KITEKINTŐ ELEMZÉSEK. Iraki választások Ablak a világra március 23

KITEKINTŐ ELEMZÉSEK Iraki választások 2010

Ablak a világra

2010. március 23.

Iraki parlamenti választások, 2010

Írták: Csiszár Esztella Illés Erzsébet Jeszenszky Nóra Lesták Tamás Romász Andrea Selján Péter Szerkesztette: Illés Erzsébet

Kiadja a Kitek Média Kft, felelős kiadó: Feledy Botond, lapigazgató

A Kitekintő nem foglal állást politikai kérdésekben, ezért a cikkekben közölt vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. Az egyes cikkekben megfogalmazott elemzések, előrejelzések a szerzők magánvéleményei, azok pontosságáért, illetve megbízhatóságáért a Kitekintő semmilyen felelősséget nem vállal.

Budapest, 2010. március 23. © Kitek Média Kft Minden jog fenntartva

2


Tartalom Iraki útkeresés külső segítséggel................................................................................................................ 5 Újrázik a miniszterelnök? ........................................................................................................................... 7 Síita kényszerkoalíció: Iraki Nemzeti Szövetség ..................................................................................... 9 Al-Irakíja: lépések a vallási megbékélés irányába .................................................................................. 12 A különutas belügyminiszter és koalíciója ............................................................................................. 14 Iraki Egyetértés Koalíció: a régi-új szunnita blokk .............................................................................. 16 Kurd képviselet az iraki parlamentben .................................................................................................. 18 Igazságosabb választási rendszer ............................................................................................................ 20 Több százezer iraki voksol külföldön .................................................................................................... 22 Az iraki választás és a nők........................................................................................................................ 24 Elfelejtett népszavazás ............................................................................................................................. 26 Előre manipulálják a választásokat? ....................................................................................................... 28 Bojkott - amitől mindenki rettegett ........................................................................................................ 30 Merényletek az iraki választások alatt..................................................................................................... 32 Biztonsági program a választók védelmére ........................................................................................... 33 Szavazni vagy nem szavazni .................................................................................................................... 34 Itt a vége! Hogyan alakul Irak jövője? .................................................................................................... 36

3


Tisztelt Olvasó! Örömmel köszöntöm Önt a Kitekinto.hu Elemzések második kötete alkalmából! A 2007-ben megalakult Kitekintő a kezdetek óta a legnagyobb magyar külpolitikai hírportál, amelyet ma már havonta félmillió olvasótársa keres fel. Az elmúlt három évben igyekeztünk azokat az újságírókat és szakértőket összegyűjteni, akik az érintett ország nyelvét beszélik, jártak a területen és hiteles, helyi információforrásokkal rendelkeznek. Kitartó munkájuk eredménye, hogy ma az Ön számára elküldhetjük ezeket az elemzéseket. A külpolitika a magyar médiában időnként mostohaszerepre kárhoztatik, holott a legfontosabb dolgok Magyarország szempontjából már nemcsak Budapesten, hanem Washingtonban, Brüsszelben és Moszkvában dőlnek el. Éppen ezért valljuk azt, hogy jó döntést – legyen szó politikai, gazdasági vagy egyéb társadalmi ügyről – csak a külvilág ismeretének birtokában lehet hozni. A világpolitika nagy eseményei kapcsán sem mi, sem döntéshozó olvasóink nem engedhetik meg maguknak a felületes tájékozódást, tájékoztatást. A Kitekinto.hu szerkesztősége e fenti hivatásának szeretne azzal eleget tenni, hogy 2010-től a honlapunkon található eseménydossziék mellett elektronikus elemzésfüzetekben foglaljuk össze a legfontosabb külpolitikai fordulatokat. Erre az idei esztendőben a második alkalmat az iraki parlamenti választás adta. Az iraki választás a demokráciaépítés egyik laboratóriumaként és az Egyesült Államok egyik legfőbb külpolitikai prioritásaként méltán megérdemlik figyelmünket. Őszintén bízom benne, hogy az alább következő oldalak segítik majd munkájában, döntéseiben és a világpolitikában való könnyebb eligazodásában! Visszajelzéseire, észrevételeire minden esetben számítunk, reméljük, a jövőben nemcsak honlapunkon üdvözölhetjük rendszeres látogatóként, hanem valamely rendezvényünkön is köszönthetjük majd! Budapest, 2010. március 23. Üdvözlettel: Feledy Botond lapigazgató

4


Iraki útkeresés külső segítséggel Jeszenszky Nóra Parlamenti választásokat tartottak Irakban március 7-én, a másodikat a Szaddam-rendszer bukása óta. Hatalmas meglepetésekre nem kell számítani, de a győztes személyét komolyan befolyásolhatják az elmúlt egy évben történt változások, elég a választási törvény módosítására vagy a kormányépületek elleni merényletekre gondolni. A síita szövetségek egyike azonban biztosan nyerni fog, a kérdés inkább az, hogy Núri al-Maliki miniszterelnök képes-e megtartani azt a szavazati arányt, amellyel a tavalyi tartományi választásokon meglepetésszerűen nagy sikert aratott. Mi befolyásolhatja az eredményeket, illetve mit szólnak az eseményekhez a szunniták, az amerikaiak és az irániak? Rövid latolgatás a voksolás előtti napokból. Nagyot fordult a világ Irak körül 2005 óta, amikor először tartottak a Szaddam-rendszer bukása után parlamenti választásokat. Az elmúlt négy évben és néhány hónapban olyan mélyreható változások történtek az országban, amelyek a mostani voksolást is alapvetően meghatározzák majd. A teljesség igénye nélkül megállapíthatjuk, hogy az új jogszabály alapján, több helyre pályázhatnak a jelöltek márciusban, nagy valószínűséggel a vallási alapon szerveződő szunnita pártok sem bojkottálják a szavazást és a biztonsági helyzet is sokkal nyugodtabb lesz. Persze van, ami nem változott: továbbra is téma az amerikai jelenlét, az iráni hatások és a terrorizmus, illetve – bizonyos politikai formációk számára – a szunnita-síita ellentétek. A legfontosabb probléma azonban Irak jövője maradt. Mert bár 2005-ben is kiemelkedő jelentősége volt annak, hogy ki lesz a befutó, kinek kell az országot kivezetni a káoszból, de idén talán még nagyobb szerep hárul a győztes pártok vezetőire: ők határozhatják meg, miként is kezd neki a közel-keleti állam a következő évtizedeknek. A Szaddam utáni demokratikus Irak története ugyanis lényegében csak most kezdődik. Nehéz megjósolni, hogy ki nyer, elsősorban azért, mert komoly változások következtek be a politikai formációk és így a pártszövetségek programjainak terén. Némi támpontként csak a tavalyi tartományi választások szolgálhatnak, amelyek - szakértők szerint - előrevetítették a mostani eredményeket is. Ha ebből indulunk ki, akkor biztosra vehető, hogy a jelenlegi miniszterelnök, Núri al-Maliki által vezetett szövetség, a Jogállam Koalíció, nagy győzelmet arat a parlamenti választásokon is. Az eredményt azonban számos tényező befolyásolhatja, hiszen egy év alatt is viszonylag komoly változások történtek az országban, elég csak a halálos áldozattal is járó, kormányépületek ellen elkövetett merényletekre gondolni, amelyek mindenképpen elgondolkodtatóak lehetnek, ha arra a kérdésre keresünk választ, hogy a kormány mennyire képes a rendet fenntartani. Az amerikaiak kivonulása a városokból ugyan a miniszterelnök sikereként értékelhető, az iraki rendfenntartó erők feladatátvállalása azonban már korántsem bíztató. Nem véletlen, hogy az egyik legfontosabb kampánytéma továbbra is a biztonsági helyzet maradt. Ennél érdekesebb talán csak a korrupció kérdése. A Transparency International korrupciós listáján hátulról a harmadik helyet elfoglaló Irak kormánya nem büszkélkedhet azzal, hogy az állam vezetése túlságosan tiszta lenne, és itt nem csak feltétlenül a hatalmas pénzeket felemésztő beruházásokra kell gondolni, hanem azokra a hírekre is, miszerint a különböző minisztériumokban számunkra elképzelhetetlen méreteket öltött a korrupció és sok tisztviselőt tartóztatnak le emiatt. Hogy ez milyen szinten befolyásolja a voksolókat, az kérdéses.

5


A kormányt alkotó pártok között az elmúlt négy esztendőben nemcsak hogy átrendeződtek az erőviszonyok, de akadt olyan formáció is, amely időközben kilépett a szövetségből (Iraki Nemzeti Egyetértés Frontja és a Badr Szervezet). Éppen ezért igen nehéz megjósolni, hogy a szavazásra jogosultak melyik párt számlájára írják az elmúlt év ballépéseit. A tartományi választások eredményeiből kiindulva a Dawa ügyesen kerülte el, hogy az emberek Maliki-val hozzák összefüggésbe a botrányokat, ez azonban - a kampány üzeneteinek hatékonyságát figyelembe véve - nem biztos, hogy a jövőben is így marad. A tavalyi provinciális választások előtt sokan foglalkoztak azzal, hogy vajon az irakiak elsősorban a vallási alapon szerveződő pártokat részesítik-e majd előnyben, vagy inkább a szekuláris formációkat támogatják. A tendenciák azt mutatják, hogy - bár az utóbbi időben többen is próbálkoztak nemzeti összefogással - az emberek még mindig elsősorban vallási kötődés alapján szavaznak. Bonyolítja a helyzetet, hogy a síitáknál két erő áll szemben egymással (a Maliki vezette Jogállam Koalíció és az Iraki Nemzeti Szövetség), mindketten kormánypártok voltak korábban. A szunnita voksok kiszámíthatatlanok, hiszen 2005-ben pártjaik nagy része bojkottálta a szavazást. Szunnitának lenni most sem könnyű, hiszen kisebbségként kell helyt állniuk, miközben ellenfeleik a régi rendszer összes bűnét az ő nyakukba varrnák. Legnagyobb blokkjuk az Iraki Nemzeti Egyetértés Frontja, amely 2006-ig kormánypártként funkcionált. Politikai hatékonyságukat azonban megkérdőjelezi, hogy a törvényhozásban azt sem sikerült kialkudniuk, hogy a menekültek számára, akik elsősorban szunniták, kompenzációs helyeket biztosítson az új törvény. Az iraki választások kapcsán semmiképpen sem szabad megfeledkezni a külső befolyásról, hiszen - bár különböző okokból, de - sem az Egyesült Államoknak, sem Iránnak nem mindegy, hogy ki kerül hatalomra az olajban rendkívül gazdag országban. Washington azonban komoly hátrányban van a perzsa államhoz képest, hiszen amellett, hogy jelenléte a legtöbb szavazó számára már egyértelműen terhes, az sem valószínű, hogy egy igazán Amerika-barát, nacionalista alapon szerveződő vezetés jön majd létre. Sokkal inkább elképzelhető, hogy az Irán szájízének tökéletesen megfelelő síita koalíciók egyike lesz a befutó. A beavatkozás egyértelmű mindkét fél részéről, és ezzel el is érkeztünk a választások legfontosabb kérdéséhez: vajon mennyire lesz demokratikus a március 7-i voksolás? Jelenleg úgy tűnik, Irak fordulóponthoz érkezett a tartományi választásokkal, mert bár óvások tavaly is előfordultak, alapvetően – a helyi viszonyok között – demokratikus volt a szavazás. Azonban a mostani voksolás tétjét jelzi, hogy alig két hónappal ezelőtt már durva intézkedés történt az eredmény befolyásolására. Hogy hol tartanak a demokratikus folyamatok Irakban, azt elég sokatmondóan jelzi, hogy míg 2005-ben 76 százalék volt a részvétel, a 2009-es tartományi választásokon már rendkívül alacsony, 51 százalék, pedig a biztonsági helyzet javulása azt vetítette előre, hogy az irakiak könnyebb szívvel indulnak majd a fülkék irányába. Nem így történt, ami a szavazópolgárok apátiáját és csalódottságát jelzi alig hat évvel azt követően, hogy megszabadultak az elnyomástól. Az érdektelenség most is fennállhat, hiszen közvéleménykutatások hiányában csak tippelni lehet, hogy mennyien adják le voksaikat. A választási törvény módosításával az irakiaknak idén arra is lehetőségük lesz, hogy ne csak pártokra, hanem egyéni jelöltekre is szavazzanak, ami amellett, hogy igazságosabbá teheti az eredményt, minden előzetes elemzést boríthat. Egy dolog biztos: ha nem Maliki szövetsége nyerne, az mindenképpen komoly meglepetés lenne és Irak egész eddigi politikáját megváltoztathatná. Ami valószínűleg nem tenne rosszat az országnak.

