Nagy Ferenc KÍSÉRLET A KIIGAZÍTÁSRA: A NAGY I M R E PROGRAM HATÁSA SZABOLCS-SZATMÁR MEGYÉBEN A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének 1953 június 28-i ha tározata és az ennek nyomán kibontakozó reformkísérlet legújabb kori történel münk olyan fontos szakasza, mely bizonyos összefüggéseiben túlmutat az ország határain is. Ez volt ugyanis az első tervezet a kommunista táboron belül a Sztáli ni modelltől eltérő társadalmi-gazdasági berendezkedés megvalósítására. A Rákosi helyébe lépő új miniszterelnök Nagy Imre kormányának programja új szakaszt indított el a politikai életben. Ez az új szakasz csaknem másfél esztende ig tartott és ma már igazolható, hogy sikertelenségével együtt is vagy talán pon tosan ezért szerves előzménye volt az 1956-os forradalomnak. Sajnálatos, hogy a kormányprogram és annak megvalósítási kísérlete tör ténetírásunkban kevés figyelmet kapott. Jelentősen nem változtatott ezen a már tírhalált halt miniszterelnök születésének 100. évfordulóján rendezett megemlé kezések, konferenciák sora sem. Ez magyarázza azt, hogy a köztudatban mind a mai napig "Rákosi-kor szakként emlegetik az 1948-tól 1956-ig tartó időszakot. Pedig az 1953 nyarán kezdődő kiigazítási kísérlet más volt. Nagy Imre és a reformkommunisták nem kívánták ugyan visszaállítani a többpártrendszert, a koalíciós kormányzást, a demokráciát, csupán a népi demok ratikus rendszert igyekeztek megreformálni. Annak eldöntése, hogy ez eleve ku darcra volt-e ítélve, vagy pedig a körülmények okozták a bukását nem ennek a dolgozatnak a feladata, csupán arra vállalkoztam, hogy egy zárt közigazgatási egységen Szabolcs-Szatmár megyén belül nyomon kövessem a mezőgazdaság át alakításával kapcsolatos reformkísérlet történéseit. A július 4-én meghirdetett kormányprogram mezőgazdaságra vonatkozó határozatai - szám szerint 45 - könnyíteni kívántak az egyéni és tsz-parasztság helyzetén. Biztonságosabbá, kiszámíthatóbbá akarták tenni az állammal szembe ni kötelezettségek teljesítését, növelni igyekeztek a termelési kedvet. A határoza tok kimondták a begyűjtési hátralékok elengedését, a mezőgazdasági lakosság adójának 20 %-os csökkentését és az adóhátralék egy részének törlését. Törölték a tsz-ek hiteltartozását is, illetve bizonyos hitelek visszafizetésének határidejét meghosszabbították. Három évre szóló új begyűjtési rendszert igyekeztek kidol gozni, mely egyfajta biztonságot jelenthetett volna a parasztgazdáknak. A háztáji területét egy holdra emelték, a gépállomások díjtételeit leszállították, és ingye nessé tették az állategészségügyi ellátást. 1
A magyar parasztság a legnagyobb örömmel persze az erőszakos kollek tivizálás és a tagosítás megszüntetését, valamint annak a bejelentését fogadta, hogy ha a tagság úgy határoz, a tsz-ek feloszlathatok és a tagok szabadon kivehe tik a bevitt földet és termelési eszközöket. A mezőgazdaság átalakítására vonat kozó reformlépések legfontosabbika kétségtelenül ez a határozat volt. Hatása a magyar mezőgazdaságban gyökeres változást eredményezhetett volna. Ez volt a sarokpontja annak a komplex fejlesztési tervnek is, melyről a Központi Vezető ség 1953 december 19. ülésén határozott. Ez a mezőgazdaság fejlesztésére a kö vetkező három évben két és félszer többet kívánt költeni, mint a megelőző három évben. Ugyanakkor viszont nem számolt a tsz-ek számszerű növelésével, sőt fe ketén-fehéren kimondta, hogy "a megvalósítása elsősorban a kis és középparasz ti gazdaságokon mindenek előtt a középparaszti gazdaságokon múlik." Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága az 1950-es évek elején ugyan azokkal a gondokkal küzdött, mint maga az ország. Az erőszakos kollektivizálás, a tagosítás bizonytalanságot okozott a parasztság körében. A teljesíthetetlen be adási kötelezettség miatt a gazdák elhanyagolták földjeiket. Évről-évre nőtt a megműveletlen terület. 1952-ben a megye vetésterülete 745600 katasztrális hold, ennek 64,5 %-a egyéni gazdaság, 35,5 %-a pedig tsz, illetve állami szektor. Mind az egyéni gaz dák, mind a tsz-ek földjén igen alacsonyak a termésátlagok: búzából holdanként 9-10, rozsból 6-7, őszi árpából 10-11, tavasziból 7-8, zabból 5-6 mázsa. A szabolcsi gazdák elkeseredését jól jellemzik azok a rendszerrel szembe ni spontán megnyilvánulások, amelyekről a járási rendőrkapitányságok esti jelen tései számolnak be. Rákosit és Sztálint szidalmazták a bolti vásárlók Tímáron. Nagyhalászban megmérgezték a tsz 590 kislibáját, Kótajban a tsz dohánypalán táit pusztították el. Nyírszőlősön 40 gazda tüntetett a tagosítás ellen, Bújon több ször is beverték a pártiroda ablakait. A példákat még hosszan lehetne sorolni és közöttük már olyan is akad, amelyben a tudatosság, a szervezettség is felfedezhető. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének 1953 júniusi határo zatát sokáig titkosan kezelték és csak részleteiben idézték. így érthető, hogy a Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács Mezőgazdasági Osztályának július 1-én ké szült jelentése egy sort sem tartalmaz mely a határozattal kapcsolatba hozható lenne. A miniszterelnöki expozé elhangzása után néhány nappal azonban már minden járási tanácson tételes kimutatás készül arról, hogyan fogadták a parasz tok a július 4-i beszédet. A következő kérdésekre kellett válaszolni: - Hány tsz-ben voltak zavargások? - Hány tsz-ben akarták felosztani a földet? 2
3
4
- Hány tsz-ben akarták otthagyni az aratást? - Hány tsz-ben kérték ki a belépési nyilatkozatokat és mennyit? - Hány tsz-ben írtak jegyzőkönyveket, illetve kérvényt a kilépéssel kap csolatban? - A megírt jegyzőkönyveket, illetve kérvényeket hova vitték: a. / A Földművelési Minisztériumba? b. / A Megyei Tanácshoz? c. / A Járási Tanácshoz? Az MDP Szabolcs-Szatmár Megyei Bizottsága június 30-án foglalkozik először a Központi Vezetőség határozatával. Az elvtársak láthatóan nem értik a határozat lényegét és olyan követeléseket vonnak le, hogy hiba volt a padlásra járni kukoricát keresni. Hiba volt összeszidni a statisztikusokat, amikor kimutat ták, hogy a tsz-ek termésátlaga alacsonyabb mint az egyéni gazdáké. A július 21i és augusztus 3-i jegyzőkönyvek is ezt az alapállást tükrözik azzal a módosulás sal, hogy a határozat okozta sokk után megindul a párt ellentámadása a kilépési hullámmal szemben. A Megyei Bizottság ilyen tanácsokat ad a járási és községi alapszervezeteknek: "a helyi erők járassák le az ellenséget, a kulákokat akik sza botálják a beadást és lázítanak a tsz ellen. Ebben a munkában mi is segítünk, ha le van járatva, akkor nem mer beszélni. Magyarázzuk meg nekik, hogy mit jelent a kormányprogram!" A tanácsi vezetés hasonló módon gondolkodik. Körlevelet küld a járási ta nácsok V B elnökeinek, melyben a következők olvashatók: "a nyári mezőgazda sági munkák végzése során a kulákok és az egyéb osztályidegen elemek a kor mányprogram félremagyarázása mellett akadályozzák a nyári munkák végzését. A legnagyobb hiba az, hogy a tanácsok nem ellenőrizték a kulákok munkáját elnök elvtárs még ma intézkedjen a községi tanácsok felé és szerveztesse meg a kulákok ellenőrzését foganatosítsa velük