A Hajnóczy József Középiskolai Kollégium hivatalos lapja
IRODALMI ALKOTÁSOK
Versek, novellák
KÉPZŐMŰVÉSZET
Grafikák, festmények, szőttesek
kü löns zá m
Kredenc
2008
KI MIT TUD
A rendezvénysorozatról
V I Z U ÁLIS TECH N IK ÁK
Kredenc - különszám
KI MIT TUD
Fotó, fotómontázs
1
2
Kredenc
- különszám
Kedves Olvasóink!
2008/különszám
tartalom: VIZUÁLIS TECHNIKÁK
4-6
Fotók, fotómontázsok
KÉPZŐMŰVÉSZET
7-11
Szőttesek, grafikák, festmények
IRODALMI ALKOTÁSOK Versek, prózák
12-18
Impresszum Főszerkesztő: Szluka Bernadett Lapszerkesztő: Mezei József Szerkesztőség: Hajnóczy Kollégium – Kredenc 7627 Pécs, Puskin tér 17.
[email protected] Tördelés, nyomdai előkészítés: Hajnóczy Kollégium Nyomdai munkálatok: Reproflex Kft. Felelős kiadó: Dr. Barna Viktor Megjelenik negyedévenként 400 példányban.
- különszám
Szluka Bernadett
Kredenc
Kredenc
Kollégiumi újságunk különszáma a „KI MIT TUD” verseny eseményeihez kapcsolódik. Intézményünk az Oktatásért Közalapítvány pályázatán nyerte el a lehetőséget egy regionális kollégiumi „KI MIT TUD” megrendezésére. Az első – megyei – fordulók Szekszárdon, Siófokon és Pécsett zajlottak. Akik győztesen kerültek ki a megmérettetésből, március 28-án képviselhetik kollégiumukat a Déldunántúli Régió döntőjén, ahonnan a legtehetségesebbeknek lehetősége lesz továbbjutniuk az országos fordulóra. A hagyományos „KI MIT TUD”-októl ez a verseny abban különbözik, hogy nemcsak azok kapnak lehetőséget a szereplésre, akik előadói képességekkel rendelkeznek, hanem azok is, akik esetleg íróasztaluk mellett hozzák létre alkotásaikat. Így a különböző előadói kategóriák – vers- és prózamondás, színjátszás, ének, tánc, hangszer, egyéb – mellett a szervezők alkotói kategóriákban is lehetőséget adtak a bemutatkozásra. A versenyművek képzőművészet, film-fotó és irodalmi művek témakörökben érkeztek. Ebben az újságban a legjobbakból találhattok egy válogatást. Sajnos, arra nincs lehetőség, hogy minden helyezést elért alkotás teljes terjedelmében bekerüljön a lapba, de igyekeztünk a változatosságra törekedve kis ízelítőt adni. Az alkotói kategória elbírálását egy hattagú bizottság végezte. A képzőművészeti alkotásokat Dr. Romváry Ferenc művészettörténész és G. Molnár Judit, a Művészetek Háza nyugalmazott igazgatója, a filmeket Rehák Róbert rajztanár, filmfesztivál szervező, a fotókat Kálecz Rudolf médiatanár, az irodalmi alkotásokat pedig Szilágyi Eszter Anna színházi rendező, költő és Litter Adrienn magyartanár bírálta. Döntésük eredményét megtaláljátok az újságunkban. Minden lelkes alkotót és előadót arra bíztatunk, hogy továbbra is foglalkozzanak a hozzájuk közel álló tevékenységgel, függetlenül a helyezésektől, hogy a művek, produkciók létrehozásában még sokszor átélhessék az alkotás örömét. Mert ettől lehet több egy intézmény mint diákszálló, ettől lehet az együtt munkálkodó, alkotó diákok közössége: kollégium.
