kiegyezés korától az első világháborún és az azt követő forradalmakon át a Horthy-korszak végéig, helyenként keményen bírálom a társadalmi

UTÓSZÓ Minden, az egyház és állam viszonyának leírására és kiértéklésére irányuló kísérlet ösztönszerűleg felidézi az olvasóban az erről a témáról már meglévő elképzeléseit, előítéleteit. Vannak, valószínűleg a többség, akiknek véleménye szerint a vallást és az egyházak nyilvános tevékenységét legjobb elválasztani a modern szekularizált állam politikájától. Az ilyen emberek ítéletét „szeparatista” érzelmeik befolyásolják. Ha talán nem is mennek oly messzire, mint a kommunista írók, akik az egyházak „kollaborálását” a Horthy-rezsimmel kártékonynak, népellenesnek, sőt egyenesen bűnrészességnek nyilvánították, a legenyhébb ítélet, amit elvárhatunk tőlük, az, hogy egy elavult szituáció konzerválása volt, menthetetlenül idejét múlta, akárcsak az egész neo-barokk Horthyrendszer. Azonban lehet másképp is nézni a dolgot. A vallás és annak nyilvános megvallása az intézményes egyházak tevékenysége folytán, sok országban a közéletnek fontos tényezője, a magatartásnak, szokásoknak, világnézetnek, etikai értékeknek, erkölcsnek formálója a társadalom széles rétegeiben. Ez különösen áll az agrártársadalmakra, mint amilyen a második világháború előtti Magyarország volt. Az egyház és állam közti teljes szétválasztás, ha ez egyáltalán lehetséges – a valóságban ez nem történt meg sem az Amerikai Egyesült Államokban, sem a kelet-európai kommunista országokban – nemcsak megfosztaná az uralkodó osztályokat egy erős támpillértől és gyengítené a társadalom összetartását, hanem lelki vákuumot is teremtene, amit valamivel be kell tölteni, legyen az a valami „etikai kultúra” típusú szintetikus vallás, vagy egy totalitárius messiási hit, ami a Nemzetet, Fajt vagy Osztályt istenítené, mint Legfőbb Jót. Azoknak, akik erre az utóbbi lehetőségre aggodalommal tekintenek, egy szoros és harmonikus együttműködés a hagyományos egyházak és az állam között nem éppen elvetendő lehetőség. Ellenkezőleg, az együttműködés kívánatos lehet, feltéve, hogy az egyház és az állam szabadon és önként lépnek ilyen alkotmányjogilag elismert szövetségbe; egymás függetlenségét és cselekvési szabadságát az őket megillető jogkörben kölcsönösen tiszteletben tartják, és végül, ha ez az együttműködés a társadalom egészének hasznára történik. Ha ezeket a kritériumokat az egyház és állam viszonyára alkalmazzuk Magyarországon 1919–1944 között, kutatásunk azt mutatja, hogy az egyházak hivatalos vezetői és a Horthy-rezsim közötti szoros együttműködés valóban szabadon és önként történt, ritka egyetértésben mindaddig, míg a harmincas évek folyamán a náci eszmék és gyakorlat behatolása e harmonikus békét meg nem bontotta. Jelen tanulmányomban, mikor az egyházak, elsősorban a többségi római katolikus egyház és a magyar állam kapcsolatát vizsgálom a

335

kiegyezés korától az első világháborún és az azt követő forradalmakon át a Horthy-korszak végéig, helyenként keményen bírálom a társadalmi visszásságokat, nem kímélve az egyházakat sem. A két világháború közti időszakot, mely vizsgálódásomnak tulajdonképpeni fókusza, az egyházak és a politikai hatalom készséges együttműködése jellemezte. Ennek ugyan jótékony hatása volt a háború és forradalmak utáni konszolidáció és társadalmi béke helyreállításásban, de ugyanakkor felelősség hárul az egyházakra is az égetően szükséges gazdasági reformok, elsősorban a földreform, elodázásáért. Míg az egyházak vezetői mindvégig a kormányzatot támogatták, a harmincas években „lentről” életerős mozgalmak indultak, köztük a Katolikus Agrárifjúságot tömörítő KALOT, félmillió taggal és 21 népfőiskolával, melyek hitbuzgalmi célkitűzéseiken túlmenően síkraszálltak gyökeres politikai és társadalmi reformokért, beleértve a földreformot is. Az egyházak felső vezetése ugyan bizonyos óvatosságot tanúsított ezekkel a reformmozgalmakkal szemben, de nem ítélték el, sőt voltak egyes püspökök, akik szellemi és anyagi támogatásban részesítették azokat. E mozgalmak, társulatok, munkásságuk és kiadványaik révén igyekeztek a keresztény társadalmat előkészíteni a szükséges társadalmi reformokra. A második világháború közeledtével a szélsőjobboldali újpogány nemzetiszocializmus eszméinek térhódítása következtében az egyházaknak az állam vezetőivel való viszonyában feszültségek és elhidegülés állt be. A gróf Teleki Pál miniszterelnök által szervezett Szellemi Honvédelem földalatti ellenállási mozgalomban az egyházak képviselői is aktívan részt vettek. Bár a múltban a keresztény egyházak is sokszor bűnösek voltak az antiszemitizmus szításában, a deportálások és gázkamrák borzalmai idején nemcsak tiltakoztak az embertelenségek ellen, hanem ezrek életét mentették meg, nemegyszer súlyos kockázatok és emberfeletti áldozatok árán. Kutatásom során meggyőződtem arról, hogy a korszak elfogulatlan tanulmányozójának el kell ismernie, hogy a keresztény egyházak, minden emberi gyöngeség és mulasztás ellenére, nagyban hozzájárultak a magyar nemzet erkölcsi felvértezéséhez a nácizmus és kommunizmus totális világnézete és elveik gyakorlati megvalósítása ellen. Az egyházak ilyen irányú tevékenységét és annak sikerét ugyan semmiféle mércével nem lehet lemérni, de ez nem lehet ok arra, hogy hallgassunk róla.

336

FÜGGELÉK TERÜLET ÉS NÉPESSÉG – VALLÁSI STATISZTIKA Magyarország területének és népességének nagyságrendjében gyökeres változások történtek a 20. század első felében. Magyarország területe az első világháború előtt 325.411 km2 (Horvát-Szlavónország nélkül 282.870), míg népessége 1910-ben 20.886.487 lakos (HorvátSzlavónország nélkül 18.264.533). A Tianoni Béke (1920) ezeket a számokat 93.073 km2-re és 7.990.202 lakosra csökkentette. A második világháború küszöbén és folyamán a fentebbi veszteségeknek egy részét sikerült visszaszerezni, az ország statisztikája így alakult: Év 1938 1939 1940 1941

Terület, km2 105.000 117.061 160.165 171.640

Népesség 10.382.014 11.076.036 13.653.296 14.683.323

A második világháborút követően a Párizsi Békeszerződésben (1947) a vesztes oldalon való részvétel büntetéseként a visszaszerzett területeket ismét elvették. Magyarország a trianoninál is valamivel kisebb területre zsugorodott. Ma az ország területe 93.011 km2, míg a lakosság száma tízmillió körül ingadozik. A lakosság többsége római katolikus vallású. Nagy-Magyarországon az 1910-es népszámlálás adatai szerint a lakosság 52.1 százaléka vallotta magát római katolikusnak, míg a trianoni Magyarországon ez a százalék 62.8 volt. Azonban ha ideszámítjuk a Rómával egyesült görög katolikusokat, akik többsége az elcsatolt részeken élt, akkor a mindkét rítusú katolikusokat együtt számítva az arány majdnem ugyanaz Trianon előtt és után: 61.8 százalék Nagy-Magyarországon, 65.0 százalék CsonkaMagyarországon. A görögkeleti és a görög katolikus egyházak esetében teljesen más volt a helyzet. A legnagyobb eltolódás a magyarországi vallások egymáshoz viszonyított arányában éppen ezeknek a keleti rítusú egyházaknak úgyszólván teljes eltűnésében mutatkozott, ami persze az ország szétdarabolásának volt következménye. A görögkeleti vallás volt NagyMagyarországon a második legnagyobb hitfelekezet, a Trianonban elcsatolt keleti és déli részeken élő szerbeknek és románoknak vallása. Számarányuk az összlakossághoz képest 14,3 százalékról 0,8 százalékra süllyedt. Hasonlóan, a görög katolikusok, főleg románok és rutének, 1910ben 9,7 százalékát alkották az összlakosságnak, míg a trianoni Magyar-

337

országon csak 2.2 százalékát. Megjegyzendő, hogy ezek a maradék görög katolikusok többségükben magyar nemzetiségűek/nyelvűek. A másik oldalon, a történelmileg a katolikusok után a legfontosabb és úgyszólván tiszta magyar nemzetiségű vallásfelekezetnek, a reformátusoknak aránya közel kétszeresére emelkedett: a lakosoknak a régi területen 12.6 százalékát, az új határok közt 21,4 százalékát alkották. Az evangélikusoknak, Magyarországon a második legnagyobb protestáns felekezetnek aránya maradt 6,4 százalék, pontosan ugyanannyi, mint Nagy-Magyarországon volt. A különbség inkább abban rejlett, hogy nagyszámú szlovák és erdélyi szász híveinek elvesztésével immár kimondottan magyar nemzetiségűvé vált. Végül az egyetlen jelentősebb nem keresztény vallás követőinek, a zsidóságnak arányszáma az új határok között a régi 4,5 százalékról 6,2 százalékra emelkedett. Az általunk tárgyalt korszaknak utolsó népszámlálása mely a lakosság vallási hovatartozását is feltüntette 1941-ben volt. Adatait a háború után a Magyar Központi Statisztikai Hivatal az ország mai területére pontosította: Vallás Római katolikus Görög katolikus Református Evangélikus Görögkeleti Unitárius Baptista Izraelita Más és ismeretlen Összlakosság

Hívei száma 6.122.583 233.672 1.934.892 557.647 38.321 8.465 17.917 400.980 5.515 9.319.992

Az összlakosság százaléka 65,7 % 2,5 % 20,8 % 6,0 % 0,4 % 0,1 % 0,2 % 4,3 % 0,0 % 100,0 %

