kivétel a kudarcos szabályok alól. Ugyanis mi törvényszerûségeket

A TARTALOMBÓL: A feketemunkás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 Szemölcs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 A vonatkoztatási szint Margaretenhöhe . 3 Tartoznak az alvállalkozóknak . . . . . . . . 4 A baloldali médialóláb . . . . . . . . . . . . . . . 5 Borúlátóak a csatlakozó országok polgárai . . 9 Budapest, patkányváros . . . . . . . . . . . . . 10 Városszociológiából elégtelen . . . . . . . . 11 Drágulnak az új autók . . . . . . . . . . . . . . 12

Életben maradt. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 Bush megszegte esküjét? . . . . . . . . . . . . 13 Ifjú Werber-katonák országszerte . . . . . 16 Sas József megsértette Orbánt? . . . . . . . 16 Alvásmegvonás, izzasztás, stroboszkóp . 17 „Demagógia minden színben és . . . . . . . 19 méretben kapható” Szembeszél a jobboldalon. . . . . . . . . . . . 21 Tölgyessy Péter igaza és tévedése. . . . . . 26

Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap változó példányszámban jelenik meg, azokban az idõpontokban, amikor az egyszemélyes szerkesztõbizottság úgy véli meg kell jelennie. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.tar.hu/jhf, weboldalról. Külföldi olvasóink a http://jhf.fw.hu weboldalról tölthetik le az egyes számokat. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék.

A Ron Werber nevû illegális munkavállalót a magyar jogszabályok megsértése miatt a hatóságok kitoloncolták az országból. Na ez az, ami sosem fog megtörténni. A lottószámokat kihúzásuk elõtt nehéz megjósolni, mint az eseményeket megtörténtük elõtt. Ezért sülnek fel rendre elõrejelzõ politológusok. Ami azt is bizonyítja, hogy a politika nem tudomány, hiszen a tudomány törvényszerûségek ismeretén alapul és a folyamatokat elõre képes jelezni: ha ez és ez történik, akkor ez és ez lesz. A Magyar Nemzet politológiai elõrejelzése viszont

kivétel a kudarcos szabályok alól. Ugyanis mi törvényszerûségeket dolgoztunk ki megfigyeléseink alapján és ezekbõl rendkívül merészen bombabiztos elõrejelzést tudunk készíteni. Az itt leírt elõrejelzés „merészségi foka” egy egytõl tízes skálán mérve tízes (maximális), mivel tökéletesen ellene mond a józan észnek, a törvényeknek és a demokrácia alapelvének. Elõrejelzés: Werber illegális munkavégzésének semmilyen következménye sem lesz. Magyarázat: a Fidesz szerint Werber illegálisan végez munkát az MSZP-nek. A Fidesznek a munkaügyi ellenõrzésrõl szóló 1996. évi LXXV. törvény alapján el kellene indítania minden lehetséges eljárást. Az eljárás nyomán a munkaügyi felügyelõknek be kellene hatolniuk Werber tevékenységi körébe, ahol a nyilvántartásokat meg kellene tekinteniük, azokról másolatokat, valamint hang- és képfelvételeket készíteniük, a munkahelye(ke)n tartózkodók azonosságát igazoltatással kellene megállapítaniuk, megtiltaniuk az illegális foglalkoztatást, munkaügyi bírságot kellene kiróniuk és szabálysértési eljárást kellene

Lendvai Ildikó egy szemölcs. Akire és amire még visszatérünk. Hisz oly sok minden történt az elmúlt napokban. Megindult kísérleti jelleggel nyolc metróállomáson az Alagút FM rádió, az ingyenes Metró újság méltó, elektronikus párja, amely – és ebben szinte biztosak lehetünk – a 2006-os választásokra már a metrókocsikban is szólni fog, akár akarjuk, akár nem. Mint Észak-Koreában. Azután itt van a Sorstalanság, a magyar filmtörténet különös filmje, amely eleddig a legtöbbjébe került az adófizetõknek. De ez a jelek szerint most nem zavarja a sajtót, amely a Bánk-bán és a Hídember forgatása idején éjjel-nappal kórusban üvöltött. Pedig a Sorstalanság a sajátos pénzköltésrõl szól. Másra tehát nem következtethetünk, mint arra, hogy a Bánk-bán és a Hídember esetében valójában a témával volt baj. Azzal, hogy a két film a magyarok önbizalmát erõsítette. Akik nem olvasnak polgári lapokat, nem nagyon hallottak róla, hogy a Sorstalanság címû filmnél most éppen mintegy negyedmilliárd forint elköltését ellenõrzik. De ez nem akadályozta a Medgyessy-kormányt abban, hogy a beígért támogatás fennmaradó részét még odalapátolja. Igaz, Barbalics Péter producernek, Dávid Ibolya sógorának távoznia kellett. Errõl Haklik Norbert a Magyar Nemzetben így írt: „Mellesleg Barbalics annak a Dávid Ibolyának a sógora, aki nemrégiben arról fantáziált a sajtó nyilvánossága elõtt, hogy a Fidesz meg az MSZP 70-30 százalékos arányban osztozik a túlfinanszírozások összegén. Mennyi is negyedmilliárd 30 százaléka, tisztelt elnök asszony?” Idézet vége. Említsük meg azt is, hogy a most nálunk járt irodalmi Nobel-díjas német író, Günter Grass A bádogdob címû regényét az idén tavasszal az Európa Kiadó úgy jelentette meg, ahogyan azt még a Kádár-korszakban szerették. Vagyis cenzúrázva. A kihagyott rész a Danzigot, vagyis a mai Gdanskot megszálló oroszok rémtetteit ecsetelte. De ugyanez a kiadó 1991-ben a szintén Nobel-díjas francia író Albert Camus életmûsorozatából is kihagyta A magyarok vére címû esszéjét, amely azt az 1956-os forradalmat köszöntötte, amelyben Horn Gyula nem kifejezetten nemzeti melegítõben futkározott. Azután persze szót kell ejteni a csatlakozással kapcsolatos ünnepségekrõl is. Hogy azok mennyibe kerültek, szintén nem érdekelte azt a sajtót, amely az elõzõ kormány idején oly hatalmas gyûlölettel vetette rá magát az augusztus 20-i tûzijátékokra, noha – mint kiderült – azok jóval kevesebbe kerültek, mint a mostaniak és még fel sem gyújtottak néhány uszályt és teherautót. Az uniós csatlakozás idején az Erzsébet hídról, akár hiszik, akár nem, a Gellért-hegyi ivóvíz tárolóból vett vizet folyattak a Dunába, potom 50 millióért. Ami persze csak töredéke volt az eltapsolt pénzeknek, miközben az MTV 2

lefolytatniuk. Egy tízes valószínûségi skálán mérve 9-es biztonsággal jelezzük elõre, hogy a Fidesz az ismertetett lépéseket nem fogja megtenni. Ha mégis megtenné, a munkaügyi felügyelet 10-es biztonsággal nem tesz majd eleget a törvény követelményeinek. Elõrejelzésünk szerint tehát sem Werber foglalkoztatóit, sem Werbert semmiféle retorzió nem éri. Érdemes emlékeztetni arra, hogy amikor a mostani amerikai elnök munkaügyi miniszterjelöltjérõl, Linda Chavez asszonyról kiderült, hogy alkalmanként illegális bevándorlóval takaríttat, Bush visszavonta miniszteri jelöltségét. Jóslatunkból levont következtetés: A CNN május 10-én, hétfõ reggel a mi idõnk szerint hat órakor sugárzott híreiben bejátszotta Tony Blairnek az irakiak kínzásáról azon mondatát is, hogy egy demokráciát az különbözteti meg a nem demokratikus rendszertõl, hogy demokráciákban a törvénytelenséget lépések megtétele, értsd, megtorlás követi. Magyarország a blairi mércével mérve tehát nem demokratikus ország. Forrás: Lovas István – MNO

pénzt kunyerál halálosan beteg kisgyerekek gyógyítására. Az az MTV, ahol egyesek havi gázsija jóval több a két milliónál. Ez a kormány a halál kultuszát ápolja. Az abortusz és a kábítószerek liberalizálásával. Folyik a gazdák elszegényítése azért, hogy térdre kényszerülve esedezzenek munkáért multiknak és egyéb, válogatott társaságoknak. Örömmel ragadja meg a csatlakozást, hogy szinte freudi módon feltárja valódi énjét és leragassza nem csak Európában, de a világon egyedülállóan, az ország határát jelzõ nemzeti jelképeket. Kirajzolódik tehát az ideológia: a családra az anyacsavar és a romló demográfiai mutatók, a gyerekre a küret kanala a megoldás, a hitre a vatikáni lenyúlás a kormányzati jelzõ, a nemzeti büszkeség és azonosságtudat tompítására pedig a brüsszeli csatlakozás az ürügy. Horn Gyula, mint kijelentette a Magyar Hírlapnak, egyszerûen nem vinné az ország jobboldali részét. Hogy egy volt miniszterelnök ezt mondja, csupán döbbenetet kelt és szégyenletes nem csak rá, de az országra nézve is. Az viszont, hogy a kádári idõkben a pénzügyminisztériumban, valamint egyéb nyílt és rejtett helyeken szintén nem nemzeti színû tréningruhában futkosó Medgyessy Péter ugyanezt mondja, valóban példátlan. Hiszen egy miniszterelnöknek nem szabad az országot megosztania, az árkokat végletesen kimélyíteni és nem szabad igazat adnia az ország azon felének, amelyik Medgyessy eddigi magatartása alapján úgy gondolja róla, hogy valóban nem az õ kormányfõjük. Térjünk vissza Lendvai Ildikóra, aki Medgyessy és Horn mondatait mentegetni akarván azt mondta a Nap-keltében, idézem: „akadnak a magyar politikai életnek olyan szemölcsei, olyan kinövései, amiket nem igazán európai magunkkal vinnünk.” Hogy az egykor Brüsszelt osztályharcos alapon is gyûlölõ volt agitpropos Lendvai Ildikó a magyar jobboldalt egyenként és összességében szemölcsnek és kinövésnek bélyegzi, egyszerûen nincs kommentár. Kivéve egy. Hogy ilyet csak egy szemölcs mondhat. Ezt Lendvai más országban nem élte volna túl. Csak nálunk, ahol még meg sem rótták. Amiért az összes jobboldali párt valamennyi képviselõje bújjon el a legmélyebb lyukba és lehetõleg jó ideig onnan ne jöjjön elõ. Itt tartunk tehát öt hét híján annak egy éves fordulóján, hogy Szász Károlyt brutálisan megverték. Helyére pedig Medgyessy saját bizalmasát, a román Alexandru Mudura barátjának több milliárdos hitelt nyújtó Magyar Export-Import Rt. elnökét jelöli. Hogy itt a koalíciónak csak Schmitt Pál melegítõjével van baja, teljesen érthetõ. Hisz annak színét legszívesebben letakarnák, mint a nemzethatárokon kitett trikolórokat. De letakarnák õk az egész jobboldalt, mint tették azt vele ötven éven át. Forrás: Vasárnapi Újság – Lovas István

jó ha figyelünk

– avagy Uniós úti beszámoló a világ szerencsésebb felérõl – A csinnadrattás csatlakozási ünnepségeket követõen alig pár nappal abban a szerencsében volt részem, hogy immáron újdonsült uniós polgárként látogatást tehettem a mûvelt nyugaton, jó sorsom Düsseldorfba vetett a négy évente megrendezésre kerülõ DRUPA kiállításra. A világ legnagyobb és legrangosabb nyomdaipari seregszemléjét négy évente rendezik meg a német városban, s talán épp emiatt a „nyomdaipar olimpiájának” is szokták nevezni. Várakozásokkal telve néztünk az utazás elé, bár azzal tisztában voltunk, hogy lemaradásunk, ha nem is fényévekben, de egészen biztosan évtizedekben mérhetõ az öreg kontinens szerencsésebb sorsú országaihoz képest. Az út elõtt mi úgy kb. ötven esztendõre saccoltuk ezt a lemaradást, ám utazásunk során rá kellett jönnünk arra, hogy álláspontunkat revideálni szükséges és ezt az idõtartamot – a bennünket érõ szubjektív hatások alapján – minimum hetven évre módosítottuk. A közhiedelemmel ellentétben nem igaz az, hogy az osztrák-magyar határt átlépve a sógoroknál zöldebb a fû. Az igaz, hogy elszórt szemét az utak mentén nem látható, de hogy zöldebb lenne a fû, mesebeszéd. Bizonyos idõnek el kellett telnie ahhoz, hogy a koszhoz, szeméthez szokott magyar szem feldolgozza a tiszta táj és a hulladékmentes környezet látványa által okozott már-már monoton egyhangúságot, de azért megbirkóztunk valahogy ezzel a kihívással is. Vidék-Magyarország lakója – különösen, ha Mediterrán Moszkvából érkezik sógorékhoz – kénytelen szembesülni azzal a szokatlan helyzettel, hogy a derék osztrákok – ahogyan mondani szokták – még a budira is autobahnon mennek. Az autópályán is meg kell tanulni közlekedni, különösen azoknak, akik olyan településen élnek, melynek száz kilométeres körzetében egy darab autópálya nem sok, de annyi sincs. Arról nem is beszélve, hogy a nemzeti olajtársaság benzinkútjára autópálya matrica vásárlásának szándékával betérve, az eladó mosolygósan közli, hogy éppen most szüntették meg a matricák árusítását, mert a csekély érdeklõdés miatt nem érte meg tartani. Na mindegy. Szóval, Sopronnál az osztrák határõr széles vigyorral az arcán legyintett, hogy mehetünk tovább, bele se nézett a papírokba. Hiába no, ez már itten az Európai Unió! Az osztrák autobahnon aztán szembesülhettünk azzal, micsoda kontrasztok vannak a „mi autónkra” spóroló hétrét görnyedõ és egyre lejjebb csúszó magyar középosztálybejó ha figyelünk

li átlagpolgár és a 3-as BMW-ben elterülõ baseballsapkás nyugati suttyók között, akik százötvenes tempónál (amikor a drága magyar forintokon megvásárolt 1500 köbcentis középszar verda az utolsókat rúgja) szemrebbenés nélkül villogtatni kezdenek, hogy méltóztatnál már végre kitakarodni elõlük a külsõ sávba. (Ahogyan azt Bódi Lajos, mûvésznevén Tüdõ, az erõcsávó mondaná: árnyalatnyi különbség, nincs jelentõsége.) Ott ugyanis kérem szépen az autó nem luxus, hanem az, aminek a gyártók is szánják, szimplán egy tartós fogyasztási cikk. Így egyszerûen, mint egy mosógép, vagy egy televízió. No, mármost az autópályán rongyolva Vidék-Magyarország jogosítvánnyal bíró lakójának az út mellé leszórt szemét hiánya mellett azonnal feltûnt egy másik szokatlan jelenség is. Minden ki van táblázva. De nem ám úgy, mint itthon! Na, te barom, még ötszáz méter, ’oszt fordulj jobbra! Nem! Ezek a rohadt kapitalisták már háromszáz kilométerrel elõbb kiteszik a város nevét, és még azt is odaírják, melyik úton kell menned, hogy egy másik országba juss. Egyszerûen nem lehet eltévedni. Létezik ilyen? Útközben gyakran eszünkbe jutott Demszky is. Noha nem a fõvárosban lakunk, de a kátyúk atyának szívesen megmutatnánk egyes osztrák kisvárosok úthiba javítási technológiáit, hogyan oldják meg ezt civilizált helyeken. Mit ad isten, az osztrák városokban is vannak „foltozott” utak, de ott az útjavításokon simán át lehetett autózni, a futómû, s vele együtt mi sem vettünk észre semmit. Hogy csinálják? Az emberre mindig sokkolóan hat, amikor szembesül azzal, hogy mire vihette volna, ha nem oda és nem akkor születik, mint ahova és amikor született, vagy ha a történelem kereke más fordulatot vett volna, de hát tudjuk jól, a történelem nem ismeri a „mi lett volna, ha…?” kezdetû kérdéseket. A sógoroknál elkezdõdött sokkhatás az osztrák-német határt átlépve csak fokozódott. Ha egészen pontos szeretnék lenni azt mondanám, hogy úgy siklottunk át az osztrák-német határon (pontosabban annak hûlt helyén), mint kés a vajon. Az egykori határátkelõre már csak a megmaradt szolgálati épületek és a Németország kezdetét jelzõ uniós tábla emlékeztette az arra járó autóst. A német autópályákon még szembetûnõbb volt a jólét, az osztrákokkal ellentétben kifutott autómodelleket nem lehetett látni, szinte csak új autótípusokat. És állítólag Németország hanyatlóban van, csak ár-

nyéka egykori, fénykori önmagának. (Szeretnék én így lemenõben lenni!) Düsseldorfban a világ legrangosabb nyomdaipari seregszemléje nem okozott csalódást. Szomorúan állapítottuk meg, hogy a Budapesti Nemzetközi Vásár néven funkcionáló (s ehhez képest amatõr színjátszó körnek tûnõ) hazai logisztikai próbálkozás korrepetálás céljából nyugodtan visszaülhet az iskolapadba. Az autóparkolóból külön buszjárat (csuklós-buszokkal) viszi a látogatót a kiállítás bejáratához, kb. egyperces idõközönkénti járatszámmal, ha véletlenül valaki lemaradna, ne kelljen soká várakoznia a következõ buszra. Már itt lehidaltunk. „A méret a lényeg” – hallhattuk a Godzilla címû film beharangozójában. No, hát itt képet kaphatott a kelet-európából érkezett szegény uniós rokon, hogy mit is jelent ez a mondat. A kiállítás lenyûgözõ méretei, a vérprofi szervezettség, a felvonultatott technológia mind-mind azzal szembesítette az embert, hogy nem járunk távol az igazságtól, amikor a lemaradási idõskálán a mûvelt nyugat és a köztünk lévõ távolság mértékét ötven évrõl hetvenre feljebb toltuk. A kiállítás megtekintése után szállásunkra hajtottunk, a Düsseldorftól mintegy huszonöt kilométerre fekvõ Essenbe. Ez az út mintegy tíz percet vett igénybe, mondanom sem kell, oda is autópálya vezetett. (Mai kis írásomban a kulcsszó az „autópálya” – külföldiül: „autobahn”. Csodálkozunk, ha nem „pörög” az üzlet? De hát hogyan is pöröghetne, amikor infrastruktúra hiányában a bizniszmenek sem tudnak „pörögni”?) Szóval, Essen Margaretenhöhe nevezetû kertváros szerû részében szálltunk meg egy hangulatos kis szállodában. Egy Schumaher kinézetû portás fogadott minket nagyon udvariasan. Azon már meg sem lepõdtünk, hogy a német mellett (természetesen) mindenki beszél angolul is. A szállodaszobába benyitva aztán megint leesett az állunk. Kovács Kálmán informatikai miniszterünk figyelmébe ajánlanám, hogy a szállodaszobába belépve, a televízió képernyõjén látható névre szóló üdvözlés mellett a szobában ott figyelt az internet-csatlakozás is. Ez ott ugyanis természetes. A kiállítás megtekintése után szétnéztünk egy kicsit Essenben. Azóta – ahogyan az a címben is olvasható – nálam Margaretenhöhe a vonatkoztatási szint. Már Bécsben szembetûnõ volt számomra, hogy mennyi zöldövezet van a városban, de Essenben aztán végképp meggyõzõdhettem arról, milyen nagy fontossággal bír a természetes és az épített környezet harmonikus aránya. Margare3

