Ki békességet szerzek és gonoszt teremtek (Ézs 45,7)

SZÖVETSÉG

HÍREK

Hírek Bemerítés 2007.augusztus 12-én Vésztõn: Simcsik András és felesége Erika, valamint Szabó Julianna a Vésztõi Gyülekezet tagjai lettek, Elek Anita pedig a Szeghalmi Gyülekezethez csatlakozott. Az igehirdetés szolgálatát Nagy Mihály, a bemerítést Gál Lajos testvérek végezték. 2007. szeptember 30-án Hoskó Barnabás, Simon Manuéla és ifj. Katona István bemerítésére került sor a Miskolci Belvárosi Baptista Gyülekezetben. Vendégszolgálattevõ Hajnal Zoltán testvér volt.

Házasságkötés Pásztor Ildikó (Miskolc) és Hoskó Barnabás (Halmaj) 2007. szeptember 1. Miskolc

Gyermekáldás Ficsor Dorka: 2007. május 4. (Mónika és Endre 5. gyermeke, Mohács) Kis Pál: 2007. július 11. (Anita és Zoltán 5. gyermeke, Vésztõ) Nagy Timót: 2007. július 25. (Judit és Tibi 3. gyermeke, Csongrád) Máté Sára: 2007. augusztus 1. (Éva és András 1. gyermeke, Debrecen)

2007. III. negyedév

Tóth Benjámin Valér: 2007. augusztus 1. (Réka és Peti 2. gyermeke, Budapest) Révész Balázs: 2007. augusztus 19. (Etelka és Zsolt 6. gyermeke, Tuzsér) Szomor Mátyás: 2007. augusztus 27. (Barbara és Gábor 6. gyermeke, Sajólászlófalva) Vándor Péter: 2007. augusztus 29. (Etelka és Péter 2. gyermeke, Budapest) Vágvölgyi Dániel: 2007. szeptember 2. (Melinda és Zoli 4. gyermeke, Szentes) Frank Eszter: 2007. szeptember 8. (Kati és Robi 10. gyermeke, Berettyóújfalu)

Alkalmak 2007. október 6-án Õszi csendesnapot tartunk Miskolcon a Belvárosi Baptista Imaházban „Döntés és Felelõsség” témában. Elõadóink Bohus András, Gál Lajos és id. Frank Sándor testvérek lesznek. Lásd 17. oldal részletesen. Október 13-án lesz Csongrádon a könyvtári Bibliai Elõadás-sorozat következõ alkalma. A téma: „Izrael ma is Isten népe?”- id. Frank Sándor szolgál. November 24-én „Házassági karambolok” címmel dr. Pálhegyi Ferenc fog elõadást tartani. A szeptember 22-i alkalmon Vágvölgyi Zoltánt hallhattuk „A másik Rákóczi”-ról.

A folyóiratot önkéntes adományokból tartjuk fenn, és minden érdeklõdõnek térítésmentesen megküldjük. Ezúton is köszönünk minden támogatást! Csekkeket a helyi terjesztõktõl lehet Kiadó: A Testvéri Szövetség megbízásából az igényelni, kérésre az újsággal postázzuk. Összefogás Egyesület Felelõs kiadó: Frank Róbert Várjuk olvasóink leveleit, írásait a terjesztés címére. Felelõs szerkesztõ: Giricz László - Tanítások, LeplezetleTerjesztés-megrendelés az Összefogás Egyesület címén: 6641 Csongrád, Postafiók 136. [email protected] Számlaszám: OTP 11735043-20028699 Kérjük a közlemény rovatba beírni: „Szövetség újság”!

nül, Bizonyságtételek A szerkesztõség tagjai: Gál Lajos - Beszámoló, Hajnalfény, Molnár István További rovatvezetõk: Frank Róbertné - Gyermekeink között, Kocsis László - Egyháztörténeti szemelvények, Kocsisné Válint Zita - Hírek, Molnár Istvánné - Könyvajánló Tördelés, szerkesztés: Frank Róbertné Korrektúra: Szvetnyik Melinda, Elekné Szoboszlai Réka és Bálint Géza Megjelenik: negyedévente, 1400 példányban Nyomtatás: SzVSz Kft, Szentes

5. évfolyam • 3. szám


„Ki békességet szerzek és gonoszt teremtek” (Ézs 45,7) Miért adta Isten az elbukás lehetõségét? Isten úgy mutatkozik be elõttünk mint Aki gonoszt teremt. Érthetõ ez úgy is, hogy veszedelmet hoz ítéletében, de úgy is, hogy Õ alkotta meg legnagyobb ellenségünket, a Sátánt. Ez a tény magától értetõdik, hiszen Istent éppen az teszi Istenné, hogy egyedül Õ az örökké létezõ, minden más általa lett (Jn 1,3). Ha azonban ez így van, akkor Istenben talán gonoszság található és Õ a benne levõ gonoszságot a Sátánban jelenítette meg? Erre a kérdésre határozott NEM a válasz, tudván azt, hogy „az Isten világosság és nincsen Õbenne semmi sötétség” (1Jn 1,5). A kérdésben lévõ feszültséget egy nagyon egyszerû kijelentés oldja fel: Isten a gonoszt nem gonosznak teremtette. Ez kitûnik abból a bibliai részletbõl is, ahol képes beszéd írja le a Sátánt, mint aki Isten egyik leghatalmasabb erejû szolgája volt és kezdetben bûntelen (Ez 28,12-19). De ha ez valóban így van, akkor hogyan válhatott ez a nagy hatalmú, Istenhez nagyon közel álló kérub gonosszá? A választ szintén az imént meg-

jelölt igehely rejti magában. Felfuvalkodott és fellázadt Isten ellen. Ebbõl következik a tárgyunk szempontjából legégetõbb kérdés: miért engedi ezt meg Isten, miért teremtette meg a gonosszá válás lehetõségét? Ugyanezt a kérdést veti fel az ember elbukásával kapcsolatban a jó és rossz tudásának fája az Éden kert közepén. Mennyivel egyszerûbb lett volna a helyzet, ha sem a Sátán, sem az ember elõtt nincs választási lehetõség, kísértés. Erre a központi kérdésre Isten lényében találjuk meg a választ. Isten azért állította döntési helyzet elé teremtményeit, mert Õ SZERETET (1Jn 4,8). Isten az Õ szeretetébõl és önként teremtett minket. Ilyen önkéntes szeretetet vár el teremtményeitõl is. Az a kötõdés, mely kényszerû, egyetlen lehetõség, az nem szeretet. A szeretet lényege éppen abban áll, hogy bár tehetnék másként is, mégis így teszek. Szerethetnék mást is, mégis téged szeretlek. A szeretet szabadságot igényel és éppen ez teszi értékessé. Isten ezért

SZÖVETSÉG

TANÍTÁS delkezett kegyelmes elõrelátással a Messiásról, Jézus Krisztusról, már a világ teremtése elõtt, „Aki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek elõtte született; Mert Õ benne teremtetett minden, a mi van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Õ általa és Õ reá nézve teremttettek; és Õ elõbb volt mindennél, és minden Õ benne áll fenn” (Kol 1,1517). Isten szeretete Krisztus halálában jelent meg, aki a mi bûneinket vitte fel testében a fára: „Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az õ egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa" (1Jn 4,9). Ennek az igazságnak meghirdetése, az evangélium (jó hír) által Isten újra döntési helyzetbe hozza a szabad embert: VÁLASSZ ENGEM! Ma lehetõséged van önként szeretned azt, Aki alkotott, megváltott és igazán szeret téged, a világmindenség és életed Urát. Ádám régi döntése, és a Te eddigi sok rossz döntésed miatti helyzetedbõl kikerülhetsz, ha most helyes döntést hozol. Az Éden közepén egykor egyetlen halált okozó fa állt. Megromlott világunk közepén ma egyetlen életet adó fa áll: a golgotai kereszt. Szakíts hát gyümölcsébõl, élet fakad abból neked! A feltámadt és örökké élõ Jézus Krisztus, Aki visszajön e földre megítélni élõket és holtakat, így szólít meg téged: „Az életet és a halált adtam elõtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod” (5Móz 30,19) Gál Lajos, Szeghalom

szabaddá tette az embert - de angyalait is -, hogy ne kényszerhelyzetbe állított marionett-bábuként kövessék mindenben, kényszerû engedelmességgel, hanem önként, szeretetbõl. Ha ez megvalósul, akkor teljes értékû. Amikor én döntöm el, hogy a másik szeretni fog engem, akkor az nem más, mint öncélú élvhajhászás. Ha azonban a másik dönti el, hogy szeretni fog engem és hû marad hozzám, akkor az teljes boldogság annak az oldalán, akit én is önként szeretek és akihez hû vagyok. Két ember között a házasság intézménye hívatott ezt a célt szolgálni, Isten és ember között pedig az egyház. Ezért adott hát Isten választási lehetõséget az embernek, ezért teremtette meg a lázadás, az engedetlenség útját. A fentiekbõl fakad egy újabb jogos kérdés. Mi a helyzet az engedetlenné lett emberrel? Milyen csodálatos is lett volna, ha az ember marad Isten közelében, és boldog közösségben élnek gyönyörû és romlatlan természeti közegben, halál és betegségek nélkül, természeti csapásoktól nem fenyegettetve! De rosszul élt a szabadságával, nem a rendeltetésének megfelelõen bánt a választás lehetõségével, hogy önkéntes szeretetét fejezze ki helyes döntésével, hanem bolond módra elbukott és tragikus mélységbe zuhant, hátat fordítva Alkotójának. Vajon nem lenne-e jogos, hogy a Mindenható Isten, haragjában végleges pusztulással sújtsa hûtlen társát? Jogos lenne ez. De ISTEN SZERETET. Újabb döntési helyzetében nem haragja motiválta, hanem új esélyt teremtõ irgalmassága. Ezért úgy határozott, hogy a vele szemben szeretetlen embert szeretni fogja, önként. Ezért ren-

2

HAJNALFÉNY


Hajnalfény

Az élet fájának gyümölcse Az elsõ emberpár Édenbõl való kiûzésének egyetlen célja volt: ne egyen az ember az élet fájának gyümölcsébõl (1Móz 3,22), amelybõl szellemi élet fakad. A Jelenések könyve is említést tesz az Isten országában lévõ élet fájáról (Jel 22,2). Azt olvassuk róla, hogy tizenkét gyümölcsöt terem, minden hónapban megtermi gyümölcsét, és levelei a pogányok sebeinek gyógyítására valók. A Szentírás szerint az egykori Édenben álló életnek fája és az Isten országában gyümölcsözõ, egy és ugyanaz (Jel 2,7). Az ember bûnbeesésének a következménye - Isten elõzetes intése alapján - a szellemi halál volt (1Móz 2,17; Róm 5,12). Ezért vált szükségessé, hogy Isten kérubokat, és villogó pallos lángját helyezze az Éden kertjének bejáratához (1Móz 3,24), így akadályozva meg az embert, hogy egyen az élet fájának gyümölcsébõl. A szellemi halál lényege, hogy az embernek elhalt az a képessége (érzékszerve), amellyel az Isten kijelentéseit érzékelni tudta, vagyis megszûnt az Istennel való közössége (1Kor 2,14). Ez a megszakadt drága szeretetkapcsolat ma is csak a gyümölcs fogyasztásával állítható helyre. A ma élni kívánó ember számára az élet fája a Golgotán elérhetõ, és annak áldott gyümölcse Jézus Krisztus, Isten Fia, a Megváltó.

