Kirándulás a Pákozdi Katonai Emlékparkba 2016. szeptember 29. Szeretnék köszönetet mondani az iskola és a kollégium vezetésének, hogy bátorításukkal és anyagi támogatásukkal lehetővé tették, hogy részt vegyünk a pákozdi kiránduláson. Külön köszönöm a kollégiumi nevelőknek, hogy távollétemben segítettek ellátni a feladataimat. A kirándulás ötletét egyrészt az adta, hogy kollégiumi nevelőként szakkört tartok „Stratégia, tudomány és technika a híresebb csatákban” címmel, ezért diákjaim érdeklődnek a hadiparkok iránt. interaktívabbakká szerettem volna tenni.
Másrészt a szakköri foglalkozásokat
A kirándulásnak további célja volt a nemzeti
öntudat és hazafias nevelés, mely a kollégiumi nevelés egyik fontos feladata is. Miért Pákozd? Mert itt megtalálhatóak egy helyben a 19. és 20. századi magyar történelem sorsfordító csatáinak emlékhelyei (1848-Pákozdi-Sukoró csata Emlékmúzeuma, Doni kápolna, 1956-os emlékpont), valamint élményszerű formában találkozhatunk a szabadságharc honvédjei, a világháború bakái, a világ különböző pontján szolgált és szolgáló békefenntartók és napjaink katonai tevékenységével.
Kipróbálható és interaktív tárgyi
kellékekben is gazdag a zárt és szabadtéri múzeum kiállítási anyaga. Többhetes szervezőmunka után 34 diákkal, két pedagógussal és az egyik kolléganőm férjével indultunk útnak reggel 8 órakor a gimnázium elől. 11 órára megérkeztünk, regisztráltunk és először a pákozdi csatának emléket állító Obeliszkhez sorakoztunk fel, ahol Joó László tanuló elszavalta Petőfi Sándor: Élet vagy halál című költeményét. Vörös László diákunk elhelyezte iskolánk koszorúját, majd 1 perces néma csenddel emlékeztünk 1848 hőseire. A vers aktualitását az adta, hogy a költő szeptember 30-án írta, pedig akkor még nem értesült a csatáról. A költeményt Kutnyánszkyné Bacskai Eszter tanárnő választotta ki a kérésemre.
A Mészeg-hegyen található Obeliszket 1951. szeptember 29-én avatták fel. Az Obeliszk mellett elterülő domboldalon található a Katonai Emlékpark kilátója, ahonnan festői látványként tárul elénk a Velencei-tó.
A Velencei-tótól északra, a Pákozd–Sukoró–Pátka háromszögben, 1848. szeptember 29-én vívott csata az 1848–49-es szabadságharc kiemelkedő jelentőségű összecsapása volt, melyben Móga János altábornagy alakulatai vereséget mértek a Jelačić horvát bán által vezetett seregre. A csata méreteit és veszteségeit tekintve nem tartozik a szabadságharc legnagyobb ütközetei közé; következményei azonban a magyar függetlenségi harc továbbélése szempontjából felbecsülhetetlenek. A győzelem elsősorban erkölcsi, politikai hatása miatt vált a magyar honvédelem jelképévé. Josip Jelačić horvát bán csapatainak szeptember 11-i betörése miatt az országgyűlés szeptember 12-én határozatot hozott a honvédelemről, és a Batthyány-kormány e parlamenti határozat alapján rendelte el szeptember 14-én az újabb honvédtoborzást, majd sorozást. 165 évvel ezelőtt itt - Sukoró, Pákozd és Páka között - született meg a Magyar Honvédség. Az akkor alakuló és formálódó alegységekben nevezték először a hazájukat védő magyar katonákat honvédeknek. A következő helyszín az 1848-as Pákozd – Sukorói csata emlékmúzeuma volt. A kiállítás a győztes csata politikai előzményeit, lefolyását, résztvevőit, fegyvereiket, felszerelésüket és egyenruhájukat mutatta be. A tárlatvezető nagyon készséges volt, igyekezett válaszolni a kérdéseinkre, segítségével minden tárgyat kipróbálhattunk, sőt egy „bonyhádi honvédleány” még egy vaklövést is leadhatott egy korabeli lőkupakos (csappantyús) pisztollyal.
Vidám huszár és népfölkelő Megnéztünk egy igényes animációt
az ütközetről, és megtekintettük a mögötte
elhelyezkedő panoptikumban a csatát vezénylő főtiszteket.
