míg másik oldalról a más részére végzett szolgáltató és gazdálkodási tevékenység adózott eredményéből a tagok részesülnek. A mellékszolgáltatásért a tagot külön díjazás illeti meg. A gazdálkodási tevékenység soron keletkezett adózott eredmény felosztása

- eltérő

25 rendelkezés hiányában

- a vagyoni hozzájárulás arányában történik, egyébként a

nyereség a tagok között egyenlő arányban oszlik meg. A fő döntéshozó szerve az igazgatótanács. A szavazatok figyelembevételénél is érvényesül a kettősség. Amíg az összehangoló és az érdekképviseleti tevékenység körében minden tagnak általában egy szavazata van, addig a kiegészítő gazdálkodás körében főszabályként a vagyoni hozzájárulás szerinti szavazás elve érvényesül. 7. Közhasznú társaság A közhasznú társaság abban különbözik bármelyik gazdasági társaságtól, hogy közhasznú, a társadalom közös szükségleteinek kielégítését nyereség és vagyonszerzési cél nélkül szolgáló – tevékenységét rendszeresen végző - jogi személy. Tehát gazdasági tevékenységet

akár

meghatározó

módón

is

folytathat,

csupán

nem

lehet

nyereségorientált és ennek biztosítékául a társaság tevékenységéből származó nyereség nem osztható fel a tagok között. Formailag viszont annyira hasonlít a kft-hez, hogy reá nézve is - a Ptk-ban foglalt eltérésekkel - a gazdasági társaságokra vonatkozó közös szabályok, valamint a kft-re vonatkozó szabályok az irányadók.

A kht-nál a társasági szerződésben az általa

folytatott üzletszerű gazdasági tevékenységen túlmenően meg kell határozni a konkrét közhasznú tevékenységet is, amit egy másik jogszabály definiál. A közhasznú társaság tagjai nyilvános felhívással is gyűjthetők. Az előírások vigyáznak arra, hogy a közhasznúság céljából gyűjtött vagyon, ne kerülhessen ezzel ellentétes rendeltetésű felhasználásra. Ennek megfelelően a társasági szerződésben meg kell határozni a megszűnés esetére a közhasznú célra való felhasználási módot. Jogutód nélküli megszűnés esetén legfeljebb az alakuláskori

bevitt törzsbetét értékeket

lehet

szétosztani, az ezt meghaladóan maradó vagyont közcélra kell felhasználni. Gazdasági társaság átalakulhat közhasznú társasággá, de ez fordítva nem történhet, mert ebben az esetben lehetséges lenne a felhalmozott vagyon nem közhasznú célú felhasználása. Ugyanezen ok folytán csak közhasznú társasággal egyesülhet, illetve közhasznú társaságokká válhat szét. A közcélú felhasználás ellenőrzésének fokozott biztosítása érdekében felügyelő bizottság és könyvvizsgáló alkalmazása kötelező.

26 8. Külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepéről és kereskedelmi képviselet. Ebben a körben nem Magyarországon van az anyacég, hanem külföldön. Olyan külföldön székhellyel rendelkező és főtevékenységként vállalkozási tevékenységet folytató jogi személyről, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetről van szó, amely tevékenységének egy részét Magyarországon végzi. A jogszabályalkotó annyira elkülöníti ezeket a magyar társaságoktól, hogy a reájuk vonatkozó rendelkezéseket nem is a Gt. tartalmazza, hanem erről az 1998 január 1-én hatályba lépett 1997. évi CXXXII. tv. rendelkezik. A jogszabály két ilyen formát ismer. A külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe a külföldi vállalkozás olyan magyarországi jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeti egysége, amely Magyarországon, a magyar jogszabályoknak megfelelő gazdasági tevékenységre jogosult A külföldi székhelyű vállalkozás kereskedelmi képviselete olyan szervezeti egység, amely a szerződések közvetítésével előkészítésével, az üzletfelek tájékoztatásával és a velük való kapcsolattartással összefüggő feladatokat lát el. A kereskedelmi képviselet tehát gazdálkodási tevékenységet nem végez és a szerződéskötésekkel kapcsolatosan is csak előkészítő, koordináló tevékenységet lát el.

27 IV. Joggal élni és visszaélni A Gt 3. § (1) bekezdése biztosítja a szabad vállalkozás jogát. E szerint – ha bárki úgy érzi, hogy társas vállalkozás keretében kíván gazdasági tevékenységet végezni, ennek – szűkkörű korlátoktól eltekintve - akadálya nincsen. Ha a másik oldalról közelítjük meg a problémát, s azt nézzük hogy valaki azért alapít-e meg egy céget, mert feltétlenül ezen társas vállalkozás keretében kíván tevékenykedni, más a helyzet. E részben azokkal a társaságokkal van szándékomban

foglalkozni, amikor a társaságok

alapításának nem, vagy nem elsősorban társaságként való tevékenység a célja. Nem törekszem

teljeskörűségre.

Elsősorban

a

gyakorlatban

tapasztalható

egyes

esetcsoportokat dolgoztam fel. Napjaink történetének gyakran visszatérő esete, amikor a munkáltató tud munkát adni, a munkavállaló hajlandó a munkát elvégezni, a munkavégzés munkáltató által biztosított munkahelyen, állandó irányítása és felügyelete alatt történik a munkaviszony mégis megszüntetésre kerül. Helyette a munka elvégzésére egy céggel kötnek polgári jogi szerződést. Mi van e mögött? Egy együttműködő könnyvizsgáló pár évvel ezelőtt saját cégénél úgy számolta ki, hogy 3 Ft 62 fillért kellett feláldoznia ahhoz, hogy 1. Ft munkabért kifizethessen. Ha ez az arány azóta pozitív irányban változott is, 3 Ft felhasználása még mindig szükséges a bizonyos 1 Ft munkabér kifizetéséhez. Nyugaton általában ez az arány 1:1,8-1,9-hez. Hasonló arány elérésének módja nálunk úgy lehetséges, hogy a kvázi megrendelő kifizeti a kvázi vállalkozónak azt az összeget amit munkabérként, járulékként stb. kifizetne utána, s ezt követően a munkát végző „cég” gazdálkodik az összeggel. A lakás rezsijének és egyéb költségeinek egy részét is felhasználva

mindjárt

jobb

az

arány.

Természetesen

ezzel

csökken

a

társadalombiztosítási szolgáltatások fedezeti összege, de még így is megéri. A rendszerváltás óta – ha a munka nem közszolgálatban, vagy közalkalmazásban kerül elvégzésre - a munkavállalók általában csak akkor mennek táppénzre,

ha ez

elkerülhetetlen, nyugdíjnál viszont a kereset figyelembevételénél rendkívül erős a degresszió, tehát végső soron a díjazásnak a társaságon keresztüli átmosása - az alapítási költségek és a könyvelő díjazásának figyelembevétele esetén is - általában megéri. Ennek van egy olyan változata is, amikor a munkáltató egyszer kifizeti a minimálbért /járulékokkal együtt/ és csak a díjazásnak ezt meghaladó része kerül a „cég” részére

28 átutalásra, ahol ezt más teljes mértékben „elköltségelik”.

Ebben az esetben arra

vigyáznak, hogy a cég (ügyvezetőjének, üzletvezetőjének neve) ne egyezzen meg a dolgozóéval, mert ebben az esetben gyorsan kiderülhet a turpisság. Még gyakrabban alkalmazzák ezt nyugdíjas munkavállalóknál, ahol még a minimálbérre sincsen szükség. Az Édentől keletre, az elmaradott kelettől azonban nyugatabbra fekvő országokból nézve a gazdasági emigránsoknak sokszor célállomása is vagyunk. Általában akkor, amikor már van hozzátartozó, vagy barát aki az utat egyengeti. Ideutazik tehát a külföldi általában turistaként és céget alapít. Kényszerűen, mert munkavállalási engedélyt nem kaphat, vállalkozói engedélyt sem, így kizárásos alapon marad a cégalapítás lehetősége. Természetesen kevés, ha csak tagja a cégnek, mert ahhoz még Moszkvában és Hanoiban is várhatná a nyereséget, de céget onnan irányítani, „ügyvezetni” már nagyon nehéz lenne. Ez már indokolttá teszi a Magyarországon való tartózkodást. Ilyen jogcímen lehet már a rövidebb, hosszabb tartózkodást kérvényezni. Természetesen az engedélyező hatóság is okosodik. Ma már nem fogadja el, hogy „tíz kicsi kínai”-ra is szükség van a sokszor alig működő cég irányításához. Kialakulnak irányszámok arra vonatkozóan, hogy az adott időszakban cégenként mennyi ügyvezetőt, üzletvezetőt vesznek figyelembe. Ez a tudás sem minden. Tudni kell azt is, hogy hány személynél mekkora tőkenagyság szükséges, hogy a céget komolyan vegyék és ha jövedelemigazolásra is szükség van, milyen összegű jövedelmet kell mindenképpen igazolni. Természetesen igaz az is, hogy e cégek egy részét kényszerhelyzet nélkül is megalapítanák. A az esetek többségében ugyanakkor elég lenne egy vállalkozói igazolvány, vagy munkaszerződés, vagy még ez sem. Ezt egyértelműen igazolja az, hogy

ha

valaki

bevándorlási

engedéllyel,

vagy

esetleg

az

állampolgárság

megszerzésével révbe ér általában kilép a társaságból /üzletrészét elidegeníti/ és átadja helyét az erre rászorulónak. Vannak buktatók is. Ha egy 16 éves fiú ide sodródik, kiskorúsága folytán nem lehet tisztségviselő a társaságban. Ha nincs eltartását hivatalosan vállaló hozzátartozó, akkor választania kell az illegalitás és a hazautazás között. Sajnálattal kell megállapítani, hogy sok magyar is a Trianon palotában átszabott határok miatt külföldinek számít és hasonló ügyeskedésre kényszerül. Az „anyaországba” átjött

29 magyar szomorúan tapasztalja, hogy nemcsak Erdélyben tekintik „bozgor”-nak, hanem itt is a külföldi „idegen” kategóriába kerül. Talán a bevándorolt, vagy állampolgársági státusz megszerzése könnyebb számukra, nem is szólva az utóbbihoz előírt magyar nyelvvizsgáról. Az állampolgárság megszerzését pedig elősegítheti a felmenő magyar állampolgárságát tanúsító igazolvány. Jól jöhet tehát, ha 1944-ben nem égették el a nagyapa magyar katonakönyvét. A félretájékoztatáshoz hivatalos statisztikánk is hozzájárul. Az anyaországba átköltözött személyeket a magyar állampolgárság megszerzéséig, megkülönböztetés nélkül külföldiként lehet csak lejelenteni. Ennek folytán amikor a KSH azt közli, hogy Magyarországon 3 M Ft összegű román tőkebefektetést eszközöltek, csak annyi történik, hogy egy újabb magyar erdélyi házaspár keresett és reménye szerint talált az anyaországban egzisztenciát. Ebben a témakörben kell szólni azokról a társaságokról, amelyek egy vagy több pályázathoz kötődnek. Ezeket sokszor kizárólag azért és olyan feltételek mellett alapítják meg, hogy egyes pályázatok elnyerésére alkalmasak legyenek. Ezt követően gyakran végelszámolás alá vonják őket. Amikor már azon a bizonyos területen nem áll fenn további tenderek nyerésének lehetősége, meg sem próbálkoznak további fennmaradással. Vannak olyan betéti társaságok, ahol a kültag személye fontos. Olyan állást tölt be, vagy

egyébként

olyan

kapcsolatrendszere

van

amely

egyrészt

biztosítja

a

munkaszerzést, másrészt a munka szakszerű elvégzésének feltételeit is. Saját személyében nem vállalhatja a munkát, mert, vagy egyenesen összeférhetetlen, vagy csak etikátlan lenne. „Csendes társ” sem lehet, mert a beltag nem tárgyalóképes, legfeljebb a szerződést írja alá és ezzel nevét adja a vállalkozáshoz. Remélhetően inkább a múlthoz, mint a jelenhez vagy a jövőhöz kötődnek a párhuzamos társaságok alapítása. Ilyenkor az egyik vállalja a költségeket, tartozásokat, majd amikor már a hitelezők megunják ez jelentős veszteségekkel felszámolásra kerül (ekkorra már a befektetett vagyon java része sem található meg) és megint egy újabb társaságot alapítanak, vigyázva arra, hogy a rokonságból (baráti körből) más vállalja az ügyvezetést. Ezek ma már jelentős részben büntető bíróság előtt kötnek ki.

30 A befolyt ellenérték eltüntetésének durvább megoldása volt, amikor a család bankszámláját adták meg a szerződéskötéskor a családi kft bankszámlája helyett és mire a hitelezők felléptek a nem fizető és számláján pénzt nem tartó társasággal szemben az egész család eltűnt, természetesen a pénzzel együtt. A rokonság szerint feltehetően DélAmerikába távoztak, de egyes még jobban értesültek szerint csak Magyarországon vonultak illegalitásba.

