KITEKINTŐ ELEMZÉSEK. A gazdasági válság Közép-Európában. Ablak a világra február 23

KITEKINTŐ ELEMZÉSEK A gazdasági válság Közép-Európában

Ablak a világra

2012. február 23.

A gazdasági válság Közép-Európában

Írták: Csontos Zsuzsanna Kovács Barbara Mátraházi Tibor Miklós Dániel Milanov Viktor Szalay Szabolcs Weintraut Mária

Szerkesztette: Ugrósdy Márton

Kiadja a Kitek Média Kft, felelős kiadó: Frank Tamás, lapigazgató

A Kitekintő nem foglal állást politikai kérdésekben, ezért a cikkekben közölt vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. Az egyes cikkekben megfogalmazott elemzések, előrejelzések a szerzők magánvéleményei, azok pontosságáért, illetve megbízhatóságáért a Kitekintő semmilyen felelősséget nem vállal. A kézirat lezárva 2012. február 23-án.

Budapest, 2012. február 23. © Kitek Média Kft Minden jog fenntartva 2


Tartalom A bolgár gazdaság kétüteműsége ............................................................................................................ 6 Csehország és a gazdasági világválság – számokban elbeszélve ............................................................ 9 Görögország: a gazdaság romokban hever............................................................................................ 12 Új kormány, régi gondok Horvátországban .......................................................................................... 15 Példamutató lengyel válságkezelés ....................................................................................................... 18 Montenegró a válság idején................................................................................................................... 21 Németország is nehéz évre számít ........................................................................................................ 25 Románia, az IMF mintagyereke ............................................................................................................ 28

3


Tisztelt Olvasó! Örömmel köszöntöm Önt a Kitekinto.hu Elemzések újabb kötetének megjelenése alkalmából! A 2007-ben megalakult Kitekintő a kezdetek óta a legnagyobb magyar külpolitikai hírportál, amelyet ma már havonta félmillió olvasótársa keres fel. Az elmúlt majd’ öt évben igyekeztünk azokat az újságírókat és szakértőket összegyűjteni, akik az érintett ország nyelvét beszélik, jártak a területen és hiteles, helyi információforrásokkal rendelkeznek. Kitartó munkájuk eredménye, hogy ma az Ön számára elküldhetjük ezeket az elemzéseket. A külpolitika a magyar médiában időnként mostohaszerepre kárhoztatik, holott a legfontosabb dolgok Magyarország szempontjából már nemcsak Budapesten, hanem Washingtonban, Brüsszelben és Moszkvában dőlnek el. Éppen ezért valljuk azt, hogy jó döntést – legyen szó politikai, gazdasági vagy egyéb társadalmi ügyről – csak a külvilág ismeretének birtokában lehet hozni. A világpolitika nagy eseményei kapcsán sem mi, sem döntéshozó olvasóink nem engedhetik meg maguknak a felületes tájékozódást, tájékoztatást. A Kitekinto.hu szerkesztősége e fenti hivatásának szeretne azzal eleget tenni, hogy 2010-től a honlapunkon található eseménydossziék mellett elektronikus elemzésfüzetekben foglaljuk össze a legfontosabb külpolitikai fordulatokat. Őszintén bízom benne, hogy az alább következő oldalak segítik majd munkájában, döntéseiben és a világpolitikában való könnyebb eligazodásában! Visszajelzéseire, észrevételeire minden esetben számítunk, reméljük, a jövőben nemcsak honlapunkon üdvözölhetjük rendszeres látogatóként, hanem valamely rendezvényünkön is köszönthetjük majd!

Budapest, 2012. február 23.

Üdvözlettel:

Frank Tamás lapigazgató

4


Tisztelt Olvasónk!

Az egész Európára komoly hatással lévő gazdasági válság nem kímélte Közép-Európa országait sem. Ahány kormány, annyi megoldás: van, akiket annyira nem érintenek a mostani nehézségek, hogy még az IMF-nek is tudtak hitelezni, míg mások a Magyarországot is egyre jobban megközelítő nemzetközi pénzügyi intézmény „protektorátusává” váltak. Mivel hazánk számára is nagy kihívást jelent a gazdaság felpörgetése, ezért mostani kiadványunkban azt vesszük górcső alá, hogyan birkóztak meg a feladattal a közelünkben lévő államok. Elemzéseinkben olyan országokat vizsgálunk meg, amelyek – egy kivétellel – maguk is megszenvedték az euróválságot, illetve az azt kísérő gazdasági visszaesést. A gazdasági helyzet és a külső nyomás több kormány bukásához is vezetett, miközben az jó teljesítő országok jelentősen növelni tudták érdekérvényesítő erejüket az EU-n belül, és azon kívül is. Úgy véljük, a különböző országok megoldási kísérletei a hazai közpolitikai gondolkodást is színesebbé tehetik, hiszen nem szégyen a jobbtól tanulni. A gazdasági helyzetről készített kiadványunk egyben egy új sorozat kezdete is: szándékunk szerint 2012-ben több alkalommal is jelentkezünk majd egy-egy ilyen tematikus kiadvánnyal, ami körképet ad majd Közép-Európa országainak egy-egy fontos, és nem minden tanulság nélküli politikai kérdéséről. Bízunk benne, hogy ezek az új impulzusok a hazai közgondolkodásra is jó hatással lesznek majd. Reméljük, hogy munkája során hasznát veszi majd összeállításunknak. Amennyiben észrevétele lenne a kiadvánnyal kapcsolatban, örömmel állunk rendelkezésre a Kitekintő impresszumában is megtalálható emailcímeken. Budapest, 2012. február 23.

Üdvözlettel:

Ugrósdy Márton Közép-Európa rovatvezető

5


A bolgár gazdaság kétüteműsége Milanov Viktor

A bolgár gazdaság kifulladóban van, tartja magát, de növekedni alig tud. A politikusok beszélnek a gazdasági növekedésről, de már 15 éve nem sikerült áttörést elérni. Rendhagyó elemzésünkben a bolgár gazdaság problémáira próbálunk fényt deríteni. Megkíséreljük megjósolni azt, hogy a hosszú távú kihatások miként fogják befolyásolni a balkáni ország gazdasági teljesítményét. Beiktatták január 19-én Roszen Plevneliev új államfőt, aki nyitóbeszédében a gazdaság beindítását és a közép-európai életszínvonal elérését vázolta fel fő célként az eljövendő nyolc évben. Bulgária gazdasága elfáradt – nem elég a költségvetési és monetáris stabilitás, biztosítani kell a gazdasági növekedés is. Perspektívák vannak, a körülmények is adottak, már csak el kell indítani a konjunktúrát. Bulgária nagyon speciális helyzetben van Európában – közel 15 év óta nagyon stabil költségvetési és monetáris mutatókkal rendelkezik. Az államadósság stabilan 15 százalék körül mozog, az államháztartási hiány alig 2 százalék, a leva árfolyama az országban működő Valuta Tanácsnak köszönhetően rögzített az euróhoz és az infláció is a harmadik legalacsonyabb az Európai Unióban (két százalék). Az 1997-ben felálló Kosztov-kormány óta minden bolgár kabinet költségvetési szigort gyakorol az állami túlköltekezés elkerülése érdekében. Az 1997-es államcsőd közeli helyzetet követően kialakult az a koncepció, hogy a hiány, a túlköltekezés és az adósság fontosabb megoldandó probléma a gazdasági növekedésnél. Az ország Romániával holtversenyben jelenleg az Európai Unió legszegényebb állama. A lakossági bérek jelenleg alig érik el az uniós átlag 43 százalékát. A január 19-én beiktatott új köztársasági elnök, Roszen Plevneliev nem véletlenül a bolgár életszínvonal emelését és az ország gazdaságának a fejlesztését kívánja elérni 2020-ig. Plevneliev szerint 2020-ra a béreknek el kell érniük az uniós átlag 70 százalékát és Bulgáriának el kell érnie a középeurópai országok színvonalát a gazdasági fejlettség terén. Első hivatalos beszédében a regionális fejlesztésekért felelős miniszterből avanzsálódott államfő a regionális fejlődést, a versenyképesség erősítését, a fiatalok életcéljainak a megteremtését vizionálta. Az új elnök kifejezte együttműködési szándékát az őt jelölő Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) kormánypárttal és magát gazdasági államfőként titulálta. Attól eltekintve, hogy a relatíve súlytalan pozíciót betöltő államfő egy kormányfőhöz méltó politikai programot vázolt fel, dicséretes célként lehet elkönyvelni az elmondottat. Felvázolni könnyű, megvalósítani már sokkal nehezebb. Bulgária gazdasága a világgazdasági válság miatt stagnál, az exportteljesítménynek köszönhetően a 2011-es évet körülbelül 2-2,2 6


százalékos növekedéssel zárta, ugyanakkor a többi szektor még mindig nyögi az euróválság hatásait. Az ország gazdaságának legsötétebb időszakát jelző 1997-es év utána a markáns, stabilizáló politikai beavatkozások hatására növekedés indult be. Évente a bolgár GDP 4-6 százalék reálnövekedését figyelhettük meg egészen 2009-ig, amikor közel 5,5 százalékkal esett vissza. Ugyan a gazdaság folyamatos növekedést produkál, de már nem tudja elérni a 2000-es évek figyelemreméltó mutatóit, 2012-2013-ra csak 2,2-3 százalékos növekedést jósol az Eurostat, a kormányzati előrejóslást illetően több gazdasági szakértő kételyeiről adott hangot. Az ország legnagyobb gondja az alacsony életszínvonal – európai standardokhoz képest rendkívül alacsony az átlagfizetés és –nyugdíj. A jelenlegi kormány az inflációs növekedésen felül csak nagyon mérsékelt bér- és jutaléknövekedést tudott biztosítani 2011-ben. A bolgár kormányok azon az egységes elven alapuló politikát követnek, amely nem enged nagyobb állami beavatkozást a szociális rendszerben. Ebből következik, hogy a túlzott költségvetési szigor következtében nem lehet egy keynesi-típusú, állami gazdaságserkentő folyamatot beindítani. Vajon az Európai Unió által propagált költségvetési szigor sikeresebb lehet, mint egy átgondolt, állami beruházásokra alapuló költségvetési politika? Igen is, meg nem is! Bulgária nyújtja (talán) a legkedvezőbb adófeltételeket a beruházásokhoz és új vállalkozásokhoz, mint korábbi cikkünkben írtuk a bolgár adórendszer nagyon kedvező ebből a szempontból, ugyanakkor az elképzelésekhez képest nagyobb a bevételkiesés, mint a potenciális nyereség. Hogy lehetséges ez? Az adóellenőrzés nagyon sok kívánni valót hagy maga után. A szürkegazdaságot csak kínkeservesen tudja kordában tartani a Bevételek Nemzeti Ügynöksége (NAP) – csak idén több mint 50 ezer vállalkozót kellett szankcionálni, ugyanis nem regisztrálták az adóhatóságoknál a pénztárgépeiket, továbbá gyanú merült fel, hogy a nagy bevásárló központok pénzmosóként funkcionálnak (az építőanyagok beszerzésénél nagy visszaélések történhettek az elmúlt pár év során). További gondot jelent a be nem jelentett, feketén dolgoztatott munkaerő is – csak az elmúlt évben 56 munkáltató ellen indított eljárást és hozott elmarasztaló ítéletet az Adminisztratív Bíróság. A fő kitörési pontok Bulgária számára az innovatív iparágak (a vállalkozások és kutató centerek kedvező letelepedési körülményei miatt), a turizmus (a hegyi- és sí turizmus fejlesztése még gyermekcipőben jár) valamint a könnyűipar fejlesztése. A bolgár lakosság nagyon magasan kvalifikált munkaerőt képvisel, a felsőoktatásban résztvevők aránya itt a legmagasabb az Európai Unión belül. Az állam kedvező feltételeket nyújt e szektorok kezdő vállalkozásainak, de az infrastruktúra hiányos. A GERB legnagyobb politikai célkitűzése 2009 óta a regionális fejlesztés – a beruházók idecsábításához szükséges utak, centrumok, intézmények megépítése (európai uniós pénzek bevonásával). Bojko Boriszov miniszterelnök kezdeményezte az Európai Parlamentnél, hogy a költségvetési szabályokat betöltő tagállamok kedvezményekben részesüljenek az uniós projektek társfinanszírozási feltételeinek megállapításakor. Boriszov Angela Merkel német kancellárral tárgyalt többek között e cél eléréséről is, ugyanakkor kétséges, hogy az európai 7


