KIVÁLÓ EREDMÉNYT ELÉRT GIMNÁZIUMI TANULÓ EGYÉNI FEJLESZTÉSI TERVÉNEK BEMUTATÁSA ÁLLÓKÉPESSÉG A TANULÁSBAN
Készítette: Deák Ferenc, a Kőbányai Szent László Gimnázium testnevelő tanár
A szerzőről A Testnevelési Egyetemen végeztem 1996-ban, testnevelő, gyógytestnevelő tanárként, illetve középfokú úszó edzőként. Tanítani már végzős egyetemistaként elkezdtem, mint óraadó a Deák téri Evangélikus Gimnáziumban. Tanári diplomám megszerzése után a Szent László Gimnáziumban helyezkedtem el, ahol 2003-tól a testnevelés munkaközösség vezetője vagyok. A gimnáziumba kerülésemkor a testnevelés órák megtartásán kívül feladatul kaptam a lány és fiú kézilabda valamint a fiú labdarúgó sportcsoportok vezetését. A sportcsoportok ebben az időben még ISK (Iskolai Sportkör) keretek között működtek. Nagy változást jelentett az iskola (sport-) életében, amikor 2003-ban megalakult a Szent László Gimnázium DSE (Diáksport Egyesület), mely létrehozásában én is jelentős feladatokat vállaltam. Az elnökségi tagság mellett több sportcsoport vezetését is végeztem, így az edzői munkában (edzések, versenyeztetés) is tapasztalatokat szerezhettem. Kézilabda csapataim több kerületi és budapesti diákolimpiai bajnokságot nyertek, labdarúgóim szintén a kerületben, illetve ritkábban fővárosi szinten is jeleskedtek. Legsikeresebb az úszó csapatom, mely évek óta „szállít” országos diákolimpiai elsőséget, sőt nemzetközi középiskolai versenyeken is nagyon sikeresnek mondható. A sportághoz való vonzódásom miatt egy rövid időre beindítottam fiú szertorna csapat működését is. 2010-ben a Magyar Diáksport Szövetség a „Diáksportért” éremmel jutalmazott. Pályám során igyekeztem szakmailag folyamatosan fejlődni, nyomon kísérni az új pedagógiai innovációkat, ezért több pedagógus továbbképzésen vettem rész. Kezdetben inkább a sportszakmai képzések vonzottak, majd pedagógiai, pszichológiai kurzusokra jelentkeztem. A kétszintű érettségik bevezetésének évében az első turnusban elvégeztem a közép- és emelt szintű testnevelés érettségiztető továbbképzést (ekkorra már számos hagyományos testnevelés érettségi levezénylése és az arra való felkészítés volt a hátam mögött). Jelenleg pedagógus szakvizsgára készülök (mentortanári szakiránnyal) kétéves egyetemi képzés keretében (Károli Gáspár Református Egyetem). Tanári tevékenységem kezdete óta nagyon vonzó, izgalmas, kihívásokkal teli feladatként tekintettem a felkészítő munkára. Kezdetben ez az egyetemi felvételire (TF) való felkészítést jelentette, majd a testnevelés érettségit, közép vagy emelt szinten. Sikerként könyvelhetem el, hogy a régi felvételiken közel 90%-os volt az általam felkészítettek bejutása a testnevelés szakra, az emelt szintű érettségiken jelesnél rosszabb eredmény még nem született a kétszintű érettségik 2005-ös bevezetése óta (persze a százalékban kifejezett eredményekben nagyobb a szórás), a középszintű érettségiken pedig „jó” volt a legrosszabb érdemjegy. Az általam felkészített diákok közül sokan lettek testnevelők, edzők. Közülük kettő már közvetlen kollégám.