V. Vállalkozó, kényszervállalkozó. Klasszikus esetben valaki úgy válik vállalkozóvá, hogy nem kíván munkavállalóként dolgozni és szabadabb, reményei szerint jobban fizető pályát keres magának. Mivel nem csak önmagát akarja foglalkoztatni, ezért nem a vállalkozói igazolványt váltja ki, hanem társaságot alapít. A rendszerváltással kapcsolatosan az esetek jelentős hányadában nem erről volt szó. Berlinben az Alexanderplatzon áll a Trümmerfrau szobra. A romok eltakarítását végző lányok, asszonyok sem arra számítottak, hogy egy nagy világégést követően az építőipar tart munkájukra számot segédmunkási munkakörben. Néhány évvel korábban ugyan voltak elképzelések arra, hogy Berlint Európa első városává építsék ki, de ebben a női nem ilyen jelentős mértékű közreműködését nem irányozták elő. (Ez normális körülmények között egyébként sem női munka volt.) Kényszerhelyzetben tették, amit tettek. Hazánkban is a rendszerváltáskor a korábbi nagyvállatok felszámolása, „karcsúsítása” folytán milliós nagyságrendben szűntek meg munkahelyek. Olyan munkahelyek, melyek betöltői korábban általában azzal számoltak, hogy a nyugdíjazásig kitartó állásuk van. A munkanélkülivé vált 40-50 éves generáció tagjai jelentős részének esélye sem volt arra, hogy egy másik elfogadható munkahelyet szerezzen magának. A munkahely nélkül maradtak egy része - hangoztatva azt, hogy szívesen dolgozna, ha valaki munkát adna neki.- munkanélkülinek jelentkezve megpróbált a szociális háló segítségével fennmaradni, míg a másik része kényszervállalkozóvá vált.

31 „Muszály Herkules”-sé válva próbált magának új egzisztenciát teremteni. Erre társadalmi mértékben is szükség volt, mert 20-30%-os munkanélküliség katasztrofális helyzetet teremtett volna. A többség az egérutat nem egyéni vállalkozóként próbálta megtalálni. Egy szépen hangzó cégnév - ha nem is volt mögötte semmi – nagyobb túlélési esélyt ígért. Sok-sok ilyen cég sorsát követve azt lehet megállapítani, hogy a többség adott valamilyen megélhetőségi lehetőséget működtetőinek. Persze a nyugdíjazás elérése sem jelenti az út végét. A rendszerint minimálbérre bejelentett tagok nyugdíja is olyan mértékű, hogy – ha tehetik – rákényszerülnek további tevékenységre. Ugyanakkor sok kényszervállalkozásként indult cég kinőtte magát. Igazi lukrativ vállalkozássá vált, s a tagok már akkor sem vállalnák korábbi énjüket, ha erre lehetőségük volna. Sajnos a változások nem egyirányúak voltak. Volt olyan is, aki az első alkalmat megragadva vásárolt viszonylag olcsón használt berendezést, és céget alapítva kezdett bele vállalkozásába. Azután kiderült, hogy az import és a gyors korszerűsödés folytán már alig keresik azt a terméket, aminek gyártására vagyonát, hitelét áldozta.

VI. Betéti társaság 1. Betéti társaság fogalma A betéti társaság létesítésére irányuló társasági szerződéssel - a Gt. 101.§. (1) bekezdése szerint – a társaság tagjai üzletszerű, közös gazdasági tevékenység folytatására vállalnak üzletszerű kötelezettséget oly módon, hogy legalább egy tag (beltag) felelőssége a társasági vagyon által nem fedezett kötelezettségekért korlátlan, és a többi beltaggal egyetemleges, míg legalább egy másik tag ( kültag) csak a társasági szerződésben vállalt vagyoni betétje szolgáltatására köteles, a társaság kötelezettségeiért azonban - a Gt.-ben meghatározott kivételekkel - nem felel. A betéti társaság fogalma utal arra, hogy legalább két tagra van szükség. Egyszemélyes bt. fogalmilag nem létezhet. A tagok száma felfelé nem limitált. Tehát tetszés szerinti beltag, illetve kültag vehet részt a társaság tevékenységében.

32 A beltag felelőssége egyrészt másodlagos, mivel csak akkor felel magánvagyonával, amennyiben a társaság vagyona erre kielégítő fedezetet nem nyújt, másrészt korlátlan, tehát adott esetben teljes magánvagyonával felel. Több beltag esetén a felelősségük egyetemleges. Ez azt jelenti, hogy a hitelező bármelyik beltaggal szemben érvényesítheti a teljes igényét, a pórul járt beltagnak csak arra van lehetősége, hogy a többi beltagra az általa túlfizetett követelést betétarányosan továbbhárítsa. A kültag felelőssége még 1 Ft-os értékű betét esetén is csak a társasági szerződésben vállalt betétje erejéig terjed. A szövegezésből kitűnően, ha a vagyoni hozzájárulást csak vállalta, de nem szolgáltatta, természetesen a vállalt vagyon jelenti felelősségének mércéjét. Ezt a Gt. 103.§ (2) bekezdése kifejezetten kimondja „Ha a kültag a társasági szerződésben feltüntetett vagyoni betétjét nem, vagy csak részben szolgáltatta, a nem szolgáltatott vagyoni betétje erejéig saját vagyonával felel.” A Gt. 103.§ (1) bekezdése szerint a kültag korlátolt felelőssége alóli kivételt az jelenti, ha neve szerepel a társasági szerződésben. A bírói gyakorlat szerint ehhez elég a vezetéknév szerepeltetése. A betéti társaság elnevezést akár teljes névvel, akár bt. rövidítéssel a társaság cégnevében fel kell tüntetni. 2. A betéti társaság alapítása. Tekintettel arra, hogy a Gt. 101.§. (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy eltérő rendelkezés hiányában a betéti társaságra a közkereseti társaságra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, így például az alapításnál is e közös szabályok kerülnek ismertetésre. A betéti társaság alapításáról rendelkező társasági szerződésben a Gt.11.§-a és 82.§-a szerint meg kell határozni: a.) A társaság cégnevét és székhelyét. b.)A társaság tagjait nevük (cégnevük) és lakóhelyük (székhelyük) feltüntetésével. c.)A társaság tevékenységi körét. d.)A társaság jegyzett tőkéjét, a jegyzett tőke (a tagok vagyoni hozzájárulása) rendelkezésre bocsátásának módját és idejét. e.)A cégjegyzés módját. f.)Az üzletvezetők (képviselők) nevét, lakóhelyét.

33 g.)A társaság működésének időtartamát, ha határozott időre alapították. h.) A tagok által vállalt személyes közreműködés módját, tartamát, és a taggyűlés működésének szabályait. Ad.a.) A cég neve alapvető fontosságú, mert ezen név alatt szerez jogokat és vállal kötelezettségeket. A cégnévnek a cég alapvető tevékenységét és formáját kell kifejeznie és nem kelthet olyan látszatot, amely ezekkel ellentétes. A cégek elnevezésének szabályozása három fő alapelv érvényesülését szolgálja. A cégvalódiság követelményének a lényege, hogy a cég elnevezése sem a cég alapvető tevékenységét, sem a cég formáját illetően nem tartalmazhat valótlanságot és nem lehet egyéb módon sem félrevezetésre, vagy megtévesztésre alkalmas. A cégvalódiság követelményének három tartalmi eleme van. Minden cég elnevezéséből ki kell tünni a fő tevékenységi körnek. Nyilvánvalóan nem utalhat olyan tevékenységre amit a cég nem folytat. Így pl. nem használhatja az impex szórészt, ha nem foglalkozik (kül)kereskedelemmel. Lényeges elvárás, hogy ha a névben olyan tevékenységre utalnak, amelyet a társaság a társasági szerződés módosítását követően nem folytat, akkor a nevét is megfelelően módosítani kell.(BH 1995 596) Minden cég elnevezésének kötelező része a cég formájának megjelölése. Betéti társaság esetén tehát kötelező a cégnévben ezen elnevezés, vagy a bt. rövidítés használata és ezt nem lehet mással (pl:ügynökség) helyettesíteni. A cégvalódiság harmadik eleme a valótlan, vagy megtévesztő jelző alkalmazásának tilalma. Ezért vitatható lehet minden olyan reklám jellegű, túlzó fellengzős toldat, kiegészítés, vagy megnevezés a cégnévben, aminek valóságtartalma aggályos, vagy a potenciális vetélytársak hátrányosabb helyzetbe hozatalát célozza. Ilyen például az „első”, „magyar” vagy kombináltan „első magyar” elnevezés-rész. Komoly vita volt annak idején a Szókratész-Akadémia elnevezés körül, az akadémia elnevezés miatt. Végül is az döntött, hogy egyrészt az akadémia akkor már nem volt hivatalos felsőfokú oktatási intézmény elnevezési forma, másrészt számos más társaságnak már engedélyezték az akadémia szó használatát. A cégnév harmadik eleme a vezérszó használata. Ez abban különbözik az első kettőtől, hogy ez nem kötelező. A vezérszó olyan kifejezés, vagy mozaikszó, amely a cégnévben

34 az első helyen áll és elősegíti a cég azonosítását, illetve más azonos, vagy hasonló tevékenységű cégtől való megkülönböztetését. A vezérszó szerepe a fokozottabb egyediesítés, a többi cégtől való könnyebb megkülönböztetés valamilyen jól hangzó könnyen megjegyezhető kifejezéssel. A vezérszó egyaránt lehet önálló jelentésű szó, vagy fantázia elemekből összeállított kifejezés, vagy mozaikszó. Az is lehet, hogy a jól hangzó, de önálló jelentéssel nem rendelkező szó kombináltan öt keresztnevet takar. A cég használhat rövidített nevet is. A rövidített név a vezérszóból és a cég formájának megjelöléséből áll. Ugyanakkor a rövidített név nem helyettesítheti a teljeset, mert ebben nincs az alapvető tevékenységi körre való utalás. Mivel a vezérszó mind a teljes mind a rövidített elnevezés fontos eleme, ugyanolyan formában kell szerepelnie mind a teljes, mind a rövidített névben. A Cgf.II.30031/1992/2 sz. határozat kimondta, hogy a rövidített elnevezésnek is a teljes vezérszót kell tartalmaznia, a Cgf. VII.32262/1995/2 számú határozat pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy,

ha a cég rövidített

elnevezésében a vezérszónak csak egy része szerepel, akkor az elnevezés nem felel meg a jogszabályi feltételeknek. A cégnévben (vezérszóban) a cégtulajdonosnak, vagy a cég tagjainak a neve is szerepelhet. A nevet nem kötelező teljes terjedelemben feltüntetni. A gyakorlatban a természetes személyek a családi nevet, cégek pedig a vezérszó jellegzetes elemét szokták feltüntetni. A cégnévben a vezérszón kívül csak magyar szavak szerepelhetnek, a magyar helyesírás szabályainak megfelelően. A cégbírósági gyakorlat ugyanakkor továbbra is figyelembe veszi, hogy számos olyan meghonosodott idegen szó van, amelyek használata mind a beszélt, mind az írott nyelvben általánosan elfogadott, így az eredetileg idegen szó a magyar nyelv részévé vált. A történelem kiemelkedő személyiségének nevét a Magyar Tudományos Akadémia engedélyével, olyan elnevezést amelyhez másnak jogi érdeke fűződik, csak a jogosult hozzájárulásával lehet a cégnévben szerepeltetni. Mind a belföldi, mind a külföldi történelmi személyiségek nevére vonatkozik ez a rendelkezés és független attól, hogy a megítélése a közfelfogásban, vagy a

35 tudományban mennyire pozitív. Mivel abban a gyakran nem is egyértelmű kérdésben, hogy ki a történelem kiemelkedő személyisége a Magyar Tudományos Akadémia nemcsak az engedélyt adja ki a név felvételéhez, hanem állásfoglalást is hoz, hogy szükséges e részéről az adott történelmi személyiség esetén az engedély, ezért célszerű az Akadémia nyilatkozatát minden történelmi személyiség esetén beszerezni, amit a cégbírósági gyakorlat további mérlegelés nélkül elfogad. A jogi érdekeltség sokféle lehet. Adott esetben lehet egy vallási felekezet, vagy egyház által használt szimbólummal, jelzővel, névvel kapcsolatos. A Budapest Főváros Közgyűlésének 59/1994. (IX.14) számú önkormányzati rendelete szerint „Buda” „Pest”, „Budapest” „Főváros” nevek használatához az Önkormányzat engedélye kell. 3. A bt. székhelye telephelye, fióktelepe. (bt-re kft-re egyaránt érvényes) A Ctv. 16.§ 1.(bek.) szerint a cég székhelye a központi ügyintézés helye. Az ügyintézés elvileg egy vagy több helyen történhet, a több hely lehet ugyanazon közigazgatási egységen (helységen) belül, de történhet az ország különböző részein is. Több helyen való ügyintézés esetén a székhely (amely minden cégnél csak egy lehet) ahol a központi vezetés, irányítás folyik. A Legfelsőbb Bíróság a Gfv. X.32064/1995/6 számú határozatában a székhely fogalmát illetve a központi ügyintézés helyének meghatározását úgy adta meg, hogy ennek csak az a hely felel meg, ahol kifejezetten a cég irányítása és működtetése érdekében fejtenek ki tevékenységet. Az irányítás és működtetés viszont azt is feltételezi, hogy olyan helyről legyen szó, ahol a cég, illetve képviselettel felruházott tagja vagy alkalmazottja a cég tevékenységére jellemző üzleti órában az üzleti partnerek és a hatóságok rendelkezésére áll. Ezért ha az állapítható meg, hogy a székhelynek megadott cím valójában csak a postai küldemények átvételére és kezelésére szolgál, akkor nem fogadható el az ilyen cím székhelynek. A székhelyet mindig egyedesítve (helység, utca, házszám, esetleg épület, lépcsőház, emelet, ajtószám) kell meghatározni. Amennyiben a székhely nem valamely közigazgatási egység belterületén van, utca, házszám hiányában szokványos a helyrajzi számmal való megjelölés. A Gt. előírja, hogy a székhelyet táblával is meg kell jelölni. A székhely meghatározásához fontos jogi következmények fűződnek. Ez határozza meg a cégbíróság illetékességét, de polgári perben is ezt veszik alapul. A céggel kapcsolatosan eljáró szervezetek is először ide mennek ki vizsgálat, ellenőrzés tartása céljából.