vezetők lecsökkentenék Bulgária számára 20-ről 5 százalékra az állami társfinanszírozás mértékét. Boriszov szavai alapján ez közel 500millió leva (1,9 leva = 1 euró) többletforrást szabadítana fel az állami kaszából, mellyel serkenthetnék az ország gazdaság növekedését. A bolgár kormányfő kifejezte szándékát a gazdasági problémákkal küszködő uniós tagállamok megsegítését illetően, de csak azok esetében, amelyek alacsonyabb bér- és nyugdíjszinttel rendelkeznek Bulgáriánál (ami végső soron kizárja ezt a perspektívát). Kérdéses, mennyire van politikai akarat a szociális és biztosító rendszerek reformjaira, melyeket már közel 10 éve sürgetnek a politikai pártok. Boriszov gyenge kísérletet próbált tenni a szektorok átalakítására, azonban erős szakszervezeti nyomással válaszoltak az ellenzők. Korábbi cikkünkben már tudósítottunk a hónapok óta zajló sztrájkhullámról, mely a mai napig nem csillapodott. Felmerül a kérdés, hogy mennyire tud önálló gazdaságpolitikát folytatni egy olyan ország, mely lojalitási szempontból Brüsszeltől függ. Még ha lenne is politikai szándék a szociális rendszer megreformálására, akkor is az Európai Unió mondaná ki a végső szót – nem feltétlenül biztonságos ennyire ráhagyatkozni egy gazdasági válsággal küszködő szupranacionális szervezet kénye-kedvére. Sok kérdés marad megválaszolatlanul – energiapolitikai függőség, schengeni csatlakozás, belső korrupció, ezen kérdések sikeres rendezése, megoldása pozitív lökést adna Bulgária gazdaságának. A lehetőségek adottak, a bolgár politikusok pedig elvesztegelik az időt – itt tart ma a bolgár gazdaság!

8


Csehország és a gazdasági világválság – számokban elbeszélve Miklós Dániel

A Nagy Gazdasági Világválság Csehszlovákia számára végzetes következményekkel járt az előző század harmincas éveiben (a tönkremenő ipari területeken főleg németek éltek, akik a létbizonytalanságban könnyen szélsőségessé váltak). A 2009-es gazdasági válság ilyen sorsfordító eseményeket nem indított el, de a cseh gazdaság ezt is megérezte. Az évtized közepén a gazdaság növekedése évente már a 6% felé közelített, de a 2008-as évben jelentkezni kezdtek a problémák a növekedés lassulásával, hovatovább, 2009-ben a növekedés 4,1%-ra esett vissza!1 A válság 2009-10 folyamán gyűrűzött be igazán Csehországba, ezt foglalkoztatottsági és munkanélküliségi arányokon is lehet látni. A legjobban minden esetben a főváros, Prága teljesít: 2008 első negyedévében 1,7% volt a munkanélküliek aránya a munkaképesek között, azonban az arányszám a következő évek első negyedében csak emelkednek: 2009: 1,9%, 2010: 4,5%. 2011: 3,8%. Vidéki kerületekben nem ilyen rózsás a helyzet. A legjobban a belső kerületek teljesítenek: hasonló időpontokat nézve a közép-, dél-csehországi és a pilzeni kerület áll legjobban a munkanélküliség terén. Legrosszabban a német határ menti szegényebb kerületek (Ústí nad Labem, Karlovy Vary, Liberec központokkal), és MorvaSzilézia teljesít. A legnagyobb arányú munkanélküliség, amennyiben maradunk az első negyedévek vizsgálatánál, a karlovy vary-i kerületben volt, 2010-ben: ekkor a munkaképes lakosság 12,4%-a volt munka nélkül. Országos átlagban elmondható minden negyedévet nézve, hogy a 2008-2011-es időszakban 2010 volt a legrosszabb év, igaz, ekkor már az első három hónapban megtörtént a munkanélküliség arányának tetőzése 8%-kal.2 A foglalkoztatottsági statisztikákat megnézve hasonló kép tárul elénk: itt is a legjobban a központi, míg legrosszabban a határ menti kerületek teljesítettek. Valamint itt is a 2010-es év jelentette a cseh foglalkoztatási statisztikákban a mélypontot.3 A lakosság fogyasztása is kisebb méreteket öltött: először 2009-ben fordult elő, hogy az előző évhez képest csökkenés mutatkozott ennél az arányszámnál. A fogyasztást és az árak változását a csehekhez közelálló termékkel lehet jól bemutatni: a sörrel (a Cseh Statisztikai Hivatal honlapja külön aloldalt szentel a folyékony kenyérnek). A körülbelül 10,5 milliós ország 2004-es adatok szerint világelső az egy főre eső, éves sörfogyasztásban:4 156,9 literrel. Ezen felmérése talán nem

1

http://www.oecd.org/dataoecd/6/41/44905528.pdf, utolsó elérés: 2012. január 26., 16:19 http://vdb.czso.cz/vdbvo/en/tabparam.jsp?voa=tabulka&cislotab=VSPS+507_1&&kapitola_id=15, utolsó hozzáférés: 2012. január 26., 16:19 3 http://vdb.czso.cz/vdbvo/en/tabparam.jsp?voa=tabulka&cislotab=VSPS+509_1&&kapitola_id=15, utolsó hozzáférés: 2012. január 26., 16:19 4 http://www.kirinholdings.co.jp/english/ir/news_release051215_4.html, utolsó hozzáférés: 2012. január 26., 16:19 2

9


meglepő a második helyezett ország kiléte sem: Írországban azonban „mindössze” 131,1 liter sör jut fejenként egy személynek évente. A boltokban a sör átlagárának alakulása 2008 folyamán 8,81-9,13 korona között változott: az év végén emelkedtek az árak főleg. A következő évben az átlagár nem csökkent 9 korona alá, 2010-ben pedig drasztikusan emelkedtek a sörárak: 2010 decemberében 10,05 korona volt az ital átlagára a boltokban. Tavaly kissé mérséklődött az átlagár, de még így is 10 koronát kellett fizetni nagyrészt a kasszánál egy fél liter űrtartalmú dobozos vagy üveges sörért (utóbbinál Csehországban is felszámolnak betétdíjat). Ugyan a cseh gazdaság nem fog bedőlni, ha a sörfogyasztás az árak emelkedése miatt visszaesik, de a feljebb leírt számok alapján fontos része a gazdaságnak, amely jól tudja mutatni, hogyha baj van a termeléssel és eladással. A bankok viszonylag jól vészelték át a válság mélypontját: a háztartások hitelfelvétele nem csökkent, csak a cégeknél volt ez tapasztalható. Az üzleti cégeknek nyújtott hitelek mértéke valóban csökkent több pénzintézetnél, de a Cseh Nemzeti Bank alapkamat eséséhez képest ez elhanyagolható. Utóbbi intézet még 2009 elején bizakodhatott: az infláció mértéke esett (2008: 6,3%, 2009: 1%), a cseh korona pedig más valutákhoz képest nagyon erősnek bizonyult. A válság hatására a korona ismét gyengülni kezdett, ami a kereskedelmi szektor számára bizonyult nehéz helyzetnek. A kormányzat, még a válság begyűrűzése előtt elfogadott egy tervet, amelyet 2009-10 folyamán szerettek volna felfuttatni. Ennek értelmében a 2008-as GDP 2,2%-át gazdaságot ösztönző intézkedések fedezésére tették volna félre. A terv azonban nem volt működőképes: a költségvetési hiány is nagyobb mértékben nőtt, mint ahogy az állami vezetés tervezte. Az ösztönzés kudarca miatt 2010-ben egy gazdasági mentőcsomagot dolgoztak ki. Igaz, ez nem volt olyan széleskörű, mint ahogy még egy évvel korábban tervezték. Ez köszönhető volt annak, hogy a Mirek Topolánek vezette koalíciós kormány megbukott, a helyére pedig ügyvivő kabinet került Jan Fischer vezetésével. A csomagban a bevételi intézkedések határozatlan ideig voltak érvényben, míg a kiadási oldalon egy évre előre terveztek csupán. A kormány terve egyszerű volt, és érthető: olyan stratégiát kell kidolgozni, amely kivezet a válságból, stabilizálja a költségvetést és az államkasszát nyereségessé teszi. A csomag működött, és Csehország lassan kezdett kilábalni a válságból, igaz ez nem ment egyszerűen. A belső intézkedések hatására az első negyedévben 0,9%-kal növekedett a gazdaság, de a következő három hónapban mindössze csak 0,1%-kal. Ez köszönhető volt annak, hogy a külföldi piacok forgalma még mindig alacsony, noha a cseh autóipar képes lenne ellátni más országokat is megfelelő mennyiségű gépjárművel (a tavalyi év ipari termelése 5,4%-os növekedést mondhat magának 2010-hez képest). A pénzügyi helyzet is egészen elfogadható. A válság ellenére az infláció alacsony szinten maradt, valamint a nem teljesítő hitelek is 6,6%-on állnak. A monetáris stabilizációban pozitív szerepe volt az önálló, nemzeti valutának. A hitelképesség javulása miatt helyezte át a Standard & Poor’s hitelminősítő az országot az AA- kategóriába. 10


Az állami adminisztráció költségeit visszafogó intézkedések hatására az államháztartási hiány 2010-ben csak a GDP 4,8%-át érte el. Elemzések szerint az ilyen intézkedések nélkül a cseh hiány még 5% felett lett volna tavaly is. Azonban az adósságállomány még mindig 38%-a az éves GDP-nek, amely megduplázódott az elmúlt tíz évben, dacára, hogy Csehország a legstabilabb gazdaság a régióban. A kormányzati megszorítások azonban nem álltak le, a cél, hogy a hiány a GDP 3, 5%-át tegye csak ki idén.5 A folyamat vége pedig a stabil költségvetés kialakítása, amelyet a jelenlegi intézkedésekkel 2016-ra érne el az ország.