tenhöhe hangulatos utcáin haladva megint csak Demszky Gábor jutott eszünkbe. Az, hogy eldobott szemetet még csak elvétve sem láttunk az utcán, hovatovább természetessé vált ott tartózkodásunk rövid ideje alatt. De az, hogy a járdán lépten-nyomon nem kell kerülgetni a kutyaszart, hát az egyenesen érthetetlen volt számunkra. A németek nem tartanak kutyát? Vagy nem viszik õket sétáltatni? Nem értem. Rendezett környezet, rengeteg növény, már az utcák keresztezõdésénél kitett névtáblák, hogy ne a húsz méterre odébb lévõ elsõ ház faláról kelljen kisilabizálni, hogy melyik strassén vagy éppen, egyszóval szervezettség, rend és fegyelem mindenütt. Normális Németország, normális Ausztria. És ez párt-semleges. És ezt nem most kezdték el. Konstatáltuk, hogy bizony van még mit tanulnunk a mûvelt nyugattól. Hazafelé az autobahnon Németország azért még gondoskodott arról, hogy ez az utazás sokáig emlékezetes maradjon számunkra. Kiló hetvennel (170 km/h-s tempó) rongyolunk az autópályán, és a Deutsche Bundesbahn leküldött minket megalázóba. A menetrend szerint közlekedõ vonat egész egyszerûen állva hagyott minket, 170-nél úgy ment el mellettünk az

autópálya hosszában végigfutó sínpályán, mintha zsinóron húzták volna. Egy pillanatra összenéztünk a kocsiban, majd megállapítottuk, hogy ez bizony nem egy MÁV-színvonal, hanem attól néhány fokkal felfelé elhelyezkedõ utazási kultúra. Gyanítottuk, hogy a vagonok sem bûzlenek a kosztól és mocsoktól és nagy valószínûséggel a pontosság is jellemzõbb a német vasúttársaságra, mint a magyarra. Hegyeshalomnál aztán végre újra magyar földre léphettünk, itt ért minket utunk egyetlen pozitív hazai vonatkozású élménye. A csodálatos világszínvonalú kiállítás egyetlen negatív vonatkozása az volt, hogy bizony a felvonultatott hostess-csajok a mi ízlésvilágunknak nem nagyon feleltek meg, a nagy darab germán szõke, kék szemû Ursulák után nem nagyon fordultunk meg, pedig mint tapasztalt kiállítás látogató férfiember minden kétséget kizáróan állíthatom, hogy a szakmai kiállítások egyik fõ látnivalóját a csinos hostess-lányok jelentik. Ezzel szemben a hegyeshalmi üzemanyagtöltõ állomáson kiszállva az autóból két olyan magyar bombázó látványa tárult a szemünk elé, hogy bizony megállt bennünk az ütõ. De volt más is, ami megerõsített bennünket, hogy immáron haza érkeztünk, itt-

hon vagyunk. A benzinkút nyilvános WC-jében ragadt az ülõke. Igaz, itt a szerencsétlen utazó – ellentétben a hasonló funkciót ellátó német egység 50 eurocentes díjával szemben ingyen könnyíthetett magán, mindazonáltal a különbséget (ahogy mondani szokták) zongorázni lehetett. Csornánál a vasúti átjáróban aztán szembesülhettünk a vasúti közlekedés másik végpontját jelentõ valódi (echte!) hamisítatlan MÁV-színvonallal, a csigalassúsággal átvánszorgó, összefirkált oldalú vagonokból álló dízelvontatású 21. századi magyar vicinálissal. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok! Ezen a ponton aztán végleg visszazökkentünk a nagy magyar valóságba. Hazaérve az jutott eszembe, hogy éppen itt lenne most már az ideje, hogy a politikai elit is észbe kapjon, és (a sok szájtépés, meg a százmilliókba kerülõ idõkerék helyett) mondjuk a horvátok mintájára nekikezdenének végre az infrastruktúra fejlesztésének, mert ha minden marad ezen a szinten, bizony még énekes koldus sem lesz belõlünk az Európai Unióban. Talán majd ötven vagy hetven év múlva… Ki tudja? Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára.

Hofmeister úr naponta ellenõrzött, de a munka elkészülte után nem fizetett Pécs Az elmúlt hetekben több olyan baranyai cég jelentkezett lapunknál, amelyek részt vettek a pécsi Árkád Üzletház építésén, ám a mai napig nem fizették ki õket. A tartozást leginkább a kisebb cégek érzik meg. Ha kell, felszámolást fognak kezdeményezni az egyik alvállalkozó, egy német megbízó ellen. A mai napig több, az Árkád Üzletház kivitelezésében részt vállaló – több helyi – cég nem kapta meg pénzét. A ki nem fizetett összeg nagysága több tízmillió forintra tehetõ. Mint azt Daróczi Ferenc projektvezetõ lapunknak elmondta, a kivitelezõ Strabag Rt. megállapodás szerint megkapta a pénzét. Így az Árkád teljesítette efféle kötelezettségét. A Strabag képviselõje lapunknak úgy nyilatkozott, hogy hallottak a problémáról. A nekik járó összeget valóban megkapták, ám õk azt annak rendje és módja szerint tovább is utalták az alvállalkozó cégeknek. Az, hogy ezen társaságok nem fizették ki a megbízásukból dolgozókat, már nem a Strabag felelõssége. Az egyik károsult pécsi cég eddig 3,7 millió forintot kapott munkájáért. Ám további 10,8 millió forint hiányt könyvelhetnek el, miután megbízójuknak a megbízója nem egyenlítette a számlát. – Tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül. Ám nekünk ez a 10 millió forint is sokat számít – mondja a cég vezetõje. A mindenki által csak Hofmeister úrként emlegetett német üzletember a beruházás során nap mint nap ellenõrizte a betonozást, zsaluzást. – Ennek ellenére a munkálatok befejeztével minõségi kifogásokat kezdett el keresni, s erre hivatkozva a mai napig nem fizetett ki többeket, ho4

lott a megállapodás szerint az utalásnak tavaly meg kellett volna történnie – folytatja a vállalkozó. A károsult pécsi cég egy másik (budapesti) társasággal karöltve a napokban felszólító levelet küldött a vállalkozónak, hogy záros határidõn belül fizesse ki tartozását. Ha ennek sem lesz eredménye, Hofmeister úr vállalata ellen felszámolást fognak kezdeményezni. Lapunk talált olyan pécsi céget is, amelynek „csak” egymillió forinttal tartoznak. Ám õk – mint mondják – örülnek, hogy ennyivel megúszták. S beérik ennyivel. Az általuk benyújtott részszámlákat egyébként 20-25 nap alatt kellett volna kiegyenlíteni a megbízónak, ám ez rendszeresen csúszott. Az Árkád építése alatt a több mint száz alvállalkozó mintegy ezer embert foglalkoztatott. Azt csak találgatni lehet, hogy hányan futnak a mai napig a pénzük után. S emiatt hány kisebb cégnek vannak nehézségei. A német üzletember viszont az Árkád elkészülte után már nemigen látogat Pécsre. A pénzükért áhítozó cégek képviselõi között pedig az a hír járja, hogy ha valaki Magyarországon szeretné elérni Herr Hofmeistert, akkor a Hilton Hotelben keresse. Somlai Adrienn

jó ha figyelünk

Az új MMA, régi írószövetség Ismét Makovecz Imrét választotta elnökévé a Magyar Mûvészeti Akadémia (MMA) a szervezet évi rendes közgyûlésén. Az elnökség javaslatára ezentúl ügyvezetõ elnök segíti az elnök munkáját, a posztra Orosz István grafikust választották meg. Az elnökség tagja lett Gyurkovics Tibor író, alelnök, Dubrovay László zeneszerzõ, Finta József építész, Kótai József ötvös, Melocco Miklós szobrász, Sára Sándor filmrendezõ, Somogyi Gyõzõ festõmûvész. A felügyelõbizottság tagjává Dévényi Sándor építészt, Fóth Ernõ festõmûvészt, Jankovics Marcell filmrendezõt választották. A testület döntött a pártoló tagok felvételérõl és az idei aranyérem sorsáról is: a Magyar Mûvészeti Akadémia aranyérmét Nagy Ervin építész, Budapest XII. kerületének fõépítésze kapta. A díjat áprilisban adják át. A közgyûlés az irodalmi szakosztály javaslatára levélben fordul minden európai mûvészeti akadémiához, kiemelkedõ hazai és határon túli kulturális szervezethez „az EU alkotmányának fogalmazásakor észlelt hiányossággal kapcsolatban“. Ebben felkérik õket arra: befolyásukkal segítsék érvényesíteni, hogy a kisebbségben élõk anyanyelvi kulturális intézményekhez való joga bekerüljön az unió készülõ alkotmányába. A Magyar Mûvészeti Akadémia 1992 januárjában alakult, legfontosabb céljaként azt határozta meg, hogy az értékmegõrzés elismert és hatékony szereplõjévé, a hazai mûvészeti élet mértékadó szellemi közösségévé formálódjon. Konjunktúrája van a magyar írószövetség „német szekciójának”, õk gerjesztik a magyarországi kultúrapolitikai eseményeket. Parti Nagy Lajos Magyar Irodalmi Díjas után Nádas Péter Kossuth-díjas író sem tekinti magát a szervezet tagjának. Döntését Kalász Mártonnak az írószövetség elnökének Parti Nagy Lajos levelét fogadó nyilatkozatával indokolta. Huszonnégy író a korábbit követõen újabb tiltakozó levelet írt Kalász Mártonnak. Parti Nagy Lajos Döbrentei Kornélnak, a választmány tagjának a Tilos Rádió elleni tüntetésen elmondott „gyûlöletkeltõ, alig titkoltan antiszemita” beszédével indokolta döntését, de hangsúlyozta, hogy „Ok, beszéd, nyilatkozat, s nemcsak nevezett kollégáé, lett volna korábban is bõven, most szakadt el a cérna”. Kalász Márton a levél kézhezvételét követõen arról beszélt, hogy itt két szuverén ember nézeteinek ütközésérõl van szó, amit alaposan végig kell gondolni, mielõtt a konfliktusba beleavatkoznának, hiszen az írószövetség nem gondolatrendõrség, s tartózkodnia kell a politikai deklarációktól. Ma már a célpont az autonóm írószövetség, Kalász Márton, és minden író. jó ha figyelünk

Egy brüsszeli felmérés szerint a legképzettebb magyar fiatalok közül minden tizedik Nyugat-Európában dolgozna a májusi csatlakozás után. A kutatás szerint az agyelszívás gondot okozhat az unió új tagországaiban, tömeges munkaerõ-áramlástól azonban nem kell tartani. Szendrõ Péter (harmadéves a budapesti mûszaki egyetem építészmérnöki karán) a magyar felsõoktatást magas színvonalúnak tartja, magyarországi elhelyezkedési esélyeivel kapcsolatban azonban nem túl optimista. „Magyar vagyok, szeretek Magyarországon élni, legszívesebben Magyarországon dolgoznék, de amíg nincsenek azok a feltételek biztosítva, hogy itt az ember teljes értékû európai életet éljen, ahol megvan mindennemû biztonsága, addig az ember vágyik külföldre" – mondta Szendrõ. A felmérés szerint minden tizedik magyar egyetemista, vagy friss diplomás ugyanígy gondolja. A Külügyminisztérium integrációs államtitkára szerint azonban emiatt nem kell vészforgatókönyvet készíteni: úgy véli, hogy az egész európai, de a magyar versenyképesség tekintetében is legyen egy kis nyitás, mozgás és ettõl nem kell félteni a magyar gazdaságot, mondta az RTL híradójának Gottfried Péter integrációs államtitkár. Amiben mindenki egyet ért: a legjobban képzett magyar munkaerõt jobban meg kellene becsülni, itthon. A múzeumok kínálatáról és látogatottságáról ír P.Szûcs Julianna. Három hónap óta a szakma két sorról beszél. Az egyik a Nemzeti Galéria elõtt húzódott, és kegyelmi pillanatokban kilógott Savoyai Jenõ lovának faráig. A másik a Szépmûvészeti Múzeum elõtt a Hõsök terén kanyargott, és hidegebb napokon teát mértek az arra rászorulóknak. Ez a

két sor a Mednyánszky életmû-kiállításé, valamint a Monet és barátai tárlaté – a magyar közmûvelõdés új büszkeségének legfõbb bizonyítékai. Másfél év óta a szakma egy miniszterelnöki bejelentésrõl beszél. A kormányfõi nyilatkozat a tárcához tartozó – két ciklussal korábban nemzeti alapintézménynek nevezett – gyûjtemények ingyenes látogatását helyezte kilátásba. Ha megvalósul, a legelegánsabb brit gyakorlat átvételének lehetünk önérzetes tanúi. Négy év óta a szakma egy magyar tõkés generózus – ámbár csupán hitelbe porciózott – nagyberuházásáról beszél. A kölcsönajándék végre megalapozhatja az oly régen várt kortárs mûvészeti múzeum új épületét, és ezzel együtt beindíthatja a korszerû komplex kulturális létesítmény áldásos mûködését. A Millenniumi Városközpont minden bizonnyal még akkor is a honi muzeológia életképességének bölcsõje lehet, ha a tervezés elsõ pillanatától a kivitelezés mai, lassan végsõ stádiumáig az örömutat végig fájó kompromisszumok szegélyezték. – írja P.Szûcs, aki hét múzeum: az Iparmûvészeti, a Magyar Nemzeti, a Petõfi Irodalmi, a Néprajzi, a Budapesti Történeti, a Ludwig – Kortárs Mûvészeti, valamint a Magyar Nemzeti Galéria kínálatát tekinti át. Ügynökválság: felénk guruló márkák, az átvilágítás késleltetése nálunk Gátolták és hátráltatták a keletnémet pártvagyon feltárására irányuló munkát magyar bankok és a pénzügyi kormányzat is. Ezt állítja a német parlament, a Bundestag illetékes bizottsága. A bizottság múlt év végén készített jelentésében a szaktárca mellett fõként a Magyar Nemzeti Bank (MNB), az állami tulajdonban lévõ Magyar Követeléskezelõ Rt. (MKK) és a Magyar Külkereskedelmi Bank (MKB) hozzáállását nehezményezte. Az MNB szóvivõje szerint a magyar jegybanknál nincs az egykori keletnémet államtól, vagy állampárttól származó pénz, bár vannak olyan jelek, hogy ilyen eredetû pénzek keresztüláramlottak az MNB-n a nyolcvanas évek végén. A német parlamenti bizottság jelentése szerint mintegy hatmilliárd márkáról (hozzávetõlegesen 700-750 milliárd forintról) van szó, amit az egykori NDK-s pártvagyonból vittek ki. Ebbõl 2002. december végéig mintegy hárommilliárd márkának jutottak nyomára. (A feltárt összeg nagysága 1998 augusztusa és 2002 decembere között 362 millió márkával, azaz 185 millió euróval nõtt. A felderítés tempója azonban az idõ elõre haladtával egyre lassul.) A jelenleg per alatt álló vagyontárgyak és üzletrészek értékét a jelentés csaknem kilencvenmillió euróban határozza meg. Ennek egy jelentõs részét, körülbelül 23 millió eurót tesz ki a most is folyó 5

Novum-ügy, amelyben az MNB egykori leánybankja a CW is érintett volt. Újabb információk (az UKPV) szerint az Általános Értékforgalmi Bank és a Pénzintézeti Központ Bank Rt. – együtt 100-200 millió márkányi NDK-s pártvagyon „átcsatornázásában" vehettek részt. Az MNB 2000 áprilisában vállalta ugyan, hogy segítséget nyújt az átmentett NDK-s pártvagyon felderítésében, de ezen kötelezettségének – a jelentés szerint – csak szóban tett eleget. A Pénzügyminisztériummal jó fél évvel korábban, 1999 októberében állapodtak meg a németek, de Berlinben hiába vártak a magyar tárcánál levõ dokumentumokra. Ennek egyik oka állítólag az volt, hogy a keletnémet pénzek útvonaláról tanúskodó bizonylatok egy része megsemmisült. Kenedi János szerint Szili Katalin házelnök az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁSZTL) fõigazgató-helyettesi posztja körüli „huzavonában” meghátrálásra kényszeríthetné a titkosszolgálati lobbit. A történész szerint a házelnök azért ír ki inkább új pályázatot, mert a Bibó Kollégium egykori vezetõje kapitális törvénysértéseket tárna fel. Megindult az „áldozatbiznisz”, írta nemrég az ügynökkérdés kapcsán az Élet és Irodalomban. Egykori besúgóját, Tar Sándort, bár 1999-ben nyilvánosan megbocsátott neki, most mégis kemény szavakkal illette. Miért? Nemhogy szembenézett volna tetteivel, önsajnálattól szirupos filmforgatókönyvet bocsátott áru-