szemben az idevonatkozó bűnte tő rendszabályokat." A miniszterelnöki beszéd hatására jellemző, hogy például a Nyírbátori já rásban 3744 belépési nyilatkozatot kértek ki. Ötven tsz-ben írtak kérvényt a tsz feloszlatására, ebből negyvenet a Földművelési Minisztériumba, ötöt a megyei ta nácshoz, ötöt a járási tanácshoz vittek személyesen. Július 22-én a megyei tanács VB. elnöke már összesítő jelentést küld Marcis Antal miniszterhelyettesnek a tsz-ek helyzetéről. Ebből kiderül, hogy a megye 495 termelőszövetkezetéből 229 tsz vagy termelőszövetkezeti csoport kér te feloszlatását, illetve jelezte, hogy a kilépni szándékozók száma olyan nagy, hogy az a tsz megszűnését eredményezi. A megyei párt és tanácsi vezetés láthatóan nem tud mit kezdeni a kor mányprogram nyomán kibontakozó kilépési hullámmal. Megbénítja annak a le hetősége, hogy hatalmát veszítheti a parasztság fölött. 5
6
7
A minisztériumhoz írt jelentéséből kiderül, hogy tisztában van a válság méreteivel. Ugyanakkor az apparátus és a párttagok számára készített tájékozta tók csak közvetett módon utalnak a falvakban zajló eseményekre: megállt a tszekben az építkezés, az aratást időarányosan csak 50%-ban teljesítették, nem mű ködnek a mezőgazdasági állandó bizottságok stb., stb. Az események a július 31-én kelt 904. számú miniszterelnöki utasítás megjelenésével vesznek bátrabb és egyben pozitív fordulatot. Ez számon kéri a megyéktől a kormányprogram időarányos teljesítését. A jelentést közvetlenül Nagy Imrének, a minisztertanács elnökének kellett megküldeni. A megyei VB elnök által aláírt szigorúan titkos minősítésű jelentés au gusztus 8-án kelt és az augusztus első hetében történt eseményeket részletezi: - elengedték 276 tsz-nek a beadási hátralékát, ugyanakkor 10%-kal csök kentették a beadási kötelezettséget, - törölték a kártérítések összegét a tsz-eknél és a tagoknál, ez megyei szin ten 2,7 mill. Ft., - törölték továbbá 392 tsz-nél a gépállomásokkal szembeni tartozást, ez összegszerűen 5,9 millió Ft., - 42 tsz-nél átütemezték a kenyérgabona kölcsönöket, ugyanakkor enge délyezték 150 vagon kenyérgabona visszahagyását a megyének, - felfüggesztették a kötbérigények és a zsákbírságok végrehajtását. - Elen gedték azoknál az egyéni gazdáknál az adóhátralék 50%-át, akik befizették az évi adót. - A tsz-tagok készpénzrészesedésének biztosítására a megye 3 mill. Ft-ot kapott, melyet csak 1956 után kell visszafizetni. - Felemelték a háztáji területét 1 holdra, ugyanakkor a 415 hármas típusú tsz-ből 102 szabadértékesítési jogot kapott. Ezek a kedvezmények és törlések összesen 45 millió Ft-ot jelentettek a megyének ami egy tsz-tagra vetítve 6-7000 Ft. A reformlépések tételes felsorolá sából kitűnik, hogy azoknak csak a töredéke foglalkozik az egyéni gazdákkal, no ha a földterület csaknem 2/3-át ők művelik. A kiigazítási kísérlet leglényegesebb eleme a tsz-ekből való kilépések en gedélyezése háttérbe szorul. Sőt ahogyan telnek a napok, a megyei vezetés egyre céltudatosabban tevékenykedik a kilépések megakadályozására, a tsz-ek megtar tására és megszilárdítására. Augusztus 10-én Komócsin Zoltán a Központi Vezetőség tagja tiszteli meg a párt Megyei Bizottságának ülését. Nem véletlenül, hiszen pár nappal ko rábban a Nyírbátori járás egyes községeiben tömegtüntetések voltak a tsz-ek fel oszlatásáért. Komócsin elsőrendű feladataként a tsz-ek megszilárdítását jelöli meg, egy szót sem szól a kormányprogramról. Arra buzdít, hogy a kilépési hullám megaka dályozására minél több tsz-taggal írassák alá az úgynevezett ellennyilatkozatot.
