KIEMELKEDŐ CISZTERCI PEDAGÓGUSOK

EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM PEDAGÓGIAI ÉS PSZICHOLÓGIAI KAR

KIEMELKEDŐ CISZTERCI PEDAGÓGUSOK SZAKDOLGOZAT

Turócziné Pesty Ágnes Témavezető: Dr. Hegedűs Judit

2010.

Tartalom

1.

Bevezetés ....................................................................................................................... 3

2.

A Ciszterci Rend rövid története .................................................................................. 6

3.

A Budai Ciszter Szent Imre Gimnázium rövid története ............................................... 9

4.

Néhány kiemelkedő ciszterci tanáregyéniség .............................................................. 10 4.1.

Bitter Illés (1912-1938 között volt a budai gimnázium igazgatója)................ 10

4.2.

Baranyay Jusztin dr.(1912-1916 között volt a budai gimnázium tanára) ....... 15

4.3.

Vargha Damján dr. (1912-1925 között volt a budai gimnázium tanára) ........ 17

4.4.

Mátrai Rudolf (1912-1915 között volt a budai gimnázium tanára) ................ 19

4.5.

Kiss Albin dr. (1913-1924 között volt a budai gimnázium tanára)................ 20

4.6.

Brisits Frigyes dr.(1913-1948 között volt a budai gimnázium tanára ............. 21

4.7.

Endrédy Vendel (1921-1939 között volt a budai gimnázium tanára) ............. 24

4.8.

Schilling Rogér (1926-1948 között volt a budai gimnázium tanára) .............. 28

4.9.

Rajeczky Benjamin dr. (1926-1945 között volt a budai gimnázium tanára) .. 31

4.10.

Pataki Vidor dr. (1938-1948 között volt a budai gimnázium tanára).............. 35

4.11.

Dr. Kerekes Károly ny. zirci apát ................................................................... 37

5.

Emlék- és visszaemlékezés töredékek ........................................................................ 41

6.

Iskolatörténet a diákok szemével ................................................................................. 45

7.

Zárógondolatok ............................................................................................................ 49

8.

Melléklet ...................................................................................................................... 51

9.

Irodalomjegyzék .......................................................................................................... 55

2   

1. Bevezetés 10 éve kerültem a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumba, és a sors úgy adta, hogy a Ciszterci Diákszövetség munkáját, havi összejöveteleit segítem azóta. Így kerültem kapcsolatba az iskolatörténettel. Az idős urak, a volt diákok, akik közül sajnos 10 év alatt már sokan meghaltak, kimondhatatlan szeretettel beszéltek iskolájukról és tanáraikról. Ez hívta fel a figyelmemet, hogy itt valami egészen különleges pedagógia szerint tanítottak a ciszterci atyák. Később kiderült, hogy 1912-ben, a ciszterci Rend budapesti I. kerületi Szent- Imre-főgimnáziumának nevezett iskolában az akkori kor felfogását meghaladó, forradalminak mondható újszerű pedagógiát hoztak a ciszterci tanárok. Több rövidebb és hosszabb interjút készítettem volt diákokkal, és ezek meg is jelentek az általam szerkesztett iskolaújságban és az évente megjelenő évkönyvben. Közben már, az évkönyvszerkesztés folytán is, tanulmányozni kezdtem a régi értesítőket, amiből nagyon-nagyon sok információt tudtam meg. Igyekeztem ezekből is idézni a mostani fiatalságnak íródott anyagokba. Nagyon fontosnak tartottam, hogy ezt a kiváló pedagógiát minél többen megismerjék, főként a mi iskolánk tanárai és diákjai. Igazából kevésnek mondható iskolatörténeti dokumentum maradt fenn, így szinte minden újonnan előkerült régi anyagnak nagyon örülünk. A legnagyobb meglepetés az évek során az volt, amikor a plébánia padlásán az egyik ciszterci atya egy régi filmet talált (2004-ben), amiről kiderült, hogy az 1927-es iskola alapkőletételi ünnepségének és az 1929-es átadási ünnepségről tájékoztató filmhíradót tartalmazza. Ezt a filmet azóta sokszorosítottuk, és a honlapunkra is feltettük. A másik nagyon különleges dolog az volt, amikor volt ciszterci diákoktól megkaptuk Brisits Frigyes volt igazgató, irodalmár 50 éve az asztalfiókban elfekvő könyvét Bitter Illésről, az iskola első igazgatójáról. Az írást olvasva azonnal láttuk, hogy ez sokkal több, mint életrajz, kortörténet, pedagógiatörténet is egyben. 2008-ban lett lehetőségünk arra, hogy a szerkesztésemben (az iskola igazgatójának és több kolléga segítségével) a könyvet kiadta az iskola. Úgy alakult, hogy én foglalkozom az iskolatörténeti gyűjteménnyel, a fényképek számítógépen való tárolásával, ezzel függ össze, hogy a meglévő iskolatörténeti anyagból kialakítottunk egy iskolatörténeti kiállítást a diákok ún. Pingvin SZIGetének egy szobájában. Iskolatörténet és rendtörténet megtalálható a honlapunkon is és az évente megjelenő diáknaptárban is, mégis ez a dolgozat mutatott rá számomra, hogy ennyi akarat és munka mellett a diákok még sincsenek tisztában a múltunkkal. A

3   

dolgozat

végén

található

kérdőíves

feldolgozás

a

diákok

tájékozottságát

(tájékozatlanságát) mutatja, és azt is, hogy szükségesnek tartanák, hogy jobban tájékozódjanak múltunkról, továbbá hogy tele vannak ötlettel is, hogy hogyan lehetne közel hozni hozzájuk az iskola történetét. És hogyan jellemezhetnénk azt a „pedagógiai csodát”, amit itt a ciszterci atyák megvalósítottak? Brisits Frigyes fent említett könyvéből vett idézettel tudnám bemutatni, ami annál is fontosabb számomra, mert sokszor úgy tapasztaljuk, hogy mostani diákjaink is így éreznek… „Aki ebbe az iskolába belépett, vagy aki látta ennek a gimnáziumnak a diákságát akár a tízpercek zsibongó-zsongó sűrűjében, akár az udvar gomolygó, rohanó, harsogó mozgásában, azt először az első benyomás döntő és lenyűgöző hatalmával az lephette meg, hogy ezt a diák-társadalmat milyen bensőséges és meleg családiasság fogja be és tarja össze… A Szent Imre-gimnáziumban a diákok a maguk érzésének azzal a fajával és módjával vannak jelen, amelyet derűs és boldog életérzésnek szeretnek nevezni azok, akik valahol az otthonosság örömével és minden mást elfeledő elmerüléssel tartózkodnak.” (Brisits, 2008. 71.o.) A másik idézet, amit Balogh Endre, az iskolatörténetéről írt könyv írója is átvett Bristitstől, mert ő is az iskola egyik jellegzetességének érezte, a diákok társadalmi összetételéről szól. Többségében értelmiségi családok gyermekei, a középréteg képviselői jártak az iskolába, de jelentékeny számban voltak mellettük a falu és a munkástársadalom fiai is. „A Szent Imre-gimnázium nevelésének egyik legnagyobb diadala az volt, hogy nem elégedett meg azzal, hogy minden társadalmi távolságot eltávolított közöttük, hanem érvényre segítette juttatni a társadalmi feltörekvés törvényszerűségét. Az a bizonyos helyzeti előny, amelyben a városi fiú a falu és a munkások gyermekeivel szemben állott, november felé már eltűnt s az utóbbiak kerültek sokszor élre.” Balogh Endre hozzáteszi „Hát lehetett volna ezt, az összes ott járt diák által megélt és igazolható, magasabb szellem teremtette demokráciát eredménnyel megvalósítani szeretet nélkül?... Ez a szellem teremtett hatvan éves barátságokat zsellér és arisztokrata, kisiparos és bankigazgató fiai között, még akkor is, ha a nyolc év alatt sohasem ültek egymás mellett, egy padban!” (Dr. Balogh, 1994. 22.o.) A dolgozatomban néhány olyan tanár életét mutatom be, akiket nagyon sokat emlegettek volt diákjai, akik meghatározóak voltak az iskola életében. Teljességre 4   

természetesen nem tudtam törekedni se felkészültségem, se a téma nagysága miatt, inkább arra koncentráltam, hogy minél több olyan információ kerüljön a dolgozatba, amely az én korábbi munkáim eredménye. A dolgozatban a korabeli idézetek nagyobb számát azért tartottam fontosnak, mert ez a kor felfogásának, az egyes tanáregyéniségek jellemének bemutatásának a leghitelesebb forrása.

1. kép: A Váli úti iskolában

5   

2. A Ciszterci Rend rövid története Békefi Remig apát írása alapján (Értesítő,1913/1914)

A ciszterci Rendet 1098-ban Szent Róbert, molesmei benedekrendi apát alapította meg a XI. századi reformmozgalmak során a bencés rendből. A rend szülőhelye, ahol az első ciszterci apátság Szent Róbert alapításával jött létre, a burgundi Citeaux (latinul Cistercium).

Nem sokkal később ún. fiókapátságok jöttek létre, amelyek közül

leghíresebb Claravallis (Clairvaux), amelynek apátja Szent Bernát volt. Szent Bernát működése és kiemelkedő személyisége tette Európa-szerte ismertté a cisztercieket. Halálakor (1153) már 343 ciszterci apátság működött, sőt már az ő életében Magyarországon is keletkezett ciszterci monostor, az első magyar apátság Cikádoron (Bátaszék, Tolna vármegye) 1142-ben. III. Béla ideje alatt még sok volt a gazdátlan föld, melyet részben őserdő és víz borított, ezért III. Béla Franciaországból ciszterci szerzeteseket hívott az országba: Egres (1179), Zirc (1182) (ide Clairvaux-ból érkeznek a szerzetesek, ezért Nova Claravallis-ként is emlegetik), Pilis, Szentgotthárd (1184), Pásztó (1190) franciaországi telepítés, egyedül Borsmonostor kapta az ausztriai Heiligen-Kreuz-ból a szerzeteseit (1194). A következő évtizedekben még sok ciszterci monostort alapítottak az országban. A benedekrendi monostoroknál sokszor az okozott problémát, hogy közöttük nem volt szervezeti egység, viszont a ciszterci monostorok sajátossága, hogy a rend ősi alkotmányát tartalmazó Charta Charitatis leszármazás alapján kapcsolja össze az apátságokat. Az összes apátság feje a Cistercium. A többi apátság esetében a telepítő atyaapátság a fiókapátságot évenként hivatalosan látogatja és megvizsgálja, és ha fegyelmi lazulást lát, akkor azt helyreállítja. Új apátságot csak 12 szerzetessel lehetett létesíteni, de csak akkor, ha legalább 60 szerzetes élt az apátságban. Az apát a monostori rend és fegyelem őre, a monostor lelki, szellemi, anyagi és erkölcsi rendjéért felelős. Évenként tartanak nagykáptalant Cisterciumban. Már az 1245-i nagykáptalan elrendelte, hogy minden rendtartománynak legyen hittudományi iskolája. A legjelesebb rendi főiskolák –studium generale – a párizsi, tolosai, bécsi. Közép-Európa műveltségének megalapítói a ciszterciek voltak, gazdasági tudásuk európai, háromévente a nagykáptalanon való részvételük során is sok újat vittek haza országukba. Minden monostoruk egy-egy nemzetgazdasági központ volt. Jobbágyaik és 6   

a vidékbeliek tőlük tanulták el a földművelést, a gyümölcstermesztés és kertészet fejlettebb formáját. Ács, kovács, takács, tímár, varga, pék és kőműves rendtagjaik is voltak kezdettől fogva. Földjeiken maguk is dolgoztak.

Általában vad és zord

vidékeken vagy mocsaras területen telepedtek le. Először a monostor épült fel ideiglenesen fából, utána lépésről-lépésre irtották az erdőket, csapolták le a mocsarakat, készítettek vízgyűjtőmedencéket. Minden monostorban volt könyvtár, kéziratokat másoltak. Építkezésükben főszabály az egyszerűség, a kevés díszítés, aranyat, ezüstöt, selymet mellőzték. Nem a pompa, hanem a világos alaprajz, a méretek pontossága a szigorú arányosság jellemzi művészetüket. Magyarországon a korai virágzás után a török hódoltság alatt a monostorok elnéptelenedtek, tönkrementek. Csak a XVII-XVIII. században éledtek újjá ausztriai apátságokból való németajkú telepesekkel. Borsmonostor lilienfeldi apátságból, Zirc a lilienfedi, majd heinrichau-i apátságból, Pásztó és Pilis wellehrádi apátságból települt újjá. A magyar tartományok 1814-ben függetlenek lettek az ausztriai apátságoktól, ekkor lett az egyesített magyar ciszterci tartományoknak, Zircnek, Pilisnek és Pásztónak Dréta Antal az apátja (1814) Közben a felvilágosodás hatására a magyar ciszterciek elkezdtek tanítani átvéve jezsuita iskolákat: a pásztói apátság Egerben vállalta el a tanítást (1778), a zirci apátság Pécsett és Székesfehérváron (1813). Dréta Antal apát rendjét a nevelés és oktatás felé irányította, ami a rend fennmaradását segítette elő. Utódja Villax Ferdinánd 81826-tól) gondoskodott az iskolák fenntartásához szükséges anyagi erőforrás biztosításáról is, az előszállási uradalom fejlesztéséről. Ő is nagy súlyt helyezett a rendtagok szellemi kiművelésére, a növendékeket a pesti és a bécsi egyetemre és a Heiligenkreuzi hittudományi tanfolyamra küldte. Akiben csak tehetséget és munkakedvet látott, külföldi tanulmányútra ösztönözte. A rendi műveltséget tovább erősítette a következő apát, Rezutsek Antal (1858-tól), aki Zircen hittudomány intézetet alapított és ő volt az, aki azokat a növendékeket, akiket teológiai tanárnak szánt Budapest, Bécs vagy Innsbruck egyetemein taníttatta. A gimnáziumok élére neves embereket állított, miközben ő is továbbfejlesztette a rendi birtokot, az ő ideje alatt már országos hírűvé vált pl. az előszállási ménes. Erre az időszakra esik, hogy a szentgotthárdi apátságot a zirci, pilisi és pásztói apátsághoz csatolták azzal a feltétellel, hogy a bajai főgimnáziumot is vegye át a rend és a saját erejéből tartsa fenn (1878). A következő apát, Supka Jeromos (1879-től) felállította a rend budapesti hittudományi és tanárképző