36

A cégbíróság a bejegyzési (változásbejegyzési) eljárásban általában nem vizsgálja, hogy a bejelentett székhely valóban a központi ügyintézés helye-e. A cégbíróság akkor szokta a székhely jogosságát vizsgálni, ha a bejelentett cím köztudomással, hivatalos tudomással ellentétes, kétséges, illetve aggályos. A cégbíróság általában nem kér külön székhelyigazolást, ha a székhely megegyezik valamelyik tag címével, székhely tulajdon, illetve használati joga – a társasági szerződésből kitűnően -a cég vagyonában van. Ha a székhely valamelyik tag tulajdona, de ez a társasági szerződésből nem derül ki, akkor egy tulajdoni lap szolgálhat igazolásul.

Ha a tulajdonos, illetve a használati

jogosultsággal rendelkező kívülálló akkor a tulajdoni lapon túlmenően a jogosult használathoz hozzájáruló nyilatkozata is szükséges. Ez lehet a bérleti szerződés becsatolása,- amely külön kiterjed a székhelyként való használat jogosultságára, de lehet két tanú által aláírt nyilatkozat is. Ha bármilyen vita van a használati jogosult és a cég között, ennek eldöntésével a cégbíróság nem foglalkozik, mert ez rendes bíróság hatáskörébe tartozik. A fentiekben előadottak alapján nem meglepő, hogy létezik egy olyan székhelyipar, amelyben ténylegesen a címet bérlik, s ehhez legfeljebb a posta és üzenetek továbbítása tartozik. Ha pedig a cégtulajdonos a díjat nem fizeti, ezért az ingatlannal rendelkező a hozzájárulását – akár a cégbírósághoz bejelentve – visszavonja, másik székhelyről haladéktalanul gondoskodni kell. Többéves pernek pedig nincsen semmi értelme, amely egyébként is azzal kezdődhet, hogy a cég hivatalosan elismeri, hogy az általa bejelentett székhely nem volt szabályszerű. A fantomcégekre pedig az a jellemző, hogy nincsen igazi székhelyük. A bejelentett városban és községben pedig olyan utca, vagy házszám nincsen, vagy ha igen, senki sem lakja, illetve a tulajdonos, használó még sohasem hallott a cégről. Egy cég egyszerre több helyen is folytathat tevékenységet, ügyintézési, termelési raktározási, árusítási helye több helyen is lehet. Ha ez ugyanabban a helységben ( városban, községben) van telephelynek, míg ha más közigazgatási egységben van fióktelepnek nevezzük. Fióktelep lehet akár külföldön is. Egy városban lévő székhely és telephely akkor számít különállónak, ha a székhely és telephely, illetve a két telephely

37 között nincsen közös határvonal. Közös határvonal esetén több házszám, vagy helyrajzi szám is csak egy székhelynek illetve telephelynek számít. 4. Betéti társaság tagjai A témával a bt. fogalmánál foglalkoztam, s ezt az alábbiakkal egészítem ki. A Gt alapvetően a társulási tovább-társulási jog szabadságán alapul. Ez azt jelenti, hogy általában mind külföldi, mind belföldi természetes vagy jogi személyek, illetve jogalanyisággal rendelkezők jogosultak társaságban, így a bt.-ben részt venni. A Gt. 4.§ (1) bekezdése kimondja, hogy természetes személy egyidejűleg csak egy társaság korlátlanul felelős tagja lehet. Ez azt jelenti, hogy egyszerre a beltag nem lehet másik bt-ben beltag, közkereseti társaság tagja, vagy egyéni vállalkozó. Mivel (2) bekezdés szerint a kiskorú sem lehet korlátlanul felelős tag, ebből következik, hogy fogalmilag kizárt, hogy bt. beltagja legyen. Mivel a közkereseti társaságban és a betéti társaságban vannak korlátlan felelősséggel rendelkező tagok ezért ezen társaságok sem lehetnek bt. beltagjai. A Gt. szerint a társasági szerződésben a tagokat nevük és lakcímük (székhelyük) szerint kell megjelölni. A Ctv. ezt kiegészíti természetes személyeknél az anya lánykori nevének megadásával. Feltétlenül szükséges külföldi cég esetén a cégkivonat és annak hiteles magyar fordításának megszerzése. Remélhetően hazánkban is kialakul a máshol pl Hollandiában meglévő gyakorlat, ahol kérésre kiadják a cég angol nyelvű kivonatát is, s ezt másik országban elfogadják hiteles fordítás nélkül. 5. A gazdasági társaság tevékenységi köre: (bt-re kft-re egyaránt érvényes) Általánosságban beszélek, mert a bt-re semmiféle speciális szabály nincsen. Általában a világon kétféle megoldás van. Az egyikben a felek szabadon határozzák meg a társaság tevékenységi körét, míg a másik országban központi jogszabály van a tevékenységek besorolására és a tevékenységi kört ennek megfelelően kell meghatározni. Magyarországon a KSH jogosult közleményben szabályozni választható tevékenységi köröket. 2003. január 1-től a TEÁOR 03 van hatályban, amelyet kötelező alkalmazni. Ez állítólag EU komform, bár korábban ezt állították a TEÁOR 98-ról is. A TEÁOR 98 alapján korábban meghatározott tevékenységi köröket záros határidőn belül

38 át kell állítani a TEÁOR 03-ra. Ez történhet egy egyszerű fordító kulcs segítségével, de ahol pl. tevékenységek szétváltak, vagy egyes altevékenységek más tevékenységi körbe kerültek a Cég érdemi döntésére is szükség van. A TEÁOR által meghatározottakból a teljesen lebontott négyszámjegyűt kell alkalmazni. Választani kell egy főtevékenységet, aminek a cég nevének meghatározásánál és a statisztikai besorolásnál jelentősége van. Némi bizonytalankodás után kialakult az a cégbírósági gyakorlat, miszerint minden cégnek egyetlen főtevékenysége lehet. A választható tevékenységek száma jogszabály által nem korlátozott, de kialakult az a cégbírósági gyakorlat, hogy 10-nél lehetőleg ne kerüljön több a társasági szerződésbe. Ezt természetesen jogszabályi előírás hiányában nem írhatja le a cégbíróság (bár már erre is volt példa). Inkább olyan módszert választ, hogy egyes tevékenységek gyakorlásához szükséges külön engedélyek meglétét elkezdi vizsgálni, s ha ez a tevékenység a cégnek nem létfontosságú, inkább lemond róla. Mivel a Gt. 6.§ (1) bekezdése alapján vannak jogszabályok, melyek egyes tevékenységeket meghatározott gazdasági formához kötik (s ez általában rt.), bt. nyilvánvalóan ilyent nem végezhet. A Gt. 6.§ (3) bekezdése szerint ha valamilyen gazdasági tevékenység folytatását jogszabály hatósági engedélyhez köti, a társaság e tevékenységet csak az engedély birtokában végezheti. A Gt. § (4) bekezdése szerint a képesítéshez kötött tevékenységet –ha jogszabály másként nem rendelkezik – a társaság csak akkor folytathat, ha e tevékenységben személyesen közreműködő tagja, munkavállalója, vagy tartós megbízottja e képesítéssel rendelkezik. Ez utóbbi két előírást a cégbíróság nem szokta ellenőrizni, de más illetékes hatóság ezt ellenőrizheti. Ettől függetlenül is az a szabály, hogy önmagában a cégnek /módosításának/ adott tevékenységi körrel bejegyzése nem mentesít a külön engedély beszerzésének kötelezettsége alól. 6. A társaság (tagok) vagyoni hozzájárulása, rendelkezésre bocsátásának módja és ideje: Mivel a Bt-nél jogszabály nem határoz meg minimális tőkenagyságot, Bt-t alapítani akár tagonként 1-1.Ft-tal két tag esetén társaságot 2.Ft-tal is lehet. A cégbíró azt sem vizsgálhatja, hogy a bevitt vagyon a tevékenység végzéséhez elegendő-e, tehát a

39 bejegyzés megtagadásához az sem szolgálhat alapul, hogy a tőke a tevékenység folytatásához nyilvánvalóan elégtelen. A cégbíróságnál külön igazolni sem kell a vagyon bevitelét. Ugyanakkor általában tanácsos a beltagnak hatszámjegyű, kültagnak ötszámjegyű vagyonnal belépni, ha azt akarja a bt., hogy adott esetben komolyan vegyék. (Pl.pályázat). Amennyiben külföldi Magyarországon való tartózkodásának fontosságát bt-be való belépésével, s ott végzett üzletvezetésével kívánja alátámasztani az ezt biztosító engedély megszerzése során jelentősége lehet nemcsak a bt-ből eredő jövedelmének, hanem betétje összegének is. Ugyancsak fontos lehet a betét mértéke a betétarányos nyereségszámításnál annak, aki a bt.-ben keletkezett jövedelmét nyereségből akarja kivenni az ehhez tartozó közterhek tekintetében. A Gt. 83.§-a pótbefizetés tilalmát tartalmazza, amennyiben rögzíti, hogy egyik tag sem köteles vagyoni hozzájárulását a társasági szerződésben megállapított összeget meghaladóan növelni, vagy veszteség esetén kiegészíteni. Viszont a már társaságba vitt vagyonrészre vonatkozik, hogy a tag a vagyoni hozzájárulását vagy annak értékét a társaság, illetve a tagsági viszony fennállása alatt nem követelheti vissza. Mivel a bt.-ben a beltag korlátlan felelősségére tekintettel a bevitt vagyon kérdése másodlagos az e témakörbe tartozó további általános kérdésekkel a kft ismertetése kapcsán foglalkozom. 7. A cégjegyzés módja (bt-re kft-re egyaránt érvényes) A cégjegyzés alatt olyan írásbeli jognyilatkozat aláírását kell érteni, amelyet a társaság képviseletére jogosult személy a társaság nevében meghatározott formában tesz. A cégjegyzés leegyszerűsítve a cég képviseletében tett aláírást jelenti. A cégjegyzés módja lehet önálló vagy együttes. Az utóbbi esetben a cégjegyzési joggal rendelkező aláírásának érvényességéhez további egy vagy több , ugyancsak cégjegyzési joggal rendelkező személy aláírása is szükséges. Az önálló cégjegyzési jog a gyorsabb ügyintézést segíti elő, míg az együttes cégjegyzési mód a több személy kontrollja miatt a nagyobb biztonságot jelentheti. Az általános szabályok szerint – ha a társasági szerződés másként nem rendelkezik az üzletvezető (ügyvezető) cégjegyzési joga önálló (a bankszámla feletti rendelkezésre is kiterjedő hatállyal), míg az egyéb képviselők (alkalmazottak) cégjegyzésének érvényességéhez pedig két képviseleti joggal rendelkező személy együttes aláírására

40 van szükség. Társasági szerződés úgy is rendelkezhet, hogy az együttes cégjegyzéssel rendelkező üzletvezető (ügyvezető) egy képviseletre feljogosított munkavállalóval együttesen jegyezheti a céget. Ugyanaz a személy csak egyféle módon (vagy önállóan, vagy együttesen) jegyezheti a céget. Fontos megjegyezni, hogy végelszámolás (felszámolás) kezdetétől

az addigi

cégjegyzési mód megszűnik és a továbbiakban csak a végelszámoló (felszámoló) írhat egyedül alá. A cégjegyzés a társaság iratain úgy történik, hogy a társaság képviseletére jogosultak a társaság cégneve alatt saját aláírásukkal látják el, hiteles cégaláírási nyilatkozatuknak megfelelően. A hiteles cégaláírási nyilatkozatot a közjegyzői aláírás-hitelesítéssel ellátott aláírási címpéldány tartalmazza. 8. A betéti társaság üzletvezetése és képviselete. Az üzletvezetés a társaság belső, a tagok egymásközti viszonyára vonatkozó fogalom. Amennyiben kifelé, harmadik személy irányába történő megnyilvánulásról van szó akkor képviseletről beszélünk Az üzletvezetés fogalmát a Gt. nem határozza meg de megállapítható, hogy a társaság belső vezetésével kapcsolatos utasítások, intézkedések, döntések tartoznak ide, beleértve az alkalmazottak, megbízottak irányítását is. A Gt. 102.§-a és a 86.§-ainak összevetéséből kitűnik, hogy ha a társasági szerződés másként nem rendelkezik társaság üzletvezetésére - a Gt. 22.§ (3) és 24.§ (1) bekezdésben foglalt korlátozás nélkül - minden beltag jogosult. /A Gt. 22.§ (3) bekezdése a jogi személy ügyvezetését, és ezzel az ügyvezetésnek képviselettel történő ellátását tilalmazza, a 24.§(1) bekezdése pedig a határozott időre, legfeljebb öt évre való vezetőválasztást írja elő. / Ebből viszont az következik, hogy a Gt. 23.§-ában meghatározott tilalmak (büntetett előélet, foglalkozástól eltiltás, korábbi cégnél vezetői tisztséget betöltő személynél meghatározott ideig, ha ezt a korábbi céget törölték, vagy végelszámolással szüntették meg) vonatkoznak a betéti társaság üzletvezetéssel és képviselettel felruházott

