KKC-2007-V számú, pályázati támogatással megvalósuló képzési program

KKC-2007-V-07-11-138 számú, pályázati támogatással megvalósuló képzési program

A jegyzet a következő szerzők tanulmányait tartalmazza:

Bojcsev András Dr. Jarjabka Ákos1 Németh Norbert Szücs Tamás2

© Bojcsev András, Dr. Jarjabka Ákos, Németh Norbert, Szücs Tamás

1 2

A Szerző a PTE – KTK egyetemi docense A Szerző a PTE – KTK egyetemi adjunktusa KKC-2007-V-07-11-138 számú, pályázati támogatással megvalósuló képzési program

TARTALOMJEGYZÉK

TARTALOMJEGYZÉK............................................................................................... 3 1.

ELMÉLETI MEGALAPOZÁS, ALAPFOGALMAK.............................................. 5

1.1

Az innovációs fogalomkör ...................................................................................................................... 5

1.2

A technológiai fogalomkör ..................................................................................................................... 8

1.3

Vállalkozások kutatás-fejlesztési tevékenysége .................................................................................. 11

1.4

A szervezeti környezet hatása az innovációra .................................................................................... 13

2.

INNOVÁCIÓS ELMÉLETEK ............................................................................. 17

2.1

A lineáris modellek ............................................................................................................................... 17

2.2

A rendszerszerű modellek .................................................................................................................... 17

2.3

A Pull és a Push innováció ................................................................................................................... 18

2.4

Termék-, technológia- és szervezetfejlesztés....................................................................................... 19

2.5

Operatív- versus stratégiai innováció.................................................................................................. 21

2.6

Az innováció hagyományos, versus marketing szemlélete ................................................................ 24

2.7

A hálózati és a holisztikus innovációs modellek ................................................................................. 24

2.8

Általánosan alkalmazható innovációs ciklus modellek...................................................................... 25

2.9

Az innováció menedzselése - Az innovációs lánc................................................................................ 27

2.10

Az innovációval szembeni ellenállás.................................................................................................... 30

2.11

Az innováció hajtóerői.......................................................................................................................... 33

2.12

Az innováció finanszírozása ................................................................................................................. 35

3.

A SZELLEMI TULAJDONJOG VÉDELME....................................................... 39

3.1

Szabadalom, használati mintaoltalom................................................................................................. 39

3.2

Szabadalmazási eljárás......................................................................................................................... 40

3.3

Egyéb jogi oltalmi kategóriák .............................................................................................................. 46


.

3

4.

INNOVÁCIÓRA ÖSZTÖNZŐ POLITIKA .......................................................... 52

4.1

Közösségi K+F+I politika..................................................................................................................... 52

4.2

Hazai K+F+I politika............................................................................................................................ 55

4.3

A hazai K+F+I intézményrendszerének jellemzői ............................................................................. 56

4.4

A magyar adószabályok ....................................................................................................................... 58

5.

INNOVÁCIÓS PROJEKT MENEDZSMENT FELADATOK .............................. 61

5.1

Innovációk finanszírozása pályázatok útján ...................................................................................... 61

5.2

Az Európai Unió Pénzügyi Alapjainak pályázatai............................................................................. 61

5.3

A Kutatási és Technológiai Innovációs Alap pályázatai.................................................................... 64

IRODALOMJEGYZÉK ............................................................................................. 68 MELLÉKLETEK ....................................................................................................... 71 1. melléklet - Szabadalmi bejelentési kérelem .................................................................................................. 72 2. melléklet – Védjegy bejelentési kérelem....................................................................................................... 76 3. melléklet – Szabadalmazással kapcsolatos díja (2008.04.03-tól) ................................................................. 78 4. melléklet – Védjegy bejelentéssel kapcsolatos díja (2008.04.03-tól)........................................................... 80


.

4

1. Elméleti megalapozás, alapfogalmak 1.1

Az innovációs fogalomkör

Az innováció fogalmának meghatározására számos kísérlet született a szakirodalomban – így arra nem is vállalkozhatunk, hogy azokat a teljesség igényével mutassuk be a jegyzet olvasóinak. Azonban egy, a kis- és középvállalkozások innovációs tevékenységét bemutató jegyzet nem kerülheti meg az innováció fogalmának definiálását, így a legfontosabb technológiatörténeti fogalmakat az alábbiak szerint mutatjuk be. Az innováció legrégibb meghatározása J. A. Schumpeter, az innovációs elméletek nagypapájának is nevezett osztrák közgazdásztól származik, aki az innováció folyamatát annak lehetséges eredményeivel határozta meg. Ilyen értelemben az innováció fogalma nem jelent mást, mint „…új termékek, új gyártási módok bevezetését, új piacok megnyitását, új nyersanyagok, vagy félkész termékek megszerzését, illetve iparági átszervezést.” (Schumpeter, 1911.) A fenti meghatározás kulcsfontosságú eleme – ami minden innovációs meghatározásban megjelenik – az újdonság. Schumpeter nem csupán definiálta az innovációt, de azt szorosan összekapcsolta a gazdasági fejlődéssel és a vállalkozással. Schumpter, aki a gazdaság területén kezdeményezett megújító folyamatok leírására használta az innováció fogalmát, rendre öt alapesetet különböztetett meg: -

A fogyasztók számára még nem ismert új, vagy új minőségű termékek előállítása, új, az adott iparágban még ismeretlen, de nem feltétlenül technológiai újításhoz kötődő termelési eljárás bevezetése, új értékesítési piacok megnyitása, olyan piacoké, ahol a vállalat előtte még nem tevékenykedett, esetleg új piac létrehozása új nyersanyagforrások, félkész-termékek forrásainak feltárása – függetlenül attól, hogy teljesen újak, vagy csak a vállalat nem használta fel őket új ipari szervezet kialakítása – monopolhelyzet létrehozása, franchise.

A fogalom használatának szintén említésre méltó állomása a Freeman-féle innovációs elmélet (1988), amely az innovációt négy kategóriára osztja: -

A fokozatos, vagy módosító innovációk olyan kisebb változtatások, amelyek a teljesítményjavítást vagy a költségcsökkentés célozzák, illetve egy alkatrészt vagy komponenst egy másikkal váltanak ki a technológiai folyamatban, radikális innovációk, amelyek egyrészt új technológiára alapozott új termékhez, illetve meglévő technológiára alapozott új termékhez vezetnek, eljárásváltozások, melyek egyes technológiák megreformálását jelentik, paradigmaváltások, amelyek technikai forradalmakat, azaz alapvetően új technológiák egész sorának megjelenését jelentik. (Buzás-Kállay-Lengyel, 2003)


A különböző generációs innovációs folyamatok jellemzése

Jellemzők

Első

Megjelenési ideje Legfontosabb "haszonélvező"

1960-as évek

Generációk Harmadik Negyedik

Második 70-és, 80-as évek

Ötödik 90-és évek vége?

80-as évek

80-as, 90-és évek

Projektek

Vállalkozás

Vevő

Általános tudás

Fő jellemzője

Technológiai nyomás

Szükségletek húzószerepe

Kapcsolt modell (az előző kettő összekapcsolása )

Integrált modell (további szereplők: beszállítók, a piacvezetők)

Rendszerintegrált hálózati modellek

Stratégiai alap

Technológiafejlesztés

Piac (vevő) igényei, elmozdulás a piac felé

A technológia és a vállalkozás integrálása,

Technológia, vállalkozás, beszállítók, vevők integrációja

Együttműködő innovációs rendszerek

Technológia

K+F

Piackutatás

K+F és piackutatás

A teljes innovációs folyamat kezelése

A teljes innovációs folyamat hálózati kezelése

Változásokat generáló tényezők

K+F mindenek felett

Kölcsönös függőség

Rendszerezett K+F menedzsment

Gyorsított, folyamatos globális változás

Kaleidoszkopikus, dinamikus

Jellemzői

K+F mindenek felett

Költségmegosztás

Kockázat haszon egyensúlya

Gyártási paradoxon

Intellektuális kapacitás/hatás

Szerkezete

Hierarchikus, funkcionálisan vezetett

Mátrix

Osztott koordináció

Multidimenzionális, kommunikációközpontú

Szimbiotikus hálózatok

Humán kapcsolatok

Mi – ők verseny

Gyakorlati együttműködés

Strukturált kollaboráció

Érték és kapacitás központúság

Folyamatok

Minimális kommunikáció

Projekt alapú

Hasznosítható K+F portfoliók

Visszacsatolt és "információs kitartás"

Fejlesztési elvek

Információ technológia, mint versenyfegyver Forrás: Rothwell, R. (1994): Industrial Innovation: Succes, Strategy, Trends. In: Dodgson, M. Technológiák

Embrionikus

Adat-állomány alapú

Információ alapú

Self managing, "tudás-alkalmazottak" Tanulás -tudás folyam, interdiszciplinár is intelligens tudás processzorok

A témához kapcsolódó alkalmazott kutatások fellendülésével és a fogalom gyakorlatba való bevezetésével egyidejűleg az innováció jelentéstartalma is folyamatosan fejlődött, bővült. A kifejezés egyik modernebb, napjainkban általánosan elfogadott értelmezését az OECD által készített ún. Frescati kézikönyv határozza meg a következőképpen: „Az innováció egy ötlet átalakulása vagy a piacon bevezetett új, illetve korszerűsített termékké, vagy az iparban és a kereskedelemben felhasznált új, illetve továbbfejlesztett műveletté, vagy valamely társadalmi szolgáltatás újfajta megközelítése.” (OECD 1993. 19.o.) KKC-2007-V-07-11-138 számú, pályázati támogatással megvalósuló képzési program

.

6

A fenti definíció a termék/technológia/szolgáltatás fogalomkörben maradva ugyan, már nemcsak a termelő ágazatok szemszögéből közelíti meg az innováció fogalmát, hanem figyelembe veszi a különböző szolgáltató jellegű tevékenységeket is. Ennek oka, hogy napjainkra a fogyasztók számára az üzleti- és a közösségi szolgáltatások szerepe is felértékelődött, mely kiterjed az állami és a civil szerepvállalás különböző területeire is. Ennek a vélekedésnek egy némileg eltérő változata már P. Druckernél is megjelent, aki szerint az újítás legtöbbször nem kimondottan technikai jellegű, hanem a technológiai fejlesztések rendszerbe ültetésében jelentkezik, azaz inkább szervezési (menedzsment jellegű) fejlesztést jelent. Ezt a nézetet erősíti a D.W. Pearce által szerkesztett „A modern közgazdaságtan ismerettára” című lexikon innovációról szóló szócikke, mely szerint: „Innovations = Újítások. Gyakran használják a ”találmányok” szinonimájaként, s a termelési folyamatban bevezetett technológiai fejlesztéseket és a piacképes termékek különböző tulajdonságainak és e tulajdonságok kombinációinak bevezetését értik alatta. Az utóbbi szövegösszefüggésben az innováció a termékdifferenciálás forrása, és a termelők a kereslet generálására, piaci részesedésük növelésére használják fel.” (Pearce, 1993., 279.) Ez utóbbi fogalom meghatározás egyrészt összefüggésbe hozza az újítás és a találmány kifejezéseket az innovációval, másrészt megkülönbözteti az innováció mértékét is, hiszen amíg egy találmány gyökeresen új termékre, módszerre stb. utal, addig egy új termékváltozat piacra dobása csak kisebb újdonságtartalommal bír. Az első esetben az alapvető innovációt a szakirodalom paradigma váltásnak nevezi, míg a kisebb lélegzetű innovációt az adott technológiai keretek közti újításnak. Az érdekes az, hogy bármelyik szintű innovációról is van szó, azonos mértékű üzleti siker érhető el azok alkalmazásával. Az innovációs elmélet folyamatos fejődése, a gyakorlati gazdasági fejlődés fő tendenciái, valamint az igény, hogy az innovációs eljárásokat jobban megérthessük az innováció fogalmának folyamatos változását eredményezi. Az Oslo kézikönyv3 (Oslo Manual, 2006) 2006-os, 3. kiadása a korábbi változatokhoz képest jelentős átalakuláson ment keresztül, és az innováció fogalmának széles körű meghatározását tűzi ki célul. A kézikönyv definícióját alapul véve: „Az innováció egy új, vagy egy jelentősen javított termék (áru vagy szolgáltatás), vagy eljárás, egy új marketing módszer, vagy az új szervezeti módszer az üzleti gyakorlatban, munkahelyi szervezetben vagy a külső kapcsolatokban” A módosított kézikönyv legfontosabb változásainak egyike talán az innováció kibővített definíciója, mely immáron tartalmazza a marketing és a szervezeti innováció fogalmát is. A korábbi technológia termék- és eljárás-innováció meghatározásából törölték a „technológia” szót, maradt: a termék innováció és eljárás innováció.

3

Az új Oslo Kézikönyv mintegy 30 ország innovációs szakértőinek 3 éves munkájának teljesítménye és a kor színvonalán, koncenzuson alapulva foglalja össze az innovációról és méréséről szóló ismereteket. KKC-2007-V-07-11-138 számú, pályázati támogatással megvalósuló képzési program

.

7

A fenti meghatározásokat összegezve elmondható, hogy az innováció alapvetően nem más, mint a fogyasztói igények kielégítésének új, a korábbinál magasabb minőségű módja. A Baranya Megyei Vállalkozói Központ gondozásában megjelenő, innováció témában íródott vállalkozásfejlesztési oktatási jegyzet (2007) összegyűjtötte a Wikipédia webes enciklopédia hasábjain található legfontosabb ma használatos innováció meghatározásokat. Az innováció: 1. „…olyan javítási folyamat, amely valami új bevezetésének köszönhető”, 2. „…valami új bevezetésének a folyamata” (The American Heritage Dictionary), 3. „…valami új dolog bevezetése” (Merriam-Webster Online), 4. „…egy új ötlet, módszer vagy eszköz” (Merriam-Webster Online), 5. „…az új ötletek sikeres kihasználása” (Department of Trade and Industry, UK), 6. „…olyan változás, amely a teljesítmény új dimenzióját tárja fel” (Drucker 1993, Hesselbein et al, 2002) 7. „…megvalósított kreatív ötlet” (Frans Johansson, Harvard Business School Press, 2004) 8. „Folyamatos megvalósítási képesség arra, hogy egy kívánatos jövőbeli állapotot megvalósítsunk.” (John Kao, The Innovation Manifesto, 2005)

1.2

A technológiai fogalomkör

A technológia fogalmának meghatározása – az innovációhoz hasonlóan – nem egyszerű feladat. A közgazdasági tárgyú publikációk többnyire eltérnek a korábban műszaki jellegű szakirodalomban hosszú évtizedekig egységesen használt fogalomtól. A népszerű lengyel sci-fi író, Stanislaw Lem Summa Technologiae (1964) c. alkotását alapul véve a technológia „a társadalom által kitűzött célok megvalósításának a tudomány állása és a társadalmi hatékonyság által meghatározott módjai”-t jelenti. A magyar nyelvű forrásmunkák alapján az alábbiak szerint lehet általánosan megfogalmazni: "A technológia mindazoknak az eljárásoknak a tudománya és gyakorlata, melyeknek segítségével a természet nyersanyagai és féltermékei emberi fogyasztásra vagy felhasználásra alkalmassá vagy alkalmasabbá tehetők". (Prohászka, 1999) A Stanford Egyetem informatikus professzora, Hector Garcia-Molina (1999) szerint azonban a technológia valójában nem is egységes fogalom. Célszerű inkább: -

anyagtechnológiáról, azaz folyamatokról, strukturáló technológiáról, eljárásokról, és

az

anyag

előtérbe

helyező

megváltoztatására

irányuló


8

azaz

.

a

megmunkálását

szerkezet

-

információtechnológiáról, azaz az információk előállításának, gyűjtésének, rendszerezésének, tárolásának módozatairól beszélni. (Buzás-Kállay-Lengyel, 2003)

Utóbbi, információtechnológiát definiáló megfogalmazás kissé felületes, hiszen ezen technológiák nem az információkkal, hanem adatokkal dolgoznak, így inkább adattechnológiákról kell, hogy beszéljünk. A technológiai fogalomkör megértéséhez végül ismerkedjünk meg a technológia menedzsment fogalmával. A technológia menedzsment összekapcsolja a műszaki- és természettudományokat és a menedzsment tudományt annak érdekében, hogy új technológiai képességeket tervezzen, fejlesszen és terjesszen el. A technológia egyik megközelítésben termelési módszert jelent, ahol a „módszer” egyrészt termelő berendezésekben testesül meg, másrészt a berendezésekhez működtetési, vagyis vállalati és üzemszervezési tudás kapcsolódik. A technológiát egy másik megközelítésben tudásnak tekintjük, amelynek segítségével a termelési inputokat outputtá alakítjuk át. A tudás lehet kodifikált és rejtett. A technológiai képesség felhalmozás nem csupán a kodifikált eljárások és a termelő berendezések használati utasításának, hanem specifikus termelési rutinoknak és probléma megoldási módszereknek az elsajátítása is. A technológia három alapeleme

információ a termelési módszerről, illetve az állóeszközökben, berendezésekben megtestesült technológiáról, maguk a termelő berendezések (megtestesült technológia), a működtetéshez szükséges eljárási, üzem- és vállalatszervezési tudás.

termelő

A technológia fejlődésének egyik forrása a tudomány: ez esetben a tudomány eredményei „tolják felfelé”, tökéletesítik a technológiát; a másik forrás a piac: amikor a piaci igények „szívják”, kényszerítik ki a technológia megújulását. Az utánzás és a technológia importja mellett a technológia változásának egyik legfontosabb mozgatórugója az innováció. Több teoretikus az innovációt valamely technológiai probléma megoldásának folyamataként definiálja. Az innovációnak a termelési eljárásokba és a termékkorszerűsítésbe háromfajta – jellegében és megjelenési formájában – igen eltérő költségráfordítást igényel, mégpedig: a tárgyi eszközök költségei, amelyek a devizaárfolyamoktól, a vámoktól, a hitel költségeitől függően változnak, mégpedig országonként, és ezáltal befolyásolják a versenyképességet (többnyire csupán csak ezek a költségek jelennek meg a könyvelésben az értékcsökkenés alapját képezve); •a nem anyagi javak látható költségei (a K+F tevékenység, a software, a szabadalmi, információs, marketingköltségek stb.). Ezeket a K+F kivételével többnyire folyó költségként kezelik, és így azok nem jelennek meg az innováció költségei között, holott ez a költségfajta az utóbbi időszakban jelentősen növekszik; •a nem anyagi javak rejtett költségei, mint például a vállalatok és környezetük közötti közvetítési költségek, a kapcsolatok építésének, felméréseknek, a tárgyalások szervezésének, a beszállítók megszerzésének stb. költségei. Ezek a vállalatoknál elvesznek az általános költségek konglomerátumában, összemosódnak az egyéb költségfajtákkal.


.

9

A magyar kettős lemaradást tanúsító néhány mutató (USA = 100)

Forrás: Borsi Balázs: A vállalakozások szabályozási környezete. Európai Tükör. 2005. november. www.gki.hu „Cikkek/Borsi Balázs” címen


.

10

1.3

Vállalkozások kutatás-fejlesztési tevékenysége

Az innováció folyamatának megértéséhez – az innováció definiálásán túl – szükség van néhány olyan alapfogalom magyarázatára is, amely a témakör további, részletes értelmezéséhez elengedhetetlen. Ezen fogalmak egyike a tudás, mint az innováció és a gazdasági növekedés fő hajtóereje. A tudással kapcsolatos kutatások világszerte ismert és elismert szakértője, Polányi Mihály a tudást a tapasztalat aktív alakításából előálló eredménynek tekinti. Ezt a fogalmat aztán tovább árnyalja, vagyis megkülönböztet -

kodifikált, vagyis tudományos publikációkban, szakkönyvekben, szabályzatokban, szabadalmakban, stb. pontosan körülírt és elemzett, illetve tacit tudást, mely főképpen gyakorlati tapasztalatokból áll, s nincs leírt formája.

A tudás megszerzésének folyamata, a tanulás. Ez az egyéni, vagy csoportos tevékenység szintén központi eleme az innovációs témájának, mivel az (elméleti) tudás megszerzése és gyakorlatban való alkalmazása teremti meg annak a lehetőségét, hogy a tapasztalatok alapján új, továbbfejlesztett gondolati modellek jöjjenek létre. Mindezekből következően, a Polányi által alkalmazott taxonómiához hasonlóan a tanulási folyamatokban is megkülönböztethetünk -

kodifikált tudásanyagon alapuló tanulást, vagyis az elméleti alapok elsajátítását, illetve cselekvés közbeni tanulást (learining by doing), vagyis a gyakorlattal megszerezhető, alkalmazott ismeretszerzést.

A tanulási tevékenység azonban sajátos, szervezeti szinten is értelmezhető, melynek az innovációhoz leginkább kötődő vállalati funkcionális részterülete a kutatás – fejlesztési tevékenység (Sz.m.: továbbiakban K+F), melyet a már említett Frescati - kézikönyv az alábbiak szerint definiál: „Kutatás - fejlesztésen azt a rendszeresen végzett alkotó munkát értjük, amelynek célja az ismeretanyag bővítése, beleértve az emberről, a kultúráról és a társadalomról alkotott ismeretek gyarapítását is, valamint ennek az egész ismeretanyagnak a felhasználását új alkalmazások kidolgozására. Az így értelmezett K+F háromféle tevékenységet ölel fel: az alapkutatást, az alkalmazott kutatást és a kísérleti fejlesztést.” (OECD [1993-96], 29.) A fenti meghatározás által definiált háromféle K+F aktivitás a következő – egymástól részben eltérő, részben kiegészítő – elemekből áll: -

Alapkutatás: Ennek lényege, hogy a természeti és társadalmi jelenségek belső összefüggéseinek megfigyelésével, törvényszerűségeinek feltárásával új tudományos ismeretekre teszünk szert, mellyel új kutatási területek nyílnak meg az eredményeit felhasználók számára. Az alapkutatásokkal ún. tudományos áttöréseket lehet elérni, melyek azonban önmagukban még nem alkalmasak a termékekben – szolgáltatásokban való megjelenésre, mert annak csak az elméleti lehetőségét teremtik meg. Például a lézer detektálása csak az elméleti lehetőségét teremtette meg a rendezvényeken alkalmazható fény- és lézer effektusok, az ún. lézershow –k látványelemként való alkalmazására. KKC-2007-V-07-11-138 számú, pályázati támogatással megvalósuló képzési program

.

11

-

Alkalmazott-, vagy célkutatás: Fő célja az alapkutatás tudományos eredményeinek gyakorlatban való alkalmazása új termékek, illetve technológiák létrehozásával. Maradva az előző példánál, az alkalmazott kutatás a lézerrel kapcsolatos elméleti alapkutatási eredmények felhasználásával azon fáradozik, hogy milyen technológiával lehet a lézert megfelelően olcsó, biztonságos stb. formában kibocsátani és pl. látványelemként alkalmazni.

-

Kísérleti fejlesztés: Ebben a fázisban történik a felhalmozott elméleti ismeretek „aprópénzre váltása”, vagyis az alap- és az alkalmazott kutatások eredményeinek előkészítése gazdasági hasznosítás céljából. Ez magában foglalja pl. a próbaberendezések és prototípusok előállítását, próbaüzemek lebonyolítását, a teszteléseket, kisebb finomításokat, illetve a kifejlesztett innovatív termék piacra való bevezetésének megtervezését, vagyis a gazdasági feltételrendszer vizsgálatát. Példánk esetében ez azt jelentheti, hogy a lézershow –k lebonyolításához szükséges eszköz kidolgozásra és tényleges legyártásra és tesztelésre, esetleg kisebb átalakításra kerül, kipróbálják pilot közönség előtt is, és leszűrve a felhalmozott tapasztalatokat döntés születik a berendezés piacra bocsátásáról.

