VI. évf. 2. sz. −
1999. TE DEUM
EGRI FEHÉR/FEKETE a Ciszterci Diákszövetség Egri Osztályának hírei
10 éves az újjáalakult Ciszterci Diákszövetség 1989. május 20-án alakult meg újból a ciszterci öregdiákok egyesülete a Magyar Ciszterci Diákok Szövetsége. E napon gyűlt össze 88 öregdiák − az öt iskola volt növendékei − Nagyvenyimben. Égi Konrád ciszterci plébános fogadta már közel negyven éve nem látott ciszterci habitusban az ország minden irányból érkezőket. Itt volt dr. Zakar Polikárp a Rend generális apátja Rómából és dr. Kerekes Károly, akiről sokan ekkor tudták meg, hogy ő a zirci apát. Természetesen ők is ciszterci habitusban. A közgyűlés a nagyvenyimi templomban volt. .Lelkesen választottuk meg a szövetség új elnökségét, és fogadtuk el a régi-új alapszabályt. Az első tisztikar tagjai: Elnök: Alelnök: Főtitkár: Gazdasági vez.: Ellenőrző biz. tagok:
Dr. Farkas András (Eger) Dr. Cselkó László (Buda) Tárkányi László (Eger) Dr. Szelenczey Mihály (Pécs) Vereczkei Tibor (Baja) és Dr. Maróti Mihály (Székesfehérvár)
10 év múlt el azóta, sokan már nincsenek közöttünk az újraalapítók közül. Ma is valljuk az akkor megújított célunkat: A ciszterci gimnáziumokban járt egykori növendékekben ébren tartani azt a szeretetet, mely az iskolaévek folyamán egymás iránt, s azt a hálát, mely tanáraik és iskolájuk iránt kifejlődött. −−−−−−−−−−−−−−−−−−−−
,,ÉRTESÍTŐ” a Gárdonyi Gimnázium 1998/99 tanévéről
Tájékoztató iskolánkról Az egri ciszterci öregdiákok mindig szeretettel gondolnak Alma Materükre, szeretnék jobban ismerni a visszakapott iskolájukat. Nagy figyelemmel kísérik azokat a tájékoztatásokat, amely az iskolájuk életéről szól. Az 1998/99. tanév végén a második évét fejezte be a Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium és Szakközépiskola. E tanévben sajnos nem jelenik meg Évkönyv, amelyből átfogóbb képet kaphatnánk a volt iskolánkról. Ezért megkértük Lévai Zsolt igazgató urat, tájékoztasson bennünket az iskola elmúlt tanévéről. A feltett kérdéseinkre igen részletes választ kaptunk. Szeretnénk az újságunkon keresztül ezt mindnyájatokkal megismertetni. Egy-két adat az iskola tanulóiról: A tanévben a gimnázium 17 osztályában 590, a szakközépiskola 7 osztályában 216 diák tanult. Az iskolában 350 fős levelező tagozat is működött. E tanévben 175-en érettségiznek. A tanulók közül egri 270, bejáró 261 kollégista 258, albérletben lakik 17 fő. A jövő tanévben 6 új osztály indul, melyre 217-en nyertek felvételt a 245 jelentkezőből.
A tanév során az iskola tanulói nagy számban indultak el különböző tanulmányi versenyeken: Jelentősebb eredményt értek el az angol és a német nyelvi versenyeken, többek között Mischinger Ágnes 11.A (tanára: Hardierné Molnár Erika) az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny angol nyelvi döntőjében 5. helyezést ért el. Cherrak Fatima 12.A és Földes András 12.D tanulók (tanáruk: dr. Patkó Györgyné) a német nyelvi versenyen értek el sikereket, és így felvételi mentességet kaptak a Pázmány Péter Kat. Egyetemre. A Diákolimpia 100 m-es mellúszás döntőjében Flaskay Mihály 9.K (tanára Hegedűs Gábor) 4. helyezést ért el. Nekik és az itt nem említetteknek is szeretettel gratulálunk! Az iskolában énekkar, valamint kézilabda-, kosárlabda-, torna sportkör működik. Az év folyamán a szokásos rendezvények közül kiemelkedik a 10 éves jubileumi évfordulót ünneplő karácsonyi koncert, melyről CD lemez is készült. A tanári karban 60 főállású és 10 óraadó tanár dolgozik.
2
Egri FEHÉR/FEKETE
Mint az iskola beszámolójában olvashatjuk: az oktatás jelentős része ma is a jezsuiták által épített, majd többször átépített régi épületben folyik. Az elmúlt negyven évben nem volt elegendő forrás a régi épület karbantartására, felújítására, ezért állapota jelentősen romlott. Az iskolához 1962-ben háromszintes épületszárnyat építettek. Ezáltal jelentősen bővült az iskolai tantermek száma. Jelenleg 22 tanterem, 6 szakelőadó-terem, két laboratórium, 9 kisebb helyiség, 1 tornaterem áll az oktatás rendelkezésére. A fenntartóváltás után az intézmény teljes egészében megkapta a tanulói létszám után járó normatív támogatást, és különféle alapokból és pályázatból a fenntartási költségvetést még 9,3 millió forinttal tudták kiegészíteni − olvashatjuk az iskola beszámolójában −, így lehetővé vált a régi épület elavult gázfűtési rendszerének kicseré-
1999. TE DEUM
lése. Elkezdték 4 mosdó- és WC-helyiség teljes felújítását is. A beruházások összege közel 25 millió forint. Jelentősen bővült az oktatást segítő eszközök állománya, melyre 4,7 millió forintot fordítottak. Az épület állagának felújítása a fűtésrendszer kicserélése az új épületszárnyban is halaszthatatlan. Bíznak abban, hogy a tanuló létszám után járó normatív támogatás és a kiegészítő támogatások lehetővé teszik az iskola teljes felújítást az elkövetkező 7−8 évben. Jelenleg csak négyévenként tudják a tantermeket kifesteni, pedig legalább kétévente kellene. Nagy gond, hogy a 24 tanulócsoport számára csak egy tornaterem áll rendelkezésre, mely nem nyújt lehetőséget a szakszerű iskolai testedzés- és testneveléshez, ezért egy újabb tornaterem építése is szükséges lenne.