Kiváló teljesítményt elért tanuló egyéni fejlesztésének bemutatása Az alábbiakban egy emelt szintű testnevelés érettségire való egyéni felkészítés folyamatát mutatom be. (Az alany végső célja a TF-re való felvétel). Az egyéni fejlesztésben részt vevő tanuló bemutatása: B. 19 éves fiú, aki 2009-ben 13. osztályos tanuló volt a gimnázium F osztályában, tömegkommunikáció tagozaton). B. a gimnáziumba kerülésétől, 9-ikes korától az iskolai sportélet egyik központi figurája volt. Az első testnevelés órán történt bemutatkozásából kiderült, hogy a sport kicsi gyerek korától fontos szerepet játszott az életében. Versenyszerűen úszott, tornázott, majd a küzdősportok felé fordult az érdeklődése. Többszörös korosztályos országos karate bajnokként érkezett az iskolába, és gimnáziumi évei alatt is tovább növelte bajnoki érmeinek számát. A „lászlós” osztályközösségbe kerüléssel is szerencséje volt, ami a sportot illeti, mert az osztály fiú tagjai (15 fős csoport) szinte kivétel nélkül az átlagosnál jóval nagyobb érdeklődést mutattak a testnevelés órák, illetve az iskolai és az iskolán kívüli sportélet iránt. Nagyon motiválható és terhelhető csapatról volt szó, amely csoportban B. a kezdetektől vezető szerepet játszott. Eredményeit a többiek elismerték (különösen az után, hogy az iskola színeiben is produkált), szavára hallgattak. Az osztály fiúinak összetétele, közössége egyébként sokat segített abban, hogy a személyiségfejlődésnek ebben a szenzitív szakaszában B. önértékelése, önbizalma a sikereinek, eredményeinek tudatában nem öltött túlzott mértéket. B. gyorsan tagja lett az iskola röplabda, függeszkedő és úszócsapatának. A gimnáziumi évek alatt legeredményesebb úszásban volt: három országos diákolimpiai bajnokságot nyert, egyet egyéni számban, kettőt váltóban (100 m hátúszás, 4X50 m gyors váltó). Gimnáziumunk négy évtizede részese egy nemzetközi középiskolás versenysorozatnak. Ennek keretében minden tanév elején külföldre utazunk versenyezni három sportágban (atlétika, úszás, valamely labdajáték). Mindenkori sportolóink körében óriási presztízse van a csapatba kerülésnek, versenyzésnek. B. azon kevesek egyike, aki az iskolában töltött öt évéből négyszer tagja volt az utazó csapatnak, végzősként pedig a fiúk csapatkapitánya lehetett. A sport, a testnevelés, az edzés terén B. egészen elképesztő motiváltsággal és teherbírással rendelkezett. Előfordult egy-egy fontos verseny vagy megmérettetés előtt, hogy komoly erővel vissza kellett fogni, hogy a túlzott lelkesedése, eredményközpontúsága ne hajtsa bele egyfajta túledzettségbe, így végső soron eredménytelenségbe. Az a típusú sportoló, akinél nagyobb veszélyt jelent a túlzásba vitt edzés, mint az edzéshiány, vagy az elégtelen intenzitású tréning. B. érdeklődési köre rendkívül szerteágazó (volt). A rendszeres sport mellett magas színvonalon zenélt. Tagja volt annak az együttesnek, amely kísérte a gimnázium tanárai és diákjai által létrehozott, az eredeti szerzők által is dicsért István, a király produkciót. A fentieknek, valamint B. személyiségjegyeinek köszönhetően társai körében elismertségnek örvendett. Az osztályban elvégzett szociometriai felmérés alapján a társaság középpontjában állt, és minden bizonnyal oda került volna akkor is, ha a gimnázium teljes közössége vett volna részt a vizsgálatban.