7   

intézetét, majd az őt követő Vajda Ödön apát (1891-től) a pesti tanárképző intézetnek kétemeletes otthont emelt, amelynek a neve Bernardinum lett (1908-ban). Ő utána következett Békefi Remig apát, aki megválasztásakor a budapesti tudományegyetem nyilvános rendes tanára, és aki a legfontosabbnak az oktatást tartotta, és minden álma, hogy Budán egy iskolát nyisson a rend…

8   

3. A Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium rövid története A magyar cisztercieknek már régi álma volt, hogy Budapesten nyisson a rend gimnáziumot, a bajai gimnázium átvételekor a pécsi gimnázium tanári kara javaslatot tett, hogy inkább egy budapesti iskolát vegyenek át. Ez akkor nem valósulhatott meg, de Békefi Remig, ahogy apáttá választották (1911) azonnal tárgyalásokat kezdett egy, Budán, a Lágymányoson újonnan épülő városrészen, iskola alapításáról. Ehhez megvásárolta a Gellérthegy lábánál fekvő területet, amin iskolát, templomot és rendházat akart felépíteni. Ragaszkodott az iskola azonnali elindításához, így a székesfővárostól ideiglenesen használatra megkapta a Váli utcai elemi iskola III. emeletét, ahol 1912. szeptember 5-én elindult a tanítás. Békefi Remig a legnagyobb gondossággal választotta ki az első tanári kar tagjait, a rend minden vidéki iskoláját képviselték a tanárok és a rend legkülönb egyéniségei voltak. Később is nagy gondot fordított arra, és utódja Werner Adolf apát is (1924-től), hogy Budára a legképzettebb tanárok kerüljenek, leginkább fiatalok, akik külföldön végezték tanulmányaikat. Az iskola néhány év alatt országos hírnévre tett szert, bár az új épületét csak 1929-ben tudta elfoglalni. Békefi apát még azt gondolta, hogy 1914-ben felépíti az iskola épületét, de közbejött a háború. Az új iskola épületéhez szükséges pénzt egyrészt a ciszterci rend adta, mégpedig az előszállási uradalom vezetője Hagyó-Kovács Gyula ciszterci szerzetes teremtette elő országos hírű gazdálkodásával, másrészt az állam járult hozzá Klebelsberg Kunó kultuszminiszter, volt ciszterci diák közvetítésével. Az iskola átadási ünnepsége országos rangú esemény volt. A gimnázium a negyvenes évekre az ország egyik legjobb gimnáziumának egyikévé vált, a tanuló létszám 800 fő körül volt. A háborúban bombatalálat érte az iskolát, nagyon sok felszerelése és berendezése elpusztult, de a szülők és a diákok összefogásával a legszükségesebb dolgokat helyreállították és a tanítás folyt egészen 1948-ig, a szerzetei iskolák államosításáig. Az 1989-es rendszerváltás után 1997-ben indult újra a Ciszterci Rend fenntartásában a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium.

9   

4. Néhány kiemelkedő ciszterci tanáregyéniség

Az első tanári kart (1912-ben) Békefi Remig apát a legnagyobb odafigyeléssel választotta ki, a tanárokat a különböző vidéki iskoláiból küldte Budára. Ez az öt fős tanári kar alapozta meg a későbbi iskola szellemi és pedagógiai tekintélyét, amely végigkísérte az iskolát működése során.

4.1. Bitter Illés (1912-1938 között volt a budai gimnázium igazgatója)

2. kép: Bitter Illés

Bitter Illés 1868-ban a Tolna megyei Aparon született, édesapja elemi iskolai tanító, a család mindkét ágon német eredetű volt. Az asszimilált német családnak mély magyarságtudata volt. Bitter Illést szívósság, kitartás, hűség, becsület jellemezte. 1885ben lépett be a rendbe, latin és német szakos tanárként. Pécsre került és itt 22 éven át tanított a rend gimnáziumában, ahol maga is végezte középiskoláit. Kiemelkedő szervezőtehetsége itt bontakozott ki, amikor például 1906-ban megalakult a Dunántúl nevű nyomda, akkor két katolikus lap indításában vett részt nagy sikerrel, később Zichy Gyula pécsi püspök a leányiskolák átszervezésekor az újonnan gimnáziummá alakult Notre Dame apácák iskolájának igazgatójának nevezte ki. Néhány ciszterci paptanárt 10   

átvitt magával a leányiskolába és az iskolát jó szervezéssel magas színvonalúvá tette. Közben egyik megalapítója volt a Pécsi Egyházi Zeneegyesületnek, része volt a Pécsi Zenekonzervatórium létrejöttében. Pécs városa a legnagyobb polgári elismeréssel tüntette ki, megválasztották a város törvényhatóságának bizottságába, a város ügyeinek intézésében is így aktívan részt vett. Pécsi iskola-alapító és szervező munkája hívta fel Békefi Remig apát figyelmét Bitter Illésre. Így az új iskola indításakor, amelyet Békefi egész munkásságának a legfontosabb részének tekintett, Bitter Illést választotta igazgatónak. A budai iskola lett végül is Bitter Illésnek az életműve, amelyre méltán büszke lehetett, egyrészt kiemelkedően nagyszerű épületére, de leginkább korszerű és akkor teljesen új pedagógiai szellemére. Az egész fővárosban elismert iskola meghatározója, szellemét és ideálját adója volt Bitter Illés. Az iskola 17 éven keresztül még nem a saját épületében működött, hanem a fővárostól kapott épületben, mégis szellemi kisugárzása már ugyanúgy megvolt, mint később, a csodálatos épületében. Nagyon sok elismerést és tiszteletet kapott környezetéből. Az első két tanév értesítőiben feltüntették, hogy milyen neves személyiségek látogatták meg az iskolát, ami már az első induló években a társadalom általi megbecsülését és elismerését jelentette (Értesítő, 1912/13. 29.o., 1913/14. 38.o.): 1912-13-as tanévében: Békefi Remig dr, zirci apát, Erődi Béla dr, udvari tanácsos, tankerületi királyi főigazgató, Hanauer István dr. érseki biztos, a rend számos tagja, a rendi iskolák tanárai közül számosan, a Bernárdinum tanárjelöltjei rendszeresen, 1913-14-ben Csernoch János dr. hercegprímás, Glattfelder Gyula dr. csanádi püspök Weber Pál dr., kollégiumi prefektus, Békefi Remig dr., zirci apát, Erődi Béla dr., udvari tanácsos, tankerületi királyi főigazgató, Hanauer István dr., Szent Imrekollégiumi igazgató, továbbá a ciszterci egéri gimnázium főigazgatója, a zirci alperjel, pécsi és bajai tanárok, tanárjelöltek. Bitter Illésnek nagy szerepe volt abban, hogy a különböző jellemű, gondolkodású de egyenként nagyformátumú egyéniségekből álló tanári kart egybe tudta tartani, és mindenkiből kihozni egyéniségének megfelelő tudását. „Bitter Illés vigyázott is a ház tagjainak erre a lelkes és boldog akció-kiáradására. Diszkréten és tapintatosan kezelte, nem nyúlt hozzá, senkinek sem befolyásolta cselekvő kedvét, még kevésbé irányát. Csak arra ügyelt, hogy formában tartsa ezt a hatalmas lelki készletet és ezt a gazdag vonulatú mozgást. Nem engedte sem elfáradni, sem szétfolyni, sem önmagát céltalanul elárasztónak lenni. Sőt ő maga is táplálta, foglalkoztatta és organizálta, amikor az

11   

iskolai pasztoráció felé fordította. „Első az iskola!” – szokta volt mondani.” (Brisits, 2008. 56.o.) Szerette, ha tanárai alkotó egyéniségét látta megvalósulni, az új didaktikai elképeléseket nagyon támogatta, sokat szerepeltette tanárait az iskola falain kívül is, de soha nem alkalmazott senkivel szemben sem didaktikai kényszert és nem bántotta meg tanárai egyéniségét sem. Azonban a biztos és korszerű tudás szükségességét mindig hangsúlyozta. Jellemző az is, hogy az akkor még újnak számító cserkészetet is elindította iskolájában már 1920 elején. A csapat már az első évben 99 főt számlált és a cserkészotthonban könyvkötő, lakatos és asztalosmunkával is foglalkoztak. Az iskolaigazgatás melletti tisztségeiről az 1912-es évkönyv így számol be: „Bitter Illés okleveles főgimnáziumi rendes tanár, a Budapesti Katolikus Tanári Kör alelnöke, a katolikus Középiskolai Tanáregyesület választmányának és a Katolikus Iskolaegyesület vezető igazgatóságának, a Magyar Paedagogiai Társaság és az Országos Pázmányegyesület rendes, a Pécsi Egyházmegyei Római Katolikus Kör, a Pécsi Dalárda és pécsi esperesi kerületet tiszteletbeli tagja. Tanári éveinek száma 23.” (Értesítő, 1912/13.23.o.) Működése során legkiemelkedőbb

teljesítménye

az

volt,

hogy

1920-ban

megalakította az Emericana Katolikus Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Szövetségét. A megalapítás gondolata Schwart Elemértől származott, aki németországi tanulmányútján ismerte meg a hasonló német diákszervezetet. A szervezet létrehozásában Bitter Illést az is vezette, hogy a katolikus egyetemi ifjúságnak nem volt igazán ütőképes összetartó ereje. Az iskolában először érettségiző (1920) diákok közül húsz fiatallal indult útjára ez a mozgalom, de évek alatt országos méretűvé nőtte ki magát és a magyar társadalom egyik meghatározó szervezete lett. A szervezet ún. kommendátora volt Bitter Illés, ő volt a képviselője és a szervezet megtestesítője a társadalom előtt. Brisits Frigyes könyvében így ír az Emericanáról:.„Alapjában egy osztályon felül emelkedő szervezet volt, amely a kölcsönös segítség, támogatás, pártfogás és szociális érzék kifejlesztése útján, a katolikus szolidaritás és praktikus öntudat alapján akart egy Trianon utáni új katolikus társadalmat kiépíteni illetőleg felnevelni. … Képviselője, megtestesítője és méltósággal kifejezője: a hatalmas kommendator, Bitter Illés volt.” (Brisits, 2008. 61.o.) Pedagógiai

munkájának

elismerését

mutatja,

hogy

1920-ban

tankerületi

főigazgatónak is kinevezik. Később Klebelsberg Kunó kultuszminiszter, volt székesfehérvári ciszterci diák megbízásából a Bitter Illés kapta azt a feladatot, hogy 12   

kidolgozza az új középiskolai Rendtartást és az új Tanterv kidolgozásában is részt vegyen. Egyházi vonalon 1927-ben XI. Pius pápa neki ajándékozta a clairvaux-i apáti címet. Ebben annak is szerepe volt, hogy Békefi Remig halála utáni apátválasztáson az egyik jelölt Bitter Illés volt, de a rend tagjai helyette a másik jelöltet dr. Werner Adolfot választották meg apáttá 1924-ben. Clairvaux-i apáttá való kinevezése egyben a rend munkájának elismerése is volt. Az avatás kivételesen ünnepélyes formában folyt le, a ciszterci rend generális apátja végezte a benedikálást. Brisits Frigyestől idézve: „Illés apátúrra a meghatottságtól alig lehetett ráismerni. De erősen, férfiasan tartotta magát. Még most is hallom hangjának ércét, amint a generális apátúr feltett kérdésére felelt: Volo, akarom!” (Brisits, 2008. 143.o.) Óriási esemény mind az iskola, a rend és Bitter Illés életében a budai gimnázium épületének alapkőletétele (1927) és két év múlva (1929) az épület átadása. Az átadási ünnepséget országos figyelem övezte, az ünnepi szentmisét Werner Adolf dr. apát celebrálta és az első tanári karból Vargha Damján dr., akkor már pécsi egyetemi tanár, Mátrai Rudolf, akkor már székesfehérvári tankerületi királyi főigazgató és Kiss Albin dr. rendi főigazgató segítségével. Maga az átadási ünnepélyre megjelent Horthy Miklós kormányzó, Klebelsberg Kuno gr., vallás- és közoktatásügyi miniszter, Mészáros János érseki helytartó, Ripka Ferenc főpolgármester, Sipőcz Jenő polgármester, továbbá alpolgármesterek, Glattfelder Gyula csanádi püspök, Mázy Engelbert tihanyi apát, Sebes Ferenc piarista rendfőnök, Balogh Jenő, az Akadémia főtitkára, Bárczy István ny. igazságügy miniszter, az egyetemek képviselői, egyetemi tanárok, közoktatás kiemelkedő személyiségei, rendek képviselői, plébánosok, országgyűlési képviselők, miniszteri tanácsosok, és még számos neves személyiség. A gimnázium diákjai ünnepélyesen átvonultak a Váli úti épületből az új épületbe az iskolai zenekar kísérete mellett. Brisits Frigyes tudósításából idézek, mert csak az ünnepen elhangzott szavak tudják kifejezni azt a fennkölt hangulatot, ami az avatási ünnepségen volt, hiszen már 17 éve várták ezt az épületet, amit Békefi Remig 1914-ben fel akart építeni, csak közbeszólt az első Világháború. „Az iskola-avatás leglelkibb része az a jelenet volt, amikor Adolf apátúr átadta a gimnáziumnak Wälder Gyula készítette ezüst kulcsát Bitter Illés igazgatónak, a következő szavak kíséretében: „Csordultig tele van a lelkem érzéssel, amikor én az intézet kulcsát Önnek átadom. 17 évvel ezelőtt küldte Önt boldogult Remig apáturunk

13   

ide, ahol bennünket még jóformán nem ismertek s Ön és a vezetése alatt álló tanári kar 17 év alatt vendégfalak, vendégpadok között élve, még a legszükségesebb eszközöket is nélkülözve, itt egy virágzó intézetet fejlesztettek s becsületet szereztek, fényt árasztottak a magyar ciszterci névre. … Örülök, hogy én vezethetem be Önöket a Szent Imregimnázium új épületébe, ahol a sok gondtól és kellemetlenségtől felszabadulva, a modern didaktika minden vívmányával ellátva, ha lehet, még nagyobb lelkesedéssel, még nagyobb hűséggel, még több önfeláldozással fogják megvalósítani a ciszteri Rend nevelési programját….„Mi – hangzott Bitter Illés felelete – hűségesek és kegyeletesek leszünk a mi keresztény kétezer évünkhöz. A mi pedagógiánknak az evangélium marad az ihlető világossága, mert ez volt a mi magyar ezer évünknek megvilágítója, nevelője és fenntartója. Ebből a programból akarjuk megönteni a magyar ifjút, akiből azt szeretném, hogy ne ágyúdörgés, hanem harangzúgás legyen.” (Brisits, 2008. 154.o.) Ez az utolsó mondat került az iskola által kiadott Bitter Illésről szóló könyv címlapjára is:” … hogy harangzúgás legyen” Az új épület felavatása után még 9 évig volt Bitter Illés az iskola igazgatója, a 1937/38-as tanév végén kapta kézhez felmentését az igazgatói székből. Ez a felmentés őt is teljesen váratlanul érte, bár ekkor már 67 éves volt. Élete eggyé vált iskolájával, ami a külső szemlélőnek abból is feltűnhet, hogy felmentése után egy évvel, 1939-ben meghalt.