•••••••••
Nyolcévfolyamos gimnáziumi nevelés a Ciszterci Rend Székesfehérvári József Attila Gimnáziumában Húsvéti számunkban szorgalmaztuk a nyolcosztályos oktatás bevezetését a Gárdonyi gimnáziumban. Tovább folytatva a ciszterci gimnáziumok tapasztalatainak ismertetését e területen, most a székesfehérvári gimnázium igazgatójának Gyóni Andrásnak írását adjuk közre. Igazgató úr − aki egyben az ottani Diákszövetség ü.v. elnöke is − készségesen beszámolt az iskolában már 7. éve folyó nyolcosztályos oktatásról. E tájékoztató tovább erősíti az eddigi törekvéseinket. Köszönjük igazgató úrnak, hogy tapasztalatait ismertette .A ,,rendszerváltás” adta a lehetőséget. 1992-re sikerült elérni, hogy a szegedi Radnóti Miklós Gimnázium által kidolgozott tanterv alapján elindulhatott a székesfehérvári József Attila Gimnáziumban a nyolcévfolyamos gimnáziumi képzés. Akkor a tantestület nagy része a régi gimnáziumi hagyományokat szerette volna feleleveníteni több éves előkészítés után. A megújulási kísérlet egybeesett a Ciszterci Rend visszatérési lehetőségével, így lehetett az első nyolcévfolyamos gimnáziumi osztály egyben egyházi jellegű, ciszterci osztály is. Megpezsdült iskolánk a 10 éves gyermekektől, akik felvételin válogatódtak ki − 260 jelentkező közül 34 kislány és kisfiú. A kiválasztottak azóta is mohón szomjazzák a tudást, fáradhatatlanul kérik tanáraiktól a feladatokat, töretlenül akarnak többet jobban tudni s eljutni az igazsághoz. Jövőre ballag az első fecskeraj reményeink szerint 31 fővel. Már a kezdet kezdetén érezték azok a kollégáink, akik idegenkedve fogadták a kicsinyeket, hogy a társaik, akik vállalták a nevelést és oktatást a nyolcévfolyamosoknál valami pluszhoz jutottak. Soha nem tapasztalt diákigyekezetről, kamaszdac nélküli fegyelemről, hálás ragaszkodásról, ,,Tanár úr, én még ebből az anyagrészből nem feleltem” szemléletről volt szó. Nyugdíj előtt álló kollé-
ganő, aki vállalta a tanítást ennél a korosztálynál pályája során soha nem tapasztalt ekkora ,,készültséget”. Ma már sorban állnak kollégáink, hogy itt taníthassanak. Gondot senkinek sem okoz, mert az egyetemi képzettség az általános iskolai korosztály nevelésére−oktatására is lehetőséget és alapot ad, az egyetemnek gyakorló általános iskolái is vannak. A négy- és nyolcévfolyamos képzés közötti különbség akkor derült ki, amikor az első osztály 9.-es lett Az iskolánkban tanított, nevelt 9.-esek neveltebbek, tanultabbak, fizikálisan edzettebbek, lelkileg kiegyensúlyozottabbak, mint a legkülönfélébb általános iskolákban tanulmányaikban lefékezett diákok. Az általános iskolák nyolcadik évfolyamán már sokszor kicsúfolják a szorgalmasan tanulókat azok, akik kettessel-hármassal bejutottak szakiskolába. A jobb tanulók szégyenkezve tanulnak ebben a korban. Ezt a szégyenérzetet körülbelül egy év alatt lehet megszűntetni a négyévfolyamos képzésben. Egy évvel ezelőtt módszertani összegezést tartottunk, amelyből 15 oldalnyi tapasztalat gyűlt össze. Ezekből a teljesség igénye nélkül: Mi vagyunk az elsők, akik az alapfogalmakat megtanítjuk nekik, a tanári magyarázatnak világosnak, egyértelműnek, súlyozottnak kell lennie. Sokat olvasnak, sok ismeretterjesztő filmet néznek, de ismereteik rendezetlenek. Képekkel, videókkal, különböző tárgyakkal lehet szemléletesebbé tenni és megszerettetni a tantárgyakat. Versenyszerű játékos feladatokkal dinamikusabb az óra. Az eleven testű és eleven szellemű gyermekek ezt igénylik, de a fáradozás sokszorosan megtérül. Nagyobb szerepe van náluk a tanári gyakorlásnak, begyakorlásnak, mint a nagyoknál. Minél változatosabb feladatokkal ajánlatos az érdeklődést fenntartani. Szereplési lehetőség biztosítása, mozgásigényük okos felhasználása teljesítményüket növeli. A testnevelőink gondosan fejlesztik, edzik testi képességeiket és ügyesen, mértékkel lekötik felesleges energiái-
1999. TE DEUM
Egri FEHÉR/FEKETE
kat. Szünetekben a kicsik csapatostul kosaraznak a tornaudvaron. Az első években fokozottan igénylik a szeretetet, a megértést és a türelmet. Természetesen ez a későbbiekben is jellemző, de más formában, nem annyira nyilvánvalóan, diszkrétebb körülmények között. Nehézséget a pszichológiai korszakváltásnak az érzékelése jelenti, mely osztályonként, gyermekenként változhat. A nevelés-oktatás sikeressége miatt erre nagyon figyelni kell, mert módszerváltásra van szükség ilyenkor! A 11. és a 10. évfolyamon 1-1, a többi alsóbb évfolyamon már 2-2 nyolcévfolyamos osztályunk van. Tapasztalásaink szerint ezekben az osztályokban jobban megvalósulnak pedagógiai szándékaink. Ezek lényege a szabályok tisztelete és betartása. Nem az önkény szabályait, hanem az igazi közösségalkotás szabályait igyekszünk megvalósítani. Jellemzői: az igyekezet, a kölcsönös tisztelet, a kölcsönös türelem, az engedelmeskedés, az előzékenység, a kölcsönös szeretet, amelynek forrása Jézus Krisztus. Igyekezettel, szerényen adjuk elő ,,biztos” tudásunkat! Megosztjuk szeretettel igazságkereséseinket tanítványainkkal! Akarjuk megismerni a megismerhetőt, akarjuk