41 beltagjára, tehát nem alapítható olyan betéti társaság amely kizárólag ilyen beltagokból állna. Ugyanakkor az 5 éves korlátozás értelmetlen lenne, ha a társasági szerződés mindegyik beltagot feljogosít üzletvezetésre azzal, hogy nem tartalmaz korlátot, vagy egyébként is csak egy beltag van. A 86.§ (2) bekezdése lehetővé teszi, hogy egy vagy több beltagot megbízzanak üzletvezetéssel. Ilyen esetben a többi beltag erre nem jogosult. Erre vonatkozó társasági szerződési rendelkezés hiányában minden beltag jogosult az üzletvezetésre. A bt-nél – a kkt-al egyezően - üzletvezetéssel a társaság tagjain kívül álló személy még a tagok egyetértésével sem bízható meg. A BH 1991. 480 sz. jogeset szerint ez a tilalom minden kívülállóra, így az alkalmazottakra is vonatkozik. Mivel a betéti társaságnak jogi személy tagjai is lehetnek, nem lenne indokolt eltiltani az üzletvezetéstől. A jogi személy nevében az üzletvezetést a saját szervezeti képviseletére jogosult természetes személy látja el. Tehát az üzletvezetésre vonatkozó tilalmak ebben az esetben erre a vezető tisztségviselőre is vonatkoznak. Az üzletvezetésre jogosult beltagok mindegyike általában önállóan járhat el. Az üzletvezetésre jogosult beltag a másik ilyen tag tervezett intézkedése ellen tiltakozhat. Ebben az esetben az intézkedés – a halaszthatatlan intézkedések kivételével – mindaddig nem tehető meg, amíg a tagok gyűlése nem határoz. A halaszthatatlan intézkedés fogalmát a Gt. nem határozza meg. Általában ilyennek lehet tekinteni az olyan ügyeket, ahol a késlekedés nagyobb kárral járna a társaság számára, mintha bevárnák a tagok gyűlésének döntését. A társasági szerződés úgy is rendelkezhet, hogy több üzletvezetésre jogosult tag csak együttesen járhat el. Egyetértés hiányában bármelyik jogosult a tagok gyűlésének döntését kérni. A halaszthatatlan intézkedéseket bármelyik üzletvezetésre jogosult tag megteheti, a többi üzletvezetésre jogosult tag haladéktalan tájékoztatása mellett. A társaságot az üzletvezetésre jogosult tagok képviselik és a társasági szerződésnek megfelelően gyakorolják cégjegyzési jogukat. A Gt. 102.§ -a a kültagot kifejezetten eltiltja az üzletvezetéstől és a képviselettől. Ez a tilalom nem korlátozza, hogy a kültag egyes részfeladatokat a társasági szerződésben

42 vállalt személyes közreműködés keretében ellásson. Ezt természetesen a tagok gyűlésének függvényében teheti és ilyenkor is érvényesülnie kell a beltag üzletvezető ellenőrző tevékenységének. A betéti társaság kültagja és alkalmazottja természetesen képviseletre sem jogosult, de ez nem zárja ki azt, hogy általános kereskedelmi meghatalmazottnak minősüljenek és kifejezetten ebben a körben korlátozott képviseletet lássanak el. A kültagnak az üzletvezetésben és képviseletben való korlátozása a betéti társaságban való korlátozott tevékenységéből fakad. Ugyanakkor ha mégis – a társaság cégnevében való szereplés folytán – korlátlan felelősséggel rendelkezik, akkor üzletvezetést és képviseletet is elláthat. Kéttagú társaság esetén tehát ha ilyen kültagról van szó, lehet hogy a társaságot betéti társaságnak nevezik, mégis közkereseti társaságként működik. 9. Gazdasági társaság működésének időtartama (bt-re kft-re egyaránt érvényes) Minden gazdasági társaságot lehet határozott és határozatlan időre alapítani. Határozott időre alapítás esetén ezt a társasági szerződésnek tartalmaznia kell, mert ellenkező esetben határozatlan időre alapítottnak tekintendő. 10. A betéti társaság legfőbb szerve, döntéshozatal A betéti társaság legfőbb szerve a tagok gyűlése, amely tevékenységében valamennyi tag részt vesz. A tagok gyűlése határoz a társaság – üzletvezetés körébe nem tartozó – mindazon ügyeiben amelyet törvény vagy a Gt. a társaság legfőbb szervének a hatáskörébe utal., illetve amely nem tartozik a társaság szokásos üzleti tevékenységébe. A tagok gyűlése minden formalitás nélkül kerül összehívásra. Azon minden tagnak – kivéve ha a társasági szerződés másként rendelkezik – egy szavazata van. Eltérő rendelkezés is csak úgy lehetséges, hogy egy szavazat minden tagot megillessen. A tagok gyűlése a leadható összes szavazat többségével tud bármilyen határozatot hozni, kivéve azokat a kérdéseket, ahol a törvény vagy a társasági szerződés háromnegyedes vagy egyhangú határozatot ír elő. Valamennyi tag egyhangú határozatára van szükség a társasági szerződés módosításához, valamint a társaság szokásos üzleti tevékenységébe nem tartozó ügyekben. Ennek megfelelően a társasági szerződés módosítását valamennyi tagnak alá kell írnia.

43 A tagok gyűlésének bt. esetén is az egyik legfontosabb feladata az előző évi beszámoló elfogadásáról, valamint az adózott eredmény felhasználásáról való döntés. Ha a tagok gyűlése másként nem határoz a nyereség és a veszteség a tagok között a vagyoni hozzájárulásuk alapján oszlik meg. Semmis az a megállapodás mely bármelyik tagot a nyereségből, vagy veszteségből kizárja. Természetesen ezt bt. esetén úgy kell alkalmazni, hogy kültag a veszteségért kizárólag vagyoni betétje erejéig felel. A társasági szerződés úgy is rendelkezhet, hogy a tagok gyűlése helyett taggyűlés működik. Ebben az esetben a társasági szerződésben kell szabályozni a taggyűlés összehívásának és a határozathozatal eljárási rendjének szabályait. Erre a taggyűlésre vonatkozó szabályok azonban eltérnek a kft taggyűlés szabályaitól. Taggyűlés esetén is az összes tag szavazatát kell figyelembe venni és az összes tag szavazata, aláírása kell a társasági szerződés módosításához, valamint a társaság szokásos ügyeibe nem tartozó ügyben való döntéshez. 11. Személyes közreműködés A bt-ben a tagok személyes közreműködése nem kötelező, mégis nehezen képzelhető el olyan bt. amelynek érdemi tevékenységében még a beltag sem működik közre. A kültagra sem az a jellemző, hogy komoly tőkével venne részt a társaság tevékenységében. A kültagra általában az jellemző, hogy a bt. léte érdekében vállalja a kültagságot, vagy pedig maga is arra számít, hogy személyes közreműködésével a bt. működéséből jövedelemhez jut. A Gt. a személyes közreműködéssel kapcsolatos részletszabályokat nem tartalmaz. A Gt. 82.§ előírása szerint a társasági szerződésben meg kell határozni a tagok által vállalt személyes közreműködés módját és tartalmát. 12. A betéti társaság külső viszonyai Mint korábban leírtam a társaságnak a követelést nem fedező vagyona hiányában a beltag/ok/ a társaság kötelezettségeiért korlátlanul és egyetemlegesen felelnek. Mögöttes felelősségük nem akadályozza a társasággal való együttes perelhetőségüket, legfeljebb az elmarasztaló ítélet végrehajtásának akadálya lehet az, hogy a társaságnak még van végrehajtható vagyona. A belépő beltag felelőssége kiterjed a belépése előtt

44 keletkezett társasági kötelezettségekre a többi beltaggal azonos módon. Ezzel ellentétes megállapodás hatálytalan minden harmadik személlyel szemben. Ugyanakkor a tag által bevitt vagyon a társaság tulajdona, tehát a tag hitelezője végrehajtást közvetlenül nem vezettethet erre. Joga van viszont a hitelezőnek a tag helyett a rendes felmondás jogát gyakorolni és ebben az esetben a tagot a tagsági jogviszonyának megszüntetése esetére megillető részhez juthat hozzá. 13. A tagsági viszony megszűnése Megszűnik a tagsági viszony, ha a tag a társasági szerződésben meghatározott vagyoni hozzájárulását felhívás ellenére nem teljesítette. A Gt.13.§ (1) bekezdése szerint a nem teljesítő tagot 30 napos póthatáridővel és a következményekre való felhívással kell felszólítani. Ilyen esetben nincs szükség kizárásra, mert a harmincnapos határidő eredménytelen elteltét követően a tagsági viszony automatikusan megszűnik. Az üzletvezetőnek csak erre vonatkozó értesítési kötelezettsége van. Közös megegyezéssel bármikor, minden korlátozás nélkül megszüntethető a tagsági viszony. A tag kizárása is a tagsági viszony megszűnését eredményezi. A Gt. 49.§-a már a bíróság hatáskörébe utalja a tag kizárását, tehát a tagok gyűlésének csak a kizárás kezdeményezése tekintetében van hatásköre. Kizárni akkor lehet a tagot, ha a tagnak a társaságban való maradása a társaság céljának elérését nagymértékben veszélyeztetné. Nem lehet kizárni a tagot, ha a társaságnak csak két tagja van, vagy az érintett tag a szavazatok

háromnegyedével

rendelkezik.

A

perindításról

a

tagok

gyűlése

háromnegyedes szótöbbséggel határoz. Annak érdekében, hogy a kizárási eljárás ne húzódhasson el a Gt.49.-50.§-ai különböző „gyorsító” rendelkezéseket tartalmaznak. Az eljárás során – ha a tagsági jogok gyakorlásának felfüggesztését kérik a per időtartamára -az eljáró bíróságnak a hatáskörébe tartozik annak elbírálása is, hogy az eljárás alá vont személy a jogerős döntésig gyakorolhatja-e tagsági jogait. A határozatlan időre alapított társaságban fennálló tagsági viszonyát bármely tag három hónapra írásban felmondhatja. (rendes felmondás) Ezt nem kell indokolni sem. A társasági szerződésben ezt a jogot nem lehet sem korlátozni, sem kizárni. Kizárólag arra van lehetőség – ha a társaság többi tagja szerint a felmondás lejárta alkalmatlan időre

45 esik -, akkor a többi tag a határidőt legfeljebb további három hónappal meghosszabbíthatja. A legfeljebb szó arra utal, hogy ebben az esetben a meghosszabbított határidő nem automatikusan további három hónap, mert a három hónapos lehetőség csak a maximumot jelenti. Bármely tag a társaságban fennálló tagsági viszonyát írásban az ok megjelölésével azonnali hatállyal felmondhatja, ha a társaság valamely más tagja a társasági szerződést súlyosan megszegi, vagy olyan magatartást tanúsít, amely a vele való további együttműködés, vagy a társaság céljának elérését nagymértékben veszélyezteti. (azonnali hatályú felmondás) A komoly ok előírása tekintetében az azonnali hatályú felmondás hasonlít a kizáráshoz, de amíg a kizárásnál a renitens tagtól válnak meg, addig az azonnali hatályú felmondásnál renitens tag magatartására tekintettel egy vagy több tag a társaságtól válik meg. A kizárás helyett az azonnali felmondás jogának gyakorlásának többféle oka lehet. Lehet az is, hogy a tagot a fent ismertetett okoknál fogva nem lehet kizárni, vagy a kizárást többen, vagy a többiek mégis hosszadalmasnak ítélik meg és nem vállalnak egy ezzel járó bizonytalanságot. Az indok lehet az is, hogy a tagot ugyan ki lehetne zárni, de a kizárandó tag nélkül annak vagyonára, képesítésére, szaktudására, (kapcsolataira) tekintettel nincsen értelme a társaságban való maradásnak. A fent ismertetett tagsági jogviszony megszűnési módok esetén a társaságtól megváló taggal el kell számolni. Az elszámolást a megszűnés időpontjában fennálló helyzet alapján kell elvégezni. A társaságtól megváló tag követelését –a tag és a társaság eltérő megállapodásának hiányában – a tagsági jogviszony megszűnésétől számított három hónapon belül pénzben kell kifizetni. A határidők összevetéséből is megállapítható, hogy a rendes felmondási jogát gyakorló taggal való elszámolás akár kilenc hónapig is elhúzódhat. A tag halálával, vagy jogutód nélküli megszűnésével megszűnik tagsági viszonya. Az örökös nem automatikusan léphet be a társaságba, hanem csak akkor, ha ebben a kérdésben a társaság meglévő tagjaival megállapodik. Megállapodás hiányában csak az örökhagyót megillető elszámolást igényelheti.