A második világháború után a Központi Statisztikai Hivatal abbahagyta a vallási adatok gyűjtését és közzétételét. Mivel sem tömeges hitehagyást (aposztázia), sem áttérések özönét arra mutató jelek hiányában nem feltételezhetünk, ezért talán elfogadhatjuk, hogy a keresztény vallásfelekezetek közti arányok nagyjából ugyanazok maradtak. Azonban a náci népirtás és a háború, majd pedig az 1956-os forradalom utáni nagyarányú emigráció következében az izraelita vallásúak száma jelentősen csökkent, kevesebb, mint százezerre becsülik, ami 1,0 százaléka csak az összlakosságnak. Ez persze megváltoztatja a vallási hovatartozás általános statisztikáját. Ugyancsak ezt teszi a közel félmillió népi német kiűzése 1945/46-ban. Minthogy a katolikus és az evangélikus egyházak vesztesége ez utóbbi esetben számbelileg körülbelül egyenlő volt, a

338

katolikusoknak és protestánsoknak egymáshoz való arányában a változás nem lehetett jelentős, bár a protestáns oldalon az evangélikusok számban jelentősen meggyengültek, míg a reformátusok viszonylagos ereje arányosan nőtt mind a katolikusokkal, mind az evangélikusokkal szemben. Ha összeadjuk a római és a görög katolikusokat, akkor az 1941-es népszámlálás adatai szerint Magyarország jelenlegi területén 68,2 százaléka a lakosoknak volt katolikus és 27,1 százaléka protestáns. Az izraelita vallásúak majdnem teljes eltűnése következtében a háború után újjáéledő Magyarországot nagyjából 70 százalékban katolikus és 30 százalékban protestáns vallásúnak tekinthetjük. A katolikusok, protestánsok és zsidók tényleges arányszáma azonban vidékek szerint erősen változik, néha egyik falutól a másikig is. A trianoni Magyarország vallási térképe nagyon is egyenlőtlen megoszlását mutatja a vallási hovatartozásnak. Az ország nyugati és középső része nagyjából katolikus, némelyik megyében 90 százalékig, míg a keleti vidékek protestáns többségűek. Debrecent, Kelet-Magyarország legnagyobb városát „kálvinista Rómának” becézik, a közelében fekvő megyéket, Bihar, Bereg és Hajdú, 78,9, 75,0 és 74,6 százalékban reformátusok lakják. Az evangélikusok inkább szétszórva élnek az egész országban; nagyobb számban a nyugati határvárosokban (Sopron, Kőszeg stb.), de legnagyobb arányban a délkeleti megyékben, Békés (34,4 százalék) és Arad (16,0 százalék). A második világháború előtt az izraelitáknak (zsidók) majdnem fele Budapesten élt, ahol a lakosságnak több mint húsz százalékát alkották. A másik fele a nagyobb vidéki városokban lakott. Ma a zsidók nyolcvan százaléka él a fővárosban, de ismét vannak közösségeik némelyik vidéki városban, például Szegeden, Miskolcon, Debrecenben és Pécsett. Végül a magyar görög katolikusok az ország északkeleti részein élnek, főként Szabolcs megyében, ahol a lakosság 19,8 százalékát alkotják. A Központi Statisztikai Hivatal által gyűjtött és közzétett adatok érdekes megvilágítást nyújtanak az egyes vallásfelekezetek életerejét, növekvését vagy hanyatlását, és ennek okait illetően. Megtudjuk belőlük, hogy a katolikus egyház, számbelileg a legnépesebb vallásfelekezet, növekedésében is a leggyorsabban haladt előre. Tulajdonképpen az egyedüli egyház volt, ha eltekintünk a kis baptista közösségtől, amely állandó százalékos növekedést mutatott, míg a többieknek csökkenés jutott osztályrészül. Míg a trianoni Magyarország területén a római katolikusok, beleértve a görög katolikusokat is, 1910-ben 65,0 százalékát alkották a lakosságnak; 1920-ban 66,1 százalékát; 1930-ban 67,2 százalékát; és 1941ben 68,2 százalékát. Ez a növekvés elsősorban a katolikusok magasabb születési arányszámának volt köszönhető, azután az áttéréseknek és végül a „reverzális” gyakorlatának, vagyis annak az elkötelezettségnek, hogy a vegyes házasságból születendő gyermekeket katolikusnak nevelik.

339

Áttérések folytán, főleg zsidók részéről, minden keresztény egyház nyert új tagokat, de a katolikusok és a baptisták mondhatták magukénak a legnagyobb nyereséget. Például az 1900 és 1936 közötti tizenhét év alatt 94.850 személy változtatott vallást. Ebből a számból a tiszta nyereség, vagyis a kitérések számán felüli áttérések egy vallásfelekezeten belül, összesen 15.265 volt, aminek 51,3 százaléka a katolikusokra jutott (görög katolikusok nélkül), 48,0 százalék a baptistákra, és 0,7 százalék az unitáriusokra. A másik oldalon 62,3 százalékát a veszteségnek a zsidó hitközségek szenvedték el, a maradék veszteségen pedig a többi keresztény felekezetek osztoztak. A harmincas években, valószínűleg a fenyegető náci veszedelem hatására a zsidók kikeresztelkedése felgyorsult, következésképpen a keresztény egyházak nyeresége növekedett. Az izraelita vallási közösség vesztesége 1931 és 1940 között 24.303 személy volt, míg a keresztény felekezetek, a görög katolikusok kivételével, nyereséget mutattak fel. A római katolikus egyház járt ebben elöl 15.869 kereszteléssel, a reformátusok követték 4.562 és az evangélikusok 2.479 kereszteléssel. A baptisták ismét egy aránytalanul magas számmal dicsekedhettek: 3.921 személy kérte az ő keresztségüket. Érdekes megemlíteni, hogy a görög katolikusok ez alatt az idő alatt elveszítették 3.210 hívüket. Csakhogy ez a „veszteség” inkább látszólagos, mint valódi. Tulajdonképpen rítusváltoztatásról van szó, nem vallásváltoztatásról Ugyanis ha egy magyar görög katolikus elköltözött arról a vidékről, ahol keleti rítusú görög katolikus templomok voltak, kénytelen volt a latin szertartású római katolikus plébániához csatlakozni, gyermekei pedig már a római katolikus statisztikában szerepeltek. Az is említésre méltó, hogy a görögkatolikusok születési arányszáma messze fölülmúlta nemcsak az ő településeiket körülvevő protestáns vidék születési számait, hanem a római katolikusokéit is. A fenti számadatokat látva önkéntelenül is felmerül a kérdés, hogy vajon ezek a nyers adatok, puszta számok mennyiben fedik a valóságot? Lehet-e ezek alapján az egyes vallásfelekezetek erejére, befolyására következtetni? Vajon a számok mögött ott található-e a hívek szilárd hite és hűséges ragaszkodása vallásukhoz? Vajon nem a még határozni képtelen csecsemők születéskor bejegyzett vallási hovatartozását mutatja csupán, amit a tehetetlenség törvénye úgy hagy azután, s azt ismétlik minden egyes népszámláláskor? A magyar statisztikusok erre is igyekeztek – legalább részleges – választ adni, mikor az ember életének azt a három kiemelkedő eseményét vizsgálták, amikor azok, akik a vallásukkal valamiféle kapcsolatot tartanak, igénybe veszik egyházuk szolgáltatásait: házasság, születés és halál esetén. Például 1936-ban az összes polgárilag megkötött házasságok 88,0 százalékát templomi esküvő követte. Ezen belül a százalékszám, érthetően, nagyobb volt az ugyanolyan vallású jegyesek esetében: 90,8 százalék. A

340

vegyes házasságoknál, amit minden felekezet, de különösen a katolikus egyház, igyekezett elkerülni, csupán 77,7 százalékát ünnepelték templomi szertartással is. Keresztény szülőknek 1936-ban született gyermekeik – a baptisták kivételével, akik nem keresztelnek kisgyermekeket – 96,9 százalékát megkeresztelték. A katolikusok esetében ez 98,0 százalék volt. Azonban még a statisztikából hiányzó három százalék mindegyike sem maradt szükségképpen keresztség nélkül, ugyanis, amint erre a forrásmunka írója figyelmeztet, abban az időben a magas csecsemőhalandóság miatt a hivatalos templomi keresztelő néha elmaradt. A kicsit halála előtt esetleg szükségkeresztségben részesítették, de ezt nem vezették be a hivatalos anyakönyvbe. Ugyanabban az évben, 1936-ban, a keresztény halottak 96,5 százaléka templomi temetésben részesült. Itt meg kell jegyeznünk, hogy öngyilkosokat, valamint nem azonosítható ismeretleneket nem temettek el vallásos szertartás keretében. A fenti adatok azt látszanak bizonyítani, hogy Magyarországnak úgyszólván az egész keresztény lakossága, az 1930-as népszámlálás adatai szerint az összlakosságnak 94,8 százaléka, alapjában véve hűséges maradt vallásához, és életének legfontosabb eseményeihez egyházának szolgálatát kérte. Befejezésül még fel szeretnénk hívni az olvasó figyelmét arra a kétségtelenül érdekes tényre, hogy milyen elenyészően csekély volt azoknak száma Magyarországon, akik magukat vallásfelekezethez nem tartozónak vallották. Az 1930-ban tartott népszámlálás csak 1.959 ilyen személyt talált, a lakosság 0,02 százalékát. A valóságban még ezeknek a többsége, akik magukat vallásfelekezet nélkülinek vallották, sem volt szükségszerűen vallástalan. A hivatalos megnevezés „vallásfelekezet nélkül” csak azt jelentette, hogy az illető nem tartozott a „bevett” vagy „elismert” vallások egyikéhez sem, Márpedig hivatalosan csak ezek léteztek Magyarországon. Legtöbb esetben az ilyen „vallástalanokat” intenzívebb vallási élmények keresése indította a történelmi egyházakból való kilépésre és a különböző szektákhoz csatlakozásra, melyek különösen az Alföld protestáns vidékein virágoztak. Érdekes azt is megfigyelni, hogy a történelmi egyházakat elutasítók között lényegesen nagyobb számban szerepelnek a nők. Meglepő a visszatérők száma is. De lássuk az adatokat: 1920 és 1936 között 5.586 (2.354 férfi és 3.232 nő) hagyta el a történelmi egyházakat; ezek közül 402 férfi és 349 nő visszatért az időszak vége előtt. A kitérőknek 40,8 százaléka előzőleg a református, 31,3 százaléka a katolikus, 21,7 százaléka az evangélikus egyházhoz tartozott, míg a maradék 6,9 százalék a többi hivatalosan elismert vallásfelekezetek közt oszlott meg.