3
életre váltani és váltatni. Mindezekben segítenek a meleg emberség, bizalom, derű, megbocsátani tudás és családiasság. Közösen alakítjuk magunkat, egymást, és a ránk bízottakat másokért élő emberré. Az iskolánk minden pedagógusa igyekszik ,,lángolva és világítva” (Szent Bernát), tisztességesen keresni az ember boldogulásának útját. ,,Míg megvilágosul gyönyörű képességünk, a rend…” (József Attila). Célunk olyan keresztény emberek kialakítása, akik az időtálló értékek − bölcsesség, bátorság, mértékletesség, igazságosság, hit, remény, szeretet, szépség, jóság − őrzői és továbbadói. Ismereteiket gyarapítva és okosan ritkítva jussanak el a soktól a kevéshez, a kevéstől az Egyhez, Istenhez. Ezen ismeretek birtokában legyenek képesek önállóan más ismeretek szerzésére, továbbadására, nyelvek használatára, testi egészségük gondozására, keresztény család alapítására. Benső igényükből fakadjon a hazaszeretet és a magyar nemzettudat a keresztény türelem és magyar befogadókészség jegyében, amelyekre Szent István, iskolánk régi névadója tanít Szent Imréhez írt intelmében (Gyóni András igazgató)
•••••••••
Ágoston Julián levele Sík Sándorhoz A százgyökerű szív, − levelek, naplók, visszaemlékezések Sík Sándor hagyatékából c. 1993-ban megjelent könyvben találtam rá az alábbi levélre (a könyv 266. lapján). Ágoston tanár úr , mint az egri Gárdonyi Társaság titkára írta a levelet 1944. február 4-én. A Gárdonyi Társaság megalakulásától gimnáziumunk védnöksége alatt állott,
főtitkára mindenkor a tanári kar tagja volt. Nyilvános előadásaikat, felolvasó estjeiket gimnáziumunk tornatermében tartották meg. Íme, a levél: (Dr. Hibay György)
Méltóságos Uram, Kedves jó Sándor Bátyám, nem a tőlem megszokott piszokságból nem írtam, hanem meg kellett várnom az eseményeket. 27-én csakugyan jön a Petőfi-Társaság 9 taggal (Kállay, Gáspár, Jankovics, Galamb, Agyagfalvi, Gyökössy, Szathmáry, Tecsényi, Bodor), két-három nappal előtte Eger nem bír meg egy gyűlést, a Te dátumaid pedig erre vonatkoznak. Azt akarom, hogy rendes közönséged legyen Egerben. Így itteni szereplésed március végére (jó lenne a kettős ünnepre valakire kisújtani a szentbeszédet), vagy április elejére esnék. Mindenütt nagy gaudiummal fogadták a tervet, még nagyobb örömmel, hogy jössz. Az én főtitkári szívem is erősen kalapál, hogy megint kezet szoríthatunk. Van-é valami megzenésített dolog, amit szeretsz, mert akkor egészen Sík-estet rendeznénk. Jó lenne? Innen csak keret kerülne ki, Rónay Gyurkára gondoltam, ő szívesen ösmertetne Téged: rendes gyerek, értelmes és nagyon szeret. Ha végleges dátumot kapnék, akkor már Vele is érintkezésbe lépnék. Áldjon az Isten! Igaz szeretettel köszönt ebben a bolond világban tisztelő öcséd és híved Julián
(Sajnos eljött 1944. március 19-e, és az előadás elmaradt)
4
Egri FEHÉR/FEKETE
1999. TE DEUM
Dr. Pataki Vidor: Magyar történelem c. műve kiadásának körülményei Csodálkozással vegyes örömmel fogtuk kézbe − Pataky Barna budai diáktársunk ajándékaként − egykori kedves tanárunk könyvét. Sokan más könyvből tanultuk a magyar történelmet, de nemrég elhalt diáktársunk, Ringelhann Béla újságunkban is többször emlékezett Pataki tanár úrnak az egri gimnáziumban tartott történelem óráira, felidézve, hogy abban az időben is a tankönyvtől függetlenül tanította a történelmet. Kíváncsiak voltunk azért, hogyan is lett könyv a tanár úr előadásaiból. Megkértük ezért a könyv szerkesztőjét, kiadóját és mindenesét, írja meg e könyv történetét, igazolva a régi mondást: Habent sua fata libelli Pataky Barna készséggel tett eleget kérésünknek. Ezúttal is köszönjük neki azt a fáradságot nem ismerő buzgóságát, ahogy a mai napig gondozza Pataki tanár úr szellemi hagyatékát. Amikor 1983. augusztus 20-át követően a szavojai Thononban lévő nyomda leszállította az általam nyomólemezre gépelt kéziratról készült 3000 példányt, a közvetlen osztálytársak s jó ismerősök szükségletének kielégítése után elkezdtem a kapott vagy más módon felkutatott címekre szétküldeni Vidorunk munkáját. Ezekhez akkor kísérő- és magyarázatként a következő sorokat mellékeltem: Az 1947-es magyarországi események folytán a