KISÚJSZÁLLÁSI NAGYKUN KALENDÁRIUM

KISÚJSZÁLLÁSI NAGYKUN KALENDÁRIUM a 2009-es évre

Kisújszállás, 2009 A kunok betelepülésének 770. évfordulóján, városunk újratelepülésének 292. esztendejében

KISÚJSZÁLLÁSI NAGYKUN KALENDÁRIUM a 2009-es évre

A kunok betelepülésének 770. évfordulóján, városunk újratelepülésének 292. esztendejében

Kisújszállás, 2009

Ady Endre: 2009-ben Petõfi Sándor költõ (1823-1849) halálának 160., Móricz Zsigmond író (1879-1942) születésének 130., Ady Endre költõ (1877-1919) halálának 90., Radnóti Miklós költõ (1909-1944) születésének 100., halálának 65. évfordulójáról kalendáriumunkban is megemlékezünk, egy-egy verssel és méltató szavakkal. A hónapokhoz kapcsolódó képeket dr. Vágvölgyi Istvánné tanárnõ rajzolta.

Kalendáriumunk fõszerkesztõje: Dr. Ducza Lajos A szerkesztõk: Ari Géza Gubuczné Tomor Mária Dr. Kiss Kálmánné Kocsisné Monoki Julianna Majláth Emese Major Zita Toldi Attila

A kalendárium szerkesztõi köszönetet mondanak mindazoknak, akik írásaikkal, fotóikkal, hirdetéseikkel vagy más módon segítették e kiadvány elkészítését.

ISSN 1219-7378

Kisújszállás Város Önkormányzatának kiadványa Fõszerkesztõ: Dr. Ducza Lajos A tördelés és a nyomdai munka a Karcagi Nyomdában készült 2008-ban, felelõs vezetõk: Márkusné Tankó Orsolya, Nagyné Tankó Tímea Tipográfia: Szabó Éva

Adjon Isten mindenkinek Adjon Isten békét, kedvet Asszonyoknak, embereknek, Sok örömet mindenkinek, Pénzt, szerelmet, vágyat, hitet. Gyönyörû-kék itt az Ég. Úgy szeretném megtalálni, Úgy szeretnék azzá válni, Kinek az élet teher: Az ember könnyen megy el. Gyönyörû-kék itt az Ég. Általadni úgy szeretném Sok hirtelen vágyam, eszmém, Sok drága kincset, nagyot, Amihez már vén vagyok. Gyönyörû-kék itt az Ég. Néha-néha szerelemmel Telik meg az ilyen ember. Néha-néha úgy megsajog Más bánat, bú és más bajok. Gyönyörû-kék itt az Ég. Adjon Isten ifjúságot, Szabadságot, boldogságot, Egészséget, pénzt és hitet, Szerelmet, hírt mindenkinek. Gyönyörû-kék itt az Ég.

Kalendárium 2009

Kalendárium 2009

ELÕSZÓ

"Ember vigyázz, figyeld meg jól világod: ez volt a múlt, emez a vad jelen, hordozd szivedben. Éld e rossz világot és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte, hogy más legyen." - Radnóti Miklós -

Gondokkal teli világban élünk. A fenyegetõ globális problémák - klímaváltozás, környezeti ártalmak, energiaválság stb. - mellett megélhetési gondok, bizonytalan gazdasági, pénzügyi helyzet, erkölcsi válság is súlyosbítja e kis hazában élõk helyzetét. A kedves Olvasó is szeretne kiegyensúlyozottabb, barátságosabb, derûsebb, jobb jövõt ígérõ világban élni. Sokan úgy érzik, egyre kevesebb befolyásuk lehet nemzetünk, országunk, lakóhelyünk gondjainak megoldására. Pedig nem így van! Nem hagyhatjuk, hogy legyõzzenek bennünket az egyre sokasodó nehézségek. Nem veszíthetjük el reményünket! A remény a kis közösségek összetartozásában, megerõsítésében rejlik. Nem igaz az a torz elképzelés, hogy az egyén csak magát építse fel, valósítsa meg. Az önmegvalósítás nem másokon áttaposva, hanem másokkal összefogva lehetséges, hiszen közösségben és közösségért élünk. Látjuk, minden más út csõdbe vezet. Több türelemmel, figyelemmel, megértéssel kell fordulnunk embertársaink felé, újra kell építeni a családi, baráti, szomszédi és a városi közösségeket. Belülrõl kell megváltoztatni a bennünket körül vevõ világot. A megismerést és közösségépítést szolgálja - reményünk szerint - már évek óta kalendáriumunk is. Szerzõi a várost ismerõ, szeretõ, azért dolgozó literátus emberek, akik szûkebb, tágabb pátriánk múltját, jelenét, annak eredményeit igyekeznek bemutatni. Idei évkönyvünk kiemelt témája a kun azonosságtudat ápolása, erõsítése. Õseink 770 évvel ezelõtt költöztek e hazába, több írás tisztelgés emlékük elõtt. Olvashat hûséges olvasónk történelmi és helyi évfordulókról, eseményekrõl, természeti és épített környezetünkrõl, sportról, egészségrõl és a fiatalokról, reménységeinkrõl. Költeményekkel és a helyi mûvészek alkotásaival színesítettük a prózai oldalakat. A szerkesztõ feladata, hogy megköszönje - e helyen is - a könyv szerzõinek önzetlen munkáját, a hirdetést vállalók anyagi támogatását. A könyv alkotóinak nevében is kívánok minden Kedves Olvasónak és Családjának Istentõl áldott, boldog új esztendõt, benne jó egészséget. Kelt Kisújszálláson, Karácsony havában Anno Domini 2008.

Tisztelettel: Dr. Ducza Lajos fõszerkesztõ 6

7

Kalendárium 2009

Kalendárium 2009

KÖSZÖNTÕ Mozgalmas - munkában, eredményekben, de gondokban is bõvelkedõ - évnek intünk búcsút 2008 végén. A gondok különösen az év utolsó hónapjaiban nehezedtek ránk: az országra, városunkra és mindennapjainkra. Gazdasági válságról jöttek és jönnek a hírek, amelyeknek következményeit ma még fel sem tudjuk mérni igazán. Hatásait még talán kevéssé érezzük, de a jövõnk miatti szorongás, az aggodalom belépett az otthonainkba. Érezzük: még szerényebben kell élnünk, még többet kell saját erõtartalékainkból mozgósítanunk, még kevesebbet költhetünk. Nehezebbnek ígérkezik a 2009-es esztendõ… Mennyire fontos ilyen helyzetben az okos szó, a bölcs tanács, a jó tanítás! Az, amelyben feltétel nélkül megbízhatunk, amelyre támaszkodhatunk, amelyben hihetünk. Az ilyen tanácsok legtöbbször nagyon egyszerûek, és nagyon közel vannak. Arra hívják fel a figyelmet, hogy a megoldás, vagy a segítség a megoldáshoz itt van, bennünk, csak rajtunk múlik, hogy felismerjük-e, és tudunk-e élni vele. Ennek igazát éreztem meg magam is a minap, amikor a kezembe került hajdani kedves osztályfõnököm - Oláh Endréné Kati néni - néhány sora, melyeket egy vers kapcsán jegyzett fel. Így szól, hadd adjam tovább a kedves Olvasónak: "A nemes célok, a hit, szeretet erejével úrrá lehet lenni minden nehézségen." Neki hinni tudok, mert ismertem végtelen emberségét, és tudtam az õ sorsának megpróbáltatásairól, amelyek hitelesítették az õ lélekerõsítõ szavait. Váratlanul szólított meg õ ezzel a múltból. Õ, aki már nem él … élni tanít. Kedves Olvasó! Oly sokan vannak a közelünkben, a jelenünkben és a múltunkban, akik megszólíthatnak, megszólítanak bennünket, és tudásukkal, bölcsességeikkel erõsítenek bennünket. Csak tudjuk meghallani, és legyen szívünk megérteni õket! E kalendárium ilyen gondolatok gyûjteménye is. Mindenkire vár benne valahol néhány üzenet, amelynek egyszer, valamilyen módon biztosan hasznát fogja venni. Mindannyiunkhoz pedig az az üzenete, hogy városunk olyan alkotó szellemi közösség is, amelyhez tartozva biztonságban és otthonosabban érezzük magunkat ebben a törékeny világban, és ezáltal 'a nemes célok, a hit, szeretet erejével úrrá tudunk lenni minden nehézségen.' Kívánom, így legyen a 2009-es esztendõben. Kisújszállás, 2008. december 10. Kecze István polgármester

Dr. Vágvölgyi Attila: Fiókák 8

9

Kalendárium 2009

Naptár

Összesített naptár a 2009. évre

Öröknaptár

JANUÁR H K Sz Cs P Sz V

1 2 3 4

5 6 7 8 9 10 11

12 13 14 15 16 17 18

19 20 21 22 23 24 25

FEBRUÁR 26 27 28 29 30 31

H K Sz Cs P Sz V

1

ÁPRILIS H K Sz Cs P Sz V

1 2 3 4 5

6 7 8 9 10 11 12

13 14 15 16 17 18 19

20 21 22 23 24 25 26

1 2 3 4 5

6 7 8 9 10 11 12

13 14 15 16 17 18 19

27 28 29 30

H K Sz Cs P Sz V

1 2 3 4

5 6 7 8 9 10 11

12 13 14 15 16 17 18

19 20 21 22 23 24 25

16 17 18 19 20 21 22

23 24 25 26 27 28

20 21 22 23 24 25 26

26 27 28 29 30 31

H K Sz Cs P Sz V

4 5 6 7 1 8 2 9 3 10

11 12 13 14 15 16 17

18 19 20 21 22 23 24

27 28 29 30 31

H K Sz Cs P Sz V

1 2

3 4 5 6 7 8 9

10 11 12 13 14 15 16

17 18 19 20 21 22 23

25 26 27 28 29 30 31

24 31 25 26 27 28 29 30

H K Sz Cs P Sz V

1

2 3 4 5 6 7 8

9 10 11 12 13 14 15

10

16 17 18 19 20 21 22

9 10 11 12 13 14 15

16 17 18 19 20 21 22

23 30 24 31 25 26 27 28 29

23 30 24 25 26 27 28 29

1 2 3 4 5 6 7

8 9 10 11 12 13 14

15 16 17 18 19 20 21

22 29 23 30 24 25 26 27 28

SZEPTEMBER H K Sz Cs P Sz V

NOVEMBER H K Sz Cs P Sz V

1

2 3 4 5 6 7 8

JÚNIUS

AUGUSZTUS

OKTÓBER H K Sz Cs P Sz V

9 10 11 12 13 14 15

MÁJUS

JÚLIUS H K Sz Cs P Sz V

2 3 4 5 6 7 8

A) Évek 1801-1900

MÁRCIUS

1 2 3 4 5 6

7 8 9 10 11 12 13

14 15 16 17 18 19 20

21 28 22 29 23 30 24 25 26 27

01 02 03 04 05 06 07 08 09 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28

29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56

V 1 8 15 22 29 36

H 2 9 16 23 30 37

57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84

DECEMBER H K Sz Cs P Sz V

1 2 3 4 5 6

7 8 9 10 11 12 13

14 15 16 17 18 19 20

21 22 23 24 25 26 27

28 29 30 31

K 3 10 17 24 31

B) Hónapok

A) Évek 1901-2099 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99

01 02 03 04 05 06 07 08 09 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24

25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52

C) Napok Sz 4 11 18 25 32

53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80

Cs 5 12 19 26 33

81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 00 01 02 03 04 05 06 07 08

P 6 13 20 27 34

09 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36

37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64

Sz 7 14 21 28 35

11

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92

93 94 95 96 97 98 99

4 5 6 0 2 3 4 3 0 1 2 3 5 6 0 1 3 4 5 6 1 2 3 4 6 0 1 2

0 1 2 3 5 6 0 1 3 4 5 6 1 2 3 4 6 0 1 2 4 5 6 0 2 3 4 5

0 1 2 4 5 6 0 2 3 4 5 0 1 2 3 5 6 0 1 3 4 5 6 1 2 3 4 6

3 4 5 0 1 2 3 6 6 0 1 3 4 5 6 1 2 3 4 6 0 1 2 4 5 6 0 2

5 6 0 2 3 4 5 0 1 2 3 5 6 0 1 3 4 6 6 1 2 3 4 6 0 1 2 4

1 2 3 5 6 0 1 3 4 5 6 1 2 3 4 6 0 1 2 4 5 6 0 2 3 4 5 0

3 4 3 0 1 2 3 5 6 0 1 3 4 5 6 1 2 3 4 6 0 1 2 4 5 6 0 2

6 0 1 3 4 5 6 1 2 3 4 6 6 1 2 4 5 6 0 2 3 4 5 0 1 2 3 5

2 3 4 6 0 1 2 4 5 6 0 2 3 4 5 0 1 2 3 5 6 0 1 3 4 6 6 1

4 5 6 1 2 3 4 6 0 1 2 4 5 6 0 2 3 4 5 0 1 2 3 5 6 0 4 3

0 1 2 4 5 6 0 2 3 4 5 0 1 2 3 5 6 0 1 3 4 5 6 1 2 3 4 6

2 3 4 6 0 1 2 4 5 6 0 2 3 4 5 0 1 2 3 5 6 0 1 3 4 6 6 1

Példa: Milyen napra esett 1848. március 15-e? A) táblázatban az 1848-as év sorának a B) táblázatban a március oszlopának a 3-as szám felel meg, ehhez kell hozzáadni a keresett napot (a hónap 15. napját) mely a 15+3=18-as számot adja.) A C táblázatból a 18-as számot kikeresve: szerdai nap.

Kalendárium 2009

Naptár

Január „Késõn kel a nap, teli van még csordultig az ég sûrü sötéttel. Oly feketén teli még, szinte lecseppen. Roppan a jégen a hajnal Lépte a szürke hidegben.”

December 21-tõl január 19-ig Bak csillagjegy

JANUÁR TÉLHÓ

2009

Napok Névnap

Szentek napja

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31

Mária, Isten anyja Vazul, Gergely Genovéva Angéla, Renáta Vízkereszt Bálint, Rajmund Szeverinus Julianusz, Marcella Vilmos Ágota Honoráta Veronika, Hilárius Félix Mór, Pál Marcell Antal Árpádházi Szt. Margit Márta, Márius Sebestyén, Özséb Ágnes Vince, Artúr Emerencia Ferenc Timóteusz, Paula Angéla, Angelika Tamás, Károly Adél, Valér Bosco-Szt. János

Cs P Sz V H K Sz Cs P Sz V H K Sz Cs P Sz V H K Sz Cs P Sz V H K Sz Cs P Sz

Újév, Fruzsina Ábel Genovéva, Benjámin Titusz, Leona Simon Gáspár, Menyhért, Boldizsár Attila, Ramóna Gyöngyvér Marcell Melánia Ágota Ernõ, Cézár Veronika Bódog, Félix Lóránt, Lóránd Gusztáv, Stefánia Antal, Antónia Piroska Sára, Márió Fábián, Sebestyén Ágnes Vince, Artúr Zelma, Rajmund, Mária Timót, Xénia Pál Vanda, Paula Angelika, Angéla Károly, Karola Adél Martina, Gerda Marcella

12

31 nap Boldogasszony hava A Nap

- Radnóti Miklós -

A Hold

kelte ó. p. nyug. ó. p. kelte ó. p.nyug. ó. p. 07.32 07.32 07.31 07.31 07.31 07.31 07.31 07.30 07.30 07.30 07.29 07.29 07.28 07.27 07.27 07.26 07.25 07.25 07.24 07.23 07.22 07.21 07.20 07.19 07.18 07.17 07.16 07.15 07.14 07.13 07.11

16.04 16.05 16.06 16.07 16.08 16.09 16.10 16.11 16.12 16.14 16.15 16.16 16.17 16.19 16.20 16.21 16.23 16.24 16.26 16.27 16.29 16.30 16.32 16.33 16.35 16.36 16.38 16.39 16.41 16.42 16.44

09.56 10.12 10.29 10.47 11.07 11.33 12.08 12.55 13.59 15.17 16.43 18.10 19.34 20.53 22.08 23.21 00.33 01.43 02.51 03.56 04.55 05.44 06.25 06.58 07.23 07.45 08.03 08.20 08.36 08.53

21.16 22.26 23.37 00.51 02.09 03.31 04.52 06.05 07.05 07.50 08.23 08.48 09.09 09.28 09.46 10.04 10.24 10.48 11.17 11.53 12.39 13.33 14.35 15.41 16.50 17.59 19.08 20.17 21.27 22.40

A kisújszállási Városháza télen – Balogh Beáta fotója

Jegyzetek

13

Kalendárium 2009

Naptár

Február

Január 20-tól február 18-ig Vízöntõ csillagjegy

FEBRUÁR TÉLUTÓ Napok Névnap

Szentek napja

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28

Brigitta Balázs, Celerina András, Veronika Ágota, Etelka Pál, Dorottya Richárd Jeromos Apollónia, Erik Skolasztika, Elvira Lídia, Eulália Katalin Szt. Cirill, Metód Geogina Julianna Donát Bernadett, Simon Zsuzsanna Leó Péter, Eleonóra Polikárf, Alfréd Szt. Mátyás apostol Cézár Viktor Gábor, Leander Oszvald

V H K Sz Cs P Sz V H K Sz Cs P Sz V H K Sz Cs P Sz V H K Sz Cs P Sz

Ignác, Virgínia Karolina, Aida Balázs Ráhel, Csenge Ágota, Ingrid Dorotta, Dóra Tódor, Rómeó Aranka Abigél, Alex Elvira Bertold, Marietta Lívia, Lídia Ella, Linda Bálit, Valentin Kolos, Georgina Julianna, Lilla Donát Bernadett Zsuzsanna Aladár, Álmos Eleonóra Gerzson Alfréd Mátyás Géza Edina Ákos, Bátor Elemér

28 nap

2009

14

Böjtelõ hava A Nap

„Újra lebeg, majd letelepszik a földre, végül elolvad a hó; csordul, utat váj. Megvillan a nap. Megvillan az ég. Megvillan a nap, hunyorint. S íme fehér hangján rábéget a nyáj odakint, tollát rázza felé s cserren már a veréb.” - Radnóti Miklós -

A Hold

kelte ó. p. nyug. ó. p. kelte ó. p.nyug. ó. p. 07.10 07.09 07.07 07.06 07.05 07.03 07.02 07.00 06.59 06.57 06.56 06.54 06.53 06.51 06.49 06.48 06.46 06.44 06.42 06.41 06.39 06.37 06.35 06.34 06.32 06.30 06.28 06.26

16.45 16.47 16.49 16.50 16.52 16.53 16.55 16.56 16.58 16.59 17.01 17.03 17.04 17.06 17.07 17.09 17.10 17.12 17.13 17.15 17.17 17.18 17.20 17.21 17.23 17.24 17.26 17.27

09.12 09.36 10.05 10.45 11.39 12.48 14.09 15.35 17.01 18.23 19.42 20.59 22.13 23.26 00.37 01.44 02.46 03.39 04.23 04.59 05.27 05.50 06.09 06.27 06.44 07.01 07.19

23.55 01.13 02.32 03.46 04.50 05.40 06.18 06.47 07.10 07.30 07.49 08.07 08.27 08.50 09.17 09.51 10.33 11.24 12.24 13.29 14.37 15.46 16.56 18.06 19.17 20.29 21.44

Hóesésben – Jakab Tibor fotója

Jegyzetek

15

Kalendárium 2009

Naptár

Március

Február 19-tõl március 20-ig Halak csillagjegy

MÁRCIUS TAVASZELÕ Napok Névnap

Szentek napja

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31

Leontina, Lea Ágnes, Henrik Frigyes, Kornélia Kázmér, Lucius Adorján, Kolett Koletta Perpétua, Felicitász János, Domonkos Emil Konstantin Gergely, Maximilian Patricia Matild, Paulina Kelemen, Lujza Patrik, Gertrúd Cirill, Sándor Szt. József Alexandra Benedek, Miklós Beáta, Katalin Gábor, Karina Emánuel Lídia Johanna Benjámin

V H K Sz Cs P Sz V H K Sz Cs P Sz V H K Sz Cs P Sz V H K Sz Cs P Sz V H K

Albin Lujza Kornélia Kázmér Adorján, Adrián Leonóra, Inez Tamás Zoltán Franciska Ildikó Szilárd Gergely Krisztián, Ajtony Matild Nemzeti ünnep, Kristóf Henrietta Gertrúd, Patrik Sándor, Ede József, Bánk Klaudia Benedek Beáta, Izolda Emõke Gábor, Karina, Gabriella Irén, Írisz Emánuel Hajnalka Gedeon, Johanna Auguszta Zalán Árpád

31 nap

2009

16

Böjtmás hava A Nap

„Lúdbõrzik nézd a tócsa, vad, vidám, kamaszfiús szellõkkel jár a fák alatt s zajong a március. A fázó rügy nem bujt ki még, hálót se szõ a pók, de futnak már a kiscsibék, sárgás aranygolyók.” - Radnóti Miklós -

A Hold


17.29 17.30 17.32 17.33 17.35 17.36 17.38 17.39 17.41 17.42 17.44 17.45 17.46 17.48 17.49 17.51 17.52 17.54 17.55 17.56 17.58 17.59 18.01 18.02 18.04 18.05 18.06 18.08 18.09 18.11 18.12

07.41 08.09 08.45 09.33 10.34 11.49 13.10 14.34 15.56 17.15 18.32 19.48 21.03 22.16 23.27 00.32 01.30 02.18 02.57 03.27 03.52 04.13 04.32 04.49 05.06 05.25 05.46 06.12 06.46 07.31

23.02 00.20 01.35 02.41 03.34 04.15 04.47 05.12 05.33 05.52 06.10 06.30 06.51 07.17 07.49 08.28 09.16 10.12 11.15 12.21 13.30 14.39 15.49 17.00 18.13 19.29 20.47 22.07 23.24 -

Ludak – Papi Lajos fotója 2009-ben a nyári idõszámítás március 29-tõl október 25-ig tart - ebben az idõszakban a táblázatban közölt idõadatokhoz egy órát hozzá kell adni.

Jegyzetek

17

Kalendárium 2009

Naptár

Április

Március 21-tõl április 20-ig Kos csillagjegy

ÁPRILIS TAVASZHÓ

2009

Napok Névnap

Szentek napja

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30

Hugó Áron, Ferenc Richárd Izidor Vince, Irén, Teodóra Herman Dénes, Valér, Valter Leó, Szaniszló Gyula Tibor Anasztázia, Oktávia Bernadett Izidóra, Dezsõ, Rudolf Apolló Emma Kájusz, Noémi Adalbert, Béla György, Fidél Szt. Márk Ervin, Klétusz Valéria, Péter Katalin Katalin

Sz Cs P Sz V H K Sz Cs P Sz V H K Sz Cs P Sz V H K Sz Cs P Sz V H K Sz Cs

Hugó Áron Buda, Richárd Izidor Vince Vilmos, Bíborka Herman Dénes Erhard Zsolt Leó, Szaniszló Húsvét, Gyula Húsvét, Ida Tibor Anasztázia, Tas Csongor Rudolf Andrea, Ilma Emma Tivadar Konrád Csilla, Noémi Béla György Márk Ervin Zita, Mariann Valéria Péter Katalin, Kitti

18

30 nap

„Egy szellõ felsikolt, apró üvegre lép s féllábon elszalad. Ó április, ó április, a nap se süt, nem bomlanak a folyton nedvesorru kis rügyek se még a füttyös ég alatt.” - Radnóti Miklós -

Szent György hava A Nap

A Hold

kelte ó. p. nyug. ó. p. kelte ó. p.nyug. ó. p. 05.23 05.21 05.19 05.17 05.15 05.13 05.11 05.09 05.07 05.05 05.03 05.01 04.59 04.57 04.55 04.54 04.52 04.50 04.48 04.46 04.44 04.43 04.41 04.39 04.37 04.36 04.34 04.32 04.30 04.29

18.13 18.15 18.16 18.18 18.19 18.21 18.22 18.23 18.25 18.26 18.28 18.29 18.30 18.32 18.33 18.35 18.36 18.37 18.39 18.40 18.42 18.43 18.44 18.46 18.47 18.49 18.50 18.51 18.53 18.54

08.29 00.33 09.39 01.31 10.57 02.15 12.18 02.48 13.38 03.15 14.56 03.36 16.12 03.56 17.27 04.14 18.41 04.33 19.55 04.54 21.07 05.18 22.16 05.47 23.17 06.24 07.08 00.10 08.02 00.52 09.02 01.26 10.07 01.53 11.14 02.15 12.22 02.35 13.31 02.52 14.40 03.10 15.52 03.28 17.07 03.48 18.25 04.13 19.46 04.45 21.06 05.26 22.21 06.21 23.24 07.29 08.47 00.13

Egér bajban – Jakab Tibor fotója 2009-ben a nyári idõszámítás március 29-tõl október 25-ig tart - ebben az idõszakban a táblázatban közölt idõadatokhoz egy órát hozzá kell adni.

Jegyzetek

19

Kalendárium 2009

Naptár

Május „Szirom borzong a fán, lehull; fehérlõ illatokkal alkonyul. A hegyrõl hûvös éj csorog, lépkednek benne lombos fasorok. Megbú a fázós kis meleg, Vadgeszetenyék gyertyái fénylenek.”

Április 21-tõl május 20-ig: Bika csillagjegy

MÁJUS TAVASZUTÓ Napok Névnap

Szentek napja

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31

Fülöp, Jakab, József Atanáz, Zzsigmond Fülöp, Jakab Mónika, Flórián Irén, Gotthárd Judit, Frida Gizella Mihály, gyõzõ Gergely Izidor, Ármin Ferenc, Fábiusz Pongrác Szervác, Imelda Bonifác Zsófia János, Mózes Paszkál Alexandra Celesztin, Ivó Bernát, Bernardin András Rita, Júlia, Emil Dezsõ, Renáta Eszter Gergely, Orbán Pelbárt, Ágoston Vilma, Vilmos Magdolna, Ervin Johanna Petronella

P Sz V H K Sz Cs P Sz V H K Sz Cs P Sz V H K Sz Cs P Sz V H K Sz Cs P Sz V

A munka ünn., Fülöp Zsigmond Timea, Irma Mónika, Flórián Györgyi Ivett, Frida Gizella Mihály Gergely Ármin, Pálma Ferenc Pongrác Szervác, Imola Bonifác Zsófia, Szonja Mózes, Botond Paszkál Erik, Alexandra ivó, Milán Bernát, Felícia Konstantin Júlia, Rita Dezsõ Eszter, Eliza, Hanna Orbán Fülöp, Evelin Hella Emil, Csanád Magdolna Janka, Zsanett Pünkösd, Angéla

31 nap

2009

20


Pünkösd hava A Nap

A Hold


18.56 18.57 18.58 19.00 19.01 19.02 19.04 19.05 19.06 19.08 19.09 19.10 19.12 19.13 19.14 19.15 19.17 19.18 19.19 19.20 19.21 19.23 19.24 19.25 19.26 19.27 19.28 19.29 19.30 19.31 19.32

10.08 11.28 12.45 14.00 15.14 16.27 17.39 18.51 20.01 21.05 22.01 22.47 23.24 23.54 00.18 00.38 00.56 01.13 01.30 01.49 02.12 02.40 03.17 04.07 05.12 06.29 07.52 09.15 10.35 11.51

00.50 01.19 01.42 02.01 02.20 02.38 02.58. 03.20 03.48 04.21 05.03 05.53 06.51 07.55 09.01 10.08 11.15 12.22 13.32 14.43 15.59 17.18 18.40 19.59 21.10 22.06 22.49 23.21 23.46 00.07

Kisújszállási panoráma 2009-ben a nyári idõszámítás március 29-tõl október 25-ig tart - ebben az idõszakban a táblázatban közölt idõadatokhoz egy órát hozzá kell adni.

Jegyzetek

21

Kalendárium 2009

Naptár

Június

Május 21-tõl június 21-ig: Ikrek csillagjegy

JÚNIUS NYÁRELÕ Napok Névnap

Szentek napja

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30

Jusztiniusz, Paulina Marcellinusz, Péter Károly, Klotild Bonifác, Reginald Norbert Fülöp, Róbert Medárd, Ágnes Efrém Margit Barnabás Antal, Antónia Vazul Jolán, Viola Jusztina, Auréliusz Adolf, Laura Arnold Gyárfás, Romuald Rafael, Franciska Alajos, Lujza Tamás Etelka Viola, Vilma Cirill, Dávid László, Sámson Uréneusz, Irén, Laura Péter, Pál, Judit Szt. Emília

H K Sz Cs P Sz V H K Sz Cs P Sz V H K Sz Cs P Sz V H K Sz Cs P Sz V H K

Pünkösd, Tünde Kármen, Anita Klotild Bulcsú Fatime Norbert, Cintia Róbert Medárd Félix Margit, Gréta Barnabás Villõ Antal, Anett Vazul Jolán, Vid Jusztin Laura, Alida Arnold, Levente Gyárfás Rafael Alajos, Leila Paulina Zoltán, Szidónia Iván Vilmos, János, Pál László Levente, Irén Péter, Pál Pál

30 nap

2009

22

Szent Iván hava A Nap

„Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz, az ég derüs, nincs homlokán redõ, utak mentén virágzik mind az ákác, s csermelynek aranytaréja nõ s a fényes levegõbe villogó jeleket ír egy lustán hõsködõ gyémántos testü nagy szitakötõ.” - Radnóti Miklós -

A Hold


19.33 19.34 19.35 19.36 19.36 19.37 19.38 19.39 19.39 19.40 19.41 19.41 19.42 19.42 19.43 19.43 19.43 19.44 19.44 19.44 19.45 19.45 19.45 19.45 19.45 19.45 19.45 19.45 19.45 19.45

13.05 14.17 15.29 16.41 17.50 18.56 19.54 20.44 21.24 21.55 22.21 22.42 23.00 23.17 23.34 23.52 00.12 00.36 01.08 01.51 02.49 04.02 05.25 06.52 08.16 09.36 10.53 12.07 13.20

00.26 00.44 01.03 01.25 01.50 02.21 03.00 03.47 04.43 05.45 06.50 07.56 09.03 10.09 11.16 12.25 13.37 14.52 16.11 17.32 18.47 19.51 20.41 21.19 21.47 22.11 22.31 22.50 23.09 23.29

Márialaka a magasból 2009-ben a nyári idõszámítás március 29-tõl október 25-ig tart - ebben az idõszakban a táblázatban közölt idõadatokhoz egy órát hozzá kell adni.

Jegyzetek

23

Kalendárium 2009

Naptár

Július

Június 22-tõl július 22-ig: Rák csillagjegy

JÚLIUS NYÁRHÓ Napok Névnap

Szentek napja

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31

Olivér, Áron Ottó Tamás, Kornél Erzsébet, Ulrik Anita Mária Apollónia, Vilibald Edgár Veronika Engelbert Benedek Eleonóra, János Henrik, Petronella Kamil Bonaventura András, Elek Hedvig, Frigyes Emília Illés, Margaréta Lõrinc, Dániel Mária Magdolna Brigitta, Aollinár Kinga, Krisztina Jakab, kristóf Joahim, Anna Natália, Rudolf Ince Beatrix, Flóra Péter, Judit Loyolai Szt. Ignác

Sz Cs P Sz V H K Sz Cs P Sz V H K Sz Cs P Sz V H K Sz Cs P Sz V H K Sz Cs P

Tihamér, Annamária Ottó Kornél, Soma Ulrik Emese, Sarolta Csaba Apollónia Ellák Lukrécia Amália Nóra, Lili Izabella, dalma Jenõ Örs, Stella Henrik, Roland Valter Endre, Elek Frigyes Emília Illés Dániel, Daniella Magdolna Lenke Kinga, Kincsõ Kristóf, Jakab Anna, Anikó Olga. Liliána Szabolcs Márta, Flóra Judit, Xénia Oszkár, Ignác

31 nap

2009

24

„Düh csikarja fenn a felhõt, fintorog. Nedves hajjal futkároznak meztélábas záporok. Elfáradnak, földbe búnak, este lett. Tisztatestü hõség ül a fényesarcu fák felett.”

Szent Jakab hava A Nap

A Hold



19.44 19.44 19.44 19.44 19.43 19.43 19.42 19.42 19.41 19.41 19.40 19.39 19.38 19.38 19.37 19.36 19.35 19.34 19.33 19.32 19.31 19.30 19.29 19.28 19.27 19.26 19.24 19.23 19.22 19.21 20.19

14.32 15.42 16.49 17.49 18.41 19.24 19.58 20.25 20.48 21.06 21.24 21.40 21.57 22.15 22.37 23.05 23.41 00.30 01.34 02.53 04.19 05.46 07.11 08.32 09.50 11.06 12.20 13.32 14.40 15.43

23.53 00.23 00.59 01.43 02.36 03.36 04.41 05.47 06.54 08.00 09.06 10.13 11.22 12.34 13.49 15.07 16.23 17.32 18.29 19.12 19.45 20.11 20.34 20.53 21.13 21.34 21.57 22.25 22.58 23.40

Az Erzsébet Gyógyvizû Strandfürdõ a magasból 2009-ben a nyári idõszámítás március 29-tõl október 25-ig tart - ebben az idõszakban a táblázatban közölt idõadatokhoz egy órát hozzá kell adni.

Jegyzetek

25

Kalendárium 2009

Naptár

Augusztus „A harsány napsütésben oly csapzott már a rét és sárgáll már a lomb közt a szép aranyranét. Mókus sivít már és a büszke vadgesztenyén is szúr a tüske.”

Július 23-tõl augusztus 22-ig: Oroszlán csillagjegy

AUGUSZTUS NYÁRUTÓ Napok Névnap

Szentek napja

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31

Alfonz Özséb Hermina, Lídia János Krisztina Sixtus, Kajetán Domonkor Román Lõrinc, Blanka Klára, zsuzsanna Hilária Ipoly Maximilian, Marcell Ábrahám, Rókus Jácint Ilona, Rajnald Emília, Marián Sz. István Piusz, Sámuel Menyhért Róza Bertalan Patrícia, Elvira Natália Mónika, Cézár Ágoston, Mózes Beatrix Félix, Rózsa Arisztid

Sz V H K Sz Cs P Sz V H K Sz Cs P Sz V H K Sz Cs P Sz V H K Sz Cs P Sz V H

Boglárka Lehel Hermina Domonkos, Dominika Krisztina Berta, Bettina Ibolya László Emõd Lõrinc Zsuzsanna, Tiborc Klára Ipoly Marcell Mária Ábrahám Jácint Ilona Huba Állami ünnep, István, Vajk Sámuel, Hajna Menyhért, Mirjam Bence Bertalan Lajos, Patrícia Izsó Gáspár Ágoston Beatrix, Erna Rózsa Erika, Bella

31 nap

2009

26

Kisasszony hava A Nap


A Hold


19.18 19.16 19.15 19.13 19.12 19.10 19.09 19.07 19.06 19.04 19.03 19.01 18.59 18.58 18.56 18.54 18.52 18.51 18.49 18.47 18.45 18.43 18.41 18.40 18.38 18.36 18.34 18.32 18.30 18.28 18.26

16.38 17.24 18.00 18.30 18.53 19.13 19.31 19.48 20.04 20.22 20.42 21.07 21.38 22.20 23.16 00.26 01.47 03.13 04.39 06.03 07.24 08.43 10.00 11.15 12.27 13.33 14.32 15.21 16.00 16.32

00.30 01.28 02.32 03.38 04.45 05.51 06.58 08.05 09.13 10.23 11.36 12.51 14.05 15.15 16.16 17.04 17.41 18.10 18.34 18.56 19.16 19.37 19.59 20.26 20.58 21.37 22.25 23.20 00.22

A kisújszállási Városháza nyári napsütésben 2009-ben a nyári idõszámítás március 29-tõl október 25-ig tart - ebben az idõszakban a táblázatban közölt idõadatokhoz egy órát hozzá kell adni.

Jegyzetek

27

Kalendárium 2009

Naptár

Szeptember

Augusztus 23-tól szeptember 22-ig: Szûz csillagjegy

SZEPTEMBER ÕSZELÕ

2009

Napok Névnap

Szentek napja

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30

Egyed, Noémi István, Renáta Gergely, Hilda Ida, Rozália, Róza Lõrinc, Viktor Zakariás, Beáta Regina

K Sz Cs P Sz V H K Sz Cs P Sz V H K Sz Cs P Sz V H K Sz Cs P Sz V H K Sz

Egyed, Egon Rebeka, Dorina Hilda Rozália Viktor, Lõrinc Zakariás Regina Mária, Adrienn, Adorján Ádám Nikolett, Hunor Teodóra Mária Kornél Szeréna, Roxána Enikõ, Melitta Edit Zsófia Diána Vilhelmina Friderika Máté, Mirella Móric Tekla Gellért, Mercédesz Eufrozina, Kende Jusztina Adalbert Vencel Mihály Jeromos

Ádám, Péter Miklós Jácint, Igor Mária János, Kornél

Ciprián, Edit Róbert, Zsófia József Januáriusz Zsuzsanna Máté, Jónás Tamás, Móric Linusz, Tekla Gellért Kleofás, Eufrozina Kozma, Jusztina Vince, Adalbert Salamon, Pelbárt Mihály Jeromos 28

30 nap Szent Mihály hava A Nap

„Ó hány szeptembert értem eddig ésszel! a fák alatt sok csilla, barna ékszer: vadgesztenyék. Mind Afrikát idézik, a perzselõt! A hûs esõk elõtt. Felhõn vet ágyat már az alkonyat s a fáradt fákra fátylas fény esõz. Kibomló konttyal jõ az édes õsz.” - Radnóti Miklós -

A Hold


18.24 18.22 18.20 18.18 18.16 18.14 18.12 18.10 18.08 18.06 18.04 18.02 18.00 17.58 17.56 17.54 17.52 17.50 17.48 17.46 17.44 17.42 17.40 17.38 17.36 17.33 17.31 17.29 17.27 17.25

16.58 17.19 17.38 17.55 18.12 18.29 18.49 19.12 19.41 20.19 21.09 22.11 23.26 00.47 02.11 03.34 04.55 06.15 07.34 08.51 10.06 11.17 12.20 13.14 13.57 14.32 15.00 15.23 15.43

01.27 02.34 03.41 04.48 05.55 07.03 08.13 09.25 10.40 11.54 13.05 14.07 14.58 15.38 16.09 16.35 16.57 17.18 17.38 18.01 18.26 18.56 19.33 20.18 21.11 22.11 23.15 00.21 01.28

Lebegõ egér – Jakab Tibor felvétele 2009-ben a nyári idõszámítás március 29-tõl október 25-ig tart - ebben az idõszakban a táblázatban közölt idõadatokhoz egy órát hozzá kell adni.

Jegyzetek

29

Kalendárium 2009

Naptár

Október „Hûvös arany szél lobog, leülnek a vándorok. Kamra mélyén egér rág, aranylik fenn a faág. Minden aranysárga itt, csapzott sárga zászlait eldobni még nem meri, hát lengeti a tengeri.”

Szeptember 23-tól október 22-ig Mérleg csillagjegy

OKTÓBER

2009

ÕSZHÓ Napok Névnap

Szentek napja

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31

Teréz

Cs P Sz V H K Sz Cs P Sz V H K Sz Cs P Sz V H K Sz Cs P Sz V H K Sz Cs P Sz

Malvin Petra Helga Ferenc Aurél Brúnó, Renáta Amália Koppány Dénes Gedeon Brigitta, Gitta Miksa Kálmán, Ede Helén Teréz Gál Hedvig Lukács Nándor Vendel Orsolya Elõd Nemzeti ünnep, Gyöngyi Salamon Blanka, Bianka Dömötör Szabina Simon, Szimonetta Nárcisz Alfonz Farkas

Évald Ferenc Placid, Attila Brúnó, Renáta Amália Simon Ádám, János Ferenc Lajos Edvin Kálmán, Edvárd Kallixtusz, Helén Teréz Margit, Hedvig Ignác, Rudolf Lukács, Jusztusz János, Pál Vendel, Kleopátra Orsolya, Celina Szalóme János Salamon, Antal Blanka Armand Szabina Simon, Júdás, Tádé Melinda Alfonz, Zenóbia Wolfgang 30

31 nap Mindenszentek hava A Nap


A Hold


17.23 17.21 17.19 17.17 17.15 17.13 17.11 17.09 17.07 17.06 17.04 17.02 17.00 16.58 16.56 16.54 16.52 16.50 16.49 16.47 16.45 16.43 16.42 16.40 16.38 16.36 16.35 16.33 16.31 16.30 16.28

16.00 16.18 16.35 16.55 17.17 17.45 18.20 19.07 20.05 21.16 22.33 23.54 01.14 02.34 03.52 05.09 06.27 07.43 08.56 10.04 11.02 11.51 12.29 13.00 13.25 13.45 14.04 14.21 14.39 14.58

02.35 03.42 04.50 06.00 07.13 08.27 09.43 10.56 12.01 12.55 13.37 14.10 14.37 15.00 15.21 15.41 16.02 16.26 16.54 17.29 18.11 19.01 19.59 21.02 22.08 23.13 00.19 01.26 02.33 03.42

Október 23. – Toldi Attila fotói 2009-ben a nyári idõszámítás március 29-tõl október 25-ig tart - ebben az idõszakban a táblázatban közölt idõadatokhoz egy órát hozzá kell adni.

Jegyzetek

31

Kalendárium 2009

Naptár

November „Megjött a fagy, sikolt a ház falán, a holtak foga koccan. Hallani. S zizegnek fönn a száraz, barna fán vadmirtuszok kis õsz bozontjai. Egy kuvik jóslatát hullatja rám; félek? nem is félek talán.”

Október 23-tól november 21-ig Skorpió csillagjegy

NOVEMBER ÕSZUTÓ

2009

Napok Névnap

Szentek napja

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30

Mindenszentek Achilles Márton, Szilvia Károly Imre, Zakariás Krisztina Ernõ, Florentin Gottfrid Teodor Leó, András Márton Jozafát Szaniszló, Szilvia Huba Albert Margit Dénes, Hilda Jenõ Erzsébet Zsolt Olivér Cecília, Filemon Kelemen, Kolumbán Emma, flóra Katalin Konrád, Viktória Virgil Jakab Filoména András

V H K Sz Cs P Sz V H K Sz Cs P Sz V H K Sz Cs P Sz V H K Sz Cs P Sz V H

Marianna Achilles Gyõzõ Károly Imre Lénárd Rezsõ Zsombor Tivadar Réka Márton, Martin Jónás, Renátó Szilvia Alíz Albert, Lipót Ödön Hortenzia, Gergõ Jenõ Erzsébet, Zsóka Jolán Olivér Cecília Kelemen, Klementína Emma Katalin, Katinka Virág Virgil Stefánia Taksony András, Andor, Andrea

32

30 nap Szent András hava A Nap


A Hold

kelte ó. p. nyug. ó. p. kelte ó. p.nyug. ó. p. 06.27 06.29 06.31 06.32 06.34 06.35 06.37 06.38 06,40 06.41 06.43 06.44 06.46 06.47 06.49 06.50 06.51 06.53 06.54 06.56 06.57 06.59 07.00 07.01 07.03 07.04 07.05 07.07 07.08 07.09

16.27 16.25 16.24 16.22 16.21 16.19 16.18 16.16 16.15 16.14 16.13 16.11 16.10 16.09 16.08 16.07 16.06 16.05 16.04 16.03 16.02 16.01 16.00 15.59 15.59 15.58 15.57 15.57 15.56 15.55

15.19 15.45 16.19 17.02 17.58 19.07 20.23 21.44 23.03 00.21 01.38 02.53 04.09 05.24 06.37 07.47 08.50 09.42 10.25 10.59 11.26 11.48 12.07 12.25 12.42 13.00 13.20 13.43 14.13

04.54 06.08 07.25 08.41 09.51 10.50 11.36 12.12 12.41 13.04 13.25 13.45 14.06 14.28 14.54 15.25 16.04 16.52 17.48 18.49 19.54 21.00 22.05 23.10 00.16 01.22 02.32 03.44 05.00

Papi Lajos fotója

Jegyzetek

33

Kalendárium 2009

Naptár

December

November 22-tõl december 20-ig Nyilas csillagjegy

DECEMBER TÉLELÕ Napok Névnap

Szentek napja

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31

Blanka Aranka Ferenc, Natália János, Borbála

K Sz Cs P Sz V H K Sz Cs P Sz V H K Sz Cs P Sz V H K Sz Cs P Sz V H K Sz Cs

Elza Melinda, Vivien Ferenc, Olíva Borbála, Barbara Vilma Miklós Ambrus Mária Natália Judit Árpád Gabriella Luca, Otília Szilárda Valér Etelka, Aletta Lázár, Olimpia Auguszta Viola Teofil Tamás Zénó Viktória Ádám, Éva Karácsony, Eugénia Karácsony, István János Kamilla Tamás, Tamara Dávid Szilveszter

31 nap

2009

Miklós

Valéria, Natália Eulália, Judit Damazusz Johanna, Franciska Lúcia Valér Adelaida, Albina Lázár, Olimpia Gracián Anasztáz, Orbán Teofil, Liberátusz Flórián, Zénó János, Viktória Szenteste Urunk születése István János, Teodor Aprószentek, vértanúk Tamás Libériusz Szilveszter, Donáta 34

Karácsony hava A Nap

„Délben ezüst telihold a nap és csak sejlik az égen. Köd száll, lomha madár. Éjjel a hó esik és angyal suhog át a sötéten. Nesztelenül közelít, mély havon át a halál.” - Radnóti Miklós -

A Hold


15.55 15.55 15.54 15.54 15.54 15.53 15.53 15.53 15.53 15.53 15.53 15.53 15.53 15.53 15.53 15.53 15.54 15.54 15.54 15.55 15.55 15.56 15.56 15.57 15.58 15.58 15.59 16.00 16.01 16.01 16.02

14.52 15.44 16.50 18.06 19.29 20.51 22.11 23.28 00.44 01.58 03.12 04.25 05.35 06.39 07.35 08.21 08.58 09.27 09.51 10.11 10.29 10.46 11.03 11.21 11.43 12.08 12.42 13.26 14.25 15.38

06.17 07.32 08.37 09.30 10.11 10.43 11.09 11.31 11.51 12.11 12.32 12.57 13.26 14.01 14.45 15.38 16.37 17.42 18.47 19.53 20.58 22.02 23.07 00.13 01.22 02.35 03.50 05.05 06.16 07.16

A kisújszállási Városháza decemberben – Balogh Beáta fotója

Jegyzetek

35

Kalendárium 2009

Névnapok Alíz l. Erzsébet, nov. 14. Alma júl. 10. Álmos febr. 20. Alóma jún. 21. Alpár szept. 5. Amádé márc. 30. Amália júl. 10., okt. 7. Amanda febr. 6. máj. 26. Amarilla máj. 1. Amáta jan. 5. febr. 20., szept. 13. Ambrus dec. 7. Anasztáz jan. 22., aug. 17. Anasztázia ápr. 15. Anatol júl. 3. Andor l. András, nov. 30. András febr. 4., ápr. 18. máj. 21., júl. 17. okt. 9., nov. 10., 30. Andrea l. András, ápr. 18. Anett l. Anna, jún. 13. Angéla jan. 4., 27., máj. 31. Angelika jan. 27. Anikó l. Anna, júl. 26. Anita l. Anna, jún. 2. Anna jún. 2., 13., júl. 26. Annabella jún. 9. Annamária jún. 2., júl. 1., 26. Antal jan. 17., jún. 13., júl. 5. Antónia jan. 17., ápr. 29., jún. 13. Ányos ápr. 25. Apolló ápr. 18. Apollónia febr. 9., júl. 7., 23. Apor febr. 2., dec. 20. Arabella márc. 13. Aranka febr. 8. Arika aug. 17. Arisztid ápr. 27.

Aba nov. 12. Ábel jan. 2. Abigél febr. 9. Ábrahám aug. 16. Achilles nov. 2. Ada dec. 24. Adalbert szept. 27. Ádám szept. 9., dec. 24. Adél jan. 29., dec. 24. Adolf febr. 11., máj.11., jún. 17., szept. 27. Adorján márc. 4., 5., szept. 8. Adrián l. Adorján, márc. 5. Adrienn l. Adorján, szept. 8. Afrodité aug. 5., 7. Ágnes jan. 21. Ágoston máj. 28., aug. 28. Ágota jan. 11., febr. 5. Aida febr. 2. Ajándék febr. 6., jún. 25., júl. 17., dec. 31. Ajtony márc. 13., júl. 27. Ákos febr. 27. Aladár febr. 20., márc. 11., jún. 21. Alajos jún. 21. Alán nov. 25. Albert ápr. 29., nov. 15. Albertina l. Albert Albin márc. 1. Albina márc. 1., dec. 16. Aletta dec. 16. Alex febr. 9. Alexandra márc. 18., máj. 18. Alfonz aug. 2., okt. 30. Alfréd febr. 23. Alida jún. 17. Alina jún. 17. Alinda jún. 17.

36

Naptár Blanka aug. 10., okt. 25., dec. 1. Bódog jan. 14., nov. 20. Bodomér dec. 21. Boglárka aug. 1. Boldizsár jan. 6. Bolivár febr. 18., jún. 19. Bonifác máj. 14., jún. 5. Bónis l. Bonifác Borbála dec. 4. Boriska l. Borbála Borisz júl. 24. Boróka l. Borbála Boriska márc. 11. Botond máj. 16., dec. 25. Bottyán jan. 25. Brigitta júl. 23. okt. 11. Brúnó okt. 6. Buda ápr. 3. Bulcsú jún. 4., nov. 20., dec. 12. Cecília nov. 22. Celeszta okt. 14. Celesztin ápr. 6. Celina okt. 21. Cézár febr. 25., ápr. 15., aug. 27. Cintia jún. 6. okt. 20. Ciprián szept. 16. Cirill febr. 14., márc. 18., jún. 26., júl. 7. Csaba júl. 6. dec. 5. Csanád máj. 28. Cseke aug. 16. Csenge febr. 4., júl. 24. Csenger nov. 7. Csilla ápr. 22., aug. 10. Csongor jan. 13., ápr. 16., 17. Dália okt. 25. Dalida ápr. 13. Dalma júl. 12. Dániel júl. 21. Daniella l. Dániel, júl. 21. Darinka febr. 24. Dávid dec. 29., 30.

Ármin máj. 10. Arnold jún. 18. Áron ápr. 2., júl. 1. Árpád márc. 31., ápr. 7., dec. 11. Artúr jan. 22., nov. 15. Árvácska júl. 27. Atália dec. 3. Atanáz máj. 2. Attila jan. 7. Auguszta márc. 29., dec. 18. Aurél okt. 5. Aurélia dec. 2. Auróra okt. 15. Babett júl. 4., dec. 4. Balabán márc. 23., máj. 20. Balázs febr. 3. Bálint febr. 14. Bánk márc. 19., ápr. 16. Barabás l. Barnabás Barbara l. Borbála, dec. 4. Barna l. Barnabás jún. 11. Bátor febr. 27. Beáta márc. 22., máj. 9., szept. 6. Beatrix júl. 29., aug. 29., okt. 14. Béla ápr. 23. Belizár dec. 17. Bella aug. 31. Bence márc. 21., aug. 23. Bendegúz márc. 11. Benedek márc. 21., júl. 11. 17. Benjámin jan. 3. Benõ márc. 31. Bernadett febr. 18.., ápr. 16. Bernát máj. 20., aug. 19. Berta júl. 4., aug. 6. Bertalan aug. 24. Bertold febr. 11., dec. 14. Bettina aug. 6., okt. 8., dec. 4. Bianka l. Blanka, okt. 25. Bibiána l. Viviána Bíborka ápr. 6.

37

Kalendárium 2009 Eliza l. Erzsébet, dec. 1. Emánuel márc. 26. Emerencia jan. 23. Emese júl. 5. Emil máj. 28. Emilia jan. 5., júl. 19. Emma ápr. 19., nov. 24. Emõd aug. 9. Emõke márc. 23., dec. 8. Endre l. András, júl. 17. Enikõ szept. 15. Erhard ápr. 9. Erik máj. 18., aug. 31., szept. 10. Erika l. Erik, aug. 31. Erna jan. 12., aug. 29. Ernõ jan. 12. Ervin ápr. 26. Ervina ápr. 25. Erzsébet júl. 4., 8., aug. 24., nov. 14., 19., 25., dec. 1. Eszter máj. 24. Etel l. Etelka Etele márc. 10. Etelka febr. 5., okt. 8., dec. 16. Eufrozina jan. 1., szept. 25. Eugénia szept. 16., dec. 25. Éva dec. 24. Evelin febr. 12., máj. 26. Fábián jan. 20. Fabióla dec. 27. Fanni márc. 9., okt. 4. Farkas aug. 23., okt. 31. Fatime jún. 4., 5. Felícia máj. 20. Felicián jún. 9. Félix jan. 14., jún. 9., nov. 20. Ferdinánd máj. 30. Ferenc jan. 29., ápr. 2., máj. 11., jún. 4., 10., dec. 3. Fidél ápr. 24. Flóra jún. 20. júl. 29., nov. 24. Flórián máj. 4.

Deli jan. 5. Délia jún. 6., okt. 20. Demeter szept. 27., okt. 26. Dénes ápr. 8., okt. 9. Detre aug. 24., dec. 15. Dézi máj. 23. Dezsõ máj. 23. Diána jún. 9., 10., szept. 18. Dolóresz szept. 15. Doloróza jún. 18., szept 15. Dominika aug. 4. Domokos l. Domokos Domokos márc. 9., aug. 4., 8. Donát febr. 17. Donáta dec. 31. Dóra l. Dorottya, febr. 6. Dorina l. Dorottya, szept. 2. Dorottya febr. 6., szept. 2., 3. Döme l. Demeter Dömötör l. Demeter, okt. 26. Éda dec. 13. Edda szept. 16. Ede márc. 18., okt. 13. Edina febr. 26. Edit szept. 16. Edgár júl. 8.., szept. 10. Edmond nov. 16. Édua máj. 9. Edvárd okt. 13. Edvin okt. 4., 12. Egon júl. 15., szept. 1. Egyed szept. 1. Elek febr. 17., júl. 17. Elemér febr. 28. Eleonóra febr. 21. Éliás febr. 16., júl. 20. Eliza máj. 24. Ella febr. 13. Ellák júl. 8. Elõd jún. 9., okt. 22., dec. 26. Elvira febr. 10.

38

Naptár Franciska márc. 9., aug. 21. Frida l. Friderika, máj. 6. Friderika máj. 6., szept. 20., okt. 19. Frigyes márc. 3., júl. 18. Fruzsina l. Eufrozina jan. 1. Fülöp máj. 1., 26., jún. 7., aug. 23. Gábor febr. 27., márc. 24., szept. 29. Gábriel l. Gábor Gabriella dec. 12. Gál okt. 16. Gáspár jan. 6., aug. 27. Gaszton febr. 6. Gedeon márc. 28., szept. 1., okt. 10. Gellért ápr. 23., szept. 24. Genovéva jan. 3. Georgina febr. 15. Gerda jan. 30., szept. 24. Geréb márc. 16. Gergely jan. 2., márc. 12., máj. 9., 25., szept.3., nov. 17. Gergõ l. Gergely, nov. 17. Gerõ l. Gergely Gertrúd márc. 17.., nov. 17. Gerzson febr. 22. Géza febr. 25. Gibárd aug. 27. Gitta l. Brigitta, okt. 11. Gizella máj. 7., 8. Glória ápr. 11. Gotfrid nov. 8. Gothárd máj. 5. Gotlib márc. 6. Grácia jún. 7., aug. 21. Gréta jan. 19., jún. 10. Gújdó márc. 31., szept. 12. Gusztáv jan. 16., aug 2. Gyárfás jún. 19. Gyöngyi máj. 14., okt. 23. Gyöngyvér jan. 3., 8. György febr. 15., ápr. 24., máj. 5., dec. 9. Györgyi l. György, máj. 5. Gyözõ febr. 26., máj. 8., júl. 28., nov. 3.

Gyula ápr.12., máj. 27. Hajna júl. 9., aug. 21. Hajnalka márc. 27. Hanga febr. 9., máj. 18. Hanna máj. 24., 30. Hedvig júl. 18., okt. 16., 17. Helén l. Ilona, okt. 14. Helga okt. 3. Hella máj. 27. Henriett márc. 16. Henrietta I. Henriett márc. 16. Henrik jan. 25., júl. 13., 15. Herman ápr. 7. Hermész aug. 28. Hermina aug. 3. Hetény aug. 17. Hilda szept. 3. Honória szept. 30. Hont okt. 11. Hortenzia nov. 17. Huba aug. 19., nov. 14. Hubert márc. 20. Hugó ápr. 1. Hunor ápr. 24., szept. 10., 30., dec. 30. Ibolya aug. 7. Ida ápr. 13., szept. 4., 6., nov. 3. Ignác febr.1., júl. 31., okt. 17., 23. Igor szept. 11., nov. 1. Ila l. Ilona Ildikó márc. 10. Ilka nov. 3. Illés júl. 20. Ilma ápr. 18., nov. 29. Ilona aug. 18., szept. 23., okt. 14. Imelda máj. 13. Imola máj. 13. Imre nov. 5. Ince júl. 28., aug. 13. Inez márc. 6. Ingrid febr. 5., szept. 2. Ipoly aug. 13.

39

Kalendárium 2009 Kamélia aug. 3. Kamill júl. 14., 18. Kamilla márc. 3., dec. 28. Karina márc. 24. Kármen jún. 2., júl. 16. Karola jan. 28., szept. 27., nov. 4. Karolina febr. 2. Károly jan. 28., jún. 3., nov. 4. Kartal márc. 23. Katalin febr. 13., márc. 22., ápr. 29., 30., máj. 9. nov. 25. Katinka l. Katalin, nov. 25. Kázmér márc. 4. Kelemen márc. 15., nov. 23. Kende szept. 25. Kenese júl. 10., dec. 13. Kenéz dec. 7. Kerény jún. 4. Keresztély I. Krisztián Keve jan. 8. Kilián júl. 8. Kincsõ február 1., júl. 24. Kinga júl. 24. Kitti l. Katalin, ápr. 30. Klára aug. 11., 12. Klaudia márc. 20. Klementina nov. 14., 23. Kleofás szept. 25. Klotild jún. 3. Kocsárd ápr. 19. Kolos febr. 15., okt. 30., nov. 8. Konrád febr. 18., 19., ápr. 21., nov. 26. Konstantin máj. 21. Konstantina márc. 11., szept. 19. Koppány okt. 8. Kordélia okt. 22. Korinna okt. 22. Kornél júl. 3., szept. 13., 16. Kornélia márc. 3. Kozima szept. 26. Kozma szept. 26., 27. Kreszcencia ápr. 9., jún. 15.

Irén márc. 25., jún. 28., okt. 20. Iréneusz jún. 28. Irina l. Irén Iringó dec. 24. Írisz márc. 25., szept 22. Irma máj. 3., szept. 12., 14. István aug. 3., 20., szept. 2., dec. 26. Itala jan. 15. Iván jún. 24. Ivett máj. 6. Ivó máj. 19. Ivonn máj. 19. Izabella júl. 12. Izidor márc. 30., ápr. 4., dec. 21. Izolda márc. 22., jún. 6., 15., aug. 5. Izsák máj. 15. okt. 19. Izsó aug. 26. Jácint júl. 3., aug. 17., szept. 11. Jácinta jan. 30. Jakab máj. 1., júl. 25. Janka l. Johanna, máj. 30. János jan. 27., 31., febr. 8., márc. 8., máj. 6., jún. 12., 24., 26., júl. 12., aug. 9., 29., nov. 24., dec. 27. Jenõ júl. 13., nov. 18. Jeromos júl. 20., szept. 30. Joakim aug. 16. Johanna márc. 28., 31., máj. 30. Jolán jún. 15., nov. 20. Jónás nov. 12. Jozefina nov. 14. Józsa jún. 24., nov. 14. József márc. 19., ápr. 7., 16., aug. 27., szept. 18. Judit máj. 6., júl. 30., dec. 10. Júlia febr. 16., máj. 22. Julianna febr. 16. Juliánusz jan. 9. Jusztin jún. 1., 16. Jusztina jún. 16., szept. 26. Kada márc. 2. Kadosa márc. 10., okt. 25. Kálmán okt. 13.

40

Naptár Magdolna máj. 29., júl. 22. Malvin okt. 1. Magda l. Magdolna Manó márc. 26. Manuéla márc. 26. Marcell jan. 9., 16., 31., aug. 14. Marcella I. Marcell, jan. 31. Marcián jún. 17. Margaréta l. Margit Margit jan. 18., 19., febr. 22., jún. 10., júl. 20., okt. 16., 17., Mária jan. 1., 23., febr. 11., márc. 25., ápr. 8., máj. 24., jún. 15., júl. 6., 22., aug. 15., 16., 22., szept. 8., 12., okt. 8., 24., dec. 8. Marián aug. 19. Mariann ápr. 27. Marianna ápr. 27., nov. 1. Marietta l. Mária, febr. 11. Marina júl. 9., 20. Márió jan. 19., dec. 31. Máriusz jan. 19. Márk ápr. 25. Márkus l. Márk Márta júl. 29. Martina jan. 30. Márton ápr. 13., nov. 11., 12., 13. Máté szept. 21. Matild márc. 14., júl. 6. Mátyás febr. 24. Maura szept. 21. Medárd jún. 8. Medárda l. Medárd Megyer jan. 19., nov. 13. Melánia jan. 10., dec. 31. Melinda okt. 29., dec. 2. Melitta márc. 10., ápr. 1., szept. 15. Menyhért jan. 6., aug. 22. Mercédesz szept. 24. Metella jan. 24. Mihály máj. 8., szept. 29., nov. 8. Miklós márc. 21., szept. 10., dec. 6.

Kristóf márc. 15., júl. 25. Kriszta l. Krisztina Krisztián márc.13., ápr. 3., nov. 12. Krisztina júl. 24., aug. 5., nov. 6. Kunigunda márc. 3. Kunó nov. 12. Kürt febr. 14. Lajos aug. 19., 25. László jún. 27., aug. 8. Laura ápr. 11., jún. 17. Lázár dec. 17. Lea márc. 22. Lehel aug. 2. Leila jún. 21. Lénárd nov. 6. Lenke júl. 23. Leó ápr. 11. Leona jan. 4., ápr. 11., nov. 10. Leonóra febr. 21., márc. 6. Letícia aug. 30. Levente febr. 13., jún. 18., 28. Lídia febr. 12., ápr. 8., aug. 3. Lili júl. 11. Liliána júl. 27. Lilla febr. 16., júl. 27. Linda febr. 13. Lipót nov. 15. Lívia febr. 12. Lóránd l. Lóránt, jan. 15. Lóránt jan. 15. Loretta dec. 10. Lotár jan. 27. Lõrinc júl. 21., aug. 10., szept. 5. Luca l. Lúcia , dec. 13. Lúcia dec. 13. Lucián jan. 7. Ludmilla szept. 17. Ludovika szept. 13. Lujza márc. 2., jún. 21. Lukács okt. 18. Lukrécia júl. 9.

41

Kalendárium 2009 Örs jan. 17., júl. 14., szept. 30., okt. 2. Õzike jún. 16. Özséb jan. 20., aug. 2., 14. Pál jan. 15., 25., febr. 6., ápr. 28., jún. 26., 29., 30., okt. 19., nov. 18. Pálma máj. 10., 18. Paszkál máj. 17. Patrícia márc. 17., ápr. 28., aug. 25. Patrik márc. 17., ápr. 28. Paula jan. 26. Paulina márc. 14., jún. 22. Pázmán aug. 30. Péter jan. 28., febr. 21., 23., ápr. 28., 29., jún. 2., 29., júl. 30., aug. 1., szept. 9., okt. 19., nov. 18., dec. 9., 21. Petra febr. 22., okt. 2. Petronella máj. 31., júl. 13. Piroska jan. 18. Piusz máj. 5., júl. 11. Polla l. Apollónia Pongrác máj. 12. Rafael jún. 20., szept. 29., okt. 24. Ráhel febr. 4. Rajmund jan. 7., 23., aug. 31. Rajnald aug. 18. Ramóna jan. 7., aug. 31. Rebeka szept. 2. Regina szept. 7. Réka aug. 17., nov. 10. Renáta szept. 2., okt. 6. Renátó szept. 2., okt. 6., nov. 12. Rezsõ ápr. 17., okt. 12., nov. 7. Richárd ápr. 3. Rita máj. 22. Róbert máj. 13., jún. 7., szept. 17. Rókus aug. 16. Roland jan. 15., júl. 15., aug. 9., szept. 15. Román febr. 28. Rómeó febr. 7. Roxána szept. 14. Róza l. Rozália

Miksa okt. 12. Milda júl. 13. Milos nov. 26. Milán máj. 19. Mirandola máj. 11. Mirella szept. 21. Mirjam aug. 22. Mónika máj. 4., aug. 27. Mór jan. 15., márc. 20., okt. 25. Móricz szept. 22. Mózes máj. 16. Nándor máj. 30., okt.19. Napóleon aug. 15. Napsugár júl. 3. Nárcisz okt. 29. Natália aug. 26., dec. 1., 9., Natasa l. Natália Niké dec. 23. Nikolett szept. 10. Nimród aug. 31. Noé ápr. 22., dec. 24. Noémi ápr. 22. Nóra febr. 21. márc. 6., júl. 11. Norbert jún. 6. Norberta l. Norbert Oktávia ápr. 15. Olga júl. 27. Olimpia dec. 17. Olivér nov. 21. Olívia márc. 5., dec. 3. Ond jún. 10. Orbán máj. 25., dec. 19. Oresztész júl. 3. Oros dec. 19. Orsolya okt. 21. Oszkár febr. 3., júl. 31. Oszvald febr. 19., 28., aug. 5. Otília dec. 12., 13. Ottó júl. 2. Ottokár febr. 26., júl. 2. Ödön nov. 16., 18.

42

Naptár Szórád júl. 17. Szorina febr. 10. Szörény jan. 8. Taksony nov. 29. Tamara jan. 26., szept. 1., dec. 29. Tamás márc. 7., jún. 22., szept. 22., dec. 21., 29. Tarcal febr. 25. Tarján máj. 26., nov. 30. Tas ápr. 15. Tekla szept. 23. Telma okt. 15. Teodor dec. 27. Teodóra ápr. 5., szept. 11. Teofil dec. 20. Teréz júl. 8., okt. 1., 3., 15. Tetény nov. 5. Tibád máj. 21. Tibold júl. 1. Tibor ápr. 14., aug. 11. Tiborc aug. 11. Tihamér júl. 1., dec. 16. Tilda l. Matild Tilla márc. 14. Tímea máj. 3. Timot jan. 24., 26. Titanilla febr. 6. Titusz jan. 4., 26. Tivadar ápr. 20., nov. 9. Tóbiás jún. 13. Tódor febr. 7. Toszka máj. 5. Töhötöm jún. 17., szept. 2. Tullia jún. 22. Tünde ápr. 2., jún. 1. Ubul máj. 16. Ugron máj. 22. Ulrik júl. 4. Ulrika aug. 6. Upor szept. 17. Vajk aug. 20. Valentin febr. 14., júl. 25.

Rozália aug. 23., 30., szept. 4. Rozina márc. 13. Rózsa l. Rozália aug. 30. Rudolf ápr. 17., okt. 17., nov. 7. Salamon okt. 24. Samu l. Sámuel Sámuel aug. 20., 21., okt. 10. Sándor febr. 26., márc. 18. Sára jan. 19., júl. 13. Sarolta júl. 5., 17. Sebestyén jan. 20., dec. 5. Sebõ l. Sebestén Simon jan. 5., febr. 18., okt. 28. Solt márc. 13. Soma júl. 3., szept. 16. Stefánia aug. 20., okt. 30., nov. 28. Stella máj. 8., júl. 14., 19. Szabella júl. 4., 8. Szabin dec. 11. Szabina okt. 27. Szabolcs júl. 28., szept. 19. Szalvia jan. 11. Szandra márc. 18. Szaniszló ápr. 11., nov. 13. Szeráf okt. 12. Szerafina l. Szeráf Szeréna júl. 28., aug. 16., szept. 14. Szervác máj. 13. Szevér febr. 1. Szeverin jan. 8. Szibilla ápr. 29. Szidónia jún. 23., aug. 23. Szigfrid febr. 15. Szilárd márc. 11. Szilárda dec. 14. Szilvánusz máj. 4. Szilveszter nov. 26., dec. 31. Szilvia nov. 3., 13. Szimóna máj. 16., 24. Szimonetta okt. 28. Szonja máj. 15., aug. 1.

43

Kalendárium 2009 Vitális okt. 20. Viviána dec. 2. Vivien l. Viviána, dec. 2. Xavér dec. 3. Xénia jan. 24., júl. 30. Zádor márc. 16. Zajzon dec. 18. Zakariás szept. 6. Zalán márc. 30., júl. 14. Zelma jan. 23. Zénó dec. 22. Zenóbia okt. 30. Zita ápr. 27. Zoárd júl. 17. Zoltán márc. 8., jún. 23. Zóra jún. 19., okt. 4. Zorán márc. 4. Zsaklin l. Jakab Zsanett l. Johanna, máj. 30. Zsigmond máj. 2. Zsófia máj. 15., szept. 17. Zsóka l. Erzsébet, nov. 19. Zsolt ápr. 10., okt. 21., nov. 20. Zsombor ápr. 21., nov. 8. Zsuzsanna febr. 19., aug. 11.

Valentina I. Valentin Valér jan. 29., dec. 15. Valéria ápr. 28., dec. 9. Valter ápr. 8., júl. 16. Vanda jan. 26., nov. 14. Vászoly jan. 2. Vazul jan. 2., jún. 14 Vencel szept 28. Vendel okt. 20. Vera jan. 13., júl. 9. Veronika jan. 13., júl. 9. Vid jún. 15. Vidor jan. 13., 14 Viktor júl. 28., szept. 5. Viktória dec. 23. Vilhelmina szept. 19. Villõ jún. 12. Vilma jún. 25., szept. 19., dec. 5. Vilmos jan. 10., ápr. 6., jún. 25. Vince jan. 22., ápr. 5., júl. 19., szept. 27. Viola jún. 25., dec. 19. Virág febr. 10., júl. 29., nov. 26. Virgil márc. 5., nov. 27. Virgilia jan. 31., nov. 27. Virgínia febr. 2., szept. 13. Vitália aug. 13.

Naptár

Évfordulók 2009-ben I. Történelem 1170 éve (839): 1115 éve 894):

935 éve (1074): 910 éve (1099): 855 éve (1154): 820 éve (1189):

800 éve (1209): 780 éve (1229):

770 éve (1239):

755 éve (1254):

Vásárok Kisújszálláson Országos állat- és kirakodóvásár: március 8-án június 28-án szeptember 6-án december 13-án A vásárok helye: Vásártér, eseti döntés alapján a Piactér. Piaci napok: minden héten kedd, csütörtök, szombat (ha a piaci nap ünnepnapra esik, akkor a piacot az ünnepet megelõzõ napon tartjuk meg) Helye: Piactér (Vásár u. 7-9.) 44

730 éve (1279):

Elõször említik a magyar népet, egy bizánci forrásban. Szvatopluk morva fejedelem szövetséget kötött a magyarokkal s az ajándékba vitt fehér lovat elfogadva cserébe pannóniai földet, füvet és vizet ajándékozott. I. Géza királyunk a bizánci császártól abroncskoronát kap, mely a Szent Korona alsó része lesz. Megszervezik az egyházmegyéket kisebb igazgatási egységekre osztó fõesperességet Elkészül Idriszi arab geográfus munkája, mely Magyarországot is bemutatja. Megindul a harmadik nagy keresztes hadjárat Barbarossa Frigyes német-római császár, Oroszlánszívû Richárd angol és II. Fülöp Ágost francia király vezetésével. Elõször tesz említést magyarországi oklevél arról, hogy Erdély területén románok élnek. II. András király Béla királyfi egyetértésével megerõsíti a megkeresztelkedett és meghódolt kunországi kunokat birtokaikban és szabadságukban. Ebben az évben települ meg a ferences rend Magyarországon. IV. Béla engedélyével Kötöny kun fejedelem és népe a Radnai-hágón át beköltözik Magyarországra - a Tisza, Temes, Maros és Körös folyók mentét szállják meg. István királyfi, a késõbbi V. István nõül veszi a kun Erzsébetet - ez alkalomból megkeresztelkedik apósa, a kunok fejedelme és annak felesége. IV. Kun László megesküszik a pápai legátusnak, hogy az egyház szabadságát megõrzi - a kun vezetõk vállalják, hogy népük megkeresztelkedik s felhagy a pogány szokásokkal. Augusztus 10-én IV. Kun László kiadja a kunok helyzetét szabályozó törvényét, meghagyja: a kunok a nekik adományozott területen a Duna-Tisza közén, a Temes, a Maros és a Körös mentén telepedjenek le, szakáll és hajviseletüket, valamint öltözködésüket kivéve keresztény módra éljenek, keresztény foglyaikat bocsássák szabadon.

45

Kalendárium 2009 680 éve (1329): 655 éve (1354): 620 éve (1389): 600 éve (1409):

565 éve (1444):

530 éve (1479):

495 éve (1514): 320 éve (1689): 310 éve (1699):

220 éve (1789): 165 éve (1844):

160 éve (1849):

155 éve (1854): 140 éve (1869):

Róbert Károly cseh mintára garast (új, nehéz súlyú ezüstpénzt) veret. I. Murád szultán Gallipoliban történt gyõzelmével kezdetét veszi az oszmán-törökök európai terjeszkedése. I. Murád szultán rigómezei gyõzelmével a Török Birodalom a Magyar Királyság közvetlen szomszédjává válik. Zsigmond király a román származású Sorba fia Vajk udvari vitéznek (Hunyadi János atyjának) adományozza a hunyadi uradalmat. November 10-én a magyar sereg a várnai csatában megsemmisítõ vereséget szenved II. Murád szultántól. A csatában elesik I. Ulászló magyar király és Cesarini bíboros is. Október 13-án a kenyérmezei csatában Báthory István és Kinizsi Pál hadai megsemmisítik az Erdélybe betört török sereget. Dózsa-féle parasztháború és vezetõjének, Dózsa Györgynek a kivégzése. Misztótfalusi Kis Miklós Kolozsvárott felállította az elsõ korszerû erdélyi nyomdát. Január 26-án Karlócán békét kötnek a Szent Liga és a Porta képviselõi, melynek következtében a török kiengedte kezébõl csaknem az egész Magyarországot. Július 14-én a Bastille lerombolásával megkezdõdik a francia forradalom. Január 23-tól királyi engedéllyel a törvények, az országgyûlés és a fõkormányszékek magyarországi ügyintézési nyelve a magyar. Április 14-én az országgyûlés a debreceni Nagytemplomban kimondja Magyarország függetlenségét és a Habsburg-Lotharingiai-ház trónfosztását. Augusztus 13-án Görgey vezérõrnagy Világosnál feltétel nélkül leteszi a fegyvert. Október 6-án kivégzik az aradi vértanúkat és gróf Batthyány Lajost. November 21-én Buda és Pest között átadják a forgalomnak a Lánchidat. Április 24-én I. Ferenc József császár házasságot köt Erzsébet bajor hercegnõvel. Október 1-jén a világon elsõként az Osztrák-Magyar Monarchiában vezetik be a postai levelezõlapot.

46

Naptár 135 éve (1874): 130 éve (1879): 125 éve (1884):

120 éve (1889):

115 éve (1894):

100 éve (1909): 95 éve (1914):

90 éve (1919):

80 éve (1929):

75 éve (1934):

70 éve (1939):

65 éve (1944): 60 éve (1949):

Budapesten megindul a Sváb-hegyi fogaskerekû vasút. A megáradt Tisza romba dönti Szegedet - az 5600 lakóházból csak 297 marad. Létrejött az ipartörvény, mely szakképesítés igazolásához köti az iparûzést és kötelezõvé teszi ipartestületek alakítását. Átadják a budapesti Keleti pályaudvart. Január 30-án Mayerlingben öngyilkosságot követ el Rudolf fõherceg trónörökös. Budapesten megindul az állandó villamosjárat. Március 20-án Torinóban 45 évi emigráció után meghal Kossuth Lajos. December 9-án a király szentesíti a kötelezõ polgári házasságról szóló törvényt. Április 6-án Robert Peavy amerikai kutató elsõként eléri az Északi-sarkot. Június 28-án a Szarajevóba érkezõ Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét Gavvilo Princip szerb diák lelövi, majd egy hónap múlva kitör az I. világháború. Moszkvában 35 párt és szervezet 52 küldötte részvételével megalakul a Kommunista Internacionálé. Március 21-én kikiáltják a Magyarországi Tanácsköztársaságot. Augusztus 1-jén a Forradalmi Kormányzótanács lemond. December 12-én a Kisfaludy Társaság kizárja tagjai soraiból Móricz Zsigmond írót a Tanácsköztársaság idején tanúsított magatartása miatt. Február 11-én rekord hideget, -33 fokot mértek Pásztón. Május 13-20 között megrendezik az elsõ könyvhetet Magyarországon. Október 24-én kirobban a New York-i tõzsdekrach, kezdetét veszi a világgazdasági válság. Augusztus 2-án Hitler saját kezében összpontosítja a németországi törvényhozó és végrehajtó hatalmat, valamint a hadsereg fölötti parancsnokságot. Bevezetik a 12. életévtõl kötelezõ honvédelmi nevelést, a levente-kötelezettséget. Szeptember 1-jén Németország megtámadja Lengyelországot, kitör a II. világháború. Március 18-án Hitler kiadja a parancsot Magyarország katonai megszállására. Szeptember 25-én felrobbantják az elsõ szovjet atombombát. Október 7-én megalakul a Német Demokratikus Köztársaság.

47

Kalendárium 2009 50 éve (1959):

45 éve (1964): 40 éve (1969): 20 éve (1989):

Január 2-án a Szovjetunióban fellövik a világ elsõ ûrrakétáját. Június 30-án a Kossuth Rádióban megkezdik "A Szabó család" címû sorozat sugárzását. Április 11-én rendezték meg elõször a költészet napját. Júliusban Neil Armstrong személyében elõször lép ember a Holdra. Január 1-jén bevezetik a munkanélküli segélyt. Október 23-án kikiáltják a Magyar Köztársaságot.

710 éve (1299): 700 éve (1309): 450 éve (1559): 430 éve (1579): 420 éve (1589): 365 éve (1644): 325 éve (1684): 295 éve (1714): 240 éve (1769): 230 éve (1779): 210 éve (1799): 205 éve (1804):

195 éve (1814): 185 éve (1824):

180 éve (1829):

155 éve (1854):

150 éve (1859):

II. Technika 1600 éve (409): 1105 éve (904): 965 éve (1044):

Naptár

Paulinus nolai püspök feltalálja a harangöntést. A perzsa Al Pázi kidolgozza atomelméletét. A kínaiak faszénbõl, kénbõl és salétromból álló lõport robbantottak. Pisa városából indulva elterjednek a domború lencsék, mint szemüvegek. A milánói bazilikában felszerelik az elsõ ütõszerkezetes mechanikus órát. Spanyolországból indulva elterjednek a kötött harisnyák. Metz langensalzai orvos a kõsó kinyerésére feltalálja a lepárlómûvet. Galilei Pisában kimutatja, hogy a különbözõ súlyú testek egyenlõ gyorsan esnek. Torricelli feltalálja a higanyos barométert. Hevelius német csillagász megszerkeszti a navigáláshoz nélkülözhetetlen oktánst. Fahrenheit megszerkeszti az elsõ használható higanyhõmérõt. Kempelen Farkas sakkozógépet szerkeszt. Abraham Darby befejezi az elsõ vashidat. Humbolát gázálarcot készít bányászoknak. Szeptember 9-én két francia tudós hidrogénnel töltött légballonnal eléri a 7376 m-es magasságot, és 174 méterenként 1 fokos hõmérséklet-csökkenést figyelnek meg. Üzembe helyezik a londoni Szent Margit egyházközségben az elsõ gázlámpákat. Feltûnnek az elsõ gáztûzhelyek.

