Kincskereső Irodalmi folyóirat tíz-tizennégy éveseknek október. Gyermekjátékok

Kincskereső Irodalmi folyóirat tíz-tizennégy éveseknek 1996. október Gyermekjátékok

K IN C S K E R E S Ő a Szegedi Kincskereső G yerm ekirodalm i és Művészeti M a g á n a la p ítv á n y fo lyóirata a 1 0 -1 6 éveseknek XXIII. évfolyam 7. szám 1996. október

TARTALO M F a lu d y G y ö rg y : N ém et zsoldosdal (1) Tóth Á rp á d : C sütörtök (2) G y e rm e k h ő s ö k (6)

HAlhatatlan HÓIabda (9) Z a lá n Tibor: Faludy G y ö rg y köszöntése (10) Francois V illon A haláltánc b a lla d a F a lu d y G y ö rg y átkötésében

KINCSES PÓDIUM -góbé- A ham isított a kasztó fa virá g (16 ) F a lu d y G y ö rg y : A vérebek, 1 9 5 6 , te csillag, N a g y Im re (18)

KINCSKERESŐ KISKÉPTÁR Borsszem Jankó (23) Hruscsov elvtárs á lm a tlan é jsza kája (27) V örösm arty M ih á ly : O rs z á g h á z a (30) Kié a hordó? (31) R.B.: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt H á z (32)

ÖRÖMKERESŐ S im á i M ih á ly : „S zeretlek és e lfo g a d la k " (36)

ERIKA (38) Rigó Béla: Veér és A ra n y (39)

FIÓKA Vegyes ződség (43) Velő ta n á r úr szövegei (44)

REJTVÉNYFEJTŐK KLUBJA (45) JÁTÉKMESTER (47)

Októberi számunk illusztrátorai: 1. b o rító : Id. Pieter Brueghel, ifj. Hans H olbein (1), (1 2 -1 5 .), Kun Fruzsina (32) Léphaft Pál (9) Révész Tanás (fotó) (3 3 -3 6 ) Takács Zoltán (2), (4), (1 8 -1 9 ), (4 3 -4 4 )

Szerkesztik: Sima i M ih á ly főm unkatárs, B orbély H a jn a lk a szerkesztő, Takács Zoltán művészeti vezető, D o b csán yi Ferenc, K o leszár M á rta , P etrőczi Éva. Főszerkesztő: Rigó Béla.

Faludy György

NÉMET ZSOLDOSDAL Mink volnánk hát a foltozott irhájú hírhedt zsoldosok, kiknek egészen egyremegy, hogy völgybe, avagy hegyre megy, parasztra, úrra, papra megy, bitóra vagy csak babra megy. Háltunk már puszta ég alatt, füvet kaszáltunk jég alatt, láttunk Brédában lángokat s űztünk tízéves lányokat, mert mink vagyunk a foltozott irhájú német zsoldosok.

Nem ismerünk apát, anyát, kivágunk minden almafát, megmérgezzük a kútvizet, s azt szolgáljuk, ki megfizet, annyit se mondunk: jónapot, s kinyitjuk a hordó-csapot, széthordjuk ingóságodat, kurvának visszük lányodat, s ha nem mondod, hogy: köszönöm lebunkózunk a küszöbön, mert mink vagyunk a foltozott irhájú német zsoldosok.

Láttatok zsenge gyermeket, akit a strázsa kergetett? így verbuváltak minket is, kaptunk páncélt és inget is, korbáccsal vert a hadnagyunk, így nőttünk fel s most itt vagyunk, nem kímélünk férfit, se nőt, falhoz kenjük a csecsemőt és elfoglaljuk ágyadat, aztán rád gyújtjuk házadat, mert mink vagyunk a foltozott irhájú német zsoldosok.

S ha egyszer majd megvénülünk és lócákon hülyén ülünk, s lábunkat kösz vény marja már, s nehéz lesz Frundsberg kardja már: obsitba küld a hadnagyunk és várról várra baktatunk, s azt lessük, hogy a szeretet hol nyes egy darab kenyeret, s így érünk oda, hol az út végén azt kérdi Belzebúb: hol jönnek már a foltozott irhájú német zsoldosok?

Kiirtottunk már hét megyét, s megmásztuk Róma hét hegyét, kullogtunk őszi sáron át, vérfürdőt vettünk nyáron át, úsztunk már téli réteken s patkánymód át a Weseren, izzadtunk lenn a Pó megett, s hörböltünk szomjan hólevet, ettünk sáskát, döglött lovat, s hallottunk szörnyű átkokat, mert mink vagyunk a foltozott irhájú német zsoldosok.

Itt jönnek már a foltozott irhájú hírhedt zsoldosok, kiknek egészen egyremegy... (elölről)

(Budapest, 1937)

Tóth Árpád

C s ü tö rtö k

Nem, akármit is beszéltek, én sohasem hordok többé magamnál revolvert. Pakli kár­ tyát, konyakos bütyköst, cigarettatárcát, bugyellárist, az élet apróbb fajta gyilkosainak rezervoárjait szívesebben viselem a nadrágom hátulsó zsebében, mint a hatlövetű ha­ lált. Ebből elég volt. Pedig az én revolverem bulldogagyában ész is lakozott, amint az mindjárt ki is fog derülni. Kamaszdiák voltam akkoriban, s a vakációkat országos kóborlásokkal töltöttem. Nagyszerű idők voltak azok. Végtelen országút-pántlikákat ollóztam végig naponként nyurga lábszáraimmal, s esténkint a fiatal test érdes, boldog fáradtságával szívtam be valami útszéli boglya tövén a meleg szénaszagú álmot. Lehetőleg mindig a városokon kívül éjszakáztam. Suhancos romantika volt ebben, a függetlenség és a bátorság hety­ ke élvezete. A hátulsó nadrágzsebemben azonban ott dudorodott egy ormótlan forgó­ pisztoly. Ócska családi darab volt, amit szegény jó apám adott az útra, olyan szavak­ kal, amelyekből nem lehetett kiokoskodni, vajon attól fél-e jobban az öreg, hogy egy­ szer mégiscsak elsül a kezemben a revolver, vagy attól, hogy nem tudom elcsettinteni a ravaszát, ha sor kerül rá. Ő maga - jám bor postaellenőr volt szegény - nyilván soha­ sem használta. Valahol Erdélyben barangoltam éppen, vad hegyek tövében, borzas, kemény erdők alatt. Egy jám bor rumuny pásztor kunyhójában vacsoráztam frissen fejt kecsketejet, nagy karéj fekete kenyérrel. A sűrű, kakukkfű-illatú ital álmosító, enyhe részegségében egy pillanatig az a gondolat ernyedt végig rajtam, hogy ott hálok meg a pásztornál, va­ lami leterített báránybőr-derékaljon. De aztán győzött rajtam a gyerekes félelem, hogy kullancsok férkőzhetnek a bőröm alá, s inkább az erdei mohaágyat választottam. Ho­ lott a rumuny egyre ismételgette, intőn, suta tördelésű magyar szavakkal: -U rfi... erdébe nem mígy... váddiszno... váddiszno... Diákos hetvenkedés szabadult el rajtam. Vaddisznóktól én nem félek, megmutatom a rumunynak! A kullancs, az más! Előrántottam a nadrágzsebemből a hatlövetűt, meg­ forgattam a jám bor atyafi orra alatt, s hetykén döföltem vele az erdő felé: vaddisznó le­

gyen a csülkén, akit én agyon nem durrantok! Szent Pál elhagyott híve ijedten vetett keresztet, s alig merte kinyújtani a kezét a pár fillér után, amit a tejért odavetettem ne­ ki. A következő pillanatban m ár el is tűnt a kalyiba sötét odújában. Büszkén, nagy léptekkel indultam neki az erdőnek. Rohamosan sötétedett, s alig léptem be a fák alá, furcsa fütyülés, tompa zúgás kerekedett. A bozót bizonytalan, ös­ szefolyó feketeségéből csörtető zajt, rekedt röfögést véltem hallani. Mi tagadás, egy­ szerre inamba szállt a hősiesség. Visszaugrottam az erdőszélre, s ebben a pillanatban sziszegő, éles viharszél vágott az arcomba. A sziklaszakadékok közül alattomos, gum ­ ló felhőgörgetegek lavináztak le, s két perc alatt benne voltam egy vadul száguldó he­ gyi zivatar kellős közepében. Egy pillanat ezredrészéig átcikázott rajtam, hogy vissza­ nyargalok a csöndes móc kalyibájához, de valami furcsa dac visszarántott: azért se! Különben is, a móc is agyon fog ázni, mit ér ilyenkor az a pár szál összetákolt deszka! Futottam a sötétben mellre szegett fejjel, hunyt szemmel, fél karral előre kalimpál­ va, hogy neki ne vágódjak a fák derekának. Egyszerre nedves, suhogó, éles csapások érték az arcomat, a fülemet, s egy villám rőt fényében azt vettem észre, hogy az erdő alatt egy végtelen kukoricatáblába keveredtem. Cikázva kínlódtam jobbra-balra, irányt tévesztve, vigasztalan vakságban. A mennydörgések egyre vadabbul ismétlődtek. Csuromvíz lettem, a hátizsákom úgy vagdosta a gerincem, mint valami lovagló, nekiszilajult, vizes gnóm. Lihegtem, reszkettem, s már négykézláb is visszamásztam volna a rumuny kullancsos óljába. De merre? Végre kikászálódtam a kukoricatáblák zúgó levélpengéi közül valami fekete mező­ re. Nagymesszire fény pislákolt: ablak! Térdig süppedve gázoltam nedves barázdák, roppant rögök közt a fény felé. Alig értem oda, őrjöngő idegességgel kotorásztam va­ lami kilincs után. Csaknem bedőlt velem egy kis faajtó. Odabenn gyertya lobogása ug­ rált nagyokat, s egy hatalmas férfialak meg egy töpörödött anyóka rémülten hőkölt hát­ ra előlem. A férfi sietve dobbantott valamit az ágy alá, s rúgott is utána még egyet. Vil­ lanó holmi volt. Lihegve mutogattam magamra, s elhadartam, hogy az erdőben akartam aludni, de a vihar utolért, szeretnék szállást kapni éjszakára. Nemigen értették meg, láthatólag alig tudtak magyarul. A férfi ellenséges, gonosz arccal mért végig, tetőtől talpig, élesen hunyorgóra fogott félszemmel, magasra felhú­ zott félszemöldökkel. Lomha, sötét tekintetű oláh paraszt volt: nagy, lelógó, fekete ba­ jusszal, a fején ormótlan fekete bőrsüveg. Egy szót se szólt, csak egyre nézett, s a sze­ me fakón izzott a táncoló gyertyavilágosságnál. Künn tombolt a vihar. Az anyóka találta fel magát először. Szapora, csöndes, hízelgő beszéddel kezdett va­ lamit magyarázni a fekete óriásnak, s hol fölfelé mutogatott az ujjával, hol felém bökdösött. Az óriás morgott valamit amire az anyóka hozzám fordult furcsa, félig kunyoráló, félig szégyenkező alamuszisággal: - Van pínzed?... forintocska... szeginy emberek vagyunk... Sietve rántottam elő a tárcámat, s kinyitottam előttük, egyszeriben büszkévé váltam. Volt benne tán száz forint is, az egész tanév leckeadásából összekuporgatott kincs, ba­ rangolásaim féltve őrzött tőkéje. A paraszt nyomban megenyhült, a szeme villant egyet, végigsodort a bajuszán, s vállat vont. Az anyóka pedig már tessékelt is:

- Gyüsz fel padlásra... jó szinában alszol... itt nem van hely... forintocska... S már tuszkolt is kifelé. Odakint valami falépcsőhöz kalauzolt, a többit már magam­ tól is tudtam. Hat-hét lépcsőfokkal fent voltam a padlásajtóban, s betapogatóztam a sű­ rű sötétben a széna közé. Halálos fáradtan nyúltam végig a fülledt zugban, végre! Még átnedvesedett kabátom akartam levetni, mikor egyszerre hallom, hogy a falépcsők új­ ra nyikorognak. A következő pillanatban valaki végigmotoszkált odakinn a padlásaj­ tón, az ajtó hozzácsapódott a félfához, azután vasas csörömpölést hallottam, éles, kat­ tanó zajt, s a léptek újra lefelé recsegtek a lépcsőn. Mi ez? A szűk padláson visszatapogattam az ajtóig. Keskeny rés kínálkozott, ki­ nyúltam rajta az ujjammal. Vasrúd! Lakat! Kívülről rám zárták az ajtót! Ennek a fele sem tréfa! Halántékomban lüktetett a vér; vadul fordultam egyet hát­ rafelé, a fejem beleütközött a ferde, alacsony tetőbe, az orromon keresztbe fonódott va­ lami vastag, poros pókháló. Utálatos érzés volt! Gyufáért kotorásztam a zsebemben, át­ nedvesedett. Különben is, felgyújtsam magam itt ezen az elzárt szénapadláson? Egyszerre a széna közt vékony fénycsík reszket a szemembe. A tető gerendái közt alulról felszivárgott a gyertyafény! Mohón tapasztom oda az arcom, nagy nehezen tá­ jékozódom. Odalenn az óriás válla éppen most emelkedik fel lehajoltából. Az ágy alól óvatosan veszi elő az odarúgott villogó holmit. Egy iszonyú nagy kést! Most eltűnik a