5

http://www.oecd.org/dataoecd/13/40/49028878.pdf, utolsó hozzáférés: 2012. január 27., 15:52

11


Görögország: a gazdaság romokban hever Milanov Viktor

A görög lakosság szűkös, sötét és kilátástalan jövő elé néz, a gazdaság a csőd szélén van. A bérek és a járulékok csökkenni fognak, az ország adósságcsapdába került. Egyre kilátástalanabb helyzetbe kerülhet a görög lakosság, a masszív államadósság mérséklése érdekében a kormány kénytelen lesz drasztikusan lecsökkenteni a bérek és a nyugdíjak szintjét. Az IMF és a magánkölcsönzők nagyon szigorú feltételekhez kötnék az államadósság részleges elengedését. A görög lakosok életszínvonala jelentősen csökkent az elmúlt egy év során, már az illegális kenyérkereskedelem is virágzásnak indult az országban. Sötét és perspektíva nélküli jövő vár Görögországra. „Teljes a konszenzus a koalícióban részt vevő szövetségesek között a gazdasági intézkedéseket illetően. A kormány célja, hogy a lehető legkedvezőbb feltételek mellett egyezzünk meg a hitelezőkkel a második hitelrészlet lehívásáról.” – nyilatkozta Lukasz Papadémosz görög miniszterelnök. Az alig pár hónapja kinevezett kormányfő a napokban egyeztetett Görögország pártpolitikai vezetőivel – Andonisz Szamarasszal (Új Demokrácia), Jeórjiosz Papandreuval (PASZOK) és Jeórjiosz Karacaferisszel (LAOSz) – a hitelnyújtókkal folytatott tárgyalásokról. Jelenleg a görög kormány nagyon szorult helyzetben van, a tárgyalások feltételeit diktáló fő hitelezők csak rendkívül fájdalmas megszorítások ellenében lennének hajlandók kifizetni Görögországnak a mentőcsomag második, 130 milliárd eurós részletét. Az Európai Unió, az Európai Központi Bank (ECB) és az IMF a gazdasági reformok felgyorsítását sürgeti. A reformok között szerepel az állami szférában dolgozók fizetésének csökkentése a jelenlegi szint negyedére (1000 euróról körülbelül 250 euróra), a 13. és 14. havi fizetések eltörlése, a rendkívüli nyugdíjpótlékok eltörlése és a bérszínvonal befagyasztása. A szigorú megszorítások fájdalmasan fogják érinteni a görög társadalom közép- és alsó rétegeit, ugyanakkor a külföldi hitelezők meggyőzését célozzák annak érdekében, hogy Görögország vissza tudja fizetni a március 20-án esedékes 14,5 milliárd eurós hitelrészletet. A három nemzetközi szervezet további kiadáscsökkentéseket vár a görög kormánytól az egészségügy és a honvédelem területén. Az Európai Unió és a Valutaalap követeli a nyugdíjrendszer késlekedő reformjának a beindítását, valamint az úgynevezett zárt szakmák (például a gyógyszerészek és az orvosok) liberalizálását. A görög kormányhoz közeli források szerint az ország vezetése minden pontban engedni fog a követeléseknek, annak reményében, hogy felvehetik a mentőcsomag következő részét. Szakértők szerint a görög kormány nem lesz képes a márciusi részletet törleszteni, ha csak a magánhitelezők nem engednek el legalább 100 milliárd eurót az ország GDP-jének 160 százalékát (~ 360 milliárd euró) kitevő államadósságból. A magánhitelezők ugyanakkor foggal-körömmel ragaszkodnak kint lévő tőkéjük behajtásához. Christine Lagarde, a 12


Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatója és Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter is kijelentette, hogy Görögországnak 2020-ra le kell csökkentenie az államadósság szintjét az éves GDP 120 százalékára.6 A Davosban rendezett éves gazdasági csúcstalálkozón Lagarde a Bloombergnek adott nyilatkozatában kifejtette, hogy elégedetlen a Görögország és a magánhitelezők között folytatott tárgyalások állásával. Lagarde és Jacques Delors volt európai bizottsági elnök szerint a magánhitelezők nem eléggé rugalmasak. Az egyik legvitatottabb kérdés a tárgyalások során a görög alapkamat, a magánhitelezők nem engednek a 4 százaléknál alacsonyabb szintből. A görögök és az eurózónát képviselő politikusok pedig határozottan kiállnak az ennél alacsonyabb kamat mellett. Delors a görög kormányt is bírálta amiatt, hogy több állami vagyont kellene magánkézbe helyeznie. Az egyik legsikeresebb európai politikus szerint Németországnak és a nagyobb európai gazdaságoknak jelentősebb pénzügyi segítséget kellene nyújtaniuk a csőd szélén lévő Athén megmentéséért. „Meg kell menteni Görögországot, amit jelenleg teszünk az vajmi kevés” – az euró egyik szülőatyja szerint a balkáni országot mindenképpen az eurózónán belül kell tartani. Delors támogatná a közös európai kötvény létrehozását, de nem az államadósság lecsökkentése, hanem a költségvetési politika és a monetárispolitika közötti egyensúly biztosítása érdekében.7 A volt bizottsági elnök szerint Angela Merkel hibát követ el, hogy ellenáll ennek az ötletnek. Németország máshogy vélekedett a héten a görög mentést illetően. Berlin szerint az Európai Bizottságnak költségvetési biztost kellene küldenie Athénba, hogy kontrollt gyakoroljon a görög büdzsé felett. Brüsszel egyből kifogásolta a javaslatot, ugyanis így nagyon lecsökkenne a görög szuverenitás. A Financial Times brit napilap értesülései szerint Németország szeretné meggyőzni az Európai Uniót annak szükségességről, hogy közös irányítás alá kell vonni a görög költségvetési politikát, valamint hogy a legszigorúbb kontroll alatt valósuljanak meg az uniós projektek az országban. Görögország volt európai uniós biztosa, Anna Diamantopolu szerint elképzelhetetlen a görög pénzügyi irányítás átadása külföldi kézbe, ugyanis ez az ország függetlenségének elveszítését jelentené. A Spiegel német napilap szerint a 130 milliárd eurós mentőcsomag kevésnek fog bizonyulni Görögország megmentésére az egyre biztosabbnak tűnő államcsődtől. A tekintélyes német lap szerint 145 milliárd euró szükséges, de a görög kormány az utolsó negyedévben sem tudta produkálni az elvárt makrogazdasági mutatókat. Ha nem tudja teljesíteni az elvárt gazdasági paramétereket Athén, veszélybe kerül a mentőcsomag.

6

http://www.dnevnik.bg/evropa/novini_ot_es/2012/02/23/1772620_mvf_vse_oshte_obmislia_uchastieto_si_v_sd elkata_za/ 7

http://www.dnevnik.bg/evropa/novini_ot_es/2012/01/30/1755514_jak_delor_otkazut_ot_uvelichavane_na_pom oshtta_za/

13


Elgondolkodtató ugyanakkor a görög lakosság életkörülményeinek a romlása az elmúlt egy év során. Görög napilapok szerint az ország északi részében közel 20 százalékkal estek vissza a pékek bevételei, ugyanis tömegesen importálnak kétes eredetű, az átlagos árnál sokkal olcsóbb kenyeret Bulgáriából. A görög Fókusz hírügynökség értesülései szerint a jelenség nem egyedülálló – az elmúlt időben megnövekedett a rosszabb minőségű élelmiszerek behozatala külföldről. A görög lakosság rá van kényszerülve az olcsóbb, de egészségtelenebb ételekre és alapanyagokra. Nem lesz görög államcsőd márciusban, a gazdasági piacokat megnyugtató hír február 21-én látott napvilágot, amikor a nemzetközi- és magánhitelezők végre meg tudtak egyezni a görög mentőcsomag második részletének kérdéseiről. A magánhitelezők hosszú tárgyalások után rábólintottak, hogy elengedik a görög államkötvényekből származó adósság nominális értékének 53,5 százalékát. A Wall Street Journal adatai szerint a márciusban esedékes kötvényváltáskor a görög adósság 107 milliárd euróval fog csökkenni ennek nyomán. JeanClaude Juncker elmondása alapján az újonnan kibocsátandó kötvények kamata 2014-ig 2, 2015-2020 között 3, utána pedig 4,3 százalékos lesz – írta a Bruxinfo.8 Az ezen a héten elkezdődő kötvénycsere, más néven swap-folyamat márciusban ér véget, amikor a magánbefektetők a 100 eurót érő régi államkötvényekért cserébe 31,5 eurót érő hosszú lejáratú új kötvényt és 15 eurónyi rövidlejáratú EFSF által kibocsátott kötvényt kapnának a görög államtól.9 A görögöknek szolid korlátozásokat kell „lenyelniük” azért, hogy megkaphassák a mentőcsomagot. Nemzetközi megfigyelők fognak érkezni jövő hónaptól Athénba, hogy felügyeljék az államadósság csökkentésének a helyes kivitelezését. A görög parlamentnek további 30 reformot kell meghoznia, többek között alkotmányos keretekbe kell foglalnia az államadósság szintjének csökkentését, 15 ezer köztisztviselőt el kell bocsátaniuk és be kell indítani a gazdasági növekedést.10 Mi marad a görögöknek? Tüntetések, tiltakozások és egyre komorabb életkilátások – itt tart ma 2012-ben Görögország.

8

http://www.bruxinfo.hu/cikk/20120221-osszeallt-a-masodik-gorog-mentocsomag.html http://kitekinto.hu/europa/2012/02/22/gorogorszag_megmenekult_az_allamcsdtl..._egyelre/ 10 http://www.dnevnik.bg/sviat/2012/02/21/1770750_evropa_vse_pak_spasi_gurciia_ot_falit_prez_mart/ 9

14


Új kormány, régi gondok Horvátországban Mátraházi Tibor

A horvátországi politikai élet igen mozgalmas időszakot tudhat maga mögött. Miután Zágráb múlt nyáron lezárhatta a Brüsszellel folytatott évekig tartó tárgyalássorozatot, s december elején az ország vezetői aláírhatták a csatlakozási szerződést, januárban megtarthatták az uniós tagságról döntő népszavazást is. Az imént említett külpolitikai sikerek ellenére mégsem ülhet ölbe tett kézzel a december végén alakult Zoran Milanović vezette új kabinet, hiszen a pozitív eredményeket még mindig beárnyékolja az ország nem éppen fényes gazdasági helyzete. Horvátország azon európai országok egyike, melyeket a legsúlyosabban érintett az utóbbi években a Föld szinte minden szegletébe begyűrűző gazdasági válság. A kétezres évek elején még szép eredményeket felmutató délszláv állam fejlődése előbb megtorpant, majd évekig tartó negatív tendenciát követően csupán tavaly kezdett talpra állni. A nemzetközi gazdasági szakemberek majd mindegyike egyet ért abban, hogy Zágráb jövőjét pozitív irányba indította el az uniós tagságról döntő referendum sikere, azt azonban a fent említett elemzők sem tagadják, a komoly fellendüléshez vezető út nehézségeket is hoz majd a horvátországi lakosságnak. A tavaly decemberben hivatalba lépő baloldali kabinet épp a napokban hozta nyilvánosságra új költségvetési tervezetét, mely a jövőre vonatkozó engedmények ígérete mellett komoly megszorításokat is magába foglal. Az ÁFA 23-ról 25 százalékos szintre történő emelése nem érte váratlanul a lakosságot, mint ahogy a számos adónem területén bekövetkezett változás sem. A leginkább saját nadrágszíján szorító kormányzat szerint a módosított adórendszer, illetve a közszférát érintő költségcsökkentések beindíthatják a gazdasági növekedést, ezzel viszont nem minden közgazdász ért egyet. A költségvetés tervezetét bemutató miniszterelnök közölte, idén mintegy 4,6 milliárd Kunával csökkentik a kormányzat kiadásait, emellett nagyságrendileg 600 millió Kunával lett több a tervezett adóbevétel, melyeknek köszönhetően a 2011-ben még 9,6 milliárdot elérő deficit mértéke ebben az évben nagyságrendekkel kisebb lehet. Zoran Milanović szemléltette, hogy míg a hiány tavaly a GDP 6,3 százalékát is elérte, addig szerinte 2012-ben ez csupán 4,2 százalék lehet. A kormányzat erre az évre már 0,8 százalékos gazdasági növekedéssel számol, s terveik szerint az infláció mértékét is 2,5 százalékos szinten tudják majd tartani. Így a pénzügyminisztérium számításai szerint a horvát fizetőeszköz értékromlását elkerülve a lakosság még képes lesz elviselni a megnövekedett adóterheket, s a többek között utóbbiak következtében minimálisan emelkedő fogyasztói árakat.