6


Újrázik a miniszterelnök? Illés Erzsébet Az iraki politikát, különösen a választásokat mindig is vallási és etnikai tényezők határozták meg. A szunnita és síita arabok, valamint a kurdok közötti történelmi megosztottságon túllépve Irak jelenlegi 60 éves miniszterelnöke a március 7-i politikai megmérettetésen olyan pártkoalícióval a háta mögött indul, amely saját pártja, a Dawa vezetésével a síita politikai csoportoktól kezdve a szunnita törzsi alakulatokon át a kurd pártokig számos kisebb politikai entitást képviseltet sorai között. Ennek köszönhetően a felekezetek közötti megbékélést hirdető szekuláris, nacionalista párt az iraki társadalom széles spektrumát képes megszólítani. Amikor 2006-ban az Egyesült Iraki Szövetség miniszterelnökké választotta, Núri al-Maliki még súlytalan politikusnak számított. A választás 4 évvel ezelőtt pontosan ezért esett a kis Dawa párt ismeretlen vezetőjére, mivel a két legnagyobb politikai entitás, a Legfelsőbb Iraki Iszlám Tanács (SIIC) és a Szadr Mozgalom nem tudott megegyezni, melyikük adja a miniszterelnököt. Maliki négy év alatt sikeres centralizációt hajtott végre, olyannyira megerősítette hatalmát, hogy 2010ben reális esélyekkel indul az újraválasztásért. Az évek során nem csak a politikus, de pártja is megerősödött. A 2010-es választásokra készülve megengedhette magának, hogy – elsősorban az Iszlám Legfelsőbb Tanáccsal és a Szadristákkal való ellentétei miatt - kimaradjon a síita pártokat tömörítő Iraki Nemzeti Szövetségből és önálló listát hozzon létre helyi és tartományi vezetők, valamint kisebb pártok összefogásával. A szekuláris-nacionalista Jogállam Koalíció Irak, mint egységes ország érdekeit kívánja képviselni. Kampányában kiemelt jelentőséget kap az erős központi kormányzat, a megbékélés, a szuverenitás, valamint az iraki és arab identitás. A Jogállam Koalícióban a Dawa Mozgalom mellett a síitákat csupán aprócska pártok, többek között a Független Iraki Kaffat Társaság és az Al-Tajamo Társaság, a kurdokat az Egyesült Független Iraki Blokk képviseli. A szunnita pártok ehhez képest felülreprezentáltak a szövetségben: jelen van több kisebb párt között az Ébredés Tanácsának egyik jogutódja, a Sejk Ali Hatem al-Szulejmán vezette Anbar Üdvösség Nemzeti Frontja és az Abd Mutlak al-Jabbouri neve fémjelezte, Tawafuq-ból kivált Független Arab Blokk. Iszlám Dawa Mozgalom A deklaráltan vallási mozgalmat 1957-ben Mohammad Bakira al-Szadr nagy ajatollah alapította azzal a céllal, hogy az iszlám értékeket és politikát képviselje az arab nacionalizmussal és az iraki állam szekularizációjával szemben. A párt számos támadást és merényletet követett el kormányzati célpontok ellen az 1960-as és 1970-es években, ezért a Szaddam-rezsim brutálisan lépett fel a mozgalommal szemben: 1980. március 31-én halálra ítélte a Dawa minden tagját és támogatóját. A síita párt tehát áthelyezte székhelyét Teheránba, feltételezések szerint innen irányították a kuvaiti amerikai nagykövetség elleni merényletet 1983-ban. Az ezredfordulót követően, a Baathista vezetés megbuktatása után a síita politikusok hamar visszatértek az iraki politika színpadára.

7


Anbar Üdvösség Nemzeti Front Sejk Ali Hatem al-Szulejman, Dulaim hercege, az Iraki Törzsi Vezetők Általános Tanácsának elnöke előbb az Ébredés Mozgalom égisze alatt egyesítette Anbar tartomány törzseit az al-Káida elleni harc céljával. 2008-ban a mozgalmon belüli megosztottság szakításhoz vezetett, Hatem Sejk ekkor alapította meg az Anbar Üdvösség Nemzeti Frontot. A vezető azt hirdeti, hogy kizárólag azért lépett politikai pályára és fogadta el az állami intézmények hatalmát, hogy megőrizze törzse befolyását. A Front és vezetője annak non-szektariánus jellege miatt csatlakozott Maliki Jogállam Koalíciójához. Független Arab Mozgalom Az Iraki Arab Társaság korábbi vezetője, Abed Mutlak al-Jabbouri 2009-ben – a koalíció szétesésekor – megalakította a Független Arab Mozgalmat és azonnal csatlakozott a Jogállam pártszövetséghez. Bár – a koalíció álláspontjával szemben – a volt baathisták választási részvételének engedélyezése mellett foglalt állást és a kirkuk-i arabokat és türkméneket a voksolás bojkottálására szólította fel, a 2005-ben miniszterelnök-helyettessé választott Al-Jabbouri, mint az iraki szunnita közösség elismert képviselője, különösen fontos a koalíció számára. Bár a Jogállam Koalíció közel minden iraki etnikumot és vallást képvisel, szekuláris jellege akkor nyerne igazán nagy jelentőséget, ha nem csupán kis pártok és néhány neves tartományi vezető, hanem a nagy politikai pártok is osztoznának az általa vállalt misszióban. Így ugyanis, nagyon úgy tűnik, hogy szereplése a választásokon egyedül Maliki támogatottságán múlik majd. A miniszterelnök neve ugyanakkor elég jó márkanév. Al-Maliki miniszterelnöksége alatt Irak stabilizálódott, a biztonsági helyzet javult, ami számos szavazatot szerzett neki az utca emberétől. Nacionalista, szekuláris vezetőként határozza meg magát, aki képes volt felszámolni az iraki megosztottságot, megerősíteni a kormányzati hatalmat, fellépni az al-Káida ellen és felszámolni a Mehdi hadsereget. Mások épp a túlzott centralizációt róják fel neki, felhívva a figyelmet arra, hogy semmibe véve a törvényhozó és végrehajtó hatalmi ágak megosztásának alapelvét, minden döntést a Miniszterelnöki Hivatal hatáskörébe vont. Bár Maliki minden irakit megszólító stratégiája a 2009-es tartományi választásokon komoly sikert hozott, továbbra is nyitott a kérdés, vajon nemzeti szinten tudja-e hozni ugyanezt az eredményt.

8


Síita kényszerkoalíció: Iraki Nemzeti Szövetség Lesták Tamás Az Iraki Nemzeti Szövetség (INA) az iraki síita politikai közösség egyik legbefolyásosabb tagja. A számos kisebb-nagyobb pártot összefogó politikai csoportosulás az Egyesült Iraki Szövetség jogutódjaként jött létre. Ez utóbbi - szintén síita - tömörülés volt a meghatározó kormánypárt a 2005-ös parlamenti választások óta. A legfontosabb különbség, hogy az újonnan létrejött INA-nak már nem tagja az ország jelenlegi miniszterelnökét, Núri al-Malikit is soraiban tudó Dawa párt. Egységes síita tömb vagy csupán síita kényszerszövetség? Az Iraki Nemzeti Szövetség több különböző méretű és befolyású síita politikai csoportból áll, melyek közül legfontosabbak az Iraki Iszlám Legfelsőbb Tanács (ISCI), a Badr Szervezet és a Szadr Mozgalom. Mint az egyik vezető síita politikai csoport, számos országosan ismert és korábban magas pozíciókat is betöltő politikus – mint például Ahmed al-Csalabi, Moktada alSzadr vagy éppen Ibrahim al-Jaafari – tagja az INA-nak, ezzel jelentősen növelve a sikeres választási szereplés esélyét. A fentieken kívül természetesen jóval több kisebb szervezet is tagja a pártszövetségnek, ezek azonban – méretükből adódóan – nem játszanak jelentős szerepet az INA politikájának alakításában. Rögtön adódhat a kérdés: mi tartja össze a síita politikai szereplőket, amelyeknek több – Irak jövőjét érintő – kérdésben alapvetően különböző elképzeléseik vannak? Iraki Iszlám Legfelsőbb Tanács Csupán a pártszövetség két-három nagyobb, igazán jelentős szereplőjéről mondható el, hogy valódi befolyásuk van a tömörülés politikai programjára, illetve lépéseire. Ezek pedig mindannyian hagyományos síita pártok és szervezetek. Mindenekelőtt az Ammar al-Hakim által vezetett Iraki Iszlám Legfelsőbb Tanács (ISCI) – melynek jogelődje még 1982-ben jött létre Iránban, ezért sűrűn érik az iráni síita befolyás iraki kiterjesztésével kapcsolatos vádak –, amely a legnépszerűbb síita párt Irakban és amely méretét tekintve is a legnagyobb az INA-ban. A párt a legutóbbi parlamenti választások alkalmával egymaga 21 mandátummal járult hozzá az akkori síita pártszövetség (Egyesült Iraki Szövetség) 128 mandátumos, győzelmet jelentő eredményéhez és a tavalyi évben megrendezett tartományi voksoláson is igen eredményesen szerepelt. Korábbi impozáns választási eredményei és széleskörű politikai, gazdasági befolyása ellenére az ISCI jelenleg több kihívással is kénytelen szembenézni. A pártot régóta sikerrel vezető Abdul Aziz alHakim ugyanis tavaly augusztusban elhunyt és helyét fia, Ammar vette át, akit még sokan tapasztalatlannak és ennél fogva egyelőre alkalmatlannak tartanak egy ekkora párt vezetésére. Ami a párt politikai elképzeléseit illeti, eddigi ténykedésük során elsősorban a decentralizáció és a különböző föderalista elképzelések támogatóinak szerepében tűntek fel. Elképzeléseik egy ízben egészen odáig „merészkedtek”, hogy a kilenc síita többségű tartomány önálló síita régióban való egyesülését javasolták, hasonló autonóm jogkörökkel, mint ami a kurd lakosságú területek esetében megvalósult, illetve megvalósulni látszik. Éppen ez a kérdés váltja ki a legtöbb vitát szövetségeseivel is, különösen a Szadr Mozgalommal, amely ebben a tekintetben a skála másik végén foglal helyet, lévén még a jelenleginél is jóval centralizáltabb államberendezkedést tartanak kívánatosnak. 9


Ammar al-Hakim másik fontos célja volt egy szélesebb pártszövetség létrehozása a síita közösség alapjain és ennek szellemében más síita vallási és politikai szervezeteket is megpróbált bevonni az ISCI kötelékébe, egyelőre nem sok sikerrel. Egyik leglátványosabb kudarca éppen az ország talán második legjelentősebb síita pártja – a Núri al-Maliki elnök vezette Dawa – vonatkozásában érte, amely három évvel ezelőtt kivált a pártszövetségből és azóta független síita pártként működik tovább, sikeresen. Nem csoda, hogy Ammar folyamatos közeledési kísérletei ellenére sem kíván újra csatlakozni az INA-hoz. Mindezek ellenére természetesen az Iraki Iszlám Legfelsőbb Tanács a mostani voksoláson is az egyik legfontosabb – értékes mandátumokat szállító – tagja lehet a síita pártszövetségnek. Szadr Mozgalom A pártszövetség másik jelentős és előéletét tekintve igen érdekes tagja a Szadr Mozgalom, Moktada al-Szadr vezetésével. A Mozgalom nem véletlenül 2003-ban, a néhai Szaddam Husszein hatalmának megdöntésekor jött létre, hiszen a szunnita Szaddam rezsim „hagyományos” politikai ellenfeleit találjuk sorai között, akik sokáig részt vettek a különféle ellenállási szervezetekben, illetve a síita vallási vezetés fontos tagjai voltak. Moktada édesapját, Mohamed Sadik al-Sadr-ot Szaddam parancsára végezték ki 1999-ben, fia pedig olyannyira sikeres ellenállási mozgalmat vezetett, hogy az amerikai hadsereg hét évvel ezelőtti inváziója után egy időre ellenőrzése alá vonta az ország déli területeinek nagy részét is. A Szadr Mozgalom a négy évvel ezelőtti voksoláson a legtöbb mandátumot szerezte meg a síita pártszövetségen belül (a 128-ból 30-at) és a tavalyi tartományi megméretésen is kiemelkedő eredményt ért el (41 hellyel). A Mozgalom – csakúgy, mint vezetője – elmúlt években kifejtett politikai tevékenysége igen ellentmondásos. A Szadr Mozgalomnak már az INA pártszövetséghez való csatlakozása sem volt magától értetődő. Moktada fegyveres erejével – az ún. Mehdi hadseregével – több vitatott hadműveletben is részt vett saját pozíciója erősítése érdekében. 2008-ban az al-Maliki vezette kormány fegyveres úton akarta felszámolni a Mehdi hadseregének egyre növekvő befolyását. Ebben a hadműveletben már maga Moktada is részt vett korábbi szervezete ellen harcolva, mondván, már nem gyakorol semmilyen hatalmat a rettegett síita fegyveres csoport felett. Ezek után Moktada és mozgalma választhatott az al-Maliki fémjelezte koalíció és az INA között. Végül utóbbi mellett tette le voksát annak ellenére, hogy több alapvető kérdésben – például a korábban említett föderáció-centralizáció kérdésében – nem osztja szövetségesei elképzeléseit. Ezen kívül a vallási vezetés – a szadristák Kazim al-Hairi nagyajatollahot, míg az ISCI Ali alSzisztáni nagyajatollahot tekinti szellemi vezetőjének –, illetve az USA-hoz fűződő viszony – a szadristák magukat függetlennek és igaz nacionalistáknak, míg legfőbb szövetségesüket sokszor az USA támogatóinak állítják be – tekintetében is komoly nézetkülönbségek fedezhetők fel az INA két legfontosabb pártja között. A fentiekben részletesebben taglalt két nagy síita párton kívül további „érdekes” tagokkal is bír a legnagyobb iraki síita pártszövetség. Elég csak a Hadi al-Amiri vezette Badr Szervezetre gondolni, amely igen komoly hagyományokkal és tapasztalatokkal rendelkező fegyveres erejét az utóbbi időben sikerrel integrálta az állami erőszakszervezetekbe, egyes kritikák szerint ezzel tovább növelve a biztonsági erők átpolitizáltságát és a korrupció lehetőségét, vagy éppen az Anbar Megváltás Tanácsára – Hamid al-Hayes vezetésével – utalni. Utóbbi az egyetlen szunnita 10