6

ba. „Elõbb katarzis, aztán üzlet” – feleltem Tarnak, amikor nekem is részt kínált a bizniszbõl. Csaknem öt év telt el azóta. Ma beleegyezne ebbe a filmbe? Nem, mert a Literában folytatásokban közölt irodalmi limonádéban változatlanul túl sok a cukor, és hiányzik a citrom. A rendszerváltás óta azonban egész generáció nõtt fel. Nem túlzás ma katarzist számon kérni a társadalmon? Ellenkezõleg! Ha lemondanánk a történelmi és társadalmi önismerethez szorosan hozzá tartozó katarzisról, felelõtlenül kiszolgáltatnánk a következõ generációkat a demoralizálódásnak, az erkölcsi igénytelenségnek. A Harmadik Birodalom bukása után ebbõl a felismerésbõl keletkezett a demokrácia Németország nyugati felében. Heinrich Böll, Günter Grass, Hans Magnus Enzensberger és Marcel Reich-Ranicki mozgalma, a Gruppe ’47, máig kötelezõ normákat vezetett be a közéletbe. 1989ben, amikor düledezni kezdett a berlini fal, Joachim Gauck evangélikus lelkész Rostockban felszállt a vonatra, s Berlinbe érve rátette kezét a Stasi irataira. Ez a karizmatikus gesztus az etalon, ez a belépõ a civil Európába. Ez a szellemi kárpótlás mértékegysége, ez a volt szocialista országok történeti kutatásának alapja. – vallja Kenedi. Valószínûleg nem fejezhetõ be a törvényben megszabott határidõig az egyes fontos, illetve közbizalmi vagy közvélemény-formáló személyek ellenõrzése, jelentette ki Gondos Miklós, az e célra felállított

bizottság soros elnöke. Eddig mintegy hatezer fõ átvilágítása fejezõdött be, ám nem zárták le az ellenõrzést mintegy 1400 bíró és hasonló számú ügyész esetében. A törvény szerint július 1-jétõl az ellenõrzés nem folytatható, az átvilágító bírák megbízatása megszûnik. Az eljárás sajátosságai alapján viszont csaknem bizonyos, hogy a vizsgálatokkal addig nem végezhetnek. A soros elnök szerint emiatt a jogalkotó eredeti szándéka nem érvényesül, hiszen a jogszabály hatálya alá tartozók egy részének átvilágítása nem történhet meg. Ezért a bizottság hamarosan a házelnökhöz fordul, hogy a parlament döntsön az ellenõrzés félbeszakadásáról. Gondos úgy véli, célszerû lenne a törvény idõbeli hatályát meghosszabbítani, személyi hatályát pedig az európai parlamenti képviselõkre is kiterjeszteni. Társadalomkép: az emlékezet átkódolása, a két Magyarország létezik A tudáselnyomás és történelemhamisítás elleni fellépés eseménye volt a Nemzeti Pedagógus Mûhely 6. konferenciája, „Emlékezet és remény” címmel. A 40 elõadás a valóságos történelmet elevenítette fel a szovjet megszállástól a rendszerváltozásig. Az elõadások a kommunista-szocialista diktatúrák bûneit, s az azóta megnyilvánuló baloldali kulturális, ideológiai, médiaelnyomást mutatták be, köztük a gulágokon történtek tagadását mint társadalmi jelenséget. A nemzetközi konferencia egy állásfoglalást adott közre.

jó ha figyelünk

Ezzel egy idõben „út a rendszerváltozáshoz” címmel tartottak „történelmi” visszaemlékezést a Rubicon folyóirat rendezésében. A résztvevõk is jellemzõk, mert Horn a kezdeteket – amit egyébként 1987-1990 közé teszik szakértõk) – 1980-81-ig vitte vissza, Magyar Bálint Antall Józseffel vitatkozott, Lengyel László 2 ezer ember ügyének tartotta a változásokat, Bozóki András 1984-1994 között a politizáló értelmiség ügyének tekintette a történteket. A baloldali vezetésû megyei jogú városok önkormányzatai törvényesebben mûködnek, a jobboldali irányításúakéi viszont átláthatóbbak, és intenzívebb kapcsolatban állnak a helyi társadalommal – ez a legfõbb megállapítása az e városokról készült, megjelenés elõtt álló demokrácia-felmérésnek. Vagyis, akármit hirdet is a baloldali orientáció, a falat építik mint Izraelben. A hivatkozott felmérés szerint Zalaegerszeg a legdemokratikusabb megyei jogú város, míg Szekszárdnak van a legnagyobb lemaradása e téren. A kutatást Soós Gábor, a Tocqueville Kutatóközpont és Bártfai Zsolt, az adatvédelmi biztos munkatársa készítette az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet megbízásából a múlt év végén. A Magyarországon eddig szokatlan módszerrel folytatott vizsgálat egyebek mellett olyan kérdések segítségével próbálta meg feltérképezni, miként valósulnak meg a helyi társadalom napi gyakorlatában a demokrácia klasszikus alapelvei, mint például: milyen arányban rendelt el zárt ülést a helyi képviselõ-testület, hányszor tartottak titkos szavazást, létezik-e intézményesített formája a lakossági panaszok meghallgatásának, elintézésének? A kutatók nemcsak azt próbálták meg felmérni, mennyire átlátható – következésképp ellenõrizhetõ – a polgárok számára a helyi hatalom mûködése, hanem azt is, mekkora aktivitással vesznek részt egy-egy település lakói a közügyekben, vagyis egyfajta lokálpatriotizmus-mérésnek is tekinthetõ a kutatás. A publikálás elõtt álló – az Egyesült Államok budapesti nagykövetsége által finanszírozott (!) – vizsgálat újszerû megközelítésébõl adódóan a szerzõknek elõször is olyan módszereket, mutatószámokat kellett kidolgozniuk, amelyekkel a demokrácia mérhetõvé válik. Végül is hat „demokráciadimenziót" és ehhez rendelhetõ számot – úgynevezett demokráciaindexet – alakítottak ki. Ebbõl három (az önkormányzati mûködés törvényessége, átláthatósága, a választói igények figyelembevétele) elsõsorban az érintett szervezetek teljesítményét mérte, a másik indexcsoport (a képviseleti jog gyakorlása, helyi nyilvánosság, részvétel a közügyekben) tágabb összefüggésben mutatja meg a helyi társadalom demokratikusságát vagy éppenséggel demokráciadeficitjét. jó ha figyelünk

Törvényesség tekintetében egyébként Dunaújváros, Veszprém és Békéscsaba végzett az elsõ három helyen, a tabella végén pedig Gyõr, Nagykanizsa, illetve a sereghajtó Hódmezõvásárhely áll. A kutatók egyebek mellett olyan szempontok alapján számították ki a törvényességi indexet, hogy az összes ügykategórián belül milyen volt a határidõre be nem fejezett ügyek aránya, a közgyûlési döntések hány százalékát kellett jogorvoslati kérelem alapján megváltoztatni vagy megsemmisíteni, mennyire voltak gyakoriak a közigazgatási hivatal kifogásai, de figyelembe vették a 10 ezer lakosra jutó panaszok arányát is. A felsorolt szempontok alapján a kisebb önkormányzatok rendre jobb osztályzatot kaptak, mint a 100 ezer lakosnál nagyobbak, és egyértelmû összefüggés mutatkozott a várost vezetõ koalíció pártállása, illetve a mûködés törvényessége között is: a baloldali vezetésû önkormányzatok egy mutatót kivéve (közigazgatási hivatalok észrevételei) egyértelmûen jobban szerepeltek, mint a jobboldaliak. Megfordult viszont a politikai elõjel, amikor a kutatók az önkormányzati mûködés átláthatóságát vizsgálták, vagyis azt, hogy a helyhatóság mennyire könnyíti – vagy épp nehezíti – meg a helyi közérdekû információkhoz való hozzáférést a választópolgárok, illetve a közgyûlésben kisebbségben lévõ politikai erõk számára. Az átláthatósági index hét összetevõje (a zárt ülésen megtárgyalt napirendi pontok, illetve a titkos szavazások aránya, a nyilvános közgyûlési ülések rádiós vagy televíziós közvetítése, a lakosság tájékoztatására szolgáló fórumok rendszeressége, az önkormányzat sajtókapcsolatai, valamint az ellenzéknek, kisebbségnek, civileknek juttatott bizottsági tisztségek) alapján a 16 baloldali város átlaga jóval alacsonyabb volt, mint az öt jobboldalié. Az összefüggés annál is egyértelmûbb, mivel a hét mutatóból mindössze egyben – az önkormányzati honlapok információtartalmát tekintve – mutatkoztak átláthatóbbnak a baloldali városok. (A szakértõk itt úgy is igyekeztek súlyozni, hogy például több pontot adtak annak a településnek, ahol a honlapon a városi tisztségviselõk neve mellett az elérhetõségük is szerepelt és a helyi rendeletek szövegét is feltették a lapra, vagy ahol a képviselõ-testületi ülést vágatlanul közvetítik.) A hat demokráciaindex alapján készült összesítés végül is azt mutatta, nincsenek feltûnõ különbségek a megyei jogú városok demokráciaállapota között: a végsõ értékek – a 100 fokú skálán – 40 és 63 pont között mozogtak; néhol csak a tizedesjegyek rangsoroltak egy települést elõbbre vagy hátrébb. A kutatók ugyanakkor óvnak az elhamarkodott következtetésektõl – már csak a rangsorolás újdonsága és az ebbõl fakadó módszertani korlátok miatt is. Különösen indokolt az óvatosság a jobb- és baloldali vezetésû váro-

sok összevetésénél – mondta Soós Gábor, aki szerint az is magyarázhatja, hogy az öt jobboldali vezetésû városból négy is elõkelõ helyen szerepelt, hogy azokon a településeken, ahol a 2002-es nagy baloldali elõretörés idején ismét bizalmat szavaztak a jobboldalnak, a vezetõk valóban kimagasló teljesítményt nyújtottak. (Hozzá kell tenni ehhez, hogy a közvélemény-kutatások szerint a szóban forgó városok az MSZP szavazói bázisát képezik.) A demográfiai mérleg 2003-ban Csak a külföldiek lassítják már a magyar népesség fogyását. – állapítja meg a KSH legutolsó jelentése. A 2003-as népmozgalmi mutatók kedvezõtlen irányban változtak: csökkent a házasságkötések száma, kevesebb gyermek született, és többen haltak meg, mint egy évvel korábban. Az elõzetes adatok szerint a korábbinál 600-zal kevesebb, 45.400 házasságot kötöttek, 94.650 gyermek született, és 135.850 lakos hunyt el. A házasságkötések száma két hónapot kivéve az év valamennyi hónapjában kevesebb volt, mint egy évvel korábban. Az év során csak három hónapban született több gyermek, kilenc hónapban viszont kevesebb jött világra mint az elõzõ évben. A születésszám különösen a 2003. év utolsó negyedében esett vissza, így az év során összességében mintegy 2100 gyermekkel született kevesebb, mint 2002-ben. A halálozások száma az elsõ negyedév jelentõs emelkedését követõen ingadozásokat mutatott, de az év utolsó négy hónapjában kevesebben haltak meg, mint egy évvel korábban. Ez azonban nem tudta ellensúlyozni az év eleji halálozási többletet, így 2003-ban a halálozások száma mintegy 3000 fõvel múlta felül az egy évvel korábbit. A születések 2,2 százalékos csökkenése és a halálozások 2,3 százalékos emelkedése miatt nõtt a természetes népességfogyás mértéke, és 14 százalékkal haladta meg az elõzõ évit. Az elmúlt esztendõben az elõzetes adatok szerint mintegy 15 ezer fõvel emelkedett az országban élõ külföldiek száma. Ennek figyelembevételével a népesség lélekszáma az idõszak végén 10 117 ezer fõ volt a korábbi 10.142 ezerrel. A népességcsökkenés mértéke a korábbi 3,5 ezrelékkel szemben 4,1 ezreléket tett ki. Ezer lakosra 4,5 házasságkötés jutott, ami megegyezett az egy évvel korábbi értékkel. Ezer élveszületésre 7,3 csecsemõhalott jutott, szemben a 2002. évi 7,2 ezrelékkel. Magyar csillagászok új bolygót fedeztek fel Eddig ismeretlen bolygót fedeztek fel magyar csillagászok – közölte Balázs Lajos, a Magyar Tudományos Akadémia Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézetének igazgatója. A Naprendszertõl mintegy 650 fényév távolságban, a Naphoz hasonló csillag körül keringõ bolygót az intézet tudományos fõ7

munkatársa, Jurcsik Johanna vezette kutatócsoport fedezte fel; a csoportban az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Szegedi Tudományegyetem csillagász szakos hallgatói vettek részt . Az Ikrek csillagképben található égitest 1,56 nap alatt kerüli meg a csillagot, olyan távolságban, amely a Nap és a Föld távolságának mindössze két százaléka. Az új bolygó a csillag elõtt áthaladva annak fényességét néhány százalékkal csökkenti. Tömege az elõzetes becslések szerint a Jupiter bolygóénak nyolcszorosa – tájékoztatott az intézet igazgatója. A felfedezés az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA) támogatásával felújított és automatizált svábhegyi 60 centiméteres távcsõvel történt. Jurcsik Johanna az MTI érdeklõdésére elmondta: méréseik közben, véletlenül találtak rá a naprendszerünkön kívüli planétára február 20-án. A Föld tömegénél mintegy 2500-szor nagyobb bolygó pontosabb megismerésére március 5-én kezdõdnek meg a szuperspektroszkópiai vizsgálatok, amelyet a magyar csoport egyik tagja végez majd el, aki az Egyesült Államokban kutat. A mérések a planéta mozgásáról adnak információkat. Az uniós Magyarország körvonalazódik Nem hivatalos számítások szerint a 10 millió lakosú Magyarországnak manapság 35-40.000 milliárd forintnyi forráshiánya van az állami infrastruktúrarendszerek, a társadalmi újratermelés nagyrendszereinek hiánya, állapota, korszerûsítéseik elmaradása miatt. Ehhez képest kell értékelni azt az információt, mely szerint az EU-forrásokból 6 ezer milliárd forintot pályázhatunk meg 7 év alatt (ha lesz elég saját forrásunk az EU-s pénzek fogadásához!). Sikeres pályázatokkal az unió kohéziós forrásaiból évi 3 milliárd eurót fogadhatunk 2007-2013 között. A kohéziós politika elképzeléseirõl – tette közzé Kovács Flórián László, a Magyar Terület és Regionális Fejlesztési Hivatal elnöke – február 18-án bocsátott ki jelentést az EU illetékes grémiuma, s ez Magyarország számára több szempontból is elõnyös. Egyrészt azért, mert a támogatások igénybe vételére a számítási alap a 300 euró/fõ érvényes esetünkben, ez az egy fõre jutó támogatási szint megfelel a jelenlegi kevésbé fejlett uniós országokénak. Másrészt a 4 százalék GDP/év támogatási vetítési alap valóban értelmét adja annak, hogy a pályáztatási technikákat erõsítse az ország, azaz mielõbb teljes mértékben kiépítse a regionalizmus intézményrendszerét. A magyar kormányzati körök elégedetten fogadták az unió kohéziós politikájára vonatkozó jelentést. Peter Straub, az Európai Unió Régiók Bizottságának új elnöke, német politikus szerint a régiók, városok szintjére „szállítódnak le” mind nagyobb számban EU-s fejlesztéspolitikai kérdések. A bizottság (amelynek élén tevékenykedik Straub) jelenleg 222 tagból és 222 8

póttagból áll, május 1-et követõen 350 fõvel bõvül az Európai Tanácsot és az Európai Parlamentet hivatalból szakmai véleménnyel ellátó testület. E grémium már ma is számíthat a csatlakozó országokból delegált megfigyelõi státuszú, önkormányzati és regionális ügyekben jártas szakemberek munkájára. A PwC a csatlakozásra készültséget mérte fel 16 megyeszékhelyen félezer polgármester és 1.500 kis- és középvállalkozás megkérdezésével. Eszerint a magyar nagyvállalatok és a nagyobb önkormányzatok felkészültek, a többiek semmit sem tesznek a közeledésért. A kormány teljes elmaradásban van az átmenet jogi környezetének megteremtéséhez szükséges nyomtatványok és eligazító anyagok közreadásával is. A baloldali média(ló)láb A kulturális tárcának csupán 2,5 milliárdot kell lefaragnia az idei költségvetésébõl, mondja Hiller István miniszter a Klubrádióban. A Draskovits-csomag részeként az NKÖM költségvetését is csökkentik 8,7 milliárd forinttal, a szakminiszter azonban megállapodott a ferencvárosi millenniumi városrész kulturális tömbjének beruházójával, hogy a tárca által az idén fizetendõ költségekbõl 6,2 milliárd folyósítását elhalasztják. Hiller az MSZP alelnökeként pedig a mûsorban szorgalmazta, hogy „a baloldalnak is szüksége volna önálló tévé- és rádiócsatornára, miután a közszolgálati adók nem látják el megfelelõen feladatukat, és a másik oldal elkezdte saját médiumai kiépítését.” Elképesztõ fogalmazás egy minisztertõl, vezetõ MSZP-s politikustól nem annyira, hisz a polgári és a nempolgári baloldal küzdelme még nem dõlt el. (Mindenesetre egy illúzióval kevesebb lehet azoknál, akik a Hiller-féléket az új baloldal vezéregyéniségeiként kezdték emlegetni.) Középiskolai diáklapok számára hirdet pályázatot a Felvételi Információs Szolgálat (FISZ), amelyre egy vagy több példány beküldésével azok a diákújságok jelentkezhetnek, amelyek középiskolai keretek között jelennek meg. A versenyre a lapszámokat március 1-jéig lehet beküldeni. Az elbírálás során a diáklapok tartalma mellett azok vizuális, képi megjelenését veszik számba. Az elsõ helyezett százezer forint értékû könyvutalványt kap. Jellemzõ a médiarendszer, a mûsorpolitika, a normák, a médiahatóság mûködésére, hogy az ORTT legújabb jelentésében elmarasztalja a tévék hírmûsorait a nyílt erõszak közlése miatt. Ebbéli értékelésében viszont elmulasztja minõsíteni, hogy híradót már csak a DTV sugároz, amelyet egyébként kiugróan legjobb mutatóval értékel, amennyiben a legtöbb erõszakot a TV2 (30,8 százalék), a RTL (29,6 százalék), az MTV (20,9 százalék) mutatja be. A DTV (12,9 százalék) a legjobban kézben tartott csatorna.

