Kristóf Enikõ
TANÍTÓI KÉZIKÖNYV Kis felfedezõ 1. osztály
1
Írta: Bauer Melinda – Kristóf Enikõ
Mûszaki szerkesztõ: Knausz Valéria
Szerkesztõ: Borbély Borbála
Felelõs szerkesztõ: Török Ágnes
© Bauer Melinda, Kristóf Enikõ, 2005
A kiadó a kiadói jogot fenntartja.
Felelõs vezetõ: Ballér Judit ügyvezetõ igazgató 1155 Budapest, Tóth István utca 97. 414-0363, Fax: 414-0246
2
Kedves kis barátunk! Ismerkedés a tankönyvvel
A bevezetõ szöveg elolvasása után a gyerekek lapozzák végig a tankönyvet, beszélgessenek a képekrõl, rajzokról, az egyes fejezetekrõl! Tanulmányozzák a 4. oldalon található piktogramokat! Próbálják kitalálni jelentésüket! A tankkönyvvel való ismerkedés során a tanítónak lehetõsége van megfigyelni a gyermekek szókincsét, ill., hogy milyen elõzetes ismeretekkel rendelkeznek természeti és társadalmi környezetükrõl.
Iskolás lettem! A vers alapján beszélgessenek arról, milyennek találják az iskolát? Mi az, ami más az iskolában az óvodához viszonyítva? Hogyan telt el az elsõ iskolai napjuk? Mi volt a legjobb, a legérdekesebb esemény számukra? Kinek van nagyobb iskolás testvére? Mit mesélt az iskoláról? Mutatkozzanak be egymásnak! Ismerkedjenek egymással! A beszélgetés során derüljön ki, honnan jött, milyen kedvenc idõtöltése van. Mutassák be családjukat is!
Az iskolám Fõ cél az iskola megfigyelése, megismerése, összehasonlítása az óvodával. Az iskola bejárása során figyeltessük meg a tanulókkal, mi mindent találunk, ami az óvodában is volt, ami otthon is megtalálható. Mi az, ami sem az óvodában, sem otthon nincs, csak itt található? A sétát a bejáratnál kezdjük! Nézzünk rá az egész épületre! Figyeltessük meg a gyerekekkel az iskola címerét! Mi van ráírva? (név, cím…) Tudatosítsuk: ez a mi iskolánk! Tanuljuk meg iskolánk pontos nevét és címét! Járjuk körül az iskola épületét! Figyeljük meg udvarát is! Ismerkedjünk meg helyiségeivel! (osztálytermek, tanterem, öltözõk, zsibongó, folyosók, mellékhelyiségek, stb.) Figyeljük meg az egyes helyiségek berendezési tárgyait! (Milyenek? Milyen célt szolgálnak?) Látogassuk meg az igazgatót, a titkárságot! Kukkantsunk be a tanári szobába! Figyeljük meg azoknak az embereknek a munkáját, akiknek az iskola rendjét, tisztaságát köszönhetjük! (karbantartó, takarító) Ne feledkezzünk meg a konyhás nénikrõl sem! Figyeljük meg az ebédlõ berendezési tárgyait, ismerkedjünk az ebédlõi renddel, viselkedési szabályokkal! Játékötletek Ezt a játékot a barchobahoz hasonlóan játszhatjuk: 1. Egy mesebeli tündér úgy varázsol be valamelyik helyiségbe, hogy azt nem láthatjuk, csak osztálytársaink elbeszélésébõl következtethetünk, melyik teremben, helyiségben vagyunk. 2. A játékvezetõ labdát dob a körben ülõ tanulóknak, közben megnevez egy bútort (pl.: tábla, pad, tanári asztal, ágy, asztal, stb.) Aki elkapja, felel: „Óvodában vagyunk.”, Iskolában vagyunk… stb.) 3. Egy karbantartó vagy portás (konyhás néni, takarító, stb.) meghívása az osztályba. Õ mondja el, mi a feladata, munkája az iskolában.
3
Az iskolás egy napja A témát beszélgetéssel indítsuk, idézzük fel, milyen volt egy óvodás napirendje! Utána a tankönyv következõ ábrája segítségével figyeljük és beszéljük meg, milyen egy iskolás napirendje! Mi a hasonlóság? Mi változott? Ne feledkezzünk meg a napszakok helyes hasonlatáról sem! Hallgassuk meg egy napközis és egy nem napközis tanuló napirendjét is. Beszélgessünk! Mi a hasonlóság? Mi a különbség? Játékötlet: A gyerekek néma játékkal mutassák be a napirend egy-egy állomását! (pl.: ébredés – nyújtózkodás, torna, mosakodás, reggeli, tanulás, … stb.) Aki hamarabb kitalálja, melyik tevékenységet mutatta be osztálytársa, az mutathatja a következõt. A gyerekek nevezzék meg az egyes eseményekhez tartozó napszakokat is! Mondóka: „Csirr-csörr, itt van már a reggel, ki az ágyból, gyorsan kelj fel!” (Hangutánzás, játékos mozgás.) Beszélgessenek a tanulók arról, hogy a tanuláson kívül milyen feladataik lehetnek az iskolában! (szemétszedés, viráglocsolás, táblatörlés, … stb.) Milyen tisztségek lehetnek egy osztályban? (hetes, napos, virágfelelõs, leckefelelõs, stb.) Mikor választjuk õket? Mi a feladatuk? A tankönyv rajza alapján mondják el a gyerekek, hogyan kell, és hogyan nem szabad viselkedni az iskolában! Mit szabad a tanórákon, a szünetben, a napköziben? Mi az, ami helytelen; büntetést vonhat maga után? Tudatosítsuk, hogy a tanítóhoz bizalommal, de tisztelettel fordulhatnak. Osztálytársaikat partnerként, társként kezeljék! Jóindulattal közeledjenek egymás felé!
A helyes napirend, életrend
(Az iskolás egy napja c. tanagyaghoz) Az ember mindenkori egészségi állapota döntõ befolyást gyakorol az élet minõségére. Egészségéért, testi- és lelki egyensúlyáért mindenki maga teheti a legtöbbet. Ám felelõssége kiterjed családjára, gyermekeire is. Jelenlegi feltételeink között mindennapi életünkben nem mindig könnyû egészséges életmódot folytatnunk. Mivel céljainkat csak egészségesen tudjuk megvalósítani, mégis célszerû egészségünk megóvása érdekében egészségesen élni. A családnak az egészséges életmód kialakításában fontos szerepe van. Hiszen a felnövekvõ generáció szüleitõl tanulja meg, hogyan szabad, érdemes élni. A rendszeres életritmus, a személyi higiéné akkor válik az ember természetes igényévé, ha már gyermekkorában erre nevelték. Szervezetünk mûködésének alaptörvénye, hogy az egyes szervek mûködése és az egész szervezet életmûködése is meghatározott ritmusban folyik. Erre gyerekeink napirendjének összeállításakor is figyelemmel kell lenni, ha azt akarjuk, hogy testi- és szellemi fejlõdése zavartalan, egyenletes legyen. Ha a gyerek mindig ugyanabban az idõpontban fekszik le és kel, étkezik, kezd el tanulni, azaz az egész napi tevékenységét rendszeresség jellemzi, akkor szervezetének minden életfolyamata, életritmusa normálisan zajlik le. Az iskoláskorú gyermek napirendje két részbõl áll: 1. iskolai napirend 2. otthoni napirend A nyugodt iskolába indulás egyik feltétele, hogy a tanuló másnapi tanszereit már elõzõ este ké4
szítse össze. Ezzel reggel ne kelljen foglalkoznia. A felkelés idõpontját úgy válasszuk meg, hogy a gyermekeknek legyen elegendõ ideje a reggeli mosakodásra, öt perces reggeli tornára és legfõképpen a reggelizéshez. Ügyeljünk, hogy ne kapkodva és állva egyen. A gyerek soha ne induljon el az iskolába evés nélkül. Ha napközis, akkor csak a nagyszünetben kap tízórait, ha nem napközis, legtöbbször akkor is csak a nagyszünetben van ideje megenni az otthon elkészített tízórait. Addig viszont két tanórát kell nemcsak végigülnie, hanem aktívan részt vennie a tanítás, tanulás folyamatában. Az éhes gyermek vércukra hamar leesik, emiatt a gyerek szédül, a gyomra fáj, koncentrációja, figyelme csökken. A legrosszabb esetben pedig állandó szorongás, rosszullét következik be. Hosszútávon ez krónikus betegség kialakulásához vezethet. A reggeli kapkodás, idegesség félelmet kelt. A gyermek ingerlékenyebbé válik és ez egész napjára rányomja a bélyegét, amely nemcsak az egészségesség, de a tanulás rovására is megy. A tanulóknak a délelõtti tanítás, ebéd után szüksége van egy-két órai pihenésre. Ez a pihenés nem puszta tétlenséget, semmittevést kell, hogy jelentsen. Az egészséges gyermeknek az un. „aktív pihenés”-re van szüksége, melynek során olyan izmok, érzékszervek, agykérgi területek foglalkoztatását kell biztosítania, amely az iskolai munka során nem, vagy kevésbé mûködött. Így az ebéd és a leckekészítés közötti pihenést töltse sétával, játékkal, mozgással. A szabad levegõn való játék, sport a testedzésen túl a szellemi felüdülést is elõsegíti. Ez a rendszeres, két óra szabad levegõn eltöltött aktív mozgás edzettebbé, ellenállóbbá teszi a gyermeket az idõjárás változásával, sõt a betegségekkel szemben is. Mindezt felerõsíti a kiegyensúlyozott életvitel, helyes táplálkozás. A tanulás feltételeit az objektív körülményeknek megfelelõen biztosítsuk a gyermeknek. Minél nyugodtabban végezheti a tanulás feladatát, annál elõbb végez vele. A tanuláshoz mindenekelõtt csend kell. Amíg a gyerek tanul, addig sem õ, sem mi felnõttek ne rádiózzunk, magnózzunk, stb. Ne zavarjuk õt kérdéseinkkel, ne küldözgessük pl. vásárolni a tanulási idõ alatt. Ügyeljünk, hogy jó megvilágításban, nem túlfûtött szobában tanuljon, mert a rossz világítás, a túl nagy meleg álmosítóan hat, így az értelmi tevékenységet is befolyásolja. Lehetõleg ne terheljük a gyermeket különórákkal, iskolán kívüli tevékenységekkel. Ha mégis úgy érezzük, ez utóbbiak elkerülhetetlenek, konzultáljunk elõször a pedagógussal, gyermekorvossal. A pihenés másik formája az un. „passzív pihenési módok”. Ezek közül legnélkülözhetetlenebb pihenés az alvás. Az alvásnak megfelelõ idõtartamúnak, zavartalannak és nyugodtnak kell lennie. Egy általános iskolai alsó tagozatos tanuló napi alvásigénye 9-10 óra. Egy felsõ tagozatos tanulónak is legkésõbb 9 órakor ágyban kell lennie. Ezért tanulását, játékát, elfoglaltságait úgy kell irányítani, megszervezni, hogy erre az idõre esti tisztálkodását is elvégezze. Ügyeljünk, hogy jól kiszellõztetett szobában térjen nyugovóra. A gyermek nyugodt alvását nagymértékben befolyásolja az esti TV-mûsor nézése. Egyrészt elvonhatja az alvásból a pihenésre szánt idõ legértékesebb részét. (Az éjfél elõtti alvás a legpihentetõbb!), másrészt a nem neki való filmek idegrendszeri feszültséget válthatnak ki, amelyek nem egyszer félelmetes álmokkal zavarják meg a pihenést. A kellõen ki nem pihent gyermek pedig másnap fáradt, bágyadt és nem képes az iskolai feladatainak eleget tenni. Ezért gyermekünk megfelelõ pihenésére, zavartalan alvására nagy gondot kell fordítanunk. A pihenésnek az elfáradás mértékéhez és természetéhez kell igazodnia. Helyes napirend esetén pl. még hétvégén is ugyanabban az idõpontban ébred fel, vagy meghatározott idõpontban történõ lefekvéskor mindig azonos idõpontban jelentkezik az álmosság is. Tehát az otthoni napirend összeállításánál fontos szabály, hogy a gyermek esti lefekvése és reggeli felkelése mindig pontosan meghatározott idõpontra essék. A tanítási óráknak megfelelõen az ebéd idõpontja is közel azonos idõpontban legyen. A gyereknek az otthoni tanulás elõtt és közben pihenésre van szüksége, amely elsõsorban aktív pihenési módokban nyilvánuljon meg. A fejlõdõ gyermek számára, ha azt akarjuk, hogy egészségének károsodása nélkül tudjon megfelelni az iskola által felállított szellemi- és testi követelményeknek, akkor egy ésszerû napirendet kell összeállítanunk és azt követõen megvalósítani. Ez a napi rendszeresség azonban igényli nekünk szülõknek a példamutatását is. Így tehetjük gyermekeink és saját magunk életvitelét is kiegyensúlyozottabbá, egészségesebbé.