Fontos megjegyezni – és erre a Frescati - kézikönyv is kitér –, hogy bár a K+F tevékenység erősen köthető az innovációhoz, de nem azonos azzal, ugyanis a K+F csak egyik szükséges és elengedhetetlen összetevője az innovációs tevékenységnek. Ennek konkrétan az az oka, hogy az innováció folyamata a szervezet egészét, vagy legalábbis más egyéb funkcionális területeire is hatással van. A K+F vállalati tevékenységért felelős egyéneken és/vagy csoportokon túl az innováció operatív folyamatában jellemzően részt vesz a műszaki osztály, a termelés, a beszerzés és a marketing csoport is. Ezenkívül természetesen más funkcionális területek is bevonásra kerülhetnek, de a felsorolt funkciók minden esetben immanens részét képezik az innovációs tevékenységnek. Összefoglalva, tehát a K+F, bár szerves magja az innovációnak, de nem egyedüli alkotóeleme. Ezt a viszonyrendszert szemlélteti az alábbi ábra is: A K+F és az innováció viszonya

INNOVÁCIÓ: Tanácsadás Iparjogvédelem Oktatás Tőke

Technológia – transzfer Képzés

K+F = Alap-, alkalmazott kutatás és kísérleti fejlesztés

Hitel Garancia

Marketing Inkubáció

Beruházás

Diffúzió Ipari park, logisztikai központ


.

12

Az OECD szervezésében végzett egyik kutatás4 szerint a vállalatok és az állami kutatóintézetek kapcsolatainak néhány lehetséges szervezeti formája a következő: •Kutatási joint venture (Joint Research Venture): az ilyen együttműködést úgy definiálhatjuk, mint az egyetem és legalább egy ipari vállalat formális kutatási megállapodását. •Együttműködési kutatási központ (Collaborative Research Center): ebben az esetben a laboratórium lehetőséget biztosít az egyetem munkatársaival való konzultációkra, valamint egyes drága vagy egyedi berendezések időleges használatára. •Kutatási konzorcium (Research Consortia): a szervezet tagjai (ipari vállalatok) közös alapot hoznak létre alap- vagy alkalmazott kutatások egyetemeken történő kivitelezésére. A cégek tagsági díjjal járulnak hozzá a közös kutatásokhoz. Az utóbbi években ez a kapcsolati szervezeti forma gyorsan elterjedt. •K+F Kft. (R&D Limited Partnership): a szervezet a K+F tőkeemelésére alkalmas. A társaság fejlesztési alapokat kínál, főleg a kis- és középvállalatok számára. Az alapok leginkább a versenyképes termékek tervezése első fázisainak finanszírozását szolgálják. •Alvállalkozás (Subcontracting): Az elmúlt években jelentősen megnőtt a vállalatok körében a kutatási feladatok kihelyezésének gyakorlata. Ennek során a vállalatok a saját szakembereikkel nem elvégezhető kutatási témákat más vállalattal, kutatóintézettel, illetve egyetemmel végeztetik. Tanácsadó bizottságok (Advisory Boards) és Technikai felülvizsgáló bizottságok (Technical Review Committees): ezen szervezetek tagjai általában ipari szakemberek, akik tanácsaikkal nagy segítséget nyújthatnak a kutatóintézetek és egyetemek számára az alapkutatások gyakorlati alkalmazási lehetőségeinek kutatásában. A bizottságok közvetítik az ipar igényeit a laboratóriumok felé.

1.4

A szervezeti környezet hatása az innovációra

Most, hogy néhány alapfogalmat sikerült tisztázni, érdemes felvetni a kérdést, hogy mi is késztet egy szervezetet arra, hogy esetenként, vagy folyamatosan innovációt valósítson meg? Más szóval, egyáltalán mi a célja az innovációnak? Akár szervezeti szinten vizsgáljuk meg a kérdést, akár a társadalom irányából közelítünk, a civilizáció történetében a túlélést és a fejlődést (is) mindig az újdonság értékű találmányokkal, felfedezésekkel, ötletekkel érték el. Nincs ez másként a gazdasági világban sem. Korunkban egyszerre jelennek meg a globalizált piac és a lokális verseny támasztotta kihívások egy szervezet életében. Ezekkel az úgynevezett környezeti tényezőkkel tökéletesen tisztában kell lennie a szervezetnek, hogy pontosan meg tudja határozni túlélésének és fejlődésének irányát. De mik ezek a szervezetet életét befolyásoló tényezők? A szervezet működési környezetét általában a STEP modellel szokás körülírni. A kifejezés egy mozaikszó, melynek minden egyes betűje a szervezeti környezet egy –egy szegmentumát jelöli. Ezek az alábbiak:

4

Link–Tassey (szerk.): Cooperative-Research and Development: The Industry-University-Government Relationship. London: Kluwer Academic Publishers, l989. 2. old. KKC-2007-V-07-11-138 számú, pályázati támogatással megvalósuló képzési program

.

13

(S – Social) Szociális - társadalmi környezet: Ezalatt értendők egyrészt a demográfiai tényezők (a lakosság létszáma, etnikai és korösszetétele), a lakosság földrajzi elhelyezkedése és mobilitása, foglalkoztatottsága, szakképzettsége, kultúrája, életmódja, munkához való viszonya, egészségi állapota, környezettudatossága, vagyoni helyzete stb., illetve mindezek változási tendenciái a vizsgált időszakban. (T - Technological) Műszaki-technológiai környezet: Főleg a technológia-intenzív iparágakban szokás kiemelni befolyásoló hatását. Voltaképpen műszaki-technológiai környezet alatt azt a színvonalat értjük, ami egyrészt a termelés, előállítás oldaláról, másrészről viszont a kereslet oldaláról is elvárásokat támaszt egy termékkel és/vagy egy szolgáltatással szemben. Példának okáért, a kreatív ágazatokban – mivel itt leginkább szolgáltatásokról beszélünk termékekkel szemben – felértékelődnek az infokommunikációs technikák, melyek az alkotás, mint értékteremtés - termelés során, s az értékesítésben is új távlatokat nyitnak. Talán elég itt az internet forradalmi szerepéről beszélni, hiszen ez egyszerre jelent új lehetőségeket – közös alkotás távmunkában, információszerzés, stb –, valamint akadályokat – illegális tartalomterjesztés (zene, film, szoftver) – is ezen kreatív ágazatok számára. (E - Economical) Gazdasági környezet: Általában egy adott gazdaság teljesítőképességét értjük rajta. Gyakorta használják pl. az éves GDP- t és az éves inflációt, mint átfogó indikátorokat egy nemzetgazdasági környezet jellemzéséül. Tágabb értelemben azonban itt kell figyelembe venni az államszintű kétoldalú és a többoldalú szerződéseket (pl. Eu –ba való belépés), melyek valamilyen szinten liberalizálják vagy szabályozzák a gazdasági tevékenységeket, de itt szokás számba venni még a helyi adózási szabályokat is. Hazánk – és a posztszocialista országok – esetében különösen nagy szerepe van a gazdasági környezetnek, hiszen a még gyenge lábakon álló gazdasági szektor igen érzékeny a külső és belső impulzusokra (hazai gazdaságpolitikai fordulat, nemzetközi pénzügyi válság, stb.). (P - Political) Politikai - jogi környezet: Ez a tényező alapvetően befolyásolja a gazdasági stabilitást. Egy kiszámíthatatlan politikai helyzet taszítja a külföldi működő tőkét, sőt még a hazai források is külföldi befektetési lehetőségekbe áramlanak át. A politikai helyzet mellett a jogi háttér kidolgozottsága is jelentős. A jogi háttér alatt értjük azt, hogy a jogrendszer milyen mértékben és milyen mélységben szabályozza az élet (a gazdaságot és a kultúrát is ideértve) egyes területeit. A STEP –nek, mint alapmodellnek számos kibővített formája is létezik. Egyes elemzések a politikai - jogi környezetet kettébontják (L - Legal, P - Political), valamint értelmezik még az ökológiai (E - Ecological), vagy másnéven természeti környezetet és az oktatási (E-ducational) környezeti szegmentumot is. Az így kiterjesztett modellt STEEPLE – analízisnek nevezi a szakirodalom. Természetesen számtalan modell létezik, ami az adott szervezet környezetét legcélszerűbben képes megvizsgálni, de általánosságban elmondható, hogy a STEP, vagy STEEPLE módszerek szinte bármely szervezet tevékenységet meghatározó makro környezet leírására alkalmasak. Miután szembesültünk a szervezet működési közegével, felmértük milyen tulajdonságai vannak, általában már körvonalazódik, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésünkre, hogy úgymond „nagyot alkossunk”, vagyis sikeres legyen szervezetünk. Ezek a környezeti adottságok azonban még nem képesek konkretizálni, hogy mik azok az KKC-2007-V-07-11-138 számú, pályázati támogatással megvalósuló képzési program

.

14

elemek, amikkel rendelkeznünk kell ahhoz, hogy megálljuk helyünket a versenyben, kik egyáltalán pontosan a mi versenytársaink, milyen veszélyekkel kell szembenéznünk, milyen lehetőségeink tárulkoznak. A SWOT analízis a szervezeti menedzsmentben a pillanatnyi helyzetünk értékelésére, a problémák feltárására és a helyzetértékelésre világszerte használatos alapmódszer. A metódus a szervezet erősségeit, gyengeségeit, a lehetőségeit valamint a leselkedő veszélyhelyzeteket összesíti, vonja egy keretrendszer alá. Ezáltal lehetővé válik, hogy az adott szervezet megvizsgálja a működésében érdekeltek, érintettek (stakeholderek) véleményét a szervezetről, értékelje jelenlegi helyzetét, megállapítsa, milyen lehetőségek állnak előtte. Legtöbbször a SWOT analízis egy összesítő modellje a szervezet által lefuttatott belső és külső vizsgálatoknak (dolgozói kérdőív, belső audit, közvélemény-kutatás, piackutatás, stb.). Az elnevezés ismételten betűszóként értelmezhető, melyek jelentéstartalma a következőkből tevődik össze: (S - Strengths) Erősségek: Mit tartanak a (szolgáltató) szervezet munkatársai a szervezet erősségének? Miben jó az adott szervezet? Ezek azok a jellemzők (tudás, tapasztalat, erőforrás, hagyomány stb.), amelyekre építeni lehet a jövőben. (W - Weaknesses) Gyengeségek: Ezeket a jellemzőket gyakran fejlesztendő területeknek is nevezzük, utalva a változtatás igényére. Ezek tehát azok a problémás területek, amelyek miatt például elégedetlenek lehetnek a partnerek, a vevők. Gyengeséget jelenthet az ingadozó minőség, a szállítási pontatlanságok, a korszerűtlen, költséges termelési/szolgáltatási struktúra. Ezekre a gyengeségekre különös tekintettel kell figyelnünk. A fentiek szellemében ezeken a területeken meg kell jelennie a változtatás igényének/kényszerének. Ez kiváló táptalajául szolgálhat az innovációnak, hiszen egy fennálló probléma megoldására valamilyen új (legalábbis a szervezet életében eddig nem alkalmazott) módszert vethetünk be. (O - Opportunities) Lehetőségek: Ez lényegében olyan külső körülmények által meghatározott várható jövőbeni kedvező piaci folyamatokat jelentenek, amelyeket ha időben felismer a szervezet, akkor megfelelő lépések után előnyösen tudja kihasználni azokat. Ez lehet például egy új piaci szegmens megnyílása, egy új közvetítő csatorna megjelenése, vagy egy kiemelkedő esemény, vagy eseménysorozat, ami gazdaságilag meghatározó lehet a piacon (pl.: EKF 2010, Olimpia, Világkiállítás, stb.), de érdemes kiemelni a 2004 óta megnyílt EU-s pályázati forrásokat is. (T - Threats) Veszélyek: Itt olyan – legtöbbször külső – tényezőket veszünk számba, amelyek rövid-, közép-, illetve hosszútávon veszélyeztetheti működésünket, illetve piacainkat. Egy munkaerő vagy alapanyag intenzív ágazat számára ez lehet az infláció várható erősödése. A kreatív ipar számára általában a szabadalmi rendszerek változása, lazulása lehet leginkább fenyegető. A fentiekből látható, hogy a SWOT analízis egyszerre veszi számba egy szervezet belső adottságait (erősségek, gyengeségek), valamint a külső környezetből eredő meghatározottságot (veszélyek, lehetőségek). Fontos azonban megkülönböztetni, hogy míg a belső tényezők esetében a változtatás lehetősége (és felelőssége) a szervezet saját hatáskörében van, a külső környezetet általában adottságként (exogén tényezőként) kell tekinteni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a fenyegetettséget nem lehet lehetőséggé KKC-2007-V-07-11-138 számú, pályázati támogatással megvalósuló képzési program

.

15

transzformálni, innovációkkal.

mondjuk

összekapcsolva

a

fejlesztendő

területeken

végrehajtott

A technika alkalmazásával kapcsolatban kiemelendő, hogy a SWOT módszer során pontosan körvonalazni kell, hogy mire vonatkozik az elemzésünk, hiszen ha egy szervezet teljes egészét vesszük lajstromba, akkor általában nem kapunk kristálytiszta válaszokat a négy kérdéskörre. Az analízist leszűkítve kisebb kérdéskörökre (pl.: projekt vagy ágazati szintre) már sokkal kézzelfoghatóbb válaszokat adhatunk egy adott probléma megoldására.


.

16

2. Innovációs elméletek 2.1

A lineáris modellek

Az innováció legegyszerűbb, ún. lineáris megközelítése a II. világháborútól tekinthető általánosan elterjedt elméleti modellnek, melyben a logikai láncolat alapja a következő: a tudományos eredmények egyre újabb technológiákat szülnek, melyek piaci igényeket elégítenek ki. Egyirányú innovációs láncolatként ennek a nagyban leegyszerűsített modellnek a legnagyobb hibája az, hogy mindennemű visszacsatolás hiányzik belőle. A láncolat szereplői között gyakran nem beszélhetünk ilyen egyértelmű összefonódásokról (bizonyos esetekben pl. a tudományos alapok csak közvetetten előzik meg egy gazdasági szereplő innovatív törekvéseit) és ezért nem igazán alkalmas az információs- és hálózati társadalmi paradigma alapján formálódó jelenlegi folyamatok megragadására sem a globális, sem a nemzeti, sem a különböző regionális színtereken. Lineáris innovációs modell alapkutatás

alkalmazott kutatás

kísérleti fejlesztés

piacra vitel

Forrás: Balogh, T.: Kutatás-fejlesztési stratégiánk kérdései, GKM, 2007. Továbbá, az innovációs folyamat lineáris modellje közvetett módon azt sugallja, hogy a technológiai fejlődés valamiféle determinisztikus pályát követ, amelynek nincsenek alternatívái. A technológia jelenlegi szintje és formája a megelőző technikai fejlődés logikus végeredményének és céljának tűnik, a technika jelenkori állapotához vezető fejlődés pedig a változás egyedül lehetséges útjának. Emiatt a lineáris modellt bíráló evolúciós irányzatok a technikai változás egymást követő fázisokra (invenció – innováció - diffúzió) való felosztását is mesterkéltnek tartják és elvetik. Így tehát az innovációs folyamat lineáris modelljét a kutatás ún. evolúciós irányzatai nem fogadják el.

2.2

A rendszerszerű modellek

Az innovációs folyamatok modernebb, rendszerszerű megközelítése azonban egyértelműen felismeri, és előtérbe helyezi a rendszerben szereplők kölcsönös egymásrautaltságát. Ebben a modellben kiemelt szerepet kapnak az interakciós és különösen a tanulási folyamatok, vagyis egy olyan megközelítésről van szó, ahol az innovációban résztvevők közti nem lineáris kapcsolatai mellé a keresleti alapú innováció-politika is szerephez jut. Emellett, a rendszerszerű innováció mellett érvelők azt a véleményt is képviselik, hogy a technikai változás nem - determinisztikus folyamatként ábrázolható. A különböző (alternatív) fejlesztési irányok kialakítása és azok szelekciója az adott innováció szempontjából releváns csoportok közötti kölcsönhatások eredményeként valósul meg. Ebben az értelemben állítható az, hogy kulturális és társadalmi tényezők alakítják - formálják a technikai változás folyamatát.


.

17

Az innováció lineáris modelljének elutasítása azonban nem jelenti szükségszerűen azt, hogy a sikeres innovációk esetében az invenció - innováció- diffúzió fázisai között ne tehetnénk különbséget, hiszen ezek számos vonásukban egymástól eltérő jellegű tevékenységek és folyamatok. Annak elfogadása, hogy az egyes fázisok nem következnek szükségszerűen egymás után, hogy alá vannak vetve a társadalmi szelekció formáló erőinek illetve, hogy közéjük a fejlesztés további fázisai is beékelődhetnek, önmagukban nem érvénytelenítik e folyamatok megkülönböztetését, hanem éppen az eredeti lineáris modell multi - direkcionálissá tételét szolgálja, mely jelenséget már Schumpeter is felismerte, hiszen véleménye szerint az innovációk társadalmi szelekciója olyan gazdasági tényezőé, amely a vállalkozói tevékenység sikerességét döntően befolyásolja5.

2.3

A Pull és a Push innováció

Az újítások bevezetésénél már szóba került a motiváló erő. Mi is készteti a vállalatot/szervezetet arra, hogy változtasson működésén, az általa kínált termékek és szolgáltatások minőségén? Ennek alapján határozott különbséget tehetünk a belső és a külső késztetés között. PULL típusú innovációnak nevezzük, amikor a fejlesztési ötletek a piacról érkező impulzusok alapján válnak az innováció forrásává. Az újítás ilyen eseteiben a marketinggel foglalkozó szervezeti egység (vagy külső partner) felelőssége nagy, hiszen a rosszul felmért piaci igény esetén a fejlesztések költsége nem térül meg, mivel az innovatív termék, szolgáltatás vagy folyamat nem felel meg a célközönség elvárásainak. Mivel a PULL típusú innováció a piaci jelzésekből táplálkozik, market pull hajtóerőként is szoktuk említeni a motiváló erőt. PUSH típusú innovációról beszélünk, amikor az ötlet a szervezeten belülről érkezik. Technológiai típusú fejlesztések esetén legtöbbször ez a műszaki osztály, a kultúra területén a mérnöki feladatokat legtöbbször a kreatív munkatársak végzik, de egyes szervezetekben – nem lévén ilyen – a főszerkesztő, a rendező, az igazgató vagy az ő környezetükből érkezik a javaslat. Az újítás sikeressége annak újdonságerején múlik, mennyire haladja meg a versenytársakat a végeredmény. A műszaki terminológia ezt technology push hajtóerőnek nevezi. A két modell működését a következő ábra jól szemlélteti: Kiváló példa erre a SONY. A cég PUSH típusú újításai közül kiemelkedő jelentőségű a Walkman kifejlesztése. A Walkman megjelenésekor a fogyasztók nem tudták megfogalmazni azt a látens igényüket, hogy a hangfelvételeiket az utcán, a buszon vagy sportolás közben hallgassák. Mégis, amint a SONY megjelent a Walkman termékkel a – főleg észak-amerikai – piacokon, hirtelen megjelent az a fogyasztói réteg, aki a zenehallgatás élményét a lakáson vagy irodán kívülre is magával szerette volna vinni (és meg tudta vásárolni a SONY újdonságát). Az igazán fejlett szintje a fejlesztéseknek, amikor közös projekt team keretein belül a marketingesek és a fejlesztő mérnökök/kreatív szakemberek közösen határozzák meg az innováció célját. A PUSH és PULL típusú innovációkhoz hasonlóan az innovációs modelleknek is kialakult két nagy típusa:

5

Kovács, Gy.: Innováció, technológiai változás, társadalom: újabb elméleti perspektívák című munkája alapján KKC-2007-V-07-11-138 számú, pályázati támogatással megvalósuló képzési program

.

18

A lineáris és a nem-lineáris innovációs modellformák • alapötletek átadása, tudásáramlás

alapkutatás • igény az új ötletekre

alkalmazott kut. • igény új jellemzőkre,

• tudás konkrét célra alkalmazása

• új termék,

kísérleti fejl.

paraméterekre

• új piaci igények

szolgáltatás

piacra vitel

Forrás: Balogh, T.: Kutatás-fejlesztési stratégiánk kérdései, GKM, 2007. A PUSH típus alapjaira építve beszélhetünk az előző alfejezetben már bevezetet, ún. lineáris innovációs modellről. Ennek lényege, hogy a K+F folyamatok végrehajtása után azonnal történik a piacra vitel. Napjainkra ez a modell már túlhaladott, hiszen a fogyasztói társadalom 21. századi környezetében már nem lehet piacra dobni egyetlen terméket sem anélkül, hogy a piac igényeit valamilyen szinten nem mérték volna fel. A PULL típusból építkező, de vegyes hajtóerőket figyelembe vevő innovációs modell a nem lineáris innovációs modell. A 4. ábrán észrevehető, hogy a nem-lineáris modell esetében az innováció szakaszai között folyamatos visszacsatolás van, vagyis egyszerre jelenik meg a push hajtóerő mellett a push hajtóerő is. Ez biztosítja, hogy a piaci igények és az alapkutatás között folyamatos kétirányú kapcsolat legyen.

2.4

Termék-, technológia- és szervezetfejlesztés

A definíciós háttér ismertetése alapján jól látszik, hogy az innováció megjelenési formáinak száma szinte végtelen. Az innovációk csoportosításánál több szempontot is figyelembe vehetünk, ám néhány alapvető tulajdonságot, vagy szelekciós ismérvet mégis érdemes kiemelni. Tartalma szerint az újítás irányulhat termékre, technológiára vagy az egész szervezetre. Ennek alapján a következő innovációs tevékenységekről beszélhetünk: -

Termék- és szolgáltatásfejlesztés: Ebben az esetben az innovációs tevékenység célja pusztán új termék előállítása és értékesítése egy új fogyasztói igény kielégítése érdekében. Kulturális területeken termékfejlesztésre kiváló példa lehet az a színházi kezdeményezés, amikor egy krimi befejező felvonása előtt a nézők szavazatai alapján játsszák el a záró részt a színészek, annak megfelelően, hogy a közönség szerint ki a gyilkos az eddig megismert részletek alapján. KKC-2007-V-07-11-138 számú, pályázati támogatással megvalósuló képzési program

.

19

Az OD folyamatmodellje

Forrás: Dobák, M.: Szervezeti formák és vezetés, KJK, Bp., 1997., 200 - 204. old. Alapján -

Technológiafejlesztés: Ekkor, a már meglévő termékek és szolgáltatások előállításának módján változtat a szervezet. Ennek oka lehet költségcsökkentés, minőségnövelés vagy egy külső – a jogi/társadalmi környezetből – érkező késztetés (pl.: jogi szabályozás). Maradva a színház példánál, egy produkció díszletei úgy kerülnek kialakításra, hogy azok minél kisebb helyen szállíthatók legyenek, ezáltal növelhető a bevétel, hiszen vendégjátékot is tud vállalni a színház más helyszínen, másrészt költségcsökkentő lehet a megoldás abban a tekintetben, hogy olcsóbban lehet szállítani a díszletelemeket.


.

20

-

Szervezetfejlesztés: Ebben az esetben a szervezeten belüli struktúrák és folyamatok megújításáról beszélhetünk annak érdekében, hogy a szervezet a jövőben meg tudjon felelni a vele szemben támasztott elvárásoknak. Egy színház esetében ez úgy jelentkezhet, hogy tagozatait összevonja, esetleg újakat indít, társulatának összetételében megváltoztatja a vendégszerepléseket, esetleg kiemelt hangsúlyt fordít a határon túl színészkedő magyarok vendégszerepeltetésére, figyelembe véve a fogyasztói - látogatói igények változását és/vagy a színház anyagi helyzetét. A szervezetfejlesztés folyamatának egyik legismertebb és legkifejezőbb modellje az. ún. OD (Organizational Development) modell A termékfejlesztésen túl ez a kezdeményezés jelentős szervezési feladatokat is ró a gesztor városra, ezért elengedhetetlen, hogy legyen a rendezvénynek szervezőbizottsága, mely szervezőbizottság projektszervezetként működteti a fesztivált. Ez a szervezet évről évre, a folyamatoknak és a tapasztalatoknak megfelelően folyamatosan változik, alkalmazkodik az igényekhez.