szerzetesi iskolák hagyományos tankönyveinek megjelenése lehetetlenné vált. Az iskolák viszont − egyelőre − továbbra is működtek. A ciszterci rend budai gimnáziumának akkori VII/b osztályának történelemtanára, dr. Pataki Vidor a nehézséget azzal hidalta át, hogy az általa előadásra megfelelőnek tartott szöveget a diákoknak minden történelemóra első 20−25 percében tollbamondta, s ezt az anyagot kívánta meg egészen a nyolcadik osztály végéig (a magyar történelem az akkori gimnáziumok utolsó két osztályának anyaga volt). Az érettségi tételek is erre az anyagra épültek (valójában minden fejezet egy-egy érettségi tétel volt). Jómagam is, mint osztálytársaim, ezt az anyagot órárólórára lejegyeztem: a két év alatt hét 60−100 lapos pepitafüzetet írtam tele Vidor atya diktálásával. Mikor 1964ben − ösztöndíjas évemre − Franciaországba jöttem, számomra ma érthetetlen oknál fogva e füzeteket is egyik bőröndömbe tettem, jóllehet akkor még feleségemmel végleges kintmaradásunkról nem döntöttünk. E kézírásos jegyzetet 1965-ben, számtalan álláskereső levelemre való választ várva, s így idővel rendelkezve, kezdtem gépírásba tenni, ami az órák különböző tempóját, no meg egy hetedikes-nyolcadikos diák ,,fordulat éve” utáni hangulatát s írásminőségét tekintve, néha nem is egyszerű feladat. Mindenesetre a jegyzet csaknem felét ez időben tettem ,,tisztába”. Ezzel a dolog egy jó időre el is aludt. Ébredésre akkor került sor, amikor 1973-ban eszünkbe jutott (Gorka Pállal, volt osztálytársammal, aki akkor Londonban élt), hogy 25 éves érettségi találkozót hívjunk össze itt nálunk, egy felső-szavojai tanyán, ahol kéttucatnyi résztvevő között volt egy volt osztálytársam, a vasfüggöny mögötti Egyház segítésére fennálló szervezet
egyik vezetője − Szőke János szaléziánus. Ő hívta fel figyelmemet, mikor e jegyzet létét említettem, hogy ennek milyen értéke van a mai határainkon kívül élő magyarok számára, nem szólva otthoniainknak való jelentőségéről is. Ezt az ébredést a valódi csak később követte, a következő találkozókor, 1978-ban. A kézirat tisztázását 198182 telén fejeztem be, már azzal a szándékkal, hogy a könyvet − szerzője neve alatt, aki a 73-as találkozón még részt vett, de röviddel utána elhunyt − nyomtatásban megjelentetem. Azonkívül ugyanis, hogy világos prezentálása megérdemli közkinccsé tételét, ciszterci nevelésemért való tartozásom kis törlesztését látom leróni ebben. Némi kalandok után jó lektorra is sikerült szert tenni − dr. Major Márk OCist −, akit még egy rendtárs − volt tanárunk, aki az idei találkozón is velünk volt − még szekundált is (dr. Rajeczky Benjamin OCist). Így a szöveget nyomdakész állapotba sikerült hozni úgy, hogy az idei találkozón − melyet napra István király szentté avatásának 900. évfordulóján tartottunk − már mindenki megkaphatta Vidor atya történelemjegyzeteit. Persze ezt még valami térképanyaggal is el kellett látni, meg fedőlapot tervezni, de mi volt ez ahhoz képest, hogy itt, Franciaországban, sikerült egy írógépet magyarbetűsre átalakíttatni! Még a gyártó cég s annak helyi képviselője − megérdemlik, hogy kiírjam: Olivetti − is igazán páratlan készséggel segített ennek megvalósításában. A lényeg azonban az eredmény, melyből a mai Magyarországon kívül élő magyarok is fognak részesülni. Amit ,,Előszó helyett…” írtam, annak minden szava mögött valóságos regény bújik meg. De megérte… Eddig a 83-as szöveg, melybe most, utólag szúrtam be csak a volt diákok számára érdekes neveket zárójelben, dőlt betűkkel. Nos a terjesztés kiválóan sikerült. Mikor csaknem öt éve hazatelepültünk, a maradék, amit hazahoztam, kevesebb volt ötszáznál. Franciaországban a keleti részen levő magyarok lelki gondozói, Fülöp Gergely és Czuczay László több százat helyeztek el, de a párizsi Hieró atya kezén is sok átment. Északon dr. Ruzsik Vilmos CM atya segített, de kaptak az európai magyar lelkészek s a kastli magyar gimnázium. A magyar lelkészi diaszpóra címeit a ,,Szolgálat”-ból szedtem össze, így került az összes világrészbe sok-sok ,,Vidor” (egy Japánban élő idős magyar jezsuita köszönőlapján meg is kérdezte: honnan tudják, hogy én létezem?) Pálinkás szaléziánus atya Pápuából nyugtázta a könyv érkezését. Természetesen a irvingi (Texas) apátságot is elláttam; az akkori apát, Nagy Anzelm, aki többször meglátogatott bennünket, úgy vélte, hogy ilyen nívón ott nemigen lehetne oktatni történelmet. Az észak-amerikai ciszterci öregdiák szövetségnek találkozóik alkalmával rendszeresen küldtem: Várfi Pityu s elhunyt elődje gondozták a szétosztást. Romániába, Erdélybe tízesével küldtem, mind odaért, szomszédaink nem gondolván, hogy Franciaországból ilyen ,,felforgató” irodalmat küldenek. A már említett osztálytárs, Szőke János szervezete, a Kirche