A médiaorientált társadalom reakciója érdekesen alakul a miniszterelnöki beszédeket illetõen. A Századvég felmérése szerint Orbán beszédének tartalmát (100 pontos skálán) 55 pontra, elõadási stílusát pedig 63 pontra értékelték. Medgyessynél a tartalmi érték 48 pont, a stílus értékelése 53 pont volt. Ennél sokkal fontosabb, hogy a közös lista állítása esetén a minta 47 százaléka menne csak el szavazni. (Korábban a biztos szavazók 68 százaléka jelezte az EP-i szavazáson való részvételt!) Az MSZP által delegált elnöke lesz a Magyar Rádió, illetve a Hungária (Duna TV) Televízió kuratóriumának, a kisgazda tagok pedig – parlamenti frakció híján – elbúcsúznak a két testülettõl. A változások hétfõtõl lépnek életbe a két közmédium tulajdonosi jogokat gyakorló testületeiben. A kuratóriumok elnökségeinek most jár le a négyéves mandátumuk – az MTV-nél tavaly választottak új testületet -, a parlament kormánypárti, illetve ellenzéki frakciói a helyeket egyenlõ arányban tölthetik fel. A médiatörvény szerint az elnököt a kormánypárti, a helyettesét az ellenzéki képviselõcsoportok adják. A rádiónál Gellért Kis Gábor, a Dunát mûködtetõ Hungáriánál Bíró Sándor lesz az elnök, mindketten tagjai voltak az elõzõ kuratóriumnak is. A testületek csak részben újulnak meg, a Magyar Rádiónál egy új tag lesz, Novák Gergely, a környezetvédelmi minisztérium tanácsadója, a Dunánál pedig két helyen cserélõdik a korábbi névsor, kurátor lesz Farkas István, az MTV volt humánigazgatója és Veress László, az Illyés Közalapítvány volt igazgatója. Az újságíró társadalom erkölcsi és szakmai felmorzsolódásának betetõzése lesz, ha a szakmaetika szemétdombjára került MÚOSZ a wiesingerpistaság korszakának letûntével, miután nem vállalta egyetlen hiteles személyiség sem a szervezet megújítást igénylõ vezetését, a súlyosan exponált, a Teller-ügyben kifutott Eötvös Pált készült vezetõjévé emelni. A hasonló színvonalú médiaesemények sorába illik, a 168órás Chirac-álinterjúval elhíresült, ma az MSZP EP-i sajtótitkáraként ügyködõ, exponált médiaszemély baloldali orientációjú, elrajzoló mûve az EU Reporter címû lapban, ahol a magyar jobboldalt állítja be meghamisítva a Medgyessy-féle – Európában is kevés megértéssel, csak belpolitikai konfliktusok eredményének tartott – indítványok kimagyarázási kísérletében. A baloldali monolitnak a médiával kapcsolatos válságtörekvései sorában következõ esemény, hogy a médiahatóságot, az ORTT-t próbálja pártkatonákkal megtölteni, vagy a szervezetet mûködésképtelenné tenni (megszüntetni, vagy legalábbis az EU-csatlakozásig szüneteltetni). Forrás: gondola, cgp

jó ha figyelünk

Rendkívül pesszimisták a csatlakozó országok polgárai a 2004-es kilátásokat illetõen. A gazdasági helyzettel kapcsolatban rövid távon a várakozások meglehetõsen borúlátóak. A a régi uniós tagállamok polgárai átlagosan 43 százalékban vélik úgy, hogy a következõ egy évben rosszabbodik országuk gazdasági helyzete, ugyanez a szám a tíz csatlakozó oszág átlagában 52, Magyarországon pedig 47 százalékos. A legpesszimistábbak a lengyelek (59 százalék), a legoptimistábbak pedig a litvánok (24 százalék). Azok akik úgy vélik, hogy a következõ 12 hónapban javul a gazdaság helyzete, az EU átlagában 18 százaléknyian vannak, a csatlakozó országokban pedig és hazánkban is 15 százaléknyian. Mindez abból az Eurobarométer közvélemény-kutatásból derül ki, amelyet tegnap ismertettek Brüsszelben és amelyet az Európai Bizottság megbízásából a Magyar Gallup Intézet koordinált. Az unió intézményeibe vetett bizalom ugyanakkor nem változott,

jó ha figyelünk

de a nemzeti politikai intézményekben (a parlamentben és a kormányban) a legtöbb csatlakozó országban sokkalta kevésbé bíznak az emberek, mint korábban bármikor. A politikai pártokban a csatlakozó országok átlagában a lakosság 7 százaléka bízik csupán, Magyarországon ez a szám 13 százalék. Országa parlamentjében 16 százalék, kormányában 17 százalék bízik a csatlakozók átlagában, hazánkban a parlamentben 29, a kormányban 31 százaléknyian bíznak. Mindhárom kategóriában a lengyelek a legpesszimistábbak 10 alatti százalékkal. A csatlakozó országokban tavaly tavasz óta nagymértékben (15 százalékponttal) csökkent az európai uniós tagságot jó dolognak tartók aránya. Az EU eddigi tagországaiban átlagosan 48 százaléknyian tartják jó dolognak országuk uniós tagságát, a csatlakozó országokban viszont – a csatla-

kozási folyamat kezdete óta most elõször – ennél kevesebben: 43, Magyarországon pedig 45 százaléknyian. Az uniós tagságot támogatók arányának nagymérvû csökkenése azonban nem jelenti az ellenzõk táborának növekedését: a tagságot rossz dolognak tartók aránya a csatlakozók átlagában egy év alatt csak 6 százalékponttal nõtt, s most sem haladja meg a 16 százalékot. Az euró támogatottsága az egy évvel ezelõttihez és különösen a tavaly nyárihoz képest csökkent, de most magasabb, mint tavaly õsszel volt: a csatlakozó országok átlagában tíz ember közül hatan támogatják, hogy egyetlen közös fizetõeszköze legyen az EU-nak. Az eurót támogatók aránya hazánkban ennek megfelelõ: 63 százalékos. Az európai parlamenti választást Magyarországon többen tartják fontosnak, mint a csatlakozó országok átlagában (32 százalék), és többen 48 százaléknyian – mondják valószínûnek is és egészen biztosnak is részvételüket a szavazáson. (Népszava) Forrás: stana hírportál

9

Elszaporodó patkányok, levizelt nejlonzacskók, kicsorduló kukák, kõbánya-kispesti hajléktalan- és mocsokfíling a Ferihegyrõl érkezõ turistáknak, akik legfeljebb elintézik annyival: na ugye, hogy Bukarest! Csodás fõvárosunkban elszaporodtak a patkányok. A jelenségnek az égvilágon semmi köze nincs a közelgõ európai parlamenti választáshoz, egyszerûen csak a közterületen felhalmozódott mocsok mennyisége érte el azt a szintet, hogy 1970 után (amikor a budapesti patkánypopulációt úgy kétmilliósra becsülték a szakemberek), ismét problémát jelent a rágcsálóinvázió. Már amennyiben hinni lehet az egyik bulvárlap e témában írott cikkének. A bulvármédiát ugyan érdemes helyértékén kezelni, de most, ahogy a lakótelepi otthonunk ablakán kipillantva a negyedik emelet magasságában körözõ mûanyag szatyrokat bámulom, hajlamos vagyok az említett írást fenntartások nélkül elfogadni. Mifelénk ugyanis lomtalanítás van, ami a szokásosnál is nagyobb felfordulást jelent, mivel a járdán kupacokba halmozott lomokat egyrészt a szél, másrészt szorgos, ám de szutykos kezek túrják szanaszét. Persze nem gondolom, hogy Spanyolhonban, vagy Görögországban másként nézne ki a háztartási hulladék egyik háztartásból a másikba történõ intézményesített átcsoportosítása (mert mi másról szólna a lomtalanítás), csakhogy mifelénk a hétköznapok is leginkább a piszokban történõ létezésrõl szólnak. Amikor például reggel kilépek a lépcsõház ajtaján, bizonyosan a kommunális szemét légi deszantjának számító szatyrok egyike támad rám, a paneltömbök között uralkodó szeszélyes légáramlatoknak engedelmeskedve. (Ezen akció szigorúan ínyenceknek való változata az, amikor a zacskót még felszállás elõtt az egyik másfélszobába kényszerített, s a hajnali öt perces szabadságtól megrészegült négylábú megöntözi.) A légicsapás laza fejmozdulattal történõ kikerülése a napi rutin része, ugyanúgy, mint az utcasarkon vizelõ hajléktalan megdorgálása, amiért ismét nem vette a fáradtságot, hogy legalább a közeli bozótosig… A buszmegállóig viszont már sima az út, ezen a 300 méteres szakaszon semmi érdekes nincs, a színültig telített, ezért kétméteres körzetben mindent egyszerhasználatos pohárral, cigarettás dobozzal, és papírzsebkendõvel beborító szemeteskukákat ugyanis semmiképpen sem sorolnám az érdekességek közé. A buszra fölszállva azonban ismét szükség van a kifinomult érzékszervekre, mert az utastérben farkastörvények uralkodnak: 10

annak marad tiszta az ülepe, aki hamarabb veszi észre az üléseket beborító ismeretlen, de gyanítható eredetû foltokat. A gyakorlatot tovább nehezíti, amikor az utastársak a megállóban szívott cigarettájukból származó utolsó slukkot a már bezárt ajtajú jármû légterében eresztik ki. De már meg is érkeztünk: Kõbánya-Kispest, vasútállomás. (Azoknak, akik nem ismerik Budapestet: ez az a pont, ahova a Ferihegyi repülõtérrõl megérkeznek a tömegközlekedést választó külföldiek. Mondhatni, ez a fõváros kapuja. Még magasztosabban: Európa kapuja.) A Welcome to Demszky-világváros vendégcsalogató mûsora a vak zongoristával kezdõdik, aki elektromos hangszerén Zámbó Jimmyt és orosz népdalokat szólaltat meg fölváltva, holtidõben – úgy tizenegy és délután kettõ között – pedig a közeli kimérés teraszán tanulmányozza a napi sajtót. Mert a vak zongorista igenis jól lát, csak kényszervállalkozás okán visel napi nyolc órában fe-

hér botot és fekete napszemüveget. De mivel szépen játszik, a közönség szemet huny ezen apró hiányossága, pontosabban többlete fölött. Néhány hete ráadásul konkurenciája is van, mert egy másik vak zongorista, furulyázó feleségével párban, a „Legyetek jók, ha tudtok” könnyfakasztó futamaival próbálja legalább egy picinykét jobbá tenni a világot. Természetesen sikertelenül, ami ez a legkevésbé sem ösztökéli a családi duettet, hogy végre megtanuljon egy másik dalt. Aztán ott van a világ legkoszosabb cipõárusa, aki sem önmagát, sem árukészletét nem gondozta az elmúlt tizennégy esztendõben. Igaz, ezen idõ alatt árat sem emelt, de ez is mindegy, mivel még soha senki nem vett tõle semmit. Így tökéletes rejtély, hogy mibõl él, tekintve, hogy szinte állandóan részeg. Viszont leltároznia sem kell, mert az árukészlete folyamatosan másfél pár mûbõr lábbeli. A telefonfülkék tövében pedig vagy féltucatnyian élnek nagy békességben, valószínûleg férfiak, amit azért nem jelenthetünk ki teljes bizonyossággal, mert napközben még egyszer sem bújtak elõ a kartondobozok alól. A lottóárus fülke mellett meg az õrült nõ szokott ennivalóért sivalkodni, és bizonyisten jól csinálja, mert ha késõn vacsorázom, rémálmaimban a köztársasági elnökké lobbizódott Kovács László mellett õ is gyakran föltûnik. Ám lehet, hogy mindezt csak az uniós csatlakozástól emelkedett hangulatom miatt látom ilyen szánalmasnak, és a külhoni turisták elintézik annyival: Na ugye, hogy Bukarest! Forrás: Dévényi István – MNO

jó ha figyelünk

Demszky feszültséget gerjeszt város és falu közt „Ez is egy falu. Csak sokan laknak benne.“legalábbis ezt gondolja Magyarország fõvárosáról, Budapestrõl Demszky Gábor pártja, ez olvasható az SZDSZ óriásplakátján. A meglepõ kijelentés vagy kicsinyhitûségrõl tanúskodik vagy mérhetetlenül cinikus. Eddig azt hallottuk, hogy Demszky Gábor világvárost épít. Vajon hová tûntek a nagyra törõ tervek, a nagyvárosi ambíciók? S hogy sokan laknak benne? A statisztikusok szerint egyre kevesebben. A szocialista liberális városvezetés ezt a folyamatot gyorsítja a 36%-os csatornadíj emeléssel, példátlan megszorító intézkedéseivel. Az SZDSZ ezzel együtt úgy gondolja, még így is sokan vagyunk. Korábbi nyilatkozataiban Demszky a városok képviseletét ígéri az EU-ban, ezzel megsértve és kirekesztve a falusiakat. Annál meglepõbb a fenti kijelentés miszerint Budapest is csak egy falu. Így aztán teljes a zûrzavar: nem tudni kit képviselne illetve képviselne-e egyáltalán valakit Demszky az EU-ban. Érdemes lenne a Brüsszelbe vágyó, Budapestet „lefaluzó“ Demszky Gábornak el-

jó ha figyelünk

látogatnia a vidék Magyarországára is. Ott olyan tapasztalatokkal gazdagodhatna, mely talán gátat szabna cinizmusának. Sok szempontból Budapest rosszabb helyzetben van, mint a falvak. Budapesten idén nyáron is közlekedési káosz várható. Elég egy kisebb baleset és órákra megbénulhat a környék forgalma, megáll az élet. A falvak, kistelepülések – a fõpolgármester által lakhelyül választott Budakeszinek islegfõbb vonzereje a tiszta levegõ és a zöld felületek közelsége. Ezzel szemben Budapest levegõjének nagymértékû szennyezettsége már egy szmogriadó-terv elkészítését is in-

dokolttá tette. Ezt nyilván Demszky Gábor is tudja, mivel a szmog riadót a fõpolgármester rendelheti el. Ennek során városi szükségállapot is kihirdethetõ. A fedél nélkül maradt emberek kedvelt úti célja éppen Budapest nem a falvak. A sor hosszan folytatható. A falusiaknak is van elég bajuk, ezekben zárkózik fel Budapest. Ha a budapestiek egészségügyi ellátásához való romló lehetõségeit tekintjük, akkor Budapestet egyre inkább falusi körülmények jellemzik. Ha az útburkolatok állapotát vizsgáljuk, akkor Budapest a maga 700 km burkolatlan útjával szintén az elmaradottabb térségek falvaihoz hasonlítható. Demszky Gábort arra kérjük, hogy a kampánytanácsadói helyett a józan ész szavára hallgasson és egy tetszetõsnek ható szlogen kedvéért ne próbáljon értelmetlen, feszültséget gerjesztõ párhuzamot vonni a falvak és a fõváros között. Kupper András frakcióvezetõ Forrás: polgári kör.hu

11

A drágulás mértéke a legkisebb kategóriájú kocsiknál elérheti a 100 ezer forintot, a legmagasabb kategóriákban pedig az egymillió forintot is meghaladhatja. A kisebb kategóriájú autóknál 5-6, a nagyobbaknál 8-10 százalékos drágulás várható. A 1000 köbcentisnél kisebb kocsik esetében a drágulás elérheti a 30-40 ezer forintot, míg az 1101-es benzines autóknál mintegy 90 ezer forinttal kell majd többet fizetni. A legjelentõsebb drágulásra a legnagyobb kategóriákban kell számítani: a 3000 köbcenti feletti benzines, és a 3500 köbcentinél nagyobb dízel autóknál akár 1,160 millió forinttal is többet kell majd fizetni. Van ugyanakkor olyan márkakereskedõ is, amely csak negyedévenként frissíti listáját, így ezeknél az áremelés csak júniusban várható. A regisztrációs adó növekedését a márkakereskedõk többsége nem vállalja át, de az áremelés mértékét tompítja, hogy május elsejétõl az EU-n kívül gyártott kocsik vámja 10 százalékra csökkent, illetve az idei árkalkulációkor még 265 forintos euró-árfolyammal számoltak a kereskedõk, a mostani árfolyam viszont ennél jóval alacsonyabb.(ma.hu) Forrás: stana hírportál

„Négy bombatámadást éltem túl, most pihennem kell.” Négy robbantásos merényletet élt túl egy huszonkét éves amerikai zsidó pincérlány Izraelben, és most erõsen gondolkodik az Egyesült Államokba való visszatérésen. Abbey Spero sosem politizált, és a palesztinokkal is jó kapcsolatban van. Abby Spero, egy amerikai zsidó lány Clevelandben élt 1989-ig, amikor nyolc évesen családjával Izraelbe utazott, mivel az apja úgy gondolta, hogy a zsidóknak az eredeti hazájukban kell élniük. A lány négy bombatámadást élt túl 22 éves koráig, de ezt csupán néhány sebhely bizonyítja az arcán. Spero „hazatérésük” után nyolc évvel éppen egy iskolatársával sétált Jeruzsálemben, amikor nem messze tõle egy öngyilkos merénylõ felrobbantotta magát. A támadásban öten vesztették életüket, és 181 ember sérült meg. A lány visszaemlékezése szerint több robbanás is hallatszott egymás után, és a második vagy a harmadik bomba sebesíthette meg. A nagy nyomástól a levegõbe emelkedett, és egy falnak vágódott. A robbanás után mindenütt testrészeket látott szanaszét heverve. Az öngyilkos merénylõ nem messze feküdt tõle, hatalmas lyuk tátongott a mellkasán, amelybõl ömlött a vér, a feje és a végtagjai összevissza feküdtek mellette – emlékezett Spero. A lány agyráz12

kódást szenvedett, de más komolyabb sérülést nem szerzett.

háza tele van tükörrel, így mindenhol magamat láttam” – emlékezett vissza Spero.

Abbey Spero élete ezután normális mederben folyt egészen 2000 novemberéig, amikor egy autóba rejtett bomba robbant fel nem messze tõle az egyik jeruzsálemi piacon. A támadásban két ember meghalt és tíz megsebesült. A lány sértetlenül úszta meg ezt a támadást.

2002 márciusában egy újabb bombatámadás érte Jeruzsálemet. Egy palesztin férfi felrobbantotta magát éppen abban az utcában, ahol Spero sétált. Ekkor hárman vesztették életüket, és 86 ember sebesült meg. A lány taxiba ült, és ment a sebesülteknek vért adni. Sértetlenül úszta meg a balesetet.