B. az általános iskolából jeles körüli átlageredménnyel érkezett a gimnáziumba. A kezdetben szinte mindenkinél jelentkező tanulmányi átlagromlás nála tartósnak bizonyult. Nem bírta az általános iskolához képest megnövekedett tanulmányi tempót. Ennek több oka is lehetett. Az egyik nem nevezhető egyedinek: a tömegkommunikációs tagozat olyan mértékű pluszterhelést, munkát jelent a diákoknak (mind időben, mind energiában), amely sokuknál okozott, okoz gondot, elsősorban a tanulás terén. B-nél a rendszeres sport is bonyolította a helyzetet, elsősorban az időbeosztás miatt (a sport rendszeressége ugyan megszokott volt, a médiás munkák, feladatok viszont rendszertelenebbül érkeztek). További nehézséget jelentett az a személyiségjegy, amelyet B. tanárai nemes egyszerűséggel mérhetetlen lustaságnak neveztek. Ami az általános iskolában esetleg elég volt a jó tanulmányi átlaghoz (idő és energia ráfordításban), az a középiskolában kevésnek bizonyult. Ehhez társult a szétforgácsolódás a különböző színtereken. Mindezek következményeként egy idő után olyan tanulási és eredménydeficit keletkezett, amelyet aztán szinte végig görgetett maga előtt a gimnáziumi évek során (félévi bukások, gyenge átlagok formájában). Különösen a nyelvek és a reáltárgyak jelentettek nehézséget. A szülői háttér kapcsán meg kell említeni, hogy a gyenge tanulmányi eredmények ellenére végig támogató, segítő kapcsolat volt tapasztalható. A személyes tapasztalatom szerint, a szülők vágya, fő szempontja mindig az volt, hogy B. találja meg azt a területet, amely igazán érdekli, amelyben jól érzi magát, és ahol ki tudja teljesíteni a tehetségét. A gyengébb tanulmányi eredmények esetében az első kétségbeesés és szigor után a szülők a megoldásokat keresték (magántanár, különórák). Nagyon szimpatikus vonás volt számomra, hogy sosem merült fel a rossz jegyek estén valamely kedvenc tevékenységtől való eltiltás, mint fegyelmező eszköz, hanem a gyerek józan eszére és belátására bízva igyekeztek együtt javítani a helyzeten. Mondhatnám, felnőttként kezelték, felelősséget ruházva rá. Utolsó éves gimnazistaként (fiatal felnőttként) a fentiekben vázolt háttérrel B. fontos döntés elé érkezett, el kellett gondolkodnia az érettségi utáni éveken, azon, mivel szeretne foglakozni felnőtt életében. Saját bevallása szerint mindig a sport volt az, ami a legjobban érdekelte, ami a leginkább lekötötte, és amiben a legnagyobb tehetséget mutatta. Négy év alatt alaposan megismertük egymást, tisztában volt azzal, hogy milyen felkészítő munka folyik a testnevelés érettségikkel kapcsolatban (előző években többek között tőle is kértem segítséget például a hátúszás oktatásánál, demonstrátori szerepkörben). Szinte természetes volt, hogy az utolsó tanéve megkezdése előtt, a hagyományos augusztusi edzőtáborban megkérdezte a véleményemet a terveivel kapcsolatban (emelt testnevelés érettségi, felvételi a TF-re), és kérte a segítségemet. Az is természetes volt, hogy én nagy örömmel fogadtam ezt a megkeresést (korábban én magam is felajánlottam ezt a lehetőséget), mert a mozgásszeretete, a tehetsége, az egyénisége mind-mind ebbe az irányba vezette.
Egyéni fejlesztési terv CÉL: -
emelt szintű testnevelés érettségi (eredménye legalább 90%-os) sikeres felvételi a SOTE Testnevelési Karára (testnevelő-edző, vagy rekreáció szak)
IDŐTARTAM: - 2009. szeptember – 2010. június (10 hónap)
ERŐS OLDAL: A felkészítés, felkészülés során a motoros és az affektív képesség-háttér tehát sosem hiányzott (vagy ha igen, az inkább objektív okokból adódóan, alkalmanként kisebb sérülések hátráltatták a felkészülést). GYENGE TERÜLET: A legnehezebb problémát a kognitív oldal jelentette.