48

140 éve (1869):

130 éve (1879): 125 éve (1884): 120 éve (1889):

105 éve (1904): 100 éve (1909): 95 éve (1914): 85 éve (1924): 80 éve (1929): 60 éve (1949): 55 éve (1954): 35 éve (1974): 20 éve (1989):

Az amerikai Burth kifejleszt egy írógépet. Jedlik Ányos megszerkeszti az elsõ elektromágneses villanymotort. Kõszeghi-Mártony Károly hadmérnök feltalálja az acélpalackban tárolt, sûrített levegõt alkalmazó légzõkészüléket. Sinsteden feltalálja az elektromos akkumulátort. Ward angol kapitány feltalálja az úszómellényt. Megépül az osztrák Semmering-vasút, mely 41 km-es útvonalán 15 alagút és 16 kõviadukt található. A francia Carré megépít egy hûtõgépet, amely folyékony ammóniát párologtat el. Egy newporti házba bevezetik az elsõ elektromos lakásvilágítást. A francia Ernest és Pierre Michaux szabadalmat kap az elsõ motorkerékpárra. November 17-én tíz éven át tartó építkezés után átadják a 161 km hosszú Szuezi-csatornát. Mengyelejev felvázolja az elsõ periódusos táblázatot. A Siemens cég Berlinben üzembe helyezi az elsõ villanyvasutat. Útjára indul a "La France", a legénységgel ellátott, elektromotor meghajtású, félmerev léghajó. New Yorkban végrehajtják az elsõ villamosszékes kivégzést. Párizsban megépül az Eiffel-torony. Eastman az USA-ban elkészíti az elsõ celluloid tekercs filmet. Elkészül a budapesti Operaház. Blériot egyfedeles gépével átrepüli a La Manche csatornát. 35 évig tartó építés után átadják a Panama-csatornát. Megindul a Magyar Rádió kísérleti mûsorszórása. A BBC megkezdi Londonban a rendszeres kísérleti televíziós adásokat. Mûködni kezd a cambridge-i egyetemen az elsõ teljesen elektronikus, tárolt programú számítógép, az EDSAC. Megjelent a tranzisztoros rádiókészülék. Rubik Ernõ feltalálja a bûvös kockát. Megjelennek a számítógép vírusok.

Összeállította az Arany János Városi Könyvtár

49

Kalendárium 2009 Radnóti Miklós

Nemzeti múltunkból

A koronai ékkövei HETEDIK ECLOGA Látod-e, esteledik s a szögesdróttal beszegett, vad tölgykerítés, barak oly lebegõ, felszívja az este. Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet és csak az ész, csak az ész, az tudja a drót feszülését. Látod-e drága, a képzelet itt, az is így szabadul csak, megtöretett testünket az álom, a szép szabadító oldja fel és a fogolytábor hazaindul ilyenkor. Rongyosan és kopaszon, horkolva repülnek a foglyok, Szerbia vak tetejérõl búvó otthoni tájra. Búvó otthoni táj! Ó, megvan-e még az az otthon? Bomba sem érte talán? s van, mint amikor bevonultunk? s aki jobbra nyöszörg, aki balra hever, hazatér-e? Mondd, van-e ott haza még, ahol értik a hexametert is? Ékezetek nélkül, csak sort sor alá tapogatva, úgy írom itt a homályban a verset, mint ahogy élek, vaksin, hernyóként araszolgatván a papíron; zseblámpát, könyvet, mindent elvettek a Lager õrei s posta se jön, köd száll le csupán a barakunkra. Rémhírek és férgek közt él itt francia, lengyel, hangos olasz, szakadár szerb, méla zsidó a hegyekben, szétdarabolt lázas test s mégis egy életet és itt, jóhírt vár, szép asszonyi szót, szabad emberi sorsot, s várja a véget, a sûrü homályba bukót, a csodákat. Fekszem a deszkán, férgek közt fogoly állat, a bolhák ostroma meg-megujúl, de a légysereg elnyugodott már. Este van, egy nappal rövidebb, lásd, ujra a fogság és egy nappal az élet is. Alszik a tábor. A tájra rásüt a hold s a fényben a drótok ujra feszülnek, s látni az ablakon át, hogy a fegyveres õrszemek árnya lépdel a falra vetõdve az éjszaka hangjai közben. Alszik a tábor, látod-e, drága, suhognak az álmok, horkan a felriadó, megfordul a szûk helyen és már ujra elalszik és fénylik az arca. Csak én ülök ébren, féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod íze helyett és nem jön az álom, az enyhetadó, mert nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár. 50

Szent István királyunk emléknapján, augusztus 20-a ünnepén, közel városunk újratelepülésének emléknapjához, mindig keressük a múlt üzenetét a ma, a jelen számára. 2008-ban, a reneszánsz évében, Kecze István polgármester ünnepi beszédében Szent István szellemi, erkölcsi tanításait idézte fel - érdemes tanulnunk az évezredes tudásból. (Szerk.) Kisújszállást mindvégig szívében õrzõ költõnk, az itt született Kiss Tamás írta néhány éve e verssorokat városunk évkönyvébe: "Szilaj idõ, te mozdítod szívünk, agyunk, a két kezünk, te vagy tanúja annak is, hogy változunk, hogy létezünk. Futós idõ, te mûved az, nemcsak vagyunk, de létezünk, hogy ami volt, az megmarad, mert érezünk s emlékezünk." Az Idõ, amely költõnk szavaival 'érezni és emlékezni' tanít bennünket, 'szívünket, agyunkat, két kezünket mozdítja': most kivételes napokat ajándékoz nekünk. Az ember történelmébõl, benne népünk múltjából küld reánk fényeket, hogy messzebbre lássunk a jövõben. De melyek is ezek a sugarak? Miért élünk most kivételes napokat? Szent István királyunk államalapító és államszervezõ alkotása küldi ma a legerõsebb fényeket. De mellette ott ragyog másik nagy királyunk, az 550 éve trónra került Hunyadi Mátyás emléke, akinek több mint harmincéves uralkodását Magyarország történelmében a Szent István-i törekvések megvalósulásának is nevezhetjük. A szellemi-kulturális életben is mindkét királyunk regnálása alatt óriásit gazdagodott népünk. Egyikük a keresztény szellemiséget, másikuk a reneszánsz humanizmusát és mûvészetét ültette el Pannónia földjén. Az idei év Mátyás szellemi örökségeként lehetett kulturális és mûvészeti életünkben a reneszánsz éve, az ókorból a reneszánszba, a reneszánszból a mai világba ívelõ üzenettel, hogy "mindennek mértéke az ember". Szellemi életünkben idén a Biblia felé is nagyobb érdeklõdéssel fordulunk, ez az év a keresztény egyház kezdeményezésére a 'könyvek könyvének' éve is egyben. És hát ki ne tudná, hogy az ókori görögök óta az 51

Kalendárium 2009


emberi kultúra kiolthatatlan lángja idén még lobogóbb, az olimpia tiszta fénye még ragyogóbb… Mindezen látható és láthatatlan értékeken túl ránk, kisújszállásiakra sugárzik még egy, múltból érkezõ fény: augusztus 17-én volt 291. évfordulója annak, hogy a törökök és rácok pusztításai elõl menekülõ eleink visszatelepültek e helyre, és újra otthonokat építettek. Ezektõl a fénysugaraktól láthatjuk most élénkebbnek zászlónk piros-fehér-zöld színeit, és csillogóbbnak a királyi koronát. Ezektõl a fénysugaraktól láthatnánk messzebbre, távolabbra, ha akarnánk. Ha van szemünk és szívünk ahhoz, hogy lássunk, értsünk és érezzünk. Hiszem, hogy mi mindannyian tudunk olvasni a múlt üzeneteibõl, e napon leginkább Szent István királyunk intelmeibõl.

Amit a történelem számon tart István országlásának lényegi törekvéseit és eredményeit, eredményét: az akkor erõs és békében élõ Magyarországot történelmi tanulmányainkból ismerjük. Mai ünnepünk királya mély, keresztény hittel lépett küldetése útjára. Bár a hatalomra határozott igényt tartó vérrokonait és a régi törzsi rend képviselõit fegyverrel gyõzte le, és harcokkal verte vissza a külsõ támadásokat, István nem hódított, uralkodásának négy évtizede a békés építõmunka idõszaka. Az ország biztonságának feltételeit határon kívül és határon belül is megteremtette. A kereszténység felvétele, a pápától kért és kapott korona, az okos külpolitikai diplomácia és az erõs hadsereg nyújtotta biztonság keretet adott az átgondolt állam- és egyházszervezõi munkához. Az elõbbit az erõs vármegyerendszer és vele együtt a közigazgatási rendszer, az utóbbit az önálló magyar egyházszervezet kialakítása fémjelzi. Ez tovább erõsítette az ország függetlenségét, mert így a magyar egyház feje csak a pápának volt alárendelve. Szent királyunk érsekségeket, püspökségeket alapított, a falvakat templomépítésre kötelezte. Törvénykezése, benne az egyéni szabadságjogok és az emberi élet, a magántulajdon védelme, valamint a keresztény szokásrend szabályozása (benne például a vasárnap szentsége), a más népekkel szembeni tolerancia - mind az új állami és egyházi rend máig ható jogi megalapozását jelentette. Európa egyik legerõsebb jogrendszerében - a mából nézve - vélhetõen biztonságos volt élni. Amit a lélek megõriz Nemcsak a történelem által így számon tartott eredmények küldenek ide, hozzánk, a 21. század elején élõ magyarokhoz fényeket. Nemzeti önállóságunk, megmaradásunk ma nem elsõdlegesen az Európához való csatlakozásunkon, katonai erõnkön, állam- és egyházszervezetünk kiépítettségén múlik, hiszen ma ezek mindegyike már létezõ, bár javítandó, formálandó realitás. Más tölt el aggodalommal bennünket. Más: emberi történelmünkben ez idáig hordozott, generációkon, korokon át formált és erõsített erkölcsi értékeink megrendülése. Ez is realitás. És kihívás. Merem kijelenteni: korunk egyik legnagyobb kihívása. A törvények kívülrõl szabályozzák életünket, az erkölcsök azonban belülrõl, a lelkünkbõl, meggyõzõdéseinkbõl, hitünkbõl - szerencsés, ha a törvények és az erkölcsök összhangban vannak egymással. Erkölcseink emberi együttélésünk belsõ parancsai. Ha gyengülnek e parancsok, gyengül az erõnk is. Mai közéletünk és egyéni életünk erkölcsi értékválsága ezernyi példából egyértelmûen érzékelhetõ, tapasztalható. Elbizonytalanít életünk élésében a törvények kijátszása, az anyagi javak mindenen átgázoló hajszolása, egymás kijátszása, a szabályok áthágása, a mindennapokban tapasztalt,

Józsa János: Szent István (tûzzománc) 52

53

Kalendárium 2009


egymás iránti tisztelet hiánya, az agresszió és az önpusztítás megannyi formája, a gyermekek és fiatalok - jövõnk! - helyzetének és sorsának kilátástalansága… De ne folytassuk, hiszem ugyanis, hogy egy nyelvet beszélünk, hasonlóan gondolkodunk és érzünk. Szent István királyunk hatalma áldott hatalom volt nemcsak isteni, hanem emberi értelemben is. Nemcsak tetteiben, hanem erkölcseiben is útmutatást adott. Egyszerre szigorú és bölcs uralkodóként is õrzi õt a történelem. Tudom, mai, korszerûnek tartott gondolkodásunk nehezen fogadja el, hogy élt ezer esztendõvel ezelõtt egy ember, aki többet tudott nálunk az emberrõl és talán a világról is. De így volt és van, lássuk hát meg bölcs erkölcsi útmutatásaiban a máig ható tanításokat. Gyermekéhez, Imre herceghez intézett intelmeinek tartalma sohasem volt talán olyan idõszerû, mint ma. Ünnepünkre - amikor a mélyebbre hatnak szívünkben a gondolatok - innen érkezik a legszebb fény. Segítsen erkölcseink megerõsítésében.

"Õseink követése" a királyi koronának szintén egyik ékköve. István a szülõi példa követését hangsúlyozza, de úgy, hogy kimondja: az atyáknak kötelességük fiaik gyámolítása, mai szóval nevelése, a fiaknak pedig el kell fogadniuk azt. A rendszeres imádság István intelmeiben azt jelenti, hogy erkölcseinkben tisztán, Istennek tetszõen dolgozzunk és éljünk, elkerülve a tétlenséget.

Béke, türelem, megbecsülés Szent István királyunk az Isten által megalkotott világ és törvényeinek tiszteletére építette erkölcsi rendjét. E tiszteletet a hit mély, példát mutató megélésével szolgálta. Uralkodásának alapelve a béke volt. Ez elfogadáson, alázaton és türelmen nyugodott. Nem szolgaságot várt el alattvalóitól, hanem feladataik teljesítését. "… uralkodj … harag, gõg, gyûlölség nélkül, békésen, alázatosan, szelíden … minden ember azonos állapotban születik, és … semmi nem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gõg és a gyûlölség" - vallotta. Minden erkölcsi értéket a királyi korona egy-egy ékkövének nevezett. Az egymás iránti türelem is az egyik fényesen ragyogó ékköve a koronának, azaz a közösségi együttélésnek. E türelem magában foglalta a "jövevények", azaz a vendégek megbecsülését. Õk erõsítik az országot, ahogyan mondja: "…különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli… Mert az egynyelvû és egy szokású ország gyenge és esendõ." Az öregek becsülete Az idõsek és az ifjak szerepérõl is követendõek a gondolatai. A bölcsességet az idõsek kiváltságának tulajdonította. Úgy vélte, hogy közülük a legkiválóbbak tanácsai nélkülözhetetlenek, "ha ugyanis bölcsekkel jársz, bölcs leszel" fogalmazta meg. Tudom, értjük az Imre hercegnek szóló tanításokban a számunkra szóló üzenetet akkor is, amikor ezt olvassuk: "Ki-ki életkorának megfelelõ dologban forgolódjék, tudniillik az ifjak fegyverben, a vének a tanácsban. Egyébként az ifjakat mégsem kell teljesen kiûzni a tanácsból; ámde ahányszor velük tanácskozol, még ha életrevaló is az a tanács, mindig terjeszd az öregek elé, hogy minden cselekedet a bölcsesség mértékével mérhesd." 54

A szeretet ereje A tragikus sorsú Imre herceg hivatása lett volna az országlás folytatása. "Szerelemetes fiam, szívem ékessége, sarjam jövõ reménysége" - szólította õt az apa. Ki ne érezné ezt olvasva is a király apa tanácsainak hitelességét? A legszebb tanács hitelét, mely így szól: "Mindenütt és mindenekben a szeretetre támaszkodva … légy kegyes. Mert a szeretet gyakorlása vezet el a legfõbb boldogsághoz." Mit is kívánhatnák Szent István királyunk ünnepén, ami ennél szorosabban tarthatna össze közösséget, a mi közösségeinket is? Hiszen ez az üzenet van kódolva az ember számára a történelemben, csak szív és ész kell hozzá, hogy megfejtsük. Ezt kódolta a Biblia, ezt Mátyás országépítése, ezt az olimpiai eszme … és ezt a lerombolt otthonaikba hajdan hûséggel visszatérõ kisújszállásiak élete is - mind, akiknek üzenetét a mai ünnep fényében érezhetjük. Ez lehet közösségeink megmaradásának legerõsebb talpköve, ezen kell állnunk, hogy Szent István királyunk örökségéhez méltók lehessünk. Kiss Tamás költõnk bevezetõmben idézett versét folytatva ezzel a gondolattal üzenjük 2008-ban, Kisújszálláson a nagy Idõnek: "Szilaj idõ, futós idõ, repülj új századokon át, ragyogd be Jézus bölcsejét, István fején a koronát."

Morzsák „Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak Hagyd örökûl, ha kihúnysz: A haza minden elõtt.” - Kölcsey Ferenc -

55

Kalendárium 2009


Ez az ország a te hazád

hagyományainkban, múltunkban, hõseinkben, kultúránkban, bennünk, és gyermekeinkben…. […] amikor nem találjuk a helyes utat, fontos, hogy mindenki által elfogadott igazodási pontokat keressünk. Ilyenek ünnepeink, ilyen október 6-a is. Ilyenkor nagyon jó, hogy van mire és van kikre emlékezni. Jó tudni, hogy volt önzetlenség, becsület, és áldozatvállalás. Jó hogy meg tudjuk mutatni gyermekeinknek, tanítványainknak, hogy így is lehet. Voltak hõseink. És jó elringatni magunkat abban a hitben, hogy talán ma is vannak ilyenek… Most béke van. Vannak köztünk gazdálkodók, katonák, tanárok, orvosok, iparosok. De vannak köztünk rejtekezõ hõsök? Én hiszem, hogy a mindennapoknak is megvannak a maga hõsei, egyiket-másikat látom is magam körül. A békeidõk hõsei csendben teszik a dolgukat, láthatatlanok. Munkájukkal a közösség érdekét, a nemzet növekedését szolgálják. Növekedését, a szó gazdasági és demográfiai értelmében is. Családjukért képesek áldozatot hozni, lemondani anyagi javakról. Dolgos, fáradt, de ugyanakkor derûs, optimista emberek… Ideje elgondolkodnunk saját szerepünkrõl, saját felelõsségünkrõl, gyermekeink közös jövõjérõl! Mert ez az ország, az Én hazám, a Te hazád, a Mi hazánk… egyszer az Õ hazájuk lesz."

– részletek Szabó Tamás középiskola-igazgató emlékezõ beszédébõl, mely elhangzott 2008. október 6-án, a Kálvin parkban – 1849. október 6-a hajnala van. Az aradi vár õrsége riadókészültségben áll. A kivégzõhelyen, a vár északi sáncában katonák sorakoznak. Ide vezetik a golyó általi halálra ítélteket: három tábornokot és egy ezredest. 12 katona áll velük szemben töltött fegyverrel, majd midõn parancsnokuk kardjával int, lövések dördülnek. Hárman - Lázár Vilmos, Dessewffy Arisztid, Schweidel József - azonnal élettelenül buknak a földre, a negyediket - Kis Ernõt - a vállán éri a lövés. A katonák tanácstalanságát látva, a sérült tábornok maga ellen vezényel tüzet. Egy tiszt mellé lép, és közvetlen közelrõl fõbe lövi. A vártól délre, a Maros árterén bitófák sorakoznak; gerendákból sebtében összetákolt, alacsony bitók, tetejükön kampószöggel és kötéllel. Papok kíséretében kilenc elítélt tábornokot kísérnek a bitófák alá. Csak egyikük van honvédtábornoki egyenruhában - megvesztegette õrét - a többiek feketében és fehér ingben. A bitóra menõk sorra elbúcsúznak egymástól. Kilencszer játszódik le a jelenet; a hóhér kötelet tesz az elítélt nyakára, és a vasszögre hurkolja. Majd egy pribék kikapja a zsámolyt, két másik teljes erõvel húzza a halálra ítéltet a karjánál fogva lefelé, szinte rácsimpaszkodva. Poeltenberg Ernõ hosszú és szörnyû haláltusát vív. Török Ignác szívrohamot kap, mielõtt a hóhér végezhetne vele. Láhner György épp az 54. születésnapján hal meg. Knézic Károly halkan imádkozik. Nagysándor József az utolsó pillanatig szivarozik. Nyakában a kötéllel a hazát élteti. Leiningen-Westerburg Károly sokat szenved, mire meghal, mivel nagyon magas ember. Aulich Lajos következik. Damjanich János lába a földig ér a bitóról. Pokoli kínokat szenved, mire a hóhér megfojtja. Az utolsó aradi, az apja által kitagadott gróf Vécsey Károly már nem tud búcsúzni senkitõl. Odalép hajdani katonatársa és haragosa, Damjanich holttestéhez, letérdel, és kezet csókol a halottnak. Közös sorsunk, közös történelmünk, benne a 13 aradi vértanú emléke hozott ide most minket. 13 tábornok, akik a magyar zászlóra esküdtek fel. Kik voltak õk? Különbözõ vallású, különbözõ nemzetiségû, különbözõ vagyoni helyzetû emberek. Csak a gondolkozásuk, csak az eszméjük közös; ugyanazt akarták, szabadságot Magyarországnak. Gondoljunk csak bele! 13 közép-európai, más-más anyanyelvû ember, aki mégis egyet gondol, egyet akar, és ha kell, elveiért életével fizet. És ma? Képesek vagyunk közös célokért együtt dolgozni? Bajban vagyunk az értékeinkkel. Pedig értékeink, melybõl merítenünk kell, itt vannak: 56

Morzsák „Ott, ahol a haza üdvérõl van szó, személyes tekinteteknek félre kell vonulniuk.” - Klapka György „Mienk a fény, amit lelkünkbe fogadunk, s a föld, amelyen élünk és meghalunk.” - Tamási Áron -

57

Kalendárium 2009


115 éve halt meg Kossuth Lajos

A halál után negyednapra átvitték a koporsót a lakásból a turini valdensek protestáns templomába. A koporsót ravatalra tették, s három napon át özönlött a nép a templomba, hogy búcsút vegyen a nagy magyar hazafitól. Az üzletek kirakataiban Kossuth arcképei voltak, gyászfátyollal bevonva. Turinban pedig egyre szaporodtak a magyarok. Megjött a fõváros, majd a képviselõház küldöttsége, s több száz magyar az ország minden részébõl: eljött a budapesti diákság is, és az olaszok tüntetõ rokonszenve fogadott mindenkit. Több százezer ember kísérte a halottat a pályaudvarra, ahol egyszerû teherkocsiba zárva utazott a nagy halott, aki mellett volt felesége és a korán elhunyt Vilma lánya koporsója is. A városok - ahol a vonat elhaladt - gyászfátyolos zászlókkal, koszorúkkal, gyászbeszédekkel búcsúztak. A városi zenekarok a Garibaldi indulót játszották, hiszen az olasz nép szerint Kossuth Lajos nem halt meg, hanem egy második honfoglalásra indult. Olaszország babért szórt a nagy halott útjára! Ausztriában szuronyos csendõrök õrizték a pályaudvarokat, de a nép érzelmeit nem tudták elfojtani. Tömegesen tódultak ki a vasúti állomásokra és levett kalappal álltak ott, némán intve búcsút az átrobogó vonatnak - a nagy halottnak. A magyar határtól egyre fokozódott a részvét, a gyászpompa, a kegyelet megnyilvánulása. A hû magyar nép méltón gyászolta rajongásig szeretett nagy fiát, A LEGHÍVEBB MAGYART! Kossuth Lajos - sok város mellett - a fõvárosnak is díszpolgára volt. Március 21-én délután közgyûlésen határoztak a temetéssel kapcsolatos teendõkrõl. Hét pontból álló indítványt terjesztettek elõ és fogadtak el. 1. A legközelebbi közgyûlésre a nagy halott érdemeit méltató okiratot szerkesszenek. 2. Turinba az ottani gyászszertartásra Márkus József alpolgármester vezetésével 25 fõs küldöttséget menesztenek. 3. A nagy halotthoz méltó koszorút visznek és helyeznek el a turini ravatalhoz. Kossuth két fiához és Rutkayné Kossuth Lujzához részvétnyilatkozatot intéznek. 4. Jegyzõkönyvileg fejezik ki köszönetüket Turin városának a nemes bánásmódért, melyet Kossuth Lajossal szemben élete végéig tanúsítottak, melyet a küldöttségvezetõ alpolgármester élõ szóval ad át. 5. A Hatvani utca neve ezentúl Kossuth Lajos utca legyen. 6. A temetés napjára iskolai és hivatali szünetet rendeltek el. 7. Budapest székesfõváros Kossuth Lajost saját költségén kívánja eltemettetni, hazaszállítását is magára vállalja, és addig is, míg a végleges síremlék elkészül, díszsírhelyen temettetik el!

"Ha óriás, fát dönt ki a vihar, Utána zúg-búg a nagy rengeteg: Utánad úgy sír, zokog a magyar." 1894. március 4-én felröppent a hír: Kossuth nagybeteg! Egészsége ezután egyre romlott. Az utolsó öntudatos mondat, amit kiejtett az volt, amelyet ifjabb fiának, Lajos Tivadarnak mondott megérkezése napján, március 16-án: "Fiam, rosszul vagyok." Ettõl fogva nem volt érthetõ szava. Ha világos percei voltak is, nem beszélt. Kossuth Lajos a leggondosabb ápolás ellenére tüdõgyulladást kapott. Halála 1894. március 20-án - kedden - éjjel 10 óra 55 perckor következett be. 92 évet élt, ebbõl 45 évet önkéntes számûzetésben. A gyászos hír 21-én reggel 3 óra 30 perckor érkezett meg távirati úton a fõváros polgármesteréhez. MEGHALT KOSSUTH LAJOS! MEGHALT KOSSUTH APÁNK! A halál beállta után 14 órával megkezdték a holttest bebalzsamozását. Harmadnapra koporsóba került a halott. Tetemét hármas koporsóba tették: érc, horgany és fa koporsóba. Lezárás elõtt hazai szemfedõt borítottak rája. A fehér selyem szemfedõt hétfalusi csángó nõk hímezték, s a felíráson kívül rajta van a Kossuth család címere is. Fejpárnáját rózsaszirommal töltötték meg. A család tagjaihoz - fiaihoz, testvéréhez - pedig egyre érkeztek a gyásztáviratok: az olasz királytól, az olasz parlamenttõl, Turin (Torino) város tanácsától, az olasz városokból, majd Budapestrõl, az ország fõvárosából, amelynek díszpolgára volt, a Függetlenségi és 48-as Párttól, a képviselõháztól és Kisújszállás város képviseletében a polgármestertõl is: "Kossuth Ferenc, Turin. Hazánk legnagyobb fia, városunk díszpolgára, Kossuth Lajos elhunyta felett fogadják Nagyságotok közönségünk osztatlan és legmélyebb részvétét." szöveggel, de érkeztek a gyásztáviratok a magyar városokból, egyesületekbõl is. 58

59

Kalendárium 2009


Március 30-án hajnali 4 órakor ért magyar földre a Kossuth Lajost és a halott szeretteit szállító vonat. Mély gyász, de egyben diadalút is volt Kossuth útja az Országháztól a Nyugati pályaudvarig. A vonat addig minden jelentõsebb városban megállt, több ezres gyászoló tömeg, gyászbeszédek, koszorúk sokasága fogadta. Ünneplõ ruhába öltözött emberek, gyerekek szerettek volna egy pillantást vetni a vonatra, mely Kossuth apánk hûlt tetemét szállította. A Nyugati pályaudvaron százezres tömeg, küldöttségek - köztük városunk küldöttsége is, élén a vezetõjével, a fõjegyzõvel, aki koszorút helyezett a ravatalra - várták a vonatot. Ideiglenes ravatalra tették, majd egy óra múlva megindult a gyászmenet a Váci körúton a Múzeumhoz. A menet eleje már a Nemzeti Múzeum elé ért, amikor a nyugati pályaudvar tere még mindig tele volt emberekkel. Öt óra múlt - délután -, mikor a drága halottat felvitték a Nemzeti Múzeum nagy elõcsarnokába. Nem volt egy tenyérnyi fehér folt sem a falakon, mindent feketébe öltöztettek. A ravatal mellett Horváth Sándor budapesti ág. ev. lelkész mondott szívhez szóló imát. Utána a közönségnek adták át a helyet. Egész péntek éjjel, egészen szombaton késõ estig nem fogyott el a nép, amely néha órákig vár a Múzeum elõtt, csakhogy feljuthasson és egy pillantással nem Isten hozzádot, hanem Isten hozottat inthessen a nemzet dicsõ halottjának. Április 1-jén, vasárnap adták át Kossuth Lajos födi maradványait az anyaföldnek. Elõtte való nap temették a terézvárosi templomból Kossuth Lajosnét és Kossuth Vilmát. Elõbbit négy fekete, utóbbit négy fehér ló vontatta gyászkocsi vitte a Kerepesi Temetõbe, az ideiglenes sírba, ahol mindaddig nyugszanak, amíg a díszes mauzóleum el nem készül. Kossuth Lajos gyászszertartása 10 órakor kezdõdött, a Budai Dalárda kezdte Kölcsey Himnuszának eléneklésével, majd Sárkány Sámuel püspök tartotta meg felemelõ gyászbeszédét. Ezután a nemzet szónoka, Jókai Mór mondta el a halott nagyságához és e nagy temetéshez illõ gyászbeszédét. Végül Gerlóczy Károly, Budapest helyettes polgármestere búcsúztatta el a fõváros nevében a nagy halottat. Végül a Budai Dalárda befejezésül a Szózatot énekelte el. Tizennyolc kocsi vitte a koszorúkat. Ott volt tekintélyes képviseletben az egész ország népe. A küldöttségek és egyesületek sorát az agg honvédek zárták be, a menedékház lakói. Kossuth gyászkocsiját nyolc fekete ló vontatta. A sírnál hosszú gyászbeszédek hangzottak el. Utolsónak Hermann Ottó beszélt, majd a Budai Dalárda gyászdala zengett, és a koporsót ennek mélabús hangjai mellett bocsátották le. Két kis zacskóban monoki és tállyai (itt keresztelték meg) földet is téve rá. Míg a koporsót a sírba helyezték, ott lengett felette a régi honvédek zászlaja. A gyászszertartás után a közönség a sír körül elhelyezett koszorúkból egy-egy virágot, levelet vitt emlékbe.

Áldás-béke lengjen a szent síron, melyben Kossuth alussza örök álmát. És teljesedjék be álma, legyen a nemzet életében örök valóság!

60

61

SZABADSÁG ÉS BÉKE! Mikor a távíró Turinból meghozta a gyászos hírt, hogy meghalt Kossuth Lajos, már akkor megtörtént az elhatározás, hogy Kossuth Lajosnak szobrot és síremléket kell emelni. Mindenkit megelõzve a világon elõször 1894-ben Siómaroson állították fel a legelsõ Kossuth szobrot, egy akkor 600 lakosú kis helységben (ma Balatonszabadihoz tartozó városrész). Országos bizottság alakult a gyûjtésre. Ehhez csatlakozott Kisújszállás is. Már a temetés napján egész oldalas cikk jelent meg a helyi lapban, melyben a cikk írója leírja, hogy az ország fõvárosában felállítandó emlékszoborra városszerte gyûjtést rendeznek, melyet a képviselõ-testület 200 forinttal azonnal meg is kezdett. Ehhez csatlakoztak az iskolák is. A gimnázium tanári kara és ifjúsága 60 frt-t és 35 krt-t, a leányiskola 34 frt és 90 krt-t, a fiúiskola 23 frt-ot gyûjtött. Kis füzetben kiadták Gulyás Lajos lelkésznek a kisújszállási templomban a temetés napján elhangzott beszédét és imáját, melyet 20 krajczárért árusítottak. Ne legyen tehát lelkiismeret-furdalásunk, hogy csak 2007-ben tudtunk szobrot állítani Kossuth apánknak, mert az elõdeink forintjai, krajcárai is benne vannak a fõvárosi Kossuth-szoborban és a mauzóleumban. Három év alatt országosan több mint 700 ezer korona (közben forintról koronára változott a pénzrendszerünk) gyûlt össze a szoborra és a mauzóleumra. Pályázatot írtak ki 1901-ben, melyet Gester Kálmán és Strobl Alajos terve nyert el. A mauzóleum alapozását 1903-ban kezdték meg. 1906-ban azonban villám sújtott a már majdnem kész épületbe. A munkálatokat részben elölrõl kellett kezdeni, illetve amit lehetett, ki kellett javítani. A mauzóleum impozáns, mind külsõ, mind belsõ kialakítása méltó a nagy halotthoz. Elkészítésben a kor legnevesebb mûvészei mûködtek közre. Az összes költség 500 ezer koronába került. A felavatás 1909. november 25-én történt meg. November 24-én felbontották az ideiglenes sírt. Kossuth Lajosné és Kossuth Vilma koporsója már nagyon el volt korhadva, így mind a kettõt vörösréz koporsóba tették. Rutkayné koporsója sértetlen, ép volt. (Õ idõközben meghalt.) Kossuth Lajos külsõ fakoporsója részben elkorhadt, így a Kossuth tetemét tartalmazó bádog koporsót emelték ki a sírból. A bádogkoporsó fedele nem volt leólmozva, annak felemelése után az érckoporsó hosszát és szélességét borító üvegfedél alatt láthatóvá lett Kossuth Lajosnak a bebalzsamozás folytán jól megõrzött teteme. Holttestét csaknem egészen épnek találták. Csak az arca öltött ólmos színt. Hófehér szakállával a mélyen alvó benyomását tette. Jobb kezében még mindig ott volt épen az 1894-es turini kaméliabokréta. Bársony atillájából

Kalendárium 2009


nem sok látszott, mert Thaly Kálmán az elsõ temetés alkalmával nemzeti színû selyemlepellel burkolta be. A bádogkoporsót egy a fõváros által adományozott vörösréz borítókoporsóba helyezték, melynek fedelét leforrasztották, és így vitték a mauzóleum elõtti ravatalra. Az avatóünnepségen megjelent az egész magyar kormány (az 1894-es temetésen nem vehettek részt), itt voltak a fõváros, a vármegyék, a nagyvárosok, Turin városának, különbözõ egyesületeknek és testületeknek a küldöttei is. Beszédek, méltatások, imák, a Himnusz, a Szózat elhangzása után a koporsókat lebocsátották a szarkofág alatti üregbe, ezután a koporsókat befalazták. Az ünnep végeztével bebocsátották a közönséget, és három napon át nyitva tartották a mauzóleumot. Valóságos zarándoklat vonult a három napon át a nagy hazafi hamvaihoz. Kossuth Lajos meghalt, eltemettetett és hosszú századok nem fognak szülni hozzá hasonló magyart. Emléke azonban minden magyar ember szívében él, halála után 115 évvel is, és élni fog, míg magyar ember él a földön. Emlékére szobrokat állítottak országszerte, de külföldön is, helységet, utcákat, tereket, múzeumot, iskolákat, egyetemet, kalapot, szakállviseletet neveztek el róla. Neves mûvészek örökítették meg alakját korai fényképeken, festményeken. Verseket írtak hozzá vagy róla, így már 1839-ben Nagy Imre korán elhunyt költõnk, városunk szülötte és még sokan mások. Emlékére Kossuth-díjat alapítottak, ennek egyik boldog tulajdonosa városunk szülötte - ráadásul még a Kossuth utcában született és élte gyermekkorát - Csukás István. A szabadságharc papírpénzeit ma is Kossuth-bankóknak nevezzük, de a jó forint ezüst 5 forintoson is az õ arcképe van. Március 15-én az országban felhangzik gyermekeink ajkán, melyhez a felnõttek is tiszta szívvel csatlakoznak, hogy "Kossuth Lajos azt izente…"

133 nap, amely megrengette Magyarországot(?)

"Él Kossuth! Él eszménye! Él örökké! Nem válik szíve honi földben röggé, S a magyar szabadság lángigéje szól, Még ékesebben néma ajkairól." Sírját, a mauzóleumot pedig minden magyar embernek az életében egyszer látnia kell! (Irodalom: Dr. Kovács Dénes: Kossuth emlékalbum) Kovács József

62

Nemzedékem tagjai, de kivált az elõttünk járók jól emlékeznek még azokra az iskolai és országos ünnepekre, amelyekkel ama "dicsõséges" 133 napra, a Magyar Tanácsköztársaságra emlékeztünk. Gyermekeink, a rendszerváltás után születettek már tanulmányaikból sem igen tudják felidézni eme mozzanatát történelmünknek, s politikai-közéleti viharokat is XX. századi históriánk más epizódjai gerjesztenek. A 133 nap ma már - mondhatni - érdeklõdésre sem tart számot, legfeljebb szûk szakmai körökben. Magam, mint történelemtanár is úgy gondolom, hogy önmagára a proletárdiktatúra napjaira nem érdemes fókuszálni, s félrevezetõ lenne akár csak 1918/19 történéseibõl ezt a mozzanatot kiragadni. Hiszen gondoljuk csak végig! 1918 októbere és 1920 júniusa, a trianoni béke aláírása között - vagyis mindössze másfél év alatt - hazánkban három politikai rendszer váltotta egymást, s az ellenkormányokat nem is számolva, nem kevesebb, mint hét kormány regnált. Csak 1919-re esett ezekbõl hat! A címben feltett kérdésre válaszolva, nem a proletárdiktatúra rengette meg Magyarországot, hanem az a történelmi helyzet, amelybe az ország a világháború elvesztésének következtében került. Az Osztrák-Magyar Monarchia, ezen belül a történelmi Magyarország felbomlása maga volt a történelmi trauma, amelyre a korszak forradalmai - Károlyi, Kun, Horthy - választ kívántak adni. (Trianon csak megpecsételt egy folyamatot, amely 1918 õszén elkezdõdött - ettõl persze megmarad szimbolikus értéke.) Hogy aztán valakinek a liberális polgári demokrácia (Károlyi Mihály), másnak a kommunista diktatúra (Kun Béla), megint másnak egy születésében tekintélyelvû-diktatórikus politikai berendezkedés (Horthy Miklós) nyeri-e meg a szimpátiáját, az lehet eltérõ politikai ízlés, vagy éppen aktuális politikai megfontolás függvénye. Utóbbinak nem vagyok helyeslõje, s kétlem, hogy a múlt értékelését a jelen politikai koordinátái közé helyezve helyesen meg lehetne tenni. Egyébként sem hiszem, hogy manapság a kommunista modellnek lennének komolyan vehetõ igenlõi. Ez a modell történelmileg hosszú idõre megbukott, bukása megérdemelt és törvényszerû volt. Amit leírok tehát, azt nem a proletárdiktatúra mentegetésére teszem, hanem a történelmi megértés és tisztánlátás érdekében.

63

Kalendárium 2009


Az egyik körülmény, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni, mint említettem, az a helyzet volt, amibe az ország 1918 õszén került. Csak címszavakban: felbomló ország, határainkon benyomuló ellenséges csapatok, az antant hatalmak körénk font gazdasági blokádja, összeomló gazdaság, lázas társadalmi nyugtalanság, félelem a jövõtõl, félig átgondolt és rosszul kivitelezett reformok, a párizsi béketárgyalásokról kiszivárgó hírek az ország megbüntetésérõl stb. Mindenki utat keresett, s miután a nyugati típusú polgári demokráciából az ország a gyõztes hatalmak demokráciát megcsúfoló magatartása miatt joggal kiábrándult, törvényszerû volt a diktatúra lehetõségének elõtérbe kerülése. Ezen erõk egy része nemzeti zászló és koronás címer alatt, más része vörös lobogó és sarló-kalapács alatt szervezõdött, s közös volt bennük a létezõ Károlyi-féle liberális rendszer elutasítása. Hogy a történelem elõbb a kommunista erõk számára adott sanszot programjuk megvalósítására, az bizonyos mértékig tekinthetõ akár a véletlennek is. De csak bizonyos mértékig! S eljutottunk a másik nagyon fontos tényezõhöz. Jelesül, hogy a szocializmus kilencven évvel ezelõtt még nem volt lejáratott, elkoptatott fogalom, nem állt mögötte a következõ évtizedek létezõ szocializmusainak sok keserû tapasztalata. Mint ideológia (ha úgy tetszik, mint jövõkép) sem kompromittálódott még ekkor, s végképp nem kompromittálódhatott, mint politikai rendszer. Ne feledjük ugyanis, hogy 1919-ben csak Szovjet-Oroszországban létezett egy embrionális szocializmus, elõtte volt még Sztálinnak, a vörös terrorról pedig az ország széles közvéleménye nem volt informálva. A korszak szocialista vagy kommunista kísérletektõl volt hangos a Baltikumtól KözépEurópán át le a Balkánig, s Európa-szerte gombamód szaporodtak az ilyen típusú pártok. Nem válik a fogalom dicsõségére, de jusson csak eszünkbe, hogy Adolf Hitler is fontosnak vélte, hogy pártja nevében szerepeljen a szocialista jelzõ! A proletárdiktatúra által ígért új világ, a meghirdetett és részben megvalósított elképzelések (államosítások, anya- és gyermekvédelmi intézkedések, iskolaügy demokratizálása, nyolc órás munkanap, az egyébként gazdaságilag indokolatlan béremelések stb.) nem csupán a nagyvárosi munkásság köreiben voltak kezdetben népszerûek, hanem melléjük állt a progresszív polgárság és mûvésztársadalom egy része is. Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lukács György, a festõ "nyolcak", vagy maga Móricz Zsigmond is pozitív várakozásokkal tekintettek a szocialista kísérlet elé és vállaltak e kísérletben több-kevesebb személyes szerepet. Másfelõl persze az is igaz, hogy a magyar proletárdiktatúra maga járult hozzá nem is kis mértékben a szocializmusnak a magyar politikai gondolkodásban való leértékelõdéséhez. Az alapjaiban elhibázott parasztpolitika (kolhozosítás), a vallás- és egyházellenes intézkedések soro-

zata, a rendszer vélt vagy valós ellenfeleivel szemben alkalmazott erõszak (vörös terror), az új "elit" szakmai és erkölcsi alkalmatlansága, mind hozzájárultak a társadalomnak a szovjetrendszerbõl való gyors kiábrándulásához. Persze a szovjet típusú kísérlet e nélkül is kudarcra volt ítélve. A gyõztes hatalmak Európa szívében nem engedhették meg egy kommunista állam fennmaradását. Megbuktatásához eszközként felhasználták az erre területrabló szándékból önként felkínálkozó Csehszlovákia és a királyi Románia katonai erejét. S ehhez a ponthoz érve tisztázódjék egy kérdés! Sokszor elhangzik ugyanis, hogy az ország területi egységének felbomlása nem kis mértékben annak köszönhetõ, hogy a magyar kormányok (rendszerek) nem jártak el kellõ gyakorlati határozottsággal területeink védelmében, azaz nem fogtak fegyvert azok megvédésére. Különbözõ okoknál fogva, de ez igaz Károlyi Mihály e tekintetben nagyon is naiv rendszerére, és igaz Horthy nemzeti ellenforradalmára is, amely éppenséggel az antant támogatásával került a hatalomba. A Vörös Hadsereg azonban északon helyenként a történelmi határokig verte vissza a csehszlovák csapatokat, s bár sikertelenül, de megpróbálta a románokat is kiverni a Tiszántúlról. Úgy gondolom, hogy ennek a fegyveres ellenállásnak a nemzeti értékét nem moshatja el a mellérendelt internacionalista ideológia sem. Így gondolhatták azok a hivatásos tisztek is, akik szolgálataikat felajánlották a Vörös Hadseregnek és harcoltak az intervenciós erõk ellen, a proletárdiktatúra bukása után pedig a Horthy-hadseregben folytatták pályájukat, nem egyszer a legmagasabb beosztásokig jutva. Magam részérõl nemzetibb magatartásnak vélem ezt, mint pl. az ideológiai okok miatt a románok elõtt kapituláló Kratochwill Károly ezredes (a Székely Hadosztály parancsnoka) álláspontját. De mindenkinél magánál az ítéletalkotás joga. A Tanácsköztársaság történetét és helyét 1945 elõtt elhallgatták, vagy még inkább politikai szempontoknak rendelték alá. Nem is lehetett másként, hiszen a Horthy-rendszer ennek oppozíciójából, ennek leverésébõl született. 1945 után ellenkezõ elõjellel tárgyalták a proletárdiktatúra szerepét: az aktuális politikai rendszer saját igazolását és elõképét kereste és vélte megtalálni benne. 1989 után pedig a politikai indulatok inkább a közelmúlt eseményei köré sûrûsödtek, s 1919-rõl a mai napig nem született objektív, átfogó értékelõ történeti munka, holott tragikus XX. századi történelmünket összességében kellene szemlélnünk, ennek pedig egy múló, kudarcos, de kihagyhatatlan epizódja volt a Magyar Tanácsköztársaság.

64

65

Pintér Zoltán középiskolai tanár

Kalendárium 2009


Kirobbant a történelem legnagyobb háborúja 1939. szeptember 1-jén, a hajnali órákban a hitleri Németország hadüzenet nélkül, 1,6 millió fõs hadsereggel, 2800 páncélossal, 2000 repülõgéppel rátámadt Lengyelországra. A határokat átlépõ 51 német hadosztály támadásával kezdetét vette a világtörténelem legtöbb emberáldozatot követelõ háborúja. Az idõjárás, a tiszta õszi napsütés kedvezett a légi hadmûveleteknek. A kiégett lengyel mezõkön a német páncélosok villámgyorsan haladtak elõre. A sokszoros túlerõben lévõ Luftwaffe még a földön elpusztította az elavult lengyel gépeket. A lengyelek 38 gyalogos hadosztályt mozgósítottak, melyek a német motorizált páncélos hadosztályokkal szemben minden hõsiességük ellenére vereségre voltak ítélve. A 11 lovasdandár, mely a gyalogságot egészítette ki, szimbolizálta ugyan a lengyel nemesség korábbi dicsõséges harcait, de teljesen alkalmatlan volt a modern hadviselésre. Kéthetes küzdelem után Lengyelország sorsa megpecsételõdött. A II. világháborúban 61 ország vett részt, a Föld lakosságának 80 %-át érintette. Ez a háború minden elõzõtõl különbözött méreteit, céljait illetõen, s a hadviselés során alkalmazott fegyverek tekintetében. A legmodernebb tömegpusztító fegyvereket alkalmazták. Célként Hitler terveiben egyes fajok fizikai kiirtása is szerepelt. Ez nem állt távol Sztálintól sem. Ez a háború már nemcsak az egymással szemben álló katonai erõkre jelentett nagy veszélyt, hanem a hátország civil lakosságára is. Az I. világháború idején a katonák és civilek halálának aránya 75:1, a másodikban ez az arány 1,08:1! Ez tehát totális háború volt, hivatalosan 27 millió katona és 25 millió civil áldozattal. A légi háború, a bombázás, a tömeges megtorlás, a koncentrációs táborokban és a Gulágokon végzett emberirtás sok millió áldozatot követelt. A háború kirobbanásáért nagy felelõsség terheli a nyugati hatalmak politikáját, különösen az angol Chamberlain és a francia Daladier miniszterelnökök magatartását, téves döntéseit. 1933. január 30-án, Hitler kancellárrá való kinevezésekor a tekintélyes párizsi lap, a Figaró ezt írta: "Ez az a szikra, amely a lõporos hordót felrobbanthatja." Hitler elõtt kezdettõl fogva két cél lebegett, melyeket a Mein Kampf-ban megfogalmazott: "…földet és területet szerezni népünk élelmezésének és a fölösleges népesség letelepítésének biztosítására", a másik a versailles- i békeszerzõdés érvénytelenítése.

Nem sokkal hatalomra jutása után Hitler bejelentette, hogy Németország kilép a Népszövetségbõl. 1933 és 1939 között lényegében érvénytelenítette a versailles-i szerzõdést. Egyik agressziót a másik után követte el. Nagyobb területet hasított ki magának a kontinensbõl, mint Nagy Sándor, Julius Caesar vagy Napoleon. Hitler hamar felismerte, hogy Nagy-Briannia és Franciaország mennyire erélytelen, nem mernek fellépni az agresszióval szemben. Chamberlain azt vallotta, hogy Németországot túlságosan szigorúan büntették az I. világháború után, s a béke érdekében az ésszerû engedmények politikáját kell vele szemben alkalmazni. Ez a politika vezetett Csehszlovákia kiszolgáltatásához és Ausztria Németországhoz csatolásához. Ezután Hitler a nagyobb szabású háború megkezdése elõtt elhatározta Lengyelország megbüntetését. Elõtte kijelentette (az angol és a francia miniszterelnökre célozva), hogy "nincs mitõl tartani, ezek jelentéktelen férgek, láttam õket Münchenben." Hitler önbizalmát nagyban növelte 1939 augusztusának nagy horderejû diplomáciai fegyverténye: sikerült õsellenségét, Oroszországot rávennie egy megnemtámadási szerzõdés aláírására. Ennek érdekében a két fél egyezséget kötött a Baltikumban, illetve Közép- és Délkelet-Európában befolyási övezetek megszerzésérõl (Molotov-Ribbentrop-paktum). Mindkét fél részérõl cél volt az idõnyerés is. Ezek után Hitler benyújtotta teljesíthetetlen követeléseit Lengyelországnak: Gdansk visszaadását, Kelet-Poroszországgal való összeköttetés biztosítását, Lengyelországon átvezetõ német autópálya és vasút megépítését. Ezt Lengyelország elutasította. Hitler mindig ürügyet keresett támadásai igazolására, a közvélemény megtévesztésére. A nácik a lengyel határon lévõ Gleiwitz város rádióállomása ellen provokációt hajtottak végre. (Ez véglegesen a nürnbergi nemzetközi törvényszék elõtti tárgyaláson tisztázódott.) Heydrich SD (rendõrség) parancsnok utasítására 12-13, lengyel ruhába öltöztetett elítélt bûnözõ holttestét kellett a színhelyre szállítani, s bizonyításként, hogy az összecsapásban estek el, halálos befecskendezést kaptak, de lõtt sebet is kellett rajtuk ejteni. Hitler ezután nagy hangon bejelentette, "Németországot katonai támadás érte, az erõszakra erõszakkal fogok válaszolni." Majd patetikusan folytatta: "Nem akarok más lenni, mint a Német Birodalom elsõ katonája …ha ebben a háborúban velem valami történik, utódom Göring legyen." Hiába kötött Nagy-Britannia és Franciaország kölcsönös segélynyújtási egyezményt Lengyelországgal, nem indítottak aktív támadást a német hadsereg ellen. Ettõl pedig - a korabeli hadi feljegyzések tanúsítják - a német vezérkar komolyan tartott. Szeptember 17-én, a Molotrov-Ribbentrop-paktum alapján a szovjet hadsereg kelet felõl indított támadást Lengyelország ellen Nyugat-Ukrajna és Belorusszia visszafoglalásáért.

66

67

Kalendárium 2009


A két tûz közé szorult ország teljesen kiszolgáltatott helyzetbe került. Nyugati szövetségeseitõl segítséget nem kapott. Legyünk büszkék arra, hogy Magyarország - elsõsorban Teleki Pál miniszterelnök szándéka szerint - Hitler kemény fenyegetése ellenére sem járult hozzá ahhoz, hogy német alakulatok hazánkon át vonuljanak Lengyelország ellen, illetve, hogy a kassai vasútvonalon hadifelszerelést szállíthassanak. Százával, ezrével menekültek civil lengyelek dél felé, Magyarországra. Kisújszállásra 1939 késõ õszén két teherautóval érkeztek lengyel menekültek. Innen néhány hét után a Dunántúlra távoztak, ahol lengyel iskolát létesítettek a gyermekek számára. Bárcsak tudtunk volna késõbb is semlegesek maradni ebben a háborúban! Azt sem lehet elhallgatni, hogy lengyel tisztek jobb elbánásban reménykedve, inkább az oroszoknak, mintsem a németeknek adták meg magukat. A katyni erdõben azonban az oroszok - Sztálin egyenes parancsára - kegyetlenül kivégezték és tömegsírba temették õket. Varsó 1939. szeptember végén tette le a fegyvert. Lengyelország megszûnt létezni. Akik túlélték a világháborút, soha ne feledjék el az emberiséget és benne hazánkat ért borzalmakat. De az új és újabb generációknak is tudniuk kell ennek a világégésnek a hiteles eseményeirõl, hogy a nácizmus és a bolsevizmus ordas eszméi fel ne támadhassanak újra az emberiség ellen.

Õszinte szívvel, együtt

Dr. Kiss Kálmán nyug. tanár

Morzsák „Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra, s míg balhitekben tajtékzott téveteg, befonták életét vad kényszerképzetek.” - Radnóti Miklós, 1944. -

68

- Dr. Papp Gyula ny. ezredes beszéde, mely elhangzott 2008. október 23-án, Kisújszálláson "Mennybõl az angyal - menj sietve Az üszkös, fagyos Budapestre. Oda, ahol az orosz tankok Között hallgatnak a harangok. Ahol nem csillog a karácsony. Nincsen aranydió a fákon. Nincs más, csak fagy, didergés, éhség. Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék. Szólj hangosan az éjszakából: Angyal, vigyél hírt a csodáról." Az 1956-os forradalom lelkületét Márai Sándor verse tökéletesen kifejezi. Ahogyan az a sora is döbbenetesen igaz, amit 1956 decemberében New York fölött repülve mondott: "Egy nép kiáltott. Aztán csend lett." Igen! 1956. október 23-a után 33 év fojtogató, feszült néma csend következett, mígnem ugyanezen a napon a Magyar Köztársaság kikiáltása megtörte ezt a csendet. 1989-ben ugyanaz az erõ szökkent szárba, s azóta is él a remény bennünk, hogy egyszer, tényleg virágozni fog! De most, ma, újra csendet szeretnénk, ami mindenekelõtt a fõhajtás és a tiszteletadás csendje kell, hogy legyen. Fõhajtás az '56-os forradalom több mint kétezer áldozata elõtt. Fõhajtás a 367 halálra ítélt polgártársunk elõtt. Tisztelegjünk 1956 hõsei elõtt! Az Õ nagyságuk lelki erejükben volt. Egy durva, kemény diktatúrában merték vállalni véleményüket, merték vállalni önmagukat, merték vállalni döntéseiket. Nem mérlegeltek, cselekedtek. Mindenkit egy cél, egy élhetõbb Magyarország megteremtése vezérelt. De itt és most hajtsunk fejet az akkor mellettünk kiálló, határon túli magyarság elõtt is, amely Csehszlovákiában és a Szovjetunióban megaláztatást, üldöztetést és súlyos börtönbüntetést kapott forradalmunkkal való szolidaritásukért! Romániában 20 halálos ítéletet és - szinte hihetetlen - 14 ezer évnyi börtönt szabtak ki az ott élõ magyarokra '56 miatt. Emlékezzünk, s tisztelegjünk Nagy Imre mártír miniszterelnökünk elõtt is! Annak a forradalomnak a miniszterelnöke volt õ, amelyik gyõzni akkor nem tudott, de a bolsevista hatalom testén olyan mély sebet ütött, amelybe az 30 év múltán bele is pusztult. Akkor Magyarország Nagy Imre vezetésével két 69

Kalendárium 2009 nap alatt átlépett a jövõbe, s magával vitte egész Európát. Hajtsunk fejet Nagy Imre bátorsága elõtt is, hiszen 1956. november 4-én visszautasította Kádár János együttmûködési ajánlatát, s késõbb, koncepciós pere befejezõ napján, az utolsó szó jogán nem kért kegyelmet vérbíráitól. Tisztelegjünk szabadságharcunk szellemi hatása elõtt is, ami az egész világon megrendítette az álságos kommunista ideológiát, és a magyar forradalom melletti kiállást a tisztesség mércéjévé tette. Október huszonharmadikát a nemzet a szívébe fogadta, s a forradalom a visszanyert emberi méltóság nagy példája lett. […] Egy '57-ben életfogytiglani börtönre ítélt írásából idézek: "… szeretném kimondani, hogy ötvenhat mindenkié: ha annyiféle volt is, ahány résztvevõje, ötvenhat egy volt és kikezdhetetlen! Olyan, mint a csiszolt gyémánt, amelynek minden síkfelülete másként töri, más szögben veri vissza a fényt. Ötvenhatról leválaszthatatlanok a reform-kommunisták, leválaszthatatlan az Irodalmi Újság, a Petõfikör, leválaszthatatlan a nép mellett döntõ, s a döntése mellett holtáig kitartó mártírminiszterelnök! De leválaszthatatlanok a szovjet erõkkel való harcot kétségbeesetten fölvevõ katonák, a döntésüket bíróság elõtt is halálig vállaló fõtisztek, és olykor a parancs ellenére is tovább harcoló kiskatonák, és az életüket az utcakövön áldozó kis csövesek! Akik, ha el nem estek és föl nem kötötték õket a börtönben, Kossuth címert tetováltak a szívük fölé, hogy újra és újra megverjék õket." Én is úgy hiszem, 1956 mindenkié, mint ahogy ötvenhat megharcolt vagy ajándékba kapott szabadságából is mindannyian részesülünk. De mi a teendõnk, van e dolgunk a szabadsággal? Ezt is sokan kérdezhetik, hiszen éppen az a csodálatos benne, hogy korlátlanul jut belõle mindannyiunknak. Igen, a szabadság olyan, mint az oxigén. De az ember akkor érzi meg mérhetetlen szükségességét, ha nincs belõle. Ezért a szabadsággal sok dolgunk van. A legfontosabb, hogy vigyázzunk rá, óvjuk, védjük és féltsük! Persze most nem fegyverek, vagy elnyomás veszélyezteti, hanem sok esetben a butaság, a felelõtlenség, a kivagyiság diktatúrája! Élnünk kell, bátran és önbizalommal '56 jogos örökségével, amely arra tanít: ha egy nép felemeli a fejét, és közösnek érzi a haza ügyét, képes nemzetté nemesedni… Ahogyan tették azt '56 hõsei is, s köszönöm nekik ezt a féltett szabadságot. Köszönet azoknak is, akik felnevelték az '56-os ifjúságot, felneveltek bennünket, akik a diktatúra fojtogató, szûk hétköznapjaiban is a szabadság szeretetére, az igazság és becsület tiszteletére neveltek és tanítottak. Mondjunk köszönetet szüleink és nagyszüleink sokat szenvedett nemzedékének is, akik tartották a lelket a nemzetben évtizedeken keresztül, akiknek volt hite, ereje és bátorsága, hogy a tegnapból átlépjenek a holnapba. 70

Nemzeti múltunkból […] Ma, majdnem 20 évvel a rendszerváltás után, csak annyit szeretnék kérni, hogy mielõbb épüljön föl az emberhez méltó élet Magyarországon! Az emberhez méltó élet, ahol a gyermek nem teher, az igaz hit nem szégyen, ahol a nyugdíj nem segély, ahol a munka nem alamizsna, az otthon nem vágyálom, ahol nem hazug botrányok uralják a közbeszédet, miközben fogy a nemzet, és ahol nem dönthetnek rólunk a megkérdezésünk nélkül. Október 23-a legfontosabb üzenete a tiszta erkölcsi alapokra épülõ közélet létrehozása volt. A mocsok után az ország vágyta a tisztaságot. Ezért harcoltak több ezren, ezért vállalták a büntetést, a halált vagy az emigrációt. Legyünk méltók hozzájuk! Ha kicsit elbizonytalanodunk, gondoljunk rájuk, tanításukra! Legyen mindennapi életünk iránytûje 1956! Ezért legyünk mi is, a mindennapjainkban is egy kicsit forradalmárok! Harcoljunk a tiszta közéletért, mondjuk ki véleményünket, még ha úgy érezzük, hátrányba kerülünk is; tegyünk, cselekedjünk a közért, az emberekért! Az '56-os forradalom betöltötte ötvenedik életévét. Számomra egyre inkább letisztul, kristályosodik jelentése, egyre érthetõbbé válik üzenete. Sõt, nem csak az üzenete válik egyre érthetõbbé, mi magunk is egyre érettebbé válunk. '56 üzenetébõl megérthetjük, hogy a változtatásnak is megvan a maga tudománya, hiszen változtatni is tudni kell. Amikor változtatásra készülõdünk, világossá kell tennünk, hogy vannak hibák, amiket többször már nem akarunk elkövetni. Vannak dolgok, amelyeken gyökeresen és mielõbb változtatni kell. Józanul, megfontoltan, de mélyrehatóan. És vannak dolgok, amiken nem érdemes, nem szabad változtatni. A biztonság az egyik legfontosabb dolog az életben, ezért ami jó, azt meg kell õrizni, függetlenül attól, melyik történelmi korszakhoz, melyik kormányzathoz kötõdik. […] A Jó Isten áldja s védje meg kicsi hazánkat, Magyarországot, vigyázzon gyermekeinkre, unokáinkra határainkon belül s azon túl is abban a reményben, hogy egyszer majd mindannyian õszinte szívvel, együtt ünnepelhetjük forradalmunkat!

71

Kalendárium 2009


20 éve történt - 1989

1989. november 26-án volt elõször - "négy igenes" - népszavazás Magyarországon, a Szabad Demokraták Szövetsége kezdeményezte kérdések közül a törvényhozás korábban már háromról döntött, így egyértelmû igennel lehetett voksolni, az egyetlen lényegi kérdésnek az maradt, hogy a köztársasági elnököt a szabad választások elõtt vagy után válasszák-e meg (a leadott szavazatok kis többsége [50,07 %] az utánról szólt). A rendszerváltás Magyarországon békésen, véráldozat nélkül zajlott le. Október 23-án Szûrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök kikiáltotta a Parlament erkélyérõl a harmadik magyar köztársaságot, s a következõ évben az elsõ szabad választásokkal új világ született. Kik jártak nálunk 1989-ben? Magyarországra látogatott Szûrös Mátyást, a köztársaság ideiglenes elnökét Habsburg Ottó (az utolsó köszöntik a Kossuth téren magyar királyné, Zita is ebben az évben hunyt el), Kalkuttai Teréz anya, aki hazánkban is megalapította apácarendjét, valamint George Bush, az USA elnöke. Ha a világpolitikába teszünk rövid kitérõt, a következõ híreket hallhattuk, nézhettük: - a szovjet csapatokat kivonták Afganisztánból, - Kínában vérbe fojtották a pekingi Tienanmen (Mennyei Béke) téren a diákok több hetes tiltakozó megmozdulását, - NDK-s, keletnémet menekült állampolgárok számára szeptember 10-én megnyílt a magyar-osztrák határ, s szabadon távozhattak (3 nap alatt 12 ezren lépték át a határt), - õsszel lerombolták a berlini falat, és megkezdõdtek a tárgyalások a két német állam egyesítésérõl, - a romániai forradalom decemberben elsöpörte Nicolae Ceausescu diktatúráját. Toldi Attila

1989. A rendszerváltás elõtt vagyunk. Nagy idõ egy ember életében, azonban a pontos és hiteles történelmi értékítélet szempontjából még túl közel vagyunk az eseményekhez. Ám annyi bizonyos, hogy sorsfordító események történtek akkoriban. Csak röviden emlékeztetnék ezekre. Pozsgay Imre, illetve az általa vezetett történelmi albizottság januárban az 1956-os eseményeket népfelkelésnek minõsítette. A rogyadozó MSZMP-t vezetõ Grósz Károly miniszterelnök szerint az ítélet joga az MSZMP Központi Bizottsága kezében van. Ki tudja, miért? Március 15-én - az évtizedek óta elõször piros betûs nemzeti és állami ünnepen - Cserhalmi György színmûvész a Magyar Televízió lépcsõin új 12 pontot olvasott fel, majd jelképesen lefoglalták az épületet. Az ünnep után egy hétre, március 22-én megalakult az Ellenzéki Kerekasztal (MDF, SZDSZ, Független Kisgazdapárt, MSZDP, Magyar Néppárt, Fidesz, Szabad Szakszervezetek Demokratikus Uniója, Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság). Május 10-én megalakul Németh Miklós második kormánya, melyet az MSZMP operatívan már nem irányít. Ez az a történelmi pillanat, amikor az állampárt már nem képes, az ellenzék még nem képes a közhatalom gyakorlásának centrumába lépni. A Történelmi Igazságtételi Bizottság kezdeményezte Nagy Imre kivégzett miniszterelnök és társai rehabilitálását. Feltárták a sírokat, s kiderült, hogy arccal a föld felé, kátránypapírral körülfogott koporsóban temették el õket. A Legfelsõbb Bíróság az újratárgyaláson kimondta a miniszterelnök ártatlanságát. Június 16-án 250 ezer ember vett részt a Hõsök terén az újratemetésen. Különös, jelképes egybeesést produkált a sors: ugyanazon a napon, július 6-án halt meg a korszak emblematikus vezetõje, Kádár (eredetileg: Csermanek) János, amelyen rehabilitálták az 56-os hõsöket. Kádár alig pár órával élte túl Nagy Imre és társai ítéleteinek megsemmisítését. Nyáron a törvényhozás jelentõs jogszabályokat alkotott: létrejött az Alkotmánybíróság, az Állami Számvevõszék, bevezették az általános forgalmi adót (ÁFA), a 70 éven felülieknek ingyenessé vált a helyközi és vasúti közlekedés, de feloszlatták a Munkásõrséget, lényegében magát számolta fel a KISZ (Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség), eltörölték az orosz nyelv kötelezõ oktatását is. 1989 októberében megszûnt az állampárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt, s helyében megalakult az új, demokratikus szervezõdés, a Magyar Szocialista Párt.

72

73

Kalendárium 2009 Petõfi Sándor

Mi, nagykunok

Mi, nagykunok Az alföld

Mit nekem te zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája! Tán csodállak, ámde nem szeretlek, S képzetem hegyvölgyedet nem járja

Idejárnak a szomszéd nádasokból A vadlúdak esti szürkületben, És ijedve kelnek a légi útra, Hogyha a nád a széltõl melegebben.

Lenn az alföld tengersík vidékin Ott vagyok honn, ott az én világom; Börtönébõl szabadúlt sas lelkem, Ha a rónák végtelenjét látom.

A tanyákon túl a puszta mélyén Áll magányos, dõlt kéményü csárda; Látogatják a szomjas betyárok, Kecskemétre menvén a vásárra.

Felröpûlök ekkor gondolatban Túl a földön felhõk közelébe, S mosolyogva néz rám a Dunától A Tiszáig nyúló róna képe.

A csárdánál törpe nyárfaerdõ Sárgul a királydinnyés homokban; Odafészkel a visító vércse, Gyermekektõl nem háborgatottan.

Délibábos ég alatt kolompol Kis-Kunságnak száz kövér gulyája; Deleléskor hosszu gémü kútnál Széles vályu kettõs ága várja,

Ott tenyészik a bús árvalányhaj S kék virága a szamárkenyérnek; Hûs tövéhez déli nap hevében Megpihenni tarka gyíkok térnek.

Méneseknek nyargaló futása Zúg a szélben, körmeik dobognak, S a csikósok kurjantása hallik S pattogása hangos ostoroknak,

Messze, hol az ég a földet éri, A homályból kék gyümölcsfák orma Néz, s megettök, mint halvány ködoszlop, Egy-egy város templomának tornya. -

A tanyáknál szellõk lágy ölében Ringatózik a kalászos búza, S a smaragdnak eleven szinével A környéket vígan koszorúzza.

Szép vagy, alföld, legalább nekem szép! Itt ringatták bölcsõm, itt születtem. Itt borúljon rám szemfödél, itt Domborodjék a sír is fölöttem.

74

A Közép-Tisza völgyétõl keletre a Berettyóig terjedõ több mint 1.200 km2-es terület lakói a nagykunok; õk azok - hozzávetõleg 80 ezer ember -, akik nagyrészt a kunok leszármazottainak tekintik magukat. A magyar honfoglalás idejében ez a népcsoport még Távol-Keleten az Altaj hegységtõl nyugatra, az Isim és a Tobol folyók vidékén élt, és a mongol nyelvû kitajok fokozott terjeszkedése elõl húzódott nyugat felé. Nyugatra haladtukban csatlakozott hozzájuk a sarik (ujgurok) népe, majd a Szir-darja folyótól északkeletre egy harmadik népcsoportot, a kipcsakokat is magukba olvasztották. Ez a kun-sari-kipcsak törzsszövetség kiterjesztette uralmát az Ural hegység európai oldalára, és 1050 körül elkezdte szorítani az úzokat nyugat felé. Miután az úzok katonai ereje egy sikertelen balkáni hadjáratban felõrlõdött, ez végleg utat nyitott a kunszövetségnek, amelynek tagjai 1068-ban három orosz fejedelmet is megvertek és megszállták a Dnyepertõl nyugatra esõ vidéket az Al-Dunáig (Pálóczi H. A., 1989.). Így alakult ki a Fekete-tengertõl északra a két évszázadon át virágzó kun-kipcsak birodalom: Cumania. A kunok 1082-tõl többször betörtek Magyarország területére. Legjelentõsebb az 1091-ben történt támadás volt, melyet Krul fejedelem fia, Kapolcs vezetett. A kunok végigpusztították Észak-Erdélyt, Bihart, a Duna-Tisza közét, s már készültek elhagyni az országot, amikor I. (Szent) László (1077-1095) király a Temes folyónál seregével rajtuk ütött, és szétverte hadaikat. A nagy számú hadifoglyot a király a Tiszántúlon telepítette le. Unokája, II. István (1116-1131) újabb kun fogoly népességet telepített be 1122-ben, sõt kun zsoldosokkal is megerõsítette seregét. A kun törzsek egyesítését, a központi hatalom kiépítését Köten kán alatt a mongol hódítás törte meg. Dzsingisz kán észak-kínai hadjárata után, néhány év alatt elfoglalta egész Közép-Ázsiát. Elõbb a keleti kunokat verte meg, majd Köten kán orosz fejedelmekkel megerõsített seregét gyõzte le 1223-ban, a Kalka folyó mellett. Dzsingisz kán unokája, Batu kán már egész Európa meghódítását tûzte ki célul. Az orosz hercegségek legyõzése után, 1238-ban újra a kunok ellen fordult. Köten kán nem tudott megfelelõ ellenállást kifejteni, ezért népével együtt menedéket kért IV. Béla (1235-1270) királytól. 1239 húsvétján a kunok a Radnai-hágón át beköltöztek Magyarországra. Befogadásuk ára a keresztény hit felvétele volt.

75

Kalendárium 2009

Mi, nagykunok

IV. Béla király és Kötöny vezér találkozása

1241 márciusában a mongolok Halics bevétele után, a Vereczkei-hágón át betörtek Magyarországra, közben a magyarokkal összeütközésbe került kunok vezérét, Kötent (Kötönyt) magyar és német fegyveresekkel megölték, ezért a kunok az országból kivonultak, magára hagyva a királyt gyenge seregével. 1241. április 12-én a Sajó melletti Muhinál a mongolok csaknem teljesen megsemmisítették a magyar sereget, s IV. Béla Dalmáciába menekült. Szerencsére Ögödej nagykán halálának hírére a mongol hadak a feldúlt országból visszafordultak, és kiürítették azt. A hadjáratban résztvevõ hercegek igyekeztek haza, hogy jelen lehessenek a kánválasztáson. A felégetett, kirabolt országba visszatérõ király már 1244-ben, Gerengye Pál útján visszahívta a kunokat (Oláh L.- Szabó J. 2006). A visszatelepült kunok az 1246. évi osztrák hadjáratból már vitézen kivették részüket, erõs támaszai lettek a királynak, aki fegyvereikre támaszkodva rövid idõ alatt helyreállította tekintélyét és hatalmát. Az ország középsõ részeibe betelepített, 70-80 ezer fõt számláló kunok 150 éven át az Árpád-házi királyok fõ támaszai lettek. A Balkánon maradt kunok a görögkeleti vallást vették fel, és késõbb beolvadtak a román és bolgár népcsoportba. Csak érdekességként említem meg, hogy Mátyás király családja is kun õsökre vezethetõ vissza. IV. Béla fiát, a trónörökös V. Istvánt (1270-1272) 1254-ben Szaján kun fejedelem lányával, Erzsébettel házasította össze. Fiuk, IV. László (1272-1290) akit kun származása miatt Kun Lászlónak nevez a magyar történelem gyakran volt a kunok között, és szívesen támaszkodott rájuk. Nevéhez fûzõdik az 1279-ben kibocsátott I. és II. kun törvény, amely szabályozta a birtokjogi kérdéseket, a bíráskodást, és kijelölte a kunok településhelyeit. Kimondták, hogy a kunok a magyar nemesekhez hasonló jogokat élveznek, de kötelesek a királlyal hadba vonulni. Cserében felhagynak pogány szokásaikkal, és a keresztény vallás normái szerint élnek. A kunok a meggyérült lakosságú országban viszonylag nagy katonai erõt képviseltek, s a királyok a megnövekedett hatalmú fõnemesekkel szemben rájuk biztosan támaszkodhattak. Nem szoktuk hangsúlyozni, de tény, hogy IV. László, III. András, sõt Károly Róbert idejében is sok hadjáratban vettek részt, ami igen számottevõ emberveszteséggel járt, így a kun nemzet száma egyre csökkent. Végleges lakóhelyeik kialakítása a XIV. század közepén kezdõdött meg, ekkorra állandó szállásokon élt a köznép, és csak az elõkelõk vándoroltatták nagy állatnyájaikat. A XV. századra a magyar vármegyerendszertõl független közigazgatási egységeik, az ún. székek alakulnak ki, élükön a kapitányokkal. A vidékünket megülõ Olas nemzetség szállásterületének igazgatását Kolbázszék intézte (1440). A kiskunsági területeket Kecskemét-szék, Mizse-szék, Halasszék stb. igazgatta. A kunok megtelepedése a XV-XVI. századra befejezõdött.

76

77

Kalendárium 2009

Mi, nagykunok

A török idõk hányattatásai alatt asszimilációjuk is elkezdõdött, nyelvüket is elveszítették. Kultúrájuknak, szokásaiknak sok eleme azonban megmaradt, identitásuk máig folyamatos. Meg kell említenünk, hogy a letelepülõ kunok nagyobbrészt az elpusztult Árpád-kori településhelyekre költöztek, általában folyóvizek közelébe. Életmódjuk nagyon lassan változott. A Nagykunságban az állattartás szerepe szinte a XX. század közepéig meghatározó maradt. Ez abból is következett, hogy a kunsági települések határának általában nagyobb része vízjárta volt, így csak állatokkal lehetett hasznosítani, fõleg legeltetéssel. Fõ állatfaj a kunok által behozott és tenyésztett magyar szürke marha volt, amely a rideg és vándoroltató állattartást is kibírta. Ezeket az állatokat a középkortól a XIX. századig lábon hajtották nyugatra eladásra. Kiterjedt volt a lótenyésztés, a juhtenyésztés, elõbb a racka, majd a merinó fajtákkal. A török megszállás és az állandó hadjáratok fokozatosan pusztították el a kun falvakat. Ekkorra tehetõ nyelvük elvesztése is, hiszen a török megszállók még tatár nyelven beszélõ néprõl írnak. Ez idõre tehetõ a protestáns vallás megerõsödése is. A török kiûzése után megmaradt kun és jász lakosságot Eszterházy Pál nádor oltalomlevele mentette meg a vármegyék adószedõitõl. A nádor kinyilvánította, hogy a kunsági falvak lakói a vármegyei adófizetés alól kivétetnek. Így indulhatott meg a jász, a kis- és nagykun területek közigazgatási elszakadása Heves és Pest vármegyéktõl. 1696-tól egységes adózó és igazgatású kerületté alakult a három kerület: a Kiskunság, a Nagykunság és a Jászság. A Kis- és Nagykun-kerület elnevezésre több magyarázat van. Az egyik vélemény szerint az elsõ összeíráskor a keletebbre esõ kun etnikai tömbben több portát vettek számba, ezért nevezték azt Nagykunságnak, ennek ellentétpárjaként a másikat pedig Kiskunságnak. A másik magyarázat szerint ebben a névadásban közrejátszhatott a kisebb termetû fehér és a nagyobb testalkatú fekete kunok elkülönítése is, tudniillik a kunok eltérõ törzsekbõl származtak, így alkatuk is különbözött. A harmadik legvalószínûbb, és számomra is elfogadható magyarázatot Makra Sándor után írom le. Eszerint a nagy- és kiskun elnevezés a betelepítések különbözõ idõpontjaitól függött. I. (Szent) László király 1082-tõl több esetben, majd II. István 1122-ben telepített be kunokat, ezeket nevezzük régi, öreg, vagy nagy kunoknak; de idetartoznak azok is, akiket a régi Nagykunságba telepítettek be. Analóg ez a családban történõ elnevezéssel: ahol az öregebb apa a nagyapa; a fiatalabb gyerek kis gyerek, az öregebb nagy gyerek; ha Kovácsnak fia van, õ a kis Kovács, az apja a nagy Kovács.