Úgy tűnik azonban, hogy egyenlőre minden hiába, a tömeges kilépések folytatódnak. Egy október 5-i jelentésből kitűnik, hogy a 495 tsz közül 228-ban sikertelen volt a tsz értekezlet. Demecserben, Encsencsen tüntetéseken követelték vissza a földet, Máriapócson még az elnököt sem hallgatták meg: "Hazudtatok már eleget, vetünk egyénileg" - kiabálták. Apárt megyei vezetése a reformok megértésében csupán az önkritikáig jut el. Benkei András a későbbi belügyminiszter bűnbánóan bevallja, hogy "én ma gam is bementem a paraszt óljába megkeresni a hízott sertést, így nyertük meg a begyűjtési versenyt, de a tsz-ek és a párszervezetek erősítését elhanyagoltuk." Októberben megyeszerte megkezdődnek a feloszlató és a kilépéssel kap csolatos közgyűlések. A folyamatot miniszteri biztosok irányítják, ami jelzi a he lyi hatalom elfogultságát. A közgyűlésekről jegyzőkönyv készül, melynek a kö vetkezőket kell tartalmaznia: - Hány tagja van a tsz-nek és mennyi a földterülete? - A közgyűlésen hányan jelentek meg? - A szavazatok megoszlása -igen, nem, gondolkodó? - Az 1 tagra és 1 kh-ra jutó tartozás? - Mennyi földterülete marad a csoportnak? - Közösen vagy egyénileg végzik-e az őszi munkát? - Milyen a közgyűlés hangulata? Október 30-ra elkészül a megyei összesítő jelentés. Ez tartalmazza egy részt a feloszlott tsz-ek adatait. A megye termelőszövetkezeteinek a 15,5 %-a, va gyis 76 tsz 6692 taggal, 39960 kh földdel kimondta feloszlatását. Másrészt tartalmazza azoknak a tsz-eknek az adatait is amelyekből k i sebb-nagyobb létszámmal kiléptek a tagok, de maga a szövetkezet megmaradt. 101 ilyen tsz van ezek taglétszáma 14424 fő, földterületük 83511 kh. Ezekből a tsz-ekből 7292 tag akart kilépni 32863 katasztrális hold földdel. Összesen tehát a megyebeli gazdák 72823 kh-at kívántak a közösből kivenni és azon egyéni gazdálkodást folyatni. Ha ez megvalósulhatott volna, úgy a tsz-ek a megye vetésterületének csupán töredékét, nem egészen 20%-át birtokolják, az egyéni gazdák pedig közel a 80%-át. A jelentés külön kitér a tsz-ben dolgozó párttagok magatartására. A 101 tsz-ben 1837 párttag van, közülük 1195 maradni kíván. Míg a pártonkívüliek kö zött a kilépési arány csaknem 50%-os, a párttagok között ez csupán 35%. A feloszlató és kilépéssel kapcsolatos közgyűlések befejezése után né hány tsz-ben megkezdődött a föld kimérése és a termelési eszközök kiadás. Egy november 3-i jelentés hat ilyen tsz-ről számol be, közöttük van a szé kelyi "Békéért harcoló Tsz". Itt eredetileg 220 család volt 385 taggal, ebből bent maradt 62 család 124 taggal és 600 kh földdel. Az állatállományból kiadtak 14 lo vat, 16 csikót, 8 ökröt. Az egy tagra eső tartozás 360 Ft. A kilépők összesen 8
178633 Ft-tal vannak megterhelve melyben a belépéskor elengedett adót is beszámították. A folyamat azonban megszakad. November végére ismét a tsz-ek megerő sítése kerül napirendre. Decemberben újjászervezik a tsz-ek patronánsainak háló zatát, megindul a versenyvállalások összeírása az 1954 áprilisi pártkongresszus ra és közben egyre kifinomultabb módszerekkel akadályozzák a földek kiméré sét, az eszközök, állatok kiadását. Ezekről a módszerekről a Földművelési M i nisztériumhoz, a Szabad Néphez, és a Központi Vezetőséghez küldött panaszos levelek áradata tanúskodik. Orosz Károly kishodosi volt tsz-tagnak nem adják vissza az Ökrét, így nincs mivel szántania a földjét. Panaszos levelére a megyei vezetéstől cinikus vá laszt kap." Mivel a tsz tulajdonában az általa beadott állat már nincs meg, így ter mészetes, hogy azt nem tudják visszaadni. Más tsz-tagét pedig a törvény szerint nem adhatják k i . " Kiss István tiszadadai lakosnak a lovát tartják vissza azzal az indokkal, hogy "a termelőszövetkezet igás állatokkal való ellátottsága