kötődésű résztvevője az INA-nak, amelynek tagjai például a legutóbbi parlamenti választásokon azért nem vettek részt, mert akkoriban még az al-Kaida iraki szárnyában „tevékenykedtek”. Mindez igen szemléletesen érzékelteti a külsőre viszonylag egységesnek tűnő síita pártszövetség rendkívüli fragmentáltságát és belső problémáit. A szövetség azonban végső soron bizonyos okokból mégis fennmarad és tovább működik. Ezen okok pedig elsősorban a szunnita Szaddam távozása utáni egyértelmű síita politikai térnyerés jelentette hatalmas lehetőségek, a korábban példátlan síita bázison létrehozható – igaz, meglehetősen felszínes – politikai egység és a „mindennapi” politikai érdekek pragmatikus kiszolgálásának kényszere. Az Iraki Nemzeti Szövetség azonban, különös módon, minden felsorolt politikai előnye következtében és hátránya ellenére ismételten a márciusi parlamenti választások egyik fő esélyesének számít.

11


Al-Irakíja: lépések a vallási megbékélés irányába Romász Andrea Az Iraki Nemzeti Mozgalom egy igen fiatal párt, 2009 októberében hozták létre nagy befolyással rendelkező síita és szunnita politikusok. Kifejezetten a 2010-es voksolás hívta életre, mely során Képviseleti Tanács tagjainak megválasztására került sor. Az Iraki Nemzeti Mozgalom (al-Irakíja) megalakulásáról szóló közlemény 2009. október 31-én látott napvilágot. Tagjai között találhatjuk az egykori miniszterelnököt, a síita Ijad Allawi-t, aki korábban az Iraki Nemzeti Egyetértés (INA) színeiben politizált, a szunnita Saleh al-Mutlak-ot, aki az Iraki Nemzeti Párbeszéd Frontjának (INDF) egyik meghatározó személyisége, csatlakozott a mozgalomhoz a szintén szunnita Tarek al-Hashimi alelnök is, akinek a Megújulás Pártjával hozhatjuk összefüggésbe a nevét. Rajtuk kívül több kisebb síita és szunnita párt, valamint független jelöltek is beléptek a szövetségbe. Az Iraki Nemzeti Mozgalom programja szerint egy szekuláris, non-szektariánus csoportosulás, melynek szándékában áll visszaszorítani a környező országok befolyását, különös tekintettel Iránra. Az állami intézmények jobb működésének biztosítását tűzte ki célul, emellett felelős irányítást és joguralmat ígérnek választóiknak. A pártszövetség egyik erősségét a szunnita és síita megbékélés irányába tett lépések jelentik, mindkét felekezet nagy befolyással rendelkező politikusait megtalálhatjuk soraiban. Mivel az országban igen véres éveket tudhat maga mögött a síita-szunnita szembenállás, ezért joggal remélhette a koalíció, hogy ezeket a jelszavakat mandátumokra válthatja. A Mozgalmat tovább erősíti, hogy ismert személyeket tudhat tagjai között. Lássuk, milyen nagynevű politikusok alkotják az INM bázisát. Az al-Irakíja egyik alapító tagja a nyugat-barát, világi felfogású Ijad Allawi, aki 2004 májusától 2005 áprilisáig volt az ideiglenes iraki kormány miniszterelnöke. A síita politikus karrierje során jó néhány pártot és koalíciót megjárt, az '50-es években kipróbálta tehetségét a Baath-on belül, de hamar ki is lépett onnan. A '70-es években ellenzékiként politizált Szaddam Husszeinnel szemben, több évet emigrációban töltött, majd 1991-ben a CIA támogatásával hozta létre - mint a párt egyik társalapítója - az Iraki Nemzeti Egyetértés mozgalmat. Az új politikai szövetség nem csak az Egyesült Államok, de Nagy-Britannia, Egyiptom, Jordánia, Szaúd-Arábia és Törökország támogatását is élvezte, ilyen kapcsolatrendszerrel nem is csoda, hogy Allawi került az ideiglenes kormány élére. Egy éves kormányzása során kritikusai gyakran szemére vetették a környezetében elharapódzó korrupciót. 2004-ben, miniszterelnöksége idején merényletet kíséreltek meg ellene az al-Káida harcosai. A 2005. januári ideiglenes nemzetgyűlési választáson az Iraki Lista oldalán vett részt, mely többségében síita pártok szövetségéből jött létre és a voksok 13,8 százalékát volt képes begyűjteni, mely negyven helyet jelentett a parlamentben, azonban decemberben a kibővült Iraki Nemzeti Listának már csak nyolc százalékra, azaz 25 helyre futotta. A másik kiemelt figyelmet érdemlő politikus Saleh al-Mutlak, az Iraki Nemzeti Párbeszéd Frontjának vezetője. Mutlak 2005-ben részt vett az alkotmány előkészítésében, azonban pártja nem támogatta az alaptörvény által felvázolt politikai berendezkedést. Az INDF többek között emiatt nem volt hajlandó belépni az Iraki Egyetértés Front által kínált koalícióba sem. A mozgalom deklarált célkitűzései - a külföldi harcoló egységektől való megszabadulás és az állami 12


intézményrendszer reformja - mellett Mutlak kiemelten fontosnak tartja az ország demokratizálódásának támogatását és a nemzeti egység megteremtésének elősegítését. Úgy véli, hogy két fő trend figyelhető meg Irakban napjainkban: az egyik csoport (mely az iráni érdekek kiszolgálója) felekezeti alapon osztja fel a nemzetet, gyűlöletet szít, míg a másik oldal - az INM a szabad Irakért dolgozik, ahol megvalósulhat a nemzeti egység és a megbékélés. Tény, hogy a mozgalom valóban képes félretenni a síita-szunnita ellentéteket, melyről pár évvel ezelőtt még senki nem mert álmodni, a kérdés csak az, hogy mekkora bázist tudnak ezzel maguk mellé állítani. Az Iraki Nemzeti Mozgalmat érzékenyen érintette, amikor február végén az Igazság és Felelősség bizottság nem engedélyezte Mutlak indulását a választáson. Vele egy időben több száz szunnita politikust zártak ki (közülük jó néhány az INM tagja volt), baathista kapcsolataikra hivatkozva. Ennek következtében a politikus és pártja bojkottra szólította fel híveit, hiszen úgy véli, ilyen körülmények között nem lehet demokratikus választásokat tartani. Mutlak szerint a síita Irán áll az eltiltások mögött. A Megújulás Pártjának képviseletében Tarek al-Hashimi nevét sem szabad elfelejtenünk. 2006 áprilisa óta iraki elnökhelyettes, 2009-ig az Iraki Iszlám Párt főtitkára volt, mely az Iraki Egyetértés Front tagja. A párt a szunnita érdekek képviselője, a 2005-ös választások óta több kormányzati pozíció tulajdonosa is egyben. Hashimi az elmúlt években élesen ellenzett mindenféle autonómiatörekvést Irakon belül, az olajbevételek újraelosztása mellett állt, illetve úgy vélte, hogy az ország fegyveres testülteinek sorában csökkenteni kellene a síiták számát. Mint elnökhelyettes, felhívta az Egyesült Államok figyelmét arra, hogy az országban zajló erőszakos cselekmények és az amerikai katonai jelenlét között szoros összefüggés van, így Hashimi a csapatkivonás aktív támogatója. Az iszlám pártból való kilépése után - melyről azt nyilatkozta, hogy nem politikai okok állnak a döntése hátterében - alapította meg új pártját és célként tűzte ki, hogy akadémikusokkal, értelmiségi és törzsi vezetőkkel töltse fel sorait, így a felekezeti és etnikai szembenállás fölé helyezkednének. Bár jó kapcsolatot tart fenn régi politikai szövetségeseivel, úgy véli, az Iraki Nemzeti Mozgalom és a Megújulás Listájának keretében nagyobb lehetőségük adódik az országot sújtó megosztottság felszámolására és a béke megteremtésére. Mint látható, ez az új szövetség amellett, hogy a nemzeti egység megteremtésének üzenetével igyekszik szavazatokat szerezni, igen figyelemre méltó politikusgárdát ültetett vezetőinek soraiba, nem kisebb céllal, mint hogy a következő évek vezető iraki pártjává váljon. Az Iraki Nemzeti Mozgalmat egy közepes nagyságú koalíciónak tekinthetjük, azonban Núri al-Maliki és a Dawa Párt számára komoly konkurenciát hozott létre az ország politikai színpadán, az általa játszott szerep drámaiságát pedig az adta, hogy mint fiatal párt, korábbi eredményekkel nem rendelkezett, így még kevésbé lehetett előre látni az általa megszerzett mandátumok várható arányát.

13


A különutas belügyminiszter és koalíciója Selján Péter Az Iraki Egyesült Szövetség síiták és szunniták Anbar tartományából kiindulva szerveződő szekuláris összefogása, melynek élén a síita Jawad Bolani belügyminiszter, valamint Anbar egyik kiemelkedő törzsi vezetője, a szunnita Ahmed Abu Risa sejk áll. A szövetség több jelöltjét is kizárták korábban a választásokból azok vitatható múltjára, illetve arra hivatkozva, hogy korábban kapcsolatban álltak a néhai Szaddam Husszein pártjával, a Baath Párttal. A koalíció tagjai fontolóra vették a többi nagyobb pártszövetségekhez való csatlakozás lehetőségét is, de végül nem sikerült megállapodniuk az együttműködés feltételeiről, ezért úgy döntöttek, inkább külön utakon folytatják. Az Iraki Egyesült Szövetség, ismertebb nevén az Iraki Egység a harmadik legerősebb iraki választási koalíció, amely pártok és személyek non-szektariánus csoportosulása. A Szövetséget a Bolani belügyminiszter vezette Alkotmány Párt, valamint Abu Risa Iraki Ébredés Tanácsa erősíti. Ébredés Mozgalma Az Abu Risa vezetésével 2005-ben létrejött szunnita Ébredés mozgalmának komoly szerepe volt az al-Kaida Anbar tartományból való kiszorításában, amely nagymértékben hozzájárult az iraki stabilitás megteremtéséhez. Az először titkos szerveződésként indult összefogás az évek során párttá alakult és létrejött az Iraki Ébredés Tanácsa, amely 2009 januárjában Abu Risa vezetésével indult a tartományi választásokon Anbar-ban. A 2010-es választásokra készülve Abu Risa tárgyalásokba kezdett Maliki Jogállam szövetségével, amely miatt több elemző is arra számított, hogy az Ébredés Tanácsa csatlakozni fog a miniszterelnök koalíciójához. Ezzel szembe a Jawad al-Bolani vezette Alkotmány Párthoz csatlakozott. Tárgyalásokat folytattak még Ijad Allawi és Saleh al-Mutlak Iraki Nemzeti Mozgalmával is, de a megbeszélések végül eredménytelenül zárultak. Abu Risa felszólította az arab államokat, hogy vállaljanak nagyobb szerepet Irakban, továbbá Irán támogatásának elfogadásával vádolt meg konkrétan meg nem nevezett iraki politikai szervezeteket, miközben tagadta azt az ellenfelei által megfogalmazott vádat, mely szerint szaúdi anyagi támogatásban részesülne. Bolani és az Alkotmány Párt A magát mérsékelt síitának valló Jawad al-Bolani korábban az Iraki Kormányzótanácsban és a 2005-ös alkotmányt megfogalmazó bizottságban is dolgozott. Mikor Núri al-Maliki 2006-ban miniszterelnök lett, Bolani-t jelölte a belügyminiszteri posztra, aki a tisztséget elfogadva azonnal bejelentette, hogy kitakarítja a Belügyminisztériumot: kirúgja a korrupt alkalmazottakat és a biztonsági erők azon tagjait, akik lojálisabbak egyes pártokhoz, mint magához az államhoz. Ehhez képest - egyes kritikák szerint - Bolani közel sem volt az állam hű szolgája, sokak szerint inkább Moktada al-Szadr-hoz közel állt közel és lehetővé tette szadrista elemek beszivárgását a Belügyminisztériumba. Bolani tagja volt már számos politikai pártnak, beleértve az Iraki Nemzeti Kongresszust (INC), a szadrista mozgalmat, és az Erény Pártját. 2004-ben alakította meg az Alkotmány Pártot, amely az Ahmed Csalabi vezette INC-vel karöltve vett részt a 2005-ben megrendezett parlamenti 14