Õ magáról jelentette ki:„…az én testem bizony étel, és az én vérem bizony ital. Aki nem eszi az én testemet, és nem issza az én véremet, az élet sincs meg abban” (Ján 6,53). „Kemény beszéd ez, ki hallgathatja Õt?" (Ján 6,60b). Az akkor Õt hallgató tanítványok annyira megbotránkoztak a beszédén, hogy többségük otthagyta a Mestert. Mindazonáltal boldogok azok, akik Õbenne meg nem botránkoznak (Mát 11,6). Hogyan ehetsz az élet fájának gyümölcsébõl? Ha naponként kezedbe veszed a Szentírást, és imádkozó, alázatos szívvel olvasod, az élet fájának gyümölcsét kóstolod. Ha ebben kitartó vagy, és azon igyekezel, hogy az olvasottakat megvalósítsd, akkor Isten Szelleme fog segíteni a véghezvitelben. Így támad élet benned, illetve így erõsíted, táplálod a benned támadt új életet. Így lelsz Krisztusban hívõ testvéreidre is, akikkel áldott úrvacsorai közösségben is kifejezheted, hogy eszed az Õ testét, és iszod az Õ vérét (Ján 6,56), vagyis táplálkozol a golgotai élet fájának gyümölcsével. Mindazok akik élnek ezzel a lehetõséggel, megtapasztalják a teljes gyógyulást, hiszen „az Õ sebei által gyógyultunk meg” (Ézs 53,5b). Frank Róbert, Beretttyóújfalu

23

SZÖVETSÉG

EGYHÁZTÖRTÉNET

halála volt, hiszem, hogy megmondották néki: ma velem lész a paradicsomba. Õ szegény árvaságra hagya bennünket ezen az idegen földön. Itt irtóztató sírás, rívás vagyon közöttünk. Az Isten vigasztaljon minket”. „Intelek azért mindenek elõtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások, minden emberekért, királyokért és minden méltóságban levõkért…” (Tim 2,1-2) Vágvölgyi Zoltán, Szentes

egyértelmû, hogy alapvetõ értékrend-változáson ment keresztül. Vitathatatlan, hogy elindult a megtérés útján. Azonban, hogy ebben meddig jutott, nem tudhatjuk pontosan, s vitathatjuk is – de az Úr tudja. A leírtak alapján mindenesetre jó reménységgel lehetünk afelõl, hogy fiúságra jutott. Ha észreveszünk némely furcsa vagy idegen dolgokat a sorai között, nem mindegy milyen és mennyire messzemenõ következtetéseket vonunk le belõlük. Ne csaljon csapdába a történelmi távolság, a nyelvezet. Tartsuk azt is a szemünk elõtt, hogy a hit útjára lépett ember megnyilvánulásai természetszerûen magában hordozzák azt az egyházi, lelki-szellemi környezetet, tanításbeli vonásokat, melyek körülveszik. Azok a hívõk, az ún. „janzenisták”, akiktõl Rákóczi a bûnbõl való szabadulás evangéliumát hallotta, egyfajta megújulási, puritán, s mondhatni több tekintetben reformációs elveket valló katolikusok voltak (s némelyek szerint ezért közel is voltak az eretnekséghez…). Nem voltak tökéletesek – de a mai hívõk sem azok –, s azzal a világossággal igyekeztek élni, amire eljutottak. Ahogyan a reformáció embereinek is nagy nehézséget okozott a nem Istentõl való gyökerek elvágása és nem tudtak azonnal és mindenben a Szentírás szerint élni, formálni a gyülekezeteket. Sõt többen megkérdõjelezhetõ dolgokat is tettek – mégsem vonjuk kétségbe azt, hogy személyes kapcsolatra jutottak Istennel, s hogy ezek a megújulási mozgalmak az Egyházért életét adó, s azt szeretõ Krisztustól indultak el. (A szerk. megjegyzése)

Irodalomjegyzék: 1. Rákóczi Ferenc: Vallomások Emlék-iratok. Bp. Szépirodalmi Kvk. 1979. 2. Kertész Erzsébet: A fejedelemaszszony. Zrínyi Ilona élete. Kossuth Kvk. 1986. 3. Saint-Simon, Louis de Rouvroy: Saint-Simon herceg emlékiratai. Bp. Európa Könyvkiadó. 1975. 4. Köpeczi Béla – R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc. Bp. Gondolat. 5. Mikes Kelemen: Törökországi levelek. Bp. Európa Kvk. 2000. Olvasóinkban felmerülhetnek kérdõjelek Rákóczi biblikus megtérése felõl, s nem ok nélkül. Eddig legtöbbünknek nem ilyen ismeretei voltak e híres fejedelemrõl. Ne felejtsük el azonban azt, hogy a (politikai, vallási és egyéb hatások miatt is) idõrõl-idõre változó történelmi tálalások nem mindig a valóságot tükrözik. Nyilván nem véletlen az sem, hogy történelem óráinkon nem sokat hallhattunk Rákóczi lelki életérõl. Úgy gondoljuk, hogy a cikk alapján

22

TANÍTÁS


A hívõk ítéletérõl és jutalmáról Elsõ olvasatra joggal tûnik különösnek a fenti cím, de az ige szerint (1Pt 4,17) itt e földön van annak ideje, hogy elkezdõdjék az ítélet a megtért s újjászületett hívõk életében. Szomorúan látom, hogy a többségük Isten ítélete alatt szenved, amit igyekeznek hívalkodó magamutogatással, hazug szenteskedéssel, buta filozofálgatással, és olcsó poénkodással takargatni mások elõl. Amikor aztán ebbe is belefárad a lelkük, ömlik belõlük a panasz, és a kesergõ reményvesztettség. Egyetlen oka van mindennek: nem veszik fel a keresztjüket minden nap (Lk 9,23). Enélkül csak a szájukkal tisztelhetik az Urat (Márk 7,6), esetleg a napjainkra jellemzõ érzelgõs tévelygések valamelyik válfajával, késõbb aztán már azzal sem. Elõbb-utóbb ide jutnak mindazok, akik egyre több engedményt adtak régi (1Pt 1,18) életüknek, nem ítélték halálra, nem öldöklik testies ÉNjük indulatait és kívánságait (Gal 5,24). Az Úr nem mond le egyrõl sem, de elõbb megítéli õket (itt e földön!), hogy ne kelljen a világ fiaival együtt állniuk az Õ kárhoztató ítélete elé (1Kor 11,31-32). Isten mentõ és megtartó szeretetének jele, ha az övéinek testies életét (Róm 8,12-13) elkezdi fenyíteni, dorgálni, sõt ostorozni, ha teret adnak testies kívánságaiknak, pedig az Úr a saját szentségében akarja õket részesíteni (Zsid 12,4-11). Azt akarja, hogy megváltott gyermekeinek földi életét ne az emberi indulatok jellemezzék, hanem azok, amelyek Jézus Krisztusban is voltak (Fil 2,5). Azt akarja, hogy az Õ követõinek szelídlelkûsége ismert legyen minden

ember elõtt (Fil 4,5). Akkor kezd ez megvalósulni, amint a hívõ már nem a saját életét szereti (2Tim 3,2; Jn 12,25), hanem Krisztusét (Gal 2,20).

Hogyan ítéli Isten az övéit a földön? Lelki és testi szenvedések által. Miután a hívõ már nem vállalja Isten akaratát, és leteszi keresztjét, megszûnik közössége az Úrral s az õ követõivel, szellemileg magányossá válik. Úgy próbálja e fájdalmas hiányt pótolni, hogy lelkét igyekszik folyton kirakatba tenni azért, hogy legalább az emberek foglalkozzanak vele. De ideig-óráig tartó csak a magamutogatás bûnös gyönyöre (Zsid 11,25). Közben egyre magányosabbnak érzi magát, mert jól tudja, senkit sem érdekelnek azok a frappáns linkségek (!), melyeket kirakatba tesz, s amelyekkel kábítószerezni próbálja rossz lelkiismeretét. Azok a szép szavak, vagy csillogó irományok, melyekkel hozzá hasonlóan magányos lelkek szokták egymást díjazni, csak annyit érnek, mint amikor a cirkuszban bámészkodók megtapsolják az éppen ügyeletes bohócot. Addig érdekli õket, amíg egy-egy rövid idõre feledteti velük saját magányosságukat, életük sok békétlenséggel, szenvedéssel és reménytelenséggel, sõt depresszióval gyötört valóságát. Ha aztán a hívõ konokul engedetlen marad, miközben az Úr a lelkét „vesszõzi” (Ez 20,37), testileg is szenvedni fog, míg meg nem vallja bûneit (1Pt 4,1; Jak 5,14-16). Az igében írva van,

3

SZÖVETSÉG

TANÍTÁS

hogy Isten nem szíve szerint teszi ezt gyermekével (JerSir 3,33), de nem hagyhatja teljesen büntetés nélkül (Jer 46,28) az engedetlent, a bûnben élõt. Be kell látnia és meg kell vallania, hogy minden testi-lelki szenvedését - hogy neki semmi nem sikerül az életben (!) - Isten iránti hûtlenségének, saját gonoszságának köszönheti (Jer 2,17-19).Ha ez sem használ, egy idõ után azt mondja az Úr: „Miért ostorozzalak tovább, holott a bûnt növeled?” (Ézs 1,5). Véget vet megváltott gyermeke földi életének, de elõbb tûzön viszi keresztül a lelkét (1Kor 3,11-15). Azért, hogy kiégesse belõle a konokságot, sõt minden szeplõt és sömörgõt is (Ef 5,27), aztán viszi magával a mennybe! A jónak, amit megtérése után tett e földön Isten örömére és dicsõségére, és az övéinek javára, jutalmát a mennyben kapja. A gonosz pedig, amit hívõként gyûjtött, ezen a földön lesz megítélve (2Kor 5, 9-10). Ha azon igyekszik, hogy Istennek tetszõ legyen földi élete, boldogan és örömmel fog hazamenni Urához, és akik látják ezt, azok számára követendõ lesz hite (Zsid 13,7). Ellenkezõ esetben, bár az Úr õt is hazaviszi, de földi halála nem lesz kívánatos az atyafiak elõtt. Amit vetett a testies élet kedvére, amit aztán nem volt hajlandó az Úr elõtt megvallani (1Jn 1,8-9), e testben kell „learatnia” (Gal 6,7-8).