BEVONT SZAKEMBEREK, KOLLÉGÁK: -
biológia, fizika, történelem szakos kollégák a Ferencváros torna szakosztályának edzője (szakmai fogások bizonyos elemek tanításánál, és speciális szerek, talaj biztosítása miatt)
FEJLESZTENDŐ TERÜLETEK, KÉPESSÉGEK, KÉSZSÉGEK Fejlesztendő Feladatok Módszerek képességterül et Erős oldal: A már tanult technikák ismétlése, tömbösített gyakorlás (eredménye Motoros újak tanulása rövidtávon mutatkozik); terület: Feladat: a durva koordinációs szinttől eljutni a kreatív teljes (egy egységként gyakorolt készség), finomkoordinációs szintig (kognitív fázistól az részleges (az adott készség összetevőinek 1. Sportági asszociatív fázison át az autonóm fázisig) egymástól független gyakorlása) gyakorlás, technikák - gimnasztika: 64 ütemű szabadgyakorlat megtanulása vagy progresszív-részleges gyakorlás - atlétika: vágtafutó technika javítása, kislabdahajítás ötös (készség két részének összekapcsolása, lépésritmussal, flop magasugrás kimért nekifutásból majd egységként gyakorlása, és hozzáadva a - torna: előírt korlát- és talajgyakorlat megtanulása, következő részhez) szekrényugrás lebegőtámaszának emelése - röplabda: felsőnyitás nagy biztonsággal előre meghatározott célterületre - labdarúgás: labdaemelgetés váltott lábbal, labdavezetés irányváltoztatással, kapura lövések különböző technikákkal, ügyesebb és ügyetlenebb lábbal - A meglévő kreatív finomkoordinációs szint fenntartása, - önálló gyakorlás (tanári egyeztetés után 2. Biztos nehezített körülmények közötti gyakorlás (az autonóm a keretek önálló megszervezése) technikai fázisban fenntartani a készségszinteket, további - úszás és röplabda esetében az edzések és tudás motivációt találni a fejlődésre) a versenyek felhasználása, beépítése a - függeszkedés (súllyal, két kötélen, stb.) felkészülésbe - úszás (edzések, versenyek az éves edzéstervnek megfelelően) - küzdősport (grundbirkózás sokféle ellenféllel) - röplabda alapérintések (kosár- és alkarérintés csökkentett alátámasztási felületen, szűkített célterületre, mérkőzések) - atlétika (2000 m lefutása különböző fáradtsági szinten)
3. Motoros képessége k
Képességfejlesztés az alábbi területeken: - állóképesség (hosszú távú állóképesség az érettségi vizsganap terhelésére, középtávú állóképesség a
- az adott képességnek megfelelő edzéstervek - a gyakorlások során a finomkoordinációs
Időbeosztás és megjegyzések
Szeptembertől májusig heti 2X1,5 óra szakköri keretek között Megjegyzés: Második félévtől kezdődően (február) a heti két testnevelés órából az egyik felhasználható gyakorlásra (az anyag szabadon választható. Cél, hogy szembesüljön, belássa a gyengeségeit, elmaradásait. Azt kell a legtöbbet gyakorolni, ami a legkevésbé megy!)