15


Vegyes fogadtatás Az utóbbi napokban számos horvát közgazdász értékelte pozitívan a most bemutatott kormányzati elképzeléseket, ugyanakkor akadtak kritikus hangvételű üzenetek is. Damir Novotny független szakértő szerint csupán kozmetikai módosításokat végez a kormány, s számos lépése járhat negatív következményekkel. A neves gazdasági szakember nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy például a forgalmi adó növekedése negatívan hathat a fogyasztásra, de emellett aggályosnak tartja a beruházások kellő mértékű ösztönzésének hiányát, illetve a vasúttól és a mezőgazdasági területtől elvont milliárdokat is. Ezen felül számos szakértővel karöltve kétségesnek tartja az előirányzott adóbevételek realizálását, valamint túlontúl is optimistának nevezte a gazdasági növekedés kormányzat által jósolt szintjét is. A kritikusok szavait némileg alátámasztják a nemzetközi gazdasági életből származó hangok. A Világbank értékelése például inkább az ország gazdaságának stagnálásával számol, de még a GDP 1 százalékos csökkenését sem zárják ki a piaci környezet hatásai miatt. Emellett az IMF szakértői által készített elemzés is rámutat, hogy globális szinten 2012 nehéz év lesz, s a negatív hatások alól Horvátország sem lesz képes kivonni magát. Továbbá az sem zárható ki, hogy a délszláv állam kénytelen lesz egy az orbáni politika által is elképzelt készenléti hitelről tárgyalni a Nemzetközi Valutaalappal, melyre ugyanakkor vezető közgazdászok szerint Zágrábnak csak a biztonság kedvéért lenne szüksége. A negatív hangok ellenére a gazdasági elemzők jelentős része számol a jövendő uniós tagság pozitív hatásaival, többek között a befektetők bizalmának visszatérésével. Ezen felül nagyra értékelik a kormányzat költségcsökkentő intézkedéseit is, ugyanakkor a fent említett közgazdászok még mindig nem látják az átfogó strukturális reformok tervezeteit, s ez minden bizonnyal hatással lesz az országot februárban értékelő hitelminősítő intézetek véleményére is.

Források: http://www.vecernji.hr/vijesti/ekonomisti-vladinim-rezovima-nedostaju-strukturne-promjeneclanak-370882 http://www.vjesnik.hr/Article.aspx?ID=EC961B72-3F77-4851-9225-72F1FB4B0B6C http://www.vjesnik.hr/Article.aspx?ID=F7EBF2B5-1105-496B-84AC-9BBD121A129D http://www.vjesnik.hr/Article.aspx?ID=38612e0c-e7e1-4414-bed5-6277cb64e21b http://www.vecernji.hr/biznis/nakon-20-godina-konacno-znatan-pad-rashoda-clanak-370465 http://www.vecernji.hr/biznis/mmf-ocekujemo-da-ce-hrvatska-biti-pogodena-krizom-europiclanak-365651 16


http://www.nacional.hr/clanak/123917/stand-by-aranzman-s-mmf-om-je-dobrodosao-ali-netreba-im-novac

17


Példamutató lengyel válságkezelés Csontos Zsuzsanna

Lengyelország jelenleg az egyetlen olyan ország Európában, amely bátran kijelentheti magáról, hogy nagyobb nehézségek és megszorítások nélkül is le tudja küzdeni az euróövezeti adósságválság okozta nehézségeket. Jobb félni, mint… Bár a 2008-as válság Lengyelország számára nem okozott gazdasági visszaesést, mégis csatlakozott azon országok közé, akik igényelték az IMF elővigyázatossági hitelét. Ez a fajta hitel a rosszabb helyzetben lévő országok által okozott negatív hatást hivatott kivédeni. Először 2009-ben, majd 2010-ben egy újabb a gazdasági válság okozta krízis kivédése kapcsán került sor ilyen elővigyázatossági hitelekkel kapcsolatos tárgyalásokra a Nemzetközi Valutaalap és Lengyelország között. Az ország gazdasági stabilitását mi sem bizonyítja jobban, hogy ez idáig a 30 milliárdos elővigyázatossági hitelhez nemhogy nem kellett hozzányúlni; sőt, mi több, Lengyelország még azt is megengedhette magának, hogy a Nemzetközi Valutalap számára a válság által leginkább sújtott országoknak nyújtandó 200 milliárdos hitelhez 6 milliárd euróval hozzájáruljon. Az IMF nem egyszer méltatta a lengyel gazdaságot, mely példaértékkel bír a többi uniós tagállam számára. Lengyelország államadósság tekintetében a legmagasabb, A2-es kategóriába van besorolva, ami stabil kilátású adós kategóriát jelöl, tehát az országot ajánlják befektetésre. Az ország iránti erős bizalmat jól tükrözi, hogy az eurózóna görögöknek nyújtandó mentőcsomagjának megszavazása növelte a lengyelországi befektetők számát. Az ország nem erősen exportfüggő, emiatt nem kell aggódnia a kívülről érkező negatív, gazdaságromboló tényezők súlyosan hátráltathatnák a gazdaságot. Az előző évet 4 százalékos GDP növekedéssel, 8,7 százalékos ipari növekedéssel zárta, ami kiemelkedő nem csak a Közép-európai térségben, hanem egész Európában. Közvetlen külföldi befektetések szempontjából első helyen áll Európában, a világban is csak az USA és Kína előzi meg. A lengyelek tudhatják magukénak a „legegészségesebb” gazdaságot Európában. Bár Lengyelország 2012-re tervezte a nemzeti valuta, a zloty leváltását euróra, a gazdasági recesszió mégis arra kényszerítette, hogy egyelőre, előreláthatólag 2015-ig, lemondjon erről a tervről. Jelenleg a gazdasági növekedés és a stabil valuta megteremtése és megtartása a legfontosabb.

18


A labdarúgó EB áldásos hatása Ez év júniusában Ukrajnával karöltve Lengyelország rendezi meg a labdarúgó Európabajnokságot. Ennek előfeltétele, hogy fel legyen az ország zárkóztatva mind a sportlétesítményeket, mind infrastruktúrát tekintve. Az uniós támogatással megvalósuló stadionépítési projektnek köszönhetően a négy lengyel aréna már készen áll, bár többségük csal felújításra, bővítésre szorult. A stadionépítéssel lengyel építőipari cégeket bíztak meg, jelentősen fellendítve az építőipart, példának okáért a gdanski stadionépítés 211 millió eurót emésztett fel. A stadionok komplex létesítmények lettek, nem csak eb-rendezésre, hanem más rendezvények lebonyolítására is alkalmasak. A stadionépítésnél lassabban halad az autópályák bővítése. Rekord mennyiségűnek mondható a közúti beruházások mértéke, jelenleg 1315 km autópályát és gyorsforgalmi utat építenek folyamatosan. Lengyelországnak gyakorlatilag a semmiből lett kiépítve az infrastruktúrája. A beruházások egészéjen júniusig, az EB kezdetéig elhúzódnak majd. Az új utak végre összekapcsolják Lengyelországot az európai úthálózattal, ami ezzel fokozottabban be tud majd kapcsolódni az európai vérkeringésbe. Nem csak az autópályákat bővítik ki, hanem a légi közlekedést és a vasutakat is. Közel 70 felújított pályaudvar várja már az EB-kezdést. A vasútépítés 980 millió zloty költséggel jár lengyel részről, ezt uniós támogatás egészíti ki. Szintén részben uniós forrásokból újítják és bővítik fel a légikikötőket is. Bátran kijelenthető, hogy az elmúlt év uniós támogatásainak legnagyobb nyertese Lengyelország. Az infrastruktúra gyors és nagymértékű fejlesztése gazdasági stabilitást várhatóan tovább fogja erősíteni és a beruházásokat is tovább ösztönzi. Lengyelország legfontosabb kereskedelmi partnere az Európai Unió, kivitelének 80%-a oda irányul. Évről évre csökken a Kínába, Oroszországba és Ukrajnába irányuló export. Az Unión belül Németországgal és Csehországgal van a legnagyobb forgalom. Mezőgazdasági terméken át a gépiparig, nagyon széles a külföldre irányuló termékek, alapanyagok skálája. A javuló gazdasági helyzet miatt egyre nő az igény a képzett szakembergárdára. A lengyel munkaerőpiacon elsősorban jogi, pénzügyi és adóügyi tanácsadók iránt nő a kereslet. Szakemberhiány miatt az elmúlt években 6-7%-os fizetésemelés következett be ezen a területeken. Magyar érdekeltség Magyarország szempontjából Lengyelország viszonylagos közelsége, elhelyezkedése a legkedvezőbb. Főleg mezőgazdasági, élelmiszeripari termékekre, elektronikai berendezésekre, gyógyszerekre és gépjárműalkatrészekre van igény a lengyel fél részéről. Egyre bővül a szolgáltatások, azon belül a logisztikai és szállítmányozási kapcsolatok köre a két ország között. Szállítmányozás területén komoly sikerként lehet elkönyvelni, ha a részben orosz, részben magyar kézben lévő Ganz Engineering és Energetikai Gépgyártó Kft. nyer azon a tenderen, melyet a Kalinyingrád megyében épülő erőmű berendezéseinek beszerzésére és szállítására írtak ki.

19


A Ganz az orosz Atomenergomas atomenergetikai gépgyártó cégcsoport egyik leányvállalata. A részben orosz tulajdonos révén szerződéssel rendelkezik a leningrádi atomerőmű egyes részegységeinek gyártására és pályázik a rosztovi és a novovorezsenyi erőművek berendezéseinek szállítására is. Javuló orosz-lengyel kapcsolatok Az eurózóna válsága kedvez az oroszoknak, akik szívesen nyitnak Lengyelország felé. A gazdasági nyitás egyik lépcsője az a közös, lengyel-orosz-litván határokon átívelő együttműködési projekt, mely mintegy 35 részterv megvalósítását tűzte ki célul. Ezekben többek között társadalmi fejlesztési tervek, középületek felújítása szerepel. A költségekhez a három ország hozzájárulásán kívül az európai fejlesztési alap segítségét is várják. Az oroszlengyel közeledés más területen is erősödik. A lengyel gazdaság motorja az olaj és az elektromos energia, de ezek miatt erősen függ az Oroszországtól. A legerősebb ellenzéki párt vezére, Jaroslaw Kaczynski által keltett oroszellenes agitáció, mely főleg a szmolenszki légikatasztrófából táplálkozott, egyre inkább csillapodni látszik. Köszönhető ez annak is, hogy az oroszok a konfrontáció elkerülése érdekében a baleset körülményeinek vizsgálatába jobban bevonják a lengyel szakértőket is. Oroszországnak is érdeke, hogy a két ország kapcsolata javuljon, hiszen az épülő kalinyingrádi atomerőmű révén nem csak Lengyelország, hanem Németország felé is lehetőség lesz a nyitásra. Csökkenő növekedés A többi uniós ország gazdaságilag bizonytalan helyzete előbb-utóbb hatással lehet a lengyel gazdaságra is, éppen ezért az elővigyázatosság nem merült ki a hitelfelvételben, a kormány „felelősségteljes költségvetéssel”, megszorító intézkedésekkel, pénzügyi- adózási- és nyugdíjreformot érintő takarékossági csomag bevezetésével próbálja a 2012-re kitűzött három százalékos gazdasági növekedést elérni. A globális gazdasági visszaesés hatását jelzi, hogy 2012-re a Nemzetközi Valutaalap a napokban 2,5 százalékos gazdasági növekedést jósolt, ami alacsonyabb szakértők által január első napjaiban előre jelzett 3 százalékos növekedésnél.