jutalmat kap. Bûnbocsánatot, szabadulás örömét, új és örök életet! Mindez ingyen kegyelem, melyekért az Úr Jézus Krisztus vérével fizetett, a golgotai kereszten, ezért is örökké áldandó Isten Õ (Róm 9,5). Ezek után a földi jutalmak következnek, de ezek árát már a hívõnek kell „megfizetnie” azzal, hogy naponta felveszi a saját keresztjét és követi, szolgálja az Urat (Lk 9,23). A biblikus hívõ élet telve van Isten kegyelmének, oltalmának és gondviselõ szeretetének gazdagságával. Lehetetlen mind felsorolni, csak néhányat említek közülük. A legfontosabb az Õ bátorító kijelentése: „...ne félj mert én veled vagyok!” (Ézs 41,10). Ez az élet bármilyen próbás, vagy félelmetesnek tûnõ körülményei között is belsõ nyugalmat és biztonságot ad. Aztán személyes (szellemi) közösségben lehet az Úrral és követõivel, ami mennyei örömök „elõíze” e földön. Azt is reménységgel várja, hogy az Úr szerezzen segítõtársat, hozzá illõt (1Móz 2,18)! Ha nem Istentõl kapta, hanem magának „szerezte” a társát, biblikusan hívõ magaviseletével megnyerheti az Úrnak (1Pt 3,1). Aztán Isten ajándéka a gyermekáldás: „...az anyaméh gyümölcse: jutalom” (Zsolt 127,3). Minden hívõ számára a legtöbb örömöt adó jutalom. Akiket nem kell félteni, akkor sem ha életvitelük egy ideig szomorúságot, fájdalmat okoz. Mert vígasztal az ige, te csak higyj az Úrban és üdvözülsz, üdvözülni fog házad népe (Csel 16,31), még unokáid is (Ézs 59,21).Isten rajtuk is könyörülni fog, hittel ajándékozza meg õket, ha pedig elbuktak, helyreállítja õket. Aki hisz azok megtartatásában, akik Isten ajándékai, úgy amint Ábrahám is hitt ebben (Róm 4,18), senkit nem fog örökre elveszíteni közülük (Jn 18,9)!

Hogyan jutalmazza Isten az övéit a földön? Aki nem vallási ceremóniával, vagy képmutató síránkozással, netán zajos hízelkedéssel próbálja Istent „megengesztelni”, hanem töredelmes és bûnbánó szívvel viszi bûneit Isten elé (Zsolt 51,18-19), azonnal három örök érvényû

4

EGYHÁZTÖRTÉNET … eloldottad azokat a köteleket, melyekkel a világ fogva tartott és széttépted egyiket a másik után (…) Nagy hasznomra volt annak a könyvecskének az elolvasása, melyet a kamalduli atyák rendfõnöke adott, Az üdvösség fontosságáról, s amely az üdvösség akadályait mutatta be, és önmagam megismeréséhez vezetett. Sugallta és megmutatta nekem azokat a nehézségeket, melyeket a világi társaság és élet okoz, és ezek érzékelhetõvé váltak számomra. Így változtam meg bensõmben”. „Ki vagyok, Uram, hogy méltó köszönetet tudjak mondani neked én, a féreg és hamu mindazért, amit nekem nyújtottál?… Te a legteljesebb tö-kéletesség vagy, én földkupac, haszontalan alkotmány, üres edény. Te méltóztattál belém helyezni kegyelmed kincseit, én azonban minden pillanatban megcsúszom, leesek és összetörök. Tudom, Uram, Te semmivel nem tartozol nekem, én viszont mindennel neked tartozom, és ezért nem kérem, hogy érdekemben tégy valamit, hanem önmagadért, mert a Te teremtményed vagyok, akit a Te Fiad drága vére váltott meg, és aki oly sok mindenért tartozom neked, és ez a legfõbb érve bizalmamnak. … arra késztetsz, hogy érezzelek a szívemben, melyben szentségházadat elhelyezted, attól kezdve, hogy megszabadítottad a bûntõl. Méltó voltam minden földi büntetésre, és gyötrelemre, viszontagságra, ínségre és nyomorúságra és te, Uram, még ezredrészükkel sem látogattál meg

21


engem. Az a méltányos tehát, hogy örvendezzem irgalmasságod miatt, nem pedig az, hogy panaszkodjam azért, amit elszenvedek. Ó, gyönyörûségem, Istenem, ki vagyok én, hogy ily nagy irgalmas vagy hozzám? Erõsíts meg rendeléseid útján, tedd, hogy hordozzam keresztemet, így Fiadat követve elérkezzem oda, ahova õ is érkezik, hogy vezessen engem, és általa egyesüljek veled örök szeretetben”. „A te kezedben van a szívünk, Uram, döfd át szereteted nyilával, gyújts föl a lomhákat, vezesd vissza az eltévelyedetteket, világítsd meg a vakokat, lágyítsd meg a hajthatatlanokat, bátorítsd a gyengéket, szilárdítsd meg a habozókat, tanítsd a tudatlanokat, erõsítsd a jókat, hogy mindnyájan erõnk és képességünk szerint tegyünk eleget igazságodnak, üdvözítõnk, Jézus Krisztus érdemei révén. (…) Állíts szentséges akaratod ösvényeire, és engedd, hogy kövessenek engem. Szólj mindig a szívemhez, és engedd, hogy általam megértsék hangodat, hogy így vezérelvén elvezessem õket legelõidhez, legfõbb és igaz Pásztorunk!” „Tizenkét óra felé étszaka mindnyájan mellette voltunk” - írja Mikes Kelemen, a fejedelem haláláról. „Végtire szegény, ma három óra után reggel, az Istennek adván lelkét elaluvék, mivel úgy halt meg mint egy gyermek. Szüntelenül reá néztünk, de mégiscsak azon vettük észre általmenetelit, midõn szemei felnyíltak. Amicsoda életet élt, és amicsoda

SZÖVETSÉG

EGYHÁZTÖRTÉNET

TANÍTÁS

Egyháztörténeti szemelvények II. RÁKÓCZI FERENC „A játékok, színielõadások, vadászatok, mindenféle társalkodások, fényes lakomák mindennapi kenyerem voltak. Mondd meg nekem, te világi élet fia, bárki vagy is, mi hiányzott nekem, aki olyan királyi házakban és kertekben laktam, melyekhez még csak hasonlót sem láttak soha a régiek? Ragyogó és mindenki tetszésével kitüntetett öltözékeim voltak, szívem mégis nyugtalan volt, mert távol voltam az én Uramtól, igazi célomtól, és olyan teremtményeket választottam szerelmem tárgyául, kik soha nem maradnak meg ugyanabban az állapotban”. „Jelen voltam a királynak tartott prédikációkon, és a te irgalmadból Uram ezek jobban hatottak rám, gyakrabban kezdtem gondolkodni rajtad és renyhe életemen. Magadhoz vontál Istenem, és én a világi élettõl megcsömörülve nem álltam ellen… egyetlen szolgám kíséretében egy gyaloghintón eltávoztam (az udvari életbõl), és valóban a te vezetéseddel és különleges gondviseléseddel szerencsésen meg/érkeztem abba a boldog magányba, mely iránt akkor egyedülálló szeretetet oltottál belém. Te jobban tudod, Uram, mint én, hogyan töltöttem el azt a három

(2.

RÉSZ)

napot. Én csak azt tudom, és ezért téged mindörökké dícsérlek, hogy ettõl az idõtõl kezdve megszabadítottál engem minden gyalázatomtól, megtisztítottad lelkiismeretemet, és más emberré kezdtél alakítani. Elhatároztam, hogy segítségeddel fölhagyok tisztátalanságaimmal, és az éjszakai órákban megszakítom álmomat, hogy dicséretedet zengjem”. „Búcsút mondtam a kártyának, és minden szerencsejátéknak … Éreztem, hogy nõ az erõm a gyalázataimmal és oly sok éven át szokássá öregbedett tisztátalanságaimmal szembeni ellenállásra. … Már kezdtél megtanítani rá, ó, örök bölcsesség, hogy ne szeressem, hanem kerüljem el a világi társalgást, és tartsam szilárdan magam mindkét nembeli barátaim rólam alkotott véleményével szemben. Ezeknek nem tetszett új életmódom, mely ugyan nyilvánosan semmiféle változást nem mutatott, mégis észrevehették azok, akikkel korábban éjszakába nyúló, többnyire haszontalan, és másokat becsmérlõ csevegéseket szoktam folytatni, melyekben hol ennek, hol annak az életérõl, szokásairól és botrányos cselekedeteirõl volt szó.

20

Isten gyermekének soha nem kell aggodalmaskodni a földi szükségletek miatt (Mát 6,25-33), hiszen hajának szálai is mind számon vannak tartva (Mát 10,30). Amikor a keveset megáldja az Úr, mindenre elég, még marad is belõle (Mát 14,15-21). Ha intézni kell valamit valamely hivatalban, nem az emberek jóakaratától függ az eredmény, mert ahol Isten ajtót nyit, azt senki be nem zárhatja (Jel 3,8), s még ellenségeit is jóakaróivá teszi (Péld 16,7).


21), látni fogják az Urat, akinek neve a homlokukon lesz (Jel 22,4). Ez lesz annak jele, hogy uralkodhatnak az új földön, a hatalmuk alá rendelt népeken (Jel 21,24). A királyok Királya (Jel 19, 16) tette õket királyi papsággá (1Pt 2,9). Ott a mennyben majd királyokká, most itt a földön pedig papokká (Jel 1,6).