1999. TE DEUM
Egri FEHÉR/FEKETE
im Not luzerni irodájába egyenesen ezret vittünk feleségemmel (a svájci vámosok nagyon rendesek voltak), s azok útján került haza több száz példány, ami azért akkoriban nem volt nagyon természetes, hiszen a római Szent István-házban vásárolt példányt az időben kobozták el a magyar határon a jászladányi plébánostól (akit különös módon szintén Pataki Vidornak hívnak). A nyolcvanas évek közepétől azért már direkt is küldözgettem régi iskolatársaknak hazafelé, túlnyomórészt meg is kapták. 89-ben, az újból funkcionáló s akkor nagyvenyimi ciszterci noviciátus részére is adtam át egy köteget Brückner Ákos atyának (édesanyám temetésére jöttünk akkor először haza), de annak további sorsáról nincs tudomásom. Kinti pásztorunk, Fülöp Gergely egy római zarándok útján Mester István volt egri diák, vatikáni egyházjogásznak is adott, aki akkoriban vett részt az új Codex Iuris Canonici szerkesztésében s pápánkkal ez űgyben rendszeresen találkozott. Egy ilyen alkalommal neki is adott egy példányt, melyet Mgr. Ré köszönt meg a
5
pápa nevében, aki a közreműködőknek apostoli áldását is adta. Persze más notabilitások is szerepeltek a ,,Vidorban” részesültek listáján: a volt francia miniszterelnök Raymond Barre magyar felesége, 90 után pedig megkapta az egész párizsi magyar követség, az akkori közoktatásügyi-miniszter Andrásfalv Bertalan (aki Vastag Teobald osztályában járt Budán), Györfy Györgynek is nagyon tetszett, stb. stb. Tavaly októberben pedig Vidor halálának 25. évfordulóján tartott megemlékezés reneszánszot hozott Vidor Történelmének. Egy ott levő egri diákkal, v. Gárdonyi Lászlóval való megismerkedésünk óta a volt egriek kézről-kézre adnak, s eddig még mindegyiküknek tudtam küldeni a maradékból nagy örömmel. Életem egyik legszebb emléksorozata fűződik Vidoron keresztül ezekhez, ezért elsősorban neki, de Nektek is köszönöm, hogy en??nyi örömet szereztetek vele nekünk. (Pataky Barnabás)
Osztályfőnökömre emlékezve Történetek Vajk Atanázról A budapesti egriek egyik találkozóján Kovács Gyurka (1947), olvasgatva lapunkban a tanárainkról szóló ,,sztorikat”, emlékeket, azt találta mondani: Nekem is van egy-két történetem Vajk Atanázról. Szaván fogtam, és kétszeri próbálkozás után − mert ha összejövünk annyi beszélni valónk van − magnóra mondta a történeteket. Meghallgatva, kissé elhomályosult szemmel megjegyeztem: Kár lett volna ezeket elfelejtened, vagy magaddal vinned. Rendezgetek magam körül. Szentkép kerül a kezembe, hátoldalán olvasom: Istennek dicséret és hála. Aranymisém alkalmából Pécs 1931. július 12. − Jászberény 1981. július 12. Vajk Alajos. Elgondolkodtam, hogy is volt? Körtelefon indult’81 nyarán: »Atanáznak aranymiséje lesz. Aki tud, jöjjön Jászberénybe.« Történetesen én Gajottóval utaztam egy kocsiban. Mikor megérkeztünk, már többen ott voltak az osztályunkból. Egy kis beszélgetés, társalgás, majd bementünk a templomba. Rövid időn belül kiderült, hogy a nagy jászberényi plébániatemplom kicsi. Hatalmas tömeg szorongott és várta a szentmisét. Majd elkezdődött. Ünnepélyes és megható volt. A szentmise végén az aranymisés áldást osztott. Fölemelt karjával, karcsú alakjával rám úgy hatott mint egy próféta. Mise után a plébániakert sarkában gyülekeztünk volt osztálya tagjai és vártuk, hogy találkozzunk az ünnepelttel. Gratuláltunk, elhalmoztuk jókívánságainkkal. Úgy tűnt nagyon örült nekünk, s egy úri gesztussal meghívott bennünket a tiszteletére adott díszebédre a plébánia ebédlőjébe. Hatalmas vendégkoszorú volt, egy tizedét sem ismertük. Ünnepélyes hangulat. Melegszívű, tiszteletteljes beszédek. Egyszer csak valaki kérdezi közülünk: »Vajon Atanáz hol született?«
Egyes vélemények szerint Pécsett, én úgy emlékeztem, hogy Besztercén. Amikor így beszélgetünk, megáll a hátunk mögött (szokása volt a hátunk mögött megállni), és kérdezi: »Hogy ízlik az ebéd? Hogy érezzük magunkat?« Mi feltesszük neki a kérdést: »Hol született?« Válasz: »Besztercén.« Én megkérdeztem: »És ezenkívül mit kell még tudni Besztercéről?« Mindjárt kapjuk a választ: »Nagyon jó szőlő terem Beszterce környékén, amiből kiváló bor készül.