20


Montenegró a válság idején Szalay Szabolcs

2006-ban az egykori Jugoszlávia felbomlásának egyik utolsó elemeként egy új kis ország alakult az államszövetség romjain. Montenegró, mely az új évezred elejéig jelentéktelen balkáni periféria volt, távol minden hatalmi központtól, ígéretes rajttal indított. Pótolnivalóból persze nem volt hiány, ám a szárnyaló gazdasági növekedést csak a világgazdasági válság tudta megtörni. Igaz, ez a törés elég drasztikus volt, a montenegrói kormány azonban délies optimizmussal állt neki az akadályok elhárításának. Hogyan sikerül Montenegrónak kilábalni a gazdasági válságból, messze van-e még a teljes felépülés, hol áll most az ország, milyen kapcsolatokra támaszkodhat és milyen gazdasági potenciálokat rejt magában? Elemzésünk ezekre a kérdésekre keres választ. A Montenegrói Köztársaság területe sosem tartozott a régió élvonalába, elzártsága hosszú évszázadokra a fejletlen államok sorsára kárhoztatta. A jugoszláv időkben is meglehetősen periférikus helyzete, a ’90-es évek délszláv háborúiban a „vesztes” oldal támogatása nem sok jót ígért a függetlenség felé igyekvő országnak. Montenegró, bár 2006 óta független állam, mai napig nyögi ennek súlyát, még ha ez nem is tűnik elsőre egyértelműnek. Az ország nem rendelkezik számottevő iparral, külkereskedelmi mérlegei rendre deficitet mutatnak, természeti erőforrásai korlátozottak. Területe, lakossága igen kicsi. A 11 ezer négyzetkilométeres Montenegróban mintegy 650 ezer ember él. Gazdaságpolitikai mozgástere behatárolt, ugyanis saját devizapolitikája sincs: a fekete hegyek országa az első világháború óta nem bocsát ki pénzt. 1999-ben a válságok és inflációk által megtépázott hírnevű jugoszláv dinárt német márkára cserélték, majd az euró 2001-es készpénzforgalomba állítását követően az európai közös valutára váltottak. Az ország tehát erősen kötődik az európai trendekhez, ám azokra semmilyen befolyással nem rendelkezik, hiszen névleg nem tagja, nem is lehet tagja az eurózónának. Az új politikai gárda célkitűzései és a válság Montenegró kormányának irányítását 2010-ben vette át az Európa legfiatalabb miniszterelnökének számító Igor Lukšić. Az ifjú politikus rovott múltú elődje, Milo Đukanović távozása után egyfelől annak örökségét folytatta, másrészt új célokat tűzött ki országa számára. Lukšić országát az európai integráció és a NATO felé szerette volna irányítani, pragmatikusan azonban a hagyományosan jó keleti kapcsolatokat sem akarta hanyagolni. Gazdaságpolitikában a neoliberális irányvonalnak megfelelően a külföldi tőkebevonást és az állami vállalatok privatizációját jelölte meg. A Szocialisták Demokratikus Pártjának (Demokratska Partija Socijalista Crne Gore, DPS) tagjaként azonban olyan baloldali célokat is hangsúlyosnak tartott, mint az életszínvonal emelése. A jelenlegi gazdasági helyzet azonban nem könnyítette meg a dolgát. 21


Montenegró a 2000-es évek közepétől erőteljes növekedési pályára állt. A reál GDP emelkedése igen magas volt, a válság előtti utolsó évben, 2008-ban 6,9 százalékot tett ki, annak ellenére, hogy az infláció magas, 8,5 százalékos értéket mutatott. A balkáni régió országaira jellemző módon a válság Montenegróba is kissé késve, 2009-ben érkezett meg. Következményei azonban elég súlyosnak bizonyultak. A gazdasági visszaesés a Balkánon a legmagasabb, 5,7 százalékos volt (reál GDP). Az akkori elemzések azonban még optimistán látták a jövőt. Arra számítottak, hogy az ország hamar kilábalhat a válságból, a következő évre azonban nyilvánvalóvá vált, hogy ez még jó ideig nem várható. Az ezt követő időszak sem tartogatott túl sok jót a kis köztársaság számára, hiszen a gazdaság stagnált, 2010-ben mindössze 1,1-os reál GDP növekedést mutatott. Igaz, ezzel egy időben az infláció csökkent és 3-3,5 százalék körül stabilizálódott. Komolyabb problémát jelentett és jelent mai napig azonban az növekvő államadósság, mely 2007-ben még csak a GDP 27,5 százalékát tette ki, 2009-ben már a 29 százalékát, a válság hatására azonban még meredekebb emelkedésbe kezdett. 2011-ben az ország adóssága már a GDP 45 százalékát tette ki. Ez mintegy 15 százalékkal volt magasabb a Montenegrói Központi Bank (Centralna Banka Crne Gore) előzetes jóslatainál. Aggodalomra adhat okot, hogy az adósság növekedése továbbra sem állt meg. 2011 végén Montenegró külső adóssága számszerűen 1,46 milliárd euró volt, a régió második legmagasabbja, míg a bruttó össztermék 3,17 milliárd euró volt. A költségvetési hiány 81,5 millió eurót, a GDP 2,5 százalékát tette ki. A terveknek megfelelően alakult azonban a gazdasági növekedés, de ez így is csak 2,5 százalékot jelentett reálértéken. Ez európai mércével mérve nem kirívó, de kétségtelen, hogy a függetlenség kikiáltását követő időszakhoz képest erős megtorpanást jelez. A stabilizáció érdekében a kormány az év közepe óta tárgyalt a Világbankkal 59 millió euró fejlesztési hitelről, az idei évtől azonban a VB végül 85 millió euró folyósítását kezdi meg a kis balkáni köztársaság számára. A hitelből elsősorban a bank- és finanszírozási rendszert akarják megreformálni. Bár Montenegró 2007 óta tagja az IMF-nek is, a valutaalaptól való hitelfelvétel lehetőségét az ország közgazdászai nem tartják valószínűnek. Ebben az is közrejátszik, hogy a Montenegró nem szeretné vállalni az IMF megnövekedett befolyását és az általa támogatott, a szociálpolitikát háttérbe helyező szemléletet. Az ország ugyanis komoly szociális, társadalmi problémákkal is küzd. A válság a montenegrói polgárokat sem kíméli A fekete hegyek országában nem új jelenség a munkanélküliség, a gazdasági válság azonban tovább rontotta az emberek helyzetét. A munkanélküliek aránya jelenleg 11,3% . A 650 ezer lakosból 79 ezer kap szociális segélyt, körülbelül 40 ezer fő (a lakosság 6-7%-a) pedig a szegénységi küszöb alatt él. A montenegrói átlagfizetés nem haladja meg az 500 eurót, miközben a magas árak miatt a megélhetéshez ez az összeg nem elég. Az adósság pedig nem csak állami szinten emelkedik, a polgárok is egyre több hitelt vesznek föl. A szakszervezetek egyre elégedetlenebbek, különösen a kormány külföldi befektetéseket segítő programját 22


látván: úgy érzik a vezetés a külföldieknek kedvez, míg polgárait cserbenhagyja. Az utóbbi időben így egyre gyakoribbá váltak a tüntetések, nőtt az elégedetlenség, a kormánynak pedig komoly kiadásokat kell eszközölnie, hogy a lakosság további elszegényedését megakadályozza. Ilyen intézkedés az ország legnagyobb munkaadója, a Podgoricai Alumíniumkombinát (Kombinat Aluminijuma Podgorica) adósságainak átvállalása, mely 22 millió eurójába kerül a montenegrói kormánynak. Az ország a függetlenedés időszakától kezdve egy igen befektetőbarát környezetet alakított ki, 9 százalékos, alacsony társasági adóval. Más választásuk persze nem igen volt, hiszen egy kétmegyényi területű, elmaradott infrastruktúrájú ország nehezen tudott volna másképpen ilyen gyors fejlődést felmutatni az évtized második felében. A privatizáció eredményeként az állami tulajdonú vállalatok 90 százalékát privatizálták. Ezek között volt az Alumíniumkombinát is, mely az ország szinte egyetlen említésre méltó méretű ipari létesítménye, egyúttal egész Montenegró legtöbb embernek munkát adó vállalata. A gyárat egy orosz offshore vállalat vásárolta meg, mely mögött Oleg Gyeripaszka alumíniummágnás állt. A KAP azonban jelenleg a csőd felé tart és végül a kisebbségi részvényes montenegrói állam terheit gyarapítja, hiszen bár az üzem működése továbbra sem lesz nyereséges, az emberek a kormánytól várják a segítséget. Az orosz kapcsolat Az oroszok jelenléte nem csak az alumíniumiparban, de az egész montenegrói gazdaságban egyre meghatározóbb. A világ legnagyobb területű országának polgárai nem csak ipari befektetéseket eszközölnek, de jelen vannak az ingatlanüzletben, elsősorban a tengerparton, valamint egyszerű turistaként is. Figyelemreméltó tény, hogy a Montenegróba látogató külföldieknek immár 23,5 százaléka orosz állampolgár. A keleti kapcsolatok elmélyítését szolgálja többek között az orosz-fehérorosz-kazah szabadkereskedelmi övezethez való montenegrói csatlakozás is. Persze a kormány nem csak regionálisan próbálja lebontani a kereskedelmi akadályokat, hanem globálisan is: decemberben Montenegró is a WTO tagja lett. Ezzel együtt Montenegró nyugati irányba is erős elkötelezettséget mutat. Az ország immár az Európai Unió tagjelöltje és a NATO-tagság is a kormány prioritásai közt szerepel. Nehezen is tehetnének másképp, hiszen a balkáni ország hivatalos fizetőeszköze az euró. Bár egyelőre hivatalosan nem tagjai az eurózónának, a csatlakozással akár ez is megvalósulhat. Kérdés azonban, miként lehet majd áthidalni a csatlakozás és a zónabeli tagság közti időszakot. EU tag ugyanis csak a maastrichti kritériumok teljesítése után vezetheti be a közös valutát, s bár a montenegrói kormány adatai szerint ők megfelelnek a feltételeknek, nyugaton ezt hajlamosak kétségbe vonni. Mi történhet azonban Montenegróval, ha az utóbbi időben egyre gyakrabban hangoztatott forgatókönyv szerint az eurózóna szétesne? A balkáni elemzők szerint a válasz egyszerű. Ahogy a márka közös valutára történő cseréjekor Montenegró követte Németországot, ugyanígy követné abban az esetben is, ha az ismét visszatérne saját valutájához. Bár 23


kétségtelen tény, hogy saját devizapolitika híján Podgorica számos gazdaságbefolyásoló eszköztől elesik, „kényelmes” egy erős, spekulációs veszélyeknek kevésbé kitett valutát használni. Az euró előnyös a befektetések szempontjából is és előnyös a turizmus szempontjából is, mely úgy tűnik, a fiatal állam nagy kiugrási lehetősége lehet. Good-bye Monaco, hello Montenegro Ezzel a szlogennel hirdette magát Montenegró nem is olyan régen a turisztikai piacon. Be kell látni, bár a kormánynak igen fontos az ipar fejlesztése, vagy a kereskedelem akadálymentesítése, Montenegró legfontosabb kitörési pontja a turizmus. Az ország a 2000es évek eleje óta egyre fontosabb turistacélpont és a vendéglátás immár a gazdaság húzóágazatává nőtte ki magát. Beszédes tény, hogy 2011-ben az országba látogató külföldiek száma már nyár végén átlépte az egy milliót és a Montenegrói Statisztikai Hivatal, a MONSTAT adatai szerint csak szeptemberben 200 ezer turista fordult meg az országban és számuk még a téli szezon hónapjaiban is elérte a háromezret. A következő tíz évre vonatkozó előrejelzések szerint pedig a szektor további erősödése várható, melynek eredményeként a turizmus aránya a GDP-ben évente 12-13 százalékkal is növekedhet. Ehhez persze további infrastrukturális fejlesztések is szükségesek. Ilyen például az országban eddig teljesen hiányzó autópályák kiépítése, mellyel egyúttal az elmaradott szárazföldi vidékeket is jobban be lehetne vonni az idegenforgalomba. Montenegró szerencsés helyzetben van, hiszen bár területe kicsi, természeti szépségeit könnyedén kiaknázhatja. Egyelőre azonban eldöntetlen a kérdés, hogy belső kapacitás híján az EU államai, vagy Oroszország fogja-e a szükséges fejlesztéseket véghezvinni. Ahogy persze azt sem lehet biztosan megmondani, ki fogja a haszon nagy részét zsebre tenni: Montenegró, vagy a külföldiek?