A nagy és kis elnevezés tehát idõrenden alapul. A kiskunok már csak második hullámban 1241-tõl, vagy 1244-tõl foglalták el helyüket, õk a fiatalabbak; embertani vizsgálatok alapján is mások (Henkey Gy. 1990), több közöttük az elõ-ázsiai típus, míg a nagykunok közt több a turáni és pamiri karakter. A legkésõbben betelepülõ kun-kipcsakokat pedig nem is kunoknak, hanem tatároknak nevezték (lásd. Tatárszentgyörgy). A török kiûzése után - az 1699-i összeírás szerint - a Jászságban és a két Kunságban a lakott helyek legnagyobb része elpusztult, a Hármas-kerület lakosságszáma alig haladta meg a hétezret. Függetlenségüknek és kiváltságaiknak is búcsút inthettek, hiszen területükkel együtt I. Lipót 1702-ben eladta õket a Német Lovagrendnek, majd a földesúri jogot 1731-tõl a Pesti Invalidus ház vette át. A Rákóczi-szabadságharcban részt vettek, majd a rabló rác hadak elõl a fejedelem rakamazi birtokára menekültek a nagykunok. Innen 1711-1717 között Csikay János nagykun kapitány vezetésével folyamatosan települtek vissza régi szálláshelyeikre. A kisújszállásiak 1717. augusztus 17-én kapták meg szabadalomlevelüket Orczy István fõkapitány közbenjárásával. 1720-ban az összeírás szerint már 43 család lakott helységünkben. A 150 éves török uralom után az elpusztult 28 kun falu helyett csak hat településen indul meg újra az élet. Rendkívüli dinamikát adott a fejlõdésnek, hogy Mária Terézia császárnõ hozzájárult ahhoz, hogy a földesúri szolgaságból pénzzel kiválthassák magukat a kunok. Ez a váltság (redemptió = visszaváltakozás) hatalmas anyagi áldozatot és komoly katonai kötelezettséget jelentett. Az itt élõk mentesültek a földesúri függéstõl, szabad paraszti jogállásúak lettek. A jász és kun etnikai folytonosság csak részben maradt meg, de a különállás tudata teljességgel. A redemptió után a jászkun társadalom kifelé zárt, belül sokszínû közösséggé vált. Legfõbb jellemzõje volt, hogy szabad emberek alkották, akik választott vezetõik és autonóm igazgatásuk útján intézhették sorsuk alakulását. A megváltakozás idõpontjában, 1745-ben a Hármas-kerületben 40 ezer fõ élt. A redemptió következményeként, száz évvel 1848-at megelõzõen, független, szabad, önszervezõdõ településszervezetek alakultak ki (a Jászkunság vagy másképpen Hármas-kerület), amelyek privilégiumaikat szinte 1876-ig, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye megalakulásáig élvezhették. Ez a szabadságtudat, a hatékony önigazgatás adott szinte emberfeletti erõt a mostoha természeti körülményeken való felülkerekedéshez, a folyószabályozásokhoz, vadvizek lecsapolásához, újabb települések létesítéséhez a Bácskában (1785-86), az 1848-49-es függetlenségi harc támogatásához; valamint a XX. század háborús és politikai megpróbáltatásainak elviseléséhez. Dr. Ducza Lajos

78

79

Kalendárium 2009

Mi, nagykunok

Vándorló életmód

I. világháborús emlékmû Kisújszálláson – Tápai Antal alkotása 80

Az ázsiai hunok életmódjáról az alábbiakat olvashatjuk a Shi Jiben: "Hogy állataiknak legelõt és vizet biztosítsanak, egyik területrõl a másikra vándorolnak, nincsenek fallal körülvett városaik vagy rögzített településeik" A közép- és belsõ-ázsiai puszták természeti és éghajlati adottságaitól fogva kedveztek a nomád életmód kialakulásának. Nemhogy kedveztek, de csak a rideg állattartó gazdaságot ûzõ emberek tudtak megmaradni rajta. A hatalmas, vízben nem túl gazdag, kemény hideg téllel, szeles, hideg tavasszal, a forró nyárral, rövid õsszel bíró tájak bejárására elengedhetetlenül szükséges volt egy megfelelõ közlekedési mód feltalálása. A lovak megszelídítésével (ie. 4000 körül) lehetõség nyílt a nagy kiterjedésû puszták benépesítése és mezõgazdasági célra való hasznosítása. Párhuzamként gondoljunk csak az északamerikai indiánokra, akik csak a ló megismerését és hátalását követõen népesítették be a prériket. A ló emberi szolgálatba történõ állítása egy sajátos nomád életmódot eredményezett, amit összefoglalóan lovas-nomadizmusnak nevezünk. Azonos körülmények, sokszor azonos életmódot, kultúrát alakítanak ki, egymástól távol esõ vidékeken is. Nomádokat a világ minden táján találunk, de lótartókat csak a Duna kék folyama és a Hinggan hegység közötti térségben. Ismerik a lovat a Közel-Keleten, Észak-Afrikában is, de csak az eurázsiai legelõk bírják eltartani a nagyszámú méneseket. Vegyük sorra, hogy milyen változatait ismerjük a nomadizmusnak! 1. Délnyugat Ázsiában és Észak-Afrikában fõként kecskét, juhot, valamint tevét tartanak. Ez utóbbiakat használják teherhordásra és hátalásra. Az arabok a nomád törzseket összefoglalóan beduinnak nevezik. 2. A Szahara déli részén élõ népek, kik tehenet tartanak. 3. Az eurázsiai nomádok, akik juhot, marhát és lovat tartanak. A lovakat hátalják. Nevezik még õket (nagyállattartó) lovas-nomádoknak is. 4. A tibeti fennsík jakot tenyésztõ nomádjai. A magashegyi szélsõséges éghajlat elviseléséhez legjobban a jak alkalmas. Nemcsak tejéért és húsáért tartják õket, de hátalás és málházás céljára is hasznosítják. 5. Szibéria réntartó népei. Az észak-mongóliai cátanok a legdélibb képviselõi ennek a kultúrának. 6. Óceánia halász nomádjai. A nomád állattenyésztés még mindig jelentõs szerepet játszik a világ mezõgazdaságában. A legutóbbi kutatások szerint a nomádok, félnomádok által tartott lovak a világ lóállományának 14 %-át teszik ki! Összehasonlításul 81

Kalendárium 2009

Mi, nagykunok

nézzük a többi jószágfajta százalékos arányát is: marha (15 %), juh (45 %), kecske (45 %), teve (97 %). A lovasnomád ember nem összevissza bolyong a pusztán, hanem a vándorlások útvonalainak, a szállások elhelyezkedésének évszázados hagyományai vannak. Ezeket háború, járvány, természeti katasztrófa, túlnépesedés változtathatja csak meg. A nomád pásztor 'a füvek frissességét és a vizek tisztaságát követve' él. A kifejezés a mongoloknál is megvan: 'vizet követvén vándorolnak'. A lovasnomád életforma két alapvetõ fajtáját különböztetjük meg: a pusztait és a magashegyit. A nyári legelõk a pusztai nomadizmus esetében mindig a sík, széljárta vidékeken találhatók. A szél valamelyest távol tartja a böglyöt, a legyet, a szúnyogot a jószágtól. A magashegyi nomadizmus kialakult szokása szerint, mindig feljebb, feljebb haladnak, követve a hó olvadását. Az elõbbi esetében erdõk szélén, vízmosásokban, dombok között telelnek, még az utóbbi esetében télire leereszkednek a szélvédett völgyekbe. A kazak 'nyári legelõ', a 'téli szállás' szavak magyar párjai még a század elején nyaralónak, telelõnek mondattak. A Kárpát-medencében a vándorló gúnyás juhászok õrizték meg legtovább - egészen a XX. század 20-as éveikig - a nomád életet, még akkor is, ha ez egy leegyszerûsödött formája volt ennek az életformának. Igen érdekes a különbözõ szállások egymáshoz viszonyított helyzete. A téli szállás általában a hegyek déli, napsütötte, széltõl védett részén van, mivel a tél egyik legveszélyesebb átka az északról fújó szél. Nyárára viszont sokkal jobb a hegy északi, hûvös, széljárta része, hiszen a szél elûzi a böglyöt, a szúnyogot, amitõl a jószág is nyugodtabban legel. Ezen a területen ez a két szállás van a legtávolabb egymástól. Közöttük található, az említett hegy lejtõin a tavaszi szállás és az õszi szállás. A szállások egymáshoz viszonyított távolsága változó, elsõsorban az éghajlati és domborzati viszonyoktól függ. A hatalmas Kazak-hátságon a pusztai nomadizmus formája volt megtalálható. A vándorlás észak-dél irányú volt. A telet melegebb déli területeken, a Szir-darja partjánál, a bozótosban, a part menti erdõkben vagy a Kizil-kum dûnéi között töltötték. A nyár beköszöntével messze északra a nyílt füves sztyeppékre vonultak. Ilyenkor szállták meg a Torgaj, az Irgiz folyók mentét. A két szállás között 700-1200 km utat jártak be. A Mojun-kumban telelõ kazak pásztorok napjainkban is a Kirgizsztánhoz tartozó, magasan az Alataú (Tien-san) ölelésében elterülõ Szúszámir nevezetû nyaralón ütik fel táboraikat a melegebb évszakra. Érdekes az altaji kazakok vándorlási rendszere is. Eredetileg az Altaj déli lejtõjén teleltek, amely bõvelkedik erdõkben, és felfogja a kegyetlen északi

szeleket. Tavasszal indultak neki az északi oldalon elterülõ nyári legelõkre. A kínai expanziónak köszönhetõen azonban nagyszámban maradtak a mai Mongóliához tartozó részeken. Ennek következtében itt új rendszert alkottak, és e szerint vándorolnak még ma is.

82

83

A vándorló állattartás elõnyei A vándorló állattartás egyik legfõbb erénye, hogy az állandó mozgás és az éghajlati körülmények edzésben tartják az állatokat és viszonylagosan steril állapotban tartják a legelõt a belsõ parazitáktól. A bélférgek - amelyek alapvetõen minden egyes legelõ állatban megtalálhatóak - jobbára a trágyával ürülnek és abban fejlõdnek ki. Ez általában 2-3 hetet vesz igénybe. A letelepült életmódot élõk jószágaikat egy területen legeltetik egész év során így a terület fertõzöttségét folyamatosan fenntartják. A nomádok az adott területet idõvel elhagyják és egy év múlva térnek vissza, s ekkor az élõsködõk java része már elpusztult. Ez nem jelent 100 %-os sterilitást, de jelentõsen csökkenti az állatban élõsködõ férgek mennyiségét.. A vándorlás, a hatalmas területek bejárása teszi lehetõvé, hogy minden évszakban és idõszakban a legmegfelelõbb, legjobb minõségû legelõket találja meg a pásztor. Az eurázsiai sztyeppe szélsõségesen kontinentális éghajlata csapadékban szegény, földje szárazabb, és ez szintén nem kedvez a bél- és tüdõférgek szaporodásának. A nomád lét árnyoldalai A nomád állattartónak számolnia kell azonban az idõjárás viszontagságaival is. Számos példát lehetne említeni, hogy egy kemény tél viszontagságos idõjárása egy birodalmat is képes volt meg-megroggyantani. Kr.e. 105 telén olyan kemény tél köszöntött be nagy hóval, hogy ".. az állatállománynak több mint a fele éhen pusztult vagy megfagyott." Dr. Kun Péter

Kalendárium 2009

A kunok viselete a 13-16. században A népviselet mindig is foglalkoztatta a kutatókat, de különösen a 20. század végén irányult újra rá a figyelem. Ahogyan erõsödik a globalizáció nyomása, úgy, mintegy társadalmi ellenállásként, megmutatkozik a saját kultúra, a lokális értékek megmutatásának az igénye is. Ez egy olyan tradicionális vidéken, mint a Nagykunság, nagyon erõsen érezhetõ. Természetes reakciója ez a társadalomnak, minden sorsforduló idején így volt. Olykor nemzeti jelképpé is vált a viselet. De milyen volt a Nagykunság népviselete? Mit hordtak a kunok? A kunok a 13. században jöttek a Kárpát-medencébe, hozzávetõleg a 15. század második felében telepedtek le. Bár olyan erõs nyomás kényszerítette õket az asszimilációra, hogy a nyelvüket lassan felcserélték, a kun mûveltségnek azonban számos eleme fennmaradt napjainkig és táplálja azt a különös történeti tudatot, amit a Nagykunság lakóit jellemzi. A különös történeti tudatnak valós történelmi háttere van, mindenek elõtt az a sajátos jogállás, ami a Hármas Kerület (Kis-és Nagykunság, Jászság) lakóit jellemezte 1873-ig, a jelenlegi megyerendszer létrejöttéig. A tudatban és a népi jogszokásban azonban sokkal tovább, az endogám házassági kapcsolatok révén, az örökösödési jog terén, és még sorolhatnám, bizonyos fokig napjainkig tovább élt. A viselet történetében különféle korszakokat különíthetünk el, s mint minden kulturális jelenség, ez is összefüggésben van a társadalom életével. Köztudomású, hogy a magyar kultúrát három rétegben érte keleti hatás: elsõ a honfoglalás kori réteg, a második a 13. századi kunokkal került a magyar kultúrába és a harmadik a török hódoltság ideje. A kunok erõsebb hatást gyakoroltak a magyar mûveltségre, így a népviseletre is, mint azt korábban feltételezték a kutatók. Mindez következik abból, hogy a tatárjárás után a Duna-Tisza-közét, a Körösök és a Maros vidékét a kunok szállták meg, s az ott maradt gyér számú magyarság nem tudta õket beolvasztani. A keleti mûveltségi hatást a kunok felerõsítették, életmódjuk, szokásaik és viseletük olyan erõs hatással voltak a magyarokra, hogy az alföldi magyar nép sajátos kun jellegérõl szólnak a források.

84

Mi, nagykunok Melyek ezek a források? A viseletkutatás korai forrásai részben a krónikák képes ábrázolásai, részben a falfreskók és a régészeti ásatások leletei, ill. a temetkezési szokásokra vonatkozó megfigyelések. A régészeti ásatások leletei, de a történeti források is bizonyítják, hogy a kunok asszimilációja a 15. század második felében kezdõdött. Az, hogy a viselet mennyire szembeötlõ társadalmi jelenség volt a középkorban, jól mutatja,, hogy az 1279-ben itt járt Fülöp fermói püspök pápai legátus szigorúan meghagyta a "kun süveg elvetését, melynek használata a magyarságnál már szokásba jött". A fejfedõ, mint a társadalmi és etnikai, olykor vallási hovatartozást mutató jel, a legszívósabban ellenállt mindenféle tiltó rendszabálynak. A süveg talán az egyetlen olyan viseleti darabunk, amirõl kimutatható, hogy a katonaság révén használatban volt egészen a 19. századig, amikor is kiszorította a kalapviselet. A székelyderzsi unitárius templom 1419-bõl való falfestménye Szent László és a kun harcát ábrázolja. Számtalan forrás idézi a falfestményt, leginkább a fegyver- és a viselettörténeti kutatások kapcsán. A kun vitéz keleti viselete a Képes Krónikában látottakra emlékeztet: fejhajtott karimájú hegyes süveg (amilyen a mai kazak-kirgiz kalpag formája), valamint varkocsba font haj, bajusz, bõ ujjú kaftán, amit keskeny öv fog össze. Nemcsak a fejfedõ, hanem a hajviselet a két ágra font majd csimbókba kötött hajviselet a nagykunsági pásztorkultúrában a 20. század elejéig megmaradt. A régészeti leletek megerõsítik azt a feltevést, hogy a szabásvonal jó ideig megmaradt, mintegy tovább õrizve a keleti jegyeket. A nagykunsági régészeti ásatások a kun szállástemetõkben azt mutatják, hogy az elhunytat viseletben temették el. A 14-16. században szokás volt, hogy a holttesteket az életben használt ruhában tették nyughelyére. Egyik ékes bizonyítéka ennek a Karcagasszonyszállási temetõ ásatása során tett megfigyelés, miszerint a 14. századi kun viselet a nadrág, kaftán, övvel. Ez jellegzetes nomád viselet volt, amit csak a kunok hordtak. A csengelei kun ásatásokon tett megfigyelés azt tanúsítja, hogy a nõk viselete nem túl gazdag, annál díszesebb azonban a hajadon lányok és a gyermeklányok ruházata. Aranyozott vagy ezüsttel bevont övek, amelyeken gótikus mintára bronzból készült csatok, szíjvégek voltak. Ugyanitt némely sírban díszes pártát talált az ásató régész, Horváth Ferenc. A 16. századi kun szállástemetõkben, a Karcag mellett feltárt viseletmaradványok mindegyike lila színû volt és az utólagos festés nyomait mutatták, ami fontos bizonyítéka annak, hogy a Karcag- orgondaszentmiklósi és a Karcagasszonyszállási kunoknál a gyász színe a lila volt. 85

Kalendárium 2009 Gyûrûk, párta, pártaöv, fõkötõ Az alföldi lakosság körében a 14. században már divat volt olyan ezüstgyûrûk viselete, amelyek nagy, kerek fejébe monogramokat vagy egyenlõ szárú kereszteket, esetleg madarak sziluettjeit vésték. A Karcag-orgondaszentmiklósi kun ásatások leletei között is találunk ilyeneket. A gyöngyös, fémbõl készült lemezekbõl álló, fémszálakból sodrott, a fejet övezõ szalagot, koszorút nevezték pártának. Számtalan közmondás jelzi, hogy a pártaviselet a családjogi státust jelezte, csakis a hajadonokat illette meg. Akinek "fejébe sült a párta", "pártában maradt", az nem ment férjhez, vénlány maradt, vagy a "búra termett pártát" ugyancsak a vénlányok hordták. A legrégebbi párták a 11-13. századi sírokból kerültek elõ, már ezeket is gyöngyszem díszítette. A gyöngyöspárta egészen a 19. század végéig divatos volt. Néhány vidéken késõbb is hordták. A párta díszítése rangjelzõ is volt egyben, minden lánynak illett viselnie. Viselõjének korára lehet következtetni a párta abroncsának méretébõl. A Karcag-asszonyszállási ásatások során, a 239. sírból került elõ gyöngyöspárta, ami jól mutatja, hogy a 14. századi kunok is hordták ezt a viseleti darabot. Miként a fejrevalók mindegyike, ez is a 18. század végéig, a 19. századig tartotta magát. Már jó évszázada, hogy a magyarság nem hord pártát, de bízvást mondhatjuk, hogy viselése valaha általános volt a hajadon lányok körében. Pártaöv A magyar nyelv is sokat változott az elmúlt évszázadokban. A régi nyelvben a párta nemcsak a mai értelemben vett fejdíszt jelentette, hanem valamit körülvevõt, övezõt értettek alatta. Ebbõl következõen a pártaövet nemcsak a férfiak, hanem az asszonyok is viselték, késõbb vált el a fejdísz és a derékon hordott öv forgalma és értették a párta alatt a leányok fejdíszét, pártaöv alatt pedig a derékon viselt övet. A pártaöv nagy értéket képviselt, amit jól mutat egy kecskeméti tanácsi jegyzõkönyv, melyben egy tanú azt vallja, hogy Kun Tamásné hagyatékában " sok ezüst jószágot és egy rostélyos ezüst pártaövet" látott. A pártaöv a legmegszokottabb, mindig kéznél lévõ tárgyakat tartotta. Díszítményei között gyakori az oroszlános díszítés, a hatágú csillagot ábrázoló ezüstlemez, kapcsoló része apró négyszögekre osztott ezüstlemezekbõl állt. A pártaöv a 18-19. századi viseletváltáskor kiment a divatból, de rokon népeinknél, így a közép ázsiai törököknél máig használják.

86

Mi, nagykunok Fõkötõ A szépen megmunkált, díszített párta stílusában készültek az asszonyi viselet jellegzetes darabjai, a fõkötõk, amit ugyancsak gyöngyökkel díszítve, nemes anyagból varrattak az asszonyok. A nõi fejrevalók között a pártán túl a legarchaikusabbnak tûnik a háló- vagy recefõkötõ. Kontinuitása a 17-18. századig nyomon követhetõ. A 18. századi nagykun viselet szerves része volt. Fehér patyolatkendõt tett fel fõkötõjére az új asszony a 18. századi Nagykunságon. Az idõsek fekete, nyakat takaró fõkötõt, a középkorúak ezüst flitterekkel díszített, a jászok fõkötõjéhez hasonlót, míg a fiatalok törökös hímzésû, a fejtetõn a homlok felé lehajló, kétoldalt ívre szabott, hátul hosszú szalagos masnival díszített fõkötõt viseltek. A fõkötõt fekete selyembõl varrták, esetleg lila csipke díszítette, vagy mûvirág, sõt strucctoll is ékeskedett rajta még a 20. század második felében is. A hódoltságkori török hatás a keleti formavilágban és a hímzésében (úrihímzés elemei) mutatkozik meg. Hajviselet A kunsági ásatások során elõkerült középkori kun leletek, a bronzból való hajtûk azt mutatják, hogy az asszonyok (de még a férfiak is!) fonva viselték a hajukat. Az Alföldön jellemzõ volt, hogy hosszú hajat viseltek a férfiak még a 20. század elején is. A férfihaj fonása minden kétséget kizáróan keleti hozadéka kultúránknak. Jellegzetes hajviselet volt a férfiüstök. Györffy István káromkodás megtorlásának ( egy adta, teremtettéért) kapcsán említi, hogy a bûnöst üstökénél fogva akasztották fel. A hajfonás szokása egészen a 20. század elejéig megmaradt, a pásztorok körében még a csimbók viselése is megszokott volt. Mivel a tisztálkodási kultúra csak a hódoltságot követõen emelkedett, azt megelõzõen valószínûleg a fejtetvesség ellen a hajat zsírozták. A 18. század végén azonban megjelennek a zsírozott hajat tiltó rendelkezések. A hatóság minden kun városban tiltja a zsíros hajat, mint a pallérozatlanság bizonyítékát. "Síros fejek kemények tilalmaztatnak kivált a gazdák templomba menni íly kenett hajjal ... ne próbáljanak." A török hódoltságot követõen a paraszti kultúrában lényeges változások következtek be. Az Oszmán Birodalom térhódításával a görög területek török fennhatóság alá kerültek. A szabad utat kaptak a kereskedõk a hódoltsági területeken. Mivel a balkáni népek görögök, albánok, szerbek, örmények, bosnyákok egymás között közvetítõ nyelvként a görög nyelvet használták, a lakosság számára a kereskedelem és a görög megjelölés fedte egymást. A 87

Kalendárium 2009

Mi, nagykunok

Habsburg Birodalom és a Török Birodalom közötti békeszerzõdések a kereskedõk számára nagyon kedvezõ feltételeket biztosítottak, ezért a görög kereskedõk jelentõs árucsere-forgalmat bonyolítottak. A 18. század elejétõl pedig Velence helyett Nyugat felé irányult a balkáni kereskedelem, a vándorkereskedõk központja Bécsbe és Pestre került. Lassan a nagyobb mezõvárosokban is megjelentek immár nemcsak mint vándorkereskedõk, hanem bolttulajdonosok is. A görög kereskedõk révén megjelentek a keleti kelmék s lassan újabb változást hoztak a magyar népviseletben. Szinessé tették a fejérnépek (asszonyok) ruháit. Azt láthatjuk, hogy a 16. század után gyorsabb ütemû változás állt be a népviseletben is. Szinte százévenként változott a viselet, mindig a kor szellemiségéhez igazodott, s egyre erõteljesebben hangsúlyozta a nemzeti jelleget. Dr. Bartha Júlia

Lovas emléktúra a kunok betelepülésének 770. évfordulójának tiszteletére Kötöny vezér 770 éve vezette maradék népét, a mintegy 40 ezer családot a Kárpát-medencébe. A Radnai-hágónál várták IV. Béla király döntését, ami 1239. húsvét másnapján megtörtént. A második honalapítóként is tisztelt uralkodó Kötöny elé lovagolt, s a krónikák szerint királynak kijáró tisztelettel fogadta a kunok vezérét és behívta õket az országba. Fenséges a Radnai-hágó! Az ezeréves országhatár, ahol a kunok várták a bebocsáttatást, - ami egyszersmind a tatár seregektõl való megmenekülést is jelentette, - és évszázadokra meghatározta a kunok sorsát. A nehéz idõszak után megtelepedtek a Duna-Tisza közén, a Tisza mentén és a Körösök vidékén, ahol maradékuk még ma is él. Úgy váltak magyarrá, hogy sajátos jogi autonómiájuk révén megõrizhették hagyományaik egy részét. Törvényeiket maguk szabták, elszámolással csak közvetlenül a nádornak tartoztak. A 19. századig tartott ez a különös jogállapot, amelyhez fogható nem volt Európában. Nyelvük ugyan a 16. században beolvadt a magyar nyelvbe, de az ízes nagykunsági tájnyelv megõrizte számos elemét. A Nagykun Nádor Bandérium és a Kunszövetség Kötöny vezérre és népére emlékezvén lovas emléktúrát szervez a kunok egykori útvonalán. A Radnaihágótól a Karcag határában lévõ Kun emlékhelyig tartó útvonal fõbb állomásai: Oláhszentgyörgy, Naszód, Betlen, Dés, Zsibó, Szilágysomlyó, Szilágynagyfalu, Bihar (a földvár), Bakonszeg és Karcag. Az emléktúra idõpontja 2009. augusztus 19-szeptember 1. Hét lovas, két kísérõszekér és egy kísérõautó alkotja a csapatot. Az emléktúra a kései utódok tisztelgése a kun õseik emléke elõtt. Horváth György

Hátrafelé nyilazó kun harcos csúcsos nemezsüvegben, páncélozott tarkóvédõvel, hímzett szegélyû, oldalt záródó hosszú kaftánban, övére függesztett fedeles tegezzel a Szent László-legenda szepesmindszenti ábrázolásán A fenséges Radnai-hágó déli része 88

89

Kalendárium 2009

Mi, nagykunok

Nap nap után, jel jel után

A lelet a Damjanich János Múzeum állandó régészeti kiállításának darabja lett, mígnem a kiállított sírban talált kardról Kozma Károly kitûnõ fényképeket nem csinált. Akkor tûnt fel igazán, hogy a kardon - amelyet az idõ már erõsen kikezdett - látható egy címerpajzs, s a címerpajzsban valamiféle jelek is találhatók. Ezek pedig a kun írásbeliség maradványai, ami azért is bír különösen nagy jelentõséggel, mert eddig csak spekulatív módon volt bizonyítható a kunok írásbelisége - e lelet alapján már igazolható. S hogy ez a címerpajzsos, írásos lelet jobban elképzelhetõ legyen, az 1-es kép mutatja ennek a sematikus rajzát.

(Egy kunkard címerpajzsos rovása) A 2009. évben nagy jelentõséggel bíró rendezvénysorozat lesz majd a Kunok I. Világtalálkozója, ami a kunok letelepedésének 770. évi jubileuma is egyben. Olyan kulturális és társadalmi esemény lesz ez, amitõl megpezsdül a térség kulturális élete, s elõtérbe kerül a kunok hagyatéka. Midõn írásra kezdtem szorítani magam, tanakodtam, mivel és milyen témával kapcsolatban hozakodjak elõ, ami érdekes lehet azok számára, kiket érdekel eleink egyik legértékesebb hagyatéka, az írás maga, mit rovott jelekkel végeztek, s mondjuk ma székely-magyar rovásírásnak. Felvetõdött bennem, vajon mifajta írás lehetett a sajátja az alföld területére érkezõ kunoknak, vagy egyáltalán volt-e írásbeliségük? A "pogány írásbeliséget", a jobbról balra való rovást már Szilveszter pápa idejében is nagy gonddal próbálták eltüntetni. A pápai ajánlás kiterjedt a magyarok, s külön említve a kunok írására, s ezen jelek helyett javallotta a latin betûs írásjegyek bevezetését. A jobbról balra rovott jeleket megsemmisülésre ítélték, s meg is semmisítették ezzel addigi írásbeliségünk nagy részét, és az írásveszejtés következtében a latin betûs írás vált hivatalossá, tulajdonságaiban olyan csökevénnyel, hogy a latin betûs írásnak nem voltak megfelelõ írásjelei a nyelvünkben használatos hangzókra. Gondoljunk csak a cs, sz, gy, ty, ü, ö, é hangjainkra. Míg a több ezer éves jel írásemlékeinket tûz emésztette fel, e tûz az emlékezetet mégsem tudta felélni, hisz az idõk folyamán szép számmal akadtak olyanok, kik e régi írást tudásukban bírták, s tovább adták azt híven utódaiknak. Ha az emlékezés írmagját is iparkodtak kitörölni, akkor mégis milyen feltételezések alapján lehet arra következtetni, hogy a kunoknak rendelkeznie kellett egy jól használható írásbeliséggel? A feltevés logikai igazolását alátámaszthatja az a tény, hogy kiterjedt birodalmakat írás nélkül most sem, akkor sem lehetett kormányozni, de amíg a magyarság írását az írásváltás ellenére számos lelet õrzi, addig a kunok írásáról ilyet nem sikerül felmutatni. S tán hihetnénk, hogy errõl az írásról még annyi emlék sem maradt, mint a kun nyelvrõl. Tartott ez az állapot teljesen 1967-ig, amikor agyagkitermelés közben Kunszentmárton határában egy magányos sírra bukkantak, amit Selmeczi László régész azonosított be, a sír elhelyezkedése, a sírban fellelt keleti típusú emlékek alapján, valamint az a tény, hogy a sír kun szállásterületen feküdt, bizonyítottá tette azt, hogy kun sírról van szó.

90

A címerpajzson négy jel ismerhetõ fel világosan, jobbról balra jegyezve a magyar rovásírás hangzó jeleinek megfelelõen olvasva - sz; c; s; p jelek. Természetesen ezek a jelek a kunrovásban valószínûleg más hangértékkel bírtak, mint ahogy gyakorta elõfordul különbözõ népcsoportok rovásánál, hogy a jelek nagyon hasonlóak, mégis hangértékük különbözik. Mégis adható ennek ellenére valamiféle megfejtés?

Talán a megfejtéshez közelebb visz a Pécsett fellelt kõbevésett címerpajzsos lelet, aminek írásmutatványa a 2-es képen látható. A címerpajzs fellelésének története 1984-ben kezdõdött, amikor is Kárpáthy Gábor régész közmûépítést megelõzõ ásatáson megtalálta azt. A címerpajzs az 1232-ben már a pápai tizedjegyzékben szereplõ Bencés templom cintermébõl került elõ, mely az akkori szokásoknak megfelelõen temetkezési helyként is szolgált. A rovásírásos címerpajzs megfejtésének sikere Forrai Sándor nevéhez fûzõdik. 91

Kalendárium 2009

Mi, nagykunok

Az õ olvasatában az írásmutatvány így hangzik: Aba szentjei vagyunk, aki Eszter, Anna, Erzsébet. Két okból is fontos a kunkardon fellelhetõ címerpajzs megfejtésének esetleges kísérletében. Az egyik, nagyon fontos, hogy a címerpajzsra rovás nem egyedüli, a kunkard rovása nem magányos, úgy tûnhet, hogy ebben az idõszakban nem volt az efféle írás módozat ritka, koruk is megközelítõleg azonos. Továbbá azért fontos még, mert a pécsi címerpajzsos rovott kõ neveket tartalmaz, s ha a következtetésünk helyes, akkor a kunkard címerpajzsos rovása is egy vagy több név névbetûit tartalmazhatja, akár az adományozóét, akár a kard viselõjét, akár mindkettõét. Pontosan válaszolni erre ma még nem tudunk, hivatalosabban: a pontos olvasat várat magára. Úgy gondolom, hogy nem is a megfejtési kísérlet helyessége a legfontosabb, hanem az, hogy a betelepülõ kunok - csakúgy, mint a magyarság - egy olyanfajta magas kultúrával bírt, ami saját nyelvvel, s a nyelvet és gondolatot kifejezõ írásbeliséggel rendelkezett. Emlékeit ugyan az idõ, és az elveszejtés szándéka nagyrészt felemésztette, de a maradékot szerencsés idõben az ásó mégis kiforgatja pihenõ helyükrõl, jelül az utódoknak, mert jel nélkül csak jeltelenül lehet élni és nyugodni. Csörögi Gábor

A Nagykunság földmûvelése 1847-ben

Morzsák

A magyar mezõgazdaság késõ feudális kori, sõt még a közvetlenül 1848 elõtti idõszakáról is igen kevés konkrét adattal rendelkezünk. Általánosságban elmondható, hogy részletes terméskimutatások csak az ínséges - azaz aszályos, vagy a túlzottan csapadékos, sáskajárásokkal sújtott - évekrõl maradtak meg. Néhányat ezek közül a Jászkunság helytörténeti kutatói, és ezek között a jelen sorok írója is közzé tett. Mindazonáltal még ezekrõl is általánosan elmondható, hogy döntõen csak a négy fõ gabonanövény (búza, rozs, árpa, zab, illetve a kettõ keverékébõl származó kétszeres) kapcsán hoztak konkrét, számszerû adatokat. E tekintetben némileg újdonságot jelent az a közelmúltban fellelt 1848 elején készített kimutatás, amely e kultúrnövények mellett még a köles, tönköly, kukorica, valamint az "ázaléknak" nevezett bab, borsó és lencse kapcsán is hoz összevethetõ értékeket. A jelzett forrás a kilenc fõ termesztmény terméseredményei mellett feltüntette még a vetõmagszükségletet, illetve az ennek kivonásával a lakosság élelmezésére fordítható mennyiséget is. A termés nagyságát pozsonyi mérõben adták meg (ehelyett a kila és a köböl kifejezéseket is használták), amely megközelítõleg 62,5 literrel egyezett.

„Csak anyanyelvemen lehetek igazán én. Ennek mélységes mélyébõl buzognak föl az öntudatlan sikolyok, a versek. Itt megfeledkezem arról, hogy beszélek, írok. Itt a szavakról olyan régi emlékképeim vannak, mint magukról a tárgyakról. Itt a fogalmak s azok jelei végzetesen, elválaszthatatlanul összeolvadnak.” - Kosztolányi Dezsõ -

Számok feloldása: 1.= teljes termés, 2.= vetõmag, 3.= ellátásra marad 92

93

Kalendárium 2009

Mi, nagykunok

Mi az, ami kiderül ebbõl az adatsorból? Azt mindenképpen elõre kell bocsátanunk, hogy egy aszályos esztendõ terméseredményei sokszor pontatlanul tükrözik a tényleges szántóföldi kultúrát. Ugyanakkor viszont az mégis elgondolkodtató, hogy a korszakban igen sok ilyen esztendõvel találkozunk, azaz a kedvezõtlen évek maguk is visszahathattak a növénykultúrára, azaz alakíthatták, módosíthatták azt. Emiatt ezeket az adatokat mégis fontosnak és lényegesnek kell tartanunk. Az mindenképpen látható, hogy a középkorra jellemzõ növényszerkezet szinte már teljesen átalakult. A kétszeres, feles vagy kevert gabona ugyan még némileg meghaladta a Nagykunság egészében a tiszta búza termelését, ám egyes településeken (Túrkeve, Kunszentmárton) már ekkor is az utóbbi volt túlsúlyban. A legfontosabb hagyományos takarmánynövény az árpa volt, amit azonban szükség esetén még emberi fogyasztásra is használtak. Ezt inkább csak kiegészítette a zab. A táblázat alapján elmondható, hogy a hagyományos két gabonaféle és a két takarmánynövény termesztése közel azonos méretû volt. A régi gabonanövények közül a fõ vesztessé ekkorra a tönkölybúza vált, amely ekkor már egyáltalán nem szerepelt a termelt növényfajták között. Elképzelhetõ ugyan, hogy még jelen volt a vetéskultúrában, de már jelentéktelen, nem összeírható, vagy összeírásra nem érdemes mennyiségben. Ugyancsak eltûnõben volt a köles is, amelyet már csak kiegészítõ gabonanövényként, némiképp nosztalgiából termesztettek. Ugyanakkor az évszázad sikernövényének, a döntõen takarmányozásra használt kukoricának az elterjedése talán már ekkorra befejezõdött. A jelek szerint mindenütt ez volt a legfontosabb kultúrnövény (talán Kunszentmártont kivéve), és általánosságban elmondható, hogy termesztése szinte mindenütt meghaladta a két fõ gabona-, illetve takarmánynövényét. A Nagykunság több mint 110000 mérõs termése ugyanis egyértelmûen felülmúlta a búza és feles mintegy 92000, valamint az árpa és zab 86000 mérõjét. A tájegységen ugyan megjelent, de nem tudott igazán gyökeret verni a burgonya. Tömegesebb elterjedését gátolták a természeti viszonyok és a szikes talaj. Noha ez némileg változott is a folyamszabályozások nyomán, a Nagykunság földmûvelése ma sem e növény nyomán ismert. A ma kerti növényként tartott hüvelyesek termése alig félezer mérõt tett ki. Ezeket négy településen tüntették fel, viszont Karcagon és Túrkevén nem találkozunk velük (vagy itt nem írták õket össze). Mennyiségileg ezek Madarason és Kunhegyesen voltak a legjelentõsebbek, míg Kisújszálláson és Kunszentmártonban csak az elõzõ településeken megfigyelt eredmények felével találkozunk. Általánosságban elmondható, hogy a bab tette ki a termés több mint 50 %-át, míg a borsó ennek felét, a lencse pedig még ennek a mennyi-

ségnek ¢ is a felét alkotta. Eltéréssel csak Kisújszálláson találkozunk, ahol a borsó termése némileg meghaladta a babét. De hogyan is használták fel ezt az élelemmennyiséget a lakosság élelmezésére? E célra a korban a tiszta és a feles búza, az árpa és a kukorica felelt meg, de nem egyforma mennyiségben. A két fajta búzát és a kukoricát egyenértékûnek tartották egymással és egyformán adták össze, ám az árpának csak a felét számolták be, mivel csak 2 pozsonyi mérõ árpából nyertek 1 mérõ tiszta lisztet. Mindezt összeadva a Nagykunságban 236.916 mérõ kenyérgabonát írtak össze, és mivel a hat település korabeli népessége hozzávetõleg 51000 embert tett ki, egy fõre mintegy 4,6 mérõ gabona, illetve liszt esett. Mivel a Jászkunságban 1816-ban és 1845-ben is egy személy éves gabonaszükségletét egyaránt 6 mérõben (kilában) határozták meg, elmondható, hogy az éves termés ennek a mennyiségnek csupán a 3/4-ét fedezte. Az összeírók megállapították, hogy mivel a szikes határ miatt a lakosság zömmel kenyéren, szalonnán és tésztaféléken él, ezért a kenyérgabonából a Jászkunság többi részénél itt több fogy, ráadásul pedig zabot a szállásoló katonaság lovainak ellátására is félre kell tenni. Ebben a helyzetben az összeírók a kedvezõ tavaszi termésben reménykedtek, de nyilvánvalóan a törvényhatóság és a lakosság így is jelentõs mennyiségû gabona vásárlására kényszerült a forradalom évében, a nagy áldozatokkal járó szabadságharc elõtt.

94

95

Dr. Bagi Gábor muzeológus

Morzsák „Hervadozott 's fonnyadt árva te Nagy-kunság! Régtûl fogvást való kietlen pusztaság! Kár, hogy szomszédidnak most immár vagy csúfság A' kiknek ellene vala a szabadság.” – históriás ének 1698-ból –

Kalendárium 2009

Mi, nagykunok

A jászkun céhes ipar a XIX. század elején indult fejlõdésnek, amit a nagyszámú céhalakulások is bizonyítanak. A fellendülés persze viszonylagos volt, hisz a jászok és kunok közül csak a leszakadó, földnélküli elemek között vált népszerûvé ez a megélhetési forma. Ráadásul az ipar felé nyitók csak kis számban voltak, és õk is zömmel kiegészítõ forrásként, az év téli hónapjaiban foglalkoztak kézmûvességgel. A céhes ipar hanyatlása már 1848-tól datálható, amikor az áprilisi törvényekkel megszûnt e feudális ipari szervezõdés mindenhatósága. A változó idõket látva számos település új szempontok, immár a korszerû árutermelés szemszögébõl igyekezett felmérni a helyi ipart, annak sajátosságait, a fejlesztés és a szakoktatás lehetõségeit. 1848 augusztusában Kisújszálláson is készült egy ilyen jellegû összeírás. Ebben számba vették az iparûzõket, társadalmi státusukat, az adott mesterség jövedelmezõségét és az értékesítés lehetõségeit. Külön foglalkoztak még az írni-olvasni tudással, és a szakrajz készítésére való képességgel is. A településen az írás-olvasás minden kézmûvesnél általános volt, a rajztudásról azonban csak a takácsoknál és 2 kerékgyártónál beszélhetünk. A forradalom idején a mezõvárosban a vargák, asztalosok, szûcsök, kovácsok, lakatosok, csizmadiák, szabók, molnárok, ácsok, takácsok, kerékgyártók, kalaposok száma volt jelentõsebb, bár nem mindegyik foglalkozási ágnak volt saját céhe. A kor átmenetiségét mutatja, hogy már a céhen kívüli iparûzõket (kontárok) is számba vették. A kézmûipari ágak helyzetének elemzése mellett konkrét termelési adatokkal is találkozunk. Ezeket természetesen kritikával kell fogadnunk (mivel részben egyfajta "adóbevallásnak" minõsültek), de nem mellõzhetõk a helyi gazdaság és társadalom vizsgálatakor. A forrás általában váltóforintban (vft.) adta meg az árakat, amibõl 2 1 tett ki 1 ezüstforintot. Ennek vásárlóértékét igen nehéz meghatározni. A jelek szerint a törvényhatóság által limitált napszám általában valamivel fél vft. alatt maradt, míg egy ökör ára 125-200 vft. körül mozgott. A forint általánosan 60 krajcárra (kr.) tagolódott, problémákat okoz viszont, hogy esetenként nem jelölték meg, fém- (ezüst) vagy papírpénzben számoltak-e. A legjelentõsebb a csizmadiák 1819-ben alakult céhe volt, tagjai között 1848ban 62 mestert, 19 legényt, 16 tanulót és 4 kontárt tüntettek fel. A mesterek száma 1820-1830 között 7-tel nõtt, a következõ évtizedben 19-cel, míg a 40-as években 26-tal. Ez az iparág életképességét bizonyította, bár a helyiek szerint az újabb "szûk idõkben" a hanyatlás jeleit mutatta. Az alapanyagokat Debrecenben és a környezõ városokban vették meg, míg a késztermékeket a szom-

szédos vásárokon adták el. A felmérés szerint évente 2444 db bõrt dolgoztak fel (24440 ft. értékben), amibõl 29328 ft-ért eladható 9776 pár csizma készült. A tiszta haszon így 4888 ft. volt. A szûcsmesterség is a sikeresebb, jövedelmezõbb üzletágak közé számított, bár a tudósító errõl sem a legkedvezõbb képet festette. A céh 1820-ban alakult 19 mesterrel, azóta beálltak 40-en, akik közül még 37-en éltek. A legények száma 32, a tanulóké 3, kontárok nem voltak. Csak 8 fõ dolgozott egész évben, mivel a munka lassan térült meg, és "kamatos pénzre dolgozik". A nyersanyagot Debrecenben, Nagyváradon, Pesten szerezték be, de gyakran voltak sikertelenek az ilyen jellegû útjaik. Idõszaki munkát 31-en folytattak, ezek Szent Mihálytól Mátyás napig dolgoztak. E négy hónap alatt egy személy átlagosan 32 munkát készített el 64 ft. értékben, majd utána napszámoskodott. Egy mester éves tevékenységét viszont az alábbiakban jellemezték: feldolgozott 100 fehér báránybõrt (ami 200 vft-ot ért), de ehhez kellett még 50 fekete bõr (ára 150 vft.), valamint 1 font (1 font = 45 dkg) selyem és apróbb anyagok is mintegy 55 vft-ért. A késztermékek értéke 525, a felhasznált anyagoké 405 ft. volt, azaz a tiszta nyereség 120 ft-ot tett ki. A szabók céhe is 1820-ban alakult. 1848-ban volt itt 8 mester, 52 kontár (zömmel nõk!), 2 legény és 1 tanuló. A mesterek, legények és tanulók száma a céhalakulás óta nem szaporodott. A hanyatlás oka a nõi kontárok számának növekedése volt, így segédeket sem volt érdemes tartani. Zömük egyedül rendelésre dolgozott, és csupán csak egyetlen a környezõ vásárokra. A nyersanyagot Debrecenben és helyben szerezték be. Egy év alatt feldolgoztak 1088 rõf (1 rõf = 78 cm) posztót 4352 ft. értékben, és 500 db (5102 ft. értékû) ruhát állítottak elõ. A haszon így mindössze 750 ft. volt. A kovácsok és lakatosok közös céhe is 1820-ban alakult, itt 1848-ban 17 kovácsmestert, 5 kontárt, 1 legényt és 5 tanulót vettek számba. A céh tagsága az alakulás óta nem gyarapodott, a legények és tanulók száma fogyott, a mesterség hanyatlott, csak a szegények közül állnak be közéjük. A nyersanyagok drágák voltak, ezeket fõleg Gyuláról és Gyöngyösrõl szerezték be. Évente 3000 mérõ szenet használnak (1500 ft. értékben), de esõs idõben ez 50 %-kal is nõhetett. Új vasat 150 mázsát (1 bécsi mázsa = 56 kg) használtak, 4250 ft. értékben. A megmunkálás bére bizonytalan volt, a régebbi jobb idõkben a munka fizetsége a vas árával egyezett, de ettõl mára "igen messze estek". "Máskor ócskavassal dolgoznak a helybelieknek váltóba", de vásárokra nem vittek terméket. A lakatosok évi 30 mázsa vasat dolgoztak fel fémár szerint, de az elkészített áruk árát, mennyiségét nem tudták meghatározni. Azt viszont megjegyezték, hogy ha földmûvesként nem dolgoznának, akkor nem tudtak volna megélni. Az asztalosság e tájon ritka mesterségnek számított. A mesterek 6-an voltak, de közülük 2 más városok céhéhez tartozott. Bár sok volt a kontár, inkább

96

97

Kisújszállás ipara 1848-ban

Kalendárium 2009

Mi, nagykunok

hanyatló mesterségnek tekintették. Az alapanyagokat 5-10 mérföldrõl (1 magyar mérföld = 8356 m) kellett beszerezni, és a szerszámokat is maguk készítették. Haszon a munkájukon nem igen volt, ezért inkább mezei munkával foglalkoztak. A 2 céhes mester 1-2 inast tartott, de nagyobb fizetésért azok is inkább távolabbi városokba mentek dolgozni. Egy mester évente átlagosan feldolgozott 100-150 db 3 öles deszkát, és minden deszkán 30 krajcárt nyert vft-ban. Eszerint évente a nyersanyag értéke 150-225, míg az éves tiszta haszon 60-90 vft. volt. A kalaposok között 8 fõt tartottak nyilván, akik az egri céhhez tartoztak. A mesterek mellett a kontárok száma 3, a legényeké 6, a tanulóké pedig 5 volt. Ezt a mesterséget is hanyatlónak mondták, a nyersanyagot helyben vették, a szerszámokat pedig Egerbõl, Pestrõl. Termékeik helyben és a környezõ városokban keltek el. Évi 48 mázsa gyapjút dolgoztak fel 5280 ft. értékben, amibõl 8900 ft. árban 3360 kalap készült, s így a haszon 3620 ft. volt. A molnároknak és ácsoknak helyben nem volt helyi céhe, 2-en a túrkevei céhhez tartoztak. A kontárok száma 19, a segédeké 6, a tanulóké 2 volt. Leginkább a malmokkal foglalkoztak, míg egyesek házakat, épületeket építettek, ám munkájuk értékét számszerûen kimutatni nem lehetett. A vargáknak sem volt céhe. A kontárok száma 1848-ban 9, ám legény, tanuló nem volt. A mesterség hanyatlott, ennek fõ oka a drága anyagokban rejlett, amiket távolról kellett beszerezni. A bõröket Gyuláról, Mezõtúrról, a "materiálét" Debrecenbõl és Böszörménybõl, míg a meszet Nagyváradon és helyben vásárolták. Áruikat helyben és a környékbeli vásárokon adták el. Nyereségük nem lévén, földmûveléssel is foglalkoztak. Évente átlag kikészítettek 540 bõrt 3240 ft. értékben, amihez elhasználnak 750 ft. árú 600 véka csert (1 véka = kb 31 liter), 178 ft. értékû 112 véka meszet, és végül 59 véka sziksót, amelynek beszerzésére 139 ft. 20 kr-t számoltak. Így az anyagköltség 4307 ft. 20 kr., a késztermékek ára 5420 ft., míg a haszon mindössze 213 ft. volt. A takácsok a túrkevei céhhez tartoztak, és köztük mindössze 6 kontárt említettek. Szakmájukat hanyatló mesterségként jellemezték, mivel az elmúlt években kender nem nagyon termett. Szerszámaikat maguk készítették, keresetüket meghatározni nem tudták. A rõföt 6-7 fával szõtték. A kerékgyártók is a túrkevei céhhez tartoztak, ám mindössze 6 kontárról tettek említést. A mesterséget hanyatlónak mondták, mivel a fát messzirõl kellett szállítani. A nyersanyagot Debrecenben és Gyulán szerezték be, és évente 600 ft. árú fát dolgoztak fel. Kisújszállás tehát láthatóan nem volt nagy céhes ipari centruma az Alföldnek. A Nagykunság esetében némileg más volt ugyan a helyzet, de pillanatnyilag még nincsenek pontos adatok egy itteni összehasonlítás elvégzéséhez. Dr. Bagi Gábor muzeológus

Pacsér rövid története "A jugoszláviai magyar nyelvjárásokat nem lehet vizsgálni a települési, illetve telepítési viszonyok ismerete nélkül. A telepítési viszonyokból következõen rendkívül színes és változatos a jugoszláviai magyarság nyelve. A telepítés okozta azt a nyelvjárási tarkaságot, annak a sok nyelvjárási szigetnek a kialakulását, amelyet a Bácskában lépten-nyomon tapasztalhatunk." (Penavin Olga: Nyelvjárás és köznyelv. 1986) Pacsér falu olyan nyelvjárássziget e színes palettán, ahol a Vajdaság magyarlakta falvaitól eltérõen, nem létezik az e:ë szembenállás, az í hang pedig sokkal gyakoribb, mint a köznyelvben és más vajdasági nyelvjárásokban. Az õsi kisújszállási nyelvjárás fõ jellemzõi közé tartoznak ezek a jegyek, amelyek annak ellenére, hogy kapcsolataink a kibocsátó településsel csupán testvértelepülési jellegûek, még a mai napig is elárulják a falu népének eredetét - a nyelv konzerváló tulajdonságának szép példájaként. Bácska területén már a középkorban léteztek települések. A Tisza az õt körülvevõ holtágakkal és mocsarakkal nyújtott olyan életkörülményeket és megélhetési lehetõségeket, hogy kisebb települések is létrejöhettek. A vízjárta területek magasabb pontjain helyezkedtek el ezek a kis falvak, így a valamikori Pacsér is a Krivaja (Bácsér) patak eredeténél, a telecskai dombok lankáin jött létre. A falu neve elõször 1409-ben jelenik meg, egy okiratban, majd 1462-ben Mátyás király adománylevelében, melyben az áll, hogy több más falu mellett PACHYR-t is édesanyjának, Szilágyi Erzsébetnek ajándékozta "udvara díszesebb tartására". 1481-bõl és 1504-bõl vannak adataink arról, hogy kinek a birtokában volt a falu. 1520-ban egy dézsmajegyzékben található meg neve, 1580-ban pedig 26 adózó házzal tüntetik fel a törökök. Ezután százötven évig nincs adatunk, csak 1726-ban jelenik meg ismét PACSÉR-PUSZTA, mint kincstári birtok, melyet a zombori szerb gazdák bérelnek. Egy 1772-ben készült térképen még feltüntettek egy középkori várromot, valamint a falu déli oldalán is található egy XIII-XIV. századi putri romja, s e két régészeti lelõhely igen megnehezíti a középkori Pacsér pontos helyének meghatározását, ugyanis mintegy három kilométerre helyezkednek el egymástól, s akár két település maradványai is lehetnek. Bácska a török hódítás ideje alatt teljesen kihalt, a lakosság elbujdosott, elmenekült. Sajnos az õsi nyelvjárásról nem maradtak fenn adatok. Nagykunsági õseink 1786-ban a könnyebb megélhetés reményében vállalták a hosszú utat, s a sok utánjárással megszerzett közös útlevél beszerzése után, minden vagyonukat pénzzé téve, lovasjószágukat maguk elõtt hajtva az Alföldön át érkeztek a Bácsér patak mellé, a telecskai dombok északi lankái-

98

99

Kalendárium 2009

Mi, nagykunok

ra, hogy új otthont alapítsanak, közösen az itt élõ mintegy húsz, korábban Zomborból érkezett szerb családdal. A folyócska vizet, a puszta földmûvelésre, állattartásra alkalmas legelõt, termõföldet ígért.

A telepítést a bácskai telepítések megbízottja, Cothmann Antal udvari tanácsos végezte Mária Terézia megbízásából. A protestánsokat még a bécsi politikai bûnösöktõl, betörõktõl is megbízhatatlanabbnak tartották, és így csak II. József uralkodása alatt, a szabad vallásgyakorlat kihirdetése után indulhatott meg a református kitelepülni vágyók hada. A német kitelepítettektõl eltérõen, õk fõleg önkéntes jelentkezõk voltak, életük ugyanis szülõföldjükön nagyon nehéz és kilátástalan volt, kivándorlásuk fõ oka pedig a szegénység. Az elvándorolni készülõ családokban az a hit élt, hogy nagyobb földterületeket kapva a termékeny Bácskában, jobb megélhetést biztosíthatnak maguknak és gyermekeiknek. A kisújszállásiak indulása egyes adatok szerint két csoportban történt, 1786. április 12-én és május 30-án. Kisújszállás népessége kb. 200 családdal csökkent, de érkeztek telepesek a környezõ településekrõl is, mint Túrkeve, Törökszentmiklós, Mezõtúr, Szabadszállás, Kunszentmiklós és a dunántúli Fadd.

A személyes érintkezés nagyon gyorsan megszûnt a kibocsájtó és az újonnan létrejött település között, csak az elsõ évek nehézségeitõl kiábrándult emberek szerettek volna visszatérni szülõföldjükre, a kisújszállásiak azonban nem fogadták vissza õket. A kezdeti nehézségek ellenére, mint a hatalmas aszály, végül is a telepítés sikeresnek bizonyult, az új telep a kis szerb faluval egy közösséget alkotott, s azóta is a két nép a falu ügyeit közösen intézi. Idetelepülõ õseink egyházilag és közösségileg is szervezetten érkeztek. Lelkészt és tanítót is hoztak magukkal, így a mindennapi élet megszervezésében nem voltak nehézségeik. Az istentiszteleteket kezdetben lakóházakban vagy a szabad ég alatt tartották. Azonban a református magyar fiú és leányiskola (1789) és a templom (1791) hamarosan felépült. Valószínûleg a gazdasági nehézségek miatt, az 1800-as évek elején a kincstár eladta a falut néhány földesúrnak. Az uraságok mind katolikusok voltak, õk és családtagjaik, valamint a cselédjeik megalapították a katolikus plébániát, és 1824-ben templomot is építettek. A század közepén erõteljes fejlõdésnek indult a mezõgazdaság, a végrehajtott tagosítással a határból eltûntek az ugarföldek és az óriási legelõk, és áttértek a korszerû földmûvelésre. A gazdaság fejlõdését biztosította az ekkor felépült gõzmalom, a kövesút, a falu határában a Baba-pusztai (Aleksa Santic) vasútállomás. 1855-ben egy katolikus magyar (49 tanuló), egy pravoszláv szerb (147 tanuló), két református magyar (193 tanuló) és egy izraelita (11 tanuló) iskola mûködött összesen 400 tanulóval. Az 1900-as népszámlálás adatai szerint a falunak 4784 lakosa volt, a fejlõdés folytatódott: kisipari mûhelyeket, szikvízgyárat, szeszgyárat, tejfeldolgozó üzemet nyitottak, és 1907-ben hitelszövetkezet is alakult. A történelem viharai, a világháborúk a falu népétõl is áldozatokat követeltek. 1914 után férfiak százai vonultak be, asszonyukat és gyermekeiket magukra hagyva. Pacséron hadikórház is létezett, ahol több száz sebesültet ápoltak. 1916-ban elvitték hadicélokra a református templom tornyából a nagy és a kis harangot, melyet még 1786-ban kaptak ajándékba Kisújszállás városától. A háború utáni állapot, a megváltozott körülmények újabb nehézségeket jelentettek a túlélõknek, akik elsõsorban szorgalmuknak, kitartó munkájuknak köszönve tették újra pezsgõvé az életet a faluban. A negyvenes évek ismét bizonytalanságban teltek. A háborús évek után, a szocialista gazdasági rendszer más lehetõségeket villantott fel. Téglagyár épült a faluban, építõipari vállalat alakult, megindult két másik vállalkozás: a kelmefestés és a hordógyártás is, azonban elõbb-utóbb mindegyik kudarcba fulladt. A valamikori jelentõs kisiparnak mára nyoma sem maradt.

100

101

Kun kõszobor Pacséron

Kalendárium 2009

Mi, nagykunok

Az itt élõk kényelmét, kapcsolatát a világgal ma már villanyáram, mûút, telefonhálózat, kábeltévé, autóbuszjárat biztosítja, a tanyák a falu határából teljesen eltûntek, mindössze egy tanya található Pacsér határában. A kulturális életet a pacséri mûvelõdési egyesület magyar és szerb csoportja biztosítja a fiatalok bevonásával. Hivatalos adatok szerint Pacsérnak 1981-ben 3857, 1991-ben 3301, 2002ben viszont már csak 2986 lakosa volt. A falu lakossága egyre fogy, ebben szerepe volt a 1991-1994 között zajló délszláv háborúnak, valamint a munkahelyek számának csökkenése is hozzájárult ehhez a folyamathoz. A dolgozók többsége ipari munkás, ingázó, akik naponta utaznak Topolyára, Szabadkára, Bácskossuthfalvára, Bajmokra. A földmûves szövetkezet magánosításával sok ember munka nélkül maradt, õk most földmûveléssel, állattenyésztéssel foglalkoznak Pacsér földterületén, mely kb. 14000 holdas határ, s melynek több mint fele magángazdaság. Munkát tehát még továbbra is nyújt a falu, azonban ha a gyermekáldás ezután sem növekszik, s ha az elhalálozás továbbra is ekkora ütemû lesz, ötven év múlva a falu teljesen kihal vagy átalakul, s a tanítók munka nélkül maradnak. Eltûnik e kis magyar nyelvjárássziget, melyet annyira szeretünk.

Illéssy György és családja

Fremond Árpád

Morzsák „Árva hang, énekem szava, ha elérhetnéd ezeket, s összehoznád egy este a széjjelszórt árva tüzeket! Hangomtól zengne a mezõ és elhallgatna minden eb: jöjjetek csak, jöjjetek egymáshoz mindig közelebb!” – Kiss Tamás: Kunsági elégia (részlet) –

102

Az Illéssy família néhány új tagját fedeztük fel a közelmúltban. Közülük szeretnénk bemutatni olvasóinknak Illéssy Györgyöt és családját. Illéssy György hírlapíró, költõ Született 1832. január 14-én Mezõsason. Szülei: Illéssy József (1783-1844) prédikátor és Kovács Julianna. Gyermekkorát Mezõsason töltötte, ahol atyja református lelkész volt; szülei s egy nyugalmazott õrnagy bátyja gondosan nevelték; a miskolci s a debreceni iskolákban tanult. Sokat olvasott, szépen szavalt, értett idegen nyelveket és szerette a zenét. Midõn 1848-ban az elsõ riadót megfújták, legelõször is õ állt be honvédnek május 20-án. Eleintén egy zászlóaljhoz ment, majd tüzér lett; a Raksányi és Lapinszki híres ütegeiben szolgált, utoljára, mint tûzmester. Harcolt Pákozdon, Gyõrnél, Szolnokon, Bicskén, Isaszegen, Nagy-Sarlón, Budavár ostrománál. Világos után egy darabig bujdokolt (Komádiban Sárosy Gyulával együtt), ám végül besorozták. Négy évig viselte azt a ruhát, melyet addig ellenségei hordtak. Az Este-ezredben kellett szolgálnia; zenész lett a zenekarban; nyelveket tanult és katonai mûkedvelõ elõadásokat rendezett. Négyévi szolgálat után, 22 évesen került haza, de tanulmányait nem folytathatta. Özvegy édesanyját és leánytestvéreit kellett segítenie. Házi nevelõ lett; tanított és tanult, írt költeményeket és Debrecenben lapot szerkesztett. A szépirodalmi lapokban, sõt Oberon fordításával a Kisfaludy Társaság elõtt is feltûnt. Ismerõsei szerették, becsülték. 1861-ben feleségül vette Ember Karolinát. Ami a munkájában balvégzete lett: a debreceni gõzmalom pénztárnoki állását megnyerte. Nem értett a számvitelhez, szórakozottságában gyakran elhibázta a kifizetendõ összegeket: deficitje támadt, melyet munkával és vállalkozásokkal akart kiegyenlíteni; de nem volt szerencséje s mindenét hátrahagyva, 1865-ben családjával együtt Pestre jött fel, hogy munkával tartsa fönn nejét, két gyermekét és kielégítse hitelezõit. Éjjel-nappal dolgozott. Ilyen helyzetben elõbb 103

Kalendárium 2009

Fejezetcím

a Fõvárosi Lapoknál korrektor és francia beszélyek fordítója volt. Fél év múlva megtanult angolul, a Vadász és Versenylap számára a Fieldbõl fordított. 1866-ban a Magyar Világ szerkesztõségében, azután a Sürgönynél dolgozott. 1867 májusában Jókai fölszólítására a Hon szerkesztõségébe lépett; 1868-ban a megfeszített munka beteggé tette; de õ azért folyton serényen dolgozott. Végre a nyomasztó adósságot sikerült visszafizetnie, lelkét másnak egy fillére sem terhelte többé. A sok munka némi jóléttel kecsegtette, de 1870 novemberében ágyba kellett feküdnie. Ekkor is költeményeit rendezte sajtó alá; de a súlyos betegség nem engedte: 1871. október 21-én meghalt Pesten. Szász Károly református lelkész tartott beszédet koporsója felett október 24-én. Költõi fordításain, hírlapi cikkein kívül leginkább feltûntek a nép számára írt verses krónikái, melyeket tõsgyökeres magyar nyelv és eredeti stílus jellemeztek. Költeményei: a Hölgyfutárban (1854-1861 között eredetiek, Heine s több Beranger utáni ford.), a Vasárnapi Újságban (1856., 1860., 1864.), a Debreceni Közlönyben (1860), a Debreceni Emlényben (1860. Héják címû dalai), a Csokonai Albumban (1861), a Hortobágyban (1861-62. 6. sz. Sárosy Gyula életébõl), a Koszorúban (1864.) (Oberon I. éneke), az Igazmondóban (1867. Attila, krónika a nép számára, 1871). Munkái: 1. Széchenyi emlékezete. A debreceni Kaszinó által 1860. április 26-án rendezett gyászünnepély alkalmával felolvasta. (Költemény, Debrecen, 1860.); 2. Beranger dalai. (Debrecen, 1860.) Szász Károllyal és másokkal együtt fordította; 3. Országos kis tükör. Verses krónika az ország dolgairól. Írta György deák. (Pest, 1865. két füzet.); 4. Zrínyi Miklós Szigetvár hõs védõje. (Debrecen, 1869.); 5. Toronyi Tamás. Történeti életrajz. (Debrecen, 1869.); 6. Attila, Isten ostora. Verses krónika. (Debrecen, 1869.); 7. Magyarok atyafisága. Az annyivéri magyarok. (Debrecen, 1870.); 8. Hedvig szép királynõ, (Debrecen, 1870.) (4-8. sz. György deák névvel és a Corvina társulat kiadásában.); 9. A nõk munkaképessége és munkajoga különösen szellemi téren. (Pest, 1871.); 10. Illésy György költeményei. (Pest, 1872.) (Eredetiek és fordítások, Oberon I. és V. éneke, a költõ élet- és jellemrajzával bevezetésül.); 11. Nagy Magyarország vagy négy szerzetes viszontagságos útja a magyarok õshazájába. (Budapest, 1873.) (György deák névvel). Szerkesztette a Hortobágyot 1861. okt. 1-tõl 1863. jún. 30-ig Debrecenben, és a Képes Újságot 1866-ban Pesten. Álnevei: Kunsági és György deák.

1865-ben családjával együtt Pestre költözött. Férje súlyos beteg lett és keresete csak szûken fedezte a család szükségleteit; a nõ híven osztozott szenvedéseiben; mikor a férj nem bírta a munkát, a nõ vette kezébe a tollat; fõmunkatársa lett a báró Egloffstein Amália szerkesztette Nõk Lapjának (1871. febr. 1-tõl márc. 29-ig). Férje 1871. okt. 24-én meghalt. 1872 szeptemberében letette a tanítóképesítõ vizsgát; 1872-73-ban a nõiparegyletnek titkára volt. Figyelmét és munkásságát a munkaképesítés ügyének emelésére fordította. Ez irányú törekvéseiben hû támogatóra talált második férjében, György Aladárban, kivel 1872. november 6-án kelt egybe. 1874 elején az országos nõiparegyletnek akkor megnyílt iskolájában kezdett tanítani, s ugyanott 1876 õszétõl kezdve az igazgatói állást foglalta el. A nõiparegylet Évkönyveiben jelentek meg részletes jelentései. 1880 nyarán az ipar-tanítónõképzõt pénzügyi nehézségei miatt megszüntette az egyesület, és õ nyilvános tanítói mûködésétõl végképp visszavonult. Õ volt a legelsõ magyar nõ, ki a gyorsírást megtanulta. Deák Ferenc ajánlotta a képviselõházhoz, de oda nem juthatott be. Meghalt 1882. október 10-én, Budapesten. Irodalmi mûködése 1870-ben kezdõdött, midõn a Népnevelõk Lapjába és a Családi Körbe leginkább neveléstani cikkeket írt. Ebben az idõben sokat írt a nõi munka és a nõipar érdekében a napi és szépirodalmi lapokba. Írt még a Magyar Nyelvõrbe, a Lányok Lapjába, a Nemzeti Nõnevelésbe (1881-ben: Férjhez mehet-e a tanítónõ?) stb. Munkája: A szibériai számûzöttek. Cottin Mme után. Budapest, 1879. (Franciából fordított ifjúsági regény.) Kéziratban maradt: A nõi kézimunka módszere, 1877. (csak részletek jelentek meg belõle). Illéssy Piroska író Illéssy György és Ember Karolina leánya: író, mûfordító. Szabó Istvánhoz ment nõül. Cikkeket és elbeszéléseket írt, melyek a Fõvárosi Lapokban jelentek meg. Kedves elbeszéléseket írt a Lányok Lapja számára is. Köztük a "Kati cipõje" valóban remek ifjúsági novella. Munkája: "Keraban, a vasfejû". Verne Gyula után fordította György Aladárral együtt. Megjelent Budapesten, 1884-ben. Összeállította: Szentpéteri Géza

Ember Karolina tanítónõ Az országos nõiparegylet volt iskolaigazgatója, Ember Károly ev. ref. lelkész és Békéssy Klára leánya, szül: 1841. november 29-én Furtán; 1861-ben nõül ment Illéssy Györgyhöz, aki szerény állású hivatalnok volt Debrecenben. 104

105

Kalendárium 2009

Mi, nagykunok

Határjárás

(Újjá)születésnapi köszöntõ Kun Madonnához

Ari Kálmán

Dûlõ, mezsgye már emlék, De hogy megõrizzem, Határunk sok szép nevét, Íme, rímbe szedtem: Cinaderék, Dancika, Igarió, Gástyás, Turgony, Babó, Szoszkona, Marjalaka, Békás. Szejkõ, Gyalpár, Rakoncás, Konta, Csorba, Varjas, Göröngyös és Ér-Bodzás, Dombsziget, meg Halas. Macskás- és Cigánysziget, Szõrfû, aztán Ludas. No, még egy kis türelmet (Fáradt már az utas): Kisrét, Nagyrét, Ravaszlyuk, Mírhó, Porosállás, Karahát és Vasas-kút, Mindez: Kisújszállás!

106

- Kecze István polgármester gondolatai a Kun Madonna szobor avatóünnepségén, 2008. április 18-án Papi Lajos szobrászmûvészünk szavait idézem: "Mikor megtalál az ember egy követ, én látom, mi van benne. Megkopogtatom. Vagy cseng-zeng, vagy betegesen szûköl. Akkor hogy nyúljak hozzá? Együtt kell érezni a kövekkel… A kövek nem halnak meg… Hallotta maga már a kõnek a hangját? Amikor ráüt az ember, hogy cseng? Hogyan szól az? Még a homokkõ is… Amikor ütemesen veri az ember, minden ütésre dallamot ád. Vagy betegesen sóhajt és utána összeomlik." Évtizedekkel ezelõtt ez a mûvész egy kõben a kun nõk, asszonyok erejét, egyenes tartását, méltóságát láthatta meg. Talán megkopogtatta ezt a követ is, mint a többit, amely bizonyára csengett és zengett számára, különösen amikor a kérges kezû kisújszállási mûvész formálni, faragni kezdte. Bizonyára úgy volt, hogy a kõ minden ütésre különös dallamot adott. A dallam közben életre született hát egy méltóságteljes és kecses hölgy, egy igazi madonna. De a kõ és alkotója a kunok mentalitásából erõt és egyenességet, egyenes tartást is átadott e madonnának, akinek szinte koronaként került fejére a jellegzetes õsi fejdísz, a kun süveg… Aztán e Kun Madonna helyet foglalt itt, közöttünk, nagykunsági emberek között, e park fáinak hûvösében. Idetartozott. Jó volt vele nap mint nap találkozni, látni a szépségét, érezni nyugalmát, tisztaságát, hallani csendjét mindazt, amire szükségünk van, amit szeretünk. Majd néhány éve egy éjszakán új ütések koppantak a testén. Nem alkotó, hanem romboló kezek mértek rá végzetes csapásokat. Ki hallotta akkor e kõnek a hangját? Úgy lehetett, ahogyan Papi Lajos mûvész mondta … csengett-zengett, aztán betegesen sóhajtott és utána összeomlott. Mi is összeomlottunk vele. Mindannyiunk fájdalma és szégyene volt az a vandalizmus, amely elpusztította õt, és amelyre nincs mentség. De töltsön el bennünket a mai napon az újrakezdés, az újjáteremtés öröme, amikor a helyi Városvédõ és -Szépítõ Egyesületnek, valamint Györfi Sándor szobrászmûvésznek, Papi Lajos barátjának köszönhetõen a Kun Madonna - ismét kiteljesedett alakjában - visszanyerte helyét közöttünk. Amikor városunk lakossága nevében átveszem ezt az alkotást, nemcsak magáért a szoborért mondok köszönetet, hanem az újjáalkotás lehetõségének hitéért, azért az erkölcsi tartalomért, amit mostantól e szobor 107

Kalendárium 2009

Mi, nagykunok

Kunkapu: az alkotás és üzenete 2008 tavaszán a Városvédõ és -Szépítõ Egyesület megvalósította régi álmát: kunkaput állított, székely mesterek közremûködésével. Az avatóünnepség május 24-én egyben "sétányavató" is volt, ugyanis ekkor nevezték el a városháza parkján át vezetõ utat Csányi sétánnyá. Az egyesület így állított emléket hajdani elnökének, dr. Csányi Józsefnek. Az avatóünnepségen, a hõsök napi megemlékezést követõen az egyesület mai elnöke, Tatár Zoltán beszélt a kapu elkészítésérõl, Kecze István polgármester pedig, aki a város nevében mondott köszönetet, a szép alkotás üzenetét fogalmazta meg. Az alábbiakban az õ gondolataikat adjuk át a kedves Olvasónak - és a város krónikájának. (Szerk.) Értékteremtõ elõdeink nyomában - részlet Tatár Zoltán egyesületi elnök gondolataiból -

mindannyiunk számára hordoz minden szépségén, egyenes tartásán, méltóságán túl. Az akarat teremtõ erejérõl beszélek, arról, hogy nem nyugszunk bele az értékek pusztításába, és van - mert kell, hogy legyen erõnk veszteségeinket pótolni. Egy francia költõ a mûvészetrõl szóló versében azt vallotta: "Minden rom. / A mûvészet örök. / A többi por. / A népet túléli a szobor." Kedves Kun Madonna! Nagykunsági városunk népének nevében kívánom, élj túl bennünket sok-sok generáción át, és beszédes csendeddel mesélj késõ utódainknak arról, hogyan kerekedtünk felül a romboláson, és hogyan segítettünk újraszületni Neked - és veled együtt magunknak is - az Úr 2008. esztendejében.

A Kisújszállási Városvédõ és -Szépítõ Egyesület újabb álma vált valóra. Elkészült a kunkapu, mely több szempontból is jelentõs. Készítése közben megint megmutatkozott, hogy az összefogás erejével milyen szép és jó dolgokat vagyunk képesek létrehozni. Általa egy örökéletû, impozáns, mindenki szemét gyönyörködtetõ kedves színfolttal gazdagodott városunk. E kapuban benne vannak a gyökereink, kun õseink hagyományai is. Motívumait látva elgyönyörködünk, hogy a letisztult, egyszerû minták összessége milyen szép, milyen nagyszerû egységet alkot. Csányi sétány - e feliratot vésték fafaragóink a kapu felsõ részébe. Dr. Csányi József az 1934-ben alakult elõd városvédõ egyesület elnöke volt, az õ vezetése, tervei alapján került sor Kisújszállás fásítására. Az akkori egyesület célja az volt, hogy minden utcát az ott megfelelõ fákkal telepítsenek be, mely tervük megvalósításának nyomait még ma is láthatjuk. Ilyen a Kossuth utca gesztenyefa -, a Rákóczi utca hársfa -, az Arany János utca juhar -, a Vásár utca szilfa -, az Illésy utca nyár - és hársfa sora. E cselekedetükkel olyan jelentõset alkottak, melynek hatása a mai napig érzõdik. Úgy gondoljuk, méltán kapta a Városháza parkjának egy része a nagyszerû ember és lokálpatrióta Csányi doktor nevét. Elõdeink erejét, tenni akarását is magunkba plántálva szépítjük, csinosítjuk mi is városunkat, folytatjuk értékmentõ és értékteremtõ munkájukat. Ennek példája e kunkapu is. A faragásban részt vett Haszman Lajos, Haszman László és Bagoly Zoltán Alsócsernátonból, Rózsa Imre Pacsérról, Nagy István Zoltán, Kása Imre és Nagy Imre Kisújszállásról. Az õ kezük munkáját, tudását, hagyományszeretetét dicséri a kapu, akik egy hét alatt, a fafaragó tábor keretében

108

109

Kalendárium 2009

Mi, nagykunok

készítették el e remekmûvet mindannyiunk örömére. Köszönjük nekik, valamint azoknak a segítõknek, akik a jó szótól a süteményig, a fûrészeléstõl a vasalásig mindenben rendelkezésre álltak. A kunkapunk az összetartozást szimbolizálja, érezzük hát, ha elsétálunk alatta!

Örülök annak is, hogy amikor képviselõ-testületünk városfejlesztési programjában a park szépítésének tervét is megfogalmazta, e kapu létesítésének tervével azonnal társra talált a helyi Városvédõ és -Szépítõ Egyesületben. Az örömöt ezért kíséri hát a köszönet, amellyel tartozunk a városvédõknek, a kapuhoz szükséges faanyag felajánlóinak, de mindenekelõtt a fafaragó mûvészeknek, akik egy hete munkálkodnak nálunk. Az alkotás és üzenete elválaszthatatlanok. Az alkotók, mint tudjuk, magyar mesterek: székely, bácskai és nagykunsági fafaragók. Kezükben a faragás nélkülözhetetlen eszközeivel: különleges vésõikkel, fûrészeikkel kalapácsaikkal. Kezükben, szívükben és lelkükben õsi örökséggel. Csernátoni székely testvéreink magukkal hozták mindazt a tudást és a tudásba beleivódott eszmei örökséget, amelyet õseik hagyományoztak rájuk a díszes székelykapuk megalkotásának titkaival. Nagykunsági és bácskai-nagykunsági barátaink e táj és nép motívumaiban talán puritánabb világot hozták kezeikben. Együttes tudásukból született ez a párját ritkító mestermunka. "Minden dolog mértéke az ember…" - valljuk az ókori bölcsek óta ezt, a reneszánsz által újra felfedezett eszmét. Hisszük, hogy e világban, emberi világunkban minden dolog az ember által nyer értelmet. Amikor egy kivágott fa rönkje ott hever, nem több egy tárgynál. Mihelyst azonban az ember funkciót ad számára, épít vele vagy bútort készít belõle, hasznossá válik. De amikor mûvészi kezek nyúlnak hozzá, léte nemcsak hasznosságában mérhetõ. Ilyenkor a fa átlelkesedik: az emberi lelket építõ értékek hordozójává válik. Hadd idézzem Nyírõ József szavait: "A székely ház mértékadó dísze és koronája a székelykapu, melyet valósággal családtagjának tekint a gazda. Levágja az erdõ fáját, de az elpusztult helyében újat teremt, mert a székely kapu tényleg él, és részt vesz mindennapi küzdelmes életének vérkeringésében; élõvé válik azáltal, hogy a székely a lelkét leheli belé, amikor kifaragja, és Isten nevét vési rá szelíd és áhítatos betûvel." Nap mint nap láttam, hogyan formálják a szorgos és hozzáértõ mesterek kezei ezt a kunkaput. Nap mint nap éreztem, hogy nemcsak székely és bácskai barátaink, hanem a nagykunságiak is olyan odaadással és igényességgel, olyan szeretettel és szívvel alkottak, hogy eközben õk is 'belelehelték lelküket' e kapuba. A székelykapukon rendszerint feliratok is üzennek. Egy helyen ez áll: "Vándor! Ez a kapu nem akar kizárni, csak azt mutatja meg, merre kell bejárni." Nos hát, kedves Barátaim, mi hogyan válaszolnánk erre a kérdésre: merre kell bejárni?

"Házad lehet bárhol, de hazád csak itt" - Kecze István polgármester köszönete Amikor most - csak néhány héttel azután, hogy egy mûvészeti alkotás újrateremtésének örülhettünk: Papi Lajos Kun Madonna címû, Györfi Sándor szobrászmûvész által újjáalkotott szobrát avathattuk - tehát amikor most itt állhatok, és átvehetek városunk nevében egy újabb mûvészeti alkotást, engedjék meg, hogy legelõször nagy örömömet fejezzem ki. Tudom, hogy ez az érzés közös minden kedves lokálpatrióta társamban, mindannyiunkban, akiknek fontos közösségünk élettere. Ez az öröm részben magának az alkotásnak szól, részben pedig annak az üzenetnek, annak a tartalomnak, amelyet magában hordoz ez a szép faragott kunkapu, mely itt áll mostantól a Csányi sétányon.

110

111

Kalendárium 2009 Adjunk rá itt és most választ, hiszen az benne van e kapu "lelkében", az üzenetében. Nem a hétköznapi hasznosságban kell gondolkodnunk, hiszen a mûvészet, benne a népmûvészet ennél sokkal többrõl szól. Akinek nyitott a szíve és a lelke az ember által teremtett, jelképekben, jelentésekben gazdag világ iránt, az tudja, mirõl van szó. Az tudja - maradjunk itt és most, a hõsök napi megemlékezés után, a városháza parkjában, egy májusi napon: az tudja, mit jelent az emlékmûveinken a harang, mit jelent a kivont kard, mit jelent koszorú, a most nyíló nefelejcs, a piros rózsa, fehér rózsa … és folytathatnánk. És mit jelent e székelyek és nagykunok által alkotott kunkapu? Mély gyökereket és a jövõ útját. Mély gyökereket: hiszen tudjuk, a magyar nép e két nagy közössége történelmének hasonlósága legalább az 1200-as évekig vezethetõ vissza. Mindkettõ hûséges, ha kell életétét és vérét hazájáért áldozni kész népcsoportja a magyarnak. Tudjuk, a kunokat IV. Béla az ország védelméért hívta és telepítette Magyarországra, a székelyek pedig évszázadokon át védték az ország déli, délkeleti határait. Kiváltságokat is ezért nyertek, indokoltan, az uralkodóktól. Nem lehet megrendülés nélkül emlékezni arra sem, hogy 1848/49-ben ez a két nép szólítatlanul ment, harcolt, és ha kellett, fiait adta a nemzet szabadságért. Öntudatuk, szívósságuk, munkabírásuk, és hiszem, hogy a haza iránti feltétlen hûségük máig átöröklõdött. Nem véletlenül áll székelykapukon ma is ilyen felirat: "Házad lehet bárhol, de hazád csak itt." Vagy: "Õseidnek szent hitéhez, nemzetednek gyökeréhez - testvér - ne légy hûtlen soha!" És miért jelentheti a jövõ útját a mi kunkapunk? Mert ezeket az üzeneteket hordozza. A hazánk iránti hûségnek, a magyarság összetartozásának, a barátságnak és a szeretetnek a nélkülözhetetlenségét - ha mint nemzet meg akarunk maradni. És a jövõben mi meg akarunk maradni. Mélyek a gyökereink, így hát messzire nyúlnak az ágaink, a hajtásaink - az útjaink. Abban a hitben, hogy jövõnknek egy életerõs hajtása e kapu és üzenete, kívánom, kísérje áldás a létrehozóit, és mindazokat, akik áthaladnak majd alatta. És nemcsak polgármesterként, hanem nagykunsági emberként mondom ezt a székelykapuról idézett kívánságot: "Térj be hozzánk, vándor, ha erre visz az utad, ha jó a szándékod, itt szeretet fogad." A város nevében ezekkel a gondolatokkal veszem át alkotóitól, létrehozóitól ezt a gyönyörû kunkaput, mely egyedülállóan hirdeti a gyökereinket, a barátságunkat és a jövõ útját itt, a Nagykunságban.

112

Napjainkban, 2008-ban Ady Endre

A föl-földobott kõ Föl-földobott kõ, földedre hullva, Kicsi országom, újra meg újra Hazajön a fiad. Messze tornyokat látogat sorba, Szédül, elbusong s lehull a porba, Amelybõl vétetett. Mindig elvágyik s nem menekülhet, Magyar vágyakkal, melyek elülnek S fölhorgadnak megint. Tied vagyok én nagy haragomban, Nagy hûtlenségben, szerelmes gondban Szomoruan magyar. Föl-fölhajtott kõ, bús akaratlan, Kicsi országom, példás alakban Te orcádra ütök. És jaj, hiába, mindenha szándék, Százszor földobnál, én visszaszállnék, Százszor is, végül is.