szemem elől, s a következő pillanatban halkan, de az én számomra rettentő süvítéssel, felhangzik egy köszörűkő éles, metsző súrlódása. Mi ez? Istenem, mi ez? A padló rése közé dagadó szemem gyötrelmes merevséggel nyársalódott rá a gyer­ tyafény vékony, reszkető sugártűjére. Egyszerre csak látom az öregasszony fél karját, amint óvatosan gesztikulál felfelé, s ugyanakkor hallom, hogy fojtott, szapora szóval inti a parasztot. Vad, horkanó morgás, a köszörűkő egy árnyalattal tompábban sikong. Most megint a kés hegyét látom, egy bütykös, nagy hüvelykujj az élét próbálgatja. Elfújják a gyertyát. Ijedten pattanok fel, görnyedt kuporgásba. Várok. Fekete csend. Úgy érzem, hogy a hajam lassan élére áll. Az az ideges érzésem, hogy most percek alatt megőszülök, mint a rémhistóriák hősei. De hát nem az vagyok-e? Odakint újra megreccsen a falépcső, s hallom, tisztán hallom a halk, óvatos macs­ kalépteket. Pedig tombol a vihar. Vagy már nem is tombol, csak a fülem tövében zúg a vádul hullámzó vér? Megzörren a padlásajtó vasalása, de érzem, hogy aki odakünn van, nem akarja, hogy megzörrenjen! Ezer évekig tartó pillanatok. Lassan, végtelenül lassan kinyílik az ajtó. Künn világos háttérben, holdfényben a vihar utáni nagy hegek. Egy furcsa, ferde hófolt az egyik ormon. S ugyanakkor érzem, hogy a kezem egy vad rántással már elő is kapta a revolvert. A négyszögletű ajtónyílásba óvatosan behajlik az öregasszony sö­ tét körvonalú, vékony alakja. Egyszerre megint nekilendül a keretből, s csak a fél kar­ ja kalimpál, de a kezében egy puska sziluettje! Rémült, torkomba fulladt ordítással elrántom a revolver ravaszát. A revolver csütör­ tököt mondott, de ugyanabban a pillanatban a padlásajtó gyorsan befordul, rám csukó­ dik, mintha semmi sem történt volna. A lépcsőről távozó, halk macskaléptek nesze. És most elfelejtették újra az ajtóra erősíteni a vasrudat! Órák hosszat kuporogtam még a széna közt a leglehetetlenebb állapotban. Mi volt ez? Rablógyilkossági kísérlet? Lázálom? Őrültség? Én mindenesetre majdnem embert öltem, ha a revolveremnek több esze nincs nálam! Odakint pirkadt. Összetörtén, fakó érzéssel, kába bizonytalansággal végre is kime­ részkedtem a padlásodúból. A lépcsőrecsegésre előpattant az anyóka, s szíves jókedv­ vel köszöntött és invitált befelé. Odabenn egy nagy csupor tej várt, a köszörűkő vállán. És a fekete óriás nem volt sehol. Anyóka tréfásan hunyorgott, s kézzel-lábbal magyarázott: - Fiacskám elment... mingyár zivatar után... vadász... úrfi csúnyán kinézel... nem aludta?... pedig rád csuktam ajtót, ne nyisson ki szél... idelent szólta készérűkű... va­ dászkést élesítni... iccaka felmente régi puskáért... el vóta dugva padlásra... hihihi... er­ dész urak meg ne lássák... Szóval én akkor éjszaka a zivatarban egy szegény, erdőalatti román paraszt jám bor és titkos vaddisznóölő előkészületeit zavartam meg. Alaposan megfizettem érte. A re­ volveremet mindenesetre rögtön odaadtam a nénikének, hogy lepje meg a fiát, ha ha­ zajön. Én egy pillanatig sem akartam többé együtt élni a gyorsított halállal. A rosszké­ pű móc biztosan nagyon örült az úri fegyvernek. Azóta tán gyilkosságba is keveredett általa. Megérdemelte, mert volt szíve forintot követelni egy vándordiáktól az éjszakai szállás fejében!

GyoriiK/ktoosök Eörsi László tényekről és legendákról beszél A forradalmaknak gyermekhősei is vannak. Gavroche-t a párizsi utca barikádjainak kedves csirkefo­ góját, aki gúnyverseket dalolva bosszantotta haláláig a felkelőkre lövöldöző katonákat Victor Hugó tette halhatatlanná. Az 1848-as magyar forradalmat nemcsak fiatalok indították el, hanem a csataterein is szép számmal harcoltak olyan katonák, akiknek az iskolapadokban lett volna a helyük. 1956. októberében pe­ dig a pesti utcán a forradalom első óráitól kezdve megszokottá váltak a karjukon nemzetőrszalagot, ke­ zükben fegyvert viselő ifjú forradalmárok. Az is tény, nemcsak dísznek hordták a fegyvert. Részt vettek a harcokban, megtalálhatjuk őket az áldozatok között is. Ám ha a szigorúan tárgyilagos történész szemé­ vel nézzük az eseményeket, rögtön kevesebb konkrétumot tudunk. Erről kérdezzük a kor történelmének kutatóját, Eörsi Lászlót. - A gyermekek jelenléte ebben a forradalomban letagadhatatlan. Az, hogy kevés a dokumentumunk, érthető. Az első órák, napok forradalmi láza mágnesként vonzotta a gyerekeket... - Akik szovjet partizánfilmeken nőttek fei... - .. . és március 15-e példáján. Az iskolában eddig azt tanulták, hogy a legszentebb dolog a forrada­ lom. Hát persze, hogy nem akartak kimaradni belőle. - Azért van egy furcsa ellentmondás. Szálasi ifjú pribékei kivétel nélkül tanultak hit- és erkölcstant, '56 ifjú hősei viszont a Rákosi-rendszer iskoláiba jártak. - Az iskola nagyon bonyolult módon hat a tanítványaira. Egy biztos, az októberi napokban az egész magyar fiatalság forradalmár volt. - Kivéve Balogh Andrist, aki ragaszkodott a piros nyakkendőjéhez. - Bizonyára volt néhány gyerek, aki a szülők elveihez volt szolidáris. De ha előhozod beszélgetésünk­ ben azt a borzalmasan rossz verset, kíváncsi vagyok, akad-e olvasód, aki még emlékszik rá. - Ott tartottunk, hogy kevés a dokumentum ezekről a forradalmi gyerektettekről. Pedig teli vannak az

emlékek ilyen legendákkal. Például amikor beszappanozták az utat a srácok, és a tankok nem tudtak föl­ menni a hegyoldalra. - Ez nem legenda. Tényleg így történt. Ezek a nehéz alkotmányok amúgy se szeretik a macskaköve­ ket, amelyeken amúgy sem könnyű kapaszkodókat találni. Csúszkáltak, forogtak, aztán elmentek más irányba. Arra is számtalan tanúvallomásunk van, hogy egészen fiatal fiúk, sőt lányok benzines palackot... - Molotov-koktélt... - ... igen, úgy hívták; dobáltak a páncélozott járművekre. De az utólagos peraktákban kevés ilyen esetről olvashatutnk. - Lehet, hogy a spiclik utólag kevesebb buzgalommal súgták be a gyerekeket? - Meg aztán nem is nagyon tudták, hogy kit súgjanak be. Az első napokban ugyanis minden nagyon gyorsan zajlott le. Ami akkor történt, arra általában nem emlékeznek. Később ez megváltozott. A különfé­ le fegyveres csoportok állandó kapcsolatot tartottak a lakossággal... - Ezek szerint nemcsak levest főztek nekik, hanem jót meg is jegyezték őket. - Mások főzték a levest, és másoknak volt utólag élesre állított memóriájuk. Ekkorra azonban általá­ nossá vált az az igény, hogy a gyerekeket min­ denhonnan haza kell kül­ deni. Mint Jancsit Pongrácz Gergely csapa­ tából. - Ez is jó példa. Oda­ csapódik a tizenhárom éves fiú, igazolványt kap, már egészen jól érzi ma­ gát, amikor előkerül az anyja, aki napok óta keres­ te. - 26-án került a csa­ patba, és 2-án látja meg az édesanya fiát a Corvin Mo­ zi előtt... - Ebben az időben na­ gyon sok családnál kény­ szerű program, hogy az ut­ cákat járják eltűnt gyerme­ keiket keresve. Eléggé két­ esélyes volt, hogy élve ta­ lálják meg őket. Vannak azután olyanok, akiket utó­ lag azonosítottunk különfé­ le nyugati lapokban megje­ lent képeik után. - Ilyen képek alapján volt, akit ki is végeztek. - Sajnos, a szenzációt kereső sajtó nem mindig gondolt híradásának kö­

vetkezményeire. Néha egy kicsit letakarták az arcot, de arról még fel lehetett ismerni. - A perek közül a leghíresebb kétségtelenül Mansfeld Péteré volt. - Mansfeld ügye jelképessé vált, hiszen a bosszúért lihegő hatalom szemforgató módon tartotta ma­ gát ahhoz a törvényhez, miszerint tizennyolc éven aluli személyt nem lehet halállal büntetni. Megvárták hát a tizennyolcadik születésnapját, és akkor felakasztották. - Miért volt ez ilyen fontos? Tudniuk kellett, hogy az eset világszerte felejthetetlen felháborodást kelt az emberekben. - Ez az, ami majdnem érthetetlen. Mansfeld ugyanis nem ölt meg senkit. Még azt sem lehet monda­ ni róla, hogy legendás szabadsághős lett volna. A forradalom ideje alatt mint „Szabó bácsi” csoportjának gépkocsis összekötője, főként a Széna tér és a Schmidt-kastély között teljesített szolgálatot, de másho­ va is elküldték a 15 éves kölyköt, aki hallatlanul vakmerő volt, és minden jogosítvány nélkül kitűnő autó­ vezető. Ez volt legnagyobb szenvedélye a nyúltenyésztés mellett. - Meddig maradt a csoporttal? - November 7-ig, aztán éli tovább az életét, még szerencséje is van, állandóan gépkocsikat köt el, és addig furikázik rajtuk, amíg van bennük benzin. Amikor 1957-ben elkapják, már 22 autó van a számláján. Annak ellenére, hogy korábban már szökésben volt, három évre felfüggesztik egyéves börtönbüntetését. - Ilyenkor kellene nyugton maradni... - Ő azonban a három és fél hónapos vizsgálati fogság alatt az ellenkező irányba fordul. Letartózta­ tott sógora és Szabó bácsi sorsa bosszúra sarkallta, így aztán hamarosan egy csapatot szervez, hogy röpcédulákkal és terrorcselekményekkel nyugtalanítsák a Kádár-rendszert. Sok mindenféle tervük van, például Mansfeld bosszút akar állni egy cellatársáért, akit a felesége adott fel. Úgy tervezték, hogy meg­ erőszakolják, sőt meg is ölik az asszonyt, de a lakáson már a kiszabadult férjet találják. Egy rendőrt is el­ fognak, hogy elvegyék a fegyverét, elhurcolják, ki akarják végezni, végül elengedik, mert két gyereke van. Mégis a meg nem valósult tervek alapján ítélik halálra. - De miért? A legbegőzöltebb bírónak is látnia kellett volna, hogy ezek fantáziáló kamaszok. - Mansfeld magatartása háborította fel őket. Mondhatnánk, megrettentek tőle. - Bilincsben is? - Talán úgy még félelmetesebb volt. A bírák megszokták, hogy a halálos fenyegetés árnyékában a legelszántabb vádlottak is óvatosabbak. Mansfeld Péter egyszerűen nem hitt abban, hogy ő veszthet. Mint ahogy üldözőit is lerázta, a börtönben is csak a megfelelő alkalmat kereste a szökésre. Fogságának tizedik napján egy szeggel lyukat fúr cellája falán, hogy vádlott társával beszélhessen. Néhány nappal ké­ sőbb priccséből letör egy 70 cm-es gömbvasat, elrejti ruhájában, hogy a vallatásnál leüsse a nyomozót, s annak fegyverével és igazolványával megszökjön. Pechjére fényképezni viszik, ott le kell vetkőznie. Úgy le tudja vetni a kabátját, hogy a vas nem esik ki belőle, de egy rendőr véletlenül belerúg a vasba. - Nem hiszi el, hogy nem tud megszökni? - Miért hinné, mikor megszökik. Azt mondja kihallgatójának, hogy valahol fegyvereket ásott el. A hely­ színelés alatt kioldozza csuklóján a szíjat, négy méter magasról leugrik, és ha az utánakapó rendőr nem billenti meg, gond nélkül eltűnik; így törött karral kénytelen kórházba menni, ahol elfogják. -D e a bíróság előtt sem törik meg? - Inkább azt mondanám, túl későn. A vérbírák érezhetően félnek attól, hogy egyszer számon kérik raj­ tuk ítéleteiket. Ez a fiú ne tanúskodjon! - Furcsa módon ez a rendszerváltás után senkinek se jutott eszébe. Aki lövetett, az még most sem alhat nyugodtan, aki a bírói pulpitusról akasztatott, az igen. De ez már másik téma. Most inkább az nyugtalanít, hogy ez a Mansfeld kép eléggé messze esik a gyermekhős idealizált változatától, amelyhez már hozzászoktunk. Nem gondolod, hogy ez kiábrándító? - Hazugságok ellen nem lehet hazugságokkal harcolni. A hazugságok úgyis kiderülnek, és végül ké­ pesek lejáratni az igazságot is.

Halhatatlan Hólabda

Ne­ héz a hólabdát dobál­ ni, ha eleven célpontot kere­ sünk magunknak. Tapasztalt hólabdások igazolhatják, hogy a téli hócsaták alkalmával legkönnyebb a hóembert eltalálni vagy a hóemberhez hasonlóvá vált apukát, aki a tér valamely oldalán toporogva, hóemberré fehéredve várja gyermekét. felnőttek őt még a pad alatt olvastuk. Villon-átköltéseit szigorú tudósok és tu­ dós költők szidták hűtlenségükért, de mi szívesebben olvastuk, mint a I hiteles fordítások túlnyomó részét, és Saját verseit pedig több­ hittük, a nagy csavargó francia poéta szörös tilalom sújtotta. hasonlóképpen írna, ha fél évez­ Tilos volt a szerző, és tilos red után egy mennyei tréfa volt az is, amit leírt. Amikor magyarnak támasztaná hazatérhetett 1989-ben, ez fel. egyik biztos jele volt a szabadság közeledé­ sének.

Vendé­ günk - a maga nyolc" vanhat évével - a Kincskereső egyik legmozgékonyabb célpontjá­ nak bizonyult. Szorgalmasan megje­ lentünk minden olyan rendezvényen, ahol szereplését meghirdették, aztán együtt csalódtunk a szintén hiába váró többiekkel, amiből megállapíthattuk, költészetet nem kedvelő korunk-, bán ő még sokaknak hi­ ányzik.