2.5

Operatív- versus stratégiai innováció

Az innovációk között különbséget tehetünk idődimenziójukat tekintve is. Ezek alapján akkor beszélhetünk folyamatos megújulásról (operatív, kisléptékű innováció), amikor egy olyan probléma jelentkezik, melyet ott, helyben, viszonylag rövid idő alatt kell kreatív módon megoldani, bár amiben még nincs korábbi tapasztalata senkinek. Példaként említhetem azt a színházi előadást, ahol közvetlenül a bemutató előtt „elmegy” a világítás, s amely problémát mondjuk mobil reflektorokkal, vagy gyertyavilágítással oldanak meg. Látható, hogy a helyszínen jelentkező és szinte azonnal megoldásért kiáltó kisebb, de igen kínos problémáról van szó, melyet a lehető legrövidebb idő alatt kell kezelni és kreatív eszközökkel megoldani. Ezzel szemben stratégiai újításról beszélünk, amikor a szervezet működésének életében mérföldkőként jelentkezik az innováció bevezetése. Ilyen innováció lehet pl. egy könyvtár életében, ha digitalizálja az állományát és azt elérhetővé teszi regisztrált könyvtárlátogatói számára belső hálózaton, vagy az interneten keresztül. Ez egyszeri, jelentős változtatást igénylő tevékenység. Összehasonlítva a két innovációs formát láthatóvá válik, hogy az innovációs folyamatok között az a különbség, hogy bár a folyamatos megújulás állandó figyelmet igényel (a fejlesztési és az igényfelmérési oldalon is), a stratégiai újítás viszont pontszerű problémák megoldását irányozza elő a jövőbeli siker érdekében. A folyamatos innovációs tevékenységnek kisebb a kockázata, hiszen a szervezet alkalmazza a területen folyamatosan felhalmozott gyakorlati tapasztalatokat (rutin) és fejlesztés költségei időben szakaszolva jelentkeznek, ráadásul a folyamatos visszacsatolások miatt szinte bármikor lehetőségünk van a korrekcióra. Stratégiai újítás esetében a szervezet életében jelentős, előre csak intuitív módon sejthető változásokat kell végrehajtanunk viszonylag rövid idő alatt, mely rendkívüli kreativitást igényel a résztvevők részéről. Ebben az esetben a változtatás kimenetele nehezen kontrollálható a folyamat közben, sokszor csak a hibás végeredmény birtokában tudjuk utólag elemezni a hibáinkat, így jelentős kockázattal jár. Végrehajtásában általában a szervezetnek nincs gyakorlata, ezért külső segítséget (tanácsadót) vesz igénybe, emellett jelentős szervezeti ellenállás is előfordulhat.


.

21

Az innovációs folyamat működtetése nagyon átgondolt és alapos tervezés után lesz sikeres. Természetesen az átgondolt tervezéshez elsősorban egy jól meghatározott vállalati stratégiára van szükség. A vállalati stratégiában ölt testet, hogy a vezetés, illetve a tulajdonosok hol is képzelik el vállalatukat a jövőben. Mely piaci szegmenseket fognak „uralni”, milyen termék-, illetve szolgáltatáspalettával fognak rendelkezni. Természetesen a stratégiai célok eléréséhez komoly elemző, értékelő és tervező munka szükséges, de nyilván csak a vállalat stratégiája alapján lehet eldönteni, hogy mely termékcsoportot, vagy szolgáltatást kell fejleszteni, melyiket kell befejezni, illetve átengedni másnak, melyek az új ígéretes területek, melyekre be kell lépni. A vállalatok általában egy sajátos, egyedi stratégiamixet követnek, melynek elemei között megtaláljuk a saját fejlesztést, a licencvásárlást, kis innovatív cégek felvásárlását, és még néhány egyéb lehetőséget, melyeket az alábbi folyamatábrában foglaltunk össze. Mindenekelőtt az első és legfontosabb stratégiai kérdés, hogy minden olyan esetben, mikor a vállalat saját maga is tevékenyen részt vállal az innovációs folyamat működtetésében, ezt mi módon tudja biztosítani. A vállalaton belül ekkor két folyamat fog párhuzamosan működni. 1. A rutin tevékenységek halmaza, mely a vállalat normális termelő illetve szolgáltató tevékenysége, amiből „él” a vállalat. 2. Az innovációs tevékenység, mely a vállalat további fejlődésének, növekedésének a záloga. Ezt a kétféle folyamatot el kell tudni választani egymástól, mely elsősorban szervezési, menedzselési feladat. Ugyanakkor azt is biztosítani kell, hogy a ma innovációja, holnap rutinfeladattá váljon, vagyis a 2. folyamat eredményét be kell illeszteni az 1. folyamatba. Valójában ez az igazi kihívás a vállalatok számára. Nagyszámú irodalom foglalkozik a kutatás-fejlesztés szervezésével, menedzselésével. Ezt a tevékenységet önmagában sokkal egyszerűbb kezelni, mint magát a teljes innovációs folyamatot. Ez utóbbinak ugyanis azt is fel kell vállalnia, hogyan és mi módon vezessük be az innovációs folyamat eredményét a napi tevékenységek sorába. Ez minden esetben óriási ellenállást vált ki a szervezet tagjaiból, mely annyira fontos problémakör, hogy külön fejezetben kell tárgyalni.


.

22

START

saját innovációra törekszünk?

idegen innovációt veszünk át? nem

nem

innovációvásárlás, imitációmenedzsment, licencvásárlás

igen

igen

másokkal kooperálunk?

házon belüli innovációra törekszünk?

nem

nem

igen

nem

igen

innováció mint speciális feladat?

projektmenedzsment

projektorientáltan? igen

igen

nem

multi projektmenedzsment

K + F részleg

minden szinten innovációtudatos vállalat

nem

több stratégia keverését akarjuk?

innovatív vállalat akvizíciója, innováció konszernen belül

megbízásos kutatás, innovációs kooperáció

igen

innováció mint állandó feladat?

stratégiai döntés a meglévő termék, technológia megtartására

igen

vállalatspecifikus stratégiakombináció

nem

megvalósítás


.

23

2.6

Az innováció hagyományos, versus marketing szemlélete

Az innováció folyamatában fontos szerepe van szervezeten belüli marketing funkciónak, hiszen ez tartja a kapcsolatot a szervezet és a környezete között. A marketingért felelős személy/részleg/osztály gyűjti be a piacról az impulzusokat és fordítja le a pénzügy, a termelés, a K+F, a beszerzés, stb. részlegek nyelvére. Az innováció hagyományos szemléletében a marketing szerepe a szervezet információinak közvetítése a fogyasztók irányába, azaz az új termékek elfogadtatása, értékesítése a marketing fő feladata. A marketing szakma és az innováció szervezés fejlődésével azonban megjelent az innováció marketing nézőpontú szemlélete is, amelyben a marketing már nem csak a kimeneti oldalon szolgáltat információt a fogyasztók számára, hanem be is gyűjti az igényeket és reakciókat és tolmácsolja a szervezet többi része számára, így az innovációért felelős részlegeknek vagy projekt teameknek is. Az innováció marketing központú modellje INNOVÁCIÓS TEAM

TERMELÉS

MARKETING

FOGYASZTÓ

K+F MŰSZAKI OSZTÁLY BESZERZÉS MARKETING PÉNZÜGY …

2.7

A hálózati és a holisztikus innovációs modellek

A 90-es évek végére jelentős fejlődésen mentek át az innováció elméletek. Míg az eddig érintett kezdeti modellek egy adott szervezeten saját perspektívájából vizsgálják az újítás folyamatát, az ezredforduló előtti években megjelentek ún. holisztikus innovációs modellek. Ezek az elméletek a hálózatok szerepét vizsgálják a fejlesztések szempontjából. Napjaink globalizált világában, ahol a kommunikáció és a tudás áramlása már nem függ földrajzi tényezőktől, felértékelődtek a stratégiai partnerkapcsolatok, a tanácsadó rendszerek, kutatási együttműködések. Ennek megfelelően egyes szervezetek/intézmények specializálódnak, jól lehatárolható tevékenységi körben érnek el kiemelkedő eredményeket. Ezeknek az eredményeknek a kölcsönös alkalmazása a modern innováció kulcsa. A hálózati alapú innovációs rendszerek ezt az interdiszciplináris információáramlást segítik elő. Bár ezen rendszerek legtöbbje egyelőre még csak a közvetlen vagy közvetett partnerek között KKC-2007-V-07-11-138 számú, pályázati támogatással megvalósuló képzési program

.

24

alakultak ki, kezdeti stádiumban vannak már olyan – eddig csak elméleti rendszerek –, melyek az egyre integráltabb innovációs folyamatok strukturált hálózati modelljeire épít és különös hangsúlyt fektetnek a különböző tudományágak közötti információcserén és tanuláson.6 Ennek a folyamatnak a végső eredménye, hogy a már meglévő – partnerek közötti – kooperációs hálózat mellé kiépül egy tudáshálózat is, ami átveszi az innováció hajtóerejének szerepét. Mellékesen, ezt a folyamatot nevezzük a tudásmenedzsment szakterületén tudás – transzfernek. A hálózat egyes pontjai a vállalkozás közvetlen környezetén kívül helyezkednek el. Emiatt viszont felértékelődnek olyan értékek, mint a társadalmi normák, szabályok, intézmények, egyszóval a kultúra. A belső hálózati pontok és ezen „külső pontok” között a tudásáramlás és az információcsere csatornája már egyre inkább a kultúra lesz, mint a gazdaság. Az információáramlás kapcsolatrendszerének ezen változata a társadalmi hálózat.

2.8

Általánosan alkalmazható innovációs ciklus modellek

A PDCA modell, betűszóként a Plan (Tervezés), Do (Megvalósítás), Check (Ellenőrzés), Action (Beavatkozás) olyan vezetési és szervezési tevékenységeket definiál, melynek a kulturális innovációhoz kapcsolódó folyamatát az alábbi ábra szemlélteti: A PDCA modell

Forrás: Dr. Jarjabka Ákos: Minőségügyi és minőségbiztosítási alapismeretek, Pécs, BMVK, 2007., 115. old, 32. ábra alapján A PDCA tehát egyfajta innovatív gondolkodásmódot modellez, vagyis azt, hogy akár globális szervezeti szinten, akár egy tevékenység szintjén először a célokat kell definiálni, azután megtervezni a megvalósítást, majd bevezetni, s végül értékelni a végrehajtást, melynek eredménye egy újabb PDCA – folyamat kezdete is lehet (lásd: folyamatos fejlesztés elve).

6

Csizmadia, Z.: Az innováció hálózati alapú megközelítése, MTA RKK NYUTI, 2004. KKC-2007-V-07-11-138 számú, pályázati támogatással megvalósuló képzési program

.

25

Egy másik – William H. Graves -től származó – modell az innovációs folyamatot egészében írja le hasonló négyesfázisú bontásban. A technológia témaköréből származtatott elmélet szerint az innováció mindig kísérletezgetéssel indul, majd a tesztelés, próbálgatás után a kereskedelmi bevezetése történik meg, s a legvégén a tömeges értékesítésre kerül a sor, miközben a folyamatos tapasztalatszerzés új kísérletekbe áramlik, így spirálisan generálja magát a folyamat. Ennek megfelelően a Graves modell a következő periódusokból áll: Graves modell

Forrás: William H. Graves: All Packets Should Not Be Created Equal (D-Lib Magazine 1998/4. A modell fázisai a következőképpen értelmezhetők a kulturális innovációs esetek jelentős részében: Kísérletezés (Experimential): Minden kiemelkedő újítás a kreatív ötletekből épül fel, ami vagy önmagától adódik, vagy már meglévő igények kielégítésére, problémák megoldására kíván választ szolgáltatni. Inkubáció (Incubation): A folyamat ezen részében kerül megalkotásra az első prototípus és ebben a fázisban történik annak tesztelése is. A kultúra területén természetesen ez leginkább a nyilvánosság irányába történő első megnyilatkozásokat jelenti. Piaci bevezetés (Commericalization): A kezdeti „szárnypróbálgatások” után a nyilvánosság szélesebb részei számára is bemutatásra kerül az adott termék vagy szolgáltatás. köztudatban még nincs jelen, de már nemcsak a szűkebb értelemben vett szakmai/művészeti csoportok mutatnak érdeklődést iránta, hanem a (tömeg)fogyasztók is. Tömeges terjesztés („Commoditation”): A kereskedelmi forgalomba kerülés időszaka, amikor a célpiac kimondottan a fogyasztói társadalom e téma iránt szenzibilis fogyasztói szegmentuma. Új ciklus: Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a negyedik periódus után a folyamat nem áll(hat) meg, korunk globális versenyében a termékek (és szolgáltatások) hamar KKC-2007-V-07-11-138 számú, pályázati támogatással megvalósuló képzési program

.

26

elveszítik az ideiglenes versenyelőnyüket, ezért arra kell törekedni, hogy az innovációs ciklusok ne diszkrét módon jelenjenek meg, hanem folytonosan spirálként tartsák élen termékünket, újabb és újabb „ráncfelvarrásokkal”..

2.9

Az innováció menedzselése - Az innovációs lánc

Az innováció megjelenési formái és modelljeinek bemutatása után tekintsük át, hogy a szervezeten belül milyen lefolyása van a teljes folyamatnak, hogyan jut el az igénytől az ötleten keresztül a megvalósulásig (termék/szolgáltatás) az újítási tevékenység. Mindenekelőtt érdemes áttekinteni, hogy alapvetően milyen kérdések kapcsán merül fel az igény az innovációra, vagyis, hogy a szervezetet milyen belső és külső környezete készteti leggyakrabban a változtatásra. A főbb innovációra ingerlő tényezők lehetnek a következők: -

Váratlan siker Váratlan kudarc Ellentmondás a környezetben Értékteremtő folyamat szükségletei Ipar-és piacszerkezeti változások Demográfiai, politikai és gazdaságpolitikai változások Fogyasztói szemléletváltás Tudásbázis átalakulása Ötletkeresés, ötletkutatás Makrotrendek változása Vállalatok profitéhsége Korszerű környezetfelfogás stb..

Az innovációs folyamat leírására alkalmas logikai modell, az innovációs lánc, amely a szervezeti innovációs folyamat szerkezetét lineáris rendben tükrözi és magyarázza. A műszaki területeken a következő – már korábban említett – alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti gyártás és fejlesztés, gyártás előkészítés, gyártás, értékesítés szakaszokból áll. Általánosítva az innovációs lánc alkotóelemei: -

Az új felismerése, vagy az innovációs kényszer szervezetbeni megjelenése, az új felismerés logikai és tapasztalati igazolása, előzetes elméleti és kísérleti eredmények gyakorlati próbája, a már csiszoltabb eredmény szélesebb körű adaptációjának megkezdése, a kísérleti és adaptációs tapasztalatok elemzése és általánosítása, a pragmatikus vonások (modelljegyek) megerősítése a szükséges korrekciók útján, a tömeges bevezetés, a felhasználói visszacsatolás alapján újabb korrekciók.7

Mint már a definíciónál is láttuk, az innováció nem írható le olyan egyszerűen, mint pl. Kekülé álma8, hanem egy meglehetősen bonyolult folyamatot jelent. E folyamat elemei a következők:

7

Raffai, M.: Információrendszer-tervezés. Az információs társadalom kihívásai, Novadat, Győr, 1996., 122 126 old. Gáspár, L.: Az innováció elméleti alapjai. Innováció elméleti fogalomtár, NJIE, Sarkad, 1992. KKC-2007-V-07-11-138 számú, pályázati támogatással megvalósuló képzési program

.

27

1. Ötlet. Többé-kevésbé tudatos döntés valamilyen kutatási témával foglalkozni, melynek alapja lehet érdeklődés, kíváncsiság, merész feltételezés vagy egy sikert ígérő újítás. 2. Felfedezés / Megfigyelés. Egy feltűnő dolog, függőségi kapcsolat megállapítása, vagy egy eddig ismeretlen anyag vagy folyamat létezésének felismerése. 3. Kutatás. Egy felfedezés vagy megfigyelés elméleti megalapozása és empirikus felülvizsgálata. Okok és hatások megállapítása. Funkcionális összefüggések meghatározása, hogy mi, meddig, hogyan, miért. Megállapítandó, hogy további változók által erősödik, vagy gyengül a hatás. 4. Fejlesztés. A megfigyelések és kutatási eredmények átültetése konstrukcióba, kísérleti berendezésbe, prototípusba azzal a céllal, hogy az elméletileg vagy empirikusan megállapított kapcsolato(ka)t egy bizonyos célra használhatóvá tegyük. 5. Találmány. Egy bizonyos alternatíva rögzítése, mely definiált jellegzetességekkel és pontosan leírt tulajdonságokkal rendelkezik, melyek alkalmasak szabadalmaztatásra és publikálásra. 6. Új termék piaci bevezetése, vagy új technológia alkalmazása. Gazdaságilag hasznosítható formába illetve egységbe való átültetés. Hozzá tartoznak a szükséges beruházások, egyedi elnevezés, célcsoport(ok) megszólítása, bemutatás a nyilvánosságnak. 7. Futó értékesítés. Sorozat, ill. tömeggyártás. Az értékesítési lánc kialakítása, új célcsoportok megszólítása. Vitatott, hogy az innováció-menedzsment meddig ölelje át ezt a sort. Legalább az új termék bevezetéséig feltétlenül. Valójában akkor van vége, amikor az új termék, vagy eljárás beépül a mindennapi gyakorlatba, és a funkcionális, vagy divizionális menedzserek veszik át a hozzátartozó feladatokat. 8

Kekülé álmodta meg a benzolmolekula szerkezetét, melyet már hosszú ideje próbáltak sikertelenül megfejteni. Azt már tudták, hogy hat szénatom alkotja, csak az nem volt világos, hogyan is kapcsolódnak össze. Egyszer álmában megjelent hat majom, akik kört alkotva táncoltak, így fejtette meg a hat szénatom kötési módját. KKC-2007-V-07-11-138 számú, pályázati támogatással megvalósuló képzési program

.

28

Az Innovációs lánc fázisai ÖTLET

Alapkutatás – új felismerés Alkalmazott kutatás – logikai igazolás Kísérleti gyártás – előzetes próba Gyártás előkészítés – adaptáció Előkészítő munkálatok tapasztalatai, modelljegyek megerősítése Tömeges terjesztés – értékesítés

MEGVALÓSÍTÁS

Visszacsatolások begyűjtése

Ez az értelmezése az innovációs láncolatnak kisebb módosításokkal alkalmazható a kultúra területén is. Az innovációs lánc azonban nem működhet koordinálatlanul, vagyis a tevékenységek hatékony menedzseléséhez szükség van egy olyan szervezeti vezérlő mechanizmusra, amely az elérendő célokat a szervezet tulajdonságainak ismeretében megfogalmazza és a folyamatot elvezeti a kívánt eredmény irányába. Ezt a mechanizmust innováció menedzsmentnek nevezzük. Ez vezérli a K+F-et, valamint az innovációkat (az új termékek, technikák stb.bevezetését), ötleteket tár fel, a piaci igényekre épülő (termék)terveket alakít ki, a piacon teszteli a kísérleti gyártást, az ezen eljárások során elfogadott változatot a visz piacra, amikor és ahol ez szükségessé válik, kutatást is indít stb. 9 Az innovációs menedzsment feladata, hogy az újítás folyamatát a vállalati versenystratégiának megfelelően alakítsa ki. A versenystratégiák közül általában három nagy típus különböztethetünk meg:

9

-

Költségvezetői szerepre törekvés: Leginkább tömegtermelés esetén valósulhat meg, ahol a piaci részesedés erőteljesen ár függő, így a költségek leszorításával lehet versenyképesebb egy szervezet.

-

Termék megkülönböztetés: A fogyasztó lojalitására fókuszál a magas minőség folyamatos megtartásával, a márkázás alkalmazásával. Az értékesített jószágra jellemző, hogy magas arányban tartalmaz szolgáltatást (hagyományos értelemben például minőségi ügyfélszolgálat, terméktámogatás, stb.). A kultúra-ipar által gyártott termékek esetében jó példa lehet, hogy a premier előtti filmvetítések alkalmával a néző (fogyasztó) találkozhat az alkotókkal és beszélgethet velük, vagy egy hanglemez megjelenése után a bemutató koncerten dedikál a művész.

Inzelt, A.: Bevezetés az innováció-menedzsmentbe. Műszaki Kiadó, Bp., 1998. KKC-2007-V-07-11-138 számú, pályázati támogatással megvalósuló képzési program

.

29

-

Rés (niché) stratégia: A célja, hogy kisebb piaci szegmensekbe próbál betörni a szervezet és ott magas részesedést kíván elérni azzal, hogy az adott fogyasztói csoport különleges (de nem teljesen egyedi) igényeit teljesíti. A művészetek területén érdemes megemlíteni a különböző érzékszervi hátrányoktól szenvedőknek szervezett kiállításokat, előadásokat, illetve a látás és hallássérültek által épek számára szervezet performanszokat.

A versenystratégiákhoz alkalmazkodva az innovációért felelős menedzsmentnek ki kell alakítania az innovációs stratégiát, ami tervezési és megvalósítási modulokból áll. A tervezési modul főbb elemei: - A tervező team/intézmény/szervezeti egység létrehozatala – Kik lesznek felelősök a tervezésért? - A hosszú távú „küldetés” rögzítése – Mit kívánunk elérni az újításokkal? - SWOT analízis – Mik az erősségeink, lehetőségeink, gyengeségeink, mik a veszélyek? - Középtávú célok, valamint az ezek eléréséhez alkalmazni kívánt stratégia meghatározása – „Hol tudunk labdába rúgni, hogy az élre kerüljünk?” - A meghatározott stratégia lebontása operatív programokra, projektekre – „Mivel tudunk labdába rúgni?” - Annak elemzése, hogy a felállított stratégiai elemek időarányosan hogyan szolgálják a hosszú távú küldetésünk elérését. A tervezési modul során elkövetett hibák között gyakran előfordul, hogy a küldetés megfogalmazása során túlságosan általánosak az elérendő pozíciók. Érdemes jól számszerűsíthető paramétereket megfogalmazni, amihez később a fenti felsorolás utolsó pontjában bemutatottak szerint mérhetjük a tervezés teljesítményét, és szükség esetén beavatkozhatunk. A megvalósítási modul elemei: - A megvalósító szervezet létrehozatala – Kik lesznek felelősek a megvalósításért? - A programok, projektek meghatározása és ütemtervek elkészítése. - Időközi és tervezési időszak végi monitoring. - A stratégia megvalósulásának ellenőrzése a tervidőszak végén.

2.10 Az innovációval szembeni ellenállás A változásokat általában nem szeretik az emberek. Legyen szó egy új működési rend kialakításáról, új technológia alkalmazásáról, egy új irodai szoftver bevezetéséről, stb. minden ilyen lépés kezdetben ellenállást vált ki. Ez az ellenállás akkor is érezhető, ha az emberek tudják, hogy a változásra szükség van, mégis kezdetben általános bizalmatlanság és bizonytalanság érzése fog eluralkodni. Ennek a helyzetnek a kezelése azért is nehéz, mert több ok egyidejű megjelenéséről van szó, és a legtöbb esetben a „tünetek” amiket észlelünk nem is hozhatók közvetlen összefüggésbe a mélyebb okokkal, melyek megszüntetésével, vagy kezelésével a változás elfogadtatható a dolgozókkal. Minden innováció – legyen az termék, technológiai, szervezeti, stb. – azonnali konfliktust generál két érintett fél között. A konfliktus oka a kétféle magatartás inkonzisztenciája. Az egyik magatartás a változásra való törekvés, a másik pedig a fennálló helyzet megtartása. A konfliktus intenzitása arányos a változás KKC-2007-V-07-11-138 számú, pályázati támogatással megvalósuló képzési program

.