3
Vizuális technikák A „Vizuális technikák” kategória helyezettjei
Kredenc
- különszám
1. Klajkó Dóra – fotó (Hajnóczy Kollégium, Pécs) 2. Pártos Rebeka – fotó (Ciszterci Nevelési Központ Kollégiuma, Pécs) 3. Csonka Veronika – fotó (Zichy Mihály Iparművészeti, Ruhaipari Szakképző Iskola és Kollégium, Kaposvár) 4. Pirisa Tímea – fotó (Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium Kollégiuma, Bonyhád)
4
Klajkó Dóra
5. Álló Henrietta – fotó (Apáczai Nevelési Központ, Pécs) 6. Gyenis Tamás – fotó (Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium Kollégiuma, Bonyhád) 7. A Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium Kollégiumának filmes alkotócsoportja, Bonyhád különdíj A „legsokoldalúbb alkotó” Varga Josip – fotó, videó, festmény, szobor (Rózsa Ferenc Kollégium, Szekszárd)
Vizuális technikák
Pártos Rebeka
Pártos Rebeka
Pártos Rebeka
Kredenc
Csonka Veronika
- különszám
Csonka Veronika
5
Vizuális technikák
Pirisa Tamás
Álló Henrietta
Álló Henrietta
Kredenc
- különszám
Pirisa Tamás
6
Gyenis Tamás
Gyenis Tamás
Képzőművészet A „Képzőművészet” kategória helyezettjei 1. Hegedűs Attila – rajz, grafika (Boglári Kollégium, Balatonboglár) 2. Szemerei Janka – szőttes (Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium Kollégiuma, Bonyhád) 2. Kuti Emese – szőttes (Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium Kollégiuma, Bonyhád) 2. Tóth Zsófia Eszter – szőttes (Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium Kollégiuma, Bonyhád) 3. Papp Dóra – festmény (Nagyváthy János Középiskola, Szakiskola és Kollégium, Csurgó) 4. Kondi Rita – rajz, grafika (Zichy Mihály Iparművészeti, Ruhaipari Szakképző Iskola és Kollégium, Kaposvár) 5. Preszecsán Hajnalka – festmény (Hajnóczy József Kollégium, Pécs)
6. Tóth Zsófia – rajz (Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium Kollégiuma, Bonyhád) 7. Andrész Anett – festmény (Zichy Mihály Iparművészeti, Ruhaipari Szakképző Iskola és Kollégium, Kaposvár) 8. Pető Katalin – festmény (Hajnóczy József Kollégium, Pécs) 9. Pintér Cecilia – szobor, grafika (Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium Kollégiuma, Bonyhád) 10. Péter Anikó – grafika (Ciszterci Nevelési Központ Kollégiuma, Pécs) 11. Ruszó Nóra – rajz (Klebersberg Kuno Középiskolai Kollégium, Kaposvár) különdíj A Hajnóczy Kollégium különdíját nyerte: Kincses Andrea – szobor (Hajnóczy József Kollégium, Pécs)
Kredenc - különszám
Hegedűs Attila
7
Képzőművészet
Szemerei Janka
Kuti Emese
Tóth Zsófia Eszter
Tóth Zsófia Eszter
Kredenc
- különszám
Szemerei Janka
8
Képzőművészet
Papp Dóra
Papp Dóra
Kredenc
Kondi Rita
- különszám
Kondi Rita
9
Képzőművészet
Kredenc
- különszám
Preszecsán Hajnalka
10
Tóth Zsófia
Képzőművészet
Pintér Cecilia Pető Katalin
Kredenc
Péter Anikó
- különszám
Ruszó Nóra
11
Irodalmi alkotások „Irodalmi alkotások” kategória helyezettjei 1. Pfeifer Henrietta – próza (Hajnóczy József Kollégium, Pécs) 2. Bodnár Árpád – próza (Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium Kollégiuma, Bonyhád) 3. Szabó Zoltán – vers (Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium Kollégiuma, Bonyhád) 4. Hansel Zsuzsannna – vers (Ciszterci Nevelési Központ Kollégiuma, Pécs) 5. Horváth András – próza (Vasút a Gyermekekért Alapítvány Kollégiuma, Kaposvár)