Személye az eddigiekből bőven felismerhet tő, de azért megmondjuk: a neve

FA LU D Y GYÖRGY

Zalán Tibor Faludy györgy köszöntése

Vékonyka ember, madárcsontú, amolyan érzékeny fajta, aki kí­ vül hordja az idegeit. Láthatatlan érzékenység-csillék borítják a vézna testet, s így, láthatatlansá­ gukban széppé teszik egész megjelenését. Amúgy is szép ez az emberi törékenység, ha má­ sért nem, hát éppen emiatt. Egyébként nagy orra van, amely csontos arcából meredeken és büszkén áll ki. E fontos szerv a Faludy-beszéd tevékeny résztve­ vője, hiszen költőnk erős orrhangon, kissé kántálva, elemző és magyarázó hangsúlyok­ kal, bölcs emberekre vallóan enyhén elnyújtott magánhangzókkal, némiképp affektálva, ám kedvesen és megértőén beszél s talán még orránál is merészebben mered kétfelé a világra, úgy is, mint Keletre-Nyugatra, Délre-Északra - hogy az egyéb égtájakat már ne keverjük ide - , erős szálú fehér haja. Ezüsthajnak mondhatnánk, de költőnktől éppen ez a fajta lágyság a legidegenebb, az ősz pedig nem fejezi ki híven a kalandos és sok szen­ vedésen keresztülvergődött élet bonyolultságát. Szája keskeny, szemei sötétek, szem­ öldöke erős, és mintha megmaradt volna feketének. Nem tudom miért, így van most előt­ tem a szemöldök. Lehetséges volna, hogy az ember szemöldöke nem őszül? Ahogy így töprenkedem ezen, Gian Maria Volonte sas-arca villan elém, aki soha nem volt ilyen öreg, mint a mi emberünk, igaz, soha nem volt költő se az istenadta színésze. Neki is sötét maradt a szemöldöke. Zakója szövete finom, ad magára, sovány embereknek különben is jól áll a zakó. In­ ge fehér, nyakkendőt pedig nem hord, petőfiesen kihajtott az ingfehér, - költő, ki dzsidásokra vár, vagy csak úgy szereti magát jól érezni e nyaki szabadság édenében, Júliái­ hoz indulóban. Nadrágszára leng, szabadon és büszkén, kiemelve karcsú és derengő

bokáját, zoknit nem hord tudniillik, ezt a szertelen meztelenséget szeretettel fotózzák a fotóriporterek, jellegzetes szandálját az őszi szelek elleni védekezésül zárt cipőre váltja, jelentősen elmozdulva így a konszolidált külsőségek irányába. Mozdulatai megfontoltak, tekintete élénk, ő maga tartózkodó, vállbán alig észrevehetően meghajlott, túl finom, mondhatni túl finom, udvarias és alig észrevehetően ironikus. Keze eres, írókéz, táská­ ja bőr, keresztben vállra akasztható, soha nem láttam kinyitni e nevezett táskát, lehet, hogy nincs is benne semmi, csak hordja, de az is lehet, teli van titkokkal, kihordott és kihordatlan rejtelmekkel. Amúgy nehezen ül le, fáradtnak látszik csodálkozva bámul kétfelé, a belső vásznon keresztülszalad a világtörténelem, sört kér, papírfecnit csúsztat át az asztal alatt hoz­ zám, most itt énrólam lesz szó, igen, akkor kérdezz, hogy tudjam, mit mondjak, jó, kér­ dezek, jó, én meg válaszolok. Ilyen okosan szoktunk levelezni, ha szokunk. A mellettem nem ülő Faludy György 1910-ben született. Számításaim szerint 86 éves elmúlt, mégpedig a múlt hónap 22-vel. Evangélikus főgimnáziumban érettségizett. Egye­ temek: Bécs, Berlin, Graz. Pályakezdése leginkább a Nyugat harmadik nemzedékével rokonítja. 1937-ben megjelenteti Villon-átköltéseit, botrány és mítosz, a Faludy-legenda beindul, és a mai napig nem képes megállni. 1938-ban Párizsba emigrál, Párizs német megszállása után Algériába, 1941-ben Amerikába megy. Flárom évet szolgál az USA hadseregében - erről mindig szívesen mesél, kitérve különös szeretettel a japánokra, akiket különösen nem szeretett amerikai katonaként, talán megérthető, hogy ez a min­ den ízében humanista ember miért nem. 1946-ban, ma már teljesen érthetetlen módon, hazatér és a Népszava munkatársa lesz. Négy év múlva bebörtönzik, majd három évre a festői szépségű Mátra-vidékbe deportálják, a recski kényszermunkatáborba. 1956-ban Bécsbe megy, ezután Párizs, London, Firenze, majd Málta következik. Megnyugvást Ka­ nadában talál. Közel négy évtizedig betiltott szerző, versei, munkái kéziratban terjednek. Első hiva­ talos magyarországi nyilvános beszélgetését szerencsés módon velem folytatta le az írószövetség klubtermében, fut­ ballmeccsekre emlékeztető tömeg ostromgyűrűjében. Szikrák lob­ bantak körülötte, a visszatért fizi­ kai jelenlét hirtelen nyilvánvalóvá tette, mennyien nem szeretik a na­ gyon sok rajongó mellett, hogy mennyi számonkérés irányul felé­ je, mennyi kétely a bizalom és a szeretet sugárzásának holdudva­ rában. A legenda, a mítosz pólusá­ ból kilépett a megérinthető magyar valóságba Faludy - 1989-ben ha­ zaköltözik - , azóta is itt van, vállal­ va mindent és mesélve mindent megtörténtet és meg nem történ­ tet, de elgondoltat.

Francois Villon

A haláltáncballada Faludy György átkö ltéséb en O tt ült a Császár. Dús lmjában hét csillag volt a diadém. Rabszolganépek térdenállva imádták, barna köldökén a Göncöl forgott, válla balján lámpásnak állt a holdkorong: de a bohóc sírt trónja alján -: „Mit sírsz" - rivalt reá - „bolond, nincs szív, mit kardom át ne járna, enyém a föld!"... S hogy este lett, egy csontváz tántorgott eléje, elfújta, mint a porszemet. Kényúrként éltünk mindahányon, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nekünk, jézus Herceg! -

Gót ablakában sírt az Orvos: „Uram, nektárod merre nő, mely minden kínra ír s amelytől felépül minden szenvedő?" S az ajtó nyílt: keszeg magiszter táncolta végig a szobát, kezében mély ólomkehelyből kínálva színtelen borát: „Igyál, e nedv hús, mint a - mámor, s nincs seb, mit heggel nem takar-, igyál, testvér, e mély pohárból csupán az első korty fanyar."

Kontárok voltunk mindahányon, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nekünk, Jézus Herceg!

-

A kútkávánál állt a Gyermek, szakadt gyolcsingecskébe s rőt topánban s nézte lenn a vízben képét, mely játszni hívta őt: ...„Ha jössz: a holdleánytól este a cukrot süvegszám kapod, s minden pirosló reggelente békákon ugrálunk bakot." „Jövök már!" - szólt s a kútvíz nyálas siklót dagasztott zöld hasán, míg a Halál vihogva vitte anyjához a vörös topánt. Balgán játszottunk mindahányon, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nekünk, Jézus Herceg!

-

Repedt tükrénél ült a Céda: „Hajamnak árja még véres, miért, hogy már a régi léha seregből senki sem keres? Ölem még izzó csókra éhes, mellem rózsája még kemény..." S az ablakon röhögve lépett be az utolsó vőlegény: „Hopp Sára, hopp, gyerünk a táncra, ma: holt szerelmeid torán hadd üljön nászlakmát a lárva ágyékod hervadt bíborán!" Buján fetrengtiink mindahányon, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nekünk, Jézus Herceg! -

Éjfél borult a háztetőre, kuvikhang szólt a berken át,

midőn a Bankár útnak indult, elásni véres aranyát. A z útkereszten vasdoronggal hét ördög várta s a Halál; s mikor kardot rántott, a csontváz f ülébe súgta: „Lásd, szamár, pénzzsákodat hiába véded, Meghalsz s a kincset elviszem, s a kincs helyett eláslak téged, akit nem ás ki senki sem." - Kufárok voltunk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nekünk, Jézus Herceg!

Aranypárnáin ült a Dáma, s iivöltve sírt: „ne még, ne még", de ő már átkarolta drága csípői karcsú, gát ívét, „engedj csak még egy lanyha csókot, még egy gyönggyel kivarrt ruhát, még egy szerelmes, léha bókot, még egy gyötrelmes éjszakát" de ő rút foltot festve mellén, mely, mint a rákseb, egyre nőtt, fehér testét nyakába vette és vitte, vitte, vitte őt. - Tunyán henyéltünk mindahányon, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nekünk, Jézus Herceg!

Tüzénél állt az Alkimista, s óráját nézte, mely lejárt. „Isten vagy ördög: egy napot még, amig megoldom a talányt, a nagy talányt, amelyhez izzó görebjeimnek ezre vitt, csak egy napot még, mert megfejtem, megfejtem holnap estveiig." „Nem fejted"-szólt a hang -„nem fejted" s vállára tette jéghideg

kezét, míg felrobbant a lombik: „Aludni mégy most, mint a többiek." - A Titkot űztük mindahányon, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nekünk, Jézus Herceg!

Pestis-csengőkkel jött a dögvész, s a reimsi szentegyház előtt husvétvasárnapján derékon kapta a hájas Püspököt: „Néked szereztem ezt a nótát, gyerünk, nagyúr! Csengőm csörög: légy pápa, vagy próféta, rózsás hajnalködökbe öltözött, légy szent püspök, vagy rút eretnek ki ég a máglya kormain, misézhetsz lenn - én fenn nevetlek a dómok csonka tornyain!" - Á lszentek voltunk mindahányon, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nekünk, Jézus Herceg!

A vén Paraszt már tudta s várta alkonytájt kinn az udvaron: „Görnyedt testünknek nincsen ára, és meghalunk, mint a barom. Kaszás testvér! Sovány a földünk! könyörgöm: egyet tégy nekem: ha vinned kell, szórd szét trágyának e testet kinn a réteken!" ő rábólintott s vitte lassan, s úgy szórta, szórta, szórta szét, mint magvető keze a búzát, vagy pipacsot az őszi szél... - A földbe térünk mindahányon, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nekünk, Jézus Herceg!

Kedves Versmondásra Vállakozó Ifjú Kincskereső! A címbéli akasztófavirág a középkor neves költője, Francois Villon, aki egyszerre volt a híres párizsi Sorbonne-egyetem diákja, tanára, ugyanakkor csavargó, rabló, sőt gyilkos. És mindenekfelett óriási költő. Halhatatlanságának legfényesebb bizonyítéka, hogy a XX. század szerette legjobban. Életművét nem csupán fordították, hanem folytatták is. Többek közt a híres drámaíró, költő, Bertold Brecht is írt Villon-dalokat. Nem is beszélve a Villon-hatás alatt készült saját verseiről, amelyekhez hasonlók a ma­ gyar költészetben is születnek József Attila óta napjainkig. A magyar olvasót Faludy György ajándékozta meg egy saját, nemzeti Villonnal. Ez­ zel kihívta a költő szöveghű tolmácsolóinak és azok híveinek haragját. Lehet, hogy Ne­ ked is fognak súlyos ítéleteket dörögni, milyen hűtlenek, pontatlanok a Faludyfordítások az eredetihez képest, ám ezúttal szeretnélek megnyugtatni. A haláltánc bal­ lada nem hamisít meg semmilyen eredeti remekművet, mert olyan nem létezik. Villon Nagy Testamentumában olvasható néhány sor arról, hogy legyünk bárkik ebben az élet­ ben, végül egyformán a sírba megyünk. A középkorban divatos volt ez a téma; a pestis és a szüntelen háborúk között az ember közelebb élt a halálhoz. Több mint valószínű, hogy ifj. Hans Holbein mester híres metszetsorozata is hatott Faludy György képzele­ tére. Ebből született tehát ez a nagyívű, sokszínű költemény, a versmondók biztos si­ kerdarabja. A közönség mindig várakozással figyel, ha valamelyik Faludy György által újraál­ modott Villon-verset ígérik neki, de nagyon sokszor csalódik. A Faludy-féle Villon-vers egészen más, mint az eredeti. A tudós csavargó bizalmas viszonyban állt saját korával, rejtjelezve, olykor tolvajnyelven küldte neki dalokká formált üzeneteit. Faludynál Vil­ lon nem konkrét személy, költő, akinek szavait tolmácsolják, hanem szerep, amelybe belebújva Faludy György üzen saját korának. Ha Te mondod el a verset, Te bújsz a sze­ repbe, Te üzensz vele. Mindenekelőtt tessék vigyázni arra, hogy a versmondás közben ne tűnjön el, inkább fényesebben ragyogjon a költemény gazdag díszítése. A haláltánc ballada leginkább egy középkori katedrálisra emlékeztet. Minden figura egy-egy hatalmas, színes ablak. Látszólag véletlenszerűen kerülnek egymás mellé, ám a vers befejezéséig folyama­ tosan kialakul belőlük a - végül teljességet sugárzó - kompozíció.