14   

4.2. Baranyay Jusztin dr. (1912-1916 között volt a budai gimnázium tanára)

1882-ben született Várpalotán. Polgári családból származott, egyik testvére pap, másik patikus, harmadik tisztviselő lett. 1900-ban lépett be a rendbe. Kimagasló tehetségét látva Békefi Remig apát Innsbruckba, a jezsuiták egyetemére, a teológiai karra küldte tanulni. Képességének, tudásának már Innsbruckban nagy híre volt, minden szigorlatát a legkorábbi időben kitűnően tette le. Az egyetem elvégzése után egy év lelkipásztorkodás után az apát megbízta, hogy a rend budapesti teológiai főiskoláján (Bernardinum) tanítson, később az intézmény igazgatójának is kinevezte. Fiatalságával, kedvességével, diákos temperamentumával, vidámságával nagyon vonzó hatást tett a rend fiatal növendékeire. Közvetlen és a megszokott tanári póztól mentesen viselkedett. A Bernardinumban, a rendi főiskolában a tanárok és diákok nagyon közel álltak egymáshoz, de Baranyay Jusztin még közelebb állt a növendékekhez, szinte velük együtt élt, és ezt a közelséget arra használta fel, hogy a jelöltekben erősítse a tanári hivatásuknak való elköteleződését. Kiváló elme, széles látókörű és óriási műveltségű tanár vált belőle. Otthon volt az egész irodalomban is, Aranyból, Vörösmartyból és Adytól (1909-ben!) rengeteget tudott idézni. De a körülmények úgy kívánták, hogy jogász legyen, így végül jogásznak tanult. Nagy része volt neki is abban, hogy egy új szellemiségű szerzetestanári nemzedéket tudott a rend kinevelni Békefi apát elgondolása alapján. 1912-ben a rend újonnan induló budapesti iskolájába helyezték. Az iskola indulásától 4 éven keresztül vallástanár, már a második tanévben megalapította az intézet Mária-kongregációját 18 diákkal, közben 1915-ben a Bernardinum igazgatója lett és ezért apátja 1916-ben felmentette a gimnáziumi tanítás alól. Felmentése kapcsán Bitter Illés igazgató így írt Baranyay Jusztinról az 1916/17-es Értesítőben: „Békefi Remig dr. zirczi apát, intézeti kegyúr Öméltósága 530/1916. sz. rendeletével felmentette Baranyay Jusztin dr.-t, a ciszterci Rend budapesti hittudományi és tanárképző intézetének igazgatóját, a nálunk eddig annyi szeretettel betöltött hittanári állásától. Nagyon fájdalmas nekünk az ő elvesztése, hisz a megalapozott nehéz küzdelmeiben, az intézeti közszellem megteremtésében, a nevelői felfogás egységes kialakításában ideálisan hangolt lelkének, világos elméjének, mozgékony akaratának annyi energiáját, jó szívének annyi szépségét hasznosította, hogy adósainak érezzük megaunka mindenkorra.” (Értesítő, 1916-1917. 19.o.)

15   

Apátja segítségére volt jogászi tudásával abban is, hogy a rend magyar alkotmányát megalkossák. (A ciszterci rend szinte csak Magyarországon tanító rend, így más hivatása van, mint a világon levő többi cisztercieknek.) Jogászi és politikus-tehetsége egyházpolitikailag is érvényre jutott, Baranyay Jusztin a mindenkori budapesti pápai nuncius legbelsőbb tanácsadója lett. Ezért pl. alig lett valaki püspökké, akit nem Baranyay Jusztin javaslatára nevezett ki a szentszék. Rendkívüli szervező tehetséges a katolikus magyar sajtó kiadóvállalatának megalapításában mutatkozott meg, a Központi Sajtóvállalatnak ő volt az egyik megalapítója, és a kiváló újságíró-gárda összeválogatásában is tevékenyen részt vett. Puritán egyénisége, szerzetesi igénytelensége folytán a nagyvállalkozásból semmi saját hasznot nem húzott. Egész életében a legfőbb vágya az volt, hogy egyetemen is oktathasson, 1926-ban kapta meg a Pázmány Péter Tudomány-egyetem teológiai fakultásán az egyházjogi tanszéket. 1943-ban pedig az egyetem jogi fakultásán az egyházjog professzora lett. „Azt a régi professzortípust képviselte, amely nem tudásának, anyagbőségével kápráztatott

el,

hanem

tudományának

részletkérdéseit

elemezve

a

kutató

gondolkodásmódra és tudományszemléletre nevelt.” (Palos Bernardin, 41. o.) A Szentszékkel kialakult szoros kapcsolata miatt 1945-ben a Mindszenty József hercegprímás munkatársává választotta, ami végül is végzetes lett Baranyay Jusztinra nézve. Az 1949-ben lefolytatott „Mindszety-perben” Baranyay Jusztint 15 évi börtönbüntetésre ítélték. 1956 febr. 25-én váratlanul szabadult, de ekkor már a börtöntől roncs ember lett, súlyos agyérelmeszesedéssel magáról nem tudva halt meg 1956 júniusában.

16   

4.3. Vargha Damján dr. (1912-1925 között volt a budai gimnázium tanára)

3. kép: Vargha Damján dr.

Lébényszentmiklóson született 1873-ban, 1892-ben lépett a rendbe. Baján, Egerben, Székesfehérváron volt tanár, ezután nevezte ki apátja 1912-ben az újonnan alakult budapesti gimnáziumába tanárnak. Az új iskola első osztályfőnöke lett. Nagyban hozzájárult az új szerzetes-tanári nevelőeszmény kialakításához, amely később országos méretekben is elterjedt. Vargha Damján neve ebben az időben már a tudományos életben elismert név, ez volt az, ami többek közt hozzájárult ahhoz, hogy az új budai iskolába kerüljön. Békefi Remig, mivel maga is egyetemi tanár volt, szerette volna, ha a budai iskolában tanító tanároknak tudományos munkássága is van. Ezt nem programban mondta ki, de Vargha Damján odahelyezésével ez érezhetővé vált. Másik előnye volt, hogy igen kedves, szinte gyermeken primitív és naiv egyénisége a fővárosi gyermekek világához jól hasonult, ami a vidéken született és eddig vidéki gimnáziumokban tanító szerzeteseknek új volt. Az új nevelőeszmény, amit főként ő honosított meg, az volt, hogy tanárok és tanulók közvetlenségbe és közelségbe kerültek egymáshoz, ez akkor a fővárosban teljesen újszerű volt. Egyszerre volt tanár, tudós, pap, szociális korérzékű szerzetes, és sokak lelki barátja.

17   

Az 1912-13-as értesítőben így sorolják fel titulusait: „Vargha Damján dr., ciszterci rendi áldozópap, ok. főgimnáziumi rendes tanár, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Bizottságának és a Szent István- Társulat tudományi és irodalmi osztályának tagja, a Magyar Nyelvtudományi és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság alapító és választmányi tagja, a budapesti katholikus egyetemi ifjúság Szent Imrekörének tiszteletbeli, a Katolikus Középiskolai Tanáregyesület és az Országos Pázmányegyesület rendes tagja. Tanári éveinek száma: 14.” (Értesítő 1912/13. 30.o. .) Vargha Damján 1925-ig tanított a gimnáziumban, közben 1919-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta, majd 1925-ben a pécsi egyetem magyar irodalmi tanszékére került,egyetemi tanár lett. Rendkívül összetett egyéniség volt, látszólag gyermekes viselkedése ártatlan, naiv primitív buzgósága, kedves modora, egy ki nem forrott emberre utalna, pedig nagyon erős céltudatos eltökéltségű és gyakorlatias, kemény akaratú ember volt. Kiváló szervező volt, az anyagiak iránt jó érzékkel rendelkezett. A katolikus tanárképzés színvonalának emelése és a tudós-nevelés foglalkoztatta. Egy katolikus „Eötvös Kollégium” volt az álma. Egy Maurinum nevű modern egyetemi kollégiumot létre is hozott Pécsett, ami azonban sokáig nem maradt fenn, mert rendje nem támogatta. Akkor még csak a középfokú oktatás fontosságát látta át a rend vezetősége. 1947-ben Zircre vonult vissza, majd 49-ben Székesfehérvári rendházba került, ahol egykor tanított. 50-ben innen deportálták Előszállásra, ahonnan a hontalanná vált öregember rokonoknál húzta meg magát Hegyeshalmon, itt is halt meg 1956-ban.

18   

4.4. Mátrai Rudolf (1912-1915 között volt a budai gimnázium tanára)

1870-ben született a Sopron megyei Zsirán, 1895-ben szentelték pappá. A Székesfehérvári gimnáziumban, majd Egerben tanított, onnan került a budai gimnáziumba. Rendkívül művelt, vonzóan nemeslelkű szerzetes-tanár. Matematikus, de igazi érdeklődése a filozófia és az irodalom, főként a francia irodalmat szerette. Ha tehette utazásainak végcélja is Franciaország volt. Személyének és kulturális műveltségének elismerését jelentette, hogy apátja az újonnan indult budai gimnáziumba helyezte. Az első tanári karnak ő volt a legidősebb tagja. Kedves és rokonszenves egyénisége volt, a diákok és a szülők nagyon megszerették. A gimnáziumban földrajzot, számtant és ábrázoló geometriát tanított. Műveltségét és érdeklődési körét jellemezően az első budai évkönyvben a következő szerepel a tanév alatt végzett

irodalmi

tevékenységéről, megjelent írásairól és előadásairól: „Apponyi Rudolf naplója, Az árnyék, mint koronatanú, Laikus morál, A magyar ifjúság jótevői (az Alkotmányban), Les Dieux ont soif (könyvismertetés az Életben), Pascal gondolatai (könyvismertetés), A kinematográf a középiskolában, Jubiláris előadás az egri főgimnáziumban, A középiskolák új szervezete Új-Dél-Walesben (a Magyar Középiskolában), Mire jó a nagy hideg (a Zászlónkban), A természettudomány laboratóriumaiból (a Magyar Kultúrában), Az elemi oktatás Párisban (a Magyar Paedegogiában), Páris művészete címen előadást tartott a Katholikus Leányok Országos Szövetségében.” (Értesítő, 1912/1913. 30.o.) A budai gimnáziumban csak három évet tanított, mert Bitter Illés igazgatóval nem voltak összhangban, hűvös távolságtartás jellemezte a kettőjük viszonyát. A budai tanárság után ismét Székesfehérvárra került és ott igazgató-házfőnök lett, és a városi közéletben is tevékenyen részt vett. Rendkívüli műveltsége, kifogástalan modora és kikezdhetetlen tekintélye folytán a várost képviselő felsőházi tagnak is megválasztották. Hóman Bálint, az akkori kultuszminiszter, a középiskolákat megújító középiskolai törvény, a tanügyigazgatás reformjának előkészítésébe is bevonta. Később Hóman egyenesen államtitkárnak akarta kinevezni, de Mártrai Rudolf, aki akkor már majdnem 65 éves volt, nem akart szeretett városától megválni. Viszont az újonnan felállított székesfehérvári tankerület első királyi főigazgatóságának tisztét elfogadta. 1935-ben Székesfehérváron halt meg.

19   

4.5. Kiss Albin dr. (1913-1924 között volt a budai gimnázium tanára)

4. kép: Kiss Albin dr.

1874-be született a Veszprém megyei Sólyban, édesapja molnár. Édesapja korai halála után a családja ínségbe kerül, ő mint a veszprémi piaristák kosztos diákja tudta befejezni középiskolai tanulmányait. Kiváló tehetségével már diáktársai közül is kiemelkedett, 1893-ban lépett be a rendbe. Tanárként először Székesfehérvárra kerül, de 10 éven keresztül egymás után több rendi gimnáziumban is tanított és novícius mester is egy időben. Mindig oda küldték, ahol problémákat kellett megoldani, ahol tehetségével, példás lelkületével segíteni tudott. 1913-ban helyezte Remig apát úr a budai gimnáziumba és itt maradt 1924-ig, Remig apát úr haláláig. Tudományosság és a tanítványainak meleg szeretete jellemezte. Nem annyira a tanítási módszere volt kiemelkedő, hanem az, hogy lelkes odaadással adta tudását és annyi szeretetet kapott diákjaitól, hogy ez a tudásukban is megnyilvánult. Brisits Frigyes jellemzése szerint ő a tanári kar „legsúlyosabb és legmélyebb egyénisége”. Történelmet és filozófiát tanított és ő volt a rendben, aki a filozófiának és a pedagógiai irányoknak legaktuálisabb ismerője volt. Tanítását is áthatotta a gyermeki lélek ismerete és a hozzá forduló jóságos magatartása. Valójában nem tanártípus, hanem tudós, elméleti ember. Történelemmel, filozófiával és teológiával foglalkozott. Szent Ágoston történetfilozófiájával és a szociológia új tudománya foglalkoztatta leginkább. 1924-ben Werner Adolf apát megválasztásakor Kiss Albint választotta maga mellé munkatársnak, és apáti

20   

kancellárrá nevezte ki. Öt évet töltött ebben a munkakörben. Szervezőmunkája nagyban hozzájárult, hogy a rendi megújulás megszilárdulhatott. 1948-ban Zircen halt meg.

4.6. Brisits Frigyes dr. (1913-1948 között volt a budai gimnázium tanára, 1939-től igazgatója)

5. kép: Brisits Frigyes dr.