Nagyrészt önálló időbeosztás (pl.: nagyszünet kihasználása függeszkedésre, birkózó partnerek szervezése az év során) DSE edzések (heti 2X2 óra, a második félévben az érettségi közeledtével csökkenő számban)
- reaktív, gyorserő és az egyszerű ingerre reagáló reakciógyorsaság fejlesztése kapcsolódva a felkészülési időszakokhoz
-
Gyenge oldal: Elméleti terület
-
-
középtávfutáshoz, rövidtávú állóképesség az egyes gyakorlatok végrehajtásához) általános erőfejlesztés reaktív erő fejlesztése (az ugrásokhoz) gyorserő (robbanékonyság) fejlesztése (dobások, torna akrobatikus elemek végrehajtásához) reakciógyorsaság fejlesztése (egyszerű: rajtokhoz, összetett: labdajátékokhoz) ízületi mozgékonyság (hajlékonyság) fejlesztése a testnevelés elméleti témaköreinek feldolgozása, megtanulása rendszerezési készség kialakítása (vázlatkészítés, áttekinthetőség) összefüggések, kapcsolódások felismerése, a terület interdiszciplináris voltának megértése (biológia, anatómia, élettan, sporttörténet, edzéselmélet, pszichológia, pedagógia, stb.) érdeklődés, motiváció, kitartás fejlesztése („állóképesség” a tanulásban is) előadás minősége, felelési stílus (szóbeli érettségi) figyelem a többi érettségi tárgyra, feladatra
(autonóm) szakaszban a „sok gyakorlatkevés pihenő” módszer alkalmazása - rendszeres stretching (minden edzés végén legalább 15 perc hosszan)
-
-
- a központilag előírt témakörök önálló kidolgozása három módon: 1. Esszészerűen leírva a megadott szakirodalmak és a saját jegyzet alapján (saját jegyzet: a szakkörök során elmondott tanári információk) 2. Vázlatkészítés az adott témakörből 3. A témakör kapcsolata a kedvenc sporttal - kiselőadás tartása egy-egy témakörhöz kapcsolódva, akár egyéb órákon is, egyeztetve kollégákkal (pl.: történelemókori és újkori olimpiák, fizikatörvényszerűségek a sportmozgásokban, biológia-izomműködés, stb.) - gyakorlati foglakozásokon, edzéseken gyakori utalás az elméleti háttérre (tanári és diák részről is) - beszélgetés
-
-
-
(atlétika: szeptember-november, illetve március-május, heti 2X; torna: december-március, heti 2X) összetett ingerre adott válaszgyorsaság fejlesztése kapcsolódva a labdajáték időszakhoz az érettségi előtti utolsó 12 hétben heti 2X súlyzós edzés és heti 2X állóképességi futó edzés szeptember-október: heti 1x45 perc elméleti foglakozás: előadás, beszélgetés, kérdések megvitatása, jegyzetkészítés – főleg a tanár szerepel november-február: heti 1x45 perc elméleti foglalkozás: minden hétre egy témakör kidolgozása – főleg a diák szerepel március- érettségi ideje: beszámolók, próbafeleletek
ELLENŐRZÉS: - Az őszi és a tavaszi szünetben (október vége) a készültségi szintnek megfelelő „próba érettségi”, az igazi érettségi vizsga menetrendjének megfelelően (gyakorlati feladatsor, majd szóbeli felelet egy szabadon választott témából, tavasszal tételhúzás után). - Márciustól folyamatos szóbeli feleletek. - A mérhető vizsgarészekből felmérés szeptember elején, október végén, január közepén, április közepén (atlétika: magasugrás, kislabdahajítás, 60 m, 2000 m; függeszkedés időre; labdarúgás: labdaemelgetés; röplabda: alapérintés számok, nyitás)
A FEJLESZTÉSI FOLYAMAT ÉRTÉKELÉSE, EREDMÉNYEK B. felkészülése, felkészítése összességében jól sikerült. A kitűzött célt sikerült elérni. A tervezett 90 %os szintet felülmúlva 91 % lett a végső teljesítménye. A gyakorlati vizsgán az elérhető 100 pontból 89 pontot szerzett, a következő bontásban: Atlétika: 25/19 Torna: 20/19 Úszás: 10/10 Küzdősport: 10/10 Gimnasztika: 10/10 Labdajátékok: 25/21 A gyakorlati vizsga eredményét nagyban befolyásolta, hogy nem sokkal a gyakorlati érettségi előtt, áprilisban B. bokasérülést szenvedett iskolai foci közben (bokaficam). A sérülés nem bizonyult komolynak, de jellegéből adódóan két hét kihagyást eredményezett a felkészülésben, és a gyógyulás után is érzékeny maradt. Az utolsó időszak felkészülését ezért némiképp meg kellett változtatni: az ugró és futó feladatokat teljesen kiiktattuk a programból, bízva az addigi időszak munkájában. A fájdalommentes időszakban pedig technikajavító gyakorlatokat végeztünk a lehetőségekhez képest könnyített körülmények között. A sérülés előtti állapotból kiindulva, ha nincs a bokafájdalom, jóval kevesebb pontot veszített volna a gyakorlati érettségin (atlétikában a sprintszámban, 2000 méteren és magasugrásban veszített pontokat, tornában a szekrényugrásban, labdajátékban pedig a labdarúgásban). A gyakorlati vizsga a várthoz képest könnyebben ment. Hamar kiderült, hogy a vizsgahelyzet jó hatással volt B. teljesítőkészségére (fájdalomtűrés, jó teljesítmény a bizonytalanabb pontokon). Hozzájárultak a sikerhez az objektív körülmények is: ideális időjárás, szerencsés csoportbeosztás a sportágak sorrendjénél (atlétika az elején, úszás a végén).