Gróf Batthyány Lajos miniszterelnök, Kiss Ernő ezredes, Csányi László kormánybiztos, Móga János altábornagy (A képen balról jobbra)
Interaktív játék keretében próbálták a diákok legyőzni Jelačić katonáit (De a császáriak ügyesebbek voltak)
A tengerészgyalogos, aki nem fogja vágni a centit… A sorkatonai szolgálatot bemutató kiállításon az akkori mindennapok élednek újra: felsorakoznak a felszerelések, az egységes használati tárgyak, a jellegzetes ruhadarabok. Az idősebbek maguk is felidézhetik, a fiatalok pedig megismerhetik a sorállományú katonák legismertebb kifejezéseit és szlengjeit, mint a kantin, a kimenőruha, a centi-vágás, a táposok vagy akár a gyengélkedő… A következő helyszín a 2. világháborús lövészárok és az 1. világháborús (Nagy Háború) katonai barakk volt.
A második világháborús eredeti, a Margit-vonal (kb. 220 km hosszú) részét képező lövészárok korabeli módon megjelenített szakasza
A gyalogsági árokban található tárgyak hűen idézik az egykori „árokélet” eseményeit, bemutatva a frontkatonák embert próbáló életét.
A háttérben az Isonzó –folyó kanyarog
Az első világháború befejezésének 90. évfordulójára készült el a doberdói fronton használatos tiszti barakk pontos másolata és a frontszakasz harcait bemutató kiállítás. A barakkban látható egy tiszti fedezék mása is, felszerelési tárgyaival és az „árokharc” során használt eszközökkel. A fedezéktől jobbra egy stilizált temető látható, 1916-os temetést ábrázoló fotókkal.
A sírokhoz a köveket a Doberdó- fennsíkról hozták
A missziós kiállítás előterében található kődarab a mostari-híd egy darabja, melyet Bosznia-Hercegovina Védelmi Minisztériuma adományozott az Emlékparknak, a Magyar Műszaki Kontingens katonái iránti tisztelete jeléül. A feljegyzések szerint a híd építése 1557 júliusában kezdődött, és kilenc évig tartott. A híd évszázadokon át minden természeti csapásnak és emberi beavatkozásnak ellenállt, egészen 1993 novemberéig, amikor egy horvát harckocsi lerombolta. A háború után a régi híd köveit magyar műszaki katonák emelték ki a Neretvából, mely a híd újjáépítésének első és legfontosabb lépése volt. Az újjáépítés a
szolidaritást, a háború végleges lezárásának és az ott élő népek újbóli egymásra találásának ígéretét jelképezi.
Emlékek az iraki küldetésből A Magyar Honvédség napjainkban három kontinensen 13 országban közel 1000 fővel vesz részt békeműveletekben. A kiállítás utolsó szakaszában a diákok beülhettek egy MIG-29-es repülőgép fülkéjébe, és kipróbálhatták egy ellenséges repülőgép elfogását. (Persze az ellenség nem hagyta magát.)
A hivatalos program utolsó részeként „ifjú bonyhádi honvédjeink” egy 1848-as mintájú alaki gyakorlatot tanulhattak meg. A feladatot olyan ügyesen teljesítették, hogy dicséretet kaptak.
Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére…
A tárlatvezetés után mindenki szemrevételezhette és kipróbálhatta a szabadon álló hadieszközöket.
A szakköröseim kiderítették, hogy a T-34-es lőszereivel is működő ZISZ-3, 76 mm-es mintájú szovjet páncéltörő löveg, azért rendelkezik széles csőszájfékkel, hogy tompítsa a kilövéskor keletkező rúgást.
Ezt hol kell tekerni?
Egy kis lazítás a T-55 mintájú szovjet harckocsin (ebből gyártották a legtöbbet)
1956. november 4-e után főleg ezek a harckocsik verték le a magyar forradalmat Rosszabbul bírták a Molotov –koktélt, mint a T-34-esek
Ezzel a csoportképpel búcsút intettünk az Emlékparknak Irány a Szúnyogszigeti Halászcsárda!
Mmmm…hammm…hamm…
Ha a tanár úr nem bírja megenni, mi szívesen segítünk…
Úton hazafelé… A csapat 18 óra körül felébredt… Néhány gombóc fagyi erejéig megálltunk Kakasdon, majd 19-kor már a vacsora várt minket a kollégiumban. Az „ifjú gimnazista honvédek” már várják a következő kirándulást! Az utazásban és tárlatvezetésben segített: Stróbl Terézia tanárnő. A kirándulást szervezte és az élményeket megörökítette: Kőrösi Gábor Péter tanár úr
