Dr. Biróné Udvari Katalin* (A) JÓ PAP (IS) HOLTIG TANUL – HÁT MÉG A TANÁR! A BGF KVIFK Idegen Nyelvi Intézete által szervezett idegen nyelvi szakmai-módszertani tanártovábbképzés tapasztalatai
A rendszerváltás óta Magyarországon, akárcsak a régió többi országában, nagy horderejő alapvetı változások mentek végbe az élet minden területén. Alapjaiban változott meg a munkaadók, munkavállalók, azaz a munkaerıpiac és a tudás viszonya. A minden egyéb attributum nélküli tudás, a megszerzett diploma önmagában és automatikusan nem jogosít fel semmiféle munkahelyre, konkrét munkavégzési lehetıségre. A tudásnak korszerőnek, naprakésznek és piacképesnek, azaz értékesíthetınek kell lennie. Korszerő, naprakész tudásra pedig csak az ismeretek állandó megújításával és bıvítésével, új kompetenciák elsajátításával lehet szert tenni. A modern munkavállalóknak tehát alkalmazkodniuk kell a munkaadók diktálta igényekhez és elvárásokhoz. A munkavállalókat az oktatási intézményekben készítik fel jövıbeni szerepükre. Ezért elengedhetetlenül fontos e három szférának az összehangolása, az összefüggések permanens értékelése, s ha szükséges átértékelése, hiszen az oktatás feladata piacképes munkaerı képzése. A változások tükrében és tempójának megfelelıen szükségletelemzést kell végezni, hiszen csak a valós szükségletek felmérése után képes az oktatás alapvetı feladatának megfelelni. Tekintsük át, hogy melyek korunk azon fı jellemzıi, amelyek bizonyos értelemben meghatározzák a közösségi és egyéni létet is! Minden kornak megvannak a maga divatos kulcsszavai. Mai életünknek alapvetıen a következı fogalmak szabnak irányt : posztindusztriális társadalom, információs társadalom, globalizáció, interés multikulturalitás, tudásalapú társadalom, egész életen át tartó tanulás, e-learning. Az ezekben a kifejezésekben rejlı tartalmak létünk minden szintjén és minden szférájában elıtérbe kerülnek. Ez alól nem jelent kivételt az iskola, az oktatás, ezen belül az oktatás-tanulás folyamatának meghatározó tényezıje, a tanár sem. De milyen irányú változásokra utalnak a fent említett fogalmak? A posztindusztriális társadalomban a közvetlen anyagi termelés a 21. század elején már egyre inkább a perifériára szorul, s ez az e folyamatokban résztvevık számarányának megváltozását jelenti. Az 1970-es években a munkavállalóknak még kb. 25%-a vett részt a közvetlen termelımunkában, ez a szám ma mindössze 5-10% körül mozog, s a század elsı harmadának végére várhatóan 2%-ra fog csökkenni. A közvetlen termelımunkát végzık más gazdasági szektorokban fognak megjelenni: a munkaerı növekvı hányadát a kereskedelem, a szolgáltatóipar és várhatóan legnagyobb arányban az információs ágazatok fogják alkalmazni. Az információs társadalom fogalmán azt kell érteni, hogy az informatika, az információtermelés és -fogyasztás mindenféle gazdasági-társadalmi tevékenységben társadalmi méretekben válik meghatározóvá. Ez azt jelenti, hogy az informatikai szakemberek iránti igény növekedésén kívül a hagyományos szakmák is rohamosan és gyökeresen megváltozhatnak, amennyiben információtechnológiai ismeretekkel bıvülnek.
*
BGF Idegen Nyelvi és Kommunikációs Intézet, Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Fıiskolai Kari Idegen Nyelvi Tanszék, tanszékvezetı-helyettes, fıiskolai docens. A jelen cikk a BGF-en a Magyar Tudomány Napja tiszteletére 2004. november 4–5-én tartott konferencián elhangzott elıadás szerkesztett változata.
16
DR. BIRÓNÉ UDVARI K.: (A) JÓ PAP (IS) HOLTIG TANUL … A globalizáció megvalósulását az információtechnológia fejlıdése gyorsította fel, illetve teljesítette ki. Bármilyen egymásnak ellentmondóan vélekednek is neves szakemberek a globalizációs folyamat létjogosultságáról és hatásairól, tényként kell elfogadni, hogy a globalizáció mára már gazdasági-társadalmi szükségszerőséggé vált. Az internetes lehetıségek felgyorsítják a gazdasági folyamatokat, ezáltal még jobban kiélezıdik a verseny, valamint átalakul a gazdaság színtere is: megszőnnek a határok. Ez érvényes magára a gazdasági tevékenységre és a munkaerıre is: a munkaerıpiac is globalizálódik, a munkaerı nem az otthoni, a nemzeti, hanem a nemzetközi, globális munkaerıpiacon versenyez. Hogy a megfelelı szaktudással rendelkezı munkaerı bekerülhessen a nemzetközi munkaerıpiacra és ott meg tudja állni a helyét, rendelkeznie kell használható, piacképes szakmai nyelvhasználati idegennyelv-ismerettel is. Ezt az igényt Magyarország európai uniós tagsága méginkább fokozza, hiszen a magyar munkavállaló számára uniós polgárként olyan lehetıségek nyílnak meg, amelyek korábban csak kevesek számára voltak elérhetık. A multikulturalizmus ... kölcsönös együttélést és megértést jelent egyazon társadalomban élı különbözı kultúrák között (MIHÁLY, 2001), azaz egy ország határain belül az ott élı népek, népcsoportok többségi és kisebbségi viszonyai vonatkozásában nyer értelmezést. Az interkulturalitás ezzel szemben a különbözı társadalmakban, a hivatalos országhatárok által jól elkülöníthetı országok kultúrái közötti kölcsönös megértést és e kultúrák (békés) egymás mellett élését, esetenként