341

Az összes fentebbi adatok, amint már többször említettük, a második világháború vége előtti állapotokra vonatkoznak. *** Talán érdekeli az olvasót, hogy milyen változások történtek a magyarországi vallásstatisztikában a második világháború utáni időkben, és hogy mi a helyzet napjainkban, vagyis 2005-ben. A háború utáni első népszámlálást 1949-ben tartották. Ennek a vallási hovatartozásra vonatkozó adatai a következőek: Római katolikus, latin rítusú Görög katolikus, keleti rítusú Református Evangélikus Görögkeleti Izraelita Unitárius Egyéb vallások Vallásfelekezet nélküli Ismeretlen Összlakosság száma

6.240.427 248.355 2.014.707 482.152 36.010 133.862 9.447 27.548 12.291 1.521 9.204.799

67,8 % 2,7 % 21,9 % 5,2 % 0,4 % 1,5 % 0,1 % 0,3 % 0,1 % 0,0 % 100,0 %

Megjegyzendő, hogy az 1949-es népszámlálásról kiadott hivatalos közlemények nem tartalmazták a lakosság vallási hovatartozásáról felvett adatokat. Ezek csak évek múlva kerültek nyilvánosságra. Azt hiszem, nem tévedünk, ha feltételezzük, hogy ennek magyarázata az elhanyagolhatóan kevés számú (0,1 százalék) magát vallásfelekezet nélkülinek valló honpolgárban keresendő. Ez a szám roppant kényelmetlenül hathatott az ekkor már a kormányhatalmat kezükben tartó kommunista vezérekre, akiknek a vallás kiirtása programjukhoz tartozott. Ezért a mély hallgatás. A négy tízévenként megejtett népszámlálás 1960 és 1990 között nem tartalmazott kérdést a vallást illetőleg. A legutóbbi, 2001. évi népszámlálás előkészítésekor szenvedélyes vita tárgya lett, hogy vajon ötven évi távollét után újra felelevenítsék-e a vallást kutató kérdéseket. Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága és az Európai Unió Statisztikai Hivatala 1998-ban közös ajánlást tett közzé a közelgő népszámlálási világkampány egyik meghatározó dokumentumaként. Ebben – bár a „nem alapvető ismérvek” kategóriájában – szerepelt a vallás is. Ennek az ajánlásnak szellemében az illetékes magyar hatóságok a népszámlálási kérdőívbe felvettek egy kérdést a megkérdezett vallási hovatartozását illetőleg. A válaszadás önkéntes volt, és nem követte további kérdés, pl. az illető templombajárásának gyakorisága, stb. Kilenc tizede a megkérdezetteknek, több mint 9 millió, válaszolt. Ezek közül 74,0 százalék

342

(7.600.000) megjelölt valamely egyházat vagy vallásfelekezetet, míg tizenöt százalék egyházhoz, felekezethez nem tartozónak vallotta magát. A lakosság csaknem 260-féle egyházhoz, felekezethez, vallási szervezethez, közösséghez sorolta magát. A népesség közel 55,0 százaléka, a vallást megjelölők csaknem háromnegyede a katolikus egyházhoz tartozik. Közülük 5,3 millió a római katolikusok száma, a görög katolikusoké megközelíti a 269 ezret A református egyházhoz tartozónak vallották magukat 1 millió 623 ezren, az evangélikusok száma 304 ezer. Izraelita vallásúnak 13 ezernél valamivel kevesebben vallották magukat. A 2001-ben végzett népszámlálásnak a vallási hovatartozásra vonatkozó adatai számokban és százalékban: Összlakosság Egyházhoz, vallásfelekezethez tartozik Római Latin rítusú katolikus Keleti rítusú Együtt Orosz Szerb Bolgár Görögkeleti Román Görög Többi Együtt Református Evangélikus Baptista Adventista Többi protestáns Többi keresztény Izraelita Más istenhiten alapuló Az örök világtörvényt hirdető Egyéb vallású Egyházhoz, felekezethez nem tartozik Nem kíván válaszolni Ismeretlen. nincs válasz

343

10.198.315 7.610.315

100,0 % 74,0 %

5.289.521 268.935 5.558.961 3.502 1.914 508 5.598 2.473 1.303 15.298 1.622.796 303.864 17.705 5.840 34.530 24.340 12.871 4.287 7.736 2.385 1.483.369

51,9 % 2,6 % 54,5 %

1.034.767 69.566

10,1 % 0,7 %

15,9 % 3,0 %

0,1 %

14,5 %

FORRÁSOK ÉS IRODALOM HIVATALOS DOKUMENTUMOK ÉS KIADVÁNYOK Magyarország törvényeit és rendeleteit 1945 előtt folyamatosan a Budapesti Közlöny, Hivatalos Lap-ban tették közzé. A naptári évben megszavazott törvényeket és kibocsátott rendeleteket az 1867 óta a Magyar Törvénytár 1867 óta évenként kiadott kötetei (a címe esetenként Országos Törvénytár, és Törvények Gyűjteménye változatban), valamint a Magyarországi Rendeletek Tára tartalmazzák. Az Országgyűlés tárgyalásainak gyorsírók által lejegyzett jegyzőkönyveit a Napló örökítette meg, míg az írott beadványok, mint pl. a törvényjavaslatok, bizottságok jelentései stb. az Irományok-ban találhatók. Mindkét Ház, tehát a Képviselőház és a Felsőház (1918 előtt a Főrendiház) kiadta a saját Naplóját és Irományait; az 1920 és 1927 között ülésező egykamarás Nemzetgyűlések ebben természetesen kivételt képeznek. Ezért parlamenti vitákra és beadványokra hivatkozások esetén jelezni kell a Házat, a sorozatot és a dátumot. A statisztikai adatok gyűjtése és közzététele a Magyar Központi Statisztikai Hivatal feladata. Évi kiadványa a Magyar Statisztikai Évkönyv, az általunk tárgyalt időszakban ennek francia nyelvű változata, Annuaire Statistique Hongrois, valamint a szélesebb nagyközönség számára egy rövidített kiadás, a Magyar Statisztikai Zsebkönyv. Ugyancsak a Központi Statisztikai Hivatal kiadása a havi Magyar Statisztikai Szemle folyóirat. Az utóbbiban megjelent tanulmányokat szerzőik neve alatt idézzük alább, e fejezet III. részében. A MAGYAR KIRÁLYI MINISZTÉRIUM. IV. Károly visszatérési kísérletei. 2 kötet. Budapest, nd. (1921). A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK PÁRTTÖRTÉNETI INTÉZETE. A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai. VI. köt.: A Magyar Tanácsköztársaság, 1919. március – 1919. augusztus 1. Budapest: Kossuth Könyvkiadó, 1959–1960. A magyarországi katholikus vallási és tanulmányi alapok és alapítványok jogi természetének megvizsgálására a képviselőház 1880. szept. 30iki üléséből kirendelt bizottság előadóinak, GRÓF APPONYI ALBERT ÉS APÁTHY ISTVÁN orsz. képviselőknek jelentései. Budapest: Szent István Társulat, 1883.

344

A VALLÁS- ÉS KÖZOKTATÁSÜGYI M. KIR. MINISZTERNEK a közoktatás állapotáról szóló … jelentése. Budapest, 1881. BENOSCHOFSKY, ILONA és KARSAI, ELEK (szerk.). Vádirat a nácizmus ellen; Dokumentumok a magyarországi zsidóüldözés történetéhez. 3. köt. Budapest: Magyar Izraeliták Országos Képviselete, 1958, 1960, 1967. BERECZKY, ALBERT. Hungarian Protestantism and the Persecution of Jews. Budapest: Sylvester Rt., n.d. Cardinal Mindszenty Speaks: Authorized White Book. Published by Order of JOSEPH CARDINAL MINDSZENTY Prince-Primate of Hungary. New York: Longmans, Green, and Co., 1949. Codex Iuris Canonici. Edited by PETER CARDINAL GASPARRI. Roma: Tipografia Poliglotta Vaticana, 1919. DEÁK, FRANCIS and ÚJVÁRY, DEZSŐ (ed.). Papers and Documents Relating to the Foreign Relations of Hungary. Published by the Royal Ministry of Foreign Affairs. 2 vols. Budapest, 1939 and 1946. FOGARASSY, MIHÁLY. Emlékirat az 1847/48 országgyűlés alatt Pozsonyban tartott püspöki tanácskozmányokról. Pest, 1848. GREAT BRITAIN, PARLIAMENT. PAPERS BY COMMAND. Cmd. 673. Report on Alleged Existence of „White Terror” in Hungary. Presented to Parliament by Command of His Majesty. London: H.M. Stationery Office, 1920. The Great Encyclical Letters of Pope Leo XIII. Translations from approved sources, with preface by REV. JOHN J. WYNNE , S. J., New York: Benziger Bros., 1903. GSOVSKI, VLADIMIR (ed.). Church and State Behind the Iron Curtain. New York: Frederick A. Praeger, 1955. Horthy Miklós titkos iratai. Szerk. MIKLÓS SZINAI és LÁSZLÓ SZŰCS. Budapest: Kossuth Könyvkiadó, 1962.

345

Important Declarations of Dr. Justinian Cardinal Serédi Prince-Primate of Hungary, Archbishop of Esztergom: Taken from his Pastoral Letters and Speeches which Refer to Actual Ecclesiastico-Political Questions. Budapest, 1946. KELEMEN, BÉLA. Adatok a szegedi ellenforradalom és a szegedi kormány történetéhez (1919): Naplójegyzetek és okiratok. Szeged, 1923. KEMÉNY, G. GÁBOR. A magyar nemzetiségi kérdés története: A Nemzetiségi Kérdés törvények és tervezetek tükrében, 1790–1918. Budapest: Gergely R.R-T., 1947. La Hongrie à la veille du Millénaire: Données statistiques avec deux plans de l'Exposition. Publié par le Bureau de la Presse de l'Exposition Millénaire Hongroise. Budapest, 1896. LÉVAI, EUGENE (JENŐ). Black Book on the Martyrdom of Hungarian Jewry. Zurich: The Central European Times Publishing Co. Ltd., 1948. ______. (ed.). Geheime Reichssache: Papst Pius XII hat nicht geschwiegen. Köln–Müngersdorf: Verlag Wort und Werk GMBH, 1966. Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából, 1914– 1918. Szerk EMMA IVÁNYI. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1960. Mémoire supplémentaire à la pétition addressée par les représentants legaux des églises minoritaires hongroises, catholique romaine, réformée et unitaire en Transylvanie au Conseil de la Société des Nations. Geneva, 1925. MERCATI, ANGELO (ed.). Raccolta di Concordati su materie ecclesiastiche tra la Santa Sede e le Autorità Civili. 2 vols. Roma: Tipografia Poliglotta Vaticana, 1954. MÉREI, GYULA. Magyar politikai pártprogrammok 1867–1914. Budapest, 1934. MESZLÉNYI, ANTAL (szerk.). A magyar katolikus egyház és az emberi jogok védelme. Budapest: Szent István Társulat Kiadása, 1947. Ministère Royal Hongrois des Affaires Etrangères. Documents Diplomatiques Relatifs en Detrônement des Habsbourg. Budapest, 1921.