Mert a véletlenszerűség itt csupán látszólagos. A vers a császárral kezd és a paraszt­ tal fejeződik be. Ezzel a sorrenddel sugallja kimondatlanul legfőbb gondolatát: a halál mindenkinél erősebb, de nem mindenkit győz le. Győzelme ugyan annál nagyobb, m i­ nél gőgösebb, hatalmasabb volt ellenfele, ám a vén paraszt legyőzhetetlen, mert tőle csak a szenvedéseit lehet elvenni, és ezt nagyon bölcsen tudja is magáról. Diadalmas továbbélését pedig még a halálnak is segítenie is kell, hiszen a halál örök hatalmának alapja a mindig megújuló élet. Ha a díszítésekre vigyázol, gondolj a középkori ember világszemléletére. A császár képéhez kevés a világi hatalom nagysága, itt a csillagok is őt szolgálják; a bankárt pe­ dig a halál oldalán hét ördög várja. Ugyanakkor az apró részletek is nagyon reálisak, akár a női divatról, akár a korabeli tudomány eszközeiről legyen szó. A hosszú versek előadóit mindig fenyegeti az egyhangúság veszélye. Ezúttal ez nem okoz különösebb problémát. Ennek a műnek nagyon változatos a világa. A halálba tán­ colok között vannak szívünkhöz nőtt hősök, mint a minden kínt megszüntetni vágyó orvos, és vannak ellenszenvesek, mint a bankár vagy a püspök. A költő még a vers ritmusával is segít nekünk. Az ötödfeles és négyes jambusok a vers elején szabá­ lyosan gördülnek, aztán gyakran megbicsaklanak, a mondatok sorvégeket nem tisztelve szabadon folynak át a következő sorokba. Vigyázz, ilyenkor kettős a fel­ adatod, éreztetned kell a döccenőt azzal, hogy megpróbálod helyreállítani az ere­ deti ritmusszerkezetet. Ha ezt teszed, a végső rend helyreállását érezteti az utolsó versszak fenségesen szabályos lüktetése. Faludy György egy alkalommal két zeneszerző kapcsán nagyon fontosat mondott a művészetről. Szerinte a zene két legnagyobb óriása Bach - az ember hangja, amely szerint Istenig, és M ozartIsten hangja, amely lejön az emberekhez. Tehát van művészet, amely az emberi tu­ dás diadalmas építménye, és van olyan, amely - isteni ajándékként - előzmények nélkül szólal meg a maga természetes szépségében. Ehhez tehetjük hozzá, hogy Faludy György verse az ember hangja, amely mindig az emberekhez szól. így mondd el tehát, ha az ő szavaival akarsz te is szólni az emberekhez. A SZEGÉNY VILLON -góbé-

Faludy György

A vérebek M a éjjel tö rtént. Pár hónapja érkeztek meg a vérebek: hat behemót kutya egy ávós tisztessel. Édes keveset

elcsapkodják szekercéjükkel, s ahogy az útról gondosan letérnek, hogy egy halványlila kökörcsint eltapossanak.

törődtünk velük. M it árthatnak ugyan még nekünk e dögök, őrtornyok, pisztolyok, szögesdrót, géppuskák s lángszórók között?

Szerettem ott kinn a kutyákat s ők engem. De a vérebek közeiét itt sehogyse bírtam, és elfogott a rémület,

A z őrök néhány rabtársunkat választották ki s ezeken tanították be a kutyákat a törzs előtt, a zöld gyepen.

ha mellettük kellett dolgoznom . Egy borjúképű, tejfehér szukától féltem a legjobban: ez oldalvást fo rdult

Fogd meg a rablót! - ordították, s a félholt emberek után szaladtak velük. Ha elérték, visszarántották a kutyát,

ult m indig. índíg s úgy bám bámult H agyd mar abba hagyd már - gondoltam - undok szörnyeteg! szörnyeteg! Büdös vagyok és fogpiszkáló labszarcsontom nem |o neked,

vagy nem. Éjjelente csaholásra ébredtem fel a vackomon őrségváltáskor; aztán ezt is megszoktam, mint mást. Csak azon

combom, mint csontváz a szertárban, hátulja mon hús nem maradt, s ráadásul jog, törvény ellen és ártatlanul tartanak

csodálkoztam , hogy az óvások dühödt szövetségeseik iránt sem ismernek irgalm at, s ezeket is rúgják, verik,

e táborban, mint szinte rabtársamat. Legyen elég! N e nézz, vérszomjas dög! De az nem vette le rólam szemét.

kővel dobálják, mint bennünket, s ahogy a mókusokat is agyoncsapják, s ahogy a szende szalam anderek lábait

M a éjjel, álm om ban, hallottam a nagy ugatást a barakk előtt, s a z őrt, ki az ajtóról leszedte a nehéz vasat,

s aztán, félig ébren, hallottam, ahogy kihívott valakit. A z embert, hogy ne leljen nyugtot, vallatni ilyenkor viszik

Együtt ébredtünk fel ma reggel O ly hosszú volt a munkanap fenn a hegyen! Csak egy órája hogy bevonultunk, alkonyat

egy összeesküvés ügyében, mit aznap délben a kehes bérgyilkos Péter G á b o r fundált ki íróasztala megett.

előtt. A törzs alatt a lejtőn, vérbe fagyva feküdt az öt kutya, és csak a fehér élt még: a kettős drótsövény között

A barakk, mintha szétnyílt volna hosszában átfütyült a szél, s egyszerre ott feküdt mellette a borjúképű, tejfehér

járt lassan körbe, három lá b on, lecsüggő fejjel; szép fehér szőrének már m egtört a fénye, csupa agyag volt s csupa vér

véreb. Kinyúlt és meg se mocca nt, csak éppen halántékom at nyalta buzgón. Én puha szőrét csókoltam a torka alatt,

olykor m egállt egy pillanatra, bizonytalanul, mint aki meg adta mag át, s felvonított a z ávó sok barakkjai

és átöleltem. Kintről a z őr kíváncsiskodott: - A kutyák? Am ire egy sipító fejhang: - A fasisztákhoz álltak át.

felé. Száz lépés volt közöttünk s a z árok. A baka lelő a z őrtoronyból, ha átmászok. Vér és bugyborgó levegő

Ezen röhögtek. Velem szemközt, a priccsen Ziegler Bandi és Somogyi Béla közt - mindketten felültek - egy sötét, nehéz

tört fel a z oldalán sebéből. Én meg csak álltam. M it tegyek? Jaj, M agyarország, sóhajtottam és eltakartam szememet. —

test, mit négy kézzel simogattak. V íz van, de m iből etetem? töprengtem. S máris elaludtam , a fejével a mellemen.

Itt fekszem most a szalm azsákon kint már setét van. Két kezem elszáradt falevél mellettem. Denevér ül a térdemen.

Tüdőm sípol. Sebláz vacogtat. A z oldalam ból vér csepeg. A zt is tudom, hogy képzelem csak; de m indhalálig képzelem 1951)

1956, te csillag A terrible beauty is born

M ásnap, szerdán reggel: por, ágyúszó és szenvedés; m égis, m ikor átvág tam a Hősök terén, m osolyog nom kellett, m ert n e m állt szobor többé a csizm ában; csütörtök: lázrózsák m indenki arcán. Földváry m ár kedd este elesett a Rókus előtt. Szemközt, az iskola padlásán felfegyverzett gyerekek; péntek: m ég tö b b vér, tankok a Ligetnél. Az ü teg ek torkolattüzeit n ézem éjjel és borzon gok: a szörnyű szépség m ost n álunk is m egszületik; h a t nap: a kén ezett arcú halottak ap ró csokorral m ellükön, a já rd á n (Köztársaság tér), röplapok, szorongás, szem em előtt kis, tétova szivárvány; ölelkezés az írószövetségben: csom agolnak és indulnak haza; feltépett sínek, utcák és fölöttünk a szabadság liliom-illata; ezerhétszázhárom , nyolcszáznegyvennyolc, és ötvenh at: egyszer m in d e n száz évb en talpra állunk kínzóink ellen. Bármi következik, boldog ság, h o g y m eg értem ; -

és újra péntek: a D u n án ál állunk, a n ap áttö r ködön, füstön. Talán sikerül m in d e n s az alkonyat bíbor brokátja Zsuzska lenszőke haján; és szom bat: h ajn alb an csupa rem énység, d e este felé: nyakunkon a kés. A keleti szem határ m ö g ö tt mocskos felhők, nyu gatró l álszent röfögés; m e n tü n k a kétszázezerrel: n em bírok újab b börtönt, s ha n e m is jö tt velem : Á rpád óta b e n n e m lakik az ország, m in d en völgyét m eg d o m b já t ösm erem ; a Bach-huszárok tankban tértek vissza: ed d ig sem ápolt, s ha más föld takar, m it szám ít az? és mit, h o g y fiam m ajd D ad -n ek szólít és n em lesz m ár m agyar? M it elvesztek, ötven vag y száz év m últán az ifjúságtól m ind visszakapom, és otth on, a sötét előszobákban kab áto m m é g o tt lóg a fogason ezerkilencszázötvenhat, n e m em lék, n e m m últ vag y nékem , n em történelem , d e húsom -vérem , lényem e g y darabja, szívem, gerincem - kijöttél velem az irgalm atlan m in denségbe, hol a Sem m i vize zu b o g a híd alatt és korlát nincs seholsem - életem nek te adtál értelm et, vad álm okat éjjelre és kedvet a szenvedéshez s az ö röm höz; te fogtál m in d ig kézen, ha botladoztam ; hányszor ihlettél m eg, s n em en g e d te d , h o g y kifulladjak vén en; ezerkilencszázötvenhat, te csillag, oly könnyű volt a n eh éz ú t veled! N a g y o n soká sütöttél ősz hajam ra, ragyogj, ragyogj, ragyo gj sírom felett.

Imre

zsebrákok sorfalán át, míg te cvikker nélkül, félvakon támolyogtál és szánakozva szétnéztél kint az udvaron: de már az ávós hóhér rémült arcát nem vetted észre, sem a helytartót, ki két szovjet tiszt közt állt, vacogva, részegen.

Hajnaltájban sétálni kezdtél fö l és alá a pincebolt alatt; csak cvikkered hiányzott, egyébként minden rendben volt: a perc lejárt, a lelked tiszta s egy óra sem kell már, amíg Kossuth Lajost, Rákóczit, Dózsát beérik kurta lábaid.

Aztán csak mész, vajpuha mész jött, elébb rád terítette bő tógáját, aztán szikkadozni kezdett, majd mint a krétakő kemény kőzetnek nőtt reád, megette húsodat és orcád, de bajszod nyájas kunkorát szálanként őrzi, mint az ország.

Mi adta néked a nyugalmat? Hogy tudtad: hallgatnak, míg hallgatsz és azt is, hogy a század titkát te oldottad meg félúton? S mi növesztett oly nagyra téged? Bölcs bátorságod? Tisztességed? Batthyányhoz hasonló véged? Hogy te vagy fajtánk példaképe a holtak élén? Nem tudom.

Azóta újra mellbeteg, keszeg varróleány a nappal s izzadt ringyók az éjszakák ám néha félálomban este szemembe hull egy fény-nyaláb: talán a láthatáron villan, vagy egy reflektor incseleg, vagy a szomszéd utcán a villany, de lehet, hogy a cvikkered.

Nagy

A szomszéd cellából Maiéter köhécselt. Hirtelen hideg csapott meg tarkódon. Hogy papírt és tollat kérhetnél? Minek? Minek, gondoltad. Száll az írás, mint viharban a levelek, s köztük, derűsen és kimérten zömök, ősz férfi jár: a tett. A vég, sejtetted, még nehéz lesz, de az már nem oszt, nem szoroz megnyílt az ajtó: káromkodva ugrottak rád a vasbotos pribékek, karod megkötötték s végigrugdostak idegen

Az adótörvények feletti szavazást

Továbbá lásd még: költségvetés, összeférhetetlenségi törvény, államközi alapszerződések stb.

BR OSSZEM JANKÓ

Azok a csodálatos őskoalíciók!

Kettő közt van az igazság, de ja j neki!

Innen nézve sok diadalmas törpe Innen nézve egy diadalmas óriás.

N e m H u n y a d i!

A miniszteri széken a bársony ragadós!

Buktatni tilos! Elég a víz alá nyomni...

Országgyűlési marhashow. Árát nem ismerjük.

Római tanmese pesti kiegészítéssel: az üres fe j másoknak fáj, az üres gyomor a tulajdonosának.

Hruscsov elvtárs álm atlan éjszakája, avagy hol dőlt el a magyar forradalom sorsa Vjacseszlav Szereda a levéltárak titkairól - Te v o ltá l m á r a m a g y a r s a jtó b a n a m a ffia k e z e , a k i b e te tte a lá b á t a s z o v ­ je t le v é ltá r a k b a , h o g y d o llá r é r t á r u ld a z o n n a n k ilo p o tt titk o s ira to k a t. M o s t tis z ­ te le tb e li m a g y a r le tté l. M i v á lto z o tt a z ó ta ?

- A m egítélésem . Én a z m a ra d ta m , a ki voltam . - L e g fe lje b b m o s t a z o k k a l d o lg o z o l, a k ik a n n a k id e jé n m a ffió z ó n a k n e v e z te k k i. N e m fu rc s a e z e g y k ic s it?

- Szerintem in ká b b term észetes. A n n a k idején a z é rt neveztek ki m a ffió z ó n a k , m ert szakm ai h ib á t nem ta lá lta k a m unkám ban, és v a la m it m égiscsak kell m on­ d a n i e g y versenytársra. Én p e d ig szintén n a g y ra becsülöm a z ő tudásukat, e zé rt h a jla n d ó va g y o k eltekinteni a k o rá b b ia k tó l. Legfeljebb n é há n y d o lo g h o z ra ­ g a szko d o m . Légy szíves, írd le, h o g y i n g y e n n yila tko zo m a K incskeresőnek! - M o s t, h o g y a te k ö z re m ű k ö d é s e d d e l e g y s z e rre s ik e rü lt b e p illa n ta n i a z 19 5 6 -o s fo r r a d a lo m b u d a p e s ti és m o s z k v a i titk a ib a , m iv e l le ttü n k o k o s a b b a k , m it lá tu n k m á s k é p p , m in t k o r á b b a n ?

- Talán a zt, h o g y m ennyi esélye vo lt a m a g y a r fo rra d a lo m n a k a g yő ze le m re . - V o lt e s é ly e e g y á lta lá n ? - Érdekes, h o g y á lta lá b a n csak szélsőséges vélem ényekkel ta lá lk o z o m . Egye­ sek szerint eleve rem énytelen vo lt m inden, m ások szerint m ár-m ár m e g vo lt a g yő ze le m , a m ik o r e zek a z á ru ló K á d á ré k b ehívták a z oro szo ka t. - A z ig a z s á g p e rs z e v a n ...

k ö z é p ü tt

A z ig a z s á g e g y része m inden vélem ényben m eg­ ta lá lh a tó . A S zov­ je tu n ió fe n n á llá s a fo ly a m á n m in d ig félt. H a jla m a volt b iz o n y o s fokú ül­ d ö z é s i m á n iá ra . F o lyto n b e lső és külső e lle n s é g e it kereste. M in d e n -

oka m e g vo lt rá. P o lg á rh á b o rú b a n született, e zt követte teljes g a z d a s á g i és p o li­ tik a i elszigetelése, m a jd a ném et tám adás. A h á b o rú után érthetően a b b a n lát­ ta fe n n m a ra d á s á n a k egyetlen esélyét, ha e rő se b b lesz, m int a m ásik o ld a l. Ha a m ásik tá b o rt sze rve z ellene, a k k o r neki is lesz tá b o ra , a to m b o m b á ja , ő is ki­ terjeszti a h a ta lm á t a v ilá g ű rre ... - És a h a r m a d ik v ilá g r a ... G o n d o lju n k a z a f r ik a i és k u b a i k ü lö n fé le m o z g a l­ m a k tá m o g a tá s á r a !