113

Kalendárium 2009

Napjainkban, 2008-ban

Ez történt városunkban 2008-ban

közel 100 %-osnak mondható. A szennyvíztelepen egy minden elõírásnak megfelelõ szennyvíztisztító mû létesült, az országban eddig egyedülálló technológiával. Októberben sor került a gyógymedence téliesítésére, mely biztosítja a strandfürdõ téli nyitva tartását. A fogadóépületben többek között szauna, masszázs, öltözõrészleg és több zuhanyzó várja a fürdõzõket, ahonnan fûtött járda és fóliafolyosó vezet a medencéig. Az önkormányzat út-híd-keretébõl 2008-ban is valósultak meg városszerte út- és járdajavítások. Pályázati munkánk eredményeként megvalósulhat a Kenderes és Kisújszállás közötti kerékpárút is.

Kedves Olvasó! Városi évkönyvünk hagyománya, hogy a polgármester rövid visszatekintés keretében tájékoztatást ad a képviselõ-testület munkájáról, mintegy városunk életének sajátos lenyomatát is adva ezzel. A hagyományon túl az Önök felé irányuló kötelezettségem is a hiteles tájékoztatás, hiszen két évvel ezelõtt az általam vezetett önkormányzatot bízták meg szavazataik révén azzal, hogy kormányozzuk úgy városunk hajóját, hogy ebben a tizenkétezer fõs közösségben érezze mindenki: szükség van rá, nélküle nehezebben, lassabban menne a hajó, de ahol - a szorgos munka mellett - mindenki jól, a korábbiaknál jobban érzi magát. Hajónk sebességét meghatározza a Magyar Köztársaság költségvetése, s valljuk be, ennél mi itt a Nagykunságban gyorsabban szeretnénk haladni. Az irányokat a 2006-ban elfogadott gazdasági program és a pályázati források kijelölik, s itt igyekszünk kihasználni a kedvezõ áramlatokat. Jó tanácsra, az irány kijelölését segítõ higgadt, korrekt vitára szükségünk van, ezért tartjuk a kapcsolatot Önökkel. Emlékeztetnék a Téli esték fórumsorozatra, a közmeghallgatásra, a heti fogadónapokra, a rendezvények, ünnepségek hivatalos részei utáni kötetlen eszmecserékre, de a hétköznapi találkozásokra is. A következõ oldalakon Önök elé tárom - a teljesség igénye nélkül - azt az önkormányzati munkát, melyet Önökkel és Önökért végeztünk a 2008. esztendõben. Elsõnek egy kérdést állítok magam elé. Sikerült-e a polgárok elvárásainak, vágyainak tükrében átjutnunk a saját magunknak felállított mérce fölött úgy, hogy egy valóban cselekvõképes, határozott, nem tehetetlenkedõ önkormányzatként mûködjünk? Immár két éve azért dolgozik a képviselõ-testület, hogy élhetõbb kisváros legyen településünk. Folyamatosan kutatjuk azokat a forrásokat, amelyektõl sikeres beruházásokat remélhetünk. Ebben a megnyíló európai uniós források és pályázati kiírások jelentõs segítséget adnak. Nagyszámú uniós pályázati kiírás jelent meg, amelyek közül az önkormányzat próbálta azokat kiválasztani, amelyek leginkább beleillenek fejlesztési elképzeléseibe.

A 2008-ban megvalósított beruházások közül kiemelkedik a szennyvízcsatornahálózat kiépítése a II/a., II/b., III/a. szennyvízöblözetekben és tisztítótelep rekonstrukciója. A beruházásnak köszönhetõen Kisújszállás csatornázottsága

A Lehel utca új burkolata A földrajzi és vízrajzi adottságokból adódóan országosan is jelentõs megyénkben a belvízzel veszélyeztetett területek nagysága. Ezen problémák megszüntetésére pályázatot nyújtottunk be. Önkormányzatunk pályázatát elsõ körben 495 millió Ft-os támogatásban részesítették. Így megkezdõdhet a saját erõvel együtt mintegy 580 millió Ft-os beruházás elõkészítése, és a 2. fordulós pályázat benyújtása. A világítástechnikai korszerûsítést követõen az önkormányzat az egyes intézményi épületek fûtéstechnikai korszerûsítését is a Szemünk Fénye Program keretében kívánja megvalósítani. Nyár eleje óta zajlik városunkban a mintegy 29 intézményi épületet érintõ kivitelezési munka. De a Pitypang Óvoda és a Központi Orvosi Rendelõ komplett akadálymentesítése is befejezõdött.

114

115

Eredményeinkrõl

Kalendárium 2009

Napjainkban, 2008-ban A megvalósult, illetve a nyertes pályázat eredményeként biztosan megvalósuló fejlesztéseink mellett folyamatosan nyújtjuk be a lakosság érdekét szolgáló pályázatainkat, a Kisbíró hasábjain ezekrõl folyamatosan tájékoztatjuk Önöket. Céljaink és feladataink megvalósításához sor került a Polgármesteri Hivatal új szervezetének kialakítására is, ezen belül is a pályázati eredményesség érdekében városfejlesztési, valamint a lakossági tájékoztatást, a közérdekû adatok jobb megismerését biztosító osztályok kialakítására. Kötvénykibocsátás, avagy: aki mer…

A Pitypang Óvodát is akadálymentesítettük A városi közlekedés infrastruktúrájának fejlesztése keretében a közelmúltban elkészített pályázatok közül megtörtént a Kisújszállás város autóbuszmegállóinak fejlesztése érdekében benyújtott pályázat értékelése. A döntésre jogosult szervezet mintegy 81 millió Ft támogatást ítélt meg a beruházás megvalósítására, amely a saját forrással kiegészítve körülbelül 90 millió forintos fejlesztést tesz lehetõvé 2009-ben. Decemberben - pályázati forrásból - a lakosság tájékoztatását szolgáló hirdetõszekrények elhelyezésére lehetõség nyílt. A fejlesztés eredményeként a város frekventált pontjain 10 db hirdetõszekrényt helyeztünk el a lakosság tájékoztatásának javítása érdekében. Tartalommal való feltöltésük, az "üzemszerû" mûködés a jövõ év elején kezdõdik. A Polgárõrség hatékonyságának növelése, ezáltal a jobb közbiztonság megteremtése érdekében az önkormányzat egy Dacia Logan hétszemélyes gépkocsi vásárlására pályázott, melyet a Polgárõrség fog üzemelteti. "A települési szilárdhulladék-lerakókat érintõ térségi szintû rekultivációs programok elvégzése" címû beruházás során két kisújszállási szilárdhulladék lerakóhely rekultivációja valósulhat meg. Élve a kínálkozó pályázati lehetõséggel és a társadalmi munka felajánlásokkal, sikeres pályázatot nyújtottunk be egy többfunkciós strandfocipálya építésére. 116

Pénzügyi és gazdasági feladataink ellátása területén kiemelt feladataink között is az elsõk között szerepelt a költségvetési egyensúly, biztonság megteremtése. Különösen fontos ez akkor, amikor évrõl évre csökken az önkormányzati kötelezõ feladatok állami finanszírozása, és hitelfelvételre kényszerülnek az önkormányzatok, fejlesztéseikhez pedig nincs anyagi forrásuk. Így volt ezzel a mi önkormányzatunk is. Képviselõ-testületünk e helyzetre pénzügyileg kötvénykibocsátással válaszolt. Tudjuk, ezzel kockázatot is vállaltunk, de nagy lehetõségekhez is jutott városunk. Ez a 2,4 milliárd Ft értékû kötvény teremtett lehetõséget arra, hogy a város kedvezõtlen hiteleit kedvezõbb kamatozásúra cseréljük, és a város - önkormányzati ciklusokon átívelõ - legnagyobb vállalkozását biztonságos pénzügyi alapokra helyezzük. A kötvénykibocsátás arra is lehetõséget adott, hogy a már elkezdett beruházásokat biztonsággal befejezzük, és pályázatainkkal - melyekhez így önerõt biztosíthatunk - megteremthessük városunk jövõbeli fejlõdésének alapjait. Egy szervezetbe koncentráltuk a pénzügyi-gazdasági feladatok ellátását is, a Költségvetési Szolgáltató Iroda 2009. január 1-jétõl a Polgármesteri Hivatalba való integrálásával. Ígéretes kezdetek Céljaink között szerepel a bérlakásállomány növelése, illetve a meglévõ bérlakások színvonalának emelése, korszerûbbé tétele. Nõtt önkormányzat bérlakásainak száma, és a közeljövõben újabb bérlakásokat alakítunk ki. Elõreléptünk a lakossági kommunális hulladék kezelésében is: a Kisújszállási Városgazdálkodási Kft. 2008. május 1-jétõl megkezdte a lakossági zsákos szelektív hulladékgyûjtést. A lakosság ebben a gyûjtési rendszerben otthon gyûjtheti elkülönítve a papír, a mûanyag és a fém hulladékot, amelyeket a VG Kft. havonta egy alkalommal térítésmentesen elszállít. Szeptembertõl tíz hulladékgyûjtõ-szigeten megkezdõdött a hulladékok szelektív gyûjtése.

117

Kalendárium 2009

Napjainkban, 2008-ban Közoktatási sikereink között a legkedvesebbek között van a Móricz Zsigmond Gimnázium, Közgazdasági Szakközépiskola és Kollégium tavaly elnyert Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Európa Díja és az Alapfokú Mûvészetoktatási Intézmény szintén tavaly elnyert kiváló minõsítése. A néptánc tanszakon folyó eredményes munkát a Nagykun Táncegyüttes által 2008-ban elnyert Jász-Nagykun-Szolnok Megyéért Díj is jelzi.

Szelektív hulladékgyûjtõ-sziget a Szabadság téri lakótelepen Kevesebb gyermek, több probléma, átgondolt válaszok A humán közszolgáltatások esetében az állami finanszírozás elégtelensége miatt komoly nehézségeink vannak (és sajnos lesznek 2009-ben is), de törekszünk az eredmények megõrzése mellett további fejlesztésre is. A közoktatásban azzal a problémával kell folyamatosan szembenéznünk, hogy továbbra is csökken a gyermekek száma, ugyanakkor közöttük arányaiban többen vannak azok a gyermekek, akik különbözõ tanulási és beilleszkedési problémákkal küzdenek. Mindkettõre megfelelõ válaszaink voltak, gondolok itt a példaértékûen megvalósított európai uniós pályázatokra: a kompetencia alapú nevelés-oktatás bevezetésére, a sajátos nevelési igényû gyermekek együttnevelésére és a halmozottan hátrányos helyzetû gyermekek integrált nevelésére, továbbá a Pedagógiai Szakszolgálat feladatbõvítésére. A feladatok költségtakarékos ellátása a tartalmi fejlesztések mellett áll. Ez a közoktatásban egyrészt azt jelenti, hogy be kell tartanunk a közoktatási törvény által meghatározott csoport- és osztálylétszámokat, emiatt sajnos néhány pedagógus álláshelyet is meg kellett szüntetnünk. Másrészt arról van szó, hogy gazdaságosan mûködtessük az oktatási célokat szolgáló épületeket. Emiatt került sor a Sallai óvoda megszüntetésére ("elfogytak" a gyerekek, az adott nevelési évre alig maradtak néhányan), és a Rézmûves úti iskola tanmûhellyé történõ átalakítására. 118

Boldog óvodások Megelõzés és orvoslás A város szociális és egészségügyi ellátásában is jelentõs elõrelépés történt: sikerült betölteni két üres orvosi - egy háziorvosi és egy fogorvosi - állást. A bölcsõdei férõhelyeket húszról harmincra növeltük. A lakosság egészségnevelése érdekében 2008 tavaszán az önkormányzat létrehozta az Egészségügyi Kerekasztalt, melynek mûködéséhez 2 millió Ft-ot biztosított. Ebbõl 15 óvónõ tanulhatott mozgásfejlesztõ módszereket, egészségprevenciós médiaanyagokat szereztünk be, a nyári szünetben nyitott kapus programot tartott az Arany Iskola és a gimnázium, dentálhigiénés helyiség kialakításához nyújtottunk segítséget az Arany és a Református Iskolának, illetve segítettük a Kossuth Iskola hasonló helyiségének felújítását, és támogatást adtunk a gyógytestneveléshez szükséges eszközök beszerzéséhez is. 119

Kalendárium 2009


Itthon otthonosabban Nemcsak attól jó lakni, élni egy városban, ha kiépült a közmûhálózata, rendezettek a középületek, járhatóak az utak stb., hanem az is nagyon fontos, hogy milyen egy település szellemisége, milyen a közössége, illetve vannak-e kisebb közösségei, amelyekben otthon érzi magát az ember. Önkormányzatunk több, a város egészének kikapcsolódást kínáló programokat is támogat, mint pl. a már hagyományokkal rendelkezõ Kun Viadalt, az elszármazottak találkozóját, a szüreti vigasságot, a fogathajtó versenyeket, vagy éppen a halászléfõzõ versenyt. Gyarapítottuk városi rendezvényeink sorát a szeptember I. Ligeti Sportfesztivállal is. Ott vagyunk a civil szervezetek programjainak támogatói között, ezzel is kifejezve, hogy fontosnak tartjuk azt, amit végeznek, hiszen a közösség "megtartó erõ".

A Városvédõ és -Szépítõ Egyesület nyári táborában parlagfüvet is irtottak Határon túli partnertelepülési kapcsolatainkat szintén fontosnak tartjuk, az ezek révén kialakuló ismeretségekkel, barátságokkal, közösségek kapcsolataival nyitottabbakká válhatunk a világra. Példaként említeném néptáncosaink wilamowicei fellépését vagy szalmafonóink iglói bemutatkozását. Kedves Olvasó! A 2006 õszén megválasztott képviselõ-testület 2007-ben sikeresen kezelte az örökölt költségvetési hiányt, kialakította azt a szervezeti és költségvetési keretet, melyben a korábbiaknál hatékonyabb, biztonságosabb és kiszámíthatóbb munka folyhat. Kecze István polgármester 120

2008: A reneszánsz éve és A kultúrák közötti párbeszéd európai éve Az Oktatási és Kulturális Minisztérium 2008. január 22-étõl, a magyar kultúra napjától kezdõdõen a 2009. év kultúra napjáig tartó évet, Hunyadi Mátyás trónra lépésének 550. évfordulója alkalmából a Reneszánsz évének nyilvánította. A Reneszánsz éve védnökei közéleti személyiségek voltak: Ormos Mária, Vekerdy Tamás, Gönczöl Katalin, Hankiss Elemér, Király Júlia, Parti Nagy Lajos, Polgár Judit, Szekeres Pál és Várszegi Imre. A reneszánsz kor híres alakjai voltak többek között Gutenberg, Machiavelli, Shakespeare, Leonardo da Vinci és Balassi Bálint. A Reneszánsz év eseményeit az OKM keretében mûködõ Programiroda koordinálta, amely internetes oldalán számos pályázatot hirdetett, történelmi fejtörõt indított, adattárat készített és folyamatosan közzé tette az aktuális eseményeket. A jeles év lehetõséget teremtett a kultúra szélesebb értelmezésére. A Reneszánsz év célja a megújulás, újjászületés gondolatának kiterjesztése volt az élet számos területére. A programok között nemzetközi konferenciára, kiállításokra és számos határon túli eseményre is sor került. A Reneszánsz éve alkalmából az Arany János Városi Könyvtár az Ünnepi Könyvhéten kiállítást rendezett a Városháza dísztermében, júliusban reneszánsz napot szervezett (zenés mûsorral, lovagi tornával, malacsütéssel, papírdoboz vár építéssel, játékos vetélkedõkkel) és az év folyamán - az általános iskolás korosztály részére - havonta különbözõ vetélkedõket, versenyeket (feladatlap, rajzverseny, csapatverseny) rendezett. Ján Fiegel, az Európai Bizottság szlovák tagja javaslata alapján az Európai Parlament és az Európai Bizottság a 2008. évet A kultúrák közötti párbeszéd európai évévé nyilvánította. A párbeszéd éve a tematikus évek sorába illeszkedik. 2007 az Egyenlõ esélyek mindenki számára európai éve volt, 2009 pedig a Kreativitás és innováció éve lesz, melyek az unió versenyképességének és növekedésének eszközei is egyben. Az uniós program elsõdleges célja az volt, hogy felhívja a figyelmet a kultúrák közötti párbeszéd fontosságára egy közös értékeken és sokféleségeken alapuló, aktív európai társadalom megteremtése érdekében. Az év nagykövetének választott közéleti személyiségek támogatásukkal járultak hozzá az év sikeréhez. Ilyen nagykövet volt például Paulo Coelho brazil író. A hazai nagyköveti szerepet - többek között - Polgár Judit nemzetközi sakknagymester és Varga Dániel vízilabdázó vállalta fel. Magyarországon az év programjait a KultúrPont Iroda és Gáncs Andrea független szakértõ koordinálta. 121

Kalendárium 2009


Az Arany János Városi Könyvtár - mint uniós közkönyvtár - 2008. szeptembernovember között "Európa kultúrája, a kultúrák Európája" címmel programsorozatot szervezett. A rendezvények közül hármat (Európa kulturális örökségei - játékos vetélkedõ felsõs tanulóknak, Egy régió ezer arca - fotópályázat, Kultúr-tár készítés) az uniós közkönyvtárak között országos szinten is meghirdettünk. A rendezvénysorozat keretében szinte minden korosztály számára szerveztünk programot: Egészségesebb Európáért címmel sportvetélkedõt alsós tanulóknak, EU-tudástár feladatlapot középiskolások és felnõttek részére, civileknek pedig fórumot rendeztünk. A szüreti vigasság forgatagában EUsátor mûködött, az Országos Könyvtári Tini Napok keretében uniós ételeket kóstolhattak meg a résztvevõk, a Pénzügyi ismeretek mindenkinek programsorozat keretében pedig A pénz címû kiállításon bemutattuk az eurózónát és uniós babakiállításra is sor került.

„A hagyomány tart meg bennünket magyarnak, és a mûveltség tesz európaivá”

Arany János Városi Könyvtár

Szenti Ernõ

Kagylózúgás Miután megtanítottad szólni a szót, alárendelted az életérdeknek. Pösze álmoddal órákon át gyakoroltattad a kesztyûbe dudálást. A különös és a szokatlan közt piros krétával jelölted ki a határt. Hallgatod emlékeid kagylózúgását, tapintod mondatod dagadt ütõerét. Mindenre jutott idõ, egyedül az esti árnyak összeszámlálása maradt el. Hiába esett egybe az égbolt magasságával, nem töltötte ki az önkifejezés belsõ terét.

122

Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én írta meg a Himnuszt, ami nemzeti imádságunkká lett. Ennek a napnak emlékére 1989. január 22-étõl minden évben megünnepeljük a magyar kultúrát. Felemelõ és nagyjelentõségû ez a nap! Különös fényt kapnak a környezetünkben dolgozó, alkotó, teremtõ emberek, akik tehetségükkel, szorgalmukkal emelik a magyar kultúra becsületét, hírét. Õket ünnepeljük ezen a napon, az õ mûveiket. A kultúra, a nyelv, az identitástudat és a nemzettudat elválaszthatatlan fogalmak. A magyar kultúra forrása a becsület és a megújulni, élni vágyás. A nemzet a sokat megidézett balsorsból a kultúra segítségével emelkedett ki. Nehéz helyzetben, ingatag közegben volt akkor is az ország, s Kölcsey nemzedékének sem pénze, sem politikai hatalma nem volt, de volt valami fontos a birtokukban: a mûveltségük. Általuk jött létre a magyar történelem máig legdicsõbb negyedszázada, a reformkor. Tiszteljük ezt a korszakot és merítsünk belõle! A magyar kultúra tehát a megmaradás és a felemelkedés eszköze volt a reformkorban, de akkor is, amikor a trianoni szégyenteljes sorsfordító történelmi esemény kapcsán már nem az volt a tét, hogy felépülünk-e valaha, hanem az, hogy megmaradunk-e. A nemzetet csak a kultúra, a nyelv és az irodalom tartotta össze. Így van ez ma is… A mi országunk már nem területi elven határozza meg magát, hanem szellemi erõvel építi fel határait. A magyar nyelv, a magyar kultúra az, ami összetart minket a Kárpát-medencében és szerte a nagyvilágban. Abban a korban, amelyben élünk, újra kell fogalmazni a viszonyokat: az ember és ember viszonyát, az ember és a természet viszonyát. Számadást kell adnunk arról, hogy megcselekedtük-e amit kellett, hol van még igazítani való, és e számadás alól nem vonhatja ki magát senki, aki felelõsen gondolkodik, kiváltképp az értelmiség nem! Keressük az új korszakban a helyünket mint régi-új európaiak, mint a kultúrák keresztútján élõ kis népek egyike. Hogy mikor találunk magunkra, meddig tart ez az útkeresés, nem tudni, mert leszoktattak minket a cselekvésrõl, a magad uram szemléletrõl, a kreatív gondolkodásról. De a sorsdöntõ helyzetben mindig az értelmiségé a szerep. S bár az elmúlt fél évszázadban az értelmiség adós maradt a tennivalók kimunkálásával, megvitatásával, most a kínálkozó alkalom újra rá vár.

123

Kalendárium 2009


Különös világban élünk ma. Átmeneti korban. A hagyományos értékek megrendülni látszanak, de elõbb-utóbb bebizonyosodik, hogy ezek nélkül az értékek nélkül nem lehet a társadalmat fenntartani, mûködtetni. A kulturális örökség védelme mindnyájunk ügye, s nemcsak kampányokban, rendezvénysorozatokban kell gondolkodni, hanem a hétköznapok tennivalóiban is. Helyettünk nem teszi meg senki, sem az állam, sem az önkormányzat. A kultúra és a mûveltség egyetemes értéket ad mindnyájunk számára. Amikor nemzeti kultúráról beszélünk, feltételezzük, hogy a nemzeti kultúra ott van a családokban, a nemzet ügyében együttgondolkodásra képes kis és nagyobb helyi közösségekben. Mértéket és mércét jelent, amelyhez a világot és magunkat mérhetjük. Magyarországnak nem "jövõ nemzedék ombudszman"ra van szüksége, hanem biztos alapokon álló családokra, mûvelt emberekre! Kisújszállás, itt az Alföld közepén sok tekintetben jó példával áll elõ. Számon tartja az elszármazottjait és számol az itt élõkkel is, hiszen kevés olyan helység van nemcsak a környéken, hanem a régióban is, ahol ennyi nagy múltú civil szervezet lenne, mint ebben a városban. Bibó Istvánnak hihetünk: "a civil szervezetek a demokrácia kiskörei", mind valamiféle kulturális tevékenységet is folytat, ezzel hozzájárul a nemzeti örökség megóvásához, a helyi, a Nagykunságot oly dicsõvé tévõ hagyományok ápolásához és átörökítéséhez. Hadd idézzem meg Györffy István szellemi végrendeletének, a Néphagyomány és nemzeti mûvelõdés címû utolsó munkájának egy gondolatát: "A hagyomány tart meg bennünket magyarnak és a mûveltség tesz európaivá." Ma, amikor a globalizáció veszélyérõl esik szó léptennyomon, nagyon fontos dolog ezt hangsúlyozni, mert megerõsíti a helyiek identitástudatát. Jól tudjuk, hogy kunságinak lenni mit jelent, milyen büszkeséggel tölti el az innen származókat, s kerüljenek a világ bármely részére, a szülõföldtõl sohasem szakadnak el teljesen. Szabó Magda számára Debrecen nem csak a város volt, ahol megszületett, hanem a haza, ahol mindig biztonságra lelt. Így gondolnak Kisújszállásra is azok, akiket az élet és a munkájuk elszólított. Ez a város sok kiválóságot adott a magyar mûveltségnek: innen indult és ide jött haza Kiss Tamás költõ, Kis Tamás, a Debreceni Egyetem nyelvésze, Szathmári István nagyhírû nyelvészprofesszor, Csukás István költõ, Cs. Németh Lajos színmûvész, Balázs Péter színmûvész, Kurucz János tanár, helytörténész és még sorolhatnánk a jelen és a közelmúlt kiválóságait. De ne feledkezzünk meg az õrhelyüket el nem hagyókról sem: õk azok a közmûvelõdésben dolgozó szakemberek, könyvterjesztõk, az általános és középiskoláinkban tanító tanárok, akik minden nap tesznek valami fontosat azért, hogy a magyar kultúra fennmaradjon. Õket kell támogatnunk jó szóval, és minden elismeréssel, amit egy város adhat az övéinek.

Mi magunk is sokat tehetünk a magyar kultúra ápolásáért, gazdagításáért. Már akkor is jobbá leszünk, ha a környezetünkben élõ alkotó, tudományt mûvelõ, oktató, a kultúrát közvetítõ polgártársainkra rámosolygunk, megbecsüljük õket, hiszen általuk lesz otthon, otthonos a szülõföld, élhetõ közeg a kisváros. Ha gyermekeinknek, unokáinknak úgy beszélünk a megélt történelmi pillanatokról, hogy nem a személyes szerepünket igyekszünk beilleszteni a történésekbe, hanem egyszerûen becsületrõl, igazságról beszélünk és arról, hogy mi a közös érték azokban az emberekben, akik ide születtek. Mindnyájunk felelõssége, hogy gyermekeinket ne csak a Himnusz szövegére és dallamára tanítsuk meg, hanem a Himnusz szellemisége szerint való életre, a múlt és jövendõ tiszteletére is. Szeressék ezt az ünnepet! Az ünnep a hétköznapok tiszta köntösbe öltöztetése. Ha Kölcsey most lenézne ránk, együtt büszkélkedne mindnyájunkkal, mert Kisújszállás ezúttal is megtette a kötelességét.

124

125

Dr. Bartha Júlia Megjegyzés: Elhangzott Kisújszálláson, 2008. január 19-én, a magyar kultúra napján. (Szerk.)

Morzsák "És neveld lelked kérlelhetetlen igényérzetre. Ez a legfontosabb. A tömegek világa csak mohó, de nem igényes. Te maradj mértéktartó és igényes. A világ egyre jobban hasonlít egyfajta Woolworths-áruházra, ahol egy hatosért megkapni mindent, silány kivitelben, ami az élvezõ hajlamú tömegek napi vágyait gyorsan, olcsón és krajcáros minõségben kielégítheti. Ennek a tömegkielégülésnek veszélyei már mutatkoznak, az élet és a szellem minden területén. Egy kultúra nemcsak akkor pusztul el, ha Athén és Róma finom terein megjelennek csatabárddal a barbárok, hanem elpusztul akkor is, ha ugyanezek a barbárok megjelennek egy kultúra közterein és igény nélkül nagy keresletet, kínálatot és árucserét bonyolítanak le. Te válogass. Ne finnyásan és orrfintorgatva válogass, hanem szigorúan és könyörtelenül. Nem lehetsz elég igényes erkölcsiekben, szellemiekben. Nem mondhatod elég következetesen: ez nemes, ez talmi, ez érték, ez vacak. Ez a dolgod, ha ember vagy, s meg akarod tartani ezt a rangot." - Márai Sándor: Füves könyv - Az igényrõl -

Kalendárium 2009


A Kisgazdapárt kisújszállási gyökerei 2008. március 22-én, egy száz évvel ezelõtti történelmi kezdeményezésre emlékeztünk. A "Magyar Lobogó" a "Politikai, társadalmi, közgazdasági, függetlenségi, és 48-as párti képes hetilap" 1908. március 15-én felhívással fordult olvasói felé. A következõket írta: "Magyar Polgárok! Kedves Társaink! Tisztelt Barátaink! Kisbirtokosok és Kisiparosok! Egyenlõ nehéz és majdnem elviselhetetlen a mi sorsunk. Sok a bajunk, sok munka kell ahhoz, hogy sorsunk, helyzetünk, e szeretett hazában javuljon. Ezt a sok munkát önmagunknak kell végeznünk, mert ha ezután is mástól várjuk boldogulásunk kivívását, akkor ezután is kapunk ígéretet, csalogatást, hitegetést. Tenni értünk nem fog senki, tenni értünk önmagunknak kell. Most itt az ideje! Most vagy soha! Mi önmagunk csináljuk meg a mi kongresszusunkat, magunk dolgozunk, akkor tudjuk legalább, hogy mit végeztünk, s amit tettünk, miért tettük. Március 22-én lesz a kongresszust elõkészítõ elõértekezlet Kisújszálláson Ott leszünk mind. De ha mi dolgozunk, fáradunk, az nem elég. Mindnyájatoknak kell segíteni. Ne tartózkodjatok, ne féljetek, hanem cselekedjetek. Ne nézzétek fenséges mozgalmunkat összetett kezekkel. A mi saját érdekeinkért szálljatok síkra ti is, mert különben mi kifáradunk, kidûlünk s akkor az összes kisbirtokosok sorsa örök idõkre meg van pecsételve…" A gyújtó hangú felhívásnak meglett az eredménye. A március 29-én megjelent "Magyar Lobogó" már a sikeres elõkészítõ értekezletrõl tudósít. "Eljöttek Kisújszállásra, a nagy magyar Alföld szívébe, ebbe színtiszta józan gondolkodású õsmagyar városba nemcsak a közelfekvõ vármegyebeliek, hanem ott volt képviselve Krassószörény, Torontál és Bács-Bodrog vármegyével az ország déli része. Ott voltak Veszprém és Komárom megyébõl a Dunántúlt képviselve. Ott volt Bars megye által képviselve az ország északi része." Az elõértekezletet a Nemzeti Olvasókör (Deák Ferenc u. 21. sz.) - késõbbi ÁFÉSZ iroda - helységeiben tartották meg. A jegyzõkönyv kezdõ sorai a következõk: "Felvétetett Kisújszálláson, 1908. évi március hó 22-én a magyarországi ki-birtokosok és kisiparosok által, egy országos kongresszus összehívása céljából, a kisújszállási gazdasági olvasókör helyiségeiben megtartott elõértekezleten. Németh Antal, mint ezen gazdasági olvasókör elnöke, üdvözli a megjelenteket, megállapítja, hogy ezen gyûlés, illetve elõértekezlet a politikai hatóságnál Máthé Gábor városi tanácsnok és kisbirtokostárs által törvényszerûen bejelentve és engedélyezve van, s a gyûlést megnyitja."

A több száz küldött 130 tagú országos végrehajtó bizottságot hozott létre és 26 helyi csoport megalakulásáról döntött országszerte. Felkérték a "Magyar Lobogót" a mozgalom népszerûsítésére, az alapszabály-tervezet és a kongresszus tárgysorozatának ismertetésére, s döntöttek arról, hogy 1908. április 20-án húsvét hétfõjén - Kisújszálláson Országos kongresszust tartanak. A "Magyar Lobogó" további: március 29., április 5., 12., 19-i számában részletesen beszámolt a Kisújszálláson hozott döntésekrõl. A helyi lap, a "Kisújszállás és vidéke" 1908. március 29-én szintén tudósított az eseményrõl: "A kisbirtokosok városunkban f. hó 22-én egy országos szövetség létesítése érdekében értekezletet tartottak, melyben meghívás folytán dr. P. Ábrahám Dezsõ országgyûlési képviselõnk is részt vett. Ismertette a kisbirtokosok helyzetét, rámutatott az egyesülés elõnyeire, s azon körülményekre, hogy a nagybirtokosok éppen úgy, mint a munkások, már szervezkedtek, csak a kisbirtokos osztály szervezetlen még. Képviselõnk fejtegetéseit a kisbirtokosoknak az egész országból összegyûlt küldöttek és a helybeli kisbirtokosság tagjai élénk érdeklõdéssel kísérték, a kisbirtokosok egyesülésének szükségességét elismerték, az elõkészítõ bizottságot megalakították, s ennek elnökévé Bordács Tamás földbirtokost megválasztották. Az országos értekezlet városunkban f. év április 20-án tartatik meg." Történelmi tény, hogy a kisbirtokosok, mezõgazdasági munkások elõbb az 1890-ben alakult Magyarországi Szociáldemokrata Pártban keresnek támaszt. Az Alföld délkeleti részén munkáskörök alakulnak. Végül a Szociáldemokrata Párt nagy többsége nem kívánt azonosulni az agrárnépesség gondjaival. Féltették pártjukat a "felhígulástól", az agrár irányba tolódástól. Ezért az agrárnépességnek érdekérvényesítésük céljából külön utakat kellett keresni. 1897-ben pártot alapít Várkonyi István Független Szocialista Párt néven, majd Mezõfi Vilmos 1900-ban Magyarországi Újjászervezett Szociáldemokrata Pártot hoz létre. Békéscsabán Áchim András szervezkedik, 1906-ban megalakította Magyarországi Független Szocialista Parasztpártot. De a vele nem tartó békéscsabai gazdák ugyanekkor Kisgazdák Egyesülete néven hoznak létre politikai tömörülést. (Nagyatádi) Szabó István 1908. január 12-én a Somogy vármegyei Kisgazdák Egyesületét hozza létre. Látszott, hogy igény van egy olyan országos párt vagy szövetség létrehozására, amelyik a kisbirtokosok, más néven kisgazdák a kisiparosok országos érdekszövetsége lehet. Ezért jelentõs politikatörténeti esemény a kisújszállási 1908. március 22-ei elõértekezlet és az 1908. április 20-i "Magyarországi kisbirtokosok és kisiparosok" országos kongresszusa. A kongresszust 5-6000 kisgazda és kisiparos részvételével, az 1927-ben lebontott fiúiskola udvarán tartották meg. A szakadó esõ sem lohasztotta le a helyi lap tudósítója szerint - a résztvevõk lelkesedését.

126

127

Kalendárium 2009


Dr. P. Ábrahám Dezsõ országgyûlési képviselõ indokolta az egyesület létrehozásának szükségességét. Az egyesület célját bõvebben Hunyár László, a "Magyar Lobogó" szerkesztõje ismertette. A kongresszus egyhangú lelkesedéssel kimondta a kisgazdák és kisiparosok országos szövetségének megalakítását Budapest székhellyel, s vidéki fiókegyletek alakításával. Az alapszabály tervezetet több hozzászólás és módosítás után elfogadták. Eldöntötték, hogy a legközelebbi kongresszust a Dunántúlon tartják meg. Erre a kongresszusra és magára a pártalapításra 1909. november 29-én Nagyatádi-Szabó István és a 48-as kisgazdák szervezésében került sor, Szentgálon. A párt neve "Országos Függetlenségi és 48-as Gazdapárt" lett. A kisgazda összefogás gondolata amelyik Kisújszálláson erõsödött meg - másfél év után érett országos pártalapítási szándékká. Mi, kisújszállásiak így száz év múltán is büszkék lehetünk arra, hogy a magyarországi agrárszervezõdések egyik jeles állomása volt helységünk. Úgy gondolom, azért vállalhatta fel a Kunság és benne Kisújszállás gazdatársadalma a kezdeményezést, mert itt nagy úri birtokok nem voltak. A Nagykunság agrárfejlõdését az 1745-ös redemptió, az önmegváltakozás szabta meg. Számtalan kis- és középbirtok jött létre, kialakult egy parasztpolgári társadalom, viszont a lakosság szaporodásával aprózódott a földtulajdon, s nem volt olyan ipari fejlõdés, amelyik a szabad munkaerõt foglalkoztatni tudta volna. Így megnõtt a kisbirtokosok és a földnélküli mezõgazdaságban dolgozók száma. Ez a réteg és a kisiparosok érdekérvényesítése volt a tétje az Országos Szövetség létrehozásának. Szép gesztus, hogy a 2005-ben alakult Független Kisgazda,- Nemzeti Egység Párt (FKNP) felvállalta a centenáriumról való megemlékezést, - bartóki gondolatot kölcsönözve - visszatért a tiszta forráshoz, mintegy hitelesítve és felelevenítve azokat a 100 évvel ezelõtti célokat, amelyek közül ma is sok aktuális. Dr. Ducza Lajos

A Kossuth Lajos Általános Iskola kettõs évfordulója 2008. október 4-én kettõs ünnepre virradtunk. Iskolánk ebben a tanévben 60 éves, az ének-zene tagozat pedig 50 éves lett. Nagy készülõdés elõzte meg az ünnepnapot. Gyûjtöttük a fényképeket a kiállításra, terveztük az emlékfüzetet, meghívót. Gondolkodtunk, hogyan tegyük otthonossá a tornatermet a vendégek fogadására. Megálmodtunk egy "Nosztalgia kórust" a régi diákok részvételével, akikkel hétfõn esténként - egyre többen - jókat énekeltünk. Kialakult a forgatókönyv, mindannyian megtaláltuk a feladatainkat. Ünnepi hangversenyre hívtuk azokat a régi diákokat, akik a zenei hivatást választották, s két kórusunkkal készültünk az alkalomhoz illõ mûvekkel. A musical kör is megfiatalodott, mai kisdiákok léptek egykori társaik nyomába. Értesítettük az ének-zenei osztályokat, hogy szervezzék erre a napra találkozóikat. Vacsorát rendeltünk, elkészült az emlékkiállítás az aulában, hangulatos asztalt terítettünk a régi kollégáknak, színes dekorációval díszítettük a tornatermet.

Morzsák „A szufik azt tanácsolják, hogy csak azután szólaljunk meg, miután a szavaink áthaladnak három kapun. Az elsõ kapunál azt kérdezzük magunktól: Ezek a szavak igazak? Ha azok, továbbengedjük õket, ha nem, mehetnek vissza. A második kapunál azt kérdezzük: És szükségesek? Az utolsó kapunál azt kérdezzük: És kedvesek?” - Ekhath Easwaran A hangverseny szereplõinek összkara 128

129

Kalendárium 2009


A napok repültek, és mire mindennel elkészültünk, fáradtak, de mégis boldogok voltunk. Október 3-án már a fõpróbák zajlottak, a technikus kollégák elhelyezték a kivetítõt, a kiállítás végleges helyén állt, felkerült a városháza dísztermének falára a nagy Kodály-festmény. A rendezvény kiállítással kezdõdött, amelyet Vona László címzetes igazgató, városunk díszpolgára nyitott meg. Nagy érdeklõdés kísérte a régi fényképeket, okleveleket, tárgyi emlékeket, amelyek az 50 év eredményirõl tanúskodtak, és a régi iskolatársak, tanárok arcát õrizték. Kialakult a vendégek köre: 140 régi barátot, ismerõst vártunk vacsorára, de ennél még sokkal többen voltak vendégeink a díszhangversenyen. Megtelt a nagyterem, ettõl kezdve az ének, a muzsika vette át a szót. Együtt énekeltek kicsik és nagyok, családok, osztálytársak, tanárok, tanítványok. Talán nem vagyunk nagyon elfogultak, ha azt mondjuk, valóra váltottuk Kodály szavait: "Legyen a zene mindenkié!" Virágokkal, könyvekkel, emlékfüzetekkel ajándékoztuk meg régi tanárainkat, tanítóinkat, a fellépõ hangszeres mûvészeinket: Ferencziné dr. Ács Ildikót, Kerekes Tibort, Mesterné Vadas Zsuzsát, Szabó Gábort, Bálint Ibolyát, Piller Imrét, Orosz Balázst, valamint Széll Attilát, aki a mûsort vezette, s akik valamennyien az ének-zene tagozat tanulói voltak. Rendezvényünk fõvédnöke, Iváncsik Imre államtitkár úr, iskolánk volt tanulója is velünk ünnepelt, és átadta Hiller István miniszter úr elismerõ oklevelét Varga Vincéné igazgatónõnek az 50. évfordulóra. Rózsa Endre országgyûlési képviselõ úr is Hiller miniszter úr elismerõ oklevelét adta át Monoki Kálmánné karvezetõ-énektanárnak több évtizedes kórusvezetõi munkájáért. A jeles évfordulón kegyelettel emlékeztünk iskolánk elhunyt igazgatóira, Kerti Miklósnéra és Palágyiné Ruzs-Molnár Katalinra, akiknek elévülhetetlen érdemeik vannak az iskola és az ének-zene tagozat elért eredményeiben. Az ünnepség második részében az alsó tagozat musical csoportja adott meglepetés-mûsort a vendégeknek, amelyet Vadas Ilona tanítónõvel tanultak meg. A hangverseny után osztálytalálkozók voltak a vacsoraasztaloknál, úgy láttuk, hogy felszabadult beszélgetések zajlottak, észre sem vettük, hogy elszaladt az idõ. Elfogyasztottuk a finom vacsorát, a születésnapi tortát, és valamennyien jó hangulatban, az ünnep jól sikerült örömével búcsúztunk. Köszönet illeti a Kossuth iskola minden dolgozóját, hiszen ismét bizonyítottuk összefogásunkat, a közös munka eredményének sikerét.

Kossuth-napok A Kossuth Lajos Általános Iskola tanulói 2008 szeptemberében "Kossuthtoborzó 2008" (Kossuth projekt) elnevezéssel emlékeztek meg névadójukról. A 2008/2009-es tanév kezdetén célul tûztük ki, hogy a tanulók ismerjék meg jobban az iskola névadójának munkásságát. Az iskola szaktanárainak útmutatásával zajló kutatómunka, a játékos feladatsorok megoldása a tanulók igazi osztályközösséggé alakulását segítették. A diákönkormányzat szervezésében a diákok változatos feladatok megvalósításával bizonyították felkészültségüket, tettrekészségüket. Az alsó tagozatosok gyûjtõmunkájuk során végigjárták városunk azon nevezetes emlékpontjait, amelyek Kossuth Lajos kisújszállási tartózkodásához, az 1848/49-es szabadságharc emlékhelyeihez köthetõk. A projekt zárónapja elõtt toborzót, verbunkot mutattak be, tablókat készítettek, Kossuth-nótákat énekeltek az iskola aulájában. A programon részt vevõ gyerekek a szülõk által készített Kossuth kiflit is megkóstolták. A felsõ tagozatos tanulók a projekt-hét során sikeresen oldották meg a "Gábor Áron rézágyúja" makett elkészítését, válaszoltak TOTÓ-kérdésekre,

A nevelõtestület nevében: Monoki Kálmánné ének-zene tanár, karvezetõ Testvériskolánk diákjai a Kossuth-szobornál 130

131

Kalendárium 2009


megtekintették a Kossuth életérõl készített filmet, vidáman énekelték az iskola névadójához kötõdõ ismert dallamokat, s készítettek tablókat "A város és 1848" címmel. A "huszár-próbán" a gyerekek bátorságukat is bizonyíthatták. Az osztályok csapatai a Kossuth-kupáért sorversenyen mérték össze ügyességüket, gyorsaságukat. Ezt követõen a tornateremben különbözõ játékokat próbálhattak ki: mászófalat, rodeó bikát, szimulátort. A változatos, szórakoztató programok során gyorsan elfogyott a szülõk által sütött palacsinta, szendvics is. A gazdag eseménysorozat péntek este vidám hangulatú diszkóval, filmvetítéssel, végül tûzijátékkal zárult. A 2008. szeptember 15-19. között zajló rendezvénysorozat meghívott vendégei voltak a romániai Sacele (Szecsele) NÉGYFALU "GEORGE MOROIANU" nevet viselõ román-magyar iskola 20 fõs küldöttségének tagjai is. Örömüket fejezték ki, hogy a 2007. évi európai uniós közös pályázathoz kötõdõ kapcsolat felvétele után iskolánkba látogathattak. A Kossuth-napi ünnepségen fellépett a vendégek BÓBITA néptánccsoportja, akik moldvai táncokat mutattak be. Itt tartózkodásuk három napja alatt megtekintették a Néprajzi Kiállítótermet, a városközpontban lévõ szobrokat, a strandot, és szombaton ellátogattak a XI. Kun Viadalra. A Horváth-tanyán a változatos program megtekintése mellett megkóstolták a kunsági lepényt és a kürtõskalácsot. Reméljük, hogy a jól sikerült programsorozat a két iskola barátságát tovább erõsítette. A négyfalusi testvériskola küldöttségének látogatását várhatóan 2009 tavaszán viszonozzák a Kossuth iskolások. Ari Géza tanár

60 éves osztálytalálkozó

Morzsák „Mikor én festek, a tenger tombol. Mások csak pancsolnak a fürdõkádban.” – Salvador Dalí –

(1948-2008) 2008. június 27-én nem mindennapi esemény történt: a Polgári Leányiskolában tanulmányaikat 60 évvel ezelõtt befejezõk gyûltek össze. Az iskola létesítése Gaál Kálmán polgármesternek és Török Imre református lelkésznek köszönhetõ. Az intézmény mûködésének 41 éve alatt (19071948 között) az iskola diákjait - többnyire hölgyeket - hazafias szellemben, vallásosan nevelték. A közismereti tárgyakon kívül tanítottak háztartástant, kézimunkát, német nyelvet, társadalmi ismereteket, éneket, hittant, gyors- és gépírást. Az iskolának fennállása alatt három igazgatója volt, sorrendben: Csiki Erzsébet, Kápkárny Ilona és Vadainé Bíró Mária. Utóbbi 1919-1948 között, az iskola megszûnéséig töltötte be az igazgatói posztot. Helyettese szeretett osztályfõnökünk Bándi Jolán volt. Az iskola a városban és annak környezetében élõ polgári középosztály gyermekeinek képzését szolgálta. A négy osztály elvégzése után lehetõség volt továbbtanulásra, munkavállalásra, mivel a felkészítés mindkét területre alkalmassá tette a végzõsöket. Így indultunk el mi is 60 évvel ezelõtt az élet rögös útján, hogy kipróbáljuk magunkat, miként tudunk eligazodni az életben. Már az elõzõ, az 55 éves találkozón is megállapíthattuk, hogy a megélt évtizedek nem tûntek el nyomtalanul. Szinte mindannyiunk mögött keményen ledolgozott 30-40 év áll, családi és munkahelyi problémákkal, ezért talán egy kissé el is fáradtunk, de képesek vagyunk még segítetni, örülni, örömet szerezni. Sajnálattal vettük tudomásul, hogy az 57 fõs osztályból már 14-en nem élnek, s többen betegségük miatt nem tudtak részt venni a találkozón. Mi, akik ismételten vállalkoztunk a találkozón való részvételre, bizonyítottuk az egymás iránti érdeklõdést, s emlékeztünk az elmúlt ifjúságunkra. 60 éves találkozónk alkalmából egy emléklapot is átadtunk, hogy erõsítsük az összetartást. Végül Devecseri Gábor szép szavaival mondok búcsút: "Örülni ritka …………….. Munkálni kedvel napra nap Nincs már vén idõ, nincs új idõ Csak mindig ifjú pillanat." Debreczeni Istvánné

132

133

A képen ülõ sor balról: Bakk Sándorné Parócai Magdolna, Varga Miklósné Dienes Erzsébet, Szlatovics Károlyné Faragó Ilona, Pásztor Andrásné Halas Margit, Nyitrai Istvánné Abonyi Katalin, Szentpéteri Dezsõné Mészáros Gizella, álló sor balról: Kiss Imréné B. Balogh Erzsébet, Nagy Istvánné Hetrovicz Ilona, Köszegi Pénterné P. Szabó Róza, Nánási Sándorné Madarász Margit, Túri Lajosné Simai Julianna, Polácsek Ferencné Túri Margit, A. Varga Miklós, Török Imréné Pocsai Emília, Bogdán Józsefné Sípos Aranka, Hermeczi Zsigmondné Kása Julianna, Lakatos Istvánné Radics Mária, Benedek Gáborné Kui Terézia, Imre Lajosné Csípõ Terézia, valamint a találkozóról hírt adó Debreczeni Istvánné Nagy Erzsébet.

Kalendárium 2009

134


135

Kalendárium 2009


60 éves a KUNSZÖV

A cég történetében nagyon kevés olyan döntés született, amelyet ne az építkezés, a fejlesztés motivált volna. 1986-ban azonban már olyan gazdasági környezet alakult ki, amikor fel kellett ismerni, hogy a termékek kizárólagos értékmérõje a piac, az eredményesség döntõ eleme a piaci versenyben való helytállás. A manufakturális, kisüzemi cipõipari termelés sajnos nem állta ki a versenyt a nagy cipõgyárak modern gépsorain létrehozott termékekkel. E tényezõket mérlegelve fájdalmas döntést kellett hozni, az alapító cipõipari termelést l986 végén meg kellett szüntetni. Még néhány vidéki cipõjavító egység õrizte a nagy múltú elõdök szakmaszeretetét, de 1989 végével ezeket is be kellett zárni, alapvetõen gazdaságossági szempontok miatt. A textilruházati és a bõrdíszmûves ágazat jó piaci lehetõségeit kihasználva a 80-as évek elejétõl igen offenzív termékfejlesztõ és piacépítõ munka folyt. Az évente kétszer megrendezett termékbemutatón 6-700-féle saját termék került a kiterjedt vevõkörnek bemutatásra. A belföldi és kelet-európai piacokon ismertek voltak a Kunszöv termékei. A 80-as évek vége azonban mindenhol, így a Kunszövnél is meghozta a történelmi változásokat. Összeomlott az alapanyagháttér, megszûntek a támogatások, új mozgásteret, új lehetõségeket kellett keresni a több mint 300 dolgozó számára. Az elsõ lépések ismét szervezeti változások irányába terelték a céget, a szakágazatokat szövetkezeti alapítású kft.-be szervezték, majd ezek 1990-ben önálló vagyoni és gazdálkodási egységekként kiváltak a szövetkezetbõl. Kritikus évek következtek, hiszen a 40 fõvel maradt jogutód cégnek a kiválások után szinte teljesen új piaci és gazdasági alapokat kellett teremteni. Ahogyan az ma is látható, az elmúlt 18 évben sikerült azt a felhalmozott tudást, erõt, tapasztalatot hasznosítani, amelyet elõdeink óta sok generáción, kiváló szakembereken, nagy egyéniségeken keresztül megszereztünk. Ma 3 telephelyen 180 dolgozóval, fél milliárdot meghaladó árbevétellel, elfogadható munkafeltételekkel, törvényes keretek között mûködik a KUNSZÖV, amely 1948. szeptember 14-étõl minden átalakulás, szervezeti változás után jogutódként, jogfolytonosan õrzi a múltat és építi a jövõt.

Egy ember életében sem kevés idõ 60 év, egy cég életében pedig maga a történelem. A KUNSZÖV közössége 2008-ban megalakulásának 60. évfordulóját ünnepelte. (Az október-november hónapok céges és városi eseményekben gazdagok voltak.) De mi is történt 60 éve? Ma még hiteles dokumentumok lelhetõk fel arról, hogy 1948. szeptember 14-én 15 lábbelikészítõ kisiparos szövetkezetet alapított. Volt alkalmunk az idõs nyugdíjasoktól még azt is megtudni, hogy a II. világháború okozta nehézségekbõl kiutat keresve, õk tizenöten már 1943. július 1-jén, a Kossuth Lajos út 21. sz. alatt, egy közkereseti társaságot alapítottak, s ebben a formában dolgoztak a háború befejezéséig. A megalakulás a jelenlegi központi telephelyen történt. Minden tag egy összegben 1.000 Ft üzletrészjegyet volt köteles fizetni, mert a cégalapítás a jobb beszerzési és értékesítési lehetõségre irányult, melyhez saját tõkére is szükség volt. Az új cég neve: Lábbeli Készítõk Kisipari Termelõ Szövetkezete lett. A lepergõ évtizedek során számos átalakulás, formaváltozás történt, hiszen a szövetkezeti formával együtt járt a rugalmasság és alkalmazkodás, a mindenkori lehetõségek maximális kihasználása. Az elsõ nagy változással a helyi Ruházati Ktsz. 15 fõvel csatlakozott a cipészekhez, új profillal, kiváló szakemberekkel. 1961-ben a fodrászok kérték felvételüket, majd 1964-65-ben 10 vidéki cipõjavító egységet vettek át. A cég további életében meghatározó jelentõségû esemény 1974. október 1jén következett be, amikor a Háziipari Szövetkezettel történõ egyesüléssel megalakult a Kunsági Bõr- és Textilruházati Ipari Szövetkezet. Az új szakágazat jó piaci adottságai és a cipészek - ahogyan mondták a "gazdag võlegény" - tõkeereje dinamikus fejlõdésnek indította a szövetkezetet. A munkaerõ-utánpótlást az 1964-tõl már eredményesen szervezett nõiruhakészítõ szakképzéssel alapozták meg, sõt 1975. január 2-ától egy új szakmát, a bõrdíszmûves tevékenységet is meghonosították szövetkezetben. A termelés erõforrásai között mindig számottevõ volt a bedolgozó hálózat, amely a 70-es évek elején indult a kunsági, késõbb a sárréti és tiszazugi térségekben. A bedolgozók foglalkoztatása csúcspontját 1986-ban érte el, amikor a létszám meghaladta a 400 fõt, és 61 települést ölelt fel. A meghatározó profil ezekben az években már a textilruházat lett. A szövetkezeti közös fejlesztési alapok lehetõvé tették nagyobb horderejû beruházások megvalósítását, így 1983-ban szép új tanmûhellyel gazdagodott a cég, amely mindig büszke volt jól képzett szakmunkás gárdájára. 136

Somlyai Árpádné ügyvezetõ igazgató

Morzsák „A szívós munka legyõz mindent.” – Vergilius –

137

Kalendárium 2009


Cégéravató – elhangzott a 60 éves KUNSZÖV székházán elhelyezett cégér avatása alkalmából – Köszönjük a KUNSZÖV-nek az igényesen helyreállított épületeket: a Váradyés a Polacsek-féle házat, amelyek régi szépségükben láthatók, s amelyeknek a látvány szempontjából csak díszére válik, hogy elhagyták a Habsburg-sárga szín árnyalatait. Így illeszkednek a velük nagyjából azonos korú épületekhez: a tanyasi diákotthonhoz, a Szabadság téri iskolához, a napközi otthonhoz. A KUNSZÖV épületét talán a város, talán Polacsek úr építtette 1905. körül, de az biztos, hogy minden idõben a tisztes ipar, esetenként a kereskedelem hajléka volt, ahogyan ma is az. Legtöbbet használt szerszám az olló lehetett. Szövetet, vásznat vágtak vele a szabók, bõrt a csizmadiák és a cipészek, hajat a férfi- és nõifodrászok, papírt a nyomdászok. Nincs ugyan már cukrászda az épületben, ahol az egyik kilencvenen túli adatközlõm 3-4 éves korában fagylaltot evett, a másik, - alig fiatalabb - egy ültõ helyében 6 db krémest. Elköltöztek a borbélyok, a fodrászok, az úri szabók is, így már nem mondhatja senki: abban a mûhelyben készült az elsõ dauerom, az érettségi öltönyöm. A kisújszállásiak azonban tisztelettel emlékeznek Méri Imre, Rácz Lajos, Tróznai József férfiszabókra, Törös Sándor és Törös Kálmán cipészekre, Béres Kálmán és Szilágyi István borbélyokra, Béres Kálmánné nõifodrászra, Ö. Tóth Lajos mûszerészre és másokra. Ugyanígy, a hajdani kézmûves ipar mûvelõi iránti tiszteletbõl került cégér az épület falára; dicséret és köszönet illeti a cégért készítõ Czepán Lajos mesteri munkáját is. Fõleg a céhekbe tömörült iparosok jelölték meg cégérrel mûhelyeiket, tudatva mindenkivel, miféle munka folyik a falak között. Somlyai Árpádné ügyvezetõ igazgató bevezetõjében szinte minden lehetséges nevét említette ezeknek a jelvényeknek. Maradjunk annyiban, hogy a logónál történelmileg hitelesebb a cégér. Javasolom, hogy ezt használjuk a mindennapokban, mert ezzel is értéket õrzünk: ipartörténeti- és nyelvi emléket. Mint ez a most elkészült alkotás. Jól döntöttek 1982-ben, hogy a Nagykunságban mindenütt készített és viselt szûrt, cifraszûrt választották mesterségük címerének, s jól teszik, hogy ma is használják. Ha a KUNSZÖV levélpapírjára néznek manapság, ugyanaz történik, mint 150-200 évvel ezelõtt. Azt mondják: Kisújszállás. A szûrnek ugyan megegyezett a szabásmintája szerte a Nagykunságban, de a "virágozása" alapján tudták ki készítette, hová való a viselõje. Ez a cégér leegyszerûsített formában elmondja, hogy a szûrt "téglány" alakú darabokból 138

állították össze, hogy lábközépig ért, hogy a gallérja majdnem derékig, hogy a gallért csuklyaként is használhatták, hogy nem volt a mi vidékünkön magas nyaka, hogy a hátoldalát csak az alján díszítették. Ezt a díszt ma a cég neve adja. Látjuk majd, hogy a gallért gazdagon "virágozták", - rátéttel vagy hímzéssel - kunsági rózsával, szegfûvel, rozmaring levéllel, gránátalmával, növényi szárakkal. A két sarkára csücskõt varrtak, ezekkel kötötték össze a fej felett esõs vagy hideg idõben. Ugyanezekkel a motívumokkal díszítették a szûr ujját is. Ezeket jelzésszerûen láthatjuk az alkotáson. A növényi indák a tartó konzolon jelennek meg: jó ízlést és mesterségbeli tudást hirdetve. A szûrmintákat késõbb a subákon és a ködmönökön is alkalmazták. Gaál Sándor kisújszállási szûcsmester munkái ismertek és keresettek voltak az egész világon. Kívánjuk a cég mai dolgozóinak, hogy törekvéseik, igényességük, szorgalmuk eredményezzen hasonló sikereket. Nagy Gy. Róza, a Kisújszállási Városvédõ és -Szépítõ Egyesület titkára

139

Kalendárium 2009


Bemutatkozik a Kisújszállási Térségi Szociális Otthon és Alapszolgáltatási Központ

A két szolgálat célja és feladatai: a családsegítés és életvezetési problémákkal, szociális gondokkal küzdõ családok, egyének szociális, illetve mentálhigiénés ellátásában való részvétel. Alaptevékenysége: a szociális ellátásban való részvétel; a mentálhigiénés alapellátásban való részvétel; társadalmi segítõk összefogása; szolgáltatások; közösségi érdekvédelem; egyéb tevékenységek (pl. a család összetartó erejét segítõ rendezvények szervezése). A szolgáltatás igénybevétele önkéntes és ingyenes. A Gyermekjóléti szolgáltatás hozzájárul a gyermek testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlõdésének, jólétének, a családban történõ nevelésének elõsegítéséhez, a veszélyeztetettség megelõzéséhez, és a kialakult veszélyeztetettség megszüntetéséhez, valamint a gyermek családból történõ kiemelésének megelõzéséhez. 2005. szeptember 1-tõl szolgálatunk végzi Kisújszállás város rendszeres szociális segélyben részesülõ lakosainak együttmûködési programban való részvételének koordinálását, programjainak biztosítását, változatlan személyi és tárgyi feltételek mellett.

A Szociális és Gyermekjóléti Alapszolgáltatási Központ fenntartója 2008. január 1-tõl a Karcagi Többcélú Kistérségi Társulás Tanácsa, intézményünk új neve: Kisújszállási Térségi Szociális Otthon és Alapszolgáltatás Központ. Integrált intézmény vagyunk, az alábbiakat biztosítjuk: - a szociális alapellátások: étkeztetés, házi segítségnyújtás, családsegítés, - a gyermekjóléti alapellátások közül a gyermekjóléti szolgáltatás, bölcsöde, - nappali ellátás, - idõs személyek ápolása-gondozása szakosított ellátás formájában, bentlakásos telephelyen. Házi segítségnyújtás

Bölcsõde

Városunkban a házi segítségnyújtás és az étkeztetés 1976. május 1-tõl mûködik, feladatait a Kisújszállási Térségi Szociális Otthon és Alapszolgáltatási Központ szervezeti keretében önálló szakmai egységként látja el. Telephelye: Kisújszállás, Kálvin út 9. szám. Az étkeztetést igénybe vehetik elvitellel, vagy házhoz szállítással. Az ebéd házhozszállítását 29-30 fõ tiszteletdíjas gondozó végzi el. Diétás étkezés biztosítására is lehetõség van. Az ebédet a szociális otthon konyhájáról biztosítjuk, az év 365 napján. A házi segítségnyújtás életviteli segítséget nyújt azoknak az embereknek, akik otthonukban önmaguk ellátására saját erõbõl nem képesek, vagy nincs, aki gondoskodjon róluk. A segítségnyújtás keretén belül biztosítunk: meleg étel házhozszállítás; fizikai ellátás; orvosi ellátás megszervezése; mentális gondozás; szociális ügyintézés; személyi és lakókörnyezeti higiéné megtartása. A gondozást jelenleg 18 fõ veszi igénybe, ellátásukat 4 hivatásos gondozónõ látja el. Az igénybevett ellátásért térítési díjat kell fizetni.

A bölcsõde a gyermekjóléti alapellátás része, 20 hetes kortól 3 éves korig a gyermekek napközbeni ellátását, szakszerû gondozását, nevelését végzõ intézmény. A bölcsõde engedélyezett férõhelyeinek száma 30. A mûködtetéshez szükséges feltételek a törvény által elõírt módon biztosítottak. A gyermekvédelmi törvény szerint a bölcsõdei felvétel során elõnybe kell részesíteni a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre jogosult gyermekeket, akinek szülõje igazolja, hogy munkaviszonyban áll. A bölcsõdébe a gyermek bekerülhet még védõnõi, Gyermekjóléti Szolgálat javaslata alapján szociális okokból is. A bölcsõde nyitott a családok számára, bárki betekintést nyerhet az itt folyó gondozó-nevelõ munkába. Nyílt nap keretében Mikulás-várást, gyermeknapot rendezünk a szülõk és a gyermekek örömére. Mindennapi törekvésünk a gyermek testi- és pszichés szükségleteinek a kielégítése, a biztonságos és tevékenységre motiváló környezet megteremtése, az érzelmi fejlõdés és szocializáció segítése.

Családsegítõ- és Gyermekjóléti Szolgálat Idõsek Klubja

A Családsegítõ- és Gyermekjóléti Szolgálat 2005. augusztus 01-tõl, a korábbi Szociális és Gondozási Központ szakmailag önálló telephelyeként mûködik. A Kálvin út 9. szám alatti telephely két szakmailag önálló egységbõl áll: egy családsegítõ- és egy gyermekjóléti egységbõl.

Kisújszálláson az Öregek Napközi Otthonát 1969-ben nyitották meg. Az Idõsek Klubja 2006 augusztusától a Kálvin út 13. sz. alatt mûködik. Engedélyezett férõhelyek száma: 40 fõ. Az igénybevétel önkéntes, az ellátást

140

141

Kalendárium 2009


igénylõ, vagy törvényes képviselõje kérelmére indul. A klubba felvehetõk a szociális és mentális támogatásra szoruló, önmaguk ellátására részben képes idõskorúak. A klub a saját otthonukban élõ személyek részére biztosít napközbeni tartózkodást, étkezést, szociális, egészségi, mentális állapotuknak megfelelõ napi életritmust biztosító közösségi szolgáltatásokat. Szolgáltatásaink: napközbeni tartózkodás lehetõsége; étkezés: napi háromszori étkezés vehetõ igénybe, reggeli, ebéd, vacsora; személyi higiéné, tisztálkodás lehetõsége; szükség szerint ruházat, textília mosásának, tisztításának lehetõsége; hivatalos ügyek intézésének segítése; életvezetési tanácsadás; kulturális rendezvények szervezése; napi, hetilapok biztosítása; minden hó elsõ szerdáján könyvkölcsönzés (fiókkönyvtár mûködik); rendszeres vérnyomás és súlymérés, vércukorszint ellenõrzés; mentális funkciók figyelemmel kísérése. Az étkezésért és a tartózkodásért kell fizetni. A klub jelenlegi létszáma 36 fõ. A tagjaink szívesen olvasnak, televíziót néznek, szavalóversenyen vesznek részt, a karcagi és a kenderesi Idõsek Klubjával tartjuk a kapcsolatot. A jeles napokról megemlékezünk, városi rendezvényeken változó létszámmal veszünk részt.

A betegek elvesztik ismeretanyaguk nagy részét, valamint a tanulásképességüket, ezért személyiségük és viselkedésük megváltozik. A demenciák többsége fokozatosan fejlõdik ki: járás-és egyensúlyzavar, lassú és zavart a gondolkodás, megbízhatatlan a rövidtávú emlékezés, gyakori a depresszió. A figyelem zavara, a koncentráció nehézsége, a feledékenység, a motiváció csökkenése, a megjegyzés és felidézés zavara, tájékozatlanság jellemzi a betegséget. Sürgetõ szükségét láttuk egy olyan osztály létrehozásának, ahol egy helyre tudjuk az érintetteket csoportosítani, ahol ellátottaink nyugodtan, békében, állandó felügyelet mellett élhetnek. A mindennapi ápolás-gondozás mellett készült a demens osztály, ahol minden szoba különbözõ színû lett, egy szobán belül a falak, ajtók, takarók színe került harmóniába. Kikerültek az asztalok, nincsenek hegyes, éles tárgyak, átláthatóak a szobák, világos a folyosó. A folyosót - az udvarra vezetõ oldalon - számkombinációs ajtó zárja, a másik oldalon reteszes ajtó, az elkóborolás veszélye miatt. A folyosón színes díszek, idézetek, nevek kiírva az ajtó mellé, piktogramokkal jelölve: mosdó, WC, étkezõ. Mindennapos délelõtti foglalkoztatásokat tart a mentálhigiénés szakember, ahol a szellemi leépülést megakadályozó feladatokat oldanak meg, délután felolvasás, séta, játék. Látogatók bármikor érkezhetnek, sokan és sokszor jönnek, ami ellátottaink számára mindig megnyugvást jelent. Ellátottaink nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak lettek az intézetünk más osztályain is, hiszen megszûntek a pakolások, kóborlások. (Egy demenciában szenvedõ beteg nem tudja megítélni, melyik az ágya, pohara, étele, s mindent a magáénak érez.) Ma már lassan egy éve mûködünk. Szakmai nehézség is adódott, hiszen mindenkinek meg kellett tanulni egy megkülönböztetett bánásmódot, amit nõvéreink hihetetlen empátiával, türelemmel tettek. Az alapvetõ cél tehát megvalósult: emberibb, nyugodtabb élhetõbb élet egy olyan közösségben, mely betegségük figyelembevételével a hozzátartozók életét is megkönnyíti. A gondozáson, ápoláson túl az ellátottak számára foglalkozásokat, kulturális programokat, kirándulásokat szervezünk, megemlékezünk a jeles napokról, az egyházi ünnepekrõl, névnapokról, születésnapokról. Biztosítjuk mentálhigiénés ellátásukat egyéni és csoportos beszélgetések formájában. Rendszeresen részt veszünk a megye hasonló intézményeiben megrendezésre kerülõ Idõsotthonok Szépkorú, de Ifjú Szívû Lakóinak Kulturális és Sportversenyén, ahol minden alkalommal több, dobogós helyezést érünk el. Ezekkel a programokkal tudjuk lakóink életét, mindenapjait derûsebbé, harmonikusabbá tenni, és törekszünk egészséges, aktív öregkort biztosítani számukra. Tapasztó Szabolcs igazgató

Idõsek Otthona Intézményünkben elsõsorban azoknak a nyugdíjkorhatárt betöltött személyeknek az ápolását, gondozását végezzük, akiknek egészségi állapota rendszeres gyógyintézeti kezelést nem igényel. Az ellátás igénybevétele önkéntes, az ellátást igénylõ kérelmére történik. 2008. január 1-tõl az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértõi Intézet gondozási szükségletet vizsgál, így intézményünkbe a napi 4 órán túli gondozási szükséglettel rendelkezõ kérelmezõket tudjuk felvenni. Az intézmény 120 férõhellyel mûködik. Napi háromszori étkezést biztosítunk, szükség esetén diétát, gyakoribb étkezést, ha az ellátottak egészségi állapota indokolja. Személyes tárgyaiktól sem kell megválniuk, életük részei maradnak továbbra is azok a tárgyak, amelyekhez kötõdnek és ragaszkodnak. Ha lakóink nem rendelkeznek megfelelõ mennyiségû saját ruházattal, biztosítunk számukra alsó és felsõ ruházatot. A ruházat tisztításáról és javításáról is gondoskodunk, mosoda és varroda mûködik az intézményben. Férfi és nõi fodrász is dolgozik nálunk. Ellátottaink számára biztosítjuk a rendszeres orvosi felügyeletet, szükség szerinti ápolást, szakorvoshoz és kórházi kezeléshez való hozzájutást, gyógyászati segédeszközöket és törvényben meghatározott gyógyszereket. Az intézmény három épületében több idõskori szellemi leépülésben (demenciában) szenvedõ ellátottunk él (demencia: az agy organicus (szervi, összefüggõ) károsodásának következménye). 142

143

Kalendárium 2009


Töprengés egy napló kapcsán Karikó Kati neve városunkban 2008 nyarán különösen sokszor szóba került. Szorítottunk Zsuzsa leányukért, hogy nyerjen aranyat a pekingi olimpián. Sikerült! Ezúton is gratulálok kimagasló teljesítményéhez, s egyben köszönöm, hogy interjúiban oly szépen emlékezett meg kisúji kötõdéseirõl. Az alma nem esett messze a fájától, idézhetnénk a szólásmondás sokat emlegetett, bölcs tanítását. Zsuzsának is volt honnan örökölnie ezt a jellemvonást, erényt, hiszen a Karikó családban mindig a tisztesség, a küzdés, a becsületes munkával való elõrejutás volt a meghatározó életelv. Karikó Katival levél útján rendszeres a kapcsolatom. Jó pár évvel ezelõtt viszont Philadelphiában személyesen is volt szerencsém meglátogatni a családot. Az volt a benyomásom, mintha városunkban, a Kossuth utcában járnék. Rend, tisztaság, egyszerûség. Megtartott értékek az ételek ízében, a lakás berendezésében, a megõrzött szokásokban, még az észjárásban, a kimondott szavak hangsúlyában is… Érdemes eltöprengeni azon, hogy ebben a globalizált, egyre kozmopolitábbá váló világunkban miként tudja egy család önazonosságát ily módon megõrizni? Gondolom, hogy erre a kérdésre a válasz mégis egyszerû. Meggyõzõdésem, hogy csak az maradhat igazán hû önmagához, akit a szülõföldjéhez, a felnevelõ tájhoz, a családi hagyományokhoz, az elindító iskolához, s még folytathatnám, erõs érzelmi szálak kötik. Karikó Kati 2008. február 1-jén küldött egy olyan levelet, ami mélyen elgondolkodtatott, mondhatnám, hogy szíven ütött. Levele mintegy igazolása a fentiekben leírtaknak. Felidézi benne annak az úttörõházban megrendezett városi élõvilág versenynek az emlékét, aminek zsûrijében elnököltem. A versenyt az akkor 8. osztályos Kati nyerte meg. Külön jutalomként meghívtam a gimnázium biológia szakkörébe. "Nagyon boldog voltam és egybõl vettem egy füzetet, amibe mindent beleírtam, ami a szakköri foglalkozáson történt" - írja levelében. Külön mellékletként fénymásolatban elküldte a szakköri naplójának elsõ oldalát. Ebbõl az is kiderül, hogy 1969. február 12-én mi volt a szakköri foglalkozás témája. Darvas Éva - aki jelenleg Szolnokon élõ orvos, gyermekpszichiáter - tartott beszámolót a gyógyszerekrõl. Majd így folytatja: "Szóval itt van nálam a füzet, és még most is így 40 év távlatából is kitûnik, hogy mi minden történt a szakköri foglalkozásokon. Beszélgettünk az immunológiáról, az öröklõdésrõl, betegségekrõl, a téli alvásról, a zsenikrõl, a pókhálóról stb. Ezeket meg sem kell néznem a füzetben, mert jól emlékszem rájuk ma is. Aztán érdekes elõadásokat is hallhattunk meghívott elõadókkal. Beszéltünk könyvekrõl és elmentünk 1970. április 23-26-án a Nyírségbe kirándulni. 17 leány és 16 fiú volt ott. Szorgosan leírtam, mi mindent láttunk:

Szabolcs (földvár), Tiszalök (vízerõmû), Nyírbátor (múzeum), Nagyhegyes (krátertó), Tiszavasvári (Alkaloida) stb. Ma is visszaemlékszem a legkisebb részletekre is." Még két apró mozzanatot idézek levelébõl: "A vácrátóti kiránduláson, amikor még általános iskolás voltam, a Bellis perennis nevet tanultam meg, és akkor ittam Coca-colát is elõször életemben. Aztán egyszer, ahogy az egész gimi vonult a moziba, a templomnál leszakítottál egy borostyánt, és megkérdezted tõlem, hogy tudom-e a nevét. Én mondtam, hogy borostyán, te meg Hedera helix." Ennyi elegendõ is az emlékidézésbõl. Egyet azonban még fontos megemlítenünk Kati szakköri múltjából. A Móricz Zsigmond Gimnázium biológia szakköre által alapított Jermy Gusztáv-díjat õ nyerte el elõször. A Szaporodás, élettartam, túlnépesedés címû, 1972-ben íródott dolgozatát sikeresen védte meg a késõbbi akadémikus Juhász-Nagy Pál vezette bizottság elõtt. Ez volt Kati elsõ, komoly szakmai sikere! (Csupán érdekességként említem meg, hogy a következõ évben Szent-Györgyi Albertet és Selye Jánost tüntette ki a szakkör a Jermy Gusztáv-díjjal, akik "boldog örömmel" fogadták ezt a gesztust.) Karikó Katalin jelenleg a világ egyik leghíresebb egyetemének, a philadelphiai Pennsylvania-nak sikeres, neves kutatója. Útja, pályája töretlen! Egyenes út vezetett a kisúji iskoláktól a szegedi egyetemen át a nagyvilágig. Mindebben pedig döntõ szerepe volt családjának, annak az "erkölcsi hátországnak", mely megmutatta számára a legbiztosabb útirányt. Értékzavaros, tévelygésre csábító, sikereket hajhászó korunkban különösen fontosak ezek a fogódzók. Kati levele éppen ezért nemcsak töprengésre késztetett, de hitemben, elveimben meg is erõsített. Egy tanár legtöbbször nem is sejti, hogy egy-egy elszólása, pillanatnyi cselekedete, dicsérõ vagy éppen dorgáló szava milyen hatást vált ki tanítványaiból. Ennek igazolására említem a századik életévét betöltõ egykori öregdiákunknak, Tõkés Andrásnak a visszaemlékezését. A Móricz Zsigmond Gimnázium hajdani diákja (aki Móricz Zsigmond után egy évvel érettségizett!) mondotta el nekünk, amikor jeles születésnapján nagyváradi otthonában felköszöntöttük. Az érettségizõ osztály a becsengetést követõen kupacba verõdve egy nehéz matematika példa megoldását vitatta. Belépett Pallagi Gyula, a "lángeszû" tanár, megállt Tõkés András háta mögött, kezét annak vállára téve ezt mondotta: "Fiam! Ez egy briliáns megoldás." És 82 év után erre így emlékezett vissza a dicséretben részesített diák: "Ha hiszitek, ha nem, ez volt életem legnagyobb kitüntetése!" A leírtakhoz bármit is hozzáfûzni balgaság lenne. Ezért inkább Jausz Bélának, szeretett gimnáziumunk egykori tanárának, késõbb a debreceni egyetem pedagógia professzorának kissé patetikusan hangzó, de erkölcsi értelemben vitathatatlan gondolatával zárom írásomat. "Ha egyáltalán van esély a halhatatlanságra, a pedagógusé a legnagyobb esély." Dr. Tóth Albert fõiskolai tanár

144

145

Kalendárium 2009

Karikó Katalin szakköri jegyzetlapja

146


Karikó Katalin szakköri jegyzetlapja

147

Kalendárium 2009


Nyolcvanéves a középiskolás kollégium Elõtörténet A kisújszállási gimnázium új épületét 1894. szeptember 12-én adták át rendeltetésének. A megnövekedett iskola benépesítése, területi beiskolázásának biztosítása e pillanattól kezdve kulcskérdéssé tette, hogy az intézmény mellett diákotthon is létesüljön. Ezt kifejezi, hogy az avatás napján tartott bál meghívójában az alábbiakat olvashatjuk: "A kisújszállási Ev. Ref. (azaz evangelizált református - a szerzõ megjegyzése) Fõgymnasium ünnepélyes felavatása alkalmából 1894. évi szeptember hó 12.-én a tornacsarnokban a fõgymnasiumi tápintézeti alap javára zártkörû tánczvigalom tartatik,…" A következõ években dr. Pallagi Gyula és Szeremley Barna igazgatók irányításával folyamatosan nagy erõfeszítéseket tesznek a tápintézet (internátus) létesítésére. Évrõl évre tartják az elõadássorozatokat a "tápintézeti alap" javára, felhívással fordulnak azokhoz a környékbeli községekhez, amelyeknek érdekében állna az internátus létesítése, hogy alapítványokkal gyorsítsák megvalósulását. Ezen erõfeszítések nyomán a korabeli közös értesítõ 1905 szeptemberére ígéri megnyitását, de anyagiak miatt erre nem kerülhet sor. Még biztosabbnak látszik létesítése 1912-ben. Ekkor a fenntartó testület meg is vásárolja a gimnázium épületével szemben lévõ telket a rajta lévõ földszintes épülettel együtt, s elkészítteti a monumentalitásában a gimnázium épületéhez igazodó új létesítmény terveit. E szép terv megvalósulását viszont már végsõ soron az I. világháború elõkészületei hiúsítják meg. Az 1. ábra megtekintése elárulja, hogy 1906/1907 és 1910/1911 között monoton csökkent az iskola létszáma, ami mindenképp motiválta a bentlakásos intézmény létrehozásának szándékát. Az I. világháborút követõ években a megvalósítás kényszerbõl lekerül a napirendrõl. Az iskola tanulóinak száma azonban az 1924/25-ös tanév 311-es létszámáról az 1928/29-es tanévre egyenletesen 238-ra csökken. Ezen belül megcsappan a helybeli és vidéki tanulók száma egyaránt (1. ábra). Így érthetõen az iskola kapacitása szempontjából igen fontos kérdéssé válik egyszerre az internátus megalapítása (mint 1912-ben), mivel lehetõség a vidéki bázis erõsítésére van. 148

A szerény megvalósulás Persze az adott kor gazdasági lehetõségei a megoldás módját is körvonalazták. Mint a korabeli forrásmunka írja: "Nem is gondolhattunk hatalmas, díszes középületnek emelésére, hanem megelégedtünk egy külsõre nézve egyszerû, földszintes, nem is új, csak átalakított, de a nemes célt megfelelõen szolgáló intézmény létesítésével." Vagyis az 1912-ben tervezett szép, kétemeletes épület helyett a telken meglevõ épületbõl alakították ki 1929-ben a mai kollégium õsét, a "Református Deákotthont". Mûködésének elsõ évében 41 tanulót vettek fel az intézetbe. A létesítés eredményei kétségtelenül megmutatkoztak az iskola létszámának alakulásában, különösen azért, mert 1931 nyarán emeletet húztak az épületre, s így az intézmény befogadó képességét 80-ra bõvítették ki. A bõvített intézet 1935-re teljesen be is népesült. Nõtt a vidéki és az összes tanulólétszám és a vidéki tanulók aránya is (2. ábra). A diákotthon 1950-ig az iskolával egységes intézményt alkotott, fenntartója 1948-ig a Kisújszállási Református Egyházközség volt.