46 Más a helyzet, ha egy nem természetes személy tag jogutódlással szűnik meg. Ebben az esetben a jogutód tagnak tekinthető, kivéve ha úgy dönt, hogy nem válik a társaság tagjává. A tagsági jogviszony megszűnik akkor is, ha annak fenntartása jogszabályba ütközik. Az idetartozó esetek tételesen nem sorolhatók fel, de ilyen pl. ha a beltag egyéni vállalkozó is és ezt a jogviszonyát nem hajlandó megszüntetni. A Gt. 97.§-a szabályozza a tagsági jogviszony megszűnése utáni felelősséget a társaság tevékenységéért.

A társaságtól megváló beltag öt évig a társaság többi beltagjával

azonos módon felel harmadik személlyel szemben fennálló olyan tartozásért, amely a tagsági jogviszonya megszűnése előtt keletkezett. Az örökös, ha nem lép be a társaságba, akkor a halál időpontjáig keletkező tartozásokért csak az öröksége erejéig felel. Ezt a rendelkezést értelemszerűen kell alkalmazni a megszűnt tag jogutódjára. Mivel egyszemélyes bt. nem létezik, ha a tagsági jogviszony megszűnése folytán a társaság tagjainak száma egy főre csökken, a társaság szűnik meg, ha három hónapos jogvesztő határidőn belül nem jelentenek be a cégbíróságnál új tagot. Ha a társaság ezért szűnik meg, a cégbíróságnak hivatalból kell végelszámolót kijelölni. A Gt. 104.§ (1) bekezdése szerint a bt. megszűnhet úgy is, hogy valamennyi beltag kiválik és az utolsó beltag kiválásától számított három hónapon belül új beltag belépését nem jelentik be. A kültagok ilyen esetben azt a megoldást is választhatják, hogy három hónapon belül – társasági szerződésmódosításukat a cégbírósághoz benyújtva közkereseti társasággá alakulnak. A bt. akkor is megszűnik, ha valamennyi kültag kiválik, kivéve, ha az utolsó kültag kiválásától számított három hónapon belül új kültag belépését a cégbírósághoz bejelentik. A tagok természetesen úgy is dönthetnek, hogy ezen határidőn belül közkereseti társasággá alakulnak és az erre vonatkozó szerződésmódosítást a cégbírósághoz benyújtják. Ez kézenfekvő megoldás, mert a csak korlátlan felelősségű tagokból álló társaság tulajdonképpen kkt., csak a társasági szerződést kell ehhez igazítani.

47 A fent ismertetett esetekben a végelszámolót a cégbíróság jelöli ki és erre a tisztségre kültagot is kijelölhet. (Ha az összes beltag tagsági viszonya megszűnt nem is tehet mást) A bt. közkereseti társasággá való alakulása (különösen az addig korlátozott felelősségű kültagnak) sérelmes megoldást jelenthet ezért a Gt. 105.§-a minden bel- és kültagnak lehetővé teszi ilyen esetben a társaságtól való megválást. A megváló tagot az elszámolás –a fent ismertetett szabályok szerint – megilleti. Jogutód nélküli megszűnés, valamint a társaság átalakulásának elhatározásához a tagok gyűlésének egyhangú határozata szükséges. 14. Egyszerüsített végelszámolás Abból következően, hogy a bt.-nek és a kkt-nek általában nincsen számottevő vagyona, de vagyonának szétosztása után is van teljes magánvagyonával felelős (bel)tagja lehetőség van egyszerűsített végelszámolásra. Ez a végelszámolási mód annyira e két társasági formára jellemző, hogy a jogszabályalkotó nem a végelszámolásra vonatkozó jogszabályi rendelkezések között, hanem a Gt. e két társasági formára vonatkozó szabályai között helyezte el ennek szabályozását. Az egyszerűsített végelszámolás abban különbözik a szokványostól, hogy nincs szükség a Cégközlönyben való előzetes közzétételre. Az egyszerűsített végelszámolás akkor alkalmazható, ha a bt.-nek nincs tartozása, vagy azt 30 napon belül kiegyenlíti és a végelszámolást 30 napon belül befejezi. Elegendő, ha a végelszámolással kapcsolatos összes iratot egyszerre küldik meg a Cégbírósághoz. Tekintettel

arra, hogy adminisztráció szempontjából is ez a legegyszerűbb és

legolcsóbb (jelenlegi szabályozás szerint sem kell a cégnek nem kell illetéket, vagy közzétételi díjat fizetni) – ha ennek jogszabályi előfeltételei fennállnak – ezt a megszüntetési módot célszerű alkalmazni.

VII. Korlátolt felelősségű társaság

48 1. Fogalma, tartalma A Gt. 121.§ (1) bekezdésének megfogalmazása szerint a korlátolt felelősségű társaság (rövidítve kft) olyan gazdasági társaság, amely előre meghatározott összegű törzsbetétekből álló törzstőkével alakul, és amelynél a tag kötelezettsége a társasággal szemben csak törzsbetétének szolgáltatására és a társasági szerződésben esetleg megállapított egyéb vagyoni hozzájárulás szolgáltatására terjed ki. A társaság kötelezettségeiért - a Gt-ben meghatározott kivétellel- a tag nem felel. Tekintettel arra, hogy a Gt. fogalma a korábban ismertetettekhez képest nem változott, azért a definícióra csak pár mondattal térek vissza. Az előre meghatározott összegű törzstőke azt jelenti, hogy a társaság tőkéjét nem változtathatja tetszés szerint, hanem csak a tőkeemelésre és leszállításra vonatkozó kötöttebb szabályok szerint járhat el. A társaság alakításakor, vagy a társaságba belépéskor minden tag kötelezően rendelkezik egy törzsbetéttel, ami az ő hozzájárulásának tekinthető. Ezen túlmenően vállalhat egyéb vagyoni hozzájárulást, (pótbefizetést, mellékszolgáltatást) amelyet ha vállalt, szintén kötelező számára. Foglalkozni kell még magával az elnevezéssel is, mivel az pontatlan. A kft. kötelezettségeiért korlátlanul (teljes vagyonával) felel, a tagok nem felelnek mással, mint a bevitt vagyonnal és egyéb vagyoni hozzájárulással. A korlátozott felelősségű tagokból álló társaság bonyolultabb, de pontosabb elnevezés lenne. A kft átmenet a családias jellegű vállalkozások és a személytelen jellegű részvénytársaság között. Bár a tevékenységében egyetlen tagnak sem kell részt venni és a vezetőjének sem kell

tagnak lennie, de a tagok között általában bizalmi, üzleti

kapcsolat van és ritkán fordul elő olyan kft. tag, aki a társaságban való részvételét puszta tőkebefektetésnek tekintené. Ezt a bizalmi viszonyt hangsúlyozza a Gt. 122.§ -a, mely szerint tilos a tagokat nyilvános felhívás útján gyűjteni. A kft is általában társasági szerződéssel jön létre. A társasági szerződésben meg kell határozni: Gt. 11§- ában foglaltakon túlmenően Gt. 123.§. szerint: a.)

A törzstőke és az egyes tagok törzsbetéteinek mértékét.

49 b.)

A teljes egészében be nem fizetett pénzbetétek befizetésének módját és esedékességét.

c.)

A szavazati jog mértékét

d.)

Az első ügyvezetőt, több ügyvezető esetén a képviselet módját.

e.)

A cégjegyzés módját.

f.)

Felügyelő bizottság kötelező létrehozása esetén az első felügyelő bizottság

tagjait. g.)

Könyvvizsgáló kötelező választása esetén az első könyvvizsgáló személyét.

h.)

A megismételt taggyűlés összehívásának rendjét.

Szükség szerint rendelkezik a társasági szerződés a következőkről: a.)A nem pénzbeli betétekről és azok értékéről b.)A tagokat terhelő egyéb vagyoni értékű szolgáltatásokról (mellékszolgáltatás) azok feltételeiről és a mellékszolgáltatás nem vagy nem megfelelő teljesítése esetén a kötbér mértékéről. c.)A

taggyűlés

feljogosításáról

pótbefizetés

előírásáról

és

feltételeinek

meghatározásáról. d.) az eltérő tagsági jogokat biztosító üzletrészekről. e.)Az üzletrész átruházásának kizárásáról vagy annak korlátozásáról, illetve az átruházásnak a társaság beleegyezéséhez kötéséről f.)Jogutódlás esetén az üzletrész átszállásának és az üzletrész felosztásának kizárásáról. g.)Az üzletrész bevonásának megengedéséről. h.)A dolgozói üzletrészről és az azokhoz fűződő elsőbbségi jogokról. i.)A határozatképesség szabályozásáról és a határozathozatal módjáról. j.)A taggyűlésnek a székhelyen kívül történő összehívásának szabályozásáról, valamint az ülésen kívül történő határozathozatal határidejéről k.)Azon értékhatár megjelöléséről, amely ügylet tekintetében a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik. l.)Az adózott eredmény felosztásáról és a társaság megszűnése esetén a tagoknak járó részesedés mértékéről, ha ezek számítási módja eltér a törzsbetétek arányától. m.)Valamennyi tag feljogosítása ügyvezetésre és képviseletre. n.)Az ügyvezetők képviseleti jogának korlátozásáról. o.)A felügyelő bizottság létrehozása esetén az első felügyelő bizottság tagjainak kijelöléséről

50 p.)Könyvvizsgáló választása esetén az első könyvvizsgáló kijelöléséről. r.)A törzstőke emelés esetén az elsőbbségi jog gyakorlásának módjáról. A fenti felsorolásból kitűnik, hogy bár a Gt. 123. §-a kiegészítő jellegűnek tünteti fel magát, mégis egyes témákat szó szerint, vagy értelemszerűen megismétel. Egyes témákkal a betéti társaság kapcsán foglalkoztam. További témákkal érdemes más témákkal összefüggésben foglalkozni. 2. Törzstőke és törzsbetét, befizetésük, beszolgáltatásuk. A társaság törzstőkéje az egyes tagok törzsbetéteinek összességéből áll. A tagok a társaság törzstőkéjében pénzbeli és nem pénzbeli betéttel vehetnek részt. A forint konvertibilissé válásával megszűntek azon előírások, amelyek szerint külföldinek konvertibilis fizetőeszközzel kellett befizetni pénzbetétét. A legtöbb visszaélés a nem pénzbeli betéttel (apporttal) volt. A Gt. ennek lehetőségét igyekszik korlátozni. Előírja, hogy a nem pénzbeli betét bármilyen vagyoni értékkel rendelkező forgalomképes dolog, szellemi alkotás, vagyoni értékű jog lehet. Ennek végrehajtás alá vonhatónak kell lennie és átruházásához harmadik személynek kelljen

ne

hozzájárulnia. Ha könyvvizsgáló van akkor az apport értéke tekintetében

nyilatkoznia kell és az általa meghatározott értéken felül nem lehet az értéket elfogadni. A bevivő tag öt éven át felelős az apport beszolgáltatáskori értékéért. A Gt. 128.-§-a szerint pedig azok a tagok, akik valamely tag nem pénzbeli betétjét tudomásuk ellenére a szolgáltatáskori értéket meghaladó értékkel fogadtatták el a társasággal, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek minden ebből eredő kárért. A Gt. a kft. törzstőkéjének összegét minimálisan hárommillió forintban írja elő. A törzstőkéből az alapításkor a pénzbetét összege nem lehet kevesebb 30%-nál, de minimálisan egymillió forintnál. Hiába alapítana valaki 5 M Ft értékű kocsi bevitelével egy társaságot az alapításkor és a működés megkezdésekor feltétlenül felmerülnek olyan költségek, amelyeket az általános értékmérővel, a pénzzel fedezni kell. A tagok törzsbetétei különböző értékűek lehetnek, de az egyes törzsbetétek mértéke nem lehet kevesebb százezer forintnál. A törzsbetétnek forintban kifejezettnek, és tízezerrel maradéktalanul oszthatónak kell lennie. Természetesen nincs probléma akkor ha a nem pénzbeli betét értéke számlával igazoltan 159.800.Ft, de

a társasági

51 szerződésbe beírt értéket 10.000-rel oszthatóvá kell tenni. Mivel apport esetén a megállapított értéktől felfelé való eltérést a Gt. tiltja, így a kerekítés 150.000.Ft-ra történhet. A Gt. 125.§ (2) bekezdésének azon előírása, miszerint minden tagnak egy törzsbetéte van nem azt jelenti, hogy az egyik tag nem vásárolhatja meg a másik törzsbetétét, hanem azt, hogy a vételt követően a két törzsbetét magasabb értékkel eggyé válik. Egy törzsbetétnek több tulajdonosa lehet. Ez előállhat úgy is, hogy az apportált dolognak eleve több tulajdonosa van, de keletkezhet úgyis, hogy kispénzű dolgozók is reprezentálni akarják magukat a tulajdonosi testületben (taggyűlésen) és együtt „összedobnak” 100.000.Ft-ot. Kft-nél szabályozva van az is, hogy a társaság cégbírósági bejegyzésénél már igazolni kell, hogy a kérelem benyújtásáig a nem pénzbeli betéteket teljes egészében a társaság rendelkezésére bocsátották, továbbá minden egyes pénzbetétnek legalább a felét és összesen legalább egymillió forintot a társaság számlájára befizettek. Ha a pénzbetétek teljes összegét a társaság alapításakor nem fizették be, a fennmaradó összegek befizetésének módját és esedékességét a társasági szerződésben kell meghatározni. A társaság cégbejegyzésétől számított egy éven belül valamennyi pénzbetétet be kell fizetni. Ennek megtörténtét a cégbíróságon igazolni kell. Ha valaki a teljes összeg befizetését elmulasztja, akkor úgy kell tekinteni, hogy belépéssel kapcsolatos kötelezettségének nem tett eleget és üzletrészét vagy egyetértésével eladják, vagy nyilvános árverésen elárverezik. A befizetést, beszolgáltatást nem lehet megkerülni azzal sem, hogy valamilyen szolgáltatást nyújtanak a társaságnak, s ezt törzsbetétként a törzstőke összegébe beszámítják. 3. Mellékszolgáltatás, pótbefizetés A kft. tagjai törzsbetétjük szolgáltatásán kívül egyéb vagyoni szolgáltatás teljesítésére is kötelezettséget vállalhatnak. Ezt nevezzük mellékszolgáltatásnak. A mellékszolgáltatás lehet bármilyen tevékenység tartósan, időszakosan, vagy egyszeri jellegű. Lehet valamilyen dolog, vagy jog biztosítása. A mellékszolgáltatás vállalható ellenértékért, de