5
Gyalogos közlekedés Az órát mindenképpen elõzze meg tanulmányi séta, mely során a tanulók tanítójuk segítségével bejárják iskolájuk környékét! Beszéljék meg, ki milyen irányban megy haza! Van-e az iskola elõtt kijelölt gyalogátkelõhely? Hogyan kell biztonságosan átmenni a lámpa nélküli gyalogátkelõhelyen? Mit jelentenek a közlekedési lámpák színei? Beszélgessenek a séta során látott közlekedési táblákról! (Melyikkel találkozol, amikor az iskolába mész?) Aki gyalog jár, milyen útvonalon éri el az iskolát? Mire kell figyelnie az iskolába menetel során? (lámpa nélküli gyalogátkelõhely, útkeresztezõdés) Figyeljék meg a tankönyvben ábrázolt közlekedési eszközöket! Beszélgessenek róluk! Melyiket ismered? Melyiken utaztál már? Szituációs játékok során gyakorolják a helyes gyalogos ill. tömegközlekedés szabályait! (pl.: zebrán való átkelés, jegylyukasztás, ülõhely átadása, stb.) Készíthetünk táblát közlekedési táblákról, tömegközlekedési eszközökrõl is. Ha valamelyik tanulónak volt már közlekedési balesete, meséltessük el vele! Beszéljük meg, mit kellett volna máshogy cselekednie, hogy elõzhette volna meg a bajt!
Évszakok, hónapok A gyerekek az óvodában már megismerkedtek a négy évszakkal. A vers elolvasása után beszélgessenek róluk! A dramatikus játékban – mely során egy-egy évszak bemutatkozik – lehetõség nyílik az egyes évszakok jellemzõ jegyeinek összegyûjtésére. Munkácsy Mihály: Fasor c. festménye az õszi tájat idézi. Tanulmányozzák a gyerekek a képet, majd beszéljék meg, milyen színek, hangulat jellemzi ezt az évszakot! Az 5. feladat képsora alapján az egyes évszakokhoz tartozó hónapokat, a képek segítségével jellemezzék azokat! Tanulják meg az évszakokat, a hónapok neveit! Évszakok sorrendjének gyakorlása: Melyik két évszak között van az õsz? Melyik évszak van az õsz elõtt? Melyik évszak következik az õsz után? stb. Melyik a leghidegebb évszak? Mely évszak követi? Melyik elõzi meg? stb.
Hetek, napok A vers segítségével sorolják fel a hét napjait! Gyakorolják azok helyes idõrendi sorrendjét! (Milyen nap van ma? Tegnap? Holnap? stb.) Tanulják meg a hét napjait! Beszélgessenek arról, hogy milyen feladataik vannak a hét egyes napjain! (otthon, iskolában, stb.) A hétköznap és hétvége fogalmának megismerése során beszéljék meg, milyen tevékenységek kapcsolódhatnak hozzájuk! Beszélgessünk a tanulókkal arról is, hogyan lehet a leghasznosabban eltölteni szabadidõnket! Emeljük ki a barátok, a család fogalmát!
6
Õszi tanulmányi séta Az õsz témakört tanulmányi sétával indítjuk, mely során a gyerekek közvetlenül megtapasztalhatják az õszi környezetet. Ráirányítjuk a gyermekek figyelmét az élettelen és élõ természetben tapasztalható változásokra is. (vizek, talaj, növények, állatok, emberek) Fontos, hogy rácsodálkozzanak a tanulók az õszi természet szépségeire. A séta során gyûjtött õszi leveleket, terméseket csoportosítsuk, rendszerezzük megadott szempontok alapján. (pl.: színük, formájuk, nagyságuk, tapintásuk stb.) Tehetünk sétát parkban, zöldséges- és gyümölcsöskertben, vagy piacon is.
Õszi idõjárás, öltözködés Már a tanulmányi séta során kezdjük meg az idõjárás valamennyi összetevõjének (napsugárzás, felhõzet, hõmérséklet, csapadék, szél) folyamatos megfigyelését. Hívjuk fel a figyelmet a nappalok rövidülésére, a napsütéses órák számának csökkenésére! Végezzenek a tanulók folyamatos idõjárási megfigyelést! (3 napon keresztül) A tankönyvben szereplõ idõjárási piktogramokat (jeleket) készítsük el nagyméretben is, így a gyermekek akár minden nap kiválogathatják az aktuális idõjárásnak megfelelõ jeleket, és kihelyezhetik azokat a táblára. Mindez akár a hetes napi feladatává is válhat. (Reggeli jelentés: dátum, osztálylétszám, idõjárás) A képek leolvasása során lehetõség nyílik az idõjárási fogalmak folyamatos gyakorlására. Összehasonlíthatjuk a nyári és az õszi idõjárást is. Gyakoroltassuk az õszi idõjárásnak megfelelõ öltözködést! Figyeljük meg egy osztálytárson a réteges öltözködést! Beszélgessünk arról, hogyan készülünk fel a hideg idõre! (tüzelõ, fûtõberendezések…) Bálint Ágnes: Az esõcsepp látogatóba megy Petike az ablakpárkányon üldögélt, és nézte, hogyan futnak lefelé az esõcseppek az ablaküvegen. Mikor az esõ elállt, kinyitotta az ablakot, hogy világosabb legyen, és játszani kezdett az építõkockákkal. Egyszerre csak úgy tûnt neki, mintha valaki éppen az ablak alatt járkálna. Léptei nagyokat cuppantak, és nem jött közelebb, és nem ment távolabb, mindig csak egy helyben lépegetett az ablak alatt. „Ki lehet ez? – töprengett Petike. – Nos, akárki, cipõi már bizonyára átnedvesedtek az ablak alatti tócsákban. Talán a szobába akar bejönni, de nem mer szólni. No, majd kiáltok neki!” És jó hangosan kiáltotta: – Miért ácsorogsz odakint a vizes utcán? Gyere inkább be a szobába! Odakint megszólalt egy félénk hangocska: – Szívesen bemennék, de akkor nyújtsd ki, kérlek, a kezedet az ablakon, hogy beleugorhassak. „Furcsa egy vendég! – gondolta Petike megütközve. – A háztetõrõl akar a tenyerembe ugrani? Igazán kíváncsi vagyok rá. Csak ne lenne túl nagy és nehéz.” Kinyújtotta kezét az ablakon, és izgatottan várta, ki ugrik bele. – Most! – mondta valaki fent, az esõcsatorna peremén. És egy gyönyörû szép, csillogó esõcsepp ugrott Peti tenyerébe. – Ej, de szép vagy! – kiáltott a kisfiú örvendezve. – Mint egy nagy, gömbölyû gyémánt! Letépett egy szirmot a vázában illatozó vörös rózsából, és óvatosan rácsúsztatta az esõcseppet. Aztán villanyt gyújtott. Most szikrázott ám csak az esõcsepp igazán! – Köszönöm, hogy behívtál – mondta az esõcsepp. – Még sohasem jártam szobában. Nagyon szép itt minden, sokkal szebb, mint az esõcsatorna peremén. És mennyi játék! No, lesz mit mesélnem, ha megint együtt leszek a testvéreimmel. 7
– Mesélj valamit nekem is – kérlelte a fiúcska. Az esõcsepp elgondolkozott, majd kisvártatva megszólalt: – Én csak arról tudok mesélni, ami valaha visszatükrözõdött bennem. Tudnék például beszélni mohos faláról annak a kútnak, amelyben sokáig éltem millió és millió testvérkémmel együtt. Mi voltunk a kút vize. Egy nap két kislány merített belõlünk két vödörre valót. Egyik vödör vízzel megöntözték a virágokat, a másik vödör vízzel – abban voltam én is – felmosták a konyha kövét. Meg kell mondanom, ez végtelenül bosszantott. „Jobb lett volna a másik vödörbe kerülni! – gondoltam magamban. – Most egy rózsa illatos kelyhében üldögélhetnék, a szivárvány színében ragyogva. Ehelyett porral és piszokkal keveredtem össze.” „Örül majd édesanya, ha hazajön a munkából!” – mondta a nagyobbik leányka, és kiöntötte a piszkos vizet a szemétre. Én egy összekunkorodott krumplihéjra cseppentem. Rosszkedvûen üldögéltem ott, feketén, mint egy szurokcsepp. Még a jó meleg napsugárnak sem tudtam örülni. Pedig a napsugár hevétõl egészen könnyû kis pára lettem, s ami piszok elõbb még hozzám tapadt, ott maradt a krumplihéjon, én meg boldogan felröpültem a kéklõ magasokba. Nem repültem ám egyedül! Millió és millió testvérkém lebegett pára alakjában a föld felett. Ott találkoztam azokkal is, akik a másik vödör vízben voltak. „Milyen szép fehérre mostátok a konyha kövét! – kiáltozták. – Mi csak ültünk és irigykedtünk!” Egy darabig ide-oda repültünk a város felett. Egyszer csak hideg szél kerekedett. A hidegtõl mind valamennyien újra vízcseppé változtunk, és hullottunk lefelé olyan sebesen, hogy az emberek mind fedél alá menekültek elõlünk. Én ide pottyantam a háztetõre. Társaim már mind lecseppentek a tócsába az ablak alá. – Én meg azt hittem, járkál valaki az ablak alatt! – kuncogott Petike. – Holnap, ha kisüt a nap, megint felrepülünk a magasba! – ábrándozott az esõcsepp. – Most már tapasztaltabb vagyok, és ha majd újból esõcseppé változom, talán sikerül egy kertre vagy szántóföldre hullanom. Beszéltem olyanokkal, akik már áztattak száraz földet, tikkadt növényeket. Azt mondják, esõcsepp számára nincs nagyobb boldogság, mint érezni az újjáéledõ növények illatát. Másnap az esõcsepp elpárolgott. Úgy látszik, találkozott testvéreivel, mert délfelé az égen megjelent egy bodros kis bárányfelhõ. Peti mutatta is pajtásainak: – Nézzétek, ott repül barátom, az esõcsepp! És a kisfiúk vidáman integettek a kerek felhõnek. (Ki a barátod? Összeállította Tarbay Ede, Bp., 1977, Móra)
Az Õszi hagyományok A szüret A szüret általában Mihály (szept. 29.), Terézia (okt. 15.) vagy Orsolya (okt. 21.) napjához kötõdik. A családok, kisebb gazdaságok vendégeket hívnak szüret idején, így könnyebben, gyorsabban megy a munka és a hangulat is jobb. A jól végzett munka után a falu népe, a kisebb közösségek vidám szüreti felvonulást rendeznek. Ezek vidékenként más-más formában zajlanak le, de mindenütt jellemzõek a maszkos, álarcos felvonulások. Sárbogárdon (Mezõföld) például a jelmezesek szekereken vonulnak végig a városon, népdalokat, szüreti dalokat énekelnek. Közben a „bolond-legények” leugrálnak a szekerekrõl és korommal kenik be a nézelõdõk arcát. A szüretet és a szüreti felvonulást szüreti bál követi. Mivel a családok más-más napokon szüretelnek, a bálokat néhány héttel a szüret után rendezik. A báltermet szõlõfürtökkel, szõlõlevéllel díszítik. A terem megtelik vendégekkel; kezdõdhet az evés-ivás, a reggelig tartó mulatozás, tánc.
8
Márton-nap (november 11.) „Aki Márton napon libát nem eszik, egész évben éhezik.”: Régen ezen a napon bõséges lakomákat rendeztek, hogy egész évben bõven legyen mit enniinni. E napon szokták az addigra jól meghizlalt ludat levágni és megsütni. „A bornak Szent Márton a bírája.”: Márton napjára általában megforr az újbor. A bõséges lúd-vacsora után az asztalnépe meg is kóstolta azt. Jövendõmondások: „Ha a liba csontja fehér és hosszú, akkor sok hó esik a télen, ha viszont barna és rövid, akkor a sok esõtõl sáros lesz a tél.” „Ha Márton fehér lovon jön, enyhe lesz a tél, ha barnán, kemény tél várható.”
9
Növények, állatok õsszel (Óravázlat)
I. Évszakok, benne az õsz A gyerekek a padjukon lévõ jelképekrõl, szókártyákból, a táblán lévõ képekbõl kiválasztják a megfelelõt. 1. Õsz: Melyik évszak jár most köztünk? Hívjuk elõ a versünkkel! „Õszi éjjel…” (Weöres S.) Jöjjenek ki a hónapmanók! (Akiknél az adott évszak hónapkártyái vannak.) Keress egy hozzá illõ képet a táblán! Tedd oda a hónapkártyát!
Tábla
Pad
õszi kép
január
tavaszi kép
február
nyári kép
március . . .
téli kép
december
2. Tél: Furulya: „Télapó itt van…” 3. Tavasz: Találós kérdés: „Nincsen foga, nincsen szája, de a havat felzabálja.” (tavasz) 4. Nyár: „A part alatt…” – daléneklés A többi hónap hasonlóan mutatkozik be, mint az õsz esetében. 5. Jelöljük ki a mai napot! Az maradjon kint, aki a megfelelõ hónapkártyát tartja. Pontosítsuk a dátumot! 6. Idõjárás-jelentés a mai napon
Az idõjárás tényezõinek képei
Milyen idõjárás van ma? Válasszuk ki a megfelelõ jeleket! Mi igaz még egy õszi napra? II. Növények õsszel 1. Tk. 32.o./2., feladat
õszi kép
2. Figyeld meg a táblán lévõ képet! Beszélgetés alapján: fák: meghatározás, részei, feladata bokrok: meghatározás, részei, feladata aljnövényzet: fû, virág, gomba…
könyv
növényekkel (fás, bokros...) (rajz is lehet)
3. Tk.: 32. o./1., feladat Mi történik a növényekkel õsszel? Mondd el a képek alapján!
könyv
10
III. Állatok õsszel
Tábla
1. Milyen élõlények vannak még az erdõben? Mit csinálnak ilyenkor õsszel?
Pad
õszi kép növényekkel (fás, bokros...) (lehet rajz is)
2. Tk. 32. o./3., feladat Az állatok hogyan készülõdnek a télre? Beszélgetés a kép alapján.
könyv
3. Tk. 33. o./4., Fésûs Éva: Õsz c. verse: Milyen állatok szerepelnek benne?
könyv
4. Tk. 33. o./5., feladat Hol élnek? Mit tudsz róluk? stb. Milyen a színük, alakjuk, mozgásuk? Mivel táplálkoznak?
könyv
5. Ki vagyok, hol lakom? vaddisznó mogyorós pele borz kuvik
A felismert állatokat, és a hozzájuk tartozó szókártyákat (nevük, tulajdonságaik) a táblán lévõ erdõrészlet megfelelõ helyére tûzik.