- Ez teljesen logikus. E bből a p o litik á b ó l kö vetkezik, h o g yh a beteszem a lá­ b a m a t A frik á b a v a g y A m e rik á b a , a k k o r erős v a g y o k , ha va la h o n n a n kis zo ríta ­ nak, a k k o r g ye n g ü lö k . Ez a z a la p ja a S zo vje tu nió K ö zép-E urópában tanúsított m a g a ta rtá sá n a k. - V a g y is h a M a g y a r o r s z á g k iv á lik , a k k o r ú jr a o tt a z e lle n s é g a z ő h a tá r a in á l a h e ly e tt, h o g y fo r d ítv a le n n e .

- Pontosan. O k tó b e r 23-án m ég csak k ia b á lta k a tüntetők, de e g y lövés se d ö rd ü lt el, a m ik o r Zsukov m arsall fe lső b b utasításra k ia d ta a parancsot, h o g y m i­ lyen e rő k v o n u lja n a k be M a g y a ro rs z á g ra . - E ln y o m n i a fo r r a d a lm a t? - U tcai h a rco kra nem ig a z á n lé g ie rő ve l, ra ké tá kka l indul e g y hadsereg. A z t a ka rta b izto síta n i, n e h o g y v a la k in e k eszébe jusson a fe lkelőket segíteni. - N e m ju to tt e s z é b e s e n k in e k . - Ezt a szovjet vezetés még nem tu dh a tta , m int a h o g y ti sem tudtátok. M in ­ denesetre a kém jelentések á lla n d ó a n jöttek, h o g y a S zo vjetunió szám ára m in d ig félelm etes ném et és - a z E u ró pá b a n á llo m á s o z ó - a m e rik a i csa p a to k n yu g a lo m ­ ban va n na k. A m ik o r a z is kiderült, h o g y a z a n g o lo k és a fra n c iá k b e le b o n y o ­ ló d n a k a szuezi h á b o rú b a , a Krem l m egértette, itt senki nem ér rá a z z a l tö rő d ­ ni, mi tö rté nik M a g y a ro rs z á g o n . - M é g s e m k a p k o d tá k e l a d o lg o t... - Teljesen ta n á csta la n o k vo ltak. A z e d d ig b e vá lt m ódszer cső d ö t m o n d o tt; En­ nek lényege a z volt, h o g y van e g y testvérpárt, e g y M o szk va jó v á h a g y á s á v a l, irán yítá sá va l m űkö d ő korm ány, d e M a g y a ro rs z á g o n elsőnek é p pen a p á rt fo r­ d u lt szem be a k o rá b b i rendszerrel. - M a r a d t a m e g s z á llá s . Ezt n a gyo n nem a ka rtá k. Féltek a n e m zetközi következm ényektől. A m áso­ d ik v ilá g h á b o rú után a v ilá g é rzé ke n ye b b vo lt a z a g re sszió ra . A z t sem tudták, h o g y fo g erre re a g á ln i a s zo cia lista tábor. V égül p e d ig 1 9 5 6 a XX. kongresszus éve volt, a z SZKP ve zé rka ra korántsem vo lt egységes a b b a n , m e d d ig m ehet el a m últ h ib á in a k fe ltá rá s á b a n , jó vá té te lé b e n , hiszen a z o k a ve zé re k ültek a he­ lyükön, a kikn e k m ind e n ké pp e n részük vo lt a m últ esem ényeiben. A k i nem vo lt kö zü lü k elég b u z g ó sztálinista, a z m á r nem élt. - A z ö r e g e k p e rs z e a z t m o n d tá k , h o g y r e n d e t k e ll c s in á ln i. - Ebben m indenki egyetértett, csak a z a kérdés, h o g ya n . P roblém ák vo lta k K e le t-N é m e to rszá g b an , L e n g ye lo rszág b a n és M a g y a ro rs z á g o n . A ném etektől m ár B erija is meg a k a rt s z a b a d u ln i, h o g y cserébe el tu d já k é rn i, h o g y a z egész -

N é m e to rszá g sem leges legyen. - V a la h o g y ú g y , m in t A u s z tr iá v a l te tté k. D e a le n g y e le k r ő l b iz to s , h o g y n e m a k a r ta k le m o n d a n i.

Róluk sem m iképpen, hiszen Lengyelország n a g y o b b ik része m ég a cá ri O ro s z o rs z á g h o z ta rto zo tt. De kellő g a ra n c iá k esetében M a g y a ro rs z á g o t h a jla n ­ d ó k lettek vo ln a k ie n g e d n i. A m ik o r S zuszlov e g y ka to na i g é pe n Budapestre re­ pült, visszatérte után e zt a v á lto z a to t ja vasolta. A z ö re g e k nekim entek, de M ik o ja n m egvédte. A z t m o n d ta, túl sokba kerülnek nekünk e ze k a b á b k o rm á n y ­ ok. - V é g ü l is m ik o r á llt b e a fo r d u la t? - M in d e n valószínűség szerint o któ b e r utolsó két n a p já n . A z esem ények ha­ tására m agas rangú kínai küldöttség u tazott M o s z k v á b a , a m e ly Liu Sao Csi ve­ zetésével 30-án re g g el a rró l tá jé k o z ta tta a szo vje t elvtársakat, h o g y a kínai test­ v é rp á rt a kö zé p -e uró pa i testvérek ö n á lló s á g a m ellett á ll. Ez m ind e n t eldöntött, m egtörténtek a n yila tko z a to k a bu da p e sti fe gyverszü n etről, kiv o n u lá sró l, estére a z o n b a n vissza jö tt u g y a n a z a küldöttség e g y teljesen e lle n ke ző üzenettel. Ezt a helyzetet követte Hruscsov hosszú, á lm a tla n é js z a k á ja . - Lehet, h o g y a m é rle g e t v é g ü l is n e m a n a g y s ú ly o k a r á n y a , h a n e m a z o d a ­ -

h u llo tt p o rs z e m b ille n te tte k i?

G o n d o lo m , a z o la s z kom m unista vezér, P alm iro Togliatti levelére g o n d o lsz. M ind e n e setre H ruscsovékat m eglepte, h o g y a h o n n a n kem ény e lle n á llá s ra szám í­ tottak, o n nan a b e a va tk o z á s ra sürgetik őket. Togliattiék attól féltek, h o g y a z ő p o litik a i súlyukat ve szélyezteti, ha M o szk va teret veszít K özép-E u róp á b an . - T e há t jö jje n e k a ta n k o k ! - Innen kezdve egyszerű volt. K ita lá ltá k, h o g y új ko rm á n yt kell a la k íta n i, a ré­ g it tá rg ya lá s ürügyén v a g y más m ódon e lfo g n i, és m inél g y o rs a b b a n m ind e n t el­ in tézni, h o g y id e je se m a ra d jo n a v ilá g n a k a tilta ko zá sra . -

- D e a v ilá g a z é r t tilta k o z o tt.

- M ó d já v a l. A z ENSZ-ben vo lt m a g y a r ügy, a d d ig , am íg m indenki kellően meg nem unta, és a k k o r észrevétlenül lekerült a n a p ire n d rő l. De hát e z m ár e g y m ásik tö rténet...

VÖRÖSMARTY MIHÁLY

ORSZÁGHÁZA A h a z á n a k n in c s e n h á z a, M e rt fia in a k N e m hazája; B üszke fa jn a k K ü z d ő pálya, M ely en az m a g á t ro n g á lja , K in c sn e k , v é rn e k r o sz g a z d ája . És o h szégyen! ro sz ra , jó r a M ég szavazni já r d o b s z ó ra . U ra s ra b ja m illió k n a k Kik g y ű lö ln e k és d a c o ln a k ; Z s a rn o k , sz o lg a egv sz e m é ly b e n Ki m ag áv al sin cs b é k é b e n . S vaseszével Jég sziv év el F ö lm e rü l a k ülfaj á rja , A m e le g v é rt áltá ljá t ja , És a n e m z e t áll fa g y o tta n T o m p a , z s ib b a d t f á jd a lo m b a n . N in c s e n e g y szó Ö s sz e h a n g z ó H o n fia k n a k a ja k á ró l, N in c s e n egy tett Az eg g y é le tt N e m z e t é le te fájá ró l.

A h a z á n a k n in c s e n h á z a. M ért? V olt id ő , m id ő n n e v é re F ö lk e lé n e k , s a m it k é re N e m k e re sv é n c ifra s z ó b a n , A m i a szív le g m é ly é n v an, A d ta k d r á g a b é rt, A d ta k é r te v é rt. M o st m id ő n lesz á llt a b é k e S a v é ro n tó h a r c n a k vége, S a hazának, M in t a n y á n a k , Aki g y e rm e k e i k ö r é b e n Áll rag y o g v a ö r ö m é b e n , F ö ld e r ű ln e b o ld o g n a p ja : M ost fe jé t sz e n n y s gyász tak a rja . F ö ld ö n futva, B u jd o k o lv a , M in t h ív a tla n v e n d é g száll be A sz e g é n y s k a já n te le k b e , H o l n e v é t r ú t f e r d íté s b e n Is m e rik csak á to k k é p e n . N eve: szolgálj és n e láss b é rt. N eve: a d j p é n z t és n e tu d d m é rt. N eve: h alj m e g m ás ja v á é rt. N ev e szég y en , n e v e áto k : Ezzé le tt m a g y a r h a z á to k .

l 846. június-augusztus

KIÉ A HORDÓ? AVAGY (HON)ATYÁK GYERMEKJÁTÉKAI „Szépen elballagok naponta az országházba. Ez egy felséges szép czifra, nagy palota, telve igen-igen csú­ nya, kellemetlen, unalmas bácsikkal, kik ott lármáz­ nak, ostobáskodnak és nyelvüket öltögetik egymásra. Hej, de rosszul nevelhette őket a mamájuk! "

Ezeket a sorokat gróf Tisza István írta u n o k a h ú ­ gának, a tízéves B ethlen E telkának. Neki hihetünk. P a rlam en tü n k tö rténetének több nevezetes esem é­ nye fűződik Tiszához. Ő volt, aki m iniszterelnök­ k é n t - m egunva ellenzékének id ő h ú zását -, zseb­ kendőjét előrántva leszavaztatta, m ajd feloszlatta a parlam entet, ő volt, akire rálő ttek a szónoki em el­ vényen, és ugyancsak ő volt, aki egy heves p a rla ­ m enti vita u tá n párbajozott ellenfelével, történ e­ tesen egy leendő köztársasági elnökkel, gróf Károlyi Mihállyal. A szónokok valam ikor gyakran beszél­ tek fölállított hordó tetejéről. Aki szóhoz a k a rt ju tn i, a n n a k előbb le kellett löknie helyéről a m ásikat. Az árulkodó képer­ nyő jóvoltából n é h a ta n ú i lehetünk, hogy a h o n aty ák ugyanúgy tülekednek a „hordóért”, m int azt id. Pieter Brueghel világhírű festm ényén lá th a ttu k . M inden kornak m eg­ v a n n a k a gyer­ m ekjátékai.

TISZTELT ELNÖK ÚR! TISZTELT HÁZ! HÁROM KÉRDÉS GÁL ZOLTÁNHOZ

V ic c n e k is b e illő tö rté n e tte l in d u l a b e s z é lg e té s . A ta n ító n é n i a c s ú n y a b e s z é d k á ro s v o ltá ró l g y ő z k ö d i o s z tá ly á t. M e g fe le lő m e n n y is é g ű p é ld a é s in te le m u tá n ö s ­ s z e fo g la ln i a k a rv á n a z e lh a n g z o tta k a t, fe lte s z i a k é rd é s t: „ H o l b e s z é ln e k c s ú n y á n a z e m b e re k ? " R ö v id c s e n d u tá n je le n tk e z ik a z o s z tá ly k is o k o s a : „A p a rla m e n tb e n . ’’ E n n e k a tö rté n e tn e k le h e ts é g e s ta n u ls á g a iró l k é rd e z z ü k Gál Zoltánt, a M a g y a r K ö z tá rs a s á g O rs z á g g y ű lé s é n e k e ln ö k é t. S z e rin te m ié rt tű n ik fe l e g y k is is k o lá s n a k a p a r la m e n ti p a d s o ro k b a n e lh a ra p ó d z ó g o ro m b a s á g ?

Parlamentáris illemtan - Én nem hiszem, hogy a gyereknek tűnik fel. A politikusok gorombasága ugyanis inkább tartalmi kérdés. - P é ld á u l a m ik o r v a la k i lila fe jje l ü v ö lt, h o g y m o n d jo n le a z á ru ló . - Ez ritkán fordul elő. A gorombaságnak számtalan kifinomultabb változata van, amely bizonyíthatatlan, ugyanakkor a beavatott számára pontosan érthető. Azok a szülők is értik, akik akarva-akaratlanul meggyőzték a történetben szereplő kisfiút a parlamenti jó modor hiányáról. - A z é r t e g y k e m é n y e b b e s z k ö z ö k k e l fe g y e lm e z e tt k is is k o lá s irig y k e d v e n é z h e t

a k é p e rn y ő re , h o g y o tt a h o n a ty á k n a k n e v e z e tt n e b u ló k ó ra a la tt re n d e tle n k e d h e t­ n e k , a lh a tn a k , ú js á g o t o lv a s h a tn a k , é s fő le g n a g y o n s o k a t h iá n y o z h a tn a k . M in d e z n e m lá ts z ik m e g a b iz o n y ítv á n y u k o n . A ta n ító b á c s i v a g y n é n i, v a g y is a z e ln ö k h iá ­ b a rá z z a a c s e n g ő jé t.