149

Kalendárium 2009

Az új intézet vezetõtanára Karácson Béla, a gimnázium nyugalmazott tanára lett, aki ebben a beosztásában 17 éven keresztül, 1946. szeptember 21-én bekövetkezett haláláig tevékenykedett, aki: "az új intézetet nemcsak anyagilag virágoztatta fel, hanem atyai jóságú szívének egész melegével a növendékek nagy seregét nevelte emberebb emberré és magyarabb magyarrá." Az 1930-as évek végén ismét felmerül az intézet további bõvítésének gondolata a konyha korszerûsítésének szándékával együtt, de e tervnek a megvalósulását pedig már a II. világháború akadályozta meg. Karácson Béla halála után a gazdasági ügyek vitelét fia, Karácson György, az intézet késõbbi gondnoka oldotta meg, míg a vezetõ tanári feladatokat egymás után Ágotai László és Kennyey Zoltán (kedves volt osztályfõnököm) látta el. Nagy változások a diákotthon életében; a kollégiummá válás 1948-ban az iskolával együtt államosították a diákotthont is, és mindkét intézmény vezetésével 1948. június 18-i hatállyal Ari Sándort, az iskola tanárát bízták meg, aki az 1947-ben létrejött Nagy Imre Népi Kollégiumot is vezette. A gazdasági ügyek vitelét Porcsalmi Lajos testnevelõ tanár veszi át, mint köztartásvezetõ. Az 1948-as társadalmi változásnak megfelelõen módosul a nevelés célja: "Nevelésünk célkitûzése öntudatos, fegyelmezett, az élet különbözõ helyzeteiben helyesen tájékozódó szocialista ember nevelése." 150

Napjainkban, 2008-ban Az azonos vezetés révén hamarosan felmerül a két bentlakásos intézmény egyesítésének gondolata, amire 1949 januárjában sor is kerül, és állami kollégium jön létre. 1950. március 25-én az egyesült kollégium "nevet kap", és az iskolát mintegy 2 és fél évvel megelõzve Móricz Zsigmond nevét veszi fel. Az 1950/51-es tanévre a kollégiumokat diákotthonná szervezik át, és azok önálló intézmények lesznek. Ekkor lesz az intézmény vezetõje Porcsalmi Lajos, aki 1950-tõl 1961-ig megyei mûvelõdési fõelõadói (késõbb középiskolai csoportvezetõi) beosztásba kerüléséig igazgatta ezt az intézményt. Méltó utóda volt Karácson Bélának, tanítványai rajongtak érte. Vezetésével lett a megyében a fiúkollégiumok közül elsõként kollégium újra 1960. április 30-án az iskola diákotthona. (Kollégiummá az az intézmény válhatott, amely a közösségi nevelésben szép eredményeket tudott felmutatni.) Gazdag és sokszínû a kollégiumi élet. Fejlett közösségi, önkormányzati tevékenység van. Sok a szakkör, változatosak az esti foglalkozások. Rendszeres a tanulmányi segítés egyénileg és csoportos korrepetálás formájában. Vezetõi munkája idején alkalmaztak elõször a kollégiumban fõhivatású nevelõtanárokat, akik közül az elsõ dr. Kiss Kálmán volt, aki ilyen minõségben 1954-57 között dolgozott a kollégiumban, de késõbb is éveken át segítette mellékhivatású nevelõként az intézmény munkáját. A kollégiumi életnek e virágkorában Porcsalmi Lajos nehéz szívvel, de megválik szeretett intézményétõl. A kollégium akkori vendégkönyvének utolsó lapjára észrevétlenül beírja: "Mindenkor szeretettel emlékezve az itt eltöltött idõre és mindig visszavágyva." További pályám alakulása szempontjából is szerencsésnek tartom, hogy 1957 és 1961 között pályakezdõ fõhivatású nevelõtanárként munkatársa lehettem, és megtiszteltetést jelentett számomra, hogy ennek a rangos intézménynek a vezetését tõle 1961-ben mindössze 26 évesen 6 évre átvehettem. A kollégiumi tanulói létszám felfutása, a lánykollégium megalakulása Az 1961-67-es évek az iskola profilváltásának és a nagy tanulói létszámnövekedésnek az évei, amelynek konzekvenciáit a kollégiumnak is le kellett vonnia. Az iskola fokozódó lányosodásának szükségszerû velejárója lett, hogy 1962ben létrehoztuk a lánykollégiumot, 1963-ban pedig megkaptuk a Magyar Nemzeti Bank megüresedõ kisújszállási épületét, amit kollégiumi célra rendezhettünk be. Gyarapodtunk tehát egy újabb objektummal, amely ugyancsak nem kollégiumi célra épült. Mindezen lépések nyomán az iskola felduzzadt népesedését követõen a középiskolai kollégium elérte a 150-es tanulói létszámot, ami azonban egészségtelen zsúfoltságot is jelentett. 151

Kalendárium 2009


1967-ben nyílt mód a konyha korszerûsítésére, amit már 1939-ben céloztak. Tízéves kollégiumi munkálkodásom legkedvesebb emlékei a sok szervezési feladat mellett a nagy kirándulások a Bükkbe, több alkalommal a Magas Tátrába, a Szlovák Paradicsomba, Krakkóba, a Dunakanyarba, a Balatonra, Dobogókõre és a fõváros színházaiba. Ezek révén Kisújszállás és Igló testvérvárosi kapcsolatának a magvát is a kollégiumban vetettük el 1963-ban.

Diákkorában õ is ennek a kollégiumnak a tanulója volt, s egy sikeres pályázatában magáról ezt írta: "… azon kevesek közé tartoztam, akik a "nevelõtanárság" miatt ostromolták meg az egyetemet. Ennek legfõbb oka az volt, hogy középiskolás koromban én is kollégista voltam. Rengeteg sokat kaptam volt kollégiumomban: szükség volt rám, számontartottak, szerettek." Jött is örömmel 1967-ben - az egyetem elvégzése után - nevelõtanárnak volt kollégiumába. Pályájával szavának állt, negyedszázadot dolgozott fõhivatású munkakörben ebben az intézményben, s még késõbb is visszajárt mellékhivatású nevelõként szeretett kollégiumába. A vezetõi munkában õt is egy volt diákotthonos, Papp Gyula (1991-92) követte, majd Porcsalmi Lajos után egy másik testnevelõ tanár, Szénási László (199297) vezette a kollégiumot. (Közülük Papp Gyula éveken át fõhivatású nevelõtanára is volt az intézménynek.) Szénási László után dr. Csont Bálintné (199799), majd a mai vezetõ, Tolnai Jusztina (1999-tõl) következett. Tolnai Jusztina már eddigi kilencéves vezetõi munkájával is a negyedik helyen áll a kollégium vezetõi között. A lista élén dr. Szabó lajos, Karácsony Béla és Porcsalmi Lajos elõzi csak meg. Szénási László, dr. Csont Bálintné és Tolnai Jusztina már a kollégium legújabb korának, a kilencvenes-kétezres éveknek a kollégiumi vezetõi. Érdemük, hogy vezetésük alatt megõrizték a kollégiumi élet legjobb hagyományait, de tovább is fejlesztették azt, s mint szaktanárok egyéni színt is vittek az intézmény életébe. Erõsödött a kollégiumi önkormányzat, folyamatosan élt a kollégiumi versenymozgalom, sokan kapták meg a kiváló kollégista címet, sok iskolai sikernek is a kollégisták voltak a letéteményesei. Az új kollégiumi épület ugyan létrejött 1982-ben, de az 1929-31-es évek elavult épülete megmaradt folyamatos gondot okozó létesítménynek, melynek korszerûsítése, rekonstrukciója, komfortosabbá tétele máig aktuális tennivaló. Így egyre nehezebb a kollégium benépesítése is, pedig a 2003/04-es tanévvel kezdõdõen már mind nagyobb számban az Illéssy Sándor Szakközép- és Szakiskola tanulói is vannak az intézményben. Kiváltképpen az utóbbi 5 tanévben gyorsult fel az anyaiskola kollégistái számának csökkenése, amit a 3. ábra tükröz is. Ez egyébként harmadik évezredünk elsõ éveinek megyei jellemzõje is. Az elnéptelenedési tendencia egyik oka azonban mindenképpen az, hogy az intézmény Széchenyi úti épületét - megfelelõ források híján - nem sikerült érdemben korszerûsíteni. Nem vigasz, hogy ezzel Kisújszállás nincs egyedül. A megyében több helyen ma is nem kollégiumi célra épült intézményekben vannak elhelyezve a kollégisták.

Végre új kollégium is épül! Az új kollégium létrejötte - mely sok igazgató, kollégiumi, diákotthoni vezetõ álma volt - 1982-ben (az 1912-ben tervezett helyen) már tisztelt munkatársam, utódom, dr. Szabó Lajos nevéhez fûzõdik. A megnyitáshoz szakértõ kézzel megrendezett kollégiumtörténeti kiállítás is kapcsolódott. A kollégium új épületének belépésével a férõhelyek száma 180 lett, így az ezt követõ években volt a legtöbb kollégistája az iskolának, mindaddig, míg a volt banképületet át nem adták a szakmunkásképzõ iskolának. Dr. Szabó Lajos a kollégium egykori diákja volt, és 1967-tõl 1987-ig vezette az intézményt, így a leghosszabb ideig állt az élén a kollégiumnak. Ha ehhez hozzávesszük, hogy 7 évig nevelõtanár és igazgatóhelyettes volt, ez éppen 27 éves kollégiumi vezetõi munkát jelent, ami a megyében is ritka pedagógusi pálya. Éveken át volt megyei kollégiumi szaktanácsadó is. Az õ mûködése idején, dr. Kiss Kálmánné igazgatása alatt 1978-ban vált újra egy intézménnyé az iskola és kollégiuma. Ettõl kezdve az iskola igazgatói (dr. Kiss Kálmánné, Kis Géza, Fülöp Gábor, dr. Kosztyu János és Szabó Tamás) a kollégiumnak is az igazgatói. Az intézményegyesítés nem egyedi kisújszállási jelenség volt. Ez történt az egész megyében egy kivétellel. Szolnokon ugyanis az egyes kollégiumokat integrálták egyetlen Városi Kollégiummá. Kisújszálláson azonban a két intézmény egyesítésének kifejezett történelmi hagyománya is volt. Hosszú kollégiumi pályafutás jellemezte dr. Szabó Lajos felesége (Kása Judit) mûködését is, aki a lánykollégium megalakulásától, 1962-tõl ugyancsak 1988-ig, nyugdíjazásáig dolgozott az intézményben. Az intézményben õ volt az elsõ fõhivatású nevelõtanárnõ. Néhány gondolat a kollégium közelmúltjáról A kollégium vezetõi munkáját 1987-1991 között Egyed-Kun Józsefné látta el. Az ekkor már zömében lányokat befogadó intézményben õ az elsõ nõi vezetõ.

152

153

Kalendárium 2009

Napjainkban, 2008-ban Záró megjegyzések

A kollégisták számának jelentékeny csökkenése magával hozta, hogy az anyaiskola tanulói összetétele félévszázad alatt sokat változott. Ezt a 4. ábra érzékelteti. Látható, hogy a kollégisták iskolai súlya fél évszázad alatt részarányában kevesebb, mint a harmadára csökkent. Ezzel szemben a 2008/09-es tanévben a tanulóknak már csaknem a fele bejáró. E tény egy kissé bizony szomorúvá teszi a nyolcvanéves megemlékezést, mert azt jelenti, minden erõfeszítés ellenére az iskola növekvõ súlyához képest megfelelõ nagyságrendû, a kor színvonalán álló bentlakásos intézményt 80 év alatt sem sikerült kialakítani Kisújszálláson.

Munkámat megkönnyítette, hogy a kollégium története 1979-ig monografikusan feltárt, amit a forrásjegyzék mutat. Néhány fontos adat biztosításával segítette munkámat Szabó Tamás igazgató úr és munkatársa, Tatárné Kenéz Anikó, valamint dr. Kiss Kálmánné címzetes igazgató és Egyed-Kun Józsefné volt kollégiumvezetõ, amit ezúton is köszönök nekik. A késõbbi idõszakról azonban mégis csak az impressziókig jutottam el, amiért e kor - ma még aktív korban lévõ - szereplõitõl ezúton is elnézést kérek. Ugyancsak elnézést kérek, hogy rövid írásomban a nevelõtanárok közül csak a hosszabb ideig mûködõket említettem meg. A nevelõtanárok döntõ többsége egyébként az iskola tanárai közül került ki, akik így személyükkel is kifejezõi voltak a két intézmény - korántsem formális - integrációjának. A kollégium közelmúltjának részletes feldolgozása így aktuális feladat, ez egyébként nem is lehet - terjedelmi okokból - egy ilyen rövid lélegzetû írás feladata. Dr. Vincze Sándor

Források Vincze Sándor: Dr. Vincze Sándor:

Dr. Szabó Lajos:

154

A középiskolás kollégium története (Az iskola 250. évi jubileumi évkönyve 1966/67) Az iskolareform hatása a kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnáziumban 1958-1973 (Levéltári Füzetek 5., Szolnok, 1978) Kollégiumi nevelésünk 50 éve (Az iskola jubileumi évkönyve Móricz Zsigmond születésének 100., a kollégium létrejöttének 50. évfordulója alkalmából 1979) Az iskola évkönyvei Önkormányzati testületi összefoglalók

155

Kalendárium 2009


A civil önszervezõdés eredményeirõl

és Angyal Ferenc citerás szolgáltatta, majd Farkas Judit zenéjére táncoltak a résztvevõk. Az egész napos rendezvényen 170-180 fõ vett részt. A résztvevõk azzal váltak el, hogy jövõre ismét találkozunk. Rendezvényünket pályázat útján támogatta a városi önkormányzat képviselõ-testülete és a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzat Szociális, Egészségügyi, Sport és Etnikai Bizottsága. Köszönetet mond tagságunk mindazoknak, akik megismerték egyesületünk tevékenységét, és céljaink, rendezvényeink megvalósulásában erkölcsileg és anyagilag is támogattak. Egyesületünk elnöksége továbbiakban törekszik a civil szervezetekkel való kapcsolatfelvétel bõvítésére, közös gondok megoldásában való összefogásra.

A Belszervi Betegek, Rokkantak Napsugár Egyesülete 2002 júliusában alakult meg. A közgyûlésen 67 fõ alapító tag jóváhagyta egyesületünk alapszabályát, mely a megyei bírósági bejegyzés után kezdte meg mûködését nonprofit szervezetként. Egyesületünk mûködésének fõ célját alapszabályunkban is rögzítettünk: segítség nyújtása az idõs beteg tagoknak, nyugdíjasoknak, rokkantnyugdíjasoknak, fogyatékkal élõknek. Rokkantnyugdíjasok, fogyatékkal élõk segítése, támogatása a rehabilitációs munka területen való elhelyezkedésben, hogy a társadalom aktív tagjai lehessenek. Tagságunk létszáma 2003ban 106 fõ lett, s azóta is stabil. A nyilvántartásunk alapján a tagságunk összetétele: 46 % öregségi nyugdíjas, 27 % rokkantnyugdíjas, 14 % fogyatékkal élõ, 13 % egyéb. Egyesületünk életében nagy segítséget jelentenek a pártoló tagok, 2008-as létszámuk 11 fõ. Az egyesületi munka szervezését, irányítását tagja dr. Varga Zoltán ügyvéd jogi segítségével végzi az egyesület elnöksége. A közgyûlés bízza meg az elnökséget az elfogadott rendezvénymunkaterv, megszervezésével, majd megvalósításával. Az egyesületünk munkáját a közgyûlés által megválasztott 7 fõs elnökség szervezi és irányítja 3 fõ csoportvezetõ segítségével. Egyesületünk tisztségviselõi a közgyûlésnek rendszeresen beszámolnak. (A tisztségviselõk munkájukat díjtalanul, ellenszolgáltatás nélkül végzik.) Évente 12-14 egyesületi közösségi rendezvényt tartottunk tagjaink részére. Ebbõl 4-5 alkalommal hívtunk meg rendezvényeinkre más társszervezetek tagjait vidékrõl (Kenderes, Karcag, Rákóczifalva, Szolnok) és városunkból is. Egyesületünk 2008. évben 14 rendezvényt tervezett. Mi történt 2008-ban? Egyesületünk pályázaton nyert pénzbõl március 20-án és 27-én egész napos kirándulást szervezett, melyen részt vett a Kádas György Általános Iskola és Szakiskola 25 fõs csapata is. Idegenvezetõnek, mint más alkalommal is, dr. Tóth Albert fõiskolai tanárt, a Hortobágy jó ismerõjét nyerte meg tagságunk. Egyesületünk idén is megszervezte immár hagyományos rendezvényét, az "V. Belszervi Kulturális, Egészségügyi és Szabadidõ Sportrendezvényét" július 26-án a mûvelõdési házban. A kultúrmûsorban fellépett Ujj Tünde népdalénekes és Angyal Ferenc citerás, a kenderesi Vadvirág Népdalkör, a rákóczifalvai BEROE tagjai Csípj meg, Rózsika! címû zenés paródiával, melyet a közönség nagy tapssal jutalmazott. Az ügyességi vetélkedõ után az ebédhez a zenét Ressinka Lajos 156

Z. Kovács Kálmán egyesületi elnök

Tórth Tünde festménye

157

Kalendárium 2009


Nem csak a húszéveseké az internet!

Valóban, most - 79 évesen - is a napnak nagy részét számítógép elõtt töltöm, részben bent a tanszéken (7 órától délután 3 óráig), részben idehaza (este 11ig). Persze nem Commodore 64 elõtt, hanem korszerû, óriási teljesítményû PCk elõtt. És a téma is jelentõsen kibõvült. Az animációkkal, gyönyörû színes ábrákkal teletûzdelt oktatási segédleteken kívül immár több mint tíz éve csinálom például a tanszék honlapját "web-májszterként". Ennek része a kisúji gimnáziumról szóló fejezet, aminek rendkívül gazdag anyagát megpróbálom itt néhány képpel jellemezni. Örülnék, ha minél többen, minél gyakrabban látogatnák ezeket a folyamatosan frissülõ oldalakat. Lézo (Lévai Zoltán - a Mûegyetem Professor Emeritus-a)

Valamikor a múlt században, úgy 60 éves koromban vettem az elsõ számítógépet, egy Commodore 64-est, amin megtanultam a számítógépek nyelvét. Eleinte csak játékprogramokat futtattam, majd amikor kezdtem kapisgálni a Basic nyelvet, nekiláttam egyszerû rajzok készítéséhez, amelyek aztán néhány hónap után már mozogni kezdtek. Persze ezek a rajzok primitív vonalas ábrák voltak, koordináta tengelyek meg vektorok, s a vektorok hosszát tudtam billentyûk segítségével változtatni, s az eredményt a programom automatikusan kirajzolta. Sokaknak semmit nem mond, hogy ezek a vektorok a hidrodinamikus tengelykapcsoló folyadékáramlását jellemzõ "nyílvesszõk" voltak. Ezt azért csináltam, mert problémát okozott e folyamat megértetése a hallgatókkal. Ekkor döbbentem rá, hogy milyen óriási lehetõségek vannak (lesznek) az oktatási módszerek fejlesztésében. És arra is rájöttem, hogy mit fogok csinálni, majd ha nyugdíjas leszek. Számítógépezek.

158

159

Kalendárium 2009


Egy lokálpatrióta kitüntetése Ady Endre

Az értõl az óceánig Az Ér nagy, álmos furcsa árok, Pocsolyás, víz, sás, káka lakják De Kraszna, Szamos, Tisza, Duna Óceánig hordják a habját S ha rám dõl a szittya magasság, Ha száz átok fogja vérem, Ha gátat túr föl ezer vakond, Az Óceánt mégis elérem. Akarom, mert ez bús merészség, Akarom, mert világ csodája: Valaki az értõl indul el S befut a szent, nagy Óceánba

160

A Város- és Faluvédõk Szövetségének Választmánya 2008. június 19-22. között tartotta országos találkozóját Tapolcán. Idén is, mint minden évben 15 díj került kiosztásra. Podmaniczky-díjban részesült a Kisújszállási Városvédõ és -Szépítõ Egyesület titkára, Nagy Gy. Róza is. Városunk kitüntetettje hosszú éveken keresztül pedagógusként dolgozott. Az 1987. április 24-én újjáalakult Városvédõ és -Szépítõ Egyesület alapító tagjai között szerepelt. - Hogyan kezdõdött tanári pályafutása, majd hogyan került a városvédõ egyesülethez? - Azt gondolom, a tanári pályafutásomról most ne beszéljünk, mert akkor is végezném a városvédõ munkát, ha nem pedagógus lettem volna, mint ahogy az egyesületünknek nagyon sok nem pedagógus tagja van. Szóval nem feltétlenül kell ahhoz tanárnak vagy tanítónak lenni, hogy ehhez az egyesülethez eltaláljon valaki. Bár én kivételesen úgy kerültem ide - és ezt mindig meg szoktam említeni -, hogy dr. Vágvölgyi Istvánné kolléganõm ideadta az egyik belépési nyilatkozatukat a szervezés idõszakában, amit kitöltöttem, benyújtottam, így az alapító tagok között tarthatom magam számon. Az alakuló közgyûlésen beválasztottak az elnökségbe, s azóta is ott dolgozom, részt veszek az irányító munkában. Tulajdonképpen a 21 év alatt szinte minden tisztséget betöltöttem. Nagyon szeretem ezt a munkát. Podmaniczky Frigyesrõl - akirõl szövetségünk a kitüntetését elnevezte - szokták mondani, hogy "Budapest võlegénye" volt. Ha ez nem volna plágium, akkor azt mondanám, hogy én meg "Kisújszállás menyasszonyának" tekinthetem magam, mert nagyon szeretem ezt a várost. A világon mindent megtennék érte, ami tehetségembõl, képességeimbõl, erõmbõl telik. Nekem az adja ma is a mindennapi örömömet, hogy nyugdíjasként is minden napra való munkát, feladatot találok ebben a közösségben. Szeretném is végezni mindaddig, ameddig futja az erõmbõl. (Bár erõsen gondolkodom rajta, hogy az elnökségben ez lesz az utolsó ciklusom, talán nem fogom már jelöltetni magam a következõ idõszakra.) Át akarom adni a fiatalabbaknak a tapasztalatokat, a feladatokat. Fiatal, nagyon tehetséges emberekbõl álló elnökségünk van, õk már tudják folytatni azt a munkát is, amit most én végzek.

161

Kalendárium 2009


- Idén nyáron munkájának elismeréseként Podmaniczky-díjban részesült. Mikor tudta meg, hogy jelölték? - Valamikor áprilisban volt egy választmányi ülés Budapesten, akkor tudtam meg, hogy az én nevem is rajta van a listán. Elõterjesztõként Ráday Mihály elnök úr és Srágli Lajos alelnök úr szerepelt. Késõbb hallottam, hogy talán innen, a mi egyesületünkbõl is érkezett javaslat erre a kitüntetésre. Ennek nem jártam utána azóta sem, de ha így van: köszönöm.

gyermekeiket, egy hétre elengedik õket dolgozni. Közel 100 jelentkezõ közül választottuk ki azt a 70 gyermeket, akik a legutóbbi táborunkban dolgoztak. Pedig nem kellene 70 gyermek ahhoz a munkához, de nincs szívünk elküldeni õket, mert olyan odaadóan végzik azokat a kis munkákat, amiket meg tudnak csinálni. Ezen kívül fásítottunk, az utóbbi években a parlagfûmentesítésben vettünk részt, pályázatokat írunk, hogy meg tudjuk valósítani a terveinket. A lakosság, az önkormányzat és az elszármazottak pedig anyagilag is sokszor támogatják törekvéseinket. Vannak kudarcaink is. Sokkal virágosabbnak és sokkal tisztábbnak szeretnénk látni a várost. Ebben még nem találtuk meg a hangot a teljes lakossághoz.

- Milyen érzés volt megtudni, hogy jelölték, illetve átvenni a díjat? - Egész õszintén, nagyon örültem neki. Talán nem szerénytelenség, ha azt mondom, úgy érzem, meg is érdemeltem. Ami a legjobban esett, hogy 80-100 ember jött oda a találkozón gratulálni nekem. Rajtam keresztül most újra elismerték egyesületünknek azt a munkáját, amit az általunk (is) rendezett országos találkozó alkalmával nyújtottunk ennek a közösségnek. Tudták, hogy sokat dolgoztam annak a találkozónak a sikeréért. Azért is ismernek engem az egyesületekben, mert nagyon sok közösséghez elmegyek ünnepélyeikre, megemlékezéseikre, vagy csak azért, hogy lássam, hogyan haladnak, kell-e segíteni valamit. Gyakran írok szövetségünk lapjába, az Értékmentõbe, s az országos találkozókon is 1989 óta mindig részt veszek. Úgy érzem, hogy ebben a közösségben ismert, és most már elismert ember vagyok. - Beszéljen arról a tevékenységrõl, ami miatt megkapta ezt a díjat! - A saját felterjesztésemet, minõsítésemet nem láttam, mert ezt a választmány, azt hiszem, meglepetésnek szánta nekem. Hogy miért kaptam a díjat, azt csak sejtem, illetve Ráday Mihály elnök úr a szóbeli beajánlásában beszélt errõl. Tulajdonképpen mindazt említette, amiért másokat is elismernek az értékvédõ, értékteremtõ munkájukért, de külön kiemelte az egyesületünkben az alapításnál végzett munkámat, az ifjúsági munka területein elért eredményeinket, hogy a huszonkét városszépítõ táborból tizenötöt én vezettem. Ez a városunk elismerése is olyan értelemben, hogy nincs az országban másik egyesület, amelynek már 22 tábora lett volna; és abból, hogy ilyen sikeresen tudjuk végezni az ifjúsági munkát, valamennyit nekem is tulajdonítottak. Elismerték a szövetség választmányában végzett munkámat is. - Milyen tevékenységeket látnak még el az egyesületben? - Amióta újjáalakult az egyesületünk, azóta az összes elhelyezett emléktábla, felállított szobor vagy a mi kezdeményezésünkre, vagy a mi közremûködésünkkel, vagy a mi erõnkbõl született. A temetõgondozást, az ifjúsági munkát, a sokféle rendezvényt soha nem egyedül, hanem a többi hagyományõrzõ civil szervezettel közösen végezzük. A városszépítõ tábor idejére a szülõk ránk bízzák 162

- A város értékeinek védésével, szépítésével kapcsolatban milyen tervei vannak a jövõre nézve? - Az én személyes vállalásom - amit örökké hangoztatok -, hogy addig nem fogom be a számat, amíg a "halastó-szökõkút" helyreállítása meg nem történik. Úgy érzem, ezzel sok embernek a vágyát képviselem, sok fiatal felnõtt gyermekkori emlékét felidézem. Tudom, hogy nem lehet már halastavat kialakítani, de a szökõkút nagyon hiányzik a parkból, egyáltalán, a víz nagyon hiányzik a parkból. Ezért nagyon szeretném, ha fel tudnánk újítani. A legutóbbi közmeghallgatáson is arra kértem a képviselõtestület tisztelt tagjait, hogy gondolják meg, be tudnák-e iktatni a következõ évi költségvetésbe a szükséges összeget. Azzal érvelek, hogy annyi pénz úgysem lesz, hogy egyszerre a teljes parkot rendbe hozzuk - ami egyébként rászorul a felújításra -, de a parknak a szökõkút olyan része, amit ha rendbe tennénk, önmagában is látványos változást jelentene. Folyamatosan gyûjt rá pénzt az egyesületünk, s reménykedünk benne, hogy az az összeg, amit már összegyûjtöttünk, egy pályázaton önrésznek elég lesz, ha az önkormányzat sikeresen pályázik. Az egyesület önmagában nem képes erre, annak ellenére sem, hogy a parkfelújítási tervbõl idén sikerült felállítani a kunkaput, tavaly elkészült a kunkapitányok sétánya. Számomra az volna az igazi kitüntetés az egyesületben végzett munkámért, ha sikerülne a szökõkút felújítása. Nagy Gy. Róza beszélgetésünk végén megemlítette, mennyire jólesik neki, hogy a kisújszállásiak is sokan és jószívvel gratuláltak neki a kitüntetéshez. Úgy érzi, elismerik, hogy megérdemelte azt. A nagy élmény pedig, hogy az országos találkozón is milyen sokan tartották igazságosnak ezt a döntést, sok erõt ad a további munkához. Lipcsei Anita

163

Kalendárium 2009


Kitüntetettjeink 2008-ban

Mindig öröm és felüdülés vele találkozni, hallgatni õt, beszéljen bármirõl. Mindjárt megtalálja hallgatóságával a közös nyelvet - velünk, kisújszállásiakkal különösen 'könnyen ért szót'. Úgy ismeri nyelvünket, benne a nagykunsági, ezen belül a kisújszállási nyelvhasználatot - és vele együtt a kisújszállási ember lelkületét -, mint senki más. Gyakran hallhattuk a rádióban beszélni a kisújszállási nyelvszokás egy-egy érdekességérõl is; amikor hívjuk iskoláinkba elõadást tartani, az elsõ hívó szó hazahozza; rendszeresen elnököl a városunkban évente megrendezendõ Szép Magyar Beszéd Verseny országos döntõjének zsûrijében; városi kalendáriumaink egyik hûséges munkatársa. Tudjuk, érezzük kötõdését ehhez a vidékhez. Közösségünk erõsebbé válik általa, nyelvészeti munkái által, látva, hogy tudományos munkásságának egyik alappillére a szülõföld, Kisújszállás nyelvének ismerete, szeretete és mûvelése. A magyar nyelv, benne a Nagykunság, ezzel együtt Kisújszállás nyelvi kultúrájának, hagyományainak megõrzésében, ápolásában és fejlesztésében végzett több évtizedes kiváló tudományos munkájáért, ezzel együtt a kisújszállási nyelvhasználat és nyelvszokások tudományos igényû megõrzéséért - egész élete példájáért - adományozott önkormányzatunk elismerésként és köszönetként Díszpolgári Címet dr. Szathmári István nyelvészprofesszor részére.

Az önkormányzat által alapított kitüntetésekben - Díszpolgári Cím, Pro Urbe Díj, Pro Communitate Urbis Díj, Arany János Pedagógiai, Kulturális és Mûvészeti Díj, Kisújszállás Város Sportjáért Díj - részesült személyeket a díjátadáskor elhangzott méltatások alapján mutatjuk be kedves Olvasóinknak. (Szerk.)

DÍSZPOLGÁRI CÍM ELISMERÉSBEN RÉSZESÜLT: Dr. Szathmári István nyelvészprofesszor, városunk szülötte Dr. Szathmári István nyelvészprofesszor így vall pályájának alakulásáról: "A Nagykunság, közelebbrõl Kisújszállás szülötte vagyok. Itt töltöttem gyermek- és diákéveimet, majd Debrecenben voltam egyetemi hallgató, és a magyar-francia-német szakos tanári diploma megszerzése után ott tanítottam középiskolában három évig. 1951 óta Budapesten élek, kivéve az 1983 és 1989 közötti éveket, amikor vendégprofesszor voltam a Helsinki Egyetemen. De szülõvárosom nemcsak meghatározó volt egész életpályám, sõt egyéniségem kialakulásában, hanem a hozzá való kötõdésem megmaradt máig, és minden bizonnyal így lesz életem végéig. A kötõdés azonban azt is jelentette, hogy többször foglalkoztam - rádiós elõadásokban és tanulmányokban - Kisújszállás nyelvjárásával, beszédmódjával, és figyelemmel kísértem a város alakulását." Professzor úr 23 évesen írt doktori értekezését, egyben elsõ szakmai tanulmányát "A kisújszállási í-zés nyelvtörténeti múltja" címmel írta meg. Tudományos munkássága a nyelvészetben, közelebbrõl a mai magyar irodalmi nyelv vizsgálatában, nyelvtudomány-történeti kutatásokban, legteljesebben azonban a stilisztikában teljesedett ki. Ez utóbbiban iskolát teremtett, egyetemen évtizedek óta az általa írt tankönyvekbõl tanulják a magyar szakos hallgatók a stilisztikát. Volt tanszékvezetõ tanár az Idegen Nyelvek Fõiskoláján, az ELTE mai magyar nyelvi tanszékének tanszékvezetõ egyetemi tanára, a Bölcsészettudományi Kar dékánja. Számtalan könyve, tanulmánya jelent meg, de az értõ és igényes nyelvhasználatot népszerûsítõ írásairól és rádiós szerepléseirõl is ismerhetjük. 164

PRO URBE DÍJBAN RÉSZESÜLTEK: Kertész Ferenc, az Indián Rizs Kft. ügyvezetõ elnöke Kertész Ferenc az Agrártudományi Egyetemen, 1966-ban szerzett oklevelet. A Közép-Tiszai Állami Gazdaságban, majd Tomajmonostoron mezõgazdasági szövetkezetben dolgozott. 1975tõl a kisújszállási Nagykun Mg. Szövetkezetben volt fõagronómus. 1980-ban került a Kukorica- és Iparinövény-termesztési Egyesüléshez, Nádudvarra. Itt növényvédelmi, majd 1982-tõl rizstermesztési szaktanácsadó lett. 1988-ban találkozott Molnár Miklós amerikai-magyar üzletemberrel, aki felvetette az indián rizs magyarországi meghonosításának lehetõségét. 1989-ben Kisújszálláson és Békésen 5-5 hektár területen próbálták meg a termelést. Még ebben az évben az USAban tanulmányozhatta ennek a kultúrának a termelését, feldolgozását.

165

Kalendárium 2009


A KITE és az amerikai üzletember 1990-ben egyezséget kötött, létrehozta az Indián Rizs Kft.-t. Megépült a kisújszállási rizsfeldolgozó üzem és raktár. 1994-tõl már fehér rizzsel nem foglalkoztak, csak az indián rizs termesztésével és feldolgozásával. Ettõl kezdve lett a kft. ügyvezetõ elnöke. A kezdeti 10 hektárról ez évben 1430 hektárra nõtt az indián rizs vetésterülete. Az országban hat helyen: Kisújszálláson, Karcagon, Mezõtúron, Gyomaendrõdön, Csárdaszálláson és Békésben folyik a termeltetés. A hozam 300-500 kg/ha-ról 900-1000 kg/ha-ra nõtt. Évente 400-500 tonna készterméket forgalmaznak. Feldolgozás csak a kisújszállási telepen folyik. Az üzem átlagosan 14 fõt foglalkoztat, a feldolgozás kampányidõszakában 25-40 kisegítõ munkásnak ad munkát. A feldolgozott termék 97 %-át külföldön, Európa több országában, de már az Egyesült Államokban is értékesítik. Kertész Ferenc 2008-ban nyugdíjba vonult, de szaktanácsadóként még néhány évig segíti a kft. munkáját. Önkormányzatunk egy új mezõgazdasági kultúra - az indián rizs - meghonosítását, a feldolgozás mûszaki, technikai feltételeinek megteremtését, valamint jelentõs szponzori tevékenységét ismerte el Pro Urbe Díjjal.

Nagykun-Szolnok Megyei Ügyvédi Kamara elnökségének, és elnöke a fegyelmi bizottságnak. Az önkormányzat képviselõ-testülete több évtizedes közéleti munkásságának elismeréseként részesítette Pro Urbe Díjban dr. Varga Zoltán ügyvédet.

Dr. Varga Zoltán ügyvéd Dr. Varga Zoltán Kisújszállás szülötte. Szegeden szerzett jogászi végzettséget, majd hazatért szülõvárosába, ahol immáron 36. éve végzi ügyvédi munkáját. A szakma gyakorlatába dr. Pólya László ügyvéd mellett tekinthetett be, akinek mesterségbeli tudása példa lett számára. Már fiatal ügyvédként bekapcsolódott a város közéletébe, segítette az akkori tanács munkáját, de tagja volt a sportegyesület elnökségének és a mozgássérültek városi vezetõségének is. A rendszerváltás után, az önkormányzatiság kialakulásakor, és azóta is segíti a választási bizottság munkáját. Öt éven át a Kisújszállási Sportegyesület társadalmi elnöke volt. Az újjáalakult Városvédõ és -Szépítõ Egyesület alapító tagja, a Nagykun Kisújszállásért Alapítvány kuratóriumi tagja. 1994-98 között önkormányzati képviselõként, az Ügyrendi és Jogi Bizottság elnökeként tevékenykedett, s 2006-ig külsõs bizottsági tagként vett részt a Gazdálkodási és Városfejlesztési Bizottság, majd az Egészségügyi, Szociális és Sportbizottság munkájában. De szakmai szervezetben is igyekszik aktívan részt venni, hiszen tagja a Jász166

PRO COMMUNITATE URBIS DÍJBAN RÉSZESÜLTEK: Dr. Molnár Istvánné Kohon Vilma ápoló, fizikoterápiás asszisztens Dr. Molnár Istvánnénak élete a hivatása. Az ápolói hivatás számára gyermekkori álom megvalósulása. Mint mondja, mindig szeretett segíteni az idõs, beteg embereken, gyerekeken. Egészségügyi szakközépiskolai tanulmányainak befejezése után egy ideig a Karcagi Kórházban, annak gyermek-, majd sebészeti osztályán dolgozott. Családalapítás után, 1988-tól visszatért szülõvárosába, városunkba. Jelenleg a Reumatológiai Szakrendelõben és a szolnoki Morpheus Kft. alkalmazottjaként dolgozik asszisztensként. Munkatársaival intenzív, sikeres gyógyító munkát végeznek nagy tapasztalattal, szívvel-lélekkel. Dr. Gyányi Margit és a háziorvosok segítségével a súlyos betegek, mozgáskorlátozott emberek kezelését, gyógyítását is végzik házi betegápolás keretén belül. Munkája, a reumatológiai panaszok enyhítése és gyógyítása, valamint a mozgásukban sérült emberek életminõségének javítása nem látványos tevékenység. Csendesen, szerényen, önzetlenül dolgozik. Amikor egy-egy, mozgásában sérült, esetenként bénult betegrõl értesül, a legnehezebb pillanatokban határozottan és kedvesen felkeresi õt, mellé áll, hitet ad a gyógyuláshoz, és hónapokig, akár évekig is nap mint nap segíti õt ebben, szinte vele együtt harcol a gyógyulásáért. A sérült testrészek kitartó kezelésével, mozgatásával visszaadja a betegnek a gyógyulásba vetett reményét, biztatja, megtanítja õt minden apró eredményt értékelni, és sohasem feladni. Sokan vannak, akik az õ kitartó, önzetlen segítségének köszönhetõen gyógyultak meg, vagy a lehetõségeikhez mérten képesekké váltak újra az önálló életvitelre. A Pro Communitate Urbis kitüntetés a városa közösségnek megbecsülését és szeretetét hivatott kifejezni.

167

Kalendárium 2009


KISÚJSZÁLLÁS VÁROS SPORTJÁÉRT DÍJBAN RÉSZESÜLT:

bizonyítványt 1967-ben szerzett a Tokaji SZÖVOSZ Iskolán. Eladóként dolgozott a szakmában, közben férjhez ment, két gyermekük született, majd a munkába már boltvezetõként tért vissza. Életének a munkavállalás szempontjából aktív, több mint négy évtizedes szakmai pályaíve egy helyszínen kezdõdött és fejezõdött be. A mindenki által ismert könyvesboltot, ahol dolgozott, elõször a Földmûves Szövetkezet, majd az ÁFÉSZ, utána a Bibliofil Kft. mûködtette; a megszûnéstõl pedig Molnár Lászlóné mentette meg ideiglenesen, mikor egyéni vállalkozóként vállalta az olvasni vágyó lakosság kiszolgálását. Munkájának és munkatársainak eredményességét a "Kiváló Egység" és a "Kiváló Bolt" címek jelezték, õ maga pedig 1978-ban miniszteri kitüntetésben részesült. A költészet napja, az ünnepi könyvhét, az õszi megyei könyvhetek, a téli könyvvásár vagy a mezõgazdasági könyvhónap rendezvényein mindig aktív munkát végzett, eredméynesn együttmûködött a városi könyvtárral és az iskolák könyvtárosaival. Munkája során törekedett az olvasói igények minél teljesebb kielégítésére, és örömmel vállalt részt a helyi kiadványok, könyvek, kalendáriumok terjesztésében is. Mint életpályája hajnalán, nyugdíjba vonulásakor is töretlenül hisz a könyvek erejében, s abban, hogy "mindig lesznek könyvbarát gyermekek és felnõttek". A kultúra terjesztésében nyújtott érdemeiért részesítette õt Arany János-díjban az önkormányzat.

Tyukodi András súlyemelõ Tyukodi András kisgyermekként lett a sport szerelmese. Kilencévesen, 1984-ben kezdett súlyemeléssel foglalkozni Szabolcsi Károly edzõ irányításával, az akkori Kisújszállási MÁV Egyetértés Sportegyesületben. Jó adottságainak, szorgalmának és nagy akaraterejének köszönhetõen szebbnél szebb eredményeket ért el. Diákoknak rendezett országos bajnokságokon, súlycsoportjában 5., majd 3. helyezést ért el, 1991-ben országos diákolimpiai bajnok, majd serdülõ bajnok lett, szakításban pedig ifjúsági Európa-bajnokként tért haza Csehszlovákiából. 1991-ben 17 magyar csúcsot emelt. Késõbb felnõtt versenyeken is kiválóan szerepelt. Aktív súlyemelõ pályafutása alatt több magyar ifi és felnõtt csúcsot ért el. Egyik legszebb eredménye a Savaria Kupán elért bronzérme és az 1994-ben elnyert magyar junior bajnok címe. Ekkor a junior világranglistán az elsõ 10 között volt. Az 1990-es évek elején részese volt a kisújszállási súlyemelõ csapat utánpótlás csapatbajnokságon elért két 2. és egy 3. helyezésének megszerzésében. Tagja lett az Atlantai Olimpiai Keretnek is, bár nem jutott ki az olimpiára. E civilben építési vállalkozó fiatalember ma is aktívan sportol, a súlyemelés mellett futballozik és teniszezik is. A Kisújszállási Súlyemelõ és Szabadidõ Egyesület tagja, támogatója, de más sportszervezeteket is támogat. Példaértékû sportéleti munkáját az önkormányzat Kisújszállás Város Sportjáért Díj adományozásával fejezte ki. Kisújszállás Város Önkormányzatának ARANY JÁNOS PEDAGÓGIAI, KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI DÍJA elismerésben részesültek: Molnár Lászlóné Mészáros Emília ny. vállalko-zó, városunk könyvesboltjának eladója Molnár Lászlóné 1965. augusztus 1-jén kezdte munkáját Kisújszálláson a Földmûves Szövetkezet Könyvesboltjában. Könyvesbolti eladói 168

Oros Lászlóné Nyíkos Ilona nyugalmazott tanítónõ, igazgatóhelyettes Választott hivatását, a tanítói pályát nyugdíjba vonulásáig egyetlen munkahelyen, a kisújszállási Arany János Általános Iskolában gyakorolta. Máig nem szakadt el a tanítástól, egykori tanítványaitól, kollégáitól, 2008-tól tagságot vállalt az Arany Diák Alapítvány kuratóriumában. Már pályája elején megmutatkozott munkabírása, rendszeresen többletfeladatokat vállalt: délutáni és esti oktatásokat vezetett, évtizedekig ifjúsági vezetõként tevékenykedett. Értékteremtõ az a hangoztatott nézete, hogy a gyermekbarát iskolai környezet fontos része a szabadidõs, kulturális, sportolási lehetõségek szélesítése. Fontosnak tartotta a szakmai továbbképzéseket, maga az önképzésben jeleskedett, kollégáit pedig új módszerek megismerésére és alkalmazására ösztönözte. Alsó tagozatos tanítóként, osztályfõnökként, majd 1973-tól 169

Kalendárium 2009


igazgatóhelyettesként is kamatoztatta tudását és tapasztalatait. Munkájában magas szintû szakmai felkészültség jellemezte. A tanítás mellett kiemelten fontosnak tartotta a gondjaira bízott tanítványok egyéni adottságainak minél alaposabb megismerését és fejlesztését. Munkáját a differenciált óraszervezés, az egyéni bánásmód, a rászorulók fokozott segítése jellemezte, ami a mai pedagógiai szóhasználattal élve azt jelenti, hogy: a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetû tanulókra mindig nagy figyelmet fordított. Késõbb az iskola pályaválasztási felelõseként szintén sok tanuló továbbtanulási útját egyengette. A tanügyi reformok idején olyan szakmai munkaközösséget szervezett, mely megyeszerte elismerést keltett. Munkáját 1980-ban Kiváló Munkáért kitüntetéssel ismerték el. Meghatározó szerepet játszott abban is, hogy a kisújszállási Arany János Általános Iskola 1985-ben a Megyei Tanács Pedagógiai Díjában részesült. Igazgatóhelyettesként az ezt követõ években is az iskola motorja volt. Nevelõtársai, szülõk és tanítványok egyaránt becsülik és szeretik. Az önkormányzat kiemelkedõ pedagógiai munkáját ismerte el az Arany János-díjjal.

Kisújszállás városa neki köszönheti, hogy a nagykun városok között a lovasíjász-versenyek és fogathajtó versenyek legrangosabb helyét vívta ki. A kunsági lovas hagyományokat igyekszik teljességükben bemutatni, így a huszárságot, a történelmi lovasjátékokat, a lovasbirkózást. Méltón képviseli megyénket a lovas világtalálkozókon. Több történelmi lovas emléktúrán vett részt, melyek közül kiemelkedõ volt 1995-ben az Õseink nyomában címû túra, amely a Káma folyótól Ópusztaszerig tartott. Kezdeményezõje és szervezõje volt a Pacséri emléktúrának, amelyet 2006-ban a bácskai kirajzás 220. évfordulója tiszteletére tartottak. Kisújszállás 2000-ben kunkapitánnyá választotta, õ lett a Nagykunságban a nagykunkapitányi hagyomány felelevenítésekor e cím elsõ viselõje. Azóta a nagykun városok minden évben választanak kunkapitányokat. Horváth György velük együtt megalakította a hagyományõrzést felvállaló Nagykun Kapitányok Tanácsát, e szervezet nagykun fõkapitánynak választotta. Alapítója és aktív tagja a Kunszövetségnek, valamint a Nagykun Nádor Huszár Közhasznú Kulturális Egyesületnek is, melyek egyaránt a lovas nemzeti hagyományokat örökítik át. 2007-ben a Magyar Huszár- és Katonai Hagyományõrzõ Szövetség alelnökének, a honfoglaláskori korszak vezetõjének választották. Több mint egy évtizede rendezi meg minden évben a Kun Viadalt, amely térségünk kiemelkedõ turisztikai programja. Jól együttmûködik a helyi és nagykunsági civil szervezetekkel, hagyományõrzõ rendezvényeik aktív résztvevõje. Sokoldalú, aktív személyiség, akinek munkáját már nemcsak városunkban és a megyében, hanem azon kívül is elismerik.

A nagykunsági települések Nagykunságért Díjában részesült: Horváth György elsõ újkori nagykunkapitány, nagykun fõkapitány A nagykunsági települések - Berekfürdõ, Karcag, Kisújszállás, Kunhegyes, Kunmadaras, Kunszentmárton, Mesterszállás és Túrkeve önkormányzatai - minden évben Nagykunságért Díj elismerésben részesítenek egy-egy olyan személyt, aki valamely területen folyamatosan kiemelkedõ tevékenységet végzett, illetve végez, hozzájárul a Nagykunság fejlesztéséhez, az itt kialakult hagyományok megõrzéséhez és kiteljesítéséhez. 2008ban ismét Kisújszállás önkormányzatának javaslatát fogadták el a nagykunsági települések, és így a Nagykunság lovas hagyományainak ápolásáért Nagykunságért díjban részesült: Horváth György nagykun fõkapitány. A Nagykunság hagyományainak letéteményese: a lovas hagyományok, lovas íjászat és a huszárhagyományok felélesztése területén szerzett elévülhetetlen érdemeket.

170

A KISÚJSZÁLLÁS TISZTELETBELI POLGÁRA CÍMBEN RÉSZESÜLTEK: Erõss József nyugalmazott iskolaigazgató (Négyfalu, Románia) Haszmann Pál múzeumigazgató (Alsócsernáton, Románia) Illéssy Mária, az Illéssy család leszármazottja, aki anyagilag is támogatja a város kulturális életét (Sao Pauló, Brazília) Nyúl Zoltán tanár, baptista lelkész (Pacsér, Szerbia) Szombathy Zoltán polgármester, (Pacsér, Szerbia) Tóth János nyugalmazott polgármester (Szernye, Ukrajna)

171

Kalendárium 2009 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Pedagógiai Díjban részesült: Debreczeny Zoltán iskolaigazgató "A jó szakemberek a társadalom leghasznosabb tagjai" - vallja Debreczeny Zoltán, az Illéssy Sándor Szakközép- és Szakiskola igazgatója, aki több mint három évtizede, 1969-ben, pályakezdésekor került Kisújszállás szakképzõ iskolájába mérnöktanárként. Akkor fémipari szakmák elméleti tárgyait tanította, emellett pedig még fizikát, matematikát és testnevelést is. A tanári pálya, a diákokkal való foglalkozás örömmel és szeretettel végzett munka, életre szóló hivatás lett számára. Tanári munkájában alapvetõnek tartja a jó tanítási-tanulási légkör megteremtését, amelynek kettõs pillére a szakmaiság és a humánum. Arra törekszik, hogy a nevelési-oktatási folyamatban a tanár és a diák egyaránt jól érezze magát, a diák érezze, hogy bízhat a tanárában, az meghallgatja, megérti, segíti, törõdik vele. Egyéni odafigyeléssel a "lázadó" kamaszokhoz is meg lehet találni az utat - vallja. Ez a fajta pedagógiai odafordulás különösen fontos ma a szakképzõ iskolában, ahová egyre több olyan fiatal kerül, akinek tanulását, beilleszkedést otthonról hozott problémák nehezítik. Debreczeny Zoltán pedagógusként és munkatársként egyaránt olyan személyiségjegyekkel rendelkezik, amelynek révén 1990 óta folyamatosan elfogadja õt tantestülete és a fenntartó önkormányzat intézményvezetõként. Vezetõi munkája során a 90-es évek elején, a szakképzés gyakorlati hátterének, a nagyüzemi termelés átalakulásának idõszakában sikerült újrateremtenie intézménye számára a szakképzés gyakorlati hátterét önálló és bérelt tanmûhelyi rendszer kiépítésével. A 90-es évek hullámvölgye után sikerült újra 18 osztályosra fejlesztenie az iskolát, bõvítették képzési rendszerüket nappali és esti szakközépiskolával, jelentõsen gazdagodott az iskola eszközparkja, javultak az épületfeltételek, esztétikus tanítási-tanulási környezetet alakítottak ki, és igen fontos, hogy évtizedeken keresztül mindig voltak és vannak eredményes tanulóik az országos szakmai versenyeken. Debreczeny Zolán városunkban és megyénkben is - beleértve a szakképzésben érdekelt munkáltatói kört is - elismert közoktatási szakember.

172

Napjainkban, 2008-ban Jászt-Nagykun-Szolnok Megyei Tudományos Díjban részesült: Dr. Bartha Júlia néprajzkutató Tudományos pályáját Karcagon kezdte, abban a városban, amely Németh Gyula, Györffy István és utóbb Mándoky Kongur István személyében több neves turkológust adott a tudománynak. Kutatási tevékenységére, irányára ez a tény is meghatározó hatással volt. A karcagi Nagykun Múzeumban betöltött néprajzosi munkaköre után jelenleg a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága Néprajzi Osztályának vezetõjeként Szolnokon dolgozik a Damjanich János Múzeumban. 1985 óta kutatóként vesz részt a Jászkunság Mûhely alkotócsoportban, amely a történeti Jászkunság kultúrájának kutatását vállalta fel, s háromévenként szakmai konferencián számot ad a legfrissebb kutatási eredményekrõl. Dr. Bartha Júlia fõ kutatási területe a török kultúra és népszokások világa. Ezen belül kiemelt területként foglalkozott a kunsági folklór török kapcsolataival. Anyaggyûjtõ terepmunkája során, 1988-tól szinte évente végzett anyaggyûjtést Törökországban, de a kipcsak-török kulturális kapcsolatok kutatása, ápolása szándékával többször felkereste Kazakisztánt és Kirgíziát is. Törökországban elsõsorban az anatóliai törökség szellemi kultúrájával, az emberélet fordulóihoz fûzõdõ népszokásokkal, etnobotanikával és az árucsere-néprajz kérdéseivel foglalkozott. Doktori disszertációját a kunsági folklór keleti kapcsolatainak kérdésérõl írta, melyet 2001-ben védett meg summa cum laude eredménnyel a Debreceni Egyetemen. Török nyelvbõl szakmai nyelvvizsgával rendelkezik, tud oroszul, azeriül és olaszul is. Számtalan publikáció, tudományos társaságokban való tagsága jelzi tudományos közéleti aktivitását és elismertségét. Dr. Bartha Júlia kutatásai, eredményei meghatározóak annak a hídnak a továbbépítésében, mely bennünket a velünk rokon kultúrájú törökséggel összeköt. Magyarország mindig erõs bázisa volt a keletkutatásnak és ezt a fenntartani érdemes hagyományt folytatja az õ munkássága is. Hozzájárul a diákcserékben is megtestesülõ, a török és magyar tanintézmények közötti együttmûködés sikeréhez is. Török részrõl is messzemenõen elismerik kapcsolatteremtõ misszióját, ennek jeleként kérik fel rendszeresen elõadásokra és publikációk megjelentetésére törökországi oktatási intézményekben és szakfolyóiratokban. Keletkutatási munkássága mellett dr. Bartha Júlia jelenleg a 18-19. századi válóperek perirataival foglalkozik. 173

Kalendárium 2009 MEGYEI ELISMERÉSEKBEN RÉSZESÜLTEK: Jász-Nagykun-Szolnok Megyéért Díjban részesült: a Nagykun Néptáncegyüttes Az együttesrõl kalendáriumunk "Jász-Nagykun-Szolnok Megyéért Díjban részesült a Nagykun Néptáncegyüttes" címû írásban olvashatnak. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzat Kisújszállás Város Önkormányzatának 2008-ban "Ifjúságbarát Önkormányzat" címet adományozott.

A Város- és Faluvédõk Szövetségének Podmaniczky-díjában részesült: Nagy Gy. Róza, a Kisújszállási Városvédõ és -Szépítõ Egyesület titkára Pedagógus Szolgálati Emlékérem elismerésben részesültek: Kis Lajosné szakoktató (Illéssy Sándor Szakközép- és Szakiskola) Kis Péterné tanár, könyvtáros (Kossuth Lajos Általános Iskola) Kovács Jánosné szakoktató (Illéssy Sándor Szakközép- és Szakiskola) Kovács Lajos tanár (Illéssy Sándor Szakközép- és Szakiskola) Felsõsoktatási intézményüktõl Aranydiplomát kaptak: Dr. Kiss Kálmánné ny. címzetes iskolaigazgatót Oros Istvánné ny. óvónõ Tóth Lajosné ny. óvónõ Dr. Vincze Sándor ny. középiskolai tanár, köztisztviselõ A Kisújszállási Városvédõ és -Szépítõ Egyesület Gaál Kálmán-díjában részesült: Györfi Lajos Munkácsy- és Szervátius-díjas szobrászmûvész

174

Napjainkban, 2008-ban Ady Endre

Köszönöm, köszönöm, köszönöm Napsugarak zúgása, amit hallok, Számban nevednek jó íze van, Szent mennydörgést néz a két szemem, Istenem, istenem, istenem, Zavart lelkem tegnap mindent bevallott: Te voltál mindig mindenben minden, Boldog szimatolásaimban, Gyöngéd simogatásaimban S éles, szomorú nézéseimben. Ma köszönöm, hogy te voltál ott, Hol éreztem az életemet S hol dõltek, épültek az oltárok. Köszönöm az énértem vetett ágyat, Köszönöm neked az elsõ sírást, Köszönöm tört szivû édesanyámat, Fiatalságomat és bûneimet, Köszönöm a kétséget, a hitet, A csókot és a betegséget. Köszönöm, hogy nem tartozok senkinek Másnak, csupán néked, mindenért néked. Napsugárnak zúgása, amit hallok, Számban nevednek jó íze van, Szent mennydörgést néz a két szemem, Istenem, istenem, istenem, Könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott, Hogy te voltál élet, bú, csók, öröm S hogy te leszel a halál, köszönöm.

175

Kalendárium 2009

Napjainkban, 2008-ban "…nõttön nõ tiszta fénye, Amint idõben, térben távozik." - Arany János -

Dr. Szûcs Aladár (1921-2008) emlékezete – részlet Kecze István búcsúbeszédébõl, mely elhangzott 2008. február 9-én – Dr. Szûcs Aladártól, városunk nyugalma-zott fõállatorvosától búcsúzunk. Becsültük, tiszteltük és szerettük õt. Elvesztése nemcsak a családnak, hanem városunk közösségének is fájdalom. Pótolhatatlan. Elhunytával annak a számában egyre fogyatkozó generációnak távozott el közülünk egy tagja, amely ifjan átélte a háborút, gyógyította a háború okozta emberi és természeti pusztításokat, és példaadó emberséggel, becsülettel, szaktudással, szerénységgel és bölcsességgel állt helyt a mindennapokban; szolgálta tágabb és szûkebb közösségét. Aladár bácsi a legigazabbak közül való volt. "Amint idõben, térben távozik", életének tiszta fénye itt marad velünk. Mi, emberi teremtményei a Sorsnak, csak emberi értékeinkhez mérhetjük életünket. Azt mutathatjuk föl, tudunk-e, tudtunk-e az évezredek alatt legnemesebbnek vélt erkölcsi értékeinkhez méltóan élni. Meg tudtunk-e felelni a Biblia által közvetített parancsolatoknak? Tiszteltük-e az Istent és az Embert? Sokszor megbotlunk emberi utunkon, nem könnyû újra és újra fölállni, és erõs lélekkel, egyenes jellemmel továbbhaladni. Kellenek a példák, hogy erõnk legyen: emberként élni. Dr. Szûcs Aladár élete ilyen példa elõttünk. Õ küldetéséért, hivatásáért élõ, kiváló szakember volt. A tudás és a munka becsülete számára szüleitõl öröklött nemes, szeretetben átadott ajándék volt. Mûvelt tisztviselõ édesapjától és iparos családban nevelkedett édesanyjától kötelességtudást, szorgalmat, tisztességet tanult. Itthon, városunkban végzett iskolai tanulmányainak eredményessége ezeken az értékeken alapult. A szaktudást az állatorvosi egyetem legkiválóbb professzoraitól kapta.

176

A szülõvárosához mindig ragaszkodott, ezért jött haza az egyetem elvégzése után. Az ifjú diplomás állatorvosra a háború éveiben embert próbáló feladat várt. Egyedüli szakorvosként zúdult rá nemcsak a város, de a környék településeinek ellátása is akkor, amikor a háború okozta emberi nyomor mellett a gazdaságok állatai is szenvedtek, éhségtõl, járványoktól, sérülésektõl. Gyógyítani nem lehet szeretet nélkül - tartja az ókori bölcsesség. Szûcs Aladár csak így tudott gyógyítani és menteni. Különösen az ember õsidõk óta leghûségesebb társait, a lovakat féltette. Tudjuk róla, hogy ha netalán menthetetlen volt e nemes állat, az orvosa is megszenvedte a pusztulását. De tudjuk azt is, hiszen Aladár bácsi egész szakmai életútútja ezé a városé, hogy olyan lelkiismeretes orvosként - fõállatorvosként - szolgált, aki a beteg állat ellátása után hívatlanul is vissza-visszatért hozzá, figyelemmel kísérte gyógyulását a szenvedéseirõl szavakkal beszélni nem tudó, az embernek és betegségnek egyaránt kiszolgáltatott állathoz. Nem pihent, ment mindig, ha kellett, tanyákra, gazdaságokba - kerékpárján, barna köpenyében, orvosi táskájával… Ahogyan nem is oly régen, még 86 éves korában is. Tudása és következetessége az állattartó gazdák tiszteletét és elismerését teljességgel kiérdemelte. Kiváló szakmai munkáját kedves kollégája, dr. Tölgyvári Béla fogja hamarosan felidézni. Engedjék meg, hogy hivatásának eredményességét e helyen annyiban mégis megfogalmazzam, hogy Szûcs Aladár elnyerte a szakma által az állatorvosoknak odaítélhetõ legmagasabb elismerést, a Mócsy-emlékérmet. A doktor úr munkájára, tudására és megbízhatóságára nyugdíjba vonulása után is számíthattak és számítottak is a gazdák. Hogyan köszönhetnénk ezt meg? Higgyük, hogy az élet ajándéka volt számára az, hogy élethivatását szó szerint szinte élete utolsó percéig gyakorolhatta. Az állatok gyógyítása meghatározó része volt számára annak a küldetésnek, amelynek lényegét a természet, benne az emberséges élet védelme jelentette. Dr. Szûcs Aladár városunk közösségéért élõ, annak érdekében soha meg nem alkuvó ember volt. Vallotta, amit Márai Sándor így fogalmaz meg: "Az életnek értéket csak a szolgálat adhat, amellyel az emberek ügye felé fordulunk… Ember vagy, tehát embermódra élsz, ha igazságosan élsz. Ha minden cselekedeted és szavad alján a szándék van: nem ártani az embereknek. Néha csak azzal, hogy nem hallgatod el az egyszerû igazságokat. Néha csak azzal, hogy nem mondod tovább, amit mások hazudnak. Néha csak azzal, hogy nem mondasz igent, amikor mindenki kiabál: Igen, igen! Egy életen át következetesen nem beleegyezni abba, ami az emberek hazugsága, nagyobb hõsiesség, mint alkalmilag hangosan és mellveregetve tiltakozni ellene. A halálos ágyon csak akkor pihenhetsz nyugodtan, ha minden nap, minden öntudatoddal az igazságot szolgáltad." 177

Kalendárium 2009


Az emberség õrzésének küldetését õ egész jellemével szolgálta. Külsõleg ez a három és fél évtizeden át végzett tanácstagi munkájában mutatkozott meg. Szívügyének tekintette a város életének ily módon történõ szolgálatát is: aktívan dolgozott, kezdeményezett, de vállalta az ütközéseket, a kritikákat is, és csak konkrét, kézzelfogható érveket, a közérdeket szolgáló döntéseket volt hajlandó elfogadni. Józan, megfontolt értékítéletei kontrollt jelentettek a városirányításban. Mint tudjuk, hosszú ideig a református egyházközség presbitereként is szolgált. A megbecsülés számára nemcsak a város lakosainak szeretetében nyilvánult meg. Emberségét Kisújszállás közössége elõször a Pro Urbe Díjjal ismerte el, majd akkor, amikor a rendszerváltás után az önkormányzat képviselõtestülete elsõként neki adományozta a Díszpolgári Címet. Dr. Szûcs Aladár a családjáért és otthonáért élõ ember volt. Sorsa, hosszú életútja megadta neki az összetartó, boldog, nagy család örömét. Közel hatvan évet tölthetett együtt szeretetben és kölcsönös tiszteletben feleségével, K. Tóth Emma tanítónõvel. Gyermekeik, unokáik, dédunokáik tanulták tõlük, milyen biztonságot, erõt ad a szeretetteljes, odafigyelõ családi kötelék. Olyan otthont teremtett a Nagy Imre utca közepén álló kis házban, az általa ültetett, magasra nõtt és mélyre gyökerezett tölgyfa mellett, ahová öröm hazatérni. Virágok, muskátlik, leanderek, gyümölcsfák, de kisállatok is éltek az õ szeretetében és gondoskodásában valóságos kis rezervátumban, hiszen rendkívül ügyelt arra, hogy a mai világ veszélyes vegyszereit távol tartsa tõlük. A mai világ veszélyei azonban az ember gyökértelenné válásához is vezethetnek. A család tagjait összetartozásuk erõsítésével védte ettõl. Józan világlátása és bölcsessége olyan volt, mint a menedéket jelentõ öreg fa a kertben, mely alatt megnyugszik és magára talál az ember. Egymásra odafigyelni, egymásnak segíteni, a másik örömében és nehézségeiben osztozni, tanulni, szeretni, tisztességesen élni - ezek a legszebb családi üzenetek. Dr. Szûcs Aladár igaz ember volt. Legyünk büszkék arra, hogy életünk része lehetett az övének, hogy élete része lehetett a mi életünknek. Töltsön el bennünket megnyugvással az, hogy hosszú, tartalmas, szép életet adott neki a Sors, és hogy rövid földi életünkben találkozhattunk vele, élete példájából tanulhatunk. Nehéz szívvel ugyan, de mit is tehetnénk mást? - fogadjuk el a természet rendjét. Márai Sándor szavaival mintha kedves halottunk szólna: "Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam, s az értelem egy szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat… Egy

napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerû! Történhetett velem más, jobb, nagyszerûbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem." Városunk közösségének nemes kötelessége megõrizni dr. Szûcs Aladár emlékezetét az általa szeretett és hûen szolgált város életének krónikájában. Szeretettel gondoljunk rá, tanuljunk tõle emberként élni, és emlékét adjuk tovább az utánunk jövõknek is. Örök pihenése legyen csendes és nyugodt a Nagykunság földjében.

178

179

Morzsák "…Mily rövid az élet…! Mint hullócsillag futása… … Útja honnan jött? hová visz?... Míg sötét volt, s újra az lesz, A világ-ûr végtelenjén Hol bolyongott? és hová fog? … Ki tudná megmondani! … … S honnan jössz te, lélek… Bölcsõd és sírod homály. … jövél a végtelenbõl Ismeretlen, hosszú pályán, S visszatérsz azon megint?..." - Arany János -

Kalendárium 2009

In memoriam dr. Kiss Géza (1925-2008) 2008. augusztus 4-én befejezte földi pályafutását gimnáziumunk egykori kiváló tanára, dr. Kiss Géza. Dunántúli értelmiségi családban született, elõdei és közvetlen rokonsága körében refor-mátus lelkészek, tanítók, tanárok, köztük elismert helytörténészek találhatók. Pápán, a Református Kollégiumban tanult és érettsé-gizett, majd a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett történelem-földrajz szakos tanári diplomát. Ekkor került Kisújszállásra: az Évkönyv is tanúsítja, hogy 1947/48ban már óraadó volt, az 1948/49-es centenáriumi évben kinevezett tanár. A már államosított gimnázium két V. osztályában történelmet, a VIII.-ban gazdasági ismereteket tanított összesen 11 órában, és a kollégiumban nevelõsködött. Megházasodott, s 1950-ben megszületett elsõ fiuk. 1947 januárjában háromhetes NÉKOSZ iskolán is részt vett, bár a nálunk is mûködõ, a Nagy Imre reformkori költõnk nevét viselõ népi kollégiumot még abban az évben összevonták az államosított internátussal. Kiss Géza tanár úr 1949-tõl 1953-ig volt elõször osztályfõnök az akkori reálosztályban, amelynek diákjaként - sok-sok más tanítványa nevében is - tanúsítom az õ kiemelkedõ szakmai és pedagógiai felkészültségét, valamint rendkívüli lelkiismeretességét. Egyszerûen, logikusan, de mindig érdekesen és a tanulókat bevonva magyarázott, következetesen és igazságosan értékelte teljesítményünket, figyelemmel kísérte családi helyzetünket, segítette pályaválasztásunkat. (Nélküle talán gondolni sem mertem volna az egyetemre - ahol aztán a tõle kapott alapokra bizton lehetett építeni.) Nem véletlenül kapott 1957-tõl megbízást a megyei középiskolák szakfelügyeletének ellátására. Ezt a munkáját is igényesen, köztiszteletet kiváltva végezte hét éven át. Korán lépett az egykori tudós tanárok nyomdokaiba is: a régi századok és a közelmúlt Kisújszállásának helytörténetét kezdte kutatni, ezen témakörökbõl publikált és doktori címet szerzett. Fiatalabb munkatársait is erre biztatta. 180

Napjainkban, 2008-ban Tanári és tudományos munkájával, szeretetteljes családi életével követhetõ példát mutatott tanítványainak, de kisújszállási és Szolnok megyei kollégáinak egyaránt. Szakmai tudása és tekintélye jogos elismerésének tekintettük, mégis fájlaltuk kissé, hogy 1964-ben elfogadta a számára Pécsett felajánlott fõiskolai tanári állást. Ott szélesebb tér nyílt tudományos tevékenysége elõtt, kandidátusi értekezését is megvédte. A kutatást, az alkotó munkát nyugdíjas éveiben, sõt súlyos betegsége idején is valóban haláláig folytatta. Ottani tanítványait sem csupán oktatta - ami pedig felsõ fokon egészen általános -, hanem nevelte is, útjukat támogatta, figyelemmel kísérte. Baráti kapcsolatait kisújszállási kollégáival haláláig megõrizte, ápolta. Tanítványai hívására a találkozókra is eljött, ahogyan ígérte: "…míg kezem-lábam mozdítni tudom". Utolsó látogatásakor körbevittük a városon; szép emlékei idézõdhettek fel, mert a következõ halk mondat hangzott el ekkor: "De miért is mentem én el innen?" Fiatalon nagyfiuk elvesztése, nemrégiben szeretett, õt odaadóan ápoló feleségének halála, majd fiatalabb gyermekük távol kerülése szomorította, de unokái és imádott dédunokájuk szeretete vigasztalta magányában. Emlékét családja és szellemi gyermekei, tanítványai mellett kisújszállási tisztelõi is õrzik. Dr. Kiss Kálmánné

Dr. Vágvölgyi Attila: Elszakadás 181

Kalendárium 2009


Hûséges olvasónk, dr. Kosztyu János küldte Erzsébet királynéról az alábbi képeket. Az elsõ a Genfi-tó partján, a merénylet helyszínén felállított szoborról készült.

Ez a fotó Dél-Tirolban (Olaszország), Merano városában készült, ahol szívesen pihent a királyné.

182

183

Kalendárium 2009

Barangolások határainkon belül és kívül

Petõfi Sándor

Jövendölés "Mondád, anyám, hogy álmainkat Éjente festi égi kéz; Az álom ablak, melyen által Lelkünk szeme jövõbe néz.

De méreg a dal édes méze; S mit a költõ a lantnak ad, Szivének mindenik virága, Éltébõl egy-egy drága nap.

Anyám, álmodtam én is egyet, Nem fejtenéd meg, mit jelent? Szárnyim növének, s átröpûltem A levegõt, a végtelent."

Pokollá lett az érzelemláng, És õ a lángban martalék; A földön õt az életfának Csak egy kis ága tartja még.

'Fiacskám, lelkem drága napja, Napomnak fénye! örvendezz; Hosszúra nyujtja élted isten, Álmodnak boldog titka ez.' -

Ott fekszik õ halálos ágyon, Sok szenvedésnek gyermeke, S hallá, mit a szülõ bus ajka Kínjának hangján rebege:

És nõtt a gyermek, lángra lobbant Meleg keblén az ifjukor, S a dal malasztos enyh a szívnek, Midõn hullámzó vére forr.

'Halál, ne vidd el õt karomból, Ne vidd korán el a fiut; Soká igérte õt éltetni Az ég... vagy álmunk is hazud?...'

Lantot ragadt az ifju karja, Lantjának adta érzetét, S dalszárnyon a lángérzemények Madárként szálltak szerteszét.

"Anyám, az álmok nem hazudnak; Takarjon bár a szemfödél: Dicsõ neve költõ-fiadnak. Anyám, soká, örökkön él."

Égig röpûlt a bûvös ének, Lehozta a hír csillagát, És a költõnek, súgarából Font homlokára koronát.

Kecskemét, 1843. március 5-e elõtt

Dr. Vágvölgyi Istvánné rajza 184

185

Kalendárium 2009


Múltidézõ aratónap Kunmadarason

A csapat további tagjai: vízhordó: Oláh Róza és Angyal Ferencné. A kaszás, - akire mindannyian büszkék vagyunk, hogy a 13 versenyzõ csapat kaszásai között õ volt a legfiatalabb - Sebestyén Attila kifogástalan munkájával bizonyította rátermettségét - a Bárdi nagyapától, nagymamától tanult õsi foglalkozást is választhatná élethivatásul. Csapatunk munkáját a versenyszabályok alapján - tarló magassága, tisztasága, kaszakalapálás bemutatása - a nagykun kapitányokból álló szakmai zsûri kiváló minõségû munkaként értékelte. A kombájnnal kiparcellázott, körbevágott, 100 négyszögöl terület learatásában - a Városi Nyugdíjas Klub aratócsapata különdíj elismerésben részesült. Településünk gasztronómiai kínálatából - aratónapi ebédként - slambucnak is nevezett sárgakása készült (szalonna, zsír, hagyma, 3 kg köleskása, 2 kg lebbencs, 2 kg burgonya nyersanyag felhasználásával), melyet Angyal Ferenc citeramuzsikája mellett a jelenlevõ vidéki barátokkal együtt fogyasztottunk el. A szervezõk a fõzõmester, Ö. Tóth Lajosné munkáját a jászboldogházi önkormányzat ajándékával jutalmazták. A különdíjas aratócsapat tagjainak a kunmadarasi önkormányzat személyre szóló ajándéktárgyat adományozott. Csapatunk a kiváló kaszásunk munkáját a kisújszállási önkormányzat ajándékcsomagjával köszönte meg. A csomagban található, az aratónapra emlékeztetõ tárgy - egy gyönyörû szalmagereblye - Balogh Károlyné Erzsike néni alkotása. A házigazdákról mi sem feledkeztünk el, a meghívást településünk önkormányzatának ajándékával és óbúzából - Baráth Péter pék által - sütött kerek cipóval köszöntük meg Márki Sándor polgármester úrnak és Barta László kunkapitánynak, a verseny szervezõjének. A legközelebbi hármas kerületi találkozó 2009-ben, Jászboldogházán lesz, aratóversennyel egybekötve. A hagyományõrzés iránt elkötelezett csapatunk részvételi szándékával nincs gond, amitõl függ, az az egészség - ha versenyzõként nem is, de hagyományápolóként szeretnénk ott lenni.

"Értünk Kunság mezein ért kalászt" lengetett a kunmadarasi repülõtér hangárjai között a nyári forróság. Ameddig a szem ellátott, csodálatosan beérett gabonatábla várta az idõutazásra érkezõket. 2008. július 12-ére hármas kerületi kézi aratóversenyre szóló meghívás érkezett Kunmadarasról Barta László nagykun kapitánytól, mely egyben a Hármas Kerület - Jászság, Nagykunság, Kiskunság települései - hagyományõrzõinek negyedik találkozója is. Klubtársaimmal úgy gondoltuk, hogy a meghívásban közölt versenyfeltételek számunkra nem ismeretlenek, a szüleinktõl tanult aratási munkák és szokások még bennünk élnek. Hogy mennyire, azt az is bizonyítja, hogy a versenyen való részvétel elvárásait megismerve, az öt fõs csapat póttagokkal kiegészülve önként vállalkozott a feladatra.