A 2001 decemberében történt merényletet viszont éppen hogy túlélte, amikor Jeruzsálem központjában robbantotta fel magát két öngyilkos merénylõ. Spero a barátja kocsijába akart menekülni, de azt nem tudta, hogy a harmadik bombát éppen az amellett parkoló autóba rejtették el. Csupán néhány méterre állt a felrobbanó bombától, de érdekes módon nem repítette el a légnyomás. Amikor kinyitotta a szemét, hatalmas tûzcsóvát és fémdarabokat látott az égõ autó körül. Észrevette, hogy az arcáról vér csöpög a fehér nadrágjára, de arra gondolt, hogy minden rendben van, hiszen a végtagjai megvannak, és tud lélegezni is. Ezután viszont elájult, és legközelebb csak a kórházban ébredt fel. Az orvosok megmentették a látását, de még hat hétig tartott, amíg visszamehetett dolgozni. „Rémesen néztem ki. A szüleim

Abby Spero soha nem vett részt a régió politikai életében, és mindig jó kapcsolata volt a palesztinokkal, akik közül sokan dolgoztak az izraeli vendéglátásban. „Nem gyûlöltem meg a palesztinokat néhány szélsõséges gondolkodású ember tette miatt. Végül is nem panaszkodhatom. Igaz, szereztem néhány sérülést, de az átéltek erõsebbé és bölcsebbé tettek” – nyilatkozott a lány, aki most jókedvû, és egyáltalán nem fél, de elismerte, hogy sokat gondolkozik az Egyesült Államokba való visszatérésen – olvasható a brit baloldali Observer riportjában. 2010-ig legalább 250 ezer izraeli hagyja el hazáját, ebben az évben feltehetõen 23 ezren vándorolnak el. Forrás: Kovács Zita – MNO

jó ha figyelünk

A tövénytelen lépések miatt lemondatható az amerikai elnök Törvényen kívül a Bush-kormány – állítja Nicole Bacharan történész, politológus. A francia–amerikai diplomáciai szakértõ az iraki fogolykínzások kapcsán az amerikai vezetés alkotmányellenes lépéseit elemzi a Le Monde-ban. Jóllehet George W. Bush elnök az amerikai katonák által elkövetett, az egész világot felháborító borzalmas tetteket néhány „bárány eltévelyedéseként” igyekszik beállítani, mindez valójában az amerikai vezetés korábbi, az alkotmányt és a nemzetközi megállapodásokat egyaránt semmibe vevõ intézkedéseinek logikus következménye – véli a történész. Törvénytelenül, jogi státus nélkül tartják fogva „meghatározatlan ideig” a rabokat a Guantanamón, a támaszpont területen kívüliségére hivatkozva – noha az amerikai kormány cselekedeteinek mindenhol összhangban kell állnia az alkotmánnyal és a hatályos törvényekkel, amint azt a legfelsõbb bíróság is kimondta. Törvénytelenül tartóztatnak le titokban külföldieket, köteleznek kórházakat, könyvtárakat személyes információk kiszolgáltatására pácienseikrõl, látogatóikról, tartanak házkutatást az érintettek tudta nélkül rendszeresen, a köztörvényes bûnözés és a drogkereskedelem elleni harc kapcsán, noha ezeket a kivételes intézkedéseket csak

jó ha figyelünk

a terrorizmus elleni fellépés során lehetne alkalmazni. Az amerikai igazságügyminiszter normálisnak tartja ezt a gyakorlatot. Az amerikai védelmi miniszter nemrég a szenátus elõtt beismerte, hogy a hadifoglyok státuszát szabályozó genfi konvenció által nyújtott védelem csak a terroristákra nem vonatkozik. Vagyis közel 43 ezer irakit – akik feltehetõen nem mindnyájan terroristák – a nemzetközi egyezménnyel teljes mértékben ellentétesen tartanak fogva tavaly március óta Irakban. Az iraki háború megindításának indokai egymás után szertefoszlottak: Iraknak nincsenek tömegpusztító fegyverei, nem állt szoros kapcsolatban az al-Kaidával, Szaddam Husszein nem jelentett közvetlen veszélyt az Egyesült Államokra.

Egyetlen érv maradt: megszabadítani Irakot egy véres kezû diktátortól, és segíteni az irakiaknak megteremteni a demokráciát. Az Abu Ghraib börtönben készült sokkoló képek azonban alapjaiban kérdõjelezik meg nemcsak az Egyesült Államok erkölcsi tekintélyét, de az egyetemes értékeket, az emberi méltóságot is. Ezek után többé egyetlen állam, egyetlen csoport sem léphet fel, avatkozhat be az emberi jogok nevében, és mindnyájan gyengébbé váltunk a közös ellenséggel, az iszlamista totalitarizmussal szemben – véli Nicole Bacharan. Az Egyesült Államok súlyosságának megfelelõen vizsgálja az ügyet, keresi a felelõsöket, átvilágítja a teljes katonai hierarchiát egészen a Pentagon civil illetékeseiig – a védelmi miniszter azonban, elismerve saját felelõssségét, nem mond le, Bush elnök pedig igyekszik kisebbíteni az ügy jelentõségét. Az amerikai elnök beiktatásakor megesküszik, hogy minden eszközzel védelmezni fogja az Egyesült Államok alkotmányát – ha ezt az esküjét megszegi, a Kongresszusnak jogában áll vád alá helyezni. Ha a törvényhozás így dönt, az az elsõ lépés lehet az elnök lemondatása felé – zárja írását Nicole Bacharan történész a Le Monde-ban. Forrás: Hegyesi Gabriella – MNO

13

Esõs napokon nem kis bravúr kell ahhoz, hogy bárki az Idõkerék közelébe kerüljön. Az árkokban megül a víz, majd napokig sártengeren lehet csak Magyarország új szimbólumához jutni. Azok a külföldiek, akiknek érdeklõdését felkelti a háromszázötvenmillió forintba kerülõ szerkezet, legfeljebb hosszas kutatómunkával juthatnak érdemi információhoz arról, hogy mit is láttak a Mûcsarnok háta mögött. Magyarország új szimbóluma az Idõkerék. De vajon tisztában vannak-e ezzel a turisták, akik hazánkba látogatnak. Netán a barcelonai felszolgáló, a párizsi vécés néni, a londoni pultos, értesülve arról, hogy magyarok vagyunk, máris csillogó szemmel sorolja: Puskás, gulyás, idõkerék? 14

AMÚGY TETSZIK Tegyünk egy próbát. Az Idõkeréknél, a magyar leleményességet jelképezõ legújabb csodánál, csoportjuktól leszakadó cseheket szólítunk meg, akiknek ruhájára miniatûr cseh zászló van tûzve. A nemzeti identitásukat idegenben is gondosan ápoló turisták simogatják az indiai gránitból faragott szerkezetet, nézegetik a lassan pergõ homokszemeket, és talán egy korai Karel Gott sláger dallama mászik a fülükbe. „Tudják-e, hogy ez mi?“ „Nem.“ „Mégis mire gondolnak?“ „Egy homokóra.“ „És tudják-e, hogy ez mit jelképez?“ „Az idõ múlását.“ „És tudják, hogy miért állították ki?“ „Nem.“ „Amúgy tetszik?“ „Igen, tetszik.“

EZ NEM FOROG? A nettó háromszázötvenmillió forintért felállított Idõkeréknél arra nem jutott már pénz, hogy egy többnyelvû információs táblát is felállítsanak. Illetve mégis. A biztonsági õr funérlemezból összeeszkábált táblákra mutat. Háromszög alakban állnak egy árnyas fa alatt. „Négy nyelven volt rajta, hogy mi az Idõkerék, de a múlt héten jött az a nagy esõ, szél is fújt, a papírok leáztak, a maradékot fiúk húzták le róla, így“ – és ökölbe szorított kezét a feje fölé emeli, majd hirtelen leengedi. A kereket éjjel-nappal õrzik. A pisztolylövésnek is ellenálló gránitnak úgy lehetne ártani, ha valaki lefújná festékszóró sprayvel, de eddig senki sem próbálkozott. jó ha figyelünk

Középkorú magyar hölgy szólítja meg az õrt. „Ez nem forog?“ „Nem, majd szilveszterkor fordítják át újra.“ KISUGÁRZÁSA VAN, ESKÜSZÖM Az információhiányon kívül esõs napok után a sár és az Idõkerék mellett az árkokban álló víz is megnehezíti Magyarország szimbólumának testközeli élvezését. A másfél méter vastag betonra tett föld alkalmatlan a vízelvezetésre. A biztonsági õr körül összeverõdõ kis csoportban meg is született a megoldás: kaviccsal kellene felszórni a már amúgy is kitaposott gyeptéglát. A népeknek különben tetszik a szerkezet. P-né például minden nap elsétál ide és megsimogatja az indiai gránitot. „Kisugárzása van, esküszöm“ – mondja. jó ha figyelünk

KÍNOS SIKER „Ha az Idõkereket nem tesszük villámgyorsan fogyasztásra alkalmassá, akkor az egésznek az értelme veszik el“ – érzékeli a problémát Herner János, a kerék ötletgazdája, és önkritikusan hozzáteszi: „Az idõhiány miatt mindennel törõdtünk, csak a környezettel nem“. „Kínos sikerként“ értékeli, hogy az információs táblát ellopták. A kiírást minél elõbb pótolni szeretnék, de a végleges megoldáson még gondolkodnak. A kerék mellett ponyvával letakart csörlõs szerkezetet – ezzel forgatják át szilveszterkor az óriás homokórát – acéllal és üveggel fedik be, amelynek tetejére tett táblán adják a nézõk tudtára, hogy mit látnak.

A sár és a pocsolyák kivédésére – egy szintén tervezés alatt álló – pókhálószerû járdarendszert építenek. És, hogy miért nem lehetett a végleges formában átadni az ország új szimbólumát? Az egyszerûbb válasz az, hogy a kapkodás is az országimázs része. A bonyolultabbat Herner János osztja meg az Index olvasóival: az üvegzsebtörvény megtiltotta alapítványok év közbeni támogatását, ezért a közbeszerzési eljárás miatt lassabban csordogáló pénz kis híján a szerkezet május elsejei átadását is veszélyeztette. „Elárulok egy titkot: még április 30-án is dolgoztunk“ – mondja az ötletgazda. Forrás: Tóth-Szenesi Attila – Index

15

„Bármiféle akadályt vagy ellenérzést azonnal meg kell szüntetni“ – szögezték le az esetleges MSZP-n belüli feszültségekre utalva abban a megállapodásban, amelyben a szocialisták vezetõi lefektették Ron Werber csapatának elõjogait. Körzeti kampányigazgatók lesznek a Ron Werber izraeli tanácsadó által kiképzett fiatalok az MSZP helyi szervezeteiben – derül ki abból a Magyar Nemzet birtokába jutott szerzõdésbõl, amelyet Kovács László pártelnök, Lendvai Ildikó frakcióvezetõ, Puch László pártpénztárnok és Tóbiás József pártigazgató írt alá. Mint ismert, a pártigazgató Werberrel szorosan összefonódva irányítja az MSZP „Csapatjáték” elnevezésû választási felkészítõjét. A megállapodás értelmében a képzésben részt vevõ fiatal aktivisták sorából Tóbiás választhatja ki a körzeti vezetõket, ám a döntéshez a megyei pártelnökök jóváhagyása is szükséges. A választási hajrában tehát helyi szinten is a Werber által kiképzett “katonák” irányítják majd a szocialisták kampányát. A terv sikere érdekében a megállapodás aláírói rögzítették: „Az MSZP garantálja, hogy a helyi vezetõség elfogadja a programot, és elkötelezetten támogatja a program résztvevõit. Emlékezetes: Ron Werber néhány hónapja azért bontott szerzõdést a párttal, mert akkor még úgy volt, hogy nem õ foghatja össze az MSZP európa parlamenti kampányát. Ugyanis a kormány saját, amerikai tanács-

adókat bérelt fel. Az izraeli szakember távozása után a szocialisták beszüntették az aktivistaképzõ programot. Werber viszont visszatérése után újra felélesztette azt, sõt kiharcolta továbbfejlesztését és a képzésen részt vevõ ifjú szocialisták kulcspozícióba ültetését. Ide tartozik, hogy Medgyessy Péter miniszterelnök és a kormány szocialisták által jelölt tagjai korábban találkoztak a tanácsadóval, aki ekkor már ígéretet kapott arra, hogy a kabinet a kampány utolsó négy hetében mindenben Ron Werber és aktivistái rendelkezésére áll majd. A kormányfõ és a miniszterek werberi kampányfelkészítése múlt hét csütörtökön meg is kezdõdött. Emlékezetes, hogy az izraeli szakember egy felkészítésen arról beszélt: az EP-kampány kapcsán háborúra készül. Tóbiás József pedig kijelentette: nem érdeklik a választási és etikai kódexek, a végén majd megbeszélik az illetékesekkel, hogy mennyi a bírság.

Botka László, a szocialisták Csongrád megyei elnöke, Szeged polgármestere azt állította: nem hallott ilyen megállapodásról, „azt sem tudom mirõl kérdeznek, viszonthallásra”. Jauernik István, a Jász-NagykunSzolnok megyei pártszervezet alelnöke viszont elmondta: az általuk választott kampányigazgató azon három fõ közül került ki, akik részt vesznek a programban. Kifejtette: lehet, hogy éppen ezért nem kellett egyeztetniük Tóbiással. Göndör István, az MSZP-frakció helyettes vezetõje, a párt Zala megyei elnöke elmondta, hogy náluk már megtörtént az új körzeti kampányigazgatók kiválasztása, és elismerte azt is: ott is abból a választókörzetenkénti három fõbõl kerültek ki a vezetõk, akik részt vettek a Ron Werber-féle képzésen. Ugyanakkor hangsúlyozta: náluk az egyes körzetek joga, kit választanak erre a posztra, s a kampánykoordinátorok között vannak olyanok, akik korábban is betöltötték ezt a megbízatást. Mint kifejtette: saját körzetébõl két olyan embert küldtek a “Csapatjátékba”, akiknek már volt rutinja a választási mozgósításban, a harmadik delegált pedig átadja az ott szerzett ismereteit és idõvel átveheti majd a stafétabotot. – Ez a civil életben is így van, egy cég is azért küldi továbbképzésre egy dolgozóját, hogy az átadja a többieknek a megszerzett ismereteket – tette hozzá. Forrás:gondola

A cigányozó poénok után többen elhagyták a nézõteret Kétértelmû viccelõdés a Mikroszkóp Színpadon, Sas József kabaréjában. A mûvész szerint el sem hangzott az Orbán származására utaló ominózus mondat. Ennek ellenére többen elhagyták a helyszínt az elõadás közben. A Mikroszkóp Színpadon futó Sas József nevével fémjelzett kabarémûsor egyik jelenetében a következõk hangzottak el: - Azt hallotta, hogy új elnöke van a cigány önkormányzatnak? - Hallottam, és hogy hívják? - Hát Kolompár Orbánnak. - Jól hallom? Kolompár? Orbán? Hát mégis igaz a hír? Hát mégis igaz? – csavarja meg a poént Sas József széles vigyorral az arcán, nyomatékosítva az áthallást – olvasható a Magyar Nemzet mai számában. A kétértelmû kijelentés Sas József szerint el sem hangzott, õ az MNO megkeresésére azt közölte, hogy a Kolompár Orbán 16

szövegrész után az a mondat következik, hogy „ezzel nem viccelõdünk”. Arra a kérdésünkre, hogy nem tartja-e kirekesztõnek azt, ha valakinek az esetleges származásából gúnyt ûznek, a Jászai Mari-díjas mûvész kijelentette, hogy másnak a személyiségi jogaival nem szabad viccelõdni, pláne nem a származásával. A Mikroszkóp Színpad pedig mindig ügyel arra, hogy „övön alul” soha nem viccel, és nem bántja meg senkinek az önérzetét – fogalmazott Sas József. Ennek ellentmondani látszik az az információ, hogy épp az Orbán-poénok színvonala miatt többen elõadás közben elhagyták a nézõteret. A Magyar Nemzet beszámolójából az is kiderül, hogy többek között Lendvai Ildikó, Vágó István, a liberális városvédõ Ráday Mihály és Dettre Gábor filmrendezõ is végignézte az elõadást. Forrás: Kisberk Szabolcs – Magyar Nemzet

jó ha figyelünk

A normális alvás megvonása, a foglyok kitétele hõségnek és hidegnek, vagy az érzékszervek elleni támadások: hangos zene, illetve éles fény is szerepel az alkalmazható vallatási technikák között, melyet a Pentagon hagyott jóvá – állítja a The Washington Post. A lap szerint a húszféle kemény eszköz bevetését minden esetben magas rangú amerikai védelmi minisztériumi tisztségviselõnek kellett engedélyeznie. Az amerikai védelmi minisztérium hagyta jóvá azokat a kemény módszereket, amelyeket a guantanámói támaszponton õrzött foglyok vallatásakor alkalmazhattak a kihallgatók – írta a The Washington Post. Az amerikai lap vasárnapi száma szerint a Pentagon és az amerikai igazságügyi minisztérium legmagasabb szintjén fogadták el 2003 áprilisában az engedélyezett kemény módszerek listáját. A mintegy húsz engedélyezett kemény vallatási technika között olyanok szerepelnek, mint a normális alvás megvonása, a foglyok kitétele hõségnek és hidegnek, vagy az érzékszervek elleni támadások: hangos zene, illetve éles fény. A cikk hangsúlyozta, az elõírások között szerepel, hogy a fizikai és pszichikai nyomás eszközeinek alkalmazásához mindig magas rangú Pentagon tisztségviselõ, egyes esetekben a védelmi miniszter jóváhagyása szükséges. A kihallgatóknak bizonyítaniuk kell, hogy katonai szempontokból van szükség ezekre az eszközökre. Ha engedélyezik alkalmazásukat, megfelelõ orvosi felügyeletet kell biztosítani. SZABADABB KÉZRE VOLT SZÜKSÉGE A VALLATÓKNAK A lapnak névtelenül nyilatkoztak olyan jogászok, akik részt vettek a lista összeállításában. Õk elmondták, a cél az volt, hogy megtalálják a nyomás fokozásának törvényes útját. „Valamivel szabadabb kezet akartunk kapni annál, mint ami egy amerikai börtönben lehetséges,

de nincs szó kínzásról“ – fogalmaztak. A The Washington Post védelmi és titkosszolgálati forrásokból úgy értesült, hogy hasonló eszközöket engedélyeztek „a különösen értékes iraki foglyokkal“, azaz azokkal az emberekkel szemben, akiket terrorizmussal gyanúsítottak, vagy azzal, hogy tudomásuk van a lázadók katonai akcióiról. ENGEDÉLYEZETT MEZTELENÍTÉS? A lap szerint egyelõre nem tudni, hogy a Bagdad környéki Abu Garib börtön esetében jóváhagyták-e az ilyen módszerek alkalmazását. Emellett egyes Pentagon tisztviselõk elismerték, bizonyos körülmények között engedélyezett, hogy a vallatásnál meztelenre vetkõztessék a foglyokat, a hadsereg szóvivõi viszont ezt tagadták a lapnak. A The Washington Post egy nappal korábban megszólalta az egyik amerikai katonai rendõrnõt, aki ellen vizsgálat indult az iraki foglyokkal szembeni visszaélések miatt. Sabrina D. Hartman a lapnak adott írásos nyilatkozatában azt hangsúlyozta: a börtönben szolgálatot teljesítõ katonai rendõröknek az volt a feladatuk, hogy tegyék pokollá a foglyok életét, törjék meg õket kihallgatás elõtt. Hartman szerint ilyen utasítást a katonai titkosszolgálat tisztjeitõl, a helyszínen tevékenykedõ CIA ügynököktõl, illetve a kihallgatásokat végzõ szerzõdéses polgári alkalmazottaktól kaptak. ***** VÁDAT EMELTEK AZ IRAKI FOGLYOKAT MEGALÁZÓ KATONANÕ ELLEN Vádat emeltek az iraki foglyok megalázásában tevékeny szerepet játszó amerikai katonanõ ellen – közölte az amerikai hadsereg. A 21 éves Lynndie England terhes, születendõ gyermekének apja is részt vett a kínzásokban. A nõt már hazarendelték az Egyesült Államokba, jelenleg az Észak-Karolina államban lévõ Fort Bragg katonai támaszponton van. A Pentagon nem volt hajlandó jogi szakértõt küldeni a börtönbe. A 21 éves Lynndie England katonai rendõrrel szemben négy vádpontot fogalmaztak meg. Ezeket még hivatalos vizsgálatnak kell megerõsítenie ahhoz, hogy England katonai bíróság elé kerüljön. A fiatal katonanõ látható azokon az egész világsajtót bejáró fényképeken, amelyek az Abu Garib iraki börtönben fogva tartott iraki foglyok megkínzását és megalázását mutatták be. A képek egyikén England egy földön fekvõ, meztelen foglyot tart kutyapórázon, más képeken vigyorogva a lemeztelenített férfi foglyok nemi szervére mutat. A hivatalos bejelentés szerint Lynndie Englandet azzal vádolják, hogy több esetben a foglyokra támadt, más amerikai katonákkal szövetkezve foglyokat bántalmazott, olyan tetteket követett el, amelyek károsan hatottak a katonai rendre és fegyelemre, lejáratták az amerikai fegyveres erõket. CSALÁDJA SZERINT TERHES Az amerikai katonanõt idõközben már hazarendelték az Egyesült Államokba, jelenleg az Észak-Karolina államban lévõ Fort Bragg katonai támaszponton van. Családja bejelentette, hogy a fiatal nõ negyedik-ötödik hónapos terhes, születendõ gyermekének apja egy amerikai katona, aki szintén aktív szerepet játszott az iraki foglyokkal szembeni kegyetlenkedésekben. A szóban forgó katona ellen már korábban megfogalmazták azokat a vádakat, amelyekkel most England néz szembe. Mostanáig hat amerikai katona ellen emeltek vádat az iraki foglyokkal szemben elkövetett visszaélések miatt, hét másikat pedig feddésben részesítettek. NEM KELLETT A JOGI SZAKÉRTÕ Az amerikai védelmi minisztérium tavaly visszautasította a hadseregnek azt a javaslatát, hogy küldjenek egy, az õrizetesek jogainak tiszteletben tartására ügyelõ jogi szakértõt Irakba.