Hogyan tovább? Az ige szerint most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk (1Jn 3,2). A népek akik megtartatnak, ehetnek majd az életnek fáiról, melyeknek levelei szellemi gyógyításukat, engedelmes istenfélelemben való folytonos növekedésüket fogja eredményezni (Jel 22,2). Gyümölcse pedig minket, Isten fiait és leányait (2Kor 6,18) fogja táplálni, hogy egyre növekedjünk mennyei Atyánk iránti szeretetben, s végül annyira eggyé váljunk vele, hogy számunkra „Isten legyen minden mindenben” (1Kor 15,28). Akik pedig még nem hívõk, csupán vallásosak vagy vallástalan világiak, még nem késõ megtérni és Istennek kegyelmében részesülni. Az Úr ma még ott áll a szívük ajtaja elõtt, és zörget (Jel 3,19-20). Akik beengedik azoknak testét-lelkét megtisztítja, szellemileg új életre szûli õket. Odaülhetnek Vele és megváltottaival együtt, a mennyei vacsorázó asztalhoz, és részük lehet mindazokban a jókban, amiket Isten készített az õt szeretõknek (1Kor 2,9).Ámen, úgy legyen! id. Frank Sándor, Karmiel - Izrael

Hogyan jutalmazza Isten az övéit a mennyben? Amikor eljön elköltözésének (vagy az Isten gyülekezete elragadásának) ideje, eljön érte az Úr, és elviszi magával oda, ahol Õ van (Jn 14,3), a mennyei Jeruzsálembe (Jel 21,2). Itt dicsõséges koronát (2Tim 4,6-8), valamint ragyogó fehér ruhát kap, odaülhet a Bárány menyegzõjének vacsorázó asztalához (Jel 19,7-9). Arra a helyre, amely megilleti õt, annak függvényében, mennyi maradandó kincset (1Kor 3,14) gyûjtött szolgáló életével a földön (Mát 19,30). Akik itt többet szolgáltak, ott nagyobb részt kapnak uralkodásból! Ezt követõen az Úr vezetése alatt és megváltott testvéreivel együtt eljönnek (Jel 19,14) korábbi ellenségeik ellen a hely fölé, amelyet Armageddonnak neveznek (Jel 16,16), hogy összetörjék és megtapossák (Zsolt 18,38-39) azokat a levegõbeli hatalmasságokat (Ef 2,5), gonosz szellemeket, akik ellen sokat kellett tusakodniuk a földön (Ef 6,12). A végsõ gyõzelem után királyi székekbe ülnek a mennyei Jeruzsálemben (Jel 3,

5

SZÖVETSÉG

BIZONYSÁGTÉTEL

Bizonyságtétel Építkezésünk érte jelentõsebb esõ a környékbeli gyerekek által focipályának használt telket. Az ásót nem bírtam a földbe szúrni, akárhogyan próbálkoztam. Teljesen elcsüggedtem, ha ennyit nem bírok, hogy lesz itt építkezés, még az is felmerült bennem, hogy adjuk el a telket. Isten bátorított az aznap esti áhítatból: „Kezdjük el az építést! És bátran hozzáfogtak a jó munkához”, „Maga a menny Istene ad nekünk sikert, és mi az õ szolgáiként kezdjük el az építést” (Neh 2,18,20). Késõbb megtudtam, hogy a mi telkünk és a szomszédos kimért telkek helyén ötvenhatvan éve még több mint fél méteres víz állt, és az évek során töltötték fel mindenféle földdel, törmelékkel. Így géppel fúrattam ki a kerítésoszlopok helyét. Az õsz folyamán hozzáfogtunk a terveztetéshez, mert szerettük volna, ha a következõ év tavaszára megkapjuk az építési engedélyt. A fiatal tervezõ tudván, hogy várhatóan nagycsalád leszünk-, jót akarva nekünk, rábeszélt minket egy szép nagy házra, mi pedig kívánságunknál fogva - hajlottunk rá. A tervet be is adtuk engedélyezésre. Közben azonban készíttettünk egy költségvetést. A számított végösszeg nagyon mellbe vágott. Elhatároztam,

2002 õszén adta az Úr jelét, hogy foglalkoznunk kell a saját otthon teremtésének gondolatával. Vonakodtam az építkezéstõl, féltem, hogy túl sok erõt és idõt fog elvenni az életünkbõl, ezért inkább használt családi házat szerettem volna. Isten mégis erre vezetett minket. Be kellett látnom, hogy szinte semmi esélyünk, hogy egy számunkra elfogadható családi házat megvásároljunk, másrészt a kapott igék is egyértelmûen az építkezés mellett szóltak. Feleségem is kapott igét: „Szerezd el kívül a te dolgodat, és készíts elõ a te mezõdben; annakutána építsd a házadat” (Péld 24,27), én is kaptam: „Építsetek házakat és lakjatok azokban” (Jer 29, 5), „De vigyázz, ne feledkezzél el Istenedrõl az Úrról … amikor … szép házakat építesz és azokban laksz” (5Móz 8,11-12) - ezt egyben figyelmeztetésként is vettem. 2003 februárjában a szolgálati lakástól - amelyben laktunk - 30 méterre sikerült megvenni (eléggé fordulatos módon) egy önkormányzati telket, ami felõl szinte „véletlenül” szereztünk tudomást. Isten kezét láttuk mindebben. Még abban az évben, nyáron körbe szerettem volna keríteni a telket. Egy augusztusi péntek délután akartam elkezdeni. Ekkor már régebb óta nem

6

GYERMEKEINK KÖZÖTT


Gyermekeink között A szálka (márcsak azért is, mivel nincs autónk), mégis ez látszott a szükségesnek. És akkor eszembe jutott az, amit Péter apostol így fejez ki: „Minden gondotokat Õreá vessétek, mert néki gondja van reátok” (I. Pét.5,7). Igen, mielõtt orvoshoz szaladnánk egy ilyen sürgõs és súlyosnak látszó esettel, imádkozzunk! „Timike imádkozni fogok érted” - mondtam. Õ csak bólogatott és sikított, s így kisebb hangorkán közepette kezdtem imádkozni. „Úr Jézus, Te vagy a mi segítségünk és gyógyítónk. Köszönjük neked, hogy szeretsz minket. Kérünk, segítsd meg most Timikét is, és vedd ki a torkából a szálkát! Köszönjük, hogy meghallgatsz minket. Ámen.” Az Úr válasza gyorsabban érkezett, mint reméltük. Timike - miután kimondtam az Áment - rögtön abbahagyta a már hosszú percek óta tartó sírással vegyes sikítozást, és csak a könnycseppek árulkodtak arról, hogy nagy fájdalmai lehettek. Elõször csak ült és nem szólt semmit. Eltelt egy-két perc, míg meg mertem kérdezni: „Na, mit érzel? Szúr még?” „Nem” - hangzott a csöndes felelet. Újabb percek teltek el, s ahogy az ágyon ültem, s Timikét simogattam, azon gondolkodtam, hogy lehetséges lenne az, hogy az Úr ilyen gyorsan cselekedett? Hitetlenségemet azonban Timike válaszai eloszlatták, mert akárhányszor kérdeztem: „Szúr még?” Õ mindig így felelt: „Már nem.” Idõvel szépen el is aludt, s másnap reggel vidáman ébredt mindenféle szúró érzés nélkül. Örömmel adtunk hálát az Úrnak ezért a csodáért. Azóta is, ha megkérdezzük Timikét: ki vette ki a szálkát a torkodból? A válasz mindig így hangzik: az Úr Jézus. Vágvölgyi Zoltán, Szentes

Vacsora volt és sült halat ettünk. Nagyon szeretjük a sült halat, a gyerekek is. Általában hekket szoktunk vásárolni, mert abban kevés a szálka, s így a gyerekek is jobban tudják enni. Aznap este azonban ponty is került az asztalra. A legnagyobb lányunk, Timike (6 éves) kapott belõle egy szeletet azzal a felszólítással, hogy nagyon lassan egye, és ahogy szálkát érez, azonnal köpje ki. Telt múlt az idõ, s a vacsora már a vége felé közeledett, amikor egyszercsak Timike fájdalmasan felkiáltott: „Au!” „Mi történt? Mi van, csak nem szálka ment a torkodra?” - kérdeztem. „De igen” - válaszolta kissé elcsukló hangon. Elõször vizet itattunk vele feleségemmel, majd eszünkbe jutott a „népi gyógymód”: kenyérbelet enni, minél többet, az majd leviszi a szálkát. Így is tettünk. Egyik finom, puha falatot nyelte a másik után, de a szálka nem mozdult. Elég rosszul akadhatott meg a torkán, mert hol jobban szúrt, hol alábbhagyott a fájdalom. Így telt el kb. másfél óra a szálkával való kilátástalan küzdelmünkkel. Csak abban tudtunk reménykedni, hogy majdcsak lemegy az a szálka idõvel magától is. Ezt a reményünket táplálta, hogy Timike lefekvésnél csak pityogott, és már nem sírt olyan nagyon, bár szúró érzést még mindig érzett. Ettõl függetlenül szépen elaludt, ahogyan a másik kettõ is, végül mi magunk is. Az éjnek közepén azonban éktelen sivításra ébredtünk feleségemmel, Melindával. Timike sírt és fogta a torkát, szinte már beszélni sem tudott. Csak sírt és sírt, sõt sikított és az ágyat csapdosta az egyik kezével, a másikkal pedig a nyakát fogta. Nagyobb a baj, mint gondoltuk. Mi legyen? Éjnek idején szaladjunk az ügyeletre? Minden porcikám tiltakozott ez ellen