egymáshoz való közeledését jelenti a saját és más népcsoport kulturális jellemzıinek ismeretében. Mai globalizált világunkban nincs értelme szigorúan különválasztani a két fogalmat. Érdemes kitágítani a multikulturalizmus fogalmát, s az interkulturalitást e kibıvített fogalom egyik fokaként kezelni. Különbözı tanulási folyamatok során – és ebben kiemelt szerep jut a nyelvtanulásnak – kulturális ismeretekre teszünk szert nem csak a saját, nemzeti kultúránkat, hanem más népekét illetıen is. Sıt, egy idegen nyelv (pl. angol, német, spanyol, stb.) tanulása során több kultúrával is megismerkedik a nyelvtanuló, hiszen az illetı nyelveket igen eltérı kultúrájú, egymástól fizikailag is nagy távolságra található országokban használják. Több nyelv tanulása és ezáltal több kultúra megismerése nyitottabbá teszi az embereket egymás iránt, valamint eligazodási alapot, tájékozódási képességet nyújt, ha valamilyen okból (például munkavállalás) hosszabb-rövidebb idıre valaki saját kulturális környezetének egy másikra való felcserélésére kényszerül. A tudásalapú társadalom kifejezés a gazdaság fı erıforrására utal, amelyet folyamatosan biztosítani kell. A tanulás ösztönzése ebbıl következıen gazdasági beruházás is, amelybıl az egyénnek és az államnak egyaránt ki kell vennie a részét. A tudás fenntartásának és állandó megújításának igényébıl következik, hogy a megszerzett szaktudás gyorsan és permanensen leértékelıdik, ugyanakkor a korszerő szaktudás bármikori megszerzésének képessége felértékelıdik. A tudásalapú társadalom és az egész életen át tartó tanulás gondolata ezen a ponton szorosan összefügg. A permanens továbbképzés, az új és állandóan megújuló ismeretek elsajátítása szükségszerőséggé vált, mivel csak az állandóan karbantartott tudás eredményezheti azt, hogy a munkavállaló a munkaerıpiacon fel tudja venni a versenyt a többiekkel, hogy bekerüljön a munkaerıpiacra, illetve hogy ne essen ki a munka folyamatából. A fentiek alapján összegezve elmondhatjuk, hogy korunkban a korszerő, naprakész tudás, a tanulás, amely élethosszig tart, egyre inkább felértékelıdik. Az elavult, korszerőtlen szinten megrekedt tudásnak a mai gazdasági körülmények között nincsen piaci értéke, nem konvertálható. A szakmai tudás bıvítésének és megújításának igénye fokozottan merül fel az oktatási folyamat kulcsszereplıjével, a tanárral kapcsolatban. Korszerő, értékesíthetı tudást csak úgy képes átadni tanítványainak, ha önmaga is birtokában van ezeknek az ismereteknek. Ennek fényében született meg a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény, amely többek között kötelezıvé teszi a pedagógusok számára azt, hogy rendszeresen megújítsák szakmai tudásukat. A közoktatási törvény 19. §-ának 8. bekezdése értelmében a tanároknak hét évenként (összesen 120 órában) akkreditált továbbképzések keretében kell megújítaniuk és bıvíteniük szakmai-pedagógiai ismereteiket. Az Országos Pedagógustovábbképzési Jegyzékben szerepelnek azok a tanfolyamszerő akkreditált képzések, amelyekbıl a tanárok választhatnak, hiszen ezeket és (szakképesítéseken kívül) csak ezeket számítják be a kötelezı 120 órába.
17
K Ü L K E R E S K E D E L M I F İ I S K O L AI F Ü Z E T E K , 1 4 . A szakmai képzés, továbbképzés, átképzés különbözı keretek között történhet (iskolarendszerő és iskolarendszeren kívüli, nyitott és távoktatás). De bármelyik formát is tekintjük, a korszerő ismeretek közvetítésének és elsajátításának ma már elengedhetetlen eszköze a világháló. Az e-oktatás (eeducation), méginkább az e-tanulás (e-learning) kulcs a tudásalapú, tanuló társadalomhoz. Ennek tárgyi feltételeit (számítógép, megfizethetı internet-használat) köz- és felsıoktatási, de társadalmi szinten is meg kell teremteni, s ebben az államnak jelentıs szerepet kell vállalnia. A magyar állam, ezen belül az oktatási tárca igyekszik megfelelni ennek a kihívásnak is (Sulinet program). 1999-ben a fent vázolt társadalmi közegben a konkrét igények és szükségszerő elvárások feltérképezése után dolgozta ki a BGF KVIFK (akkoriban még Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Fıiskola) Idegen Nyelvi Intézete az idegen nyelvi szakmai-módszertani tanártovábbképzés koncepcióját és programját. A szakközépiskolákban dolgozó nyelvtanárok nagy részének az oktatás egy bizonyos szintjén ugyanis gazdasági szaknyelvet kell tanítania anélkül, hogy erre bármilyen felkészítést kapna. Az idegen nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári diploma megszerzéséhez elegendı (volt) a nyelvészet és irodalom, valamint a metodika szaknyelvének elsajátítása. Mára már egy kicsit változott a helyzet. Ugyan átfogó szaknyelvi vagy szakmai nyelvhasználatot megcélzó tanárképzésrıl nem beszélhetünk, de több intézményben (Veszprémi Egyetem Angol Nyelv és Irodalom Tanszék, bizonyos speciális kollégiumok pl. az ELTE BTK-n, a Corvinus Egyetemen) folytatnak ilyen jellegő kurzusokat. Egyéb tanárképzı szakokon ritkán fordul elı szaknyelvi képzés szaktanárok számára. Ennek egyik régi és sikeres példája az ELTE TTK Idegen Nyelvi Központjában közel két évtizede folyó ún. szaktanárképzés, melynek