52 vállalható térítés nélkül is. A Gt. ebben a körben fő szabályként rögzíti, hogy

a

mellékszolgáltatásért a tagot díjazás illeti meg. A tagok – nem választott tisztviselőként - végzett személyes közreműködés is mellékszolgáltatásnak minősülhet, ha nem munkaviszonyon alapul. A mellékszolgáltatás teljesítésének feltételeit a társasági szerződésben szabályozni kell. E feltételek módosítását is a társasági szerződés módosítása útján lehet elvégezni. Az üzletrész átruházása a mellékszolgáltatást megszünteti, kivéve azt az üzletrész megszerzője a társaság hozzájárulásával átvállalja. A társasági szerződés feljogosíthatja a taggyűlést arra, hogy a veszteségek fedezésére pótbefizetési kötelezettséget írjon elő a tagok számára. A társasági szerződésben meg kell határozni azt a legmagasabb összeget, amelynek befizetésére a tag kötelezhető, továbbá a pótbefizetés teljesítésének a módját, gyakoriságát és ütemezését. A pótbefizetési kötelezettséget – ha a társasági szerződés ettől eltérően nem rendelkezik – törzsbetétek arányában kell meghatározni és teljesíteni. Pótbefizetés a törzsbetétek teljes befizetése előtt is előírható. A pótbefizetés nem teljesítése ugyanolyan szankciókkal jár, mint ha a tag a törzsbetétjét nem fizette volna ki, de ebben az esetben a befolyt összegből a tag részére való kifizetés előtt a társaság javára le kell vonni a pótbefizetés összegét. A pótbefizetés összege a tag törzsbetétjét nem növeli. Ezért a veszteség pótlásához nem szükséges pótbefizetéseket a tagok részére vissza kell fizetni. Biztosítékképpen a visszafizetésre csak a törzsbetétek teljes befizetése után kerülhet sor. 4. Üzletrész A társaság bejegyzését követően a tagok jogait és a társaság vagyonából őket megillető hányadot az üzletrész testesíti meg. Ez tehát összefügg a törzsbetét értékével és alakuláskor általában meg is egyezik azzal.

Később a társaság működésének

eredményességétől ettől jelentős mértékben eltérhet. Sikeres társaságnál az üzletrész forgalmi értéke többszörösen meghaladja a névértéket, míg teljes kudarc esetén teljesen elértéktelenedhet. Általában azonos mértékű üzletrészekhez azonos mértékű jogok tartoznak, de a társasági szerződés egyes üzletrészeket a többiekétől eltérő társasági jogokkal ruházhat fel (pl: szavazásnál, nyereségelosztásnál.) A törzsbetéthez hasonlóan minden tagnak egy üzletrésze van. Ha a tag másik üzletrészt vesz meg az eredeti

53 üzletrésze az átvettel növekszik. Egy üzletrésznek több tulajdonosa is lehet. Ezek a társasággal szemben egy tagnak számítanak, jogaikat csak közös képviselőjük útján gyakorolhatják és a tagot terhelő kötelezettségekért egyetemlegesen felelnek. A közös képviselőt ők választják, akinek a feladata a résztulajdonosok személyének vagy tulajdoni arányuk változásának bejelentése a társaság felé. Az üzletrész a társaság tagjára általában szabadon átruházható, de a társaság tagjai a társasági szerződésben egymásnak elővásárlási jogot is biztosíthatnak. Kívülálló személyre általában az üzletrészt csak akkor lehet átruházni, ha az üzletrész teljesen be van fizetve. Kívülállóra való adás-vétel útján történő átruházásnál a tagot, társaságot, vagy a társaság által kijelölt személyt – ebben a sorrendben -elővásárlási jog illeti meg. Ha a tag az átruházási szándék bejelentésétől számított tizenöt napon belül nem nyilatkozik, úgy kell tekinteni, hogy elővásárlási jogával nem kíván élni. A társaság, vagy az általa kijelölt személy esetén ez a határidő harminc nap. Az üzletrészre vonatkozó elővásárlási jog az ismertetett sorrendben bírósági végrehajtás esetén is fennáll. Az elővásárlási jog nem átruházható. A jogosult eleve nem mondhat le róla, de mindig szabadon eldöntheti, hogy gyakorolja-e. Az elővásárlási jog megsértésével kötött szerződés hatálytalanságának megállapítására pert csak a szerződéskötéstől számított egy évig lehet indítani. A társasági szerződés az üzletrész kívülálló személyre történő átruházását a társaság beleegyezéséhez kötheti. A beleegyezés megadásának ill. megtagadásának feltételeit a társasági szerződésben kell szabályozni. Az adásvételen kívüli (pl. ajándékozás) jogcímén történő átruházásnál nincsen ugyan elővásárlási jog, de az ilyen jellegű átruházás a társasági szerződésben kizárható, vagy korlátozható. Az üzletrész átruházása esetén az átruházónak a tagsági viszonyból eredő jogai és kötelezettségei az üzletrész megszerzőjére szállnak át. A Gt. 138.§-(2) bekezdése szerint az üzletrész átruházása a társasági szerződés módosítását nem igényli. Ez azt jelenti, hogy a szerződés ugyan módosult, de nem kell végrehajtani a Gt-ben a szerződés módosítására előírtakat. Ezt fejezi ki a Gt. 159.§ (2) bekezdése is. Az üzletrész szerzést a szerződő fél köteles bejelenteni a társaságnak, a társaság pedig a cégbíróságnak. A tag halálával, vagy megszűnésével az üzletrésze átszáll a jogutódra. Ezt társasági szerződés kizárhatja, de ebben az esetben rendelkezni kell a jogutód megfelelő kielégítéséről.

54 Az üzletrész csak átruházás, a megszűnt tag jogutódlása, és öröklés esetén osztható fel. A felosztáshoz a taggyűlés jóváhagyása szükséges. A társasági szerződés a felosztást kizárhatja. Az üzletrész felosztás esetén sem lehet százezer forintnál kisebb. A társaság az üzletrészek legfeljebb egyharmadát –a taggyűlés legalább háromnegyedes szótöbbséggel hozott határozatával – a törzstőkén felüli vagyonából szerezheti meg. A társaság szavazati jogot nem gyakorolhat és köteles a megszerzett üzletrészt egy éven belül eladni, a tagok között térítés nélkül arányosan felosztani, vagy bevonni. A társasági szerződés rendelkezhet arról is, hogy a társaság munkavállalói ingyenesen vagy kedvezményes áron dolgozói üzletrészt szerezhetnek. Ilyen üzletrész csak a társaság törzstőkén felüli vagyonából a törzstőke felemelésével keletkezhet. A dolgozói üzletrész tekintetében a társasági szerződés tartalmazhat speciális szabályokat. A bíróság által kizárt tag üzletrésze – megegyezés hiányában – nyilvános árverésen értékesíthető. Ez a társaság kötelezettsége. Az árverésre a Gt. 147-149.§-ai részletes szabályokat írnak elő. 5.

A törzstőke védelme

A Gt. 141-142§-ai fontos törzstőke, s ezzel hitelezővédelmi intézkedéseket tartalmaznak. Az minden társaságnál természetes, hogy a tag a bevitt vagyonát nem követelheti a társaságtól vissza, csak a társaság számviteli szabályok szerint számított adózott eredményének a taggyűlés által felosztani rendelt részére (osztalék) tarthat igényt. Osztalék csak a már beadott, befizetett törzsbetétrész után jár. Az osztalék általában tőkearányos, de ettől a társasági szerződés eltérhet. Osztalék kifizetéséről csak a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadásával egyidejűleg lehet határozni. Nem fizethető a tagoknak osztalék, ha ennek következtében a társaság saját tőkéje a számviteli szabályok által számított módon nem érné el a társaság törzstőkéjét. Ezt megelőzően osztalékelőleg fizetésére akkor van lehetőség, ha a taggyűlés által elfogadott közbenső mérleg alapján valószínűsíthető, hogy utóbb az éves osztalék kifizetésének a fenti szabályok szerint nem lesz akadálya. A tag a jóhiszeműen kifizetett osztalék visszafizetésére nem kötelezhető, de ez az osztalékelőlegre már nem vonatkozik.

55 A törzstőke leszállítását és a mellékszolgáltatásért járó díjazást kivéve, tilos a törzstőke terhére a tagnak a tagsági jogviszonya alapján kifizetést teljesíteni. Azokat a kifizetéseket, amiket ennek ellenére teljesítettek a társaságnak vissza kell fizetnie. 6. A taggyűlés A taggyűlés a társaság legfőbb szerve. A taggyűlést legalább évente egyszer össze kell hívni. A taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik: a) a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadása, ideértve az adózott eredmény felhasználására vonatkozó döntést, b) pótbefizetés elrendelése és visszatérítése; c) osztalékelőleg fizetésének elhatározása; d) üzletrész felosztásához való hozzájárulás és az üzletrész bevonásának elrendelése; e) a tag kizárásának kezdeményezéséről való határozat; f) a magához vont üzletrész tagok általi megvásárlásának elhatározása; g) a Gt 47. §-ban foglalt kivétellel az ügyvezető megválasztása, visszahívása és díjazásának megállapítása, valamint, ha az ügyvezető a társasággal munkaviszonyban is áll, a munkáltatói jogok gyakorlása; h)

a

felügyelő

bizottság

tagjainak

megválasztása,

visszahívása,

díjazásának

megállapítása; i) a könyvvizsgáló megválasztása és visszahívása; j) olyan szerződés megkötésének jóváhagyása, amelyet a társaság saját tagjával, ügyvezetőjével, vagy azok közeli hozzátartozójával [Ptk 685. § b) pont] köt; k) az alapításért felelős tagok, az ügyvezetők és a felügyelő bizottsági tagok ellen kártérítési igények érvényesítése; l) társaság jogutód nélküli megszűnésének, átalakulásának elhatározása; m) a társasági szerződés módosítása; n) mindazon ügyek, amelyeket a törvény vagy a társasági szerződés a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe utal. A kft-nél a taggyűlés már pontosan szabályozott szervezet, amelynek fontos garanciális szabályai vannak A taggyűlés összehívásának kezdeményezése lényeges kisebbségi jog.