Kredenc
- különszám
Pfeifer Henrietta: Az alkotó
6. Hunyadi Ágnes – vers (Hajnóczy József Kollégium, Pécs) 7. Maisch Patrícia – próza (Ciszterci Nevelési Központ Kollégiuma, Pécs) 8. Regényi Júlia – dráma (Ciszterci Nevelési Központ Kollégiuma, Pécs) 9. Nagy Nóra – vers (Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium Kollégiuma, Bonyhád) 10.Tóth Zsófia Eszter – vers (Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium Kollégiuma, Bonyhád) 11.Palancsa Bianka – vers (Klebersberg Kuno Kollégium, Csurgó)
Amint belépsz egy terembe, ahol szép tájképek, csendéletek, portrék tündökölnek, kellemesen „Fellángolt, s újra leapadt, lassú, nyugodt világba csöppensz. Az emberek A szerelem újra rám talált. suttognak, susognak, az érzéseiket, képről való Szívem, mi akkor szétszakadt, benyomásaikat próbálják átadni egymásnak. Rád egész eddig hiába várt” De minek? Miért? Hiszen ha megfog egy kép, igazán elvarázsol, Ó, ez milyen szép. És emellett nagyon kedves akkor eggyé válsz vele, benne élsz tovább. Laksz is. Egész életemben oda voltam a jó kis via rozoga fakunyhóban, fürdesz a sekély tavacskálágfájdalmas versekért, csak az a gond, hogy ban, almát szedsz a fáról. Benne vagy a képben, de lassan őrültnek fognak nyilvánítani, annyit csak te látod magad, olyan vagy, mint egy láthatattömtem már ilyenekkel a (nem) túl terebélyes lan árnyék éjjel a falon, tudod, hogy ott vagy, de befogadóképességű fejecskémet. más nem pillanthat meg. No de sebaj, a szépérzéket a versek nagymérS ha a kép Te vagy, miért árulnád el magad? tékben fejlesztik és tudvalevő, hogy ez fontos S amikor mások próbálnak rávenni arra, hogy hidd dolog, és ebben a régies, XVIII. századot idéző el, amit ők látnak a képben, az a valóság, a jó és az kávézóban rendkívül meghitt és zamatos dolog igaz. Hiszel nekik? olvasgatni. Ne higgy, hisz’ minden egyes embernek mást Hihetetlenül nyugodt, felfordulástól mentes hely, jelent egy szín, ecsetvonás, fodor vagy virág. S még a teának is más íze van, a levegőnek fénye ezért nem jó, ha másokra hallgatsz, ha átveszed a lett, a lélegzetnek pedig színe, amint beléptem ide. gondolatmenetét, fájdalmát, benyomásait valaki Nem épp egy hagyományos kis „iszoda” ez, itt mástól. Dönts magad, hallgass a belső megérzéseminden mértékben tiltott a cigaretta, az asztalokon idre, ezt megoszthatod, de nem árulhatod el. verseskötetek hevernek, a falak kopottasak: antik Éppen ezért, te se próbálj meg mást befolyásolni, bordó és szerelmes narancs színvilágban teljesed- fogadd el azt, amit ő gondol, hadd lakjon ő is nek ki. Sötétedéskor kis olajlámpások világítanak benne az alkotásban….Érezhesse át, amit Én is, Te fejünk felett, s igazán ámulatba ejtő, ahogy a is, Ő is, és mindenki más is. magas gyertyák az asztal közepén gyenge fényt Engedd, hogy szárnyaljon a fantáziája, amely renlehelnek a megviselt papírlapokra, melyeken a getegszer szinte megváltást okoz egy-egy rosszabb költészet maga foglal kötetlen sorokat. napon, amikor úgy érzi az ember, hogy nincs Az idő folyton csak rohan, siet valahová, amellyel tovább… Ne vedd el tőle a reményt… Az alkotó a művészek is próbálnak lépést tartani. Kiemelik nem ezt akarta… a pillanatokat, megállítanak az önfeledt sprintelésben.