19

SZÖVETSÉG

KÖNYVAJÁNLÓ

Könyvajánló Wilhelm Busch: Variációk egy témára Evangéliumi Kiadó (1000 Ft.) Amikor Isten szerelmi vallomása csaknem harminc évvel ezelõtt személyesen elérkezett hozzám, életem szilárd fundamentumot, célt és értelmet talált, és mély, kiolthatatlan öröm költözött a szívembe. Felfogni a mai napig nem tudom, hiszen egyre jobban látom, mennyire méltatlan vagyok erre a szeretetre. Csak ámulni tudok, és imádni Õt. Legfõbb igyekezetem, hogy egész életem hálás, boldog válasz legyen Istennek erre a vallomására: „szeretlek”. Sokan ismerik a német evangélistát „Jézus, a mi sorsunk” c. könyvébõl. A „Variációk”ban elmondott történetek is személyes elbeszélései, átélései, melyek mind Jézus Krisztusról szólnak, aki egyedüli megoldás a tévutakon vergõdõ emberek számára. Kíméletlenül leleplezi a rejtõzködõ, de mégis segítségért kiáltó embert, lobogó szenvedéllyel ég az ifjúság megmentéséért, néz szembe a nácizmussal. Hogyan lehet bizonyságot tenni a családban, utazás közben, kinn a nagyvilágban, kórteremben, fiatalok között, a náci Németországban? Finom humorral átszõtt, lendületesen elõadott történetei lebilincselõk. Íme egy példa: Élt Frankfurt am Mainban egy özvegy, aki növekedõ gyerekeivel nehezen verekedte át magát az életen. Egy napon távirat érkezett, ami az egész

házat izgalomba hozta. A legidõsebb fiú, aki már nem lakott együtt a családdal, közölte benne: „Eljegyeztem magam. Holnapután érkezem a menyasszonyommal”. Elõször meghökkent hallgatás. Vajon nem kellett volna ennek a fiúnak elõször anyjáról és a testvéreirõl gondoskodnia? Aztán milyen lehet a menyasszony? Egyikük sem ismerte. Azon az estén mindnyájan kissé nyomott hangulatban indultak lefeküdni. Az anya viszont valódi keresztyén volt. Éjszaka kiöntötte szívét az Úrnak. Másnap reggel pedig maga köré gyûjtötte szeretteit és így szólt: „Most pedig szigorú parancsot adok nektek: fivéretekkel együtt kell örülnötök. Menyasszonyát mint testvért fogadjátok be magatok közé. És ami a legfontosabb: elvárom, hogy abban a leányban csak a jót lássátok meg. Ha valamelyikõtök hibát fedez fel benne, senkivel nem beszélhet róla - Istent kivéve”. A jegyespár ezalatt már a vonaton ült. A leány szíve szorongott: hogy fog megállni jövendõbeli sógornõi kritikus tekintete elõtt, akikrõl võlegénye annyi dicséretes dolgot mesélt? A barátságos fogadtatás után azonban minden aggodalma elszállt. Olyan szeretet és szívélyesség vette körül, hogy teljesen megnyílt és határtalan bizalmat nyert võlegényének édesanyja felé. Szeretet és béke uralkodott közöttük. Meg is maradt - most már több mint harminc éve. Miért hallgatnám el? Az özvegy, aki ilyen bölcsen és szeretettel járt el - az édesanyám volt. Molnár Istvánné, Miskolc

18

BIZONYSÁGTÉTEL


munkához, amikor a garázs alapjának gödre a nyár folyamán már harmadszor telt meg színig vízzel, beomolva a föld, azt még ki lehetett javítani kétnapos munkával, de a ház esetében már jóval nehezebb lett volna. Azon a szombaton a ház alapjának jó része be lett öntve. A többit apránként folytattuk testvérekkel, napszámosokkal. Közben a jobb könyökömnél begyulladt a csonthártya, így fájdalmassá vált a munkavégzés. Kicsit vissza akartam venni a tempóból, a munkahelyemre készültem egyik reggel, mikor ezt olvastam az egyik áhítatos könyvben: „és sietteté a dolgot a király”, az igehely pedig építéssel volt kapcsolatos. Felhívtam a fõnökömet, hogy itthon maradnék szabadságon, ha lehet, mire mondja, hogy õ így is számított (pedig nem volt megbeszélve). Ezt jelnek tekintettem és hozzáláttam a folytatáshoz. Késõbb értettem meg miért siettette az Úr a munkát, amikor leesett az elsõ felhõszakadásszerû esõ. Ekkor már a lábazat elsõ része megvolt körben, így gumicsizmában lehetett folytatni a munkát a víz felett. Amikor több napon át szinte folyamatosan ömlött az esõ, egyre aggódva néztem, hogyan hatalmasodik el a víz a telkünkön (mivel a telek jó része kb. 20-30 centivel mélyebben volt az út és a környezõ udvarok szintjétõl). Egyre nõtt bennem az aggódás, hogyan lesz itt folytatás, mi lesz ebbõl az építkezésbõl. Mikor már nem bírtam a belsõ feszültséget, akkor kaptam azt az igét egy áhítatos könyvbõl, hogy „Ne félj, mert nem vallasz szégyent” (Ézs 54,4). Néhány perccel késõbb újra kimentem nézni a víz áradását. Egyik szomszéd ekkor tett egy megjegyzést, hogy „nem egy sikeres építkezés”, de az Úr tartot-

hogy új tervet kell készíteni kisebb házzal. Egy darabig ingadoztam. Végül testvérek tanácsára is egy kisebb (de még így sem kicsi), egyszerûbb szerkezetût terveztettünk. A terveket még pont idõben kicserélhettük a hatóságnál, így új eljárást sem kellett kezdeményezni. Az építkezés folyamán sokszor adtam hálát Istennek azért, hogy ezt megtehettük. Az építkezés finanszírozása felõl gyermeki hitet adott az Úr. Úgy láttam, hogy ha Isten mondja, hogy fogjunk hozzá, akkor majd megadja a hozzávaló pénzt. Tudtuk, hogy „szocpol”-ra jogosultak vagyunk és banki, munkáltatói kölcsönökre is számíthatunk emberileg, de hogy a szükséges készültségi fokig hogy fogunk eljutni, azt nem tudtuk. Ez emberi szemmel szinte felelõtlennek tûnhet, mivel mindössze néhány tízezer forintunk volt a kezdéshez. Szüleimtõl kaptunk egy összeget, mondván, hogy õk fizikai munkában már nem bírnak segíteni. Továbbá maguktól felajánlották, hogy spórolt pénzüket az alapozáshoz kölcsönadják. Így fogtunk hozzá 2004 májusában az alapozáshoz. Mire kiásattuk az alap helyét, esõsre fordult az idõ. A betonozásra kitûzött nap reggelén elbizonytalanodtam, bár biztató igét kaptam, de nem mertem ráállni, nem akartam a testvéreket esõben, sárban dolgoztatni. Végül megkérdeztem három testvért, hogy mi a véleményük, mindhárman azon véleményen voltak, hogy hozzá kell fogni, egyikük igét is kapott: „Az Úr lesz a te napod” (mivel szinte egész nap esett az esõ hol jobban, hol kevésbé és a nap egyszer sem sütött ki). Így bár eléggé szorongtam, de hozzáfogtunk a munkához három betonkeverõ-vel. Utólag értettem csak meg, miért kellett akkor hozzálátni a

7

SZÖVETSÉG

BIZONYSÁGTÉTEL Az intézkedésekben sokszor segített meg az Úr. Többször emberileg képtelen voltam cselekedni, majd egyszer csak Isten elém hozta a megoldást. Alkalmatlanságom ellenére az Úr újra és újra megdicsõítette magát és az építkezés haladt elõre. Sok segítséget kaptam a környéken élõ építési szakember testvérünk által, akihez mindig fordulhattam tanácsért, hogy ezt vagy azt hogyan kell csinálni, mennyi és milyen anyag kell bele. De sok dolgot egyedül kellett megoldanom. Volt úgy, hogy egy órát is gondolkoztam, gyötrõdtem, imádkoztam, hogy „nem megy Uram, nem tudom, hogy kell csinálni”. Mindig megsegített az Úr, vagy éreztem, hogy betölt arra a feladatra és képesít, hogy elvégezzem azt, vagy segítséget küldött. A betonvas szerelését többnyire egyedül végeztem, volt úgy, hogy a koszorú betonozása már ki volt tûzve, de az idõ szûkös volt. Leültem és Istenhez kiáltottam, mert nem bírtam elviselni a terhet. 20 perc múlva jön testvérem, és kérdi, hogy nem kell-e valamit segíteni, most ráér néhány délutánra. Megteltem örömmel. Október elejére elkészültünk a födémmel (amihez jónak láttunk kölcsönkérni a másik sógornõmtõl). Bár figyelmeztettek, hogy a fagy kárt tehet az épületben, ha nincs rajta tetõ, de nem tudtunk forrást rá. Ekkor azt gondoltuk, hogy erre az évre ennyi volt a munka. Kellõképpen el is fáradtam. Majd a tél folyamán gondolkozunk a folytatáson, így vélekedtem. De az Úr látta a helyzetet, amit én nem láttam még akkor. A következõ év elején megváltoztatták a „szocpol” és az építkezés törvényi hátterét, ami a mi esetünkre nézve megnehezítette volna a folytatást, másrészt valóban kárt

ta bennem a lelket az elõbb kapott ige által. Elkészült a lábazat is, örültem ennek. Gondoltam, majd valamikor folytatjuk. Ám Isten egyre inkább kezdte rámterhelni, hogy folytatni kellene, de nem volt mibõl. A munkáltatói kölcsön ugyan folyamatban volt, de az önmagában kevés lett volna a falakhoz. Egyre jobban kezdett terhelni a dolog, olyannyira, hogy egyik este nagyon elkezdtem gyötrõdni, számolgattam, imádkoztam, gondolkoztam éjszakába nyúlóan. Végül úgy aludtam el, hogy Istenre bízom a folytatást, nem tudok semmit tenni. Másnap reggel olyan igét olvastam, ami biztató volt, de nem gondoltam, hogy Isten már készíti a megoldást. A nap folyamán egyszer csak telefonál a sógornõm, hogy igéket kaptak, meggyõzte õket Isten, hogy adjanak nekünk kölcsön téglára. Gondolkodási idõt kértem, majd miután az egészet Istentõl valónak láttam, elfogadtam azt. Amelyik nap a kõmûvesek az elsõ munkabér részletet kérték, azon a napon utalták a számlámra a munkáltatói kölcsönt, az Úr ezt is pontosan idõzítette. A falazás elõtt be kellett tölteni a földet a lábazatba. Egy vállalkozó, akinek munkagépe volt, csak hitegetett napról-napra, végül egyáltalán nem jött, hibát követtem el, hogy nem mentem másik munkagép után idõben, végül esõ esett, és már géppel nem is lehetett megoldani a munkát, akkora lett a sár. Ekkor eléggé magamba roskadtam. Testvérem látta a nyomorúságomat, saját pénzén napszámost fogadott, úgy jött segíteni talicskával, lapáttal. Ezen felbuzdulva én is fogadtam két napszámost, így sikerült több nap alatt behordani a földet a lábazatba.