Ö. Tóth Lajosné a Városi Nyugdíjas Klub vezetõje

Morzsák "Tettek után a tanács: aratás végén az esõzés." Balról jobbra: kaszás: Sebestyén Attila, kötélkészítõk: Nagy Gézáné és Varró Lászlóné, kévekötõ: Kenéz Sándorné, marokszedõk: Madarász Józsefné és Ö. Tóth Lajosné 186

- Partheinosz -

187

Kalendárium 2009


Zsámbéki kirándulás Együttünneplésre hívtak és vártak Zsámbékon élõ földijeink, akik nyugdíjas egyesületük fennállásának 30. évfordulóját ünnepelték 2008. augusztus 30-án. 62 éve, hogy a sors elválasztott bennünket, a jobb megélhetés reményében a szülõföldet elhagyva, Zsámbékon találtak új otthonra. Ebben a gyönyörû fekvésû, mûemlékekben gazdag nagyközségben ma több mint 4000 lakos éli dolgos napjait. Közöttük azok a Kisújszállásról elszármazottak, akik megtartották a szüleik által 1946-ban tett fogadalmat, hogy lélekben továbbra is kisújszállásiak maradnak, az õsök tiszteleteként megõrizve azokat a kunsági szokásokat, hagyományokat, melyet szüleikkel együtt magukkal vittek. Új otthonukban való személyes találkozásra elsõ alkalommal 1997 nyarán, 3 naposra tervezett kirándulásunkon került sor, azzal az elhatározással, hogy mint Kisújszállásról elszármazottakat a közelgõ millenniumi évforduló kapcsán hazahívjuk és várjuk. Így született meg az Elszármazottak Találkozója megrendezésének a gondolata, melyet hagyományként indítottunk el a millennium évében, 2000-ben. A nagy távolság nem akadályozott a közös programok szervezésében, mindig kerestük a találkozások lehetõségeit: - 2000 májusában a zsámbéki Csillagerdõn megrendezett majálison együtt ünnepeltünk, fõztünk: kunsági öreglebbenccsel leptük meg vendéglátóinkat, akik a borkorcsolyának nevezett ételhez finom zsámbéki pincebort kínáltak. Búcsúzáskor átnyújtottuk az elsõ Elszármazottak Találkozójára szóló meghívásunkat. - 2000 szeptemberében az elsõ Elszármazottak Találkozójára 44 fõvel érkeztek a Kisújszállásról elszármazott zsámbéki vendégeink, s fáradtságot nem ismerve az ünnepi mûsorban is közremûködtek. A zsámbéki kisújszállási csoportot a település polgármestere, dr. Fodor Miklós és családja is elkísérte. - 2001-ben, a négynapos soproni kirándulást rövid zsámbéki kirándulással még megtoldottuk, melyet jó hangulatú közös vacsorával, nótázással, beszélgetéssel fejeztük be. A Zsámbékon töltött programokból sosem hagytuk ki a Lámpamúzeum megtekintését, ahol Borús Ferenc és felesége, mint régi földi ismerõseit, vendégül látott bennünket. - 2002-ben Kisújszálláson, a Hagyományõrzõ Farsangi Bál alkalmával tölthettünk el egy kellemes estét zsámbéki vendégeinkkel. Majd magán levélváltások, telefonbeszélgetések útján szereztünk tudomást az eltelt évek alatt folyó egyesületi munkájukról, hogylétükrõl. - 2006 nyarán a kisújszállási Városi Nyugdíjas Klub megalakulásának 40. évfordulója alkalmából együttünneplésre hívtuk és vártuk a zsámbéki Nyug-

díjas Egyesületet. Örömmel jöttek, színes mûsorukkal, kunsági dalcsokrukkal bebizonyították, hogy az "új hazában", az új otthonban hogyan õrizték meg a Kisújszállásról vitt dalokat, emlékeket. Az általuk bemutatott táncokkal arról gyõztek meg bennünket, hogy tudtak azonosulni a zsámbéki hagyományokkal, a nemzetiségi kultúrával is. - 2008 augusztusában programokban bõvelkedõ két napot töltöttünk el Zsámbékon, a Nyugdíjas Egyesület fennállásának 30. évfordulóját ünnepelve. Most is megtapasztalhattuk azt a családias, vendéglátó szeretetet, amelyben a 35 fõs csapatunknak része volt. Érkezésünk után, szálláshelyünk elfoglalását követõen elindultunk az ünnepség színhelyére, ahol terített asztalhoz vártak bennünket és más baráti klubokat, Isaszegrõl, Biatorbágyról és Törökbálintról. Az egész napot betöltõ gazdag programban a vendég klubok mellett felléptek a zsámbéki Nyugdíjas Egyesület táncosai, a Zsámbéki Keszkenõ Népdalkör, a Német Nemzetiségi Kör. E zsámbéki ünnepség sokszínû programját - a kultúrák közötti párbeszéd évében - a kultúrák párbeszédeként is értékelhettük. A vendégek a születésnapját ünneplõ egyesületet a köszöntõ gondolatokat követõen tájjellegû ajándékokkal lepték meg. Mi kisújszállásiak új kenyérrel, lakodalmas aprópereccel, ablakos kaláccsal és az önkormányzat külön ajándékával szereztünk örömet. Az estébe nyúló rendezvényt követõen még a szálláshelyen is folytattuk a beszélgetést, az emlékek felidézését. Másnap, reggeli után virágot vásároltunk, és a szokásos kegyeleti utunkra, a temetõbe indultunk. Felkerestünk az elhunyt elszármazottaink sírját, megemlékeztünk az idõközben elhunyt klubvezetõrõl, a település két polgármesterérõl, akik látogatásunk során, elfoglaltságuk ellenére mindig megtiszteltek és köszöntöttek bennünket. Ha tehetjük, minden alkalommal megtekintjük Zsámbék legnevezetesebb templomrom - mûemlékét, mely romjaiban is fenséges szépségû. 1983 óta Zsámbéki Szombatok színházi elõadásainak játszóhelyeként vált egyre ismertebbé. Az ebédet a Gabriella Asztala nevû étteremben fogyasztottuk el, ahol búcsút vettünk a zsámbéki Nyugdíjas Egyesülettõl és vezetõjétõl, Torma Andrásné egyesületi elnöktõl, megköszönve a meghívást és az ünnepi vendéglátást. Hazaindulás elõtt, még otthonában felkerestük Csatári Jánost és feleségét, Katikát, aki a korábbi évek klubvezetõjeként fáradtságot nem ismerve közremûködött a személyes és közösségi kapcsolat kialakításában, sokszor részesültünk vendégszeretetükben, vendéglátásukban, családtagként fogadva bennünket. Ezt mi is igyekeztünk viszonozni, a szülõföldhöz való kötõdést erõsíteni, hogy a gyökerek sose szakadjanak el. Ö. Tóth Lajosné a Városi Nyugdíjas Klub vezetõje

188

189

Kalendárium 2009


Tiszazugi barangolás

tottuk. Így is átfogó képet kaphattunk a parkról. Láthattunk vöröstölgyet, duglászfenyõket, mocsári ciprusokat, észak-amerikai sima- vagy kanadai selyemfenyõket, feketefenyõket, továbbá örökzöld és lombhullató babérrózsákat, rododenronokat, fehér és rózsaszín liliomfákat és a jegenyefenyõgyûjteményeket. Méreteivel, törzsszínével lenyûgözõ látvány a "hármas platán" és az óriás kocsányos tölgy. A parkban az utak mellett érdekes fafaragványok ragadják meg a figyelmünket. Ezek a fafaragó alkotótábor mestereinek ajándékai. Egy szép tavaszi séta reményében köszöntünk el az arborétumtól. A falutól délkeletre van az egykori erdõk legelõvé alakításakor hagyásfákként megmaradt, öreg vadkörtékrõl neves Körtvélyes. Szomszédságában bukkanunk rá a korábbi, holocénkori folyómederre. Mögötte hirtelen, dombként magasodik elõttünk a szõlõ- és gyümölcstermõ homokhát. Cserkeszõlõ település határában még megnéztük, megmásztuk a Cserkehalmot. Ez egy sírdomb, amely alatt Cserke vitéz nyugszik. Fáradtan, de élményekben gazdagon tértünk haza. Oláh Róza a Városi Nyugdíjas Klub tagja

A Városi Nyugdíjas Klubban - a sokféle éves program mellett - hagyomány egy szép õszi kirándulás: hazánk egy-egy tájegységének bebarangolása, kialakulásának õstörténete, értékeinek, szépségeinek megismerése. Az elmúlt évben a Tiszaháton barangoltunk, az idén a Tiszazugban. Hagyománnyá vált továbbá az is, hogy ezeket az õszi kirándulásokat dr. Tóth Albert tanár úr vezeti, aki tudományos tartalommal is megtölti útjainkat. Október 20-án, csípõs, harmatos reggel indultunk útnak. Elsõ állomásunk Fegyverneken a Kálvária-domb volt. Ez egy 6 ezer éves Kunhalom. Sokan hinni vélik, hogy e helynek gyógyító ereje van, amely a Föld mélyébõl sugárzik. Néhány hónapja táblával jelölték meg a dombot a következõ szöveggel: "Higgyen és gyógyuljon! Ámen" Tiszatenyõn (Mága Zoltán hegedûmûvész szülõfaluja) áthaladva értünk a Kengyel és Martfû közötti Bagimajorba. Ez a vidék a múlt század elsõ felében Almássy-birtok volt, az uradalom egyik központja. Ma is lakott terület. A Szélmalom-dombon körbejártuk, megnéztük azt a hatalmas szélmalmot, amelyben a megtermett gabonát õrölték. Sajnos a szélmalom és környezete eléggé elhanyagolt. Egy lapátja letörve lóg, környéke gazos. Mégis, a dombon és a domb körül találtunk õshonos növényeket: árvalányhaj, pemetefû, tüskemag, taréjos búzafû. A Szélmalom-dombtól nem messze láthattuk azt a tanyai iskolát, amely típusterv alapján készült. Ezt az iskolát - és még további 400-at - Klebelsberg Kunó gróf építette, aki a Bethlen-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere volt 1922-31. között. Továbbutaztunk Martfûn át Tiszaföldvárra. Az iskolából átalakított, felújított múzeum udvarán éppen kövidinka szõlõt préselt Pathó Sanyi bácsi miközben szakszerûen elmagyarázta a bor készítésének fázisait is. A "bemutató" végén a frissen préselt musttal és tepertõs bodaggal (kenyértésztából készítik) kínáltak bennünket. A múzeum udvarán álló hátsó épület a legrégebbi a településen. Fontos szerepe volt az 1848-49-es szabadságharc idején. Itt járt Kossuth Lajos, itt lakott Podmaniczki vigyázó. A múzeum termeiben megnéztünk egy gazdag bibliatörténeti gyûjteményt, továbbá régi fotók kiállítását, melyet a város szülötte, Király Lajos festõ, késõbb fotográfus emlékére rendeztek. Barangolásunk következõ állomása a Tiszakürti arborétum volt. A gyönyörû, napsütéses idõben csodálatos volt a séta az õszi színekben pompázó védett természetben. A 27 hektáros arborétumot gróf Bolza Péter és legidõsebb fia, József telepítette. Mi a hatalmas területen a "rövid sétautat" válasz190

Dr. Tóth Albert elõadása a Tiszakürti Arborétumban

191

Kalendárium 2009


HEFOP-tábor Balatonmáriafürdõn 2008 májusában európai uniós pályázat jelent meg a halmozottan hátrányos helyzetû tanulókat oktató iskolák részére. Iskolánknak - a sikeres pályázatnak köszönhetõen - 50 halmozottan hátrányos helyzetû tanuló táboroztatására nyílt lehetõsége egy háromcsillagos hotelben. 2008. június 29-én elérkezett a diákok által leginkább várt nap. A reggeli után minden nap fejlesztõ foglalkozást tartottunk: különbözõ szituációkat játszottunk el vagy beszéltünk meg, megismerhettük önmagunkat, jellemezhettük egymást, megtanulhattuk hogyan figyeljünk a másikra, lerajzolhattuk a lelkiállapotunkat és személyiségünket, fejleszthettük kézügyességünket stb. Napközben gokartoztunk, pingpongoztunk, teniszeztünk, vízi fociztunk, napoztunk, fürödtünk a Balatonban, vagy úszásoktatáson vehettünk részt. Mi, lányok különösen élveztük a napsütést, hiszen kifeküdtünk napozni, és szép barnán térhettünk haza a tábor végén. Megnéztük Balatonmáriafürdõt, átmentünk busszal Keszthelyre, sétahajóztunk, ahol eljátszottuk a Titanicot (jéghegyet persze nem találtunk!), majd sétálhattunk és nézelõdhettünk Keszthely belvárosában. Badacsonyba hajózásunk alatt elénk tárultak hazánk szép tanúhegyei, a Ság és a Somló. Az utolsó este éreztük a legjobban magunkat, vetélkedõt rendeztünk. A tréfás kérdések mellett abban is versengtünk, hogy ki mennyire jó megfigyelõ, mire emlékszünk a kirándulásaink, túrázásaink kapcsán elhangzott információkból. Az estét tánccal fejeztük be. Jól érzékelhetõen összekovácsolódott a társaság, s mindannyian jól éreztük magunkat. Köszönjük a kísérõtanároknak, valamint az Oktatási és Kulturális Minisztérium Támogatáskezelõ Igazgatóságának, hogy lehetõvé tették számunkra ezt a felejthetetlen tábort. Nagy Anita, 11. D osztályos tanuló

Táborozó csapatunk 192

193

Kalendárium 2009


(Székely)kaputól (kun)kapuig

A visszatérés nem váratott magára sokat. Barátainkkal a zágoni gabonás után a csernátoni szín végében kialakított vendégszobákban szálltunk meg néhány éjszakára. Már nem a szigorúan vendégek számára nyitva álló fõkapun, hanem a család által használt másik, szép motívumokkal díszített nagykapun tessékeltek be. Este Jókai hársfája alatt beszéltünk a világ dolgairól, hallgattuk a történetet az ikrekrõl, akik édesapjuk irányítása mellett kezdték a néprajzi gyûjtést. Megismertük a család tagjait, akik vajmi kevésszer vannak mind együtt otthon. Hozzák a kultúra veszendõ félben lévõ, de megõrzésre méltó szilánkjait, vagy viszik a hírt, a tudást, ha kell, messze földre is. Ismerõsök közé érkeztünk, és barátoktól búcsúztunk azon a nyáron. Hazafelé azon gondolkodtunk Kecze István igazgató úrral, hogyan segíthetjük legközelebb munkájukat, és hogyan tudjuk minél több honfitársunknak megmutatni azt a tiszta életet, amit Csernátonban láttunk. Tanítványainkra gondolva fogalmazódott meg bennünk a legjobb nyolcadikosok számára szervezendõ jutalomtábor gondolata. Mert az, hogy viszünk néhány csomag fénymásolópapírt, csaptelepet, elektromos berendezést, egyéb adományt, nem mérhetõ össze azzal a lelki gazdagodással, amiben saját maga részesülhet az ember, ha ellátogat Erdélybe, és azon belül kivételes szerencse, ha Haszmannéktól hallhat a napról napra életben tartó hazaszeretetrõl.

A Csernátoni Füzetek hasábjain egy éve emlékezett meg hosszabb lélegzetû írásában Sylvester Lajos a magyarok kapukultuszának újjáéledésérõl. Olyan kapukat említett, melyek mûalkotások és szimbólumok is egyben. Melyikmelyik az állíttatóé, a helyé ahol áll, a nemzeté, melynek jelképeit hordozza, de maguk a kapuk leginkább annak a népnek a jelképei, akik alatta járnak. Ilyen kapu a csernátoni tájmúzeum egyszerû fehér kapuja is - számunkra legalábbis feltétlenül. Ezen léptünk be 2001-ben a kisújszállási Arany János Általános Iskola nevelõtestületének tagjaival egy nyári kirándulás alkalmával. Nagy István vezetett bennünket, aki már vagy 35 éve "hazajár" Erdélybe. Szóval beléptünk ide - legtöbben elsõ alkalommal. Olyan helyre érkeztünk, ahol a magyar szó, a vendégszeretet, a tudás átadása természetes. Akkor és azóta szerencsére számtalanszor az elénk sietõ, vendégeket illõen üdvözlõ Haszmann Pali bácsi fogadott bennünket. Az eltöltött néhány óra alatt kaptunk leckét történelembõl, hazaszeretetbõl, láttunk példát a kivágott fából is virágot fakasztó kezek munkájára. Meleg szívvel kívántunk további erõt és egészséget a Haszmann család maga erejébõl fenntartott szellemi központjának további fejlesztéséhez. És távoztunk illedelmes múzeumlátogatóként, ugyanazon a mindig nyitott kapun, egy ígérettel a szánkon és a szívünkben: ide még visszatérünk.

194

195

Kalendárium 2009


Öt esztendeje hozzuk minden nyáron a legjobbakat ide, Háromszékbe az Arany Diák Alapítvány szervezésében. A Kárpát-medence kapuit, a szorosokat képekrõl, filmekbõl megismerni szegényes élmény. Olyan gyermekek juthattak így el az ezeréves határhoz - köszönhetõen a csernátoni múzeum nagylelkû vendégszeretetének -, akik a könyvekbõl jól ismerték a történelmet, de tanáraik elbeszéléseibõl ismerhették csak a vidéket. Így pedig az egyik kapu mögül Dózsa, a másikból Csoma Sándor, a harmadikból pedig - biz' Isten Gábor Áron maga biccentett - köszönhetõen a helyiek hagyományápolásának, és hiteles történeteinek. Kis kitérõvel minden esztendõben felkeressük a négyfalui csángókat is, akikkel Kisújszállás évek óta testvérkapcsolatot ápol. Szinte már el is kalandoztam a kapuk gondolatától. Pedig szintén soha nem feledhetõ élményben volt részünk, amikor a Nyerges-tetõn a Csíkimedence egyik kapujánál a szabadságharc hõs fiaira emlékeztünk a helybéliekkel, és az idelátogató számtalan magyarral együtt. Úgy hozta a sors, hogy a megemlékezés napja is a tábor idejére esett. Az ünnepség keretében a Csernátonban faragott, kun kaptármotívumokkal is díszített kopjafát állítottunk. Néptáncos lányaink ajkáról népdal hangzott, majd a kopjafánál az egyházi áldás után mindannyiunk szívéig, utolsó sejtjéig hatolt a több száz torokból felhangzó magyar és székely himnusz. Innentõl már nem számolom, hányszor jöttünk Csernátonba. Érkeztünk hajnalban, éjjel, délben és este is. A kutyák ismerõsként simultak a lábunkhoz, mikor a jól ismert kapu nyitja után kotorásztunk a sok száz kilométeres autóút után. A hársfa mindig maga alá fogadott, s hányszor zengett az ének hajnalig lombsátra alatt… És a vendégeknek mi mutathattuk meg, - mert Jóska bácsiék már ránk merték bízni - hogyan is lesz melegvizük estére. Vagyunk néhányan notórius visszajárók, és minden alkalommal igyekszünk új útitársak lelkének kapuját megnyitni a csernátoniak felé. Egyet hiányoltunk egyre jobban. Azt, hogy Kisújszálláson is ránk nyissa a kaput Haszmann Tóni vagy Bagoly Zoli, netán a múzeumtól megválni szerintünk képtelen Pali bácsi. De ez is elkövetkezett. Ritkán átutazóként "ugrott be" hozzánk egy-egy családtag. De igazán vendégül látni 2008 tavaszán volt alkalmunk a fafaragókat. A Kisújszállási Városvédõ és -Szépítõ Egyesület sikeres pályázata nyomán köztéri mûalkotás elkészítéséhez nyertünk támogatást. A helyi akácfából nem kevés izzadtságcsepp árán egy hét alatt varázsoltak a csernátoni, pacséri és kisújszállási fafaragók egy kun motívumokkal díszített kaput. A Városháza parkjának északnyugati bejáratát díszítõ alkotás a lakosság osztatlan elismerését váltotta ki. Köszönjük a csernátoni Fafaragó Népfõiskola közremûködését! A faragás közben és után órákat tölthettünk beszélgetéssel, egymás

gondolatainak megismerésével. Ekkor, és az avatás során összegyûlt lelkes tömeg láttán egyre biztosabbak voltunk abban, hogy jöhet bármilyen világméretû válság, tologathatják a határokat a nagyhatalmak, a jó szándékú érkezõket tárt kapuval váró magyarok lelke mindig nyitva áll, és nyitva kell, hogy álljon egymás számára is. Idõben kissé visszakanyarodva el kell mondanom, hogy 2004. december 5-e (népszavazás a kettõs állampolgárságról) után kicsit félve léptük át a csernátoni küszöböt. A nyíltan kimondott elsõ mondatok után azonban ott tudtuk folytatni a diskurzust, ahol abbahagytuk az elõzõ találkozás alkalmával. Miért is utaltam erre a szomorú történelmi pillanatra? Azért, mert Csernáton és az itteni magyarok által is még inkább olyan emberekké lettünk, akik a nyitott kapukban hiszünk a lezárt sorompók helyett. Csernátonnak köszönhetõen nem idegenként ülhettem Sylvester Lajos mellett Hódmezõvásárhelyen, midõn tiszteletbeli polgárrá avatták. Egy bácskai tanítónõ lelkesen ismerte fel Haszmann Gabikát elbeszélésembõl, és mesélte, hogyan tanult tõle bútort festeni az Õrségben. Egy Kézdivásárhelyi születésû fiatalasszonnyal véletlenül sodródtunk egymás mellé a bécsi gyorson, és az elsõ közös ismerõsünk a csernátoni Haszmann Gabika férje, Bagoly Zoltán volt. Volt szerencsém a legjobb nyolcadikosaink idei jutalomtábora alkalmával az azóta igazgatóból polgármesterré választott Kecze Istvánnal együtt Haszmann Pált (aki immár az országgyûlésben is elmondhatja, ami a szívét nyomja) meghívni a 2008-as Szent István-napi városi ünnepségekre, hogy ott városunk tiszteletbeli polgárává avathassuk. Az Európai Unióhoz történt csatlakozással könnyebb Erdélybe és Erdélybõl utazni, nincs annyi sorompó, talán lassan közös lesz a hivatalos fizetõeszközünk is. Magam részérõl azonban addig is a hidakat és ablakokat ábrázoló, szép gondolatok jegyében született bankjegyek helyett nyitott kapukat veretnék a mi csernátoniakkal közös valutánkra, váltópénzének az õszinte szavakat tenném, és pecsétes papírok helyett az erõs kézfogást is elfogadnám.

196

197

Nagy Lajos

Morzsák "A tehetség az eredetiségbõl származik; ez pedig nem egyéb, mint a gondolkodás, látás, értelmezés és ítélés különleges módja." - Guy de Maupassant -

Kalendárium 2009


Séta a temetõben

Szenti Ernõ grafikái

Washingtonban található a világ egyik legismertebb katonai temetõje: az arlingtoni NATIONAL CEMETERY, ahová meghívom a kedves olvasót egy képzeletbeli sétára! Megtudtam, hogy sok híres magyar alussza itt örök álmát. Így jött a gondolat, hogy testvéremmel, Sz. Balogh Kálmánnal (aki itt él, és az õ vendége voltam) megpróbáljuk megtalálni a kilenc magyarból legalább néhánynak a sírját. A kilenc magyar név szerint: Székely Dezsõ Ákos, Stahel-Számvald Gyula, Asbóth Sándor, Gurovits Ödön, Major András, Ferencz Miklós, Holzer György Sándor, Ivány Pál, Rábel László. Legjobb, ha látogatóként a centrumból indulunk ki. Innen táblák jelzik, hová jutunk el. Nem árt a temetõrõl egy térképet is magunkkal vinni. Induljunk hát! Nem messze John F. Kennedy (volt amerikai elnök) és Robert F. Kennedy (korábbi legfõbb ügyész) sírjától, a 30-as parcellában nyugszik Székely Dezsõ Ákos százados, aki korunkhoz idõben a legközelebb áll. 1968-ban Vietnamban harcolt. A sírkõn a nevére kitették az ékezeteket, ami a magyar helyesírásnak megfelelõ.

Magyarok az arligntoni temetõben

198

199

Kalendárium 2009


Innen a Lee házhoz megyünk tovább. Nevét az észak-dél háborúból ismerjük, õ volt az északiak híres tábornoka. A házhoz vezetõ úton, jobbra az elsõ sorban kiemelkedik a többi közül egy szép emlékoszlop: Julius Gyula Stahel Számvald, aki Szegeden született. Itt megpihenünk egy kicsit. Amíg elhelyezzük sírján a kegyelet virágait, felidézem errõl a - számomra különlegesen - kalandos életû magyar katonáról a korábban olvasottakat. Számvald Gyula, késõbb Stahel-Számvald Gyula (Szeged, 1825. nov. 5. New York, 1912. dec. 4. ) jó barátságot ápolt Petõfi Sándorral, és az 1848-as forradalom elõtt Pesten könyvkereskedése volt. A költõ hozzá írta az "Egy könyvárus emlékkönyvébe" címû verset. A szabadságharcban fõhadnagyként vett részt Guyon Richárd hadosztályában. A branyiszkói ütközetben megsebesült. A világosi fegyverletétel után Lipcsében újságíróként dolgozott, majd rövid idõre hazatért. 1855-ben újra emigrált, elõbb Londonba, majd New Yorkba ment, ahol hírlapírással foglalkozott. Angliában vette fel a Stahel nevet, de a névváltoztatás oka nem ismert. Mikor Lincoln elnök kibocsátotta felhívását önkéntes csapatok felállítására, 1861 májusában Stahel megkezdte a 8. New York-i gyalogezred szervezését. Részt vett a polgárháború számos csatájában, például a piedmonti ütközetKedvenc hõsöm ben. Stahel-Számvald Gyula Ez utóbbiért megkapta a legnagyobb amerikai katonai kitüntetést, a Medal of Honor-t (kongresszusi becsületrend). Késõbb altábornagyi rangot kapott, így õ lett az amerikai polgárháború hét magyar származású tábornokának egyike. A piedmonti ütközetben bal karját szétroncsolta egy golyó. Sebei begyógyultak, de ez katonai pályafutásának a végét jelentette. Fõkonzul lett Japánban, majd Sanghajban. Nem kell messze mennünk, s néhány sorral lejjebb találjuk meg Asbóth Sándor sírját. (Keszthely, 1810. dec. 18. - Buenos Aires, 1868. jan. 21.) Mérnöknek tanult, bár katona szeretett volna lenni. 1844-ben Temesváron az Országos Építészeti Hivatal Hajózási Alosztályát vezette, beosztásánál fogva is támogatta Széchenyi István javaslatait. 1848 nyarán jelentkezett a honvédségnél. Több csatában is részt vett, hamarosan alezredesként Kossuth Lajos kormányzói hivatalának katonai osztályát vezette. A szabadságharc bukása

után Kossuthot szárnysegédként követte elõbb Törökországba, majd Amerikába, ahol katonai karriert futott be. Nyugat-Florida katonai parancsnokává nevezték ki tábornoki rangban. Késõbb megsebesült, nem tudott tovább harcolni. Kinevezték az USA argentinai és uruguayi nagykövetének. Hamvait 1990-ben szállították az USA-ba, s helyezték végsõ nyugalomba az arlingtoni temetõben. A negyedik magyar, Gurovits Ödön, az egyes parcellában pihen feleségével együtt. Az õ síremléke a földre van fektetve. Életét 1902-ben vesztette el a Fülöp-szigeteken. Haladjunk most tovább, s nézzük meg az "ismeretlen katona" sírját (Tomb of the Unknown Soldier)! Itt minden órában ünnepélyes õrségváltással áldoznak az elhúnyt hõsök emlékének. Kedves Olvasó! Utunk végére értünk. Remélem, megérte képzeletben velünk tartania. Hazafelé arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha nemcsak a világ különbözõ nemzetének háborúban elesett fiai férnének meg egymás mellett ilyen békességben, mint itt, Arlingtonban, hanem az élõk is.

200

201

Bájerné Balogh Katalin

Testvérem a kegyelet virágaival

Kalendárium 2009

Természeti és épített környezetünkrõl Ady Endre

Hazamegyek a falumba Szigorú szeme meg se rebben, Falu még nem várt kegyesebben Városi bujdosóra. Titkos hálóit értem szõtte S hogyha leborulok elõtte Bûneim elfelejti. Vagyok tékozló és eretnek, De ott engem szánnak, szeretnek, Engem az én falum vár. Mintha pendelyben látna újra S nem elnyûve és megsárgulva, Látom, hogy mosolyog rám. Majd szól: - Én gyermekem pihenj el, Békülj meg az én õs szívemmel S borulj erõs vállamra.Csicsítgat, csittit, csókol, altat S szent, békés, falusi hatalmak Ülnek majd szívemre. S mint kit az édesanyja vert meg, Kisírt, szegény, elfáradt gyermek, Úgy alszom el örökre


203

Kalendárium 2009

Természeti és épített környezetünkrõl

Vízi világunk emléke a két Csivag-ér

lapályok halbõsége legendás volt. Különösen a csíkászat volt a legjellemzõbb halfogási mód. Télidõben a nádifarkasok (toportyánok) tanyája adott munkát a nádvágóknak. A Kis-Csivag-ér és a Nagy-Csivag-ér kiemelt szerepet töltött be a vizek mozgásában. Valamennyi ér, mintegy összeköttetést teremtõ hálózatként mûködött, s e hálózat szállította az árvíz során a területre ömlõ víztömeget, attól függõen, hogy éppen melyik folyó áradt. A Csivag-éren leginkább a tiszai árak vonultak le. A tõlünk északnyugatra fekvõ Mirhó-fok, a mai Abádszalók térségében volt. Ez volt az a hely, ahol a Tisza árvize kiáradhatott a folyó medrébõl, elöntve az Abádszalók-Kunhegyes között elterülõ Gyolcs-lapost, majd a Kakat-éren átfolyva a Kisújszállás-Karcag között fekvõ Kara János mocsarat árasztotta el vízével. Az árvizek a már említett két igen fontos éren (Kis-Csivag-ér, Nagy-Csivagér) találtak lefolyást a Gyalpár-tóba (az egykori Csordajárás és a Gyalpári-erdõ területe), illetve a mai Nagyrét és Kisrét víztereibe. Így többször is elõfordulhatott, hogy a Tisza kiáradt vize a Mirhó-toroknál, (a mai ecsegi halastó és Mirhó-szivattyútelep) a Berettyóba folyhatott. A Tisza szabályozását követõen, de különösen az 1857-ben átadott SzolnokDebrecen közötti vasútvonal megépítése után a két Csivag-ér elvesztette vízrajzi jelentõségét. A vasúti töltés útját állta a délnek vonuló árvizeknek. Az 1950-es években a két Csivag-ér területe a feltöltõdés elõrehaladta ellenére még igen értékes zsombékos élõhely volt. Fészkelõ madarak, fõleg bíbicek, godák, sárga billegetõk élettere. A 4-es számú fõközlekedési útvonal megépítése és a Gyalpáron kialakított halastó következtében a két Csivag-ér jellegébõl igen sokat veszített. Jelenleg már csak a két mûút közötti nedves és száraz füves terület, csapadékos években pedig a gyékényes foltok megjelenése rajzolja ki az erõsen feltöltõdött mederszakaszt. Mindezek ellenére, jelenlegi állapotában is oltalmat érdemlõ területe városunknak a két Csivag-ér, mivel a hajdani vízi világ jeles emlékei. Csapadékos évjáratokban, legutóbb 1998., 1999., és a 2000. évben borította tartósan belvíz a két Csivag-ér területét. A Nagy-Csivag-ér szegélyén ekkor megtaláltuk a magyar látonya (Elatine hungarica Moesz) nevû iszapnövényzet kb. 8-10 m2-es foltját. Ez a növény a Nagykunságban közel ötven éve nem mutatkozott. A két Csivag-ér megjelölését szorgalmazó és több támogatót is megnyerõ Városvédõ és -Szépítõ Egyesület, továbbá az Alföldkutatásért Alapítvány a továbbiakban is vállalja a terület gondozását és kutatását. Dr. Tóth Albert fõiskolai tanár

Szép hagyománya városunknak, hogy kétévente megrendezik a Kisújszállásról elszármazottak találkozóját. Ebben az évben erre ötödik alkalommal került sor. A gazdag, színes programoknak mindig része egy, a városunk területén lévõ természeti vagy kulturális érték megjelölése, s ez által annak közkinccsé tétele. Ebben az évben a város keleti határában fekvõ két Csivag-ér emléktábla avatása történt meg szeptember 28-án. Ez a terület a város keleti peremén a Varjas, a Békás és a Gyalpár nevû határrészek szorításában fekszik, közvetlenül a Nagykert peremén. A Csivag kun eredetû szó, eredeti jelentése csillogó, ragyogó - utalva az egykori vízborítottságra. A kisújszállási embernek mindig szoros kötõdése volt a vizes tájakhoz. Városunk határának döntõ hányadát - az ún. Belsõ-földeket nem számítva rétség foglalta el. A Kisrét és a Nagyrét határnevében még most is megõrizte ezt az állapotot. Városunk északi, keleti, délkeleti határa mind a tiszai, mind pedig a berettyói árvizeknek ütközõ zónája volt. Ezen a tájon húzódott az a "vízrajzi tengely", ami mentén az árvizek rendszeresen meglátogatták városunk említett térségeit. Ez a vizenyõs lapály, az a bizonyos Sásas-tó a Malom utcáig húzódott, a Sóhaj és a Dühöngõ ennek helyén született meg mint lakóövezet. Jó másfélszázaddal ezelõtt az Alföld jelentõs területe tipikus vizes táj volt. Benne városunk területének java része is. Az árvizek idején egyedül a folyóhátak (erre települt a város jelenlegi területe is!), teraszszigetek emelkedtek ki az elöntött határ vízterébõl, de a mocsarak, rónák, derekak, fenekek, laposok - és természetesen a legmélyebb erek - vízzel borítottsága az év legnagyobb részén megmaradt. Ez a hajdani vízivilág hihetetlenül gazdag, igen változatos, mozaikos tájadottságot eredményezett, amihez az itt élõ õseink bölcsen alkalmazkodtak. Táj- és természetismeretük példátlanul jobb volt a ma élõ generációkénál. Ezért írhatta Györffy István, a Nagykunság tudósa az 1922-ben megjelent Nagykunsági Krónikában a következõket: "Ahol máma zöld akácok között apró tanyák fehérlenek, ott a kövérfüvû legelõmezõkön címeres szarvú fehér marhák rázták a kolompot. Ahol a legelõ szárazabb szikesbe csapott át, apró tippanos füvét juhnyájak borotválták. Ahol a lábnyom vagy szekérút beleveszett a haragos-zöld rétbe, ott a konda bányászott." Így minden térszínnek megvolt a természet által megszabott módon a maga hasznosítási lehetõsége. A hátas földeken termett a gabona, a kender (pl. Kenderes-sziget), a rétek, legelõk a jószágtartás területei voltak, a vizenyõs 204

205

Kalendárium 2009


Szélmalmok a Nagykunságban A gabonaõrlésre a visszatelepülés (1717) idején Kisújszálláson és általában a Nagykunságban szárazmalmokat vagy vízimalmokat használtak. A szélenergia hasznosítása a gabonaõrlésre az 1840-50-es években kezdõdött el. A szélmalmok száma ez idõtõl folyamatosan emelkedett a történelmi Magyarország területén. Az õrlõmalmok számának változását az alábbi táblázat segítségével mutatjuk be: Magyarország malmainak száma 1863-1906 között

A szélmalmokat zömmel az Alföld fõleg gabonatermõ vidékén, a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon találjuk.

A Nagykunság területén épült szélmalmok összegzése

A Kis- és a Nagy-Csivag-ér ábrázolása egy 1861-es térképen 206

207

Kalendárium 2009


Az 1992-es Nagykun Kalendáriumban Vitáris Sándor nyugalmazott református lelkész írta le a 10 kisújszállási szélmalom nevét és helyét. Iskoláskori dolgozatában az alábbiakat írja:

Utcaneveink változásai 125 év tükrében

1.

Varga malom: a Koronakert helyén volt.

2.

S. Nagy István malma: a debreceni és a dévaványai vasúti sínek között volt.

3.

Bozsó József kántor malma: a jelenlegi Dühöngõ városrész helyén volt.

4.

Puskás Károly malma: a Vásártéren volt.

5.

Szûcs Péter malma: a déli temetõ mellett volt.

6.

Veress István malma: a csemetekerttõl északnyugatra volt.

7.

Veress Lajos malma: a csemetekerttõl északnyugatra volt.

8.

Puskás Lajos malma: a csemetekerttõl északnyugatra volt.

9.

Simon Dezsõ és Z. Tóth András malma: nyugaton volt a kísérleti telep mellett (a város és a Bittner falu között)

10. Kabai malom: a kontába vezetõ út mellett állt. Ezen kívül korábbi idõkben voltak a város körül másutt is szélmalmok, pl. 1857-ben a mai Arany János utca végén is állt egy szélmalom, de a város elbontatta, mert helyén épült az elsõ indóház. Ma magasrakodó van a helyén. Számos lóval mûködtetett szárazmalom volt Kisújszálláson, ezek helyét is malomkövek, kõ-maradványok jelzik. 2007-ben 6 malomkövet találtunk a város területén Bogyó Imre fõiskolai hallgató diplomadolgozata készítésekor. 2009-es kalendáriumunk melléklete az 1800-as évek végi állapotot mutatja, az akkori szélmalmok szerepelnek térkép mellékletünkön. (A táblázatok forrása: Bogyó Imre fõiskolai hallgató diplomadolgozata, 2007.)

A múltunk bármely területe történelem, amely sok felfedezni való titkot rejt magában. Nagyon megörültem, mikor a megyei levéltárban rábukkantam városunk 1883. és 1892. évi kataszteri térképeire, melyeken fel vannak tüntetve a földtulajdonos gazdák nevei mellett a város legrégebbi utcanevei. Dr. Ducza Lajos, kalendáriumunk fõszerkesztõjének biztatására fogtam neki a cikk megírásának, mely utcaneveink változásait tárja elénk az elmúlt 125 évben. Tudják meg a ma élõk és a jövõ nemzedéke is, hogy a népnyelvi elsõ elnevezésektõl a politikai áramlatokkal követve hogyan változtak utcaneveink. Míg a legelsõ utcaneveink azok jellegzetességei alapján - Nagy, Kis, Görbe, Szélsõ - vannak elnevezve, vagy az ott lakó családok nevei után Gilányi, Daruka - addig már az 1905-ös, majd a késõbbi térképeken is az éppen hatalmon lévõ politika határozta meg azt, hogy egy-egy utca neve mi legyen. Nagyon kevés utcanév állta ki az idõk próbáját, közülük is csak legnagyobbjaink neve (Kossuth Lajos, Széchenyi István). Utcaneveink beszédes utcanevek, híres emberek, régi foglalkozások, évszakok, fák, virágok, állatok stb., a szívünkhöz közel álló fogalmak - ifjúság, béke - neveit örökítik meg. Szégyen ránk nézve, hogy államalapító nagy királyunkról volt ugyan, de már nincs közterület elnevezve, de a háborúban elesett hõseinkrõl sem. Javaslom, hogy kövessük a jó kezdeményezést, és a Városháza parkjának útjait felosztva, királyunkról és hõseinkrõl nevezzük el azok útjait, sétányait.

Dr. Ducza Lajos

208

209

Kalendárium 2009


210

211

Kalendárium 2009


tér

Kovács József Az utcanévtáblák fotóit Szepesi Jenõ készítette

212

213

Kalendárium 2009

Természeti és épített környezetünkrõl Sotus József

Örökség

214

Kisújszállás városának Õsi kun lakosai, A határ domborzatának Helynevekben õrzõi: Laponyagok, erek, hátak. Fenekek és szigetek, Az õsi vízi világnak Emlékei mindezek.

Kulishatár, Pálfifenék, Szõrfû, Szeretõsziget, Igarió, Lukácsfenék, Szejkõ, Keresztessziget, Porosállás, Dancka sziget, Kútzug, Kerülõlapos, Kisállásér, Kúpnádsziget, Pázsit, Vigyorgólapos,

Ezernyolcszázötven körül Jegyezte fel ezeket. Ki e hagyománynak örült, S gyûjtögetni szeretett. A Magyar Nyelvõr lapjain Közreadta írását, És mindezek alapjain E gyûjteménye ránk száll.

Daraksa, Sásas tó, Varjas, Békás, Ásott laponyag, Göröngyös, Rakoncás, Ludas, Gástyás, Köves laponyag, Igrici, Éralja, Vasas, Siskás, Dabi laponyag, Cina võgy, Ravaszlyuk, Halas Kengyel, Gyalpárlaponyag,

És hogy minél tovább éljen, S õsi érték maradjon, Új köntösbe öltöztetem, Azaz rímbe faragom. Majd a rímet kedvelõknek Ajánlom, hogy olvassák, És a jövõnemzedéknek Megõrzésre átadják:

Nagy nyári, Vermeshát, Csorba, Kurvahát vagy Karahát, Kis nyári, Ürmöshát, Konta, S nincs helynév, mely idevág: Babó, Tarjánér, Kis-Mirhó, Majd Karajánosderék, Csivag, Szélesér, Nagy-Mirhó És Komáromi derék,

Csikósgyurka, Cigánysziget, Ládafia, Bokorér, Szélesérhát, Macskássziget, Kötõfékes, Dögösér, Görbederék, Takácssziget, Karajános, Kis Perjés, Marjalaka, Mijérsziget, Ménes-vágás, Nagy Perjés;

Gyalpár, Dombsziget, Bárányér, Kis Túrgony, vagy Tót Túrgony, Nagy bukó, Bogaras, Csonkaér, Bodzásvõgy és Nagy Túrgony, A legvégére maradt meg A Komáromi sziget És a Fekete körös, mely Eddig rímbe nem illett. 215

Kalendárium 2009

A régi templomról

Természeti és épített környezetünkrõl A szerzõdés szövege: "Csermák Venczel Contractussa Templom építésrûl (1754)

A ma is álló kisújszállási református templom helyén, az emlékezet és az írások szerint mindig templom állott. Az 1717-ben visszatelepülõk vályogból, nádfedéssel építettek templomot, torony nélkül. Késõbb, 1741-ben kértek és kaptak engedélyt különálló torony építésére, amely 1743-ban épült fel. Ennek építésérõl feljegyzés van az egyház legrégebbi anyakönyvében. "Anno, 1741. október 8-án, Kisújszálláson tornyot kezdtünk építeni az Úrnak nevében, melynek fundamentumában én (akkor Püspöki Süllye János volt a lelkész), tettem le három téglákat. Utánnam N. Terbóts István districtuális kapitány úr, azután Szabó Jakab fõbíró úr, és renddel a N. Tanáts. Anno 1742. szeptember 20-án végeztük el a kõrakást, 26 napján húztuk fel a harangokat bele, deszkákkal bekerítvén a tetejét. Anno 1743. tetejét csinálván Kréter János egri ács, nagy örömmel tették fel a gombokat reája". A kõ torony csak azért maradhatott fenn - bár vályogra szólt az engedély mert a templomtól külön tûzõrtoronynak épült. Ez ma is áll, mint a mai templom tornya. A szépen sikerült kõtoronytól északra lévõ régi templomot is meg kellett újítani. Az építésre megállapodást - contractust - kötöttek 1754-ben Csermák Venczel debreceni építõmesterrel. A contractus eredeti szövege Nánási Mihály lelkész hagyatékából került elõ. A közreadásra az ad apropót, hogy a mait megelõzõ templom építésének 2009-ben lesz 255. esztendeje. A szerzõdés szövege nem mindenütt olvasható és értelmezhetõ jól, de mindenképpen érdeklõdésre számot tartó, különösen így a 255. jubileum kapcsán. A Csermák Venczel által kõalappal és vályogfalakkal épült templom csak 31 évig szolgálta az egyre szaporodó kisújszállási reformátusokat. 1785-ben elbontották és most már az 1741-43. között épült kõtorony mellé építették fel a ma is álló református templomot kõbõl. Az alapkõ letételére 1785. szeptember 12-én került sor. Ekkor Pásztohai János és Várady Sámuel voltak a lelkészek. A szép, új háromhajós templomot Rabl Károly a neves gyöngyösi templomépítõ mester tervezte és építette. A kõtornyot is megmagasította, hogy arányaiban illeszkedjen a templom épületéhez. A templomszentelõ istentiszteletet 1788. november 2-án tartották meg, az akkor közel hatezer lakosú református közösség nagy örömére.

216

Én alább meg írtt vallom ezen Levelemnek rendíben, hogy mínekutánna mai napon a' N. Kis Új Szállása Helysége Tanácsával, egy szép újj és jeles munkával építtetendõ Templomnak a' fundamentuminak és falainak fell állítására meg egyeztem vólna, tettem oly fogadást, hogy a' falaknak szélességére avagy vastagságára nézve, a' fundámentumban a' föld színéig, hosszára ött téglákat, a' föld színétül pedig a' nyers téglákig ugyan azon végre s' hasonló formára négyet, onnan szinte a' falak tetejéig negyedfelet tétetek és rakatok; munkát olly erõsset csináltatok, hogy a falak állandók legyenek, nem pedig idõ s' nap elõtt romlandandók; a' kárnak megtérítése alatt õ kegyelmeket…; Valahol osztán a vakolás alkalmatosságával az illendõség kívánja, szép Czirádákkal a' falakat meg ékesítem; Kire való nézve az építõ legényeket /: Kiknek számokat mindenkor annyira, a' mennyire kívántatik kipótolom:/ minden Holnapban kétszer meg látogatom s' munkájokat meg vizsgálom: Mellyértis valamint az égetett, úgy a' nyers téglákbul építtetendõ falaknak öleitül …………………………………………………………………..az alku szerint énnékem mindenikétül külön külön sem többet sem kevesebbet, hanem két vonás forintot … fizetni, és az egész munkára 4 köböl Búzát, s' még annyi árpát, 12 Icze Vajat adni, s'Legényeink tartásukra minden nap kétszeri fõzést, 30 Icze Pályinkát és Két akó újj Bort egész munkájukra érvén mind a' két rendbelit ki szolgáltattni. Melly szentül és állandóan való meg tartására adom ezen Contractus Levelemet. Kis Új Szállás 18 a = July 1754. Venczel Csermák …..……………magister Debrecen"

Dr. Ducza Lajos

217

Kalendárium 2009


150 éves a Tiszavidéki Vasút Elhangzott a "Százötven éves a Tiszavidéki Vasút" címû kiállítás megnyitóján.

A templom alaprajza

218

A Nagykunság másfél évszázaddal ezelõtt komoly szerepet vállalt az akkori közlekedési viszonyok megreformálásában. Akkortájt bizony három napba telt eljutni Szolnokról Debrecenbe, s a hosszú menetidõn kívül további kellemetlenséget jelentett az utazónak a postakocsisok megbízhatatlansága, a viteldíjak kialkudása. A Nagykunságban ráadásul meg kellett küzdeni a hírhedt Kara János és Kunlapos mocsarakkal is, amelyeken egy-egy nagyobb tiszai áradás után életveszélyes volt megkockáztatni az átkelést. Ezeket az áldatlan állapotokat változtatta meg a vasúi forgalom megindítása 1857 novemberében. A Nagykunság, különösen Kisújszállás igen sokat tett a középkori közlekedési viszonyok felszámolása érdekében. Például 1848-ban, amikor a városi tanács és a nagykun kapitány leveleket intéztek a Batthyány-kormány közlekedési- és közmunkaügyi miniszteréhez, gróf Széchenyi Istvánhoz. Kérelmezték, hogy a debreceni vasút - amelyet elsõ ízben lóvasútnak álmodtak meg nyomvonalának kijelölésekor vegyék figyelembe Kisújszállást is. Micsoda jövõbe látó képesség szükségeltetett ehhez a levelezéshez! Akkor, amikor az egyszerû alföldi parasztembernek fogalma sem volt még a gõzerõrõl! Az elsõ építési terveket meghiúsították ugyan az 1848/49-es szabadságharc eseményei, de a fegyverek elnémulása után ismét elõtérbe került a közlekedésfejlesztés - igaz, teljesen más elvek mentén, mint a reformkorban. Sokat okultak a Habsburgok a magyar függetlenségi törekvésekbõl, s belátták, hogy az osztrák hadsereg mozgósításához elengedhetetlen a gyors és biztonságos közlekedés. Ugyanakkor az is egyértelmûvé vált, hogy az olcsón elõállított magyar mezõgazdasági termékek exportjával az államkassza jelentõsen gyarapítható. Ezt a két problémát úgy tudták leghatékonyabban megoldani, hogy állami tulajdonba vonták a már mûködõ vasútvonalakat, illetve központilag határozták meg az újonnan létesítendõ vaspályák építési sorrendjét. A kialakított rangsorban igen elõkelõ helyet foglalt el a Szolnok219

Kalendárium 2009


Debrecen és a Püspökladány-Nagyvárad vonal, hiszen ezek építése már 1853ban elkezdõdött a szükséges földterületek felvásárlásával. Kisújszállás tanácsa ebben a munkaszakaszban is figyelemre méltó intézkedést szavazott meg: ingyenesen adta át az államnak a város határában a sínek számára kiszemelt földcsíkot, illetve a belterületen az állomás kialakításához szükséges teret. Ehhez azonban újra kellett tagosítani a kisújszállási határt, s ez rengeteg többletmunkával és nézeteltéréssel járt. Az állam által finanszírozott vasútépítés viszonylag jól haladt, ám mégsem elég gyorsan. A befektetett pénz csak évek múlva térült volna meg, amit a Habsburg-ház nem tudott kivárni. Éppen ezért Ferenc József császár lehetõvé tette a magántõke bevonását is a birodalmi vasútépítésekbe. Hamarosan meg is jelentek a színen a nyugat-európai bankárok által alapított cégek. Magyarországon három nagy részvénytársaságot jegyeztek be, így 1856 õszén a Kaiserliche und Königliche Privilegierte Theisseisenbahn Gesellschaft-ot, azaz a Császári és Királyi Szabadalmazott Tiszavidéki Vasúttársaságot. Ez a cég fejezte be a Szolnok és Debrecen között megkezdett állami építkezést, illetve adott át további fontos vasútvonalakat Püspökladány-Nagyvárad, SzolnokArad és Debrecen-Miskolc-Kassa viszonylatokban. Tette mindezt néhány év leforgása alatt, 1857 és 1860 között. Óriási lehetõségek nyíltak meg Kisújszállás elõtt azáltal, hogy a vasút révén kaput nyitott a világra. A kiállításon megtekinthetõ volt például a Pest nevû mozdony vezetõállása, amely fölé abból a meggondolásból nem terveztek fülkét, hogy a vezetõ el ne aludjon a kazán melegétõl. Részletes bemutatást kapott a Tiszavidéki Vasúttársaság építészete, jármûparkja, hivatalos iratai, illetve a debreceni fõvonal 20. századi történetének fontosabb pillanatai is. Külön kiemelendõ a Tiszavidéki Vasúttársaság udvari kocsijából fennmaradt bútorzat néhány darabja, amelyben maga a császár és felesége foglaltak helyet utazásaik során. A kiállítás úgy mutatta be a múltat, hogy az érdeklõdõ erõt meríthetett a látottakból a jövõre nézve. Ez a történeti visszatekintés mindenkinek üzent valamit. A városvezetõk megszívlelhették az egykori nagykun kapitány buzgóságát, elszántságát és következetességét, amely hosszú távú fejlõdést biztosított az itteni közösségnek. A mai vasutasok is erõt meríthettek, ha a bemutatott tárgyi emlékek között forgolódva egy picit elgondolkodtak azon, hogy elõdeik milyen mostoha körülmények között teljesítettek olykor 36 órás szolgálatot, így biztosítva megélhetést családjuknak. S a nem szakmabeliek sem távoztak üres kézzel, hiszen elég volt eltûnõdni azon, hogy egy nagy közös cél érdekében micsoda társadalmi összefogás valósult meg százötven évvel ezelõtt Kisújszálláson… Áy Zoltán

„Ha tiszta vizet hagyunk örökül, magát az életet adjuk tovább”

"Az élet igazi, nagy vállalkozásai legtöbbször nem hõstettek, hanem türelemjátékok" - Márai Sándor idézett gondolata illik a mai naphoz, amelyen Kisújszállás közelmúltbeli történetének legjelentõsebb beruházását zárjuk, egyben át is vesszük azt a város nevében a beruházás kivitelezõitõl. E nagy vállalkozás, amelynek most - legalábbis az elkészültét illetõen - a végére értünk, a város belterületének egészére kiterjedõ szennyvízcsatorna-hálózat kiépítését és a szennyvíztisztító telep rekonstrukcióját jelenti. Azt, hogy városunk belterületén most már minden ingatlan rácsatlakoztatható a szennyízcsatorna-hálózatra, és korszerû körülmények között történik a szennyvíz tisztítása. Régi adóssága ez városunknak. Megvalósításához kellett a türelem, de kellett az elhatározás és a szakértelem is. Ismerjük mindannyian a környezetvédõk eme jelszavát: "A Földet nem nagyapáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön". A környezetrombolásnak és következményeinek sajnos ma ezerféle változatát látjuk, tapasztaljuk, és bizony valahol mi magunk is részesei, elõidézõi vagyunk. Ha csak a vízkészletünk védelmére gondolunk, máris szembe kell néznünk az általunk elõidézett problémával. De bízom benne, hogy hamarosan múlt idõben beszélhetünk errõl. Mirõl is van szó? Többen vagyunk, különösen a mai negyvenesek, ötvenesek és az idõsebbek korosztályából, akik még emlékeznek, milyen jóízût lehetett inni néhány évtizede a házak udvarán álló kutak vizébõl. Aztán szüleinktõl mind gyakrabban hallottuk, hogy 'inkább ne igyál belõle, fiam, mindenféle szennyvíz belefolyik a talajvízbe, ki tudja, milyen betegséget kaphatsz!' Aztán odajutottunk, hogy ma már az állatokat sem itathatják a

220

221

Kecze István polgármester köszönete 'a tiszta víz reményében' a szennyvízcsatorna-rendszer avatásán A szennyvízcsatorna-rendszer teljes kiépítésével 2008 szeptemberében városunk történetének egyik legnagyobb vállalkozása fejezõdött be. Szeptember 19-én volt az ünnepélyes avatás. Úgy gondoljuk, városunk lakóinak kötelességünk a munkálatok lényegérõl és jelentõségérõl szóló információkat közreadni, és kötelességünk azt a város krónikájában is megörökíteni. Ezért hát álljon itt polgármesterünk, Kecze István összefoglalója, mely az avatáson hangzott el. (Szerk.)

Kalendárium 2009


gazdák a kutak vizébõl! A lakóházak legtöbbje szerencsére komfortosabb lett, alig van már fürdõszoba nélküli ház. A lakossági szennyvízzel azonban keveset törõdtünk, az a szigetelés nélküli vízaknákból mind átszivárgott a talajvízbe. Voltak, akik már úgy fogalmaztak, hogy 'a saját szennyvizén úszik a város'. E probléma megoldása olyan közügy, amelyben a város mindenkori vezetése egyetértett. A dr. Ducza Lajos polgármester úr vezette képviselõtestület az 1992. évi költségvetési terv elfogadásakor egyhangúlag egyetértett azzal, hogy az abádszalóki telekértékesítés terhére készüljön el az egész várost átfogó szennyvízcsatorna-rendszer, valamint a meglévõ szennyvíztisztító bõvítésének tanulmányterve. Tette mindezt azért, mert a Ponyokai Bálint úr - városunk díszpolgára - tanácselnöksége idején, 1982-ben megépült rendszer - az egyszerûség kedvéért nevezzük ezt "0" öblözetnek - már messze nem szolgálta ki a lakosság, a vállalatok, üzemek igényeit. A megrendelt vízjogi engedélyezési tervek, melyek hét részre osztották városunkat, az I/a., I/b., II/a., II/b., III/a., III/b., és IV. öblözetekre készültek, azokra a területekre, amelyekben szennyvízelvezetõ rendszer még nem mûködött. Az elõzõ képviselõ-testületek - kiaknázva a pályázati lehetõségeket - Palágyi Gábor polgármester úr irányításával folytatták a szennyvízhálózat fejlesztését. Ránk, maiakra az utolsó három öblözet kiépítése és a szennyvíztisztító telep korszerûsítése maradt, melyet készségesen, örömmel vállaltunk. A sikeres közbeszerzési eljárás lebonyolítását követõen 2007-ben indítottuk meg városunk újkori történelmének legnagyobb beruházása kivitelezését. Ekkorra természetesen a pénzügyi forrást is ki kellett dolgozni. A beruházás közel másfél milliárd forintba került, egészen pontosan 1 milliárd 476 millió Ft-ba. Ennek egy kis részét saját erõ, 55 %-át állami támogatás fedezi, melyért országgyûlési képviselõinknek és az Észak-alföldi Regionális Tanácsnak tisztelettel köszönetet mondok. Címzett támogatásként a bekerülési költséghez 741 millió Ft-ot kaptunk, és további 75 millió Ft-ot az Észak-alföldi Regionális Tanács ítélt meg számunkra. Sajnos az kevésbé szerencsés, hogy a költségek további 43%-ának biztosítására hitelfelvételre kényszerült a város. A képviselõ-testület a CIB Banktól 338 millió Ft, a Csatornaberuházó Víziközmû Társulat pedig 302 millió Ft társulati hitelt vett fel. Az elõbbi hitel sorsában azonban kedvezõ fordulatot jelentett városunk kötvénykibocsátása, aminek révén a magasabb kamatú bankhitelt kedvezõbbre tudjuk cserélni. Az utóbbi, tehát a társulati hitelnek pedig a lakosság és a vállalkozások által befizetett közmûfejlesztési hozzájárulások jelentik a fedezetét. E beruházás révén tehát - ahogyan arra korábban utaltam - teljes körûen kiépült városunk belterületének egészén a szennyvíz-csatorna hálózat és

megvalósult a szennyvíztisztító-telep rekonstrukciója. 24,3 kilométernyi gerincvezetéket és 15,6 kilométernyi bekötõvezetéket fektettek le a kivitelezõk, azaz a Kisújszállás 2007 Konzorcium tagjai: a Schumann-Fischer Kft. és a Switelsky-Magyarország Kft. Köszönetet mondok városunk nevében munkájukért, ezzel együtt gazdasági partnereik és alvállalkozóik munkájáért. Külön köszönöm Törõcsik Ferenc vezérigazgató úrnak és az Akvi-Patent Zrt. szakembereinek azt az egyedi technológiájú tisztítómûvet, amelyet itt és most avatunk az országban elsõ alkalommal. Köszönetet mondok továbbá a tervezési és engedélyezési feladatokat végzõ Hidro Kft.-nek, a beruházás lebonyolítását koordináló OVIBER Kft.-nek, a mûszaki ellenõrzésben segítõ Kövite-Plusz Kft.-nek és minden kisújszállási közremûködõnek is, külön kiemelve a Polgármesteri Hivatalt és a Vízmû Kft.t. Szeretném megköszönni a város lakosságának is azt a türelmet és megértést, amely a munkálatok végzésének idején részükrõl megnyilvánult a hetekre, hónapokra feldúlt közterületek, közutak miatt. Köszönöm azt is, hogy mind többen - a beruházás során 1633 lakás tulajdonosai közül rácsatlakoztak a szennyvízcsatorna-hálózatra. Bízom benne, hogy számuk egyre nõ, hisz' a rácsatlakozásokat önkormányzatunk anyagilag is ösztönzi. Ennek is köszönhetõen a mai napig 854 lakástulajdonost segíthettünk ebben. A beruházás mûszaki átadás-átvételére 2008. szeptember 4-én került sor. Ekkorra a kivitelezõk orvosolták a hibák jelentõs részét, közmegelégedésre elkészült az utak helyreállítása, eredményesen lezárult a próbaüzem, így a résztvevõk megállapították, hogy "a rendeltetésszerû használatot akadályozó tényezõ nem áll fenn". A rendszert további üzemeltetésre a Kisújszállási Vízmû Kft. átvette. A mai alkalom a köszönetnyilvánítás és az átadás-átvétel ünnepi percei. Mérföldkõ városunk életében. Az ilyen percekben elfeledjük a munka során természetszerûen elõforduló problémákat, konfliktusokat - így van ez rendjén -, és együtt örülünk egy hasznos, nagy vállalkozás megvalósultának. Még egyszer köszönöm minden közremûködõ munkáját, és kérem a Vízmû Kft. munkatársait, valamint a helyi lakosságot, hogy használják gondosan, felelõsségtudattal e rendszert. Engedjék meg, hogy végezetül megfogalmazzam abbéli, remélem, közös reményünket, hogy el fog jönni újra az az idõ, amikor ismét emberi fogyasztásra alkalmas lesz ásott kútjaink vize, nem szennyezzük tovább a föld mélyén lévõ vízkészletünket, amely ezért meg fog tisztulni… és nyugodt szívvel, tiszta lelkiismerettel adhatjuk át unokáinknak a kölcsönkapott Föld egy ránk bízott kis szeletét. Mert ha tiszta vizet hagyunk örökül, magát az életet adjuk tovább - ahogyan a világhírû francia író, Saint-Exupéry mondja a vízrõl: "Nem szükséges vagy az életben: maga az élet vagy."

222

223

Kalendárium 2009


Élethalálharc a növényvilágban - tájidegen növények a Nagykunságban: terjedésük, hatásuk, érdekességek Napjainkban az élõvilág sokféleségét fenyegetõ veszélyek egyike a biológiai invázió. Globalizálódó világunkban egyre gyakoribbá válnak a felgyorsult földrészek közötti közlekedés, szállítás útján érkezõ "növényi vagy állati potyautasok", amelyek az új helyen gyakran sikeresen megtelepednek. Máskor a tudatos emberi betelepítéseknek köszönhetõ a növény- és állatfajok korábban soha nem tapasztalt mértékû terjedése. A probléma több faj kapcsán nagyon is valós - ma már hazánkban is. Ha az ember a Dél-Kiskunságban autózik, megfigyelheti, hogy a növényzet csaknem teljesen idegenhonos fajokból áll. A szakember tudja, ismeri a fajokat, de a laikusnak is feltûnhet "valami", mondjuk a lepusztultság, gyomosodottság. Továbbhaladva észak felé a Tisza mellett a hullámtér jelentõs részét összefüggõ gyalogakácerdõ borítja. Ez nemcsak a gazdálkodóknak okoz nehézséget, de a töltések szerkezetét is károsítja. A Nyugat-Dunántúlon több helyen legelõk mennek tönkre, egyszerûen nem lehet kaszálni az aranyvesszõ miatt. De itt a közismert példa: a parlagfû, melynek az emberre gyakorolt hatását azt hiszem, szükségtelen ecsetelni. Felmerülhet a kérdés, hogy miért is képesek megtelepedni olyan helyeken, ahová természetes módon nem juthatnának el? Mi a stratégiájuk? Miért is jelentenek veszélyt a természetes élõhelyekre és az õshonos fajokra? Alapfogalmak, ökológia Hazánk növényvilágában megkülönböztetünk õshonos és bevándorolt vagy behurcolt fajokat. Az utóbbiakon belül nagy különbség van az ún. "ójövevénynövények" (az emberi történelem korai szakaszaiban elterjesztett fajok) és az "újjövevénynövények" (az újkortól, nevezetesen 1492-tõl behurcolt fajok) között. Elõbbire a legtipikusabb példa az intenzív mezõgazdasági mûvelés elõtt vetési gyomnak számító konkoly. Ezek a fajok nem károsak, beépültek a hazai flórába - sõt némelyikük napjainkra megritkult, veszélyeztetetté vált. A hazai tájidegen fajok többsége azonban a sokszor agresszíven és gyorsan terjedõ újjövevénynövények közé tartozik. Legismertebb példa talán a parlagfû, de a dunántúli gazdálkodók jól ismerik az aranyvesszõt, vagy a vízügyesek a gyalogakácot. A terjedést biológiai inváziónak nevezzük, amely alatt egy faj populációjának az eredeti elterjedési területén kívül esõ, egyenletes és földtörténeti léptékben - gyorsan növekvõ változását értjük. Az invázió kifejezés a latin "invado" (betör) igébõl származik (invasio = betörés), amely a gyors terjedésre utal. Az inváziós faj az eredeti elterjedési terüle224

225

Kalendárium 2009


tén kívül terjed, vagyis nem õshonos. Adott területen õshonosnak tekintünk egy fajt, ha az ember természetátalakító tevékenységének megkezdése elõtt (általában az õskor) bizonyíthatóan jelen volt. Az ójövevény-növényfajok sem õshonos fajok, mert a korai emberi tevékenység segítségével terjedtek. Az igazi inváziós (vagy özön-) fajok az újjövevénynövények. Ezek evolúciós - vagy akár emberi - léptékben túl gyorsan terjednek, ezért a több ezer vagy tízezer év alatt kialakult és egyensúlyi állapotba került természetes növénytársulásokat gyakran néhány év alatt teljesen ellepik (gyakorlatilag "lerohanják"). Sok õshonos faj nem képes ilyen gyorsan védekezni, így visszaszorul, kipusztul. Gondoljunk csak bele: a természetes társulás több tízezer év alatt alakult ki! Tehát az újjövevénynövények hatására fajszegényebb, gyomosabb lesz a társulás. Az ilyen fajokat ezért átalakítóknak is nevezzük. Azt az idegenhonos fajt, amely nem képes tartósan meghonosodni az életkörülmények között (ez nem olyan könnyû, gyakran egy másik kontinensen) alkalmi megjelenésû jövevényfajnak nevezzük. Ezeknek a területen az évente való újbóli megjelenésükhöz folyamatos szaporítóanyag (mag) utánpótlás szükséges. Meghonosodottnak csak akkor tekintjük egy faj populációját, ha az új (elfoglalandó) területen legalább egy állandó (áttelelõ) állománya van. A meghonosodás meglehetõsen összetett alkalmazkodást igénylõ folyamat. A folyamat során segítséggel segítség nélkül több akadályozó tényezõt kell legyõzni. Az elsõ akadály (földrajzi gát: pl. másik kontinensre jutás) legyõzése után rögtön következik a környezeti gát (éghajlat, hõmérséklet- és fényviszonyok). Fontos, hogy a faj át tudjon telelni és a megfelelõ világítást kapja a virágzáshoz. Az inváziós fajok gyakran azért is sikeresek, mert hazánkkal közel azonos éghajlati övrõl származnak. Ez az egyik magyarázata annak a ténynek is, hogy a hazai özönnövények zöme Észak-Amerikából származik. Az egyszerû túlélés után kis egyedszám mellett kell szaporodni. Ez még a növényeknél sem mindig egyszerû, számos kockázata van, mivel ez gyakran csak ivartalan úton mehet (hagyma, tõsarj, gyöktörzs). Az ilyen, azonos genetikai tulajdonságokkal rendelkezõ populáció könnyen kihalhat pl. egy kártevõ elszaporodása esetén (szaporodási gát). A tájidegen növények sikeres túlélésének másik oka éppen a kórokozók, kártevõk hiánya az új élõhelyen. Ha ez teljesül, akkor a populáció meghonosodottnak tekinthetõ. De ez még nem elegendõ. Egy faj sikeressége az elterjedtségének függvénye is. Miután a populáció stabil lábakon áll, újabb területeket kell meghódítania. Az ismeretlen mindig bizonytalannal jár, így a növény gyakran "kísérletezget", vagyis "elõõrsöket" küld felderíteni a környezetet. Ahol ezek túlélnek, arra terjed tovább az anyanövény. Egy terület õshonos növényei azonban "nem szívesen" fogadják az idegent. Túlélni nem könnyû: a természetben a növények között a látszólagos nyugalom ellenére állandó, csendes, de igen

éles küzdelem folyik a megélhetési forrásokért. Ezért az új fajnak gyakran csak az õslakók által üresen hagyott helyek jutnak. A másik út a támadás: méretbelileg (árnyékolás, gyors tápanyagelvonás) vagy valamilyen méreganyaggal kiszorítják az õshonos fajt - bár ez utóbbiak inkább a jövevényre jellemzõek, ezért is olyan sikeresek (ez az ún. ökológiai gát). A jövevényfajok gyakran a bolygatott élõhelyeken (építkezés, bánya, csatornapart, parlag) sikeresek. Érdekes megfigyelni, hogy a Kiskunságban igen elterjedt selyemkóró (vaddohány, "papagájfa") az ültetett fenyvesekben erõsen elterjedt, míg az alig néhány tíz méterre lévõ természetes gyepfoltba nem tud behatolni, holott abban is vannak nyílt foltok (nyílt homoki gyep).

226

227

Néhány jellegzetes nagykunsági faj A következõkben néhány jellegzetes, Kisújszállás határában is elõforduló tájidegen növényt mutatok be. 1. Mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima): Köznapi elnevezése: ecetfa. Jellegzetes alföldi fa, udvarok, utcák, romterületek jellegzetes, magasra növõ fája. Kínai eredetû, hazánkba az 1840-es években került, azóta folyamatosan ültetik, de önállóan is terjed. Természetvédelmi problémát inkább a hegyvidéki sziklagyepek benövésével okoz. Bálványfa (ecetfa) 2. Fehér akác (Robinia pseudoacacia): Elsõre talán nem gondolnánk, hogy az "igazi, alföldi, magyar fa", az akác, valójában egy inváziós újjövevénynövény. A XVIII. század elején Észak-Amerikából került hazánkba, eleinte díszfaként. Az 1800-as évektõl a második világháború utánig már elterjedten alkalmazták homokfásításra, szikes területek erdõsítésére, sziklás hegyoldalak megerõsítésére. Az akác könnyen alkalmazkodó fa, így ma már a telepített területeken kívül is igen elterjedt, 2003-ban az összes erdõterületünk mintegy 22 %-át borította. Természetvédelmileg káros, mivel erõs a nitrogéndúsítóFehér akác és talajszárító hatása, mely által a természetes növényzetet átalakítja. Az akácosok talaja gyakran csak egy-két fajból áll, pl. csalán, rozsnok. Városunk határában is elterjedt, napjainkra sajnos az Öregerdõ is visszafordíthatatlanul elakácosodott.

Kalendárium 2009 3. Selyemkóró (Asclepias syriaca): A méhészek által jól ismert, dohányszerû növényt idõnként dísznövényként árusítják annak szép virágzata és érdekes termése miatt (papagájfa, vaddohány). Észak-Amerikai eredetû, hazánkban elõször az 1730-as évekbõl a Dunántúlról említik. A Tiszántúl kötött löszös-szikes talajain még viszonylag ritka, a Selyemkóró Kiskunság homoktalaján viszont rendkívül elterjedt. Kisújszállás határában 2006-ban a felüljáró töltése mellõl került elõ néhány tõ. Ahol elterjedt, ott árnyékoló, gyors térfoglaló, kiszorító hatásával igen káros más növényekre nézve. 4. Kék rizsjácint (Monochoria korsakowii): Viszonylag új, impozáns megjelenésû, szubtrópusi, délkelet-ázsiai növény. A kék rizsjácint széles elterjedtségû rizsföldi gyomnövény, amely Eurázsiától Ausztráliáig elterjedt. Hazai elterjedésének érdekessége, hogy az éppen szûkebb régiónkra esik - a Hortobágy-Berettyó folyó mentén, illetve Kisújszállás határában fordul elõ. Elõször 1988-ban a Templomzugból került elõ, ahol azóta is megtalálható. Szórványos elõforduKék rizsjácint lással, kis foltokban több helyrõl is ismert. Városunk karaháti rizsföldjenek jellegzetes faja. A növény európai áttelelése az irodalmi adatok szerint elképzelhetetlen, melynek a templomzugi populáció több éves létezése ellentmond, vagyis a faj jelenleg szûk elterjedésû, de meghonosodottnak tekinthetõ. Terjeszkedésének kutatása jelenleg is folyik, eddig a témában egy konferencia-poszter jelent meg 2008-ban. 5. Ördögcérna (Lycium barbarum): A Nagykunságban földutak, külsõ kertek szélének jellegzetes növénye. A kínai eredetû, XVIII. században hazánkba telepített hosszú, vékony, ugyanakkor fásodó (fûzszerû) szárú növényt eredetileg a kertek körüli sövényképzés céljából hozták be. A kertek környékérõl azóta sem igen terjedt szét. Ördögcérna

228

Természeti és épített környezetünkrõl 6. Ürömlevelû parlagfû (Ambrosia artemisifolia): A sokunk életét megkeserítõ, augusztus végétõl októberig virágzó növény ÉszakAmerikából származik. Az 1860-as években már jelen volt Nyugat-Európa több országában. Hazánkban az elsõ világháború körül kezdett elterjedni, fertõzött gabonaszállítmányokkal érkezett. A Dunántúlról terjedt észak és kelet felé. Az 1960-as évektõl terjed az Alföldön. Jellegzetessége, hogy igazán csak a zavart, bolygatott, elhanyagolt élõhelyeken képes megtelepedni. Irtásakor fontos, hogy tövestõl kihúzzuk, mert könnyen kihajt és egy évben többször is képes virágozni. Egyes megfigyelések szerint a kaszálás azért sem elegendõ, mert letörpült változatban is képes virágozni. 7. Sáfrányos imola (Centaurea soltitialis): A szórványosan elõforduló, sárga virágú bogáncshoz hasonló növény hazai eredete homályba vész. Ójövevénynövény, valószínûleg még az õskorban, Európa mediterrán területeirõl került a Kárpát-medencébe. Régiónkban útszélek, töltések ritka, védett növénye. Korábban gyakoribb lehetett. Kisújszállás mellett, a 4-es fõút felüljárójának nyugati oldalán találtam meg 2006-ban. Ehhez legközelebb a Berettyó töltésén él.

Parlagfû

Az inváziós fajok egyik leggyakoribb terjedési útjai a csatornák

Majláth Imre [email protected] A téma iránt érdeklõdõknek ajánlom: 1.) Mihály B., Botta-Dukát Z. (2004): Biológiai inváziók Magyarországon Özönnövények - A KvVM Természetvédelmi Hivatalának tanulmánykötetei 9.- TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó, Budapest 2.) Mihály B., Botta-Dukát Z. (2006): Biológiai inváziók Magyarországon Özönnövények II. - A KvVM Természetvédelmi Hivatalának tanulmánykötetei 10.- TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó, Budapest

229

Kalendárium 2009


A csonthéjasok moníliája

a vesszõbe és elhaló foltokat okoznak. Az elhalt szövetek egészen a fa szövetéig besüppednek, és ha körülölelik a vesszõt, annak teljes elhalását okozzák. Ez a betegség másik jellegzetes tünete. A fertõzött fák koronájában sok elhalt vesszõ és gally látható rájuk száradt barna levelekkel és virágokkal. A gomba egy idõ után nem terjed tovább a vesszõben, ott ahol a fertõzés leállt, rendszerint jól látható mézgacsepp jelenik meg. A fent említett fertõzések bekövetkezéséhez legfontosabb feltétel az esõs, ködös, hûvös idõjárás. Ha virágzáskor száraz, napsütéses idõjárás van, a fertõzés teljesen elmarad, ezért ilyenkor nem szükséges védekezni ellene. Fontos azonban a megbízható, rövidtávú idõjárás elõrejelzés. Ha a virágfertõzés elmarad, netán a betegség ellen sikerült védekeznünk, a meggy éréséig nyugodtak lehetünk. Éréskor azonban tömeges gyümölcsrothadás következhet be, melyet ugyanez a gomba okoz. Ahhoz, hogy a gomba behatolhasson a gyümölcsbe, a gyümölcs felületén kisebb sérüléseknek kell keletkezni (pl. jégverés vagy rovarkártétel). A rothadó gyümölcsön besüppedõ barna foltok láthatók, és ez kiterjed az egész gyümölcsre. Az ilyen gyümölcsön szürke színû penészgyep jelenik meg, melyen tömegesen képzõdnek a már említett szaporító sejtek. Ha az ilyen gyümölccsel egészséges érintkezik, az is megfertõzõdik. Ilyenkor a gyümölcsök egész fürtökben elrohadnak. A rohadt gyümölcs végül kiszárad és mumifikálódik. A kórokozó gomba a fán fennmarad a gyümölcsmúmiákban és az elhalt vesszõkben. Ezek felületén alakul ki virágzás idején a penészbevonat, és ebben a szaporítósejtek milliói jönnek létre. A gomba melegkedvelõ, de már 8 oC hõmérsékleten is fertõz, számára kedvezõ hõmérséklet a 18-20 oC. Ha ilyen hõmérséklet csapadékkal, fõleg köddel párosul, tömeges fertõzés következik be, és a betegség gyors lefolyású. A kórokozó gombának, mint már említettem, a meggyen kívül több gazdanövénye is ismert, melyeken virág- és ágelhalást, valamint gyümölcsrothadást idézhet elõ.

A moníliás megbetegedésrõl már a XX. század elején is tudtak, Husz Béla 1941-ben megjelent A beteg növény és gyógyítása címû könyvében már akkor részletesen írt a meggy moníliáról. Ez azt bizonyítja, hogy e betegség nem új keletû. Az ellene való védekezés is kidolgozott már, csak el vagyunk kényelmesedve, azt gondoljuk, hogy ha "csodaszerekkel" megpermetezzük a virágzó meggyet, el is végeztünk mindent, azután nem érheti baj a növényeket. De ha még azt is elárulom, hogy a kajszit, õszibarackot, szilvát, cseresznyét, vagyis az általunk termesztett mindegyik csonthéjast károsíthatja a monília, akkor lesz teljes a kép. A meggynél, a szilvánál, a kajszibaracknál ágelhalás is fellép a virág leforrázásán kívül, a többi gyümölcsfán gyümölcspusztulást okoz. Az elsõ erõs fertõzés 1999-ben, a második 2001-ben volt, és azóta is erõs fertõzéssel jelentkezik szinte minden évben. A tüneteket tapasztalva a kertészkedõ gazdák egy része csodálkozva áll az események elõtt. Egyesek az almán fellépõ baktériumos betegség, klasszikus nevén tûzelhalás nevû fertõzést vélik benne felfedezni, néhányan a szomszédjukra gyanakszanak, valójában azonban egy mikroszkopikus gombáról van szó. A köd sem okolható, hacsak azért nem, mert a fertõzés kialakulásához hûvös, csapadékos, erõsen párás idõ szükséges. Ha virágzáskor száraz, meleg idõ van, nem alakul ki a fertõzés. Ennek ellenére vannak, akik ilyenkor is permeteznek virágzásban, holott ebben az esetben az többet árt, mint használ. Fontos, hogy aki ért hozzá, az használja az elõrejelzési lehetõségeket, figyelje a meteorológiai elõrejelzéseket, és csak akkor védekezzünk, ha szükséges (ne terheljük környezetünket feleslegesen növényvédõ szerekkel). A betegséget okozó gomba tudományos neve Monília laxa. E gomba vékony, mikroszkopikus fonalai a fertõzött részeken (pl. virágok, vesszõk felületén) összefonódva szürke színû penészgyepet alkotnak. Ekkor a gomba szabad szemmel is láthatóvá válik. E penészgyepen képzõdnek a kórokozó szaporító sejtjei, a konidiumok, melyek 10 mikrométer nagyságúak, oválisak. A szaporítósejtek légmozgással, esõcseppekkel kerülnek a meggyfa virágaira. A kórokozó különös tulajdonsága, hogy rákerülve a virág bibéjére azon csiratömlõt fejleszt, és a pollenhez hasonlóan a bibecsatornán át hatol be a virág egyéb részeibe, azokon keresztül pedig a hajtásba. Ezért a Monília laxa virágfertõzõ. Ezzel magyarázható, hogy fertõzés esetén a teljes virágzásban lévõ fa sok ezernyi virága - mintha leforrázták volna - hirtelen megbarnul, elhal. A szirom és a csészelevelek megbarnulnak, a gomba fonalai behatolnak 230

Hogyan védekezzünk ellene? Mára már több hatékony növényvédõszert állítottak elõ, azonban a meggyfák védelme már a telepítés elõtt kezdõdik. Kerülni kell az olyan mélyfekvésû területeket, ahol a köd gyakran megül. A sûrû telepítés párás mikroklímát okoz, valamint a besûrûsödött korona és sûrû gyomosodás is. Ha már erõs fertõzés lépett fel, az elhalt vesszõket és gyümölcsmúmiákat sürgõsen el kell távolítani, hogy a következõ évben még súlyosabb járvány ne léphessen fel. Egy súlyosan fertõzött gyümölcsös tápanyagban gazdag talajon akár egy éven belül regenerálódhat, ellenben silány, tápanyagban szegény 231

Kalendárium 2009

Versek, írók, évfordulók, magyar nyelv

talajon éveken keresztül erõs fertõzés alakulhat ki, és a fa egy idõ után elpusztul. Mivel az 1990-es évek száraz periódusa alatt nem alakult ki erõs fertõzés a meggyfákon, ezért elszoktak az emberek a virágzásban való permetezéstõl, holott a betegség és az ellene való védekezés jól ismert. A siker a gazda által idejében és szakszerûen végrehajtott védekezéstõl függ. Amennyiben hûvös, párás, csapadékos az idõ, amikor a bibék életképesek ekkor tapad meg rajtuk a pollen, vagy helyette a kórokozó szaporító képlete -, védekeznünk kell az alábbi készítmények valamelyikével: Buvicid K; Captan 50 WP; Orthocid 50 WP; Rovral 50 WP; Merpan 50 WP; Mirage 45 EC. Paszternák Ferenc kertészmérnök, növényvédelmi szakmérnök

Ady Endre

Sem utódja, sem boldog õse... Sem utódja, sem boldog õse, Sem rokona, sem ismerõse Nem vagyok senkinek, Nem vagyok senkinek. Vagyok, mint minden ember: fenség, Észak-fok, titok, idegenség, Lidérces, messze fény, Lidérces, messze fény. De, jaj, nem tudok így maradni, Szeretném magam megmutatni, Hogy látva lássanak, Hogy látva lássanak.

A monília jellegzetes rajzolata egy almán

Moníliás gyümölcs

Ezért minden: önkinzás, ének: Szeretném, hogyha szeretnének S lennék valakié, Lennék valakié.

Morzsák "Behunyom a szemem, mivel látni akarok." - Paul Gauguin -

232

233

Kalendárium 2009


A Költõ és a Szabadság halála

Petõfi 1849. július 31-én "eltûnt". Sokan nem akarták/akarják elhinni, hogy nagy költõnk halála valóban a csatatéren történt, s földi maradványait jeltelen sír takarja. Keresték sokan sokfelé, legendák szövõdtek "további élete" köré. Bár nem egyszerû bizonyosságot találni halálára, de talán az alábbi sorok segítenek elfogadni, megérteni július 31-ének történéseit. Petõfi Bem seregének vezérkarában szolgált, s július 25-én csatlakozott ismét az erdélyi hadsereghez. Költõnk "nem meghalni, hanem élni és harcolni ment Erdélybe", a Segesvár és Fehéregyháza közötti ütközetben mégis a "világszabadságért" halt meg. Maga az ütközet - bár sok katona életébe került - nem volt jelentõs csata. Gyalókay Jenõ hadtörténész 1932. évi megállapítása érvényes rá: "… tulajdonképpen nem is a szorosan vett ütközet, hanem fõként (vagy kizárólag) Petõfi rejtélyesnek látszó eltûnése és halála izgatta a krónikások képzelõtehetségét. Így történt, hogy nem a harc, hanem a benne aktív szerephez nem is jutott költõ került a legtöbb leírás középpontjába." Mielõtt az ütközetre koncentrálnánk, varrjuk el a csata utáni - a túlélés reményét éltetõ - szálakat. A csata sebesültjeit Nagyszebenbe vitték, melyet Bem augusztus 5-én még egyszer elfoglalt, s biztosan megtalálta volna közöttük keresett segédtisztjét. A hadifogságba esettek között sem találták meg a költõt, pedig volt olyan, akinek sikerült megszöknie - ráadásul személyesen is ismerte Petõfit -, s az oroszok fogságába esettek között nem hallott a költõrõl. Az 1849. májusi osztrák-orosz varsói megállapodás és a június 10-ei végleges egyezmény szerint a hadifoglyokat átadták az osztrákoknak, a cári alattvalóknak tekintett lengyelek kivételével. A kizárólag harcászati feladatokat ellátó oroszok egyébként sem akarták etetni és õrizni a foglyokat, a viszonylagosan laza felügyelet tette lehetõvé a szökéseket is. A hadifoglyok átadása a Kárpátokon túli, de a Habsburg-birodalomhoz tartozó bukovinai Czernowitzban történt.