12
Irodalmi alkotások Bodnár Árpád: Isteni tenyerem Tenyeremben a földgömb. Megforgatom, s találomra egy pontba bökök. – A fenébe, megint a földrengés jut Japánra! – szavamra megreng a Föld Japánban. Az öntöttbeton utak megnyílnak, pusztul a világ, halnak az emberek. – Szegény teremtmények, azt hiszik, ők a hibásak, pedig ez a fránya földgömb… Újabb forgatás, újabb áldozatok. – Mexikó! Hmm? Mi legyen? Jégvihar? Kánikula? Sáskahad? Cunami? Ózonlyuk? Tornádó? Igen ez lesz az! Tornádó. – Ez az! Pusztuljon a férgese! – Hát te meg mit szólsz bele?! Te, angyal! Vagy te is szeretnél lekerülni? – Nem nem. Elnézést! Elnézést! – De tudod mit? Igazad van. Hulljon a férgese! – s meggyújtottam a földet. – S a Föld lángba borulá, s az Úr látá, hogy ez meleget ád, s az Úr örülé. Szólnak majd a túlélők krónikái. – gondoltam dicsőn magamra. – Ha meg nem maradnak túlélők, hát teremtek túlélőt. Jól van eleget égett. – fojtom el a lángokat. Nem égett át teljesen, csak a külseje kapott oda. Lefújom a hamut, a szennyet. – Majd csinálok másikat. – dobtam el a makettet unottan. – Unom már ezt a játékot. Marika, játsszunk inkább papás-mamást! Szabó Zoltán: Isten és a pszichiáter
És elkezdődne az ismert történet, Hogy gyerekkoromban láttam törpéket, Fogócskáztam, bújócskáztam, Mindenfelé ellófráltam. Ha sírtam, anyám, a drága jó, Mindig karjába vett, Ha a tévé előtt elaludtam, Szépen ágyamba tett. De biz’ nem volt, S nem is lesz soha, Kivel játszhatott volna, Hisz’ az élet még fent is mostoha. – Szóval, hogy elüssem egy kicsit az időt, Mely még örökebb nálam is… – De itt abba marad apró monológja S kifolyik még a könnye is. – Bűnös vagyok, bevallom én Nyíltan, Kikiáltom, minden éjjel, Harcot-harcra vívtam. Özönvizet bocsátottam, Milliókat öltem, A játék kedvéért, lávát Indítottam mozgásnak a földben. A doki arcán persze, Még mindig ül a közöny. S Isten könnyei folyton folynak, A padlón, a csiszolt kövön.
- különszám
Lopva körbenéz, Egyszer, kétszer, na még párszor, „Ne félj” – gondolja – Meghallgat, bárminek is látszol.
– Üljön le, kérem! Mondja a cifrátlan képű – Napot, doktor! – köszön A mennyei fényű.
Kredenc
Bebújt az ajtón, Csak előbb bekukucskált félve, Nem mintha – persze – Bármitől is félne. Csak a játék kedvéért, Mégis, Nehogy lépteitől Mennydörögjön az ég is.
– Jöjjön be! – szól a doktor Megráncosodott már a sok Októl, és okozattól. Belép hát a páciens, Nyomában nagy fényözön, A doki arcán pedig csak Az örök közöny.
13
Irodalmi alkotások Zsebkendőt nyújt felé az orvos, Ki is fújja orrát, A falra tekint, Hogy megnézze az órát. Menne már, de nem lehet, Még nem mesélt eleget.
Kredenc
- különszám
– Pedig én próbáltam jó lenni, E satnya népnek megfelelni, Vizet adtam először, és ételt, Szerszámot, mit az agyuk Még el sem képzelt. S mit kapok én érte? Mondja mit? Egy-két imádkozó nagymamit? Na jó elfogadom! Írtak rólam egy könyvet. De ez mind, Semmi többet. A doki persze fel se pillant, Az egy óra már majdnem el is illant, A füzetében a karikatúra meglapulva, Kicsit kezdetleges, Kicsit durva. – Az bezzeg sose volt elég jó, Amit adtam, de ha büntettem, Azt mindig visszakaptam. Elegem van egyszerűen, elegem, Illés is elvitte a szekerem, Gyalog kellett jöjjek, Pedig én vagyok a főnök, Mindig is én voltam, Nem feküdtem más előtt Én sose holtan. Most meg attól félnek, eljön hamar Az „apokalipszis”, Gondolom maga is ebben hisz?! De mi vagyok én?! Engem már elfelejtenek?! Haragomtól kettétörnek a legnagyobb hegyek! A doki persze fel se pillant, Az egy óra már el is illant, Kész van hát a karikatúra.