- Hát iskolás szem m el g ya k­ ran így néz ki a helyzet. De a b i­ zonyítvány az itt nagyon kom oly dolog. A zt ugyanis nem a kated­ rán ülő, csengőt rázó, sze m ö l­ dökráncoló és olykor szigorúan rendre utasító tanító bácsi vagy néni állítja ki, hanem a választó. És nagyon könnyen meg lehet bukni. Erről szól m indaz, am it a be nem avatott nézőközönség gorom baságnak vél. - D e s z e líd e b b é r v e k k e l ta lá n k ö n n y e b b m e g g y ő z n i a m á s ik fe le t.

- Egy parlam entben - m ásutt éppúgy, m int nálunk - ritkán volt arra példa, hogy vitás ké rd é se k­ ben a korm ánypártok m eggyőz­ ték volna az ellenzéket és v i­ szont. Az érvek és a hozzájuk csatolt gorom baságok a vá la sz­ tóknak szólnak: lám , m ilyen ke ­ m ényen képviseli érdekeit az ő választottja. Tessék a jö vő t is rá­ bízni. - E z é rt a k a r m in d e n k i a té v é á lta l k ö z v e títe tt id ő s z a k b a n s z ó ­ h o z ju t n i? D e h a m á r ily e n v ilá g o s a d o lo g , m it m u ta tn a k a z id e v o n a tk o z ó k ö z v é le ­ m é n y -k u ta tá s o k ? M ily e n s ik e rt le h e t e lé rn i, h a v a la k i m in d e n t m e g tá m a d , m in d ig g o r o m b á s k o d ik ?

-Á lta lá b a n az ilyen ta ktika eddig nem vezetett sikerre. A fröcskölődő, agresszív em ber típusa m indenkinek ism erős az életből, és ott sem szeretjük. De a tö rté ne ­ lem ellenkező példákkal is bőségesen szolgál. Ahol egy hatalom ban m egrendült a társadalom többségének bizalm a, ott az em berek az ordítozót saját indulataik szó ­ szólójának is tekinthetik. - V a n n a k, a k ik a k e z d e te k ó ta lá th a tó a n e rre já ts z a n a k . - A m íg a szabályok adta keretek között m aradnak, ez az ő dolguk. 2. Hány ház legyen a Tisztelt Ház?

- N e m a k iin d u ló tö rté n e tü n k b e n s z e re p lő k is g y e re k , h a n e m a n a g y o b b a c s k a ta ­ n u ló k g y a k ra n te s z ik fe l a k é rd é s t: m ié r t v a n n á lu n k c s u p á n e g y „ h á z ” a p a r la m e n t­ b e n ? V a la h a n e k ü n k is v o lt a ls ó é s fe ls ő h á z u n k , a z u tó b b in a k is m e g v a n a te rm e a z O rs z á g h á z é p ü le té b e n . K ü lfö ld ö n p e d ig s z á m o s p é ld á t lá tu n k a k é tk a m a rá s p a r ­ la m e n tre N é m e to rs z á g tó l A n g liá n á t e g é s z e n a z E g y e s ü lt Á lla m o k ig . - Az U S A -t ve gyük ki ebből a sorból, m ert nem parlam entáris, hanem

prezidentális k ö z tá rs a ­ s á g , ahol az állam ­ e ln ö k és a miniszterelnök fe la d a tk ö re egy kézben ö sszponto­ sul. Az elnök hatás­ körét ugyan korlá­ to zza a k o n g re s ­ szus és a szenátus, de e n ne k gyakorlatát hosszú lenne é rd e m b e n m egm agyarázni. Az európai kétkam arás parlam entek lénye­ gében hosszú tö rté ­ nelm i fo ly a m a to k e m lé ke i. G o n d o l­ ju n k A ngliára, ahol kívülről még feudálisnak tű nik az állam . Király az állam fő, a parlam ent felső kam a­ rájában, a lordok házában született kiváltságok alapján ülnek a tagok, ám az ország életét érintő valóságos döntéseket az alsó ház hozza. A korm ány neki felel m unká­ jáért. - N é m e to rs z á g b a n n e m e g é s z e n ily e n a B u n d e s ta g é s a B u n d e s ra t v iszo n ya . Szövetségi állam ok esetében a felső házban az egyes tagállam ok érvényesít­ hetik érdekeiket, egyébként akik nálunk egy m ásik kam ara létrehozására go nd o l­ tak, azok szintén a m egyék érdekérvényesítésére láttak lehetőséget. - E h h e z k é p e s t a z á lla m ig a z g a tá s b a n n a g y o n is m e g n y irb á ltá k a m e g y é k h a tá s ­ (e ln ö k i)

-

k ö ré t. A z t is le h e te tt h a lla n i, h o g y a m i fe ls ő h á z u n k b a n p é ld á u l a k ü lö n b ö z ő e g y h á ­ zak, é rd e k v é d e lm i s z ö v e ts é g e k , n e m z e tis é g i s z e rv e z e te k ju th a tn á n a k ily e n m ó d o n s z e re p h e z . L e n n e e g y fó ru m a a p á r to k o n k ív ü li p o litiz á lá s n a k .

- M ost kim ondta azt, ami m iatt én ebben az egészben nem hiszek. A p ártpoliti­ ka, m int láthattuk, nem különösen szép dolog... - C h u rc h ill a z t m o n d ta , h o g y „A le g ro s s z a b b á lla m fo rm a a p á rto k ra a la p o z o tt p a rla m e n tá ris á lla m fo rm a ..."

- És hozzátette: „... kivéve az összes tö b b it.” N am árm ost a pártpolitika m égiscsak leginkább tiszta form ájában elviselhető. A m ikor álcázza m agát különfé­ le pártokon kívüli és felüli, általános em beri, össznépi érdeknek, akkor az én ízlé­ sem szerint nem túl gusztusos. - S z ó v a l, a k k o r in k á b b p á rts z e rű e n o rd íts a n a k ? Ha így teszi fel a kérdést, akkor inkább úgy. -

3. Bandaszellem

- A d a ta i s z e rin t Ö n A n g y a lfö ld rő l jö tt. M it h o z o tt m a g á v a l a „s z ü lő fö ld jé rő l" ?

- M int m indenki más, a gyerm ekkorom at és az ifjúságom at. A m it akkor éltem át, azt nem lehet elfelejteni. Én nehéz sorsú em berek között nőttem fel, érzékeny m a­ radtam az ő dolgaik iránt. - „M u n k á s c s a lá d j ó l ta n u ló g y e rm e k e ". A z a k k o ri id ő k a z ily e n m in ő s íté s ű fia ta ­ lo k s z á m á ra k ín á lta k le g tö b b le h e tő s é g e t.

Ebből annyi igaz, hogy nem gátoltak bennünket. Be tu dtu n k jutni az egyete­ m ekre, és akkoriban ez nem je le n tett különleges m egterhelést. Nem fizettünk ta n ­ díjat, olcsók voltak a jegyzetek, a m enza. Abban is szerencsém volt, hogy a mi csa ­ ládunk kis létszám ú volt, nem kellett az én m unkám a többiek eltartásához, mert ilyen okokból többen m entek m unkába egyetem helyett. - Volt, a h o l n e m is n é z té k o tth o n jó s z e m m e l, h o g y a g y e re k k i a k a r e m e lk e d n i. Volt, de ez nálunk nem volt tém a. Ebben is szerencsésnek m ondhatom m a­ gam . - M ily e n v o lt a g y e rm e k k o ra ? Nyilvános. A körgangos, szoba-konyhás lakások lakói egész életüket a tá rsa ­ dalom , vagyis a szom szédok előtt élték. Mai fogalm aink szerint ez elviselhetetlen lenne, akkor úgy ta rtottuk term észetesnek. Az együttlétből következően sok konflik­ tus volt az em berek között, de törődtek is egym ással. Mi gyerekek is ilyen szabá­ lyok szerint éltünk, volt bennünk egy erős bandaszellem . Nem kell m indjárt rosszra gondolni, bár voltak olyan bandák, am elyek rossz felé sodródtak. De azt azóta is m egőriztem , hogy nem tudok m agányos harcos lenni. Szeretem a jó csapatot, a csapatm unkát. - É s p e rs z e a V a s a s n a k d ru k k o lt? - A Fradinak drukkoltam . -

-

- A n g y a lf ö ld ö n ? !

-A p á m m a l vasárnaponként az Üllői útra jártunk. - És a b a n d a ? - Rám hagyták. B árm ilyen furcsa, de a m eccs után m ásnap nem azzal m érték az em bert, hogy tegnap a lelátó m elyik oldaláról kiabált.

Örömkereső

„Szeretlek és elfogadlak...” A nnyi szeretetrem éltó lény, annyi sze rete trem éltó dolog van ezen a kerek világon! M egannyi öröm : a fény-öröm , a zene-öröm , a te rm észet­ ö röm , a tánc-öröm , a tudás-öröm , a sport-öröm , - no és persze a Nagy Ő , aki esetleg épp m ostanában lépett be az életedbe, m int csupa na gy­ betűs Ö R Ö M . És sorolha tná nk még, ki-ki a saját külön vonzódásait is, hisz van, aki egy illatot szeret, van, aki egy együttest, van, aki egy fo ­ cicsapatot, vagy éppen a túrós-m azsolás palacsintát..., de lehetne az egy zeneszám , egy szín, egy film , akár egy csoki m árka, vagy egy sz í­ vedhez különösképp közelálló szép „lelkes á lla t” is. Talán hosszúra nyúlna a sor, talán rövidre, m ár ez m agában is é rd e­ kes. P róbáld ki, írd le, összegezd: kit-m it szeretsz?! S m ajd csak utána olvasd tovább ezt a cikket... ... M ert a kérdés épp az összeg zésedre vonatkozik: önm agadat ho­ vá írtad a sorban? S besoroltad-e egyáltalán a szerete trem éltók közé!?!? N ehogy m ost azt m ondd, hogy nem tetted, m ert „ É n ú g y s e v a g y o k s z e r e t e t r e m é l t ó ! " Igenis az vagy!!! M inden em beri lény egy csoda, a lát­ ható és láthatatlan vilá goknak egy olyan csodálatos együttese, hogy m éltó a legteljesebb, legm élyebb szeretetre. Egyszer, úgy három -négy éves korában kisebbik fiam at elfogta az utánzási láz: elkezdte ugyanúgy törögetni a tojásokat, ahogy az an yjá ­ tól látta. A tettenérés percéig tize nva lahá ny tojást vert a lábas széléhez és folyatta szerteszét a ko nyhakövön. De nem a tojáspu sztítás a legér­ de kese bb az esetben, azt el is felejtettük volna. M áig em legetjük v i­ szont ön vigasztaló szózatát. A z alapos dorgálás után azt m ondikálta: „ A n y a s e s z e r e t .. . A p a s e s z e r e t . . . M a m a s e s z e r e t .. . d e n e m b a j: S Z E ­ R E T E M É N M A G A M A T !"

Tökéletesen igaza volt: De am ire a kisgyerek ösztönösen ráérez, azt a nagyobb m ár hajlam os elfelejteni. Nem is beszélve a felnőttről. A la p ig a z s á g p e d ig , h o g y a z ö n s z e r e t e t n a g y o n f o n t o s r é s z e , a l a p p il­ lé r e a s z e m é ly is é g n e k . S a la p ja m in d e n k if e lé ir á n y u ló s z e r e t e t n e k is .

C sak ha önm agadat teljes egészében elfogadod, ha tisztelettel és há ­

Iával tudod nézni tested és lelked csodáit, akkor tudsz kifelé is szeretetet sugározni. Ö n s z e r e t e t r ő l b e s z é lü n k , é s n e m ö n z é s r ő l ( g ő g r ő l, ö n t e lt s é g r ő l s t b . ) l

B izonyára ism eritek a bibliai idézetet: „ S z e r e s d f e le b a r á to d a t , m in t te n m a g a d a t ! ” Szó sincs arról, hogy önm agadat ne szeresd, csa k m ásokat. A lényeg: ahhoz m érten, hasonlóképpen szeresd fe leba rátod at is, aho­ gyan, am ilyen m értékben ten m ag ada t szereted. Vagyis: m élységesen, lélekteljesen, - m ert hisz nagyon is term észetes az, hogy ö n m ag ada t így szereted. B izony feltétel nélküli szeretetről van itt szó...! Épp olyanról, am it a kis­ gyerek érez önm aga iránt (vagy az édesanya a gyerm eke iránt). A biz­ tonsághoz, a m a gabiztossághoz, a belső békéhez ugyanis ilyenre van szükség. Nem véletlenül tan ácsolja egy bölcs könyv írója, hogy: „ Á l l j a t ü ­ k ö r e lé , n é z z b e le m é ly e n a s z e m e d b e , m o n d d k i a n e v e d é s t e d d h o z ­ z á : S z e r e t le k é s e lf o g a d la k o ly a n n a k , a m ily e n v a g y ! "

Tisztelettel kérlek, itt ne csapd le bőszülten az Ö röm keresőt, és ne törd ripityára a tükröt se, ha m utat egy s m ás szeplőt, pattanást vagy a növe­ kedési aránytalanságból adódó szépséghibát! Te aztán tényleg á tm ene­ ti korban vagy, s ezeket az életkori sajátosság okat m aholnap úgy kinö­ vöd, m int a pinty, ezektől függetlenül tize nnyolc-h úsz éves korodra ne­ m ednek díszpé ldán ya is lehetsz. De, hogy ham arabb túljuss az egészen, szíveskedj önm agadra m osolyogni - biztatólag! M ert ki bízzon az e m b e r­ ben igazán, ha nem saját m aga?! No, azért az sem árt, ha a külvilág is bíztató m osollyal kísér, ezt azonban lehet provokálni is - f o r d u lj a v ilá g f e lé m o s o ly o g v a , s m e g lá s d , le g t ö b b s z ö r v is s z a m o s o ly o g .