24


Németország is nehéz évre számít Weintraut Mária

Az ipari termelés visszaesik Európa legnagyobb gazdaságában és a tendenciát a kontinens is követi. A németek az év eleji recesszió után lassú növekedésre számítanak. A munkaerőpiac stabil, ám még mindig az eurókrízis a legnagyobb mumus és bőven tartogathat meglepetéseket a 2012-es év Németország számára. Egyet előre, egyet hátra Újabb recessziós hullám van kibontakozóban: derült ki a Die Welt Online német hírportál január 9-én publikált kutatásából, amiben 14 bankárt kérdeztek az aktuális gazdasági helyzetről. A szakértők egyetértettek abban, hogy Európa legnagyobb gazdaságának sem indul könnyen az újév. Az ipari termelés zsugorodásával búcsúztatták az óévet a németek, és a megkérdezett szakértők többsége egyetért abban, hogy a gazdasági összeszűkülés 2012 első negyedévében folytatódhat. Ha ez tényleg bekövetkezik, úgy a német gazdaságnak ismét recesszióval kell szembenéznie –írja a Welt Online. Az elemzők szerint a német gazdaság elég stabil ahhoz, hogy az első negyedév után újabb lendületet vegyen. Ám még így sincs rá sok esély, hogy az átlagos GDP növekedés meghaladja majd a 0,5 százalékot. A német statisztikai hivatal január 11-én közzétett előzetes adatai szerint az GDP növekedés 2011-ben 3,8 százalék volt. Ha az elemzők jóslata beigazolódik, a 2009-es mély zuhanás óta az idei lesz a német gazdaság legrosszabb éve.

25


A munkaerőpiac stabil Rejtély, hogy a németek hogyan tudták a munkanélküliségi mutatókat rekord alacsonyra lefaragni. A 2011-es évben a munkaerőpiac 7,1 százalékos munkanélküliségi rátát produkált. Ez nem csak, hogy jóval az EU átlag alatt van [Az OECD adatai szerint az EU-ban 2011-ben a munkanélküliek arány 9,4 százalék.], de Németország 1989-es újraegyesítése óta az országban is a legalacsonyabb. A The Christian Science Monitor szerint részben a munkaképes népesség csökkenésének és a szolgáltatások bővülésének is betudható. Ám valószínűbb, hogy a nehéz időkben az átlag német „Hausfrau” is munkát vállal, ami a klasszikus német családmodell szerint eddig nem volt szükségszerű. Épp ezért ugyanez a német gazdaság húzta évekig felfele az EU átlagot. A bérek növekedése várhatóan 3 százalék alatt marad, azonban ez is több mint inflációkövető. „Egy várható 1,7 százalékos Infláció mellett a reálbérek emelkedésre számíthatunk” – nyilatkozta Gertrud Traud, a Hessischen Landesbank igazgatója. Eurókrízis – a feketeleves A legnagyobb veszélyt 2012-ben is az euróválság jelentheti a német gazdaságra nézve. „ [az válság] bizonytalanságot szított a vállalkozások körében és ez a bizonytalanság úgy telepszik meg a konjunktúrán, mint a lisztharmat.” - nyilatkozta a Welt Online-nak Jörg Krämert a Commerzbank vezérigazgatója. Főleg az exportra építő vállalkozásoknak kell majd felkötniük a nadrágszíjat. Ugyanis a tagországok közül is sokan spórolásra kényszerülnek a növekvő államadósságok miatt. Ennek jelei már 2011 novemberében is megmutatkoztak, 26


amikor az ágazat 4,8 százalékos visszaesést mutatott az előző évi adatokhoz képest. Befektetni viszont még mindig ajánlott, sőt! A Standard & Poor’s legfrissebb minősítése szerint Németország a rövid és hosszú távú befektetéseknek egyaránt megbízható bölcsője. Az OECD elemzői szerint nem csak Németországban, az egész eurózónában csökken az ipari termelés. A megoldást felelős politikai döntésekben látja ország és Európa szinten egyaránt. Pier Carlo Padoan, az OECD vezető közgazdásza szerint, ha a fennálló helyzetre egy széles látókörű és hatékony politikai döntés a válasz, akkor végre a közös valuta országaiban is megindulhat a gazdasági növekedés.

27


Románia, az IMF mintagyereke Kovács Barbara

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) január 18-án tartja azon ülését, amelyen határozni kíván a Magyarországgal tárgyaló delegáció mandátumáról. A forint árfolyama január 4-én történelmi mélypontra zuhant, és az elemzők úgy vélik, nem is várható fellendülés addig, amíg nem sikerül megállapodni az IMF-el és az EU-val. Ebben a gazdasági helyzetben egyre többen úgy vélik, hazánk számára Románia lehet a követendő példa. Ha valóban így van, érdemes megvizsgálni: vajon miben rejlik a román IMF-történet sikere? "Románia fizetésképtelenné válhat". "Egyre több a bedőlt hitel". "A Világbank 7-8%-os GDP-csökkenést jósol". "Románia világelső a szakképzett munkaerőhiányban". "Megtizedelte a válság a kis- és középvállalkozókat". A fenti idézetek egytől-egyig a Manna.ro és a Krónika vezető híreiből származó idézetek voltak 2009 első felében, mikor Romániában is (a nyugati világhoz képest fél-egy éves csúszással) kezdett kicsúcsosodni a gazdasági világválság. Csokorba szedve őket úgy is mondhatnánk: nagy volt a baj. Rohamosan növekvő munkanélküliség, csökkenő állami bevételek, a nemzeti valuta példátlan mértékű gyengülése, a bruttó nemzeti össztermék 21 százalékát kitevő feketegazdaság, lassuló gazdasági növekedés jellemezték akkor keleti szomszédunkat.11 A tarthatatlan helyzetből csak egy kiút volt: 2009. márciusában12 Románia megállapodott az IMF-el egy 20 milliárd eurós, több nemzetközi pénzintézet által finanszírozott hitelcsomagról. Rugalmas hitelformáról szó sem lehetett (ez csak az erős gazdasági háttérrel rendelkező országok számára biztosított), és az IMF szigorú feltételeket szabott keleti szomszédaink számára a költségvetési hiánycél (a bruttó hazai termék 4,6 százaléka) betartásán kívül is. A román kormánynak többek között tartózkodnia kellett az olyan akcióktól, amelyek az adósokat törlesztésük elhagyására buzdítja, le kellett bontani a hatósági árszabályozás és a 11

Hírforrások 2009 első feléből (letöltés dátuma: 2012. január 5.) Erdély.ma: http://www.erdely.ma/uj/gazdasag.php?id=46992&cim=nehez_helyzetben_a_koltsegvetes Krónika: http://www.kronika.ro/index.php?action=open&res=25771 Manna.ro: http://manna.ro/kutyu/imf_recessziot_josol_romanianak_2009_02_05.html Kitekintő-archívum: http://kitekinto.hu/karpat-medence/2009/07/06/romania_vilagels_a_szakkepzett_munkaerhianyban/ http://kitekinto.hu/karpat-medence/2009/07/02/romania_fizeteskeptelenne_valhat http://kitekinto.hu/karpat-medence/2009/06/29/egyre_tobb_a_bedlt_hitel/ http://kitekinto.hu/karpat-medence/2009/06/25/megtizedelte_a_valsag_a_roman_kis-_es_kozepvallalkozasokat/ 12 A megállapodásról (letöltés dátuma: 2012. január 5.) http://www.kronika.ro/index.php?action=open&res=27134 http://penzcsinalok.transindex.ro/media/cikk/9665

28


határokon átnyúló kereskedelem jogi-fizikai akadályait, meg kellett valósítania az energiapiac területén a nyitást és liberalizációt, támogatnia kellett a kiskereskedőket az üzletnyitás feltételeinek megkönnyítésével, valamint egyéb munkaerőpiaci ajánlásokat is figyelembe kellett vennie. Ezen előírások az év során még újabb elemekkel bővültek: Emil Boc miniszterelnök személyes felelősségvállalása, a közalkalmazottak egységes bérezése, a nyugdíjak és bérek befagyasztása, nyugdíjkorhatár emelése, adók és illetékek euróhoz kötése. Ezen kívül a veszteséges állami vállalatok alkalmazottainak fizetéséről csak a kormány dönthetett. Mindezek mellett a Boc-kormány saját válságkezelő programjában szerepelt az egységes adókulcs megtartása, egyes bankok kapitalizációja, a minimális szociális nyugdíj bevezetése, a magas állami tisztségeket betöltő személyek béreinek befagyasztása és a roncsautó program. Románia azonban nem tudta a 2009-es év végéig teljesíteni a szükséges feltételeket, ráadásul az országban egyre nőtt a politikai bizonytalanság. Az államadósság elérte a GDP 29 százalékát a felvett kölcsönök miatt, amiből a kormány 4 milliárd eurót a közalkalmazotti bérek és nyugdíjak kifizetésére használt fel a beígért nagy beruházások helyett, s mindeközben a munkanélküliség elérte a kritikus 30 százalékos értéket. Mircea Geoana, aki akkor még az ellenzéki szociáldemokraták vezetője volt, felelőtlenséggel vállalta az állam- és kormányfőket a 2010-es költségvetés késedelmes megalkotásáért, és a felelős kormány hiánya miatt az IMF is vonakodott folyósítani a harmadik hitelrészletet. Mivel azonban Románia csak kis mértékben haladta meg az előírt deficitszintet, és a Valutaalap is fellendülést jósolt a térségben, a tárgyalások folytatódtak. 2010-ben jöttek a kemény megszorítások A román hitel- és válságkezelő politika lényegét talán a jegybankelnök Mugur Isărescu fogalmazta meg a legpontosabban egy 2010. márciusi nyilatkozatában. „Ha nincs türelmünk kivárni a gazdaság talpraállását, emelhetjük az adókat. Másik lehetőség lenne az infláció és árfolyam korrekciója, ami viszont garantáltan nem fog bekövetkezni. Ezt mindenképpen el kell kerülni, hiszen bizonyítottan mindig a szegények fizetnek rá, míg a spekulánsok meggazdagodnak általa. (…) Romániának nincs szüksége a költségvetési hiány árán elért gazdasági fellendülésre, csupán egy olyanra, mely a fogyasztás, a befektetés és a kivitel egyensúlyára épül."13 Valóban, 2010 májusában az államfő drasztikus kiadáscsökkentő lépéseket jelentett be14:a kormány 25 százalékkal csökkentette a közalkalmazottak béralapját, és 15 százalékkal a nyugdíjakat és a munkanélküli segélyt (amely intézkedés miatt az Alkotmánybírósággal is meg kellett küzdenie). Az étkezési jegyek, a tőzsdei jövedelmek és a banki kamatok után is 13