õszi kép növényekkel (fás, bokros...) (lehet rajz is)
fakopács 6. Õszi tabló készítése közösen az elõzõleg behozott õszi képekbõl, fotókból. Tk.: 33. o./6., 7. A tanulók munkájának értékelése.
11
könyv vagy kartonlap
Vándormadarak – készülõdés a télre (A növények, állatok õsszel c. tananyaghoz.) Szeptemberben, mire a fiókák megtanulnak repülni, megkezdõdik a vadkacsák (tõkés récék) látványos gyülekezése. Nem ritka ilyenkor az 5-10 ezer madárból álló récesereg sem. Ha ez a tengernyi sok réce felrepül, szárnyuk robajából dübörög a levegõ. Meleg órákban némák, de hajnali, alkonyati húzásuk idején annál lármásabbak. Legtöbbet az éjszakára való elhelyezkedés elõtt hápognak. Ilyenkor õk az urak a tavon. Október végén számuk fogyni kezd, átadják helyüket a libáknak. Legnagyobb részük télen délre, a Földközi-tenger felé húzódik, de vannak köztük, amelyek még ennél is hosszabbra repülnek, melegebb vidékekre. Egy kisebb csoportjuk visszamarad, azok topognak a vastag jégen, míg gyommagvakat találnak, kitartanak. Erdei énekesmadaraink közül költözõ madár a fülemüle, az aranymálinkó, a pinty. A vizek környékérõl elrepül a gólya, a mezõkrõl a mezei pacsirta. Más állatok is készülõdnek a télre. A hörcsögök, ürgék összeszedik az érett búza és kukoricaszemeket, megtöltik föld alatti „raktárukat” élelemmel. Más állatok téli álmot alszanak, mint például a sün, a medve. A rovarok nagy része õsszel elpusztul. A kígyók, a siklók megdermedve, mozdulatlanul várják a melegebb évszak beköszöntét. Az elsõ hó A természet nyugalomra tért. Az erdõ lombja rég lehullott, s az õszi nyirok letapasztja az erdõ talajához, mintha irigység bántaná, mintha nem akarná, hogy a szellõ játszadozzék vele. Különben ilyenkor a szellõbõl is tisztességes szél lett, mely – ha teheti, hol sepri, hol megkavarja az erdõ elhalt díszét, végigcsörtet vele a hegyháton, hogy azután valamely kiálló fokról a levegõbe szórhassa. És már a lehelete is olyan a késõ szélnek, hogy a virgonc feketerigó a bokrokba menekül tõle, lemond a hetyke állásról, s lekuporodva tollbundájába rejti lábait. Az ólmos, lassan kavargó felhõk is mintha havat hoznának, s ha ez leesik, megkoplaltatja erdõ-mezõ lakóit, mert nincs mindegyiknek hörcsögtermészete, s legtöbbje máról holnapra él. De ez még hagyján! Nagyobb baj az, hogy az elsõ hóval kiderül az erdõ, mezõ, mocsár, csalit állatéletének minden titka: a hó vakítóan fehér, tiszta leplén ottmarad az önkéntelenül elhagyott sok látogatójegy – a nyom. Egyszerre kiderül: ki járt és merre járt, sõt még az is, hogy mivel! A csalfaság, ravaszság, ámítás, a felültetések bûnlajstroma könnyen nyomozható, s kiderül a sok szép csíny. Mindjárt az ugaron végig olyan sorba fûzött nyom vezet, melyben a körmök lenyomata azt mondja, hogy az erdõbõl jött. Az egyes lábnyomok közötti távolság egészen egyenletes, az irány olyan figyelmesen kanyargó, hogy minden kiálló tárgyhoz, minden mélyedéshez elvezet. Ez a róka koma ügetése. Egy helyen aztán olyan hosszú, keskeny, ferde négyszögben áll a négy láb nyoma, s nem is messzire ismét egy nagy benyomódás tûnik föl, mellette pedig a hó tölcsérszerûen kivájt, s e tölcsér fenekében egy kis lyuk látható. Nos, e lyuk környékén láncszerûen sorakozott, apró nyomocskák kanyarognak, csupa apró tenyér lenyomata. A titok kiderül: a róka megállott, szaglászott az egérlyukba, aztán mereven lesett, s amint az egér ártatlanul kidugta a fejét, a róka magasan felszökve megcsóválta bozontos farkát, azután rácsapott az egérre. Innen toronyiránt nekitart a nyom a falunak. Az erdészlak közelében egy ponton összeszorul a négy láb; itt fordult a koma, s nekivágott a nádas alsó végének, de nem egymagában, mert nyomán mutatkozó páros és kevéssé tiszta jel azt mutatja, hogy az erdész kopója sem aludt, s a koma tyúkétvágyát ez egyszerre megzavarta. A hajrá a nádasig tart, itt a hamarabb megérkezett róka egy nagy kört vágott, azután a nyomkörbõl kiugrott s elsompolygott. A jó kopó aztán csak járja a kört, mint a szárazmalom, míg el nem unja, vagy rá nem talál a kiszökés helyére, mert azóta a ravaszdi úr régen otthon van! Az erdõ szélén, a szántók mezsgyéi mellett másféle kép tárul elénk. Olyan római V-ös alakba rakott négyes nyom vezet itt, hol kisebb, hol nagyobb közökben, mindenütt bokrok, kórók és ciherek mellett vezet el, s ha jól ügyelünk, észrevehetjük, hogy a legifjabb hajtások rügyes csúcsai 12
le vannak csipdesve, néhol éppen a kéreg lerágva: ez a nyúl. Egy helyen a nyom keresztezi a rókáét, s ebbõl megtudjuk, hogy a nyúl késõbb jött erre, mert ha megfordítva történt volna, a róka bizonyosan nem keresztezi a nyomot, hanem hajtásba fogja a tapsifülest. Ha ez megtörtént volna, akkor a tapsifüles nekirugaszkodik, az V-ösök megnyúlnak, messze esnek egymástól, néha másfél méternyire is, mert a nagy elõnytõl függ a menekülés. Mihelyt az elõny megvan, a tapsi úgyszólván sarkon fordul, elindul hátrafelé, s ugyanabba a nyomba lépve, melyen jött, visszafut, tehát az ellenség felé, de tudja jól, mit csinál, mert egy helyen, ahol olyan alkalmas bogáncstelep kínálkozik, megáll, jól összeszedi lábait, s egy nagy oldalugrással kiszökik a nyomból. A róka természetesen addig hajt, amíg az egyes, késõbb a kettõs nyom tart és végzõdik, itt azután vége a ravaszságának, és igen vén, furfangos rókaész kell hozzá, hogy kitudja, miszerint a nyúl elõbb visszafut a nyomon, és csak azután ugrik ki belõle! A ciheresben, egy jól védett helyen aztán olyan körben letaposott helyet találunk – az egész nem nagyobb egy kis varróasztal lapjánál. Az elhullatott tollak szürkesége elárulja, hogy itt a fogolymadár egy kis csapatja – jó melegen összeszorulva – töltötte az éjszakát. A nádkazal táján szintén egérféle-természetû, de sokkal nagyobb nyom vezet, olyan rendes közökben, mintha fogaskerék rágta volna; egy kazal alatt aztán eltûnik a nyom, s ha a kazlat szétbontjuk, az utolsó két-három kéve alól kiszökik a hölgymenyét, mely nyáron fakó, télen hófehér, s csak a farka hegye tiszta fekete. Fekhelyét – egy nagy, meleg gombolyagot – csupa madártollból készítette, s ez a bûnjel, melybõl kiolvashatjuk, hogy e nyúlánk rabló, kinek bõre az uralkodók bíborpalástját díszítette, a vadrucától le a nádi verébig mindent legyilkol, amit elérhet. A folyó jégkérgén egy egészen sajátságos nyom tûnik fel. Egészen széles, „kacsatalpú”, de nem olya tiszta, mert a párok között mintha valami sima dorongot húztak volna végig: ez a vidra lábés faroknyoma. A szántókon, tarlókon a vadrepce, bogáncs s egyéb dudva jórészt kiáll a hóból, s itt a hó szennyes lett e sok mag hüvelyétõl. E helyen csupa finom madárlábnyom fut keresztül-kasul, hol lépegetve, hol párosan. Itt tarka volt a társaság: mezei s házi veréb, mely csak páros lábbal ugrándozik, sármány, mely néha egyet-egyet lép is, pipiske, mely folyton lépdegél. Itt mûködtek a hanyag gazda érdekében, mert ahány magot felszednek, annyival kevesebb lesz tavaszkor a gyom. Az erdõ szélén oly nyomra bukkanunk, mely lópata lenyomatának látszik, de csak egyik fától a másikig tart: ez a virgonc mókus, mely nemcsak lába, hanem egész teste nyomát hagyja a hóban. Egy csendes helyen kör alakban el van kaparva a hó, s széle szépen le is olvasztva: itt az õz pihent az erdõ puszta talaján. Körültekintve több ilyen fekhelyet találunk – négy-öt kisebb-nagyobb kört a hóban; itt tehát együtt pihent a család: a vén suta, a vén bak s a megtermett gidók. A környéken levõ nyomok egy egészen más históriát is elbeszélnek nekünk: az õzek egy nyomon iramodtak tova, s ha a csapást jól megnézzük, talpas nyomokat lelünk benne, melyek kutyanyomoknak igen nagyok. Ez a farkas volt – kövessük csak. Egy jó darabon halad valamennyi nyom, azután félreugrás: ez a suta volt, mely a nyomból kiszökkent, míg a bak a két gidóval folytatta az iramot. Így egymás után kiugranak a gidók, s végre az ordas csak a bak nyomán hajt. A bak tudja a menekülés módját; ha csak egy farkassal van dolga, kört vág, és keresztbe fogja a kiugrottak nyomát – a sok nyomban aztán farkas legyen, aki eligazodik. Ez és még számos más dolog mély titok volt egész nyáron át, s legfeljebb fekhelye árulta el a vad jelenlétét, de azt, hogy merre jár, mit mûvel, azt csak az elsõ hó mondja meg biztosan.
13
Hol lakik a Mikulás? (A téli hagyományok c. tananyaghoz) Finnországban történt, hogy a Mikulás hosszas keresgélés után egy csodálatos vidékre érkezett. Ennek a vidéknek Lappföld volt a neve. Az európai kontinens északi csücskén, ahol áthalad az északi sarkkör, kezdõdik a le nem nyugvó és fel nem kelõ nap világa. Nyáron 73 napon keresztül nem bújik a nap a látóhatár alá, és ezalatt verõfényben úszik Lappföld vidéke. Éjszakánként gyönyörködni lehet a sarki fény varázslatos jelenségében. Télen viszont 51 napig nem kel fel a nap, teljes sötétségbe burkolva a tájat. Több, mint fél évig a tél az úr, a tavasz és az õsz csak nagyon rövid ideig tart. 1985-ben itt Fülhegyen (Korvatunturin), Mikulásfaluban (Napapiiri) telepedett le véglegesen a Mikulás. Tiszta és romlatlan táj, erdõs vadon, fenyvesek és mocsarak, a fagytól kemény sztyeppék birodalma ez. Az itt élõ emberek saját kezûleg épített színes faházaikban laknak. Legkedvesebb szórakozásuk a szaunázás és a hó-kenuzás. A rénszarvas itt minden háznál családtagnak számít. Az asztalukon a leggyakoribb étel a vörös hasú lazac, melyet szabad tûzön készítenek el. A lappok igyekeznek összhangban élni a természettel, talán ettõl is olyan kiegyensúlyozottak és egészségesek. Azt mondják, a nyúlfülre emlékeztetõ hegygerinc azért tetszett meg a Mikulásnak, mert segítségével jobban hallhatja, hogyan viselkednek a gyermekek otthonukban. A piros köpenyes, fehér szakállú öregúr egész évben õrzi titkaikat, válaszol a kívánságokkal teli leveleikre. A háza csendes, meleg, békés otthon. Szeretetben él itt manócskáival. Rénszarvas szánjával innen indul körútjára és ide tér vissza. A Mikulás tudja, hogy a világon sok millió kisgyerek várja õt. Karácsony Apó, Santa Claus és még fél tucat egyéb néven emlegetik. Európában a névnapján, december 6án, másutt pedig karácsony estéjén érkezik. A Mikulás címe: Joulopukki (Mikulás) Soumi-Finnland Rovaniemi (a falu neve) A magyarországi cím: Mikulásközpont Nagykarácsony 2425.