8

MEGHÍVÓ


DÖNTÉS ÉS FELELôSSÉG Szeretettel várunk minden érdeklődőt a fenti témában megrendezendő

ORSZÁGOS

ôSZI CSENDESNAPRA

Idõpont: 2007. október 06. (szombat) Helyszín: Belvárosi Baptista Imaház, Miskolc, Soltész Nagy Kálmán út 46/a. Tervezett program: 09,00-09,30 09,30-09,40 09,40-09,45 09,45-10,15 10,15-10,20 10,20-11,00 11,00-11,15 11,15-11,40 11,40-11,45 11,45-12,15 12,30-14,20 14,20-14,30 14,30-15,10 15,10-15,20 15,20-16,40 16,40-16,50 16,50-

Érkezés, regisztrálás Éneklés Igei köszöntés - Molnár István gyülekezetvezetõ (Miskolc) Imaközösség - Dusik István (Karcag) Éneklés Elõadás: Döntéseink - Bohus András (Békés) Éneklés Vendégünk, id.Frank Sándor izraeli vonatkozású szolgálata Éneklés Kérdésfórum - válaszol: id.Frank Sándor (Izrael - Kármiel) Ebéd/kötetlen szabadidõ/könyvstand/séta a városban Éneklés Igehirdetés: Felelõsség a döntésben - Gál Lajos (Szeghalom) Éneklés Fórumbeszélgetés - moderátor: Tomka János (Püspökladány) Zárógondolatok - Molnár István (Miskolc) Hazautazás

Témafelvetés A Szent Szellem vezetése, és a hívõ döntése * A döntés szabadsága, felelõssége és következménye A döntéshozatal folyamata * A rossz döntések okai * A jó döntések feltételei * Közösségi döntések Megtérésem elõtti rossz döntéseim negatív következményeit szükségszerûen hordoznom kell hívõként is? * Átvehetem- e a fölém rendelt férjtõl, szülõtõl vagy gyülekezeti elöljárómtól a döntésjogot, ha úgy látom, hogy rossz döntést készül hozni? * Ha nem teszem meg, meddig tart a felelõsségem (Abigail esete az urával) * Mit tegyek döntéskényszerben, amikor a dönteni hivatott rendre-másra hezitál? * Sokszor elhangzik, hogy ki- ki maga ad számot majd a dolgairól. Van-e akkor kollektív felelõsség? * Ha mások hivatottak döntést hozni, akkor az esetleges rossz döntéseknek miért igya a levét egy egész közösség? * Ha nem mûködik az, hogy "…õk vigyázzák lelkeiteket...", kit ér majd a számonkérés? * Hol van a határa a rossz döntéseknek való engedelmességben?

Kérünk minden érdeklõdõt, hogy részvételi szándékát feltétlenül jelezze 2007. szeptember 29-ig Molnárné Mónikának, az alább megadott elérhetõségek valamelyikén. Az étkezés akadálymentes lebonyolítása érdekében ez elengedhetetlenül szükséges! A csendesnap alatt gyermekfelügyeletet nem tudunk biztosítani. A kisgyermekes anyukák a karzaton, üvegfallal elválasztott gyermekszobából kísérhetik figyelemmel az alkalmat. Telefon: 20/886-2656 (lehetõleg sms-ben!)

e-mail: [email protected]

Mindenkit szeretettel várunk, a Testvéri Szövetség nevében: Frank Róbert TeSz elnök

17

SZÖVETSÉG

BIZONYSÁGTÉTEL megszégyenített hálátlanságom, elégedetlenségem miatt:

debreceni leleteimmel, igazolva a gyógyulás tényét. Váratlanul érintett, hogy az imádkozás hatására szemmel láthatóan semmi nem történt. Néhány napon át ez a tény nem is ingatta meg a hitemet. Ahogyan azonban tovább teltek a napok, és semmi változást nem tapasztaltam, kezdett gyengülni a hitem. Olyannyira, hogy kész ténynek vettem azt, hogy nincs gyógyulás. Nem láttam gyenge pontját a vezettetésemnek, semmit nem erõszakoltam. Csak azt láttam, hogy az Õ Szelleme bennem és a kapott igék egymást erõsítették. És most mégis itt álltam értetlenül. Nem is a betegség tényét volt nehéz elfogadnom, hanem azzal szembesülnöm, hogy valamit nagyon félreérthettem, ill. valami el van rejtve elõlem. A férjem közben bátorított, várjam ki az idõt, míg odaérek az orvoshoz Debrecenbe, s kézhez kapom az újabb vizsgálatok eredményeit. Akkor majd úgy adhatok hálát, mint az a bélpoklos, kinek miután az Úr gyógyulást parancsolt, a papokhoz odaérve tisztult csak meg. Nem tudtam ezt hitben megragadni magamra nézve. Úgy éreztem, hogy a földön az egyik legtöbbet jelentõ dolgot „veszítettem el”, az Úr vezetését, az Õ hangjának hallását. Hogy fogok így hívõ életet élni ezután, ha nem értem, hogy Õ mit mond, és mit akar? Ha nem közölhet velem dolgokat? Ha ez így lesz, akkor nem sok hasznát veheti majd vegetáló hívõ életemnek! Úgy éreztem, minden bizonytalanná vált, mindent elveszítettem, „csak” egy biztos dolog maradt meg nekem: az Úr megváltott, az Övé vagyok. Igyekeztem arra berendezkedni, hogy legyen ez elég nekem, „csupán” ennek a legtöbbnek a tudatával élni, továbbmenni. Nagyon sokat jelentett számomra egy vers akkoriban,

Jézus kérdi: „Mért nem érzed szeretetem árját mindig, mely megváltott téged, s oly epedve vár rád? Nem mutatja minden tettem, hogy nagyon szeretlek, hogy teérted rabja lettem idõnek s a testnek? Így éltem ember alakban. Kár, hogy még nem érted: a halált is elvállaltam a Golgotán érted. Bár te sokszor elfeledtél, más gondjaid lettek, szeretném, ha úgy szeretnél, ahogy én szeretlek!” (Balog Miklós)

Közben telt az idõ, majd sor került a mûtétet megelõzõ CT-re, aminek az eredménye negatív lett. A debreceni adjunktus örömmel jelentette be, hogy nincs szükség semmiféle mûtétre, a legkisebb beavatkozásra sem. Hamarosan felkerestem az újfalusi fõorvost, bizonyságot tettem a mi megváltó, szabadító, gyógyító Istenünkrõl. Nyilvánvaló, hogy megörvendeztetett az Úr a gyógyulással, de a legnagyobb örömöt az okozta, hogy úgy lett minden, ahogyan az Úr elõre megmondta. A próba idején tanított az Úr hitben járni a sötétben, bízni Benne, mikor látszólag minden ellene mond az Õ szavának. A végén pedig megajándékozott azzal, hogy szemeimmel is lássam, hogyan hordozott a karjain. „Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül” (Jób 37,20). Frank Róbertné, Berettyóújfalu

16

BIZONYSÁGTÉTEL


amit pozitívan bíráltak el. Így segített meg az Úr, hogy megkaphassuk az elsõ részleteket a folytatáshoz. Innentõl fogva, bár nem nagyon szólt az Úr az építkezés ügyében, de a segítségét továbbra is tapasztaltuk. Amit nem tudtam magam, vagy testvéri, családi segítséggel megoldani, arra szakembert kellett fogadni. Ekkor egy olyan hosszú idõszak következett, amiben munka után fáradtan kimentem az építkezést folytatni és bementem még fáradtabban a „harmadik mûszakra”, a gyemekfektetésben segíteni (közben született negyedik gyermekünk). Ehhez - be kell, hogy valljam - nem sok türelmem volt már. Sok testvéri, családi segítséget kaptunk, ezek nélkül nem készült volna el a ház. A megtérésem utáni egyik évben történt, hogy eléggé nyersen képviseltem egy testvéri alkalmon Kornya Mihály frissen magamba szívott tanítását, aki óva intette az embereket az adósságtól. Akkor nem gondoltam, hogy az Úr ilyen alaposan meg fog próbálni ezen a területen. Ugyanis nagy tehertételt jelentett számomra a kölcsönkapott összegek súlya, fõleg hogy láttam, hogy nem tudjuk olyan ütemben visszaadni azokat, mint gondoltam, és többet kell szakembernek fizetni, mint elterveztem. Megtörtént, hogy becsapott az egyik vállalkozó jelentõs összeggel, olyanokat is felszámolt, amit nem lett volna jogosult,

tehetett volna a fagy az épületben. Egy nap hívott egyik gyülekezetbeli testvérünk, hogy õket Isten indítja, hogy adjanak kölcsön nekünk tetõanyagra. Rövid mérlegelés után, szorongva igent mondtam neki, hozzátéve, hogy tudnia kell, hogy nem fogjuk tudni gyorsan visszaadni. Egy másik testvérünk kérésemre elvállalta az ácsmunkát, mivel arra már nem futotta volna a pénzbõl. A tetõmunka elõtt elkövettem azt a hibát, hogy a szarufák vegyszerbe mártását egyedül végeztem. Ami eléggé kimerített. Ezután három nap alatt jó lendülettel elkészült a tetõ váza. Itt újabb hibát követtem el, mert miután elment az ácsmunkát végzõ testvér, túlbecsültem magamat és a két fogadott segédmunkást, mert azt gondoltam, hogy hárman már be tudjuk fejezni, ám teltek a napok és lassan haladtunk. Idõnként azt kellett látnom, hogy a munkások húzzák az idõt, mert nekik az volt az érdekük, én pedig nem értek úgy a dolgokhoz, ahogy kellene. Lelki erõm is eléggé elfogyott. A cserepezésnél testvérek segítettek rajtam újra, mikor láttam, hogy szívvel-lélekkel teszik, már maga ez a tény szinte gyógyulás volt a számomra. Végül a tél beállta elõtt még a „tûzfal” is meglett. Ekkorra már eléggé átfáztam és kimerültem. Tüdõgyulladást kaptam, 3 hétre ágyba kerültem. A banki hiteligénylést pedig még be tudtuk adni a jogszabályváltozás elõtt,

9

SZÖVETSÉG

BIZONYSÁGTÉTEL

tapasztalatom nem volt, és Istenre sem figyeltem, így kifizettem neki, aztán pedig marcangoltam önmagamat, míg meg nem tudtam bocsátani neki is, meg magamnak is. Kívánságunkkal is harcban álltunk egy-egy anyag vásárlásakor, és nem mindig sikerült annak nemet mondani. Isten segítségét újra megtapasztaltuk ebben a helyzetben is, valóban megnyitotta az õ tárházát. Szüleim elengedték tartozásunkat, kérésünk nélkül. Sógorom is küldött egy jelentõsebb összeget segítségképpen. A munkahelyemen pedig indította az igazgatóságot, hogy egy általam évek óta önszorgalomból végzett munkáért - amivel jelentõs összegeket fogtam meg az intézetnek, és korábban

szinte nem is tudtak róla -, egy volt kollégám javaslatára szép összegû jutalmakat kaptam. Ezen a nyáron, már a beköltözés közeledtével egyre fogyott a testi és lelki erõm egyaránt. Az Úr újra szólt, kétszer is kaptam ezt az igét: „Ti azonban legyetek erõsek, ne lankadjatok el, mert tetteiteknek meglesz a jutalma!” (2Krón 15,7). Továbbá a Zakariás könyve 4. részébõl is szólt az Úr. 2006. október 21-én beköltöztünk az Úr segítségével épített házba. A Mindenható Istené a dicsõség, és köszönet mindazoknak is, akik jó szívvel segítették ezt az építkezést. Urbán László, Szikszó