keretében a szaktanulmányokkal párhuzamosan folyik a hallgató szakjának megfelelı szaknyelvi képzés, kiegészítve idegen nyelvi módszertani ismeretekkel és szakmai gyakorlattal. Ennek a képzésnek azonban más a célja: az itt végzett tanárok a két tanítási nyelvő ill. nemzetiségi (közép)iskolákban fognak tudni természettudományos tantárgyakat oktatni idegen nyelven. Ehhez pedig felesleges nyelvészeti és szaknyelvoktatási-módszertani ismeretekkel terhelni a hallgatókat. Éppen elég, ha a szakmai ismereteken kívül a szakmódszertant sajátítják el idegen nyelven. A BGF Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Fıiskolai karán folyik tanárképzés is. A tanárszakos hallgatók a fı szakjukon belül az alsóbb évfolyamokon tanulnak szaknyelvet, ebbıl vizsgáznak is, pedagógiai tanulmányaiknak azonban ez természetesen nem képezi részét. A rendszerváltást követı évtizedben több kutatás tőzte ki célul az idegennyelv-tudással kapcsolatos elvárások felmérését, elsısorban a munkáltatói oldal szemszögébıl. 1999-2000-ben az Országos Kiemeléső Társadalomkutatási Közalapítvány támogatásával készült egy a nyelvtudás és a munkaerıpiac kapcsolatát vizsgáló kérdıíves felmérés négy dél-dunántúli megyében (FÓRIS, 2004). Az idegen nyelvek ismeretének és alkalmazásának módjáról és szükségességérıl kérdezték meg a munkáltatókat, valamint a munkavállalókat, akik mindennapi munkájuk során alkalmazzák nyelvismereteiket. A vizsgálat egyik csoportját az ipari, kereskedelmi vállalkozások, szolgáltató intézmények képezték. A vállalkozásoktól nyert adatok alapján megállapítható, hogy a cégvezetık elvárják és igénylik azt, hogy akik valamilyen szakirányú diplomával rendelkeznek legalább középfokú szinten beszéljenek egy idegen nyelvet. A kiválasztott intézmények másik csoportját a középiskolák képezték, amelyek igazgatóit és nyelvtanárait kérdezték meg a nyelvi diploma gyakorlati értékének vizsgálata céljából. A vizsgálatban résztvevı iskolák adataiból kitőnik az angol és a német nyelv kiemelt szerepe, a harmadik a francia az angolhoz és a némethez mérten feleakkora elıfordulással, majd ezt követi a latin, az olasz és a spanyol. Szinte teljesen hiányzik az orosz, valamint a régió egyéb nyelvei mint például szerb, szlovén, bolgár, ukrán. A felmérés vizsgálta a nyelvi diplomák szakpárosítását, valamint a szakpárosítások értékelését is. Kiderült, hogy mind az igazgatók, mind a tanárok a nyelv-természettudomány szakot értékelték a legtöbbre, legkevesebbre pedig az egy idegennyelv-szakot. Az értékelésekbıl világosan kitőnik, hogy a nemzetközileg mobil munkavállaló képzésében egyre nagyobb szerepet szánnak a szakmai tudáshoz kapcsolódó idegennyelv-ismeretnek. Ehhez pedig többoldalúan felkészült idegennyelv- és szaktanárokra van szükség. A felmérés során megkérdezték, hogy milyen formában tartanák hasznosnak a taná18
DR. BIRÓNÉ UDVARI K.: (A) JÓ PAP (IS) HOLTIG TANUL … rok nyelvi továbbképzését. A tanárok és az igazgatók véleménye ezen a ponton eltérést mutatott: a nyelvtanárok elsısorban a saját szakon történı továbbképzést üdvözlik, ezt követi a nyelvtanár szaknyelvi továbbképzése, majd a szaktanár nyelvi továbbképzése. Az igazgatók ezzel szemben sorrendben a szaktanár nyelvi továbbképzését, majd a továbbképzést saját szakon, végül pedig a nyelvtanár szaknyelvi továbbképzését tartják a leghasznosabbnak. Megállapítható tehát, hogy igény van a nyelvtanárok egyéb szakmai tudással megtámogatott speciális szaknyelvtudására. Ha pedig a nyelvtanárnak az addigiakhoz képest új feladatokat kell ellátnia, akkor erre fel kell készülnie. Szakmailag dilettantizmusra vall azt állítani, hogy néhány témába vágó újságcikk, esetleg a napi sajtó követése elegendı ahhoz, hogy remekül tanítsunk szaknyelvet, szakmai nyelvhasználatot. A szaknyelv oktatásának módszertana is különbözik némileg az általános nyelvétıl, nem beszélve az idegen nyelvi szakmai nyelvhasználati kompetenciák mérésérıl. Ezeknek a hiányoknak a pótlására és a jogos igények kielégítésére született meg továbbképzési programunk. Az 1999-ben akkreditált tanártovábbképzési program (kidolgozták: DR. BERÉNYI PÁLNÉ, DR. JÓNÁS FRIGYESNÉ és KOVÁTSNÉ LOCH ÁGNES) keretében immár ötödik éve szervez az Idegen Nyelvi Intézet (tanfolyamszervezı: DR. BIRÓNÉ UDVARI KATALIN) továbbképzést nyelvtanárok részére. A kurzusra fıként közgazdasági, kereskedelmi és vendéglátóipari szakközépiskolában, elvétve gimnáziumban és nyelviskolákban dolgozó tanárok jelentkeznek. A motiváció különbözı: a legtöbben (különösen jellemzı volt ez az elsı idıben) azért jelentkeznek, mert valahol teljesíteni kell a 120 órát, s ez a tanfolyam legalább várhatóan segíteni fogja a munkájukat. Hogy az indoklás késıbb, a második, harmadik tanfolyamra való jelentkezéskor már megváltozott, a továbbképzés színvonalának és hasznosságának is köszönhetı. Nem egy kolléga a 120 órás teljesítésen túl is jelentkezett a továbbképzésre, vállalva annak esetleges anyagi vonzatát is, mivel úgy érezte, hogy hasznos ismeretekhez jut, amelyeket az itt kapott tanítási anyagokkal együtt fel tud használni munkája során. 1. 2. 3. 4.