30

„mértékével”. Sajnos a konfliktus személyek közötti, mely így erős érzelmi töltést is kap. Ugyan sokszor jelenik meg a változás, mint szakértők ajánlása, uralkodó tudományos álláspont, stb. a szervezeten belül mégiscsak emberekhez kötődik, akik elfogadják és képviselik, illetve akik nem fogadják el és támadják az új elképzelést, és így mindenképpen érzelmi kötődés jön létre. Ennek pozitív hatása, hogy az innovátorok elszántságát, és elkötelezettségét erősíti és koncentrálja, míg negatív hatásként a konfliktusok radikalizálódásával is együtt jár. Sajnos e konfliktusok kezelése nagyon nehéz, mert az okok sokszor mélyen elrejtve maradnak. Az emberek soha sem mondják meg, hogy valójában mi az oka a „panaszaiknak”. Általában igyekeznek olyan közérthető és racionális, vagy annak tűnő okokat keresni, mellyel igazolják, hogy ők ugyan helyeslik a változást, de felhívják a figyelmet a sok ezzel kapcsolatos problémára, melyre biztosan nem gondolt senki. Ez természetesen azzal jár, hogy a menedzsmentnek sok fejtörést okoz, míg megpróbálnak leásni az ellenállás valódi okáig, és ez ráadásul meglehetősen sok időt is igényel. Tipikus hiba, hogy a menedzsment próbálkozik néhányszor, aztán az egyetlen „hatásos” fegyveréhez nyúl és hatalmi szóval igyekszik a változást „átnyomni” a szervezeten. Ennek oka természetesen az, hogy akik eddig esetleg közömbösen szemlélték a változást akarók, illetve ellenzők „csatáját”, most hirtelen döntésre kényszerülnek, és nagyobb részük általában a döntést ellenzők mellé csapódik. Mit tehet ilyenkor az innovációmenedzser? Először is meg kell értenie, melyek azok a rejtett okok melyek a tiltakozókat motiválják. Ehhez tekintsük át a leggyakoribbakat, melyek egy része tökéletesen racionális, védhető és talán igazolható is, mégis inkább a látszat, mint a valós félelem. Először nézzük meg az ellenállás helyét. 1. Üzemen belül az ellenállás leginkább a vezetők, egyenrangú felek vagy alárendeltek és az innovációmenedzser között alakulnak ki, melyek főképpen az erőforrások miatti konfliktusban, szerepkonfliktusban, vagy hatalmi harcban nyilvánulnak meg. Ennek a „leküzdésében” elsősorban a hierarchikus hatalom segít. 2. Vállalatközi vagy piac-specifikus ellenállás pl. a piaci partner ellenkezése, többnyire a vevő(k)é egy új termék ajánlásakor, de a szállítóké is, ha pl. a követelmények feléje radikálisan megváltoznak (pl. szigorúbb beszállítói minősítési rendszer kialakítása). Ezek tipikusan piaci konfliktusok, vagyis minőség, ár, határidő problémák. Szélsőséges esetben az együttműködés megszakadásához is vezethetnek. A helyzet kezeléséhez sajnos a hatalmi szó nem megfelelő, itt elsősorban az egyes szereplők motivációja jelenti a megoldást. Meg kell értetnünk a beszállítóval, hogy miért jó neki a mi szigorú értékelési rendszerünk, a vevővel meg kell értetni, hogy miért jó neki az új termék, ez milyen további előnyöket jelent neki a piaci versenyben. 3. Sajnos az innovátorok sokszor a hatóságok részéről is heves ellenállást éreznek, főleg ha érvényes törvényt, jogszabályt, vagy harmadik fél valamilyen jogát sérti az innováció. Hajlamosak arra, hogy az innovációt a megbízható ismert megoldások felöl szemléljék, mely megközelítés természetesen eleve „gyanússá” teszi a legnagyszerűbb találmányt is. Ha a hatóságok nem tudják átlátni az „új” összes, mind a közeli mind pedig a távoli jövőben várható következményeit, akkor hajlamosak az innovációt eleve elutasítóan kezelni. Itt sajnos csak a legnagyobb gondossággal lehet eljárni, és kimutatások, elemzések sorával kell megpróbálni meggyőzni a Hivatalt, hogy sem rövid, sem pedig hosszú távon nem fenyeget veszély. 4. A legnagyobb nehézséget ugyanakkor a nem intézményesíthető környezet ellenállása okozza, pl. a lakossági tiltakozások, tüntetések, bojkott felhívások. Itt sokszor antagonistákról van szó, akik kevésbé kiszámíthatóak, mint az eddigi „szereplők”. A problémát súlyosbítja, KKC-2007-V-07-11-138 számú, pályázati támogatással megvalósuló képzési program

.

31

hogy ezen megmozdulások esetén sem az „ellenállás” argumentációja, sem pedig az intenzitása nem becsülhető könnyen. Itt csak nagyon intenzív és széleskörű kommunikáció segíthet, mely sajnos drága megoldás, hiszen a tiltakozók nem egyetlen „masszát”, hanem sok kis „klikket” alkotnak, melyet a kommunikációs stratégia kidolgozásakor figyelembe kell venni. Ezek után vizsgáljuk meg az okokat, melyek kiváltják az ellenállást. 1. Technológiai szempontok. • A működőképesség kétségbe vonása. Az ellenzők kétségbe vonják, hogy az új termék, vagy technológia a kívánt cél-eszköz kapcsolatot megvalósítja. Műszaki paraméterekre fognak hivatkozni, mint pl. sebesség, hőmérséklet, nyomás, szilárdság, rugalmasság, stabilitás, stb. Mindezek vagy általában, vagy valamilyen speciális esetben kérdőjeleződnek meg. Prototípust, referencia berendezést akarnak látni. Meg akarják tudni a szakértők véleményét. Kétségbe vonják a hosszú távú hatás(oka)t, és ha mindezt meg is mutatjuk nekik, rögtön kifejezik a bizonytalanságot, hogy vajon ezek az eredmények a kísérleti berendezésről átültethetők-e a sorozatgyártásra. Mellékhatásokra, következményekre, és kockázatokra kíváncsiak. • Kifogások a túl korai időpont miatt. Az ellenzők itt a projekt technológiai kiérleletlenségét hangsúlyozzák. További kísérleteket követelnek. Ki akarják várni más felhasználók tapasztalatait. Hivatkoznak arra, hogy ha túl korán lépünk be, akkor a szállítók összes tévedésének következményeit nekünk is viselnünk kell. • Aggódás a környezeti kompatibilitás miatt. Az ellenzők utalnak arra, hogy hiányoznak a specializált munkatársak, anyagok, tárgyi eszközök. A kísérletekhez kiválasztott beszállítók nem biztos, hogy hosszú távú partnerek tudnak lenni. A tartozékok, pótalkatrészek, egyéb darabok szállítása nem biztosított. Mérési eljárások, klasszifikációs szabványok, bevált értékelési eljárások hiányoznak. Szállítási lehetőségek, útvonalak, hálózatok, eszközök nincsenek az innovációra átállítva. Vagyis, az innovációt pusztán technológiai értelemben nézték, de nem egy nagyobb rendszer részeként, annak határaival, struktúrájával, kapcsolataival együtt. 2. Gazdasági szempontok. • Az innováció értékes dolgokat rombol le. Az innováció gyakran azt jelenti, hogy az eddigi eljárásokat, anyagokat, termékeket fel kell adni. Megszűnnek eddig jól működő, személyes, bizalmi kapcsolatok munkatársak között, ügyfelek és beszállítók felé, bankok felé. Új játékszabályok, és kapcsolatrendszerek alakulnak ki. Eddig megbízhatónak tartott dolgok válnak kérdésessé. Az innováció a „Régi” elvesztésével indul. Az ellenzők ezekre a nyilvánvaló dolgokra hivatkoznak, melyet erősít, hogy ezek a „veszteségek” valóban rögtön látszanak, míg az innováció „nyeresége” csak ígéret. • Az innováció túl kockázatos beruházás. Az innováció nemcsak tárgyi befektetéseket kíván, hanem mindenek előtt immateriális befektetéseket a munkaerőbe, úgymint új emberek toborzása, képzése, a munkatársak átképzése, új üzleti kapcsolatok és új szerződéstípusok kialakítása. Az ellenzők lecövekelnek a szűkös erőforrások talaján. Az innováció ugyanis más beruházásokkal versenyez. Így viszont ugyanolyan megtérülési elemzésnek vetik alá, mint a többit. Ugyanakkor az immateriális befektetések hozadéka sokkal nehezebben


.

32

számszerűsíthető, mint a tárgyi eszközökbe történő beruházások, viszont extrém kockázatos. • Az innovációk pótlólagos finanszírozási igényt támasztanak. Az ellenzők arra utalnak, hogy a jelenlegi eszközökbe befektetett tőke „elvész”, ha az eszközök, vagy egy részük tovább nem használható („sunk cost”). Ezzel szemben az innováció további kiadásokat jelent. Így az innováció nemcsak feszített likviditási helyzet esetén kérdéses, hanem általános esetben is. • A sikertelen innovációk drágábbak, mint a továbbvitt „Régi” vesztesége. Az innováció ugyan jobb eredményt, nagyobb hatékonyságot ígér, de ez az ígéret bizonytalan. Ha a vállalat minimax stratégiát alkalmaz, vagyis a lehetséges változatok közül azt preferálja, melynek a legrosszabb esetekben a legjobb az eredménye, akkor várható, hogy kisebb valószínűséggel nyer egy ilyen elemzésnél, mint az a már ismert változat, melynek tökéletlenségét már megszokták. • A mostani állapot egyáltalán nem olyan rossz. Az innováció megköveteli, hogy a jelenlegi állapot minőségéről mindent tudjunk. Ha mindenki elégedetlen a fennálló helyzettel, akkor könnyű az innovációt megvalósítani. Amennyiben viszont a többségnek megfelel a mostani állapot, akkor hiányzik a kényszer, hogy miért kelljen ezt az innovációval felváltani. Az ellenzők tehát megfordítják a bizonyítási kényszert, és az „újítók”-nak kell bizonyítaniuk, hogy miért akarják a fennálló jól működő, elfogadott rendszert megváltoztatni. Az innovátor(ok)nak ezt a jól működő rendszert kell kritizálniuk, mellyel megkérdőjelezik az ezt elfogadók kompetenciáját. A konfliktus megint áttevődik. Már megint nem az egymással versengő termékekről, vagy technológiákról lesz szó, hanem az innovátor(ok) és azon személyek közötti konfliktusról, akik minden erejükkel ragaszkodnak a fennálló „rend” megtartásához.

2.11 Az innováció hajtóerői Az innovációk gyakran annak köszönhetik sikerüket, hogy néhányan nagyon mélyen hisznek bennük, és ez a hit sok esetben olyan fokú, hogy még az állásuk elvesztését is megkockáztatják, de nem hagyják abba a már lefújt kísérlet folytatását. Szabadidejükben, források nélkül, maradék anyagok felhasználásával kemény küzdelem árán bebizonyítják, hogy a kezdeti elképzelések helyesek voltak, és mégis megvalósítható az adott innováció. Az innovációs folyamatban való részvétel egyfajta „új” szereposztást is jelent. Ezeket a szerepeket sokan és sokféleképpen próbálták kategorizálni, mint annyi más területen, itt is elég nagy a kavalkád. Ugyanakkor elfogadhatónak és általánosan érvényesnek tekinthető az az elképzelés, mely szerint 3 fő területen van szükség az innováció képviseletére. Mindezt az alábbi modell szemlélteti, a köztük lévő kapcsolatokkal együtt. A külföldi irodalom promotor néven illeti azt a „hajtóerőt”, mely az embereket arra indítja, hogy küzdjenek az innováció sikeréért.


.

33

tanácsadók

hatalmi-promotor

szállítók

folyamat-promotor

vevők

szakmai-promotor

ellenzők

funkcionális fórumok

fő információs kapcsolatok kiegészítő információs kapcsolatok

Az ábrán látható promotorok a következő munkamegosztásban dolgoznak, illetve osztják meg a szerepeket. 1. A szakmai promotor partnerei a műszaki érdeklődésű vagy végzettségű munkatársak a vevőknél, vagy a beszállítóknál. Köztük talál segítséget, illetve támogatást, de ott lel kihívást is a saját területét illetően. Ő rendelkezik a szükséges „objektív”, szakmai tudással. Gyakran ő a feltaláló, de minden esetben az „Új” ismerője. Ismeri az új termék, vagy eljárás törvényszerűségeit, a teljesítménypotenciálját, a korlátait. Ő van abban a helyzetben, hogy alternatívákat generáljon. 2. A hatalmi promotor rendelkezik az erőforrások felett, mellyel lehetővé válik az innováció döntési és megvalósítási folyamata. Ő dönt a költségkeretről, kapacitások rendelkezésre bocsátásáról, munkaerőnek az innovációs folyamathoz rendeléséről. Az angol irodalomban szponzornak is nevezik. Fontos, hogy teljességében ismeri a vállalati stratégiát, és hosszútávra tud tekinteni. Van szava konkurens projektek leállítására. Általában a cégvezetés tagja, vagy akár a vezérigazgató. 3. A folyamat promotor összekötő szerepet játszik. Ismeri a szervezetet, tudja, ki lehet az innováció által érintve. Megakadályozza a „sziget” megoldásokat. Ő a kapcsolat a szakmai és hatalmi promotor között. Le tudja fordítani a műszaki nyelvet a vállalat minden szintjén érthető beszédre. Kampányol az újdonság érdekében. Képes egy ötletből intézkedési tervet készíteni. Diplomáciai készsége révén képes különböző embereket egyéniségüknek megfelelően megszólítani. A három szerep közül talán ez a legérdekesebb, hiszen nincsenek formális hatalmi eszközei, nem rendelkezik a szakember funkcionális autoritásával sem, mégis ő a folyamat „kormányzója”.


.

34

Az alábbi ábrán azt foglaltuk össze, hogy az innováció mely szakaszában mely promotor kerül előtérbe, aki akkor a leginkább segíthet az innováció továbbvitelében. A mértani formák kiszélesedése jelzi az adott promotor erőteljesebb szerepvállalását. hatalmi promotor

erőforrások engedélyezése, célok kitűzése

az érintettség tesztelése, probléma definiálása

folyamat promotor

szakmai promotor

ötletgyűjtés

ellenzők "legyőzése"

a stratégiai fittség biztosítása

résztervek egyesítése, célok egyeztetése konfliktusok kezelése

résztervekre bontás, döntések, sorrendek, határidők

megoldások keresése

a probléma megoldása

motiváció, magyarázat, utasítások, reklám

műszaki fejlesztés befejezése

megvalósítás

2.12 Az innováció finanszírozása Miután vázoltuk az innováció megvalósításának szervezeti követelményeit, nem árt szót ejteni a „Miből?” kérdésről, azaz: Milyen finanszírozási igénye van az innovációnak, és ez hogyan módosul, ha kulturális innovációról beszélünk? Az innováció az egyik legkockázatosabb tevékenység egy szervezet életében, mivel általában olyan területeket érint, amiről nincs még jelentős gyakorlati tapasztalat, sőt sokszor még elméleti tudás sem áll rendelkezésre a szervezeten belül. Emiatt azonban az innovációs tevékenység rendkívül drága és kockázatos is egyszerre. Az innováció költségigényességét továbbá az is magyarázza, hogy új elméleti ismereteket kell a különböző alapkutatások során szerezni, azokat az alkalmazott kutatások során igazolni, és a gyakorlatban alkalmazhatóvá tenni. Az új anyagok, technológiák kifejlesztése és felhasználása azonban rendkívül tőke- és időigényes feladat. Mindemellett, az innovációba történő befektetések megtérülése és valódi fejlesztési siker elérése sem garantálható. Vannak pl. olyan gazdasági területek (pl.: gyógyszeripar), ahol az alapkutatások eredményeinek alig 1%-a kerül a gyakorlatba. Figyelembe véve, hogy ezek egyenként is költségesek és a sikerességi rátájuk igen alacsony, az innováció egy szervezet életében mindig neuralgikus pont. Egy rosszul felépített innovációs stratégia akár romba is dönthet egy addig jól működő szervezetet azzal, hogy a források jelentős hányadát olyan fejlesztésekre fordítják, amilyek később nem váltják be a hozzá fűzött (jövedelmezőségi) reményeket. Ahhoz, hogy pénzügyileg tervezhető legyen a (kulturális) innovációs projektünk, nem árt átnézni, hogy általánosságban milyen pénzügyi igényei vannak a tevékenységünknek. Az innovátorok általában nem rendelkeznek elegendő pénzügyi forrással a teljes innovációs folyamat finanszírozására, így mindenképpen külső partnerek bevonására van szüksége. Az egyszerűség kedvéért a továbbiakban tételezzük fel, hogy az innovációs tevékenység egy KKC-2007-V-07-11-138 számú, pályázati támogatással megvalósuló képzési program

.

35

teljesen új – úgynevezett spin-off – vállalkozás indulását generálja, ami kimondottan az új ötlet felvirágoztatását szolgálja majd. Természetesen valamelyest hasonló a helyzet akkor is, ha egy szervezeten belüli innovációra gondolunk, csak akkor a spin-off vállalkozásunk helyét, az innovációt lebonyolító projekt-team veszi át. A (kulturális) innováció finanszírozása esetén a következőkre kell tekintettel lennünk: 1. Család, barátok: A legtöbb formabontó kísérlet általában egy egyéni ötlet alapján képződik, vagyis az intuitív elme szüleményeként körvonalazódik egy kiforratlan, nyers ötlet, amit érdemes továbbgondolni, koncepcióvá érlelni.. Ennek az elméletben körvonalazott tervnek vagy koncepciónak a körvonalazásához szükséges finanszírozási oldalt általában az innovátor személy saját felhalmozásai, illetve a közvetlen környezetében lévők adják össze. 2. Magvető tőke: Ez a finanszírozási forma a vállalkozás előkészítő fázisát finanszírozza. Az ötlet kifejlesztését, a kapcsolódó kutatási fejlesztési tevékenységet és az üzleti terv megalapozását szolgáló gazdasági elemzések elvégzését támogatja. A kockázat nagy, a finanszírozásért cserébe a kockázati tőkések opciót kapnak, mely jogot biztosít a létrejövő vállalkozásban való tulajdonosi részesedéshez (tekintve, hogy e fázisban a cég „hivatalosan”, jogilag még nem létezik)10 Ez a támogatási lehetőség nem pusztán pénzügyi finanszírozást jelenthet. Egy kulturális témájú fejlesztés esetén tipikus példa lehet, amikor egy művész, vagy művészek csoportja, aki(k) az ötlet és az annak megvalósításához szükséges kompetenciák birtokában vannak, felkeresnek egy tanácsadót, aki megvalósításra érdemesnek látja a koncepciót. Az üzleti terv és a megvalósíthatósági tanulmány elkészítésekor így egyszerre jelenik meg az adott művészeti ág szaktudása és a pénzügyi, szervezési oldal is. A sikeres megvalósítás esetén a tanácsadót az előzetes megállapodásnak megfelelően megilletik bizonyos opciók, ami tulajdonképpen a menedzseri tevékenység ellentételezése. Ehhez természetesen szükséges, hogy a tanácsadó hajlandó legyen kockázatközösséget viselni az ötletgazdákkal. 3. Üzleti angyal (mecénás, szponzor): Szerepe annyiban eltérő az előző formával szemben, hogy a már megalakult üzleti vállalkozás innovációját finanszírozza. A tőke tulajdonosának még mindig a piacon megszokottnál nagyobb a kockázata, azonban ekkor már tényleges tulajdoni részarányt jelent számára a befektetés. Általában a cégalapítás és a szabadalmak bejegyzésével közel egy időben jelennek meg a vállalkozás környezetében. Az üzleti angyalnak az a magyarázata ezen üzleti döntéssel kapcsolatban, hogy bár még mindig a piaci kockázat felett vállal rizikót a finanszírozásban, de ezt nem pusztán ismeretség, baráti kapcsolat miatt teszi, hanem profitvárakozásai az általánostól eltérően kockázatviselőbb magatartást engednek meg számára. Ez egyben azt is jelenti hogy a partner, a vállalkozás további élete során igen komolyan befolyásolni fogja a stratégiai döntéseinket. Az üzleti angyal feladata, hogy kezdeményezésünket a piaci kockázati határvonal „túloldalára” lendítse, ahol már a piaci feltételeknek megfelelően juthatunk pótlólagos tőkeforráshoz.

10

Lippényi, T.: Az innovációs stratégia és az innováció finanszírozása KKC-2007-V-07-11-138 számú, pályázati támogatással megvalósuló képzési program

.

36

4. Banki – pénzintézeti kölcsön: Az elméletben kifejlesztett innovációs ötletünk gyártás - előkészítéséhez, piaci bevezetéséhez az eddigieknél jóval komolyabb anyagi forrásra van szükségünk a sikeresség érdekében. A kezdeti finanszírozási gondok megoldódtak, a cégnek jól körvonalazott jövőképe van, ami esetenként kisebb nagyobb likviditási segítséget igényel. Ezek a likviditási problémák azonban nem gyökereiben támadják meg az egyébként életképes koncepciót, így a kockázati mutatókat nem rontja le jelentősen. Ennek a likviditási segítségnek a legegyszerűbb forrása a banki kölcsön/hitel igénylése. Egy jól megírt üzleti terv elfogadásával a bank lesz az a szereplő, aki már a mecenatúra jelei nélkül, pusztán üzleti alapon fektet vállalkozásunkba, hogy az így elindulhasson egy növekedési pályán. Hátránya a kamattal növelt tőke visszafizetésének problémája, vagyis, hogy az anyagi támogatás nem vissza nem térítendő forrás. 5. Piaci kockázati tőke: Minden jól prosperáló vállalkozás életében elérkezhet az a pont, amikor már a tulajdonosi körön és a bankokon kívül érdemes bevonni más külső befektetőket is tulajdonosként. Ennek oka, hogy a pótlólagos tőkebevonás oka immáron nem az ideiglenes likviditási gondok leküzdése, hanem a további növekedés finanszírozása. Ennek eszközei általában kötvények és részvények nyilvános kibocsátása. Ekkorra a vállalkozásunk kockázati mutatói már jelentősen javultak, kiegyensúlyozottnak nevezhetjük a céget, hiszen a kezdeti finanszírozási és likviditási gondokat már leküzdte. A projektfinanszírozás szakaszai


.

37

Ezen fenti gondolatmenet alapján a piaci kockázati tőke sikeres bevonásával az innovatív ötlettől eljutottunk a széleskörű terjesztésig, értékesítésig. Az innovációs tevékenységi ciklusban megtettünk tehát egy „teljes kört”, ami nem jelenti azt, hogy az innovációs tevékenységünk ezzel lezárult. Idővel – szervezeti kultúrától függően sokszor azonnal – felmerül az elért eredmények és kapott visszacsatolások alapján az újbóli innováció igénye, így a ciklus újraindul. Természetesen az innovációs folyamat tárgyától és a vállalkozásunk anyagi helyzetétől függően a finanszírozás egyes szakaszai lerövidülhetnek, vagy akár ki is maradhatnak. Felmerül a kérdés, hogy az állam szerepe mekkora az innováció finanszírozásában, és ha van, akkor az milyen formában jelenik meg? Mivel a költségvetési szervek elsősorban nem profitcélú gazdasági szereplők, feladatuk, hogy kiszolgálják a mindenkori társadalmi és gazdasági elvárásokat. Nincs ez máshogy az innováció területén sem, ezért jellemzően az állami támogatások illetve egyéb más ösztönző eszközök bevonására, pl. pályázati források bevonására, az innovációs folyamat kezdeti stádiumában van lehetőség. Ennek oka, hogy az állami támogatás célja nem kizárólag az, hogy az innováció később közvetlen hasznot hozzon, hanem – mint kockázatviselő – segítse átemelni vállalkozásunkat egy üzletileg fenntartható szakaszba, mely így munkahelyeket tart fenn, adózik és emeli a társadalmi szintű szükségletek kielégítési szintjét. Az ilyen támogatási rendszereknek fontos kritériuma a fenntarthatóság, ami a vállalkozás vezetőinek ugyanúgy létérdeke, hiszen csak egy nyereséges vállalkozás tud állandó pénzáramokkal szolgálni tulajdonosai számára. Így az állami (és EU-s) támogatások általában a magvető tőke szakaszában jelennek meg, ezzel segítve az innovátor vállalkozásokat ahhoz, hogy vonzóvá váljon a kockázati tőke tulajdonosai számára is. Amellett, hogy a támogatások egy innovatív ötlet kibontakozását támogatják, egyben egy életképes cég előtt is megnyitják a fejlődés kapuját, amely multiplikatívan segíti a támogatást nyújtó költségvetést, hiszen társadalmilag kívánatos fejlesztést támogatott, emellett munkahelyet és adóbevételeket generált.


.