A téli hagyományok c. tananyaghoz A karácsonyfa Közeledik a karácsony, az ajándékozás ideje. Ilyenkor egyre izgatottabbak az emberek. Advent utolsó hetében fenyõfát vásárolnak, melyet otthonaikban december 24-én délután feldíszítenek. Az európai országokban germán hagyományok alapján karácsonyfát állítanak, a természet egy darabját beköltöztetve a lakásba. A néphit szerint a fenyõ zöld ágai szolgálják a rontó szellemek távoltartását, az élet újjászületését. A díszeknek, a gyertyáknak, amiket a fenyõfák ágaira akasztunk, ma is szimbolikus jelentése van. A fény tiszteletére mécsesekkel díszített zöld ág már az õskorban is mágikus jelkép volt. Luca napja (december 13.) A Gergely naptár születését (1582) megelõzõen Luca napja volt az év legrövidebb napja, éjszakája pedig az év leghosszabb éjszakája. Ehhez a naphoz számos hiedelem és népszokás kapcsolható. Luca (Lúcia) nevét a lux szóval lehet összefüggésbe hozni, melynek jelentése fény, fényesség, világosság. Lúcia a vakok, szemfájósok, menyasszonyok védõszentje. Egyes helyeken fényhozónak is nevezték. A legendák szerint Lúcia az ókeresztény idõkben élt fiatal szûzlány volt, aki megvakította önmagát, hogy kérõjét elrettentse. 14
A magyar néphit Lucája A mi Lucánk egyáltalán nem hasonlít Szent Lúcia alakjához, õt a képzelet szülte. Kísértetszerû lény, rút öregasszony, aki idõnként fehér lepelbe bújik. Hazánkban Luca napja asszonyünnep, ilyenkor tilos asz asszonyoknak, lányoknak dolgozni. Ezen a napon a lányok szerelmi jóslatokkal foglalkoznak. Süteményt sütnek és minden kis kalácsban elrejtenek egy fiúnevet. Az utolsónak maradt sütemény rejti a várva-várt jövendõbelijük nevét. Luca búza Luca napi szokás volt az is, hogy egy tányérban a kemence közelében búzát csíráztatott a gazdasszony. Ha a búza karácsonyra kizöldellt, bõ termés ígérkezett. Luca széke A falusi ifjak dec. 13-án kezdték el a Luca szék faragását, melynek karácsonyra el kellett készülnie. Minden nap dolgoztak rajta. Az egyes alkatrészek más fajta fából készültek. A hiedelem szerint ha karácsonykor a templomban pontosan éjfélkor ráálltak, megláthatták, hogy ki a boszorkány. Mise után azonnal el kellett égetni a széket, hogy a boszorkányok bosszúját elkerüljék.
Család Az otthonunk Mindenki lakik valahol. Otthonunk a biztonságot jelenti számukra. Itt növünk fel, minden részletét jól ismerjük. Állandóan díszítjük, csinosítjuk, kényelmesebbé tesszük. Ötlet: Készítsünk névtáblát! Mi legyen rajta? A gyerekek rajzolhatnak is. Rajzold le otthonodat! Mit változtatnál rajta? A család A témát az otthonról hozott fényképek ismertetésével, bemutatásával kezdjük, majd a gyerekek készítsenek rajzot családjukról! Ezt kövesse egy beszélgetés! Kik a család tagjai? Hogyan szólítod õket? Milyenek a családtagok? (Kölcsönösen szeretik egymást?) A szülõk: Milyenek a szüleim? Hasonlítok rájuk? Mit szeretek bennük? Kell-e félni a szülõktõl? (Fekete István: Ballagó idõ c. könyvének részlete.) Milyen szülõ leszek én? A nagyszülõk: Milyen az én nagymamám? Nagypapám? Velünk élnek? Miben számíthatok rájuk? Miért fontosak számomra? Miért tapasztaltabbak, mint mi? A testvér(ek): Hány testvérem van? Milyenek a testvéreim? Mi történik, ha valamiben nem értünk egyet? (testvérkonfliktusok) Segítséget adhat a beszélgetéshez: Bálint Ágnes: Szeleburdi család c. könyve Mindenképpen tegyünk említést a csonka családokról is! „Akinek csak egy szülõje van, az kétszeresen is hálás lehet a gondoskodásért!” Arról se feledkezzünk meg, hogy van akinek nincs testvére! Munkamegosztás, feladatok a családban. – „Sok kéz, hamar kész.” Segítsünk a „Székely családnak” elosztani a munkát! A család tagjai elhatározták, hogy délután kirándulni mennek, de erre csak akkor marad idejük, ha délelõtt mindenki segít a takarításban. 15
A család tagjai: apu, anyu, Cili 11 éves, Luca 7 éves, Laci 5 éves. A tennivalók: ágyazás, ágynemûcsere, porszívózás, mosogatás, a konyha söprése, felmosása; viráglocsolás, portörlés, szemétlevitel, bevásárlás, ebédfõzés. A csoportosítást rajzosan vagy szókártyákkal is elvégezhetjük. Mérlegeljék a gyerekek, melyik könnyebb és melyik nehezebb feladat! (pl. az idõsebb gyerekek többet vállalhatnak.) Mindezt kövesse egy beszélgetés, melyben elmondják a gyerekek, nálunk hogyan zajlik mindez. A szüleink dolgoznak (munka, munkahely, foglalkozás) A gyerekek mondják el, mi szüleik foglalkozás! Beszélgessenek arról, szeretik-e szüleik a munkájukat! (Elõzetes érdeklõdés alapján számoljanak be szüleik véleményérõl.) Vitassák meg, mit jelent a következõ mondat: „Szüleink értünk dolgoznak.” Mondják el, õk milyen felnõtté szeretnének válni, ha nagyok lesznek! Milyen munkát képzelnek el maguknak? Tudatosítsuk: Az, hogy munkánk boldog lesz-e minket jelentõsen meghatározza egész életünket. Fekete István: Ballagó idõ – részlet „… A félévi bizonyítványban 3 tárgyból megbuktam. A kiosztás után tócsát sírtam a zsebkendõmbe. Szüleim nem tudták, hogy az a megalázó, rettenetes okirat három, majdnem jóvátehetetlen szekundát tartalmaz, amelyeket teljesen kijavíthatatlannak és jóvátehetetlennek éreztem, és létezésük úgy feküdt gyomromban, mint egy malomkõ. … Elbújdosom. Megtakarított kis pénzem már a zsebemben van. 9 korona 20 krajcár… Egy kis kenyeret, szalonnát is bepakoltam a tarisznyába. Hónom alá fogtam tehát egy kisvánkost, ami nélkül nem tudtam aludni, nyakamra kanyarítottam a kis vászontarisznyát és „útnak váltam”. Úgy gondoltam, a Fácánosban megalszom, ott van egy nagy pajta, aztán hajnalban elindulok tovább… A pajta belül sötét volt, mint a szurok, és ez nagyon helyénvaló volt, de hátsó részében majd a tetõig ért a széna, ami még jobb búvóhely, mint a szalma, és melegebb is… Lehetõleg csendesen, jó mély vackot csináltam a szénában, és fejem alá téve a kispárnát, összehúztam magam, és nagyot sóhajtottam. Talán el is bóbiskoltam a széna között, és arra ébredtem, hogy nagyon fázom… Elpusztulok – gondoltam. Valahol messze egy rekedt, öreg kakas kukorékolt, erre kinyitottam a szemem, és még a szivem is megállt az ijedtségtõl. A pajta kapuja elõtt a holdfényben egy ember állt, aztán megszólalt: Pista! Pista fiam! – Tessék, édesapám! Gyere fiam, hazamegyünk. És fogta a kezem hazáig, és én csendesen sirdogáltam hazáig. És erre az éjszakára, apám meleg kezére emlékszem, amig csak élek! De talán még azon is túl… mert tornyok, várak és paloták összedölhetnek, de a szeretet – örök!”
Vendégvárás, készülõdés az ünnepekre A téma feldolgozása szorosan kapcsolódjék a karácsonyi készülõdéshez! Essék szó az ünnepi asztalról, ételekrõl is! Beszéljék meg a tanulók, milyen alkalmakkor érkeznek hozzájuk vendégek. Hogyan készülõdnek, várják õket. Mit illik vinni ha vendégségbe megyünk? (A legjobb a saját készítésû ajándék.) Hogyan kell viselkedni vendégségben? Mi a házigazda dolga? Számoljanak be saját tapasztalataikról is! (Egy-egy vendégség elmesélése.) 16
Dramatikus játék Meghívtad barátodat (osztálytársadat) a születésnapodra. Meghívtad még másik három ismerõsödet, de õk más iskolába járnak. Most fél 4 van. A vendégség 4 órakor kezdõdik. Hogyan készülõdsz? Hogyan készülsz barátaid fogadására? Mi az érkezõk feladata? Hogyan viselkedjenek a vendégek? Miért nem illik csatateret hagyni maguk után? A gyerekek próbálják maguktól megjeleníteni a fent leírtakat!
Téli idõjárás, öltözködés Az õszi idõjáráshoz hasonlóan ezt a témát is elõzze meg tanulmányi séta, mely során megfigyelhetik a gyerekek a természet változásait télen. (Mi történt a fákkal, növényekkel, állatokkal?) Figyeljék meg a téli idõjárás jellemzõit! (hideg, zúzmarás ágak, szeles idõ, borult ég, szállingózó hó, stb.) Végezzenek a tanulók folyamatos idõjárási megfigyelést! (3 napon keresztül) Fogalmazzák meg, hogyan változott az idõjárás az õszhöz képest! A tél kezdetétõl minden nap rakják ki a táblára is az idõjárási jeleket! Ötletek: Ha tehetik figyeljék meg a hópelyhek gyönyörû formáit. Többször is gyakorolják a hõmérséklet mérését, a hõmérõ leolvasását! Figyeljék meg, mi történik a vízzel, ha kitesszük a hidegre! Mi történik a jéggel (jégcsappal), hóval, ha bevisszük a terembe? Figyeltessünk velük deret, zúzmarát is! Gyakoroltassuk a téli idõjárásnak megfelelõ öltözködést is! Beszélgessünk arról, hogyan védekeznek az élõlények a zord hideg ellen! (ember, növény, állat) E témában készíthetnek a gyermekek kiselõadást is.
A tél örömei, veszélyei Az órát kezdjük téli képek nézegetésével, egy-egy télrõl szóló mûalkotás tanulmányozásával. Olvassuk fel a verset! (Weöres S.: Nagy a hó) Beszéljük meg mirõl szól! Beszélgessünk a tankönyv képei alapján, milyen örömöket rejteget a tél számunkra! Ezt kövesse egy élménybeszámoló a téli sportokról, idõtöltésekrõl! Ne felejtsük el megemlíteni a helyes (réteges) öltözködést sem! Végül beszéljünk arról is, milyen veszélyeket rejtenek magukban a téli sportok! Hogyan óvhatjuk meg egymás testi épségét játék közben? A gyermekek beszámolhatnak néhány balesetrõl is, melynek tanúi vagy elszenvedõi voltak. Hogyan elõzhették volna meg a bajt? Az órát dramatikus játékkal zárjuk.
Itt telelõ madarak
(A Növények, állatok télen c. tananyaghoz.) Széncinege Hazánkban mindenfelé megtalálható madár. Fõként a lomberdõket, tölgyeseket kedveli. Nagyon jól alkalmazkodik a környezet életkörülményeihez. Kertekben, parkokban, ritkás erdõkben gyakori cinegefaj. A feje fekete-fehér, a hasát sárga toll borítja. Természetes és mesterséges odúkban költ. 17
Megeszi a rovarokat, pókokat, de szereti az olajos magvakat is. Õsztõl szívesen felkeresi az ablakokat, téli etetõket. Védett madár. Erdei fülesbagoly Közepes nagyságú bagoly, hatalmas tollfülekkel és nagy narancsvörös szemekkel. Hazánkban a Dunántúlon és az Alföldön a leggyakoribb. Nyílt területeken vadászik. Fõként rágcsálókat eszik. Szereti a mezei pockot, cickányt. Havas teleken fõleg madarakat (pl. veréb) fogyaszt szívesen. Nagy fakopáncs Hazánkban a leggyakoribb harkályféle. Erdõkben, parkokban, kertekben él. Odúlakó. Táplálékát fatörzseken, vastagabb ágakon, vagy talajon keresi. Õsszel és télen a kéreg alól veszi ki az ott rejtõzõ lárvákat. Megeszi a magvakat (pl. fenyõmag). Védett madár. Jégmadár Repülõ drágakõnek is nevezik, csodás színû tollazata miatt. Hosszú és erõs csõrû, rövid farkú, zömök testû madár. Kedvelt helye a vízpart. A be nem fagyott tavak mellett télen is találhatunk jégmadarat. Egy jégmadárnak több leshelye is van. Hol vízben álló karóra, hol csónakok orrára, vagy éppen egy tó fölé hajló ágra tér vissza. Türelmesen üldögélve les zsákmányára, apró halakra, vízi rovarokra. Zöldküllõ Gazdag színezetû, jóval nagyobb testû harkályfaj, mint a nagy fakopáncs. Tél végén és kora tavasszal hangos, „klü-klü” kiáltása hallható. Kedvelt helyei a ligetes erdõ, fasorok, parkok. Egész évben a talajon keresi táplálékát. Kedvenc tápláléka a hangya, melyet télen is kivés akár a hó alól is. Tengelic Egyik legtarkább madarunk. Kertekben, gyümölcsösökben, szõlõhegyen él. A kóborló tengelic télen bárhol felbukkanhat, ahol a hóból kiálló gyomokon elegendõ magot talál. A téli éjszakákon a tengeliccsapat a legsûrûbb ágak között pihen. A nagy hidegben nehéz a sorsuk, mert nehezen találnak élelmet. Madáretetés A zord hideg télben az itt telelõ madaraink már nem találnak megfelelõ mennyiségû élelmet maguknak. Szükségük van a gondoskodásra. Legcélszerûbb fából vagy deszkából készíteni madáretetõt. A nyitott oldalú házikó a legjobb megoldás. Függesszük egy faágra, helyezzünk bele magokat – tökmag, napraforgó, köles, lencse -, szalonnadarabot, almadarabokat! A fõtt burgonyát és a sárgarépát a rigók szeretik nagyon. A félbevágott dióból – fõként, ha férges – rovarevõ madarak csipegetnek szívesen.