P ersze az, hogy feltétel nélkül elfogadod mai önm agadat, nem jelenti azt, hogy ne tám assz kom oly igényeket holnapi, holnaputáni ö n m ag ad­ dal szem ben. L e g y e n e k n a g y te r v e id , á lm a id - ezek m e gvalósításához éppen a kellő önbecsülés, önbizalom jelenti az aranyfedezetet. Ja, és m ikor a tükörbe nézel és azt m ondod m agadnak: „ S z e r e t le k é s e l f o g a d l a k ”, ne feledd el hozzátenni: „ C s o d á la t o s v a g y ! N a g y s z e r ű v a g y ! ” s még ilyen m egerősítő igéket. M ert ez így igaz. Jövőbelátóan igaz... S ahogy telnek hónapok és évek, ahogy tágul látóköröd és bővül önism ereted, rá fogsz jönni, hogy nincs ebben sem m i túlzás! Addig is, m íg ez beigazolódik, örülnék, ha a „ K it - m i t s z e r e t s z ? ” listádat beküldenéd az Ö röm keresőnek. S hály aM im

E r i k a

v á la s z o l

Kedves Erika! Én büszke vagyok az édesanyámra, de ezt nem tudom senkinek elmondani. A barátaim azt mondanák, hogy nem vagyok normális. Az én édesanyám ugyanis beteg volt. Pontosabban alkoholista. így mondta a doktor bácsi, aki születésem óta ismer, mert hozzá jártunk a bajainkkal, ő figyelmeztette aput is először, hogy baj lesz. Aztán ő beszélt velem is, mert apu nem ért rá velem beszélni, ő folyton dolgozik, utazik. Azt mondja, azért, hogy eltartsa családját. Ezt tényleg rendesen csinálja, de néha akkor is pénzt ad, ha csak beszélgetni szeretnék vele. Az anyu tavalyelőtt kezdett el inni Vagyis korábban is, csak nem lehetett észrevenni rajta. Még tetszett is, amikor vacsora után olyan aranyosan bolondozott velünk. Ez a ve­ lünk: én és a húgom. A húgom egyébként egy felfújt hólyag. Amióta mások is megtudták, hogy az anyu alkoholista, ő úgy döntött, hogy megveti a saját édesanyját. Ebből nem is csinál titkot. Hazajön, sértetten megebédel, sértetten elvonul a szobájába, aztán sértetten bekéred a szobájába a vacsorát. Csak akkor jön elő, ha apu két üzleti út között szeren­ csélteti a családját. Ilyenkor van az ajándékosztás. A hugi mindig sok ajándékot kap, mert szép és minden jól ál! neki, és nagyon hálás tud lenni érte. Az apu műsorainál az anyu többnyire nem volt jelen, mert meg lett neki mondva, hogy csak tisztességes állapotban ülhet asztalhoz a családdal, mármint apám jelenlétében. Aztán egy nap velem beszélt a doktor bácsi. Elmondta, hogyha az anyu nem szokik le az ivásról, akkor meghal. De csak akkor tud leszokni, ha valaki segít neki. És csak én tu­ dok neki segíteni. Azt is elmondta a doktor bácsi, hogy nehéz lesz. Lehet, hogy az anyu nem bírja, újra iszik, nem veszi be a gyógyszert, de akkor sincsen baj, mert lehet másodszor, harmadszor vagy többedszer is újrakezdeni. És képzeld el, Erika, az anyu nem esett vissza. Öt hónapja, hogy egy kortyot se iszik. Nagyon nehéz lehet neki, mert velem is mindig kiabál, és amikor az apu ráordított, hogy mit locsog itt részegen, akkor két napig sírt, de akkor sem ivott. Szóval Erika, én büszke vagyok az édesanyámra. Mi erről a véleményed? Dani Kedves Dani ! Néha nagyon nehéz egy levélre válaszolni, de Neked most könnyű. 1. Legyél büszke az édesanyádra, és ezt mondd is el neki minél hamarabb! Talán ez hiányzott neki, amikor inni kezdett. 2. Legyél büszke magadra! Megérdemled.

3 . Ne haragudj túlzottan a történet többi szereplőjére! Nekik is van valami igazságuk, és ha Te a nagy igazságosztó szerepét játszod velük szemben, akkor rájuk fogsz hasonlítani. írj máskor is, szeretnék éh is büszke lenni rátok!

E r i k a

Veér és arany Pé testben ép léle - ép lélekből ép társadalom

V eér Andráshoz is elfogódottan lépek be. A híres sárgaház, a „lipótm ezei té­ bo lyd a" fogalom ként emel­ kedik ki a hasonló rendelte­ tésű intézmények szürke tö­ megéből. Jókai valaha ide küldte csodabogár hőseit, akik a repülés m egoldhatat­ lannak tűnő problém áival foglalkoztak. De számtalan valóságos jeles személyiség is „élvezte" hosszabb-rövidebb ideig ennek a háznak a vendégszeretetét. Kertjé­ ben ott hímezgetett valaha saját dédanyám is, akinek hat gyerm ek go nd ja után nehezen a ka ró d zott vissza­ térni a norm ális életbe. Dr. Veér A ndrásra tö b ­ ben várnak. Van, aki p ro ­ tekciót a ka r kérni a m inisz­ teri biztostól, egy másik a fő ig azga tó t keresi, és van, aki egyszerűen csak a z o r­ voshoz jött. M inden m egbe­ szélt időpont tolódik. Reggel közbejött egy váratlan tele­ fon a m inisztérium ból. Nem mindegy, hogy hol beszélgetünk. V árszegi A sztrik januári szám unkban közölt nyilatkozatához inkább átvere­ k e d ik m agunkat a havas országúton, de nem cseréltük fel valam elyik fővárosi h i­ vatallal a z ezeréves Pannonhalmát.

- H o g y a n s z ó líth a to m ? M in is z te ri b iz ­ tos ú rn a k , fő ig a z g a tó ú rn a k ? A h iv a ta l­ n o k o k n á l e z a ké rd é s e g y s z e rű : a le g n a ­ g y o b b r a n g o t k e ll k iv á la s z ta n i. A tu d o ­ m á n y m ű v e lő i a z o n b a n k is z á m íth a ta tla ­ n o k . L e g tö b b jü k e t id e g e s ítik a cím e k, b á r

va n k ö z ö ttü k k iv é te l is. B á ró Eötvös Lórá n d , a z ő t „ p ro fe s s z o r ú r"-k é n t m e g s z ó ­ lító h a llg a tó já n a k a z t v á g ta vissza : „J ó , h o g y n em L ó ri b á c s in a k titu lá l!"

Csínján kell bánni a z ilyen anekdo­ tákkal. Ki tudja, mi váltotta ki a z ingerült választ a n agy fizikusból? M ostani be­ szélgetésünkben pedig m aradjunk a fő ­ orvosnál. A többi hivatali és p o litikai rá ­ adás. - B e szé lg e té sü n kn e k a z o n b a n a z Ó n -

te vé ke n y s é g é n e k s z in te v a la m e n n y i o ld a ­ lá h o z k ö z e lesz, h isze n a z Ö n ve zeté sé ­ v e l a la k u lt m e g a z O rs z á g o s M e n tá lh ig i­ énés P ro g ra m iro d a , a m e ly c é ljá u l tű zte a m a g y a r tá rs a d a lo m le lk i e gé s z s é g é n e k á p o lá s á t és g y ó g y ítá s á t. L a p u n k a t e b b ő l e ls ő s o rb a n a z isko lá s g y e re k e k p r o b lé ­ m á i é rd e k lik . A z u tó b b i id ő b e n s o k szó esett o rv o s lá s ra v á ró p s z ic h ik a i p r o b lé ­ m á ik ró l. E z z e l k a p c s o la tb a n ó h a ta tla n u l e s z ü n k b e ju t a k iv á ló h u m o ris ta , D a rv a s S z ilá r d m o n d á s a , m is z e rin t a cse re sz­ n y é b e n k é t d o lo g v a n : m a g és k u k a c . A k ü lö n b s é g a z , h o g y m a g o t m in d e g y ik s z e m b e n ta lá lu n k , k u k a c o t csa k a b b a n , a m e ly ik b e n keresünk.

- Szóval a zé rt találunk ma olyan sok lelki problém át, mert meg a ka rju k ta lá l­ ni!? Ebben is van valam i. Tény, hogy a mai kor bőséges inform ációs élm ényhal­ m aza, áttekinthetetlen társadalm i szerke­ zete növeli a problém alehetőségek szá­ mát, a tudom ány fejlődése segíti ezek fel­ tárását, megelőzését és gyógyítását. És tegyük hozzá harm adikként, m indehhez társul egy p o litika i, pontosabban kor­ m ányzati akarat, am ely a szűkös lehető­ ségek ellenére jelentős összegeket á ld o z erre a célra. - M ié rt? A je le n le g i h e ly z e tb e n c s ö k ­ k e n tik a k ó rh á z i á g y a k s z á m á t, m e g v o n ­ já k a b e te g e k n e k já r ó k e d v e z m é n y e k e t, lá th a tó a n cs a k a le g k ö z v e tle n e b b v e ­ s z é ly n e k k ite tt te rü le te k s z á m íth a tn a k tá ­

m o g a tá s ra .

Épp erről van szó. A társadalom egyre inkább rájön, hogy nagy veszély­ ben vagyunk. - A le lk i b e te g ro ss z m u n k a e rő ? Igen. És rossz szülő, rossz á lla m p o l­ gár. G yógyítása tehát minden hum anitá­ rius szemponton túl gazdasági, p olitikai, vagy úgy is m ondhatjuk, nemzeti érdek is. - S ta tis z tik á in k m e g d ö b b e n tő e k . Élen -

-

já r u n k a z a lk o h o lfo g y a s z tá s b a n , a z ö n g y ilk o s s á g b a n , u g y a n a k k o r u to ls ó k v a ­ g y u n k a z e lé rh e tő é le tk o rb a n .

Sajnos ezek tények. M ondhatjuk ugyan, hogy a z elmúlt évben csökkent az öngyilkosok száma. Kétszáz emberrel kevesebbnek sikerült önkényesen itthagy­ ni a z életet, és a várható életkort illetően m ár csak a fé rfia k állnak a z utolsó he­ lyen. A nőknek sikerült eggyel előbbre lépni. De ezek a z igazítások még re­ m énysugárnak is kevéssé fogadhatóak el. Gyökeres változásra lenne szükség. - H a m á r s z ó b a ke rü lt, m ié rt é ln e k to ­ -

v á b b a n ő k ? N e m c s a k a fiz ik u m u k g y ö n ­ g é b b , h a n e m a te rh e ik is n a g y o b b a k . E n­ n e k e lle n é re n e m c s a k n á lu n k , v ilá g s z e rte ő k a tú lé lő k.

A zé rt vigyázzunk a „g ye n g éb b " jel­ ző osztogatásával. A női szervezetet a z utódok létrehozására alakította ki a ter­ mészet... - A m ih e z tetem es tö b b le te n e rg ia s z ü k ­ -

séges. D e a tú lte rh e ltsé g , a z v ita th a ta t­ lan .

Ebben is vannak előnyök. A fejlődés során úgy alakult ki, hogy egy férfi csak a m unkájában lehet sikeres. Egy nő ezt társ­ ként, anyaként éppúgy elérheti. A munkanélküliség elsősorban a férfiakat verte le a lábáról. Közülük sokan váltak beteggé, a l­ koholistává. Ugyanakkor sok nő élte meg ezt az állapotot úgy, mint a családi körbe való visszatérés lehetőségét. -

- H a m e g e n g e d h e tte m a g á n a k a c s a ­ lá d , h a n em n y o m o ro g ta k . Tehát e lm o n d ­ h a tju k , h o g y a n ő k m e n tá lh ig ié n é s s z e m ­ p o n tb ó l kevésbé ve szé lyeztetettek?

Sa nos nem m ondhatjuk el, m ert a szenvedélybetegségek - tehát a z ivás, a kábítószer-fogyasztás, a dohányzás épp a nők között terjednek egyre erőseb­ ben. A z alkoholista nőbetegek száma az utóbbi tizenöt évben ötszörösére nőtt. - E z ta lá n a z -

e g y e n jo g ú s o d á s k ö ve tke zm é n ye .

- Lehet, h o gy viccnek szánta, de van benne ig a z ­ ság. A z alkoholista fé rfit u g yan is a legsúlyosabb á lla ­ potáig elfogadta a társadalom . Ha ré­ szegen ment haza a férj a kocsm ából, még a felesége is a zt m ondta: sokat dolgozik, já r neki a kikapcsolódás. A z alkoholista nőt a családja is kikö­ zösítette. - E z é rt le tt z u g i­ vó.

- A m iben „segítette" a z is, ha elhagy­ ták. A sok m agányos nő megnöveli a le­ hetséges alkoholisták számát. - T u la jd o n k é p p e n m in d e z ö s s z e fü g g a nép e ssé g csö kke n é sé ve l is. A z e z re d fo r­ d u ló ra - m o n d já k - ú jra tíz m illió a la tt le ­ szünk.

- S am i még ennél is nagyobb baj, rom lani fog a keresők és eltartottak a rá ­ nya. G o n doljunk a rra , a tízm illióból v á r­ hatóan h árom m illió körül lesz a z aktív d o lg ozó k száma, ő k fizetnek adót, társa­ dalom biztosítási járulékot, és ebből él a z

egész ország. Hozzátehetjük, a nyugdí­ jasok száma ma is egyre inkább m egkö­ zelíti a keresőkét. - A r r ó l v o lt szó a z e le jé n , h o g y nem é lü n k s o k á ig .

A z alacsony átlagéletkor úgy jön ki nálunk, hogy nagyon sokan halnak meg 4 0 -5 0 évesen. - V a gyis m u n k a h e ly i á rta lm a k m ia tt. Ez is közrejátszik. A ztá n, ha m ár v a ­ la ki tú lju to tt a veszélyes korsza­ kon, elélhet nyolc­ vanéves koráig. - N ö v e lv e a z e l­ -

-

ta r to tta k s z á m á t. D e té rjü n k r á a g y e re k e k p r o b lé ­ m á ir a ! H a e g y g y e re k v e s z é ly e z ­ te te tt fe ln ő tte k k ö ­ z ö tt n ő fe l, a z ő h e ly z e te m é g v e s z ­ é ly e z te te tte b b lesz. D e e g y jó c s a lá d ­ ban fe ln ö v e k v ő g y e re k s o rs a sem p r o b lé m a m a e n te s i; a s z ü lő k g y a k ­ ra n a g y o n te rh e lik im á d o tt c s e m e té jü ­ k e t k ü lö n ó r á k k a l, k o rre p e tá lá s o k k a l. A z t sze re tn é k, h o g y u tó d u k s o k ra v ig y e , e n n e k é rd e k é b e n s e m m i se d rá g a , m é g a z u tó d sem. J a ­ p á n b a n ily e n o k o k m ia tt a kile ncé ve s fiú k k ö z ö tt a le g g y a k o rib b a z ö n g y ilk o s s á g .