A program négy modulból áll (összesen 120 óra - 30 óra/modul): Gazdasági alapismeretek idegen nyelven Szaknyelvi ismeretek az idegenforgalom, vendéglátás és üzleti szakterületeken A szaknyelvoktatás módszertana Mérés, értékelés, vizsgáztatás. (Ez a modul 2003 tavaszáig tulajdonképpen a javarészt a BGF Nyelvvizsga és Továbbképzı Központ által szervezett és megtartott vizsgáztató alapképzést jelentette. 2003 ıszétıl a vizsgáztató alapképzés és a kifejezett tanártovábbképzés kettévált, a programunknak megfelelı tanszéki szervezéső modul keretében a mérés, értékelés, vizsgáztatás általános problematikájával foglalkozunk.)
2003 ıszén az (újfajta) Mérés, értékelés, vizsgáztatás modult szerveztük meg angol és német nyelven. (A francia nyelvő továbbképzésre sajnos az elsı két tanfolyam óta nincs elegendı jelentkezı.) Egy sikeres pályázatunk következtében 2003 májusában felvették programunk 4. modulját a Tempus Közalapítvány által kiírt Világ - Nyelv programban Mértékelés néven összefogott programok listájára. Ennek következtében fejenként 30000 Ft támogatást nyerhetnek el a tanfolyamunkra jelentkezı tanárok. A 2003/2004-es tanév elsı félévére két németes résztvevı kapott támogatást. 1999 ısze óta összesen kb. 650 kolléga (a nem vizsgáztató továbbképzésen kb. 250 fı) vett részt programunkon, közülük többen több modult is sikeresen elvégeztek. A modulok, bár egymásra épülnek, külön is, más sorrendben is elvégezhetık. Az ideális persze az, ha valaki az adott sorrendben, lehetıleg idıkihagyás nélkül, egymás utáni félévekben végzi el a modulokat. Minden kontaktóra szombaton van, ami egyrészt kedvezı, hiszen a munkabeosztást nem befolyásolja, másrészt viszont a tanár amúgy sem sok szabadidejébıl vesz el. A szombat tőnik évek óta a legjobb megoldásnak, az iskolaigazgatók nagy megelégedésére, hiszen így nincs gondjuk az órarend esetleges átszervezésével. Egy félévben általában két modult hirdetünk meg, bár elıfordul, hogy kellı jelentkezıi létszám hiányában csak az egyiket sikerül megszervezni. Általában egyszerre mindenki csak egy modult végez, de vannak kivételek. Ez azért lehetséges, mert a különbözı modulokat azonos féléven belül egyhetes különbséggel szervezzük. Eddig a résztvevı kollégáknak a teljesítési kritériumrendszerünknek 19
K Ü L K E R E S K E D E L M I F İ I S K O L AI F Ü Z E T E K , 1 4 . megfelelıen a kontaktórák közti idıszakra otthon elkészítendı feladatokat kellett megoldaniuk és határidıre beküldeniük a konzulensnek, aki általában azonos volt a továbbképzést vezetı tanárral. Ez a rendszer a 2004/2005-ös tanévtıl az új akkreditációs követelményeknek megfelelıen módosulni fog, ami több kontaktórát, irányított egyéni munkát és kevesebb otthon teljesítendı házi feladatot jelent. A jelenlegi rendszer szerint egy modul 30 kontaktórából áll, ennek körülbelül a felét szánjuk irányított önálló munkára. A kontaktórák elıadásokból és a témákhoz kapcsolódó gyakorlatokból, valamint mőhelymunkából épülnek fel. Az elıadásokon a résztvevık mindig kézhez kapnak egy elıadásvázlatot, amelyet az elıadás folyamán saját jegyzeteikkel, megjegyzéseikkel, kérdéseikkel kiegészíthetnek. Nagyon fontos tapasztalat, hogy az elıadásvázlatot az elıadás elıtt osztjuk ki, ez ugyanis sokat segít az amúgy sem könnyő, ráadásul idegen nyelven elhangzó szakmai anyag nyomon követésében és megértésében. A résztvevı kollégák nyelvi felkészültsége általában jó, gyakran kiváló. Ami nehézséget okoz számukra, az a szakmai szókincs és a szakmai ismeretek, amelyek egy-két kivételtıl eltekintve legtöbbjüknél hiányoznak anyanyelven is. Ez persze természetes, s a foglalkozások során a szaknyelvi jellemzıkön kívül sor kerül alapvetı szakmai ismeretek közvetítésére is, természetesen idegen nyelven. A szakmai tudnivalók elsajátítása nem minden nehézség nélkül való, de „enyhítı körülményként” a stressz oldására tudatosítjuk a résztvevıkben, hogy a tanulóknak nem tılük kell megtanulniuk a szakmát, de nekik, mint szakmai anyag keretében szaknyelvet oktatóknak valamennyire tisztában kell lenniük a tartalommal, amelyrıl beszélnek, olvasnak. Ez utóbbi kérdés egyébként, azaz hogy mennyire legyen szakmabeli a nyelvtanító tanár az idegen nyelvi szaknyelvtanítás egyik alapvetı dilemmája. A fent említett ismereteket az elsı két modulban sajátíthatják el a résztvevık. Az elsı 30 óra általános gazdasági alapismeretekrıl, Magyarország és a célországok gazdaságáról, a vállalat mőködésérıl, az Európai Unióról, az unió és Magyarország kapcsolatáról szól. Célja, hogy a nyelvtanárok meglévı