14
– Kérem Mister Jahve, Majd postázom a számlát, És legközelebb vigye lejjebb a hangját! – Persze doktor, elnézést is kérek, Csak mostanában kétségek közt élek. Hansel Zsuzsanna: Szállni vágytam (Álom) Felhők alá szálltam hallgatag, néztem a szelíd vállú dombokat, s az erdők lombjait. Tiszta a táj, fénylőn sírna még, szürke leplet borít rá az ég, s kitárja szárnyait. (Tovább) Úgy zuhanok lefelé, mint a bölcs nap: az alkony párája köröttem fölcsap, s mint véres tengert ha színezne a festő, lehull a virág, sikolt a veres tő, összetörik a táj, mint csendes fájdalom, az éjjel suttog, hogy nincsen irgalom, s ezüst a lét mint egykor volt a táj. Lélegzem, mint a fuldokló, hiába fáj. (A konok) Elszálltál, mint egy angyal, s hiába várok, nem hív magaslat, de közel a völgy s az árok, rémülve zuhanok. Konokul csattog szárnyam, hiába verdes, a föld az otthonom, de szívem az égre lelkes, repülni nem tudok. Mint ember, ki csak a lelkében madár, s csak az elindító, repítő hangra vár, kutatlak téged. Ezerarcú, gyönyörű kincs az égbolt s hiába hallom hangod: „Elég volt, ha repülsz, véged.”
Irodalmi alkotások Áron: – Szurkolnék én nektek is, de sajnos olyan szegények vagyunk, hogy még szurokra sem telik, pedig istenetekre mondom, kikenném az egész falat faló fa lót is! Újpestiek: – Ej bizony testvérem, mi tudunk neked segíteni, de hogy megháláld megelőlegezett bizalmunkat, felelj nekünk egy kérdésünkre, igazolván Horváth András: Magyar rémmese (részlet) ezzel, hogy helyén van szíved. Mondd hát, melyik szebb szín, a lila, avagy a zöld? I. szín Mesélő: Bármi Áron egy pillanatig elgondolkozott, majd így felelt: Hol volt! Hol? Nem volt! No ölég az hozzá, Áron: – A zöld a legszebb szín, a legszebb a hogy volt. Az üveghegyen is, de bizony még az világon, szebb, mint a kék és szebb, mint az álom. üvegvisszaváltón is túl, a kooperációs-tenger és Mert zöld az alma, zöld a lámpa, zöld, mindenki a zöldközi henger között ahol még a fura farkú ezt kívánja, a barátnőm is zöld szemű, de a legzölmalac is kúrt. Azért ez volt ám a világ vége, de debb a fű. egy bizonyos: onnan már látszott. Volt egyszer egy Mesélő: Nosza, az újpestieknek sem kellett több, szociálisan hátrányos helyzetű ember. Vagy ahogy elkezdték hát üldözni heted hét hat áron túl, pedig a mesékben klasszikusan emlegetik, szegényemmég a Sarki Rablóban is akcióban voltak az ber, akit még az ágy sem húzott… árak, főhősünket pedig, mint azt tudjuk, nem Hat Az a fajta ember volt, akiben a Magyar Sakk Áronnak, hanem Bármi Áronnak hívták. Üldözték Szövetség megtalálta a kabaláját, de nem a fehér egészen Fegyencvárosig, ööö… akarom mondani királyt, hanem a sötét parasztot. Hát, hogy vagy Ferencvárosig. Ott aztán ismét csak feltűnt előtte hogy nem, most igen vagy nem? De a lényeg, egy csapat szurkoló, akik feltették szintén a már aminek lényege lényegében lényegtelen, hogy a ismerős kérdést: szegényember eladósodott a megszorítások miatt. Fradisták: – Lila, avagy ződ? Hiába dolgozott hát kéjt pap alá téve. Egész nap Mesélő: Szegény ember fia tanulván az előző lábszárvédőt árult a kígyóknak, másodállásként hibájából, most emígyen felel, gyorsan, hiszen pedig tortát hegesztett a kertben, mégsem tudta nyomában loholtak az üldözői: egyetlen fiát, Bármi Áront eltartani se ő, se az Fradisták: – Lila! állam. Pedig az állam alatt értette XIV. Lajost, Mesélő: No, több