jó ha figyelünk

17

A tervek szerint Steve Buyer republikánus kongresszusi képviselõt, katonai ügyekben gyakorlattal rendelkezõ jogi szakértõt rendelték volna az amerikai hadsereg 800. katonai rendõri dandára mellé. Ez az egység látta el több börtön és hadifogolytábor õrzését Irakban, köztük a Bagdadhoz közeli Abu Garib börtönét is, ahol a világsajtót bejárt felvételek tanúsága szerint az amerikai katonák jogsértéseket követtek el az iraki foglyokkal szemben. ÚJABB BRIT KATONA BESZÁMOLÓJA A szombati Daily Mirrorban újabb – néhány napon belül immár a negyedik – brit katona számolt be arról, hogy õ és társai iraki õrizeteseket bántalmaztak. Az iraki háborút élesen ellenzõ, baloldali irányzatú brit bulvárlap most már gyakorlatilag naponta közöl ha-

sonló beszámolókat Irakban szolgált brit katonáktól; az elõzõ a pénteki lapszámban jelent meg. A szombati Mirrorban idézett katona – aki a többiekhez hasonlóan a brit hadsereg egyik elit alakulatában, a Queen’s Lancashire Regimentben szolgál, és jelenleg Cipruson állomásozik – bemutatott egy színes fotót, amelyen egyik társa maga is fényképet készít egy általa éppen összevert irakiról. Kerry közvetlenül Busht teszi felelõssé Közvetlenül George Bush elnököt tette felelõssé az iraki foglyok elleni kegyetlenkedések botránya miatt John Kerry, az amerikai Demokrata Párt elnökjelöltje. „Olyan elnökre van szükség, aki kellõképpen erõs ahhoz, hogy vállalni tudja a felelõsséget és szükség esetén személycserét hajtson végre“ – mondta. (MTI,Index,ma) Forrás: stana hírportál

magyar piac iránt az érdeklõdés. A magyar az egyik legkoncentráltabb kiskereskedelmi piac a többi csatlakozóhoz képest. A forgalom 60 százalékát a nagy üzletláncok adják. Vámos egy korábbi számítása szerint a napi fogyasztási cikkek 11-13 százalékos importaránya év végére akár meg is duplázódhat, ami erõteljes nyomást gyakorol a magyar termelõkre. A fõtitkár úgy véli, jelen esetben nemcsak a kereskedõknél kellene kutakodni, a feldolgozókat is megkörnyékezték a külföldi gyártók.

Az olcsó európai termékek már megjelentek a magyar üzletek polcain. A kínálat eddig csak a tejtermékek piacán bõvült, ez a kör azonban nemsokára alaposan kitágul. A Napi Gazdaság információi szerint az elmúlt néhány napban már tucatszám jelentkeztek be a multinacionális kereskedelmi láncokhoz a külföldi beszállítók. Bár egyelõre csak nyomokban látni olcsóbb, külföldön elõállított terméket a polcokon, a kereskedõk megkezdték a tárgyalásokat. A láncok rendkívül bizalmasan kezelik a megbeszéléseket, ám azt biztosan tudni, hogy felbukkantak a holland, a szlovén, a francia, valamint a szlovák tej- és tejtermékgyártók, a dán és ír húsfeldolgozók, illetve olasz, spanyol, francia bortermelõk és a dél-európai gyümölcstermelõk. VOLT KELETI TÖMB Neubauer Katalin, a CBA Kereskedelmi Kft. kereskedelmi igazgatója szerint az elsõ két hétben fõként a volt keleti tömb beszállítói jelentkeztek olcsóbb termékekkel, de most már a német és a francia társaságok is itt vannak, rendkívül színes palettával. Krizsán László, a Vállalkozók Országos Szövetsége (VOSZ) kereskedelmi tagozatának elnöke információi alapján úgy látja: a kezdeti kopogtatást követõen mintha most páros lábbal rúgták volna be a honi kiskereskedelem ajtaját a beszállítók. Krizsán szerint az üzletekben nagyjából fél év múlva jelennek majd meg az új termékek, s az igazi

18

árverseny vagy árudömping nagyjából karácsony elõtt, talán már késõ õsszel kiteljesedik. Addig nagy valószínûséggel több élelmiszer-ipari ágazat képviselõi kerülhetnek olyan helyzetbe, mint most a tejipar. KERESKEDELMI BOMBA Neubauer Katalin nem zárja ki, hogy heteken belül robban a kereskedelmi bomba, de az árverseny csak néhány hónapig tart majd. A beszállítók ugyanis felhalmozott termékeiket kínálják most olcsóbban. A készletek kifogyásával az ottani termelõk is igyekeznek majd drágább árpozíciót elfoglalni. Krizsán számítása szerint a kiskereskedelmi hisztéria jövõ tavasszal lecseng, addigra kiderül, ki marad talpon és ki nem. Neubauer akár három hónapos „tisztulási“ idõt is elképzelhetõnek tart. Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség fõtitkára lapunk érdeklõdésére elmondta: várható volt, hogy megnõ a

A LINDTÕL FÉLNEK Piros László, az Élelmiszerfeldolgozók Országos Szövetségének fõtitkára is megerõsítette, hogy valóban megkezdõdött a pozíciók keresése a külföldi gyártók részérõl. A szakma leginkább a Lidltõl tart, ugyanis a német diszkontlánc a Magyarországon mûködõ multikkal szemben nem a lokális beszállítókra épít. Vámos szerint a Lidl az indulásának elsõ idõszakában még aligha okoz árversenyt, ám Krizsán emlékeztet arra: a Lidl a cseh piacot fél év alatt teljesen átrendezte, holott összesen nyolc áruházzal indított. Szakértõk szerint a kereskedelmi láncok aligha tehetik meg, hogy ne szálljanak be az árversenybe, ami rontja a magyar beszállítók esélyeit. Mindez viszont nem jelentene problémát, ha létezne a magyar vásárlókban egy egészséges terméknacionalizmus – vélik a piackutatók, akik azt tapasztalják, a magyar vásárló továbbra is csak a termék árát nézi. Forrás: Napi Gazdaság

jó ha figyelünk

A szocialisták mostanáig abban az illúzióban ringatták magukat, hogy mondhatnak bármit, az emberek úgyis bennük látják anyagi biztonságuk garantálóját mondja az Indexnek adott interjújában Bence György filozófus, akit a Fidesz szociális fordulatáról és az MSZP hallgatásáról kérdeztük. Orbán Viktor szerint a Fidesz szövetségi gyûlésével értelmetlenné vált a jobboldal és a baloldal hagyományos megkülönböztetése, sõt, új fejezet nyílt a magyar belpolitikában. A Fidesz elsõ szövetségi gyûlésén baloldali, szociáldemokrata követeléseket fogalmazott meg. Ráadásul az emberek rendszerváltozás óta megrendült anyagi biztonságára hivatkozott. Volt is felhorkanás minden irányból. A szocialisták mostanáig abba a hamis biztonságérzetbe ringatták magukat, hogy mondhatnak, sõt tehetnek bármit, az emberek mindenképp bennük látják anyagi biztonságuk garantálóját. Nem csoda, hogy idegesen reagáltak, amivel persze csak a Fidesz kezére játszottak. Tehát ezzel nem volt gondja Orbánnak. De nagy volt a megütközés a Fidesz táborában is. Ezzel már kezdenie kellett valamit. Két dologgal próbálkozott. Elõször egy kis szentelt vízzel meghintette a baloldali követeléseket. Arra utalt, hogy a keresztényi szeretetbõl, a könyörületességbõl fakadnak. Most meg azzal hozakodik elõ - ellentmondva az elõbbinek -, hogy ma már nincs különbség jobboldal és baloldal között. Nem tulajdonítok különösebb jelentõséget az egésznek. A lényeg a követelések tartalma. Ezzel persze nem akarom én is azt mondani, hogy nincs különbség bal- és jobboldal között. Minden nagy politikai erõt és pártot be lehet sorolni ebbõl a szempontból, hacsak nincs teljesen képlékeny, átmeneti állapotban. Össze lehet hozni ebbõl koherens politikát? Miért ne lehetne? Más kérdés, hogy tényleg sikerül-e. Különösen a mai világban. Európában a háború után a jobbközép és balközép pártok, kereszténydemokraták és szociáldemokraták egyaránt jóléti állammal kombinált piacgazdaságot akartak megvalósítani, és meg is valósították. A kombináció vagy 25 évig jól mûködött. Ezután a jóléti állam bajba került. De nem szûnt meg, és a célkitûzés sem vesztette érvényét. Kiderült, hogy a jóléti állam túl nagyra sikerült, és hogy nem valami szerencsés megoldás, ha az állam a saját kezébe veszi minden jóléti cél megvalósítását, hatalmas apparátusokat hozva ezzel létre. Ebbõl perjó ha figyelünk

Bence György filozófus sze nem következik, hogy mindent privatizálni kell. De sok jóléti célt, amit az állam változatlanul magára vállal, egyre inkább piaci szereplõk közvetítésével valósít meg. A „lefogyasztás“ mellett ebben állnak azok a reformok, amelyek nagy jajveszékelés közepette, de mindenütt végbemennek. De a jóléti állam bajainak van egy külsõ oka is. A globalizáció. Az eszmék nem áramlanak szabadon az egész világon, még kevésbé az emberek. A pénz viszont igen. És ez félig-meddig kihúzza a talajt a jóléti állam alól, mert az olcsóbb munkaerõt kínáló országok elcsábítják a tõkét. Erre találta ki a fáradhatatlan öreg szocdem teoretikus, Erhard Eppler a szellemes új jelszót: Világ pénzügyminiszterei egyesüljetek! Komolyan vehetõ a Fidesz „szociális fordulata“, vagy inkább csak szavazatmaximalizálási technika? Mind a Fidesznek, mind az MSZP-nek vannak olyan vezetõi, akik többé-kevésbé elkötelezettek a jóléti állam mellett. De nem az a fontos, hogy személy szerint miben hisz Orbán, Medgyessy vagy Kovács. Magyarországon demokrácia van. Az a párt, amelyik teljesen hátat fordít a jóléti államnak, nem lehet nagy párt. A szocialistáknak eddig az volt a szerencséjük, hogy választóik nem vették komolyan egyes vezetõik ágálását a jóléti állam ellen. Tehát a komolyság kérdése elsõsorban náluk merül föl. És amit néha csinálnak, azt nyugodtan lehet szavazatminimalizálási technikának nevezni. Mintha a Fidesz lépéselõnybe került volna a pártátalakítósdiban. Az MSZP-ben az EP-kampányra tekintettel a szõnyeg alá söpörték azt a kérdést, hogy pontosan miféle párt is

akarnak lenni. A Fidesz viszont vidáman kampányol legújabb önmagával. Valóban úgy látszik. A szövetségi gyûlés megpecsételte a szervezeti átalakulást. Hogy aztán jól fog-e mûködni az új szervezet és vezetõgárda, azt majd meglátjuk. A nemzeti petíció szerintem arra is szolgál, hogy kipróbálják. Az MSZP-rõl viszont a kívülálló megfigyelõ nem tudhatja, hol tart a szervezeti reform. Pedig valamilyen átalakulásra náluk is szükség van. Részben a szocialista tõkések párton belüli szavazat- és tisztségvásárlási akciói miatt, amit a párt vezetõinek a médiában sikerült ugyan a szõnyeg alá söpörniük, de a maguk körén belül aligha felejtették el. Másrészt nekik is jobban ki kell építeniük az aktív bázist. Egy modern választási párt nem alakulhat tömegmozgalommá, de valamilyen mozgalmi elem azért kell hozzá. Nem lehet mindent a szlogenekre és a reklámra bízni. Kellenek aktivisták is. Azt megtudtuk, a szocialisták is erõsen támaszkodni akarnak az aktivistákra az EPkampányban. Dupla v-s varázslójuk arra tüzelte õket, hogy legyenek harciasak. Azt viszont nem tudjuk, mit fognak harciasan mondani az aktivisták. Nem hiszem, hogy tényleg azzal akarnának nyerni, hogy egészében lefasisztázzák az ellenpártot. Mintha a mágus egyszerûen elõhúzta volna a 2002-es recepkönyvet. Egyelõre úgy fest. De elõbb-utóbb mégiscsak elõ kell rukkolni valamivel. Nem lehet folyton üres frázisokat hajtogatni az ilyen vagy olyan jelzõvel ellátott „köztársaság“-ról. Nyakunkon az EP kampány. De éppen azért, mert már bent vagyunk az Unióban, a szocialisták nem áriázhatnak tovább: „Akinek ennyi jó kevés, azt érje gáncs és megvetés“. Aligha akarják továbbra is azt sugallni, hogy aki bármi rosszat lát az EU-ban, az begyepesedett fejû nacionalista. Közelrõl nem olyan szép a menyasszony, és nem lehet behunyt szemmel ölelgetni. Az MSZP elõbb utóbb valamit lépni fog. Elõállhat az a furcsa helyzet, hogy baloldali pártunk lesz piacbarátabb, a jobboldali pedig szocialisztikusabb? A mainstream politikai pártok mindenütt piacbarátok. Megint visszatérnék Ádámhoz és Évához. A világháború alatt a nyugati szövetségesek politikusai és politikai gondolkodói abból indultak ki, a gyõzelem után nem lehet ott kezdeni, ahol a háború elõtt abbahagyták. Mindenütt nagyban államosítottak. Aztán kiderült, a kapitalista piacgazdaság életképesebb, mint remélni merték. Igazából ez tette lehetõvé a jóléti állam kiépítését. Az európai országok belpolitikája nagyjából ma 19

is az ötvenes években kialakult keretek között mûködik. Nagyobb zavarok csak ott támadtak, ahol korábban erõs volt a kommunista párt, és a szociáldemokrata és kereszténydemokrata erõknek nem sikerült kitölteniük a kommunisták által hagyott ûrt. Piacgazdaság és jóléti állam. Ma is ez a pálya. A korrektség kedvéért hozzáteszem: hála istennek. Arra számítsunk tehát, hogy két nagy pártunk ebbõl a szempontból egyre jobban hasonlít majd egymásra, és lényegében ugyanazt fogják mondani hangsúlybeli, fokozatbeli különbségekkel? Ebbõl a szempontból remélhetõleg igen. Az egyik talán egy kicsit több piacot ígér, a másik talán kicsivel több jóléti államot. Az egyik talán kissé több piaci szereplõt vesz igénybe a jóléti állam mûködtetése során, a másik kevesebbet. De hogy melyik lesz melyik, azt - érdekes módon - ma nehéz eltalálni. A fõ az, hogy ettõl lesz stabil a demokrácia. Utálják egymást, acsarkodnak, de a politika súlypontja valahol középen van. Így is beindult már a jóléti egymásra ígérgetõs verseny, nincs meg ennek az a veszélye, hogy pártjaink elrugaszkodnak a rögvalótól, és túlígérik magukat? Persze, hogy megvan. De aztán majd szépen nem tartják be minden ígéretüket. Egyébként ebben a tekintetben erõsen kordában tartják õket. Részben a tõkések, akiknek most nagyon megjött a hangja, különösen a szocialista párthoz közel álló tõkéseknek. És kordában tartja õket az európai pénzügyi rendszer. Nagy kilengésekre nincs lehetõség. A Gallup a következõképpen összegezte a Fidesz petíciójának fogadtatásáról végzett felmérést: sikeresen szólította meg érzelmileg azt a politika alatti réteget, amelynek nincs tudatos pártkötõdése. Bizony. Csak nem kell annyira lenézni az alattiakat. Nem lehet mindenki olyan okos, mint a közvéleménykutatók. De azért az

alattiaknak is megvan a magukhoz való esze. És amíg szavazati joguk is van, addig a fentiek kénytelenek olykor lefelé fordítani tekintetüket. Nem veszedelmes dolog szociális, jóléti oldalról elõzni azt a pártot, amelyik éppen azt nyögi, hogy nem igazán tudja betartani ígéreteit? Ki mondta, hogy nem veszedelmes? De a veszedelmet a szocialisták vonták a maguk fejére, mert a választási gyõzelem után nem volt bátorságuk számot vetni azzal, hogy miben ígérték túl magukat, hogy mit és milyen ütemben bírnak betartani. Csak a saját példámat veszem. Persze, hogy örültem, amikor kb. ötven százalékkal emelték tanári fizetésemet. De huszonöt százaléknak is nagyon örültem volna. És most már nem örülök minden elsején, mert ez is kevés. Gyurcsány Ferenc egyszerûen szociális demagógiának minõsítette a Fidesz szociális fordulatát. Szociális demagógia minden színben és méretben kapható. Antiszociális is. Ha Gyurcsány azt akarja mondani, hogy a Fidesz fût-fát ígér, és aztán, ha olyan helyzetbe kerül, nem fogja betartani, mert nem is lehet, akkor ebben igaza van. De ha azt akarja mondani, hogy a jóléti állam politikája értelmetlen vagy elavult, akkor õ is demagóg. Márpedig, amikor éppen nem tûz vörös csillagot a kabátja hajtókájára, az utóbbit szokta mondani. Én nem voltam rest elolvasni a „Merjünk baloldalinak lenni!“ címû dolgozatát. Nos, valóban merész dolgok vannak benne. A posztmodern szociáldemokrata szerint a jóléti állam félmodern vadembereknek való. Gyurcsány kedvencei, Tony Blair és Giddens nem jóléti államot akarnak? Õk is azt akarnak. Csak nagyon modern jóléti államot, és igyekeznek nem a nevén nevezni. Johann Hari, egy briliáns fiatal publicista tavaly õsszel írt egy cikket az Independentbe, amit melegen ajánlok a mo-