gazdasági ismereteit rendszerezze, kiegészítse és olyan gazdasági háttérismereteket nyújtson, melynek birtokában a tanár képes eligazodni a gazdasági élet aktuális kérdéseiben és megfelelı biztonsággal tudja felvállalni a szaknyelv oktatását. Nem cél a szakmában való túlzott elmélyedés, minden szakmai-technikai részlet aprólékos nyelvi megfeleltetése. Különösen nagy hangsúlyt kapott és kap az állandóan aktualizált és aktualizálandó ismeretanyag az unióról, az unió történetérıl, Magyarország és az Európai Unió kapcsolatáról, a bıvítés feltételeirıl, az euró magyarországi bevezetésének feltételeirıl, várható idıpontjáról. Ehhez kapcsolódóan hangzik el egy elıadás a kulturális különbségekrıl, a kultúraközi kommunikációról. Többéves továbbképzı tapasztalatom alapján a nyelvtanárok érdeklıdéssel követik nyomon az unió és Magyarország kapcsolatának alakulását, s a problémákról naprakész információkkal rendelkeznek. Ezt a modult a tanfolyam végén elkészített vélemények alapján többségében tartalmilag nehéznek találják. Késıbb azonban, amikor a tanítási gyakorlatukba beépíthetik ezeket az anyagrészeket, szinte egy az egyben fel tudják használni az itt kapott feladatlapokat, a beadandó feladatként önálló munkában készített szöveggyőjteményeket és tananyag-csomagokat. (Erre vonatkozó adatok a több modulon részt vett „törzstagoktól” származnak.) A beadott feladatokat a konzulens tanár írásban részletesen véleményezi, javaslatait mellékeli. (Ez általános szabály a továbbképzı és konzulens tanáraink számára.) A beadott feladatokat értékeljük. Minden feladatnak legalább elfogadható minısítést kell kapnia ahhoz, hogy a résztvevı megkapja a tanúsítványt a tanfolyam elvégzésérıl. A második modulban a szaknyelvvel, szaknyelvi jellemzıkkel foglalkozunk szakterületenként, azaz az üzleti, illetve a vendéglátóipari és idegenforgalmi szaknyelv szakszókincsét, strukturális jellemzıit, sajátosságait vizsgáljuk az általános nyelvvel történı összehasonlításban, írásbeli és szóbeli autentikus szövegek alapján. Sort kerítünk a különbözı új szövegfajták vizsgálatára is. Elegendı jelentkezı esetén szakonként külön csoportokat indítunk, közös csoport esetén pedig egyéni vagy pármunkában mindenki a saját szakmai profiljának megfelelı szövegeken dolgozik. Ebben a modulban szakszógyőjteményt, szöveggyőjteményt és tananyag-csomagot kell a teljesítéshez elkészíteni. Ezt a modult nagyon hasznosnak tartják, sokan ezzel akarják kezdeni a továbbképzési programot, mert úgy vélik, hogy itt tesznek szert olyan ismeretekre a szaknyelvvel kapcsolatban, amelyet az óráikon azonnal konvertálni tudnak. A visszajelzések alapján a modul sikeres és nagyon hasznos. 20
DR. BIRÓNÉ UDVARI K.: (A) JÓ PAP (IS) HOLTIG TANUL … A harmadik modul témája a szaknyelvtanítás módszertana. Érdekes, hogy e téma iránt a vártnál sokkal kevesebben érdeklıdnek. Ennek több oka lehetséges. Az egyik, hogy országszerte meglehetısen sok álatalános módszertani továbbképzés létezik nyelvtanárok számára, amelyeken az alapvetı általános módszertani ismeretek áttekintése mellett korszerő, újonnan kikísérletezett módszerekkel ismerkedhetnek a nyelvtanárok. A másik ok, amely feltételezhetıen az alacsonyabb jelentkezıi létszámot indokolja az, hogy a nyelvtanárok általában elégségesnek tartják általános módszertani ismereteiket ahhoz, hogy sikeresen tudjanak szaknyelvet tanítani, azaz nem tudatos bennük a két terület közötti különbség. Ebben a harminc órában éppen ezt a tévhitet próbáljuk eloszlatni. A klasszikus nyelvtanítási irányzatok, módszerek rövid kritikai áttekintése után mőhelymunka formájában sok gyakorlattal kiegészítve tárgyaljuk a különbözı szaknyelvi kompetenciák elsajátíttatásának legcélravezetıbb módszereit. A tanítási-tanulási folyamatnak elengedhetetlen részét képezi az állandó értékelés. Ebben a harminc órában szó esik a folyamat közbeni mérési, értékelési lehetıségekrıl, ezek szabályairól, hasznosságáról a tanulási, illetve a tanítási folyamat szempontjából. A résztvevıknek bizonyos módszereket saját tanítványaikon ki kell próbálniuk, feladatokat kell készíteniük meghatározott mérési céllal, ezt ki kell próbálniuk, majd az eredmény értékelésével és a levont következtetésekkel együtt egy kisebb tanulmányban a tanfolyamvezetınek értékelésre be kell nyújtaniuk. Ez komplex feladat, sok és körültekintı munkát igényel, de a visszajelzésekbıl ítélve hasznos. Minden résztvevıben tudatosul, hogy az eddig sokszor „hasra ütéssel” készített és értékelt feladatok helyett sokkal többet érnek a lépesenként