választásokon. A tíz politikai párt alkotta koalíciónak akkor nem sikerült mandátumot szereznie. A 2010-es parlamenti választásokra készülve az Alkotmány Párt csatlakozni szeretett volna Núri al-Maliki miniszterelnök koalíciójához, de a két pártvezetőnek végül nem sikerült egyezségre jutnia, ezért Bolani inkább Ahmed Abu Risa és Abdulghafur al-Sammuraie sejkekhez fordult. Az Alkotmány Párt döntése, hogy mégsem a Jogállam szövetséghez csatlakozik, nagy vihart kavart a Dawa párt képviselői körében. Maliki fel is szólította Bolani-t, hogy maradjon politikailag semleges, mondjon le az Alkotmány Párt elnöki posztjáról és lépjen ki az Iraki Egyesült Szövetségből annak érdekében, hogy megőrizze a Belügyminisztérium pártatlanságát. Bolani támogatói válaszul képmutatónak nevezték Malikit, mondván, ő meg a Dawa párt elnöke, a Jogállam Koalíció vezetője és miniszterelnök is egyben. A Charter Gyűlés A szövetséget alkotó harmadik fontosabb párt a szunnita közösség mérsékelt képviselőjének tartott Abdulghafur al-Sammuraie által 2009 júniusában létrehozott Charter Gyűlés. A Szaddam Husszein egykori elnökhöz közeli, korábbi baathista Sammuraie emlékezetes síita-ellenes beszédeket mondott a Szaddam-rezsim idején. Ennek megfelelően erősen ellenezte is az amerikai jelenlétet Irakban, miután az USA eltávolította a hatalomból a Baath-rezsimet. Később azonban, amikor 2005-ben a Szunnita Alapítványi Iroda vezetőjének jelölték, mégis az Egyesült Államokkal való együttműködést választotta. Sammuraie azóta határozott álláspontot képvisel az al-Kaidával szemben és a síitákkal is sokkal békülékenyebb lett. Az új szervezet megalakulásakor a Síita Alapítványi Iroda igazgató-helyettese, Mahmúd al-Samaidei bejelentette csoportjának Sammuraie-hoz való csatlakozását, hogy létrehozzák a síita és a szunnita vallási intézmények egy politikai entitás alatt megvalósuló tömörülését annak érdekében, hogy felszámolják a szektarianizmust és az erőszakot. Amennyiben kitart a szövetség, ez lesz az első és egyetlen példa a vallási szervezetek non-szektariánus együttműködésére Irakban.

15


Iraki Egyetértés Koalíció: a régi-új szunnita blokk Csiszár Estella A 2010-es iraki parlamenti választás inkább szunnita, mint szekuláris koalíciója az Iraki Egyetértés Front utódszervezete, melyet három nagy párt határoz meg: az Iraki Iszlám Párt (IIP), az Általános Tanács az Iraki Népért (GCPI) és az Iraki Nemzeti Párbeszéd Tanácsa (INPC). Programja Irán-ellenes, szunnita-barát, noha többé nem képviselik a teljes szunnita lakosságot, mivel egykori vezetőinek egy része más koalícióban indul. A szunnita blokkot az Iszlám Párthoz tartozó Ajad al-Szamarrai vezeti. A 2010-es parlamenti választásokra a szunnita pártok nem hoztak létre egységes koalíciót. A 2005. decemberi parlamenti választások előtt alapított Iraki Egyetértés Front (Tawafuq), a szunnita arabokat eddig képviselő legnagyobb szervezet szétesett, több befolyásos pártvezető a három nagy koalíció egyikéhez csatlakozott. Ez vezette az egykori szunnita listát szekuláris szövetség létrehozására, noha a koalíció legnagyobb pártja továbbra is az Iraki Iszlám Párt maradt. Az korábbi szunnita blokk, az Iraki Egyetértés Front éléről leváltott Adnan al-Dulaimi pártvezetői posztját 2007 júliusában Ajad al-Szamarrai vette át. Alig egy hónappal később a Tawafuq kilépett az iraki kormányból azzal vádolva Malikit, hogy nem képes hatékonyan fellépni a felekezetek közötti villongások ellen, különösen a síita fegyveresek szunnita lakosságot félelemben tartó önkényeskedéseivel szemben. A hat miniszter távozása a nemzeti egység megteremtésén fáradozó kormány gyengítését célozta, viszont az Egyetértés Front szétesésével is együtt járt: 2008 decemberében az Iraki Nemzeti Párbeszéd Tanács elhagyta a koalíciót. Az új Egyetértés Koalíció az egykori Tawafuq-ban levő pártok egy részét megörökölte, így az Általános Tanács az Iraki Népért (korábban Iraki Nép Gyűlése) nevű csoportot, de két új párttal is bővült: csatlakozott a koalícióhoz az Omar Dzsabbúri vezette Független Nemzeti Törzsi Gyűlés és a Hasszan Tawran irányítása alatt álló Türkmén Igazság Párt. Az Egyetértés Koalíció színeiben három független képviselő is indul: Tejszir Mashadani, Szelim Dzsabbúri, Mutsar Alivi. Iraki Iszlám Párt Az Iraki Egyetértés Koalíció gerincét alkotó párt. Az Iraki Iszlám Párt a szunniták vezető szerepét kívánja megőrizni Irak irányításában, melyet a 20. század kezdete óta betöltenek. Az Oszama Tawfik Tikriti által vezetett, az iraki politikai palettán legnagyobb múlttal rendelkező pártot 1960-ban alapították az iraki Iszlám Testvériség Társaság vezetői. A baathisták hatalomra jutásával a párt nem működhetett, újságait betiltották, tagjait bebörtönözték vagy országuk elhagyására kényszerítették és a Szaddam-rezsim minden nyílt párttevékenységet megtagadott tőle. Így a száműzött vezetők Nagy-Britanniából próbálták életben tartani az Iszlám Pártot. 2003ban, a Szaddam-rezsim megdöntésével lépett be újra az iraki politikai közéletbe. A választás tisztaságát ellehetetlenítő erőszakra hivatkozva a 2005. januári általános választás bojkottjára szólította fel a többi szunnita pártot és maga is távol maradt, mely azzal a szerencsétlen következménnyel járt, hogy a szunnitáknak csupán korlátozott szava lehetett a 2005-ös alkotmánytervezet kidolgozásában. Az Iszlám Párt a 2005. decemberi választásokon már indult, szövetségre lépve a kisebb szunnita szervezetekkel létrehozta az Iraki Egyetértés Frontot, a Tawafuq-ot. A koalíció 44 helyet szerzett a 275-ből. 16


Általános Tanács az Iraki Népért Az Általános Tanács az Iraki Népért pártot 2004-ben alapította Adnan al-Dulaimi. Szaddam bukása után Dulaimit a szunnita Waqf (alapítvány) élére nevezték ki, mely a mecsetek építéséért, fenntartásáért és adminisztratív kérdéseiért felel. 2005-ben a kormány visszavonta ezt a mandátumát. 2004-ben Dulaimi megalapította az Iraki Népi Konferenciát, mely 2005-ben csatlakozott az Iraki Iszlám Párthoz, hogy létrehozza az Iraki Egyetértés Frontot (Tawafuq). Dulaimi sokszor került szembe a síita irányítású parlamenttel, azt sérelmezve, hogy pártjának szava a nemzeti egységkormányban nem kerül megfelelő meghallgatásra, ellenfelei viszont épp a széthúzás szításával vádolták a szunnita politikust. A párt vezetőjének programja Irak amerikai megszállásának végét, és a szunniták jogainak fenntartását szeretné elérni. Dulaimi politikáját azonban beszédeinek nyílt síita-ellenes retorikája ellentmondásossá teszi. 2007-ben Bagdadban nyomozás indult ellene és két fia ellen, hogy kivizsgálják részvételüket a Nyugat-Bagdadban történt felekezeti alapú merényletekben. 2008-ban Dulaimi egyik fiát és pártjának számos más tagját terrorizmus támogatásának vádjával tartóztatták le. A Carnegie Alapítvány jelentése szerint Dulaimi egészségének romlásával 2009 szeptemberében Khaled al-Barae vette át a párt irányítását, aki a szervezetet Iraki Nemzeti Népgyűlésnek nevezte át. Barae csatlakozott az Iraki Iszlám Párthoz hogy újraélesszék Iraki Egyetértés néven az Iraki Egyetértés Frontot. Bár Barae nem-szektárius pártot kívánt létrehozni a névváltoztatással és új vezetők bevonásával, továbbra is Dulaimi híve maradt, felépülése esetén visszaadja neki vezetői pozícióját. A párt programja szintén a Dulaimi által képviselt eszmék folytatásának tekinthető: az iraki nemzeti identitás arab és iszlám gyökereit, a szunnita irányzat primátusát hangsúlyozza, az irakiakat az elnyomás elleni harcra szólítja fel, akár erőszak alkalmazásával is. Ajad Szamarai az Iraki Egyetértés vezető személyisége arra számít, hogy a 2010-es választáson az Iraki Egyetértés koalíció ha nem is ér el több szavazatot, legalább meg tudja őrizni a korábbi pozícióját.

17


Kurd képviselet az iraki parlamentben Csiszár Estella Irak legnagyobb kurd pártjai szektárius törésvonalak mentén alakították ki szövetségeket a 2010-es parlamenti választásokra. A legtöbb iraki választási koalíciótól eltérően a kurdok nem állítanak több etnikumot vagy különböző felekezeteket tömörítő listákat. Három nagy kurd párt méretteti meg magát a választásokon: a Kurd Demokrata Párt (KDP), a Kurdisztán Hazafias Uniója (PUK), valamint a Gorran, a Változásért Mozgalom. Két kurd iszlám párt is állított listát: a Kurdisztáni Iszlám Unió és a Kurdisztáni Iszlám Csoport függetlenként indul. A KDP és a PUK hosszú történelmi hagyományokkal rendelkező pártok, együtt alkotják a Kurdisztán Demokratikus Hazafias Szövetségét, mely jelenleg 53 fős képviselettel rendelkezik az iraki parlamentben. Ellenőrzésük alatt tartják a kurd regionális kormányt és a kurd regionális közgyűlést. Várakozások szerint a 2010-es választásokon továbbra is megőrzik szövetségüket. A Gorran, a PUK-ból kivált csoport, a 2009. augusztusi kurd regionális parlamenti választások előtt alakult meg. A Változás Pártja nem csatlakozik a KDP-hez vagy a PUK-hoz, de egyes vélemények szerint együtt fog működni velük a választások után, hogy közösen képviselhessék az egységes kurd érdeket a nemzeti politikában. Az elválaszthatatlan kurd riválisok A Kurdisztáni Demokrata Pártot 1946-ban a jelenlegi pártvezető, Masszud Barzani édesapja, Mullah Musztafa al-Barzani alapította. A KDP az iraki Kurdisztán legerősebb és legbefolyásosabb politikai entitásának tekinthető. Évekig a Dzsalal Talabani és Nusherwan Musztafa által 1975-ben életre hívott Kurdisztáni Hazafias Unióval folytatott hatalmi harcokat. A két párt kapcsolatát sokáig alkalomszerű erőszak jellemezte. 1997-ben kötöttek tűzszünetet: a hatalmi egyensúly a kurd régió kettéosztásával született meg, a PUK így majdnem egész Szulejmániát és az iráni határvidéket, a KDP Erbilt és Dahukot tarthatta felügyelet alatt. 2003-ra a két frakció hatékony már együttműködésben kormányozta az egész Kurdisztán régiót, mely de facto autonómiát élvezett 1991 óta. A sikeres együttműködés folytatásaként a 2005-ös iraki választásokon egységes frontként indultak, megalkotva a Kurdisztán Demokratikus Hazafias Szövetséget. A 275 fős nemzeti parlamentben a kurd pártszövetség 53 helyet kapott, a kurdisztáni parlament 111 helyéből 59-et foglalt el. Masszud Barzani a kurdisztáni terület elnöke lett, és unokatestvére, Nesirvan Barzani töltötte be a miniszterelnöki posztot. Dzsalal Talabanit, a PUK egyik alapítóját Irak elnökévé választották. A kurd pártokkal szemben bizonytalanságra adhat okot, hogy irányításuk alatt tartanak egy saját hadsereget, a peshmergát. A KDP és a PUK közötti harcok idején két rivális peshmerga haderő állt egymással szemben. Bár a fegyveres csoport mára egységessé vált, helyzete továbbra is ellentmondásos. A 2005-ös alkotmány szerint a peshmerga törvényes haderő és együtt kell működnie az iraki nemzeti hadsereggel. Ezt általában megteszi, ha nem a vitatott iraki-kurdisztáni határ a tét. A KDP és a PUK hosszú évek alakította hatalmi egyensúlya 2006-ban ingott meg, amikor Nuserwan Musztafa, a PUK egyik alapítója és vezetője kivált a pártból, létrehozva saját pártját, a 18