« Senki sem tudott róla. Hogy ez valóban így áll, a következő történetet mondta el. Amikor ő született, édesapja, mint jó boros gazda, annak örömére, hogy fia született, néhány palackot megtöltött jófajta besztercei borral, leszurkozta, eltette, ha majd a fia megnősül, a lagzin felbontják. A lagzi elmaradt. A fiúból pap lett. Első miséjére felbontott egy palackot, és az áldozatot ebből a borból mutatta be. Aztán még maradt egy palack, amit ötven éven keresztül őrizett, dugdosott és mentegetett, és mikor eljött az aranymiséje akkor bontotta fel. A történet végén: − »Nahát ilyen az a besztercei bor!« A másik történetet egy osztálytársam, barátom mesélte el, akivel haláláig szinte nem volt hét, hogy ne találkoztunk volna. Születésnap, névnap, meg ha nem volt ilyen alkalom, akkor is. Egy ilyen alkalommal, érettségi után úgy 35−40 évre, ott ülünk náluk. A hangulat kiváló, pazar ételek italok, gyönyörű lakás, igazi polgári jólét. A történet az oroszok ,,bejövetele” utáni időre nyúlik vissza. 1944 november 30-án foglalták el Egert az oroszok, és már december 9-én megindult az élet az iskolában, december 13-án pedig a ,,rendes” tanítás. A városban bizony nagy a nélkülözés. Voltak akik különösen nehezen éltek, szinte nem volt mit enniük. Ezek közé a
6
Egri FEHÉR/FEKETE
nélkülöző fiúk közé tartozott a barátom is. Az iskolában Atanáz mindenkit számon tartott. Ha valaki nem jelent meg, mindjárt érdeklődött: »Hol van? − Mit csinál? − Miért nem jár be?« Ez a fiú egyszer 10 napig távol maradt. Akkoriban a hiányzásokat nem kérték úgy számon. Atanáz azonban minden nap igen aggódva, szinte idegesen érdeklődött utána. (Pedig nem is tartozott a kedves diákjai közé. Mert Atanáznak voltak kedvenc diákjai) Egy alkalommal − latin- vagy németórán − sétálva a padok között, megáll a barátom mögött. Zsebébe nyúl. Előveszi a szobája kulcsát, és azt mondja a fiúnak: −»Az asztalomon csinálj rendet!« A srác a kulccsal elment, s 30−40 perc múlva jött vissza. Atanáz rákérdezett: −»Rendet csináltál?« − A fiú bokáját összeütve mondta:
1999. TE DEUM
»Igen.« Ezzel a dolog el volt intézve. Senki nem tudott semmit. A fiú nem beszélt erről senkinek… Most a kellemesen elfogyasztott vacsora után, ,,maligán” fokokkal kellően feltöltve ismertem meg a történt folytatását: Mikor felment Atanáz szobájába, az asztal meg volt terítve abban az időben elképzelhetetlen finomságokkal: vaj, méz sonka stb. És ő az egészet ,,bezabálta”− Rendet csinált az asztalon. Most, amikor már meg volt a jólét, volt pénz, egy kis gazdagság, elmondhatta akkori szegénységét: Atanáz megetette, mert tudta, hogy nélkülözik. Én csak egy ilyen esetet ismerek, de Atanáz ezt bizonyára másokkal is megcsinálta. (Kovács György)
•••••••••
Foglaristák voltunk Az utolsó békeévek diákélményei Az egri ,,Foglár”, az Érseki Szent József Internátus az 1930-as, 40-es években a teljes ciszterci diáklétszám kb. egynegyedének adott diákéveire otthont. Szeretném ennek a legnépesebb internátusnak az életét emlékeimből bemutatni. 1937-ben, másodikos koromban lettem foglarista. Az elsőt Budapesten a Bencéseknél végeztem, s akkor a nagynénikémnél laktam. Egerbe érkezve a legmélyebb hatást új otthonom vallásos szelleme tette rám. Hadd kezdjem hát három-négy részesre tervezett emlékezésemet ezen. A kedvesnövérek az Annunciata Nővérek rendtagjainak szolgálata körülöttünk, volt talán az első intés illemtudó magatartásunkra. Halkan suhanó léptük a folyosókon, elkötelezett komoly magatartásuk és munkájuk a konyhán, ruharaktárban, betegszobában, puszta jelenlétével is formálta magatartásunkat. Nagyméretű fekete kereszten ezüst Corpus függött stúdiumteremben, ebédlőben, hálóteremben. Feléje fordulva mondhattuk imáinkat. Sok fiú asztalán is feszületet állított az otthonról hozott vallásos lélek, tiszteletet keltve a többiekben is. A hetenkint hazaírandó levél bal felső sarkába is sokan odatették a +! jelet. Mindenszentek és halottak napja körül főleg a kicsik versengve építettek kis oltárt rajzlapból kivágva, ragasztva. Ezeket a nagyobbak is végigjárták, megbírálták. ,,Azok leéghetnek − intett Fürj Feri (1944) egy gyengébben sikerültre − de ez, ez szép!” Meghatva veszek a kezembe két szentképet, hátukon az ajánlással: Mohi Gyurka barátomnak, Eger. 1939 I/11. Soma”, ,,Emlékül Gyurkának szeretettel Tamasy Endre. 1939. V. 5.” Mert mi, 13 éves fiúk akkor szentképeket ajándékoztunk egymásnak barátságunk megpecsételésére. Esténként fogmosás és lefekvés előtt lelkiismeretvizsgálattal egybekötött esti imát, majd reggeli imát, étkezések előtti-utáni imát mondtunk kórusban. Néhányuk szövegére