18
Növények, állatok télen (óravázlat) Célok, feladatok: Gondoskodás a nálunk élõ madarakról, az erdei állatokról. Az etetés, gondozás hasznossága, szükségessége. Rendszeresség. Természetvédelem. Tanítói tevékenység szervezés:
Tanulói tevékenység
Módszerek, fejlesztési lehetõségek
A teremben az elõkészítõ idõszakban elkészített rajzok, tablók jól láthatók. Madáretetõ készítése. Magok behozatala.
Az óra során frontális osztálymunkában, ill. csoportmunkában dolgoznak a gyerekek.
I. Rész I. Meglévõ ismeretek felelevenítése Hetesek jelentése – Az elhangzott ismeretek melyik évszakra jellemzõek? – Mi jellemzi még ezt az évszakot? – Mely évszak elõzi meg? – Mely évszak követi? – Mely hónapok alkotják?
Idõjárás jelentés tél
– Milyen jeles napok tartoznak a téli hónapokhoz?
dec. 6. dec. 24. dec. 25-26. dec. 31. jan. 6.
hideg, rövidek a nappalok…
Az eddig tanult ismereteket rendszerezzük. Fejlesztés: gondolkodás emlékezet
õsz tavasz november, december január, február
Célkitûzés: A mai órán az állatok téli gondozásával foglalkozunk.
Mikulás Szenteste Karácsony Szilveszter A farsang kezdete
II. Motiválás Halk zene – Hajtsátok le a fejeteket, figyeljetek a hangokra! – Melyik évszakot idéz fel a zene? – Milyen érzésetek támad?
Fejlesztés: képzelet Érzelmileg segítem elõ a téma megközelítését.
tél hideg van egy kismadár fél 19
Tanítói tevékenység
Tanulói tevékenység
– A táblán állatok képe cinege, gólya látható. Melyek ezek? fecske, harkály – Mi a közös nevük ezekmadarak nek az állatoknak? – Télen a zord idõ miatt az állatok is fáznak, s nehezen találnak élelmet. Ezért van szükségük az ember segítségére. – Hallgassuk meg Tordon Ákos: Madárszálló címû versét. – Az elõre elkészített madár eleséget hozza ki mindenki az etetõhöz. II. Rész
Motiválás: zene I. Célkitûzés: – Továbbra is az erdõben maradunk, milyen állatokkal találkozhatunk még? II. Ismeretek feldolgozása: – A táblán kép látható. – Milyen évszak? – Milyen élõlényt látsz? – Hova rejtõznek? az állatok? – Mi történik ilyenkor?
Módszerek, fejlesztési lehetõségek
Helyes artikuláció, megfelelõ hangerõ. Szituációs játék: csendben vigyázva a madarakra. Mimika: – öröm – csodálkozás – meglepetés
Elõsegítem az ismeretek rendezését.
tél fa a föld alá téli álmot alszanak
Tk.: 53. o. 1., feladat III. Rögzítés: Tk. 53. o./2., feladat Vannak állatok, melyek úgy védekeznek, hogy téli álmot alszanak. Tk.: 53. o./3., feladat IV. Ismeretek feldolgozása: Tk. 54. o./4. Hallgasd meg a mesét! Tk.: 54. o./5., Beszélgetés a történetrõl. V. Ismeretek feldolgozása: – A táblai kép mellett állatokat látsz.
Így térben is elképzelhetõvé válik az erdõ és lakói.
vaddisznó róka 20
Tanítói tevékenység – Népesítsük be a képet! – Róluk hogyan gondoskodunk? – Kik? – Mivel? – Ezek az állatok hogyan védekeznek a hideg ellen? Tk.: 54. o./6. feladat. Miért fontos az állatok rendszeres etetése? Tk.: 56. o./8., feladat Melyik állatnak mi a kedvenc tápláléka?
Tanulói tevékenység õz szarvas etetik
Módszerek, fejlesztési lehetõségek
szókincsfejlesztés.
– erdész, vadõr vastag bundát növesztenek
Az állatok szeretetére, védelmére igyekszem irányítani a figyelmet.
Egyénre szabott fejlesztõ feladatot kapnak.
cél: ismeretek rendezése gondolkodás fejlesztése értõ olvasás fejlesztése
õz szarvas vaddisznó
Megfigyelõképesség fejlesztése. Következtetés.
Tartalma: notesz, ceruza, távcsõ, fényképezõgép
Felkészítés az erdei túrákra.
Értékelik társaik munkáját.
Folyamatos dicsérettel serkentem a további munkára.
VI. Az órai ismeretek rögzítése differenciált feladatokkal. 1. csoport Rejtvény – Mondd el mit tudsz a téli álmot alvó állatokról? 2. csoport Rejtvény – Hogyan gondoskodunk a madarakról? 3. csoport Nyomkeresés – lábnyomok
4. csoport Kinek a hátizsákját találtad meg? 5. csoport Tk.: 56. o./9., feladat VII. Ellenõrzés közös ellenõrzés VIII. Értékelés
– frontálisan – egyénileg
21
önértékelés
Ilyen vagyok! – testrészeim Az órán jó alkalom nyílik az önismeret fejlesztésére és a testséma gyakoroltatására. A tanulók mutassák be magukat külsõ tulajdonságaik alapján. Ezt követheti a belsõ tulajdonságok felsorolása is. Mutassák meg magukon a fõ testrészeiket (fej, nyak, törzs, karok, lábak), majd más testrészeiket is! (derék, has, csukló, … stb.) A mozdulatjáték során megmozgathatják egész testüket. E játék során teljes testséma-fejlesztésre nyílik lehetõség. A fõ cél, hogy a gyerekek ismerjék testrészeiket. Érzékszerveink A téma feldolgozásánál alapvetõen fontos, hogy a gyerekek ismerjék meg öt érzékszervüket, ezek szerepét a mindennapi tapasztalatszerzésben. A vers elolvasása és a hiányos rajz kiegészítése során megfigyelhetik az öt érzékszerv elhelyezkedését testükön. Miután tükör segítségével megvizsgálták arcukat, a képek (érzékszervek piktogramjai) segítségével soroltassuk fel velük az érzékszervek neveit! Könnyebb a fogalmak elmélyítése, ha mutatják is magukon azokat. Tudatosítsuk, melyik érzékszervvel mit érzékelünk! Célszerû minél több élelmiszert, anyagot, tárgyat bevinni az órára, hogy a gyermekek kipróbálhassák, mely érzékszervekkel érzékeljük õket. A tankönyv további feladatai a rögzítést segítik.
Tisztálkodás, fogápolás Fõ cél a rendszeres tisztálkodás fontosságának tudatosítása. Az órát kötetlen beszélgetéssel indítsuk, mely során a gyerekek elmondhatják milyen tisztálkodási tevékenységeket végeznek, milyen gyakorisággal. Nevezzék meg a tisztálkodási eszközöket is, melyekkel e tevékenységeket végzik. A fogápolás témánál fontos az egészséges fogak jelentõségének hangsúlyozása: a helyes fogmosás elsajátítása. A helyes fogmosást gyakoroltassuk is a gyerekekkel! A fogakról A tejfogak a születés elõtt kezdenek formálódni, majd elõtörésük a gyermek hat-hét hónapos kora körül kezdõdik. A tejfogak rendkívül fontosak a rágás, a beszéd, a külsõ megjelenés szempontjából, és helyfenntartó szerepük is van a késõbb megjelenõ maradandó fogak számára. Hat-hét éves kor körül kezdõdik a fogváltás: a tejfogak elvesztése, melyet a maradandó fogak megjelenése követ. A tejfogak gyökerei fokozatosan felszívódnak, míg végül csak a korona marad. A gyökerek felszívódása következtében a tejfogak egyre jobban meglazulnak, végül kihullanak. A maradandó fogak elõtörése fokozatos, a metszõfogak váltásával indul kb. 7 éves korban. Felnõtt korra a legtöbb embernek 32 foga van. A fogak rendkívül jelentõs szerepet játszanak az emberi szervezetben. Szükségesek a harapásnál, rágásnál; részt vesznek a hangképzésben; hozzájárulnak az általános jó közérzethez és a külsõ megjelenéshez. A fogszuvasodás A fogakon állandóan képzõdik egy szinte teljesen színtelen, filmszerû réteg, melyet foglepedéknek hívunk. A fogszuvasodást a lepedék baktériumai okozzák, melyek a táplálékban lévõ cukorból savat képeznek, mely feloldja a fogzománcot. 22
A puha ragacsos foglepedéket kizárólag fogkefe és fogkrém segítségével távolíthatjuk el. A lepedék jelenlétét egyszerûen demonstrálhatjuk. Gondos kézmosás után a gyerekek körmükkel finoman kapargassák meg metszõfogaik felszínét! Az így nyert foglepedék jellegzetes fehér massza. A végén ismét mossanak kezet! A helyes fogmosás A helyes fogmosási technika egy életen át segít a fogszuvasodás és ínygyulladás megelõzésében. Az alapos fogmosás legalább 2-3 percig tartson! 1. Mossuk meg az alsó és felsõ fogak külsõ felszínét! 2. Mossuk meg az alsó és felsõ fogak belsõ felszínét! 3. Tartsuk vízszintesen a fogkefét és mossuk meg a fogak rágófelületét! Végül óvatosan tisztítsuk meg a nyelvet is! A jó fogmosáshoz elengedhetetlen a helyes fogkefe kiválasztása, és a megfelelõ fluoridos fogkrém! A táplálkozás szerepe fogaink védelmében Az egészséges növekedés és fejlõdés – ezen belül az egészséges fogak és fogíny fejlõdésének – alapfeltétele az egészséges táplálkozás. A gyermekeknek minden nap gyümölcsöt, zöldséget, tejet, és más tejterméket, magas fehérjetartalmú ételeket kellene enniük. A megfelelõ folyadékfelvétel is nagyon fontos, de a cukortartalmú italok fogyasztásától óvakodnunk kell! A fogszuvasodás szempontjából a cukor a legveszélyesebb! A cukortartalmú üdítõk, rágcsálnivalók fogyasztását mellõzzük, mert állandó savképzõdést okoznak a szájban! Mi a fogorvos feladata? A fogorvos megvizsgálja, hogy megfelelõen növekednek-e a gyermek fogai, valamint felfedezi a fogszuvasodás korai jeleit, s idõben kezelésbe veheti a kezdõdõ szuvas elváltozásokat. A fogorvos segíthet a helyes fogmosási technika tanításában, a fogápoláshoz való pozitív hozzáállás kialakításában. Mi a tanító feladata? Elõzetes magyarázata csökkentheti a gyermekek fogorvosi vizsgálattól való szorongását. Beszélgessen a gyerekekkel arról, mi történik a fogorvosi rendelõben, egy vizsgálat alkalmával! Ötletek foglalkozásokra 1. Találjanak ki a gyerekek meséket az alábbi témákhoz: A magányos fogkefe, Mitõl szép a mosolyunk?, A fogtündér, Fogorvosnál jártam.! 2. Készítsenek a gyerekek tablót egészséges és egészségtelen ételekrõl! (Fõ szempont természetesen a fogak védelme legyen!) 3. Rendszerezzék, milyen ételeket fogyasztanak el egy napjuk folyamán! Csoportosítsuk azokat: „fogbarát vagy fog-ellenség” szempontok alapján! 4. Rajzoljanak a helyes fogápolásra buzdító plakátokat!
23
Tavaszi hagyományok Húsvét A húsvétnak nincs állandó napja, mozgó ünnep. A március 22-e és április 25-e közötti idõszakra esik. A tavaszi napéjegyenlõséget követõ holdtölte utáni elsõ vasárnap a Húsvét napja. Az ünnep magyar elnevezése onnan származik, hogy ekkor ér véget a negyven napos nagyböjt, innentõl lehet húst enni. Egyházi ünnep. Jézus keresztre feszítésének és feltámadásának emlékünnepe. Sok szép hagyomány, népszokás kapcsolódik hozzá. (Kiszebáb égetés, zöld ágakkal vonulás.) A Húsvét elõtti vasárnap a virágvasárnap, ekkor kezdõdik a nagyhét. Virágvasárnap a barkaköszöntés napja a templomban. Nagycsütörtökön Jézus az utolsó vacsorán búcsút vett tanítványaitól, és megjövendölte feltámadását. Amikor Jézust elfogták, a harangok elnémultak, ezért nagycsütörtökön nem harangoznak. Nagypénteken Jézust a Golgota hegyén keresztre feszítették. Ezen a napon böjtölnek a vallásos emberek, nem esznek semmilyen ételt, csak vizet isznak. Vasárnap a feltámadás ünnepe. A vasárnapi körmenet, a húsvéti sonka megszentelése egyházi szokás. A sonka mellé kalácsot és tojást esznek az emberek. A húsvét jelképei: a tojás, a kiscsibe, a kisbárány, mind az újjáéledést jelképezik. Húsvét hétfõ a locsolkodás napja. A néphit szerint a locsolkodás tisztító-gyógyító hatású. A húsvét utáni vasárnap a fehérvasárnap. A komatál küldésének napja. (Tátrai Zsuzsanna: Magyar népszokások)
Tavaszi idõjárás, öltözködés Az õszi és téli idõjárás megfigyeléshez hasonlóan most is folyamatos megfigyeléssel ismerhetik meg a tanulók a tavaszi idõjárás jellemzõit. Összehasonlítjuk a téli és tavaszi idõjárást is. Székre kitett ruhákból válogatva gyakorolják a gyerekek a tavaszi idõjárásnak megfelelõ öltözködést. Elmehetünk sétálni is, mely során alkalom nyílik a tavaszi idõjárás jellemzõinek megfigyelése. A séta során figyeltessük meg a gyermekekkel az emberek öltözetét is! (Megfelelõ-e?)