38

3. A szellemi tulajdonjog védelme Az innovatív elképzelésekre támaszkodó új termékeket és szolgáltatásokat az őket létrehozó alkotó – egyén vagy közösség – saját szellemi tőkéjének kell tekinteni, amelyek megfelelő védelemre, jogi oltalomra szorulnak annak érdekében, hogy biztonságosan és nyereségesen piacra juttathatók legyenek. Ennek a jogszabályokon alapuló védelemnek azonban a termék jellegéből fakadóan számos megjelenési formája ismeretes: -

3.1

A feltalálói tevékenységen alapuló, iparilag alkalmazható találmányokat a szabadalom, a műszaki megoldásokat, mint produktumokat a használati mintaoltalom védi. Az elnevezés, a megjelölés és az ábra viszont a védjegy, az új formák és esztétikai megjelenés pedig a formavédelem jogi oltalma alatt áll. Az irodalmi, tudományos és művészeti alkotások – a szerzői jog oltalma alatt állnak, a szervezési megoldásokhoz, know-how-okhoz, ötletekhez nem tartozik speciális oltalmi forma, de a Polgári Törvénykönyv (Ptk) értelmében ezek is „A szellemi alkotás törvény védelme alatt állnak.” [Ptk. 86.§ (1)].

Szabadalom, használati mintaoltalom

Mire is kaphatok szabadalmat és hogyan? Ahhoz, hogy a kérdést egyértelműen meg tudjuk válaszolni, tisztáznunk kell a fenti definícióban használatos találmány fogalmát. A találmány annyiban tér el a felfedezéstől, hogy gyakorlati felhasználhatósága bizonyított. Tehát nem elég valami újat feltalálni, de bizonyítani is kell annak gyakorlatban történő alkalmazhatóságát. Ilyen formában valamennyi új, feltalálói tevékenységen alapuló, iparilag alkalmazható találmány szabadalmaztatható, függetlenül attól, hogy a technika mely területéről származik. Legfeljebb 20 évig – a vegyipar és gyógyszeripar területén meghatározott esetekben akár 25 évig is – kizárólagos jogot nyújt a találmány bármely jellegű hasznosítására, gyártására és forgalmazására. A szabadalmi oltalom mértékét az oltalom iránti bejelentésben az oltalmat kérő által definiált „igények” határozzák meg. Ebben szerepelnek azok az ismert, vagy még nem ismert, új jellemzők, amelyek feltétlenül szükségesek a találmány megvalósításához. A fenti igény döntő lehet az oltalom alatt álló találmány esetleges jogosulatlan hasznosításának, bitorlásának felmerülése esetén. A szabadalom fenntartásáért éves fenntartási díjak kell fizetni. Az oltalom iránti bejelentések, más néven szabadalmi kérelmek elbírálása során az alább felsorolt három fontos szempont kerül figyelembe vételre. Szabadalmat csak és kizárólag olyan találmány kaphat, amely: -

gyakorlatban igazoltan alkalmazható (ld. definíció fent) és


.

39

-

nem tartozik a technika állásához11, és a találmányhoz kapcsolódó feltalálói teljesítmény egyértelműen igazolható.

A használati mintaoltalom esetében az újdonság szintén feltétel, de az oltalmi jog megszerzéséhez elsősorban nem eljáráshoz kapcsolódó találmányra, magára a feltalálói tevékenységre, hanem kézzelfogható találmányra van szükség. A használati mintaoltalom nyújtotta kizárólagos jogok ugyanazok, mint a szabadalomi oltalom esetében, de fenntartásuk olcsóbb. A használati mintaoltalom legfeljebb 10 évig tartható fenn.

3.2

Szabadalmazási eljárás

Mint azt korábban többször is megfogalmaztuk már a szabadalom a találmányok jogi oltalmát biztosítja azáltal, hogy tulajdonosa számára a versenytársakhoz képest előnyösebb pozíciót biztosít a termékek és technológiák piacán. Fontos azonban megjegyezni, hogy az oltalom időtartama és területi érvényessége egyaránt korlátozott. Az oltalom a szabadalmi bejelentés napjától számítva legfeljebb 20 évig érvényes, és kizárólag azokban az országokban, amelyekben azt engedélyezték. Hazánkban érvényes szabadalmat nemzeti- , európai vagy a Szabadalmi Együttműködési Szerződés (PCT) keretein belül indított szabadalmi bejelentéssel lehet szerezni. 3.2.1

Nemzeti bejelentés

Bármely külföldi ország felé tehető, de elsősorban akkor érdemes ezt az utat választani, ha csak egy vagy néhány országban szeretnénk szabadalmat kapni, vagy ha olyan országról van szó, amely nem tagja a később említendő PCT tagországoknak. Hazánkban a szabadalom iránti kérelmek engedélyezését a Magyar Szabadalmi Hivatal a szabadalmi bejelentésekre vonatkozó jogszabályok előírásai szerint végzi. Az eljárás folyamat: 1. Bejelentést követő vizsgálat: A szabadalmi bejelentés benyújtását12 követően a Magyar Szabadalmi Hivatal megvizsgálja, hogy a bejelentés megfelel-e a bejelentési nap elismeréséhez előírt feltételnek, megfizették-e a bejelentési és kutatási díjat, valamint külföldi bejelentések esetében benyújtották-e a magyar nyelvű szabadalmi leírást, kivonatot és rajzot. Az elismert bejelentési napról a Hivatal értesíti a bejelentőt. Ha a bejelentési nap nem ismerhető el, a Hivatal felhívja a bejelentőt a hiányok harminc napon belül történő pótlására. A hiányok határidőben történő pótlása esetén a bejelentés napja a hiánypótlás beérkezési napja lesz. Ellenkező esetben a bejelentést visszavontnak kell tekinteni. A bejelentési és kutatási díjat a Hivatal költségvetési elszámolási számlájára kell befizetni az ügyszám feltüntetésével. Az ügyszám feltüntetése nélküli befizetés nem 11

A technika állásához tartozik mindaz, ami írásbeli közlés, szóbeli ismertetés, illetve gyakorlatba vétel útján bárki számára hozzáférhetővé vált. Vagyis a szabadalom iránti bejelentésnek minden esetben meg kell előzni a találmány nyilvánosságra kerülését (kivétel USA). 12 A nemzeti szabadalmi bejelentéshez használatos bejelentő űrlap a Mellékletek között található meg. KKC-2007-V-07-11-138 számú, pályázati támogatással megvalósuló képzési program

.

40

hatályos. Ha a bejelentési és kutatási díjat a bejelentés napját követő két hónapon belül nem fizetik meg, a bejelentést visszavontnak kell tekinteni. Ha a bejelentés mellékletei idegen nyelven készültek, a magyar nyelvű szabadalmi leírást igényponttal, a kivonatot és a rajzot a bejelentés napjától számított négy hónapon belül kell benyújtani. Ennek elmaradása esetén a bejelentést visszavontnak kell tekinteni. 2. Adatközlés Ha a szabadalmi bejelentés - a benyújtáskor vagy hiánypótlás eredményeként -kielégíti a bejelentési nap elismeréséhez előírt feltételeket, az MSZH hivatalos lapjában, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítőben közli a bejelentés adatait. Ezek a következők: a bejelentő és az esetleges képviselő neve és címe, a bejelentés ügyszáma, a találmány címe, a bejelentés napja, illetőleg az ettől eltérő elsőbbség napja, a korábbi bejelentés országa és száma, nemzetközi bejelentés esetén a nemzetközi közzététel száma. 3. Írásos véleménnyel kiegészített újdonságvizsgálati jelentés A szabadalom megadására irányuló eljárás korai szakaszában elvégzett újdonságkutatás és az annak alapján elkészített - indokolást is tartalmazó - írásos vélemény révén a bejelentő értesülhet arról, hogy találmánya három alapvető követelmény: az újdonság, a feltalálói tevékenység és az ipari alkalmazhatóság tekintetében alkalmas lehet-e a szabadalmazásra. A bejelentő az uniós elsőbbség érvényesítésére rendelkezésre álló 12 hónapos határidőn belül megalapozottan alakíthatja ki stratégiáját a hazai szabadalmi bejelentésre alapított külföldi szabadalmi bejelentések megtételét illetően. Az írásos vélemény megállapításai nem tekinthetők véglegesnek a találmány szabadalmazhatósága szempontjából. A szabadalmi bejelentés érdemi vizsgálata során a releváns iratok, illetve adatok köre változhat, különös tekintettel az újdonságkutatás korai időpontban történt elvégzésére. Az írásos vélemény díjának befizetése esetén az érdemi vizsgálat elvégzéséért csökkentett díjat kell fizetni. Az írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentés kérése nem kötelező. 4. Alaki vizsgálat Ha a szabadalmi bejelentés megfelel a bejelentési nap elismeréséhez előírt feltételeknek, megfizették a bejelentési és kutatási díjat, illetve benyújtották a magyar nyelvű szabadalmi leírást, kivonatot és rajzot, a Hivatal megvizsgálja a bejelentést abból a szempontból, hogy az kielégíti-e az előírt alaki követelményeket. A szabadalmi bejelentés alaki vizsgálata során észlelt hiányok miatt a Hivatal határozatban hívja fel a bejelentőt a hiányok pótlására, és a hiánypótlás alapján folytatja az eljárást. Ha a bejelentő a hiánypótlási felhívásra a kitűzött határidőben nem válaszol, a szabadalmi bejelentést visszavontnak kell tekinteni. 5. Újdonságvizsgálat Ha a szabadalmi bejelentés megfelel a bejelentési nap elismeréséhez előírt feltételeknek, megfizették a bejelentési és kutatási díjat, illetve benyújtották a magyar nyelvű leírást, kivonatot és rajzot, a Hivatal elvégzi az újdonságkutatást, és az igénypontok alapján - figyelemmel a szabadalmi leírásra és a rajzra - újdonságkutatási jelentést készít. Az újdonságkutatási jelentésben megjelöli azokat az iratokat, illetve adatokat, amelyek figyelembe vehetők a szabadalmi bejelentésben foglalt találmánnyal KKC-2007-V-07-11-138 számú, pályázati támogatással megvalósuló képzési program

.

41

kapcsolatban az újdonság és a feltalálói tevékenység elbírálása során. Az újdonságkutatási jelentést a hivatkozott iratok másolataival együtt az MSZH megküldi a bejelentőnek. A Hivatal az újdonságkutatás elvégzéséről a közzététellel együtt vagy, ha a kutatási jelentés később készül el, külön alkalommal - hatósági tájékoztatást közöl a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítőben. 6. Közzététel A szabadalmi bejelentést a Hivatal a legkorábbi elsőbbség napjától számított tizennyolc hónap elteltével a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítőben közzéteszi. Ekkor a szabadalmi bejelentéssel kapcsolatos következő adatok és tények közlése történik: az adatközléskor közölt adatokon felül a feltaláló neve, a találmány nemzetközi osztályjelzete, a kivonat a jellemző ábrával, valamint utalás arra, hogy a közzétételre az újdonságkutatási jelentés elkészültét követően kerül-e sor. A szabadalmi oltalom tartamára évenként fenntartási díjat kell fizetni. A közzététellel indul a fenntartási díjfizetési kötelezettség. A közzététel időpontjáról, továbbá a megfizetendő fenntartási díj összegére vonatkozóan a bejelentő a közzététel előtt értesítést kap. A közzétett szabadalmi bejelentés megtekinthető iratai nyilvánosak, azokról a Hivatal térítés ellenében bárki számára másolatot ad. A közzététellel a bejelentés napjára visszaható hatállyal ideiglenes szabadalmi oltalom keletkezik, amely a szabadalom megadásával válik véglegessé. A szabadalomból eredő jogok csak a végleges oltalom alapján érvényesíthetőek. 7. Érdemi vizsgálat A Hivatal a bejelentő külön kérelmére végzi el a közzétett szabadalmi bejelentés érdemi vizsgálatát. Az érdemi vizsgálatot a szabadalmi bejelentés benyújtásával egyidejűleg, illetve azt követően legkésőbb az újdonságkutatás elvégzéséről közölt hatósági tájékoztatás napjától számított hat hónap elteltéig lehet kérni. Ennek elmaradását úgy kell tekinteni, hogy a bejelentő lemondott az ideiglenes szabadalmi oltalomról. A szabadalmi bejelentés érdemi vizsgálata során észlelt hiányosságok miatt a Hivatal határozatban hívja fel a bejelentőt - a kifogás természete szerint - hiánypótlásra, nyilatkozattételre, illetve adott esetben a bejelentés megosztására. A szabadalmi bejelentést a Hivatal egészében vagy részben elutasítja, ha az a hiánypótlás, illetve a nyilatkozat ellenére sem elégíti ki a vizsgált követelményeket. Ha a bejelentő a felhívásra nem válaszol, illetve a bejelentést nem osztja meg, úgy kell tekinteni, hogy lemondott az ideiglenes szabadalmi oltalomról. Az érdemi vizsgálatra irányuló kérelem díjköteles. A díjat a kérelem benyújtásától számított két hónap elteltéig meg kell fizetni, ellenkező esetben úgy kell tekinteni, hogy a bejelentő visszavonta a szabadalmi bejelentést, illetve lemondott az ideiglenes szabadalmi oltalomról. A vizsgálati díjat - kérelemre - a Hivatal visszafizeti, ha a bejelentő az újdonságkutatás elvégzéséről közölt hatósági tájékoztatás napját megelőzően visszavonja a szabadalmi bejelentést vagy lemond az ideiglenes szabadalmi oltalomról. Az írásos vélemény díjának befizetése esetén az érdemi vizsgálat elvégzéséért csökkentett díjat kell fizetni. 8. Módosítás - Belső elsőbbség - Megosztás A szabadalmi bejelentés új tartalom bevitelével nem változtatható meg úgy, hogy tárgya bővebb legyen annál, amit a bejelentés napján benyújtott bejelentésben feltártak. Ezt a megszorítást figyelembe véve a bejelentő a szabadalom megadása KKC-2007-V-07-11-138 számú, pályázati támogatással megvalósuló képzési program

.

42

kérdésében hozott határozat jogerőre emelkedéséig módosíthatja a szabadalmi leírást, az igénypontot és a rajzot. A módosítási kérelem díjköteles. Aki találmányok csoportjára igényelt szabadalmi oltalmat egy bejelentésben, a szabadalmat megadó határozat jogerőre emelkedéséig megoszthatja bejelentését, a bejelentési nap és az esetleges korábbi elsőbbség megtartásával. A megosztásra irányuló kérelem díjköteles. A díjat a kérelem benyújtásától számított két hónapon belül kell megfizetni, ellenkező esetben a megosztási kérelmet visszavontnak kell tekinteni. 9. A szabadalom megadása előtti egyeztetés A szabadalom megadása előtt a Hivatal megküldi a bejelentőnek a szabadalmi leírásnak, az igénypontnak és a rajznak a megadás alapjául szolgáló változatát. A bejelentő három hónapon belül nyilatkozhat arról, hogy e változattal egyetért-e. Ha a bejelentő egyetért vagy nem nyilatkozik, a szabadalom megadására a megküldött leírás, igénypont és rajz alapján kerül sor. Ha a bejelentő változtatást kezdeményez, vagy újabb leírást, igénypontot és rajzot nyújt be, annak a végleges változat megállapítása során történő figyelembevételéről a Hivatal dönt. A nyilatkozatra megszabott három hónapos határidőn belül meg kell fizetni a megadási és kinyomtatási díjat, amelynek elmaradását úgy kell tekinteni, hogy a bejelentő lemondott az ideiglenes szabadalmi oltalomról. 10. Szabadalom megadása Ha a találmány és a szabadalmi bejelentés megfelel a vizsgálat körébe tartozó valamennyi követelménynek, a Hivatal a bejelentés tárgyára szabadalmat ad. A Hivatal a szabadalom megadását követően szabadalmi okiratot ad ki a jogosultnak. 3.2.2 További kapcsolódó eljárások: ¾ Megsemmisítés: a szabadalom megsemmisítését bárki kérheti a szabadalom tulajdonosával szemben, arra hivatkozva, hogy „a szabadalom tárgya illetve a szabadalmi bejelentés engedélyezéskor nem felelt meg a törvényben meghatározott azon feltételeknek, amelyek a megsemmisítés jogalapjául szolgálhatnak”. A szabadalom megsemmisítésre irányuló kérelemben okirati bizonyítékokkal alátámasztva meg kell jelölni a megsemmisítés alapjául szolgáló okokat, továbbá külön jogszabályban meghatározott díjat kell az eljárásért fizetni – melynek költségeit minden esetben a vesztes fél viseli. ¾ Nemleges megállapítás: ha valaki – bitorlási eljárástól tartva – kérheti annak megállapítását, hogy az általa hasznosított vagy hasznosítani kívánt termék vagy eljárás ütközik valamely, általa megjelölt szabadalomba. Az erre irányuló kérelmet csak egy szabadalom tekintetében lehet benyújtani. A nemleges megállapítást kimondja, hogy a megjelölt szabadalom alapján az adott termékre vagy eljárásra vonatkozóan szabadalombitorlás miatt eljárás nem indítható. ¾ Értelmezés: ha adott szabadalmi leírás értelmezése kérdésében vita támad, az eljáró bíróság vagy egyéb hatóság megkeresésére a Magyar Szabadalmi Hivatal szakvéleményt ad. ¾ Oltalom fenntartása: az oltalom fenntartásáért minden esetben díjat köteles fizetni a szabadalmas. A fenntartási díjakat a Hivatal költségvetési elszámolási számlájára kell KKC-2007-V-07-11-138 számú, pályázati támogatással megvalósuló képzési program

.

43

befizetni az ügyszám, illetve a lajstromszám feltüntetésével. Az ügyszám, illetve a lajstromszám nélküli befizetés nem hatályos. A nemzeti szabadalmi hivatal hatáskörébe tartozik a szabadalmi oltalom megszűnésének megállapítása a fenntartási díj fizetésének elmulasztása miatt és a szabadalmi oltalom újra érvénybe helyezése, valamint a lemondás miatti oltalommegszűnés megállapítása. Az eljárás során egyes eljárási lépésekért illetve a szabadalmi oltalom fenntartásáért igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni, mint például a bejelentési és kutatási-, a vizsgálativagy a megadási díj. Ezeket a díjakat a Magyar Szabadalmi Hivatal mindenkori Díjtáblázatában teszi közzé. Ha adott szabadalom vélhetően külföldön is sikeres terméket vagy eljárást oltalmaz, érdemes azonnal nemzetközi szabadalom megszerzését kezdeményezni. Külföldön is érvényes szabadalom a nemzeti hivataloknál tett (nemzetközi) bejelentéssel, az Európai Szabadalmi Egyezmény (EPC) tagországai esetében ezen túlmenően európai úton is kezdeményezhető. 3.2.3

PCT szabadalmi bejelentés

A leggyakoribb külföldi bejelentési forma. Az eljárás kettő, egy közös nemzetközi, illetve egy nemzeti eljáráshoz nagyon hasonló országonkénti nemzeti szakaszból áll. Az első szakasz eredményeként létrejövő nemzetközi kutatási jelentés és nemzetközi elővizsgálati jelentés értékes segítséget ad a találmány szabadalmazhatóságának megítélésében és annak eldöntésében, hogy érdemes-e a tetemes költséget igénylő nemzeti eljárásokat megindítani. A Szabadalmi Együttműködési Szerződés hatálya alá tartozó eljárás legfőbb előnye, hogy egyetlen nyelven, egy helyen benyújtott bejelentéssel megindítható a szabadalmi eljárás akár valamennyi szerződő államban. Az eljárás során az egyes eljárási lépésekért szintén díjat kell fizetni. 3.2.4

Európai szabadalmi bejelentés

Abban az esetben, ha csak az Európai Szabadalmi Egyezmény tagországaiban kívánunk oltalmat szerezni, európai szabadalmi bejelentést érdemes tenni. Ennek jogalapját az 1973-ban született Müncheni Egyezmény szolgáltatja. Az európai szabadalmi bejegyzést az Európai Szabadalmi Hivatalnál (ESZH), illetve a Magyar Szabadalmi Hivatalnál is lehet tenni. Az ilyen formában létrejövő szabadalomról azonban tudni kell, hogy csak akkor érvényes, ha legalább egy tagországban (nemzeti szinten) érvényesíttetve van az oltalom. Kizárólag a megjelölt tagországokban érvényes, vagyis nem jelenti egységes európai közös szabadalom megszerzését – jelenleg ilyen nem létezik. Ha előre látható, hogy az Európai Szabadalmi Egyezményhez nem tartozó országokban is szükséges a védelem, úgy érdemes inkább a PCT eljárást igénybe venni. Az európai szabadalmi bejelentést az ESZH az elsőbbség napjától számított tizennyolc hónap elteltével közzéteszi. A közzétételt megelőzően az ESZH elvégzi a bejelentés alaki vizsgálatát és lehetőség szerint az újdonságkutatást. A kutatási jelentést - amennyiben már elkészült - a bejelentéssel együtt, ellenkező esetben a későbbiekben bocsátják közre.


.

44

A bejelentő a kutatási jelentés ismeretében dönthet arról, hogy kéri-e a bejelentés érdemi vizsgálatát. Az ESZH az érdemi vizsgálat keretében bírálja el a bejelentést a szabadalmazhatóság feltételei szempontjából. Kedvező eredmény esetén az ESZH a bejelentésben megjelölt valamennyi ország területére kiterjedő hatályú európai szabadalmat ad a bejelentés tárgyára. Az európai szabadalommal szemben a megadás meghirdetésétől számított kilenc hónapon belül bárki felszólalhat. A felszólalási eljárásban a felszólalás megalapozottságától függően az ESZH megvonhatja, illetve korlátozással vagy korlátozás nélkül fenntarthatja az európai szabadalmat. Az ESZH egyes határozataival szemben fellebbezésnek van helye. Az európai bejelentésben megjelölt országokban a bejelentés közzétételével csak akkor keletkezik ideiglenes oltalom, illetve csak akkor válik hatályossá a megadott európai szabadalom, ha azokkal kapcsolatban meghatározott időn belül teljesítik a nemzeti jogszabályokban előírt cselekményeket. Az egyes országokban hatályosuló európai szabadalmak további sorsa lényegében azonos a nemzeti hivatalok által megadott szabadalmakéval. Az európai bejelentés költségeire és joghatásaira tekintettel javasolható szabadalmi ügyvivő segítségének igénybe vétele.

A szabadalmi eljárásokkal kapcsolatos további hasznos információ a Magyar Szabadalmi Hivatal által honlapján (www.mszh.hu) közzétett Módszertani Útmutatóban ismerhető meg.


.

45

3.3

Egyéb jogi oltalmi kategóriák

3.3.1

Védjegy, formavédelem

A védjegy valamely termék vagy szolgáltatás azonosítását, a fogyasztók tájékozódását segítő jogi oltalom, mely elsősorban tulajdonosának piaci helyzetét védi a konkurens gyártók ellen. Védjegyoltalomban minden grafikailag ábrázolható megjelölés13 részesülhet, amely alkalmas lehet arra, hogy adott terméket vagy szolgáltatást megkülönböztessen mások termékétől vagy szolgáltatásaitól. A védjegy legfontosabb jellemzői: -

A leghatékonyabb minőségjelző és reklám funkciójú versenyeszköz. Az áru újdonsága nem feltétel, de fontos a megkülönböztető képesség, és hogy más hasonló védjegy ne legyen a piaci területen. Kizárólagos jogot ad a védjegy használatára. Korlátlan ideig fenntartható. Egységes Európai Uniós oltalomra is van lehetőség. (Pakucs-Papanek, 2006.)

A védjegyoltalom megjelölésre, nem termékre vagy szolgáltatásra irányul. A védjegyhez kapcsolódó árujegyzék tartalmazza azoknak a termékeknek, illetve szolgáltatásoknak a felsorolását, amelyekkel kapcsolatban a megjelölésre az oltalmat igénylik – melyek esetében a megkülönböztető jelet használni kívánják. Az árujegyzékben szereplő termékek és szolgáltatások a Nizzai Megállapodás alapján definiált 45 (34 termék és 11 szolgáltatás) osztályba sorolhatók be. Az árujegyzékben csak azokat az osztályokat érdemes feltüntetni, melyek esetében ténylegesen használni fogják a védjegyet. Használat hiányában – 5 év türelmi idő elteltét követően – a bejegyzett védjegyet törölhetik. Védjegy lehet szó, szóösszetétel, beleértve a személyneveket és a jelmondatokat, betű, szám ábra, kép, szín, színösszetétel, hang- vagy fényjel, hologram, sík vagy térbeli alakzat, beleértve az áru vagy a csomagolás formáját, és ezek kombinációja, ha - megkülönböztetésre alkalmas és grafikailag ábrázolható, - nem áll fenn a lajstromozásával szemben feltétlen kizáró ok (pl. általánosan használják az áru megjelölésére), vagy - viszonylagos kizáró ok (pl. más javára azonos vagy azzal összetéveszthetőségig hasonló védjegy már oltalmat nyert). Védjegyoltalmat szerezhet bármely természetes és jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, függetlenül attól, hogy folytat-e gazdasági tevékenységet. A védjegy bejelentésének vizsgálatát, illetve a védjegy regisztrációját a

13

a) szó, szóösszetétel, beleértve a személyneveket és a jelmondatokat; b) betű, szám; c) ábra, kép; d) sík- vagy térbeli alakzat, beleértve az áru vagy a csomagolás formáját; e) szín, színösszetétel, fényjel, hologram; f) hang; valamint g) az a)-f) pontokban felsorolt egyes megjelölések összetétele. [A védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény 1. § (2)] KKC-2007-V-07-11-138 számú, pályázati támogatással megvalósuló képzési program

.