346

MOSCA, RODOLFO. Le Relazioni del Regno d’Ungheria, 1919–1938. Budapest, 1943. NEMES , DEZSŐ (szerk.). A fasiszta rendszer kiépítése és a népnyomor Magyarországon 1921–1924. II. Iratok az ellenforradalom történetéhez 1919–1945. Budapest: Szikra, 1956. ______ (szerk.). Az ellenforradalom hatalomrajutása és rémuralma Magyarországon 1919–1921. I. Iratok az ellenforradalom történetéhez 1919–1945. 2. kiad., Budapest: Szikra, 1956. PETRÁK, KATALIN és MILEI, GYÖRGY (szerk.). A Magyar Tanácsköztársaság művelődéspolitikája: Válogatott rendeletek, dokumentumok, cikkek. Budapest: Gondolat Kiadó, 1959. ______ (szerk.). A Magyar Tanácsköztársaság szociálpolitikája: Válogatott rendeletek, dokumentumok, cikkek. Budapest: Gondolat Kiadó, 1959. République Tchécoslovaque. Documents Diplomatiques Relatifs à la Restauration des Habsbourg. Prague, 1922. Roumania Ten Years After. By a Deputation from the American Committee on the Rights of Religious Minorities. Boston: The Beacon Press, 1928. SÓS, ENDRE (szerk.). Egyház és társadalom a fajelméletről és a II zsidótörvény javaslatáról: Egyházfők, tudósok, államférfiak, közírók és testületek megnyilatkozásai. Budapest, 1939. SZABÓ, IMRE et al. A Magyar Tanácsköztársaság jogalkotása. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1959. Transylvania in 1922. Report by the Joint Commission of American and British Churches. Boston: The Beacon Press, 1923. Transylvania under the Rule of Roumania. Report of the American Unitarian Commission. Boston: The Beacon Press, 1920. U.S. Department of State. Papers Relating to the Foreign Relations of the United States, 1919. The Paris Peace Conference. 13 vols. Washington: U.S. Government Printing Office, 1942–1947.

347

VECSEY, JÓZSEF (szerk.). Mindszenty Okmánytár: Pásztorlevelek, Beszédek, Nyilatkozatok, Levelek. 3. köt. München, 1957. The White Terror in Hungary. Report of the British Joint Labour Delegation in Hungary, May 1920. London: Trade Union Congress and the Labour Party, 1920. Yellow Book: Documents on the Mindszenty Case. Budapest: The Hungarian State Publishing House, 1949. ZELLER, ÁRPÁD (szerk.). A magyar egyházpolitika, 1847–1894. 2. köt. Budapest, 1894–1895. KÖNYVEK A budapesti rk. Egyházközségek első tíz éve. Kiad. Budapesti Rk. Egyházközségek Központi Tanácsa. Budapest, 1930. ADRIÁNYI, GÁBOR. Die Stellung der ungarischen Kirche zum österreichischen Konkordat von 1855. Roma: Detti, 1963. ALMÁSY, JÓZSEF. A tízparancsolat a közéletben. Budapest, 1942. ______. (szerk.). Katolikus írók új magyar kalauza. Budapest, 1941. ANDICS, ERZSÉBET. Az egyházi reakció 1848/49-ben. Budapest: Szikra, 1949. ANDRÁS , EMMERICH és MOREL, JULIUS. Bilanz des Ungarischen Katholizismus. München: Heimatwerk Verlag, 1969. ARENDT , HANNAH, Eichmann in Jerusalem: A Report on the Banality of Evil. Revised and enlarged edition. New York: The Viking Press, 1965. ASBÓTH, JÁNOS. Irodalmi és politikai arczképek. Budapest, 1876. Balázs, Béla (szerk.). A klerikális reakció a Horthy-fasizmus támasza. I: 1919–1930. No further volumes published. Budapest: Művelt Nép, 1953.

348

______. A klerikális reakció szerepe a Horthy-fasizmus uralomra jutásában és konszolidálásában. 2. kiad. Budapest: Kossuth Könyvkiadó, 1960. BANDHOLTZ, HARRY HILL. An Undiplomatic Diary. New York: Columbia University Press, 1933. BANGHA, BÉLA, S.J.: TREBITSCH, OSKAR VON; and KRIS, PAUL. Klärung in der Judenfrage Berichte zur Kultur- und Zeitgeschichte, Vol. IX. Edited by Nikolaus Hovorka. Sonderschrift No. 5. Wien: Reinhold Verlag, 1934. ______.; IVÁNYI, JÁNOS; és PATAKY, ARNOLD. A katolicizmus és zsidóság: vallástörténeti előadások. Budapest: A Magyar Kultúra kiadása. BÁNK, JÓZSEF. A c. apátok és prépostok újabb jogi helyzete Magyarországon. Budapest, 1941. BARANY, GEORGE . Stephen Széchenyi and the Awakening of Hungarian Nationalism. Princeton, N. J.: Princeton University Press, 1968. Báró Eötvös József összes munkái. Szerk. Géza Voinovich. 20. köt. Budapest, 1901–1903. BATTHYÁNY, COUNT TIVADAR. Beszámolóm. 2. köt. Budapest, é. n. BEÉR, JÁNOS. Az 1848/49 évi népképviseleti országgyűlés. Akadémiai Kiadó, 1954.

Budapest:

BENDA, KÁLMÁN. A magyar jakobinus mozgalom története. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1957. BEREND, IVÁN T. és RÁNKI, GYÖRGY. Magyarország gazdasága az első világháború után, 1919–1929. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1966. ______. Magyarország gyáripara a második világháború előtt és a háború időszakában, 1933–1944. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1958. ______. Magyarország gyáripara az imperializmus első világháború előtti korszakában. Budapest: Szikra, 1955. BERESZTÓCZY, MIKLÓS. Az egyházi nagyjavadalmakat érintő főkegyúri vagyonfelügyelet eljárási szabályzata. Budapest, 1944.

349

BERZEVICZY, ALBERT . Az abszolutizmus kora Magyarországon 1849– 1865. 4. köt. Budapest, 1922–1937. BIKKAL , DÉNES. Magyar szociálpolitika: a dolgozó társadalom szociális védelme Magyarországon. Budapest: Kossuth Könyvkiadó, 1949. BOER, NICHOLAS. Cardinal Minszenty. London: B.U.E. Ltd., 1949. BÖHM, WILHELM. Im Kreuzfeuer Zweier Revolutionen. München: Verlag für Kulturpolitik, 1924. BONITZ, FERENC. Gróf Zichy Nándor: Élet-és jellemrajz. Budapest, 1912. BOROVICZÉNY, ALADÁR VON. Der König und sein Reichsverweser. München: Verlag für Kulturpolitik, 1924. BRANDENSTEIN, BÉLA BARON. Az ember a mindenségben. 3. köt. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia, 1936–1937. BRUNELLO, ARISTIDE. La Chiesa del Silenzio. Roma: Edizioni Paoline, 1953. BRZEZINSKI, ZBIGNIEW. Between Two Ages: America’s Role in the Technetronic Era. New York: The Viking Press, Inc., 1970. BUCSAY, MIHÁLY. Geschichte des Protestantismus in Ungarn. Stuttgart: Evangelisches Verlagswerk, 1959. BUTLER, CUTHBERT DOM. The Vatican Council, 1869–1870: Based on Bishop Ullathorne’s Letters. Edited by Christopher Butler. Westminster, Maryland: The Newman Press, 1962. Commentary on the Documents of Vatican II. 5 vols. Herbert Vorgrimler. Freiburg: Herder, 1969.

General editor

CORNISH, LOUIS C. (ed.). The Religious Minorities in Transylvania. Boston: The Beacon Press, 1925. CSÁKY, MORITZ. Der Kulturkampf in Ungarn. Die kirchenpolitische Gesetzgebung der Jahre 1894/95. Studien zur Geschichte der österrung. Monarchie, Vol. VI. Wien–Graz: Boelhaus, 1967. CSEKEY, STEPHEN. Die Verfassung Ungarns. Budapest, 1944.

350

CSIZMADIA, ANDOR. A magyar állam és az egyházak jogi kapcsolatainak kialakulása és gyakorlata a Horthy-korszakban. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1966. Deák Ferenc beszédei. Szerk. MANÓ KÓNYI. 6. köt.; 2. kiad. Budapest, 1903. DEZSÉNYI, BÉLA. Az időszaki sajtó története a Dunatáj országaiban. Budapest: Gergely R.R.-T., 1947. DIAMANT , ALFRED. Austrian Catholics and the First Republic: Democracy, Capitalism, and the Social Order 1918–1934. Princeton, N. J.: Princeton University Press, 1960. DOMANOVSKY, SÁNDOR. József nádor élete. 2. köt. Budapest, 1944. ______. (szerk.). Magyar művelődéstörténet. 5. köt. Budapest, n.d. DREISZIGER, NÁNDOR A. F. Hungary’s Way to World War II. Astor Park, Florida: Danubian Press, Inc., 1968. ECKHARDT , SÁNDOR. A francia forradalom eszméi Magyarországon. Budapest, 1924. ECKHART , FERENC. A püspöki székek és a káptalani javadalmak betöltése Mária Terézia korától 1918-ig. Budapest, 1935. Edith Stein: Eine grosse Frau unseres Jahrhunderts. Edited by SCHWES TER TERESIA RENATA DE SPIRITU SANCTO. Freiburg i./Br.: Verlag Herder, 1958. EGYED, ISTVÁN. A mi alkotmányunk. Budapest, 1943. EINAUDI, MARIO and GOGUEL , FRANCOIS. Christian Democracy in Italy and France. Notre Dame, Indiana: University of Notre Dame Press, 1952. Elsüllyedt falu a Dunántúlon: Kemse Község élete. Szerk. Pro Christo Village Explorers Work Group. Budapest: Sylvester Kiadás, 1936. ENDES, MIKLÓS . Erdély három nemzete és négy vallása autonómiájának története Budapest, 1935.