1890-ben Mázán született, édesapja állomásfőnök volt. Középiskoláját a pécsi ciszterci iskolában végezte, 1908-ban lépett a rendbe. Latin és magyar szakos tanárként először mint gyakorló tanár (1913/14), utána mint rendes tanár működött a gimnáziumban 1939-ig, amikor a gimnázium igazgatójának nevezték ki, az iskolát egészen az államosításig, az 1947-48-as tanév végéig vezette. Az államosításkor mondta, azt a gimnáziumban azóta is emlegetett mondását, amit minden évben a gimnázium évkönyvei is idéznek, hogy „ mi itt állunk, mi itt várunk, mi itt maradunk”. A tanítás mellett tudományos munkásságot is végzett, főként Vörösmarty költészetével foglalkozott. 1934-1949-ig a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt, az irodalomtudományok doktora. A budapesti tudományegyetem magántanára 1935-től, közben a rendi tanárképzőn (Bernardinum) is tanított 1927-től. 1919-1926-ig a Magyar Középiskola c. lapot szerkesztette. Tevékenységet jellemzi, ha idézem az 1942-1943-as 21   

évkönyvből az évi munkásságát: „Brisits Frigyes dr., a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészeti karán a magyar irodalom magántanára, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, az Akadémia Irodalomtörténeti Bizottságának tagja, a Szent István Akadémia tagja, a Magyar Paedagógiai Társaság rendes tagja, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság titkára, a rendi Tanárképző Intézet tanára, az Angolkisasszonyok budapesti Tanárképző Főiskolájának tanára és a Tanárvizsgáló Bizottságának tagja, ..a Szent Imre-városi Katolikus Kör társelnöke, … a budapesti magyar királyi rendőrség vallás-erkölcsi oktatója. Előadásai. Vörösmarty Mihály költői fejlődése (Magántanári előadás.), A magyar irodalom története a XIX. sz. második felében (Főiskolai előadás.), A magyar nyelv tanítása a gimnáziumban (A katolikus tanárok szünidei tanfolyamán), Vörösmarty Mihály levelei (A Magyar Tudományos Akadémián.), A fővárosi gyermek a közösségi érzés szempontjából. (A Magyar Gyermektanulmányi és Gyakorlati Nevelésügyi Társaságban.), … A magyar nyelv tanítása a gimnáziumban (A Katolikus Tanügyi Főigazgatóság Évkönyvében.) Lelkigyakorlatokat tartott a gimnázium szülőinek és a katolikus újságíróknak.” (Évkönyv, 1942/43. 33.o.) Badál Ede Álmos O.Cist. visszaemlékezéséből tudjuk, hogy Brisits Frigyes kiváló szónok is volt, országos hírűvé is váltak szónoklatai. Mindig nagyon alaposan készült beszédeire, elejétől végig leírta, de nem olvasta őket, hanem művészi előadás formájában mondta el. Életrajzot nem írt magáról, de a rend és az iskola szempontjából fontos művei: Az én tanáraim a pécsi gimnáziumban, Egy klerikátus korrajza a Bernardinumban (19091913) és a Bitter Illésről írt sokat emlegetett műve, amit az iskola 2008-ban adott ki, és ami 50 évig kéziratként feküdt. Ebben a könyvben írt egy keveset önmagáról is, ami a források hiányában fontos információt adhat róla. Leírta, hogy a modern magyar irodalom tanítását nagyon fontosnak tartotta, hiszen volt eset, hogy elé állt egy diák, hogy olvasta-e ezt vagy azt a könyvet, mert akkor még a modern irodalom nem került be a hivatalos tananyagba. Tudta, hogy a diákoknak beszélnie kell az őket izgató új irodalomról is, sőt még azt is érezte, hogy az iskola tekintélyének és modernségének is feltétele, hogy erről is halljanak az iskolában a diákok. Ebben a gondolatában azonban teljesen egyedül maradt az akkori tanári karban. Sőt egyedül maradt azzal is, hogy szónoki beszédeit nem a megszokott korabeli régi stílusban adta elő. Meghallgatott nagyon sok szónokot és akkor döntötte el, hogy az új utat választja. Egyszer igen

22   

kellemetlen helyzetbe is került, amikor magyar szakfelügyelő látogatta meg az óráját, amin pont Ady „jövetelnek” jogát és irodalmi forradalmát magyarázta a diákoknak. A szakfelügyelő nem szólt semmit, de utána az igazgatónál és a kultuszminisztériumban panaszt tett, és megakadályozta a Szent István Akadémiába való beválasztását is. Hasonlóan vall egy interjúban Beöreöndy János volt ciszterci diák, aki a riport idején saját szavaival élve a „legvénebb” tagja a Ciszterci Diákszövetségnek a maga 98 évével. A riportot 2004-ben készítettem és a 2005/2006-os évkönyvben jelent meg. Idézem mondatait, mert személyes vallomása közel hozza hozzánk Bristis Frigyes egyéniségét és a kor szellemiségét: „Tanáraim közül legnagyobb tisztelettel és szeretettel Brisits Frigyesre emlékszem. Merem állítani, hogy kevés olyan tanár volt, aki olyan nagy tudású, mint Brisits Frigyes. Hetedikes korunkban került hozzánk, és az első óráját így kezdte nálunk: ’Urak – ez volt a szavajárása, ha nem egyes tanulót akart megszólítani –, én most átvettem a magyar irodalom és történelem tanítását. Tudom, hogy van egy tankönyvük, a Magyar irodalomtörténet. De nekem ne azt tanulják, mert az minden, csak nem irodalomtörténet. Az egy irodalomtörténeti szakácskönyv. Ám ha esetleg egy főigazgatói ellenőrzés jönne, akkor természetesen ez a könyv a tananyagunk.’ Idézett a tankönyvből, hogy Kazinczyt (v. Berzsenyit) eltemették a kertjében a lombos fák alá… ’Hát Urak! Mi köze van ahhoz, hogy mit alkotott, annak, hogy az almafa alá temették-e vagy a temetőbe?! Önöknek otthon nem kell semmit se tanulniuk, de nagyon kérem, hogy figyeljenek a magyarázataimra.’ 80 év után is tiszta lélekkel merem azt mondani, hogy Brisits óráin soha nem foglalkoztunk semmi mással, nem olvastuk a pad alatt a „zöldújságot” (akkor a Nemzeti Sportot hívták így, mert zöld színű papírra nyomtatták), annak ellenére sem, hogy nem voltam jó diák, sőt csibész voltam. Az én időmben az irodalom tananyagban kizárólag magyar költők, írók szerepeltek, így a külföldi nagyságokról tényleg csak Brisits előadásaiban hallottunk. Emlékszem, 8.-os korunkban történt, hogy így kezdte az óráját: ’Urak, most elérkeztünk egy olyan nagysághoz, aki miatt engem egy-két éve följelentettek azzal, hogy a liberális, destruktív Adyról a katolikus, ciszterci Szent Imre Gimnáziumban Adykultuszt terjesztek. Nem akarom, hogy még egyszer engem feljelentsenek. Ha figyeltek az előző két évben, úgyis eleget hallottak már róla. Csak egyet mondok Adyról, de azt az egész életükben ne felejtsék el: Ady új magyar irodalmat csinált. Menjünk tovább!’” Az 1950-es szétszóratás után rokonaihoz Vácra költözött, onnan járt Budapestre, az Akadémiai Könyvtárban kutatott. 1969-ben Vácott halt meg.

23   

4.7. Endrédy (Hadarits) Vendel (1921-1938 között volt a budai gimnázium tanára, 1938-1939-ig igazgatója)

6. kép: Endrédy (Hadarits) Vendel

Endrédy Vendel országosan is ismert személyiség, mint a ciszterci rend apátját 1950-ben letartóztatták és embertelen kínzásoknak vetették alá. A Terror Házában is megemlékeznek róla. A volt diákjai által állandóan emlegetett különleges tehetségű embernek még a fogságáról - aminek embertelen kegyetlenségeit Fogságom története című 32 oldalas kis könyvben 2002-ben kiadták - is történeteket mesélnek. Hetény János a Ciszterci Rend Magyarországon és Közép-Európában kötetben írja, hogy a fogság után Pannonhalmán, ahol házi őrizetben volt Ágnes nevű nővér gondozója fedezte fel, hogy egyik keze rövidebb, mint a másik. Kiderült, hogy azért mert egy alkalommal lapos vassal verték, amit Endrédy Vendel így kommentált: „Egyszerű embereknek bebeszélték, hogy én hazaáruló, stb. vagyok. Annak ez jár. Nem tehettek róla.” (465.o.) Különleges memóriájára utal, hogy amit többen is, köztük Hetény János is említett, hogy a börtönben emlékezetének megőrzése érdekében sorba mondta

24   

magának az érettségit tett tanulók névsorát és a kenyerében talált faszéndarabkával a körmére képleteket írt… Képleteket, mivel mindene a matematika és fizika volt. 1895-ben Fertőendréden született, mint Hadarits Kálmán, 1917-ben lépett a rendbe, ahol a szerzetesi névként kapta a Vendel nevet. Egyetemi tanulmányai után azonnal a rend budapesti gimnáziumába került. A gimnázium építésének a rend részéről ő volt a felügyelője, később az épület gondnokaként az épületben is lakott. Az építkezést olyan lelkiismeretesen és jól irányította, hogy később a Szent Margit Intézet, majd a plébániatemplom építésénél is őt kérték meg a munkák ellenőrzésére. Az új iskolaépületben fizikaszertár volt a szeme-fénye. Olyan fizikaszertárt rendezett be, hogy az előadásokra még a Műegyetemről is jöttek tanárok megtekinteni a felszereltségét. Az hogy az épület teljesen modernül lett felszerelve, neki köszönhető. A fizikaszertár mellett a biológiai szertár, a könyvtár, a cserkésztotthon, a zenetermek, a rajzterem, a tornaterem külön öltözővel és zuhanyzóval, a díszterem, a hivatásos színházi igényeket kielégítő felszerelésével olyan különlegesen felszerelt és modern volt, hogy nemegyszer magas rangú külföldi vendégek, államférfiak, szakmai küldöttségek tekintették meg az új iskolát. 1938-ban az iskola igazgatója lett, de csak egy évig, mert 1939-ben zirci apáttá választották. Börtönévei után Pannonhalmán élt, amit nem hagyhatott el, és itt is halt meg 1981ben. Ha volt diákokat kérdezünk az iskolájukról nagy valószínűséggel Rajeczky Benjamint és Hadarits Vendelt említik, mint a leginkább kiemelkedőbb, hozzájuk legközelebb álló tanár egyéniséget. Hetény János úgy jellemzi Hadarits tanár urat, hogy „legendás hírű, határozott tanár” volt, akinek diákjai közül sokan váltak később egyetemi tanárrá. Tanár és nevelő volt, és a kettőt nem lehetett elválasztani egymástól. Példaként említette, hogy egy esetben a miniszterelnök fia állt nála bukásra. Tanártársai kérték, hogy engedjen, és ne buktassa meg a fiút, ő azonban nem engedett. A következmény az lett, hogy nyár végén a miniszterelnök apa telefonon jelentkezett és köszönetet mondott a tanárnak, akinek a hatására fia elkezdett tanulni. Egyik tanítványa, aki ma matematika professzor így emlékezett rá: „Azt vettük észre, hogy mindnyájan – az osztály gyengébb képességű tanulói is – értjük a matematikát, szinte játszva tanuljuk.” Már másodikos korában azt mondta, hogy „Én Hadarics tanár úr akarok lenni.” 25   

Badál Ede Álmos O.Cist. Endrédy Vendel életéről több száz oldalas könyvet írt, ami most van kiadás alatt, az iskola tervezi a könyv kiadását. Az ő visszaemlékezéseiből és egy korábban, 1995-ben megjelent Hadarits tanár úrról írt 20 oldalas füzetben megörökített emlékekből próbálom bemutatni a tanár úr jellemét. Badál Ede is hasonlóképpen ír Hadarits tanításáról: „Mindnyájan – az osztály gyengébb képességű tanulói is – értettük a számtant, a szó szoros értelmében játszva tanultuk úgy, hogy a tankönyvet egyáltalán ki se kellett nyitnunk. ... a számtanórát mindenféle lelki feszültség és szorongás nélkül éltük át, szinte ittuk a tanár úr magyarázó szavait, a dolgozatírástól való bármiféle félelem vagy izgalom is ismeretlen volt számunkra.” (Badál, 1995. 5.o.) Robosztus, majd kétméteres testalkata volt, amely önmagában is tekintélyt parancsolt, de ha megjelent a folyosón mégis azonnal egy zsibongó gyereksereg vette körül. Még sokszor cukorkákat is szórt szünetekben a diákoknak. De ha valaki ezt fegyelmezetlenségre használta fel, akkor Hadarits tanár úr megragadta és pehelyként lendítette a feje fölé. Hatalmas névmemóriája volt, még idős korában Pannonhalmán is emlékezett látogatóinak még a rokonainak nevére is. Tanításában a türelmetlenséget, a gúnyolódást nem ismerte. Nem háborodott fel, ha valakinek lassabban fogott az agya. A matematikát szemléletesen, a gyerekek világához közel hozva tanította, sokat gyakoroltatta a fejszámolást is. Pedagógiájának titka, hogy fel tudta kelteni az érdeklődést és oldott hangulatban tanított. Az átlagot meghaladó diákokkal azonban külön is foglalkozott. A ma már akadémikus professzor volt diákkal már elsős korában megismertette a felette levő osztályok anyagát, negyedikes korában meghívta a felsősök Matematikai és Fizikai kör üléseire, és ott előadást is bízott rá, és amikor más módon dolgozta fel a tanár úrtól kapott anyagot, akkor nagy elismerésben részesítette. Munkásságát mind egyházi, mind világi vonalon elismerték. 1936-tól a budapesti tankerület középiskoláiban a mennyiségtan tanulmányi felügyelője lett, 1942-ben a legfőbb kormányzói kitüntetést, a Magyar Érdemrend Középkeresztjét a csillaggal kapta meg, az Országgyűlés felsőháza közoktatási bizottságában fontos feladatokat bíztak rá, Zirc község díszpolgárává választotta, a Katolikus Középiskolai Tanáregyesület pedig tiszteletbeli tagjává. 2004.-ben megkapta a posztumusz Magyar Örökség díjat, amit Kerekes Károly O.Cist. ny. zirci apát vett át. A díj átadásakor Károly apát úr által elmondott beszéd megjelent az iskola 2004/2005-ös évkönyvében. „… Mindezek a kiválóságai azonban eltörpülnek pedagógiai tudása és gyakorlati nevelői rátermettsége, de főként a volt

26   

tanítványai szívében ma is élő, az egészséges humort sohasem nélkülöző, de lényegében halálosan komoly követelményeket állító, érett emberré formáló tanári igényessége mögött. Mélységes hitű szerzetesi lélek volt. De tanórákon sohasem ’jámborkodott’. … Nem tartott kegyes előadásokat családról, szülői és testvéri szeretetről. De osztályról osztályra, szájról-szájra járt egyik diák rossz feleletével kapcsolatos, nagyon emlékezetes megjegyzése: „Fiam, tudod, mit érdemelnél ezért a szégyenletes szereplésedért. De én ma, édesanyám neve napján, szekundát nem írok be senkinek. Ülj le…” Nagy csend. … Ismeretes, hogy a szerzetesek szétszóratása után 1950. október 29én a nyílt utcáról rabolta el őt az ÁVO. Koholt vádak alapján 14 évre ítélték. Megszégyenítő kínzások közepette többször verték félholtra... 1956 végén rövid időre kiszabadul. Majd újból börtön… 1957. augusztusában „szabadul“, kijelölt kényszertartózkodási helye a pannonhalmi Öreg Szerzetesek Otthona. Itt él 1981. december 29ig, szent halála napjáig. ’Visszapillantás’ című legutolsó feljegyzésében írta: ’Az első, amit ebben a visszapillantásban megállapítok, az, hogy nem adnám oda a hatévi börtönélet szenvedéseit semmi földi kincsért. Valami óriási értéktöbbletet kaptam. Kijártam a legmagasabb ’főiskolát’, kezemben a diplomája, s rajta a pecsét: több emberség… A második, amit megállapítok, hogy minden ember is lehet fény, örök fény, ha egyszer rásüt Isten napja, és felszabadítja gonoszsága borzalmas terheitől. Ezért nem tudok én haragudni senkire megbántóim, kínzóim közül, senki gonosz emberre. Szeretnék értük imádkozni úgy szívből, igazán, hogy megtérjenek, jó emberek legyenek.“ (Évkönyv, 2004/2005. 60. o.)