tudatosan átgondolt és megtervezett gyakorlásra vagy mérésre szánt feladatsorok még akkor is, ha ez a tanártól jelentısen több energiát igényel. A kurzus résztvevıi egyébként leginkább azt élvezték, amikor saját tapasztalataikat, ötleteiket mondhatták el, tehették közkinccsé, s azt hiszem, a mőhelymunka feldolgozási forma erre maximálisan módot is ad. A résztvevık véleménye szerint sokat tanultak egymástól is. A tanulmány elején szó esett arról, hogy bármelyik tanulási formát is tekintjük, manapság a képzésnek vagy továbbképzésnek, a korszerő ismeretek közvetítésének és elsajátításának elengedhetetlen eszköze a világháló. Az internet használata, ha nem is kizárólagosan, de kulcs a tudásalapú, tanuló társadalomhoz. Ezért ebbe a modulba beiktattunk egy rövid számítógépes tanfolyamrészt, ahol egy informatikus és egy évek óta számítógépes kutatásokkal is foglalkozó nyelvtanár kolléga igen célratörıen, a gyakorlati szempontokat szem elıtt tartva ismerteti meg a résztvevıket a világháló használatával. Megmutatják azoknak a helyeknek az elérési módjait, amelyek oktatási és továbbképzési szempontból relevánsak lehetnek a nyelvtanárok számára. Ennek a tanfolyamrésznek a megszervezése, a tanítandó anyag összeállítása nagy szakértelmet és körültekintést igényel. A résztvevık ismeretei ugyanis ezen a téren jelentısen különböz(het)nek egymástól. Általában a középmezıny a jellemzı, azaz a legtöbb kolléga szövegszerkesztésre tudja használni a számítógépet, tud e-mailezni. A visszajelzések szerint a két kollégánk kiválóan oldotta meg ezt a nehéz feladatot: a résztvevık elégedettek voltak a differenciált ismeretközvetítéssel és a személyre szabott gyakorlási lehetıséggel. A negyedik Mérés, értékelés, vizsgáztatás címő modul a 2003 ıszén megtartott tanfolyam kivételével tulajdonképpen idegen nyelvi szaknyelvi vizsgáztató képzés volt, amely képzés sikeres elvégzése és a követelmények teljesítése után a nyelvtanár a BGF Nyelvvizsga- és Továbbképzı Központjának hivatalos vizsgáztatójává vált. Ez a modul kizárólag ennek a nyelvvizsgaközpontnak a vizsgáival, vizsgakövetelményeivel foglalkozott, azaz az ezen a szaknyelvi vizsgán adható összes feladattípus elkészítési szempontjaival, szabályaival, a vizsgáztatás pszichológiájával és módszertanával, mérési és értékelési kritériumaival ismertette meg a résztvevıket. Kissé más jellegő és egészen más célú a 2003 ıszétıl szervezett Mérés, értékelés vizsgáztatás címet viselı tanfolyamunk. A résztvevık elıadások keretében megismerkednek az idegen nyelvi mérésértékelés témakörrel, magával a problémával, a mérési módszerekkel, a Közös Európai Referenciakerettel, a szintezés problematikájával, a 2005-tıl bevezetésre kerülı újfajta idegen nyelvi érettségi követelményrendszerével, valamint a gyakorlatban is kipróbálhatnak ilyen jellegő feladatokat. Egyértelmően megkülönböztetjük a folyamatközi mérés-értékelés, valamint a kimeneti mérés-értékelés célját, szempontjait, módszereit. A gyakorlatokon és a beadandó feladatokon ezt a résztvevıknek alkalmuk is van gyakorolni. A továbbképzı tanár által meghatározott szempontrendszer alapján elkészített feladatokat a résztvevıknek egy arra alkalmas célcsoportban ki kell próbálniuk, az eredményt értékel21
K Ü L K E R E S K E D E L M I F İ I S K O L AI F Ü Z E T E K , 1 4 . niük kell, majd „önkritikát” kell gyakorolniuk, amennyiben az elemzés értelmében kijavítják a saját hibáikat a feladat összeállítását illetıen. Ez nagyon érdekes, tanulságos, a jövıre nézve feltétlenül hasznos munka, bár elég idıigényes. A 4. modul is kiegészül számítógépes gyakorlattal, mégpedig a mérés statisztikai módszerei témakörben. Tapasztalatunk szerint a számítógépet biztonsággal kezelık jobban tudták követni az elmondottakat, mint akik kevés számítógépes gyakorlattal rendelkeztek. Összességében nagyon hasznosnak tartották a résztvevık a kurzust, amelynek minden tekintetben magas volt az információs értéke, s több téren meglévı hiányt pótolt. Különösen „hálásak” voltak a nyelvtanárok az érettségivel kapcsolatos információkért. Egyetlen „negatívumként” a szőkös idıkeretet jelölték meg szinte mindannyian. Az ismertetésbıl is kitőnik, s tapasztalataink is ezt mutatják, hogy tartalmilag sikerül körüljárnunk azokat a témákat, fejlesztenünk azokat a készségeket, amelyekre a nyelvtanárnak a szaknyelv tanítása során feltétlenül szüksége van. Összegezve elmondhatjuk, hogy a továbbképzés után a kolléga olyan korszerő tudásanyaggal térhet haza, amely segítségével még magasabb szinten, még sikeresebben