igen gyenge és ezért a 278-as rendelkezés szerint az állatok és a gazdasági felszerelések egy részét a tsz kénytelen visszatartani". Lantos Sándor Encsencsen a szekerét bánja. Leveléből kiderül, hogy a visszamaradó tsz-tagoknak a szekerei ott állnak kihasználatlanul a tagok udvarán, az övét mégsem adják vissza. Az aporligeti kilépők nem kapták meg jogos legelőtulajdonukat, állataikat nem tudják takarmányozni. A géberjéni parasztoknak sem adtak egy barázda ta karmányt sem. Vámosatyából Beregszászi András 65 kilépett tag nevében panaszkodik. Nekik ugyan kiadták a 300 kh földet, jószágot, szerszámot, majd minden ma gyarázat nélkül karhatalommal visszavették. Deák Sándornak Nyírbélteken addig nem adják k i a földjét, amíg a belé péskor eltörölt jövedelemadóját meg nem fizeti. Demeter Ferenc és társai Kisnaményban a kiadott föld minőségét kifogá solják. Ugyanez a probléma 98 kislétai kilépő esetében is. Az ő igazukat a Föld művelési Minisztérium válaszlevele is elismeri. " A kislétaiak közül számos dol gozó paraszt, akik azelőtt jobb és gyengébb minőségű földdel egyaránt rendelkez tek, most kizárólag futóhomokos területre jutottak és valóban nagy nehézséggel küzdenek, hogy gazdálkodásukat megkezdhessék. A jogos panaszok számát lé nyegesen csökkenteni lehetett volna, ha a községi tanács egyéni elbírálás alapján rendezi a földkérdést". Hiábavalóak azonban a minisztérium tanácsai! A valóságot a 74 éves nagyecsedi Szűcs Dánielné fogalmazza meg a legtalálóbban. Neki 7 kh földjét 9
tartja vissza a tsz azzal az indokkal, hogy úgysem tudja megművelni. A fia meg halt, az unokája éppen katona. A tsz azonban földjáradékot sem fizet, csak hasz nálja. Panaszát így fejezi be: "ebből az a következtetés vonható le, hogy pártunk és kormányunk irányvonalát nem helyesen hajtják végre a helyi szervek".' Ezek után egyáltalán nem meglepő, hogy már 1954 első hónapjaiban a já rási mezőgazdasági osztályok diadalittas jelentésekben számolnak be arról, há nyan vonták vissza kilépési nyilatkozatukat. ANagykállói járásban 49 fő, a nyír egyháziban 70 fő, a tiszalökiben 80 fő, a mátészalkaiban 33 fő, a vásárosnaményiban 117 fő, a nyírbátoriban 46 fő lépett vissza a tsz-ben március hónap ban. 0
A kiigazítási kísérlet az MDPIII. kongresszusa után láthatóan még inkább erejét veszíti. A megyei párt és tanácsi vezetés reformokat szabotáló magatartása megerősítést nyert. Fokozatosan elmaradnak a központi kormányzat reformokat erősítő lépései, leiratai is. És bár a jelentések még 1954 decemberében is arról számolnak be, hogy "a kilépési hangulat a Nyírbátori járásban nemhogy csökkent volna, inkább nőtt" nincs már igazi támasza a megújulásnak. A megye mezőgaz daságában, de egész társadalmában megmaradnak, sőt nőnek azok a feszültségek, ellentétek, melyek részleges feloldására az elvetélt reformkísérlet vállalkozott. Arra várnak immár, hogy megoldásukra egy minőségileg más, radikálisabb vá lasz születhessen. Ez pedig maga az 1956-os forradalom és szabadságharc lesz. 11
Jegyzetek 1. Vásárhelyi Miklós: Az első meghiúsított reformkísérlet. = Medvetánc, 1988. 2-3. sz. 151. p. 2. Szabó Bálint: Gazdasági, politikai változások az 1953 júniusi fordulat után és az MDP III. kongresszusa. = Párttörténeti Közlemények, 1984. 1. sz. 61. p. 3. Szabolcs-Szatmár megye fontosabb statisztikai adatai 1952-1955. é. n. 65-66. p. 4. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltára (A továbbiakban SZSZBMÖL.) XXV. 4. 5. SZSZBMÖL. XXIII. 20. 52. d. 6. SZSZBMÖL. XXXIII. 2. MSZMP iratok I. f. 10. d. 30-32. ö. e. 7. SZSZBMÖL. XXIII. 20. 52. d 8. SZSZBMÖL. XXXIII. 2. MSZMP iratok I. f. 11. d. 32-35. ö. e. 9. SZSZBMÖL. XXIII. 20. 52. d. 10. Uo. 54. d. 11. SZSZBMÖL. XXXIII. 2. MSZMP iratok I. f. 12. d. 35-37. ő. e.