27   

4.8. Schilling Rogér (1926-1948 között volt a budai gimnázium tanára)

7. kép: Schilling Rogér

1901-ben a német lakosságú Tolna megyei Dunakömlődön született, édesapja földműves volt, akit később a falu bírájának is megválasztottak. Plébánosuknak köszönhető, hogy korán felismerte Schilling Rogér tehetségét és Pécsre irányította ciszterci gimnáziumba tanulni. Diákévei alatt jelentkezett a rendbe és 1918-ban lett novícius. A noviciátus két tanéve után az egri ciszterci gimnáziumban fejezte be a középiskolai tanulmányait. Érettségi után Egerből Budapestre került, ahol a Horánszky utcai rendházban (Bernardinum) kezdte meg a hittudományi főiskolai tanulmányait és egyben bölcsésztanulmányait is. 1925-ben Egerbe ment tanárnak, majd egy év után a budai gimnáziumba, ahol a 48-as államosításig tanított latint és németet. Budára kerülése második esztendejében már osztályfőnök is volt, 62 harmadikos diák járt az osztályába. A tanítás mellett tudományos munkásságot is végzett, a német betelepülésekkel foglalkozott, levéltári adatok alapján készített nagyon pontos tanulmányokat.. 1927-28-as tanévben bekapcsolódott a 25. sz. Szent Imre Cserkészcsapat munkájába, mint rajparancsnok. Már az első évben is rajával részt vett 28   

egy álló és egy mozgótáborban, ez utóbbi 10 napos volt a Balaton környékén. Az 1929es angliai csekész-világtalálkozóra a kiküldött magyar csapatban 19 budai cserkész is részt vett, ezek parancsnokaként kellett felkészülnie a találkozóra. Badál Ede Álmos O.Cist így ír erről: „A magyar cserkészek fényesen megállták helyüket e nagyarányú világmérkőzésen, s olyan dicsőséget szereztek a magyar névnek, hogy például a jamboree külön újságja a magyar tábort a Jamboree gyöngynek nevezte…. Vitathatatlan annak a híres diplomatának az igaza, aki kilenc évvel Trianon után ki mert mondani hogy ez a nyolcszázötven magyar cserkész többet tett Magyarország érdekében, mint az egész diplomáciai kar az utolsó tíz év alatt.” (Badál, 1999. 10.o.) Az 1929-es új iskolaépület átadása után az iskola III. emeletére költözött, minthogy a rend növendékeit is itt helyezték el, és ő volt az oblátus növendékek prefektusa és tanulmányi felügyelője. Ez a feladat egyben a középiskolás korú, de már a rendnek elkötelezett oblátus diákok lelki nevelését is jelentette. Olyan ciszterci tanár volt, aki vonzott, osztályaiból mindig többen jelentkeztek a rendbe. Jellemző volt az is, hogy gyónásokkor Rajeczky Benjamin mellett az ő gyóntatószéke előtt várakoztak hosszú sorban a diákok. Négy évig voltak az oblátusok a gimnázium épületében, utána 1933-ba az új rendház, a volt Ringer-szanatórium, megvásárlása után a rendház III. emeletére kerültek elhelyezésre. Tanításában nagyon lelkiismeretes volt, óriási szakmai és pedagógiai felkészültsége ellenére minden órájára lelkiismeretesen és gondosan készült. Ha szükséges volt, saját jegyzetet is kiadott sokszorosítva a diákoknak. Nemcsak arra törekedett, hogy a német és latin szövegeket megértsék a diákok, hanem arra is, hogy irodalmi fordítások készüljenek. Nem túlzott mértékben, de megkövetelt memoritereket is, prózai szövegeket, szállóigéket, közmondásokat latinból és németből is, ezeket szóról-szóra kellett tudni. Nemcsak tanítani szeretett, hanem nagyon szerette tanítványait is. Egyszerűen szeretett együtt lenni velük, le tudott szállni a gyerekek, fiatalok közé, sorsközösséget vállalni velük. Szülői értekezletekre is nagyon komolyan készült. Előadásokat tartott a következő témákban: „Család és iskola”, „Az őszinteség”, „A pubertást megelőző kor általános jellemzése”, A kis dolgok művészete”, „A barátság szerepe a tanuló életében”, „A tekintélytisztelet”. Szakmai munkájának elismerésé jelentette, hogy 1942-ben általános tanulmányi felügyelő lett latinból és németből. 1938-39-től a rendi főiskolán, a Bernardinumban segítette és ellenőrizte a rendtagok német szakmai képzését. 1941-ben egyetemi

29   

tanárnak nevezték ki. Először a szegedi egyetem hívta meg egyetemi tanárnak, de ezt nem fogadta el, mert abban az évben érettségizett az osztálya. Viszont később a budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészeti karán lett egyetemi magántanár. Az 1948-as államosítás után először a rend Ulászló utcai kápolnájába került, majd később 1951-ben ismerős család fogadta be a XII. kerületben, azonban innen is tovább kellett mennie, végül volt kántora fogadta be lakásába. Misét nem mondhatott, mert a hatalom nem engedte, hogy volt szerzetestanárok misét mondjanak még mellékoltárnál sem. De szobájában továbbra is fogadta volt tanítványait, lelki gondozójuk lett. Csillagászattal és lélektannal kezdett el foglalkozni. 1962-ben halt meg.

30   

4.9. Rajeczky Benjamin dr. (1926-1945 között volt a budai gimnázium tanára)

8. kép: Rajeczky Benjamin dr.

Ha régi diákokkal beszélgetünk, a tanárok közül szinte egyöntetűen Rajeczky Benjamint, Béni bácsit említik meg, mint a legkiválóbb, a diákokhoz legközelebbálló tanárt. Ezt fejezi ki az a mondat is, amit Balogh Endre volt ciszterci diák, az iskola történetéről írt könyv írója, az iskola fennállásának 90. évfordulóján mondott: „Rajeczky Benjamnról, a régi gregorián kutatójáról, megszerettetőjéről, magáról a tanárról, cserkészparancsnokról, illetve zenetudósról más sokan emlékeztünk meg. Mindenki, akit tanított, tud Őróla is felejthetetlen emlékeket, pofonjai, hátbaverései, cserkésztábori birkózásai, de zeneakadémiai diák-énekkari versenyei szintúgy iskolai emlékek.” (Évkönyv 2002/2003. 17. o.) 1901-ben Egerben született, édesapja gépész volt az egri szeszgyárban. Az egri ciszterci gimnáziumba járt, ahol 17 évesen lett oblátus. 1920-1926-ig Innsbruckban tanul teológiát. Itt tanult meg síelni és itt szeretette meg a zenét is. Egy régebbi rádiós interjúban mesélte Rajeczky – emlékezik rá dr. Seidl Ambrus, volt ciszterci öregdiák az iskola évkönyvében (Évkönyv, 2003/2004) -, hogy Innsbruckban karácsonykor több nemzet fiatal papjai jöttek össze énekelni. Volt közöttük egy japán is, aki egyedül 31   

zendített rá egy furcsa karácsonyi énekre, amit a többiek megmosolyogtak, de Rajeczky úgy érezte, mintha a Nógrád-Heves-megyei öregasszonyok által énekelt dalokhoz volna hasonló a hallott ének. Ez indította el a népdalkutatásra. Később Rajeczky Benjamin Kodály Zoltán mellett dolgozott a Magyar Tudományos Akadémia zenetörténeti intézetében, 1950 körül Kodály őt küldte az áttelepített csángó magyarokhoz, hogy azok siratóénekeit gyűjtse össze. 1926-ban, amikor bekerült a Szent Imre-gimnáziumba, szinte berobbant egyéniségével. Az iskola zenei életét akkor Bitter Illés igazgató határozta meg, akinek egészen más volt az ízlése, a régi zeneiskola hagyományait követte, Rajeczky Benjamin pedig Kodály Zoltán irányának és programjának volt lelkes képviselője. Rajeczky új stílusával szinte forradalmat csinált az iskolában. Bitter Illés igazgató sokáig szembeállt vele, „sokszor már csak együttlétüktől is szikrázott körülöttük a légkör” – írja Brisits Frigyes (Brisits, 2008. 94.o.). oldalszám kell majd! mégis az iskola érdekeit nézve az igazgató engedte, sőt támogatta, hogy egy egészen új stílusú ének- és zenekar álljon fel, aminek híre nemsokára országos viszonylatban is első helyre került. Seidl Ambrus visszaemlékezésében említi, hogy az ének- és zenekar a Magyar Rádió felkérésére több ízben is szerepelt olyan sikeresen, hogy Bartók, miután meghallgatta őket, a gyerekek számára írt néhány művéhez zenekari kíséretet, miután megkapta a ciszterci gimnázium zenekarának összetételét. A másik tudománya, amit Innsbruckból hozott a síelés volt. Erről Erődi-Harrach Béla, a 25. sz. Szent Imre cserkészcsapat újjáalakító parancsnoka beszélt a vele készült interjúban, ami a 2004/2005-ös évkönyvben jelent meg Kanderstieg, 1928 címmel. Bélabá így vall a síelésről: „Magyarországon akkor még nem terjedt el a téli sportolás, felszerelésben sem. Nem lehetett sílécet kapni. Rajeczky Benjámin mégis úgy gondolta, hogy szükség van rá. Mivel magas hegyek nem voltak Magyarországon, így Béni bácsi vezetésével 1927 telétől mindig Normafánál gyakoroltunk. Igen ám, de ott a hó könnyen elolvad. Béni bácsi gondolt egyet és a Váli utcai épületben a tornaterem linóleumát felkente a parkettaviasszal. Ez rettenetesen csúszott. Ezen gyakoroltuk a sífutást. Béni bácsi nagyon lelkes, kedves és humoros ember volt. Betűrte a reverendáját a nadrágjába és úgy csúszkált velünk… A hazaérkező csapatot, az „aranyvonatot" én is vártam a tömeggel a Keleti-pályaudvaron. A vonat mozdonya virágokkal volt feldíszítve, és nagy éljenzés fogadta a győzteseket. Csapatunk Kanderstiegben annyira jól szerepelt, hogy még a parlament elnöke is gratulált neki. Nem csoda, mert nemcsak

32   

az első helyet, hanem a másodikat is megnyertük, de az utóbbiról lemondtunk, hogy ne csak magyar álljon a dobogón.” (Évkönyv, 2004/2005. 74.o.)

Erről a különleges

eseményről a Budapesti Hírlap 1928. január 11-i száma is tudósított: „A Nemzetközi Cserkész Szövetség minden télen Svájcban, a Jungfrau és Dammasslock közelében lévő Kanderstegen - ahol a szövetségi turistaház áll - rendezi síversenyeit , amelyeken három éven át egymás után az angolok győztek… a Magyar Cserkész Szövetség, amidőn a nemzetközi cserkészszövetség idei síversenyein képviseltette magát, mégpedig a huszonötös számú Szent Imre cserkészcsapat tizenhárom tagjával… A mieink mindjárt a megérkezésük utáni napon hozzáfogtak a tréninghez, amelyet annál keményebben folytattak, amint látták, hogy minő előrehaladottak a síelésben például az angolok, a svájciak és hollandusok. Ezt a felsőbbséget csak kitartó szorgalommal lehetett leküzdeni,

a

magyarok

rendszeres,

céltudatos

sportmunkát

végeztek.

Fáradozásukat teljes és tökéletes siker koronázta, mert az ott egybesereglett nemzetközi sportvilág nagy meglepetésére elnyerték az összes első díjakat… Úgy a győztes csapat tagjai, mint az egyéni győztesek a budai ciszterciták gimnáziumának tanulói… A győztes cserkészcsapat ünnepélyes fogadtatására megjelent a pályaudvaron Witz Béla elnök vezetésével a Magyar Cserkész Szövetség egész főtisztviselői kara, Bitter Illés clairveaux-i apáfőigazgatóval az élén pedig a ciszterci gimnázium egész tantestülete, és természetesen ott volt a huszonötös Szt. Imre cserkészcsapat teljes legénysége, az intézet növendékei és a viszontlátásnak örvendő szülők is… A fogadtatást a meghatott közönség a Himnusz eléneklésével fejezte be…” Szabó László írja 1945-ben az akkor 25 éves cserekészcsapat jubileumára megjelent kis könyvben (): „1934 októberében történt. Éppen zenekari próbáról mentünk haza Rajeczky tanár úrral. Meglehetősen hideg volt már, s ahogy szótlanul bandukoltunk egymás mellett, a Parnok úr egyszer csak megszólal: Te, Laci, el kellene menni síelni karácsonykor! Mire én a harmadikos diák határozottságával feleltem: Jó, Parnok úr, menjünk!” (Golenszky, 1945. 56.o.) Így is lett, ezután még éveken keresztül vitte Rajeczky tanár úr karácsony körül síelni téli táborokba a jelentkező tanítványokat. Kitzbüchel felett, egy kis „Hütte”-ben volt a téli tábor. Igénytelen körülmények között, úgy hogy például reggelre befagyott a víz a mosdótálban, de Rajeczky együtt lakott tanítványaival. Seidl Ambrus visszaemlékezéséből tudjuk azt a történetet, hogy amikor 1939-ben a Hütte előtt szilvesztereztek és tábortüzet gyújtottak, akkor Kitzbüchelben már csak azok a lámpák égtek, amik egy hatalmas horogkeresztet jelöltek ki. „Ekkor

33   

Béni bácsi elkomorodott arccal felállt, keresztet vetett, és azt mondta: Fiúk imádkozzunk! Nehéz idők jönnek.” (Évkönyv, 2003/2004. 62.o.) Béni bácsi egyéniségének jellemzésére idézem Erődi-Harrach Béla (Bélabá) szavait: „Béni bácsi nagyon közvetlen volt, sosem tanított a katedra mögül, hanem felült valakinek a padjára és onnan beszélt. Tanárként ő tanította a szépséget, mert operabérleteket szerzett nekünk, de előtte elmagyarázta mindig a történetet, és hogy a muzsikában mire figyeljünk. Kiállításokra vitt minket, szerette a modern alkotásokat. Valóban nagy tudós volt a művészetek és a zene terén. Mint cserkész nem tűrte a fegyelmezetlenséget, kirándulni is igen feszes tempóban mentünk. Sokat kirándultunk idehaza is, de volt, hogy Svájcba, vagy Ausztriába vitt minket síelni vagy sziklát mászni. Ő vezette be a csapatban a máig is élő mondást, hogy ’nincs olyan, hogy nem lehet’.” (Évkönyv, 2004/2005. 75.o.) Tari Lujza, a MTA Zenetudományi Intézet tudományos főmunkatársa

Rajecky

Benjamnról, mint zenetudósról írt tanulmányából (2008) tudjuk, hogy Rajeczky 195060-ig a Néprajzi Múzeum muzeológusa volt, ahol többek között Domokos Pál Péterrel végzett gyűjtőmunkát a moldvai és bukovinai székelyek között, 1960-70-ig Kodály Zoltán mellett dolgozott mint igazgatóhelyettes a MTA Népzenekutató Csoportjában, majd Kodály halála után az intézet igazgatója lett. 1989-ig, haláláig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanított. 1990-ben posztumusz Kossuth-díjat, 2003-ban posztumusz Magyar Örökség díjat kapott.