Párválasztás „Menyasszonyi csokor” A nõvér bizonyságtétele Mikor egyszer-egyszer arra gondoltam, vajon ki lesz az én húgom társa, mindig egy az õ ismeretségi köreibõl való, hasonló csöndes, komoly alkatú, ismeretlen testvér képe jelent meg a szemeim elõtt. Ezért nagyon meglepõdtem, amikor az Úr (kérdezésem nélkül) azt mutatta gyülekezetem egyik férfitestvérérõl, hogy õ lesz Gyöngyvér társa. Ezt jelképesen hozta a szemeim elé. Azt vettem észre, hogy Gyuri a Gyöngyvér leselejtezett dzsekijét hordja. Soha nem ismerték egymást, de a kabát rajtam keresztül Gyurihoz került. Gyöngy nagyon szerette, és éveken keresztül hordta ezt a dzsekit. A gondolatot, hogy õk egymáséi lesznek, egy fél évig

10

hordoztam magamban. Akkor már nem tudtam másra sem gondolni, csak erre, ezért utána érdeklõdtem Gyuri szándékainak. Örömmel hallottam, hogy bár Gyuri sosem látta Gyöngyvért, mégis különös módon õt forgatja a szívében. Tóth Lajosné Jóczik Viola, Varbó

Ahogyan egy testvér élte át „Akaratja szerint cselekszik és nincs, aki az Õ kezét megfoghatná” (Dán 4,32). Életünk során számtalan dolog történik velünk, sok eseményen vezet keresztül bennünket Istenünk, még azt is kijelenthetjük, hogy hasonló dolgokon megyünk át egyenegyenként, de azt igazán nem mondhatjuk: mindegyikünkkel ugyanúgy, ugyanolyan

BIZONYSÁGTÉTEL


Ha minden odalesz is... Testvérek imádkoztak érte, megkenték olajjal, és abban a pillanatban melegség járta át a testét, és kinõtt a lába. Férjemmel arról beszélgettünk, hogy Istennek csak egy szavába került ez, csakúgy, mint maga a teremtés. Micsoda ereje van az isteni teremtõ szónak! Most pedig elcsendesedve az Úr elõtt, visszacsengett Isten teremtõ szavának az ereje azokban az igékben amelyeket olvastam: „Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és a földet” (Zsolt 121, 2-3). Az a hit ébredt bennem, hogy az Úr nem orvosi beavatkozással, hanem az Õ teremtõ szavának az erejével fog segítségemre jönni. Ezt erõsítette bennem az az igecsokor is, amit egy áhítatos könyv aznapra kijelölt versei közt olvastam: „Minden lehetséges annak, aki hisz” (Mk 9,23). „Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsõségét? ” (Jn 11,40). „Hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék” (1Kor 2,5). A vérfolyásos asszony azt mondta: „Ha megérintem az Úr Jézusnak akárcsak a ruháját is, meggyógyulok” (Mk 5,28). Teljes békesség töltötte el a szívemet, s tervezgettem, hogyan, milyen körülmények között kerüljön sor az imádságra. A férjem és még két hozzánk közelebb álló testvér kent meg olajjal, s imádkozott értem. Láttam, hogy minden körülményt az Úr készített elõ, s a közbenjáró testvérek is hasonló módon kaptak hitet a gyógyulásomra. Gondolataimban már lepergett, hogy fogom felkeresni az újfalusi fõorvost bizonyságtétel céljával a majdani

Az elmúlt évben folyamatos fejfájásom miatt különféle vizsgálatokon estem át. Ezek eredménye sorra negatív lett. Az egyik leletemen csupán az szerepelt lábjegyzetként, hogy gyulladás miatt fül-orrgégészeti vizsgálat javasolt. Megkönnyebbülve vettem tudomásul, hogy minden komoly betegség lehetõségét kizárták. A javasolt fül-orrgégészeti vizsgálatot pedig halogattam, nem tulajdonítottam nagy jelentõséget egy kis gyulladásnak. Pár hónap múlva mentem el a helyi kórházba, ahol egy fõorvos vizsgált meg. Átnézte a leleteimet, a koponya MR vizsgálat CDjét, s azt mondta, hogy orrmelléküreg gyulladásom van, ami mûtéti beavatkozást igényel. Olyan mélyen és rejtetten helyezkedik el a koponyában, hogy gyógyszeres kezelés nem lehetséges. A mûtét rendkívül kockázatos, hiszen könynyen sérülhetnek a közelben lévõ nemes szervek, a szem, az agy. Ebbõl kifolyólag - bár õ már végzett hasonló mûtétet -, itt helyben nem vállalják, menjek nagyobb helyre. A mûtétet mindenféleképpen végre kell hajtani, egyébként a gyulladás átterjed a nemes szervekre, vakságot, agyhártyagyulladást, stb. okozva. Búcsúzásképp megadta egy debreceni és egy pesti orvos nevét. Ahogy kiléptem a rendelõbõl, hazafelé az úton végig az járt a fejemben: megyek a nagyobb helyre. A legfelsõbb helyre, az Úrhoz. Nincs is más lehetõségem. Õ mit mond? Itt jegyezném meg, hogy elõzõ nap a férjemmel Isten teremtõ erejérõl, hatalmáról beszélgettünk. Mit sem sejtve az én helyzetemrõl, szóba került egy testvér, akinek az egyik lába több centiméterrel rövidebb volt, mint a másik.

15

SZÖVETSÉG

BIZONYSÁGTÉTEL

mert az Isten Fia a szívembe költözött. Elkezdtem imádkozni Krisztus akaratáért, szolgálatért, családért. Mind a kettõre kaptam választ. „A diakónusok legyenek egy feleségû férfiak, akik mind gyermekeiket, mind a maguk háza népét jól vezetik. Mert akik jól szolgálnak, azok szép tisztességet szereznek maguknak, és nagy bátorságot nyernek a Jézus Krisztusba vetett hit hirdetésére” (1Tim 3,12-13). Ekkor megmutatta az Úr, hogy szolgálnom kell, és hogy lesz családom. Ebben biztos is voltam, hogy Isten mind a két ígéretét kimunkálja az életemben. A szolgálatot munkálta ki Isten elõször, megmutatta mit kell tennem, és én teszem is Isten kegyelmébõl és szeretetébõl. A család kérdése ekkor még teljesen nyitva volt elõttem. A szolgálatot viszont végeztem, ahogy Isten elvárta tõlem. Ezután jött a család kérdése. Isten megígérte, hogy lesz családom. Ehhez elengedhetetlen, hogy legyen egy feleségem. Egy álom formájában hallottam elõször Gyöngyrõl. Különösképpen nem foglalkoztam az álommal, de néha eszembe jutott. Egyszer egy este imádkoztam, hogyha reggel esne az esõ, akkor kell foglalkoznom Gyöngy személyével. És reggel volt egy kis esõ. A második eset, amikor Gyöngy eszembe jutott, akkor volt, amikor egy reggel elhagytam tízezer forintot. Elkezdtem az utcán keresni, de nem találtam. Ekkor úgy imádkoztam, hogyha meglenne ez a pénz, akkor tényleg komolyan kell imádkoznom Gyöngy személyéért. Nem találtam meg a pénzt. Viszont két óra múlva telefonált Barbara, hogy a kisfia az asztal alatt megtalálta a pénzt. Ekkor tudtam meg, hogy Gyöngyért komolyan kell imádkoznom. Decemberben meghalt az édesanyja, elmentem a temetésére, és ott láttam meg elõször Gyöngyöt. Egy vasárnap ebéd után bementem a szobámba, és az Úr eszembe

juttatta õt. Az ifitõl kaptam születésnapomra egy naptárt, és elolvastam a januári igét: „Hagyd az Úrra a te utadat, bízzál benne, mert Õ munkálkodik, világossá teszi igazságodat, jogodra fényt derít” (Zsolt 37,5). Ekkor megvilágosodott elõttem, hogy Istenre kell ezt a dolgot teljesen bízni, majd Õ kimunkálja a Gyöngy és az én szívemben is. Gabit behívtam a szobámba, és ezt mind elmeséltem neki. Utána imádkoztunk. A délutáni istentiszteleten ugyanazok hangoztak el, amit Gabi mondott nekem. Ekkor bizonyosodtam meg, hogy Gyöngynek meg fogom kérni a kezét. Egy pénteki nap Gyöngynek a sógora megkért, hogy menjünk el Gyöngyhöz segíteni bútort pakolni, mert nekünk volt olyan nagy autónk, amibe a bútorok befértek. Én ezen a pénteken elhívtam Gyöngyöt Barkóczi testvér szolgálatára. Eljött az alkalomra. Alkalom végén oda mentem hozzá, és felajánlottam, hogy hazavisszük. Szombat reggel ismét elmentünk Gyöngyért, mert azt mondta, hogy szívesen eljönne. Szombat este már nem én vittem haza. Vasárnap nem jött el. Hétfõn felhívtam, hogy szeretnék vele beszélni. A keddi napra beszéltük meg a találkozót. Elmondtam neki az eddigi életemet, és megkértem a kezét. Hat nap múlva igennel válaszolt. 34 éves vagyok, 33 éves koromig Isten nélkül éltem, már lemondtam mindenrõl. Viszont ahogy az Úr Jézus a szívembe költözött, egy év alatt többet kaptam mint egész életemben. Kaptam ajándékba Istentõl egy GYÖNGYSZEMET, és azért imádkozom, hogy mindig fényesen tudjam tartani az én Gyöngyszemem. „Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek elõtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket és dicsõítsék a ti Mennyei Atyátokat". Ebben a világosságban szeretnénk leélni az életünket, Isten kegyelmébõl és szeretetébõl. Nagy György István, Sajólászlófalva