se kellett a fiúnak, úgy hiányzott a szám és az orrom alatti részt és a vizsgatételt ez az egész neki, mint lufiárusnak a nyílzápor, imközgazdaságtanból. De mint ahogy ez csak is a már onnan és amonnan is menekülni volt muszáj. mesékbe lenni szokott, az állam itt is megtartotta, De még csak ha a boci száját értenénk Mú száj amit ígért, ha pénzt ígért, azt is megtartotta. Sej alatt. nem volt hát mit tenni hajj, el kellett küldenie szegény embernek egy üvegszem fiát, Bármi Áront, Hunyadi Ágnes: Monológ cseresznyét próbálni… ööö szerencsét lóbálni, Hamletnek azaz próbálni. Elindult hát a fények útján, elvitte az álmok Egyedül vagyok furcsa hangját. Ment, mendegélt, egyszer csak Fázom. Fáj. fotel. Ott megpihent, majd tovább állt, és útnak Árnyak kísértenek régóta már. eredt megint. Kisvártatva találkozott egy csapat újpestivel... Lázas rémképek. Áron: – Hát ti kik vagytok? Újpestiek: – Mi a szurkolók vagyunk. Te is nekünk Görcsös remegés. Egyedüli társam a nem múló rettegés. szurkolsz? (Végdallam) Halott ma az eskü s hallgatok, A föld alattam tombol összetörve. Véresek szárnyaim, úgy fáj. És zokogva szállok körbe, körbe, körbe…
Kredenc - különszám
15
Irodalmi alkotások
Kredenc
- különszám
Félúton elakadt sóhajok. Derékbatört álmok. Nem tudom mire, de egyre csak várok.
hágja keresztül magát az apró légörvényeken. Hajkurásznod felesleges – hisz’ ezt te is tudod. A pillangó, akárcsak a boldogság, akkor ereszkedik rád, ha csendben megvárod, míg rádtalál. Hidd Bennragadt könnyek. el, hamarabb meglel, mint várnád. Pár pillanat, s Némás visító szavak. válladon helyezkedik el egy időre, aztán tovaszáll. Nem tudom, miért kergetek még csalfa vágyakat. Emléke mégis mindig veled marad. Miért beszélek, Érzed ezt az illatot? Nem, ez nem a nyugalom Mikor senki nem figyel? illata… a virágoké. Oly selymesen ölel át, mintha Miért sírok, mikor senki nem ölel? minden lélegzetvétel egy-egy kényeztető simogatás volna. Látom, belepirultál… mosolyogsz, és ismét lehunyod a szemed. Élvezed a nyugalÚgy érzem, Egyedül vagyok. mat. Pedig a hangjaira még nem is figyeltél fel! Fázom és fáj. S árnyak sem kísértenek régóta már. Próbáld csak! Nem olyan nehéz. A lágy szellő hajad fürtjeibe kap, a madarak mintha csak neked dalolnának. Hátraveted magad a fűben, noha az Maisch Patrícia: A nyugalom csendje (részlet) álló helyzetben is térdig ér. Karjaidból párnát fonva fejed alá most egy újabb szépség tárul eléd. Pszt! Figyelj csak! Gyere, guggolj ide mellém! A nagy kékségben a fehér csodáktól várod, hogy Hallod ezt? Hogyhogy nem? Ez neked csak a fabrikáljanak neked valami lenyűgözőt. De ez így város zaja? Zavarnak az autók dudáló hangjai, s magában csodás. Órákat töltesz el így, fürkészve a elképzeled, ahogy a rengeteg szmog bemocskolja képzeleted előtt megelevenülő alakokat. Ezek néha az utcákat. Az emberek állandó rohanásban vanfélelmetesek, gonoszak, esetleg visszataszítóak, nak, neked sincs időd itt görnyedni mellettem. de legtöbbjük mégis elkápráztat kedvességével Tudom, a legtöbb ember – ha csend veszi is körül és bűbájával. Eközben a kék tenger lassan sötétre – csak erre tud koncentrálni. Sietni. De ha megvált, a fehér csodákat is felváltják az egymás után kérdem, hová és miért, nem tudsz rá válaszolni te kigyúló sárga lámpások. A füled mellett néhány sem. De most pár pillanatot szakíts rám, kérlek, tücsök ciripel. Mintha