Gorrant a 2009-es kurdisztáni regionális választásokra. Az új párt nagyon jó eredménnyel szerepelt: 25 parlamenti helyet szerzett, főként a PUK területeiről hódítva el a szavazókat. Mivel a Gorranban mindkét nagy pártra nézve fenyegetést látott, a KDP nem aknázta ki a PUK gyengeségét, inkább támogatást nyújtott korábbi szövetségesének: a regionális miniszertelnöki pozícióra a PUK színeiben induló elnök került. Gorran – Mozgalom a Változásért 2006-ban Nusherwan Musztafa, a Kurdisztáni Hazafias Unió egyik alapítója - a szűnni nem akaró korrupcióra hivatkozva - kilépett a pártból és elindította önálló médiatársaságát, a Wushát, melynek legfontosabb üzenete a szabadság és a demokrácia értékeinek hangoztatása volt. 2009 elején - a párton belüli reformok elmaradását hangsúlyozva - Musztafa megalapította a Mozgalom a Változásért pártot. A regionális kurd parlamenti választásokon 25 helyet szerzett a 111-ből, mely figyelemreméltó teljesítmény egy néhány hónapja alakult párt részéről. Noha elemzők szerint a Gorran a március 7-i választások után az egység biztosítása érdekében megosztja győzelmét a többi kurd párttal, jelenleg a korrupció és a kurd politika törzsi jellege ellen küzdő független erőként kampányol. Kurdisztáni Iszlám Unió Az 1994-ben alapított Kurdisztáni Iszlám Uniót (IUK) ma Szalaheddin Bahaeddin vezeti, a párt – állítólag - kapcsolatban áll a Muszlim Testvériséggel. A 2005. decemberi választások előtt az Iszlám Unió csatlakozott a Demokratikus Hazafias Szövetséghez, majd kivált soraiból és függetlenként indult. Az IUK az egyetlen ellenzéki párt, mely helyet kapott a regionális kormányzásban, a - mára egyébként szétoszlott - Szolgálat és Reform nevű koalíciója 2009 óta 13 helyet tudhat magáénak a kurdisztáni parlamentben. A 2010-es választásokon is függetlenként indul. Kurdisztáni Iszlám Csoport A Kurdisztáni Iszlám Párt (Kurdistan Islamic Group) alapítója és vezetője, Ali Bapir több mint egy esztendőt töltött amerikai fogságban egy szélsőséges iszlamista csoport, az Al-Anszar AlIszlám támogatásának vádjával. Pártját 2001-ben hozta létre. A Global Security szerint rendszeres anyagi támogatást kap a Kurdisztáni Hazafias Uniótól. A 2005-ös választásokon is függetlenként indult, a nemzeti parlamentben kettő, a kurd közgyűlésben hat helyet szerzett. 2009-es regionális választásokon a Kurdisztáni Iszlám Unióval közös koalícióban indult.

19


Igazságosabb választási rendszer Jeszenszky Nóra Abban minden iraki párt egyetértett, hogy az előző parlamenti választások előtt - erősen amerikai ihletéssel sebtében összerakott választási törvényen mindenféleképpen változtatni kell, abban azonban már nem volt konszenzus, hogy ezt miként is kellene megtenni. Nem véletlen, hogy a szavazás napja végül egészen március 7-ig csúszott. A 2004-es választási törvényen változtatni kell! - adta ki a jelszót már tavaly nyár végén az iraki parlament, de - bár nagyrészt ez a téma határozta meg a közbeszédet - egész ősszel nem sikerült megegyezni az új jogszabályról. Több kényes kérdés is felmerült, amelyek egytől egyik hátráltatták, hogy a képviselők elégedetten rábólintsanak a javaslatokra, így sikerült elérni, hogy – alkotmányellenesen - márciusban tartják a szavazást. Az iraki honatyáknak nem tetszett az Egyesült Államok által korábban sugallt többségi rendszer, így a 2010-es parlamenti választásokat már vegyes rendszer keretében bonyolítják le. Ez annyit jelent, hogy az egyéni képviselőválasztás mellett a szavazásra jogosultaknak már listákra is le kell adniuk a voksukat, melyről a jelöltek arányosan kerülhetnek be a törvényhozásba. Ezzel valamelyest igazságosabbá válik az egész szisztéma. Komoly vita kerekedett több kérdésből is: a külföldre menekült irakiak problémájától, a női kvótán át a kisebbségek képviseletéig. A politikai érdekek mindhárom kérdésben nagymértékben befolyásolták az álláspontokat, így kisebb csoda, hogy végül mégis sikerült összehangolni az elképzeléseket. Ennek megfelelően a külföldön élő irakiak is szavazhatnak, voksaik eredeti lakhelyük eredményeit befolyásolják, de - szemben például a kisebbségekkel - nincs kompenzációs helyük. A női kvótát a törvény a pártok listáján érvényesíti - a jogszabály kimondja, hogy minden negyedik jelöltnek a gyengébbik nem képviselői közül kell kikerülnie. Hasonlóan egyértelműen fogalmazott a törvényhozó a kisebbségek kompenzációs helyeit illetően is: a 325 fős parlamentben mindenképpen jut hely a keresztényeknek, a sabakoknak, a sabeáknak és a mandeánoknak, összesen 8 darab, emellett még bizonyos provinciákból is érkeznek képviselőik. Az ország 18 tartományában választhatnak március 7-én az erre jogosultak (tehát a 18 éven felüli iraki állampolgárok, amennyiben a Szaddam-rendszer alatt nem voltak fegyveres testület tagjai és a Baath pártban nem töltöttek be magas funkciót). A legfontosabb körzetnek Bagdad és Anbar látszik, az előbbi azért, mert messze a főváros delegálja a legtöbb képviselőt a parlamentbe, összesen 70-et (összehasonlításképpen a legkevesebbet, 7-et, Muthana), az utóbbi azért, mert a legnagyobb szunnita tartomány. Irakban érdemes megkülönböztetni egymástól a külföldön élő állampolgárokat a határokon belül maradt menekültektől, akik különböző okok miatt nem térhetnek vissza otthonaikba. Ezeknek az embereknek a száma pedig nem elhanyagolható, majdnem 79 ezer fő, ők szintén lehetőséget kapnak arra, hogy voksoljanak, tartózkodási helyükön, de lakhelyük jelöltjeire.

20


A parlamenti választásokat március 7-én tartják Irakban, helyi idő szerint reggel 7 órától este 5 óráig. A csalások megelőzése érdekében előzetesen regisztrálni kell annak, aki demokratikus jogait gyakorolni akarja. Hogy ne adhassa le senki kétszer a szavazatát, mindenkinek tintába kell mártania az ujját - akárcsak 2005-ben, vagy a tavalyi afganisztáni választásokon. Az iraki kormány úgy döntött, hogy a biztonságos szavazás érdekében erős rendőri jelenlét mellett voksolhatnak az állampolgárok. Jelenleg azonban úgy tűnik, nem lesz egyszerű a radikális szervezeteket visszaszorítani, márcsak azért sem, mert megváltozott taktikájuknak köszönhetően szinte bizonyos, hogy a demokratikus folyamat egyik legfontosabb elemét, a választásokat, nem lesznek hajlandóak végig asszisztálni.

21


Több százezer iraki voksol külföldön Romász Andrea Az amerikai hadsereg 2003-as intervencióját követően több millió iraki hagyta el az országot és ezt a tény a választások alkalmával is figyelembe kell venni. A 2005 januárjában tartott nemzetgyűlési választások előtt merült fel a határon túli irakiak szavazati jogának rendezését célzó program, az OCV (Out of Country Voting Program). 2004. november 11-én a Független Iraki Választási Bizottság (IECI) és a Nemzetköz Migrációs Szervezet (IOM) aláírtak egy memorandumot, amely a program nyitányát is jelentette. Az IOM számára nem jelentett nagy kihívást a rá váró feladat, hiszen korábban már végzett hasonló tevékenységet Bosznia-Hercegovinában, Koszovóban, Afganisztánban és ÉszakTimorban is. A folyamat előkészítésében és lebonyolításában az ENSZ munkatársai is részt vettek. A program várható költségeit nem lehetett pontosan tudni, hiszen 2005-ben először került rá sor, így az iraki kormány 92 millió dollárt bocsátott az IOM rendelkezésére. 2005 A választópolgároknak ahhoz, hogy bekerüljenek a jegyzékbe, igazolniuk kellett iraki állampolgárságukat, legalább két dokumentummal a személyazonosságukat és csak az vehetett részt a voksoláson, aki 1986. december 31. előtt született. 2005-ben kilenc nap állt rendelkezésre a regisztrációra és három, hogy leadják szavazatukat a származási helyük szerinti jelöltek egyikére. Tizennégy ország vett részt a programban, melynek a központja Jordánia volt, emellett Ausztrália, Kanada, Dánia, Franciaország, Németország, Irán, Hollandia, Svédország, Szíria, Törökország, az Egyesült Arab Emirátusok, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok biztosította az országukban tartózkodó bevándorlók számára a szavazás lehetőségét. A potenciális választópolgárok számát ma sem ismerjük pontosan, a becslések szerint meghaladja az egymilliót, melyből kicsit több mint 280 ezer regisztráltatta magát, a részvételi arány ennek tükrében igen magas volt (93,6 százalék), hiszen a jegyzékbe vétel során a rendszer előre "kiszűrte" azokat, akik nem kívántak élni szavazati jogukkal. Ha azonban a határokon kívül élő irakiak becsült létszámát tekintjük, akik számára adott volt a részvétel lehetősége, csupán 22 százalék használta ki azt. A programban érintett országok listája egyértelműen megmutatja, hogy nem tudták minden egyes külföldre kényszerült iraki számára biztosítani a részvételt, azonban még ilyen keretek között is figyelemre méltó eredményeket ért el a program. Külön nehézséget okozott kiválasztani, hogy mely országok mely körzeteiben állítsák fel a szavazóköröket, hiszen a költségkímélő szempontokról sem lehetett megfeledkezni. Hogy csak egy példát említsünk, az Egyesült Államokban nagy számban élnek iraki kurd bevándorlók Nashville-ben, ahol lehetőséget kaptak a voksolásra, azonban a san diego-i keresztény iraki közösség körzetében erre nem volt alkalmuk, ezért nagy távolságot kellett megtennie annak, aki szavazni akart. A 2005-ös programot sikerként könyvelhetjük el, hiszen nagyjából nyolcvan nap alatt a semmiből teremtették meg az OCV feltételeit, majd hajtották végre. Bár ezt a sikert némileg beárnyékolta az alacsony részvétel, ugyanakkor fellélegezhettek azok, akik úgy vélték, a határon túli állampolgárok szavazata torzítólag fog hatni a választás eredményére. Szintén nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy technikailag mennyivel egyszerűbb lett volna kizárni az 22


összes iraki menekültet és az országot egyéb módon elhagyni kényszerülteket, minthogy bevonni legalább egy részüket a voksolásba, ahogy ezt ismét megtették a 2005 decemberében megtartott tartományi választás alkalmával, amikor is több mint 360 ezer állampolgár adta le szavazatát valamelyik jelölt mellett. Választások ma Még ha kevesebb mandátumról is dönthetnek az országon kívül élő menekültek, akkor is pozitívumként kell számon tartanunk azt a tényt, hogy egyáltalán módjukban áll kifejezni akaratukat. A befogadó országok terén szintén előrelépésként értékelhetjük, hogy három további országban nyílik lehetőség a szavazás lebonyolítására: Ausztriában, Egyiptomban és Libanonban (igaz, Franciaország visszalépett).