Az Isarescu-idézet forrása: http://www.erdely.ma/gazdasag.php?id=66872&what=archivum (letöltés dátuma:2012. január 6.) 14 A megszorításokról (letöltés dátuma: 2012. jauár 6.): http://www.kronika.ro/index.php?action=open&res=38285 http://www.erdely.ma/uj/gazdasag.php?id=49426&cim=mez%C5%91gazdasagi_termekek_export%C5%91reve _valhatunk

29


jövedelemadót kellett fizetni, a helyi önkormányzatok a GDP 0,3 százalékával kevesebb pénzt kaptak, és a közalkalmazottak, az iskolák és a kórházak számát is racionalizálták a következő hitelrészlet mihamarabbi lehívásának érdekében. A kabinetnek szándékában állt bizonyos kedvezőbb intézkedések bevezetése a megszorítások mellett, amely miatt komoly vitába keveredett a Valutaalappal: a kormány szerette volna megemelni a minimálbért és csökkenteni a társadalombiztosítási-hozzájárulást, az IMF azonban erről hallani sem akart, mondván, ez drasztikusan csökkentené az államkassza bevételeit, annak ellenére, hogy valószínűleg pozitív hatással lenne a Romániában egyébként igen jelentős fekete- és szürkegazdaság visszaszorítására. Eredményt hoztak a megszorítások Végül a megszorító intézkedések és a 2010 szeptemberében lehívott újabb hitelrészlet meghozták a kezdeti eredményeket: az október-decemberi időszakban a román állam 0,1 százalékos GDP-növekedést könyvelhetett el az előző negyedévhez képest, s ezen tendenciát 2011-ben is sikerült fenntartania. (Igaz, a 2000-2008-as éra 7-8 százalékos növekedéshez képest ez igen lesújtó eredmény volt, mégis optimizmusra adott okot, hiszen megkezdődött Románia számára a válságból való kilábalás). A növekedést nagyban nehezítette, hogy olyan ágazatokon alapult, amelyeket leginkább sújtott a válság (az építőipar, az ingatlanszektor, valamint az autóipar). Másrészt a válság miatt kevesebb román vendégmunkás dolgozott Nyugat-Európában, így ők is csak fele akkora összeggel tudtak hozzájárulni a gyarapodáshoz. A 2009-ben indult program tehát sikerrel zárult, és Románia 2011 tavaszán újabb, 3,5 milliárd eurós készenléti hitelkeretről állapodott meg az IMF-el (a Világbank hozzájárulásával együtt a keret összesen 5 milliárd euró). Napjainkban Románia már a harmadik felülvizsgálaton is túl van15, melynek jelentésében David Lapton vezérigazgatóhelyettes igen pozitívan nyilatkozik keleti szomszédunk eddigi eredményeiről: „Románia nagy fejlődésen ment keresztül a támogatási program során. A programok célkitűzései és végrehajtásuk is megfelelt a korábbi megállapodásainknak. A gazdasági növekedés emelkedni kezdett, az infláció pedig csökkenni. Ugyanakkor, az euróövezet bizonytalanságai miatt hangsúlyosabbá váltak a kockázati tényezők. (…) Románia legújabb célkitűzése a 2012es évre a költségvetési hiány 3 százalék alá csökkentése a GDP arányában. A legújabb terveknek a krónikus pénzügyi problémák megoldásán kívül az egészségügyi rendszer reformjára és az adórendszer adminisztrációjának fejlesztésére kell koncentrálniuk” – olvasható az IMF hivatalos honlapján. Így Románia természetesen megkaphatja az esedékes 480 millió eurós hitelrészt, amit az ország vállalásai szerint nem hívnak le, mivel - Mihai Tănăsescu, Románia IMF-hez delegált képviselője véleménye szerint várhatóan képes lesz magát a belső piacról finanszírozni.16

15

IMF-jelentés a harmadik felülvizsgálatról: http://www.imf.org/external/np/sec/pr/2011/pr11475.htm (letöltés dátuma:2012. jauár 7. ) 16 http://www.kronika.ro/index.php?action=open&res=59200 (letöltés dátuma:2012. jauár 8.)

30


Ily módon Emil Boc kormánya nem csak a tavalyi 2 százalékos gazdasági növekedésre lehet büszke, hanem arra is, hogy intézkedéseik nyílt kormányzati elismerést váltanak ki Európaszerte17. Amennyiben Európa gazdasága stagnálni fog 2012-ben, a román gazdaság várhatóan akkor is talpon marad, sőt az előzőhöz hasonló évet fog zárni. A lakosság körében természetesen nem ilyen népszerűek az említett megszorító intézkedések: az életszínvonal drasztikus csökkenésével több százezer család került kilátástalan helyzetbe. Azonban ha a válság begyűrűzésekor a kormány a döntések halogatása vagy enyhébb intézkedések foganatosítása mellett dönt, talán népszerűbb lett volna, ám 2011 végére államcsődbe taszította volna az országot. Itt érdemes megjegyezni, hogy a 2012-es választási év kemény próbatétel a román gazdaságpolitika számára: vajon elcsábul-e a jelenlegi kormány bizonyos engedmények megadására a választók megnyerésének érdekében, vagy ha netán irányváltás következne be a politikában, az kihatna-e a pénzalapok felhasználására és a gazdasági egyensúlyra?

***

A dicséret ára A siker ára: bércsökkentés, adóemelés, elbocsátások Az első, igazán kemény megszorításokat 2010 májusában jelentette be Boc kormánya: a közalkalmazotti béralap 25 százalékos, a nyugdíjak és a munkanélküli segély 15 százalékos csökkentéséről, az étkezési jegyek, a tőzsdei jövedelmek és a banki kamatok után fizetendő jövedelemadóról, a helyi önkormányzatoknak járó támogatások csökkentéséről és a közalkalmazottak, az iskolák és a kórházak számának racionalizálásáról született ekkor döntés, amely igen sok család boldogulását nehezítette meg.18 A megszorító intézkedések sora azonban 2011-re sem zárult le19: a több tízezres elbocsátások a közszférában, valamint a nyugdíjak és közalkalmazotti bérek befagyasztása a 2012-es évre országos elégedetlenséget váltottak ki, azonban a bukaresti kormányt kötelezi az IMFmegállapodás: 2012. április végéig el kell adnia a Román Posta részvényeinek legalább 20 százalékát egy stratégiai befektetőnek, és el kell kezdenie az alkalmazottak kollektív elbocsátását is. Ezen kívül a vasúti társaságnál is folytatnia kell a leépítéseket. 2012-ben a kabinet már nem nyújtja az új oktatási törvénnyel bevezetett szociális kuponokat sem a kisiskolás gyerekeket nevelő, rászoruló családoknak. Nem részesülnek továbbá támogatásban 17

http://maszol.ro/aktualis-roviden/emil_boc_tartottuk_a_hianycelt_2012_01_05.html (letöltés dátuma: 2012. január 8.) 18 Hírforrások: ld. 3. oldal 4. lábjegyzet (letöltés dátuma: 2012. január 6.) 19 2012-re várható megszorítások: http://www.kronika.ro/index.php?action=open&res=57530

31


az 1989-es forradalmárok, és az utazási kedvezményeket is megvonják tőlük – mindössze hat ingyenes utazásra lesznek jogosultak. A válságkezelés legnagyobb vesztesei: a nyugdíjasok és az önkormányzatok A kormány 2011-ben ígéretet tett a nyugdíjak emelésére, vagy legalább indexálására a következő költségvetési évre nézve, ám novemberben ezzel ellentétes döntés született a 2012es büdzsé megszavazásakor.20 Ezt követően több mint ezer idős ember tüntetett a bukaresti Győzelem téren nyugdíjuk indexálásáért, valamint az 5,5 százalékos egészségbiztosítási hozzájárulás és a vizitdíj eltörlése érdekében. Az alábbi jelszavak és transzparens-feliratok hűen tükrözik elégedetlenségüket: „Le Băsescuval!” „Ne temessétek el élve a nyugdíjasokat!”, „Narancssárga genocídium”, „A nyugdíjasoknak csak a megaláztatás?”, „Ne vegyétek el az élethez való jogunkat!” A demonstrációk mellett természetesen a tárgyalás eszközével is éltek az idősek képviselői, azonban ezek (sem) hoztak egyelőre érdemi eredményt. Preda Nedelcu, a Romániai Nyugdíjas-szakszervezetek Tömörülésének elnöke szerint a nyugdíjasok akár be is perelhetnék a kormányt a juttatások befagyasztása miatt: "A hatályos törvények szerint januártól a nyugdíjakat az inflációs ráta értékével, illetve a bruttó országos átlagbér éves növekedése ütemének 50 százalékával kellene indexálni"21 - olvasható Nedelcu nyilatkozata a Krónikában. Amennyiben ez lehetséges, Toader Cristea, a Nyugdíjasok Országos Szövetségének Elnöke ennél is tovább ment: a választási kampány idejére nyugdíjaskaravánt kíván szervezni, amely Erdélyben és Moldvában a kifejezetten a kormányzó DemokrataLiberális Párt ellen kampányolna, mondván, ez "a politikai alakulat valóságos népirtást vitt véghez az utóbbi időben”. Ugyanakkor megfontolandóak Elena Udrea regionális fejlesztési és turisztikai miniszter szavai is, aki szerint több mint egymillió román állampolgár kap törvénytelenül nyugdíjat és különböző segélyeket. Ha ezek nem lennének, volna elegendő pénz a „tisztességes nyugdíjakra”- nyilatkozta a Krónikának. Ami biztos: idén a vizitdíj és az egészségügyi hozzájárulás megjelenésével a korábbiaknál is nehezebb év vár a nyugdíjasokra, havi 4-500 lejes nyugdíjból ugyanis nehéz kifizetni még az egészségügyi ellátást is. Hasonlóan nehéz idők járnak a román önkormányzatokra is22: a támogatások csökkenése mellett sokszor az alapvető finanszírozás is akadályokba ütközik: Florin Cazacu, Brád megyei jogú város polgármestere 2011 novemberében kezdett éhségsztrájkba, mert a kormány nem utalta át a fűtéshez szükséges kőolaj árát, így több mint háromezer 20

A nyugdíjakról: (letöltés dátuma: 2012. január 17.): http://www.kronika.ro/index.php?action=open&res=57851 http://www.kronika.ro/index.php?action=open&res=55341 21 A Cristea-idézet forrása: http://www.kronika.ro/index.php?action=open&res=57851 (letöltés dátuma: 2012. január 17.) 22 Az önkormányzatokról (letöltés dátuma: 2012. január 18.): http://www.kronika.ro/index.php?action=open&res=57815 http://www.kronika.ro/index.php?action=open&res=57584