351

ENGEL-JANOSI, FRIEDRICH. Österreich und der Vatikan, 1846–1918. 2 vols. Graz Verlag Styria, 1958. EÖTVÖS, KÁROLY. A nagy per. 3. köt. Budapest, 1904. ______. A nazarénusok. Budapest, 1904. FABER, OSZKÁR. A keresztényszocializmus. Budapest: Népszava-Könyvkereskedés, 1907. FARKAS, GYULA. A „Fiatal Magyarország” kora. Budapest, 1932. ______. A magyar romantika. Budapest, 1930. ______. Az asszimiláció kora a magyar irodalomban 1967–1914. Budapest, é. n. FÉJA, GÉZA. Viharsarok. Budapest: Magvető, 1957. (1. kiadás 1937). FEKETE, ANTAL . Gróf Széchenyi István vallásossága. Budapest, 1936. FENYŐ, MIKSA. Följegyzések a „Nyugat” folyóiratról és környékéről. Ottawa, Canada: Patria, 1960. FOGARTY, MICHAEL P. Christian Democracy in Western Europe 1820– 1953. Notre Dame, Indiana: University of Notre Dame Press, 1957. FORSTER, GYULA. A katholikus clérus sérelmei 1848 előtt és után. Budapest, 1892. FRAKNÓI, VILMOS. A magyar királyi kegyúri jog Szent Istvántól Mária Teréziáig. Budapest, 1895. FRENYÓ, ZOLTÁN. Egy magyar katolikus gondolkodó; Mihelics Vid életműve. Budapest: METEM Kiadó, 2002. FUNDER, FRIEDRICH. Vom Gestern ins Heute: Aus dem Kaiserreich in die Republik. Wien: Herold, 1952. GALÁNTAI, JÓZSEF. Egyház és politika, 1890–1918. Budapest: Kossuth Könyvkiadó, 1960. GARAMI, ERNŐ. Forrongó Magyarország. Leipzig, 1922.

352

GAZSI, JÓZSEF and PINTÉR, ISTVÁN. Fegyverrel a fasizmus ellen: Tanulmányok a magyar ellenállás és partizánharcok történetéből. Budapest: Zrinyi Katonai Kiadó, 1968. GERGELY, JENŐ. A katolikus egyház története Magyarországon 1919– 1945. 2. javított kiadás, Pannonica Kiadó, 1999. ______. A keresztényszocializmus Magyarországon 1903–1923. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1977. ______. A keresztényszocializmus Magyarországon 1924–1944. Budapest: Typovent Kiadó, 1993. ______. A püspöki kar tanácskozásai 1919–1944. Budapest: Gondolat Kiadó, 1984. GÉFIN, GYULA (szerk.). A szombathelyi egyházmegye története, 1777– 1929. 3. köt. Szombathely, 1929. Giesswein Emlékkönyv. Edited for the Országos Giesswein Emlékmű-Bizottság, Budapest, 1925. GILSON, ETIENNE (ed.). The Church Speaks to the Modern World: The Social Teachings of Leo XIII. New York: Doubleday and Co., 1954. GOMBOS, GYULA. The Lean Years. New York: The Kossuth Foundation, Inc., 1960. GOODWIN, MARY CLARE . The Papal Conflict with Josephinism. New York: Fordham University Press, 1938. GRATZ, GUSZTÁV. A dualizmus kora, 1867–1918. 2. köt. Budapest, 1934. ______. A forradalmak kora: Magyarország története 1918–1920. Budapest, 1935. Gróf Dessewffy Aurél összes művei. Szerk. JÓZSEF FERENCZY. Budapest, 1887. Gróf Széchenyi István beszédei. Szerk. ANTAL ZICHY. Budapest, 1887.

353

GURIAN, WALDEMAR and FITZSIMONS, M. A. (eds.). The Catholic Church in World Affairs. Notre Dame, Indiana: University of Notre Dame Press, 1954. HAJDÚ, JÁNOS . Eötvös József báró első minisztersége, 1848. Budapest, 1933. HAJDÚ, TIBOR. Az őszirózsás forradalom. Budapest: Kossuth Könyvkiadó, 1963. ______. Március huszonegyedike: Adatok a Magyar Tanácsköztársaság Kikiáltásának történetéhez. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959. ______. Tanácsok Magyarországon 1918–1919-ben. Budapest: Kossuth Könyvkiadó, 1958. HALÁSZ, IMRE . Egy letűnt nemzedék. Budapest, 1911. HANÁK, PÉTER and SZÁSZ, ZOLTÁN (eds.). Die nationale Frage in der Österreichisch–Ungarischen Monarchie 1900–1918. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1966. HANTSCH, HUGO. Die Geschichte Österreichs. 2 kötet, 3. és 4. kiad. Graz: Verlag Styria, 1959, 1962. ______. Österreichische Friedensbemühungen 1916–1918. Österreichische Bücherei, No. 6. Brixlegg, 1938. HILBERG, PAUL . The Destruction of the European Jews. Quadrangle Books, Inc., 1961.

Chicago:

HÓMAN, BÁLINT és SZEKFŰ, GYULA. Magyar történet. 5. köt.; 2. kiad. Budapest, 1935. HORTHY, NICHOLAS (MIKLÓS). Memoirs. New York: Robert Speller and Sons, 1957. HORVÁTH, MIHÁLY. Huszonöt év Magyarország történelméből 1823–1848. 3. köt.; 3. kiad. Budapest, 1886. ______. Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849– ben. 3. köt.; 2. kiad. Budapest, 1865–1872.

354

HORVÁTH, ZOLTÁN. Magyar századforduló: A második reformnemzedék története Budapest: Gondolat Könyvkiadó, 1961. HUDAL , ALOIS. Die Österreichische Vatikansbotschaft, 1806–1918. München: Pohl and Col., 1952. HUSZÁR, KÁROLY. A katolikus akció szociális gondolatai. Budapest, 1934. ______. (szerk.). A proletárdiktatúra Magyarországon. Budapest, 1920. HUSZTI, JÓZSEF. Gróf Klebelsberg Kunó életműve. Budapest, 1942. JÁSZAI, S[AMU]. A magyar szakszervezetek története. Budapest, 1925. JÁSZI, OSCAR (OSZKÁR). The Dissolution of the Habsburg Monarchy. Chicago: The University of Chicago Press, 1929. ______. Múlt és jövő határán. Budapest, 1918. ______. Revolution and Counter-Revolution in Hungary. Translated from the German edition by E. W. Dickes. With an introduction by R. W. Seton-Watson. London: P. S. King and Son, Ltd., 1924. JONES, PETER D’ALROY. The Christian Socialist Revival 1877–1914: Religion, Class and Social Conscience in Late-Victorian England. Princeton, N.J.: Princeton University Press, 1968. JUHÁSZ NAGY, SÁNDOR. A magyar októberi forradalom története (1918. okt. 31. – 1919. márc. 21.). Budapest: Cserépfalvi, 1945. KAAS , BARON ALBERT and LAZAROVICS , FEDOR DE. Bolshevism in Hungary: The Béla Kun Period. London: Grant Richards Fronto Limited, 1931. KÁDÁR, IMRE (szerk.). Budapest, 1950.

A magyar protestantizmus öt éve, 1945–1950.

______. The Church in the Storm of Time. Fordította Elek Mathé. Budapest: Bibliotheca, 1958. KÁLLAI, GYULA. A magyar függetlenségi mozgalom, 1936–1945. 5. Átdolg. kiad. Budapest: Kossuth Könyvkiadó, 1965.

355

KÁLLAY, NICHOLAS (MIKLÓS). Hungarian Premier. New York: Columbia University Press, 1954. KANN, ROBERT A. The Multinational Empire. 2. köt. New York: Columbia University Press, 1950. KARÁCSONYI, JÁNOS. Magyarország egyháztörténete főbb vonásaiban, 970–1900. Nagyvárad, 1906. KÁROLYI, COUNT MICHAEL (MIHÁLY). Fighting the World: The Struggle for Peace. Translated be E. W. Dickes. New York: Albert and Charles Boni, 1925. ______. Memoires of Michael Károlyi: Faith Without Illusion. Fordította Catherine Károlyi. London: Jonathan Cape, 1956. KELEN, JOLÁN. Galilei-per a XX. században. Budapest: Kossuth, 1957. KEMÉNYFY, KÁLMÁN DANIEL. Ötven év alkotmányos egyházpolitikája, 1848–1898. Esztergom, 1898. KERÉK, MIHÁLY. A magyar földkérdés. Budapest, 1939. KEREKESHÁZY, JÓZSEF. Apponyi. Budapest, 1943. Kereszténység és közélet; Tisztelgés Kovács K. Zoltán 75. születésnapjára. Budapest: Barankovics Akadémiai Alapítvány, 1999. KERTÉSZ, STEPHEN D. Diplomacy in a Whirlpool: Hungary between Nazi Germany and Soviet Russia. Notre Dame, Indiana; University of Notre Dame Press, 1953. KIRÁLY, KELEMEN. Katolikus-protestáns egységtörekvés története Magyarországon. New Brunswick, New Jersey: Standard Press, 1965. KISS, SÁNDOR. Ifjúsági munka a magyar református egyházban. Budapest, 1941. KLEBELSBERG, KUNÓ. Jöjjetek harmincas évek. Budapest, 1930. ______. Küzdelmek könyve. Budapest, 1929. Kölcsey Ferenc összes művei. 3. köt. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1960.

356

KÓNYA, ISTVÁN. A magyar református egyház felső vezetésének politikai ideológiája a Horthy korszakban. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1967. KORNIS, JULIUS. Ungarische Kulturideale, 1777–1848. Leipzig: Verlag von Quelle Und Meyer, 1930. Kossuth Lajos iratai. Szerk. Ignácz Helfy és Ferencz Kossuth. 13. köt. Budapest, 1880–1911. KOVÁCS , ALAJOS. A zsidóság térfoglalása Magyarországon. Budapest, 1922. KOVÁCS , IMRE. Im Schatten der Sowjets. Zurich: Thomas Verlag, 1948. KOVRIG, BÉLA. A munka védelme a dunai államokban. Kolozsvár, 1944. ______. Korfordulón. Budapest, 1940. ______. (szerk.). Magyar társadalompolitika. 3. köt. Kolozsvár, 1944. ______. Magyar társadalompolitika 1920–1945. 2. köt. New York: Committee for Cult and Education of the Hungarian National Council, 1954. (Mimeographed). K. TÖRÖK, MIHÁLY MIKLÓS. A magyar egyházpolitikai harc története. Budapest, 1933. KUBINSZKY, LAJOS. A vallás- és közoktatásügyi igazgatási jog vázlata. Budapest: Egyetemi Nyomda, 1947. ______. Magyar közoktatásügyi politika a két háború között. New York: Committee for Cult and Education of the Hungarian National Council, 1953. LEPOLD, ANTAL . Csernoch János: Emlékezés Nagy-Magyarország utolsó herceg-prímására. Bécs: Opus Mystici Corporis, 1963. ______. A katolikus autonómia: Az egyház álláspontjának megvilágítása. Budapest, 1920. MAAS, FERDINAND. Der Josephinismus. 5 vols. Wien: Herold, 1951– 1961.