34   

4.10. Pataki Vidor dr.(1938-1948 között volt a budai gimnázium tanára)

9. kép: Pataki Vidor dr.

1901-ben Pécsett született, 1917-ben még középiskolásként lépett be a ciszterci rendbe. Magyar és történelem szakos tanárnak tanult, 1925-ben doktorált. Művészettörténettel is foglalkozott, az egri vár feltárásának kezdeményezője volt, sokat foglalkozott a vár építéstörténetének kutatásával is. Tanárként 1925-től 1938-ig az egri ciszterci gimnáziumban működött, majd innen került a budai gimnáziumba, ahol 1948ig, az államosításig tanított. A szétszóratás után lelkészként és segédlelkészként működött. Székely Istvánnak, volt tanítványának Pataki Vidorra való visszaemlékezését nemrég kaptam kézhez. Székely István és osztálytársai 40-48-ig voltak a gimnázium tanulói és annyira összetartó osztállyá váltak, hogy mostanában a 65. osztálytalálkozóra készülve eminens osztálytársuk, Major Ádám halála után az összes füzetét beszkenneltették és DVD formátumban elkészíttették. Az anyag jelentős részét teszi ki Pataki Vidor történelem óráin írt füzetek, amelynek szövege később nyugaton meg is jelent (Dr. Pataki Vidor O.Cist: Magyar történelem). Székely István az egyik ciszterci tanárnak, Székely Ottokárnak volt unokaöccse, ennek ellenére rossz magaviseletű révén az első négy év után eltanácsolták az iskolából, osztályfőnökével rossz viszonyba került. Így ír még meg nem jelent visszaemlékezésében: „1944 áprilisa körül fejeztük be a 35   

háború

miatt

lerövidített

IV.

osztályt.

Molnár

Nivárd

osztályfőnök

évzáró

búcsúztatójában felolvasta hetünknek a nevét, azzal, hogy a nevezettek közül egyet sem vesznek vissza az V. osztályba. Jelentőségteljesen hunyorogva folytatta: ’...még azt sem, akinek nagybátyja a római pápa”. Ez utolsó mondatával utalva a ciszterci pap rokonra. Székely István szerencséje az volt, hogy a légi veszély miatt hoztak egy rendeletet, hogy a legközelebbi iskolába kell mindenkinek járnia, így került vissza régi osztályába. Azonban szerencséjére ezt az osztályt már egy új tanár, Pataki Vidor kapta meg. „Ő mindenkin átlátott, és mindenkivel szemben megértő volt. Erre őt emberismerete, önismerete, nyíltsága és őszintesége tette képessé. Szerény ember lévén, mindenki számára megközelíthető volt. Fegyelmet tartani neki egyszerű volt. Lelkiismeretes nevelő volt, kemény és szigorú, de elsősorban önmagával szemben. A tanítást főbenjáró, komoly feladatának tartotta, melynek teljesítéséhez a szükséges nyugodt légkört megkövetelte. Felkészültségében példás, lenyűgöző előadó volt, főleg történelemben. Órája kezdetén, rendszerint zsörtölődéssel mindjárt jó hangulatot teremtett, például a számonkérés elején feltett lexikális kérdésekre kapott válaszokat kommentálva. Ezt követően a hangulatot komoly kérdések feltételével mérsékelte és figyelmünket már ezekkel a kérdésekkel az eztán előadandó tárgyra irányította. Így készítette elő érdekfeszítő előadását. A szóban forgó tárgy lényegét rendezett hadoszlopokban csatasorba

állította,

az

erőviszonyokat,

összefüggéseket

több

szempontból

megvilágította, mérlegelte, majd nézőpontunkat egy a téma átfogó megítéléshez szükséges távlatba helyezte és a következetések levonását, észrevétlenül háttérbe vonulva, már szinte ránk bízta. A közös munka eredményét végülis tömören megfogalmazta. Szépen írt, tömör és hibátlan stílusban, választékosan fogalmazott, mérsékelt iramban, halkan, de érthetően beszélt, a rendelkezésére álló időt nem lépte túl, de maximálisan kihasználta. Névjegykártya nagyságú kartonpapírra bolhabetűkkel írt jegyzeteibe bele-belenézegetve ellenőrizte magát. Ismerte és szerette az embereket, a rábízott fiúkat, az osztályát, „az én osztályomat”, így engem is. Humora, fel-felvillanó játékos cinkossága, szikrázó élcei, csipkelődései lelke mélyéről jöttek és annak gazdagságát tükrözték…Minthogy az „én osztályom” csibészségei a jó ízlés határain belül maradtak, ezekkel bizonyos kajánsággal még azonosította is magát, így e társaság, igazgatóhelyettesi védelmét élvezhette. Bár indulatból néhány pofont kiosztott, szavával senkit soha meg nem sértett….Rajongtunk érte.” Az osztályban alakult baráti kört támogatta. A végzős évfolyamok ezekben az időkben miden ősszel egy színielőadást adtak elő, amit ebből az évfolyamból ez a kialakult csoport szervezett 36   

Pataki Vidor háttérből történt támogatásával is. Sőt támogatta őket a farsangi előadáson is, amiről Székely István így emlékezik meg: „A farsangi színdarabból áradó kritikus szellem valósággal felvillanyozta. Talán azért, mert úgy érezte, hogy nem hiába fáradozott velünk és egy ilyen megnyilvánulást talán el is várt tőlünk. Később eszméltünk rá, hogy ez számára egy közös csínyben való részvételt jelentett.” Hasonlóan jellemezte Pataki Vidort egy másik tanítványa, Susits Tamás is. „Nincs ma sem egyetlen egykori tanítványa, aki ne a legnagyobb rajongással emlékezne vissza rá. Vidor atya nem nagyon szívlelte a kisdiákot. A ő igazi eleme a zabolátlan kamaszok társasága volt. Ezekhez értett a legjobban, az ilyen fiúkból tudta kihozni a legtöbbet. Mert együtt élt, együtt lélegzett, együtt gondolkodott velük.” (Évkönyv, 2002/2003. 35.o.)

4.11. Dr. Kerekes Károly ny. zirci apát

10. kép: Dr. Kerekes Károly

Károly apát úr az iskolák államosítása miatt már nem taníthatott a gimnáziumban, csak a gyakorló évét töltötte itt, mégis ő jelentette számomra a még élő, nagy tudású,

37   

mély emberségű ciszterci tanárt, aki haláláig (2009) nagyon közel állt az iskolához. Az iskola alapítványának elnökeként rendszeresen találkoztunk vele. Minden találkozáskor idős kora ellenére mosolyogva, kedvességgel fogadott mindenkit, és adott egy-egy példányt az éppen aktuális, írógéppel írt, verséből vagy írásából. Verseit tanítványai kiadták, de a könyv csak a 92 évesen bekövetkező halála után néhány nappal jelent meg. 2003-ban egy hosszabb riportot készítettem vele az életéről, amit a 2003/2004-es évkönyvben meg is jelentettünk. A riport során szembesülhettünk a ciszterci szerzetestanárok sok esetben jellemző egyéniségével: egyszerű származás, kimagasló tehetség és szeretettel telt, rendíthetetlen jellem. Nagyon gazdag életéből csak egy-két eseményt szeretnék feleleveníteni. 1918-ban Kistályán született, édesapja falusi földműves volt. A hat elemi elvégzése után szülei nem akarták tanítani, a pap meg a kántor kereste fel az édesapját: „Ha nem engedi Egerbe továbbtanulni és elkezdi a gyerek az ’emberes munkát’ látástól vakulásig, akkor egy-két év alatt eltemetheti, mert olyan vékony, nyiszlett gyerek.” (Évkönyv, 2003/2004, 45.o.) A faluban a tanult embereket „nadrágos huncutok”-nak emlegették, mégis a rábeszélés hatására édesapja beadta az egri ciszterciekhez, ahol egy családhoz került „bentlakónak”. Ötödikes korában már bejáró volt, de amikor hazament sokat kellett segíteni édesanyjának, aki hat tehenet gondozott és naponta vitt tejet a városba egylovas kocsival. Így nem tudott eleget tanulni. Az atyák is felfigyeltek hiányos tudására. Az atyák között csak egy tanár volt, aki megértette helyzetét, mert neki az apja szintén földműves volt… A ciszterci atyák vonzó hatására jelentkezett oblátusnak még gimnazista korában. Mint oblátus a budai gimnáziumban fejezte be az utolsó két tanévet. Utána egyetemre került és görög-latin szakos tanári diplomát szerzett. „Igazi hobbim a Szentírással kapcsolatos nyelvekkel való foglalkozás volt.” (47.o.) Tanult héberül, arámul, szírül, arabul. Nem beszélni, csak megérteni. Gyakorló évét a budai gimnáziumban töltötte és egy nagyszabású tudományos munkán dolgozott, azonban ezt nem fejezhette be, mert a háború vége felé közeledte miatt apátja azonnali hatállyal Egerbe küldte, hogy ott segítsen az éhező rendtársaknak, hisz az ő rokonai ott laknak. Szappanfőzés, fakitermelés, üzleti kalkulációk… egy idő után az egyházi intézményeknek ők szállították a lisztet és a fát. „Látta a jó Vendel apát úr, hogy nem vagyok könnyen elveszejthető ember. A pénz nélküli gazdálkodásban sikeresebb vagyok, mint mások a pénzzel való gazdálkodásban. Itt kezdődött, hogy engem becsült az apát

38   

úr.” (47.o.) Károly apát úr mesélte el, hogy számára „virtuskodás” volt, hogy két hét alatt a görög szakdolgozatából egy tejes disszertációt írt, és le is vizsgázott. Egerben nem akarták elhinni, azt mondták, hogy szélhámos… 1950-ben a szerzetesek szétszóratása idején ő is mehetett amerre látott, dolgozhatott, ahol engedték dolgozni, de két szerzetes már nem lakhatott együtt, mert az már konspirációnak számított. Volt szénrakodó munkás, de rendtársai tanácsára szellemi munkát keresett. Az oktatási minisztériumban megkérdezték, hogy nem vállalná-e az orosztanárságot. Vállalta. Kisebbik öccse három évig volt oroszt hadifogságban, tőle kapott alapozást, majd vett egy nyelvkönyvet is. Így ment egy év múlva levizsgázni a négy év anyagából. „Rájöttem, hogy a szentírás tanulmányozásánál is jó egy keleti nyelv ismerete, mert a keleti ember képekben gondolkodik, ellentétben a nyugati emberrel, aki fogalmakban (48.o.) Még marxizmus-leninizmusból is kellett vizsgáznia. Mindenki azt hitte, hogy majd kidobják a vizsgán, de a véletlen úgy hozta, hogy amikor bemutatkozott, hogy Kerekes János, akkor a vizsgáztató is bemutatkozott, hogy Kerekes Jánosné. A kapott tételt filozofikusan fogta meg, bevezetője után megkapta a jelest. Az orosztanárságban nagyon sikeres volt, még bemutató tanítást is kellett tartania Adonyban. „Majd Kerekes elvtárs bemutatja.” Az óra címe: Sztálin. „Tárgyi cél, nevelői cél,... És ilyen buggyant ki belőlem: ’Nevelői cél Sztálin elvtárs megszerettetése, már amennyire ez lehetséges.’ (de ezt nem gúnyosan, hanem természetesen mondtam) - nagy nevetés tört ki.” (48.o.) 1952-ben Beloianniszba került. Sztálin születésnapján a párttitkárnak szónokolni kellett, de nem küldtek neki beszédet, ő meg nem tudott beszédet írni. Kerekes atyát kérte meg, hogy írjon beszédet újgörögül. Vállalta. A népek barátságáról, a világbékéről írt… Az iskolában azzal szerzett jó hírnevet – és ezt több írásában is megemlítette – hogy az első kérdése nem az volt, hogy tanult-e a diák, hogy készen volt-e a házi feladata, hanem az, hogy ettél-e már valamit. 1956 után a kalocsai érsek felvehette egyházmegyéjébe papi szolgálatra, azonban a legtöbb idő, amit egy helyben szolgált három év volt, mert nem voltak vele megelégedve a „bajszos püspökök” (az egyházügyi megbízott pártemberek). Kétszer is megkeresték, őt is be akarták szervezni. Egyik beszélgetésükkor azt mondják neki, hogy "Kicsit megfáztam, nehezebben hallok, hogyha egy kicsit hangosabban beszélne!" (49.o.) - mert mikrofon volt az asztal alatt. Próbálták beszervezni besúgásra: "Magának nem itt kellene lennie, nem kápláni helyen", mire azt válaszolta,hogy "Én itt nem káplán vagyok, hanem a Károly atya, nekem ennél több nem kell." (49.o.)Így lett számukra

39   

„reménytelen eset”. Volt eset, hogy a Gyorskocsi utcában „cincálták” napokon keresztül, reggeltől estig. „A fiatalokkal foglalkozott. Tudja, mi ez?” „Tudom, de vállalom is. Ezeket én éveken át tanítottam. Jöttek hozzám .. tanácsért. Ez emberség dolga százados elvtárs. Helyettem maga is ugyanezt csinálta volna." (49.o.) Egész életére érvényes volt, hogy mindenkit tisztelő, ráfigyelő, szerető magatartása, jó indulata megnyerte az embereket, a kommunizmus alatt se bántotta senki. 1973-ban Rómában ún. apostoli adminisztrátor megbízatást kapott, a rendjét kellett összefognia, de a rendtársai csak 1981-ben Endrédy Vendel apát halála után értesültek erről a megbízatásáról. 1987-ben benedikálták zirci apáttá. Mint apát vette át a budai gimnáziumot a rend nevében, amiről úgy nyilatkozott, hogy akkor sokan leszamarazták, hogy pénz nélkül átvállalta az iskolát. „Érdekes, hogy most már nem szamaraznak! Jelszavam volt: Ha az Úristen valahol ajtót nyit nekünk, azon be kell lépnünk!” (51.o.) 1996-tól nyugalmazott apátként volt lelkész Budapesten és segítette a budai iskolánkat. 2003-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetésben részesült.