46

Magyar Szabadalmi Hivatal végzi. A védjegy bejelentésének több különböző formája is van (a szabadalom bejelentéséhez hasonlóan): -

A Magyar Szabadalmi Hivatalhoz benyújtott védjegybejelentéssel, Európai közösségi védjegybejelentéssel, Külföldiek számára nemzetközi bejelentéssel a védjegyek nemzetközi lajstromozásáról szóló Madridi Megállapodás és a Madridi Jegyzőkönyv alapján is.

A bejelentésnek tartalmaznia kell a védjegyoltalom iránti igényre utaló tartalmi részt, a bejelentő azonosításra alkalmas adatait, valamint a megjelölést és a magyar nyelvű árujegyzéket, továbbá meg kell fizetni a bejelentési díjat. A védjegybejelentési kérelemben és mellékleteiben foglaltaknak egymással összhangban kell állniuk. A védjegybejelentési kérelmet és mellékleteit egy-egy példányban kell benyújtani, azoknak elektronikus eljárással és közvetlenül sokszorosíthatóknak kell lenniük, meghatározatlan másolati példányszámban. A védjegybejelentési kérelem a Magyar Szabadalmi Hivatalban díjtalanul beszerezhető formanyomtatvány kitöltésével is elkészíthető. Ha a közönséges írástól eltérő grafikai ábrázolású megjelölést kívánunk bejegyeztetni, akkor 5x6 cm-nél nem kisebb és 10x12 cm-nél nem nagyobb méretben - külön kell benyújtani a következők szerint: - a színes megjelölést színes kivitelben; - a térbeli alakzatot síkbeli ábrázolásban; - a szín-, fény- és hologram-megjelölést ábrában vagy képben; - a hangmegjelölést kottában. A benyújtott fényképnek, rajznak, vagy más grafikai alkotásnak a következőknek kell megfelelnie: - a megjelölést kontrasztosan, éles kontúrokkal kell ábrázolnia; - nem tartalmazhat az azonosíthatóságot zavaró vonalat, valamint az ábraszámozás kivételével magyarázatokat; - csillogás, tükröződés, árnyékhatás a megjelölés megismerhetőségét ne zavarja. Térbeli alakzat esetén a fentieken túlmenően - a megjelölést a valós láthatóság szerint, lehetőleg perspektivikus módon kell ábrázolni; - a megjelölést több nézetből is be lehet mutatni; a nézet szerinti ábrázolások száma hatnál nem lehet több; - az ábrázolásokból ki kell derülnie a többi ábrázoláshoz fűződő kapcsolatnak; - a bejelentéshez tartozó egyes ábrázolásokat ábraszámmal kell ellátni. A védjegyoltalom 10 évig érvényes, de 10 évre korlátlan alkalommal megújítható, használati joga (licenc), vagy akár az egész védjegy átruházható. A védjegybejelentés formai és tartalmi szabályairól a védjegybejelentés és a földrajzi árujelzőre vonatkozó bejelentés részletes alaki szabályairól szóló 16/2004. (IV. 27.) IM rendelet rendelkezik. Védjegybejelentés előtt tehát érdemes kutatást végezni arra vonatkozóan, hogy a tervezett név vajon védett-e. Napjainkban erre legalkalmasabb eszköz az Interneten, ahol számos oldal lehet segítségünkre: www.vedjegy.lap.hu, www.védjegy.hu, www.nevado.hu, www.szabadalmi.hu.


.

47

A védjegyoltalom külföldre is kiterjeszthető, a bejelentést minden esetben egyénileg érdemes megtenni – néhány országra kiterjedő védjegyoltalom esetén. A bejelentés megtételét hazánkban is működő, nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező szabadalmi és védjegy irodák segítik. Az Európai Unió valamennyi országában érvényes közösségi jogi oltalmi forma a közösségi védjegy14, melynek bejelentését közvetlenül a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál (OHIM), vagy a Magyar Szabadalmi Hivatalon keresztül lehet megtenni. Azon túl, hogy egy térség iparának szereplői jól ismert egyedi védjegyeken keresztül jelenhetnének meg a piacon, fontos lenne az egységes megjelenés kialakítása is. A termékek és szolgáltatások sikerének záloga egyre inkább a minőség és eredet összekapcsolásának megjelenítése. Ha egy adott földrajzi térségben előállított termékek, szolgáltatások jelentős része kiváló minőséget képvisel, akkor célszerű érzékelhető módon elkülöníteni, hogy mely termékek/szolgáltatások előállítása történt az adott régióban. A termékeket/szolgáltatásokat (pl. agrár-élelmiszeripari termékek) megilletheti a földrajzi jelzés és az eredetmegjelölés, más néven a (földrajzi) eredetvédjegy. Az országban elsőként a villányi borok eredete vált nemzetközileg is garantálttá: 2006. őszétől rendelet garantálja, hogy a hat szirmú kikericcsel jelzett palackokba csak a villányi borvidékről származó bor kerülhet. A palackon szerepel továbbá a „Districus Hugaricus Controllatus” (DHC) felirat is, mely eredetvédettségére utal. Együttes védjegyről beszélünk, ha a védjegy közös használatának alapja egy szervezetben betöltött tagsági viszony. Az együttes védjegyoltalom egy társadalmi szervezetet, köztestületet vagy egyesülést illet meg. Persze abban az esetben, ha az együttes védjegy valamely termék/szolgáltatás földrajzi eredetét meghatározó megjelölés, akkor bárkinek, akinek termékei/szolgáltatásai az adott földrajzi területről származnak jogosult a védjegy tulajdonos szervezetben való tagság lehetőségét. Napjainkban a földrajzi árujelző, és az együttes védjegy használata jellemzően a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek15 körében elterjedt. A sikertelen termékek kudarcáért az esetek többségében a külső forma is okolható, így a formatervezés rendkívül hangsúlyossá vált az elmúlt évek során. A forma, a formatervezés, mint design a marketing eszköze, mely segít eladni a terméket, azonosít és megkülönböztet. Míg a szabadalom a műszaki megoldást, a formatervezési mintaoltalom valamely termék egészének vagy részének megjelenését, külső jellegzetességeit – rajzolat, körvonalak, alak, színek, felület, felhasznált anyagok stb. (lásd Unicum –os üveg) – védi. Bármely ipari vagy kézműipari termék, termékrész oltalmazható – beleértve a csomagolást, a grafikai jelzések és a nyomdai betűformákat is – lényeg, hogy a minta világszinten új és egyéni jellegű legyen. Az oltalom, mely akár 50 hasonló tárgyú mintára igényelhető, a bejelentés napjától számított öt évig érvényes, de további 5-5 évre meghosszabbítható16. A formatervezési mintaoltalom külföldre is kiterjeszthető egy-egy országban, de létezik az EU összes tagországában érvényes közösségi oltalmi forma17 is. Uniós védelem esetén nincs szükség az oltalom hazai bejelentésére, a közösségi oltalom Magyarországra is teljes körűen kiterjed. 14

CTM (Community Trade Mark) például bor: Chianti, Tokaj, Villány 16 maximum 4 alkalommal 17 regisztrált közösségi formatervezési oltalom – Community Registered Design (CRD) 15


.

48

3.3.2

Szerzői jog

A Magyarországon hatályos szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény bevezetése szerint: „A technikai fejlődéssel lépést tartó, korszerű szerzői jogi szabályozás meghatározó szerepet tölt be a szellemi alkotás ösztönzésében, a nemzeti és az egyetemes kultúra értékeinek megóvásában; egyensúlyt teremt és tart fenn a szerzők és más jogosultak, valamint a felhasználók és a széles közönség érdekei között, tekintettel az oktatás, a művelődés, a tudományos kutatás és a szabad információhoz jutás igényeire is; gondoskodik továbbá a szerzői jog és a vele szomszédos jogok széles körű, hatékony érvényesüléséről.” A szerzői jog a szerzői művek alkotói számára biztosítja azt, hogy korlátozhassák műveiknek lemásolását és felhasználását egy meghatározott időtartam leteltéig. A szerzői jogi oltalom a szerzői alkotásoknak a szellemi alkotást képező részét védi: a könyv által elmondott történetet védi a nem megfelelő felhasználástól, és nem magát a kinyomtatott példányt, vagy a szobor formáját védi pl. és nem a konkrét faragott követ. A szerzői jogok viszont nem védenek ötleteket és találmányokat – ez a szabadalmak feladata –, csupán egy ötlet konkrét kifejeződését, megformálását. Például a Mikiegeret védő szerzői jog nem gátol meg senkit abban, hogy egy beszélő egeret alkosson, de csak akkor, ha az nem egyezik meg túlzottan az említett rágcsáló kinézetével és tulajdonságaival. A szerzői jogi oltalom a szabadalmi oltalomhoz és a védjegyoltalomhoz hasonlítanak abban, hogy mindkettő kizárólagos jogot biztosít a jogtulajdonosnak, amely mindenki mással szemben érvényesíthető. Az elvileg korlátlan alkalommal megújítható védjegyoltalommal szemben a szerzői jogi oltalom egy adott, előre meghatározott számú évig tart, amely alatt a jogosult nem köteles a védett művet használni vagy árusítani azért, hogy másokat annak használatában megakadályozhasson. Az irodalmi, tudományos és művészeti alkotásokat a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jellege alapján – függetlenül attól, hogy a szerzői jogról szóló törvény18 megnevezi-e azokat – szerzői jog védi. Tehát a szerzői jog igazából nem az alkotás tartalmát, hanem a tartalom egyéni, eredeti bemutatását védi. Lényegét tekintve a szerzői jog kizárólagos tulajdonjog, mely biztosítja tulajdonosának (alkotójának), hogy rendelkezzen alkotásával, vagy másokat felhatalmazzon annak reprodukálására, nyilvános helyen történő előadására, forgalmazására stb.. Szerzői jogi védelem alá tartoznak az ún. szerzői alkotások, különösen: 18

az irodalmi (pl. szépirodalmi, szakirodalmi, tudományos, publicisztikai), a számítógépi programalkotás és a hozzá tartozó dokumentáció (szoftver) a színmű, a zenés színmű, a zenemű (szöveggel vagy anélkül) a rádió- és a televíziójáték, a filmalkotás és más audiovizuális mű, a rajzolás, festés, szobrászat, a fotóművészeti alkotás,

1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról KKC-2007-V-07-11-138 számú, pályázati támogatással megvalósuló képzési program

.

49

-

az építészeti alkotás és annak terve, az iparművészeti alkotás és annak terve, az ipari tervezőművészeti alkotás, illetve a gyűjteményes műnek minősülő adatbázis.

A szerzői jog az egyéni jellegű, eredeti, kreatív alkotási folyamat eredményeképp létrejött (zenei, művészeti vagy tudományos) mű fizikai létrehozásával jön létre. Védi emellett a szerzői jog az előadóművészek, hangfelvétel-előállítók, rádió- és televízió-szervezetek, filmelőállítók és adatbázis-készítők az előző feltételeknek megfelelő alkotásait is. A szerző, a keletkezett szerzői jog alapján -

nyilatkozhat művének nyilvánosságra hozataláról (vagy visszavonhatja azt), kérheti szerzőként nevének feltüntetését, jogosult művének megcsonkítását vagy számára hátrányos alkalmazását megtiltani, végül jogosult művének anyagi vagy nem anyagi felhasználásához (többek között: többszörözés, előadás, terjesztés, átdolgozás), vagy annak felhasználási szerződéssel való engedélyezéséhez. (Forrás: http://www.wikipedia.hu)

A szerzői jog védelmi idejének eredeti célja az, hogy a mű alkotója a védelmi idő alatt szabadon felhasználhassa alkotását, és abból lehetőségei szerint haszonhoz juthasson; a védelmi idő lejártával pedig alkotása közkinccsé válik, és így az egyetemes emberi tudást gazdagítja, és lehetővé válik a mű ingyenes felhasználása, vagy akár fejlesztése. A szerzőt a mű megszületésétől kezdve megilleti a szerzői jogok – a személyhez fűződő és a vagyoni jogok – összessége, az alkotás bejelentésére, regisztrációjához hazánkban és az Európai Unióban sincs szükség. A szerző – néhány kivételtől eltekintve19 – jogait nem ruházhatja át, nem mondhat le róluk. Az alkotó jogait két csoportba oszthatjuk: -

személyhez fűződő jogok és vagyoni jogok.

A védelmi idő lejártával sem szűnnek meg a személyhez fűződő jogok Magyarországon ez egységesen a szerző halálától (vagy több szerző esetén az utoljára elhunyt szerző halálától) számított 70 év. A szerző – személyhez fűződő jogai körében – nyilatkozhat a mű nyilvánosságra hozataláról, kérheti szerzőként nevének feltüntetését. A vagyoni jogok csoportjába tartozik – a teljesség igénye nélkül – a többszörözés, a terjesztés, a nyilvános előadás, a nyilvánossághoz közvetítés (sugárzással vagy másként), az átdolgozás és a kiállítás joga. A szerzői jogi oltalmi idő országonként eltérő lehet, Magyarországon a szerző életében és halálától számított 70 éven20 keresztül részesülnek védelemben az alkotások. A szoftverek sajátos területét alkotják a szerzői jogokkal védett alkotások csoportjának. Amennyiben adott szoftver műszaki jellegű megoldáshoz kapcsolódik, úgy a megoldás részeként szabadalmi oltalommal is védhető. 19

(4) A vagyoni jogok örökölhetők, róluk halál esetére rendelkezni lehet. (5) A vagyoni jogokat öröklés útján megszerző személyek azokról egymás javára rendelkezhetnek. (6) A vagyoni jogok a törvényben meghatározott esetekben és feltételekkel átruházhatók, illetve átszállnak. [1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról 9. § (4-6)] 20 a személyhez fűződő jogok a védelmi idő lejártával sem szűnnek meg KKC-2007-V-07-11-138 számú, pályázati támogatással megvalósuló képzési program

.

50

3.3.3

Know-how

A know-how angol nyelvű kifejezés (szó szerint tudni hogyan) világszerte elterjedt szóösszetétel, melyet napjainkra a hazai szakirodalom – ide értve a nemzeti jogi szabályozást – is egyre gyakrabban él használatával. A know-how jelentéstartalma – annak ellenére, hogy használjuk – nem minden esetben azonos, ennél fogva a fogalom maga sem egyértelműen meghatározható. Jogi értelemben véve „a személyeket védelem illeti meg a vagyoni értékű gazdasági, műszaki és szervezési ismereteik és tapasztalataik tekintetében is” (Ptk. 86§ (4)) A Polgári Törvénykönyvben foglaltakat alapul véve a know-how olyan tudásvagyon, melynek tartalma minden esetben relatív újdonság jelleggel bír, és a benne megfogalmazott ismeretek, tapasztalatok még nem váltak közkinccsé. Ez biztosítja azt, hogy a know-how egyben vagyoni értékkel is bír, tehát értékesíthető is. A know-how – függetlenül attól, hogy írásban rögzítésre került-e – általában bizalmas információkat tartalmaz, így üzleti titok is, amelynek tisztességtelen megszerzését a versenytörvények tiltják. A know-how-k sok esetben más jogokkal, például szabadalmakkal kombinálva jelentkeznek. „Egy kellően megalapozott találmánynak általában vannak olyan kisebb részletei, amelynek elhallgatása ugyan nem veszélyezteti a szabadalom jogi elnyerését és megtartását, mégis szükségesek ahhoz, hogy a találmányt optimálisan valósítsuk meg.” (Pakucs-Papanek, 2006.) Így a szabadalmi leírásban nem rögzített, „eltitkolt” részletek is know-how-nak minősülnek.


.

51

4. Innovációra ösztönző politika 4.1

Közösségi K+F+I politika

Lisszabonban tartott találkozójukon (2000) az Unió vezetői – állam- és kormányfők – aláírtak egy ambiciózus programot (ún. lisszaboni stratégia), melyben kötelezettséget vállaltak arra vonatkozólag, hogy „az Európai Uniót a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudás alapú gazdaságává kell tenni, mely képes a fenntartható gazdasági fejlődés érdekében több és jobb munkahelyet, szorosabb társadalmi összetartást, valamint a környezet tiszteletben tartását biztosítani” (COM, 2005). Mintegy 5 évvel a program megkezdését követően az egykori holland miniszterelnök, Wim Kok és munkacsoportja jelentést készített a stratégia megvalósításának állapotáról. Kok szerint, noha Európa gazdasági fejlődésének számos alapvető feltétele megvalósult, az európai és nemzeti szinten mutatkozó eredmények messze elmaradnak a várttól – ami nem csak az általánosan mutatkozó nehéz gazdasági feltételeknek tudható be, de a politikai program túlterheltségének, a koordináció hiányának és esetekben az egymással ütköző célkitűzések „eredménye” is egyben. (Kok, 2004.) 2005. februárjában az Európai Tanács Közös munkával a növekedésért és a munkahelyekért – a lisszaboni stratégia új kezdete címmel közleményt adott ki a stratégia újragondolásával kapcsolatban. Annak ellenére, hogy a közlemény nem kívánta újrafogalmazni a lisszaboni stratégiát, mégis olyan lépéseket szorgalmazott, amelyek jelentős mértékben járulnak hozzá a Lisszabonban életre hívott elképzelések megvalósításhoz. A növekedést és új munkahelyek teremtését célzó intézkedések három területre irányulnak, melyben az oktatás, a kutatás-fejlesztés és az innováció – mint a tudás három alappillére – központi szerepet kapott -

a térség vonzerejének növelése a befektetetők és munkavállalók szempontjából, tudás és innováció a növekedés szolgálatában, illetve több és jobb minőségű munkahely teremtése.

A felülvizsgált lisszaboni stratégia K+F és innováció területén megfogalmazott céljainak elérését segítik az Európai Unió 2007-ben útjára indult Kutatási-, technológiafejlesztési és demonstrációs, valamint Versenyképességi és Innovációs keretprogramjai.

Innováció ösztönzők

Az adókedvezményeket „piacbarát” ösztönzőnek tekintik, hiszen minden K+F vagy innovációs tevékenységgel foglalkozó cég saját döntése szerint veheti igénybe azokat. Jellemzője: a ráfordítások, vagy egy részük (a költségek közötti elszámoláson kívül) levonható a társasági és/vagy a személyi jövedelem adóalapjából, vagy közvetlenül az adóból. Kedvelik az ún. növekménykedvezményeket. Ennek keretében a ráfordítások KKC-2007-V-07-11-138 számú, pályázati támogatással megvalósuló képzési program

.

52

megelőző időszakhoz viszonyított növekményének meghatározott százaléka vonható le közvetlenül az adóból (pl. Franciaországban 50%, Spanyolországban 40%, Japánban 30%). Magyarországon a növekménykedvezményi és a közvetlenül az adóból való levonási lehetőségű konstrukciót nem kedvelik, csak az ún. volumenösztönzést fogadják el. A szelektív adóösztönzőket viszonylag széles körben alkalmazzák úgy, hogy az adókedvezmény mértékében differenciálnak cégtípusok, technológiák, ágazatok stb. szerint. Speciális adókedvezményeket biztosítanak a kis- és középvállalatok számára vagy az alkalmazott adórendszer keretében preferált adómértékek (pl. Belgium, Kanada, Hollandia, Korea stb.), vagy külön adózási rendszer alkalmazása révén (Olaszország, Japán stb.). A kormányzat által kijelölt technológiai prioritásokhoz is rendelnek speciális kedvezményeket (pl. Japánban a biotechnológia, hatékonyabb energiafelhasználás stb. projektköltségeinek 20%-a vonható le a fizetendő adóból, és hasonló speciális kedvezményt nyújt Írország, Franciaország, Dánia stb.). Magyarországon a rossz emlékű nagy állami programok keserű tapasztalatai arra vezettek, hogy a szelektív ösztönzés hatékonyságát kétségbe vonják és elutasítsák. A készpénzes visszatérítéses konstrukciót nálunk nem ismerik, holott Kanadában, Írországban, Franciaországban stb. hatékonyan működtetik a kis- és középvállalatok körében. A KKV számára, ha jogosultak adókedvezményre és veszteségesek, a kedvezmény összegét készpénzben megtérítik. Az OECD-országok túlnyomó többsége az általánosan alkalmazott ösztönzőkön kívül regionális kedvezményeket is nyújt az innovációs tevékenységek régióba vonzása érdekében (Olaszország, Spanyolország, Kanada, Egyesült Államok stb.). A regionális ösztönzési konstrukciókat hazánkban is alkalmazzák beruházásokhoz kötötten az innováció ösztönzésére. A személyi költségek kedvezményei többfélék. Pl. Hollandiában, Belgiumban, Dániában – programhoz kötötten – vagy a személyi költségek meghatározott része, vagy a know-how-kifizetések vonhatók le a személyi jövedelemadóból. Az Egyesült Királyságban, Belgiumban az üzleti szféra és a felsőoktatás együttműködését támogatják úgy, hogy a felsőoktatásban dolgozó oktatók-kutatók bérét fizetik, ha azok az üzleti szférában meghatározott ideig (6 hónap, 1 év) teljes munkaidőben dolgoznak innovációt előkészítő, bevezető feladatokon. Több OECD-tagországban a kezdő kutatókat-fejlesztőket, vagy a kutató-fejlesztő létszám növelését, valamint a vállalatnál dolgozók PhD fokozatának megszerzését támogatják.

Az OECD-országok innovációt ösztönző eszköztárában szerepelnek az ún. költségvetésen kívüli kiadások körébe tartozó konstrukciók, melyek mindinkább terjedőben vannak (arra való hivatkozással, hogy ez a korszerű kormányzás normális velejárója). A költségvetésen kívüli kiadásokat a pénzügyi statisztikai beszámolók nem tartalmazzák, ezért tényleges nagyságuk, alkalmazott módszereik nem kerülnek nyilvánosságra (csak egyes kutatók felméréseiről tudunk). Néhány ismertebb módszer:

Különböző szervezeteket (egyetemeket, kutatóintézeteket stb.), vagy ezekhez telepített kormányzati programokat felhatalmaznak arra, hogy állami garanciával kölcsönöket vegyenek fel (esetleg a felhasználó bekapcsolásával). Speciális bevételek meghatározott részének felhasználása innováció támogatására (pl. Finnországban a szerencsejáték-bevételek egy része). Technológiai innovációt végző szervezeteknek nyújtott bankkölcsönök állami garanciája (USA – energiatakarékossági cél). KKC-2007-V-07-11-138 számú, pályázati támogatással megvalósuló képzési program

.

53

A kormány hitelt helyez ki és kötelezvényt kap (adóslevél), s azt eladja a nemzeti banknak (így támogatnak innovációt az USA-ban a „Hitel Költségvetés” irányelvei szerint, az Egyesült Királyságban a „Közületi Szektor Kölcsön-igénybevételi Követelmények” koncepciója alapján, Olaszországban a „Bővített Közületi Szektor” előírásait figyelembe véve

A modern gazdaságok kormányai felismerték, hogy az innovációt serkentő politikának önálló szempontként meg kell jelennie a pénzügypolitikában is. E célból az EU-tagországokban különféle intézmények – egy részük állami támogatás mellett – jöttek létre, és, bár nagyobb kockázat vállalásával, de a gazdaság átlagos nyereségszintjénél magasabb profitot értek el.