357

MACARTNEY, C. A. Hungary and Her Successors: The Treaty of Trianon and Its Consequences 1919–1937. London: Oxford University Press, 1937. ______. Hungary, A Short History. Chicago: Aldine, 1962. ______. October Fifteenth: A History of Modern Hungary 1929/1945. 2 kötet. 2. átdolg. kiad. Edinburgh: The Edinburgh University Press, 1961. MADARÁSZ, ISTVÁN. A katolikus egyház kapcsolatai a magyar állami közigazgatással. Budapest, 1938. MAKKAI, LÁSZLÓ. Histoire de Transylvanie. Paris: Les Presses Universitaires de France, 1946. MÁLYUSZ, ELEMÉR. A türelmi rendelet, II. József és a magyar protestantizmus. Budapest, 1939. ______. (szerk.). Iratok a türelmi rendelet történetéhez. Budapest, 1940. ______. (szerk.). Sándor Lipót főherceg nádor iratai, 1790–1795. Budapest, 1926. MARCZALI, HENRIK. Magyarország története II. József korában. 3 kötet. Budapest, 1881–1888. MARITAIN, JACQUES. Man and the State. Chicago: The University of Chicago Press, 1951. ______. True Humanism. Translated from the French by Margot Adamson. New York: Charles Scribner’s Sons, 1938. MARX, K. and ENGELS, F. On Religion. Moscow: Foreign Language Publishing House, 1957. MATOLCSY, MÁTYÁS . Új élet a magyar földön. Budapest, 1938. MÉREI, GYULA. A polgári radikalizmus Magyarországon 1900–1919. Budapest, 1947.

358

MESZLÉNYI, ANTAL. A jozefinizmus kora Magyarországon 1780–1846. Budapest, 1934. ______. A Magyar katholikus egyház és az állam 1848/49-ben. Budapest, 1928. ______. Magyar sorsunk őrei Mohácstól Trianonig. Budapest, 1942. MIHALOVICS, SIGISMUND. Mindszenty, Ungarn, Europa: bericht. Karlsruhe: Badenia Verlag, 1949.

Ein Zeugen-

MIHELICS, VID. Keresztényszocializmus. ______. Világproblémák és a katolicizmus. Budapest, 1933. MISKOLCZY, GYULA. A kamarilla a reformkorszakban. Budapest, n.d. MOODY, JOSEPH N. The Challenge of Mater et Magistra. New York: Herder & Herder, 1963. ______. (ed.). Church and Society: Catholic Social and Political Thought and Movements 1789–1950. New York: Arts, 1953. MURRAY, JOHN COURTNEY, S. J. (ed.). Religious Liberty: An end and a beginning. The Declaration on Religious Freedom: An Ecumenical Discussion. New York: The Macmillan Company, 1966. NAGY, FERENC. The Struggle Behind the Iron Curtain. Macmillan, 1948.

New York:

NAGY, TÖHÖTÖM. Jezsuiták és szabadkőművesek. Buenos Aires: Published by the Author, 1965. NAGY, VINCE . Októbertől-októberig: Emlékiratok-Önéletrajz. New York: Pro Arte, 1962. ______. (szerk.). Részletek a Hock János ellen megtartott főtárgyalásról (1933. jan. 19.). Budapest, 1933. NAGY, ZSUZSA L. Forradalom és ellenforradalom a Dunántúlon 1919. Budapest: Kossuth Könyvkiadó, 1961.

359

NAGY-TALAVERA, NICHOLAS M. The Green Shirts and the Others: A History of Fascism in Hungary and Rumania. Stanford, California: Hoover Institution, 1970. NEMES , DEZSŐ. Az ellenforradalom története Magyarországon, 1919– 1921. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1962. NYÉKI, KÁLMÁN. Vallás és faj. Budapest, 1941. NYISZTOR, ZOLTÁN. Ami a Vallomásból kimaradt. Roma: Detti, 1971. ______. (szerk.). Az actio catholica tíz éve. Budapest, 1943. ______. Bangha Béla élete és műve. Budapest, 1941. ______. Ötven esztendő: Századunk magyar katolikus megújhodása. Bécs: Verlag Opus Mystici Corporis, 1962. ______. Vallomás magamról és kortársaimról. Roma, 1969. ORBÁN, SÁNDOR. A szovjetellenes háború klerikális támogatói. Budapest: Művelt Nép, 1954. ______. Egyház és állam, 1945–1950. Budapest: Kossuth Könyvkiadó, 1962. Páter Zadravecz titkos naplója. Szerk. GYÖRGY BORSÁNYI. Budapest: Kossuth, 1967. PETROVAY, ZOLTÁN. A királyi adományozásból eredő katolikus egyházi javak kezelésének és felügyeletének szabályai. Budapest, 1941. POGÁNY, JOSEF. Der weisse Terror in Ungarn. Wien, 1920. POLZER-HODITZ , ARTHUR COUNT. The Emperor Karl. Translated by D. F. Tait and F. S. Flint. Boston, 1931. PROHÁSZKA, OTTOKÁR. Naplójegyzetek. Szerk. Prohászka Munkaközösség. Bécs: Verlag Opus Mystici Corporis, 1960.

360

Prohászka Ottokár Összegyűjtött munkái. Szerk. ANTAL SCHÜTZ. 25. köt. Budapest, 1927–1929. A jelen munkában az alábbi köteteket idézzük: V. köt. Diadalmas világnézet. IX. köt. Világosság a sötétségben. X. köt. Korunk lelke. XI. köt. Kultúra és terror. XIII. köt. Élet igéi: Beszédek. XVI. köt. Utak és állomások: Utirajzok és -naplók. XX. köt. Az Úr házáért. XXI. köt. Az igazság napszámában. XXII. köt. Iránytű. XXIII. köt. és XXIV. köt. Soliloquia XXV. köt. Sion hegyén. RAICHLE, WALTER. Das Ungarische Zeitungswesen: Seine Entwicklung bis zum Jahre 1938 Berlin: Walter de Gruyter and Co., 1939. REITLINGER, GERALD. The Final Solution: The Attempt to Exterminate the Jews of Europe 1939–1945. New York: A. S. Barnes & Company, Inc., 1961. RÁKOS, FERENC. Állam és alkotmány a Magyar Tanácsköztársaságban. Budapest: Jogi Kiadó, 1953. Rerum Novarum: XIII Leó pápa szociális és társadalomújító szózatának hatása Szent István magyar birodalmában 1891–1941. Szerk. Rerum Novarum Emlékbizottság. Budapest, 1941. RÉVÉSZ, EMERIC; KOVÁCS, STEPHEN J. és RAVASZ , LADISLAUS. Hungarian Protestantism, Its Past, Present and Future. Budapest, 1927. RÉVÉSZ, IMRE . Fejezetek a Bach-korszak egyházpolitikájából. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1957. RÉZLER, GYULA. A magyar nagyipari munkásság kialakulása 1867–1914. Budapest, 1938. ______. Falukutatók és szociográfusok: A magyar társadalom önvizsgálata az elmúlt évtizedben. ______. (szerk.). Magyar gyári munkásság: Szociális helyzetkép. Budapest, 1940. ROGGER, HANS and WEBER, EUGEN (eds.). The European Right: A Historical Profile. Berkeley: University of California Press, 1966. SALACZ, GÁBOR. A magyar kultúrharc története, 1890–1895. Bécs, 1938.

361

SARLÓS, MÁRTON (szerk.). A Magyar Tanácsköztársság állama és joga. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959. SCHIKERT, KLAUS . Die Judenfrage in Ungarn: Jüdische Assimilation und antisemitische Bewegung im 19. und 20. Jahrhundert. Essen: Essener Verlagsanstalt, 1937. SCHŰTZ, ANTAL. Isten a történelemben. Budapest: Szent István Társulat, 1933. SCOTUS VIATOR [R. W. SETON-WATSON]. Racial Problems in Hungary, London, 1908. SETON-WATSON, R. W. (ed.). Slovakia Then and Now: A Political Survey. London: George Allen and Unwin Ltd., 1931. ______.

The Southern Slav Question and the Habsburg Monarchy. London, 1911.

STEIER, LAJOS. Ungarns Vergewaltigung: Oberungarn unter Tschechischer Herrschaft. Wien: Amalthea Verlag, 1929. STURZO, LUIGI. Church and State. New York: Longmans Green, 1939. SUGAR, PETER F. Native Fascism in the Successor States 1918–1945. Santa Barbara, California: ABC-CLIO, Inc., 1971. SULYOK, DEZSŐ. A magyar tragédia. Newark, New Jersey: Szerző kiad., 1954. SZÁNTÓ, ANTAL. A katholikus akció. Sopron, 1930. SZÁSZ, JÓZSEF (szerk.). Politikai Magyarország. 5. köt. Budapest, 1912– 1914. SZATMÁRI, MÓR. Húsz esztendő parlamenti viharai. Budapest, 1928. SZEKFŰ, GYULA. Forradalom után. Budapest, Cserépfalvi, 1947. ______.

Három nemzedék és ami utáni következik. Budapest, 1934.

3. javított kiad.

SZENTPÉTERI KUN, BÉLA. A magyarországi református egyház külső rendje. Budapest: A Magyar Református Egyház Kiadása, 1948.