23


Az iraki választás és a nők Romász Andrea Az iraki választás során alkalmazott női kvóta európai szemmel nézve is figyelemre méltó: a törvényhozási helyek negyede a női jelöltek kezébe kerül. Azonban ez nem jelenti azt, hogy a férfiak uralta társadalomban átrendeződnének az erőviszonyok. A külföldi nyomásra bevezetett kvóta a gyakorlatban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Rögtön egy különös paradoxon rajzolódik ki a szemünk előtt, ha megnézzük milyen környezetben született meg ez a szabály. Nem titok, hogy az Egyesült Államok nyomására emelték be ezt a fejezetet a választási törvénybe, ugyanakkor, ha megnézzük az amerikai törvényhozást, láthatjuk, hogy a Képviselőház 17, míg a Szenátus 15 százalékban tartalmaz női tagokat. Felvetődik a kérdés, hogy ha a nemek közötti egyenlőség megvalósításának szempontjából sokkal előrébb járó Egyesült Államokban kisebb arányban találhatunk nőket az ország vezetésében, hogyan várható el egy közel-keleti országtól, hogy magasabb kvótát alkalmazzon és a gyakorlatban is megvalósítsa a női érdekek becsatornázását. Ha megvizsgáljuk a – az Inter-parlamentáris Unió statisztikája szerint 25,5 százalékos női parlamenti képviselettel büszkélkedő - Irak közvetlen környezetét, inkább az amerikaihoz hasonló képet kapunk: az arab országok parlamentjeiben átlagosan 10,9 százalékban találhatunk asszonyokat. Az iraki törvényhozás soraiban megtalálható nők sok szempontból megosztottak. A kvóta értelmében a pártok listáinak is követnie kell a nemek szerinti arányokat, az országban pedig igen sokféle párt megtalálható, ennek következtében a mandátumhoz jutó nők politikai meggyőződése is színes képet mutat. A törvényhozás soraiban megtalálható asszonyok között nincs konszenzus, csupán két olyan témát emelhetünk ki, melyben teljes egyetértés uralkodik: a nők oktatásának kérdése és az ellenük elkövetett erőszakos cselekmények visszaszorítása. A többi napirendi pontban nincs összefogás a gyengébbik nem képviselői között. Ez a tendencia egy másik problémával is összefüggésben áll. Sokan a női jelölteket csupán a kvóta teljesítésére tartják nyilván, nem tulajdonítanak nekik valódi szerepet. Így az asszonyok csak akkor tudnak érvényesülni, ha a pártjuk érdekei szerint cselekednek, de még így is ritka, ha bekerülnek a vezetői körbe. Tehát igen gyenge politikai aktorok, nem képviselnek a számarányukkal egyenrangú erőt. Ráadásul a férfiak körében is kevés olyan embert találunk, aki nyíltan kiáll a másik nem és annak jogai mellett. Hogy mennyire megosztja még a női jelölteket is ez a kérdés, jól mutatják a választási plakátjaik között felfedezhető különbségek. Két fő tendencia figyelhető meg, az egyik a hagyományos, teljes testet takaró fekete öltözetben burkolt jelölt képe, akit férjével, illetve más férfiakkal közösen ábrázolnak. Ezzel élesen szemben állnak a nyugati ruhát viselő nők hirdetései, melyek nem ritkán sminkben és festett hajjal ábrázolják őket. Hogy ez mennyire szokatlan az iraki társadalom számára, jól mutatja egy korábbi eset, amikor az északi Kirkukban a rendőröknek kellett felszámolniuk a közlekedési káoszt, mely egy csinosabb, nyíltan ábrázolt női jelölt fotója nyomán alakult ki.

24


A gyengébbik nem számára problémát jelent az ellenük irányuló erőszak is, februárban a korábbi elnök, Ijad Alláwi Iraki Nemzeti Mozgalmának színeiben induló Suha Jarallah vesztette életét, amikor kilépve rokonai házából, egy férfi agyonlőtte. Mint láthatjuk, a nők politikai részvétele még gyerekcipőben jár az országban. Bár ők alkotják a törvényhozás negyedét, befolyásuk elmarad ettől az aránytól. Az iraki társadalmon belüli szemléletváltástól függ a nők politikai szerepe és befolyása, ez azonban egy hosszú folyamat lesz a közel-keleti ország számára, tehát ne várjunk csodát a márciusi voksolás nyomán összeülő parlamenttől sem.

25


Elfelejtett népszavazás Illés Erzsébet Irak szavazóképes lakossága lehet, hogy megdöbben majd vasárnap, amikor a pártszövetségekre és egyéni jelöltekre leadott voksokat tartalmazó urna mellett egy másikat is talál. Érdeklődésükre a választási biztosok valószínűleg felvilágosítják majd őket, hogy az ebbe dobott szavazócédulákon az Irakban állomásozó amerikai katonák státuszáról nyilváníthatnak véleményt. Hihetetlen, de néhány nappal a választások előtt még se meg nem erősítették, se nem cáfolták az amerikai-iraki Biztonsági Egyezményről szóló népszavazás kiírását. Mintha a bagdadi vezetők megfeledkeztek volna róla, hogy a parlamenti választásokkal egyidőben meg akarták kérdezni a lakosságot, támogatja-e azt a 2008 végi bilaterális státuszegyezményt (Status of Forces Agreement, SOFA), amely előírja, hogy az amerikai támadó erőknek az iraki városokból 2009. június 30-ig, az ország többi részéről 2011. december 31-ig ki kell vonulniuk. Ma ez a dokumentum jelenti az amerikai katonák iraki tartózkodásának jogalapját, miután az ENSZ Biztonsági Tanácsától kapott - az iraki beavatkozásra egyébként az Öböl-háború apropóján még 1990-ben felhatalmazást adó - mandátumuk 2008. december 31-én lejárt. Annak ellenére, hogy az iraki kormány, a parlament, de még az elnöki tanács is jóváhagyta a kétoldalú egyezményt 2008 végén, az bagdadi honatyák jelentős része és az utca embere sem volt maradéktalanul elégedett annak tartalmával. A parlamenti pártok azzal a feltétellel mondtak igent a dokumentumra, hogy arról következő év nyarán megkérdezik a lakosságot. Éppen ezért – Núri al-Maliki miniszterelnök nyomására - a SOFA végrehajtásáról szóló jogszabályba is belekerült, hogy „általános népszavazást kell tartani az egyezményről legkésőbb 2009. július 30-án, amelynek „eredménye köti az iraki kormányt”. Bár az amerikai csapatkivonás nagyon népszerű téma volt az előző évben Irakban és a politikusok is lelkesen támogatták a közvetlen népakarat érvényesülését a 2010-es parlamenti választások előtt, valódi politikai akarat nem volt a júliusi voksolás megtartása mögött. Az Iraki Választási Bizottság 2009 májusában arra hivatkozva mondta le a népszavazást, hogy bár ők készen álltak annak megrendezésére, a parlament nem fogadta el az ezt szabályozó törvényt és nem különítette el erre a megfelelő összeget. Ugyanakkor Michael Knights, a Washington Institute szakértője abban látja a késedelem okát, hogy a Független Választási Bizottság kapacitását teljes mértékben lefoglalták a 2009. januári tartományi és a júliusi kurd regionális kormányzati választások. A következő határidőt 2010. január 16-ra tűzték ki, amikor - a költséghatékonyság jegyében - a parlamenti választásokkal egyidőben tervezték megrendezni a voksolást. Látszólag minden adott volt. 2009. július 9-én Maliki kormánya 99,575 millió dollárt különített el a népszavazás finanszírozására, augusztus 17-én a voksolást szabályozó törvénytervezetet is elfogadták és a Választási Bizottságnak is akadt szabad kapacitása. Mégis, nemhogy a népszavazás, de maga a parlamenti választás is elmaradt, mivel a honatyák képtelenek voltak megegyezni a választási törvény parlamenti helyekről rendelkező passzusáról. Január óta nemcsak hogy teljes csend honol a népszavazás kérdését illetően a világsajtóban, de a hivatalos iraki források is mély hallgatásba burkolóztak. Az Iraki Független Választási Bizottság honlapján például a „referendum” szóra rákeresve csupán „Az oldal felújítás alatt” üzenet jelenik meg. Történik ez annak ellenére, hogy közel-keleti politikai szakértők szerint a népszavazás 26


minden iraki politikai csoport támogatottságának jót tenne rövid távon, hiszen az ennek nyomán felerősödő nacionalista érzelem - amellett, hogy képes lenne mobilizálni a szavazóképes lakosságot - háttérbe szorítaná az olyan fontos és vitatott kampánytémákat, mint a korrupció, a gazdasági teljesítmény vagy a biztonsági kihívások. Knights szerint Maliki a népszavazás támogatásával maga mögé állíthatná a szunnita és szadrista csoportok mellett akár az iráni kormányt is, létrehozva egy felekezetek közötti, multietnikus szövetséget. Emellett - kihasználva a referendum vitatott szükségességét - megoszthatná ellenzékét: a kurd pártszövetséget és az Iraki Iszlám Legfelsőbb Tanácsot. Tekintve, hogy a bagdadi politikai vezetésnek nem állhat érdekében a téma agyonhallgatása, talán nem meglepő, hogy a szálak az Egyesült Államokhoz vezetnek. A 2003 óta az országban katonákat állomásoztató USA ugyanis deklaráltan attól tart, hogy a népszavazás érvénytelenítené az iraki-amerikai egyezményt. Ebben az esetben katonáinak a szavazást követő egy éven belül el kellene hagyni az országot, ha gyorsan utánaszámolunk, mintegy 9 hónappal a tervezett kivonulás előtt. 2009-ben az Egyesült Államok ezért kifejezetten kérte Maliki-t, mondjon le a népszavazásról, aki ekkor egyébként még nyíltan visszakozott. Ráadásul, ugyanaz a nacionalista érzelem, amely újabb voksokhoz segítené az iraki pártokat, az amerikai-iraki kétoldalú kapcsolatokat igencsak megrontaná. A népszavazás gondolatának felmerülésekor még megalapozottnak tűnt az amerikai félelem: bár ekkor is akadtak óvatosabbak, az iraki társadalom erősen támogatta az amerikai erők mielőbbi kivonását. 2009. június 30. óta azonban – amikor az USA a Biztonsági Egyezményben vállaltaknak megfelelően katonáit kivonta az iraki városokból - megváltozni látszik a helyzet. Egyrészt bebizonyosodott, hogy az Egyesült Államok tartja magát a szerződésben vállaltakhoz, másrészt a csapatkivonás után megszaporodtak az egyre több áldozattal járó bombatámadások. Sokan most már inkább azért aggódnak, hogy a nyugati katonák hiánya destabilizálni fogja az ország helyzetét. Kár, hogy véleményükre - a fentiek szerint - senki sem kíváncsi igazán.

27


Előre manipulálják a választásokat? Jeszenszky Nóra Egy héttel azután, hogy az első listát nyilvánosságra hozták, további "Baath-gyanús" iraki képviselőknek nem engedik, hogy elinduljanak a márciusi parlamenti választáson. A döntés hatalmas vihart kavart az országban, és egyáltalán nem véletlen, hogy mind az Arab Liga, mind az Egyesült Államok felkapta a fejét az iraki makacsságra. Összesen 515 szunnita jelöltet tiltottak el a parlamenti választásoktól, a vádak szerint ugyanis kapcsolatban álltak a néhai Szaddam Huszein pártjával, a Baath Párttal. A nem kívánatos személyek között van a védelmi miniszter, Abdul-Kared Jasszem al-Ubaidi, aki Núri al-Maliki miniszterelnök pártjának listáján szerepelt volna, de kizárták Dhafir al-Ani képviselőt is, aki minden alkalmat megragad arra, hogy a kormány lépéseit kritizálja. Most sem rejtette véka alá véleményét a diszkvalifikációt illetően, amelyet politikai döntésnek és a szunnita kisebbségnek az ország irányításából történő teljes kiszorítását célzó következő lépésnek nevezett. Hasonlóan vélekednek maguk a szunniták is, akik a közösségük elleni támadásként értelmezték a döntést és pártjaik körében komoly vita bontakozott ki arról, hogy - hasonlóan a 2005-ös választásokhoz - bojkottálják-e a márciusi voksolást. Egy esetleges bojkott katasztrofális következményekkel járhat Irak politikai folyamatait illetően, nemcsak amiatt, hogy ismét aszimmetrikus képviselet alakulna ki a parlamentben, hanem azért is, mert a vallási feszültségek újra felszínre kerülhetnek. Ettől félnek Washingtonban is, nem csoda, hogy Joe Biden alelnök ismét Bagdadba utazott lecsillapítani a kedélyeket. Az ellentétek elsimítása azonban egyáltalán nem ígérkezik egyszerűnek, hiszen a Baath-probléma már hét éve, Szaddam Huszein bukása óta folyamatos gondot jelent az irakiak számára. "Szükségünk van egy definícióra a baathizmust illetően" - összegezte a megoldást egyetlen mondatban a parlament elnökének szóvivője. - "Ki ugyanis a baathista? Mi az a baathista?" - tette fel a költői kérdést. Az egészen biztos, hogy az alkotmány egyértelműen fogalmaz, és a Baath Párt betiltását sürgeti. Paul Bremer, az Egyesült Államok 2003-ban kinevezett iraki kormányzója szakértők szerint azonban túlságosan elsiette a közügyek baathtalanítását, amikor felállította a most kereszttűzbe került Igazság és Felelősség Bizottságát (egyesek szerint csak "Baathtalanító Bizottságot"), amelynek éppen az volt a feladata, hogy megakadályozza, hogy Szaddam volt pártjának tagjai részt vegyenek a demokratikus politikai életben. Bremer döntése nem volt kellőképpen alátámasztva, egyfelől azért, mert sok tapasztalt tisztviselőtől megfosztották ezáltal az országot, akiket nem volt könnyű pótolni, másfelől azért, mert a Baath Párttal a lakosság döntő többsége valamiféle kapcsolatot ápolt, hiszen másként gyanús személyként tűnhetett fel a diktatórikus hatalom szemében. Jól illusztrálja ezt a New York Times által megszólaltatott egyik bolttulajdonos véleménye is, aki tömören összefoglalta a probléma lényegét, mondván, "Szaddam alatt mindenki baathista volt, az ország háromnegyede biztosan". Joe Bidennek tehát nem volt egyszerű a dolga, amikor egy hullámhosszra akarta hozni a tábor két oldalán állókat. Núri al-Maliki miniszterelnök egyszerűen fogalmazott: az ország nem engedheti 28