A papíráru és tejtermék a legnépszerûbb a Magyarországon mûködõ áruházláncok sajátmárkás termékei közül. A Gfk felmérése arra is rámutat, hogy minden nyolcadik megvásárolt fogyasztási cikk valamely kereskedelemi lánc saját márkájának terméke. Ez a 15 százalékos arány egyébként jóval magasabb a környezõ országok adatainál. A kereskedelmi márkák, vagyis az egyes áruházak saját termékei egyre népszerûbbek a magyar vásárlók körében, népszerûbbek, mint a régióban bárhol. Kiugróan magas a saját márkák részesedése a háztartási papírárú és tejtermék mellett állateledelbõl, a prímet mégis a sûrített tej, a papírzsebkendõ és a papírtörlõ viszi. A Gfk elemzésébõl azonban az is kiderül, hogy az átlagosnál sokkal kevesebb saját márkás teát, sampont és csokoládét vásárolnak Magyarországon. Fogarassy Gabriella, területvezetõ, Gfk Hungária: „Nagyjából, olyan 20-25 százalék körül fog megállni ez az arány, ez egyébként a 20

dern és posztmodern szocialisták figyelmébe. Eljátszik a gondolattal, mi lenne, ha Tony Blair egyszer valami zárt ülésen szóba állna a Labour küldötteivel, és nemcsak elbeszélne a fejük fölött. Mit mondhatna nekik? „Barátaim. Elvtársak. Tényleg, komolyan. Lassan tíz éve veszek részt pártkongresszusokon mint a párt vezetõje. Sok kellemesen hangzó, homályosan emelkedett frázissal traktáltalak benneteket. Emlékeztek még? Új Britannia. Akkor vagyunk a legjobbak, amikor a legbátrabbak. De idén valami mással fogok próbálkozni. Tényekkel. Nagy adójóváírási és -levonási programunk egyenesen pénzt tett a dolgozó szegények zsebébe. Egy részidõben dolgozó, gyermekét egyedül nevelõ anya nem 4,20-as minimálbért kap egy órára, hanem 12 fontot, miután hozzátesszük a kiegészítéseket. Eddig 400 000 gyereket emeltünk ki a nyomorból. Nem azzal, hogy a Toryk módjára újradefiniáltuk a nyomor fogalmát, hanem a vagyon direkt újraelosztásával a szegények javára.“ Forrás: Nagy László – Index

nyugat-európai összehasonlításban is elég magas. A legmagasabba részesedése ezeknek a termékeknek, mint kategóriának az Svájcban, elsõsorban, aztán Angliában, ott azért inkább 40 százalék körül vannak, de ebben a régióban ez nem fog felmenni ilyen magas szintre.“ A napi fogyasztási cikkek forgalmán belül a Tesco adja el a legtöbb saját márkás terméket, az angol hipermarket-láncot a Penny és a Coop követi. A bolttípusok közül azonban a diszkonté a pálma. A Penny, Plus és Profi együttes forgalmának 25 százalékát adják a saját márkás termékek. Második helyen a lánchoz tartozó kis boltok állnak, ahol fõleg a CBA, Coop és Reál értékesítésébõl 19 százalék jut saját márkákra. A hiper- és szupermarket, valamint a Cash&Carry bolttípusban átlagosan csupán 16 százalék a saját márkák részaránya. A GfK elemzése arra is rámutat, hogy a családos középkorúak az áruházak saját márkáinak legfõbb vásárlói. Forrás: Hír TV

jó ha figyelünk

– Ha nem kap választ, Répássy a hatósághoz fordul – Burány Sándor munkaügyi miniszter szerint Ron Werber, az MSZP izraeli kampánytanácsadója nem végez munkát Magyarországon, ezért nem kell kérnie munkavállalási, illetve tartózkodási engedélyt. A fideszes Répássy Róbert nevetségesnek tartja a miniszteri tájékoztatást, és további lépéseket kíván tenni az ügyben. Ron Werber Magyarországon munkát nem végez, illetve jövedelemszerzõ tevékenységet nem folytat, ezért részére munkavállalási engedély és tartózkodási vízum nem szükséges – válaszolt Burány Sándor munkaügyi miniszter a Fidesz írásbeli kérdésére. Szijjártó Péter, az ellenzéki párt országgyûlési képviselõje a vonatkozó törvényi szabályozásra hivatkozva többek között azt szerette volna megtudni, hogy „mikor és melyik munkaügyi hatóság engedélyezte Ron Werbernek, az MSZP izraeli kampánytanácsadójának a munkavégzést Magyarországon, illetve milyen típusú vízumkérelemhez igényelt munkavégzési engedélyt”. A miniszter válaszlevelében a magyar és az izraeli kormány között létrejött megállapodásra hivatkozott, amely szerint a kilencven napot meg nem haladó tartózkodás esetén kölcsönösen, vízum nélkül utazhatnak a két ország állampolgárai. Ezért – fogalmazott Burány Sándor – Ron Werbernek nem kellett vízumot kérnie a magyar hatóságoktól „a rövid idejû itt-tartózkodásra”. Kitért arra is, hogy az MSZP határozott idejû megállapodást kötött tanácsadási feladatok ellátására a Werber Public Affairs nevû, külföldi székhelyû céggel. – E magánjogi szerzõdés alapján történik a szerzõdésben foglalt feladatok teljesítése – fûzte hozzá a munkaügyi miniszter. – Ha igaz Burány Sándor válasza, akkor Ron Werber turistaként kapott 10 ezer dollárt a Miniszterelnöki Hivataltól a korábban nyilvánosságra került tanulmányáért – reagált a Magyar Nemzetnek Répássy Róbert, a Fidesz jogi kabinetjének vezetõje, utalva arra,

A nagy pártok elszámolásának idõszaka jön. Az MSZP már 2003-ban nem titkolható megkönnyebbüléssel, majd kitörõ örömmel vette a népszavazást és az uniós csatlakozás tényét. A látványpolitizálás ezzel igazolódott, társadalmi támogatásra sincs már szükség, elég lesz a szimbolikus támogatás bemutatása, amihez a média minden segítséget megad. A Fidesz ezzel szemben egyre kényelmetlenebb helyzetbe kerül a túlzott várakozások miatt. A párt sikertelen ellenzéki politizálása a parlamentben, kommunikációs kudarcai, látványos napi vereségei a média ellenében, illetve a polgári körökkel és a néppárti kibontakozással kapcsolatos elõzetes tervek, lényegében a régi Fidesz leváltásával fenyegettek. Az orbáni „szövetségi” politika ugyancsak látványpolitizálás, csak nem kap médiatámogatást, kizárólag Orbán személyes fellépéseinek eredménye. – mondják. ELLENZÉK: MINDENKI EGYMÁS ELLEN A Fidesz a modernizációs versenyben és az intézmények megújulása iránti igények köjó ha figyelünk

hogy 90 napos vízummentesség a turizmus céljából ide utazókra vonatkozik. Megjegyezte: amennyiben valótlant állított a miniszter, akkor az sem igaz, hogy a tanulmányt Werber készítette. A fideszes képviselõ feltette a kérdést: mivel foglalkozik egy izraeli turista az MSZP székházában, a magyar Parlamentben és a Miniszterelnöki Hivatalban? Felvetette azt is: „minek tekinthetjük a miniszterek felkészítését vagy a szocialista kampányaktivisták hergelését, ha nem munkavégzésnek; talán jótékonysági tevékenységnek?” Répássy hangsúlyozta: egyetlen külföldi munkavállaló sem játszhatja ki a magyar hatóságokat azzal a nevetséges indokkal, hogy nem õ kötött szerzõdést a munkáltatóval, hanem a cége. – A Munkaügyi Felügyelet határozottan fellép a romániai „feketemunkásokkal” szemben, most viszont maga a munkaügyi miniszter ad felmentést az MSZP tanácsadójának. Ezért hétfõn a parlamentben azonnali kérdésben várok magyarázatot Burány Sándortól – jelentette ki a politikus. Nem megfelelõ válasz esetén Répássy az idegenrendészeti hatósághoz fordul, és kéri, vizsgálják ki Ron Werber munkavállalásának körülményeit. Ismert, hogy Ron Werber az év elején, januárban átmenetileg „szakított” az MSZP-vel, és elhagyta Magyarországot, majd március közepén Tóbiás József pártigazgató bejelentette: a tanácsadó az európai parlamenti választási kampányban és “a következõ években” ismét tevékenykedik a pártnál. Nevük elhallgatását kérõ vezetõ szocialista politikusok akkor úgy tájékoztatták a Magyar Nemzetet: Werber annak idején nem mondta fel a szerzõdését, így az átmeneti mosolyszünetet úgy értelmezik, hogy hosszabb szabadságot vett ki. A lap érdeklõdött volna Ron Werber munkavégzésének körülményeirõl, de tegnap lapzártáig nem sikerült elérni a pártigazgatót.

zéppontjába a Szabad Európa Központot állította, mely az értékközpontú társadalom és közgondolkodás fóruma lesz, a szellemi és lelki tájékozódást segítõ „nemzeti iránytû” szerepét tölti be. A központ vezetõje Martonyi János lesz. Fontos része e koncepciónak, hogy az 50 éves európai eszméhez nyúl vissza. Ezzel szemben az MDF nemcsak a különállást, hanem a Fidesszel szembeni fenntartásait hangoztatja. Miközben 2003 májusában, az utolsó közvélemény-kutatásban már az 1 százalékot is alig érik el. A pártot most vezetõ Dávid-Katona kettõs kifejezetten az Fidesz ellenében politizál. Az MDF vezetõ politikusai élvezik a médiatámogatást, de a párt ebbõl semmit nem profitál. FIDESZ: SZEMBEN A JOBBOLDALLAL?! A Nemzeti Kör fogalmazta kritikai megállapítások kiszivárogtatása akár ösztönzés is lehetne, ha nem tudnánk, hogy a Fidesz központi vezetõsége képtelen az önkritikára, s a bírálatok fogadására, illetve megszívlelé-

Forrás:mno

sére is. Az inkább a Kör tisztességben megõszült tagjainak naivitását jelzi, hogy a nyilvánvaló hibák és a mértékadó szakértõk megfogalmazta kritikák nyomán eddig elmaradt szembesítést próbálják erõltetni, bár nincs rá semmi fogadási készség. Az „elhibázott kommunikáció” emlegetése maga is pótcselekvés és a felismerések hiányát jelzi, mert a Fidesz „hivatalos” médiapolitikája 1991 óta ugyanaz (amikor még az SZDSZ-szel voltak egy platformon). A politikai szakértõ, Fricz Tamás egyenesen fogalmaz: a Fidesz kizárta magát az értelmiség szélesebb köreibõl. Más jelentõs helyzet-meghatározó tényezõ, hogy a középre tartó Fideszt a szélre tartó jobboldali sajtó támogatja (!) csak. A helyzet kulcsa Orbán (akit a jobboldal képtelen megvédeni). Meglepõ fejlemény, hogy informálisan alakul a párt új felállása, vezetése, adminisztrációjának kialakítása. A kizárólag a baloldali sajtóban felbukkanó találgatások (akár megfontolt kiszivárogtatások, akár információlopásról van szó) nem használnak a „néppárti” eszme utáni remélt bõví21

tésnek. Jellemzõ gondot jelent, hogy a jobboldalon nem jelenik meg egységes álláspont sem a bel- sem a külpolitikai kérdésekben, s ez távlatban árt az állami-országos és pártállásoknak is. Így derül ki az is, hogy Martonyi lehet a Fidesz listavezetõje az európai parlamenti választásokon. Mind többen mutatnak rá a Fidesszel kapcsolatban, hogy csapdahelyzetben van a jobboldal (látszólag ezt csak a Fideszben nem értik!). Az „Orbán-Bethlen-meg az MDF” típusú polémiából kiszûrõdõ, enyhe Orbán- és Fidesz-ellenesség, ma még csak jelentõségén túl feltupírozott médiajelenség (amolyan Debreczeni József-féle ellenzéki allûr), de nem sok hiányzik hozzá, hogy ne csak az legyen 2003 májusában. A pártnak szembe kell nézni egy újabb „hivatalos” és piszkos kampánnyal, mely Schmitt Pál jelölése miatt éri. Ennek terepe az „olimpia-politika” (az olimpiarendezés gazdaságpolitológiai értelemben befolyásszervezési harca), a MOB manipulálásának kísérlete, Schmitt ellehetetlenítésére. A helyére pályázók és a szimpla politikai befolyásszervezõk képviselõje, Gyenesei István MOB elnökségi tag, centrumpárti politikus (egyesek szerint a baloldal ügynöke) most titkos szavazásra próbálja rávenni a NOB-ot, hogy Schmitt eltávolítása lehetõséget kapjon. Az abszurd helyzet tartós, hogy ti. a baloldali lapokból értesül a jobboldal, hogy a neves jobboldali Nemzeti Kör írt egy, a Fideszt bíráló értékelést (amit egyébként nem szántak a nyilvánosságnak!), s ezt a média napok óta méltatja. Nem ez az elsõ eset, hogy a Fidesz és vezetõ személyiségei nem tájékoztatják a társadalmat, hogy média híján, a polgári körök rendezvényeit nem használták fel a vonatkozó témák közreadására. A baloldali média legújabb interpretációja már azzal foglalkozik egy „névtelen” informátor nyomán, hogy eddig kizárólag Orbánt nem merték bírálni, de most annak kellene következni! MIKÉNT GONDOLKODNAK A FIDESZ ÁTALAKULÁSÁRÓL? A liberális változat olyan szövegekben jelenik meg, mint a 168óra sorozatírása „A Fidesz útja a néppártig” címmel. Részleteket idézünk belõle. „Az egyik elemzõ szerint a Fideszbõl olyan párt lesz, amilyennek Kövér László látni akarja. A Kövér-mánia a Fidesz-boncnokok kényszerképzete. A „derék Mádi Laci“ esetét említi valaki, aki hûségesen szolgálta a nagyokat éveken át, ám súlyosan hibázott: rossz társaságba keveredett, együtt ultizott holmi „kommunistákkal“, habár Kövér mondogatta, baj is lehet ebbõl. 1998 tavaszán, a választás elõtt Mádi a szabolcsi lista ötödik helyén találta magát, tuti kiesõ helyen. Küldöttséget menesztettek ügyében: „Na ne már, pont a Lacikával? Miért?“ Kövér komor volt, hajthatatlan: 22

„Szájerre majd oda kell figyelni – mondja más. – Érdekes lesz, ahogy az elsõ alkalmas pillanatban elslisszol az europolitikai vadászmezõk felé. Józsi öt nyelven beszél, még oroszul is, nem szólva a latinról, unalmas óráiban római jogot tanít. Az õ szívét már nem dobogtatja meg, hogy ez meg az legyen a pártban. Viszont máris felismerte, hogy régiónkban a szlovén, szlovák, cseh (pláne a magyar) kollégák nem jelentenek számára konkurenciát.” „Mások a túlélésbe kapaszkodnak. Deutsch például benne van a szûkebb garnitúrában, de már nem veszi túl komolyan a tagság. – Orbán-függõ mindenben. Egy férfiember, közel a negyvenhez, aki képtelen felnõtt életvezetésre – mondja pikírt beszélgetõpartnerünk, aki közelrõl ismeri az elmúlt másfél évtized történetét.” „Ha erõs jobboldali pártot akarsz, nem engedheted, hogy tõled jobbra is legyen je-

lentõs erõ“ – ez Kohl kancellár egyik kedvenc tétele. Hogy neki bejött-e, azon lehet vitatkozni. Ismert fideszes segítõnk szerint idehaza érvénytelen az állítás, ám az Orbán vezette Fidesz elfogadta a kohli ideát, s mindent megtett azért, hogy „a MIÉP-et ne, csupán szavazóit“ magához édesgesse.” /…/ Jobbos politológus informátorunk viszont azt mondja: Orbán szíve szerint hónapokig (akár két évig is) emésztette volna a választási buktát. Csak az amerikai filmekben van úgy, hogy mindig csak lõnek, sosem „töltekeznek“. Márpedig Orbánra a sok tüzelés után ráfért volna a töltekezés. Ám – mondja megint csak segítõnk – a tétova párt és a vezetõjük útmutatásaira szomjazó körök „cserbenhagyásos gázolásként“ értékelték volna a visszavonulást.” „A Fidesz megnyitja a kapuit, de ettõl nem válik demokratikusabbá a mûködése. Ellenkezõleg: hihetetlenül centralizált lesz jó ha figyelünk