32


háztartásában nem tudták időben elindítani a távhőszolgáltatást. Ugyanebben a hónapban a háromszéki Előpatakon és Árapatakon tanárok sztrájkoltak, mert az önkormányzat nem tudta kifizetni a nekik járó ingázási költségeket. A polgármesterek azzal védekeztek, hogy a szegényes költségvetés miatt prioritásokat kellett felállítaniuk. Az átlag román háztartás – a bérek és kiadások egyensúlya még messze a Nyugattól 2011 novemberében Románia az ötvenedik lett az ENSZ-nek azon a ranglistáján, amelyet múlt héten tett közzé, és amely 187 ország HDI-indexét hasonlítja össze – tudósított a Manna.ro.23 A listán a románoknak csak egyetlen uniós országot, az 55. helyen álló Bulgáriát sikerült megelőzniük, s a velük együtt rendszert váltó országok is jócskán előttük járnak (Csehország a 27., Szlovákia a 35., Magyarország 38., Lengyelország 39., Litvánia 40). Vajon a román háztartások is érzik az európai viszonylatban alacsonynak mondható életszínvonalat? HDI-index (Human Develpoment Index, emberi fejlettségi mutató)24 A közgazdászok számára hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a GDP önmagában nem képes tükrözni egy ország fejlettségi szintjét, ezért Mahbub ul Haq pakisztáni közgazdász 1990-ben kidolgozta a HDI-mutatót, amely a várható élettartam, az írástudás, az oktatás és az életszínvonal alapján hasonlítja össze a világ országait. Mérőszámai: születéskor várható élettartam, 15 éven felüliek írni-olvasni tudása, iskolázottsági arány, vásárlóerő-paritáson, dollárban számított bruttó hazai termék (GDP). 2011-ben egy átlagos román háztartásnak 2308 lej bevétellel kellett gazdálkodnia, amelynek több mint 90 százaléka alapvető kiadásokra ment el, legnagyobb részben, 42 százalékban élelmiszerre és alkoholmentes italokra, valamint 22,4 százalékban lakásfenntartásra. Adrian Vasilescu, a Román Nemzeti Bank elnökének tanácsadója 2011 végén a Krónikának elmondta, a felmérések szerint a romániai háztartások kiadásaik mindössze 0,6 százalékát fordítják valamilyen befektetésre, például lakás-, telek-, részvény vagy államikötvényvásárlásra, ami igen kevés. A megélhetési nehézségeket egyértelműen az alacsony bérek és a növekvő adók párosítása okozza, s a szakadék várhatóan nem a közeljövőben fog csökkenni. Az Eurostat 2011-es adatai alapján Románia az utolsó előtti helyen áll a minimálbér tekintetében25, bruttó 158 euróval, amely még mindig 35 euróval több mint a sereghajtó Bulgáriában, de a lista élén álló Luxemburg 1758 eurós értékéhez képest egyenesen siralmas. (Magyarország is a lista végén kullog, ám az itteni 293 eurós érték is csaknem duplája a románnak).

23

http://manna.ro/uzlet/romaniai-eletszinvonal:-puliszkara-meg-futja-2011-11-09.html (letöltés dátuma: 2012. január 19.) 24 A HDI-indexről: http://hdr.undp.org/en/statistics/ (letöltés dátuma: 2012. január 19.) 25 http://www.kronika.ro/index.php?action=open&res=55894 (letöltés dátuma: 2012. január 19.)

33


Az IRES közvélemény-kutató intézet 2012 januárjában nyilvánosságra hozott felméréséből26 kiderül, a román munkavállalók 24 százaléka azt mondja, hogy a havonta befolyó összeg a létminimum biztosítására sem elegendő, 43 százalék pedig épp csak eléldegél ebből egyik hónapról a másikra. Alig 21 százalék vallja, hogy sikerül boldogulnia a rendelkezésére álló pénzösszegből. A magas fizetésűeknek az aránya is csaknem 25 százalékkal csökkent 2008 óta, s azok közül is sokan elszegényedtek, akik korábban a középosztályhoz tartoztak. Nem látszik ezen tendencia a román termékek árán: bár a bérek itt ötször alacsonyabbak, mint Németországban, az itteni benzinár mégis magasabb, mint a Németországban jegyzett. A tavalyi év során keleti szomszédainknál drámai mértékben drágult a benzin, jelenleg literenként négy eurocenttel többet kell fizetni, mint a nyugati országok átlaga. Az alapvető fogyasztási cikkek ára olyannyira megnőtt, hogy karácsony előtt több határmenti településről Magyarországra jártak át bevásárolni, ugyanis az itteni nagyáruházak kedvezményeit igénybe véve csaknem 25 százalékkal tudták megrövidíteni az ünnepi kiadásokat. A vidék – egy rosszul kiaknázott nagy lehetőség Romániában egy lakosra 0,6 hektár, azaz hatezer négyzetméternyi termőföld jut, ez pedig az Európai Unióban mért legnagyobb érték, a terméshozam azonban csupán a nyugati fele. Ennek legfőbb oka, hogy a termő területek elaprózottak, a géppark hiányos, és évente legalább egymillió hektár parlagon marad. Az uniós szinten agrárnagyhatalomnak számító Franciaországban a 10 hektár alatti kisfarmok csupán a termőföld 3 százalékát teszik ki, míg a 100 hektárnál nagyobb egységek a termőterület 60 százalékát adják. Ezzel szemben Romániában a földek több mint felét adják a 10 hektár alatti kisfarmok, amelyek többnyire csak a túlélésre játszanak, sikerrel vagy sikertelenül (2002 és 2010 között 664 ezer apró termőterület számolódott fel). A Román Kereskedelmi Bank (BCR) 2011-es elemzése szerint, ha a román gazdák el tudnák érni nyugati társaik hozamát, akkor kétszer ennyi termést takarítanának be, az export pedig a háromszorosára növekedne. Valeriu Tabără agrárminiszter év végén a Manna.ro-nak elmondta, a román mezőgazdaság a GDP 7 százalékával járul hozzá a nemzetgazdasághoz, értékét 8,4 milliárd euróra becsülik, ez az arány azonban idén várhatóan növekedni fog. Ugyanakkor a tavalyi év végén a román gazdasági elemzők konferenciáján Dan Bucşa, az UniCredit gazdasági igazgatója elmondta, az ország lakosságának az egyik harmada (többnyire vidékiek) összesen csupán 3,5 százalékkal járulnak hozzá a GDP-hez, s ennek a vidéki munkaerőnek a bevonásával jelentősen lehetne emelni a gazdasági növekedés esélyeit.27 Véleményét Valentin Lazea, a Román Nemzeti Bank (BNR) gazdasági igazgatója is osztotta, ugyanakkor kifejtette, ennek legfőbb oka, hogy a vidéki társadalom a minőségi oktatás és egészségügyi ellátás hiányában szenved. Lazea szerint megoldást jelentene, ha az állami egyetemek ingyenes helyeket tartanának fenn a vidéki diákok számára, akiket egyúttal 26 27

http://www.kronika.ro/index.php?action=open&res=59353 http://www.kronika.ro/index.php?action=open&res=57445 (letöltés dátuma: 2012. január 19.)

34


arra köteleznének, hogy tanulmányaik befejezése után szülőfalujukban folytassák szakmai tevékenységüket, ellenkező esetben utólag fizetnék ki a tandíjat az oktatási intézménynek. (Hazánkban is ismert ez a szándék: a jelenlegi egyetemisták „röghöz kötésnek” nevezik és foggal-körömmel küzdenek ellene, pedig nálunk csak azok számára lenne kötelező az utólagos költségtérítés, akik egy bizonyos idő lejárta előtt kifejezetten külföldön szeretnének munkát vállalni). Jó gyerekek és lázadók – az IMF-el szembeni ellenállás Romániában Alig egy hónapja a bukaresti Egyetem téren tüntettek a magukat az Occupy romániai szimpatizánsainak nevező fiatalok. Gyülekezési engedély híján a rendőrség feloszlatta a felvonulást, de a tiltakozók nem adták fel, visszatértek a térre, ahol addig folytatták akciójukat, míg a rendőrség újfent közbe nem lépett – tájékoztat a Krónika.28 Az Occupy mozgalom 2011 szeptemberében indult New Yorkból, majd az Egyesült Államok valamennyi nagyvárosára átterjedt (Boston, Dallas, San Francisco, New Orleans, Philadelphia és Los Angeles). A mozgalom utcai megmozdulásokkal tiltakozik az anyagi javak egyenlőtlen elosztása, a pénzügyi világ legnagyobb központjának számító Wall Street túlkapásai, a nagyvállalatok-pénzintézetek "mohósága" és a társadalom felső egy százalékának "szociális érzéketlensége" ellen. Tamás Gáspár Miklós magyar újságíró, Occupy-szimpatizáns gondolatmenetét követve, napjainkban egyre több megmozdulás figyelhető meg Európa-szerte, ezek ideológiájukat tekintve többnyire baloldaliak.29 Ugyanakkor, akármilyen erősek is ezek a mozgalmak, mégis a jobboldal dominál Európában. Ez vélhetően azért van így, mert a legtöbb országban a korrupt, lejáratódott szociáldemokraták éppen olyan népszerűtlenek, mint a kormánypárti jobboldal, ily módon az Occupy mozgalomnak szerinte egyelőre nincs politikai képviselete. Jelenleg, a választás évében az ellenzéki Szociálliberális Unió (USL) a legnépszerűbb politikai szövetség Romániában, akiknek alapvető célkitűzésük a választási győzelem a szavazatok több mint 50 százalékának a megszerzésével, hogy lehetőleg egyedül alakíthassanak kormányt.30 Az idei év legnagyobb kérdése azonban nem csupán az, hogy sikerül-e megnyerniük a választásokat, hanem, hogy ők is ugyanolyan hűen végrehajtják-e majd az IMF „parancsait”, mint a jelenlegi koalíció, avagy törekedni fognak-e további kompromisszumokra a lakosság jólétének érdekében?

28

Az Occupy-mozgalomról (letöltés dátuma: 2012. január 19.): http://www.kronika.ro/index.php?action=open&res=58481 http://erdely.ma/vilag.php?id=106073&cim=felszamoltak_az_occupy_mozgalom_bostoni_taborat http://hvg.hu/vilag/20120205_occupy_washington 29 http://index.hu/belfold/2011/12/08/vmk_tgm_ak/ (letöltés dátuma: 2012. január 19.) 30 http://erdely.ma/kozeletunk.php?id=107835&cim=szocialliberalis_attores_veszelyben_a_magyar_kepviselet (letöltés dátuma: 2012. január 19.)

35


Kormányváltás Romániában A 2012. januári kormányellenes tüntetéssorozatot követően a pozíciót 2008 óta betöltő Emil Boc kormányfő február 6-án bejelentette lemondását, és vele együtt távozott az egész kormány. Másnap Traian Basescu köztársasági elnök Mihai Razvan Ungureanu egykori külügyminisztert, a Külügyi Hírszerzési Szolgálat (SIE) vezetőjét jelölte ki a tisztség betöltésére, aki két nappal később az ellenzéki képviselők távollétében a parlament két házának jóváhagyásával alapíthatott válságkezelő kormányt. A magyarok számára ismerősen csenghet ez a kifejezés, hiszen a román jobboldal hasonló módszert választott hatalma átmentésére, mint a magyar baloldal 2009-ben a Bajnai-kormány felállításával. A „román Bajnaiként” is emlegetett új kormányfő óvatos bér- és nyugdíjemelést, a korrupcióellenes harc és az IMF-fel való együttműködés folytatását ígérte. A válságkezelő kormány mandátuma a novemberre kiírt parlamenti választásokig szól.

36

KITEKINTŐ ELEMZÉSEK. A gazdasági válság Közép-Európában. Ablak a világra február 23

Recommend Documents