képes végezni a munkáját. A továbbképzési folyamatnak alapvetıen két szereplıje van: a továbbképzendı nyelvtanár és a továbbképzı kolléga, aki az esetek túlnyomó többségében (99%) szintén nyelvtanár, általában, de nem kizárólag, karunk oktatója. Külsı elıadókat is meg szoktunk hívni karunk más tanszékeirıl vagy más, nem csak oktatási intézményekbıl. Továbbképzı nyelvtanáraink közül néhányan rendelkeznek szakirányú közgazdász diplomával is. Mindegyik a továbbképzésben oktató kolléga sokéves, sıt évtizedes szaknyelvoktatásra és szaknyelvi vizsgáztatásra tekinthet vissza. Az évek során szerzett tapasztalat, a saját tanszékünk és egyéb szakmai szervezetek által szervezett rendszeres továbbképzések (British Council, Goethe Intézet), az intézeti mőhelymunka és kutatások, a konferenciákon való részvétel, az állandó önképzés és a szakmai megújulás képessége teszi kollégáinkat alkalmassá e felelısségteljes feladat elvégzésére. Mindannyian tankönyvszerzık is, ezen kívül tananyag- és feladatösszeállítással is foglalkoznak, a Nyelvvizsgaközpont rendszeres akkreditált vizsgáztatói és feladatfejlesztıi. Közülük többen PhD-tanulmányokat folytatnak nyelvpedagógiából, ill. neveléstudományból. Mint a továbbképzés szervezıje és egyik tanára, azt hiszem, pontosan tudom, hogy milyen pszichés problémákkal kell szembenéznie mindkét félnek, a továbbképzendı és a továbbképzı kollégáknak. Már a szervezés során, a felkéréskor hangot adnak a kollégák abbéli aggályuknak, hogy vajon ık eleget tudnak-e szakmailag ahhoz, hogy a tanárkollégáknak újat tudjanak mondani. (A visszajelzésekbıl persze kiderül, hogy szakmailag igen jól felkészültek, nagyon sokat lehet tılük tanulni.) Ráadásul nagyon rövid idı alatt kell igen feszített tempóban átfogó képet adni egy-egy szakterületrıl, szakmaiszaknyelvi kérdésrıl, és ez nem könnyő feladat, még akkor sem, ha ez a jól kidolgozott program alapján a szaknyelvi vezetı segítségével és irányításával történik. Mindenki a legjobbat akarja kihozni magából, s izgul a sikerért akkor is, ha egyébként igen nagy szaknyelv tanítási tapasztalattal rendelkeznek. A siker egyik feltétele a „tananyag” jól szervezett, célratörı felépítése. Ügyelni kell az adott idıkeret betartására is. Tanáraink átérzik ezt a felelısséget, és sikeresen megoldják a feladatot, bár a felkészülés, az anyag összeállítása, a gyakorlatra ill. az önálló munkára szánt feladatok kiválasztása, összeállítása, elıkészítése (gépelés, sokszorosítás), a feladatok javítása, véleményezése sokkal több idıt vesz igénybe, mint amennyi a hivatalos harmincórás keret szerint elismerhetı.. Ezen az sem segít, ha valaki sokadszorra tartja ugyanazt a kurzust, hiszen az ismereteket mindig frissíteni, aktualizálni kell, az elızı tapasztalatok, vélemények alapján esetleg valamin módosítani kell. A visszajelzések maximális figyelembe vétele, az állandó konzultációk alapján megvalósított változtatások, a folyamat állandó ellenırzése, valamint a továbbképzı kollégák permanens ön- és továbbképzése szavatolják a minıségbiztosítást, amely ma már az efféle „tudás-termelésnek” is elengedhetetlen feltétele és velejárója. Már volt róla szó, hogy a tanúsítvány megszerzéséhez elfogadhatóan teljesíteni kell az elıírt beadandó feladatokat. A benyújtott feladatról a konzulensnek részletes véleményt kell írnia, s végül az „ítéletet”, azaz, hogy elfogadható-e a munka, vagy sem. Körültekintıen és tapintatosan kell megfo-
22
DR. BIRÓNÉ UDVARI K.: (A) JÓ PAP (IS) HOLTIG TANUL … galmazni a véleményt, ha lehet úgy, hogy ne vegyük el a résztvevı kedvét a további közremőködéstıl, s hogy az útmutatás alapján újra elkészítse a feladatot. Általában ez így történik. A továbbképzendı kolléga számára pszichológiai szempontból problémát jelenthet az egész szituáció. Kollégák elıtt kollégák számára feltétlenül jót akarnak produkálni, félnek a kudarctól, nehezen viselik a nem egészen pozitív véleményt vagy a teljesen negatív értékelést, azaz, ha újra be kell adniuk a feladatot. Eddig sikerült ezeken a problémákon túljutnunk, illetve átsegíteni a kollégákat, s a továbbképzés oldott, barátságos, néha baráti légkörében eredményesen tudtunk együtt dolgozni. Fontos elemként jelölték meg a résztvevık a visszajelzésekben a foglalkozások kellemes légkörét, a tanárok segítıkészségét, empátiáját, rugalmasságát. A résztvevık minden kurzus végén értékelik magát a kurzust, a tanárokat, a munka eredményességét. Az alábbi kérdıíven a résztvevık a továbbképzést általában, illetve a Mérés, értékelés, vizsgáztatás címő modult értékelték. Nézzünk meg néhány pontot a kérdıívbıl a leggyakoribb válaszokkal! 