56 A törzstőke /a szavazatok / legalább egytizedét képviselő tagok a taggyűlés összehívását – az ok és cél megjelölésével – bármikor kérhetik. Ha az ügyvezető ennek harminc napon belül nem tesz eleget, a taggyűlést a cégbíróság hívja össze az erre vonatkozó kérelem benyújtásától számított harminc napon belül. A taggyűlés összehívására tőke- ill. hitelezővédelmi intézkedések miatt is szükség lehet Haladéktalanul össze kell hívni a taggyűlést a szükséges intézkedések megtétele végett, ha a társaság mérlegéből, könyvviteli nyilvántartásaiból kitűnik, hogy a saját tőke, veszteség folytán a törzstőke felére illetve hárommillió alá csökkent, valamint ha a társaság fizetéseit beszüntette és vagyona a tartozásait nem fedezi. A jogszabályalkotó nemcsak a taggyűlés összehívását írja elő, de meghatározza a teendő intézkedéseket is. A tagoknak határozniuk kell a pótbefizetés előírásáról, vagy ha ennek lehetőségét a társasági szerződés nem tartalmazza a törzstőke más módon való biztosításáról, vagy a törzstőke leszállításáról, illetve a társaságnak közkereseti, vagy betéti társasággá való alakulásáról, ezek hiányában a társaság megszüntetéséről. A taggyűlést – ha a Gt. vagy a társasági szerződés másként nem rendelkezik - az ügyvezető hívja össze. A taggyűlésre a tagokat a napirend közlésével kell meghívni. A meghívók elküldése és a taggyűlés napja között legalább tizenöt napnak kell lennie. Fontos garanciális szabály az, hogy a taggyűlést – a társasági szerződés ellenkező rendelkezésének hiányában- a társaság székhelyére kell összehívni, ettől eltérni csak valamennyi tag előzetes hozzájárulásával lehet. Ugyanis már azzal is meghiúsíthatják bármelyik tag részvételét, ha számára nehezen elérhető helyre tűzik ki a taggyűlést. Mivel a napirendet az ügyvezető állítja össze a Gt. lehetővé teszi bármelyik tag számára, hogy az általa megjelölt napirendi kérdés megtárgyalását kérje, ha a javaslatát a taggyűlés előtt legalább három nappal ismerteti a tagokkal. Ha a taggyűlést nem szabályszerűen hívták össze, határozatot csak akkor hozhat, ha valamennyi tag jelen van és a taggyűlés tartása ellen a tagok egyike sem tiltakozik. A taggyűlés akkor határozatképes, ha azon a törzstőke legalább fele, vagy a leadható szavazatok többsége képviselve van. Ha a taggyűlés nem volt határozatképes, az emiatt megismételt taggyűlés az eredeti napirenden szereplő ügyekben a jelenlévők által képviselt törzstőke mértékétől

57 függetlenül határozatképes. Mivel a megismételt taggyűlés szabályait a Gt. nem tartalmazza, fontos ennek a társasági szerződésben való szabályozása. A szavazás tőkearányosan történik-. Meg kell határozni, hogy milyen törzsbetét-összeg jogosít egy szavazatra. Ez általában 10.000. Ft vagy 100.000. Ft szokott lenn A taggyűlés határozatait - ha a törvény, vagy a társasági szerződés ettől eltérően nem rendelkezik -. a képviselt törzsbetétek egyszerű szótöbbségével hozza meg, de mind a Gt. mind a társasági szerződés egyes témakörökre minősített többséget is előírhatnak A számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadásáról és az adózott eredmény felhasználásáról hozott határozatokat kivéve a tagok taggyűlés tartása nélkül is határozhatnak. Az ülésen kívül javasolt határozat tervezetét – ha a társasági szerződés ennél rövidebb határidőt nem állapít meg -, nyolcnapos határidő kitűzésével kell a tagokkal közölni, akik szavazatukat írásban adják meg. A határozatot az utolsó szavazat beérkezését követő napon kell meghozottnak tekinteni. A szavazás eredményéről a tagokat az utolsó szavazat beérkezését követő nyolc napon belül az ügyvezető írásban tájékoztatja. Ha bármelyik tag kéri, a taggyűlést össze kell hívni a határozattervezet megtárgyalására. A Gt. 155.§ garanciális szabályokat ír elő a fontosabb eseményeket és a hozott határozatokat tartalmazó jegyzőkönyv vezetésére, hitelesítésére, a határozatok nyilvántartására. 7. Az ügyvezetők A társaság ügyeinek intézését és a társaság képviseletét a tagok közül vagy kívülálló személyek köréből választott egy, vagy több ügyvezető látja el. A társasági szerződés úgy is rendelkezhet, hogy valamennyi tag jogosult az ügyintézésre és képviseletre, ilyekor őket kell ügyvezetőknek tekinteni. Az ügyvezető a társaság tagjairól nyilvántartást (tagjegyzéket) vezet, amely a Gt. szerinti fontosabb adatokat tartalmazza. Minden módosítás esetén a változást is jegyezni kell és a hatályos cégjegyzéket be kell nyújtani a cégbírósághoz is.

58

Az ügyvezetőt egyszerű szótöbbséggel választják meghatározott időre, (maximálisan 5 évre), de visszahívásához már háromnegyedes szótöbbség kell. Ha a társaságnak nincs ügyvezetője a tagok megegyezésének hiányában a taggyűlést ügyvezető választása céljából a cégbíróság hívja össze. Az ügyvezető/k/ cégjegyzési joga hasonló a bt.-nél előadottakhoz. 7.

A felügyelő bizottság

Ha a kft tagjainak száma, tevékenységének jelentősége vagy jellege indokolja, illetve a tagok ezt szükségesnek látják, a társasági szerződésben legalább három, legfeljebb tizenöt tagból álló felügyelő bizottság hozható létre. Kft-nél kötelező a felügyelő bizottság létrehozása, ha a társaság törzstőkéje ötvenmillió forintnál nagyobb összegű, vagy ha a társaság teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalóinak létszáma éves átlagban a kétszáz főt meghaladja. Felügyelő bizottság tagja csak az lehet, aki a Gt.-ben meghatározott szigorú összeférhetetlenségi szabályoknak megfelel. A felügyelő bizottság ellenőrzi a társaság ügyvezetését. A vezető tisztségviselőitől, illetve a társaság vezető állású munkavállalóitól felvilágosítást kérhet, a társaság könyveit és iratait megvizsgálhatja. A felügyelő bizottság köteles megvizsgálni a taggyűlés ülésének napirendjén szereplő valamennyi lényeges üzletpolitikai jelentést, valamint minden olyan előterjesztést, amely a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozó ügyre vonatkozik. A számviteli törvény szerinti beszámolóról és az adózott eredmény felhasználásáról a taggyűlés csak a felügyelő bizottság írásbeli jelentésének birtokában határozhat. Ha a felügyelő bizottság megítélése szerint az ügyvezetés tevékenysége jogszabályba, társasági szerződésbe, illetve taggyűlési határozatba ütközik, vagy egyébként sérti a társaság, vagy a tagok érdekeit, összehívja a rendkívüli taggyűlést A felügyelő bizottság testületként működik, de egyes vizsgálatokkal, illetve témákkal egyes tagjait is megbízhatja, sőt az ellenőrzési munkát feloszthatja tagjai között. Soraiból elnököt - ha szükséges elnökhelyettest – választ, és a saját maga által meghatározott, de a taggyűlés által jóváhagyott ügyrend szerint működik.

59 Ha a munkavállalók átlagos éves létszáma a kétszáz főt meghaladja a felügyelő bizottság tagjainak egyharmadát a munkavállalók képviseletében az üzemi tanács delegálja (Ezen túlmenően tilos a kft dolgozóját, vagy vele üzleti kapcsolatban álló személyt felügyelő bizottsági tagnak megválasztani) A felügyelő bizottsági tagság keletkezésére és megszűnésére a Gt.-nek az ügyvezetőre vonatkozó szabályai értelemszerűen alkalmazandók. 8.

A könyvvizsgáló

A kft-nél kötelező könyvvizsgáló választása, ha a törzstőke az ötvenmillió forintot meghaladja, az egyszemélyes kft-nél, vagy ha azt törvény előírja. Könyvvizsgálót a könyvvizsgálói nyilvántartásban szereplők közül lehet választani legfeljebb ötévi időtartamra. A könyvvizsgáló lehet gazdálkodó szervezet is, de ebben az esetben tagját (alkalmazottját) ki kell jelölni, aki a könyvvizsgálatért felelős. A társaság a számviteli törvény szerinti beszámoló valódiságát és jogszabályszerűségét könyvvizsgálóval köteles ellenőriztetni. A könyvvizsgáló véleményének meghallgatása nélkül a számviteli törvény szerinti beszámolóról a taggyűlés nem hozhat döntést. Emellett a könyvvizsgáló a taggyűlés elé terjesztett minden lényeges üzleti jelentést köteles megvizsgálni abból a szempontból, hogy az valós adatokat tartalmaz-e illetve megfelel-e a jogszabályi előírásoknak. A könyvvizsgáló betekinthet a társaság könyveibe az ügyvezetőtől, a felügyelő bizottság tagjaitól, illetve a társaság munkavállalóitól felvilágosítást kérhet, a társaság bankszámláját, pénztárát, értékpapír- és áruállományát, szerződéseit megvizsgálhatja. A könyvvizsgáló a taggyűlésen köteles részt venni. Tanácskozási joggal a felügyelő bizottság ülésére meg lehet hívni, illetve a könyvvizsgáló maga is kezdeményezheti ezen üléseken való részvételét. Ez utóbbi esetben a könyvvizsgáló kérelme csak különösen indokolt esetben utasítható vissza. Ha a könyvvizsgáló megállapítja, illetve egyébként tudomást szerez arról, hogy a társaság vagyonának jelentős csökkenése várható, illetve olyan tényt észlel, amely az

60 ügyvezető, vagy a felügyelő bizottság tagjainak a Gt.-ben meghatározott felelősségét vonja maga után köteles a taggyűlés összehívását kérni. A

könyvvizsgálóra

(a

könyvvizsgálói

szervezet

által

kijelöltre

is)

szigorú

összeférhetetlenségi szabályok vonatkoznak.

9.

Társasági szerződés módosítása, törzstőke felemelése, leszállítása

A társasági szerződés módosításához legalább háromnegyedes többséggel hozott határozat szükséges. A tagok társasági szerződésben foglalt kötelezettségeinek növeléséhez, új kötelezettségek megállapításához, illetve egyes tagok külön jogainak csorbításához már egyhangú határozat szükséges. A kft-k

körében egyébként is

törekvés van arra, hogy minden módosítás egyhangúan történjen. Törzstőke felemelése alapvetően kétféle módon történhet új törzsbetétek befizetésével, vagy meglévő törzstőkén felüli vagyonból, vagy a kettő kombinációjával. Törzstőkét természetesen csak akkor lehet felemelni, ha valamennyi törzsbetétet maradéktalanul befizettek. Ha a törzstőke felemelés új törzsbetétek befizetésével történik, akkor a bejegyzett tagoknak elsőbbségi joguk van, amit a felemelést kimondó határozat meghozatalától számított 30 napon belül törzsbetéteik arányában gyakorolhatnak. Ha a tagok harminc napon nem éltek elsőbbségi jogukkal, akkor az új törzsbetétek megszerzésére az általuk kijelölt személyek, ennek hiányában bárki jogosult. A társaság törzstőkén felüli vagyonából történő tőkeemelésnél a tagok törzsbetétei külön befizetés nélkül törzsbetétarányosan növekednek. Törzstőke leszállítása csak akkor lehetséges, ha a törzstőke nem lesz kisebb hárommillió forintnál és a megmaradó törzsbetétek legkisebb összege eléri a százezer forintot. A határozatban meg kell határozni, hogy a leszállítás tőkekivonás, vagy a veszteség rendezése érdekében, illetve a saját tőke más elemeinek növelése céljából történik-e. A törzstőke leszállítását kimondó határozatról –a cégbíróságnak történt bejelentést követően – az ügyvezető a Cégközlönyben kétszer egymás után harmincnapos időközzel hirdetményt köteles közzétenni. Ebben ismertetni kell a törzstőke leszállítását kimondó határozat napját, az eredeti és a leszállított törzstőke mértékét, valamint a leszállítás módját, egyúttal fel kell hívni a társaság hitelezőit, hogy a törzstőke leszállításához hozzá nem járuló hitelezők követeléseiket a hirdetmény utolsó

61 közzétételétől számított harminc napon belül jelentsék be. Az ismert hitelezőket külön is fel kell hívnia bejelentés megtételére. Azoknak a hitelezőknek az igényeit, akik a társaságnál a határidő alatt jelentkeztek és a törzstőke leszállításához nem járultak hozzá ki kell elégíteni – le nem járt követelés esetén – biztosítékot kell nyújtani. A határidő eltelte után az ügyvezetőnek – a közzétételi lappéldányok mellékkelésével - be kell jelenteni, hogy ezen hitelezők kielégítése, vagy részükre biztosíték adása megtörtént. Csak ezt követően lehet a leszállítást a cégjegyzékbe bevezetni és ennek megtörténte után a kifizetést teljesíteni. 10. A társaság megszűnése Ennek

elhatározásához

is

legalább

háromnegyedes

többség

szükséges.