362

SZENTPÉTERY, IMRE. A Bölcsészettudományi Kar története 1635–1935. A Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem története 4. sz., Budapest, 1935. SZÍJ, REZSŐ. Az egyházak reakciós szerepe a Horthy-korszakban. Budapest: Kossuth Kiadó, 1962. SZILÁGYI, SÁNDOR (szerk.). A magyar nemzet története. 10. köt. Budapest, 1896–1898. SZOLNOKY, ERZSÉBET. Szociális igazságosság és keresztény szeretet; Giesswein Sándor a magyar keresztényszociális és kereszténydemokrata gondolkodás megalapozója. Budapest: Éghajlat Könyvkiadó, 2003. TIMON, ÁKOS. A városi Kegyuraság Magyarországon. Budapest, 1889. TŐKÉS, RUDOLPH L. Béla Kun and the Hungarian Soviet Republic. New York: Praeger, 1967. TÖMÖRY, MÁRTA. „Új vizeken járok”. A Galilei Kör története. Budapest: Gondolat, 1960. TÖRÖK, PÉTER. Hungarian Church–State Relationships. Budapest: Hungarian Institute for Sociology of Religion, 2003. TORMAY, CECILE. An Outlaw’s Diary: Revolution. London: Philip Allan and Co., 1923. TÖRÖK, JENŐ. A katolikus autonómia mozgalom 1848–1871. Budapest, 1941. TURNER, FREDERICK C. Catholicism and Political Development in Latin America. Chapel Hill, North Carolina: The University of North Carolina Press, 1971. ULLEIN-REVICZKY, ANTAL . Guerre Allemande Paix Russe: Le Drame Hongrois. Neuchâtel: Editions de la Baconnièrre, 1947. VALLIER, IVAN. Catholicism, Social Control, and Modernization in Latin America. Modernization of Traditional Societies Series. Eaglewood Cliffs, N. J.: Prentice-Hall, Inc., 1970.

363

VÁZSONYI, VILMOS. A királyi placétum a magyar alkotmányban. Budapest, 1893. VECSEY, JOSEF (szerk.). Kardinal Mindszenty. München: Donau Verlag, 1962. VEIT , ANDREAS . Im Zeichen des herrschenden Individualismus. Vol. IV/2 of Kirchengeschichte. Edited by J. P. Kirsch. 4 kötet. Freiburg/ Br.: Herder, 1933. VÖLGYES, IVAN (ed.). Hungary in Revolution 1918–1919. Nine Essays. Lincoln, Nebraska: University of Nebraska Press, 1971. WEBER, MAX. The Protestant Ethic and the Spirit of Capitalism. Translated by Talcott Parsons, with a forework by R. H. Tawney. London: Allen & Unwin, 1930. WEISS, ISTVÁN. A mai magyar társadalom. Budapest, 1930. WINTER, EDUARD. Der Josephinismus und seine Geschichte. Brünn, 1943. ZOLNAI, LÁSZLÓ (szerk.). A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban. Budapest: Az 1919-es Esztergomi Emlékbizottság, 1960. ZSILINSZKY, MIHÁLY. Budapest, 1908.

Az 1848-iki vallásügyi törvényczikk története.

TANULMÁNYOK „A hazai zsidóság foglalkozási megoszlása és a ‘zsidótörvény’ várható kihatásai” Katolikus Szemle, LII (1938) 279–288. „A katolikus politika feladatai” Katolikus Szemle, LIII (1939) 669. ALMÁSY, JÓZSEF. „Magyar hivatásrendiség?” (1944) 67–76.

Magyar Szemle,

XLVI

ANGYAL , PÁL. „Az egyetemi per katolikus vonatkozásai” Katolikus Szemle, XLVIII (1934) 69–76. ANTAL , ISTVÁN. „A szegedi kormány utolsó napjai” Magyar Szemle, VI (1929) 313–321.

364

ASZTALOS, JÓZSEF. „A főiskolai hallgatók az 1926/27 tanévben” Magyar Statisztikai Szemle, V (1927) 1019–1030. ______. „Közoktatás” Magyar Statisztikai Szemle, XVI (1938), I. rész, 518–527. ASZTALOS, MIKLÓS. „A magyar protestáns ifjúság és a szociális érdeklődés” Magyar Szemle, XIV (1932) 144–154. „A zsidókérdés Magyarországon” Huszadik Század, XVIII, 36. köt, 6. sz. (1917. december) 1–164. BAJZA, JÓZSEF. „A délszláv konkordátum” Magyar Szemle, XXXI (1937) 234–243. BALÁZS, BÉLA. „A klerikális reakció tevékenysége a fehérterror idején” Századok, 84. köt. (1950) 379–401. BANGHA, BÉLA. „A demokrácia győzelme” Magyar Kultúra, VI (1918) 356–366. BANGHA, BÉLA. „Keresztény unió?” Magyar Szemle, XXIX (1937) 105– 115. ______. „Még egyszer: a keresztény unió?” Magyar Szemle, XXXI (1937) 297–308. BÁRDOS, LÁSZLÓ. „Zadravecz püspök halálára” (Róma) XVIII (1966) 77–78.

Katolikus Szemle,

BECKER, VENDEL. „A királyi katolikus középiskolák, líceumok és tanítóképzők jogi helyzete” Katolikus Szemle, LIII (1939) 266–272. BERKES, JÓZSEF. „A magyarság tízéves élete az S.H.S. királyságban” Magyar Szemle, IV (1928) 169–177. BOLDIZSÁR, IVÁN. „A budapesti városszéli telep” XLIX (1935) 481–488.

Katolikus Szemle,

BOROTVÁS-NAGY, SÁNDOR. „Egyházaink iskolapolitikája és a társadalomgazdasági Művelődésirány” Protestáns Szemle, XLIX (1940) 7–14.

365

CONLEQUER, JÓZSEF. „Egyházi vagyon” Katolikus Lexikon, szerk. Béla Bangha, 4. köt. (Budapest, 1931–1932) I, 504–508. CSEKONICS, COUNT IVÁN. „Dollfuss” Magyar Kultura, XXI (1934) 161– 163. CSIZMADIA, ANDOR. „A magyar nép- és családvédelem” Szemle, LIV (1940) 391–395.

Katolikus

DEÁK, ISTVÁN. „Budapest and the Hungarian Revolutions of 1918–1919” The Slavonic and East European Review, XLVI (1968) 129–140. DE

RUGGIERO, GUIDO. „Religious Freedom” Encyclopaedia of the Social Sciences, XIII (1934) 239–245.

„Dollfuss vértanúsága” Katolikus Szemle, XLVIII (1934) 580. DR. SINCERUS (pseud.). „A róm. kath. Egyházi javakról” Szemle, VI (1894) 1–16, 81–100.

Protestáns

ECKHART , FERENC. „A királyi kegyúri jog a forradalomtól a kiegyezésig” Theologia, (1934) 304–309. ______. „A püspöki székek és káptalani javadalmak betöltése a kiegyezéstől az összeomlásig” Theologia, (1935) 5–16. ______. „Egy nagy magyar főpap életéből” A Bécsi Magyar Történeti Intézet Évkönyve, II (1932) 272–284. EGYED, ISTVÁN. „A katolikus egyház az állami törvényhozásban” Katolikus Szemle, XLVI (1932), II. rész , 401–415. ______. „A törvényhozás feladatai a család- és erkölcsvédelem fokozottabb kiépítésében” Katolikus Szemle, XLIX (1935) 601–612. ERDÉLYI, IMRE. „Az erdélyi magyar katolicizmus párbaja az orthodoxiával” Katolikus Szemle, LIV (1940) 133–138. „Fasizmus és katolicizmus” Magyar Kultúra, 31. köt. (1931) 5–10. FEJTŐ, FERENC. „Kereszténység és szocializmus” Szép Szó August, 1937. Idézve „Szocialista békejobb” Katolikus Szemle, LI (1937) 693– 695.

366

FOGARASI, ZOLTÁN. „Magyarország népessége vallásfelekezetek szerint” Magyar Statisztikai Szemle, XIV (1936), II. rész, 755–771. FORSTER, GYULA. „A püspöki székek betöltésének kérdéséhez” Budapesti Szemle, CXCII (1923) 171–192. GARA, LÁSZLÓ. „Diákmenzán” Új Látóhatár, (München), 5. köt. (1962) 393–395. GERGELY, JENŐ. „Keresztényszocialisták az 1918-as magyarországi polgári demokratikus forradalomban” Történelmi Szemle, XII (1969) 26–65. GIESSWEIN, SÁNDOR. „Die Judenfrage im modernen Staatsleben” Wahrheit, II (1922) 36–40. ______.

„Új idők küszöbén” 1918) 865–875.

Katholikus Szemle,

Die

XXXII (December,

„Giesswein Sándor” Katolikus Lexikon, szerk. Bangha Béla, II, (Budapest, 1931) 199. „Giesswein Sándor” Új Magyar Lexikon, III (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1960) 60. Gratz, Gusztáv. „Vass József” Magyar Szemle, X (1930) 200–204. GYÁRFÁS, ELEMÉR VON. „Der katholische ’Status’ von Siebenbürgen und seine Kämpfe” Nation und Staat (Wien, 1935. máj.) 513–522. HAMVAS, ENDRE . „Házasságjogunk reformja” Katolikus Szemle, XLVIII (1934) 713–720. HANUY, FERENC. „Örvénylő utakon az autonómia felé” Katolikus Szemle, XXXII (1918) 218–227. H. KOVÁCS, GYULA. „A földbirtok szociális és kulturális hivatásáról különös tekintettel az egyházi birtokokra” Magyar Szemle, XXIII (1938) 237–246. HORVÁTH, ZOLTÁN. „The Rise of Nationalism and the Nationality Problem in Hungary in the Last Decades of Dualism” Acta Historica IX (1963) 1–38.

367

HUSSAREK, MAX. „Die Krise und die Lösung des Konkordats vom 18 August 1855” Archiv für Österreichische Geschichte 112. köt., II. rész (1932) 211–480. ______. „Die Verhandlung des Konkordats vom 18. August 1855” Archiv für Österreichische Geschichte 109. köt, II. rész (1922) 447–811. I. I. „A ‘mostoha’ protestáns gyermekek” Magyar Kultúra XVII (1930), II. rész, 331–332. I. TÓTH, ZOLTÁN. „A nemzetiségi kérdés a dualizmus korában, 1867– 1900” Századok XC (1956) 368–393. IVÁNYI-GRŰNWALD, BÉLA. „Bevezetés” COUNT ISTVÁN SZÉCHENYI, Hitel szerk. Béla Iványi-Grűnwald (Budapest, 1930) 1–234. JAKSITS, VAZUL. „A magyarországi szerbek kultúrája” Huszadik Század XIV (1913) 502–521. JANCSÓ, BENEDEK. „A hazai görögkeleti román metropólia története” Századok XXXV (1901) 609–625. _______. „A katolikus egyház helyzete Romániában” Magyar Szemle, IV (1928) 59–64. JÁNKI, GYULA. „Egyházi és hitélet” Magyar Statisztikai Szemle, XVI, I. rész (1938) 535–539. ______. „Hitfelekezeti áttérések Magyarországon az 1919–1938 években” Magyar Statisztikai Szemle, XVII (1939), II. rész, 1113–1120. JANKOVICH, SÁNDOR. „Az Egyház a Tanácsköztársaság idején” Katolikus Szemle, (Róma) XXI (1969) 15–24, 121–131, 234–243, 346–356. JÁSZI, OSZKÁR (OSCAR). „B. Eötvös József állambölcselete és politikája” Huszadik Század, XIV, 10. sz. (1913) 313–349. KÁLDI, GEORG. „Die Kirche in Ungarn” Social Compass, (The Hague) IV. köt., 2. sz., 37–67. KÉRÉSZY, ZOLTÁN. „A hercegprímás bejelentett házassági törvényjavaslatáról” Protestáns Szemle, XLIV (1935) 269–278. „Klerikális tintakulik” Protestáns Szemle, XLVIII (1939) 102–103.