A kockázati tőke fogalma a 70-es években összekapcsolódott az ötlet, az újdonság, az új cég, azaz lényegében az innováció finanszírozásával, az e területre történő kockázatos tőkebefektetésekkel. A kockázati tőke-társaságok olyan különleges újdonságtartalommalbíró ötleteket, innovációs lehetőségeket keresnek, amelyek tulajdonságuknál fogva potenciálisan magas profithordozónak minősíthetők. A kockázati tőke-társaságok a pénztőke-befektetés mellett részt vesznek az innováció létrehozásában szakszerű közreműködéssel, továbbá a piaci stratégia kialakításában is. A kockázati tőke tehát az innovációs folyamat felgyorsítását, a nemzetgazdaságok versenyképességének növelését segíti, ezért a kormányok a kockázatit őkebefektetéseket ösztönzik. Az ösztönzés formái különbözők. Az OECD-országok egy részében a kormányzat alaptőke-hozzájárulással segítette a kockázati tőke-társaságok létrehozását – bizonyos feltételek mellett (pl. a befektetéseik kapcsolódjanak innovációs prioritásokhoz). A kockázati tőke-befektetések és jövedelmük általában jelentős adókedvezményben részesülnek (pl. Franciaországban az FCPR alapból a magánszemélyek számára fizetett jövedelmek nem adókötelesek). Az Egyesült Királyságban a hivatalos kiskereskedelmi árindexszel korrigált („indexált”) tőkeérték hozamait számítják, vagyis akkor mutatnak ki jövedelmet, ha a részesedésért kapott érték nagyobb a megszerzésre fordított, korrigált értéknél. A magyar gazdaságban göröngyös utat tett meg az a felismerés, hogy a gyorsuló technikai fejlődés és az innovációs folyamatok követelményeit a hagyományos pénzügyi formák nem tudják kielégíteni. Amíg az OECD-országokban 4–5 évtizede működnek és az utóbbi 2–3 évtizedben igen jelentősen szaporodtak a kockázati tőke-társaságok, addig gazdaságunkban csak 1998-ban került törvényi szabályozásra a kockázati tőkebefektetés. A fokozott várakozás ellenére sem erősödött meg a kockázati tőkeágazat, ma is túlnyomórészt a külföldi társaságok uralják a területet, és gyakran viszik a kiváló ötletek innoválását, piaci termékké érlelését külföldre.

A szakirodalomban üzleti angyaloknak nevezik a kockázati tőkéhez hasonló finanszírozó és fejlesztő tevékenységet végző magánszemélyeket. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy ma már az üzleti angyaloktól hamarabb lehet tőkebefektetést elvárni K+F eredmények innovációjához, mint a megerősödött és nagy kockázatot kevésbé vállaló kockázati tőke-társaságoktól. (Az USA-ból származó becslések szerint az üzleti angyalok részesedése több mint ötszörösen meghaladja az intézmények kockázatit őke-befektetését.) Magyarországon a magántőke potenciálisan magas profitot hozó, de kockázatos befektetést nemigen vállal. Ebben feltehetően közrejátszik az is, hogy ma még eléggé szűk a jelentős tőkével rendelkezők köre.


.

54

4.2

Kockázati tőke típusú finanszírozás nagyobb cégektől („Corporate venturing”). A befektető nagyvállalat és az innovációt végző vállalatok (általában KKV) közötti kapcsolat különféle üzleti konstrukciókban valósul meg. A nagyvállalat többnyire azt keresi, hogy hozzájárulhasson a KKV által létrehozott innovációs eredmény hasznosításához, a KKV-nak pedig csak a tőkebefektetés révén van lehetőségük e fejlesztéshez. Ezt a befektetési formát alkalmazzák akkor is, ha a nagyvállalat nem saját szervezetében, hanem kitelepített szervezetben kívánja megvalósítani a kockázatosabb ötletet, kutatás-fejlesztést. A multinacionális vállalatok többsége önálló befektetési leányvállalatot hozott létre e célból. Gazdaságunkban az innováció finanszírozásának ez a formája még nem elterjedt, csak rendkívül szórványosan fordul elő.

Hazai K+F+I politika „A K+F-et és az innovációt az elmúlt másfél évtizedben a kormányzati céloktól való állandó lemaradás jellemezte. A jelen helyzet meglehetősen nyugtalanító. Ezt többek között a sokszor átgondolás nélkül meghozott, majd nemritkán hasonló módon eltörölt intézkedések egymásra rakódása, valamint a folyamatosság és az átláthatóság hiánya jellemzi.” (4T, 2006)

– olvasható a Tudomány- és Technológiapolitikai Tanácsadó Testület 2006. júniusában napvilágot látott jelentésében21. A tanulmány elismeri ugyan, hogy az elmúlt néhány évben számos jelentős intézkedés született – törvény a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról, törvény a kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról, a kormányzati kutatási-fejlesztési és innovációs intézményi rendszer átalakításáról stb. – de figyelmeztet arra is, hogy a megtett intézkedések önmagukban nem képesek a technológiai és innovációs teljesítmény oly mértékű fokozására, hogy az a gazdasági növekedés meghatározó elemévé váljon. A tanulmányban „jelentős intézkedésekként” említett hazai TéT22-politikai reformcsomag a szabályozási környezet, a finanszírozási rendszer és a kormányzati intézményrendszer reformjára tett kísérletet. A kormányzati intézmények szabályozási környezet ét a kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló 2004. évi CXXXIV. törvény - hazánk első átfogó innovációs törvénye – határozza meg,, mely legfontosabb céljaiként a következőket deklarálja: -

A kutatás-fejlesztés és innovációs általános feltételeinek és a vállalkozások technológiai innováción alapuló versenyképességének javítása, a magas hozzáadott értéket előállító munkahelyek létrehozásának ösztönzése, a K+F és innováció emberi erőforrásainak fejlesztése, illetve a foglalkoztatottak szakmai felkészültségének javítása, társadalmi elismertségük növelése.

A Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról szóló 2003. évi XC. törvény23 a gazdaság versenyképességének és fenntartható fejlődésének biztosítása érdekében hozta létre a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapot (Alap). Az Alap – az államháztartásról szóló 21

Tudomány- és Technológiapolitika Magyarországon: Helyzetértékelés és kitörési lehetőségek, 2006. Tudomány- és Technológiapolitika 23 Az innovációs törvénynek az Alapra vonatkozófejezete önállótörvényként jelent meg, még az innovációs törvény megszületése előtt. 22


.

55

1992. évi XXXVIII. törvény szerinti – elkülönített állami pénzalap, mely kiszámítható és biztos forrásokat révén lehetőséget teremt az alábbi célok teljesülésére: -

A magyar gazdaság technológiai innovációjának ösztönzésére és támogatására, a gazdaságban és a társadalmi élet egyéb területein hasznosuló kutatás és fejlesztés erősítésére, a hazai és külföldi kutatási eredmények hasznosítására és az innovációs infrastruktúra fejlesztésére.

Az Alap legfontosabb forrását a központi költségvetésből nyújtott állami támogatás és a gazdasági társaságok által befizetett innovációs járulék jelenti. Innovációs járulékot valamennyi belföldi székhelyű, a számviteli törvény hatálya alá tartozó gazdasági társaság köteles fizetni – kivéve a hatályos jogszabályok értelmében mikrovállalkozásnak minősülő gazdasági társaságot. A járulék összege a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény által meghatározott adóalap 0,3 % -a, kisvállalkozások esetében 0,2% -a. A járulék bruttó összegéből levonható a saját szervezetben végzett és a vásárolt (kutatóhelytől megrendelt) kutatás-fejlesztés.

4.3

A hazai K+F+I intézményrendszerének jellemzői

A magyar K+F+I politika rendszerváltás után kialakított intézményrendszerét és a finanszírozási formákat a ’90-es évektől kezdve csak ritkán kiszámítható változások jellemezték, melyek ilyen módon jelentős mértékben csökkentették a hazai innovációs kezdeményezések hatékonyságát. A 2003-ban végrehajtott innovációs reformok a K+F területét és az innováció intézményi rendszerét azzal a céllal alakították át, hogy a rendszer alkalmassá váljon a kutatási és innovációs prioritások meghatározására, a rendelkezésre álló erőforrások koncentrációjára és – az innovációs képességen keresztül – a gazdasági versenyképesség javítására. Mindezek alapján, a kormányzat legmagasabb tudomány-, technológia- és innováció politikai fórumává a miniszterelnök vezetésével működő Tudomány- és Technológiapolitikai Kollégium (TTPK) vált, melynek tevékenységét a Tudomány- és Technológiapolitikai Tanácsadó Testület (4T) tagjai segítik, feladatuk többek között: tanácsadás, döntés-előkészítés, koordinálás és értékelés. Továbbá, a kormányzati innovációs feladatok koordinációjáért a Gazdasági és Közlekedési Miniszter irányítása alatt működő Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) felelős. Ezen országos hatáskörű kormányhivatal fő feladatai a következőkben foglalhatók össze röviden: -

Az innováció regionális rendszerének fejlesztése - felkészülés az uniós strukturális alapok felhasználására, a K+F-tevékenység hatásának követése és elemzése (stratégiai tervezés, hatáselemzés, innovációs adatbázisok kiépítése és kezelése), az innovációs szemlélet terjesztése, a tudásbázis és az üzleti szféra együttműködésének erősítése, végül pedig a K+F nemzetközi kapcsolatainak kezelése és fejlesztése. (Forrás: www.nkth.gov.hu)


.

56

A Kutatási és Technológiai Innovációs Tanács a kormányhivatal mellett működő, stratégiai kérdésekkel – innovációs alap tervezése, működtetése és felhasználása – foglalkozó testület. A Kutatás-fejlesztési Pályázati és Kutatáshasznosítási Iroda (KPI) a Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT I.) Gazdasági Versenyképesség Operatív Programjának (GVOP) egyik közreműködő szervezeteként jött létre, feladata az Európai Regionális Fejlesztési Alap ERFA) és a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap innovációs forrásainak működtetése és kezelése. A K+F és az innováció irányítási rendszerének átalakulása 1990 – 2004. között A K+F és az innováció irányítási rendszerének átalakulása Időtartam

Intézmény 1990. jún. OMFB OMFB OMFB

Vezető, besorolása és felügyelet OMFB 1990. jún. 1994. jún. elnök, miniszterelnök-helyettes, kormány 1994. jún. 1998. jún. elnök, tárca nélküli miniszter, kormány 1998. jún. 1999. dec. elnök, áll. titkár besorolású, ipari és kereskedelmi miniszter 2000. jan. 2003. dec. OK KFHÁT elnök, áll. titkár besorolású, gazdasági miniszter 2004. jan. helyettes államtitkár, Oktatási Minisztérium 2008. febr. NKTH miniszter, Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Forrás: 4T: Tudomány- és Technológiapolitika Magyarországon: Helyzetértékelés és kitörési lehetőségek, 2006. jún., 16. old. alapján A K+F és az innováció finanszírozási forrásának változása 1993 – 2004. között A K+F és az innováció finanszírozási forrásának változása Időtartam

Forrás 1993. dec. 1994. jan. 2000. dec. Központi Műszaki Fejlesztési Alap (a vállalati nyereség 4.5%a; 1991. jan.-tól az OMFB-be koncentrálták a különböző tárcáktól a KMŰFA-t) 2001. jan. 2003. dec. Központi Műszaki Fejlesztési Alapprogramok célelőirányzat (megszűnt az alapszerű működés) 2004. jan. Központi Műszaki Fejlesztési Alapprogramok célelőirányzat és NKFP előirányzat a Széchenyi terv részeként Forrás: 4T: Tudomány- és Technológiapolitika Magyarországon: Helyzetértékelés és kitörési lehetőségek, 2006. jún., 16. old. alapján


.

57

4.4

A magyar adószabályok

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény szabályozza a K+F tevékenységgel kapcsolatos adózási kedvezményeket a társas vállalkozások számára.

4.4.1. Adózás előtti eredményt csökkentő lehetőségek (TAO 7 §. (1)): (1) f) bekezdés: az adózó az adózás előtti eredményt csökkenthető az eredménytartaléknak az adóévben lekötött tartalékba átvezetett és az adóév utolsó napján lekötött tartalékként fejlesztési tartalék -kimutatott összegével, de legfeljebb az adóévi adózás előtti nyereség 25 %-a és adóévenként legfeljebb 500 millió Ft értékig; Fontos: az adózó a fejlesztési tartalékot a lekötés évét követő négy adóévben megvalósított beruházás bekerülési értékének megfelelően oldhatja fel, de a negyedik adóév végéig beruházásra fel nem használt része után a meg nem fizetett adót – késedelmi pótlékkal növelten – utólag meg kell fizetni; (1) s) bekezdés: az adózó az adózás előtti eredményt csökkentheti az adóévben kapott jogdíj 50%-ával, de a Tao 7 §. (1) bekezdés „e”-„k” pontjaival együttesen elszámolt korrekció nem haladhatja meg az adózás előtti eredmény 50%-át; (1) t) bekezdés: az adózó az adózás előtti eredményt csökkenthető az alapkutatás, az alkalmazott kutatás vagy a kísérleti fejlesztés közvetlen költségeivel (ide nem értve a belföldi illetőségű adózótól, a külföldi vállalkozó belföldi telephelyétől vagy a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti egyéni vállalkozótól közvetlenül vagy közvetve igénybe vett kutatási és fejlesztési szolgáltatás ellenértéke alapján elszámolt költséget) a felmerülés adóévében, vagy – az adózó választása szerint, ha a költséget kísérleti fejlesztés aktivált értékeként (szellemi termékként) állományba veszi – az értékcsökkenés összegéig; Fontos: az adózó nem csökkentheti az adózás előtti eredményt az említett költségből (ráfordításból) a fejlesztés céljára vagy a tevékenység költségei (ráfordításai) ellentételezésére a mérlegkészítés napjáig az adóhatóságtól igényelt, vagy az adóévben – visszafizetési kötelezettség nélkül kapott támogatás, juttatás összegével, illetve – ha él a választási lehetőséggel – a támogatás, juttatás alapján az adóévi adózás előtti eredménye javára elszámolt bevétellel (17) bekezdés: az adózó az adózás előtti eredményt csökkentheti a felsőoktatási intézmény és a Magyar Tudományos Akadémia által alapított kutatóintézet (kutatóhely) kezelésében levő területén mőködtetett alapkutatási, alkalmazott kutatási vagy kísérleti fejlesztési jellegű ráfordítások 1/t pont szerint értelmezett értékének háromszorosát, de maximum 50 millió Ft-ig; A Számvitelről szóló 2000. évi C. számú törvény 3. §. (4) 2-4) pontjai szerint:

alapkutatás: olyan kísérleti és elméleti munka, amelynek elsődleges célja új ismeretek szerzése a jelenségek alapvető lényegéről és a megfigyelhető tényekről, bármiféle konkrét alkalmazási és felhasználási célkitűzés nélkül; KKC-2007-V-07-11-138 számú, pályázati támogatással megvalósuló képzési program

.

58

alkalmazott kutatás: új ismeretek megszerzésére irányuló eredeti vizsgálat, amelyet elsődlegesen valamely konkrét gyakorlati cél érdekében végeznek; kísérleti fejlesztés: olyan a kutatásból és a gyakorlati tapasztalatokból nyert, már létező tudásra támaszkodó, rendszeres munka, amelynek célja új anyagok, termékek és szerkezetek létrehozása, új eljárások, rendszerek és szolgáltatások bevezetése vagy a már létrehozottak vagy bevezetettek lényeges javítása;

4.4.2. Adókedvezményt biztosító lehetőségek: 22/A.§. /1/ bekezdés: adókedvezmény vehető igénybe az alapkutatás, alkalmazott kutatás vagy kísérleti fejlesztés (szoftverfejlesztés) közvetlen költségei között elszámolt bérköltség 10%ának megfelelő érték után; 22/B. §. /1/ bekezdés f.) pontja alapján az adózó a beruházás megkezdése előtt benyújtott kérelmére a Pénzügyminisztérium határozata alapján adókedvezményt vehet igénybe a fejlesztési program keretében megvalósított „az alapkutatást, az alkalmazott kutatást vagy a kísérleti fejlesztést szolgáló, a felsőoktatási intézmény, a Magyar Tudományos Akadémia vagy a központi költségvetési szerv által alapított kutatóintézet (kutatóhely) kezelésében levő területen üzembe helyezett és működtetett beruházás után, amely jelenértéken legalább 100 millió Ft értéket képvisel”

4.4.3. Innovációs járulékfizetési kötelezettség 2004. január 1-jétől új kötelezettség, az innovációs járulékfizetés terheli a gazdasági társaságokat, a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról szóló 2003. évi XC. törvény (a továbbiakban: ATV) alapján. A törvény személyi hatálya szerint e járulék fizetésére kötelezett – meghatározott kivételekkel – a belföldi székhelyű, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) hatálya alá tartozó gazdasági társaság, vagyis a gazdasági társaságokról az 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: Gt.) szerint alapított közkereseti társaság, betéti társaság, közös vállalat, korlátolt felelősségű társaság, részvénytársaság, függetlenül attól, hogy naptári éves, vagy a naptári évtől eltérő üzleti évet választott társaság. Járulékfizetésre kötelezett a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. tv.) 4.§-ának 28. pontjában meghatározott külföldön tevékenységet végző társaság (off-shore cég) is, függetlenül attól, hogy egyébként adómentes a helyi iparűzési adó vonatkozásában. Nem tartozik a törvény hatály alá - azaz innovációs járulékfizetésre nem kötelezett - a 2006. üzleti év első napján fennálló állapot szerint a kis-vagy mikro vállalkozásnak minősülő gazdasági társaság, KKC-2007-V-07-11-138 számú, pályázati támogatással megvalósuló képzési program

.

59

a Magyar Nemzeti Bank, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaság, az Igazságügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó, a fogvatartottak kötelező foglalkoztatására létrehozott gazdasági társaság.

Nem tartozik a törvény hatálya alá, továbbá a cégbejegyzés évében a jogelőd nélkül alapított gazdasági társaság és annak előtársasága sem.

Az innovációs járulék alapja a helyi adókról szóló - többször módosított - 1990. évi C. törvény 39. § (1) bekezdésének fentiekben ismertetett módosítása alapján meghatározott adóalap. Az értékesített termék, illetőleg végzett szolgáltatás nettó árbevétele (-) az eladott áruk beszerzési értéke, (-) az eladott (közvetített) szolgáltatások értéke, (-) az anyagköltség__________________________________________ (=) Az innovációs járulék alapja A járulék éves nettó összegének megállapításához a járulék éves bruttó összegéből levonható: a gazdasági társaság saját tevékenységi körében végzett kutatás-fejlesztési tevékenység közvetlen költsége, a költségvetési gazdálkodási rendszerben működő szervezetektől megrendelt kutatásifejlesztési tevékenység költsége, a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény 2. § (1) bekezdésében meghatározott szervezetektől megrendelt kutatási-fejlesztési tevékenység költsége. Az így meghatározott vetítési alap és a járulék mértékének szorzata szerinti összeg a járulék éves bruttó összege. A járulék mértéke 0,3 százalék. Az innovációs járulék bevallások kiemelt adatai (millió Ft)

Forrás: APEH

4.4.4. A számviteli törvény értékcsökkenési szabálya 52.§./1/ bekezdés: Az immateriális javaknak, a tárgyi eszközöknek a hasznos időtartam végén várható maradványértékkel csökkentett bekerülési (beszerzési, előállítási) értékét, vagyis az éves amortizáció nagyságát azokra az évekre kell felosztani, amelyekben ezeket az eszközöket előreláthatóan használni fogják. Fontos: az immateriális javak közül a vagyoni értékű jogok, valamint a szellemi KKC-2007-V-07-11-138 számú, pályázati támogatással megvalósuló képzési program

.

60

termékek esetében nincs leírási időkorlát. A kísérleti fejlesztés értékcsökkenése a fejlesztés befejeződésekor indulhat, s időtartamát a Sztv. max. 5 évben jelöli meg. 1. sz. melléklet 5. pont: A Számvitelről szóló törvény szerint megállapított terv szerinti értékcsökkenés érvényesíthető (ideértve az egy összegben elszámolt értékcsökkenési leírást is) az immateriális javaknál és az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogoknál; 1. sz. melléklet 10. pont: A Számvitelről szóló törvény alapján megállapított terven felüli értékcsökkenést érvényesíthető az adóév utolsó napján állományban levő a) vagyoni értékű jogra, ha az a szerződés módosulása miatt csak korlátozottan, vagy egyáltalán nem érvényesíthető; b) kísérleti fejlesztés aktivált értékére, ha a befejezett kísérleti fejlesztés révén megvalósuló tevékenységet korlátozzák, vagy megszüntetik, illetve eredménytelen lesz

5. Innovációs projekt menedzsment feladatok 5.1

Innovációk finanszírozása pályázatok útján

Általános az a nézet, mely szerint az innovációk finanszírozásának fontos, de csak kiegészítő eleme a pályázat útján történő forrásszerzés. Annak ellenére, hogy a pályázat sokak szerint nem tekinthető „könnyen elérhető” forrásnak – figyelembe véve a pályázat elkészítésének humán- és egyéb erőforrás igényét, valamint az elbírálás hosszú átfutási idejét és kétes kimenetelét – az uniós és állami vissza nem térítendő támogatások napjainkra mégis az innovációk megvalósulásának egyik legfontosabb, kulcseszközévé váltak. A fejezet célja, hogy a közösségi és hazai innovációs politika ismertetésén túl bemutassa a támogatási alapok innovációt megvalósító szervezetek számára elérhető programjait, intézkedéseit, azok célját, támogatható tevékenységeit – így segítve őket fejlesztési céljaik elérésében. -

5.2

A hazai támogatások rendszerének alapvetően három fő forrását: az Európai Unió Pénzügyi Alapjainak pályázatait, a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap terhére meghirdetett pályázatokat és egyéb hazai pályázatokat különböztethetjük meg.

Az Európai Unió Pénzügyi Alapjainak pályázatai

Magyarország 2004. május 1-jét – az Európai Uniós csatlakozást – követően jogosulttá vált az Európai Unió strukturális alapjai, a Kohéziós Alap és a Közösségei Kezdeményezések


.

61

támogatásaira, melynek eredményeképpen számos innovatív fejlesztés valósult meg uniós és hazai források finanszírozásával. Az Európai Unió Tanácsának 1260/1999 számú EK Rendelete értelmében hazánk az I. Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT I.) keretében kidolgozta azokat a fejlesztési célkitűzéseket és prioritásokat, melyek alapján később útjára indulhattak Magyarországon az operatív programok (OP): - a Gazdasági Versenyképesség Operatív Program (GVOP), - a Humán Erőforrás Fejlesztés Operatív Program (HEFOP), - a Környezetvédelmi és Infrastruktúra-fejlesztési Operatív Program (KIOP), - az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP) és - a Regionális Fejlesztési Operatív Program (ROP). A közösségi támogatások egyéb formái, mint a közösségi kezdeményezésen alapuló programok, szintén elérhetővé váltak a Magyar Köztársaság területén működő szervezetek számára. 2007-től kezdődően már az Új Magyarország Fejlesztési Tervről (ÚMFT), és a 2013ig tartó programozási időszakról beszélünk. Az Operatív Programok – az Unió fejlesztési célkitűzéseinek értelmében – átalakultak, ennek megfelelően 2007 és 2013 között, mintegy 15 különböző operatív program keretében lehet majd uniós forrásokra pályázni (lásd 0. táblázat) A II. Nemzeti Fejlesztési Terv operatív programjainak megvalósítását több uniós forrás: a Kohéziós Alap (KA – közlekedés, környezetvédelem, energia), az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA – fizikai beruházás, eszközbeszerzés, K+F, innováció stb.), az Európai Szociális Alap (ESZA – humánfejlesztés, képzés, közigazgatás stb.), az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap (EMVA – vidék- és területfejlesztés) és az Európai Halászati Alap (EHA) együttesen biztosítja a következőképpen: A Kohéziós Alapot (KA) a Maastrichti Szerződés hozta létre, célja a környezetvédelmi és a transzeurópai hálózatok kiépítését segítő infrastrukturális (közlekedésfejlesztési) beruházások támogatása. Az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) 1975 óta működik, forrásai jellemzően az általános regionális versenyképességi programok, a munkahelyteremtő és infrastrukturális beruházások, valamint a helyi kezdeményezések megvalósításához, továbbá a kis és közepes méretű vállalkozások működtetéséhez nyújtanak támogatást. Az Európai Szociális Alapot (ESZA) 1960-ban hozták létre azzal a céllal, hogy elősegítse a munkanélküliek és a hátrányos helyzetű munkavállalók munkaerőpiaci reintegrációját, ezáltal is csökkentve a munkanélküliséget. Az ESZA elsősorban a képzés és oktatás, másodsorban a munkahelyteremtő beruházások támogatására koncentrál. Az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap (EMVA) 2007-ben jött létre az 1970 óta működő Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap (EMOGA) utódaként. Az EMVA célja a vidékfejlesztés finanszírozása, a mezőgazdaság modernizálása és szerkezetének átalakítása, továbbá a mezőgazdasági termelők megélhetésének biztosítása. Az Európai Halászati Alap (EHA) szintén 2007 óta működik. A korábban Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz (HOPE) nevet viselő alap feladata a halászati ipar KKC-2007-V-07-11-138 számú, pályázati támogatással megvalósuló képzési program

.