Tavaszi séta Ez a séta piacra vagy zöldségeshez vezessen! Figyeltessük meg a gyerekekkel milyen zöldségeket, gyümölcsöket árulnak ezeken a helyeken! (Kiemelve a tavasszal termõ zöldségeket, gyümölcsöket.) Engedjük, hogy vásároljanak is a gyerekek, így közvetlen szituációban tapasztalhatják meg, milyen egy-egy árus munkája, s gyakorolhatják a piacon való helyes viselkedési szokásokat. A vásárolt zöldségekbõl készíthetnek zöldségsalátát; díszíthetnek velük finom szendvicseket. A gyümölcsökbõl gyümölcssaláta készülhet.
Növények tavasszal A tavaszi tanulmányi séta során már megfigyelhették a gyerekek a természet változásait. Az óra elején – a képek segítségével – ezeket a megfigyeléseket elevenítsék fel. Beszélgessenek arról, mi történik a növényekkel tavasszal. (ébredezik a természet, a fák, bokrok rügyeznek, nyílnak a virágok) Elvihetjük õket virágboltba, vagy a piaci séta során egy virágárushoz is. Itt megfigyelhetik a tavaszi-, és egyéb virágos növényeket. 24
A virágos növény részei: Soroljanak fel a gyerekek ismert növényeket! Olyanokat is mondjanak, amelyekben gyönyörködni szoktunk (virágok)! Mondják el, miért szeretik a virágokat! Milyenek lehetnek? (Színük? Illatuk? Virág formája?, stb.) Vizsgáljunk meg egy virágos növényt! Lehetõleg gyökereset! A növény mely részei találhatók a föld felett? A földben? Beszéljük meg melyik növényi rész mit szolgál! Gyökér: Rögzíti a növényt. Felszívja a talajból a vizet és a benne oldott ásványi anyagokat. Szár: A gyökérhez kapcsolódik. Továbbítja a gyökér által felszívott vizet, tápanyagokat. A szár tartja a leveleket, a virágot és a termést. A virágos növény szára lágy, nedvdús, a fák, cserjék fás szárú növények. (A fák szára a fatörzs.) Levél: A szárhoz kapcsolódnak, ezeken keresztül lélegeznek és párologtatnak a növények. Formájuk nagyon sokféle lehet. Virág: A növények szaporító részei. Formájuk, színük, felépítésük igen változatos. Az óra végén vizsgálják meg a gyerekek a magukkal hozott magokat, majd ültessék el azokat! Figyeljék meg, mi történik a földbe ültetett maggal! Mi fejlõdik belõle? Lehetõleg minél többféle magot ültessenek el! Téltemetõ, tavaszjelzõ virágok (A növények tavasszal c. tananyaghoz) Hóvirág A tavasz közeledtét a hóvirágok jelzik. (Görög neve: galanthus=tejvirág) Kedveli a félárnyékos helyeket, a nyirkos erdõk, ligetek, cserjések tápanyagban gazdag talaját. Csillagvirág Apró csillag alakú virágairól kapta a nevét. Üde réteken, ligeterdõkben egyaránt megtalálható. A félárnyékos helyeket kedveli. Virágja lila, lehet kék, rózsaszín, fehér színû, de erdei fajtája apróbb, fehér színû. Krókusz Virága lehet fehér, sárga vagy lila. Apró, zöld, dárdaszerû levelek törnek utat a hideg földben a karcsú, színes bimbóknak. A tavasz eleji hûvös idõ ellenére a napsugár ereje a hó alól is elõcsalogatja a virágot. Tõzike A liliomfélék családjába tartozik. Európa egész területén megtalálható. A tõzike kertjeink korai hagymás növénye. A virág fehér szirmait apró sárga foltok keretezik. Védett növény. Lomberdõket, ligetes, nyirkos, de nem túl nedves helyeket kedvel. A tõzike és a hóvirág hasonló virágok, gyakran összetévesztik õket. Tavaszi kankalin A kankalinfélék családjába tartozik. Alacsony termetû tavaszi virág. Réteken, napos erdõkben él. Levelei hosszúkásak, csipkés szélûek. A köhögés elleni teakeverék alapanyaga. Illatos hunor Az elsõk között bújik ki a földbõl. Enyhe teleken elõfordul, hogy már karácsonytól virágzik. A középhegységekben, a hegyi erdõkben, lejtõkön egyaránt elõbukkan. A vastag, húsos szárakon egy-egy virág fejlõdik. Színe lehet fehér, rózsaszín, sárgászöld vagy bíborvörös. Levelei örökzöldek, sötét színûek. 25
Tavasz – az állatok életének változásai (Az állatok tavasszal c. tananyaghoz)
Visszatérnek a költözõ madarak. (fecske, gólya, fülemüle, vadliba, vadkacsa, pacsirta…) Felébrednek a téli álmot alvó állatok. (A kígyók is a földbe húzódtak télen; meredten, mozdulatlanul teleltek. A békák petéket raknak a vízbe, messze hallatszik kuruttyolásuk.) Méhek dongják körül a virágokat. Sokféle rovar nyüzsög a növények között. (Nagyítóval figyeljük meg õket!) Kikelnek a kiscsirkék, kislibák. Az emlõs állatok is utódokat hoznak a világra.
Állatok tavasszal Ha idõnkbe belefér e téma elõtt is vigyük el a gyermekeket sétálni, lehetõleg erdõbe, vadasparkba, esetleg állatkertbe. Ha szerencsénk van, sokféle állatot figyelhetünk meg. (esetleg kicsinyeikkel is) A tankönyv képe is segítséget adhat az óra eleji beszélgetésre. Milyen tavasszal az állatok élete? Mely állatok térnek vissza hosszú vándorútjukról? Minden élõlény szaporodik Az elültetett magból új növény fejlõdik. Az állatoknak kicsinyei születnek. Az embernek gyermeke születik. Minden élõlény önmagához hasonló utódokat hoz létre. (kiscica-macska, csikó-ló, bárány-birka, boci-tehén, stb.) Mindezeket fotókon is illusztrálhatjuk, így még szemléletesebb! Figyeljük meg a kis állatokat! Hasonlítsuk össze a felnõttekkel! Tudatosítsuk, az utódok az idõ múltával épp olyanná vagy hasonlóvá fejlõdnek, mint szüleik. Beszélgessünk arról is, hogy az állatok egy másik csoportja tojásból kel ki. Nemcsak a madarak, hanem a kisgyíkok, a kígyók kicsinyei, a sikló-, teknõs-, krokodil „gyerekek” (a hüllõk) is így látják meg a napvilágot. (A madarak tojása kemény, a hüllõk tojásai lágy héjúak.) A madarak gondosabb szülõk, mint pl. a teknõsbéka. Náluk a tojásrakást gondos fészeképítés elõzi meg. A kikelt fiókákat szüleik gondozzák, hordják nekik az eleséget. Móra Ferenc Madarak iskolája Egy kisfiú nagyon szeretett volna fecske lenni. Azt hiszitek, talán szúnyogpaprikásra éhezett? Ó, dehogy! Azért, mert azt hitte, hogy akkor nem kell neki tanulni. Nohát, szerettem volna, ha tegnap látta volna ez a kisfiú, amit én láttam. Azt láttam, hogy hogyan tanítja a nagy fecske a picit röpülni. Fecskeanya kiparancsolta a fiókáit a fészekbõl a tornác párkányára. Úgy gubbasztottak ott a buksik, mint az iskolás gyerekek a padban. Fecskeapa pedig kiült az eperfára, és onnan parancsolgatott: – Gyertek csak, csicseri! Bátran csak, ficseri! Hárman szót is fogadtak, és átlibbentek fecskeapához. Hanem a negyedik buksi csak lihegett, pihegett, a szárnyát is megemelte egy kicsit, de aztán csak visszalépett a párkányra. Csicsergett keservesen, hogy a röpülés nem neki való tudomány. – Nem szégyelled magad? – koppantotta meg fecskeanya a feje búbját. És taszított rajta a szárnyával akkorát, hogy nyaklevesnek is beillett. Erre aztán mégiscsak szárnyra kapott a buksi. – Messze, messze, messze?! – kiabált kétségbeesetten, ahogy a levegõben bukdácsolt. – Erre, erre, erre! – biztatták az apja meg a testvérei az eperfáról. Tízszer tették meg az utat egy délelõtt a kisfecskék a tornácról az eperfáig meg vissza. Akkor aztán az öregek azt mondták, hogy elég ennyi tudomány egy napra. Másnap azonban már a ház26
tetõre is kihozták a fiatalokat. Harmadnap pedig már a szomszédban kóstolgatták a legyet, hogy jobb ízû-e, mint náluk. Azt is láttam már, mikor a gólya tanította a fiát békát enni. Az anyagólya röpült elõre a békával a csõrében, a fia utána. Kétszer-háromszor megkerülték a kéményt, akkor az anyamadár följebb röppent, és kiejtette csõrébõl a békát. A gólyafiókának röptében kellett ezt elkapni. Ha nem sikerült neki, akkor az anyja megbúbozta. Tyúkanyónak is sok baja van a csirkéivel, míg kitanítja velük az iskolát, mert a kiscsirkének is nehéz feje van kezdetben. Bizony, bizony, mindenkinek tanulni kell, ha tudni akar.
Háziállatok A téma feldolgozásánál vegyük figyelembe, hogy a gyerekek többsége (fõleg a városiak) nemigen találkozott még élõben háziállatokkal. Célszerû az óra elõtt ellátogatni a vadasparkba vagy egy falusi udvarba, baromfiudvarba, istállóba. Itt élõben megfigyelhetik az állatokat. (külsejük, testfelépítésük, viselkedésük, táplálkozásuk alapján.) Nagy élmény, ha megsimogathatják, etethetik is õket. Ha szerencsénk van az állatokat kicsinyeikkel együtt is megfigyelhetjük. Hallgattassunk a gyerekekkel állathangokat kazettáról! Ismerjék fel azokat! Soroljanak fel minél több házi állatot! Elõzõleg gyûjtsenek képeket, fotókat házi állatokról! Készítsenek képes élménybeszámolót, tablót! Tudatosítsuk, mi a különbség a vadon élõ állatok és a házi állatok életmódja között! (Hol élnek? Melyikrõl gondoskodnak, melyik gondoskodik magáról? Miért tartják a háziállatokat? stb.) Mészöly Miklós Állatok beszélgetése Tudjátok-e, hogyan beszélgetnek az állatok? Elmondom nektek. Egyszer kora hajnalban kinyitottam az ablakot, és kinéztem az udvarra. Látom ám, hogy a kakas körbe-körbe futkos, kerülgeti a szemétdombot, mintha üldözne valakit, és közben azt mondogatja: Ki kotor itt? Ki kotor itt? Fekete kóró! Fekete kóró! Aztán felröppent az ól tetejére, és rázendített: Kukorikúúú! Kukorikúúú! Kukorikúúú! Ebbõl mindjárt megtudta az egész világ, hogy vége az alvásnak, vége a lustálkodásnak: csipás szemét mindenki nyissa ki! Elsõnek az öreg harang ébredt föl, így kezdett bummogni: Grá-nit! Gyé-mánt! Grá-nit! Gyé-mánt! Mikor jól kibummogta magát, a kicsi harang folytatta: 27
Iminnen – amonnan! Iminnen – amonnan! S csakugyan! Innen is, onnan is elõfutottak hamarosan az állatok, kiabáltak, veszekedtek, mind éhes volt, mind enni kért. Gyorsan kaptam a ruhámat, és kiszaladtam közéjük. Hívtam a csirkéket: Csike, csike, csike, pir! Csike, csike, csike, pir! Hívtam a tyúkokat: Tyutyukám, tyu-tyu, tyutyukám! Tyutyukám, tyu-tyu, tyutyukám! Hívtam a kacsákat: Kur, kur, tasikám, kur, kur, tasikám. tas, tas, tas! Hívtam a libákat: Libi, libi, lapotya! Buri, buri, papatyka! Lett is olyan lárma, hogy alig gyõztem a fejemet kapdosni. Kacsák meg a libák mondták: Kacs, kacs, tacs, tacs, gazdasszonyka, jól tarts! Csirkék meg a tyúkok mondták: Kity-koty, koty, koty, koty, gazdasszonyka, gondoskodj! No, gondoltam, jól van, vetek egy kis kukoricát, ha már ilyen szépen megkértek rá. De azt hiszitek, elég volt nekik? A gyöngytyúk rögtön ott termett elõttem, és éktelenül pörölni kezdett: Csüpp, csüpp, csüpp! Bogrács! Bogrács! Bogrács! A telhetetlen mindjárt egy bográcsra valót követelt! De én nem adtam neki se többet. Elõbb azt egye meg, amit elébe szórtam, majd azután kaphat ráadást. És mentem a disznókhoz, hadd lássam, azok is felébredtek-e. Bizony, egyik se aludt. Az öreg disznó lábát szétvetve feküdt, és mind csak morgott, szuszogott. – Cikka, cikka, mancsi, ne! Mi kéne, ha vóna? – kérdeztem tõle. Rám nézett, és így szólt: Vad mák! Vad mák! Vad mák! 28
„Jó lesz neked moslék is!” – gondoltam magamban, és nyúltam a vödör után. De akkor már a kismalacok is mind a vályúhoz rohantak, ott visítottak: Víz! Víz! Víz! Nincs dara! Nincs dara! Nincs dara! – Lesz majd az is mindjárt! – nyugtattam meg õket, s hoztam vizet, hoztam darát – jól is laktak tõle, mozdulni se bírtak. Mikor mindez megvolt, körülnéztem, hogy ki nem kapott még enni. Hát a pulykák! S elkezdtem hívni õket: Puzsa, puzsa, puzsa, tuk! Puzsa, puzsa, puj, puj! Nem kellett kétszer mondani. Úgy rohantak, majd feldöntötték egymást. A kicsik így kiáltoztak: Korpa, dudva az ételünk, csak így élünk, csak, csak, csak! Az öregek meg így karattyoltak: Apró túró, az lesz a jó, lub, lub, lub, udri, udri, udri! Adtam azoknak is korpát, dudvát, apró túrót – de bár ne adtam volna! A pulykák, mikor jóllaktak, olyan büszkén kezdtek járni, hogy még Bodri kutya is megsokallta. Odaugrott az öreg pulyka elé, s ahogy a torkán kifért, úgy ugatta: Úgy volt, úgy lesz, úgy van biz a! Szebb a páva, mint a pulyka! De mi lett ebbõl – olyat ti még nem láttatok! A pulykák nekirohantak Bodrinak, és csípték, marták a bundáját – alig tudtam szétkergetni õket. Igen ám, de akkor meg a csirkék, tyúkok, libák, kacsák szaladtak szanaszét – mind azt hitték, hogy a pulykák õket kergetik. Futkosott, röpdösött a sok állat ijedten – mikor hirtelen valaki egy rettentõ nagyot bõdült. A bika. Kidugta fejét az istálló ajtaján, dobbantott egy jókorát, s azt mondta: Mi-háj! Mi-háj! Ha-muuu!... mu!... Ha-muuu!!!... És egyszeribe csönd lett. Senki se pisszent, senki se szólt. Mindenki takarodott a dolgára, a tyúkok mentek kapirgálni, a kacsák a patakra úszkálni, a pulykák a rétre papsajtot rágcsálni. Még a Bodri kutya is behúzta a farkát, lefeküdt az eresz alá, és vigyázott a házra. A bika pedig elégedetten visszavonult az istállóba.