40   

5. Emlék- és visszaemlékezés töredékek

Néhány olyan visszaemlékezést szeretnék idézni, amelyek a „titkot”, a ciszterci atyák pedagógiai „titkát” próbálják megfejteni. Az 1945-ben érettségizett osztályok 60. érettségi találkozóján Eckhardt Sándor orvosprofesszor így fejezte be köszöntő beszédét, amelyről elmondható, hogy általánosan is kifejezi a volt diákok érzéseit: „A jelenlevők és a távolmaratottakkal egybehangzóan hálával és szeretettel adózunk tanáraink emlékének. Ők már sajnos nem élnek, de kimagasló tudásukkal, példás életvitelükkel és szerető gondoskodásukkal a helyes úton indítottak el minket” (Évkönyv, 2004/2005. 83.o.)

Egy másik felvillanás, ami a ciszterciek nevelését jellemzi, László Károlyé, aki 2006-ban, a holocaust-emléknap alkalmából rendezett megemlékezésen volt iskolánk vendége. Az Auschwitzt megjárt, később pszichoanalízissel foglalkozó idős műkereskedő a pécsi ciszterci gimnáziumba járt, a vele készült riportban a diákok rákérdeztek arra, hogy zsidó vallásúként mért választott katolikus iskolát. Válasza a következő volt: „A szüleimnek nem volt kétsége, hogy a legjobb iskola Pécsett a ciszterci gimnázium, és úgy látták jónak, hogy ott tanuljak. ... Szerencsére az ottani papok gondoskodtak róla, hogy ne legyen konfliktus a katolikusok és a más vallásúak között, így a gimnáziumban soha semmilyen problémám nem fakadt abból, hogy zsidó vallású voltam. A papjaink soha nem mondtak semmi rosszat a zsidókra vagy a reformátusokra vagy az evangélikusokra. Ez azért fontos, mert bizonyíték arra, hogy lehet a dolgokat jól is csinálni.” (Évkönyv. 2005/2006. 69.o.)

Dr. Balogh Endre, aki a diákszövetség megszervezésében és újraszervezésében tevékenyen részt vett és az iskolatörténeti könyv írója is egyben, egy riport során hosszabban mesélt emlékeiről (Évkönyv. 2005/2006.). Az ő osztálya volt az első osztály, amelyik már az új épületben kezdte el a gimnáziumot 1929-ben. Ekkor az első osztályban 71-en jártak, de a többi osztályba is 60-nál többen. Utólag maga is csodálkozását fejezte ki, hogy ilyen létszám mellett mégis volt feleltetés, dolgozatírás és az osztályzatok ténylegesen a tudást tükrözték, a tanárok tudták, hogy ki mit tud. 41   

„Külön ki kell emelni, hogy a tanáraink úgy voltak tanáraink, hogy egyben barátaink is. Azt nem állítom, hogy bármelyikükkel és bármikor, de, hogy a többségükhöz bármilyen problémánkkal fordulhattunk, az tény. Jellemző, hogy érettségi után is! … Nincs itt arra lehetőség, hogy emberi és tanári kiválóságukat akár csak vázoljam is. Azt hangsúlyozni kell, hogy a ciszterci szellemiség talán leglényegesebb megnyilatkozása az volt, hogy köztünk nem volt különbség. Tudatos, vagy ösztönös megnyilatkozásnak vehető-e, nem vizsgálom, hogy tábornok fia mellett párholdas parasztfiú, kistisztviselői kölyök mellett bankigazgatói családsarj a padban, de úgy, hogy évtizedekkel az érettségi után is él a „padtárs" barátság. A származás nálunk nem volt kérdés, és amikor „... tempora fuerint nubila..." (befelhősödnek az idők) nem teljesedett be a mondás másik fele „... solus eris!" (egyedül maradsz) mert például Brisits '44 őszén fölmentést adott a torna alól azoknak, akiknek még a trikójukon is csillagot kellett volna viselniök. Ezt nekem 45 évvel az érettségije után, hivatali kolléga, mint akkor érintett mondta el, mikor kisült, hogy ő is ciszterci diák volt. Volt ebben a tanári karban valamilyen csodálatos egység, holott eredetében meglehetősen heterogén az összetétel, idős mellett épp most végzett, kezdő. Az egységszellem a diákokhoz való viszonyban kulminált, és ugyanakkor mindegyik megőrizte sugárzó, vagy halkabb egyéniségét.” (Évkönyv. 2005/2006. 49.o.)

Végezetül egy hosszabb idézet következik a korábban említett 60. éves érettségi találkozón (1945-ben érettségizett osztály) Eckhardt Sándor professzor köszöntőjéből. Az évforduló alkalmából összefoglalóan fogalmazta meg, hogy mit jelentett a ciszterci tanárok nevelése számára. „Vajon mit jelentett nekem ez a nyolc év? … talán fontossági sorrendben – a hit, a jellem tisztessége, az önfegyelem és a munkaszeretet. Mit lehet a hitről mondani? E vonatkozásban két gondolat merült fel bennem. Egyrészt az, hogy a Gondviselés – így vagy úgy – mindig velem van. Ezt sugározta a ciszterci szellem: jóban-rosszban nem vagy egyedül! Másrészt megtanulhattam, hogy bízzak a magam erejében is és sose legyek kishitű! … Rajeczky Benjamin tanár úr – a nevelés nagy varázslója – beszámolt például arról, hogy üres pénztárcával és nyolclukú

42   

furulyával egész Itáliát végig vándorolta, és bár lyukas volt a zsebe, Isten kegyelméből sosem maradt éhes. E történet után valamennyisünkben – bennem különösen – csak úgy buzgott a világlátás tettvágya. Mit mondhatok a tisztességes jellemről? Leginkább azt, hogy a békés és vérzivataros időkben egyaránt olyan nevelésben részesültünk, amelyben nem volt szabad hazudni magunknak, de másoknak sem. Minden embert meg kellett becsülnünk származás, bőrszín, vagy világnézetre való megkülönböztetés nélkül. Tisztelnünk kellett szüleinket, nevelőinket, elöljáróinkat minden erényükkel vagy hibáikkal együtt. A következetes tisztesség jellemünk alapvonása lett a következő ötven évben is. Nem tudok arról, hogy közülünk bárki is – vélt vagy valós – előnyökért megingott volna meggyőződésében. Az önfegyelemről sokat lehet beszélni. Már a békeidőben arra neveltek bennünket, hogy ne csak magunkra figyeljünk, hanem egymásra is. Ez persze fizikai és lelki értelemben egyaránt igaz volt. Éhes gyomorral is kellett csapatban atletizálni és az is előfordult, hogy sovány ebéd után – netán éhgyomorra – délután a ciszterci rendházba mentünk „chrestomathia” címen különórázni. Nevelő tanáraink ilyenkor igyekeztek finomra csiszolni tudásunkat. Persze ez az önmegtartóztató szellemiség gyakran kudarcba fulladt, hiszen mi sem voltunk mindig buzgó „jófiúk” és szívesen rúgtuk a focit a Feneketlen tó melletti réten. Azt azonban hamar megtanultuk, hogy testünk – akármilyen ügyesek és kitartók lehetünk is – mindig szolgálatban van és lelkünket szolgálja. Ehhez társult még a cserkészet (Golenszky Kandid), a sportversenyek (Düppong Mihály), a karének (Rajeczky Benjamin), a szakkörök eseményei és a művészi rajzok tömege (Nagy Nándor). Mindig történt velünk valami. Észre sem vettük, hogy az ínséges, háborús évek közben ránk köszöntöttek. E szellem jegyében – és csakis így, – tudtuk sikeresen átvészelni az embertelen ostromot. A munkaszeretetre az volt jellemző, hogy megtanultunk tanulni. Eleinte például nem volt ínyemre, hogy nagy tudású történelem tanárunknak: Pataki Vidornak a lecke felmondása előtt három évszámot kellett felsorolni. Ha ez pontos volt, akkor felelhettünk. Ha nem, máris megbuktunk. Úgy szokta mondani: „Fiacskám, ez a belépőjegy”. Akkoriban nem nagyon tetszett ez a mondat, ám évek múlva gyógyszertani szigorlaton ez a szokása nagyon hasznosnak bizonyult: vagy tudtam a hatékony adagot, vagy nem. – Elmondhatnám azt is, hogy Gimesi Nándor biológia tanárunk előadásait nagy tisztelettel, de kevés megértéssel hallgattam. Ez érthető is, hiszen ő a Pázmány 43   

Péter egyetemen tanított, én pedig csak 14 éves voltam. Mikor azonban rám bízta a természetrajzi szertár kulcsát, szemem láttára megismerkedhettem az élet csodálatos világával és addig nem nyugodtam, míg el nem olvashattam az általa ajánlott könyvet: Alexis Carrel: Az emberi test csodái. Ezáltal egész életpályám egyik meghatározó személyiségévé vált. – Folytathatnám a sort Brisits Frigyessel, aki megszerettette velem Vörösmartyt, Adyt és Babitsot, ’Sigmond Lóránttal, aki felnyitotta számomra a francia irodalom gazdag kincsestárát, vagy Nemes Tivadarral, aki beavatott engem a latin és görög bölcsességek pompás tárházába. Osztályfőnököm, Zádor István a keleti világ titkos rejtelmeit tárta fel, hiszen India, Kína és a Buddhizmus nagyműveltségű szakértője volt. Mint látható e szemelvényekből: soha nem unatkoztunk, mindig történt valami. Aludni ugyan keveset lehetett, de alvásunk viszont mindig mély volt.” (Évkönyv, 2004/2005. 81.o.)

44   

6. Iskolatörténet a diákok szemével

A dolgozat kapcsán egy felmérést készítettem az iskolában (Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium), hogy diákjaink mennyire ismerik az iskola történelmét, és hogy viszonyulnak hozzá. A kérdés számomra azért is érdekes volt, hogy az a sok erőfeszítés, hogy minél több helyen megjelenjen az iskolatörténet és a volt diákok visszaemlékezései, mennyire jut el valójában a diákokhoz. Egyben a diákokon keresztül a felmérés azt is megmutatja, hogy a most tanító tanárok hogy viszonyulnak a ciszterci iskola hagyományaihoz, mennyire ismerik, mennyire tartják fontosnak. Egy-egy osztállyal töltettem ki kérdőívet a 9-12. évfolyamon, összesen 105 diákkal. Néhány kérdésre kellett válaszolniuk, amely egy része ismeretükre kérdezett rá, másik része arra, hogy hogyan viszonyulnak az iskolatörténethez. Az első osztályban történt felmérés során rögtön javaslatokat is tettek, hogy hogyan lehetne közel hozni a diákokhoz az iskola múltját, így ez alapján kiegészítettem a kérdőívet és a többi osztályban már arra is rákérdeztem, hogy nekik milyen ötleteik vannak ezzel kapcsolatban. Az iskola két év múlva lesz száz éves, ezért a tudást vizsgáló kérdések egyike az volt, hogy mikor alapították az iskolát. A másik kérdés, amire számszerűen is kimutattam a válaszok helyességét, arra kérdezett rá, hogy ki alapította az iskolát. Ez pedig azért lehetett volna könnyű kérdés, mert Békefi Remigről terem is van elnevezve, amit állandóan emlegetünk (a rendezvény a Békefiben lesz), de talán nem is tudjuk, hogy miért ez a neve. A kérdésekre adott válaszokat egy táblázatban értékeltem ki (1.sz. táblázat), külön vizsgálva azt az esetet, hogy egy kérdésre tudott válaszolni és külön azt, amikor mindkettőre helyes választ adott. A diákok 9. év vége felé hittanból, egyháztörténelemből tanulnak az iskola múltjáról, ez jól látszik a felmérésen, hogy a 9. évfolyam értékei jelentősen eltérnek a többitől. De az is látszik, hogy valószínűleg a tanítástól függően osztályonként is változik a tudásuk (ld. 11. évf.) Számomra az is kiderült, amire most a régi évkönyveket tanulmányozva jöttem rá, hogy ha a ciszterci tanárok valamit tényleg át akartak adni a diákoknak, akkor azt több

45   

oldalról, több tárgy keretében valósították meg. A mi esetünkre visszatérve ez azt jelenti, hogy kevés, ha csak egy évfolyamon hallanak az iskola múltjáról.

1. sz. táblázat: A diákok iskolatörténetről való tudásának kérdőíves vizsgálata

Évfolyam

Létszám

Legalább

Egy

egy

kérdésre

Jó választ adók

kérdésre

Nem ad két jó

jól

kérdésre jól

sem tud

aránya

tud jól

választ

válaszolók

felel

felelni

Két

Két kérdésre

felelni

aránya

9.

32

4

28

13%

0

32

0%

10.

23

17

6

74%

10

13

43%

11.

25

10

15

40%

4

21

16%

12.

25

22

3

88%

14

11

56%

A következő kérdés, amit feldolgoztam: „Fontosnak tartod-e hogy a mostani diákoknak több ismerete legyen a ciszterci iskola múltjáról, kiemelkedő pedagógusairól, pedagógiájáról?” (2.sz. táblázat) 2. sz. táblázat: A diákok véleménye arról, hogy szükség van-e iskolatörténettel foglalkozni Szükséges az iskolatörténettel foglalkozni

Nincs rá szükség

A szükségességet mondó dákok aránya

20

12

63%

21

2

91%

22

3

88%

21

4

84%

A táblázatos kiértékelésből kitűnik, hogy a diákok jelentős része fontosnak tartja, és az is látszik, hogy az az évfolyam, amelyik nem sokat hallott még az iskola múltjáról (9. évf.) vélekedik jelentősebb mértékben úgy, hogy nincs is rá szükség.