Hogy túlélte-e költõnk a fehéregyházi ütközetet, arra Pákh Albert - Petõfi barátja - már 1861-ben kimondta a választ, miután hosszasan kutatta a halál körülményeit, s felhívására sok beszámoló és levél érkezett. Ezek a levelek a "napnál világosabbá teszik Petõfi elhunytát". S ne feledjük, hogy Pákh kutatása abban a történelmi pillanatban zajlott, amikor még lehetséges volt hiteles tanúk beszámolói alapján rekonstruálni az eseményeket. Már azt sem sikerült pontosan kideríteni, hogy hol töltötte a költõ utolsó éjszakáját, s hogy milyen ruházatban volt. Ami biztos, nem viselt egyenruhát és rangjelzést. A legtöbb visszaemlékezõ vitorlavászon zubbonyt és fekete pantallót említ, szíjon hordott válltáskával, melyben - többek között - a jegyzeteléshez szükséges notesz és ceruza is volt. A csata 10 és fél 11 között kezdõdött, s Bem, kitûnõen kihasználva a terep adottságait, fölfejlesztette seregét a támadáshoz. A magyar ágyúk megszólalása után Petõfi, aki éppen szekéren közelítette meg a helyszínt, "izgatottan felpattant, a kocsiból búcsúzás nélkül leugrott, és sebesen elõreszaladt". Majd holléte bizonytalanná vált, volt, aki jegyzetelve látta a Monostori-dombon. Valószínû, hogy Bem altábornagy környezete felé igyekezett, aki hátraküldte az ágyúállásoktól. Ezután a Sárpatak mellõl nézte az ütközetet, de délután fél 3 óráig nincs újabb hiteles szemtanú. Ekkor Haller Ferenc ismét jegyzetelés közben látta Petõfit, majd a következõ órában - lõtávolon kívül - "belemerült a csatatér és a táj szemlélésébe". Fél 5 tájban egy orosz ágyúgolyó "Petõfitõl alig 30 lépésre ütött a földbe, a felvert föld és por õt is ellepé". A délután 5 órakor kibontakozott orosz ellentámadás során a költõt ismét a Sárpatak hídján látták, majd az utolsó magyar támadás összeomlása után õ is menekülõre fogta a dolgot. Gyalokay Lajos, Petõfi kezét megragadva, ajánlotta a közelben hagyott kocsiját a menekülésre, de õ elutasította azt, s továbbrohant, nem bízva abban, hogy valóban megvan még az a kocsi. (Gyalokay kocsija a helyén volt, s a kocsin utazó társakkal megmenekült.) Petõfit sorsát illetõen végképp elérkezett a feltételes mód használata. A költõ menekülési útja valószínûleg a falun (Fehéregyháza) át vezethetett. Egy ismeretlen tiszt augusztus 2-án mondta Egressy Gábornak a fõhadiszálláson, hogy "mikor a kozákok szorították õket, ekkor látta Petõfit vászonzekében egy fedeles bricskáról leugrani s az országútról oldalra térve gyalog tovább menni…". A költõ halálának szemtanúja a szétzilált seregbõl, ahol mindenki a maga életéért futott, nem volt, a lengyel Nassau-dzsidások pedig csak egy civil ruhás ellenséget láttak maguk elõtt… A halott Petõfit is a bizonytalanság burka veszi körül. August von Heydte õrnagy, akit felkeresett 1849 telén Szendrey Júlia is, "a csatateret feljárván a halottak között talált egy holttestet, mit öltönye és alakja leírásából biztosan

234

235

– Emlékezés Petõfi Sándor halálának és a szabadságharc eltiprásának 160. évfordulójára – A magyar nemzetnek Petõfi Sándor nem egyszerûen egy költõ, hanem "a Költõ", aki a magyar szabadságért 160 évvel ezelõtt áldozta életét, ahogy az Egy gondolat bánt engemet… címû költeményében óhajtotta, a "harc mezején" esett el. Ekkor már a szabadságharc ügye is vesztésre állt, s Petõfi halála után két héttel Világosnál - hosszú idõre - eltemették a magyar szabadságot.

Kalendárium 2009


lehetett Petõfi Sándorénak elismerni". Szintén gondot okoz a halál helyének és a sírnak a meghatározása is. Heydte "a Fehéregyháza és Héjjasfalva közötti szökõkútnál" emlékezett a magányos holttestre, aki mellett irományok hevertek.

Mit is tudunk tehát teljes bizonyossággal? A költõ szemlélõként vett részt a fehéregyházi csatában, s a vesztes ütközet utáni menekülés során még túljutott a falun. Valahol a Fehéregyháza és Héjjasfalva közötti országút mellett szúrták le az üldözõ lovasok. Sem a foglyok, sem a sebesültek között nem találták késõbb, s - ahogy Kerényi Ferenc összegzi - "az ütközet után hitelt érdemlõen senki élve nem látta". Petõfi menekülési útvonala még manapság is csak mezõgazdaságilag mûvelt terület, tehát nem reménytelen a földi maradványok megtalálása. Azonban Költõnket elsõsorban a verseiben kell keresnünk és megtalálnunk. Petõfi halálakor a többszörös túlerõ miatt a szabadságharc küzdelmei is a végét járták. Augusztus 9-én Temesvárnál döntõ gyõzelmet aratott Haynau serege, 11-én Aradon utoljára ült össze a minisztertanács, melyen Kossuth és a kormány jelenlévõ tagjai Görgey Artúrt ruházták fel a legfõbb politikai és katonai teljhatalommal, abban bízva, hogy az ellenség vele inkább kész tárgyalni, mint a kormánnyal. Görgey serege Haynau és Paszkievics hadserege közé ékelõdött, a helyzet kilátástalan volt. A fõvezér annak a Paszkievics vezérelte seregnek kívánta megadni magát, amely a császáriakkal ellentétben végig humánus magatartást tanúsított a fogságba esett honvédekkel és tisztekkel szemben. Paszkievics azonban csak a feltétel nélküli fegyverletételt volt hajlandó elfogadni. A szomorú aktusra augusztus 13-án Világos határában került sor Rüdiger orosz lovassági tábornok elõtt. A katonai külsõségek között fegyvereit lerakó sereg egyedül Paszkievics ígéretében bízhatott: õfelsége, a cár közben fog járni érdekükben Ferenc Józsefnél. Kezdetét vette az általános fegyverletétel, bár szórványosan még folytak a harcok, október 2-án Komárom várának kapui is megnyíltak, s a vár belsõ tornyáról is lekerült a magyar történelem egyik legdicsõbb seregének, az 1848/49-es honvédseregnek a zászlaja. Súlyos megtorlás következett, mely elsõsorban a honvédsereg volt tagjai ellen irányult, s mely 1849. október 6-án csúcsosodott ki a honvédtábornokok és gróf Batthyány Lajos miniszterelnök kivégzésével. A levert szabadságharc ellenére a nemzetben nemcsak tovább élt, de tovább erõsödött a szabadság, a függetlenség eszméje, s a harc sem volt hiábavaló: a forradalom elõtti állapotokat többé már nem lehetett visszaállítani. A jobbágyfelszabadítás, a polgári átalakulást biztosító törvények életben maradtak, még akkor is, ha a demokratikus szabadságjogok döntõ hányadát az udvar megsemmisítette. Toldi Attila

Fehéregyháza, Petõfi elestének helye 236

237

Kalendárium 2009


Móricz Zsigmond 130 éve

jelöltként (ekkor ugyanis éppen bölcsészhallgató) két hétig helyettesítõ tanár Kisújszálláson. 1903-ban már sajnos szeretett nagybátyja temetésére érkezik, 1904-ben pedig a közadakozásból felállított síremlék avatására, a Déli temetõben. A sors úgy hozta, hogy bár õ is aláírta a híres Kötelezvényt a tízévenkénti találkozókon való részvételrõl, azok egyikén sem lehetett jelen: 1909-ben éppen elsõ megjelenõ novelláskötete nyomdai munkája foglalta el, 1919-ben az országos események zûrzavara akadályozta, 1929-ben úgy vélte, a város akkori vezetõi nem látnák szívesen. De e találkozó elõtt - mint oly sok más alkalommal is - ellátogatott volt iskolájába, s úgy érezte, "élete egy tele fiókját húzta ki." Azonnal hozzálátott újabb diákregénye írásához, a könyv végleges, ma ismert formájában 1936-ban jelent meg Forr a bor címen. Igen gyakran, még élete szinte utolsó napjaiban is megfordult itt: 1942 nyarán. Sajnos szeptemberben agyvérzés áldozata lett 65 évesen. (A hivatalos bejegyzés, szept. 4-e a hiteles tanúk szerint ismét téves, mert távozásakor már szept. 5-e volt.) 1952-ben, mint a gimnáziumi félemeleti emléktábla is mutatja, november 16-án vette fel a gimnázium legnevesebb volt diákja nevét. 1967-ben, a város és az iskola fennállásának 250. évfordulója irányította rá a figyelmet hagyományaink nagyobb megbecsülésére. E folyamatban kiemelkedõ esemény volt az író 100. születésnapjának megünneplése 1979-ben, országos hatókörû, négynapos, sokszínû rendezvényünkkel. Ezt követõen évente helyi Móriczvetélkedõvel igyekeztünk élõvé tenni egész iskolaközösségünkben Móriczhagyományaink és az életmû ismeretét. Sokat tett ezért az 1975-ben újjáalakult Öregdiákok Baráti Köre, mely évente az igen rangos Móricz-plakettel jutalmazza az intézmény legkiválóbb végzõs diákjait, kétévente a leghûségesebb öregdiákokat is. Az író szülõhelyének, lakhelyeinek és síremlékének felkeresése is maradandó élményt nyújtott sok alkalommal diákjainknak. 1996-ban, városunkba érkezésének 100. évfordulóján régi-új emléket állítottunk Móricznak az egykori diákszoba elõtt: Papi Lajos remek szoborportréját Gyõrfi Sándor öntötte bronzba. 1997-ben Pallagi Gyula szülõháza helyén, az ukrajnai Beregújfaluban vettünk részt emléktábla-avatáson. 1999-ben, az író születésének 120. évfordulóján a szentendrei Móricz Zsigmond Gimnáziumban rendezett országos Móricz-prózamondóversenyen iskolánk diákja, Nánási Nikoletta nyert elsõ díjat a Májusi fagy elõadásával. 2001-ben az Ö.B.K. dr. Pallagi Gyula emléktábláját helyezte el a volt igazgatói lakás falán.

"Be fog következni, hogy az egész iskola büszke lesz arra, hogy valaha õ ennek az iskolának növendéke volt…" (Forr a bor) Minden esztendõben Péter-Pál napja körül tartja éves közgyûlését a Móricz Zsigmond Társaság (jún. 29.), inkább hitelt adva az édesanya egykori emlékezésének, mint a hivatalos bejegyzésnek (júl. 2.). A közgyûlés helye változó: Leányfalu, Budapest, Tiszacsécse - az ideire éppen ott, a szülõfaluban került sor. Jólesõ érzés volt látni, hogy a néhány száz fõs falucska és a Móriczhagyományok milyen példásan éltetik egymást, lelkes felnõttek és fiatalok munkájának köszönhetõen. Külsõségekben és lélekben is igazi ünnepet varázsoltak maguknak és az ország különbözõ pontjairól érkezett Móricz-tisztelõknek. Az irodalmi mûsor részese volt szép szavalatával Ponyokai Judit "öregdiákunk", a rendezvények résztvevõje pedig iskolánk igazgatója, igazgatóhelyettese és két nyugdíjas tanára. Az író gyermekkori lakóháza udvarán álló szép Móriczszobor megkoszorúzói között is ott volt a delegációnk. A délelõtti születésnapi megemlékezés és mûsor, az egészen rendkívüli autóbuszos Nyugat-vándorkiállítás (legelsõ!) megtekintése után zajlott le a közgyûlés, amelyen a szokásos éves beszámolók mellett fõ téma a 2009. évi, 130. születésnap tervezése volt. Természetesen a mi intézményünk is méltóképpen kíván megemlékezni a jeles évfordulóról, részben összekapcsolva azt az Öregdiákok Baráti Köre soros összejövetelével, amelynek elõdje 80 évvel ezelõtt alakult meg - Móricz Zsigmondot tiszteletbeli tagjává választva. Ugyanabban az évben nyílt meg az oly régen tervezett és annyira szükséges internátusunk is. Az évfordulókra, kivált a születésnapra készülés ürügyén szeretném vázlatosan, emlékeztetésül áttekinteni a névadónkkal kapcsolatos jelentõsebb kisújszállási idõpontokat. Az elsõ természetesen 1896 karácsonya, amikor dr. Pallagi Gyula, a gimnázium fiatal igazgatója, tudomást szerezve nõvére fiának sárospataki nehézségeirõl, elhozza õt Kisújszállásra. Itt végzi el Móricz a VI., VII. és VIII. osztályt, s tesz sikeres érettségi vizsgát 1899-ben. 1902 szeptemberében tanár238

239

Kalendárium 2009 2002-ben az író halálának 60. évfordulójára emlékeztünk, novemberben pedig névadásunk 50. évfordulójára Móricz Zsigmond unokája, Móricz Virág írónõ leánya, Kolos Virág jelenlétében. Ez hagyományteremtõ eseménynek bizonyult: azóta minden év novemberében Móricz-napot rendez iskolánk, rendszerint megyei vagy még tágabb hatókörû irodalmi vetélkedõvel, a Móricz család valamelyik tagja, több ízben Móricz Imre, a fogadott fiú részvételével. Ekkor talál gazdára az egy évre szóló "A legjobb Móriczos osztály" rangja is, izgalmas vetélkedõ eredményeként. Jó úton halad tehát a nagy író nevét viselõ intézmény a hagyományápolás folytatásában. Miért fontos ez? Mert nem öncélú múltba merengésrõl van szó. A következõkben csupán három érvvel szeretném ezt alátámasztani. Elõször is: a gyökerek megtalálásának untig emlegetett, de a gyakorlatban olykor hiányos vagy torz megvalósulását. Aki büszke Móriczos diák akar lenni, illik valamit tudnia közel 300 éves iskolánk múltjáról, hogy ahhoz méltó is igyekezzék majd lenni. Ehhez jó segítséget nyújt pl. a Forr a bor, a Kerek Ferkó, az itteni témájú novellák megismerése is. Másodszor: szegényebbek lennének az utánunk jövõ generációk Móricz mûveinek ismerete nélkül. A történettudomány nem képes visszaadni azt a letûnt 19. század végi, 20. század eleji magyar világot, amelyet Móricz oly hitelesen tár elénk. Õ ugyanis a társadalom szinte minden rétegét közelrõl, szinte fájó testközelbõl ismerte részint szerteágazó családi kapcsolatai, részint egyedülálló megfigyelõképessége következtében. Az országot vezetõ dzsentritõl a falusi, kisvárosi értelmiségen át a legszegényebb rétegekig, a kisgyermek lelkivilágától a fiatal szerelmeseken, az eltorzított lelkû frontkatonán, az unatkozó úriasszonyon és a történelmi Erdély nõi és férfialakjain át a nagygazda és a lázadó Túri Dani, a sorsába belenyugvó Joó Györgyig mérhetetlenül gazdag az õ palettája. S harmadszor: vajon miért nyúlnak vissza mai filmalkotók egy-egy Móriczregényhez, pl. a Rokonokhoz? Mert a 21. században is van meghallásra érdemes üzenete… Örüljünk õszintén annak, hogy végre olvashatjuk korábban elõlünk elzárt nagy írók - Márai Sándor, Wass Albert - mûveit, de ne feledjük, hogy a magyar élet teljességének ismeretéhez Móricz Zsigmondra továbbra is szükségünk lesz. Dr. Kiss Kálmánné nyug. tanár

240

Versek, írók, évfordulók, magyar nyelv "Próbáltam az lenni, amire tapasztalatom s hitem szerint a kérlelhetetlen sors kiszemelt: ember, aki a mások szükséges, véres ösztönzésébe belehal…" (Poéta és publikum)

Emlékezés Ady Endrére Ady Endre fellépése korszakos jelentõségû, heves rajongást és dühös elutasítást kiváltó volt. Egy biztos: lírája része annak a mûvészeti forradalomnak, amely a századfordulón kezdõdött el. Teljes szemléleti forradalmat hozott: megújította a magyar tájköltészetet, a szerelmi, a politikai, a vallásos lírát. Küldetéses költõ: magyarságát büszke öntudattal vállalta, de nemzete hibáit kíméletlenül ostorozta is. Honnan fakadt ez az újító szándék? Ki volt ez az "eltévedt lovas"? "1877. november 22-én születtem a Szilágyságban, az Érmelléken, Érmindszent községben…" - írja életrajzában. Szülei Pásztor Mária és Ady Lõrinc. Anyja papok és tanítók leszármazottja, apja "hétszilvafás" kisnemes volt. A család paraszti sorban élt. Az elemi iskola elsõ öt osztályát Érmindszenten végezte. "… koraérett, makacs, rossz kölyök voltam, de úgynevezett iskola-szemefénye…" - vallja magáról. 1888 õszén a nagykárolyi piarista gimnáziumba íratták be, de középiskolai tanulmányait Zilahon fejezte be. Az itt eltöltött négy esztendõ minden perce végzetesen szabogatta útját. 1896 õszén a debreceni jogakadémia hallgatója lett. Érdeklõdése azonban sokkal inkább az újságírás felé fordult. "Mikor mint debreceni jogász beálltam egy újság redakciójába, szegény mártír-anyámon kívül mindenki elmondta az elvégeztetett-et…" (Önéletrajz, 1909) Több lapba is írogatott, 1899 áprilisától pedig a Debrecen címû lap munkatársa lett. Itt jelent meg elsõ verseskötete is Versek címmel. Ady az elmaradott vidékrõl és a sok mindenben még falusias Debrecenbõl került Nagyváradra. "Ez a nyugtalan, zsidós, intelligens város sok mindent átformált bennem, amit a falu, Nagykároly, Zilah és Debrecen, tehát a falu formált meg. De viszont valami dacos cinizmus görcsölte le itt az ujjaimat…" (Önéletrajz, 1909) Itt ismerte meg elsõ nagy szerelmét, Diósy Ödönné Brüll Adélt, versei Lédáját. Õt követve jutott el a "szép ámulások szent városába", a francia fõvárosba. Ady 1904-12 között 8 alkalommal járt Párizsban. Az életrajzi tények és az ehhez a 241

Kalendárium 2009


városhoz köthetõ költeményekben megjelenõ kép némileg ellentmond egymásnak. Ady számára Párizs a konkrét élményektõl független jelkép, és nem a korabeli párizsi mûvészethez kötõdik, hanem az évtizedekkel korábbi szimbolisták városához. Sajátossága ezeknek a verseknek, hogy legtöbbször a magyar valósággal összehasonlítva jelennek meg a francia fõváros képei, s az összevetés képei, hogy Párizs az élet, a mûvészet jelképe, Magyarország a halál és mûveletlenség hordozója. "Azután hazajöttem, újságba írtam, mindent, politikát, kritikát, riportot, novellákat, verseket… Írásaim, különösen a versek, egyszerûen fölháborodást keltettek: voltam bolond, komédiás, értelmetlen, magyartalan, hazaáruló…"(Önéletrajz, 1913) Budapest elmaradott vidék volt Párizs után. De itt lett az új magyar irodalom vezére. 1906 februárjában Új versek címmel napvilágot látott a modern magyar költészet korszaknyitó kötete, melynek darabjai meghökkentõen másképpen és másról szóltak, mint amihez a korabeli közönség hozzászokott. Rendkívüli hatását mutatja, hogy a magyar irodalomban az olvasókat nem az osztotta két táborra, tetszenek-e a benne közölt versek vagy sem, hanem hogy megértették-e õket. Az újat akaró költõk, kritikusok azonnal felismerték benne a kor végre porondra lépõ, nagy alakját. Ady léte indokolta a Nyugat megindítását, ahol az õ körébe csoportosulhatott mindenki, aki újat akart. Azt vallotta, hogy a forradalmi megújulás kikerülhetetlen Magyarországon. "Társadalomban, politikában még csak a nyugtalanság sikoltoz. De irodalomban, mûvészetben, tudományban már itt van a villámtüzes bizonyosság." (Válasz Tóth Bélának) A Nyugat 1908. január 1-jei indulásától a lap fõmunkatársa volt egészen haláláig. Ez a folyóirat enyhítette elszigeteltségét, magára vállalta védelmét és az ellentámadást is. S hogy miért volt szüksége oltalomra Adynak? Azért, mert amióta csak színre lépett, valakit mindig megsértett, sokszor még a támogatóit és a közeli barátait is. A következõ évek köteteiben (Vér és arany, Az Illés szekerén, Szeretném, ha szeretnének, A Minden Titkok versei) az Új versek jellegzetes témái - szerelem, környezet, élet, halál, pénz - tovább gazdagodnak, például a forradalmiság vagy az istenkeresés témáival, illetve a kuruc versek csoportjával. A pálya középsõ szakaszát három kötet alkotja: A menekülõ Élet, A magunk szerelme és a Ki látott engem?. E kötetekben jelennek meg az utolsó Lédaversek (a végleges szakításra 1912-ben került sor), elõtérbe kerül a lírai én önkeresése és magányának megvallása, valamint változatos hangon és mûfaji rájátszásokkal szólal meg az istenkeresés témája. Magányát 1914-ben oldotta föl egy fiatal lány odaadó rajongása. "… sorsszerû, azt hiszem, predesztinált volt találkozásunk, megismerkedésünk. Kellett, hogy viharos, harcos életembõl õ mellé hajtódjak… Törékeny, szenzibilis, nyugtalan, impulzív, artisztikus, finom teremtés…" (Ady levele Boncza Miklóshoz) 1915-ben kötött

házasságot a nála 17 évvel fiatalabb Boncza Bertával, a Csinszka-versek ihletõjével. 1914 azonban nemcsak kettejük közös életének kezdete, hanem az elsõ világháborúé is. Ady azon kevesek közt volt, aki felmérte, hogy világkatasztrófa van készülõben, és a kezdetektõl a háború ellen foglalt állást. A szellem XX. századi árulásának tartotta azt, s úgy érezte, hogy az emberiség elvesztette emberi mivoltát. Az életmûvet lezáró pályaszakaszban meghatározó tapasztalatként jelenik meg a háború élménye. Ady új kötetet csak 1918 augusztusában ad közre A halottak élén címmel. E kötet reprezentatív válogatás a háború alatt írt versekbõl. Elsõ ciklusának - Ember az embertelenségben - versei a háború emberrontó, értékpusztító voltáról szólnak, és a tegnaphoz (múlthoz) való ragaszkodás, illetve az értékõrzés gesztusát helyezik elõtérbe. A kötet záró ciklusában (Vallomás a szerelemrõl) az elsõ ciklus ellenpontjaként kapnak helyet a viszonylagos béke, nyugalom és boldogság tapasztalatát tematizáló Csinszka-versek. A harmadik ciklus címadó versét, Az eltévedt lovast az irodalmi közvélemény mindmáig az Ady-költészet egyik csúcsteljesítményeként tartja számon. Utolsó éveiben megromlott egészségi állapota akadályozta az alkotásban, de még megírta az Üdvözlet a gyõzõnek címû versét, melyben a sokat szenvedett, baljóslatú magyar népéért emeli föl végsõ, aggódó szavát. 1919. január 27-én örökre megpihent. A nemzet halottjaként temették el, s Móricz Zsigmond búcsúztatta: "Embertestvérünk fekszik itt, akinek a lelke tele volt egy életen át részegítõ tûzzel, bánatos és mérgezett fájdalommal, jajgató és parancsoló, egeket ostromló viaskodással…" Major Zita középiskolai tanárnõ

242

243

Morzsák „Sósabbak itt a könnyek S a fájdalmak is mások. Ezerszer messiások a magyar Messiások. Ezerszer is meghalnak S üdve nincs a keresztnek, mert semmit se tehettek, Óh, semmit se tehettek.” – Ady Endre –

Kalendárium 2009


"… az égre írj, ha minden összetört!"

Az a mûveltség, amelyre egyetemi tanulmányai alatt, majd az ókori irodalomban elmélyedve és a versfordítások aprólékos munkája során szert tett, késõbb, a munkaszolgálatok idejében különös menedéket jelentettek számára. Ám az igazi menedék Gyarmati Fanni, az igaz hitves iránti múlhatatlan szerelem volt. Radnóti életöröme a Fannihoz írott versekben tükrözõdik, a háborús években pedig ez a szerelem volt a megtartó, a túléléshez erõt, a visszatéréshez pedig hitet adó érzés. Érzékeny és lázadó költõi hangjával, egyszerre klasszikusan mûvelt, de az avantgárd friss stílusait is befogadó íráskultúrájával, megjelent versesköteteivel - Pogány köszöntõ, Újmódi pásztorok éneke, Lábadozó szél, Újhold, Járkálj csak, halálraítélt!, Meredek út - korának elismert költõi közé került. A korában legrangosabb irodalmi díjat, a Baumgarten-díjat is odaítélték számára. De a legnagyobbak körébe mégis az utolsó versei emelték. "Radnóti Miklós oly átlátszóan tiszta volt, hogy az ilyet nem szoktuk nagynak tekinteni életében, persze épp ez az átlátszóság az igazi nagyság … a jövendõ századokon keresztül az a poéta világít, aki míg él, olyan evidensnek és jelentéktelennek látszik, mint a gyertyaláng: míg mellette állunk, szinte tudomásul se vesszük, öntudatlanul foglalatoskodunk és látunk az õ fényénél - csak késõbb döbbenünk rá, hogy egy torony ablakából ragyog, messzire, síkon át hegyekig!" - írta róla Weöres Sándor, a költõ barát. Radnóti költészetét az utolsó versek - a munkaszolgálatok árnyékában, legkivált pedig az utolsó, "erõltetetett menet" idején - alkotott versek lényegítették át. Vas István költõ szerint "a világirodalomban legendaszerû teljesítmény Radnóti Miklós utolsó tíz verse". Az élet mélységét, poklát járta meg, miközben a magyar líra mûvészileg és erkölcsileg legtisztább, legtökéletesebb remekmûveit írta meg. Értelmünk számára egyszerûen képtelen, felfoghatatlan ez a helyzet: hogyan történhetett meg az ember ember általi olyan mérhetetlen megalázása és barbár elpusztítása, mint amilyennek Radnóti is áldozatává vált? És megrendítõ, hogy a szerelem, a tiszta erkölcs és a mûveltség hogyan tud olyan erõt adni, amellyel szemben barbárságnak nincs eszköze… Mindezek tükrei azok a szívbemarkoló, gyönyörû versek, amelyek a költõ halála után közel két évvel kerültek elõ - egy kicsiny kockás füzetben, a "bori noteszben" - abból az abdai tömegsírból, amelybe az agyonlõtt munkaszolgálatosokat, közöttük Radnótit temették. Elképzelhetetlen az a pillanat, amikor a kedves hitves, Fanni meglátja ezt a kis noteszt, amelyben benne van a legszebb és legmélyebb szerelmi vallomás, amit nõnek valaha írhattak: a Hetedik ecloga. Van-e szebb ima ezeknél a hexameterben lüktetõ egyszerû, tiszta szavaknál, amelyek ott, az emberlét határán, a "szögesdróttal beszegett" táborban, "sort sor alá tapogatva" íródtak?: "…nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár." Milyen fájdalom hasíthatott az elveszített kedvesért a nõ

Radnóti Miklós (1909-1944) "Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem, merengj el hát egy percre e gazdag életen…" (Sem emlék, sem varázslat) "…ami volt, annak más távlatot ád a halál már" - íródik belénk Radnóti e verssora. Ezért hát 'elmerengeni életének gazdagságán' - olyan, méltatlan halál után, mint amilyet harmincöt évesen rámért a sors - nem lehet. Lélekben lázadunk és tiltakozunk ugyanis, amikor életén elgondolkodunk. "Oly korban éltem én e földön, / mikor az ember úgy elaljasult, / hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak Radnóti Miklós és hitvese, parancsra, / s míg balhitekben hitt s tajtékzott Gyarmati Fanni téveteg, / befonták életét vad kényszerképzetek" mondja a költõ a második világháború elõtti és alatti évekrõl, a megnyomorított emberségrõl és erkölcsökrõl: a korról, amelybe beleszületett. De nemcsak a kor, hanem személyes életének más vonatkozása miatt is megrendítõ Radnóti sorsa. Születésekor édesanyja és ikertestvére meghaltak, és a gyermek Miklós ezt majd csak tizenkét évesen tudta meg. Attól kezdve az önvád, hogy õ életben maradt, állandó kísérõje lett, verseiben, írásaiban többször felszínre is tört ez az érzés: "Erõszakos, rút kisded voltam én, / ikret szülõ anyácska - gyilkosod! … Anyácska, véres áldozat, / a férfikorba nõttem én, /erõsen tûz a nap, vakít, / lepke kezeddel ints felém, / hogy jól van így, hogy te tudod, / s hogy nem hiába élek én." Ez az érzés benne lüktetett annak ellenére is, hogy édesapjának második felesége anyjaként szerette õt. Teljesen árva édesapjának korai halálakor lett. Nagybátyja vette õt szárnyai alá, kereskedelmi iskolába íratta, de az ifjú Radnóti szenvedett e pálya ígéretétõl. "Menteni akarom a költõt az élettõl" - írta akkor, amikor a kereskedelmi pályát elhagyva a szegedi egyetem magyar-francia szakára jelentkezett. Ám megszerzett tanári diplomájával zsidó származása miatt akkor már nem kaphatott katedrát. Fordításból, írásaiból, óraadásból élt, miközben verseskötetei jelentek meg. A Nyugat harmadik generációjának költõi között jegyzi õt a magyar irodalom.

244

245

Kalendárium 2009


lelkébe akkor, amikor a Levél a hitveshez c. verset olvasta? A költõ önmagában és ezzel együtt a hitvesében erõsíti a megmenekülésben való hitet - a végzetet pedig a tovább élõ, mindvégig hû kedves már tudta, amikor a verset olvasta: "Mindent, amit remélek / fölmértem s mégis eltalálok hozzád; megjártam érted én a lélek hosszát, / s országok útjait; bíbor parázson, / ha kell, zuhanó lángok közt varázslom / majd át magam, de mégis visszatérek…" Közben magunk elõtt látjuk az "Erõltetett menet"-et, a kínlódást minden megszenvedett lépésért, amikor a test már-már szökni készül, de érezzük a lélek kínlódását is, a túlélni akarást. Radnótival ott voltak az utolsó napokban, az utolsó versekben, de már csak 'az eltûnt idõben', amikor még "éltek a holtak": a barátok is(A la recherche…). Az emlékeket az értelmes élet utáni vágy szövi át. Így tiltakozik. De ott a végtelen tisztánlátás a Nyolcadik eclogában: "Gyors nemzetek öldösik egymást, / s mint Ninivé, úgy meztelenül le az emberi lélek." Ott a Radnótira oly jellemzõ remény és hit is, "hogy eljön az ország, amit igért amaz ifju tanítvány". Az utolsó napokból már csak néhány 'képeslapnyi' üzenet maradt: a Razglednicák - e szerb szó képeslapokat jelent. Megrázó képek a "förtelmes halál" közelségébõl. És az utolsó képben a barátja tarkólövését közvetlen közelrõl megtapasztalt költõ a saját haláláról tudósít… Dermesztõ. Aki elolvassa - különösen - ez utolsó verseket, érzéseiben nem szabadulhat tõlük. Drámai tartalmukkal, egyben mûvészi és gondolati fegyelmezettségükkel feloldhatatlan feszültséget teremtenek bennünk, ugyanakkor mély belsõ erõt is az értékek mellett való töretlen kiálláshoz. A 'soha fel nem adáshoz', amit Radnóti költõként így fogalmazott meg a Negyedik eclogában: "… az égre írj, ha minden összetört!" Kocsisné Monoki Julianna

Morzsák „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülõhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belõle nõttem én, mint fatörzsbõl gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el.” – Radnóti Miklós –

246

„Miért lennék én szelíd?” Szabó Magda emlékére 2007 végén Szabó Magda is elment. A 20. század egyik legnagyobb, bel- és külföldön is elismert, olvasott magyar írójára Perla Erzsébet magyar-történelem szakos tanárnõ esszéjével emlékezünk. Az értékes tanulmány szerzõjére, mint gimnáziumunk 1996-ban érettségizett diákjára és mint városi ünnepeink akkori kiváló szavalójára is sokan emlékeznek szülõvárosában. Jelenleg a debreceni Dóczi Református Gimnáziumban tanít, és a valaha abban az iskolában tanult, majd rövid ideig tanított írónõ életmûvének igen jó ismerõje, értõje. (Szerk. dr. Kiss Kálmánné) Magda néni - mi a Dóczyban így emlegetjük - egyik versébõl választottam e megemlékezés címét. A költészetét csak a prózája után ismertem meg, regényeinek világába beleélve magam mindig éreztem az írónõ személyes jelenlétét - ebben a mondatban igazolni láttam azt, ahogyan én õt elképzeltem. Ezt az is megerõsítette, amikor elõször pillantottam meg õt 2006. december 22-én Kunszabóné Dancs Edit, az újraindult Dóczy elsõ igazgatónõjének temetésén. Széket hoztak neki, de õ minden egyes mozdulatot, ami arra intette volna, hogy pihentesse lábait, határozott könyökrándításával elhárított. Mindig hangsúlyozta, hogy õt nem lehet irányítani, s ebben az életképben ennek én is szemtanúja voltam. A humánum kelt számomra életre, ahogy megadta embertársának az utolsó tiszteletet azzal is, hogy állva maradt. Mûveiben is gyakran juttatott a temetésnek jelentõs szerepet, leleplezõ funkciót. Dolna - édesapja névadása ez, amelyrõl az Ókútban így olvashatunk: "(nagyon ritkán becézett így, ha mégis megtette, ünnepi alkalom volt, majdnem ünnepélyes, mintha valami furcsa módon önmagában és önmagához beszélne, önmagát szólítaná más néven)", Várady Mária, ahogy gyerekként ezt a nevet kanyarította a versei fölé, Dódi, ahogy a Für Elise-ben szerpelteti magát, Aió (Agyigó), ahogy Szobotka Tibor hívta utolsó szavával a halálos ágyán, amiben a nõvér nem talált értelmet, csak az, akinek szólt a titok, - nem volt szelíd. Rickl Mária öröksége elkísérte õt és hõsnõit. Aki szelíden szeret, az rácsodálkozik arra a szeretetre, aminek értéke az õserõ, ami maga az élet, 247

Kalendárium 2009


nem tûr mellébeszélést, kitekintést, és szavakkal bántani, marni tud, hogy önmaga és a másik is elpusztuljon ebben a megmásíthatatlan érzésben, ha úgy érzi, csalódik, becsapták, áltatták vagy nem tekintik értéknek azt, amit gondol, képvisel. Aki így szeret, magára ismer, tükröt tartanak elé, hogy lássa a veszélyeit is. Ebben a szeretetben nincs alku. Az Abigél (1970) Vitay Georginája, bár ötödik osztályos tanuló, mielõtt belép Árkódon a Matulába, apja ajándékát azonnal viszonozza, mint egy idegennek - ahogy otthon tanulta -, így hozza tudomására, hogy sértõdött. Gina jövõjét nem ismerjük meg, de egy mondat el van rejtve a történetben, ami az egész életét meghatározta a haláláig, hogy apját jobban szerette a férjénél és saját gyermekeinél - bár ez az elõzõ tettét nem feledteti. Akár gyerekek, akár felnõttek, a hõsnõi nem hibanélküliek, s meghatározza az élethez való viszonyulásukat az, hogy milyen családi légkörben nõttek fel, a szülõk hogyan szerették õket. Felfedezhetõ az Ókútból (1970), a Régimódi történetbõl (1977), a Mézescsók Cerberusnak-ból (1999), önéletrajzi, családjának emléket állító mûveibõl szereplõinek egy-egy tulajdonsága, ami alapul szolgál megteremtett figurái jellemének, s a fõhõsök úgy hordozzák magukkal az elsõ otthon élményét, a szülõk képét, ahogy õ tette a saját magánéletében: "Amit átéltem, tartósította az emlékezet, mint vegyszerek a múmiát, egyébként segítettem is a konzerválásban, mert mindent, ami velem és körülöttem valaha megesett, és amit én annak a nyersanyagából alkottam, aligha különíthetõ el." Annuska (Corinna), a Freskó (1958) hõsnõje kilenc évvel korábban Pestre szökött, s most visszatér vidékre, Tarbára egy napra az anyja temetésére, s a szereplõk a gondolataikban a saját szemszögükbõl láttatva felidézik a múltat, s ezekbõl a mozaikokból áll össze a családi életük, rajzolódik ki a jellemük és egymáshoz való viszonyuk. Annuska így õrizte meg õket az emlékezetében: "Mindenki szín, úgy él benne: Mamácska sárga volt, Apa fekete, Janka szürke, az Árva zöld, Kati néni drapp, Kun László vörös. Nagymamának nincs színe, nem látta soha. Anzsu fehér. Ádám is fehér." A szerelme, Somody Ádám csak a lány gondolataiban van jelen, de õ mondta ki Annuska helyett, hogy "még mindig félsz tõlük", s ebbõl a mondatból látszik: jól ismeri õt. Annuska a férfi mellett megtalálta a harmóniát, mély, õszinte kapcsolatukat jellemzi az, hogy várja tõle a segítséget, "Ádámmal kitalálnak valamit", hogy Anzsut, a pótapját - aki annak idején kimenekítette Tarbáról - Pestre csábítsák öregkori nyomorából. Encsy Eszternek, Az õsz (1959) hõsnõjének, Csándy Katalinnak, a modern danaidának (A Danaida, 1964) bonyolult, szövevényes kapcsolataik vannak, mindketten szeretetre vágynak, de még magukat sem ismerik, s gyakran nem tudnak a bennük rejlõ szeretetrõl, s nem mutatják ki, vagy nem tudnak jól

szeretni. Utólag gondolkodnak, elkésve reflektálnak a múltra, amit már nem lehet újrakezdeni. Valójában ekkor jutnak el addig, hogy elemezzék, mit kellett volna tenni a szeretetért, szerelemért, mert ezeknek a hõsnõknek éppen a családi hátterük miatt nehéz megtalálni a társukat. A Megmaradt Szobotkának (1983) címû regényébõl viszont a megteremtett hõsnõk után saját szerelmének a történetét olvashatjuk. (Bevallom, nekem ez a kedvenc Szabó Magda regényem. Ebben a mûben megrendítõ a vallomás arról, hogyan küzdött meg magával, az érzékeivel, a méltóságával a szeretett férfiért. Kitárulkozásával lelkének egy darabja põrén áll elõttünk.) Szabó Magda szerelemfilozófiája ebben a mondatban összegzõdik: "Aki engem egyszer megkap, az megkap egészen, de azt el is veszem magamnak egészen én is, én nem vagyok se folytatás, se jóvátétel, nem tûrök se vetélytársat, sem emléket, sem álmot, egy árnyékot se tûrök el, jól vigyázzon, aki engem szeret, és akit én szeretek." S ezzel szemben mi jutott Cilinek, a testvérnek, vagyis az alteregónak, aki belenyugodott, hogy nem lehet Textor Ádám felesége, s õ ennyit akart a szerelem nevében: "nem tudom, meddig élek, de ameddig élek, meg kell tanulnom, milyen az, amikor az ölel magához, akinél ottfelejtettem a lelkemet." Két nõ, két sors, az egyik követel, a másik szelíden megalkuszik. Két elképzelés, egy nõ. Az akaratos én és a szelíd én. A teljességre vágyó és a morzsákkal is beérõ. A birtokló és az elengedõ. "Cili én voltam, õ meg én, azaz egymás hiányai, ketten alkottunk reális egészet." De nem pusztán a családi kötelékekrõl vagy a szerelemrõl szólnak a mûvei, hiszen Az ajtó (1987) Emerence idegenbõl válik mindent uraló személlyé, akiknek csak az elv kell, hogy kitehesse a csúnya giccs kutyát, de ha már engedélyt kap, akkor egyetlen mozdulattal csapja földhöz. Nincs harmónia ebben a szeretetben, de sok a félelem, hogy Emerenc mikor sértõdik meg. A regénybeli írónõ így vall errõl: "Ma már tudom, amit akkor még nem, hogy a vonzalmat nem lehet szelíden, szabályozottan kifejezni, és hogy nem fogalmazhatom meg a formáját senki helyett." Emerenc múltjára beteljesületlen szerelem árnyéka vetült, amirõl így mesélt, amikor meghallotta a férfi halálhírét a rádióban: "sokáig voltam én az õ halottja, alig bírtam feltámadni." A macskáit titkolja; ezért nem léphet be senki a házába, s a bizalom jele lesz, amikor kiadja betegsége ideje alatt a halott, öreg, herélt macskát. "Az emberek közt kell állatot szerepeltetni" - ezt egy interjúban hallottam tõle. A macska gyakran kapcsolódik össze a szeretet motívumával. Rickl Mária a macskanásszal szemléltette Jablonczay Lenkének, hogy mi vár rá, ha szerelmes lesz, hogy kerül a porba. A szenvtelenség mögött valódi féltés volt, Rickl Mária meg akarta óvni az unokáját, ezért inkább õ bánt vele kegyetlenül. Csándy Katalin akkoriban talált egy macskát, amit meg akart tartani, amikor végleg kiábrándult a férjébõl. A szeretetét neki akarta adni, de a férje nem engedte. S amikor Simkó Elek ráébredt, hogy már menthetetlen a házasság,

248

249

Kalendárium 2009


akkor megkérdezte, hogy nem akar-e egy macskát, amit szerethetne. A macska eszköz, hogy rá lehessen vetíteni a féltést, a bizalmat, a szeretetet vagy éppen a szeretet hiányát. Nem készült el a Für Elise folytatása. Magdolna történetét már nem olvassuk. Látjuk a babagyilkos kislányt, vagy ahogy megajándékozza a hóembert, s tudjuk, hogy õ volt a kutyás Szabó. A gyerekkor vége, amikor elindul Bécsbe. Vajon hogyan boldogult? Mit tudott meg magáról, a világról, a szeretetrõl? Élete legszebb öt évének tekintette az egyetemi éveket, ahol kiragyogott társai közül, megtérült apjától kapott latinos mûveltsége. Bécsben két pofont adott neki egy német tiszt a kun szeme miatt, mert zsidónak nézte. Ahogy a hõsnõinek van titka, ez a korszak Bécstõl az igaz szerelemig Magda néni titka maradt. "Ha meghalok, magammal viszem minden titkomat, s nem lesz irodalomtörténész, aki meg tudja fejteni, mikor ki voltam, melyik figurám, vagy mi volt valóban igaz ebben vagy abban az ábrázolásban. A tükör, amelyet a világ felé fordítottam, halálommal széttörik, cserepei nyilván összeilleszthetõek és beszoríthatók lesznek valami keretbe, és mégsem azt mutatják majd, ami voltam, vagy amit tettem. Gyakran segítettem szerkeszteni az életnek, adtam hozzá, elvettem belõle, reális fénykép rólam nem marad, nekem is maszkjaim voltak, mint Encsy Eszternek, s a maszk alatt egy másikCaieta is én vagyok." Szerette Jókai regényeit, mert egy-egy válságos idõszakban kötelet dobott neki, hogy kiússzon a partra. Mi is megkaphatjuk ezt az élményt Szabó Magda mûveitõl, ha nem is lehet a sorsunkat megfeleltetni az Annuskáénak (Corinnáénak), az Encsy Eszterének vagy Csándy Katalinénak, ha a jellemük nem szakasztott mása Emerencének, de megérint bennünket egy-egy érzés, gondolat, ami eszünkbe juttat valamit saját életünkbõl, kapcsolatainkból, családi történeteinkbõl. Azt vallotta, hogy "amíg beszélni tudok, addig kibeszélem magam." Teljesítette a célját, ígéretét, az utolsó pillanatig szólt hozzánk. S most rajtunk a sor, hogy teljesítsük a kívánságát: "Gondolj rám, ha egyszer nem leszek. Sokszor. Sokszor."

Könyvajánló

Perla Erzsébet

250

Újszállási R. Lajos: Iluska emlékkönyve Bemutatkozó levelének tanúsága szerint 40 évig, 1991-ig élt városunkban, szülõvárosában Rácz Lajos, de családja ma is itt él. Szépírói kísérleteirõl és azok eredményeirõl azonban csak az utóbbi hónapokban küldött levelek és e-mailek adtak hírt. Ezekbõl tudjuk, hogy polgári foglalkozása melletti hobbija, az írás milyen fontos számára. Megjelent versek sora, egy verseskötet, néhány regény áll már mögötte, legnagyobb sikerének pedig hangjátékát tekinti (Garami dosszié), amely 2002-ben a Magyar Rádió pályázatán 300 mû közül a negyedik lett, több alkalommal el is hangzott Szakácsi Sándor és Kaszás Attila fõszereplésével. (Az Arany János Városi Könyvtárban meghallgatható, Kertész Imre is gratulált hozzá.) Az Újszállási írói nevet "szülõvárosom iránt érzett szeretetemtõl vezérelve választottam", vallja a szerzõ, s ez nem is szorul magyarázatra. Most készülõ könyvének címe Iluska emlékkönyve, megjelenése 2008 végére várható. Némi kitérõvel emlékeztetni szeretném olvasóimat arra, hogy a 19-20. században mennyire divatos volt szinte minden népréteg körében, hogy a fiatal lányok díszes emlékkönyvének lapjai a barátnõk, barátok, ismerõsök bejegyzéseivel teltek meg. Jókívánságokat tartalmazó, gyakran ismétlõdõ rigmusok, olykor igényesebb irodalmi idézetek, bölcs vagy tréfás sorok, érzelmes vallomások, eltérõ színvonalú rajzok, társaslapok voltak ezek. Még az 1950-es, 60-as években is találkoztunk ilyen könyvecskékkel. Az ezredvégre teljesen eltûnt ez a szokás, idõs hölgyek õriznek talán emléktárgyaik között egyet-egyet. Rácz Lajosnak egy olyan réges-régi emlékkönyv került a kezébe, amely joggal rezdítette meg a lelkét, mozdította meg képzeletét. Így vall errõl a bevezetõben: "Ennek a könyvnek lelke van! Láttam - amint kinyílt egy lap - hogy felszállt belõle egy leheletnyi élet." "Ki volt az a kislány? Nem tudtam. Semmit. Azt tudtam, hogy ott piheg a kezem között egy madárka, aki énekel nekem. És meg kell fejtenem a dalát." Elképzelhetetlenül széleskörû kutatómunka eredménye a könyv, melynek egy nyers példányát megismerve õszintén ajánlom az olvasók figyelmébe. Az emlékkönyv tulajdonosa Cófalvi Csia Ilona, sepsiszentgyörgyi illetõségû kisasszony volt. 1893-tól (Iluska akkor 16 éves) 1896-ig 27 ismerõse írt általában két-két bejegyzést. Fõként fiatal lányok és fiatalemberek, többnyire nagyon szép, gyöngybetûs írással, esetenként szinte mûvészi rajzokkal. Sepsiszentgyörgy mellett Kolozsvár, Zágon, Kézdivásárhely, Kovászna szerepel a beírások helyéül. Hogyan próbálta megtalálni a szerzõ a megfejtést? A tulajdonos Ilonka és minden bejegyzõ teljes életútját igyekezett feltárni, magát az erdélyi 251

Kalendárium 2009


települést, a családot, az ifjú ember további sorsát - sok-sok forrásmunka, irodalmi szemelvény, fényképek stb. felhasználásával. Hadd említsek egyetlen példát: Iluska egyik hódolója Butyka Vilmos, akinek a fia, Butyka Kálmán éppen Kisújszállásra került, itt érettségizett, majd késõbb ismét itt élt, dolgozott és halt meg köztiszteletben álló kántor-lelkészként. Erdély mellett egyébként is a leghangsúlyosabb helyen Kisújszállás áll a könyvben, hiszen Csia Ilonka 1897-ben férjhez ment az Erdõfülén, 1867-ben született Karácson Bélához. A fiatal tanár Budán és Kolozsváron szerzett diplomát, rövid ideig a sepsiszentgyörgyi Mikó Kollégiumban dolgozott. 1896-ban megpályázta a nyolcosztályossá fejlesztett kisúji gimnáziumban meghirdetett történelem-földrajz szakos tanári állást. Több pályázó közül a református egyházi igazgatótanács õt nevezte ki, ahogyan 1897-ben a latin nyelv és történelem tanítására barátja és kollégája a Mikó Kollégiumból, Veress Béla is kinevezést nyert. Karácson Béla magyar és világtörténelmet, csillagászati, fizikai és politikai földrajzot, filozófiát, rajzmértant is tanított 1921-es nyugdíjba vonulásáig. A Forr a bor tanúsága szerint Móricz Zsigmond õt tisztelte, szerette legjobban - nagybátyja mellett - tanárai közül. 1929-ben végre létrejött a gimnázium számára oly fontos internátus, egyelõre a még földszintes épületben, 40 diák befogadására. Ennek vezetésére visszahívták Karácson Bélát, aki családjával a ma is álló szolgálati lakásba költözve egészen 1946-ban bekövetkezett haláláig látta el ezt a munkakört. Hiteles írások és ma is élõ egykori internisták vallják, hogy Karácson Béla milyen hozzáértéssel, következetes szigorral és atyai szeretettel tartott rendet a hamarosan 80 diákot befogadó internátusban. Felesége már 1941-ben meghalt, egyetlen fiuk sokunk Gyurka bácsija - is nyugdíjazásáig a kollégium elkötelezett dolgozója volt. Mindhárman a Déli temetõben pihennek. 2009-ben, az internátus megnyitásának évfordulóján az Ö.B.K. emléktáblát tervez az "öreg kollégium" falára, megemlékezve az intézetet 17 éven át vezetõ Karácson Béla tanár úrról is. A most ajánlott könyv alcíme: "Református tanítók és lelkészek a XX. század hajnalán". Tõlük származott, közéjük tartozott Karácson Béla, az Erdélybõl jött, Kisújszálláson végzett munkájával köztiszteletet érdemlõ kiváló tanár. Újszállási R. Lajos könyvében Vadász György, a Kossuth- és Ybl-díjas világhírû építész, egyetemi tanár és író ihletett sorait találjuk elõszóként: "Furcsa könyv. Múlt emlékét emelõ. De nem zászlóra írja, - inkább szívbe rejti, meditálva a múltat kutatja - és az Égre néz. Köszönet érte!" Köszönet Kisújszállás nevében is. Dr. Kiss Kálmánné nyug. tanár

Két könyv Kisújszállás népi kultúrájáról Dr. Szilágyi Miklós két újabb kötettel gazdagította a Kisújszállásról szóló munkák sorát: Néprajzi tanulmányok Kisújszállásról, valamint a Sors és tapasztalat címû munkáival. Az elsõ könyv önálló tanulmányok láncolata, melyben a szerzõ a kisváros társadalom-néprajzi keresztmetszetét vázolja fel, bemutatva a 19-20. század körüli évtizedek teremtõ igyekezetét és azt a mentalitást, ami igazából a fejlõdés záloga volt. A paraszti rétegek, kis- és nagygazdák mûveltségi hagyományait és igényeit az oktatásra, az újításra és az újdonságokra vonatkozólag. A paraszti életstratégia és gazdaságvezetés számos példáját olvashatjuk a tanulmányokban: a legeltetõ állattartás 20. század közepéig kihúzódó gyakorlatát, az archaikus szemnyerési módokat, a kévekötõ aratógépek elterjedésének okait, a munkaszerzõdési formák sokféleségét, a tanyásság intézményét, hogy csak a fontosabbakat említsük. Mindez az anyagi kultúra tárgykörébe tartozó információanyag, de a kisváros szellemi mûveltségérõl is képet alkothat az olvasó, hiszen a kötetnek közel a felét ilyen tanulmányok teszik ki. A gyermekjátékok, disznótori tréfák és a balladatöredékek ízelítõt adnak egy hajdanvolt gazdag folklór hagyományról. Ne feledkezzünk meg a néphit példáiról sem, bár a "hiedelemadatok" - a többi folklór anyaghoz hasonlóan - ez esetben melléktermékei csupán a gyûjtõtevékenységnek. Mégis azt mutatják, hogy érdemes a döntõen református településen a babonához kötõdõ adatokat kutatni. Dokumentálásuk azért történt meg, mert Szilágyi Miklós türelmesen végighallgatta adatközlõit, akik emlékidézés közben sok mindenrõl ejtettek szót. A másik kötetben olyan paraszti önéletrajzi vallomásokat olvashatunk, melyek 20. századi sorsokat villantanak fel. Egy küzdelmes, sok súlyos világpolitikai eseményt hozó századot túlélni akaró emberi sorsot tár az olvasó elé a kötet szerzõje. Két világháború és két rendszerváltozás megszenvedõi a személyes vallomástevõk. Van köztük gazda, cseléd, iparos - közös jellemvonásuk, hogy mindannyian helyüket keresik a társadalomban. Egy ideál beteljesítésén fáradoznak: az önállósághoz szükséges gazdasági létalap megteremtésén munkálkodnak, más és más utat választva. Igyekezetük és a sorsuk azonban többnyire közös, hiszen a történelmi változások valamilyen módon mindannyiukat érintik. A gazdákból kulákok lesznek, a kisparasztokból meg tsz-tagok. Végül valamennyien elveszítik az önálló gazdálkodás lehetõségét.

U.i.: Megrendeléseket [email protected] vagy 06-30/550-8224 252

253

Kalendárium 2009


A valóságmese szálát továbbfûzik Szilágyi Miklós adatközlõi, beszélgetõtársai, elmondják életük egyik legfontosabb történetét: a háborút és a hadifogságot. Az egyéni sorsok "színesítik" és hitelesítik a történelembõl ismert száraz adatokat. A katonatörténetek a helytállás és egyéni leleményesség példái. A fogságba esések, szökések, távoli vidékek fogolytáboraiban szerzett élmények elmondásai rendkívül eseménydúsak, s érezhetõen fontos helyet foglalnak el a paraszti életutakban. A közlés módja újszerû, hiszen néprajzi interjúkból állította össze a személyes vallomásokat Szilágyi Miklós. A közlésekben rejlõ tanulságok általánosíthatóságát gondosan adatolt lábjegyzetek hitelesítik. A paraszti önértékelés személyes példái - hála a néprajztudós állhatatos gyûjtõi tevékenységének - már nem oldódnak fel a múló idõben, nem vesznek el, hiszen könyvek õrzik a tudásanyagot, ami Kisújszállás hagyományaival foglalkozó kötetek számát gyarapítja. Klamár Zoltán

2008: A Biblia éve

Papi Lajos fotója

254

Legdrágább örökségünk "Elment Izsák és a Gerár völgyében ütött tábort és ott lakott. Majd ismét kiásta azokat a kutakat, amelyeket apjának, Ábrahámnak az idejében ástak, de Ábrahámnak halála után a filiszteusok betömtek; és ugyanúgy nevezte el azokat, ahogyan apja nevezte õket." (I. Mózes 26:17) Ha már a Bibliáról szólok, legyen szabad mondandóm mottójául egy bibliai történettel kezdeni a könnyebb érthetõség végett. A vándorló Izsák apja nyomdokain haladva keresi jövõjét. Sok viszontagság után Gerár völgyébe érkezik családjával, szolgáival és ott letáborozik, majd rátalál az õsi kutakra, amelyek annakidején apját látták el, s amelyeket azóta az ellenséges filiszteusok betömtek, hogy megfosszák az ivóvíztõl az arra járókat, s ezzel megakadályozzák netán azt is, hogy ott késõbb bárki otthonra találjon. Izsák kitisztítja az õsi kutakat és ugyanazon névvel nevezi el azokat, ahogyan apja. Izsáknak a Gerár völgye s az ott fellelt kutak különleges hely volt több oknál fogva. Elõször, mert apja is ezen a földön, ezen az úton járt valaha, így számára ez a hely õsei földje volt. Ugyanakkor ez - a világon egyes egyedül csak neki - az ígéret földje is volt, végül - épp a fentiek miatt - e kutak vize senki szomját nem olthatta oly üdítõen, mint az övét. A Biblia a magyarság, a kisújszállásiak számára az õsi örökség egyik, ha nem a legdrágább kincse. Olyan, mint Izsák számára az apja által megásott kutak voltak. Hiszen erre épült az államalapító István óta, majd késõbb, a 16. század másfél évszázados török dúlásai után a nemzet egész történelme, sorsa, településünk élete, sorsa is. Ezt támasztja alá a fennmaradt tárgyi, építési, írásos dokumentumok mindegyike. Ugyanakkor tudjuk, hogy a Szentírás Európa, sõt az egész világ egyik legletagadhatatlanabb, legsajátosabb értéke, ami egyedülálló módon "örök bestseller" ma is, hiszen a legtöbb nyelvre lefordított, a legnagyobb példányszámban fogyó könyv mind e mai napig a statisztikai adatok szerint. Nézzük röviden, mitõl olyan egyedülálló érték ez. Elõször is a szerzõség, azaz a SZERZÕ miatt, aki nem más, mint maga a Szentháromság Isten, aki kiválasztott emberi eszközeinek, "titkárainak" diktálta sajátos módon a Biblia anyagát. Ezért nevezzük, nevezik sokan kijelentésnek is. Ebben rejlik 255

Kalendárium 2009


önbizonyságtételének rendíthetetlensége. Benne, általa maga Isten szólal meg, elmondja, hogy ki Õ, mit tett és hogy mit kíván tõlünk. Ezért valljuk ma is õseinkkel együtt, hogy a Biblia hitünk és cselekedetünk zsinórmértéke, amihez igazodnak gondolataink, tetteink. Hogy egy-egy nemzet, egy-egy nemzedék életének mi a zsinórmértéke, mi az etalonja, amit elfogad, érvényesnek tekint, amihez igazodik, az nagyon nem mindegy. Lehet felemelkedésének, vagy pusztulásának elõmozdítója. Ha valaha idõszerû volt ez, a mai magyarság életében mindenképpen az, mert fájdalmas módon nem felfelé, hanem lefelé igazodik életünk épp a fentiek miatt. Szerte az országban, így Kisújszálláson is a Biblia évében több módon emlékeztünk, ezáltal emlékeztettünk a Biblia jelentõségére. Az istentiszteleti alkalmakon sorozatban hallhattak a templomba járók errõl. Református Iskolánkban is hangsúlyt kapott ebben az évben a Biblia kincse, jelentõsége, a helyi médiában is megszólaltunk, továbbá a templom tornácában a városi könyvtárral közös rendezésben kiállítás volt, amit sokan megtekintettek. A legjelesebb bibliafordításokkal találkozhattak az idelátogatók, az Ó- és az Újszövetséget eredeti nyelven megnézhették, végül a városhoz egyedülálló módon kötõdõ kiállítási darabokkal is megismerkedhettek, mint amilyen a régi, legtöbb háznál évszázadokon át fellelhetõ és használatos családi öregbiblia, amelyben családi események, nevek bejegyzései vannak több mint másfél évszázados dokumentumként, végül a gyermekek számára készült, kisújszállási tanárnõ által megírt képes bibliát is láthattak az érdeklõdõk. Szabad legyen azonban sok-sok ellenvetés, sok-sok Bibliát nem ismerõ, csak kritizáló ember ellenében elmondanom még azt, hogy a Szentírás valóban csodálatos kincs, elsõ betûjétõl az utolsóig igaz, ami benne található, ám boldoggá csak a megtartott Ige tesz bennünket! Amit szívünkbe zárunk, amit befogadunk, amit minden erõnkkel igyekszünk megtartani, amit engedünk hatni életünkben, amit nap mint nap keresünk, ami átjárja egész életünket, ami nem csak azt mutatja meg mint tükör, hogy milyenek vagyunk valójában, hanem azt is, hogy mindennél nagyobb Istennek Krisztusban felkínált kegyelme, ami által Isten gyermekei vagyunk. Csak a megtartott Ige tesz boldoggá! Ma, amikor a változó, sodródó világ változásai közepett jó utat, biztonságot, virágzó, boldog jövõt keresünk, halljuk meg a régi történet üzenetét, mely õseinket is oly sokszor, annyi baj között útba igazította. Az õsi forrást kell kitisztogatnunk, a Bibliához visszatérnünk, hogy legyen biztos utunk, igazságunk és életünk. Sípos Árpád lelkipásztor

Az elferdített szólásokról és közmondásokról

256

1. Induljunk ki abból, hogy mi a szólás és mik a jellemzõi. Ha az emberek például valamilyen új dolgot, jelenséget látnak, gyakran más, hasonló jelenségre alkalmazzák az illetõ nevet, elvonatkoztatva az eredetitõl, de úgy, hogy a kép megmarad. Ezelõtt 50-60 évvel megjelent a villanyrendõr: ha zöldet mutatott, mehettek a járókelõk és a jármûvek, ha viszont pirosat jelzett, meg kellett állni. Ebbõl született a "zöld utat kap" szólás, azzal a jelentéssel, hogy 'valaki vagy valami mehet, csinálhat valamit'. Pl. "A terv zöld utat kapott." Ez a megfogalmazás aztán kifejezõbb is, mint ha azt mondjuk. "A tervet elfogadták." Miért? Mert az elõbbi mögött ott a kép: szinte látjuk is a zöld színt. Azt is hangsúlyoznunk kell, hogy a szólás állandósult szókapcsolat, mindenki egyféleképpen ismeri: nem változtathatunk rajta. Nem mondhatjuk például, hogy "zöld utat nyert", vagy "zöld színt kapott". A szólás tehát állandósult, vagyis megmerevedett szókapcsolat, és rendszerint kép van mögötte. Ezenkívül gyakran ritmikus felépítésû is, pl. "kis ház, nagy ablak" (akkor mondták, ha valaki kis házra nagy ablakot csináltatott, azaz többnek mutatta magát, mint amilyen valójában). Aztán a szólás bizonyos stílusértéket képviselhet, pl. "angyalok nyelvén szól" (ez választékos); "morog a belügyminiszter" (azaz valaki éhes; ez meg tréfás hangulatú); "részeg, mint a disznó" (ez a szólás durva). Szó lesz azonban elferdített közmondásokról is. Mi tehát a közmondás? Példák: "Ki a kicsit nem becsüli, az a nagyot se érdemli"; "Jó munkához idõ kell" (persze valaki meg így fogalmazta át: "Lassú munkához sok idõ kell"). Tehát a közmondás valamilyen tapasztalati igazságot rövid, hatásos formában kifejezõ állandósult szókapcsolat. 2. Szeretném hangsúlyozni, hogy a mi nyelvünk nagyon gazdag szólásokban, közmondásokban. Ezt már Sylvester János észrevette a XVI. század harmincas-negyvenes éveiben. Egyébként mostanában nálunk nagy az érdeklõdés a szólások és közmondások iránt. Inkább a felkészítõ tanároknak jelzem, hogy O. Nagy Gábor korábbi idevágó munkáihoz (Mi fán terem? Gondolat Kiadó, Bp., 1957.; Magyar szólások és közmondások, Gondolat Kiadó, Bp., 1966.) felsorakoznak az újabb kiadványok: Bárdosi Vilmos: Magyar szólástár (Tinta Kiadó, Bp., 2003.); Forgács Tamás: Magyar szólások és közmondások szótára (Tinta Kiadó, Bp., 2003.); Forgács Tamás: "Állati" szólások és közmon257

Kalendárium 2009


dások (40 állattal kapcsolatos állandósult szókapcsolat, Akadémiai Kiadó, Bp., 2005.); Litovkina Anna: Magyar közmondástár (Tinta Kiadó, Bp., 2005.; itt jegyzem meg, hogy a szerzõnek és Vargha Katalinnak a "Hallgatni Arany, beszélni Petõfi" c. cikkét - Magyar Nyelv 103: 179-198 - felhasználtam elõadásomhoz). Az állandósult szókapcsolatok egyébként jellemzõek minden népre. Az "alszik, mint a bunda" szóláshasonlat például csak nálunk, az alföldi pásztorok körében jöhetett létre. Ugyanezt ('mélyen alszik') a finnek így fejezik ki: "hän nukkuu, kuin tukki" (azaz 'alszik, mint a fatönk'), a franciák meg így: "il dort comme un sabot" (vagyis 'alszik, mint a facipõ') és a németek: "er schläft wie ein Sack /ein Murmeltier" ('alszik, mint egy zsák/mint a mormota'), az oroszban meg hasonlításként az "agyonütött", "halott" jelentésû szó szerepel. A szólások és közmondások gyakran tükrözik azt a kort is, amelyben keletkeztek. Például a feudális világból való a következõ szólás: "nem jó nagyurakkal egy tálból cseresznyézni". A XX. században keletkezett viszont a "húzza a csíkot", az "állítsd magad takarékra", a "zöld utat kap". És a ma szülöttei ezek: "bámul, mint internetes az új vírusra"; "búsul, mint télen a szalmakalap". Az "Aki árt mond, mondjon bért is" szintén mai közmondás(féle) már átvezet mai tárgyunkhoz, az elferdített szólásokhoz és közmondásokhoz.

Idevágó példák: "Szegény embert még az APEH is húzza"; "Hornból is megárt a sok"; "Akkor se hiszem, ha látom"; "Aki nem dolgozik, csak az egyék"; "Mondottam ember, küzdj és bízva hízzál/hízva hízzál/pingpongozz, hogy el ne hízzál"; "Amit ma megtehetsz, ráér holnap is"; "Van még magyar vírus!"; "Játszik, mint internetezõ az egérrel"; "Nõsülés az élet megrontója". És hogy az abszurdra és groteszkre is lássunk példát, idézem a következõket: "kevés vagy, mint térdkalácsban a mazsola"; "kevés, mint vöröshagymában a proletár öntudat"; "nehogy már a befõtt tegye el a nagymamát"; "jobb ma egy alkoholmérgezés, mint holnap egy szívroham"; "olyan ronda, hogy ha lemegy a bányába, feljön a bányarém, mert azt hiszi, itt a váltás".

3. Kérdés tehát: mikor beszélünk a szólás vagy közmondás elferdítésérõl? Vegyük ezt a közmondást: "Madarat tolláról, embert barátjáról (ismerni meg)"; jelentése: 'mindenkire jellemzõ, hogy kivel, kikkel barátkozik'. Nos ennek az egyik (a lényeget kifejezõ) határozóját - célzatosan - felcseréljük egy másikkal, így: "Madarat tolláról, embert hitelkártyájáról ismerni meg". És máris itt vagyunk a mában: a pénz a legfontosabb, továbbá itt vagyunk az elferdített közmondásnál. Egy másik példa: "Munka után édes a pihenés", azaz 'a jól végzett munka után jólesik a pihenés'. Viszont jön a ma embere, és így ferdíti el a közmondást a névutó kicserélésével: "Munka helyett édes a pihenés". Az elferdítést tehát így írhatnánk körül: közismert szólást, közmondást megváltoztatunk egy-egy részének célzatos kicserélésével vagy hozzáadásával, tartalmilag gyakran ellentmondva az eredetinek, a szabályosnak, közben váratlanságot, humort is keltve, és nemegyszer elmenve az abszurdig (ez képtelent, lehetetlent, értelmetlent jelent) és a groteszkig (ennek meg össze nem illõ az értelme, amelyben a komikus és a szörnyû vegyül egymással), sõt a durvaságig, trágárságig. Ilyenformán érthetõ, hogy megszólal bennük a mai társadalmi helyzet, a mai erkölcsi világ, megszólalnak a mai szokások - nemegyszer bírálat formájában is. 258

4. Az elferdített szólások és közmondások sokféle nyelvi-stilisztikai eszközt felhasználhatnak. Ez is nyelvünk élõ, termékeny (idegen szóval: kreatív) voltát jelzi. Egyébként az elferdített szólásoknak és közmondásoknak három fõtípusát különíthetjük el. a) Cserével létrejöttek: egy hang cseréje: "Egy kecske nem csinál nyarat" egy szó cseréje: "A föld azé, aki megveszi"; "Szex a lelke mindennek" két szó cseréje: "Ajándék bornak ne nézd a fokát" a közmondás második részének a kicserélése: "Addig jár a korsó a kútra, amíg ki nem nyitják a kocsmát"; "Ki korán kel, az pék vagy hülye" b) Kiegészítõ elemek hozzáadásával (bõvítéssel) keletkezettek: egy hang hozzáadása: "Trend a lelke mindennek" egy szó hozzáadása: "Nem az a legény, aki adja, hanem aki állja - a cechet" egy vagy több tagmondat hozzáadása: "A munka nemesít, de nálunk nincs szükség nemesekre"; "Aki mer, az nyer - szólt a csiga, és átment a vasúti sínen". c) Egyes elemek elhagyásával létrejöttek: egy hang elhagyása: "Gyakorlat eszi a mestert" egy szó elhagyása: "Amit magadnak nem kívánsz, kívánd másnak" (a ne marad el)az egyik tagmondat elhagyása: "jobb késõn?" (a mint soha marad el). d) Két vagy több közmondás keveredése: "Szegény ember vízzel fõz, és még az ág is húzza".

259

Kalendárium 2009


5. Érdemes külön is rámutatni arra, hogy a szólásokban és a közmondásokban milyen nyelvi-stilisztikai eszközök eredményeznek humort.

Nagyanyám meséibõl

a) Több jelentésû szó két eltérõ értelmének a felhasználása: "Vak tyúk is talál férjet". b) Homonimák (azonos alakú szavak) szójátékszerû alkalmazása: "Aki mer, annál van a merõkanál". Megjegyzem még, hogy a szólások, közmondások többször alkalmaznak költõi eszközöket is. Például nem ritka az alliteráció: "Bort, búzát, békességet"; "Bagoly is bíró barlangjában"; "Vak vezet világtalant". Aztán találkozunk rímekkel is: "török basa, nagy a hasa"; "látjátok, de nem isszátok"; "Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát"; "Nézd meg az anyját, vedd el a lyányát". És még gyakrabban találkozunk többféle ritmussal: "Új seprû jól seper"; "Kinek a pap, kinek a papné"; "Amit veszít a réven, megnyeri a vámon". (L. részletesebben: Horváth János: Versritmusú szólások a kötetlen beszédben. A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 100. szám. Bp., 1958.) Egyébként elferdített szólásokkal, közmondásokkal élünk a mindennapi beszédben, gyakoriak - különösen a szlenges jellegûek - az ifjúsági nyelvben. De ott találjuk õket a médiában (fõleg újságcímekben, reklámokban, hirdetésekben), az internet nyelvében, a graffitikban és természetesen a szépirodalomban. 6. Végezetül hangsúlyoznunk kell a következõket: az elferdített szólások és közmondások hatásosak (lehetnek), vagyis igazi stílusjelenségek. Viszont csak abban az esetben, ha az eredetire ráismerünk. Aztán az elferdített szólások és közmondások - a hagyományosokkal ellentétben - ritkán válnak közismertté. És keletkezésük az ún. anómia felé mutat, azaz a törvények, normák, szabályok meggyengülése és az erkölcsi válság felé. Tehát viselkedésünkben, tevékenységünkben, erkölcsiekben kövessük inkább az eredeti szólásokat, közmondásokat: "Rend a lelke mindennek!" Dr. Szathmári István Megjegyzés: Elhangzott Kisújszálláson, 2008. április 4-én, a Dunától keletre fekvõ megyék általános iskolás tanulóinak Szép magyar beszéd verseny megnyitó ünnepségén. (Szerk.)

Bevezetõ Németh Józsefné, született Rebõk Lídia, 1877-ben látta meg a napvilágot abban a világban, mikor még elevenebben éltek az egykor volt sárréti nádrengeteg emlékei, szokásai, meséi és babonái. Anyai nagyanyám, mert õ volt Rebõk Lídia, még értett a füvek tudományához, és a 19. század végén, a 20. százed elején, amikor gyermekei is sorra-rendre születtek, akik közül anyám volt a legkisebb, javában használta és kommendálta a jóféle füvekbõl készült szereket mindenféle nyavalyára: kelésre, tetejetlen vérgévára, ótvarra, köhögésre, meg egyebekre. Ha megrándult a lábam, akkor nagyanyám "megkente", ami afféle masszírozás volt, ma fizioterápiának hívják azt, amit nagyanyám már száz évvel ezelõtt is tudott. Mélyen és igazhitûen vallásos asszony volt, de az Istent nem elsõsorban a falu templomában kereste és találta meg, hanem a természetben. Gyakori mondása volt: "Fiam, imádkozni, igaz életet élni nem csak a templomban lehet". Vallásossága ellenére igazán hitt azonban a babonákban és a boszorkányságokban is. Történeteit, meséit úgy adta elõ, olyan természetességgel, ahogyan szült, fõzött, mosott, varrt stb., azaz azok szervesen hozzátartoztak egyszerû, természet-közeli lelkivilágához. A meséiben mélységesen hitt, s ha néha hitetlenkedve ráztam a fejem, akkor neveket mondott a felmenõ rokonságból, ismeretségi körbõl, akikkel az õ történetei megestek volna. Minden színlelést nélkülözõ hite olyan erõvel hatott rám, hogy hovatovább én is elhittem történeteit, hiszen azok szépnagyapámmal, a falu bábájával és általában, tényleg létezõ emberekkel estek meg. Ha mostanság születési helyemhez közel esõ vizes árok, lapály vagy ér nádasával találkozom, amelynek õsében nagyanyám gyermekként még sulymot szedett és csíkászott, akkor megelevenednek nagyanyám meséinek hõsei, léptük alatt herseg a nádtors, árnyaik meglebbentik a hajdan volt náderdõ szánalmas maradványát. Hogy milyenek is voltak ezek a mesék, azt az itt következõ néhányból mindenki ítélje meg magának? Hogyan ment Kacskáné a boszorkányok gyûlésére? Azt minden emberfia tudja, hogy a boszorkányok holdtöltekor nagygyûlést tartanak a nádasok tisztásain, ahol egyébként az istenadta juhászok és más pásztoremberek legeltetni szoktak, ha éppen nem voltak a rétek túlzottan

260

261

Kalendárium 2009


mély víz alatt. Így hát Kacskáné is rendszeresen járt a találkozókra, amelyeken vihogva mondták el egymásnak, hogyan rontották meg például szegény korán elhalt kislányomat, hogyan apasztották el egy frissen elletett juhnyáj tejét, nyomták meg egy fiatalasszony mellyét, hogy az elvetélt, mert az nem adott a piros taréjú kakasaiból. De hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, ezek mind külön történetek. Kacskáné ura áldott jó ember volt, a légynek sem ártott, mit sem tudott felesége boszorkányosságáról. Történt azonban, amikor vénségére egyre jobban gyötörte a köszvény, hogy igencsak rossz alvó vált belõle. Egy éjszaka látta ám, úgy éjféltájban, a döngölt padlójú szobába bevetõdõ holdfényben, hogy nála lényegesen fiatalabb felesége kibújik mellõle az ágyból, ledobja ingvállát, amelyben aludni szokott. Majd feláll egy háromlábú székre, meg a kemence padkájára, ahonnan elérte a mestergerendába vágott nyílást, ahol a szereit tartotta. Levett onnan két kisebb vászonfazekat, megoldotta a gyolcsot, amivel azok le voltak kötve, és valami írral megkente mindkét hónalját. Olyasmit pusmogott magában, hogy "Hipp-hupp, ott legyek, ahol akarok!" Háromszor megfordult jobbra, majd hétszer balra. A többit már Kacska uram nem láthatta, mert az amúgy csendes, tücsökciripeléses éjszakában támadt olyan forgószél, hogy majd levitte a nádtetõt a házról. Ettõl úgy megijedt az öreg, hogy félelmében bebújt a dunna alá. Még hallott valami sivítást a pitvar szabad kéménye felõl, azután csend lett. Az öreg lassacskán elaludt. Reggelre kelve kárpálva panaszkodott a felesége, hogy az ura milyen nyugtalanul aludt az éjjel, még úgy meg is rúgta a kerekebb oldala felõl, hogy ijedtében fel kellett kelnie. Az öreg Kacska hosszan töprengett, miközben kiganézta a jószágot és inni adott neki, hogyan lehet az, hogy a seprû nem ott volt, ahová õ tette lefekvés elõtt. Ezt az öreg Kacska maga mesélte szülémnek és szülém látta, hogy a gerenda lyukában tényleg ott voltak a szerek rüh ellen, megfázásra, meg effélékre is.

nyájat. Hûvösöcske volt, udvara volt a holdnak és párák szálltak a pusztára. Gazból, kiszáradt fûbõl ágyat hevenyészett magának a pislákoló tûz mellett, szerény vacsoráját elköltve, hamarosan el is aludt. Arra eszmélt, hogy a közelbõl csodaszép zeneszót hall, vidám danászást. Hát egyszerre szép rokolyában lyányok, fehér bõ gatyában legények ropják körben a táncot, valaki furulyázik. Odajön hozzá egy legény: - No, pajtás gyere már közelébb, egyél és igyál velünk! Nagyapátok egy szót se szólt a félsztõl, de csak odament kíváncsiságból a táncolók karához. Látta ám, hogy egy asztal fehér vászonabrosszal szépen meg van terítve. Rajta mindenféle jóval: fonott kalács, gomolya, csobolyóban bor, de még töpörtõs pogácsa is volt azon garmadában. No, nagyapátoknak se kellett több, nekibátorodva derekasan nekilátott az evésnek, - simította meg nagyanyám a fejemet -, és úgy jóllakott, mint a duda. Még a szûre ujjába is dugott a fonott kalácsból. Utolsó emléke az volt, hogy egy csinos fehérszemély többször orcán csókolta. Magasan járt már a nap, amikor szépnagyapád arra ébredt, hogy a Bogár nyaldossa az arcát. Rögvest eszébe jutott az éjszakai bál. Nyúlt a szûre ujjába, hát tehénlepényt meg más árvaganét húzott ki onnan. Az azonban sehogyan sem fért a kobakjába, hogyha nem is volt igaz a fonott kalács, a tánc, meg a furulyaszó, akkor mi az a kopár, simára döngölt kör a pusztán, ami még tegnap nem volt ott? Meg hogy került a gané a szûre ujjába, ha õ álmodta csak az egészet? Sokáig vakarta volna még az üstökét, ha meg nem látta volna, hogy szétszéledt a nyája. Majd dél lett, mire ismét összetereltette õket a Bogárral. Bizony, ami eddig sohasem történt meg vele, híja volt a nyájnak, pedig többször is megszámolta.