29
Nálatok laknak-e állatok? (A kedvtelésbõl tartott állatok.) 1. Meséljenek a gyerekek arról milyen állatokat tartanak otthonukban? (Mely állatok a kedvenceik?) 2. Elvihetjük a tanulókat egy állatkereskedésbe is, ahol megismerhetik, megfigyelhetik a kedvtelésbõl tartott állatok néhány fajtáját. (Alak, szín, viselkedés…) Hogyan gondozzák ezeket az állatokat? Mivel etetjük õket? Miért van szükségük ezeknek az állatoknak az ember gondoskodására? Mit jelent ez a gondoskodás? (etetés, tisztántartás, játék, orvosi ellátás, stb.) Hangsúlyozzuk: az otthonunkban tartott állatokért felelõsséget kell, hogy érezzünk! A gondoskodás ne csak egy-két napig tartson!
A nyári hagyományok A tanulók ismerkedjenek meg a nyári hagyományokkal, ünnepekkel! (aratás, kenyérsütés, államalapítás ünnepe) Ha lehetõség nyílik rá, vigyük el õket péküzembe, ahol megfigyelhetik a kenyérsütés folyamatát!
Nyári idõjárás és öltözködés – Néhány jótanács a nyárra Az elõzõ évszakoknál megszokottan végezzenek folyamatos idõjárás-megfigyelést! Rögzítsék táblázatban a megfigyelteket. Hívjuk fel a figyelmet az idõjárás szélsõségeire! (vihar, mennydörgés, villámlás, kánikula, tûzõ nap) Beszéljük meg, milyen öltözet praktikus a nyári melegben! Lássuk el õket jótanácsokkal a nyárra vonatkozóan! (sok mozgás, friss levegõ, óvatos közlekedés, egészséges táplálkozás, védekezés a tûzõ naptól, a fürdés szabályai, … stb.) Meséltessük el velük, ki hova készül a nyári szünidõben! Veress István – Szinák János Miért játszanak az állatok? Álmomban két macska voltam, és játszottam egymással – írta egyszer Karinthy Frigyes. Bizony erõs a kísértés, hogy megpróbáljuk fordítva elképzelni a dolgot: vajon mirõl álmodhat a macska? Nos, ha álmodik egyáltalán, a játék mindenképpen szerepelhet álmaiban, hiszen az állatok is játszanak. De vajon hogyan és fõleg miért? Az mindenesetre tény, hogy még a legegyszerûbb élõlények is játszanak. Egyes ízeltlábúak kellemes, meleg napokon, teli hassal és nyugodt hangulatban hadijátékszerû „társasjátékot” ûznek. A réti hangyák például ölelésszerû mozdulatokkal közelednek egymáshoz (ami náluk feltehetõen a játékra hívás jel), majd párosával „birkózni” kezdenek, közben idõnként a hátukra pottyannak, hogy azután elölrõl kezdhessék az egész hancúrozást. Az ilyenfajta játékos verekedést egyébként az különbözteti meg a valódi küzdelemtõl, hogy ilyenkor nem lövellnek ki mérget magukból, tehát nem sebesítik meg egymást. A papagájok, az atlaszmadarak és a csúfolódó rigók hangutánzással szórakoztatják magukat és környezetüket. A rajokban élõ madaraknál gyakran megfigyelhetõ a repüléses játék, amikor elképesztõ akrobatikus mutatványok közepette hasítják az eget. Meglehetõsen sajátos „ízlésre” vall a lövõhalak játéka: látogatóikat gyors és pontos telitalálatokkal köpködik szembe… Egyetlen dolguk: a játék Minél fejlettebb fokon áll egyébként egy állat, annál több alkalma nyílik a játékra. Miért? Mert minél fejlettebb, annál hosszabb a gyermekkora. Köztudomású, hogy mind a madarak, mind az emlõsök között megkülönböztethetünk fészekhagyókat és fészeklakókat. A fészekhagyókat az 30
jellemzi, hogy szinte világrajövetelük pillanatától kezdve jól mûködnek érzék- és mozgásszerveik; jóformán azonnal képesek követni anyjukat. Ezzel szemben a fészeklakók kicsinyei (például az énekesmadarak fiókái és a legtöbb emlõsállat kölyke) meglehetõsen magatehetetlen, gyámoltalan kis élõlények, és bizony elég sokáig oltalomra, gondoskodásra van szükségük. És játékra! Az állatok egyedül, vagy pedig hasonló korú társaikkal, illetve a szüleikkel játszanak. A csoportos játék nagymesterei a majmok. Igaz ugyan, hogy egymagukban is elég jól elszórakoznak – levelekkel, ágakkal, különféle tárgyakkal vagy jobb híján a saját kezükkel, lábukkal, farkukkal -, de a társaikkal való hancúrozás mindennél többet jelent számukra. Köhler, a majmok viselkedésének világhírû kutatója nagyon találóan jegyezte meg: „A magányosan tartott csimpánz nem is csimpánz.” Ebben a kijelentésben nincs semmiféle túlzás, hiszen a csimpánzok egész egyszerûen megbolondulnak, ha elzárják õket társaiktól, és egyedül kell élniük. Ezek a fejlett fõemlõsök igen hevesen és érzékenyen reagálnak elzárt társuk gyötrelmeire – persze csak akkor, ha hallják vagy látják a szerencsétlent. Ilyenkor szemmel láthatóan részvéttel, aggódva figyelik kínlódását. De nem csupán õk, szinte valamennyi majomfaj kicsinyei kedvelik a csoportos játékokat. Önfeledten kergetõznek, lelkesen üldözik egymást fáról fára, ágról ágra. A kismajmok játékának változatossága természetesen nagymértékben függ a faj általános értelmi, fejlettségi fokától. A bõgõmajmok például, melyek a fõemlõsök értelmi rangsorában bizony eléggé hátul kullognak, viszonylag kevés és egyszerû játékot ismernek. Fõleg birkóznak egymással. A babuinkölykök már jóval találékonyabbak: sokat futkároznak, bújócskáznak, jókedvûen üldözik egymást, és közben a környezetükben található fákat, bokrokat, tárgyakat is „bevonják” a játékba. A csimpánzok már nem elégednek meg a puszta futkározással, birkózással. Fogócskáznak, farönkökön csúszkálnak, bukfenceznek, „táncolnak”, „enyém a vár – tiéd a lekvár”-szerû ügyességi játékokat kezdeményeznek, szabályos akrobatamutatványokkal kápráztatják el egymást, s ha kisebb-nagyobb víztócsát találnak, hosszasan gyönyörködnek a tükörképükben. Tele has és jó idõ Vajon mi az elõfeltétele annak, hogy az állatok játékos hangulatba kerüljenek? Mindenekelõtt az, hogy biztonságban érezzék magukat. A másik fontos körülmény, hogy a játék célja tulajdonképpen nem valami életbevágóan fontos dolog – így a sikertelenség sem okoz különösebb csalódást, amely elvenné a játszó állat kedvét a további próbálkozástól. Fontos elõfeltétel még a megfelelõ közérzet és kondíció, a „tele has” és a szép idõ. (Zord hidegben, illetve ha beteg vagy ha fél az állat, nincs kedve játszani.) Azt mondtuk, a játékos hangulat egyik elõfeltétele a „tele has”. Nos, aki például kutyák közelében él, vagy maga is tart otthon egy hûséges négylábú társat, az jól tudja, hogy a kölyökkutyák és az idõsebb állatok is lakmározás után szinte azonnal játékos hangulatba kerülnek. A játékra való felhívás általában félreérthetetlen: jelzi az eltúlzott kúszás, vagy az, hogy a kutya kissé lehajtja a fejét, és mellsõ lábait szétfeszíti. Esetleg hogy a hátára hemperedik. Ugyancsak tipikus játékra hívás, ha a kutya néhány gyors ugrást tesz a partnere felé, közben csóválja a farkát, és teste hátulsó részével kígyózó mozgást végez. Füleit ilyenkor vagy hátracsapja, vagy felmereszti, és a feje fölött szorosan egymáshoz zárja. Ez utóbbi annak a jele, hogy rendkívül jóindulatú kedvében van. De hát végül is mi serkenti játékra az állatokat? A válasz viszonylag egyértelmû: az unalom, egyfajta izgalmi állapot keresése és a kíváncsiság. Mindezek az okok lazább-szorosabb összefüggésben vannak egymással. Egyes szakértõk szerint a játékvágyat valamiféle határozatlan mozgásigény váltja ki. Van benne valami! Legalábbis ami a kutyákat (különösen a munkakutyákat) illeti, mi magunk is megfigyeltük, hogy mindig hallatlan mozgásigény kínozza õket, valahányszor szûkösek a lehetõségeik a „tevékenykedésre”, izmaik tornáztatására. Ilyenkor azután nem gyõznek a legkülönbözõbb kihívásokkal egymást vagy gazdájukat játékra unszolni. Haszontalan, de szükséges! Mire jó a játék? A kérdés körül mind a mai napig viták dúlnak. A vélemények abban megegyeznek, hogy a játék, bár látszólag haszontalan, mégis szükséges tevékenység. Ugyanis nem csupán egyfajta ke31
délyállapot, de nem is kizárólag a felesleges energiák levezetésére szolgál. Az állatok – különösen a kölykök – játéka: ismerkedés a fajtársakkal, a tárgyakkal, a környezettel, egyszóval felkészülés az életre! A játék megtanítja a fiatal állatot a vadászatra, a párzásra, a harcra. A legtöbb fiatal emlõs játéka egyúttal versengés is: így és ilyenkor, játékos harcok sorozatában dõl el például, hogy az egyed késõbb milyen helyet foglal el a hatalmi rangsorban. A kölykök a játékos verekedéseken keresztül megtanulják, hogy melyik társukkal állnak alárendelt és melyikkel fölérendelt viszonyban, méghozzá anélkül, hogy súlyosabb testi sérüléseket okoznának egymásnak. Az olyan falkán belül, ahol minden egyes állat tudja, hol a helyem csak nagy ritkán kerül sor vérre menõ küzdelmekre. A játék bizonyos fokig a készségek gyakorlása. Az oroszlánkölykök életük elsõ hónapjaiban nagyon sokat játszanak egymással és – fõleg, amíg a kicsik – az anyjukkal. Az oroszlánmama türelmesen tûri, hogy fülét-farkát ráncigálják, harapdálják, „lesbõl” ráugráljanak. Amikor a kölykök már kicsit nagyobbacskák, sokat birkózik velük, szabályos „harcászati oktatásban” részesíti õket. A vadon élõ nõstény oroszlán általában csak minden harmadik évben kölykezik, a közbeesõ idõ alatt kicsinyeit tanítja a vadászatra és a független életre. A kistigrisek is sokat játszanak – és játszva tanulnak. Amikor még csak néhány hetesek vagy hónaposak, szinte mindig az anyjukkal vannak, és egész napjukat evéssel, alvással, önfeledt hancúrozással töltik. Késõbb, körülbelül 10-12 hónapos korukban gyakran elkísérik anyjukat vadászataira, és a gondos tigrismama mindent elkövet, hogy serdülõ, kamaszodó kölykei elsajátítsák a zsákmányszerzés fáradságos mesterségét. A szemük láttára üti le a bivalyt, de nem öli meg azonnal, hanem hagyja, hogy õk maguk próbálják elpusztítani. A játék tehát meglehetõsen változatos tevékenység. Kíváncsiság, fürkészés, harciasság, a szexuális viselkedés egy-egy eleme egyaránt része lehet. Végbemehet csoportos formában éppen úgy, mint magányosan. A játék: ismerkedés a világgal, a megismert tevékenység gyakorlása, barátságos küzdelem, nemiség párosodás nélkül, izgalom semmiért. Felesleges cselekvés, amely biológiailag mégsem haszontalan. Egyszóval – játék!