meg, hogy "a baathisták az urnákon keresztül térjenek vissza a hatalomhoz". Hajthatatlannak bizonyult az Igazság és Felelősség Bizottság is, amelynek két vezetője, Ahmed Csalabi és Ali alLami többször is hangsúlyozták, hogy nem politikai döntést hoztak, csak a törvényeket tartották be. Ezt azonban nehéz elhinni, hiszen Csalabi és al-Lami személye kapcsán több összeesküvéselmélet is született már. Mindketten az Iraki Nemzeti Szövetség pártjának a tagjai, tehát saját ellenfeleiket iktathatták ki a gyanúsítással. Ráadásul korábban mindkét politikust összefüggésbe hozták Teheránnal, és több pletyka is arról szólt, hogy Irán célja - vagyis hogy továbbra is erős síita dominanciájú legyen az iraki vezetés - a szunniták kizárásával könnyen megvalósíthatóvá vált. A kérdés azonban korántsem ilyen egyszerű, hiszen a most kizárt jelölteknek lehetőségük van fellebbezésre és bár erre a törvény csak három nap határidőt ír elő, a tömeges beadványok miatt olyannyira elhúzódhat az elbírálás, hogy valószínűleg nem minden ügyben hoznak ítéletet március 7-ig, a választások napjáig. Emiatt Joe Biden azt javasolta, hogy engedjék elindulni a kizárt szunnitákat, és ha mandátumhoz jutnának, akkor is lehetőség van megfosztani őket ettől, ha a fellebbezésüket elutasítanák. Maliki azonban hallani sem akart efféle megoldásról. Zavarja az iraki helyzet az Arab Ligát is. A szervezet Ahmed ben Helli helyettes főtitkárt küldte Bagdadba, hogy Biden-hez hasonlóan segítsen elsimítani a nézeteltéréseket, de az arab politikus is üres kézzel tért haza. "Mindenkinek meg kell engedni, hogy részt vegyen a politikai folyamatokban és elindulhasson a választásokon" - összegezte a Liga álláspontját, amit azonban nem sikerült érvényre juttatnia. A Baath Párt manapság is örvend némi népszerűségnek Irakban - elsősorban a szunnita tartományokban, ahol Szaddam Huszeint a nép jótevőjének tartják, az egyetlennek, aki képes volt az irániakat megállítani (az 1980-88-as első Öböl-háborúban). A bagdadi vezetés és az Egyesült Államok azonban olyan terrorista szervezetként tartja számon a volt Szaddam párt maradékát, amely az al-Kaida helyi szárnyával összefogva hajtja végre a merényleteit.

29


Bojkott - amitől mindenki rettegett Jeszenszky Nóra Bojkottálja a március 7-i parlamenti választásokat az egyik legnagyobb szunnita párt, az Iraki Nemzeti Párbeszéd Frontja. A döntést szombaton jelentették be, azt követően, hogy az Igazság és Felelősség bizottság nem volt hajlandó rábólintani arra, hogy Saleh al-Mutlak, a párt vezetője is megmérettesse magát a voksoláson. A bojkottnak beláthatatlan következményei lehetnek. Bekövetkezett, amitől már tavaly október óta a legtöbb iraki és amerikai szakértő rettegett: az egyik szunnita párt bojkottálja a március 7-re kiírt parlamenti választásokat. Az Iraki Nemzeti Párbeszéd Frontja, amely egyébként szekuláris alapokra helyezné az ország berendezkedését, február 20-án hozta nyilvánosságra határozatát, amely szerint a fennálló körülmények között nem látják értelmét annak, hogy a voksoláson elinduljanak, ugyanakkor arra kérték a lakosságot, hogy ettől függetlenül menjenek el szavazni. A Front vezetője, Saleh al-Mutlak egyike azoknak a képviselőjelölteknek, akiket a betiltott Baath Párttal való szimpátia miatt nem engednek elindulni a választásokon. A politikus „iráni befolyást" sejt a háttérben és véleményét csak alátámasztották Raymond Odierno, az Irakban állomásozó amerikai csapatok főparancsnokának szavai is, aki a hét elején úgy nyilatkozott, hogy perzsa hatás is érvényesült a lista összeállításakor. „Ez azt jelenti, hogy az egész választási folyamat Teherán szája íze szerint zajlik le, aminek eredményeként az nyer, és azt zárják ki a rendszerből, akit ők akarnak" – nyilatkozta Mutlak. „Tehát ez egy előre lerendezett voksolás és az eredmény már az elejétől kezdve egyértelmű – akkor minek kellene legitimálni?" – tette fel a költői kérdést. A párt képviselői már múlt hét elején is arról beszéltek, hogy semmit sem zárnak ki a következő lépésüket illetően. „Nem fogunk félni meghozni a megfelelő döntést, amennyiben azt tapasztaljuk, hogy a választás csak megrendezett" – fejtette ki akkor Mutlak. A szunnita politikus kizárása a demokratikus folyamatokból mindenesetre tényleg érdekes következtetésekre sarkallhat. Saleh al-Mutlak ugyanis öt éve parlamenti képviselőként dolgozik és részt vett az alkotmány kidolgozására létrehozott bizottság munkájában is, mint elsőszámú szunnita vezető. Az Iraki Nemzeti Párbeszéd Frontja 2005-ben – az általános szunnita bojkott ellenére – 11 parlamenti helyet szerzett. Tény azonban, hogy Saleh al-Mutlak 1977-ig a Baath Párt tagja volt. Az Egyesült Államok vezetésének komoly tervei voltak a mostani választásokkal, egy esetleges bojkott azonban alapjaiban rengetheti meg az elképzeléseiket. A 2005-ös szavazás után ugyanis, amelynek célja szintén a demokratikus folyamatok megalapozása és egy erős legitimitással rendelkező kormány megalakítása lett volna, ismét fennáll annak a veszélye, hogy a szunniták háttérbe szorítása felszítja a vallási ellentéteket. Arról nem is beszélve, hogy az amerikai kivonulás – amely szintén egy erős iraki vezetést feltételez – is tolódhat, amennyiben március 7-én nem sikerül legalább egy nagyjából demokratikus voksolást rendezni. Irán szerepe, illetve befolyása nem először téma Irakban. Szinte a 2003-as amerikai támadás óta napirenden van, hogy a perzsa állam miként próbálja szomszédjában úgy alakítani a politikai viszonyokat, hogy az számára a legkedvezőbb legyen. Hatása az eseményekre olyan erős, hogy a 30


legvéresebb időszakban Washington – nem hivatalosan – többször is tárgyalt az irániakkal arról, miként lehetne a helyzetet konszolidálni. Most a síita államot azzal vádolják, hogy a lista összeállításánál gyakorolt nyomást a bizottságra, hiszen alapvető érdeke, hogy egy egységes síita – lehetőleg minél inkább Irán-barát – vezetés alakuljon Bagdadban. A perzsa megnyilvánulások, amelyek gyakran leplezetlenül tárják fel Teherán érdekeit a térségben, megfelelő alapul szolgálnak a szunniták azon elméleteihez, miszerint a síita pártok mindegyike iráni érdekeket szolgál ki. Az, hogy mennyien követik az Iraki Nemzeti Párbeszéd Frontjának lépését, egyelőre kérdéses. Egyetlen párt, az al-Irakíja volt az, amely máris leszögezte, hogy nem hajlandó követni koalíciós partnerét, véleményük szerint ugyanis „széles körben részt kell venni a választásokon, hogy elsöprő győzelmet érjenek el és végrehajthassák az országban a szükséges változtatásokat".

31


Merényletek az iraki választások alatt Selján Péter Merényletsorozat zavarta meg a 2010-es iraki parlamenti választások első napját, miután március 4-én kora reggel megnyitották a szavazóhelyiségeket a több tízezer katona, rendőr és a biztonsági erők egyéb dolgozói előtt tudósított a The New York Times. Az iraki biztonsági erők fokozott utcai jelenléte ellenére bekövetkezett támadásokban legalább 12-en vesztették életüket és több tucatnyian megsérültek. Az újraválasztásáért induló, ádáz verseny elé néző Núri al-Maliki miniszterelnök munkaszünetet rendelt el csütörtöktől vasárnapig, és engedélyt adott rá, hogy a biztonsági erők dolgozói korábban szavazhassanak, hogy szabadon dolgozhassanak majd a választások fő napján, március 7-én, vasárnap. Az előválasztáson az éppen börtönbüntetésüket töltő rabok és az ország kórházaiban gyógyuló betegek is részt vehettek. A nap folyamán Bagdad és más tartományok több szavazóhelyiségéből is érkeztek jelentések, melyek szerint egyes katonák és rendőrök nem találták a neveiket a választási névjegyzékben. Egy hivatalos választási tisztségviselő televíziós bejelentése szerint ilyen esetben a választók ideiglenes szavazólapokat is leadhatnak, melyeket a megfelelő szavazókör beazonosítása után számolnak majd meg. Március 4-én, csütörtökön három merényletre is sor került az iskolákban kijelölt szavazóhelyiségekben. Bagdad központjának eltérő pontjain két öngyilkos merénylő robbantotta fel magát, miközben zajlott már a szavazás. A merényletekben 7-en meghaltak, legalább 35-en megsérültek. Később Bagdad északi részén ért támadás egy a vasárnapi voksolásra szavazóhelyként kijelölt iskolát. A rejtett bomba okozta robbanásban legalább 5-en vesztették életüket, 22-en megsérültek. Az erőszak fokozódására készülve az iraki tisztségviselők és az amerikai parancsnokok szigorú biztonsági szabályokat léptettek életbe, többek között teljes útszakaszokat zártak le a szavazóhelyiségek körül. A merényletek mindazonáltal jól bizonyítják, hogy maradtak még biztonsági rések. Egy a belügyminisztérium utasítására névtelenül nyilatkozó szövetségi rendőrparancsnok elmondása szerint az elmúlt 2-3 hónapban több, a választások körüli erőszakra célzó figyelmeztetést is kaptak és lényegében egészen az új kormány megalakulásáig aggódhatnak a támadások miatt. A rendőrparancsnok mindazonáltal ígéretet tett arra, nem hagyják, hogy az erőszak akadályozza a választásokat, amelyet sokan a Szaddam Husszeint hatalmából eltávolító amerikai invázió utáni Irak történetének egyik legfontosabb eseményének tekintenek. "Még ha támadás is ér egy szavazóhelyiséget, 30 percen belül újranyitjuk, hogy folytatódhasson a szavazás" - mondta.

32


Biztonsági program a választók védelmére Lesták Tamás Az első - iraki erők által biztosított - voksolás előtt szinte mindenre kiterjedő intézkedésekkel próbálták megakadályozni a választásokat megzavaró támadásokat. A régi mondás azonban - miszerint nem létezik 100%-os biztonság - ezúttal is igaznak bizonyult, melyet a merényletek és az áldozatok száma is jeleztek. Hiábavaló erőfeszítések? A most életbe léptetett intézkedések egy hosszabb, több hónapja tartó biztonsági program részét képezik, melynek célja a szavazópolgárok biztonságának garantálása, illetve a lehető legnyugodtabb légkör megteremtése a voksolás idejére. Ennek érdekében az iraki utcákon és a kiemelt kockázatú helyszíneken több mint 200 000 főnyi biztonsági személyzet vigyáz a rendre a március 7-i voksolás ideje alatt. Az ún. vészhelyzeti biztonsági terv hivatalosan március 3-án lépett életbe és a választások után két nappal ér véget, kivéve, ha az akkori biztonsági helyzet mást nem követel meg. A speciális intézkedési terv keretében megnövelték az utcákon járőrszolgálatot ellátó rendőri és egyéb biztonsági egységek számát, megerősítették a határőrizeti szervek jelenlétét az ország teljes határszakaszán, illetve különös figyelmet fordítanak az ismert, ún. „csempészútvonalak” ellenőrzésére. Az iraki rendőrség hivatalos közleménye a következőképp foglalta össze a különleges erők tevékenységét: „A hagyományos rendőri erőkön kívül egyéb, speciális egységeink is részt vesznek az akciósorozatban, melynek végső és legfontosabb célja a vasárnapi voksolás zavartalan lebonyolításának biztosítása. Így például a partiőrség hajói járőröznek az irak-iráni határfolyón, illetve más speciális egységeink tevékenykednek a kuvaiti határon annak érdekében, hogy megakadályozzák különféle csempészáruk – elsősorban fegyverek – beáramlását az országba ebben a kritikus időszakban.” A szigorú intézkedések dacára azonban már eddig is súlyos veszteségeket okoztak a támadások és merényletek az ún. előválasztások alatt, melynek során hozzávetőleg 950 000 iraki állampolgár doktorok, kórházi betegek, de elsősorban a hétvégi voksolás alatt végig szolgálatban lévő biztonsági személyzet tagjai – adhatták le voksukat. A Pentagon iraki helyzettel kapcsolatban kiadott közleményében megerősítette, hogy az országban tartózkodó amerikai csapatok továbbra is minden lehetséges módon segítik a parlamenti választások sikeres lebonyolítását, mégha közvetlenül már nem is vesznek részt az iraki utcák biztonságának fenntartásában. „Csak rendkívül szörnyű biztonsági körülmények esetén fordulhat elő, hogy elhalasszuk a csapatkivonások augusztusra tervezett megkezdését és ezzel veszélyeztessük azok 2011-re tervezett befejezését.” – zárul az amerikai közlemény.