62

versenyképességének javítása és az ágazat komplex modernizációja a halászati termékek minőségének javítását célzó fejlesztések támogatásán keresztül. Az ÚMFT főbb prioritásai és az ezek teljesüléséhez kapcsolódó operatív programok Az ÚMFT operatív programjainak listája, struktúrája Prioritások Operatív program Gazdaságfejlesztés OP 1. Gazdaságfejlesztés Közlekedés OP 2. Közlekedésfejlesztés Társadalmi megújulás OP 3. Társadalmi megújulás Társadalmi infrastruktúra OP Környezet és energia OP 4. Környezeti és energetikai fejlesztés Nyugat-dunántúli OP 5. Területfejlesztés Közép-dunántúli OP Dél-dunántúli OP Észak-magyarországi OP Észak-alföldi OP Dél-alföldi OP Közép-magyarországi OP Államreform OP 6. Államreform Elektronikus közigazgatás OP Végrehajtás OP Az Új Magyarország Fejlesztési Terv koordinációja és kommunikációja „Az 1988 júniusában elfogadott keretszabályozásban a (…) Strukturális Alapok24 feladataként öt célkitűzés szolgálatát határozták meg, melyeken kisebb változtatásokat hajtottak végre és az EU 1995-ös bővüléséhez kapcsolódóan egy hatodikkal egészítettek ki.” (Ványik, 2005). 1999-ben az unió a támogatási célkitűzések számának csökkentése mellett döntött, így 2000-től összesen már csak 3 célterületre koncentrálódnak az alapok támogatásai. Az Európa Tanács 2006. július 11-én elfogadott 1083/2006/EK rendelete – a 2007-2013-as időszakra vonatkozóan – az alábbi speciális célkitűzéseket rögzíti:

24

-

Az első „konvergencia” célkitűzés a legkevésbé fejlett tagállamokban és régiókban zajló konvergencia folyamat felgyorsítására irányul – többek között az innováció és a tudásalapú társadalom fejlődésének fokozása által. A konvergencia célkitűzés keretében nyújtott támogatásokra csak azok a NUTS II területek lehetnek jogosultak, ahol a 2000–2002 közötti időszakra vonatkozó, egy főre jutó GDP (Gross Domestic Product – Bruttó Hazai Össztermék) nem éri el az Európai Unió tagállamai GDP átlagának 75%-át.

-

A második „regionális versenyképesség és foglalkoztatás” célkitűzés a legkevésbé fejlett régiókon kívül eső régiók versenyképességének, vonzerejének és foglalkoztatási rátájának növelésére irányul – a konvergencia célkitűzéséhez hasonlóan szintén elemeként az innováció, a tudásalapú társadalom előmozdítása révén. A strukturális alapokból – jelen célkitűzéshez kapcsolódóan – azok a NUTS II régiók jogosultak támogatásra, melyek esetében az a fent hivatkozott időszakra vonatkozó, egy főre jutó GDP meghaladja az uniós átlag 75%-át.

ERFA, ESZA, EVMA, EHA KKC-2007-V-07-11-138 számú, pályázati támogatással megvalósuló képzési program

.

63

-

A harmadik „európai területi együttműködés” célkitűzés az integrált területfejlődés elősegítését célzó, határokon átnyúló (transznacionális és interregionális) helyi és regionális együttműködések támogatására irányul. Támogatásra az Unió valamennyi NUTS III szintű régiója jogosult lehet abban az esetben, ha adott régió szárazföldi, vagy tengeri határok mentén fekszik.

A strukturális alapok felhasználását a regionális politika speciális eszközei, a Közösségi Kezdeményezések egészítették ki, melyeket az Unió egészét érintő problémák orvoslása érdekében hoztak létre. A támogatásra – mindig az Európai Bizottság javaslatának megfelelően – egyes tagállamok és azok régiói lehettek jogosultak. 2000 és 2006 között a kezdeményezéseknek négy formája létezett (INTERREG, URBAN, LEADER+ és EQUAL), azonban a Közösségi Kezdeményezések kategóriája, mint a regionális politika eszköze 2007től már nem létezik, a fent említett kezdeményezések közül a LEADER+ kivételével valamennyi a kohéziós politika fő programjaiba került beépítésre. Az ÚMFT operatív programjain túl elérhetők lesznek más, „közvetlen” uniós források is – a Norvég és Svájci alapok, valamint a 7. keretprogram támogatásával, ám nézzük először az ÚMFT programjait:

5.3

A Kutatási és Technológiai Innovációs Alap pályázatai

A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal 2008. I. negyedévétől kezdve megújított rendszerben, a korábbinál több új pályázatot ír ki. A Kutatási és Technológiai Innovációs Alap terhére meghirdetett innovációs pályázatok hosszú távú célja – a törvényben foglaltakon túl: - a technológiai fejlődés „alapjainak” és „csúcseredményeinek” biztosítása, - a nem állami K+F beruházások arányának növelése és - az exportpiacképes innovációs tevékenység támogatása. A sikerre esélyes, szabadalmak és új termékek/szolgáltatások kialakítását célzó eredményorientált programok támogatása továbbra is meghatározó a hazai támogatási rendszerben, mely továbbra az ígéretes kutatási területekre (infokommunikáció, gyógyszeripar, járművezérlés stb.), a „globális” termékek fejlesztésére koncentrál. A korábban elérhető több tucat pályázatot legfontosabb jellemzőik alapján csoportokba sorolták és elnevezésük is többnyire megváltozott – a történelmi személyelnevezések (Asbóth Oszkár, Baross Gábor, Irinyi János, Jedlik Ányos, Pázmány Péter stb.) helyett a pályázat tartalmára utaló elnevezést kaptak. A hazai pályázatoknak az alább említett négy típusát különböztetjük meg 2008. februárja óta: -

Tudásbázis Bővítése (röv.: Tudásbázis) – A pályázatok célja, hogy hazánk tudás bázisa minél szélesebb, decentralizáltabb, társadalmi hierarchiát mellőző és lokalitástregionalitást tükröző legyen. A célok elérésének módja tematikus, alkalmazott jellegű, folyamatban lévő, napi tudományos jellegű tevékenység támogatása, amit viszonylag kis összegű támogatással és nagy létszámú pályázó támogatásán keresztül kíván elérni az NKTH.


.

64

A Tudásbázis pályázatai ösztönzik és segítik a K+F eredmények hasznosítását és az innovációs kezdeményezések megvalósítását, továbbá támogatást nyújtanak a kutatói utánpótlás neveléséhez, új kapcsolatok kialakításához, a tapasztalatszerzéshez, a kutatói karrierépítéshez és a tehetségek kibontakozásához. A pályázatok ezen csoportja magán és intézményi pályázóknak egyaránt elérhető. A Tudásbázis főbb pályázati kiírásai, illetve azok legfontosabb célterületei: 1 K+F eredmények és innovatív ötletek egyéni megvalósítása (ÖTLET) Támogatás célja: feltalálói innovációik felkarolása, innovatív ötletek, a kutatásfejlesztési eredmények gyakorlati megvalósításának, piaci termékké fejlesztésének elősegítése és a cégalapítás ösztönzése 2 Regionális Programok - Decentralizált Regionális Programok (Regionális) Támogatás célja: a régiók innovációs képességeinek és kapacitásainak erősítése, a régió kis- és középvállalkozásainak innovációs tevékenységének ösztönzése, valamint K+F+I együttműködések fejlesztése - Innocsekk Támogatás célja: mikro- és kisvállalkozások innovációs kezdeményezéseinek támogatása, az innovációs elképzelések megvalósításához szükséges kompetenciák fejlesztése - Regionális Innovációs Ügynökségek (RIÜ) Támogatás célja: a regionális innovációs ügynökségek (RIÜ) felkészítése és felfejlesztése a regionális innováció hatékony menedzselésére, piacképes innovációs szolgáltatások nyújtására 3 NKTH-OTKA Együttműködés (OTKA) - NKTH-OTKA célzott alapkutatás támogató pályázat (OTKA_A) Támogatás célja: a gazdaságban hasznosuló innovációt megalapozó alap- és célzott alapkutatások támogatása a műszaki- és természettudományok, valamint az élettudományok területén - NKTH-OTKA humánerőforrás támogató pályázat (OTKA_H) Támogatás célja: a külföldön dolgozó, tudományos fokozattal rendelkező kutatók Magyarországon létrehozandó, élvonalbeli kutatási egységének támogatása; fiatal kutatók munkájának támogatása nemzetközileg kiemelkedő kutatóhelyeken; valamint PhD hallgatók és posztdoktorok nagy nemzetközi kutatási berendezéseken végzett kutatómunkájának elősegítése 2.4 Mecénás pályázatok - Mecenatúra Támogatás célja: a kutatók-fejlesztők nemzetközi tapasztalatcseréjének (konferenciák, szakkiállítások, kiadványok) támogatása, a tudományos és technikai ismeretek, a kutatás-fejlesztési eredmények terjesztése, innováció-ösztönzési célú díjakhoz történő hozzájárulás, a nemzetközi kutatási-fejlesztési hálózatokkal való együttműködés támogatása, valamint a kutatói utánpótlás nevelésének támogatása - Kutatói Karrier támogatása (Karrier) Támogatás célja: a kutatói utánpótlás nevelésének, a tudományos diákköri munka ösztönzésének, a fiatal kutatók nemzetközi tapasztalatcseréjének, egyedi alkotó


.

65

-

-

műhelyekhez ill. kutatói infrastruktúrához való kapcsolódásának, önálló kutatócsoportok létrehozásának támogatása - Szabadalmi pályázat (IP) Támogatás célja: magyar találmányok külföldi iparjogvédelmi oltalmának támogatása - Cybergeneráció – Informatikai ötletverseny pályázat Támogatás célja: a tudományos, műszaki szemlélet kialakulásának elősegítése; a fiatalok innovációs készségének, kreativitásának fejlesztése; hozzájárulás a diákok tehetségének kibontakoztatásához, a kutatói életpálya vonzóvá tételéhez; kapcsolat létrehozása a fiatal tehetségek, valamint az infokommunikáció, a kutatás-fejlesztés terén élen járó cégek között; hozzájárulás az adott szakterület hazai és nemzetközi fejlődéséhez. - Az innováció társadalmasítása (Innotárs) Támogatás célja: jelenkor gazdasági, társadalmi kihívásaira megoldást nyújtó projektjavaslatok támogatása; a társadalom mentális és erkölcsi állapotának, szokásainak, identitásának vizsgálata; demográfiai folyamatok megértésére és a társadalmi struktúra átalakulását befolyásoló folyamatokra vonatkozó kutatások, a különböző élethelyzetű családok életminőségének vizsgálata. - Nemzeti Technológia Platform (Platform) Támogatás célja: a Platformok létrehozásának és megerősítésének támogatása a nemzetgazdaság fejlődése szempontjából meghatározó, illetve perspektivikus területeken. 5 Versenyképes kutatás - Nemzeti Tudományos Információs Rendszer (EISZ stb.) Támogatás célja: a kutatás-fejlesztési tevékenység szakmai hátterének megerősítése, a nemzetközi adatbázisokhoz, valamint a magyar fejlesztésű elektronikus szótárakhoz, tudományos folyóiratok elektronikus változatához való hozzáférés biztosítása. Nemzeti Kutatási Infrastruktúra Fejlesztés (NKI) Támogatás célja: a nemzeti értéket képviselő kutatási infrastruktúráink kihasználtságának javítása az infrastruktúrák modernizálásán, fejlesztésén keresztül Nemzeti Technológia Pályázatok (röv.: Technológia, volt Jedlik Ányos Program) – A pályázat célja technológiai fejlesztésre irányuló – akár alapkutatás, akár piacra vihető terméket eredményező – jelentős K+F tevékenységek támogatása. Az NKTH célja viszonylag széles körű pályázói kör (egyetemi, akadémiai, nagyvállalati, kis- és középvállalati) projektjeinek támogatása. A program stratégiájának kialakítása 3 évre szól, a pályázati kiírás két részből: egy 3 évig folyamatosan érvényes általános szabályrendszerből, illetve egy, a konkrét kiírásokat tartalmazó, évente változó munkaprogramokból áll. A Nemzeti Technológia Pályázatok rendszeres jelleggel, minden év tavaszán és őszén kerülnek majd meghirdetésre. Négy, minden évben változatlanul kiírásra kerülő alprogram/szakterület – agrárium, ipar, környezet és élettudományok – mellett specializált területek (pl. nanomedicina, mobil technológiák) pályázatai is meghirdetésre kerülnek az aktuális fejlesztési igények szerint váltakozva. A 2008-as évre vonatkozó munkaterv a négy alprogram mellett 8 dedikált felhívás kialakítását tette lehetővé. A projektek benyújtásának feltételrendszere kiírásonként eltérő egymástól. A támogatás lehetséges időtartama 1,5-4 év lehet. A rendelkezésre álló forrás – a 3 éves időtartamra – 50 milliárd Ft, az elnyerhető támogatás mértéke KKC-2007-V-07-11-138 számú, pályázati támogatással megvalósuló képzési program

.

66

min. 200 millió – 1 milliárd Ft között mozog. A támogatott projektek várható száma évente 40-80 darab – a 3 évre vetítve megközelítőleg 150 projekt támogatása nyílik majd lehetőség. -

Nemzeti Innovációs Versenyközpontok – A pályázat célja innovációs kutatási programra szerveződő kutatóhely hálózatok létrehozása. A pályázó szervezet lehet akadémiai, egyetemi, nagy- vagy kisvállalati vagy ezek konzorciumai. A külső tőkeforrás (saját vagy kockázati tőke, hitel) bevonása kötelező, ezért a pályázó konzorciumnak vagy annak egy részének társasági formát kell öltenie. Többlépcsős, mintegy hat évet átölelő pályáztatást követően a cél a rendelkezésre álló források koncentrálása 3-5 országosan kiemelt, nemzetközileg egyaránt versenyképes program, versenyközpont köré. A több fordulós pályázati rendszert eredményesen teljesítő vállalkozások az állami támogatás és a külső források bevonása után maximum mintegy 10-15 milliárd HUF fejlesztési forrásra tehetnek szert. A 2008-ban kiírásra kerülő első fordulóban maximum 3 milliárd HUF támogatást nyerhetnek a pályázók.

-

Nemzetközi pályázatok – Ide sorolhatók a bilaterális szerződések által létrejött pályázati alapok, az Európai Unió 7. kutatási keretprogramjának pályázatai, illetve több nemzetközi nagyprojektek is. (Forrás: www.nkth.gov.hu)


.

67

Irodalomjegyzék Felhasznált szakirodalmi források: Buzás, N.- Kállay. L., Lengyel I.: Kis- és középvállalkozások a változó gazdaságban; JatePress, Szeged, 2003 Csizmadia, Z.: Az innováció hálózati alapú megközelítése, MTA RKK NYUTI, 2004. Dobák, M.: Szervezeti formák és vezetés, KJK, Bp., 1997. Drucker, P. F. Innovative and Entrepreneurship, Practice and Principles. Harper & Row, Publishers, Inc., 1985. Gáspár, L.: Az innováció elméleti alapjai. Innováció elméleti fogalomtár, NJIE, Sarkad, 1992. Hofstede, G.: Attitudes, Values and Organizational Culture: Disentangling the Concepts, Organizational Studies, 1998. 19/3, pp.472 - 492. Howkins, J The Creative Economy: How People Make Money from Ideas. Allen Lane, Penguin, London, 2001 Inzelt, A.: Bevezetés az innováció-menedzsmentbe. Műszaki Kiadó, Bp., 1998. Iványi A.Sz.-Hoffer I: Innovációs folyamatok menedzsmentjre, Bp., Aula, 2004. Jarjabka, Á.: A szervezeti kultúra tipologizálása a tárgyalási és döntési stílus alapján Gazdaság Vállalkozás Vezetés, 1999/3., 75 - 88. old. Jarjabka, Á.: Minőségügyi és minőségbiztosítási alapismeretek, Pécs, BMVK, 2007. Jarjabka, Á.: The Cultural and Production Conditions for Applying JIT, The Significance of the Last Decade, PTE-KTK, Pécs, 2000., pp. 49-60. Jarjabka, Á.: Vizsgálatok a szervezeti kultúra témakörében, PTE – KTK, Pécs, 2003. Kok, W.: Jobs, jobs, jobs – creating more jobs in Europe, Brüsszel, 2004. (Wim Kok által irányított Foglalkoztatási Speciális Munkacsoport (Employment Taskforce) jelentése Kovács, Gy.: Innováció, technológiai változás, társadalom: újabb elméleti perspektívák Lem, Stanislaw: Summa Technologiae; Budapest, 1972, KOSSUTH Lippényi, T.: Az innovációs stratégia és az innováció finanszírozása Lontai, E.: Magyar polgári jog. Szellemi alkotások joga, Bp., Eötvös József Könyvkiadó, 1998. Ortmann-né Ajkai, A. (ford.): Tanulás a fenntarthatóságért, ENSZ Mosoniné F. J. – Tolnai M. – Orisek A: Kutatás-fejlesztés és innováció az szolgáltatási szektorban, Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal, Bp., 2004 Pakucs, J. – Papanek, G. (szerk.): Innováció menedzsment kézikönyv, Magyar Innovációs Szövetség, Budapest, 2006. Pearce, D.W (szerk.): A modern közgazdaságtan ismerettára, KJK, Bp., 1993. Penyigei, K. – Munkácsi, P.: A szerzői jogi alapú ágazatok gazdasági súlya Magyarországon Magyar Szabadalmi Hivatal, 2005. Polányi, M.: Személyes tudás, Budapest, Atlantisz Könyvkiadó, 1994 KKC-2007-V-07-11-138 számú, pályázati támogatással megvalósuló képzési program

.

68

Porter, J.:

Creative Industry Innovations Systems, Centre for Advanced Studies, Cardiff University Prohászka J; Tudomány - technológia - technika: hagyományos és (leg)újabb értelmezések, Magyar Tudomány 1999/10., Raffai, M.: Információrendszer-tervezés. Az információs társadalom kihívásai, Novadat, Győr, 1996. Scherm, E.: Management goes global – Möglichkeiten und Grenzen eines Imports oder Exports von Managementkonzepten, Zeitschrift Führung und Organization, 68. k., 1. sz., 1999. jan – febr., pp. 25 -30. Schumpeter, J.A.: A gazdasági fejlődés elmélete, 1911. (Magyarul kiadva KJK, Bp.,1980) Szinger, A. – Tóth, P. B.: Gyakorlati útmutató a szerzői joghoz, Bp., Novissima, 2004. Szokolai Zs. A kultúra mint gazdaságfejlesztési csodafegyver? (ECHO, 2005. október 4-5. szám) Vágási-Piskóti-Buzás: Innovációmarketing, Bp., Akadémiai Kiadó, 2006 Ványik B.: Az Európai Unió regionális politikája, Tempus Közalapítvány, Budapest, 2006. Előadások: Balogh, T.: Garamhegyi, Á.: Herczog E.: Imre, J.: Magda S.: Mokry J. F.: Siegler, A.: Szendrődi L.:

Alapfogalmak és főbb trendek; Az EU kutatáspolitikája; Versenyképességi és Innovációs Program (CIP) 2007-2013, elhangzott: NKTH - innovációs menedzserképzés, 2006. február 28. Kutatás-fejlesztés és innováció a versenyképességért, 10. TéT-attaséi konferencia, Budapest, 2007. október 2. Vállalkozás és tudás a Lisszaboni Stratégia középpontjában, 10. TéTattaséi konferencia, Budapest, 2007. október 2. Reformok és stratégia a kutatás-fejlesztés és az innováció területén, elhangzott: NKTH konzultációs nap - innovációs menedzserképzés, Budapest, 2005. november 29. Vállalkozások és kutatás-fejlesztés NKTH programok és pályázatok, elhangzott: NKTH konzultációs nap innovációs menedzserképzés, Budapest, 2005. november 29. Innovációpolitika-2004, NKTH-KPI előadássorozat, Budapest, 2004. február 3. Az Európai Unió kutatás-politikájának új irányai, 10. TéT-attaséi konferencia, Budapest, 2007. október 2.

Vonatkozó jogszabályok: A Tanács 1260/1999/EK Rendelete (1999. június 21.) a strukturális alapokra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról A Tanács 1083/2006/EK Rendelete (2006. július 11.) az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1260/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről Az Európai Parlament és a Tanács 1855/2006/EK Határozata (2006. december 12.) a Kultúra program (2007–2013) létrehozásáról A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény KKC-2007-V-07-11-138 számú, pályázati támogatással megvalósuló képzési program

.

69

A szabadalmi ügyvivőkről szóló 1995. évi XXXII. törvény A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény A védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény Az európai szabadalmak megadásáról szóló 1973. október 5-i Müncheni Egyezmény (Európai Szabadalmi Egyezmény) kihirdetéséről szóló 2002. évi L. törvény A Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról szóló 2003. évi XC. törvény A kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló 2004. évi CXXXIV. törvény Internetes források: http://portal.unesco.org/education/en/ev.phpURL_ID=27234&URL_DO=DO_TOPIC&URL_ SECTION=201.html http://www.bpfashion.hu/kepek-zoob-zsolnay-divatbemutato.html http://www.bpfashion.hu/bemutatok-zsolnay-zoob-katti-ruha.html http://ec.europa.eu/culture/eac/index_en.html http://www.fp.org.hu www.interreg4c.net http://www.kpi.gov.hu www.kikk.hu www.kulturpont.hu www.nevado.hu www.nfu.hu www.nkth.gov.hu http://www.operativprogram.hu www.szabadalmi.hu. http://www.tetalap.hu http://www.tpf.hu www.vedjegy.lap.hu www.védjegy.hu, www.wikipedia.hu Egyéb forrásmunkák: 4T: Tudomány- és Technológiapolitika Magyarországon: Helyzetértékelés és kitörési lehetőségek, 2006. A kultúra szerepe és fejlesztési céljai a II. Nemzeti Fejlesztési Tervben, Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, 2006. Alig fejlesztenek a cégek, Világgazdaság, 2007.10.30., 4. old. COM, 2005. A Dél-Dunántúli Régió Innovációs Stratégiája, Dél-Dunántúli Regionális Innovációs Ügynökség, 2004. Dél – Dunántúli régió kulturális elemzése, 2007. Frescati kézikönyv, OECD, 1993. Gazdaságfejlesztési Operatív Program 1. prioritás: K+F és innováció a versenyképességért, Akcióterv Kevés magyar dolgozik a kultúra területén, 2007.10.30., 4. old. Pólus-stratégia, 2006. Tájékoztató a kreativitás és a kulturális szegénység témakörében folytatott kutatásokról The economy of culture in Europe – Background and Context The interactive culture industry, KPMG for the Danish Ministry of Culture, 2002. KKC-2007-V-07-11-138 számú, pályázati támogatással megvalósuló képzési program

.

70

Mellékletek


1. melléklet - Szabadalmi bejelentési kérelem


.

72


.

73


.

74


.

75

2. melléklet – Védjegy bejelentési kérelem


.

76


.

77

3. melléklet – Szabadalmazással kapcsolatos díja (2008.04.03-tól)


.

78


.

79

4. melléklet – Védjegy bejelentéssel kapcsolatos díja (2008.04.03-tól)


.

80


.

81

KKC-2007-V számú, pályázati támogatással megvalósuló képzési program

Recommend Documents