32
Magyar költõk versei évszakról évszakra… Õsz Ténagy Sándor Nyárvég Pára gyûl a domb mögött, esõfelhõ lõdörög, szürkül az ég kékje; pödörödik a levél, bokor mögül fürge szél ugrik ki a rétre. Jaj, be kár, jaj, be kár, búcsúzkodik már a nyár, egy fûszál tetején sír egy katicabogár.
Hárs Ernõ Vége a vakációnak Kopog már a barna dió, véget ért a vakáció.
Fiú, leány, cseveg, csipog, csupa emlék, csupa titok.
Vidám ruhák, fénylõ szemek, gyülekezõ gyereksereg.
Patak vize, erdõ zöldje zsong szavukkal körbe-körbe.
Mint a fecskék messze délre, készülnek az új tanévre.
Hozzá annyi napfény vakít, elég lesz az új tavaszig,
Villanydrótjuk iskolapad, kedvük alatt majd leszakad.
hogy se szél, se fagyos utak ne lopják el mosolyukat, s mindegyikük bátran szálljon át a betû-óceánon.
Molnos Lajos Ködöt pipál november
Takáts Gyula Szüreti vers
Volt, s nincs már. Hol a nyár? Kong, üres a határ, Fû között, fák alatt fürge mókus nem szalad, nem szökken a szöcske, tücsök sem hegedül – zuzmarás bajuszú november egyedül téblábol, morcosan. Lépése nyikorog, a kedve nyekereg, s pöfögõ pipája bozontos ködöket ereget.
Szüretelnek, énekelnek, láttál-e már ennél szebbet? Dió, rigó, mogyoró, musttal teli kiskancsó! Sose láttam szebbet! Akkora fürt, alig bírom. Egy fürtbõl lesz akó borom. Dió, rigó, mogyoró, csak úgy nevet a kancsó. Az se látott szebbet. Az öregnek aszú bor jár. A gyerekeknek must csordogál. Dió, rigó, mogyoró, szüretelni ja, de jó! Igyunk erre egyet!
33
Tél Áprily Lajos Rímjáték havasesõben
Népköltés Paradicsom mezeibe…
Hull, hull a bús havasesõ, hideg fátylat zizegve szõ.
Paradicsom mezeibe Aranyszõnyeg leterítve. Azon vagyon rengõ böcsû* Abba fekszik Úr Jézuska: Jobb kezibe aranyvesszõ, Bal kezibe aranyalma. Megzúdítá a vesszejét: Zúg az erdõ, zeng a mezõ. Én nem láttam szebb termõfát, Mint Úr Jézus keresztfáját, Mert az vérrel virágozik, Szentlélekkel gyümölcsözik.
Ég és torony ködbeveszõ. Hull, hull a bús havasesõ. Kedvem miért oly elesõ? Hull, hull a bús havasesõ. Várj, várj szívem, tavasz-lesõ! – Hullj, hullj hideg havasesõ!
*böcsû: bölcsõ
Kányádi Sándor Hóvilág, hóvirág
Verseghy Erzsébet Jégvirág
Lévay Erzsébet Farsangi fánk
Hóvilág, holdvilág – alszik még a hóvirág.
Februári derûs napon csupa virág az ablakom. Fagy apónak üdvözlete, jég a szirma, a levele. Mesebeli szép bokréta! Van itt nyíló margaréta, kócos szegfû, páfrány, pálma, benne szunnyad a tél álma. Megirigyli a napsugár déltájt, mikor minálunk jár, mosolyog a bokrétára, nem kérdezi, mi az ára, csak kacag, hogy könnye csordul, s kilopja az ablakombul.
Fánkom, fánkom, szalagos fánkom, de jólesik tégedet látnom!
Félöles méteres paplan alatt aluszik: számoljuk ki, hányat kell még alunnia tavaszig.
34
Hát még, hogyha illatod érzem, bolondulok érted egészen! Szép vagy, jó vagy, ó, de szeretlek – éppen ezért menten megeszlek!
Tavasz Gazdag Erzsi Itt a tavasz Itt a tavasz, tudod-e? Leheletét érzed-e? Virágszájjal rád nevet virágszagú kikelet. Rád füttyent egy bokorból, füttyös madártorokból. Rügyes ággal meglegyint, s érzed, tavasz van megint.
Szepesi Attila Széllel szálló esztendõ Március – részlet Virágnyitó március, réteket zöldítõ, varjakat elûzõ, rügyeket pattintó, cinegével, vörösbeggyel vígan csengettyûzõ.
Kányádi Sándor Rigók Tegnap egy rigó fönn a fán füttyentett egyet, s azután tovaröppent a szomszéd fára. Ott várta a párja. És a párja is füttyentett egyet. És együtt a harmadik fára röppentek. Egy fa – egy fütty. Így szálltak fáról fára – s reggelre kizöldült a környék minden fája.
Molnos Lajos Fûzfaágon barka billeg
Kányádi Sándor Márciusi versike
Szepesi Attila Húsvét ünnepére
Március, te bolondocska, térdig érõ tavaszocska! Napfény ragyog,… esik,… havaz… Nem tél már, de alig tavasz. Fûzfaágon barka billeg, bokrok alján, cirmos fényben ibolya mosolyog kéken, s azt csipegi a veréb is, egész nap dúdolom én is: … Márciuska, bolondocska, térdig érõ tavaszocska!
Tavaszt csörög a szarka, tavaszt. Zöldülni kezd a barna haraszt. Zsendülni kezd a zsenge határ. Erõre kap a gyönge bogár. Szelídülnek az ordas szelek. Barkákat hány a bokros berek. Bukfencet vet a játszi patak. Már csak a hegyen látni havat.
Havak olvadoznak, füvek hajladoznak, piros húsvét ünnepére bimbók fakadoznak.
35
Indák göndörödnek, szirmok elperegnek, nyúlfiak a puha füvön vígan hemperegnek.
Nyár
Csanádi Imre Bõségdicsérõ
Szilágyi Domokos Nyár
Nyár, nyár, nyár, sárgul a határ – búzapászta, rozspászta, kukorica tarkázza. Rajzik a sok lepke, zümmög a méhecske. Bõség, bõség, tied a dicsõség!
Hajadon füzek, búzabóbiták – csupa illat és virág a világ, csupa mosoly és csupa kedv, csupa libegés: lányokon selyemruha – emitt a pipacsok: piros kis pamacsok, amott, az ég alatt pisze szellõ szalad, a felhõ szétszakad, s látszik egy kék falat égbolt – alatta sirül el a nyár, s pacsirtaszóval frissen kiabál: – Én játszom ugyan, de ti vegyetek komolyan.
Buda Ferenc Nyár
Osvát Erzsébet Szivárvány
Aszfaltút hevül, rezgõ víztükör, tûzgolyó a Nap, forrón tündököl.
Napsugár sok esõcseppel találkozott kora reggel. És ennek az örömére övet szõttek, övet szabtak a bús, szürke ruhás égre. Lám, hogy feszül most is rajta! Hét színbõl van szõve-szabva. Ott ragyog az ég ruháján, ott tündököl – a szivárvány.
Áprily Lajos Kánikula Tikkasztó hõség, meddõ fellegek, gyötör megint a néma nyári rém. Ti irgalmatlan, szikkadó egek, csak egy mennydörgést küldjetek felém!
36
Finnugor népek találós kérdései
– felhasználhatók a környezetismeret anyag tanítása során Fülem hosszú, farkam kurta, senkit nem riogatok, mindenkitõl elfutok. (nyúl)
Tetõ alul, tetõ felül, ének szól a kettõ közül. (száj) Ha tél, ha nyár, egy ingbe jár. (fenyõ)
Csak a szádban forgatod, nem veszi be a gyomrod. (nyelv)
Száz bundában ül az öreg, ha vetkõzik, megkönnyezed. (hagyma)
Ki egyszemû nappal, ezerszemû éjjel? (az ég)
Öt kamrán egy ajtó van. (kesztyû) Nem nagyobb egy körömnél, mégis embervérrel él. (szúnyog)
Levélhegyen ezüstgyûrû, hold meglátta, nap felkapta. (harmat)
Éppen olyan, mint egy kefe, Mégsem fésülködhetsz vele. (sün)
A hold épp csak észreveszi, a nap mindet összeszedi. (harmat)
Szürke, de nem farkas nagy fülû, de nem nyúl, patája van, nem ló. (szamár)
Anyjuk megjön, mind eltûnnek, aztán elmegy, s összegyûlnek. (A csillagok és a Nap)
Nagyot ugrik, mint a bolha, úszik, mintha ember volna, csücsül, szemét guvasztja. (béka)
Két gazdasszony asztalt terít, De csak évente egyszer, Az kedves zöld abroszával, Ez meg tiszta fehérrel. (nyár és tél)
Jön egy paraszt fejsze nélkül, házat épít szeglet nélkül. (A madár és a fészke)
Nincsen foga, nincsen szája, de a havat felzabálja. (a tavaszi meleg)
Engem bottal vernek, kõvel összetörnek, tûzzel is gyötörnek, összevágnak vassal, szétmorzsolnak foggal, annyira szeretnek. (kenyér)
Mintha fenn egy tehén lenne, dõl a teje a földekre. (felhõ és esõ) Van egy szép fehér ingem, az ég varrta énnekem. Ha melegen süt a nap, az én ingem elolvad. (hó)
Lábam nincs, de járok folyton, nyelvem sincsen, de megmondom: mikor feküdj, mikor egyél, a munkához mikor kezdjél. (óra)
Se nem repül, se nem fut, mégis bárhova eljut. (napfény)
Ide hajlunk, oda hajlunk, mindenkitõl elbúcsúzunk, ha maradunk is, meghalunk, leesünk is, elpusztulunk – mondogatjuk könnyben ázva. (õszi levelek)
Tizenkét sasnak, ötvenkét ölyvnek, háromszázhatvanöt verébnek egy tojása van. (a hónapok, a hetek, a napok, és az év)
A fehér apókát nyáron nem becsülik, bezzeg, mikor tél van, hányan körülülik! (kemence)
Nincsen szeme, nincsen keze, úgy ír az ablaküvegre. (a hideg) 37
Van nekem egy gombolyagom, hét kis lyukat találsz azon. (a fejünk)
Egyik locsog, másik iszik, harmadik meg növekedik. (esõ, föld, fû)
Napodat kurtítja, éjed hosszabbítja. (a tél)
Hullámzik a tenger, de tajtékja nincsen, és bárhogyan nézed, benne egy hal sincsen. (vetés a szélben)
Két testvér egy házban lakik, de soha nem találkozik. (a szemek)
Egy úton indultam, két útra találtam, mindet végigjártam. (nadrág)
Se keze, se lába, de a kaput kitárja. (a szél)
Sok fehér aprítja, egy veres elhordja. (a fogak és a nyelv)
Eresz alatt ezüstorsók függenek. (a jégcsapok) Száguld, üvölt, neked támad, földre teríti a fákat. (a vihar)
Soha abba nem hagyod, magad mégsem fárasztod. (a lélegzés)
Öt lyuk van egy lyukban. (kesztyû)
Ha a gazda útnak indul, a háza is véle mozdul. (csiga)
Napkeltétõl velem jár, napnyugtával odébbáll. (árnyék)
A Környezetismeret tanításához felhasználható, magyar mûvészek alkotásai Napszakok reggel: Bernáth Aurél: Reggel Paál László: Reggel az erdõben Paál lászló: Út a fountainebleaui erdõben délelõtt: Ferenczy Károly: Napos délelõtt Ferenczy Károly: Október Szõnyi István: Átkelés a Dunán dél:
Szõnyi István: Kerti pad Fényes Adolf: Babfejtõk Tornyai János: Gémeskút (Délibáb)
délután: Paál László: Erdei út Glatz Oszkár: Faluvége Kernstook: Szilvaszedõk este:
Glatz Oszkár: Este a havason Szõnyi István: Este Ferenczi István: Márciusi este
38
Évszakok tél:
Bernáth Aurél: Tél Derkovits: Híd télen Nagy István: Karám télen
tavasz:
Csók István: Tél a tavaszban Szinyei Merse Pál: Hóolvadás Szinyei Merse Pál: Majális
nyár:
Egry József: Balatoni fények Szõnyi István: Átkelés a Dunán Tornyai János: Gémeskút (délibáb)
õsz:
Szõnyi István: Esõ Ferenczy István: Október Kernstook Károly: Szilvaszedõk
Az idõjárás változásai Tornyai János: Gémeskút Munkácsy Mihály: Poros út Derkovits Gyula: Viharban Egry József: Kiderül Markó Károly: Puszta Csók István: Szivárvány Kovács Margit: Esõ-lesõ (szobor) Család, emberi kapcsolatok, gyerekek Gyermekvárás, születés: Ferenczy Károly: Madárdal Fényes Adolf: Anya gyermekével Kovács Margit: Szoptató (szobor) Család: Szõnyi István: Este Testvérek, barátok: Fényes Adolf: Testvérek Glatz Oszkár: Gyümölcsszedõ gyerekek Glatz Oszkár: Birkózó fiúk Ferenczy Károly: Kõdobálók Gyermekek: Bihari Sándor: Parasztfiú (dinnyeevõ) Fényes Adolf: Babfejtõk Csók István: Züzü-képek Glatz Oszkár: Játszadozó libapásztor-lányok Kovács Margit: Leánykérés (szobor)
39