Szépnagyapámat bálba viszik Tudod fiam, kezdte nagyanyám a mesét, Rebõk János, a te szépnagyapád juhászember volt, birkákat õrzött, legeltetett a ringy-rongy szikeseken, meg az érmelléken. Persze a nyáj a falusi gazdaembereké volt, ezeknek tartozott számadással a szaporulatért, meg az ordasok okozta veszteségekért. Nem is volt hiánya annak sohasem, mert nagyapátok még a betyárokkal is szót értett. Mígnem egy szép kora õszi napon ismét jó legelõre talált nyájával, ahol rá is esteledett. Vele volt a pulija, a Bogár, akivel estére kelve összetereltette a 262

Juliska kakaskája Kacskáné állítólag azon a tájon lakott, ahol a késõbbi Bánát utca volt Rábén. Egy kora reggel éppen ment Kacskáné valahova, amikor a fiatal házas Juliska - utcabeli harmadik szomszédja - egy gyékény szakajtóból kukoricával etette az aprójószágot. Egy kis padon két másik szomszédasszony tereferélt hangosan, de rögtön elhallgattak, amikor Kacskáné odakiáltott Juliskának: - Adjál mán nékem azokból a piros taréjú kakasokból Juliska! Hiszen éppen rántani valók. - Nem adok én se kendnek, se másnak, semmiféle emberfiának! Kellenek azok a családnak, hiszen nemsokára eggyel többen is leszünk! - Na, majd adnál még szívesen - fordult halkabban Kacskáné az elképedt szomszédasszonyokhoz. Majd megint fennhangon kiáltotta: - Nézzék meg lelkecskéim, mi fog itt történni! 263

Kalendárium 2009


Hát, ahogy Juliska belenyúlt a szakajtóba, békák kezdtek kiugrálni abból. Juliska ijedtében elhajította a kukoricával félig telt szakajtót, az perdült egy párat a halálra vált Juliska elõtt. Béka nem volt már abban egy sem. Úgy gondold meg fiam, folytatta nagyanyám, hogy egy szem tengeri nem sok, annyi sem hullott ki a szakajtóból. A megilletõdött szomszédasszonyok elõtt emelt orral ment el Kacskáné a dolgára. Õszre kelve Juliska elvetélt. Ez biz mind a Kacskáné mûve volt.

- Az áldóját! - kiáltotta nagyapád - Még ilyet se pipáltam! Na, fiúk, én most haza megyek tisztálkodni. Addig is úgy vigyázzatok a nyájra, hogy híja ne legyen! Úgy is lett, nagyapátok ballagott hazafelé. Alkonyodott, mire a falu széléhez ért. Ott volt a házuk. Éppen szembe jött vele a falu bábája. Megálltak egy szóra beszélgetni: ki halt meg, ki házasodott, melyik ház tetejére szállott le a gólya. Kihozta a szó a szoptatós, meg a fejõs juhok dolgát, hogy odalett a tej. - Na, András fiam, egyet se búsulj! - mondta a bába. - Reggel, amikor megint kimégy a nyájhoz, tégy úgy, mint máskor, de kevéssel éjfél elõtt a kampód boldogabbik végével veregesd meg kíméletesen a szûrödet, meg kiáltsd háromszor, hogy: "El innen, te beste lélek!" Nagyapátok így is tett, s vadonatúj debreceni szûrét ronggyá verte, amit a minap vett a debreceni nagyvásáron. Reggelre kelve látta ám, hogy a ronggyá vert cifraszûr mellett ott van egy sárga színû tejesköcsög összetörve, s hogy a falu felé keserves nyávogással vonszolja magát egy nagy sárga macska. Volt is megint annyi tej, hogy soha olyan sok gomolyát nem csináltak, túrót nem gyúrtak a rábéi határban. Lett, hogy megint hazament, valamit vinni a faluba. Messzirõl hallotta már, hogy harangoznak. Pedig se dél, se ünnep nem volt. Temetés lesz ez, morfondírozott nagyapátok. Ismét összetalálkozott a bábával: - Nahát, János fiam, nem mondok én neked többet semmit. Az éjszaka agyonütötted az öreg Kacskánét. Lejegyezte: Csillag Bandi, a bihari bicskás

A beavatás elmarad Valamelyik nagybátyámmal történt meg a dolog, amit most elmesélek néked sorjára úgy, ahogy történt. A fene se tudja mán, melyik nagybátyám volt, talán az István. Történt, hogy egy zivataros novemberi napon, nem sokkal halottak napja után, ment hazafelé István bátyám estenden a kocsmából. Hát egyszerre afféle fehérszemélyek meg emberek vették körül, és édes szavakkal csalogatták, hogy menne utánuk István addig-addig, hogy kötélnek állt. A bandérium pedig egyet fordult, kettõt ugrott, és leszállt vele egy sötét erdõben, amelynek tisztásán nagy tûz égett. Ott megetették, megitatták minden jóval Istvánt, meg még azt ígérték neki, hogy olyan hatalmat adnak a kezébe, amilyet földi ember elképzelni sem tud. Ezért azonban ki kell állnia három próbát: Keresztül engedtek mindkét orra lyukán egy fekete dongót. Ezt István még szó nélkül tûrte. Meg kellett ennie egy frissen fogott varangy fejét. No, ehhez már nem annyira fûlött a bátyám foga, de megtette, mert csábította a beígért hatalom. Most jött azonban a harmadik próba: Istvánnak háromszor azt kellett volna fennhangon mondania, hogy "Bízok a csuporba, szarok az Istenbe!" Erre aztán szegény bátyám belevágta a csuprot a tûzbe, és elkiáltotta magát: - Bízok az Istenbe, szarok a csuprotokba! Ahogy ezt kimondta, rögtön a háza kapujában találta magát, ahol nagyanyám virrasztva várta a fiát. Másnap találkozott István Kacskánéval. - Na, fiam, - mondta a banya -, kár, hogy nem álltad ki a próbát, te lehettél volna a környéken a legerõsebb kanördög. Elapad a juhok teje Jó év volt az akkori, kezdte nagyanyám a mesét, zsenge volt a fû, kövér a jószág, elégedettek a gazdák. Szépnagyapád minden nap kinn volt a nyájjal, mert az anyajuhok ellõsek voltak. Volt ugyan két bojtárja, de azok még amolyan süvölvények voltak. Szépen szaporodott a nyáj, mígnem úgy az egyik hét vége felé azt vették észre a juhászok, hogy keservesen sírnak a bárányok, mert anyáiknak nem volt elég teje. Senki sem értette a dolgot. 264

Tóth Tünde festménye 265

Kalendárium 2009

Helyi mûvészeink

Losonczi József képei

Radnóti Miklós

Tétova óda Mióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét; egy képben csak talán, s csupán a lényeget. De nyüzsgõ s áradó vagy bennem, mint a lét, és néha meg olyan, oly biztos és örök, mint kõben a megkövesült csigaház. A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött a zizzenve röppenõ kis álmokat vadász. S még mindig nem tudom elmondani neked, mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom, óvó tekinteted érzem a kezem felett. Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom. És holnap az egészet ujra kezdem, mert annyit érek én, amennyit ér a szó versemben s mert ez addig izgat engem, míg csont marad belõlem s néhány hajcsomó. Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap,mit mondjak még? a tárgyak összenéznek s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab az asztalon és csöppje hull a méznek s mint színarany golyó ragyog a teritõn, s magától csendül egy üres vizespohár. Boldog, mert veled él. S talán lesz még idõm, hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár. Az álom hullongó sötétje meg-megérint, elszáll, majd visszatér homlokodra, álmos szemed búcsúzva még felémint, hajad kibomlik, szétterül lobogva, s elalszol. Pillád hosszú árnyéka lebben. Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág, de benned alszom én is, nem vagy más világ. S idáig hallom én, hogy változik a sok rejtelmes, vékony, bölcs vonal hûs tenyeredben. 266

Körlépcsõ

Õrszem 267

Kalendárium 2009 Szenti Ernõ

Helyi mûvészeink

Dr. Vágvölgyi Istvánné rajzai Zárt rendszer Az se vitte többre, aki gondosan vezette az élethez kapcsolódó kiadásait. Az se boldogabb, aki a csillagok összeszámlálását önmagán kezdte. Volt, aki képzelete zárt rendszerében legyekkel traktálta a varangyos békát. Volt, aki hiányolta a folyóból a vizet. Volt, aki hõálló anyagot tett a tûzre. Gombamód nõttek ki a földbõl a csukott lelkûek felhõharcolói. Belépõ helyett díszes tiszteletjegy. Amíg a készlet tart: fényelsõbbség.

Szenti Ernõ

Téves kapcsolás A tél nem arra lett kiképezve, hogy életet leheljen a nyárba. Nagyvárosban parányi élethelyzet. Nyelv alatt fogyatkozó gyógyszer. Szent a béke, szerette volna legalább egyszer a szájára venni. Irtózás és iszapbirkózás, forró õszbe dugott kígyótojás. Késve indult el a hosszú útra, mégis az elsõk között kopogtatott be. Fakarddal hadonászó igazság. Vontatott érzelmi regenerálódás.

268

269

Kalendárium 2009

Helyi mûvészeink

Dr. Vágvölgyi Attila rajzai

A ciprusfa tündére 270

271

Kalendárium 2009

Helyi mûvészeink

Dobókés

Lebegés 272

Három grácia 273

Kalendárium 2009

Helyi mûvészeink

Jász-Nagykun-Szolnok Megyéért Díjban részesült a Nagykun Néptáncegyüttes 1995 óta folyamatosan vannak néptánctáborok Kisújszálláson. Míg az elsõ három évben csupán az Árvácska Néptánccsoport készült egy-egy hét során különbözõ koreográfiákra, koreográfiákkal, 1998 óta már több mint száz gyermek és mára már felnõtt fiatal táncol végig aktívan 7 napot, majd zárja "Tücsökfalva" táborát gyermeklakodalommal az éppen aktuálisan tanult tájegység hagyományait felidézve. Az utánpótláscsoport elindítását a törökszentmiklósi Kecskés Ferencné (Herczegh Kata) és Kazinczy Ferenc kezdeményezte, s 1998-99-ben a Mûvelõdési és Ifjúsági Központ keretei között elsõ tanévük zajlott le. Ezután 4 év aktív munka következett a "mûvházas" szakkör folytatásaként. 2002-tõl azonban két tanévet a tiszafüredi Pátrya Alapfokú Mûvészeti Iskola tagjaként töltött a csoport, ekkor különültek el a korosztályok Kecskés Ferencné együttesvezetõ kezei alatt. Idõközben feloszlott az Árvácska Néptánccsoport, de néhányan elhatároztuk, hogy nem fejezzük be a táncolást, s ezt a döntésünket azóta sem változtattuk meg. Így lettünk négyen, Komáromi Norbert, Mocsári Norbert, Pethe Mihály és jómagam, Majláth Emese a Tücsök Gyermek Néptáncegyüttes legidõsebb tagjai. 2004-ben a tiszafüredi intézménybõl kiválva, de az alapfokú mûvészetoktatás keretei között maradva a Városi Zeneiskola, mára Alapfokú Mûvészetoktatási Intézmény része lett a néptáncos gyereksereg. 2005-ben a - már több felnõtt taggal rendelkezõ - legnagyobb csoport felvette a Nagykun Néptáncegyüttes nevet, emellett korcsoport szerint a következõ együttesek lettek: Nagytücsök Ifjúsági Néptáncegyüttes, Kistücsök Gyermek Néptáncegyüttes, Gyöngyöcskék, Aprók és az ovis csoport. A fenntartó intézmény mellett, háttérszervezete még a néptáncosoknak a Bokorvirág Hagyományõrzõ Egyesület, amely a gyerekeken túl szülõkbõl, hagyományápolást támogató civilekbõl áll. Az egyesület alapvetõ tevékenysége a Kisújszálláson mûködõ Nagykun Néptáncegyüttes és a mindenkori utánpótlás tánccsoportok mûködésének és munkájának segítése és támogatása, rendezvények szervezése, programokon való megjelenés. Az Alapfokú Mûvészetoktatási Intézmény és az egyesület mellett fontos támogatója, segítõje még a rendezvényeknek, a táncosoknak a Mûvelõdési és Ifjúsági Központ is. Az évek során a tánccsoportok számos tájegység táncával megismerkedtek és folyamatosan ismerkednek, tanulják táncaikat, hagyományaikat, számos mûsor, koreográfia készült már a megtanult anyagokból. 274

275

Kalendárium 2009

Helyi mûvészeink

Elsõ komplett mûsora a Nagykun Néptáncegyüttesnek az Asszonysors címû, melyet 2007 januárjában mutattak be elõször a mûvelõdési házban a magyar kultúra napja alkalmából rendezett ünnepi mûsorban. Azóta számos helyen bemutatta már az együttes mûsorát, s az elmúlt évben készült újabb önálló mûsorszám is, az Alföld táncai, melyben a Nagykun Néptáncegyüttes mellett a néptánc tagozat növendékei táncolnak. A 2008-as év is bõvelkedett fellépésekben, saját rendezvényekben. A teljesség igénye nélkül felsorolok néhányat közülük: az egyik legjelentõsebb, mely a kisújszállási táncosok életében mérföldkövet jelentett: februárban Budapesten, a Hagyományok Házában léptek fel az Alföld táncai címû önálló mûsorukkal egy gyerekeknek szóló rendezvénysorozat egyik állomásaként. Ezután márciusban következett egy hasonló nagyságú rendezvény Karcagon, a Vasárnapi Iskolák Alapítvány jótékonysági bálja, melyen az Asszonysors került elõadásra. Áprilisban már több éve állandó részvevõi a kisújszállási táncegyüttesek az Ürömi Gyermek Néptáncfesztiválnak, az idén kiugró sikerrel szerepeltek Jászsági táncaikkal, majd Martfûn a Jászkun Világ Mûvészeti Szemle döntõjén Nívó díjat kaptak. A május különösen fontos volt a 2008-as évben, hiszen elsõként került megrendezésre a Mit játszunk lányok? lánytánctalálkozó városunkban, melyre az ország több pontjáról érkeztek tánccsoportok, együttesek. Szintén ebben a hónapban külföldön is bemutatkoztak a két nagyobb csoport táncosai: Kisújszállás testvérvárosában, a lengyelországi Wilamowicében és a romániai Nagybányán. A nyár során természetesen 2008-ban is volt "Tücsökfalva", néptánctábor, hivatásos táncosokkal, tánctanárokkal, koreográfusokkal. Augusztus 19-én pedig a Nagykun Néptáncegyüttes megkapta a Jász-Nagykun-Szolnok Megyéért Díjat. Az év második fele sem maradt el kiemelkedõ fellépések nélkül. Ilyen volt például novemberben Budapest, ahol a megye bemutatkozása során 2 pár, Karcagon pedig a Wass Albert est, ahol 3 pár képviselte a Nagykun Néptáncegyüttest. Az elmúlt 10 év során országosan is elismert hivatásos táncosokkal, néptáncpedagógusokkal, koreográfusokkal dolgoztunk: Herczegh Timea (Fót) és Dobos Beáta (Jászság), Kuczera Barbara és Simon Gábor (Budapest), Taba Csaba és Fehér Erika (Budapest Táncegyüttes, Szada), Busai Norbert és Busai Zsuzsanna (Jászság Néptáncegyüttes), Tõkés Zsolt és Keresztes Edit (Háromszék Táncegyüttes, Sepsiszentgyörgy), Preszner Richárd (Szeged). Emellett sok híres és ugyancsak elismert zenekarral is dolgoztunk: a Pipás zenekarral, a Bíró zenekarral, Ökrös Csabával, Pál István "Szalonnával", a Budapest Táncegyüttes Zenekarával, a Dûvõ zenekarral. Fontos még megemlítenem, hogy ez a néptáncegyüttes milyen szakembereket nevelt már ki magából, s ez a folyamat nem csendesül, sõt egyre gyarapszik. A felkészítés, felkészülés stádiumában vannak: Tuka Andrea (5-6.

év), Bugyik Szabolcs (középiskola) - Fót Mûvészeti Szakközépiskola; Borostyán Katalin, Palágyi Zsuzsanna- Nyíregyháza. Jelenleg szakmai közép-, illetve felsõfokú oktatásban vesznek részt: Nyíregyházán tanul Kiss Katinka; Fóton Ágoston Zsanett, Nagy Katalin, Bolgovics Gergõ; a Táncmûvészeti Fõiskolán Kecskés Gergõ, Komáromi Norbert és Pintér Nelli; a Szegedi Tudományegyetem Táncantropológia szakán Mocsári Norbert. Jómagam pedig a Debreceni Egyetemen végeztem néprajz szakon. Vannak olyan táncosaink is, akik más együttesekben is táncolnak: Nagy Ágnes a Bartók táncegyüttesben (Budapest); Szabó Judit a Szentendre Táncegyüttesben; Kecskés Gergõ a Miklós Néptáncegyüttesben pedagógusként is dolgozik Nagykörûben; Pintér Nelli hivatásos táncos a Honvéd Táncszínházban (Budapest). Ezen felsorolásból is látható, hogy már nem csupán egy helyi néptánccsoportról van szó, hanem egy országosan is ismert és elismert felnõtt táncegyüttesrõl, amelynek tagjai nagy része szakember, s amely komoly utánpótlás csoportokkal rendelkezik.

276

277

Majláth Emese

Tóth Tünde festménye

Kalendárium 2009

Tóth Tünde festményei

Helyi mûvészeink

Egy homályoszlató kiállítás – Dancsó Kovács László festészete – Dancsó Kovács László 46 évvel ezelõtt, 1963-ban született Kisújszálláson. Az általános iskola elvégzése után fél évig gimnáziumi tanuló volt, majd elvégezte az ipari iskolát. Szombat délelõtt a kiállítás színhelyén nézegettem a képeket, rendezhettem gondolataimat. Hirtelen sürgés-forgás támadt. Mint megtudtam, a gyülekezet apropója egy Kossuth iskolai 45 éves osztálytalálkozó volt. Az egyik férfi tett egy nagyon jellemzõ megjegyzést. Az az én hibám, hogy nem ismerem. Mármint a képek alkotóját. Ezzel nemcsak õ van így. Dancsó Kovács Lászlónak ez volt az elsõ önálló kiállítása. Ehhez is fûznöm kell egy rövid megjegyzést. Ezt a kiállítást sem õ szorgalmazta. Továbbmegyek. Vonakodva állt hozzá az elgondoláshoz. Ez mindent elmond szerénységérõl, a nyilvánosság kizárása mellett történõ munkálkodásáról. Dancsó Kovács László gyerekkora óta folyamatosan és rendszeresen remek érzékkel rajzol és fest. Az itt kiállított munkákat az utóbbi két esztendõ termésébõl válogatta. Az alkotás folyamata nem hajtóvadászat. Nincs helye a rohanásnak, a kapkodásnak, a vaktában történõ vehemenciának. Nagyon is helyénvaló a megfontoltság, az átgondoltság, az elmélyültség, a szükséges elméleti és gyakorlati tudnivalók begyûjtése, kipróbálása. A kóklert a félmegoldás is tökétesen kielégíti, de aki akarata ellenére is a képek nyelvére fordítja le önnön életét, érzéseit és gondolatait, annál az ellenõrzés szerepét a tisztességes, a becsületes, az odaadó, a hozzáértõ kivitelezés tölti be. Aki ezeket a képeket festette, nem külsõ elvárásoknak akart megfelelni. Õt egyedül a saját ízlése, a saját meggyõzõdése, a saját tapasztalásai vezérelték és vezérlik ma is. Õt a látvány naturalisztikus megörökítése nem elégítené ki. Szerinte ez ma már nem divat. Nem errõl van szó; ha õ szorosan hozzákötözné magát a látványhoz, akkor az általa teremtett forma- és színvilág nem fogadná be azokat az érzéseket, melyek kitöltik énjét, esetenként feszítik. Képeinek eredetiségét, a sajátosságait éppen az adja, hogy festményei tulajdonképpen hidat képeznek a valóság, és egy megélésen alapuló belsõ élményvilág között. Tagadhatatlanul egy zárkózott, kivilágított létezésbarlangban élõ és alkotó emberrõl van szó. Ennek szimbolikája, hogy a tájképein nincs jelen az ember. Holott a kiállításon reprezentatív kivitelezésben figurális képek is láthatók. Ez is arra vall, õ nem annyira azt festi, amit lát, hanem azt, amit festenie kell. Ettõl erõsödik fel képeinek kisugárzása. Az érzelmek, a kifejezés iránya nyitott legyezõre emlékeztet. Részben meseszerûek, részben álomszerûen lágyak, oldottak. A burjánzó forma és színgaz-

278

279

Kalendárium 2009

Helyi mûvészeink

dagság eszünkbe juttatja a szürrealisztikus látásmód kifejezési eszköztárát. Számos képébõl lángnyelvként csap ki az idõtlenség, a csend és a metafizikus nyugalom, távol a kavargóan lármás élettõl. Ebben vélem tetten érni képeiben az érzelmi magot. Ez a karakteres megjelenítés megragadja a nézõ figyelmét, érzelmi állásfoglalásra készteti. Ezek az észrevételek talán még jobban illenek azokra a képekre, amelyeknél egyértelmûen tetten érhetõ a dekorativitás, a képet markánsan uraló stilizálás. Ezek a képek hidegebbek, még sarkosabb kifejezõi egy elidegenedett, elgépiesedett világnak. Dancsó Kovács László szélsõségesen befelé forduló személyiség. De mint alkotó nyitott és érdeklõdõ. A mûvészet témavilágában járatos. Álkérdések, álproblémák nem foglalkoztatják. Szemléletét, szándékait nem rontotta el ez a barátságosnak egyáltalán nem mondható mai életstílus és életvitel. Õt a festészet óvta meg a megkeseredéstõl. Úgy gondolom, ha lelkileg kifárad, úgymond lemerül, festéskor feltöltõdik. Eddigi törekvését igazolva látom. Én õt mint embert és mint képfestõt is úgy fogadom el, ahogy van. Nem tett erõszakot magán, nem engedte, hogy elsorvadjon, hogy maga alá temesse festõi adottságait az üres semmittevés. Dolgozzon, mint eddig! Tegye a dolgát, mint eddig! Bízzunk benne, a reagálás sem lesz rest, legyõzi a csöndet a visszhang. Szenti Ernõ Megjegyzés: Elhangzott 2008. május 26-án a Mûvelõdési és Ifjúsági Központban.

Papi Lajos fotója

Morzsák „Egyetlen nagy mûvész sem látja a dolgokat olyannak, amilyenek valósággal, különben nem volna nagy mûvész.” - Oscar Wilde -

„Az a fontos, hogy érezz, szeress, remélj, remegj, élj. Elsõsorban ember légy, s csak aztán mûvész.” - Auguste Rodin -

280

281

Kalendárium 2009

Helyi mûvészeink

Józsa Poppea festményei

Önarckép

Csendélet bohóccal

282

283

Kalendárium 2009

Helyi mûvészeink

Józsa János alkotásaiból

284

285


Egészség, sport

Kóla óda

Ha férfi vagy, légy férfi… Ha férfi vagy, légy férfi, S ne hitvány gyönge báb, Mit kény és kedv szerint lök A sors idébb-odább. Félénk eb a sors, csak csahol; A bátraktól szalad, Kik szembeszállanak vele... Azért ne hagyd magad!

Ha férfi vagy, légy férfi, Legyen elved, hited, És ezt kimondd, ha mindjárt Véreddel fizeted. Százszorta inkább éltedet Tagadd meg, mint magad; Hadd vesszen el az élet, ha A becsület marad.

Ha férfi vagy, légy férfi, S ne szád hirdesse ezt, Minden Demosthenesnél Szebben beszél a tett. Építs vagy ronts, mint a vihar, S hallgass, ha mûved kész, Mint a vihar, ha megtevé Munkáját, elenyész.

Ha férfi vagy, légy férfi, Függetlenségedet A nagyvilág kincséért Árúba ne ereszd. Vesd meg, kik egy jobb falatért Eladják magokat. "Koldusbot és függetlenség!" Ez légyen jelszavad.

Ha férfi vagy, légy férfi, Erõs, bátor, szilárd. Akkor, hidd, hogy sem ember Sem sors könnyen nem árt. Légy tölgyfa, mit a fergeteg Ki képes dönteni, De méltóságos derekát Meg nem görbítheti. Pest, 1847. január

286

Ahogy sétálunk Kisújszállás utcáin, gyakran találkozunk "tiszta udvar, rendes ház" kidõlt-bedõlt kapuit ékesítõ, tetejétõl elválasztott postaládaként szolgáló kólás palackokkal. De láthatjuk tejért sorban álló emberek kezében, vagy temetõben vázaként. És ez még a jobbik eset, mikor újrafelhasználunk! Évi több tonna hulladékkárt képzünk azzal, amit megiszunk, és még micsoda kárt teszünk magunkban! Gyakori a magyar konyhában a folyadékpótlásként használt - édesítõt, cukrot, tartósítószert, színezéket, szénsavat tartalmazó aromásított víz. Közismertebb nevén a szénsavas üdítõital, melybõl ma már számtalan típussal találkozhatunk a boltokban. De az eredeti a Coca-cola volt. A Coca-cola (1886 óta létezik) dr. John Stith Pemberton atlantai patikus találmánya. Eredetileg koka cserje leveleket áztatott vörösborba. Késõbb módosította a receptet: kóladió kivonatot kevert cukorral, és ízesítõvel; a bort pedig kihagyta a receptúrából. A szirupot egymaga állította elõ alagsori szobájában és töményen vagy hígítva, szódakutakból kimérve fogyaszthatták a vásárlók. Fejfájás ellen, frissítõként javasolta. Késõbb a receptet eladta, és több tulajdonoskézbõl végül dr. Candler kezébe került, aki 1897-ben megalapította a Coca-Cola Campany-t. A receptet azonban Atlantában õrzik egy széfbe zárva, és mindösszesen néhány ember a titkok tudója a világon. A Coca-cola a második világháborúban az amerikai katonák, majd az 1980as évektõl az ûrhajósok kedvenc útitársa volt. Aztán betört a mindennapi ember egyhangú vizet, tejet s bort ismerõ ünnepnapjai, majd mindennapjai közé. A magyar vásárlóközönség az 1967-es BNV-n kóstolhatta meg a híres terméket. Az érdeklõdés akkora volt, hogy rendõrökkel kellett a standot a rohamtól védeni. A következõ évben, 1968 nyarán beindult a magyarországi gyártás a Kõbányai Likõrgyárban (1991-ben pedig Dunaharasztiban létesítettek palackozó üzemet). A Coca-cola volt az elsõ, a II. világháború után hazánkban elõállított amerikai produktum. A kóla sikere után több új íz is megjelent a cég palettáján. Elõször a Fanta, még a második világháború idején, Németországban. Valójában azért kezdték el gyártani a narancsízû szénsavas üdítõitalt, mert a háború miatt nem szállítottak a kóla elkészítéséhez szükséges alapanyagot. De akkora sikere lett a Fantának is, hogy a háború után Amerikában is piacra dobták. A háborúhoz kötõdik a dobozos üdítõ megjelenése is, a katonák részére "csomagolták" pléhdobozokba a kólát.

287

Kalendárium 2009

Egészség, sport

A Coca-cola mellett már számos üdítõitalt gyártó cég létezik, s az üdítõital fogyasztás egyre terjed. Pedig nem az egészséges élet elixírjét palackozzák a nem éppen környezetbarát palackokba. Az összetevõk közül jóformán csak az alapanyagként használt víz egészséges. A kóla magas savtartalma a fogak és csontok sûrûségének romlásához vezet, és nem örül neki a gyomor nyálkahártya sem. Az üdítõitalban lévõ cukor sem kedvez a fogaknak, és a vércukorszint stabilitásának sem. A hozzáadott édesítõszerekrõl, aromaanyagokról és tartósítószerrõl se bizonyította még egy kutatócsoport se, hogy az egészséges életmód nélkülözhetetlen része lenne. Amerikai és kanadai kutatók bebizonyították, hogy a köszvény kialakulásának kockázatát növelik a cukros üdítõitalok. Az is bizonyított tény, hogy az elmúlt 50 évben a világon 450 %-kal nõtt a szénsavas üdítõitalok fogyasztása, és ezzel párhuzamosan a tápcsatorna rákos megbetegedése 570 %-kal nõtt. Mindezek mellett ne feledkezzünk meg a kóla ízû üdítõitalok koffeintartalmáról sem, melyrõl tudjuk, hogy növeli a vérnyomást, így kerülendõ a magas vérnyomásos vagy szívbeteg embereknél és gyerekeknél! Szóval, mielõtt felbontanánk egy üveg kólát, gondoljuk át, mit ártunk a fogyasztásával magunknak és a környezetünknek! Ducza Ágnes gyógyszerész

A nadrágszíjhúzás öröm is lehet

Morzsák „Bölcsen cselekszel, ha minden reggel, ébredés után és étkezés elõtt, éhomra megeszel egy-két reszelt almát. Az alma titokzatos gyümölcs. […] …úgy észleltem, hogy a nyers, reszelt alma a mindennapos élethigiénia egyik biztos kelléke. Üdít, megnyugtatja a gyomrot, s szabályozóan hat a belekre. Különösen, ha az almát reszelés elõtt tiszta kezekkel, gondosan megmosod, s aztán megöntözöd citromlével. A hosszú életet nem biztosítja ez a szelíd tápszer, de gyomrod és beleid hálásan fogadják ezt a tiszta, gyógyerejû mindennapos ajándékot. S az ember nemcsak szívével és elméjével ember, hanem gyomrával és beleivel is.” – Márai Sándor: Füves könyv – A reszelt almáról –

288

Semmi jóval nem kecsegtetnek sem a politikusok, sem a gazdasági elemzõk a 2009-es évre, amelyre sokan már most a "nadrágszíjhúzás éve" jelzõt ragasztották. Ezt pedig mindannyian tudjuk, mit jelent: kevesebb bér, nagyobb árak és szûkösebb mindennapi élet. Egyszóval a nadrágszíjhúzást nem szeretjük, legalábbis átvitt értelemben. Ugyanakkor a testsúly problémák miatt sok ember számára nagyon is szükségszerû lenne egy igazi, nem jelképes húzás a derékszíjon. A magyar lakosság egészségügyi állapota messze van a kielégítõtõl, a Magyarországon várható átlagos élettartam az egyik legalacsonyabb az Európai Unió országai között. Ennek jelentõs részben életviteli, másrészt pedig természetesen társadalmi és szociális okai is vannak. Fura helyzet, hogy amíg arról panaszkodunk, hogy a társadalom legtöbb rétege egyre inkább elszegényedik, addig a magyar emberek átlagos testsúlya több, mint amennyi az egészség megõrzéséhez kellene, azaz túl kövérek vagyunk. A felmérések szerint a népesség több mint fele túlsúlyos vagy elhízott. A túlsúlyosság és elhízottság nem "szimpátia" vagy unszimpátia" kérdése, hanem kiszámítható tény. Nem a szomszéd ítéli meg, hogy kövérek vagyunke, hanem a testünk megmért adatai. Mindössze azt kell tudnunk, hogy milyen magasak vagyunk és hány kilót nyomunk. Ha a testsúlyunkat kg-ban kifejezve elosztjuk a méterben kifejezett testmagasságunk négyzetével, akkor megkapjuk az ún. testtömegindex értéket, amely megmutatja, hogy ideális-e a testsúlyunk, vagy sem. Ha pl. valaki 170 cm magas és 72 kg, akkor úgy számolunk, hogy: 72/1,72 = 24,9. A testtömeg index értéke 18,5-25 között megfelelõ, ilyenkor a legkisebb a betegségek kockázata, mármint amelyek összefüggnek az elhízással. 18,5 alatt túl soványak vagyunk. 25-27 között túlsúlyosnak, míg 27 felett elhízottnak számítunk. Minél inkább meghaladjuk a 27-es értéket, annál súlyosabb az elhízásunk. Máris lehet számolni… De milyen betegségek kialakulásban játszik szerepet az elhízás? Lehet, hogy meg fogunk lepõdni, de nagyon sok komoly baj forrása lehet. Elsõként említendõ a cukorbetegség, amelynek idõsebb kori kialakulásban alapvetõ szerepet játszik a túlsúly. Az összefüggés az, hogy a zsírsejtek, azaz a háj sokkal több inzulint fogyaszt a hasnyálmirigybõl, mint mondjuk az agy avagy az izomzat. Így aztán minél több rajtunk a zsír, annál hamarabb elfáradnak hasnyálmirigy inzulint termelõ sejtjei és bekövetkezik a cukorbetegség. Régebben ez az 50-60 éves korosztály problémája volt, de sajnos napjainkban nem 289

Kalendárium 2009

Egészség, sport

ritka a 30 vagy akár 20 éves korosztály körében a súlyos elhízás miatt bekövetkezõ cukorbaj. A nem megfelelõen kezelt cukorbetegség következményeként aztán romlik a látás és hallás, tönkremennek az erek és súlyos állapotba kerülhetnek a betegek. Az elhízás súlyosan károsíthatja szívet. Minél több rajtunk a zsírszövet, annál nehezebbé válik a szív munkája, ráadásul a zsír lerakódásával nem képzõdnek hozzá új erek, így a "régi" érhálózattal kell a szívnek megoldania a megnövekedett tápanyag- és oxigénigényt. Ennek következtében a testsúllyal arányosan nõ a szívizom tömege, ami egy bizonyos méret után már akár súlyos szívmegnagyobbodáshoz és szívelégtelenséghez vezet. Az elhízott emberek általában magas vérnyomás betegségben is szenvednek, ami a megnövekedett vérmennyiséggel, valamint olyan idegrendszeri és hormonális változásokkal magyarázható, melyek a vérnyomás emelkedésének irányába mutatnak. A nem megfelelõen kezelt magas vérnyomás aztán olyan súlyos állapotokhoz vezethet, mint az agyvérzés, az agyérelzáródás vagy a szívinfarktus. A kövérség aluszékonnyá és fáradttá tesz, melynek egyik oka, hogy a hason és mellkason felhalmozódó zsírszövet megnehezíti a légzést, ezért az pihegõvé válik, aminek következtében nem jut elég oxigén a vérbe. Többek között ez okozza a fáradtságot és álmosságot. Az emésztõrendszerben az elhízás miatt leggyakrabban epekövesség alakulhat ki. Ennek hátterében az áll, hogy megváltozik az epében a zsíros és vizes alkotóelemek aránya (természetesen a zsíros alkotóelemek mennyisége nõ meg), aminek következtében az addig speciális oldott (emulgeált) állapotban lévõ koleszterin az epehólyagban kicsapódik és elindul a kövek képzõdése. Mivel az elhízottak általában egészségtelenül, nagyon zsírosan táplálkoznak, így az epehólyag folyamatos túlterhelése miatt a kövek mérete hatalmasra nõhet. A nagy túlsúly tönkreteszi az ízületeket és a csigolyákat. Elsõsorban az ízületi kopással járó betegségek száma növekszik, amelyek általában nagyon fájdalmas térd-, csípõ- és deréktáji panaszokkal járnak. Azt is el kell mondani azonban, hogy az elhízás egyetlen pozitív hatása szintén a csontrendszerben jelentkezik: csökkenti a csontritkulás gyakoriságát, ugyanis az állandó nagy megterhelés olyan ingert jelent a csontoknak, amely fenntartja a folyamatos csontképzõdést. A túlsúly megzavarhatja a nõi hormonrendszert. A fiatalok körében az elhízott lányoknál korábban jelentkezik az elsõ havi vérzés, míg késõbb nehezebben esnek teherbe, lényegesen nagyobb (túl nagy súlyú) magzatokat hoznak világra és a szülési komplikációk száma is gyakoribb esetükben.

Az elhízottság pszichés problémákat is kiválthat, hiszen a mai világban a szépség erõsen kötõdik a normális, sõt, gyakran a túl alacsony testsúlyhoz. A kövér emberek egy része nehezen dolgozza fel a külsejét és ez komoly lelki természetû válságokhoz is vezethet. Mindezek alapján látható, hogy legjobb az elhízást elkerülni, vagy ha már benne vagyunk, akkor megszabadulni tõle. Ez talán nem is olyan nehéz, mint gondolnánk, csak gyakran azt felejtjük el, hogy a tartós fogyás nem hetek, hanem hosszú hónapok és évek munkája. Sokan szeretnek különbözõ fogyasztószereket alkalmazni, melyek valóban gyorsan csökkentik a testsúlyt, azonban szedésük abbahagyásával az illetõ újra hízni kezd, és gyakran még súlyosabb lesz, mint elõtte volt. Ennek az az oka, hogy az életmód megváltozása nélkül nem lehet fogyni. Hiába fogyasztom le magamat mesterségesen, ha azokat az életviteli elemeket, melyek az elhízáshoz vezettek, nem küszöbölöm ki. A fogyás érdekében elõször is változtatni kell a táplálkozáson. Elõnyben kell részesíteni a gyümölcs- és zöldségféléket, minél több teljes kiõrlésû gabonából készült ételt kell fogyasztani, melybõl kevesebb elfogyasztása után is teltség érzetünk lesz, így kevesebb energia bevitellel is csillapítani tudjuk az éhségünket. Radikálisan mérsékelni kell a zsíros ételek, fehér kenyér, édességek és minden hizlaló táplálék bevitelét. Emellett fontos, hogy reggel és délben együnk többet, és ha lehetséges, a vacsorát hagyjuk ki, mert leginkább a bõséges vacsorák ragasztják ránk a hájréteget. A tévé vagy a számítógép elõtti nassolgatást pedig el kell felejteni! Ha másképp nem megy, akkor csak ritkábban kapcsoljuk be ezeket a szórakoztató eszközöket. A fogyás fontos eleme a testmozgás. Ha lehet sportoljunk, ha erre nincs lehetõség, akkor menjünk minél többet gyalog. Ugyanis a szakemberek azt mondják, hogyha naponta lépünk 10 000-et, akkor nem lesz baj a testsúlyunkkal. Egy átlagos magyar ember azonban naponta 2-3000 lépésnél nem tesz többet. Ezekkel az egyszerû, de mégis sokszor önmagunk legyõzését kívánó változtatásokkal hetente 20-30 dekagrammot egészen biztosan fogyhatunk. Ez pedig egy év alatt akár 10-15 kg leadását jelenti, és ráadásul hosszútávon megõrizhetõ. Jó lenne, hogyha valamennyien, akiknek szükségünk van rá, nagyot tudnánk húzni a nadrágszíjunkon az idei esztendõben!

290

291

Dr. habil. Gáspár Róbert gyógyszerész, egyetemi docens

Kalendárium 2009

Egészség, sport

Francia Zsuzsa evezõs olimpiai bajnok portréja

Susan már az egyetemi évek elõtt is több sportággal próbálkozott, hét évvel ezelõtt végül az evezés mellett döntött, és a nemzeti válogatott tagja lett. Az olimpiát megelõzõ világversenyeken, így a VB-n két arany-, a Világkupán szintén két arany- és két bronzérmet nyert. A kisiskolás Susan a nyarakat gyakran töltötte Magyarországon, legtöbbször Kisújszálláson. A Kossuth Lajos utca 18. szám alatti nagyszülõi házat otthonának tekintette. Errõl így nyilatkozott: "Ez volt számomra a világ közepe. Mert ott lakott az imádott nagymamám, aki tavaly a betegsége miatt kénytelen volt eladni a házát. Budapestre költözött az idõsebbik lányához, aki egyben az én nagyon kedves keresztanyám is." Susan a nagyi fõztjét is nagyon szereti, kedvenc étele a paprikás csirke és a szegedi halászlé. Visszatérve az olimpiai nõi nyolcas evezõs döntõre: az amerikai hajóegység, benne Francia Zsuzsival sima rajt-cél gyõzelmet aratva lett olimpiai bajnok. "A verseny elején teljes erõvel igyekeztünk belehúzni. Nem néztem oldalra, de vártam, mikor jön utánunk a másik éremesélyes hajó, a románoké. Szerencsére nem jöttek. A végén a célba érésnél már azt láttuk, hogy õket még a holland egység is megelõzte. Véleményem szerint az elõzõ két világbajnoki gyõzelmünk nehezebben született meg." - mondta egy interjú során a már olimpiai bajnok Susan. Nem mellesleg az olimpiai aranyérem mellé 25 ezer dollár pénzjutalmat is kapott az amerikai olimpiai bajnok. Az olimpia és az azt követõ idõszak eseményeirõl Susan édesanyja tájékoztatta az interneten keresztül a cikk íróját, akihez gyerekkori ismeretség fûzi. A családtagok Pekingben együtt szurkoltak Susannak, sõt a kajak-kenu versenyek döntõin a magyar versenyzõknek is. Az olimpiát követõ hetekben Zsuzsi és az evezõs csapat tagjai járták az országot, jótékonysági versenyeken vettek részt. A washingtoni Fehér Házban George W. Bush elnök is fogadta Peking bajnokait. A gyõztes evezõsök több amerikai vezetõ sportlap címoldalán is szerepeltek, valamint Michael Phelps-szel közösen felléptek az NBC Today televíziós showjában is. Susan profi sportolóként tervezi folytatni sportpályafutását. Mindezek mellett úgy gondolja, kriminológusként tovább dolgozik azon az egyetemi tanszéken, ahol négy éve végzett. Azt szeretné vizsgálni, hogy milyen társadalmi tényezõk befolyásolhatják a bûnözési hajlam kialakulását. Reméljük, hogy az olimpiai bajnok evezõs Francia Zsuzsa az édesanyjával együtt ismét hazalátogat majd Kisújszállásra. Ari Géza

2008. augusztus 7-24. között világszerte nagy érdeklõdés kísérte a pekingi nyári olimpiai játékok eseményeit. Mint köztudott, a magyar olimpiai csapat elsõ aranyérmének megszületésére minden eddiginél többet kellett várni a szurkolóknak. Augusztus 17-én vasárnap délelõtt viszont volt egy olyan olimpiai csapatverseny döntõ - a nõi nyolcas evezés -, ahol a gyõztes amerikai csapat egyik tagja magyar származású. Õ Susan Francia, vagyis Francia Zsuzsa. Az 550 fõs amerikai olimpiai keretben õ volt az egyetlen, aki Magyarországon született - 1982-ben Szegeden. A most 188 cm magas, vidám, szõke lány 3 éves volt, amikor szüleivel az Amerikai Egyesült Államokba költözött. Ez még 1985-ben történt, amikor édesanyja, a kisújszállási születésû Karikó Katalin kutatóbiológus állásajánlatot kapott Philadelphiában. Susan amerikai állampolgár, de tökéletesen beszél magyarul. A pennsylvaniai Abingtonban nõtt fel, és a helyi iskolák elvégzése után 2004-ben elvégezte a Pennsylvania Egyetem kriminológia-jog szakát. Jelenleg Princetonban él, New Jersey-ben.

292

293

Kalendárium 2009

Egészség, sport

A fenti cím nem egy hosszú kirándulás tervezett útvonala - bár az is lehetne -, hanem egy kisújszállási gyökerekkel is rendelkezõ sportember életének fontos állomásait jelöli. A jelenlegi magyar vízilabdában csak "õserõnek" nevezett Varga Tamás, és a szintén többszörös válogatott öccse, Zsolt, édesapjuk révén kapcsolódnak városunkhoz. Varga Sanyi bácsi településünk szülötte, aki sportsikerekben is gazdag gimnáziumi évek után került a megyeszékhelyre. Fiai már Szolnokon születtek, és itt ismerkedtek meg hazánk egyik legeredményesebb sportágának alapjaival. Az alábbiakban beszélgetés szövegét olvashatjuk, mely az idén nyáron készült az immáron kétszeres olimpiai bajnok (2004 - Athén, 2008 - Peking), világbajnok (2003 - Barcelona), és - a teljesség igénye nélkül - 2002-ben KEK gyõzelemig jutó Varga Tamás vízilabdázóval. - Mikor és hol történt az elsõ élményed a vízilabdával? Szolnokon a Damjanich uszodában volt egy Szolnok-Tatabánya mérkõzés, ahol édesanyám testvére, Varga József játszott, és elhívott engem, hogy nézzem meg a meccset. Én ekkor kilenc éves voltam, még úsztam, ám annyira megtetszett ez a sportág, hogy elkezdtem vízilabdázni. Az én szeretetem, kötõdésem a vízilabda iránt így kezdõdött. - Kik támogattak a kezdeti idõkben? Természetesem szüleimet és keresztapámat kell megemlítenem. Õk mindenben támogattak, engedték, hogy a tanulás mellett edzésre, meccsre járjak, hiszen azért sok idõt igényelt a vízilabda. - Melyik csapatban játszottál elõször, és melyikhez kötõdsz leginkább? A Szolnok színeiben játszottam az elsõ Ob 1-es mérkõzésemet. Talán még Mayer Mihály volt a felnõtt csapat edzõje, amikor 15-16 évesen szerepeltem néhány másodpercet egy Szolnok-Honvéd mérkõzésen. Már több góllal vezetett a Szolnok, amikor bekapcsolódtam a játékba, és rögtön kaptam két hatalmas pofont.

A következõ évben, - amikor már Cseh Sándor volt a csapat edzõje - egyre több alkalommal húzhattam magamra a vízilabda sapkát a felnõtt együttes mérkõzésein. 18 éves koromban pedig már stabil játékosa lettem a csapatnak, amely akkoriban remek eredményt ért el, hiszen a négy fõvárosi klub mögött úgy lett ötödik a bajnokságban, hogy az itthoni meccseit megnyerte ellenük. - Tehát a Szolnok csapata meghatározó volt az életedben. És a Vasas…? A második egyértelmûen a Vasas, ahol hét évet játszottam. Ekkor lettem elõször olimpiai bajnok, és világbajnok. Ezek után pedig a Szeged csapatát kell említenem, hiszen annak ellenére, hogy csak egy évet játszottam náluk, innen lettem másodjára olimpiai bajnok. Ha még játszom néhány évet Szegeden, akkor lehet, hogy a mostani csapatomhoz is annyira fogok kötõdni, mint annak idején a Vasashoz. - Több riportban, hírben is olvashattuk, hogy az olimpiai helyszíneken mindig meghatározott rend szerint készültetek. A felkészülés ezen utolsó szakaszában mivel teltek a napok? Az igazság az, hogy a pontos menetrend miatt kicsit különcnek tartanak minket. Az ébresztõ, a közös étkezések, az edzések, a pihenõk ideje pontosan be van osztva, tehát még az olimpiai faluba történõ sétálgatásra sincs idõ. Egy alkalom volt, amikor elengedett minket Kemény Dénes szövetségi kapitány, kimentünk közösen az olimpiai faluból és megvacsoráztunk. Ezen kívül az olimpiai bajnoki döntõ végéig, sõt még azt követõen is pontos menetrendünk volt. Ez azért jó, mert mûködik, mindenki ehhez tartja magát, és ez megtartja a csapat egységét. - Szakmailag hogyan jellemeznéd a két olimpián mutatott játékodat? Az athéni olimpián sikerült fontos gólokat szereznem mind a csoportmeccseken, mind pedig a döntõben, ugyanis az a csapat szerkezetileg más volt, mint a mostani válogatott. A pekingi olimpián pedig Kemény Dénes elmondta, hogy nekem most nem a gólokért, hanem a csapatért kell játszanom. Ezt vagy elfogadtam, vagy nem játszottam volna jól. Én a helyzetet elfogadtam, a rám bízott feladatokat elvégeztem. Ezt a kapitány - az utolsó megbeszélés után - külön kiemelte, ami nagyon jó érzés volt! Két olimpia, két teljesen különbözõ döntõ és feladat, de nagyon boldog vagyok, hogy másodszor is a nyakamba akasztották az aranyérmet, hiszen ez a fontos. - Testvéred, Zsolt is válogatott vízilabdázó. Mondj néhány szót róla! Õ most hol játszik? Jelenleg az Eger csapatában vízipólózik. Korábban, 2003-ban õ is tagja volt a Barcelonában világbajnoki címet szerzõ csapatnak. Tagja volt az idei 18 tagú keretnek is, és készült velünk az olimpiára, ám a kapitány úgy döntött,

294

295

Szolnok–Athén–Peking

Kalendárium 2009

Egészség, sport

hogy õ nem lehet ott Pekingben. Sajnos az utóbbi két olimpiára nem sikerült kijutnia, de én úgy gondolom, hogy koránál fogva - most 30 éves - ott lehet a következõ olimpián. Biztos megtesz õ is mindent annak érdekében, hogy a londoni olimpia sikerüljön neki. Én pedig addig maradok válogatott játékos, amíg a szövetségi kapitány számít rám, ugyanis most biztosan nem fogom lemondani a válogatottságot, nem úgy, mint Athén után. - A korábban sok problémát okozó sérülésed már teljesen elmúlt? Volt egy igen komoly sérülésem a hátammal, amelyet szerencsére kihevertem. Azóta fokozottan figyelnem kell az étkezésre, a lazításra, illetve sok has-hát és jógagyakorlatot végzek. Ezek nagyon fontosak voltak ahhoz, hogy a hátam újra stabillá váljon. - Végezetül mondd el, mik a további terveid? A szegedi Juhász Gyula Tanárképzõ Fõiskolai Karon kezdtem el a testnevelõ tanári és rekreációs szakot, illetve egy középfokú edzõi képzésre járok, amely két év idõtartamú. E mellett még két évig szerzõdésem van a Szeged csapatával. - Köszönöm a beszélgetést, sok sikert kívánok.

Ligeti Sportfesztivál

Erneszt Antal Pál

Reméljük, egészséges és új hagyomány vette kezdetét 2008. szeptember 1214. között, amikor is megrendeztük az I. Ligeti Sportfesztivált Kisújszálláson. E sportnapokat önkormányzatunk és az Önkormányzati Minisztérium támogatása tette lehetõvé, és nem utolsósorban mintegy félszáz, az egészség és a sport iránt elhivatott kisújszállási szervezõ, rendezõ. Sportban soha ilyen gazdag napokat nem látott még városunk. Pénteken a duatlon bajnoksággal kezdtünk a ligetben, a városi sporttelepen kispályás labdarúgó-bajnokság zajlott a tanulók különbözõ korosztályai számára, a teniszpályát a diákok vették birtokukba, este az éjszakai tájfutáson a tájékozódó képesség mellé bátorságra is szükségük volt a résztvevõknek. Szombat reggeltõl a technikai sportok kipróbálására is lehetõsége nyílt mindenkinek: lövészet, paintball- és airsoftbemutató. Közben zajlott a felnõtt kispályás labdarúgótorna és a teniszverseny. Azok, akik kíváncsiak voltak saját testük állapotára, a szakemberek segítségével testsúlyt és testmagasságot mérettek, testtömegindexet számoltattak, vércukorszintjük, vérnyomásuk és testzsírszázalékuk megismerésével beszélgethettek, tájékozódhattak az adataikról és a lehetõségeikrõl, életkilátásaikról. Az asztalitenisz-bajnokság, sakkbajnokság, majd a sakkszimultán Berebora Ferenc nemzetközi mesterrel,

Aranyérmes vízilabdázóink (Peking, 2008) 296

297

Kalendárium 2009

Egészség, sport

a strandröplabda-bajnokság, kerékpáros ügyességi verseny, népi ügyességi játékok, versenyszámok középkori fegyverekkel, lovas ügyességi játékok, petanque-bajnokság, streetballbajnokság, fejelõbajnokság, kötélhúzó verseny, szkanderbajnokság, extrém sportok mind-mind változatos lehetõséget biztosítottak mindenki számára, hogy megtalálják, kipróbálják az érdeklõdésüknek és az adottságaiknak megfelelõ sportágat. A bemutatókat sok nézõ tapsolta végig, megerõsítve a résztvevõket abban, hogy jó és fontos az, amit csinálnak. A második nap végén a szervezõk a fáradtság mellé elismeréseket is begyûjthettek, amelyek elégedett arcok, magas pulzusszámok, ujjongó gyõztesek és sok-sok nevezõ versenyzõ alakjában jelentek meg. Az utolsó nap reggelén kicsit aggódva érkeztünk a ligeti futóverseny helyszínére: lesz-e, aki 8 órára eljön, és felkelti a gyermekét is? Voltak lelkes anyukák és apukák, és nagyon lelkes óvodások, általános iskolások és felnõttek, öröm volt õket látni. Az úszóversenyen résztvevõk száma is minden elõzetes várakozást felülmúlt (a rossz idõ miatt aggódtunk), jó és izgalmas döntõket láttunk. A szektorlabda- és a lábteniszbajnokság, a családi sorverseny után a záró rendezvény a kajak-kenu ügyességi verseny volt. Mit értünk el, mi az eredmény? Körülbelül 1000 aktív résztvevõ, a közös célért tenni akaró lelkes csapat összefogása, a város támogatása, egy eredményes pályázat, a testmozgás, a sport középpontba kerülése és… lehetõség a folytatásra. Szénási László testnevelõtanár

A XI. Kun Viadal

298

A nagykunsági lovas hagyományok ápolása jegyében 2008. szeptember 1920-21-én a Horváth-tanyán és környékén rendezték meg a XI. Kun Viadalt. Mint ismeretes, a viadalt - több mint egy évtizeddel ezelõtt - Horváth György vállalkozó, a Nagykunság hagyományainak letéteményese hívta életre. Célja, hogy "a lovas hagyományokat - beleértve a lovas íjászatot, a huszárságot, a fogathajtást - együttesen ápoljuk, mutassuk be a közönség számára" - mondta az eltelt idõszakra visszagondolva Horváth György nagykun fõkapitány, a rendezvénysorozat házigazdája és fõszervezõje, aki ebben az évben a Nagykunságért Díj kitüntetettje lett. A háromnapos hagyományõrzõ eseménysorozat most is a résztvevõ lovasok, íjászok felvonulásával vette kezdetét. A Városháza parkjában lévõ lovas szobornál tartott megnyitó ünnepségen a Tárogatósok Nagykunsági Találkozója résztvevõinek mûsora fogadta az esõ ellenére szép számmal megjelent érdeklõdõket. Györffy Villám András hagyományõrzõ tábornok, a Magyar Huszár- és Katonai Hagyományõrzõ Szövetség elnöke megnyitó beszédében a viadalt a térség kiemelt turisztikai látványosságaként jellemezte. Elismeréssel szólt a

299

Kalendárium 2009

Egészség, sport

szervezõk, támogatók, közremûködõ civil szervezetek összefogásáról. A rövid ünnepség a lovas szobor megkoszorúzásával és tárogató muzsikával zárult. A viadal második napján a lovas íjászok nemzetközi versengésével vette kezdetét a küzdelemsorozat. Ez folytatódott a kun viadal ügyességi számaival, a csatacsillag dobásával, szablya, kelevéz használatával, és lovas ügyességi játékkal, lovas birkózással fejezõdött be. A Kun Viadal 11 éves története során most elõször fordult elõ, hogy az említett versenyszámok mindegyikében azonos vitézkedõ gyõzött: Czuczi Antal Kunszentmártonból. Így természetesen 2008-ban övé lett a Kun vitéz cím. A küzdelmeket a kedvezõtlen idõjárás ellenére sok érdeklõdõ tekintette meg. A vendégek körében köszöntötték a romániai Négyfalu (Szecsele) román-magyar iskola 20 fõs küldöttségének tagjait is. A bosnyák piramisok rovásírásos vonatkozásai címmel Szakács Gábor rovásírás kutató tartott elõadást. Este a Bíró zenekar népzenei mûsorral szórakoztatta a közönséget. A befejezõ versenynap a fogatok ünnepélyes bevonulásával, a verseny fõvédnökének, Kecze István polgármesternek megnyitó szavaival vette kezdetét. A póni és kettes fogatok akadályversenye egyben Nagy József egykori kisúji fogathajtó emlékversenye is volt. Az õ tiszteletére, személyére emlékezve a versenyen nyolc, illetve 13 kettes fogat állt rajthoz. A nehéz talaj ellenére végig sportszerû küzdelemben alakult ki a végsõ sorrend a fogatok és hajtóik körében. Az akadályhajtásban az emlékkupát Posztós Erika (Kisújszállás) nyerte el. A második helyezett Pethe Zsolt (Martfû), harmadik pedig Sál Pál lett Kenderesrõl. A póni fogatok versenye után Faragó Imre (Kunhegyes), Tóth Daniella (Tiszaföldvár), Kovács Róbert (Kunhegyes) sorrend alakult ki. Õk vehették át az elsõ három helyezettnek járó díszes kerámia kupát, tálakat. A délutáni kettes fogathajtók vadászhajtásában 12 fogat állt rajtvonalhoz. Ebben a versenyszámban a kunhegyesi fogathatók jeleskedtek. Közülük elsõ Kovács István, második Simon Attila lett, a harmadik Sál Pál. A fogathajtás szünetében huszártánc, malacfogó verseny szórakoztatta a közönséget. A látványos huszártáncot a Nagykun Nádor Huszár Bandérium tagjai - Horváth György-Horváth Györgyi, Szûcs Gábor-Tóth Erzsébet, Papp Sándor-Horváth Judit - huszár kettõsök mutatták be. A fogatok versengése a résztvevõk ünnepélyes bevonulásával, eredményhirdetéssel és a díjak átadásával zárult. A háromnapos sikeres rendezvényt köles ételek fõzõversenye, a Zöldség Kupáért zajló termésbemutató, kézmûvesek kirakodóvására és tombola is gazdagította. Ari Géza

110 maraton fölött sem áll meg

300

Fehér Károly évek óta egyetlen nagy futóeseményt sem hagyott ki. A 73 éves futó lábában már több mint 110 maratoni táv van, õ azonban nem áll meg, szeretné tovább gyarapítani maratoni teljesítései számát. Tavaly 5 óra 14 perc 59 másodperc alatt futotta le a klasszikus távot. 2008-ban már három félmaratont futott, s részt vett a 23. Plus Budapest Nemzetközi Maratonon is. Balla Hajnalka, BSI Sportmarketing

301

Kalendárium 2009

Székely asztali áldás Ki asztalt terítesz az égi madárnak, Teríts asztalt, teríts a szegénynek s árvának! Nyújtsd ki Atyánk, nyújtsd ki jóságos kezedet, S adj a koldusnak is tápláló kenyeret. Ételben, italban legyen bõven részünk, Engesztelõ Atyánk könyörögve kérünk. Gondviselõ Atyánk, asztaltól kelve, Szívbõl hálát adunk kezünk összetéve. Álld meg ezt a házat s ennek gazdáját, Fordítsd vissza néki vendéglátását. Szánd meg a szegényt, a szenvedõt és árvát S a benned bízóknak viseld mindig gondját.

Cigánypecsenye

Egészség, sport Karácsonyi Mária

A tengernél… Ott voltam a tengernél és láttam azt a kék csodát, s éreztem, ahogy a napfény szórta rám aranyló sugarát. Néztem a kis fehér hajót mely ott úszott a kék vízen, s mélységes hála suhant át a szívemen. Hálát rebegett ajkam is az azúr égre nézve, minden gondolatom a temetõt dicsérte. Fehér sziklák az ég és a víz között elõtte az erdõ, mely zöld ruhába öltözött. A lágy hullám a kavicsos partot mosta vagy a széltõl haragosan vadul csapkodta.

ahogy Tapasztó Szabolcs készíti Hozzávalók 4 személy részére: 4 nagy szelet kicsontozott sertéstarja, 1-1 evõkanál liszt és olaj, 1 gerezd fokhagyma, ízlés szerint törött fekete bors és só. Elõkészítése: a hússzeleteket húsklopfolóval kissé megveregetem. Megsózom, és törött borssal meghintem. Rákenem a zúzott fokhagymát, majd lisztbe mártom. Elkészítése: Olajjal vagy szalonnabõrrel megkent roston vagy grillsütõben a hússzeletek mindkét oldalát pirosra sütöm. Köret: tepsis krumpli - szerb vizes uborkával. A karikára vágott krumplit tepsibe téve, sütõben enyhén ropogósra pirítom, sütöm. Vizes uborka készítése: 1 db közepes krumplit karikára vágok és egy 3 literes üveg aljára teszem, tetejére kaprot helyezek, és erre következnek a két végén keresztbe behasított uborkák (kb. 8 db). A tetejére szintén ókrumplit karikázok és erõsebb szárú kaporral leszorítom, majd 3 %-os sós levet készítek, mellyel felöntöm az üvegben elhelyezett uborkákat. Mindezek után az üveget lekötöm vagy tányérral letakarom, és kissé árnyékos helyre helyezem, 3 nap elteltével fogyasztható. Vörös és fehér bor egyaránt illik hozzá. Jó étvágyat kívánok! 302

Mikor az alkony leszállt a vízen aranyhíd feszült a napkorong vörösen izzott, a szél álomba szenderült. Olyan csoda ez, melyrõl álmodni sem mertem, de valóra vált az álom, mikor megismertem. Magamba szívtam A táj varázslatát, lelkemben õrzöm az eget, a tengert a nap aranyát. Isten ajándéka és nem találni mását, szívembõl szállt az ég felé a néma imádság.

303


Arany Lacinak Laci te, Hallod-e? Jer ide, Jer, ha mondom, Rontom-bontom, Ülj meg itten az ölemben, De ne moccanj, mert különben Meg talállak csípni, Igy ni! Ugye fáj? Hát ne kiabálj. Szájadat betedd, S nyisd ki füledet, Nyisd ki ezt a kis kaput; Majd meglátod, hogy mi fut Rajta át fejedbe... Egy kis tarka lepke. Tarka lepke, kis mese, Szállj be Laci fejibe.

Vagy tán azt az embert, Ki amott a kendert Áztatóba hordja? Arra sincsen gondja. Mire van hát? Ebugattát! Már csak megmondom, mi végett Nézi át a mezõséget, A vizet mért hozta ki? Ürgét akar önteni. Ninini: Ott az ürge. Hû, mi fürge, Mint szalad! Pillanat, S odabenn van, Benn a lyukban. A mi emberünk se' rest, Odanyargal egyenest A lyuk mellé, S beleönté A veder vizet; Torkig tele lett. A szegény kis ürge Egy darabig türte, Hanem aztán csak kimászott, Még az inge is átázott. A lyuk száján nyakon csipték, Nyakon csipték, hazavitték, S mostan... Itt van... Karjaimban, Mert e fürge Pajkos ürge Te vagy, Laci, te bizony!

Volt egy ember, nagybajúszos. Mit csinált? Elment a kúthoz. De nem volt viz a vederbe', Kapta magát, telemerte. És vajon minek Merítette meg Azt a vedret? Tán a kertet Kéne meglocsolnia? Vagy ihatnék?... nem biz a. Telt vederrel a kezében A mezõre ballag szépen, Ott megállt és körülnézett; Ejnye vajon mit szemlélhet? Tán a fényes délibábot? Hisz olyat már sokat látott... Vagy a szomszéd falu tornyát? Hisz azon meg nem sokat lát...

Szalonta, 1847. június 1-10.

304

Gyermekeknek

A Református Általános Iskola életébõl

Iskolánk csapata a 2008. március 28-29-én, Kecskeméten megrendezett Országos Bibliaismereti Versenyen korcsoportjában az elsõ helyezést szerezte meg. A csapat tagjai: Katona Beatrix, Mércse Renáta, Mészáros Alexandra, Kasza Kitti, Törös Evelin. Felkészítõ tanár: Somodi Zsoltné *** Nyári táborunknak idén is nagy sikere volt. Pécs mellett, Orfûn töltöttünk el egy csodálatos hetet. Megnéztük Pécs nevezetességeit, ellátogattunk az abaligeti cseppkõbarlangba. Több túrát is szerveztünk, és természetesen a fürdés sem maradhatott el. A táborlakók a hét zárásaként megrendezett Ki mit tud? elméleti, illetve ügyességi vetélkedõn is megállták a helyüket. Hazafelé megálltunk Mohácson, így adózva õseink emlékének. A szép idõ és az egész hétre jellemzõ jó hangulat feledtette a tanév fáradalmait, és igazi felüdülést jelentett minden résztvevõ számára.

305

Kalendárium 2009

Gyermekeknek

Kiváló tanulmányi eredményeket elért diákjaink és felkészítõ tanáraik Az önkormányzat - 2008-ban elõször - a városi pedagógusnapon köszöntötte az elõzõ, 2007/2008-as tanévben a legkiválóbb tanulmányi és sporteredményeket elérõ diákjainkat és azok tanárait, edzõit. A következõ táblázatok e tanítványok és mesterek eredményeit foglalja össze.

306

307

Kalendárium 2009

Gyermekeknek

Sportáganként a legkiválóbb eredményeket elért diákjaink és edzõik

Oros Eszter

Barta Gergõ

Farkas Sándor

Rácz Erika

Máté Dezsõ

Imre István

Farkas István

Kincs Ferenc

Tatár Krisztina

Arany János Általános Iskola

Hülvely Bence

Oláh Benjámin 308

Oros Dániel

309

Kalendárium 2009

Gyermekeknek

Kossuth Lajos Általános Iskola

Mrena Tamás

Cs. Nagy Eszter

Soós Bianka

Bodó Andrea

Pádár Noémi

Patkó Richárd

Borsi Gergõ

Borók Dániel

Csillag Zsolt

310

Csizmadia Róbert

Lakatos Imre

Lakatos Aletta

Lakatos Szonja

Oláhné Horváth Ibolya színjátszói 311

Kalendárium 2009

Illéssy Sándor Szakközép- és Szakiskola

A Szakma Kiváló Tanulója Országos Verseny résztvevõi szerkezetlakatos szakmában, oktatójukkal, Szabó Lászlóval: Garaguly Gábor, Kertai János, Palkó Ottó és Szegõ Gergõ

Gyányi Andrea, Diákolimpia, tenisz (páros) megyei 3.

Üveges Renáta, Diákolimpia, tenisz (páros) megyei 3. 312

Gyermekeknek

Zelk Zoltán: Négy vándor A világ végétõl kilenclépésnyire, de az is lehet, hogy tízre, volt egy hegy. A hegy mögött egy icipici patakocska folydogált, amiben mákszem nagyságú halak játszadoztak, s olyan kicsi békák ugráltak a partján, hogy csak a szél és a falevelek látták õket. A hegy se volt valami óriási, a verebek gyalogláb másztak át rajta, s mikor a túlsó felére értek, még akkor is kedvük volt ugrándozni. Nem lehetett nagyobb, mint egy jókora kavics. De igazi hegy volt, s igazi volt a cérnaszálnyi ösvény is, ami a hegytõl az erdõig vezetett. Ez az erdõ már nem volt olyan kicsi, mint az ösvény, a hegy s a patak akkora lehetett, mint mifelénk az erdõk. Vidám élet volt az erdõben, de a legvidámabban négy testvér élt, akiknek az erdõ közepén volt a házuk. A négy testvér neve: Tavasz, Nyár, Õsz, Tél. Azt elfelejtettem mondani, hogy mindez a világ elején volt így, a világ elejétõl is csak tíz évig és három napig. Mert tíz esztendõ és három nap múltán a négy testvér összeveszett. Azt hiszem, azon vesztek össze, hogy melyik madár tud nagyobbat ugrani, a veréb vagy a rigó. A Tavasz és a Nyár azt mondta, hogy a veréb; az Õsz és a Tél azt mondta, hogy a rigó. Hiába kérdezték a lepkéket, az ösvényt meg az icipici kis patakot, egyik sem tudta megmondani, melyiknek van igaza. Így történt aztán, hogy a Tavasz így szólott testvéreihez: - Ezen mi elveszekednénk a világ végéig is. Én hát inkább elmegyek közületek. Ezzel aztán el is indult a kis ösvényen, át a kavics nagyságú hegyen és az icipici patakon, míg a világ közepére nem ért. Beletellett vagy három hónap, amíg visszajött az erdõbe. Akkor aztán eldicsekedett testvéreinek, hogy mennyire örültek neki az emberek. Mindenki azt mondta, hogy a Tavasz a legszebb a világon. Ezt bizony nem hagyta a Nyár. Õ is útra kelt, s õ is dicskedve tért vissza: - Énhozzám bizony így szóltak az emberek: "Te vagy a legjobb, te vagy a legkedvesebb! Te érlelted meg a búzánkat, hogy lisztet õrölhessünk belõle, hogy kenyeret süthessünk a lisztbõl…" "Hát ha így van, én is útra kelek" - gondolta az Õsz. S nem is gondolta kétszer, túl volt már az erdõn, hegyen, patakon. Aztán mikor visszatért, így szólt: - Láttátok volna, hogy örültek nekem az emberek! Nem is csoda, mert teli tarisznyával mentem közéjük, vittem nekik szõlõt, diót, almát, körtét. A Tél sem hagyta magát, õ is útnak indult, szaladtak elõtte a szelek, hogy hírül vigyék érkezését. Visszafelé pajtásaival, a szelekkel jött, s álló nap arról mesélt, hogy mennyire örültek a gyerekek a hónak és a jégnek, s mennyi ágat tördelt az erdõkben, hogy legyen mivel fûteniük a szegényeknek. Álló napig ezt mesélte, de már csak ketten hallgatták: A Nyár és az Õsz, mert a Tavasz közben útra kelt, s azóta is így vándorolnak, mióta világ a világ. 313

Kalendárium 2009

Fejtörõk 1. Oda - vissza Az alábbi meghatározások egy-egy olyan szót adnak ki, amelyek balról jobbra és jobbról balra olvasva is értelmesek. Lássuk a meghatározásokat!

Gyermekeknek 3. Szórejtõ Húzd ki a felsorolt szavakat az ábrából (lehet függõlegesen, vízszintesen, átlósan, oda-vissza)! A kimaradt betûkbõl egy erdei állat nevét kapod meg. anya, asszony, bak, betû, bohóc, borotva, bükk, csat, énekóra, idõ, igaz, iker, hiba, karika, kéreg, kirakat, korona, Misi, napos, Ödön, önt, öntõ, öt, piramis, radar, rázó, retek, róka, Rozi, rügy, Sándor, süveg, szamócaszörp, város, szünet, takar, takaró, tó, torna, tûr, vak, vakáció

- zsemlét süt………………………….falravaló - be kell fizetni……………………….költõi termék - parányi élõlény……………………...hivatalos irat - számtalan……………………………hím állat - kulcs kell hozzá……………………..renget - sertés igéje…………………………..nem szép - történelmi magyar város…………….õrlemény - északi nép……………………………vízinövény - nõi név……………………………….dél-amerikai teve - filmvetítõhely………………………..súlyemelõ tartozéka 2. Színes beszéd Az alábbi mondások kipontozott helyére színek neveit kell beírni! 1. …....., mint a sötét éjszaka. 2. ……., mint a paprika. 3. ……. utat kapott. 4. Ritka, mint a …. holló. 5. ….. vére van. 6. Olyan kevés, mint a körmöm …….je. 7. Jobb itthon a ….., mint máshol a ……

314

315

Kalendárium 2009

Gyermekeknek

4. Miben különbözik?

5. Valami hiányzik!

A festõ és a török? Az egyiknek ecsetje, a másiknak mecsetje van. A Balaton és az esõköpeny? Egyik állóvíz, másik vízálló. A fejkendõ és a glicerin? Egyik keszkenõ, másik kézkenõ. A mókus és a fakereskedõ? Egyik a fára felkúszik, a másik a fára alkuszik. Az érem és az elszívott szivar? Egyik amulett, másik hamu lett.

Valami minden sorban hiányzik az elsõ rajzhoz képest. Pótold!

5. A háziállatok beszéde (Faragó József gyûjteményébõl) Kimegy a gazda az udvarra, s rögtön körülveszik a háziállatai. - Mi kéne, na, mi kéne? - kérdi tõlük. A macska a lábához dörgölõdik. - Máááj! Máááj! A kutya a farkát csóválja s ugat: - Csont, csont, csont! - Egyet még ásít is. - Huuuuús! A réce a vizesvályú mellõl hápogja: - Hát-hát-kása! Hát-hát-kása! A galamb a dúcból burukkolja: - Ku-ú-kurica! Ku-ú-kurica! A ló kiröhög az istállóból: - He-he-he-here! He-he-he-here! A tehén is kibümmög: - Mmm-málé! Mmm-málé! A disznó is kiröfög az ólból: - Dara, dara, dara! Megoldások 1. Oda-vissza pék, adó, atka, sok, zár, túr, Arad, dán, Amál, mozi 2. Színes beszéd fekete, piros, zöld, fehér, kék, fekete, fekete…fehér 3. Szórejtõ A kimaradt betûkbõl a szarvas szó jön ki. 316

317

Kalendárium 2009

Adatok

Adatok a városról Lakosok száma 2008. november 1-jén Lakások száma összesen

4891

Ivóvízvezeték-hálózatba bekapcsolt lakások száma összesen

4160

Csatornahálózatba bekapcsolt lakások száma összesen

3735

Összes önkormányzati belterületi utak hossza - ebbõl kiépített, burkolt út

85 km 55 km

Rendszeres hulladékgyûjtésbe bekapcsolt lakások száma

4353

A város közoktatási intézményeiben tanuló gyermekek száma 2008. október 1-jén - óvodások - általános iskolások - ebbõl az egyházi iskolába jár - szakközépiskolások (nappali) - szakközépiskolások (esti) - szakiskolások - gimnazisták - nyelvi elõkészítõ évfolyam - mûvészeti iskolások - kollégisták

351 1109 118 463 33 373 276 111 346 111


12.077

319

Kalendárium 2009

Fejezetcím

319 után 28 oldal hirdetés

320

321

Kalendárium 2009

Fejezetcím

322

323

Kalendárium 2009

Fejezetcím

324

325

Kalendárium 2009

Fejezetcím

326

327

Kalendárium 2009

Fejezetcím

328

329

Kalendárium 2009

Fejezetcím

330

331

Kalendárium 2009

Fejezetcím

332

333

Kalendárium 2009

Fejezetcím

334

335

Kalendárium 2009

Fejezetcím

336

337

Kalendárium 2009

Fejezetcím

338

339

Kalendárium 2009

Fejezetcím

340

341

Kalendárium 2009

Fejezetcím

342

343

Kalendárium 2009

Fejezetcím

344

345

Kalendárium 2009

Fejezetcím

346

347

Kalendárium 2009

Tartalom

Tartalom Vers Mottó Elõszó (Dr. Ducza Lajos) Köszöntõ (Kecze István)

5 6 7 9

Naptár Naptár 2009-re Öröknaptár Hónaptár Névnapok Vásárok 2009-ben Évfordulók 2009-ben (Arany János Városi Könyvtár)

10 11 12 36 44 45

Nemzeti múltunkról A korona ékkövei (Kecze István) Ez az ország a te hazád (Szabó Tamás) 115 éve halt meg Kossuth Lajos (Kovács József) 133 nap, amely megrengette Magyarországot(?) (Pintér Zoltán) Kirobbant a történelem legnagyobb háborúja (Dr. Kiss Kálmán) Õszinte szívvel, együtt (Dr. Papp Gyula) 20 éve történt - 1989 (Toldi Attila)

51 56 58 63 66 69 72

Mi, nagykunok Mi, nagykunok (Dr. Ducza Lajos) Vándorló életmód (Dr. Kun Péter) A kunok viselete a 13-16. században (Dr. Bartha Júlia) Lovas emléktúra (Horváth György) Nap nap után, jel jel után (Csörögi Gábor) A Nagykunság földmûvelése 1847-ben (Dr. Bagi Gábor) Kisújszállás ipara 1848-ban (Dr. Bagi Gábor)

75 81 84 89 90 93 96

348

Pacsér rövid története (Fremond Árpád) Illéssy György költõ (Szentpéteri Géza) Ari Kálmán verse (Újjá)születésnapi köszöntõ Kun Madonnához (Kecze István) Kunkapu: alkotás és üzenete (Kecze István, Tatár Zoltán) Napjainkban, 2008-ban Ez történt városunkban 2008-ban (Kecze István) 2008: A reneszánsz éve és A kultúrák közötti párbeszéd európai éve (Arany János Városi Könyvtár) "A hagyomány tart meg bennünket magyarnak…" (Dr. Bartha Júlia) A Kisgazdapárt kisújszállási gyökerei (Dr. Ducza Lajos) A Kossuth Lajos Általános Iskola kettõs évfordulója (Monoki Kálmánné) Kossuth-napok (Ari Géza) 60 éves osztálytalálkozó (Debreczeni Istvánné) 60 éves a KUNSZÖV (Somlyai Árpádné) Cégéravató (Nagy Gy. Róza) Bemutatkozik a Kisújszállási Térségi Szociális Otthon és Alapszolgáltatási Központ (Tapasztó Szabolcs) Töprengés egy napló kapcsán (Dr. Tóth Albert) Nyolcvanéves a középiskolás kollégium (Dr. Vincze Sándor) A civil önszervezõdés eredményeirõl (Z. Kovács Kálmán) Nem csak a húszéveseké az internet! (Lévai Zoltán) Kitüntetettek 2008-ban Egy lokálpatrióta kitüntetése (Lipcsei Anita) Kitüntetettjeink 2008-ban Halottaink Dr. Szûcs Aladár emlékezete (Kecze István) In memoriam dr. Kiss Géza (Dr. Kiss Kálmánné)

349

99 103 106 107 109

114 121 123 126 129 131 133 136 138 140 144 148 156 158 161 164 176 180

Kalendárium 2009 Barangolások határainkon belül és kívül Múltidézõ aratónap Kunmadarason (Ö. Tóth Lajosné) Zsámbéki kirándulás (Ö. Tóth Lajosné) Tiszazugi barangolás (Oláh Róza) HEFOP-tábor (Nagy Anita) (Székely)kaputól (kun)kapuig (Nagy Lajos) Séta a temetõben (Bájerné Balogh Katalin) Természeti és épített környezetünkrõl Vízivilágunk emléke a két Csivag-ér (Dr. Tóth Albert) Szélmalmok a Nagykunságban (Dr. Ducza Lajos) Utcaneveink változása (Kovács József) Sotus József verse A régi templomról (Dr. Ducza Lajos) 150 éves a Tiszavidéki Vasút (Áy Zoltán) "Ha tiszta vizet hagyunk örökül, magát az életet adjuk tovább" (Kecze István) Élethalálharc a növényvilágban (Majláth Imre) A csonthéjasok moníliája (Paszternák Ferenc) Versek, írók, évfordulók, magyar nyelv A Költõ és a Szabadság halála (Toldi Attila) Móricz Zsigmond 130 éve (Dr. Kiss Kálmánné) Emlékezés Ady Endrére (Major Zita) "… az égre írj, ha minden összetört!" (Kocsisné Monoki Julianna) "Miért lennék én szelíd?" - Szabó Magda emlékére (Perla Erzsébet) Könyvajánló – Iluska emlékkönyve (Dr. Kiss Kálmánné) Két könyv Kisújszállás népi kultúrájáról (Klamár Zoltán) 2008: A Biblia éve (Sípos Árpád) Az elferdített szólásokról és közmondásokról (Dr. Szathmári István) Nagyanyám meséibõl (Csillag Bandi)

350

Tartalom

186 188 190 192 194 199

204 207 209 215 216 219 221 225 230

234 238 241 244 247 251 253 255 257 261

Helyi mûvészeink Losonczi József képei Szenti Ernõ versei Dr. Vágvölgyi Istvánné rajzai Dr. Vágvölgyi Attila rajzai Jász-Nagykun-Szolnok Megyéért Díjban részesült a Nagykun Néptáncegyüttes (Majláth Emese) Tóth Tünde festményei Egy homályoszlató kiállítás (Szenti Ernõ) Papi Lajos fotója Józsa Poppea festményei Józsa János alkotásaiból

278 279 281 282 284

Egészség, sport Kóla óda (Ducza Ágnes) A nadrágszíjhúzás öröm is lehet (Gáspár Róbert) Francia Zsuzsa evezõs olimpiai bajnok portréja (Ari Géza) Szolnok–Athén–Peking (Erneszt Antal Pál) Ligeti Sportfesztivál (Szénási László) A XI. Kun Viadal (Ari Géza) 110 maraton fölött sem áll meg (Balla Hajnalka) Recept Tapasztó Szabolcstól Karácsonyi Mária verse

287 289 292 294 297 299 301 302 303

Gyerekeknek Versenyeredmények Gyerekeknek (összeállította: Major Zita)

305 313

Adatok a városról Hirdetések Tartalom

319 320 348

351

267 268 269 271 274

KISÚJSZÁLLÁSI NAGYKUN KALENDÁRIUM

Recommend Documents