A diákoknak meg is kellett indokolniuk véleményüket. Néhány jellemző vélemény:

46   

„Jó lenne, ha ismernénk az iskola múltját, de nem lenne jó, ha be kellene magolni.” (9.évf.) „Azért mert bizonyos társadalmi helyzet és intelligencia megköveteli, hogy tudjunk legalább valamennyit arról a helyről, ahol 4 vagy 8 évig tanulunk.”(10. évf.) „A múltból táplálkozik a jövőnk. Fontos tudnunk a régiek jól bevált pedagógiai módszereit, mert lehet, hogy egyikünk iskolaigazgatóként tér majd vissza, és fontos, hogy fenn tudja tartani az iskola pedagógiai, erkölcsi, emberi színvonalát.” (10. évf.) „Mert ha valaki olyannak mesélek az iskolámról, aki nem ismeri, tudok értelmesebb dolgokat mondani, nemcsak azt, hogy jó, szeretem a hangulatát.” (10. évf.) „Mert most hogy megkaptam ezt a lapot, nagyon rossz érzéssel töltött el, hogy nem tudok semmit annak az iskolának a történelméről, amelyikbe járok.” (11. évf.) „Hogyha ismerjük a múltbeli dolgokat az iskolában, akkor tisztelni és becsülni tudjuk azokat a dolgokat, amiket itt kapunk.” (11. évf.) „A közvetlen környezetünk múltja nagyon fontos, fontosabb sok mindennél, amit tanulni kell.” (11. évf.) „Mert az szégyen, hogy ha valaki kérdez az iskoláról és nem tudok mit mondani róla, csak azt, hogy sárga és a Feneketlen tó mellett van.” (11. évf.) „Fontos, hogy tudjuk, hogy honnan indult az iskola, kiknek a hagyományait, értékeit folytatom, képviselem. Emellett a tudás még jobban közösségivé teszi a diákokat, ha olyan dolgokról tanulnak, amelyek körbeveszik őket.” (12. évf.) „Ha a diákok tisztában vannak a gimnáziumuk gyökereivel, akkor jobban magukénak érezhetik az intézményt. Az iskolatörténet segítheti őket a történelmi tanulmányokban is.”(12. évf.) „Szerintem fontos egy iskola számára hogy az összes diákja tudjon mesélni róla valamit, és hogy a diákok büszkék legyenek az iskolára.” (12. évf.)

A feltett kérdésre, hogy nekik milyen ötleteik vannak a megvalósítással kapcsolatban, többen a tantárgyon belüli tanítást említik: hittan, történelem, osztályfőnöki óra. De a többség inkább úgy gondolja, hogy inkább más eszközök lennének hasznosak. Ezek az ötletek, vagy egy részük később valóban megvalósíthatók: „Semmiképpen sem magolással, inkább programokkal.” (9. évf.)

47   

„Interaktív eszközök, kiállítások, képek, tablók.”(12. évf.) „Sokszor elmondani, mesélni róla!” (12. évf.) „Filmvetítés, emléktábla kirakása, vetélkedők”. (9. évf.) „Pár oldalas füzetet készíteni.” (9. évf.) „Meg kellene filmesíteni és DVD-n árulni” (10. évf.) „Iskolatörténeti vetélkedő, iskolatörténeti tábor” (10. évf.) „Tanórán gyűjtőfeladatot lehet adni, kiselőadást lehet tartani, iskolai szinten pedig vetítést rendezni.” (10 évf.) „Diákújságban írni róla, az iskola évfordulóján minden évben plakátozni, kisfilmet készíteni.” (10. évf.) „Szerintem a vetélkedő a legjobb módszer.” (10. évf.) „ Az iskolai Szent Imre-napon kellene foglalkozni az iskolatörténettel.” (12. évf.) „Rövid életrajzi füzetek kiadása, archív felvételek vetítése, kirándulás Zircre.” (12. évf.) „Kiállítás lehetne az iskola múltjáról. Olyasmi, mint ami a Pingvin SZIGet mögött van, csak nagyobb és nyilvánosabb.” ( 12. évf.)

48   

7. Zárógondolatok

Dolgozatomban két dologra kerestem választ, az egyik, hogy a mostani Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium hogy viszonyul múltjához (a szavak szintjén és a valóságban), a másik, hogy mitől volt ez a budai Szent Imre-főgimnázium

országosan kiemelkedő és forradalmian új pedagógiájú iskola. Az első kérdésre való válasz számomra az, hogy mivel az iskolatörténettel való foglalkozás egyben a mostani iskola pedagógiai elveinek elmélyítését is jelenti, határozottabban kellene foglalkozni vele, de nem egyéni „küzdelemben”, hanem tantestületi szinten, elérve hogy a most tanító pedagógusok is minél jobban beépítsék ezt a gondolatot pedagógiai munkájukba. Magam, mint az iskolai anyagok dokumentálója további feladatnak gondolom, hogy minél több iskolatörténeti anyagot feltegyünk az internetre, hogy minél többen elérhessék, hiszen például az első Értesítőkből csak egy példány található az iskola könyvtárában. Ehhez kapcsolódóan el kell készíteni – az évek óta tervezett, de meg nem valósított – iskolatörténeti képes füzetet, amiből az újonnan beiskolázott diákoknak lehet vetélkedőt szervezni a Gólyatábor alatt. A másik kérdésre a válasz a tanulmányok tükrében az, hogy a Ciszterci Rend felépítésének előnyei és a kiemelkedő tehetségű és elkötelezettségű apátoknak köszönhető, hogy ilyenné vált a budai ciszterci gimnázium. Az egyik nagy előnye a rendnek, hogy alapításától kezdve nemzetközi, tevékenysége minden országban egyforma volt, továbbá, hogy már egészen korán (XIII. sz.) nemzetközi rendi főiskolákra küldték tanulni a különböző országok szerzetesnövendékeit. A munka során derült ki számomra, hogy többen azok közül, akik a „pedagógiai forradalom” megszemélyesítői voltak, Innsbruckban tanultak, a jezsuiták egyetemén, de ha tovább kutatunk, akkor az is világossá válik, hogy ez is egy tudatos elgondolás következménye volt, hogy a rend apátjai fontosnak tartva a rend tanítómunkáját, tudatosan küldték külföldre tanulni a növendékeket, és állítottak fel az ország fővárosában a rendi tagok számára hittudományi főiskolát. Különösen Békefi Remig apát volt az, aki előrelátóan a budai iskolát a rend megújítására is szánta oly módon, hogy az ő pedagógiai elképzeléseit megvalósító és tudós hajlamokkal is rendelkező ciszterci tanárokat helyezte Budára, ami egyrészt az iskola kiemelkedően

49   

magas nívóját adta, másrészt a rend megújulását is azáltal, hogy a legjelentősebb helyekre később Budáról kerültek a rendtagok. A külföldi tanulmányutak mellett ennek az előrelátó nevelésnek fontos pontja volt, hogy a rend hittudományi főiskolájára, a Bernardinumba is a legképzettebb tanárokat és vezetőket küldte Békefi Remig. Befejezésül a az 1936/37-es tanévről, az iskola alapításának 25. évfordulóján kiadott évkönyvből idézek. Ebben az évkönyvben összefoglalták az iskola első 25 éves történetét, és a ciszterciek általános nevelési elveit. A történeti részből Békefi Remig apát halálakor elhangzott mondatot idézném: „…elgyengülő, haldokló hangja is minket emleget: Szeressétek a Szent Imre-gimnáziumot! Szeretni fogjuk, Jó Apátúr, a Te lelkeddel, a Te szándékaid szerint … mi, akik itt maradtunk tovább dolgozunk, amíg éltünk napja tart, ezért, amit örökségül ránk hagytál: a szentimrés magyar jövőért.” (Értesítő 1936/37, 56.o.) A másik idézet az általános nevelési elvek leírásának egy részlete: „Pedagógiánk eszköze, egyszersmind impulzív ereje szintén isteni: a szeretet. ’Szeretet hozta létre ezt az iskolát.’ – mondotta Békefi apátúr az alapításkor. ’Szeretet legyen a vezetőnk’ – folytatja a legelső módszeres tanácskozmányon az igazgató. A szeretet, melynek tiszta tükrén az Isten képe ragyog vissza, az a szeretet, mely önmagát felejti a magyar ifjúságért, az a szeretet, mely sokat tűr, mindent odaad, mindent elfelejt, nem fárad el a munkában. … Ez a szeretet termékenyít a munkában, óv a bajban, fenntart a veszélyben, kiment az örvényből, javít, tökéletesít, irányít… Minél inkább kezd kihűlni a családban, az életben a szeretet, annál többet kell kapnia az iskolában…. Ez a szeretet nem lehet mindent megengedő, mindent elnéző puhaság… Hanem olyan, ami mindent meglát, s a veszedelmet az útból elhárítja… Alakító munkákkal ellenállókká kell tennünk az egészséges lélek képességit: világos látás, ítélet, bátorság, akarat… Embereket nevelünk, kiknek homloka égi fényben ragyog, lábuk meg erősen megáll azon a helyen, ahová őket a gondviselés rendelte.” (Értesítő, 1936/37. 71.o.)

50   

8. Melléklet Magyarországi ciszterci apátok a 1814-től 1911-ig:

Dréta Antal apát (1814-1823) Villax Ferdinánd (1826-1857.) Rezutsek Antal (1858-1879) Supka Jeromos (1879-1891.) Vajda Ödön (1891- 1911)

Az iskola fennállása alatti zirci apátok: Dr. Békefi Remig (1911-1924) Dr. Werner Adolf (1924-1939) Endrédy Vendel (1939-1981) Dr. Kerekes Károly (1987-1996) DDr. Zakar Ferenc Polikárp (1996-tól)

Az iskola igazgatói voltak: Bitter Illés (1912-1938) Endrédy (Hadarits) Vendel (1938-1939) Dr. Brisits Frigyes (1939-1948) Dr. Párdányi Miklós (1997-)

51   

11. kép: A ciszterci Rend budapesti I. kerületi Szent-Imre-főgimnáziumának első osztálya a megnyitás évében (1912-13).

Tanárok: Vargha Damján dr., Mátrai Rudolf, (Erődi Béla tankerületi főigazgató), (Békefi Remig dr. zirci apát), Bitter Illés igazgató, Martos Ágost (testnevelő tanár), Baranyay Jusztin dr.

52   

12. kép: A ciszterci Rend budapesti I. kerületi Szent-Imre-főgimnáziumának tanári kara 1923-ban.

1.Orsovai Fülöp, 2. Schwartz Elemér, 3.Kiss Albin, 4. Vargha Damján, 5. Gombás Miksa, 6. Bosnyák Pongrác, 7. Bitter Illés, 8.Hadarits Vendel, 9.Gimesi Nándor, 10. Motz Atanáz, 11.Magdics Gáspár, 12. Hümpfner Tibor, 13. Székely Ottokár, 14. Brisits Frigyes

53   

13. kép: A Ciszterci-rend budapesti Szent-Imre-gimnáziumánák tanári kara 1929. szeptemberében, az új épületben megnyílt gimnázium udvarán

állnak: Suhajda Róbert, Nagy Nándor, Schilling Rogér, Lovas Ambró, Hadarits Vendel, Palos Bernardin, Nemes Tivadar, Düppong Mihály, Rajeczky Benjamin, ülnek: Kühn Szaniszló, Brisits Frigyes, Schwartz Elemér, Magdics Gáspár, Bitter Illés igazgató, Bosnyák Pongrác, Oppermann Balduin, Véghelyi Zoltán, Székely Ottokár

54   

9. Felhasznált irodalom

Badál Ede Álmos O.Cist.(1995): Hadarits tanár úr…”, Emlékek a száz éve születet Endrédy Vendel zirci apátról. Ciszterci Diákok Szövetsége, Budapest. (kis füzet) Badál Ede Álmos O.Cist.(1999): Schilling Rogér, a katedra és az oltár szolgálatában. Magyar Ciszterci Diákok Szövetség Budai Osztálya, Budapest. (kis füzet) Balogh Endre dr.(1994, szerk.): A Ciszterci Rend Budai Szent Imre Gimnáziumának története. Dr. Balogh Endre, Budapest. Brisits Frigyes (2008): Bitter Illés, az igazgató. Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium, Budapest. Buitman Barnabás (2009, szerk.): Ciszterci Rend Magyarországon és KözépEurópában. Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Új- és Legújabbkori Történetei Tanszéke, Budapest. Golenszky Kandid dr. (1945, szerk.): A 25. sz. Szent Imre Cserkészcsapat 25 éve. Egyetemi Nyomda, Budapest. Tari Lujza (2008): Rajeczky Benjamin. Nógrád megyei önkormányzat, Salgótarján. Kéziratok: Badál Ede Álmos O.Cist: Egykor tanárom, igazgatóm és újmisés szónokom: Brisits Frigyes, (kis füzet) Palos Bernardin (1953): Rendtörténeti feljegyzések. Zirci Apátság, Zirc. Értesítők: Bitter Illés (1913, szerk.): A Ciszterci Rend budapesti I. kerületi Szent-Imrefőgimnáziumának értesítője (1912-13). Budapest. Bitter Illés (1914, szerk.): A Ciszterci Rend budapesti I. kerületi Szent-Imrefőgimnáziumának értesítője (1913-14). Budapest.

55   

Bitter Illés (1917, szerk.): A ciszterci Rend budapesti I. kerületi Szent-Imrefőgimnáziumának V. értesítője, 1916-1917. Budapest. Bitter Illés (1937, szerk.): A Ciszterci Rend budapesti Szent Imre-gimnáziumának értesítője, 1936-37. Budapest. Évkönyvek: A ciszterci Rend budapesti Szent Imre-gimnáziumának Évkönyve, 1942/43. Almássyné Mudri Mária (2003, szerk.): Ábránd és örökség, a Budai Ciszter Szent Imre Gimnázium Évkönyve 2002/2003, Budapest. Turócziné Pesty Ágnes (2004, szerk.): Gránit és arany, Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium évkönyve 2003/2004, Budapest. Turócziné Pesty Ágnes (2005, szerk.): … tegnap, ma és mindörökké… a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium Évkönyve, 2004/2005, Budapest. Turócziné Pesty Ágnes (2006, szerk.): Érték és igézet, a Budai Ciszter Szent Imre Gimnázium Évkönyve 2005/2006, Budapest.

56