A szóbeli vizsgán az elérhető 50 pontból 48 pontot szerzett. A, tétel: 40/38 B, tétel: 10/10 A legnagyobb fejlődést ezen a területen értük el, bár kétségkívül könnyebb volt rávenni B-t a tanulásra olyan téren, amely az érdeklődési körébe esett. A vizsga során a tárgyi tudása tökéletes volt, pontlevonást az előadás stílusa, minősége eredményezett.
Az elméleti felkészülés során fontos szempont volt a fokozatosság. Kezdetben a témakörök kidolgozása volt csak a feladat, megtanulás nélkül. Kértem, hogy az éppen aktuális kidolgozás végén mindig írjon egy-két kérdést (még akkor is, ha egyébként minden érthetőnek, világosnak tűnt a munka során). A jó kérdésfeltevés mindig nagy lépés az „értő” tanulás felé. További hasznos módszernek bizonyult a gyakori beszélgetés az szóbeli érettségivel kapcsolatos dolgokról (pl: az országos úszó diákolimpiára utazva a vonaton, vagy edzésen, mozgás közben egy mozdulathoz, technikához, taktikához kapcsolódva). A siker kulcsát egyértelműen a motiváltságban látom.
ÖSSZEGZŐ GONDOLATOK A kétszintű érettségik bevezetése óta a Szent László Gimnázium diákjai közül sokan választották a testnevelés érettségit közép vagy emelt szinten. A felkészítésre a testnevelők az elejétől komoly gondot fordítottak. Ahogy nőtt az érettségizők száma, úgy kellett a felkészítőknek is egyre tudatosabban, rendszerbe foglalva megtervezni a felkészítést. A legnehezebb feladat a különböző képesség- és készségszinten lévő diákok egyéni fejlesztését, segítését megoldani. B. felkészítése során komoly tapasztalatokat szerezhettem abban, hogy egy kifejezetten tehetséges tanuló, mennyi segítséget igényel, illetve milyen arányt képviselhet az önálló munka, lehetőséget teremtve ezzel a csoport gyengébb tagjai felé irányuló nagyobb figyelemnek. Itt használtam először tudatosan a tanárkollégáim segítségét. Ebben a konkrét esetben az érdeklődés erősítésére, az elméleti anyag érdekesebbé tételére. Azóta szívesen alkalmazom ezt a módszert, általa magam is fejlődök elméleti téren. B. az érettségivel párhuzamosan sikeresen felvételizett a SOTE Testnevelés Karára (TF), rekreáció szakra. Az egyetemen a gyakorlati résszel nincs gondja, ami nehézséget okoz számára, akárcsak a gimnáziumban, az elméleti tárgyak (anatómia, élettan, biokémia). A nehézségek ellenére úgy érzi megtalálta a helyét, a három éves alapképzés után jelentkezik a mesterképzésre, és minden bizonnyal a testnevelés, sport területén fog a későbbiekben elhelyezkedni. Gimnáziumunkba rendszeresen visszajár, gyakran segít az aktuális érettségi előkészítő csoportomnál. Remek érzés, hogy a volt diákomra már szinte kollégaként tekinthetek.