- N álunk nem egészen így van. A fel­ vételi vizsgák ugyan még m indig kemény próbatételt jelentenek, de nem függ annyi m inden tőlük, m int korábban. A m ik o r én orvosi egyetemre mentem, ehhez kitűnő bizonyítványt kellett produkálnom . M a elég, ha a szaktárgyakban kiváló valaki. És a d iplom a sem minden. Sikeres vá lla l­

kozó például nagyon különböző iskolai háttérrel lehetett valaki a z utóbbi időben. Mindenesetre fontos, hogy a gyerekeknél található különféle problém ákat idejében felism erjük és érteni tudjuk. Sőt alkalm as­ sá tegyük a társadalom ta g ja it arra , hogy önm aguk tudják kezelni problém á­ ikat. - E g ész b e s z é lg e té s ü n k k ö z b e n k ís é rt b e n n e m n é h á n y ké rd é s, a m e ly n em a m e n tá lh ig ié n é s p ro g ra m n a k , h a n e m a h e ly s z e lle m é n e k szó l. V é g té re is a z o r ­ s z á g le g is m e rte b b e lm e g y ó g y in té z e té b e n v a g y u n k . E zt a p ro b lé m á t ő s id ő k tő l k e z d ­ ve k ü lö n le g e s h o m á ly ta k a rja . V o lta k n é ­ p e k , a m e ly e k b a b o n á s a n tiszte lté k a z ő rü lte k e t. V o lta k k o rs z a k o k , a m ik o r b iz o ­ n yo s fa jta e lm e b e te g s é g e k d iv a ttá v á lta k . D iá k k o ro m b a n p é ld á u l ó r á k a t v ita tk o z ­ tu n k a rró l, m e n n y ire h ite le se k a z A r a n y J á n o s b a lla d á ib a n á b r á z o lt e lm e h á b o ro ­ d o tt fig u rá k Á g n e s a s s z o n y tó l K u n d A b i­ g é lig . H a m á r itt ülh e te k, felteszem a k é r­ d é s t a s z a k a v a to tt p s z ic h iá te rn e k .

Természetesen hitelesek. Hitelük per­ sze elsősorban művészi és nem szaktudo­ mányos. Nem keresztmetszetet adnak egy valóságos jelenségről, hanem áttéte­ lesen hiteles sűrítményt. Ettől függetlenül ezek a b a lla d ák szakszem pontból is ele­ mezhetőek. Ágnes asszony m inden b i­ zonnyal élete egyhangú robotjából a ka r m egszabadulni, am ikor megöleti szere­ tőjével a férjét. A n n y ira elkeseredett, hogy nem is érzi tettének bűnös voltát. Csak am ikor a bűnjelet a ka rja eltüntetni, akkor ébred rá a bűnre, és ez a kim oshatatlan bűntudat viszi el fokozatosan a z őrületbe. U gyanúgy rendül meg a kacérságával öngyilkosságba kergetett szerel­ mének holttesténél Kund A bigél. - M é g a z t sem tu d ju k k iz á rn i, h o g y a -

h a lo tt ú jra v é rz ő sebe n e m e g y tö m e g s z u g g e s s z ió -e .

- Ehhez talán csak azt szeretném hoz­ zátenni: lelki jelenségekre, problém ákra általában kiélezett helyzetekben gondol az olvasó, pedig lépten-nyom on ta lá lko ­ zunk vele irodalm i alkotásokban. O tt a János vitéz! G ondoljunk a rra a jelenetre, a m ik o r Jancsi elbujdosik! Kitűnő á b rá z o ­ lása a depressziónak: „Azután ballagott, megállt, meg ballagott Jobbra is, balra is; s mindevvel mit akar? Nem tudta, mert nagy volt fejében a zavar."

Később aztán: „Fütyörésztek pásztorgyerekek mellette, Kolompolt a gulya, ő észre sem vette."

Ez a z á lla p o t ad dig tart, am íg nem ta­ lálkozik a huszárokkal, m ert a m ikor be­ fo g a d já k Jancsit m aguk közé, levertsége szinte mániákus öröm be csap át. - M é g e g y ké rd é st: A ro m a n tik a k o rá ­ n a k g y a k ra n id é z e tt m o n d á s a vo lt, h o g y a z s e n it a z ő rü lttő l csa k e g y h a js z á l v á ­ la s z tja el. E rrő l m i a p s z ic h iá te r v é le m é ­ nye? - A z átlagem ber nehezen viseli el,

hogy valaki más, m int ő. Ha a művészt m eglátja a szokásostól eltérő ruhában, lengő szakállal és ráadásul abban az á l­ lapotban, a m ikor a z gond o la ta ib a mélyedve alkotói problém áival küszködik, akkor könnyen azonosítja azokkal, akik azért különböznek, m ert nem értik ig a ­ zán, hogy kellene kinézniük, viselkedni­ ük. A z alkotó művész szellemi erejével néha meg tud birkózni saját lelki beteg­ ségével is. Témát csinál belőle. - M in t J ó z s e f A ttila , D o s z to je v s z k ij... - V agy a ká r mások. De ez a harc csak átmeneti időre hozhat diadalokat. A be­ tegség végül a z alkotóképességet is felőrli. Hiszen felőrli a z em bert, m árpedig itt a földön a z em ber műve minden alkotás R ig ó Béla

VEGYES ZŐDSÉG avagy: guszticizmusok Kicsoda Gusztika?

-A z osztályban mindenki valaki. Egyik a tréfamester, másik a lányok bál­ ványa, harmadik a tanárok kedvence. Te mi vagy, Gusztika? - Én vagyok a kockázati tényező. Ahányszor egy tanár felszólít felelni, an­ nyiszor kockáztatja, hogy nem kap választ. Gusztika logikai felfedezése

„Minél butább egy gyerek, annál többet tanul. Minél többet tanul, annál jobb a bizije. Következtetés: minél butább egy gyerek, annál jobb a bizije.” Gusztika meg a kíváncsiság

Mire Gusztika rájött, mi a kés, a bal kezén már csak egy ujja maradt. Milyen legyen a jó tanár?

Az eminens szerint: - Legyen igazságos! A lusta szerint: - Legyen megértő! A lassú felfogású szerint: - Legyen türelmes! A renitens szerint: - Legyen megbocsátó! Gusztika szerint: - Legyen influenzás! Gusztika problémája

Gusztika csapzottan, táska nélkül megy haza a suliból. A mamá­ ja aggódva kérdi: - Van valami probléma, Gusztikám? - Még nincs. Csak ha majd elmondom, mi történt... (Faku Paszkál)

Velő tanár úr szövegei Válogatás mai diákok gyűjteményéből

- Látom már, ebben az osztályban nem a jók ülnek elől, hanem az önfeláldozó, széles vállú, rosszul alvó akárkik, akiknek a háta mögött bármi megtörténhet.

- A dolgokat általában nem úgy kell érteni, ahogy mondom, hanem ahogy vannak!

- Észkedjél már egy kicsit fiam, ne gyerekizálj, végtére is gimnáziumban va­ gyunk!

- Ideális diák az, akit nem kell megbuktatni ahhoz, hogy belássa: mindig a tanárnak van igaza.

- A z iskola olyan, mint kezdő biciklizőnek a biciklizés. Nem tudja, mi miért van, csak azt, hogy állandóan taposnia kell, és sosem szabad bukni.

Rejtvényfejtők klubja

1. Egy kis tö rténelem E gészítsétek ki az ábra vízszintes sorait úgy, hogy egy-egy m agyarországi település nevét kapjátok. Jó m egoldás esetén a csillaggal je lö lt füg gőlege s sorban egy híres tö rté ­ nelmi szem élyiség neve olvasható. a) Ki ő? b) M elyik októberi napon em lékezünk rá? M iért?

2. O któb eri jeles nap Lapozzátok fel V ö rö sm arty M ih ály ve rseskötetét! O lvassátok el a Szép Ilonka cím ű m űvet! írjátok a négyzetekbe az idézett so rok hiányzó szavait! Ezután olvassá tok össze a szám okkal je lö lt betűket! így egy október végi jele s nap nevét kapjátok. Ezt küldjétek el m egfejtésként! ü l h o s s z ú m é la le s b e n , ” „ Ó a lá n y é r t, a lá n y a „ Á ll a h á z m é g , b á r fo g y „ F ö l P e t e r d i a b á jo s „ N e m v id ú l m é g s z é p

képe. ’

3. O któb eri hangulat H árom , októbert idéző kifejezést rejtenek a szóegyenletek. Fejtsétek meg őket! kígyóhang + ürge eleje + sugár + ké rdőszócska + a tárgy ragja kacat + Belgium autóinak nem zetközi jelzése + ba golybeszéd + olló köze­ pe + talajba m élyedést készít ezen a napon + N ém etország autóinak je lzése + cipészszerszám + róm ai öt + az oxigén kém iai je le + 3/5 nulla + földet forgat Szeptemberi megfejtés

1. Csak akkor tetszett az iskola, amikor semmi sem feszélyezett: ha hagyták, hogy termé­ szetes legyek.” 2. Ferenc: 7, 12, 14, 15, 17; István: 2, 5, 9, 10,22; János: 1, 3, 16, 23, 25; Károly: 6, 8, 10, 13, 22; Sándor: 4, 11, 18, 19,20. Májusi nyertesek:

Sápi Ferenc (Hódmezővásárhely); 5.b. osztály, Földváry Gábor Általános Iskola (Tass); Tóth Orsolya (Apostag); Hunyadi Anna (Bicske); Szapek Zsolt (Tass); Láng Zoltán (Budapest); Kiss Barbara (Szeged); Király Krisztina (Budapest); Vigh István (Miskolc); 5. a. osztály „Könyvrongyoiók”, 2-es számú Általános Iskola (Tass)

Jétékmester

T a b lu t A tablut Lappföldön ismert népi játék. írásos emléke egy X. századi angol kódexben maradt ránk. Kari Linné, svéd biológus is találkozott e játékkal, amikor Lappföldre látogatott. Tőle tud­ juk azt is, hogy valamikor rénszarvasbőrből készítették el a játéktáblát. Mi azt javasoljuk, hogy egy vastag kartonlapra rajzoljátok fel a 9 x 9 mezőt. Szükségetek lesz színes számolókorongokra is. Ezek közül egyet jelöljetek meg, ez lesz a király (az ábrán feke­ tével jelöltük). Helyezzétek köré a nyolc testőrt, azaz más színű korongot. ( Á b r á n k o n :) A test­ őröknek kell segíteni a királynak kiszökni a várból. Ez akkor történik meg, ha a király eljut vala­ melyik szélső mezőre. A támadók tizenhatan vannak (ábránkon: ), igyekeznek a király szöké­ sét megakadályozni és elfogni őt. A testőrcsapat egyike elindul, majd a támadók egy képviselő­ je lép. Minden koronggal egyenes vonalban, bármilyen hosszúságban lehet lépni, csak átlósan nem. Ha két ellenséges korong vesz körül egy harmadikat, a harmadik levehető. Ha egy bábu önként lép két ellenség közé, akkor nem emelhető le a tábláról. A király helyébe a trónra - a táb­ la közepére - nem lehet lépni, de a trón harcol. Ha ugyanis egy testőr a támadót a trónhoz szo­ rítja, elfogta. A király támadható, de az ellenfél elfogásában nem vesz részt. A király akkor esik fogságba, ha négy oldalról négy ellenfél körülfogta. Ekkor a támadók győznek. A testőrök akkor nyerik meg a játékot, ha a király megszökik, azaz eljut valamelyik szélső mezőre. A tablut játéktáblája:

M árciusi s z á m u n k b a n a z t k é rtü k , írjátok m eg: sz erin te te k m elyik a tíz legb iza k o d ó b b , leg p o z itív a b b m a g y a r szó. G y u láró l, a K arácsonyi János K atolikus Á ltalán o s Iskolából az alábbi v á lo ­ g a tá st k ü ld té k a g y erekek és tanárnőjük:

áldás hajnal kegyelem békesség reménység szerelem napsugár szivárvány galamb öröm

KINCSKERESŐ A Szegedi Kincskereső Gyermekirodalmi és Művészeti Magánalapítvány folyóirata a 10-16 éveseknek. Megjelenik évente kilenc alkalommal a Nemzeti Kulturális Alap, a József Attila Alapítvány, Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata és a DÉLTÁV RT. támogatásával. Szerkesztőség: 6720 Szeged, Deák Ferenc u. 28-30. Telefon: 06/62/311-776. Postacím: 6701. Szeged, Pf.: 453. Kiadja: a Szegedi Kincskereső Gyermekirodalmi és Művészeti Magánalapítvány. Felelős kiadó az Alapítvány kuratóriuma: dr. Ilia Mihály elnök, Bazsó Márton, Janikovszky Éva, Sebéné dr. Madácsy Piroska, dr. Szigeti Lajos Sándor. Főszerkesztő: Rigó Béla Terjesztés: Kispál Antal lapmenedzser Terjeszti: a Magyar Posta, a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Rt. és a regionális részvénytársaságok. Előfizethető: bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a postai hírlapkézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR): 1900. Budapest XIII., Lehel u. 10/A. közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96 162 pénzforgalmi jelzőszámon. ISKOLÁK KÖZVETLENÜL A SULIPOSTÁTÓL (Sok Zoltán ügyvezető, 1399 Budapest, Pf.: 701/271) vagy a SZERKESZTŐSÉGTŐL IS MEGRENDELHETIK. Szedés, tördelés: Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola Nyomdája, Kaposvár Nyomás, kötészet: Szegedi Nyomda

O B RSSZEM JANKÓ