A

végelszámolással történő megszüntetés esetén a végelszámolási eljárásról szóló cégbírósági végzés közzétételét követően a végelszámoló maga is köteles

a

Cégközlönyben hirdetményt közzétenni a végelszámolási eljárásról, amely tartalmazza a végelszámoló nevét és lakóhelyét és azt a hitelezőknek szóló felhívást, hogy követeléseiket

a

közzétételt

követő

negyven

napon

belül

jelentsék

be

a

végelszámolónak. A társaság vagyonának szétosztására csak ezt követően kerülhet sor. Jogutód nélküli megszűnés esetén a hitelezők kielégítése után maradó vagyonból először a pótbefizetést kell visszafizetni, majd a további részt – a társasági szerződés eltérő rendelkezésének hiányában - törzsbetéteik arányában kell felosztani a társaság tagjai között. Ha a végelszámolás megindításakor a társaság törzstőkéje még nem került teljes egészében befizetésre a végelszámoló jogosult a még nem teljesített befizetésekre vonatkozó kötelezettséget azonnal esedékessé tenni és annak teljesítését a tagoktól megkövetelni, ha arra a társaság tartozásainak kiegyenlítése érdekében szükség van. Ha nem sikerül a végelszámolás során minden hitelezőt kielégíteni, akkor a végelszámolás bíróság által elrendelt felszámolási eljárásba megy át, amelyet a bíróság által kijelölt felszámoló bonyolít. 11. Egyszemélyes kft. Kft-t egy tag is alapíthat, illetve létrejöhet úgy is, hogy a már működő társaság valamennyi üzletrészének tulajdonát egy tag szerzi meg. Egyszemélyes társaság alapításához alapító okirat elfogadására szükséges, mely tartalmára és alakszerűségére a

62 társasági szerződésre vonatkozó rendelkezések értelemszerűen irányadók. Ha a társaság tagjainak száma egy főre csökken és működését egyszemélyesként tovább folytatja, külön alapító okirat készítésére nincsen szükség. Egyszemélyes kft alapítása esetén a cégbírósághoz történő bejelentés előtt a teljes pénzbetétet be kell fizetni. Taggyűlés helyett minden kérdésben az alapító dönt és erről a vezető tisztségviselőket írásban értesíti. Ha az alapító természetes személy saját személyében is elláthatja az ügyvezetői feladatokat. Viszont ha az alapító gazdálkodó szervezet, akkor nem lehet ugyanaz a személy az alapító és az egyszemélyes kft vezető tisztségviselője és a felügyelő bizottság tagja. Az egyszemélyes társaság és annak tagja közötti szerződés érvényességéhez a szerződés írásba foglalása szükséges. Az egyszemélyes társaság saját üzletrészét nem szerezheti meg. Ha az egyszemélyes kft új tag/ok/kal egészül ki és így többszemélyessé válik, a tagok kötelesek a társasági szerződést alapító okiratra módosítani. Az egyszemélyes társaság tagjainak felelősségére a közvetlen irányítást biztosító befolyáshoz

kapcsolódó

felelősségi

szabályok

értelemszerűen

irányadók.

Az

egyszemélyes társaság tagjával szemben nem alkalmazható a tartósan hátrányos üzletpolitika tilalmára vonatkozó rendelkezés abban az esetben, ha az egyszemélyes társaság tagja az egyszemélyes társaság tartozásaiért korlátlan és teljes felelősséget vállal. Egyebekben az egyszemélyes társaságokra a többszemélyes társaságokra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

63

VIII. Gt. várható módosításai, EU harmonizációja. 1.

EU harmonizációról általában

A 2099/2002. (III.29) Korm. határozat előírja a Gt. valamint a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvénynek a közösségi joggal való teljes összeegyeztethetősége érdekében történő módosítását. Ennek végrehajtása nem jelent radikális módosításokat. (Különösen nem a szakdolgozat által érintett területen.) Nem is jelenthet, mert még a régi Gt. is a rendszerváltozással, ismét nyugatra tekintés jegyében fogant, az új Gt. életbe léptetésekor pedig már nyilvánvalónak látszott, hogy haladunk az EU felé, s már ekkor sem illett az EU szabályoknak nem megfelelő rendelkezéseket hatályba léptetni. Mint a Gt. módosítás előterjesztése hangsúlyozza a jogharmonizáció csak „finomhangolást” jelenthet. A tervezet a Gt. tekintetében pontosításokat kell elvégezni a részvénytársaságok összeolvadásáról szóló 3. számú (78/855/EGK, 1978 október 9.), a részvénytársaságok szétválásáról rendelkező 6. számú (82891/EGK, 1982 december 17) irányelv teljes átültetése

érdekében.

Ugyanakkor

jelentősebb

átdolgozásra

szorul

a

részvénytársaságokra vonatkozó fejezet a tőkevédelmi előírásokat tartalmazó 2. számú (77/91/EEC, 1976. december 13) társasági irányelv átültetése kapcsán. Az irányelv a társasági vagyon rendelkezésre bocsátásával, és a már működő társaság vagyonának, illetve hitelezői érdekeknek a védelmével összefüggő alapvető szabályokat határozza meg. Az 1. számú (68/151/EGK 1968 március 9) társasági jogi irányelv szerint meg kell alkotni a cég képviseletére, a képviseleti jog túllépésére vonatkozó rendelkezéseket, különös figyelemmel arra, hogy a magyar szabályozás csak a cég írásbeli képviseletéről, tehát a cégjegyzésről tesz említést. A nyilvánosságra hozatal körében pontosítani kell azt is, hogy a cég hivatalos levelezése során milyen adatokat köteles magáról feltüntetni. A szabályozásnál figyelembe kell venni az európai gazdasági egyesülésről szóló rendeletet, valamint a külföldi székhelyű vállalkozások másik államban létesített fióktelepeire vonatkozó 11. számú irányelvet is.

64 Távolabbra tekintve az 1. számú irányelv módosításának tervezete lehetővé teszi a társaságoknak, hogy a cégbírósághoz a bejegyzés iránti kérelmüket elektronikus formában juttathassák el. Kötelezővé teszi a tagállamoknak, hogy az ehhez szükséges jogi és technikai feltételeket biztosítsák. Az elektronikusan érkező okiratokat elektronikusan tartsák nyilván és elektronikusan adjanak ezekről az okiratokról felvilágosítást. Azokat az okiratokat is elektronikus formában kell nyilvántartani, amelyeket a társaság hagyományosan nyújt be a cégbíróságnak. Ennek bevezetése nálunk 2006 december 31-től várható 10 évre visszamenőleg a kft-k és az rt.-k tekintetében. Az Európai Kisvállalkozási Charta előírja a cégeljárási költségek, valamint a cégbejegyzési idő csökkentését. Ennek keretében a Ctv. egy olyan melléklettel egészülne ki, amely az egyes társasági formákra vonatkozó szerződések legjellemzőbb változatát tartalmazná. Ezen okirat minták alkalmazása egyszerűsítené, mind az okiratok készítését, mind azok cégbírósági ellenőrzését. Elkerülhetetlenné válik a Tanács 2001. október 8-i, az európai részvénytársaságról szóló rendeletének beépítése a magyar jogrendszerbe. Ez valószínűleg 2004-ben külön törvényben kerül szabályozásra. Csatlakozásunktól függetlenül is szükségesnek látszik a vonatkozó joganyag teljes felülvizsgálata egy felállításra kerülő Kodifikációs Bizottság által. Egyes témakörök máris felmerültek (könyvvizsgálók pártatlanságának biztosítása, vállalatfelvásárlással szembeni jogi eszközök.) 2. A jogharmonizációt biztosító módosító törvénytervezet néhány rendelkezése. Európai egyesülés: Mint kooperációs jellegű vállalkozás nagymértékben hasonlít a Gt.ben szabályozott egyesüléshez. „Az egyesülés a tagok által, gazdálkodásuk eredményességének előmozdítására és gazdasági tevékenységük összehangolására, valamint szakmai érdekeik képviseletére alapított, jogi személyiséggel rendelkező kooperációs társaság. Az egyesülés saját nyereségre nem törekszik, vagyonát meghaladó tartozásaiért a tagok korlátlanul és egyetemlegesen felelnek.

65 A különbség a Gt.-ben szabályozott egyesüléshez képest az, hogy az európai egyesülés tagjai különböző tagállamokban működnek, vagy rendelkeznek székhellyel. Többlet nyilvánossági követelmény, hogy az európai egyesülés alapítását és felszámolásának befejeződését az Európai Unió Hivatalos lapjában is közzé kell tenni. A székhelyét egyik tagállamból a másikba is átteheti. A másik lényeges különbség az, hogy minden lényeges kérdést az eleve nemzetközi hatályú rendelet szabályoz és az egyes tagállamok törvényhozása csak azon kérdések tekintetében hozhat nemzeti szabályokat, amelyeket a nemzetközi hatályú rendelet kifejezetten megenged. Milyen társaságokra terjed ki a módosítás. A jogharmonizációs munka fontos előkérdése volt, hogy az irányelv rendelkezéseinek alkalmazása milyen társasági típusokra legyen kötelező. A döntés szerint hazánkban a részvénytársaság felel meg az irányelvben részletezett jogi kategóriának. Ebből következik, hogy a kft-k-re a szabályozás nem terjed ki. A részvénytársaságok közül viszont kiterjed, mind a zártkörűen, mind a nyilvánosan működőkre. Tekintettel arra, hogy az rt-vel jelen szakdolgozat részletesen nem foglalkozik, a módosítások tekintetében sem térek ki reájuk. Cégjegyzés A hatályos szabályozástól eltérően a módosítástervezet lehetővé teszi, hogy a létesítő okirat meghatározott ügyekben a cégjegyzés módjától eltérő képviseletre adjon felhatalmazást. A tervezet szerint „Ha a cég a képviselő személyére vonatkozó adatokat a cégbíróságnak bejelentette és azokat a cégbíróság nyilvánosságra hozta, a képviselő megválasztásával, kinevezésével kapcsolatos jogszabálysértésre harmadik személlyel szemben a cég csak akkor hivatkozhat, ha bizonyítja, hogy a harmadik személynek a jogszabálysértésről tudomása volt. Ellenkező esetben harmadik személlyel szemben a cég felel a jogellenes megválasztással, vagy kinevezéssel esetlegesen okozott kárért.” „A közzététel megtörténtét követően a cég nem hivatkozhat harmadik személlyel szemben arra, hogy a bejegyzett képviselő a hatáskörét túllépve járt el, illetve arra sem, hogy a képviselő a vitatott szerződést nem köthette volna meg, kivéve, ha ezt a tényt törvényi szabályozás alapján harmadik személynek ismernie kellett.

66 Kézbesítési megbízott. Részletesebb szabályozást ad a korábbinál. Kiterjed a külföldi jogi személyekre is. Meghatározza feladatát: „A kézbesítési megbízott feladata, hogy a bíróságnak illetve más hatóságnak a cég működésével összefüggésben keletkezett a külföldi személy részére kézbesítendő iratokat átvegye és azokat a megbízó részére továbbítsa. A bíróság, vagy más hatóság által a kézbesítési megbízottnak megküldött okirat esetén vélelmezni kell, hogy az okirat a kézbesítési megbízottnak történő szabályszerű kézbesítést követő tizenötödik napon a külföldi személy számára ismertté vált. A kézbesítési megbízott a lemondását akkor jelentheti be a cégbíróságnak, ha igazolja, hogy a külföldi személyt tájékoztatta a megbízatásról történt lemondásáról és írásban felhívta, hogy gondoskodjon másik kézbesítési megbízottról, azonban a külföldi személy az értesítést követő 60 napon belül nem jelölt ki kézbesítési megbízottat, vagy a külföldi személy részére a lemondást tartalmazó okirat nem volt kézbesíthető. A kézbesítési megbízott a lemondásának a cégbírósági bejelentéséig köteles a kézbesítési megbízotti feladatokat ellátni. A tervezet a hivatalból történő törlési eljárás szabályait részletesebben fogalmazza meg és megszigorítja. Bevezeti a vagyonrendezési eljárást, amit akkor kell alkalmazni, ha a cég jogutód nélküli törlését követően olyan vagyon kerül elő, amelynek a törölt cég volt a tulajdonosa.

67

Utószó Röviden vázoltam a társasági jog nemzetközi és hazai kialakulását napjainkig. Részletesebben taglaltam a jelenleg hatályos jogszabályi rendelkezéseket közvetlenül megelőző szabályozást. Hála az Igazságügy Minisztérium illetékes jogszabály előkészítőjének sikerült megszereznem a legújabb koncepciókat és a folyamatban lévő törvénymódosítás tervezetét és ezeket is beépítettem a dolgozatba. A téma elvárt terjedelmére tekintettel röviden foglalkoztam a hatályos társasági joggal kiemelve azt a két társasági formát, amivel munkám végzése során a legtöbbet találkoztam és a dolgozat konkrét tárgyaként választottam. Bár a feldolgozottaknál lényegesen több jogeset állt volna rendelkezésemre, ezek közül azokat igyekeztem beépíteni a dolgozatba, amelyekről úgy éreztem, hogy a munkám során gyakorlati iránymutatásul szolgáltak. A cégbírósági eljárási kérdésekre a dolgozat terjedelme miatt nem kerülhetett sor. A dolgozatban bemutattam a társasági jog területén tapasztalt egyes ügyeskedéseket, visszaéléseket, kiskapukat.

68

Felhasznált Irodalom 1875. évi 37. TC. A Kereskedelmi törvény /Tanácsok közlönye: 1987. 8./ 1930 évi 5. TC. A korlátolt felelősségű társaságról és a csendes társaságról. 28/1981. (IX.9) MT rendelet a gazdasági munkaközösségekről 1988. évi VI. tv. A gazdasági társaságokról. (CD kommentárral) 1997.évi CXLIV Tv. A gazdasági társaságokról (CD kommentárral) 1997. évi CXLV. Tv. A cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról 1997. évi CXXXII. Tv. A külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről A társasági törvény (1988) Magyar Jogtörténet (Osiris Kiadó 1996) Polgári Törvénykönyv magyarázata (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1981) Előterjesztés a Kormány részére a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLV. törvény és a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény jogharmonizációs célú módosításáról (IGAZSÁGÜGYMINISZTER 2003 február) Előterjesztés a Kormány részére az európai gazdasági egyesülésről, valamint a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLV. törvény és a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény jogharmonizációs célú módosításáról (IGAZSÁGÜGY-MINISZTER 2003 március)