368

KOVÁCS , ALAJOS. „Magyarországi zsidó hallgatók a hazai és külföldi főiskolákon” Magyar Statisztikai Szemle, XVI (1938) II. rész, 897–902. KOVRIG, BÉLA. „Hungarian Press”, The Catholic Encyclopaedia, Supplement, II (vagy XVIII. köt.) (New York: The Gilmary Society, 1950). KÖZI-HORVÁTH, JÓZSEF. „A magyarországi nemzetiszocialista pártok története, programja és jelenlegi állása” Magyar Kultúra, 49. köt. (1938), 1 félév, 48–52, 75–78, 116–117. ______. „Divini Redemptoris – Mit Brennender Sorge” Katolikus Szemle, LI (1937) 284–288. LERNER, MAX. „Liberalism”, 1017–1020.

Encyclopaedia Britannica, (1970), XIII,

MIHÁLYFI, ÁKOS. „Sorsdöntő idők” Katolikus Szemle, XXXIII (1919) 289–295. MIHELICS, VID. „Katolikus ifjúságunk szociális szelleme” Magyar Szemle, XIV (1932) 134–143. MISKOLCZY, ÁGOST. „A mármarosi skizma-per 1913–1914-ben” Magyar Szemle, (1928) II. rész, 402–408; III. rész, 92–96, 186–192, 285– 288, 391–392; IV. rész, 92–96, 311–316. NAGY, GYULA. „A magyar földkérdés megoldása és a katolikus közterhek” Katolikus Szemle, XLIX (1935) I. rész, 327–336. “Neue Diozesaneinteilung und Tätigkeitsbericht der evangelisch-lutherischen Kirche in Ungarn” Wissenschaftlicher Dienst Südosteuropa, (München, Südost Institut) II, 6. sz. (1953. jún.) 130–132. ORBÁN, SÁNDOR. „A magyar katolikus egyházi reakció a Szovjetunió elleni háború támogatói sorában” Századok, 87. köt. (1953) 108–141. PÁL, ALEXANDRE. „Les orthodox de Hongrie” Nouvelle Revue de Hongrie, XXXIV (1941) 216–225. PARSONS, TALCOTT. „Christianity” International Encyclopaedia of the Social Science, (1968) II, 425–447.

369

PÁSZTOR, LAJOS. „A máriavölgyi kegyhely a XVII–XVIII században” Regnum, V (1942–1943) 563–600. PONGRÁCZ, KÁLMÁN. „A Prohászka munkaközösségek debreceni kongresszusa” Magyar Szemle, XXXIV (1938) 79–83. RADNAI, ENDRE. „Az értelmiség válságos évei” Magyar Kultúra, XVII (1930) I. rész, 362–366. RAFFAY, SÁNDOR. „Eltolódások az állam és az egyház viszonyában" Protestáns Szemle, XXXIII (1924) 11–21. RAVASZ, LÁSZLÓ. „Fontos és nem fontos dolgok” Református Figyelő, II (1929) 97. ______. „Köszöntés” Protestáns Szemle, XXX (1918) 340–342. RÉDEI, JÓZSEF. „A rutének vallásos tömegmozgalmai” Huszadik Század, XV (1914) 463–476. SAÁD, BÉLA. „Problémák a numerus clausus mögött” Katolikus Szemle, XLVIII (1934) 162–166. SACHER, H. ROST-H. „Gleichberechtigung” Staatslexikon, Freiburg i/Br.: Herder, 1927) II, 754–761.

(5. kiad.;

SALACZ, GÁBOR. „A prímási szék betöltése 1891-ben” A Bécsi Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve, VI (1936) 303–344. ______. „A vatikáni zsinat és a placétum” Gróf Klebelsberg Kunó Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve, IV (1934) 392–433. ______. „Az Agliardi-affaire” Regnum, IV (1940–1941) 357–429. ______.

„Báró Bánffy Dezső római akciója a néppárt ellen 1895-ben Regnum, V (1942–1943) 601–625.

______. „Tisza Kálmán római intervenciója 1884-ben” Vigilia, II (1935) 195–200. SÁRMÁNDI, SÁNDOR. „A magyar katolikus politika utolsó fél évszázada” Katolikus Szemle, LVIII (1944) 78–83.

370

SCHARNAGL, A. „Glaubensstaat” Staatslexikon, (5. kiad.; Freiburg I/Br.: Herder, 1927) II, 753–754. ______. „Kirche und Staat. Grundsätzliches” Staatslexikon, (5. kiad.; Freiburg i/Br.: Herder, 1929) III, 165–170. SCHEFFLER, JÁNOS. „Az ‘Erdélyi Katolikus Status’ küzdelmes húsz éve” Magyar Szemle, XL (1941) 299–310. SCHULMAN, ELIAS. „The Jews in Eastern Europe” East Europe, XI (1962. ápr.) 3–7, 19–21. SCHÜTZ, ANTAL. „Prohászka pályája” Sion hegyén, XXV, Antal Schűtz, szerk., Prohászka Ottokár összegyűjtött munkái, 25. köt. (Budapest, 1927–1929) 3–152. SZABADY, EGON. „Az 1960. évi népszámlálás képviseleti feldolgozásának eredményei” Statisztikai Szemle, XXXIX, 7. sz. (1961. júl.) 659– 681. SZABÓ, MIKLÓS. „Az 1901-es egyetemi ‘Kereszt-mozgalom’: Adalék a magyarországi szélsőjobboldal előtörténetéhez” Történelmi Szemle, XIII (1970) 483–516. SZABÓ, ZOLTÁN. „A fiatalság társadalomkutató munkája” Magyar Szemle, XXI (1934) 231–239. SZÁSZ, ZSOMBOR. „Az erdélyi római katholikus státus” Magyar Szemle, XVII (1933) 193–200, 290–296 és XVIII (1933) 97–104. SZEIBERT, JÁNOS. „Családi munkabér a mezőgazdaságban” Szemle, LII (1938), II. rész, 391–411.

Katolikus

SZENTIVÁNYI, BÉLA. „Az egyházi birtok kulturális és szociális teljesítménye” Katolikus Szemle, LII (1938), II. rész, 655–666. „Szocialista békejobb” Katolikus Szemle, LI (1937) 693–695. THIRRING, LAJOS. „Népesség és népmozgalom” Magyar Statisztikai Szemle, XVI, 1. köt. (1938) 375–390. TIRY, LÁSZLÓ. „EMSzO és KALOT” Magyar Szemle, XXXIV (1938) 174–177.

371

TÖRÖK, JENŐ. „Eötvös József báró, a katolikus kezdeményező” Katolikus Szemle, LV (1941) 273–282. TÓTH, LADISLAS . „L’esprit religieux en Hongrie au XIXe siècle” Nouvelle Revue de Hongrie, XXXVI (1943) 170–183. VARGA, LÁSZLÓ. „A Katolikus Akció szociális feladatköre” Kultúra, XXIII (1936) 259–261.

Magyar

VICTOR, JÁNOS. „Keresztyén unió” Magyar Szemle, XXX (1937), 5–15. KIADATLAN KÉZIRATOK BARANKOVICS, ISTVÁN. Tanulmányok, levelek a Barankovics hagyatékból BARCZA, GYÖRGY. Életrajz, emlékek. Francia nyelvű gépírat. C. A. Macartney professzor hagyatékából KOVRIG, BÉLA. Christian Democratic and Social Reform Movements in Hungary. 1961. a Kovrig-hagyatékból. PETE, FERENC. A K.A.L.O.T. mozgalom. Személyes kérésemre írt dolgozat a K.A.L.O.T: egyik vezetőjétől. INTERJÚK Munkám folyamán sok segítséget kaptam olyan egyénektől, akik valaha fontos szerepet játszottak Magyarország politikai vagy egyházi életében és hajlandók voltak megosztani velem tudásukat, tapasztalataikat. Szeretnék itt hálás köszönetet mondani mindnyájuknak. Álljon itt azok neve, akiknek legtöbbel tartozom, akiket személy szerint megemlítek dolgozatomban: Barankovics István, a Magyar Nemzet valamikori szerkesztője és a második világháború után a katolikus szellemű Demokrata Néppárt vezére; Kornfeld Móric báró, gyáriparos és a háború idején a kikeresztelkedett zsidók segélyezésének legbőkezűbb támogatója; Msgr. Közi-Horváth József, a Keresztény Párt vezető egyénisége, parlamenti képviselő és a háború idején az ellenállás bátor szószólója; Kovács K. Zoltán, KALOT-aktivista és Barankovics Demokrata Néppártjának parlamenti képviselője; Juhász Vilmos, zsidó konvertita, tudós irodalmár, egy időben a Vigilia szerkesztője; Apor György báró, Magyarország utolsó szentszéki követe; Msgr. Lepold Antal, esztergomi kanonok, a bécsi Pazmaneum rektora, Csernoch János bíboros

372

esztergomi érsek, bíboros hercegprímásnak (1913–1927) valamikori titkára és kancellárja; Balla Borisz, a Saint John's University (New York) professzora, diplomata, író, a Korunk Szava és a Vigilia, a harmincas évek katolikus szellemi és irodalmi újjáéledését hatásosan elősegítő folyóiratok szerkesztője; ft. Tomek Vince, a piarista rend magyarországi provinciálisa, majd Rómában székelő általános rendfőnöke; valamint dr. Zvi Hermon, az izraeli büntető és javító intézetek általános felügyelője. JEGYZET. Tárgyunkhoz átfogó és részletes forrásmunkáknak és a kor irodalmának felsorolását adja, GERGELY JENŐ, A katolikus egyház története Magyarországon 1919–1945, 2. javított kiadás (n.p.: Pannonica Kiadó, 1999) 350–356. Kevésbé átfogó, de jól használható könyvészeti útmutatás található a gazdagon illusztrált milleniumi kötetben, TÖRÖK JÓZSEF és LEGEZA LÁSZLÓ, A Magyar Egyház Évezrede, (Mikes KiadóEcclesia: Budapest, 2000) 149–152.

373