egy vihar közelegne, bár mert ez itt nem akármilyen csend! A nyugalom minden bizonnyal messze van még. Néha egy-egy csendje. Azt gondolod, hogy olyan nem is létezik? villám fényezi ki a tájat, aztán halk morajlás halHogyne létezne, szerintem biztosan ismered. De latszik. A szél megrezgeti a füvet. Susogás hangja ha nem, hát várj, megmutatom! libben tova az imitt-amott felreppenő madárkákCsukd be a szemed! Nem ér lesni! Ne félj, nem fog kal. Már nincs benned kétség. Tudod, hogy nem fájni. Most ne törődj azzal, hogy hol vagy, hogy vagy idegen helyen, hiszen minden olyan ismerős. mi minden elintéznivalód van még. Egyszerűen Most már visszatérhetsz a mezőről! Itt guggolsz csak képzeld el, hogy üldögélsz egymagadban, a ismét mellettem. Lassanként újra hallani véled a gondolataidban merengsz, de a külvilágot teljesen robogó város minden zaját. Kicsit mintha elszokizárod. Ugye, már nem is észleled a nyüzsgő morodtál volna. Még visszamennél szívesen, el is világ zörejeit? Kinyithatod a szemed, nézz körül! felejtetted mennyi mindent félbehagytál, ami eddig Látod? A mozgalmas és nyugtalan város hirtelen- oly fontosnak tűnt. Nem sietsz. Az előbb még jében eltűnt és egy gyönyörű rét látványa terül örömben úszó arcod hirtelen mintha csalódottá eléd. Egy hatalmas rózsaszín tulipán hajlong vált volna. Ne aggódj, ez nem csupán egy kósza melletted, ahogy néha-néha megérinti a tavaszi látomás volt. Ott voltál, és mindig ott is leszel. Ide levegő. Nézd, szerintem az a pompázatos lepke bármikor visszatalálsz, hiszen ez az élet. A nyugaépp téged szemelt ki. Szárnyacskáin a szivárvány lom csendje pedig benned él. minden színe megjelenik, s tiszteleg a kikelet előtt. Még biztosan nagyon fiatal, kissé ingatagon
16
Irodalmi alkotások Regényi Júlia: A karmester (részlet)
Nő: – Felolvasná?
Karmester: (vállat von) Lepke-készség… (a nő visszatér, észrevétlenül megáll a betegszoba bejáratánál és hallgatja a karmestert) Fogalmam sincs, hogy jutott eszembe ez a kifejezés… Nem létezik? Az igazán nem zavar, de hogy nem tudom, mit jelent, az már annál inkább… Vegyük számba a további gondolataimat ezzel kapcsolatban! Lepke-készség: kész lenni a lepkeként való szárnyalásra, átsuhanni minden felett, engedni az új széliránynak, de a fő: vedd könnyedén az életet! Akkor ez valami „carpe diem”, vagy száll-ide száll-oda „nihilizmus”, vagy… tánc… lepketánc… lepketánc a láng körül… lepke-tánc, halál-tánc, lepke-készség: halál-készség. Szent ég! Még rámfogják, hogy szuicid gondolataim vannak. Na nem! Akkor… lepke, lepkeszárny, lebegés… fű… drog. Á, dehogyis! Napsütés, csillogás, szín: vigyél színt az életedbe! Ccc… Mit játszom én asszociációs játékot magammal! Ebből elég! Még az kéne, hogy meghalljon egy erre kószáló pszichológus! (észreveszi a nőt) Maga biztosan pszichológus!
Karmester: – Kérem! Ha nincs jobb dolga?! (a párnája alól előveszi) Néhány ember sok másikkal szemben ül, Duruzsolás, melybe néha csend vegyül, Dallamfoszlány, hangolás és hangzavar, Csend, sötétség, pár lépés, fény, tapsvihar. Varázspálca legyintése, Szárnyas hangok keringése, Dob döngés, bőgő búgása Rézfúvósok harsogása, Harmóniák fonódása, Hanghullámok ringatása.
Nő: (álmodozva) Nem. Karmester: – Akkor pszichiáter. Még rosszabb! Nő: – Nem, de Maga nagyon… Ön költő? Karmester: – Nem, kérem. Nő: – Hát akkor? Karmester: – Azt hiszem ez most nem lényeges.