máig emlékszem. Májusban-októberben litánia a virágokkal díszített kápolnában. Litánia vasárnap esténként is volt. A ,,nagy- Pomozi”, Pomozi Sándor (1940) igen szép harmónium kísérete mellett lelkesen énekeltünk. A legünnepélyesebb esemény a Szent József-napi kora reggeli szentmise volt. Ezt az igazgató úr mondta. Szent József ereklyéjét is megcsókoltuk. Egyébként a prefektus urak miséztek. Szombatonként gyónási lehetőség tartotta ébren vallásgyakorlásunkat. ,,Tóth tanár úr a kis kápolnában gyóntat!” − ,,Vajk tanár úr az üdülőben gyóntat!” − hangzottak be a jelentések a stúdiumtermekbe. Egyszer stúdium alatt készültem gyónásra, bűneimet kis cédulára írva. A prefektus úr ,,rajtacsípve” elkérte. Mint papnak habozás nélkül, bizalommal adtam a kezébe. Nyomban visszaadta, intve, hogy tegyem el. Az ebédlőben péntek reggeleken, uzsonnakor mindig felhangzott a prefektusi csengettyű a figyelmeztetéssel: ,,Péntek!”, nehogy valaki feledékenységből a hazai húsféléhez nyúljon. A stúdiumteremben, szabadidőben történt meg egyszer, hogy Engler Lajcsi (1945) nagy ártatlanul, jóízűen beszalonnázott, s a többiek is csak a végén kiáltottak rá: ,,Első péntek van, te m…a!” Ez a gyerek szégyenében kékült-zőldült-vörösödött. Nem tudta, hogyan tegye jóvá − bár szándéktalan − súlyos tettét. Egy-két fiútól felnőtt korában hallani olyat, hogy ő foglarista korában kiimádkozta magát egész életére. − Figyeltél-e azoknak az imáknak szövegére, jelentésére is − lehet tőle megkérdezni ilyenkor… Hiszem, hogy foglári vallási életünk kialakítói sok jó szokást építettek belénk, amelynek iskolánk szelleméhez igazodva hatnak bennünk máig. Vezetnek remélhetőleg valamennyiünket a legfontosabb cél, az Igazi Haza felé. Mohi György
1999. TE DEUM
Egri FEHÉR/FEKETE
7
A 213. sz. KOHÁRY ISTVÁN cserkészcsapat hírei A cserkészcsapat életéről kaptunk híreket Csák György csapatparancsnok úrtól, folytatva a csapat krónikáját. − − −
− −
1998. december 12-én tartottuk a Mikulás estünket a cserkészotthonunkban, melyen dr. Kovács Endre püspök atya is részt vett. Ezen a délutánon volt a ciszterci rendház előtt megemlékező ünnepség az 1956-os sortűz áldozataira. A koszorúzáson csapatunk is részt vett. December 26-án részt vettünk Budapesten a Szent István Bazilikában tartott Mindszenty emlékmisén, melyet az idős bécsi érsek, Franz König bíboros celebrált. Csapatunkat Csák György, Csathó Judit, Csathó Magdolna, Enyedi Ferenc, Ferencz Viktor, Molnár Tamás és Varga Kornél képviselte. A szentmise után Brückner Ákos Előd ciszterci atya vendégszeretetét élveztük a Szent Imre házban. Másnap, Szent Család ünnepén a Szent Imre templomban Szentgyörgyi Kristóf atya ifjúsági miséjén voltunk. 1999. március 15-én, nemzeti ünnepünkön a többi egri cserkészcsapattal a Petőfi szobornál koszorúzáson vettünk részt. 1999. március 20-án a budai Szent Imre gimnázium dísztermében tartott Mindszenty emlékünnepségen osztották ki a pályamunkák díjait. Dr. Paskai László bíboros értékelte pályamunkákat: Csák Péter országos első díjban, Blaskó Katalin, Juhász József és Varjú Noémi pedig dicséretben részesült.
••••••••• hírek...hírek...hírek... • DR. KOVÁCS ENDRE segédpüspököt, szövetségünk elnökét kérte fel a zirci Apát úr előterjesztése alapján Seregély István egri érsek a ciszterci Szent Bernát templom templomigazgatói tisztének ellátására, más bosztásai érintetlenül hagyása mellett. (A jövőben az érettségi találkozók előkészítésekor a szentmisék időpontjának egyeztetésénél vegyük figyelembe.) • MOLNÁR JÓZSEF festőművész több kiállítását is láthattuk az utóbbi időben: áprilisban Gyöngyösön, májusban pedig Budapesten. A budapesti Orczy galériában rendezett kiállítás megnyitóján a közel száz fő érdeklődő között számos diáktársa is jelen volt, akik örömmel köszöntötték a mindig fiatalos és ma is alkotó művészt. • BÁNFFY (HUNYADI-BUZÁS) GYÖRGY diáktársunknak március 21-én adták át a MAGYAR ÖRÖKSÉG díjat a magyar nyelv ápolása és védelme érdekében kifejtett művészi munkásságáért. Szeretett diáktársunk mint színész a szerepei szép szövegmondásával, mint versmondó a költői mondanivaló és a szépen ejtett magyar beszéd erejével igyekszik évtizedek óta tanítani a nemzetet − határokon túl is − előadóesteken, versmondó-vetélkedők bíráló bizottságában és a versmondás kedvelői számára szervezett tanfolyamokon. Szívből gratulálunk és további ,,Jó munkát!” − kívánunk! •
A RENDHÁZ ÉS A SZENT ERZSÉBET KOLLÉGIUM nagyobb mértékű felújításáról tájékoztatott Mózes atya. A Rendház tetőzetét kell kicserélni, a kollégiumban pedig a stúdium termek, könyvtár felújítását végzik el a nyár folyamán. A munkák értéke jó pár millió forintra rúg. A fedezet biztosítása igen nagy gondot jelent. Mózes atya bízik a jó lelkű adományozókban is. Így például egy ismerős dél-franciaországi városka diákjai spórolt pénzükből közel 100 ezer forintos adományt juttattak el hozzá.