tes”, nagypárt Fidesz mennyire eredménytelen politizálást folytat. (Ami, mondják, a párt mûködésének, ill. a kommunikációs tevékenységének tragikus színvonaltalansága miatt van!) S ezt az összeomlást látva a baloldal, a médiauszály adta lehetõségeket maximálisan kihasználva, a Fidesz kormányzásának eredményeit megsemmisítve már az antalli modell szétzúzásával foglalkozik, helyébe pedig egy reformszocialista fordulattá züllesztett rendszerváltozást próbál a társadalomba oltani. Jellemzõ esemény az EU-minisztérium mind égetõbb hiánya, amennyiben már sor került az elsõ nagyköveti tanácsülésre, a 25 EU-tagállam már élesben gyakorolja az új közigazgatás szabályait. Az új döntéshozáshoz napi szinten kell felkészültnek lenni elemi nemzeti érdekviszonyokban, bár a mostani ülésen még nem sok, Magyarországot közvetlenül érintõ kérdést tárgyalnak. Alakulgat a nemzeti területfejlesztési hivatal (MeH) is, ma még csak a szervezeti kompetenciák és feladatok leosztása van soron. A régiók és kistérségek jogi, adminisztratív, statisztikai, gazdasági, forrásszervezõ stb. minõsítése, feladatai még nem teljesen hitelesítettek, sok a párhuzamosság. Így pl. újabb tájékoztató füzet indul útjára, ahelyett, hogy a régi fórumokat használnák. Az új kiadvány a Járóföld nevû hírlevél (melynek próbaszáma 740 ezer példányban készült a területfejlesztés aktuális kérdéseinek bemutatására). A május 1-i ünnepségek kevés ünnepélyességgel, de karakteres politika mondanivalóval rendelkeztek. Tömegek kizárólag az MSZP-MSZOSZ szervezte sörös-virslis-léggömbös majálison voltak. Az SZDSZ helyszínén Kuncze megdöbbenve nézett körül, mert nem voltak tízen megérkezésekor. A médiavezérelt jobb- és baloldali „polgári majális” is igen mérsékelt sikert aratott: a társadalom kirándult, vagy a telkén dolgozott. – állítja informátorunk. – Új párt születik, de nem úgy, mint amikor a kígyó vedlik: nálunk marad a régi bõr, a hús alakul át.” „Még nincsenek „politikai férfierejük“ teljében – állítja a „szûkebb Fideszrõl“ egy jobboldali (nem fideszes) képviselõ. – Az új Fidesz, ha feláll, életveszélyes lesz. – Számomra az a kérdés, kibírja-e Orbán ép ésszel ezt a négy évet. A térvesztést, az aktivitás hiányát – errõl egy hajdani barát morfondíroz.” És még számtalan, ilyen észveszejtõ kombináció íródott, névtelenségbe burkolódzó, de fideszes, vagy legalábbis jobboldali informátorokra hivatkozva a Buják-Nagy páros, meg más szellemhajtók írásaiban. BELPOLITIKA: AZ ANTALLI MODELL SZÉTZÚZÁSÁNAK KÍSÉRLETE A „következmények nélküli ország” (Fricz Tamás) emlegetése egy politikai patthelyzetjó ha figyelünk

re utal, amely a jelenlegi (2003 tavaszi) viszonyokat betonozza be. Vagyis az MSZP szórja szét a társadalmi konszenzust, miután a nemzeti minimumot már sikerült megsemmisítenie! A Fidesz pedig jelenlegi állapotában az MSZP tartós kormányzati berendezkedésének segítõje. Fricz bebizonyítja, hogy a mai társadalomban nem a jövõ, hanem a múlt orientál, amennyiben a 2002-es pártválasztásban a Kádár-rendszerhez való viszony volt a döntõ. (Akik kötõdtek hozzá, maguk vagy szüleik jobban jártak, nem érte represszió õket, azok az MSZP-hez, akiket üldöztek, megrövidítettek, azok a Fideszhez húztak, a közömbös fele társadalom pedig szégyellte magát.) Erre épül az MSZP kampánya, hogy mindenki vétkes és haszonélvezõje volt a kádárizmusnak. Mindez felveti a Fidesz felelõsségét és sorsát is. Mindenki megdöbbenve áll afelett a fejlemény felett, hogy a választásokon „nyer-

POLITIKUSOK NÉPSZERÛSÉGE A Szonda-Ipsos 2003, április 4-12. közötti felmérésében a “20-ak” (már 29-ek) a közvélemény-kutatás típusú politikacsinálás szabályai szerint 21 baloldali és liberális politikus elhelyezéséhez adnak keretet. A többi 8 politikus közül az államfõ és Dávid vezetnek, Áder, Kövér, Thürmer és Csurka zárnak, Herényi és Orbán a félvonalon vannak. A tájékoztatás legfõbb üzenete, hogy a Medgyessy-kormány tagjai a középmezõny derékhadát alkotják, ami nagyon jó eredménynek számít. ÚJ GEOPOLITIKAI HELYZETKÉP 2003 TAVASZÁN Naponta érik kihívások a külpolitikai defenzívában vergõdõ, ráadásul passzivitásában is kiszámíthatatlanná vált, roppant gyenge érdekérvényesítõ Magyarországot. Az európai 23

Nyeregben a drótszamáron! A sportos sportminiszter sportol. történések, az önállóságukkal vissza is élõ EU-nagyok, németek és franciák próbálják manipulálni a lehetõségeket alakító eredõket, miközben a brit, spanyol és olasz oldal próbál velük tartani, de az amerikai nyomásnak is engedelmeskedni. A közös EU-védelmi politika összehangolására tett kísérlet éppen errõl szól. Még hangsúlyosabban errõl szól a Giscard d’Estaing-féle jövõkép felvázolása, amelyben a francia, német, olasz, spanyol, brit, lengyel felek mint a hegemóniát biztosító „nagyok” határoznák meg az unió politikáját, s a többi 19 állam, a „kicsik” között is a legkisebbek közé zuhan a magyar érdekképviselet. Újabb kihívás készül, amennyiben angol és amerikai források szerint Magyarországra települnek német támaszpontokról az amerikai csapatok (miután a lengyel és román támaszpontok már biztosra vehetõk). A hatósugár kitolása régi elképzelés, és semmi köze az iraki háborúval kapcsolatos magatartásnak, hogy ti. lojálisabb (vagy túlalkalmazkodó) kelet-európai országokba akarnának települni. A magyar támaszpontra település a balkáni ellenõrzés miatt lenne érdekes, a lengyel támaszpontok pedig az orosz front miatt 24

érdekesek. A román (tengeri) támaszpont a régió ellenõrzésének és az orosz felségterületek közelsége miatt érdekes. Új geopolitikai és külpolitikai helyzet van. KORMÁNY: VÁLTOZÁSOK ELÕTT?! A lobbik uralta baloldali kormány nemet mondott az olimpiára (ahogy azt korábban is tette az expó kapcsán), ugyanakkor a politikai döntés ódiumát nem akarja vállalni. A háttérben a modernizációért folytatott harc áll, amit a baloldal elveszített. A 4.600-5.000 milliárd forint költséggel becsült olimpiarendezésbõl 3.500 milliárd forint mindenképpen szükséges infrastruktúra-fejlesztési költség. Ezért a kormány döntése (és a döntés indokolása) kizárólag egy statikus helyzetre adott válasz lehet, s mint ilyen, képtelenség. A kormány döntése kizárólag annak beismerése, hogy az EU-csatlakozáshoz és hasonuláshoz szükséges költségek elõteremtése is gondot okoz számára. A meggyengített állam és az EU-csatlakozási kényszerbõl adódó új állami feladatok közötti feszülõ ellentét példája az állandó átalakítások. Most a FVM-ben alakul a

mezõgazdasági és vidékfejlesztési hivatala, mely az agrárrendtartási és finanszírozási célok ellátására szolgál, és már régóta mûködnie kellene. Új államtitkárságot igényelne a tudománypolitika és a nemzetközi kapcsolatok koordinálása, mely jelenleg nem mûködik a OM keretei között. Az állam toldozgatása folytatódik, és a tervezett kormányátalakítás ennek a függvénye tulajdonképpen. Az EU-minisztérium (bármilyen keretek között valósul is meg) realitás, Juhász Endre vezetésével. Az MSZP egy esélykiegyenlítéssel foglalkozó szervezetet akar felállítani miniszteri súlyú vezetéssel. NEMZETI POLITIKA: MAGYAR KÉPVISELET A magyar képviseletek szétszóródása, zsugorodása, az erdélyi magyarság politikai széttartása, az RMDSZ politikai pálfordulása, elbürokratizálódása (vagy kormánypárti konformizmusa) miatt a székelyudvarhelyi fórum kritikai népképviseleti gyûlés lett, mely közfelkiáltásra Tõkés Lászlót választotta meg tb elnöknek. A mozgalom testülete az egyetlen lehetséges és uniókonform megoldást választotta, amikor az autonómia mellett szállt síkjó ha figyelünk

Ha Kósáné Kovács Magda nem tud lakatot tenni a szájára, és továbbra is meggondolatlan kijelentésekre ragadtatja magát, nem fog bekerülni Madamme Tussaud panoptikumába, az egyszer biztos ra. Ezzel egybõl ellenfele lett a mindenkori román és a mai magyar kormánynak. Hargita, Kovászna és Maros megyék a jövõ évi önkormányzati választásokon már saját jelölteket indít, s azzal megosztja a mai erdélyi magyar választókat, választásra kényszeríti õket. Politikai döntés születik, mely az RMDSZ és a Reform Mozgalom közötti szakítást szentesíti, nem lehet másként. A KÖZTÁRSASÁGRÓL ÉS AZ EU-RÓL Zajlik a „párbeszéd a köztársaságról” típusú baloldali liberális kampány a tudományos fórumokon. A Vár akadémiai dísztermében egy liberális gyülekezet vitatta meg “A köztársaság eszméje” konferenciatémát Göncz jó ha figyelünk

Árpád megnyitójával. A fõelõadó, Gyurcsány Ferenc az új balközép és baloldali polgári ideológia szellemében beszélt a harmadik köztársaságról, melyben a bal- és a jobboldal is köteles lenne a “minimumokat” elfogadni. Az utána következõ elõadók többsége kizárólag a jobboldal – szerintük fontos – teendõirõl szólt. Az EU-csatlakozás mint szükséglet, kényszerpályás modernizációs alkalmazkodási válság, Lányi András író megfogalmazásában. Már Bródy András is jelezte, hogy akkor csatlakozunk az EU-hoz, amikor az már lefelé tart, s a csatlakozott Európa minden kölcsönös elõnyét kihasználta. Lányi viszont kimutatja, hogy az autonómia és szuverenitás már a múlté, s a kisebbségbe

került magyarok érdekei súlyosan sérülnek (vagyis védelmüket fel kell adnunk!). Lányi szembesít minket azzal, hogy a csatlakozás intellektuálisan leépült folyamat, eszméje hibás, jogi és adminisztratív normaszövege hibás (vagyis senki sem olvasta el kritikával eddig). Lányi nem hozza szóba, hogy a magyar elit miért „menekül az EU-ba”, de minden errõl szól. A Lányi-féle „Magyar Részvénytársaság” lenne a megoldás az igent szükségszerûségnek látó euroszkeptikusok gondjaira, de a lényeg túl van azon, amirõl Lányi ír. Vagyis a lényeg az, hogy az elitnek kell Európa, mert a magyar társadalom nem képes eltartani már az elitjét. (gondola, cgp)

25

Klasszikus értelemben vett közéletünk és közírásunk leginkább a Góbi sivataghoz hasonlatos. Az emberhez méltó szellemi életre alkalmatlan állapotokat tökéletesen dokumentálja a szerdai Népszabadság-vezércikk, amelyben Seres László ilyképpen rántja le a leplet a Fideszrõl: Népnemzetünknek azonban Werber esetében éberebbnek kell lennie, mint bármely külföldi munkavállaló esetében. Werber ugyanis izraeli turista, így nem csupán tanácsot ad, hanem szabad idejében a globális világuralom létrehozásán is fáradozik. Ergo a Fidesz antiszemita. Nem is lehet más, ha egyszer egy izraeli állampolgárságú ember magyarországi munkavállalásának jogszerûségét firtatja. Ha a kormánypárt megszegi a törvényeket, az nem baj, mert izraeli állampolgár esetében nem kell betartani a magyar jogszabályokat. Ebben a sivatagban valódi oázisnak bizonyult a Tölgyessy Péterrel készült interjú (Inforádió, Aréna c. mûsor, május 11-én este). A magyar rendszerváltozás egyik központi jelentõségû alakja, aki azóta megjárta a legmagasabb csúcsokat és a legmélyebb bugyrokat, akit egy idõben naponta háromszor nyilatkoztatott a balliberális média, manapság ellenben háromhavonta egyszer ha szól – na szóval Tölgyessy Péter. Az a Tölgyessy, aki úgy cserélt pártot (SZDSZ-t a Fideszre), hogy kussban lapult a balliberális sajtó. Tehát Tölgyessy Péter. Aki úgy érkezett meg a politikai jobboldalra, hogy joggal mondhatta magáról: én mindig ugyanazon a térfélen voltam – azaz az SZDSZ cserélt mezt és támadási irányt. Tölgyessy az maradt a Fideszben is, aki korábban volt, pontosabban az SZDSZ-en belüli megbuktatása után lett. (Muszáj megjegyeznünk: az õ elnökségének idejében volt a legnépesebb az SZDSZ-tábor.) Visszahúzódó, a napi küzdelmeket közelrõl, ám kívülrõl szemlélõ szurkoló; talán nem bántó, ha azt mondjuk: átéli, átelmélkedi a politikumot, amelyben benne van, de amelyet nem alakít. Afféle politikai buddhista Tölgyessy Péter. Ezért is érdekes, ha megosztja gondolatait a közönséggel. Mindig eredeti, mindig tartalmas. Akkor is öröm hallgatni, ha nem ért egyet vele az ember. Ilyen volt a 11-ei adás is. Tölgyessy bírált, érvelt, párhuzamot vont, magyarázott, néha-néha visszaemlékezett. Aki belehallgatott, nem tudta abbahagyni. Sok igazságot mondott Tölgyessy, és elõadott jó pár vitatható következtetést is. Ez a szép az esszéisztikus mûfajokban és gondolkodókban. Mivel Tölgyessy Péter nem szorul rá, hogy ezeken a hasábokon dicsérgessék, meg aztán az õ habitusától messze is áll az, hogy a róla magáról szóló ömlengéseket hallgassa, az alábbiakban csak a vitatható mozzanatokra térünk ki. Elõre is köszönjük, hogy okfejtéseivel módot adott néhány dolog végiggondolására. Kezdjük azzal, hogy Tölgyessy szerint Orbán és a Fidesz a 2002 eleji magatartásával eltaszította magától a konzervatív középosztályt, és szavazóbázisa a kádári rendszer látens híveibõl, a vidéki-kisvárosi 26

tömegekbõl került ki. Ezzel a modorával taszította el magától a fõvárost, és így veszítette el a hatalmat. Medgyessy személye attól lett népszerû, hogy higgadtságával megszüntette a torzsalkodást, a családokat, barátságokat próbára tévõ indulatoskodást. A Fidesz sokat hibázik, fõleg 2002-ben politizált rosszul, de manapság is hibát hibára halmoz. Politizálásának elsõ évében Medgyessy Péter, mint akinek nincsen naptárja, úgy alkalmazkodott Orbán Viktorhoz; mintha a Fidesz forgatókönyvét hajtotta volna végre. És Orbánnak minden bejött, ezzel szemben Medgyessynek a java még hátravan. Az osztogató politikáról szólva Tölgyessy Péter úgy fogalmazott, a pénzügyes Medgyessynek pontosan látnia kellett volna, hogy az ötvenszázalékos béremelés meg a hasonlók felborítják az államkasszát, és elmorzsolják a korábbi versenyelõnyünket. A legfontosabb tévedése Tölgyessy Péternek az, hogy rosszul általánosít. Például való igaz, hogy a „középosztály” egyik fele Orbán ellen voksolt – de a másik nem! Ha tüzetesebben meg akarjuk érteni, hogy mi döntötte el, kire adja voksát a középosztálybeli 2002-ben, akkor nem szabad alábecsülnünk a médiahatást. Mert az Orbán-kormányt a média buktatta meg, és minél inkább volt médiafüggõ az adott választó, annál valószínûbb volt, hogy az MSZP-re vagy az SZDSZ-re voksolt. Medgyessy Péter népszerûsége is talmi tündöklés volt csupán. Nem holmi „ároktemetõ” imázs vagy pláne mérsékelt középosztálybeli támogatás emelte az õ indexét magasba a népszerûségi listát, hanem brutális egyszerûséggel: a pénz. Minden ellenkezõ híreszteléssel szemben az a helyzet, hogy Medgyessy és pártjai hatalmát egyedül és kizárólag az osztogatás erõsítette meg és tartja életben. Pénzen vett (eladott) ország ez itten. A másik vitatható eszmefuttatás szerint a Fidesz nagyon rosszul politizál a kormány elvesztése óta, ám Orbán „a szerencsejátékos biztonságával tett fel mindent egy lapra”, mármint arra, hogy az uniós csatlakozás nem sikerül jól, és ez (is!) bejött neki. Ezért, emiatt emelkedik a Fidesz csillaga immár hónapok óta. – Azt rója föl evvel Orbánnak Tölgyessy, amitõl jó politikus lehet valaki, illetve sosem lehet az más valaki: az érzéket. Vannak emberek, akik megérzik a bõrükön, hogy mi fog következni a közéletben, és vannak mások, akiket az orruknál fogva lehet vezetni. Furcsa tehát Tölgyessy bírálata: az a baj Orbánnal, hogy tehetséges. Hát nem ezért kellene mögé állnunk? (Igaz persze, hogy végeredményben a kritizáló Tölgyessy is ott áll.) Végül érdemes arra kitérnünk még, hogy Tölgyessy Péter hosszan ostorozta a „vezérelvûvé” átalakított Fideszt. Elsõ pillantásra, pláne teoretikus megközelítésben ezzel mindenki egyet is ért. Tölgyessy következtetése azonban ebben is sántít. Azt hagyja ugyanis figyelmen kívül, ami az elmúlt 30 hónap leglényegesebb jó ha figyelünk

mozzanata: hogy a hatalma elvesztésétõl rettegõ posztkommunista elit hideg polgárháborút robbantott ki a Fidesz-kormányzás tisztviselõi, munkavállalói ellen. Túl azon, hogy ezt észre nem venni bizony szociális vakság (mivel Tölgyessy szó nélkül megy el ezrek meghurcoltatása mellett), valójában ennek az elhallgatása több mint bûn – hiba. Magyarország legégetõbb társadalmi kérdése mára ugyanis az lett, hogy sikerül-e történelmi értelemben a víz alá nyomni azokat, akik nem a rákosista hatalomátvétel vagy a kádári langyos moslék világában emelkedtek ki. Lehetséges-e másik magyar elit is, vagy csak az bízhat a saját karrierjében, aki beáll a volt ávósokat és ivadékaikat szolgálni? Aki azt hiszi, hogy túlzok, nézze meg a PSZÁF leendõ vezérkarának névsorát. Ez itt a kérdés, semmi más. Ha erre a kérdésre 2006-ban is az a válasz születik, mint 2002-ben, akkor Magyarországon a társadalmi mobilitásnak egy újabb történelmi korszakra vége. Forrás: Reichert János – gondola

jó ha figyelünk

27

28

jó ha figyelünk