33


Szavazni vagy nem szavazni Csiszár Estella Az iraki politikusok erőszakos választási kampányt zártak szombaton, a vasárnapi szavazás eredményét azonban nehéz megjósolni. A választást fegyveres szervezetek is fenyegették: a Bagdadtól észak-keletre fekvő Dijala tartományban, az Iraki Iszlám Állam nevű, al-Kaidához köthető ernyőszervezet szórólapon hívta fel az irakiak figyelmét, hogy aki választani megy, az életét kockáztatja, egy észak-iraki merényletben pedig életét vesztette az ellenzék egyik jelöltje. Az Iraki Iszlám Állam, az amerikai csapatok elleni felkelő csapatokat összefogó ernyőszervezet honlapján hívta fel a szunniták figyelmét a kijárási tilalomra a választások alatt, és figyelmeztetett arra, hogy a szavazatok csak tovább erősítik a többségben levő síitákat. „Aki azon a napon az utcára megy, hogy szavazatát leadja, sajnálatos módon Isten haragjának és a mudzsahedinek támadásainak teszi ki magát.” - olvasható a közleményükben. Ugyanakkor a vallási vezetők a pénteki közös ima prédikációját ezúttal arra használták fel, hogy szavazásra és a demokrácia védelmére ösztönözzék a híveket a Szaddam-rezsim 2003-as eltörlése óta rendezett második parlamenti választáson. Bakuba belvárosában az Al-Hai mecsetben, a 33 ember életét követelő március 3-i merénylet helyszínén Sejk Abdulrahman al-Jorani szunnita imám ezekkel a szavakkal buzdította a hívőket: „El kell mennetek szavazni, mert ez a kötelességetek. Ha senkire sem akarjátok leadni voksotokat, akkor is járuljatok az urnákhoz és semmisítsétek meg szavazócéduláitokat, hogy ne lehessen azokat később meghamisítani.” A szunniták - a várakozások szerint - tömegesen jelennek meg a szavazóhelyiségekben, ellentétben a 2005-ös választás bojkottálásával. A kampány utolsó napján Ammar el-Hakim, az Iraki Iszlám Legfelsőbb Tanács nevet viselő erős síita iszlamista párt vezetője vallási kötelességnek nevezte a szavazást egy gyűlésen elmondott beszédében, Irak legnagyobb tiszteletben álló vallási vezetőjét, Ali Husszein al-Szisztáni ajatollahot idézte: „Keressétek azokat a listákat, melyeknek történelmük és gyökereik vannak, melyek az irakiak mellett álltak a jó időkben és a rosszakban is". Ali Husszeini al-Szisztáni nagy ajatollah viszont semleges maradt. Gondosan kerülte, hogy bármelyik frakció támogatásának hangot adjon, helyette általánosan arra kérte a szavazókat, hogy válasszák a legjobb jelölteket. A 2005-ös választáson a síiták összefogására szólított fel, mely nagyban hozzájárult a síita frakciók szavazati többségéhez. Ahmed al-Szafi, az ajatollah képviselője a választást életbevágóan fontos kérdésnek nevezte, mely az irakiak jövőjét biztosítja. Kerbela szent városában a mecsetben elmondott beszédében úgy fogalmazott, hogy a szavazástól való távol maradás, vagy bármilyen okból történő csekély részvétel oda vezet, hogy mások elérjék törvénytelen céljaikat. Moktada al-Szadr síita vallási vezető, az Iraki Nemzeti Szövetség listáján induló Szadr Mozgalom elnöke a parlamenti választáson való részvételt „politikai ellenállásnak” nevezte. A választások előtt két nappal a katari hírügynökséghez eljuttatott felhívásában így fogalmazott: „az idei év parlamenti választására én úgy tekintek, mint politikai ellenállásra: ha együtt indulunk és a 34


választást a lehető legmegfelelőbb módon és egységesen hajtjuk végre, ezzel gyakorlunk politikai ellenállást. Ezért fogjatok össze, Irak népe, hogy Irak politikailag felszabaduljon!” Ijad Allawi, az Iraki Nemzeti Mozgalom alapítója a választás előtt arra panaszkodott, hogy pártja fenyegetéseket kap és támadásoknak van kitéve. Utalt ezzel arra a moszuli merényletre is, melyben az Irakíja listájának egyik jelöltje életét vesztette. Úgy fogalmazott, hogy vasárnap estére világossá válik, mennyire volt tiszta a választás, de úgy vélte, hogy a dolgok nem a megfelelő irányba haladnak. Núri Al-Maliki jelenlegi iraki miniszterelnök, a Jogállam Koalíció első embere minden külföldön élő irakit is szavazásra buzdított, hangsúlyozva, hogy az ország egy nagyon komoly és kritikus lépés előtt áll. A külföldön élő szavazásra jogosult irakiak száma 1,4 millió fő, 16 különböző ország 80 nagyvárosában adhatják le szavazataikat.

35


Itt a vége! Hogyan alakul Irak jövője? Jeszenszky Nóra Amikor az irakiak vasárnap az urnákhoz járultak, többet tettek, minthogy egyszerűen csak új kormányt választottak. Könnyen elképzelhető, hogy a demokratikus folyamatok előrehaladtával a közel-keleti országnak sikerül olyan fejlődési pályára állnia, amely a jövőben a térség meghatározó hatalmává teheti Bagdadot. Lehet, hogy tényleg igaza volt George W. Bushnak, amikor 2003-ban azt jósolta, hogy Irak lesz a régió országai számára az etalon? Milyen demokrácia ereszt gyökeret a Közel-Kelet szívében, egyáltalán lesz-e demokrácia Irakban? – tette fel a költői kérdést a Washington Post elemzője még a parlamenti választások előtt. Azóta annyi kiderült, hogy a véres merényletek nem tántorították el a szavazásra jogosultakat, és a tartományi voksoláshoz képest többen vesznek részt az ország jövőjének alakításában. Az azonban még mindenképpen fontos lehet, hogy ki nyer, és hogyan tud majd kormányt alakítani. Szakértők egybehangzó véleménye szerint bármelyik párt gyűjti is be a szavazatok többségét, egyedül nem lesz képes gyakorolni a hatalmat és koalícióra kényszerül majd. Az elhúzódó kormányalakítás pedig veszélyeket rejt magában a biztonságilag még mindig nem túlságosan stabil országban. Kétséges az is, hogy felelősek-e annyira a bagdadi politikusok, hogy felismerjék, milyen következményei lehetnek annak, ha óvásokkal lehetetlenítik el az új miniszterelnök megválasztását. Pedig a panaszkodás már elkezdődött: Ijad Allawi pénteken arról beszélt, hogy pártjának jelöltjeit és aktivistáit zaklatták, letartóztatták, volt, akit állítólag meg is öltek. Az előválasztások során ezrek nem találták meg a nevüket a választási listán, és Allawi amiatt is aggódik, hogy 7 millió „extra” lapot nyomtattak ki az iraki választási bizottságnál, amit könnyen csalásra lehet használni. Egy elhúzódó politikai válság az Egyesült Államok terveit is keresztül húzhatja, hiszen Barack Obama elnök elképzelései szerint a nyár végéig 50 ezer katonát vonnának ki az országból, ám kizárólag abban az esetben, ha Irak konszolidálódik. Több szakértő optimista az ország jövőjét illetően, mások mellett Fareed Zakaria, a CNN külpolitikai szakértője is, aki szerint a választások nemcsak vízválasztóak lesznek, hanem biztosíthatják Bagdad számára, hogy olajkincsével és jól képzett, jól szervezett hadseregével ismét elismert legyen a régióban, és annak eseményeire is hatással lehessen. Zakaria úgy látja, ha 10 év múlva visszanézünk ezekre az évekre, akkor azt mondjuk majd, hogy miközben mindenki Irán felemelkedésével volt elfoglalva, az igazi történet Irak felemelkedése volt a Közel-Keleten. Így látja Dzsalal Talabáni leköszönő elnök is, aki egy interjúban egyértelműen fogalmazott a voksolások jelentőségét illetően. „Ez egy nagyon fontos választás. Irak demokratikus jövőjéről dönt, amely vagy tovább fejlődik, vagy megszakad”. Hasonlóan - bár elsősorban saját érdemeit hangsúlyozva - nyilatkozott Núri al-Maliki miniszterelnök, aki körül a világ igen nagyot fordult 2006 óta, amikor kormányfőnek választották. A döntés azért esett éppen rá, mert koalíciós társai elég gyengének és befolyásolhatónak találták ahhoz, hogy támogassák a jelölését. 36


Maliki a tavalyi tartományi választásokon nagy győzelmet aratott, de kérdéses, hogy ezt nemzeti szinten mennyire tudja érvényesíteni. „Egyesítettük az államot és biztonságot teremtettünk. Irak most már nem olyan, mint egy megszállt ország” – mondta. Ezzel szemben nemrég a CNN-nek azt fejtegette, hogy előfordulhat, hogy az amerikaiakat arra kell kérnie, hogy tovább maradjanak. Nagy változás 2005-höz képest, hogy a szunnita pártok – egy kivételével – részt vesznek a voksoláson, és könnyen meghatározó erővé léphetnek elő, amennyiben a győztes tényleg koalícióra kényszerül. Az ő feladatuk az lenne, hogy „Maliki-mentessé” tegyék az országot, egyszersmind azt is biztosítsák, hogy ne kizárólag a síita pártok és így - véleményük szerint közvetetten Irán kezében összpontosuljon a hatalom. Ezzel szemben problémái lehetnek az eddigi kormánykoalíciónak, az Iraki Nemzeti Szövetségnek és a kurd pártoknak is, ez utóbbiaknak az elmúlt években megjelent ellenzéke okozhat fejfájást, a szövetség pedig könnyen darabokra eshet szét, különösen abban az esetben, ha minden tagja bekapcsolódik a hatalmi alkudozásba. Hogy az összes iraki támogatja-e a demokráciát, azt nem lehet tudni, annyi azonban biztos, hogy a történelmi tapasztalat rányomja bélyegét a mostani döntésekre is. Jól jelzi ezt egy zöldségárus nyilatkozata, amit a Washington Postnak tett: „Ha Ijad [Allawi] nyer, akkor diktátor lesz belőle. Ha lenne egy erős emberünk, nem lenne szükségünk demokráciára. Egy határozott vezető jobb megoldás. A demokrácia nem működne Irakban” – fejtette ki több társával együtt. Nem véletlen, hogy az állampolgárok egy része ezen az úton vinné tovább az országot; a Szaddam-rendszer egyik érdemeként éppen azt szokták emlegetni, hogy keménykezű vezetőként az etnikai és vallási ellentéteket vissza tudta szorítani. A cél ez esetben szentesítette az eszközt. Az új parlamentnek olyan fontos kérdésekben kell majd döntenie, mint a Kirkuk-probléma, vagy ezzel összefüggésben az új olajtörvény megszavazása. Nem szabad megfeledkezni a biztonsági helyzetről sem. Ha csak azt vesszük figyelembe, hogy a legfrissebb adatok szerint 38-an haltak meg a választások napján, akkor felmerül a kérdés, Maliki-nak igaza van-e abban, hogy az amerikaiaknak maradniuk kell. A pozitív nyilatkozatok mellett semmiképpen sem lehet megfeledkezni arról, hogy az iraki demokrácia – elismerve a média, a bíróságok szabadságát, illetve az emberi jogok, köztük a női jogok kiterjesztését is – még a közelében sincs annak, amire Bush 2003-ban vágyott. Egyes vélemények szerint a Baath-lista önmagában jelzi, hogy milyen mély krízisben van az ország. Az al-Dzsazíra is arról cikkezett, hogy tudósítói szerint volt olyan szavazókörzet, ahonnan 3000 embert küldtek el amiatt, hogy nincs rajta a választásra jogosultak listáján. Az első eredményeket március 10-re ígérték, a hivatalos bejelentésre még áprilisig biztosan várni kell. Ha a jelöltek óvnak, és a koalíciós tárgyalások elhúzódnak, akkor Iraknak még egy darabig nem lesz miniszterelnöke.

37

KITEKINTŐ ELEMZÉSEK. Iraki választások Ablak a világra március 23

Recommend Documents