• ESZTERHÁZY KÁROLY egri püspök halálának 200 éves évfordulóján megemlékezést és tudományos emlékülést tartottak Egerben június 5-én. A bazilikában tartott ünnepi szentmisén és a Líceum dísztermében tartott előadásokon Szövetségünk sok tagja vett részt. Az Eszterházy emlékbizottság elnöke dr. Kovács Endre volt. Az előadók között volt Kovács Béla ny. levéltár-igazgató diáktársunk. •
KÖSZÖNET A NAGYLELKŰ ADOMÁNYOKÉRT! − Diákszövetségünket támogatták adományukkal: GERNEY Albert Béla PERTH AMBOY N. J. USA – 20 $; NICKL Károly MIERLO (Hollandia) − 2000 Ft
8
Egri FEHÉR/FEKETE
1999. TE DEUM
•
ÁGOSTON JULIÁN-ra emlékezik születésének 90 halálának 30 évfordulóján az Új Ember 1999. május 23-i számában Szeghalmi Elemér a szerkesztőség munkatársa A betemetett lábnyom címmel. ,,Keresztény szellemű irodalmunk méltó feltérképezését és értékelését erősen hátráltatta a kommunista diktatúra kíméletlen korszaka, kirekesztő szándéka, de még annak utóélete is… Az állami kiadású irodalomtörténetekben és lexikonokban eleve nem kaptak helyet egy rövid címszó erejéig sem… A folyamatosan kiadásra kerülő Magyar Katolikus Lexikon megfelelő helyén neve ott szerepel megbecsült keresztény íróink között.” A lapban egy kedves hangulatú versét is olvashatjuk. (Dr. Ágoston Julián OCist született 1909. augusztus 29-én Kalocsán, meghalt 1969. március 18-án Budapesten.)
•
A MAGYAR KATOLIKUS LEXIKON eddig megjelent 4 kötetében (A−Hom) több Egerben működött ciszterci tanárról olvashatunk. Zárójelben az egri működésük éve. − Alaghy Dezső (1859−62), Balassa Brunó dr. (1921−25), Bárdos József dr. (1918−26), Berger Máté (1879−86), Bula Teofil (1836−37), Czapáry László (1889−92), Deák Sándor (1839−40), Dombi Márk dr. (1912−13, 1917−24), Evetovics Kunó dr. (1925−31), Farkas Alberik (1911−15), Fejér Adorján (1829−38), Gerlach Benjamin (1848−49), Gimesi Nándor dr. (1919−20), Greksa Kázmér dr. (1886−87, 1892−94, 1895−98), Grész Leó (1907−08, 1913−17), Gyikos Péter (1871−78), Hegyi Kapisztán dr. (1926−28, 1943−1958), Hervay Levente (1945−52). __________________
H A L O T T A I N K
Dr. Ringelhann Béla 1917–1999 1999. április 15-én életének nyolcvanharmadik évében, Egerben elhunyt dr. Ringelhann Béla c. egyetemi tanár, a Ciszterci Diákszövetség Egri Osztályának örökös tiszteletbeli társelnöke. Nagy részvét mellett április 21én temették el az egri Fájdalmas Szűz (Hatvani) temetőben. A temetési szertartást dr. Kovács Endre vezetésével dr.Kerekes Károly, Valuch István és Czakó István végezték. A gyászolók között voltak egri diáktársai is. Ringelhann Béla 1917. február 19-én született Egerben. Édesapja mérnök, városi gépüzemi igazgató, az 1922ben alakult Ciszterci Diákszövetség alapító tagja. Középiskoláját a Ciszterci Rend egri Szent Bernát Gimnáziumban végezte 1926−34 években. Orvosi diplomáját a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karán szerezte 1941-ben. Friss diplomával zsebében mindjárt a harctérre küldik. Megjárta a Don-kanyart. A háborút súlyos sebesüléssel fejezi be. 1949-ben nősült. Horánszky Gabika haláláig hű társa, segítője volt. Három gyermekük született: Gabriella, Ágnes és Zsuzsanna. Civil orvosi tevékenységét a budapesti Rókus kórházban kezdte, majd szakorvosként 1950-től az egri kórházba kerül. 1964 és 1971 között a nyugat-afrikai Ghanaban dolgozik, ahol kutató laboratóriumot vezet, majd az első ghanai orvosi egyetem alapításában vesz részt. Hazajőve tovább folytatta sokoldalú orvosi munkáját a II. sz. Belklinikán, majd az ORFI-ban. Ezenkívül tudományos munkát végzett, kimagasló haematológiai tudományos eredményeit világszerte ismerik. Számos publikációja jelent meg. Diákszövetségünknek újraindulása óta igen aktív tagja volt. Különösen fontosnak tartotta, hogy iskolánk újból a Ciszterci Rend tulajdonába kerüljön és ennek érdekében igen aktívan működött közre szülővárosában. A Ciszterci Rend tagjaival minden időben szoros, segítő kapcsolatot tartott. Szoros szálak fűzték dr. Pataki Vidor osztályfőnökéhez. A ciszterci öregdiákok budapesti összejövetelein, mint a Szövetségünk egyik szeniorja rendszeresen részt vett, itt mindnyájan tiszteltük és szerettük kedves egyéniségét. Bizony ismét szegényebbek lettünk egy igaz, jó emberrel… Requiescat in pace! ________________________________________________________________________________________________ Ha közölnivalód lenne, légy szíves írd meg vagy telefonáljál Tóth Kamill, 3300 Eger, Vallon u. 33. Tel.:(36) 429 642 ill. Oláh Gyula, 1114 Budapest, Bartók Béla út 25. III. 5/A.Tel.:(1) 386 2295 – címére. ___________________________
Az Egri FEHÉR/FEKETE ’99. Te Deum-i számát Oláh Gyula állította össze