1. Milyen információs csatornán értesültél a továbbképzés lehetıségérıl? Országos Továbbképzési Jegyzék. Saját iskola. Kolléga, aki már járt hozzánk elızı modulokra. Internet. Tájékoztató elıadás. Egyéb … Erre a kérdésre a legkülönbözıbb válaszokat adták, többségében a „saját iskola” válasz szerepelt. Ez azt jelenti, hogy az iskolába postán elküldött információs anyagunkat olvasta. 2. Miért döntöttél úgy, hogy részt veszel továbbképzésen? A kötelezı továbbképzés követelményeit kell teljesítenem. Az igazgatóm kijelölt. Szükségét éreztem a munkámhoz. Újat akartam tanulni. Egyéb … A „Szükségét éreztem a munkámhoz” és az „Újat akartam tanulni” kombinációja volt jellemzı. 3. Miért választottad pont a BGF tanártovábbképzési programját? Leggyakoribb válaszok: „Tetszett a kurzusismertetı”, ill. „A Felsıfokú Szakképzés program miatt”. 4. Milyen elképzelésekkel vágtál bele a továbbképzésbe, mit vártál a programtól? Új módszereket, hasznos, korszerő információkat, információt az új érettségirıl, gyakorlati segítséget a tanításhoz, értékelési módszerekrıl való ismereteket. 5. Megfeleltek-e a kurzusok az elvárásaidnak? Általában igen, de szakszókincs terén többet szeretnének kapni, különösen idegenforgalomból. 6. Hogyan ítéled meg, kaptál-e hasznosítható információkat, segítséget a további munkádhoz? Igen, sokan a korábbi modulokon szerzett tapasztalatok miatt jelentkeztek újabb modulra. Az értékeléssel, méréssel, feladatfejlesztéssel kapcsolatban sokan teljesen új dolgokat hallottak. 7. Mi tetszett a legjobban? Különbözı válaszokat adtak: leginkább a tanárok felkészültsége, naprakész információk, a kétszintő érettségi bemutatása és „kipróbálása”, a gyakorlatban egy az egyben felhasználható feladatok. 8. Mi tetszett a legkevésbé? Sokan üresen hagyták a válasz helyét. Egyébként különbözı válaszok voltak: olvasásértési feladatkészítés, tesztstatisztikák (mert nehéz volt). 23
K Ü L K E R E S K E D E L M I F İ I S K O L AI F Ü Z E T E K , 1 4 . 9. Mit hagynál el a programból? A leggyakoribb válasz: „Semmit.” 10. Mire lenne nagyobb mértékben szükséged? Még több gyakorlatra és segédanyagra. 11. Felhasználod/tad-e tanítási tevékenységed során az itt hallottakat? Folyamatosan; többen kipróbálták - sikerrel - az itteni házi feladatokat diákcsoporton. 12. Javasolnád-e ezt a továbbképzési programot más kollégáidnak, ismerıseidnek? Igen. 13. Ha még nem végezted el minden modulunkat, részt vennél-e szívesen a továbbiakon? Igen, ha az idı és az iskola engedi. 14. Visszahatottak-e valamilyen mértékben az itt szerzett ismeretek a tanítási gyakorlatodra (wash back - hatás)? (példák) Igen, nagyobb tudatosság a feladatkészítésben, értékelésben. Változott a tanítási stílusa, szemlélete a kollégának. 15. Milyennek találod a továbbképzés légkörét? (pl. elıadók viselkedése; a „tananyag” stb.) Kellemes, közvetlen, barátságos, baráti, segítıkész (foglalkozási idın kívül is rendelkezésre állnak a tanárok, pl. a foglalkozás után, telefonon, e-mailben, levélben). 16. Hogyan él(t)ed meg, hogy az elıadók/konzulensek értékelik az itteni teljesítményedet (pl. beadandó házi feladatok)? Az objektív, segítı szándékú visszajelzés szükséges. Néha nehéz tartani a határidıt. 17. Szeretnél-e más értékelési formát (pl. vizsga)? Nem, a körültekintıen, személyre szabottan elkészített feladat és annak részletes értékelése többet ér, mint egy vizsgateljesítmény. 18. Egyéb javaslatok, észrevételek: Általában legyenek hosszabbak a modulok. (Ezt a kérést nem tudjuk teljesíteni, bár az együtt töltött munkaidı az új akkreditáció alapján meghosszabbodik.) A válaszokból kiderül, hogy a kollégák szükségesnek tartják ezt a továbbképzési programot, sokat lehet belıle hasznosítani, gyakorlati segítséget kapnak a mindennapi munkájukhoz. A résztvevık meg vannak elégedve a koncepcióval, a programmal, a tanárok felkészültségét és segítıkészségét igen nagyra értékelik. Elégedettek a „számonkérés” formáival, elfogadják a segítı szándékú bírálatot. A program kidolgozóinak el kell gondolkodniuk az észrevételeken, javaslatokon. Alapvetıen meg kell ırizniük megújulási és újítási képességüket, s a jövıben is naprakész, hasznosítható információkkal kell segíteniük a továbbképzendı kollégák munkáját. Felhasznált irodalom MIHÁLY, I. (2001). A multikulturális nevelésrıl a világban. Új Pedagógiai Szemle, 4. FÓRIS, Á. (2004). Idegennyelv-tudással kapcsolatos vizsgálat a Dél-Dunántúl középiskoláiban. Modern Nyelvoktatás, 2004. szeptember.
24