Nézd, hogy teremt a sok művész! Elől irányít a bűvész. Csendet varázsol és rendet, Csodát ad az embereknek: Zenét: a szabadság rendjét, S szívükbe a béke csendjét. Nő: – A szabadság rendje? Hogy jön ez a zenéhez? Karmester: – Ez a zene maga. A zene definíciója. Gondoljon bele! A zene szabad. Dinamikailag változatos. Ha az alapritmus egyenletessége érdekében kiküszöbölnénk a kis lassításokat, a nagy lendületeket, vagy nem lenne hangosítás, halkítás, a zene gépzenévé, robottá változna. Az emberek unnák. Elveszítené a lényegét és szinte fölöslegessé válna. Ám ha a szólamok nem alkalmazkodnának egymáshoz, ha elcsúsznának a ritmusok, szétesne a muzsika. A szép zene elviselhetetlen káosszá változna. Ezt elkerülendő kell egy ember, aki elöl kalimpál és rendszert visz a hangok szabadságába.
Nő: – Nem. Tényleg nem… Verseket szokott írni?
Nő: – Azt hiszem, ez most nem lényeges. Szóval?
- különszám
Karmester: – Hát egyébként nem, de mérhetetlen unalmamban született egy rímes förmedvényem.
Kredenc
Karmester: – Ez meg hogy jut eszébe?
17
Irodalmi alkotások Nagy Nóra: Folt Hát ez lett, nézz körül, ezt ő csinálta. Romon rom és tűzben tűz, mert villámai lesújtottak. Igen, így volt elmesélem. Régen még kéklett a fű az égi réten. Minden fénylett, a Nap ragyogott, a mező zöldellt, amit az Isten rajzolt. Rajzolt Ő erdőt sok állattal, rajzolt folyót vitorlással.
Kredenc
- különszám
De vétett egy hibát, amikor tollat vett kezébe, rajzolt vele embert, ezzel örökké téve. De néha megfolyt tolla gonosz foltot ejtve, és az ember már ekkor bűneit tervelte. A gonosz tollvonal átfolyt másra is. Isten hiába radírozta, az folyt továbbra is. Egyre nagyobb folt lett, elterjedt a rajzán. Isten haragudott, ez volt az a villám. Hát ez történt, látod. De Isten nem adta fel, mert fekete papírján maradt egy hely.
18
Hófehér és tiszta, érintetlen terület, és ő újrakezdte a remekművet. Most gyere velem, mutatok valamit. A tűzből hamu lesz, Nem minden haldoklik. Sodord le a hamut, találsz egy virágot. Ez isten jele, látod? Újrakezdte a világot. Palancsa Bianka: Könny Fénylik a szem, arc, Minden szava halk, Oly élénk és szép, Elhal a beszéd. Búból születik, Mosoly ünnepli, Bánatban kérik, Fájdalmakat enyhít, Szemeket szépít, Ajkakon fénylik. Minél gyönyörűbb, Szív annál könnyűbb. Lépked a bőrön, Selyemként töröl, Hangja hüppögés, S néha nevetés. Ezüst, gyémánt, gyöngy, Ebből lesz a könny. Cseppen a szemből, Csillan a fénytől, Csordul az ajkra, Meghal a csókban.
Tóth Zsófia Eszter: Rózsafüzér (versciklus) (részlet) Tenyerembe feküdt az Isten. Kacagtam: csiklandott nagyon. Mégsem adtam volna neked. Így most aludni hagyom. Álmai után kezemen ébredt. Ó, megnőtt hirtelen. S egy röpke pillanat múlva Ültem istentenyeren. Lelkébe néztem ekkor, Önmagamat láttam: Táncoltam két lélekként Istennel egy párban. Csiklandós kis istentenyér: Eldobott ő is engem. Bosszúból én mégis tegnap Tenyerembe vettem. Ott ringatom neked mától Élő boldogságnak. Tenyeremben szunnyad az Isten. Őrzöm neked másnap.
Kredenc
- különszám
19
KI MIT TUD Középiskolás kollégista diákok vetélkedése a régióban.
Kredenc
- különszám
Hajnóczy Kollégium (Pécs, Puskin tér 17.), március 28. 945 óra.
20
DÖNTŐ