14

BIZONYSÁGTÉTEL


latokra támaszkodva elindultam erre a most már részemrõl is különlegesnek vélt alkalomra. Az alkalom megkezdése elõtt egy pár szót váltottam egyik testvéremmel, aki arra kért, hogy majd a bizonyságtételek között adjunk lehetõséget Nagy György testvérünknek és Jóczik Gyöngyvérnek arra, hogy elmondják, hogyan kapták egymást az Úrtól... Tessék????... Már kezdett értelem szorulni belém az aznapi elõzmények felõl, de azért a „biztonság kedvéért” megkérdeztem a testvéremet, hátha nem értettem jól.... de Õ ugyanazt mondta: Gyuri és Gyöngy eljegyezték egymást, és errõl szeretnének beszámolni.... Fülig érõ szájjal csak ennyit tudtam válaszolni: „Én meg az Énekek Énekébõl hoztam Igét... Nem baj??” Nem mintha eddig nem az Úr formálta volna az eseményeket, de ettõl fogva számomra tapintható volt az Úr jelenléte ezen az alkalmon, és nyugodtan mondhatom, rajtam kívül sokan így éreztek, így tapasztalták azon a napon. Amikor felolvastam az igét, és elkezdtem beszélni a menyasszonyról, võlegényrõl, rólunk és az Úr Jézusról, sokak szemében meghatódottságot, csodálkozást, örömet, hálát, és néha még gyanakvó csillogást is láttam ilyesmi gondolatokkal: „Ez a Zoli testvér hogyan került bele ebbe a történetbe?” Pedig nem sokkal ezután szerintem a jelenlévõk közül csaknem mindenki azon kapta magát, elég alaposan “belekeveredett” ebbe a csodálatos történetbe. Ahogy a testvérek egymás után elmondták bizonysá-

módon zajlanak az események. Ez a gondolat erõsödött meg bennem egy, a közelmúltban a gyülekezetünkben történt, számomra és sokunk számára szívmelengetõ esemény kapcsán. Egy „hétköznapi” pénteken történt, amely ugyanolyan „szokványosan” indult, mint általában szokott. Munkahelyi teendõim között lélekben az esti alkalomra készültem, amin aznap nekem „kellett” igével szolgálnom. A délelõtt folyamán az egyik testvérnõtõl üzenet érkezett, benne a felhívással: „A mai alkalom különleges lesz, ha teheted, gyere el !...” Õszintén szólva csodálkozva olvastam el többször is a hírt, nem tudtam mire vélni és ilyeneken gondolkodtam: Mi lehet az a különleges dolog, amirõl én nem tudok, akinek aznap mindenképpen ott kell lennie az alkalmon ... Lehet hogy megváltozott a program, vendég érkezett, csak nekem elfelejtettek szólni? ...Lehet, hogy fel kellene valakit hívni, és megtudni, mi történt?... Ezeken, és hasonlókon rágódtam pár percig, de aztán az az indíttatás erõsödött meg bennem, hogy ne nyomozódjak, minden menjen a „maga” módján, és majd az Úr mindent elrendez, ahogyan Õ akarja. Az alkalomra tovább készülve még egy szokatlan dolog történt: soha nem „kerestem” még szolgálathoz Igét az Énekek Énekébõl, most pedig minduntalan itt nyílt ki a Bibliám. Ha próbáltam is mást olvasni, valahogy mindig ide „keveredtem” vissza, mégpedig a menyasszony és a võlegény egymáshoz való viszonyulásának témájához. Nem értettem miért, de „beletörõdtem”, és az Úrtól kapott gondo-

11

SZÖVETSÉG

BIZONYSÁGTÉTEL Eleinte sokat gondolkodtam, hogy elmondjam-e Gyurinak. Egy napon beszélgettünk, és úgy éreztem, hogy el kell mondanom az álmom. Imádkoztam ezért a dologért. Az ördög zaklatott ezzel kapcsolatban, hogy nem kellett volna elmondanom az álmot, hanem magamban imádkozni érte. Az Úr Jézustól ezt az igét kaptam: „...véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak” (Jóel 2,28). Tudtam és éreztem, hogy az Úr szól hozzám, és azokat a gondolatokat, amit az ördög suttog, meg kell tagadnom. Amikor meghallottam Gyöngy igen válaszát, (amit a szívem mélyén az Úr már megmondott), nagyon boldog voltam. Az Úr Jézusnak hálás vagyok, hogy porszemnyi embert, aki nem méltó, mégis használhatott az Õ tervében. Szomor Gáborné Barbara, Sajólászlófalva

gaikat Gyurival és Gyöngyvérrel kapcsolatban, hogy miként jelentette ki Isten különkülön több testvérnek is az Õ velük kapcsolatos tervét, ahogyan a testvérek egyre jobban felszabadulva elárulták az addig féltve õrzött kijelentéseiket... megfogalmazódott bennem: az üzenetküldõ testvérnõ prófétált: ez tényleg egy különleges alkalom! Mi elhittük, és Isten be is teljesítette, és most gyönyörködünk benne. Azon az estén nem nagyon tudtunk más témáról beszélni, nem is bántuk. Eltöltött bennünket a hála, hogy a hatalmas Isten terveinek részesei lehetünk, munkatársaivá, sõt gyermekeivé fogadott bennünket, és amit az Õ érinthetetlen trónusán felõlünk, emberek felõl kigondol, azt velünk akarja véghezvinni. Megtisztel bennünket azzal, hogy ránk bízza ezeket a feladatokat. Mély nyomot hagyott bennem ez az élmény, pedig „csak egy hétköznapi péntek” volt... Mihalik Zoltán, Sajógalgóc

A menyasszony, a „Gyöngy” története

Másnak is szólt az Úr

Megtérésem után a házasság kérdésében meggyõzõdtem arról, hogy az Úr adja a hozzáillõ társat, és ebben az Õ vezetését kell kérni. A környezetemben voltak olyan idõsebb és fiatalabb házaspárok, akiknek az életében láttam, hogy érdemes az Úrra bízni ezt a területet is, mint minden mást, mert csak azon van az Úr áldása. De azt is tudtam, hogy milyen kevesen gondolják így. Ha idõnként felmerült bennem a kérdés, hogy lesz-e családom, az igébõl nem kaptam rá ígéretet. Ez jó volt az én személyiségemnek, hogy ne keressem mindenkiben a jelöltet, mert hajlamos lettem volna rá. Már több mint hat éve dolgoztam védõnõként, és egyre nehezebb volt hallgatnom a meglátogatott anyukák kérdését, hogy nekem van-e gyermekem. Szerettem volna, hogyha más munkaterületen kell dolgoznom. Ekkor derült ki Édesanyám

Azzal szeretném kezdeni a bizonyságtételemet, hogy én magamat nagyon sokszor, vagy szinte mindig alkalmatlannak tartom a szorongó természetem miatt is. Jó tudni, hogy az Úr Jézusnál nincs lehetetlen. Tavaly februárban álmodtam egy álmot. Az álom az volt, hogy minden testvér ott volt az imaházban. Gyuri karon fogva behozta a menyasszonyát, de az arca le volt takarva fátyollal, és nem láttuk, hogy ki az, aki a fátyol alatt van. Odamentem hozzájuk, és Gyuritól megkérdeztem, hogy ki az, aki a fátyol alatt van. Õ felemelte a fátylat, és Gyöngy volt az. (Csak hét évvel ezelõtt találkoztunk egyszer.) Én nagyon csodálkoztam, és azt mondtam, hogy õ Gyöngy. Mindenki boldog volt az imaházban, akkor jöttem rá, hogy ez egy menyegzõ.

12

BIZONYSÁGTÉTEL


vezetést kapjak, és így is lett. A másnapi soron következõ igeszakasz az Ezékiel 36ban volt, ebbõl is különösképpen személyesen érintett a 15., 22., 23. vers: „És többé nem hallatom ellened a pogányok gyalázását, és a népek szidalmát többé nem viseled, és nemzetedet többé gyermektelenné nem teszed, ezt mondja az Úr Isten… Nem ti érettetek cselekszem, Izrael háza, hanem az én szent nevemért… és megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, mikor megszentelem magamat rajtatok az Õ szemük láttára”. Ebben választ kaptam arra, hogy magamat alkalmatlannak tartom a feladatra, de az Úr nem erre tekint, hanem Õ cselekedhet az életemben, ha engedelmes leszek. És ígéretet kaptam, hogy családom lesz. Az igen választ hat nap múlva mondtam meg, majd nemsokára eljegyeztük egymást. Szeretném, hogy amint kaptuk egymást, úgy járhassuk együtt az Úr útját. Erre is ígéret van az Ezékiel 36,27-ben: „Az én Lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolataimban járjatok és az én törvényeimet megõrizzétek és betöltsétek”. Jóczik Gyöngyvér, Sajólászlófalva

betegsége, amit nem lehetett meggyógyítani, és rászorult az egész napos gondozásra. Két évig maradtam vele otthon, közben kevés helyre jártam el. Ezért mondtam is egy alkalommal, hogyha férjhez megyek, az egy csoda lesz. És valóban annak tartom az életemben. Gyurit Édesanya temetésén láttam elõször, a nõvérem barátaival együtt jött. Nem beszéltünk egymással, csak kezet fogtunk, mint a többiekkel. Késõbb néhány alkalommal meglátogattam a nõvérem családját, és elmentem velük az imaházba. Itt lehetett jelentkezni Barkóczi Sándor elõadására, de a nõvérem nem jelentkezett, így én sem. Pedig késõbb hallottam, hogy biztosan érdekes lesz, szerettem volna elmenni, és imádkoztam is azért, hogy eljuthassak rá. Egy hét múlva a lakásunkban bútort kellett pakolni, és a sógorom Gyurit és az unokatestvérét kérte meg, hogy segítsenek, mert nekik elég nagy mikrobuszuk van. Mielõtt elmentek, Gyuritól kaptam egy meghívót aznap délutánra és a többi elõadásra. Örültem, hogy mégiscsak eljutok oda, ahová vágytam. Miközben figyeltem az elõadásra, megütötte a fülemet egy mondat: „Régen a lányok azt várták, hogy a võlegény fehér lovon érkezik, ma pedig fehér Mercédeszen”. Gyuri éppen egy fehér Mercédesszel jött. Felmerült bennem egy sejtés, hogy csak nem Gyuri lesz a võlegényem? Szombaton még elmentem az alkalomra, vasárnap nem. Hétfõn felhívott Gyuri, hogy szeretne velem beszélni. Másnap találkoztunk. Elmondta nagy vonalakban az életét, és az Úr vezetését velem kapcsolatban. Mondtam, hogy én is az Úr vezetését fogom kérni, és majd válaszolok. Szerettem volna, hogy nagyon egyértelmû

A võlegény: „Egy év alatt többet kaptam, mint egész életemben” Az életemben rengeteg dolog történt velem, de semmi sem volt jó, azért mert Isten nélkül jártam. Isten nélkül nincs az embernek élete: „Akié a fiú, azé az élet, akiben nincs meg az Isten fia, az élet sincs meg abban” (1Ján 5,12). Mióta megtértem és befogadtam az Úr Jézus Krisztust a szívembe, mint személyes Megváltómat, teljesen megváltozott az életem. Lett életem,

13

Ki békességet szerzek és gonoszt teremtek (Ézs 45,7)

Recommend Documents